A MEZŐHEGYESI FÉLVÉR FURIOSO-NORTH STAR

FURIOSO-NORTH STAR

A MEZŐHEGYESI FÉLVÉR FURIOSO-NORTH STAR

A MEZŐHEGYESI FÉLVÉR FURIOSO-NORTH STAR

Dr Hajtman Pál és Kruchio László, valamint azoknak az emlékének akik sokat tettek azért, hogy a mezőhegyesi félvér megmaradjon.

Irta és szerkesztette: Bodó Imre és Domokos Gábor Lektorálta: dr Hecker Walter, dr Török Imre Fejezetek szerzői: Csíkvári Monika (7.5.), ing. Görözdi Péter (9.5.), ing. Gratz, Frantisek (9.5), Horváth Sándor (10.5.1.,15.), Klucsai Dávid (13.2.2.), Kucsora István (7.6., 10.5.2.), Molnár László (8.2.1.). Közreműködők, akiknek köszönettel tartozunk: Antal László, Babochay György, Csikvári Monika, Dunka Béla, Ernst József, Faluhelyi Tibor, Fülöp Sándor, dr. Haller Martin (Graz), Hankó József, Hesp József, Horváth Sándor, Kátai László, Lengyel Oszkár, dr. Pataki Balázs, Perényi János, Sallay Sándor. Kiadja a Magyar Lótenyésztők Országos Szövetsége

Grafika: Long Grafikai Szolgáltató Kft. Nyomdai kivitelezés: Demax Művek Nyomdaipari Kft.

Borítókép: North Star XXV (1929) Nagyszerű törzsmén. Nemcsak Mezőhegyesen alkalmazták, hanem Kisbéren is, a csontozat javítására. Két törzsmén utóda volt. North Star A XVII és North Star A XIX, amely nemzetközi szintű edzője szerint olimpiai képességű díjló volt.

Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap a vidéki területekbe beruházó Európa

Tartalomjegyzék Bevezetés

6

Mezőhegyes, a ménes és a birtok rövid története

8

A mezőhegyesi félvér elődei, előzményei és kialakulása

20

A mezőhegyesi félvér önálló fajta, külön méneskönyvben

40

A mezőhegyesi félvér a két világháború között

46

A II. világháború utáni évtized

72

A nagyüzemi átszervezés, kísérlet a hagyományos fajták felszámolására

88

Kisebb furioso-north star ménesek

132

A mezőhegyesi félvér tenyésztése külföldön

148

A hazai és nemzetközi tenyésztőegyesület megalakulása és tevékenysége

174

Tenyésztés, szelekció, megjelölés

202

A genetikai összetétel és szerkezet

216

A fajta értékmérő tulajdonságai

242

A furioso-north star fajtájú lovak teljesítőképessége Kiemelkedő egyedek a fajtából

256

A fajta jövője

286

Felhasznált és ajánlott irodalom

288

1

BEVEZETÉS BEV

BEVEZETÉS

MOTTÓ: Én a kifáradt küzdelemnek Hanyatló korszakán merengek, Szemem alá tekint. Mégis, mivel láttam virágát Biztatom a kidőlt fa ágát Virágozzék megint! (Arany J. nyomán)

A világ globalizálódik, és egyre nemzetközibbé válik. Ebben a helyzetben viszont – és éppen ezért -, lassan növekszik a még megmaradt nemzeti kuriózumok és ritkaságok jelentősége és értéke. Sajátos magyar nemzeti értéknek számítanak azok a háziállatfajták is, amelyeket őseink hazánkban tenyésztettek ki. Ez még akkor is igaz, ha mezőgazdaságunkról, és ezen belül az állattenyésztésről, napjainkban kevesebb szó esik, mint megérdemelné. A városba szorult társadalom mással foglalkozik, és nem ismeri és ezért nem is értékeli megfelelően azt, ami a mezőn és az istállókban történt valaha és történik ma is. A világ biológiai sokszínűségének fenntartása viszont már népszerű téma. Nemcsak a panda mackó vagy a fehér gorilla veszélyeztetett helyzetére kell gondolni, hanem a hagyományos háziállatfajták is részei a világ biológiai sokféleségének. Az állattenyésztés is fejlődik és egyre nagyobb termelőképességű és divatos, a piacon könnyebben eladható fajták jelennek meg. A régiek pedig kimennek a divatból és pusztulásra vannak ítélve. A fölszámolásuk azonban a világ sokszínűségét és ezzel lehetséges távolabbi jövőjét veszélyezteti. A több mint 200 éve alapított Mezőhegyesen három hagyományos és máig is létező lófajtát tenyésztettek ki: a gidránt, a nóniuszt és a mezőhegyesi félvért, azaz a furioso-north start. Ezeket az ügyesen visszatartott nóniusz kivételével a kormányzat eltelepítette Mezőhegyesről, a közvélemény pedig már nem tud róluk.

Fontos tehát, hogy a gidrán és nóniusz mellett most már a mezőhegyesi félvérről is szülessék egy részletes, szakmailag megalapozott, szép könyv. A régi fajtákat nagyon veszélyezteti a modern tenyészcélok kizárólagos követése. Többnyire divatos fajták, a modern sportló használata révén lehet a célt leggyorsabban elérni. A módszert az anyagi érdek is elősegíti. A hagyományos fajták léte így veszélybe kerül. Emiatt fontos a fajta hagyományos magjának megőrzése, mind a külső forma, mind a származási adatok, a fajtatiszta ősök figyelembevételével. Ma már az állattenyésztésben a hagyományos fajták megőrzése kulturális szempontból is nemzeti feladatnak számít. Ebben a könyvben a fajta kitenyésztéséről, múltjáról, fejlődéséről és jelenlegi helyzetéről lesz szó. Az is célja ennek a munkának, hogy a fajta történetének és jelenének a mindenkori tenyésztést is szolgáló, sok szép fényképpel illusztrált, bő adattára is legyen. Napjainkban a Furioso-North Star Országos Lótenyésztő Egyesület felelős a fajta fönntartásáért, ennek megfelelően a jelenlegi tenyésztők, az Egyesület tagjai gyűjtötték össze a munka során a szükséges adatokat és képeket, közösen állították össze a könyvet, a szakma élvonalában lévő szakértőket kérve föl közreműködőnek és lektornak. A könyv célja a múlt eredményeinek és tapasztalatainak felhasználásával a fajta népszerűsítése és fennmaradásának, valamint szakmailag is hibátlan jövőjének szolgálata.

7

2

MEZŐHEGYES, A MÉNES ÉS A BIRTOK RÖVID TÖRTÉNETE

MEZŐHEGYES EGYKORI HANGULATÁT TÜKRÖZI A ZABOS TORONY


2.1. Mezőhegyes alapítása, a k. und k. ménes és a birtok A honfoglalás előtt szkíta, kelta, dák, gepida, hun, avar, frank és szláv törzsek lakták Mezőhegyes vidékét. Ajtony, később Csanád birtoka lett a Maros jobb partja, a mai Mezőhegyes vidéke. Kádán vezér tatárai 1241-ben 70 falu ide menekült népét hányták kardélre (Pap, 1985). A hely neve Mezewheges formában egy örökösödési levélben 1421-ben fordul elő először, ezt a falut a törökök 1552-ben elpusztították. 1702-ben a Neoacquistica Commissio a birtokot a Marosi Határőrségnek ítélte, majd annak megszűnte után az aradi kincstári uradalomé lett. Utolsó bérlője Bogdanovics Bernát volt (Kerekes, 2012). Már Mária Terézia (1740–1780) idejében ismert volt az Osztrák Császárságban a lótenyésztés elmaradott állapota. A hadsereg megfelelő lovakkal való ellátását nehezen tudták kielégíteni. Ennek komoly javítására fiának, II. Józsefnek (1780–1790), a „kalapos királynak” idejében került sor igazán. A cél, röviden összefoglalva, már kezdetben határozottan kirajzolódott: a felállítandó ménes feladata a következő volt: a) méntelep, illetve fedeztető állomás-ellátó, üzemeltető, b) katonai pótlógyűjtő telep, c) tenyésztő ménes. Ehhez még 8–10 000 vágómarha előállításával kellett a hadsereg élelmezéséhez hozzájárulnia (Ócsag, 1984). 1784. évben a császár bizottságot hozott létre egy katonai ménes felállításának előkészítésére. Tagjai: Hoditz ezredes, Cavallar őrnagy, Csekonics kapitány (2.1. kép) és Scotti állatorvos voltak. A bizottság a Mezőhegyes nevű pusztát tartotta alkalmasnak katonai ménes felállítására. Ezt a javaslatot Csekonics József vérteskapitány fogalmazta meg, és a megvalósítás is nagyrészt az ő nevéhez fűződik, így őt tartjuk a ménes megalapítójának. II. József császár – jóváhagyva Csekonics tervét – 1784. december 20-án aláírta az alapító okmányt, a „VORSCHRIFT” című „VÉGEZÉS” -t.

2.1. kép: Csekonics József (1757-1824). A Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok megalapítója. Vérteskapitány, majd tábornok és a híres zsombolyai családi birtok gazdája.

Feladata volt megvalósítani annak szervezetét, berendezését kialakítani, valamint a kezdő lóállományt beszerezni. (Részletesebben ld. Török és mtsai, 2013, Mihók, Ernst, 2015) Ezután majd’ két évtizeden át ő volt a ménes parancsnoka. A katonai ménes központja Mezőhegyes lett és hozzácsatolták Kisfecskés, Nagypereg és Csató-kamarás pusztákat is. Nagyra kell értékelni azt a tényt, hogy az akkori körülmények között az 1784. december 20-án aláírt állami nagyberuházás, a ménes, 1785 nyarán lényegében már megvalósult. 1787-ben 84 járásra osztották a területet, és ezeknek a számozása adja máig is a telepek elnevezését. Jung József és Hild János tervezték a központi épületeket az 1800-as évek elején. A nagyszabású elgondolásokra ma is emlékeztet a díszkapu (2.2. kép).

2.2. kép: A ménes díszkapuja

9


2.3. kép: A pótló nevének eredeti elnevezése remonta. Bizonyíték erre az 1784. dec. 20-án aláírt császári rendeletből vett idézet. A remonda későbbi általánosan használt torzulás

A háborúk miatt a ménes kötelező feladata volt a hadsereg remontával, azaz pótlóval (2.3. kép) való ellátása. A tenyésztés szempontjából hátrányt jelentett a fölöslegessé váló, esetenként beteg katonalovak befogadása. Ez óriási járványveszélyt és fertőzési rejtett magában, amellyel a ménes parancsnokok nehezen birkóztak meg az első időben. Ekkor még a háborúzó hadsereg vágómarha ellátása is Mezőhegyes terhes feladata volt. Csekonics Józsefnek 20 éves ménesparancsnokságát és társának, Scotti állatorvosnak munkáját megkeserítették a Haditanács parancsára végrehajtott lóáthelyezések okozta fertőzések, járványok „a bacilus import”. Ügyesen ki lehetett viszont használni az ilyen feladatok nehézségeit. Csekonics már 1789-ben kiharcolta egy átmeneti, Bécs irányú pihentető-telep létesítését. Ez lett később a Bábolnai ménes alapja. 1792-ben Csekonics kapitányt kinevezték ezredessé és megkapta a zsombolyai birtokot, ahol 20 éves parancsnoksága után nyugdíjas tábornokként 1824-ben halt meg. A következő években a ménes szakmailag fejlődött, miközben a háborúk okozta feladatokat a méneskari fegyelem jegyében teljesítenie kellett. Az első kancavásárlások és beszerzések után kancát már lehetőleg nem vettek, hanem egyre inkább a saját tenyésztésre alapoztak (hiesige Zucht). A szabad ménesekben történő tenyésztést egyre inkább a kézből való pároztatás váltotta fel. (Az egymást váltó ménes parancsnokok neveit a FÜGGELÉK tartalmazza.) Az 1848–49. évi szabadságharc alatt a magyar Hadügyminisztérium (Mészáros Lázár) csak kevés lovat igényelt hadi célra. Összesen 172 nyerges és 63 hámos lóval segítette a ménes a sza-

10

badságharcot (Pap, 1895). A ménest a túlélést célul kitűző aulikus érzelmű méneskari tiszteknek sikerült nagyobb veszteség nélkül átmenekíteni. Szomorú tény viszont, hogy a mezőhegyesi katolikus Szt. György templom első plébánosát, Gonzeczky Jánost a pesti Újépületben 1849. október 8-án kivégezték azért, mert templomában a Függetlenségi Nyilatkozatot felolvasta (Kerekes, 2012.), (2.4. kép).

2.4. kép: Gonzeczky Jánosnak, Mezőhegyes katolikus temploma első plébánosának emléktáblája, akit a pesti Újépületben 1849. október 8-án kivégeztek, mert, mivel felolvasta a Függetlenségi Nyilatkozatot


Ugyancsak szomorú történelmi tényhez kapcsolódik, hogy Kiss Ernő honvéd tábornok, aradi vértanú, elkobzott eleméri birtokáról egy telivét mént, Abraham Newlandet, birtokának elkobzása után Mezőhegyesre osztották be fedező ménnek (2.5. kép). Mindössze három kancacsikó maradt utána, és a további nemzedékekben szerepe már nem volt.

2.9. kép: Emléktábla a központi lovarda falán, amelyen Kozma Ferenc jelentést ad a látogató Ferenc József király és császárnak. Amikor Ferenc József nem volt kívánatos személy akkor a tábla félre volt téve. Ma ez a szemlélet már a múlté.

2.5. kép: Kivonat az 1850. évi Geburtsliste „Növekmény dátuma és módja” rovatból. Szövege: Datum und Art des Zuwachses. Den 16 April 1850 auss dem confiszierten Kiss’schen Gestűtt zu Ellemér assentirt und hat in Jahre 1850 als Pepinier Beschäller im Gestűtt belegt. Leltárnövekmény időpontja és módja a törzskönyvben 1850. április 16-án az elkobzott Kiss-féle Elleméri ménesből bevonultatott és 1950. évben mint törzsmén a Ménesben fedezett.

2.2. Négy nevezetes látogató Mezőhegyesen. II József 1787-ben meglátogatta Mezőhegyest és megelégedése jeléül négy mént ajándékozott a ménesnek. A látogatás emlékét kőtábla őrzi (2.8. kép).

II. József nyomán Ferenc József császár kétszer is járt Mezőhegyesen. 1872. évi látogatását dombormű őrzi a lovarda bejáratánál (2.9. kép). Kossuth Lajos látogatásának emléktáblája az Igazgatóság falán látható (2.10. kép). Széchenyi István is járt Mezőhegyesen (naplója szerint 1823. június 14-én). Őt azonban nem nagyon szoktuk idézni, mert mint kitűnő lovas, katona és gazda, kritikus volt és nem nagy tetszéssel nyilatkozott naplójában a ménes kincstári-pénzügyi hátteréről, annak pazarló gazdálkodásáról, és a nóniuszban gyakorolt rokontenyésztés sem tetszett neki.

2.10. kép: Emléktábla Kossuth Lajos látogatásáról

2.8. kép: Emléktábla II. József császár látogatásáról

2.3. Mezőhegyes, a magyar állam ménese és annak gazdasága 1869-ben vette át Mezőhegyest a magyar állam. Fennmaradt az átadó osztrák tábornok és az átvevő Kozma Ferenc (2.6. kép) szóváltása: Az átadó tábornok: „Hivatalos kötelességemből, mert parancsot kaptam rá, átadom az intéz-

11


2.6. kép: Kozma Ferenc (1826-1892) arcképe. A szabadságharcban, a nagysallói csatában megsebesült mint huszár hadnagy. A 19. század második felében a magyar lótenyésztés hírnevének megalapozója, a Földművelésügyi Minisztérium Lótenyésztési Osztályának vezetője. Mezőhegyesen hunyt el egy ló-osztályozás alkalmával

ményt, de katonai őszinteséggel megmondom, hogy végtelenül sajnálom, mert meg vagyok győződve arról, hogy ezek a katonai intézmények civil kézen tönkre fognak menni.” Kozma Ferenc átvevő válasza: „Szintén hivatalos kötelességemnél fogva átvettnek nyilvánítom az intézményt és lojális nyíltsággal közlöm és biztosítom Excellenciádat, hogy ezek az intézmények civil kézen tönkremenni nem fognak. Egyelőre én veszem át, lehet, hogy munkám sikerülni fog, lehet, hogy nem, de akkor jön egy másik, egy harmadik, egy századik, de ezeknek az intézményeknek fel kell virágozni és nem szabad visszafejlődni.” (Feljegyezte Ernst, 1985.). A megállapodás értelmében az ingatlanok, az állatok és a felszerelés a magyar államé lett, azonban a személyzet a cs. kir. közös hadsereg keretében működő méneskar kezében maradt. Külön működött tehát a méneskar vezetése alatt a ménes, és ezt a polgári irányítású ménesbirtok szolgálta ki. Ebből azután konfliktusok is

12

származtak, például d’Orsay Olivér ezredest, kitűnő lovas szakembert, azért küldték nyugdíjba, mert ezt a hátrányos kettősséget császári tiszt létére szóvá tette. Kozma Ferenc vezetése alatt az egész magyar lótenyésztés szervezettsége példaértékű volt. Maga Kozma Ferenc Mezőhegyesen halt meg egy ménesszemle alkalmával, méltán őrzi emlékét mezőhegyesi mellszobra (2.7. kép). Az emléktábla (2.9. kép) Zala György alkotása, eredetileg a Kozma emlékmű talpazatán állt a volt Csalogány, majd Kozma ligetben. Amikor Ferenc József nem volt kívánatos személy, a táblát eltávolították, sőt a Kozma emlékművet is. A táblát kettétörték, színesfémként begyűjtötték. Nagy Ferenc méntelepvezető mentette meg, összehegesztették, majd a lovarda falán helyezték el. Később a Kozma emlékművet helyreállítva (2000), eredeti helyére került az emléktábla. A lovarda falán lévő tábla az eredeti másolata (Török 2016). 2.4. Az állami „mezőgazdálkodás” Mezőhegyesen A ménesgazdaság Európa legjelentősebb mezőgazdasági és ipari nagyüzeme lett 16 053 ha (hektár) területtel. Gluzek Gyula (2.16. kép) és utódainak vezetése alatt világhírű, példamutató, komplex mezőgazdasági üzemmé vált.

2.7. kép: Kozma Ferenc mellszobra Mezőhegyesen


Az eredeti terveket Jung József és Hild János készítette még a 19. század elején. Ezek közül az egykori parancsnokság épülete (2.13.) és a lovarda néhány építészeti változtatás után ma is a helyén áll és eredeti feladatát teljesíti épp úgy, mint a központban álló többször nevét megváltoztató „Centrál Hotel” (2.14. kép). A ménesistállók (2.15. kép) az újabb időben még arra is alkalmasak voltak, hogy a kor (vitatható) követelményeinek megfelelően boxos istállóvá alakítsák azokat. Ezeket az épületeteket jól érzékeltetik az akkori időkből fennmaradt levelezőlapok (Kerekes, 2012). Végül a II. világháború után épült modern házak megbontják Mezőhegyes egykori egységes építészeti képét. 2.16. kép: Gluzek Gyula (1847-1894) jószágigazgató Mezőhegyesen (1876-1892). Nagyrészt az ő nevéhez fűződik a világszínvonalú mezőgazdasági-ipari nagyüzem megalapítása

A mai Mezőhegyes városa maga és műemlék épületei abból az időből valók, és még ma is emlékeztetnek a két évszázad év előtti építésre. A lótenyésztés célját szolgálja a fedeles lovarda egykori műemlék épülete. A mellette álló kis fákat összehasonlíthatjuk a mai hatalmas fákkal, hogy érzékeljük az eltelt hosszú időt (2.11. kép) és a hatalmas platán is évszázadokra emlékeztet (2.12. kép).

2.12. kép: A műemlékértékű, gyönyörű platán télen

2.11. kép: A fedeles lovarda épülete. 200 éves története alatt többször átépítették, de eredeti jellegét és rendeltetését máig őrzi

13


2.13. kép: A ménesparancsnokság főépülete, azóta a gazdaság Igazgatóságáé

2.14. kép: Mezőhegyes központi szállodája. Épült 1885-ben. Hívták Centrálnak, Tiszti Kaszinónak, Új Világnak, Központi Szállodának, azonban jellegzetes formáját mind a mai napig megőrizte

14


2.15. kép: Mezőhegyesi ménesistálló. Példája a jó, egészséges, ideális méretű futóistállónak, amelyet boxos istállónak is át lehetett alakítani.

2.5. Mezőhegyes az I. világháború után A háború utáni román megszállás elsősorban azzal tett kárt, hogy a lovakat elzsákmányolták. Mezőhegyes egyébként hamar kiheverte a megszállás okozta károkat, és a ménes regenerálása is sikerült A két világháború közötti időben már világhírű állami mezőgazdasági üzem volt, nagyszerű feldolgozóüzemi kapcsolatokkal és nagy értékű állatállománnyal. Vetőmagtermesztés, a peregi elevátormagtár, ipari sertéshizlalda, cukorgyár, kendergyár és répaszeszgyárak központi finomítóval tartoztak hozzá. A NAVY a 20. század elején a tengerészet kötél alapanyagának érdekében hirdetett világversenyét a Mezőhegyesen termelt kender nyerte meg (Horn, 1980). Az állattenyésztés minden jelentős ágában példamutató szerepet töltött be Mezőhegyes. Ameddig az állati igaerő volt a növénytermesztés, talajművelés alapja, kitűnő ökrökkel dolgozott a gazdaság (2.17. kép) és a magyar szürke szarvasmarhafajta tenyésztésében is országos hírűvé vált (2.18. kép).

Tenyészállat előállítás a mangalica fajtában (2.19. kép) sőt a merinó juhászatban is jelentős volt. A birtok kitűnő talaj’ és éghajlati adottságai és a szakszerű talajművelés (2.20. kép) azt eredményezték, hogy a birtok terméseredményei nagyon jók voltak. Közmondásos volt, hogy Mezőhegyes fizeti ki évről évre a többi állami gazdaság veszteségét. A birtok nem zárkózott el a modern, korszerű megoldások kipróbálásától és bevezetésétől sem, amint ezt a 2.21. gőzekekép is érzékelteti. 2.6. A II. világháború utáni évek Az 1945 utáni rendszer gyökeres változásokat hozott Mezőhegyes életében. Megszűnt a katonai ménes, és a Ménesbirtok földosztás utáni maradéka (közel 8000 hektár) is új nevet kapott. „Új kor kezdődött, és az új rendszer a régi dicsőség végét is jelentette egyben…”(Kerekes, 2012). 9000 hektárnyi területet osztottak ki a környező 13 település lakosai között. Ennek mintegy fele az 1952. évi, a mezőgazdaság szocializálási rendelkezései során visszakerült a mezőhegyesi gazdasághoz.

15


2.17. kép: Négyökrös szekér. A 19-20. század fordulóján a magyar szürke ökör volt a korszerű igásállat

A háború utáni magyar kormányok, a szakmabeliek figyelmeztető felszólalásai ellenére nem tudták, nem érzékelték és nem értékelték Mezőhegyes múltjában gyökerező szakmai, esztétikai és történelmi értéket. Az első hagyományellenes politikai beavatkozás eredményeképpen az egykori

ménesbe költöztetett Termelőszövetkezet csonkította egységét és megtörte szépségét. A felépített modern házak elrontották a község, majd város egységes hangulatát. Emellett az egykori birtok régi tökéletességét tönkretette a harmonikus ipari feldolgozó és értékesítő egység megbontása.

2.18. kép: A tenyésztésben is élen járt: a II. világháborúig Mezőhegyesen volt Magyarország egyik legjobb magyarszürke-tenyészete

16


Nevezetes volt az említetteken kívül a sertés-, baromfi- és juhtenyésztésben is, mint tenyészállat-előállító forrás. Ezek az ágazatok az óta a hagyományos lófajtákkal együtt megszűntek. Ma a megmaradt területe, mint bérlet, elsősorban a hibridkukorica termesztésben büszkélkedhet jó gazdasági eredménnyel. A lovak megváltozott profillal (a hagyományos fajták közül csak egy kis létszámú nóniusz ménes és emellett ügető- és sportlótenyésztés), valamint a műemlék jellegű épületek és természetvédelmi értékű platánfák maradtak állami kezelésben. 2.19. kép: A mezőhegyesi mangalica neves tenyészet volt, amint ezt a hibátlan fajtajellegű mangalica koca képe is bizonyítja

A gazdasághoz harmonikusan tartozó kendergyár, szeszipar és cukorgyár elkerült a gazdaságtól, majd megszűnt. Ezek üzemeltetése napjainkban kezd ismét téma lenni. Közvetlenül a II. világháború után hazai és nemzetközi rangját vetőmag termesztése, szarvasmarha-tenyésztése, lótenyésztése révén Törzsállattenyésztő Állami Gazdaság, majd Kombinátként, végül, mint Ménesbirtok Rt is igyekezett megőrizni.

2.7. A lovak mellett dolgozó ember, parancsnokok, tenyésztő mérnökök brigádvezetők és fizikai munkások szerepe. Mezőhegyes kialakulásában és további életében meghatározó volt a ló és lótenyésztés szolgálata. Ezért illő, hogy megemlékezzünk a Csekonics József után először a k. und k. rendszerben, majd a magyar állam keretében szolgálatot teljesítő parancsnokokról. (A teljes névsort a FÜGGELÉK tartalmazza.)

2.20. kép: A talajmunka, a szántás is az ökrök feladata volt

17


2.21. kép: Mezőhegyes akkor is példa volt a hazai mezőgazdaság számára, amikor a gőzeke jelentette a legkorszerűbb talajművelést

A katonai ménes k. und k. és magyar királyi vezetőinek évszázadnyi felsorolása után illik, hogy a gazdaság és a ménes vezetőinek névsorát szintén szerepeltessük, hiszen ezeknek az emlékezete ugyancsak feljegyzésre méltó. Itt azonban a legfelső vezető mellett bemutatjuk a különböző, néha bonyolult átszervezések során változó beosztásban azokat, akiknek a furioso-north star fajta tenyésztésében hosszabb-rövidebb ideig ugyancsak közvetett, vagy közvetlen szerepük volt. Tagadhatatlan, hogy a ló katonai és gazdasági jelentőségének csökkenésével az egykor csupán ezt kiszolgáló növénytermesztő ágazatok fontossága is nőtt, sőt más állatfajok tenyésztése is előtérbe került. Ezért a Függelékben ezek névsorára is sor kerül, beleértve az egykori ménesek telepvezetőit is, akiknek szakértelme és szorgalmas, lelkiismeretes munkája nagyban hozzájárult ahhoz a hírnévhez, amely Mezőhegyest joggal övezte.

18

A fizikai munkásokról sem feledkezhetünk meg. Érdekes a béresek járandóságának egykori eredeti leírása, amelyet egy mai német nem tudna olyan jól megérteni, mint egy egykori magyar szakember: „Die Bereschen empfangen alle Jahre 1 Paar Czizmen, 1 paar Opanken und alle 2 Jahre eine Czako”. (…a többit értjük, az Opanke pedig itt nyilván nem topánka, hanem alkalmasint a bakancs, vagy még inkább a bocskor kincstári neve…). Sokkal később a két világháború közötti időben a kitűnően képzett és fegyelmezett fizikai dolgozó állomány és annak szociális ellátása is messze megelőzte az akkori birtokok mezőgazdasági cselédségének színvonalát és állapotát. Ez még a második világháború után a kialakuló állami gazdaságok összehasonlításában is érvényes volt. Az állatgondozók, csikósok, tehenészek, brigádvezetők fegyelmezettsége és szakmai színvonala érthető módon Mezőhe-


gyesen messze meghaladta a kialakuló, kezdő állami gazdaságok és termelő szövetkezetekben dolgozókét. Különleges megoldás volt Mezőhegyesen a nyugdíjas korú fizikai dolgozók számára a „gránic-házak” rendszere. Ez azt jelentette, hogy a birtok határának őrzésére kaptak házat, alkalmazást és ellátást azok a munkások, akik előrehaladt

koruk miatt már nem tudtak nehéz fizikai munkát végezni. A kétkezi munkások szakértelme mindig fontos volt és az is marad. A magángazdaságok és ménesek újraalakulása mind a tulajdonosok, mind az állatgondozók esetében más módon veti fel napjainkban az állatszeretet és szakértelem szükségszerűségét és összefüggéseit.

19

3

A MEZŐHEGYESI FÉLVÉR ELŐDEI, ELŐZMÉNYEI ÉS KIALAKULÁSA


A 19. század második-harmadik évtizedére jelentősen megváltozott a lótenyésztésben követett gyakorlat, általánossá vált az angol lovak, köztük az angol telivér, nemesítőként való felhasználása Európában. Mezőhegyes sem kerülte el ezt. A fajtánkat megalapító mének ismertetése előtt azonban szemügyre kell venni a megelőző korok lovait is, hiszen a három tradicionális mezőhegyesi fajta anyai bázisát adó lovak származását elemezve az alább bemutatott fajtákhoz és típusokhoz tartozó lovakkal találkozhatunk. 3.1. A Ménesbirtok alapításától kezdve vásárolt és tenyésztett lovak, a mezőhegyesi félvér „nem félvér” ősei. Az 1785 óta vásárolt és később Mezőhegyesen tenyésztett lovak képezték az alapját az itt kitenyésztett három fajtának. Megjegyezendő, hogy még a fajta fogalma sem alakult ki a 18. század végén és a következő század elején. Ezért a vásárolt lóállomány meghatározása inkább csak a földrajzi származásra utal.

3.2. kép: A cserkesz lovak a Kaukázus vidékéről kerülhettek be a mezőhegyesi állományba, igénytelenséget, keménységet és hosszú élettartamot lehetett várni tőlük.

esetében, valószínűleg a beszerzés irányára utal a megjelölés. Feltételezhetőleg keleti, türkmén, perzsa. arab (3.4. kép) befolyást jelenthet, anélkül, hogy egységes fajtajelleget föltételezhetnénk.

3.1. kép: Spanyol jellegű ló. A spanyol és nápolyi jelleg évszázadokon át uralkodó volt egész Európában

A nevek alapján is elsősorban spanyol jellegű lovakra kell gondolni (3.1. kép), ez a típus volt ekkor leginkább elterjedve Európában. Míg a cserkesz (3.2. kép) és a moldvai főképpen keleti, arab hatásra utal. A török megnevezésűek (3.3. kép)

3.3. kép: A török, mint eredet jelző sokféle értéket tükrözhet.

21


3.4. kép: Az arab megjelölés nyilván nemcsak arab telivérre, hanem különböző származékaira is utal.

3.5. kép: A képen látható magyar ló az egyik legrégibb magyar lovat ábrázoló rajz. Ruisz Gyula kor-beosztása szerint a keleti és spanyol befolyás előtti állapotra lehet gondolni a kép láttán.

A következő ménesbeosztások adatai részben az eredeti méneskönyvekben találhatók, részben Wrangel (1891) könyvéből valók. A ménesbeosztás gyakran változott, azonban jól mutatja a különböző eredetű lovakat, valamint a tenyésztők időnként módosuló ízlését. 3.1. táblázat: Az első vásárolt lovak

Mén Német Magyar Erdélyi Lengyel Cserkesz Török Összesen

Kanca 66 8 52 5 16 25 172

Magyar Moldvai Cserkesz Német

56 177 172 148

Összesen

553

A lovak megnevezése tehát a mai értelemben vett fajta helyett csupán a származási országra utal. Ezeknek hiteles, egyedi képei nem maradtak fent. Az illusztrációként közölt képek korabeli, vagy későbbi művészi elgondolások. A magyar ló (3.5. kép) Magyarországról beszerzett, vegyes küllemű állomány lehetett, amely akár keleti, akár spanyol hatást mutatott. Az erdélyi megjelölés is a helyi eredetre utal. A 3.6. kép Wesselényi Miklós fütytyre megálló lovasbravúrját mutatja a spanyol hatást megelőző keleti típusú erdélyi lovakkal. Érdekesség, hogy a valóban erdélyi ősöktől Mezőhegyesen született Incitato senior, majd a vonalalapító mén utódai csak a későbbi időkben kerültek átsorolásra az erdélyi kategóriából a li-

22

3.6. kép: Wesselényi Miklós báró hajtóbravúrja a sziklahasadék előtt erdélyi lovaival a spanyol hatás előtti időkből

picaiba (3.10. kép). A nyilvántartás, számozás a katonai leltár szabályai szerint történt abban az időben. Az állomány megszabott létszám kerete kezdetben az alábbi volt: t 20 törzsmén, t 60 magyarországi országos fedezőmén, t 52 erdélyi országos fedezőmén, t 200 fiatal mén, t 500 anyakanca, t 2000 1-4 éves csikó, t 140 használati ló, t 212 igás ökör, t 4000 remonta* azaz pótló.


(*Remonta ez az eredeti, régebben kialakult és etimológiailag is megfelelő kifejezés a pótlovak elnevezésére. Remonter franciául azt jelenti, belovagolni. A remonda későbbi, torzult, bár általánosan használt forma.)

A legjobban bevált méneket több éven keresztül tartották tenyésztésben a 19. sz. elején, ezek közül néhány, zárójelben az eredetük megjelölésével: t Barbaro (berber), t Mylord (angol), t Principe (lipicai), t Montebello (lipicai), t Mercurio (erdélyi), t Brilliante (erdélyi), t Colonello (spanyol), t Vigourieux (spanyol), t Principe (holsteini), t Pomposo (mecklenburgi).

3.10. kép: A lipicai fajtában az első időben még nem alakultak ki a klasszikus méntörzsek. Később belekerült az erdélyi születésű Incitato és elterjedt Maestoso-törzs is, így helyezték át a fajtát a Fogarasi ménesbe.

A rendszeres és dokumentált tenyésztői munka kezdetén az 1790-es években a következő mén és kancaállomány képezte az alapot: 3.2. táblázat: Mének és kancák létszáma a konszolidált tenyésztőmunka kezdetén

Mén Holicsi Holsteini Angol

1 1 1

Holsteini Magyar Moldvai

Kanca 148 9 126

Berber

2

Cserkesz

78

4 1 4 1 1 6 22

Összesen

361

Erdélyi Lengyel Lipicai Mecklenburgi Nápolyi Spanyol Összesen

kézből

szabad ménesben

3.7. kép: A mecklenburgi ló gyakran szerepel az alapító fajták között

A berber afrikai, arab befolyásra éppen úgy utalhat, mint spanyolra. A német fajták pedig a mecklenburgi (3.7. kép), holsteini (3.8. kép) és hannoveri (3.9. kép) valamelyik német államból behozott többé-kevésbé spanyol-nápolyi típusú lovak helyi változatai lehettek. Láthatjuk, hogy ekkor még nem rögzültek a ma ismert lipicai méntörzsek sem. Vegyes spanyol-nápolyi jellegűek voltak az erdélyi mének is. Az erdélyi megjelölés a század második felében kezd a valóban erdélyi eredetű Incitato ménekre korlátozódni. II. József 1787-ben a következő négy mént ajándékozta a ménesnek: Capricioso spanyol, Montedoro lipicai, Montedore és Nerone kladrubi méneket (3.11. kép).

23


3.8. kép: Holsteinből is sok vásárolt kanca került az ősök közé. Ez a kép egy elegánsabb, mutatósabb mént ábrázol

3.9. kép: A hannoveri megjelölés viszonylag kevésbé szerepel a vásárlásokban.

3.11. kép: A fekete kladrubi Sacramoso és Napoleone. A kosfejű, szürke vagy fekete, nagy testű kladrubi mének bizonyos időszakban szerepet kaptak a mezőhegyesi fajták kialakításában, méreteket növelő szerepük volt.

24

Vásárolt mének az 1810-es években: magyar 8, erdélyi 9, finn 1, mecklenburgi 2, holsteini 1, berber 1, spanyol 5, lipicai 2, holicsi 1, arab 1. Nagyobb kancaimport Bukovinából történt. A francia háborúk idején az odavezényelt remonták száma 13167 volt. A járványos betegségek hatását még az időszakos takarmányhiány is fokozta. A ménesek és a hadsereg részére átadott lovak összeállítása tekintetében is a legfontosabb rendszerező elv a szín szerinti csoportosítás volt, mert a hadsereg igénye ezt is célozta. 1768-tól egy 7 svadronból álló lovas ezred harctéri vagy szemlén való felállása a következő volt: két szélső szürke, jobbról a második világos pej, balról pedig sárga, harmadik jobbról és balról is, gesztenyepej, a középső pedig fekete század (Ernst,1985). Más csoportosítási kritérium, mint a fajtajelleg, vagy egyéb típus következetes figyelembevételéről ebben az időben még nem beszélhetünk, bár a fogatos vagy nyereg alatti használat szerepével már találkozunk a 19. század elején is. A kladrubi mének használata pedig a testnagyság növelésének célját szolgálta. Maga Csekonics József amellett, hogy nagyon sok gyakorlati nehézséggel kellett szembesülnie, a lótenyésztés korabeli elméletét is jól ismerte, és igyekezett is ismereteit kamatoztatni a ménes irányítása során. Mindemellett sok értékes megfigyelést gyűjtött össze katonai szolgálata alkalmával és ezeket a tenyésztésben gyümölcsöztette. Sok olyan fontos megállapítást írt le, amelynek igazságát a mai tudomány igazolja. Például „az anyakanca legyen a ménes modellje, hiszen az anyakanca a talaj, a szántóföld, amibe a magot vetjük…”,”… ezért a tenyésztő azon legyen, hogy az idős kipróbált kancákat tartsa meg…” Ezeket az elveket a mindennapi életben is alkalmazta, a tenyésztésben, az ivadékvizsgálatot pedig korát megelőzően fontosnak tartotta (Hecker, 2014). A bizonyított teljesítményt jelölte meg a kiválasztás alapjának. Mint a lovat rendszeresen használó katona és lovas tiszt világosan látta a fajták nevének valóságos értékét. A tőle származó alábbi idézet bizonyítja ezt:


„… hiú és előítéleteken alapuló értelmezése a fajta szónak az előzetes kipróbálást nélkülöző, korlátlan bizalom valamelyik nemzet apaállata iránt...” Ehelyett javasolta a lóháton, vagy kocsin történő utazást. Csakis ezen a módon ismerheti meg az ember saját tenyészetét vagy a fajtát, annak valódi értékét…(Ernst, 1985 nyomán). A ménesbeosztás 1810-ben: 1. kézből fedeztetett kancák ménese, 2. csoportokban fedeztetett kancák ménese, 3. I. számú szilajménes, 4. II. számú szilajménes. Néhány évvel később, 1813-ban: 1. török ménes hátas kézből fedeztetve, 2. spanyol I. ménes hátas kézből fedeztetve, 3. spanyol II. ménes fogat kézből fedeztetve, 4. nápolyi ménes fogat kézből fedeztetve, továbbá: I. és II. számú törzs szilajménes, valamint: 3-as, 4-es, 5-ös, 6-os számú pótló-ménes. Később a szilaj és pótló ménesek megszűntek.

3.12. kép: Amikor divatja volt Mezőhegyes is használta a norfolki méneket, azonban ez a ménes a 19. század végén teljesen megszűnt.

félvér, és a nóniusz ménesei. A nóniusz a régebbi nyilvántartásokban még, mint normandiai szerepel (3.13. kép). A fenti kivonatos áttekintés szemlélteti a mezőhegyesi félvér tudatos tenyésztését megelőző időszak tenyésztési irányzatait, valamint a kívánt típus kialakításában alkalmazott lófajtákat.

Az 1820-30-as években megszaporodott az angol eredetű mének használata, amelyek között – bár némi bizonytalansággal – megkülönböztették a telivért is. Még későbbi ménesbeosztás: 1. Használati lovak 2. Arab, benne a gidrán 3. Angol 4. Kis nóniusz 5. Nagy nóniusz ménesek 1879-re megszüntették a norfolki (3.12. kép) és a póni ménest és maradtak a ma ismert történelmi jelentőségű fajtáink a gidrán, a mezőhegyesi

3.13. kép: A később Mezőhegyesen fajtává alakult nóniusz az első évtizedekben normander néven szerepelt a törzskönyvekben.

3.2. A mezőhegyesi félvér megalapítása és jellegének alapjai A 19. század közepe felé már az angol lovak, majd a telivér határozott előretöréséről beszélhetünk Európa lótenyésztésében. Érthető tehát, hogy a kialakulófélben lévő, arab alapú gidrán és az anglonormann eredetű nóniusz mellett angol fajtájúnak mondott mének és közöttük telivérek is

25


3.12. kép: A vonalalapító Furioso Senior első hibás bejegyzése a méneskönyvben.

egyre inkább szerephez jutottak. Ennek az eredménye lett a telivér mének alapította mezőhegyesi félvér avagy furioso-north star fajta. Részletezni kell a vonalalapító mének szerepét, hiszen ezek értéke meghatározó volt a fajta kialakulásában. Válaszra vár az a kérdés, hogy miért ez a két mén, a Furioso és North Star alapítottak fajtát. Akkor ugyanis angol fajtájú, vagy éppen angol telivér mének már korábban is szerepet kaptak Mezőhegyesen. 3.3. Furioso Senior és szerepe Az alapító mént, Furiosot (a Senior utónevet a hálás utókortól később kapta) az eredeti mezőhegyesi méneskönyv 1. kötetében, első ménesévét a k. und k. Mezőhegyeser Gestüt Grundbuch 1829-1863. 2. kötetében találjuk (3.14. kép). Eredetileg német nyelven készült szép, gót betűs méneskari írással, itt már latin betűre lefordítva a bejegyzés a következőképpen szól: Fourioso (később Furioso) Weichselbraun mit Stern, der vordere rechte an der Krone wenig, der vordere linke grau, der hintere rechte Fuss im Fessel weiss. 3.3. táblázat:

Vollblut Mutter Miss Fury nach WhoVater Furioso nach Brevetere lebone gezogen von Graf Georg Karoly

Geboren 1836. Maass: 16 Faust Datum und Ort des Zuwachses: Dieser Hengst wurde den 6 Mai 1841 durch Hr Excellenz den Hr HML Graf zu Hardegg um 2706

26

Flr Ch von Fürst Lichtenstein verkauft Den 14 September 1841 vom K. K. Militärgestűt an her transfuriert und in Jahre 1842 als Pepinier Beschäller im Gestűt belegt. A szöveget sikerült tehát lefordítani latin betűs, mai német írásra, majd magyarra is: Ugyanez tehát magyarul az eredetileg hibásan beírt nevekkel. Fourioso (később helyesen: Furioso) meggypej, csillaggal, elülső jobb láb pártaszélben kevéssé, első bal hamvas, jobb hátulsó láb csűdben kesely. A senior megkülönböztető jelzőt akkor kapta az alapító mén az utókortól, amikor számozott utódai is fedezni kezdtek a ménesben. Magyarul: 3.4. táblázat:

Telivér Anyja Miss Fury Whalebone Apja Furioso Brevetere után után nevelte Károlyi György gróf

Született 1836. Marmagassága 16 marok* Beszerzés dátuma és helye: Ezt a mént 1841. május 6-án Hardegg gróf, Feldmarschall-Lieutenant vásárolta Liechtenstein hercegtől 2706 forintért. 1841. szeptember 14-én a cs. és kir. (k und k) katonai ménesparancsnokság ide szállíttatta, és 1842-től mint törzsmén a ménesben fedez. * 1 marok (Faust) = 10,5536 cm = 4 hüvelyk (Zoll), 1 hüvelyk = 4 vonás (Strich)


A szakirodalomban és még a lexikonban is különböző adatok szerepelnek a két alapító ménnek a ménesben eltöltött idejéről és ménesbeli teljesítményéről. (Magyar Nagylexikon, 2001). Ezért ezt itt ebben a könyvben érdemes pontosan és részletesen leírni, úgy, ahogyan azt a ménes-

könyvek tartalmazzák. A később készült képek, festmények hitelessége is kétes (3.15. kép). Furioso Senior mezőhegyesi tenyésztésben elért eredményeit a következő német nyelvű, majd magyarra fordított táblázat tükrözi:

3.15. kép: Furioso Senior. Festmény. Julius Blaas festette az 1870-es években nyilván elmondás vagy más adatok alapján, hiszen a mén már nem élt, ennek ellenére a leírásokhoz hű az alkotás. 3.5. táblázat: Furioso Senior tenyészeredményei (eredeti német fejléccel)

Jahr

Von der Hand

Haben Stutten belegt Im In Mit Rudel Wilden Sprunge

Erzeugt

Verworfen

Hengst

Stutte

Hengst

Stutte

Galtgeblieben

Verkauft

1842/1843

29

*

*

52

13

8

*

*

8

*

1843/1844

34

*

*

86

8

10

1

*

14

1

1844/1845

36

*

*

70

12

13

*

*

8

3

1845/1846

29

*

*

59

9

10

*

*

9

1

1846/1847

30

*

*

68

10

11

*

1

8

*

1847/1848

26

*

*

68

7

6

1

2

8

2

1848/1849

30

*

*

65

14

8

1

1

6

*

1849/1850

33

*

*

61

14

8

1

*

9

1

1850/1851

26

*

*

44

8

7

*

2

7

2

Total

273

*

*

573

95

81

4

6

77

10

27


3.6. táblázat: Furioso Senior tenyésztésben elért eredményei (magyar nyelvű táblázat)

Év

Kézből

Kancát fedezett HáremSzabad Ugrással ben ménesben

Született csikó

Vetélt csikó

Mén

Kanca

Mén

Kanca

Üresen maradt

Eladott

1842/1843

29

*

*

52

13

8

*

*

8

*

1843/1844

34

*

*

86

8

10

1

*

14

1

1844/1845

36

*

*

70

12

13

*

*

8

3

1845/1846

29

*

*

59

9

10

*

*

9

1

1846/1847

30

*

*

68

10

11

*

1

8

*

1847/1848

26

*

*

68

7

6

1

2

8

2

1848/1849

30

*

*

65

14

8

1

1

6

*

1849/1850

33

*

*

61

14

8

1

*

9

1

1850/1851

26

*

*

44

8

7

*

2

7

2

Összesen

273

*

*

573

95

81

4

6

77

10

Termékenysége tehát 72% volt. Furioso hibátlan származási lapja a General Studbook alapján a következő: 3.7. táblázat:

28


Leírása a magyar szakirodalomban: Furioso 1836-ban született gr. Károlyi György ménesében a Miss Furey telivér kancából Privateer mén után. Tehát az eredeti méneskönyv pontatlanságai ellenére telivér volt. Anyja termékeny kanca volt, és 14 csikója közül négy bizonyult jó versenylónak. Apját, Privateert Mr. Payne tenyésztette Angliában. 1825-ben született, és Ascotban és Newmarketben négyéves koráig öt versenyt nyert. Nálunk ötévesen egyszer második lett, majd két versenyt megnyert. Furiosot 1841-ben Hardegg altábornagy vásárolta Liechtenstein hercegtől, és itt négyévesen nyert a Pest Városi Díjban. Ötéves korában a Festetich-Nákó Díj 78 aranyát nyerte meg, majd első lett Pozsonyban a másfél mérföldes Pozsonyi Díjban. A telivértenyésztésben sem bizonyult rossznak, öt ivadéka hat versenyt nyert. Verseny pályafutása Furioso vil.pej mén 1836. ap. Privateer, any. Miss Fury. Először bejelentve, mint pályás ló 1839-ben név nélkül. 1840-re már Furioso néven bejelentve. 1840. júni 8. Pest városi díj 150 ar. táv 1268 öl, 2 láb, 6 hüvelk, ismételve teher 94 font, lov. Low, kétszer nyert, idő 2 perc 59 mp és 3 perc 5 mp. 1840. júni 11. Festetics-Nákó díj 78 ar. táv 2 ang. mf., teher 113 font, lovLow, nyert, idő 4 perc 5 mp. 1840. szept. 29. „Posoni versenyzés” Posonyi díj 200 ar. táv 1 1/2ang.mf teher 105 font, első Teljes testvérének versenypályafutása még sikeresebb: Furiosissima sárga kanca, 1834. ap. Privateer, any. Miss Fury, Károli György gr. nevelése, Liechtenstein Alois hg. által bejelentett pályás ló. Belejentve: 1837-1841-ig. 1837. júni 4. Hazafi díj 100 ar. táv 2 ang. mf. ismételve, teher 76 font, egyszer futotta le, nyert, idő: 4 perc 7 mp. 1837. júni 9. Somogyi díj 110 ar. táv 3 mf. teher 75 font lov. J. Jackson, nyert, idő: 6 perc 15 mp. 1838. máj. 31. Batthyány- Hunyady díj 100 ar.

táv 2 ang.mf. teher 96 font, lov. Jackson, egyedül körüljárt 1839. júni 5. Hazafi díj 100 ar. táv 2 ang. mf ismételve, teher 106 font, lov. E. Jackson, kétszer nyert, idő 3 perc 58 mp és 4 perc 31 mp. 1839. júni 5. Batthyány-Hunyady díj 100 ar. táv 2 ang. mf. teher 102 font, lov. E. Jackson, nyert idő 3 perc 3 mp. 1839. júni 8. Somogyi díj 400 ar. táv 3 ang.mf. táv 3 ang.mf. teher 105 font, lov. E. Jackson, nyert, idő 6 perc, 21 mp. 1840. júni 6. Hazafi díj 100 ar. táv 2 ang.mf. ismételve, teher 109 font, lov. Low, „egyedül járta körül a pályát s így nyertes lőn” idő 3 perc 30 mp. 1840. júni 6. Batthyány- Hunyady díj 100 ar. táv 2 ang.mf. teher 110 font, lov. Low, nyert, idő 3 perc 3 mp. 1840. júni 8. Asszonyságok pályadíja 100 ar.érő billikom, táv 1600 öl ism. teher 100 font, lov. Low, kétszer nyert, idő 3 perc 55 mp, 3 perc, 50 mp. 1841. júni 3. Hazafi díj, 100 ar. táv 2 ang.mf. ismételve, teher 109 font, lov. Lowe, kétszer nyert, idő 4 perc 16 mp 4 perc 32 mp. 1841. júni 3. Batthyány- Hunyady díj 100 ar. táv 2 ang.mf. teher 106 font, lov. Lowe, idő 4 perc 15 mp. 1841. júni 6. Asszonyságok pályadíja táv 1600 öl, teher 103 font, második, mint második a fennmaradt 50 arany. 1838-ban „a bécsi téren” 120 ar. értékű gyertyatartót nyert s 140 ar. tét s bánatpénzben. Furioso az egykori leírások szerint arányos, nagyon nemes megjelenésű mén volt, széles szüggyel és bő mellkassal, erőteljesebb csontalappal, mint az a telivérek átlagában megszokott. Akcióteljes mozgását is följegyezték. (Kovácsy – Monostori, 1892) Tehát a pályán is kiváló versenyző telivér alapított fajtát Mezőhegyesen. A korabeli német nyelvű leírás is megegyezik ezzel, emellett megemlíti a nagyszerű mén szomorú sorsát is. „Miután 95 mén és 81 kancacsikót nemzett, 1851-ben, tizenöt éves korában, mint

29


3.16. kép: North Star Senior első bejegyzése a méneskönyvben.

selejtet potom 150 forintért eladták, pedig ebben az esetben is az irgalmas golyó lett volna jogosult” (Wrangel, 1893). Igazán az adatok alapján még valamivel több csikó nemzését is Furioso Senior javára lehetett volna írni, a kegyeletes megjegyzéssel viszont a mai tenyésztők is egyetérthetnek. 3.5. North Star Senior és szerepe A másik fajtaalapító ménről első évének törzskönyvi lapján (K-K. Mezőhegyeser Gestűt Grundbuch II 1829-1863) az alábbiakat találjuk: A vonalalapító North Star Senior nevének első bejegyzése hibás a méneskönyvben (3.16. kép). Nord Stear (a későbbiekben helyesen North Star) Glanzrapp mit kleinen Stern, der h.l. Fuss in der Kronen weiss. 3.8. táblázat:

North Star bogárfekete mén, kis csillaggal. Hátsó bal lába pártaszélben kesely. Kár, hogy hiteles ábrázolása nem maradt fent, noha megtévesztő festmény forgalomban volt róla The North Star néven (3.17. kép). 3.9. táblázat:

Telivér Apja Jaques, Touchstone-tól Partenessa kancából Cervan- Anyja Ringlet,Whisker lánya tes után

Született 1844-ben, marmagassága 16 marok Beszerzés dátuma és helye: 1852. október 29-én Ritter von Wellemare és Hummer Honby urak a Plasainwall farmról 130 font sterlingért a ménes számára törzsménül megvásárolták.

Vollblut Vater Jaques von Touchstone aus der Partenessa von Mutter Ringlet von Whisker Carovantec (később helyesen Cervantes)

Geboren 1844. Maass: 16 Faust Datum und Ort des Zuwachses Den 29 October 1852. Herrn General Major Ritter von Wellemare von Herrn Honby zu Stamingnall farm um 130 Lirasterling als Pepinier Beschäler für Gestűt verkauft. Az első méneskari leírás még ekkor is gót betűs, német nyelvű. Magyarra fordított szövege, kijavítva az először hibásan beírt neveket, a következő:

30

3.17. kép: The North Star. Fekete mén, festmény. Nem a törzs alapítójának hiteles ábrázolása. A megtévesztő név-azonosság és színhasonlóság ellenére ez a ló országúti ügetőteljesítményéről volt nevezetes Norfolk és Straffordban. Rogersor and Tuxford London. 1861.


North Star Seniornak a mezőhegyesi tenyésztésben elért eredményeit a következő eredeti német 3.10. táblázat, majd a magyarra fordított 3.11. táblázat mutatja: 3.10. táblázat: North Star Senior eredményeinek eredeti, német nyelvű összefoglalása

Jahr

Von der Hand

Haben Stutten belegt Im In Mit Rudel Wilden Sprunge

Erzeugt

Verworfen

Hengst

Stutte

Hengst

Stutte

Galtgeblieben

Verkauft

1853/1854

14

*

*

31

2

4

1

1

5

1

1854/1855

15

*

*

54

5

4

*

2

3

1

1855/1856

25

*

*

52

12

9

1

*

3

*

1856/1857

23

*

*

56

5

5

*

*

11

2

1857/1858

29

*

*

58

9

12

2

*

6

*

1858/1859

30

*

*

59

8

8

*

*

13

1

1859/1860

30

*

*

69

4

9

*

2

11

4

1860/1861

20

*

*

42

6

7

*

*

6

1

1861/1862

14

*

*

36

2

3

2

2

5

*

Total

200

*

*

457

53

61

6

7

63

10

3.11. táblázat: North Star Senior tenyésztési eredményei Mezőhegyesen magyarul

Év

Kézből

Kancát fedezett HáremSzabad Ugrással ben ménesben

Született csikó

Vetélt csikó

Mén

Kanca

Mén

Kanca

Üresen maradt

Eladott

1853/1854

14

*

*

31

2

4

1

1

5

1

1854/1855

15

*

*

54

5

4

*

2

3

1

1855/1856

25

*

*

52

12

9

1

*

3

*

1856/1857

23

*

*

56

5

5

*

*

11

2

1857/1858

29

*

*

58

9

12

2

*

6

*

1858/1859

30

*

*

59

8

8

*

*

13

1

1859/1860

30

*

*

69

4

9

*

2

11

4

1860/1861

20

*

*

42

6

7

*

*

6

1

1861/1862

14

*

*

36

2

3

2

2

5

*

Összesen

200

*

*

457

53

61

6

7

63

10

Termékenysége tehát 69% volt. Megfelelő iratok alapján az eredeti méneskönyvi feljegyzések furcsa változatokban rögzítették az angol eredetű neveket a méneskönyvben. Ezért a General Stud Bookból eredő pontos pedigrét érdemes közölni (Wrangel, 1893).

31


3.12. táblázat: North Star Senior eredeti származási lapja a hiteles angol méneskönyv alapján

North Star - az angol méneskönyvben The North Star – 1844-ben született Angliában. Apja Jaques, a híres Eclipse dédunoka Parthenessa fia Touchstone után. Anyja Ringlet, ugyancsak Eclipse vonalából eredő kanca. Waljemare tábornok vásárolta, egyenesen Mezőhegyes számára. A korabeli leírások szerint: „Nagy termetű, élénk vérmérsékletű, szép mozgású állat volt, amelyet jellemzett az erős és széles hát, a jól zárt ágyék, továbbá a rendkívül mély mellkas és kiváló csontozat. Színe bogárfekete. Egyetlen hibája a hátrahajlítottság volt” (Kovácsy-Monostori, 1892, Wrangel, 1893). A két fajtaalapító mén származási adatait összehasonlítva sok egyezést lehet találni. Ezek közül a legjelentősebb a két anyai nagyapa, Whalebone és Whisker, amelyek teljes testvérek

32

voltak s értéküket növeli, hogy mind a két mén Eclipse dédunokája, emellett Eclipse az apai oldalon is mind a két nagyapa származási lapján szerepel. Furioso anyai nagyapja, Whalebone North Star apai vonalában is megtalálható. Ezeket az azonosságokat szemlélteti a 3.13 és 3.14. táblázat. Kétségtelen, hogy a 19. század telivérjeinek származásában a nevezetes ősöket halmozottan meg lehet találni, azonban nem járunk messze az igazságtól, ha ez a két, nyilvánvalóan hasonló pedigré hozzájárulhatott ahhoz, hogy ez a két mén homogén fajtát tudott alapítani. Az öt ősi soros származási lap alapján az ősök 53%-a azonos a két ménben (3.13., 3.14. táblázat). Érdekesség csupán, hogy North Star nagyapja Touchstone, Kincsem dédapja is. A Waxy x Penelope párosítás, amely mindkét fajtaalapító mén anyai nagyapját jelenti, a csodakanca pedigréjében is háromszor szerepel.


3.13. táblázat: Furioso és North Star Senior származása, megjelölve a két mén elődei között az azonos ősök.

33


3.14. táblázat:

Összefoglalva tehát, a jó teljesítményű és egymással harmonizáló, küllemileg is jól megválasztott alapító mének, Furioso és North Star Senior indokolják, hogy miért éppen ennek a két ménnek a kombinációja tudott egy nagyszerű fajtát eredményezni, kitűnve a többi angol fajtájú mén közül. Érdemes viszont a telivér ősök mellett az egykori mezőhegyesi anyai ősökre is visszatekinteni. Az angol félvér kancák nőivarú elődeire a fajta kezdeti stabilizációjának idejében, 1880- 1890 körül, többgenerációs háttérrel az eredeti mezőhegyesi méneskönyv alapján a következő két táblázat vet némi fényt (3.15., 3.16. táblázat). A 3.15. táblázat %-ban adja meg a különböző eredetű ősök helyét az első 9 generációban. A generációk sorszáma a származási lap ősi sorainak felel meg. A táblázat szépen mutatja a külön-

34

böző ősök szerepét a távolabbi generációktól az arab, majd az angol egyre nagyobb szerepe felé. Vitathatatlan, hogy a fajtánk értékeinek kialakulásában ezek a bizonytalan fajtához tartozó, de keményen szelektált ősök is szerepet kaptak. A nőivaron át történő öröklődés a modern genetikában egyre nagyobb fontosságot kap. Ezért érdekes a családot alapító kancák vizsgálata a mezőhegyesi félvérek származásában is (3.16. táblázat). A 3.16. táblázat bemutatja a későbbi generációkban szerepet játszó kancák kancacsaládjának eredetét. Természetesen nagyobb számban az 5. generációban vagy még távolabbi ősi sorokban találhatóak az alapító kancák. Az erdélyinek nevezett kancák többnyire az Incitato-törzshöz tartoztak, amelyeknek alapító ménje 1802-ben Mezőhegyesen született Bánffy’ és Bethlen ménesből vásárolt szülőktől.


3.15. táblázat: Az angol-félvér kancák nőivarú őseinek %-os összetétele generációnként (1880)

Generáció

Angol

1.

97

2.

40

3.

Arab

Nóniusz

Erdélyi

1

1

1

23

13

23

1

25

35

7

27

2

2

2

4.

5

29

3

26

13

8

5

5.

4

6

6

26

16

13

6.

3

24

33

13

7.

5

24

19

9

24

19

17

16

8

17

25

8.

Spanyol

Magyar

Holstein

MecklenMoldvai burgi

Gidrán

8

11 4

5

12

3

11

13

17

9.

Más

17

83

3.16. táblázat: A családalapító kancák fajtája, száma és generációs helyzete 1880 körül az angol-félvér ménesben

Generáció

Angol

Arab

Gidrán

Nóniusz

3.

1

4.

1

Erdélyi

Spanyol

Magyar

Holstein

1

6.

8.

Más

1

5.

7.

MecklenMoldvai burgi

1

2 1

9.

A családalapító kancák elsősorban az 5. és 9. generációban szerepelnek, ezek között legtöbb a moldvai eredetű kanca. Érdemes azt is megnézni, hogy egyedenként hogyan alakultak a származások, milyen volt a családi háttér és a ménes összetétele. Az 1890-es évek végén élt mezőhegyesi félvér ménes 40 kancájának nőivarú őseit mutatja be a 3.17. táblázat fajtánként, generációról generációra. Az első és második oszlopban szereplő sorszám elhelyezése arra utal, hogy a kanca telivér vagy félvérapaságú. Az első oszlopban vannak a telivér, azaz alapító mén lányaira, a második oszlopban már a félvér apára utaló jelek. A kö-

3

2

5

3

4

4 3

1

2

5

vetkező, harmadik oszlop a kanca korát mutatja. A további kockákban lévő sorszámok mutatják, hogy a kanca különböző fajtájú ősei hányadik generációban fordulnak elő. A csillaggal (*) jelölés mutatja a családalapító kanca fajtáját a megfelelő oszlopban és a generációkban elfoglalt helyét a sorszámmal. 3.6. Milyen lehetőséget kínált a két alapító ménnek a hozzájuk párosított kancák összetétele A fajta kialakulását és stabilizálódását jól nyomon követhetjük a két alapító ménhez párosított kancák fajtájának változása alapján a Furioso Senior és North Star Senior tenyésztésben töltött két

35


3.

18

1.2.

3.4.

4.

8

1.2.3.

4.

5.

6. 6.

1.2.

3.

6.7.

1.2.

3.

5.

7.

9

1.2.4.

3.

8.

12

1.

9.

13

1.3.

2.

10.

15

1.3.

2.5.

2.3.4.

1.

14.

7

1.2.

3.4.

15.

7

1.

2.3.4.

6.7.

14

1.3.

4.

8

1.2.

4.

3.

5.6.7.

8

1.3.

4.

6.*

4.

6.

9.*

5. 5.

6.*

8.

9.*

5.6.

2.

7*. 8.*

.

5.6.

1.2.

7.* 4.

14

21.

13

1.2.

14

1.3.

2.

11

1.

2.3.

24.

11

1.2.

3.

5.6.

25.

13

1.2.

26.

7

1.2.

3.

5.6.

27.

11

1.

28.

11

1.

29.

11

30.

8

1.

31.

5.lengy.

5.7.*

2.

3.

4.lengy.

5.* 6.8.

2.3.

5.*

1.2.

Kisbér

3.4.

5.

4.5.

6.

6.*

7.

4.6.

8.* 5.

7.*

4.

7.*

4.

7.*

7.

5.

3.

2.3. 2.

4.

6.8.

3.

4.*

5.7.

9.* 6.

8.*

4.lengy.

1.2.6,7.* 3.4.5.

3.4.

8

1.25.

32.

8

1.

2.

33.

15

1.3.

2.

34.

16

1.3.

2.

2.

5.

6.7.

8.*cseh

3.4.

17

6.* 3.4. 4.

1.2.

6.*

5.

5.

6.*

5.

6.*

4.lengy.

3.*

36.

8

1.3

4.

2.

5.*

37.

14

1.

4.

2.3.

5.*

38.

Más

Vad ménes

Moldvai

Mecklenburgi

9.*

3. 3.4.

20.

35.

7*. 8.

6.*

15

23.

4.

5.

13.

22.

6.7.*

4.

1.2.

12

4.5.8.*

5.

1.2.4.

18.

7.*

7.8.9.*

6.

7

19.

5.*

5.

14

17.

3.

6.7.

12.

16.

5.

5.*

7

11.

4.

5.

14

6.

Holstein

4.

2.

Magyar

3.

Erdélyi

2.

1.

Spanyol

1.

18

Maestoso Incitato

19

2.

Lipicai

Arab

1.

fv

Nonius

Angol

xx

Kor

Sorszám apa

Gidrán

3.17. táblázat: Az angol ménes 40 kancájának anyai származása a kanca családok alapítójáig, generációnként, 1890-ben.

11

1.2.

39.

11

1.

3.4.

3.4. 2.

5.

5.*

40.

9

1.

3.

2.4.5.

6.8.

6.7.

8.*cseh 7.

9.*

(Wrangel, 1893 nyomán)

36


évtizede alatt. Ha összehasonlítjuk a 3.18. táblázatot a 3.06. táblázattal és a 3.19. táblázatot a 3.10-essel, a kanca létszámok nem egyeznek a két-két táblázatban. Ennek az az oka, hogy a párosított létszámokban évről évre sok kanca ismételten is szerepelt, míg a 3.19. és 13.19. táblázatban minden egyed az őseivel csak egyszer. Látható, hogy a spanyol-nápolyi típusú lovak tömeges használatának a 19. század közepe táján vége volt, bár a többi ménesben még fedeztek ilyen mének. Emlékeztet még rájuk egy-egy Incitato mén és a jó nóniusz mének használata az angol fajtájú ménesben is.

Jelentősen növekszik a korszak igényeivel, és a divattal párhuzamosan az angol fajtájú mének, sőt egy-egy angol telivér használata. Furioso idejében természetesen még nem tudhatták, hogy a későbbi furioso-north star fajtát alapítót párosították az adott kancához, de a rokontenyésztést a Nonius Seniorra már kiterjedten folytattak ebben az időben Mezőhegyesen. A tapasztaltak alapján ezt már alkalmazhatták a Furioso Senior unokáival is pl. a teljes testvér Furioso I és Furioso II törzsmének kancaivadékainak párosítása során. A North Star Senior idejében viszont már élni lehetett a kitűnő Furioso utódokhoz való párosítás lehetőségével is.

3.18. táblázat: Furioso Seniorhoz párosított és utána ellett kancák fajta szerinti megoszlása

Év

Angol

Angol %

Ebből FZ

FZ %

Arab**

Nóniusz

Lipicai spanyol

2

1***

Összesen

1843

4

19

14*

1844

3

17

15*

1845

7

28

16

1

1***

25

1846

5

26

13

-

1***

19

1847

8

38

12

1

21

1848

8

62

4

1

13

1849

8

36

8

4

2***

22

1850

11

50

4

6

1***

22

1851

7

47

5

3

15

3

1852

61

34

94

21 18

3 18

6

179

* 1 kurd ** gidránnal együtt *** főképp Incitato F = Furioso Z = North Star 3.19. táblázat: North Star Seniorhoz párosított és ellett kancák fajta szerinti megoszlása

Év

Angol

Angol %

Ebből FZ

FZ %

1854

2

33

1

50

1855

2

22

-

-

1856

20

95

4

20

1857

10

100

3

33

1858

18

86

2

11

1859

16

100

7

44

1860

12

92

6

50

1861

11

85

5

25

1862

5

100

4

80

96

84

32

33

Arab**

2

Nóniusz

1

Lipicai

Összesen

4

6

4

9

1

21 10

3

21 16

1

1

13

1

13 5

3

7

8

114

37


3.7. A konkurencia A két vonal- és fajtaalapító ménnek, Furioso és North Star Seniornak az akkor Mezőhegyesen fedező mének között kellett megtalálniuk a helyüket, a valós értéküket később lehetett felismerni. Utódaik alapján dőlt el, hogy melyik mén alapít „dinasztiát”, azaz vonalat, esetleg fajtát. Az alapító ménekkel egy időben fedező mének száma fajtánként: A Furioso Senior 1844-ben született első évjárata idején: t 14 angol t 19 arab t 1 török t 9 kladrubi t 3 erdélyi t 3 gidrán t 3 nóniusz t 2 lipicai Összesen 54 Ebben az időszakban Furioso Senior ivadékainak már elsősorban csak az angol típuson belül kellett kitűnniük előnyös tulajdonságaikkal, hiszen a kor szelleme már eldöntötte, hogy ezt a típust kívánják megalapozni. Az 54 törzsménből 14 angol fajtájú vagy telivér már kellő súllyal képviselte ezt az irányzatot. Ezek a következők voltak: t Furioso xx, t Young Mulley xx, t Young Mulley I., t Young Mulley II., t Acorn xx, t Bloomfield xx, t Bloomfield I, t Butcher Boy xx, t Cannon Ball xx, t Crazy Boy, t Grimalkin, t Sade Carthago xx, t Taragon, t Trewilliam xx.

38

Furioso ezekkel a ménekkel, ill. utódaikkal egy időben nagyon jó csikókat produkált, ezzel megalapozta a következő évtized legjobb angol félvéreit Mezőhegyesen. Ennek az értéke azért is nagy, mert a hozzá osztott feltehetőleg nem válogatott kancaanyaggal is tudta ezt az eredményt produkálni, amellyel előnyben volt azokkal az angol telivérekkel szemben, amelyeknek már félvér ménutódai is voltak. North Star Senior első éve idejében az összehasonlítás a következőek szerint alakult: t 23 arab t 14 angol t 8 kladrubi t 4 gidrán t 6 nóniusz t 1 lipicai t 1 török t 1 erdélyi Összesen 58 Az angol fajtájú, ill. angol telivér mének 1853ban: t North Star xx, t Indian Prince xx, t Buccaneur xx, t Bellerophon, t Butcher Boy xx, t Exile xx, t Furioso I, t Furioso II, t Furioso IV, t Lord Saultan xx , t Mare Tapley xx, t Pride of England, t Propellor. North Starnak már több angol fajtájú vetélytársa volt és közötte Furioso félvér utódai is. Utána is versenyképes csikók születtek, és már lehetőség volt Furioso utódaival való párosításra is. 114 csikó született utána, ezek megoszlása az anyák apai származása szerint: t 32 furioso t 66 egyéb angol


t 6 erdélyi t 2 lipicai t 1 arab t 7 nóniusz Összesen 114 A mezőhegyesi-félvér fajta a századforduló (1900) táján már kiváló minőségű és használati értékű hátas- és kocsilovakat adott. Ezt legjobban bizonyítja az a tény, hogy zsombolyai és jenovai Csekonics Endre, a ménesalapító Csekonics József unokája már ilyen lovakat tenyésztett zsombolyai ménesbirtokán (Hecker, 2014). A válasz tehát arra a kérdésre, hogy miért a Furioso és North Star mének tudtak fajtát alapítani a következő: t az alapítók kitűnő versenylovak is voltak, t a két alapító származásában hasonló felépítésű volt, t ivadékaik alkata, külleme alkalmas volt a hátas és fogatos hasznosításra egyaránt, t utódaik vérmérséklete alkalmas volt mindennapi használatra. A kialakuló mezőhegyesi-félvér helyzetét és értékeit jól foglalja össze Zalabéri Horváth János ménesparancsnok jelentése 1870-ben: „Az I. angol ménes félvér kancákból áll, amelyekben az angol Furioso és North Star név túlnyomórészt van jelen. Ezek a kancák nagyobbrészt 16 marok magasak, erősek és nagyon járatosak. A felfrissítés és nemesítés céljából ott angol félvért alkalmaznak. A telivér csődörök utódai viszont félvér csődörökkel párosodnak, amelyek

eredete az illető kancával egyezik. Ennek a ménnek a feladata, hogy erős angol félvér csődöröket tenyésszen. Ha ezt a célt elértük, akkor viszont hamarosan be kell szerezni a ménesnek egy nagyon erős és jó angol telivér csődört. .....A tenyésztési célt a ménesekben egyébként a következőképpen foglalnám össze: Az I angol ménesnek a feladata, hogy erős félvér fedeztetőméneket produkáljon, amelyek tiszta származásúak és alkalmasak erős, lovaglásra alkalmas és kocsiló utódokat nemzeni. A félvér csődöröket a tenyésztelep maga kell, hogy kinevelje; az ismeretlen vér hatása veszélyeit elkerülendő, és nehogy a ménest visszavezesse az így bekerült, esetleg negatív tulajdonság. Ezen kívül szükség van telivér fedeztető csődörökre, mert némely kanca olyan erős, hogy feltétlen telivér csődörrel kell fedeztetni.” (Wrangel, 1893) A fajta fejlődése során a félvér jelleg megerősödése mellett eltérő típusok is kezdtek a fajtán belül kialakulni. A mezőhegyesi fajtát szokták vegyes hasznosítású fajtának minősíteni azzal, hogy mind a sport-, mind a munkaló típusa megtalálható a fajtában. Ez tulajdonképpen gazdasági szempontból sem rossz minősítés, ha mindkettőt jól kidolgozva, kitrenírozva állítjuk elő. A mezőhegyesi lótenyésztés sikeresen szerepelt az 1873. évi bécsi, majd az 1878. évi párizsi világkiállításon. Bécsben Furioso IX és Furioso II, majd 1878-ban Párizsban North Star III mén és 104 Furioso I kanca szerepelt nagy sikerrel. A párizsi lapok szerint nem annyira a lovak, mint amennyire a magyar csikósok produkciója és daliás megjelenése gyakorolt különösen nagy hatást a párizsi nőkre (Wrangel, 1894).

39

4

A MEZŐHEGYESI FÉLVÉR ÖNÁLLÓ FAJTA, KÜLÖN MÉNESKÖNYVBEN


A tenyésztői munka célkitűzései és az alkalmazott módszerek alapján Ócsag Imre (1985) a következő korszakokat különböztette meg Mezőhegyes lótenyésztésében: I. 1785–1815 főként katonai pótló előállítás, de fedezőméneket is adott az országos lótenyésztésnek. II. 1825–1854 főleg keresztezéssel hozta létre a megfelelőnek vélt használati típust (hátas és fogatos). III. 1885-1886 áttérés a fajtatiszta tenyésztésre. IV. 1886–1910 megkezdődött a genetikai vonaltenyésztés korszaka. V. 1910-napjainkig a genealógiai vonaltenyésztés alkalmazása. A ránk maradt mezőhegyesi méneskönyvek 25 gót betűvel írt vastag kötetben gyűjtötték az ada-

tokat a tenyésztett kancákról, a legelső évektől kezdődően. Ezután 1871-től vannak olyan méneskönyvek, amelyek már külön tartalmazzák a mezőhegyesi félvér kancák adatait, 1885-ig német, és azóta magyar nyelven. A további önálló méneskönyvekben (18851916, 1906-1944), külön vezették a három lófajta és közöttük a mezőhegyesi-félvér tenyésztési adatait. Az alábbiakban bemutatott kanca származása szépen mutatja a kikristályosodott eljárás szerint tenyésztett mezőhegyesi angol félvér származási jellegzetességeit. Az Ócsag Imre beosztása szerinti IV. fázist, a vonaltenyésztés alakulását és megszilárdulását, a származási lapon még láthatóak az arab ősök, valamint az angol telivérek is a 3. – 4. ősi sorokba kerültek.

Tipikus mezőhegyesi származási lap az 1900-as évekből: 4.1. táblázat: 251 Furioso XXVII kanca sz. 1908. 173-199-20 ½

apja:

Furioso XXVII Furioso XII

Furioso XXII 107 North Star II

Furioso XXIII North Star III

106 North Star III 121 Furioso I North Star III

North Star IV 192 Deutsher Michel

191 North Star IV Vihar

158 Vihar 127 Furioso IX

Furioso X 111 Furioso I North Star II 429 Abugress North Star I 101 Deutscher Michel Furioso I 708 Young Mulley North Star I 101 Deutsher Michel Deutscher Michel 316 North Star Buccaneer Fern Furioso IX 122 Furioso II

41


anyja:

206 North Star VI North Star I

North Star III 191 Deutscher Michel

North Star VI Furioso IX

102 Furioso IX 124 Amaty Furioso V

Furioso XIX 614 Abugress

183 Furioso XIX Furioso IX

185 Furioso IX 177 Sutherland

Az arab Abugress és az angol telivér Vihar szerepét nagyon hasznosnak ítélték még a 20. század elején is (Dévényi, 1934). Ugyanebben a témakörben Döhrmann Henrik (1922.), a ménes egykori parancsnoka a következőket jegyzi meg: „… a mezőhegyesi angol félvér ménesben az arabs vérrel telített volt családok a főképpen látlelet alapján történt osztályozások következményeképpen, lassanként eltűntek könnyűségük miatt, míg a nem keleti véren felépült családok ivadékai éppen csontosabb voltuk miatt bentmaradtak a tenyészkörben. Ennek a nem éppen helyénvaló eljárásnak, melynél a régente oly híres arabs vérű Abugress-családnak a véráramai veszendőbe mentek, egyebek közt az volt az oka, hogy a régi időben a tenyészállatok bírálatánál részletes származási táblázatokra nem támaszkodtak, tehát az egyed pontos származását nem méltatták.” (Döhrmann, 1922) A fenti pedigré további érdekessége a telivérezettség foka, valamint az alkalmazott angol

42

North Star sen 202 Young MulleyII Deutsher Michel 91 Marc Tapley Furioso I 568 Nonius XXXVI Amaty 103 North Star Furioso I 644 Abugress Abugress ox 593 Abugress Furioso I 568 Nonius XXXVI Sutherland 75 Young Mulley

4.1. kép: Doncaster (Stockwell-Marigold). Epsom Derbyt nyert angol telivér mén. 1870. A nagy tenyészhatású telivér Bend Or apja. Magyarországon félvér utódait jó eredménnyel használták a tenyésztésben.

telivér mének is, többször feltűnik Deutscher Michel xx neve. A fentebb idézet Döhrmann Henrik a ménesben folytatott angol telivérezés gyakorlatáról is értékes információkat ad. „ … Mezőhegyesen néha szinte mereven ragaszkodtak


4.1. kép: Furioso XXI, amelyet ma sportosabb típusúnak vélnénk, viszont Wrangel szerint nem illett jól a fajtába

4.3. kép: North Star IV, amelyet Wrangel kitűnő fajtajellegűnek tartott, amelyet ma a munkaló típusba sorolnánk

ahhoz a némileg kerékkötőként ható elvhez, hogy az angol félvér ménesben angol telivér méneken kívül más mén nem lehet törzsmén, mint az, amelyik az alapító Furiozónak vagy North Starnak egyenes fiágon való leszármazottja. Tenyésztői szempontból ez a szabály éppen nem helyeselhető, bár mentségül felhozzák azt az érvet, hogy történtek ugyan e téren kísérletek pl. a Deutscher Michel és a Fenék nevű angol telivér mének félvér fiaival, de ezek balsikerrel jártak. Ez tény. Azonban tudni kell, hogy a nevezett telivér mének közül az utóbbi rozoga első térdei, keskeny, csapott fara, tehénállása és rossz csánkjai miatt egyáltalában alapjában véve sem volt félvértenyésztésre teremtett mén, bármily híres volt is származása és versenyteljesítménye révén. Deutscher Michel tenyésztésbe vett félvér fiai azért nem váltak be leginkább, mert kissé puhább szervezetűek voltak és igen kifogásolható, puha hátakat csináltak.” (Döhrmann, 1922) A sikerrel alkalmazott angol telivér - ménivadékai révén Mezőhegyesen is szerepet játszó – Doncaster (4.1. kép) a félvérben használható telivér jó példája. A száz évvel ezelőtti ló ideál megtestesítője is. Magyarországon tenyésztésben töltött hét éves pályafutása során, megfelelő kancák után nagyszerűen megalkotott, jó állású, nemes küllemű lovakat produkált, melyek az árveréseken szokatlanul magas áron találtak vevőre (Halász,1944).

Ránk maradt két ménábrázolás az 1890-es évekből (Wrangel, 1894). Amennyire egyáltalán a szobrok vagy rajzok alapján megítélhetjük, az egyik a mai sport típushoz áll közelebb, míg a másik a fajtára ugyancsak jellemző vegyes hasznosítású típusba sorolható. Furioso XXI (4.2. kép) inkább mutatja azt a formát, amely a mai általános sportlónak felel meg, míg North Star IV (4.3. kép) inkább erre a vegyes hasznosítású formára emlékeztet. Kérdés, a kortársak és az utókor ítélete, valamint a két ménnek a tenyésztésben betöltött valóságos szerepe az őket követő nemzedékekben.

4.4. kép: North Star VI (Zivatar), törzsmén volt Mezőhegyesen, Kisbéren, valamint a kolozsi gazdasági félvérménesben

43


4.5. kép: North Star XXII, 1907. (North Star XI – 266 Furioso XXVI). Az I. világháború előtt köztenyésztésben alkalmazott mén, de a háború utáni újjáépítésben volt szerepe, 1926-tól 1931-ig fedezett Mezőhegyesen

Wrangel, annak idején a kettő közül North Star IV-et tartotta a kialakuló mezőhegyesi-félvér fajta jellegzetes típusát jobban képviselő ménnek. Hogyan használták a két mént akkoriban? Furioso XXI-nek négy fia és két unokája lett törzsmén, North Star IV-nek pedig három fia és öt unokája volt felállítva és ezzel a virágzó North Star „A” vonalat alapította meg. A fajta további alakulásában tehát mind a két mén jelentős szerepet játszott. Egykori lótenyésztő őseink nem kívánták a fajtában valamelyik típus egységes rögzítését, hanem a fajtán belül mind a két típust megtartották és szaporították. Ezzel a mai génvédelem elveinek megfelelően a fajtán belüli genetikai diverzitás fönntartását is szolgálták. Elég itt a fél évszázaddal későbbi Furioso VII és Furioso XXXIX utódaira is utalni. Más kérdés, hogy a későbbiek során az aktuális tenyésztés irányító utódok mennyire tudták kihasználni, illetve bármelyik hasznosítás irányában magas fokon kidolgozni. A tenyésztői munka során természetesen sokszor nem az egyik vagy másik típus kimondott formája születik meg, hanem átmeneti, pontosan típusba nem illeszthető egyedek születnek (4.4.–4.11. képek), amelyek jól mutatják a 19. és 20. század fordulójára konszolidálódott, stabilan öröklődő mezőhegyesi-félvér jelleget.

44

4.6. kép: Furioso XXIII, 1889. (Furioso XXII – 106 North Star IV). Kiváló törzsmén volt 1892-től 1910-ig fedezett Mezőhegyesen

4.7. kép: Sárvárott fedezett Furioso XXIII-5 mén, amely apja kiváló örökítését bizonyítja


4.8. kép: North Star V, 1890. (North Star IV-165 Furioso XII). Mezőhegyesen fedezett 14 éven át, és öt törzsmént neveltek utána

4.10. kép: Furioso XXXVIII, 1923. (Furioso XXVIII – 252 North Star XII) nemes hátas jellegű törzsmén a Kisbéri Ménesben is fedezett

4.9. kép: Furioso XXVII, 1901. (Furioso XXII-191 North Star IV) amely Sütvényben Furioso I volt

4.11. kép: North Star XXIII, 1907. (North Star XI – 266 Furioso XXVI) 1926-tól 1931-ig fedezett Mezőhegyesen

45

5

A MEZŐHEGYESI FÉLVÉR A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT

BEVEZETÉS

5.1. A trianoni béke hatása, az első nagy csapás a fajtára A románok 1919-20-ban addig a pillanatig megkímélték Mezőhegyest, amíg remélték, hogy a békeszerződésben szintén hozzájuk kerül. Amikor kiderült, hogy nem így történik, minden értékes lovat elvittek. A törzskönyveket is vitték volna, azonban – egy egykori törzskönyvvezető elmondása szerint – az 1830. év előtti szép, gót betűvel írott születési lajstromo-

kat adták csak oda, és ezzel a megszállók akkor hirtelenjében beérték. Emellett tudunk az időszerű csikószületési lajstromok átadásáról is. Ezekről azóta a barátság jegyében sem tudjuk, hova kerültek. A számadások szerint 44 félvér kancát, 4 mént és 60 évjárati csikót zsákmányoltak a románok 1920 márciusában. A nagyarányú veszteséget és annak kiváló értékét az 5.1. és 5.2. táblázat mutatja.

5.1. táblázat: A románok által 1920. február-márciusban zsákmányolt mezőhegyesi félvér kancák névjegyzéke a II. félvér méneskönyv bejegyzései alapján

tkv. szám

Név

Sz. év

Anyja

Méretei cm Mar

Öv

Szár

153

Dante-3

1910

175 Furioso XXIII

167

191

19,5

154

Filou-4

1905

219 North Star VI

172

196

20

156

Shannon-1

1912

256 Furioso XIX

164

185

20

162

Dante-25

1909

121 Urambátyám

172

194

20

163

North Star VIII

1902

193 Urambátyám

172

194

20

164

Shannon-1

1910

229 North Star X

165

186

20

165

Shannon-9

1911

292 Furioso XXIII

168

191

19,5

166

Andree

1903

230 Furioso XXIII

164

190

20

168

Shannon-13

1912

272 Furioso XXIII

168

188

20

175

Furioso XXIII

1902

191 North Star IV

164

190

20

177

Dante

1906

284 Furioso XXIII

170

198

21

182

Furioso XXVII

1911

114 North Star VI

172

187

21

184

Furioso XXVII

1910

452 Goodfellow

169

183

19,5

187

Furioso XXVII

1910

165 Furioso XXI

171

191

19,5

189

North Star V

1903

117 Furioso XXI

165

189

19,5

191

Filou

1904

240 Furioso XXIII

174

192

19

192

North Star V

1904

260 Furioso XXIII

170

190

20,5

195

Shannon

1907

385 Furioso XXIII

171

198

21,5

196

North Star VIII

1904

150 Vihar

169

192

21

198

Furioso XXVII

1906

195 Furioso XXI

167

189

19,5

199

Furioso XXVII

1912

204 North Star VI

168

185

20,5

201

Furioso XXVII

1912

267 Furioso XXVI

166

182

20,5

47

BEVEZETÉS

tkv. szám

Név

Sz. év

Anyja

Méretei cm Mar

Öv

Szár

202

Dante

1909

197 North Star VIII

174

199

21

203

North Star V

1905

232 Furioso XXIII

168

190

20,5

204

Furioso XXVIII

1912

151 Adieu

171

185

20

205

Dante

1904

177 Furioso XXIII

187

201

21

210

Shannon

1907

272 Furioso XXIII

178

197

20.5

213

Furioso XXVII

1912

294 Adieu-Nonius

177

186

20

215

Filou

1904

111 North Star IV

174

188

20

219

Dante

1907

210 Furioso XXIIII

181

202

22

221

Furioso XXVIII

1914

192 North Star V

166

186

20

222

Furioso XXIII

1904

198 Vihar

172

184

22

224

Furioso XXVII

1913

215 Filou

167

186

20

228

Furioso XXVIII

1913

192 North Star V

163

182

20

230

Furioso XXVIII

1913

288 North Star V

176

196

21

231

Furioso XXVIII

1913

185 North Star VIII

167

189

19,5

233

Furioso XXVII

1908

193 Urambátyám

176

198

21

235

Furioso XXVIII

1914

156 Adieu

166

189

20,5

236

Shannon

1909

336 Nonius XXIX

165

191

20

238

Furioso XXVII

1909

163 North Star VIII

165

188

20

240

Furioso XXVIII

1914

191 Filou

183

183

20

244

Furioso XXVII

1909

194 North Star VIII

174

191

21,5

250

Furioso XXVII

1907

217 North Star VI

168

190

20

258

Furioso XXVII

1910

271 Durczás

171

188

20.5

271

Furioso XXVII

1914

271 Durczás

165

180

19,5

295

Furioso XXVII

1913

295 Durczás

165

180

20

207

Furioso XXVII

1912

182 Furioso XXIII

169

188

20,5

171

Furioso XXVIII

1913

217 Filou

172

193

21,5

174

Furioso XXVIII

1913

300 Furioso XXIII

167

185

19,5

181

Furioso XXVIII

1913

243 North Star XI

163

184

19,5

MÉNEK: Furioso XXXI, Furioso XXXII, North Star XVII, Filou I,

48

sz.: 1910 1907 1914 1906

apja: Furioso XXVII Furioso XXVII North Star XIV Filou xx

anyja: 270 North Star VI 173 Furioso XXI 282 Furioso XXIII 206 North Star V

BEVEZETÉS

Az 5.1. és 5.2. kép a zsákmányul elvitt Furioso XXXI mént ábrázolja fiatalkorában Mezőhegyesen és 27 éves korában Bonchidán.

5.1. kép: Furioso XXXI, a románok által zsákmányolt törzsmén fiatalon Mezőhegyesen

5.2. kép: Furioso XXXI, a románok által zsákmányolt törzsmén 27 éves korában Bonchidán

5.2. táblázat: A románok által 1920. február - márciusban zsákmányolt mezőhegyesi félvér évjárati csikók névjegyzéke a II. félvér méneskönyv bejegyzései alapján

Zsákmányolt csikók anyánként, apák és születési év szerint Születési évek Anyakanca

1916

1917

1918

Apák 151 Adieu

Furioso XXVIII

Furioso XXVIII

152 Arriviste

North Star XIV

North Star XIV

2

153 Dante

North Star XIV

North Star XIV

2

154 Filou

Furioso XXVII

155 Dante

Furioso XXVII

156 Shannon-1

Furioso XXVII

157 Shannon-5

Furioso XXVII

158 Furioso XXVI

North Star XVI

159 Furioso XXVI

Furioso XXVII

160 North Star V 161 North Star V

Furioso XXX

162 Dante

Furioso XXVII

163 North Star VIII 164 Shannon-1

Furioso XXXI

Furioso XXVIII

Csikók száma anyánként 3

1 Furioso XXVII Furioso XXVII

2 2 1

North Star XVI

2 1

Furioso XXVII

1

Furioso XXX

2 1

Furioso XXXI

1

Furioso XXXI

2

49

BEVEZETÉS


1916

1917

1918

Apák

Csikók száma anyánként

165 Shannon-3

Furioso XXVIII

1

166 Andree

Furioso XXVIII

Furioso XXVIII

2

167 Shannon

Furioso XXX

Furioso XXX

2

168 Shannon

North Star XIV

North Star XIV

2

169 Shannon

Furioso XXVIII

1

170 Furioso XXIII

Furioso XXVIII

1

172 Furioso XXVII

Furioso XXX

1

173 Furioso XXVII

Furioso XXVIII

1

175 Furioso XXIII

Furioso XXX

North Star XIV

Filou

176 Carrasco

North Star XIV

177 Dante

Furioso XXVII

Furioso XXVII

178 Furioso XXVII

Furioso XXVIII

Furioso XXX

179 Furioso XXVII

Furioso XXVIII

North Star XIV

2

180 Andree

Furioso XXVII

Furioso XXVII

2

1

182 Furioso XXVII

2 North Star XIV

North Star XV

183 North Star VIII

Furioso XXVIII

North Star XVI

184 Furioso XXVII

Furioso XXVIII

Furioso XXVIII

185 North Star VIII

3

3

1 2

North Star XVII

Furioso XXVIII

3 1

187 Furioso XXVII

Furioso XXVIII

Furioso XXVIII

North Star XVII

3

189 North Star V

Furioso XXVII

Furioso XXIX

191 Filou

Furioso XXVIII

Furioso XXVIII

North Star XIV

3

192 North Star V

Furioso XXVIII

North Star XIV

Riadó

3

193 Dante

Furioso XXVIII

Furioso XXVIII

2

194 North Star VIII

Furioso XXVIII

Furioso XXVIII

2

195 Shannon

Furioso XXXI

196 North Star VIII

Furioso XXVIII

2

North Star XIV

2

Furioso XXVIII

2

198 Furioso XXVII

North Star XV

1

199 Furioso XXVII

Furioso XXX

1

201 Furioso XXVII

Filou

202 Dante

Furioso XXXI

203 North Star V

Furioso XXVIII

50

Furioso XXX

Filou

2

Furioso XXXI

2

Filou

3

BEVEZETÉS


1916

1917

1918

Apák 205 Dante

Furioso XXVIII

206 Furioso XXVII 208 Dante

Furioso XXVIII

2

North Star XV

1

North Star XV

1

209 North Star X

1

201 Shannon

Furioso XXX

211 Filou

Furioso XXVII

213 Furioso XXVII

Furioso XXVIII

216 Furioso XXVII

Furioso XXVIII

218 Filou

Furioso XXVII

Furioso XXVIII

3

North Star XVII

2 2 1 1

North Star XVII North Star XV North Star XV

226 Furioso XXVII 228 Furioso XXVIII

Furioso XXVIII

Furioso XXXI

224 FuriosoXXVII

2 1

Riadó

221 Furioso XXVIII

225 Furioso XXVII

Filou

Furioso XXVII

219 Dante 220 Filou


1 1

Filou I Filou I

2 1

North Star XIV

1

231 Furioso XXVIII

Furioso XXXI

Furioso XXXI

2

232 North Star VIII

Furioso XXVII

1 2

233 Furioso XXVII

North Star XIV

North Star XIV

234 Shannon

North Star XIV

North Star XIV

North Star XVI

3

236 Shannon

Furioso XXXI

North Star XVII

2

237 North Star XIII

North Star XV

238 Furioso XXVII

Drága

Drága

239 Furioso XXVII

Furioso XXVIII

North Star XV

241 Furioso XXVII

Furioso XXVIII

1 Filou I

3 2 1

242 Furioso XXVII

Furioso XXVIII

243 North Star XI

Furioso XXVIII

Furioso XXVIII

2

Furioso XXVIII

Furioso XXVIII

3

248 Furioso XXVII

Furioso XXVIII

249 Furioso XXVII

1

Furioso XXVIII

250 Furioso XXVII

Furioso XXVIII

251 Furioso XXVII

Furioso XXVIII

1 North Star XVII

Furioso XXVIII

2 2

51

BEVEZETÉS


1916

1917

1918

Apák


254 Furioso XXVII

Drága

Drága

Riadó

3

258 Furioso XXVII

Furioso XXVIII

Furioso XXVIII

North Star XIV

3

Riadó

Drága

2

260 Furioso XXIII 262 Furioso XXIII

Furioso XXVIII

263 Furioso XXVI 267 Furioso XXVI

Furioso XXXII

North Star XIV

2

Furioso XXVII

1

Furioso XXXII

2

163 SlieveGallion

Dorian Gray

1

164 Furioso XXIII-20

Dorian Gray

1

274 Furioso XXIII

Drága

Prion

2

166 Furioso XXIII

Dorian Gray

1

276 Furioso XXVI

North Star XVII

1

280 North Star V

Furioso XXXI

Furioso XXXI

282 Furioso XXIII

North Star XIV

North Star XIV

284 Furioso XXIII

O' Bajan VII

1

289 North Star VIII

O' Bajan VII

1

293 North Star VIII

2 Filou I

3

Furioso XXVII

1

294 Adieu

Furioso XXVII

1

295 Furioso XXVII

North Star XVII

1

297 Durczás

Furioso XXXI

299 Furioso XXIII 300 Furioso XXIII

Furioso XXVIII

1 O' Bajan VII

O' Bajan VII

2

Furioso XXVIII

Furioso XXVIII

3

Furioso XXVII

1

181 Furioso XXIII Összesen:

63

A bejegyzett adatokat nem érdemes összeszámolni a táblázatok alapján, mert „kallódások” is előfordulhattak… Az 1916–17–18 évi születési lajstrom eredeti példánya nem maradt meg. Másolat készült róla. Ennek első oldalán a következő bejegyzés található:

52

67

39

169

Az eredeti születési lajstromok kiadattanak a ménesparancsnok úr hozzájárulásával a románoknak 1920. évi márczius hó 16-án. A románok az 1916, 1917, 1918. évi születési lajstromoknak lemásolására 6 napi időt szabtak meg, s így lettek ezek lemásolhatók, házilag beköttethetők. Almási Károly nyilvántartó lótörzsköyvvezető

BEVEZETÉS

Az I. világháború alatt, a háborús viszonyok ellenére, a ménes produktuma elérte a békeidők szintjét, ezt támasztja alá az alábbi kimutatás: 1916-ban: 115 párosított kancából 81 csikó született 1917-ben: 104 párosított kancából 80 csikó született 1918-ban: 106 párosított kancából 83 csikó született Az I. világháború utáni években – a nagy veszteségek ellenére - az angol félvér ménesben az alábbi mének után az 5.3 táblázat szerinti szaporulatot jegyezték fel: 5.3. táblázat: Született csikók évenként, mének szerint

Apja Filou I Furioso XXXI

1919

1920

3

2

13

5

Furioso XXXII

4

North Star XVII

4

1921

Furioso XXVII

7

6

Furioso XXVIII

12

8

North Star XV

3

North Star XVII

7

Furioso XXXIII

11

North Star XVIII

5

North Star XIX

7

North Star XIV-4 North Star XVII Összesen:

3 7 52

15

40

5.2. A fajta rekonstrukciója két évtized alatt Magyarországon A lovak „elzsákmányolásával, elharácsolásával, vagy elhurcolásával okozott, látszólag jóvátehetetlenül nagy kárnak a kijavítása csodaszámba ment”, ahogyan azt Gustav Rau német hyppológus elismerte. A rekonstrukciót az egyezséges ménesekbe kikerült tenyészanyagra és a Hatvanon keresztül Sütvénybe elmentett állományra alapozva sikerült megoldani, a néhány, Mezőhegyesen

eldugott tenyészállaton kívül, valamint nagy értékű és mezőhegyesi eredetű országos fedezőmének bevonásával és új törzsmének felállításával. A fajta törzsállományának megcsappanása a mezőhegyesi félvér mének iránti igény jelentős növekedésével esett egybe. A szakmai körökben már a világháború előtt is komoly viták alakultak ki a köztenyésztés fedezőménjeinek típusa körül. Ezen vitáknak volt az egyik vezéralakja Döhrmann Henrik „Kis Mihály” álnéven. A fronton szerzett tapasztalatok, miszerint a magasfélvér lovak a modern háború támasztotta igénybevételnek kevésbé feleltek meg, mint a tömeges, kevésbé igényes félvérek, megerősítették a döntéshozókat abban, hogy a köztenyésztést nagyobb számban lássák el mezőhegyesi félvér ménekkel. Ezen megnövekedett igény kielégítésére a mezőhegyesi törzsállomány önmagában nem volt elégséges. Ezen kérdést segített megoldani a sütvényi katonai csikónevelő telepen létrehozott mezőhegyesi félvér ménes. A Sütvényi ménest Dőry József 1867-ben alapította, fél évszázadon keresztül az ország egyik legelismertebb jukker és nemes hátas ménese volt, amely időről-időre mezőhegyesi méneket is alkalmazott. A természetszerű, egészséges felnevelésről, valamint a szigorú kipróbáláson alapuló tenyészkiválasztásról volt híres. 1919-ben a mezőhegyesi ménes egy részlegét menekítették ide, majd 1922-től, mint állami ménes szerepelt. Az itt nevelt mének és kancák, később a kisbéri és a mezőhegyesi félvér állományok a nemesítésében kaptak nagy szerepet. A Sütvényi Állami Ménesről Ócsag Imre következőket írta: „Sütvényben a Merhal-féle tartási elvek még élénken éltek, ami a nagyobb fokú mozgatásban, a télen-nyáron nyitott ajtójú és egyik oldalon ablak nélküli istállóban, egyszóval az edzett nevelésben nyilvánult meg. Ehhez jött még a Tolnai-dombság löszös talajának kompaktabb csontozatot és szilárdabb szervezetet alakító hatása. A sütvényi remondákat, versenylovakat, tenyészegyedeket a felhasználók kedvelték, és ez előállításuk technológiájának helyességét igazolta.

53

BEVEZETÉS

A sütvényi ménesnek a genetikai elképzelése is más volt a mezőhegyesi félvérrel, mint Mezőhegyesnek: nagyobb számban és mélyrehatóbban alkalmazták az angol telivért. Bogdány, Spiridion stb. és leszármazottaik mindkét viszonylatban párosíttattak a Furioso-törzzsel. Így acélos, kitartó, nagy teljesítményű hátasokat nyertek.”

A ménest alig több mint egy évtizedes fennállása után megszüntették (1933), állományát felosztották Mezőhegyes és Kisbér között. A Sütvényben eltöltött időszakban egy önálló számozású törzsménsorozat is létrejött, amelyet az 5.4. táblázatban mutatjuk be.

5.4. táblázat: A Sütvényben felállított törzsmének 1922-től 1929-ig Mén neve

Törzsmén neve Törzsmén neve Sütvényben Mezőhegyesen

Szül.

Méretei

North Star I

1914

174-18822,5

Apja / Anyja North Star XIV

North Star XIV-4

233 Furioso XXVII Furioso XXIII

Furioso I

Furioso XXVII

1901

171-18721,5

191 North Star IV Furioso XXIII

Furioso XXIII-8 Furrioiso II

1904

172-185-22 191 North Star IV Furioso XXVII

Furioso XXVII-7 Furioso III

1910

166-18421,75

159 Furioso XXVI Furioso XXXI

Furioso XXXI-6 Furioso IV

1918

171-190 21,5 220 Filou Furioso XXVII

Furioso XXVII-1 Furioso V

1906

171-19121,5

193 Urambátyám Furioso XXVII

Furioso XXVII-4 Furioso VI

1921

166-18020,5

268 Furioso XXX Furioso XXVIII

Furioso XXVIII-4

54

Furioso VII

1922

171-191-21 242 Furioso XXVII

Nagyszülei

123 Furioso XII Furioso XXVII

Fedezett Sütvényben

1922-23

193 Urambátyám Furioso XXII 106 North Star III North Star IV

1919-24

158 Vihar Furioso XXII 106 North Star III North Star IV

1921-25

158 Vihar Furioso XXIII 191 North Star IV Furioso XXVI

1922-23, 1926

131 Furioso XII Furioso XXVII 207 North Star VI Filou

1922-25

265 Furioso XXVI Furioso XXIII 191 North Star IV Urambátyám

1926

138 North Star I Furioso XXIII 191 North Star IV Furioso XXX

1925

152 Arriviste Furioso XXVI 202 North Star VI Furioso XXVII 237 North Star V

1925-29

BEVEZETÉS

Mén neve

Törzsmén neve Törzsmén neve Sütvényben Mezőhegyesen

Szül.

Méretei

Apja / Anyja Furioso XXVIII

Furioso XXVIII-2

Furioso VIII

Furioso XXXVI

1921

173-194-21 252 North Star XII Furioso XXVI

Furioso XXVI-8

Furioso XXVIII

1902

168-19121,5

202 North Star VI Furioso VII

Furioso VII-13

Furioso XLII

1927

Jelentősége máig ható, amely az itt kialakult ma is élő kancacsaládokban (pl.: Klára család), valamint meghatározó vonalalapító törzsmének sorában mérhető: - Klára kancacsaládból: Furioso XLIV, Furioso „A” XXVII, North Star „A” XIX, North Star „A” XX, North Star „B” X, - Pillangó kancacsaládból: Furioso „B” XIX, - Marie Louise kancacsaládból: Furioso XLII, Furioso „A” XXVI. A sütvényi tenyésztés nagyszerű példája a kiváló hátas típusú Furioso VII-14 sz. 1927. (Furioso VII - 278 Spiridion), amely Kisbéren volt I-es törzsmén majd Mezőhegyesen XLVI, teljes testvére a mezőhegyesi Furioso XLIII-nak (5.3. kép). 1926-ra a mezőhegyesi félvér ménes állománya 53 kanca és 2 Furioso és 1 North Star mén lett (Dőhrmann, 1926). Ez a létszám nem érte el a háború előtti 100-120 közöttit, de már lehetővé tette az észszerű kiválasztást. A fajta értékeinek kialakulása a szerencsésen megválasztott törzsalapítókon kívül a mezőhegyesi „rögnek” (beleértve az ottani lótenyésztésben dolgozó, különböző rangú beosztottakat is), és az évtizedeken át, következetesen alkalmazott

161/170188-20,5

244 Marie Louise

Nagyszülei

Fedezett Sütvényben

Furioso XXVI 202 North Star VI North Star XII

1926-29

247 Furioso XXVII Furioso XXI 170 North Star III North Star VI

1925-26

126 Furioso XXII Furioso XXVIII 242 Furioso XXVII Kilkock

1929

Marie Louise

5.3. kép: Furioso VII-14, 1927. (Furioso VII-278 Spiridion)

5.4. kép: Furioso XXXIX, 1920. (Furioso XXXII - 185 North Star VIII) Az első világháború utáni időszak meghatározó értékű ménje. 1926-tól 1934-ig volt Mezőhegyesen tenyésztésben.

55

BEVEZETÉS

5.5. kép: Kitűnően örökítő és sok utódjával nagy hatású mén volt a Furioso VII-es. Mezőhegyesen XL-es lett volna a törzsmén száma, de Sütvényben kapta a VII-est, és ez hivatalosan is rajtamaradt

5.7. kép: Furioso XLV, 1933. ( Furioso XXXIX - 177 Furioso XXVIII) 1941 – től 1944-ig Mezőhegyesen, előtte Sárváron fedezett

5.6. kép: Furioso XLI, 1934. (Furioso XXXIX - 167 Furioso XXVII) 1937-től 1943-ig fedezett Mezőhegyesen

5.8. kép: Furioso III sütvényi törzsmén, 2884 Prágmajor-19 nagyapja

tenyésztési módszernek eredménye volt. Az újjáépítés is ezen feltételek megvalósulása mentén lehetett eredményes. Nevezetes, egyes korabeli vélemények szerint túlfoglalkoztatott ménjei voltak a két világháború közötti időszaknak a Furioso XXXIX (5.4. kép) és Furioso VII (eredetileg Furioso XL lett volna) (5.5. kép), de a sütvényi kitérés miatt ott újra kezdték a számozást és ezt Mezőhegyesen is megtartották. A genetikai lehetőségek beszűkülését érzékelte Pettkó-Szandtner Tíbor, amikor az országos lótenyésztés vezetője lett. Ennek feloldására szá-

mos új törzsmén került beosztásra a 40-es évek legelején, mint Furioso XLI (5.6. kép), Furioso XLII, Furioso XLIV és Furioso XLV (5.7. kép). A félvér típus rekonstrukciója miatt szakítva az addigi gyakorlattal, a genealogiai vonalakhoz nem csatlakozó félvér törzsmének is felállításra kerültek, mint a Shannon III és a Daimio I, amelyek ugyancsak kiváló utódokkal szolgálták a fejlődést. Az így stabilan kialakult állapotot jellemzi egy, a két világháború közötti korból eredő mezőhegyesi félvér származási lap. (5.5 táblázat)

56

BEVEZETÉS

5.5. táblázat: Tipikus származási lap az 1930-as évekből

234 Furioso XXXIX kanca, sz.: 1936 169 - 194 - 20 ¼ Furioso XXIII

Furioso XXVII 191 North Star IV

Furioso XXXII Furioso XXI

173 Furioso XXI 113 Vihar

Furioso XXXIX North Star VI

North Star VIII 146 Nagyvezér

185 North Star VIII Furioso XXIII

240 Furioso XXIII 149 Furioso XXI Furioso XXI

Furioso XXVI 170 North Star III

Furioso XXVIII North Star VI

202 North Star VI 126 Furioso XII

152 Furioso XXVIII Furioso XXIII

Furioso XXVII 191 North Star IV

265 Furioso XXVII Durczás

197 Durczás 159 Vihar

Kozma Ferenc halála (1892) után támadták a mezőhegyesi félvér tenyésztési módszert, elsősorban a telivértenyésztők, és azt követelték, hogy a kisbéri ménesben alkalmazott permanens telivérezést folytassák Mezőhegyesen is. Erre nem került sor, sőt később a kisbéri félvér testtömegének és csontozatának javítására mezőhegyesi félvért használtak. Pl. Kisbéren North Star XXV a fajta

Furioso XXII 106 North Star III North Star IV 158 Vihar Furioso XIX 70 Polmodie Vihar 95 Revolver North Star III 102 Furioso IX Nagyvezér 131 Furioso XVII Furioso XXII 106 north Star III Furioso XXI 115 F XII Furioso XIX 70 Polmodie North Star III 140 Furioso IX North Star III 102 Furioso IX Furioso XII 160 Vihar Furioso XXII 106 North Star III North Star IV 158 Vihar Doncaster Nézsa Vihar 145 Eredmény

a csontozatára és testnagyságára egyaránt javító szerepe volt. A Sütvényben önálló (a mének számozásában is, ld. Furioso VII) Furioso törzsnek is nagy szerepe volt a trianoni veszteségek kivédésében. (5.8. kép). Ezeknek az eredeti mezőhegyesi méneknek a továbbiakban az egyezséges ménesek tenyésztésében is jelentőségük volt pl. Prágmajor (5.9. kép).

57

BEVEZETÉS

5.9. kép: Az 1985-ben született Furioso XXV, 2884 Prágmajor-19 unokája

A kor tenyésztői munkájában mindig nagy szerepe volt a kipróbálásnak és a versenyeknek is. (5.10 és 5.11. kép) 5.3. A fajta elterjedése, magánménesek Trianon után A mezőhegyesi félvér fajta már teljes konszolidálása előtt is egyre népszerűbbé vált, 1894-ben ménjei már országosan elterjedtek voltak. Ennek alátámasztásra Wrangel az alábbi megyéket em-

líti: Fehér, Sopron, Vas, Zala, Moson, Nyitra, Somogy, Tolna és Pest. Furioso V, Furioso IX, Furioso XII, Furioso XIV, Furioso XIX, Furioso XXI, North Star II utódai már a köztenyésztésben fedeztek (Wrangel,1894). Az 1920-as évektől megnövekedett a köztenyésztés igénye a nehezebb, angolfélvér típusú ménekre. A megcsappant állományú mezőhegyesi ménes nem tudta kiszolgálni ezt az igényt, ezért több magánménes alakította át tenyésztési célkitűzését az igényeknek megfelelően. Az állam a szükséges fedezőmén utánpótlás biztosítására az eddig jól bevált egyezséges ménesi rendszert alkalmazta. Erről Dőhrmann (1922) így ír: „A méntemelésre berendezett magánménesek keletkezésére dr. Schmidt József adta meg a kezdeményezés lendületét. A Földművelésügyi Minisztérium az olyan magánménesekkel szerződést köt saját tenyésztésükből származó három éves mének szállítására, mely ménesek kancaanyagát arra alkalmasnak találja és amelyek hajlandók tenyésztési műveleteikben e felsőbb szakhatóság irányításához alkalmazkodni.” A Magyarország állattenyésztéséről szóló sorozatban a lótenyésztésről szóló kötetben felsorolják a nevezetes magánméneseket is. Az 5.6. táblázat foglalja össze azokat, amelyekben furioso-north star fajtájú mének fedeztek:

5.10. kép: Mezőhegyesi félvér fogat, amely a Mezőhegyes – Szolnok versenyen szépen szerepelt. Hajtotta Micsky Imre méneskari százados.

58

BEVEZETÉS

5.6. táblázat: Mezőhegyesi típusú angolfélvért tenyésztő magánménesek

Megye

Tulajdonos

Ménes helye

Alkalmazott vérvonalak

Csongrád

Berchtold Lipótné

Árpádhalom

Vas

Bezerédi Imre

Alsószilvágy

Furioso XXVI

Veszprém

Esterházy Tamás

Devecser

Furioso VIII

Vas

Ferenc bajor királyi herceg.

Sárvár

Furioso XXVIII, Furioso XXXIV

Békés

Geist Gáspár

Csákó

Furioso kancákra telivér mének

Tolna

Gyérczy Richárd

Ozora

Furioso XXXI

Szolnok

Jurenák Lajos

Pusztaújkút

Furioso XXIII

Pest

öttömösi Geréb János

Alsóadacs

Furioso és North Star kancák saját tenyésztésű mén

Pest

Kalocsai Érsekség

Hildpuszta

Furioso XXXIV, Furioso jellegű ménes

Bács

Kecskeméti Törvény Hatóság

Bugacpuszta

furioso-north star jelleg

Borsod

Melczer László

Ónod

Furioso XXIII, Nomég

Pest

Nemes Albert

Solt

Furioso és North Star mének

Csongrád

Pallavicini őrgróf

Pusztaszer

Furioso XXXII, North Star XIV

Csanád

Ráth József

Kunágota

North Star XVI-4, Furioso VII

Fejér

Strasser Vilmos és özv. Strasszer Róbertné

Vámpuszta

Furioso XXIII-3, Furioso XXVII

Heves

Szatmári Püspökség

Pusztahídvég

Furioso jellegű ménes Furioso VII, egyéb Furioso és North Star mének

Pest

Fülöp Józsiás szász, coburg és góthai herceg

Pusztavacs

Furioso XXIII-14

Fejér

Zirci Apátság

Előszállás (5.12. kép)

Furioso XXVIII

Összesítve a nevezetes magánménesek közül: 14 db nóniusz, 3 db arab, 5 db lipicai, 7 db hidegvérű, 18 db pedig furioso-north star jellegben tenyésztett. Ez is a fajta népszerűségét bizonyítja azokban az időkben. Jász- Nagykun-Szolnok megyében az 1944 évi nyilvántartás szerint a következő egyezséges (vagy egyezményes) ménesek léteztek: Kisújszállás Bordács Sándor, Léderer Andor Kengyel Ürgehát özv. Ungár Györgyné Tiszaszentimre-Erzsébetmajor

Furioso XXVIII, North Star XVIII

özv. Návay Kálmánnné Kunhegyes-Lászlómajor Nemes János gróf Tiszaszentimre-Sorhát Schilling Frigyes báró Tiszaderzs Szilassy László Ezek közül Kisújszálláson, Furioso VII és Furioso XXXIX fiait, Tiszaderzsen Furioso XXI és Furioso XXIII apaságú állami méneket használtak (Babochay, 2013). Meissner Károly (1929) könyvében 61 nevezetes magánménest sorol fel, amelyek közül félvért tenyésztett 36, és ezekből mezőhegyesi félvér vonatkozása volt 20-nak. A többi arab, lipicai, nóniusz, hidegvérű, ügető és angol telivér ménes volt.

59

BEVEZETÉS

5.12. kép: 1624 Előszállás-2, az előszállási ménesből. Apja 362 Furioso XXVIII-5 (Furioso XXVIII- 233 Furioso XXVII), anyja Győzős XVI (524 Filou 16 – Győzős VIII)

5.11. kép: Mezőhegyesi félvér mén és lovasa a békéscsabai méntelep állományából, 100 km-es távlovaglás első helyezettje (1934)

Ezeknek a magánméneseknek az állománya általában a háború végével feloszlott. Csak néhány volt, amelyet meg kell említeni, mert a háború utáni mezőhegyesi félvértenyésztésre is hatással volt. 5.3.1. Franz, majd Ludwig von Bayern sárvári ménese Az 1500-as években a Nádasdy család birtokában volt Sárvár. 1803-ban Ferdinand Modena-Este herceg vette meg az uradalmat, és ez később - öröklés útján - Lajos bajor király feleségére, majd harmadik fiukra Franz von Bayern hercegre szállt, aki kitűnő lótenyésztő volt. A család generációkon keresztül magas szinten foglalkozott lótenyésztéssel és a lovassportokkal. A ménes történetét Csíkvári Mónika (1985), és Novák Pál (2013) foglalta össze. Emellett fontos adatokat tartalmaz Preisler Krisztina diplomamunkája is (2000).

60

A ménes alapítását 1803-tól számítjuk (Pataki, 1985), bár egyes adatok szerint Ferdinánd főherceg csak 1823-ban (Haraszti,1908), illetve 1824-ben létesítette (Podmaniczky,1903). A Szt. György című lovaslapban (Magyarország magánménesei: 1924) megjelent cikk a méneskönyvek vezetését 1816-tól keltezi. A tenyészanyagra jellemző, hogy a három igen jól megválogatott családalapító kanca megvásárlása után a ménes anyakancákban teljesen önálló maradt, csak saját szaporulatára támaszkodott. A három törzskanca: t Dertsi: 1826-ban Matjus-házáról t Heléna:1828-ban angliai import útján t Bogár: 1930-ban a főherceg morvaországi birtokáról, Morsitzból került a tenyészetbe. Kezdetben nóniusz és arab méneket használtak. Az 1870-es évektől tértek át az angol telivér ménekre, mint amilyen Dunure, Filou, Signour, Orwell (5.13. kép). A ménes nem csak a hercegi udvar lóigényét, hanem a köztenyésztést is szolgálta, pl. Gyöngy (sz. 1908) Sárvári tenyésztésű fedezőmén (5.14. kép). A terebélyes kancacsaládokból csupán a „Dertsi” ág halt ki, a mai állomány a több mint

BEVEZETÉS

A ménes ebben az időben sok díjat nyert, például Káld (Buckingham fia) a 26 ugrással nehezített 50 km-es távot 2 óra 48 perc alatt tette meg. A méneskönyveket 1816-tól Otto Byschl bajor királyi őrnagy vezette, aki a ménes első igazgatója volt. A ménes, – mint egyezséges ménes – mind az országos, mind a magánménesek számára a ménutánpótlásban jelentős szerepet játszott (5.17. kép) Ezt igazolja az 5.7 táblázat. 5.7. táblázat: Sárvári tenyésztésű fedezőmének az országos ménlistákban 5.13. kép: Orwell xx, (Bend’Or - Lizzie Agnes) importált telivér mén, Doncaster unokája, Sárváron volt bérmén és félvérben is fedezett

5.14. kép: Gyöngy, 1908. Sárvári tenyésztésű fedezőmén

húsz generációra visszamenőleg a „Heléna”, illetve „Bogár” családból származik. Már 1924-ben ezt írja a Szt. György (Magyarország magánménesei, 1924) „… a próbálgatások és változtatások azok, amelyekkel sok időt fecsérlünk és pénzt költünk el és amelyekkel a tenyésztés jellegét nem lehet állandósítani.” E ma is megszívlelendő véleménynek, a tenyészirány következetes betartásának helyességét éppen a sárvári ménes versenyben elért eredményei bizonyítják fényesen (5.15., 5.16. képek).

Év

Sárvári tenyésztésű összesen

Ma élő kancacsaládból

1906

6

1

1907

9

1

1908

12

1

.

.

.

1912

42

5

1913

45

8

1914

60

10

1915

67

10

1916

69

12

1917

75

12

1918

66

12

.

.

.

1942

23

4

.

.

.

1944

39

11 (Csíkvári,1985)

Jó sportlovakat is adott a sárvári ménes. Az 1925. évi Szt. György szerint: „A hazai tenyésztésű sportlovak zöme csákói, ozorai és sárvári egyed ”. Példaként említi „Váratlan”-t és „Látod”-ot, melyek eredményes díjlovak voltak. „Lepény” nemcsak az országban versenyzett eredményesen, Aachenban is nyert első díjat. ”Eleven” itthon, „Pletyka” pedig nemzetközi ugróversenyeken ért el eredményeket (Csíkvári,1985).

61

BEVEZETÉS

A következő felsorolásban az 1906, 1908ban és 1912-től 1918-ig terjedő időben országos fedezőmének – amelyek ma élő kancacsaládból

származnak. Ez a részletezés lehetőséget ad arra, hogy az egyes kancsaládok múltbeli tenyészértékéről is képet alkothassunk.

5.8. táblázat: A mének származása

Mén neve

Szül. év

Apja-Anyja

Fedezett

776 Sárvár-6

1902

Pecival xx – Lobogó

1906-1908

297 Sárvár-11

1908

North Star VIII - Nézz reám

1912-1918

376 Sárvár-11

1907

Orwell xx – Gyöngy

1912-1918

766 Sárvár-6

1902

Percival xx – Lobogó

1912-1918

771 Sárvár-3

1908

North Star VIII – Lobogó

1912-1918

1093 Sárvár-4

1904

Jack - Ne nézz rám

1912-1918

525 Sárvár-11

1909

Buckingham xx – Csapodár

1913-1917

597 Sárvár-4

1909


1913-1918

509 Sárvár-4

1909

North Star VIII – Lobogó

1914-1918

300 Sárvár-12

1910

Buckingham xx – Léha

1914-1916

372 Sárvár-16

1910


1914-1918

210 Sárvár-2

1912

North Star VIII – Vértes

1916-1918

188 Sárvár-2

1910

721 Furioso XXI-5 – Nemoda

1915-1918

762 Sárvár-1

1912

Gyöngy - Nézz reám

1917-1918

Megállapítható, hogy például „Lobogó” kancától 4 mén került felvásárlásra (2 North Star VIII-tól, 2 pedig Percival telivértől), és lánya, „Léha” szintén adott fedezőmént. A „Ne nézz rám” nevű kanca 1 ménnel képviseli magát, lánya, „Nézz reám” pedig 4 mént adott, hármat North Star VIII-tól. „Nemoda” „Nézz reám” lánya. Ez a vonal - úgy tűnik - következetesen jó tenyészállatokat adott. Leányágon ugyanakkor nem terebélyesedett ki. Az 1942. és 1944. évi nyilvántartásokban szereplő országos fedezőmének listájából szintén megállapítható a tendencia, hogy nemcsak a mént adó kancától, hanem annak lányaitól is neveltek fedezőmént.

62

5.15. kép: A sárvári lovak a díjlovaglásban is szép eredményeket értek el

BEVEZETÉS

5.9. táblázat: Sárvári tenyésztésű mének

Mén neve

Szül. év

Apja-Anyja

Fedezett

1606 Sárvár-3

1939

Furioso XVL - Csákó

1942, 1944

1924 Sárvár-2

1932

1884 Furioso XXXIX-2 - Gyertyán

1942, 1944

4161 Sárvár-4

1939

Furioso XLV - Hálás

1942, 1944

2175 Sárvár-1

1937

3100 Furioso VII-8 - Perint

1942, 1944

2057 Sárvár-14

1939

3155 Sárvár-1 - Csákvár

1994

2060 Sárvár-17

1941

3100 Furioso VII-8 - Láncos

1994

2059 Sárvár-16

1940

3155 Sárvár-1 - Halad

1994

4585 Sárvár-9

1939

3100 Furioso VII-8 - Gyep

1994

3474 Sárvár-3

1938

3100 Furioso VII-8 - Íme

1994

663 Sárvár-6

1939

Furioso XLV - Hullám

1994

383 Sárvár-7

1939

3100 Furioso VII-8 -Peres

1994

„Hálás” „Halad” anyja, „Csákó” „Csákvár” anyja, „Gyertyán” „Gyep” anyja, „Peres” és „Perint” pedig teljes testvérek. 2059 Sárvár-16- mén apja 3155 Sárvár-1 maga is ebből a tenyészetből szár-

mazik. Anyja „Zugó” rajta kívül a ménesben is fedező „Zugó I” anyja. Saját tenyésztésű mént adott még „Halad” is: „Halad II”-t és „Halad IV”-et (Csíkvári, 1985).

5.16. kép: Csitt, sárvári kanca az ugrómérkőzések sikeres résztvevője volt

63

BEVEZETÉS

5.17. kép: 1593 Sárvár-3, a Sárvári ménesből. Apja 591 Furioso XXVIII-6 (Furioso XXVIII - 205 Dante), anyja Lepény (Panasz I - Léha).

Lajos bajor királyi herceg (Prinz Ludwig von Bayern) 1913. június 22-én született Münchenben. Családja sárvári birtokán nevelkedett (5.18. kép), és a magyar nyelvet anyanyelvi szinten elsajátította. Itt ismerkedett meg a lovaglással és lótenyésztéssel. A Magyar Királyi Erdészeti Főiskolán szerzett erdőmérnöki diplomát Sopronban, majd a családi több ezer hektáros gazdaságban az erdészeti és lótenyésztési munkát irányította. Nagyapja, III. Lajos bajor király is lovas ember volt, és édesapját, Prinz Franz von Bayernt korának kiváló díjlovasaként ismerték. Lajos herceg is folytatta a lovashagyományokat, és a fogathajtásban ért el kimagasló eredményeket. A tenyésztés területén méltán volt a sárvári tenyészet jó hírű. 1935-ben 9 kanca került Sárvárról Mezőhegyesre, amelyek a következők voltak: Csatka, Extra, Gyarló, Íme, Vám, Vasi, Varjú, Zala, Zerge. Maradandó tenyészhatást ezek közül, Íme, Zerge és Vám gyakoroltak. (5.10. táblázat) Általános vélemény volt a sárvári ménes tevékenységéről a következő: „A ménes kezelése és irányítása a lótenyésztés legválságosabb idején is megtartotta eredeti célkitűzéseit, és nyugodt fejlődési vonalon tartja nívóját a legjobbak között. Elévülhetetlen érdeme a ménesnek, hogy a legújabb kor követelményeit korán magáévá tette, és olyan nagyobb testtömegű lovakat tenyészt,

64

5.18. kép: Lajos herceg gyermekkori fotója

amelyek tömegük mellett is nemesek, szépek és nagyszerű járásúak. Nagyjából ez jellemezte a kiállított méneket is, amelyek közül nekünk – néhány kisebb küllemi hibától eltekintve – a Furioso XXIX-2 (megj.: Furioso XLV törzsmén) után nevelt ménektől származóak tetszettek a legjobban.” Példás I, tenyészmén teljes származási lapja mutatja, hogy a sárvári tenyészet a híres magyar állami ménesekkel azonos értékű múlttal rendelkezett (5.19. kép). Lajos herceg 1945-ben a háború miatt a München melletti leutstetteni birtokukra menekítette lóállományának javát, mintegy 100 tenyészállatot és használati lovakat. Egy részüket vasúton szállították, a többi ló és a ménesi személyzet a frontvonal előtt menekülve egy szekérkaravánnal három hét alatt tette meg ezt az utat. Maga Lajos herceg lóháton ment (Novák, 2013). Miután kiderült, hogy a visszatérésre nincs lehetőségük, Lajos herceg és hűséges magyar munkatársai a ménessel állandó tartózkodásra rendezkedtek be Leutstetten lankás legelőin (Preisler, 2000).

BEVEZETÉS

5.10. táblázat: Sárvári eredetű, de már Mezőhegyesen született kanca (Heléna család)

276 Furioso VII, sz.: 1936

Furioso XXVI

Furioso XXVIII 202 North Star VI

Furioso VII 242 Furioso XXVII

100 Furioso XXXVI-7

Furioso XXVII 237 North Star V Furioso XXVI 179 Furioso XXIII

Vám North Star VII

Vasas Végzet

Furioso XXI 170 North Star III North Star VI 126 Furioso XXII Furioso XXIII 191 North Star IV North Star V 130 Routier Furioso XXI 170 North Star III Furioso XXIII 149 Palestro North Star VI 146 Nagyvezér Filou Vándor

5.19. kép: Példás I, 1941. Sárvári tenyésztésű tenyészmén teljes származási táblája

65

BEVEZETÉS

5.20. kép: Zsuzsa fia, 1933. (367 Furioso VII-13 – 8/27 Zsuzsa). Teny. Reck G., Csorvás

5.21. kép: Prág Géza, a híres félvértenyésztő, fiatalkori fényképe

66

5.3.2. Reck Géza (1866-1953) ménese Csorváson, 500 hektáron mintagazdaságot tartott fenn. 1899-ben alapította ménesét a Mezőhegyesi Ménesbirtokról vásárolt angol félvér kancákkal. Harmincas állománya tenyészmének nevelését szolgálta. Lovai kiállítások gyakori díjazottjai voltak. (5.20. kép) A Szent György folyóiratból idézünk: „Reck Géza csorvási méneséről már annyi szépet és jót írtunk, hogy az évek folyamán annyira elkényeztetett bennünket kiállított anyaga mindenkori nagyszerűsége. Az idén is a kiállítás legimponálóbb csoportja kiegyenlített tenyészeredmény mind a hat csorvási mén.” Az 5.30. kép bizonyítja, hogy az itt tenyésztett mezőhegyesi félvér valóban megbízható és jó hátasló volt, hiszen nem véletlen, hogy Horthy Miklós kormányzó is egy csorvási furioso ménen lovagolt egy agarászat alkalmával. A háború után vagyonától megfosztották, a gyulai idősek otthonában élt haláláig. 5.3.3. Prág Géza (1901-1953) prágmajori tenyészete Csorvási földbirtokos családból származott (5.21. kép), a Debreceni Mezőgazdasági Akadémián szerzett diplomát. 200 hektáron gazdálkodott, gazdaságában az Akadémia tanárai sokat vendégeskedtek, ellátva őt hasznos szakmai tanácsokkal. A lovak mellett Svájcból importált, szimentáli marhákat is tartott. Lótenyésztésének alapját a Kisbérről vásárolt két, magas félvér kanca adta: Óság I és Óság II, melyeket általában Dr. Geist Gyula ménjeivel fedeztetett. Az elegáns, könnyű Furioso kancáknak mezőhegyesi ménektől nevelt csikóit az állam felvásárolta, melyek Prágmajor néven kerültek a fedeztetési állomásokra. Lovai versenyeztek a budapesti galopp pályán (5.22. kép) és a megyei gazdafutamokon. A régióban 1860-tól a Békés Megyei Gazdasági Egylet szervezte a „paraszti lófuttatásokat”, s ebben a munkában ő is tevékenyen részt vett. A versenyek népszerűségét mutatja, hogy az

BEVEZETÉS

1952. szeptember 20-án, Békéscsabán tartott gazdafutamokat közel húszezren nézték meg. A szovjet megszálláskor lovait nem hurcolták el, de 1952-ben el kellett hagynia birtokát és tenyészetét államosították, Bőszénfára és Mezőhegyesre is kerültek egyedek. Békés megye kiváló lótenyésztője a következő évben, 52 éves korában szívroham következtében meghalt, a legenda szerint lóháton érte a végzetes szívroham (5.23. kép).

Mind Prág Géza, mind dr. Geist Gyula a mezőhegyesi angolfélvér fajta következetes tenyésztője volt. A második világháború után a prágmajori és csákói ménesből származó mezőhegyesi félvér eredetű lovakat a törzsménesben elfogadták a mezőhegyesen születettekkel egyenértékűnek. A következő származási lap igazolja ennek az indokoltságát.

5.11. táblázat:

2884 Prágmajor-19, 1949. évi fedezőmén származása

Furioso XXVII-7 (S. III)

Furioso XXVII (S. I) 159 Furioso XXVI

662 Furioso III-2 643 North Star XIV-4

12 North Star XIV-4

Furioso XXIII 191 North Star IV Furioso XXVI 131 Furioso XII North Star XIV 101 Buck a boo

Rinaldó Furioso VII

335 Furioso VII-4 187 North Star XX

346 Prágmajor Jutka 30 Juliska

455 Furioso VII-13 (XLII) 13 Remény

5.3.4. A csákói Geist Gyula ménese A CSÁKÓI MÉNES A családban a gazdálkodást Geist Gáspár kezdte a budapesti gyertyagyára jövedelméből vásárolt területeken: Kondoroson 4800 hektárnyi szántón, valamint a közeli Csákói pusztán 1000 hektárnyi legelőn. Ménesét Csákón alapította 1850 körül. A Festetics-, az Apponyi- és a Salamon-féle ménesekből vásárolt kancákat, a méneket pedig általában a Dőryek sütvényi méneséből hozta, a sütvényi ménes feloszlásakor a kancák egy részét is megszerezte. Lovai rendkívüli teljesítményük-

Furioso XXVIII 242 Furioso XXVII North Star XX 234 Shannon Furioso VII 243 Marie Louise I 367 Furioso XXXIII-14 2 Szattyán

kel tették Monarchia-szerte elismertté a tenyészetét: rendszeresen indultak az Arad-Mezőhegyes távlovagló versenyen. A lovassportban kiemelkedő egyedek gyakran kerültek tenyészkancának Csákóra, és az itt nevelkedettek nagy számban versenyeztek nemzetközi lovasmérkőzéseken. Mindig a legjobb félvér és telivér ménekkel fedeztettek. Már kezdetben is híresek voltak a csákói vadászlovaglások. A ménesben a 20. század húszas éveiben 60 angol félvér és 10 telivér kanca állott. A ménes szép eredményeket ért el távhajtásokon és a különböző versenypályákon (Meissner,

67

BEVEZETÉS

5.22. kép: Osi, (193 Csákó-24 - Óság) Budapesti Galopp Pálya, első hely, 1949., Lovagolta Prág Jenő, Prág Géza unokatestvére

1928). A csákói Geist tenyészetből megmaradt lovakat a háború után teljes értékben elfogadta az állami ménesi tenyésztés. A lótenyésztést Petőfi István (a költő öcscse), az uradalom gazdatisztje irányította 1855től 1880-ig. A szabadságharc századosaként jól tudta, milyen lovat kell tenyészteni a hadsereg számára. A mezőhegyesi félvér fajtával unokája, Dr. Geist Gyula tette híressé a ménest, aki a Gazdasági Akadémia elvégzése után külföldön tett tanulmányutakat, s az ott szerzett tapasztalatait felhasználva kezdte meg az uradalom irányítását. Emellett a Békés Megyei Gazdasági Egylet és az Alföldi Lovasegylet elnöke volt. Az id. Geist Gáspár által kitenyésztett könnyű angol félvér állományt Furioso ménekkel párosította, s nagy számban értékesített méneket az állam számára, melyek Csákó néven kerültek a tenyésztésbe. Az 1940-es Országos Mezőgazdasági Kiállításon Nagydíjat nyert Gusztálj fia (apja: North Star XX-5) nevű lova (5.24. 5.25. 2.26. kép).

68

E kitüntetés alkalmából, a Szent György lovas folyóiratban megjelent cikkből idézünk: „Csákói Geist Gyula ménesét nemcsak nálunk, hanem külföldön is nagyon jól ismerik, és becsülik. Ménesből kikerült, jó és szép, országos fedezőmének, sport- és katonalovak tömkelege minden írott dícséretnél ékesebb tanúság a passzionátus tulajdonos szakértelméről. A Nagydíjas Gusztálj fia a ménes tenyészirányának igazi képviselője. Felsővonala, teste, korrekt lábállása imponálóan szép. Mozgása térnyerő, elég lendületes.” 1944-ben, a majd száz évet megélt tenyészet szétszóródott, (5.26. kép) dr. Geist Gyula és családja az Amerikai Egyesült Államokba kényszerült. A tenyésztői munka eredményei ennek ellenére nem vesztek teljesen kárba: 1958-ban ifjabb Tóth Bélával a Mének Derbyjét nyerő Okulj (5.27. kép) – anyai nagyapja 193 Csákó-24 –, ugyanekkor Hajdú Józseffel Carmen nyeri a kancák Derbyjét, melynek apja 131 Csákó-77.

BEVEZETÉS

5.12. táblázat:

193 Csákó-24 1931 évi fedezőmén származása

Panzerschiff

Shannon Sheelah

841 Shannon-12 (I tm.)

Furioso XXIII

184 Furioso XXIII 169 Furioso XIX 1003 Furioso XXIII-23

Nomég Nomég VII

418 Gusztusom Vezér

371 Gusztus 200 Giza III

Wenlock Spiegelchiff Glen Artur Dancin Cairn Furioso XXII 106 North Star III Furioso XIX 140 Furioso XI Furioso XXIII 123 Deutscher Michel Cambusier Nomég 1003 Furioso XXIII-23 23 Vezér I.B. Ugod 112 Öreg Giza

5.23. kép: Prág Géza birtokán, a Furioso „A” XXIII törzsmén nyergében

69

BEVEZETÉS

Az 1972-es müncheni olimpia pályáját teljesítő két magyar ló is csákói kötődésű: Őzike, melyet Ákos Ajtony lovagolt (díjugratás), 131 Csákó-77 anyából származott, a másik Adonisz, melynek lovasa Szabács István volt (military), 193 Csákó-24 anyai nagyapától származott. (5.28. kép). A hetvenes évek válogatott military lovai közül Dervis, Varró József lova, Csákó-Pillangó családból és Székely, Krizsán János lova Csákó-Galiba kancacsaládból származott.

5.24. kép: Az 1940-es Országos Mezőgazdasági Kiállításon Nagydíjat nyert Gusztálj fia (apja: North Star XX-5)

5.25. kép: 1613 North Star XX-5, apja North Star XX (North Star XII -276 Furioso XXVI), anyja 163 Slieve Gallion (Slieve Gallion xx – 164 Furioso XXIII-20)

5.26. kép: Márvány, (Furioso XXXIII - Márvány) furioso típusú mén a Geist ménesből

70

GÁSPÁRTELEKI MÉNES Id. Geist Gáspár 1872-ben bekövetkezett halála után 3 fia között osztották fel a gazdaságot. Gáspár kapta a róla elnevezett Gáspártelek birtokrészt. Ő tenyésztette a „berlini Marcsát”, a 600 kilométeres Bécs-Berlin távlovagló verseny harmadik helyezettjét, mely lovasával, Miklós Aladárral 74 óra 24 perc alatt tette meg az utat. A harmadik Geist generáció képviselője, Gáspár keze alatt egy minőségi furioso-north star állomány alakult ki, ami a II. világháború végéig kiváló fedezőménekkel látta el az országot, melyek nevükkel is Gáspártelek hírét vitték, mivel keresettek voltak országszerte. A tenyészet kiállításokon is jelentős sikereket ért el, Furioso VII-13 csikói voltak legelismertebbek, terjedelmes csontozattal, tekintélyes méretekkel, nemes, harmonikus formákkal rendelkeztek. Geist, a dobozi gróf Wenckheim Lajos – kiváló angol telivér tenyésztő – barátjaként a kor legjobb angol telivérjeit is használta. A háború végén az országon átszáguldó front a nagyszerű egyezséges méneseket megszűntette. A megmaradt néhány egyed az állami ménesek visszatért állományát gazdagította ugyan, azonban a neves tenyésztők szomorú sorsán enyhíteni már nem lehetett.

BEVEZETÉS

5.27. kép: 4601 Okulj, apja Okos II xx, anyja 189 Jácint 193 Csákó-24 - 346 Jutka)

5.28. kép: Adonisz, (tenyésztette az Orosházi Új Élet Mgtsz) Szabácsi Istvánnal a 1972-es Müncheni Olimpián. A magyar military csapat tagjaként egyedül tudta teljesíteni a terep pályát.

5.29. kép: A Geist ménes nyugatra menekülése közben készült fénykép

5.30. kép: Horthy Miklós kormányzó egy agarászat alkalmával Furioso ménen lovagol

71

6

A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁNI ÉVTIZED


„ A magyarországi összes lófajták közül a második világháborúban a mezőhegyesi Furioso-North Star törzs szenvedte a legnagyobb veszteséget. Ezzel magyarázható, hogy e törzs a felszabadulás után eltelt 10 év alatt számbelileg nem fejlődött még olyan mértékben, az újjáépítés során, mint azt a többi fajtáknál tapasztaljuk.” (Lótörzskönyvezés évkönyve, 1954-55)

6.1. A II. világháború hatása a fajtára A háborús évek alatti viszonylagos nyugalom, a frontok közeledtével szertefoszlott. A ménesek fölött sötét fellegként gyülekezett a megsemmisülés veszélye. Az ország akkori lótenyésztési főfelügyelője, Pettkó-Szandtner Tibor tábornok érzékelte a veszélyt. Úgy gondolkodott, hogy az értékes állományt nyugatra - Németország a nyugati szövetségesek által megszállt részére – irányítja. A második világháború vége felé, 1944 szeptemberében Mezőhegyes állománya előbb a Dunántúlra, majd két azonos genetikai értékű részre bontva az egyik része a németországi Bergstettenig, a másik része a csehországi Zehusiceig jutott el. Az első csoport amerikai, a csehországi pedig szovjet hadifogságba került. A 6.1. táblázat mutatja a Németországba menekített állami ménesek állományát és veszteségeit. Németországból az állomány egy értékes része később hazakerült, míg az itthoniaknak csupán töredék maradt. Még kisebb veszteséggel sikerült volna a lóállomány megmentése, ha J. Owens amerikai őrnagy, aki az ottani állomány főfelügyelője volt, nem kifejezett rosszindulattal küldte volna vágóra és szérumhaszno-

6.1. kép: Petkó-Szandtner Tibor 1952-ben Aachenben

sításra, valamint Amerikába a magyar lovakat. Pettkó-Szandtner Tibor (6.1. kép) érdemeit az akkori magyar kormány nem ismerte el, sőt elítélte az állomány nyugatra mentését, és ezért soha többé nem léphetett magyar földre. Felmerül a kérdés. Szakértelmére, elhívatottságára Magyarországon nem lett volna szükség? További hányatott életútjának állomásai Svédország, Egyiptom, Bajorország. A starnbergi erdei temetőben helyezték örök nyugalomra.

6.1. táblázat: Az állami ménesek veszteségei a II. világháborúban

A kiment lovak száma

A hazatért lovak száma

Az itthon maradt lovak száma

Mezőhegyes

740

229

190

Bábolna

400

162

350

Kisbér

280

220

330

Turjaremete

400

10

---

Alsózsuk

390

4

---

Összesen

2240

625

870

Állami ménesek

(Dunka, 2009)

73


6.2. táblázat: Törzsmének Mezőhegyesen 1946-1956.

74


6.3. táblázat: Kancaállomány származási kimutatás

75


6.4. táblázat: Eredeti kancacsaládba sorolható kancák 1955-ben

A háború végeztével az illetékes magyar szervek mindent elkövettek a kimenekített lovak visszaszerzésére. Az összes között mindössze 46 mezőhegyesi félvér kanca került vissza Mezőhegyesre (Dunka, 2009). A nyugatra kivitt lovak közül tehát a 2241ből hazatért 625, azaz a veszteség 1615 ló volt.

76

A legnagyobb veszteséget a szovjet csapatok okozták. ami elérhető volt, mindent elvittek (Dunka, 2009). A mezőhegyesi gazdaságban a nyugatról visszajött törzskancák az első időben főképpen a kerületekben végezték a szükséges gazdasági munkát, „normában dolgoztak”.


A szaporulati eredmények nem érték el a kívánatos szintet. Ezért 1955-ben a honvédségtől átvett lovakkal kicserélték őket és a tenyészkancák bekerültek a 20-i ménes futóistállójába: mind a három fajta, abrakolásra lekötve, szín szerint, mint, azelőtt is szokás volt. Kruchio László, törzstenyésztő, aki az összes törzskancát „személyesen” és kitűnően ismerte, diktálta a neveket. Akkori gyakornokok írták a fejtáblára. Talán kétszer kérte csupán, hogy egyeztessünk a bélyegzéssel. Ettől kezdve a törzsállomány mintaszerű kezelésben részesült és szakszerű párosítás tette lehetővé a fajta regenerálódását. Ezt a munkát Kruchio László, majd Gergely Imre végezte dr Ócsag Imre szaktanácsadó közreműködésével. Célszerű újra a Lótörzskönyvezés évkönyve 1954-55 kiadványt idézni: „A mezőhegyesi félvér törzsben a felszabadulás óta eltelt 10 tenyészév alatt sikerült újból életre kelteni a fajta jól bevált régi vérvonalait és azon belül a törzseket.” Az állítások bizonyítására szolgáljanak a fenti forrásműből származó eredeti kimutatások, melyek a fejezetben láthatóak. Az archív táblázatok hűen bizonyítják, hogy a kor szakemberei tisztában voltak azzal, hogy a fajta újrateremtését az eredeti kancacsaládok megmaradt egyedeire, és a fellelhető egyezséges ménesi kancákra kell alapozni. Ez annak a szerencsés ténynek tudható be, hogy a társadalmi-politikai viszonyok kedvezőtlen volta ellenére az eredeti bölcsőben fennmaradt egy személyi folytonosság, és lovak mellé kerülő újabb generáció tagjait is beszippantotta a „mezőhegyesi szellemiség”. A teljesség igénye nélkül meg kell említenünk a korszakban ott dolgozókat: Hazslinszky-Krull Gézát, Máchánszky Gyulát, Kruchio Lászlót, Csanádi Istvánt, Gergely Imrét, valamint a névtelenek hosszú sorát. Tisztelet mindannyijuknak, az ő érdemük, hogy ennek a könyvnek nem egy rég kipusztult fajtáról kell szólnia. Az átgondolt és megalapozott tenyésztési koncepció apai oldalát a szigorúan kiválasztott legkiválóbb ménekre alapozták. Szerencsére ezek a szükséges számban és minőségben rendelkezésre is álltak.

Nevezetes mének és azok hivatalos értékelése 1956-ból: NORTH STAR XXV (6.2. kép) „Mezőhegyesen 1949-50-ben fedezett. Apja North Star XXII, mely rajta kívül a North Star XXIV törzsmént is hozta. Anyja 182 Furioso XXVIII, az „A” vonalból (és az 1-es számú mezőhegyesi kancacsaládból a szerző megjegyzése)

6.2. kép: North Star XXV, 1929 (North Star XXII - 182 Furioso XXVIII) Jelentős, értékes törzsmén. Mezőhegyesen fedezett 1937-1942, 1945-1950 és 1951-1955. A kisbéri félvér csontozatának, tömegének növelésére használták.

A törzsmén a legnagyobb tenyészhatású ménje a mezőhegyesi félvér tenyésztésnek. Négy törzsmén ivadékkal rendelkezik a tenyészetben, melyek közül North Star „A” XVII, és North Star „A” XIX jelenleg is a törzsben fedez, North Star „A” XVIII pedig Mezőhegyesen kívül Kisbéren is fedezett North Star I néven. Ivadékai a küllemi bírálaton, North Star „A” XVII fia után a legjobb eredményt érték el, a törzsmén jobb minőségű kancákat fedezett. Az ivadékok fajtajellege és csontozata a mezőhegyesi félvér követelményeinek megfelelnek. Mellkas mélységük, hátés ágyékalakulásuk azonban kifogásolható. Négy ménivadékából mind a négy fedez. Legjobb ménivadéka a felszabadulás után született 3230 North Star XXV-3, anyja 230 Przedswit. A ménivadék North Star „A” XIX néven fedez a törzsben. Hat kancaivadékából a legjobb kanca az 521 North Star XXV-6, anyja 233 Furioso I.

77


NORTH STAR „A” XVII (6.3. kép) „North Star „A” XVII első ízben a felszabadulás előtt 1943-44-ben fedezett Mezőhegyesen. A North Star törzs „A” vérvonal alapító IV. törzsménjének 17. törzsmén ivadéka. Apja North Star XXV, mely a második világháború után a mezőhegyesi és kisbéri magyarfajta törzsben is fedezett. Anyja 250 Furioso XXXIX a Furioso „B” vonalból származik.

6.3. kép: North Star „A’’ XVII, 1940. (North Star XXV - 250 Furioso XXXIX) A bergstetteni időszakban egy szemlére érkező brit tábornok azt mondta róla: „Ez a ló olyan szép, ha nő lenne, azonnal feleségül venném.”

North Star „A” XVII törzsmén ivadékai a küllemi bírálat eredménye alapján a legmagasabb pontszámot érték el. A törzsmán átlagosan I/II törzskönyvi osztályzatú kancákat fedezett és az ivadékok átlaga legjobban közelítette meg az anyák minőségét. Az ivadékok kifejezetten magukon hordják a mezőhegyesi félvér mély, tömeges, rámás fajtajellegét. Kemény szervezetűek, megnyerő külleműek. 9 ménivadékából 6 a fedezőmén. Legjobb ménivadéka a 2796 North Star „A” XVII-1 (North Star „A” XX törzsmén a szerző megjegyzése), anyja 230 Przedswit, mely a Furioso „A” XXVII-nek és North Star „A” XIXnek is az anyja. A ménivadék jelenleg a bőszénfai kísérleti gazdaság törzstenyészetének törzsménje. A 2800 North Star „A” XVII-6 ménivadéka anyja 154 Soha - az 1955. évi gyomai 100 km-

78

es nagyteljesítményű munkaképességvizsgán V. helyezést ért el. A 2801 North Star „A” XVII-8 ménivadéka –anyja 207 Shannon III- az 1955 évi budapesti mezőgazdasági kiállításon II. díjazásban részesült. Ez ideig még nincs törzskanca ivadéka.” NORTH STAR „A” XVIII (6.4. kép) „A törzsmén 1941-ben Kisbéren született. Apja North Star XXV törzsmén. Anyja 64 Fenék IV kisbéri törzskanca. A mén 1949-ig a bábolnai törzsállattenyésztő állami gazdaság kisbéri fajta tenyészetében, mint North Star I működött. A törzsmén I/II osztályzatú kancákat fedezett, az ivadékok minősége eléri átlagban a II. osztályzatot. Fajtajellegük a mezőhegyesi és kisbéri fajta között van, bár a mezőhegyesihez közelebb álló. Fej, nyak, maralakulásuk és mellkasmélységük kifogástalan. Lábállásuk általában szabályos. A mén örökíti rövid, keskeny faralakulását. Az ivadékok nyugodt vérmérsékletűek, könnyen kezelhetőek, hámba való tanításuk azonban hoszszabb előkészületet igényel. 27 ménivadékából, 8 fedezőmén.

6.4/a. kép: North Star „A” XVIII mén

Legjobb ménivadékai: a 3971 North Star „A” XVIII-2, anyja 261 Furioso XLI, 3312 North Star „A” XVIII-11, anyja 287 Shannon III. 22 kancaivadékából hat a törzskanca. Legjobb kancaivadékai a 157 North Star „A” XVIII-3, anyja 270 Daimio I és a 158 North Star „A” XVIII-3, anyja 288 Furioso XXXVIII.


6.4/b. kép: North Star „A” XVIII mén törzskönyvi lapja

79


Fedezett 602 kancát, született 123 mén- és 123 kancacsikó. A jellemzés készítője 1956-ban még nem sejthette, hogy az 1958. évi Országos Mezőgazdasági Kiállítás nagydíjasa a 163 North Star „A” XVIII Botanika (anyja 268 Furioso VII) nevű kanca lett. A kancát és a nagykunsági házi törzskönyv megfelelő lapját a 6.5. a) és b) kép mutatja.

6.5/a. kép: 163 North Star „A” XVIII Botanika

FURIOSO „B” XVIII „Apja Furioso XLV mezőhegyesi törzsmén. Anyja 275 Furioso VII-10 az 1. számú kancacsaládból. A kisebb termetű zömök mén örökölte apjának fajtajellegét. Furioso XLV 1940-től fedezett Mezőhegyesen (előtte a sárvári ménesben állt, a szerző megjegyzése) 1945-ben történt balesetéig. Furioso XLV-nek a törzstenyészetben még négy törzskanca ivadéka van. Furioso „B” XVIII ivadékainak átlagos küllemi pontértéke megfelel az anyák átlagos minőségének. A kistermetű törzsmén utódai is kicsik, vékony csontozatúak és könnyűek Az alapkipróbálás I. során ivadékai mutatták fel a legjobb eredményt, viszont kimagasló teljesítményüket szervezetük nagyobb igénybevételével érték el. A törzsmén második évjárata után a tenyészetből az ivadékvizsgálat alapján áthelyezésre került. Legjobb ménivadéka a 331 Furioso „B” XVIII-3, anyja 286 Shannon III, jelenleg a gödöllői egyetemi tangazdaság nagygombosi tenyészetében fedez. Hat kancaivadékából egy került törzskanca állományba a 172 Furioso „B” XVIII-7, anyja 280 Furioso VII.

6.5/b. kép: 163 North Star „A” XVIII Botanika – az 1958. évi OMÉK-on nagydíjas kanca – törzslapja

80


FURIOSO „A” XXVII (6.6. kép) „A törzsmén a Furioso „A” vérvonal Furioso XXXVIII ágából származik. Apja a Furioso „A” XXIII, 1944-ben 15 éves korában lett Mezőhegyesen törzsménnek felállítva. Felállítását származása indokolta, miután annak a Furioso XXVIII-nak volt az unokája, mely a Furioso törzs legértékesebb törzsménjét adta a Furioso VII-et. anyja a 230 Przedswit.

mazásával indokolták, anyja 247 Furioso XXXIX. A Mezőhegyesen született anyakanca, ugyancsak egy sütvényi kancacsalád alapítóra „Pillangó”-ra vezethető vissza. A megnyerő küllemű mén jó minőségű kancákat fedezett, az ivadékok megfelelőek. A törzsmén kissé kevés mélységgel bír. Tetszetős nyakalakulással, nagyon jó felsővonallal, jól dűlt lapockával rendelkezik. Ivadékai tömegesebbek, de apjuk finom, nemes küllemét is öröklik. Általában a kétéves kor betöltése után mélyülnek le, kemény szervezetűek, de kissé igényesebbek. A mén termékenyítőképessége nagyon jó. 17 ménivadékából ez idáig három nyert beosztás,t mint fedezőmén. Legjobb ménivadéka az éves korban Csorvás községben felvásárolt 3718 Furioso „B” XIX-1, anyja Prágmajor Orgona, mely jelenleg a bőszénfai törzstenyészet kancája. 11 kancaivadékából, 9 Mezőhegyesen az évjáratban van. Törzskanca ivadéka még nincsen.

6.6. kép: Furioso „A” XXVII, 1944. (Furioso „A” XXIII – 230 Przedswit)

A törzsmén II. osztályzatú kancákat fedezett. Az ivadékok átlagban megközelítik az anyák minőségét. A törzsmén értékelésére még kevés számú ivadék áll rendelkezésre, ezért végleges véleményt nem mondhatunk. Méncsikó ivadékai a mezőhegyesi méncsikótelepen igen jó külleműek. Az ivadékokra jellemző a csukafej alakulása, a hosszú egyenes nyak. Előfordul az ivadékoknál a kívánatosnál magasabb nyakillesztés és az egyenes faralakulás is. Az ivadékok munkakészsége még nem állapítható meg. A törzsmén azonban a kelleténél élénkebb vérmérsékletű, körültekintőbb kezelést kíván.” Mezőhegyesen és Bőszénfán jó tenyésztési eredménnyel fedezett 230 kancát, született 44 mén- és 38 kancacsikó. FURIOSO „B” XIX (6.7. és 6.8. kép) „A törzsmén apja Furioso XLIV, Mezőhegyesen 1940-ben 16 éves korában került felállításra. Felállítását a kiváló sütvényi Klára családból való szár-

6.7. kép: Furioso „B” XIX, 1941. (Furioso XLIV - 247 Furioso XXXIX) A mezőhegyesi félvér sportos típusának elegáns képviselője

A törzsmén az 1952-53 tenyészévben nagyobbrészt jó minőségű használati kancákat fedezett. Az 1955. és 1956. évjárata azonban már több eredeti törzskancától való.” Mezőhegyesen fedezett 348 kancát, született utána 74 mén- és 84 kancacsikó.

81


6.8. kép: Furioso ”B” XIX, 1941. (Furioso XLV - 247 Furioso XXXIX) idősebb kori fényképe. Később exportra került a Szovjetunióba.

FURIOSO „A” XXVI Furioso „A” XXVI felállítását indokolta a Furioso VII törzsméntől való közvetlen származása. A jelenleg Mezőhegyesen fedező Furioso „A” XXIVnek apai féltestvére. A Furioso VII törzsmén a Furioso „A” vonalat hét törzsmén ivadékával erősítette meg. Működése a Furioso törzs szempontjából korszakalkotónak tekinthető. Először a Földművelésügyi Minisztérium sütvényi ménesében 1929-ben került felállításra, és ott Furioso XL néven fedezett. (az eredeti szerző itt tárgyi tévedésbe keveredett a törzsménszámokat felcserélte, a szerző megjegyzése) A sütvényi törzstenyészetnek 1933-ban történő megszűnése után Furioso VII Mezőhegyesre került és ott 1937-ig működött. Jelenleg a tenyészetben még tíz törzskanca ivadéka van. A Furioso „A” XXVI törzsmén anyja a 221 Furioso III sütvényi törzskanca a Marie Louise családból. Ebből a családból való ugyancsak a Fenék VI kisbéri fajta törzsmén is.

82

A Furioso „A” XXVI átlagosan 84 küllemi pontértékű kancákat fedezett, ivadékai átlagban megközelítik a II. osztályzatot. Összbenyomásuk megnyerő, küllemük tetszetős, azonban nem képviselik a mezőhegyesi tömeges félvér erőteljes szilárd szervezetű fajtajellegét. Az ivadékoknál előfordul a csekélyebb munkakészség, különösen a Furioso XXXIX anyákból származóknál. Hét ménivadékából hat a fedezőmén. Legjobb ménivadéka a 3032 Furioso „A” XXVI-1, anyja 181 North Star XXV-3. Tizenegy kancaivadékából három a törzskanca. Legjobb kancaivadéka a 173 Furioso „A” XXVI-7, anyja 175 Furioso XXXIX. A törzskanca ivadék az 1954. évi budapesti Mezőgazdasági Kiállításon nagydíjat nyert (6.9. kép).” A fentiekben nem említett törzsménekről más forrásokból az alábbi jellemzések adhatóak.


6.9. kép: 173 Furioso „A” XXVI-7 Annuska, 1950. az 1954. évi OMÉK-on nagydíjas félvér kanca 10. számú kancacsaládból

NORTH STAR „A” XIX Arányos, tömeges, jó csontalapú mén. Típusa a gazdasági és hátaslónak egyaránt. Nyugodt vérmérsékletű, könnyen kezelhető. Hámban kipróbálva és nyereg alatt a magasabb fokú díjlovaglásban 1954-1959-ig rendszeresen részt vett az országos bajnokságokon. Hazslinszky Géza nemzetközi edző véleménye szerint olimpiai képességekkel rendelkező díjló volt (6.10. és 6.11. kép). Ivadékainak jellemzése: vérmérsékletük nyugodt, könnyen kezelhetők, tunyaságra hajlamosak, lazább szervezetűek, korán fejlődnek, képességük közepes, eléggé tömegesek, jó csontalappal. Gazdasági típusúak.

6.10. kép: North Star ”A” XIX, 1950. (North Star XXV - 230 Przedswit)

FURIOSO „B” XX Élénk, jó nyerges és ugró, hámba tanítva nem volt könnyen kezelhető, szívós munkabírású, szelíd természetű. Igen jó teljesítőképességű rendkívül nagy mozgású. Jó testtömegű és csontozatú,

jó típusú, magasan illesztett elég hosszú ívelt nyakkal, kissé előremélyedt háttal. Örökítő képessége jó. Kifejezetten örökíti önmagát. Ivadékai nagy rámájúak, jó csontalapúak, korán fejlődnek. Kevésbé arányosak, ma-

83


gas nyakillesztéssel hosszú, kissé előremélyedt háttal. X állásúak és franciásak. Mozgásuk térnyerő, szabad, de lomha az X állásból eredően néha hadonászó. A mén örökíti testnagyságát és élénk vérmérsékletét jó képességét és készségét. Felhasználása a törzstenyészetben kívánatos. (6.12. kép)

6.11. kép: North Star ”A” XIX fiatalkori (4 éves) képe

6.12. kép: Furioso „B” XX, 1941. (Furioso XLI – 219 Furioso XXXVIII), Mezőhegyesen kisebb szerepet kapott, később a fajta fontos regenerátora lett.

NORTH STAR „B” X Küllemileg kifogásolható mén. A csődörösök a „Topa” North Star becenevet adták neki. Felállításakor az alábbi vélemény fogalmazódott meg: „North Star „B” X 20 éves törzsmén munkaképességéről sajnos annak idült vállsántasága miatt nem

84

rendelkezünk elegendő tapasztalatokkal. A törzsmén nyugodt vérmérséklete, könnyű kezelhetősége és szilárd szervezete azonban arra enged következtetni, hogy ivadékai a törzs munkakészségét ugyancsak javítani fogják.” Mindezzel együtt hiba volt, hogy nem neveltek utána törzsmént a „B” vonalból. 1953-tól 1959-ig fedezett Mezőhegyesen (6.13. kép). A fajtarekonstrukció sikerét ebben az időszakban elősegítette a rendszeres teljesítmény- és ivadékvizsgálat, amelynek a módszereit és szelekciós céljait több évtizedes távlatból vitathatjuk ugyan, de tény, hogy az állomány a kitűzött célnak megfelelt. Tény, hogy a lólétszám II. világháború utáni fölfutását, a mezőgazdasági lóhasználat drasztikus visszaesése követte. A kor szakemberei nem tudták kellőképpen átérezni, ill. kellő súllyal képviselni a politikai vezetéssel szemben azt az álláspontot, hogy a megváltozott körülmények között a sportcélú tenyésztés kapujában jóvátehetetlen kár az évszázados kancacsaládokon nyugvó, hoszszú időn keresztül hátas célra szelektált fajtánkat keresztezési partnerré degradálni, hanem valós lehetőség a fajta identitásának megőrzésével sportlovat tenyészteni belőle. Pedig az 1954-ben kiadott Lovaglás és Hajtás című könyvben még a következő leírást lehetett olvasni: „A mezőhegyesi félvér fajtát, a furioso-north start, sportszempontból ha nem is átütőnek, de mindenesetre jelentősnek kell mondanunk. Napjainkban ugyanis a gidránon kívül csak a mezőhegyesi félvér rendelkezik azzal a testtömeggel és testalkattal, amelyet az ugrósport megkíván. Előnyére szolgál a fajtának, hogy ezzel a testtömeggel a szövetek szívóssága és a vérmérséklet élénksége párosul, úgyhogy erő és kitartás egyesítődik szervezetében. Egyedei az ugróversenyeken kívül az összetett és távolsági kocsiversenyekben is kiválóan megállják a helyüket.” 1958-ra egy kellő létszámú, kedvező koröszszetételű, megfelelő minőségű kancaállomány (6. 14. és 6. 15. kép) volt Mezőhegyesen, ezt szemlélteti a korabeli törzskanca lista (6.5. táblázat). Olyan érték volt ez a kor tenyésztőinek a kezében, amelyet már csak kellő szakértelemmel


6.13. kép: North Star „B” X, 1936. (North Star XXVI - 153 Furioso VII)

és odaadással kellett volna fejleszteni. Ehelyett újabb világháborúval felérő pusztítás ideje közelgett a mezőhegyesi félvér lófajta felé. Ma már kimondhatjuk, hogy ez az intézkedés a génvédelem szempontjából szinte jóváte-

hetetlen kárt okozott. A furioso-north star fajta esetében nagyobb kárt, mint Trianon, vagy a II. világháború. A sportlótenyésztés pedig sokkal megbízhatóbb lett volna az eredeti kitenyésztett mezőhegyesi alapokon.

6.14. kép: 217 North Star „A” XVIII Élmény, 1954. (North Star „A” XVIII – 207 Shannon III) a mezőhegyesi 6. számú kancacsaládból

6.15. kép: 174 Furioso XLIII, 1941. (Furioso XLIII – 207 Furioso XXXVI) a mezőhegyesi 10. számú kancacsaládból

85


6.5. táblázat

86


87

7

A NAGYÜZEMI ÁTSZERVEZÉS, KÍSÉRLET A HAGYOMÁNYOS FAJTÁK FELSZÁMOLÁSÁRA


7.1. kép: Az egykori bőszénfai törzsménes istállója napjainkban.

7.1. Előzmények, mezőhegyesi típusú félvért tenyésztő állami ménesek az 1950-1960as évek fordulóján 7.1.1. A bőszénfai furioso-north star ménes 1953-ban alapította az Állattenyésztési Kutató Intézet a mezőhegyesi félvér ménest Bőszénfán 7.1. kép (Somogy megye). A ménes vezetője Jármy Tibor volt. Az alapító kancák: • Eredeti mezőhegyesi: 3 db, • Eredeti kisbéri: 1 db, • Egyezséges ménesből: 12 db, • Köztenyésztésből: 12 db. Ezekre a kancákra elsősorban mezőhegyesi törzsméneket használtak. Így: • Furioso „A” XXVII, • North Star „A” XVII, • North Star „A” XX (7.2. kép), majd • 52 Soha-1 (7.3. kép) voltak 1954-től 1961-ig a törzsmének Bőszénfán. Emellett a fajtajellegnek megfelelő, kitűnő országos fedezőmének használatára is sor került. Ilyenek voltak: 4506 Furioso B XIX-5, 2664 Prágmajor-17, 485 Bugac-3 (North Star XX unokája), 4526 North Star „B” X-1, Dukát xx és Rahó xx telivérek. (7.4. kép) A szakszerű munka eredményeképpen a minőség megközelítette a mezőhegyesit, és ez

megmutatkozott az eladott országos fedezőmének számában is. Míg 1949-től 1960-ig Mezőhegyesről 65, addig Bőszénfáról 42 mén került a köztenyésztés részére felvásárlásra. Az 1958. évi törzskanca állományt a 7.1. táblázat mutatja. A csikókönyv tanúsága szerint szovjet exportra is 8 csikó került, a Furioso „B” XIX-5, a North Star „A” XX, a North Star „A” XVII és a Furioso „A” XXVII ivadékai. Ezek a származások igazolják a minőséget. Ugyanekkor Svájcba és Olaszországba is adott el Bőszénfa értékes csikókat. Az 1960. évi leépítések alkalmával a ménest megszüntették, és az Állattenyésztési Kutató Intézet Lótenyésztési Osztályának közbenjárására az akkori Kiskunsági főménesbe kerültek a bőszénfai kancák. Az 1961-ben született csikók már a kiskunsági bélyegzést kapták.

7.2. kép: North Star „A” XX törzsmén a legnagyobb hatású bőszénfai törzsmén

89


7.1. táblázat

90


7.3. kép: Soha I törzsmén a bőszénfai állományból

7.1.2. A Nagykunsági Állami Gazdaság törzstenyészete Kisújszállás – Dévaványa - Túrkeve települések határában helyezkedik el Pusztaecseg - Nagysárrét (ma Ecsegfalva), ahol a II. világháború után a Földművelésügyi Minisztérium állattenyésztő gazdaságot szervezett 1946-tól Kenderesszigeti Nemzeti Vállalat néven, mely később a Nagykunsági Állami Gazdaság nevet kapta. A megalakult gazdaság a kornak megfelelően valamennyi állatfaj tenyésztésével és tartásával foglalkozott, ennek megszervezését Fülessy Emil (később az állami gazdaságok országos főállattenyésztője) végezte. A gazdaságban, így helyet kapott egy magyar félvérlótenyésztő- és csikónevelő telep Kőszigeten, majd Terehzugon. Ezen területen lótenyésztésről az első feljegyzés Jakabfi Ignác úr Ecsegi méneséről szól 1896-

7.4. kép: 5260 Békéscsaba-24 Robinzon, apja Rahó xx, anyja 2097 Mica, 308 Furioso VI-12 után. Léber Józseffel militaryban volt eredményes.

91


delmű, jó, szikes legelők és csikónevelő telep is rendelkezésre állt, és biztosította a gazdaság lótenyésztési célkitűzéseit.

7.5. kép: Kiskunsági north star kancanégyes, hajtó Kruchió László

ban Wrangel könyvében. A ménes 1872-ben alakult Wesselényi Miklós hadadi méneséből vásárolt 40 lóval, később 1889-ben Bánffy György Válaszúti és Bonchidai méneséből vásárolt további 75 lovat. A ménesben folyamatosan angol félvér saját mének és angol telivér mének fedeztek. Az 1900-as évek elejétől a ménesből magas félvér lovak is kerültek a budapesti versenypályára az 1950-es évekig a versenylószükséglet pótlására (ezek voltak a „T betűs” magas félvérek). A Nagykunsági ménes működése néhány lószerető ember hozzáállásán alapult. Korolovics Lajos igazgató, Lomniczi Béla, Lengyel Oszkár, Tóth László, Piroska István, Kwaisser Béla lótenyésztők, báró Splényi Géza, Újházi Zsigmond trénerek nevét kell még megemlíteni, emellett a Jászberényi Méntelep szakembergárdája segítette őket (Babochay, 2013). A gazdaság vezetősége a területileg kialakuló mezőhegyesi félvér tájfajta egyedeit vásárolta a környékbeli lótenyésztő gazdáktól (7.5. kép). Karcag, Kisújszállás, Túrkeve és környékén már a két világháború között is túlnyomó részt furioso-north star vérű mének fedeztek. A vásárolt lovak képezték egy tömeges, gazdasági típusú félvér ménes alapját. A jászberényi méntelep helyezett ki mezőhegyesi furioso-north star méneket, és így megkezdődött egy újabb tenyészet működése. A gazdaság terjeszkedésével területéhez csatolták Terahzugot, Túrkeve város régi közbirtokossági legelőjét, a volt túrkevei „Aranyménes” épületeivel együtt. Nagy terje-

92

A ménes vezetése a következő célokat tűzte ki: • „a tenyészet részére megállapított nagy tömegű, jó munkabírású és munkakészségű magyarfajta lovak előállítása, • a szaporulat saját állomány pótlását, társgazdaságok lóigényét és sportcélú lóanyagot biztosítja, • a ménes tenyésztési irányával képviseli a nagykunsági tájfajta lótipusának kialakítását, fedezőménutánpótlás előállítását, • a tenyésztési szempontok és célkitűzések szigorú betartása céljából a ménes törzsménjei Furioso és North Star vérű mének, • a durvább, nem elég nemes kancák ivadékainak javítása céljából angol telivér mént használnak” (Lengyel, 1965). Az így felállított ménes átlagosan 120 -160 ellenőrzött kancával, ebből 30-40 törzskancával működött 1947-től 1968-ig. Az évjárati csikók és herélt lovakkal együtt a ménes teljes létszáma 400 körül alakult. A kancaállomány nagy hányada a kötött, szikes talajon nehéz igás munkát teljesített a gazdaság minden területén, csak az idősebb és elhasználódott lovak voltak heverő ménesben. A ménes minőségi állománya 1954-re alakult ki, elsősorban saját tenyésztésből, de vásároltak minőségi lovakat Kunmadarasról és Lovászpatonáról is. A ménes munkáját 1958-ban törzstenyészeti címmel ismerték el, és megkapták az önálló ménesi bélyegzés lehetőségét, így a törzsmének és kancák utáni ivadékok a nyereghely jobb oldalán NK ménesbélyeget kaptak. A ménes működését nagyban befolyásolta az a tény, hogy szikes aprótippan füves ősgyep alkotta a legeltetés lehetőségét, és az aszályos időkben a takarmány ellátás nehézzé vált. Lengyel Oszkár 1950 januárjában került a méneshez, és például akkor csak kazalaljat etettek, és csak a negatív táphatású rizsszalmával tudta a tavaszi időszakig kihúzni a ménes. A másik probléma, hogy a gazdaság zabtermelést nemigen folytatott,


7.6. kép: 403 Éva nagykunsági törzskanca

és csak a szerény központi kiutalásból tudták megoldani az abrakolást. A gazdaság történetében voltak olyan évek, hogy a jó származású és küllemű csikók takarmányhiány következtében, a rossz felnevelés miatt, fejlődésben súlyosan elmaradtak, és mint semmire se használható egyedek vágóhídra kerültek. A tenyészet, és a ménes megszüntetését több alkalommal felvetették ezen okok miatt, azonban a gazdaság, valamint felettes hatósága józanabb szakemberei segítségével minden alkalommal meg lehetett ezt akadályozni. A ménes vezetése racionális lépéseket tett és távolabbi legelőket is felhasznált az 1960-as években a Tiszacsege-Kecskéspusztán lévő, Kisújszállás tulajdonát képező legelőn, Rókáson is legeltették csikóikat. Az időközben felnőtt lóanyag igazolta azokat, akik bíztak a kunsági rögben és az öszszeválogatott tenyészanyagban. „A gazdaság Terehzugon időközben futóistállókat és egyéb melléképületeket építtetett, a rendelkezésre álló legelő

kielégítő volt, s mivel a takarmányozási nehézségek is nagyjából megszűntek, a ménes lehetőségei az utóbbi években konszolidálódtak, és lehetővé vált a szakszerű tenyésztői munka kivitelezése.” A ménes egyre egyöntetűbben kiváló használati lovakat állított elő. „Bebizonyosodott, hogy szakszerű takarmányozás és felnevelés mellett a Terehzugon nevelt mezőhegyesi fajta sem tömegben, sem jellegben, sem használhatóságban nem maradt a Mezőhegyesen nevelt egyedek értéke alatt, sőt csontozatban azokat felül is múlja (Lengyel, 1965). A méncsikókat 6 hónapos korban adták át a Hortobágyi Méncsikó Telepre, ahol 3 éves korukig nevelték központosítottan. Évente 2025 méncsikó került átadásra. Az 50-es években a társgazdaságok fogatlóigénye megfelelő volt. A 60-as évekre ez megváltozott, és a mezőgazdaság egyre kevesebb igáslovat igényelt. Belföldön jó vásárlójuk volt a BM Határőrség Lovasiskolája, évente

93


30-40 lovat vásároltak a Nagykunságról és Apajról. A felvásárolt lovakból több bekerült a Határőr Dózsa sportistállójába is. 1963-ban a Szovjetunió vásárolt 22, egyöntetű furioso-north star kancát, tenyésztési céllal. Külföldi kereskedők is vették folyamatosan a fajtát. Egyiptom a II. világháború előtt vásárolt a fajtából, és a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a lovakról és ismét keresték, és vásárolták a felnőtt lovakat. Köztenyésztésre is értékesítettek: termelőszövetkezeti városok termelő szövetkezeti tenyészeteibe főleg Karcag, Kisújszállás, Túrkeve, Mezőtúr, Kenderes, Kunhegyes, Kunmadaras részére. A jászberényi méntelep pedig folyamatosan fajtabéli méneket helyezett ezen településekre. Majdnem törzstenyészeti szintű állománya volt a Túrkevei Vörös Csillag, a Kisújszállási Ady és Kinizsi Tsz-nek. Az Országos Mezőgazdasági Kiállításokon a tenyészet egyedeit és fogatban bemutatott lovait lószakértők többször elismerték. Eredményeik: 1948. évi, háború utáni első budapesti Országos Mezőgazdasági Kiállításon, a Nemzeti Vállalat kenderesszigeti magyar félvér négyesét állította ki. 1950-ben négy magyar félvér kancával jelent meg. • 534 Gombos 1941. (2168 Előszállás-2 - 738 Kacér) • 110 Kesely 1943. (Major-8 - 18 Sára) • 339 Rózsa 1944. (662 Alsószentiván-5 – Rózsa) • 532 Mici 1943. (1444 Csorvás 1 - 752 Csalfa) Gombos, a gazdasági igáslónak egyik legszebb és legjobb példánya II díjat nyert. Az ugyanott rendezett kettesfogatok összetett versenyében szintén II. helyezést ért el a Gombos - Kesely páros, Kiss József hajtóval. Az 1954-as évben a katalógus szerint az ÁG. hat kancáját állította ki: • 443 Csillogó 1949. (220 Almamellék A – Lenke) • 403 Éva 1948. (Csorvás mm – Csillag) (7.6., 7.7. kép)

94

• 437 Denevér 1948. (647 Boldogháza A - Kesely) • 339 Rózsa 1944. (662 Alsószentiván-5 – Rózsa) • 331 Galamb 1943. (344 Ölbő-2 – Vilma) II. díj • 316 Gombos 1941. (2168 Előszállás-2 – Kacér) I. díj Ezekből a lovakból összeállított ötös fogatot Szalkai János hajtotta a kiállításon. 1955.-ben magyar félvér kancacsoportban két kanca került bemutatásra. • 269. Mara 1947. (Muki mm. – Böske) • 882. Alattomos 1943. (1695 Prágmajor-7 – Kacér) II. díj. 1955. Budapest Nagykunsági ötösfogat. Hajtó: Kiss József, segédhajtó: Kozák István (7.8. kép). 1956. évben felhozott ötös fogat kancáit Csontos István hajtotta. • 331 Ildikó II. 1942. (1669 Maxim II-2 – Lenke) • 443 Csillogó 1949. (220 Almamellék A – Lenke) • 437 Denevér 1948. (647 Boldogháza A – Kesely) • 339 Rózsa 1944. (662 Alsószentiván-5-Rózsa) • 403 Éva 1948. (Csorvás mm – Csillag) Az 1957-ben Kisújszállás által rendezett Nagykunsági Napok kiállításán jól szerepeltek a ménes lovai. Teljes korú kancákból I. díjat kapott 316. Gombos, II. díjat 339. Rózsa. Elismerő oklevelet kapott karámba bemutatott 10 db, kétéves csikóból álló csoport. 12 fogatból álló szépségversenyen II. díjat kapott a törzskancákkal fogatolt ötösfogat. Kezdő lovak díjugratása 100 cm-en 5. lett Papp László Azértissel. Az 1958-ban Debrecenbne megtartott Tiszántúli Mezőgazdasági Kiállításon 5 kancát és 8 választott csikót mutattak be. A felvezetett kancák közül 339 Rózsa, 1944. évi pej törzskanca, (7.9 kép) mint a kiállítás legszebb kancája, meg-


7.7. kép: Lengyel Oszkár használati törzskönyvi feljegyzései

nyerte a kanca nagydíjat. A bemutatott csikók a tenyésztési csoport első díját nyerték, a fogat a szépség- és ügyességi hajtóversenyen szintén első díjat kapott. 1958-ban 5-5 kancát, illetve 10-10 éves kancacsikót állítottak ki a 2. számú karámban a Kiskunsági és a Nagykunsági Állami Gazdaságból. A csikók tenyésztési díjban részesültek, a bemutatott kancaötös fogat szépség díj III. helyét kapták meg Cseh Mihály hajtóval. • 559 Akaratos 1951. (474 Árpádhalom-3 - Tündér II) Elismerő oklevél. • 659 Arányos 951. (638 Árpádhalom-7 – Csalfa) II. díj. • 1050 Dongó 1954. (1769 Túrkeve-1 - Csillag-80) • 563 Csibike 1953. (869 Ároktő Basa - Csillag-80) • 928 Dajka 1954. (903 Kunszentmárton B – Baba)

1959-ben öt 1954-es évjáratú kancával vettek részt, Az ötösfogat III. díjat hozott el Cseh Mihály hajtásával. • 1051 Darázs (North Star „A” XVII - 376 Csillag) • 419 Arányos (638 Árpádhalom-7 – Csalfa)

7.8. kép: A Nagykunsági ÁG. ötösfogata, 1955 Budapest. Hajtó: Kiss József, segédhajtó: Kozák István.

95


séből: „Országos lótenyésztésünk szempontjából, mint nehezebb melegvérű lovat tenyésztő hely a nagykunsági ménes az elsők között van, s ennek arányában kellene súlyát és fontosságát kidomborítani széles rétegben.”

7.9. kép: 339 Rózsa, 1944, apja 662 Alsószentiván-5, anyja 330 Rózsa

• 563 Csibike (869 Ároktő Basa-333 - Csillag) • 559 Akaratos (474 Árpádhalom-3 - Tündér II) • 455 Előző (3415 Mezőtúr-11- Manci) Az 1952-1957. évek közötti időszak legjelentősebb, legrangosabb kipróbálási rendszere a 100 km-es hajtás és lovaglás volt. A ménes eredményei: • 1955. Csontos István 5. hely, Tarsoly Ferenc 23. hely. • 1956. Csontos István 5. hely, Kiss József 9. hely. Nyereg alatt: 2. Kedvesi József - Pókos. • 1957. Csontos István 6. hely, Lengyel Oszkár 13. hely. A nyereg alatti kipróbálás lehetőségei közül díjugratásban és síkversenyben értek el említésre méltó eredményeket. Lovasok: Boris János, Nagy András, Papp Lajos, Kedvesi József, R Tóth József, Kiss József, Vaszkó István (Babochay, 2013). Az 1960. évi ellenőrzés alapján még Sz. Szász Iván, a Jászberényi méntelep vezetője kedvező összefoglalást adott a ménes tevékenységéről. Idézet a jelentés összefoglaló bekezdé-

96

7.1.3. A Kiskunsági Állami Gazdaság Apajpusztai ménese A kiskunsági ménes megalakulásáról és kezdeti körülményeiről az 1958-as lótörzskönyvezés évkönyvét idézzük: „A Kiskunsági Állami Gazdaság apajpusztai üzemegységében 1951-ben vette kezdetét a lótenyésztés. 1954 óta mint törzstenyészet működik. Tenyészcél-kitűzése: a kunsági tájfajta kialakítása, felismerve a rendelkezésre álló hatalmas sziki legelőterület típuskialakító hatását. A tájfajta tenyésztési irányát Furioso-North Star jellegben jelölték meg. A törzstenyészetben eddig a legjobb eredményt a 117 Ölbő-1 és a 343 Daimio I-9 mutatták fel. A kiskunsági törzstenyészetbe 1958-ban beosztott 2796 North Star „A” XVII mén 1953-ban mint North Star „A” XX törzsmén, a bőszénfai törzstenyészetben kezdte meg működését. A törzstenyészet törzskancáitól megkívánt követelményeknek 1958-ban 29 kanca felelt meg. A kancákat nagy szervezeti szilárdság és edzettség jellemzi. A törzsmének törzskancától származó ivadékait a nyereghelyen jobbról ménesbélyeggel látják el. A törzskancákon kívül a gazdaságban még 141 kancát tartott a méntelep ellenőrzés alatt, amelyekből 88 a törzskönyvezett. A törzstenyészetben a fedeztetés mesterséges termékenyítés útján történik.” A ménes jó eredményeket ért el a korabeli 100 km-es kipróbálásokon is. Fejlesztésében valószínűleg szerepet játszhatott a főváros közelsége is. A fentieknek köszönhetően, ill. a Bőszénfán fellépő ragályos betegség továbbterjedésének megakadályozása érdekében az ottani mezőhegyesi félvér törzset Apajpusztára helyezték: így jött létre az az állomány, amelyet a 7.2. táblázat mutat.


7.2. táblázat

97


Az emelkedő színvonalat Kruchió László személye garantálta, aki Mezőhegyesről került a ménes élére, és mint kiváló és elhívatott fogathajtó rövidesen összeállította a ménes négyesfogatát, amellyel szép eredményeket ért el a korabeli versenyeken és kiállításokon is (7.5. kép). 1960-ban az apaji ménes 50 törzskancája között 30, a nagykunsági 65 kanca közül 14 volt mezőhegyesi törzsmén lánya. Ebbe a két gazdaságba kísérelték meg sikertelenül áttelepíteni a mezőhegyesi félvér ménest. Ma már kimondhatjuk, hogy ez az intézkedés a génvédelem szempontjából szinte jóvátehetetlen kárt okozott, a furioso-north star fajta esetében nagyobbat, mint Trianon, vagy a második világháború. 7.2. A harmadik, a legnagyobb csapás 1960-ban Bábolnán ült össze az a szakértői grémium, amelynek feladata volt az állami gazdaságok lótenyésztésének átszervezése a modern követelmények megvalósítására. Az állami gazdaságok vették (volna) át a méntelepek feladatait, és a ménesek átszervezése is ennek értelmében történt. Mezőhegyes feladata a sportlótenyésztés mellett az ügető versenylótenyésztés és versenyzés lett, ezért helyezték oda a pusztaberényi ügetőménest. A hagyományos fajtákat - amelyek a (hamis) modern gondolkodás szerint nem voltak alkalmasak versenyképes szereplésre a 20. században - áthelyezték kevésbé igényes ménesekbe. Így került a nóniusz Hortobágyra, a gidrán Dalmandra és a félvér pedig a Nagykunsági Állami Gazdaságba. A fiatal lótenyésztők (pl. Antunovics Dániel, aki Bábolnán volt akkor) közül többen nem értettek egyet ezekkel az intézkedésekkel, de kötötte őket az állami gazdaságok fegyelme, és ezért nem mertek szólni. Egyedül Ócsag Imre szólal fel a hagyományos fajták helyben tartása és védelme érdekében, de leszavazták. Az eredmények ismeretesek: másodosztályú német import mének fedeztek és az új ménesek nem tudták a szükséges körülményeket megteremteni. A gidrán majdnem átalakult, a furioso

98

ménes megszűnt, egyedül a nóniusz egy részét tudta Gergely Imre visszacsempészni Mezőhegyesre. A Gazdasági Bizottság 10.288/1960 sz. határozata alapján tehát a Földművelési Minisztérium 57/B/1960. sz. rendelete az állami gazdaságok lóállományát átcsoportosította. Ennek keretében a mezőhegyesi félvért a Nagykunsági Állami Gazdaságba, Ecsegfalvára helyezték át. A hagyományos mezőhegyesi istállókba tehát más fajta és más technológia került. Ennek eredményét már 1988-ban világosan lehetett látni, és ezt a Herceghalmi Állattenyésztési Kutató Intézet tanulmánya a következőképpen foglalta össze: „Az elmúlt három évtized bebizonyította, hogy ez az intézkedés helyrehozhatatlan károkat okozott a magyar lótenyésztésben és ez a dátum a magyar lótenyésztés kétszáz éves történetének legsötétebb napja.” (Pataki, 1988). 7.3. Áthelyezés a Nagykunsági Állami Gazdaságba, Ecsegfalva 7.3.1. A mezőhegyesi állomány áthelyezése 1961. év augusztusában 35 mezőhegyesi félvér kanca és 24 csikó helyeztetett át Mezőhegyesről a Nagykunsági Állami Gazdaságba Ezzel a mezőhegyesi félvér tenyésztése megszűnt Mezőhegyesen. A Nagykunsági Állami Gazdaságban akkor már volt több mint 50 mezőhegyesi félvér jellegű kanca, amelyek közül kb. 10-nek az apja mezőhegyesi törzsmén, vagy annak közvetlen utódja volt. Az áthelyezéssel a ménes kancalétszáma kétszeresére nőtt, ennek ellátását a gazdaság színvonalasan megoldani nem tudta. Fentiek következtében a ménes anyaga teljesen átrendezésre került, és a ménes feladata is részben megváltozott. A törzstenyészeteket irányító felettes szerv az átszervezés után a ménes tenyésztési célkitűzését, illetve feladatát az alábbiakban határozta meg: 1. A mezőhegyesi fajta jellegét és jó tulajdonságait mutató, jó küllemű és származású mén utánpótlásra alkalmas méncsikók előállítása.


2. Jóindulatú, tömeges hátaslovak előállítása. 3. A fajta könnyebb típusában a modern követelményeknek megfelelő, nagy teljesítményű sportló előállítása. Követelmény az egyöntetűség, a pej szín, nemes, jó küllem, megbízható, nyugodt vérmérséklet, jó munkakészség. Az irányító szerv egyidejűleg

a ménes törzskancaállományát 100 kancában állapította meg, de az igáslovakkal együtt a lovak létszáma ennél lényegesen több volt (Lengyel, 1965). Az áthelyezéssel a ménes törzskancáinak apai és anyai származás szerinti megoszlását a következő táblázat szemlélteti:

7.3. táblázat

Törzs név

Apai oldal

Anyai oldal

Együtt

Furioso VII

_

4

4

Furioso XXVIII

1

-

1

Furioso XXXVIII

-

1

1

Furioso „A” XXVI

2

3

5

Furioso „A” XVII

2

-

2

Furioso „A” vérvonal összesen:

5

8

13

Furioso III

2

-

2

Furioso XXXIX

2

3

5

Furioso XLV

1

1

2

Furioso „B” XVIII

2

1

3

Furioso „B” XIX

11

-

11

Furioso „B” vérvonal összesen:

18

5

23

North Star XXIV

-

1

1

North Star XXV

1

1

2

North Star „A” XVII

5

-

5

North Star „A” XVIII

19

4

23

North Star „A” vérvonal összesen:

25

6

31

North Star „B” X, North Star „B” vonal összesen:

4

1

5

Shannon III

2

4

6

Daimio

1

2

3

Kisbéri fajta vérvonalak

12

11

23

Népies mezőhegyesi fajta vérvonalak

26

14

40

5

47

52

98

98

196

Egyéb Mind összesen:

(Lengyel, 1965)

99


7.4. táblázat: A Mezőhegyesről a Nagykunsági ÁG-ba áthelyezett kancák jegyzéke

Száma

Neve

sz.év

Apja

Anyja neve

500/197

North Star „B” X

1957 North Star „B” X

187 Furioso „A” XXVI

499/159

North Star „A” XVII

1956 North Star „A” XVII

177 North Star „A” XVIII

498




497/167

Mezőhegyes-74



496



169 North Star XXV

495/161

Mezőhegyes-4

1955 Furioso „B” XIX

494 Békéscsaba Nomég

494/172

Furioso „B” XIX



493/183

Furioso „B” XIX



492/217



207 Shannon III

491/292

Mezőhegyes-23

1954 131Csákó-77

292 Daimio I

490/154

Furioso „B” XIX


172 Furioso „B” XVIII

489/162

Furioso „B” XIX



488/233



213 Álnok

487/266

Furioso „A” XXVII

1953 Furioso „A” XXVII

286 Shannon III

486/280



280 Prágmajor Elvira

485

Mezőhegyes-26


Lengyel Sikorka

484/223



213 Álnok

483/288



287 Shannon III

482/293

Furioso „A” XXVII

1952 Furioso „A” XXVII

293 Shannon III

481/158



288 Prágmajor Cini

480/177



200 Furioso XLV

479/163



268 Furioso VII

478/155



200 Furioso XLV

477/157



284 Shannon III

476/156



270 Daimio I

475/187



289 Furioso XXXIX

474/173



175 Furioso XXXIX

473/494

Békéscsaba Nomég

1949 193 Csákó-24

Sári

472/152



276 Furioso VII

471/190

Przedswit II

1945 Przedswit II

521 Lycaon

470/200

Furioso XLV

1944 Furioso XLV

273 Furioso VII

469/207

Shannon III

1944 Shannon III

171 Furioso XXXIX

468/286

Shannon III

1944 Shannon III

182 North Star XXIV

A táblázatból látszik, hogy milyen jól rögzített hatalmas genetikai értéket helyezett át a hatóság Mezőhegyesről egy sokkal kevésbé megfelelő helyre.

100


7.5. táblázat: A gazdaságban felállított mének névsora az áthelyezésig és az áthelyezés után:

Tkv. szám 663

Név

Fedezett

Tkv. szám

Név

Fedezett

Árpádhalom-I

1950-54

North Star A XVIII

1955-61

Túrkeve-I

1950-54

Blokád xx

1958-65

474

Árpádhalom-3

1951

Furioso B XVII-4

1959-60

638

Árpádhalom-7

1951-52

3311

Furioso XXXIX-7

1959

673

Daimio I-10

1951-55

473

Roppant xx

1959-61

Futioso III-5

1952-55

3903

North Star A XIX-I

1961

149

Furioso VII-10

1952-53

4897

North Star A XIX

1961

869

Ároktő Basa

1952-53

North Star A XVII

1961-64

1972

Szabadszállás

1953

Furioso A XXVI

1962

1201

Hódmezővásárhely

1953

Furioso B XIX

1962

488

North Star A XVII

1953-55

North Star A XX

1963

926

North Star A XXVI-3

1953-54

North Star A XXI

1963-66

Furioso A XXVII

1954

Furioso I

1965

2588

Csintalan xx

1955

Komám

1954-55

1228

Boario xx

1955

Oltszem I

1962-63

North Star B X

1955

Roppant xx

1965

2758

Furioso Kladrub

1956-57

North Star A XIX

1966

3109

Filou III-6

1956-57

5196

Hazárd

1966-68

2929

Széplak TT tm

1954-56

5614

Holló

1965-66

3901

Falerno

1968

1764

A beállított fedezőmének szépen mutatják a Nagykunsági Állami Gazdaság történetét a mezőhegyesi félvér fajta előzményeitől a fajtafenntartás elsőrendű feladatáig és utána következő áthelyezéséig. A Nagykunságra a fajta legjobb ménjei is kijelölést nyerhettek, amikor ez számított a fajta főménesének. Ezek voltak az előző fejezetekben már részletesen bemutatott: t North Star „A” XVII, t North Star„A” XVIII (7.10. kép), t North Star „A” XIX t Furioso „B” XIX. Nevezetes mének voltak még North Star „A” XXI (7.11. kép) és Furioso „B” XVII-4 országos fedezőmén is.

5455

4030

A ménesi tartásban és nevelésben mindig voltak nehézségek, a ménes tartás és takarmányozás terén kifejezetten extenzív volt (7.12. kép). Ennek ellenére azonban kiállításokon, sőt az OMÉK-en is szép eredményt tudott felmutatni. Lengyel Oszkár elmondása alapján kezdetben a fejlődésben visszamaradt, vagy rendszertelenül takarmányozott csikók később nagyobb áldozatok árán sem váltak értékes egyedekké. A megfelelő arányú zabnak a takarmánykeverékben jelen kell lennie, a szálas takarmánynál pedig mindig a minőség a döntő. Nélkülözhetetlen a jó legelő, a rendszeres mozgás, a megfelelő alapterületű, világos, levegős férőhely. 10 év átlagában (1953-1962) folyamatosan méretezték a kancacsikókat, illetve a kancákat és a méncsikókat a

101


7.10. kép: North Star „A” XVIII törzsmén a Nagykunságon

7.11. kép: North Star ”A” XXI törzsmén

102


nevelőtelepen. Az adatok bizonyítják a fajta jó fejlődési erélyét, bár a vizsgált időszakban a gazdaságban nem volt kielégítően biztosítva és folyamatosan megoldva a takarmányozás. A jó vagy kielégítő időszakokban a fajta szabványméreteit a ménesi méréseik meghaladták, ez 1957–1961ben volt a legjobb. 7.3.2. A nagykunsági ménes működése és hanyatlása A mezőhegyesi félvért nagy tömegű kocsilónak és hátascélra tenyésztették ki. A világháború előtt és a két világháború között tömegénél és jobb idegrendszerénél fogva igen keresett katonaló volt a Magyarországon tenyésztett lovak közül. A hadsereg gépesítése magával hozta a lovasság megszűnését, és ennek következtében a hadsereg hátaslóigénye megszűnt. A II. világháború után már ezzel a ténnyel számoltak, és a tenyészirány a nagyobb tömegű, sokhasznosítású mezőhegyesi ló tenyésztése felé irányult. Ez köztenyésztésben elsősorban a termelőszövetkezetekben jól megvalósult. A tsz-ek lóállománya ennek következtében egyöntetű, nagyrámájú, jó munkakészségű, pej színű lovakból állt. Ezen igényt a nagykunsági ménes sikeresen teljesítette az általa tenyésztett lovakkal, tenyészállatokkal a jász-kunsági körzetben. A mezőgazdaságban is a nagyfokú gépesítés irányába törekedtek a 1960-as évektől. A mezőgazdaság lóigénye egyre csökkent, sőt átalakult a kevésbé munkaigényes, kezelhetőbb lovak irányába, és egyre nagyobb teret hódított magának a sodrott ló és a hidegvérű fajták. Az úthálózatok fejlesztésével a közlekedésben betöltött szerepük is látványosan csökkent. Az állami gazdaság vezetése a fejlett mezőgazdasági termelést favorizálta, és a lótenyésztést nem szívesen tartotta fenn, a Jászberényi méntelep szakember gárdájának csak többszöri közbenjárásával tudott szerényen továbbműködni a tenyészet. A ménesbeli munka iránya a világtendencia felé mozdult a tekintetben, hogy a felsőbb vezetés a sportló előállítást célozta meg a fajta értékei megtartása mellett. Ennek érdekében jól örökítő, sportban eredményesen kombinálódó

7.12. kép: A Nagykunsági ÁG. ménesében a tartási körülményei extenzívek voltak

fajtabeli méneket próbálták alkalmazni, mellette angol telivért és próbaként keletporosz mént és kisbérit a cél érdekében. A fajtán belül ugrótehetséget mutató vonalakból, a North Star „A” XVII. és a Furioso „B” XIX törzsmén utáni kancákból állítottak be törzskancákat (pl.: 426 North Star „A” XVIII Gomba 7.13. a) és b) kép). Ezen kancákat jól ugró és biztosan örökítő telivér ménnel kívánták párosítani, melyektől a jobb sportlovakat várták. Így kapott szerepet a biztosan örökítő Blokád xx, Rubint xx, Roppant xx és Falerno xx, a hannoveri 5196 Hazárd, 5614. Holló, a kisbéri Oltszem I. törzsmén és a lengyel 5455 Komám. A további elgondolás pedig az volt, hogy ezen mének utáni kancákat ivadékvizsgált, jó ugrótehetségű furioso- north star ménekkel párosítják törzsállomány utánpótlása céljából.

7.13/a. kép: 426 North Star „A” XVIII Gomba, nagykunsági tenyésztésű, jó képességű ugróló

103


7.13/b. kép: Gomba törzslapja

A tenyésztési elgondolás végrehajtása mindig pénzkérdés volt, a Nagykunsági ménes életében folyton ütközés állt fenn a felső vezetés és a lótenyésztő szakembergárda között. Évente küzdöttek a fennmaradásért, takarmányért, az extenzív körülmények javításáért, munkájuk elismeréséért. E tények igazolására az 1960. évi törzstenyészeti éves összefoglaló jelentés ilyen formában fogalmazódott. A valóságos helyzet magyarázatára álljon itt a hatóság, nevezetesen a Jászberényi Pest és Szolnok Megyei Lótenyésztési Felügyelőség nagyfokú hatósági tapintattal megírt véleménye, szó szerint idézve: „A törzstenyészetek közül a nagykunsági természeti, elhelyezési és tartási viszonyok a legmostohábbak, a legextenzívebbek, ezért az állomány aránylag itt van a legnagyobb igénybevételnek kitéve. A kancák a szervezeti szilárdságra ennek megfelelően szelektálódnak. A Mezőhegyesről áthelyezett tenyészanyag igényesebb, kevésbé bírja a nagykunsági viszonyo-

104

kat. Az állományban örökletes alapon jelentkező küllemi rendellenességek nem fordulnak elő. törzstenyészetben az állategészségügyi helyzet, a tenyésztői munka és annak eredménye nem kielégítő. Szórványosan szembetegségek jelentkeztek. A vírusos tüdőgyulladás évről évre a csikóállománynak 20%át pusztítja el, és a megmaradt csikók sem érik el a kellő fejlettséget.” Élénken el tudjuk képzelni, hogy mit jelent az udvarias szakkifejezés: „szervezeti szilárdságra” történő szelekció, a legnagyobb igénybevétellel… Mindez annyira fedte a valóságot, hogy a Nagykunsági ÁG ménesét a körülmények megjavítása helyett már 1966-ban fölszámolták. A Jászkiséri Kossuth Termelőszövetkezetbe is átkerült néhány kanca, ahol néhány év alatt a tenyésztés megszűnt. Csupán 13 törzskancát sikerült áttelepíteni a szakmai utód, a Kiskunsági Állami Gazdaság ménesébe. Ott ezután a cseberből vederbe klasszikus esete következett.


7.14. kép: A Kiskunsági Állami Gazdaság apajpusztai ménese

7.4. Apajpusztai évtizedek: főménes, kevéssé ideális körülmények között A Kiskunsági Állami Gazdaság ménesét (7.14. kép) 1952-ben alapították Apajpusztán. A tenyészet mezőhegyesi félvér jellegű állománnyal kezdődött, a táj jellegének megfelelően kisebb testű, szilárd szervezetű, a mezőgazdasági nagyüzemek célját szolgáló lovakkal. A gazdaság tenyészkanca állománya 1961ben 75%-ban furioso-north star eredetű. Az időközben felszámolt többi ménes közül 1966-ban a megmaradt nagykunsági ménes 13 kancáját és szopós csikóit, valamint a bőszénfai ménesből a törzstenyészet állományát átvette a Kiskunsági ÁG. A kitűzött tenyészcél magában foglalta a tömeges testű és munkára megbízható lovat, mint célkitűzést az extenzív viszonyokat jól tűrő lovat a közepes sportteljesítményre alkalmassággal együtt. Az áthelyezést elrendelő Főhatóságnak tudnia kellett volna, hogy a Kiskunság termőhelyi viszonyai nem egyeznek Mezőhegyeséivel. A fenti megállapítással némiképpen egybecseng az egyébként lojálisan fogalmazó értékelés az 1968-69. évi lótörzskönyvezési évkönyvben: „Az 1968. évben fedeztetett törzskancákból 1969-ben 48 csikó született. Apák szerint a következő megoszlásban: North Star „A” XXII-es 18, Furioso II-es 12, Furioso III-as (7.15. kép) 6, North Star I-es 6 és Blokád után 6. A tenyészetben a törzskancákon felüli törzskönyvezett kancalétszámból

23 csikó született, melyek közül 13 Blokád (7.16. kép) apaságú. Ezek a csikók a tenyészet sportlóértékesítési lehetőségét növelni fogják. Az 1969. évi ménbeosztással a tenyészet törzsménállománya megerősödött. A 80 kanca párosítási megoszlása a következő: North Star I 10, Furioso II 20, Furioso III 15, Furioso IV 15 és Blokád 20. A törzskancaállomány mintegy 75%-ban a gazdaság üzemágaiban dolgozik. Mind a teljes korú, mind a növendékállomány táp- és erőállapota igen jó. A tenyészet munkájának eredményességét nagymértékben gátolja a növendékállománynak a nem kielégítő, csak szükségférőhelynek tekinthető elhelyezése.” Ez az elhelyezési gond gyakorlatilag a Kiskunsági ménes mintegy három évtizedes fennállása alatt nem is oldódott meg, pedig az említett 69-es évjárat történelmi távlatból visszatekintve két korszakos törzsmént is adott. Ezek: • Furioso VI (7.17. kép) (Furioso III – 306 Furioso „A” XXVII Ürmös), • Furioso X (7.18. kép) (Furioso II – 346 Daimio I-10 Árverő). A többféle követelménynek való megfelelés azt eredményezte, hogy a furioso-north star fajta mellett már a hatvanas évek elejétől megkezdték a kétes értékű, NDK import hannoveri és angol telivér lovakkal történő keresztezést is.

105


7.15. kép: Furioso III törzsmén

7.16. kép: Blokád xx, nagy hatású angol telivér törzsmén

106


7.17. kép: Furioso VI tm., a nagyszerű 1969-es évjárat egyik nagy ásza

Ezek közül a hannoveri keresztezés történelmi távlatból nézve egyértelműen káros volt. A fajtában elfogadott telivér és félvérek mellett néhány keresztezés hazai szinten eredményes volt. A telivérek közül Blokádot kell kiemelni, mivel használata hasznos sportlovakat eredményezett. A ménesben tenyésztett mének és kancák közül a tehetségesebb egyedek sportkipróbálása éveken keresztül a Budapesti Honvéd SE-ben történt. (7.19. kép) A fajta központi törzstenyészetévé vált ez a ménes, amely a 60-70-es években jól betöltötte a rábízott szerepkört: ezt bizonyítja a 1974. évi

törzsbe sorolt kancák listája is, amelyet a 7.7. táblázat mutat. Az állomány összetétele átgondolt tenyésztői munkát tükröz. Másrészt a rászabott feladatnak is eleget tett, úgymint a köztenyésztés mezőhegyesi félvér fedezőmén utánpótlásának biztosítása (lásd 7.8. táblázat), amelyből kitűnik, hogy a ménesből számos mén került ki. Köztük több olyan is, amely a mai mezőhegyesi félvér állomány genetikai hátterének meghatározója. Természetesen az is látszik, hogy a 163 ménből 27 fajtaidegen apától származik, és csak kevesebb mint 50%-a, 73 db sorolható a Furioso vagy a North Star vonalba.

107


7.7. táblázat

Ssz.

Tkv-i szám, Neve

Színe

Szül.

Apja

Anyja (megjegyzés)

1.

400 Blokád

pej

1971. Blokád xx

Jóság

2.

401 Blokád

pej

1971. Blokád xx

390 Hazárd Sablon

3.

408 Blokád

pej

1971. Blokád xx

392 Ölbő Mama

4.

409 Blokád

pej

1970. Blokád xx

392 Ölbő Mama

5.

412 Blokád

pej

1968. Blokád xx

Nyíregyháza Baba

6.

402 Blokád North Star

pej

1971. Blokád xx

357 North Star "B" X-1

7.

403 Blokád North Star

pej

1971. Blokád xx

339 North Star"A" XVIII

8.

347 Daimio I-9

pej

1957. 343 Daimio-I-9

639 Ápisz-295 (NSt A XVIII után)

9.

413 Délibáb xx

sárga

1967. Sylfou xx

Ditta (Intermezo II xx után)

10.

308 Felhő

pej

1968. Falerno xx

457 Durcás (1102 Hmvhely-16 után)

11.

395 Furioso I

pej

1966. Furioso I

316 North Star "B" X

12.

397 Furioso I

pej

1966. Furioso I


13.

317 Furioso II

pej

1969. Furioso II

330 North Star "A" XX Szóda

14.

318 Furioso II

pej

1969. Furioso II

318 North Star "A" XX Ráma

15.

337 Furioso II

pej

1970. Furioso II


16.

348 Furioso II

pej

1970. Furioso II

380 Furioso "A" XXVIII Rita

17.

351 Furioso II

pej

1970. Furioso II

359 North Star"A" XVIII

18.

405 Furioso II

pej

1971. Furioso II

376 Furioso "A" XXVIII

19.

406 Furioso II

pej

1971. Furioso II


20.

407 Furioso II

pej

1971. Furioso II

305 Furioso "A" XXIV-1

21.

410 Furioso II

pej

1971. Furioso II


22.

352 Furioso III

pej

1969. Furioso III

354 North Star "A" XVII

23.

411 Furioso III

pej

1969. Furioso III

333 North Star "A" XX

24.

404 Furioso IV

pej

1971. Furioso IV


25.

414 Furioso IV

pej

1971. Furioso IV


26.

304 Furioso XXXIX-7

pej

1956. 473 Furioso XXXIX-7

216 Aggató

27.

307 Furioso "A" XXIV-8

pej

1961. 2923 Furioso "A" XXIV-8

2803 Gabriella (28 Furioso II után)

28.

329 Furioso "A" XXVII

pej

1956. Furioso "A" XXVII

51 Bőszénfa Kelvirág

29.


pej

1958. Furioso "A" XXVII

56 Doboz Keringő (395 Gyoma Átütő után)

30.


pej

1967. Furioso "A" XXVIII

303 Herceghalom Nincsbaj

31.


pej


334 Elekmajor Csakis (2192 Taszár után)

32.


pej



33.


pej



34.


pej


316 North Star "A" XX Bőszénfa Reflex

108


Ssz.

Tkv-i szám, Neve

Színe

Szül.

Apja

Anyja (megjegyzés)

35.


sárga


301 Kecskemét Nagyút (351 Bugac-8 után)

36.


pej



37.

493 Furioso "B" XIX

pej

1955. Furioso "B" XIX

474 Furioso "A" XXVI

38.

336 Furioso "B" XX

pej

1961. Furioso "B" XX

346 Daimio I-10 Árverő

39.

338 Furioso "B" XX

pej


106 Bizony (823 Kecskemét Alegény után)

40.

340 Furioso "B" XX

pej


316 North Star "A" XX Bőszénfa Reflex

41.

342 Furioso "B" XX

pej


345 Csóré (1069 Ódalmand után)

42.

344 Furioso "B" XX

pej


350 Ella (237 Kétegyháza után)

43.

370 Hazárd

pej

1964. Hazárd

434 Dixi (1205 Szentes-12 után)

44.

388 Hazárd

pej

1965. Hazárd

322 Furioso "A" XXVII Ricsaj

45.

390 Hazárd

pej

1965. Hazárd

421 Márta (117 Ölbő-1 után)

46.

391 Hazárd North Star

pej

1965. Hazárd


47.

366 Háry North Star

pej

1963. Háry János


48.

367 Háry North Star

sárga

1963. Háry János


49.

312 Karcsú

pej

1962. Sudár xx

Kreola (Credo xx után)

50.

309 Mara

pej

1961. Andris xx

Maszlag (Sultan Mahomed xx után)

51.

389 North Star I-10

pej

1965. North Star I-10

374 Almás (143 Mindszent Alaszka után)

52.


pej

1960. North Star "A" XVII

301 Kecskemét Nagyút (351 Bugac-8 után)

53.


Ipej

1954. North Star "A" XVIII

207 Shannon III

54.


pej

1959. North Star "A" XX

43 Csibuk (1909 Homokmégy után)

55.


pej


698 Újkígyós Évike (Dominó után)

56.


pej


35 Nagyecsed Nádiveréb (108 Galgóczy xx után)

57.


pej


21 Delelő (1760 Cegléd után)

58.


pej


29 Aglája

59.

399 North Star "A" XXI

pej

1968. North Star "A" XXI


60.

330 North Star "A" XXII

pej

1968. North Star "A" XXII

305 Picurka

61.

365 North Star "A" XXII

pej

1969. North Star "A" XXII

364 North Star "A" XIX

62.


pej

1960. 4526 North Star "B" X-1


63.


pej

1960. North Star "B" X

475 Furioso "A" XXVI

64.

355 Soha-1

pej

1959. 52 Soha-1

155 Furioso "B" XVIII

65.

310 Triccs Traccs xx

pej

1963. Falerno xx

Tik Tak xx (Mario xx után)

109


7.8. táblázat: A Kiskunsági Ménesből kikerült fedezőmének (db) apák szerint 1957-1991. között

Ssz.

Tkv-i sz.

Mén neve

1.

117

Ölbö-1

5

2.

170

Bornemissza

5

1

3.

311

Aldato (tm)

5

1

4.

343

Daimio I-9

2

5.

358

Rustam I. (e.Rusticate)

5

6.

420

Filter

1

7.

446

Furioso III-4 (VI.tm)

8.

488

North Star XXV-2 ("A"XVII.tm)

4

9.

494

Ramzes Junior-33 (RNSt.tm)

5

1

10.

582

Furioso XLI-4 (Fur."B"XX.tm)

12

2

11.

598

Furioso III-10 (VII.tm)

1

12.

760

Furioso II-5 (VIII.tm)

1

1

13.

761

Furioso IV-5 (IX.tm)

2

2

14.

794

Hullám

1

15.

918

Fokos tm.

6

16.

1164

Furioso VI-8 (XI.tm.)

1

17.

1228

Bob herceg

1

18.

1283

Bornemissza Furioso-12 (I.tm)

1

19.

1470

Ferdinánd I-2

1

20.

1607

Aldato Furioso-182 (I.tm.)

1

21.

2144

Pásztor

2

22.

2796

North Star "A"XVII-1("A"XX.tm)

1

23.

3000

Blokád

24.

3032

Furioso A XXVI-1("A"XXVIII tm)

9

25.

4526

North Star "B"X-1

2

26.

4897

North Star "A"XIX-1("A"XXI.tm)

4

27.

5037

Böszénfa-41 (Fur.IV.tm)

4

28.

5133

North Star "A"XVII-2 ("A"XXII)

5

29.

5158

Háry János

7

30.

5189

Böszénfa-49 (N.St.I.tm)

2

31.

5196

Hazárd

6

1

32.

5280

Furioso "B"XIX-5 (III.tm)

7

2

33.

5301

North Star "A"XVII-8 (II.tm)

1

34.

5429

Kiskunság-17 (Furioso II tm.)

7

35.

5515

Furioso "B"XX-6 (V.tm)

2

36.

5678

Poroszló-140 (Filou V.tm)

1

Összesen:

110

Fedezőmén utódok Ebből törzsmén

12

31

163

3

1

3

2

2


7.18. kép: Furioso X tm., mely a pusztaberényi ménesben került felállításra. Anyja 346 Daimio I-10 Árverő, családalapító kanca

7.19. kép: Előd, apja Blokád, anyja 346 Daimio I-10 Árverő, lovasa Sallay László

111


Az 1970-es évek végétől a színvonal fokozatosan csökkent a ménesben, kiütköztek a takarmánybázis és az elhelyezés hiányosságai. Ez eredményezte, hogy a 80-as években érdemi fedezőmének már csak elvétve kerültek ki ménesből. Pataki Balázsnak az Állattenyésztési Kutató Intézetben készült nagyszerű tanulmánya jól foglalja össze az akkori helyzetet (Pataki, 1988). A továbbiakban ez a tanulmány az alapja a következő adatoknak és idézeteknek. Összesítésképpen a kiskunsági ménesből mintegy 300 kanca adatait sorolja fel, amelyek a Kiskunsági Állami Gazdaság tenyészetében születtek, illetve oda kerültek Bőszénfáról, Ecsegfalváról vagy máshonnan. Érdekes ezek származását összesítve röviden áttekinteni.

7.20. kép: Kiskunsági furioso kancanégyes, az Aacheni verseny győztese 1969-ben, hajtó Fülöp Sándor

7.9. táblázat: A Kiskunsági ÁG ménesének összetétele

A kancák származása

%-os megoszlás az állományban

Mezőhegyesi törzsből közvetlen apa és anya

28

Csak az apa eredeti mezőhegyesi

28

Angol telivér apa

18

Fajtatiszta telivér

10

Fajtaidegen (pl. hannoveri) Egyéb, köztenyésztésből Összesen

9 14 100

Az említett tanulmány összefoglalása is hangsúlyozza a károkat, amelyeket a meggondolatlan áthelyezések miatt a fajta elszenvedni volt kénytelen, amellett - híven a táblázat adataihoz -, akkor még nem tartja reménytelennek a helyzetet. Szabadjon idézni ezeket a sorokat. „A fajta értékmérő tulajdonságai (nagy ráma és testtömeg, erőteljes szervezet, kitartó, megbízható munkakészség, tetszetős küllem, ideális univerzális ló) nem vesztették el aktualitásukat, s a fajtán belül kiemelkedő sporttulajdonságokkal rendelkező egyedek is találhatók. A törzsállomány többszöri áttelepítése és ezt követő felmorzsolódása következtében a fajtatiszta kancaállomány mindösszesen 100-120 kancára

112

7.21. kép: Apajpusztai Lovasnapok, furioso-north star ménes a porondon

7.22. kép: Kiskunsági pusztaötös, hajtója Szegedi Gábor, későbbi fogathajtó világbajnok, Guiness-rekorder


7.23. kép: Vágtáznak a csikók, árkon-bokron keresztül a kiskunsági réteken

zsugorodott össze, amely hét tenyészetben található. E hét tenyészet egy része is a lét és nemlét problémájával küzd, és minőségi tenyészanyag előállításában nem tud megfelelő súlyt képviselni. A kancaállományt magántenyésztők bevonásával fajtaegyesület megalakításával bővíteni lenne szükséges. A fajta főménese a Kiskunsági ÁG tenyészete, amelynek eredményes vagy eredménytelen munkája az egész fajta sorsára nézve meghatározó … mindez a legértékesebb állománnyal rendelkező kiskunsági ménes tenyésztői munkájának erőteljes javítását igényli”. Prófétai szavak. A meg nem hallgatott próféta szavai. Az Állattenyésztési Kutató Intézet Lótenyésztési Osztálya kitűnő szövetséges lett volna, azonban a szövetség nem tartott sokáig, majd az osztály meg is szűnt. A munka igényelt megjavítására nem került sor, majd a ménes privatizálása bevégezte a negatív folyamatot és ezzel a ménes sorsát is.

Az utókor ítélete kettős: a dicstelen vég mindenképpen szomorú, de le kell szögeznünk, hogy a fajta jelenlegi tenyészállománya nagyrészt csatlakozik az apajpusztai ősökhöz, emellett a fajta dicsőségtábláját nagyban e ménes lovainak nevei díszítik. E ménesnek köszönhetjük, hogy a fogathajtás kultúrájának részese lett és a versenyzésben is jól szerepelt a mezőhegyesi félvér. Kiváló lótenyésztő szakember és egyúttal nagyszerű fogathajtó volt Mezőhegyes, majd a Kiskunsági ÁG törzstenyésztője, Kruchio László és az aacheni bajnok Fülöp Sándor (7.20. kép), aki a ménes virágkorában volt annak a vezetője. Számtalan ember ismerte meg a fajtát és a pusztát a vendéglátás és az idegenforgalom révén, amely egyre fontosabbá vált. Csúcspontja minden évben az Apajpusztai Lovasnapok rendezvénysorozat volt, amely emberek tízezreit vonzotta az ország minden részéből (7.21. kép). Lénárd Béla egykori kezdeményezése nyomán Apajpuszta is összeállította a Pusztaötösét (7.22. kép). A turisták számára az egyik legnagyobb élmény a mé-

113


7.24. kép: A csikóshátas 400 Kiskunság „B” Ezerjó, apja Blokád xx, anyja 22 Jóság. Legjobb ivadéka 1332 Fokos -12 Főnix, mely militaryban volt eredményes

7.5. A Balatonnagybereki Állami Gazdaság Pusztaberényi ménese.

7.26. kép: 346 Daimio I-10 Árverő, kiemelkedő, igen termékeny, családalapító kanca.

nes meghajtása dübörgő vágtában (7.23. kép). Az egészséges fölnevelés a (7.24. kép) ménes téli jártatását is megkívánja (7.25. kép). Végeredményben elmondhatjuk, hogy a fajta degradációja is nagy mértékben köthető ehhez a tenyészhelyhez, de a túlélése is annak a genetikai bázisnak köszönhető, amely innen származik.

114

A Balaton dél-nyugati részén Fonyód és Lengyeltóti között fekvő Pusztaberényben már a 16. században folyt lótenyésztés. Országosan ismertté azonban csak 1892-től válik mint az egyik legjelentősebb ügetőménes. Az induló 17 anyakancát már az első időkben amerikai importmén fedezte. A ménes lovai a bécsi pályán kiemelkedő sikereket arattak, több ízben nyerték az Osztrák Ügető Derby-t is. A csikók idomítása Pusztaberényben történt és csak a legjobbak kerültek a versenypályára, illetve vissza a tenyésztésbe. A ménes azonban 1944-ben megsemmisült. 1948-ban a Magyar Ügetőverseny Egyesület vásárolta meg a birtokot. Az 1947-ben hazánkba került amerikai importügetők közül 14 éven át fedezett a ménesben az egyik legnagyobb tenyészhatású mén, The Skipper. Ivadékai és unokái sorozatban nyerték a nagy tenyészversenyeket. 1962-ben az ügetőállományt az Állami Gazdaságok Főigazgatósága 1961. 17/b. sz. utasítása


7.25. kép: Téli jártatás Apajon

t t t t t t t t t

alapján Mezőhegyesre helyezték át, az épületek pedig a Balatonnagybereki Állami Gazdaság tulajdonába kerültek át (Csíkvári, 1985). Lajos bajor királyi herceg, a kitűnő lovas ember Leutstettenbe mentett furioso jellegű méneséből a következő lovakat ajándékozta a magyar államnak, amelyek 1982 őszén a pusztaberényi ménesbe kerültek. Korcsoportonként áttekintve:

14 db idősebb kanca (6-17 évig) 8 db fiatal kanca (4-5 évig) 4 db 2 éves kancacsikó 6 db 1 éves kancacsikó 2 db választott kancacsikó 2 db fedezőmén 5 db fiatal mén (3-5 évig) 4 db 1 éves méncsikó 5 db választott méncsikó

7.10. táblázat

1594 Piros III

Main xx

Piros

Pusztaberényben felállítva 1983

1595 Láttam III

Csakazért III

Láttam

1983

Tksz.

Mén neve

Törzsmén neve

Apja

Anyja

442 Furioso II-4

Furioso X tm.

Furioso II

346 Daimio I-10 Árverő

1983-1992

446 Furioso III-4

Furioso VI tm.

Furioso III

306 Furioso "A" XXVII Ürmös

1984-1989

761 Furioso IV-5

Furioso IX tm.

Furioso IV

356 North Star "A" XVII Zugó

1988

2115 Kontár xx

264 Nótás Kapitány xx Koffein xx

1164 Furioso VI-8

Furioso XI tm.

Furioso VI

1435 Furioso VI-35

Furioso XV tm. Furioso VI

1989-1991

365 North Star "A" XXII Csinos 1990 344 Furioso "B" XX Nóra

1991-1993

1847 Nagykáta Furioso-304 Furioso XVI tm. 1036 Furioso VI-1

Baba

1992

2021 Bűvölő xx

Bűbájos xx

1992

892 Catalin II

1993-1995

2729 Furioso XII-35

1318 Masetta xx Furioso XX tm. Furioso XIV

2829 The Bart xx

La Fabuleux xx

Liscia xx

1994

1318 Mesetta xx

Seebirk xx

Margarét xx

1995

3132 Furioso X-2 (Illem)

Furioso X

22 Illem

1996

490 Fokos Felleg

1996-1999

1948 Bob herceg-2

Boszporusz tm. 1228 Bob herceg xx

115


A tenyészetet 1982-ben a 41/1977. (XI. 29.) MÉM sz. rendelet (4) bekezdése alapján „Furioso törzstenyészetté” nyilvánították. Pusztaberényben a felújított ménesépületek és a Balatonnagybereki Állami Gazdaság lótenyésztést támogató vezetősége ideális feltételeket biztosított a hazatelepült ménes számára. A fiatal évjáratokat – a sárvári hagyományokhoz hasonlóan – a lovasiskolában állították fel kipróbálásra,

az anyakancák, fedezőmének és csikó évjáratok a ménesben kerültek elhelyezésre. A ménesben folyó munka értékét jelzik az 1982-től 2000-ig felállított fedezőmének (7.10. táblázat) és a tenyészménnek felvásárolt méncsikók (7.11. táblázat). A táblázatból látható, hogy Furioso „B” XIX vonalából először a Furioso VI tm. (7.27. kép), majd két fia (Furioso XI., Furioso XV)

7.11. táblázat

116

Tksz.

Mén neve

Törzsmén neve

2045

Furioso X-4 Homály

Furioso XIV tm.

2046

Furioso X-6 Párás (7.28 kép)

2273

Furioso VI-7 Csilingelő

2302

Furioso VI-9 Homály

2419

Furioso VI-1 Látás

2420

Furioso VI-5 Pillanat

2421

Furioso X-1 Hant

2554

Furioso VI-12 Csacska

2805

Furioso VI-2 Járatlan

2806

Furioso VI-11 Csacska (7.29 kép)

3078

Furioso XV-3 Havas

3115

Furioso X-8 Illem

3132

Furioso X-2 Illem

Furioso XXX tm.

3398

Furioso XX-103 Havas (7.30 kép)

Bűvölő Furioso I tm.

3446

Bűvölő Furioso-61 Intő (7.31 kép)

3582

Furioso XX-10 Látvány

3583

Furioso XX-9 Csilingelő

Furioso XLI tm.

3720

Furioso XX-73 Havas

Furioso XXXII tm.

3806

Furioso XX-102 Járatlan

3863

Boszporusz Furioso-110 Havas

3864

Furioso-114 Napfolt

4313

Boszporusz Furioso-47 Jászol

Furioso XXVIII tm.


és egy unokája (Furioso XVI) fedezték döntően a kancákat. E mének mellett az első évektől kezdve a mellékmén szerepet kapó Furioso „B” XX vonalából származó Furioso X (7.18. kép), majd a Szlovákiából csereménként Magyarországra került Furioso XX (9. 24. kép) képviselte a hagyományos vonalbeli méneket. A telivérekkel, illetve a ménes éveinek utolsó időszakában felállított – 1,60-ig eredményesen versenyző - Boszporusz-szal a vérfrissítés mellett a teljesítmény növelésére helyeződött át a hangsúly a párosításokban. E mének után született, pusztaberényi nevelésű csikók közül a 7.11. táblázatban szereplő 22 mént vásárolták fel.

7.27. kép: Furioso VI a Pusztaberényi ménesben

7.28. kép: Furioso XIV, Párás, a fajta egyik legjobb mozgású egyede volt, sajnálatos balesete akadályozta meg díjlovas karrierjét

117


7.29. kép: Furioso XXVIII, Csacska, Ausztriába került ugrólóként, majd sérülése után a hazai tenyésztést szolgálta

Kancavizsgák 1983-tól 1990-ig egy-két évente megrendezésre került a fiatal kancák üzemi sajátteljesítmény vizsgálata. Ezek a vizsgák sajnos nem voltak az évjáratokon belül teljes körűek, nem képezték a tenyésztésbe állítás feltételét, mégis hasznos információt nyújtottak a munkakészség és szervezeti szilárdság megítéléséhez, a mének örökítőképességéhez. A küllemi bírálat után az alábbi feladatokat kellett teljesíteni az egymást követő években: • 1983-ban (7 kanca vizsgázott), a feladatok: díjlovaglás, terep, ugrópálya (7.32. kép) • 1985-ben (5 kanca vizsgázott) a feladatok: díjlovaglás, természetes akadályok, ugrópálya • 1987-ben (3 kanca vizsgázott) a feladatok: díjlovaglás és ugrópálya

118

• 1989-ben (4 kanca vizsgázott) a feladatok: díjlovaglás, szabadonugró és ugró pálya • 1990-ben (5 kanca vizsgázott) a feladatok díjlovaglás, szabadonugró és ugró pálya • 1994-95-96 években összesen 7 fiatal kanca teljesítette eredményesen Kaposváron az MSLT által rendezett kancavizsgán az ottani feladatokat, melyek küllemi és mozgásbírálat után szabadonugró, illetve tesztlovas alatti nyereg alatti mozgásbírálatot, lovagolhatóságot tartalmazott (Csíkvári, 1985). A tenyészet első éveiben a sportkipróbálás elsősorban díjugrató szakágban történt. A megyei bajnokságokon 1,20 cm-ig voltak eredményesek: • Napvirág III, 1979. évi pej herélt (Haljad I – 8 Napvirág), Hercegfalvy Tibor, • Lappangó III, 1980 évi sötétpej herélt (Piros III – Lappangó), Kozma Attila,


7.30. kép: Furioso XXX, a hazatérés utáni második generációból származó törzsmén a modern mezőhegyesi félvér ideális képviselője

• Látnok IV, 1982. évi pej mén (Haljad I – 4 Látnok), Kozma Attila, • 19 Látomás, 1978. évi sárga kanca (Haljad I – Látogató), Rónay Antal, • Izgalmas I, 1982 évi sötétpej mén (Hon I – 10 Izgalmas), Rónay Antal, • Párás I, 1981 évi pej mén (Pardon II – 12 Párás), Rónay Antal, • 26 Járatlan, 1980. évi sötétpej (Haljad I - Igaz), Fuksz Lajos, • Hant IV, 1981 évi pej mén (Haljad I – 5 Hant), Tarsoly Gábor (1986-ban megyei bajnok „A” kategóriában). Militaryban indult: • 28 Csacska, 1981. évi sötétpej kanca (Láttam III- Csipke), Herczegfalvy Tibor. Az utolsó időszakban díjlovaglásban eredményes, két Pusztaberényben született mén:

• 3115 Furioso X-8 Illem II és 3132 Furioso X-2 Illem III teljes testvérek voltak. Komjáthy György és Komjáthy Sára lovaglásában L-M szintig voltak képezve. A ménesből származó heréltek és az adott tenyészévben üresen maradt kancák a Balatonnagybereki ÁG, majd a jogutód Hubertus Bt. lovasiskolájában az idegenforgalmi lovagoltatásban bizonyították munkakészségüket és elnyűhetetlenségüket. A tenyészetből származó lovak rendszeresen szerepeltek az Országos Mezőgazdasági Kiállításokon. 12 Párás tenyészkanca 1985-ben Miniszteri Különdíjat, 1996-ban 53 Furioso VI-4 Intő (7.33. kép) tenyészkanca Nagydíjat, majd 2000-ben fia, 3446 Bűvölő Furioso-61 Intő I. díjat kapott. A hercegi ménes hatása jól érződik a fajtában, az évszázados kancacsaládjai és a generációkon keresztül elvégzett, használatra történő szigorú kiválasztás, hasznos nyomokat hagyott.

119


7.31 kép: Bűvölő Furioso I, Lajos Herceg szellemisége nyomán tenyésztett igazi „sárvárer”, ő maga és anyja, 53 Intő is OMÉK díjazott volt

7.5.1 A bugaci ménes Lajos herceg ménesét a Hubertus Bt-től Antal István, a Furioso-North Star Lótenyésztő Országos Egyesület akkori elnöke vásárolta meg és az eredeti méneskönyveket átvéve megkísérelte ezt a genetikai értéket egyben tartva megmenteni. A Pusztaberényi ménesből 2000 elején 17 tenyészkanca és 4, három éves kanca került Bugacra, melyek az alapját szolgáltatták a további tenyésztésnek. A ménesben, az állomány új helyén nagy reményekkel kezdődött a munka, és még abban az évben, október 15-én ünnepi közgyűlésre is sor került a Táltos Lovaspanzióban, melyet az idősödő Lajos herceg is megtisztelt személyes részvételével. Az új tulajdonos a fajtatenyésztő egyesülettel együttműködve jól sikerült bemutató keretében köszöntötte őt, és a magyar kormány kitüntetését nyújtotta át neki.

120

Az egész napos lovasprogramban többek közt a fajta ajánlott fedezőménjeinek bemutatásában, lovastorna-, díjlovagló- és fogathajtó bemutatókban, illetve kancacsaládok felvonultatásában gyönyörködhetett a népes szakmai közönség. A ménes céljai között szerepelt a tenyésztésén kívül a lovak idegenforgalmi használatban való kipróbálása is. A Bugacon töltött 10 év alatt a következő mének fedezték a kancákat: • 2046 Furioso X-6 (Párás) Furioso XIV tm. • 2149 Furioso VIII-9 Furioso XXII tm. • 2806 Furioso VI-11 (Csacska) Furioso XXVIII tm. • 3234 Szentes Hadfi-8 (Origó) • 3242 Furioso XVIII-132 Furioso XXXIII tm.


7.32. kép: 22 Illem, 1983 őszén, üzemi sajáttelmény vizsgán

7.33. kép: 53 Furioso VI-4 Intő az 1996-os OMÉK-on Gödöllőn, apja Furioso VI, anyja 22 Illem

• 3446 Bűvölő Furioso-61 (Intő) Bűvölő Furioso I tm. • 4331 Gyanú I Furioso XXXVI tm. A tenyészetből az alábbi fedezőmének kerültek ki: • 4313 Boszporusz Furioso-47 (Jászol) • 4702 Furioso XXII-25 (Igéző) • 4896 Furioso XXVIII-20 (Hetyke) Furioso XLV tm. (7.34. kép). • 5086 Furioso XXVIII-26 (Irgalom) • 4703 Bugac Furioso-23 (Hanta) XXXVII tm. Napjainkban tisztán látjuk, hogy ez is csak kitérő volt a legértékesebb állomány életében, mindenesetre a ménes együtt maradt, amely magában hordozta a továbblépés lehetőségét. A két kancacsalád egyedei ma a korona Ménes állományában találhatóak. (10.5.3. fejezet) 7.6. Hódmezővásárhelyi Tangazdaság ménese, az Aranyági Ménes Magyarország második legnagyobb mezővárosában, Hódmezővásárhelyen a rög (kötött, szikes talaj) és a nagyobb távolságok hatására (város, tanya, rét, kaszáló, ártér, puszta, szántóföldek) olyan tájfajta alakult ki és terjedt el, amely a mindennapi hámos-igás munkák mellett megfelelt, könnyű hámos (esküvői, piacos, templomba járó)

7.34. kép: Furioso XLV, a bugaci ménesben látta meg a napvilágot

lónak. Az akkori katonaság számára pedig mint nemes katonai pótló, remondaként is kiválóan megállta a helyét. 1821-ben klasszicista stílusban épült Hódmezővásárhelyen a csődörös huszárlaktanya (7.35. kép), amely ma a Hód-Mezőgazda Zrt központja. A térség lótenyésztésének, irányításának integrációs központja volt a 60-as évekig. A vásárhelyi gazdáknak a furioso fajta iránti elkötelezettsége olyan jelentős volt, hogy Makó (nónius) és Vásárhely (furioso) között élesen elkülönült a két tájfajta. Az 1900-as évek elejére a helyi rög hatására kialakult a vásárhelyi tájfajta (7.36. kép). Hódmezővásárhely pezsgő lovaséletét a lóés lovasellenes korszakban sem lehetett megszün-

121


7.35. kép: Az egykori hódmezővásárhelyi méntelep udvara

7.36. kép: Hódmezővásárhelyi tájfajta ló a 20. század elején, típusos mezőhegyesi félvért mutat

7.37. kép: Furioso XIII, nagyhatású törzsmén az Aranyági ménesben

122

tetni. Ezen körülmények is segítették a ménes létrejöttét, amelynek körülményeire az események egyik fő részese, Kucsora István így emlékszik vissza: „1984. tavaszi idill: zsenge, zöld füvű legelő, ligetes puszta, lenyűgöző látvány Hódmezővásárhely határában a zöldhalmi dombról. Legelő és játszó, vágtázó ménes. Dr. Németh Csaba az OMMI lótenyésztési osztályvezető helyettes, Váradi Sándor lótenyésztési főfelügyelő, Huszár Lajos a Hódmezővásárhelyi Állami Tangazdaság főállattenyésztője és Kucsora István lótartásvezető megbeszélésének eredménye volt, hogy a tenyészcél a furioso-north star fajta tenyésztése legyen Hódmezővásárhelyen. A szakemberek vitájában Dr. Németh Csaba tette fel az „i”-re a pontot.” A ménes kezdeti időszakáról Korsós Imre 1998-ban így ír: „A tenyészet 1986-ban kapta meg a „törzstenyészet” címet, amikor is eldöntött cél lett a furioso – north star fajtának a céltudatos, fajtafenntartó tenyésztése. A ménes területi elhelyezkedéséből adódóan vette fel az „aranyági” nevet, mivel a város szélén elterülő Aranyág nevű városrészen található. 22 kancával kezdték meg a tenyésztést. A gazdaság sodrott és hidegvérű lovait cserélték kezdetben a hódmezővásárhelyi tájfajta még fellelhető – a mezőgazdaság „szocialista átszervezése” miatti nagy lóirtás itt sem hagyott sok lovat – egyedeire (pl. 1490 Csoma, 1395 Enikő, 1443 Csinos). Ezek aztán a későbbiekben önálló kancacsaládokat alapítottak a ménesben. Így kapcsolódik a ménes a hódmezővásárhelyi tájfajtához. Ezután a ménes az ország egyik legnagyobb furioso north star fajtafenntartó bázisává nőtte ki magát 40–50 közötti törzskanca létszámmal. Ezek apák szerinti megoszlásában is tükröződik a tájfajta tenyésztési elve (a mezőhegyesi félvérek között angol telivér és arab mének használata). A teljesség igénye nélkül az apák felsorolása: • 117 North Star „A” XXI-11, • 610 Imamalom xx, • 1207 Gemini xx, • 1500 Hóddmezővásárhely Gazal-261, • 1294 Aldato-94,


7.38. kép: Szoszruko xx , szovjet import angol telivér

• • • • • • • • • •

Furioso XIII (7.37. kép), 1929 Szoszruko xx (7.38. kép), Hadfi North Star I, Furioso IX, 1318 Masetta xx, 1284 Furioso VI-12, 2129 Chinese Prince xx, Furioso XII, Furioso XVII, Furioso XXI, stb.

A kancák túlnyomó többsége 3 kancacsaládba tartozik, a Babona-, a Rikoltó- és a Melinda-családba. A Babona-család tagjai leginkább a fogathajtó sportban bizonyították, tehetségüket. (7.39. kép). Fogathajtásban Kucsora István – aki 1980-tól fennállásáig a ménes vezetője volt –, hosszú éveken át hajtotta eredményesen a ménes lovait kettes- és négyes fogatban, eljutva az első osztályú minősítésig.”

A ménes tevékenységéről, körülményeiről, a kipróbálás rendszeréről annak idején a következőket írta: „A 40–50 közöti kanca létszámból évente mintegy 30-at fedeztetnek, a többi sportkipróbáláson vesz részt. Évente 25 csikó körül van nyereghelyre bélyegzett szaporulat, amely választás után nemenként és korcsoportonként elkülönítve kerül ki a legelőkre. Így a fiatalabb évjáratok igényei jól kielégíthetők. A nyitott fészerekben elhelyezett, edzett csikók jól bírják a téli hideget is. Ezek azután 2,5 évesen jönnek vissza a legelőről. Novembertől kezdődően foglalkoznak velük, majd tavasszal – 3 éves korukban – a kancák fedeztetés után visszakerülnek legelőkre. A méncsikókat pedig ménvizsgára készítik elő, ahol a legjavát fedezőménnek értékesítik. (Az ország furioso–north star fedezőmén állományának jelentős része éveken át ebből a ménesből származott.) A fedeztetési engedélyt nem kapott méncsikók

123


vagolhatóság, a munkakészség és az ugróképesség is. A legeredményesebb ugrólovak természetesen tovább folytatják a versenyzést, majd utána kerülnek vissza a tenyésztésbe.” Összességében elmondhatjuk, hogy az Aranyági ménes a fajta fenntartásán, a genealógiai vonalak megőrzésén túl (40 törzskanca, 7-11 mén) populáció szinten végezte az egyedek kipróbálását, teljesítményvizsgálatát. Különösen sokat tett a ménes az „A” genealógiai vonal megőrzéséért.

7.39. kép: Babona és Babonás Károlyi kocsiba fogatolva, hajtó Kucsora István

és a tenyésztésben alkalmazni nem kívánt kancacsikók pedig értékesítésre kerülnek. Visszatérő vevőik vannaka ménesnek Ausztriából és Svájcból. A kancákat az első csikó után ugróversenyeken próbálják ki, majd újra tenyésztésbe állítják őket. A szelekciónál a már bevált kancacsaládok egyedeit részesítik előnyben, de további fontos szempont a lo-

A vonalból alkalmazott törzsmének: • Furioso IX, • Furioso XII, • Furioso XVII, • Furioso XXVI (7.40. kép), • Furioso XXIX, • Furioso XXXIV, • 3626 Hódmezővásárhely Furioso-16 Akira II (7.41. kép). A hódmezővásárhelyi ménes nagy hatást gyakorolt az országos lótenyésztésre, és sokat tett a fajta sportban való eredményes szerepléséért is. A fentieket szemlélteti a 7.12. táblázat.

7.12. táblázat: A Hódmezővásárhelyi Aranyági Ménesben fedezett és született mének tenyészeredménye

A mén

Fed.mén ivadékok

Fed.mén ivadékok

Tenyészkancák

Tenyészkancák

TKv-i száma, neve, törzsmén neve

Aranyági ménesben

Összesen

Aranyági ménesben

Összesen

1. 810 Orosháza Northstar-2 Northstar VI

0

6

3

14

2. 1318 Masetta xx

4

6

13

18

3. 1511 Hódmezővásárhely Gazal-261

2

2

2

2

4. 1607 Aldato Furioso-182 Aladár Aldato Furioso I

3

4

10

20

11

12

19

27

6. 1847 Nagykáta Furioso-304 Fuvallat Furioso XVI

1

2

5

8

7. 2129 Chinese Prince xx

1

1

2

4

8. 2150 Furioso IX-50 Fullajtár Furioso XVII

4

5

7

15

9. 2303 Hódmezővásárhely Furioso-83 Formás

0

0

0

2

2

2

6

13

Ssz.

5. 1663 Furioso VI-52 Fontos Furioso XIII

10. 2388 Furioso IX-3 Rinaldó Furioso XXVI

124


A mén

Fed.mén ivadékok

Fed.mén ivadékok

Tenyészkancák

Tenyészkancák

TKv-i száma, neve, törzsmén neve

Aranyági ménesben

Összesen

Aranyági ménesben

Összesen

11. 2389 Visbaden ox

0

0

2

4

12. 2397 Pap ox

0

0

6

7

13. 2413 Northstar VIII-13 Nomád Northstar III

1

6

20

27

14. 2447 Hódmezővásárhely Furioso-7 Fáraó Furioso XXVII

2

2

8

16

15. 2525 Abádszalók-5 Merán Ramzes Furioso I

1

1

12

19

16. 2586 Hódmezővásárhely Furioso-16 Fáraó II

0

0

0

4

17. 2661 Furioso XIII-12 Botond

0

0

0

6

18. 2699 Furioso XIII-37 Joker

0

0

0

5

19. 2729 Furioso XIV-5 Fontoló Furioso XXI

5

5

10

12

20. 2810 Furioso XIII-40 Mozart

0

0

0

2

21. 2829 The Bart xx

1

2

2

5

22. 2859 Ishamo xx

1

1

5

5

23. 2861 Texan xx

0

0

6

11

24. 3030 Furioso XIII-50 Aladin

0

0

4

6

25. 3066 Furioso XIII-52 Mindenség

0

0

2

3

26. 3190 Motesice Furioso-3 Mítosz

0

0

0

6

27. 3191 Catalin VII-9 Calpso Catalin XII

1

1

1

14

28. 3192 Furioso XVII-7 Akira

0

0

0

3

29. 3193 Hódmezővásárhely Furioso-19 Rege Furioso XXIX

2

2

11

21

30. 3194 Hódmezővásárhely Masetta-4 Szultán Masetta Northstar I

0

0

0

7

31. 3232 Hódmezővásárhely Masetta-20 Mágus

0

0

0

1

32. 3394 Motesice Furioso-17 Gazduram

0

1

0

8

33. 3398 Furioso XX-108 Havas Furioso XXX

1

2

12

20

34. 3399 Furioso XV-29 Fukar Furioso XL

1

4

3

24

35. 3526 Hódmezővásárhely Furioso-16 Akira II

0

0

4

12

36. 3579 Hódmezővásárhely Furioso-37 Furioso XXXIV

0

0

3

10

37. 3580 Hódmezővásárhely Northstar-33 Titán Northstar XI

0

0

0

5

38. 3716 Hódmezővásárhely Furioso-14 Faust

0

0

0

3

39. 3806 Furioso XX-102 Jágó Furioso XXXII

0

3

1

8

40. 3807 Hódmezővásárhely Furioso-27 Szezám

0

0

0

4

41. 3820 Hódmezővásárhely The Bart-15 Igor The Bart Furioso I

2

2

6

25

46

72

185

426

Ssz.

Összesen:

125


7.6.1. Az Aranyági ménes jelentősebb eredményei 1984, Törzskönyvi ellenőrzésbe vétel, a furioso-north star tradicionális magyar lófajta, a hódmezővásárhelyi tájfajta génmegőrzésének megalapozása. 1986, A törzstenyészeti cím elnyerése. A területi díjugrató bajnokság középkategóriájában Gyalai Bálint ezüstérmes Fontossal. (1663 Furioso XIII tm.) Az első Országos Díjugrató Tenyészverseny 8 éves kategóriájában ezüstérmes lett Czurkó Szilárd 1436 Jutkával. A díjugrató ifjúsági OB fokozatos nehézségű versenyszámában aranyérmes Manga Ferenc Fontossal. (1663 Furioso XIII tm.)

Fontossal (1663 Furioso XIII tm.). A területi díjugrató bajnokság közép kategóriájában, csapatban a ménes aranyérmes, egyéniben Eretnekkel Kezes Gabriella szintén aranyérmes.

1987, A nagycenki Főiskolás OB a ménes csapata (Gyalai B. Imbolygóval, Manga F. Fontossal, Csáki M. Imrussal, Kezes G. Eretnekkel) aranyérmes és egyéniben Manga Ferenc is aranyérmes

1988, A területi díjugrató bajnokság ifi kategóriájában aranyérmes Csáki Mónika Imrussal, ezüstérmes Kezes Gabriella Eretnekkel, nehéz kategóriában ezüstérmes Gyalai Bálint Imbolygóval

7.40. kép: Furioso XXVI Rinaldó, az „A” vonal továbbsegítője

7.41. kép: 3626 Hódmezővásárhely Furioso-16 Akira II, nemes, az egykori vásárhelyi tájfajtára emlékeztető mén

126


7.42. kép: Katyusa törzskanca. Az Aranyági ménes fontos célkitűzése volt az értékes kancák felkutatása, mentése

7.43. kép: Torpedó, a ménes egyik kiváló saját teljesítményű kancája az Országos Díjugrató Tenyészversenyen

(1698 Szentes Imamalom-21), kettesfogat hajtásban bronzérmes Kucsora István. Az ifi OB V. helyezettje Kezes Gabriella Durcással.

minősítést elért versenyző díjugratásban: Kezes G., bronzjelvényes ifi sportoló: Székely Csaba, Kiss Aranka

1989, A szolnoki Középiskolás OB bronzérmese Kezes Gabriella Fámával és az országos tenyészverseny 6 éves kategória VII. helyezettje Csongrád Megyei Kettesfogathajtó Bajnokság aranyérmese Kucsora István, a területi díjugrató bajnokság kezdő ló kategóriában aranyérmes Huszka Péter Mimózával, felnőtt kategóriában aranyérmes Imbolygó (1698 Szentes Imamalom-21) Gyalai Bálinttal, ifi kategóriában aranyérmes Orovecz György Fontossal. (1663 Furioso XIII tm.)

1992, Kettesfogat hajtásban I. osztályú versenyzői minősítést ért el a ménes vezetője: Kucsora István (területi és megyei aranyérmes). A területi díjugrató bajnokságában Ballada könnyű B míg Fáma a nehéz kategóriában aranyérmesek Kezes Gabriellával. A mezőhegyesi Junior OB IV. helyezettje szintén ez a páros.

1990, Az Országos Tenyészverseny 6 éves lovak kategória ezüstérmese Nagy József Flipperrel. Díjugratás szakágban II. osztályú minősítést elért versenyzőink: Kezes Gabriella, Csáki Mónika, Orovecz Péter, ezüstjelvényes ifi sportolóink: Székely Csaba, Rostás Mónika, Mágori Katalin. 1991, A területi díjugrató bajnokság könnyű B kategória aranyérmese és a közép kategória V. helyezettje Kezes Gabriella Mimózával. II. osztályú

1993, A kiskunhalasi Országos Tenyészverseny 6 éves kategória bronzérmese és a területi bajnokság aranyérmese közép kategóriában Székely Csaba Fáraóval (2447 Furioso XXVII tm.), valamint a könnyű B kategória bronzérmese Balladával. Kettesfogathajtásban I. osztályú minősítést ért el Kucsora István, megyei területi bajnok. 1994, A ménes első fedeles lovardájának átadása. I. Alföldi Állattenyésztési Napok megrendezése, amelyen Katyusa nevű kancánk Nagydíjas (7.42. kép) lett. Székely Csaba Fáraóval (2447 Furioso XXVII

127


7.44. kép: Havas, Furioso XXX törzsmén, a tenyésztés mellett magas szinten képezték a ménes lovasai díjlovaglásban

tm), a Nemzetközi Mén - Kanca Verseny mén I. kategória V. helyezett, kezdő lovak OB-án V., stílus versenyben ezüstérmes, a területi nehéz kategória ezüstérmese és az Országos Tenyészverseny 7 éves kategória VII. helyezettje, Andával pedig a 6. éves kategória VIII. helyezettje. A Csongrád megyei díjugrató bajnokság ifi kategória ezüstérmese Kis Aranka Fámával, bronzérmese Herczeg Csaba Borkával, felnőtt kategória ezüstérmes Székely Csaba Balladával. 1995, I. Országos Furioso-North Star Tenyészszemle. A „ North Star Presso”„ avatása. Az országos tenyészversenyen a tenyészetek versenyében a ménes a IV. helyen végzett,ahol Kezes Gabriella Andával a 7 éves kategóia VI.- ja. a fenti páros a területi bajnokság közép kategória bronzérmese, Türkizzel pedig a könnyű B kategória bronzérmese, Székely Csaba Aladinnal(3030 Furioso XIII-50) a könnyű „A” kategória bronzérmese, kezdő lovas kategória ezüstérmes Oláh Krisztina Mályvával. A Csongrád megyei díjugrató bajnokságban kezdő ló kategóriában ezüstérmes Mágori Katalin Tiszavirággal, bronzérmes Székely Csaba Aladinnal (3030 Furioso XIII-50), a felnőtt kategória ezüstérmese szintén Ő Szendével. A II. Alföldi Állattenyésztési Napokon Torpedó (7.43. kép) nevű kancánk a kiállítás Nagydíjasa, míg a 72. OMÉK bronzérmese.

128

1996, II. Országos Furioso-North Star Tenyészszemle. A szemlén a ménes lovai a sajátteljesítmény vizsgákon több szakágban is (díjugratás, kettesfogathajtás, teherindító — húzóverseny) az első helyen végeztek. Az Országos Tenyészversenyen a tenyészetek versenyében az előkelő III. helyen végzett a ménes, a 7 éves kategória IX. helyezettje Türkiz és a 8 éves kategória III. helyezettje Mályva Kezes Gabriellával. A fenti páros, a Kezdő Lovak Országos Bajnokságán IV., a területi bajnokság nehéz kategória ezüstérmese. A területi bajnokság csapat versenyében közép kategóriában Székely Csaba Fáraóval és Kezes Gabriella Andával aranyérmes, Székely Cs. Aladinnal (3030 Furioso XIII-50) könnyű „B”-ben ezüstérmes, Czuczi István kezdő ifi kategóriában aranyérmes Farsanggal és aranyjelvényes ifjúsági sportoló. 1997, I. Nemzeti Lovas Fesztivál ötletgazdája és házigazdája a ménes. A fesztivál nagydíját Székely Csaba Aladinnal (3030 Furioso XIII-50) nyerte. A mezőhegyesi Nemzetközi Mén — Kanca Versenyben a „mén I." kategóriában a fenti páros IV. helyet érte el. A IV. Alföldi Állattenyésztési Napok Nagydíjas kancája Méri nevű kancánk. A Középiskolás OB -on Czuczi István Fáraóval és Andával IV. helyet szerezte meg, aranyjelvényes ifi lovas. Az Általános Iskolások OB-án Tánczos Hanna Andával VI. helyet ért el. A III. Országos Furioso-North Star Tenyészszemle megrendezése. A magyar lovastorna válogatott lova a ménesből a 2413 North Star III-as törzsmén Nomád képviselte hazánkat az aacheni Európa Bajnokságon illetve a római világjátékokon. Az Országos Hajtó Derbyn kettesfogat hajtásban Benkő Sándor ezüstérmes lett, aki 1998-tól válogatott kerettag. A Military OB-on Kardos Lili Vigéccel ifjúsági magyar bajnok lett.


1998, Az Oroszlányban megrendezett II. Nemzeti Lovasfesztiválon a „legszebb mén- legszebb kanca" címet a ménes lovai hozták el, Calypso, Tímea. A fedeles lovardában elindítottuk a Vándor Kupa sorozatot. A IV. Országos Furioso-North Star Tenyészszemle házigazdája a ménes. A Nemzetközi Mén - Kanca Verseny kanca II. kategória VIII. helyezettje Kezes Gabriella Mályvával. A középiskolások OB-án Czuczi István díjugratásban magyar bajnok lett Andával. A Military OB-on ifi kategóriában Kardos Lili ezüstérmet szerzett. Egyesfogat hajtásban magyar bajnok lett Jámbor Vilmos, míg Martók Sándor bronzérmet szerzett, mindketten válogatott kerettagok. 1999, A szilvásváradi III. Nemzeti Lovasfesztiválon a furioso-north star kanca ötösfogatunk Boros miniszter úr különdíját kapta. Az I. „Nemzeti kincsünk a magyar ló" fórum sorozat elindítása, amelynek célja tradicionális magyar lófajták, mint veszélyeztetett fajták helyzetének felkarolása (lásd: a furioso-north star fajtában 500 - nál kevesebb kanca) ötletgazda, házigazda. A Középiskolás OB-on csapatban bronzérmes (Czuczi I. Fáraó és Komlósi Zs. Sasszé) egyéniben IV. Komlósi Zsolt. 2000, A ló mesterséges termékenyítő állomás és a 44 férőhelyes (boxos) nádtetős nyári kanca panzió átadása. A 73. OMÉK ezüstérmese Havas 3398 Furioso XXX törzsménünk (7.44. kép). Ettől az évtől helyi kezdeményezés hatására indul el az Országos Lovasterápiás Fesztivál, melynek a fedeles lovardáink adnak otthont. A pozserováci és zubnoticai nemzetközi díjugrató verseny győztese Czuczi István Fáraóval. (2447 Furioso XXVII)

A Bp - i díjugrató championátuson Törökné Kezes Gabriella Ibikével a VIII. helyet szerezte meg, szintén ez a páros a tenyészversenyen 7 éves kategóriában VII. lett a döntőben. Az egynapos díjlovagló versenysorozat döntőjében, „A6” kategóriában Csáki Mónika Fukarral (3399 Furioso XL tm.) ezüstérmet kapott. A Nemzetközi Mén-Kanca versenyen 3 lovunk döntős: mén I. kategória V. hely 3526 Hódmezővásárhely Furioso-16 Akira II., kanca I. kat -ban Ibike VI. hely és Enikő VII. Töröknével. A bugaci Abonyi Imre kettesfogathajtó emlékverseny győztese Makai Zoltán lett a ménes fogatával. Gazfickó (7.36. kép) Dobos Antallal a téli játékokon Reserve Hunter Champion címet, míg a nyári Hunter — Jumper Benefit Show- ban ezüstérmes lett a fiatal lovak között. 2001, A második fedeles lovarda megépítése. I. Nemzetközi Patkolókovács Verseny megrendezése. A szarvasi IV. Nemzeti Lovasfesztiválon győztes Csongrád megye bandériuma, gerincét az Aranyági ménes adta. A fajtacsoport győztesei is a ménes lovai lettek. A Főiskolások OB-án Czuczi István Bettivel aranyérmet szerzett. A tenyészversenyen a 6 éves lovak stílusversenyében IV. Czuczi István Jutkával. Az egynapos díjlovagló versenysorozat döntőjében „L3” és „M2” kategóriában ezüst és aranyérmet kapott Csáki Mónika Fukarral.(3399 Furioso XL tm.) 2002, A ménes fedett pályás országos minősítő díjugrató fordulókat rendez. Az Országos Fedeles Bajnokság 5 éves lovak döntőjében Törökné Igorral (3820 The Bart Furioso I tm.) VII. helyet szerezte meg. A Nemzetközi Mén — Kanca Verseny mén I. kategóriában Törökné Fárosszal (3579 Furioso XXXIV tm.) VII., a magyar fajtájú lovak között III. lett. A hollandiai Haarlemmermer-ben ven-

129


7.6.2. Az Aranyági ménes felszámolása, utóélete Az Aranyági ménes a régió lótenyésztését, kiemelten a furioso-north star tenyésztését integrálta különböző genealógiai vonalú ménekkel. Ehhez rendelkezésre állt a 44 férőhelyes (boxos) kancapanzió és a kiállítási területen kb. 200 állásos férőhely. A vásárhelyi populációból évente 2-3 állami mén, illetve több magánmén került tenyésztésbe a mén STV I, II vizsga után. 1986 óta 36 fedezőmén, ebből 6 törzsmén került felállításra. A ménes lovai országszerte ismert sportlovak voltak. Az anyagazdaság privatizációja után a ménes felszámolódott, az értékes tenyészanyag magángazdaságokban él tovább. 7.7. Az állami ménesek sorsának összegzése

7.45. kép: Gazfickó, Kanadába exportált mén öregbítette a ménes hírnevét az „Újvilágban” is

dégszerepelt a ménes a magyar napokon. Itt a nemzeti díjugrató championátus bajnokságán Törökné Fárosszal II. és Czuczi István Bettivel IV. lett. Az egynapos díjlovagló versenysorozat döntőjében „A2” kategóriában-ban aranyérmes Törökné Igorral, ezüstérmes Kovács Linda Ibikével, A2 ifiben aranyérmes Molnár Anita Szeszélyessel, „A6” kategóriában aranyérmes Igorral és bronzérmes Fárosszal Törökné, ezüstérmes Kovács Linda Ibikével, „A6” ifiben aranyérmes Molnár Anita Szeszélyessel, „L3”-ban ezüst- és bronzérmes Törökné Szeszélyessel és Fárosszal. A ménes által tenyésztett Gazfickó nevű mén Kanadában a sportlótenyésztők ménvizsgáján a legtöbb pontot érte el és a bírálaton prémium bronzminősítést kapott. (7.45. kép)

130

A fejezetben áttekintett küzdelmes sokszor, dicstelen, lovas nemzethez méltatlan évtizedek után sok kiváló szakember, köztük élharcosként Ócsag Imre, valamint Bodó Imre és Mihók Sándor munkássága nyomán megváltozott a szakmapolitikai közvélemény és elkezdték belátni a hagyományos háziállatfajták értékét. A Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium szakmai bizottságot hozott létre a veszélyeztetett, hagyományos fajták védelmére, a sorsukkal való törődésre. Feladata a lófajtákra is kiterjedt. Mivel nem minden fajtának volt a múlt század kilencvenes éveire állami ménese, az Őshonos Haszonállatok Génerőforrás Bizottság a szakma nevében készítetett egy előterjesztést 2007-ben (Bodó Pataki, 2007) a minisztérium részére, amelyben minden hagyományos magyar lófajta számára állami ménes működtetésére készült javaslat. A mindennapi tapasztalat ugyanis igazolta, hogy bár a magánménesek nagyszerű munkát tudnak végezni a tenyésztésben, ám létük bizonytalan. Családi problémák, pénzügyi nehézségek a magánménes gyors megszűnését, feloszlását eredményezhetik. Az egyezséges ménes újra kitalálása szakmai evidencia ugyan, de létrehozása ma még sajnos elérhetetlen vágyálomnak tűnik. Az előterjesztett tanulmány összefoglalta a meglévő ménesek feladatát és a nem létezőkre javaslatot tett. A furioso-north-star fajta


főménesét, állami ménesét a Mezőhegyesi ménesben képzeltük el, ahol kellő tapasztalat és szakértelem állott volna rendelkezésre a fajta megmentése és fejlesztése érdekében. Sőt, az ottani kollégákkal egyetértésre is jutottunk. Ez a javaslat még akkor is megállta volna a helyét, ha a végrehajtást a meglévő és az országos sportlófajtába beolvadó mezőhegyesi sportló, vagy a hazai viszonylatban ugyan kitűnő ügető rovására kellett volna Mezőhegyesen megoldani, de erről nem volt szó. Magyar tradicionális fajtánk szakmai és nemzetközi értéke ezeknél valóban fontosabb lett volna. A bizottság a té-

mát megtárgyalta és elfogadta. Majd benyújtotta az elnök, dr. Rátky József aláírásával a Főhatóságnak. Válasz azonban nem jött erre az előterjesztésre. 2014-15-ben állami tulajdonú furiosonorth star állományok szervezésére került sor a Kiskunsági és a Bükki Nemzeti Park kezelésében, összesen mintegy 80 tenyészkancával. Ezek fejlesztése, összhangban Mezőhegyes új feladataival, reményt ébreszt egy tervezhetőbb, a szakmai és génmegőrzési prioritásokat figyelembe vevő, kevésbé hányatott jövő építésére.

131

8

KISEBB FURIOSO-NORTH STAR MÉNESEK


A második világháború utáni időszak furcsa sajátossága volt a szocialista mezőgazdasági nagyüzem. Ezekben a vezető személye és / vagy a tagság szándéka döntötte el, hogy lesz-e lótenyésztés, vagy sem.

8.1. kép: Furioso VII-14 nagygombosi törzsmén 23 éves korában. A fehér háttérbe olvadó jegyek miatt nem szép a mén feje. Hibás fényképezés.

8.1. A Nagygombosi ménes. A Hatvan melletti Gombospuszta helyén már a római korban őrállomás volt. A 13-14 században premontrei prépostság gazdálkodott ezen a területen. A török idők után 1723-1746 között Stahremberg gróf birtoka volt itt. Ezután a Grassalkovich család birtokába került a város és a birtok. A 18. században gróf Grassalkovich Antal idejében épült a hatvani kastély és a városi templomok, valamint 1768-ban a nagygombosi gazdasági épületek udvarának gyönyörű szobrokkal díszített kapui. Később a kastély és a gazdaság az irodalompártoló hatvani Deutsch család birtoka lett.

Lovat tehát mindig tartottak és tenyésztettek az uradalomban, azonban szakmai jelentőségre Nagygombos a II. világháború után tett szert, amikor Nagygombos a Gödöllői Tangazdasággal együtt a Gödöllői Agártudományi Egyetem irányítása alá került. A múlt század ötvenes éveiben dr. Ócsag Imre tanította a lótenyésztést az Állattenyésztési Tanszéken és ő irányította a gazdaságok lótenyésztését is. Elgondolása az volt, hogy a könnyebb talajú Gödöllői Tangazdaságban kisbéri félvért, míg Nagygomboson, valamivel kötöttebb talajokon mezőhegyesi félvér kancákat lenne célszerű a gazdaságban munkára használni. Ennek megfelelően Nagygombosra a Furioso

133


VII-14 mént (8.1. és 8.2. kép), Gödöllőre pedig a Fenék VI-5 (8.3. kép) tudta megszerezni fedezőménként. Ki lehet mondani, hogy mind a kettő törzsmén szintűmén volt. Furioso VII-14 mind külleme és méretei, mind mozgása és vérmérséklete alapján egyenértékű volt az ötvenes évek mezőhegyesi törzsménjeivel. A csikók fölnevelése a kisgombosi telepen (Nagygombostól 3 kilométerre észak felé) együttesen történt. Itt a 100 férőhelyű ménesi fu-

tóistálló mellett egy boxos-állásos lóistálló volt. Emellett még 50 mangalica koca és egy falka juh is elfért a telepen. Rendelkezésre állt a Zagyva partján elegendő legelő is. Szakmai szempontból jó volt ez az elgondolás, sok jó csikó nevelődött ezen a telepen, azonban a lótenyésztés általános csökkentése és gazdasági használatának megszűnése miatt nem sikerült az eredményeket kiteljesíteni.

A nagyombosi ménesből kikerült fedezőmének a következők: • • • • • •

4482 Nagygombos-1 4768 Nagygombos-2 4902 Nagygombos-3 4952 Nagygombos-4 4958 Nagygombos-5 5090 Nagygombos-6

1953. sgpej. ap.: 474 Árpádhalom-3 any.: 810 Durcás, 1956. pej ap.: 669 Furioso VII-14 any.: 25044 Szellő, 1957. ppej. ap.: 669 Furioso VII-14 any.: 25044 Szellő, 1957. vpej. ap.: 669 Furioso VII-14 any.: 25179 Sári, 1957. sga. ap.: 3225 Fenék VI-5 any.: 1517 Biztos, 1958. gpej. ap.: 149 Furioso VII-10 any.: 219 Tilda.

Sajnos a ménesnek nem volt ideje kiteljesedni, ezért sportban jeles utódról nem tudunk.

8.2. Termelőszövetkezeti ménesek A kiváló népies lótenyésztő körzetekben megalakult termelőszövetkezetekben, ahol a tagság lószeretete és a vezetőség szándéka egybeesett, nem volt olyan drasztikus a lóirtás, mint akár egy kézi vezérelt állami gazdaságban. Ezekben, ha akadt egy-egy jó érzékű lótenyésztő, értékes állományok jöttek létre, így merült fel a hatvanas évek végére a termelőszövetkezeti törzstenyészetek létrehozásának gondolata. 8.2.1. A Jászság és a Nagykunság tenyészetei (Babochay, 2013) 8.2.1.1. Az Abádszalóki Lenin Mgtsz tenyészete A jászsági termelőszövetkezeti furioso – north star tenyészetek közül ez a termelőszövetkezet emelkedett ki a lovak méreteivel és minőségével. Abádszalók településen nemesi családok és kistenyésztői gazdaságok jó minőségű lótenyésztést folytattak. A község fedezőmén állományát a Jászberényi Méntelep látta el az 1940-es évektől a

134

8.2. kép: Ez a 16 éves korában készült kép bizonyítja, hogy FuriosoVII-14-nek szép feje volt.

gazdák igényeinek megfelelően, elsősorban angol félvér lovakkal. 1949-ben alakult a Lenin Termelőszövetkezet, mely a mezőgazdasági munkára alkalmas mezőhegyesi ménektől származó félvér állománnyal kezdett el lovakat tenyészteni saját használatra. Ezen állomány 50 furioso-north star és 20 magyar fakó kancából állt.


8.3. kép: Fenék VI-5 kisbéri félvér mén a Gödöllői Tangazdaság törzsménje

1971-ben elnyerték a törzstenyészeti besorolást, a ménesjelük: AK. Két mén után nevelték a jó tenyészkancaállományt 4763 Nagygombos-2 (669 Furioso VII-14 - 25044 Szellő) és a North Star „A” XXII tm. használatával. A ménesből folyamatosan tudtak ménutánpótlásra méneket és exportra lovakat adni. A piaci igényekhez igazodva elkezdtek a sport irányába is tenyészteni és angol telivéreket használtak. 1978-tól Dr. Beke Imre elnök és Muszkán István vette át az irányítást és az ő munkásságuk a sport irányba mozdította a tenyésztést. A 80-as években meghatározó ménjük volt az 1036 Furioso VI-1, ugró-örökítő telivéreket Blokád, Bob

herceg, Bornemissza, illetve a nyugati ugró-örökítők közül Aldato, Ramzes Junior, Hullám vonalú méneket használtak. A tenyésztésen túl elkezdték a lovak versenyeztetését fogathajtásban és ugrószakágban. Stabil gazdasági háttérrel a Tisza-tó üdülőkörzetébe lovascentrumot terveztek a szalóki rétre. 1982-re egy 20 férőhelyes sportistállót és vendégházat alakítottak ki. (8.4 kép) A kettesfogat versenyzésben Muszkán István, Adamecz István segítségével, figyelemre méltó sikereket ért el. 1980-ban területi bajnokságot nyertek, a Duna-Alpesi Kupában 1980-19811982. években csapatbajnoki címeket nyertek saját tenyésztésű furioso-north star lovakkal.

Legeredményesebb kettes fogatuk volt: • 5553 Eszmény 1975. (5528 North Star „A” XVII-2 - 5015 Madár), • 5499 Erika 1975. (5528 North Star „A” XVII-2 - 4829 Babér). A lovasok Hajdú József vezetésével területi ugróversenyekben jeleskedtek. Eredményesebb lovaik: Szilaj, Lázár, Gitta, Gulliver, Gemenc, Gambrinusz, Csoda, Emese, Hubertus, de a legjobb Merán volt.

135


8.4. kép: Abádszalóki Lenin Mgtsz négyesfogata

2525 Abádszalók-5 Merán (8.5. kép) 1983. évi pej mén apja:1365 Ramzes Junior-194, anyja: 5786 Dacos, 1036 Furioso VI-1 után, páratlan sikereket ért el. A területi versenyeket sorra nyerte, 7 évesen Junior OB-t nyert, 8 évesen Tenyész Versenyt. 34 győzelmet és számtalan helyezést ért el 130 cm-nél magasabb pályákon, 14-szer

vett részt Nemzetek Díjában és minden lovasával tagja volt a magyar válogatottnak. Varjú László tulajdonosnak sok örömöt szerzett. A tenyésztésben Ramzes Furioso I törzsménként szerepelt, a fajtájában egy mén ivadéka fedezőmén Ramzes Furioso I-86 Liliomfi. A sportlótenyésztők is szívesen alkalmazták.

A törzstenyészetből 17 országos fedezőmén került a lótenyésztés szolgálatába. Az OMÉK rendezvényein rendszeresen képviselték a fajtát és ménesüket. 1970. • 4829 Bogár IV 1966. évi (5396 Kiskunság-16 - Szellő-1), • 4830 Dajka 1966. évi (4768 Nagygombos-2 - Dacos) kancákat állították ki. 1975. • 5198 Lujza 1970. évi (5766 Somogysárd-5 - 2151 Bogár) aranyéremmel, • 4811 Csinos IV 1965. évi (4684 Intim xx - 4492 Ezüst-1) ezüstéremmel tért haza. 1980. • 5367 Berta 1972. évi (4768 Nagygombos-2 - 4583 Sirály) bronzérmes lett. 1985. • 5848 Jázmin 1980. évi (Bob herceg xx - 5361 Diana II) III. díjas lett, • 5847 Játék 1980. évi (Bob herceg xx - 5497 Elektra) elismerő oklevelet kapott.

136


8.5. kép: 2525 Abádszalók-5 Merán, Ramzes North Star I tm.

A ménes az 1980-as évek végéig hozta a szép eredményeit, de Muszkán István és Dr. Beke Imre távozásával az állomány sorvadni kezdett, a változó gazdasági és politikai helyzet a ménesnek nem kedvezett. 1989-ben a Tsz is belépett a Furioso-North Star Lótenyésztő Országos Egyesületbe 19 megmaradt kancával, de már a következő évben eladásra került a lovascentrum az állománnyal együtt az Eldorádó Holding befektetési cégnek. A ménes irányítását Ratkai István végezte, de lassan a versenyzés, majd a tenyésztés is megszűnt, és 2000-re az utolsó ló is elfogyott, mivel a befektetési vágyak nem teljesültek. A fajtatenyésztő egyesület több tagja is vásárolt tenyészkancát, így a tenyészet egyes kancacsaládjai mai napig is élnek. A Tsz kezdeti kancaállományából négy család indult és terebélyesedett ki.

t 5014 Pletyka IV (4900 Nagykunság-4 4487 Pletyka I) tudott kiterebélyesedni, és utódaiból 9 törzskanca állt tenyésztésben a ménesben. A családból két mént vásároltak fel tenyészállatnak, ezek: 1666 Abádszalók Furioso-1 (1036 Furioso VI-15366 Barka) és 2811 Abádszalók Blokád-3 Sörivó (Blokád Furioso III - 5915 Luna). t 5553 Eszmény (5528 North Star „A” XVII-2 - 5015 Madár) alakított szintén családot, bár lánya 5918 Leila megvásárlásával terebélyesedett ki a család igazán, mely jelenleg a 7. generációnál tart. Három fedező mén került ki a családból: 2064 Abádszalók Aldato-9 Alku (1290 Aldato-98 - 5553 Eszmény), 5038 Délibáb Furioso-74 Dáridó (3409 Délibáb - Leila I), 4439 Furioso Cenzor-129 (3260 Charon - Lizbeth) és egy magánmén kapott

137


tenyésztési engedélyt 3393 Keselyűbérc Furioso -105 Báró (Blokád V - Leila I). t 5848 Jázmin (1228 Bob herceg - 5361 Dianna II), ezen kanca két fedezőmént adott a tenyészetbő,l 2452 Abádszalók Blokád-2 és 2622 Abádszalók Blokád-5-öt melyek Blokád Furioso III tm.-től születtek. t 5640 Daráló (4768 Nagygombos-2 - 4900 Nagykunság-4) egy fiát vásárolták fel fedezőménnek, 2051 Abádszalók-1 Aligha (1290 Aldato-98 - 5640 Daráló) és ma élő lányai a 4. generációt képviselik (Molnár László, 2015). 8.1.1.2. A Jászboldogházi Aranykalász Mgtsz furioso tenyészete Jászboldogháza Jászberény tanyavilágából alakult önálló községgé 1946-ban, lótenyésztése így elsősorban Jászberény városához kötődik. 1959-ben alakult meg az Aranykalász Termelőszövetkezet. Lótenyésztéssel az 1960-as évektől foglalkoztak, elsősorban jász-kun tájfajta félvér lovak használatával kialakítottak egy saját állományt, melyet sport- és export-ló előállításra kívántak használni. 1971-től lovas szakosztályt is alakítottak Velkei István kettesfogathajtó képviseletével. 1977-től törzstenyészet címet kaptak, mivel folyamatosan tértek át a furioso-north star fajtájú mének használatára. A tenyészet a JA ménes jelet használta. Kancalétszáma 20-25 furioso-north star típusú ló. Szerény keretek között tudotak tenyészteni, az évjárati lovaikat kezdetben exportra,

8.6. kép: Legenda mezőhegyesi félvérvér fedezőmén

fogatlóként és kisebb belföldi lovasiskoláknak értékesítették. 1989-ben a Furioso-North Star Lótenyésztő Országos Egyesület tagjaként folytatták tovább a tenyésztést megszűnésükig. Az egyesületbe lépéskor az állományt 30 kanca képviselte, mely származását tekintve 36%-ban volt 75% feletti furioso-north star vérhányadú, 43%-ban 50%os, 21%-ban 25%-os (Molnár, 1993). Az állomány felszámolása után a kancák egy része az Alcsiszigeti Mg. Zrt. tulajdonába került, és pár éven keresztül tenyésztésben tartották őket Juhász Zoltán jóvoltából. Az ő távozásával az állomány ott is felszámolódott. A tenyészetből született 2977 Jászboldogháza North Star-1 fedezőméntől származik, két fedezőmén fia a 4550 Nagycenk North Star-50, Legenda (8.6. kép) és 5263 Nagycenk North Star-49 CókMók díjlovaglás M osztályban sikeres versenyzők lettek Halasi Endre és családja révén.

Ebből a tenyészetből származó ismert sport lovak: • Kártyás 1976. (319 Abádszalók-206 - 5188 Sári) (8.7. kép), • Okos 1981. (5412 Széplak I-12 – 5479 Június), • Rambó 1984. (Pusztaföldvár Ramzes - 487-Tündér). A tenyészetből származó fedezőmének: • • • •

138

1738. Jászboldogháza Ramzes-118 (1288 Pusztaföldvár Ramzes-487 - 5481 Jutka), 2301 Jászboldogháza Furioso-1 (1263 Bornemissza Furioso-12 - 5481 Jutka), 2977 Jászboldogháza North Star-1 (964 Orosháza North Star-6 - 5943 Sármány), 3281 Jászboldogháza North Star-10 (1162 RamzesNorth Star-12 - 5994 Bogár).


OMÉK díjas lovaik: 1970. • III. díj: 4832 Árnyék 1966. (3230 North Star XXV-2 - Csillag) • III. díj: 4875 Lenke V 1967. (5258 Hírmondó - Lenke III) 1980. • III. díj: 5479 Június 1975. (489 Mezőhegyes-20 - 5188 Sári) 1985. • Elismerő oklevél: 5815 Nyikorgó (1164 Furioso VI-8 - 5481 Jutka) 1990. • Elismerő oklevél: 5942 Sió (Furioso VI-12 - 5481 Jutka)

Kancacsaládok a tenyészetből Bogár család Szolnok megyei népies tájfajtán alapuló, ismeretlen származású Bogár nevű kanca alapított családot, Csucsi és Deres nevű lányai révén. A tenyészetben 5 törzskanca szélesítette a családot az 1991 évi első méneskönyv bejegyzése szerint. t 5764 Jégvirág (420 Mezőhegyes-20 után), t 5699 Mírza (Filou V után), t 5989 Akácvirág (1283 Bornemissza Furioso-12 után), t 5719 Bolygó (North Star I után), t 5954 Tündér (1284 Furioso VI-12 után). 5481 Jutka család Jutka teljes származású (489 Mezőhegyes-20 5309 Erény) termékeny kancaként alapított családot. Önmaga, 4 lánya, 1 unokája került be az első egyesületi méneskönyvbe. t 5015. Nyikorgó (1164 Furioso VI-8 után), t 5942. Sió (1284 Furioso VI-12 után), t 5952. Remény (1288 Pusztaföldvár Ramzes-487 után), t 5921. Pancsa (1288 Pusztaföldvár Ramzes-487 után), t 5988. Angéla (1283. Bornemissza Furioso-12 után).

Két fia fedező mén lett: 2301 Jászboldogháza Furioso-1 (apja: Bornemissza Furioso I tm.) és 1783 Jászboldogháza Ramzes-118 (apja: 1288 Pusztaföldvár Ramzes-487). 4431 Csillag III család 4431 Csillag III származással rendelkezik, de a népies félvér tájfajtából gyökerező család. Az ő lánya 4832 Árnyék az 1970-es OMÉK-on bronzérmes lett. Az első egyesületi méneskönyvben 4 kanca leszármazottja található: t 5302 Gyöngyvirág (North Star „B” X-1-3 után), t 5634 Linda (902 Magister-1 után), t 5986 Anikó (1284 Furioso VI-12 után), t 5987 Anita (1284 Furioso VI-12 után). (Molnár László, 2015)

8.7. kép: Kártyás, a GEAC színeiben az OB kaposvári fordulóján, lovasa: Papp Tibor

139


8.8. kép: Karcagi Mgtsz tözskancája Ékes

8.9. kép: Andris xx 1953 (2715 Alpár - Dőre)

8.2.1.3. A Karcagi Magyar-Bolgár Barátság Mgtsz. Karcag város nem rendelkezett kiemelkedő uradalmi vagy magánménessel, de a parasztság kezén nagyszámú kancaállomány volt. Az 1900-as évek elejétől már nagy létszámú fedeztetési állomással rendelkezett a „Nagykunság fővárosa” 10-15 mén használatával. Jól berendezett „tájfajta állomásnak” említették az állami fedeztetőállomást. 1925-ben országos lóosztályozást végeztek, vitéz Becsey Lajos alezredes, lótenyésztési igazgató székesfehérvári ménteleposztály-parancsnok vezetésével. 2002 kancát szemléztek és soroltak osztályba, ez időszaktól működött a származás nyilvántartása. A városi méntelepen a mezőhegyesi félvér volt a megszokott, az állattenyésztési felügyelőség a nóniusz mének köztenyésztésben való használatát megtiltotta. Az 1940-es években a felállított 12 mén fajtaösszetétele rendszeresen 1-1 angol telivér vagy arab félvér (Shagya törzsbeli), 3 eredeti mezőhegyesi Furioso vagy North Star és 7 magánménesekből való félvér. Az II. világháború után alakult mezőgazdasági szövetkezetek még továbbra is nagyobb létszámú lóállományt tartottak fenn a szállítási és állattenyésztési munkák ellátására. A több kis tsz lóállománya a paraszti tájfajta állományból állt. Az 1936ban épített kisújszállási út mellett lévő méntelep továbbra is megtartotta ménösszetételét, és ez a ménpark fedezte a szövetkezetek kancaállományát.

A lóállomány mérete az 1989-es rendszerváltásra lecsökkent. Két szövetkezeti ló- állomány maradt fenn, mely a Furioso-North Star Országos Egyesületbe belépett. A Magyar-Bolgár Barátság Mgtsz (később Kunmező Szövetkezet) 26 kancával 1990-ben törzstenyészeti rangot kapott, a Május 1. Tsz pedig 20 kancával. Sajnos, a 90-es évek közepére mind a két tenyészet a felszámolódott. Értéküket mutatja, hogy összetételüket az 5528 North Star „A” XVII2, 368 Kiskunság-8, 1332 Fokos-12, 963 Filter North Star-1,5189 Bőszénfa-49,1342 Ramzes IV21 mének határozták meg. A felszámolt állomány egy része karcagi tenyésztők kezében maradt, és tovább tenyészték, így Sz. Nagy András, Béres Attila, valamint Mészáros Zsolt (az Essen Kft. tulajdonosa és a régi méntelep üzemeltetője), aki fogataival nagy kiállítások sokszoros résztvevője és tenyészkancái többszörös díjazottak. A karcagi tsz-ekben a kancacsaládok helyzete, érdekesen formálódott. Valójában nemigen tenyésztettek, hanem a használat során válogattak a jó munka lovakból illetve a folytonos átszervezések (tsz összevonások) alakították vagy ejtették ki a lovakat a tenyésztésből. Elsősorban a fogatos használat volt a szempont, és sem a küllemre, sem a mozgáskultúrára nem fektettek hangsúlyt. Így a karcagi tenyészetekből indult, de máshol tudott egy-egy család terebélyesedni, nevezetesen a későbbi egyesületi magántenyésztők állományában.

140


Kancacsaládok t 5458 Csipke (1396 Kiskunság-16 - Remény) család 7. generációs kiterjedt állománnyal rendelkezik. t 5504 Dacos (5251 Kiskunság-14 - 2384 Dacos) család 5. generációs kisebb család. t 5706 Vilma (5528 North Star „A” XVII-2 - 5502 Csalfa) 5. generációs igen kiterjedt család. Vilma az 1990. OMÉK ezüstérmes tenyészkancája volt. Több tenyésztő tartja fenn a családot. t 5971 Csipke (963 Filter North Star-1 5931 Csillag) 5. generációs család, egy fedezőmént adott a fajtának az 5621 North Star XIV-116 Vitó (3403 Karcag North Star-73 - North Star- 80 Csillám). t 5977 Piri (963 Filter North Star-1 - 5359 Lenke) 5. generációs család. Piri 1994. évben ellette a Buli névre hallgató North Star XII (12.25. kép) törzsmént (North Star V - 5977 Piri), mely a fajta egyik legszebb ménje. E család kancái több tenyésztő kezében továbbra is életképesen fejlődnek. t 5980 Csinos (1332 Fokos-12 - 5703 Baba) 6. generációs család. Ezen állomány több kancával a poroszlói Lőrinc József tenyészetében maradt fenn. t 3504 Szellő nevű, ismeretlen származású kancával indul, és egyenes vonalon az 5. generációban az Ékes (8.8. kép) nevű kanca ellette a Gyurika nevű North Star XIII törzsmént (North Star IX - Ékes) (12.21. kép), amely a fajtát jelenleg középszintű ugróversenyeken képviseli (Molnár László, 2015). 8.2.2. A Békés és Csongrád megyei tenyészetek A II. világháború előtt Orosháza lótenyésztői Mezőhegyes közelsége és a nóniusz fajta népszerűségének ellenére mégis a félvér lovak tenyésztése mellett döntöttek. A tenyésztők elsősorban Furioso, North Star, angol telivér és magyar félvér ménekkel fedeztették be kancáikat (8.9., 8.10. kép).

8.10. kép: Blokád-9 Bachus, Blokád Furioso III tm., nyergében Dalos Gyulával

Orosháza lótenyésztésére a környék magánménesei is nagy hatással voltak: t Geist Gyula ménese – Kiscsákó Geist Gáspár ménese – Gáspártelek, t Berchtold ménes – Árpádhalom, t Reck ménes – Csorvás, t Károlyi ménes – Nagymágocs, t Wenckheim ménes – Doboz. A II. világháború után a megmaradt lóállomány egy része az alakuló mezőgazdasági szövetkezetek állományába került (8.11. kép). Ezt a heterogén állományt a mezőhegyesi és hódmezővásárhelyi méntelepről kihelyezett félvér ménekkel fedeztették. Szentes és vidékén szintén fejlett lótenyésztés folyt a II. világháború előtt, amelyet a helyi huszáralakulat, valamint a vidék fejlett lótenyésztési kultúrája is indokolt. A helyi gazdák lótenyésztő egyesületet is alakítottak, amely a kor legmodernebb igényeit is kielégítő, közös csikótelepet léte-

141


8.11. kép: A Pusztaföldvári Aranykalász Mgtsz fogata, 1963, az első két ló Csöpi és Cina idős Tóth Ferenc orosházi gazda tulajdona volt

sített a Cserebökényi-pusztában lévő Disznóhalmán. A tenyésztési céljuk a mezőhegyesi típusú félvér ló tenyésztése volt. A II. világháború után a térségben alakult a Pankotai Törzsállatttenyésztő Állami Gazdaság, amely kiváló kancákat gyűjtött össze, több nagy tenyészet induló állományába is kerültek innen tenyészkancák. 8.2.2.1. Az Orosházi Dózsa Mgtsz mezőhegyesi félvér tenyészete A tenyészkancákat fogatosmunkára használták (8.12. kép). A legszebb, legjobb lovakkal tavasztól őszig részt vettek a környék lovasversenyein. A versenyzést is szem előtt tartva az alábbi ménekkel fedeztettek: t 5142 Simonbán, t 5550 North Star „A” XIX-2, t 489 Krőzus-20, t 5280 Furioso „B” XIX-5, t 5491 Bontur xx, t 861 Hadfi.

142

8.12. kép: Furioso-north star 8-as törzskanca fogat, a lovak egyébként igásmunkát végeztek. Hajtó: Varjú Károly

A szövetkezet 1970-ben megkapta a „magyar félvér” törzstenyészet címet. A furioso-north star fajtában évente 8-10 csikó született, melyek jelölésénél az OA ménesjelet használták. 1975-től növekedett a törzskancalétszám. A kancaállományt holsteini, hannoveri, angol telivér és sporttípusú magyar félvér ménekkel fedeztették.


8.13. kép: 810 Orosháza-2 (North Star VI tm.)

t 349 Ramzes Junior-8, t 10038 Ramzes Junior-3 (III. tm.), t 794 Hullám, t 311 Aldato, t 905 Kemál xx, t 1314 Irhás xx. A törzstenyészet fennállása alatt 17 mént vásároltak meg állami ménutánpótlás céljából. A felvásárolt mének közül számos mén a díjugratásban és díjlovaglásban is bizonyított. Kiemelkedő kanca családok: t 18 Kati, ivadékai: t 810 Orosháza-2 (North Star VI tm.) (8.13. kép), t 964 Orosháza-6 (North Star IV tm.), t 63 Kató, 6 törzskanca lánya született t 84 Katyusa (8.14. kép), lányai:

t 1195 Ramzes Kitty, t 1642 Aranyági Kató, t North Star III-39 Katyusa, t 45 Béby, 5 törzskanca lánya született, t 66 Bontó, törzskanca lányai: t 100 Klárika, t 101 Böbe-baba (8.15. kép) t 140 Brokát. A szövetkezet díjugrató lovasai: Szabó Ildikó, Göttler Vilmos, Dr. Felek Csanád, Szőlősi Zoltán. Eredményesen szerepeltek országos hazai és nemzetközi versenyeken. A törzstenyészetben megszületett csikók nagy részét sportban is kipróbálták, a legeredményesebbeket beállították a tenyésztésbe. 1992-ben a szövetkezet felszámolta a lótenyésztést. A kancák egy részét magántenyésztők vásárolták meg, egyeseket a sportfajtában, másokat a furioso-north star fajtában tenyésztették tovább.

143


8.14. kép: Katyusa, ugró

8.15. kép: Böbe-baba, lovasa Sztojka Illés

8.2.2.2. Az Orosházi Béke Mgtsz mezőhegyesi félvér tenyészete A törzstenyészet alapját az 5550 North Star XIX2 (8.18. kép), 5516 North Star „A” XVII-3 (8.16. kép) és a 4461 North Star „A” XVIII-4 apaságú kancák adták. Évente 10-12 kancát fedeztettek. 1986-tól a szövetkezet megkapta a törzstenyészeti címet. A megszületett csikókat nyereghelyen az OE bélyegzéssel jelölték.

t 2307 Orosháza Hadfi-3 (20 Noni – 1545 Orosháza Hadfi-365) t 3058 Orosháza Hadfi-13 (37 Anci – 1545 Orosháza Hadfi-365) t 2660 Orosháza Szoszruko-8 (38 Cica II – 1929 Szoszruko xx) 1992-ben megszűnt a törzstenyészet. Az értékesebb kancákat megvásárolta a Hódmezővásárhelyi Állami Tangazdaság (Alkony, Amál, Dorottya, Farsang, Nórika, Torpedó, Rebeka, Tímea, Nótás, Tündér)

Az alábbi ménekkel fedeztettek: t 599 Furioso II-9, t 526 Krőzus-35, t 1000 Aldato-29, t 1545 Orosháza Hadfi-365 (Hadfi North Star I) t 1929 Szoszruko xx, t 1284 Furioso VI-52 (8.17. kép) t 1663 Furioso VI-52 (XIII tm.) A kancákat a napi mezőgazdasági munka mellett fogatsportban is kipróbálták. Évente 3-4 kancát vizsgáztattak le törzskancának. A szövetkezetben tenyésztett fedezőmének: t 1746 Orosháza Krőzus-146 (28 Juci – 526 Krőzus-35) t 2140 Orosháza Hadfi-7 (19 Tücsök – 1545 Orosháza Hadfi-365) t 2450 Orosháza North Star-6 (39 Dáma – 810 Orosháza-2)

144

8.2.2.3. A Szentesi Termál Kertészeti és Mgtsz. mezőhegyesi félvér tenyészete Csongrád megye egyik legsikeresebb múltú törzstenyészete, melyben nóniusz és mezőhegyesi félvér fajtát tenyésztettek. A tenyészet 1968-ban kapta meg a törzstenyészeti címet. A megalakuló törzstenyészet kancaanyagát az OLF lótenyésztési felügyelői válogatták össze származás és küllem alapján. Az alábbi mének után született kancák a leggyakoribbak: t 3308 North Star XX-1, t 4506 Furioso „B”XIX-5, t 148 D’Orsay-3, t 132 Gáspártelek-1 A kancákat fogatosmunkára használták. A törzstenyészet utánpótlásra kijelölt kancacsikói 3 éves korban ivadékvizsgálati kipróbáláson vettek részt fogatban.


8.16. kép: North Star “A” XVII-3 apaságú kettesfogat, hajtó: Novota Zoltán, lovai: Rezgő és Tüzes

8.17. kép: 1284 Furioso VI-12

145


A ménutánpótlásra alkalmas méncsikók 3 éves korukig a ménesben nevelkedtek, majd 6 hónap idomítás után az előírt munkaképességi vizsgát kellett tenniük. A vizsgán megfelelt egyedeket az OLF Bizottsága állami fedezőméneknek felvásárolta és a további minőségi előrelépéshez biztosította a mezőhegyesifélvér fajta kiemelkedő törzsménjeit: 8.18. kép: Csongor, lovasa Dallos Gyula

t North Star VI, t Furioso XV, t Hadfi North Star I, Az állomány jó minőségét bizonyítja, hogy az országos mezőgazdasági kiállításokon eredményesen szerepeltek.

8.19. kép: North Star-84 Csodaszép, 1995, apja: Hadfi North Star I, anyja 17 Rozi, az 2005-ös OMÉK-on ezüstérmet nyert kanca

A törzstenyészet legjobb kancái: t 65 Ella, t 62 Csóka, t 71 Ditta, t 47 Linka, t 11 Ulti, t 7 Narancs.

8.20. kép: 2808 Szentes Furioso-5 Szimultán, Furioso XLVIII tm. fedezőmén

146


8.1. táblázat: A Szentesi Termál Kertészeti és Mgtsz tenyészetésből kikerült tenyészmének

Törzsk. száma

Mén neve

Törzsmén neve

Szül.

Apja

Anyja

434

Szentes-56

1969 5200 Furioso "B"XIX-6

Acsi

701

Szentes-1

1971 4936 Böszénfa-31

5 Bogár

702

Szentes-53

1971 5516 North Star "A"XVII-3

1198 Manci

703

Szentes-15

1971 4936 Böszénfa-31

10 Baba

704

Szentes-7

1971 4936 Böszénfa-31

16 Manci

705

Szentes-9


32 Cica

706

Szentes-18

1971 4936 Böszénfa-31

29 Hanna

806

Szentes-50

1972 4936 Böszénfa-31

Magdi

848

Szentes-17


22 Dajka

935

Szentes North Star-23

1973 4936 Böszénfa-31

15 Kedves

1235


1976 4936 Böszénfa-31

51 Bogár

1367

Szentes Ramzes-7

1977 5959 Ramzes Junior-23 (I tm.)

55 Rozika

1418


1977 810 Orosháza-2 (N.St. VI tm.)

37 Acsi

1473


1978 5550 North Star "A"XIX-2

65 Ella

1698

Szentes Imamalom-21 Imbolygó

1980 610 Imamalom xx

62 Csóka

1740

Szentes Ramzes-20

1981 1030 Ramzes Junior I-12

62 Csóka

1742

Szentes Ramzes-12

1981 1030 Ramzes Junior I-12

73 Duci

2041

Szentes North Star-11 Nesztor


89 Galamb

2042

Szentes North Star-5 Nógató


66 Edina

2155

Szentes North Star-5 Normás


96 Lilla

2304

Szentes North Star-15 Pasa


89 Galamb

2448

Szentes Furioso-3

1987 1435 Furioso VI-35 (XV tm.)

71 Ditta

2449

Szentes Furioso-4


65 Ella

2585

Szentes Furioso-15


88 Harmat

2807

Szentes Furioso-4


13 Urilány

2808

Szentes Furioso-5 Szimultán


16 Parázna

3233

Szentes Hadfi-5 Mandarin

1992 1545 Orosháza Hadfi-365 (H. N.St. I tm.)

7 Narancs

3234

Szentes Hadfi-8 Origó

1992 1545 Orosháza Hadfi-365 (H. N.St. I tm.)

17 Rozi

3405

Szentes Furioso-2 Johnson


11 Ulti

3660

Szentes Furioso-6 Harsona

1992 1164 Furioso VI-8 (XI.tm.)

8 Orsolya

Ramzes North Star II

North Star VIII

Furioso XLVIII

Furioso XLII

A ménest két lépésben számolták fel, 2000-ben pedig végleg lezárult a története, az utolsó tenyészkancákat is elárverezték (8.19. kép), (8.20. kép).

147

9

A MEZŐHEGYESI FÉLVÉR TENYÉSZTÉSE KÜLFÖLDÖN


A mezőhegyesi félvér az Osztrák-Magyar Monarchia egész területén népszerű volt. A történelmi változások következtében, valamint sokcélú használhatósága miatt a környező országokban is elterjedt. A fajta történetének és jelen helyzetének megismerése nem lehetséges nemzetközi kitekintés nélkül.

9.1. Bajorország Lajos bajor királyi herceg sárvári majd „Sarvarer” németországi, leutstetteni tenyészete A II. világháború végén Lajos herceg (9.1. kép) leutstetteni birtokára menekítette ménesét. Itt az egykori sárvári ménes módszereit megtartva folyt a tenyésztés. A kancaállomány kipróbálására továbbra is nagy hangsúlyt helyezett. Ez az állományszintű használhatóság mellett a Sárváron megszokott legfontosabb értékmérő tulajdonságok fenntartását eredményezte. A fedezőmének saját tenyésztésből kerültek ki, és a ménes nevelte fel őket. A beltenyésztés elkerülése érdekében gondos párosítás folyt a ménesben, és csupán minimális angol telivér cseppvérkeresztezés (Main xx, The Eunuch xx) történt. Ezen kívül a ménesbe idegen vérvonalat soha be nem engedtek. A ménesben minden lónak a hagyománynak megfelelően magyar nevet adtak. A német hajtóversenyeken Műnchentől Aachenig rendszeresen és eredményesen szerepeltek úgy, hogy a magyar hajtóstílust és szerszámzatot bemutató kettes, négyes és ötös kancafogattal fontos versenyeket és értékes díjakat nyertek (9.2. kép). A ménes állománya 1982-ben 28 tenyészkanca, 5 fedezőmén, 27 évjárati kancacsikó, 17 évjárati méncsikó és 13 szopós csikó volt. Lajos bajor királyi herceg barátsága és oltalmazó nagylelkűsége több kiváló magyar lovasnak és lótenyésztőnek adott megnyugtató biztonságot a II. világháborút követő kitaszítottságukban. Magyarország lótenyésztésének egykori vezetője, a kiváló fogathajtó Pettkó-Szandtner Tibor, valamint a díjlovagló tanár, Hanthy László a bécsi magasiskolán képzett lovas, is itt lelt menedéket és munkát élete alkonyán. 1982-ben, közel hetvenévesen, Lajos herceg a ménes további lehetőségeinek mérlegelése után úgy döntött, hogy a leutstetteni állomány jelen-

9.1. kép: Lajos bajor királyi herceg. A Wittelsbach uralkodói család utódlási sorrendjében bajor király lett volna. A sárvári vár és birtok tulajdonosa, kitűnő tenyésztő és lovas ember volt. A képen jóban-rosszban méltó társával, feleségével Irmingard hercegnével

tős részét visszajuttatja Magyarországra az itteni furioso-north star fajta tenyészállományának kibővítésére. Az egyeztetések után 50 ló térhetett haza a Balatonnagybereki Állami Gazdaság pusztaberényi istállóiba. Így a Láttam III tenyészmén is (9.3. kép), amely az ajándék ménessel Pusztaberénybe került. Az ajándékozás tekintetében Lajos herceg magyarsága is fontos szerepet játszhatott. Anyanyelvi fokon beszélt magyarul. Fia elbeszélte, hogy amikor Magyarországra jövet a határon áthaladtak, már csak magyarul lehetett édesapjával beszélni (Novák, 2013). Leutstettenben az ott maradt kancákkal ezt követően tovább folyt a tenyésztés egészen a herceg 2008-ban bekövetkezett haláláig. Lajos herceg és családja áldozatos munkával több évtizeden át őrizte meg azt a genetikai értéket, amit az eredeti sárvári ménesnek nevezünk. Főképp nekik köszönhetően ez a lóállomány napjainkra már kétszáz éves múltra tekinthet

149


9.2. kép: Lajos herceg saját tenyésztésű kancafogatával az 1950-es években. A fogat összeállítása a legtisztább magyar stílusvilágot és a kifinomult ízlésvilágot tükrözi.

9.3. kép: Leutstetteni törzsmén Láttam III, amely az ajándék ménessel Pusztaberénybe került.

9.4. kép: Lucianoxx Leutstettenben volt telivér fedezőmén

vissza. Ez alatt néhány cseppvér keresztezést jelentő angol telivéren (9.4. kép) kívül csak saját mént használtak, ami a sárvári ménes jelentőségét az eredeti mezőhegyesi és bábolnai kancacsaládok rangjára emeli (Novák, 2013). Lajos herceg mindig fontosnak tartotta a teljesítményt (9.5. kép), valamint a hosszú, hasznos élettartamot. A bizalmat kapott és bevált fedezőméneket ok nélkül nem váltogatták, ameddig lehetett, tenyésztésben tartották őket,

mint az alábbi példák is mutatják: Furioso X (hazánkból idős korában kivitt mén) 27 éves koráig, Meteorit xx 25 éves koráig és a saját tenyésztésű Holló IX 24 éves koráig fedezett a ménesében. A leutstetteni ménesét az idős herceg herceg élete alkonyán is saját maga felügyelte és irányította (Novák, 2004). Lovait nyereg alatt és fogatban is kipróbálta (9.6. a., 9.6. b. kép). Lajos herceg a tenyésztői kapcsolatok további fenntartását is fontosnak tartotta, ez meg-

150


9.5. kép: Ígéret (Gyanú I – Ígéret) akadály fölött, egy németországi vadászló vizsgán. Lajos herceg nagy súlyt helyezett a sokoldalú használhatóságra.

nyilvánult kölcsönös személyes látogatásokban és tenyészállat cserékben. Leutstettenben fedeztek az alábbi magyar mének: Furioso X, Bűvölő Furioso I, Délibáb Furioso Dáridó, Blokád VI, valamint a csikókorában kikerült Szikla. Leutstettenből Magyarországra behozott mének: Gyanú I (Furioso XXXVI), Gyanta I, Gyúlékony II. Az egykori sárvári, majd leutstetteni ménes hazánkba került részének további története a Pusztaberényi (7.4. fejezet) és Bugaci ménesről szóló fejezetekben található (7.5. fejezet). LEUTSTETTEN JELENE Napjainkban a Bajorországban maradt állományt, önálló, elismert fajtaként tenyésztik, Leutstettener (régebben Sárvárer) néven, utalva a hercegi család ménesének székhelyére. A húsz körüli Leutstettenert tenyésztő tag a kislovakat és speciális fajtákat magába foglaló egyesület keretein belül tevékenykedik.

A 2011. évi adatok alapján a kancalétszám 36 volt, melynek nagyobb része Németországban, néhány egyede Ausztriában található. A jelentős kancalétszám ellenére a tenyésztői aktivitás lanyhulása jellemző, az évente születő 2–5 csikó a természetes kiesést sem pótolja. Az eredeti tenyészhelyen, a hercegi család tulajdonában van a legnagyobb kancalétszám, de itt sem folyik aktív tenyésztői munka. Az állomány sportkipróbálása nem jellemző, hobbilóként kerülnek hasznosításra. A mezőhegyesi félvér leutstetteni populációja rendkívül homogén, kifejező, egységes jelleggel bír. Mérete, rámája szűk határok közt mozog, színe a tradícióknak megfelelően pej és fekete, kevés jeggyel. Tulajdonságaikat megbízhatóan örökítik. A németországi születésű mének mellett, szlovák, osztrák és magyar tenyésztésű apaállatok is szerephez rendszeresen szerephez jutnak. 2015-ben elérhető mének: Cent II, Pipacs III, Szikla (Furioso XXXI után), Przedswit Mira. Ezeken kívül jó néhány értékes méntől áll ren-

151


9.6.a/b kép: Szikla (Furioso XXXI – Akitos Szikra) Németországban premizált fedezőmén, mindemellett tulajdonosai vadász-, és fogatlóként is használják.

9.7. kép: Hívás (Przedswit Mogun – Hatalmas (Csipke IV után) teny.: Dr. Katja Ritterbusch) 2014-ben a speciális lófajták nagydíjasa.

delkezésre mélyhűtött szaporító anyag. Az ottani tenyésztő egyesület keretein belül rendszeresek a tenyészállat bírálatok és díjazások is. (9.7. kép). 9.2. Románia A Román Állam 1919-ben Mezőhegyes tenyészállományának jelentős részét zsákmányként kezelte (az elhajtott kancák listája az 5. fejezetben bemutatásra került). A megszerzett lovakat eredeti jellegüknek megfelelően kezelték és tenyész-

152

9.8. kép: Furioso VII, (Furioso XXVIII – 242 Furioso XXVII). Először Sütvényi majd mezőhegyesi nagy hatású mén a múlt század harmincas éveiből

tették tovább. A Bonchidára történő telepítés az eltérő környezeti viszonyok ellenére nem változtatta meg a fajta jellegét. A Magyarországon jeles Furioso VII mén (9.8. kép) típusát követendő példának tekintették. A vonalakat tudatosan kombinálták, majd némi telivért is használtak. A telivér bevitelt a méretek csökkenése miatt mérsékelni kellett.


A Bonchidán született és nevelkedett, majd törzsménként beosztott North Star XXIII (9.9. kép) és Furioso XXXIX (9.10. kép) kiválóan szemlélteti a mezőhegyesi elvek megvalósítását. A két világháború közötti román tenyésztésről el kell ismerni, hogy a megszerzett tenyészállománnyal jól sáfárkodva mezőhegyesi minőséget megközelítve tenyésztették a fajtát. Ez nagyrészt Jan Apahideanu érdeme, aki évtizedeken át volt a Román Lótenyésztési Igazgatóság vezetője. Intelligens, több nyelven (magyarul is jól) beszélő kitűnő szakember volt. A ménes helyének megválasztásával, valamint a létesítmények kialakításával a fajta igényeit kívánták szolgálni. (9.11., 9.12. kép). Az évjáratok fölnevelése, beleértve a takarmányozást is, a fajtára jellemző méretek elérését tette lehetővé (Spănu, 1941). Abban az időben a bonchidai mezőhegyesi félvérek nemzetközi összehasonlításban is egyöntetűségükkel tűntek ki (9.13. kép). A II. világháború után a meglévő ménvonalak kombinációs lehetőségei beszűkültek, ezen probléma orvoslására 1958-ban a Csehszlovák tenyésztésű Furioso XLVI-os törzsmént állították tenyésztésbe, amelynek a vonalát Romániában elkülönülten kezelik. Az akkori leírás szerint a hát jól izmolt, a far hibátlan, a jól alakult végtagokat kemény szarurétegű paták támasztják alá (Grigorescu, 1985). Az 1980-as években Bonchidán átlagosan 5-6 tenyészmén, 80 körüli tenyészkanca, valamint mintegy 150 évjárati csikó képezte az állományt (Grigorescu, 1985). A ménes a sportkipróbálásra is nagy hangsúlyt fektettek, főként díjugratásban voltak eredményesek. A törzsállományba soroláshoz minden egyednek teljesítményvizsgát kellett tennie, tudomásunk szerint ehhez a legutóbbi időkig ragaszkodtak. A romániai forradalom után a megváltozott társadalmi viszonyok között a ménes helyzete bizonytalanná vált, majd a bonchidai birtok privatizációja után a ménest először Jegaliaba helyezték (2001), onnan Slatinára került (2005), és azóta újabb helyváltoztatások történtek. Előbb Bethlenbe, majd ismét Slatinára és Rosetuba (9.14. kép) kerültek a ménes egyes részei. Ennek ellenére a

9.9. kép: North Star XXIII (North Star XVII – 282 Furioso XIII). A mezőhegyesi jelleget a saját tenyésztésű ménekben Bonchidán is igyekeztek megőrizni

9.10. kép: Furioso XXXIX, (Furioso XXXII - 259 Furioso XXVIII-10) Törzsmén Bonchidán

furioso-north star fajtát a Román Állam mintegy 50-60 tenyészkancával, valamint 100 körüli tenyészménnel az eredeti mezőhegyesi elvek szerint tartja fent, és az eredeti megjelölést, számozást alkalmazza (9.15, 9.16. kép). A következő táblázat a furioso-north star mének 2014. évi állomáshelyeit és létszámát szemlélteti. A táblázatban szembetűnő a ménállomány kedvező korösszetétele, valamint a vonalak megőrzésére irányuló törekvés. Ezt a méncsikók kiválasztása és felnevelése során is érvényesítik (9.17. kép).

153


9.1. táblázat: Az 1914. évi furioso-north star ménállomány Romániában

154


9.11. kép: A bonchidai kanca ménes a legelőn

A 2008-ban kiadott méneskönyvben 1995 és 2006 között 62 kanca került párosításra. A kancák között csak 12 anya származásában lehetett az első vagy második ősi sorban idegen őst (Banal, Mosorel, Musketier telivér vagy magas félvér) találni. A 9.18. kép a slatinai Furioso LXVIII törzsmént és a 9.19. kép a Furioso LXX mén törzslapját mutatja. Ma elmondhatjuk, hogy Romániában az Európában fellelhető egyéb mezőhegyesi félvér állományoktól

származásában jól elkülönült, küllemében egyedi jelleget hordozó állomány jött létre. A fajta jövője szempontjából az itt felhalmozott genetikai értéket a tenyésztőknekmindenképpenfigyelembekellvennünk. 1990-es évek elején sikeres tenyészállat behozatal történt hazánkba, amelyet a 9.2. és a 9.3 táblázatban részletezünk, ennek révén eredeti kancacsaládba sorolható egyedek is újra megjelentek a hazai tenyéstésben.

9.2. táblázat: Romániából Magyarországra került tenyészmének

Törzskönyvi száma

Mén neve

Magyarországi törzsmén neve

Szül.

Apja

Anyja

2710

Furioso LVII-43

Furioso XXIII

1987

Furioso LVII

North Star XXXVI-32

2880

North Star XLI-32 Nimród

North Star VII

1987

North Star XLI

Furioso LIII-37

3417

Furioso LIX-31 Királyfi

1987

Furioso LIX

Furioso LIV-42

3602

Furioso LXI-6 Fogaras

1988

Furioso LXI

Furioso LII-11

3719

Furioso LIX-34 Gulliver

1988

Furioso LIX

North Star XXXVII-5

9.3. táblázat: Romániából importált tenyészkancák

Furioso XXXI

Kanca neve

Szül.

Apja

Anyja

North Star XL-62 Nóra

1987

North Star XL

Furioso LIV-2

Furioso LIX-32

1987

Furioso LIX

Furioso LIV-9

Furioso LIX-29 Fortuna

1987

Furioso LIX

Furioso LIII-26

North Star XL-65 Amulett

1988

North Star XL

Furioso LV-21

North Star XL-67 Natasa

1988

North Star XL

Furioso LV-8

North Star XL-69 Phőnix

1988

North Star XL

North Star XXXVIII-32

North Star XLI-37 Fruzsina

1988

North Star XLI

Furioso LIII-40

Furioso LIX-36 Csinos

1988

Furioso LIX

North Star XXXVIII-4

Furioso LXI-4 Vidám

1988

Furioso LXI

Furioso LIV-38

Furioso LVII-47 Akác

1988

Furioso LVII

North Star XXXVI-32

155


mazottként nemcsak szakmája, hanem minden hobbija is – a lovaglás, a vadászat, a kutyatenyésztés – a természethez és az élőlények világához kötődik.

A kérdező Horváth Andor volt.

– Feltérképezhetnénk az erdélyi, ó-romániai és magyarországi, már hagyományos méneseket? – Erdélyben állami ménes mûködik Őszényben (Temes megye), Bethlenben (Beszterce-Naszód megye) és Alsószombatfalván (Brassó megye). Az elsőben Noniust, a másodikban főleg színes lipicait tenyésztenek, Homoródon pedig (Kovászna megye) tudtommal egy magánménest tartanak fenn. Moldvában három (Lucina, Rãdãuti, Tulucesti), Havasalföldön öt (Slatina, DorMãrunt, Jegãlia, Mangalia és Rusetu) ménes működik. Állományuk 100-400 közé tehető. – A rendszerváltást követően Alsózsukon megalakult a Furioso North Star Egyesület, amelynek Ön is a tagja volt. Mi volt a kezdeményezés célja, és milyen sikerrel működtek? – Az 1989-es romániai fordulat után Böjthe Barna állatorvos kezdeményezésére, aki akkor a zsuki félvér ménesnél dolgozott, megalakítottuk a Furioso North Star Egyesületet, illetve a Félvérlovak Tenyésztési Egyesületét (a félvérek közé soroljuk az említett fajta mellett a Noniust és a Gidránt). Böjthe doktorról tudni kell, hogy az európai hippológusok szerint õ az, aki a furioso-north star fajtáról mindent tud, mert amit nem tud, azt már nem is érdemes tudni. Az egyesület megalakításával az volt a célunk, hogy a zsuki ménesben még fellelhető furio-

Bogdán Imre nyugalmazott agrármérnök 1928-ban született, a kolozsvári Mezőgazdaságtudományi Egyetemen 1952-ben szerzett általános agrármérnöki diplomát. Pályafutása során foglalkozott mezőgazdasági tervezéssel, tíz éven át pedig termelőszövetkezeti főmezőgazdászi tisztséget töltött be. Dolgozott a rét-legelő-javító megyei vállalatnál, majd a Kolozs Megyei Erdészeti Igazgatóságon a havasi legelők karbantartásának és feljavításának feladatát látta el. Saját bevallása szerint földbirtokos-leszár-

9.14. kép: Rusetu, a román furioso tenyésztés egyik jelenlegi ménese

9.12. kép: Az épületek és az istállók is a mezőhegyesi mintára készültek el

9.13. kép: Furioso XXXV, (Furioso XXXIII – 184 Furioso XXVII-27) törzsmén kanca utódai. A fajta egyöntetű jellege a két világháború közötti időszakban elismert volt

Érdekes kordokumentum a fajta sorsának alakulásáról Romániában a Korunk című folyóírat 2011. októberi számában megjelent két beszélgetés, amelynek részleteit az alábbiakban közöljük.

156


9.15. kép: 515 Furioso LXV-17 tenyészkanca, Slatina

9.16. kép: Furioso tenyész kancák, Slatina

so-north star állományt minőségileg feljavítsuk. Az egyesületet bejegyeztettük a bíróságon, és kapcsolatba léptünk egy amerikai alapítvány, a Heifer Project romániai képviseletével. Az alapítvány azzal foglalkozott, hogy az általa kezdeményezett projektek partnereit ellátta tenyészállatokkal (szarvasmarhával, juhval, baromfival stb.). A mi egyesületünkkel megkötött egyezség volt az első, amelyben lótenyésztés felkarolását tűzték ki célul. A pályázat összértéke 150 ezer dollár volt. Mi azon a pénzen jó tenyészértékű kancákat vásároltunk, amelyeket Zsuk községi gazdákhoz adtunk ki, hogy szaporítsák az állományt. A kanca tulajdonjoga csak akkor szállt volna át a gazdára, ha az első csikót hat-nyolc hónapos koráig visszaadja ingyen az egyesületnek. Ezeket a lovakat tenyész-, hobbi- vagy sportlóként lehetett volna értékesíteni. Az amerikaiak számára a projekt azért volt érdekes, mert a hippológusok szerint a furioso-north star állomány genetikailag Romániában volt a legtisztább. Az egyesület néhány tagját akkor elküldték külföldi továbbképzésre, méneslátogatásra. Így Magyarországon is jártunk, az ottani Furioso-North Star Egyesületnél, amely akkor nagyon jól működött. Nem telt bele sok idő, az amerikai projekt megfeneklett. Böjthe Barna visszakozott, de ketten még megpróbáltuk, hogy a zsuki istállót és a hajtópályát bérbe vegyük. Ez sajnos nem sikerült. Egy norvég cégnek

koncesszionálták a területet, amely lovasiskolát is működtetett ott. Mi a tanulsága ennek az esetnek, amely akár sikertörténetté is válhatott volna, de ehelyett kudarc lett? Talán a kompromisszumkészség hiányzott. Holott nyilvánvaló, hogy működőképes megoldásokat kell találni. A lótenyésztés mindig az adott társadalom életszínvonalával áll egyenes arányban: egy ilyen mérvű, elhúzódó gazdasági válság akár meg is béníthatja a lótenyésztést. Olyan körülmények közepette, amikor a romániai mezőgazdaságban egyre kisebb mértékben használják a lovakat, a romániai lótenyésztés nem hoz különösebb bevételt. Az állami szakhatóságoktól pedig vajmi kevés hozzáállást és hozzáértést tapasztalok. – Hogyan alakult a kapcsolata a továbbiakban az egyesülettel? – 2009-ig az elnöki, ettől kezdődően pedig a tiszteletbeli elnöki tisztséget töltöm be. Évente két-három alkalommal részt veszek a gyűléseiken, ha kérnek, szaktanácsot is adok. Az egyesületet képviselve többször jártam külföldön – főleg Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban – tapasztalatszerző kiránduláson. – Ezek szerint nem túlzás azt mondani, hogy a rendszerváltás sok kárt tett a ménesekben. – Így van. Ennek egyik példája, hogy a zsuki ménest vagy tíz éve, előttem ismeretlen okokból, elköltöztették Jegãlia helységbe, majd onnan Slatinára.

157


9.17. kép: Kétéves furioso méncsikók, Slatina

Böjthe Barna állatorvos A Kolozsvári Mezőgazdasági Egyetem elvégzése (1991) után négy éven át a bonchidai ménesben dolgozott. Ezt követõen magántenyésztõ volt, jelenleg állatorvos Beszterce-Naszód megyében. – Furioso North Star: szép név, összetett név. Gondolom, a név összefügg a fajta születésével. Hogyan kezdődött? – A fajta szülőhelye a mezőhegyesi ménes, amelyet 1784-ben alapított Csekonics József kapitány. Eleinte nem fajlovak tenyésztése volt a cél, hanem a katonaság lovakkal való ellátása. Egy tiszta fajvonal kialakításának gondolata a 19. század első harmadában merült fel, amikor a ménes sötét-pej angol telivér ménekkel gazda-

158

godott, s ezzel máris történetünk kezdeténél járunk. A fajta első alapítója ugyanis az 1836-ban született Furioso (apja Privateer, anyja Fury). Több nemzedékre visszamenőleg kitűnő felmenői voltak, ennek köszönhetően is kiválóan örökítette tovább értékes tulajdonságait. FuriosoSeniorként tartjuk számon, leszármazottai pedig két vonalat alkotnak, az egyik a Furioso 1, itt anyai ágon arab vér öröklődik, a másik a Furioso 10, itt az anyai ág is angol telivér. A történet úgy folytatódik, hogy 1852-ben, hároméves korában Mezőhegyesre került a The North Star nevű mén (apja Jack, anyja Ringlet), amely ugyancsak kitűnő tulajdonságaival együtt fekete színét is továbbörökítette utódainak. Mivel mind eredetük, mind tulajdonságaik folytán közel álltak egymáshoz, a két félvér vonalat kölcsönös kereszte-


9.18. kép: Furioso LXVIII törzsmén, Slatina

zések útján egyesítették, így jött létre a Furioso North Star, amely nagyszerű adottságainál fogva egyaránt alkalmas lovaglásra és hintó elé. Az osztrák–magyar hadsereg igen jól hasznát vette e fajtának. Vannak szakemberek, akik a legjobb félvérnek tartják. – Mikor jelent meg a fajta Erdélyben? – Az Osztrák–Magyar Hadügyminisztérium a 20. század elején Zsukon megvásárolt egy nagyobb földterületet Bánffy gróftól ménes létesítése céljából. Következett a háború, majd Erdély állami hovatartozásának megváltozása. A háború forgatagában egy zsuki származású, román katona, Petre Drãgan, néhány társával együtt elhajtott Mezőhegyesrõl több mént és kancát, ezek a zsuki ménesbe kerültek, amely 1920-ban román királyi ménessé alakult Bonchidán. Kezdettől

fogva a mezőhegyesi ménes mintájára szervezték meg: külön helyezték el a méneket és a kancákat, a csikók edzése hároméves koruk után kezdődött. Lóversenytér épült, és egy-egy verseny megtekintésére olykor odautazott maga a király is. A ménes létszámban is, minőségben is annyira szépen gyarapodott, hogy az állomány értéke egy idő után meghaladta a mezőhegyesi ménesét. Fénykora arra az időszakra esik, amikor az igazgatói teendőket Petre Spânu ezredes látta el, aki értékes monográfiában dolgozta fel a fajta erdélyi történetének húsz esztendejét. –… amelynek életébe azután, gondolom, újra beleszólt a háború... – Valóban így volt. A ménest 40-ben elmenekítették, több éven át a hegyekben rejtegették, végül Temes megyéből került haza a háború vé-

159


9.19. kép: Furioso LXX törzsmén törzslapja, Slatina

geztével. Ez alatt Bonchidán a ménes irányítását a magyar királyi méneskar látta el. – Kérem, foglalja össze röviden, hogyan alakult a ménes sorsa a kommunista rendszer évtizedeiben! – Voltak csendesebb időszakok – nagyjából ilyen volt a háborút követő első évtized –, és akadtak drámai epizódok, közéjük tartozik a ménes beolvasztása a zsuki állattenyésztési kutatóintézetbe. Egy lelkes és hozzáértő állatorvos, Ioan Apahideanu éveken át küzdött azért, hogy a ménes visszanyerje önállóságát és korábbi rangját. – Mi történt az 1989-es rendszerváltást követően? – Ott is győzött a forradalom, ami azt jelenti, hogy lemondatták az akkori igazgatót és az állatorvost, akik el is távoztak. Fontos esemény volt, hogy 1992-ben a furioso-north star nagyon szépen teljesített különféle versenyek alkalmával, s ezzel mind hazai, mind külföldi megítélése érezhetően emelkedett. A jövőt illető kilátások biztatóan alakultak. Sajnos azonban az évtized végén Bukarestben úgy határoztak, hogy mind

160

az istállókat, mind a földterületet kiárusítják, és azok egy külföldi cég kezébe kerültek. A ménest előbb a bãrãgani Jegãliára vitték, majd néhány év elteltével az Olt megyei Slatinára kerültek, ma is ott vannak, de hírek szerint ez év őszén visszakerülnek Erdélybe, ha igaz, Bethlenbe viszik őket. Szomorúnak tartom, hogy egy ilyen értékes állomány sorsának alakulását az elmúlt húsz esztendőben rossz, értelmetlen döntések szabták meg. De bízom abban, hogy ugyanúgy, ahogy korábban már átélt néhány viszontagságos fordulatot, a furioso-north star most sem hagyja magát, hanem átvergődik ezen az akadályon is, mindazok örömére, akik szeretik és értékelik! 9.3. Szovjetunió – Ukrajna A magyar lófajták egyedei, különösen a Mezőhegyesi eredetűek, jelentős szerephez jutottak az ukrán hátas lófajta megalapozásában. Ennek a fajtának a kancái képezték később a kiinduló alapot – a sikeres európai sport fajtákkal keresztezve – az ukrán sportló fajta kitenyésztéséhez. (Antal, 1985).


A II. világháború után a Szovjetunióban, és ezen belül az Ukrán Tagköztársaságban, több ménes foglalkozott a magyar fajták tenyésztésével. Ezek az alábbi településeken voltak: t Szkadovszk, t Lazovszk, t Alexandrija, t Dnyepropetrovszk, t Derkul, t Provalszk, t Jagelnyica. Ebben az időben a furioso-north star, a gidrán, a nóniusz kancák és ezek angol telivérrel keresztezett első-második nemzedéke képezte az alapot a modern sportló kitenyésztéséhez, valamint ezek hannoveri, trakehneni és angol telivér keresztezései. 1951-ben 300 kanca közül 170 a magyar fajtákhoz tartozott, 130 pedig a magyar és nyugati sportfajták keresztezésének első nemzedéke volt (Volkov, 1984). A múlt század hatvanas éveiben már célzott tenyészállat importokra került sor a szovjet sportlótenyésztés nemzetközi felzárkóztatása érdekében. A hannoveri és holsteini lovakat Németországból, a trakehneni méneket és kancákat Lengyelországból vásárolták. Ezzel egy időben V. F. Csebajevszkij válogatott mezőhegyesi félvér tenyészanyagot szállított Magyarországról, jó okunk van feltételezni, hogy a korabeli magyar vezetés nem mondhatott nemet a kiválasztott egyedek eladására. 1963-ban a Kiskunsági ménesből tizenegy, majd 1965-ben nyolc kancát, és a következő méneket vásárolták meg: 1963-ban: t Furioso „B” XIX, t 5087 North Star „A” XVII-3. 1965-ben: t 5269 Bőszénfa-52 (apja 4526 North Star „B” X-1, a „B” vonal utolsó képviselője, anyja 112 North Star ”A” XX). 1971-ben: t 64 North Star „A” XXI-2 (nagykunsági tenyésztésű).

9.20. kép: Furioso „A” XXVI mén utódja volt Árpád, ez a széles körben kiválóan örökítő mezőhegyesi félvér mén

9.21. kép: Intellekt, 2003. apja Impresszario, anyja 915 Tonika, tenyésztette az Alexandrijai ménes

A vásárolt mezőhegyesi-félvér kancák leszármazottai: 26 db North Star és 40 db Furioso törzsbe tartozó kanca, valamint három ugyancsak mezőhegyesi eredetű törzsmén: t Foszforit (Furioso „B” XIX – Fortuna), t Bárin (Bőszénfa-52 – Furioso „B” XX Árverő), t Nílus (North Star „A” XXI - Ella) a Sztavropoli Ménesbe lett áthelyezve a nyolcvanas években. A szovjet majd az utódállamok tenyésztésére nagy hatást gyakorolt az 1. számú eredeti kancacsaládból származó Furioso „A” XXVI-2; Árpád (9.20. kép, 9.4. táblázat). Méncsikóként került a Szovjetunióba, a moszkvai lovas központban

161


történt kiképzés után az alexandrijai ménesben állították fel, ahol 13 éven át fedezett, majd 2 évre a lazovszki ménesbe került. 134 csikójából 32 került a lovassportba, és ezek közül 15 nyúj-

tott kiemelkedő eredményt díjlovaglásban vagy díjugratásban. Kancaivadékai trakehneni, hannoveri, és holsteini mének után is eredményes sportlovakat adtak.

9.4. táblázat: Furioso „A” XXVI-2 Árpád Született: 1960. Méretei: 167/169- 197-21,5 cm

Furioso VII

Furioso „A” XXVI 221 Furioso III North Star „A” XVII

159 North Star „A” XVII 177 North Star „A” XVIII

Árpád tenyészhatása napjainkig érzékelhető az ukrán és az orosz hátasló tenyésztésben. Ennek szemléletes bizonyítására szolgál, hogy Oroszországban napjainkban is találhatóak fedezőmén leszármazottai pl. Intellekt és Izbrannik. Számunkra különösen érdekes unokája Intellekt (9.21.

Furioso XXVIII 242 Furioso XXVII Furioso III 243 Marie Louise North Star XXV 250 Furioso XXXIX North Star „A” XVIII 200 Furioso XLV (1. sz. er. kcs.)

kép, és 9.5. táblázat) származása, hiszen kancacsaládja is magyar kancára vezethető vissza 159 Tema anyja Igra (szül. 1938. eredet megjelölése „magyar”), valamint apai oldalán is több magyar őssel rendelkezik.

9.5. táblázat: Intellekt Született: 2003. Tenyésztette: Alekszandrijai ménes, Ukrajna

11 Imbir 1966.

13 Intrigan 36 Gidroponika 1981.

Impreszario 1994 3 Gabit xx 1982.

85 Podruga 1989. 49 Posztup 1980. Furioso "A" XXVI 1938.

Furioso "A" XXVI-2 Árpád 1960. 159 North Star "A" XVII

915 Tonika 1982.

81 Izba 1957. 2985 Priz xx 1958. 47 Gruszt 1967. Athes Wood xx 1968. 3766 Gambija xx 1965. 12 Pehotinec ox 1972. 45 Perszefona 1963. Furioso VII 221 Furioso III North Star "A" XVII 177 North Star "A" XVIII 1876 Raufbold xx 1940.

2985 Priz xx 1958.

482 Tropka 1976. 156 Tavrija 1965.

162

2 Beszpecsnij 1953.

1372 Peszenka II xx 1945. 2987 Bangur xx 1957. 159 Tema 1952.


Elgondolkodtató, hogy ilyen modern hátasló küllemű és a mezőhegyesi félvér alapokon nyugvó magasan telivérezett fedezőmének találhatóak napjainkban is Oroszországban. Elmondhatjuk, hogy, sok ukrajnai kancacsalád (9.22. kép) alapszik magyar alapító kancákon, amelyek származására többnyire a „magyar” eredet megjelölés utal. Ezek alapítói például: Nona, Farsa, Zanoza, Azalia, Kopija (nóniusz), Bespridanniza, Frina, Igra. Feltehetőleg nem ki-

deríthetetlen származású lovakról beszélhetünk, de a felderítésükre fordítandó energia nem sok gyakorlati haszonnal kecsegtethetne napjainkban. Az utóbbi évtizedekben elszigetelt próbálkozások történtek arra, hogy az egykor Szovjetunióba elkerült lovak leszármazottjaiból hazánkba tenyészállatok behozatala valósuljon meg. A 10. számú eredeti kancacsaládba tartozó Bojadera (származását a 9.6. táblázat mutatja) megszerzése nagyszerű példa erre.

9.6. táblázat: Bojadera Született: 1992

56 Hochot-15

87 Hromogen-30 1965. p. 346 Emal II-89

114 Demonas 1980. s.

82 Priwet-21

560 Delta 99 Dega 5269 Bőszénfa-52 1960. p.

Barin-5 1970. p.

Buchta 1977. p. Faktura-7 1968. p.

Furioso "B" XX-12 Árverő 2924 Furioso "B" XVII-2 1949. pp. North Star "A" XIX-8 Kecses

Nagy kérdés, hogy amikor a még meglévő ukrán állami ménesek privatizációja napirenden van, célszerű lenne-e megkísérelni egy kapcsolatfelvételt az ottani tenyésztőkkel? A zűrzavaros viszonyok ismeretében ez a kérdés feltehetőleg csak elméletben állja meg a helyét.

57 Hrizolit-77 301 Hwala-56 62 Eifel (e. Torero-187) 149 Maska-220 33 Piligrim-47 357 Epocha-106 Akcjonariusz Diagnoza 4526 North Star "B" X-1 112 North Star "A" XX 582 Furioso XLI-4 (Furioso "B" XX tm.) 346 Daimio I-10 Árverő 51 Furioso XXXIX-9 (Furioso"B" XVII tm.) 32 Fenék V 3230 North Star XXV-3 (North Star "A" XIX tm.) 173 Furioso "A" XXVI-7 Annuska

Összefoglalva elmondhatjuk: „a mezőhegyesi félvér alapokon kitenyésztett ukrán-hátasló fajta öregbítette Mezőhegyes hírnevét. A furioso-north starban meglátták egy modern sportlófajta kialakításának lehetőségét, és felvették a Szovjetunió 50 fajtatisztán tenyésztett lófajtáinak sorába” (Antal,1985).

163


9.22. kép: Furioso kanca, szopós csikójával Oroszországban.

9.23. kép: Tarzan, Tihany ménvonalához tartozó modern keletbolgár sportló sebes ügetésben. Lovagolja Zeneida Tibery.

9.4. Bulgária A mezőhegyesi fajták 1924 óta hatottak a bolgár tenyésztésre. A keletbolgár fajtában játszott fontos szerepet a furioso-northstar (Karaivanov, 1985). Az elmúlt évszázad során elsősorban angol telivéreket és ezek egy-két generációs félvér utódait használták a fajtában, így Sempiternal (1899), Kozák (1901), Laudon (1904), Emilyen (1913), Véreskard (1913), Betyár (1914), Fenék (1918), Edelknabe (1928), Goodlac (1933), Neron (1930), Slieve Gallion (1932), osztrák, német, vagy magyar eredetű telivér és félvér vonalak. A Kabiljuki ménesben a Furioso VII-3 (1935) (anyja: 221 Furioso III) ménnek volt jelentős hatása. Utódaira jellemző volt, hogy a fajta nehezebb típusát képviselték. Küllemileg szépek voltak, robusztus konstitúcióval és jó ugróképességgel. A síkversenyek növekvő népszerűsége a közelmúltban a Furioso VII vonal utódainak alábecsülését eredményezte, és 1988-cal lezárták ezt a vonalat Bulgáriában (Sabeva, 2015). A Keletbolgár Lótenyésztő Egyesület 2009. évi törzskönyvében 439 lovat tartottak nyilván. A mének 28%-a tartozik a hagyományos genetikai vonalakhoz, a kancák között ez az arány 33%. A többi új, főképpen hannoveri és telivér alapítású, sport típusú (9.23. kép) család és vonal. Fajtatiszta mezőhegyesi félvér tehát már csak a korábbi ősi sorokban fordulhat elő.

Az Egyesület célja tehát a modern sportló és ezért tagja a WBFSH-nak (World Breeding Federation for Sport Horses) is (Sabeva, 2015).

164

9.5. Szlovákia és Csehország Csehország nemzeti ménese a Kladrubi ménes (alapítva 1579-ben). Itt hagyományosan a kladrubi fajtát tenyésztették, és napjainkban is ez a ménes fő feladata. Eközben azonban voltak korok, amikor félvéreket is tenyésztettek. Erről Zalis kladrubi lovakról szóló könyve is megemlékezik, amikor az 1992. évi fényképen Furioso, North Star, Przedswit, Nonius és Star of Hannover lovak szerepelnek (Zalis, 1997). A fajták külön génvédelmi tenyésztése Csehországban éppúgy „integráltan” összekeverve történt, mint Ausztriában. Novi Tekovban tartottak még furioso és nóniusz méneket. 9.5.1. A Motesicei (Motešice) ménes története A ménes története 1923. év tavaszával kezdődik. Abban az időben helyezték át a Bán (Bánovce nad Bebravou) melletti podlužiani katonai csikónevelő telepet Oliver Selder nagybirtokostól Felsőmotesicen (Horné Motešice) bérelt nagybirtokára. A későbbiek folyamán itt nevelték fel a hadsereg számára a köztenyésztésből származó csikókat is. Az újdonsült intézmény a kezdetektől


9.24. kép: Franky apja Furioso XX. Bérmén volt Magyarországon 3 évig.

fogva kiváló eredményeket ért el a csikók felnevelésében, köszönhetően a táj tagoltságának és a rög termékenységének. A Felsőmotesicen (Horné Motešice) felnevelt csikók egészségesek és jól fejlettek voltak, valamint kiváló patákkal rendelkeztek. Ezeknek a tényeknek a tudatában 1927-ben a katonai vezetés átépíttette a csikótelepet katonai ménessé. Ezen események függelékében érdemes megjegyezni, hogy 1930-ban Szlovákia területén csupán 23 Furioso vérségű tenyészmén működött, főleg a Kladrubi valamint a Pohořelicei ménes tenyészeteiből. A ménes alapját 27 angol félvér kanca alkotta, amelyek a dél-csehországi Houstoni katonai ménesből származtak. A későbbiek folyamán a ménes fokozatosan 10 angol telivér, 45 angol félvér és 5 arab kancára bővült. 1929-ben Franciaországból 9 anglonormann és a Napajedlai ménesből 9 angol telivér kanca érkezett a ménesbe. A fajta fejlődéséhez nagyban hozzájárult 1932 és 1934 között 24 sárvári kanca importja Magyarországról. Ezek a kancák képezték az alapját az angol félvér ménesnek, melyek Furioso, North Star, Przedswit, Gidrán, késöbb Catalin vonalakat képviseltek. Ezekhez első tenyészménként az 1926-ban Wieselburgban született 259 Furioso XIII-3 osztották be. 1938 végén és 1939 elején a háborús mobilizáció elején a Hostouni katonai ménes tenyészál-

lományát áthelyezték Felsőmotesicére. A ménes azonban nem volt felkészülve ekkora mennyiségű kanca fogadására, minek következtében az egész ménesben szigorú kiválogatást kellett végrehajtani. A két ménes tenyészanyagából csupán a legjobb 130 egyed maradt meg, ami egészen a II. világháború végéig az alapállományt alkotta. 1943-ban a nagybirtok tulajdonosa, Oliver Selder hibásan fektetett be nagy pénzeket olaj keresésére a Tátra környékén és Szepes vármegyében, aminek következtében csődbe ment, s a nagybirtokot egy bécsi üzletember Siebenstein vette meg. A bérleti szerződések a katonai ménes számára azonban továbbra is érvényben maradtak. A ménes szervezésileg két helyen volt kiépítve, mégpedig Felsőmotesicén a negyedik udvaron – ez a mai ménesi udvar –, ahol abban az időben a tenyészmének és a tenyészkancák csikóikkal kaptak elhelyezést. A másik központ a közeli Bobot településen épült ki, ahol az évjárati kancacsikókat nevelték. A méncsikókat csak a választási korig tartották a ménesben. További felnevelésük a Kistapolcsányi (Topolčianky) Nemzeti Ménesben történt. A harmadik telep Letný Majer (Nyári Major) csak a későbbiekben épült ki, mégpedig 3 km-re Motesictől, ahol továbbiakban a méncsikókat nevelték. 1944 őszén a szlovák nemzeti felkelés miatt a ménest a közeli Tornyosra (Trenčianská Turna), később Nyitrára, Ürménybe és Cabajba menekítették. Az evakuálás alatt Tornyoson az egész ménes egy hétig fedél nélkül, a szakadó esőben állt, minek következtében felütötte a fejét az influenza. A veszteségek, főleg a csikók között, elérték a 20%-ot. A menekítés alatt a ménes egy része a Wehrmacht kezére került. Rengeteg egyed hullott el a hiányos takarmányozás és a rossz istállózási körülmények következtében. A háború végén a ménes megmaradt része Vörös Hadsereg és a román hadsereg kezébe került. A ménes Motesicébe való visszajutásában nagy érdeme volt egy szovjet állatorvosnak, Jozef Mandelík kapitánynak. A háború után az egész ménes mind gazdaságilag, mind szakmailag katasztrofális állapotban volt: elvesztette az állományának kétö-

165


9.25. kép: Furioso XXXV törzsmén, Használati neve: Franky. (Furioso XX-850 Furioso XLIII-64 Forma) Motesicei tenyésztésű mén. Származásában a Furioso és North Star ősökön kívül az elfogadott Catalin és Przedswit, valamint egy Gidran és arab Aghil Aga is szerepel

tödét. Az újrakezdés 31 félvér tenyészkancával, pár szopóscsikóval, 5 telivér kancával, 61 évjárati kancával és 25, egy-két éves méncsikóval kezdődött meg. A háború után fokozatosan megkezdődött az újraépítés. A megmaradt 36 kancához besoroltak még a megmaradt évjárati kancákból 22 négy- és ötévest, valamint 11 háromévest. Az újraépítést 1945-ben két törzsménnel kezdték meg, mégpedig a radoveci Furioso vonalat képviselő, az 1931-ben a Kladrubi ménesben Furioso IV után a 296 Furioso törzskancából született pej Furioso X-zel, valamint a kiváló mozgású, nemes, a Furioso vonalat méltón képviselő, 1936-ban Pohořelicén 34 Furioso XIII után 71 Przedswit VIII kancából született vonalalapító Furioso XV-tel. 1949. január 1-én a ménest a katonai parancsnokság alól átsorolták mezőgazdasági felügyelet alá, és Állami Lótenyésztési Vállalat – Felsőmotesicei Ménes néven kezdte meg tevékenységét, minek a fő küldetése az angol félvér

166

tenyésztése furioso-north star alapokon. Emellett tömeges Gidrán- és Dahoman- vérségű arab mének előállítását írtál elő a köztenyésztés ménellátásának biztosítására. 1957 ősze és 58 tavasza a legsikertelenebb volt a ménes történetében. A fertőző eredetű vetélések okozta csikóvesztés következtében elveszett az adott időszak csikóinak 60%-a. Szerencsére a szigorú állategészségügyi intézkedéseknek köszönhetően a járványt sikerült rövid időn belül megfékezni. 1961. szeptember 28-án a központosítás következtében a 24 lovat számláló arab ménest: 16 kancát, 3 törzsmént – Gidrán XI, Gidrán XII és Shagya XIX-et-, valamint 5 csikót, átvezényelték a kistapolcsányi (Topoľčianky) állami ménesbe. A ménes életében a legnagyobb változást az 1978-as esztendő hozta, amikor egyesítették a Bercsényi (Svinné) Állami Gazdasággal, létrehozva a Motesicei Törzsállattenyésztő Vállalatot bercsényi székhellyel. A vállalat 4000 ha mezőgazdasági területen gazdálkodott, s 3500 szar-


9.7. táblázat: Szlovákiából behozott furioso-north star tenyészmének Törzskönyvi száma

Mén neve

Magyarországi törzsmén neve

Szül.

Apja

Anyja

2413

North Star VIII-13 Nomád

North Star III

1985 North Star VIII/N.St. VI

Furioso I-54

2588

North Star IX-14

North Star V

1986 North Star IX

Przedswit XIII

2662

Furioso VIII-20

Furioso XIX

1982 Furioso VIII

Catalin III

2728

Furioso XII-35

Furioso XX

1987 Furioso XII

Catalin II-35

2729

Furioso XIV-5

Furioso XXI

1989 Furioso XIV

Catalin II

3187

North Star X-4 Nábob

1992 North Star X

Furioso VI-2

3188

North Star X-5 Nádor

North Star X

1992 North Star X

Catalin III

3189

North Star X-7

1992 North Star X

Catalin III

3190

Motesice Furioso-3 Mítosz

3191

Catalin VII-9 Calypso

3394

Motesice Furioso-17 Gazduram

3399

Furioso XV-29 Fukar

Furioso XL

1993 Furioso XV

Furioso XII

4102

Catalin IV-25 Concord

Catalin IX

1990 Catalin IV

Przedswit XIII

4123

Furioso XVIII-3 Franky

Furioso XXXV

1992 Furioso XVIII

Furioso XLIII-64 Forma

5294

Furioso XXI-23 Wigo

Furioso XLIX

1999 Furioso XXI (F X-28)

Przedswit XVII-15

5308

North Star VIII-30

1986 North Star VIII/N.St. VI

Mandel

5391

North Star XI-1 /Maxim/

2007 North Star XI/NS VIII-30 Carmen/Kasr El Nil I-13

5516

Przedswit XXIII (P XVII-24)

1990 Przedswit XVII (P XIII)

5548

Furioso XXIV-2 Frodo

Catalin XII

Furioso L

vasmarhát, 2000 juhot és 500 lovat tenyésztett. A vállalatnak a trencséni járás 9 településén voltak részlegei. Az 1993-as esztendő megint szervezési változásokat hozott. A ménes kivált a korábbi nagyüzemből, s újból önállósult. Ettől az időtől kezdve több átláthatatlan magánosítási folyamaton ment keresztül, aminek az a végeredménye, hogy a ménesben 2001-2002-ben egyetlen ló sem maradt. Ez a folyamat olyan leépüléshez vezetett, ami talán még a II. világháború következményeit is felülmúlta Egy végső szanálás folyamán a ménesi épületek, s ami még megmaradt a ménesből, egy lelkes, Dr. Slavomír Magál nevével fémjelzett csoport kezébe került. A kezdeti nehézségek után a Szlovákiában, Csehországban és Magyarországon szétszóródott állomány jelentős része nem kis anyagi áldozatok árán, kezd visszatérni a ménesbe. A még meglévő motesici törzskancák jelentős része újból a szülőhelyén ropogtatta a zabot.

1992 Gidran XVI

Furioso XLVII

1993 Catalin VII

Furioso VIII-21

1993 Gidran XVI

Catalin III

Furioso XI-2

2002 Furioso XXIV /F XVIII-3 Dunsany 11

2004-ben a ménes visszakapja a törzstenyészeti tenyészeti státuszt, s az új tulajdonosnak újból megadatik a lehetőség a ménesben született csikók történelmi, felülről karddal átszúrt, „ M ” bal combba történő bélyegzésére, ami a kezdetektől a motesicei furiosók védjegye volt. 2002-től 2010ig végre megpihen a ménes. A csodálatos hegyi környezet, a legelők mészkő alapzata és gazdagsága napjainkban is szolgálja a csikók és a ménes egészséges fejlődését és régi dicsőségének visszanyerését. A ménesben 2015 végén 34 furioso törzskanca volt besorolva. További 6 kanca a STV után magasabb sportkipróbáláson vesz részt. Az említett kancákhoz 5 törzsmén van beosztva: 3700 Furioso XXXVI Hamlet, 3709 Gidran XX Jánošík, 3813 North Star XV Orgován, 3812 Przedswit XXXIV Nemo, 3678 Furioso XXXII Gong. Az említett méneken kívül még 10 tenyészmén tevékenykedik a ménesen kívül, amelyek az összes ménvonalat képviselik.

167


A ménesben tenyésztett lovak a sportban is kipróbálásra kerülnek. A Furioso-vérségű lovak kiválóan alkalmasak a sportkipróbálásra. Az idomítólovaglásban, az akadályugratásban valamint a lovastorna szakágban is sikeresek, de a legjobb eredményeket militaryban érik el. A Motesici ménes rendszeres házigazdája többfajta lovas rendezvénynek, 2007-től pedig CCI* military versenyeknek is. A Motesici besütésű lovak rendszeres résztvevői a fiatal lovak világbajnokságának a military szakágban. A ménesben tenyésztett lovak tartósan kiváló eredményeket érnek el a közép-európai szakkiállításokon Trencsénben, Hódmezővásárhelyen és Napajedlán is. Megbízhatóan szolgálnak mint szabadidőlovak a hosszú 9.8. táblázat: Szlovákiából importált tenyészkancák

Kanca neve

Szül.

Apja

Anyja

Orientale I Florida

1979

Orientale I

Asta

Catalin III-72

1985

Catalin III

Furioso XLII-7

Furioso XIII-20

1986

Furioso XIII

Catalin III

Furioso XIII-25

1986

Furioso XIII

Furioso L

Furioso XII-32

1986

Furioso XII

Furioso XLIII

Kveta

1986

Alarm III-70

Fregatta Furioso L-36

Przedswit XV-17 Perla

1986

Przedswit XV

Furioso VI-2

Furioso XLVII-74 Arabella

1987

Furioso XLVII

Furioso XLII-7

Furioso XII-34 Tigris

1987

Furioso XII

Furioso XLIII-46

Maja

1988

Furioso XLV-3

Orientale I Florida

Mys 18

1989

Mys

Furioso VIII-21

Csárdás 18

1994

Cardas

Catalin III-58

Dunsany-25 Duna

1995

Dunsany xx

Catalin III-29

Caspal I-4 Origó

1996

Caspal I

Furioso XVI

Furioso-55 Fecske

2002

Przedswit XIX

Catalin III-72

A táblázatban szereplő mének közül Pusztaberényben került felállításra Furioso XX (9.24. kép), majd ennek fia Franky, mely néhány évvel később Furioso XXXV törzsménként (9.25. kép)

168

távú túralovaglásokon, igénytelenek az istállózási körülményekre és könnyű tarthatóságúak. Nagyon jól alkalmazkodnak a nagy megterhelésekhez is, és készségesen együttműködnek a kevésbé gyakorlott lovasokkal is. Mindemellett hosszú életűek, kitartóak és lényükkel a gazdáiknak sok örömet okoznak. Szlovákiában tehát több évtizeden keresztül Motesice volt a furioso-north star tenyésztés központja. Ez idő alatt többször került sor Magyarországgal tenyészállat cserére. Ennek részeként Kiskunságból vemhes tenyészkancák kerültek a ménesbe, illetve Magyarország felé többszöri állami, majd magán tenyészállat importról beszélhetünk (9.7., 9.8. táblázat).

fedezett Magyarországon. A mén apáról és anyáról egyaránt motesicei tenyésztésű, származása álljon a következő oldalon példaként:


9.9. táblázat: 4123 Furioso XVIII-3 Franky Furioso XXXV tm. Született: 1992

598 Furioso III-10 (VII tm.)

486 Furioso XII

2728 Furioso XII-35 (Furioso XX tm.)

371 North Star „A” XXII 3189 Catalin II

879 Catalin II-35

598 Furioso XV-155

Furioso XLIII-Poh.

850 Furioso XLIII-64 Forma

718 Furioso XXV-162

2093 Furioso X-1 5 Przedswit II Furioso XXV 599 Furioso XXIII

9.26. kép: Red Fernet Furioso XXXIV törzsmén Szlovákiában

9.27. kép: Catalin (Frileux III - Cherry) 1921. vonalalapító angol telivér mén

A magyarországi Furioso XIII Motesicében, Furioso XIX törzsmén számon fedezett csereménként. Az ő unokája XXXIV törzsmén, Red Fernet (9.26. kép), mely jól reprezentálja a Motesicében kialakított típust. A Szlovákiával és Csehországgal történő együttműködés elfogadtatta a Catalin (9.27. kép) és az immár régebben is használt Przedswit törzset Említésre méltó mének még Furioso VII Kladrub (9.28. kép) és Furioso X-1 (9.29. kép). Hiányos lenne azonban ez a fejezet, ha nem kerülne említésre néhány kanca is (9.30., 9.31. kép).

ménes (1843-tól) eredményeit használta. Ennek az utóbbinak állományát az I. világháborús orosz betörés miatt előbb Erdélybe, majd Ausztriába költöztették. A fajta tenyésztésében később részt vett a piberi mellett a Waldhof, Wieselburg (Perwarth) ménes is (Mally, 1929). A tenyésztés részleteit a törzsmének használatán át a 9.10. táblázat adatain keresztül láthatjuk. Ausztria, mint a Monarchia vezető állama a többi állam méneseinek lovait hasznosította, azonban saját törzset, vonalat is kialakított. Ez volt a Przedswit törzs. Az alapító Przedswit Senior (sz. 1872), angol telivér mén volt. Apja Knight of the Garter, anyja The Jewel, Stockwell lánya. Johann Tarnowski gróf tenyésztette Galiciában, Chorzelówban. Versenykarrierje jelen-

9.6. Töredékek Ausztriában. Piber és az Altösterreichisches Warmblut Ausztria a mezőhegyesi félvér tenyésztésében a piberi (1890 óta) mellett főképpen a radautzi

169


tős volt, mert megnyerte az 1875. évi Osztrák Derbyt és 1876-ban a Baden-Badeni nagydíjat (Mally, 1929). Érdekesség csupán, hogy ugyanezt a két klasszikus versenyt a következő évben

Kincsem nyerte meg. Przedswitnek volt néhány telivér utódja is, azonban félvér vonala lett igazán jelentős. Ennek kezdeteit a 9.11. táblázat foglalja össze.

9.10. táblázat: Romániából Magyarországra került tenyészmének

Fmén Szám

Sz. év

Ménes

Apa

Anya

Szín

Fedezett

F/Rad

1843 Mezőhegyes

Furioso Senior

124 El Bedavy

p

R 1848 -54

Furioso I

1844 Mezőhegyes

Furioso Senior

23 Fergian

s

R 1851

Furioso II

1845 Mezőhegyes

Furioso Senior

68 Gidran VII

s

R 1851-55

Furioso III

1849 Radautz

F/Rad

261 Feridjan I

f

R 1853-55

Furioso IV

1861 Mezőhegyes

Furioso I

716 Trewilliam II

p

R 1866

Furioso V

1869 Mezőhegyes

Furioso V

389 Abugress II

p

R 1877-78

Furioso VI

1875 Mezőhegyes

Furioso IX

672 North Star I

p

R 1879-82

Furioso VII

1880 Előszállás

Furioso V-fia

Győzős I

p

R 1886-87

F- Pib

1887 Radautz

Furioso VII

225 Manfred

p

Pib 1891-97

Furioso VIII

1887 Radautz

Furioso VII

73 Cavalier

p

R 1892,1898 1910

Furioso IX

1880 Radautz

Furioso VI

269 Cenerie

p

R 1893-1903

Furioso X

1895 Bukovina

Furioso IX

Przedswit I után

p

R 1902, P. 1898-1910

Furioso XI-R

1895 Radautz

Furioso IX

376 Prälat

p

R 1908.1911

Furioso XI-P

1900 Radautz

Furioso VIII

374 Przedswit I

p

P 1904-08

Furioso XÍI

1895 Radautz

Furioso IX

168 Goldfinder II

p

P 1906-07

Furioso XIII

1906 Radautz

Furioso VIII

377 Prälat

p

P 1912-19 Per1920-25

Furioso XIV

1900 Radautz

Furioso VIII

215 F IX

P

P 1914 - 17

Furioso XV

1910 Piber

Furioso X

190 Antonius

P

P 1918

Furioso XVI

1910 Radautz

Furioso XI R

119 Prälat

p

Per 1920-27

Furioso XVII

1924 Wieselburg

Furioso XIII

208 Przedswit VII P

p

Per 1929

R .Rad= Radautz, F=Furioso, M=Mezőhegyes, P,Pib=Piber, Per=Perwirth Wieselburg p=pej, s=sárga, f=fekete

9.28. kép: Furioso VII törzsmén a Klabdrubi Ménesben

170

9.29. kép: Furioso X-1 a Cseh és Szlovák tenyésztés egyik megalapozója


9.11. táblázat: Przedswit félvér vonalának kialakulása

Przedswit ménszám

Sz. év

Ménes

Apa

Anya

Szín

Fedezett

Przedswit xx

1872 Tarnowski ménes

Knight of Gartrer xx The Jewel xx

p

P 1876 - 78

Przedswit I

1878 Piber

Przedswit Senior

54 Eclatante

p

P 1886 - 97

Przedswit II

1889 Radautz

Przedswit I

17 Outremer

p

R 1893-1903

Przedswit III

1893 Radautz

Przedswit I

36 Nonius XX

p

R 1898-99

Przedswit IV

1902 Radautz

Przedswit II

240 El’Bedavy XXIX

p

R 1907 P 1910-13

Przedswit V

1897 Privát

Przedswit I

Népies kanca

p

R 1908,11,14,

Predswit VI

1893 Radautz

Przedswit I

19 Haudegen

p

R 1908-1911

Przedswit VII

1910 Radautz

Przedswit VI

95 PrzedswitII

s

Pib 1905-19

Przedswit VIII

1913 Piber

Przedswit IV

59 Furioso IX

p

Perwart 1929 -

P

1892 Radautz

RPI

Marschalka

p

Pib1986-1997

P1

1894 Radautz

RP I

173 Antonius

p

Pib 1899 1901

P2

1901 Radautz

RP II

163 Check II

p

Pib 1907–1908

Prälat xx

1883 Privát

Przedswit Senior

Prophetie

p

R 1887 – 1893

Blocksberg xx

1901 Privát

Przedswit Senior

Blondine

p

Pib 1911, R 1912-13

R .Rad= Radautz, P=Przedswit, M=Mezőhegyes, P,Pib=Piber, Per=Perwirth,Wieselburg, p=pej, s=sárga, f=fekete

(Mally, 1929) A Przedswit törzs családfáját lásd a vonalakról szóló részben. Az osztrák tenyésztők egyre kevésbé tartották szem előtt a génmegőrzést és a fajtatisztaságot. Erre példa a múlt század hatvanas éveiből a piberi Furioso XXIV törzsmén, amelynek anyja egy Elz-nóniusz kanca volt. Így jött létre azután az „Altösterreicher Warmblut”, amely a gén- és fajtamentő elveinknek semmiképpen sem felel meg (Grilz-Seger, Druml, 2015). Esetleg az ún. gene-pool megvalósítását láthatjuk abban, ha a nóniuszt, furiosot, gidránt, przedswitet, shagyát egy integrált populációban kívánja valaki fenntartani. Más szóval, új, szintetikus (Neu-Österreicher) fajta előállítása történik. Ausztriában is, ahol a Monarchia lótenyésztésének a hatása valamikor átütő volt, ma már a nyugat-európai tendencia hatása érvényesül a hagyományos fajták értékelésében, és az 1950-es évektől megváltozott a fajták szerepe. Az új irányzat például megszüntette az addig elterjedt kelet-

fríz fajta is és a holstein, amelyet még az 1893. évi világkiállításon mint a legjobb fogatlovat jegyeztek, a telivér hatására a hannoverivel együtt hátas sportlóvá alakult. A Monarchia régi fajtái fajtaátalakító keresztezéssel sportlóvá alakíttattak, és a Dunai Monarchia egykor híres, nehéz, melegvérű fajtái, illetve törzsei, mint a nóniusz, a furioso, a gidrán és a przedswit Ausztriában megszűntek önállóan létezni. A cseh Kladrubba került Przedswit VII sárga mén, amely a többi között a gidránban is fedezett. Ennek következménye, hogy az eredeti fajták, amelyeket mi elkülönülten kívántunk megőrizni, az osztrák, cseh és szlovák fajták következő generációiban keveredtek. Az integrációs törekvésnek magyarországi hatása is érvényesült. Nem csoda ezek után a sárga furioso, sőt, hála a shagyának, már szürke is van. A másik nevezetes félvér törzset alapító telivér mén volt Catalin (9.27. kép).

171


9.30. kép: 540 North Star XIX törzskanca

9.31. kép: 578 Przedswit II törzskanca

9.12. táblázat: Catalin xx sárga, 1921. 172/161-183-20 cm 525 kg származása:

Winkfield’s Pride

Lorlot Lina Hacket

Frileux III St. Damian

Frigella Finauda Royal Hampton

Phoenix Theodora

Cherry Day Romeo

Chatworth Coronation

Winkfield Alimony Hermit * Cicely Hacket St. Simon* Distant Shore Clamart TineMouche Hampton Princess St. Simon* Dorothea Fra Angelico Rose of York Ermak Franceuse * kiváló telivér mén

172


9.32. kép: Wieselburg Perwarth anyaménes, 1928.

Franciaországban született és írországi versenykarrier után Napajedlára, majd Motesicere került, és elsősorban Gidrán és Przedswit kancákat fedezett. Az egyik utolsó Przedswit mén 1974-ben fedezett Piberben. Przedswit XIII törzsmént 3183 Siglavy Bagdady arab ménért elcserélték Cseh-

szlovákiával. Az anyáról Elz nóniusz, apáról Furioso-Przedswit-hannoveri félvér ménest 1983-ban számolták föl (Grilz-Seger, Druml, 2015). Az osztrák félvértenyésztés nevezetes ménese volt még Waldhof és Wieselburg is (9.32. kép).

173

10

A HAZAI ÉS NEMZETKÖZI TENYÉSZTŐEGYESÜLET MEGALAKULÁSA ÉS TEVÉKENYSÉGE


10.1. kép: Az egyesület felelős tisztségviselőinek arcképcsarnoka 1989 – 2016.

10.1. A fajta helyzete az országban a rendszerváltás után A politikai-gazdasági rendszerváltás addig soha nem tapasztalt viszonyokat teremtett a magyar lótenyésztés irányítási és szervezeti viszonyaiban is. Megtörtént a lótenyésztés szélesebb társadalmi alapokra helyezése, 1989-ben létrejöttek a fajtatenyésztő egyesületek, az elsők között megalakult urioso-N Nortth Star Lóttenyéésztő ő Orszáágos a Fu Egyeesüleet is. Az alapítók között voltak az akkor még létező, a fajtát tenyésztő állami gazdaságok és termelőszövetkezetek, valamint a fajtához kötődő, lelkes magánszemélyek is. A továbbiakban az egyesület az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény alapján mint elismert tenyésztő szervezet folytatta működését. A vállalt feladat merőben új volt, hiszen több mint negyven évvel azután, hogy a katonai alá-fölé rendeltségi viszonyokon alapuló mé-

neskar megszűnt, majd az annak hagyományait beolvasztó és azokat gulyás-szocialista mázzal leöntő OLF is jobblétre szenderült, vadkapitalista viszonyok között kellett megtalálnia helyét a polgári tenyésztésszervezésnek. A gazdasági viszonyok az 1990-es évek elején nem kedveztek a lótenyésztésnek, és még kevésbé a hagyományos lófajták tenyésztésének. A rohamosan eladósodott, munkanélküliséggel és egyéb súlyos társadalmi problémákkal szembenézni kényszerülő magyar kormányzat folyamatosan építette le az ilyen kényelmetlen és költséges feladatokat. Ebben a környezetben kellett megállnia a helyét az erre mind anyagilag, mind szervezetileg felkészületlen egyesületnek, valamint szembe kellett néznie a magyar lótenyésztésben évszázados beidegződésnek tekinthető „mindent felülről várással” is. Ezt a mentalitást csak huszonöt év elteltével kezdi lassan kinőni a lótenyésztő közösség.

175


10.1. táblázat

Év 1989. 1990. 1991. 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013. 2014. 2015. 2016.

Elnök

Ügyvezető Elnök

Csónaki József dr. Bodó Imre

Novák Pál

Antal István

Dózsa Tamás Károly

Horváth Sándor

Csíkvári Mónika

Az egyesületi élet szervezésében nagy szerepet játszottak az első vezetők, a társadalmi elnök; dr. Bodó Imre és az ügyvezető elnök, Csónaki József. Az első években megjelent a Méneskönyv első három kötete, kialakult a regionális és országos tenyészszemlék rendje, az egyesület ménimportokat bonyolított le. A fő gondot a nagy tenyészeteket tartó gazdaságok helyzete okozta, hiszen a 2000-es évekre az egyesületalapító taggazdaságok és jogutódjaik is többszörös tulajdonosváltáson és átalakulásokon mentek keresztül. Ez eredményezte azt, hogy 2004-re a Magyar Állam néhány állami fedezőménen kívül nem birtokolt furioso-north star fajtájú lovat.

176

Ügyvezető

Napjainkra a fajta tenyésztői bázisa konszolidálódott. A tenyészállomány létszáma állandósult, az ivararány és a született csikók száma lehetővé teszi a fajta megőrzését. Kialakultak nagyobb magántenyészetek, ahol a vonalak és családok fenntartása akár erőn felüli erőfeszítésekre is ösztönzi a magántulajdonosokat, valamint léteznek kisebb tenyészetek is, ahol minőségi tenyésztői munka folyik, ám létszámban korlátozott keretek között, illetve számos olyan egykét kancás tenyésztő is fellelhető, akik érzelmi kötődésből, nemzeti öntudat megnyilvánulása okán tartják lovaikat. 2014-15-ben újra megjelent a Magyar Állam a tulajdonosi körben, hiszen


a Kiskunsági és a Bükki Nemzeti Park keretében is létrejött egy-egy mezőhegyesi-félvér állomány. Sőt, reménykedve figyelhetjük az eseményeket, amelyek remélhetőleg abba az irányba haladnak, hogy belátható időn belül Furiosok és North Starok is ropogtathatják a zabot a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtokon is. 10.2. A tenyésztőegyesület tevékenysége és annak jellemzői A Furioso-North Star Lótenyésztő Országos Egyesület a fajtafenntartói jog gyakorlójaként végzi az állomány nyilvántartását, törzskönyvi

minősítését, és szervezi a tagság egyesületi életét. Az elmúlt huszonöt év alatt az egyesület vezetése és az operatív munka keretei is változtak a kezdetekhez képest, a felelős tisztségviselőket mutatja be a 10.1. táblázat, valamint a 10.1. kép is. A fajta hivatalosan nyilvántartott létszáma a 21. század elején 109 tenyészmén és 386 kanca volt (Radnóczy, 2002). A mének aránytalanul nagy száma a fajta népszerűségére is utal, mivel azok sportirányú használatát is feltételezzük. A következő 10.2. táblázatban láthatjuk az egyesület taglétszámának és a lovak számának alakulását 2006-tól.

10.2. táblázat

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2013

2014

Egyesületi tag (fő)

238

245

236

244

290

304

264

257

253

Kancalétszám (db)

516

502

506

534

606

608

575

581

551

Főtörzskönyves (db)

479

483

459

480

552

573

540

543

525

Elő törzskönyves (db)

37

39

47

54

54

35

35

38

26

Mének száma (db)

91

97

97

73

79

74

80

74

74

100

115

129

121

102

111

137

116

92

Jelölt csikók száma (db)

10.1. grafikon

177


Néhány év kellett ahhoz, hogy a kezdő egyesületek szervezete működni kezdjen. A mindennapi gyakorlat során sikerült az egyesületi munkába bevonni az ügyben érdekelt tenyésztőket, valamint közös fáradozás volt szükséges ahhoz, hogy az egyesületek megtalálják a kapcsolatokat az állami vezetéssel, és meg tudják teremteni a működéshez nélkülözhetetlen anyagi alapokat is. A sokat szenvedett mezőhegyesi félvér szempontjából nagyon fontos az állomány összetétele, figyelembe véve az eredeti fajtában jellemző Furioso és North Star mének mellett a telivér és egyéb fajtájú apákat is (10.1. grafikon). Érdeklődésünkre tarthat számot a furioso-north star állomány országos elterjedése megyénként is. Erre ad választ a 10.3. táblázat. 10.3. táblázat: A fajta elterjedése megyénként

Megye Baranya

Összes kanca 4

Bács-Kiskun

73

Borsod-Abaúj-Zemplén

14

Békés

12

Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves

189 4 15 4 81

Komárom-Esztergom

1

Nógrád

9

Pest

26

Jász-Nagykun-Szolnok

66

Szabolcs-Szatmár-Bereg

21

Somogy

10

Tolna

2

Veszprém

2

Vas

3

Zala

8

178

10.2. kép: Emlékpad, mely a sárvári ménes alapításának 200 éves jubileumára készült. Faragta Novák Attila

A táblázat szépen mutatja a fajta népszerűségét a létszámok alapján azokban az alföldi megyékben elsősorban Csongrádban, ahol valaha szinte tájfajtaként kezelték. Fontos adat a tenyésztés szerkezetére nézve a tenyésztőnként átlagosan tartott kancák száma. Erről tájékoztat a 10.4. táblázat. Látszik belőle, hogy a nagy ménesek szerepét ma már a kistenyésztők vették át. Ez az egyesület szerepének megnövekedett fontosságát támasztja alá. 10.3. Az állami és a termelőszövetkezeti ménesek sorsa A század végére az állami ménesek és a termelőszövetkezetek ménesei jórészt megszűntek, állományuk pedig szerencsés esetben lelkes magántenyésztők kezébe került. Szerencsés eset volt, ha valaki paraszti háttérrel kezdett lovat tenyészteni, de ez nem mindig adódott. A „lelkes” tenyésztő gyakran hamar rájött, hogy nem egyszerű, és nem is aranybánya egy ménes üzemeltetése, és a tenyésztést hamarosan meg is szűntette. Teljesen laikusok is kezdtek lótenyésztéssel foglalkozni. Emiatt sok értékes ló elkallódott és kiesett a tenyésztésből. Különösen kedvezőtlen volt a hagyományos magyar fajták helyzete, amelyeknek meg kellett birkózni még a külföldi importot előnyben részesítő hivatalos propagandával is.


10.4. táblázat: A 2016. évi nyitó kancalétszám statisztikája:

Kancalétszám az adott tenyészetben

Egyesületi tag (fő)

Összes egyed a kategóriában

1

58

58

2-5

60

162

6-10

14

114

11 - 40

10

210

142

544

Összesen:

10.4. A nemzetközi kapcsolatok Miután több országban is tenyésztették a fajtát, és volt ahol működött furioso-north star tenyésztő egyesület, fölvetődött egy nemzetközi egyesület alapításának gondolata 2001-ben. Ez létre is jött Magyarország, Bajorország, Románia, Szlovákia, Ausztria egyesületeinek, illetve tenyésztőinek részvételével 2003-ban, Furioso Tenyésztők Nemzetközi Egyesülete néven. Az eredeti alapító okiraton 2001. október 27-én 14 aláírás szerepel. Cél a tenyésztés munkájában történő információátadás és a különböző országokban tenyésztett állományok közös meglátogatása és megismerése volt. Az nemzetközi egyesület a hivatalos bejegyzést megelőzően is programokat és megbeszéléseket szervezett, mint „Nem létező, de működő Társaság”. Ennek keretében nagyon jó kirándulást sikerült rendezni Erdélybe, illetve Romániába, ahol akkor Slatinán, a Kárpátokon kívül az Olt partján volt a Bonchidáról odahelyezett ménes. A Nemzetközi Egyesület összejövetelei és programjai: • 2002. április 27. Hódmezővásárhely, közgyűlés • 2002. október 12. Bugac, Protokolláris tenyészszemle és fajtabemutató • 2003 Leutstetten, látogatás Lajos bajor királyi hercegnél • 2004 Slatinai látogatás a romániai ménesnél • 2005 látogatás Kistapolcsányban és Motesicén • 2005. június 23. Muzsla, vezetőségi

10.3. kép: Emléktábla avatása Lajos herceg születésének 100 éves megemlékezésén, a Wittelsbach család és magyar furioso tenyésztők részvételével

megbeszélés • 2006. március 10. Budapest, közgyűlés • 2008. augusztus 23. Mezőhegyes • 2013. január 18. Budapest, vezetőségi megbeszélés • 2013. június 21. Vál, közgyűlés • 2014 Sárvár, ünnepi megemlékező rendezvény (10.2., 10.3. kép) Fontos találkozás volt Lajos bajor királyi herceggel a Starnbergi tó mellett. Lajos herceg tiszteletére szép bemutató megrendezésére került sor Novák Pál szervezésében és vezetésével, Bugacon, mely egyúttal I. Nemzetközi Furioso Fesztiválként hagyományteremtő rendezvény lett. Más alkalommal szintén méneslátogatásra került sor Szlovákiában, ahol a modern verseny- és sportlovakon kívül lipicait, hucult és arab fajtákat tenyésztő kistapolcsányi ménes megtekintése után Motesicén sikerült az ottani furioso ménest is meglátogatni.

179


10.4. kép: Bojadéra (114 Demonas – Buchta) az Ukrajnából hazahozott kanca, a 10. számú eredeti mezőhegyesi kancacsalád tagja a Borbási legelőn

10.5. kép: Meggymag, Furioso XXXVI tm. Gyanú I utáni ivadékaival a Bőszénfai Nagykálló Ági családból

180


10.5. Nagyobb tenyészetek, mezőhegyesi félvért tenyésztő ménesek A statisztikai táblázatok és grafikonok kimutatásai száraz adatok, amelyek az egyes tenyészetekben folyó munkát csak kevéssé jellemzik. A könyv terjedelme csak néhány tenyésztő ménesének rövid bemutatását teszi lehetővé. Igyekszünk azokról az állományokról megemlékezni (főként a tulajdonosok saját írásait, nyilatkozatait felhasználva), amelyek a fajtafenntartás fő terheit viselik. Az egyes ménes ismertetések többnyire az adott tenyészet szakmai hitvallását is tükrözik. 10.5.1. Borbási Ménes, Kecskemét A Horváth család Borbási Ménese 1990-től tenyészt mezőhegyesi félvér fajtájú lovakat. Az induló kancaállomány nagy része a Szentesi Termál, a Simontornyai Lenin, a Solti Szikra Mezőgazdasági Termelőszövetkezetnek, a Kiskunsági, a Hódmezővásárhelyi és a Balatonnagybereki Állami Gazdaság méneseiből került ki, majd a későbbiekben kiegészült két eredeti mezőhegyesi kancacsaláddal. A 10-es számú kancacsalád a Szovjetunióból háromgenerációnyi kitérőt követően jutott vissza szülőhazájába Bojadéra révén (10.4. kép), a másik, 7-es számú eredeti kancacsaládból származó Anett pedig a Bonchidai Román Állami Ménesből került Kecskemétre. A tenyészcél a származási és a genetikai értékek megőrzése mellett nemzetközi szintű fogathajtásra is alkalmas lovak tenyésztése. Az ehhez szükséges tulajdonságok: az átlagon felüli mozgás, (10.5. kép) biztos munkakészség, kiváló szervezeti szilárdság, amely értékmérők a fajta kialakulásától kezdve is a szelekciós szempontok között kaptak hangsúlyt. A ménes nemzetközi fogatversenyen szerepelt lovai Bermuda (Nagy Sándor és Némedi István hajtásában) és The Bart Furioso II-35 Titán (Vén János és Kecskeméti László fogatában), anyjuk Furioso XXVI-131 Fintor (10.6. kép) 23 évesen is a tenyésztést szolgálja, bizonyítva a fajta szervezeti szilárdságát és hosszú, hasznos élettartamát. A tenyészet értékes ménvonalak megőrzését is célul tűzte ki, melyekből a következők fedeztek a tenyészetben:

10.6. kép: Furioso XXVI-131; Fintor (Furioso XXVI – Fruska, Furioso XVC után) a Borbási Ménes egyik legnagyobb életteljesítményű kancája, fajtabemutatón a Budapest Sport Arénában; hajtója: Vén Máté, segédhajtó: ifj. Korsós Zoltán

181


10.7. kép: Cirfandli, (The Bart Furioso III- Cukorfalat) előlovagláson

t t t t t t t t

North Star X tm. „Nádor”; North Star XI tm. „Titán”; Catalin IX tm. „Concord” Catalin XII tm. „Calypso”; Furioso XXXVI tm. „Gyanú I”; Furioso XLII tm. „Johnson”; Furioso XLV tm. „Hetyke”; Furioso XLVIII tm. „Szimultán”.

A fenti mének után jelenleg is méncsikók nevelkednek a Borbási Ménesben. A ménes saját tenyésztésű The Bart xx vonalú ménjei, The Bart Furioso II tm. „Trónörökös” és The Bart Furioso III tm. „Tévedés” nemcsak küllemükben és használhatóságukban közelítik meg a ménes által kitűzött tenyészcélt, de kívánatos tulajdonságaik utódaikban is megjelennek (10.7. kép).

182

10.5.2. A Kéktói Ménes, Hódmezővásárhely

(10.8. kép) A hódmezővásárhelyi ligetes pusztában tenyészti a furioso-north star lófajtát Kucsora István és családja. A ménes alapjait már a nyolcvanas évek végén elkezdte felépíteni, majd az Aranyági Ménes felszámolásakor megpróbálta azt a felépített genetikai állományt megmenteni, amelyhez ménesvezetőként nem csekély érdemek fűzték. (10.9. kép)


10.9. kép: A Kéktói Ménes kancái a legegőn

10.10. kép: A Kéktói Ménes dámalovas csoportja egy fajtabemutatón a Furioso XL után nevelt egyöntetű szürke kancákon

183


10.11. kép: A Kéktói Ménes egyik matriarchája: North Star III-71, Böbe (North Star III – Böbe-Baba, 816 Hadfi után), a ménes voltige csoportjával a debreceni Farmer – Expón

A fajtának a hangsúlyozottan hódmezővásárhelyi tájjellegű lovait tenyésztik, az egyedek használati értékét kifejezetten előtérbe helyezve. Napjainkban megváltozott a használat módja; lovaik a lovassport több szakágában is versenyeznek, valamint megbízható szabadidős hátasként vagy kocsilóként is hasznos szolgálatot teljesítenek (10.10. kép). A tradíció, azaz a génmegőrzés mellett nagy hangsúlyt fektetnek az edzett felnevelésre. Gondot fordítanak, sok esetben több időt biztosítanaknak (a jól képzett, mindenki által kezelhető) lovaik képzésére. A nyugodt, természetes tartási körülmények teszik alkalmassá az itt nevelt lovakat arra, hogy megbízható társak legyenek. A furioso-north star lófajta törzseinek és kancacsaládjainak fenntartása fontos számukra, így nagyon büszkék arra, hogy többek közt mé-

184

nesük populációjában találhatók az idestova 300 éves 1-es számú eredeti mezőhegyesi kancacsalád képviselői (10.11. kép). A genealógiai vonalak közül a Furioso törzsből az „A”, „B” és „D”; a North Star törzsből az „A” és a „C” vonalakat tartják fönt. A kancacsaládokban a már említett, mezőhegyesi 1-es számú mellett, a hódmezővásárhelyi családokból Babona, Csoma, Irma, Jolán, Melinda, Rikoltó, Tigris (10.12. kép), Tündér kancacsaládok egyedei találhatóak. A tradíció ápolása nemcsak a génmegőrzésben nyilvánul meg, hanem abban is, hogy évről évre bővülő, s szépülő emlékhelyet, emlékparkot hoztak létre a tőlük mintegy 8 km-re levő Derekegyház-Tompaháton, ahol gróf Károlyi György ménesében, 1836-ban született a fajta egyik alapító ménje, a Furioso Senior.


10.12. kép: Furioso XII-34; Tigris (Furioso XII – 834 Furioso XLIII) a Kéktói Ménes családalapító kancája

A betöltött hároméves kortól lovas-, illetve hámos alapképzést kapnak lovaik. Méncsikóik saját teljesítmény vizsgát tesznek, majd sportkipróbálásra, illetve tenyésztésbe kerülnek (10.13. kép). Kancáikból a kisebb létszámú vonalakba, illetve családokba tartozók anyakancává lesznek, a nagyobb létszámú vonalak tagjai sportkipróbálásban vesznek részt. Idősebb kancaállományuk szolgálja a turizmust, a lovagoltatást, a kocsikáztatást. Alkalmasak rövidebb-hosszabb túrák, csillagtúrák megtételére. Értékesítésre tenyészkancákkal, illetve -ménekkel és igény szerinti képzettségű egyedekkel állnak a fajta iránt érdeklődők rendelkezésére. Ménesükben lehetőség van közép- és felsőfokú oktatóhelyként a hallgatók gyakorlati és elméleti oktatására. Hódmezővásárhely és a környező települések hobbilovasai, kortól függetlenül egyaránt megtalálják itt a számukra alkalmas lovakat. 10.5.3. Korona Ménes, Szentes-Cserebökény A ménes állománya az egy évtizedes bugaci kitérő után, 2008. évben került a Korsós család tulajdonába és néhány éves Tolna megyei tartózkodás után (10.14. kép), 2012 augusztusától a Szentes-Cserebökényi pusztában, a Kőrös-Maros Nemzeti Park szomszédságában került elhelyezésre. Ez az állomány tekinthető a bajor hercegi család mezőhegyesi félvér törzsménese egyben tartott jogutódjának. Az 1822-től dokumentált

10.13. kép: Furioso XLVII tm. Iszony (Furioso XLV – Ilka), lovasa Székely Csaba

hagyományoknak megfelelően folyik ma is a tenyésztői munka. Az állomány ma élő része két kancára vezethető vissza: Bogár (1836) és Helena (1822) kancákra. Az idők során kialakított nevezéktan a két kancacsaládot nyolc ágra bontotta, amelyeket egymástól a nevük kezdőbetűje különbözteti meg. A ménes életében a Bugacon töltött évek alatt a két törzsmén (Furioso XXXVII és Furioso XLV) előállításán kívül előrelépés nem történt, viszont szaporodásbiológiai állapotuk rendkívül elhanyagolt volt. Az új helyen fő célként fogalmazódott meg az állomány fenotípusos regenerálása, a hiányzó kancaágak pótlása (10.15. kép). A kitűzött célok megvalósítása érdekében felállításra került a The Bart Furioso II törzsmén, amely által az állomány egységes, könnyű angol félvér típusát kívánták elérni. Mellette Gyanú I (Furioso XXXVI törzsmén) kapott szerepet a kedvelt sötét szín megtartása okán. A párosításokból született utódok egy része küllemében és mozgásában is eléri az angol félvér fajták legjobb egyedeinek minőségi szintjét.

185


10.14. kép: A Sárvári Hercegi Ménes utódállománya a pálfai legelőn

10.15. kép: The Bart Furioso II-103; Pergő (The Bart Furioso II – Furioso XXVIII-22; Pikáns) a P betűs ág képviselője a Korona ménesben

186


10.16. kép: Korona ménes furioso-north star 4-es fogata a magyar szent korona másolatával (2012 Ópusztaszer, Nyeregszemle)

A leromlott szaporodásbiológiai helyzet normalizálódott és a hiányzó kanca ágak pótlása érdekében belföldről és Ausztriából egy-egy, valamint Leutstettenből négy bérkanca került a tenyészetbe, minek köszönhetően mára a Bugacon négyre redukálódott ágak újra az eredeti nyolcra bővültek. Ma 20 körüli kancalétszámmal folyik a tenyésztés, melyek mindegyike párosításra kerül, hogy a kitűzött célok eléréséhez kellő szelekciós alapot biztosítson. A ménes célkitűzése a genetikai értékek megóvása mellett a mezőhegyesi és sárvári tenyésztési tradíciók megőrzése, valamint olyan állomány kialakítása, melynek egyedei a különböző lovassportokban nemzetközi szinten is eredményesek lehetnek (10.16. kép). Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a hercegi állományból származó mezőhegyesi félvérek a fogatsportban juthatnak a legmagasabb szintre.

10.5.4. Fekete Balázs és Egyed Béla tenyészete, Hódmezővásárhely A hódmezővásárhelyi illetőségű két kitűnő agrárszakember szakmai tevékenysége ezer szállal kötődött az Aranyági Méneshez, hiszen az azt tulajdonló gazdaság állattenyésztési igazgatói és igazgatói tisztét töltik, illetve töltötték be. Lótenyésztési tevékenységüket már a ménes fennállásának idejében is folytatták, majd annak megszűnésekor jó néhány egyedet mentettek meg az elkallódástól. A ménesben mintegy 20 tenyészkanca található, amelyek többek között: t a 7. számú eredeti mezőhegyesi, t az orosházi Kati - Kicsi, t BT[FOUFTJ.VOLÈTo-JOLB (10.17. kép), (10.18. kép), t B[PSPTIÈ[J-FOLFo5àOEÏS t az orosházi Mirza - Mini,

187


t B[BSBOZÈHJ5àOEÏSo5àOFNÏOZ t az aranyági Írisz kancacsaládokba sorolhatóak. A ménes apai hátterét jelentősen meghatározta a saját tenyésztésű, díjugrató szakágban magas szinten kipróbált: t The Bart Furioso I törzsmén, Igor (10. 19. kép).

10.17. kép: North Star III-6; Linka (North Star III – 1497 Linka-2), a 2005 évi OMÉK Nagydíjas kancája

Az utóbbi időben a tenyészet a szlovák tenyésztésű mének felé fordult, ennek jegyében kerültek felállításra az alábbi, nagy tenyészértékű, sportban is bizonyított törzsmének:

10.18. kép: Furioso XXXV-49 (Furioso XXXV – North Star III-6; Linka), tenyésztője: Egyed Béla

188


t 4123 Furioso XVIII-3 Franky; Furioso XXXV tm., t 5294 Furioso XXI-23 Wigo; Furioso XLIX tm., t 5548 Furioso XXIV-2 Frodo; Furioso L tm. A ménes évről-évre igényesen kiválasztott és felkészített, fiatal ménekkel (10.20. kép) jelenik meg a ménvizsgákon, valamint a lehetőségeikhez mérten az itt tenyésztett egyedek sportkipróbálására is hangsúlyt helyeznek. Különösen szép eredményekkel rendelkeznek az alábbi egyedek: t t t t t t

Kisaranyos (Aldato Furioso I után), Fruska (Aldato Furioso I után), Ibike (Furioso XXVII után), Ideál (Furioso XXIX után), Igor (The Bart xx után), Katica (The Bart Furioso I után) (10.21. kép).

Az itt folyó szakmai munka garancia arra, hogy a jövőben is - az eredeti genetikai állomány felIBT[OÈMÈTÈWBMoB[VHSØTQPSUCBOFSFENÏOZFTMPvak, illetve ez irányban kipróbált fedezőmének kerüljenek ki ebből a tenyészetből. 10.5.5. Karcagi Kunlovarda, Mészáros Zsolt tenyészete A karcagi tájegység termelőszövetkezeti kancaanyagát Mészáros Zsolt módszeresen öszszegyűjtötte és továbbtenyésztette. A karcagi kancacsaládok egyedei jórészt ebben a ménesben találhatóak. A tenyésztés a North Star törzs megőrzésére irányul. Ennek a tenyészetnek köszönhető a North Star „C” vonalunk felélesztése, amelyet több értékes kancával és a North Star XIII törzsménnel erősített meg. A jól képzett, egyedi karcagi jelleget képviselő mezőhegyesi félvérek számtalan kiállításon értek el szép eredményeket (10.22 kép), valamint a fogatbemutatókon szereztek újabb híveket a magyar népies fogatkultúrának. A karcagi genetikai bázis gazdagította a fajta génállományát, sikeresen őrzik itt a North Star törzs

10.19. kép: The Bart Furioso I; Igor (The Bart xx – Furioso XXVII-11; Ibike) eredményes sportló és kiváló fedezőmén, tenyésztője: Fekete Balázs

vonalait, és remélhetőleg még sokszor gyönyörködhetünk a szép karcagi fogatokban (10.23. kép). 10.5.6. Lőrincz József tenyészete, Poroszló-Újlőrinczfalva A tenyészet a karcagi és a jászboldogházi termelőszövetkezeti ménesek genetikai anyagát viszi tovább. Karcagon és itt, Poroszlón is jellemzően inkább a fajta North Star törzsét részesítették előnyben. Így a kancaállomány nagy része North Star V, North Star XII, North Star XIV, Kunszentmiklós North Star és Masetta North-Star ménektől származik. Az itt született lovakra az erős csontozat, az imponáló magassági és szélességi méretek jellemzőek. Ez a környezet által is befolyásolt, hagyományos küllem, mivel az itteni lovak ősei a nagykunsági nehéz művelésű földeken igás munkát végeztek, ahol igazán kellett az erő és a szívós, masszív szervezet. A ménes létszáma 20 körüli kanca, amely évente kb. 15 csikót produkál, természetesen a szokásos North Star vonalból. (10.24. kép) 10.5.7. Dr. Ungvári Zsigmond tenyészete, Mátészalka A tenyészet jelentőségét az adja, hogy belföldön itt lelhetők fel nagyobb számban a 9. számú eredeti mezőhegyesi kancacsalád képviselői. Az alapító kancáról elnevezett Főnix Parkban ideális környe-

189


10.20. kép: 5754 Furioso XLIX-45; Toboz (Furioso XLIX – AldatoFurioso I-12; Tornádó) a 2015. őszi ménvizsgán lovasa: Czuczi István, tenyésztője: Egyed Béla

zetben főként turisztikai és közösségi célokat szolgáló állomány, eddig inkább egy permanens arab vérű keresztezéssel hívta fel magára a figyelmet. Reméljük, a tenyészet megtalálja azokat az eredeti genealógiai vonalakhoz köthető méneket, amelyek használatával megfelelően tudja biztosítani a saját használati ló utánpótlását, és a génmegőrzést is jobban tudja szolgálni. (10.25. kép) 10.5.8. Kistenyésztők A hagyományos magyar gondolkodás a ménest tekinti a lótenyésztés színterének, egy tradicionális lófajta tenyésztése során gyakorlatilag minden egyed számít. Ezért legalább akkora értéket mentenek a kisebb állományokkal rendelkező tenyésztők is. Sőt, gyakran a kisebb méretből adódóan nagyobb odafigyeléssel, szakmai igényességgel hasonló vagy nagyobb érték teremthető, mint a nagyobb ménesekben. Az elkövetkezendő időszak egyik jelentős feladata a kisebb tenyésze-

190

tek nagyobb megbecsülése, szakmai megsegítése, valamint az itt született értékes csikók közösségi csikónevelő telepen való neveléséhez szükséges feltételek megteremtése. A fentiek jegyében szükséges olyan kisebb állományokkal dolgozó tenyésztők megemlítése is, akik tevékenységükkel (fedezőmének nevelése, sportkipróbálás, vagy egy-egy tájegység egyesületi életének szervezésével) sokat tettek a fajta és a tenyésztő egyesület érdekében. Sajnos a sort azon barátainkkal kell kezdeni, akik már nincsenek közöttünk. Tevékenységük és személyiségük révén fajtánk és egyesületünk meghatározó egyéniségei voltak. Elvesztésükkel tátongó űr maradt utánuk: t t t t

Mlinkó László, Dormánd, Fokti Ferenc, Kecskemét, Kruzslic János, Székkutas, Páli Sándor, Kunszentmiklós


10.21. kép: Aranyági Katica (The Bart Furioso I – North Star III-39; Katyusa) a fajta sportosabb típusát képviselő kanca Fekete Balázs állományából

Napjainkban az anyagi lehetőségek egyre szűkösebbek, de néhány kistenyésztő és a tevékenységüket segítő családjuk megérdemli, hogy a teljesség igénye nélkül megemlítsük őket:

zösség, amely kiapaszthatatlan és gazdag forrását adja az egyesületi életnek. (10.27. kép)

t Vígh László és családja, Vál-Marianna puszta, t Halasi Endre és családja, Nagycenk, t ES1MVU[FS*NSFÏT Plutzerné Tánczos Anikó, Örkény, t Béres Attila és családja, Karcag, t Főző Attila és családja, Zalaszentgrót, t Novák Pál és családja, Szatymaz, t Domokos Gábor és családja, Csongrád, t Torma Gábor és családja, Mélykút, t Forgó István és családja, Csongrád (10.26.) Külön említést érdemel a Hódmezővásárhelyen és vidékén kialakult összetartó, önszerveződő kö-

10.22. kép: North Star XII-81; Elza (North Star IX – Ékes; Ramzes North Star II után) a karcagi Kunlovarda állományából a debreceni Farmer –Expón

191


10.23. kép: A mindig igényesen összeállított karcagi-ötös éllovai a North Star IX – Ékes párosításból nevelt csodálatos teljes testvér kancák

10.6. A nemzeti parkok ménesei 10.6.1. Lótenyésztés a Kiskunsági Nemzeti Parkban A lótenyésztés háttere a Kiskunsági Nemzeti Parkban A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság történetében a kezdetektől fogva igen nagy jelentőséggel bír az őshonos magyar állatfajták tenyésztésével folytatott génmegőrző tevékenység. Az igazgatóság eltökélt célja az általa tenyésztett hagyományos magyar állatfajták vonalainak, családjainak, génkészletének megőrzése, illetve a szakszerű tenyésztői munka folyományaként ezen állatfajták értékmérő tulajdonságainak a jelen kor követelményeihez alakítása. A jelenlegi Kiskunsági Nemzeti Park területén, a lótenyésztés 1960-as átszervezése után, a Kiskunsági Állami Gazdaság kapta a mezőhegye-

192

si félvér vagy furioso-north star fajta tenyésztésének feladatát. Ahogy Szabó Tibor 1979-ben írja: „A Kiskunsági Állami Gazdaság szintén foglalkozik lótenyésztéssel. Tenyész- és versenysikereket ért el. A 346 Árverő kancája 16 db kancaszülöttjével az ország legjobb életteljesítményű kancája.

10.24. kép: North Star Blokád-189 Csoki, (2812 Karcag Blokád-74 – North Star V-65 Csóka)


10.25. kép: Magdan North Star-55 Hercegnő (3729 Magdan Tano – North Star VI-6 Sármány)

A gazdaság a Mezőhegyesen kitenyésztett Furiosot tenyészti, amelyet sportlóvá alakít. A gazdaság kihasználja a hatalmas szikes pusztai legelőt, ménesét tavasztól a tél beálltáig rajta legelteti, jártatja. Kiváló tulajdonságú, tetszetős színű és külsejű egyedeit külföldön is kedvelik, keresik.” A ménes természeti környezete A Kolon-tó, a régió legnagyobb és egyben legjelentősebb, lassan lápi jelleget öltő édesvízi mocsara, mely a Duna völgyében elhelyezkedő szikesek ÏTB%VOBo5JT[BLÚ[JIPNPLIÈUTÈHLÚ[ÚUUFMIÞzódó Turjánvidéken található. A változatos vizesélőhelyeket rétek, láperdők, és homokbuckák határolják. A Kiskunsági Nemzeti Park 1975-ös megalakulása óta védett 3058 ha-os területéből 630 ha fokozottan védett. A Közös-erdő kiemelt jelentőségű erdőrezervátum. A Kolon-tó több nemzetközi egyezmény hatálya alá is tartozik:

nemzetközi jelentőségű vizesterület, UNESCO bioszféra-rezervátum, biogenetikai rezervátum. A terület jelentős részén nem folyik gazdálkodás, ennek ellenére a változatos élőhelyek fenntartásához folyamatos élőhelykezelésre és -fejlesztésre van szükség. A zárt nádasokban nyílt vízi felületek kerültek kialakításra. Az invazív, tájidegen fajok folyamatos irtása a homokbuckák vegetációjának megóvását szolgálja. A helyes gyepgazdálkodás, mely a kaszálás és a legeltetés tér- és időbeli kombinációjával valósul meg, megóvja a rétek értékes növény- és állatvilágát. A jégkorszakot követő felmelegedési időszaktól kezdve a tó és környezetének élőhelyei és életközösségei folyamatos, dinamikus változásban vannak, a térségben aktuálisan élő népcsoportok is jelentősen hatottak. A Duna-Tisza közén a rézkor végétől megjelennek a domesztikált lovak. A korábban jelentős állománnyal bíró vadlovak száma mintegy 3800 évvel ezelőtt

193


10.26. kép: North Star - 67 Enikő, (2333 Szentes Hadfi-5 – Emília, Furioso XXVI után), Nemzetközi szemle Champion kancája

drasztikusan elkezd csökkenni, és a bronzkor végére ki is pusztulnak. Ez időszaktól kezdve a tó környéki legelőkön jelentős lótartás folyhatott. A tó bronzkori üledékében megjelenik a környező erdők égetéséből származó hamu. A honfoglalás idején olyan jelentős legeltetési hatás érte a gyepeket, hogy ebben az üledékben nagymértékben megnő a legelőgyomok pollenmaradványainak aránya. A Kolon-tavat 1055-ben I. András a tihanyi bencés apátság számára adományozta, és az Alapítólevél a területet AquaCulun névvel mint lólegelőt említi (maga a „culun” név is csikót jelenthetett). A valószínűsíthető jelentős lótenyésztésnek a középkor történelmi viharai vethettek véget. A későbbi nyugalmasabb évszázadok a Kolon-tó környéki lóállomány növekedését hozta magával. Izsák a település méretéhez képest mindig is jelentős lóállománnyal rendelkezett, s a régi hagyományokhoz híven, a ló a védett terület természetvédelmi kezelésében is fontos szerephez juthat a jövőben.

194

A mezöhegyesi félvér ménes állománya, és tenyésztési célkitűzései Az igazgatóság két kancával a 2009-es évben írta alá a belépési nyilatkozatot, és a Furioso-North Star Lótenyésztő Országos Egyesület tagjává vált. 2014-ben döntöttek a lóállomány mennyiségi és minőségi fejlesztése mellett, és még ebben az évben 12 tenyészkancát és 2 növendék kancacsikót sikerült vásárolni. Ezt egy 2015-ös beszerzés követte, amikor is újabb 3 törzskanca került a KNPI vagyonkezelésébe. Az anyaállatok minőségét a 18-20 generációig ismert származás, illetve a saját és oldalági rokonok teljesítménye jelzi. A ménesben jelen lévő kancacsaládok összeválogatásánál nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy csak a tenyésztésben már bizonyított, szilárd szervezetű, jó mozgású egyedeket preferálják, amelyektől következetes, szakszerűen megalkotott párosításokkal méltán remélhetnek a sportban is eredményes utódokat.


A jelenlegi lóállomány tartásának elsődleges célja a területkezelési feladatok ellátása és a furioso-north star fajta nemesítése, genetikai anyagának megőrzése. A ménvonalak és kancacsaládok ápolása mellett azonban az eredményes tenyésztéshez nélkülözhetetlen a tenyésztésre szánt állatok sajátteljesítmény vizsgálata is. A lónak a II. világháború után meg kellett találnia a hasznosítási útját. A haderő lóigénye eddigre gyakorlatilag megszűnt, ideig-óráig igény mutatkozott a munkalóra, de a mezőgazdasági nagyüzemek gépesítésével ez az igény is köddé vált. A ló a szabadidő eltöltésében és mindinkább a sportban találta meg a helyét. Ma vásárlóigény kizárólag a szép küllemű, jó idegrendszerű, sportban már valamilyen eredményt produkált egyedekre mutatkozik. A tervszerű és következetes tenyésztői munka feltétele a sportkipróbálás és az itt kapott információk felhasználása. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság célja tehát a területkezelési célok mellett a tenyésztésre szánt egyedek sportban való kipróbálása, az ezen sport eredményekből levonható szignifikáns összefüggések felhasználása a tenyésztői munka folyamán, és mindezek eredményeképpen olyan furioso-north star lovak előállítása, amelyek alkatuknál, képességeiknél fogva a jelenlegi piac igényeit kielégíthetik. A jelenlegi lóállomány egyedszáma 16 tenyészkanca, két növendék kancacsikó és hét évjárati csikó. A fedezőmének bérlet formájában látnak el apaállati feladatokat a ménesben. Az állomány jó származású, igen jó mozgású, mind geno-, mind fenotípusában homogénnek mondható.

10.27. kép: The Bart Furioso II-94; Félénk (The Bart Furioso II – Furioso XXIII-31; Fátyol) az Kiskunsági NPI kancája

5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.

Az anyakanca állomány a következő: 1. The Bart Furioso II-94 „Félénk” 2006. évi pej kanca (10.27. kép), 2. North Star X-115 „Nárcisz” 2005. évi pej kanca (10.28. kép.), 3. North Star X-34 „Nimfa” 2007. évi pej kanca, 4. North Star VII-10 „Bodza” 2002. évi s.pej kanca,

16.

Furioso XX-72 „Hanna” 1996. évi s.pej kanca, Furioso XXVIII-22 „Hoppá” 2003. évi pej kanca, Bűvölő Furioso I-23 „Jégvirág” 2004. évi pej kanca, North Star III-39 „Katyusa II” 1995.évi pej kanca, Boszporusz Furioso-46 „Naplopó” 2000. évi s.pej kanca, The Bart Furioso II-107 „Induló” 2011. évi s.pej kanca, The Bart Furioso II-39 „Gesztenye” 2011. évi pej kanca, Furioso XXX-35 „Aranyeső” 1999. évi pej kanca, Catalin XII-100 „Kincső” 2009. évi s.pej kanca, Boszporusz Furioso-43 „Jámbor” 2000. évi pej kanca, Boszporusz Furioso-24 „Sarkcsillag” 2001. évi pej kanca, Pap Furioso-160 „Pletyka” 1997. évi pej kanca.

A jelenlegi lóállomány és a fajta erényei, úgy mint az acélos, szilárd szervezet, a jó mozgás, a kiegyensúlyozott idegrendszer mind a fogatsportban való kipróbálásra ösztönzi az Igazgatóságot. A fogatsport komplex mivolta, magyarországi

195


10.28. kép: North Star X-115; Nárcisz (North Star X – Furioso XXVI-131; Fintor) kiállításokon is többszörösen díjazott fajtastandardot közelítő kanca a Kiskunsági NPI állományából

10.29. kép: 5659 Furioso XXVI-121; Botond (Furioso XXVI – Bob Herceg Furioso-3; Borbála) F „A” vonalú fedezőmén a Kiskunsági NPI ménesében

hagyományai, népszerűsége, eredményessége okán tették le voksukat ezen szakág mellett, és tervezik a lovak kipróbálását már a 2016-os évtől kezdve. Az állományon 2015-ben az 5659 Furioso XXVI-121 (10.29. kép) „A” vonalú mén látott el apaállati feladatokat, amely kancacsaládjának alapítója - mintegy visszacsatolva a múltbéli hagyományokhoz - a 346 Árverő. A 2016-os szezonban az 5324 Furioso XXXVI-12 „C” vonalú és a 3820 Hódmezővásárhely The Bart-15 (The Bart Furioso I tm.) tenyészmén került a ménesbe. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság génmegőrzéshez kapcsolódó jövőbeni tervei világosak és egyértelműek. Az elsődlegesen természetvédelmi szempontokat szem előtt tartó területkezelés céljait kiszolgáló, a lehető legmagasabb szakmai színvonalú tenyésztés, és az őshonos, nagy genetikai értéket hordozó fajták népszerűsítése, megóvása a jövő természetvédő és állattenyésztő generációja számára.

céljából 2015. évvel extenzív tartástechnológiára alapozott állattartó telepet alakított ki Szentistván település közigazgatási területén, Batúz-tanya központtal (10.30. kép).

10.6.2. Lótenyésztés a Bükki Nemzeti Parkban Batúz-tanya furioso-north star ménes A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet védett gyepterületeinek természetvédelmi kezelése és fenntartása

196

Természetföldrajzi elhelyezkedés A Borsodi Mezőség egyik legértékesebb területe a központi részén elhelyezkedő pusztai tömb. Itt található Nagy-szék, és Kisecséri-legelő, melyek közepében található a Batúz-tanya. Nem kizárólag tájképileg kiemelkedő értékek, de számos olyan botanikai és zoológiai ritkaságnak adnak otthont, melyek speciális kezelést igényelnek. A terület egyik legjelentősebb zoológiai értéke a túzok, de emellett a csíkos szöcskeegér egyetlen ismert hazai állománya is itt fordul elő. Itt mind az ősi, természetes, mind a másodlagosan kialakult szikesek megtalálhatóak. Ezeken az élőhelyeken tavasszal a kamilla, nyár végén a sóvirág virágai határozzák meg a tájképet. A száraz szikesen fordul elő a heverő seprűfű, a sziki útifű, az erdélyi útifű, a bárányparéj és a kígyófark. A szikes mocsarakat kedveli viszont a kisfészkű aszat, a kétsoros sás, a sziki boglárka, illetve megtalálható a ritka buglyos boglárka is. Fontos rovarai például az aranypettyes bábrabló, a bíborcincér és a sisakos sáska is. Bár a mocsarak kiszáradásával a halak élőhelyei megszűntek, a kedvező időjárási körül-


10.30. kép: Ez a kép fogadja a Bükki NPI Batúz tanyai méneséhez érkezőket

mények hatására, illetve vízvisszatartást elősegítő természetvédelmi intézkedések következtében hamar újra megjelentek az egykor gyakori fajok, mint például az aranykárász, a compó és a réti csík. A mocsaras területek újbóli megjelenésének köszönhetően a vízhez kötődő kétéltűek és hüllők állományai is erősödtek, ahogy azt a vöröshasú unka, a pettyes gőte, a dunai gőte, a vízisikló és a mocsári teknős esetén is tapasztalható volt. A puszta fokozottan védett madárfajai közül, megjelenik itt is rendszeresen illetve fészkel a túzok, a kékvércse, a kerecsensólyom, a parlagi sas és a szalakóta. Csapadékos években a nedves kaszálókon feltűnik a haris. Ősszel hatalmas tömegekben teszi tiszteletét a vadlud, elsősorban a nagy lilik illetve a darvak, kisebb csapatokban a vonuló fekete gólyák is. Az emlősök közül fontos kiemelni még az ürgét, amely a ragadozó madarak egyik fő táplálékállata. A terület kiemelkedő élőhely- és fajdiverzitása indokolttá teszi egy komplex élőhelykezelés megvalósítását, amelyben egyik fő cél a természetvédelmi szempontból kiemelkedő hazai és nemzetközi védelem alatt álló fajok ökológiai igényeihez illeszkedő gazdálkodás.

A telep kialakítása A Batúz-tanyai természetvédelmi területkezelési központban több mint 200 furioso-north star fajtájú ló és 500 magyar merinó juh tartása vált lehetővé. A beruházás keretében a lovak számára kor és ivar szerinti elkülönítést biztosító, téli és nyári szállások (istállók), míg a juhtartáshoz kapcsolódóan egy nagyobb méretű hodály, valamint az állattartáshoz nélkülözhetetlen egyéb kiegészítő építmények (takarmánytárolók, futószárazó) és az ezeket kiszolgáló épületek (irodák, fehér-fekete öltöző, szolgálati lakás) létesültek. A projekt keretében megépültek a 212 férőhelyes, extenzív tartástechnológiára alapozott, lótartásra alkalmas telep működéséhez szükséges épületek, ezenkívül megvásároltak néhány erő- és munkagépet, amelyek elengedhetetlenül szükségesek az állattenyésztési tevékenység folytatásához. A projekt keretében egy olyan állami tulajdonban lévő ménest alapíthat az igazgatóság, mellyel a természetvédelmi elvárásoknak megfelelően kezelhetők a környező területek. A ménes - az éves szaporulatokkal is kalLVMÈMWBoNJOEFOUFLJOUFUCFOBMLBMNBTBDÏMUFSàMFU egészének legeltetéses fenntartására, a fajtafenntartásra irányuló tenyésztői munka megalapozására.

197


10.31. kép: Méneslátogatás a Szittya Furioso Kft. ménesében

A tenyészállomány A ménes alapját a Szittya Furioso Kft.-től (Bartók László és családja) (10.31. kép) vásárolt, jelentős genetikai értéket képviselő állomány képezi, amely további vásárlásokkal egészítettek ki. Jelenleg mintegy 50 tenyészkanca, 60, 2014-es és 2015-ös születésű évjárati csikó és négy tenyészmén szolgálja a fajta fenntartását. A kancaállomány 15 kancacsaládba sorolható. Eredeti kancacsaládok közül a sárvári 3. számú család 5 leszármazottja található a ménesben származásuk 18-20 generációra visszamenően a 19. század elejéig dokumentált. A három történelmi kancacsalád közül kettő csak itt fellelhető, különleges értéket képviselő: a) A sütvényi Klára kancacsalád: a fajtának jelentős törzsmének sorát adta. Ezek: a Furioso XLIV, North Star „B” X, Furioso „A” XXVII, North Star „A” XIX és a

198

North Star „A” XX. A ménesben jelenleg 4 kancával képviselt. b) A bőszénfai 52 Mátészalka Labda kancacsalád: a fajta II. világháború utáni történetének legnagyobb tenyészhatású törzsménjeit adta, mint: a Furioso VI és a Furioso VII. A ménesben jelenleg 8 kancával képviselt (10.5. táblázat). c) A bőszénfai 34 Nagykálló Ági kancacsalád: jelentősebb egyedei a kiváló sportló Blokád Édua, valamint a North Star IX törzsmén. A ménesben jelenleg 2 kancával képviselt. A családból más tenyészetekben is vannak egyedek. A ménes legfontosabb feladata a jelenlegi állomány korösszetételének javítása, illetve az összes kancacsalád esetében a megfelelő kancautánpótlás biztosítása.


10.5. táblázat

A Nemzeti Park és a ménes illetékes vezetése jól átérzi a vállalt feladat súlyát. 2016. évre az alábbi fedezőmének kerültek felállításra: t 3401 Karcag North Star-191, a North Star „A” vonalból, t 4896 Furioso XXVIII-20; Furioso XLV tm. a Furioso „B” vonalból, t Furioso XLIX-44, a Furioso „D” vonalból, t 4313 Boszporusz Furioso-47 (10.33. kép), a 3. számú sárvári eredeti kancacsaládból. A ménes állományához tartozó 1-2 éves évjárat rendkívül ígéretes, a sajnos már nem élő 3861 Buj Furioso-125 Furioso XLIV (10.32. kép) törzsmén utáni csikók, mind a kancák, mind a mének a legkiválóbb mezőhegyesi félvér tulajdonságokat hordozzák. A ménes erőfeszítéseket tesz a kipróbálás terén is, hiszen jelenleg már fiatal méneket készítenek ménvizsgára. Ami külön öröm, hogy ezek a

Furioso „A” vonal majdnem kihalt sütvényi Furioso VII-es ágához tartoznak. Az a törekvés, amely a Bükki Nemzeti Park munkatársait jellemzi biztató jövőt vázol fel ennek az új ménesnek, csak remélni tudjuk, hogy ez a rendkívül értékes állomány hosszú távra megtalálta a helyét a Borsodi Mezőségben.

10.32. kép: Furioso XLIV; Csibész (2807 Szentes Furioso-4 – 1784 Furioso Csinos; 600 Furioso III-3) karakteres képviselője volt a fajtának, ígéretes csikói vannak a batúzi ménesben

199


10.33. kép: 4313 Boszporusz Furioso-47; Jászol (1948 Bob Herceg-2 – 66 Furioso X-59; Jászol) a batúzi ménes fedezőménje

200


201

11

TENYÉSZTÉS, T ENYÉSZT SZELEKCIÓ, MEGJELÖLÉS

TENYÉSZTÉS, SZELEKCIÓ, MEGJELÖLÉS

11.1. kép: A leggyakrabban használt bélyegzések a méneskarban és azután.

203


11.1. A furioso-north star lófajta tenyésztésének módszere és a szelekció A fajta jól bevált tenyésztési eljárása, és a hozzá fűződő következetes kiválasztás rendszere a fajta tenyésztése során alakult ki. Ahhoz Mezőhegyesen mindvégig ragaszkodtak: ezt nevezzük mezőhegyesi tenyésztéstechnikának. Röviden így foglalható össze: „A különleges képességekkel bíró mezőhegyesi lófajták kialakulása és gyors megszilárdulása egy eredeti elgondoláson alapuló tenyésztési módszernek volt köszönhető. Az utódaikban kitűnő tulajdonságokat örökítő mének első nemzedékeiből kiválogatták a kívánt típusnak és karakternek megfelelő egyedeket, majd szoros rokontenyésztést folytattak velük. Az így kapott ivadékok közül a továbbtenyésztéshez csak az egységes fajtajelleget mutató kancákat hagyták meg, és megbízható örökítőnek bizonyult ménekkel fedeztették őket. A fajták egységes arculata négy-öt generáció elteltével nemcsak külsőre kezdett kirajzolódni, hanem már az örökítésükben is megszilárdult. Ezt követően a túlzott rokontenyésztés kedvezőtlen mellékhatásainak elkerülése érdekében a legmarkánsabban örökítő mének közül törzsenként kettőt kiválasztva négy, egymástól jól elkülönített ménvonalat alapítottak, majd ezeknek az egymás közti szisztematikus kombinációjával – a fajtatiszta tenyésztés keretein belül is – fenntartható volt a genetikai sokszínűség, Az esetlegesen előforduló hibákat vagy felmerülő hiányosságokat a jól megválasztott telivér mének alkalmazásával, vagyis a cseppvérkeresztezés módszerével próbálták kiküszöbölni (Novák, 2013). Emellett az évente született 80–100 csikó lehetőséget adott arra, hogy kellő kiválogatás után csak a legjobbak kerüljenek törzskancaként a ménesbe. Másrészt egy-egy szép és munkában is jónak ígérkező hároméves méncsikó kivételével, az egyezséges ménesekben, vagy a tájfajtakörzetekben a jó kancaanyagot fedező, és ott megfelelő utódokat produkáló mének ivadékvizsgálat után kerülhettek törzsménként a ménesbe. Az egészen kiváló mének hosszú időn keresztül szolgálatban

204

álltak és meghatározó szerepet kaphattak a fajta formálásában, például a Furioso VII, és a Furioso XXXIX törzsmének. A fajta történetében bekövetkezett megrázkódtatások utáni fajtarekonstrukciók is csak úgy lehettek sikeresek, ha a tenyésztők a fenti elvek szerint tevékenykedtek. A fajta hanyatlása, ill. amortizációja azért következhetett be, mert a tenyésztésben hiányzott a célok pontos meghatározása, az elérésükhöz követendő eljárás és a lefektetett elvek iránti hűség. 11.2. Az egyedi megjelölés alakulása és a törzskönyvek a fajta történetében Az egyedi megjelölés rendszerét és a törzskönyvezés mikéntjét részletesen megtalálhatjuk Mihók és Ernst (2014) könyvében, 32.-37. oldal. Az első időben, a 17. század végétől, a ménes alapításáról kezdve a jobb pofára J II bélyegzés került, a bal combra pedig a ló számát bélyegezték. A bélyegzés helyének kiválasztása összefüggésben állhatott a bőr értékesebb részeinek megkímélésével. Később került sor az M bélyegzésére, majd az apa jelének használatára. A nyereghelyre történő bélyegzés Ritter altábornagy parancsára kezdődött 1861-ben. A Magyar Szent Koronával történő megjelölés az 1879-ben kiadott rendelkezésre kezdődött. A 11.1. kép mutatja a mezőhegyesi ménesben általánosan használt bélyegzési anya- és fajtajeleket. A 11.2., 11.3. és 11.4. kép pedig az időnként változó, de a ma is használatos, a fajtára jellemző megoldást mutatja, amely hosszú évtizedeken át érvényes volt. 11.3. A furioso-north star fajta méneskönyvei A ránk maradt eredeti méneskönyveket Bodó, Ernst (2004) könyve foglalja össze. részletesen feltüntetve akkori helyét és őrzőjét is. A méneskönyvek nagy része a Mezőgazdasági Múzeumban, illetve az egykori ménesek utódainál található.


11.2. kép: A klassszikus bélyegzés. A köztenyésztésben a nyakon a megye jele és folyószám, a jobb oldalon pedig születési év két utolsó számjegye. A törzsménesi bélyegzés: bal nyereghelyen az apa jele (North Star „A” XX), alatta csikószám és anya jel (Furioso) jobb nyereghelyen pedig a ménes jele (Kiskunság), születés évszám utolsó számjegye és anyakanca sorszám.

Mezőhegyesnek a következő méneskönyvei maradtak meg: Törzsmén nyilvántartások 1792–1986-ig 12 könyv a Gestüt’s Instruktionnal együtt. Ezek mindig vegyesen tartalmazzák a fajtákat.

Kanca-nyilvántartások: 1785-1988-ig 56 könyv és törzskönyvi lapok. A kancák nyilvántartási számát 1000-ig osztották ki, és egy-egy oldalra és oldalszámra addig írták az új felvételt, amíg az meg nem

205


telt. Egyszerre, egy időben csak egyetlen élő ló szerepelt így az azonos számú oldalon. Önálló mezőhegyesi félvér méneskönyvek a következők: 1885-1916, 1906-1944, 1941-1961. Születési lajstromok 1830-tól 1981-ig állnak rendelkezésre. Ezek mindig vegyesen tartalmazzák a fajtákat. A Régi magyar méneskönyvek c. könyv (Bodó, Ernst, 2004) az állami és kísérleti gazdaságok megmaradt méneskönyveit is tartalmazza. A sárvári, majd leutstetteni ménes méneskönyvét Lajos herceg az Egyesület elnökének adta át. Az Egyesület megalakulása után a méneskönyv 3 kötete jelent meg. I. kötet (1989-90.), II. kötet (1991), III. kötet (1990-94.). Közel két évtized kihagyás után megjelent a 2011-12. évi Méneskönyv, azután egy Ménkönyv (19932013) és Tenyésztési évkönyv (2015) publikálására került sor. A törzskönyvi adatok kezelése elektronikusan történik.

11.4/b. kép: A ma érvényben lévő bélyegzés. Törzsméntől származó és vonalbeli anyától született csikók bélyegzése

11.4 A fajtán belül kialakult típusok A 19. század vége a fajta elsősorban a többhasznú típust testesítette meg, de egyes egyedek esetében megfigyelhető volt a hátas és a fogatos típus elkülönülése. A fajtán belül az I. világháború után a regeneráció idején a Furioso XXXIX a könynyebb hátastípust képviselte, a Furioso VII pedig a nehezebb hátas- és fogatos típushoz tartozott. Ezen két mén leszármazottai nem csak genotípusukban, hanem fenotípusukban is mutatták ezt a típusbeli elkülönültséget. Bizonyos küllemi változatosság a mai napig megfigyelhető a fajtában, amely megnyilvánul a testméretek nagyobb szóródásában és a vérmérsékletben is. Annak érdekében azonban, hogy a tömegesebb típus és a könnyebb, sportosabb típus is bemutatásra kerüljön, a következő képekben egymás mellé állítjuk a különböző korszakok karakteres, típusukban eltérő egyedeit (11.5. kép).

11.3. kép: Az első egyesületi, túlkomplikált nem sikeres bélyegzés

11.5. A fajtatiszta tenyésztésében alkalmazott egyéb módszerek

11.4/a. kép: A ma érvényben lévő bélyegzés. Törzsméntől származó és vonalbeli anyától született csikók bélyegzése

11.5.1. Nemesítés A furioso-north star fajta esetében az alapítók angol telivérek voltak. Az alapító fajta ménjeit néhány generációnként újra felhasználva cseppvér keresztezést végzünk. Ezt a módszert Mezőhegyesen is következetesen alkalmazták. A fajta angol félvér jellege megköveteli, hogy a típus megőrzésének érdekében ez a módszer folyamatosan jelen legyen. A bevált angol telivér mén jó példája Filou (Gunnersbury – Fidget) (11.6. kép), amely

206


11.5. kép: A hátas (sport) és fogatos (univerzális) típus alakulása a fajtában a történelem során.

207


11.6. kép: Filou xx 1886.(Gunnersbury – Fidget). A pályán nem ért el sikereket, de a félvértenyésztésben jó nevet vívott kimagának

11.7. kép: Blokád VI törzsmén (Blokád V – Ella, Furioso VIII után)

11.8. kép: 2829 The Bart xx (Le Fabuleux - Liscia) telivér mén 2829 The Bart xx (Le Fabuleux - Liscia) telivér mén

208


11.9. kép: The Bart Furioso III törzsmén (The Bart Furioso II – 24 Szellőlány, Furioso XV után), átlagon felüli mozgását ivadékaiban is örökíti

mezőhegyesi és a sárvári ménesben fedezett a huszadik század elején. A jól megválasztott telivér mén után többnyire kitűnő teljesítményű lovak születtek. Az 1960-as években átütő eredményeket hozott Blokád xx (11.16. kép) használata. Számtalan eredményes sportló, és kiváló tenyészegyed származott tőle. Annak ellenére, hogy a furioso-north star fajtában nem cél az új ménvonalak létrehozása, maradandó értékét bizonyítja, hogy jelenleg dédunokája Blokád VI ma is fedez a fajtában (11.7. kép). A közelmúltban alkalmazott angol telivér mének közül a legsikeresebb The Bart xx (11.8. kép) volt. Tenyészhatását két törzsmén utódján keresztül fejti ki. Használatukat indokolja ivadékaiknak megfelelő típusa és az esetek nagy többségében a fajtaátlag feletti, nem ritkán a szintetikus fajták egyedeivel vetekedő mozgáskultúrája (11.9. és 11.10. kép). Az angol telivér mének használatával szerzett kedvező tapasztalatok újra

és újra a megfelelő nemesítő mének felkutatására ösztönzik fajta tenyésztőit. Néhány kiragadott példa az elmúlt évtizedekben többé-kevésbé bevált angol telivér ménekre: t t t t t t t t t

Bornemissza xx Masetta xx Szoszruko xx Texan xx Ishamo xx Bob herceg xx Chinese Prince xx Bornemissza xx Bűvölő xx

A telivér apaságú F1 kanca ivadékok a továbbiakban vonalbeli ménnel párosítva kerülnek továbbtenyésztésre. (11.11., 11.12. kép) A „visszacsatolásnak” ez a szigorú szabálya a garancia arra, hogy a furioso-north star fajta, fejlődhessen és megmaradjon fajtatisztán Magyarországon.

209


11.10. kép: The Bart Furioso II-135 Pipacs (The Bart Furioso II – Furioso XV-2 Piramis), szentesi kancacsaládból származó kanca

11.11. kép: 64 Kontár Furioso-11; Napfolt (2115 Kontár xx – 47 Furioso VI; Napfény) három éves korában a pusztaberényi ménesben

11.12. kép: 3864 Pusztaberény Furioso-114 (3132 Furioso X-2 – 64 Kontár Furioso-11; Napfolt), a csepvérkeresztezett kanca után nevelt vonalbeli mén szép példája.

210


11.13. kép: Aldato (Anblick xx - Kreta H. 1608). Nagyhatású holsteini mén

11.14. kép: 10028 Aldato-I; Zavaros (311Aldato – 45 Sáripuszta Nimfa; 4936 Bőszénfa-31 után)

11.5.2. Aldato, Ramzes Junior és társaik szerepe a fajta tenyésztésében Ebben az esetben valamilyen jól elkülönült, nem furioso-north star fajtával Ma a fajta tenyésztésében ennek az eljárásnak nem túl nagy a jelentősége. Azért szükséges megemlíteni, mert az 1960-as és 1980-as években az eredeti nemesítési módszertől eltérően, több holsteini és hannoveri mén alkalmazására is sor került a fajtában. Ma a fajta tenyésztésében ennek az eljárásnak nem túl nagy a jelentősége. Kitűnő örökítő volt Aldato (11.13. kép), szinte minden magyar fajtában használták. Különösen szép és sportban eredményes ivadéka volt Zavaros Aldato II törzsmén (11.14. kép), melynek anyja Sáripuszta Nimfa, 4936 Bőszénfa-31 után. Ramzes Junior (11.15., 11.16. kép) is jól szolgálta a sportirányú keresztezést, amelyet a Bagusat család 1964-ben szállított Mezőhegyesre. Belovaglásával, kiképzésével, vizsgáztatásával az Országos Lótenyésztési Igazgatóság Sallay Sándor tenyésztési felügyelőt bízta meg, aki Magyar Imre idomár és Máchanszky Gyula edző segítségével végezte ezt a munkát. 495 Ramzes Junior-50, (anyja 361 Oki, 5132 North Star „B” X-2 után) Fülöp Sándort 1974-ben egyéni világbajnoki címhez segítette (11.17. kép). A hannoveri Háry János, (11.18. kép), és Hazárd (11.19. kép) ménekkel, való párosítások-

ból is született néhány tehetséges egyed, pl.: Hazárd North Star I törzsmén (11.20. kép), amely szintén sikeres fogatló volt, (anyja 479 North Star „A” XVIII Botanika). Fokos (11.21. kép) holsteini mén külön klasszist képviselt az import mének között, rövid tenyészműködése alatt számtalan nemzetközi szinten sikeres sportló született tőle, főként az apajpusztai ménesben, ezek egyike Frangepán (11.22. kép) a legjobb kiskunsági kancacsaládból, amelyet a 346 Daimio I-10 Árverő alapított. Az importmének alkalmazásából a kortársak hibásan arra a következtetésre jutottak, hogy a sikeres lótenyésztés csak ezek sorozatos alkal-

11.15. kép: Ramzes Junior ugrómunkában, lovagolja Sallay Sándor, Máchánszky Gyula edző óvó felügyelete mellett

211


11.16. kép: Ramzes Junior 1960 (Ramzes H.3654 – Brenta H.2423)

mazásával érhető el. Ennek bizonyítására a fajta kiemelkedő sporteredményekkel rendelkező kancáit vonták be a keresztező tenyésztésbe, ezt bizonyították a fenti példák is. Ma már tudjuk, hogy az igazi érték a kitenyésztett, kompakt, jó mozgású, fajtatiszta kanca. 11.5.4. Új fajtát előállító keresztezés a környező országokban Tenyészcél lehet, hogy a kiváló teljesítmény fenntartása vagy fokozása érdekében továbbra is más fajtát, tehát nem furiosot, hanem telivért, vagy más sportfajtát párosítták az első nemzedék kancáira. Ekkor, szoros értelemben már, új fajtát előállító keresztezésről van szó. Ezt csinálták a furioso fajtával az ukránok és a bolgárok, valamint az osztrákok is, hasznosan beolvasztva a modern sportlóba az egykori mezőhegyesi félvért. Keresztező partnernek használták a hanno-

212

11.17. kép: 495 Ramzes Junior-50 az 1974-es világbajnok fogat ostorhegyese, hajtó: Fülöp Sándor


11.18. kép: Háry János (Eleve 3798 – Grunalta H 35 902) hannoveri törzsmén Apajpusztán

11.19. kép: Hazárd (2764 Don Juan – Fortpflanzug H 13 226/53) hannoveri törzsmén Ecsegfalván, és Apajpusztán

11.20. kép: 216 Hazárd-2 (Hazárd – 479 North Star „A” XVIII; Botanika) az 1971. évi EB egyéni ezüstérmes fogat gyeplős lova, hajtó Fülöp Sándor.

213


11.21. kép: Fokos (3705 Frivol xx – 63264 Urbine H) holsteini törzsmén Apajpusztán

verit, holsteint, a selle franÇais sportlovat és a trakehnenit. Ebből lett egy-egy szintetikus, új fajta. Az alapot szolgáltató fajtatiszta állomány és ezzel esetünkben a tiszta mezőhegyesi félvér fajta értékes komponens, de fajtatiszta léte ott megszűnt. Érdemes tehát a méneskönyvben megkülönböztetni a mezőhegyesi félvérnek megfelelő lovakat, amelyek szigorúan véve a fajtához tartoznak az abból kiindult új fajtát jelentő első lépcsőtől és a keresztezett állománytól. Ezeknek a méneknek az utódai kitűnő sportlovak lehetnek képességet örökítő tulajdonságaik alapján, továbbtenyésztésük is hasznos lehet, ügyes kombinációban a fajtától függetlenül, de ez már új fajta kialakítása, amely a magyar és az általános sportlóval van versenyben. Itt tehát nem a furioso-north-star génmegőrzése, hanem a sportlótenyésztés témaköre került előtérbe.

214

11.5.5. Genetikai sokszínűség A nemzetközi változások és elvárások alapján be kellett fogadni a Przedswit és Catalin telivér vonalakat, amelyek történelmi távlatban még a Monarchia idején kerültek a fajtába, tehát nem tekinthetők idegennek.Ez annyira igaz, hogy például 230 Przedswit kanca volt az anyja North Star „A” XIX és North Star „A” XX törzsméneknek még a zárt mezőhegyesi tenyésztés idején. Ugyancsak elfogadásra került a maga évszázadokon átívelő tenyésztésével Lajos bajor királyi herceg ménese, amely elfogadásra került, mint furioso változat és bekerült mind mén, mind kancavonalon a fajtába. A hagyományos tenyésztési módszert kell fenntartani, további genetikai fellazítás nem volna kívánatos.


11.22. kép: Frangepán, Fokos után nevelt sportló, anyai ágon az Árverő családból, lovasa: ifj. Fülöp Sándor

215

12

A GENETIKAI ÖSSZETÉTEL ÉS SZERKEZET


Az újabb kutatások megerősítik azt a gyakorlatban már régóta élő véleményt, hogy egy lófajta megmaradása és értéke nagyrészt a kancacsaládokon alapszik. A mitokondriális DNS felfedezése a molekuláris genetika oldaláról is megerősíti ezt. A fajta családjainak és vonalainak mai helyzetét Domokos Gábor (2016) itt következő munkája tartalmazza és elemzi. Valaha csak a mezőhegyesi méneskönyvek tartalmazták a fajta családjait a 18. század végétől kezdve. Azóta a változások és a fajtának Mezőhegyesről elvonása új helyzetet teremt, amivel számolni kell. Ennek alapján a következő családokat kell megkülönböztetni és a tenyésztésben szakszerűen felhasználni, a valóban kialakult helyzetnek megfelelően.

12.1. A családok eredete és rendszerezésének elve A fajta identitását meghatározó családalapító kancák az alábbiakban felsorolt törzskönyvekben találhatóak meg. 1. Eredeti kancacsaládok Eredetük a XVIII. századba nyúlóan kimutatható a fajta eredeti génkészletét hordozzák, a családalapítók fellelhetőek: t a mezőhegyesi állami ménes törzskönyveiben, a t sárvári bajor királyi ménes törzskönyveiben. 2. Történelmi kancacsaládok A fajta történetében megkerülhetetlen, meghatározó ménesekben létrejött kancacsaládok, az alapító kancák származása általában visszavezethető a két világháború közötti időszakra. A családalapítók fellelhetőek: t a mezőhegyesi állami ménes törzskönyveiben, t a sütvényi állami ménes törzskönyveiben, t a bonchidai román állami ménes törzskönyveiben, t a motesicei egykori cseh-szlovák, majd szlovák állami ménes törzskönyveiben, t a Bőszénfai KG bőszénfai ménesének törzskönyveiben, t a Nagykunsági ÁG ecsegfalvai ménesének törzskönyveiben, t a Kiskunsági ÁG apajpusztai ménesének törzskönyveiben.

12.1. kép: North Star XIV-24 Becses (North Star XIV – North Star III Böbe) az 1-es számú mezőhegyesi eredeti kancacsaládból, a Z „A” vonalból.

3. Törzstenyészeti kancacsaládok A tenyészetek alapítása Magyarországon 1960 és 1989 között történt, a törzstenyészeti alapító okmány keretében kifejezetten mezőhegyesi félvér (furioso-north-star) tenyészirányt határozva meg. A családalapítók fellelhetőek: t az Abádszalóki Lenin Mgtsz törzskönyvében, t a Jászboldogházi Aranykalász Mgtsz törzskönyvében, t a Szentesi Termál KMgtsz törzskönyvében, t az Orosházi Dózsa Mgtsz törzskönyvében, t az Orosházi Béke Mgtsz törzskönyvében, t a Karcagi Magyar-Bolgár Barátság Mgtsz törzskönyvében, t a Hódmezővásárhelyi Állami TG Aranyági Ménesének törzskönyvében.

217


12.2. kép: Furioso XXXV-25 Nusi (Furioso XXXV – Furioso XXVII-23 Aranyági Nótás) a 7-es számú mezőhegyesi eredeti kancacsaládból, a F „B” vonalból.

4. Egyesületi kancacsaládok Az Egyesület alapításával megnyílt a lehetőség azon tenyésztők számára is a fajtatenyésztés kereteiben való munkálkodásra, akik nem törzstenyészetből származó, de a fajtához köthető kancákkal kívántak ebben részt venni. Ezen kancák az Egyesület alapítása óta vezetett törzskönyvében találhatóak. 12.2. A kancacsaládok napjainkban Az előzőekben felsorolt családok helyzetét, értékét és mai állapotát a következőkben láthatjuk: 12.2.1. Eredeti kancacsaládok Eredetük legalább a 19. századba nyúlóan kimutatható, a fajta eredeti génkészletét hordozzák, a fajta ménvonalait megalapozó törzsmének ezekből a kancacsaládokból származtak. A családalapítók távolsága leszármazottjaiktól legalább 15 generáció. a) Mezőhegyesi eredeti kancacsaládok A mezőhegyesi ménes családalapító őskancáira vezethetők vissza, egy részük kipusztultnak tekinthető. A jelenleg belföldön élő családok egyedszáma csekély, fenntartásuk különös odafigyelést igényel, eddig ismeretlen egyedek felbukkanására jobbára csak import útján lehet számítani. Élő, eredeti mezőhegyesi kancacsaládok: t 1. számú eredeti mezőhegyesi kancacsalád, alapító a 33. sz. cseh kanca, 1785.

218

12.3. kép: Furioso XX-42 Hálás (Furioso XX – Furioso IX-3 Hallomás) a 3-as számú sárvári eredeti kancacsaládból, a F „B” vonalból

Egykor a legnagyobb kancalétszámmal rendelkező család volt. A családból származó törzsmének: Furioso XXVIII, Furioso XXXVI, Furioso XXXVIII, Furioso „A” XXVIII, Furioso „B” XVIII, North Star XI, North Star XII, North Star XXIV, North Star XXV, North Star XXVIII (a 12.1 képen a családba tartozó kanca látható). t 7. számú eredeti mezőhegyesi kancacsalád, alapító a 325. sz. eredeti magyar kanca, 1789. A család a nagyobb létszámúak egyike volt, fennmaradása a román tenyésztőknek köszönhető. Jelenleg mind Magyarországon importkancák révén, mind Romániában elterjedt család. A család számos törzsmént adott Mezőhegyesen és Bonchidán is. Mezőhegyesi törzsmének: Furioso XXIX, Furioso XXX, Furioso XXXI, Furioso XXXIX, Furioso XLV, North Star VII, North Star XIII, North Star XVII, North Star XXI, Daimio II. Romániai törzsmének: Furioso XXXIX, Furioso XLIII, Furioso LXVII, Furioso LXVIII (12.2. kép). t 9. számú eredeti mezőhegyesi kancacsalád, alapító az 59. sz. erdélyi kanca, 1786. Ezen kancát másik három tradicionális fajtánk is családalapítóként tartja nyílván, a shagya arab, a nóniusz (2-es számú kan-


cacsalád) és a gidrán (14-es számú kancacsalád). Ez a család is Romániában maradt fenn és egyedei onnan kerültek vissza a magyar tenyésztésbe. t 10. számú eredeti mezőhegyesi kancacsalád, alapító az 554. sz. eredeti moldvai kanca, 1787. Ez a család egykori kiváló tagja az 1955. évi OMÉK nagydíjasa, 173 Furioso „A” XXVI, Ukrajnából importált leszármazottja révén található meg újra Magyarországon.

kipróbált kancáira vezethetők vissza, az ott kialakult típus döntően befolyásolta a fajta génállományát. A fajta meghatározó korszakának törzsménjei származtak a sütvényi kancacsaládokból: Furioso XLII, Furioso XLIII, Furioso XLIV, Furioso XLVI, Furioso „A” XXIV, Furioso „A” XXVI, Furioso „A” XXVII, Furioso „B” XIX, North Star XXVII, North Star „A” XIX, North Star „A” XX, North Star „B” X. A jelenlegi állományban a Klára kancacsalád leszármazottjai találhatóak.

b) Sárvári eredeti kancacsaládok A sárvári bajor királyi ménesben, valamint jogutódjában a leutstetteni bajor hercegi ménesben kitenyésztett kancacsaládok. Mindkét kancacsalád szép számban képviselt a tenyésztésben, egyedei átütő örökítőképességükkel tűnnek ki (12.3. kép): t 2. számú eredeti sárvári kancacsalád, alapító Helena, 1822. t 3. számú eredeti sárvári kancacsalád, alapító Bogár, 1836.

c) Bonchidai történelmi kancacsaládok A ménes alapjául az 1919-ben zsákmányul esett mezőhegyesi félvér törzsállomány szolgált. Bonchidán a megszerzett genetikai vagyont értékének megfelelően kezelték. Ennek köszönhető, hogy a romániai állományban ma is megtalálhatóak az eredeti mezőhegyesi kancacsaládokba sorolható egyedek. Másrészt új családok is alakultak, olyan kancákból, amelyek mezőhegyesi eredete feltételezhető, de jelenlegi tudásunk szerint nem bizonyítható, vagy angol telivér kancából, mint a 31 Ginta. A jelenlegi belföldi kancaállományban néhány egyeddel képviseltek.

12.2.2. Történelmi kancacsaládok A fajta történetében megkerülhetetlen, meghatározó ménesekben létrejött kancacsaládok, az alapító kancák származása általában visszavezethető a két világháború közötti időszakra. Ezen családokból származó törzsmének lehetővé tették a fajta továbbvitelét. A családalapítók távolsága leszármazottjaiktól általában tíz-tizenkét generáció. a) Mezőhegyesi történelmi kancacsaládok Ide soroljuk azokat a családokat, amelyek alapítói nem vezethetőek vissza az eredeti kancacsaládokra, de szerepelnek a mezőhegyesi állami ménes valamely törzskönyvében például: Hódmezővásárhely Észak, Szentes Kártya (Furioso III törzsmén anyja). Ezek a családok is jórészt kipusztultak, a fennmaradtak száma néhányra tehető, újabbak felbukkanása kizárható. b) Sütvényi történelmi kancacsaládok Ide tartoznak azok a családok, amelyek az egykori sütvényi állami ménes magasan telivérezett,

d) Motesicei történelmi kancacsaládok Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával az utódállamok a tulajdonukba került lóállomány (elsősorban a radautzi ménesből származóak) felhasználásával igyekeztek a belföldi ménszükségletük kielégítésére méneseket alapítani. A Csehszlovák állam a furioso-north-star fajta számára a Trencsén közeli Motesicén alapított ménest, amely napjainkig fennmaradt. Az utóbbi évtizedekben jelentős tenyészállatimport volt jellemző ezen tenyészet leszármazottjaiból. Jelenleg négyöt család van belföldön tucatnyi kancával. e) Bőszénfai történelmi kancacsaládok A fajta II. világháborús veszteségeinek mérséklése érdekében létrejött ménesben főként prágmajori és népies kancákkal folyt a fajta regenerációja. A ménes jelentősége az apajpusztai állomány megalapozásában van. Családalapító kancák: 42 Mátészalka Labda, 18 Bőszénfa Kelvirág, 52

219


12.4. kép: 1613 Furioso IX-6 Méri (Furioso IX – 1501 Merengő) az Aranyági Melinda kancacsaládból, a F „A” vonalból, a Hódmezővásárhelyi Állattenyésztési Napok nagydíjasa.

12.5. kép: Furioso XXIX törzsmén (Furioso XXVI – 1438 Remény) a F „A” vonalból az Aranyági Rikoltó kancacsaládból.

Székkutas Ballada, 27 Elekmajor Csakis, 22 Honvéd Amazon, 34 Nagykálló Ági, 698 Újkígyós Évike, 84 Kecskemét Nagyút, 56 Doboz Keringő.

szövetkezeti és állami gazdasági törzstenyészetek jöttek létre. Ezen tenyészetek többsége a Tenyésztő Egyesület alapításában is részt vett. A jelenlegi nyilvántartott tenyészkancák nagy része ezekbe a kancacsaládokba sorolható. Ezen egyedek általában nyolc-tíz generációra visszavezethető, ismert származással rendelkeznek.

f) Nagykunsági történelmi kancacsaládok A mezőhegyesi törzsállomány áthelyezésével a fajta eredeti génállománya a nagykunsági ménesben volt fellelhető. Az eredeti családok erodálódása rövid idő alatt bekövetkezett. Új, napjainkig fennmaradt kancacsalád egy-kettő keletkezett. g) Kiskunsági történelmi kancacsaládok Az 1960-as évek közepétől a kiskunsági ménesben volt a fajta tenyésztésének központja. Itt öszszpontosították a bőszénfai és a nagykunsági, valamint az Apajpusztán már meglévő állományt. Ezekből jött létre egy új, törzsménes, amely a fajta tenyésztését bő két évtizedre meghatározta. Olyan új életképes családok is jöttek létre, amelyek jelentős hatást gyakoroltak a fajta genetikai összetételére. Ezek alapítói: 346 Daimio I-10 Árverő, 350 Kiskunság Ella, 345 Cséve, 360 Heverő. 12.2.3. Törzstenyészeti kancacsaládok A mezőgazdaság nagyüzemi átszervezésével az egykoron jól működő mezőhegyesi típusú félvért tenyésztő tájkörzetek genetikai bázisán termelő-

220

A) JÁSZKUN CSOPORT A jászkun tájkörzetben a tenyészetek megalapozását jelentősen meghatározta az egykori jászberényi méntelep, majd lótenyésztési kirendeltség kiváló szakembereinek, Sz. Szász Ivánnak és Csónaki Józsefnek az elhívatott munkássága. A családok genetikai alapját nagyban meghatározták az alábbi mének: 12 North Star XXV-2 (North Star „A” XVIII törzsmén), 4768 Nagygombos-2, 4897 North Star „A” XIX-1 (North Star „A” XXI törzsmén), 4900 Nagykunság-4, 5189 Bőszénfa-49 (North Star I törzsmén), 5528 North Star „A” XVII-2. a) Abádszalóki kancacsaládok Az Abádszalóki Lenin Mgtsz ménesének alapító kancáira vezethetőek vissza, jelenleg öt kancacsaládnak van élő képviselője. b) Jászboldogházi kancacsaládok A Jászboldogházi Aranykalász Mgtsz ménesének


alapító kancáira vezethetőek vissza, jelenleg négy kancacsaládnak van élő képviselője. c) Karcagi kancacsaládok A Karcagi Magyar - Bolgár Barátság Mgtsz ménesének alapító kancáira vezethetőek vissza, jelenleg hét kancacsaládnak van élő képviselője. B) DÉL-ALFÖLDI CSOPORT A délalföldi tájkörzetben a tenyészetek megalapozását jelentősen meghatározta az egykori hódmezővásárhelyi és mezőhegyesi méntelepek ménelhelyezési gyakorlata és törzskönyvezési munkája, illetve a térségben kialakult Hódmezővásárhelyi tájfajta magas színvonala. A családok genetikai alapját nagyban meghatározták az alábbi mének: 1005 Hódmezővásárhely Buzogány, 4461 North Star „A” XVIII-4, 4936 Bőszénfa-31, 5516 North Star „A” XVII-3, 5550 North Star „A” XIX-2. d) Szentesi kancacsaládok A Szentesi Termál KMgtsz ménesének alapító kancáira vezethetőek vissza, ennek a tenyészetnek az egyedei közelítették meg fenotípusukban leginkább az eredeti mezőhegyesi jelleget. Napjainkban 9 család van képviselve mintegy 50 egyeddel. e) Orosházi kancacsaládok Az Orosházi Dózsa és Béke Mgtsz méneseinek alapító kancáira vezethetőek vissza. Jelenleg 9 család van képviselve mintegy 40 egyeddel. f) Aranyági kancacsaládok A Hódmezővásárhelyi Állami Tangazdaság Aranyági ménesének alapját a hódmezővásárhelyi tájfajta-eredetű, gyakran telivérezett, sportban kipróbált kancák adták. A felszámolt tenyészet volt a fajta utolsó főménese. Az itt kialakult 12 kancacsalád közel 90 élő egyede jelentős hányadot képvisel a jelenlegi tenyészállományban (12.4. kép). 12.2.4. Egyesületi kancacsaládok Az Egyesület alapításával megnyílt a lehetőség azon tenyésztők számára is a fajtatenyésztés kereteiben való munkálkodásra, akik nem törzstenyé-

szetből származó, de a fajtához köthető kancákkal kívántak ebben részt venni. Ezen kancák után az Egyesület alapítása óta eltelt időszakban újabb kancacsaládok jöttek létre. Az értéküket feltehetően a következő tenyésztői generáció tudja majd objektíven megítélni. Ezen családok száma mintegy 40, egyedszámuk 100 feletti. A fenti felsorolásból kiderül, hogy a fajta fejlődésének minden egyes korszaka újabb és újabb kancacsaládokat termelt ki. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy elődeink a szelekciós alap beszűkülése miatt, vagy gyakran voltak kénytelenek új utakat keresni, vagy bizonyos időkben tévúton jártak, mert nem ismerték fel azt a genetikai alapigazságot, hogy a kitenyésztett, ismert örökítésű kancacsaládok olyan értékeket hordoznak, amelyek néhány generáció alatt a legkiválóbb mének használatával sem reprodukálhatóak más anyai alapokon. A sok család örvendetes a genetikai változatosság szempontjából, ám a fenntartásukban és a megítélésükben különös felelősséget terhel ránk. A fajta identitása szempontjából az eredeti, a történelmi és a törzstenyészeti kancacsaládok megőrzése, és fejlesztése nemcsak erkölcsi kötelességünk, hanem jól felfogott érdekünk is, hiszen ezek származásukban generációk hosszú során keresztül dokumentáltan fajtaazonosak. Az egyesületi kancacsaládok esetében látnunk kell, hogy csak azok fennmaradása a kívánatos, amelyek olyan értékeket hordoznak, amelyek több generáción keresztül bizonyítottan megjelennek a család tagjaiban és a fajta fejlődése szempontjából kívánatosak. Ez arra is rávilágít, hogy újabb, a meglévő kancacsaládokhoz nem köthető kancák bevonása a tenyésztésbe csak a különösen magas származási, küllemi és használati értékek együttes megléte esetében lehet indokolt. A további diagramok a fajta törzsállományának családonkénti megoszlását, illetve az élő kancacsaládok arányait szemléltetik. A könyv végén függelékben egy-egy karakteres, az adott kancacsaládtípusra jellemző levezetés található.

221


12.1. ábra

12.2. ábra

222


12.3. ábra

12.3. Méntörzsek és ménvonalak „…Mezőhegyesen néha szinte mereven ragaszkodtak ahhoz a némileg kerékkötőként ható elvhez, hogy az angol félvér ménesben angol telivér méneken kívül más mén nem lehet törzsmén, mint az, amelyik az alapító Furiozónak vagy North Starnak egyenes fiágon való leszármazottja.” (Döhrmann Henrik, 1921) A fenti idézet is azt bizonyítja, hogy a fajtaazonosság egyik legsarkalatosabb feltétele már egy évszázada is a törzsalapítóktól való leszármazás volt. A fajta speciális közép-európai identitása és sajátos fejlődéstörténete viszont szükségessé tette, hogy a fenti kitétel bizonyos tekintetben átalakuljon. A ménvonalak nyilvántartása és ábrázolása a fajták genetikai szerkezetének kötelező része. Megfelelő ábrázolás esetén a fajta teljes történetét magában foglalja, hiszen a családfát az évszámok,

az összefüggések és az anyák feltüntetésével kell készíteni. A mezőhegyesi félvér esetében külön hangsúlyt kap az a tény, hogy az osztrák császárság idejében született fajta a Monarchia országaiban elterjedt, majd fejlődése során nemzetközi fajtává vált. Már az első időben az alapító mének első nemzedéke megjelent a radautzi ménesben. Azután az I. világháború nyomán továbbkerült Piberbe, majd Wieselburgba, és Csehországba, Kladrubon át vezetett a fajta útja Motesicébe, így értékes ménese lett Szlovákiának is. A mezőhegyesi ménes jelentős része a trianoni szerződés eredményeképpen Erdélybe és ezzel Romániába került. Így jött létre a furioso-northstar tenyészet Bonchidán. Ez a ménes azután, áthelyezések révén megjárta Jegaliát, Slatinát, Bethlent, majd megint Slatinát és Rosetut. „A fajta teljes történetét csak nemzetközi összefüggésében lehet látni. Ezért mind román, mind szlovák forrásokból ki kellett egészíteni a vonalak ábrázolását.” (Olteanu, 2008, Gróf, 2004)

223


12.6. kép: 5659 Furioso XXVI-121 fedezőmén (Furioso XXVI – Bob Herceg Furioso-3 Borbála) a F „A” vonalból, mindkét szülője a Kiskunsági Árverő kancacsaládból származik.

12.7. kép: Furioso XV (Furioso VI – 344 Furioso „B” XX Nóra) kiváló fajtajellegű, nagy hatású törzsmén a F „B” vonalból a Kiskunsági Ella kancacsaládból

A fajta tenyésztésének története során többször fellépő nagyarányú génvesztések idején a regenerációra irányuló kísérletek abban mindig megegyeztek, hogy mind az anyai, mind a mének oldalán a két alapító ősméntől való egyenes ági származást tekintették kiindulási alapnak, a fajtára jellemző fenotípus mellett. Ennek az alapelvnek köszönhető, hogy a mai tenyészállományunk jó része köthető a két fajtaelindító ősménhez. A Furioso és a North Star törzs kezelése, illetve genealógiai beosztása korszakonként változott. Ha a tenyésztők meg is különböztettek ágakat e két törzsben, ez hivatalos keretek közötti szabályozást csak 1943. július 1-jével nyert, az alábbiak szerint:

A North Star törzs ugyancsak két ágon tenyészthető ma tovább. 1943. július 1-ével a törzs IV. vonala az „A”, míg a VI-os vonala a „B” vonal jelzést kapta. Az „A” vonalban a vonalalapító IV. törzsménnek 1943. július 1. után felállított 16. törzsménutóda a North Star „A” XVI. nevet viseli, míg a „B” vérvonalban a vonalalapító VI. törzsménnek 9. törzsmén ivadéka a North Star „B” IX. elnevezést kapta.” (Lótörzskönyvezés évkönyve, 1954-1955)

„1943. július 1-ig a Furioso törzs törzsménjeit I-től XLVI-ig, míg a North Star törzs törzsménjeit I-től XXVII-ig számozták. 1943. július 1-től a Furioso törzs két vérvonala közül a Furioso I. az „A”, míg a Furioso X. a „B” vérvonalat képezik. Ettől az időponttól kezdődően a törzsmének elnevezése és számozása a Nonius fejezetben már ismertetett módon történik. Azaz az 1943 után első ízben felállításra kerülő Furioso törzsmén az „A” vérvonalban mint a vonalalapító Furioso I. folytatólagos 23. törzsmén ivadéka a Furioso „A” XXIII. nevet kapta. A „B” vérvonalba pedig a vonalalapító Furioso X-nek 1943. július 1. után felállításra kerülő 17. törzsmén ivadéka a Furioso „B” XVII. elnevezést kapta.

224

Ez a beosztás a hazai tenyésztési gondolkodásunkat napjainkig meghatározta, annak ellenére, hogy a hivatalos tenyésztésirányítás az 1960-as évek közepétől megszüntette a vonalbesorolásos törzsménszámozást. Mindkét törzs esetében római eggyel (I.) indítottak új törzsmén sorozatot, amelyeket napjainkig folytattunk. A Furioso törzsben 2014-ben eljutottunk az L-ig, így új sorozat indítása vált szükségessé, amelyet a Tenyésztési Bizottság jogkörében eljárva az alábbi határozatával el is fogadott: 4/2014. (VIII. 8.) TB határozat. A Tenyésztési Bizottság határozata alapján a belföldi Furioso méntörzs esetében új törzsménsorozatot indít. Hiszen az L (ötven)-es törzsménszám kiadásra került a folyó tenyészév elején, és ezen a téren is a mezőhegyesi hagyományokat kívánja követni, amelyek alapján a törzsménszámok I (egy)-től L (ötven)-ig tartanak.


A North Star törzs jelenleg XV. (tizenöt) törzsmén számnál tart, így ebben az esetben ez a törzsmén sorozat eltehetően nem telik be a közeljövőben. Az utóbbi időkben a két méntörzs esetében folyamatos nevezéktani és egyéb technikai nehézségeket okozott, hogy nincs egy, a jelen körülmények között is alkalmazható, de a történelmi hagyományokat is figyelembe vevő vonalbeosztás. Ezen helyzetet igyekezett orvosolni a Tenyésztői Bizottság az alábbi határozatával. 5/2014. (VIII. 8.) TB határozat. A Tenyésztési Bizottság határozata alapján 2014. VIII. 20-i hatállyal a belföldi Furioso és North Star törzsmének esetében új vonalbeosztást vezet be a jobb áttekinthetőség érdekében az alábbiak szerint: FURIOSO TÖRZS t „A” vonal a mezőhegyesi Furioso XXVIII (sz. 1902) leszármazottjai, t „B” vonal a mezőhegyesi Furioso „B” XIX (sz. 1941) leszármazottjai, t „C” vonal a mezőhegyesi Furioso XXXII (sz. 1907) leszármazottjai, t „D” vonal a mezőhegyesi Furioso I (sz. 1844) leszármazottjai, a radautzi ménes Furioso VI (sz. 1868) és Furioso VII (sz. 1875) törzsménjein keresztül. NORTH STAR TÖRZS t „A” vonal a mezőhegyesi North Star „A” XIX (sz. 1950) leszármazottjai, t „B” vonal a mezőhegyesi North Star VI (sz. 1877) leszármazottjai (kihalt), t „C” vonal a mezőhegyesi North Star „A” XX (sz. 1949) leszármazottjai, t „D” vonal a bonchidai North Star XXIV (sz. 1927) leszármazottjai. A fenti határozat a fajtán belüli genetikai változatosság megőrzését kívánja előmozdítani, egy a jelenlegi genetikai megoszlást jobban tükröző levezetés révén, amely logikájában és elveiben támaszkodik az 1943-as vonalbeosztásra. Emellett figyelembe veszi a nemzetközi tenyésztési együtt-

működés eredményeképpen honosodott új vonalakat is. Ezáltal a genetikai variancia statisztikailag is jobban kifejezhető. A furioso-north-star fajtát egyedszáma a veszélyeztetett kategóriába sorolja. Ez azt eredményezi, hogy a kancalétszámhoz mérten viszonylag sok fedezőmént kényszerülünk az állományban tartani, viszont a fenti beosztás segítségével a vonalak mindenkori helyes arányai is megteremthetőek. Az új vonalak kialakítása az alábbi elvek mentén történt: t a vonal alapítója egyértelműen meghatározható, t az egyes vonalak eltérő anyai bázisa kimutatható, t a vonal rendelkezik bizonyos megkülönböztető jegyekkel, t a vonal köthető valamely tradicionális belföldi vagy külföldi tenyészhelyhez. 12.3.2. A Furioso törzs FURIOSO „A” VONAL Az „A” vonal egyenes ágon visszavezethető az 1. számú eredeti mezőhegyesi kancacsaládból származó Furioso XXVIII (sz. 1902) törzsménre. Az új vonalbeosztás szerinti „A” vonal gyakorlatilag az 1943-as meghatározás szerinti „A” vonal Magyarországon, illetve Romániában elterjedt ágának tekinthető, cseh és szlovák tenyésztésben is előfordul, de nem számottevő. Az „A” vonal egyik kiemelkedő ménje volt a Furioso XL (Sütvényben Furioso VII), amely 6 törzsmént adott, és az 1935-1960 közötti időszakban a fajta génállományának alakításában meghatározó szerepet játszott. A jelenlegi belföldi mének a Furioso XXVIII (1902) ĺFurioso XXXVIII (1923) ĺ Furioso „A” XXIII (1928) ĺFurioso „A” XXVII (1944) ĺFurioso IV (1958) ĺFurioso IX (1971) ĺFurioso XXVI (1985) ágon köthetőek a törzsfára. Jelenlegi törzsmének: t Furioso XXIX (sz. 1993) (12.5. kép), t Furioso XXXIV (sz. 1995),

225


12.8. kép: Furioso XVI (1036 Furioso VI-1 – Baba; 4980 Herceghalom-7 után) különlegesen elegáns F „B” vonalú törzsmén népies kancacsaládból.

További fedezőmének: t 5295 Furioso XXIX-8 (sz. 2005), t 5659 Furioso XXVI-121 (sz. 1999) (12.6. kép). A Furioso XXVIII (1902) ĺFurioso XL (1922) ĺ1884 Furioso VII-81 (1931) ĺ684 Sárvár (1940) ĺ 5015 Kisbérapáti (1957) ĺ 1112 Nyírmeggyes Furioso-543 (1972) ĺ Furioso XXXIX (1996) ágból jelenleg nincs fedezőmén, megfelelő minőségű egyed felállítására esély mutatkozik a Bükki Nemzeti Park ménesében nevelt méncsikók révén. A Furioso XL ág fenntartására a szlovákiai Furioso XXXI (sz. 2005) révén nyílhat még lehetőség, amely a Furioso XXVIII (1902) ĺFurioso XL (1922) ĺFurioso 22 (1935) ĺ Furioso 39 (1954) ĺ Furioso 47 (1967) ĺ Furioso 17 (1974) ĺFurioso 22 (1992) soron csatlakozik a törzsfára (a cseh és szlovák tenyésztés törzsménjeit arab számmal jelöljük). A vonal bonchidai ágát egy mén képviselte Magyarországon, a Furioso XXIII (1987). A bonchidai ág leszármazása napjainkig a következő: Furioso XXVIII (1902) ĺ Furioso XXXIII (1916) ĺFurioso 38 (1928) ĺFurioso 44 (1950) ĺ Furioso 47 (1959) ĺ Furioso 53 (1961) ĺ Furioso 57 (1977) ĺ Furioso 64 (1985) ĺFurioso 69 (2000), a romániai törzsméneket arab számmal írtuk.

226

12.9. kép: 4890 Furioso-87 (3078 Furioso XV-3 – Caspal I-4) F „B” vonalú fedezőmén, amely anyai oldalon motesicei kancacsaládba tartozik.

Az „A” vonal egyedei külső megjelenésükben inkább a tradicionális, többhasznú (hátas és fogatos) típust testesítik meg. A közelmúltban a vonalból a fajta jelenlegi génállományát jelentősen meghatározó kancák, a 423 Furioso „A” XXVIII (Réka) és a 306 Furioso „A” XXVII (Ürmös), amelyeknek törzsménivadékaikon keresztül több száz leszármazottjuk volt. Jelenleg a vonalba tartozó egyedek többsége anyai oldalon az aranyági kancacsaládokba sorolhatóak. Az „A” vonal ménlétszáma lecsökkent, külföldről is csak korlátozott mértékben pótolható, fenntartása különös figyelmet igényel. FURIOSO „B” VONAL A „B” vonal egyenes ágon visszavezethető a sütvényi Pillangó kancacsaládból származó Furioso „B” XIX (sz. 1941) törzsménre. Az új vonalbeosztás szerinti „B” vonal levezethető az 1943-as meghatározás szerinti „B” vonalból, az alábbiak szerint Furioso Senior (1836) ĺ Furioso X (1851) ĺ Furioso XII (1868) ĺ Furioso XXII (1879) ĺ Furioso XXIII 1889) ĺ Furioso II (1904) ĺ Furioso XLIV (1924) ĺ Furioso „B” XIX (1941). A vonal Magyarországon, illetve a cseh és szlovák tenyésztésben terjedt el, a létszáma a legnagyobb akár a fedezőmének, akár a tenyészkancák tekintetében (12.7. és 12.8, 12.9. képek).


A vonal két élő ága, a Furioso III törzsmén (Kártya) és 306 Furioso „A” XXVII (Ürmös) díjugratásban magas szinten teljesített egyedek párosításából született Furioso VI (1969) és Furioso VII (1970) törzsménekre vezethető vissza. A Furioso VI-os ága az apajpusztai ménesben alakult ki, a Furioso VII-es ág a motesicei ménesben terjedt el. Jelenleg a hazai tenyésztésben a tenyészállat importoknak köszönhetően, mindkét ág képviselve van. A „B” vonal egyedei jellemzően a fajta sportosabb típusát testesítik meg. Ennek köszönhető, hogy több, sportban kipró-

bált egyed is köthető a vonalhoz, mint: Katyusa (Furioso III - 1281 Kati), Fáraó (Furioso XIII – 1460 Fáma), Mályva (Furioso XIII – 1449 Marina), Ibike (Furioso XXVII – 1546 Írisz), Jágó (Furioso XX – 26 Járatlan), Havas (Furioso XX – 50 Furioso X). A „B” vonal helyzete a létszáma alapján megnyugtatónak tűnhet, de mindenképpen szükséges a meglévő potenciál kihasználása, mert a vonalba tartozó mének kor szerinti eloszlása jelentősen eltolódott az idősebb mének felé, ahogyan az alábbi ábrán is látható.

12.4. ábra

FURIOSO „C” VONAL A „C” vonal egyenes ágon visszavezethető a Furioso XXXII (sz. 1907) törzsménre, amely 1919-ig Mezőhegyesen volt tenyésztésben, majd hadizsákmányként Romániába került. Az új vonalbeosztás szerinti „C” vonal jelenleg három ágra osztható. Belföldi ága levezethető az 1943-as meghatározás szerinti „B” vonalból, az alábbiak szerint: Furioso Senior (1836) ĺ Furioso X (1851) ĺ Furioso XII (1868) ĺ Furioso XXII (1879) ĺ Furioso XXIII (1889) ĺ Furi-

oso XXVII (1901) ĺ Furioso XXXII (1907) ĺ Furioso XXXIX (1920) ĺ Furioso XLI (1934) ĺ Furioso „B” XX (1941) ĺ Furioso II (1961) ĺ Furioso X (1969) ĺ Furioso XXXVI (1995) (12.10. kép). A vonalon belül ez az ág a legnépesebb, illetve a leginkább elkülönült jelleget mutató. Köszönhetően az anyai háttérnek is, hiszen a „C” vonalú egyedek többsége a kiskunsági családalapító 346 Daimio I-10 Árverő csikójára, a Furioso X törzsménre vezethető vissza, amely tenyészhatását az eredeti sárvári családokba tar-

227


12.10. kép: Furioso XXXVI (Furioso X – Gyanú; Meteorit xx után) F „C” vonalú törzsmén, a 3. számú sárvári eredeti kancacsaládból.

12.11. kép: Furioso XXXI (Furioso LIX – 338 North Star XXXVII-5) F „C” vonalú törzsmén, a7-es számú mezőhegyesi eredeti kancacsaládból.

tozó kancákon fejtette ki Pusztaberényben, majd később Leutstettenben. Az ivadékokra jellemző a nemes félvér megjelenés, valamint a fajtaátlag feletti mozgás. Romániában ez a levezetés a következők szerint alakult (a román állami ménes törzsménjeit arab számmal jelöljük): Furioso Senior (1836) ĺFurioso X (1851) ĺ Furioso XII (1868) ĺ Furioso XXII (1879) ĺ Furioso XXIII (1889) ĺ Furioso XXVII (1901) ĺ Furioso XXXII (1907) ĺ Furioso 39 (1925) ĺ Furioso 42 (1941) ĺFurioso 45 (1951) ĺ Furioso 59 (1975) ĺ Furioso XXXI (1988) a sorozat utolsó ménje a 3719 Furioso LIX-34 (Gulliver) (12.11. kép) néven volt országos fedezőmén. A 90-es évek elején egy jelentősebb importált csoporttal került hazánkba, kifogástalan származása (7. számú eredeti mezőhegyesi kancacsaládba tartozott), hátastípusa és jól teljesített ménvizsgája nyomán kapott hazai törzsménszámot. A tenyésztésben csekély nyomott hagyott, egyetlen felállított méncsikója Furioso XXXI-134 Szikla Bajorországban premizált fedezőmén. A vonal ezen ágának a fennmaradása a romániai tenyésztésben több ménnel biztosított. A vonal harmadik ága a legszűkebb, de genetikailag a legérdekesebb is, hiszen a leszármazása a következők szerint alakul: Furioso Senior (1836)

ĺ Furioso X (1851) ĺ Furioso XII (1868) ĺ Furioso XXII (1879) ĺ Furioso XXIII (1889) ĺ Furioso XXVII (1901) ĺ Furioso XXXII (1907) ĺ Furioso XXXIX (1920) ĺ Furioso XLV (1928) ĺ Zugó I (1933) – Példás I (1941) ĺ Halad I (1947) ĺ Patak I (1956) ĺ Látogató I (1973) ĺ Hajtás I (1991) ĺ Furioso XXXVIII (2002) (12.12. kép). A fenti sorozatból jól nyomon követhető, hogy a jelenlegi törzsménünk (eredeti nevén Gyanta I) hetedik generációs sárvári kancacsaládon nyugvó származású. A pedigré másik érdekessége, hogy anyai nagyapja a Furioso X-es törzsmén. Eddig még nem neveltünk fedezőmént utána, de a jövőben fontos célként áll előttünk.

228

FURIOSO „D” VONAL A Furioso „D” vonalat az új vonalbeosztás kijelöléséig a hazai „A” vonal speciálisan a cseh és szlovák tenyészetekben kialakult ágának tekintettük, mivel ez a vonal egyenes ágon visszavezethető a mezőhegyesi Furioso I (1844) törzsménre, ill. annak Furioso V (1853) és Furioso IX (1855) törzsménivadékaira, amelyeknek vonalalapító ménivadéka került a radautzi ménesbe. A vonalból hazánkban az elmúlt két évtized sikeres tenyészállatimportok és ménbérletek révén mind a két ág meghonosodott, ill. kiterebélyesedett.


12.12. kép: Furioso XXXVIII (Hajtás I - Gyanta; Furioso X után) F „C” vonal sajátosan leutstetteni ágát képviselő törzsmén, a 3. számú sárvári eredeti kancacsaládból.

12.13. kép: Furioso XL (Furioso XV – 996 Furioso XII) származásában, színében és sokoldalú saját teljesítményében is különleges F „D” vonalú törzsmén, amely a motesicei ménesből származott.

A vonal Furioso V-re visszavezethető ága a következőek szerint alakult (a radautzi, az osztrák, valamint a cseh és szlovák tenyésztés törzsménjeit arab számmal jelöljük): Furioso 5 (1868) ĺ Furioso 7 (1880) ĺ Furioso 8 (1887) ĺ Furioso 13 (1906) ĺ 34 Furioso13-19 (1929) ĺ Furioso 15 (1936) ĺ Furioso 26 (1951) ĺ Furioso 1 (1970) ĺ Furioso 15 (1982) ĺ Furioso XL (1993 ). A magyar tenyésztésben a 3399 Furioso XV-3 Fukar (XL tm. ), (12.13. kép) révén meghonosodott ág jelenlegi törzsmén képviselője a Furioso XLVII (2006), amely örökölte az apja szürke színét is. Ennek a színnek a megjelenése a magyar állományban az elmúlt évtizedekben jelentős elvi viták forrása volt. Mára a nemzetközi együttműködés kiterjedésével kénytelenek voltunk létét elfogadni a hazai állományban is. A vonal másik törzsménképviselője a pej Furioso XLIII (1999) volt, amelynek két fedezőmén ivadéka van a jelenlegi ménparkban. (12.14. kép) Ebből az ágból egy másik törzsmén, a Furioso XXI (1989) is fedezett Magyarországon az 1990-es években. Több fedezőmén is felállításra került utána, de a hazai tenyésztésben jelentős szerepet nem töltött be ménvonalon. A fent említett Furioso XLIII-nak viszont anyai nagyapja. A vonal másik Furioso IX-re visszavezethető ága a következők szerint alakult (a radautzi, az osztrák, valamint a cseh és szlovák tenyész-

tés törzsménjeit arab számmal jelöljük): Furioso 6 (1875) ĺ Furioso 9 (1880) ĺ Furioso 11 (1895) ĺ Furioso 4 (1911) ĺ Furioso 10 (1931) ĺ 2093 Furioso 10-1 (1943) ĺ Furioso 43 (1957) ĺ Furioso 10 (1972) ĺ Furioso 21 (1985) ĺ Furioso XLIX (1999). A hazai tenyésztésbe az 5294 Furioso XXI-23 (Wigo) került bérménként, a vonal meghonosításáról három fedezőmén-ivadékával gondoskodott. A „D” vonal jelenleg mind a kancaállományban, illetve ménvonalon is kellő számban képviselt, tenyésztése főként a Kucsora család Kéktói Ménesében folyik. 12.3.3. North Star törzs NORTH STAR „A” VONAL A North Star „A” vonal egyenes ágon visszavezethető a sütvényi Klára kancacsaládból származó North Star „A” XIX (sz. 1950) törzsménre. Az új vonalbeosztás szerinti „A” vonal gyakorlatilag az 1943-as meghatározás szerinti „A” vonal Magyarországon elterjedt ágából vezethető le. A vonalalapító apja az a North Star XXV-ös törzsmén volt, amely 5 törzsmén ivadékával erősítette meg a méntörzset. A North Star törzs többször került kritikus helyzetbe, a tenyésztésben az 1970-80-as években jelentősen visszaszorult. A vonal fennmaradását

229


12.14. kép: Furioso XLIII-113; Líra (Furioso XLIII – Furioso XXX-175; Lilla) törzskanca (lovasa: Lévai Renáta) és 5323 Furioso-123; Lényeg (Furioso XLIII – 2 Visbaden Furioso-11; Laguna) fedezőmén (lovasa: Fejes Kata), a F „D” vonalból, anyai oldalon a szentesi Munkás-Linka kancacsaládból díjlovas bemutatón

az 5550 North Star „A” XIX-2 (12.15. kép) állami fedezőménnek köszönhetjük, amely Békés és Csongrád megye tenyészeteiben működött. Az Orosházi Dózsa Mgtsz törzstenyészetében a 18 Kati (4662 Andris xx után) törzskancából született két fedezőmén ivadéka a 810 Orosháza-2 később North Star VI törzsmén, és a 962 Orosháza North Star-6 (Legény) North Star IV törzsmén (12.16. kép). A vonal napjainkban az utóbbi révén maradt fent. Jelenlegi képviselői: t 4550 Nagycenk North Star-50 (Legenda), t 5623 Karcag North Star-191 (Öcsi), t 5621 North Star XIV-116 (Vító), t 5756 North Star XIV-7 (Kormos),

230

t 5759 North Star XIV-35 (Lándzsa), t 5760 North Star XIV-39 (Tövis). A vonalban az utolsó besorolt törzsmén a karcagi tenyésztésű North Star XIV (1994) volt. A lista végén szereplő három fiatal mén 2015-ben teljesítette a ménvizsgáját. A Kormos nevű ugyanabból az orosházi Kicsi-Kati kancacsaládból származik, mint a IV-es és VI-os törzsmének. A Lándzsa nevű fiatal mén is a rendkívül kiterjedt és eredményes szentesi Munkás-Linka kancacsaládból származik. A vonal létszámának megerősítéséért az utóbbi években komoly erőfeszítéseket tett a Kéktói Ménes. A vonal kellő számú fenntartása a fajta tenyésztői részéről további erőfeszítéseket igényel a fajta tenyésztői részéről. (12.17. kép)


NORTH STAR „B” VONAL A North Star „B” vonal a mezőhegyesi North Star VI (1877) törzsménre vezethető viszsza. Utolsó besorolt törzsmén Mezőhegyesen a North Star „B” X volt. Magyarországon fedezőmének a vonalból az 1980-as évek elején még fellelhetőek voltak, de az akkori lótenyésztési szemlélet nem kedvezett a North Star „B” genealógiai vonal megmentésének. Szerencsétlenségünkre a romániai hadizsákmány állományban csak az „A” genealógiai vonalba tartozó mének voltak, így az ottani tenyésztésből sem lehetett ezt a vonalat feltámasztani. Az 1970-es évek elején a Szovjetunióba került ki a vonalba tartozó mén, de annak az esélye, hogy ottani tenyésztésből ménági leszármazottat találhatunk, igen csekély. Komoly kapcsolatfelvétel a jelenlegi orosz lótenyésztési központtal még adhatna némi reményt, de az idő előrehaladtával ez is egyre inkább a nullához közelít. Úgy tűnik, a North Star „B” vérvonalba tartozó ősök a negyedik és ötödik, sokadik ősi sorok reliktumai lesznek. Esetleg átgondolt tenyésztési programmal lehetne az ilyen származású egyedek párosításával a vonalra jellemző géneket feldúsítani. NORTH STAR „C” VONAL A North Star „C” vonal kialakulása az egyesületi tenyésztésirányítás időszakára tehető. Vonal alapítónak a North Star „A” XX (1949) törzsmént tekintjük, amint kitűnik, ez az újabb vonalunk is az eredeti „A” genealógiai vonalból eredeztethető. A ménági leszármazás érdekessége, hogy az alapító utáni mének kizárólag országos fedezőmének voltak, anyai bázisuk bőszénfai, illetve szentesi, többszörösen prágmajori, valamint csákói felmenőkkel. A ménlépcsőben másodikként szereplő 4936 Bőszénfa-31 (1957) sportkipróbálása után, fedezett a sáripusztai ménesben, a Szentesi Termál KMgtsz törzstenyészetében, valamint Hódmezővásárhelyen. A sáripusztai működéséből értékes törzskancák születtek, mint pl.: a Sáripuszta Örzse (12.18. kép) és a Sáripuszta Nimfa teljes testvérek, az utóbbi számos fedezőmén anyja volt (pl. Aldato II Zavaros). A

12.15. kép: 5550 North Star „A” XIX-2 (North Star „A” XIX – 580 Mezőhegyes-16; Furioso „B” XIX után) a Z „A” vonal továbbsegítője.

szentesi tenyészműködése az értékes tenyészkancák mellett három fedezőmént is eredményezett: t 701 Szentes-1 (1971), t 703 Szentes-15 (1971) (12.19. kép), t 704 Szentes-7 (1971). A 701 Szentes-1 után származott a North Star IX (1986) (12.20. kép) törzsmén a bőszénfai eredetű 34 Nagykálló Ági alapította kancacsaládból. A törzsmén tenyészműködése kizárólag Karcag környékére korlátozódott, ott is főként Mészáros Zsolt tenyészetére. Különösen sikeres párosítása volt az Ékes nevű kancával, amelynek öt csikója született utána, ebből három tenyészkanca: t North Star-56 Babett, t North Star IX-84 Dusmata, t North Star IX-81 Elza. Teljes testvérük az 5214 North Star IX-60 (XIII-as törzsmén) (12.21. kép), amely jelenleg ezt az ágat képviseli. A 704 Szentes-7 után származik a 3100 Tarnaméra-58 (1992) XV-ös törzsmén, a kiváló származású, Csehszlovákiából importált Furioso XLVII-74 Arabella nevű kancából. A vonal egyedszáma korlátozott, illetve kevés tenyészhelyen fellelhető. Mindenképpen szükséges az egyedszám emelése, valamint a három mén másmás tenyészetekben való alkalmazása.

231


12.16. kép: North Star IV; Legény (5550 North Star „A” XIX-2 – 18 Kati; 4662 Andris xx után) Z „A” vonalú törzsmén, az Orosházi Kicsi-Kati kancacsaládból. Kövy Andrással a nyergében nemzetközi díjlovagló versenyeken szerepelt

NORTH STAR „D” VONAL Az 1980-1990-es évek fordulójára a North Star törzs belföldi tenyészmén-utánpótlása jelentősen beszűkült. A szomszédos államok tenyésztéséből lehetőség nyílt tenyészállatimportra, így került hazánkba először a motesicei ménesből származó két mén: t 2413 North Star VIII-13 Nomád (III tm.) (12.22. kép), t 2588 North Star IX-14 (V tm.). A romániai demokratikus átalakulás révén megnyíló gazdasági kapcsolatok eredményeként egy nagyobb létszámú, vegyes ivarú bonchidai évjárati csikó csoport került hazánkba. Ezek közül több

232

tenyészkanca és fedezőmén került felállításra a tenyésztésbe. Így a North Star törzsből: t 2880 North Star XLI-32 Nimród (VII tm.) is. A harmadik ménimportot már az egyesületi keretek között sikerült lebonyolítani újra a motesicei ménesből, ennek eredményeként újabb három mén került magyar tenyésztésbe a törzs megerősítésére. Ezek: t 3187 North Star X-4 Nábob, t 3188 North Star X-5 Nádor (X tm.), (12.23. kép) t 3189 North Star X-7 Hunor.


12.17. kép: NorthSatr XIV utáni méncsikók

12.18. kép: Sáripuszta Örzse (4936 Bőszénfa-31 – 4012 Bűnös; 1546 Véménd után) OMÉK ezüstérmes kanca a Z „C” vonalból.

A felsorolt mének származásának elemzése arra derített fényt, hogy a mének közös ősapja a bonchidai North Star XXIV (1927), 162 Filou I kancából. A bonchidai ág levezetése napjainkig egyértelmű, az anyai oldal a legtisztább mezőhegyesi származású. Jelenleg a romániai tenyésztésben kellő számban képviselt, fontos célként kell megfogalmaznunk a közeljövőben egy megfelelő North Star mén importját. A motesicei eredetű egyedek közös ősapja a bonchidai tenyésztésű, a klabdrubi ménesben felállított, sárga North Star III (1944) (North Star XXIV – 249 Furioso XXXI) (12.24. kép). A szintén sárga, törzsmén ivadéka, North Star VI (1959), (561 Przedswit III anyából) három törzsmént adott a cseh és szlovák tenyésztésnek:

12.19. kép: 703 Szentes-15 (4936 Bőszénfa-31 – 10 Baba;)

t North Star VIII (120 Renata után), t North Star IX (873 Furioso XLVI után), t North Star X (728 Furioso XLI után). A felsorolt mindhárom mén után található jelenleg fedezőmén a belföldi tenyésztésben. A vonal jelenleg működő törzsménje North Star XII (North Star V – 5977 Piri) (12.25. kép), 22 éves, jó örökítő, de a megfelelő utánpótlásáról szükséges gondoskodni. A vonal létszámában kellően képviselt, valamint fiatal mének is már a tenyésztés szolgálatában állnak (12.26. kép), de az utóbbi évek történései arra világítottak rá, hogy bármely ménvonalunk szinte egyik napról a másikra kerülhet kritikus helyzetbe.

233


12.20. kép: North Star IX (701 Szentes-1 – 484 Furioso VI; Aroma) Z „C” vonalú törzsmén, a Bőszénfai 34 Nagykálló Ági kancacsaládból.

12.21. kép: Nortrh Star XIII (North Star IX – Ékes; RamzesNorth Star II után) a Z „C” vonal jelenlegi képviselője nagy létszámú eredményes karcagi kancacsaládból.

12.2.4. Újabb eredetű vonalak A magyarországi tenyésztésben új vonalak hosszú távon nem honosodtak meg, az eredeti mezőhegyesi elvekkel ez nem is volt igazából összhangban. Az is igaz, hogy Mezőhegyes fénykorában is voltak kísérletek egyes telivér törzsmének utáni félvér törzsmének felállítására, ezek voltak:

ellenére a belföldi tenyészállomány esetében nem tartjuk első számú feladatunknak ezen vonalak fenntartását. A ménvonalak levezetését a vonalalapítóktól a könyv végén található függelékekben mutatjuk be.

t t t t

Deutscher Michel, Filou, Shannon, Daimio.

Ezek a próbálkozások egy-két generáció múltán elhaltak, de mindenképpen gazdagították a fajta genetikai állományát. Az Osztrák-Magyar Monarchia, majd az utódállamok viszonylatában két ilyen új félvér ménvonal alakult ki a fajta bázisán: t Przedswit, t Catalin. A nemzetközi kitekintést taglaló fejezetben mindkettővel részletesebben foglalkoztunk, a hazai tenyésztésbe kerültek ezekből a vonalakból tenyészállatok, amelyek a genetikai varianciát mindenképpen fokozták a hazai állományban. Ennek

234

12.4. Genetikai jellemzők és markerek Modern „laborgenetikai” vizsgálatok keretében már a 20. században sor került a mezőhegyesi lófajták egymással és más fajtákkal történő összehasonlítására a Hódmezőváráshelyi és a Debreceni Egyetem Állattenyésztési Tanszékének kezdeményezésére. A mezőhegyesi félvért, a gidránt és nóniuszt többé-kevésbé befolyásoló angol telivér valamint a tőlük teljesen távol álló hucul adatai szerepelnek a b1., b2., b3., b4., b5., b6., b7., ábrákban. Ezek különbözö genetikai vizsgálatok eredményeit tükrözik (Bán és mtsai, 2006,, Mihók 2006., Mihók, 2014). Egy-egy szempont, illetve marker összehasonlítását adják meg ezek az ábrák. Esetenként alkalmasak egyrészt a fajták közötti különbségek érzékeltetésére másrészt pedig a fajták közti ismert és konkrét hasonlóságok és különbségek ismerete minősíti a genetikai markereket.


12.22. kép: North Star III, Nomád (North Star VIII – 372 Furioso I-54) a Z „D” vérvonal első képviselője Magyarországon, különlegesen jó fajtajelleg, és élénk vérmérséklet jellemezte.

12.23. kép: North Star X, Nádor

12.b1. ábra: A GC rendszer százalékos megoszlása a mezőhegyesi fajtákban

Allel frequencies

GC-system

12.b2. ábra: Az albumin rendszer alléljainak százalékos megoszlása a mezőhegyesi fajtákban

Allel frequencies

Albumin

235


12.b3. ábra: A transzferrin rendszer százalékos megoszlása a mezőhegyesi fajtákban

Allel frequencies

Transferrin

12.b4. ábra: A D vércsoport rendszer alléljeinek megoszlása a mezőhegyesi fajtákban

Allel frequencies

D blood groups

12.b5. ábra: Az AHT5 mikroszatellit gyakoriságának megoszlása 5 fajtában

Allel frequencies

AHT5

236


12.b6. ábra: A transzferrin százalékos megoszlása a vizsgált 5 fajtában

Allel frequencies

Transferrin

12.b7. ábra: A D vércsoport alléljeinek megoszlása 5 fajtában

Allel frequencies

D blood groups

A b1. ábra a szérum albumin GC rendszerét hasonlítja össze. Ebben a tekintetben a három mezőhegyesi fajta között nem tapasztalható különbség. A b2. ábra tanúsága szerint a nóniusz vérében az A albumin allél kisebb gyakorisággal fordult elő, mint a gidránéban és furiosoéban. A különbség azonban lényegtelen.

A vér vastartalmát befolyásoló transferrin alléleket hasonlítja össze a b3. ábra. A különböző allélek kis százalékos különbséget mutató gyakorisággal jelentek meg a három fajtában, egyedül a gidránból hiányzott az E allél. A b4. ábra a D vércsoport rendszer alléljeinek százalékos gyakoriságát mutatja három fajtában. A furioso fajtában 10 allélt sikerült találni a

237


12.24. kép: A bonchidai tenyésztésű és a klabdrubi ménesben felállított világossárga North Star III (North Star XXIV – 249 Furioso XXXI) a Z „D” vonalunk motesicei ágának őse

12.25. kép: North Star XII (North Star V – 5977 Piri) Z „D” vonalú, karcagi kancacsaládból származó törzsmén.

d rendszeren belül. Jellemzően a dkl allél 50%-ot megközelítő gyakoriságú a furiosoban és a gidránban, míg a nóniuszban ehelyett a bcm allél volt a leggyakoribb. A b5. ábra az AHT5 jelű mikroszatellit marker gyakoriságát mutatja a három mezőhegyesi fajtában az angol telivérrel összevetve, amely több-kevesebb mértékben mind a három fajtában szerepet játszott. 12 mikroszatellit vizsgálatát sikerült elvégezni, ezek közül egynek a százalékos eredményeit mutatja az ábra. A vizsgált allélek száma és gyakorisága eltérő volt a fajtákban, ezekből a közöttük mutatkozó genetikai különbségre szignifikáns következtetést levonni nem lehetett. A három mezőhegyesi fajta mellett az angol telivér és a hucul is szerepel a vizsgálatokban, és ismét a transferrinre vonatkozik a b6. ábra. Csupán rápillantásra is látszik itt, hogy a hucul teljesen eltér a többi fajtától, és még a nóniusz különbözik némileg, lévén E allélje, amely rajta kívül csak a furiosoban van meg nagyon kis mértékben. Természetesen ebből messzemenő következtetéseket levonni nem lehet. Érdekes azonban, hogy ezek a genetikai vizsgálatok amelyeknek élettanilag látható összefüggése a fajták jellegével nincsen, figyelemre méltó párhuzamokat adnak a fajták tulajdonságainak meglévő ismeretével. Hasonló fajta összehasonlítást fejez ki a b7. ábra is. Ebben a D vércsoport rendszer összeha-

sonlítását kapjuk a nóniusz, a gidrán, a furioso, az angol telivér és a hucul fajtára vonatkozóan. Az első, ami azonnal szembetűnik, a hucul teljes különbözősége a többitől. Durva megközelítésben is jól látszik, hogy a telivér a gidránra és a furiosora hasonlít leginkább, ami a fajták kialakulásának ismeretében könnyen értelmezhető. A vizsgált 5 fajtában más–más az allélek gyakorisága. Az angol telivértől való függőség és a hucultól való elkülönülés, illetve kapcsolat gyakorlati ismereteinkkel esik egybe (Mihók, 2014).

238

12.26. kép: 5539 North Star X-104; Pengő (North Star X – Furioso XXV-43; Pihe) a Z „D” ígéretes fiatal ménje, a 2. számú sárvári eredeti kancacsaládból.


A következő táblázat a legszembetűnőbb különbséget mutató hucullal való összehasonlítást számokban is mutatja: 12.1. táblázatt

D vércsoport alléljei

hucul

FuriosoNorth Star

adlr

0,1328

0,0431

bcm

0,0177

0,1379

cefgm

0,0044

----

cegimn

0,0044

0,0345

cgm

0,1859

0,0604

del

---

0,0086

delo

0,4558

0,0948

dfklr

---

0,0689

dghmr

0,1681

0,0259

dkl

0,0221

0,5173

dln

0,0088

---

dlr

---

0,0086

Feltétlenül érdeklődésünkre tarthatnak számot ezek a genetikai vizsgálatok, még akkor is, ha közvetlen élettani, ill. tulajdonságokkal összefüggő vonatkozásaik többnyire nem ismertek, vagy nem behatóak. Általában a mai elméleti és alkalmazott kutatásra is vonatkoztatható értékes véleményt mondott ki a világhírű molekuláris genetikus: „fontosak a laboratóriumban kapott eredmények, de ne felejtsék el mellé az élő állatokat is megnézni!” (Cothran, 2006)

Martin Szilvia, (2005) 104 furioso-northstar, 95 kisbéri félvér és 17 mind a két fajtában engedélyezett angol telivér mén vérmintáit vizsgálta. A vizsgálat során a különböző vércsoport allélek és néhány biokémiai polimorfizmus analízisére került sor. A munka főbb eredményei: A főbb különbségek a következőek: A D vércsoport rendszerben a dkl/dkl homozigóta allél; a mezőhegyesi félvérben 22.33%-ban fordult elő, míg a kisbéri félvérnél csak 3%.ban. Öt allélpárt lehetett találni, amely nagyon gyakran előfordult a furiosoban és kilencet a kisbéri félvérben, ezek közül kettő a furiosoban egyáltalán nem fordult elő. A B/B albumin allélok voltak a leggyakoribbak mind a két populációban. Az AB allél előfordulása egyenlő volt, míg a b/b allél a kisbéri fajtában volt gyakoribb. A karboxileszteráz I/I és F/I gyakorisága a telivér befolyására utal. Homozigóta M/M a mezőhegyesiben, S/S pedig a kisbériben fordult elő. A transzferrin D allélje és az F faktor mindkét fajtában gyakori. Az F2 faktor a furiosoban gyakori, ami általában a nagy testű fogatlovakra jellemző. A vércsoport vizsgálatok részletes eredményeit a 12.2., 12.3.,12.4.,12.5. táblázat mutatja. A fajták összehasonlításán kívül a táblázat érdekességképpen néhány angol telivérrel keresztezett, vagy mezőhegyesi félvérrel javított kisbéri félvér mén vizsgálatának eredményét is tartalmazza.

12.5. Genetikai különbség a kisbéri és mezőhegyesi félvér között A kisbéri félvér és a furioso-north star fajta közötti eltérések nagyon fontos megkülönböztetés részei. A két fajta ugyanis egyre közelebb áll egymáshoz puszta megjelenésében, a szármázási lapjuk adataiban, tenyészcéljában, sőt színében is egyre kevésbé különbözik, amely valaha markánsan szabályozott volt a mezőhegyesi félvérben. A két fajta összeolvadása semmiképpen sem kívánatos, ezért fontos számunkra minden olyan vizsgálat, amely a két fajta genetikai markereit hasonlítja össze.

239


12.2. táblázatt

12.3. táblázatt

240


12.4. táblázatt

12.5. táblázatt

241

13

A FAJTA ÉRTÉKMÉRŐ TULAJDONSÁGAI


13.1. Méretek A következő adatok szakirodalmi forrásokból erednek, több mint egy évszázadot felölelve.

beli különbség. A mérés eredménye az volt, hogy a vonalak méretei között nincs szignifikáns különbség. Ez érthető, hiszen a rotációs párosítások eredményeként a vonalak keverednek. Váratlan volt azonban, hogy a három fajta méretei között sem lehetett szignifikáns különbséget észlelni. Ez pedig a nagyszerű mezőhegyesi röghatás eredménye (13.1. táblázat). Egy Kladrubba eladott Furioso XXVII mén North Star VI anyából 3 éves korában 169 cm marmagassággal és 202 cm övmérettel került eladásra. Az Erdélyben, Bonchidán tartott ménes méreteit gondosan fölvették, ezzel akarván bizonyítani, hogy tömegében nem romlott, nem vesztett méreteiben, az állomány a mezőhegyesihez viszonyítva. Ezt mutatja a 13.2. táblázat (Spanu, 1941). A számok eredményességről adnak bizonyságot, ami későbbiekben a háború után nem volt jellemző. A romániai állomány átlagos méretei az 1980-as években: 164 – 187 - 20 cm (Grigorescu, 1985).

A mezőhegyesi félvér méretei: Marmagasság szalaggal 176-178 cm és 540-550 kg élősúly (Kovácsy, Monostori, 1892). Marmagasság 150-165 cm bottal, törzshoszsz 101%, övméret 119%, mélység 42% a marmagassághoz viszonyítva szárkörméret 20-21 cm (Schandl, 1955). A fajta méretei bottal 160-165 cm, szalaggal 167-175 cm, övméret 185-195 cm, szár körméret 21-22 cm (Mihók és mtsai, 2001) Különösen imponáló méretek alakultak ki az Abádszalóki Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben 24 kanca átlagában: marmagasság 162,6 / 174,3 cm, övméret 198,5 cm, szárkörméret 20,81 (Tombácz, 1983). 1955-ben fölvetődött a kérdés, hogy a mezőhegyesi fajták különböző vonalaihoz tartozó kancák és mének között van-e frappáns méret13.1. táblázat: A mezőhegyesi lófajták méretei

Fajta

Egyed szám

Marmagasság

Övméret

Szárkörméret

cm

Nóniusz ƃ

19

171,6

189,0

21,7

Mezőhegyesi félvér ƃ

12

170,7

193,7

21,3

6

171,8

190,0

21,6

Nóniusz Ƃ

152

171,0

203,0

21,0

Mezőhegyesi félvér Ƃ

109

170,0

204,7

20,7

61

170,7

202,6

20,5

Gidrán ƃ

Gidrán Ƃ

(Ócsag I., 1984) 13.2. táblázat: A Mezőhegyesről zsákmányolt mének (törzsmének és később Boncidán törzsmén számot kapott méncsikók) méretei

Mezőhegyesi törzsmének Név Sz. év

Filou I 1906

Furioso XXXI 1910

Furioso XXXII 1907

Bonchidán beállított törzs mének North Star XVI 1914

Furioso XXXIII 1916

Furioso XXXVI 1917

North Star XVIII 1917

North Star XIX 1917

North Star XXI 1917

1

cm

174

170

166

173

173

167

166

175

169

2

cm

164

161

160

165

164

156

158

166

163

3

cm

164

160

158

160

160

157

156

164

160

4

cm

77

76

76

80

78

74

74

76

75

5

cm

87

85

84

85

86

82

84

90

88

243


Mezőhegyesi törzsmének

Bonchidán beállított törzs mének

Név

Filou I

Furioso XXXI

Furioso XXXII

North Star XVI

Furioso XXXIII

Furioso XXXVI

North Star XVIII

North Star XIX

North Star XXI

Sz. év

1906

1910

1907

1914

1916

1917

1917

1917

1917

6

cm

45

45

43

44

45

46

46

42

42

7

cm

64

62

62

61

68

65

64

64

60

8

cm

191

189

187

195

195

184

187

191

183

9

cm

167

169

163

164

166

171

156

167

164

10

cm

57

58

52

56

56

58

54

57

55

11

cm

56

56

53

54

55

52

53

54

52

12

cm

53

53

49

51

52

51

52

50

50

13

cm

68

67

66

67

63

65

60

65

66

14

cm

64

62

63

61

63

62

56

63

61

15

cm

21,5

21,25

20,25

20,75

20,25

20,75

19,75

21

20,5

16

kg

587

584

585

584

584

547

560

580

535

Méretek: 1. marmagasság szalaggal, 2. marmagasság bottal, 3. farbúb magasság 4. hátközép magasság, 5. mellcsont magasság 6. szügyszélesség 7. övméret, 8. mellkas szélesség, 9. törzshossz, 10. farhossz 11. farszélesség I., 12. farszélesség II, 13. nyakhossz, 14. fejhossz 15. szárkörméret, 16. testsúly. (Spanu, 1941)

13.3. táblázat: A mezőhegyesi és bonchidai mének átlagméreteinek összehasonlítása

Mezőhegyesen született 1906 -1912 n

méret

%

Bonchidán született 1922-1930 n

méret

%

1

cm

4

170,75

-----

8

175,15

-----

2

cm

4

162,50

100,00

8

163,63

100,00

3

cm

4

160,50

98,76

8

160,75

98,23

4

cm

4

77,25

47,53

8

76,25

46,59

5

cm

4

85,25

52,47

8

87,38

53,41

6

cm

4

44,25

27,02

8

45,75

27,77

7

cm

4

190,50

117,23

8

195,62

119,55

8

cm

4

62,25

38,30

8

63,75

38,95

9

cm

4

165,75

102,00

8

167,38

102,29

10

cm

4

55,75

34,30

8

56,88

34,76

11

cm

4

54,75

33,69

8

55,38

33,84

12

cm

4

51,50

31,69

8

52,88

32,31

13

cm

4

67,00

41,23

8

66,88

40,87

14

cm

4

62,50

38,46

8

62,38

38,12

15

cm

4

20,93

12,88

8

21,16

12,93

16

kg

4

585

-----

8

582.50

-----


244


A fölvett méretek közötti különbség csupán a kancák farhossza tekintetében bizonyult szignifikánsnak. Az összehasonlítás nem minden szempontból mérvadó, már csak a kis létszám miatt sem, viszont étékes adatokkal gazdagít

bennünket a különleges méretekkel kancára és ménre vonatkozóan, mert ilyen szokatlan méreteket máshol nem találunk. Imponáló egyébként az egyöntetűség, amely a fajta kitenyésztettségére utal mintegy 70 év alatt.

13.4. táblázat: Mezőhegyesi és bonchidai kancák átlagméreteinek összehasonlítása

Mezőhegyesen született 1902 -1915 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16

cm cm cm cm cm cm cm cm cm cm cm cm cm cm cm kg

n 44 39 14 14 14 14 43 14 14 14 14 14 14 14 43 18

méret 168,75 160,87 158,00 75,21 84,42 42,92 189,76 69,07 166,22 54,93 55,50 51,50 66,42 61,00 19,45 566,66

Bonchidán született 1921-1935

% ---100 98,97 47,11 52,89 26,89 118,08 43,26 104,12 34,40 34,76 32,26 41,60 38,21 12,08 ----

n 57 57 57 57 57 57 57 57 57 57 57 57 57 57 57 57

méret 169,08 160,29 159,09 74,79 85,47 42,88 191,53 65,69 165,68 57,28 55,64 52,01 65,83 61.07 20,18 565,79

% ----100 99,25 46,65 53,35 26,75 119,48 40,98 103,36 35,73 34,71 32,44 41,06 38,09 12,58 ----


Madroff, bolgár hippológus 1937-ben 300 ló méretadatainak fölvételével hasonlította össze az egykori dunai országok, azaz a volt Monarchia

félvérméneseit. Összehasonlító méréseket is végzett. Méréseit a 13.5. táblázat foglalja össze.

13.5. táblázat: Madroff, bolgár kutató összehasonlító méretadatai

Ménes Kabiljuk (BG) Lübicevo (Y) Kisbér (HU) Kladrub (CS) Bonhida (RO) Sütvény (HU) Piber (AT) Mezőhegyes (HU)

Marmagasság cm 155,70 157,21 159,27 159,77 159,86 160,79 161,93 164,40

0,55 0,65 0,68 0,39 0,39 0,67 0,61 0,54

Övméret cm 168,70 186,33 186,68 195,28 186,98 189,90 199,42 197,68

0,61 0,52 1,07 0,75 0,92 0,98 0,93 0,99

Szárkörméret cm 19,10 19,20 19,13 21,00 19,83 19,25 20,23 21,07

0,13 0,17 0,12 0,20 0,13 0,18 0,14 0,16

Súly kg 469,0 520,0 509,7 581,3 559,7 * 583,3 *

6,93 7,04 6,88 4,50 8,32 4,07

(Madroff, 1937) * A Mezőhegyes és Bonchida közötti különbséget, Spanu és Madroff eltérő méreteit az hogy magyarázza, hogy Madroff (1937) kedvezőbb mezőhegyesi eredményei a fajta I. világháború utáni regenerálása után születtek.

245


13.6/a. táblázat: Kanca csikók 10 éves átlagméretei különböző korban:

A méretfelvétel ideje

Marmagasság bottal (cm)

Marmagasság szalaggal (cm)

Övméret (cm)

Szárkörméret (cm)

6 hónapos korban

135

138

139,9

16,4

12 hónapos korban

149

155

159

17,9

24 hónapos korban

155

161,5

178

19,5

36 hónapos korban

159

166

183

19,7

Marmagasság bottal (cm)

Övméret (cm)

Szárkörméret (cm)

Súly (kg)

1 éves

149,9

160,5

19,3

332,2

2 éves

155,7

175

20,7

415

3 éves

160

184

21,4

500

13.6/b. táblázat: 10 éves átlagméretek méncsikók:

Évjárat

(Lengyel, 1965)

A Mezőhegyes és Bonchida közötti különbséget, Spanu és Madroff eltérő sorrendjét magyarázza, hogy Madroff (1937) kedvezőbb mezőhegyesi eredményei a fajta I. világháború utáni regenerálása után születtek. A hazai fajta jelenlegi átlagos méreteit Novák (2013) foglalja össze: marmagasság bottal 162 – 167 cm, az övméret 185 – 200 cm, a szárkörméret pedig 20-22 cm. A nagykunsági méretek A Nagykunsági Állami Gazdaságban Lengyel Oszkár által felvett méreteket azért érdemes öszszefoglalni, mert különböző fejlődési fokokban elért méreteket tartalmazza és összehasonlításra alkalmas a 13.6./a. és 13.6./b. táblázat. 13.2. Küllem, vérmérséklet A fajta külleméről vallott általános felfogást, illetve véleményt néhány kitűnő és általánosan használt könyv alapján lehet évszázados távlatban jellemezni. Érdekes a küllemi leírás és ezen belül az értékelés alakulása és fejlődése. 13.2.1. Történelmi jellemzések Kovácsy-Monostori (1892) könyvében az alapítás utáni harmadik évtizedben a következőt találjuk: „…Furioso utódainál feltűnően erős a csont alapzata, valamennyien széles szüggyel s bő mell-

246

kassal bírnak, úgy annyira, hogy ezen tulajdonságainál fogva a mezőhegyesi félvérek kitartóságuk, edzettségük miatt híresek és általában igen kedveltek…., úgy kocsi előtt, mint nyereg alatt a legmegfelelőbbek s így nem lehet csodálkozni, hogy irántuk a kereslet nagy s különösen mint fedező mének divatossá lettek. Arányos testük csontalapja feltünőleg erős s acélos jól fejlődött izomzattal borított. Küllemük kissé goromba, de éppen ezért erős és edzettséget árul el. A mellkas feltűnően bő, előtte széles szügy, körülötte dongás oldalok, felette jól alakult mar és hát fekszik, ennek pedig igen széles és rövid ágyék, egyenes, avagy csak gyengén lejtő far képezi folytatását. A végtagok nagyszerű csontalapzatukkal, jól fejlett ízületeik és inaikkal általában igen jól alakultak. Az ezen ménesbe tartozó lovak fejlődése lassú, csak hat éves korukban fejlődtek ki teljesen. Alkalmasak nehezebb lovas alá hátaslónak, és kocsi elé kivált, ha kitartó és gyors mozgás kívántatik (Kovácsi, Monostori, 1892). A 19. század végétől kezdve széles körben elterjedt volt Schwarznecker Lótenyésztési könyve. Ebben szép ábra mutatja az akkor immár kialakulóban lévő mezőhegyesi félvér típusát egy lendületes négyesfogatról készül rajzzal. Schandl a két világháború után regenerált fajtát jellemzi. A fej és nyak nemes formákat árul el. A mar kellő hosszúságú és jól izmolt. A hát


13.1. kép: North Star X-115; Nárcisz (North Star X – Furioso XXVI-131; Fintor) jellegzetes pej színű reprezentánsa a fajtának.

elég rövid, széles és a kötés jó. A far hosszú és egyenes vagy gyengén lejtős. A farok középmagasan tűzött. A szügy izmos, mély, széles. A mellkas mély és jól bordázott. A végtagok izmosak, alul szárazak. A paták szabályos alakúak, kemények. Szívós kocsilovak és nagyobb súlyú lovas alá kiváló nyergesek. Mezőgazdasági munkákra is igen jól használhatók. Ügetésük - testtömegükhöz viszonyítva - élénk, lendületes, térnyerő. „… bennük a nagy tömeggel és testméretekkel a szövetek szívóssága, a vérmérséklet élénksége párosul, s így bennük erő, gyorsaság, kitartás, edzettség, szívósság, oly szerencsésen egyesül, hogy e tekintetben ritkítják párjukat.” (Schandl, 1955). Az 1920-as évek neves hippológusa volt Döhrmann Henrik. Érdemes ezért fajtánkról írt jellemzését feljegyezni. „A furioso-north star törzs 164-172 cm magas, pej (ritkán fekete vagy sárga) hámos és hátas jellegű, a nehezebbek is jó hátaslovak. Szép szabású feje van, szinte szép csuka fej is előfordul. Nya-

ka formás, marja szép, jó felsővonala van, fara hosszú és lejtős, mellkasa mély és öblös. Hosszú, erős alkar és comb, erős térd- és csánkízületek, rövid, erős, jól inalt szár és csüd, egészséges paták. Hibája néha a hátrahajlítottság. Lendületes, ütemes, térfoglaló ügetés jellemzi a fajtát.” (Döhrmann, 1926) Pataki Balázs általános jellemzése már a 20. század végéről való: „A mezőhegyesi félvér egyik legértékesebb hazai lófajtánk, amely azon kívül, hogy mint génrezerv állomány a magyar állattenyésztési kultúra elidegeníthetetlen része, testtömege, nyugodt vérmérséklete, elegáns külleme, szívóssága, kitartása révén a többhasznú univerzális melegvérű ló ideális képviselője volt és maradt” (Pataki 1988). Érdemes ezt elolvasni, mert már ebben az időben általános volt, hogy másodosztályú nyugati importra hivatkozva a modern korban már értéktelennek csúfolták ezt a fajtát, olyanok, akik nem is ismerték, és soha ki sem próbálták ezeket a lovakat.

247


Mihók (2001) nagyszabású fajtatan könyvében a következőket olvassuk a fajtáról: „Nemes, tömeges angol félvér. Nagy rámájú erős testalkat jellemzi. Középnehéz hámos és hátas típus. Feje egyenes vonalú, nemes. Hosszú, karcsú középmagasan illesztett nyaka van. Baltavágása kifejezett, hosszú, magas, izmos mar jellemzi. Háta középhosszú, vagy rövid, kötése feszes. Fara jól izmolt, többnyire tojás-, vagy dinnyefar. Mellkasa mély, de emellett elég dongás is. Hosszú, széles, dőlt lapockája van. Küllemi korrektségére mindig nagy gondot fordítottak. Lépése, ügetése térnyerő, lendületes vágtájú. A fajta egyedei az ország legjobb igáslovai voltak, de hintóslovakként is kitűnően beváltak, különösen a nehéz és hosszú utakon. Egyesek mint vadászlovak értek el szép sikereket, a katonaságnál pedig hátaslóként voltak keresettek. Népszerűségüket külön növelte, hogy erőteljes csontozatuk ellenére is finomságot és élénk vérmérsékletet mutattak. A lovassportok területén szinte mindenütt jól használható, bár nem kifejezett sportló. Nyugodtsága miatt a lovastorna sportágban is kedvelt.” (Mihók és mtsai, 2001) 13.2.2. A fajta részletes küllemi leírása A külső értékmérő tulajdonságok megítélésének módja a küllemi bírálat. A bírálat célja, hogy a testfelépítés és a tenyészcélban megfogalmazott kívánalmakhoz szükséges teljesítőképesség közötti összefüggéseket felismerjük és helyesen ítéljük meg. Mindezekhez szükséges a testalakulás funkcionális összefüggéseit feltáró leíró bírálat. Fej, nyak A furioso-northstar fajtájú ló feje egyenes profilvonalú, a test nagyságával arányos (ne legyen kicsi), karakteres, de nem durva. A szem legyen, nagy, kintülő, kifejezésteljes. A tekintet legyen élénk, figyelmes, érdeklődő. Az egész testfelépítés egyik legfontosabb pontja a fej összeköttetése a nyakkal. Fontos a nyakkal rugalmas összeköttetésben lévő, hosszú, laza tarkó. Ezek jó lovagolhatóságot, puha támaszkodást vetítenek elő. A nyak középmagasan

248

illesztett, hosszú, jól ívelt és mozgékony legyen. A hajlékony tarkó és a jól illesztett, jól ívelt nyak könnyebb idomíthatóságot ígér. Felsővonal A furioso-north star lónak szükséges hosszú marral rendelkeznie, mely a felsővonalból egyértelműen kiemelkedő. A lovassportok szempontjából egyértelműen a középhosszú, jól lengő, feszes hát a kívánatos. Az ágyék és a kötés legyen jól zárt, feszes. A laza kötés gyorsabb elhasználódást jelezhet. A fajta egyedeinél kívánatos a hosszú, terjedelmes, jól izmolt, enyhén csapott far. A far a mozgás motorja, felépítése ennél fogva mindig fokozott jelentőséggel bír. Felsővonal tekintetében a furioso-north star fajtájú ló legyen elegáns, megkapó, szép nyakkal, jó nyeregtájékkal, terjedelmes farral. Végtagok A lapocka legyen jól dőlt, nagyméretű, hosszú, izmos, kb. kilencven fokos szöggel kapcsolódóan a nem túl rövid felkarhoz. A könyökizület ne feküdjön szorosan a mellkashoz, legyen szabad. Mindez dőlt lapockát, jó mozgást eredményez, segíti az elülső végtag nagy amplitúdójú, szabad előrevitelét. Az alkar hosszú és jól izmolt legyen. A lábtő legyen terjedelmes, száraz, három irányban kiterjedt. A lapos, nem elég terjedelmes lábtő a lábszerkezeti gyengeség jele. A szár legyen rövid, erős, száraz. A szár elülső oldala ne mutasson homorú ívet (borjúláb). A fűzött szár nemkívánatos, a láb gyengeségére utal, nem a nagy teljesítményű ló jellemzője. A csüdizület legyen száraz és tiszta, megfelelő hosszúságú és szögellésű. Kerülni kell a rövid, meredek csüdöket, amelyek elhasználódásra hajlamosak, emellett negatív irányban befolyásolják a ló mozgását is. A paták legyenek egészségesek, kemények és szilárdak, sima felületűek, lehetőleg palaszürkék. Az elülső pata szögellése ideális, ha a vízszintessel 45-50 fokos szöget zár be. A hátulsó lábszerkezet felépítése a sportra való alkalmasság megítélésében óriási jelentőséggel bír. A sportlónak rendelkeznie kell azzal


13.2. kép: Aranyági Mázli (3030 Furioso XIII-50 – North Star III-27; Maréna) a sötétpej és fekete színek gyakran megjelennek, egyes tenyésztők törekszenek minél több ilyen színű egyed előállítására.

a képességgel, hogy testsúlyát részlegesen vagy ideiglenesen teljes egészében a hátsó lábain hordozza. Mindennek feltétele a korrekt felépítésű, megfelelő szögellésű, erős hátulsó végtag. A comb legyen jól izmolt, széles és hosszú, mének esetében fedje a nemi szervet. A térd legyen széles és erős, a combcsonttól a sípcsontig megfelelő, erős izomzat húzódjon, a lónak legyen „nadrágja”. A combcsont és a sípcsont megfelelő szögellése 90-100 fok. A csánk legyen széles, erős, megfelelő terjedelmű, helyezkedjen közel a talajhoz. A csánknak oldal- és elől nézetben kifejezettnek kell lennie, nagyobb átmenet nélkül folytatódjon a szárban. Fontos, hogy a csánkizület hajlékony legyen, ami segíti a hátulsó végtag megfelelő mozgását. Mindenkor kerülni kell a hátraállított hátsó végtaggal rendelkező egyedeket, a hátsó végtag megítélésé-

nél inkább a kardosságot tekintsük kevésbé komoly hibának. Mivel a tolóerőt növeli, ugró- és fogatlovaknál igen gyakori. A szár a hátulsó lábakon legyen rövid, erős, száraz. A hátulsó paták szögelése a talajjal meredekebb, mint elöl, kb. 50 fok. Belső értékmérő tulajdonságok Az intelligencia, a vérmérséklet, a karakter a ló egyre fontosabb értékmérő tulajdonságai, szelekciós szempontjai. A sportban egyre inkább csak a kezelhető, élénk vérmérsékletű, jó karakterű, tanulékony lovat használhatjuk eredményesen. A vérmérsékleti tulajdonságok messzemenően befolyásolják a ló használati értékét. A furioso-northstar fajtájú ló belső értékmérő tulajdonságait több szempont alapján ítélhetjük meg. Fontos az intelligencia. A ló legyen

249


13.7. táblázat: Furioso Senior után született csikók színe

Év

Fekete

Szürke

Pej

Sárga

Fakó

Egyéb

Rapp

Schimmel

Braun

Fuchs

Falb

Bizarr

1843

.

.

19

.

.

.

1844

1

1

11

5

.

.

1845

1

2

14

8

.

.

1846

.

2

13

4

.

.

1847

.

1

15

5

.

.

1848

.

.

9

4

.

.

1849

2

3

13

4

.

.

1850

1

.

19

2

.

.

1851

3

7

5

.

.

1852

.

.

3

.

.

.

Összesen

8

9

123

37

.

.

%

5

5

69

21

.

.

érdeklődő, figyelmes. Mindenkor kerülni kell a félős, ijedős, labilis idegrendszerű egyedeket! A furioso-northstar fajtájú ló legyen tanulékony, idomítható, együttműködő, de mégis rendelkezzen egyéniséggel. A vérmérséklet a ló környezeti hatásokra nyújtott reakcióinak összessége, azok megjelenése. A jellemhibákat mindenkor kerülnünk kell, ezek csak nagy idő- és energiaráfordítással korrigálhatók, és gyakran kiújulnak. A furioso-north star fajtájú ló ennélfogva legyen jóindulatú, és jó munkakészségű. További használati értéket befolyásoló értékmerő tulajdonság a hosszú, hasznos élettartam, az egészség, a szilárd szervezet, illetve a jó regenerációs képesség. Végül a furioso-north star fajtájú ló keltsen jó összbenyomást, legyen jó karaktere. A bírálat alatt megfogalmazódott mozaik darabokat összeillesztve, a látottakat és a levont következtetéseket súlyozva, összességében kell megbecsülni a ló minőségét, megítélni a karakterét. Az értékmérő tulajdonságok megítéléséből következtetni tudunk a ló sportban vagy tenyésztésben betöltendő szerepére. A használatot korlátozó vagy megrövidítő tulajdonságok terén nem lehet engedményeket tennünk, azokat az ideális-

250

tól való eltéréseket azonban, amelyek nem csökkentik a sportra való alkalmasságot, ne értékeljük túl a bírálatban!” 13.3. A szőrzet színe Az alapító két mén színe az eredeti leírás szerint: Furioso meggypej (weichselbraun) és North Star bogárfekete (glanzrapp) volt. Az eredeti méneskönyvekben (Geburtsliste) rendelkezésünkre áll évenkénti bontásban a mének után született csikók színe. Ezt mutatja a következő 13.6. és 13.7. táblázat. A két táblázaból látszik, hogy North Star Senior pej/fekete génekkel rendelkezett, mert bár ebben az esetben nem születhetett volna utána egyetlen sárga csikó sem, azonban csupán két, sárgának minősített csikót lehetett találni az utódok között. Előfordulhatott feljegyzési hiba a fedeztetéskor vagy az sincs kizárva, hogy választáskor tévesen állapították meg a csikó színét. A szürke csikók mindkét mén után csak szürke kancák után születhettek. A sok sárga csikó alapján viszont Furioso Senior pej/sárga genetikai háttere valószínűsíthető. Ezt erősíti meg az a tény is, hogy Furioso Senior teljes testvére Furiosissima sárga volt (Hesp, 2015).


13.8. táblázat: North Star Senior után született csikók színe

Év

Fekete

Szürke

Pej

Sárga

Fakó

Egyéb

Fuchs

Falb

Bizarr

Rapp

Schimmel

Braun

1854

2

3

1

.

.

.

1855

.

4

5

.

.

.

1856

4

.

16

1

.

.

1857

2

.

8

.

.

.

1858

3

2

15

1

.

.

1859

3

1

12

.

.

.

1860

2

1

11

.

.

.

1861

5

,

7

.

.

.

1862

.

.

5

.

.

.

Összesen

21

11

80

2

.

.

%

18

10

70

2

.

.

A fajta színe a későbbi leírások szerint többnyire sötétpej, s csak ritkábban fordulnak elő a North Star utódok között sárgák és feketék (Kovácsy, Monostori, 1892). Bonchidán a román tenyésztők szigorúan fenntartották a pej szín különböző árnyalatait, sárga szín is csak a telivér utódok között fordult elő (Grigorescu, 1985). Schandl (1985) szerint sötétpej, ritkábban világospej, sárga vagy fekete. Jellemzően pej (13.1. kép), esetenként fekete (13.2. kép) és sárga (13.3. kép) is előfordul (Mihók és mtsai, 2001). Pej és sötétpej színű (Bodó, Hecker, 2013). A fajta színének legújabb leírása a következő: „ A furioso–north star fajta színe jellemzően a pej szín és annak különböző árnyalatai, lehetőleg minél kevesebb jeggyel. Természetesen előfordulhat még a fekete és sárga szín is, amely két pej színű ló párosítása során kihasadhat, de a sárga színű egyedek törzsállományban tartásában korábban egyáltalán nem törekedtek. A szürke szín a mezőhegyesi fajták katonai jellegénél fogva eleve kizárt volt. Legutóbb azonban a szürke (13.4.) szín egy szlovákiai ménimporttal Magyarországra is bejutott, és a Közgyűlés által elfogadásra került a tenyésztési program részeként (Novák, 2013). Ez

kétségtelenül rontja a fajta identitását. A szürke szín viszont a fajta jellege szempontjából szükséges kiszűrésben nem olyan veszélyes, mint a sárga, mivel a szürkék nem szürke utódai nem viszik tovább a színt. Összefoglalva a kívánatos szín a szép árnyalatú pej, esetleg fekete. 13.4. A furioso mint támogatott géntartalék A 21. században már nem kétséges, hogy a hagyományos háziállatfajták megőrzése mind az állattenyésztési szakma tekintetében, mind pedig kultúrtörténeti értelemben fontos feladat. Mihók (2000) ennek a jelentőségét a lótenyésztésre vonatkozóan is hangsúlyozza, aláhúzva a kancák és kancacsaládok szerepét, amelyet a mitokondriális gének felfedezése még fontosabbá minősít a tudomány oldaláról is. A furioso-north star fajta az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén terjedt el, és az I. világháború után akaratlanul is nemzetközi fajtává alakult. Ezek közül az osztrák, az ukrán és a bolgár tenyésztők már nem foglalkoznak a génállomány megmentésével, így összefogva a kisebb létszámú román és a szlovák-morva tenyészetekkel, elsősorban a magyar Egyesület és Állam feladata a fajta megmentése.

251


13.3. kép: North Star III-71; Böbe (North Star III – Böbe-Baba; 816 Hadfi után) az 1. számú eredeti mezőhegyesi kancacsalád matrónája, sárga színben, amely az egykori mezőhegyesi ménesben is időről-időre megjelent.

A géntartalékok védelmének általános megszervezését és elnevezéseit szépen mutatja a következő 13.1. ábra (Szalay és mtsai, 2012., Cserhátiné és mtsai, 2011). Ebben a ma már elterjedt és népszerű, bár gondokkal terhelt tevékenységben érdemes szemügyre venni az állattenyésztő egyesületek és benne lótenyésztők, és különösen a Furioso – North Star Lótenyésztő Országos Egyesület, helyzetét és feladatait. A 13.1 . ábra értelmében pontosan kell használni a fogalmakat, felismerni a helyzetet, és folyamatosan elvégezni a teendőket (Bodó, 2011). A GÉNBANK körében a mezőhegyesi félvérnek sajnos nem volt szerepe, mivel állami ménese évek óta nem volt. Kétségtelen, hogy a 21. század a kis magántenyészeteké, azonban ezek bizonytalanságára számtalan példa ismeretes. Tehát, ahogyan a többi hagyományos lófaj-

252

tában is, a mezőhegyesi félvérben is szükséges az állami ménes. A biztonságon kívül a szakmai szempontok is ezt támaszthatják alá. Az állami kézbe került ménes fontos feladata, hogy az eredeti fajtajelleg fenntartásában erősítse meg a fajtát. Ez azt jelenti, hogy az állományban az eredeti családokat és hibátlan származású kancákat kell elszaporítani és a legjobban megfelelő ménekkel fedeztetni. Ezekben a ménesekben nem szabad a fajtafenntartás szempontjainak alárendelésével a divatos sportlótenyésztési célnak prioritást adni! Még akkor is így van, ha az anyagi megfontolások a modern sportlovat tolják előtérbe. A Furioso-North Star Lótenyésztő Országos Egyesületnek irányító és másra át nem hárítható feladata van a GÉNVÉDELEM körében. A mezőhegyesi félvér ugyanis értékes, hagyományos magyar lófajta és annak in situ,


tehát eredeti helyén történő fenntartása az Egyesület legfontosabb feladata. Ez történhet intézményekben, adott esetben nemzeti parkokban, de nagyrészt családi gazdaságokban. Arra gondolva, hogy valaha ezt a feladatot a méneskar fegyelmezett katonákból álló apparátusa és a Mezőhegyesi Ménesgazdaság másfél évszázadon át sikeresen végezte, mindez megváltozott viszonyok között nem kis feladatot és felelősséget jelent az Egyesület számára. Ennek keretében döntő a fajta identitásának megőrzése is. Káros ennek védelmében a fajta eredeti színének elvesztése is, Az azelőtt nem létező szürke és ritka, sárga szín az identitás elvesztésével jár, hiszen ezzel a kisbéri félvértől színében úgyszólván nem különbözne a furioso. A Tenyésztő Egyesületnek a GÉNMENTÉSBEN is van feladata és szerepe, hiszen adódnak kritikusan veszélyeztetett családok, vonalak, amelyek felkutatásáról, megmentéséről és fenntartásáról a pillanatnyi gazdasági érdek rovására is gondoskodni kell. Ilyen például az esetleg még valahol föllelhető eredeti családok közül még egy-kettő megmentése, ha ugyan már nem késő. Akadhat a fajta szempontjából értékes egyed, akár külföldön is, amelyet be kell vonni a génbankba vagy génmegőrzésbe. A GÉNMEGŐRZÉS feladata tulajdonképpen az állomány eredeti jellegének megfelelő hasznosítása. A megőrzött fajtáknak a célja nem állatkerti bemutatás, hanem a fajta tulajdonságainak és képességeinek megfelelő hasznosítás. Fontos, hogy a védett fajtának a többitől megkülönböztető, jellegzetes elkülönülése akkor is megmaradjon, ha a tehetsége és jellege nem felel meg a mai divatnak. Ekkor a piacon nem látszik versenyképesnek, és tartása ráfizetéses lenne. Ilyenkor igénybe kell venni a lehetséges állami és EU támogatásokat is. Ez időnként súlyos bürokratikus nehézségekkel terhelt munka. A Tenyésztő Egyesület dolga a gazdák számára megszervezni és megkönnyíteni a fennmaradáshoz szükséges árbevételt. A fajta története bizonyítja, hogy a mezőhegyesi félvérben megvan a tehetség a modern céloknak megfelelő hasznosításra is, ha a plusz-

13.4. kép: Furioso XL-82; Bóbita (Furioso XL – North Star III-71; Böbe), a motesicei kapcsolatok révén bekerült szürke színben, az 1. számú eredeti mezőhegyesi kancacsaládból, kifogástalan származási értékkel bíró egyed.

variánsok tehetségének kibontakoztatásához szükséges, több éven át tartó, színvonalas kiképző- és tréning munkát megszervezi és elősegíti tehetséges lovasok és fogathajtók szereplését is. Esetenként megfelelő keresztezéssel létrehozott tehetséges lovak nemzetközi eredményei is öregbíthetik a fajta hírnevét. Ezeknek a hasznos családoknak, vonalaknak a fenntartása is génvédelem.

253


13.1. ábra

254


255

14

A FURIOSO-NORTH STAR FAJTÁJÚ LOVAK TELJESÍTŐKÉPESSÉGE. KIEMELKEDŐ EGYEDEK A FAJTÁBÓL


A lótenyésztés évezredes szabálya, hogy általában valamilyen jól megfogalmazható használati cél legyen a mozgatórugója. A versengés, a gyorsabban, magasabbra, távolabbra elve az egymás után következő generációk kiválogatására, jobbítására sarkallta a tenyésztőket. Ennek a legkarakteresebb példája az angol telivér. Nincs ez másképp a mezőhegyesi félvér esetében sem. A tenyészirány, majd a típus és a fajta kialakításának motorja a katonaság lóigénye volt: a mozgékony, de mindamellett tömegesebb testű, szilárd szervezetű ló felelt meg céljaiknak. Az, hogy a kialakult fajta megfelelt a nagybirtokosok és a gazdatársadalom igényeinek is, csak járulékos hozadéka volt az eredeti elképzelésnek. A kipróbálás is ennek érdekében történt, a tenyésztésre szánt egyedeket a katonai célok érdekében, a katonai használatot leginkább megközelítő körülmények között próbálták ki. Ennek helyszínei lehettek a katonai lovasképző intézmények, vagy a lovasezredek, és a méntelepek, kisebb részben maguk a tenyésztőménesek. A kipróbálás módja a hátas típusú egyedek esetében változatos volt, az alábbiak szerint: t t t t t

síkverseny, gátverseny, akadályverseny, falkavadászat, távlovaglás.

A kettős hasznú típus érdekében a tömegesebb egyedeket fogatban is kipróbálták, amelynek a módjai lehettek: t a ménesi 20 km-es próba szekérben, vagy t az országúti távhajtás könnyebb kocsiban, nagyobb sebességet feltételezve.

A kipróbálás mindig megkövetelte a szakszerű, dokumentált felkészítést, hiszen az alapvetően nem öncélú volt, hanem mindig a tenyésztés szolgálatában állott. A katonai használat megfelelt a korabeli lovassport igényeinek, hiszen annak gyökerei is arra vezethetőek vissza. Így elmondhatjuk, hogy a katonai irányítás időszakában a mai sportirányú tenyésztés alapelveinek megfelelően történt a tenyészegyedek kiválogatása, amihez még párosult a küllemi megfelelőség szigorú kényszere is. A II. világháború után a magyar lótenyésztésben a legfontosabb szelekciós céllá a mezőgazdasági használhatóság vált. Szélsőséges esetben az arab telivérektől is elvárták a vonókészség bizonyítását, nemhogy a tömegesebb testalkatú mezőhegyesi félvértől. Ez az élénkebb, sportosabb, típus kontraszelekcióját eredményezte, a sportcélú lóhasználati cél forradalmi elterjedésének hajnalán. A fajta a törzsállományának, és alapgenetikai bázisának áthelyezése és felmorzsolódásának idején komoly sporteredményeket tudott elérni, de ez nem volt elegendő ahhoz, hogy a korabeli lótenyésztők ezt egyrészt felismerjék, másrészt ennek kiaknázása érdekében - a fajtatiszta tenyésztés keretein belüli fejlesztés lehetőségét választva - érjenek el további sikereket, hanem inkább a keresztezés felé fordultak, amely eljárás „áldásos” eredményeit jó néhány évtized távlatából ma már tisztán tudjuk megítélni. A fajtatenyésztés legújabb korszakában égető felismerés a fejlesztő fajtamegőrzés követelménye: számos példa bizonyítja a fajtában rejlő teljesítménypotenciált, de mindig szembetaláljuk magunkat az anyagiak szorító hiánya mellett a kishitűséggel és az ellenszélben nem szívesen haladó, búsmagyar átokkal. Ezen fejezetben a fajta múltbéli és jelenlegi értékeire kívánunk rávilágítani. Tesszük pedig mindezt a teljesség igénye nélkül, hiszen arra talán a teljes kötet terjedelme is kevés lenne.

257


14.1. kép: Kettesfogat. Ez a kép a Hódmezővásárhely környékén élő gazdaemberek mezőhegyesi félvér típusú lovainak a hű képét adja

14.1. Teljesítményvizsga a ménesekben Mezőhegyesen és Bonchidán A lótenyésztés végcélja, a használható ló előállítása, a 20. század motorizációs forradalmáig rendkívül fontos volt, hiszen a ló alapvetően az erőtermelésével hajtott hasznot. Magyarországon a világszintű fejlődés különleges történelmi helyzetünkből adódóan némi késéssel valósult meg. A vidék sajátos településszerkezetéből adódóan bizonyos tájegységekben egészen tipikus lóhasználat alakult ki. A hódmezővásárhelyi vagy debreceni gazdák csak télen laktak a városban, nyáron a 20-25 kilométerre fekvő tanyáikon éltek, ezért olyan lovakra volt szükségük, amelyek a szántást is elvégezték (14.1. kép) a kötött talajon, de be is repítették a gazdát a vásárhelyi vagy a kisújszállási piacra (14.2. kép) szekéren, vagy nyereg alatt.

258

Ez a típus látható ezen a festményen és a rajzon. A nagyménesi tartásban is fontos volt a kipróbálás és a használat. Mezőhegyesen a furioso-north star mének is, csak kipróbálás után kerülhettek tenyésztésbe, és a kancákat is alávetették teljesítményvizsgálatnak. Ez kiterjedt a fogatban történő és a nyereg alatti vizsgára egyaránt. Sőt, az ötvenes években még a vonóerő mérése és húzópróba is a kipróbálás része volt, ez a hagyomány került felelevenítésre a 90-es évek egyesületi tenyészszemléin (14.3. kép). Az eredményekről minősítés született, és ezt a kancák törzskönyvi lapjára felvezették. A törzskönyv lapjának szélén rövid összefoglalás tájékoztat erről a próbáról. Álljon itt néhány kanca kipróbálásának módja és értékelése, amelyet az elrongyolódott törzskönyvi lap szélén még ma is olvasni lehet.


14.2. kép: Furioso jellegű négyes fogat. Akkor még ilyennek álmodták a magyar kocsilovakat.

14.3. kép: A húzópróba is a kipróbálás része volt.

14.1. táblázat: Kipróbálás Mezőhegyesen a 20. század elején

171 Furioso XXI 1896 Jó idő, mély talaj, 3000 m, 61 kg, 4’40”, 9 között 2. Másnap döntőben kedvező idő, mély talaj, 4’7”, 8 közül 3. Osztályzata jó. 128 Furioso XXI Vemhesnek bizonyult. Munkában jól ment, sebes, igen jó mozgással. Osztályzata jeles 133 Furioso XXI Meleg idő, jó talaj, 3000 m, 61,25 kg, 4’4”, 8 között nem helyezett, erősebb izzadás, nyugodt tüdő volt. Osztályzata kitűnő 296 Durczás 1906 Május 31. jó idő, jó talaj, 65 kg, 3000 m, 4’15”, kevéssé izzadt, tüdeje izgatottabb. Másnap döntő, jó idő, jó talaj, 3’47 ”, 13 közt 4. Osztályzata kiváló 162 Urambátyám 1898 Május 24. jó idő és talaj, 3000 m, 62,5 kg, 3’58”, kevéssé izzadt, izgatottabb tüdő, 5 közt 4. Osztályzata jó 208 Dante1909 Jún.n3. Jó idő, jó talaj, 10 km nyeregoldalon fogva, 27,5 perc alatt kevés izzadás mellett, elég nyugodt tüdővel Osztályzata kitűnő

A mezőhegyesi tenyészállomány megszerzésével a román tenyésztők nemcsak biológiai vagyont nyertek, hanem egy jól bevált tenyésztési kultúrát is meghonosítottak. Így a kipróbálási rendszer Bonchidán is a mezőhegyesihez volt hasonló Bonchidán is a múlt század húszas-harmincas éveiben. Vágtában is összehasonlították a felnevelt csikókat (14.4. kép), könnyű díjugratásban (14.5. kép) is szerepeltek, és kocsiban is kipróbálták (14.6. kép) a tenyésztésre szánt egyedeket.

14.4. kép: Kipróbálás síkversenyben Bonchidán

259


14.5. kép: Idomítottsági próba

14.2. Furioso-north star lovak az olimpián és nagy nemzetközi versenyeken a 20. század közepéig Gustav Rau írt egy könyvet az 1912-es stockholmi olimpiáról, és abban szerepel egy Neptun nevű ló, amelyik ezüstérmet nyert díjlovaglásban, Boltenstern svéd lovas tiszttel nyergében.

14.6. kép: Fogatban is vizsgáztatták a lovakat Bonchidán.

260

Rau ugyan azt írja, hogy a ló Svédországban született, de elköveti az a hibát, hogy közli a származását. Hecker Walter kutatásai nyomán viszont kiderült, hogy ez a ló a Dőryek sütvényi ménesében született: „Anyja Nyertes, Furioso XXIV lánya. Még érdekesebb, hogy ez a ló anyai oldalon Miss Furey-re megy vissza, Furioso Senior anyjára. Dőry József megvette Károlyi Györgytől Miss Furey unokáját és ezt zárta vissza Furioso ménnel. Ugyanebből a kombinációból született a híres Nomég fedezőmén, amely aztán a csákói ménesben lett nagy örökítő. Apja a kiváló sportló-küllemű Furioso XXIII törzsmén volt” (Hecker, 2015). Az 1936-os berlini olimpia lovasszempontból is az akkori idők nagy próbája volt. Ezen több furioso fajtájú vagy génhátterű ló is szerepelt. Így a Mageremlek (Magyaremlék) nevű lovat militaryban Malaktschieff bolgár kapitány lovagolta (14.7. kép). A ló anyai nagyapja Furioso XIX3 - furioso fajtájú mén és dédapja is North Star


14.7. kép: Magyaremléket, a berlini olimpián militaryban a bolgár Malaktschieff kapitány lovagolta

14.9. kép: Neumeister osztrák százados Karolus nevű, furioso származású lován, a berlini olimpián 1936-ban a military versenyszámban 14. lett.(G. Rau, 1936)

14.8. kép: North Star VI törzsmén, Zivatar

14.10. kép: Karolus hátán Neumeister százados baj nélkül érkezett a vízbe

VI törzsmén Zivatar (14.8. kép) volt -(amely még Dőryéknél és Kisbéren is fedezett). Csillár (Royal Lancer-Csin) angol telivér volt az apja. Mageremlek a 10. helyezést érte el abban a versenyben, amelyben az 50 induló közül csak 27 tudta a feladatot több-kevesebb büntető ponttal megoldani. Osztrák tartalék ló volt Götz, Furioso XIII-16 után. Ugyancsak osztrák színekben indult a berlini olimpián Karolus, és a militaryban 14. lett. Apja Furioso XIII-14, anyja 116 Furioso IX, te-

hát apáról és anyáról mezőhegyesi félvér fajtájú volt. Neumeister kapitány lovagolta (Marosdy, 1937, Hecker, 2015, Rau, 1938.). Gustav Rau, a neves német szakíró pompás vágtáját és nagy ugrásait emeli ki. A vadászugratás versenyszámot nagy stílusban, hibátlanul teljesítette. Két fénykép (14.9. és 14.10. kép) is az olimpiáról készült nagyszerű könyvéből való (Rau, 1938). Későbbi, sok vitát is kiváltó akadály volt a terepen a tóbaugrás: Karolus ezt is bukás nélkül oldotta meg (14.10. kép).

261


Sajátos és nem elhanyagolható sportteljesítményt ért el az 1955. évi pardubicei nagy akadályverseny győztese Furioso XIV (14.11. kép). Ez a mén Csehszlovákiában sík- és akadályversenyeken szerepelt, felvéve a versenyt az angol teli-

vérek és magasvérű félvérek ilyen irányba válogatott példányaival. Pályafutását és eredményeit az alábbi táblázat foglalja össze:

14.2. táblázat: Furioso XIV versenyeredményei

Év

Start

Táv

Helyezések

Lovas

1952

7

1400-3600

1x2 6x1

Pavel Kovāč

1953

7

2400-3200

6x1 1x6

Pavel Kovāč Jozef Čajda

1954

7

2400–4000 A pardubicei akadályverseny

7x1

Pavel Kovāč Jozef Čajda

1955

3

4000-6900 2x2 A pardubicei nagy akadályverseny 1 x 1

Jozef Čajda

1958

2

2400 - 4000

Jozef Čajda

1x4 1 x 11

Leszögezhetjük, hogy a Furioso XIV a világ egyik legnehezebb, majdnem 7 km hosszú akadályversenyét (steeplechase) is megnyerte, sok más kisebb versennyel együtt.

14.3. Mezőhegyesi félvérek a modern lovassportban A következő fejezetek felvillantják a fajtához tartozó eredményes sportlovakat, főként azokat, amelyek teljesítménye a korabeli fototechnika révén dokumentálásra került. Így ez a fejezet rendhagyóan inkább arcképcsarnok, mint leíró jellegű ismertető. Természetesen ezek a lovak többnyire nem a világkupa-fordulók és nagy nemzetközi versenyek nyerői között keresendőek, de több olyan is található közöttük, amelyek akár világbajnoki cím elérésében segédkeztek sikeresen, bizonyítva azt, hogy a fajta egyedei megfelelő kiválasztás után, a felkészítés fokozatosságát betartva nemzetközileg is mérhető eredményekhez juttathatják az arra vállalkozó sportolókat. 14.3.1. Mezőhegyesi félvérek a díjugrató sportban A lovassport legnépszerűbb ágában számos fajtabeli egyed ért el sikereket. Időről-időre feltű-

262

14.12. kép: Fantázia (313 Sárvár-13 – Mezőhegyes Adria) nyergében Kruzsic Józseffel 1965-ben Mosonmagyaróvárott, az országos bajnokságon 160 cm-es díjugratásban hibátlan teljesítménnyel I. helyezést ért el


nik egy-egy magasabb szinten eredményes ló is. A bemutatásukat időrendben és tenyészetek szerint tesszük meg. Mezőhegyesi ménes A mezőhegyesi ménes lovai díjugratásban az ún. sportcélú tenyésztés kezdete előtt is sikeresek voltak. A 14.12., a 14.13., a 14.14. és a 14.15. képeken szereplő példák is azt bizonyítják, hogy a sportirányú tenyésztés és szelekció a hagyományos mezőhegyesi félvér-tenyésztés genetikai bázisán és tenyésztési szisztémájával is sikeres lehetett volna, ha a korszak tenyésztésirányítói nem az átkeresztezés útját választják. 14.15. kép: Auróra, Somlai Tamás nemzetközi szintű ugrólova a kiváló Esthajnal csikója. A 1961-es átszervezéskor a sportlótenyésztésre vissszatartott 20 db. furioso-north star kancából a legnagyobb tenyész hatású volt. 1985-ös mezőhegyesi 200 éves jubileumi évfordulójára kiadott könyvben a 4 legeredményesebb tenyészkanca között tartották nyilván. további fajtabéli meghatározó kancák: Imitáló, Huzal, Teréz, Bontó

14.13. kép: Imitáló (Furioso „B” XIX – Bátaszék Bagoly), lovasa Rakovics Antal 1964-ben az Újvidéken megrendezett nemzetközi verseny I. helyezettje díjkiosztáson

14.14. kép: Kártya, a későbbi Furioso III törzsmén (Furioso „B” XIX – 413 Szentes Kártya) és lovasa Fülöp Sándor csapatban bajnoki címet szerzett

A Kiskunsági ménes A ménesben folyó tenyésztői munka kiváló fokmérője volt a Bp. Honvéd lovasszakosztályával kialakult együttműködés, amely mindkét fél számára rendkívül gyümölcsöző volt. A kiskunsági ménes sportszempontból is igen jelentős értéket képviselt, szerencsére az ott felhalmozott érték nem veszett el, pl. az Árverő család ma is él, és csak a jelenlegi tenyésztőkön, rajtunk múlik, mikor és hogyan hozzuk hasonló virágzásba.

14.16. kép: 336 Furioso „B” XX Nárcisz (Furioso „B” XX – 346 Daimio I-10 Árverő) nemzetközi versenyekben is helyezett volt Széplaki Pál lovasával

263


14.18. kép: 344 Furioso „B” XX Nóra Széplaki Pállal a nyergében nemzetközi verseny nyerője a lengyelországi Olsztynban

14.17. kép: 344 Furioso „B” XX Nóra (Furioso „B” XX – 350 Kiskunság Ella), a jelenlegi tenyészállományra is nagy hatást gyakorló kanca, hiszen csikója a Furioso XV-ös törzsmén, soksok ivadékkal, ill. leszármazottal rendelkezik

264

14.20. kép: 366 Parancs (Háry János – 346 Daimio I-10 Árverő) nemzetközi versenyeken többször volt helyezett, lovasa Széplaki Pál


14.21. kép: A kiskunsági ménes talán egyik legismertebb szülötte, a 423 Furioso „A” XXVIII Réka volt. (Furioso „A” XXVIII – 346 Daimio I-10 Árverő) az ideális mezőhegyesi félvér megtestesítője volt. A szépsége, a megkapó ugróstílusa korának legkiválóbb sportlovai közé emelte

14.22. kép: 423 Furioso „A” XXVIII Réka a Nemzeti Lovardában rendezett versenyen: lovasa Széplaki Pál

14.23. kép: 423 Furioso „A” XXVIII Réka a Hungexpo helyén állott, egykori csodálatos lovasstadionban, Széplaki Pállal. Szerencsére a tenyésztésben is termékeny volt, amit bizonyít három törzsménivadéka, ill. szerencsére kancaágon is tovább pislákol a láng…

14.19. kép: 344 Furioso „B” XX Nóra a hazai versenyeken is sikeres volt: díjkiosztón Széplaki Pállal

14.24. kép: 521 Bob herceg Furioso Rubintos (1228 Bob herceg xx - 423 Furioso „A” XXVIII Réka) a kiváló kancacsalád kiváló képviselője. Lovasa ifj. Bábel József

265


A közelmúlt és napjaink sikeres lovai A rendszerváltás és az azt megelőző gazdasági hanyatlás a fajta egyedeinek sportkipróbálásán, sporteredményein is jól nyomon követhető. Másrészt erre az időre tehető annak a szemléletnek a rohamos elterjedése, hogy a sporteredményeket a nyugati genetikai alapon nyugvó hazai sportlovaktól várták. Ezután a határok teljes lebontásával a hazai tenyésztésű sportlovak is jelentősen háttérbe szorultak, akár az élvonal, akár a tömegbázis

szintjén. A szűkülő lehetőségek mellett a néhány „magánfuttató” és a legtovább kitartó hódmezővásárhelyi Aranyági ménes tudott figyelemre méltó eredményeket elérő lovakat felmutatni. Az elmúlt évtizedekben szerepelt lovak kimutatása minden bizonnyal lehetne teljesebb is, de abban bízhatunk, hogy minden olyan tenyésztő, aki érdekelt a fajta sportképességeinek fejlesztésében, tud meríteni ötletet, erőt a további munkához a fenti összeállításból.

14.27. kép: 2525 Abádszalók-5; Merán; Ramzes Furioso I törzsmén (1365 Ramzes Junior-194; /anyja: Imitáló F „B” XIX után/ – 5786 Dacos; 1036 Furioso VI-1 után), sportberkekben úgy a Varjú féle Meránként ismerték. A tisztesség szobrát róla lehetne megmintázni, több lovassal: köztük Miklósvári Tamással és Fábiáncsics Gáborral (képünkön) nemzetközileg is jegyzett eredményeket ért el. 1992-ben az olimpiai részvétel lehetősége is ott lebegett a pályafutásában

266


14.25. kép: 84 Katyusa (Furioso III – 18 Kati; 4662 Andris xx után) az Orosházi Dózsa Mgtsz tenyészetének remekbe szabott produktuma. Több lovassal, több egyesület színeiben is eredményes volt. Képünkön Szőlőssy Zoltánnal

14.26. kép: 84 Katyusa jó példája a szilárd szervezetű, élénk, elnyűhetetlen mezőhegyesi félvér lónak. Szerencsére nemcsak a sportban, hanem a tenyésztésben is maradandó nyomot hagyott, jelenleg négy nagyobb tenyészetben is megtalálhatók az ivadékai

14.28. kép: Furioso XXVII; Fáraó (Furioso XIII – 1460 Fáma; 1294 Aldato-94 után), eredményes ugrólovak párosításából született az Aranyági ménesben. Önmaga korosztályos és felnőtt versenyzőkkel is eredményes, képünkön Czuczi Istvánnal. Az ivadékaival helyet követelt magának a díjugrató tenyészverseny apaméni rangsorában is, a fajta utóbbi évtizedeinek egyik legjelentősebb sportörökítője

267


14.30. kép: Furioso XXXIV; Fárosz (Furioso XXVI – 1460 Fáma), kiváló együttműködő készségű, elnyűhetetlenül szilárd szervezetű, ifjúsági korú lovasaival díjlovaglásban és díjugratásban is egyaránt eredményes volt. Képünkön Kezes Gabriellával

14.31. kép: North Star III-23; Betti (North Star III – 1568 Borka, Furioso XIII után), korosztályos bajnokságokon eredményes kanca az aranyági Babona családból, lovasa: Czuczi István

268

14.29. kép: 3526 Hódmezővásárhely Furioso-16; Akira II (Furioso XVII – 1444 Akaratos; 610 Imamalom xx után), típusában modern hátaslóküllemű, az egykori sütvényi ménes eljárásához hasonlóan magasan telivérezett anyából származó, kiváló ugróló volt. Az Aranyági ménes egyik állandó lovasával: Kezes Gabriellával


14.32. kép: Furioso XXVI-36; Jutka (Furioso XXVI – 1553 Furioso XIII, Junó), az aranyági Rikoltó kancacsalád tagja, mindkét nagyanyja magas szinten kipróbált ugróló volt (423 Furioso „A” XXVIII, Réka és 1436 Jutka). A sportcélú vonalbeli párosítás sikeres példája a fajtában. Lovasa: Czuczi István

14.33. kép: North (Furioso XXVII - 1614 Hadfi Nórika, Hadfi North Star I után), megbízható, becsületes sportló. A hagyományos lófajtáknak kiírt verseny győztese a Budapest Sportarénában. Lovasa: Orosz Milán

269


14.34. kép: The Bart Furioso I; Igor (2829 The Bart xx – Furioso XXVII-11, Ibike), a csinos, modern sportlóküllemű mén kimagaslott évjárattársai közül a ménvizsgán is. A hozzáfűzött reményeket a versenysportban is beváltotta, több lovassal: Kezes Gabriella (képünkön), valamint Hercegh Csaba értek el vele szép eredményeket. Tulajdonságait ivadékaira is örökíti

14.35. kép: Furioso XXXII; Jágó (Furioso XX – 26 Járatlan) a nemes küllemű törzsmén ifjúsági korú lovasával is megbízhatóan szerepelt. Lovasa: Bán Nikolett

270


14.36. kép: Aldato Furioso I-21, Kisaranyos (Aldato Furioso I; Aladár - North Star III-3; Aranyos) sikeres hazai karrierje nyomán Belgiumba került értékesítésre, minden bizonnyal elégedett lehet vele az új tulajdonosa, hiszen az alábbi képeket ő küldte az Egyesület számára. Ottani sportlóneve Alcantara

14.37. kép: Kisaranyos belföldön a díjugrató tenyészverseny ötéves kategóriáját nyerte Herceg Csaba lovasával, amely jó ajánló levél volt a külföldi értékesítéshez

271


14.38. kép: Aldato Furioso II; Talizmán (Aldato Furioso I; Aladár – 1575 Türkiz; 1929 Szoszrukoxx után), nagy teljesítményű szülők párosításából született, az aranyági Tündér család sarja. Lovasa: Herceg Csaba

14.39. kép: Furioso XXIX-39; Ideál (Furioso XXIX – Furioso XXVII-11; Ibike), teljesítménycsaládból származó, eredményes ugróló. Lovasa: Herceg Csaba

272


14.40. kép: 5084 Bűvölő Furioso I-16; Gyúlékony II (Bűvölő Furioso I – Gyúlékony, Haljad I után) a Lajos bajor királyi herceg tenyészetéből származó mén az utóbbi években eredményesen szerepelt a Magyar Lóért kupa versenyen, Szász Attila lovasával.

273


14.3.2. Mezőhegyesi félvérek a fogatsport világában Kétségtelen, hogy nekünk, magyaroknak a szívünkhöz legközelebb a lovassportok ágai közül a fogathajtás áll. Ez egyrészt köszönhető annak, hogy a magyar fogathajtók meghatározóak voltak, ill. jelenleg is azok a sportág eredménylistáiban. Ezen szakágban a jó mezőhegyesi félvér fogatlovak megállták, ill. jelenleg is megállják a helyüket, több kiemelkedően eredményes egyedről is be tudunk számolni.

A fogathajtás kezdeti szakaszában nemcsak sportértékkel bírt, hanem tenyészpróba is volt. A tenyésztő gazdaságok presztizsét növelte egy igényesen összeállított, saját tenyésztésű fogat. A fajtában jelenleg is meglévő lehetőséget bizonyítja a következő képeken szereplő fogatok bemutatása. Mindenesetre ez a legköltségesebb szakág, ahol nem elég a lovak és a hajtó rátermettsége, de szükséges a stabil anyagi, szponzori háttér is.

14.41. kép: Fülöp Sándor a kiskunsági ménes kancanégyesével Luzernben 1970-ben az első, a FEI által elismert szabályok szerint rendezett nemzetközi versenyen. A IV. helyen végzett fogat lovai: Furioso „B” XX; Olimpia, Furioso „B” XX; Néva, Háry North Star; Pillanat, North Star „A” XX; Serény

274


14.43. kép: A mértékadó szaklap, a Reiter Revue, a fogatsport nemzetközi elismerését taglaló cikkének illusztrálásához a mezőhegyesi félvér kancanégyest találta méltónak: ehhez minden bizonnyal nyomós érvként szolgált az aacheni diadal

275


14.42. kép: A kiskunsági fogat eredményes volt a nagy német versenyeken is: Aachenben első helyezést, Hamburgban kétszer harmadik helyet szereztek

14.44./45. kép: Az abádszalóki furioso-north star kancafogat, Muszkán István hajtásával mindannyiszor tagja volt a Duna Alpesi Kupa első kiírását véglegesen háromszorosan elhódító magyar kettesfogathajtó válogatottnak

276


14.46. kép: Az egykori sikerkovács szövetségi kapitány, Váczi Ernő ezekkel a sorokkal emlékezett meg az abádszalóki fogatról

277


14.47. kép: Az 1984. évi világbajnok fogat nyerges lova az 1665 Aldato Furioso-195 (311 Aldato – 317 Furioso II; Cirfandli) volt. A képen Juhász László az A/1 bemutatás versenyszámban Szilvásváradon

14.48. kép: A magyar fogathajtósport mindig is széles alapokon építkezett, ennek a fontos színterei voltak a területi bajnokságok. A délkelet-magyarországi területi bajnokságok többszörös nyerője volt az Aranyági Ménes vezetője, Kucsora István Babona és Babonás, anya-lánya páros lovaival.

14.49. kép: Lendületben az Aranyági Ménes fogata, a fogat lovai tenyészkancaként is maradandó nyomot hagytak

14.50. kép: Az 1999. évi világbajnokságon egyéni ezüstérmes, valamint csapatban aranyérmes, mindhárom versenyszámban fogott nyerges ló Hadfi (Hadfi North Star I – Lepke; 13 Hódmezővásárhely-228 után). Hajtója Lázár Zoltán

278


14.51. kép: A 2010. évi Kettesfogathajtó Magyar Bajnokság harmadik helyezett fogatában a The Bart Furioso II törzsmén-apaságú fedezőmének a Borbási ménesben születtek, fogatsport irányba szelektált állományból. Hajtójuk: Vén János

14.52. kép: A fogat rudas lova 5335 The Bart Furioso II-35 Titán nemzetközi versenyeken is szerepelt, míg párja, a The Bart Furioso III törzsmén a tenyésztésben minőségi ivadékaival hívja fel magára a figyelmet

279


14.53. kép: A 2014. évben Kisbéren rendezett CAI 2** verseny összetett első helyezettje a csongrádi fogat hajtója, Sági József. A fogat lovai anya és lánya Széplány és Furioso-62; Szellő. A képen díjhajtás közben

14.54. kép: A 2015. évben nyújtott teljesítményével a csongrádi fogat a világranglistán, a 64. helyen végzett. A fotón a 2015. évi világbajnokság tereppályáján láthatóak, mint a vébé tesztfogata. A fogat lovai anyáról féltestvérek; Blokád V-27 Szikra és Furioso-62 Szellő. Hajtó: Sági József

280


14.55. kép: A FEI hivatalos oldalának kivonata a csongrádi fogat nemzetközi versenyeken elért eredményeiről

281


14.3.3. Idomítólovaglás, díjlovaglás A fajta jól kiválasztott egyedeinek jellemző tulajdonságai: a jó alapjármódok, a szilárd szervezet, a monotóniatűrés, az elegancia. Lehetővé teszik, hogy ebben a szakágban is megállják a helyüket. A fajta sokirányú használhatóságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ebben a speciális

készségeket igénylő szakágban is találhatók fajtabeli lovak. Érdekes gondolatébresztő felvetés lehet, hogy az egykor a fogatban történő gyors ügetőmozgásra szelektált Dőry-állomány, mely az olimpián is eredményes Neptunt adta, járhat-e ma is kéz a kézben a másik tenyésztési iránnyal?

14.56. kép: North Star IV; Legény (5550 North Star „A” XIX-2 – 18 Kati; Andris xx után) a 1970-1980-as évek fordulóján Kövy Andrással nemzetközi szinten versenyeztek

282


14.57. kép: Legény kiképzettségének bizonyítéka a szépen kivitelezett piaffe feladat végrehajtása

14.58. kép: A North Star IV, Legény nagyapaságú nagycenki fedezőmének, Cók-Mók és Legenda a Halasi család tevékenységének hála eredményes résztvevői a nyugat-magyarországi díjlovaséletnek.

283


14.59. kép: 4899 Taurus North Star-90; Ciklon (2499 Taurus xx – Ékes, Ramzes North Star II után) a karcagi tenyészkörzetből

14.60. kép: 323 Furioso-123 Lényeg (Furioso XLIII – Visbaden Furioso-11 Laguna), Kéktói Ménesben látta meg a napvilágot, fiatal lovasával, Fejes Katával, korosztályos versenyek résztvevője, 2016-ban már nemzetközi szinten is minősült.

284


14.3.4. A lovastorna lova A teljesítményről szólva meg kell említeni a voltizsló teljesítményét is. Ebben a tekintetben egy-egy versenyen a lónak 15 percig tartó vágtát számolva 5 -7 km-t kell vágtáznia 20-30 km/óra teljesítményel egy-egy versenynapon többször is. Ez komoly teljesítmény, amelyet még fokoz a súlyterhelés és a tornamutatványokat kiegyenlítő súlypontáthelyezés izommunkája és pataterhelése is (Plocki, 1992). A furioso-north star fajta erre való alkalmasságát bizonyítja, hogy erre a teljesítményre megfelelő izomzatával és vérmérsékletével két törzsménünk is alkalmas volt.

A fejezet, amely teljes soha nem lehet, a célját remélhetőleg betöltöti, megismerteti egy sokszor alá- és lebecsült fajta egyedeit. Természetesen a felsorolás hiányos, de ez örömteli is, másrészt szükségessé teszi egy kizárólag a sporteredményekkel foglalkozó munka létrejöttét is. A mezőhegyesi félvérfajta él és egyedei ma is az embert szolgálják csak nem a csatatereken és a mezőgazdaságban, hanem a sportpályákon és a szabadidő tartalmas eltöltésében.

14.61. kép: North Star III; Nomád (North Star VIII – 372 Furioso I-54) több éven át volt a magyar lovastorna-válogatott megbízható lova. Képünkön az Aranyági Ménes csoportjával

14.62. kép: Catalin XII; Calypso (Catalin VII – 985 Furioso VIII-21) több szakágban (díjugratás, egyes fogathajtás) is kipróbált mén, ebben a szakágban teljesedett ki igazán. Képünkön 2002-ben Jerezben a Lovas Világjátékokon

285

15

A FAJTA JÖVŐJE

A FAJTA JÖVŐJE

Ez a könyv a mezőhegyesi félvér történetét foglalja össze. A történelem sok viharán ment át ez a hagyományos fajta. Akkora veszteséget szenvedett az I. világháború után, hogy csodaszámba ment a sikeres regenerálása. A II. világháború után is értékes tenyészanyag maradt Nyugaton. A harmadik legnagyobb csapás az az áthelyezés volt, amely megszüntette a történelmi, hagyományos környezetet. A fajta eredeti mezőhegyesi genetikai állománya felhígult, és a hanyatláshoz hozzájárult, hogy ekkor a ló szerepe a mindennapi gazdasági életben csökkent, és mindenütt általános létszámcsökkentés következett. Ráadásul a külföldi fajtákat a hivatalos propaganda is előtérbe hozta, azzal a hamis ürüggyel, hogy a furioso-north star fajta nem alkalmas a modern feladatok betöltésére. A nagyüzemi ménesek megszűntek, minden feladat a tenyésztőegyesületekre hárult. A feladat tehát a mezőhegyesi félvér megmentése lett: jellegének, identitásának, a többi fajtától való különbözőségének megőrzésével párhuzamosan korszerű, napjaink igényeinek megfelelő lótípus kialakítása. Az angol telivérrel néhány generációnként visszatérő cseppvérkeresztezés alkalmas volt és maradt arra a célra, hogy a fajta eredetiségének megőrzése mellett mindig akadjon olyan kombináció is, amely megfelelő kiképzés és használat mellett a legmagasabb követelményeket is teljesíti. A fenti cél elérését az tette különösen nehézzé, hogy építeni kellett volna az eredeti mezőhegyesi kancacsaládokra, de a határokon belül a fajtát nem szolgálta egy sem. Megvolt azonban a tenyésztők elhivatottsága, és léteztek a hagyományos tenyésztési módszer máig is érvényes szabályai. A Furioso-North Star Lótenyésztő Országos Egyesület tenyésztői megkezdték az eredeti családok felépítését a korábban elhajtottt mezőhegyesi állomány leszármazottainak külföldről való visszavásárlásával, és – kiegészülve történelmi és törzstenyészeti családokkal – létrehozták a tenyésztés kancaalapját. Az egyesület szakvezetésének a feladata, hogy a ménekről a fajta egészének szintjén gondoskodjék. Olyan mének kellenek elsősorban, amelyek a fajta tisztaságának megőrzését szolgálják, és emellett a vonalak fenntartásával a jövő párosításának széles körű lehetőségét ígérik. A jövő szempontjából biztató, hogy az egyesület tenyésztői tisztában vannak a kettős feladattal. Elsősorban a fajtatiszta állomány, az értékes családokhoz tartozás az, ami a legfontosabb, erre épül a jelen igényeinek megfelelő mezőhegyesi félvér megformálása. Ma már mind az egyesület szakvezetése, mind az elkötelezett tenyésztők világosan látják, és igyekszenek eleget tenni ennek a kettős feladatnak. Ezen nyugszik a fajta fennmaradása és biztos jövője. Reményünk van tehát arra, hogy a mezőhegyesi félvért dédunokáink is látni fogják!

ifj. Horváth Sándor egyesületi elnök

287

FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT IRODALOM

Felhasznált és ajánlott irodalom Antal L. (1985): A mezőhegyesi fajták szerepe a Szovjetúnió lótenyésztésében in: Nemzetközi szimpózium Mezőhegyes alapításának 200 éves jubileuma alkalmából. 54-62-o. Antal L. (2015): Személyes közlés Babochay Gy.: (2013) Tegnapok Jász-Nagykun-Szolnok megye lóvilágából. Törökszentmiklós 559.o. Bán B., Bodó I., Józsa Cs., Mihók S. (2006): A Mezőhegyesen kitenyésztett lófajták vércsoport, biokémiai polimorfizmus és DNS mikroszatellit vizsgálata, összehasonlítás az angol telivér és hucul fajtákkal. in: Mihók Génmegőrzés Debrecen 44-55.o. Bodó I. (1985): A géntartalékok védelme és értékelése a lótenyésztésben. Nemzetközi szimpózium Mezőhegyes alapításának 200 éves jubileuma alkalmából. 73-81. o. Bodó I., Ernst J. (2004): Régi magyar méneskönyvek Magyar Lótenyésztő és Lovas Szervezetek Szövetsége Budapest. 488.o. Bodó I. (2011): Háziállatok génvédelme. egyetemi jegyzet Debrecen, 116.o. Bodó I., HeckerW. (2013): Lótenyésztés, lótartás, lóhasználat Mezőgazda 402.o. Böjthe B. (2011): Beszélgetés a mezőhegyesi félvérről. Lejegyezte Horváth A Korunk. Kolozsvár novemberi szám. Bogdán I. (2011): Beszélgetés a mezőhegyesi félvérről. Lejegyezte Horváth A Korunk. Kolozsvár novemberi szám. Cothran E.G., Luis, C. (2006):Genetic distance as a tool in the conservation of rare horse breeds. EAAP publ. No 116. Wageningen Ac. Publ. 55-72.o. Cserhátiné, Kovács J., Bodó I., Koppány G., Szalay I. (2011) Hagyományos haszonállataink az új évezredben. Biokontroll 2(2):23-27.o. Csíkvári M. (

):

Dévényi J. (1934): A FURIOSO és NORTH STAR családok. Különlenyomat Marosmenti gazda. 19.o. Domokos Gábor (2014) Furioso North Star ménvizsga. Furioso North Star Országos Egyesület Hódmezővásárhely 10.o. Domokos Gábor (2016 ): Tenyésztési program kidolgozása Kézirat. 26.o. Dőhrmann H. (1922): Lótenyésztés II kötet. Pátria Budapest 238.o. Döhrmann H. (1926): Magyarország állattenyésztése II. kötet Dunka Béla (2009): A magyarországi állami ménesek és méntelepek menekítése a 2. világháború alatt. Kézirat 8.o. Ernst J.: (1985) A császári aláírástól a Mezőgazdasági Kombinátig. Mezőgazdasági Kiadó 10.o, Grigorescu, D.: (1985) A mezőhegyesi fajták hatása a romániai lótenyésztésre Nemzetközi szimpózium Mezőhegyes alapításának 200 éves jubileuma alkalmából. 45-53. o.

288


Grilz-Seger G., Druml, T. (2015): Der Nonius Vehling Verlag. Graz.155.o. Gróf T. (2004): A Furioso North Staar fajta kialakulása és jelen helyzete Szlovákában. Szakdolgozat, kézirat. Hódmezővásárhely , 64.o. Halász Gy. (1944): Telivérek. Vajna és Bokor Budapest 511.o. Haraszti Bernolák K. (1908): Magyarország magánménesei. Szent Erzsébet nyomda, Kassa, 1908 Hecker W.: (2011) Híres versenylovaink. IAT Kiadó és Studia Germanica Kft 304.o. Hecker W.:( 2014) A bábolnai arab ménes 8.o., Magyarországi Arab Lótenyésztők Egyesülete 306.o. Hecker W.: (2015). Campagnereiter Gesellschaft 90 éves jubileumára írt közleményből és más forrásokból. Személyes közlés. Hesp J. (2015): Furioso senior versenyeredményei. Személyes közlés. Horn A.: (1980) Személyes közlés Karaivanov, R.: (1985) A mezőhegyesi ménes szerepe Bulgária lótenyésztésének fejlődésében in: A mezőhegyesi lófajták szerepe a lótenyésztésben. Nemzetközi szimpózium Mezőhegyes alapításának 200 éves jubileuma alkalmából. 27-36-oKerekes Gy. (2012): Békebeli üdvözlet Mezőhegyesről. Képeslapgyűjtemény Agenda Natura. Mezőhegyes 167.o. Klucsai D. (2015): Tenyésztési program kidolgozása Kézirat 3.o. Kovácsy B., Monostori K. (1892): A ló és tenyésztése Koczányi és Vitéz 719.o. Lengyel O. (1960): Félvér tenyészet, Nagykunsági ÁG törzstenyészet, használati méneskönyv. Kézirat. Lengyel O. (1965): Mezőhegyesi Félvér North Star-Furioso Tenyésztési helyzete és további szerepe a magyar lótenyésztésben. Diplomaterv Madroff Ch. (1937): Das Englische Halbblutpferd in den Donaulāndern. Zeitschrift für Züchtung XXXVIII. 321-339.o. Lengyel O. (1962): A Nagykunsági ÁG ménese diplomamunka. Magyarország magánménesei (1924): A sárvári ménes Szt. György, 1. évf. 3. sz. Mally M. (1929): Die Bundesgestűte Ősterreichs. Agrarverlag Wien 122.o. Martin Sz. (2005): Furioso North Star és Kisbéri félvér lovak összehasonlító elemzése vércsoport és vér polimorf rendszerek alapján Szakdolgozat. Hódmezővásárhely 51.o. Meissner K. (1929): Magyarország lótenyésztése,Tiszántúli könyv és Lapkiadó Rt Debrecen 182.o. Marosdy I. (1937): Szent György 9.-10. sz. 119.o. Mihók S., Pataki B., Ernst K., Ernst J. (2001): Ló és szamár Mezőgazda 360.o. Mihók S., Bán B.,Józsa Cs, Komlósi I., Posta J., Bodó I. (2001): Molecular genetic investigation on Mezőhegyes horse breeds and their role in breeding practice EAAP Dublin 6.o. Magyar Nagylexikon (2001). 13. kötet. Budapest. Mer-Nyk. 85.o. Mihók S. (2000): A magyar lófajták identitása Lovas Nemzet. Március 6-9.o.

289


Mihók S., Bán B., Józsa Cs., BodóI. (2004.): Estimation of genetic distance between traditional horse breeds in Hungary. In: Conservation of endangered horse breeds. EAAP Publ..No.116. Bled 111122.o. Mihók S. (2006): szerk. Génmegőrzés. Debrecen 44-55.o. Mihók S. (2014): 25 év a tenyésztésben (Lótenyésztés). Állattenyésztés és takarmányozás. 63.4.sz. 330-352.o. Mihók S. Ernst J. (2015): A gidrán. Mezőgazda Kiadó Budapest. 303.o. Molnár László (2015): Novák P. (2004): Prinz Ludwig von Bayern furioso ménese Bajorországban. Lovas Magazin. Január 47-49.o. Novák P. (2011): Nemzetközi Szövetség alakult Állatenyésztők lapja 11. hó 13.o. Novák P. (2013): Hagyományos származás- sokoldalú használhatóság FURIOSO NORTH STAR. Furioso North Star Lótenyésztő Országos Egyesület Budapest 25.o. Novák P. (2013): Magyar fajta bajor elkötelezettség. Magyar állattenyésztők lapja XLI.8.sz 26-27.o. Novák P. (2013): Lajos bajor királyi herceg és a sárvári ménes. Nádasdy Ferenc Múzeum Sárvár 4.o. Ócsag I. (1984): A nóniusz. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest.169.o. Ócsag I.: (1985): A mezőhegyesi lófajták története. A mezőhegyesi lófajták szerepe a lótenyésztésben. Nemzetközi szimpózium Mezőhegyes alapításának 200 éves jubileuma alkalmából. 10-20.o. Olteanu M. (2008): Stud book-uI Romanesc Rasa Furioso North-Star. Vol 1. Autoritate Hipica Nationala Bucuresti. 127.o. Pap T. (1985): Mezőhegyes rövid története. Nemzetközi szimpózium Mezőhegyes alapításának 200 éves jubileuma alkalmából. 6-9.o. Pataki Balázs 1984: A Balatonnagybereki ÁG. pusztaberényi ménese (kézirat) Pataki B. (1988): A mezőhegyesi félvér fajta tenyésztése a Kiskunsági Ménes állományára alapozottan. Állattenyésztési Kutató Intézet. Gödöllő. 49.o. Pest és Szolnok megyyei Felügyelőség jelentése (1961) Jászberény. 59-82.o. von Plocki K.A. (1992): A voltizsló terhelése állatorvosi szempontból. Előadás a lovastorna információs űlésén. Berlin 11.o. Podmaniczky Gy.(1903): Magyarország állami és magánménesei, Földművelésügyi Minisztérium kiadványa, Budapest, 1903 Preisler K. (2000): A pusztaberényi Furiosos North Star törzstenyészet kanca csalláldjainak értékelése. Szakdolgozat. Hódmezővásárhely 56.o. Radnóczy L. (2002): DNS vizsgálat nóniusz, furioso és gidrán lófajtákban Kutatási jelentés 9.o.

290


Rau G. (1938): Die Reitkunst der Welt an den OlympischenSpielen 1936 Sankt Georg Verlag Berlin 240-241.o. Sabeva I. (2015): Brief overwiew of the Eastbulgarian Riding Horse’ genealogical structure and present aspects of the breeding work. Kézirat. Sumen 7.o. Schandl J. (1955): Lótenyésztés Mezőgazdasági Kiadó 255.o. Spanu, P. (1941): Cercetări asupra aclimatizării calului Furioso-North-Star Imprimeria Naţionala Bucureşti 195, Schwarznecker G.: (1891): Pferdezucht Zucht und Rassse. Berlin. Szalay I., Kovács J., Bodó I. (2012): A hazai haszonállat géntartalékok védelmi rendszere. In Jávorka L. (szerk.) „Emberségről példát…” Válogatott közlemények Bodó Imre 80. születésnapjára. MSZTE kiadványa; pp. 306-309. Sz.Bozsik N. szerk., Papp T., Gergely I., Szollár I. (1978): .Mezőhegyes lótenyésztésnek története. Mezőhegyes 75.o. Tkachova I.V. (2014) Role of Hungarian horses in the formation of genotype of Ukrainian riding breed. Institute of Animal Science UAAS. 14.o. kézirat 14.o. Tombácz N. (1983): A mezőhegyesi félvér tenyészetek. ÁOTE Diplomamunka Török I,. Gergely I.,. Sás M. (2013): Mezőhegyes négy magyar lófajta bölcsője. Kézirat. Mezőhegyes 50.o. Török I. (2016) : személyes közlés. Végezés (Vorschrift) (1785) A Mezőhegyesi Ménesbirtok Alapításáról facsimile kiadás MÉM Információs Központ. 25.o. Volkov D,A. (1984) Ukrainian horse breed horses. State stud book horses UKrainian horse breed group. Vol. 2. 5-32. o. Wrangel C,G.: (1893) Ungarns Pferdezucht in Wort und Bild. Suttgart zweiter Band 323.o. Wrangel C,G.: (1894) Ungarns Pferdezucht in Wort und Bild. Suttgart dritter Band. Die Landespferdezucht. Privatgestűten. Zalis N. (1997): Jeho Milisti císarske obora konska v Kladrubech nad Labem Rudolf II Praha.245.o.

291

TR RADÍC CIÓ

MEG GBÍZ ZHA ATÓ ÓSÁG

MIN NŐSSÉG G

H gy Ha gyom om mán á yo yoss llóófa fajt jtái jt áink nk tör örté örté ténne nete nete t a maggya yarr ttöört rtén é elem én em m sze zerv r es része rv ze. A me mező zőhe ző h gy he gyes e i fé félv lvér értt ezzek e köz özül ül tal alán án a leg egtö több tö bb bajj és ba é szeenv nved eddés é érrtte. e A kétt vililág ilág á há hábo borúú traagi bo g ku kuss vesz veesz szte tesé sége sé geeit kib ibír bír írva vvaa a meg eggo goond ndol o at ol atla lan an és é ind ndok o ol ok o at atla lann át átsz s er sz erve vezé z se zé sekk ut után án a fa fajt jtaa ro jt romj mjjai a t ke k lll ettt át átme meent nteen eni a 21 eni 21.. évsz évszzázzad meg egvá váált vált ltoz ozot oz o t köörü ot rülm ülmén lm mén énye y i kö ye közé zéé. En Enne n k a tö ne tört rrttén énet etét et é írj ét rjaa me megg ezz a kön ö yv yv.. Céljljja, Cé a, hoggy össz össz ös szeg egez eg eezzze z a múl últa taat és tan anul ulsá ul ságo sá goss fo go forr rrás rrás rr ásmu muunk m nkaa legy legy le gyen enn a jöv ö ő szzám mára. ára.. Hag ár agyo yomá yo m ny má nyos os ház áziá iállllat a faj at ajtá táin inkk nemz ne mzet mz e i ér et érté tééke kett ké k pe pezn znek zn ek.. Ez ek Ezek e fen ek ennt nttarrtáása a lóóttennyé yész szztésb tésben té sbbenn is kö k teele lező ző felad ellaaddat at.. Sz Szol o ggáálnni keelll azt a ket ol ettő tőss cé tő célt lt,, am amel elyy ma ma a ma magy gyar gy ar ten enyé y szztőők el yé előt őttt ál őt áll:l:: meg egme egme ment n en nt enii az ere rede d ti faj de ajtá táát és é eme melllll et e t ol olya yann lova ya ova vaka kat teenyyés észtten eni,i, ame mely lyek ly ek meg egfe fele l ln le lnek ek a maai ko korr kö köve vete ve telm te lmén lm énye én yein ye inek in e . ek VÉLE VÉ LE EMÉ M NY NYEK EK K A KÖN ÖNY YVRŐ RŐL: L: „N Nem mes e és sz szép zép ép,, de de naggyon yoon ne nehé héz fe hé héz fela lada la ada d tr tra vá váll állllal allko k zo zott ttt az Eg E ye y sü süle lett am mik ikor orr a mez ezőh őheg őh egye eg yesi sii fél élvé vér,r,, fur urio ioso so-n -nnor o th sta tr fajt fajt jtaa m múúlt ltjá ját, t, jellennét ét és jövő jövőőjé jö jétt do dolg lgoz lg goz o ta fell egyy könyv öönnyv y ker eret etéb et é enn. A ne éb nehé hézs hé ézség é et ég et a hos ossz szzú id időő – tö több bb min intt ké kéts tszá zázz év – vizá hhaaro r s tö t rt rtén énnés énés ései e , a fa ei fajt jtta or jta orsz s ág sz ágha hatá tááro roka kat át ka kat átlé lépő lé pő elt lter e je er jedt dttsé s ge ge, a gy ge, gyoor orsuuló orsu ló idő d been le l za z jlj ó fo foly lyam ly am mat atok ok sok okré rétű ré tűsé tű sége sé ge s min inde denn de korban ko korb rbban an val a am amii bi b zo zony nyyta t la l ns nság á jel ág e ennlééte okoozzza.. A maa ten enyé yész yé szztőői nem sztő nem nnéélk lkül ü öz ül özhe hheeti t k a fa fajt jtaa ki jt kial alak al akul kul ulás ásán ás ának án ak,, tö ak tört rtén rt énel én e mé el méne nekk ne isme is isme mere reeté tétt ahhhoz, hoz, ho z, hoggy a jöövő vőbe b n er be ered eedddmé mény mé mény nyes essen dolgo olgo ol gozz zzan zz annak a vele A szzerrzőők ffeelb ellbbec ecsü süülhhet etettle l n éérrtéékű kű műv ű ett alk lkot ottaak. k Bizon onyo yos, s, hoggy ezz a kön önyv yv for orrá ráásm smun u kaa les un eszz a jö jövő vvőő lov ovas a nem as mze zedé déke dé ke ke s ám sz ámár árra. a.”” (Tö Törö rökk Im mrree, 20 2 166) „M Meggilille lleető tődv dve, ‚le dv dve, leve veett kal alap appa ap pal’l’ hajjlook me pa megg ez előőtt az is iszzony nyúú ke k méény n , és é sok o fár ok árad adts ad tsság ágga gal jááró munka ga gal unnka ere r dm mén énye ye ellőt őtt. t Naggyyoon sok fo t. f tóó, m méély lyrő r l el rő előb őőbbán ányá yász yá szot sz o t ké ot képe p k, pe k dokkum umenntu tumook ga gazd z aggít zd ítjáák ezzt a műve műűve vet. t. Külö Kü lönn di lö dics csér cs séérret e jár a ménnvona vona vo nala lakk és é kan anca cacs ca csal alád lád ádok okk ábráz brázolás ollá ááéért rt,, ki k tű tűnő nőő ötl tlett a mén énvo vona onalaak féény n kéépekk pekk pe kkel ell gaz azda dagí da gíto gí tott tt meegj gjel elen el enít í és ít ésee .....M .Min .M innde dezz eggyb y en a fel elad adat ad at neh ehéz ézsé éz ségé sé gét és naggyyssággátt is je gét jelz lzi,i,, ame m ly az eg egye yesü ye süle lett el előt őttt álll,, ha az a a cél él,, ho hogy gy újb jból ól a töb öbbi bi faajt jtáát ától tól ól meggha hatá t roozh tá zhat atóa at óaan ellküülö óan löönü nülő nü lőő, eggysség lő, é es meg egjeele lené nésű ésű és ha hasz szná nálh ná lhható, attó, érttékkess álllom omán ánny sz szol o gá ol gáljljaa a jö jövő vőt. t Sok erő rőtt és tör öret etle et lenn hi le hite tett kí kívá kívá váno nokk ho no hozz zzá. zz á ” (He á. Heck cker ck e Wal er alte ter, 201 016))

A MEZŐHEGYESI FÉLVÉR FURIOSO-NORTH STAR

Recommend Documents