PhD. Somogyi Sándor, Prof. Emeritus Regionális Tudományi Társaság
A mezőgazdaság és élelmiszertermelés globális, európai és lokális problémái regionális összefüggésekben Bevezető Az egyszerűség kedvéért a címben a „regionális összefüggés” kifejezést használtam, de az előadásomban megjelennek olyan gondolatok is, amelyek a szakirodalomban a területfejlesztés, vidékfejlesztés és a mezőgazdaság fejlesztés kapcsán jelennek meg. Ezek a kifejezések nem szinonimák, de legalább részben ugyanazt a vizsgálati objektumot célozzák, és nem tartom fontosnak a pontos elhatárolásokat. A vizsgált, vagy érintett folyamatok természete miatt azonnal szeretnék bizonyos módszertani behatárolásokat tenni. A Tudomány módszertana szerint az ilyen soktényezős folyamatok a rosszul strukturált kutatási problémák közé tartoznak. Nem lehet őket leírni egyszerű ok – okozati összefüggésekkel, hanem csak sok tényező és következmény egymásra hatásaként. Tehát eleve tisztelni kell azt a tényt, hogy itt nem elég a bivalens logika, az igen – nem reláció. Itt sok esetben a valószínűség számítás végtelen értékű logikáját közelítő gondolkodásra van szükség, de nem árt az elmosódott halmazok logikáját (fuzzy logika) is közelíteni. (A tágabb értelemben vett fuzzy logika a bivalens logikával szemben, nem csak igen és nem, illetve ki és be, vagy 1 és 0 értékekkel dolgozik, hanem közbülső „valóságértékekkel” is, mint például 0,5 (félig - meddig), 0,2 (kicsit), 0,8 (eléggé)). Hangsúlyozom a következő behatárolásokat is: 1. Tudomány módszertani •
Használni fogok elsődleges adatgyűjtésre alapozott, általam generált tudományos információkat és másodlagos adatforrásokra alapozott információkat.
•
(A regionális tudományokban a sokrétű információk ütköztetése, szintetizálása kivételesen fontos.)
•
2. Előadásomban alkalmazom a normatív iskola és a leíró iskola módszerét, illetve eredményeit is. A normatív megközelítés arra próbál válaszolni, hogy mit, hogyan kell szakmailag jó tenni. A leíró iskola arra keresi a választ, hogyan kell viselkedni, ha nem a normatív szabályok szerint történnek a dolgok. A magyarázatok kereséséhez tartozik hellyel - közzel a történelmi megközelítés is.
•
3. Ide tartozik az a behatárolás is, hogy a tudomány dolga nem a napi problémák megoldása, (azokat megoldják a gyakorló szakemberek) hanem annak felderítése, hogy a jövőben mi jelentkezhet problémaként, vagyis mivel kell foglalkozni a jövő miatt.
Az előadásom célja nem a normatív jellegű megközelítésre alapozott jövőelképzelések, hanem dilemmák prezentálása, amelyek gondolkodtatnak.
A nagy összeütközések világa Vitathatatlanul a nagy összeütközések korát, világát éljük. Kiindulásképpen vessünk fel két elgondolkodtató idézetet: 1. Richard Easterlin által 1974 –ben publikált Easterlin paradox szerint adott gazdasági szinten a gazdagabbak boldogabbak, de ha a fejlődéssel a társadalom meghaladja azt az alapvető szintet, ami biztosítja a lakhatást, élelmet, energiát, vizet, az átlag boldogság nem növekszik. A továbbiakban a pénz kezd nem boldogítani. Inkább az úgynevezett hedonista – élvezetkereső mókuskerékben találják magukat az emberek. Üldözik a több pénzt, de annak megvalósításával nem válnak boldogabbá. Tehát, az Easterlin paradox az egyéni gondolkodás, egyéni döntések dilemmáját veti fel. Ezt is fontosnak tartom, mert nincs fenntarthatóság egyéni döntések nélkül. 2.
Imannuel Wallernstein (2009), amerikai baloldali érzelmű tanár mondta: A jobboldali és baloldali erők az egész világon jelen vannak. Ezért az ütközet nem államok, hanem világszerte meglévő társadalmi erők között fog lezajlani.
Hasonló a helyzet a gazdasági döntéshozatallal is. Ebben az esetben is a különböző erőközpontok döntései között folyik valamilyen ütközet: -
A nagy multinacionális cégek részére egy - egy állam döntéshozatala csak lokális hatású probléma. Ugyanakkor az államok részére a multinacionális cégek döntéshozatala globális hatású. Ide sorolhatók a nemzetközi egyesülések döntéshozatala és hatásuk is. A regionális gondolkodás, döntéshozatal, cselekvés mozgástere mindhárom felsorolt döntéshozatal hatása alá esik.
Regionalitás és a mezőgazdaság A mezőgazdaságról, élelemtermelésről azon a megállapításon túl, hogy nagyon fontos leginkább csak mellékesen beszélünk, mert összetettsége és összefüggései ellenére (1. ábra) sehol sem tartják a mezőgazdaságot a gazdasági fejlődés motorjának. Mindenki a másodlagos és harmadlagos szektorban gondolkodik. Később látni fogjuk, hogy ez mennyire igazolt, vagy nem igazolt a gazdaságfejlesztési elméletek szempontjából. Itt a mezőgazdaság mellőzésének csak két okára, az agrárolló és a munkabérolló törvényszerűségére mutatok rá.
Teljesen elfogadható Fertő (2000) elemzése, amely szerint: “A mezőgazdasági termékek keresleti görbéjének ár és jövedelemrugalmassága kisebb, mint az ipari termékeké, és ezért a mezőgazdasági árak alakulása törvényszerűen elmarad az ipari árak mögött”, vagyis az agrárolló létezése törvényszerűség. (Nagyon sok politikus ígérte már az agrárolló megszüntetését, de valahogy soha sem sikerül.) Mindennapi nyelvre lefordítva az agrárolló hatását, azt lehet mondani, hogy a másodlagos, harmadlagos szektorok elszívják az akkumulációt a mezőgazdaságból, már pedig tőke nélkül nem fejthet ki hajtóerőt.
1.ábra
A mezőgazdaság és élelmiszertermelés összefüggései
Hasonlóan jelen van a munkabérolló is. Ugyanazért vagy több fizikai munkáért a paraszt kevesebb munkabért kap, mint a munkás. Ha lehet, aki teheti, elhagyja a mezőgazdaságot. Ez az egyik alapja annak, hogy a mezőgazdaságból mindég el lehet szívni a munkaerőt, ha a mezőgazdaságon kívül szükség van rá. Az agrár és munkabér ollóval kapcsolatban meg kell említeni a lefölözés mikéntjét is. A mezőgazdasági termékek szezonális nagy mennyiségi kínálata miatt a felvásárló erőfölénybe kerülhet. A mezőgazdasági termelőt a tárolás és az időjárás is kényszerítheti. Ugyanakkor a mezőgazdaság, regionális, és a vidékfejlesztés jelentősége világviszonylatban is hatalmas. A probléma jelentőségére mutat rá Thompson (1997), amikor kidomborítja, hogy a világ szegényeinek 80 %-a vidéken él és annak fele kedvezőtlen adottságú területeken. Ezek az arányok azóta sem változhattak
lényegesen. Legfeljebb a szegények egy része a városokba tömörült. Ezt bizonyítja a 2. ábra, amelyen látható, hogy a GDP/ capita koncentráltan ott alacsony, ahol magas a mezőgazdasági lakosság aránya és ott magas ahol 10 % alatt van a mezőgazdasági lakosság aránya. Ezzel kapcsolatban érdemes egy pillantást vetni a 3. ábrára, amely a foglalkoztatás változását, tendenciáit mutatja. Másik oldalról a regionális fejlesztés nem kerülheti meg a mezőgazdaságot, mert az emberiség szaporodása és a jövedelemnövekedés közös hatása az élelmiszertermelés megkétszerezését teszi szükségessé a következő harminc évben. (Tompson e megállapítása óta 12 év elmúlt. – Szerző megj.) Zakic (1997) a vidékfejlesztést szélesebb összefüggésekben kezeli, mint gazdasági társadalmi kategóriát és viszonylag új fejezetét a gazdaságfejlesztés elméletének. Lényegében a mezőgazdaság szerepének új meghatározásáról van szó a gazdasági fejlesztés keretében. Szerinte, tovább nem játszhatja a mezőgazdaság a “fekete doboz” szerepét, amelytől elszívnak három “többletet”: a lakosságot, élelmet és a tőkét. Láttuk, hogy szívják el a tőkét és lakosságot a vidéktől, de az is közismert, hogy az élelmet meg egyszerűen államilag alacsonyan árazzák be, hogy megvásárolják az urbanizált tömegek szociális nyugalmát.
2. ábra
3.
A GDP/capita és mezőgazdasági lakosság arányának összefüggései
ábra A foglalkoztatás változási irányai
Talán nem túlzás azt mondani, hogy ez az állandó elszívás ugyanúgy nem fenntartható, mint bármely más felújuló erőforrás egyoldalú kirablása. Ugyanakkor ki kell hangsúlyozni, hogy nem létezik olyan állam, amely megoldotta a szegénység problémáját csak a mezőgazdaságra támaszkodva. A gazdaságfejlesztésben, csak a mezőgazdaságra támaszkodás irrealitását bizonyítja az is, hogy a fejlett országokban a mezőgazdasági lakosság bevételének több mint 50, de van ahol 70 % nem mezőgazdasági eredetű. A mezőgazdaság regionalizálásának néhány példája Megítélésem szerint regionalitási kérdésekben azért kell hangsúlyozni a mezőgazdaságot, mert nem csak világrészek, de minden állam területe is több régióra oszlik a mezőgazdasági termelés kialakult tulajdonságai alapján. Ezek a mezőgazdasági régiók eltérőek a klimatikus feltételek, topográfia, termelési feltételek, tradicionális gazdálkodási rendszer, stb. alapján (4. ábra). Igényesebb elemzések ezeket a régiókat is tovább osztják mikrorégiókra. A regionalizálást illetően klasszikus példa, amit földrajzból tanultunk klimatikus megközelítésben: trópusi, szubtrópusi, mediterrán, kontinentális, szubkontinentális, szubarktikus égövek. Ennek megfelelően változik a növényi takaró és a mezőgazdaság lehetőségei is. 4. ábra
A mezőgazdaság regionalizálását befolyásoló tényezők
(Saját szerkesztés)
Whittlesey mezőgazdasági regionalizálása Az egyik leginkább elfogadott mezőgazdasági regionalizálási rendszert adta D. Whittlesey még 1936 –ban. Öt kritériumot használt a világ mezőgazdasági régióinak osztályozására: - Növény és állattenyésztés . - A talajhasználat intenzitása. - A farmtermékek elsődleges feldolgozása és piacosítása. - A gépesítés szintje. - Épületek, szervezés és egyéb mezőgazdasághoz kötődő struktúrák. A felsorolt kritériumok alapján 13 régió típust különböztetett meg: 1. Nomád pásztorkodó állattenyésztés. 2. Helyhez kötött legeltető állattartás. 3. Váltó talajművelés, talajpihentetés.
4. Állandó talajművelés kezdetleges formája. 5. Belterjes, önellátó, rizs domináns termelés. 6. Belterjes, önellátó, rizsmentes termelés. 7. Árutermelő ültetvényes gazdálkodás. 8. Mediterrán mezőgazdaság. 9. Árugabona termelés. 10. Kommerciális állattenyésztő és növénytermesztő vegyes gazdálkodás. 11. Önellátó növénytermelő, állattenyésztő gazdálkodás. 12. Tejtermelő gazdaságok. 13. Specializált, gyümölcstermelés, szőlészet, kertészet. Európa és a regionalizálás Érdekes pillantást vetni az Európát jellemző állapotokra is. Lehet találni olyan térképet, amely nagy régiókra osztja Európát, amely a földrajzból ismert klímára alapozott felosztáson túl más tényezőkkel is számol (5. ábra) Vannak feldolgozások, amelyek az agroklimatikai zónákkal és azok változásaival foglalkozik, vagy a klímaváltozás lehetséges következményeivel (6. ábra)
5. ábra
Európa nagy régiói
Gyakorlatilag az EU hatása alatt a regionalizálás kérdése feltöltődött a területi egységek meghatározásával (1. táblázat). Ha a különböző EU –s alapok tartalmát nézzük a gondolkodás a mezőgazdaságról elcsúszott az átfogóbb vidékfejlesztés fele, ami összetettebb, megalapozottabb megközelítést ígér. 6. ábra
Európa agroklimatikai zónáinak változása
7. ábra
A klímaváltozás várható következményei
1. táblázat
A régiók meghatározása az EU -ban
Egy magyarországi regionalizálás
Magyarországi példaként említhető Csete M. (http://rs1.szif.hu) dolgozata. A mezőgazdaságot illetően bemutatja , hogy a gazdaságföldrajzi, az agroökológiai kutatásokban hazánkban a természetes nagytájakra és ezeken belül a középtájakra támaszkodtak. A 7 nagytáj elnevezése és a 35 középtáj nagytájankénti elrendeződése a 2. táblázatban olvasható. 2.
táblázat: Magyarország nagy- és középtájai Nagytájak
Középtájak száma
1. Dunai-Alföld
5
2. Tiszai-Alföld
8
3. Kisalföld
3
4. Nyugat-magyarországi peremvidék 5. Dunántúli-dombvidék
4 4
6. Dunántúli-középhegység
3
7. Észak-magyarországiközéphegység Együtt
8 35
Forrás: Növény, állat, élőhely. Magyar Tudománytár, 2003. 3. kötet Fontosnak tartom a szerző következő megjegyzését: „Ezek a természetes, illetve természetföldrajzi adottságokat híven tükröző „régiók” azonban korlátozottan alkalmasak komplex területfejlesztési célok megvalósítására, mert mellőzik a települési, közlekedési, ipari stb. adottságokat”. Hozzátenném, hogy fordítva is igaz. Rengeteg problémát okoznak az úgynevezett komplex területfejlesztési célok is, ha a mezőgazdasági területek kárára történik. Tudjuk, hogy legolcsóbb utat, gyárat és egyebeket a mezőgazdasági területeken felépíteni. A regionalizálást befolyásoló tényezők eltérései – néhány példa A mezőgazdasági regionalizálás jelentőségét támasztják alá a következő tényező eltérések is ( 8, 9, 10, 11, 12, 13. ábrák).
8.
ábra
9.
ábra
A GDP sűrűség földrajzi megoszlása
A vízhiány eloszlása
10. ábra
11. ábra
A szárazság eltérései
A 404 millió, 2 hektárnál kisebb farm területi eloszlása
12. ábra
13.ábra
A tradicionális önfenntartó gazdaságok eloszlása
A Knox és Marston féle mezőgazdasági regionalizálás
Példák a világélelmezési gondokra Oscar Wilde: Ma az emberek tudják mindennek az árát, de semminek sem az értékét.
Nem véletlenül kérdi Robert Watson (2008) a Világbank, Agriculture at a Crossroads című Globál Reportban, hogyan fogjuk 2050 –ben etetni a 9 milliárd földlakót? A 14. ábra (az United Nation Population Fund – UNFPA adattárából) mutatja a prognózis eredményeit, amely szerint 2050 – re, várhatóan a lakosság létszáma eléri a Watson által említet 9. milliárdot, de a fertilitás további csökkenését. Watson szerint nem lesz elegendő víz, műtrágya, amit az ipari mezőgazdaság megkíván. A vízkészletek megosztása vízrajzi alapú megoldásokat fog kívánni. Az állati termékek fogyasztását vissza kell majd fogni 25 kg hús és 50 kg tejre. Ugyanakkor a klíma változása erősebb lesz. Látható a 15. ábrán, hogy egy prognózis szerint 1 – 3 Celzius fokos hőmérsékletnövekedés várható a világon.
14. ábra
A világlakoság prognózisa 2050 -ig
15. ábra A hőmérséklet változása 2050 -ig
A multinacionális cégek befolyása az élelemellátásban Az evidens problémák miatt fel lehet tenni a kérdést, hogy mit tehetnek a döntéshozók. Nézzük meg a multinacionális cégek hatását az élelmiszerláncban. Az élelmezési lánc egyes pontjain a hatalom kevés korporáció kezébe koncentrálódik: Farmerek milliói termeli a nyersanyagot. Az utat a fogyasztóig, vagyis a farmert is a fogyasztót is néhány hatalmas cég ellenőrzi (16. ábra). 16. ábra
Az élelmezési lánc szereplői és az erőkoncentráció
Könnyen belátható, hogy nem csak Amerikában, hanem Nyugat Európában is a döntésbefolyásolás az élelemfeldolgozók és forgalmazók kezében van. Nagyobb a
befolyásuk a folyamatokra, mint a farmerek és a lánc másik végén a fogyasztók millióinak. Mit jelent ez forgalom teljesítésben (az USA példáján) -
Nagykereskedők forgalma 3.5 ezer miliárd dollár (trilion) Vetőmag kereskedők 31 milliárd (bilion) Agrokémiai ipar 35 milliárd (bilion) Feldolgozó ipar árbevétele 1.25 ezer milliárd (trilion)
Összehasonlítás miatt álljon itt, hogy Amerika élelemtámogatást ad 2 milliárd (bilion) dollár összegben, ami érdekessé teszi a nagyságrendeket. El lehet képzelni, hogy mekkora anyagi erő áll a korporációk politikai döntések befolyásolása mögött és milyen kis támogatási összegek elegendőek a szegény országok befolyásolására. Hogyan viselkednek ezek a korporációk? Álljon itt Mark Achbar, Jennifer Abbott és Joel Bakan kérdése: Ha a korporációk személyek lennének, milyen személyiségük lenne? A válasz eléggé különös: Az amerikai Pszichiátriai Szervezet diagnosztikai és statisztikai kézikönyve alapján ítélve sok olyan jelet mutatnak, mint a pszichopaták: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
Csalárdak Figyelmetlenek Impulzívak Irritálhatók és agresszivek Vakmerők, másokat semmibe vesznek Felelőtlenek, ismétlik a hibákat Hiányzik a bűnbánat mások sérelméért.
Tényleg az jellemzi őket, hogy törvényt sértnek, és sok mindent megengednek maguknak, csak a profit motiválja őket, nem törődnek a külső gazdasági hatásokkal (externáliákkal). Hová fejlődött a korporációk koncentrált ellenőrzése A mai állapotok mottója is lehet Dwayne Andreas az Archer Daniels Midland későbbi elnökének mondása: A versenytárs a barátunk és a fogyasztó az ellenfelünk. A nemzetközi mezőgazdasági korporációk ellenőrzik a világ élelmiszerforgalmának 40 % -át: A világ kávékereskedelmét 20 cég ellenőrzi. A búzakereskedelem 70 %- át 6 cég ellenőrzi. A teakereskedelem 98 %. egy cég kezében van. A világ sörgyártásának forgalmazásának 41 % , 5 amerikai és európai cég kezében van. Tíz cég ellenőrzi a vetőmagforgalom felét (17. ábra). (Azt hiszem, nem kell sok szót fecsérelni arra, hogy a szelekciós munka, magtermelés és kereskedelem a növénytermelési ágazat legprofitábilisabb fázisa.)
Normálisan azt mondja a közgazdaságtan, hogy a piac a nagyobb versennyel növeli a hatékonyságot és csökkenti a költségeket. Az igazság az, hogy ez a koncentráció csökkenti a versenyt és nagyobb strukturális előnyt biztosít a nagyoknak.
17. ábra
A világ 10 legnagyobb vetőmag forgalmazója
Robert Taylor 1999 –ben az amerikai szenátus mezőgazdasági bizottsága előtt állította, hogy 1984 –től a fogyasztói kosár ára 2.8 % -al nőt, addig a farmon ennek az értéke 35.7 % - ot csökkent. (Valaki az eltérést zsebre tette.) Pédák a koncentráció következményeire 1. A Philip Moris dohányipari óriásból kifejlődött 30 milliárd dolláros óriás, az Altria jó példája a politika befolyásolásának. 1998 és 2004 között 101 220 000 $ lobbypénzt költött Washingtonban a Mezőgazdasági titkárság és mások befolyásolására, - a politika jóakaratának megvásárlására. 2. A cukor Amerikában drága volt, 2005 –ben 29 cent fontonként, amikor a világpiaci ár 13 cent volt. Tehát Amerikában protekcionista cukorár érvényesült. A kukoricaszirup beindult termelése ezt nyomta volna le, mert 9 12 centet tettek ki a fontonkénti költségek, de 18 -19 centért adták el a nagy cégek. Az Archer Daniel Midland (ADM) lobbizott és a drága cukor „nemzeti érdek” lett, megmaradt az ára annak ellenére, hogy rendelkezésre állt az olcsóbb szirup is. Az amerikai fogyasztó nem is sejti, mennyi kukoricaszirupot fogyaszt a késztermékekben.
3. Érdekes a banán példája. A gyümölcs héja képezi a csomagolást, jó bírja a szállítást, és útközben beérik. Az 1899 –ben alapított United Fruit Company sokáig a banánt, szállítást, levelezést és a pénzforgalmat is ellenőrizte a Közép Amerikai országok szigetvilágában. John Foster Dulles külügyminiszter ügyvédi irodája intézte a cég ügyeit és meg is buktatták a CIA segítségével Arbenz Guzman guatemalai elnököt 1954 –ben, hogy a cég megtarthassa földterületeit. A céget később átnevezték Chiquita Brands – á. Ez a cég a modern gyarmatosítás példája, amikor mindent ellenőriz a termeléstől a fogyasztóig és az államot is szolgálatba állítja. 4. Az amerikai apartheid példája, ami Floridán Immokalee város közelében történik, ahol az amerikai téli paradicsom szükséglet 90 % -át termelik. (A közelben van Naples, ahol Bill Gates, Steven Spilberg nyaralói is vannak.) A paradicsomszedésen dolgozó mexicoi és egyéb betelepülőknek 150 láda terméket kell leszedniük 12 óra alatt 67 dollárért. Egyébként ez a 24 tonnás paradicsom mennyiség 5 000 dollárért kel el. Ezek az emberek kunyhókban élnek, rendes tisztálkodási lehetőség nélkül. Egy kunyhóért heti 40 dollárt fizetnek a tulajdonosnak, de ha légkondicionálót akarnak az még 20 dollár hetente. Mi ez ha nem apartheid? 5.
A gazdaság a tudományt is ellenőrzi. Amikor Ignacio Chapela és David Quist a Nature folyóiratban meg akarták jelentetni 2001 –ben, hogy találtak Mexicoban genetikailag modifikált fertőzést a kukoricában, a híres folyóirat olyasmit tett, amit 133 év alatt soha, hogy visszavonta a cikket arra hivatkozva, hogy nem bízik az eredmények eredetiségében. Ami egyébként elképzelhetetlen az ők recenziós gyakorlata mellett. (Vagy ez azt jelentette volna, hogy nem hisznek a saját recenzenseiknek?) Hasonlóan jártak Tyrone Hayes és Pusztai Árpád Skóciában.
Azt hiszem, hogy az akadémiai függetlenség nagyon megkérdőjelezhetővé vált köszönhetően ezen óriásoknak. 6. A szupermarket, a modern élelmezési rendszer legmagasabb szentélye. A szupermarket lánc a logisztika birodalma, amelynek döntései a legszegényebb dél afrikai munkás elbocsátását, a guatemalai kávétermelő végzetét, vagy a taylandi rizsmezők történéseit zavarhatják meg. Vessünk egy pillantást a szupermarketek működését érintő kutatásokra: 1. Milyen legyen a bolt atmoszférája.
2. Milyen legyen a zene, a színezés, illat, fény és a termékek elhelyezése – pl. a tej mindig hátul van, hogy sok minden az útjába akadjon annak akinek tej kell. 3. A hűségkártya, amely lehetővé teszi a név, demográfiai információk és a vásárlási habitus áttekintését és elemzését megfelelő számítógépes szoftverrel a VIPER –el. 4. A pénztári rendszer és a bárkód használata „pénzcsináló információkat” generál és nem a vásárlók kedvéért csinálták, hanem az automatikus leltározás érdekében, amely így sokkal gyorsabb és olcsóbb a napi árú felülvizsgálatnál. A későbbiekben kialakult a „radio frequency identification – RFID” és az electronic product code – EPC. Nem részletezve, hogy mi mindent tartalmaznak ezek a kódok, de még azt is meg tudják állapítani, hogy milyen úton járta be a vásárló a boltot, mit rakott vissza a kocsijából, hogy nem veszi meg, stb. A szupermarket tipikus példája a Wal -Mart Néhány jellemzője: A Wal – Mart az USA GDP –nek 2 % adja. 1.6 millió embert foglalkoztat. 2007 –ben 130 000 munkahelyet nyitottak. A Pentagon után a második legerősebb számítógépet használja és a háttér tárolói 570 Terabajtot tesznek ki, többet, mint az egész Internetté. Kifejlesztették az Electronik Data Interchange rendszert, vagyis a legnagyobb disztribúciós és ellenőrzési rendszert. Az adatbányászási rendszerük lehetővé teszi az olyan tervezést, hogy pl. amikor az Iván hurrikán készült lecsapni Floridára, előre tudták, hogy mit kell oda szállítani, aminek nagy kereslete lesz. Bármelyik más szupermarket hálózattól jobban kiépítette a logisztikai impériumát. Pontosan játszanak az árakkal is. Ahol van a közelben konkurencia, ott alacsonyabb árakkal lépnek fel, stb. Ellenmozgalmak Természetesen vannak ellenmozgalmak is, pl a Community Supported Agriculture (CSA), de a lehetőségeik nagyon kétesek, tekintettel az óriások tőke erejére. Lényegében ezek azt szeretnék, hogy ne a piac rángassa őket madzagon, hanem ők ellenőrizzék a piacot. Példaként szolgáljon, hogy Ausztriában egy társadalmilag támogatott mezőgazdasági termelés prototípust vizsgáltak és a következőket tapasztalták: 75 % kevesebb hulladékot termeltek. 63 % csökkent a légszennyezés. 72 % kevesebb energia fogyott. 48 % kevesebb víz fogyott.
Talán az egyik legfontosabb ellenmozgalom a Slow Food Management, amely harcol a választás jogáért, az ételkészítésért, élvezéséért. Van már szervezetük legalább 100 országban. Gianluca Brunori a pizzai egyetemről egyik fontos propagálója az egésznek. Van már saját egyetemi oktatási profiljuk és legyünk őszinték, tradíciójuk is, hiszen már a rómaiak is az élelem nagy élvezői voltak. Egy kereskedelmi megállapodás példája Létezik a NAFTA – the Nord American Free Trade Agriment – Az Észak amerikai szabadkereskedelmi megállapodás (1994 jan. 1 –től.), amely minden ilyen szabad kereskedelmi megállapodás őse. Ezért külön érdekes a hatása az egyik tagállamra. A mexicoiak, azt gondolták, hogy a megállapodás aláírásával hozzáférésük lesz a nagy amerikai piachoz és ezt kihasználhatják kedvező kertészeti termelési feltételeik és az olcsóbb munkaerő kihasználására. Néhány eredmény: -
Amerika piacát a megállapodás alapján csak 2%-ban látják el kertészeti termékekkel! Ugyanakkor a tárgyalás folyamán lenézéssel kezelt kukoricatermelés a szerződést megsínylette, de még nemzeti eledelük, a tortilla gyártását is átvették a nagyok.
A világ kukorica termelésében legnagyobb biodiverzitását mutató mexicoi termelés a tárgyalás idején a földterület 60% -át foglalta el, 3 millió termelőnek adott munkát, vagyis a lakosság 8 % -ának, de a termelési költségeik magasabbak voltak, mint az USA –ban. Amikor a NAFTA életbe lépett leértékelte a pesót 42 % -al, ami azt jelentette, hogy a kukoricájuk ára ennyivel csökkent. A termelők nem realokálták a termelői kapacitásokat, mint azt diktálná a mikroökonómiai gondolkodás, hanem növelték a termelést, hogy kompenzálják a jövedelem kiesést. Nem mentették meg magukat. Csak kifejezésre jutott a régi szabály, hogy a mezőgazdasági termelő lényegesen szegényebb, mint akiket ellát terményekkel. Az állam is visszaélhet sok mindennel Vegyük példának az indiai élelemellátás megítélését. India évi 19 % -os ipari növekedést mutatott az információs technológia területén 2004 – 2008 között köszönhetően a matematikai – informatikai képzésnek, de ez csak eltakarta városi szegénységet, nem is beszélve a falusiról. Hogy rejtegették adatok mögé a szegénységet Indiában? 1970 –ben a 2400 kalóriában volt meghatározva a szegénységi küszöb. Az 1990 évek kezdetén 1970 kalória jutott egy lakosra Indiában. Ezen belül – természetesen – voltak éhezők is. A statisztikai adatok szerint 1999 -2000 csak a lakosság negyede volt szegény, amiről megállapították, hogy figyelemreméltó eredmény, de ezt nem 2400 kalóriás határhoz mérték, hanem az időközben bevezetett 1890 kalóriás szegénységi határhoz.
Ma azt mondják, hogy a lakosság 27 % van a szegénységi küszöb alatt. Ez is csodálatos lenne, de ha 2 400 kalória alapján számolnánk, akkor a lakosság 75 % képezné a szegényeket. Tehát, még a nagyon rosszul táplált Indiában is tovább növekedett az egyenlőtlenség. A kábítószer és a mezőgazdaság Korunk egyik rákfenéje, a hedonista mókuskerék egyik eleme a kábítószer. A 3. táblázatból látható, hogy az UNODC (UNited Nations Office on Drugs and Crime) adattára szerint mennyire becsülik a kábítószer fogyasztók számát. A 4. táblázat azt mutatja, hogy mennyi a kanabisz becsült kereslete. Tetszik nekünk, vagy nem tetszik a kábítószer egy hatalmas piac. Mindenek mellé hatalmas áreltérésekkel a termelők és a fogyasztók között. A termelő és fogyasztó közötti lánc ellenőrzése hatalmas üzlet és nem véletlen, hogy államok, politikusok, quázi felkelők és sok apró diller vesz benne részt. Az utóbbiak a képzetlen, sokszor fogyasztással is fertőzött fiatalok közül kerülnek ki, mert nem látnak más jövedelemszerzési lehetőséget. A legtöbb állam komoly erőkkel harcol a kábítószerek ellen. A 18. ábra azt mutatja, hogy régiónként mennyit foglaltak le csak kanabiszból. Tehát, hatalmas mennyiségek kerülnek ki a forgalomból, de mindenkinek világos, hogy ez csak töredéke annak, ami eljut a fogyasztókhoz. Ezt sejteti a becsült termelési területek nagysága is (5. táblázat) Említsük meg a kokaintermelést is. Példaként álljon itt Kolumbia kokain termőterülete, amely stagnál az utolsó időben, hiszen Amerika komoly harcot folytat a kokaintermelés ellen (6. táblázat). Hasonló a helyzet az afganisztáni ópium mák termelésével is (19. ábra). Nem kívánok kitérni a kábítószer problémákra, de egy dolog benne van ebben is. Sok helyen a mezőgazdasági termelők ilyen termelést is hajlandók felvállalni – nem csak a tradíció miatt, - hanem azért is, mert keresik a megélhetésük forrásait. Sajnos ilyen a kiszolgáltatott parasztok sorsa. Egészében véve ezen a borús képen az sem segít, hogy az UNODC szerint csökkent az utóbbi időben a kábítószer alapanyag termelés, hogy a fejlett országokban stabilizálódott a fogyasztás, mert a fejlődő országokban növekszik. Az csak hab a tortán, hogy mind több helyen jelentkezik a zárt helyű termelés, növekszik az amfetamin típusú szerek használata, a kémia szerepe. 3.
táblázat
A kábítószer fogyasztók becsült száma a világon
4. táblázat
18. ábra
A becsült kanabisz kereslet a világon
A kanabisz elkobzása régiónként
5. táblázat
6. táblázat
A becsült kanabisz termelő területek
Kolumbia kokain termelése
19. ábra
Afganisztán ópium termelése
Mit kell tenni az élelmiszerrendszer újragondolásáért? Kollektív és egyénenkénti erőfeszítés és kollektív, valamint egyéni jogok szükségeltetnek. 1. Megváltoztatni az ízlésünket, mert az élelmezési rendszerben a legnagyobb alibi a „fogyasztói igény”. Ugyanakkor az is már közismert, hogy az élelmiszeripar milliókat költ a fogyasztói pszichológia átformálására. 2. Lokálisan és szezonálisan táplálkozni – leépíteni a felesleges nagy távolságú szállításokat. 3. 3. Agro- ökológiailag megfelelően táplálkozni – a lokális feltételekkel összhangban termelni, az olyan elgondolásokat felhasználva, mint Masanobu Fukuoka és a többi organikus termelési elgondolások 4. Támogatni a helyi termelőket – Community Supported Agriculture initiatives (CSAs) – Angliai kutatások 2.59 –es multiplikáló hatást mutattak ki 1 elköltött pénzegységre. Vigyázni! - a Wal – Mart akar lenni a legnagyobb biotermék forgalmazó. Az egész élelmezési rendszer úgy lett alakítva hogy kiszívja a gazdagságot vidékről, de azért anny t meghagyjon, hogy az emberek csendben maradjanak. 5. Minden munkásnak joga van a méltóságára – talán a munkás tulajdonú szövetkezetek kínálhatnak gazdasági demokráciát. 6. Mélyreható és átfogó vidéki változás – a legtöbb szegény világviszonylatban is vidéken él, de ők kapják a legkevesebb fejlesztést. Az oktatás átalakítása, az egészségbiztosítás, infrastruktúra és a lehetőségek biztosítása nélkül a földreform csak azt eredményezi, hogy az emberek eladják a földet, és a városokba költöznek. 7. Megfelelő fizetések biztosítása, amivel a megfelelő minőségű élelmet meg lehet venni. 8. Támogatni a fenntartható élelmiszer felépítmény kialakulását - CSAs 9. Felszámolni a szűk keresztmetszeteket – világos, hogy a hasznot húzó kompániák a változások legnagyobb ellenségei. 10. Beismerni és biztosítani a kártalanítást a múlt és jelen törvénytelenségeire.
Menni fog ez? Lehet, hogy csak utópia, lehet, hogy az állandó harcban egyes elemek megvalósulnak, de a megalkuvás esetén tovább rohanhatunk a vesztünkbe.
Multifunkcionális mezőgazdaság Európában - Tények, dilemmák Előre bocsátom, hogy egy régebbi kutatásom eredményeit fogom bemutatni. Bátorkodom ezt tenni abból az egyszerű okokból kifolyólag, mert a változások egy évtizednél rövidebb idő alatt nem teremthetnek lényegesen eltérő helyzetet. Az európai mezőgazdaságot az utolsó években «multifunkcionális» jelzővel illetik. Van ennek alapja, mert az Európai Unió (EU), de a többi európai ország mezőgazdasági fejlődése – a könnyen észlelhető regionális és államok közötti eltérések ellenére is mutat közös tulajdonságokat. Az egyes országok közötti eltérések az általános fejlettség, a mezőgazdasági erőforrások, a kialakult termelékenység, a népsűrűség és más tényezők következménye. A multifunkcionális mezőgazdaság a politika, nemzetközi kereskedelmi tárgyalások, és a tudományos vizsgálatok tárgyát képezi. A legtöbb munka a kereskedelmi tárgyalási politika elemeinek megfogalmazásával, módszertani kérdéseivel foglalkoztak akkor, amikor a tárgyalások intenzívek voltak, de hiányoznak az összehasonlító elemzések, amelyek árnyaltabbá teszik a képet. A mezőgazdaság típusai kontinensek viszonylatában A multifunkcionális mezőgazdaság helyzetének és távlatainak vizsgálata céljából néhány mutató segítségével elvégeztük a mezőgazdasági típusok összehasonlítását, ami a 7. táblázatban látható. 7. táblázat: A mezőgazdaság típusainak összehasonlítása Multifunkcionális
Profit orientált
MonoFunkcionális
Mezőgazdasági lakosság %
8,17
13,32
52,85
Megművelt terület –ha/lakos
0,42
0,51
0,17
Megművelt terület – ha/mez. lakos
5,14
3,85
0,32
A mezőg. term. növ. indexe (198991)
87,70
128,80
148,50
-17599845.00
52988570.00
-63814067.00
Kalória/lakos/nap
3318,10
3176,00
2654,80
Protein/lakos/nap
99,00
90.60
69.50
Export – import (000 $)
Forrás: Saját számítások FAOSTAT adatok alapján Megjegyzések: 1. Multifunkcionális mezőgazdaság: Európa
2. Profit orientált mezőgazdaság: Észak és Dél Amerika, Ausztrália 3. Monofunkcionális mezőgazdaság: Ázsia és Afrika
A monofunkcionális mezőgazdaság
A monofunkcionalitás Ázsia és Afrika kevésbé fejlett részeire jellemző. E kontinenseken jellemzően nagyon magas a mezőgazdasági lakosság aránya, ugyanakkor a megművelt terület lakosonként és mezőgazdasági lakosonként is nagyon alacsony, ami azt jelenti, hogy a legfontosabb mezőgazdasági erőforrásellátottság problematikus. A mezőgazdasági termelés növekedési indexe az 1989–91es alaphoz viszonyítva magasabb a többi típushoz viszonyítva. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az élelemhiány miatt mindent megtesznek – lehetőségeik keretében - a termelés növeléséért, de az sem elhanyagolható, hogy alacsony szintű termelést könnyebb nagyobb százalékkal növelni, mint a magas szintű termelést. Az élelmezés szintje, elfogyasztott kalóriákban és proteinben kifejezve messze a legalacsonyabb ebben az országokban, mert az élelmiszerhiány következtében még a folyamatos éhezés is jelen van. Ki kell azt is hangsúlyozni, hogy e két kontinens összesített adataiból ki kellene vonni Indonézia, Malájföld, Fülöp szigetek és Dél-Afrika – egyébként a Cairns csoport tagjai –adatait és a profitorientált mezőgazdaságú csoport adataihoz adni, mert fejlődésükkel mindinkább ahhoz a típushoz közelítenek. Ebben az esetben e kontinensek problémái még drasztikusabban megmutatkoznának. A profitorientált mezőgazdaság Azokon a kontinenseken, ahol a profitorientáltság a domináns, a mezőgazdasági lakosság aránya lényegesen alacsonyabb - kedvezőbb. Hasonlóan kedvezőbb az arány a megművelt területek és a lakosok, illetve mezőgazdasági lakosok száma között. A mezőgazdasági termelés szintje magasabb, ugyanakkor, természetesen a mezőgazdasági termelés növekedési indexe is alacsonyabb. Az élelmiszer kivitel lényegesen meghaladja a behozatalt, ami nagymértékben determinálja viszonyukat az élelemkereskedelem liberalizálásához. A multifunkcionális mezőgazdaság A multifunkcionális mezőgazdasággal jellemzett Európában a legalacsonyabb a mezőgazdasági lakosság aránya az összlakossághoz viszonyítva. Emlékezzünk egy korábbi ábrára, amely szerint ez magas GDP szinttel jár. A földterület és a lakosság számának aránya viszonylag kedvező. Az export és import aránya enyhén negatív, ami a vásárlóerő generálta speciális termékek iránti kereslet eredménye. Az élelemfogyasztás kalóriákban és proteinben kifejezve lakosonként kedvezőbb a világ többi részénél. Az alacsony mezőgazdasági termelési index annak következménye, hogy a fejlettek mezőgazdasági termelése stagnált, míg a volt szocialista országokban az átalakulás folyamodványaként csökkent.
A mezőgazdaság típusai és az érdekek eltérései Az előzőek alapján könnyen belátható, hogy az egyes kontinensek, egyes államok érdekei nagyban eltérnek a világ élelem-kereskedelmének szabályozását illetően. A mezőgazdaság típusai és az érdekek eltérései A nagy népsűrűségű, gyenge mezőgazdasági erőforrásokkal, elégtelen infrastruktúrával és elégtelen élelemellátással jellemezhető országokban a mezőgazdaság elsődleges, ha nem egyetlen feladata az élelem biztosítása minden áron. A monokulturális világrészek, országok érdeke az olcsó élelem. Néhány fejlett állam, mint pl. az USA, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland a fejlődésük során a termelés hatékonyságára, piacképességére, profit orientáltságára helyezték a hangsúlyt. Emiatt a továbbiakban is mindent megtesznek, hogy megtartsák, de lehetőleg javítsák is a világpiaci pozícióikat. A profitorientált világrészek érdeke a világpiac minél nagyobb szegmenseinek uralma a minél nagyobb termékmennyiségekkel. Az EU a multifunkcionális mezőgazdaság fejlesztését támogatja, mivel az élelem mellett hasznos nem piaci funkciókat is biztosít. Ugyanakkor az EU üzemméreti problémákkal küzd. A nem kielégítő hatékonyságot és a nem piaci funkciók ellenértékét jelentős támogatásokkal próbálja ellensúlyozni, nem beszélve arról, hogy különböző, sokszor bújtatott módszerekkel védi saját piacát. Tehát a multifunkcionális Európa érdeke a jobb egyensúly fenntartása. Természetesen itt meg kell jegyezni, hogy Európa mezőgazdasága sem profitellenes, de az EU, KAP és egyéb szabályzásai, eltérően a korábban bemutatott Nord American Free Trade Agriment egyoldalú hatásaitól kiegyensúlyozó hatással vannak. Vannak itt is feszültségek. Emlékezzünk a francia, angol, stb. farmerek megmozdulásaira, de azért az EU elhagyása csak kisebb csoportoknak jut eszébe. A WTO tárgyalások folyamatában a tárgyaló partnerek véleménye nagy eltéréseket mutatott. A profitorientált mezőgazdasági modellt követő országok és a Cairns csoport1, de egyes kevésbé fejlett országok is, amelyeknek komoly kivitele van gyarmati jellegű termékekből, megkérdőjelezték a multifunkcionális mezőgazdaság mellett hangoztatott érveket, protekcionizmusnak tartva őket. Nem tagadják a mezőgazdaság nem piaci funkcióinak létezését, de nem fogadják el annak kapcsolatát a támogatásokkal. Úgy tartják, hogy az EU filozófia nem példaértékű, mert akadályozza a termelés hatékonyságának növelését. Ezek az elemek, álláspontok feszültségeket okoznak a mezőgazdasági termék kereskedelemre vonatkozó nemzetközi tárgyalásokban (König, 2003, Josling, 2003). Ki kell hangsúlyozni, hogy ezek a csoportok a mezőgazdaság pozitív funkcióiról ugyanazt tartják, mint mi Európában (8. táblázat). 8. táblázat A mezőgazdaság pozitív funkciói
1
A csoportosulást 1986-ban alapították Argentína, Ausztrália, Brazília, Bolívia, Kanada, Chile, Kolumbia, Costa Rika, Fidzsi-szigetek, Guatemala, Indonézia, Malájföld, Új-Zéland, Paraguay, Fülöp szigetek, Dél Afrika, Tájföld és Uruguay.
Ugyanakkor jó jelemzi az európai álláspontokat D. Givord (2000/2001) az Európai Mezőgazdasági Bizottság Főigazgatóságának Nemzetközi kapcsolatokért felelős admisztrátora, aki a mezőgazdasággal kapcsolatos nemzetközi tárgyalásokat készítette elő abban az időben: „Ha tekintetbe vesszük a vidéki világ minden előnyét, felismerjük az európai mezőgazdaság társadalmi-gazdasági, történelmi és kulturális szerepét, akkor világos lesz, hogy miért kell fenntartanunk az európai mezőgazdaság multifunkcionalitását ... és tovább... Az európai mezőgazdasági modell megvédése a multilaterális kereskedelmi tárgyalásokban kiemelt fontosságú cél.” Ugyanilyen jelentős a mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság 2003-as (Rapporteur: María Rodríguez Ramos) jelentése, amely szerint a multifunkcionális mezőgazdaság koncepciója be kell, hogy épüljön a KAP reform ajánlatokba a következő elvek alapján: - Növelni a gazdaságok méretét, versenyképességét a liberalizált piacon, csökkentve a támogatásokat és számolva mind a vidékfejlesztés menedzselési, mind a létszámfeletti farmerek szociális problémáival. - Megtartani a mezőgazdasági tevékenységet vidéken az egész EU területén a mezőgazdasági termékek és a mezőgazdaság nem piaci funkciói miatt. A szerző előző álláspontjaiból világos, hogy egyik oldalról a multifunkcionális mezőgazdasági modellt hangsúlyozták, másik oldalról keresték a hatékonyságnövelés útjait, de jelen volt az a kívánalom is, hogy a tárgyaló partnerekkel elfogadtassák ezt a koncepciót, ami tudjuk, hogy nem igazán sikerült. Eltérések Európában Az elemzésben 39 európai ország adataival számoltunk. Az országonkénti adatok alapján látható hatalmas eltérések miatt elvégeztük a klaszter elemzést. Az elemzés folyamán kapott 5 ország csoportból az első, harmadik és ötödik adatait mutatjuk be (9. táblázat. A táblázatot követő megjegyzésekből látható, hogy az első csoportba a
mediterrán államok és Románia kerültek, a harmadik csoportba a volt szocialista országok, még az ötödik csoportba egyes Atlanti és Skandináv országok. Az Európán belüli eltéréseket mutatja, hogy az ötödik csoportban a mezőgazdasági lakosság aránya csak 2,69 %, addig az első csoportban több mint 20%. Ennek megfelelően a megművelhető terület lakosonként és mezőgazdasági lakosonként nagyon eltérő. Külön érdekesség a mezőgazdaság fejlődési indexében mutatkozó eltérések. Az első és ötödik csoport államai enyhe növekedést mutattak, még a harmadik csoport, vagyis a volt szocialista országok jelentős tranzíciós csökkenést. Egyedül a mediterrán országok mutatnak bizonyos többletet az élelmiszer külkereskedelmi mérlegben, még a többiek mérlege jelentősen negatív. Például, a magyar kereskedelmi többlet nem tudja ellensúlyozni a többi volt szocialista ország kereskedelmi hiányát. Az élelmezési szint viszonylag kedvező még a hármas csoportban is, ahol legalacsonyabb Európában a kalória és proteinfogyasztás lakosonként. Könnyen belátható, hogy az eltérések jelentősek Európán belül is. Lényegében Európa kevésbé fejlett része is a fejlettebb országok példáját és a multifunkcionális mezőgazdasági modellt követi. Kiemelkedően érdekeltek mezőgazdasági termékeik kivitelében, de ugyanakkor gazdasági erejük nem teszi lehetővé a fejlettekhez hasonló támogatási szint biztosítását. Ezért versenyképességük alacsony és a mezőgazdasági termékekben olcsón adják el hazai munkaerejüket. Tehát Európán belül is jelentős lehetőség és érdekeltérések jelentkeznek.
9. Táblázat: Az európai országok csoportjainak összehasonlítása I. csoport Mezőgazdasági lakosság %
III. csoport
V. csoport
20,21
12,82
2,69
Megművelt terület – ha/lakos
0,33
0,65
0,20
Megművelt terület – ha/mezőg. lakos.
1,63
5,10
7,27
109,50
65,60
98,10
469772,00
-8878942,00
-12029653,00
Kalória/lakos/nap
3419,00
3041,00
3502,00
Protein/lakos/nap
104,40
87,30
105,00
7261,00
2714,00
24848,00
Mezőg. term. növek. index(1989-91) Export – import (000 $)
GDP/Capita Forrás: Saját számítások FAOSTAT adatok alapján
Megjegyzés: I. csoport: Albánia, Görögország, Málta, Portugália, Románia, Spanyolország, Törökország III. csoport: Fehérorosz-ország, Bosznia - Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Csehország, Észtország, Oroszország, Magyarország, Lettország, Macedónia, Moldávia, Lengyelország, Szerbia és Montenegro, Szlovákia, Ukrajna
V.csoport: Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Svédország, Egyesült Királyság
A teljesség kedvéért egy digresszió erejéig ki kell térni arra is, hogy differenciáltság van más kontinenseken is (10. táblázat). Nem meglepő, hogy ilyen differenciáltság mellet, mind a világban, mind Európában nehéz az agrárpolitika és az élelmiszerkereskedelem területén közös nevezőre jutni. 10.táblázat
Egyes államcsoportok, fontosabb államok összehasonlítása
Vegyük példának Dél Amerikát, amely profitorientált mezőgazdaságú kontinensként van kezelve a kontinens szintű elemzésben. Ténylegesen Dél Amerika több országára jellemző az ültetvényes gazdálkodás. Ezek az országok tagjai a Cairns csoportnak, vagyis a világ élelemexportjának 1/3–át adó országoknak, de ugyanakkor az extenzív mezőgazdaság is jelen van, ahol kevés változtatás történt a termelésbe vonás előtti korszakhoz képest. A kommerciális farmokon a mezőgazdasági területek hatalmas változásokon estek át és olyan export orientált, koloniális termékeket termelnek monokultúrában, mint a cukor, pamut, szója, kávé, stb. Chang (1977) és Wilken (1987) szerint ezen a kontinensen az alacsony belterjességű kisparaszti termelés a marginális területekre szorult, megőrizve a klasszikus termelési tapasztalatokat, külső inputok, tőke és a tudományos eredmények mellőzését. Clawson (1985) szerint e farmokon kialakult egy agroökológiai állapot, amely vegyes termeléssel és olyan agrotechnikával jellemezhető, amely maximálja a termelés biztonságát és a természetes környezetet minimálisan befolyásolja. Az Észak-, és Dél Amerika egy részét jellemző, ilyen kisparaszti termelést sok szerző multifunkcionálisként kezeli. Altieri (1999) szerint Latin Amerikában megközelítőleg 16 millió parasztgazdaság, 75 millió lakossal 160 millió hektárt használ ilyen módon. Tehát az átlagolt adatok hátterében Dél Amerikára is jellemző az önellátó vegyes termelési struktúra. Regionális aspektusok
- Az európai mezőgazdaság, mint multifunkcionális határozható meg, tekintettel arra, hogy az élelemtermelés mellett olyan nem piaci funkciókat is biztosít, mint az élelmezés biztonsága, a vidéki életfeltételek fenntartása és a környezetvédelem. - Az Európai Unió és a multifunkcionalitás támogatói felismerték a nem piaci funkciók fontosságát. - Ugyanakkor Európán belül egyes régiók, államok között a mezőgazdaság fejlettsége kifejezetten nagy, ami diverzifikálja az érdekeket. - Az EU-25 mutatói az EU-15–höz viszonyítva romlottak, tekintettel az új tagok alacsonyabb fejlettségére. - A kutatás egyértelműen mutatja, hogy Európa mezőgazdaságát egységesítve besorolni a multifunkcionális mezőgazdasági típusba a problémakör nagyfokú leegyszerűsítését jelenti. - A kutatásban kimutatott államcsoportok esetében egyszer a mediterránra jellemző feltételek és termelés, a másik esetben az Atlanti hatás és gazdasági fejlettség, még harmadik esetben a kontinentális hatás és szocializmus okozta gazdasági lemaradás jutott kifejezésre. Végszó Ha magukat érdekli, elmondhatom a szója „megrázó” történetét – amit azért nevezek megrázónak, mert nem tudom kit ráz meg, de végszóként azt szeretném mondani: Regionalizáljunk, regionálisan fejlesszünk, de ne a mezőgazdaság nélkül, mert:
Az éhínség és a nélkülözés az emberiség egy részének mindennapos problémája. Nem véletlen Lowdermilk (1948) sötét megállapítása, mely szerint az emberiség versenyt fut az éhezéssel már 7 000 éve, de nem tudni ki lesz a győztes. Irodalomjegyzék: M. A. Altieri: Multifunctional Dimensions of Ecologically-based Agriculture in Latin America, FAO/Netherlands Conference on the "Multifunctional Character of Agriculture", Sept. 13-17, 1999 Chang, J.H.: Tropical agriculture: crop diversity and crop yields. Econ. Geogr. 53, 1977. Clawson, D.L.: Harvest security and intraspecific diversity in traditional tropical agriculture. Econ. Bot. 39: 1985. Csáki Cs. és Rabár F.: Nemzetközi fejlődés, magyar agrárpolitika, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1990. Csete Mária: Vidéki térségek szerepe a régiók versenyképességében http://rs1.szif.hu/~pmark/publikacio/Netware/csetem.doc. Easterlin, Richard A. (1974) "Does Economic Growth Improve the Human Lot?" in Paul A. David and Melvin W. Reder, eds., Nations and Households in Economic Growth: Essays in Honor of Moses Abramovitz, New York: Academic Press, Inc.
Fertő Imre: Hogyan alakulnak a mezőgazdasági árak hosszú távon?, Gazdálkodás 5. szám, 2000 Budapest Givord, D. 2000/2001. “Defending the European Rural and Agricultural Model at the WTO.” Leader Magazine Josling T.: After Cancún: What next for agricultural subsidies?, EuroChoices, vol. 2, number 3, 2003 Köning: Agriculture and the WTO: time to reconsider the basics?, EuroChoices, vol. 2, number 3, 2003 ***Report on multifunctional agriculture and the reform of the CAP (2003/2048(INI)) Committee on Agriculture and Rural Development, 22 May 2003, Rapporteur: María Rodríguez Ramos W.C. Lowdermilk: Civilisation’s Race with Famine, The Listener, 1948. Apr. 15. Royal Ministry of Agriculture: Non – Trade Concerns in a Multifunctional Agriculture – Implications for Agricultural Policy and the Multilateral Trading System, 1998 R.L. Thompson: Technology, Policy and Trade: The Keys to Food Security and Environmental Protection (Presidential address), XXIII International Conference of Agricultural Economists, Sacramento, Aug. 1997. Imanuel Wallerstein: A jelenlegi világhelyzetről - Rövid és középtávú előrejelzések – 2009 – http://www.gondolkodjunkegyutt.hu Watson Robert: Global Report – Agriculture at a Crossroads (2008) – http://www.agassessmentwatch.org D. Whittlesey, Major agricultural regions of the world. Annals of the Association of American Geographers, 26 (1936). Wilken, G.C.:Good Farmers: traditional agricultural resource management in Mexico and Guatemala. University of California Press, Berkeley. 1987. www.biodiv.org, 26.04.2004 Zakic V. Zorka, Stojanovic Zaklina: Problemi zaposljavanja tehnoloskih viskova u procesu tranzicije, Agroekonomika 26., Novi Sad, Institut za Ekonomiku Poljoprivrede i Sociologiju Sela, 1997.