A megmérgezett város ________________________________________________________ 2 Vegyi reflexiók _____________________________________________________________ 5 Méreg a földben ____________________________________________________________ 8 A savas esők _______________________________________________________________ 9 Összefogás az aranybánya ellen_______________________________________________ 11 A Greenpeace lezárta Luxemburg összes Esso kútját ______________________________ 13 Zöldbéke mindenek felett ____________________________________________________ 15 Kettétört és elsüllyedt a Prestige
____________________________________________ 17
EXXON VALDEZ__________________________________________________________ 19 Évente százezer tonna olaj ömlik a tengerekbe ___________________________________ 20 Ökológiai katasztrófa a Galapagos-szigeteken ___________________________________ 21 Csernobil 14 éve ___________________________________________________________ 22 A japán atombaleset tanulságai _______________________________________________ 24 A paksi üzemzavar _________________________________________________________ 25
A megmérgezett város Az indiai Bhopal városát világszerte ismerik az emberek. Azonban nem különleges értékeivel vívta ki ismertségét, hanem egy sok ezer ember halálát okozó balesettel. Az Union Carbide nevű multinacionális cég vegyi üzeméből 1984-ben több mint negyven tonna mérgező gáz szabadult ki. A katasztrófának napjainkig tartó hatásai vannak. A balesetért senkit nem vontak felelősségre, a cég pedig a károkhoz képest nevetséges összeget ajánlott fel kártérítésként. Az újév elején az áldozatok hozzátartozói és a Greenpeace tiltakozó akciót tartott Hollandiában.
Több mint 18 éve történt a világ egyik legsúlyosabb mérgezéses balesete. 1984. december 2án éjjel az Indiában található Bhopal városában lévő, rovar- és gyomirtó szereket és egyéb vegyi anyagokat előállító gyárból mérgező gáz szabadult ki. A rendkívül súlyos üzemi baleset még napjainkban is nagy viharokat kavar. Az újév elején a Greenpeace támogatásával az áldozatok hozzátartozóit tömörítő szervezetek sokadjára emelték fel hangjukat a katasztrófa körülményeinek tisztázása és a felelősök kézre kerítésének elmaradása miatt. A tiltakozó akciót a hollandiai Terneuzen-ben, a Dow Chemical legnagyobb európai telephelye mellett rendezték meg. A Dow Chem. a jogutódja a balesetért felelős Union Carbide nevű vállalatnak. Az 1984. december 2-ára virradó hajnal igazi horrort hozott a városnak. Először kitört a pánik, a bhopali lakosok igyekeztek menekülni, a rémült tömegben egymást taposták halálra az emberek. Az öregek és a gyermekek összeestek, a mérgező gáztól kivörösödött és szúrt a szemük, aztán görcsös hányás tört rájuk, végül vagy iszonyú kínok között meghaltak, vagy megvakultak. Azon az éjjelen több mint negyven tonna halálos metil-izocianát (MIC) gáz szivárgott ki az Union Carbide peszticideket (mérgező hatásoktól nem mentes növényvédő szerek) gyártó üzeméből. A biztonsági rendszer meghibásodása vagy lekapcsolódása miatt egy negyven négyzetkilométeres terület csaknem félmillió helybéli lakosa került érintkezésbe a sűrű metil-izocianát gázfelhővel.
A baleset bekövetkeztekor 8.000 ember rövid időn belül meghalt, napjainkig pedig további 20.000 ember halálát okozta a MIC gáz. Minimum 120.000 helybéli szenvedett maradandó károsodást. A legújabb vizsgálatok bebizonyították, hogy 18 év elteltével még mindig nagyon magas a méreg koncentrációja Bhopal környékén a talaj- és ivóvízben, a növényekben, az állatokban és az emberek szervezetében. Bebizonyították azt is, hogy a levegőbe kerülő MIC idegrendszeri, máj- és vesekárosodást okozott akkor, és szörnyű hatását még napjainkban is kifejti. Bhopalban és környékén nagyon sok gyermek születik örökletes betegségekkel, ez szintén a gáz hatása. Sok peszticid maga is, a szintézisükhöz szükséges anyagok közül pedig egyesek mérgező hatásúak. A szerves foszforszármazékokon alapuló rovarölő szereket 1940 elején kísérletezték ki a náci Németország vegyifegyver-laboratóriumaiban, eredetileg harci gázként alkalmazták. A Dimefox nevű, a trópusi növénykultúrákban igen gyakran alkalmazott rovarölő szer igen hasonló molekulaszerkezettel rendelkezik, mint a Sarin nevű harci gáz. A szigorú nemzetközi tiltó egyezmények ellenére a peszticidgyártó vegyipar napjainkban a vegyi fegyverek terjedésének egyik fő oka. Ez amiatt lehetséges, hogy a gyártás utolsó előtti fázisában lévő szintézis-köztestermék az utolsó lépésben egyaránt szolgáltathat kémiailag egymáshoz igen közel álló peszticidet, vagy gyilkos harci gázt, attól függően, hogy milyen irányban vezetik tovább a kémiai reakciót. Így a peszticidgyárakban számos országban állítanak elő egyúttal vegyi fegyvert is.
A talaj és a vizek szennyeződésében is szerepet játszanak a növényvédő szerek. Akár szárazföldi, akár vízi ökoszisztémába kerülnek bele, képesek a cirkulációra, azaz részt vesznek a körforgásban. Amikor egy növénykultúrát peszticiddel kezelnek, a vegyszer jelentős része nem is éri el a kezelendő területet, hanem valamely, többé-kevésbé távol eső ökoszisztémákban rakódik le. Egy részük szublimál (légneművé válik) a légkörben, amelynek mozgása az olyan eldugott helyekre is eljuttatja, mint az Északi-sark vidéke. Szárazföldi környezetbe kerülve pedig beépül a földi vagy vízi biomasszába. A helyzet ezen a téren
olyannyira súlyos, hogy az 1990-es évek közepére az Egyesült Államokban a mezőgazdasági területek kútjaiból vett minták közel 60 százaléka volt peszticidekkel szennyezett. Az Union Carbide peszticidgyárában történt balesetnek sokáig semmilyen következménye nem volt a cégre és vezetőire nézve. Az akkori elnököt, Warren Anderson-t, aki ellen 1992-ben nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki, azóta sem találják. A vegyipari multinacionális cég 1989ben felajánlott 490 millió dollár kártérítést, ám az összeg az áldozatok kórházi kezelésének költségeit sem fedezte volna, így nem fogadta el az indiai kormány. Az ügyben azóta nem történt előrelépés. A mostani tiltakozó akcióban az áldozatok nőrokonai, az anyák és nagyanyák képviselői hat, a mérgezésbe belehalt áldozat óriásira kinagyított fotójával próbálják felrázni a közvéleményt. A Greenpeace környezetvédőivel karöltve követelik a Dow Chemical-tól a felelősség vállalását, Bhopal környékének megtisztítását a mérgektől, és az eddig titokban tartott orvosi jelentések nyilvánosságra hozását. Továbbá követelik Warren Anderson egykori Union Carbide elnök kézre kerítését és helyi bíróság elé állítását. Távlati céljuk, hogy az óriási pénzzel és hatalommal rendelkező multinacionális cégeket hasonló esetben, akár a világ legszegényebb országában is felelősségre lehessen vonni.
Vegyi reflexiók
A modern földművelés több mint fél évszázada egyre nagyobb mértékben használ vegyszereket. Ezek általában műtrágyák, gyom- és rovarirtók, valamint a növények érését befolyásoló anyagok. Ha a különféle vegyszerek mérgező hatását és tartósságát vesszük alapul, akkor a klórozott növényvédő szereket előkelő helyen kell említeni. A szerves oldószereket és szerves foszfátvegyületeket tartalmazó növényvédők kevésbé károsak előbb említett társaiknál, de nem elhanyagolhatóak közegészségügyi és ökológiai szempontból, mert magukban vagy más anyagokkal reakcióba lépve szintén ártalmasak.
A világ műtrágya felhasználása 1950-2000
A műtrágyák mezőgazdaságban történő használata az utóbbi ötven megsokszorozódott. Ennek köszönhetőek a halálos algavirágzások és részben a korallzátonyok pusztulásai. A műtrágyák néhány évtized alatt a talajt is tönkre teszik. Forrás: A világ helyzete 2002
Négy tonna veszélyes hulladéknak minősülő mezőgazdasági vegyszeres flakont szállítottak el és ártalmatlanítottak a Reflex Környezetvédő Egyesület aktivistái a Komárom-Esztergom megyei Naszályon. A környezetvédők a lejárt szavatosságú növényvédő szerek és hulladékok lerakatainak feltérképezésére indítottak programot a Közép-Dunántúli Régióban. A program három megyében 410 települést érint. Ez a rövid híradás jelent meg a sajtóban a győri székhelyű, 1987-ben alapított környezetvédelmi egyesület akciójáról. A csekély terjedelem ellenére, munkájuk komoly problémára világít rá, minthogy a mezőgazdaságban használt vegyszerek többsége, magas koncentrációban halálos veszélyt jelentenek növényekre, állatokra és emberekre nézve egyaránt. Szűcs Gábor, a Reflex munkatársa és aktivistája a Zöld Zóna érdeklődésére elmondta, hogy akciójukkal Fejér, KomáromEsztergom és Veszprém megye mezőgazdasági veszélyes hulladék tárolóhelyeit szeretnék feltérképezni, majd később környezetbarát módon felszámolni. A nemrég kezdődött akció szükségességét indokolja, hogy hatóságilag nincs pontos nyilvántartás a mezőgazdaságban használt veszélyes anyagok és hulladékok - ennek számítanak például a vegyszerek flakonjai vagy hordói - elhelyezéséről. Szűcs Gábor egy szlovákiai esetet hozott fel példának, amikor hasonló felmérést végeztek az Ipolyságban. Akkor 200 települést vizsgáltak meg, amelyeken a kilenc bejelentett tárolóhely mellett még hetvenet találtak, azonban ezek nem voltak jegyezve sehol sem. A most vizsgálat alá vett három megyében hasonló arányra számít a Reflex munkatársa. Véleménye szerint a sok szabálytalan vagy illegális tárolásnak gazdasági okai vannak: a rendszerváltás után a termelő szövetkezetek felbomlottak és kisebb gazdaságok jöttek létre, amelyeknek - a mezőgazdaság helyzetét figyelembe véve nem meglepő módon - nincsenek elegendő forrásaik a környezetvédelmi előírások maradéktalan betartására. A felmérés úgy történik, hogy az egyesület először levélben - kérdőívvel - keresi meg az érintett önkormányzatokat és agrárvállalkozásokat. Az ebből nyert információk alapján mennek ki a helyszínekre. A munkában támogatást kapnak a megyékben található Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomások munkatársaitól. A szakemberek segítették és felkészítették a Reflex aktivistáit a több hónapig - várhatón jövő májusig tartó - munkára. Arra kérdésre, hogy milyen anyagi forrásokból finanszírozzák az akciót Szűcs elmondta, hogy külföldről kapnak támogatást, minthogy az akció nyugat-európai kezdeményezés. Az ártalmatlanításra a brit környezetvédelmi minisztériumtól kaptak 16 ezer eurót, az adatbázis létrehozására a holland környezetvédelmi tárca biztosított 32 ezer eurót.
A világ mezőgazdasági vegyszer-kereskedelme 19501999
A mezőgazdasági vegyszerek mértéktelen használata számos növény- és állatfajt tüntetett el, vagy sodort a kipusztulás szélére. Amellett, hogy a veszélyes vegyi anyagok tönkreteszik a természetet, nincs bizonyítva feltétlen hasznosságuk. Forrás: A világ helyzete 2002 Az akcióban a Reflex öt munkatársa vesz részt, elsődleges céljuk a növényvédő szerek és hulladékaik tárolóhelyeinek feltérképezése, a probléma végleges megoldására jóval több pénzre lenne szükség. Az első, figyelemfelkeltőnek szánt veszélyes hulladékmegsemmisítés körülbelül 5-6 ezer euróba került. A győri környezetvédők még kettő hasonló demonstrációra készülnek.
Méreg a földben A talajba szivárgott mérgező anyagok ma már az emberi életet is veszélyeztetheti. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint a növényvédő szerek a világon évente 1,5 millió mérgezést okoznak, amiből 30 ezer halálos kimenetelű. A talaj nélkülözhetetlen feltétele a növényi- és állati létnek és az emberi táplálék biztosításának is. A szárazföldek élővilága viszonylag új keletű, alig 4-500 millió éves. A szárazföldeket rövid időn belül, úgyszólván maradéktalanul meghódító növény- és állatvilág nem jöhetett volna létre a talaj mikroszkópikus élővilága (vírusok, baktériumok, gombák, algák, fonalállatkák) nélkül. A mikrolények nélkül a talajok ásványi és kémiai anyagai nem válhatnának növényi (ezen keresztül állati- és emberi-) táplálékká. Az élővilág hulladékai sem alakulhatnak hiányukban ismét talajjá és növényi táplálékká. A talaj élővilágát elpusztító szennyezésének is sokféle útja van. Az egyre intenzívebb mezőgazdasági tevékenység, ami sós pusztasággá teheti a földet csupán az egyik óriási probléma. A legnagyobb a savas eső hatósugara, gyakori előfordulása csökkenti a talaj pHértékét és módosítja a talajban zajló kémiai- és mikrobiológiai folyamatokat. Az eső és más csapadékok nagy szerepét mutatja, hogy a csernobili katasztrófa után bekövetkezett esők hazánkban is - a sugárzó anyagok nagy részét kimosták a levegőből, ezáltal növelték a talaj és a növényzet radioaktivitását. A szennyvizek is sokféle nemkívánatos anyagot juttatnak a talajba. Magyarországon a települések nagy része nincs csatornázva, a háztartások kommunális szennyvizét emésztőgödrökbe vezetik. Sok helyen szennyezett vízzel történik az öntözés. Jelentős az mezőgazdasági területeken intenzíven történő műtrágya- és növényvédőszer-használat. Ezek egészségkárosító hatását jól mutatja az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése, ami szerint a növényvédő szerek a világon évente 1,5 millió mérgezést okoznak, amiből 30 ezer halálos kimenetelű. Hollandiában állítólag 6 méter mélységig szennyezett a talaj, a mértéktelen műtrágya- és vegyszerhasználat miatt. Szerepet játszik a talaj mérgezésében a felszínen elhelyezett különféle hulladékok, a háztartási szeméttől kezdve az ipari hulladékon keresztül a meddőhányókig. Magyarországon a mai napig előfordul, hogy egy elhagyatott helyen egyszerűen kidobják a szemetet. Ez a mentalitás nemcsak az egyszerű emberekre jellemző, hanem a vállalatok, cégek is követik ezt a primitív szokást. Esztétikailag is nagyon bántó ez a látvány, és különösen kellemetlen, ha a szél, a csapadék széthordja a nemegyszer veszélyes anyagokat a tárolás helyéről. A veszélyes, ömlesztett anyagokat nem lenne szabad a felszínen nyitva tárolni. Előírások vannak - amelyeket nem mindig tartanak be - arra vonatkozólag, hogy milyen anyagot hogyan kellene tárolni. Egyszerűbb esetekben földréteggel kell bevonni a hulladékot, kényesebb, veszélyes anyagoknál silóba, bunkerbe, konténerbe helyezve kell megakadályozni a szennyező anyag talajba jutását. A vízben oldódó veszélyes anyagokat a csapadék nem csupán a felszínen tudja továbbítani, hanem a felszín alatti vízrendszerekbe is átszivárogtathatja, nem ritkán magukba az ivóvíznyerő forrásokba is. Nagyon sok problémát okoz a veszélyes hulladékok szakszerűtlen elhelyezése, tetőzve a savas esők, vegyszerek és a szennyvizek által már előidézett talajszennyezést. Ezt megelőzendő olyan tárolókra van szükség, amelyben a műszaki megoldások, a környezet geológiai és egyéb viszonyai megakadályozzák a hulladék kijutását a környezetbe. Egyébként a talaj minőségének megőrzésére és regenerálódására a legjobb módszer a természetes növénytakaró helyreállítása, óvása.
A savas esők Bolygónk életterének jelentős gondja a savas esők és a felszíni környezet egyre erősödő savasodása. Régen az emberek összegyűjtötték az esővizet ivóvízként, mosásra, főzésre, öntözésre, állataik itatására használva az égi áldást. Ma már ez elképzelhetetlen, az esővíz is belépett az egészségre ártalmas anyagok népes táborába. Aki nem akar korán megkopaszodni, annak manapság nem tanácsos sűrűn megáznia az esőben.
A savas esők megjelenése, az összes környezeti ártalommal együtt, az emberek ipari tevékenységének tudható be. Az ipari forradalomtól kezdve, azaz a XVIII. század közepétől a rohamosan fejlődő technika segítségével kialakultak a különféle iparágak és velük együtt az ipari környezetszennyezés. A gépek működtetéséhez kezdetben a gőz energiáját használták, a gőzgépek pedig rengeteg szén elégetését kívánták. A gyárak, és üzemek ontották magukból a füstöt a légkörbe. A légszennyezés addig soha nem látott mértékű lett, és a fejlődéssel párhuzamosan csak fokozódott. A légszennyezés Nagy-Britanniában régóta napirenden van. Amikor Elenaor királynő 1257ben meglátogatta a notthingami kastélyt, a kellemetlen szagú, szénfüsttel teli levegő miatt inkább átköltözött egy szomszédos kastélyba. Már a XIII - XIV. században számos kísérletet tettek arra, hogy szabályozzák a szén égetését és a szabályok megsértőit megbüntessék, de ezek a törekvések évszázadokon keresztül sikertelenek maradtak. Ezt mutatja 1659-ből egy kortárs feljegyzése, amiben Londont "olyan füstfelhő borítja, amely a Földet a pokollal teszi hasonlatossá". Ezt száz évvel az ipari forradalom kezdete előtt vetették papírra! A legtöbb szennyező anyagot korunkban a légtérbe bocsátják ki, elsősorban gázokat és aeroszolokat, továbbá folyadékok gőzeit. A kibocsátott gázok között vannak különféle betegségek előidézői, az üvegházhatás fokozását elősegítők, ózoncsökkentők, savas esőt okozók és katasztrófáknál a levegőbe kerülő mérgek Egy szörnyű példa erre: 1984-ben, India Bophal nevű városa melletti üzemben egy Elhullott állatok Bhopalban szelep felmondta a szolgálatot. Negyvenöt tonna metil-izocianát került a levegőbe. Háromezer ember azonnal meghalt, további 500 ezer pedig egész életében magán viselte a katasztrófa utóhatásait.
A legnagyobb légszennyező az energetika, a szén- és olajtüzelésű erőművek. A fosszilis tüzelőanyagok (szén, kőolaj, földgáz) gyors elégetésekor keletkező szén-dioxid mellett a tüzelőberendezések füstgázaiban kén-dioxid, nitrogén-oxidok és szilárd részecskék (korom, pernye, olajkoksz stb.) kerülnek a légkörbe. A másik jelentős szennyezőforrás az autók, gépek, belső égésű motorok kipufogó-gázai, például a szén-monoxid (ami nagy mennyiségben belélegezve halálos méreg) és nitrogén-oxid, de az ólomszennyezésért is a benzinmotorok a felelősek. A légkörbe került szennyező anyagok sorsa a méretüktől függ. A nagy szemcsék a gravitáció hatására fokozatosan leülepednek, és nem jutnak messzire a kibocsátás helyétől. A csapadék is kimossa a levegőből a szennyező részecskéket. Ha ezek savgőzök, savmaradékok, alacsony pH értékű (kémhatású) anyagok - ilyen például: a kén-dioxid és a nitrogén-dioxid -, akkor savas eső keletkezik. A kibocsátás helyétől akár több száz, vagy több ezer kilométerre is kialakulhat savas eső. Ezért hiába építenek nagyon magas kéményeket a füstgáz elvezetésére, ezzel csak azt érik el, hogy exportálják a szennyezést. Az erősen iparosodott vidékeken az esők 4,5 pH körüli átlagos savasságúak, a természeti körülményekre az 5,4-6,0 pH érték a jellemző, de mértek már az ecetet és a citromlevet túlhaladó savasságú (2,2 - 3,0 pH értékű) esőt is. A légszennyezéssel, a légkör is a földfelszín savasodásával járó veszélyek listája meglehetősen hosszú és valószínűleg nem is ismerjük pontosan. Azonban bizonyos, hogy gazdasági és közegészségügyi szempontból riasztó tételek szerepelnek benne. A teljesség igénye nélkül: a légzőszervi és szemészeti megbetegedések gyakoriságának jelentős növekedése; a talajok termőképességének erőteljes csökkenése; az erdők megbetegedése; az épületek és szobrok korróziója.
Összefogás az aranybánya ellen Nemzetközi összefogás szerveződött a romániai Verespatakra (Rosia Montana) tervezett aranybánya ellen. Az Erdélyben található településen egy olyan létesítményt készülnek üzembe helyezni, ami ugyanolyan technológiával működne, mint a tiszai ciánszennyezést okozó bánya. A romániai környezetvédőkhöz csatlakozott a Greenpeace és több hazai szervezet, a magyar hatóságok pedig az Espooi Egyezményre hivatkozva hivatalos úton is felvették a kapcsolatot a romániai érintettekkel.
Nagy vihart kavart verespataki aranybánya terve. Az üzem ugyanolyan technológiával nyerné ki a földből az értékes fémet, mint az, amelyik a két évvel ezelőtti tiszai tragédiát okozta. Az aranybánya ellen most már nemzetközi összefogásban dolgoznak a környezetvédők: az eddigi húsz romániai környezetvédő csoport mellé, felsorakozott a világszerte messze a legbefolyásosabb szervezet is, a Greenpeace. Az összefogást tett követte, a zöldek tiltakozó demonstrációt szerveztek a bánya leendő helyén. A békés tüntetés ellenére a hatóságok nagy létszámú rendőri egységet vezényeltek a helyszínre, ami azzal indokolható, hogy a városka lakosságát erősen megosztotta az aranybánya ügye. Van aki munkalehetőséget lát a dologban, van aki környezet pusztítását, veszélyeztetését. A magyarországi zöld szervezetek is felemelték a hangjukat az aranybánya ellen. A Tiszát ért A kép a júliusi tüntetésen készült szennyezés után joggal félnek a hazai zöldek, mivel a (www.rosiamontana.org) bánya a ciános technológiát alkalmazná, csak a nagybányai üzemnél nagyságrendekkel nagyobb méretben. Magyarországnak ugyanazzal a kockázattal kell szembenéznie az ügyben, mint a két évvel ezelőtti katasztrófa esetén. Az arany kinyeréséhez használt, ciánvegyületekkel szennyezett vizet hatalmas tárolókban akarják tárolni. Egy a két évvel ezelőttihez hasonló baleset bekövetkeztében a méreg a Maros-folyón keresztül ismét a Tisza élővilágát veszélyeztetné.
A nyáron huszonegy hazai környezetvédő szervezet levelet küldött a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közigazgatási államtitkárának. Arra kérték az államtitkárt, hogy Magyarország hivatalos úton, az Espooi Egyezményre hivatkozva fejezze ki tiltakozását a romániai hatóságoknál. Az Espooi Egyezmény hazánk és Románia is aláírta, ez magában foglalja a határokon átnyúló környezeti hatások szabályozását. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium felvette a kapcsolatot a romániai illetékes szervekkel. A minisztérium A 2000-es cián szennyezés áldozata kérdéseket fogalmazott meg a román féllel szemben a tervezett beruházással kapcsolatban, ezzel megtette az első lépéseket az Espooi Egyezmény által lehetővé tett folyamatban. Valószínű, hogy a romániai és magyarországi környezetvédő szervezetek tiltakozása kevés lesz az aranybánya megnyitásának megakadályozásában, mivel a romániai vállalkozók nem arról híresek, hogy figyelembe vennék a környezetvédelmi szempontokat. Mégis felcsillant valami reménysugár, a Greenpeace ugyanis képes a közvéleményen keresztül nyomást gyakorolni a politikusokra és a vállalkozókra.
A Greenpeace lezárta Luxemburg összes Esso kútját A Greenpeace több, mint 600 aktivistája október 25-én lezárta Luxemburg összes Esso benzinkútját. A zöld szervezet azzal vádolja az amerikai olajvállalatot, hogy közvetlen befolyása van az amerikai elnökre és ezt arra használja fel hogy megakadályozza az USA csatlakozását a Kiotói Egyezményhez, amely az egyetlen nemzetközi szerződés a földi klíma védelmében. A Greenpeace szerint az Esso tagadja, hogy az olaj égése, a szén és a gáz összefüggésben lenne a klímaváltozással, holott a világ legnevesebb tudósai ezt állítják.
A Greenpeace az akcióról kiadott közleményében kifejti, hogy a 28 kút lezárása tiltakozás a klímaváltozás legnagyobb okozója, az Esso ellen. Az aktivisták közülük többen tigrismaszkban és Bush-álarcban a benzin eladását akadályozták meg a kutak blokkolásával, miközben az arra haladó járművezetőknek információkat adtak át. Minden egyes töltőállomásra - közte a világ legnagyobb benzinkútjára, a luxemburgi-német határon kikerült az Esso No. 1 Climate Criminal (Esso elsőszámú klímagyilkos) felirat. A luxemburgi akciót hasonló megmozdulások követték az Egyesült Államokban, többek között Manhattanban és Beverly Hillsben. A megmozdulás oka a napokban kezdődő indiai klímakonferencia, ahol újabb tárgyalássorozaton próbál megállapodni a Kiotói Egyezményről a világ közel 180 országa. A Kiotói Egyezmény az egyetlen nemzetközi szerződés a klíma védelmében. Az üvegházhatást fokozó szennyező gázok 25%-ának kibocsátásáért az Egyesült Államok a felelős, s a mögötte álló lobbiérdekek miatt nem is tervezi a szerződés ratifikálását így a mostani konferenciának sem résztvevője.
A Greenpeace szerint az elmúlt évtizedben az Esso volt felelőssé tehető az USA klímapolitikájának manipulálásáért és azon erőfeszítéseiért, mellyel az ez irányú nemzetközi próbálkozásokat ellehetetlenítette. Stephanie Tunmore, a Greenpeace klímaügyekkel foglalkozó kampányosa Luxemburgban kijelentette: az Esso tehet arról, hogy George W. Bush amerikai elnök nem is foglalkozott érdemben a Kiotói Egyezmény aláírásával. Ha reménykedni akarunk a klíma változásának megállításában, meg kell állítanunk az Esso-t. Az Esso (másként Exxon Mobil vagy Mobil) tagadja, hogy az olaj égése, a szén és a gáz összefüggésben lenne a klímaváltozással, holott a világ legnevesebb tudósai ezt állítják. A klímaváltozás ezen tudósok szerint igenis szoros összefüggésben van az egyre gyakoribbá váló extrém időjárással, az árvizekkel, a gleccserek olvadásával és a korallzátonyok pusztulásával. A zöld szervezet közleményében leszögezi: a luxemburgi akcióban a legfontosabb, hogy bemutassuk a cégnek: az emberek igenis készek kiállni a klímaváltozásért. Luxemburgot Európa benzintankjának is nevezik, mivel itt a legolcsóbb a benzin literenkénti ára. Több országból, még igen nagy távolságokból is érkeznek ide emberek, hogy itt tankoljanak. Az akcióban résztvevő aktivisták a következő országokból érkeztek: Anglia, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Finnország, Franciaország, Hercegovina, Hollandia, Írország, Izrael, Japán, Jugoszlávia, Kanada, Kenya, Libanon, Luxemburg, Magyarország, Németország, Norvégia, Mexikó, Portugália, Olaszország, Oroszország, Spanyolország, Szlovákia, Svédország, Svájc, Törökország, Új-Zéland. (fotó: Greenpeace)
Zöldbéke mindenek felett Már több mint harminc éve küzd a Föld megmentéséért a Kanadában alapított Greenpeace, amely három évtized alatt nagyon komoly eredményeket ért el a környezetszennyezés elleni harcban. Az első akciót még egy bérelt halászhajóval hajtották végre, napjainkban 2,6 millió ember támogatja a kormányoktól és cégektől független szervezetet.
Harmincegy éve Kanadában alapították a környezetszennyezés elleni harc legelszántabb képviselőjét a Greenpeace-t. Soraiban a világ minden részének képviselői megtalálhatók. A közös ügy, - Föld minél jobb állapotban való megőrzése az elkövetkezendő generációk részére - összeköti a különböző színű, vallású és politikai nézeteket valló embereket. A szervezet néhány elszánt embernek köszönheti létrejöttét. 1971-ben ezek a bátor emberek egy bérelt halászhajóval nekivágtak a tengernek, hogy tiltakozzanak az amerikai kormány kísérleti atomrobbantásai ellen. "Let's make it a green peace" volt a környezetvédők jelszava. Az Alaszkához tartozó Anchitka szigeteken végzett atomrobbantásokat még abban az évben felfüggesztették. A szervezet aktivistáit Szivárvány-harcosoknak is hívják. A megtisztelő elnevezést a '70-es évek közepén a Cree indián törzs sámánja adta a környezetvédőknek. Az öreg indián asszony egy régi jóslat beteljesülésével hozta összefüggésbe őket, ami szerint a Föld megbetegszik és pusztulni kezd, de a világ összes országából származó emberek össze fognak jönni, hogy megmentsék a Földet a pusztulástól. Ők a Szivárvány-harcosok. A Greenpeace-nek napjainkban negyven országban van képviselete.
A szervezet elsősorban békés eszközökkel igyekszik nyomást gyakorolni a környezetszennyezőkre, ha ezek nem vezetnek eredményre, csak akkor folyamodnak radikálisabb megoldásokhoz. A békés módszerekkel folytatott harc ellenére a Greenpeace-t érték egészen komoly támadások is. A legsúlyosabb eset 1985-ben történt, amikor a francia titkosszolgálat ügynökei két bombával elsüllyesztették a "Rainbow Warrior", azaz Szivárvány-harcos nevű hajójukat. A környezetvédők a Csendes-óceánon végzett francia atomrobbantási tesztekről gyűjtöttek adatokat. A Greenpeace fényképésze, Fernando Pereira az akció során életét vesztette. Ekkor született a "You can't sink a Rainbow" jelszó, ami annyit tesz: "egy szivárványt nem lehet elsüllyeszteni." A leleplezett környezetszennyező társaságok híreszteléseivel -, ti. a konkurens cégek szponzorálják a szervezetet - ellentétben a Greenpeace nem fogad el pénzt sem kormányoktól, sem cégektől, így őrzi meg függetlenségét és megvesztegethetetlenségét. A Greenpeace-t 2,6 millió jóérzésű ember segíti világszerte. A magánszemélyek által összeadott pénz évente 1,4 milliárd eurót tesz ki, ebből a nem csekély összegből a kelet-közép-európai programokra mintegy 7 milliárd forintot fognak költeni egy évben. A Greenpeace szerint mindenkinek joga van az ép és egészséges környezethez. Ezt a jogot semmilyen formában sem csorbíthatja egyetlen szervezet, cég vagy kormányzat. A Greenpeace általában a klímaváltozás, bálnavadászat, az esőerdők kiirtása, az atomenergia és a genetikailag módosított szervezetek létrehozása ellen lép fel keményebb eszközökkel, de a környezetszennyezés egyetlen formáját sem hagyják szó nélkül.
Kettétört és elsüllyedt a Prestige A Prestige olajszállító elsüllyedése után a közeli Spanyolország és Portugália lakói az utóbbi évtizedek legszörnyűbb környezeti katasztrófája elé néznek. A 26 éves hajó a többnapos mentőakció ellenére kedden reggel kettétört. Délutánra a hajóorr is elsüllyedt. A környezetvédők a környéken élő tengeri madarak, bálnák, kagylók, rákok és csigák pusztulásától tartanak. A mérgező nyersolaj több száz négyzetkilométeres foltja a partok felé sodródik. Az észak-spanyol és portugál halászok a megélhetésükért aggódnak. Az időjárásjelentések alapján az élénk hullámverés és erős nyugati szél tovább hajtja a partok felé a szennyeződést. A 243 méter hosszú hajóroncsot korábban több vontatóhajó segítségével juttatták távolabb az ökológiailag igen érzékeny partszakasztól. A már beszennyezett területeken 250 elhullott vagy olajtól összeragadt madarat találtak. Ezer négyzetkilométerek A csaknem 1200 négyzetkilométeres olajfolt a partoktól nem messze lebegett a vízen, miközben a tankerből tovább ömlik a magas kéntartalmú olaj. Ha a teljes mennyiség a tengerbe jut, a szennyezés a becslések szerint kétszerese lesz az Alaszka partjai előtt 1989-ben szerencsétlenül járt Exxon Valdez okozta szennyezésnek. Akkor több mint negyedmillió tengeri madár veszett oda. A spanyol partoknál a fjordszerű folyótorkolatok, illetve a Cíes-szigeteki természetvédelmi park is veszélybe kerülhetnek. A lisszaboni hidrológiai intézet attól tart, hogy az olajkatasztrófa Portugália északi partjaira is átterjed. A nyílt tengerre vontatták A szakértők azon vitatkoznak, hogy Spanyolországnak már a múlt héten szerdán meg kellett volna kezdenie a Prestige rakományának átszivattyúzását, ahelyett hogy távolabb vontatták. Kritikus véleményt fogalmazott meg Christian Bussau, a Greenpeace szakértője is. Véleménye szerint ha a parthoz viszik a hajót, egy másik tankerbe átemelhették volna a rakományát. Nemzetközi jogi szakértők szerint Spanyolország és Portugália nem vétett az egyezmények ellen azzal, hogy a Prestige-t a lehető legmesszebb vontatták a partjaiktól. A tengeri katasztrófák által korábban próbára tett országok megtagadták a sérült hajótól, hogy befusson bármelyik kikötőjükbe. A tengerfenéken marad az olaj Az olajtól fenyegetett partokon és a nyílt tengeren a madarak tömeges pusztulása várható. Az olajszállító balesete katasztrófa a halászok számára is, akik ezen a területen tengeri csukát, tintahalat, vénusz- és fésűs kagylót fogtak.
Christian Bussau szerint azonban a természetnek nem évtizedek, hanem néhány éven belül regenerálja magát. Bár a tenger fenekén a tartályhajó folyamatosan ereszteni fogja magából a káros vegyületeket, a szakértő szerint az olajos massza már nem emelkedik fel a mélységből. A hajótársaság szerint a Prestige rendelkezett biztosítással. A környezeti katasztrófa nyomán a kártérítéseket ez alapján a biztosítók fizetik, idézte a dpa Stephen Askingst, az athéni Universe Maritime Inc. szóvivőjét. A rakomány 60 millió eurót ért Az egyelőre nem ismert, ki a valódi tulajdonosa a bahamai zászló alatt hajózó tankernek. A spanyolországi károkat legalább 90 millió euróra becsülik. 5 ezer halász megélhetése szűnt meg egy csapásra. A hajó rakománya 60 millió eurót érhetett. Amennyiben a mentés sikerül, az erre szakosodott holland Smit társaság 20 millió eurót kapott volna. A Prestige az utolsó vizsgálatokon hiányosságok nélkül megfelelt. Nem tartozott a különösen biztonságos olajszállítók közé, mert még nem volt kettős oldalfala. A hajótársaság szóvivője a szerencsétlenségért Spanyolországra hárította a felelősséget. A kapitány letartóztatásban van, mert nem működött együtt a mentőcsapatokkal.
EXXON VALDEZ 1989. március 24-én tragédia történt Alaszka partjainál. Az Exxon Valdez nevű olajszállító tankhajó ki akart kerülni egy jéghegyet a Prince William tengerszorosban, és véletlenül egy sziklazátonyra futott. Nagy szerencsétlenségre épp előtte töltötték fel olajjal, és a baleset következtében 40 millió liter olaj ömlött a tengerbe, előidézve a világ legveszélyesebb szennyeződését. Steve Cowper, Alaszka kormányzója szükségállapotot rendelt el. Hamarosan kiderült, hogy a több mint 300 méter hosszú hajót 206 ezer tonna nyersolajjal a valdezi kikötőtől nem messze lévő Bligh t- zátonyra vezetett egy olyan tiszt, akinek nem is volt joga a kormányhoz állni. A kapitány eközben részegen hevert valahol. A hajó tulajdonosát, az Exxon céget azonnal riasztották. Az első segélyhajók viszont 18 óra késlekedéssel érkeztek a helyszínre. Néhány héten belül az olaj 1700 km-re terjedt szét a partvonal mentén. Rozmárok, fókák százai pusztultak el azonnal. Az elkövetkező pár héten 36 ezer halott madarat találtak, viszont kétmilliónál többre becsülik az elpusztult szárnyasok számát. A tudósok szerint a kisebb halak tízmilliói mellett, több mint száz bálna is áldozatul esett. Az olajtársaság 1300 millió dollárt költött az olajszennyeződés eltűntetésére, de csak alig egy nyolcad részét sikerült betakarítani. Négy évvel az olajszennyeződés után a tengeri vidrák még mindig az olajszennyeződésbe haltak bele. A lumma - és récekolóniák szaporodása a területen megállt, a heringek torz gerinccel, hibás alakú uszonnyal és állkapoccsal jöttek a világra. Az alaszkai halászok mellett számos önkénes segédkezett az olajfoltok eltűntetésében. Tapasztalatait így összegezte az egyik halász: Soha nem gondoltuk volna, hogy a víz is meghalhat. De ez történt. Sétálva a tengerpartunkon az élet helyett a halált gyűjtöttük össze.
Évente százezer tonna olaj ömlik a tengerekbe Megmérgezi az élőlényeket, megfertőzi a táplálékláncot Bár a helyzet jelentősen javult a nyolcvanas évekhez képest, még ma is csaknem százezer tonna olaj ömlik emberi gondatlanság miatt a vizekbe. Az olajat feltakarítani nehéz és drága, megmérgezi az élőlényeket, és a táplálékláncon keresztül a szárazföldi élővilágot is fenyegeti. Az olajfolt a víz és a szél "segítsége" nélkül is nagyon gyorsan terjed. Egy liter olaj 600 ezer liter tengervizet is megfertőz (!). Amikor a vízbe kerül, részben összekeveredik vele, megrongálja a korallt, és megmérgezi a vele érintkező halakat, emlősöket és madarakat. A nagyobb probléma, hogy vékony réteget képezve elterül a víz felszínén, ezzel gátolja az oxigéncserét, és zárt vízrendszer esetén megfojtja a halakat. Megfertőzi a táplálékláncot, tehát potenciálisan a szárazföldi élőlényeket, így az embert is fenyegeti. Ugyan a tengerbe ömlött olajat el lehet takarítani, illetve terjedését megakadályozni, ez nehézkes, és nagyon sokba kerül. Idővel egyébként magától is eltűnik. Az olajfoltot víz és a szél szétoszlatja, egy része elpárolog, más része lesüllyed a tenger aljára. A baktériumok is elfogyasztanak valamennyit. Nagy olajkatasztrófák
Ma is csaknem százezer tonna olaj ömlik emberi gondatlanság miatt a vizekbe Forrás: World Wide Fund for Nature
1991 első hónapjaiban mintegy 2,5-4 millió hordónyi olaj ömlött a Perzsa-öbölbe, az incidens így a történelem legnagyobb olajszennyeződéseként tartják számon. Az olajfolt több mint 1500 négyzetkilométeres volt, és 480 kilométernyi tengerpartot szennyezett be. A háború miatt a tisztítási munkálatokat el kellett halasztani, a szennyeződés így hatalmas károkat okozott a koralljairól híres öbölben. Közel ugyanennyi olaj jutott az öbölbe az iraki-iráni háború során 1983-ban és a Mexikói-öbölbe 1979-ben.
Az olajat feltakarítani nehéz és drága, megmérgezi az élőlényeket Forrás: World Wide Fund for Nature
1989 márciusában az Exxon Valdez nevű tanker zátonyra futott Alaszka mellett. 260 ezer hordó olaj jutott a tengerbe, több mint 1400 kilométer partvonalat szennyezve be. A hideg szél és víz miatt a mentés nagyon nehéz volt: több mint 10 ezer ember vett benne részt, a ráfordított összeg pedig meghaladta a kétmilliárd dollárt. Több mint 36 ezer olajtól fertőzött madarat gyűjtöttek össze, de becslések szerint ennek a többszöröse pusztult el; 20-70 évbe is beletelhet, míg a madárpopuláció magához tér a környéken.
Nyugat-Pennsylvaniában 1988-ban egy szárazföldi tároló dőlt össze, több mint 23 ezer hordó olajat juttatva a Monongahela-folyóba. A mentés lassúsága miatt több millió ember vízellátása került veszélybe. 1998-ban összesen 215 olyan baleset fordult elő, amelynek eredményeképp olaj ömlött a tengerbe vagy szárazföldi területre. Ez összesen 108 ezer tonna olaj egyedül 1998-ban. Ez az adat 1989-90-ben 500 ezer tonna volt. Az olajtankerek egyébként évente több mint egymilliárd tonna olajat szállítanak, a szállítás fennmaradó része csöveken keresztül megy.
Ökológiai katasztrófa a Galapagos-szigeteken Santa Fét is elérte az olajfolt Tovább terjed a múlt héten zátonyra futott ecuadori hajóról származó olajszennyeződés a Galapagos-szigetek körüli vizeken. A hajó valószínűleg kettétörik, az állatok evakuálását megkezdték. A WWF követeli, hogy a térségben ezentúl ne járhassanak veszélyes anyagokat szállító hajók. Az ecuadori környezetvédelmi miniszter nemzetközi segítséget kér a Galapagos-szigetek körüli vizeken terjedő olajszennyeződés miatt, miután az olajfolt vasárnap estére 1200 négyzetkilométeresre nőtt. A szigetcsoport közelében a múlt héten futott zátonyra egy ecuadori olajszállító hajó, amely 900 tonna üzemanyagot szállított. Erről a Reuters számolt be. Az oroszlánfókákat komoly A szerencsétlenség a San Cristóbal-szigettől 800 méterre veszély fenyegeti következett be, és a Jessica nevű hajóból folyó olaj már elérte az óriásteknőseiről híres Santa Fé szigetét. Az ecuadori környezetvédelmi minisztérium illetékese szerint remény van arra, hogy a mintegy 1200 négyzetkilométert befedő olajfoltot a térségben uralkodó erős tengeráramlat (a Humboldt-áramlás) északi irányban elsodorja a szigetektől. A környezetet ért károkról a szakértők még nem tudtak képet alkotni. Az ecuadori hatóságok szerint a szigetek jelképének számító állatok még nincsenek közvetlen veszélyben. Ennek ellenére San Cristóbalról már a hétfői nap folyamán, mielőtt még odaért volna az olaj, megkezdték az állatok evakuálását.
Az olajfolt annak ellenére terjed, hogy a hajót már elkerítették, és 76 ezer liter olajat összegyűjtöttek. Komoly gondot okoz, hogy az olajszennyeződések hatástalanításánál használt vegyszereket ezeken a vizeken nem lehet használni a különlegesen érzékeny élővilág miatt. A szigetek Galapagos-szigetek
Gonzalo Vega tengernagy, a guayaquili Kereskedelmi Hajózási Igazgatóság vezetője a Reutersnek úgy vélekedett, a hajó valószínűleg kettétörik, de a mentőegységek a tartályokat még megpróbálják eltávolítani a Jessicáról. A World Wild Fund for Nature (WWF) nevű szervezet követeli, hogy a térségben korlátozzák a veszélyes anyagokat szállító hajók mozgását. A környezetvédők már évekkel ezelőtt figyelmeztettek, hogy komoly katasztrófa történhet, ha a kereskedelmi útvonalak érintik a szigeteket.
Az összesen 7964 négyzetkilométer területű szigetcsoportot, amely nevét az óriás teknősfajtáról kapta, az UNESCO a világörökség részének nyilvánította. Galapagost Charles Darwin tette híressé: az angol természettudós helyszíni tapasztalatait felhasználva írta meg �A fajok eredete� című könyvét. A szigetcsoporton található hüllők 90, a rovarok 46 százaléka, a madárfajták fele sehol máshol nem él, csak itt. A Galapagos-szigetek ezért forgalmas turistaparadicsomnak számítanak, évente 60 ezren látogatnak oda.
Csernobil 14 éve A baleset áldozatainak harmada gyermekkorú Tizennégy évvel a csernobili reaktorbaleset óta fehérorosz statisztikák szerint az országban megszaporodtak a vetélések és a daganatos esetek. Nukleárbiológusok szerint azoknál, akik most érnek abba a korba, hogy családot alapítsanak, gyakran genetikai elváltozásokat fedeznek fel. A sugárfertőzéssel érintett területeken élő újszülött kislányoknál a kontrollcsoporthoz képest ötször gyakrabban diagnosztizálják a belső nemi szervek fejlődési rendellenességét. A fiúk esetében az elváltozások gyakoriságát háromszorosra becsülik. Európát sokkolta 1986 május elején a baleset híre. A csernobili erőmű mérnökei egy félresikerült teszt során azt próbálták ki az aktív négyes reaktoron, hogy áramkimaradás esetén a tartalékrendszer képes-e hűteni a blokkot. De a kezelőszemélyzet elveszítette az irányítást a kísérlet felett, és a reaktor vészesen felmelegedett. Aztán a reaktormag leolvadt, és a hűtőrendszer vize bejutott az aktív zónába. Az emiatt bekövetkezett robbanás ledobta a reaktor tetejét, szétszórta az izzó maradványokat és félig rombadöntötte az épületet. Európa nagy részét elérték a szennyeződőtt légtömegek. A A csernobili reaktor reaktor vészleállításra használt grafitrudai heteken Sokkolta Európát keresztül elolthatatlanul égtek. Fennállt a veszélye, hogy a több ezer fokon izzó massza átolvadva az erőmű alapzatán közvetlenül lejut talajvíz szintjéig, és a Pripjaty folyón keresztül megmérgezi Kijev ivóvízhálózatát. Mutáns élővilág A Csernobil körüli régióban élő sirályok bizonyítottan tartós károsodást szenvedtek az 1986-os reaktorbaleset következtében. Az akkor kiszabadult sugárzó anyagok megváltoztatták a madarak génállományát. Néhány sugárszennyezett táblán haszonnövényeket termelnek, és regisztrálják a genetikai elváltozásokat. A genetikusok azon kívül nem tudnak sokat tenni, hogy feljegyzik a különös mutánsok megjelenését, és gyűjtik a csernobili régióból a rendellenesen fejlődő állatokat. Egereken és sertéseken végzett kísérletek szerint egyébként a génállomány sérülése csak több generáció után okoz látható elváltozást.
A kontinensen ilyesmire nem készült fel senki, nem lehetett tudni, hogy mit szabad enni és inni. A Szovjetunió vezetése egyenesen megkísérelte elhallgatni a balesetet. A május elsejei ünnepségek előtt semmit nem jelentettek be, Gorbacsov főtitkár pedig több hétre eltűnt a nyilvánosság elől. A radioaktív felhők egészen Skandináviáig jutottak, és április végén innen figyelmeztették először a világot. Elővigyázatosságból nem volt szabad gombát és friss zöldséget szedni, friss tejet inni, akinek gyereke volt, jobban tette, ha bezárt szobában tartotta. Sokan elkezdtek jódtablettákat enni, hogy az aktív jód ne rakódhasson le a szervezetükben.
Közvetlenül a baleset után az erőmű körül egy 30 kilométeres szigorúan őrzött övezetet jelöltek ki. A 4500 négyzetkilométeres terület átnyúlik Belorussziába is, de a határai nem fedik le a ténylegesen szennyezett régiót. Erről a területről a szovjet kormány néhány napot késve 116 ezer embert evakuált - akkor még azt mondták nekik, hogy átmeneti időre.
Az elszenvedett sugárfertőzés következtében 4300 ember halt meg
Hivatalos ukrán adatok szerint közvetlenül a robbanáskor harmincan vesztek oda, az elszenvedett sugárfertőzés következtében pedig 4300 ember halt meg. A robbanás következtében mintegy 100 ezer tonna fém szóródott szét és párolgott el. Az elmúlt években a zónában lecsapódott szennyeződés alig egy százalékát távolították el. Ukrajna a négy blokkból kettőt azóta bezárt, de a 3-as számú utolsó aktív csernobili reaktort folyamatosan megjátssza a Nyugattal folytatott pókerjátszmában. A tét a leállításért cserében kapott minél magasabb támogatás, illetve a Nyugat régión belüli megkülönböztetett figyelme. Az utolsó nyomottvizes ukrán reaktort a nyugati szakértők szerint már évekkel ezelőtt le kellett volna állítani. Tavaly több ízben történt meghibásodás, decemberben például emiatt 10 napon belül kétszer állt le az áramtermelés. Ukrajna azért ragaszkodik a 3-as reaktor továbbüzemeltetéséhez, hogy enyhíthesse az ország energiahiányát. Eközben az atomenergiát teljesen elutasító Ausztriában néhány éve kisebbfajta tömeghisztériát okozott, amikor kiderült, az ország Ukrajnától, sőt könnyen lehet egyenesen Csernobilból vett áramot. 2000 vége előtt leállítják az utolsó csernobili blokkot
A Zóna
A legfrissebb hírek szerint még 2000 vége, a megállapodásokban korábban rögzített időpont előtt leállítják az utolsó csernobili blokkot. Egy hónappal ezelőtt az ukrán kormány bejelentette, hogy megkezdték az utolsó reaktor leállítási programjának kidolgozását. Az előrehozott leállításért cserében azt várják, hogy új atomreaktorok építéséhez nyugati hitelekből 1,33 milliárd dollárhoz (364 milliárd forint) jutnak.
Az ukrán atomerőmű felrobbant blokkjának befalazott maradványainak közelében a tiltás ellenére egyre többen laknak, sőt itt gyerekek is születnek. Hivatalosan 700 ember él engedéllyel a lezárt területen. Az illegális, de megtűrt zónalakók száma ennek a többszöröse lehet. A legtöbben nyugdíjasok, akik nosztalgiából visszatértek a régi kunyhóikba és házaikba. Az emberek abban reménykednek, hogy egy kevéssé szennyezett területen áll a házuk. A mérések azt bizonyították, hogy a katasztrófa után a sugárzás eltérő eloszlásban szóródott szét a reaktor környékén.
A katasztrófa következményeinek felméréséhez és eltakarításához nyújtott nyugati pénzügyi támogatás a csernobili zónát Ukrajna egyik jómódú vidékévé tette. A sugárzás miatti aggodalom ellenére több ezer munkavállaló költözött a családjával együtt a közelbe. A még működő 3-as blokkban, illetve a zóna más területén például őrként több, mint 6 ezer ember dolgozik. Az újságok gyakran hoznak megnyugtató beszámolókat arról, hogy a megnövekedett háttérsugárzásnak alig van hatása az emberi génállományra.
A japán atombaleset tanulságai Hanyagul kezelt csúcstechnológia Emberi mulasztás okozta a japán Tokaimura városka urániumfeldolgozó üzemében történt atombalesetet – állapította meg a szakértői vizsgálat. Bár a szerencsétlenség korántsem volt annyira súlyos, mint a jó néhány évvel ezelőtti csernobili katasztrófa, az eset magára vonta a nemzetközi közvélemény figyelmét, a tudósokat és politikusokat pedig saját országaik felkészültségének újbóli áttekintésére ösztönözte. A baleset oka ugyanis az volt, hogy az üzem dolgozói szabálytalan előírások alapján kezelték a veszélyes nyersanyagot.
A munkások az üzem kézikönyvének utasításait követték, amikor az urániumkeveréket rozsdamentes acélvödörből töltötték az ülepítőkádba. Vezetőjük utasítására azonban a megengedett mennyiség mintegy hétszeresét használták fel a folyamat „felgyorsítása” végett. Ennek következtében váratlan láncreakció indult be az üzemben, amelyet csak 18 órával később tudtak megfékezni. „Legalább két éve olyan kézikönyv szerint járunk el, amelyet nem mutattunk be a kormánynak és amely egy vödörnyi mennyiség felhasználását írja elő. Tudtuk, hogy eljárásunk illegális, de gyorsabb volt a hivatalosan előírt normáknál” – vallotta be a cég egyik hivatalos képviselője. A baleset arra is rávilágított, milyen tudatlanság – és fejetlenség – uralkodik még ezen a területen: amerikai és európai szakértők szerint ilyen esetekben automatikus biztonsági berendezéseknek kellene a folyamatot megfékezni. Ilyen felszereléssel azonban csak az erőművek rendelkeznek, az olyan kisebb nyersanyagfeldolgozó-üzemek, mint a tokaimurai, nem. A riasztott tűzoltók védőruha nélkül érkeztek a helyszínre, így közülük is többen sugárfertőzést szenvedtek. A településen felszerelt hangszórók csak órákkal később figyelmeztették a lakosságot: zárkózzanak be otthonaikba. Megint csak jó néhány órával később került sor a leginkább veszélyeztetett lakosok evakuálására. Az üzem dolgozói közül több tucat ember lett sugárfertőzött, az „akcióban” részt vevő három munkást pedig kritikus állapotban szállították kórházba – túlélésükre az orvosok nem sok esélyt adnak. Az eset kapcsán a kormány egyik munkatársa kijelentette, felül kell vizsgálni a nukleáris üzemek írányításának módját, Obuchi miniszterelnök pedig felháborodását fejezte ki a japán munkamorál ilyen mértékű ellazulása miatt. „Az a nemzet, amely a csúcstechnológia-gyártás terén hírnevet vívott ki magának, nem engedhet meg ilyen hanyagságot” – jelentette ki a kormányfő.
A paksi üzemzavar 2003.04. 10-én a 2-es blokk tervezett főjavítás alatt állt. Az üzemanyag kazetták tisztítása az 1. számú aknában zajlott, emellett a reaktor belső elemeinek tisztítása volt folyamatban. A 4. tisztító konténerbe (6-os töltet) rakott üzemanyag kazetták tisztítási programja 16:55-re befejeződött, a reaktor belső elemeinek tisztítása még folyamatban volt. A konténer 37°C -os hűtött állapotban tartását FRAMATOME ANP (FANP) dolgozói folyamatosan végezték, búvárszivattyús keringtetéssel. 21:53 –kor a tisztító körön elhelyezett kripton mérésen az ott dolgozók aktivitás megjelenését észlelték, ugyanakkor a reaktor csarnok nemesgáz aktivitáskoncentráció mérések „vész” szintet értek el, majd a szellőzőkémény üzemi dozimetriai rendszerei a nemesgáz aktivitás kibocsátás hirtelen növekedését jelezték (max. 0,2x1013 Bq/10 min). Az ÜM elrendelte a reaktorcsarnokban végzett munkák felfüggesztését, illetve a terület elhagyását. Az esemény értékelésére és a teendők meghatározására rendkívüli KMB-t hívtak össze. A tisztító tartály nyitását, vizuális vizsgálatot, lehetőség esetén az inhermetikus kazetta elkülönítését, illetve a pihentető medence és az 1-es akna vizének elemzését határozták el legsürgősebb feladatként. A vízkémiai elemzés első eredményei 2003. 04.11-én 04:00-kor készültek el. A mintában Cs-134, Cs-137, I-131, I-132, Xe-133, Kr-85m hasadványokat azonosítottak, 104-107 Bq/kg aktivitás szinttel. A tisztítókonténer fedelének hidraulikus záró szerkezetét 02:15-kor FANP oldotta. Közvetlenül ez után a dozimetriai ellenőrző rendszeren ugrásszerű aktivitásnövekedés volt tapasztalható és ugyanebben az időpontban a pihentető medence vízszintjének mintegy 7 cm-es csökkenését észlelték. A tisztítótartály fedelének levételi kísérlete során a speciális három ágú fedélemelő kötél egyik ága elszakadt, így a levétel sikertelen volt. 2003. 04. 16-án a fedél leemelését követő videó kamerás ellenőrzés során azt tapasztalták, hogy a kazetták sérülése jelentősebb, mint azt előzetesen feltételezték.
Összefoglaló tájékoztató a sajtó munkatársai részére a paksi atomerőműben bekövetkezett üzemzavarról 1. Mi történt? A március végén karbantartásra leállított 2. blokk reaktorcsarnokában a 2003. április 10-én, csütörtökről péntekre virradó éjszaka radioaktív gáz megjelenését észlelték a műszerek, amelynek forrása egy tisztítótartály. A tartályt ideiglenesen, néhány hét időtartamra helyezték el a reaktorcsarnokban, s benne a fűtőanyag-kazettákon észlelhető lerakodást távolították el vegyi úton. Az esemény során a normál üzemi értéket meghaladó mennyiségű gáz került a környezetbe. Az erőmű körüli nagyérzékenységű mérőrendszerek a kibocsátás első perceit leszámítva semmiféle állapotváltozást nem észleltek, a természetes sugárzás értékéhez képest mérhető eltérés nincs. Veszélyhelyzet nem volt, így különleges intézkedéseket sem kellett foganatosítani az erőmű körüli régióban. A szakemberek megkezdték a 8 méteres vízoszlop alatt, több száz köbméter vízzel feltöltött medencében lévő tartály szétszerelését. A tartályfedél leemelését követően víz alatti kamerákkal vizsgálták meg a tartályban lévő 30 darab fűtőanyag köteget, s megállapították, hogy azok mechanikailag sérültek, eldeformálódtak. Az előzetes szakvélemények szerint a sérülések a tartály hűtési elégtelenségére vezethetők vissza, melynek során a fűtőanyagkazetták túlhevültek. A blokk karbantartási munkáit felfüggesztették. A tartályhoz újabb hűtőköröket építettek ki, és a mindenkori állapotot ellenőrző mérőrendszereket telepítettek a helyszínre. Az üzemzavar
következtében kialakult helyzet stabilizálódott, egyértelműen kézben tartott, ellenőrzött. A környezeti kibocsátás értéke az elmúlt hét közepén visszaállt a határértékek alá, a normál üzemi szint közelébe. Az erőmű környezetében április 16-án méréseket végeztek az osztrák Global 2000 környezetvédő szervezet képviselői, akik még aznap nyilvánosságra hozták, hogy az erőmű mérései korrektek, a környezeti állapot megfelel a természetes háttérsugárzás szokásos értékének. Az üzemzavar bekövetkezését követően azonnal megkezdte a munkáját a kivizsgáló csoport, amely tételesen elemzi a történteket, illetve azok lehetséges okait, a tervezéstől kezdődően egészen az üzemeltetési előírások betartásáig.
2. Mi nem történt? Az üzemzavar kapcsán a hivatalos erőművi és hatósági tájékoztatásokon túl többféle, minden alapot nélkülöző hír jelent meg, amelyet az alábbiakban tételesen cáfolunk:- Az üzemzavar nem a 2. blokk berendezéseiben, technológiai rendszereiben, nem a reaktorban történt. A blokk berendezései sértetlenek, üzemkészek.- Nem történt nukleáris esemény, hűtési problémák okozták a fűtőanyag szerkezetének sérüléseit.- Az erőműben nem történt baleset, az üzemzavar a környezetet nem veszélyeztette.- Egyetlen dolgozó sem kapott a megengedett határértéknél nagyobb sugárterhelést, ezért senkit nem kellett a munkahelyéről hazaküldeniEgy daruzási munkát végző munkatársunk sugárterhelése az éves dóziskorlát mintegy 10 százalékát érte el. Feltehetően nem szakszerű védőeszköz használat miatt, a hajának egy részét le kellett nyírni, mert azon felületi szennyeződés volt található. A darus dolgozónk azóta is munkába jár, semmiféle kórházi kezelésre nem volt szükség.- Az erőmű dolgozói nem kapnak semmiféle plusz juttatást a napi munkájuk elvégzéséért, többségük sok éve itt dolgozik, megfelelően kiképzett és felkészült, tudja a dolgát és kötelességét.
3. Nemzetközi Nukleáris Esemény Skálán történő besorolás A közvélemény tájékoztatását szolgáló skálán, az üzemzavar bekövetkezésének napján, a vonatkozó nemzetközi előírásoknak megfelelően az eseményt 2. fokozatba sorolták, amelyet az Országos Atomenergia Hivatal jóváhagyott. A tartály fedelének leemelését és a víz alatti tv kamerás megtekintést követően az eseményt a nagyszámú fűtőanyag köteg megsérülése miatt az erőmű a 3. fokozatba sorolta, amely szintén hatósági jóváhagyást kapott. Az átsorolás oka nem a folyamat bármiféle súlyosbodása volt, hanem olyan tények megismerése, amellyel csak a tartály felbontása után szembesültek. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség a 3-as fokozatú minősítést véglegesnek elfogadta, és adatbázisában elhelyezte. A nemzetközi skála 1992-ben történt bevezetése óta a paksi atomerőműben 3-as fokozatú besorolás még nem történt. A skálán az első három fokozatba kerülő eseményeknél besorolási kritérium, hogy azok a környezetet ne veszélyeztessék.
4. Mi várható? A tisztítótartály és környezetének folyamatos hűtése, ellenőrzése megoldott. A tartályt tartalmazó vízmedence fölé egy fóliaházat építettek, amelynek légterét elemzik és tisztítják.Az elmúlt héten megalakultak azok a szakmai csoportok, akik különböző szakterületeket képviselve (reaktorfizika, áramlástan, műszaki logisztika stb.) dolgoznak a megoldás alternatíváin. A legbiztonságosabb megoldást fogják választani. Munkájukat segítik a hazai egyetemek és kutatóintézetek szaktekintélyei, továbbá német mérnökök. Az orosz fűtőanyag gyár képviselői e héten érkeznek Paksra. A végleges megoldás, a sérült fűtőanyag kötegek eltávolítása, hosszú távú hűtésének megoldása, majd tárolásukról való döntés összetett munkafolyamat eredménye. Ennek időtartamát pontosan megjósolni felelőtlenség lenne.
5. Gazdasági veszteség A 2. blokk karbantartásának befejezését az erőmű május 6-ára tervezte. Az ezt követő állásidő naponta mintegy 50 millió forint árbevétel kiesést jelent. Emellett kiadásként jelentkeznek az üzemzavar következményeinek felszámolása során felmerülő költségek. A 30 darab, tisztításra került, megsérült és további felhasználásra már nem alkalmas fűtőanyag-kazetta is komoly értéket képviselt. Mint korábbi híradásainkból már kiderült, a tisztítási eljárást, a tartályt és az ehhez kapcsolódó berendezéseket a francia-német FRAMATOME ANP cég szállította, illetve kezelte és üzemeltette a paksi atomerőműben. Ezt a munkát hatósági engedéllyel végezték német szakemberek. A nevezett cég nemzetközi pályázaton nyerte el a tisztítási munka lehetőségét és az elmúlt években több száz fűtőanyag-kazetta sikeres tisztítását végezték el egy hasonló berendezéssel Pakson.
6. Kommunikáció Az április 11-én, pénteken hajnalban bekövetkezett üzemzavarról, az első pontos információk birtokában nagy gyorsasággal tájékoztatta az erőmű az országot elsősorban a sajtó hatékony együttműködésével. Külön kiemelt tájékoztatást kapott Paks városa és az erőmű körüli régió, amelyhez a helyben szokásos közlési csatornák mindegyikét felhasználtuk. A 30 km-es körben élő települések polgármesterei egyidejűleg tájékoztatást kaptak egy csoportos sms küldő rendszeren keresztül, így módjukban állt a saját településükön felvetődő kérdésekre megnyugtató választ adni. Minden jelentősebb információról újabb országos közlemények kerültek kiadásra. Az elemzések szerint a sajtómegjelenések száma az üzemzavar bekövetkezte óta meghaladta a 280-at. Túlnyomó többségük objektíven és korrekt módon ad tájékoztatást az olvasóknak, hallgatóknak és nézőknek. Az erőmű minden megkeresésére válaszol, minden nyilatkozatot vállal. Paks, 2003. április 22. Kováts Balázs főosztályvezető http://www.atomeromu.hu/hirek/bemutato/index.html http://www.atomeromu.hu/hirek/bemutato/animacija2.html
