[2] [5] [6] [8] [10] [11] [15] A nikotinfüggőség. Gondviselés Mi miért történik az életünkben? Szabadulás a füst fogságából

2015 | Évfolyam IV |#37

[2]

A nikotinfüggőség

A Te egészséged ....................................

[5]

Szabadulás a füst fogságából

FiatalOK ....................................

[6]

A gyermek étvágya Játékokról felnőtteknek

A Te családod ....................................

[8]

Péter és a Kőszikla

Lelkünk ....................................

[10] A kanalak története Gyerek sarok ....................................

nagyasszonya [11] Magyarok Állatok perbe fogva Történelem ....................................

madarak csodálatos [15] Avilága Tudomány világában

Gondviselés Mi miért történik az életünkben? Van-e olyan terv, ami az életünk minden pillanatát előre meghatározza? Ami történik, annak azért kell-e úgy történnie, mert előre meg van írva? Irányítjuk-e a saját életünket, vagy valaki más tartja a kezében? Madách szavai az újkori deista szemléletet fejezik ki. „Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen. Évmilliókig eljár tengelyén, míg egy kerékfogát újítani kell.” Van ebben valami megnyugtató; a világ nem a véletlen vaksors vagy szerencse játékszere, az Alkotó felvigyáz a művére. A jelenléte azonban nem zavarhatja a világot. Csak kívülről és messziről ügyel. Ad ez igazi választ a történésre? Semmiképpen sem! Egy másik jellemző gondolkodási mód a fatalizmus. A követői azt vallják, hogy az emberi élet történését egyfajta sors vagy végzet irányítja. A mai világ teljesen át van itatva ezzel az eszmével. Az életszemléletünket formáló sztárok gyakran mélyen babonásak. Szerencsetárgyakat hordozunk, hogy azok védelmezzenek vagy juttassanak előnyhöz az életben. Vajon a végzet határozza meg az életünket a mindennapi dolgokban, és az élet végső kérdésében is? A Biblia szerint van más lehetőségünk is. Nem kell a kitalált végzet útján járnunk, hanem a hit útján is járhatunk. A Biblia szerint Isten nemcsak törvényt adott e világnak, hanem ma is itt munkálkodik. Az Alkotó nem pihen ma sem. A Biblia Istene jó Isten, aki gondot visel, és nem hagyja, hogy valamilyen vak végzet sodorjon. Mivel Isten mindenható, a gondviselése az életünk aprólékos dolgaira is kiterjed. Az Úr Jézus ezt mondja. „Még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva.” (Máté 10:30) A gondviselés nagysága lenyűgöző, de az aprólékossága is igazán megragadó. Az emberi gondunk is beletartozik. Nagyszerű bibliai történetek mutatják be a gondviselés témáját. Ott van például József, Dávid vagy Eszter története. Különös események történtek velük, amelyek végül alapvetően megváltoztatták az életüket. Tragédia, amely győzelemmé vált; hétköznapi egyszerű dolgok, amelyek a jellemformáló erejüknél fogva a későbbi siker eszközeivé lettek. Isten kezében vagyunk. Gyakran beszélünk esélyről, szerencséről vagy szerencsétlenségről. Ezek nem léteznek, csakis a gondviselés. A Bibliában azt tanuljuk, hogy Isten gondviselése az életünk minden területére kiterjed. Nem kapunk mindig választ arra, hogy mi miért történik az életünkben, de bízhatunk a gondviselő Istenben, aki végül a legjobbat akarja nekünk. Ezt azonban személyesen kell választanunk. A döntés a mi kezünkben van. Farkas Győző, a főszerkesztő

Kedves olvasónk! Örömmel tájékoztatjuk, hogy az „Élet és egészség” havilap 2016-ban is meg fog jelenni. Ha ön szerint érdekes, hasznos a kiadványunk, és szeretne 2016-ban is az „Élet és egészség” olvasója lenni, akkor legyen szíves ezt jelezni úgy, hogy megrendeli a havilapot, megadva a pontos posta címét. ulevélben postacímünkre: 90202, Beregszász, Arany János u. 66, p/f 21. utelefonon (telefonhívás vagy SMS): 093 399 7539, 096 656 7174, 066 134 7072 uemailban: [email protected] 2016-ban is az „Élet és egészség” havilap ingyenes lesz, de csak azon olvasóinkhoz juttatjuk el, akik megrendelték, és megadták a pontos címüket. Köszönjük, hogy 2016-ban is velünk tartanak!

A nikotinfüggőség. Felszabadulás vagy lemondás? A cigarettát könnyű letenni. Öt percre, fél órára, esetleg egy-két órára mindenkinek sikerül. Mark Twain klasszikus és tréfás kijelentése sokunk arcára csalhat mosolyt. „Leszokni arról? A legkönnyebb! Én magam már több mint ezerszer megtettem.” Miért nehéz lemondani arról? Köztudott, hogy a nikotin stimuláns (élénkítő szer), ami hangulatmódosító hatással bír. Ez az egyik legfőbb szempont, amiért nehéz lemondani erről. A tudatállapotot befolyásoló szertől nem könnyű szabadulni. A cigaretta elszívása után a véráramban levő nikotin 30 perc alatt a felére, 1 óra alatt a negyedére csökken. Ez a magyarázata annak, hogy miért szív el egy átlagos dohányos húsz szálat naponta. Amikor a nikotinaddikció függőségéből való szabadulásról gondolkodunk, meg kell vizsgálnunk, hogy az adott esetben a dohányzás elsődleges vagy másodlagos (esetleg sokadlagos) függőség-e. (Sokszor a függőségünket újfajta függőséggel próbáljuk gyógyítani.) Akinek a dohányzás az elsődleges függősége, valószínűleg nem fog különösebb gondot okozni az, hogy az utolsó szál cigarettája tényleg az utolsó legyen. Elég ahhoz komolyabb influenza, amikor „nem kívánja” a cigit, és többet nem is szív abból. Elegendő lehet az is, ha a barátnő ultimátumot ad, vagy az orvos megijeszti az érszűkület vagy egyéb szív- és érrendszeri probléma, rendellenesség lehetséges jövőbeli hatásával. Akik képesek ezek után egyszerűen abbahagyni a dohányzást, valószínűleg nem igazi függők, vagy képesek mással helyettesíteni azt. A probléma nem is az abbahagyással van, hanem azzal, hogy miképpen érezzük magunkat ilyenkor, és mit is tehetünk azért, hogy ne lépjünk újból vissza a dohányzás–sóvárgás– újbóli rágyújtás sanyarú körforgásába. Az igazi felépülés folyamata nem ott ér véget, hogy valaki leteszi a cigarettát. Hogyan éljük meg mindezek után a hétköznapokat? Felszabadulásként, vagy szenvedve és vágyakozva? Az első lépések A nem dohányzás önmagában szenvedéssel teli állapot. „Az izomból” (saját erejéből) változni akaró függő kétségbeesett erőfeszítést tesz arra, hogy ne gyújtson rá, de ebben az állapotban semmi örömet nem talál. Megváltoztatta az élete rendszerének egyik elemét, de ha csak ennyi változott, és a személyisége, gondolkodásmódja, életvitele, a családi és munkahelyi körülményéhez való viszonyulása a régi maradt, nem lesz öröme ebben az állapotban. Talán nem lesz népszerű a következő gondolat, de ha valóban változni akarunk, őszintén szembe kell néznünk azzal, hogy az egészséges személyiségű ember számára zsákutca, ha tudatmódosító eszközök segítségével akar jobb hangulatállapotba kerülni. „A teljes felépüléshez arra van szükség, hogy kiinduló 2

Élet és Egészség

2015

| Évfolyam IV

lépésként absztinenssé váljunk mindenféle tudatmódosító eljárástól, beleértve a nikotint is. Ez pedig nem könnyű. Kemény munkába kerül elérni a teljes absztinenciát, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy még soha senki nem halt bele a dohányzás abbahagyásába, vagy abba, ha fokozatosan leszokott bármilyen más hangulatmódosító szerről. A munka, amit a teljes felépülés elérésébe fektetünk, bőven megtérül, mert lelki békét, boldog kapcsolatot, spontaneitást, alkotóképességet és lelkesedést nyerhetünk érte cserébe.” (Robert Lefever: A dohányzás/9-10. Oldal) Ha függő vagyok, akkor számomra a nagy kérdés az, hogy mi az én részem ebben a folyamatban, és milyen segítséget és eszközöket ragadhatok meg a változáshoz. Hogyan gondolkodom a dohányzásról? „Vess el gondolatot, és tettet aratsz. Vess el tettet, és szokást aratsz. Vess el szokást, és jellemet aratsz. Vess el jellemet, és sorsot aratsz.” (Brian Tracy) A legtöbb ember azért sikertelen a leszokási kísérletben, vagy esik vissza gyakran, mert a rossz gondolkodási séma mentén arra kárhoztatja magát, hogy el se kezdje az addikcióval való szembenézést; és ha sikerül is leszoknia, előbb-utóbb sajnos újból rágyújt. Figyeljük csak meg, hogy hogyan írja le a változást Brian Tracy! Kell egy jó gondolat ahhoz, hogy a cselekedeteink szintjén változás állhasson be. Rendszeresen gyakorolva ezek a cselekedetek szokássá válnak, így formálják a jellemünket, és kihatással lesznek a sorsunkra. Ilyen fontos – a változást munkáló – gondolat lehet például a következő. „Nem vagyok jellemtelen azért, mert dohányzom, és nem sikerült eddig szakítanom a függőségemmel. Függő vagyok, és segítséggel – legyen az emberi vagy Istentől jövő – igenis változhatok!” A függőség nem jellemgyengeség, hanem betegség (jóllehet, a jellemünk is torzul, ahogyan egyre erősödik az addikciónk). Ha beteg embernek látjuk magunkat, talán könnyebb lesz elfogadni a segítséget. Ha valakinek súlyos tüdőgyulladása van, akkor érdemes elfogadnia az orvosi segítséget. Épp így van ez a nikotinfüggőséggel is. A függőségben szenvedő ember nem tudja önmagát gyógyítani. A függőségünk elfogadása alázatot igényel, és azt a beismerést, hogy nem vagyunk urai bizonyos cselekedeteinknek. Leggyakrabban a büszkeségünk áll a háttérben. A vereséget gyakran nehéz beismerni, ezért inkább tovább próbálkozunk, aminek újabb kudarc lesz az eredménye. Senki – ezt érdemes még egyszer aláhúzni –, senki sem képes önmagát kiemelni az általa megélt elsődleges függőségből, és ennek beismerése tehet minket képessé arra, hogy végre elfogadjuk a tehetetlenségünket és a segítséget. „Nem lehetetlen leszokni, hiszen sokaknak sikerült már! Ha másnak sikerült, nekem is sikerülhet!” Nem az a kérdés, hogy hányféle kudarcélményt gyűjtöttünk eddig össze (ez gyakran visszavet sokunkat), hanem az, hogy akarunk-e újból felállni és „egészséges” módon élni. Az egyik kedvenc bibliai gondolatom a következő. „Mert ha hétszer elesik is az igaz, felkel azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek.” (A példabeszédek könyve 24:16)

A Te egészséged

E gondolat szerint nem az minősül igaznak, aki soha nem bukik el, hanem az, aki akarja a változást, és újból feláll. A másik csoport jelzője az „istentelen”, ami azért elgondolkodtató, mert számomra ez nem minősítés, hanem egyféle állapot jellemzése. Istentelen = az az ember, aki Isten nélkül (segítség nélkül) önmaga próbálja élni az életét, és így a legtöbbszöri próbálkozása a függőséggel szemben többnyire kudarcra van ítélve. Komoly problémát jelent a leszokás folyamatában, ha azokra tekintünk – és ilyenekkel vagyunk kapcsolatban csupán –, akik továbbra is a szenvedélyükkel élnek. Az új, megváltozott életúton nagy segítség lehet, ha olyan emberekkel vagyunk kapcsolatban, akik szintén a változás útját járják (és itt nyilván nem csupán a nikotinfüggőségből való szabadulásra gondolok).

„Vagyok annyira értékes ember, hogy nem akarom magamat folyamatosan mérgezni és tönkretenni a cigarettával!” Egy dolog bizonyos a dohányzással kapcsolatban. A dohányos ember nem szereti igazán önmagát, hiszen tüdejét, érrendszerét és gondolkodása tisztaságát naponta többször is saját maga mérgezi nikotinnal és még egyéb, a cigarettában található rákkeltő anyagokkal (például ammóniával, formaldehiddel, ólommal, cianiddal stb.). „Tudom, hogy családtagjaimnak, barátaimnak (és akár még sok, számomra eddig ismeretlen embernek is) szüksége van rám, ezért megteszem a tőlem telhetőt, hogy minél tovább a rendelkezésükre állhassak, és jelen lehessek az életükben.” Ha én mondom egy dohányosnak a fenti gondolatot, érzelmi zsarolásnak tűnhet, de a célom, hogy lássuk, a dohányzás megrövidíti az életet, és így a kapcsolataimat is; egyes felmérés szerint akár 20 évet is nyerhetünk, ha letesszük a cigarettát. „Ha valóban közel szeretnénk lenni másokhoz, sérülékenynek kell maradnunk; érzékenynek kell lennünk mások érzésére, és képesnek kell lennünk arra, hogy érezzük a fájdalmat: vagy azért, mert együttérzünk a másikkal, vagy azért, mert ez a saját válaszunk a viselkedésünkkel kapcsolatos érzésükre. A cigaretta azonnali mankó, menekülés az érzelmi felelősség alól, és segít, hogy elhessegessük a személyes fájdalmat, vagy hogy elkerüljük a másokért való aggódást, a velük való törődést. Immúnissá válunk az érzelmünkkel szemben; és pontosan ezért dohányzunk. Ezt akarjuk. Ha ez nem okoz kárt másoknak, éppúgy, mint önmagunknak – azzal, hogy mérgezi a kapcsolatunkat –, akkor mégis mit okoz?” (Robert 3

www.eese.org.ua

Ifjúsági és családi havilap

Lefever, i.m.55.oldal) „Nem akarom, hogy a függőségem legyen az első helyen az életemben; nem akarom, hogy az irányítson! Egészséges akarok lenni a gondolkodásomban, és egészséges prioritást (fontossági sorrendet) szeretnék az életemben!” A következő kijelentés szintén keménynek tűnhet, de igaz. Ha függő vagyok, be kell látnom, hogy jobban szeretem a hangulatot módosító szereket, viselkedési formát (például internet, munka, tévé stb.), vagy akár a beteges viszonyulásomat, mint a másik embert. A függőségem megadja nekem, amire vágyom, méghozzá azonnal. Ebből a szempontból szinte semmi sem gyorsabb a másodpercek után ható cigarettánál; így szinte semmi nincs, ami jobban rombolná kapcsolataimat. Amennyiben a dohányos tényleg komolyan tudja venni ezeket a kijelentéseket, az sokkal többet segíthet rajta, mint ha azt mondanák neki, hogy „meg fogsz halni, ha dohányzol”, vagy „gondold meg, milyen sok pénzt füstölsz el”. A beteges gondolat visszahúzó ereje Mindezek után vizsgáljuk meg az olyan gyakori beteges gondolatot is, amely bizonyosan hátráltatja, illetve ellehetetleníti a változást az életünkben. „Az elvonási tünetetek rettenetesek!” Az első napok valóban nehezek, ám én még egyetlen olyan esetről sem hallottam, hogy valaki a nikotinmegvonás tünetei miatt került volna súlyos állapotba. (Az ellenkezőjét azonban milliók és milliók esete bizonyítja.) A „tapasz” és a nikotinos rágó részben adhat segítséget, de a problémát nem oldja meg, így azok számára javasolt csupán, akik a hirtelen nikotinmegvonás miatti feszültséget szeretnék oldani. Az első nehéz napokon túl személy szerint nem javaslom, mivel a méregtelenítési folyamatban ennél többre nincs szükség. A többit végezze el a szervezetünk. A félelem mögött a legtöbbször a tünetek felnagyítása húzódik meg. Gyakran eltúlozzuk a tüneteket, hogy egy adott szer használatát meghosszabbíthassuk. Ha valóban megszületett a döntés, akkor segíthetünk azzal, ha az első napokra szabadságot veszünk ki, vagy olyan körülmények között dobjuk el az utolsó cigarettát, amikor kevesebb a bennünket körülvevő stressz. Célszerű a környezetünk segítségét is igénybe venni, és arra kérni az embereket, figyeljenek ránk, és „nagylelkűbben” viszonyuljanak hozzánk, mint általában. Az első 3-4 nap után már sokkal könnyebb, és jó tudni, hogy a testi tünetek mindössze 2-3 hétig tartanak. (Néhány tünet visszatérhet később is, azonban ezek folyamatosan javulnak). A következőkkel lehet számolnunk: nyugtalanság, ingerlékenység, lehangoltság, evéskényszer, fejfájás, alvászavar, gyomorpanasz. Egy-két konkrét javaslat és módszer, ami segíthet. Igyunk többször folyadékot, így gyorsabban tisztul a szervezetünk a méreganyagoktól. Megtehetjük azt is, hogy az eddig dohányra költött pénzünket olyan gyümölcslére költjük, amelyet különösen szeretünk. A friss levegőn végzett séta és mély légzés, valamint a pihenésre szánt megfelelő idő is mind-mind fontos segítséget jelent. Ahogyan tisztul a szervezetünk, az erőnlétünk, kapacitásunk és mentális képességünk is jelentősen javulni fog, már pár nap után is. Ennek az örömére is készülhetünk előre. „Képtelen leszek kezelni egészséges módon a feszültséget, nem lesz mivel oldanom a stresszt. A dohányzás megnyugtat. Mit fogok az helyett használni?!”

A Te egészséged

Az egyik legsúlyosabb önbecsapás a dohányzás nyugtató hatásával kapcsolatos. Ha ez igaz lenne, akkor a dohányzó emberek egy külön csoportot, olyan „oázist” képeznének a társadalmunkban, ahova üdítő lenne csatlakozni; ez nyilvánvalóan abszurd. Ennek ellenére a legtöbb dohányos ezért szokik vissza, vagy képtelen kiszabadulni a függősége csapdájából. Jön egy stresszes helyzet, törés, érzelmi zavar vagy belső konfliktus, és a korábban megélt mechanizmus újból felerősödik. De mi is ez pontosan? A dohányos agyában a csökkenő nikotin mennyiségével arányosan növekszik a vágyakozás az újabb adag iránt. A megismételt rágyújtás azután megszünteti ezt a feszültséget, amit a nikotin hiánya okozott; ebből fakad az a tévképzet, hogy a dohányzás megnyugtató hatással van ránk. Ez a pszichés tévképzet hónapokon át tudja tartani magát, és ez a válasz például arra a gyakran tapasztalt paradoxonra is, hogy miért gyújt rá újból az a rengeteg édesanya, aki a terhessége alatt és a szoptatás idejére absztinenciát vállalt. Már régen nincsenek testi tünetei, azonban a feszültségre adott korábbi beteg (függő) magatartási sémája miatt újból rágyújt, és ott folytatja, ahol abbahagyta... akár évekkel is korábban. Nagyon fontos kérdés, hogy képes vagyok-e szembenézni a dohányzás mögött meghúzódó valódi feszültséggel, amely a legközelebbi kapcsolatomban vagy a személyes, belső küzdelmemben jelenik meg. Tartósan csak is az képes a változásra, akinek a személyisége is változni kezd, és ebben a folyamatban a fájdalom ellenére is látja a lehetőséget (és a megannyi szép tapasztalatot), és nem elmenekülni akar, hanem őszintén és egészségesen élni. „Meg fogok hízni!” Az egyetlen – a realitás talaján maradó – félelem valóban a meghízáshoz kötődik. Ha viszont megvizsgáljuk az okot, könnyebb lesz szembenézni ezzel a félelemmel is. A nikotinnak valóban van anyagcsere-serkentő hatása, így egy dohányzó ember többet éget el a bevitt táplálékból, és kevesebbet raktároz el a nem dohányzó társaihoz képest. Ha ez a hatás elmarad, ugyanannyi táplálék bevitelekor kevesebbet fog „elégetni” a szervezetünk, ellenben többet fog raktározni (ez optimális esetben csak pár kilogramm pluszt jelent). Ez átmeneti állapot, és addig tart csupán, ameddig a szervezetünk átáll az egészséges egyensúlyra. A nagyobb testsúlygyarapodásra akkor számíthatunk, ha feszültségünk oldására nem találunk egészséges eszközöket és segítséget; így könnyen előfordulhat, hogy valaki leteszi a cigarettát, de elkezdi kórosan kompenzálni a belső feszültségét szénhidrát és édesség bevitelével. (Esetleg rááll a nassolásra, amit egyes jóakarók javasolni is szoktak, „még mindig jobb, mint a dohányzás” felkiáltással.) Itt is megragadom a lehetőséget, hogy megerősítsem a tényt, rengetegféle segítséget adhatunk a szervezetünknek és az idegrendszerünknek azzal, ha az életvitelünk részéve tesszük a rendszeres testmozgást. A nem dohányzás előnye Bár önmagában – a gondolkodásom és személyiségem változása nélkül – egyik ok sem segítség egy függő számára, mégis megpróbálok (a teljesség igénye nélkül) egy-két olyan lehetőséget felvillantani, ami plusz segítséget és motivációt adhat a változás megéléséhez. 4

www.eese.org.ua

Ifjúsági és családi havilap

1. Szociális (társas) előny A korábban leírtak mellett fontos kiemelni, hogy ha valóban felszabadulunk a függőségünk alól (és nem csak függőséget váltunk), akkor a kapcsolatunkban is kiteljesedő, minőségi változást fogunk tapasztalni. Nem kell senkit (és semmilyen tevékenységet) megkerülnünk, nincsen az a sóvárgás és rengeteg időveszteség, amelyet akár a saját életidőnkből, akár másoktól rabolnánk el (gondoljuk meg azt, hogy hány percbe telik összesen egy doboznyi cigaretta elszívása egy nap folyamán). 2. Pénzügyi előny Ha azt mondanám egy dohányosnak, hogy egymillió forint üti a markát, ha holnaptól leszokik a dohányzásról, valószínűleg tenne egy próbát. Annyira azért nem járunk messze a valóságtól, hiszen Magyarországon mai árakkal számolva a 3-4 év naponkénti dohányzás költsége (napi egy doboz cigarettával és a járulékos kiadással is számolva, a mai árakon), három-négy év alatt körülbelül akár egymillió forint kiadást is jelenthet. Azt gondolom, bárki tudná hová tenni ezt az összeget. Gondoljuk át, milyen lehetőség rejlik abban, ha az eddigi naponkénti „cigipénzt” valami hasznosra költhetjük vagy gyűjthetjük össze. 3. Egészségügyi előny Az egyik legfontosabb előny talán az egészségünk javulása, hiszen a betegség rányomja a bélyegét a kapcsolatainkra is, és az anyagi javakban való bővelkedés sem hoz igazi megnyugvást e nélkül. A dohányzásban az egyik legbosszantóbb és valóban szomorú az, hogy az azáltal okozott károsodás csak hosszabb idő után jelentkezik, de akkor már súlyos pusztítással kell számolnunk. Egy népszerű mondás szerint az ember akkor becsüli az egészségét, amikor az már nincs meg. Felszabadító viszont az a tény, hogy már néhány órával a dohányzás abbahagyása után mérhető és érezhető a változás; a napok múlásával pedig egyértelműen örömteli tapasztalatban lehet részünk. A sikeres leszokás titka Egyes szakemberek szerint háromféle fő oka van annak, ha a nikotin rabjai maradunk. Az első az, ha nem vagyunk tisztában azzal, milyen elvonási tünetekre számíthatunk, és ezekre nem készülünk fel kellőképpen; a második probléma, amikor az a tévképzet él bennük, hogy a nikotin helyett mindenképpen találnunk kell valamit. Ez kudarcra ítélt gondolat, hiszen eleve beteges az a hozzáállás, ha a feszültségemet pótszerekkel akarom helyettesíteni, és nem a valódi problémámmal való szembenézésben (és a változásban) látom a megoldást. Egy fontos gondolat ide is kívánkozik ezzel kapcsolatban. „A cigaretta helyett nincs semmi, a cigaretta van valami helyett!” A harmadik probléma akkor jelentkezik, amikor azt gondoljuk, hogy már nem találhatunk az életben igazi örömöt. A dohányzás abbahagyása már önmagában rengeteg lehetőséggel jár (ahogy ezt az előzőkben is tárgyaltuk), de ha megéljük ebben a személyiségünk és ez által a kapcsolataink folyamatos gyógyulását, akkor elmondhatjuk, sokkal többféle ajándék rejlik a függőségmentes életben, mint gondolnánk. Ez egyedül természetesen nem fog sikerülni, de segítséggel már rengetegen átélték ezt a csodát. Ilyenkor érkezhet meg az az érzés, amire már nem kell többé rágyújtanunk. Ez egy szép négy betűs szó, a hála! Tűzkő Gábor

A Te egészséged

Szabadulás a füst fogságából Tizenhat évesen, egy diáktáborban szoktattam rá magamat a dohányzásra. Szerelmi bánatom volt, és úgy próbáltam az akkori „nagy Ő” hiányát áthidalni, hogy utánozni kezdtem a szokását. Magam elé képzeltem, ahogy férfiasan leszívja az utolsó slukkot, a szája szegletéből lassan kieregeti a füstöt, majd elegánsan elnyomja a csikket. Ábrándozásom közben éppen cigarettával kínálgattak, így kiváló alkalomnak tűnt, hogy még közelebb érezzem magamat hozzá, és kipróbáljam. A táborban még csak egy-két szál elszívásával fejeztem ki, hogy nem kívánok kilógni a közösségből, de a hazaérkezésem után komolyabb leckét vettem. Alig vártam, hogy az édesapám dolgozni menjen, és hódolhassak az új szokásomnak. A tükör elé húztam a konyhaszéket, keresztbe vetettem a lábamat, és a tőlem telhető legelegánsabb mozdulattal rágyújtottam. Ügyeltem, hogy szép egyenesen tartsam a cigarettát tartó ujjaimat, és minden mozdulatom nőies legyen... éppen olyan, mint azé a másik szőkéé. Undorodtam az ízétől. A szagát sem szerettem, hiszen gyermekkorom óta nyeltem a lakásunkban a dohányfüstöt. Fojtott a köhögés minden szippantásnál, de legyőztem. Én győztem. Nem telt bele két hét, és már társaságban sem kellett szégyenkeznem amatőrségre valló krahácsolásom miatt. Maximálisan, keményen megdolgoztam azért, hogy rászokjak a dohányzásra. A hatás természetesen nem maradt el. Az ostobaságommal visszaszereztem szerelmem csodálatát. Láthatta, felnőttem. A dohányos elhatározásomban nem tudott megingatni, vagyis önálló döntést hoztam... kis híján az egész életre. Nagyszerű volt suli után együtt füstölve róni az utcákat, és nagyokat beszélgetni. Így még inkább azt éreztük, egyformák vagyunk, összetartozunk. De a románc hamarosan véget ért, és én magamra maradtam az újdonsült szokásommal. Újabb társaim az iskola vécéjében dohányzó lányok, később a munkatársak, még később az asztma lett. Közben nagyot fordult a világ. A rendszerváltozást követően megnyíltak a kapuk a külföldi utak és a felvilágosultabb, nyugati gondolkodásmód felé. Már nem volt sikk a dohányzás. Sőt, szégyellni való lett. A fogaim még ragyogó fehéren virítottak, de a tüdőm már örökre beszürkült. Szégyelltem, hogy rágógumit majszolva, füstszagúan állítottam be edzésre, edzőként. Azzal igyekeztem nyugtatni magamat, hogy mivel nem beszélek a dohányzás ellen, nem keveredek ellentmondásba, tehát nem vétek az etika ellen. Persze csak magamat csaphattam be ezzel. Egyre kínosabbá vált a dohányzás kényszere. Amint eloltottam az egyik cigarettát, már a másikon járt az eszem. Eleinte a feszültségemet oldottam azzal, azonban később már attól voltam feszült, ha éppen nem dohányoztam. Egyre inkább kényszernek éreztem, amitől egyszerűen képtelen voltam szabadulni. Az első komoly szándék, amely a dohányzás és az akaratom közé ékelődött, egy, a dohányzásról szóló könyv volt. Százötven oldalon keresztül számos megközelítésben, szaftosan elemezte a cigarettázás hatását, ami bennem undort, de láncdohányos édesapámban viszont érdekes módon még nagyobb vágyat fakasztott a bagózás iránt. Bár valami elmozdult 5

Élet és Egészség

2015

| Évfolyam IV

bennem, mégis, képtelen voltam hosszabb időre leszokni a cigizésről; hiszen ekkor már kereken tíz éve füstölögtem. Komoly fordulatot az hozott az életembe, amikor elkezdtem járni egy bibliai előadás-sorozatra. Csodáltam a jelenlevők tisztaságát, aminek fényében egyre aggasztóbbnak láttam a magam állapotát. Kínlódtam, szenvedtem, undorodtam magamtól, aminek most már egy kissé örültem is, hiszen az új barátaim tanácsára azért kezdtem rendszeresen imádkozni, hogy bárcsak megutálhassam ezt az egészet. Éreztem, addig nem lehetséges az elmozdulás, amíg nincs problémám a dohányzással, vagyis ameddig elfogadom magamat így. Vágytam már a házasságra, az anyaságra, de tudtam, meg kell előznie a leszokásnak. Hamarosan sorsdöntő esemény történt. A barátnőm unszolására az életem legunalmasabb szilveszteri buliját egy ronda, nyolcadik kerületi bérház konyhájában töltöttem. A szobában unalmas fiatalok a tévét bámulták, én pedig egy idősebb férfival beszélgetésbe elegyedtem. Este tíztől másnap reggelig arról beszélt nekem ez a férfi – akit soha többé nem láttam –, hogyan szokott le a dohányzásról. Hat-hét órás beszélgetésünk mély nyomot hagyott bennem... és igazi vágyat, hogy akarjak leszokni. Úgy éreztem, megszületett bennem az „ellenkezés” a dohányzással szemben, s ettől kezdve már sínen volt minden. Tíz év alatt számtalanszor megtapasztaltam azt, hogy egyedül nem megy, ezért most nagyon komolyan kértem Istent, hogy gyógyítson ki a megkötözöttségemből. Kérésem a mindennapi imádságom része lett. Bár ugyanazt kértem nap mint nap, mégsem vált üressé, formaivá. Őszintén, szívből, sokszor sírva tudtam kérni, hadd legyek szabad.

Nagyon megdolgoztam azért, hogy rászoktassam magamat a dohányzásra, vagyis áttörjem magamban azt a védelmi gátat, ami természetszerűen óv bennünket a káros dolgoktól. S most számokban szinte kifejezhetetlen, mennyivel nehezebb volt utólag ugyanezt az oltalmat visszakapnom. Nem emlékszem, hány hónap telhetett el így, naponkénti imával, azonban egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy nem is jutott eszembe rágyújtani. Kíváncsian fürkésztem magamat, vajon meddig fog ez tartani. Tizennyolc év telt el azóta úgy, hogy egyetlen egyszer sem ébresztett bennem vágyat az utcán mellettem elhaladó dohányosok füstje, és egyetlen társaságban sem éreztem kísértést vagy netán vágyat arra, hogy rágyújtsak. Istenünk úgy törölte ki az elmémből tíz év rossz szokását, mintha soha meg nem történt volna. Azóta is úgy érzem, hogy „jó kezekben vagyok”, mert „ha a Fiú megszabadít, valósággal szabadok leszünk” (lásd János 8:36). Horváth Melinda

FiatalOK

A gyermek étvágya Az életfolyamat alatt a szervezet által elhasznált anyagokat újakkal kell pótolni. Ha egészséges az ember, akkor ez zavartalanul megy végbe. Ha azonban az elhasznált anyagok pótlása rendetlenül vagy fogyatékosan történik, az emberi test szöveteinek és szerveinek együttes működésében zavar támad. Hogy mikor van szükség pótlásra, arra az éhség érzete figyelmeztet bennünket. De ez a figyelmeztetés nem csupán arra vonatkozik, hogy a felhasznált anyag helyett újat termeljünk, hanem arra is, hogy – főleg fiataloknál – a szövetek, illetőleg a sejtek számát szaporítsuk is. Ez a magyarázata annak, hogy a fejlődésben levő szervezetnek aránylag több tápláló anyagra van szüksége, mint a teljesen kifejlődöttnek. Ha nagyobb testi munkát végzünk, akkor is több táplálékra van szükségünk a felhasznált anyagok pótlása végett, mint a kisebb munka mellett. Az kétségtelen, hogy jóval többet eszünk, mint amennyire szervezetünk épségben tartása és a munkabírásunk biztosítása céljából szükségünk volna, de ne feledjük azt sem, hogy a táplálékunknak nem a teljes mennyisége szívódik fel, hanem bizonyos része felhasználatlanul távozik a szervezetből. Ínycsiklandozó, kedves ételünkből néha többet is eszünk, mint amenynyi éhségünk csillapítására szükséges. Ha tehát többet is eszünk a szükségesnél, mégis, figyeljünk arra, hogy a gyomrunkat túl ne terheljük, és ne rójunk arra olyan nehéz feladatot, amellyel alig tud megküzdeni. A gyermeket, hogy az emésztésében ne álljon be zavar, rendre kell szoktatni, ezért pontos időközökben kell neki enni adni, már a csecsemőkortól fogva, és e tekintetben tartózkodjunk mindenféle elnézéstől. Később vigyázzunk, hogy a gyermek mindig jókedvűen és jó étvággyal üljön az asztalhoz. Fűszeres, borsos, paprikás és nagyon savanyú ételt ne adjunk neki; a gyermek ép ízlése idegenkedik attól, ha nem szoktatjuk rá. A kávétól és a teától jobb, ha tartózkodik. A szeszes ital, úgyszólván a „mákfőzet” vagy más, mesterséges nyugtató, altatószer a gyermeki szervezetre nézve veszedelmes méreg. Szerettessük meg a gyermekeinkkel a főzeléket, gyümölcsöt, a barna kenyeret. A gyermek szervezetének szüksége van fehérjére, de annak nem kell okvetlenül állati fehérjének lennie. A rendre szoktatás minden tekintetben fontos kelléke a gyermek egészséges fejlődésének. Ha azt akarjuk, hogy a gyermekeink egészségesek maradjanak, szépek, frissek, jókedvűek és virulók legyenek, derék, munkabíró emberek váljanak belőlük, a táplálkozásuk és egész étrendjük tekintetében kicsi koruktól kezdve a legnagyobb rendre és mértékletességre kell szoktatni őket. A szülők személyes példamutatásukkal tanítsák a gyermekeiket arra, hogy ne egyenek időn kívül, ne torkoskodjanak, hogy a rendes étkezési időben étvágy nélkül üljenek asztalhoz. A gyermekek nagyon szeretik az édességet és a nyalánkságot, ezért a szülőknek érdemes kutatni ezt a témakört, annál is inkább, mert a cukorfogyasztással kapcsolatos ismeret sok felnőttnél igen hiányos. Az átlagos felnőtt 35 teáskanál cukrot fogyaszt el naponta. A legtöbben azonban nem törődnek a hagyományos tésztában, desszertben, italban, és egyéb nassolnivalóban található cukormennyiséggel. A cukorral kapcsolatban az egyik legfontosabb tény a betegségekkel szembeni ellenállóképességre gyakorolt 6

Élet és Egészség

2015

| Évfolyam IV

kedvezőtlen hatása. Ismert, hogy a fehérvérsejtjeink pusztítják az ellenséges baktériumokat, de amikor a vércukorszint megemelkedik, ezek a sejtek lassúvá válnak.

Néhány tanács, miként csökkentheti gyermeke napi cukorbevitelét, anélkül, hogy szokásaiba túlságosan beavatkozna: – a feldolgozott üdítők helyett 100% természetes gyümölcsleveket kínáljon – csokoládé és kekszek helyett gyümölccsel kínálja gyermekét – az édesség soha ne legyen jutalom – ha gyermeke szereti a magas cukortartalmú gabonapelyheket, helyettesítse az adag felét alacsonyabb cukortartalmú gabonapelyhekkel – ellenőrizze, hogy milyen és mennyi cukrot tartalmaz az étel, amit gyermekének kínál (legyen figyelemmel a jelzésekre: aszpartam, szorbitol, xilitol, manitol, kukorica cukor, cukor, mesterséges édesítőszerek). – cukor helyett használjon steviát. A stevia (vagy sztívia)nem cukor, mégis a legjobb természetes édesítőszer por vagy oldat formában. A stevia nevű növényből vonják ki, különböző vegyületei 12-szer, vagy akár 300-szor édesebbek, mint a cukor. A süteményben fizikailag ugyan nem fogja létrehozni azokat a változásokat, amiket a cukor, viszont nem csak ártalmatlan, hanem kifejezetten gyógynövénynek minősül. Egyáltalán nem emeli meg a vércukorszintet, nincs kalóriatartalma, és számos kedvező hatása van a szervezetre. Ha ön is egészségesebben szeretne élni, akkor keresse fel az ÉDENKERT boltot. Itt megtalálhatja az egészségre hasznos élelmiszereket és az egészséges életmódot bemutató könyvekbe is betekinthet. Szeretettel várjuk önt nálunk, Beregszászban, a Bohdan Hmelnickij (Bocskai) út 17. (a Beregszászi 4. sz. Kossuth Lajos Középiskolával szemben). Az üzlet szombat kivételével naponta nyitva tart: hétfőtől csütörtökig 9:00-tól 16:00-ig, pénteken és vasárnap 9:00-tól 13:00-ig. Azon olvasóink, akik rendelkeznek internethozzáféréssel, az Édenkert üzletlánc web-oldalát is megtekinthetik: edensad.jimdo.com

A Te családod



Játékokról felnőtteknek

Gyakorló pedagógusként azt tapasztalom, ma a gyermekek keveset játszanak együtt. Több okát is felfedeztem ennek a szomorú jelenségnek. Elsőnek lehetne említeni talán a számítógép betörését a háztartásokba. Számítógéppel ugyan játszanak a gyerekek, de ezeknek a játékoknak a túlnyomó többsége nem fejlesztő játék. Bizonyos készségeik fejlődnek ugyan, de sajnos mások visszafejlődnek. Ezeknek a játékoknak a többsége nem fejleszti a türelmet, a megfontoltságot és a gondolkozást, hanem zaklatottságot eredményez. Az agresszió, a rombolás és pusztítás, az adrenalinszint növelése jellemzi őket. Néhány évvel ezelőtt megkérdeztem néhány diákomat, mit csinálnak a nyári szünetben. Sajnos azt a választ kaptam, hogy

unatkoznak. Még csak nem is egyedül, hanem csoportosan. Márpedig azt tudjuk, hogy unatkozó gyerekek gyakran követnek el meggondolatlanságokat. A másik ok, amiért a mai gyerekek keveset játszanak együtt, a televíziós csatornák bőséges kínálatában rejlik. A családok nagy részében sajnos ez a képes hangdoboz szinte állandóan szól. A több tucat adón pedig mindig lehet találni valami „néznivalót”. Csak rossz szokás, hogy bekapcsoljuk a készüléket, tudnánk rajta változtatni. A harmadik ok, amit említeni kell, hogy a mai szülők és gyerekek túlterheltek. Magas követelményt állít az iskola, sok a házi feladat, ugyanakkor sok a különóra is. A szülők pedig eladósodásuk végett, valamint igényeik minél magasabb színvonalon való kielégítése miatt rengeteg plusz munkát vállalnak. Este fáradtak, ingerültek, nincs kedvük játszani és inkább filmet néznek. A nyugdíj korhatár felemelése a nagyszülőket is leterheli, így ők sem tudnak unkáikkal foglalkozni. Mai rohanó világunkban a felnőttek elfelejtik a gyerekkorukban megismert és kedvelt játékokat a gyerekeiknek megtanítani. Pedig játszani is tanulni kell. A napköziben a pedagógusoknak a tanórán kívüli időben játékokat kellene tanítaniuk a gyerekeknek, s a szülőknek is vissza kellene emlékezniük, mik voltak a kedvenc játékaik. Országos viszonylatban igen kevés azoknak a kluboknak, foglalkozásoknak a száma, ahol játszani tanítják a gyerekeket és a felnőtteket is szí7

www.eese.org.ua

Ifjúsági és családi havilap

vesen látják. Sajnos ma kevés olyan játékbolt van, ahol belenézhetünk az áruba vásárlás előtt, vagy hozzáértő szakember segítene jó játékot választani. A felhalmozott túlkínálat, a magas árak is megnehezítik a vásárlást. Rosszul kialakult szemléletmódunkon is változtatni kellene. Ma a szülők egy része nyolc éves gyermekének már nem vásárol játékot, mert úgy gondolja, kinőtt belőle. Pedig milyen jó lenne, ha közös televízió nézés helyett, közös társasozás lenne a családok esti programja. Mert játszani jó! Nem is gondolnánk, hogy mennyire sok mindenre tanítanak meg bennünket és a gyerekeket is a társasjátékok anélkül, hogy észre vennénk. Miközben megtanuljuk a szabályokat, megtanulunk alkalmazkodni is hozzájuk. Fejlesztik az önfegyelmet, és az engedelmességet, de türelmünk is növekszik, miközben arra várunk, hogy mi következzünk. Megtanulunk előre gondolkodni és problémát megoldani, döntést hozni nehéz helyzetekben, egyezséget, kompromisszumot kötni. Ha csapatjátékot játsszunk, akkor az együttműködésünk is fejlődhet. Gondoltunk már arra, hogy az empatikus készséget is fejleszhetik a társasjátékok? A jó játékos beleéli magát ellenfelei bőrébe. Megpróbál az ő fejükkel gondolkodni. A küzdeni tudás fontos tulajdonság. A vereség elviselése pedig még felnőttek számára is gondot jelenthet. Személyes példámból is tudom, hogy nem tudtam veszíteni addig,amíg nem játszottam elég sokat. Ma már a játék öröméért játszom, és nem a győzelemért. De a győzelem elhordozása sem könnyű, mert felfuvalkodottá válhat, aki sokszor nyer. Mindamellett, hogy jó kikapcsolódás és szórakozás, stresszoldó is lehet egy jó társasjáték. S nem utolsó sorban: aki nem felejt el játszani, mindig fiatal marad. Monostori Mára A gyermekkori asztma és a stressz Egyes feltételezés szerint a gyermekkori asztma és a negatív élethelyzetek összefüggésben vannak egymással. Krónikus asztmában szenvedő gyerekek másfél éves vizsgálatát követően az derült ki, hogy a stresszhelyzetet követő első két napban az asztmás roham kialakulásának igen nagy a valószínűsége; 310 nappal később lényegében nincs fokozott veszély, ugyanakkor 5-7 héttel az esemény után kisebb mértékben, de újra nő az asztmás roham kockázata. Ennek alapján feltételezik, hogy a gyermekkori asztmás roham létrejöttében a stresszes élethelyzetnek gyors és késői hatása is van. Ezért különösen fontos az asztmás gyerekek lehető legnagyobb nyugalmának biztosítása a jobb kezelhetőség és a kockázat csökkentése érdekében is. Az asztma korunk népbetegsége, megközelítõleg 200 millió asztmás beteg él a Földön. Ez a betegség az Egyesült Államokban évente 6 milliárd dollárba kerül. Egyes felmérések szerint ott majdnem minden tizedik gyermek asztmás.

A Te családod

Péter és a Kőszikla Avagy kire építette Krisztus az egyházát? A kérdések kérdése Jézus szolgálatának utolsó szakaszába érve, egyre határozottabban fogalmazódott meg a követőiben az az igény, hogy az erkölcsi megújulás munkálása mellett politikai Messiásként álljon a zsidó nép élére. Jézus átérezte azt, hogy a legközelebbi követőit is mennyire befolyásolja a zsidó vallási vezetők tanítása. Izráel népe nem az ószövetségi prófécia által oly részletesen megjövendölt messiási szolgálatot várta, hanem földi elképzelést dédelgetett. Nem erkölcsi Megváltót kívánt, aki a bűn fogságából segíti kiszabadítani az embert, hanem egy politikai vezetőt, aki felszabadítja az országot a római uralom alól. Jézus szerette volna rávezetni a követőit arra, hogy Ő nem földi királyságot alapít, s hogy Isten országának egészen másak a törvényei, mint a földi birodalmaknak…. Ezért a tanítványaival való beszélgetést egy kérdéssel kezdte. „Engem, az Emberfiát kinek mondanak az emberek?” (Máté 16:13) A válaszukban a tanítványok a széles körben elterjedt véleményeket fogalmazták meg. „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.” (Máté 16:14) Jézus már az első kérdésében is kétséget kizáróan érzékeltette, hogy Ő „Emberfiának”, Messiásnak, felkentnek tekinti magát. A kérdésre és a válaszra nem neki volt szüksége, hanem a tizenkettőnek. Másodjára az ÚR Jézus személyesen a tanítványai felé intézte a kérdést. „Ti pedig kinek tekintetek engem?” (Máté 16:15) A tanítványok fontos döntés előtt álltak. Most kellett elválnia annak, hogy ők is a többség véleményéhez csapódnak, és – csak egy „prófétának” tartják a Mesterüket a sok közül –, vagy az elmúlt évek tapasztalata nyomán, Jézus tanítását hallgatva, a csodatetteit látva, többnek annál. Jézus gondolkodásra és döntésre tanította a követőit. Most érkezett el az fontos alkalom, hogy a tanítványok a döntésük által újabb erőt nyerjenek. Péter, a tanítványok szószólója Jézus kérdésére a tanítványok közül Péter válaszolt. Péter mondta ki azt, amit közülük mindenki érzett és vallott. „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” (Máté 16,16) A kapernaumi zsinagógában tartott megosztó beszéde után sokan elpártoltak Jézustól, és akkor Ő megkérdezte a tanítványait, „Vajon ti is el akartok-e menni?”, szintén Péter szólalt meg a tanítványok nevében. „Felelt neki Simon Péter. Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van tenálad. És mi elhittük, és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Hogy Péter mennyire szerette Jézust, mutatja ez a felelete. Nem a csodára, a jelekre hivatkozott, amelyeket a saját szemével látott, hanem a Megváltó tanításából áradó erőre, s a döntésében az értelmét és szívét megragadó krisztusi tanítás segítette. És most ismételten Péter válaszolt. „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Szó szerint erősítette meg a néhány nappal azelőtt, Kapernaumban elhangzott hitvallását, amely akkor is, és most is az egész tanítványi közösség hitvallása volt egyben. 8

www.eese.org.ua

Ifjúsági és családi havilap

„Boldog vagy, Simon…” „Jézus így felelt neki. Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér jelentette meg ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.” (Máté 16:17) Vajon miért kezdte Jézus a Péterhez intézett beszédét ezekkel a szavakkal? Az Úr Jézus először is boldognak nevezte Pétert azért, mert kimondhatatlan boldogság meglátni Jézusban a Megváltót, a bűnöktől való személyes szabadítót. Az akkori időben is ez volt a legnagyobb boldogság, és ma is ez… De rögtön figyelmeztette is a tanítványát, „…mert nem test és vér jelentette meg ezt neked, hanem az én mennyei Atyám”. Miért volt szükség ilyen erőteljes hangsúlyozására annak, hogy Péter válasza mögött Isten áll, és nem a tanítványnak, „Jóna fiának” különleges képessége? Azért, mert Péter hajlamos volt a magabízásra, amitől az ÚR Jézus azon nyomban szerette volna visszatartani… Jézus jó okkal figyelmeztette Pétert, ne abban bízzon, hogy éppen ő mondta ki a tanítványok meggyőződését. „Nem test és vér”, hanem a mennyei Atya jelentette ki neki a Szentlélek által, hogy Jézusban a Megváltót lássa. Petrosz és Petra Jézus azonban további figyelmeztetést adott Péter számára. „De én is mondom neked, hogy te Péter (Kéfás, Petrosz = mozdítható kő) vagy, és ezen a kősziklán (Petra = mozdíthatatlan kő) építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem diadalmaskodnak azon.” (Máté 16:18). Jézus emlékeztette a tanítványát, hogy a Simon név helyett ő adta neki a „Péter” (Kéfás, Petrosz) nevet (Ján 1:43), amely elmozdítható, görgethető követ jelent. Krisztus azonban „ezen a Kősziklán” (Petrán = mozdíthatatlan Kősziklán), vagyis Krisztus saját magán – akit az imént vallott meg Péter az élő Isten Fiának – építi fel az Ő egyházát! Nem Péteren tehát, ahogyan azt sokan hiszik. A Kőszikla jelképe A kő, kőszikla jelképének különösen sok szó szerinti azonosítása létezik mind az Ó-, mind az Újszövetségben. „A kőszikla pedig Krisztus…” – mondja Pál apostol (1Kor 10:4). Maga Jézus Krisztus pedig kétszer is utalt erre, először a hegyi beszéd lezárásában. „Aki azért hallja éntőlem e beszédet, és megcselekszi azt, azt a bölcs emberhez hasonlítom, aki a kősziklára építette a házát…” (Máté 7:24) Vagyis, a kősziklára alapozni nem más, mint az Úr Jézus tanítását hallgatni és megcselekedni; ez a kősziklára alapozás. Más alkalommal is erős hangsúlyt adott Jézus az önmagára vonatkozó „kő” jelképének. „Sohasem olvastátok az Írásokban?” – kérdezte, és ezután következett az Ésaiásra való hivatkozás. „Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletkő…” Majd Dánielre is visszautalva, így folytatta. „És aki e kőre esik, szétzúzódik, akire pedig ez esik rá, szétmorzsolja azt.” (Máté 21:42-44) Aki Krisztusra épít, s rajta, a Kősziklán felépülő közösségre, azon „nem diadalmaskodnak a pokol kapui sem”, azaz ellenáll sátán mindenféle támadásának. (A szólás azonosítása 1Móz 22:17; 24:60; Zsolt 127:5.) Jézus azt ígérte Péternek, ha Őrá, a Megváltóra épül a saját és a tanítványtársai hite, akkor soha nem kell kudarcot vallaniuk.

Lelkünk

Hogy ezek a szavak – a „kőszikla” és „a pokol kapui sem diadalmaskodnak azon” – mennyire nem vonatkozhattak Péterre, pár perccel később be is bizonyosodik. A beszélgetés vége felé ugyanis annak vagyunk tanúi, hogy a keresztszenvedését előre megjelenítő Jézust „félrevonta Őt, és feddni kezdte”, „dorgálta” Péter (Márk 8:32; Máté 16:22)! Azt mondta az Úr Jézusnak, „Isten őrizzen, Uram! Ez nem történhet meg veled!” Mit felelt erre Jézus azon nyomban? „Ő pedig megfordult, és ezt mondta Péternek. Távozz tőlem, Sátán; botránkozásomra vagy nekem; mert nem Isten dolgaira gondolsz, hanem az emberi dolgokra.” (Máté 16:23). A „pokol kapui” tehát már ebben a beszélgetésben, sajnos „diadalmaskodtak” Péteren, akin keresztül Sátán utat talált ahhoz, hogy Jézust újra megkísértse a szenvedésről való lemondással (vö. Máté 4:8-10). „…a Menny kulcsai” Az, aki eljutott idáig a beszélgetés értelmezésében, Jézus kijelentésének folytatásában sem találkozik majd az eddigitől eltérő gondolattal. „És neked adom a Mennyország kulcsait. És amit megkötsz a Földön, a Mennyben is kötve lesz, és amit feloldasz a Földön, a Mennyben is oldva lesz.” (Máté 16:19) Az ÚR Jézus azt mondta ezzel Péternek, hogy az evangélium és Krisztus igazi ismerete nyitja meg a Mennyországot az emberek előtt. Ezt az ismeretet ajándékozza Isten a tanítványoknak, a mindenkori igaz keresztényeknek. „A Menny kulcsai” kifejezés a Bibliában az evangélium hiteles ismeretét jelképezi (lásd Ésa 22:22; Luk 11:52; Jel 1:18, 3:7). Jézus ezt most annak a Péternek ígérte, aki a többi tanítvány képviseletében jelentette ki, hogy „te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”. Péteren keresztül az Úr Jézus ezt az ígéretét valamennyi igaz tanítványa számára fenntartotta, és fenntartja. Nem sokkal ezen beszélgetés után Jézus újra elismételte az ígéretét. „Bizony mondom nektek, amit megköttök a Földön, a Mennyben is kötve lesz, és amit feloldotok a Földön, a Mennyben is oldva lesz.” (Máté 18:18; vö. Ján 20:23) Az „oldás és kötés” kiváltsága azonban nem jelentheti azt, hogy emberi hatalom rendelkezhet emberekről az örök élet elnyerésének kérdésében. Isten csak akkor hagyja jóvá a tanítványok magatartását, ha az Ige és a Szentlélek befolyása alatt állnak, amint Péter sem „test és vér” által jelentette ki Krisztusról, hogy Ő a Messiás. (A „test és vér” bibliai kifejezés átvitt értelemben a bűntől megromlott emberi természetet jelképezi; vö. Ján 1:13; 3:6 és 1Kor 15:50) Az írásunk lényegét összefoglalva, kimondhatjuk, Jézus Krisztus nem jelölt ki emberi „utódot” vagy „helyettest” arra az időre, amíg ismét visszatér a Földre. Az Úr Jézus nem azt mondta Péternek, hogy „rajtad”, vagy „terád” építem fel az egyházamat, hanem „ezen a kősziklán”, akit te az imént Messiásnak vallottál. Krisztus az igazi kereszténység feje, aki mindenkinek elküldi „a helyettesét”, „a vigasztaló Szentlelket”, hogy az ember megigazulásra juthasson. „De én az igazat mondom nektek. Jobb nektek, hogy én elmenjek; mert ha nem megyek el, nem jön el hozzátok a Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm azt hozzátok… De amikor eljön az, aki az igazság Lelke, elvezet majd titeket a teljes igazságra. Mert nem magától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és a bekövetkezendőket kijelenti nektek. Ő engem 9

Élet és Egészség

2015

| Évfolyam IV

dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és kijelenti nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti nektek.” (Ján 16:7, 13-15) Az ÚR Jézus azt mondja a Szentlélekről, hogy Ő a vigasztaló, „az igazságnak Lelke, aki az Atyától származik.” Világosan kijelenti továbbá, hogy a Szentlélek, miközben az embereket minden igazságra elvezeti, „nem ő magától szól”. (János 15:26; 16:13.) A Szentlélek lényege: titok. Emberek nem fejthetik meg, mert Isten nem nyilatkoztatta ki előttük. Kutatásra hajlamos elmék összehozhatnak bibliaszövegeket és alapul vehetik emberi magyarázataikhoz, de az ilyen nézetek elfogadása nem fejlesztheti a gyülekezetet. Olyan titkokat illetőleg, amelyek az emberi értelmet meghaladják, hallgatni – arany. Jézus a Szentlélek hivatását ezekkel a szavakkal vázolja: „És az amikor eljő, megfeddi (oktatja) a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében.” (Ján. 16:8.) A Szentlélek meggyőz a bűnről. Ha a bűnös átadja magát a Lélek megelevenítő befolyásának, akkor megtérésre jut és felismeri az isteni követelmények iránti engedelmesség fontosságát. A megtérő bűnösnek, aki éhezi és szomjúhozza az igazságot, a Szentlélek kinyilatkoztatja Isten Bárányát, aki hordozza a világ bűneit. „Az enyémből vesz és megjelenti néktek” – mondotta Jézus. „Az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.” (János 16, 14; 14, 26.) A Szentlelket Isten adta megújító erőként azért, hogy hathatóssá tegye a Megváltó halála által szerzett üdvösséget. Igyekszik az emberek figyelmét állandóan arra a nagy áldozatra irányítani, amelyet Krisztus hozott a golgotai kereszten. Bemutatja Isten szeretetét a világ előtt és a bűneiről meggyőzött lélek számára hozzáférhetővé teszi a Szentírás értékeit. Miután a Szentlélek meggyőzte az embert bűneiről, az életszentség és igazság színvonalát feltárta előtte, elvonja szeretetét e világ dolgaitól és betölti lelkét a szentség utáni vággyal. „Az elvezérel majd titeket minden igazságra” (János 16, 13.) jelentette ki az Üdvözítő. Ha az emberek készek arra, hogy a Lélek munkálkodjék bennük, akkor egész lényük megszentelődését véghezviszi. A Szentlélek az isteni jellemvonásokat vési be a lélekbe. Hatalma által oly világossá teszi az élet útját, hogy senki sem tévedhet el. Isten a Szentlélek segítségével ősidőktől kezdve tevékenykedett emberi eszközei által, hogy szándékát megvalósítsa a bukott emberiséggel. Ez megnyilvánult a pátriárkák életében. Mózes napjaiban gyülekezetének is „jó lelkét adta, hogy őket oktatná.” (Neh. 9, 20.) Az apostoli korszakban is hatalmasan működött Isten a Szentlélek erejével gyülekezetéért. A Szentlélek ereje által készítettek utat a valdensek, a sötét korszakok alatt, a reformáció számára. Ugyanez az Erő koronázta eredménnyel azon nemes férfiak és nők fáradozásait, akik a mai misszióállomások felállításának útját egyengették és tették lehetővé a Biblia lefordítását valamennyi nemzet nyelvére és tájszólásaira. Isten még ma is egyházát használja fel szándékának kinyilatkoztatására e földön. A kereszt hírnökei ma városról városra, országról országra járnak és előkészítik Krisztus újra jövetelének útját. Hirdetik, hogy Isten törvénye: az élet zsinórmértéke.

Lelkünk

A kanalak története



Gyöngyike nagy igyekezettel az evőkanalakat tisztította. Közben halkan dúdolt egy éneket. „E bűnös világnak sötét éjjelén Ki-ki világítson a maga helyén.” – Mit bajlódsz annyit a kanalakkal? – kérdezte Márta. – Mert az én helyemen így világíthatok – felelte vidáman Gyöngyike. – Hiszen tudod, „Ki-ki világítson a maga helyén”; és én minden tőlem telhetőt megteszek. – Én nem pocsékolnám így az erőmet – mondta Márta – úgysem veszi észre senki. – De Jézus látja – mondta Gyöngyike és újból énekelt. – „Ki-ki világítson a maga helyén.” – Ha ez a gyermek minden tőle telhetőt megtesz – mondta magában elgondolkozva Márta –, én is vigyázok a munkámra. Ha az Úr látja a kanalakat, látja azt is, hogyan sütöm ki a tésztát. És kiválóan készítette el. – Márta, ma a tésztát különösen jól sütötted ki – mondta Emma. – Gyöngyikének köszönhetem – felelte Márta örömtől kipirult arccal, és elmondta a kanalak történetét. Emma éppen ruhát vasalt a testvérének. Fáradt és ideges volt. „Ilonkának úgyis mindegy, hogy milyen lesz; sietek ezzel” – gondolta. De amikor meghallotta a kanalak történetét, igyekezett a lehető legszebben kivasalni. – Milyen szépen vasaltad ki a ruhámat! – mondta Ilonka. Emma nevetve felelte: – Gyöngyikének köszönheted. Ilonka barátnője állított be. Társaságba hívta őt. – Nem mehetek – felelte Ilonka –, Biblia-órára kell mennem, mert ott van a helyem. – Hogy értsem ezt, hogy ott a helyed? – Erre Ilonka elmondta neki Gyöngyike kanalainak történetét. A barátnője elgondolkozva szólalt meg: – Nos, ha nem akarsz velem jönni, akkor én megyek veled. – Nagy segítségünkre voltatok ma az éneklésnél – mondta az Ige-hirdető hazafelé menet. – Nem is gondoltam, hogy eljöttök. – Gyöngyikénk indított erre – mondta Ilonka. – Ő mindig a lehető legjobbra törekszik, és még akkor is, ha csak evőeszköz-tisztításról van szó. És még egyszer elmondták a történetet. – Mégis bemegyek ide még egyszer – mondta magában az Ige-hirdető, miközben megállt egy kis szegényes ház előtt. – Tegnap ugyan azt gondoltam, semmi értelme, de mégis, meg kell tennem minden lehetőt. A házban egy beteg feküdt. Sokszor próbáltak már vele beszélni, mielőtt meghal, az egy szükséges dologról, de a beteg hallani sem akart erről. Most a látogató azzal állított be, hogy egy kis történetet akar elmondani neki. És Gyöngyikéről beszélt neki, a kanalairól, a maga kis helyéről, és arról a vágyakozásról, hogy mindig a tőle telhető legjobbat tegye, és Jézus világíthasson az ő kicsi helyén; meg arról, hogy mi minden lett ebből egy nap alatt. A beteg a szemeit törölgette, és csendesen megszólalt. – Én mindig csak füstölgök az én helyemen, ahelyett,

10

Élet és Egészség

2015

| Évfolyam IV

hogy világítanék. Szeretném végre igazán megtalálni a helyemet. Gyöngyike Jézusa nekem is segít majd. Így Gyöngyike sokszoros jót tett azon a napon, anélkül, hogy tudott volna arról. A Szentlélek így hoz elő a kis dolgokból is nagy áldást.

Másnap reggel ismét rendesen végezte munkáját, és vidáman énekelte: «Jézus szól: világíts szép ékesen, Mint a kicsi lámpa, tisztán fényesen, E bűnös világnak sötét éjjelén Ki-ki világítson a maga helyén.» Persze, olyanok is voltak, akik semmibe sem vették Gyöngyike kanalainak történetét, azonban ez mit sem változtat azon, hogy amit Gyöngyike az Úrban cselekedett, abból észrevétlen hatás áradt ki másokra, anélkül, hogy Gyöngyike csak egyfélét is észrevett volna ebből. Azoknak, akik megszívlelték e szép történetben rejlő tanítást, áldásukra volt Gyöngyike története, míg mások, akik semmibe sem vették a jó példáját, megmaradtak makacsul gonoszságukban, és megkeményítették a szívüket a rosszban. És te? A kettő közül vajon melyik vagy? Kedves gyerekek! Minden nap kérjétek az ÚR Jézust, hogy segítsen világítani, mások áldására élni. Ő megmutatja a kis szívetekben, hogy kinek tudtok segíteni. Figyeljetek az Ő hangjára. Szeretettel, Ildikó

Gyereksarok

A magyarok nagyasszonya „Amikor ezeket mondta, fölemelte a szavát egy asszony a sokaságból, és ezt mondta neki. »Boldog a méh, amely téged hordozott, és boldogok az emlők, amelyeket szoptál.« Ő [az ÚR Jézus] pedig ezt mondta. »Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják Isten beszédét, és megtartják azt!«” (Luk 11:27-28; Károlyi revideált fordítása) Ősi istenanyakultusz Mint a legendából megtudjuk, I. István király szűz Máriának ajánlotta országát és koronáját. Azóta szűz Mária a „Patrona Hungariae”, vagyis „Magyarország legfőbb védelmezője, oltalma; a magyarok nagyasszonya”. Nos, a babilóniai pogányság napjainkig tartó fennállásának egyik legkiemelkedőbb példája az, hogy nyomon követhető az ősi istenanyakultusz folytatása a Mária-kultuszban. Babilónia sok fennmaradt emléke ad ismertetést Szemiramisz királynőről, mint istenanyáról, az ölében a Tammúz nevű fiával ábrázolva. (Encyclopedia of Religions, II., 398. oldal) Ahogy Babilon népe szétszóródott a Földön, úgy vitte magával ezt a kultuszt is. Ez a magyarázata annak, miszerint annyi nemzet imádta együtt az anyát és a fiát – ilyen vagy amolyan formában – századokkal azelőtt, hogy Jézus Krisztus megszületett volna. Az országokban, ahová e kultusz eljutott, az anyát és a fiát különbözőképpen nevezték és tisztelték. A kínaiaknál is megvan ez az ősi pogány kultusz. Shingmoo (Szent Anya) nevű anyaistennőjüket karjában a gyerekkel, és a feje körül glóriás sugarakkal ábrázolják. (G. B. Gross: The Heathen Religion, 60. oldal) A germánok ősei a szűz Herthát – a karjában a gyerekkel – imádták. A skandinávok Disának nevezték az anyaistennőjüket. Az etruszkoknál Nutria és a druidák között Virgo-Partitura (mint isten anyja) nyert különleges tiszteletet. Indiában Isi vagy Indrani néven ismerték, és ő is az ölében gyereket tart. (Kennedy: Hindoo Mithology, 49. oldal) Egyiptomi megfelelője Ízisz, a gyermek Hórusszal. Ázsiában Kübelé az istenanya, a görögöknél pedig Aphrodité vagy Ceresz. Amikor Izráel fiai eltértek az igaz Isten imádásától, A bírák könyvében írottak szerint (2:13) a „Baált és Astaróthot imádták”. „Astaróth vagy Ashtoreth néven Szemiramiszt, mint anyaistennőt tisztelte a babilóniai utókor.” (Ovidius: Metamorphoses, IV., 177. oldal; Layard: Nineveh and its Remains, II., 456. oldal; Lukiánosz: De Dea Syria, III., 382. oldal) Az izraeliták az igaz Istentől való eltérést többször, ismételten megtették (Bír 10:6; 1Sám 7:3-4; 1Kir 11:5; 2Kir 23:13). Az istennőnek az egyik általuk ismert neve „az ég Királynője” volt. Jeremiás próféta megfeddte őket a bálványimádásért, de a nép fellázadt az intése ellen (Jer 44:17-19, 25). Efézusban a nagy istenanyát Diana néven ismerték. Dianát a fején toronnyal ábrázolták. Ismernünk kell ehhez a régi hagyományt, miszerint Szemiramisz az első királynő, aki Babilont „téglafallal vette körül”. (Ovidius: Opera, vol. III. Fasti. IV., 219-221. oldal) Szemiramisz az első istenített királynő, akinek a vágya az égig magasztaltatása volt. Ő a Ninivét újjáépítő Nimród felesége (1Móz 10:9-11), „aki nagygyá kezdett lenni a Földön”, aki Kús fia (1Móz 10:8), aki Ham fia (az egyiptomi nyelven Hermes, Her vagy – a káldeai nyelvben – Ham fia). Dianára nézve nyilvánvaló az utalás a bábeli toronyra, az égig növés gőgjére, lázadására. Az efézusi Diana-templom az antik vi11

www.eese.org.ua

Ifjúsági és családi havilap

lág hét csodája közé tartozott. (Nemcsak Efézusban, de egész Ázsiában is ismerték Diana kultuszát, Csel 19:27.) Babiloni hagyomány Ez a Babilonból szétáradó istenanya-tisztelet a különböző népek kultuszába különféle neveken és formákban került be, végül Rómában és a birodalomban állapodott meg. Idézem James George Frazert. „A Magna Mater – az Ősanya – tisztelete nagyon elterjedt és népszerű volt a Római Birodalomban. Feliratok jelzik, hogy mindkettő (anya és gyermeke) isteni tiszteletet kapott, nemcsak Rómában, hanem a provinciákban is…» („The Golden Bough”, Az Aranyág, I., New York, 1935, Macmillan, 356. oldal) Ebben az időben alapította meg Jézus Krisztus az újszövetségi egyházát. De a III-IV. században, a konstantinuszi fordulat korában az egyház eltávolodott az eredeti – krisztusi – tanítástól. Ebben az időben történt az a fajta keveredés és a határok összemosása, amelynek gyümölcse azóta már beérett. Megtéretlenek sokasága lett kereszténnyé, és a kultuszukat, rítusukat magukkal hozva, megfertőzték a kereszténységet. Mindezt azonban óvatosan, finoman, a hasonlóságot hangsúlyozva tették, fokozatosan mosták össze a határokat, népszerűvé téve ezáltal az egyházat, és a számában, hatalmában növelve azt. Az anyaistennő kultuszának átvételére legjobb példa, hogy az államegyház e szertartást más név és forma alatt, de továbbra is gyakorolta. Ki helyettesíthette, ki vehette át a héber gyökerű kereszténységben (az egyetlen vallásban, amelyben nincs istenanya!) a Magna Mater szerepét? Kézenfekvő volt Máriát, Jézus anyját e körbe helyezni. Ő volt a „Theo-tokosz” (istenszülő), és innen már csupán egy lépés az isteni anya és az istennő státusa. A Theo-tokosz (latinul: Dei Genetrix) gondolatának eredete a III. századba nyúlik vissza. Az efézusi zsinat (i. sz. 431-ban) fogadta el dogmaként, a konstantinápolyi zsinat (i. sz. 681-ben) egészítette ki. A katolikus dogmatika elismeri, hogy az evangéliumi leírások azért nem beszélnek erről a státusról, mert „az anya személyének előtérbe helyezése a pogány istennők kultuszának veszélyét hozta volna magával”. Továbbá: „A Biblia nem nevezi Máriát Isten anyjának, de olyan kifejezéseket használ, amelyek bennefoglaltan (implicite) tartalmazzák az istenanyaságot.” (Dr. Előd István, Szent István Társulat, Budapest, 1982, 619. oldal) Itt említjük meg a katolikus dogmatika szerinti Máriának a Szentháromsághoz fűződő viszonyát. „Az Atyával való kapcsolatát az jellemzi, hogy mindketten ugyanazt a valakit mondják gyermeküknek… Ezért – persze átvitt értelemben – az Atya Isten jegyesének mondható… A Fiú Istennel vérrokonságban van… Ilyen szoros kapcsolata, szinte vérrokonsága azonban senki másnak nincs az isteni személyekhez, még az angyaloknak sem. Erre a kapcsolatra gondolva szokták őt egyes hittudósok »complementum Trinitatis«-nak hívni. (Azaz »a Szentháromság kiegészítőjének«. Innen az esetenkénti négyszögű glória szimbóluma). Ő a Szentlélek arája. A Szentlélek az Igétől – Krisztustól – származik, Mária tehát mondhatja neki: »Aki téged lehel, az az én fiam.«” (I. m. 619. oldal) Bibliai bizonyíték nem található A Mária-kultuszra bibliai bizonyítékot hiába keresünk. Bizonyos, hogy Mária, Jézus édesanyja odaszentelt életű, finom lelkű anya volt, kiválasztva arra, hogy a testében hordja a Megváltót, de sem Jézus, sem a tanítványok nem alapították meg, nem szorgalmazták

Történelem

az istenítését és a kultuszát. Ahogy azt az Encyclopedia Britannica is (XIV., 309. oldal) bizonyítja, az első századokban a Mária nevet sohasem hangsúlyozták túl. Nem is kell csodálkoznunk tehát azon, ha a Szűzanya dicsőítésének semmilyen nyilvánvaló nyomát nem találjuk meg az első keresztény századokban, lévén, hogy a Mária-kultusz későbbi fejlemény, sőt, mint az kitűnik Epiphanius (–i. sz. 403) szavaiból, az egyház ezt helytelenítette (460. oldal). Amint ezt már említettük, az efézusi zsinat tette elfogadottá a Mária-tiszteletet; Efézusban, ahol Dianát imádták, mint a szüzesség és egyben a termékenység istennőjét, a legrégibb időtől fogva. Diana a természet termékeny erejét jelenítette meg, az anyaság túlszimbolizálásában, a tíz mellével. Emlékezzünk Pál útjára Efézusban! Semmilyen egyezséget nem köthettek a pogánysággal. A valóban megtértek az istennőt ábrázoló pogány szobraikat összetörték (lásd Apcsel 19:24-27). Nem furcsa, hogy később éppen ezen a helyen vezetik be az anyaistennő kultuszát? Mária nevei Nézzük most Mária neveit! A „Madonna” kifejezés például a babilóniai istennők egyik titulusa. Baál vagy Belus a babilóniai nagy férfiistenség neve. A női társa Baalti vagy Beltis. (Hesychius: Lexicon, 188. oldal) Erről a névről találtak emléktárgyakat Ninivében „az istenek anyjára” vonatkozólag. (Vaux: Nineveh and Persepolis, 459. oldal) A Baál név urat jelent. A Baalti, ennek megfelelően úrnőt, latinul „Mea Domina”, olaszul „Ma Donna”. Kübelét „Dominá”-nak is hívták. (Ovidius: Fasti, IV., 340. oldal) Az „Athena” elnevezés attikai nyelvjárásban ugyancsak úrnőt jelent. Az Írások kijelentik (1Tim 2:5), hogy csak egy közbenjáró van Isten és az ember között, Jézus Krisztus. Ennek ellenére egyes pápai nyilatkozatok „társmegváltónak” (corredemptrix) nevezik Máriát. (Katolikus dogmatika, 640. oldal) „Üdvösségünk okozójának” (causa nostrae salutis; Irenaeus), „az élők anyjának” (Epiphanius) nevezik. „Éva által a halál, Mária által az élet.” (Hieronymus, Augustinus, Chrysostomus) (I. m. 642. oldal) Bár a dogmatika megemlíti, hogy a „mediatrix” kifejezést éppoly óvatosan kell használni, mint a „corredemptrix” jelzőt, mégis „Mária… analóg értelemben közvetítő, a megváltásra szoruló egész emberiség képviselője… A fenti tétel nem dogma, de teológiailag biztos tételnek mondható.” (I. m. 642. oldal) Ebben az értelemben a hozzáküldött imák fontos részét képezik a kultusznak. „A Mennyország királynőjének” nevezi Máriát XII. Pius „Ad coeli Reginam” kezdetű enciklikája. (1954, D. S. 3917) A Menny királynője? Mária, Jézus anyja nem volt az ég királynője. Ez a titulus az anyaistennőé, és századokkal Mária születése előtt használták. Tekintsünk vissza Jeremiás idejére, amikor a nép az ég királynőjének tiszteletére áldozatot hozott, „…az ég királynőjének béleseket készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozattal áldoznak, hogy engem felingereljenek” (Jer 7:18/b). Társmegváltó A kereszténységnek államvallássá létele után a kompromisszum már olyan nagy mértékben ratifikálódott, hogy csak példaként felhozva, Ízisz- és Hóruszszobrokat püspöki határozattal egyértelműen Mária és a gyermek megjelenítéseként fogadták el. (Homer W. Smith: Man and his Cods, Boston, 216. oldal) Ízisz és a fia megjelenítésében gyakran szerepel a virágfüzérkeret. Aki a középkori művészetet ismeri, az megtalálja ugyanezt a Mária-szobroknál is. Astartét, a föníciai termékenység-istennőt a növő Holddal azonosították. 12

www.eese.org.ua

Ifjúsági és családi havilap

Íziszt gyakran ábrázolták a növekedő Holdon állva, a feje körül csillagokkal. (Kenrick: Egypt, I., 425. oldal) Az egész európai kontinensen megtalálhatóak ezek a Madonna-ábrázolások. „Amikor a kereszténység »győzedelmeskedett«, ezeket a szobrokat és ábrázolásokat minden további nélkül Mária és a gyermek ábrázolásaként tekintették, bárminemű változtatás vagy óvás nélkül.” (Arthur Weigall: The Paganism in our Christianity, New York, 129. oldal) Az imádás és tisztelet különös jeléül Mária szobrai drágakövekkel és koronával ékesek, bár ő a Biblia szerint szegény volt (Luk 2:24). Talán a döntő bizonyíték arra nézve, miszerint a Mária-kultusz az ősi pogány istenanya imádásából keletkezett az, hogy az anya ebben a keretben mármár fontosabb szerepet játszik, „imádandóbb”, mint a Fiú. A bibliai kereszténység azt tanítja, hogy Krisztus, és csakis Ő egyedül „az út, az igazság és az élet”, ezért csakis Ő bocsáthat meg vétkeket, és egyedül Jézus az, aki bűntelen életet élt, csak Ő imádandó, sohasem az anyja. Mária ezzel szemben számtalan templomban központi helyet foglal el. A rózsafüzérben (további pogány elem!) 53-szor kell elmondani „Üdvöz légy, Máriát”, a mindössze csupán hatszor elmondandó „Mi Atyánkkal” szemben. Az ember által alkotott imaformula kilencszer többet ér, mint az ÚR Jézus által tanított és az Atyának ajánlott ima?! Az római katolikus egyház azt tanítja, hogy Mária az imát a Fiú elé viszi, közvetíti, és az anyaságára való tekintettel Jézus enged neki. A következtetés szerint Mária sokkal együttérzőbb, megértőbb és megbocsátóbb, mint a Fia, Jézus. (E tanítás Biblia-ellenességét nem kell külön kiemelnünk.) Alphonsus Lignori, neves katolikus író, hoszszan értekezik arról, mennyivel hatásosabbak a Máriához szóló imák, a Jézushoz intézettekhez viszonyítva. Lignorit szentté avatta XIV. Gergely pápa 1839-ben, IX. Pius pedig a katolikus egyház doktorának nyilvánította. A művei egyikében leír egy képzeletbeli jelenetet is, amelyben egy bűnös két, az égből lecsüngő létrát lát. Amikor az egyikhez közelítve felnéz, Jézus haragvó arcát látja, és legyőzve visszaesik. De amikor ahhoz a létrához közelít, amelynek a csúcsáról Mária néz le, azon könnyen halad felfelé, és fenn Mária fogadja, aki bevezeti a Mennybe, bemutatja őt Jézusnak, és minden jó lesz. A leírás azt hivatott érzékeltetni, mennyivel hatásosabb Márián keresztül Jézushoz jönni. (Boettner Lorainei: Roman Catholicism, Philadelphia, 1962, 147. oldal) Ugyanez az író említi, hogy Mária a testére, mint anyaságának evidenciájára hivatkozik, és Jézus haragját a bűnössel szemben így csillapítja le. Szeplőtlen fogantatás Máriával kapcsolatban további különleges tanítás a katolikus egyházban a „szeplőtlen fogantatás”. Dogmaként 1854-ben fogadták el, IX. Pius „Ineffabilis Deus” kezdetű enciklikájának kérésére, és abban rejlik a különlegessége, hogy a Szűzanya a fogantatás első pillanatától kezdve mentes volt az öröklött bűnösség terhétől. A dogmát „ex cathedra” kijelentő bulla definíciójában ez szerepel. „A boldogságos Szűz az áteredő bűn minden szennyétől mentes volt.” (Katolikus dogmatika, 629. oldal) Ez a tanítás szintén közelebb visz a pogány istenanyaképhez, amelyben az istennő természetfeletti fogantatása is szerepel. Ő is különleges úton került a Földre, tehát nem egyszerű halandó, hanem isteni eredetű. Bibliai tanítás-e ez? Válaszoljunk a The Catholic Encyclopedia szavaival! „Nem található közvetlen vagy kategorikus bizonyíték arra nézve, hogy ez a dogma a Bibliából levezethető. Fokozatos fejlődése ez a tannak.” (675. oldal) A katolikus tanítással szem-

Történelem

ben a Szentírásból megtudható, hogy Mária kiválasztott edény volt, Isten-hívő és erényes, de ugyanannyira ember, mint bárki más Ádám leszármazottai közül. „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek Isten

Tiziano Vecellio: Mária Mennybemenetele. 1516—1518. Olaszország, Velence Évszázadokon át neves művészek alkotásaival népszerűsítették a tévtanításokat. A festményt szemlélve felidézhetjük Pál apostol Timóteushoz intézett szavait. «Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülük; És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez oda fordulnak. De te józan légy mindenekben...» (2Tim 4:3-5/a) dicsősége nélkül.” (Róma 3:23) Az egyedüli kivétel Jézus Krisztus. Mint bárki másnak, Máriának is Megváltóra volt szüksége, és ezt ő kinyilvánította, amikor ezeket a szavakat mondta. „És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.” (Luk 1:47) Jézus nem az anyja különleges természetéből nyerte az istenségét. Ő az igaz Isten egyszülött Fia. „Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem, és megismertettem velük a te nevedet, és megismertetem, hogy az a 13

www.eese.org.ua

Ifjúsági és családi havilap

szeretet legyen őbennük, amellyel engem szerettél, és én is őbennük legyek!” (Ján 17:25-26) Egyszer valaki megemlítette Jézusnak az anyját és a testvéreit. Jézus megkérdezte: „»Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?« És kinyújtva a kezét tanítványai felé, ezt mondta. »Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fiútestvérem, nőtestvérem és anyám.«” (Máté 12:48-50) Tehát bárki, aki Isten akaratát cselekszi, egyazon szinten áll Máriával. Az imádásának egyik indoka Gábriel angyal üdvözlése. „Áldott vagy te az asszonyok között.” (Luk 1:28) De ez nem teszi őt isteni személlyé, hiszen több századdal előtte ugyanez az áldás például Jáélra is szállt. „De minden asszonynál áldottabb Jáél…” (Bír 5:24/a) Pünkösd előtt Mária Jeruzsálemben a tanítványokkal együtt imádkozva várta a Szentlélek erejének kiáradását. Ezt olvassuk. „Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel kitartóan imádkoztak és könyörögtek az asszonyokkal és Máriával, Jézus anyjával és a testvéreivel együtt.” (Apcsel 1:14) Mária itt nincs a központi helyen, és a tanítványok nem rá figyeltek akkor. A katekizmus tanításában azonban (például „Official Baltimore Catechism”, 11. leckéje) a Mária központi helyet foglalja el. Egy metszeten például Mária középen, a tanítványoktól körülvéve fogadja a galamb formájában rászálló Szentlelket. A Biblia szerint azonban a Szentlélek ilyen formában csak az ÚR Jézusra szállt a keresztségekor, senki másra. Ugyanakkor az antik anyaistenségeket (Astartét, Kübelét, Íziszt, Junót) gyakran galambbal a fejükön vagy a fejük fölött ábrázolták. (T. W. Doane: Bible Myths, 357. oldal) Egy másik katolikus tanítás Máriáról a végleges szüzessége (aiparthenosz = semper virgo = mindenkor szűz), amely szerint egész életében ebben az állapotban maradt. De ahogy ezt az Encyclopedia Britannica jelzi (XIV., 999. oldal), ez a tanítás Krisztus földi élete után több mint háromszáz évvel keletkezett, és csak a II. konstantinápolyi zsinat (i. sz. 553-ban) fogadta el hivatalosan dogmaként. Az I. lateráni zsinat (i. sz. 649-ben) ezt így értelmezte: szűzi fogantatás, szűzi szülés és szüzesség a szülés után is. Mária Mennybe menetele A következő katolikus tanítás Mária Mennybe menetele, és ott az ég királynőjévé válása. Ezt a dogmát csak 1950-ben fogadtatta el XII. Pius pápa. „Mária a földi életpályájának befejezése után a testével és a lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe.” (DS 3903, Katolikus dogmatika, 635. oldal) Szent Bernátot idézzük. „Mária halála után a harmadik napon, amikor a tanítványok a sír körül gyülekeztek, azt üresen találták. A szent test felemeltetett az égi Paradicsomba… A sírnak nem volt hatalma afelett, aki szeplőtelen volt… De nem csak egyszerű polgára a Mennynek… Különleges méltósága van az arkangyalok legnagyobbjai között. »Az ég Királynőjeként« koronázta meg az örökkévaló Atya, és trónt kapott a Fiú jobb keze felől… Most nap mint nap, óráról órára imádkozik értünk, kegyelmet kér a számunkra, megóv a veszélytől, megvéd a kísértéstől, áldást áraszt reánk.” Viszont a Bibliában erről nem olvashatunk, ezt a katolikus teológusok is beismerik. „A Szentírásban formális bizonyíték nincs, sőt, a szent hagyomány is hallgat erről az első négyöt században.” (Katolikus dogmatika, 636. oldal) Ezzel szemben János evangéliumából a Mennybe menetellel kapcsolatban ezt olvassuk. „És senki sem ment fel a Mennybe, hanem csak az, aki a Mennyből szállott alá, az Emberfia… (3:13) Kiss Dániel László

Történelem

Állatok perbe fogva A történelem sötét útvesztőiben számos példa akad az inkvizíció véres kegyetlenkedésére. Azonban azt kevesen tudják, hogy a vérontás nem csak embereket, állatokat is érintett. Európában a 13. – 18 század között többször is folytak olyan perek, amikor állatokat ítéltek halálra boszorkányság vádjával. A legkorábbi feljegyzés Olaszországból származik, az Aosta völgyből, 824-ből, ahol egy csapatnyi vakondot ítéltek el és végeztek ki a mezők megrongálásáért. A legkorábbi francia eset ennél sokkal későbbi, egy disznó kivégzéséről szól 1266-ban, Fontenay-aux-Roses-ben. A vádlott állatoknak meg kellett jelenniük mind az egyház, mind a bíróság előtt, akik emberi szemtanúkat sorakoztattak fel. Néha még az is előfordult, hogy ügyvéd védhette őket, sőt, ugyanúgy megkínozták az állatokat, mint az embereket, vallomás reményében. Ha az állatot bűnösnek találták, általában kivégezték – de legalábbis kiközösítették az egyházból. Az elítélt háziállatokat általában felakasztották vagy élve eltemették, míg a vadállatokat élve elégették. A legtöbb, bíróság elé állított jószág háziállat volt, leggyakrabban disznó, de előfordultak bikák, lovak, tehenek is. A középkorban a disznók gyakran egy szobában aludtak az emberekkel, és könnyen megtámadhattak kisgyerekeket. Igen gyakoriak voltak még a kártevők, mint a patkány vagy a zsizsik. Azok az állatok azonban, melyeket azzal vádoltak, hogy familiárisai voltak valamely boszorkánynak, ritkán kerültek a bíróság elé, általában azonnal megégették őket. Különösen a macskákat irtották. A fekete macskának a boszorkánnyal való társítása IX. Gergely pápához kapcsolódik először, aki kijelentette azt, hogy az ördög gyakran jelenik meg fekete macska alakjában. A macskák gyorsan az eretnekség, pogányság szimbólumaivá váltak. Bárki gyanús volt, aki szerette a macskákat, s ez szerencsétlen módon igaz volt az egyedül élő, idős asszonyokra, akik már egyébként is gyanúsak voltak az inkvizíció szemében. Tulajdonosaikkal együtt több ezer macskát égettek el máglyákon (az elítélt állatokat sokszor emberi ruhába öltöztetve végezték ki). A salemi boszorkányperekben, 1692-ben John Bradstreetet vádolták meg azzal, hogy elbájolt egy kutyát, és az két kislányt is szemmel vert. A szerencsétlen állatot felakasztották, miközben gazdája elmenekült. Egy másik híres eset az angol polgárháború idején történt. A királypárti Rupert herceg jól ismert volt arról a szokásáról, hogy hatalmas kutyáját, Boye-t magával vitte a csatába. A harcok során a kutya félelmetes hírnévre tett szert a parlament erői között, és úgy tartották, természetfölötti hatalommal bír. Végül úgy döntöttek, Boye valamiféle familiáris szellem lehet, és a háború végén egy ezüstgolyóval agyonlőtték. Bár nagyon kevés állat kapott felmentést, de tudunk néhány ilyen esetről is. Egy nőstény szamarat 1750-ben a francia Vanvresben például felmentettek a „vadállati kegyetlenség” vádja alól, miután egy pap és néhány más helyi lakos mind vallomást tett a szamár erényességéről és jó magaviseletéről. Senki sem állt ki azonban emberi társa mellett, akit boszorkányság vádjával halálra ítéltek. De nemcsak inkvizíciós kivégzésekről tudunk. I.Elisabethről tudni lehet, hogy élve égetett el macskákat koronázási szertartása részeként. Az 1563-ban hozott angol boszorkánytörvény kijelentette azt, hogy 14

Élet és Egészség

2015

| Évfolyam IV

macskákat tartani „a gonosz biztos jele”. Volt időszak, mikor törvénybe iktatták, hogy a teljesen fekete szőrzetű macskákat meg kell ölni. Amelyiken legalább egy fehér szőrszál volt, annak életét megkímélték.

Az 1400-as évektől kezdve egészen az 1800asig folyamatosan irtották a cicákat, számuk ezzel rohamosan lecsökkent. Ennek köszönhetően az egerek és patkányok száma nőtt, ezzel pedig a fertőzés és betegségveszély is. Olyan betegségek jelentek meg ez időtájt, melyekkel korábban nem voltak problémák. Ide sorolható a pestis is, amely rengeteg ember életét vette el. Az állatperek külön csoportját tehát azok az eljárások alkották, amelyek során nem egyes állatok, hanem azok egész csoportja (kártevők, leggyakrabban egerek vagy sáskák) ellen léptek fel. Ezekben az esetekben, mivel nem tipikus bűneset történt, nem a világi, hanem az egyházi hatóságok voltak illetékesek, és ennek megfelelően a kiszabott büntetések is inkább szellemi természetűek (kiközösítés, ördögűzés) voltak. A perek ezen utóbbi csoportjában külön nehézséget okozott a vádlottak előállítása, de a középkori eljárásrend nem ismert tréfát: a kártevőket hivatalos futárok útján értesítették a készülő perről majd a bíróság számára egy példányról gondoskodtak, amely a kártevők egész csoportját képviselte. A legkorábbi ismert ilyen esetre 1388/89-ben Dél-Tirolban került sor, amikor a kártevő sáskákat a helyi egyházközség kiközösítette. Felvetődik az a kérdés, hogy miképpen volt lehetséges állatokat kiközösíteni az egyházból, hiszen az egyház tagjai sem lehettek? A kisebb méretű állatokkal szemben először szenteltvízzel próbálkoztak intézkedni, de mivel azok csak nem riadtak el, ezért az egyházi perrendtartás szabályai szerint megidézték őket, hogy megegyezzenek – kapnak más területet. Mivel a lények fittyet hánytak a békére, megírták latinul a vádat, papjogász lett a védőjük. Rettegett Iván azonban egy tevét állított a bíróság elé, azért, mert az állat nem akart előtte térdet hajtani. Büntetésül mindkét mellső lábát tőből levágatta. Voltaire is látott még lovakat a vérpadon. Egy E. P. Evans nevű szerző 1906-ban egy egész művet írt az állatok ellen lefolytatott perekről. Könyvében szó esik többek között olyan fecskékről, akiket (amiket) kiközösítettek, mert túlságosan hangos csivitelésükkel zavarták az istentiszteletet a templomban, szőlő tönkretétele miatt beperelt ormányos bogarakról és így tovább. És hogy sötét volt-e a középkor? A történelmi krónikákat lapozva érthetjük meg igazán a genfi reformátorok falán (a Reformáció nemzetközi emlékműve) olvasható szavakban rejlő választ: „POST TENEBRAS LUX” (Fény a sötétség után)

Történelem

A madarak csodálatos világa

A tartalmas népi megfigyelés ellenére sokáig rejtély maradt a madarak tömeges megjelenése, majd eltűnése. Évszázadokkal ezelőtt azt gondolták a költöző madarakról, hogy télire felszállnak a Holdra. A fecskékkel kapcsolatban pedig még egy svéd püspök is azt hirdette, hogy a lápok iszapjába ássák be magukat. Arisztotelész, a sokszor hivatkozott görög filozófus azt állította, hogy a nyáron látott kerti rozsdafarkú télen vörösbeggyé változik. Napjainkban a madarak megfigyeléséhez egyre kifinomultabb módszert, eszközöket vesznek igénybe az ornitológusok, de még mindig nem tudnak megnyugtató választ adni arra a dilemmára, hogyan tájékozódnak a madarak. Akár a picuri füstifecskére gondolunk, akár az elegáns és fehér gólyára, csodálattal kell adóznunk, nemcsak az előtt, hogy minden ősszel és tavasszal közel nyolcezer kilométert tesznek meg, hanem az előtt is, hogy életkoruktól és tapasztalatuktól függetlenül, mindig visszatérnek a fészkükhöz. Nem kevés rendezőt ihletett meg ez a téma. A 2001-ben készült „Vándormadarak” című film például lélegzetelállító módon mutatja be ezt a titokzatos világot. Az idősebb vándormadarak is képesek megtanulni a mágneses mező és a csillagok állása általi orientálódást A vonuló madarak általában az életük első hónapjaiban sajátítják el a tájékozódás csodálatos képességét. Német kutatók azonban bebizonyították azt, hogy az idősebb madarak is képesek ezt megtanulni. Henrik Mouritsen, az Oldenburgi Egyetem kutatója és csapata vörösbegyeket vizsgált, amelyeket emberek neveltek fel; és a madarak egy pillantást sem vethettek a csillagokra. Csak az életük második telén tartották őket úgy, hogy láthatták az eget. A szakértők feltételezése szerint a madarak csillagok alapján állítják be „a mágneses iránytűjüket”. Kiderült, hogy idősebb madarak is meg tudják tanulni a navigálás képességét, még akkor is, ha életük első évében egyáltalán nem láttak csillagot. Az orientálódási képességüket egyszerűen később alakítják ki – írta a kutatócsoport egy szaklapban. A tanulmány szerzői szerint a munkájuk azt bizonyítja, hogy a költöző madarak navigálási képessége lényegesen rugalmasabb az eddig feltételezettnél. A természetbe visszaengedett madaraknak így vélhetően nagyobb esélyük lesz a túlélésre. A vándormadarak többek között a Föld mágneses mezejének erővonalai mentén orientálódnak. Ezek az erővonalak a sarkvidékeken a Föld felszínére merőlegesek, az Egyenlítőnél pedig csaknem párhuzamosan futnak. A madarak ezeket észlelik, és szinte pontosan érzékelik, melyik szélességi körön vannak, és merre repülnek. Ezenkívül a Nap állását használják a tájékozódásra. Az éjszaka repülő madarak számára, mint amilyen a vörösbegy is, a csillagképek szolgálnak orientálódási pontként. Hullámvasutazik a vadlúd Az indiai lúd, egészen érdekes módon, folyamatosan feláldozza a nehezen megszerzett magasságát repülés közben. Igaz, így le is tudja gyűrni a szinte minden más madárnak lehetetlen akadályt jelentő Himaláját. A „harcedzett” indiai lúd (Anser indicus), speciális technikával képes átjutni a hegyek felett, hogy elérhessen a tibeti fennsíkra, és vissza. Azt azonban 15

www.eese.org.ua

Ifjúsági és családi havilap

nem tudtuk, hogyan győzik le a madarak az ember számára is csak oxigénpalackkal leküzdhető, számos halottat követelő csúcsokat. Charles Bishop a Bangor Egyetemről a kollégáival együtt kereste a választ a kérdésre, mégpedig a szárnyasokra csatlakoztatott adatgyűjtő eszközök segítségével. A kutatók hét ludat „gyűrűztek meg”, miközben a Mongóliában található költőhelyükről téli szállá-

sukra, Délkelet-Tibetbe vagy Indiába repültek. Az eszközök révén folyamatosan figyelhették a madarak szívritmusát (amiből következtetni lehet oxigénfelhasználásukra és az anyagcseréjük tempójára), a testhőmérsékletét, a légköri nyomást (ebből pedig a magasságot lehet meghatározni), illetőleg a test gyorsulását is. Utóbbi segít adatokat kapni arról, milyen gyakran végeznek szárnymozdulatokat a vándormadarak. Korábban azt feltételezték, hogy a vadludak felrepülnek, amilyen magasra csak bírnak, majd a hátszél segítségével igyekeznek a magasságukat megőrizve átjutni a hegyek felett. De az új adatok rávilágítottak, hogy ez nincs így, az indiai lúd szinte „magához öleli” a terepet. Ezzel a módszerrel gyakorlatilag ugyanolyan mozgást végez, mint a vidámparkok hullámvasútjai. Ennek oka az, hogy a nagy magasságban megnövekszik a szárnymozgás, hiszen nagyobb erőre van szükség az alacsonyabb sűrűségű hegyvidéki levegőn való átjutáshoz; az alacsonyabb területekre való navigálás során pedig ezzel az erőkifejtéssel tudnak „spórolni”. A szárnycsapásokkal történő vízszintes repülés eléggé költséges tevékenység nagy magasságban, jellemzően hatékonyabb azonban a repüléshez szükséges teljes energiafelhasználás tekintetében az alacsonyabban fekvő területek felett. Vitorlázva süllyedni ugyanis „olcsó” mulatság, és kevés szárnycsapással megtehető, ráadásul az indiai ludak azt is tudják, hol vannak felfelé tartó légáramlatok, amivel szintén viszonylag egyszerűen nagyobb magasságba emelkedhetnek, ha az indokolttá válik. Kiderült az is, hogy a hullámvasút-technikával nagyjából 8 százalékkal kevesebb energia kell a Himalája felett ugyanannak az útnak a megtételéhez. Nem tűnik soknak? Pedig az. Nagyobb magasságon a levegőben való fennmaradáshoz szükséges szárnycsapások intenzitása is nő. Ha 5 százalékkal többet csap a szárnyával egy tipikus indiai lúd, akkor az a szívverését már 19 százalékkal növeli meg, a repüléshez szükséges energiát pedig 41 százalékkal. Nem csoda tehát, hogy igyekszik takarékoskodni; a hófödte csúcsokon semmilyen élelmet nem találnak a madarak, vagyis abból kell gazdálkodniuk, amit magukkal hoztak.

Tudomány világában

1. A vadludak csoportosan „V” alakban szállnak. Repülés közben mozgatják a szárnyukat, s a levegő felhajtóereje fenntartja a következő ludakat. Így lehetséges, hogy 71%-kal hosszabb távolságot tudnak megtenni, mint akkor, ha csak egyetlen pár repülne. Jól látható, ha egymást segítve dolgozunk, és közösségi lelkületben végezzük a munkánkat, sokkal gyorsabban érjük el a célt. 2. Ha egy vadlúd kirepül a sorból, és egyedül próbál a célhoz érni, azonnal lelassul, mert nem segíti őt többé a levegő emelő hatása, amelyet a többi madár szárnycsapásai biztosítanak a számára. Így gyorsan visszarepül a sorba, hogy a repülése könnyebbé váljon a társai erőfeszítése által. Ha képesek leszünk tanulni a kanadai vadlúdtól is, akkor együtt dolgozunk a közösséggel a közös cél érdekében. 3. Amikor a vezető lúd elfárad, egy másik veszi át a helyét az élen. A közösségben el kell fogadnunk az egymásra utaltságunkat, s a megfelelő pillanatban érdemes átadni vagy átvenni a munkát éppúgy, mint a vezetést. 4. Repülés közben a hátsó vadludak hangosan gágognak, hogy az elsőket az erőfeszítésükben biztassák. A közösség nem létezhet együttérző támogatók nélkül, és fontos, hogy a „gágogás” biztató legyen. 5. Ha egy vadlúd megbetegszik, két társa leszáll vele, s addig maradnak együtt, amíg meggyógyul, vagy elpusztul. A madarak ezután visszatérnek a saját közösségükhöz, vagy hármasban, vagy már csak kettesben. Olykor egy másik közösséggel repülnek, amíg el nem érik a sajátjukat. Ha annyi együttérzés lenne bennünk, mint ezekben a csodálatos madarakban, átsegítenénk egymást a nehéz időszakokon, ahogyan ők teszik. Jézus Krisztus, a nagy Tanító kapcsolatba hozta hallgatóit a természettel, hogy hallhassák azt a hangot, amely minden teremtett dologban szólt hozzájuk, és amikor szívük meglágyult, és elméjük fogékonnyá vált, segített nekik, hogy megmagyarázzák a jelenetek lelki tanítását, amelyen a szemük megnyugodott. Azok a példázatok, amelyek által tanított az igazság leckéjeire, mutatják, lelke mennyire gyönyörködött abban, hogy összegyűjtse a mindennapi élet környezetéből vett tanításokat. Az ég madarai, a mező liliomai, a magvető és a mag, a pásztor és a nyáj által Krisztus a halhatatlan igazságot mutatta be. Így kell tanítanunk nekünk is. Tanítsuk meg gyermekeinket arra, hogy a természetben meglássák Isten bölcsességének és szeretetének kifejezését! Az Istenről való gondolatuk kapcsolódjon össze a madarakkal, virágokkal és fákkal! Minden látható dolog szolgáljon számukra a láthatatlan dolgok magyarázatául, és az élet összes eseménye legyen a számukra az isteni tanítás eszköze! „Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az ég madarait, azok megmondják neked… a tenger halai is elbeszélik neked.” (Jób 12:7-8) „Eredj a hangyához… nézd meg az útját…” (Péld 6:6) „Tekintsetek az égi madarakra…” (Máté 6:26). „Tekintsétek meg a hollókat…” (Luk 12:24) Azonban ne csak mi beszéljünk a gyermekeknek Isten teremtményeiről. Maguk az állatok is tanítsák őket. A hangyák tanítsák meg őket a kitartó szorgalomra, az akadály elszánt legyőzésére, a jövőről való gondoskodásra. A madarak pedig a bizalom édes leckéjét adják nekik. Mennyei Atyánk gondoskodik róluk, de azért nekik kell összegyűjteni a táplálékukat, megépíteni a fészküket, és felnevelni a fiókáikat. Minden pillanatban ki vannak téve az ellenség támadásainak, amely meg akarja semmisíteni őket. Mégis milyen vidáman végzik a munkájukat és milyen örömteljesen éneklik a kis dalukat! Isten elküldi a tavaszt, hogy végigfusson a dombok között, ahol a madarak lakhelye van, és „…az ágak közül hangicsálnak” (Zsolt 104:12). Az erdők és dombok minden teremtménye része az Ő nagy háznépének. „Megnyitod a kezedet, és kielégítesz minden élőt ingyen.” (Zsolt 145:16)

https://www.facebook.com/eese.org.ua

Felelős kiadó: Sevcsuk Valentin Főszerkesztő: Farkas Győző Szerkesztő: Teremta János Grafika: Gábor Norbert Lektorálta: Sebestyén Ilona, Túri Klaudia Munkatársak: Bíró Róbert, Király Ildikó, Székely Edmond Szerkesztőség címe: 90202, Beregszász, Arany János u. 66 p/f 21 Tel. 095 56 92 212, e-mail: [email protected] web: www.eese.org.ua Серія та номер свідоцтва: ЗТ 576/168Р 2013.

Жовтень - № 37

A havilap megjelenését támogatja a Hetednapi Adventista Egyház www.adventista.hu

www.adventist.org.ua

www.remenytv.hu www.adventist-beregovo.org www.bibliai-kincsestar.hu www.kegyelem.net www.johirmedia.hu

Bibliai Levelező Iskola www.bli.hu ТЕЛЕКАНАЛ

www.hope.ua

099 19 59 498 Székely Edmond 096 65 67 174 Bíró Róbert

Цілодобове

супутникове телебачення

Налаштування супутника: Канал: Nadiya TV Супутник: Astra-4A (Sirius), 5‘ с.д. Частота: 12,284 МГц Швидкість потоку (SR): 27.500 Поляризація: горизонтальна V, FEC: 3/4

И

093 39 97 539 Farkas Győző

Családi és ifjúsági havilap

Д

Ha kérdései vannak a testi-lelki egészséggel kapcsolatban, hívjon minket. Várjuk hívásaikat hétköznaponként 9 és 16 óra között.

Élet és Egészség™

ВА ВИ РТ ТИ О СЯ !

Vadludak az égbolton