Eger, város a város alatt Építészeti műszaki leírás Előzmények Tervezési program Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata a belvárosban lévő volt érseki pincéket mint turisztikai látványosságot kívánja hasznosítani. A nemzetközi viszonylatban is ritkaságszámba menő pincerendszerben – kihasználva annak jó műszaki állapotát és kedvező elhelyezkedését – egy történelmi látványpark kerül kialakításra. A látványpark keretében a magyar középkor és annak egri vonatkozásai jelennek meg fény- és hangeffektusokkal kísért életképek bemutatásával. A létesítmény csoportosan, idegenvezetők irányításával látogatható. A hasznosítható pinceszakasz behatárolása A felújított volt érseki pincék egy egységes rendszert alkotnak. Középpontjuk az úgynevezett oszlopcsarnok, ahonnan négy irányba van leágazás. Keleti irányban egy szélesebb vágat, mely a végén lévő szűkebb vízlevezető vágatig hasznosítandó. A déli irányban az Eszterházy térre nyíló kijáratig lehet hasznosítani, mivel a Kazamata irányába vezető rész más tulajdonban van. A pincerendszer keleti és északi irányba vezető ágai teljes egészében felhasználandók. Tervezési program alapelvei A meglévő pincerendszer már magában is érdekesség, így nem a környezetet kell az attrakcióhoz igazítani, hanem az attrakciót a környezethez. A „történelmi látványpark” az 1995-ös Vital Kft által készített tanulmány továbbdolgozásával alakítandó ki. A pincében álló, illetve folyóvíz, mint élményelem felhasználásra kerül. A pincetér levegője „kezeletlen lesz”, a természetes szellőzést fokozni kell. Szükséges helyiségek Bejárat az Eszterházy tér felől, a Líceum előtti térről kerül kialakításra. A támfal mögötti építményben egy pénztár, egy kb. 80 m2-es fogadótér, lépcső, lift vizesblokk és egy 10-15 m2 közti technikai helyiség helyezendő el. A bejáratot a lépcsősor melletti támfalban a mostani bejárat környékén lehet elhelyezni úgy, hogy csak minimális nyílások kerüljenek elhelyezésre. Fát kivágni nem lehet! A központi építmény a Bazilika melletti területen helyezendő el az alábbi fő helyiségekkel: Egy tágas fogadó tér, mely alapvetően a kijárat helye, de szükség esetén a bejárat funkciót is elláthatja.
Fogadó térhez kapcsolódó történelmi játszóház, mely azon kívül, hogy a történelmi látványpark látogatóinak ad „aktivitási” lehetőséget, a látványpark üzemelési idején kívül is fedett játszótérként kiszolgálja az egrieket is. Fentiekhez kapcsolódó, kijáratnál elhelyezett ajándékbolt és kávézó. Szükséges technikai funkciók: lépcső és lift(ek) iroda
kb. 20 m2
idegenvezetői tartózkodó és diszpécser helyiség technikai helyiség
kb. 30 m2 kb. 15 m2
raktárak karbantartó műhely
kb. 50 m2 kb. 30 m2
gépészeti tér öltöző + vizesblokk A tervezési terület ismertetése A tervezés által érintett érseki pincerendszer Eger műemléki belvárosában található. A város sétáló főutcája észak-déli tengelyű, a természetes terepvonal innen keleti irányba emelkedik, mely alatt jelentős tufaréteg található. Ebben a jól vájható, faragható tufában alakították ki a pincerendszert. Mint ismeretes, Eger város alatt jelentős területű régi pince található. A tervezés alapját képező érseki pincerendszer jól különhatárolható egységet képez. Ennek központi része az érseki palotától keletre lévő úgynevezett oszlopcsarnok, régi nevén „nagypince”. Innen több irányban haladnak pincevágatok. Északi irányba egy szélesebb ág halad, mely a Pori sétány alatt áthaladva teljesen a mögötte lévő kollégium alá fut be, egy oldalága a Pori sétánynál vezet ki a felszínre. Déli irányba több oldalággal vezet ki a pince a nagytemplom előtti tereplépcsőnél lévő támfal vonaláig, ahonnan egy lépcső vezet a felszínre. Ez az ág műszakilag elválasztva a tárgyi pincerendszertől lefalazva folytatódik teljesen, a Kazamataként ismert vendéglátóegységig. Ez a lefalazott rész már nem a tervezési terület, hisz idegen tulajdonban van. Az oszlopcsarnoktól nyugati, a főutca irányába vezető ágak egy része már az Érseki palota alá esik. A legszélesebb vágat az oszlopcsarnoktól keleti irányba fut a Pyrker tér irányába. A Bazilika mögötti vonalban egy keskeny vágatban leszűkül, mely vágat egy tulajdonképpeni vízelvezető, mely a Tavernaként ismert pincéhez vezet. A tervezési terület határa a leszűkülés vonala. A tárgyi pincerendszer vertikális viszonyai a hasznosításhoz kedvezőek. A pince padlóvonala az átlagos magasságtól, a terület 90 %-ában nem tér el a + 1 m-nél jobban. A
pince jellemzően a Széchenyi utca irányába lejt úgy, hogy a mélypontja az Érseki palota alatt lévő kijáratnál található. A pincerendszer jelenleg három kijárattal rendelkezik. A Pori sétánynál lévő támfalban kialakított nyíláson keresztül közel vízszintesen juthatunk be a pincébe. Az Érseki palota északkeletre néző udvari homlokzatáról nyíló kapun keresztül egy lépcsősoron át az épületen belül lehet lejutni a pince legmélyebb pontjára. A harmadik bejárat a nagytemplom irányába a Líceum előtti térről felvezető lépcsőtől északra lévő támfalban található. Az itt kialakított kapun keresztül egy 3,5 m-es szintkülönbséget áthidaló lépcsősoron jutunk le a pincébe. Térbeli méretek: Terület: 3.240 m2 Térfogat: 6.520 m3 Általános keresztmetszet: 1,5 – 5,0 m x 2,1 – 4,2 m
boltozatos
A pincerendszer legnagyobb része már a XVIII. század előtt is ismert volt. Ismereteink szerint a várban lévő pincékből ebben az időszakban – a püspökség ideköltözésekor – e helyre telepítették át az egyházi borkészletet. A pince évtizedek óta kihasználatlan. Az 1990-es évek elején egy 80 MFt-os beruházással az egész pincerendszert megerősítették, felújították. A nyugati irányba kinyúló tégla gurnikkal erősített vágat kivételével az összes alagutat megerősítették, 90 %-ban körbebetonozták, kisebb területen betonelemes boltozattal, illetve téglaboltozattal erősítették meg. Az egész pince aljzata betonozott. A nyugati irányú vágatból egy állandónak tekinthető vízfolyás érkezik a területre, melynek a felújítás során egy, a teljes pincét behálózó csurgarendszert alakítottak ki. Ennek folyásszintje mindenütt a padlóvonal alatt van, a beérkező vájatban szabadon, míg a többi helyen betonlapokkal fedett folyókában folyik a víz. Az érseki palota alatt lévő kijáratnál, a pincerendszer mélypontján egy zsompot alakítottak ki. Innen az eredeti tervek szerint szivattyú szívta volna ki a vizet az udvaron lévő aknába, ahonnan gravitációs úton jutott volna a csapadékvíz a Széchenyi utcai közhálózatba. Jelenleg nincs szivattyú a zsompban, egy túlfolyó van kiépítve, melyen keresztül az udvaron lévő aknába jut a víz, ahonnan a Széchenyi utcai hálózatba folyik. Ennek következtében a túlfolyó által meghatározott szinten a pincében állandó víz áll. Az oszlopcsarnok 2/3-át és az ettől északkeletre lévő ágakat lepi el állandóan a víz. A pinceszint emelkedéséből adódóan a nagytemplom melletti bejárati rész a nyugati csáp és az északi csáp nincs víz alatt, azonban ezek padozata és falazata is nedves. Érseki pincerendszer története (Kárpáti János alapján) Alábbiakban Kárpáti János leírását szó szerint idézzük a pince történeti kutatásáról: „Pincetörténeti kutatásunk úgy vélte megtalálni a hagyományos építészet archaikus földalatti építményeit, hogy az egykori dézsmapincéket kereste és vizsgálta meg. Az érseki, évszázadokon át püspöki Főpince kétségtelenül ebbe a kategóriába tartozik, mert benne
tárolták annak idején a dézsmabort, majd a jobbágyi szolgáltatások megszűnése után az uradalom bortermését. Kérdéses, hogy Eger város történetébe mikor kapcsolódott be ez a pince és milyen szerepet játszott egészen a mai napig, amikor eredeti funkciója teljesen megszűnt. Az Árpád-korban, mint tudjuk, a püspöki rezidencia az egri várban volt, korszakonként bizonyára más és más épületben. Az utolsó palotát itt Bekensloer János püspök (14681476) emelte. A dézsmát is magában foglaló borkészletet a vár valamelyik pincéjében tartották. A püspöki aula csak a XVIII. század elején költözött mai helyére, a város területére, a Szent Milyen templom mellé és ebben az időben kezdődhetett meg a Főpince kialakítása. A püspöki lakhely a közelben álló plébániaház és két másik épület felhasználásával készült el és feltételezhető, hogy a parochiához pince is tartozott, ami része lehetett a későbbi uradalmi Főpincének. Ez a törökkor előtti épület megmaradhatott a palota Barkóczy-szárnyának megépítéséig, sőt abba be is foglalhatták, mert Voit Pál úgy vélte, hogy a mai palota középső része korábbi maradványokra épült. Magára a pincére, ennek létezésére vagy készítésére a XVIII. század előtti időből semmiféle feljegyzés nem maradt meg, s ezért csupán közvetett bizonyítékok alapján, feltételezve lehet megállapításokat tenni. A kutatás feltételei később sem változtak, a Főpincéről nincs tudományos leírás vagy értekezés, még az annyira alapos műemléki topográfiában sem kapott helyet. A vizsgálatot az is nehezítette, hogy a pincéről és a palotáról csak külön – külön készült alaprajzokat ismerünk, de a két, lényegében egymással összefüggő építmény kapcsolatát, egymáshoz való térbeli viszonyát nem láttuk világosan. Ezért a munka kezdetén műszaki rajzokat készíttettem, hogy az ilyen igényeknek megfelelően tájékozódni lehessen. Végül a Főpince történeti alakulását, múlt századbeli és jelenlegi helyzetét elsősorban az 1993. novemberében végzett helyszíni szemlém, az egri állami levéltárban őrzött Érseki Levéltár dokumentumai és a csekély megjelent irodalom révén igyekszem az alábbiakban vázolni. A jelenleg teljes egészében használaton kívül lévő Főpince három bejárata közül csak egyen keresztül lehet zavartalanul közlekedni. Ez a kapu a hagyományosan Kacsapart nevű pincés terület déli részén nyílik, korunkban a Pori sétány 1. számon. A másik két bejáratot folyamatosan zárva tartják. A működő bejárati folyosó, kisebb pincéknél a torok vagy gádor egy keresztfolyosóba vezet, aminek északnyugati részéhez kisebb fülkék csatlakoznak, délnyugati irányban pedig a Főpince nagytermébe, gazdasági iratokban a Nagypincébe visz, amely innen délkeletre terül el. A téglalap alakú terem mennyezetét 30, félköríves boltozatokkal áthidalt természetes tufakő pillér tartja. A terem keleti oldalát 6 db fülke foglalja el, egykor bizonyára nagyobb méretű hordók számára. Ezektől délre és nyugatra szabálytalan elrendezésben kisebb ágak, fülkék, „sarkok” vannak, amelyeket folyosók kötnek össze. Innen nyílik a használaton kívüli két kijárat. A Nagypince nyugati sarkától boltozatos folyosó indul délnyugati irányba, s ennek egyik szélén keskeny csatorna húzódik, amely folyamatosan vizet enged a pincébe, de elvezetéséről újabb időkben nem gondoskodnak.
A Főpince víztelenítése igen régi gondja a tulajdonosnak és ezt a terepviszonyok okozzák. A Főpince, közvetlen kapcsolatban a rezidenciával és a dóm közelében, Eger délnyugati szélén, a patakmeder mintegy 15 méter maga teraszán, riolittufába vájva készült. A város nyugati felének szerkezetét a közeli Hajdúhegyről lefutó erek, vízmosások határozzák meg, amelyek mentén közök, utcák alakultak ki. Egy ilyen vízmosás útjába vagy talán mellé építették a Főpincét a XVIII. század derekán, de úgy, hogy benne rövidesen megjelent a víz, a Hajdúhegyről csordogáló ér vize. Az 1760-1770-es bővítés alkalmával ezért gondoskodni kellett a víz elvezetéséről és ennek érdekében egy ágat építettek ki az egykorú Prefectuális ház (a prefektus lakóháza, legutóbb Barsy-ház) felé. Erről a széles alagútszerű járatról a nép körében az terjedt el, hogy közvetlen összeköttetést nyújt a palotapince és a Szépasszony-völgy között. Az ág természetesen csak a prefektus házáig ment, viszont a talp szélén sekély, kikövezett csatorna vezette a vizet a Főpincébe. Ez a megoldás valószínűleg kielégítő volt, de 1796-ban az egri vásárbíró tereprendezést végzett a püspöki palota kerítése és a dóm között, aminek eredményeként a Főpince újra elvizesedett.” Hosszútávú fejlesztési koncepcióba való illesztés A tervezési program megvalósítása előtt megvizsgáltuk, hogy a jelenlegi tervezés tárgyát képező Város a város alatt program, hogyan illeszthető be Eger belvárosának hosszútávú fejlesztési koncepciójába. Mint ismeretes, Eger több föld alatti létesítménnyel is rendelkezik, illetve az önkormányzat hosszútávon több új föld alatti létesítményt is tervez megvalósítani. Megvizsgáltuk ezen föld alatti létesítmények, és a belváros jelenlegi közlekedési struktúrájának ismeretében az új kapcsolódási pontokat. A következő meglévő, illetve tervezett föld alatti létesítmények ismertek: meglévő pincerendszer a busz-pályaudvar alatti részen, melyben most is több funkció működik, és összeköttetésben van a Gyertyás-borok Házával, meglévő, a „Kazamata” jelenleg is működő vendéglátó pincerendszere, a Város a város alatt program történelmi látványparkja Eszterházy téri külső kapcsolattal, a látványparkhoz kapcsolódó központi építmény a Pyrker tér alá – a Bazilika mögé – tervezett mélygarázs, a Líceum udvara alá tervezett oktatási – művelődési központ, - tudásház, - és ehhez kapcsolódó parkoló, A tervezési területen meglévő lényeges felszíni gyalogos közlekedési területek: sétáló belváros Széchenyi utcai szakasza, a távolsági busz-pályaudvar,
Eszterházy tér A hosszútávú koncepcióban javaslatot teszünk egy a Pori sétányi jelenlegi kijárattól a Pyrker térig futó föld alatti tengely kialakítására, mely több a fent felsorolt létesítmény, illetve közlekedési terület között teremt kapcsolatot. A Pyrker téri leendő mélygarázst közvetlenül összeköti a sétáló belvárossal, miközben a busz-pályaudvar megközelítését is leegyszerűsíti. A föld alatti passzázsban a végponton elhelyezett lift lehetővé teszi, hogy a „hegy megmászása” nélkül lehessen a fenti létesítményekbe jutni a belváros felől. A tengelyről ezentúl közvetlen kapcsolat nyílhatna a busz-pályaudvar alatti pincerendszerhez – ezen keresztül a Gyertyás Borok-házához – valamint a tervezés tárgyát képező történelmi látványparkhoz. Az Eszterházy térnél a tér alatt kialakítandó passzázzsal a tervezett bejárati építményünk alsó szintjéről lehetne átjutni a Líceum tervezett föld alatti létesítményeihez. A Tavernával való kapcsolat gyakorlatilag most is adott, hisz a bejárati tervezett bejárati építmény alsó szintjével megegyező szinten kapcsolódnak az ott meglévő pincék. Funkcionális kialakítás Eger város önkormányzata a pincerendszert, mint turisztikai látványosságot kívánja hasznosítani. Az egyedi adottságokat kihasználva egy történelmi látványpark kerül kialakításra. Ennek keretében a magyar középkor és annak egri vonatkozásai jelennek meg fény és hangeffektusokkal kísért életképek formájában. A program a honfoglalástól az egri város 1552-es ostromáig tartozó időszakot öleli fel. Tervezett funkciók és kapcsolataik A tervezett hasznosítás során a létesítmény három egységből épül fel. A bejárat az Eszterházy térre nyíló, mostani bejárat helyére kerül, ahol a föld alatt a fogadásra szolgáló építmény kerül kialakításra. A kijárat mely a létesítmény Központi építménye a Pyrker térnél a Bazilika és a Buszpályaudvar közötti területen helyezkedik el. A két rész közötti meglévő pincerendszer szolgál a tényleges látványpark, a történeti időlabirintus területeként. Bejárati egység A bejárati tér építmény teljes egészében az Eszterházy térnél lévő támfal mögé, a föld alá kerül. A bejárat a térszinttel egyenlő szinten lesz, itt kap helyet a vendégek WC – mosdó blokkja, egy galéria előtér és a mozgássérültek számára is szolgáló lift. Innen le lehet látni a 3,5 m-rel mélyebben lévő alsó szintre, melynek szintje megegyezik a meglévő pincerendszer szintjével. Ezen a részen található a fogadó – várakozó tér, a pénztár – információs pult, valamint a tárolásra, részben a személyzet tartózkodására és technikai funkciók kiszolgálására tervezett helyiség. Ez az építmény teljesen szigetelt, komfortos, száraz tér. A pincerendszer nyugati ágából indulóan a tervezett bejárat irányába egy vízelvezető vágat készül, melynek fő funkciója, hogy a nyugati irányból a pincerendszerbe érkező vizet kivezesse úgy, hogy így tehermentesíti az egész pince területét. Ezt a vizet, mint látványelemet kihasználva, a „kispatakot” az előbb említett fogadó tér szélén
végigvezetjük és a bejárat alatt folyik ki a pincerendszeren kívülre. Az Eszterházy tér alatti részt úgy alakítjuk ki, hogy az a bejárat előtti szakaszon a víz fölött egy üvegfödémet kap, mely egyenesen a támfalban lévő bejárathoz vezet. Így az Eszterházy tér meglévő elrendezését, hangulatát, térszerkezeti kialakítását változatlanul hagyva tudunk rávezető elemet kialakítani a látványpark bejárathoz. Ezt a megoldást a látványelemen kívül az is indokolja, hogy kutatásaink szerint az Eszterházy tér ezen szakasza alatt is volt pince, de annak használhatatlansága és veszélyessége miatt azokat már betömedékelték. Pincerendszer kialakítása Maga a kiállítási tér lényeges építészeti beavatkozást nem igényel. A mozgássérültek közlekedése biztosítandó, a meglévő lépcsőfokok helyén rámpákat kell kialakítani. A meglévő vizet kihasználva és szabályozott keretek közé szorítva a pincerendszer keleti részében kialakítunk egy olyan területet, mely állandóan víz alatt van. Itt a látogatókat – melyek csoportokban, idegenvezető irányításával haladnak végig a területen – a víz fölé emelt fapadozaton mennek végig. A teljes területen 50 jelenet kerül kialakításra, melynek részletes terveit külön tervdokumentáció tartalmazza. A program lényege, hogy az nem csupán egy passzív kiállítás, hanem olyan program, melyben különböző hang és fényhatások segítségével a látogatók interaktív módon vehetnek részt. A program a pincerendszeren - a programterv szerint- való végigvezetés utána Központi építménynél fejeződik be. A pincerendszer Pori sétánytól északra lévő része raktárként kerül hasznosításra, mivel egyrészt a „zsákutca” miatt bemutatása nehézkes, másrészt hosszabb távon ez a terület a városi közlekedési tengely része. Itt természetesen csak olyan berendezéseket lehetne tárolni, melyeket a pincerendszer nedves levegője nem károsít. A száraz körülményeket igénylő tárolás és karbantartás, javítás a Központi építményben oldható meg. Központi építmény A központi építményt a korábban a Érseki palotához tartozó –jelenleg közparkként funkcionáló- ősfákkal benőtt zöldterület centrumában tervezzük elhelyezni, ügyelve az előzőekben ismertetett továbbépítési, csatlakozási lehetőségekre, a meglévő, megtartásra érdemes természeti és épített értékek védelmére. Ezen terület szintje a buszpályaudvar Bf. 176,5 m-es és a Bazilika Bf. 170,5 m-es szintje között Bf 172,6 m-es magasságban van. A tervezett központi építmény több funkciót lát el: a. A történeti idő-labirintus és látványpark kijárata, mely úgy került kialakításra, hogy szükség szerint egyben bejáratként is működni tudjon. b. A történeti idő labirintus, látványpark technikai- gazdasági és funkcionális kiszolgáló épülete c. városi találkozási pont külső és belső terekkel: Történelmi játszóház mely a történeti idő-labirintusból, a középkorból érkező látogatóknak természetes igényét elégíti ki azzal, hogy játékos módon közvetlenül fizikálisan is
lehetőséget ad a kor eszközeinek megismerésére. A középkori hangulatot idéző játszóház a modern interaktív eszközökkel is felszerelhető lenne a nagyobb gyerekek és felnőttek számára. Fórumtér, találkozó beszélgető hely mely egyrészt a külső tér, másrészt a belső aula és kávézó. d. Regionális turisztikai információs központ, mely az aulához csatlakozva, de külön térben is kialakítva, interaktív számítógépekkel felszerelve az egész Észak-magyarországi régióról adna információkat, programtájékoztatót. A városi találkozási ponthoz kapcsolódó funkciók (c. és d. pont) a látványparktól függetlenül is működni tudnak. Így a régióban egyedüli olyan – játszóház – játszótér valósulna meg, mely az időjárástól függetlenül egész évben használható lenne. A tervezési területet jelenleg nagyobbrészt közel vízszintes pázsit, mint természetes növénytakaró jellemzi, melyben két nagy - északi és déli - szabálytalan facsoport helyezkedik el, javarészt gesztenye- és juharfákkal. A Bazilika felöli parkhatárt derékmagas támfal, míg a Pyrker tér felöli térszínváltást szintén kő támfal határolja, mely enyhe alaprajzi ívben - az északi határolást is adva - csatlakozik a Pori-sétány térfalaihoz. A jelenlegi Érseki palotához tartozó kerttől a tervezési területet keleti irányban egyenes vonalvezetésű kő lábazatú jellegtelen lemezelt acélkerítés választja el. A palota részére közúti kapcsolatot biztosító barokk falazatú kerítésben végződő kapu zárja le a park délkeleti sarkát, mely befejezetlenségét hangsúlyozza az acélkerítés. A park megközelítése csak lépcsősorokon át biztosított. A délkeleti és északi lépcsősorok között -a kerítéssel közel párhuzamos- viszonylag széles - néhol a fákat körülölelő -, aszfaltozott gyalogút található, mely a gyalogos forgalmat az autóbusz pályaudvartól a bazilikáig és közvetetten a főutcára vezeti le. A lépcsőkön a járóvonallal párhuzamos babakocsi rámpa is található, mely rendeltetésszerű használatra és mozgássérült közlekedésre alkalmatlan. A lépcsők oldalfalai mellett adódó terek rendezetlen, elhanyagolt képet mutatnak. A déli parksarokban a Bazilika mellett lévő térszíni parkoló szintjéről az észak-déli irányú Pyrker téri magasabb szinten lévő gyalogútig lépcsősor vezet, mely közbenső pihenőjéről induló gyalogos csapás alakult ki, mutatva egy másik a park területére irányuló közlekedési irányt. Mely közlekedési irány célpontja a park ezen részén lévő facsoportban megbúvó homokozóból és mászókából álló játszótér. A facsoportokkal körülölelt középső szabad tér automatikusan jelöli ki a központi építmény helyét, így biztosítható az értékes fák sértetlensége. „A” variáció ismertetése: A tervezés feladat megoldása során - mely gerincét a „Város a város alatt” program adja igyekeztünk a parkot élettelivé tenni úgy, hogy a mostani „lakók” élettere se sérüljön. Elképzelésünk szerint a jelenlegi útbaeső parkból úticél válik; a szélen keresztülhasító gyalogút helyet, a spontán kialakuló közlekedési irányokat is tartva, változatos útvonalon a járókelők és kerekesszékesek a park szívébe is eljuthatnak; a szerény gyerek-homokozó helyett a gyerekek játékigényét korszerű módon kielégítő játszótér létesülne; az ingerszegény füves kutyafuttató park helyett kertészeti elemekkel, utcabútorokkal, ülőpadokkal, vízmedencékkel, gyalogos- és kerékpárutakkal berendezett KÖZpark épül. Nem titkolt cél találkozási ponttá varázsolni a helyet, hogy a város polgárai, a busszal
Egerbe érkező környező települések lakói egymásnak itt adhassanak randevút, s akár a létesítménybe betérve kellemesen tölthessék a szabadidejüket, hogy akár a föld alá mélyen leszállva, egy időutazás során megismerhessék eltemetett múltunkat. A térszín alatti építmény bejárata a parkszint alatt 4,5 m-el mélyebben található. Térszín alatti, mégis homlokzattal rendelkezik, mivel a bejárat előtt 135°-ban felnyíló teret harmadköríves karéjban fokozatosan fellépcsőzve kapcsoltuk a terepszinthez, ezáltal a parkba térszínen érkezők szeme előtt fokozatosan nyílik föl a földalatti világ. A bejárat előtti teresedés, a lépcsős amfiteátrum adta nézőtérrel kiválóan alkalmas utcazenészek, kis létszámú kamara-zenekarok, kórusok vagy egyéb előadóművészek bemutatóira is. A karéjt lezáró vonalakon a bejárat felé irányuló közlekedést szolgáló rámpák és lépcsők kaptak helyet, csakúgy a Széchenyi-Pori földalatti közlekedési tengellyel kapcsolatot biztosító passzázs. Ezen összekötő vonal irányának meghatározásakor az északi facsoport óhatatlan keresztezése miatt a „legértéktelenebb” – egyébként beteges - fák helyén oldottuk meg. Hasonlóképp környezet és favédelmi okokból maradt az átrium peremén meghagyásra egy sudár fenyőfa is. A Bazilika felől érkező két irányba folytathatja útját: az egyik enyhe esésű lépcső ill. rámpasoron keresztül a bejárati öbölbe (fórum) juthat, míg a másik lépcsősor a park térszínére visz, ahol az amfiteátrum ívével párhuzamosan vezet a járda és csatlakozik a passzázs által kijelölt főirányra. Az érseki kerttel határos acéllemezes kerítés bontását javasolva a félbehagyott barokk kerítés folytatásaként un. „történeti dicsőségfalat” építenénk kőkeretes falfülkékkel, melyekben mellszobrokat, emléktáblákat stb. lehetne elhelyezni akár a város történeti nagyjai előtt tisztelegve. Az emlékfal-(kerítés) a karéjt követve –falfülkék helyett falnyílásra váltva- ívelődne a park belsejébe, mintegy terelgetve a járókelőket. Az ily módon közönségforgalom elől elzárt északi sarok igényes kertészeti megfogalmazásban virágágyásokkal tarkított díszkert lehetne. A korábbi Pori-sétányra vezető - fákkal teletűzdelt - lépcsősor elbontásra kerül, az új, elegáns lépcső a passzázs vonalának folytatásaként épülne. Az íves meglévő támfal mellett jelenleg fűvel benőtt gyöngykavics szórású járófelületet felújítva fakocka burkolat kerülne lehelyezésre, melyben a meglévő fák mellett virág és cserjeszigetek is „úszhatnának”. A facsoport zöldfelületén - a játszótérhez kapcsolódva - a fákat kerülgető kerékpárúttal „kerekezőpark” kerülne kialakításra, ahol a kicsik és nagyok kedvükre tekereghetnek. A játszótér korábbi helyéről a park középső részébe kerülne nagyobb alapterülettel, korszerű gumiburkolattal, és szabványos – lehetőleg fa játékokkal. A játszóteret két irányból határolva vízmedence és zöldsziget kerül, melyek ülőpad szegélyeiről a szülők „gyakorolhatják felügyeletüket”. A park templom felöli részén pihenőkert létesülhet, a padokon és a gyepen lehet hűsölni a fák árnyékában. Ezen részen kerülnének -szándékaink szerint - elhelyezésre a Bazilika nem oly régen lecserélt – Casagrande által készített - homlokzati szobor torzói, melyek jelenleg a szomszédos Érseki palota kertjében találhatóak. Mivel az idők során állaguk igen leromlott, viszont közszemlére tételükkel új értelmet lehetne adni létüknek, bemutatásukra - elképzelésünk szerint - a bejárati szélfogó feletti bevilágító kupola formájával megegyező edzett üveggel hézagosan szerelt búra alatt kerülhetne sor, így a szobroktól az időjárás viszontagságai és a nézők is távol tarthatók. A park mozgássérültek és babakocsisok által is látogatható, hiszen a déli lépcsősor tetejétől indulva a támfal mellett rámpák vezetnek a park szintjére.
Mivel a létesítmény térszín alatti; körbejárni, körülhatárolni teljes valójában nem lehet, ezért csak sejtetni engedjük: van ott valami, mindig csak egy részt mutatunk, folyamatos mozgásban tartva a szemlélőt. A parkba betévedő fokozatosan fedezze fel, mit rejt a föld mélye, egészen a pincék „Város a város alatt” programjáig. Miként a pincerendszerben nagy jelentőséget kap a kristálytiszta víz, hasonlóképp a felszínen is fontos hatásmechanizmust szánunk ezen őselemnek. A park részét képező vízmedencék üvegfenékkel készülnek, így az alább lévő terekbe sejtelmesen villózó fények szűrődnek, felülről pedig letekinthetünk, sejtve valamiféle élet van alattunk. Ezen elvet követi a bevilágító kupola is, mely a legmagasabb pontja az építménynek, jelként szolgálva. Hasonló okokból a bejárati üvegfalon keresztül egészen a –3. szintig lehet lelátni. A bazilika felől a bejárathoz érkezve kőfalra támaszkodó pilon alatt haladunk el, mely tetejeként vízmedencét találunk. A pilon oldalába mélyítve a program neve olvasható, míg a szárazon rakott kőfal fugáiból víz szivárog, és csörgedezik az alatta lévő vízmedencébe. Hasonlóan „vízáteresztő” a kőfal belső oldala is, a lecsobogó és a pincerendszerben eltűnő víz a sejtelmességet hivatott fokozni. A szélfogón keresztül juthatunk magába az építménybe. A szélfogóba érve balra a pincébe vezető rámpákig tekinthetünk le galériaszerűen, jobbra fel a negyed körcikkel átfedő felülvilágító kupolán át az eget kémlelhetjük. Belépve az előcsarnokba szemben a recepciós, információs pult található fali üvegvitrinekkel a megvásárolható emléktárgyak, könyvek, stb. részére. Jobbra a kávézó található, mely nyáridőben -az üveg homlokzati portál elhúzásával- a fogyasztóterét a szabadba is kiterjesztheti. A kávézón túl a hosszanti üvegfenekű medencével felülvilágítva a történelmi játszóház található, ahol a történeti látványparkhoz kapcsolódva korabeli hangulatot idéző játékokat próbálhatnak ki a gyerekek, miközben a szülők kávézgatva tarthatják rajtuk szemeiket. A recepció mögötti területen a gépészeti és szociális helyiségek kaptak helyet, köztük a vendég WC-csoport is. A mélybe tartók lépcsőn, vagy liften juthatnak a –2. szintre, ahonnét indul a történeti látványpark program maga. A kiállítócsarnokot a belsőterű helyiségektől (melyben a létesítmény háttér munkahelyei és azok szociális helyiségei kaptak helyet) kettősfalú üvegvitrinek választják el, melyek akusztikailag teljesen, vizuálisan részlegesen szigetelnek el. A vitrinekbe a kiállítással kapcsolatos középkori emlékanyagok kaphatnak helyet, hasonlóan a helyiség üvegpadlója alá lapidárium, kőtár kerülne. A legalsó, pinceszintre 8%-os gyalogosrámpán juthatnak le vagy föl a csoportok, az esőköpenyt félúton kaphatják meg a látogatók. A gyorsabb le ill. feljutás érdekében a lépcsőház és lift a –3. szintig vezet le. A lépcsőházzal szemközt a rámpa indulókarja alá került elhelyezésre az idegenvezetői tartózkodó, a második kar alá tárolóhelyiségek kerülnek. Erre a szintre rámpán érkezve már láthatjuk a pincerendszerbe vezető üvegzsilipet. „B” variáció ismertetése: A meglévő adottságok, játszótér, egészséges fák, sétány meghagyásával a földalatti történeti látványpark központi építményét a park közepére helyeztük el. Az építmény félkör alakú körgyűrű szeletként az átvezető sétányhoz kapcsolódik, a sétány bővületeként kialakított kör alakú fórumot karéjozza. Az építmény főbejáratát hangsúlyos kő építmény (áttört obeliszk) jelzi, amely a látványpark szimbóluma. Az építmény a látványpark működtetéséhez szükséges gazdasági, valamint a kapcsolódó játszóház és turisztikai információs központnak ad helyet. Teljes egészében a térszín alá süllyesztett. Az átvezető
sétány szintjéről lépcső vezet a főbejárat szintjéig, amely előtt gyülekezőtér alakul ki. A térszín alatti süllyesztett teret íves terméskő burkolatú támfal határolja. A központi építmény, jel a térszín fölé magasodik a környezetéből jól látható, a park sétányai gyalogösvényei sugarasan ide irányulnak. Az épület három szintes. Szintenként kilenc méter fesztávolságú karéjos csarnok, amelyből a különböző funkciócsoportok kiharapnak. A –1 szint az érkezés szintje, itt régiós információs központi tér, galériás történelmi játszóház és kávézó, illetve a „mélybe néző galériával” gazdagított lépcsőház található. Az információs falon a régióval kapcsolatos turisztikai lehetőségek kivetítőkön lekérdezhetők. A –2 szint technikai helységek, vizes helységek s a történelmi játszóház alsó szintje található. A –3 szint a mélyből érkezés szintje, itt a központi épület funkciójához kapcsolódóan karbantartó helység, raktár és szellőző gépház helységek találhatók. Ugyanitt zsilipelőn keresztül kapcsolódunk a földalatti pincerendszerhez, amelyben a „történelmi látványpark” kerül kialakításra külön program szerint. „C” variáció ismertetése: A meglévő játszótér és az egészséges fák meghagyásával a földalatti látványpark központi épületét a park közepére helyeztük el. Közelítve az épülethez jelként tűnik fel az épület középpontjába helyezett spirál. Örvény amely elnyel, beszippant, időspirál melybe bekerülve átlényegülünk a ma világából a történelmi legendák, és mesék birodalmába. Az épület egésze ezen elv szerint szerkesztett, teljes egészében a térszín alá süllyesztett. A bazilika tér szintjéről indulva egy szintén „spirális vonalú” rámpa vezet a bejáratig, mely előtt gyülekezőtér alakul ki. A térszín alatti süllyesztett teret kőburkolatú súlyos támfal határolja, ennek ellenpontja a központi tengelybe állított könnyed fa-üveg szerkezetű „kútház”, mely az üvegfalú liftet és a mélybe vezető lépcsőt foglalja magába. Az üvegajtón belépve a -1. szinten tágas előteret találunk, szemben információs és ajándék pulttal, valamint itt a térbe beúsztatva kerül elhelyezésre a regionális turisztikai információs bázis – számítógépekkel, interaktív tájékoztató eszközökkel. Jobbra kávézót találunk, ahonnan a szülők figyelemmel kísérhetik a történelmi játszóházban hancúrozó gyermeküket. A játszóház kétszintes, nagyméretű csúszdák, mászókák, lengő kötelek helyezhetők el benne. Világos, mert a gyülekező tér felé nagyméretű ablak nyílik, és télen is teret enged a gyerekek mozgásigényének. A bejárattól balra találhatók a mosdók, a mozgás korlátozottak részére szolgáló mosdóval együtt. A tér végében a gépészet található, mely közvetlen kapcsolatban áll a külső térrel is, ugyanakkor az alsóbb szintek gépészeti
vezetékei (szellőzés, fűtés, villamos energia) is itt összpontosulnak. Ezért az alsóbb szintek gépész helyiségei egymás alá kerültek. A térszintről induló spirális sodró lendülete visz a bejárati lépcsőkig illetve a liftig. A -2. szinten a vezetői iroda, a személyzeti öltöző illetve mosdó, valamint technikai vezérlő és raktár kaptak helyet. A közlekedő, valamint a vezetői iroda (üvegtégla fala van) még itt is kap természetes fényt. A -3. szint vezet a meglévő pinceághoz, melyben a kiállítás tekinthető meg. A gyülekező közlekedő térből nyílik egy előadó-vetítő tér is mely két szintben kerül kialakításra. Íves fala lehetőséget ad térhatású képek vetítésére is. A vetítés történhet a gépészeti helyiségből nyíló lépcső alatti térből, de fénytechnikai eszközök elhelyezhetők a -2. szint szomszédos helyiségeiben is. Pinceág vezet a kialakításra kerülő „passage” felé mely összeköti a föld alatt a megépülő mélygarázst, a városközponttal, így ez a központi épület is rákapcsolható erre a fő ütőérre. Épületszerkezeti és építőmesteri munkák Bejárati egység A bejárati egység építmények teljes egészében föld alá kerülnek. Az építményt a támfal mögé terveztük úgy, hogy a meglévő támfalat az építkezés során nem kell elbontani, csupán a bejárati nyílást kell benne a tervezett helyen kialakítani. A kétszintes építmény monolit vasbeton szerkezetből készül, kívül teljes egészében hőszigetelő és vízszigetelő rendszerrel körülvéve. A függőleges tartószerkezetek és határoló-szerkezetek falazottak, a közbülső födémszakaszokat vasbeton oszlop támasztja alá. Az építmény felett intenzív zöldtető alakítandó ki úgy, hogy a fölötte lévő területen a jelenlegi állapotnak megfelelő zöldnövényzet visszatelepíthető legyen. A térszintről bevezető bejárati ajtó keretnélküli üvegből készül. A bejárattal szembeni födémszakasz és az alsószintre vezető lépcső üvegszerkezet, mely egyenes folytatása a bejárat előtti üvegfödémnek. A lépcső melletti, a térbe nyúló építmény (vizesblokk és technikai helyiség falazata) vakolatlanul készült, fűrészelt tufából falazott szerkezet. Az egyéb felületek durván vakoltak, fehérre festettek. Az alsószinti padozat átlós irányú fektetéssel, kőburkolatot kap. A belső nyílászárók fa szerkezetűek, rusztikus hatásúak. A pincéből kivezető csurgalékvíz a bejárati építmény alsó szintjén végig futva vezet ki az Eszterházy tér alá. Az Eszterházy tér alatt, közvetlenül a bejárati üvegajtótól egy vízvágat készül, mely felülről egy üvegfödémet kap. A vízvágat körben szigetelten készül, üvegfödémen a kétoldali falazatra támaszkodik. A bejárati ajtó alatti nyílásra egy olyan visszacsapós ajtószerkezetet kell elhelyezni, mely szükség esetén megakadályozza a víz visszafelé való folyását. Ehhez a szerkezethez logikailag kapcsolódik a pincerendszernél ismertetett vész szivattyú és puffertartály kialakítása.
A föld alatt folyó kispatak, illetve annak a vize végig közvetlen, rejtett világítást kap. Így a vízen tükröződő fénysáv az Eszterházy tértől kiindulva a bejárati építményen keresztül végig fut teljesen a pincerendszerben kiépítendő új vízelvezető vágatban is. Pincerendszeren végzendő munkák Alapvető cél, hogy a pincerendszeren minél kevesebb építészeti beavatkozás kerüljön sor. Elkerülhetetlen, hogy a pince viszonylagos víztelenítését, illetve a befolyó vizek kezelését megoldjuk. Ebből a célból, mint az előzőekben már rögzítettük, egy új vízelvezető ágat kell megvalósítani. Ezen a vízelvezető vágaton keresztül vezetjük ki a keleti irányból érkező nagyobb mennyiségű vizet. Vész esetében a tervezési terület szélén a keleti szélesebb ág kezdeténél egy puffertartály építendő ki. Amennyiben az Eszterházy térnél lévő kivezetésnél az esetlegesen visszaáramló víz útját el kell zárni, úgy ezen felső puffertartályba gyűlik a víz, melyet egy erre a célra rendszeresített szivattyúval a föld felszínre kell vezetni. Ez a pont lényegesen magasabban van (a Bazilika mögötti parkoló sarkánál vezet ki). A funkcionális kialakításnál ismertetett területen, a pincerendszer Széchenyi utca felé eső mélyebb részén egy vízzel elárasztott területet alakítunk ki. Ezt a pincerészt egy „padkával” választjuk el a többi területtől. Ez a szakasz alulról kenhető vízszigeteléssel látandó el. Az érsekség udvarának kijáratánál lévő jelenlegi zsomp megmarad. Ide vízszivattyú telepítendő, mellyel a szükséges víztelenítés, szabályozási, karbantartási munkák oldhatók meg. A normál vízszint úgy kerül kialakításra, hogy esetleges vízszint esetén gravitációs úton, a túlfolyón át a többlet vízmennyiség a Széchenyi utcai csapadékvíz rendszerbe kivezethető legyen. A falakon, s mennyezeten bejövő víz útját szabályozni kell, illetve a minimális vizesedésre kell törekedni. A meglévő repedésekre, ahol jól láthatók a betörő víz nyomai, injektálásos módszerrel tömítő anyagot préselnek be. A hidrogeológiai vizsgálat alapján megállapítható, hogy leginkább az oszlopcsarnok keleti falánál és a Pori sétánynál vezető ágak keleti oldalánál található vízbecsurgás. Ezért az oszlopcsarnok fölött egy úgynevezett vízlecsapoló vágat készül, melynek csurgalékvize a víz az új vízelvezető vágatba csatlakozik be. Mivel a pincerendszerbe elhelyezendő jeleneteket, kiállítási tárgyakat sem érheti közvetlenül víz, így a mennyezetről való becsöpögést is meg kell akadályozni. Másik építészeti szempontból kívánatos követelmény lenne, hogy a mostani betonozott felület helyett, az eredeti tufapincék hangulatához jobban közelítő felületeket lássunk. Ezért a vágatok oldalfalát és mennyezeti boltozatot is egy olyan domborlemezzel látjuk el, mely azon túl hogy a felületről lecsöpögő vizet oldalirányba képes elszivárogtatni, felülete alulról vakolható. A vakolat tufaőrleménnyel védett. A két oldalt a domborlemez és a meglévő falfelület közötti részben leszivárgó vizet a padozatban kialakított – többségében már meglévő – csurgórendszer vezeti el. Ezzel a módszerrel elérhető, hogy a látszó mennyezet és falfelületek szárazak, míg a padozat felülete nedves, de folyó vagy álló víz nem lehet rajta. A berendezési tárgyak olyan anyagból és szerkezetekből készülnek, melyek a magas páratartalomnak ellenállnak. Az egész pincerendszerben biztosítani kell a mozgássérültek akadálymentes közlekedését. Erre lehetőség van, mivel a pincerendszeren belül nagy szintkülönbségek nem találhatók. Az akadálymentes közlekedés céljából az M 1 : 333 alaprajzi elrendezés szerint a lépcsőfokokat általános helyen rámpákkal, illetve lejtős kialakítással megszüntettük. A
bejárati építményben a 3,5 m-es szintkülönbség áthidalására liftet terveztünk be. Szintugrást, illetve lépcsőfokot csak ott hagytunk meg a létesítményben, ahol a látogatók nem mehetnek keresztül (pl. nem megközelíthető kiállítási terület). A történelmi látványpark berendezéséhez szükséges lezárások – melyek elrendezése a látványpark programjának tervdokumentációjában található – szerelt jellegűek, biztosítva a szellőzéshez szükséges légmozgást. Központi építmény A Központi építmény, szintén a föld alá kerül elhelyezésre. Kialakítása szerkezeti szempontból lényegében megegyezik a bejárati egység kialakításával. A különbség, hogy itt az építmény fölött és a bejárat előtt burkolt területek is találhatók, melyeket a park részeként kell kialakítani. Az építmény egyéb szerkezetei teljes egészében megegyeznek a bejárati építményével. E g e r, 2004. július hó
Kormos Gyula
építész generál tervező Főczény László Hoór Kálmán
építész tervező építész tervező
Varga Rita
építész tervező
