A MARXIZMUS ÉS AZ ÖNIGAZGATÁSÚ SZOCIALIZMUS KÉPZŐ ÉS NEVELŐ HATÁSA A KÖZÉPISKOLÁKBAN Kerekasztal-beszélgetés a Létünk szerkesztőségének szervezésében — Szabadka, 1981. IV. 22.
A beszélgetés részvevői: D r . T ó t h Lajos, az újvidéki T e r m é s z e t t u d o m á n y i - M a t e m a t i k a i K a r pe dagógia t a n á r a , a szerkesztő bizottság tagja; a MoiSe Pijade Egységes K ö zépiskola Testvériség tmasz-ából Kiss Viktória t a n á r n ő , P a p p Gabriella és R ó k a Csaba d i á k o k ; az Egység tmasz-ból Péter Józsa Piroska ta n á r n ő , J a n k ó A n i t a és H o r t i Lívia d i á k o k ; a Bosa Milicevic Á r u - és Pénzforgalmi Iskolaközpontból Sisa Rozália, Berkó M a g d o l n a , Vukov Margit d i á k o k ; a L a z a r Nesic Építészeti, Vegyészeti-technológiai és Élel miszeri Iskolaközpontból H u s z á k Jenő tanár, Rózsa M á r t a , Szekeres Ildikó, K a s z a Angéla, Bárányi Gizella d i á k o k ; az Egészségügyi Iskola központból G y e r m á n Tibor t a n á r ; a S z a b a d k a i Közgazdasági K a r r ó l Gabric M o l n á r Irén tanársegédjelölt, Erdélyi Gabriella, Erőss K a t a l i n , Báló A r a n k a egyetemisták; a V K S Z Politikai Iskolájának zentai tagoza tából Gere Teréz t a n á r n ő , Sándor József, Rózsa Ferenc, Szabolcski K l á r a az iskola hallgatói; Szabó Lajos, a S z a b a d k a i Általános Iskolák Szak szolgálatának t i t k á r a ; Árokszállási Borza G y ö n g y i , a Létünk szerkesz tője; Terényi Zsófia, a folyóirat titkárnője.
Dr. Tóth Lajos bevezetője: Ü d v ö z l ö m a Létünk szerkesztősége nevében a megjelent kolléganőket, kollégákat, a fiatal nemzedéket. Egy olyan beszélgetésre jöttünk össze, amely, azt hiszem, t á r g y á n á l és problematikájánál fogva igen időszerű. A téziseket m i n d a n n y i a n m e g k a p t á k , feltételezem, hogy átnézték, egy kicsit elgondolkoztak felettük, és itt majd elmondják véleményüket, ja vaslataikat. Kiinduló kérdésnek azt tekintem, hogy milyen is a mi embereszmé n y ü n k , milyen embert szeretnénk kialakítani, illetve nevelni szocialista t á r s a d a l m u n k b a n . Sokszor ismételjük, és sok helyen olvashatjuk, hogy sokoldalúan fejlett vagy legalábbis többoldalú, harmonikusan fejlett ember kialakítása a cél. T e h á t olyan ember, aki megfelelő általános műveltség-
gel rendelkezik, aki m e g h a t á r o z o t t m u n k a f o l y a m a t r a , illetve hivatásra képesített, aki egyben szakember is és emellett kellően felkészült az ö n igazgatásra is. Ez az a h á r o m alapvető összetevője a n n a k az embernek, polgárnak, dolgozónak, önigazgatónak, amilyet mi kialakítani k í v á n u n k . Ez nem újkeletű feladat, tehát nem az utóbbi időkben alakult ki ez az embereszmény, illetve ezek az alapvető nevelési célok. Ez lé nyegében önigazgatási rendszerünkben gyökerezik. Érdekes és szükséges feltenni a kérdést: M i t nyújtott az ún. reform előtti iskolarendszer? M i t ö r ö k ö l t ü n k mi ebből a szempontból a régi is kolától? ö r ö k ö l t ü k az intellektualizmust és a maximalizmust. A z első nek a lényege, hogy a hangsúlyt az ismeretek nyújtására, s azon belül a t é n y a n y a g r a helyezte, és ezáltal egyoldalúvá vált. A maximaiizmus p e dig azt jelenti, hogy ebből a t é n y a n y a g b ó l minél többet nyújtani, és itt rögtön hozzá is tehetjük, hogy ez a mennyiségi túlméretezés a tartós is meretek k á r á r a megy. Túllépheti ugyanis a t a n u l ó k befogadó (feldol gozó) képességét és ezáltal a d i á k o k n á l a csírájában fellelhető vagy kiala kult érdeklődést is elfojtja. A z említettek mellett örököltük még az oktató-nevelő m u n k a egysé gének felbontását. N a p mint n a p emlegetjük, hogy oktató-nevelő m u n k á t végzünk, hogy o k t a t u n k és nevelünk is, m e r t hiszen a kettő dialektikus egységet képez. A régi iskolarendszerben ez az egység felbomlott, éspe dig a nevelés k á r á r a . E z az előbbi megállapítással kapcsolatos, miszerint csak a t é n y a n y a g , az ún. tárgyi feladatok kerültek előtérbe, a nevelési feladatok és a képességfejlesztés pedig háttérbe szorult. Mellőzése az ok tatás minden fokozatán kifejezésre jutott, az általános iskola alsó t a g o z a t á t ó l az egyetemig h a l a d v a mind n a g y o b b mértékben. Ezért beszélünk például arról, hogy a reform előtti iskolában a marxizmus háttérbe szo rult. A m i k o r marxizmusról beszélünk, a k k o r ez a l a t t voltaképpen többet kell érteni: a nevelést általában. A nevelő m u n k a került háttérbe, illetve ezt mellőztük. T e h á t egy szélesebb problémáról v a n itt szó, de ennek központjában természetesen a m a r x i z m u s , vagyis a marxizmus alapján folyó nevelés áll. Ezért a reform egyik célkitűzése az oktatás marxista megalapozása volt és ennek a gócpontjában az a t a n t á r g y áll, amit úgy nevezünk, hogy a m a r x i z m u s alapjai és az önigazgatású szocializmus. E z különösen az értelmi, erkölcsi és eszmei-politikai nevelést hatja át — v a g y kellene á t h a t n i a —, t e h á t az eszmei-politikai és erkölcsi t u d a t , és részben az esztétikai műveltség kialakításában kellene kifejezésre jutnia. M i n d e n k é p p e n jelentős kérdés: H o g y a n valósul ez meg a középiskolák oktató-nevelő m u n k á j á b a n , a középfokú oktatás első és második fázisá ban? M e g v a n n a k - e , biztosítottak-e a célok elérésének feltételei? A feltéte lek közül csak n é h á n y a t emelek ki, például azt, h o g y milyen légkör ala kult ki ezzel kapcsolatban. O l y a n - e a légkör, amely a nevelésnek első rendű feladatot, fontosságot tulajdonít: azért is, m e r t ezideig háttérbe szorult, és azért is, mert ez elsődlegesen fontos. Milyen helyet foglal el ez a t a n t á r g y az oktató-nevelő m u n k á b a n ? Milyen szerepet tölt be? T a n tárgy-e ez, v a g y a n n á l több?
A következő kérdések a felsoroltakkal kapcsolatosak: Milyenek a tantervek? A z h a t á r o z z a ugyanis meg az oktató-nevelő m u n k a feladatait és t a r t a l m á t . A t a n t e r v hivatalos o k m á n y és sok minden a körül forog. N á l u n k k ö t ö t t t a n t e r v r ő l beszélünk, amely kötelezi a t a n á r t . Persze a t a n á r n a k mindig v a n bizonyos lehetősége, hogy alkotó hozzáállással még a t a n t e r v e t is korrigálja, javítson rajta a megvalósítás f o l y a m a t á b a n , d e n á l u n k ez a lehetőség elég szűk körű. Másik jelentős kérdés, hogy milyen a t a n k ö n y v , milyen f o r r á s m u n k á k állnak a diákság rendelkezésére, milyen az illusztrációs a n y a g , amellyel a feldolgozandó a n y a g o t megvilágítják, kiegészítik. Milyen az oktató-nevelő m u n k a , tehát a megvalósítás, amely tulaj d o n k é p p e n a legfontosabb fázis; a tervezéstől egészen az értékelésig, vagyis az osztályzásig. N a g y o n fontos kérdés a tanuló helye és szerepe az oktató-nevelő m u n k a f o l y a m a t á b a n . Vajon csak t á r g y a vagy pedig a l a n y a is ennek a m u n k á n a k ? E z utóbbi azzal kezdődik, hogy a k t í v részvevője a f o l y a m a t n a k , majd ennek magasabb megnyilvánulási foka, hogy mintegy ö n m a g á t is irányítja, formálja. E r r e természetesen a t a n u lót képesíteni kell, és biztosítani hozzá a feltételeket is. H o g y a n fogják fel ezt a t a n t á r g y a t a t a n á r o k és a diákok, hogy viszonyulnak hozzá? Szeretik-e ezt a t a n t á r g y a t a tanulók? Érdekli-e őket, avagy nem nagyon szeretik, kevésbé érdeklődnek-e iránta? Érzik-e, hogy hozzájárul világ nézetük alakításához, például ahhoz, hogy egyes nézeteiket korrigálják az oktató-nevelő m u n k a folyamatában. Rájönnek-e, hogy téves nézeteik, álláspontjaik voltak? Miközben az ember felismeri tévedéseit és változ t a t nézetein — mert megokoltnak látja azt — , saját m a g á t alakítja. Mennyiben érzik a tanulók tehernek ezt a t a n t á r g y a t ? Mennyi időt f o r d í t a n a k tanulásra, mennyi időt igényel a t a n a n y a g elsajátítása? H o gyan és milyen segítséget nyújt a t a n k ö n y v , mennyire hozzáférhető, mennyire érthető, mennyiben érdekes és vonzó? Kezükbe vesznek-e más, ezzel kapcsolatos és ezt kiegészítő forrásmunkát? És vajon mi áll ezek közül a rendelkezésükre? Végül, v a n n a k - e javaslatok, sugallatok a hibák és fogyatékosságok ki küszöbölésére? Célunk a helyzet javítása, az oktató-nevelő m u n k a fej lesztése, amely sosem lehet teljesen ideális, de viszont nagyon lényeges, hogy milyen szintet értünk el, és milyen szintet lehetne az a d o t t körül mények k ö z ö t t elérni. Ezeknek a kérdéseknek a megvitatásához, megtár gyalásához szükség v a n az építő jellegű b í r á l a t r a , a nyílt, őszinte be szédre, és v i t á r a , m e r t ezzel lehet k o m o l y a n hozzájárulni a felmerülő problémák megoldásához.
Szabó Lajos: H a a t a n k ö n y v e k r ő l beszélünk, szeretném megjegyezni, hogy a Bod rogvári—Ifkovic—Szám-féle t a n k ö n y v e t elsőrendűnek t a r t o m , d e nem középiskolai, h a n e m egyetemi fokon, mert egy alapos előismeretet igé nyel. E z t viszont a gyerekek a középiskolában se történelem, se irodalom,
se más k u l t ú r t a n t á r g y keretében nem kapják meg. Stilisztikai problémái is v a n n a k a k ö n y v n e k : a terjedelmes k ö r m o n d a t o k b a (ez valószínűleg a fordításnak r ó h a t ó fel) belefárad a tanuló. Szólnék még arról is, hogy a gyerekek csak hallgatói, nem pedig aktív résztvevői az ó r á k n a k . T a l á n túlterheltek a tananyaggal és p r o g r a m o k kal, a sok t a n t á r g g y a l és nem érnek rá a szakirodalom olvasására.
Gyermán Tibor: A reform kezdetén többekkel együtt én is részt vettem a h á r o m évig t a r t ó t a r t o m á n y i kiegészítő- és továbbképzésen. A k k o r igen szigorú kri tériumokat t á m a s z t o t t a k azon részvevőkkel szemben, akik majd később a t a n t á r g y a t t a n í t h a t j á k . A z előkészítő után én az oktató-nevelő m u n kából is kivettem a részemet. Most személyes tapasztalataimról szeretnék egy p á r szót szólni. E r r e a t a n t á r g y r a nagy szükség volt, ez társadalmi igazolást is nyert, ám az eddigi eredményei kétesek. Én elsősorban a t a n k ö n y v e t szeretném bírálat alá venni, mivel a n n a k idején a kéziratok körüli órák hosszat t a r t ó v i t á k o n is jelen voltam. A k k o r is m á r r á m u t a t t u n k számos fogyatékosságra, amelyeket részben igazolt a gyakorlat, részben mi t é v e d t ü n k . N e k e m a következő javaslatom lenne a t a n t á r g y felépítésére: az egy séges középiskola első és második osztályában heti két órával tanítsuk ezt a t a n t á r g y a t , de ki kellene hagyni m i n d a z o k a t az anyagrészeket, amelyek ismétlődnek, v a l a m i n t az elsős anyagból a filozófiai tárgyú kér déseket, mert a g y a k o r l a t bebizonyította, hogy a tanulók legnagyobb része nem tudja „megemészteni" azokat, mert túlságosan elvontak. O l y a n része ez a t a n a n y a g n a k , amelyet a t a n á r a k k o r kérdez vissza, ha feltét lenül rossz jegyet a k a r adni, míg ha javítani a k a r a diák jegyén, nem adja fel ezeket a kérdéseket. T ö b b egységes középiskolában közgazdasági egyetemet végzett taná rok vették kezükbe a t a n t á r g y a t , és a k a r v a a k a r a t l a n , a politikai gazda ságtani t é m á k a t — észrevételem szerint — tizenöt ó r á r a emelték az előirányzott négy helyett. Szabálytalanul cselekedtek, de jól. Rájöttem erre a következő tanévben, amikor saját m a g a m is elvégeztem ezt a ki bővítést. A z általános középiskola első osztályos tanulói a politikai gaz daságtan alapismereteit szépen elsajátítják. Viszont később, különösen a negyedikben erre nagy szükségük van ahhoz, hogy építhessünk rá, illetve bezárjuk a kört, ami végeredményben a cél: a dialektikus materialista szemlélet kialakítása a t a n u l ó k n á l . A második osztályban venném át a d i á k o k k a l azt, ami a második és h a r m a d i k osztálynak van előirányozva, heti egy ó r á v a l , mert több anyagrész ismétlődik e két osztály a n y a g á b a n . Sőt, a harmadikos a n y a g ban — észrevették ezt a tanulók is — a nemzetiségi kérdést például négyszer dolgozzuk fel. Lényeges kérdés ez, de azért négyszer is vissza térni rá?! A negyedikes t a n a n y a g o t ( t a n k ö n y v e t ) feldolgozni szinte képtelenség.
T ö m é r d e k filozófiai, politikai, gazdaságtani, kultúrtörténeti és nem utolsó sorban történelmi tudásalapra hivatkozik. A történelem tanítása például sok fontos témát „ á t u g r o t t " , azt pedig m o n d a n o m sem kell, hogy a művészettörténet mivé lett — csak banális formában v a n jelen. A negyedikes a n y a g ellenben erre h i v a t k o z i k . Én a negyedikes és a h a r m a d i k o s anyagot is heti két órával dolgoznám fel úgy, hogy az a n y a g kísérő (kiegészítő) szöveget és illusztrációt kapjon. A k k o r j u t n a idő a r r a is, hogy bizonyos dolgokat ú g y m o n d a t a n á r v i t á r a bocsásson az órán, hogy a tanuló maga is véleményt nyilváníthasson. N e m c s a k faktográf anyagot kell nyújtani. Lehetne kísérő szöveget, különböző a n y a got, k ö n y v e t olvasni és azt a t a n a n y a g g a l p á r h u z a m o s a n feldolgozni. Különösen érdekes lenne átvenni 1968-tól, a spliti kongresszustól — ami kor m á r jugoszláv marxizmusról is beszélünk — az alapvető dolgokat, így jutna idő a pozitivizmus, dogmatizmus és egyéb olyan kérdések tisz tázására, amelyekkel n a p mint n a p szembetaláljuk m a g u n k a t . A t a n k ö n y v megírását egy bizottságra b í z n á m , amely elsőtől a ne gyedikig feldolgozná a t a n a n y a g o t , elsősorban alapvető tematikai felépí tésében, ú g y m o n d vázlatában és u t á n a a részletes feldolgozás következ hetne. A k i a k ö n y v e t írta, az középiskolában nem dolgozott, csak egye temen, tehát nincs e téren g y a k o r l a t a . Ami az oktató-nevelő m u n k á t illeti, s azon belül a t a n á r — d i á k v i szonyt, meg kell jegyeznem, hogy termékeny, előremutató v i t á t kibonta k o z t a t n i nagyon nehéz. A tanulók részéről g y a k r a n fennáll a kétely a merészen feltett kérdésektől, nehogy a n n a k „ k ö v e t k e z m é n y e i " legyenek. Igyekszem mindig hangsúlyozni, hogy a célunk pozitív kritikai szemlé letű embert nevelni a társadalom számára. A k i helyesen tud bírálni, ál lást foglalni, a n n a k a kritikája előremutató és építő. A k r i t i k a még nem jelenti azt, hogy az ellenséges is. T e h á t olyan világnézetű embert kell formálni, aki b á t r a n szólni mer, és a munkája, törekvése, célkitűzései egyaránt helytállóak. N a g y h i b á n a k t a r t o m , hogy a marxizmust t a n í t ó s z a k t a n á r o k a k t í v á j á n a k m u n k á j a ellaposodott, megszűnt. Feltétlenül szükség- v a n , rá, hogy felújítsa működését, a mostanitól sokkal eredményesebb formában, e g y ü t t m ű k ö d v e a Pedagógiai Intézettel, m i n d a t a r t o m á n y i v a l , m i n d a községközivel. Ajánlatos lenne újra szemináriumok szervezése, ahol a s z a k t a n á r o k t a r t a n á n a k előadást, ismertetnék észrevételeiket. F o n t o s n a k t a r t o m , hogy a marxizmust t a n í t ó t a n á r o k részt vegyenek a fontosabb községi politikai előadásokon. Például t a v a l y itt volt Belgrádból egy ne ves politikus és én feltettem a kérdést, hogy miért nincsenek itt az elő adáson a s z a k t a n á r o k ? E r r e azt válaszolták, hogy mit keresnének azok itt? H a m á r a társadalom megbízik a t a n á r o k b a n , hisz rájuk bízza a fiatal nemzedék o k t a t á s á t és nevelését, a k k o r ez a bizalom kiterjedhet addig, hogy az illető t a n á r első kézből értesüljön a legfontosabb esemé nyekről, szemléletekről, állásfoglalásról, mert ezekben nem tévedhet, és így megfelelőképpen alkalmazhatja a tanításban. Évente legalább egyszer k ö n y v b e m u t a t ó t
kellene t a r t a n i az iskolák-
b a n . O l y a n t a n t á r g y ez, ahol megállni nem lehet, ahol a változás telje sen törvényszerű, hiszen mi m a g u n k is tudjuk, hogy a t a n k ö n y v b e n több olyan t é m a v a n , a m i m á r elavult, az 1974—75-ös reform t ú l h a l a d t a . T e h á t ez egy olyan dinamikus t a n t á r g y , amelyhez a t a n k ö n y v sem lehet o l y k o r öt évnél idősebb.
Berkó Magdolna: Diákszemszögből szólnék hozzá a t a n k ö n y v h ö z , amely ismerteti bár az anyagot, de szárazon, és nem segít abban, hogy o t t h o n könnyebben meg tudjuk t a n u l n i a feladott anyagrészt. V a n n a k u g y a n kérdések az a d o t t anyagrészek végén, d e csak címek szerint. J ó lenne ezeket kiegé szíteni részletkérdésekkel, hogy ezek alapján a diák m a g a is át tudja is mételni az anyagot. A z o n k í v ü l n a g y o n kevésnek t a r t o m a heti egy ó r á t marxizmusból. Szerintem ki kellene bővíteni oly m ó d o n , hogy az a n y a g b a foglaljuk az időszerű kül- és belpolitikai események megtárgyalását. J ó lenne, h a minden órából 10 percet erre t u d n á n a k fordítani, a m i k o r is a t a n á r segítségével egyes d i á k o k feldolgoznák az időszerű t é m á k a t .
Kiss Viktória: A z Egységes Középiskola első fokozatán t a n í t o m ezt a t a n t á r g y a t , ok tóber óta — tehát nem egészen egy iskolaév t a p a s z t a l a t a i állnak rendel kezésemre. Én elsősorban e t a n t á r g y oktatási és nevelési céljaiból i n d u l nék ki. Mivel a t a n t á r g y n a k nagy jelentősége v a n emberformálási szem pontból, o k t a t á s a nem k o r l á t o z ó d h a t csupán a középiskola első és m á sodik fokozatára. Szerintem az oktatás és nevelés minden fokozatát át kellene hatnia, b e t a r t v a a szisztematikusságot, miszerint a jellem és az erkölcsi t u d a t formálásával minden fokozaton tervszerűen kell foglal kozni. A m i a középiskola oktatási és nevelési céljait illeti, abból indul nék ki, hogy minden t a n t á r g y n a k , amelyik elsősorban o k t a t ó feladatok kal szerepel a t a n t e r v b e n , n a g y o n jelentős szerepe v a n nevelés szempont jából is. A t a n u l ó k k a l elbeszélgettünk ezekről a p r o b l é m á k r ó l , s szerinttük is a marxista világnézet és felfogás kialakítása minden t a n t á r g y feladata. A m a r x i z m u s n a k m i n t külön t a n t á r g y n a k t a l á n az lenne a feladata, hogy összegezze m i n d a z o k a t a v í v m á n y o k a t , amit az emberi társadalom elért, és e t a n t á r g y keretében főleg nevelési célokat tűznénk m a g u n k elé. A t a n k ö n y v összeállításakor a t a n u l ó k n a k a m á r megszer zett ismereteikből kellene kiindulni. A z t hiszem, felesleges arról beszélni, hogy d i d a k t i k a i szempontból milyen nagy szerepe v a n a t a n k ö n y v n e k , s mivel ez az első t a n k ö n y v , csak üdvözölni lehet. A következőkben azonban a nyelvezetét és a stílusát a t a n u l ó k ismereteihez kell i d o m í t a n i , mert így mindjárt más motivációval veszik kézbe. Meglepődtem, hogy a tanulók ilyen n a g y érdeklődést t a n ú s í t a n a k a t a n t á r g y iránt. E z t az ér deklődést a marxista csoportokon elégítjük ki. N o h a csak novemberben k e z d t ü k meg a m u n k á t , mégis n a g y létszámban jelentkeztek a t a n u l ó k .
A z aktuális p r o b l é m á k a t , a tanterven kívül beszámolók formájában d o l gozzuk fel. Ehhez jó forrásanyagot t a l á l u n k a televízió műsorában, tehát amit csak lehet és rendelkezésünkre áll, m i n d e n t felhasználunk forrás anyagként. A marxista irodalom szintén gazdag forrásanyag az ismere tek elsajátításában, és ez a t a n u l ó k a t serkenti a további m u n k á b a n . A t a n k ö n y v e t illetően a tanuló véleményét kell kikérni. Hiszem, hogy egyes t a r t a l m i és módszertani változások h o z z á j á r u l n á n a k a tanulók további sikeres munkájához. A z osztályzat ugyancsak jelentős tényező, s ezért nem mindegy, hogy miként viszonyulnak hozzá. H o g y h a a t a nuló tisztában v a n azzal, hogy az osztályzat kifejezi az egész a k t i v i t á sát és munkáját, a k k o r az osztályzatot és a feleltetéseket sem a klasszikus értelemben fogja fel, hanem az további m u n k á r a serkenti. V a n n a k , a k i k nek tehetsége van egyes ágazatokhoz, ők az érdeklődési k ö r ü k n e k meg felelően v á l a s z t a n a k beszámolót. A tanuló érdeklődése nagyon fontos m o m e n t u m az egész t a n a n y a g elsajátításában.
Sisa Rozália: A Bosa Milicevic iskolaközpont másodikos tanulója v a g y o k . K o n k r é tan a másodikos t a n k ö n y v r ő l szeretnék szólni, amely túl magas szintű — legalábbis a t a n u l ó k körében ez a vélemény — és ezért a mi isko lánkban a t a n k ö n y v r e nemigen t á m a s z k o d u n k . A t a n á r n ő leegyszerű síti nekünk az anyagot. Felelésekre is inkább füzetből, gyorsjegyzetekből készülünk. T e h á t a t a n k ö n y v r ő l ennyit, most pedig a másik kérdés: A marxizmus tanulása nagy segítséget n y ú j t h a t n a a t a n u l ó k n a k , hogy részt vegyenek a diákönigazgatásban. Volt itt m á r szó, a diákok és általában az ember marxista világnézetének kialakításáról; sajnos nem minden ember tudja önmaga fejleszteni világnézetét, így a m a r x i z m u s t a n t á r g y keretében a diák korrigálni t u d n á ezt és rádöbbenne a saját nézeteinek helytelensé gére, fogyatékosságára. A marxizmus t a n í t á s á n a k jobban a mi t á r s a d a l m u n k felé kellene fordulnia. N e m azt a k a r o m ezzel m o n d a n i , hogy ne le gyenek benne a marxista alapismeretek, de többet kellene foglalkozni ö n igazgatású t á r s a d a l m u n k k a l és a n a p j a i n k b a n lejátszódó belpolitikai ese ményekkel. M e r t bár sokat hallunk mindenről a tájékoztatási eszközök segítségével, de valahogy m i n t h a a tanulók elfordulnának tőle, nem tudja figyelmüket lekötni. A mi iskolánkban is m ű k ö d i k marxista szakkör és akik tagjai, azok érdeklődnek is iránta. O t t egy kötetlen beszélgetés alakul ki, s eltűnik a d i á k — t a n á r viszony kötöttsége. Sajnos, elég kicsiny azok n a k a d i á k o k n a k a száma, akik a marxista csoport m u n k á j á b a n részt vesz nek és az érdeklődésüknek megfelelően beszámolókat készítenek. A z órán viszont nemigen jut idő arra, hogy a tanulók egyéni véleményt nyilvánít sanak. Csak a r r a az a n y a g r a t á m a s z k o d u n k , ami a t a n t e r v b e n v a n és amire osztályzatot k a p u n k . Kevésnek t a r t o m az óraszámot is. Beleszü lettünk u g y a n a szocializmusba, de mi még nem veszünk részt az építé sében, s mire o d a k e r ü l ü n k , megfelelő alapismeretekkel kell rendelkez n ü n k . A t a n t á r g y nem v o n p á r h u z a m o t elmélet és g y a k o r l a t között.
Rózsa Márta: A negyedik osztályos anyag is úgy van megírva, hogy nem kelti fel az érdeklődésünket, rengeteg a t a n k ö n y v b e n a bonyolult m o n d a t , amit az osztálynak a háromnegyed része meg sem ért. Mégis sikerült az egész osztályt bekapcsolni olyan kérdéseknek a megvitatásába, amelyek szoro san kapcsolódnak a t a n u l t a k h o z . Igaz, kevesen mernek b á t r a n hozzá szólni, de előbb-utóbb csak kialakulnak a vélemények. O l y a n témájú be számolókat készítünk, ami a d i á k o k a t érdekli, b á r lehet hogy ez a t a n a n y a g k á r á r a megy. Foglalkozunk a szabadidő kérdésével, a n n a k kihasz nálásával — természetesen marxista szellemben. Nemcsak beszámolókat készítünk, hanem rögtönzött v i t á k a t is szervezünk az elolvasott k ö n y vekről és az aktuális politikai eseményekről. Az ilyen viták híven tük rözik, hogy a szakirányú oktatás alatt t a n u l t a k befolyásoltak-e bennün ket a nézetek kialakításában. A véleménynyilvánítás az én osztályomban megfelel az alapvető követelményeknek. A t a n a n y a g azonban olyan nagy, hogy nem t u d t u k teljesen átvenni, tehát nem sajátítottuk el azt, amire később az egyetemen vagy a jövendő munkaszervezetünkben szük ségünk lehet. T a n t á r g y n á l a marxizmus biztosan több, mert személyi és társadalmi p r o b l é m á k k a l foglalkozik, átszövi és áthatja az oktatói m u n k á t és m a g á t a szakirányú oktatást is. H i á n y o l j u k a fogalomtárat a t a n k ö n y v végén, mivel s z á m u n k r a ren geteg benne az idegen szó és ezért nem értjük meg a m o n d a t o k a t sem. A z érdeklődés természetesen attól függ, hogy a tanulók szeretik-e a filo zófiát, m e r t ez a negyedikes a n y a g valóban tiszta filozófia. A h a r m a d i kos a n y a g pusztán csak megismertet bennünket önigazgatási rendsze rünkkel. A könyvből azonban nem világos, hogy mi a lényeg, mi az, amit a t a n á r kérdezhet — szerintem ezt más típusú betűkkel kellett volna szedni. H i á n y z i k az illusztráció is a könyvből, hogy legalább tudjuk, kihez és mihez kössük a z o k a t az elméleteket, fogalmakat, amelyeket ta n u l u n k . Én a pedagógiához nem értek, de valószínű, hogy alkalmazásá val közelebb h o z n á k h o z z á n k az elméletet.
Gere Teréz: A Vajdasági K o m m u n i s t a Szövetség politikai iskolájának zentai tago z a t á t vezetem. Lehet, hogy formabontó leszek a beszélgetésben, mert én egy más szempontból, elsősorban mint társadalmi-politikai dolgozó nézem a marxista nevelést. A z t hiszem, hogy az egyik diák nagyon szépen meg jegyezte, szerinte ma m á r a marxizmus nem lehet t a n t á r g y a klasszikus értelemben, tehát nem lehet olyan t a n t á r g y , mint a többi, ahogy m o n d t a : sokkal több annál. M a m á r nem szabadna t a n t á r g y n a k lennie, mert amíg t a n t á r g y , addig ilyen a viszonyulás hozzá. Amíg viszont ilyen m ó d o n dolgozunk, addig t a n t á r g y is m a r a d . A h o g y T ó t h elvtárs mon d o t t a — elsősorbán embernevelő szerepe van, tehát világnézetet kell kialakítania, viszonyokat kell feltárnia — sokoldalú embert kell ne velnie. H a ilyen embertípust a k a r u n k kialakítani — márpedig ez a cél
—, a k k o r minden iskolafokozaton, illetve a marxista képzés bármelyik fokán túl kell nőnie a jelenlegi keretet. Én pillanatnyilag a problémát abban látom — kezdve a középiskolától (ahol m á r jelentkezik mint „ t a n t á r g y " ) az egyetemig —, hogy szigorúan ragaszkodunk azokhoz a mód szerekhez, amit a többi t a n t á r g y n á l a l k a l m a z u n k . I t t viszont más mód szerhez kell folyamodni. Mindjárt konkretizálom is. Ismerve a t a n k ö n y vet és a módszereket is — dolgoztam középiskolában, különböző esz mei-politikai oktatási szinten, felnőttekkel, szakosított oktatásban, azután falusi fiatalokkal, önigazgatók iskolájában —, leszűrve a t a p a s z t a l a t o k a t azt á l l a p í t h a t o m meg, hogy mindaddig, amíg előadó módszert hasz nálunk ennél a t a n t á r g y n á l , addig ez t a n t á r g y m a r a d , és addig azt a célt, amit a t a n t á r g y bevezetésekor k i t ű z t ü n k , nem érjük el. A t a n k ö n y v es az oktatás f o l y a m a t á b a n is olyan feladatokat kell földolgozni, ame lyek összekötik az elméletet a gyakorlattal. Tudniillik legtöbb diák azon a véleményen van, hogy a k ö n y v csupán elméleti tudást ad és nem ké pesíti őket arra, hogy kikerülve az életbe, vagyis a munkahelyre, a gya k o r l a t b a n is a l k a l m a z z á k az elsajátított ismereteket. Rendelkeznek egy nagy mennyiségű elméleti tudással, amit nem t u d n a k az életben k a m a t o z tatni. Ezért nagyon hasznos volna, hogyha a t a n k ö n y v minden egyes fejezet után olyan kérdéseket tenne fel, amelyek kapcsolatban állnak a mindennapi g y a k o r l a t t a l , időszerűsítené azokat. Ezeket az időszerű kér déseket az órán c s o p o r t m u n k á b a n dolgoznák fel a hallgatók. E l m o n d a nák a véleményüket, és ott az órán az előadó, illetve t a n á r segítségével kikristályosítanák a témára v o n a t k o z ó álláspontokat. A z o k k a l az égető aktuális kérdésekkel kellene foglalkozni, amelyek t á r s a d a l m u n k b a n fel vetődnek. Mi, fölmérve a marxista képzés és az eszmei-politikai nevelés hatását az ifjú nemzedéknél, elhatároztuk, hogy teljes egészében szakí tunk az előadói módszerrel. R ö v i d bevezető után kérdéseket, problémá kat vetünk fel, amelyekről a jelenlevők szabadon kifejtik véleményüket, véleményt cserélnek. A beszélgetés vezetője irányítja a vitát. Lehetőséget ad, hogy kifejezésre jusson a pozitív vélemény mellett az ellenvéle mény is, hogy a hallgató kifejezze azt, amit érez, illetve tapasztal a mindennapi életben. A nevelésnél ugyanis feltétlenül kapcsolni kell az elméletet és a gyakorlatot. Ez az igény kifejezésre jutott nemrégiben Zenta község területén, a középiskolai és a falusi ifjúság körében végzett felmérésben is. H a mindezt figyelembe vesszük, a k k o r talán csökken a középiskolás és az egyetemi t a n a n y a g , viszont ezzel más téren nyerünk. Mivel én egzakt t u d o m á n y o k a t t a n í t o t t a m , azt t a p a s z t a l t a m , hogy a tisztán elméleti tudás nem biztosítja a k í v á n t minőséget, márpedig itt a minőség a fontos. Amit veszítenénk a feldolgozásra kerülő a n y a g m e n y nyiségében, visszanyernénk a hallgatóknál k i a l a k í t o t t képességgel, hogy kapcsolni tudják a gyakorlatot az elmélettel, tehát nevelnénk, felkészíte nénk őket arra, amit később az élet tőlük elvár. A felszabadulás óta számtalan nemzedékünk h a g y t a el az iskolapadot és mind jobban s z a p o rodik a felsőoktatást végzettek száma, akik viszont j á r a t l a n o k az ö n igazgatói g y a k o r l a t b a n , a l k a l m a t l a n o k a küldöttségi rendszerben való
a k t í v a b b részvételre, a felelősségteljes hozzáállásra, a feladatok vállalá sára, a bírálat és az alkotó tevékenység érvényesítésére. A m i t tehát az iskola ebből a szempontból nyújt, az minőségi szempontból megkérdője lezhető. M i n d több ember kerül ki ugyanis az életbe, aki nem tudja k a m a t o z t a t n i tudását és megtorpan a feladatok előtt. V a n egy forradalmi elméletünk, de h a a n n a k nincs forradalmi gyakorlata, a k k o r a forra d a l m i elmélet mit sem ér. M e r t a forradalmi elmélet a táptalaját, gyöke rét a g y a k o r l a t b a n találja meg. É p p ezért mi az eszmei-politikai, m a r xista képzés területén egy olyan m u n k a m ó d s z e r — közvetlen eszmecsere, véleménycsere, bírálat, önbírálat — meghonosítására törekszünk, amely lehetővé teszi, hogy tényleg teljes értékű embert neveljünk. Meg kell még v a l a m i t említenem, amit a nemzetiségi nyelven dolgo zók valamennyien hiányolnak. A m a g y a r nyelvű marxista irodalomra gondolok. A klasszikusok szép számban m e g v a n n a k a n y a n y e l v ü n k ö n , a gyakorlati p r o b l é m á i n k a t — az önigazgatást, a küldöttrendszert, a tár sadalmi-politikai szervezeteket és a személyi tényező szerepét — taglaló irodalom viszont n a g y o n hiányos, és ezt lassanként pótolni kellene, h a nem a k a r u n k csupán a t a n k ö n y v r e szorítkozni. M á r p e d i g erre nem szo r í t k o z h a t u n k , mert az mégis csak szűk elméleti (és gyakorlati) tudást nyújt. A r r a kellene törekednünk, hogy a k á r társított eszközökkel is, meg gyorsítsuk a m a g y a r nyelvű szakirodalom kiadását. A politikai iskolá ban pl., igaz nem teljes értékűen, és nem is hézagpótlóan, de n a g y o n szépen a l k a l m a z z u k a Létünket. N á l u n k m i n d e n n a p ott forog a Létünk a tanulók kezében, amely az egyetlen m a g y a r nyelvű, ilyen tárgyú t á r sadalmi folyóirat. Figyelemmel kíséri az eseményeket, idejében tájékoz t a t azokról, nyelvezete megfelelő, hozzáférhető, stílusa is jó, és abban a k u t a t ó m u n k á b a n , amit a hallgatók végeznek — mert nálunk sokoldalú egyéni és csoportmunka, k u t a t ó m u n k a folyik — , fölébreszti bennük a p r o b l é m á k iránti érdeklődést, hozzásegíti őket ahhoz, hogy megpróbál j a n a k megoldást keresni a z o k r a a mindennapi p r o b l é m á k r a , amelyek a m u n k a h e l y ü k ö n jelentkeznek. A z t hiszem, a Létünknek meg kellene tar tania az ilyen irányú törekvését és minél több időszerű témát kell feldol goznia. N a g y o n hasznos lenne pl., ha az önigazgatók I I I . kongresszusá ról is közölne t a p a s z t a l a t o k a t , kutatási eredményeket, v a l a m i n t a forra d a l m u n k negyvenéves évfordulójával kapcsolatos cikkeket stb.
dr. Tóth Lajos: Beszéljünk arról, hogyan folyik az órán, az oktatás f o l y a m a t á b a n a m u n k a , azzal hogy konkretizáljuk a törekvéseket és azt, hogy a diákok mennyiben vesznek részt ebben a m u n k á b a n . H a l l o t t u k már, hogy imitta m o t t részt vesznek. J ó lenne, ha az oktatási központokból röviden be s z á m o l n á n a k erről, ha egy rövid helyzetképet nyújtanának, mert ez na g y o n lényeges dolog. T e h á t milyen az elmélet és gyakorlat kapcsolata, és ehhez kapcsolódik, hogy sor kerül-e beszélgetésre, van-e vita. H o l alakult ki vita a diákok között, t a n á r és diák között a feldolgozott
anyaggal összefüggésben, hiszen ennek jó része olyan, hogy a g y a k o r l a t tal kapcsolatos, és aktualizálható. Milyen hatással volt az ilyen v i t a a tanulókra?
Erős Katalin: A marxizmust nem úgy kellene t a n í t a n i , mint a m a t e m a t i k á t , hogy kétszer kettő négy, hogy a t a n á r elmondja azt, ami esetleg a könyvben v a n és ezzel befejezi. A z előadás módjától és a t a n á r t ó l függ az is, hogy szeretjük-e ezt a t a n t á r g y a t vagy sem. N e k ü n k v a n n a k tapasztalataink ezen a téren, m e r t minden évben másik t a n á r t a n í t o t t a a m a r x i z m u s t és mindegyik másféleképpen. Volt, akinél szerettük, és volt, akinél nem. Akinél nem szerettük, ott a t a n á r és a d i á k közötti viszony is elég rossz volt. J ó viszonyt csak a fiatal t a n á r o k k a l t u d t u n k kialakítani. T a l á n azért, mert azok új módszert a l k a l m a z t a k a t a n t á r g y t a n í t á s á b a n . N e m találtuk megfelelőnek azt, hogy az egyik t a n á r szárazon e l m o n d t a az anyagot, esetleg lediktálta és a k ö v e t k e z ő ó r á n visszakérte tőlünk. Sze rintem ez nem jó módszer. V o l t a k olyan t a n á r a i n k , kettő is, akik v i szont úgy t a n í t o t t á k ezt a t a n t á r g y a t , hogy e l m o n d t á k azt, ami lényeges és vissza is kérték, de azért az ó r á n a k n a g y o b b részén v i t a t k o z t u n k . A t a n á r o k felvetettek valamilyen kérdést és kikértek a mi véleményünket is, és nem azt osztályozták, hogy t u d t u k - e az a n y a g o t (hogy például Jugoszlávia elnöksége kilenc tagú, v a g y egy küldöttségi t a g n a k a m a n d á t u m a két év, h á r o m év, v a g y öt év, m e r t szerintem nem ez a lényeges), hanem a hozzáállásunkat és a részvételünket a v i t á b a n . K ö n y v e k e t hoz tak és abból olvastak fel nekünk, v a g y velünk h o z a t t a k k ö n y v e k e t és olyan beszámolókat készíthettünk, amilyet a k a r t u n k , amilyen témáról mi szerettünk volna beszélni. Szerintem ezt a t a n t á r g y a t úgy kellene t a n í t a n i , ahogy azt az a n é h á n y fiatal t a n á r megpróbálta. N e m t u d o m , hogy miért, de őket elítélték nálunk az iskolában, azt m o n d t á k , hogy nem lehet o s z t á l y z a t o t adni az érdeklődésünkre. Pedig szerintem a r r a is lehet; ne csak azt osztályozzák, hogy m e g t a n u l t u k - e a k ö n y v b ő l azt az egy ó r á r a feladott két oldalt fejből és csak azt tudjuk, de azt is m i n d össze két hétig, u t á n a pedig elfelejtjük. Fontosabb az, hogy ismerjünk mást is, ami időszerű, hogy hozzá tudjunk szólni a felvetett kérdések hez és a mi nézetünk is egyezzen azzal, ami önigazgatásunkban elfoga d o t t álláspont, illetve hogy az ó r á k o n kialakíthassuk saját nézeteinket.
Gyermán Tibor: Ki lehetne alakítani egy sajátos módszert a marxizmus o k t a t á s á b a n . J ó lenne például, h a lenne idő, hogy a t a n u l ó k előre elolvassák a szöve get, véleményt formáljanak, s u t á n a egy beszélgetés — a t a n á r által i r á n y í t o t t vita — formájában, szinte „észrevétlenül" feldolgozzák az anyagot is. í g y lehetne időt nyerni azzal, hogy az a n y a g o t m á r a meg ismerés szakaszában összekapcsolnánk a g y a k o r l a t t a l , t o v á b b á a L é t ü n k -
ben is megjelent írással k a t e d r a módszert. Más arra, hogy a hatalmas foglalkozzunk időszerű
v a g y egyéb forrásanyaggal. Így kerülnénk az ex módszerek alkalmazásánál nincs elég lehetőség mennyiségű anyagot feldolgozzuk, és még külön p r o b l é m á k k a l is.
Berkó Magdolna: Elnézést kérek, de szeretnék az idősebb t a n á r o k p á r t j á r a kelni. N e k e m az általános szakközépiskola első osztályában egy idős t a n á r o m volt, Strőbl A l a d á r és ő úgy t a r t o t t a meg az ó r á k a t , hogy előadta az anyagot, u t á n a összefoglalta dióhéjban és v i t á z t u n k róla. És nemcsak a tudást osz tályozta, hanem a v i t á b a n való részvételt is. A mostani t a n á r n ő pedig szinte ideális megoldást talált az a n y a g átvételére, mégpedig az anyag j a v a részét mi diákok adjuk elő. Ez nagyon érdekes, mi ugyanis beszá molóként feldolgozzuk az adott anyagrészt és a beszámolóból kérdéseket készítünk. A t a n á r n ő is segít, persze, az a n y a g feldolgozásában. (Az, aki válaszol, a kérdésekre, vagy hozzászól, k a p egy pluszt.) A z év végi és a félévi jegyeket úgy alakítjuk ki, h o g y h á r o m ilyen plusz egy ötös. Így mi is érdekelve v a g y u n k abban, hogy kövessük az anyagot, hozzászól junk, v i t á z z u n k róla, és hogy ne hagyjunk ki teljesen egy anyagrészt sem.
Erős Katalin: N e m az idősek ellen v a n nekem kifogásom, d e a g y a k o r l a t és a ta p a s z t a l a t azt bizonyítja, hogy a fiatalabb t a n á r o k k a l közvetlenebb k a p csolatot t u d u n k kialakítani. Például marxizmus órán a vallásról volt szó, amelynek a megvitatásához több könyvből olvastunk, készültünk. Beszámoltunk az olvasottakról, e l m o n d t u k véleményünket, gondolatain k a t a t é m á v a l kapcsolatban. És ezt osztályozta a t a n á r n ő . T a l á n nem p o n t azt tanultuk meg, amit a k ö n y v b e n másfél oldalon, száraz stílus ban megírtak, de sokkal bővebb, m a r a d a n d ó b b ismeretet szereztünk.
Árokszállási Borza Gyöngyi: N e k e m , mint kívülállónak — á t t a n u l m á n y o z v a a tanterveket és a t a n k ö n y v e k e t — az a véleményem, hogy v a l a m e n n y i a végsőkig maxima iizmusra törekszik. A rendelkezésre álló óraszámhoz viszonyítva, amelyet a négy év alatt fel kell dolgozni, h a t a l m a s az anyagmennyiség. A t a n a n y a g b a n tehát valamiféle szelekciót kellett volna végezni, felosztani azt elsőrendűen fontos részekre, amit feltétlenül át kell venni, a g y a k o r l a t hoz kapcsolni, és talán kihagyni olyan dolgokat, amelyektől túl van terhelve a program, és kevésbé fontosak. Én csak az egyetemi éveim ta p a s z t a l a t a i h o z viszonyíthatom az elolvasottakat. H á r o m t a n t á r g y : a szociológia, a politikai rendszer és a marxista filozófia keretében keve sebb a n y a g o t dolgoztunk fel az egyetemen, mint ami a középiskola 4
évébe bele van sűrítve. Természetesen, más l a p r a tartozik, hogy ezt a feladatot, hogy oldják meg a g y a k o r l a t b a n . És mivel mi itt meghívtunk egyetemistákat is, azonkívül itt van Gabric M o l n á r Irén is, aki a gya k o r l a t o k a t tartja a Közgazdasági K a r o n , ahol tanársegédjelölt, kíváncsi lennék az ő véleményükre is. Valóban olyan mértékben elsajátították-e a tantervben felvázolt anyagot, hogy a r r a minden nehézség nélkül épít hetnek az egyetemen is, vagy pedig űrök m a r a d t a k a tanulók ismeretei ben.
Gabric Molnár Irén: Én két dologra szeretnék kitérni. Először is: két problémával állunk szemben, az egyik az elméleti elsajátítás, a másik pedig a gyakorlat. M i n d k é t szempontból a középiskolában sokkal nagyobb a probléma, mint az egyetemen. A középiskolában a túlságosan terjedelmes a n y a g m i att felületesen t a n u l n a k a diákok, és amikor az egyetemre kerülnek, ne k ü n k sok m i n d e n t újra kell kezdeni. Ezért torlódik a mi a n y a g u n k is, mert újra átvesszük a marxizmus alapismereteit ( p r o l e t á r d i k t a t ú r a , osz tályelmélet), m i n t h a Lenin Állam és forradalmát, Mi a teendőjét nem is t a n u l t á k volna. Ez annyiban probléma, hogy a hiányos ismeretek p ó t lása után az egyetemen is kevés idő m a r a d a továbbépítésre, illetve a tudásgyarapításra. A középiskolákból kikerülők tudása tehát csak rész leges, s ezért összefüggően és folyamatosan nem is építhető rá az egye temen. A másik dolog: Mivel az egyetemen k á d e r h i á n y m i a t t m a g y a r nyel ven mind a három általános t a n t á r g y a t — a szociológiát, a marxista filozófiát és a politikai rendszert is — t a n í t o m , e l m o n d h a t o m , hogy a legtöbb gondot a marxista filozófia okozza, mert a tanulók tudása ezen a téren a leghiányosabb. A középiskolákban egyáltalán nem veszik át a dialektikus materializmus alapismereteit. Legtöbben bemagolják a t a n anyagot, amit illusztrálhatok a politikai rendszer tantárgyból vett pél d á v a l : ö n i g a z g a t á s ú szocializmusunk intézményeit kifogástalanul felírja a tanuló a táblára, m e r t emlékszik rá, hogy is volt a középiskolás k ö n y v ben, de fogalma sincs a lényegről, hogy a küldöttrendszer miért a tár sult m u n k a alapszervezeteiből indul ki, és miért jut el a föderalizmus legfelsőbb küldött-testületi szintjéig. Lehet, hogy b e m a g o l t a t t á k vele a választási rendszer jogi alapjait, de semmilyen gyakorlati tudása sincs a politikai életből. Ez pedig logikus is, hisz sosem volt m u n k a v i s z o n y b a n , sose vett részt az ifjúsági szervezet és az osztálytanács munkáján kívül semmilyen önigazgatási folyamatban. V a l a m i k é p p e n azonban mégis gya korolni kellene velük azokat a „száraz téziseket", amelyeket a k á r a m a r xista filozófiából, a k á r az önigazgatású szocializmus elméletéből t a n u l nak. A terminológiai p r o b l é m á k a t csak utólag észlelem. Ugyanis gyakran megesik, hogy a hallgató még a negyedéven is a középiskolai (téves) szakterminológiát használja. Véleményem szerint mi a középiskolában a
mennyiségi tényezőt helyeztük előtérbe, s így a minőségire egyetemi fo kon sem lehet építeni. A z egyetemen, természetesen, egészen más a m u n kamódszer, a k a t e d r a adja meg a p r o g r a m o t , az egyetemistákhoz ido mítja a kérdéseket, a szakirodalmat. I t t az a n y a g t a n u l m á n y o z á s a nem egy t a n k ö n y v b ő l , hanem szélesebb irodalomból folyik. (Ez az, amihez nem szoktak hozzá a középiskolában, mert csak egy k ö n y v volt, ame lyet elejétől a végéig bemagoltak.) Miért nem lehet m á r a középiskolában elolvasni, megvitatni a szintnek megfelelő marxista i r o d a l m a t — eredeti ben? Ettől nem kellene idegenkedni, mert sajnos, egyetemig j u t n a k fiatal jaink anélkül, hogy egyetlen eredeti marxista m ű v e t elolvastak volna, még a K o m m u n i s t a K i á l t v á n y t sem, amely igazán gyakorlatias és olyan nyelven íródott, hogy könnyedén átvehetnék a középiskolában.
Szekeres Ildikó: Arról szeretnék beszélni, hogy iskolánkban az ó r á k o n miként jut kife jezésre az, hogy a marxizmus n e m csak egy t a n t á r g y , és hogyan kerül közelebb a d i á k o k h o z . A z , hogy milyen e t a n t á r g y n a k a helyzete, az a t a n á r t ó l és a diáktól függ. Mi például a t a n á r u n k — H u s z á k t a n á r néptárs — segítségével kiküszöböltük a megszokott óraformát, hogy be jön a tanár, felelünk, majd átvesszük az új anyagot, és ezzeL be v a n fejezve, megértettük azt, v a g y sem. H a n e m az ó r á k r a úgy készülünk, hogy m e g h a t á r o z z u k a problémát, amelyre a marxizmus segítségével ke ressük a megoldást, választ. A z ilyen beszélgetések a l k a l m á v a l , t a n á r u n k vezetésével feldolgozzuk az új t a n a n y a g o t is. Ú g y irányítja a be szélgetést, hogy minden fontos m o m e n t u m o t érintsünk, felöleljünk. Sze rintem nem az a cél, hogy a t a n k ö n y v e t fejből megtanuljuk, h a n e m a marxizmust alkalmazni kell a m i n d e n n a p i életben, és mi ezt szeretnénk elérni. Mi nem csak a t a n k ö n y v r e t á m a s z k o d u n k . A t a n k ö n y v mellett használunk különböző f o r r á s m u n k á k a t is. A t a n t á r g y megszerettetése a tanártól függ.
Péter Józsa Piroska: A z Egységes Középiskola Egység Társultmunka-alapszervezetében a d o m elő ezt a t a n t á r g y a t , de nem sok t a p a s z t a l a t t a l rendelkezem, mindössze h á r o m - n é g y éve o k t a t o m a marxizmust. I t t körülbelül egy ó r a hosszáig arról v i t a t k o z t u n k , hogy mennyire lehet a g y a k o r l a t o t és az elméletet összekapcsolni ezen a t a n t á r g y o n keresztül, és mennyire jó az, hogyha a tanulók v i t a t k o z n a k az órán. A z a véleményem, és azt hiszem, hogy az egyetemről a kolléganő véleménye bizonyítja is, hogy t ú l z o t t a n a r r a törekszünk, hogy a t a n u l ó k v i t a t k o z z a n a k és ilyen módon próbáljuk megvitatni vagy megtanulni a dolgokat. N e m vagyok ellene ennek a módszernek, de végeredményben ahhoz, hogy az ember v i t a t k o z n i t u d jon, a h h o z sok mindent kell t u d n i a . Tizenöt éves emberek vitatkozáson keresztül nem tudják megtárgyalni Lenin osztálydefinícióját v a g y más
hasonlót. Ehhez nincs elég tudásuk. És sajnos a 15—16 éves ifjú nagyon hajlamos arra, hogy a marxizmus ó r á t v i t á v a l töltse el. V i t a t k o z n i lehet sokféleképp, ezzel el lehet húzni az órát, és közben nem t a n u l u n k meg semmit. A z t á n eljutunk az egyetemig és ott úgyszólván semmit sem tu d u n k , holott ötösünk volt marxizmusból. T e h á t jól t u d t u n k v i t a t k o z n i , szépen elmúltak az órák, mindenki meg volt elégedve. Ez az ember te hát felkészült az önigazgatásra, m e r t tud vitatkozni? Még egyszer h a n g súlyoznám, hogy a vitatkozáshoz sok a l a p t u d á s r a van szükség, és mikor fogja a tanuló elsajátítani a marxizmus alapjait és a tényeket, ha nem a középiskola első és második osztályában? T e h á t ott kell megtanulni a tényanyagot, és hogyha ott megtanulta, a k k o r tud majd róla vitatkozni is. Ez nem azt jelenti, hogy az a százhuszonnyolc óra, amennyi az első és a második osztályban van, csupán abból áll, hogy én m o n d o m , ők pedig visszamondják. Lehet v i t a t k o z n i , persze, hogy lehet, de az a l a p vető mégis az lenne, hogy a tanulók elsajátítsák a marxizmus alapisme reteit.
Papp Gabriella: A Mosa Pijade Egységes Középiskola Bratstvo T m a s z - á b a járok. Mi a marxizmust nem úgy fogjuk fel, mint t a n t á r g y a t , és bár egy ó r á n k van hetente, de ebbe az egy órába a t a n á r n ő segítségével sikerült belesűríteni mindent, tehát el tudjuk sajátítani az anyagot, és ezenkívül beszámolókat is hallgatunk. A z ó r á k a t mi nem mindjárt a t a n a n y a g átvételével kezd jük, mert azt tapasztaltuk, hogyha a t a n á r n ő nem a t a n a n y a g előadásá val kezdi az órát, a k k o r más a hangulat, jobban oda t u d u n k figyelni. S o k a k n a k a marxizmus nagyon nehéz, és ezért magolják a t a n a n y a g o t . T a l á n ez az oka a n n a k , hogy a tanulók nem t u d n a k hozzászólni az anyaghoz. Ezért, amikor a beszámoló elhangzása után véleményt kellene n y i l v á n í t a n i , a k k o r nem t u d n a k hozzászólni, mert nem értik meg a be számolót. V i t á k r a inkább a marxista csoportban kerül sor, ugyanis oda olyan tanulók jelentkeztek, elég szép számban, akik megértették az a n y a got és el t u d t á k sajátítani az alapismereteket. J ó lenne, hogyha ezt az osztályközösségekben is valóra lehetne váltani, mert így könnyebben el lehet sajátítani az anyagot.
Báló Aranka: A közgazdasági egyetem első éves hallgatója vagyok és szeretnék Molnár Irén tanársegéd oldalára állni. A z itt elhangzottakból az tűnik ki, hogy a középiskolások mind ideális marxista oktatás-nevelésben ré szesültek, holott ilyenben nemigen volt részünk. A z t hiszem, az egyete men az első és a másodévesek m i n d a n n y i a n csak azt mondhatják, hogy jóformán semmit sem t u d u n k . A l a p t u d á s u n k nincs, nem k a p t u n k . Egy passzív oktatási rendszerből jöttünk, mert az ún. új oktatási rendszerben is csak passzivitás van az ó r á n : a t a n á r előad, a diák pedig u g y a n a z t fel-
mondja a következő órán. I t t viszont csupa o l y a n o k a t hallok, hogy ez nem így v a n . Lehet, hogy majd nekik k ö n n y e b b lesz, de nekünk még igen nehéz. A z egyetemen többet v á r n a k tőlünk, mint az előző generáci óktól, pedig amit azokon a passzív ó r á k o n megtanultunk, azt mi is csak két hétig t u d t u k . A t a n á r o k n a k kellene egy új módszert alkalmazni a marxizmus tanításában, és a jegyeknek csak másodrendű szerepet kellene játszaniuk. A z egyetemre egy olyan alaptudással kellene menni, hogy ne legyen szükség ilyen kiegészítőre, mert az sok időt elvesz. A t a n k ö n y v a d i á k n a k készül, a t a n á r n a k csak ú t m u t a t ó . A t a n á r n a k kellene bőveb ben, érthetőbben előadni az anyagot és előkészülni az ó r á k r a . Nemcsak azt kell előadni, ami egy t a n k ö n y v b e n van, a d i á k n a k pedig nem a je gyekért kellene harcolni, hanem azért, hogy minél többet megtanuljon és elsajátítson, hogy így lépjen a középiskola után az életbe, vagy az egyetemre.
Huszák Jenő: A Vegyészeti Technológiai Iskolaközpont t a n á r a vagyok. Bevett szo kás már, hogy a középiskolai t a n á r o k az általános iskolai t a n á r o k r a hárítják a hibákat, az egyetemi t a n á r o k a középiskolaiakra és így to v á b b . Én azt hiszem, hogy mindkettőben van igazság, azonban az is igaz, hogy a tanulók zöme kampányszerűen tanul. H a ugyanis rendszeresen és állandóan figyelnének az órán és részt vennének a vitákban, válaszolná nak az a n y a g r a v o n a t k o z ó kérdésekre stb., a k k o r megfelelő lenne a t u d á suk és később nem lenne ilyen probléma. Arról viszont, hogy melyik diák mennyire szereti meg ezt a t a n t á r g y a t , sokat lehetne beszélni. Például, amikor egy diák beiratkozik az iskolánkba, a k k o r m á r van egy élet célja, amit el szeretne érni. Tehát ha vegyész, a k k o r ő iparkodik, érdek lődik a természettudományok és kevésbé a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k iránt. Ezek a diákok leginkább a r r a törekszenek, hogy a szakmájukkal kapcso latos t a n t á r g y a k a t minél jobban elsajátítsák. N a g y o n le v a n n a k kötve. N á l u n k délelőtt, délután ott v a n n a k , mert egyes szaktanárok csak dél után t u d n a k t a n í t a n i , s elég sok az u t a z ó diák. A z u t á n itt van ez a sza bad szombat. A diákok a k k o r végzik el a vegyészeti laboratóriumban a különböző g y a k o r l a t o k a t , tehát nincs idejük a r r a , hogy még külön is olvassanak a marxizmushoz. Az elhangzottakból ítélve én úgy vettem észre, hogy azért a diákok java része megszerette ezt a t a n t á r g y a t . Csak egy példát említek: a marxista továbbképzésre, amit önkéntes alapon szerveztünk meg, 120 diák jelentkezett. Feláldozták szombatjukat és rendszeresen j á r t a k erre az oktatásra, ahol a t a n a n y a g o n kívül az önigaz gatással kapcsolatos társadalmi-politikai kérdéseket dolgoztuk fel. A di ákok tehát érdeklődnek, de nincs idejük.
Róka Csaba: A Testvériség iskolába járok, első osztályos vagyok és az ó r á k k a l k a p csolatban szeretnék szólni egy p á r szót. H e t i két órába sűrítették a t a n anyagot, amit át kell v e n n ü n k és el kell sajátítanunk. Szerintem azért van szükség két órára, hogy ezt az igen nehéz t a n k ö n y v e t elmagyarázza a t a n á r n ő úgy, hogy meg is értsük. A mi óráinkon nincsenek beszámolók, de megemlíteném a marxizmus csoportot, amely igen népszerű. H a v o n t a egyszer jövünk össze és egy-egy szombaton két, néha h á r o m beszámolót is feldolgozunk. Ilyenkor vita is kialakul a beszámolókkal kapcsolatban. Mivel azonban az órákon nincsenek beszámolók, ezeket csak azok sajá títhatják el, akik j á r n a k marxizmus csoportra. N a g y o n szeretném, hogyha az órákon is s z a k í t a n á n k egy bizonyos időt az ilyen és hasonló beszá molókra.
Dr. Tóth Lajos: A beszélgetés nagyon érdekes volt, és úgy érzem, nyílt, őszinte h a n g vételű. Bizonyos meglepetéssel, kellemes meglepetéssel h a l l g a t t a m a hoz zászólásokat. A jelenlevő diákok zöme úgy látszik, szerencsés égöv alatt született — jó t a n á r o k kezébe került. Ezen a téren nagyon nehéz össze hasonlításokat végezni. Á l t a l á b a n egy olyan vélemény v a n kialakulóban, és erről mind sűrűbben írnak, hogy ezen a téren a helyzet nem is rossz, de az sem kétséges, hogy még mindig rengeteg a hiányosság, a probléma és a kitűzött célokat csak részben érjük el. N e m v a g y u n k h i v a t o t t a k arra, és nem rendelkezünk a helyzet olyan áttekintésével, felmérésével, hogy ilyen értelemben ítélkezzünk, de nem is azért jöttünk össze, hanem hogy megvitassuk ezt a kérdést, és ebből mi is tanuljunk, t a p a s z t a l a t o k a t szerezzünk és hozzájáruljunk a felvetett kérdések megoldásához. V á r h a t ó is volt, hogy ez nem lesz egyszerű feladat, amikor a reform kezde tén egy ilyen t a n t á r g y a t , amelyet valóban szélesebben kell értelmezni, bevezettek. Volt ebben újszerű is, h a b á r részben a réginek a folytatása. Visszatekintve a kezdetre, az is kétségtelen, hogy bizonyos fogyaté kosságokat mindjárt az elején el lehetett v o l n a kerülni, ha részletesen k i dolgozzák a t a n t á r g y koncepcióját. E koncepciónak a lényege a n n a k meghatározása, mit is a k a r u n k mi ezzel elérni, hol van ennek a helye és a szerepe az oktató-nevelő m u n k á b a n . Ebből következnének a z t á n a cé lok, a konkrét feladatok. Ezzel kapcsolatban h a l m o z ó d n a k a problémák. Mi erről itt nem beszélgettünk, ez inkább a szakemberek problémája. H a csak t a n á r o k lennének jelen, elemezhetnénk és összevethetnénk a felada tokat. N a g y o n sok probléma merülne fel. A tantervek egyes részei sem egészen k o n k r é t a k , nem eléggé világosak, nem épülnek kellőképpen egy másra, a sorrend sem mindig megfelelő stb. Ez nagyon fontos kérdés, de ez a hiányosság nemcsak ennél a t a n t á r g y n á l nyilvánul meg. Ez általá ban egy komoly fogyatékossága, részben a pedagógiai (didaktikai) elmé letnek és ebből kifolyólag a g y a k o r l a t n a k , elsősorban a tantervkészítés és tankönyvkészítés g y a k o r l a t á n a k is. Kisebb-nagyobb mértékben majd-
nem minden t a n t á r g y n á l kifejezésre jut ez a fogyatékosság. Nincs tehát egy olyan koncepciónk, amely egészen az elvárásig v a g y követelmény rendszerig t a r t a l m a z n á , hogy v o l t a k é p p e n mit kell itt elérni tudásban, hogyan járuljon ez a t a n t á r g y hozzá a világkép, világszemlélet, világ nézet és az erkölcsi t u d a t kialakításához. Így például a kitűzött célok és feladatok nem alkalmasak arra, hogy egy komoly felmérésnek a kiindu lópontjául szolgáljanak. A z igazi felmérés megmutatja, mit értünk el a kitűzött célok közül. D e mivel ezek homályosak, nem eléggé rendszere zettek, hiányosak, így nem alkalmasak az összehasonlításra. H a l l o t t u k , hogy az egyetemen nincsenek megelégedve ö n m a g u k k a l a hallgatók sem és a t a n á r o k sem, m o n d v á n , hogy majdnem a nullától kell újra kezdeniük. H o l o t t alapvető követelmény, hogy megvalósuljon az úgynevezett vertikális kapcsolat (korreláció) az egész oktató-nevelő m u n k a f o l y a m á n : az általános iskolától az egyetemig. A következő foko z a t o t mindig az előzőre kellene alapozni. Egy olyan problémáig érkez t ü n k el, ami egyben figyelmeztetés is. Megoldása a tantervnél kezdő dik, amely a t a n a n y a g o t meghatározza. H a l l o t t u k , hogy v a n abban sok felesleges is, de bizonyosan v a n , ami hiányzik belőle. Én itt m a g a m n a k feljegyeztem n é h á n y a t , pl. az erkölcstan és általában az erkölcsi problé m á k csak i m i t t - a m o t t szerepelnek, holott n a g y o n fontos kérdéskört ké peznek. E z egy szélesebb p r o b l é m a a mi t á r s a d a l m u n k b a n . V a l a m i k o r többet foglalkoztunk a szocialista építés erkölcsi kérdéseivel, ehhez v i szont bizonyos ismeretanyagra is szükség v a n erkölcstanból, amit a t a n tervbe jobban bele kellett volna illeszteni, ami viszont a koncepció dolga. V a n n a k felesleges részek is a t a n a n y a g b a n , ezáltal maximalista, ennek viszont az a következménye, mint a beszélgetésből is kiderült, hogy a t a n anyag űzi, hajtja a t a n á r t és a diákot is. Ebből újra azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ismét csak o k t a t és kevésbé nevel ez a t a n t á r g y . E z azért v a n , mert a t a n k ö n y v a t a n t e r v r e épül és az m a g á b a n hordja (vagy hordják) a t a n t e r v fogyatékosságait. Mivel jórészt egyetemi t a n á r o k ké szítették, nem t u d t á k kellőképpen a fejlettségi szinthez idomítani, így bennük méginkább h a l m o z ó d t a k a fogyatékosságok. K ü l ö n gondot okoz, h a a t a n á r csak a t a n k ö n y v r e támaszkodik. Természetesen, kötelessége foglalkozni a t a n k ö n y v v e l (az órán is), azért is, hogy megvilágítsa a benne levő t a r t a l m a k a t , mert a diákok nem értik, v a g y nem kellőképpen értik. A z oktató-nevelő m u n k á r ó l beszélve tisztázni kell, hogy miként és m i k o r lehet és kell beszélgetni, vitázni valamiről. Jól m o n d t a a kollé g a n ő : a v i t á h o z ismeretekre, t a p a s z t a l a t o k r a v a n szükség. A z elmélet és g y a k o r l a t összekapcsolása csak a k k o r lehetséges, h a a tanulók t a p a s z t a l a t o k a t szereznek a g y a k o r l a t b a n . T e h á t a d i á k o k pl. olyan feladatokat k a p n a k , hogy k é t - h á r o m hétig valamit „ t a n u l m á n y o z n a k " , majd u t á n a beszámolnak róla. D e H u s z á k kolléga azt m o n d t a , hogy nincs erre ide jük a d i á k o k n a k , m e r t általában túlterheltek a t a n a n y a g g a l , a külön böző tevékenységekkel. Így ezt n a g y o n nehéz összeegyeztetni és össze hangolni. Mi sokoldalú embert a k a r u n k k i a l a k í t a n i , jó m u n k á s t és ön igazgatót, minél rövidebb idő alatt, és még nincs kellő t a p a s z t a l a t u n k
ehhez, g y a k r a n pedig a t u d o m á n y o s hozzáállás is hiányzik. A z itt el h a n g z o t t kérdések is t u d o m á n y o s m u n k a , illetve t u d o m á n y o s k u t a t á s tárgyai lehetnének. Most négy-öt év u t á n t u d o m á n y o s a n is fel kellene mérni, hogy mit értünk el, és a n n a k alapján korrigálni, átdolgozni a t a n tervet és a t a n k ö n y v e t . A t a n k ö n y v v e l kapcsolatban megjegyezném, hogy sok esetben érthetetlen, mint például a nacionalizmusról íródott részle tek. D e k i n y i t h a t n á m a k ö n y v e t bárhol, a k a d n a benne ilyen eléggé h o mályos rész. Felméréseket kellene végezni a tanulók körében, hogy lás suk, mi m a r a d meg abból, amit állítólag m e g t a n u l t a k . Biztosan érezhető valamilyen haladás, de a gátló tényezők száma olyan nagy, hogy való ban ezt a minőségi fejlődést vagy fejlesztést, miszerint a mennyiség mi nőséggé alakuljon át, nem t u d t u k kellő mértékben elérni. Ez azt jelen tené, hogy a tudás alapján kialakuljanak a nézetek, az álláspontok, fej lődjön és formálódjon a diákok személyisége. Ez nem valósulhat meg kielégítő m ó d o n , h a ennyi a gátló körülmény, fogyatékosság és ingado zás. Mindemellett nagyon sok múlik a t a n á r o n , az ő hozzáállásán, mód szerein is, csakhogy a lehetőségek eléggé szűkek a t a n á r számára is. T ö b b követelmény között vergődik, mert nevelni is a k a r , de a z t á n mindig felmerül az, hogy v a l a m i t azért t u d n i a is kell a d i á k n a k . Mi és mennyi legyen az, aminek tartós tudásként meg kell m a r a d n i a a t a n u l ó k b a n . Egy minimumot mindenkinek el kell sajátítania. Ez azonban m e g h a t á r o z a t lan, úgyhogy a t a n á r ingadozása ebből a szempontból is érthető. P e d a gógusok, pszichológusok bevonására lenne szükség, különösen a t a n k ö n y vek kimunkálásában. Ilyen t a n k ö n y v e k e t nem lett volna szabad kibo csátani. N a g y o n alapos értékelésnek kellene alávetni, és mindenkinek vállalnia a felelősséget érte, bevonni persze a vitába a t a n á r o k a t , d i á k o k a t is. A z e téren szerzett t a p a s z t a l a t o k igen értékesek. R a j t u n k múlik, h o gyan használjuk fel őket. Mindenkinek a maga hatáskörében, a maga portáján kellene megfelelő erőfeszítéseket tennie a helyzet javítására. A v i t á b a n felsorolt pozitív példák — különösen azok, amelyek a tanulók a k t í v bevonásáról szóltak — bátorítólag, serkentőleg, ú t m u t a t ó l a g h a t hatnak a tanárokra. Reformtörekvéseink egyik alapvető célja az o k t a t ó - n e v e l ő m u n k a kor szerűsítése, hatásfokának növelése. Ebbe a m i n d i n k á b b k i b o n t a k o z ó fo l y a m a t b a kell a marxizmus tanítását-tanulását és a t a n u l ó k n a k az ön igazgatásra való előkészítését beleilleszteni. Ú g y , hogy az a nevelőmunka továbbfejlesztése céljából mozgósítólag hasson minden t a n á r r a , az is kola, az oktatási k ö z p o n t egész m u n k á j á r a . E n n e k érdekében sok a tennivaló. Elsősorban a t a n á r o k t o v á b b k é p zését kellene rendszeresíteni, k o m o l y a b b a l a p o k r a helyezni. N a g y o b b se gítséget kellene nekik nyújtani kézikönyvek kiadásával, ilyen tárgyú s z a k m u n k á k megjelentetésével. Ezenkívül a t u d o m á n y bevonása, mint azt m á r említettük, szintén feltétlenül szükséges. Csak megfelelő t u d o m á nyos felmérésekkel, a helyzet mélyreható t a n u l m á n y o z á s á v a l lehetne el jutni a valóság tárgyilagos feltárásáig. Tiszta képre v a n szükségünk: mit
érünk el a t a n u l ó k n á l világnézetük formálásában és általában személyi ségük alakításában. Az iskolákon, oktatási k ö z p o n t o k o n belül is ezekkel a kérdésekkel — a nevelés kérdéseivel — sokkal többet kellene foglalkozni a nevelőtes tület ülésein, az osztály tanácsok összejövetelein, az osztályfőnöki ó r á k o n , a tanulók osztályközösségeinek keretei k ö z ö t t stb. Ez a t a n á r o k és a di ákok közös ügye, ezért erről minél sűrűbben kellene közösen értekezni, véleményt cserélni — keresni a kiutat a jobb megoldásokhoz, a h a t é k o nyabb munkához.
