MÛANYAG- ÉS GUMIHULLADÉKOK
5.3
A műanyag-újrahasznosítás helyzete és gondjai Németországban Tárgyszavak: ártalmatlanítás; hasznosítás; műanyaghulladék; Németország; trend; újrafeldolgozás.
A műanyag gazdasági és ökológiai előnyei A vegyészeknek a műanyag-újrahasznosításról szóló előadásokban azt kellene hangsúlyozniuk, hogy a kőolaj leggazdaságosabb, legfenntarthatóbb és ökológiailag is legjobb felhasználása a műanyag-előállítás. A műanyaggyártás nem szűkíthető le csupán a kőolaj átalakítására, a folyamat több lépésből áll, úgy mint szállítás, finomítás, a finomított nyersanyag beszállítása az alapanyaggyártó üzembe és késztermékelőállítás. A kérdés gazdaságossági vizsgálatával kapcsolatban meg kell említeni, hogy a használt, egyutas PET-palack ára 2005. áprilisában 220– 320 euró/t volt. Környezeti szempontból azt kell hangsúlyozni, hogy bármilyen műanyag-újrahasznosítási eljárás alkalmazásakor, legyen szó anyagában, kémiai úton (nyersanyagként) történő vagy energetikai hasznosításáról, illetve ártalmatlanításról, kimarad vagy lerövidül a primer feldolgozás, ami a műanyag jelentős energiatartalmának köszönhető. Az anyagi újrahasznosítással elkerülhetők a kőolajszállításból adódó balesetek, kedvezően alakul a szén-dioxid-mérleg, ami a Kiotói Egyezmény egyik fő célja. A folyamat megfelel a környezetileg fenntartható gazdaság kritériumainak. Érthetetlen az a politikusi magatartás, amely nem akar tudomást venni a műanyag-újrahasznosítás előnyeiről. Még meglepőbb, hogy az anyagában való hasznosítást a kémiai és termikus hasznosítással egyenértékűnek tekintik, annak ellenére, hogy a kőolajkészlet nem kimeríthetetlen. Ez annál is meglepőbb, mert a papír, karton és hullámkarton újrahasznosítása esetében ezeket az összefüggéseket nem kérdőjelezik
meg. Nem is beszélve a használt papír és használt műanyag árkülönbözetéről.
A jelenlegi helyzet A primer és másodműanyagok piaci helyzete kedvezőnek mondható. A műanyag-felhasználás, ezen belül is a csomagolóipari felhasználás évről évre emelkedik. 2002-ben a műanyagtermelés világviszonylatban elérte a 194 M tonnát. Európában Németország a legnagyobb műanyaggyártó – 16,8 M t-val. Az országban összesen 10,6 M tonna műanyagot dolgoztak fel, amelyből a hőre lágyuló műanyagok (termoplasztok) kb. 8,1 M tonnát tettek ki. 2004-ben egy tanulmány készítői megállapították, hogy 2003-ban 4,01 M t hulladék képződött (1. táblázat), vagyis a 8,1 M tonnányi feldolgozott termoplasztnak csak mintegy fele jelent meg kezelendő hulladékként. 1. táblázat A műanyaghulladékok megoszlása Németországban 2003-ban I
II
Megnevezés PE-LD/LLD PE-HD/MD PP PS m. EPS PVC ABS, SAN, PMMA PA PET Egyéb termoplaszt PU Egyéb Kevert frakció Összesen Lábjegyzet: I – Teljes mennyiség II – Fogyasztási cikkek III – Gyártási hulladék IV – Feldolgozási hulladék
III
IV
10 9 8 6 11 8 10 2 17 2 3 – 86
115 68 145 67 125 30 25 22 23 80 95 – 802
1000 t 947 469 425 309 492 106 72 94 96 208 250 438 4 005
822 392 272 236 356 68 37 70 56 126 152 438 3 117
A 4,01 M t hulladék a következőkből adódott: 3,12 M t fogyasztás utáni használt műanyag, 0,89 M t gyártási hulladék. A 4,0 1 M t 58,4%-át (2,34 M t) hasznosították és 41,6%-át (1,67 M t) ártalmatlanították (égetés és deponálás). A hasznosítás 1,35 M t (33,7 %) anyagi, 0,4 M t (10 %) nyersanyagként való és 0,59 M t (14,7%) termikus hasznosítást jelentett. A műanyag-újrahasznosítás vizsgálatakor gyakran csak a szelektív hulladékgyűjtés németországi rendszerében, a DSD-ben begyűjtött mennyiségre koncentrálnak, ami a szelektálási hulladék nélkül csak kb. 0,63 M t-t jelent. Feltűnő, hogy a műanyaghulladéknak még 2003-ban is 42%-át, azaz 1,67 M tonnát szállították lerakókra, illetve 0,79 M t-t égettek el. Ez némi magyarázatot adhat a műanyag szembetűnő jelenlétére a lerakókon. Az igazság kedvéért meg kell említeni, hogy ma még nem minden műanyag hasznosítható azok közül, amelyeket csak ártalmatlanítanak.
A másod műanyagok lebecsülése A műanyag-újrafeldolgozás során az intermedier és végtermékekhez eltérő mértékben használnak fel primer és másodműanyagot. Műanyaghulladékok keletkeznek egyrészt gyártási selejtként és hulladékként, másrészt fogyasztási termékek hulladékaként. A másodműanyagokat fajta alapján két kategóriába sorolják, úgy mint tömeg- (PE, PP, PET, PS, PU, PVC) és műszaki műanyagok (ABS, PC, PA, PMP, POM, PMMA, PBT, CA, CAB, PSU). Az anyagában vagy nyersanyagként (kémiai úton) történő hasznosítás mindkét típusnál lehetséges, és természetesen energetikailag is hasznosíthatók. A másodműanyagokat nem kívánatos versenytársnak tekintik a műanyaggyártók, mivel nem ismerték fel a műanyag-újrahasznosítás jelentőségét, szemben a papír-, fém- és üveg-újrahasznosítókkal. Piacra kerülésüket minden lehetséges eszközzel igyekeznek akadályozni, holott a másodnyersanyagok stabilizálják a primer anyagok piacát. A műanyaggyártás egészét tekintve, beleértve a primer és másodműanyagokat, az anyagi hasznosítás növeli a termelékenységet. Igen nagymértékben javítaná a műanyaggyártókról kialakuló képet, valamint a műanyag termékek megítélését, amennyiben hitelt érdemlően kimutatnák, hogy a műanyagok újrahasznosítása környezetileg előnyös módon megoldható. A papírújrahasznosításban már meghonosodott ez a szemlélet.
Az újrahasznosítás alapvető módjai Napjainkra a műanyagok anyagi újrahasznosítása olyan szintet ért el (a középvállalkozások jelentős közreműködésével), hogy számottevő-
en megnőtt a kereslet irántuk. A másodműanyagokból fajtatiszta vagy kevert műanyagú termékeket állítanak elő. A műanyag-újrahasznosításban különböző mennyiségű primer és másodnyersanyagot használnak fel. Ma már nem helytálló az a korábbi nézet, hogy másodműanyagból csak utcai pad és virágcserép állítható elő. Bár azt is el kell ismerni, hogy egyes esetekben nem sikerült a piaci helyzetet megszilárdítani, a felmerült hiányosságokat megszüntetni, illetve a konkurenciával szemben megvédeni. A DKR (Deutsche Kunststoffrecycling) kiadványában megtalálható a másodműanyagok széles termékválasztéka. A műanyag-újrahasznosítás szempontjából problémátlan a jó minőségű gyártási hulladék. A műanyaghulladék-feldolgozók nemcsak az alacsony belföldi lerakási és égetési költségekkel állnak versenyben, hanem az alacsony távol-keleti termelési és ártalmatlanítási költségekkel is. A kémiai újrahasznosítás vagy nyersanyagkénti értékesítés (ezekben alkotóelemeire bontják (depolimerizálják) a műanyagot), azoknál a műanyagoknál indokolt, amelyeknél meg megoldatlan az anyagában történő hasznosítás. Ebbe a kategóriába tartoznak az erősen szennyezett, adalékanyagokkal erősített vagy kisméretű műanyagok. Ez a fajta anyagfrakciónak a mennyisége az elektronikus berendezésekre és roncsautókra vonatkozó rendeletek bevezetése után nőni fog a jövőben, ugyanis ezekre a termékekre újrahasznosítási kvóták léptek életbe, és ezért a jövőben a kémiai újrahasznosítási kapacitás elegendő lesz. A műanyaghulladékok energetikai hasznosítása több területen lehetséges, ezek között szerepel a cementgyártás, a kohászat és másod-tüzelőanyagok előállítása. Az utóbbival kapcsolatban azonban még néhány kérdés tisztázásra vár, így pl. a fűtőérték, a károsanyag- és idegenanyagtartalom. A műanyaghulladékkal jelentős sikereket értek el megadott fűtőértékű másod-tüzelőanyagok előállítása terén. A költségszámítás során az előkészítés költségét is figyelembe kell venni. Az elfogadható költség felső határa a barnaszén ára. A másod-tüzelőanyagoknak a különböző energetikai és kémiai hasznosítási módokkal kell állniuk a versenyt.
A csomagolási műanyagok helyzete A műanyaghulladék-hasznosítás elemzésekor kiemelt figyelmet fordítanak a fogyasztás utáni hulladékokra, amelyek a már említett DSDből, illetve a betétdíjas rendszerből származnak, annak ellenére, hogy ennek mennyisége éves szinten mindössze 600 E t. Különösen szembetűnőek az élelmiszer- és italcsomagolások, mivel ezekkel naponta találkoznak az emberek, és közreműködnek azok ártalmatlanításában. Az
említett műanyagok hasznosítása a háztartásokban és az iparban folyó gyűjtés eredményességétől függ. A műanyag-újrahasznosítás valós helyzete a begyűjtött és újrahasznosított mennyiségekről közölt hivatalos adatok alapján ismerhető meg. A papírhulladékok mintájára a műanyagokat is szelektíven kell gyűjteni. Cél a műanyaghulladék fajtatiszta begyűjtése vagy ilyen hulladék előállítása utólagos válogatással, mert értékes másodműanyag csak ilyen hulladékból állítható elő. A szelektív gyűjtés németországi vállalata, a DSD AG 620 E t műanyaghulladékot kezelt 2002-ben a felmérés alapján, ami 2006-ban várhatóan 360 E t-ra csökken. Egy főre vetítve ez azt jelenti, hogy a jelenlegi fejenként 7,3 kg helyett 4,8 kg-mal kell számolni. Az ártalmatlanító már csak a csomagolási rendeletben szereplő kvótáknak megfelelő minimális mennyiséget tudja biztosítani. Tartani lehet attól is, hogy a kevert műanyagok energetikai hasznosításának mértéke emelkedni fog a későbbiekben. Ezek után nehéz lesz elfogadtatni a fogyasztókkal, hogy az éveken át oly fontosnak tartott és külön gyűjtött könnyű csomagolásokat ezután elégetik. A műanyag-újrahasznosításra egyébként évről-évre növekvő költségnyomás nehezedik. A távol-keleti országokba exportált műanyag problémát is okoz, mert belföldi hiányt idéz elő, rontja a minőséget és árfelhajtó hatású. A hulladékból előállított termék értékesítésekor alig lehet érvényesíteni a nagyobb átvételi árat. A távol-keleti export tulajdonképpen veszélyezteti a hulladékkezelés, a magán és közösségi befektetések, valamint a munkahelyek biztonságát, mindaddig, míg az egész világra érvényes, egységes minőségi előírások meg nem születnek. Az európai belső piacon végzett műanyag-újrahasznosítás előnyei a kis távolság, az ártalmatlanítás biztonsága, a már meglevő magán és közösségi üzemek fennmaradása és a munkahelyek megtartása. Sokan arra számítanak, hogy az új szabályozásnak köszönhetően 2005. június 1-jétől az égetőművek kapacitásait jobban ki lehet használni. A műanyag-újrafeldolgozás kilátása attól függ, hogy mennyiben sikerül azt az értékes műanyagfrakciót hasznosítani, amelyet eddig csak deponáltak vagy elégettek. Ennek előfeltétele a műanyagok szelektív gyűjtése, osztályozó berendezések és egy rugalmas begyűjtőrendszer. A feladat nem oldható meg egyetlen modellel.
Szelektív vagy kevert gyűjtés 2003 óta Németországban több nagyon különböző kísérleti programot és felmérést folytattak a szelektív és kevert hulladékgyűjtéssel kap-
csolatban. Az Észak-Rajna-Vesztfália tartomány által készített egyik tanulmány főbb megállapításai a következők voltak: – A fogyasztók elégedettek a jelenlegi műanyagbegyűjtő és -hasznosító rendszerrel. Sokan felismerték, hogy a műanyag nem értéktelen hulladék, sőt olyan termék, amely nagyban hozzájárul az egészséges környezet hosszú távú megőrzéséhez. – A jelenlegi műanyagbegyűjtő és újrahasznosító rendszer működését komolyan fenyegetik az eddigi kísérletek. Az országos méretben tervezett automatikus utóválogatás a jelenlegi berendezésekkel nem oldható meg, kiegészítő beruházás szükséges. Megfelelő kapacitásokat kellene kiépíteni, a biológiai hulladékokat begyűjtő rendszert bevezetni. A költség a fogyasztót és az önkormányzatokat egyaránt terhelné, aminek a szemétdíj-növekedés lenne a következménye. – A háztartási hulladékkal együtt gyűjtött műanyagfrakcióból csekély értékű terméket lehet előállítani. – A műanyag anyagában történő hasznosításának és a másodfűtőanyag előállításnak elengedhetetlen előfeltétele a szelektív gyűjtés. Minimális minőségi követelményeket a termikus hasznosításnál (cementipar, kohászat) is be kell tartani. – A hasznosítható anyagok háztartásokban végzett szelektív gyűjtése gazdaságos és hatékony, de javításra szorul. Az értékes anyagokat gyűjtő sárga tartály koncepciója egyéb anyagokra – de nem a háztartási hulladékokra – is kiterjeszthető. Az értékes anyagok együttes gyűjtése egyéb hulladékkal nemcsak az értékes műanyag begyűjtését veszélyezteti, de más rendszereket is.
A jelenlegi helyzet és a távolabbi kilátások összefoglalása A műanyag-felhasználás az EU tagországaiban és Németországban tovább nő, és tovább nőtt a műanyagok felhasználása az élelmiszer- és italcsomagolások területén is (lerakási tilalom, műanyag-felhasználás). Ennek ellenére a csomagolóiparból nem várható számottevő mennyiségű tömegműanyag, és ez a helyzet mindaddig fennmarad, míg a távolkeleti műanyagexport nagy mennyiséget von ki az EU piacáról. A jelentős export következménye a magas ár. A DSD által begyűjtött tömegműanyagok mennyiségi kvótáinak rögzítése ugyancsak nehézzé vált, ami a műanyag-csomagolások egyenlőtlen területi eloszlásához vezetett. A hiányzó mennyiséget egyéb műanyaghulladék-fajtával, pl. ipari eredetűvel
kell pótolni. Az elektronikus berendezések és roncsautók műanyaghulladékai a gyártás során felhasznált adalékanyagok, szennyezettség, felületkezelés, valamint kis méretük miatt nem jönnek szóba. Az anyagi hasznosítás ezért arra kényszerül, hogy átvegyen korábban nem hasznosított anyagáramokból tömegműanyagokat (PS, PVC, PU), illetve feldolgozzon műszaki műanyagokat. A műanyaghulladék-hasznosítás egyik lehetséges útja a másodlagos tüzelőanyagok előállítása, de a hasznosítás új eljárásokkal, pl. oldószeres kezeléssel is bővülhet. Összeállította: Haidekker Borbála Probst, Th. U.: Mengen, Mitspieler, Möglichkeiten: Die Situation der Kunststoffverwertung in Deutschland. = Recycling Magazin, 60. k. 10. sz. 2005. máj. 10. p.16–18. Thiele, U.; Gneuss, S.: Hohe Materialqualitäten beim PET-Recycling. = Kunststoffe, 95. k. 2. sz. 2005. p. 69–73. Für hochwertige Sekundärressourcen. = Kunststoffe, 94. k. 9. sz. 2004. p. 124–125.
