GÖRÖG OLDAL Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség folyóirata III. évf. 2. (8. sz.)
2012. május
A lélekről, és a szabadságról
Az Újszövetség lapjain Krisztus Urunk röviden, de világosan tanít a Szentlélekről. „Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek: az igazság Lelkét, aki mindörökké veletek marad”. (Jn. 14, 15). A fenti idézetben a Vigasztaló a keresztények, a Krisztuskövetők a világ végéig tartó üldözésére utal, melynek során a Szentlélek erejével nőnek bele az eljövendő világ, az Isten Országa szabadságába. Ezt a tanítást búcsúbeszédének egy másik helyén is megerősíti Krisztus. (Jn. 16, 13). A Pünkösd ünnepével kapcsolatban nem árt a tisztánlátás. Ugyanis, sok kis egyház, és szekta nem az általunk megismert, és hitelesnek tartott tanítást követi. Kétségtelenül titokzatos tanról van szó, hiszen a Szentlélek az Isten szabad akarata, aki bennünket is a szabadság legmagasabb fokára akar vezetni. A nagy apostol így figyelmeztet bennünket: „A szabadságra Krisztus vezetett titeket, álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok magatokat újra, a szolgaság igájában hajtani”. (Gal. 5, 1). Máshol pedig így szól: „Az Úr ugyanis Lélek: ahol az Úr lelke, ott a szabadság”. (2. Kor. 3, 17). Hogyan kell értelmezni a Szentlélek szabadságát? A keresztény Kelet máig is nagyhatású, és nagytekintélyű íróit is foglalkoztatta ez a kérdés, pl. Új Teológus Szent Simeont. (949-1022). Véleménye szerint, a keresztény hit tételeit egy szájjal és egy szívvel meg kell vallani, úgy ahogy a Hitvallásban, (Hiszekegyben) a II. Konstantinápolyi Egyetemes zsinat (381) megfogalmazta. De ennél sokkal
többre van szükségünk. A krisztusi hit több a parancsok, és kötelezettségek sorozatánál, annál, hogy ki mire van kötelezve, vagy eltiltva. A kereszténység jogászias, és minimalista szemlélete, amely a hitet csupán kötelezettségek teljesítésére korlátozza, lényegében eretnekség. Óv bennünket a lelki uniformistól. Minden megkeresztelt, és a hitét megvalló embernek joga van a belső tapasztalásra, a belső istenélményre, az élő Krisztussal való egyéni találkozásra. Ez vezet a bűn rabszolgaságától való önkéntelen elfordulásra, és a Lélek szabadságába való részesülésre. Ennek elérése egy boldog küzdelem, de helyettünk ezt senki nem fogja megvívni. Ugyanezeket az elveket tanítja Palamasz Szent Gergely (1296-1359). Szerinte Isten, közvetlenül Krisztusban ismerhető meg, és az egyén számára ez az ismeret az igazi teológia. Ez az isteni életben való részesülés, már ebben a világban is. Az ünnep liturgikus himnusza költői magasságba emelkedve ezekről így szól: „A Szentlélekmindenkor volt, van, és lesz, sem kezdete nincs, sem vége nem lesz... Ő az élet és életadó, világosság és megvilágító, legtisztább jóság, és a jóság forrása… megoszlik a láng, hogy ajándékokat osszon…” (Pünkösdi vecsernye). Az ikonon a tizenkét apostol ünnepélyes nyugalomban, vagy inkább „kővé dermedve” ül, ellentétben pl. a Mennybemenetel ikonjával, ahol hevesen gesztikulálnak. Az ikon felső részében egy aranyszínű félgömb látható,
Csodálatosak a májusi esték! Az orgonák illata miatt, a litániák áldott éneke miatt, Mária miatt. Ezek az öröm fokozatai. Minden hónapban mások az esték. A január szobába terelő jégsapkás üzeneteket hordoz, a február azt mondja: várjatok még egy kicsit, márciusban bújócskát játszik velünk a remény, az április sokszoknyás szeleburdiság, de a május már nagylány, ünneplőben járó illatos ékesség. Májusban:
A május üzenete
„Szirom borzong a fán, lehull; fehérlő illatokkal alkonyul. A hegyről hűvös éj csorog, lépkednek benne lombos fasorok. Megbú a fázós kis meleg,
Vadgesztenyék gyertyái fénylenek.” (Radnóti Miklós: Naptár)
rendszerint három sugárral. Ez az égi szféra, a Szentháromság jelenléte. A képtábla alsó részében, egy sötét üregben, egy király szimbolikus figurája látható. Felirat magyarázza: ő szimbolizálja a Kozmoszt, a világmindenséget, amely Ádámtól Krisztusig sötétségben, hitetlenségben élt. Két kezében egy kendőn tizenkét tekercset tart, amely az apostolok testületét jelképezi. Királyi koronája a bűn hajdani uralmát, vörös ruházata a bűnösökért kiontott Szent Vért jelenti. Énekeljük szabadon, és bátran a Mennyei Király… kezdetű ismert énekünket, fontoljuk meg a leborulási imákat, és kezdjük új lendülettel az egyetlen értelmes küzdelmet a Lélek erejével, aki a „jövendőket hirdeti”. Jn. 16, 13. Dr. Nagymihályi Géza éj tavába, a völgybe, ahogy nyomta a párás ég; nehéz volt, mint sűrű zene, mint sűrű méz, de mint tündér meglepetés lengett körül, mint álmodott hang vagy holdfényfátylas csillagok.” (Szabó Lőrinc: Májusi orgonaszag)
A májusi öröm nemcsak nappali boldogság. A május kicsalogatja az embert a lakás zártságából, esti sétákra, kertlocsolásra buzdít. A májust nem nekem kell megszeJó lenne, ha az orgonás esték minket is retnem, ő szeret engem, én csak válaszolok megváltoztatnának! Fölvernék bennük a lelneki. A május orgonás hónap. ket, s nem hagynának a magány, az életuntság „Az orgona kezdte! s kiábrándultság ketrecében. A május: szoronSzinte csak csobbant, gásokat oldó hónap, a győzelmes élet hirdemikor a kertben megcsapott: tője, üdvösséget árasztó virágözön. Gondűző fűszeres gázként gyűlt a roppant
(Folytatás a 2. oldalon.)
2
GÖRÖG OLDAL • 2012. május
(Folytatás az 1. oldalról.) ereje van annak a gyönyörűségnek, amely a májusi kertek között sétáló embert megajándékozza. Hányszor éreztem már ezt az ajándékot! Hányszor éreztem már a májusi esték boldogságát már gyermekkoromban is, amikor egy forintért árultam a kertünkben szedett orgonacsokrot az Állami Áruház bejáratánál. Aztán a litániára mentem, mert a május: imádságos este. Májusban nagyobb a lelkem, mint máskor. Litániázó kedvem támad. Szeretném elmondani valakinek azt az örömöt, amit összegyűjtöttem a kertben, a hegyek között, a kirándulások idején, szólni szeretnék a bennem fészkelő boldogságról. Májusban égig ér szívemben az ének, s bizalom költözik, hogy minden gondom letehetem égi Anyánk ölébe, mert Ő elbírja. Csodálatos a május! Vadgesztenye-gyertyák világítanak, s az emberek szívéből májusfák nőnek… Régmúlt gyermekkorom kedves népszokása volt, hogy május elsejére virradó éjszaka a szerelmes legények pántlikás nyárfát állítottak szívük választottjának portájára. A felpántlikázott magas fa tetejére egy üveg bor is került, amit aztán pünkösdkor „kitáncoltak” a jelenlévők nagy örömére. Májusfát annak készítenek, akit szeretnek. „Nem szeretni annyi, mintha egy narancsfa
attól félve, hogy bűnt követ el, nem virágoznék.” (Stendhal) A szerelmes leány az ablak mögül leste a legény buzgólkodását, mert élt benne a „hátha” bátorsága, a reménység, hogy kedvese „vállalja őt” a világ előtt. Látta a leány, hogy baráti segédlettel meglepetés készülődik a házuk előtt, látta, de „nem vette észre”. Kölcsönös tapintat és játék volt ebben a májusfásdiban, amit én már gyermekként is „szerelemfának” neveztem. Az emberélet vége felé araszolva azon töprengek, vajon miféle fából készülhetne az a májusfa, amit a szerelemnek állítanék… Miből állna álmaim szerelemfája? Egyetlen fából semmiféleképpen sem, mert a szerelem színes, sokrétű és igényes. Keresnék szilárd tölgyet hozzá, hogy maradandó legyen, ne tegyék tönkre apró-cseprő viharok, bátran lombosodjon, védelmet nyújtson, adjon a tartásra, legyőzze az időjárás viszontagságait. Ugyanakkor hajlongó fűzfa is illene mellé, hogy kedves és simogató legyen, karcsú, üde, táncoslábú, jókedvű és fiatal, aki a komoly tölgyeket lágy mozdulatokkal arra tanítja, hogy a tartós szerelemhez gyöngédség is kell. Égbe törekvő jegenyefenyőt is álmodnék ehhez a fához, akinek fontos, hogy „mindig magasabbra” törjön, s a föld közeli gondok fölé emelkedjen. De azon nyomban aranyesővel díszíteném – alázat követével –, földet söprögető sárga
ragyogással, mert a szerelemnek tudnia kell, hogy ő egyszerre a föld és az ég gyermeke. A szívós somfát is beavatnám a tervbe – ő nagyon sokat bír – türelmes, nem kényeskedő, dacol a mostoha körülményekkel, nem lesz egyhamar környezetének áldozata. Természetesen beszélgetésbe kezdenék a liliomfával, aki védtelenül áll a lombfakadás előtti fagynak kitéve, hogy aztán az egész kertet beragyogja, mint egy földből nőtt csillag. Azért állítanám őket egymás közelébe, mert csak az a szerelem teherbíró, amely játszani is képes. Illene ide a termetes diófa, melynek termését föl kell törni, hogy a dió ízét élvezhessük, és illene kiegészítője, a szelíd almafa, melynek azonnal beleharaphatunk a gyümölcsébe: hiszen a szerelemben az a szép, hogy tartózkodó és közvetlen egyszerre. A szerelemfa segítségéül hívnám az ágasbogas libanoni cédrust, mely mindenre kíváncsi és mozgalmasságával ejt rabul. Testvéréül szerződtetném a pálmafát, amely úgy növekszik, hogy feledni képes a múltat: egyenességével vonzó. Gesztenyefák gyertyáit lesném, hogy tavaszi fényeket gyűjtsek a szívembe, és a rezgő nyárfa leveleit kérném játszótársul, hogy emlékezzen mulandóságomra. Udvaromon bódító hársfaillat keveredne a tövises olajfa illatával, hogy minden látogató jól érezze magát a szerelemfánál. Mert a szerelem: mindenarcú, mindenízű, mindenillatú; a szerelemfa az összes fa megtestesítője. Nagyenyedi Zoltán
Boldog II. János Pál pápára emlékezünk
A Római Katolikus Egyházban úgy is megnyilvánul az apostoli folytonosság, hogy Szent Péternek mind a mai napig is van utóda. II. János Pál pápa a 265. utóda volt a pápák sorában. 455 esztendő óta Karol Wojtyla volt az első olyan pápa, aki nem olasz nemzetiségű volt. Egy katonacsalád harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot 1920. május 18-án, Wadowicze harmincezer lakosú városkájában, Lengyelországban. A gyermeket 1920. június 20-án Franciszek Zak katonai lelkész keresztelte meg a Mária-templomban. 1938-ban, érettségi és bérmálás után Krakkó városába költöztek. Édesapja a hadseregben szolgált, főhadnagyként. Édesanyja háztartásbeli volt. Őt kilencéves korában, édesapját húszéves korában veszítette el. Leánytestvére egészen kiskorában távozott az élők sorából. Bátyja, mint orvos dolgozott, és egy járvány idején halt meg. A pápa maga mondta: „húsz éves koromra mindenkit elveszítettem, aki legközelebb állt hozzám.” Úgy tűnik, ez a megnyilvánulása Istennek a szentek életében többször is megfigyelhető. Mindenkitől
elszakítja a kiválasztott személyt, hogy csakis Őt szolgálja osztatlan szívvel. Isten különös utakon vezette. Előtte nem ismerünk egyetlen olyan egyházfőt sem, aki fizikai munkával kereste a kenyerét. Földalatti mozgalomban színjátszóként lépett fel, és filozofikus verseket írt. 1944-ben, a német megszállás idején, már mint papnövendéket, elütötte egy német katonai teherautó. Kórházba került, amint felgyógyult, folytatta tanulmányait. 1946-ban, november 1-én, Mindenszentek ünnepén Sapieha krakkói bíboros pappá szentelte Karol Wojtylát. 1948 júniusában a
kapható húsz pontból tizennyolcat megszerezve, megszerzi élete első doktorátusát. A háborút követő három esztendőt a frissen felszentelt pap Rómában töltötte. Ezután vis�szatért Krakkóba, ahol segédlelkészként szolgált a Szent Flórián templomban. Ekkortájt a hatalom kommunista birtokosai üldözték a vallás gyakorlását. Államosították az iskolákat. A sok nehézség ellenére pályája emelkedett. Püspök, majd bíboros lett. Találkozott VI. Pál pápával is. Résztvett a II. Vatikáni Zsinaton. Csodálatos bölcsességgel kapcsolta össze az elméleti teológiát a gyakorlati élettel.
1978. október 14-én választották pápává, az újkori pápaság legnagyobb szenzációjaként. Ez egyben egyháztörténeti esemény is volt. Majdnem öt évszázad után választottak ismét nem olasz pápát. Utoljára ez 1522-ben fordult elő. Karol Wojtyla nemcsak az első lengyel volt a pápai trónon, de az első kelet-európai főpap is. 26 éven keresztül tartott pontifikátusa. Konzervatív és liberális eszmék közötti választás helyett sokkal inkább az a kérdés foglalkoztatta: Vajon mit kíván tőlünk Jézus Krisztus? Legelső megnyilatkozása így hangzik: „DICSÉRTESSÉK JÉZUS KRISZTUS! NE FÉLJETEK! NYISSÁTOK MEG A KAPUKAT JÉZUS ELŐTT!” Rendkívüli módon figyelték, hogyan indul az új pápa. A keleti világban a kommunista ateizmus, a nyugati világban a liberális szekularizáció szorongatta az ő idejében az Egyházat. Karol Wojtyla, II. János Pál pápa nem félt senkitől és semmitől sem. Csodálatos bátorsággal és bölcsességgel be-
(Folytatás a 3. oldalon.)
3
GÖRÖG OLDAL • 2012. május (Folytatás a 2. oldalról.) szélt, úgy, mint az apostolok, Jézus első tanítványai, a Szentlélek eljövetele után. 1979-ben, mint pápának, első apostoli körútja, hazájába, Lengyelországba vezetett. Hallatlan lelkesedéssel és örömmel fogadták őt szülőföldjén. Krakkóban, ahol lakott és dolgozott, óriási tömeg várta. Többek között így szólt hozzájuk: „Kedves Testvéreim, Honfitársaim! Korábban az Egyház kissé félt tőletek, munkásoktól. Úgy mondták, hogy lázadozó természetűek vagytok. Én nem félek tőletek, mert közületek való vagyok, ismerlek titeket. Tudom, hogy jószándék vezérel titeket.” Egy krakkói szódagyárban dolgozott fizikai munkásként. Szűnni nem akaró taps fogadta. Alig tudta beszédét befejezni. II. János Pál pápa igen sokat utazott, szinte a Föld minden országába eljutott. 101 apostoli utat tett meg összesen, 1,2 millió km-t utazott. Ez a Föld kerületének háromszorosát teszi ki. Mindenütt Jézus Krisztus evangéliumát hirdette. Bátran szembesült a népeket és nemzeteket foglalkoztató problémákkal. Ajkára illettek Pál apostol szavai: „Nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek.” I. Kor. 10, 33
Gyakran ismételte: Az emberiséget foglalkoztató nehéz kérdésekre az evangélium fényében kell keresni a választ. Hazánkban, Magyarországon is kétszer járt, 1991-ben és 1996ban.Első útján Debrecenben is járt, amit nagy várakozás előzött meg. Sokak számára meglepő és megható volt, amikor a református Nagytemplomban tartott ökomenikus istentisztelet után megkoszorúzta a gályarabok emlékművét. Első útja során felkereste Máriapócsot is, ahol tiszteletét tette a Mária-kegykép előtt. Én magam is találkoztam a Pápával, méghozzá három alkalommal is. Egyszer Rómában, és kétszer Magyarföldön. 1996-ban, egy szép festményt ajándékoztunk neki egyházközségünk nevében. Ezt Ozsváth Sára festőművésznő készítette. Meg is köszönte saját kezű írásával, s titkára útján is. Én úgy értelmeztem, hogy egész városunkra szóló áldását küldte Egy régi fényképet is láthat a tisztelt olvasó, mely annak idején a világsajtót is bejárta. 1981. május 13-án a Szent Péter téren merényletet követtek el II. János Pál pápa ellen. Szerencsére a lövések nem voltak halálosak. A merénylőt rögtön elfogták. A nemzetközi terrorizmus eme támadása nemcsak részvétet, de megrendülést és megdöbbenést is kiváltott vi-
lágszerte. Amikor a pápa a merénylet után felgyógyult, 1983. december 27-én meglátogatta ellenségét, Mehmed Ali Agcát, a római Rebbibia börtönben. Szívből megbocsátott neki. Testvérének nevezte, és áldásában részesítette. Ezzel a keresztény szeretetnek és megbocsátásnak olyan jelét adta, mely az egész világot megrázta. Tudjuk, hogy a pápa nagyon termékeny író is volt. Sok enciklikát, pásztorlevelet adott ki, melyek ma is nagy értéket jelentenek egyházunkban. Többek közt kiadta a Dives in misericordia (Isten irgalmáról) szóló tanítását, melyben azt írta: „Az Egyháznak és a világnak szüksége van az isteni irgalomra. Minden kontinensről az emberi szenvedés mélységeiből hangzik a kiáltás irgalomért. Nyugtalanító eseményekben bővelkedő és kataklizmával fenyegető korunkban ez hozná a megoldást és vigasztalást. Feltételezve a népek megtérését, amíg nem késő.” Tudjuk, hogy a magyarok iránti rokonszenvét és szeretetét többször is kinyilvánította. Még pápaságának első éveiben ezt írta: „Szent István király nagy személyisége, bölcsessége, gondoskodása, Péter széke iránti ragaszkodása, főleg pedig gyermeki szeretete Isten Anyja iránt, legyen számotokra példa és vigasztalás. 1991. augusztus 20.-án Buda-
pesten ezt mondta nekünk: „Szent István nemcsak Imre fiához, hanem a magyarok minden jövendő nemzedékéhez, koronája minden örököséhez írta intelmeit, mint szellemi végrendeletét.” II János Pál pápa, Karol Wojtyla 2005. április 2-án hunyt el. Temetésén több millió ember vett részt. Boldoggá avatták 2011. május 1.én. Mi pedig így tisztelgünk emléke előtt, továbbra is kérve értünk imáját. Áldott legyen az Isten, aki téged megáldott és veled minket is. Szenes József nyugalmazott esperes plébános
Ez a kép II. Szilveszter pápát ábrázolja. Római zarándoklatunkon tisztelegtünk síremléke előtt, emlékezve arra, hogy Ő küldte el a Szent Koronát István királyunk számára.
„Az éneklés misszió...”
Lezárult a 2011-es Liszt Ferencemlékév. Ebből az alkalomból a Pro Musica Studio kiadott egy Beszélgetés Sinka Krisztina operaénekesnővel lemezt, melyen – többek között – Az opera olyan műfaj, amit – Sinka Krisztina operaénekes, zsoltár című művét éneklem néa Szent Atanáz Hittudományi metül, a Mein Gott, der ist mein nem elég rádióban, cd-n hallHirt, azaz „Az Úr az én pászto- gatni, kell egy élő tapasztalat, el Főiskola énektanára énekel. rom” kezdetűt. Nehéz darab, meg- kell menni a színházba, operába. Az Úr az én pásztorom, szerettem. A műfaj nem nehéz, de előkészünem szűkölködöm, – Mely zeneszerzők, műfajok letet igényel: meg kell ismerni zöldellő legelőkön adott nekem állnak közel a szívéhez? a benne kibontakozó történetet, helyet, – Mindig az, amit éppen énekelolvasni, hogy miről szól, megcsöndes vizekhez vezetett engem. lek, tanulok, de főként Bach, Ver- érteni benne a szereplőket, emFelüdítette lelkemet, és az igazság di, Puccini, Mozart, Schumann beri sorsokat. Mint amikor utaösvényein vezetett az ő nevéért. Járjak bár a halál árnyékában, művei. Természetesen a felsorolás zunk, először megveszünk egy nem félek semmi bajtól, nem teljes. Különösen közel áll- útikönyvet, ami a helyről szól, mert te velem vagy, nak hozzám a szakrális művek is. megismerjük a nevezetességeket, vessződ és pásztorbotod Azt hiszem, a művész feladata az, így amikor eljutunk a helyre, már megvigasztaltak engem. hogy a szeretetet, a fényt közvetít- nemcsak nézünk, hanem látunk Asztalt terítettél számomra azok se. Vagyis a művész a transzcen- is. Ugyanígy érdemes eljárnunk előtt, akik szorongatnak engem. Olajjal kented meg fejemet, dentális szépséget közvetíti. Ilyen az operával is: előbb ráhangoés kelyhem csordultig töltötted. értelemben közvetítő, egy kicsit lódni, tájékozódni róla, és utána Mert jóságod és irgalmasságod hasonló a paphoz. Azért van, hogy elmenni, meghallgatni. Később kísér engem életem minden napján, vigasztaljon, és közvetítse azt a aztán lehet többször újra hallgathogy az Úr házában lakjam szépséget, amit sok nehézségen ni a cd-n, akkor már könnyebben időtlen időkig. (Zsolt 23) keresztül megtapasztalt. A szakrá- tudjuk örömünket találni benne, lis művészet pedig éppen ennek a és megérteni. – Kikhez tud eljutni ez a mű– Mely Liszt Ferenc-művet szépségnek a hordozója. – Manapság mennyire nép- faj? énekli ezen az albumon? – Szeretek fellépni olyan he– A lemezen Liszt Ferenc 23. szerű az opera műfaja?
lyeken, ahol azok az emberek is megismerkedhetnek ezekkel a darabokkal, akik egyébként nem tudnak eljutni az operába, koncertekre. Azt a visszajelzést kapom, hogy ez boldogság számukra, az emberek értékelik, szeretik az operát. Számomra az éneklés misszió, és ezt a meggyőződésemet a tanítványaimnak is hangsúlyozom. Nem tudhatjuk, hogy a zene kiben mit indít el, lehet, hogy sebeket gyógyít. Ezért elkötelezett vagyok az éneklésben, a szépség közvetítésében.
4
GÖRÖG OLDAL • 2012. május
Akiről Erkel Ferenc írt operát Brankovics György szerb fejedelem böszörményi földesúr is volt
A középkori Szerbia uralkodóit a Nemanja-dinasztia adta. Ennek utolsó jelentős uralkodója V. István Uros király (13551371) volt. Őt Gyenge gúnynéven ismerték. A szerb kisállamok egyesítették haderejüket, és megütköztek a hódító törökökkel, a Marica-folyónál 1371. szeptember 26.-án. Súlyos vereséget szenvedtek a szerbek. Egykori hűbérese, Vukasin, a középkori Macedónia hűbéres fejedelme ölette meg Uros királyt, áruló módon. Ez azt eredményezte, hogy a középkori Szerbia legalább négy-öt különböző kisebb fejedelemségre esett szét. Ezeknek a vezetőit nevezték a bizánci rang elferdítésével despotának. Ehhez a címhez ebben a korban még nem tapadt semmiféle negatív jelentéstartalom. A Balkán-félsziget összes hatalma egymás ellen fordult. Görögök harcoltak a szerbek ellen, bolgárok a románok ellen. Ebben a korszakban született meg Djuradj Brankovics, vagyis magyarosan Brankovics György fejedelem. Állítólag azon az éjszakán jött világra Szendrő várában, mikor a Marica-folyónál a szerbek vereséget szenvedtek a törököktől. Apja Brankovics István tartományúr volt. Ő birtokolta a mai Koszovó területét és Skopje városát is. Uros király halála után Hrebeljanovics Lázár emelkedett a szerb trónra. (1371 és 1389 között). Igen ám, de ő csak az északi szerb területeket tudta az uralma alá hajtani. A déli szerb területeken négy-öt, törököknek alávetett kisebb szerb fejedelem uralkodott. Lázár cár gyakran hadakozott a törökök ellen. 1381-ben győzött ellenük, ám 1386-ban Nisnél a törökök tönkreverték őt. Egy évvel később a király kiköszörülte a csorbát Plocsniknál, ám a döntő ütközet 1389. június 15-én Rigómezőnél zajlott le. Ebben nemcsak Hrebeljanovics Lázár szerb cár pusztult el, de a szerb nemesség színe-virága is. Azt is mondhatnánk, hogy Rigómező volt a szerbek Mohácsa. A csata évfordulójának napja, Vidov dan, ma is a szerbek gyásznapja. A törökök szultánja, Murád is elhunyt, egy Obrenovics Milos nevű szerb hős gyilkolta meg. Ám a szultán fia, Bajezid átvette az irányítást, és a csatában mégis legyőzte a szerbeket. Hrebeljanovics Lázárt fia, Lazarevics István követte a szerb trónon (1389-1427). Ő már csak a törökök hűbéreseként uralkodhatott az egykori szerb birodalom töredékein. Nem ismerték el őt cárnak, csak kenéz volt a címe. Adót kellett fizetnie vazallusként a hódítóknak, és szerb segédcsapatoknak kellett a törököket segíteniük hadakozásaikban. Ellenfelei közé tartoztak a bosnyákok és az albánok is. Éppen ezért magyarbarát politikát próbált folytatni. Lemondott Nán-
dorfehérvárról és Galambóc váráról a magyarok javára. Az oszmán-törökök gyakran pusztítottak el szerb területeket. 1427. július 19.-én halt meg, a sorozatos vereségek ásták alá egészségét. Unokaöccse, Brankovics György követte őt a szerb trónon, ő lett a despota. Brankovics György viszonylag idős fejjel került a szerb trónra. A törökök közben már annyira megerősödtek, hogy akadálytalanul beavatkozhattak Szerbia belügyeibe. A despota nem tehetett mást, minthogy Magyarországra menekült. Itt jelentős birtokokat szerzett meg Zsigmond királytól, így többek között Böszörmény is az övé lett. 1427-től kezdve telepedtek le városunkban görögkeleti vallású, szerb származású emberek. Amikor érdeke úgy kívánta, hatalmas magyarországi birtokait a Hunyadi családnak adta át. Így lettek aztán városunk földesurai a Hunyadiak. Brankovics György jellegzetes hintapolitikát folytatott Zsigmond király halála után. Hol Jagelló Ulászló király híve lett, hol Hunyadi János kormányzó szövetségese. De az is megesett, hogy Hunyadi ellenségével, Cillei Ulrikkal egyezkedett. Többkulacsos politikája miatt igazán senki sem bízott meg benne. Nem is volt ez olyan nagy csoda, hiszen Brankovics György árulta el a második rigómezei csata előtt, Hunyadi János haditervét a töröknek (hogy az albán Szkander béggel szeretne találkozni). Sőt, a vesztes csata után magát Hunyadit is fogságba ejtette, és csak hatalmas váltságdíj fejében engedte szabadon. Brankovics György despota családi élete szerencsétlenül alakult. A törökszultán túszként hurcolta el udvarába Brankovics
gyermekeit. A két fiút Drinápolyban megvakították, így téve őket alkalmatlanná az uralkodásra. Brankovics leányát, Marát, az uralkodó háremébe hurcolták, ahol maga a szultán vette őt feleségül. Brankovics Mara gyermeke lett aztán Hódító Mehmed török szultán, aki bevette Konstantinápolyt, és felszámolta nagyapja országát, a maradék Szerbiát. Hunyadi János sógora, Szilágyi Mihály, már régen rossz viszonyban állt a despotával. Ennek oka az volt, hogy Brankovics György egy merényletben megpróbálta megöletni a Szilágyi testvéreket, Mihályt és Lászlót. Ám a merénylet kudarcot vallott, hiszen csak az ifjabb testvér, László pusztult el. A nándorfehérvári magyar győzelem után nem is váratott magára sokáig Szilágyi Mihály bosszúja. 1456 karácsonyán személyesen Szilágyi Mihály ölte meg az idős despotát. Először jobb kezének négy ujját vágta le, esküszegéseit jelképezve, majd kioltotta életét. Magyarországi birtokai közül Böszörmény ebben a korban már mezőváros volt, ahol vám is működött. A görög keleti rácokból lettek aztán később a görög katolikus vallású magyarok. A görög katolikus hagyomány azt tartja, hogy Brankovics György Böszörményben görögkeleti templomot is épített. Kellett is ez, hiszen sok szerb menekült ide a törökök zaklatásai elől. Böszörmény népességének egyharmadát még száz esztendővel Brankovics halála után is rácnak írták össze. Ezek még mindig görögkeleti vallású, szerb származású emberek voltak. Hamar elmagyarosodtak, gyorsan beolvadtak a környező magyar népességbe. Hamar elvesztették szerb anyanyelvüket, csak a vallásuk különböztette meg őket. Ők lettek aztán azok, akik a leghamarabb tértek át a görög katolikus hitre. Brankovics György szerb despota művelt ember volt, legalább féltucat nyelven beszélt. Tapasztalt katona és dörzsölt politikus volt, aki két nagyhatalom, a török és a magyar árnyékában próbálta megőrizni tekintélyét, és a szerb fejedelemség maradék területeit. Erre azonban esélye sem volt. Halála után két esztendővel, 1459-ben a törökök végleg bekebelezték Szerbiát. Nagy nemzeti zeneszerzőnk, Erkel Ferenc operát írt, Brankovics György gyermekeinek szomorú históriájából, melyet a Nemzeti Színházban 1874 május 20-án mutattak be.először. Ennek az operának a szövege és a dallamai is olyan drámaiak voltak, hogy nemcsak a közönség, hanem a operaénekesek és a kórus tagjai is gyakran elsírák magukat. Így emlékeztek meg Brankovics György szerb despotáról. Borók Imre
5
GÖRÖG OLDAL • 2012. május Van az úgy, hogy két vagy több ember is elsodródik egymástól, aminek persze mindig van oka, ha jól meggondoljuk. Mi magunk vagyunk az okai: a büszkeségünk, félelmünk, szégyenérzetünk, amit gyakran az időhiányra fogunk (amúgy abból sincs sok) a közönyünk vagy a fel nem ismerése annak, hogy, rövid az életünk. Így jártam én is Marikával, de miután megbeszéltük a régi dolgainkat, hármasban kezdtünk el lelkizni közös barátnőnkkel, Mariskával. A szeretet előbb utóbb utat tör magának – mint a friss hegyi patak – ha nem gördítünk túlontúl nagy akadályt elé. – Nektek melyik „gyümölcsöt” termi a legnehezebben a lelketek? – kérdeztem mindjárt elöljáróban. Marika hamarabb oldódik, így ő kezdte a válaszadást. – Felnőtt koromban kerültem igazán közel Istenhez, s egyre inkább azt érzem, hogy azóta érnek befelé jobban ezek a gyümölcsök. Pl. régebben hamarabb ítélkeztem meggondolatlanul, ma már nem teszek ilyet elhamarkodottan. Istennek van egyedül joga ítélkezni. – Nekem a szelídséggel, alázattal és ebből következően a megbocsájtással vannak gondjaim. De úgy gondolom, ha az ember mellékútra téved, még akkor is érzi a próbatételek illetve a nehézségek okozta formáló hatást. – kapcsolódom én is be a társalgásba. – Szerintetek hogyan lehet ebben a farkastörvényű világban megmaradni jónak, hinni az emberekben és az igazságosságban?
Gondolatok a szobában
Ismét Marika kezd: – Mindezek ellenére úgy kell élni az életünket, hogy hinni kell az emberek jóságában, a szeretetben. Alaptermészetem, hogy bizalommal fordulok az emberekhez. Sokan mondják, hogy nem szabad megbízni az emberekben, mert ki vagyunk téve a csalódásoknak. Én már csak a csalódások árán tudok fenntartással lenni mások iránt. Mariska folytatja lelkesen a gondolatmenetet: – A Krisztus követése c. könyv jutott az eszembe. Amit a társadalom balgaságnak nevez, vagyis „Isten balgáinak” kell lenni, hogy megmaradjunk azon az úton, amit az Úr elvár tőlünk. – A ti életetekben mennyire érvényesült az, hogy aki hisz Istenben, annak minden a javára válik? Újra megadjuk elsőnek Marikának a hangot: – Ez is egyre jobban erősödik bennem (persze még sok minden van, amiben erőtlen vagyok). Nyugalmat kap, aki hisz Istenben. A nehézségeket is könnyebben át tudja vészelni. Régebben félve mondtam ki sokszor, hogy „legyen meg a Te akaratod.” Mára már nyugodtan és bizalommal telve tudom így befejezni az imáimat. – Ez egy harc – kezdi a vallomást nagyon őszintén Mariska – Nem mindig olyan könnyű elfogadni az Isten akaratát. Kegyetlen nehéz sokszor. Sok ember küzd ezzel. Az Istennel való kapcsolatunk sem mindig felfelé vezető, néha elég ingatag.
– Ez nagyon igaz. Sajnos beleeshetünk abba a csapdába is, hogy a magunk feje után megyünk és aztán várjuk, hogy az Úristen hozza ki belőle a legjobbat. Sokszor még a segítséget sem fogadjuk el – szólalok meg, mint a vergődő lelkek jól ismerője. – Milyen vágyat tudnátok most hirtelen megfogalmazni? Marika elmélázva válaszol: – Szeretném, ha a gyermekeim élete jól alakulna. Az egyik gyermekem Istennel való kapcsolatában, úgy érzem jó úton halad, a másik két fiamnak is szeretném, ha erősödne a hite. A vágy él bennem, hogy egy hozzám illő társat találjak, de ez nem könnyű. Keresem Isten akaratát életem ezen területén is. Mariska nagyon komolyan, aggodalommal az arcán folytatja: – Vágyam, hogy a szegénység álljon meg és ne menjen át nyomorba. – Szeretném, ha hagyni tudnám, hogy az Úr vezesse lépteimet. Ezt kívánom másoknak is – árulom el én is kívánságomat. – Gondoltatok-e már arra, hogy egyedülállók számára lehetne egy kis közösséget létrehozni, mint a Válóháló, ahol lelki támaszt nyújtanak egymásnak a résztvevők. Ahol a hitben kicsiket lépegetők illetve a kételkedők is megtalálnák a helyüket és megerősödhetnének? – Biztos jó lenne. Olyan emberek kellenének, akik ezt kézben tudnák tartani és jó szerve-
zők is. Szívesen elmennék egy ilyen csoportba – helyesli Marika a felvetést. Mariska viszont visszahúz a földre realitásával: – Ezt nagyon nehéz felvállalni. Kényes terület. A probléma viszont megvan. – Amikor az ember tisztába kerül a saját gyarlóságaival, sokkal elnézőbb lesz másokkal szemben is. Ti hogy gondoljátok ezt? – Nincs jogom elítélni másokat, de a gyarlóságok felett sem szabad szemet hunyni. Mindenki saját maga fog számot adni életéről Isten színe előtt – hangzik a szelíd és egyben figyelmeztető vélemény Marikától. – Szerintem megértőbb, alázatosabb lesz az ember, ha a saját bőrén tapasztalja, hogy milyen könnyű elesni és cseppet sem egyszerűbb felállni. A magunk erejéből nem is lehetséges. Ezzel a felismeréssel nem támadólag, ítélkezve fordulunk embertársainkhoz, hanem részvéttel, segítőkészen. – tettem hozzá a magam véleményét. Még nagyon sokáig beszélgettünk az emberek életének fordulópontjairól, arról, hogy jobban kellene-e szeretnünk önmagunkat, felebarátainkat, hogy ez a világ táptalaja a depressziónak is, ha nem elég szemfüles az ember. Hálát adtam Istennek, hogy ilyen jól sikerült ez az évek óta halogatott, lelkünk mélyén ülő beszélgetés. „Mert nem taszít el örökre az Úr. Ha megszomorít is, irgalmaz nagy kegyessége szerint.” (Siralom 3,31-32) Rózsáné Szilvi
Az édesanyák ünnepi köszöntése Hálás köszönetünket fejezzük ki Sási Péter esperes úrnak, a Kertész László Hajdúsági Irodalmi Körnek, Bencze Máté szaxofonosnak és Sőrésné Molnár Máriának, az ünnepség szervezőjének, hogy 2012. május 5-én méltó áhítattal emlékezhettünk édesanyáinkra. Benczéné Molnár Juliánna
6
GÖRÖG OLDAL • 2012. május
Centenáriumi ajándéktárgyak
Idén ünnepeljük a Hajdúdorogi Egyházmegye létrejöttének 100. évfordulóját. Ebből a jeles alkalomból az Egyházmegye ajándéktárgyakkal teszi emlékezetessé a 2012. centenáriumi esztendőt. Tekintsék meg ajánlatunkat, és keressék a templomban a további tárgyakat az erre a célra kihelyezett asztalkán!
Az egerszalóki St. Andrea Pincészet kiváló borai, az „Áldás Egri Bikavér” és a „Egri Csillagok Napbor” nagyszerű választás mindazoknak, akik a centenáriumra bort őriznének emléktárgyként, és azoknak is, akik nyomban meg is kóstolnák ezeket az Egyházmegye „születésnapja” vagy bármely más jeles alkalomból.
A Máriapócson rögzített görögkatolikus Szent Liturgia CD hiánypótló kiadvány; az Egyházmegye most először adott ki liturgikus lemezt.
Görögkatolikus ifjúsági iroda nyílt Nyíregyházán
Az ünnepi szertartáson a Bubnó Tamás vezette Szent Efrém Férfikar mellett a Szent Atanáz Hittudományi Főiskola kántor szakos hallgatói is énekelnek, akik hozzjárultak ahhoz, hogy görögkatolikus énekeink eredeti fényükben tündököljenek. Kocsis Fülöp Püspök atya ünnepi prédikációja igazi lelki táplálékot jelent.
KÖNYVAJÁNLÓ
Kocsis Fülöp. Keleti lélekkel a Kárpát-medencében Az elmúlt hetekben jelent meg a Szent István Társulat gondozásában a Pásztorok-sorozat legújabb kötete, melyben püspökünkkel, Kocsis Fülöppel beszélget Elmer István író, az Új Ember főmunkatársa. Az interjúban feltárul az a lelki út, mely a strandpapucsos, farmernadrágos, hosszú hajú fiatalem-
bert a keleti szerzetességig, majd a püspöki székig vezette. Meglepő őszinteséggel vall az életéről, az egyházról, a világról. Úgy tűnik, azon ritka emberek közé sorolható, aki hiteles; jó hallgatni és olvasni őt, mert a szemlélete mindig derűlátó, mindennek – még ha lehetetlennek tűnik is – a pozitív oldalát ragadja meg. A humort nemcsak a dolgokban látja meg, hanem – gyermeki, ugyanakkor önironikus lélek révén – saját életében is. Nagyszerű olvasmány, majdnem letehetetlen, különösen akkor, ha rokonszenvezünk Fülöp atya személyével. Anyukám szokta mondogatni, hogy „nagyon meg kell becsülni ezt az embert”, ezért az olvasóknak nemcsak kellemes töltekezést kívánok az olvasás során, hanem egyben kérem is: imádkozzunk a mi Püspök atyánkért, hogy hosszú ideig legyen „(Szent)lelkes” vezetője egyházunknak.
2012 áprilisában megnyitott az Agora Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda Nyíregyházán, a Bercsényi u. 13. szám alatt. Az Agora két munkatársa minden hétköznap 10.00-től 18.00-ig várja az információra vágyókat, lehet ingyenesen internetezni, filmet nézni, játszani, a hét egyes napjain pedig tanácsadók állnak rendelkezésre szociális, jogi, pedagógiai, pályaválasztási, spirituális és pszichológiai tanácsadás keretében, a délutáni órákban. A tanácsadások is ingyenesek. Szeretettel várjuk a tanácsadásokra – felekezetiségtől függetlenül! – a böszörményi gyerekeket, fiatalokat, és mindazokat a tanárokat, segítőket, szülőket, testvéreket is, akik ezekben a témakörökben szeretnének tanácsot, útmutatást, bátorítást kapni szakemberektől. A heti beosztásról, időpontokról, időpontegyeztetésről bővebb információt adunk az
[email protected] e-mailcímen, vagy személyesen. Az évek óta itt működő kis csoportok továbbra is jelen lesznek (minden hónap első hétfőjén 17.00 órától Kiss Attila „Spiri atya” várja a Jézus-ima iránt érdeklődőket, minden héten szerdán 10.30-tól Ringatóklub anyukáknak és babáiknak, melyet Szendrei-Kökényesi Anikó szervez). Ezentúl lesz kéthetente filmklub Papp Tibor görögkatolikus pap vezetésével, társasjátékozás Palánki Ildikóval, kézművesklub, és sok egyéb. A kisközösségeket vendégül látjuk, számukra játékokat, teaházat tudunk biztosítani. Várjuk az osztályokat, társaságokat, munkacsoportokat, egyházközségeket, hittanos csoportokat, zarándokokat, kirándulókat. A hely kiválóan alkalmas lelkigyakorlatok, osztályfőnöki órák, szabadidős programok megszervezésére. Az Agora a hely, ahol találkozunk! Az újdonságokról a www.gorokatolikus.hu-n és a facebook-on egyaránt hírt adunk!
JÁTÉK
a Szent Atanáz Bolt rejtvénye A Szent Atanáz Könyv- és Kegytárgybolt játékot hirdet: aki felismeri, hogy az alább idézett sorok mely szertartásból valók, és bedobja válaszát, nevét és elérhetőségét a templomban elhelyezett „Szent Atanáz Bolt-ládikába”, sorsoláson vesz részt. A beküldők között 1 db Krisztus közöttünk című könyvet sorsolunk ki. (A 440 oldalas könyv keleti szertartású egyházunk teológiai, liturgikus és ikonográfiai hagyományainak összefoglalója, mely 2010-ben jelent meg Kocsis Fülöp megyéspüspök előszavával.) A megfejtések beküldésének határideje: 2012. június 10. Az idézet: „Enyhe világossága, * a szent és boldog, * és halhatatlan * mennyei Atya isteni dicsőségének, * Jézus Krisztus! * Eljövén a Napnak lenyugvásához * és látván az esteli fényt; * áldjuk az Atyát * s a Fiút, és a Szentlélek Istent! * Mert te méltó vagy, * hogy minden időben, * szent hangon énekeljünk tenéked, * Isten fia, * ki éltet adsz a világnak; * miért is ez a világ dicsőít téged.”
