V. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2010. FEBRUÁR 12.
A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA
A Zöld Baloldal indul az Országgyûlési választásokon A Zöld Baloldal a baloldali összefogás pártja A Magyarországi Munkáspárt 2006 jelöltjei a Zöld Baloldal listáján indulnak Kérjük, hogy mindenütt ahol jelöltet állítottunk, adja ajánlószelvényét a Zöld Baloldal jelöltjeinek, és támogassa az ajánlószelvények gyûjtését, hogy országos listát tudjunk állítani! A magukat baloldalinak nevezõ pártok és kormányok az elmúlt 20 évben lejáratták a baloldali gondolatot. Újjá kellett szervezni a baloldalt, ennek folytatásához és megerõsítéséhez kérjük a választók támogatását. Az elmúlt 20 évben a jog nevében vagy annak háta mögött elkövetett bûnök listája hosszú. Soha ennyi jogtalan vagyonszerzés, soha ennyi korrupció egy rövid húszéves korszakon belül nem volt hazánkban. Visszaesett a mezõgazdaság és elsorvadt az élelmiszeripar, a hazai ipar túlnyomórészt külföldi multinacionális cégek bedolgozója lett, a bankok és pénzintézetek külföldi cégek leányvállalatai. Míg egy szûk kisebbség milliárdos, a lakosság több mint egyharmadának nincs tisztességes munkája és megélhetése. A válság újabb tízezreket tett az utcára, folyamatosak a kilakoltatások, nõ a hajléktalanok száma és a mélyszegénység. Az éhezés több mint egy millió embert érint, köztük 250 ezer gyermeket. A létbizonytalanság általánossá vált. Nem ezt ígérték a rendszerváltók sem az úgynevezett baloldalon sem a jobboldalon. A Fidesz vezetõ csoportjának tagjai nagy hangon követelték a rendszerváltást, és amikor kormányon voltak, lényegében ugyanazt a politikát folytatták, mint az elsõ rendszerváltó pártok, más csoportokat gazdagítottak, de az elszegényedés és a gazdasági függõség az õ uralmuk idején is
A TARTALOMBÓL
Felhívás Állítsuk meg a fokozódó agressziót Latin-Amerikában
2. oldal
Tragédia Haitin Fidel Castro: Mi orvosokat küldtünk
nõtt. Ígéreteik üres szólamoknak bizonyulnak ma is, ahogy a tényleges programokról szólnak valamit. A fiatalok nem várhatnak tõlük jobb oktatást és új munkalehetõségeket, az idõsek pedig jobb egészségügyi ellátást és tisztességes megélhetést biztosító nyugdíjrendszert. A rendszer látszólag radikális bírálójaként és ellenfeleként fellépett és megerõsödött a szélsõjobboldal. A Jobbik azonban nem elõre, hanem visszafelé akarja forgatni a történelem kerekét. A fajelmélet ordas eszméit terjesztik, gyûlöletet szítanak mindenfajta kisebbség, de mindenekelõtt a cigányok és a zsidók ellen. Politikájuk lényege a kirekesztés és a félelemkeltés, amit a gárda és az õrsereg eddigi tevékenysége bõven bizonyított. Azokban a vidéki körzetekben, ahol jelentõs számú cigány él, sikerült a lakosságot egymásra uszítani, a cigányságot kollektív bûnösként beállítani, holott õk a kialakult állapotok elsõ számú áldozatai, és nem felelõsei. A belsõ ellentétek szításán túl szembe állítják a magyarságot a szomszédos népekkel is, amivel megnehezítik az egész térségben a megbékélést és összefogást. Olyanok támogatják, pénzelik õket, akik alapvetõen érdekeltek a mai kapitalizmus fenntartásában, csak nagyobb teret akarnak kiharcolni maguknak. A jobboldal térnyerése és radikalizálódása a tömeges szegénységen és kilátástalanságon alapul. Ezért programunkban nagy hangsúlyt helyezünk a szegénység elleni küzdelemre. Fellépünk a lakhatási jog valóságos érvényesüléséért. Olyan törvényi szabályozást akarunk állami és önkormányzati
Büntetés Az EU és Görögország
3. oldal
Holzinger: Túlakkumuláció és bérveszteségek
(Folytatás a 4. oldalon.) Czöndör − Kun: Mi a baj a magánnyugdíjpénztárakkal? Droppa: Zöld Baloldai fordulatot!
6. oldal 7. oldal
Képviselõjelölt-jelöltek
Transform konferencia 3. oldal
szinten, amely meggátolja, hogy bárkit kilakoltassanak az utcára, lehetõvé teszi, hogy az önkormányzatok a követelményeknek megfelelõ bérlakásokat építtessenek és fenntartsanak. Szociális minimumot akarunk bevezetni, amely magában foglalja a lakások közszolgáltatásokkal való ellátását, a vizet, villamos energiát, gázt, csatornázást, hogy senkit se érhessen saját lakásában fagyhalál. Szociális bank létrehozását akarjuk, amely a bedõlt lakáshitelesek lakásait felvásárolja, a lakást kedvezményes áron bérbe adja a volt tulajdonosoknak, és kezeli az összes szociális számlát. Közmunka, rehabilitációs és szakképzési program beindítását akarjuk, amely részben a mai hiányszakmák betöltését biztosítja, részben új igényeket elégít ki. Ehhez a forrásokat részben a meglevõk átcsoportosításával és jobb hasznosításával, részben új források bevonásával lehet biztosítani. Különös jelentõséget tulajdonítunk a jövõ szempontjából annak, hogy a szövetkezeti gazdálkodás támogatásával és az uniós agrártámogatási rendszer átalakításával talpra állítsuk a mezõgazdaságot és a hazai élelmiszerfeldolgozást. A csatlakozás az Európai Unióhoz nem hozta meg a várt gazdasági elõnyöket, mert felszámolták a gazdasági kiegyenlítõdést segítõ programokat, ránk erõltették az egységes piaci szabályokat, amelyek mellett az ország ki van szolgáltatva a fõleg külföldi tulajdonú vállalkozásoknak.
4. oldal
A Zöld Baloldal jelöltjei február 8-án
5. oldal
2 TÁMPONT
V. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2010. FEBRUÁR 12. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
Imperialistaellenes felhívás Állítsuk meg a fokozódó imperialista agressziót Latin-Amerikában és a Karib-térségben A X. Kubai−Venezuelai Kormányközi Találkozón és a VIII. ALBA Csúcstalálkozón az állam- és kormányfõk a térségünkben bekövetkezett legfrissebb események fényében megvitatták és értékelték a jelenlegi helyzetet. Az Obama-adminisztráció hatalomba kerülésével feltételezték, hogy az északi hatalom új alapokra helyezi a LatinAmerikával és a Karib-térséggel kapcsolatos álláspontját. Ám mostanra nyilvánvalóvá vált a haladó erõk és a békéért küzdõk számára, hogy ez a lehetõség csupán illúzió maradt. Tovább léteznek és erõsödtek a területi integritásunkat és országaink függetlenségét támadó fenyegetések. Ahogy Fidel Castro is rámutatott, „a hondurasi államcsíny, a Kolumbiában létesített hét katonai támaszpont olyan történések, melyekre az új amerikai elnök hivatalba lépése után került sor”. Fél évszázaddal a II. világháborút követõen, a hidegháború végeztével, amikor már nem létezik a Szovjetunió, a jelenlegi elnök elõdje újra felállította a IV. Flottát. Világosak a birodalom valódi szándékai, bár most Barack Obama kedves mosolya és afroamerikai arca mögé
rejtõznek. Népeink békét akarnak, hogy tovább dolgozhassanak egy egyenlõbb és igazságosabb társadalom létrehozásán. Az imperialista agresszió olyan erõfeszítésekre kényszerít minket, melyeket inkább ennek a célnak a megvalósítására szeretnénk használni. Az imperialista agresszió fokozódásával nélkülözhetetlen az írók, mûvészek, szakemberek, alternatív tájékoztató eszközök, a társadalmi mozgalmak és szervezetek, a jóakaratú személyek és mindazok mozgósítása, akik hajlandóak harcolni a békéért és az emberi faj túléléséért. Az emberiség védelmében kérünk minden személyt és szervezetet, hogy emeljék fel hangúkat a világhálón az imperializmus háborús terveivel szemben és minden lehetséges formában tájékoztassák a nemzetközi szervezeteket, kormányokat, nemzeti parlamenteket és politikai pártokat. Állítsuk meg a fokozódó imperialista agressziót LatinAmerikában és a Karib-térségben, a békéért és az emberiségért. A világháló az emberiség védelmében 2010. február 3.
Regionális erõpróba Franciaországban Március 14-én tartják a regionális választásokat huszonkét francia körzetben. Tizenhét régióban a Francia Kommunista Párt, a Balpárt és több más szervezet jelöltjei a Baloldali Front elnevezésû listán indulnak. Hosszas egyeztetés után létrejött megállapodás alapján, a Balpárt öt, a Francia Kommunista Párt tíz, az Egységes Baloldal és az Alternatívok egyegy régióban kaptak listavezetõi helyet. A FKP szervezetei öt körzetben viszont úgy döntöttek, hogy már az elsõ fordulóban közös listán indulnak a szocialistákkal. Az európai választásokhoz hasonlóan az Olivier Besancenot által vezetett, Új Antikapitalista Párt elutasította az együttmûködést, mert elleneznek bármilyen megegyezést a Francia Szocialista Párttal. Marie-George Buffet, a FKP országos titkára szerint „a verseny megkezdõdött”. A Front egy új típusú szövetség, amelynek jelöltjei elsõsorban a társadalmi szervezetek tevékenységében sikeres munkát végzõ személyek. Jean-Luc Mélenchon, a Balpárt elnöke kijelentette, hogy “a választási kampány nem lesz könnyû menet”, de „minden erõnkkel azért harcolunk, hogy a lehetõ legjobb eredményt érjük el”. A Front ja-
Az FBI „tévedése” A terroristák képeinek aktualizálása során az amerikai Szövetségi Nyomozó Hivatal Gaspar Llamazares spanyol kommunista képviselõnek, az Izquierda Unida parlamenti frakciója szóvivõjének a fényképét használta az al-Kaida vezetõje, Oszama bin Laden bemutatására. Llamazares élesen tiltakozott az FBI által széles körben terjesztett fotó ellen. A politikus azonnali vizsgálatot, és hasonló esetek megakadályozása érdekében garanciákat követelt. A képviselõ irodájában fogadta az USA madridi nagy-
követségének két munkatársát, akik „emberi hibának” minõsítették a tévedést, és „külsõ” személy felelõsségére hivatkoztak, de Llamazares nem fogadta el ezt a „magyarázatot”. A politikus tiltakozó levelet írt az Egyesült Államok nagykövetének, az FBInak és az amerikai Kongresszusnak, amelyben hangoztatta, hogy nem véletlenrõl, hanem egy szélsõséges akcióról van szó. A spanyol parlament Külügyi Bizottságának elnöke, Josef Antoni Duran szolidaritásáról biztosította Llamazarest és követel-
te, hogy az amerikai hatóságok mielõbb derítsék ki a felelõsöket. José Luis Zapatero kormányfõ Washingtontól magyarázatot kért az ügyben. Az FBI „bakija” kellemetlenül érintette az USA közelmúltban kinevezett új madridi nagykövetét, Alan D. Solomont is, aki Alfredo Pérez belügyminiszterrel történt találkozója során „felháborodását” fejezte ki a képviselõt ért provokáció miatt. A hivatalos bocsánatkérés Llamazarestõl viszont még nem történt meg. Tudósítónktól
nuár 10-én, négyezer fõ részvételével tartott kampánynyitóján a kommunista Pierre Laurent, Ile de France megye listavezetõje azt mondta, hogy „a baloldal mozdonyának kell lennünk”. Christian Piquet, az Egységes Baloldal szóvivõje hangsúlyozta, hogy „mindenkire számítunk, aki valódi baloldalt akar, és szakítani kíván a kapitalizmussal”. A Front választási programjának a legfontosabb célkitûzései: az erõviszonyok megváltoztatása a baloldalon, a radikális szociális és környezeti változásokat követelõ erõk javára. A jobboldal legyõzése azért, hogy Nicolas Sarkozy elnök emberei és az UMP kormánypárt ne tudja visszaszerezni a régiókat. Biztos baloldali többség kialakítása a különbözõ testületekben, kizárva a középutas Modemmel való együttmûködést. A Baloldali Front pártjai nagy figyelmet fordítanak a munkahelyek megõrzésére. Megvédik és védeni akarják a dolgozók jogait. A településeken elõnyt biztosítanak a közszolgáltatásoknak. Különbözõségük ellenére, egyenlõnek tekintik az állampolgárokat, és elutasítják a diszkriminációt. A falvakban és a városokban helyre kívánják állítani a meggyengült szociális hálót. Elutasítják, hogy a kormány a dolgozókkal és a nyugdíjasokkal fizettesse meg a gazdasági válság terheit. A Front felhívása hangsúlyozza, hogy országosan és helyi szinten készek együttmûködni, és a lakosság igényeinek megfelelõ közös programokat kidolgozni azokkal a baloldali csoportokkal és személyekkel, akik részt vesznek a civil mozgalmak, a szakszervezetek munkájában és a kulturális életben. Az IFOP intézet legutóbbi felmérése szerint a kormánypártra a választók 27, a szocialistákra 21, a szélsõjobboldali Nemzeti Frontra 8, a Baloldali Frontra 7, a Modemre 6 és az antikapitalista pártra 4 százaléka szavazna. ács
V. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2010. FEBRUÁR 12.
TÁMPONT 3
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
Tragédia Haitin A január 12-i, 7-es erõsségû földrengés hatalmas emberi és anyagi katasztrófát okozott a kilencmillió lakosú karibi országban. Hivatalos adatok szerint a halottak száma megközelíti a 120.000, a sebesülteké a 194.000 fõt. Mintegy egymillió személy otthona vált romhalmazzá. Haiti a nyugati félteke legszegényebb országa, ahol a lakosság 80 százaléka a szegénységi küszöb alatt él. A nominális GDP 790 USD/fõ, és a nemzetközi szervezetek támogatása fedezi a költségvetés 35−40 százalékát. Az infláció 14,5 százalékos volt 2008-ban. Az ENSZ „stabilizációs missziót” küldött 2004-ben Haitibe, amelyben a polgári alkalmazottak mellett 9.000 katona és rendõr szolgált a múlt év végén. A földrengést követõen a világ minden részébõl ötven mentõcsapat, mintegy 1800 szakemberrel érkezett az országba. A sebesültek ellátásának a meggyorsítására az USA egy kórházhajót is küldött Port-au-Prince kikötõjébe. Napi 150 segítséget hozó járat landolt az elsõ napokban az amerikai ellenõrzés alá vont repülõtéren. Az „új” légi irányítók elsõsorban saját gépeiknek adtak elsõbbséget, és akadályozták más országok küldeményeinek a fogadását. A venezuelai segélyszállítmányokat orosz repülõgépek vitték a szomszédos Dominikai Köztársaságba. A madridi El Pais élesen bírálta az Európai Unió tehetetlenségét. Több ország magas szintû küldöttsége azonnal a helyszínre utazott, de Catherine Ashtonnak, az Európai Bizottság külügyi fõmegbízottjának erre még nem volt ideje. Az EU tevékenységét lassítja, hogy a humanitárius segítséggel foglalkozó új biztos, a bolgár Kristalina Georgieva parlamenti jóváhagyása még nem történt meg Brüsszelben. Az AlterPresse, a fõvárosban, Port-au-Princeben megjelenõ napilap idézte René Préval államfõt, aki kijelentette, hogy „mindannyian menekültek vagyunk”. Az elnök és a kormányfõ a törvényhozás felhatalmazása nélkül engedélyezte, hogy
16.000 amerikai katona partra szállhasson az országban. Az AlterPresse szerint „egyre többen vitatják a nagy katonai jelenlét szükségességét a humanitárius segélyek szétosztásában”. Nemzetközi nyomásra az USA január 24-én formálisan az ENSZ ellenõrzése alá helyezte alakulatait. Fidel Castro Mi orvosokat és nem katonákat küldünk címû üzenetében azt írta, hogy „Kuba szegény és embargótól sújtott ország”, de „Haiti 137 településébõl 127-ben a kubai orvosok ingyen gyógyítják a betegeket”. Castro szerint „a külföldi katonák jelenléte fokozza a káoszt és nehezíti a segélyek szétosztását”. A latin-amerikai és karibi államok új típusú integrációját megvalósító ALBA csoport politikai tanácsa január 24−25-én Caracasban ülést tartott, ahol a tagállamok képviselõi a Haitiben kialakult helyzettel foglalkoztak. Bruno Rodriguez kubai külügyminiszter kijelentette, hogy „nem kellett Haitibe mennünk, mert 1998 óta ott vagyunk”. Rodriguez elmondta, hogy az országban jelenleg 766 kubai orvos tartózkodik, akiket mintegy négyszáz Havannában végzett helyi szakember is segít. Venezuela már hosszabb ideje jóval a világpiaci ár alatt szállít kõolajat Port-au-Princebe. Az ALBA elhatározta, hogy az egészségügy és a járványelhárítás területén, az iskolaépületek helyreállításában, valamint élelmiszer szállítmányokkal kívánja az országot segíteni. Az ALBA Bank humanitárius alapot létesített Haiti támogatására, amelynek megfigyelõi státusza van a szervezetben. Az Európai Baloldali Párt nyilatkozatban fejezte ki szolidaritását Haiti lakosságával. A közlemény hangsúlyozza, hogy „az elviselhetetlen diktatúrától, a multinacionális vállalatok kizsákmányolásától, a CIA által támogatott katonai puccsoktól és a politikai gyilkosságoktól az elmúlt évtizedekben sokat szenvedett ország népe számára újabb súlyos megpróbáltatást jelentett a természeti katasztrófa”. K.G.
Megkoszorúzták José Martí szobrát 2010. január 28-án ünnepelte Kuba szabadsághõsének és egyben legnagyobb költõjének, José Martí születésének 157. évfordulóját. Az 1853. január 30-án született Martí meghatározó alakja a kubai történelemnek, mivel irodalmi munkásságával (Szabad versek, Aranykor, A mi Amerikánk) nemcsak feltette a még spanyol uralom alatt lévõ szigetországot a világ irodalmi térképére, de aktív részese volt a függetlenségi harc elõkészítésének, aminek röviddel kirobbanása után áldozatává is vált. Martí máig irodalmi és politikai hivatkozási pont nemcsak Kubában, de egész Latin-Amerikában. Fidel Castro, amikor a Moncada laktanya elleni sikertelen támadás után kérdõre
vonták, az akció értelmi szerzõjeként az akkor már több mint fél évszázada halott, ámde eszméiben nagyon is élõ José Martít nevezte meg. A Kubai Köztársaság budapesti nagykövetsége mint minden év januárjának végén baráti körben megkoszorúzta a XVIII. kerületi Havanna lakótelepen lévõ José Martí szobrot. A nagykövetség mellett koszorút helyezett el a szobornál Kupi László, a Magyar−Kubai és a Magyar−Venezuelai Szolidaritási Társaság képviseletében, valamint Hanti Vilmos, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének elnöke és a szervezet alelnöke is. Közli a Magyar−Venezuelai Szolidaritási Társaság
Az EU megbüntetette Görögországot Joaquín Almunia, a pénzügyekért felelõs EU-biztos megfenyegette Görögországot: „a Bizottság olyan szorosra hurkolt államháztartási felügyeletet fog bevezetni, amilyen szigorúság a maga nemében még sohasem volt” (FAZ, 2010.02.02.). Másnap az Európai Bizottság konkrét lépéseket jelentett be, a görög államháztartást további intézkedésig közvetlen EU ellenõrzés alá helyezik. A görög államadósság valóban magas, a GDP 113 százaléka. Azonban az olaszoké 115 százalék és Belgiumé a múltban egyszer elérte a rekord 140 százalékos szintet, mégsem követték ilyen lépések. Hozzá kell tenni, hogy Görögország súlya az euró zónán belül viszonylag kicsi. A görög deficit 406 milliárd dollár, míg a spanyoloké 695 és az olaszoké 2062 milliárd dollár, az utóbbiak egyértelmûen sokkal nagyobb mértékben terhelik meg az euró-kasszát. Mi a Bizottság célja a görögök megleckéztetésével? Az intézkedést politikai megfontolásokból kettõs céllal hozták. A válság miatt az egész zónában felgyorsult az eladósodás, és elsõsorban Németország fellép a Bizottságban e folyamat megállításáért. A közvetlen cél elér-
ni, hogy a deficitet a szociális kiadások leépítéssel és a bérek csökkentésével oldják meg. Írországot hozzák fel példának, amelynek 2010-ben 4 milliárd euróval kell csökkentenie a költségvetési hiányt és hasonló nagyságú további csökkentést követelnek tõle 2011-re is. A másik cél példát mutatni, hogyan járnak azok, akik nem tartják be az EU elõírásait. A lecke fõleg a periférián levõ gazdaságilag fejletlenebb országoknak, így a görögök és írek mellett Portugáliának és Spanyolországnak szól. A válság miatt az említett országok nagy veszteséget szenvednek el, a felzárkózási folyamat már korábban megtört, és ha az intézkedések megvalósulnak, elmaradottságuk ismét növekedni fog. Olaszországgal feltehetõleg, mint eddig, most is kivételt fognak tenni. A lecke Magyarország számára is tanulságos. Meggondolásra kellene késztetnie azokat, akik az IMF−EU közös nyomásának minden áron eleget kívánnak tenni, és sürgetik hazánkban az euróra való áttérést. Az ismertetõ a Junge Welt hasonló címû cikke (2010.02.05.) alapján készült. MT
4 TÁMPONT
V. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2010. FEBRUÁR 12. TRANSFORM KONFERENCIA A JÓLÉTI FORDULATRÓL
Lutz Holzinger
Túlakkumuláció és bérveszteségek A pénzügyi válság anyagi okairól és hátterérõl Az OECD államok szokatlanul hosszú növekedési periódust éltek át, amíg az Egyesült Államokban ki nem tört a pénzügyi válság, ami azután fokozatosan átterjedt az egész világra. A fellendülést a neoliberális gazdasági rezsim javára írták, habár árnyékában gazdasági egyensúlytalanságok keletkeztek, amelyeknek válságot okozó hatása végül kihatott az eseményekre. Gerald Oberrasmayr egy tanulmányában, amelynek a címe A válság nyertesei, vesztesei és hajtóerõi, az EU-európai fejlõdésre egyelõre irányadó politikai gazdaságtani paradigmát a következõképpen jellemzi: „A rendszeralternatíva megszûnésével a fennmaradt rendszerben áttört a gátlástalan konkurencia. Ennek különösen Nyugat-Európa számára van nagy jelentõsége, mert a kelet−nyugati konfliktus árnyékában éppen itt alakult ki egy sajátos állapot: A hatalmi politikában a nyugat-európaiak a második sorba léptek vissza, míg a szociálpolitikában dinamikus fejlõdést vetettek be, amelyet a köztulajdon magas aránya, gazdasági szabályozás és erõs szakszervezetek támasztottak alá”. Majd így folytatja: „Nyugat-Európa elit hatalmainak, különösen Németországnak, az 1989/90-es fordulat megnyitotta a történelmi esélyt, ezt a fejlõdést visszafordítani, ami azt jelenti, hogy a hatalmi politikában ismét a világpolitika elsõ sorába benyomulni és a szociálpolitikában a visszakozó menetet beindítani. Azért, hogy az egyes nemzetállamok részben jelentõs ellenállását elkerüljék, ezt a változást mindenekelõtt az EU szintjén vitték és viszik keresztül. A gátlástalan konkurencia programját a legkeményebben bebetonozták az EU elsõdleges jogszabályaiba, ahol a maastrichti szerzõdésben ez így hangzik: Az EU tagállamai elkötelezik magukat a nyílt piacgazdaság és a szabad verseny gazdaságpolitikája mellett”. A tömegek adóját fel − a gazdagok adóját le E stratégia elsõ kihatásai a belsõ piac kialakításával kapcsolatban jelentkeztek minden EU tagállamban. Általánosan meg lehetett állapítani az ÁFA emelést és a nyereségadó csökkentését. Hasonlóképpen a kilencvenes évek eleje óta minden tagállamban csökkent a bérhányad, amely a bérbõl, fizetésbõl és nyugdíjból élõknek a részesedését fejezi ki a teljes nemzeti jövedelembõl. Ausztria példáján ez a következõképpen mutatkozik meg: 1995-tõl 2006-ig a bérhányad 62 százalékáról 55 százalékra csökkent és azóta ezen a szinten stagnál. Ugyanezen idõ alatt a nyereségbevételek 38 százalékról 45 százalékra emelkedtek. A vállalatok képviselõi azért jellemzik a nyereség-
növekedést, mint kívánatosat, mert állítólag ezért õk felhajtják a beruházásokat és ezáltal a növekedési rátát. Az adott esetben azonban ez álomelképzelés: a profithányad növekedése ellenére a beruházásoknak az értékképzésben való részesedése Ausztriában 25,1 százalékról (1995) 25,4 százalékra (2008) csökkent. A tetemes újraelosztás azonban nem korlátozódik a bér- és a nyereségjövedelem közötti viszonyra. A bérbõl és fizetésbõl élõk egymás közötti különbsége szintén drámaian növekedett, ami a társadalom szétszakadásának egy további mutatója. Csaknem hihetetlennek látszik, hogy a nem önálló iparûzõk teljes bér és fizetés összegébõl a legjobban keresõ egy ötödnek jut a büszke 46,7 százalék és a legrosszabbul fizetett egy ötödnek a siralmas 2,2 százalék. Nehezen képzelhetõ el, hogy azok az emberek, akiket ilyen bérszakadék választ el, egymással közösséget vállaljanak. Az egyenlõtlenségek valóban kirívóan megmutatkoznak, ha a vagyoneloszlást közelebbrõl megvizsgáljuk, ami azonban ritkán fordul elõ, mert az uralkodó osztály nem szívesen engedi, hogy a kártyáiba belenézzenek. Az Osztrák Nemzeti Bank elõször 2004-ben merészkedett egy ilyen tervre vállalkozni. Ennek során kiderült, hogy a lakosság legfelsõbb egy ezreléke (0.1 százaléka) rendelkezik a pénzvagyon 8 százaléka felett. Ez ugyanannyi, mint amennyibõl az egész lakosság felének kell megélnie. A lakosság felsõ egy százaléka ezzel szemben az összes pénzvagyon 27 százalékát tartja kezében.
A Transform, az Európai Baloldali Párt félévenként nyolc nyelven, köztük magyarul is megjelenõ elméleti folyóirata január 30-án Budapesten a Kossuth Klubban elméleti konferenciát tartott. A konferencián részt vett és elõadást tartott Dr. Lutz Holzinger, osztrák közgazda, a Transform szerkesztõségének a tagja. A konferencia moderátorai voltak Morva Judit és Czöndör Gyula, hazai elõadók voltak Kun János, Tamás Gáspár Miklós, Droppa György, Tóth Csaba, Vajnai Attila. A 4., 6. és 7. oldalon néhány elõadás írásos anyagát rövidítve közöljük. A nyereség-robbanás, mint a válság hajtóereje A társadalmi gazdagság ilyen kirívó eloszlása alulról felfelé, aminek példája Ausztria, az egész EU-ban és a többi OECD országban a következõ hatással volt és van: az erõteljes nyereség-robbanás egyidejûleg ösztönözte a tõkekivitelt és a pénzbefektetéseket. Ezért ha Marx újratermelési elméletét követjük, akkor a legújabb pénzügyi és gazdasági válságot a tõke túlakkumulációja váltotta ki. A nyereségek óriási növekedése a tömegek erõsen lemaradó vásárlóereje mellett oda hatott, hogy a tõkét a termelésben már nem lehetett hatékonyan befektetni. Ezért következett be a menekülés mindenféle értékpapírba, amelyeket specializált és általános bankok használtak. A bankok mindenre spekuláltak, csak arra nem, ami szilárd. Az USA-ban ez az aranybódulat azon nagy kockázatú derivatívák [származtatott értékpapírok] kifejlõdésében érte el csúcsát, amelyek végül saját dugájukba való dõlésüket eredményezte. (Folytatás a 6. oldalon.)
Morva Judit
A magyarországi helyzet a választások elõestéjén 2002 óta a Szocialista Párt és a liberális SZDSZ van hatalmon, ennek „eredményeként” a jelenlegi választások ijesztõ kimenetelûek lehetnek, ugyanis az ultra-jobbnak sikerült széles körben elfogadtatnia magát. Programja ugyanakkor tartalmilag szegényes: nagy Magyarország, magyarok vagyunk, isten megsegít, zsidó és cigány ellenesség, együtt vagyunk, kizárunk másokat, de összefogunk − ez mind az érzelmekre, indulatokra alapozott, de tartalmilag gyenge program. Nem látni milyen gyakorlati, konkrét lépéseket terveznek, amik segíthetnek a valós bajokon − munkahelyteremtés? Melyik szektorokban? Munkaidõ csökkentéssel? − remélhetõleg gyors lesz a kiábrándulás is. De ne felejtsük el, hogy ennek a nosztalgiázó rétegnek azért nõtt meg az önbizalma, mert minden szinten megtámogatták. Pén-
zelték, bár nem tudjuk, kik finanszírozzák, de az igazságszolgáltatás is elfogult a javukra, a rendõrség alszik, szemet huny, és a széles jobboldal segítette õket. A Szocik is hozzájárultak megerõsödésükhöz azzal a taktikájukkal, hogy csak igazi baloldal ne létezhessen, ne alakuljon ki. A hivatalos jobboldal sem könnyû eset, hatalomra éhesek, és már többször nyilvánosan kijelentették, hogy a demokrácia nekik nem olyan fontos, készek felrúgni, és más − vagyis diktatórikus − formában kormányozni az országot. Ez azt jelentheti, hogy Magyarország kísérleti tereppé válhat, a radikális jobbra tolódás kísérleti terepévé. Reménykedhetünk-e abban, hogy adott esetben majd számíthatunk az EU-ra, ha a Fidesz át akarná lépni a demokratikus kereteket. Ez a jövõ egyik nagy kérdése. (Folytatás a 6. oldalon.)
V. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2010. FEBRUÁR 12.
Tájékoztató az elnökség január 31-i ülésérõl Az elnökség január 31. ülésén meghallgatta Vajnai Attila tájékoztatóját a kampányban induló jelöltekrõl és a Munkáspárt 2006 szövetségeseivel folytatott tárgyalások eredményeirõl. Meg vannak a feltételei annak, hogy a Zöld Baloldal országos listát tudjon állítani, ami most elsõsorban a jelöltek részére történõ ajánlószelvény gyûjtés sikerétõl függ. Az elnökség áttekintette az elõkészületek állását és felszólította mindazokat, akiknél még hiányosságok vannak, hogy a legsürgõsebben
tegyenek meg mindent a párt választási céljainak elérése érdekében. Foglalkozott az ülés a 100. nemzetközi nõnap, az Európai Baloldali Párt által Koppenhágában és Budapesten március 7-én, illetve Pécsett és Egerben március 6-án tartandó konferenciák és programok megszervezésének feladataival és megbízta az illetékes területi pártszervezeteket a konferenciák és programok elõkészítésével. Az elnökség a megtárgyalt témákban megfelelõ határozatokat hozott.
TÁMPONT 5
A Zöld Baloldal indul az Országgyûlési választásokon (Folytatás az 1. oldalról.) Amikor pedig az ország egyre súlyosabb eladósodottsága pénzügyi összeomlással fenyegetett, újra a Valutaalap adósságcsapdája kerültünk. Ezt a hibás kört el kell vágni, ahogyan megtette már számos latinamerikai és más fejlõdõ ország. Programunk szerves része a széles értelemben felfogott környezetvédelem, ezért kötöttünk szövetséget a baloldaliságot vállaló zöld mozgalommal. A szociális és a környezetvédõ
A Zöld Baloldal országgyûlési képviselõjelöltjeinek névsora (2010. február 8-i állapot) A Magyarországi Munkáspárt 2006 jelöltjei a Zöld Baloldal listáján, más baloldali jelöltekkel együtt indulnak. Kérjük elvtársainkat, barátainkat, a baloldali érzelmû választókat, hogy ajánlásukkal támogassák
a Zöld Baloldal jelöltjeit. Az ajánlószelvényeket le lehet adni: 1078 Budapest, Nefelejcs u. 8. (Bejárat a Garay utcai oldalon) és 1122 Hajnóczy József u. 6. Ügyeletek: 9−18 óráig. Levélcím: 1439 Buda-
Budapest 03. vk. III. kerület Hirschler Tamás 09. vk. VII. ker. Barabás György 18. vk. XII: ker. Szebeni Andrea 21. vk. XIV. ker. Szebeni András 22. vk. XIV. ker. késõbb közöljük 23. vk. XV. ker. Benkõ Gyula 24. vk. XVI. ker. Trasciatti Attila
Bács−Kiskun megye 07.sz. vk. Kalocsa Czöndör Gyula 09. sz. vk. Baja Cserepka Annamária 10. sz. vk. Bácsalmás Bogdán József
Baranya megye 01. sz .vk. Pécs-Kelet Morvay Nándor 02. sz. vk. Pécs-Nyugat Pál István 03. sz. vk. Pécs-Kertváros Csepeli László 04. sz. vk. Komló Leitner Gábor 05. sz. vk. Mohács Pappné Pöttendi Ildikó 06. sz. vk. Siklós − Sellye Jelics László 07. sz. vk. Szigetvár Pöttendi János
Borsod−Abaúj−Zemplén megye 2. vk. Miskolc Zsargó József 3. vk. Miskolc Zsargó Józsefné 7. vk. Kazincbarcika Molnár Miklós Csongrád megye 1. vk. Szeged Beck Gábor 6. vk. Hódmezõvásárhely Havránek Ferenc Hajdú−Bihar megye 8. vk. Balmazújváros Mihály János Heves megye 01. vk. Eger Tatár Csaba 02. vk. Pétervására Sztaniszláv László 03. vk. Gyöngyös
pest, Pf. 710. e-mail:
[email protected] Telefon: 06−20−500−9770 vagy 06−30−933−5951 Ha telefonon vagy e-mailben értesítenek bennünket, kimegyünk a címre. Kelemen László 04. vk. Hatvan Pálfi János 05. vk. Heves Farkas Zsolt 06. vk. Füzesabony Bartus Gyuláné Simrák Piroska Komárom−Esztergom megye 4. vk. Komárom Nagy György 5. vk. Esztergom Hágelmayer Lõrincné Nógrád megye 01. vk. Salgótarján Tóth Imre 02. vk. Pásztó, Bátonyterenye Soós Károly 03. vk. Szécsény Tóth Imréné Szabolcs−Szatmár megye 1. vk. Nyíregyháza Borszéki István 2. vk. Nyíregyháza Kiss Bálint 3. vk. Tiszavasvári Titi József 7. vk. Kisvárda Aradi István
mozgalmak természetes szövetségesek, mert a szociális követelések és a környezetkárosítás megakadályozása ugyanabba a nehézségbe ütközik: a nagytõke ellenérdekeltségébe. Ezért nemzetközi szinten is egyre több példa van az ilyen összefogásra, és nagy valószínûséggel a jövõben ezek a példák szaporodni fognak. Korunkban a tudomány és a technika hatalmas új lehetõségeket tárt fel, amelyek ésszerû felhasználása lehetõvé teszi az éhezés kiküszöbölését és mindenki megélhetését a földön anélkül, hogy tönkre tennénk a természetet és veszélyeztetnénk az utánunk jövõ nemzedékek életlehetõségeit. Programunk részleteirõl több írás szól a TÁMPONT korábbi számaiban és ebben a számban is.
Nappali melegedõ a rászorulóknak A Munkáspárt 2006 a választási kampánnyal kapcsolatban napi ügyeletet tart Budapesten a hetedik kerületben, a Nefelejcs u 8. szám alatt (bejárat a Garay utcai oldalon). A párt országos elnöksége döntése értelmében budapesti szervezete hétköznap reggel 9-tõl délután 18 óráig a párt helyiségében nappali melegedõt biztosít a rászorulóknak. A Munkáspárt 2006 elnöksége arra kéri a választáson induló pártokat, hogy párthelyiségeiket nyissák meg a szükséget szenvedõk elõtt. Közösen próbáljuk meg csökkenteni a rendkívüli hideg áldozatainak számát. Munkáspárt 2006 elnöksége Zöld Baloldal elnöksége
6 TÁMPONT
V. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2010. FEBRUÁR 12. TRANSFORM KONFERENCIA A JÓLÉTI FORDULATRÓL
A magyarországi... (Folytatás a 4. oldalról.) A Szocialista Párt vergõdik, ami általános jelenség az EU más országa szocialista pártjaiban is. Errõl több cikk is volt a Transformban. A szocialisták elfogadták és alkalmazták a neoliberális gazdaságpolitikai gyakorlatot, a legtöbbet õk privatizáltak, felszámolták vagy legyengítették a szociális rendszereket (oktatás, egészségügy, nyugdíj). E miatt elveszítették választóik jó részét, és csak most a válságban kezdik közülük egyesek észrevenni, hogy ez a politika mennyire csõdbe vezetett. Amíg nem képesek leválni a nagytõkérõl, amíg annak térnyerését segítik elõ, és nem értik, nem elemzik és dolgozzák ki a saját válaszukat, addig nem is várható tõlük, hogy visszatérjenek a baloldali, emberséges és szolidáris értékekhez. És itt vagyunk mi, a radikális baloldal. A rendszerváltás elsöpörte Magyarországon a baloldali szervezeteket, és azóta sem sikerült felépíteni érdemben egy hiteles, erõs baloldalt. Pedig lennének erre fogékony emberek − de sajnos még a szocialisták is elõbb küzdenek a baloldal, mint a jobboldal ellen. Az egyik alapvetõ problémánk, hogy nincs egységes kiforrott jövõképünk. Egy másik nagy gondunk, hogy épp azok a rétegek, amelyek a legtöbbet nyertek a szocialista gazdasági berendezkedésbõl, a dolgozók nagy tömegei, a rendszerváltáskor nem álltak ki, és nem védték meg, és ma sem védik meg a szocialista irányt. Csak lassan tudatosulnak a valós veszteségek. Ebbõl a helyzetbõl következik egy olyan útkeresés, amely megpróbálja bevonni a széles rétegeket a saját sorsuk irányításába. Azt keressük, hogyan lehet széleskörû társadalmi bázison, ebben a hosszan elhúzódó folyamatban létrehozni egy szocialista rendszert. Ennek az útkeresésnek még messze nem értünk a végére − éppen ez a konferencia is azt segítheti, hogy tisztábban lássunk. A nagyon elkeserítõ magyar helyzet bemutatásán kívül azért van egy jó hír is. Egy olyan korszakban élünk, melyben most dolgozzuk ki, most alakul ki a jövõ társadalmának eszménye. Hasonlít ez a kor a felvilágosodás korához, amely
megelõzte a francia forradalmat, vagy az októberi szocialista forradalom elõtti idõkhöz, amikor a marxi és lenini téziseket dolgozták ki, vitatták végig és terjesztették el széles körben. A világ alternatív mozgalmai idén tíz éve ültek össze elõször Porto Allegrében (Brazíliában) közös megbeszélésre. Olyan alapvetõ témákat tanulmányozunk most, mint − a munkaerõ és a munkaszervezés kérdése. A termelékenység növekedése miatt biztosan nincs már szükség arra, hogy az emberek többsége reggeltõl estig azért robotoljon, hogy elõállítsa a legszükségesebb javakat. A munkaidõt radikálisan csökkenteni kell. A tartós munkanélküliség helyett az állam kötelessége, hogy biztosítsa a munkához való jogot az emberek nagy tömegeinek. Akiknek nincs munkájuk, nincs bérük azoknak nincs társadalombiztosításuk se − mit lehet akkor tenni? Hogy lehet így élni? − hiszen már József Attila megírta: „Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki sötét gondok közt henyél?” − az állam, mint végsõ munkaadó felelõssége és kötelessége. A teljes foglalkoztatás eszménye megint vállalandó. A lakhatást biztosítani szintén kötelessége az államnak, szintúgy a minõségi oktatás és az olyan egészségügyi ellátás biztosítása, amely a megelõzésben érdekelt nem pedig a nagy gyógyszergyári lobbik profitnövelésében. − Nagy kérdés a mezõgazdaság jövõje. Az észak-amerikai−európai mintát követjük-e, ahol a lakosság 2%-a termel, ellenben a mezõgazdasági termékek mérgezõek és rossz minõségûek, vagy a természeti eljárásokhoz igazodunk? És mi lesz a ma még a világ lakosságának felét, 3 milliárd embert jelentõ vidéki kisparasztok sorsa? − Ugyanennek a kérdésnek a másik oldala: milyen városokban élünk? Zajos, poros, büdös, veszélyes városokban, rossz infrastruktúrákban élünk, de hogyan tovább? − Ki és hogyan dönt majd, hogy a tudományosan lehetséges megoldások közül mit fogadjunk el? Alapvetõ civilizációs kérdések sora vár válaszra és a válság, amely nem csak pénzügyi, de gazdasági, szociális, energetikai, mezõgazdasági is, mind sürget minket.
Czöndör Gyula − Kun János
Mi a baj a magánnyugdíjpénztárakkal? A rendszerváltást követõen 1995−96-ban javasolta a Világbank a nyugdíjbiztosítás reformjaként a magánnyugdíjpénztári rendszer bevezetését a Horn-kormánynak. 1998-ban a kormány életbe is léptette az új rendszert, az újonnan munkába lépõknek kötelezõvé tették a belépést, de az ígéretek hatására sokan önként is átléptek a magánnyugdíjpénztárakba. A magyarhoz hasonló nyugdíjpénztárak elõször Latin-Amerikában jöttek létre a nyolcvanas években, majd a kilencvenes években a Világbank ösztönzésére Kelet-Európában és Közép-Ázsiában. Jelenleg 18 országban mûködnek, fejlett pénzügyi kultúrával rendelkezõ országokban nincs ilyen rendszer. 2005-ben a Világbank is felülvizsgálta a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos egyértelmû támogató álláspontját. Az újabb világbanki tanulmányok egész sora írja le, a Világbank honlapján olvashatók, hogy az olyan országokban, ahol a pénztárakban létrejövõ tõke nem valós, mert az állami TB-rendszer rovására építkezik, káros azok mûködése. Ebbe a csoportba tartozik Magyarország is. A pénztártagok a magánnyugdíjpénztárakba utalják nyugdíjjárulékuk mintegy negyedét, amikor nyugdíjba mennek, ennyivel kevesebb nyugdíjat fognak kapni a társadalombiztosítástól, mint a jelenlegi nyugdíjasok. A tagok abban a reményben fizetik be járulékuk egy részét a magánpénztárakba, hogy e rész után nagyobb nyugdíjat fognak kapni. Három millió embert csábítottak vagy kényszeríttettek be (pálya-
kezdõk) a magánnyugdíjpénztári rendszerbe. Hamis ígéretekkel azt a látszatot keltették, hogy olyan szervezetbe lépnek be tagnak, melynek õk maguk a tulajdonosai és a legfontosabb döntéseket õk maguk hozzák meg az idõskori nyugdíjuk érdekében. A pénztárak mûködése azonban nem hozta meg a várt eredményt. Mára már világosan látszik, hogy a tõkefedezeti nyugdíjpillér megbukott, a nyugdíjkasszák majd ezermilliárd forintot vesztettek a pénzügyi válság miatt. A rendszer csak a rendszert mûködtetõ pénzügyi befektetõknek jó: 2008-ban kb. 37 milliárd Ft-ba került a magánpénztárak mûködtetése, mintegy duplájába annak, mint amennyibe a TB rendszer mûködtetése kerül. A pénztáraknak semmi gazdaságösztönzõ hatásuk sincs, ellenben az állami költségvetést és ezúton az államadósságot súlyosan megterhelik. A jelenlegi nyugdíjasok nyugdíja nem csökkent a pénztárak megjelenésével, ezért a társadalombiztosításnak a pénztárak megjelenése, 1998 óta minden évben hiánya keletkezik. A hiányt a költségvetésnek kell megtérítenie a társadalombiztosításnak. Ez 2009-ben 354 milliárd Ft, a GDP mintegy 1,4%-a volt. Az évek során keletkezett összes hiányt összeadva, a pénztárak miatti államadósság már a GDP mintegy 8,5%-át teszi ki. 2040ben már valamennyi nyugdíjas csökkentett TB nyugdíjat kapna, az addig felhalmozódó államadósság várhatóan az akkori GDP 40−50%-át is elérné. >>>
Túlakkumuláció...
kiindulnunk, hogy ebben a vonatkozásban is egy új rekord értékre kell számítanunk. Egy egyre különösebb és érdekesebb jelenség elõtt állunk: az Európai Unió gazdagsága összességében − jelentéktelen kivételektõl eltekintve − egyre nagyobb lesz. Egyidejûleg azonban a munkanélküliség és a szegénység nem csökken; úgy tûnik, hogy a csökkenés inkább együtt jár a gazdagság növekedésével. A rendszer kölcsönhatásainak a hibájáról van szó, amely helyett alternatív eljárást kell alkalmazni.
(Folytatás a 4. oldalról.) E pusztítás másik oldala abban áll, hogy Európában a munkanélküliségi és a szegénységi ráta drámaian növekedni fog. Majdnem az összes EU tagállam az idei évre rekord munkanélküliséget vár, amely meghaladja az 1945 óta mért összes adatot. Ami a szegénységi rátát illeti, a válságot megelõzõ adatok szerint az EU egészében 16 százalékot tett ki. Mivel az alacsony foglalkoztatottság a szegénység egyik fõ tényezõje, abból kell
V. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2010. FEBRUÁR 12.
TÁMPONT 7
TRANSFORM KONFERENCIA A JÓLÉTI FORDULATRÓL >>> A TB-hiány kipótlásán túl a magán nyugdíjpénztárak miatt már felhalmozott államadósság kamatának fizetése is terheli a költségvetést, ami jelenleg 180 milliárd Ft-ra, a GDP évi 0,6%ára tehetõ. Összességében tehát a magánnyugdíjpénztárak léte az éves költségvetési hiányt évi 500 milliárd Ft-tal, a GDP mintegy 2 százalékával növeli. A pénztárak megszûntetésével, a pénztári vagyonnak az államháztartásba való visszajuttatásával minden kedvezõtlen társadalmi és gazdasági hatás nélkül 2%-kal csökkenthetõ a költségvetési hiány és 8,5%kal az államadósság. A rendszer megszûntetése nem okozna külföldi bizalomvesztést. Argentína 2008-ban megszûntette a pénztárakat, Szlovákia, Horvátország, Románia és a balti országok csökkentették terjedelmüket. Több latinamerikai országban is foglalkoznak a megszûntetéssel. A Bajnaikormány azzal a javaslattal állt elõ, hogy a pénztárakat magánnyugdíj-biztosítókká kell átalakítani. Így a pénztártagok befizetett vagyonát átadnák a biztosítótársaságoknak, ezzel a pénztártagok jogai csorbulnának. Igaz, hogy ez a megoldás a mûködés szempontjából csak formai különbség lenne, a pénztárak eddig is a mögöttes pénzügyi csoportok érdekeit szolgálták, az önkormányzatiság a gyakorlatban nem mûködött. Egy ilyen változás azonban a pénztártagok nyugdíjkilátásain mit sem változtatna, a válságban a biztosítótársaságok vagyona is bizonytalan, mint azt a nyugati példák mutatják, és mûködési költségeik sem alacsonyabbak. Ez tehát ismét csak a pénzügyi befektetõknek lenne jó. A pénztárak megszûntetése alkotmányossági aggályokat vet fel. Ahogy a biztosítókká való átalakítás felveti a privatizációt, a megszûntetés felfogható lenne államosításnak. Kérdéses azonban, hogy a magán nyugdíjpénztári követelést egyáltalán tulajdonnak tekinthetjük-e, ugyanis a tulajdon fogalmához hozzátartozik a szabad rendelkezés, míg a magánnyugdíjpénztári követeléssel a tag nem rendelkezhet szabadon: csak életjáradékra válthatja, s azt is csak szigorú szabályok szerint. Mindenki számára lehetõvé kellene tenni a visszalépést a TB-rendszerbe, s a pályakezdõknek nem kellene kötelezõvé tenni a tagságot. A TB-
rendszerbe visszalépõket a követelés elvesztéséért cserébe kárpótolja, hogy a jelenlegi szabály szerint harmadával magasabb TB-nyugdíjat kapnak, ami bõ kompenzáció. Tekintettel a magánpénztárak irányában megszûnõ fizetési kötelezettségeire, az állami költségvetés is csak nyer-
Droppa György:
ne a magánpénztárak megszüntetése révén. Az elmúlt évtized tapasztalatai alapján be kellene látni, hogy csak az az állam által régóta mûködtetett felosztó−kirovó nyugdíjbiztosítási rendszer képes biztonságosan megoldani az idõskori ellátás problémáit, mely mûkö-
Zöld Baloldali fordulatot!
A világgazdasági válság élesen rávilágított a jelenlegi gazdasági és szociális politika tarthatatlanságára. Az elemzõk széles körû rendszerhibát tártak fel. A világnak a források súlyos és alapvetõ szûkösségével kell szembenéznie, ami az általunk fogyasztott élelmiszerektõl kezdve a felhasznált energiáig életünk minden területére hatást fog gyakorolni. Az a veszély is fenyeget, hogy nem lesz elég idõnk az általános éghajlati válság megelõzésére. E válságot lehetõségnek kell tekinteni, amelybõl gazdasági és társadalmi rendszerünk átalakításával a jövõ generációk számára stabilitáson, jóléten és fenntarthatóságon alapuló jövõt kínáló rendszernek kell megszületnie. Magyarország határokon átívelõ társadalmi, gazdasági és környezeti kihívásokkal néz szembe. Ahogy azt a pénzügyi válság újfent bebizonyította, csak − európai és globális szintû − együttmûködéssel lehet e kihívásoknak megfelelni. Ez olyan politikai látásmódot tesz szükségessé, mely határozottan fellép Magyarország összes polgára és lakosa jövõjéért. A Zöld Baloldal a fenntartható jövõt szolgálja. A zöldebb gazdaság felé történõ elmozdulás és az éghajlatváltozás elleni küzdelem fokozni tudja a munkahelyteremtést és önellátóbbá tehet bennünket, csökkentve az energiaimporttól való függõségünket is. A mezõgazdasági és energetikai erõforrásainkra vonatkozó fenntarthatóbb megközelítés létfontosságú olyan idõszakban, amikor az energia- és élelmiszerárak érzékenyen érintik az alacsony és közepes jövedelmû embereket. Felelõsségteljes és tiszta közéletû Magyarországot szeretnénk. Meg kell védeni szociális rendszereinket, munkakörülményeinket a kíméletlen és zabolázatlan üzleti versenytõl. A gazdasági érdekeket nem szabad az emberi és polgári jogok rovására érvényesíteni. Oda kell figyelni
polgárainkra és lakosainkra, elszámoltathatóvá téve elõttük a béke, a demokrácia és az emberi jogok ügyét. Az uralkodó neoliberális ideológia Európában és Magyarországon is olyan rendszert hozott létre, amelyben a kevesek érdeke elõbbre való, mint polgárok általános jóléte. Mára fontosabbá vált az akár szennyezõ iparágak nyeresége is, mint a környezetvédelem vagy a közegészségügy. A versenyképesség és a növekedés elcsépelt frázisát használták fel a szociális normák és a munkakörülmények színvonalának csökkentésére. A neoliberális kormányzat fejet hajtott az ipari− pénzügyi lobbik követelései elõtt, amelyek az egész társadalomra kiterjedõ érdeknél fontosabbnak tartotta a rövid távú nyereségeket. A Zöld Baloldal ezzel szemben valódi alternatívát kínál, mi nem csak szólamokat puffogtatunk, hanem azt is tudjuk, hogy mindezt mibõl és hogyan akarjuk végrehajtani. A természet túlzott kihasználása és a környezetrombolás jelenlegi gyakorlata súlyosan veszélyezteti éghajlatunkat, ökoszisztémánkat és a biodiverzitást. Ha el kívánjuk kerülni a veszélyes éghajlatváltozást, akkor jelentõsen csökkenteni kell az üvegházhatású gázok kibocsátását. Jelentõsen javítanunk kell az energiafelhasználás jelenlegi pazarló módján, és lényegesen ki kell terjesztenünk a megújuló forrásokból származó energiatermelést. Ki kell használnunk az energiamegtakarítás ismert módozatait. Több tízezer munkaalkalmat akarunk teremteni, köztük olyan munkahelyeket, melyek nem kívánnak magas képzést, például az épületállomány szigetelése, a fûtés és nyílászárók korszerûsítése, alternatív energiák termelése. Ezek megtérülõ beruházások, csökkentik olajfüggõségünket, és az emelkedõ energiaárak idején létfontosságúak az életszínvonal szempontjából is.
dése a nemzedéki szolidaritásra épül. E mellett fenn kellene tartani, hogy a társadalombiztosítási nyugellátás kiegészítésére, rendszeresen fizetett járulékaik felett, a munkavállalók továbbra is helyezhessenek el megtakarításokat − egyéni kockázatukra − az önkéntes nyugdíjpénztárakban. A közlekedés a leggyorsabban növekvõ forrása az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának; közlekednünk is környezetbarát módon kell. A teheráru-szállításnak sokkal nagyobb mértékben kell átkerülnie a közútról a vasútra és a hajóutakra. Támogatni kell a tömegközlekedést és a fenntartható közlekedési alternatívákat, köztük a kerékpározást és a gyaloglást. Életünket a belélegzett levegõ, a felhasznált víz és az elfogyasztott élelmiszerek minõsége alapvetõen határozza meg. A Zöld Baloldal azt kívánja, hogy Magyarországon biztosítva legyen az egészséges élelmiszerekhez tisztességes áron való hozzáférés. Az EU közös agrárpolitikája eddig a mezõgazdasági felelõtlenséget ösztönözte. Ezért Magyarország szorgalmazza az EU mezõgazdasági politikájának felülvizsgálatát. Ösztönözni kell a mezõgazdasági termelõket, hogy fenntartható módon, jó minõségû élelmiszereket termeljenek. Létfontosságú a géntechnológiával módosított szervezetek (GMOk) tilalma, mert a géntechnológiával módosított növényi kultúrák és állati termékek súlyosan veszélyeztetik nemcsak Magyarország, hanem Európa és az egész világ biodiverzitását. Magyarország legyen GMO-mentes övezet. A magas színvonalú állatvédelem a Zöld Baloldal programjának egyik fontos eleme. A környezetbarát technológiák meghonosítása és az energiatakarékosság gyógyír a munkanélküliségre, az energiahatékonyságra, a gazdasági pangásra, a klímaváltozásra. Új közmegegyezésre törekszünk, mely a szolidaritáson, a gazdasági, társadalmi és környezeti fenntarthatóságon alapul, és jó életszínvonalat biztosít. Egy valóban demokratikus Magyarországnak nem csupán szûk pénzügyi−ipari érdekek mentén kell fellépnie, hanem szem elõtt tartania minden polgára érdekét. Tiszta Földet! Tiszta levegõt! Tiszta vizet! Tiszta közéletet!
8 TÁMPONT
V. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2010. FEBRUÁR 12.
2010. március 8. a 100. nõnap Az Európai Baloldali Párt ebbõl az alkalomból március 6− 7-én Koppenhágában − ahol a II. Internacionálé meghirdette a nõnapot − és Magyarországon szervez konferenciákat. Március 6-án párhuzamosan Pécsett és Egerben szervezünk konferenciát. Március 7-én 10-tõl 13 órá-
ig Budapesten a Vasas Székház nagytermében tartunk konferenciát. Hívjuk minden lány- és asszonytársunkat és a nõket tisztelõ férfiakat! A TÁMPONT következõ számában további információkat közlünk.
Töröljék el a felvételi regisztrációs díjat a felsõoktatásban A Fiatal Baloldali Unió követeli, hogy a mostani vagy a következõ kormány oktatási minisztere törölje el a felvételi eljárási díjat, mert az hátrányosan érinti a szegény rétegek felvételezõ fiait és lányait. Állítólag 2008 óta nincs tandíj, tehát ingyen tanulhatunk az egyetemeinken, azonban ez messze nem igaz! Felháborítónak tartjuk, hogy eljárási díj címen legalább 9000 forintot kivesznek a diákok és szüleik zsebébõl, és ráadásul ezért mindössze 3 szak jelölhetõ meg. So-
kan vannak, akik napi megélhetési gondokkal küzdenek, és ezért számukra eltántorító lehet ez a 9000 forint. Véleményünk szerint ingyenessé kellene tenni a jelentkezést, az internetes jelentkezés esetében ez könnyen megoldható, míg a postán jelentkezõknél visszatérítenék a költségeket. Kérjük az oktatási minisztériumot, hogy fogadja el javaslatunkat a felvételizõk érdekében. a Fiatal Baloldali Unió elnöksége
A ZÖLD BALOLDAL A NÖVEKVÕ SZEGÉNYSÉG ELLENI KÜZDELEMRÕL A lakhatási jogok valóságban való érvényesítését akarja a Zöld Baloldal Olyan törvényi szabályozás bevezetését állami és önkormányzati szinten, amely meggátolja a kilakoltatásokat, az önkormányzatokat érdekeltekké téve bérlakások építtetésében és fenntartásában. Szociális minimum bevezetését akarja a Zöld Baloldal A minimum magában foglalja a háztartások közszolgáltatásokkal (víz, gáz, elektromos energia, csatornázás) való ellátását is. Ne fodulhasson elõ, hogy bárkit is saját lakásában ér fagyhalál. Szociális bank létrehozását akarja a Zöld Baloldal A bedõlt lakáshitelesek lakásait a bank kivásárolja és olcsón bérbe adja volt tulajdonosaiknak. Senki sem kerülhet az utcára. De e bank fogja olcsón mûködtetni az összes szociális számlát is. Közmunka- és rehabilitációs program beindítását akarja a Zöld Baloldal Önkormányzati tulajdonú vállalkozásokat kell alapítani, amelyek helyi munkalehetõségeket teremtenek. Ezek forrása megteremthetõ a mostani támogatási alapok hatékonyabb, kevésbé pazarló felhasználásával. Tiszta Földet! Tiszta levegõt! Tiszta vizet! Tiszta közéletet!
Ki felügyeli? A hatályos törvény szerint a Magyar Energia Hivatal felügyeletét a miniszterelnök által kijelölt miniszter − jelenleg Hónig Péter − látja el. Ezért kérte a Zöld Baloldal és a Munkáspárt 2006 elnöke a minisztertõl, hogy „ne engedélyezzen további áremelést, és indítson azonnali vizsgálatot a rendszer használatával és szabályozásával kapcsolatos költségek ügyében. Fel kell tárni, hogy a legnagyobb cégek milyen módszerekkel élnek vissza túlzott piaci erõfölényükkel”. Hónig Péter több mint két hónapos „gondolkodási idõ” után válaszolt a levélre, melyben közölte: „A Hivatal villamos energia egyetemes szolgáltatási árak változásának tárgyában hozott 267-270/2009. számú határozatainak felülvizsgálatára a fentiek alapján nem rendelkezem hatáskörrel.” A miniszter nem válaszolt arra a kérésre, amely vizsgálatot követelt az áremelések jogosságának megállapítására. Ez a vizsgálat ugyan nem jelentette volna még az áremelésrõl szóló határozat megváltoztatását, de megmutathatta volna, milyen eszközökkel növelik profitjukat a piaci szereplõk. Szerintünk az energiapolitikáért felelõs miniszternek joga van vizsgálatot indítani az ügyben. Sõt! A miniszternek joga van fel-
szólítani az Energia Hivatalt, hogy a vonatkozó jogszabályok alapján vizsgálja meg a villamos energia egyetemes szolgáltatók 2009. évi beszerzési és értékesítési árait valamint árrésük nagyságát. Felhívjuk a miniszter úr figyelmét arra, hogy a Hivatal tavaly is elvégzett egy ilyen vizsgálatot, melynek eredményeként „megállapítást nyert, hogy az egyetemes szolgáltatók 2008. évi − az indokolt beszerzési árak mellett számított − árrése, szolgáltatónként eltérõ mértékben, átlagosan mintegy 40 fillér/ kWh-val meghaladta a jogszabály által engedélyezett mértéket”. A Hivatal a 2009 áprilisában kelt határozatában kötelezte mind a négy egyetemes szolgáltatót, hogy az így elért (a jegybanki alapkamattal megnövelve összesen kb. 5 Mrd Ft-ot kitevõ) többlet-bevételüket juttassák vissza fogyasztóiknak. A fentiek alapján jogosnak tartjuk Droppa György és Vajnai Attila kezdeményezését a villamos energia árának emelését érintõ alapos vizsgálat lefolytatására a 2009-ben végrehajtott áremelések miatt, és felszólítjuk Hónig Pétert, találja meg a szükséges hatáskört a vizsgálat elindításához akár az Energia Hivatal bevonásával, akár nélküle. A Zöld Baloldal és a Munkáspárt 2006 elnöksége
(MTI. OS. Rövidített közlés)
Sajtótájékoztató
Adománybolt
2010. február 12-én a Zöld Baloldal választási szövetség sajtótájékoztatót tartott Pécsett, ahol bemutatkoztak jelöltjei. Az ülést Dr. Bödõ László elnök vezette. A Pécs városi és Baranya megyei jelöltek bemutatták a szövetség programját és saját elképzeléseiket. A jelöltek többsége a Magyarországi Munkáspárt 2006 helyi vezetõségének tagja. A bemutatkozást követõen a média munkatársai kérdéseket tettek fel a Zöld Baloldal programjáról, a jelöltek feladatairól. A médiát a Regionális TV, a Pécs TV Online, a Pannon TV, a Népszava és a stop.hu pécsi internetes honlap képviselték. Dr. Vuics Tibor
Örömmel olvastam az Erzsébetváros címû újságban, hogy a Kórházi Önkéntes Segítõ Szolgálat Alapítvány kezdeményezésére a VI. kerületi Aradi utcában Adománybolt nyílt, ahol olcsón árusítanak még használható tárgyi adományokat, könyveket, játékokat, ruhákat, gyerekholmikat, dísztárgyakat, mûszaki cikkeket stb. Az újrahasznosítással a bolt hozzájárul a környezetvédelemhez is! E kezdeményezés példaértékû, mert a bizományi boltok sorra bezártak. Sok adományboltra volna szükség Budapesten és más városokban is. A boltot mûködtetõ Alapítványnak sikereket kívánok további tevékenységükhöz. Barabás György
TÁMPONT − A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA Felelõs kiadó: Fratanolo János, a Magyarországi Munkáspárt 2006 elnöke, 7629 Pécs, Apafi Mihály u. 45. Bankszámlaszám: Fókusz Takarékszövetkezet Kecskemét, 51700155-11117320 Postacím:1439 Budapest, Pf. 710. www.munkaspart-2006.hu
