A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA
III. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2008. JANUÁR 1.
Köszöntés és jókívánság (Újévi levél) Az év kezdete hagyományosan a köszöntések és kívánságok idõszaka. Ahogy a költõ írta: “Adjon Isten, ami nincs, ez új esztendõben.” Újesztendõ alkalmából köszöntjük a két kezükkel és agyukkal dolgozó embereket, akik munkájukból élnek, a munkanélkülieket, akik társadalmunkban hiába keresnek munkát, tanulókat, pályakezdõket, a nyugdíjukból nehezen élõ nyugdíjasokat, fiatalokat és idõseket, férfiakat és nõket, magyarokat és a nemzeti kisebbségek tagjait, szegényeket és nehéz szociális helyzetûeket, a panelházak lakóit és a falusiakat. Köszönet és tisztelet nekik, az õ munkájukra épül a társadalom. Kívánunk nekik mindent, ami nincs (és mi minden nincs?) az új esztendõben. Egészséget, jobb életet, munkalehetõséget és tisztességes bért. Kívánjuk, hogy életkörülményeiket ne tegyék még nehezebbé kapkodó és átgondolatlan reformok, megszorítások. Ordas eszmék, rasszizmus, utcai erõszak ne félemlítse meg õket. Õrizzék meg emberi méltóságukat és képesek legyenek megvédeni szociális érdekeiket. Mindenkinek, így magunknak is ehhez “szerencsés esztendõt” kívánunk. Üzenjük és ígérjük, hogy pártunk õket fogja képviselni az új esztendõben. Az õ érdekeik védelméért és érvényesítéséért dolgozunk és harcolunk. Felemeljük tiltakozó szavunkat az õket érõ sérelmek és bántódások ellen. Az õ boldogabb jövõjükért, egy igazságosabb társadalomért harcolunk. Külön köszöntjük pártunk tagjait, aktivistáit, szimpatizánsait, azokat, akik rokonszenveznek céljainkkal, ismernek bennünket és munkánkat, s készek együtt dolgozni velünk. Nemrég, az elmúlt év végén tartottuk meg pártunk kongresszusát, amely számvetést készített, új feladatokat jelölt ki, új lehetõségeket nyitott meg pártunk munkája számára. A párttagságban megerõsítette, hogy munkánknak van értelme. Az összetartozás közös élménye még a csüggedõkben is új reményt táplált. A kongresszus elvi programot fogadott el, politikai felhívásban foglaltunk állást a legfontosabb idõszerû kérdésekben, nemzetközi szolidaritási nyilatkozatban foglaltuk össze álláspontunkat a nemzetközi ügyekben. Mindez biztos alap munkánkhoz. A kongresszus után most a cselekvés,
a tettek ideje van. A kongresszus határozatait át kell ültetni a gyakorlatba. Ehhez arra van szükség, hogy az az egység, szervezettség és fegyelem, ami a kongresszuson megmutatkozott, a végrehajtásban is érvényesüljön. Az elmúlt hetekben is láthattuk, az élet a kongresszus után sem áll meg. A politikai élet felgyorsult. A szakszervezetek a tervezett egészségügyi reform ellen foglaltak állást, és a törvénytervezet visszavonását követelték. Többségük ugyanakkor elutasította a jobboldal politikai céljait szolgáló kalandor akciókat. Ebben a kérdésben Válaszúton címmel közös baloldali nyilatkozat született, amelyhez pártunk vezetõi és tagjai is csatlakoztak. A törvénytervezet parlamenti megszavazása új politikai helyzetet teremtett. Pártunk elvi álláspontja változatlan: nem támogatunk olyan reformot, amely az egészségügyi ellátásban növeli a magántõke szerepét, s magánosítja a társadalombiztosítás jelentõs rését. Egységes közösségi társadalombiztosítást akarunk, valódi közösségi ellenõrzéssel. Más kérdésekben is következetesen baloldali álláspontot képviselünk. A baloldali értelmiség a pártunk által is támogatott közös nyilatkozatban tiltakozott az öt parlamenti párt Kuba elleni közös felhívása, a Kuba belügyeibe történõ beavatkozás ellen. Pártunk szolidáris a kubai forradalommal. Elítéltük és elítéljük az ismételt neonáci, rasszista cigányellenes provokációkat. Folytatjuk a neofasizmus elleni harcunkat. Pártunk politikai irányvonala világos. Bíráljuk a tõkés kizsákmányoló rendszert és a neoliberális gazdaságpolitikát. Tevõlegesen támogatjuk a szakszervezetek érdekvédelmi harcát. Ugyanakkor leleplezzük a jobboldal hamis és álságos szociális demagógiáját. Küzdünk a rasszizmus és a neofasizmus ellen. A neoliberális politika a jobboldal és a szélsõjobb malmára hajtja a vizet. A jobboldal és a szélsõjobb megerõsödését és hatalomra kerülését csak egy új, a mai kormánytól balra álló erõket egyesítõ baloldali összefogással lehet megakadályozni. Önállóságunkat és elveinket megõrizve dolgozunk annak a közös platformnak a kialakításán, amelyen ez az új baloldali összefogás létrejöhet. A legutóbbi kongresszus elõrelépés volt
A TARTALOMBÓL Környezetvédelmi világkonferencia Klímaváltozás: áldozatok és felelõsök
2. oldal
A forradalom nem állhat meg Népszavazás tanulságokkal
3. oldal
A 23. kongresszusról Rászletek a beszámolóból és a korreferátumokból 4−5. oldal
A kongresszust üdvözölték: Balogh László, az MSZDP alelnöke, Hirschler Tamás, az MSZMP alelnöke, Tamás Gáspár Miklós 5. oldal
Válaszúton Baloldali értelmiségiek levele 6. oldal
PISA jelentés Magyar diákok megmérettetése
7. oldal
Újévi versek
8. oldal
pártunk életében. Ünnepelni, megpihenni, lazítani azonban nincs idõnk. Politikánk gyakorlati megvalósítása elvi szilárságot, politikai rugalmasságot, szívós munkát követel pártunk minden tagjától. Tudjuk, alapszervezeteink nehéz feltételek között, helyiség, infrastruktúra, pénz nélkül dolgoznak. A hiányzó feltételeket szervezettséggel, fegyelmezett és áldozatos munkával kell pótolnunk. Ehhez kívánunk erõt, egészséget és kitartást Arra kérjük alapszervezeteinket és pártunk tagjait, a kongresszuson elfogadott dokumentumok alapján haladéktalanul kezdjék el a 2008-as esztendõre szóló munkaterveik elkészítését, megvitatását és megvalósítását. “Éhesek és gonoszak a bendõk” − keseregtek Rákóczi szabadságharcának bukása után a bujdosó kurucok. S akárcsak akkor, a ködöktõl sokan ma sem látják a jövendõt. “De ilyenkor hinni, s remény-zászlót vinni illik a jó kordiális vitéznek” − írta Ady Endre. Ez illik ma is az igazi kommunistának. 2008. január 1. Újesztendei üdvözlettel: A Magyarországi Munkáspárt 2006 Elnöksége
2 TÁMPONT
III. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2008. JANUÁR 1. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
VILÁG-kép A világgazdaság 5,4 százalékkal nõtt 2006-ban, ami pénzben kifejezve 66 ezer milliárd dollárnak felel meg. Eközben bolygónk népessége 1,1 százalékkal gyarapodott, azaz az egy fõre jutó bevétel 4,3 százalékkal lett magasabb. Ha ez a fejlõdési ütem fennmarad, a szegénységet, 2000hez mérve, a felére lehetne csökkenteni. Ám az egyenlõtlenségek hatalmasak. A földlakók leggazdagabb 2 százaléka tartja kezében az összes vagyon több mint 50 százalékát, míg a legszegényebb 50 százalék csak a vagyon 1 százalékával rendelkezik. A világ leggazdagabb 225 emberének együttes jövedelme éppen annyi, mint a legszegényebb 2,7 milliárdé, azaz az emberiség 40 százalékáé. A WHO jelentése szerint az emberek átlagosan várható élettartama az 1955-ben születettek 48 évérõl a 2025-ben születetteknél már 73 évre növekszik. A populáció emiatt további 2,8 milliárddal nõ, azután pedig csökkenni kezd, s 2100-ban már csak 5,5 milliárd ember él a Földön, 1 milliárddal kevesebb, mint ma. A világon kimerülõben vannak a víz- és termõföldtartalékok. A vízhiány húsz éven belül némely országban olyan nagy lesz, hogy miatta 1,8 milliárd ember szánja magát akár tömeges migrációra. A Nemzetközi Vöröskereszt és a Vörös Félhold szerint a természeti katasztrófák által érintett emberek száma tíz év alatt megháromszorozódott, elérte a 2 milliárdot, s a közvetlenül érintettek száma évente meghaladja a 211 milliót. Ma a világon több rabszolga van, mint az afrikai rabszolgakereskedelem csúcspontján. Becslések szerint számuk 1,23 és 2,7 milliárd közé tehetõ, többségük ázsiai nõ. A Világbank becslése szerint minden évben több mint 1000 milliárd dollárt fizetnek ki politikai vesztegetésre, amibõl 2040 milliárdot hivatalnokok a fejlõdõ országokban tesznek zsebre, további 60-80 milliárdot a fejlett országokban.
Környezetvédelmi világkonferencia Balin A Bali-szigeti környezetvédelmi világkonferencia napirendjén szerepelt a globális felmelegedésért nagymértékben felelõs üvegház-hatás mérséklése. Az 1987-es kiotói környezetvédelmi megállapodás 2012-ig 5 százalékkal irányozta elõ a szén-dioxid kibocsátás csökkentését, magyarán a szénerõmûvek, cementgyárak, autók és repülõgépek környezetkárosításának mérséklését. A kiotói egyezmény a csökkentéshez országok szerint különbözõ kvótát állapított meg. A világ legnagyobb környezetszennyezõje, az USA elzárkózott a kiotói megállapodás ratifikálásától. Az elzárkózás fõ oka az energiazabáló amerikai iparágak lobbizása. Arra hivatkoztak, amíg Kína és India az üvegházhatásra való tekintet nélkül gyorsan fejleszti gazdaságát, nincs értelme az amerikai önmegtartóztatásnak. A fejlõdõ országok egyébként ugyanazt teszik, amit ipari fejlõdésük korábbi hasonló szakaszában a mostani fejlett országok. Nehéz lenne Indiától elvárni az energiatakarékosságot, amikor a lakosság fele egyelõre nem jut vezetékes áramhoz. A levegõszennyezés csökkenése a fejlett országok felelõssége. A szén-dioxid kibocsátás az USA-ban most fejenként és évente 20 tonna, Európában 10−15, Indiában csak 1 tonna, ugyanakkor a klímaváltozás káros hatásai leghamarabb és legerõsebben a szegény országokat sújtják. A fejlõdõ országok a fejlett Nyugat segítségére várnak. Ha nem kap segítséget a fejlett országoktól, Peking nem vállal nemzetközi elkötelezettséget a klímaváltozás megfékezésére. A washingtoni kongresszus ugyanakkor jegeli azokat a megállapodásokat, amelyek
alapján az Egyesült Államok “tiszta” erõmûvi technológiát szállítana, a dán környezetvédelmi miniszter pedig magáncégek ügyének minõsítette a szénerõmûvek technológiájának átadását. Kevin Watkins, a globális felmelegedésrõl készült ENSZ jelentés szerzõje az iparosodott fejlett országok felelõsségére
hívta fel a figyelmet az ENSZ világkonferenciáján. Közölte, a tehetõs államoknak legkésõbb 2015-tõl évente 86 milliárd dollárt kellene fordítani a klímaváltozás ártalmas következ-
ményeinek visszaszorítására. Ellenkezõ esetben új apartheid alakul ki, amikor a gazdag országok új, tisztább technológiákba ruháznak be, a szegény országokat − a klímaváltozás áldozatait − pedig sorsukra hagyják. A klímaváltozás veszteseinek listáján szinte kizárólag csak szegény országok szerepelnek. Az ENSZ világkonferenciája az éghajlat-változás káros következményeinek megfékezését finanszírozó önálló alap létrehozásáról döntött. A konferencia egyik fõ célja az volt, hogy az egyetlen fejlett országot, amely nem írta alá a kiotói egyezményt, rábírja az egyezményhez való csatlakozásra. Ennek érdekében a többi fejlett ország is nagy nyomást gyakorolt az USA-ra. Az Egyesült Államok azonban nem volt hajlandó áldását adni olyan szabályozásra, amely az aláíróknak kötelezõvé tette volna a szén-dioxid kibocsátás csökkentését és megszabta volna annak mértékét.
Kína: másfélmilliárdos népesség felé A Pekingi Egyetem népesedéskutatási intézete vezetõjének egy pekingi napilapban megjelent cikke szerint Kína népessége évi 16 millióval növekszik. A jelenleg 1,3 milliárdos Kínában a lakosság száma 2020-ra eléri az 1,45−1,46 milliárdot, 2033-ra pedig a másfél milliárdot. A demográfiai szakértõ szerint a növekedés “normálisnak” tekinthetõ, de továbbra is be kell tartani a születésszabályozási törvényeket. A világ legnépesebb országa ugyanis a termõföldnek, a vízkészleteknek és az energiának egyaránt szû-
kében van, ezért a 70-es évektõl kezdve korlátozzák a családok méretét, a városban egy, vidéken két gyermek az elfogadott. Ugyanakkor a kínai társadalomban gondot okozhat az öregedõ populáció és a nemek arányának felborulása, valamint az elmaradott nyugati térségekbõl a jobb munkalehetõségekkel rendelkezõ keleti tartományokba érkezõ 150 millió vendégmunkás. A fõváros lakossága a vendégmunkások révén már elérte a 17,4 millió fõt, noha a hatóságok csak 2020-ra tervezték a 18 millió fõt.
III. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2008. JANUÁR 1.
TÁMPONT 3
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
Béke, haladás, igazságos foglalkoztatás Az Európai Baloldali Párt II. kongresszusának akciófelhívása Az Európai Baloldali Párt 29 baloldali tagpártjának küldöttei Európa különbözõ szegleteibõl gyûltünk össze, hogy kifejezzük szilárd akaratunkat, hogy aktívan hozzájáruljunk a mai európai politika megváltoztatásához. A teljes foglalkoztatottságért, a munkanélküliség és a munkahelyek veszélyeztetettsége ellen harcolunk. A rugalmas munkapiac, amelyet Európa mostani vezetõi egész Európára ki akarnak terjeszteni, átverés. Valódi célja a kollektív szerzõdések lebontása és a jogtalan elbocsátások elleni törvényi védelem csökkentése. Harcoltunk és harcolni fogunk a Bolkenstein-direktíva, a közszolgáltatások és a közjavak magánosítása ellen. Komolyan vesszük a klímaváltozást, és sürgõs cselekvésre szólítunk fel. Az ökológusok és a természettudósok figyelmeztetése évekig pusztába kiáltott szó maradt. A globális felmelegedés egyértelmûen a termelési móddal és az emberi fogyasztással van összefüggésben. A kapitalista termelési mód tovább súlyosbítja a helyzetet. A globális felmelegedést okozó üvegház-gázok kibocsátásának radikális csökkentése ezért létkérdéssé vált. Az Európai Baloldali Párt minden olyan döntést támogat, amely határozott célokat fogalmaz meg a globális felmelegedés megállítása és megfordítása érdekében. Csatlakozunk a követeléshez, hogy a Kiotói Jegyzõkönyv után globális cselekvési terv kerüljön kidolgozásra, amely az egyes államoknak komoly feladatokat ad és bünteti azok nem teljesítését. Fellépünk a háború ellen, a békéért és a leszerelésért. Az afganisztáni és az iraki intervenciókat a demokrácia és az emberi jogok védelmének nevében hajtották végre, de csak halált, szenvedést és új konfliktusokat hoztak. Ideje véget vetni a megszállásoknak, ha a háború és a terrorizmus spirálját meg akarjuk állítani. Washing-
tonban egyesek új háborút készítenek elõ, ezúttal Irán ellen. Csak a Közel-Kelet atomfegyver-mentesítése akadályozhatja meg az új katonai kalandokat. Az iráni nukleáris program körül kialakult konfliktust a nemzetközi jog tiszteletben tartásával, tárgyalásos úton kell megoldani. Olyan Európát akarunk, amelyik elutasítja a fegyverkezési versenyt, harcol és felelõsséget visel a leszerelésért és a valódi újjáépítésért. Az Egyesült Államoktól politikailag független, szakít a politikai-katonai tömbökben való gondolkodással, s a még létezõ tömbök megszüntetésére törekszik, olyan Európa, amelynek hatá-
rain belül nincsenek idegen katonai bázisok. Az európai kormányok a Lisszaboni Szerzõdést “Európa gyõzelmeként” értékelték. Sajnos, nincs szó gyõzelemrõl. A Lisszaboni Szerzõdés a Nizzai Szerzõdést váltja fel és alapvetõen ugyanazokat az elemeket tartalmazza, amelyeket a francia és a holland nép már egyszer elutasított. A szöveg megerõsíti a régi európai alkotmánytervezetbe foglalt alapvetõ célokat és a szabad és korlátlan piaci verseny alkalmazását a politikai, pénzügyi és monetáris szervezetekben. A szerzõdés fenyegetést jelent a munkaés létbiztonságra, támadás a munkabérek, a szociális gon-
doskodás és a közszolgáltatások ellen. Az Európai Baloldal nemet mond az új EU-szerzõdésre és felhívjuk az EU összes polgárát az EU-szerzõdés tartalmának megismerésére. Az Európai Baloldali Párt nem áldozza fel a demokráciát a nehézségek ürügyén. Épp ellenkezõleg, Európa gondjai csak nagyobb demokratizmussal orvosolhatók. Ha az elitek és a polgárok közötti távolság tovább nõ, Európa vereséget szenved. Elutasítjuk a Lisszaboni Szerzõdést és a népszavazások mellett vagyunk. Változást akarunk Európában Prága, 2007. november 25.
A forradalom nem állhat meg Angol lap a venezuelai népszavazásról Amióta Hugo Chávezt 1998ban, elõször megválasztották, az olajban gazdag ország kormánya kihívást intézett az USA uralma és a szabadpiaci dogma ellen. A venezuelai elnök két évvel ezelõtt elkötelezte magát és “bolivári forradalmát” a “21. századi szocializmus” egy új formájának a bevezetése mellett. Nem meglepõ, hogy Chávez papírvékony veresége az alkotmány-népszavazáson többnek látszott kis helyi nehézségnél. A javaslatok lehetõvé tették volna számára, hogy elnökségének a 2012-ben lejáró határideje után újra induljon, s progresszív reformok sorozatát vezesse be, a 36 órás munkahéttõl a társadalombiztosításig. Az 50,7/49,35-os arányú vereséget George Bush üdvözölte, a támogatók otthon és külföldön megdöbbenéssel fogadták. A referendum eredménye ugyan kudarc volt, de nagyon messze van a megsemmisítõ vereségtõl. Chávez szilárdan hatalmon marad, a közvélemény támogatottságának szintje 60% felett van, és ellenõrzi a nemzetgyûlést. Az újraválasztásának joga kivételével a nép-
szavazási csomag legnagyobb része alkotmányi felhatalmazás nélkül is törvénybe iktatható. Az ellenzéki gyõzelemre adott méltóságteljes reagálással, az elõkészítés kudarcának az elismerésével, elkötelezett ragaszkodással a szocializmus építésének a kísérletéhez, Chávez máris visszanyerte a politikai kezdeményezést. A népszavazás ugyanakkor eloszlatta a kacsát, amely szerint az ország tekintélyelvû vagy éppen diktatórikus rezsimbe csúszik. Az ellenzék otthon és külföldön felújította azt az abszurd állítást, hogy az új alkotmány Chávezt “életfogytiglani elnökké” tenné, (noha Venezuelában ugyanolyan szabályokat vezettek volna be, mint amilyenek Franciaországban vagy NagyBritanniában érvényesek). USA vállalati érdekeltségek által finanszírozott névtelen hirdetések futottak napokon át a bestseller újságokban, azt bizonygatták, hogy az alkotmányreform elfogadása esetén a gyermekeket elveszik a szüleiktõl, és a magánházakat államosítják. Az ilyen badarságnak volt némi hatása. De a kilenc év alatt 11 országos választást
nyert chávezista mozgalom is nyilvánvalóan önelégült volt. Sok Chávez-támogató számára sem volt világos, mi valójában a tét. A népszavazást inkább a Chávez-támogatók távolmaradása, mint az ellenzék nagyobb támogatottsága miatt vesztették el. Amióta Chávez hatalomra került, a nyomorszinten élõk aránya 49%-ról 30%-ra csökkent, a rendkívüli nyomorban élõké 16%-ról 10% alá. Jelentõsen kiterjesztették az ingyenes egészségügyet és oktatást. A szegényebb területeken hozzáférhetõvé tették a támogatott árú élelmiszert. Felemelték a nyugdíjakat és a minimálbért. Felszámolták az írástudatlanságot. Újra felosztották a földet; szövetkezetek tízezreit alapították meg. A privatizált közmûveket és az olajt köztulajdon és -ellenõrzés alá helyezték. Az “olajpárna” eddig lehetõvé tette Chávez és támogatói számára a gyors haladást, a venezuelai elit érdekei elleni kihívás nélkül. Chavez forradalma azonban nem állhat meg. (Seumas Milne angol újságíró cikke a The Guardian-ban)
4 TÁMPONT
III. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2008. JANUÁR 1.
Fratanolo János kiegészítése a beszámolóhoz
23. kongresszus
A párt elnöke szólt a 22. kongresszus határozatainak végrehajtásáról: politikai felvilágosító munkánkról, rendezvényeinkrõl és akcióinkról, szövetségi politikánkról, a szakszervezetekkel való együttmûködésünkrõl, szervezeti helyzetünkrõl, ideológiai munkánkról, a Központi Bizottság és az Elnökség munkájáról. (A Központi Bizottság írásos beszámolóját a TÁMPONT 19. számában ismertettük.) Nem áltatjuk magunkat, hogy tökéletesen dolgoztunk. De helyes irányban indultunk el, és helyes irányban haladunk. Jó úton indultunk el. Tudtuk, és ma is tudjuk azonban, hogy az út nehéz és göröngyös lesz, a magunk elé tûzött célok elérésért keményen kell dolgoznunk. Továbbra is alapvetõ feladatunknak tekintjük a rendszerváltás veszteseinek képviseletét és védelmét. A rendszer ellenzékeként lépünk fel. A szocializmust tekintjük távlati célunknak, ugyanakkor a kapitalizmus viszonyai között is harcolunk a dolgozók érdekeinek védelméért, munka- és életkörülményeinek javításáért. Harcolunk a jobboldali diktatórikus törekvések és a növekvõ fasiszta veszély ellen. Elítéljük a rasszizmust, az etnikai, vallási diszkrimináció minden formáját. A demokrácia kiszélesí-
téséért küzdünk. Céljaink eléréséhez baloldali és széles demokratikus összefogásra törekszünk. Együttmûködünk a baloldali pártokkal és szervezetekkel, az antifasiszta demokratikus erõkkel, a haladó szociális, környezetvédõ és humanista mozgalmakkal. Az imperialista politikai, gazdasági és katonai törekvésekkel szemben a békét védelmezzük. Szolidárisak vagyunk a felszabadulásukért harcoló, függetlenségüket védelmezõ népekkel, a kommunista és munkáspártok harcával. Ehhez kérem a kongresszus jóváhagyását és támogatását.
Fotók: Varga
Bársony Margit a párt sajtómunkájáról számolt be Az MTI-hez és a lapokhoz eljuttatott sajtóközlemények egy része a munkásmozgalmi jelképeink legalizálásához, marxista− kommunista eszméink elfogadtatásához kapcsolódott Sajtónyilatkozatokban foglaltunk állást a neofasiszta megnyilvánulások ellen. Sajtóközleményeink rendszeresen foglalkoztak szociális kérdésekkel, a szakszervezetek jogainak védelmével, a magyarországi gyermekszegénység problémájával, az egészségügy átalakításának problémájával stb. A sajtón keresztül is tájékoztattunk pártunk rendezvényeirõl: például május elseje megünneplésérõl, Kádár János születésnapja és temetésének évfordulója alkalmából tartott rendezvényekrõl, amelyekre meghívtuk a sajtót is. Két vidéki rendezvényre − Szolnokon a baloldali összefogásért szervezett konferenciára, valamint az országos elnök és elnökhelyettes Nógrád megyei munkalátogatására − központilag is felhívtuk az országos sajtó figyelmét.
Vajnai Attila beterjesztette a belpolitikai felhívást
A kongresszus elé terjesztett politikai nyilatkozat-tervezetet ismertetve kiemelte a civil szervezetekkel és a szakszervezetekkel való összefogás fontosságát. A baloldali politika, a szociális igazságosság legnagyobb ereje ma a szakszervezetekben rejlik, ezért minden támogatást meg kell adni a szakszervezeti mozgalomnak, és vissza kell utasítani a jobboldali pártok kísérleteit a szakszervezetek megosztására. Az egészségügyi rendszer átalakítását és a népszavazást érintõ kérdésben a párt egyik legfontosabb követelése a TB önkormányzatok visszaállítása. A jelenlegi helyzetben az ország politikai stabilitását és a gazdasági fejlõdés feltételeinek megteremtését csak egy baloldali, a közterheket igazságosabban elosztó politikával, a baloldali erõk összefogásával lehet elérni.
Felszólal Ruzsnyák János (Dunavecse)
Felszólal Molnár Miklós (Kazincbarcika)
III. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2008. JANUÁR 1.
TÁMPONT 5
Kiss Bálint beszámolt az ifjúsági munka tapasztalatairól Néhány hete megalakult a Munkás Ifjúsági Közösségi Szervezet (MIKSZ). Alapszervezetek, sejtek alakultak Polgáron, Tiszaújvárosban, Mátészalkán, Kecskeméten, Nagykanizsán. Olyan ifjúságpolitikát kell kidolgoznunk, amely amellett, hogy fórumot teremt a fiatalok problémáinak megismeréséhez, megoldási alternatívát is felmutat. Nem könnyû felvállalni ma a baloldali munkás fiatalok képviseletét. Ébren
kell tartani a lángot, hogy lesz még olyan társadalmi berendezkedés, amely igazságosabb, emberközelibb, mint a fennálló kapitalizmus. Kérem a kongresszus küldötteit, vendégeinket, barátainkat, hogy vigyék el hírünket, hogy létezik a Munkás Ifjúsági Közösségi Szervezet. Várunk, hívunk minden fiatalt, akik elkötelezettek a baloldali értékek, hagyományok mellett.
Hirschler Tamás alelnök az MSZMP nevében üdvözölte a kongresszust Egy igazi hazai “testvér”párt nevében szeretettel és tisztelettel köszöntöm a Magyarországi Munkáspárt 23. kongresszusát. A pártjaink közötti szervezeti közeledés elõmozdítása érdekében a két vezetõ testület megállapodott az egymás munkájába való fokozatos bevonásról. Részt vehettünk és vettünk a KB és az Elnökség kong-
resszust elõkészítõ munkájában. Teljesen egyetértünk a jelenlegi politikai helyzet értékelésével. Örömmel tapasztaljuk, hogy a hazai kommunista mozgalom egységének helyreállítására irányuló erõfeszítések bázisát képezi a Munkáspárt 2006. Feltételezzük, hogy a progresszív erõk számára a 2009-es és a 2010-es választásokon lehetséges lesz az antifasizmus és az anti-neoliberalizmus talaján egy széles választási szövetséget létrehozni. Valamennyiünk számára meghatározónak érezzük az antifasiszta jelenségek elleni szervezett, határozott fellépés, a MEASZ-szal és a Magyar Antifasiszta Ligával való összefogás követelményét.
Fotó: Szabó
Balogh László alelnök a Magyarországi Szociáldemokrata Párt nevében köszöntötte a kongresszust Pártunk 2006. õszi kongresszusa állást foglalt abban a kérdésben, hogy a 2009-es európai parlamenti, a feltételezhetõen 2010-ben esedékes országgyûlési és önkormányzati választásokon való eredményes szereplés érdekében együtt kíván mûködni más baloldali, szociáldemokrata, szocialista, humanista, környezetvédõ és balközép politikai erõkkel, így a Munkáspárt 2006-tal is. A közös politikai fellépés az azonos, illetve hasonló értékek együttes vállalásán nyugszik. Ezek közül az egyik legfontosabb a demokrácia intézményeinek megerõsítése Magyarországon, ugyanis napjainkban jelentõs bázissal rendelkezõ, komoly történelmi gyökerekkel rendelkezõ radikális nemzeti csopor-
tok veszélyeztetik az alapvetõ politikai, gazdasági, szociális jogokat és szabadságokat.
Üdvözlet a kommunistáknak Részlet Tamás Gáspár Miklós felszólalásából A nemzetközi és a magyarországi munkásmozgalomban szokásos módon a különféle, egymással akár harcban álló szocialista, marxista irányzatok tagjai “elvtárs”-nak szólítják egymást. Ezért én is így kezdem hozzászólásomat: Kedves elvtársak! A Magyarországon és másutt Kelet-Európában általánossá vált gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai válság elégedetlenséget és lázadást vált ki. Ezt a lázadást a szélsõjobboldal használja ki, az elégedetlenségnek a szélsõjobboldal ad hangot. Ennek egyik oka a jobbra csúszó balközéptõl (nálunk: az MSZP-tõl) balra elhelyezkedõ erõs és szervezett baloldal hiánya. Márpedig a munkásmozgalom zászlaja nem árpádsávos, hanem vörös. Mindenféle (máskülönben nem jelentéktelen) ellentétet félretéve ezért
kell törekednünk szélesebb baloldali szövetség létrehozására, amely egyszerre harcol az elnyomorodás és az újfasizmus ellen. A polgári társadalom keretei között kifejtett, idõnként akár − a nagyobbik rosszal szemben − a polgári demokrácia védelmében kifejtett munkánk közben nem szabad megfeledkezni róla egyetlen pillanatig se, hogy a cél: a szocializmus. Az 1989 elõtti rendszerek irányában nem vezet út visszafelé. Az új történelmi körülmények között új megoldásokra, új, valóban szocialista politikára van szükség. Ezt csak valóságos célokat kitûzve, illúziók nélkül, türelmesen kell megbeszélni és kidolgozni, törekedni kell az antikapitalista szolidaritás és egység megteremtésére és megõrzésére.
6 TÁMPONT
III. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2008. JANUÁR 1.
Válaszúton Nyílt levél a képviselõknek Gyurcsány Ferenc a legutóbbi parlamenti választások elõtti vitában maga is amiatt aggódott, hogy “…el fog válni a szegények biztosítója a gazdagok biztosítójától…”. Ezért kérjük a szocialista pártot, a kormánypárti képviselõket, hogy ne bontsák fel az egységes biztosítási rendszert, utasítsák el a parlament elõtt fekvõ társadalombiztosítási reformtervezetet. Ne nyugtassa magát az MSZP vele, hogy sikerült belopnia néhány általános garanciát a rendszer kockázatának csökkentése végett. A menedzsmentjogokat a magánbefektetõk birtokolnák, az õ érdekeltségük lenne a meghatározó a törvénytervezet szerint. Nem létezik olyan garancia, amely kizárná, hogy szûkítsék a szolgáltatási csomagot, vagy azt, hogy a rendszer a súlyos betegeken takarékoskodjék. A “differenciált fejkvóta” se képes eltüntetni a biztosítók kockázatszelekcióra − tehát az emberek közötti, osztályhelyzetük szerinti válogatásra − való törekvését. Nincs garancia arra, hogy az egészségügy minõsége javulni fog. És nincs garancia arra se, hogy a kiegészítõ magánbiztosítások függvényében a társadalom ne szakadjon ketté. Ezért volt igaza a miniszterelnöknek 2005-ban, és ezért nincs igaza most, amikor korábbi nézeteivel homlokegyenesen ellenkezõ törvényt próbál elfogadtatni. A kormány csak formálisan vett részt a társadalmi vitában, türelmetlenül ismételgetve ugyanazokat a problematikus érveket. A benyújtott törvénytervezettel szemben a magyar társadalom rég nem látott összhangban és erõvel hallatta hangját. Civil szervezetek, értelmiségiek, szakértõk hada fogalmazott meg ellenvetéseket. A mindenkori szociáldemokrácia természetes bázisát, közegét jelentõ szakszervezetek sztrájkokkal, tiltakozással, petíciókkal tiltakoztak és tiltakoznak. A közvélemény-kutatások szerint a magyar nép többsége ellenzi a tervezett reformokat.
A kormánypártok ne tévesszék össze a karakán és bátor politizálást a választási programok megszegésével, a hajthatatlan gõggel, a közvélemény semmibevételével. Nem populizmus volna, hanem józan belátás: ha az egészségügy (majd a nyugdíjrendszer és általában a közszolgáltatások, a szociálpolitika) szerintünk is szükséges átalakításának folyamatát nyitott, demokratikus, konstruktív társadalmi vita vezetné be, akkor a súlyos és kiszámíthatatlan válság helyett az ország belsõ békéjét megõrzõ a magyar nép háromnegyedének érdekeit szolgáló, minden honfitársunknak otthont, segítséget, vigaszt kínáló, kipróbált mintákra támaszkodó reformfolyamat indulhatna meg. Erre szükség van, hiszen a magyarországi egészségügyi rendszer korrupt, hatástalan, a magyar-
országi honpolgárok testi állapota borzalmas, várható életkora alacsony − ráadásul mindez semmivé teszi hazánk gazdasági és kulturális fejlõdésének esélyeit. Önök kétféle úton indulhatnak el: vagy antidemokratikus, minden baloldali elvet megtagadó döntést hoznak, vagy − híven azokhoz a korábbi elképzelésekhez, amelyek jóvoltából ma önöké a döntéshez szükséges többség, s amelyek valóra váltásához érvényes felhatalmazásuk volt a magyar néptõl − újrakezdik a párbeszédet a közvéleménnyel. Ezt követeli a nép szolgálatának erkölcse, amelyre felesküdtek. A Nyílt levelet mintegy 150 ismert értelmiségi és közéleti személyiség írta alá. Köztük többek között Balogh László (MSZDP), Bársony Margit, Farkas Péter, Ferge Zsuzsa, Fratanolo János, Györe Imre, Kiss Bálint, Morva Tamás, Pataki Péter (MSZOSZ), Tamás Gáspár Miklós, Wirth Ádám.
Neoliberális válasz Az értelmiségiek Válaszúton címû levelére Kóka János, az SZDSZ elnöke, Horváth Ágnes egészségügyi miniszter és több liberális politikus közös levélben válaszolt. “Az volt a kérdés, hogy tovább õrizzük-e az egészségügyben a szocialista rendszer örökségét, az állami monopóliumot, az igazságtalanságot, a látszatszolidaritást, a hálapénzt, az ésszerûtlen mûködést, a gyenge minõséget, vagy elindulunk egy olyan egészségügy megteremtése felé, amelyben a beteg lesz a legfontosabb szereplõ, folyamatosan javul az ellátás minõsége és megszûnik a hálapénzt. Döntöttünk, és az utóbbi utat választottuk” − írják levelükben. Értelmezésükben a “szocialista rendszer örökségét” az igazságtalansággal, álszolidaritással, az ésszerûtlen mûködéssel azonosítják, és hallgatnak annak olyan pozitív vívmányairól, mint a társadalombiztosítás kiterjesztése, a térítésmentes egészségügyi ellátás bevezetése, az egészségügyi intézmények hálózatának kiépítése és korszerûsítése, a világszínvonalú orvosképzés, a munka-
egészségügy, az iskolaegészségügy, a közegészségügy megalapozása. Igaz ezek nagy részét a rendszerváltás mára lerombolta. “Megmaradtak”, sõt növekedtek viszont a társadalmi különbségek és igazságtalanságok, megmaradt a hálapénz. Az, hogy a liberális politikusok által választott és dicsõített útnak mi a valóságos célja, Horváth Ágnes egészségügyi miniszter egy másik minapi nyilatkozata árulja el: “a végsõ cél továbbra is a tisztán magántõkével mûködõ egészségbiztosítás”. Kibújt a szög a zsákból.
Kit képvisel Palkovics Imre? Gaskó István mellett a kormánybuktató országos sztrájk egyik fõszervezõje Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke. A sztrájk elõtt Gaskó Istvánnal közösen egyeztettek Orbán Viktorral. Ki is Palkovics Imre? A Munkástanácsok Országos Szövetsége magyar keresztény szakszervezeti szövetségként jött létre. Szoros szálak fûzték a kormányon lévõ MDF-hez. Palkovics Imre egy ideig a herendi porcelánkészítõ manufaktúra munkástanácsának elnöke, ahonnan késõbb leváltották. 1990−1994 között országgyûlési képviselõ. Belép a KDNPbe, majd szakít a párttal. Két éve újra tagja a Fidesszel szövetségre lépett Semjén Zsolt féle KDNP-nek. Hívõ katolikus létére elvált, újra nõsült, református hitre tért át. Jelenleg a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke. Megválasztását azonban bírósági keresettel megtámadták, mivel a két éve megtartott választás állítólag szabálytalan volt. A kereset bírósági tárgyalásának új formája a közeljövõben várható. A HVG-ben vele készült interjúból tudható: szervezetétõl 500 ezer forintos fizetést, a Munka Világa Alapítványtól 300 forint költségtérítést kap, ezen kívül további illetménye egy szolgálati kocsi, egy V70es kombi Volvo és egy mobil. Saját budai városmajori házában tengeti életét. Hát akkor kit is képvisel Palkovics Imre?
Liga tüntetés Géptelefonon mozgósított a Fidesz a Liga Szakszervezetek által december 15-re meghirdetett kormányellenes demonstrációra. A tüntetésen ezren vettek részt. Beszédet mondott Gaskó István, a Liga szakszervezetek elnöke, Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke, Éger István, az Orvoskamara elnöke, Cser Ágnes, az Egészségügyi Dolgozók
Szakszervezetének elnöke, Jakab István, a MAGOSZ elnöke. Árpádsávos zászlókkal csatlakozott a tüntetõkhöz a Kossuth téri Rendszerváltó Fórum aktivistáinak egy csoportja. A demonstrálók soraiban feltûnt többek között Gonda László, a Kossuth téri Magyar Nemzeti Bizottság 2006 ügyvivõje, Polgár Tamás, a Tomcat néven elhíresült blogger.
III. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2008. JANUÁR 1.
TÁMPONT 7
Ferge Zsuzsa az egészségügyi társadalombiztosítás reformjáról Ferge Zsuzsa szociológus és szociálpolitikus, a gyermekszegénység elleni program kidolgozója a HVG-ben nyilatkozott az egészségügyi társadalombiztosítás reformjáról: “Az egészségügy finanszírozásának magánosítása a profitszerzést törvényes céllá teszi az egészségügyi ellátásban […] Ennek sok kockázata van, a megelõzés elhanyagolásától a költséges betegektõl való megszabadulásig. Ebbõl alakul ki az a helyzet, hogy a minimális feletti ellátáshoz csak külön pénzért, például kiegészítõ biztosítással lehet hozzájutni. Ez növeli a társadalmi igazságtalanságokat, egyenlõtlenségeket. Ezért nem tudom elfogadni ezt a reformot.” “A törvény batûje szerint valamilyen jogcímen mindenki biztosított marad. Az új rendszer is társadalombiztosítás marad. Elvben nem maradhatnak ellátatlan tömegek úgy, mint az Egyesült Államokban, ahol nincs egészségügyi társadalombiztosítás. Ellátatlan egyének persze maradhatnak.”
Ferge Zsuzsa válasza arra, hogy a 2006-os választási kampányban sok más értelmiségihez hasonlóan kiállt Gyurcsány Ferenc mellett, újabban viszont a Magyar Nemzet a sztrájkot szervezõ Gaskó István tanácsadójának nevezi: “Nem vagyok sem a Liga, sem Gaskó István tanácsadója, akivel egyébként nem is találkoztam. […] Ami a Kossuth téri tüntetést illeti, életveszélyesnek tartom, mert a tér tele lesz azon a napon árpád-sávos zászlókkal. A sztrájkkal kapcsolatban bizonytalan vagyok. Örülök, hogy a szakszervezetek aktivizálódnak, de ezt az év végi sztrájkot olyan “politikai nyálkásság” veszi körül, ami számomra zavarossá teszi a helyzetet.” “Mindkét oldallal súlyos bajok vannak. A jobboldali populizmus, amely éppen most a törvényesen rasszista Magyar Gárdában csúcsosodik ki, hozna megoldást a szociális problémákra? Másrészt viszont az úgynevezett baloldal túlment egy bizonyos határon a megszorítások terén. Egyensúlyba hoz-
Magyar diákok megmérettetése Decemberben hozták nyilvánosságra a tanulók képességeit nemzetközileg mérõ és összehasonlító úgynevezett PISA (Program for International Student Assessment) vizsgálat 2006-os eredményeit. A háromévenként megismételt felmérések nem a diákok lexikális ismereteit vizsgálják, hanem azt, hogy a megtanultakat hogyan tudják életszerû problémák megoldására alkalmazni. Magyarországon 200 gimnázium, szakközépiskola és szakiskola 15 éves diákjai töltötték ki a teszteket. A magyar diákok teljesítménye a természettudományok területén nem különbözik a legfejlettebb OECD országok átlagától, ezen a területen 30 ország között a 13−17. helyet érték el. Matematikában és szövegértésben azonban átlag alatt teljesítettek. Szövegértelmezésben 29 ország között a 17−22. helyet érték el. Matematikából 31 ország között a 18−23. helyet szerezték meg. Egy másik felmérés szerint a
tízévesek csoportjában a magyar diákok az élvonalba tartoznak. Vagyis az alapképességek kialakulása terén jól állunk, csak késõbb, a felsõ osztályokban romlik el valami az alapképességek hasznosítása terén. Mindhárom kategóriában legjobban a finnek teljesítettek. A lengyel diákok teljesítményének a javulása is figyelemre méltó. Hagyományosan jól teljesítettek a távolkeleti országok (Honkong-Kína, Korea, Tajvan, Japán). A tanulók képességei közötti különbségeket Magyarországon 70 százalékban magyarázza, hogy ki melyik iskolából érkezett. Ebbõl arra lehet következtetni, hogy az oktatási rendszer nem csökkenti az egyenlõtlenségeket. A felmérésben résztvevõ diákok eredményeinek 46 százalékát magyarázza a szociokulturális háttér. A szülõk anyagi és szociális helyzete döntõen meghatározza, hogy a gyerek a késõbbiekben milyen színvonalon teljesít.
ták ugyan a költségvetést, de azon az áron, hogy az úgynevezett reformok összekeveredtek a megszorító intézkedésekkel, sokszor a szegények és a gyerekesek kárára.” “Most mutatkoznak meg a következményei annak, hogy a kilencvenes években megbocsáthatatlan és ostoba módon szétverték a termelõszövetkezeteket. Ez az indulatoktól fûtött folyamat az egyik oldalon tömérdek életképtelen kisgazdaságot hozott létre, a másik oldalon pedig egy mezõgazdasági nagyvállalkozói réteget. De gyakran az utóbbiak sem tudnak mit kezdeni “szerzeményükkel”. Az egykori termelõszövetkezetek és tagok között a háztáji gazdaságok révén gyümölcsözõ
együttmûködés jött létre, és ez nyomtalanul eltûnt. A magyar falu súlyos helyzetben van, óriási értékek pusztultak el, egyes körzetek leszakadása pedig 1990 óta folyamatos, szinte megállíthatatlan. A térségben Magyarországon lettek legnagyobbak a területi egyenlõtlenségek.” “Azért, hogy a rendszerváltás nálunk ilyen ellentmondásos következményekkel járt, a végtelenül önzõ, csak a saját érdekeivel törõdõ magyar elitet is felelõsnek tartom. A politikai túltelítettség sem segít, a politikai megosztottság, amelyért elég egyértelmûen a jobboldal tehetõ felelõssé, elfedi a mélyülõ társadalmi szakadékokat.” (forrás: HVG 2007/50)
Cigányellenes neonáci provokáció December 9-én a Magyar Gárda 250 és a nyírségi szervezõdésû Nemzeti Õrsereg 50 tagja cigányellenes felvonulást tartott a Pest megyei Tatárszentgyörgyön. A cigányellenes megmozduláshoz az úgynevezett “cigánybûnözés” szolgált ürügyül. A Jobbik Magyarországért szélsõjobboldali párt alelnöke arról nyilatkozott, hogy “a cigányságnak vérfertõzés útján degenerálódó, õsközösségi szubkultúrájában élõ rétege termeli ki magából a cigánybûnözés egy részét”. Állítását felháborodottan utasította vissza Kállai Ernõ kisebbségi ombudsman: “Remélem, a Jobbik vezetõsége felismeri, hogy ez a nyilatkozat súlyosan sérti az érintettek emberi méltóságát, és nyilvánosan megköveti az érintetteket.” Az Országos Cigány Önkor-
mányzat a holokauszt tanulságaira hívta fel a figyelmet. A 30-as években a náci Németországban az SA barnaingesei masíroztak a munkásnegyedekben. Ma nálunk a Magyar Gárda szervez félelemkeltõ felvonulásokat olyan településeken, ahol cigányok is élnek. Az OCÖ elhatárolódásra szólította fel a közszereplõket. A szélsõséges nyilatkozatokat és megnyilvánulásokat a Munkáspárt 2006 honlapján nyilatkozatban ítélte el a Borsod megyei Civil Közéletiek Szövetsége (BCKSZ). “A cigányságot ért sérelmek a rendszerváltásban, a rendszerváltók hamis ígéreteiben rejlenek. A cigányság alapvetõ érdeke a valóban mûködõ demokrácia, a toleráns és szolidáris társadalom” − jelentette ki Aradi Pál a 380 fõs tagság nevében.
Romák Magyarországon A világon becslések szerint 12 millió roma él. A 8 milliós európai cigányság mintegy 70 százaléka él Kelet- és KözépEurópában. A cigány lakosság létszámát tekintve Magyarország Románia, Bulgária és Spanyolország után a negyedik helyen áll. A Magyarországon élõ etnikai kisebbségek közül a cigányság a legnagyobb létszá-
mú. Számuk becslések szerint 400−600 ezer fõ. Az átlagosnál gyorsabban növekszik a cigány lakosság létszáma. Korösszetétele az átlagnál jóval fiatalabb. Az Ország 3200 települése közül körülbelül 2000 településen élnek romák. Létszámuk az észak-magyarországi, valamint az észak-alföldi régiókban a legmagasabb.
8 TÁMPONT
III. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2008. JANUÁR 1.
Újesztendei kívánságok “Az új évet (ócska tárgy!) Kell megénekelnem, Hálálkodva, ahogy illik, Poharat emelnem. Mit van mit kivánni még Ily áldott idõkben? − Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendõben.” “Adjon Isten minden jót Ez új esztendõben: Jobb üdõt, mint tavaly volt, Ez új esztendõben; Jó tavaszt, õszt, telet, nyárt, Jó termést és jó vásárt Ez új esztendõben.”
ÉVFORDULÓK 185 éve, 1823. január 1-én született Petõfi Sándor
(Arany János)
“Hej, vannak ma számadások! Háziasszony, házigazda, Mit bevett és kiadott Az év folytában, összeadja.
“Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század feladata, ezt kivívni célja minden nemes kebelnek, ki megsokallta már látni, mint mártírodnak milliók, hogy pár ezren henyélhessenek és élvezhessenek. Égbe a népet, pokolba az arisztokráciát!” (Petõfi Sándor)
(Népköltés)
Vizsgálják a pénzes erszényt, Mennyi volt benn s mennyi van még, S törlik le a verítéket, Mellyel azt a pénzt szerezték.” (Petõfi Sándor)
“Zavarva lelkem, mint bomlott cimbalom; Örül a szívem és mégis sajog belé, Hányja veti a hab: mért e nagy jutalom? Petõfit barátul mégsem érdemelé.” (Arany János: Válasz Petõfinek)
Szerencsés esztendõt kívánok Két kuruc beszélget Szerencsés esztendõt, Jósorsba menendõt, György cimborám, kívánok mostan néked, Napos tábor körül Lássad futni a plundrás ellenséget. − “Nem látom, nem látom, Szívbéli pajtásom, Nem látom a ködöktõl a jövendõt, Fultak itt a szívek És éhesek és gonoszok a bendõk.” De ilyenkor hinni S remény-zászlót vinni Illik a jó, kordiális vitéznek. Szilveszter éjjelén Keserû szánk tátítsuk ki a méznek. − “Óh, jaj, árulások, Csúf, bajos bukások, Sohase voltak esztendõkhöz kötve, Az magyar a magyart Elárulta s elárulja mindörökre.” Nézd, fényes az égbolt, Ami volt, az rég volt S az szerencsés, mivelhogy új esztendõt, Ha minden ránk-szakad, Áldjuk, higgyük, mint jósorsba menendõt. (Ady Endre)
Kuba: január 1. − a forradalom napja A kubai forradalom 1953-ban a Moncada-laktanya sikertelen ostromával kezdõdött. Az 1955-ben szabadult Fidel Castro ezután Mexikóból szervezi a Batista-rendszer elleni harcot. Itt csatlakozik a kubai forradalmárokhoz Ernesto Che Guevara. 80 forradalmár élén Castro a Granma nevû hajon érkezik Kubába, ahol megszervezi a gerillaharcot. A la Plata-laktanya elleni sikeres akcióban nagy mennyiségben zsákmányolnak fegyvereket. A forradalmárok támogatottsága országszerte gyorsan növekszik. 1959. január elsején az egész országban gyõz a forrada-
lom. Batista a Dominikai Köztársaságba menekül. Január 1., a forradalom napja állami ünnep a Kubai Köztársaságban.
TÁMPONT − A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA Felelõs kiadó: Fratanolo János, a Magyarországi Munkáspárt 2006 elnöke, 7629 Pécs, Apafi Mihály u. 45. Bankszámlaszám: Budapest Bank, 10102440-54948200-09000007 Postacím:1439 Budapest, Pf. 710. www.munkaspart-2006.hu
