A MAGYAR ZENEMŰVÉSZEK ÉS TÁNCMŰVÉSZEK
SZAKSZERVEZETE
ELNÖKSÉGE
BESZÁMOLÓJA az 1989 áprilisa óta végzett munkáról
1.Bevezető 2.Általános kérdések 2.1.Munkajoggal kapcsolatos tevékenység 2.1.1.A munkatörvény és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény 2.1.2.Foglalkoztatás,munkanélküliség 2.2.Költségvetési törvények 2.3.Önkormányzatokra vonatkozó szabályok 2.4.Adótörvények 2.5.Társadalombiztosítás 2.6.Előadóművészi jogok
3.Szakmai kérdések 3.1.Zene- és táncpedagógus terület 3.2.Magyar Állami Operaház 3.3.Zenei intézmények(szimfonikus zenekarok,kórusok,táncegyüttesek) 3.4.Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (Hungaroton) 3.5.Szabadfoglalkozású zenei előadóművészek 3.6.Szórakoztatózenészek
4.A szakszervezet élete 4.1. Kapcsolataink kormányzati és más szervekkel,szervezetekkel 4.2.Együttműködés szakmai szervezetekkel 4.3.Szakszervezeti kapcsolatok 4.4.Nemzetközi kapcsolatok 4.5.A szakszervezetet érintő szabályok,szervezeti kérdések,szervezettség 4.6.Gazdálkodás 4.7.A szakszervezet szervezeti élete 4.7.1.Előadóművészi Jogvédő Iroda, Előadóművészek Jogdíjalapja 4.7.2.Országos Szórakoztatózenei Központ és részlegei 4.7.3.Stúdió (képzés és vizsgáztatás) 4.7.4.Lapkiadás 4.7.5.Üdültetés,segélyezés
1.Bevezető
A Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete ( továbbiakban MZTSZ ) Küldöttértekezlete 1989.április 26-án elfogadott alapszabálya szerint a szakszervezet "a magyar zeneművészet és táncművészet művészeinek, pedagógusainak és művészeti dolgozóinak a demokrácia, az önállóság, a politikai pártoktól való függetlenség, az önkéntesség és a szolidaritás alapelveire épülő szervezete..., alapvető feladata a területen dolgozók általános érdekképviselete, tagjainak érdekvédelme és érdekérvényesítése." Szakszervezetünknek e sokoldalú és sok tekintetben alapvetően új célkitűzéseknek kellett megfelelni az elmúlt öt esztendőben, egy olyan időszakban, amikor az országunkban lezajlott és jelenleg is zajló politikai, társadalmi és gazdasági változások egy számunkra új berendezkedést,a többpárti pluralista demokrácia, a jogállam kialakítását célozzák. Ebben az időszakban törekedni kellett a múlt értékeinek megőrzéséhez, úgy hogy ez összeegyeztethető legyen a változásokból eredő új folyamatokkal, hogy a piaci gazdálkodás szabályozott körülmények között váltsa fel a korábbi szisztémát, hogy az elkerülhetetlen munkanélküliség kezelésének az eszközrendszere mielőbb kiépüljön és működjön, hogy a művészeti és művészetoktatási intézményrendszer szellemi és anyagi értékei ne essenek áldozatul a szűk látókörű pénzügyi politikának és nem utolsó sorban a jogszabályalkotásban megjelenő új társadalmi viszonyokban a szakszervezetünk képviselte területek és munkavállalóik érdekei megjelenjenek. Mindezt olyan körülmények között kellett végeznie szakszervezetünk valamennyi tisztségviselőjének , amelyben meg kellett küzdeni a politikai legitimáció tényéért is, amikor a szakszervezetet sokszor csak a múlt rendszer átmentett szervezetének tekintették és ennek megfelelően kezelték, amikor törvényi eszközöket alkalmaztak a szakszervezetek gyengítésére. Szakszervezetünk elnöksége és tisztségviselői az idézett alapszabály szellemében végezték munkájukat és - az idő ezt látszik igazolni - komoly eredményeket tudtak felmutatni. Tevékenységünkben egy pillanatra sem használtuk a demagógia eszközét, nem éltünk vissza az egyre nehezebb körülmények kínálta látványos lehetőségekkel, ugyanakkor minden erőt az érdekvédelemre és érdekképviseletre koncentráltunk úgy, hogy a kormányzati, önkormányzati és munkáltatói partnerek számára egy korrekt, kiszámítható és kompromisszumkész tárgyalópartnerként jelentünk meg, aki az átalakulás folyamatát nem gátolni, hanem - amennyiben ez a munkavállalói érdekeket is magába foglalja - segíteni szándékozik. Ebben a tevékenységben meghatározó volt és ma is az a tény, hogy a legkülönbözőbb negatív hatások ellenére a tagság nem hagyta el a szakszervezetet, a taglétszám számottevően nem csökkent.Ez nyilvánvalóan erőt és értelmet adott a munkának, a harcnak.Enélkül ma aligha mondhatnánk ki azt a közalkalmazotti tanácsi választási eredményeken alapuló tényt, mely szerint a zene-és táncművészet, továbbá az alapfokúművészetoktatás területén az MZTSZ az egyetlen reprezentatív szakszervezet, amely jogosult az ágazati és az országos érdekegyeztetésben a közvetlen részvételre.
2.Általános kérdések Ebben a fejezetben azokról a kérdésekről számolunk be - elsősorban a jogszabályokon keresztül -, amelyek szakszervezetünk valamennyi tagját, vagy több csoportját érintette. Az egyes pontokat egy vagy több - egymással összefüggő törvény, illetve jogszabály alkotásban végzett munkánk alapján csoportositottuk, tul az áttekinthetőség igényén, mert munkánk egyik legmeghatározóbb részének a jogszabályalkotásban való részvételt tekintjük.
2.1.Munkajoggal kapcsolatos tevékenység
A beszámolási időszakban alapvető változások történtek szabályozásban.Ennek legfontosabb elemei a következőek.
a
munkajogi
2.1.1.A munkatörvény és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény, A korábbi Munka Törvénykönyve és a hozzá kapcsolódó jogszabályok lényegében teljes egészében hatályon kívül kerültek és tagságunk 1992.július 1-jével már nem egy egységesnek tekinthető munkajogi rendszer, hanem alapvetően két, egymástól számos ponton eltérő szabályozási rendszer alanyává vált.Az állami, önkormányzati fenntartású intézményekben dolgozó pedagógusok, művészek és egyéb munkavállalók a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (Kjt.) és a többiek pedig jellemzően az új munkatörvény(Mt.) hatálya alá kerültek.A két idézett törvény szoros kapcsolatban van egymással:eszerint az alap a munkatörvény, de az intézményekben dolgozókra vonatkozó eltérő szabályokat a Kjt.rögzíti. A törvényalkotási folyamatban elsősorban arra törekedtünk,hogy a korábbi szabályozás kedvezőbb szabályait megőrizzük, lehetőleg minél kedvezőbb munkajogi helyzetbe hozzuk kollegáinkat.Ezen belül eredménnyel érveltünk a zenepedagógusok,a szimfonikus zenekarok munkaideje illetve szolgálatszámának korábbi szabályozásának ismételt magas szintű újrafogalmazásáért, csakúgy mint a szaktanárképzőben vagy állami konzervatóriumban szerzett végzettség felsőfokúként való elfogadásáért a besoroláskor. Sarkalatos kérdése volt és maradt a szabályozásnak a jogviszonyok határozott vagy határozatlan időre történő létesítése.Ebben a mai napig jogszabályi szinten nem történt hátrányos változás,azaz meg tudtuk védeni a határozatlan időre szóló jogviszonyokat a kollegáinkra vonatkozó munkakörök döntő többségében,noha ismerjük az erre vonatkozó kormányzati módosítási szándékokat,amelyek mindenféleképpen kedvezőtlenebb helyzetet eredményeznének a jelenleginél. Erről a kérdésről még külön szólunk az egyes szakmai csoportokról szóló részben. Az általános munkajogi kérdésekben eredményként könyvelhetjük el a közalkalmazottak esetében a felmentési és végkielégítési szabályokat,a 13.havi bér intézményét,a Mt.alapján pedig a végkielégítés,továbbá a szakszervezeti tisztségviselők munkajogi védelmét célzó szabályokat. Tekintettel arra, hogy a munkajogi változások alapvető változásokat hoztak a bérrendszerek eddigi gyakorlatához viszonyítva, ezért a munkajogon belül ez a
kérdéskör volt az, amely az egyik legsarkalatosabb pontja volt -érthető okok miatt -tevékenységünknek. A közalkalmazotti törvény alkotta illetményrendszer és az ezt szolgáló besorolási táblázat az egyik legallergikusabb pontja a törvénynek.Már a hatályosulás késleltetett időpontja ( az 1992.július 1-jén hatályba lépett törvény az illetmény rendszert csak 1994.január 1-jével léptette életbe ) is komoly aggályokra adott okot és különösen az a tény, hogy az un. A1, azaz a táblázat kiinduló pontja nem csak hogy, nem lett meghatározva, hanem semmilyen viszonyító szám vagy irány nem fogalmazódott meg, aminek alapján többé-kevésbé komolyan lehetett volna az illetményrendszer jelentős jövedelemnövelő hatásával számolni. Ez a bizonytalanság sokakban -okkal - irreális várakozásokat keltett, viszont a kormány számára nyitva hagyta azt a lehetőséget, hogy az 1994.január 1-jei életbe léptetésig a pénzügyi lehetőségek és szándékok szerint tegyen lépéseket.Sajnálatos módon ezek a lépések döntően a Kjt. illetményrendszerének előnyeit szűkítő, a munkavállalók számára hátrányosak voltak. Az életbe léptetés elhalasztásának tervét a szakszervezetünk részvételével is szervezett 1993.júniusi közalkalmazotti tüntetés és a közalkalmazottakat képviselő szakszervezet sztrájkbizottságának megalakulása (ennek tevékenységében szakszervezetünk nem vett részt ) tudta elsősorban meghiusítani. Az évvégi jogszabály-módosítások tovább növelték - az amúgy finanszírozási oldalról egyébként is meglévő - bizonytalanságot és a közalkalmazottakat az F kategóriából történő visszasorolások miatt megalázó és elfogadhatatlan helyzetbe hozták. Szakszervezetünk, szorosan együttmükődve a többi közalkalmazottakat képviselő szakszervezettel minden lehetséges tárgyalásos eszközt igénybe vett a helyzet méltányos megoldása érdekében, de ezt ma már nem csupán a kormány szándékai és lehetőségei, hanem a bonyolult jogi helyzet is kétségessé teszi.Az eszközök közül a sztrájk és annak bármely formája is több ízben felmerült, mint a nyomásgyakorlás végső lehetősége, azonban - bízva a tárgyalásos rendezésben - eddig ezt szakszervezetünk nem alkalmazta. Az Mt.alapján a mi területünkön foglalkoztatottak esetében nem beszélhetünk bérrendszerről.Az egyetlen kiindulópont, amelyben szakszervezetünk is folyamatosan közvetett képviselettel részt vesz, a minimálbér mindenkori megállapítása. A munkajogi szabályozás lényeges pontja volt a kollektív szerződések és ágazati kollektív megállapodásnak a jogszabályi lehetősége illetve kötelezettsége.Az eredeti kormányzati szándékok ismeretében mindenképpen eredményként kell elkönyvelni a fenti lehetőségeket. Komoly problémákat jelentett és jelent - az egyébként a foglalkoztatás és a munkavállalók szempontjából indokolt túlóra korlátozás.E kérdésben szakszervezetünk a szakmai sajátosságokra tekintettel tett óvatos kísérleteket egy külön szabályozás érdekében.
2.1.2.Foglalkoztatás,munkanélküliség Szakszervezetünk működési területén egyes szakmákban jelentősen csökkent a tagság foglalkoztatása,ugyanakkor más területeken a munkalehetőségek bővülése,sőt munkaerőhiány is tapasztalható. Nyilvánvalóan az ország gazdasági helyzetéből,az átalakulási folyamat ellentmondásaiból fakad az a tény,hogy a munkahelyek elvesztése,vagy megszűnése leginkább a vállalkozási, vállalati környezetben ( szórakoztatózenészek,
szabadfoglalkozású előadóművészek, Hungaroton ) sújtotta kollegáinkat.Irreális lett volna az a törekvés, hogy olyan munkahelyeket őrizzünk meg, amelyek gazdaságilag mükődésképtelenek, ezért az átalakulási folyamat kezdetétől, 1989-től arra törekedtünk, hogy tagságunk hozzáférjen, illetve garantáltan hozzájusson mindahhoz a támogatáshoz, amely a munkahelye elvesztése miatt neki jár. Ezenkívül nem kis feladatot jelentett a sajátos foglalkoztatású kollegáinkra (szórakoztatózenészek, szabadfoglalkozású művészek) a foglalkoztatási törvény biztosította jogosultságok kiterjesztése. E törekvésünk sikerrel járt, de nem értünk el eredményt a kizárólag szabadfoglalkozású jogviszonyban dolgozó tagjainkra történő kiterjesztésben, mert a mai napig nem jelent meg az a jogszabály, amely a munkanélküli ellátásba történő megállapodáson alapuló - bekapcsolódásuk feltételeit rögzítené. Szükültek a munkaviszony mellett végzett megbízási jogviszonyokon alapuló foglalkoztatási lehetőségek is. Ezekben az esetekben legalább nem a teljes létbizonytalansággal, hanem "csak " a jövedelmi viszonyok negatív változásaival kellett szembesülni. A közalkalmazotti intézményekben - néhány esetet nem ide értve - a foglalkoztatás biztonságosnak tekinthető, számottevő foglalkoztatási gond nem alakult ki, nem szűnt meg intézmény, sőt a zeneiskolák száma jelentősen megnőtt és új munkalehetőségek nyíltak a hivatásos szimfonikus zenekarok számának gyarapodásával. Ugyanakkor megszünt munkahelyként az Országos Rendező Iroda. Megállapítható az a tény, hogy munkánk jelentős eredményt hozott abból a szempontból, hogy az intézményekben foglalkoztatott tagjaink viszonylagos, de létező és garanciákkal körülvett körülmények között végezhetik munkájukat, úgy,hogy a munkanélküliség fenyegetettségével, a munkahely elvesztésével nem kell nap mint nap szembenézniük, ugyanakkor a nem közalkalmazotti területen nagy a létbizonytalanság és jelentős a munkanélküliek aránya.
2.2. Költségvetési törvények A mindenkori költségvetési törvények - az adótörvényekkel együtt, amelyekkel a későbbiekben foglalkozunk - alapvetően szabták meg az állami és önkormányzati művészeti és művészetoktatási intézményeink működési feltételeit.A rendszerváltozás első éveiben legfontosabb feladatunknak az intézmények helyzetének stabilitását tartottuk, azaz a költségvetési törvény eszközeivel biztosítani létezésüket és működési feltételeik legalább szintentartását. Természetesen szakszervezetünk ennél többet szeretett volna elérni, de az általános helyzet és lehetőségek ismeretében az intézményhálózat megőrzése is nagy eredménynek tűnt. Legjelentősebb eredményeink között tarthatjuk számon az alapfokú művészetoktatási intézmények normatív finanszírozási rendszerének kialakításában végzett tevékenységünket, amellyel egy átmeneti időszakban, sok egyéb az oktatási törvénykezésből fakadó bizonytalanság közepette sikerült egy olyan biztonságot nyújtó költségvetési helyzetet teremteni a terület és az intézmények számára, amely nem csupán a túlélésre adott reális alapot, hanem az intézményrendszer fejlesztésére és így a munkalehetőségek bővítésére. Hasonlóan nagy jelentőséget tulajdonítunk, az ugyancsak szakszervezetünk kezdeményezte és kiharcolta támogatási forrásnak az önkormányzati hívatásos zenekarok és énekkarok számára.Mivel a költségvetés keretein belül nem sikerült ezeknek az együtteseknek normatív támogatási rendszert - többszöri javaslataink ellenére - kialakítani, ezért nem csak pénzügyi szempontból, hanem morálisan is sokat jelentett az önkormányzati fenntartású intézmények költségvetési támogatása, nemcsak működésük, hanem létezésük szempontjából is. Ugyancsak jelentős eredménynek tartjuk azt a tényt, hogy a művelődési minisztérium közvetlen fenntartása alatt működő intézmények esetenként javuló, de legalábbis az országos átlagnál nem rosszabb feltételek mellett tevékenykednek.
2.3.Önkormányzatokkal kapcsolatos tevékenység A korábbi tanácsi rendszer helyébe lépő önkormányzati rendszer számos új feladatot hozott szakszervezetünk tisztségviselői számára.Ennek a folyamatnak az egyik része az önkormányzati törvény és az önkormányzatok feladat-és hatáskörét szabályozó törvény, másik része pedig már az egyes önkormányzatoknál jelentkező rendeletalkotási és egyéb intézkedésekben, érdekegyeztetésekben történő részvétel formájában valósult meg.Ez utóbbi értelemszerűen nem elnökségünk kompetenciája, ezért a beszámolóban erre nem térünk ki. Az önkormányzati törvény a közgyűlések hatáskörébe utalta az intézmények alapításával, megszüntetésével, továbbá az intézmények költségvetésének elfogadásával,valamint az intézmények vezetőivel kapcsolatos valamennyi jogkört.
Az önkormányzatok feladatkörét rögzítő törvény előírta azokat a feladatokat, amelyeket kötelezően - az állami költségvetés biztosította források felhasználásával illetve önként vállalva látnak illetve láthatnak el. Szakszervezetünk arra törekedett, hogy a feladatok közé - az intézmények biztonságos működése, a munkahelyek megőrzése érdekében - a területeinket érintők közül lehetőleg valamennyi bekerüljön. Ez a törekvés sikerrel járt az alapfokú művészetoktatás esetében, de a művészeti tevékenység fenntartása, támogatása csak a választhatók között szerepel.Ennek okai döntően a költségvetéssel kapcsolatos részben már megjelentek. Ez utóbbi gondolat is jelzi azt a sajátos helyzetet, melyben szakszervezetünknek először a költségvetés szintjén kellett megharcolni azokért a forrásokért, amelyekkel az önkormányzati intézmények fenntartását biztonságossá tehetik és ebben a folyamatban az önkormányzatok természetes szövetségeseinknek bizonyultak.Ugyanakkor, amikor már túljutottunk az állami költségvetés vitáján, a helyi önkormányzati szinten már az érdekek szétválhatnak, és a "volt szövetségesek" esetenként költségvetési, intézményszervezési,vezető kinevezési vagy bármely más ok miatt szembekerültek egymással.
2.4.Adótörvények
2.4.1.A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény (SZJA) a beszámolási időszakban folyamatos és évről évre egyre nehezebb feladatot adott szakszervezetünknek. A munkaviszony keretében végzett tevékenységekhez kapcsolódó jövedelmek esetében együttesen tudtunk fellépni tagságunk érdekében a többi szakszervezettel, ezért a folyamatosan változó és általában szigorodó szabályok mérséklése érdekében vívott harcok az országos érdekegyeztetés szintjén folytak.Az adótábla változásai, az adóalapot illetve adót csökkentő tételek, az adómentes bevételek, a különböző juttatások, a szakszervezeti tagdíj (és még a segély is) mellett számos szinte évente változó javaslattal kellett úgy képviselni a munkavállalók érdekeit, hogy ez elfogadható legyen nemcsak az érdekegyeztetésben résztvevő kormány és munkáltatók számára, hanem a végső döntést hozó parlament számára is. A dolog természetéből fakadóan ezek az egyeztetések csak részeredményeket hozhattak. A munkaviszony mellett illetve szabadfoglalkozásuként végzett művészi és művésztanári tevékenységekből származó jövedelmek adózásával kapcsolatos küzdelmek már szakszervezetünk és a többi művészeti szakszervezet feladata maradt, ebben a munkában legfeljebb a többi szakszervezet támogatására vagy legalább tartózkodására számíthattunk. Ez utóbbi jövedelmek adóztatásánál folyamatosan kellett szembeszállni azzal a törekvéssel, amely a megbízási jogviszonyok alapján dolgozó kollegáinkat a vállalkozók közé kívánta besorolni úgy, hogy eközben meg tudjuk őrizni az általánosnál kedvezőbb, a művészek számára egyszerűbb és a tényleges jövedelemszerzési helyzetnek is megfelelő adózási technikákat. Ez a törekvésünk nem volt eredménytelen, mert a törvény elismeri a művészi és művésztanári önálló tevékenységet,azonban a korábbiaknál kedvezőtlenebb módon és mértékben ad lehetőséget az egyszerűsített adózás választására.
2.4.2.Az általános forgalmi adó (ÁFA) szabályai évről évre kedvezőtlenebb változásokat hoztak.Igy a korábbi "0" kulcsból a 6 majd a 10%-os - még mindig a kedvezőbb - adókulcsba került át a területünket érintő tevékenységek nagy része, viszont jelenleg még a 0%-os adókulcsba tartozik az oktatás.
2.5.Társadalombiztosítás
A társadalombiztosítás a rendkívül magas mértékek miatt igen nagy terhet jelent a munkáltatóknak (44%) és a munkavállalóknak (10%).Már a költségvetési intézményeknél is - noha itt a fenntartó a bérekkel együtt biztosítja a járulékok fedezetét is - komoly szempont a foglalkoztatásnál az, hogy kell-e járulékot fizetni. A jelenlegi járulék mértékek a foglalkoztatókat különösen a vendéglátás,szórakoztatás területén - arra ösztönzik, hogy ne létesítsenek munkaviszonyt, hanem megbízási vagy vállalkozási szerződések alapján létesítsenek jogviszonyt a zenészekkel, ezzel elhárítva illetve áthárítva a társadalombiztosítás fizetési kötelezettségeit. Szakszervezetünk a társadalombiztosítás kérdésein belül a munkaviszony mellett vagy szabadfoglalkozásuként végzett tevékenységek után fizetendő járulékfizetés kérdéseire, valamint az un.szakmai nyugdíj megőrzésére és kiterjesztésére koncentrálta erejét. 2.5.1.A megbízási jogviszony alapján végzett előadóművészi tevékenység tiszteletdíjának, valamint a szerzői jogvédelem alá eső tevékenységből származó jövedelemnek a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségének bevezetése évről évre olyan veszély volt, amely alapjaiban rendítette volna meg a szakma foglalkoztatási és az egyes művészek - különösen a kizárólag szabadfoglalkozásból élők - egzisztenciális helyzetét. Túl ezeken a következményeken a járulékoltatás a művészek számára csak hátránnyal járt volna, mivel a társadalombiztosítás szolgáltatásainál (táppénz,szolgálati idő,nyugdíj-megállapítás stb.) az ezen a címen befizetésre kerülő járulékok nem vehetők figyelembe. A jelenlegi foglalkoztatási helyzet ismeretében rövid távon szakszervezetünk munkájában nagy eredménynek tekintjük a hatályos szabályozást, amely mentesíti a járulékfizetés alól úgy a foglalkoztatót, mint a művészt.Ugyanakkor hosszú távon a jelenlegi megoldás magában hordozza azt a veszélyt,hogy a művészek bármilyen ok miatt nem rendelkeznek megfelelő szolgáltatásokat biztosító megállapodással. 2.5.2.Az un.szakmai nyugdíj, amely az 1960-as évek második felében született kormány határozatok alapján adtak lehetőséget viszonylag szűk körben, 25 év szakmában és hivatásos intézményben eltöltött tevékenység után a korengedményes nyugdíj-megállapításra a magánénekesek, a balett együttesek táncosai és a fúvószenészek számára, az un.3000-es azaz titkos kormányhatározatok hatályon kívül
helyezése illetve nyilvános jogszabályi megjelenítése kapcsán komoly veszélybe került. Az egyeztetési folyamatban szakszervezetünknek egyrészt meg kellett védeni a szakmai nyugdíj rendszert politikai szempontból, másrészt pedig el akartuk érni azt, hogy a szabályokon belül teljes körűvé váljon a korengedményes nyugdíj valamennyi, a jelzett tevékenységeket folytató művész számára és függetlenül attól, hogy művészi foglalkozását milyen jogviszonyban, külföldön vagy belföldön végezte. Úgy gondoljuk,hogy a jogszabály igen jelentős eredmény, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy ez az időszak a legkevésbé kedvezett a különböző szakmai kedvezményeknek.Az Érdekegyeztető Tanács több ízben is tárgyalta a kérdést, és nemcsak az előzetes tárgyalásokon a kormányt - hanem a többi szakszervezeti tömörülést és a teljes munkaadói oldalt is sikerrel nyertük meg ügyünknek.
2.6.Előadóművészi jogok 2.6.1.A szerzői jogi törvény és annak végrehajtási rendeletei alapján az előadóművészek jogai a mai európai normákhoz viszonyítva több évtizedes elmaradást mutattak.E lesújtó helyzetben joggal tekinthettük nagy pozitívumnak az un.üres kazetta és a kábel-televíziós felhasználások kodifikálását és az ezzel kapcsolatos jogok kiterjesztését az előadóművészekre is. Szakszervezetünk jelentős részt vállalt és vállal jelenleg is az előadóművészi jogok szélesítésére irányuló törekvésekben, nagy nemzetközi tapasztalataink és kapcsolatrendszerünk alapján folyamatosan részt vettünk a szerzői jogi törvény módosítási folyamatában, valamint az 1961.évi un.Római Egyezmény (a hangfelvételeken közreműködő előadóművészek,a hangfelvételek előállítói és a hangfelvételeket sugárzó rádiós és televíziós szervezetek jogait rögzítő nemzetközi egyezmény) ratifikálását és ezzel Magyarország csatlakozását célzó egyeztetésekben. E tevékenység keretében sikerült megakadályozni a ratifikálási (előadóművészek számára előnyöket alig biztosító) javaslat előterjesztését. A Parlament - igen jelentős előrelépésként - az elmúlt napokban elfogadta a szerzői jogi törvény módositásáról, valamint az un .Római Egyezmény ratifikálására vonatkozó előterjesztést,amely már számos elönyős változást jelenthet az előadóművészek jogainak védelmében 2.6.2.A Magyar Televízióval illetve a Magyar Rádióval -a Színházi Dolgozók Szakszervezetével közösen - kötött kollektív megállapodásaink túl azon, hogy rögzítik a megbízási jogviszony lényeges általános szabályait, számos kedvező változást eredményeztek az elmúlt időszakban.Ezt különösen azon az alapon is értékelni szükséges, hogy a megállapodások mögött nincs - a szerzői jogi törvény fent említett állapota miatt - jogszabályi kényszer.A Magyar Rádióval kötött megállapodás fontos szabálya az ismétléseket és a más sugárzó szervezethez történő átadás ellentételezését szolgáló un.Z-sítés, az un.minimális honorárium bevezetése, valamint a minden egyéb felhasználás esetében az előadóművész hozzájárulásának megszerzési kötelezettsége. A megállapodás elsősorban a Magyar Rádió saját felvételeivel kapcsolatos szabályokat rögzíti, a már rögzített vagy más forrásból átvett felvételekkel kapcsolatos jogokról a Római Egyezmény ratifikálását követően tudunk majd megállapodásokat kötni.
A Magyar Televizóval kötött megállapodásunk - a már említett Római Egyezmény rögzítette un.másodlagos felhasználások kivételével - kitér gyakorlatilag valamennyi a Magyar Televízió által készített vagy rögzített műsorral kapcsolatos előadóművészi jogra.Igy a rögzített műsorért kifizetett honorárium egyszeri sugárzás és egy éven belüli ismétlés jogát biztosítja a felhasználónak. A további valamennyi felhasználáshoz vagy az előadóművész hozzájárulása szükséges -amelyet díjfizetés ellenében szerezhet meg a Magyar Televízió - vagy a megállapodásban rögzített díjazásra jogosult. A beszámolási időszakban sikerült a további rögzítések díjtételét felemelni,valamint az ismétlési átalány összeget,amelyet az Előadóművészi Jogvédő Irodája gyűjt be, oszt fel évente,évi 5 millió Forintról 10 millióra emeltetni. Példaértékünek tartjuk - mert ez az első alkalom,amikor magyar televíziós szervezet saját felvételét egy másik magyar televíziós szervezetnek adja át - és egyben fontos precedensnek a jövőre tekintve a Magyar Televízióval kötött és átmeneti jellegűnek tekintett megállapodást a Duna Televíziónak átadott műsorokról.Jelenleg is folynak tárgyalásaink a különböző díjtételek emeléséről.
3.Szakmai kérdések 3.1.Zene- és táncpedagógus terület A zenepedagógus és táncpedagógus területen a beszámolási időszak igen jelentős változásokat hozott.Ezek között végeredményben nagy pozitívumként rögzíthetjük a Kjt.biztonságos foglalkoztatást garantáló szabályait,a közoktatási,szakképzési és felsőoktatási törvények mi területeinket érintő részeit,ugyanakkor a korábbi körülményekhez viszonyítva igen hátrányos változások következtek be a művészetoktatás minden olyan területén,amely nem tartozik a Kjt.illetve a közoktatási vagy a szakképzési törvény hatálya alá.Ez különösen súlyosan érinti a jellemzően tanfolyami formában és különböző művelődési intézményekben oktató táncpedagógusokat, akik a korábbi jogszabályok hatályon kívül helyezésével gyakorlatilag minden jogi védelmet elvesztettek, teljesen kiszolgáltatottjaivá váltak az adott intézmény lehetőségeinek és szándékainak.Mindez a kemény és a színvonalat gyakran figyelmen kivűl hagyó piaci feltételek közepette alakult így, úgy,hogy emellett a szakképzetlen és olcsó vetélytársakkal is egyenlőtlen versenyre kényszerültek. Szakszervezetünk e problématömeg legalább részbeni megoldása érdekében elkészített egy, a táncpedegógusok foglalkoztatási feltételeit rögzítő szakmai kollektív szerződés tervezetet, tárgyalásokat folytatott a legtöbb érdekelttel, de sajnálatos módon ebben a kérdésben nem tudott előbbre jutni. 3.1.1.A munkafeltételeket és bérviszonyokat 1992.július 1-je után az új munkajogi szabályok az új Mt. és a Kjt.határozta meg.Az ezt megelőző időszak az alkalmazás szempontjából lényeges változásokat nem hozott, de itt feltétlenül szükséges
megemlíteni azt, hogy ebben az időszakban már - és a későbbiekben minden jogszabályváltozásnál -nagy figyelmet kellett fordítanunk és kemény harcot kellett folytatnunk a szakiskolában szerzett tanári diploma elfogadtatásáért főiskolai végzettségként az alkalmazás és a besorolás szempontjából. Ugyan nem az alkalmazás témájához kapcsolódik, de itt rögzítjük azt a tényt, hogy szakszervezetünk egy egyedi per útján - mivel az állami szervekkel történt hosszú egyeztetés nem vezetett eredményre - a beszámolási időszak egyik igen fontos eredményeként, a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletében lett "győztes" fél, és bizonyította be, hogy a szolgálati idő megállapításánál azaz a nyugdíj-megállapításnál figyelembe kell venni felsőfokú intézmény nappali tagozatán eltöltött tanulmányi időként a szakiskola -érettségi után szaktanárképző szakán töltött éveket. A rendszerváltozást megelőzően kormányzati ígéretek hangoztak el a pedagógus bérek általános rendezéséről, amelyet az akkori kormány több lépcsőben tervezett végrehajtani. Sajnálatos módon ebből csak az első szakaszt sikerült megvalósítani és ezt követően se az általános pedagógus bérrendezés, se az általunk is javasolt infláció vagy népgazdasági bérnövekedést követő bérautómatizmus bevezetésére nem került sor. Ennek helyébe egy évenkénti béralku lépett a közalkalmazotti réteg egészére, amelyen belül bizonyos preferenciákat sikerült elérni az oktatás dolgozói, igy a zeneiskolákban dolgozó kollegáink számára is.Igy évről évre mindig volt valamilyen mértékű béremelés, amelynek pozitívuma az volt,hogy a mi területünk a lehetségesen belül mindig a legmagasabb emelést kapta, negatívuma - ami sajnos megkérdőjelezett minden pozitívumot - az volt, hogy még bruttó értékben sem érte el még a hivatalosan elfogadott infláció mértékét sem. A Kjt.illetményrendszere életbe lépésével, az időközben már erősen inflálódott 8.000.-Ft-os A1-es szorzó, ugyan nyilván emelkedést jelent bizonyos besorolási csoportoknál, de különösen F illetmény osztály körüli szűkítő szabályok miatt a magasabb végzettségű és megbecsült munkavállalóknál, megközelítőleg sem várható olyan mértékű jövedelemnövekedés, ami valamennyire is megnyugtatná a pedagógusokat. Komoly feszültség forrás a fenntartók - akiknek pénzügyi lehetőségei egyébként korántsem azonosak - és a kormány közötti folyamatos érdekellentétek, amelynek ebben az esetben nyilvánvalóan vétlen károsultjai kollegáink. Nem oldódott meg megnyugtató módon a pótlékok és a túlórák fedezete, sem és a jelenlegi túlmunka szabályok sokszor állítják megoldhatatlan feladatok elé az intézményeket. Szakszervezetünk a Kjt.és végrehajtási rendeletei egyeztetési folyamatában mindvégig részt vett és a lehetőségeken belül képviselte a terület és munkavállalói érdekeit.Azonban ma már világosan látszik, hogy a Kjt.szabályrendszerén belül jelentkező problémákra, ideértve az illetményrendszer vitatott pontjait és az illetmények mértékét, csak egy átgondolt módosítási csomag javaslat higgadt végigtárgyalása és akár fokozatos életbeléptetése lehet a megoldás, amellyel kapcsolatban szakszervezetünk,mint a munkavállalói oldal reprezentatív szakszervezete megtette a többi szakszervezettel együttesen javaslatait. 3.1.2.A közoktatásról szóló törvény megalkotásának szándéka már 1989 óta napirenden szerepelt és szinte valamennyi politikai párt kialakította az erre vonatkozó elképzelését.
Az új kormány a kezdetektől nagy jelentőséget tulajdonított ennek a kérdésnek. Három évig tartott az a szakmai és politikai vita, amelynek végeredményeként megszületett az új közoktatásról szóló törvény. Szakszervezetünk ebben a folyamatban végig igen aktívan részt vett,és meggyőződésünk szerint egy,a magyar művészetoktatás szempontjából igen értékes jogszabály született meg, ami hosszabb távon is megnyugtató módon teszi biztonságossá a művésztanári munkát. Szakszervezetünk alapcélkitűzése az volt ebben a folyamatban, hogy egyrészt megőrizzük az 1985.évi oktatási törvény nagy előrelépését, amely az alapfokú művészetoktatást a közoktatás részévé tette, másrészt mindezeket az értékeket ne pusztán a korábbiakban szerzett jogok alapján tartsuk fontosnak megtartani, hanem a megváltozott politikai körülményeket választó társadalom és politikai erők számára mutassunk be olyan érvrendszert a művészetoktatás fontosságáról, amely messze több,mint egy szűk szakmai érdek. Ez utóbbi érvrendszer elvi alapja a gyermeki, illetve a tanulói jogok kérdése, közelebbről az a kérdés volt, hogy a gyermeknek,tanulónak joga van-e felismert művészi tehetségét gondozni, továbbfejleszteni, joga van-e az esélyegyenlőség elve alapján művészetoktatásban résztvenni. Ezekkel a kérdésekkel az egyeztetések során mindig el tudtuk kerülni a puszta kérdésfelvetését is annak, hogy szükség van-e alapfokú művészetoktatási intézményrendszerre vagy nem, mert ezt megelőzően kellett arra a kérdésre válaszolni, hogy a társadalom, amelyet a parlament és - az előterjesztés elkészítéséig - a kormány testesít meg, akarja-e a törvény szintjén a művészetoktatást a gyermekeknek,tanulóknak biztosítani. Amennyiben igen, akkor ehhez kell egy intézményrendszer, szakképzett pedagógusok és minden egyéb, amit már a törvény rögzít. Az idő, és főleg a törvény ebben az értelemben lényegében maradéktalanul megvalósította elképzelésünket, természetesen azt is tudjuk, hogy az alkalmazás még számos kérdést hoz a felszínre, és nyilván rengeteg problémával kell szembenéznünk, különösen a törvényen belül a leginkább vitatott finanszírozási fejezettel kapcsolatosan. A felsőoktatásról illetve a szakoktatásról szóló törvényekre is igyekeztünk kellő figyelmet fordítani.Az előbbinél különösen az alkalmazási feltételek merevségét sikerült törvénymódosítási javaslatainkkal oldani,az utóbbinál különösen a művészeti szakmák jogszabályi megjelenítése ( Országos Képzési Jegyzék ) követelt nagy figyelmet. 3.1.3.Szakszervezetünk alapfeladata ugyan a klasszikus munkavállalói érdekvédelem, érdekképviselet, de emellett figyelmet és eszközöket fordítunk tagjaink szakmai érdekeire is, különös tekintettel a szakszervezet hagyományaira és a szakmai munka fontosságára és nemutolsó sorban arra, hogy mint sok minden egyéb a művészetoktatás területén, a zenepedagógusok szakmai képzésének , munkájának kérdése sem kap kellő figyelmet és még kevésbé támogatást.Ezért is támogatjuk tagdíjukban , költségeikben azokat a kollegáinkat akik időt szakítanak erre és részt vesznek a Zenetanárok Társasága munkájában, rendezvényein. E cél érdekében adjuk ki a PÁRLANDÓ c.szakmai lapunkat, ezért támogatunk sokféle zeneiskolai rendezvényt és ezért veszünk részt és ajánlunk fel különdíjakat a legjobb felkészítő művésztanár kollegáinknak ,szinte valamennyi nagyobb zeneiskolai versenyen.
3.2.Magyar Állami Operaház
A Magyar Állami Operaház,mint a legnagyobb zene-és táncművészeti intézmény mindig is meghatározó jelentőségű intézménye volt a magyar művészeti életnek és szakszervezetünk tevékenységében is megkülönböztetett figyelmet kapott. A beszámolási időszakban úgy elnökségünknek, mint az intézmény szakszervezeti testületeinek szinte folyamatosan kellett a belső és külső problémákat úgy kezelni, megoldani, hogy a különböző konfliktusok, viták ne befolyásolják a művészi munkát, és különösen ne érintsék az érdeklődő közönséget. Ez a tevékenység annyiban feltétlenül eredménnyel járt, hogy előadások ilyen okok miatt nem maradtak el, és a nyilvánosság előtt zajló -sokszor túl kemény hangú nézeteltéréseket általában sikerült a megoldások valós lehetőségeinek helyszínére, azaz a színházba visszaterelni.Ezek a hangos viták különösen az 1989-es évben, a politikai változásokkal egyidőben erősödtek fel és ekkor indult meg az a folyamat, amelynek eredményeképpen számos akkori probléma részben vagy egészében megoldódott és esély nyílt az intézmény számára a megváltozott körülmények közepette a viszonyok stabilizálására és a körülmények viszonylagos javítására. A fentiek konkrétan a Magyar Állami Operaház új szervezeti és működési szabályzatának (SZMSZ) és új kollektív szerződésének (KSZ) elkészítési folyamatának kezdetét illetve elfogadását jelentik.A közel 1300 munkavállalót foglalkoztató intézményben a jelzett időszakban olyan típusú belső válság bontakozott ki, amelynek kezelésére csak a dolgozók döntő többségét képviselő szakszervezetünk volt képes. Az akkori és az őket követő szakszervezeti vezetők, tisztségviselők - elnökségünk maradéktalan erkölcsi, szakmai és jogi támogatását bírva és használva - a vezetői válságokat nem demagógiával és még kevésbé személyeskedésekkel, hanem a mindenki számára tiszta helyzetet teremtő alapdokumentumok (SZMSZ,KSZ) előkészítésével és tárgyalásaival akarták és tudták megoldani úgy, hogy ezek egyértelműsítették a jogok és kötelezettségek rendszerét. Mindennek eredményeképpen a Magyar Állami Operaházban egy közel két évig tárgyalt és ma is hatályos kollektív szerződés szabályozza a munkajogi kérdéseket, amely mintaértékünek minősíthető és kidolgozottságát tekintve minden bizonnyal egyedülálló a magyar művészeti intézmények kollektív szerződései között. Az intézmény munkavállalóinak létszáma számottevően nem változott és a Kjt.hatályba lépését követően, a kollektív szerződésben is sikerült tükröztetni az új szabályok előnyös változásait, így a csoportos tárak (zenekar,tánckar,énekkar) esetében a KSZ-ben meghatározott idő eltelte után csak határozatlan idejű jogviszony létesítés lehetséges. Az új jogszabályok merevsége is nehezítette az egyéb (nem művészeti) munkakörökben dolgozók túlmunka fizetésének kérdését, amit még napjainkig sem sikerült megnyugtató módon megoldani. Az intézmény életét jelentős mértékben befolyásolták a felügyeleti szervvel, a művelődési minisztériummal fennálló feszültségek. Sajnálatos módon ezek a viták, ellentétek nem változtatták pozitív irányba az eseményeket, így a mai napig komoly formában nem került napirendre az Opera tagságának az a régi igénye,mely szerint
mint az ország kiemelt jelentőségű intézménye, a színház kapja meg azt a jogi státuszt, valamint olyan színvonalú bérviszonyokat,ami ehhez a nemzeti jelentőségű feladathoz méltó. Ami a bérhelyzetet illeti a beszámolási időszakban az intézményben, túl az évenkénti változó mértékű általános - az elismert infláció mértékét meg sem közelítő béremeléseken felül 1989-ben hozzávetőleg 40%-kal és 1992-ben kb.25%-kal emelkedtek a bérek, soron kívüli bérintézkedés eredményeképpen.Ez utóbbi csak a művészeti munkakörökben foglalkoztatottakat érintette. Ezen felül a zenekar -sztrájk fenyegetés hatására is - az elmúlt év őszén még külön béremelést kapott, arra való tekintettel, hogy a többi hasonló színvonalú zenekarnál már történtek kiemelt bérintézkedések.Ez utóbbi mértéke kb. 35% volt, amivel az Opera zenekara nagyjából az Állami Hangversenyzenekar és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara közé került.Ez az intézkedés nem állította vissza azt a korábbi egyébként a nemzetközi gyakorlatban is elismert - egyensúlyt, amely szerint az operazenekarok bérátlaga változó mértékben, de meghaladja a hasonló színvonalú és nagyságú szimfonikus zenekarokét. Ez az önmagában mindentől függetlenül pozitív intézkedés újabb feszültségek forrásává vált, az általános bérviszonyok tarthatatlansága, a művészeti tárak egymáshoz viszonyított bérkülönbségei, valamint a műszaki és egyéb dolgozók általános bérelmaradása miatt. Szakszervezetünk elnöksége mindvégig együtt küzdött az Opera szakszervezeti tisztségviselőivel az elfogadható bérviszonyok és bérek eléréséért.
3.3.Zenei intézmények(szimfonikus zenekarok,kórusok,táncegyüttesek) A beszámolási időszak legjelentősebb eredményeként azt a tényt könyvelhetjük el, hogy egyetlen hivatásos intézmény megszüntetése nem merült fel komoly formában, valamennyi lényegében változatlan létszámban,egyes esetekben kifejezetten javuló,más esetekben az átlagos feltételeknek megfelelő körülmények között tevékenykedhetett. Ugyancsak - különösen figyelemmel az ország, az önkormányzatok gazdasági lehetőségeire - nagy jelentőségű az a tény, hogy Budapesten immár a főváros intézményeként működik a Fesztiválzenekar, és talán ami még ezen is túlmutat, Budafok önkormányzata, amely eddig is bizonyította kiemelkedően színes és színvonalas, sokoldalú kulturális, művészeti életével, hogy milyen jelentőséget tulajdonít a kultúra kérdéseinek, önálló hivatásos intézményként megalapította a Dohnányi Szimfonikus Zenekart. Ezek döntések jelentős politikai, kulturális hatásukon túl számunkra azt az örvendetes tényt is jelentik, hogy a fővárosban bővült a munkalehetőségek száma. A nem közalkalmazotti intézménynek minősülő együtteseknek nem kevés problémával kellett szembenéznie, különösen a MÁV Szimfonikus Zenekarnak, tekintettel arra, hogy nem költségvetési intézményként, hanem mint egy vállalat intézménye működik.Szakszervezetünk lényegében folyamatosan részt vett azokon az egyeztetéseken, amelyek az együttes jogállását voltak hívatottak kialakítani. Speciális helyzet alakult ki e jogi helyzet miatt is,mert szemben a közalkalmazottakra vonatkozó szabályokkal, e zenekarok tagjainak külföldi napidíja - a számlával igazolt költségek levonása után teljes egészében adóköteles jövedelmek minősül.Szakszervezetünk ez idáig eredménytelenül tett kezdeményezéseket a méltánytalan helyzet megoldására.
3.3.1.Az együttesek munkajogi helyzetét alapvetően változtatták meg az új szabályok,különösen a jogviszonyokat átalakító közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény. Szakszervezetünk igen jelentős eredménynek könyveli el a Kjt.végrehajtási rendeletében a korábbiakban kivívott szolgálatszámra és túlszolgálatra vonatkozó szabályok megjelenítését. Ezzel a szabályozással úgy véljük, nemcsak kollegáink számára értünk el eredményt, hanem az intézményeknek is, mert a lassan és bizonytalanul alakuló kollektív szerződések ebben az átmeneti időszakban, félő nem nyújtottak volna kellő garanciát a kialakult és elfogadott gyakorlat továbbviteléhez. A besorolásokhoz kapcsolódó szabályoknál fontosnak tartottuk és eredménnyel léptünk fel a szaktanárképzőben szerzett végzettségek felsőfokúként történő elfogadása, valamint a hivatásos előadóművészi bizonyítvány (működési engedély) figyelembevétele érdekében. Az együttesekben foglalkoztatottak közül a művészeti munkakörökben foglalkoztatott kollegáink között csak a szimfonikus zenekarok tagjaira nem vonatkozott a Kjt.hatályba lépésével hatályon kivül helyezett 5/1965 MM rendelet, amely -a kitüntetett művészek kivételével - csak határozott időre szóló jogviszonyokat tett lehetővé, ugyanakkor biztosította az un.védettséget, azaz az öregségi nyugdíjkorhatár elérése előtti utolsó tíz évben a munkáltató köteles volt további munkaszerződést felajánlani az érintetteknek. Ezért is -túl az egyéb Kjt.biztosította garanciális szabályokon - tulajdonítottunk különös jelentőséget annak, hogy a határozatlan időre szóló jogviszony legyen , a törvénynek megfelelően, a jellemző a művészeti munkakörökben. Ennek hiányában a művészek eddig soha nem tapasztalt kiszolgáltatott helyzetbe kerülnének. Ezt az álláspontunkat nem osztotta a művelődési tárca, és az eddigi Kjt.módosítási javaslatok - amelyekkel szemben eddig eredménnyel tudtunk érvelni - ismeretében valószínű a kérdés ismételt javaslatba kerülése. Mivel a határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyok korlátlan alkalmazása az egész közalkalmazotti törvény egyik alappillérét - a határozatlan idejű foglalkoztatást kérdőjelezi meg, az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy e küzdelmünkben élvezhetjük a többi közalkalmazott szakszervezet támogatását is. A kollektív szerződések elkészítéséhez szakszervezetünk több javaslatot, ajánlást készített, de jelenleg elsősorban az intézmények bizonytalan költségvetési helyzete késlelteti több esetben a szerződések aláírását és hatályosulását. 3.3.2.Rendkívül nagy jelentőségű volt az 1989-ben végrehajtott béremelés, amely átlagosan 40-50%-os növekedést jelentett és ez akkoriban a különösen nagy lemaradásban levő vidéki együtteseknél hozott kedvező változást. Ezt az emelkedést egyrészt az inflációs hatások, az önkormányzatok nehéz gazdasági helyzete és az évenkénti alacsony mértékű bérnövekedések jelentősen devalválták. Más természetű az a feszültség, amely a budapesti nagy zenekarok közel 100%-os béremelésével alakult ki a vidéki együttesek bérhelyzetében.Az általában is igen nehéz gazdasági környezetben működő együttesek bérhelyzetének számottevő javulását szakszervezetünk a finanszírozási rendszer módosításával javasolta megoldani, amelynek lényege az volt, hogy a hivatásos zenei intézményt fenntartó önkormányzat az intézmény költségvetésének bizonyos százalékában az állami
költségvetésből kapott volna támogatást.(Ez a szisztéma hasonló a színházak finanszírozásához.) Ez a harcunk végül is egy igen jelentős eredményt, de nem az eredeti elképzelésünkkel azonos megoldást hozott. Az 1992.évi költségvetési évtől kezdődően, immár a harmadik évben tartalmaz a törvény 80 millió forint céltámogatást, amelyet működési támogatási célokra pályázhatnak az érintettek a művelődési minisztérium által összehívott kuratóriumhoz, amelyben szakszervezetünk képviselője is részt vesz. A már említett közel 100%-os béremelést elsőként az Állami Hangversenyzenekar tagjai kapták meg, nem titkolt célja az intézkedésnek elsősorban az volt, hogy az együttes ne veszítse el legjobb erőit az alakuló és lényegesen jobb feltételeket kínáló Budapest Fesztivál Zenekar intézményesülése miatt. Szakszervezetünk ebben a helyzetben -és az idő ezt többé-kevésbé igazolta - a "hallgatás" nem kis feladatot jelentő munkájával igyekezett ebből az igen bonyolult helyzetből hosszabb távú előnyöket kovácsolni a zenészek számára. A "hallgatás" azaz a nem beavatkozás az új intézmény, az új munkalehetőség létrehozási folyamatába, valamint tudomásul venni az ÁHZ béremelését, annak lehetőségét tartogatta, hogy ennek kapcsán van esély és különösen hivatkozási alap a többi zenekar hasonló mértékű béremelésére. Nem rövid, és igen nehéz küzdelem - az Opera zenekaránál sztrájk fenyegetésig eljutott - után előbb a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekaránál, majd a Magyar Állami Operaház zenekaránál került sor hasonló mértékű béremelésre. A Nemzeti Filharmónia kereteiben működő Állami Énekkar és az intézmény többi dolgozója,az Állami Népi Együttes,a Budapest Táncegyüttes és az önkormányzati fenntartású Debreceni Kodály Kórus bérhelyzete a vidéki szimfonikus zenekarokéhoz hasonlóan alakult, az együttesek tagságának bérviszonyait az 1989-es általános béremelés javította és napjainkban a közalkalmazotti illetmény rendszer életbe lépése hoz nem túl jelentős mértékű pozitív változást. 3.3.3.A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény végrehajtási rendelete az intézmény vezetők megbízási eljárásában a pályázatokat elbíráló bizottságban helyet biztosít a reprezentatív szakszervezet képviselőjének.Az eddig lebonyolított valamennyi eljárásban szakszervezetünk részt vett és valamennyi esetben a szakszervezet - és természetesen a tagság - támogatását is élvező pályázó nyerte el a vezetői megbízást.
3.4.Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (Hungaroton)
A Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál működő alapszervezetünk - elnökségünk folyamatos támogatása mellett - a beszámolási időszakban mindent megtett annak érdekében,hogy a politikai viharral és egyben a vállalat nem kevés szakemberének elvesztésével járó vezetőváltást követően, hogy a vállalat munkalehetőséget biztosítson a dolgozóknak. A szakszervezet-ellenes hangulat közepette is kiharcolta részvételi jogait a privatizációs folyamatban és ha mást nem, legalább megakadályozni tudott a munkavállalók számára előnytelen, vagy kifejezetten jogszerűtlen intézkedéseket.
Az egyre rosszabb gazdasági helyzetben működő, eladósodott, a felszámolással folyamatosan veszélyeztetett és szinte eladhatatlannak látszó vállalatnál azt legalább is eddig - biztosítani tudta, hogy a munkahelyüket elveszítő dolgozók legalább maradéktalanul megkapják a jogszabályok és a kollektív szerződés alapján őket megillető járandóságokat. A vállalat helyzete nem sok optimizmusra ad okot és ez nagy veszteség, különösen a komolyzenei hanglemez kiadás szempontjából, amelynek szinte egyetlen kiadója volt a vállalat. Külön, ugyancsak a művészeket jelentősen érintő kérdés, a vállalat archívumának sorsa.
3.5.Szabadfoglalkozásu zenei előadóművészek A szabadfoglalkozásu előadóművészek száma a beszámolási időszakban jelentős mértékben megnőtt.Ennek elsőszámú oka az, hogy a korábban a vendéglátóiparban munkaviszonyban foglalkoztatott zenészek, énekesek munkaviszonyát megszüntették és jellemzően megbízási jogviszonyokkal váltották fel.Ezért az ebben a bekezdésben megfogalmazottak vonatkoznak a szórakoztatózenészekre is. A szabadfoglalkozású művészek érdekvédelmében elsődlegesen a speciális foglalkozás jogi feltételeinek kedvező kialakítására fordítottuk a legtöbb figyelmet és erőt. E munka keretében folyamatosan azt az egyre erősödő szándék megvalósulását kellett megakadályoznunk, amely a művészeket - teljesen figyelmen kivül hagyva a foglalkozás jellemzőit -a vállalkozók sorába helyezte volna. Ez a tendencia az adózási és a társadalombiztosítási szabályokon keresztüli érvényesülésével, túl a helyrehozhatatlan károkon a művészek foglalkoztatási lehetőségeiben, megkérdőjelezhette volna az előadóművészi jogok gyakorlásának megalapozottságát is.Fellépésünk a művészek státusza érdekében végül is eredményekkel járt, mert úgy az adózási, mint a társadalombiztosítási szabályok - ha nem is a kívánt mértékben - figyelembe veszik a szakma sajátosságait. Az adózási jogszabályokban, valamint a társadalombiztosítási szabályokban elért eredményeinkről már a korábbiakban szóltunk, azonban ez utóbbi kérdésben kitérünk még a kifejezetten a szabadfoglalkozásuakat érintő változásokra. Sikerrel "mentettük" ki a művészeket a kötelező és a vállalkozókra vonatkozó társadalombiztosítási szabályokból.Ez különösen nehéz feladatnak bizonyult azért, mert - figyelmen kivül hagyva minden érvünket - a parlament egy néhány hónapos időszakra a törvénnyel vállalkozóvá minősítette a tagságot. Hosszú egyeztetések és érvelések eredményeképpen előbb mérséklődött a járulék mértéke, majd sikerült elérni, hogy a művészek egyedi megállapodások keretében amely lehetővé teszi, hogy megválasszák a fizetendő járulék alapját, mértékét és az igénybevett szolgáltatásokat jussanak hozzá az általuk választott társadalombiztosításhoz. Ez,valamint a már említett, a megbízási jogviszony alapján kifizetett tiszteletdíjak, továbbá a szerzői jogdíjak társadalombiztosítási járulékmentessége, ugyan közel sem megnyugtató megoldás a hosszú távú következményeket, különösen a táppénzt és a
nyugdíj várható mértékére vonatkozóan , azonban a jelen körülmények között elősegíti a foglalkoztatást. A már említett szakmai nyugdíj változásában, túl a jogszabály már idézett pozitívumain, igen nagy eredménynek tartjuk az a tényt, hogy a szabályok kiterjedtek valamennyi érintett hivatásos művészre, tekintet nélkül arra, hogy tevékenységét munkaviszonyban vagy egyéb jogviszonyokban végezte. Tapasztalatunk szerint ennek a lehetőségnek a megjelenése a szabadfoglalkozású és a szórakoztató területen nemzetközi viszonylatban is egyedülálló. Szakszervezetünk a társadalombiztosítás alapján az ebben a körben elérhető nyugdíjak minimális mértékének ismeretében több társasággal folytat lassan két esztendeje egyeztetéseket egy speciális kiegészítő jellegű nyugdíjrendszer kidolgozásáról. A tárgyalások igen előre haladott állapotban vannak, a végső megállapodás megkötését és ezt megelőzően a tervezetek megismertetését elsősorban a rendszernek garanciákat biztosító jogszabályok hiánya késlelteti. Kollegáink számára túl a fentieken és a korábbiakban idézett, a Magyar Televízióval és a Magyar Rádióval kötött megállapodások eredményein,az előadóművészi jogokból származó juttatásokkal tudunk jelentős segítséget adni, valamint a rendszeres írásbeli és szóbeli tájékoztatókkal az aktuális jogi változásokról, valamint a számtalan egyéni, vagy kollektív jogvitában vállalt jogi tanácsadással,képviselettel. Ugyanakkor nem tudtunk eredménnyel fellépni - "csak" a törvény szintjén - a szabadfoglalkozásuak munkanélküli ellátásában.Ennek elsődleges oka az, hogy a munkaügyi tárca nem szabályozta ennek részleteit, minden igyekezetünk ellenére.
3.6.Szórakoztatózenészek Az előző, a szabadfoglalkozású zenészekkel kapcsolatos fejezetben megfogalmazott tevékenységünk és javaslataink a szórakoztatózenészekre azonos módon érvényesek, ezért ezeket nem ismételjük meg. Ebben a körben azonban a jövedelmi, jogi helyzet változása drámai módon is igen gyorsan hoztak egyidejű és jellemzően negatív változásokat. Az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK ) kötelező közvetítési monopóliumának megszüntetése nem várt jogi bizonytalanságot okozott egy alapvető változáson - és mindez egy visszaeső gazdasági környezetben zajló -,a privatizáción áteső vendéglátó- és szállodaiparban. A közvetítés biztosította jogi és érdekvédelmi kontroll megszűnt és a zenészek közvetlenül tárgyaltak a munkáltatokkal, egy olyan helyzetben amikor a zenész munkaerő kínálat messze meghaladta a munkalehetőségek számát. A munkáltatók nagy része maradéktalanul kihasználta, nem egyszer visszaélt és él a zenészek kiszolgáltatott helyzetével, és gyakran nemhogy munkaviszonyt vagy megbízási jogviszonyt nem hoznak létre, hanem minden szerződés nélkül foglalkoztatják őket. Sajnálatos módon a szakszervezet az OSZK tevékenységének - a fenti ok miatt -beszűkülésével nem tudta és nem tudja a zenészek számára legfontosabb feladatot ellátni, a munkahelyek és a korrekt szerződések biztosítását.
A munkáltatók nem érdekeltek a szakszervezeti ellenőrzésben a foglalkoztatási kérdésekben, a kollegáink pedig általában örülnek, ha van elfogadható munkahelyük és nincsenek abban a helyzetben rendszerint, hogy közvetlenül vállaljanak konfliktusokat. Szakszervezetünk számos kezdeményezést tett a súlyos feszültségek megoldására.Igy elkészítettük annak az ágazati kollektív szerződésnek a tervezetét, amellyel reméltük, hogy az új jogi és gazdasági környezetben legalább a minimum szabályokat sikerül a munkáltatók szervezetével azonosan értelmeznünk és jogszerű állapotokat teremthetünk a foglalkoztatásban. Sajnos ez a törekvésünk nem hozott eredményt, mert a munkáltatói szervezet - mint ahogy ez a megbeszélések során nyilvánvalóvá vált - nem érdekelt egy ilyen szerződés megkötésében. Emellett kezdeményeztük a munkajogi ellenőrzéseket, ezek szigorítását, különös tekintettel a szakmai előírások (működési engedély vagy más hivatásos végzettség) betartására.Ez néhány esetben - elsősorban a helyi szakszervezeti bizottságok erőteljes fellépése eredményeképpen - hozott eredményt. Megkíséreltük azt, hogy az állami, ingyenes munkaközvetítés rendszerén belül, a teljesen speciális szórakoztatózenész foglalkoztatás ügyeivel foglalkozó szervként jelenjen meg az országos hálózattal,tapasztalattal,nyilvántartással és helyismerettel rendelkező OSZK. Ezzel lehetőség nyílna a munkajogi, szakmai és egyéb problémák megoldására, abban az esetben, ha megfelelő ellenőrzési és szankcionálási lehetőséggel is rendelkezne. Ez az elképzelés eddig nem találkozott az érintett minisztériumok, szervek álláspontjával, ugyanakkor más megoldást nem javasoltak a helyzet javítására és még kevésbé tettek bármilyen intézkedést. Ugyancsak visszhang és támogatás nélkül maradt - még a munkáltatói szervezetek sem támogatták - a foglalkoztatás elősegítése érdekében javasolt adó vagy egyéb járulékfizetési kedvezmény javaslatunk. Ugyanakkor eredményt értünk el elsősorban a szakmai és az ehhez kapcsolódó munkajogi területen azzal, hogy a szórakoztatózenészséget, mint államilag elfogadott szakmát, továbbá a szükséges szakmai végzettség előírását jogszabályok rögzítik.Ebben a folyamatban mindvégig nagy segítséget jelentett az Ipari és Kereskedelmi, valamint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatása.
4.A szakszervezet élete
4.1.Kapcsolataink kormányzati és más szervekkel,szervezetekkel Szakszervezetünk elnöksége kapcsolatait egyrészt a jogszabályok alapján intézményesült érdekegyeztetési csatornákon keresztül, másrészt a saját maga által kialakított partneri együttműködésen keresztül ápolta.
Az érdekegyeztetés legfontosabb helyszínei a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsa (KIÉT), továbbá az ágazati érdekegyeztetés korábban rendszeresen működő fórumai Oktatási Érdekegyeztető Fórum (OÉF), a Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanács (FÉT) voltak.A művészet területén kezdeményezéseink ellenére nem jött létre ilyen típusú fórum, a Művelődési Érdekegyeztető Fórum (MÉT) az alapszabály elfogadása körüli megegyezés hiányában nem alakult meg. Ezek mellett az egyeztető fórumok mellett napi, de legalább is rendszeres munkakapcsolat alakult ki a művelődési tárca érintett vezetőivel, szakmai főosztályaival, továbbá a belügy, az igazságügyi, az ipari és kereskedelmi, a pénzügy és a munkaügyi minisztériumnak az általunk képviselt területtel foglalkozó vezetőivel,munkatársaival. Ezek a kapcsolatok -a szakmai vagy akár koncepcionális vitáink ellenére -kiegyensúlyozottak és minden látványos feszültségtől mentesek, ezért alkalmasak az érdemi munkára és az esetek nem kis részében a megállapodásokra. A Parlament kulturális, oktatási, szociális bizottságának ülésein a lehetőségek és szükség szerint résztvettünk, amennyiben tagságunkat közvetlenül érintő törvényjavaslatot tárgyaltak, a többi bizottság munkájában közvetett képviselettel próbáltuk befolyásolni az eseményeket. Elsősorban levelezés, de esetenként személyes tárgyalások utján létesítettünk kapcsolatot a parlamenti pártok frakcióival a szakszervezeti tagságot érintő javaslatok tárgyalása kapcsán.Ennél a kapcsolat rendszernél mindig szem előtt tartottuk a szakszervezetünk pártsemlegességét.
4.2.Együttműködés szakmai szervezetekkel Szakszervezetünk a kezdetektől fogva - és erre hagyományai kötelezték - igen nagy jelentőséget tulajdonított a különböző szakmai szervezetekkel történő kapcsolattartásra.Ennek jegyében az átalakulási folyamatok eredményeként ( a megszűnt Zeneművész Szövetség különböző szakmai csoportjaiból)létrejött több új szervezetnek nemcsak otthon,hanem infrastruktúrát és támogatást biztosítottunk.Igy tudott létrejönni és működni a volt Országos Zenepedagógus Szakosztály helyébe megalakult Zenetanárok Társasága,a Magyar Zenei Előadóművészek Társasága,a Magyar Jazz Szövetség,a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége,a Magyarnóta Szerzők és Énekesek Egyesülete,a Magyar Cigányzeneművészeti Egyesület. Alapító tagjai vagyunk a Magyar Zenei Tanácsnak - amely legutóbbi közgyűlésén a szakszervezet titkárát alelnökévé választotta - és kapcsolatfelvételt kezdeményeztünk a másik, több szervezetet tömörítő szövetség jellegű szervezettel, a Magyar Zenei Kamarával. Rendszeres és igen eredményes az együttműködésünk a Magyar Zeneiskolák Szövetségével, csakúgy mint a Táncművészeti Kamarával.Ezenkivül együttműködési megállapodás kötöttünk a Zenész Körrel és általában igyekeztünk kapcsolatokat létesíteni és ápolni a zene -és táncművészet szakmai szervezeteivel.
4.3.Szakszervezeti kapcsolatok Szakszervezetünk alapító tagja az 1989 májusában újjáalakult hat szakszervezetet tömörítő Művészeti Szakszervezetek Szövetségének.A szakmai érdekazonosságok miatt ezen belül is különösen fontos - az előadóművészek rendkívül hasonló problémái miatt - a Színházi Dolgozók Szakszervezetével és az Artistaművészek Szakszervezetével való szoros együttműködésünk. Az országos szakszervezeti tömörülések közül szakszervezetünk a Szakszervezetek Együttműködési Fórumához (SZEF) csatlakozott, amely a közalkalmazotti intézmények munkavállalóit tömörítő szakszervezetek laza konföderációja.Tagjai között találjuk a többi művészeti szakszervezet - az Írók Szakszervezete kivételével mellett többek között a pedagógusok, a közgyűjteményi és közművelődési, az egészségügyi dolgozók szakszervezeteit. A SZEF, mint a második legnagyobb országos szakszervezeti tömörülés, biztosítja számunkra a közvetett képviseletet mindazokon a fórumokon (pl.Érdekegyeztető Tanács és szakbizottságai), ahol nincs lehetőségünk a közvetlen képviseletre.
4.4.Nemzetközi kapcsolatok Szakszervezetünk tagja a Zenészek Nemzetközi Szervezetének (FIM),amely egy több mint negyven országot tömörítő szakszervezeti világszervezet.A legutóbbi kongresszuson szakszervezetünket illetve annak titkárát másodízben választották meg a tíz tagú végrehajtó bizottság tagjává. E szervezeten keresztül rengeteg tapasztalatra, információra és kapcsolatrendszerre tudtunk szert tenni, amit különösen az előadóművészi jogok területén sikerült hasznosítani. E tapasztalatok és kapcsolatok eredménye révén kapcsolódtunk be az előadóművészek jogait képviselő, jogdíjaikat kezelő és begyűjtő szervezetek nemzetközi fórumának a SCAPR -nak a munkájába az Előadóművészi Jogvédő Irodájával közösen.E fórum teremtette meg a lehetőséget arra, hogy aláírjuk az első, az előadóművészek kölcsönös jogdíjbeszedéséről és kezeléséről, valamint a kölcsönös jogi képviseletéről szóló nemzetközi megállapodást Japán hasonló szervezetével. A FIM és a SCAPR tagszervezetei, ismerve és elismerve szakszervezetünk és jogvédő szervezetünk munkáját készen állnak arra, hogy a Japánnal kötött kétoldalú megállapodáshoz hasonlóan biztosítsuk kölcsönösen az előadóművészek jogainak védelmét. A FIM végrehajtó bizottsága 1991-ben Budapesten tartotta ülését. A már említett kétoldalú megállapodások előkészítése jegyében vettünk részt több tapasztalatcserén,többek között Franciaországban és Finnországban,továbbá meghívásnak tettünk eleget,amikor részt vett képviselőnk a Brit Zenész Szakszervezet kongresszusán,ahol felszólalási lehetőséget is kapott. A nemzetközi szakmai szervezetekben a képviseletet átadtuk ténylegesen vagy formálisan az érintett szakmai szervezetnek.Igy az Európai Zeneiskolák Szövetségében betöltött helyünket a Magyar Zeneiskolák Szövetségének,az EPTA (Európai Zongoratanárok Szövetsége) és az ESTA (Európai Vonós-tanárok
Szövetsége) szervezeteiben képviseletünket a Zenetanárok Társasága érintett tagozata látja el.
4.5.A szakszervezetet érintő szabályok,szervezeti kérdések,szervezettség Szakszervezetünket a rendszerváltozás folyamatában számos jogszabály érintette.Ezek között a legjelentősebb az Mt és a Kjt.szabályai, amelyek rögzítik a szakszervezet jogait feladatait.A szakszervezet jogai a korábbi szabályokhoz viszonyítva szűkültek, megszűnt az egyetértési jog,a vétójog is korlátozódott és a kollektív szerződéskötés joga is csak az igen jelentős támogatással bíró szakszervezetet illeti meg.Ez utóbbi mértékét ,valamint az un.reprezentatívítást az említett törvények alapján lebonyolításra került üzemi illetve közalkalmazotti tanács választások eredménye határozta meg. Jelentős törvényeknek tekintjük a szakszervezeti vagyon védelméről szóló törvényt, amelyben - tekintettel arra, hogy szakszervezetünk csak 1989.áprilisától önálló szervezet - mint a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége tagszervezete vagyunk érintettek és érdekeltek. Közvetlenül a szakszervezet életét és tagságának létszámát jelentősen befolyásoló törvény született a szakszervezeti tagság önkéntességéről,amelynek értelmében valamennyi szakszervezeti tagnak,akinek a tagdíját a munkáltatója - hozzájárulásával vonta le ismételten nyilatkoznia kellett arról, hogy a tagdíjlevonáshoz hozzájárul,azaz erre megbízást ad a munkáltató számára. Ez gyakorlatilag a szakszervezeti tagság megújításának kérdése volt azoknál a kollegáknál, akik ilyen módon fizették tagdíjukat. Tagságunk bizalmát és támogatását is jelentette az a tény, hogy az intézkedés nem eredményezett számottevő csökkenést a tagság létszámában. Szakszervezetünk szervezetét az 1989-ben elfogadott alapszabály rögzíti.Ennek alapján az alapszervezetekben, a tagozatokban és elnökségben jelenik meg, legalábbis formálisan a szakszervezeti tevékenység és a szakszervezeti jogok. Az alapszervezetek működése a változások után is ,szervezeti szempontból, megfelelően folyt tovább a munkahelyeken és a szakmai alapon működők esetében. Ugyanakkor számos kérdést vetett fel egyrészt a megyei szerveződésű zenepedagógus és szórakoztatózenész alapszervezeteknél.Utóbbiaknál a korábban vázolt okok tették még nehezebbé a szakszervezet hatásos működésének szervezését, a zenepedagógus alapszervezeteknél pedig a megye szerepének háttérbe szorulása és az új önkormányzatok fenntartása mellett tevékenykedő intézmények önállósulása. A tagozatok között igazán aktív és folyamatos tevékenység a zenepedagógus tagozatban folyt,és viszonylagosan aktív a szimfonikus zenekari tagozatban. A többi tagozat kevesebb aktivitást fejtett ki,de ennek minden egyes tagozat esetében meg volt a sajátos oka. Az elnökség rendszeresen,általában negyedévenként ülésezett és a tapasztalat azt mutatta,hogy a delegált elnökségi forma rugalmas és követni képes a delegáló tagozatok változásait.
A szakszervezet szervezettsége - amit a közalkalmazotti tanács választások is bizonyítottak - a mai mértékek szerint erőteljes.Átfogó és pontos adatokat egy-egy intézmény,de nem a teljes terület arányában lehet megadni.Teljességében a támogatottsághoz hasonlóan 60-70%-os szervezetségről beszélhetünk átlagosan ,ami többé-kevésbé azonos az öt évvel ezelőtti mértékkel,csakúgy mint a tagságunk létszáma,amely meghaladja a tízezer főt.
4.6.Gazdálkodás Szakszervezetünk 1989-től mint önálló jogi személy tevékenykedett,de gazdálkodása formailag nem önálló,de gyakorlatilag igen - együtt folyt a Művészeti Szakszervezetek Szövetségével.Igazán önálló gazdálkodásról,amikor már önálló adóalannyá is váltunk,1993.októberétől beszélhetünk. A gazdálkodás alapját a tagdíjbevételek képezik,amelynek 45%-át használja működésre,költségekre az elnökség,azaz a "központ".A tagdíjak 55%-a az alapszervezeteknél marad és saját elhatározásuk szerint használják fel. Az érdekvédelmi, érdekképviseleti és minden egyéb adminisztrációs munkát a szakszervezet titkára adminisztrátora, a jogi, társadalombiztosítási, munkavédelmi, üdültetési szolgáltatásokat,továbbá a pénzügyi, munkaügyi és egyéb hasonló, valamint a technikai, üzemeltetési feladatokat valamennyi művészeti szakszervezet számára a szövetség munkaszervezete végzi.
4.7.A szakszervezet szervezeti részei,szolgáltatásai.
4.7.1.Előadóművészi Jogvédő Iroda,Előadóművészek Jogdíjalapja Az Előadóművészi Jogvédő Iroda (EJI) és az Előadóművészek Jogdíjalapja (EJA) a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége szervezeti részei,amelyek az érintett előadóművészeket képviselő szakszervezetek felügyeletével és irányításával működnek. A két egységnek egyaránt feladata az előadóművészek jogvédelme, de ezen belül az EJI egyrészt foglalkozik a Magyar Televíziótól begyűjtött jogdíjak felosztásával, kifizetésével, az ehhez szükséges adatok begyűjtésével, nyilvántartásával, őrzésével,továbbá az előadóművészi jogok másrészt hazai és nemzetközi (SCAPR) képviseletével. Az EJA feladata az un.üres kazettajogdíj és a kábeltelevíziós jogdíjak előadóművészekre jutó részének begyűjtése, kezelése, a felosztással kapcsolatos jogi, adminisztratív feladatok elvégzése.
4.7.2.Országos Szórakoztatózenei Központ és részlegei Az Országos Szórakoztatózenei Központ az MZTSZ elnöksége közvetlen irányításával működő önálló jogi személyiséggel nem rendelkező önállóan gazdálkodó intézmény. Szakszervezetünk 1993 januárjától kapta vissza a Művészeti Szakszervezetek Szövetségétől az OSZK-t a felügyelet összes jogával és felelősségével. Az OSZK folytatja a szórakoztatózenészek munkaközvetítését,a KaleidOSZKóp részlege müsorszervezéssel és rendezéssel,a Hungarokoncert részlege a kül-és belföldi művészközvetítéssel foglalkozik.Az ELEKTROLAND elnevezésű kft-ben az OSZK, az MZTSZ képviseletében 49%-os résztvevő.A kft.hangszerüzletet üzemeltet. 4.7.3.Stúdió (képzés és vizsgáztatás) Az OSZK Stúdiója 1991 szeptemberétől működik a szakszervezet elnöksége közvetlen irányításával. A Stúdió fenntartásának célja az, hogy tanulási lehetőséget biztosítson a könnyű műfaj iránt érdeklődőknek. A tandíj mértékében tagjaink kedvezményeket élveznek. A Stúdió felkészít a hivatásos előadóművészi bizonyítvány, továbbá a szórakoztatózenész szakvizsga megszerzésére. Szakszervezetünk látja el a vizsgabizottságot működtető szerv szerepét az előbb említett szakképesítések megszerzéséről szóló jogszabályok alapján szerzett jogok és kötelezettségek keretei között. 4.7.4.Lapkiadás Elnökségünk adja ki a PARLANDO című zenepedagógiai folyóiratot,amely évente hat alkalommal,általában kb.1500 példányban jelenik meg. Az OSZK gondozásában jelenik meg a SZÓRAKOZTATÓZENÉSZEK és a DISCOINFO című folyóirat zenészek illetve discósok tájékoztatása céljából.Mindkét lap évente négyszer,kb 1200 -as példányszámban. 4.7.5.Üdültetés,segélyzés Szakszervezetünk a megváltozott üdültetési feltételek között is igyekszik figyelmet és pénzeszközöket fordítani arra, hogy segítse tagságunk pihenését,különösen azokét,akik anyagi helyzetüknél fogva támogatás nélkül önerőből már nem tudják fedezni a pihenés költségeit. Egyrészt igazolásunkat fedezetként elfogadja a Nemzeti Üdültetési Alapítvány, igy az általunk kiadott megbízólevéllel tagjaink valamennyi kedvezményt igénybe vehetik. Másrészt a saját üdültetési formák támogatása, továbbá a Zamárdi üdülőben általunk fenntartott szobák bővítik a tagság, különösen a családosok pihenési lehetőségeit Szakszervezetünk a különböző segélyekkel (szociális, szülési, temetési) igyekszik a rászorultak anyagi, szociális helyzetén javitani. Sajnálatos módon a beszámolási időszakban,különösen a munkanélküliség miatt egyre szaporodik a kérelmezők száma,de eddig valamennyi indokolt esetben tudtunk valamilyen segítséget adni..
Végezetül elnökségünk ezúton is megköszöni valamennyi szakszervezeti tisztségviselő és tag munkáját és támogatását, továbbá valamennyi partnerünk együttmüködését. Budapest, l994. február 28.
