A MAGYAR SZOCIÁLDEMOKRÁCIA ÉS A XXI. SZÁZAD KIHÍVÁSA
Vitaanyag
HÚSZ
ÉV UTÁN
A SZOCIALISTÁK VILÁGUNKRÓL, NEMZETÜNKRŐL
Húsz évvel a rendszerváltás után, sok év kormányzással a hátunk mögött, a világgazdasági, és hazai gazdasági recesszió idején, valamint az elmúlt évtizedekben uralkodó ideológia, gazdaságszemlélet megrendülésének pillanatában minden felelős szellemi, politikai áramlat kötelessége a helyzetértékelés és az útkeresés. Mi, magyar szocialisták azért is tesszük ezt, hogy egyrészt segítsünk a társadalomnak megérteni ezt az új helyzetet, másrészt erőt kell adnunk a nehéz, szükséges döntések meghozatalához, ahhoz, hogy a válságkezelést ne csak a stabilitás szempontjai, hanem egy új fejlődési pálya kialakításának igényei határozzák meg. Jövőkép nélkül csak sodródhatunk, és csak a túlélésre játszhatunk. Ez elfogadhatatlan magatartás, különösen attól, aki politizál, és aki vezetni akar. Nem vállalkozunk az elmúlt időszak teljes áttekintésére, értékelésére. Az már nyilvánvaló, hogy változtatni kell az eddig alkalmazott stratégián. Önmérsékletet, és az eddiginél hatékonyabb, jobban érzékelhető szolidaritást kell kérnünk a magyar társadalomtól. Világos az is, hogy ha sikerül megtalálnunk az új utat, akkor is hosszabb idő kell a valóban fenntartható növekedés megvalósításához, az emberek életminőségének általános javulásához. Ebből azonban éppen az következik, hogy nem várhatunk. Nem bízhatjuk másra ügyünket. Vállalnunk kell a vitát, mert ezzel tesszük közössé a közös ügyet, ezzel szabadítjuk fel, hozzuk mozgásba társadalmunk, szellemi életünk energiáit. Húsz év után meg kell beszélnünk, mi is történt, történik velünk, milyen úton járjunk, milyen cselekvési irányokat válasszunk.
I.
HOL TART A VILÁG ÉS EURÓPA 2008-BAN?
1.
Az emberi társadalom és környezete
Minden eddiginél nagyobb méretű az emberiség beavatkozása a természeti folyamatokba. Egyre nyilvánvalóbb viszont, hogy e képessége birtokában az emberiség megbontotta bolygónk egyensúlyát. Fenyeget a klímaváltozás és a természeti erőforrások kimerülése. Eddig az emberiség kisebb-nagyobb zökkenőkkel, néha súlyos véráldozatokkal, de úrrá tudott lenni a maga által előidézett válságokon. Előbb-utóbb sikerült rátalálni új erőforrásokra, sikerült megszelídíteni az 1
önpusztító erőket. Ez azonban soha nem ment könnyen, és főleg nem történt automatikusan, konfliktusok nélkül. Nagy tévedés volt és lenne azt hinni, hogy az emberiség rábízhatja magát, sorsát a piaci mechanizmusokra, a piac önkorrekciós képességére. Ma a fő kérdés, hogy hamarabb sikerül-e megtalálni a fenntartható növekedés pályáját, mint ahogy a természeti erőforrások kimerülnek, mielőtt az éghajlati viszonyok tartósan kedvezőtlenné válnak? 2.
A verseny és a növekedés dilemmái
További probléma, hogy nem csak az idő a versenytársunk. Egymással is versenyeznek az egyének, az egyes társadalmi csoportok, a vállalatok, a nemzetek, a régiók. A lemaradás veszélyének és a felzárkózás elmulasztásának terhe nyomasztja mind az egyént, mind a nemzetet. Mai világunkban egyszerre van jelen a megszerzett gazdagság, a kor kínálta életminőség megőrzésének vágya, feszültsége és a túlélési ösztön, a megkapaszkodás kétségbeesett erőfeszítése. A globalizáció újrapozícionálta a világot, a régiókat, a nemzeteket, a társadalmakat, ha nem is a régi módon, de újratermelte, sőt esetenként növelte a fejlettségbeli különbségeket is, gazdagabbá tette a gazdagokat és megnövelte a szegények, kiszolgáltatottak számát. Szétterülnek a technológiai forradalom vívmányai, de a felzárkózni igyekvőknek meg kell fizetniük ennek költségeit, miközben a szociális biztonság megőrzése is egyre többe kerül. Hiszen mind több emberről kell gondoskodni a világ nagy részében, köztük olyanokról, főképp fiatalokról, akik nem képesek értelmes, méltó munkával bekapcsolódni a társadalmi termelés folyamatába. Nem kétséges, a technológia megújítása, a környezetvédelem, a struktúraváltás, az elhalasztott társadalmi szükségletek kielégítése, a biztonság megőrzése mind jogos elvárás, de komoly költségekkel jár. Alacsony gazdasági növekedés mellett ezek az igények csak rangsorolva, részben csak egymás rovására elégíthetőek ki. Mi az előbbre való: az esőerdők pusztításának megállítása, vagy a bankok, a válságágazatok megmentése a fejlett országokban? Ilyen és ehhez hasonló kérdések sokasága vár válaszra. Érthető, ha a fejlett országok vezetői úgy érvelnek, hogy akkor tudnak erőforrásokat átcsoportosítani a fejlődő világba, ha újraindul a növekedés. Az is nyilvánvaló azonban, és éppen az előző évtizedek tapasztalatai alapján, hogy a dolog nem ilyen egyszerű. Újfajta együttműködésre van tehát szükség a nemzetek és a régiók, a kultúrák között.
2
3.
Nemzetközi biztonság
Csakhogy a mai világrend még a régi. Hiába omlott össze a kelet-európai államszocializmus, a nemzetközi élet csatornái ugyanazok, intézményeinek működése alig változott az elmúlt években. Erős az aggodalom attól, hogy új szereplők lépnek be a „nukleáris térbe”, valós veszélyt jelent a terrorizmus. Változnak a gazdasági-katonai erőviszonyok. Ebből következően nem várható el egyetlen államtól vagy egyetlen katonai szövetségtől sem, hogy önmaga feleljen a világ biztonságáért. Nehezen megkerülhető, hogy a legnagyobb lélekszámú, növekvő gazdasági teljesítményű, jelentős haderővel rendelkező országok ennek megfelelő arányos részt kapjanak a nemzetközi szervezetekben, politikában. Nagy a félelem attól, hogy olyan helyi háborúk törnek ki, amelyeknek következményei globálisak lesznek. Biztonsági problémát jelent az általános eladósodás, a nemzetközi pénzmozgások hektikussága, kezelhetetlensége, a nemzeti államok ezekkel kapcsolatos kiszolgáltatottsága. Az ilyen fenyegetettséggel szemben nem a bezárkózás a jó válasz, hanem a nemzetközi szabályozás, a regionális együttműködés bővítése és az eladósodás mértékének csökkentése. 4.
Az Európai Unió: a nemzetek együttélésének modellje
Az Európai Unió nem csak az itt élőknek jelent értéket. Szabadságra, szolidaritásra, emberhez méltó életre, nemek közötti egyenlőségre, a kisebbségek védelmére, egymás kultúrájának elfogadására nem csak az európai embereknek van szükségük. Az unió nem a nemzetek rovására fejlődik, erősödik, hanem velük és általuk. Figyelemre méltó, bár természetesen nem érdek nélküli az unió a pénzügyi válság leküzdésében megmutatott hozzáállása, segítőkészsége. Mindemellett, ha Európa nem akar válságövezetté válni, ha példát akar mutatni a globális problémák megoldására, akkor keresnie kell a hatékonyabb együttműködés módjait, a nagyvállalatok, a pénzvilág ellenőrzésének lehetőségeit. Érdemes elgondolkoznunk azon, hogy a lisszaboni stratégia: az életminőség megőrzése és az a cél, hogy Európa a világ legfejlődőképesebb régiójává váljon ténylegesen feltételezi-e egymást. Időszerű-e még a geopolitikai hangsúly: továbbra is a világ régiói közötti verseny jelölje ki a megoldásra váró feladatok rangsorát? Tényleg a növekedés gyorsítása maradjon a fő cél, vagy a fenntartható növekedés feltételeinek megteremtése lépjen a helyére?
3
Szerintünk, magyar szocialisták szerint az európai parlamenti választások jó alkalmat kínálnak e kérdések megvitatására az európai társadalmakkal, a választókkal. Már csak azért is, mert e közös témák felvetése enyhítheti a nemzeti kormányzó erőkre nehezedő társadalmi nyomást, hogy mindent tegyenek meg a gazdasági növekedés újraindítására, a pénzügyi szféra stabilizálása után mihamarabb pörgessék fel a reálgazdaságot, a fogyasztást. A választók akár azt is mondhatják: a globális problémák megoldása ne legyen az ő gondjuk, ne a kis nemzeteké, ne a kisebb közösségeké, az egyes egyéneké és így tovább. Természetesen nem azonos a felelőssége egy nagy országnak és egy kicsinek, egy nagyvállalat vezetőjének és munkásának, de mindenkinek megvan, meg kell, hogy legyen a maga szerepe a közös gondok leküzdésében. 5.
Válság és ideológia
Néhány hónap alatt nagyot változott világunkban az ideológiai színtér. A világ közvéleménye azt láthatja, hogy a neoliberalizmus legbuzgóbb hívei most államosítanak. Az élet megcáfolta a tételt, miszerint a globalizált kapitalizmus képes a válságmentes fejlődésre, a szabaddá tett piac kijavítja önmagát. Persze akadnak olyanok ma is, akik szerint a bajok forrása továbbra is az állam a maga nehézkességével, szociális kötelezettségeivel. Sőt, akadnak olyanok is, akik azt állítják: nem kell mentőöv a bajba jutott bankoknak, nagyvállalatoknak közép- és kisvállalatoknak, mert összeomlásuk gyorsítja a kívánatos szerkezetváltozást, és megfontoltabb fogyasztói, befektetői döntésekre kényszerít. Így a kevésbé szennyező és energiaigényes technológiák és termékek felé fordul majd a kereslet. Kétségtelen, el kellene kerülni, hogy a mentőcsomagok a felelőtlenül gazdálkodókon segítsenek, hogy továbbra is ott folytatódjanak a dolgok, ahol a válság kitörésekor abbamaradtak. Igazolva láthatják magukat a globalizáció fundamentalista, nemzeti-konzervatív kritikusai is, mondhatják: lám, nem szabad a dolgokat kiengedni a nemzeti elitek, a nemzeti állam keretei közül, mert akkor ellenőrizhetetlenné válnak a folyamatok; nem szabad a dolgok természetes rendjét megbontani, mert annak romlás, katasztrófa lesz a vége. Világos azonban, hogy globális problémák nem oldhatóak meg a nemzetek összefogása nélkül. Kérdés az is: vajon képesek lennének-e a határaik mögé zárkózó nemzetek arra, hogy óriási embertömeg számára elviselhető életkörülményeket, emberhez méltó feltételeket, beleszólási lehetőséget teremtsenek a közös ügyekbe? Mára világosan látható, hogy alapvető változások folynak a világgazdaságban, gyökeres változás előtt és közben van az egész világ. A válság alapvető oka az elmúlt majd négy évtizednyi időszak kapitalizmusának deregulált pénzügyi működésében áll, ez képezte alapját annak a neoliberális 4
korszaknak, amelynek a válság véget vetett. Egyértelmű az is, hogy egyetlen állam sincs abban a helyzetben, hogy a világméretű válságot és recessziót – akárcsak önmaga számára – egyedül képes legyen orvosolni. Államok és államszövetségek globális egyeztetetésére és összefogására van szükség ahhoz, hogy a válságból mielőbb és eredményesen megtaláljuk a kivezető utat. Államok és nemzetközi szervezetek összefogása és egyeztetett stratégiája nélkül ennek a kiútnak a megtalálása valószínűtlen és lehetetlen. Ennek a nemzetközi méretű összefogásnak, a globális és összehangolt stratégia kidolgozásának kezdeményezője ugyanakkor lehet vagy lehetnek egyes országok. Az MSZP fontosnak és lehetségesnek tartja, hogy Magyarország a kezdeményezők között legyen, s aktív diplomáciával azok közé tartozzon, akik a válság megoldásához a nemzetközi méretű együttműködését szorgalmazzák. 6.
Válság és szociáldemokrácia
A globalizáció számos baloldali kritikusa mindig vitatkozott a neoliberalizmussal, a harmadik utas szociáldemokráciával, amiért nem elég gyanakvó a kapitalizmussal, a piaccal, az elituralommal szemben. E baloldali kritikusok azonban hibáznak akkor, ha nem látják a szociáldemokrácia szerepét a széles tömegek érdekeinek védelmében, az oktatás kiszélesítésében, a beleszólási lehetőségek bővítésében, a demokratikus politikai rendszerek erősítésében. Nem könnyű új szintézist teremteni a demokratikus baloldalon, és nem egyszerű az új stratégia kidolgozása. Nem úgy állnak a dolgok, hogy elegendő lenne visszatérni a már történelmileg bevált receptekhez. A fő nehézséget az jelenti, hogy a neoliberális gazdaságpolitika kifulladása, kudarca nem vezet vissza a keynesi keresletösztönzés, adócsökkentés teljes rehabilitációjához. Ma sem a világ, sem a nemzetgazdaság nem ugyanolyan körülmények, feltételek között működik, mint a 20. század középső harmadában. A gazdasági, költségvetési egyensúly megőrzése ma még fontosabb, mint korábban. Nem kétséges: az állam gazdaságpolitikai, ellenőrző szerepének növekednie kell, de el kell kerülni, hogy ez a bürokratikus irányítási módszerek visszaállítását jelentse. A globalizált kapitalizmus mai problémáit nem lehet a felelőtlen hitelezésre vagy a pénzvilág és a reálgazdaság közötti ismétlődően bekövetkező diszharmóniára egyszerűsíteni. Nem lehet elfeledkezni az óriási vagyoni, jövedelmi különbségek szerepéről, a fogyasztás manipulálásáról, a nagyvállalatok erőfölényéről, politikai befolyásáról. Az ellensúlyok leépítése, az államok eszköztelensége gyengíti a kollektív munkavállalói, gazdasági és szociális jogok képviseletének lehetőségeit a félperifériás országokban és a fejlődő világban.
5
Nagy tanulság, hogy a szociáldemokrácia nem mondhat le a rendszerkritikáról. Kötelessége a tőke működésének,
a
kapitalizmus
válságpotenciáljának
elemzése.
Nem
létezik
baloldali
társadalompolitika baloldali gazdaságpolitika nélkül. Ez pedig nemzetközi egyeztetést, együttműködést és az uniós normákkal összhangban lévő nemzeti szintű fejlesztést kell, hogy jelentsen. 7.
A baloldal és a nemzet
A globalizáció új kihívások elé állította a nemzeteket, az országokat. Leegyszerűsítés lenne csak a nemzetközi tőke és a nemzeti társadalmak, a nemzeti keretekbe szoruló munkaerő közötti ellentétről beszélni. Az óriás vállalati termelésnek is megvan a maga nemzeti, illetve nagyhatalmi karaktere és mára az egyes nemzetek is átitatódtak egymás kultúrájával, mássá tette őket az egyetemes érintkezés. Sokan állítják: lejárt a nemzetállamok kora, a nemzetgazdaság megszűnt, mint önálló alapokon nyugvó, belső arányokon keresztül működő és irányítható egész. Ezért nincs jó alkupozícióban az a nemzetállam, amely nem rendelkezik belső forrásokkal, innovációs energiákkal, mert egyedül nem diktálhat a nemzetközi nagyvállalatoknak. Sok igazság van ezekben a megállapításokban. Egyszerre következik belőlük annak szükségessége, hogy a nemzetek összefogjanak a számukra kedvezőbb nemzetközi gazdasági játékszabályok kialakítása érdekében, és eközben ragaszkodjanak önállóságukhoz, kultúrájukhoz. Ez nem jelenthet visszafordulást a haladástól, lemondást az együttműködésben rejlő energiákról. Nem jó irányba akarja vezetni a nemzetet, aki vissza akarja zárni történelmébe, a múlt határai közé, aki nem akarja kultúrája részévé tenni más népek értékeit, aki fél a kapcsolatoktól. A nemzethez többféle identitás ápolásával, azok egyidejű vállalásával lehet tartozni, csatlakozni. A nemzet elsősorban nem származási, etnikai egység, hanem kulturális és politikai közösség: önként vállalt sorsközösség. Nekünk, szocialistáknak mindemellett nem egyszerűen hagyományaink, kultúránk védelme miatt kell a nemzetünket képviselnünk, formálnunk, hanem teljesítenünk kell a szolidaritás követelményét is. Szolidárisnak kell lennünk a nemzetünk részét képező határon túli magyarokkal. Szolidárisnak kell lennünk azokkal is, akik kiszorulnak a társadalomból, és kétségbeesésükben a nemzethez fordulnak segítségért. Vigyáznunk kell arra, hogy ne rendüljön meg biztonságérzetük, jövőbe vetett hitük. Fel kell őket vérteznünk a kultúrával, hogy megvédhessék magukat, hogy esélyt szerezhessenek a felemelkedésre. A nemzet az a közösség, amely keretet, otthont jelenthet a teljes, a kor szintjén lehetséges emberi életet élni akarók számára. A nemzet az a tér, határon innen és határon túl, amely élővé, kölcsönössé teszi a kapcsolatot az egyetemes emberi és az egyes ember között.
6
II. HOL TART MAGYARORSZÁG? 1.
Helyünk a világban
Sok tényező határozza meg az egyes nemzetek helyét, helyzetét a világban. Ezek legfontosabbja saját teljesítményük, elsősorban, de nem kizárólagosan, ettől függ helyi értékük a világgazdaságban, és a világpolitikában. Látjuk azonban, hogy nem a kis országok határozzák meg a fejlődés irányát, saját stratégiájuk kialakításakor figyelembe kell venniük a nagyhatalmak, a meghatározó gazdasági régiók várható magatartását. Magyarországnak célszerű együtt mozognia az Európai Unióval, igazodnia az ott elfogadott politikához, szabályokhoz, normákhoz. Ez elengedhetetlen, de nem elégséges feltétele a magyar gazdaság megerősítésének, új esélyekhez juttatásának. Hazánk része Európának, amely erősebb vele, mint nélküle. Magyarországnak a fejlett világon, Európán belül van módja megoldást találni a fejlődési problémákra, a viszonylagos fejletlenségből fakadó nehézségeire. Számíthat a tagországok támogatására, szolidaritására, ha bajba kerül, de ennél többet nem várhat el tőlük. Így tehát nincs más lehetőségünk, mint szembenéznünk önmagunkkal, felmérni helyzetünket és lehetőségeinket. 2.
Rövid összegzés húsz évünkről
A magyar társadalom, a politikai erők és a szellemi élet szereplőinek jelentős teljesítménye volt a békés átmenet, a politikai rendszerváltás. Magyarország a kilencvenes években nem kis erőfeszítések, áldozatok árán, de három nagy feladatot megoldott. Sikerült leküzdenie az akkori gazdasági válságot, befejeznie a gazdasági rendszerváltást és végül, de nem utolsó sorban csatlakoznia az euro-atlanti államok gazdasági, politikai és katonai szövetségéhez. Ezzel széleskörű nemzetközi elismerést vívott ki magának. Mindez azért volt lehetséges, mert hazánknak voltak bizonyos előnyei a régió többi országához képest, és ha kisebb-nagyobb ingadozásokkal is, de a vezető politikai erők képesek voltak a gyors és határozott cselekvésre. Az előnyök közé tartozott az ország nemzetközi elismertsége, az hogy széleskörű gazdasági, politikai, és kulturális kapcsolatok ápolt a Nyugattal. Nem kisebb jelentőséggel bírt a reformok során szerzett tapasztalat, a menedzseri és technokrata réteg erőssége, a viszonylag képzett és olcsónak mondható munkaerő, a fejlett infrastruktúrával rendelkező hazai régiók viszonylag magas száma. Részben ennek, részben a külföldi tőke 7
terjeszkedési törekvéseinek köszönhetően az átalakulás gyorsan lezajlott. Gyorsan, de nem ár, nem szenvedés és nem messzire ható következmények nélkül. A legnagyobb ár, amelyet meg kellett fizetnünk: a nagymértékű munkanélküliség, ami rengeteg szenvedést vont maga után. A legsúlyosabb következmény: a társadalom alsó és középső csoportjainak védekező reflexe; nagy tömegek menekültek be a szociális állam védőszárnyai alá és a feketegazdaságba. Mindez azzal is járt, hogy a rendszerváltás nem járt együtt a társadalmi viszonyok letisztulásával. További, de nem csak hazánkra jellemző velejárója lett a világgazdaságba történő integrálódásnak, hogy megkettőződött a gazdaság. Az egyik oldalon a nagyobbrészt külföldi tulajdonú, exportra termelő nagyvállalatok és bedolgozói körük, a másikon a hazai, állami és önkormányzati megrendelésektől függő közép- és kisvállalati szektor és az egyéni kényszervállalkozók hada, az alulképzett munkavállalók tömege. Többek között ebből a helyzetből következik a szüntelen kiszorítósdi és a terjedő korrupció. Míg a magyar társadalom nem jelentéktelen egyik része zsákutcába jutott, a másik ki tudta használni a lehetőségeket, és rákapcsolódott a globalizációs, integrációs áramlatra. Így nemcsak a gazdaság vált ketté, hanem vele a magyar társadalom is. Ezek a kettősségek viszont nem javítják, hanem rontják a magyar gazdaság versenyképességét és összteljesítményét. Ilyen körülmények között csak egyre nagyobb költséggel, egyre korszerűtlenebb eljárásokkal, eszközökkel és módszerekkel őrizhető meg a társadalmi béke, a szociális biztonság. Csoda-e, ha a politikai életet is végzetes megosztottság, önpusztító szembenállás jellemzi? Sokan a politikát teszik felelőssé a gazdasági fejlődés lelassulásáért, a társadalom kettészakadásáért. Biztos, hogy részben igazuk van. Nem teljes azonban a kép, ha nem mutatunk rá a politikai életben zajló folyamatok gazdasági-társadalmi hátterére. A gazdasági és társadalmi szempontból legelőnyösebb megoldások felkutatására és megvalósítására irányuló szándékot és energiát gyakran keresztezték, olykor fel is morzsolták a politikai konfliktusok, hatalmi harcok. Ezért, míg a magyar társadalom egy része ki tudta használni a lehetőségeket, rákapcsolódott a globalizációs, integrációs áramlatokra, megtalálta a helyét a magas versenyképességű, innovatív szférában, a high-tech világában, addig a társadalom nem jelentéktelen hányada zsákutcába jutott.
8
III. TEENDŐINKRŐL 1.
A változtatás kényszere a magyar gazdaság és társadalom működésében
Mondhatnánk, hogy az előzőekben leírtak igazak a mai helyzetre is. Igen, de ez a kép nem kielégítő, ha a helyzetet az előttünk lévő feladat szempontjából tekintjük. Ez a feladat nem lehet más, mint a fenntartható növekedési pálya feltételeinek kialakítása, a lakosság aktivitási rátájának, a foglalkoztatottság szintjének jelentős mértékű megemelése. Mindezt a parancsoló igényt mi, szociáldemokraták egy igazságosabb társadalom megteremtésének igényével együtt képviseljük. Nemcsak azért nem folytatható a mai gazdasági és politikai gyakorlat, mert nem hozzáad lehetőségeinkhez, hanem elvesz belőlük. Nem pusztán azért kell bevált társadalmi túlélési stratégiákat felülvizsgálnunk, mert hosszabb távon akadályozzák a fejlődést. Azért kell változtatnunk, mert nem számíthatunk arra, hogy azok a növekedési tényezők, amelyek a közelmúltban
fejlődésünket
formálták,
a
közeljövőben
is
hasonló
mennyiségben
a
rendelkezésünkre állnak. Nem lehet számítani a külföldi működő tőke eddigi méretű beáramlására, és ha lehetne, akkor sem várható, hogy az fordulatot hajtana végre a foglalkoztatás területén. Különösen akkor nem, ha nem tudunk felkészültebb, tanultabb munkaerőt kínálni számára. Nagyfokú leegyszerűsítés lenne a magyar gazdaság gondjait csak az államháztartási kiadások nagyságával és a magas adókkal magyarázni. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai és a világhelyzet valószínűsíthető fejlődési irányának ismeretében nagy hiba lenne csak a tőkebeáramlástól várni a megoldást. Mint ahogy illúzió lenne azt hinni, hogy a kis- és középvállalkozások amúgy mindenképpen szükséges segítése önmagában elég lehet a fenntartható növekedés feltételeinek megteremtéséhez. A belső megtakarítás, a felhalmozás, a beruházások növelése nélkül nem várható fordulat a magyar gazdaság fejlődésében. Ezért a jövőben a befektetések ütemének gyorsabban kell nőnie a fogyasztásnál. Tovább fokozza a nehézséget, hogy mindezt alacsony gazdasági növekedés mellett és a fenntarthatósági és környezetvédelmi szempontokra tekintettel kell megoldanunk. Még további nehezítő körülmény, hogy a fordulat feltételezi az oktatásra, a kutatásra fordított költségek emelését. Mindez szerkezeti, intézményi átalakulást igényel, hiszen a többletpénzek nem a kevéssé hatékony struktúrák, termelési szerkezetek és intézmények finanszírozását kell, hogy szolgálják. Mindez érdeksérelmekkel is jár.
9
2.
A politikai részvétel: demokrácia
Alkalmas-e a magyar politika, a politikai rendszer a konfliktusok kezelésére, a fordulathoz szükséges erőösszpontosításra? Felkészültek-e politikusaink a bonyolult helyzetek kezelésére, a kemény intézkedések elfogadtatására a társadalommal? Kezdjük a kérdés könnyebben megválaszolható részével. Politikai rendszerünk, ha nem is tökéletes, de alkalmas a konfliktuskezelésre. Annak kell lennie, hiszen, ha nem lenne az, akkor engednünk kellene a demokráciából. Jöjjön a reformdiktatúra? Nem. Célszerűbb e helyett híveket szerezni az átalakításnak, cselekvő többséget szervezni a változásokat akarókból. E többség állhat akár a tisztességes baloldaliak és konzervatívok összefogásából. Már csak azért is, mert mint a példák sokasága mutatja: nem lehet erős politikai ellenszélben reformokat elfogadtatni egy a biztonságát, a szegényes, de legalább áttekinthető status quót féltő társadalommal szemben. Az előttünk álló feladat nagysága mutatja meg, hogy nem folytatható a megszokott politikai gyakorlat. De nem csak a politikusoknak, a pártoknak kell önvizsgálatot tartaniuk. Ezt kell tennie a magyar értelmiségnek, az állampolgároknak is. Igazuk volt-e vagy van-e, ha csak a szavazatukkal vállalnak felelősséget és kifelejtik magukat a közéletből, a politikai pártokból? A szakértők, az állampolgárok közéleti szerepvállalása módot adna az állami, önkormányzati munka szakszerűségének javítására is, mert a pártoknak nem kellene az apparátusokra terhelni második, harmadik sorban küzdő, dolgozó embereiket. Ilyen esetben nem jobb-e a részvételen, a civil kurázsi és a professzió egyensúlyán alapuló tömegeket mozgató demokrácia az elkülönültségét önmutogatással, egymás lejáratásával és manipulált népszavazásokkal leplezni igyekvő elituralomnál? Ez esetben a politikai vezetők joggal számíthatnának az apparátusok lojalitására. A szociáldemokraták kötelessége közüggyé tenni a közös ügyeket. 3.
Új politikai kultúra
A politikai, s főként a pártpolitikai életben egymás legitimitásának megkérdőjelezése nem erősíti, hanem gyengíti a közbizalmat. A minimális egyetértés hiánya, az ígéretek egymásra halmozása, egymás akadályozása a cselekvésben, az ellenőrzés, a kritika helyett a kormányzás akadályozása lerontja a politika hatékonyságát, eredményességét. Mi, szocialisták azt gondoljuk: ez a magatartás elsősorban nem ránk, hanem a mai magyar jobboldal legerősebb pártjára jellemző. Ezzel együtt az eredmények elmaradásáért, azért, hogy nem enyhülnek a gazdasági, társadalmi és politikai feszültségek, mi, szocialisták felelősek vagyunk. 10
Előre akkor léphetünk, ha elfogadjuk a realitásokat, nem gyanúsítjuk egymást rossz szándékkal és figyelünk arra, hogy helyén, erejének, jelentőségének megfelelően kezeljük politikai ellenfeleinket. Meg nem engedhető luxus a két részre szakadt gazdaság, társadalom és kultúra. Egy szolidáris társadalom, egy egységessé szervezett gazdaság, egy a jövőn vitatkozó és nem a múltba néző, sokféle erőtől duzzadó politikai élet, sokszínű, kultúrájukat őrző, folyamatosan gazdagító közösségek hálózata tesz ki egy nemzetet. Ideje összeillesztenünk a részeket, nehogy véglegesen és végzetesen elszakadjanak egymástól. Ez nem önfeladást feltételez tőlünk, hanem tiszteletet, türelmet egymás és alázatot a közös ügyek iránt. Csak az elfogadás, befogadás és a tiszteleten alapuló vita révén lesz elfogadható vagy legalábbis értelmezhető képünk a jövőről. Szélsőséggel azonban nincs együttműködés. Demokratikus erő szélsőséggel, szélsőséges irányzattal, párttal – bármely irányból jöjjön is az – nem működik, nem működhet együtt. A szélsőjobboldal új alakot öltött. Agresszív, erőszakos és provokál. Ha a Köztársaság most gyengének mutatja magát, akkor pár év múlva már nem lesz mit megvédeni. Az erőszakos kisebbség terrorizálni fogja a békés többséget. *** Nehéz évek vannak mögöttünk és állnak előttünk. Egy a jelenlegi helyzetébe bele nem nyugvó, de szolidáris magyar társadalom képes lehet a feladatok megoldására, a nehéz időszak rövidítésére, a terhek könnyítésére, igazságos elosztására. Ilyen háttérrel a magyar állam könnyebben képviselheti a nemzeti érdekeket a nemzetközi fórumokon, a külpolitikában, a kétoldalú, a jószomszédi kapcsolatokban.
A MAGYAR SZOCIÁLDEMOKRÁCIA CÉLJA: NEMZETÜNK FELEMELKEDÉSE I.
MI A SZOCIÁLDEMOKRÁCIA?
Az elmúlt másfél évszázad az emberi társadalom, gazdaság és kultúra soha nem látott óriási fejlődését hozta meg. E hatalmas átalakulás eszmei motorja két nagy eszme: a demokrácia és a szociális gondolat. A kettő a legszorosabban összefügg egymással. A demokrácia azt jelenti, hogy az egész társadalmat érintő dolgokban az egész társadalom akarata döntsön, és ehhez megteremti az intézményes feltételeket.
11
A szocializmus minimális értelme: minden embert tekintsünk társnak (latinul: szociusz), az egyik ember ne legyen a régi mondás szerint a „másiknak farkasa”, hogy érvényesüljenek a többség érdekei. A kettő nem mindig jár együtt. Lehetnek és vannak olyan demokráciák, ahol az erősebb jobban érvényesül, a szociális igazságosság nem valósul meg. És hosszú ideig szocializmusnak neveztek egy olyan rendszert, amely diktatúrával akarta megvalósítani az egyenlőséget. A szociáldemokráciának az a lényege, hogy a demokráciát és a szociális igazságot (mi ezt nevezzük szocializmusnak) együtt, és csakis együtt akarja szolgálni. II. A SZOCIÁLDEMOKRÁCIA ÉRTÉKEI A modern társadalom értékrendszerét ugyanebben az időben az értékek két nagy csoportja határozta meg. Az egyik hagyományos, voltaképpen minden társadalomra érvényes: nyugalom– jólét–biztonság. A másik a francia forradalomban került középpontba: a szabadság–egyenlőség– testvériség. (Ezen nem változtat, hogy az egyenlőséghez most gyakran hozzátesszük az igazságosságot, a testvériséget pedig szolidaritásnak nevezzük.) A különböző politikai mozgalmak mást és mást emelnek ki. A szociáldemokráciát az jellemzi, hogy a felsorolt értékeket egyenlő súlyúnak tekinti, együtt akarja szolgálni és megvalósítani. Szabadságot és egyenlőséget akar mindenkinek a testvéri szolidaritás érvényesítésével. III. AZ EURÓPAI SZOCIÁLDEMOKRÁCIA MA A világ azonban az elmúlt évtizedekben újabb hatalmas átalakuláson ment keresztül a tudományos és technikai forradalom következtében. Átalakult a termelés, a munka, a tudás, a javakhoz és a kultúrához való hozzáférés lehetősége, az élet milyensége és minősége, a társadalom szerkezete és működése. Ez új problémákat hozott és változásokat jelentett a társadalmi és a gazdasági élet, valamint az állam viszonyában, jellegében, ennek következtében pedig valamennyi politikai irányzat, párt programjában, és magatartásában. A problémát az jelenti, hogy a gazdasági és a társadalmi élet végső soron természetesen egymást erősítik, javítják – a köznapi élet szintjén azonban sokszor gyengíthetik is egymást. A modern gazdaság ereje, termelőképessége, befolyása ugrásszerűen emelkedik, de ugyanannyi érték megtermeléséhez egyre kevesebb emberi munkát igényel. Súlyos társadalmi válságot okozhat, ha az állammá szervezett társadalomnak nincs elég ereje ahhoz, hogy a gazdasági fejlődés 12
eredményeit eljuttassa a társadalomhoz. Ha viszont az állam túl sokat von el a társadalom számára, az beszűkíti a gazdaságot. A mérték elve A szociáldemokrácia ebben is a mértéket keresi. A társadalmat képviseli a gazdaság, a gazdaságot a társadalom irányába. Keresi, vagy legalább meg akarja közelíteni azt a helyes arányt, amely mindkettőnek hasznára jár. Megteremti, és a modern fejlődés vívmányai alapján folyamatosan újrateremti a fenntartható gazdasági fejlődés lehetőségeit, de ugyanakkor biztosítja, hogy annak eredményei a társadalom minden tagjához eljussanak. Ez a mai szociáldemokrácia lényege. IV. A NEMZETI FELEMELKEDÉS ÚTJA Négy nagy kérdésben azonban még nem haladtuk meg a múlt zsákutcás fejlődéséből fakadó korlátainkat. 1.
A magyar társadalomnak nagyobb része van súlyos, vagy nehéz helyzetben, mint a fejlett európai társadalmakban. Reális számítás szerint a lakosság csaknem egynegyede él tartósan, szinte kimozdíthatatlan súlyos körülmények között, másik egynegyede pedig köztes állapotban, a továbblépés reménye nélkül.
2.
Gazdasági előrelépésünket is súlyos ellentmondások nehezítik. Az állami, köz-gazdasági és köz-társadalmi viszonyok még mindig nagymértékben őrzik a zsákutcás, félfeudális múlt hibáit. Rossz a közteherviselés rendszere: túlságosan nagy az adó – de túl kevesen adóznak. Gyengék a kis- és középvállalatok (sok köztük az álpiaci). Minden európai mértéken felüli a fekete és szürkegazdaság aránya. Ezért – és az előző pontban tárgyalt társadalmi helyzet következtében – túlságosan nagyok a szociális kiadások, az állam paternalista adakozása.
3.
Túlságosan kiterjedt, szétszórt, lomha, és nem elég hatékony a közigazgatási rendszer, folytatni kell az egészségügyi és az oktatási rendszer átalakítását, ki kell szélesíteni a kulturális rendszert.
4.
A három baj egymást erősíti. Az államnak kell a mértéket megtalálnia, de csak akkor tudja, ha egyiktől sem szigetelődik el, és ha meg tudja szerezni a társadalom támogatását. A társadalom jelentős része azonban nem érti a változás igazi értelmét és hasznát, nem készült fel a reformokra, és ezt a hatalmukat a paternalista politikai erők jól ki tudják használni.
13
Az elmúlt 18 évben az egymást váltó kormányok nem voltak képesek kikerülni az adakozás és a megszorítás rossz kettősségének csapdájából. Nekünk kellett megtenni azt az elkerülhetetlen lépést, hogy az állami költségvetés elviselhetetlen mértékű hiányától megszabaduljunk, és olyan állami gazdálkodást teremtsünk, amely lehetővé teszi a további fejlődést. Az Európai Unió minden országa eszerint járt el, a vezető gazdaságok is. Mi ezt úgy tettük meg, hogy e művelet következtében ezt az elmaradott rétegek kevésbé érezték meg, mint az Uniós országok átlagában. Így akarjuk folytatni. Az egész társadalom érdeke, hogy továbblépjünk.
AZ ÁLLAM SZEREPE I. EGY ROSSZ VITA: „KIS ÁLLAM”, VAGY „NAGY ÁLLAM” Az elmúlt két évtizedben különösen a közép- és kelet-európai rendszerváltozások után az állam szerepe – bár különböző intenzitással – mégis viták középpontjába került. Az államszocializmus eltűnésével hosszabb időn keresztül az a felfogás vált egyre inkább meghatározóvá, amely szerint az állam szerepe a társadalmi, a politikai és mindenekelőtt a gazdasági életben csökken, illetve csökkenteni kell. Túlsúlyba került az a teoretikus vélemény és politikai gyakorlat, amely szerint a piac önszabályozása, önkorrekciós képessége olyan alapvető jellegzetesség, amely a zavarokat, a problémákat megoldja. Ez a domináns vélemény a gazdasági fellendülés és a prosperitás idején minden kétséget kizáróan azt hozta, hogy a piacgazdaság és a globalizált világ gazdasági, ebből fakadóan foglalkoztatási problémáit nem állami beavatkozás, hanem a piac önkorrekciós képessége fogja megoldani, ha ilyen jellegű problémák egyáltalán globális méretekben felmerülnek. A piac szerepének növekedése, az önkorrekciós képesség hangsúlyozása egyértelműen az állami szerepvállalás csökkentését, az állami szerep korlátozását indukálta. A politika világában egy, a lényeget eltakaró vita bontakozott ki az állam méretéről és feladatairól, ez az úgynevezett „kis állam” kontra „nagy állam” vita. Többségében látszólagos, a bürokráciával, az állami intézményhálózattal, az állami foglalkoztatottak számával foglalkozó disputa könnyen érthető volt, ám felszínes képet nyújtott a valódi dilemmáról. A kapitalizmus évszázados történetében 2008 őszével új fejezet kezdődött. A válság azonban nemcsak bajt, hanem lehetőségeket is jelent, mert társadalmi megújuláshoz vezethet. Az 1929–33-as nagy világválság Amerikában előbb gazdaságpolitikai fordulatot, majd a II. világháború után a jóléti állam és a parlamentáris tömegdemokrácia virágkorát hozta el. Nem
14
tagadható, hogy Európában a fasizmus térnyerése, borzalmas pusztításai, majd a helyreállítási periódus után következhetett csak el a jóléti állam és a plurális demokrácia „aranykora”. A gazdaságpolitikai fordulat lényege az volt, hogy a politikusok felvállalták, a polgárok pedig elfogadták a jóval magasabb adózási szintet, amiért cserébe az állam vállalta az egészségről, az öregségről, az oktatásról, a közlekedésről, a közellátásról és a közkultúráról való gondoskodást, vagyis minden eddiginél magasabb életszínvonalat, jobb életminőséget biztosított. A
jóléti
állam
jóléti
ideológusai
versenyben
voltak
a
kelet-európai
paternalista
államszocializmusok tervezőivel. Ennek is része van abban, hogy a rendszerváltáskor nagyra nőtt, pazarló, hatékonytalan államot, súlyos államadósságterheket és egy ugyancsak drága, ugyanakkor kishatásfokú, de mégis biztonságot nyújtó szociális rendszert örököltünk. II. ERŐS, HATÉKONY, CSELEKVŐKÉPES ÁLLAMOT A ’70-es évekre a jóléti állam finanszírozása kérdésessé vált. Erre a helyzetre adott válasz volt egyfelől a piac mindenhatóságába vetett hit, az önszabályozás kizárólagosságának hirdetése, az „éjjeliőr állam” eszméje. A jóléti állam finanszírozási gondjait egy monetarista, neokonzervatívneoliberális közgazdasági ellenforradalom kívánta megoldani, amely Reagan és Thatcher nevével fémjelezve, lényegében leépítette a korábbi állami gazdaságpolitikát. Nem késett sokáig a „harmadik út” új baloldalának Blair-i, Schröder-i válasza sem: a jóléti állam eszköztárát aktív munkaerő-piaci politikával, a szociális ellátórendszer reformjaival, valamint a humántőkébe és az infrastruktúrába való befektetésekkel bővítette ki. A rendszerváltozás választott útja a gazdaságban a szabályozott szociális piacgazdaság, a társadalomban pedig a parlamentáris demokrácia útja. Ebben a felfogásban a tőkét és a piacot használnunk kell. Nem öncélúan, hanem, hogy biztonságot és jólétet teremtsen. A napjainkban dúló pénzügyi-gazdasági válság mindent megváltoztatott. Egyfajta intellektuális arrogancia szükséges ahhoz, hogy a történtek után kétségbe vonják az állam szabályozó és felügyelő szerepét, és hangsúlyozzák a korlátozásmentes piac önszabályozó tökéletességét. Ugyanők azok, akik egyébként elvárnák, hogy az állam az adófizetők pénzén feltőkésítse, újrafinanszírozza a tönkrement pénzügyi intézményrendszert és a válságágazatokat. A modern szociáldemokrácia éppen a válság következtében kap újabb esélyt arra, hogy irányt szabjon a gazdasági és társadalmi folyamatoknak. A modern európai szociáldemokrácia állama
15
szakít a pazarló, nem hatékony funkciókat is magába foglaló államfelfogással. A modern szociáldemokrácia állama a szabályozó, szolgáltató, fejlesztő állam. III. GLOBÁLIS ÉS LOKÁLIS A szociáldemokráciának sohasem volt valamiféle egységes modellje, mégis mindig erős volt a szándék a közös politikára, a hasonló gyakorlati megoldásokra. A globalizációs folyamatok hatásaként a szociáldemokratáknak kezdeményezniük kell a transznacionális tőke és a nemzetközi pénzügyek nemzeti kereteken túlnövő ellenőrzését. A globalizáció következő korszakában alapvető módosításokra lesz szükség a világgazdaság több összefüggő területén. A gazdaság szabályozását hozzá kell illeszteni az internetkorszak valóságához. Szabályozni kell a pénzpiaci szereplők játékterét, átláthatóvá és ellenőrizhetővé kell tenni a pénz- és tőkemozgások világrendszerét. A világ ma lényegében egyetlen gazdasági rendszert alkot. Még a legnagyobb országok növekedése is elválaszthatatlan a világtrendektől. Ezért helyesek azok a javaslatok, amelyek a szabályozó és ellenőrző intézmények működését is globális szintre kívánják emelni. Mindezek alapján, ha a következő években „észnél vagyunk”, az átláthatóság és a felelősségvállalás új kombinációja jöhet létre, amely jóléthez és biztonsághoz, a demokrácia és az egyéni szabadság kiterjesztéséhez vezethet. A modern szociáldemokrácia a munka és a termelőtőke közötti megállapodásokban, új munkahelyek megteremtésében és a szociális körülmények javításában érdekelt. Nem békülhetünk meg azzal, hogy a rendszerváltás utáni szerkezeti váltások következtében százezrek hullottak ki a magyar társadalomból. Meg kell találnunk az eszközöket mihamarabbi reintegrációjukra, a jelenlegi válság vélhetően pusztító szociális hatásainak minimalizálására. Erőfeszítéseinket arra összpontosítjuk, hogy minél kevesebb munkahely szűnjön meg és minél kevesebb munkanélkülivé váló, helyzetükben ellehetetlenülő család szoruljon ki a lehetséges munkahelyekhez közeleső településekről. Elsősorban a kis- és középvállalkozásoktól és nem a multiktól várhatjuk új munkahelyek teremtését és a meglévők megvédését. Hitellehetőségeket teremtünk, garanciákat nyújtunk, új piacok megtalálását kell segítenünk. Szakítanunk kell azzal a felfogással, amely kizárólag a magasabb hozzáadott értéket előállítani képes munkahelyek megteremtésének fontosságát hangsúlyozza. Természeti adottságainkat, kincseinket, a földet és a vizet felhasználva újraértékeljük az alacsonyabb hozzáadott értékű munkák jelentőségét. Az agrárgazdaság, a környezetgazdaság és az élelmiszertermelés reneszánsza jöhet el, kialakulhat a modern szövetkezeti szektor. A gyors lépések után hamarosan meg kell egyeznünk az adó- és
16
járulékreformok, az önkormányzati és közigazgatási rendszer, a szociális ellátások igazságos átalakításáról. IV. A BIZTONSÁG ÉS A TUDÁS ÁLLAMA A magyarországi rendszerváltozás után a társadalom, de mindenekelőtt a politikai élet államfóbiában élt. A korábbi államcentrikus berendezkedéssel szembeni averzió nem egy területen olyan alapvető intézkedéseket, hosszabb távon is meghatározó törvényeket hozott, amelyek – még ha jó szándék hozta is létre őket – túlkapások. A szinte átláthatatlanná váló közigazgatási decentralizáció, a döntéshozatali szintek kiismerhetetlensége nem abba az irányba vittek, hogy állam és gazdaság harmonikus partneri viszonyt alakítson ki, hanem a demokratikus központi hatalom gyengülését, a demokratikus helyi hatalom meg nem erősödését hozta. Az állam sok esetben megkérdőjelezhetetlenül hozzátartozó feladatokat sem tudott a kívánt és elvárt szinten teljesíteni, míg a lokális demokratikus hatalomgyakorlás a túlzott szétaprózottság és a beszűkülő lehetőségek miatt volt képtelen átvenni azokat. Az új szociáldemokrácia államfelfogása szerint az állam folyamatos és egyik legfontosabb feladata az emberek, a közösségek, a társadalom számára a biztonság megteremtése és megvédése. Helyes és ma is vállalható korszerű szociáldemokrata felfogás volt az a nézet-együttes, amely a magyar baloldal tevékenységének középpontjába a jogbiztonság, közbiztonság, létbiztonság hármasának együttesét helyezte. Az állam megvédi polgárait, fenntartja a közrendet és működteti a közintézményeket. Mindezt új biztonsági kockázatok közepette kell felvállalnia. Vegyük tudomásul, hogy polgártársaink már régen nem az elnyomó és mindenható államtól félnek, hanem a közrend hiányától, a káosztól. Persze nem tekintélyuralomról, hanem egy normális, a magánéletet békén hagyó, nyugatias működésű államról van szó. A szociális piacgazdaság, a szabad civiltársadalom és a szabályozó állam csak egymást kiegészítve, együttműködve, harmonikusan működhet kielégíthetően. Aki úgy gondolja, hogy a válságból – annak elmúlta után – úgy lehet mindent folytatni, ahogy oda bejutottunk, vagyis a közösségeknek és az államnak nincs más dolga, mint biztosítani a túlélést, el fog bukni. A válság kikényszeríti a szükséges alkalmazkodóképességet, és megfelelő helyzetfelismeréssel ez a kényszer szülte szükség előnnyé válhat. Az előny lehetősége nem más, mint a struktúraváltozás szükségessége. A modern államfelfogás épp ennek a gyakorlatnak a nélkülözhetetlen előfeltétele. A globalizáció második korszaka a megszerzett tudás és a tudás helyes felhasználásának korszaka. A globalizáció második korszakában az előrejutás és az
17
érvényesülés alapja a tudás. Ezért Magyarország a válság szülte kényszert akkor tudja előnnyé változtatni és saját előnyére váltani, ha a korszerű államfelfogást alkalmazva struktúraváltozást hajt végre, és kialakított új struktúrájának középpontjába a tudást állítja. A magyar szociáldemokrácia ajánlata Magyarországnak ezért a struktúraváltás: oktatás, kultúra, innováció, és a modern környezettudatosság.
A LEGBIZTOSABB JÖVŐKÉP I. EGYENLŐ
ESÉLYEKET A
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
MINDEN RÉGIÓJÁBAN, MINDEN
TELEPÜLÉSÉN!
A XXI. század a tudás korszakát hozta el. A gazdaság felértékelte az információt. Ma az érvényesül, aki versenytársainál több, jobb, frissebb ismerettel rendelkezik. A Magyar Szocialista Párt olyan Magyarországot kíván, ahol minden gyermeknek lehetősége van kibontakoztatni a benne rejlő tehetséget. Egy gyermek sem szenvedhet hiányt a tanulásban hátrányos anyagi körülményei miatt! A jövő Magyarországa, a tudásra, megbecsülésre és fejlődésre alapozott Köztársaság egyformán megbecsül minden iskolát. Közmegbecsülés és közfigyelem tárgyává kell tenni minden olyan intézményt, ami az emberek szellemi fejlődéséért, boldogulásáért tenni kíván. Az iskolában sem érhet senkit hátrányos megkülönböztetés. Az elmúlt időszakban több olyan eszme próbált visszatérni a történelem süllyesztőjéből, melyeket a jóérzés, a polgári gondolkodás és a demokrácia győzelme megtagadásra és feledésre ítélt. Az emberi jogok, a Köztársaság alkotmányban rögzített alapeszményei, és a társadalom szétszakíthatatlansága mellett elkötelezett összes erőnek egyet kell értenie abban, hogy az oktatásban a kirekesztő gondolatok semmilyen formában nem tolerálhatóak. II. ÚJ TUDÁS Magyarországon a közoktatás sokféle nehézséggel küszködik. A nehézségek egy része az oktatási rendszer szerkezetével, egy része pedig az oktatott anyaggal magával kapcsolatos. Az egyik legsúlyosabb probléma, hogy az iskolák teljesítménye nagyon eltérő. A megoldás hosszú távú tervezést, előretekintő és megfontolt, választási ciklusokon átívelő együttműködést kíván. Az oktatásnak mindig aktuális kihívásokkal kell szembenéznie, az adott kor kérdéseire kell felelnie, de 18
korszerűsége nem az állandó átalakításoktól, hanem a nyitott alapállástól függ. Az iskola nem lehet kizárólag a mechanikus tudásátadás-tudásátvétel helyszíne, hanem a szó eredeti és legnemesebb értelmében a nevelés színtere kell, hogy legyen. Ezért az oktatási célok mellett azokkal egyenrangú fontosságúként tekintünk a nevelési célokra.
Stabilitásra, kiszámíthatóságra van szükség az oktatásban A tanulók érdekei azt diktálják, hogy stabilitásra, egyetértésre, a hosszú távú szempontok érvényesítésére törekedjünk. Egy rossz rendszernek sok a kárvallottja, a kapkodásnak viszont kizárólag kárvallottai vannak. Kevés az a terület, ahol a magyar politika már megmutatta, képes az orránál távolabb látni. Az oktatás ilyen. A közoktatás és a felsőoktatás korszerűsítése kormányokon átívelve szolgálja a haza jól felfogott érdekét. Még több együttműködésre van szükség. A magyar szociáldemokrácia számára modellértékű a finn oktatás, melynek sikeres kialakítása ugyanúgy pártérdekek feletti együttműködés mentén, hosszú éveken át zajlott, ahogy azt a magyar oktatás modernizálásával kapcsolatban elképzeljük. Nyitottak vagyunk a párbeszédre mindenkivel, aki céljának a nyitott, demokratikus, prosperáló Magyarország eszményét tekinti. A felelősség óriási: ha minden párt másfelé indul, egy egész ország fog utat veszíteni. A tanári hivatás legyen életcél, a tanári életpálya legyen mintaadó! A magyar oktatás problémáit nem csak a költségvetési források szűkössége okozza. Nem volt választásunk, a rendszerváltás után a magyar felsőoktatás kapuit szélesre kellett tárni, hogy a társadalom megfeleljen a piac olthatatlan diplomásmunkavállaló-igényének. Ugyanakkor ennek a kedvező folyamatnak a kedvezőtlen mellékterméke az lett, hogy a fiatalok érdeklődése új területek felé fordult, „divatszakok” emelkedtek ki, melyek sokszor nem felelnek meg sem a piaci szereplők, sem a társadalom hosszú távú igényeinek. A népszerűség pedig nagyon sok kiváló fiatalt vonzott ezekre a szakokra onnan, ahol igazán szükség lenne rájuk.
19
Célunk az, hogy a tanári hivatás társadalmi megbecsülése a legmagasabb polcra kerüljön. Az állam eszközei korlátozottak. Hosszú út lesz, de egyes mérföldkövei jól láthatóak. Kiszámítható életpályát, tisztességes, anyagi és szellemi gyarapodásra lehetőséget adó körülményeket kell létrehoznunk azok számára, akik életük középpontjába a fiatalok szolgálatát állítják. III. TUDÁSORSZÁG A magyar egyetemek briliáns tudósok generációit adták a világnak. Nagy veszteség, hogy kiválóságaink legtöbbje külföldön érte el szakmai sikereit. A felsőoktatás versenyképességét más területen is fokozni kell. Az egyetemeknek, főiskoláknak olyan képzéseket kell nyújtaniuk, melyekkel a fiatalok itthon is jó kilátásokkal elhelyezkedhetnek. A külföldön tapasztalatot szerzett diák az ország kincse, a kivándorolni kényszerülő az ország kudarca. Vessünk véget ennek! Teremtsük meg az életfeltételeket és a kutatási infrastruktúrát, hogy a Magyar Köztársaság azzá legyen, amire képessége, tehetsége alapján jó esélye van: tudásországgá, a régió szellemi központjává! A szociáldemokrata gazdaságpolitika az oktatáspolitikával kezdődik Amilyen a ma oktatása, olyan a jövő gazdasága, társadalma. Csak a dolgok egyik fele, hogy a legjobbat akarjuk nyújtani gyermekeinknek, ez természetes. Kevésbé magától értetődő, hogy az oktatás tulajdonképpen befektetés. Befektetés az emberekbe, a tudásba, a jövőbe. Az oktatás a legkézenfekvőbb módja, hogy elősegítsük a rászorulók felemelkedését, akár arról van szó, hogy a fiatalokat vértezzük fel megfelelő tudással, akár arról, hogy a felnőtteket segítjük hozzá, hogy jobban boldoguljanak a munkaerőpiacon. Az oktatásba fektetett minden forint többszörösen megtérül. Ha nem fordítunk rá kellő figyelmet, ennek megfelelően többszörös kárt okozunk. Az elvesztegetett esélyek árát a társadalomnak kell megfizetnie. IV. A KÖZTÁRSASÁG POLGÁRAI Nincs demokrácia demokraták nélkül. Bibó István eme sokat idézett igazságát azzal egészítjük ki: nincs köztársaság annak működését és intézményeit, az állampolgári jogokat és kötelességeket jól ismerő, republikánus elkötelezettségű választók nélkül. A progresszív oktatáspolitika ezért a
20
fiatalok szellemi fejlődése részének tekinti a Köztársaság eszméinek és gyakorlati működésének megismerését. A Köztársaság olyan építmény, aminek alapjait gyermekeink nevelésével, falait jogrendszerünk csiszolásával, tetejét nemzeti kultúránk ápolásával lehet megerősíteni. A szociáldemokrácia, a nemzeti progresszió ereje mindhárom ügyben elkötelezett. Nyitott hazafiság a XXI. században Büszke patriótaként, de másokra nyitottan ápoljuk kultúránkat a szűkülő világ keretei között. Valljuk, hogy értékeink megőrzéséhez nem a bezárkózás, hanem a nyitottság, a széles látókör biztosítja a jobb eszközt. A globalizációt elfogadjuk, de nem feltételek nélkül, a tisztességtelen versenyt, az elszürkülést, a hasonlóvá válást elutasítjuk. A globalizáció kihívás, a kihívásokat pedig nem szeretni vagy nem szeretni kell, hanem bátran elébük menni, és a legjobbat kihozni a helyzetből. A szociáldemokrácia eszménye a művelt állampolgárok közössége Valljuk, a kultúra nem kevesek szórakozása, hanem közös kincsünk, amiből mindenkinek részesednie kell, aki részesedni akar. Ebben a feladatban az államnak összetett, sokrétű nehézségeket kell legyűrnie. Nem egyszerűen arról van szó, mennyi pénzt költünk el kultúrára, hanem arról, hogy mire, milyen módon, milyen feltételek mellett áldozunk a közös forintokból. Az állam feladata a lehetőségek megteremtése, nem az ízlésformálás A nemzeti progresszió erőinek hitvallása, hogy a politikának nem feladata válogatni a kor kulturális teljesítményei között. A közös örökség védelme azokra a művekre vonatkozik, amelyek kiállták az idő próbáját, ezeket ápolni, fenntartani, bemutatni természetesen állami feladat (is). Azonban a jelenkor művészei között a politika nem tehet igazságot. Feladata arra szorítkozik, hogy emelje a műveltség színvonalát, mindenki számára hozzáférhetővé tegye a kultúrát, megteremtse a kulturális és szellemi környezetet és infrastruktúrát, minek keretei között virágozhat ezer virág. Meg kell erősíteni a kulturális szolgáltatások intézményrendszerét Aki művelődni akar, attól függetlenül kapjon rá lehetőséget, hogy az ország melyik szegletében él! A könyvtárak, közösségi házak, színházak, e-Magyarország Pontok hálózata felbecsülhetetlen
21
értéket képvisel a helyi közösségek életében. Feladatunk, hogy az ilyen kezdeményezések megerősítésével és fejlesztésével mindenkinek megadjuk a lehetőséget, hogy az ország kulturális vérkeringésébe bekapcsolódjon, illetve onnan ne szakadjon ki. A gazdasági felemelkedés se választható el a kulturális felemelkedéstől. Az anyagi és a szellemi igények kielégítése között nincs, és nem is lehet választási kényszer. Az internet a kulturális esélyegyenlőség eszköze A XX–XXI. század fordulója az esélyegyenlőség felbecsülhetetlen eszközét hozta el az emberek számára az internet képében. Az internet a kultúra és a művelődés korlátlan lehetőségeit biztosítja akár az ország legeldugottabb zugában is. Kiemelt feladatunk tehát, hogy az ország egyetlen lakosa számára se legyen elérhetetlen a napi internet-használat. A digitális írástudás a XXI. században megközelíti a hagyományos betűvetés ismeretének fontosságát, ezért felelősséggel tartozunk érte, hogy minden polgártársunk eligazodjon a világméretű információrengetegben. Senki sem sajátíthatja ki közös örökségünket A nemzeti kultúra közös és elidegeníthetetlen kincse a magyar embereknek, és ez összekötőkapocs lehet azok között is, akik közéleti-politikai kérdésekben nem vallanak azonos nézeteket. Mi, szociáldemokraták azt valljuk, a magyar örökség egyik eleme sem köthető szekértáborokhoz. Amire büszkék lehetünk, arra mindannyian büszkék lehetünk, s amit jóérzéssel senki nem képviselhet, azzal titokban sem szabad összekacsintani senkinek. Magyarország az oktatás–kutatás–fejlesztés révén léphet előre Ma a piac fantasztikus elvárásokkal fordul a tudományok felé. A biotechnológia, a gyógyszeripar, az informatika olyan területeket ostromol, melyeket korábban mindenki elképzelhetetlennek tartott. Magyarországnak ezeken a területeken kell az élre törnie. Azokat a területeket kell ápolnunk, fejlesztenünk, melyek a legnagyobb lehetőségeket rejtegetik, ahol a befektetett forintok a legtöbbet hozzák a társadalomnak és a gazdaságnak. Azokat a területeket, ahol már eddig is Nobel-díjas kutatók kinevelésével járultunk hozzá a haladáshoz. Az újításban elől járó területeket. Ma ugyanis a gazdaság a folyamatos változás, az új ötletek és az új ötletek megvalósításának terepe. Az innovációé.
22
Az innováció a szárba szökkent kreativitást jelenti, a termékeny ötletek hasznos megvalósulását. A gazdaságpolitikának erre kell figyelnie.
A ZÖLD GAZDASÁG ÉS A SZOCIÁLDEMOKRÁCIA I.
ENERGIA, VÍZ, ÉLELMISZER
A XXI. század elején Magyarország olyan globális kihívásokkal szembesül, amelyek évtizedekre meghatározzák jövőnket. Ezek a kihívások három fogalom köré csoportosulnak: energia, víz, élelmiszer. Az emberiség túllépte a Föld biztosította természeti kereteket, vagyis a természeti erőforrásokból sokkal többet használunk fel annál, mint amennyit a természet hosszú távon biztosítani tud számunkra. Ennek következtében veszélybe került a biodiverzitás, az állat- és növényfajok sokfélesége. Pusztulnak, zsugorodnak a természetes élőhelyek, csökken a termőképes földterület, szikesedik, sok helyen elsivatagosodik a talaj. Veszélybe került az ipari és fogyasztói civilizációnk alapjait biztosító energiaellátás. A fosszilis energia bázisa globális méretekben fogy, megszerzése költséges és esetenként súlyos konfliktusokat eredményez, elégetése pedig klímakatasztrófához vezethet. A fosszilis energiahordozókat más országokból beszerző országok – így hazánk – kiszolgáltatottsága a jövőben csak növekedni fog. A progresszív gazdaságpolitikának ezért támogatnia kell a fosszilis energiahordozóktól való függetlenséget célzó innovatív eljárásokat, beruházásokat. Az egész Európai Unió ebbe az irányba tart, de Magyarország energiahelyzete különösen indokolja a megújuló energia fejlesztését és minden, nem fosszilis energiahordozó potenciális támogatását. Joggal mondják, hogy a XXI. század legértékesebb stratégiai kincse az édesvíz lesz. Ahogy a Magyar Tudományos Akadémia tudósai már megállapították, ebben a tekintetben a globális felmelegedés mellékhatásaként Magyarország is veszélyeztetett ország. Azt is tudnunk kell, hogy felszíni vizeink 95%-a külföldről érkezik Magyarországra. Ezért abban vagyunk érdekeltek, hogy az Európai Unió közösségi szinten támogassa az árvízvédelmet, a vizek tisztaságának megőrzését, az Alföld elsivatagosodása elleni küzdelmet és általában a fenntartható víz-politikát. A talajpusztulás és a globális túlnépesedés egyenes következménye az élelmiszerárak emelkedése. Az élelmiszer, mint árucikk tartós és meredek áremelkedése felelős gazdaságpolitika 23
alkalmazásával a magyar mezőgazdaság stratégiai felértékelődéséhez vezethet. Egyszerre van szükség a nagyipari tömegtermelésre és az igényes piacra szánt „hungarikumok”, valamint bioélelmiszerek termelésére. Nemzeti konszenzus övezi a kormány és az MSZP azon szándékát, hogy génmódosítástól mentes élelmiszert és vetőmagot termeljünk, megvédve a jövő nemzedékeket ismeretlen kockázatoktól. A globális klímaváltozást okozó, üvegház-hatású gázok kibocsátásának mérséklése ma már minden felelős politika alapja. De mérsékelni kell a „hagyományos” környezetszennyezést is. A már
elszennyezett
környezet
megtisztítása
horribilis
költségeket
igényel.
A
felelős
környezetpolitika, a természeti lehetőségeket és az emberi civilizáció igényeit összehangoló, fenntartható fejlődés túlmutat egyes természeti értékek konzerválásán, ezért minden döntésnél figyelembe kell venni annak környezeti hatását is. II. A KÖRNYEZETVÉDELEM FONTOSSÁGA 1. A klímaváltozás korunk egyik legnagyobb és legsürgetőbb problémája A
környezetszennyezést
alapvetően
a
mindenáron
való
profithajszolás
okozza,
s
következményeit elsősorban az alul lévők, a szegényebb nemzetek, régiók és egyének szenvedik el. A környezetszennyezés végső soron a társadalmi igazságtalanság egyik legkirívóbb formája: a gazdag országok és egyének érdekében okozzák, s a szegények élete rövidül meg miatta. A szociáldemokrácia és a zöld mozgalom egyaránt a kapitalista piacgazdaság kritikáját hirdeti, s ezért egymás potenciális szövetségesei akkor is, ha egyes zöld vezetőknek mások a pártpolitikai kötődései. A zöld mozgalmak általában részérdekek mentén szerveződnek, és – egyénileg érthetően – az össztársadalmi szempontokat nemegyszer figyelmen kívül hagyva, radikális igényekkel lépnek fel. A szociáldemokrácia ugyanakkor már kialakult intézményekkel, átfogó és reális társadalmi programmal rendelkezik – amelybe a zöld értékek szervesen integrálhatóak. Európa ma a fenntartható fejlődés elérésének kihívásával néz szembe. Olyan fejlődésre van szükség, amely megfelel a jelen igényeinek, de nem korlátozza a következő generációk lehetőségeit sem. Európa energiastratégiájának integrált módon kell kezelnie a klímaváltozást és az energiapolitikát. Ennek a stratégiának a fenntarthatóság elvén kell alapulnia, melyben a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság kulcsfontosságú elemek. A megújuló energiaforrások bevezetése és az energia hatékonyabb felhasználása hatalmas gazdasági lehetőségeket kínál Európa számára,
24
melyeket nem szalaszthatunk el. Hiszen a fenntarthatóság többet jelent, mint csupán az energiafogyasztás mintázatának módosítását: befolyásolja a termelést, a fogyasztást, a közlekedést, a lakhatást, a várostervezést is. Éppen ezért a jövőben bölcsen és zölden kell növekednünk. Egyre többen ismerik el, hogy a klímaváltozás elleni harc korunk egyik legsürgetőbb problémája. Mára már széles körben elfogadott az ember szerepe a globális felmelegedésben. A kutatások egyöntetűen azt igazolják, hogy egyszerű választás előtt állunk: vagy gyorsan csökkentjük az üvegház hatású gázok kibocsátását, vagy visszafordíthatatlanná válnak a globális felmelegedés hatásai. 2. Környezettudatosan kell gazdálkodnunk erőforrásainkkal Ha nem cselekszünk, akkor a klímaváltozás általános költsége és kockázata egyenértékű lesz azzal, mintha évente a globális GDP legalább 5%-át elveszítenénk. Ha figyelembe vesszük a kockázatok és hatások szélesebb körét, akkor a károk becsült értéke elérheti vagy meghaladhatja a GDP 20%át is. Ezzel szemben az intézkedések költségei – tehát az üvegház hatású gázok kibocsátásának csökkentése a klímaváltozás legrosszabb hatásainak elkerülésére – évente a globális GDP körülbelül 1%-ára korlátozhatók. A következő 10–20 évben végrehajtott befektetésnek alapvető hatása lesz ennek az évszázadnak a második felében és a következő évszázadban megfigyelhető éghajlatra. A most és a következő évtizedekben végrehajtott intézkedéseink olyan mérvű zavart okozhatnak a gazdasági és társadalmi tevékenységekben, amelyek a XX. század első felében bekövetkezett nagy háborúkhoz és gazdasági recesszióhoz foghatók. A fosszilis energiahordozóktól való globális függés nemcsak fenyegetést jelent az éghajlatra nézve, de az energiapiacok egyre fokozódó bizonytalansága és a magas árak gazdasági instabilitáshoz vezetnek. Hosszú távon nemzetközi konfliktusokhoz vezethet a szén, olaj és gáz korlátos erőforrásaival szembeni egyre fokozódó éhség. 3. A klímaváltozás életmódunkat is jelentősen befolyásolja A klímaváltozás hatásai nemcsak gazdasági jellegűek, de emberi életekben is mérhetők. A fosszilis energiahordozókon alapuló energiaárak növekedése egyre súlyosabban érinti a legszegényebbeket. Globális méretekben pedig az Afrikában, Délkelet-Ázsiában és különösen a Közel-Keleten tapasztalható aszályok, az éhínség és az energiaszegénység a migránsok hatalmas tömegeit indíthatják el Európa és így Magyarország felé.
25
Most kell intézkednünk, hogy az energiatermelést és fogyasztást olyan módon változtassuk meg, amely csökkenti a széndioxid és egyéb üvegház hatású gázok kibocsátását. Ha 2020-ig nem sikerül jelentősen csökkenteni az üvegház hatású gázok kibocsátását, annak drasztikus következményei lesznek az életmódunkra is. Alapvetően fontosak az új, fenntartható energiaforrások. A globális felmelegedés következményei csak akkor mérsékelhetők, ha számottevő változtatások történnek a közlekedésben, a háztartásokban, a logisztikában, a fogyasztásban és az ipari termelésben. 4. A gazdaságnak és a környezetvédelemnek együtt kell működnie A környezetvédelem és a gazdasági gyarapodás rövidtávon ellentétbe kerülhet, de tudjuk: nincs gazdagodás fenntarthatóság nélkül. Hosszú távon a környezet és a gazdaság érdekei egybeesnek és együtt a társadalom javára szolgálnak. Ezért kötelezzük el a magyar baloldalt a környezettudatos gondolkodás mellett. A gazdasági szektornak be kell látnia, hogy hosszú távon csak a környezettudatos gazdaságot lehet fenntartani, ehhez állnak rendelkezésre természeti erőforrások, ez marad versenyképes a piacon, s ez élvezhet társadalmi-politikai támogatást is. Fejlődésre ugyanakkor szükség van, mert az emberiség jelentős része – több millió honfitársunk is – anyagi szűkösségben él, s történelmi jussa a gyarapodás, az emberhez méltó életfeltételek biztosítása. Társadalmi összefogásra is szükség van. A vállalatoknak együtt kell működniük egymással és az állammal, részt kell venniük a környezeti nevelésben. Az államnak példát kell mutatnia a környezettudatos gondolkodás terén: zöld közbeszerzésekkel, a nemrég elkészített Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia következetes betartásával, erdősítéssel, zöld költségvetéssel, zöld alkotmányozással. Az államnak hosszabb távon a munkajövedelmek helyett alapvetően a természeti erőforrások felhasználását és a szennyező anyagok kibocsátását kell megadóztatnia. Meg kell teremteni azt a jogi hátteret, amelyek a környezettudatos fejlődést szolgálják. Ehhez kapcsolódnak az Európai Unió jelenlegi költségvetésének keretében, 2013-ig érkező fejlesztések is. A szocialista kormányzat ezek felhasználásában együttműködik az önkormányzatokkal, a gazdasági szereplőkkel, civilekkel, nemzetközi partnerekkel. 5. A megoldás kulcsa a fiatalok kezében van Ma Magyarországon társadalmi szemléletváltásra van szükség a környezetvédelem területén. Közös felelősségünk, hogy környezettudatosságra neveljük a jövő generációit. 26
A környezetvédelem ügye, a konkrét törvényi szabályozásokon túl elsősorban a környezettudatos szemlélet kialakításán múlik, amelyben a pedagógusok munkája kulcsfontosságú. Kiemelten fontos, hogy a magyar iskolákban a pedagógusok minél több területen, minél szélesebb eszköztárral élve és minél hatékonyabb módon hívják fel a fiatal generációk figyelmét a Föld védelmének fontosságára. A cél, hogy az iskolákból olyan ifjúság kerüljön ki, amely aktív módon veszi ki a részét a környezetvédelemben, hiszen az élhető jövő melletti elköteleződés nem gondolkodás-, hanem magatartásforma. A fogyasztói civilizációval szemben a természeti értékek egész életre szóló feltöltődést jelentenek az egészséges szellemben nevelt emberek számára. A magyar baloldal régi hagyománya a természet szeretete, a szellemi és testi fejlődés harmóniája minden ember, s nem csak a gazdagok számára. E hagyomány nevében mondjuk, hogy a környezeti nevelést nem lehet elég korán kezdeni, de nem is szabad abbahagyni az iskolában. Egy egész életen át folytatni kell – nem csak személyes boldogságunk érdekében, hanem azért is, mert ezzel is egy egészségesebb Magyarország és egy egészségesebb világ megteremtését, környezeti értékeink védelmét szolgáljuk.
***
A változó helyzetben nehéz részletes programot adni. Egy hazáját irányítani, vezetni akaró politikai mozgalomnak viszont kötelessége válaszolni az új kihívásokra. A helyes alapállás meghatározása segít a válság leküzdésében és az új fejlődési pálya megalkotásában. Vitaanyagunk ezt a célt szolgálja.
27
