Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi kommunikáció Szak Nappali tagozat Export- Import menedzsment szakirány
A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG LEHETŐSÉGEI A XXI. SZÁZADBAN
Készítette: Pap Melinda
Budapest, 2007
TARTALOM BEVEZETŐ ................................................................................................................... 5 1. Magyarország mezőgazdaságáról általában ........................................................ 8 1.1. A magyar mezőgazdaság adottságai.............................................................. 8 1.2. A mezőgazdaság szerkezete: ......................................................................... 9 1.2.1. Földhasznosítás szerint .................................................................................. 9 1.2.2. A mezőgazdaság által termelt termékek szerint ............................................ 10 1.3. Mezőgazdaság, mint nemzetgazdasági szektor ............................................. 12 1.3.1. Az agrárgazdaság szereplői ........................................................................... 13 1.3.2. Őstermelő fogalma és tevékenységének adóvonzata..................................... 14 1.4. A magyar mezőgazdaság hét fő értéke .......................................................... 16 2. Az Európai Unió agrárpolitikája régen és ma ..................................................... 17 2.1. A Közös Agrárpolitika kialakulása ............................................................... 17 2.1.1. A Közös Agrárpolitika célkitűzései............................................................... 18 2.2. A Közös Agrárpolitika döntéshozatali rendszere .......................................... 19 2.2.1. A KAP végrehajtása ...................................................................................... 20 2.3. Agrárrendtartások és a szabályozás elemei ................................................... 21 2.3.1. Az agrárrendtartás típusai.............................................................................. 22 2.3.2. A szabályozás elemei .................................................................................... 23 A) A közös piaci szervezetek szabályozásának belső eszközei A/1. Az árak befolyásolása A/2. A mennyiség szabályozása B) A szabályozás külső eszközei B/1. Agrárimport – rezsim B/2. Az általánostól eltérő importrezsim C) Exportra vonatkozó szabályozás 2.4. A KAP finanszírozása ................................................................................... 28 2.5. A Közös Agrárpolitika reformja.................................................................... 30 2.5.1. A KAP első három évtizedének értékelése – a reformot kikényszerítő tényezők ... 30 2.5.2. A reform elvi lehetőségei .............................................................................. 31 2.5.3. A KAP 1992. évi reformja............................................................................. 32 2.5.3.1.A MacSharry – reform eredményei ............................................................... 34 2.5.4. Az Agenda 2000 agrárpolitikai intézkedései................................................. 35 2.5.5. A „félidejű felülvizsgálat” ............................................................................. 37 2.5.6. A 2003. évi reformdöntés .............................................................................. 38 2.5.7. A KAP kilátásai, lehetséges irányzatok......................................................... 42 2.5.8. Health Check ................................................................................................. 44 3. Magyarország és az EU a mezőgazdaság tükrében ............................................. 46 3.1. A magyar csatlakozás előzményei................................................................. 46 3.1.1. Magyarország és az EU között húzódó érdekellentétek a csatlakozást megelőzően.................................................................................................... 47 3.1.2. Megterhelések és problémák az EU és az újonnan csatlakozók részéről ...... 47 3.2. Magyarország fő agrárcsatlakozási feltételei ................................................ 49 3.2.1. Csatlakozási tárgyalások ............................................................................... 49 3.2.2. A csatlakozási tárgyalások eredményei ......................................................... 51 3.3. Nemzeti agrártámogatás az EU-ban .............................................................. 53 3.3.1. Kormányprogram a mezőgazdaság fellendítéséért........................................ 55 3
3.4. A magyar termőföld....................................................................................... 57 3.4.1. Ingatlan értékesítéséből, illetve a vagyoni jog átruházásából származó adókötelességek a termőföld vonatkozásában............................................... 57 3.4.2. Területalapú támogatások.............................................................................. 59 4. A magyar agrár-külkereskedelem ......................................................................... 63 4.1. Az Európai Unió szabályozása a külkereskedelem vonatkozásában............. 63 4.1.1. Általános preferenciarendszer (GSP) ............................................................ 64 4.1.2. Preferenciális övezetek .................................................................................. 64 4.1.2.1.Agrárkereskedelmi preferenciák – övezetek szerint...................................... 65 4.1.3. Kereskedelmi kapcsolatok egyéb (Európán kívüli országokkal) .................. 66 4.2. Az új WTO-forduló ....................................................................................... 66 4.2.1. Falconer-javaslat............................................................................................ 67 4.3. Magyarország EU-csatlakozásának agrár-külkereskedelmi hatása............... 68 5. A XXI. század kihívásai ......................................................................................... 73 6. Felmérés a magyar gazdákkal ................................................................................ 81 ÖSSZEGZÉS FELHASZNÁLT IRODALOM ÁBRÁK, TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE MELLÉKLET
4
BEVEZETŐ A mezőgazdaság évszázadokon keresztül Magyarország húzó ágazata volt. Hazánk a Török Hódoltság, az Osztrák-Magyar Monarchia, illetve a Szovjet éra idejében ezen birodalmak éléstáraként szolgált, az ipari fejlődésünket nem segítették elő. A Trianoni béke következményeként az ásványkincsekben gazdag területeket elcsatolták, így a szocializmus alatt Magyarországot hiába akarták a „vas és acél” országává tenni, az ipari termelésre mondhatni alkalmatlanná vált. Három lehetőség nyílt tehát a fejlődésre: a szolgáltatóipar, a feldolgozóipar, illetve az agrárium. A rendszerváltást követően az első két terület rohamos fejlődésnek indult, míg az agrárium rövid visszaesés után ismét egyre fontosabb szerepet tölt be. Meggyőződésem, hogy a XXI. század folyamatait tekintve, a mezőgazdaság kulcspozíciót fog betölteni a gazdaságban. A szakdolgozatomban a következő kérdésekre keresem a választ: Milyen adottságokkal rendelkezik hazánk, és ezeket hogyan tudná kiaknázni a további fejlődés/ növekedés érdekében? Milyen változások várhatóak a KAP működésében, és ezek hogyan befolyásolják a hazai gazdák tevékenységét? Hogyan látják a gazdák a mezőgazdaság helyzetét, miben látják a legfőbb gondokat, és hogyan vélekednek a szektor jövőjéről? A mezőgazdasági kereskedelem terén milyen távlati lehetőségek vannak, mik befolyásolják azt? Ennek megfelelően a szakdolgozatot hat nagyobb részre osztottam. Az első fejezetben a magyar mezőgazdaságról kívánok egy helyzetképet adni, hazánk mezőgazdasági adottságairól, a földek hasznosításának szerkezetéről, a legfőbb gabonafélék tulajdonságairól, a mezőgazdaságban tevékenykedőkről, illetve az őstermelői tevékenység fogalmáról és adóvonzatáról. Kitérek továbbá a szektor által 2006-ban elért eredményekre is. A második fejezetben a Közösségi Agrárpolitika rendszerét elemzem részletesebben a reformokkal együtt. Mint tudjuk, Magyarország 2004. május 1-vel csatlakozott az Európai Unióhoz. Ettől kezdve a magyar agrárpolitika kizárólag a KAP keretén belül értelmezhető, ezért szükségesnek tartom, hogy megismerjük a rendszer működését, felépítését, döntéshozatalát. A dolgozat során részletesen bemutatom a reformokat, valamint eredményeiket, beleértve a lehetséges jövőbeli KAP- irányzatokat is.
5
A harmadik fejezetben a magyar csatlakozás előzményeit, az agrárcsatlakozás feltételeit, a KAP adaptációját, illetve a kormányszintű támogatásokat mutatom be. Ebben a részben külön kiemelést érdemel a magyar termőföld, mint tulajdon. Behatóbban foglalkozom annak adás-vételével, a területalapú támogatás feltételeivel, továbbá a termőföld befektetési célú vásárlásával és hasznosításával. A negyedik részben a magyar mezőgazdasági kereskedelemre térek ki. Bemutatom a kereskedelmet befolyásoló EU- szabályozást, valamint a legújabb WTO-forduló hatásait az agrár-külkereskedelemre. Kitérek az EU- csatlakozásunk agrár-külkereskedelmi hatásaira, valamint arra, milyen további lehetőségeink vannak a világkereskedelemben. Eddig a fejezetig a XX. századot is érintő problémákkal, kérdésekkel, változásokkal foglalkoztam, azonban az ötödik fejezetben kifejezetten a XXI. század kihívásait tárgyalom, amelyek nagyban befolyásolják a további tevékenységünket, illetve elgondolkoztatnak, milyen irányba kellene haladni. Ebben a részben bemutatom az éghajlatváltozás
lehetséges
következményeit
hazánk
vonatkozásában,
amelyeket
figyelembe kell vennünk a gazdálkodás során. Az energiafüggőség is egyre sürgetőbb problémaként jelentkezik, amelynek enyhítésében a mezőgazdaság is jelentékenyen részt tudna venni. Ennek lehetőségét kutatom az energiafűz, valamint a bioetanol hasznosítását illetően. A génmanipulációt szintén a XXI. század egyik legfenyegetőbb problémájának tartom, így az azzal kapcsolatos kutatások külön bemutatásra kerülnek. A hatodik részben Magyarország Vas megyei és tápiói régiójában végzek felmérést egyéni gazdákkal. A felmérés célja annak feltárása, hogyan értékelik a gazdák egyéni helyzetüket és csatlakozásunkat az Európai Unióhoz. A kérdések nagy része arra irányul, honnan értesülnek a változásokról, kik nyújtanak segítséget számukra, részt vesznek-e pályázatokban, milyen rendszerességgel tájékozódnak. 2007-et írunk. Három év eltelt a csatlakozásunk óta, s noha a maximális támogatási szintet még mindig nem értük el, jelentős átalakításokat kellett végrehajtani, hogy adaptáljuk a KAP rendszerét. A téma választásakor célom volt, hogy feltárjam az elért eredményeket, rávilágítsak a problémákra, lehetőségekre. Mint említettem, úgy vélem, hogy a mezőgazdaság a jövőben sikerágazattá válhat, és kulcsfontosságú szereplője lehet századunknak. Emellett kiváló befektetési lehetőség is, ami nem elhanyagolható tényező.
6
A számos forrás közül igyekeztem kiválasztani a 2004 óta megjelent publikációkat, elemzéseket, tanulmányokat, kritikákat. Amiből lehetett, a 2007-es kiadást vettem alapul, hogy a tanulmányom naprakész és pontos legyen. Egyúttal szeretném köszönetemet kifejezni belső konzulensemnek, Káldyné Esze Magdolnának és külső konzulensemnek, Pap Györgynének, akik hasznos tanácsaikkal és jóindulatú bírálataikkal segítettek a szakdolgozat elkészítésében. Hálás köszönetem mindazon gazdáknak is, akik megtiszteltek a kérdőív kitöltésével, és időt szántak a beszélgetésekre is. Nélkülük a szakdolgozat nem lett volna teljes, és teljesen más színezetet kapott volna.
7
1. MAGYARORSZÁG MEZŐGAZDASÁGÁRÓL ÁLTALÁBAN 1.1. A magyar mezőgazdaság adottságai Magyarország a történelem során többnyire mezőgazdaságból élt. Hosszú évszázadokon keresztül nagy birodalmak éléstáraként szolgált, amit annak is „köszönhetett”, hogy a magyar élelmiszerek, termények kiváló minőségűek. A mezőgazdaság feladata, hogy az élelmiszeripart nyersanyaggal, a lakosságot friss élelmiszerrel lássa el. Hazánk adottságai pedig a mezőgazdaság tekintetében mondhatni egyedülállóak. A magyar mezőgazdaság (növénytermesztés) adottságainak feltárásánál elsősorban három tényezőt kell vizsgálni: 1. a termőterületek földrajzi adottságait (éghajlat, talaj, domborzat), 2. a növények genetikai adottságait, 3. a földhasznosítás gazdasági, technológiai feltételeit. Ezen adottságok az országban területenként, agrártájanként különböznek. Az első pontot vizsgáljuk meg részletesebben: Magyarország éghajlata összességében kedvez a mezőgazdasági tevékenységnek, azonban mint azt az 5. fejezetben látni fogjuk, az éghajlatváltozás (pl. globális felmelegedés) minket sem hagy érintetlenül. Csapadékviszonyainkat
elsősorban
az
Atlanti-óceán
felől
áradó
légtömegek
befolyásolják, és ez a légtömeg hozza a jégesők többségét is. Az ország területére hulló csapadék időben közel egyenletesen oszlik el az év folyamán. Május-júniusra esik a maximum (országosan 70-80 mm-es átlaggal), míg a legkevesebb csapadék januárban tapasztalható (40-50mm).1 Magyarország éghajlata aszályra hajlamos, az ország területe hóban szegény. Mezőgazdasági szempontból jelentős a fagymentes napok száma is, amely a déli határvidéken átlagosan 210 nap, azonban a magasabb hegyvidékekben még a 160 napot sem éri el. 2 A napsütéses órák száma 1700-2200 körül alakul, amely igen kedvező. A legmagasabb értékeket az Alföldön, a legalacsonyabbakat a nyugati és az északi országrészekben mérték. Figyelembe véve a felhőzet mennyiségét, legderültebb időszakunk a nyár vége, december pedig a legfelhősebb. A napsütéses órák magas számának köszönhetően gyakorlatilag az összes fontosabb mérsékelt övi növény termeszthető. 1 2
http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b10103/ch08s083s02s02.html 2007.szeptember 18. 15:30 http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b10103/ch08s083s02s02.html 2007.szeptember 18. 15:30
8
Magyarország legfontosabb megújuló természeti erőforrása a talaj. Várallyay György akadémikus szerint a magyar föld az egyik legtermékenyebb és legtisztább a földrészen. „Általánosságban elmondható, hogy Magyarország talaja lényegesen tisztább, mint a nyugat-európai földek, mert az ipar csődje révén a hazai szennyezés-kibocsátás csökkent, és a nagy szénbányák is bezártak.”3Azonban az elmúlt rendszerben eltorzult az ésszerű talajhasználat, indokolatlanul sok műtrágyát szórtak ki a földekre a termésátlag növelése érdekében, ezáltal hosszú távon rontva a talaj minőségét. Nagy előrelépést jelent a precíziós mezőgazdaság, amelynek lényege az, hogy GPS műholdas navigáció, számítógép, valamint egy pontos talajtérkép segítségével meghatározzák a traktor helyzetét, illetve azt, hol szükséges műtrágya kiszórása. Domborzat: Hazánkban a legjellemzőbb felszíni forma a síkság. Túlsúlyban vannak az alföldek, illetve az 1000méter alatti hegységek. A felszín három részbe sorolható: alföldek, dombvidékek, középhegységek. Az ország 68%-a alföldi jellegű síkság, s csak alig 1% a tengerszint 500 méternél magasabb térség. Ezzel is magyarázható, hogy miért olyan magas a szántóterület aránya. Megjegyzendő, hogy a síkság, mint felszíni forma kedvez a mezőgazdasági gépesítésnek, ami jelentősen könnyíti a munkavégzést.
1.2. A mezőgazdaság szerkezete 1.2.1. Földhasznosítás szerint: Magyarország összes területe 9,3 millió hektár. Az egy lakosra jutó 0,6ha mezőgazdasági földterülettel hazánk Európa legjobb földellátottságú országai közé tartozik. Az utóbbi évszázad folyamatait tekintve megállapítható, hogy folyamatosan csökkent a gyepterület aránya (egy részüket feltörték szántónak), illetve növekedett az ún. művelés alól kivont területek aránya (utak, vasutak, beépített területek, stb.). Pozitív változás történt az erdőterületek arányát illetően, amely növekedett – az új erdők telepítéséhez gyengébb talajú szántót, rossz legelőt vettek igénybe. Az alábbi ábra a mezőgazdaság szerkezetét mutatja a földhasznosítás szerint 2006-os adatok alapján.
3
http://www.lelegzet.hu/archivum/2004/05/3017.hpp 2007.augusztus 31. 16:23
9
1. sz. ábra A mezőgazdaság szerkezete földhasznosítás szerint Szőlő; 1,20% 94 ezer ha Konyhakert; 1,30% 96 ezer ha
Gyümölcsös; 1,30%; Gyep; 13%; 103 ezer ha 1 millió ha
Nádas; 0,80% 61 ezer ha
Erdő; 23% 1777 ezer ha
Halastó; 0,40% 34 ezer ha
Szántó; 59% 4,5 millió ha
Forrás: KSH
1.2.2. A mezőgazdaság által termelt termékek szerint 2. sz. ábra A mezőgazdasági terület fontosabb növényeinek vetésterület-megoszlása (2006) Cukorrépa; 0,90%
Burgonya; 0,40%
Napraforgó; 9,20%
Repce; 2,50%
Kukorica; 5,20% Zab; 1,10% Egyéb; 40%
Árpa (őszi, tavaszi); 5,20% Rozs; 0,70%
Búza; 18,80%
Forrás: KSH
A gabonafélékhez a lisztes magvú növények tartoznak. Ezen növények fontosak mind az emberiség, mind az állatok élelmezésében, így a világon mindenhol nagy területen termesztik. Az ábra tanúsága szerint Magyarországon is a gabonafélék teszik ki a vetésterület legnagyobb részét (kb.60%-ot, ami 2,5-2,9 millió hektárt jelent). A búza, rozs és rizs kenyérnövények, míg a kukorica, az árpa és a zab takarmánygabonák. A gabonafélék termesztésében az összes agrotechnikai művelet gépesíthető, aminek Magyarország adottságai kedveznek, mivel a sík és kis lejtőszögű dombvidékeknek köszönhetően a gépesítésnek nincsenek akadályai. Jelentőségüknek megfelelően a következőkben tekintsük át néhány gabonaféle jellemzőit.
10
A búza a magyar mezőgazdaság hagyományos növénye. Az őszi vetésű búza a legelterjedtebb, tavaszi búzát ritkán, leginkább hosszabb, hideg, de hótakaró nélküli tél után vetik, ha az őszi búzát nagyobb területen érte fagykár. Nagy a hőigénye, csapadékigénye azonban mérsékelt. „A májusi eső aranyat ér!” szólás erre a növényre is érvényes, amelynek hiányában a termésátlagok rosszabbak. Júniusban azonban sok napsütést és meleget igényel, mivel ettől nagymértékben függ a minősége. A búza talajra igényes, mélyrétegű, humuszban gazdag, löszön képződött fekete, mezőségi talajon ad jó termést. Legfontosabb termelési körzetei a Tiszántúl lösztábláin (Körös-Maros köze, Szolnoki-, Hajdúsági löszhát), a Mátra és a Bükk előterében a Heves-borsodi-síkságon, az Észak-bácskai-löszháton, a Mezőföldön, Dél-Tolna, Baranya megyékben és a Kisalföldön alakultak ki.4 Magyarország Európa kukoricatermelésében előkelő helyet foglal el. Termelése iparszerűen történik; jelentős változást hozott az ún. hibridkukorica-fajták bevezetése, amivel a tenyészidő lecsökkent, a termésátlag nőtt, a termelés az összességében alacsonyabb hőmérsékletű országrészekre is átterjedt. Fagyra érzékeny, nagy nyári meleget kíván, de a búzáénál kisebb a csapadékigénye. A legmagasabb a termésátlag a humuszban gazdag agyagos és fekete mezőségi talajon, de termelhető jobb táperejű homoktalajon is. Kukoricát gyakorlatilag az egész ország területén termelnek, mindazonáltal két legkiemelkedőbb termelőövezete a Tiszántúlon, a Körös-Maros közén és ettől északra a Szolnoki- és a Hajdúsági-löszhát mezőségi vályogtalajain található, illetve a Duna északdéli folyása mentén magában foglalja a Mezőföldet, Tolna és Baranya megyék déli részeit, a bal parton a dunai árteret és Észak-Bácskát. 5 A rozs kizárólag őszi vetésű, vetésterülete sokat csökkent. A talajra kevésbé igényes, azonban a hűvösebb, csapadékosabb időjárást kedveli. Ezért is került homoktalajra, ahol a búza már nem teremne megfelelően. Jellemző a Duna-Tisza közén, a Nyírség középső és déli részén és a Délnyugat-Dunántúl csapadékosabb kilúgozott erdei talajú tájain. Hozamai elmaradnak a búzáétól. A rizs termesztése hazánkban visszaszorulóban van, nem képes versenyezni a TávolKeleti országok kínálta árakkal. Víz - és hőigényes, csak öntözhető területen marad meg, ami azt jelenti, hogy termeléséhez öntözőrendszerek, csatornahálózat és a rizsföldeket körülvevő gátak építése szükséges. A tenyészidő alatt a rizsföldeket hosszú ideig 15-20 cm 4
http://www.mszp007.hu/modules.php?name=Sections&op=printpage&artid=550 12:40 5 http://www.mszp007.hu/modules.php?name=Sections&op=printpage&artid=550 12:40
2007. szeptember 22. 2007. szeptember 22.
11
magasan vízzel kell borítani. A Magyarországon termesztett növények közül a rizsnek a legmagasabb a hőigénye, viszont a talajra nem igényes, ezért olyan szikes talajon termesztik, amely más növények számára kevésbé alkalmas. Legkiterjedtebb termőterületei a Tisza-völgy középső szakaszán (Jász-Nagykun-Szolnok és Heves megye) találhatók. Az árpának őszi és tavaszi változatát vetik. A két fajta eltérő igényű és földrajzi elhelyezkedésű. Az őszi árpa keményítőben és fehérjében gazdag, termelési feltételei hasonlóak a búzáéhoz, de igényesebb, a téli hótakaró nélküli fagyokat jobban megsínyli. Fő termőterületei a Délkelet-Dunántúlon (Baranya és Tolna megyék), a Mezőföldön és kisebb mértékben a Körös-Maros közén vannak. A tavaszi árpa kevésbé igényes, ennek a gabonafélének a legrövidebb a tenyészideje. Kevesebb meleget igényel, mint az őszi árpa, viszont egyenletesebb csapadékeloszlást kíván. Takarmányozásra és sör-, valamint malátagyártásra használják. Előfordulási területei: Kisalföld és az Északi-középhegység alföldi előtere. A zab a lótenyésztés legfontosabb takarmánya. A talaj iránt nem igényes, viszont az egyenletesen hűvös, csapadékos éghajlatot kedveli ez a tavaszi vetésű gabona. Magyarországon tehát kevésbé kedvezőek számára a földrajzi adottságok. Leginkább a Kisalföldön és Zala megye nyugati részein, Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részén fordul elő.
1.3. Mezőgazdaság, mint nemzetgazdasági szektor6 A mezőgazdaság a nemzetgazdaság meghatározó szektora. Noha a rendszerváltás évében még a GDP sokkal nagyobb százalékát adta (13,7%), rövid visszaesés után újra egyre fontosabb pozíciót tölt be a gazdaságban. 2006-ban az FVM adatai szerint a kibocsátás elérte az 1600 milliárd forintot, ami hat százalékkal magasabb a 2005-ös kibocsátásnál. A GDP-ből a mezőgazdaság 3,6%-kal részesedett, azonban ha ehhez hozzáadjuk az „agrárbiznisz”, azaz az élelmiszeripar és a takarmánygyártás teljesítményét is, ez az arány 12-13%-ra nő. Az előző évi 47 milliárd forintos agrárágazati eredményhez képest 13-18 milliárdos növekedés volt tapasztalható (60-65 milliárd forint). Mindezen adatok jelzik, hogy az agrárium
teljesítménye
folyamatosan
javul.
Gráf
József
földművelésügyi
és
vidékfejlesztési miniszter szerint a következő tíz évben harminc százalékos emelkedés
6
Az adatokat Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter szóvivői sajtótájékoztatója alapján a http://meh.hu/popup internetes oldalról töltöttem le.
12
várható. Kiemelte, az élelmiszer az energiahordozókkal és a vízzel együtt a közeljövőben stratégiai árucikké válik. Ugyanakkor a tavaly elért összeredmény még mindig nem teszi lehetővé az önerőből történő fejlesztést. Ehhez mintegy százmilliárd forintos ágazati összeredmény szükséges, amely várhatóan két-három éven belül elérhető. Tavaly a magyar mezőgazdaság 406,8 milliárd forintos támogatást kapott. Ebből 239,3 milliárd forint uniós, 167,5 milliárd nemzeti támogatás volt. A magyar gazdák az unió tizenöt régi tagállamának támogatottságát 2011-2012 körül érhetik el, a jelenlegi támogatottsági szint 64 százalékos. 1.3.1. Az agrárgazdaság szereplői A magyar mezőgazdaság a gazdálkodási formák tekintetében az egyik legszínesebb ágazat. Nagyobb méretű gazdaságoktól az egyéni gazdaságokig minden vállalkozási forma megtalálható. A középüzemek száma a rendszerváltozást követően emelkedett meg. Azonban továbbra is döntő többségben az egyéni gazdaságok vannak, akik az összes földterület 41%-án gazdálkodnak. Céljaikat tekintve: − csak saját fogyasztásra termelnek (51,3%) − a saját fogyasztáson felüli felesleget értékesítik (33,1%) − elsősorban értékesítésre termelnek (15,5%) − mezőgazdasági szolgáltatást végeznek (0,1%).7 Az agrárpolitika ösztönzi a szövetkezést, amelynek hatására nő a termelői szerveződések szerepe. Leggyakrabban a gazdák beszerzési és értékesítési szervezetekben vesznek részt. Emellett még meghatározóak a gépkörök és a termelői csoportok. A cél azonban a mezőgazdaságban
is
a
magángazdaságok
farmgazdaságok
létrejötte.
A
arányának
mezőgazdaságból
növelése,
származó
végső árbevétel
soron
a
71%-a
növénytermelésből, 17%-a állattenyésztésből, 2%-a kertészetből és 10%-a egyéb mezőgazdasági tevékenységből adódik. A növénytermelésből származó árbevétel legfőbb hordozói – mintegy 90%-os részesedéssel – a kalászos gabonafélék, a kukorica, valamint az olajos-növények. 8
7
Gráf József: A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar számokban 4.-5. oldal Alvincz József - Varga Tibor: A családi gazdaságok helyzete és versenyképességük javításának lehetőségei http://www.mszp007.hu/modules.php?name=Sections&op=printpage&artid=550 2007.június 15. 15:24 8
13
Az agrártárca adatai szerint a mezőgazdaságban 2006-ban mintegy 190 ezren dolgoztak, ami országosan a foglalkoztatottak 4,9 százalékát teszi ki. Az átlagos jövedelem bruttó 112 ezer forint volt, ami a nemzetgazdasági átlag 65 százaléka. A munkaerő ráfordítás jelentős eltéréseket mutat a gazdasági szervezetek és az egyéni gazdaságok között. Míg a gazdasági szervezetekben napi átlag nyolc órát dolgoznak a munkavállalók, ez a szám az egyéni gazdaságoknál kevésbé megállapítható - hol többet, hol kevesebbet dolgoznak. A foglalkoztatottak alig tíz százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, kb. 60%-uk pedig középfokú végzettséggel. Az iskolai végzettség szerinti megoszlás azonban ma kedvezőbb, mint a kilencvenes évek elején volt. 1.3.1.1. Őstermelő fogalma és tevékenységének adóvonzata9 A gazdaságok 79%-a őstermelőként van nyilvántartva. „Mezőgazdasági őstermelő az, aki a 16. évét betöltötte, nem egyéni vállalkozó, aki a saját gazdaságában élő állat, tej és tejipari termékek, zöldségfélék, gyümölcs és dió, gabonafélék szemtermését állítja elő. Adózási szempontból őstermelő a családi gazdálkodó és nála foglalkoztatott családtagja is. Ha többen folytatnak ugyanazon területen őstermelői tevékenységet, ezt kérelmükben jelezni kell, és fel kell tüntetni a terület nagyságát, vetésszerkezetét, vagy az állatállomány nagyságát és összetételét, valamint nyilatkozniuk kell arról, hogy mindannyian részt vesznek a közös üzemeltetésben. Őstermelői igazolvány A mezőgazdasági őstermelői igazolvány az őstermelői tevékenységből származó bevételek nyilvántartására alkalmas, hitelesített okirat, amely az adóigazolvány egyidejű felmutatásával igazolja, hogy tulajdonosa mezőgazdasági őstermelői tevékenységet folytat és jogosult a személyi jövedelemadóról szóló törvény mezőgazdasági őstermelőkre vonatkozó rendelkezései szerinti adózásra. Az igazolvány kiállításáért a kiállítót 1000 forint díj illeti meg. A betétlap lepecsételésével érvényesíthető minden évben. Ha ez március 20-a előtt megtörténik, az érvényesség folyamatos, és január 1-jétől tart. Ha nem, akkor a kiállítás napjától érvényes az igazolás. A mezőgazdasági őstermelőnek vissza kell
9
Forrás: Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal http://www.magyarorszag.hu/vallalkozas/ugyek/vallalkmuk/mezgazdvall/osterm20060627.html/ugyleirasjogi 2007.szeptember 21. 17:12
14
adnia az igazolványt, ha tevékenységét beszünteti, ha tevékenységét nem mezőgazdasági őstermelőként kívánja folytatni, ha közös őstermelői igazolványt vált ki. Ha a tevékenységét beszünteti, de az igazolványt nem adja vissza az őstermelő, akkor nem részesülhet sem szociális, sem társadalombiztosítási ellátásban. Az igazolványhoz tartozó értékesítési betétlapra a mezőgazdasági őstermelői tevékenység során előállított terméket (a továbbiakban: őstermelői termék) vásárló kifizető és a mezőgazdasági őstermelő jegyezhet be adatokat. Az őstermelői igazolvány kedvezményei Nem kell adót fizetnie a mezőgazdasági őstermelőnek, ha ebből a tevékenységéből származó jövedelme a 600 000 forintot nem éri el. Ha eléri, akkor ez is személyi jövedelemadó köteles jövedelemnek minősül. Egyszerűsített bevallást tehet a kistermelő, ha jövedelme 600 000 és 4 millió forint közötti, ha bevételei 20%-a erejéig fel tud mutatni a tevékenységével összefüggő számlát (esetlegesen útnyilvántartással alátámasztott benzinszámlát). Ha közös igazolvány alapján folytatják az őstermelést, minden termelőt megillet ez a kedvezmény. Az adóalapot csökkentő tényezők: 1.a legalább 50%-ban megváltozott munkaképességű alkalmazott bére, 2.szakmunkástanuló foglalkoztatása és képzése esetén a minimálbér 20, illetve 12%-a, 3.a helyi iparűzési adó befizetésekor elszámolt költség 50%-a, 4.szakmunkástanuló, börtönből szabadult, pártfogói felügyelet alatt lévő személy után legfeljebb 12 hónapig fizetett tb. járulék. Ha tételes költségelszámolást alkalmaz, bevételei terhéig elszámolhatja a költségeit, ha több költsége van, azt a következő évi bevételei terhére vesztségként elhatárolhatja. Érvényesíthető 10% adókedvezmény, vagy tételes költségelszámolás esetén könyvelői díjkedvezményként max. 100 000 Ft. 1. Átalányadózás esetén a kistermelésből származó bevétel 15 százaléka számít jövedelemnek, az élő állat és állati termékek értékesítése esetén a bevétel 6 százaléka a jövedelem. 2. Az átalányadó mértéke 1 500 000 forint jövedelemig 18 százalék, 3. 1 500 001 forint feletti jövedelem esetében 270 000 forint és az 1 500 000 forinton felüli rész 36 százaléka.”
15
1.4. A magyar mezőgazdaság hét fő értéke Összegezve az eddigieket megállapítható, hogy a magyar mezőgazdaság hét fő értékkel rendelkezik: 1. A természeti adottságok a mezőgazdaságot tekintve kiemelkedők mind európai, mind világviszonylatban. A világ legjobb termőterületének három százaléka Magyarországon van, emellett pedig az ország geopolitikai helyzete is kiváló. 2. Évszázadokon keresztül az agrárszektor volt a húzóágazat a nemzetgazdaságban, amelynek köszönhetően több évszázados agrárszakértelemmel és termelési hagyománnyal rendelkezik hazánk. 3. A többi európai uniós tagországhoz viszonyítva kisebb a környezeti leterheltség, amely következtében Magyarország részt tud venni minőségi termékek előállításában. (A műtrágya, illetve növényvédőszer-felhasználás csak az EU átlag 50%-a) 4. A fenti komparatív előnyökből fakadóan nemzetközi szinten is versenyképes a magyar agrárium (az EU 15-kel egyenlő feltételek esetén). 5. Sokszínű, diverzifikált a termelési szerkezet, fajta- és ízgazdagság jellemző. 6. Az agrárium húzó ágazat hazánkban, egyre jelentősebb a GDP-ben képviselt aránya. 7. A hazai igények kielégítése mellett exporttevékenység is lehetséges, amely által hozzájárul az ország külkereskedelmi aktívumához.
16
2. AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRPOLITIKÁJA RÉGEN ÉS MA 2.1. A Közös Agrárpolitika kialakulása Az
agrárpolitika
minden
állam
gazdaságpolitikájában
méretétől
és
gazdasági
részarányától függetlenül külön helyet foglal el. Oka a mezőgazdaság stratégiai jelentőségében keresendő (élelmiszerellátás és – önellátás, mezőgazdasági népesség foglalkoztatása, vidék jellegének megőrzése). Különösen igaz volt ez a második világháborút követően, a hidegháború intenzív korszakában, amikor a kis gazdaságok nem tudtak annyi élelmiszert termelni, ami elegendő lett volna a hazai fogyasztás fedezésére, s jövedelmük is jelentősen elmaradt a más szektorokban foglalkoztatottakétól. A
közös
agrárpolitika
kialakítását
ebből
következően
az
importfüggő
élelmiszerellátás megszüntetése és a gazdálkodók helyzetének javítása ösztönözte. A tagállamok eltérő mezőgazdasági adottságokkal és gazdasági viszonyokkal rendelkeztek, az agrárpolitikájukat azonban így sem akarták a többi szektorral azonos feltételekkel közösségi szintre emelni. A KAP speciális jellegének kialakulásához nagyban hozzájárult Franciaország, amely jelentős mezőgazdasági exporttevékenysége miatt olyan agrárpiaci rendtartást igyekezett elfogadtatni, ami védi és támogatja az agrárszektort. Ezzel kívánta kompenzálni azt, hogy a közös piac vívmányai elsősorban az erős német iparnak nyújtanak előnyt. Az sem elhanyagolható tény, hogy a KAP létrehozásánál az agrárgazdaságban tevékenykedők száma jóval nagyobb volt, mint napjainkban, s így a szektor jelentős társadalmi, gazdasági és politikai súllyal bírt. Ezért érdekeit az integrációs rendszer kiépítésénél nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A KAP kialakításánál az is szerepet játszott, hogy az európai mezőgazdaság főként családi gazdaságokra épül és főként sűrűn lakott területeken működik, míg az egyesült államokbeli, kanadai, argentin, ausztrál és új-zélandi gazdaságok főként nagyüzemekre épülnek és ritkán vagy viszonylag ritkán lakott területeken működnek. Az agrárpolitika klasszikus célkitűzéseit két pontban foglalhatjuk össze: 1. mezőgazdasági
árak
és
a
mezőgazdasági
termelők
jövedelmének
stabilizálása 2. túlzott kilengések, krónikus hiányok és feleslegek elkerülése, végső soron az instabilitás csökkentése.
17
2.1.1. A Közös Agrárpolitika célkitűzései Az EK- Szerződés 32. cikkelye előírta, hogy a mezőgazdaságot és a mezőgazdasági termékekkel történő kereskedelmet be kell vonni a Közös Piacba. A Római Szerződés (1957. március 25.) 39. cikkelye az alábbi célokat fogalmazta meg:10 − agrármodernizáció: a mezőgazdaság termelékenységének növelése (a műszaki fejlődés elősegítése, a termelés arányos fejlesztése, valamint a munkaerő optimális hasznosítása által), − jövedelempolitikai cél: méltányos életszínvonal biztosítása a mezőgazdaságból élők számára, − piacstabilizáció: mezőgazdasági termékek piacainak stabilizálása, − ellátásbiztonság: élelmiszer-ellátás biztonságának garantálása, − élelmiszer-politikai cél: az élelmiszerek reális árakon való elérhetősége a fogyasztók részére. A közösségi agrárpolitika működtetésére a tagállamok mezőgazdasági miniszterei alapelveket dolgoztak ki, amelyet az 1958-as olaszországi stresai konferencián fogadtak el: − az agrárpiac központi szabályozó eleme az ár; − az EK árait a világpiaci árak felett kell meghatározni; − a szükséges támogatás az értékesítéshez kapcsolódik; − közös pénzügyi forrás; − szoros kapcsolat szükséges az agrárstruktúra alakulása és a piacpolitika között; − az agrárstruktúra javítása; − fokozni kell a családi gazdaságok teljesítményeit és versenyképességét. Ennek alapján a KAP alapelvei a következők: − Az egységes piac elve: ez azt jelenti, hogy a tagországok egységes belső piacot alkotnak, így sem vámok, sem más kereskedelmi akadály vagy szubvenció nem terheli a belső kereskedelmet. Az egységes piac megvalósításához elengedhetetlen közös árak és versenyszabályok bevezetése, valamint az állat- és növényegészségügyi előírások összehangolása. Ez egyben azt is jelenti, hogy az unió területén azonos szabályzókat követnek.
10
Ezer kérdés-ezer válasz az Európai Unióról – Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest, 2003 Alkotó szerkesztők: Izikné Prof. Dr. Hedri Gabriella, Hargita Árpádné Dr. 62. o. 3. bekezdés
18
− Közösségi preferencia elve: a tagállamok termékei elsőbbséget élveznek a harmadik országokból származó importtal szemben. Az EU védi a tagállamok agrártermékeit az alacsonyabb világpiaci árakkal, valamint az áringadozásokkal szemben. − Pénzügyi szolidaritás elve: a költségek finanszírozására az EU létrehozta az ún. Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapot (EMOGA), amelybe történnek a befizetések függetlenül a tagország mezőgazdasági termelésének nagyságától és nemzetgazdasági súlyától, valamint innen történnek a kifizetések is. Egységes, közösségi szinten megszabott normatívák szerinti támogatások kerülnek kifizetésre a termelőknek. 11
2.2. A Közös Agrárpolitika döntéshozatali rendszere12 A döntéshozatali rendszer egy többlépcsős folyamat, amely az előkészítés fázisával kezdődik. A Bizottság saját kezdeményezésre, vagy mások (pl. a Tanács) felkérésére készíti el a javaslatát. A javaslat előkészítésében részt vesznek a Bizottság igazgatóságai és a tagállamok szakértőinek konzultációja. Már a kezdeti szakaszba bevonják a szakmai szervezeteket és érdekképviseleteket. A Bizottság a tervezetet vagy bizottsági ülésen tárgyalja a 27 tag részvételével, vagy írásban előterjeszti a tagoknak, és írásos szavazást kér. Az utóbbi időben az írásos szavazás vált általánossá. A bizottsági tagok egy meghatározott határideig ellenvetéssel élhetnek; egyetértés esetén a Bizottság Titkársága elkészíti a végső szöveget, amelyet már a Tanácsnak, mint javaslatot küldenek el. A Tanács elnöke egyetértésével a főtitkár a javaslatot napirendre tűzi, majd egyidejűleg elküldi azt az Európai Parlamenthez és a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz. A javaslatot első ízben a munkacsoportok vizsgálják meg, és ezt követően kerül a Mezőgazdasági Különbizottság (SCA) elé. Amennyiben az SCA egyetért, a Tanács „A” napirendi pontként – azaz vita nélküli eljárásban – a javaslatot elfogadja. Egyet nem értés esetén „B” napirendi pontként kerül a Tanács elé megvitatásra. Ha szükségesek további egyeztetések, sor kerül magas rangú tisztviselők tárgyalási fordulóira, amelyen részt vesz a Bizottság mezőgazdasági főigazgatója, vagy előzetes dokumentumot dolgoznak ki az
11
Pete Nádor: A magyar mezőgazdaság és az Európai Unió Kiadó: a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma 4.-5. oldal 12 Halmai Péter: Az Európai Unió agrárrendszere – Szerkesztette: Halmai Péter – Mezőgazda Kiadó – Budapest, 2007 77.-86. oldal, a 2.5. fejezet összefoglalása
19
előzetes egyeztetések alapján, végső esetben pedig a Bizottság egyenként egyeztet a tagországokkal többoldalú vagy kétoldalú találkozók során. Az Európai Parlamentnek véleménynyilvánítási kötelezettsége van, amennyiben ezt elmulasztja, késlelteti a javaslat elfogadását, illetve végrehajtását. A Tanács egyre kevésbé döntéseit több évre szóló stratégia alapján igyekszik meghozni. A reformszerződés hatályba lépése esetén jelentős változás történik az EKszerződés rendelkezéseihez képest. A hatályba lépést követően a célkitűzések megvalósításához szükséges rendelkezéseket rendes jogalkotási eljárással fogadják el, ami az Európai Parlamentnek valódi szerepet kölcsönöz a KAP formálásában. Az árak, támogatások és mennyiségi korlátozások meghatározására vonatkozó döntéseket azonban továbbra is a Tanács hozza a Bizottság javaslata alapján, és ezen kérdésekben továbbra sem kell majd az EP-vel konzultálnia. A Tanács döntését minősített többséggel hozza. A teljes eljárás 3-6 hónapot vesz igénybe. 2.2.1. A KAP végrehajtása13 A KAP működését a Bizottság folyamatosan nyomon követi. Irányítása lényegében technikai feladat, de egyes esetekben a Tanács felruházza döntési jogkörrel (pl. intervenciós és a támogatási rendszer). A Bizottság munkáját segítik a tanácsadó bizottságok, és szorosan együttműködik az ún. menedzsment bizottságokkal, amelyek az egyes tagállamok delegáltjaiból tevődnek össze. Amennyiben a menedzsment bizottság egyetért a Bizottság tervezetével, az végleges jogszabállyá válik. Ha nem ért egyet, a Bizottság a jogszabálytervezetet elküldi a Tanácsnak, amely dönt annak támogatásáról vagy elutasításáról. Támogatás esetén a Bizottság elfogadhatja a jogszabályt. Rendkívüli sürgősség esetén a menedzsment bizottságok megkerülhetőek, de általában az ilyen döntéseknek csak időleges hatályuk van. Ha a Tanács elutasítja a tervezetet, a Bizottság új vagy megváltoztatott javaslatot tesz, amelyet már közvetlenül a Tanácsnak nyújt be. A tagállamokban a kifizetéseket csak megfelelő intézményi háttérrel lehet kivitelezni. Szükségesek a tagállamok által akkreditált és az Unió Bizottsága által ellenőrzött kifizető ügynökségek és az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer (IIER) létrehozása és működtetése. A kifizető ügynökségeknek meghatározott feltételeknek kell eleget tenniük és vagy adott termékre (pl. Franciaországban, Hollandiában) vagy földrajzi alapon szerveződnek (pl. Németországban, Spanyolországban, Ausztriában). Alapfeladatai 13
Halmai Péter: Az Európai Unió agrárrendszere – Szerkesztette: Halmai Péter – Mezőgazda Kiadó – Budapest, 2007 77.-86. oldal, a 2.5. fejezet összefoglalása
20
az engedélyezés; kifizetés; kifizetések, illetékek elszámolása, nyilvántartása; ellenőrzés; beszámolók, jelentések készítése; horizontális feladatok elvégzése. Az ellenőrzések költségeit a tagállamok viselik, míg a bevételeket az EU közös költségvetése kapja. Az adminisztratív ellenőrzések leginkább azt vizsgálják, hogy a kifizetések, illetve a támogatási kérelmek jogosak voltak-e. Az ellenőrzés szükséges, hiszen mint az a 2005-ös költségvetés revíziója során kiderült, az összesen 48,7 milliárd eurót kitevő földalapú támogatás körülbelül 40%-a esetében a kérelem alapjául szolgáló területeket a valóságosnál nagyobbként jelentették be. A kifizetések 42,3%-a jogtalan az Unió régi 15 tagállamában, míg Magyarországban ez az érték a 15,7%-kal a legalacsonyabb.14 Problémát jelent, hogy a jogosulatlanul kapott támogatásokat a gazdák nem fizetik vissza (a legnagyobb jogtalan támogatáshoz jutó tagállamok a legkevésbé). Éppen ezért a jövőben jobb szabályzókat kellene kialakítani, felmerült például annak a gondolata, hogy azoknak a gazdáknak a névsorát, akik nem fizetik vissza a jogtalanul kapott támogatást, az interneten fogják közzétenni. A nemzeti szervezeteknek a KAP lebonyolításában főként technikai feladatai vannak: intervenciós vásárlások, támogatások és importterhelések lebonyolításában vesznek részt, emellett működtetik a nemzeti kvótarendszert és elszámolási, valamint regisztrációs feladatokat látnak el.
2.3. Agrárrendtartások és a szabályozás elemei A tagállamok folyamatosan építették ki a KAP-ot. A Tanács a Szerződés rendelkezései értelmében önállóan választhatja meg, milyen célokkal kívánja elérni a célját. Szabályozási szempontból ennek három lehetséges módja volt: − közös versenyszabályok, − egyes államok piaci rendtartásainak kötelező koordinációja, − európai piaci rendtartás kiépítés.15 A három lehetőség közül elsősorban és szinte kizárólag a harmadik valósult meg. Az agrárpiaci rendtarás az 1993. évi VI. törvény alapján olyan szabályozási rendszer, amely egyes termékekre vonatkozik azoknak sajátos termelési és piaci viszonyait, jellegét, előállítási sajátosságait, külkereskedelmi sajátosságait figyelembe véve. Az egyes agrárpiaci rendtartások jelentősen különböznek egymástól. Jelenleg a következő termékeknek van piaci rendtartásuk: gabonafélék, sertéshús, marha- és borjúhús, juhhús, 14
Világgazdaság 2007.március 22.-i száma, Cím: Elfolyó uniós agrárpénzek - 5. oldal Márton András: Az Európai Unió agrárszabályozása (2001/2002) Kiadja: Szaktudás Kiadó Rt. 2. oldal 4.bekezdés
15
21
tojás, baromfi, tej és tejtermékek, olívaolaj, olajos magvak, cereáliák, rizs, friss zöldségek és gyümölcsök, feldolgozott zöldségek és gyümölcsök, bor, nyersdohány, len és kender, cukor, banán, virágkertészeti növények, szárított takarmányok, komló, vetőmagok. Az agrárrendtartási kérdések a következőkre vonatkoznak: ár, liberalizáció (pl. mennyiségi korlátozás megléte), támogatás, védelem a közösségen kívül álló exporttermékekkel szemben. 2006 decemberében tanácsi rendeletjavaslatként elindult egy törekvés, amely célja egy nagyszabású egyszerűsítés. Az Európai Bizottság azt javasolta, hogy a mostani meglehetősen bonyolult termékpálya- rendszert egy egységessel váltsák fel. Mariann Fischer Boel mezőgazdasági biztos szerint „az egységes termékpálya-rendszer létrehozása áramvonalasítani fogja az agrárszektor jogi kereteit, javítani fogja annak átláthatóságát és megkönnyíti majd az ágazat szereplőinek, elsősorban a gazdáknak az életét.”16Az egyszerűsítés pusztán technikai jellegű, amelynek eredményeként a jelenlegi 41, összesen 600 cikkből álló tanácsi jogi aktust egyetlen, összesen 198 cikkből álló rendelet váltaná fel. 2.3.1. Az agrárrendtartás típusai Az agrárpiaci szervezeteknek lényegében három típusa alakult ki: 1. Termékek, ahol van külső védelem és belső támogatás, intervenció. Ebbe a csoportba
az
alapvető
fontosságú
termékek
tartoznak,
amelyek
az
EU
mezőgazdaságában termelt termékek mintegy 65%-át adják (gabona, rizs, cukor, tejtermékek, marha- és sertéshús, asztali borok, olíva olaj, egyes zöldségek és gyümölcsök).
Ezen
belül
megkülönböztethetünk
„szigorúan
szabályozott
rendtartásokat” (gabona, tej, cukor, marhahús piaci szervezetei) és „könnyű típusú” rendtartásokat (pl. sertéshús). A könnyű típusú rendtartás esetén lehetőség van magántárolásra, termelői szervezetek támogatására, illetve esetlegesen a felesleg megsemmisítésére (denaturálására). A külső védelem mellett a belső támogatás intézményi árak formájában történik. 1996-2005 között a EMOGA Garancia Osztály kiadásainak mintegy 80%-a jutott ide. A jelentősebb termékek közül egyedül a burgonyának és az alkoholnak nincsen rendtartása. 2. Külső védelem belső támogatás nélkül: ezek a termékek az EU mezőgazdasági termelés 20%-át képviselik, és a nem alapvető fontosságú élelmiszerek körébe tartoznak, illetve termelésük független a természeti erőforrásoktól (pl. tojás, baromfi, 16
Forrás: BruxInfo – Szabó Ágnes: Minden termékre egységes agrárrendtartás lesz http://www.pbkik.hu/index.php?id=6896&term=&print=1 2007.szeptember 26. 17:46
22
minőségi borok, virágok, egyes zöldség- és gyümölcsfélék). Esetükben nem működik intervenciós rendszer, kizárólag import- és exportrezsim. 1996-2005 között a kiadásoknak kb. 3%-a jutott ezekre a termékekre. 3. Nincs külső védelem, de van árkiegészítés, illetve közvetlen támogatás: Ebbe a csoportba azon termékek tartoznak, amelyekből az EU nettó importőr (repce, napraforgó, olívaolaj, gyapot, dohány, stb.). A Közösség mezőgazdasági termelésének mintegy 3%-át adják. A feldolgozóipar korábban kompenzációs célú támogatást kapott, amit a mezőgazdasági termékek közvetlen támogatása váltott fel. 1996-2005 között a kiadások csaknem 10%-a került ide. Megjegyzendő, hogy a KAP- reformok következményeként az egyes típusok közötti határok egyre inkább elmosódnak. Az 1. és 2. csoport esetében a külső védelem, illetve az 1. csoportnál a belső árgaranciák szintje fokozatosan csökken. A szigorúan szabályozott termékeknél is egyre inkább az intervenció helyett a magántárolást veszik igénybe. Megkezdődött a mennyiségi szabályozás leépítése. 2.3.2. A szabályozás elemei A szabályozás mind a belső piac, mind a kívülálló országokkal vonatkozó kereskedelemre vonatkozik. A Közösségen belül mindenféle diszkrimináció tiltott. A mezőgazdasági termelőket érintő pénzügyi szabályozás (pl. adózás, társadalombiztosítás) tagállami keretek között maradt. A) A közös piaci szervezetek szabályozásának belső eszközei A belső piacok szabályozása alapvetően kétféle módon lehetséges: vagy az árak, vagy a piacra vitt mennyiség által. A/1. Az árak befolyásolása A KAP egyik legfőbb alapelve, hogy az áraknak a kereslet és kínálat találkozásának folyamatában, szabad alkufolyamat során kell kialakulnia. A piaci rendtartásoknál az áralku intervallumát a közös piaci szervezetek határolják be. Mindamellett a KAP egyik másik alapelve, hogy az instabilitás csökkenjen, illetve a termelőknek megfelelő jövedelmet biztosítson. Éppen ezért a Közösség kialakított egyfajta árrezsimet.
23
Az árrezsim keretében a Közösség előír bizonyos árakat, amelyeket összefoglalóan adminisztratív / intézményi áraknak nevezünk. Az intézményi áraknak három fajtáját különböztetjük meg: 1. Irányár: augusztus 1-je előtt a Tanács megállapítja ezt az előirányzott árat, amelyet a kereslet és kínálat egyensúlya esetén optimálisnak tartana. Átlagos minőségű termék árát mutatják ezzel az árral, a termelők számára egyfajta iránymutatásul szolgál. Ebből származtatták az intervenciós és küszöbárakat is, később azonban a növekvő strukturális feleslegek kialakulásával csak jelképessé vált. A tényleges piaci árak általában alacsonyabbak, mint az irányár. 2. Küszöbár: importhoz kapcsolódik, kiszámításánál az irányárból levonják a szállítás és disztribúciós költségeket (Rotterdamból – legnagyobb kikötő – a legdeficitesebb területre). Ez az ár, amelyen a termék bejöhet a Közösségbe. Mesterségesen magas ár. A küszöbárat havonta vizsgálják felül, a piaci év során megemelhető. 3. Intervenciós ár: a mezőgazdasági termelői árak védelme érdekében intervenciós árat állapít meg a Közösség. Egyfajta minimális garantált ár, mivel ha az árak ez alá az ár alá esnek, akkor működésbe lép a Közösség intervenciós mechanizmusa a piaci árak növelése érdekében. A szigorúbban szabályozott piaci rendtartások esetében az intervenciós árat évente igazítják ki, és a termelők ezen az áron adhatják el termékeiket az intervenciós hatóságoknak. Az intervenciónak két lehetséges módja van: − Állami intervenció: a terméket az illetékes állami hatóságok vásárolják fel és raktározzák, amelyek így közvetítőként szolgálják a KAP alkalmazását. A felvásárolt termékek értékesítési időpontját a Közösség határozza meg. − Magánvállalkozások vásárolják fel és raktározzák. A felvásárló szerződésben kötelezettséget vállal, hogy az árut nem értékesíti a szerződésben meghatározott időpont előtt. Általában az intervenciós raktárakban tárolt felesleget később exportálják, de előfordul az is, hogy állatok takarmányozására, alacsonyabb értékű termékek előállítására használják fel. Mivel az Európai Unió a világ legnagyobb segélyezője, így adott esetben élelmiszer-segélyeket juttatnak éhezők számára. Egyes esetekben pedig megsemmisítik, azaz denaturálják a termékeket. Megjegyzendő, hogy az intervenciós beavatkozásra egyre ritkábban kerül sor. Az ügyletek döntő hányadában az árak az eladó és a vevő alkufolyamata során alakulnak ki, azaz az árukat a piacon értékesítik.
24
A/2. A mennyiség szabályozása A mennyiség szabályozása elsősorban korlátozást jelent. A Közösség egyes termékek esetében kvótát állapít meg, amely túllépése szankciókkal jár, vagy a garantált ár érvénytelenné válását vonja maga után. A garanciaküszöböt 1984-ben vezették be elsősorban gabonafélékre, repcére, napraforgóra és szirupos gyümölcsökre. Cukorrépa esetében a tagállamok kapnak egy országos szinten érvényes kvótát, és azt a tagországok maguk osztják fel a cukoripari vállalatok között. A tagországok képezhetnek ún. tartalékot (SLOM), amellyel azon termelőket támogathatnak, akik fejlesztési tervet kívánnak végrehajtani, vagy akiknek súlyos problémáik vannak. B) A szabályozás külső eszközei A Közös Agrárpolitika nem szól bele a piaci alkufolyamatokba; az árak befolyásolását a határokra koncentrálja. A piacszabályozási modelljét az alábbi ábra mutatja: 3. sz. ábra: A KAP piacszabályozási modellje
Forrás: Az Európai Unió agrárrendszere – Szerkesztette: Halmai Péter – Mezőgazda Kiadó – Budapest, 2007 68. oldal
Az 1968. január 1-jén létrejött vámunió eredményeképpen a Közösség tagországai között megszűntek a vámok, illetve egyéb, a határon történő adóztatás. Az EU tilt mindenféle tagállami intézkedést, ami korlátozná az áruk szabad forgalmát, továbbá tilt minden olyan rendeletet, intézkedést, amely a versenyt korlátozná és túlzott állami szubvencióban részesítené a piaci szereplőket. A vámunió önmagában azonban nem jelentette egységes jogszabályok létrejöttét. Ezek megszületésére csak 1993-ban került sor. Más a helyzet a harmadik országokkal folytatott kereskedelem esetében. B/1. Agrárimport – rezsim: 1995-ig az importszabályozás legfőbb eszköze a lefölözés volt. A lefölözés közgazdasági szempontból mozgóvám. A lefölözést a küszöbár és a világpiaci ár különbségére vetették 25
ki, amellyel jelentősen megnövelték az importélelmiszer árát. Mértéke a behozott terméktől és az időpontoktól függően változott (változó lefölözés). Autonóm, tehát pusztán az EK szabályozás alapján alkalmazott importterhelés. Kiszámítása: importár – (küszöbár + szállítási és kereskedelmi költségek) = lefölözés A gabonalefölözéseket naponta, más termékek lefölözését hetente igazították ki. A GATT uruguayi fordulója következtében a lefölözés rendszerét felváltották az ún. specifikus vámok17. A további mezőgazdasági termékek esetében érték- (ad valorem) vámokat alkalmaznak, azaz a vámterhet az áru értékének arányában (százalékában) állapítják meg.18 Az értékvámokat referenciaárak, minimális importárak, legújabban belépési árak egészítik ki. A referenciaáraktól elmaradó importárakra további kiegyenlítő vámot alkalmaznak. A feldolgozóipart szintén vámokkal védik. 4. sz. ábra: A KAP szabályozásának magyarázata Ár P4
Irányár
P3
Küszöbár
P2
Intervenciós ár Pe
lefölözés Világpiaci ár
P1
Qd1 Qs0
Qe
Qd0 Qs1 Mennyiség
Közösség
Import
Forrás: saját módosítása Az Európai Unió agrárrendszere – Szerkesztette: Halmai Péter – Mezőgazda Kiadó – Budapest, 2007 89. oldalán látható ábrának
A búza piaci szervezet modelljén keresztül világosság válik, hogyan működik az árszabályozás. Szabadkereskedelem esetén a búza ára a Közösségben P1 lenne, azaz annyi, amennyi a világpiaci ár. Ennél az árnál a kereslet Qd0 lenne. Ennél a mennyiségnél a keresletnek csak a töredékét elégítené ki a Közösség (Qs0), a maradékot importból kellene fedezni. Intézményi árak esetén látható, hogy minden típusa jelentősen a világpiaci ár felett van. Irányár esetében a kínálat Qs1, míg a kereslet csupán Qd1. Ennek következtében az árak az egyensúlyi ár felé mozdulnak el. Ha azonban az intervenciós árszint, azaz P2 alá esnek az árak, működésbe lép az intervenció. Mindaddig, amíg az árak nem kezdenek el 17
Specifikus vámok: a vámtételt az árura jellemző természetes mértékegységre vonatkoztatják, és abszolút összegben fejezik ki 18 Mikolay Lászlóné: Gyakorlati külkereskedelem – Szókratész Külgazdasági Akadémia Kiadó – Budapest, 2004 32. oldal 3. bekezdés
26
emelkedni, az intervenciós mechanizmus keretében a feleslegek felvásárlásra kerülnek. A világpiaci árak elveszítik versenyképességüket a lefölözésnek köszönhetően, amely jelentősen megdrágítja az importot. 19 B/2. Az általánostól eltérő importrezsim: Az EU bizonyos országok, illetve termékek esetében vámkvótát alkalmaz, amely azt jelenti, hogy egy meghatározott mennyiségig a legnagyobb kedvezményes vám (MNF) helyett jóval alacsonyabb preferenciális vámot vet ki az importra. Amennyiben az import meghaladja az előírt kvótát, ismét az MNF-vámot kell alkalmazni. A védőzáradékok célja a piaczavarások megszüntetése volt, amelyet esetlegesen a harmadik országból érkező import okozott volna. C) Exportra vonatkozó szabályozás A Közösség támogatja az exportot export-visszatérítés formájában. Mértéke a rendeltetési helytől és a termelési időszaktól függően változik. Az export-visszatérítés a világpiaci ár és az intervenciós ár közötti különbséget hidalja át biztos és jövedelmező árat biztosítva a termelőnek. A Közösség bevezethet exportadót is, amellyel azt kívánja elérni, hogy a saját területén biztosítsa a belső piaci kínálatot olyan termékek esetében, amelyekből hiány van. Az export mennyiségi, illetve vámelőírásokkal történő korlátozása normál esetben tilos, az exportmonopólium szintén tiltott. Exporttevékenységhez szükséges exportengedély kiváltása.
2.4. A KAP finanszírozása A KAP finanszírozása a közös költségvetésből történik, ennek érdekében a Közösség 1962-ben létrehozta az EK-szerződés 40. cikke alapján az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapot (EMOGA). Az EMOGA két részből tevődik össze: 1. Garancia Részleg: piaci és ártámogatási politika eszköze. Az exporttámogatások, és az intervenciós kiadások egészére kiterjed, legnagyobb részét a termelőknek juttatott közvetlen támogatások teszik ki.
19
Halmai Péter: Az Európai Unió agrárrendszere, in: A Közös Agrárpolitika változásai. Az „eredeti modell” alapproblémái - Szerkesztette: Halmai Péter – Mezőgazda Kiadó – Budapest, 2007 89.-90. oldal
27
2. Orientációs Részleg: a strukturális átalakításokat finanszírozza. Fő céljai közé tartoznak a termelési feltételek javítása; a termelési struktúrának, valamint a termékek minőségének javítása; az értékesítés feltételeinek javítása, valamint a vidékfejlesztés. A KAP kezdetekben a közös költségvetés 80%-át vitte el (ez később 40%-ra csökkent), azonban a bevételek csupán a kiadások 20-25%-át fedezték. Ez az arány az 1990-es évek közepére 3% alá csökkent. A 2007-2013-as költségvetési tervezet javaslatát a Bizottság 2004. február 10-én készítette el. A javaslat a következő új kiadási fejezeteket tartalmazta: − Fenntartható növekedés − Versenyképesség a növekedés és a foglalkoztatás szolgálatában − Kohézió a növekedés és a foglalkoztatás szolgálatában − Természeti erőforrások megőrzése és a velük való gazdálkodás − Az Unió, mint globális partner − Az Unió polgárai szolgálatában (bel- és igazságügyek, az európai kultúra és sokszínűség megőrzése, stb.) − Adminisztratív kiadások20 Az alábbi táblázat a 2000-2006 közötti kiadási tételeket veti össze a 2007-2013-as fejezetekkel, feltüntetve a változásokat. 5. sz. ábra
Az EU költségvetésének kiadásai 2000-2006
2007-2013
Közös Mezőgazdasági politika
Fenntartható növekedés
Strukturális politikák
Természeti erőforrások megőrzése és kezelése
Belső politikák finanszírozása
Állampolgárság, szabadság, biztonság és a jog érvényesülése
Külső tevékenységek
EU, mint globális cselekvő
Adminisztratív kiadások
Adminisztratív kiadások (igazgatás)
Tartalékok
Ellentételezések
Előcsatlakozási eszközök Forrás: Pupek Emese 2007. február 7-én tartott előadása az Európai Unió Költségvetése címmel
20
Iván Gábor: Az Európai Unió pénzügyi keretterve 2007-2013-ra – infúzió bekötve 442.-443. oldal 4.-5. bekezdés
28
Mindebből világosan kiderül, hogy a mezőgazdaság már nem szerepel a prioritások között, helyét átvették a globális kihívásokhoz, és a kibővült Európai Unió igényeihez jobban alkalmazkodó kiadási tételek úm. versenyképesség és kohéziós politika. Számait rögzítették 2013-ig; a Közösségi kiadásoknak továbbra is jelentős százalékát teszi ki az agrárpolitika (~42%), azonban az elkövetkező években az ebből a konkrétan mezőgazdasági támogatásokra fordított összegek a költségvetés hozzávetőlegesen 3334%-át fogja adni (293.105€), míg a vidékfejlesztésre fordított pénzösszegek 8-10%-ra (69.250€) nőttek.21 A pénzügyi terv a kiadásokat két csoportra osztja: a KAP 1. pillérére, amelyből a közvetlen támogatások, illetve a hagyományos piaci rendtartások kerülnek kifizetésre, és a KAP 2. pillérére, amelyből a vidékfejlesztést, valamint az agrárkörnyezeti és egyéb kísérő intézkedéseket finanszírozzák. A költségvetési források nem vihetőek át egyik pillérből a másikba, viszont a csoporton belül megengedett az átcsoportosítás. A támogatások kifizetése a Kifizető Ügynökségeken keresztül történik, a Bizottság a kiadásokat a közös költségvetésből két és fél hónapon belül refinanszírozza. 2007-től az EMOGA jelenlegi formájában megszűnt, feladatait a továbbiakban az Európai Mezőgazdasági Garancia Alap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) látja el. Az EMGA-ból az alábbiakat finanszírozzák: − Export-visszatérítések − Piaci intervenció − Közvetlen támogatás − Tájékoztatási cselekvési programok, mezőgazdasági termékek promóciója a Közösségen belül és harmadik országokban. Központi irányítással ebből a részlegből fedezik a következőket: − állategészségügyi
és
növény-egészségügyi
intézkedésekhez
nyújtott
pénzügyi támogatásokat; − genetikai állomány megőrzésére, feltérképezésére, összegyűjtésére és hasznosítására irányuló intézkedéseket; − mezőgazdasági
számviteli
információs
rendszerek
kialakítását
és
fenntartását; − mezőgazdasági vizsgálati rendszereket. Az EMVA-ból a vidékfejlesztési programok kerülnek finanszírozásra.
21
Pupek Emese 2007. február 7-én tartott előadása az Európai Unió költségvetése címmel
29
2.5. A Közös Agrárpolitika reformja 2.5.1. A KAP első három évtizedének értékelése – a reformot kikényszerítő tényezők A 60-as években a mezőgazdaság erőteljes fejlődésnek indult, a legfontosabb termékekre a tagállamok közös agrárrendtartásokat alakítottak ki. A Római Szerződésben megfogalmazott célokat elsősorban ártámogatásokon keresztül valósították meg. A Közösség intézményi árakat alakított ki, amelyekhez igazították az intervenciós vásárlásokat, vámokat, illetve az export- és termelői támogatásokat. A termelés műszaki színvonala, a hatékonyság nőtt, ezzel együtt pedig az előállított termékmennyiség is. A gazdák jövedelme stabil növekedésbe kezdett, amely növekedés a hetvenes években torpant meg. A 70-es években egységesítették az előírásokat, horizontális szabályozásra került sor (növény- és állategészségügyi előírások, állatvédelmi, élelmiszerminőségi, higiéniai szabályok). Vidékfejlesztési irányelveket is elfogadott a Közösség. A megtermelt mennyiség folyamatosan nőtt, így a Közösség nem csak önellátó, de a világ egyik legnagyobb exportőre is lett. Mivel azonban egyben a világ egyik legnagyobb importőre is, az egyenleg negatív maradt. A 80-as években egyre élesebben kirajzolódtak a problémák. Az ártámogatás elnyomta a szerkezet-átalakítási célt, a nyolcvanas években a Garancia részleg a források mintegy 95%-át emésztette fel, a KAP kiadásai összességében pedig a közös költségvetés 66-67%át. Nyilvánvalóvá vált továbbá, hogy a közvetlen ártámogatás rendszere a garantált intervenciós árakon keresztül nem elsősorban a termelékenység, hanem a termelés mennyiségének növelésére buzdított. Ennek következményeként a készletek növekedni kezdtek; „vajhegyek”, „gabonatengerek” alakultak ki. A további növeléshez a gazdák egyre több mesterséges kemikáliát használtak fel, ami egyúttal a környezetet is jelentősen károsította. Ugyanakkor a belső árak jóval meghaladták a világpiaci árakat, amely versenyképességét magas vámokkal, valamint nem vámjellegű eszközökkel rontották, a Közösség által előállított termékeket pedig erőteljesen szubvencionálták. Ez folyamatos kereskedelempolitikai konfliktushelyzetet teremtett, legfőképpen az Egyesült Államokkal, így a GATT Uruguayi fordulónak a központi kérdésévé is ez vált.
30
Összefoglalóan: a reformot belső és külső tényezők egyaránt elkerülhetetlenné tették. 1. sz. táblázat A reformot kikényszerítő külső és belső okok
BELSŐ OKOK
KÜLSŐ OKOK
• magas intézményi árak és értékesítési A KAP – reformot kikényszerítő tényezők közül a nemzetközi dimenziót az egymást
garanciák Æ termelési többletek
• környezetterhelés a túlzott kemikália- követő GATT fordulók jelentették. A Közösség függetlenítette magát a világpiaci
használat miatt
• a támogatások a 80%-a a gazdák csupán áraktól, ugyanakkor a termékek exportját 20%-ának jutott, akik a termőterület 50%- erőteljesen ával rendelkeztek Æaránytalanság
szubvencionálta,
amelyek
árszínvonala így sokszor a világpiaci
• jóléti veszteség az EU- fogyasztók és az árszínvonal alá került. Ez természetesen adófizetők, illetve a harmadik országok folyamatos konfliktushelyzetet okozott az EU és az USA között, így a GATT
exportőrei számára •A
mezőgazdaság
súlyának
csökkenése a GDP-ben
jelentős Uruguayi fordulónak is ez vált a központi kérdésévé.
Forrás: Saját összehasonlítás
2.5.2. A reform elvi lehetőségei Az alapkérdés a következő volt: mi történjen a KAP magas adminisztrációs áraival, amelyek ellehetetlenítik a rendszer működését? Három lehetséges alternatíva volt: 1. az árak drasztikus csökkentése 2. garanciaküszöbök bevezetése 3. széles körű kínálatszabályozás Az első megoldás következménye a gazdák jövedelem-visszaesése, hosszabb távon pedig a gazdaságok megszűnése lett volna. A második alternatíva nem hozott nagy áttörést. Bizonyos termékek esetében a Közösség megállapított ún. garanciaküszöböket, amely azt jelentette, hogy a Közösség csak e küszöb eléréséig garantálta az intervenciós árakat, felette pedig csökkentette a támogatás mértékét. A harmadik alternatíva az intézményi árak fenntartását jelentette egy szigorú kínálatszabályozással. Ennek két lehetséges módja volt: 1. Kvóták bevezetése: Célja a többlettermelés felszámolása volt az intervenciós árak szabadon meghatározhatósága mellett. Az 1984-es fontainbleau-i csúcson bevezették a 31
tejtermékekre a kvótarendszert, amely kvóta túllépése szankciókkal járt. A kvótarendszer nem hozott radikális áttörést, így a többi termékre nem is terjesztették ki. 1988-ban viszont életbe lépett a globális termelésszabályozás, amely egy-egy tagország egész termelésére vonatkozott. 2. Területpihentetési rendszer (set aside) bevezetése: ennek értelmében ha a gazdálkodó a megművelt területeit csökkenti 20%-kal, akkor 5 évre jogosulttá válik a támogatásra (a gazdák a rosszabb minőségű földjeiket pihentették, így ez se jelentett áttörést). „A valódi alternatíva tehát az volt, hogy a korábbinál szigorúbb és szélesebb körű mennyiségi korlátozásokkal, avagy az ár- és jövedelempolitika szétválasztásával próbálnak meg választ találni a KAP rendszerét ért kihívásokra. A mennyiségi szabályozás súlyosan piactorzító eszköz, amelynek jelentős tranzakciós költségei, jóléti veszteségei vannak. Sokkal inkább piackonform a másik változat, a „szétválasztás”: az agrárárak jelentős csökkentése, egyidejűleg a termelők jövedelempozíciójának a termelés mennyiségéhez nem kötődő (azaz: „szétválasztott”) támogatásokkal történő stabilizálása.”22 2.5.3. A KAP 1992. évi reformja 1991-ben az Európai Bizottság mezőgazdasági biztosa, Ray MacSharry javaslatokat tett a KAP reformjára. Tervét hevesen támadták, főleg Franciaországban, így hosszas viták után végül 1992-ben egy sokkal enyhébb reformra került sor. A reform célkitűzései a következők voltak: − a gazdálkodók számának megőrzése (fenntartása), − környezettudatosság erősítése, − vidékfejlesztés, − külterjesítés (exterzifikálás) ösztönzése, − a rendszer arányosítása, azaz a támogatások jobb elosztása, a támogatási rendszer hatékonyabb
működtetése;
a
támogatások
allokációjánál
a
gazdaságok
nagyságának, jövedelmi helyzetének, regionális helyzetének figyelembe vétele, − a Közösségnek továbbá vállalnia kell a nemzetközi kereskedelembe rá háruló felelősséget.
22
Halmai Péter: Az Európai Unió agrárrendszere, in: A Közös Agrárpolitika reformja – szerkesztette: Halmai Péter – Mezőgazda Kiadó – Budapest, 2007 102. oldal 3.2.3. fejezet 1. bekezdése
32
A reform elemei: 1. intézményi árak csökkentése: ez az intézkedés elsősorban a gabonapiaci rendtartást érintette. A Közösség a gabona intézményi árait mindössze három év alatt az intézményi árhoz akarta közelíteni. Ezzel a cél a belső keresletet ösztönözése volt, ugyanakkor a hozamtrendek is csökkennének és végső soron a kínálat is. A csökkenő kínálat és a megnövekvő kereslet révén pedig az EK gabonapiacán a korábbinál jobb egyensúly érhető el. A termelő jövedelmét az új, közvetlen támogatás garantálja. 2. Jövedelemkompenzáció bevezetése: az intézményi árak csökkentésével a gazdák jelentős jövedelem-kiesést szenvedtek el, amelynek áthidalására a Közösség bevezette az ún. jövedelemkompenzációt. Mivel mértéke független volt az egyén által megtermelt mennyiségtől, nem ösztönözte a termelés volumenének növelését. 3. Kínálatszabályozás: a közvetlen támogatásban a gazdák csak akkor részesülhettek, ha a földjeik meghatározott százalékát ugaroltatták; a marha- és juhtartók esetében állatlétszám, illetve állatsűrűségi szabályokat írtak elő. Célja a feleslegek levezetése volt. 4. Kistermelők preferálása: a kötelező ugaroltatás alól mentesültek azon termelők, akiknek földje legfeljebb 92t gabona termelésére alkalmas – ez kb. 20 hektárnyi földterületnek felel meg. Az állattenyésztésben az egyszerűsített szabályozás azon gazdákra vonatkozott, akiknek állatállománya nem érte el a 15 állategységet (1 tejelő tehén = 1egység; egy 6-24 hónapos növendék =0,6egység; 1 anyajuh = 0,15egység ). 5. Kiegészítő intézkedések (Accompanying Measures): céljuk a feleslegek csökkentése, illetve az életszínvonal növelése volt. Az ezen körbe tartozó intézkedések az alábbiak voltak: − korai nyugdíj / előnyugdíj: a Közösség támogatja azon tagállamokat, ahol lehetővé tették az 55 évesnél idősebb gazdálkodók nyugdíjba vonulását. Ez azért is rendkívüli fontosságú, mivel az ezen területen foglalkoztatottak mintegy 50%-a 55 évesnél idősebb.23 − erdősítési program a kevésbé termékeny területeken − környezetvédelmi programok: a KAP ösztönzi a környezettudatos termelést különböző programjain keresztül, amelyek célja, hogy a gazdák egyúttal a „vidék őreinek” is érezzék magukat. 6. A termelők választási lehetősége: a termelők önként eldönthetik, hogy részt kívánnake venni a támogatási rendszerben. Ebben az esetben részt vesznek a területpihentetési programban, és a területpihentetési támogatás mellett részesülnek bázisterületük további 23
Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról – hvgorac Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2007 363.oldal 1.bekezdés
33
részére a gabonafélék, olaj- és fehérjenövények alapján elérhető közvetlen támogatásban. Vagy kistermelőként függetlenítik magukat, azonban ebben az esetben természetesen elesnek a területpihentetési támogatástól. Meghatározott feltételek esetén a termelőnek továbbá lehetősége van arra, hogy a pihentetett földjén nem élelmiszernövényt, hanem pl. gyógynövényt termesszen, s ebben az esetben is jár a támogatás. 7. Új agrimonetáris rendszer, a zöld árfolyam bevezetése: az egységes piac létrejöttével bevezették az ún. zöld árfolyamot, amelyet valamennyi termékre alkalmaztak, és az EMOGA Garancia részlegéből finanszíroztak. A rögzített valuták esetében a zöld árfolyamot a központi árfolyamok mellé rendelték, míg a lebegő valuták esetében a piaci árfolyamhoz közel tartották. 2.5.3.1. A MacSharry-reform eredményei A reform elsősorban a gabona szektort érintette. Pozitív változás történt, a közösségi árak közelítettek a világpiaci árakhoz, a raktárakban tárolt felesleg mintegy három év alatt a tizedére csökkent. A gabonaszektor versenyképessége nőtt. A marhahús esetében is bíztató folyamatok indultak el, azonban a BSE-válság (kergemarhakór) következtében esett a marhahús iránt a kereslet, így a felesleg ismét felhalmozódott. A környezetterhelés a kevesebb vegyszer, illetve műtrágya alkalmazásnak köszönhetően mérséklődött. Csökkent továbbá a mezőgazdasági kiadások aránya is a közös költségvetésen belül, 45-50%-ra. A McSharry reform egyik legkiemelkedőbb eredménye az volt, hogy rámutatott a mezőgazdaság multifunkcionális jellegére. Arra, hogy a mezőgazdaság egyfajta „kettős küldetéssel” rendelkezik: feladata nem csupán a termék-előállítás, hanem a vidék arculatának, a vidéki közösségeknek fenntartása és megőrzése is. Lényegében ez az európai fejlődési modell sajátossága.24 Az 1992-es agrárreform kedvező folyamatokat indított el, de nem volt eléggé mélyreható és átfogó, így a legnagyobb problémák megoldatlanul maradtak. Az 1994 áprilisában aláírt GATT egyezmény értelmében a WTO tagjainak 6 év alatt az agrártámogatások szintjét 20%-kal, exportszubvenciós kiadásait 36%-kal, a szubvencionált export mennyiségét pedig 21%-kal kellett csökkenteniük.25 Emellett a 90-es években felmerült az Unió keleti bővítésének kérdése, amely a mezőgazdasági területek arányát, illetve a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számát ugrásszerűen növelné. A két probléma
24
Halmai Péter: Az Európai Unió agrárrendszere, in: Előzmények, koncepcionális alapok – Szerkesztette: Halmai Péter – Mezőgazda Kiadó – Budapest, 2007 60.oldal 1. bekezdés 25 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról – hvgorac Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2007 412. oldal 3.bekezdés
34
együttesen ismételt reformra kényszerítette a Közösséget, így az Agenda 2000 programcsomag központi elemévé a KAP reformja vált. 2.5.4. Az Agenda 2000 agrárpolitikai intézkedései 1997
júliusában
a
Bizottság
nyilvánosságra
hozta
az
Agenda
2000
című
programcsomagját, amelyet egy évvel később, átdolgozott formában, mint konkrét javaslatot nyújtott be. 1999 márciusában, a Berlini Csúcson az eredeti javaslatot kompromisszumok irányában módosították. Az Agenda 2000 célkitűzései: − agrárszektor versenyképességének növelése, − európai mezőgazdasági modell megőrzése (családi gazdaságok fenntartása), − támogatások igazságosabb elosztása − a gazdák számára stabil jövedelem és tisztességes életszínvonal biztosítása, − alternatív jövedelmi és foglalkoztatási lehetőségek teremtése a mezőgazdasági termelők számára − egyszerűbb agrárpolitika. A programcsomag elsősorban a marhahús-, tejtermék-, és gabonaszektorokat, illetve a dohány, az olívaolaj és a bor támogatási rendszereit érintette. Kompromisszumos jellegét az adja, hogy a cukor és egyes mediterrán termékek rendtartásaira nem vonatkozott. A célokat a következő eszközökkel kívánták elérni: − ártámogatás, valamint a felvásárlási árak csökkentése, − termelés extenzívebbé tétele, − agrár-környezetvédelmi intézkedések és beruházások, − vidékfejlesztés hangsúlyosabbá tétele, − mezőgazdasági régiók problémáinak komplex kezelése, − termelési támogatások növelése. Az Agenda 2000 elfogadott fő intézkedéseit az alábbiakban foglalhatjuk össze: • Az intézményi árak további csökkentése. Az 1992-es reform során megkezdett csökkentést kívánták folytatni, de az eredetileg tervezettnél jóval mérsékeltebb formában. Az árcsökkentést közvetlen támogatásokkal kompenzálták, ám a kiegyenlítés csak részleges volt (a gabona esetében 50%). • Moduláció: bizonyos esetekben a tagországok csökkenthették a támogatásokat. Az így megmaradt összegeket pedig átcsoportosíthatták más területekre pl.: hátrányos
35
helyzetű területek támogatása, előnyugdíjazás, vidékfejlesztés, erdősítés, agrárkörnyezetvédelmi intézkedések. • Cross compliance / Kölcsönös megfeleltetés: ez azt jelentette, hogy a tagország a közvetlen támogatás folyósítását környezetvédelmi kötelezettségek teljesítésétől tehette függővé. • „Nemzeti boríték” / National envelope: a tagországok a marhahús, illetve a tej piaci rendtartása esetében kiegészíthették a közvetlen támogatást a nemzeti globális összeg határáig. Ezzel lehetővé vált az egyes régiók, illetve nemzetek közötti eltérések kezelése. • Mennyiségi szabályozás: a kötelező területpihentetés mértéke a bázisterület 10%-ára vonatkozik, egyúttal pedig a többi mennyiségi korlátozás is fennmaradt. Hozzákezdtek viszont a tejkvóta lassú leépítéséhez: 2005-2006-tól szerény mértékben növelték a tejkvótát és csökkentették az intézményi árakat, ugyanakkor 2007-2008-ig kiterjesztették a működését. • Integrált vidékfejlesztés: kiemelt szerepet kapott a vidékfejlesztés, a KAP második pillérévé vált, viszont a továbbiakban is az agrárpiaci kiadásoknál jóval szerényebb összeget szántak erre a célra. A reform keretében meghozott intézkedések nem jelentenek megoldást a problémákra, mivel a kompromisszumos megoldások felhígították az eredeti elképzeléseket. Így a döntések inkább csak kiigazításnak minősíthetőek. Az árcsökkenés a tervezettnél mérsékeltebb volt a marhahús, tej, illetve gabona piaci szervezetekben, így a feleslegek csak a vártnál kisebb mértékben csökkentek, sőt akár növekedhettek is. Az árcsökkenés mérsékelt aránya következtében a közvetlen támogatások mértékét csökkenteni tudták, azonban ez csupán egy optikai illúzió volt. „… hogy e konstrukció pénzt takarít meg, optikai illúzió, amely abból ered, hogy a közpénz (EU- költségvetés) szűkösebb, mint a (fogyasztói) magánpénz. Ezért az optikai illúzióért fizetett ár, hogy az EU elveszítette azt a hatékonysági
nyereséget
és
növekvő
versenyképességet,
amelyet
határozott
reformintézkedések esetén elérhetett volna.”26További problémát jelentett, hogy a közvetlen támogatásoknak megmaradt az „adomány” jellege. A cross compliance keretében szigorú környezetvédelmi kritériumokhoz köthették volna a támogatás folyósítását, ehelyett azonban a tagállamok önkéntesen eldönthették, hogy ebben részt vesznek vagy sem. A felhígított reformok következményeként az EU továbbra sem volt kész a keleti bővítésre. 26
Tangermann, 1999 – Halmai Péter: Az Európai Unió agrárrendszere, in: A KAP-reform újabb szakasza. Az Agenda 2000, szerkesztette: Halmai Péter – Mezőgazda Kiadó – Budapest, 2007 127. oldal 7. bekezdés
36
Eredetileg a programcsomagot hét évre tervezték, azonban már az Agenda 2000 is előirányzott félidei felülvizsgálatot több piaci szervezet esetében. A problémák láttán nyilvánvalóvá vált, hogy szükséges az Agenda 2000 felülvizsgálata. 2.5.5. A „félidejű felülvizsgálat” A félidei felülvizsgálat lehetőséget teremtett az Agenda 2000 kompromisszumainak a kioltására. Célja a reformcsomag hatásainak felmérése és továbbfejlesztése volt. A félidei felülvizsgálat lényegében a már ismert javaslatokat körvonalazta, azonban azok együttesen már lényeges változtatást jelentettek. A felülvizsgálat figyelembe vette az új prioritásokat, úm. táj- és környezeti szolgáltatások, megújuló nyersanyagok, fenntarthatóság. A felülvizsgálat lényeges elemei: •
Teljes szétválasztás: előirányozta az intézményi árak, valamint az exporttámogatás jelentős csökkentését, végső soron pedig annak kiiktatását. Egyúttal a közvetlen támogatásokat közelítené a WTO megállapodás „zöld dobozának”27kritériumaihoz, így azok teljesen elválaszthatóak lennének a termeléstől.
•
Kihangsúlyozták a vidékfejlesztés szükségességét, növelték az erre a célra elkülönített összegeket, illetve meghatározták a konkrét célokat. Nagyobb szerepet szántak az agrár-környezetvédelemnek, élelmiszer-biztonságnak, valamint az állatvédelemnek. A nemzeti társfinanszírozás mértékét hosszú távon növelni kívánták.
•
Moduláció és degresszió: a moduláció rendszerét a gyakorlatban kevés tagállam alkalmazta, így fontolóra vették annak „kötelező” kiépítését, valamint egy, a tagországok által rugalmasan alkalmazható konstrukció létrehozását. A degresszió az életképes, támogatásokra kevésbé rászoruló gazdaságoknak juttatott transzferek mérséklését célozta. Ezáltal csökkennének a rendszer költségei, amely fennmaradt összegből más piaci szervezeteket lehetne támogatni.
•
Cross compliance: a Közösség a továbbiakban a cross compliance rendszerét is kötelezővé kívánta tenni, kritériumait pedig növelni: a környezettudatosság mellett foglalkoztatási, állatjóléti, illetve egyéb kritériumok is előírhatóak.
•
Átalánytámogatás: az átalánytámogatás útján a kisebb gazdaságok mindenféle bonyolult eljárás helyett egyszerűsített rendszeren keresztül jutnának támogatáshoz. Ezek a támogatások a KAP második pilléréhez (azaz a vidékfejlesztéshez)
27
A „zöld doboz” azon intézkedések elnevezése, amelyek a WTO Mezőgazdasági Megállapodás értelmében mentesülnek a belső támogatáscsökkentési köztelezettség alól, mivel ezen politikák elvileg csak minimálisan torzítják a kereskedelmet, a termeléstől pedig teljesen függetlenek.
37
tartoznak, mivel azok termeléstől függetlenek, így a gazdálkodónak csupán azt kell bizonyítania, hogy tevékenysége során a környezetet figyelembe vette. Ugyanakkor előirányozta, hogy a többi gazdaság esetében is célszerű lenne egy egyszerűsített rendszer létrehozása. Bonyolult és érzékeny kérdések merültek fel. Mindenki egyetértett azonban azzal, hogy szükséges a KAP kiadásait csökkenteni, az egész rendszert egyszerűsíteni. A Tanács 2003.június 26-i luxemburgi ülésén fogadta el a KAP- reform harmadik szakaszát képviselő csomagot. 2.5.6. A 2003. évi reformdöntés A 2003-as reformcsomag az eddigi legkomolyabbnak tekinthető. A reformot külső és belső okok egyaránt szükségessé tették. A külpolitikai helyzetet tekintve, a világ vezető agrárexportőrei – főleg az USA -, valamint a fejlődő országok hevesen támadták az EU Közös agrárpolitikáját, annak piactorzító ártámogatásait, illetve a „kék doboz”-t.28 Emellett az EU mezőgazdasága továbbra is túltermelési gondokkal küzdött, és működése is költséges maradt. Ráadásul a keleti bővítés nagyban növeli az agrárterületek, illetve a termelők számát, ami újabb kihívás elé állítja a Közösséget. A reform célkitűzései: − támogatások és a termelés szétválasztása, − szabályozás egyszerűsítése, − fenntarthatóság és a fogyasztók igényeinek fokozottabb érvényesítése, − vidékfejlesztés, − versenyképesség növelése, − WTO követelményeinek kielégítése, − A 2002 októberében elhatározott agrár-költségvetési fegyelem betartása. A reformcsomag legfőbb elemei: A)Decoupling:
a
KAP
költségvetésének
mintegy
66-67%-át
kitevő
közvetlen
kifizetéseket leválasztják a termeléstől. A támogatások tehát már nem függnek a termeléstől, így nem ösztönzik sem a túltermelést, se pedig a kereskedelmet vagy a
28
A kék dobozba azok az intézkedések tartoznak, amelyek a Mezőgazdasági Megállapodás értelmében a következő feltételeket teljesítve mentesülnek a belső támogatáscsökkentési kötelezettség alól: a kifizetések függetlenek a termeléstől, tartalmaznak valamilyen termeléskorlátozó elemet, és nincs ártámogató hatásuk.
38
versenyt nem torzítják. Így átkerülhetnek a „kék dobozból” a „zöld dobozba”, amelyben már WTO-konform támogatási formának számítanak. A rendszert kötelezően 2007. január 1-jétől kell alkalmazni. Az új tagállamok bekapcsolódása késleltetve történik, a kifizetések csökkentése csak aztán kezdődik el, hogy elérték a közvetlen kifizetések uniós szintjét. Magyarországnak ennek megfelelően legkésőbb 2010 decemberéig kell áttérnie az ún. egységes területalapú támogatási rendszerről az SPS-re, míg a 20007-ben csatlakozott Románia és Bulgária 2011 végéig kapott haladékot. B) Egységes támogatási rendszer (SPS): B/1. egységes támogatás bevezetése – single farm payment: A termelők az eddigi, különböző címen kapott támogatások helyett ezek összevonásával egységes farmtámogatásban részesülnek. A kifizetés mértéke egy 2 éves (2000-2002) bázisidőszakon alapul, azaz az ezen időszak alatt kifizetett támogatások átalánya határozza meg a támogatás nagyságát. A tagállamoknak módjukban áll, hogy ezt az összeget 10%kal növeljék kiegészítő támogatás címén, amelyet környezetvédelmi, minőségi termelés és marketing területén lehet felhasználni. B/2. Referenciaterület, referenciaösszeg: A kifizetés megkönnyítése érdekében a kifizetési jogosultságok szerint a gazdaságokat illető támogatást csoportokra bontják. A kifizetési jogosultság kiszámításához a referenciaösszeget elosztják a referenciaterülettel, amely alapján a referencia időszakban a támogatási jogosultság kialakult. Tehát kiszámítják a referenciaterület minden hektárjára, hogy a jövőben milyen támogatásra jogosult. B/3. Támogatási jogosultság: A támogatásban csak mezőgazdasági termelő vehet részt, akinek elegendő jogosult területtel kell rendelkeznie. Amennyiben ez nagyobb lenne, a támogatás összege nem emelkedik, míg kisebb terület esetén a jogosultságok részben kihasználatlanok maradnak. Nem szükséges azonban a terület tényleges hasznosítása, elegendő annak a jó kultúrállapotban tartása, illetve a megfelelő környezeti feltételek teljesítése. B/4. Részleges szétválasztás: A közvetlen kifizetéseket leválasztják a termeléstől (decoupling), azonban a leválasztás nem lesz teljes: „a gabonafélék esetében pl. a közvetlen kifizetéseknek a 75%-át választják
39
le, míg a 25% esetében megőrzik a támogatás és a termelés kapcsolatát, annak érdekében, hogy ne kelljen a termőföldek tömeges elhagyásától tartani.”29 B/5. Nemzeti felső határ és nemzeti tartalék: Az összes kifizetett támogatás nem haladhatja meg a nemzeti felső határ összegét. A nemzeti felső határ 1%-ából tartalék képezhető (tagországi döntés esetén ez 3%-ra növelhető). Ebből az összegből az újonnan piacira lépőket, valamint a rendkívüli, kivételes helyzetekre nyújtható támogatás. B/6. Kötelező területpihentetés: Az egységes támogatási rendszerben nyilvántartják, hogy korábban mekkora területet kellett pihentetni. A gazdaságon belül legalább ekkora területet pihentetni kell, ami fő szabályként az érintett terület 10%-a. Ezt lehet azonban hasznosítani, csupán nem kereskedelmi vagy mezőgazdasági céllal. B/7. Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer: Teljes szétválasztás esetében a támogatási jogosultságot, az aktiváláshoz szükséges földterület nagyságát, illetve a területpihentetési kötelezettség meglétét, míg részleges szétválasztás esetében az egyes növénykultúrák arányát a vetésterületen, illetve a tényleges állatlétszámot ellenőrzi. B/8. Regionalizáció és átruházás: A regionalizáció lehetővé teszi egy adott régióban, objektív kritériumok alapján történő újraelosztást. Ennek megfelelően a tagországok különbséget tehetnek a régiók között pl. a támogatás összegét illetően, illetve a területpihentetési kötelezettséget is régiónként határozzák meg; C) Degresszivitás és moduláció: Célja a farmjövedelmek igazságosabb elosztása. Eszerint az évi 5.000 EUR-nál nagyobb közvetlen jövedelemtámogatást élvező gazdaságok esetében ennek mértékét fokozatosan csökkentik: 2005-ben 3%-kal, 2006-ban 4%-kal, 2007-ben 5%-kal, 2008 és 2013 között évente 5%-kal. A csökkentés nem érinti a kedvezőtlen régióban gazdálkodókat, illetve az 5.000 EUR-nál kevesebb támogatásban részesülő gazdákat. A reform
során
felszabaduló
euró-milliárdot
vidékfejlesztésre
fogják
fordítani.
Összességében egy-egy tagország a nála keletkező modulációs alap minimum 80%-át fogja visszakapni vidékfejlesztési célra, s csak 20% kerül a közös alapba.
29
Kiss Judit: A CAP legújabb reformja – MTA Világgazdasági Kutatóintézet – Kihívások, 165.sz., 2003.július – 3.1. bekezdés 3.oldal
40
D) Cross-compliance:
a
kifizetéseket
függővé
teszik
környezetvédelmi,
élelmiszerbiztonsági, állat- és növény-egészségügyi, állatjóléti és egyéb közösségi előírásoknak való megfeleléstől. Amennyiben ennek a gazda nem felel meg, a várható kockázat vagy okozott kár mértékében csökken a támogatás. E) „Pénzügyi fegyelem” mechanizmusa: a mechanizmus az agrárpiaci és a közvetlen támogatások növekedését szorítja korlátok közé. Ha a kiadások 300 millió EUR összeggel megközelítenék a felső határt, a Bizottság az egységes támogatás mértékének csökkentését javasolhatja. F) Vidékfejlesztés: nő a vidékfejlesztés jelentősége, évente 1,2 milliárd EUR-val emelkednek az erre a célra szánt összegek. Kiszélesedett a támogatások köre is. Az intézkedések tagországokban történő alkalmazása opcionális, s „nemcsak a megreformált CAP által támasztott követelmények teljesítését fogja elősegíteni, de alternatív jövedelemszerzési lehetőséget fog nyújtani a gazdálkodóknak (például agrárkörnyezet-védelmi szolgáltatások, a minőség javítása és a marketing tevékenység formájában.)”30 G) Új támogatási formák: minőségösztönzés, standardok alkalmazása: a minőségösztönző támogatás célja a termékek minőségének, illetve a termelési folyamat minőségének a javítása. A programban résztvevő gazdaságok 5 éven át, évi 3.000 EUR-ig részesülhetnek támogatásban, továbbá támogatást kaphatnak a költségek maximum 70%-ig azok a termelői csoportok, amelyek tájékoztatják a fogyasztókat a minőség javítását célzó programokról, és a programok keretében termelt termékekről. H) Farmtanácsadási rendszer bevezetése: a farmtanácsadási rendszer a korábbi auditálási rendszert váltja fel, 2007-től a tagállamoknak fel kell ajánlaniuk a tanácsadási rendszert a termelőiknek, akiknek a részvétele önkéntes. 2010-ben fognak döntést hozni, hogy kötelező legyen-e. A rendszer keretében a termelők tanácsot kapnak azzal kapcsolatban, hogyan kell a standardokat és a megfelelő gazdálkodási gyakorlatokat a termelési folyamatban alkalmazni. Vizsgálják a kibocsátást, a farm tevékenységének környezet- és állatjóléti, élelmiszer-biztonsági előírások teljesítéséhez szükséges felszereltséget. I) Agrárrendtartások felülvizsgálata: a termékpiaci egyensúly érdekében felülvizsgálták az egyes agrárrendtartásokat is.
30
Kiss Judit: A CAP legújabb reformja – MTA Világgazdasági Kutatóintézet – Kihívások, 165.sz., 2003.július – 3.6. bekezdés 4. oldal
41
A reform értékelése: A 2003-as KAP- reform szintén nem tekinthető radikálisnak. Ugyanakkor számos, kétségtelenül pozitív változás történt. Ezek közül kiemelendő a szétválasztás, ráadásul mivel az alanyi jogon járó egységes farmtámogatással párosul, a termelőknek továbbra is garantált a kellő jövedelem. A szétválasztás azonban nem teljes, így bizonyos szektorokban, bizonyos feltételekkel, s eltérő mértékig, de fennmarad a korábbi rendszer. A modulációnak köszönhetően a tagállamok nagyobb beleszólást kapnak a források felhasználásába, hasznosításába. Nő a nemzeti hatáskörben adható támogatások köre. Kiemelendő, hogy tovább nő a vidékfejlesztés fontossága, hangsúlyosabbá vált a környezetvédelem és az állatjólét is. Pozitív változást jelent a minőségösztönzési rendszer bevezetése, amely a minőségi élelmiszertermelés- és kereskedelem irányába „tereli” a Közösséget, amely így a világpiacon is versenyképesebbé válik. Az adófizetőknek és a nettó finanszírozóknak mindenképpen megnyugtató, hogy a reformnak köszönhetően a termelők csak szigorú feltételek teljesítése esetén, s transzparens módon juthatnak a támogatásokhoz. A reform fogadtatása összességében kedvező volt, Portugália kivételével minden tagállam elfogadta a változtatásokat. 2.5.7. A KAP kilátásai, lehetséges irányzatok a jövőben A 2003-as reform tartósan körvonalazta a KAP rendszerét, a politikai döntéshozók az elkövetkező években várhatóan az elfogadott reformok végrehajtására fognak törekedni. A rendszer azonban továbbra is küzd problémákkal. A KAP továbbra sem fenntartható, a változtatások elkerülhetetlenek. A kilátásokat tekintve három lehetséges forgatókönyv fogalmazódott meg. Az első értelmében egy radikális reformra van szükség, amely kulcseleme a teljes szétválasztás. Megszüntetnék a mennyiségi korlátozásokat, a kötelező felelősség körét bővítenék. Az egységes támogatás erőteljes modulációja révén átcsoportosítana jövedelmeket
a
vidékfejlesztésre,
a
versenyképesség
növelésére,
valamint
az
agrárkörnyezet megóvását célzó programokra. A reform következményeként az intézményi árak fokozatosan a világpiaci árak szintjére csökkennének, az intervenció csupán egyfajta biztonsági háló szerepét töltené be. Mindezekkel együtt csökkenne a külső védelem (de a közösségi preferencia fennmaradna), és nőne az agrárpiacfejlesztési programok száma az újonnan csatlakozó országokban. Az első forgatókönyv jelentősen hozzájárulna a rendszer tartós fenntartásához, gyengülne a földtulajdonosok 42
pozíciója, csökkennének a földárak és a bérleti díjak, viszont javulna a támogatási transzfer és a termelők jövedelme is emelkedne. Aláhúzást érdemel, hogy a reform lehetővé tenné az agrárrendszer szerkezeti átalakítását! A második forgatókönyv a renacionalizáció jegyében született. Ennek két formája lehetséges: részleges vagy teljes. A részleges „visszanemzetiesítés” értelmében a tagországok kormányai csaknem teljes önállóságot kapnának a transzferek allokációjában, így az adott ország agrárrendszeréhez jobban illeszkedő támogatás valósulhatna meg. A teljes renacionalizációt a Larsen-jelentés fogalmazta meg. Eszerint: „alapos ok nélkül a mezőgazdaságot nem kellene más szektoroktól eltérően kezelni”.31 Célja az agrárpolitika gazdasági, illetve a szociális és környezetvédelmi elemeinek szétválasztása. Ennek érdekében szükséges: − mezőgazdasági ártámogatás további csökkentése, egyúttal az iparhoz hasonló importterhelések alkalmazása; − teljes szétválasztás; − renacionalizáció; A jelentés logikája szerint az egész EU-ban azonos rendszerű közvetlen támogatás nem jó, ellentétes a szubszidiaritás elvével,32míg az országonként eltérő közvetlen kifizetések nem veszélyeztetnék a versenyt. Amennyiben ez a forgatókönyv valósulna meg, az a Közösségi Agrárpolitika végét jelentené. Ez a lehetőség figyelmen kívül hagyja a mezőgazdaságban tapasztalható instabilitásokat, azt egy „teljesen kiszámítható” szektorként kezeli, holott ezen a területen a legnagyobb a függőség a kiszámíthatatlan, embertől független erőktől (lsd. időjárás). Emellett ha a finanszírozás kizárólag nemzeti szinten történne, nagyobb tér nyílna a visszaélésekre, arra, hogy a támogatás nem az arra „érdemesekhez vagy rászorulókhoz” jut. A harmadik forgatókönyv zöld kötvény kibocsátását javasolta. Lényege, hogy azonnal fel kell számolni a piaci támogatásokat, a termelőknek pedig cserébe kompenzációképpen zöld kötvényt kellene átnyújtani. A kötvény a tulajdonosát az EU-tól származó jövedelemtámogatásra jogosítaná egy meghatározott ideig (pl. 10 év). Tehát a támogatások teljesen függetlenné válnának a termeléstől. A kötvénytulajdonos ezek után
31
Halmai Péter: Az Európai Unió agrárrendszere, in: Viták a Közös Agrárpolitika jövőjéről. Kilátások, Mezőgazda Kiadó – Budapest, 2007 153. oldal 6. bekezdés Larsen et al., 1994 32 A szubszidiaritás elve kimondja, hogy a különböző döntéseket mindig a legalacsonyabb szinten, az érintettekhez a lehető legközelebb kell meghozni, és csak akkor kell magasabb szinten foglalkozni egy problémával, ha az alacsonyabb szinten nem oldható meg kellő hatékonysággal.
43
eldöntheti, hogy a kötvényeket megtartja és rendszeres jövedelemtámogatásban részesül, vagy átalányösszegű készpénzre váltja. A kötvények szabadon értékesíthetőek lennének. Az elképzelést azóta Swinbank és Tangermann tovább módosította. Szerintük az elválasztást hat lépcsőben kellene végrehajtani, amely bármely fokozatban megállítható (kívánatosnak az egy lépcsőben történő végrehajtást tartották). Döntő fontosságú a harmadik lépcső, amely során a földalapú támogatásokat személyi alapúvá alakítják, illetve a hatodik lépés, amikor a támogatási jogot kötvénnyé változtatják. A forgatókönyv hatására a földárak jelentősen és gyorsan csökkennének, amely zavarokat okozna a hitelrendszerben is. Fontosabb talán azonban, hogy ennek értelmében a támogatásokat nem csak a megtermelt mennyiségtől, de a földtől is függetlenítenék! Így nem világos, hogy a továbbiakban ki lenne a felelős a környezet óvásáért, a termőföldek ápolásáért. Ez egyben az európai mezőgazdaság multifunkcionalitásának a végét jelentené. A három lehetőség értékelése során megállapítható, hogy az első lenne még a legkívánatosabb. A második legnagyobb problémájának azt látom, hogy a támogatás teljesen nemzeti szintre kerül, amely főleg Magyarország esetében egyáltalán nem kívánatos. A harmadik elképzelést túlságosan radikálisnak tartom, a környezet szempontjából pedig katasztrofálisnak. 2.5.8. Health Check A 2003. évi reformdöntés felhatalmazta a Bizottságot, hogy 2007-2008 során áttekintse a rendszer működésével kapcsolatos tapasztalatokat, és javaslatokat tegyen. A felülvizsgálat, más néven Egészségügyi felülvizsgálat (Health Check) technikai, és nem politikai jellegű. Várhatóan a fő elemei az alábbiak lesznek: − Szétválasztás: cél a megkezdett reform továbbvitele, végső soron a teljes szétválasztás elérése. − Egyszerűsítés: a célkitűzések között szerepel az egységes támogatási rendszer ténylegesen egységessé tétele, azaz a tagországonkénti alkalmazások közötti eltérések csökkentése, továbbá a 21 agrárrendtartás egyetlen eggyel történő felváltása. − Kölcsönös megfeleltetés: rugalmasabb alkalmazási lehetőségek kerülhetnek meghatározásra. − Moduláció: a kötelező moduláció szintjét 2009-re 6%-ra, 2013-ra pedig 10%-ra kívánják növelni. Ez az arány később 15-20%-ra is emelkedhet. Cél: az önkéntes moduláció lehetőségének szűkítése. 44
− Támogatási maximum: a kevésbé rászorult nagygazdaságok részére juttatott támogatások korlátozása érdekében támogatási maximumot írnának elő. − Kvóták: a tejkvóta 2015-ig történő leépítése a cél! − Területpihentetés: a kötelező területpihentetési rendszer fenntartása immár végleg feleslegesnek tűnik, amennyiben az előbbi intézkedések megvalósulnak (teljes szétválasztás, gabonafélék piaci támogatásának korlátozása). Az
„Egészségügyi
felülvizsgálattal”
párhuzamosan
további
javaslatok
is
megfogalmazódtak. Több tagállam például a nemzeti társfinanszírozást javasolja. Egyes javaslatok pedig a KAP hosszabb távú létét is megkérdőjelezik. Mindazonáltal a költségvetéssel összefüggő 2008-2009. évi felülvizsgálat után többet fogunk tudni a 2013 utáni Közös Agrárpolitika fő jellemzőit illetően.
45
3. MAGYARORSZÁG ÉS AZ EU A MEZŐGAZDASÁG TÜKRÉBEN 3.1. A magyar csatlakozás előzményei A 60-as évektől a közösségi preferencia súlyosan hátrányos helyzetet teremtett a magyar exporttevékenység számára. Magyarországgal, mint állami kereskedelmű országgal szemben az EU diszkriminatív kereskedelempolitikát folytatott. Kizárólag technikai könnyítések, illetve a juhhús esetében szektorális megállapodás révén tudta piacra jutási feltételeit javítani. A 80-as évek közepétől az Európai Közösséggel kötött Együttműködési Megállapodás a kapcsolatok normalizálását, a kereskedelmi diszkriminációk leépítését, valamint a legnagyobb kedvezményes elbánás elvének alkalmazását célozta. 1989-ben a GSP rendszeren belül az EK jelentős agrárkereskedelmi preferenciákat nyújtott Magyarországnak; 1989 őszétől merült fel a társulási szerződés megkötésének lehetősége. Az 1990. évi dublini csúcson az akkori visegrádi hármakat (Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország) tárgyalásra hívták, amely alapján 1991. december 16-án megszületett az Európai Megállapodás. E szerződés a későbbi csatlakozást készítette elő; az érintett közép- és kelet-európai országoknak jogharmonizációs kötelezettségeket írt elő, valamint kétoldalú kereskedelmi kedvezményeket kínált. Előirányozták az érintett ország gazdasági átalakulását, illetve támogatták az adaptációs képességeinek növelését. 1992-ben a Társulási Megállapodás keretében Magyarország jelentős piacra jutási kedvezményeket kapott, amelyeket a három évvel később kötött borkereskedelmi megállapodás kibővített. 1997-től életbe lépett az ún. adaptációs jegyzőkönyv, amely a WTO- megállapodásból adódó, valamint az 1995. évi EU – bővítés kapcsán jelentkező kedvezményeket érvényesítette. 2000 júliusától további vámkedvezményeket nyújtottak egymásnak a felek. A csatlakozást megelőzően a magyar agrárgazdaságnak az EU jelentős segítséget nyújtott. Az 1990 óta működő Phare-program egyik meghatározó kedvezményezettje volt. A közösségi támogatás fő célja, hogy a szakigazgatási intézményeket felkészítse a tagságra. Korszerűsítették például a földhivatalokat, illetve az állat- és növényegészségügyi állomások informatikai rendszerét. A partnerségi (twinning) programok keretében uniós szakértők segítették az agrár-szakigazgatási intézmények felkészülését. A SAPARD-program célja a tagjelöltek gazdaságainak felkészítése, vidékfejlesztési céljainak támogatása volt. 46
3.1.1. Magyarország és az EU között húzódó érdekellentétek a csatlakozást megelőzően Hazánk
csatlakozását
megelőzően
számos
érdekellentét
fogalmazódott
meg
Magyarország és az EU között, amelynek legfőbb okát a mezőgazdaság jelentette. Mint már azt az első fejezetben láthattuk, hazánk rendkívül jó adottságokkal rendelkezik a mezőgazdaság
területén.
Az
agrárszektor
a
többi
ágazathoz
képest
nagyobb
jövedelemtermelő képességgel rendelkezik, következésképpen az agrárspecializáció az ország rendelkezésére álló termelési tényezők egyik optimális kihasználási lehetőségét nyújtja. Viszont Magyarország és az EU agrártermelési szerkezete sokkal inkább nevezhető kompetitívnek, mint komplementernek. Hazánk komparatív előnyei ugyanis azon árucsoportoknál mutathatók ki (gabonafélék, élőállat, hús, bizonyos zöldség- és gyümölcsfélék), amelyekből az EU nagyfokú önellátottságot mutat, s amelyekből maga is szeretné kelet-európai szállításait növelni. Az agrárkonfliktusok eredője tehát két tényezőből fakad: 1. mezőgazdaság és az agrárszektor stratégiai szempontból eltérő megítélése; 2. eltérő agrár-külkereskedelmi célok: Magyarország az EU-ba szeretne exportálni, míg az EU Magyarországba, azaz lefordítva: mindkét fél a másiknak szeretne eladni. Magyarország számára a további fejlődés érdekében célszerű, hogy természeti adottságait kihasználva a gazdasági fejlődés, illetve a modernizáció során kiemelt helyet biztosítson a mezőgazdaságnak és az agrárszektornak. Ehhez azonban tőkére van szüksége. Éppen ezért szükséges az exportorientált fejlesztés, illetve újabb és újabb felvevőpiacok kutatása. Ezzel szemben az EU agrárpolitikáját a közösségi preferencia, illetve a pénzügyi szolidaritás szellemében kívánja folytatni. Ez azt jelenti, hogy nem szívesen lát jelentős agrárpotenciállal és agrárfelesleggel rendelkező tagjelölteket, nem szívesen enged piacára versenytársakat, s aligha hajlandó a partnerek ez irányú fejlesztését elősegíteni. Inkább előnyben részesítene olyan tagjelölteket, akik nem jelentenek fenyegetést az EU agrárpiacaira, mi több, segítenek feloldani a meglévő feszültségeket, levezetni a feleslegeket. 3.1.2. Megterhelések és problémák az EU és az újonnan csatlakozók részéről 2004-ben az EU történelmileg egyedülálló bővítésére került sor. Ez azonban mind az Unió, mind az új tagországok számára problémákat vet fel, illetve megterhelést jelent. 47
Kiemelendő, hogy az újonnan csatlakozó közép- és kelet-európai országok (KKEO-k) alacsonyabb gazdasági fejlettségi szinten állnak, mint a nyugat-európai társaik, illetve a mezőgazdasági termelésük aránya is jóval magasabb. Az új tagállamok nagy, eddig korlátozottan
kiaknázott
termelési
potenciállal
rendelkeznek,
ami
egyfajta
veszélyforrást jelent a nyugat-európai tagállamok termelőinek. A KKEO-ban elengedhetetlen az agrárszerkezetben történő struktúraváltás, amit viszont a kis- és törpegazdaságok csak nehézkesen, lassan tudnak végrehajtani –ennek támogatása és könnyítése szükségszerű. Szükséges továbbá ezzel párhuzamosan a vidéki infrastruktúra modernizációja, amely a tőke elérhetőségét, illetve az intézmények fejlődését foglalja magába. Problémát jelent továbbá az élelmiszeripar, valamint a beszerzési és értékesítési piacok terén tapasztalható alacsony versenyképességi szint a nyugat-európai országokkal szemben. Összefoglalóan a KAP keleti kiterjesztése a következő problémákat vetette fel: − Költségvetési terhek radikális emelkedése − Magas KAP- árak átvétele, amelynek következményei: •
Nyersanyagárak emelkedése
•
Fogyasztói piacon éleződő versenyhelyzet
•
Magas intervenciós ár mellett a készletek növekedése, amely a költségvetésiegyensúlyt, valamint a WTO- kötelezettségek betartását veszélyezteti
•
Nemzetközi versenyképesség csökkenése
•
Növekvő élelmiszerárak miatt növekvő bérköltségek, végső soron a többi ágazat esetleges versenyképtelensége
− Közvetlen támogatások adaptációja: •
A transzfer bevezetése kezdő lökést adhat a gazdaságoknak, de ez egyúttal a földárak növekedését jelentené, ami a szerkezetváltást akadályozná.
•
Allokációs probléma: a földek jelentős hányadát városi lakosok birtokolják, s noha elvileg a földhasználót illetné a támogatás, sokszor mégis a birtokos kapja.
•
Eltérő birtokszerkezet a KKEO-ban; általánosságban a nagygazdaságok dominanciája
jellemző,
amelyek
támogatása
nehezen
felmérhető
következményekkel járna a vidék jövedelmére és a fejlődésre. •
Felvetődik a kérdés: közvetlen támogatások helyett nem inkább jobban célzott eszközökkel lehetne a fejlődést elősegíteni?
− KAP- kínálatellenőrzés átvétele 48
3.2. Magyarország fő agrárcsatlakozási feltételei Hasonlóan a többi tagjelölt országhoz, Magyarország esetében is a legkritikusabb, legtöbb problémát felvető terület a mezőgazdaság volt. A mezőgazdaság terén a magyar csatlakozási stratégia az átmenet nélküli, azaz big bang jellegű csatlakozás. Ez azt jelenti, hogy hazánk a belépés első napjától ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik, mint a többi, már csatlakozott ország. 3.2.1. Csatlakozási tárgyalások A tárgyalások első szakaszát az ún. acquis screening jelenti, amely során áttekintésre kerül a teljes közösségi joganyag (ún. Közösségi vívmányok: rendeletek, irányelvek, döntések, bírósági határozatok, stb.). Az áttekintés abból a szempontból történik, Magyarország hogyan, mennyiben vette át azokat saját jogrendjébe, illetve a csatlakozást követően hogyan fogja azokat alkalmazni. A közösségi joganyag csaknem fele mezőgazdaságra vonatkozik. Az átvilágítás 8 fordulóban zajlott le. 1999. november 29-én került átadásra a magyar mezőgazdasági tárgyalási álláspont, amely dokumentum összességében négy célkitűzést tartalmaz: 1. Magyarország a csatlakozás időpontjáig megteremti a KAP hazai működési feltételeit, így képes a KAP rendszerébe integrálódni. 2. A mezőgazdaság területén átfogó átmeneti időszak nélküli csatlakozás a cél, ahol a mentességi igények alapvetően a termelők felkészülését szolgálják, nem pedig a KAP rendszerének működését. 3. A csatlakozáskor azonos jogokkal és követelményekkel kíván Magyarország csatlakozni, amely kiterjed a támogatási formákra is (azaz ezekre igényt tart). 4. Mennyiségi kvótához kötött támogatások bázisaként olyan értékek elfogadását kérte hazánk, amelyek tényleges mozgásteret jelentenek az érintett szektorok számára. Az EU hivatalos tárgyalási álláspontja (Common Position) a következő volt: − a direkt támogatásokra vonatkozó kérésre a tárgyalások későbbi szakaszában térnek vissza; − a termelési kvótákra vonatkozó tárgyalások tekintetében statisztikai adatsort kért az 1995-1999. évekre vonatkozóan; − a mentességgel kapcsolatos kérések egy részét elfogadhatónak minősítették, míg a másik rész újragondolás tárgyát képzi;
49
− további kiegészítő információkat kért (pl. statisztikai adatok, felkészülési ütemtervek, állat- és növény-egészségügyi helyzet).33 Az EU hivatalos tárgyalási álláspontjára válaszként Magyarország benyújtotta ún. Kiegészítő Tárgyalási Álláspontját 2000. december 20-án. Ebben Magyarország minimálisra korlátozta a mezőgazdaság területén az átmeneti mentességre vonatkozó kérelmeinek számát, azok olyan területekre vonatkoztak, amelyek nem zavarják az egységes belső piac működését. A mennyiségi korlátozások terén Magyarország igényt tartott arra, hogy lehetőséget kapjon olyan mértékű mezőgazdasági termelés fenntartására, amely: − tükrözi a termelési potenciált; − biztosítja a belső szükségletek kielégítését; − biztosítja a kedvező adottságú területek kihasználását; − exportot tesz lehetővé azokból a termékekből, amelyekből az ország többet tud versenyképesen megtermelni, mint a belső szükséglet. 2001 tavaszán ún. Technikai Konzultációk keretében az átvilágítás során elfogadott új jogszabályokat harmonizálták. Később napirendre kerültek a következők: növény- és állategészségügy, bor és szeszes italok; nemzeti támogatások; vidékfejlesztés. 2001. második félévében megkezdődtek a mezőgazdaság területén az érdemi tárgyalások, amelyek a tárgyalások második szakaszát jelentették. Ezek során először a mezőgazdaság horizontális kérdések, majd a piaci rendtartásokat érintő kérdések kerültek tárgyalásra. Az EU tárgyalási álláspontját az határozta meg, hogy a tagállamok a bővítés kapcsán nem voltak hajlandóak jelentékeny pénzügyi terheket vállalni, emellett mindent megtettek annak érdekében, hogy az újonnan csatlakozók miatt a saját termelőiknek a kedvezményeit ne veszélyeztessék. Cél volt annak elérése is, hogy az új tagoknál a mezőgazdaság GDP-ben elfoglalt helye, illetve a foglalkoztatásban betöltött szerepe lényegesen csökkenjen, végső soron közelítsen a jelenlegi tagok átlagához. A fenti elvek szerint az EU tárgyalási álláspontját a következő pontokban fogalmazhatjuk meg: − a közvetlen kifizetéseket hosszú átmenettel kell az új tagokra kiterjeszteni – indoklása: •
az azonnali folyósítás következtében a mezőgazdasági termelők jövedelme jóval meghaladná a más szektorokban foglalkoztattakét
33
http://www.fvm.hu/main.php?folderID=1335&articleID=4154&ctag=articlelist&iid=1 2007. június 22. 18:31
50
•
a szerkezeti átalakulás nem történne meg, mivel az életképtelen gazdaságok is olyan „segítséghez” jutnának, amellyel képesek lennének fennmaradni (ideig-óráig)
− a termelési kvóták bázisa egy múltbéli időszak termelése; alapként az 1995-1999 közötti időszakot vették figyelembe (kivéve egyes termékeknél, ahol a 2000., illetve a 2001. évet vették alapul); − a vidékfejlesztés, illetve a kisméretű gazdaságok versenyképessé tétele prioritást kell, hogy élvezzenek; − Magyarországnak a csatlakozásig létre kell hoznia azt az intézményrendszert, amely képes a KAP rendszerét működtetni. A hosszas tárgyalások során felmerült kérdések mindegyikében sikerült a feleknek megállapodásra jutni. A technikai jellegű kérdéseket 2001-2002-ben lezártuk, a kvótákról a tárgyalások végső szakaszában, míg a közvetlen kifizetésekről csak Koppenhágában sikerült megállapodni. 3.2.2. A csatlakozási tárgyalások eredményei34 A legfontosabb kérdésekben a következő megállapodás született: 1. Közvetlen támogatások: a mezőgazdasági támogatások legnagyobb részét képző közvetlen kifizetések terén Magyarország esetében éppúgy, mint a többi új tagnál kilenc éves átmeneti időszak és szabályzás érvényesül. A tagság első évében, 2004-ben a támogatások 25%-át kapjuk meg, a részarány 2007-ig öt, ezt követően tíz százalékponttal nő évente. Lehetőség van azonban, hogy az EU-s támogatásokat nemzeti forrásból évente mintegy 30%-kal kiegészítsék, míg az el nem éri a 100%-ot. 2. sz. táblázat
A magyar termelők várható támogatása 2004-2013 között (%-ban) 2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
EUforrás
25
30
35
40
50
60
70
80
90
100
Nemzeti támogatás
30
30
30
30
30
30
30
20
10
0
Összesen
55
60
65
70
80
90
100
100
100
100
Forrás: FVM
34
A 3.2.2. fejezet Pete Nádor: A magyar mezőgazdaság és az Európai Unió című tanulmánya alapján készült – Kiadó: a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma; Készítette: KÜM Integrációs és Külgazdasági Államtitkárság; Felelős kiadó: dr. Balázs Péter
51
Az ábra tanúsága szerint tehát a magyar gazdák a 100%-os támogatottsági szintet 1010-ben érhetik el a nemzeti támogatásokkal kiegészülve (így az eredetileg kilenc éves átmenet hat évre rövidül), míg az EU által folyósított 100%-os támogatottsági szintet legkorábban 2013-ban éri el. 2. Kvóták: a kvóták az EU álláspontja szerint érvényesültek, azaz az 1995-1999 közötti évek termelésének figyelembe vételével kerültek megállapításra. Több, Magyarország számára meghatározó termék esetében sikerült kiharcolni, hogy a 2000, illetve a 2001-es éveket tekintsék bázisidőszaknak. A húsmarha esetében a bázisidőszak termelésénél lényegesen magasabb értéket fogadtak el kvótaként. 3. Átmeneti mentességek: a mentességek (derogációk) figyelembe veszik a speciális magyar viszonyokat, valamint hosszabb időt adnak a termelőknek a közösségi előírásokhoz való alkalmazkodásra. Példák: •
2006 végéig 44 nagy kapacitású vágóhíd felmentést kapott bizonyos szerkezeti kialakítási feltételek betartása alól;
•
2009 végéig 21 ketreces tojótyúk üzemnek nem kell betartania a ketrecek magasságára és padozatának dőlésszögére vonatkozó rendelkezéseket;
•
2009 májusáig forgalmazható 2,8%-os zsírtartalmú tej;
•
2008 végéig használható a közösségi követelményeknek nem megfelelő „Rizlingszilváni” név.
4. Tokaji borok: időkorlátozás nélküli felmentést kapott Magyarország a Közösség által előírt borászati szabályok egy részének alkalmazása alól, továbbá engedélyezték a must cukorral történő feljavítását is. 5. Pálinka: a pálinka név magyar helyesírás szerinti formájában kizárólag a Magyarországon előállított, 100%-ban gyümölcsből vagy törkölyből készült párlatok megnevezésére használható. 6. Vidékfejlesztés: a „régi” tagországokban érvényes szabályokon túlmenően további fontos területeken kapott Magyarország támogatási lehetőséget. Évente 1.000 EUR átalánytámogatásban részesülnek a félig árutermelő gazdaságok, továbbá kiemelten támogatható a termelői csoportok, valamint a szaktanácsadási rendszer működtetése. Sajnos azonban az EU által rendelkezésre bocsátott összegek messze nem állnak arányban a célkitűzésekkel, azaz a valós igényeknél jóval kevesebb támogatásban részesül a vidékfejlesztés. 7. Termőföld: külföldi magán- és jogi személyek a csatlakozást követő hét évig, azaz 2011 májusáig nem vásárolhatnak termőföldet Magyarországon. Amennyiben bizonyítást 52
nyer, hogy ez alatt az időszak alatt a földárak nem érték el az EU szintjét, a tilalom további három évvel meghosszabbítható (2014-ig). A rendelkezés alól mentesülnek azon uniós állampolgárok,
akik
Magyarországon
élnek,
mezőgazdasági
tevékenységet
főfoglalkozásként folytatnak. Esetükben három éves átmeneti időszak érvényesül. 8. Védzáradék: az EU javaslatára a csatlakozási szerződésbe bekerült egy ún. védzáradék. Ennek értelmében, ha a csatlakozást követően előre nem látható piaci zavarok, gazdasági nehézségek alakulnak ki, a mezőgazdasági termelők az Unió jóváhagyásával és a megfelelő eljárásrend betartásával többlettámogatásban részesülhetnek. A védzáradékot a „régi” tagállamok is alkalmazhatják, amennyiben bizonyítani tudják, hogy az új csatlakozók miatt az agrárszektoruk rendkívüli nehézségekkel küzd. A földbérlet esetében nem érvényesül az átmeneti időszak – ezen a területen hazánknak a csatlakozás pillanatától kezdve a nemzeti elbánás elvét kell alkalmaznia.
3.3. Nemzeti agrártámogatás az EU-ban Az EU agrártermelői az alábbi forrásokból részesülhetnek támogatásban: 1. közösségi agráralap 2. nemzeti költségvetés 3. régiók, megyék, települések költségvetése. Összefoglalóan a nemzeti közigazgatás különböző szintjein kiutalt támogatásokat nemzeti támogatásoknak nevezzük (≠állami támogatás, amelybe ugyanúgy beletartoznak az EU által folyósított támogatások, mint a nemzeti szinten nyújtott támogatások, illetve támogatás-kiegészítések). A nemzeti támogatásokat az alábbi csoportokba oszthatjuk: 1. a KAP első pillére által nyújtott támogatások nemzeti szinten történő kiegészítése 2. a KAP második pillére tekintetében az EU által folyósított kifizetések tagállami társfinanszírozása (ko-finanszírozás) 3. egyéb, a mezőgazdaság kizárólag nemzeti forrásokból történő támogatása A nemzeti támogatásokat fokozatosan összhangba kell hozni az újonnan csatlakozó országokban a közösségi szabályokkal. Újfajta nemzeti támogatás kizárólag az EU jóváhagyásával vezethető be (miután a Bizottság áldását adta). Nem tartoznak a nemzeti támogatások közé az alábbiak: 1. a nem vállalatok (vállalkozások) számára kiutalt szubvenciók;
53
2. a horizontális szabályokból (pl. tagállamok közötti közbeszerzési és műszaki normák eltéréseiből, a társadalombiztosítási és az adórendszerbeli különbségekből) fakadó kedvezmények; 3. az uniós alapok és a nemzetközi intézmények támogatásai; 4. egyebek (pl. közmunka).35 A nemzeti támogatásoknak összhangban kell lenniük az EK-szerződés 87., 88. és 89. cikkelyével. A 87. cikkely kimondja, hogy az EU közös piacával nem egyeztethetőek össze a tagállamok közötti kereskedelem szabadságát torzító vagy azt veszélyeztető támogatások. Kivételt képeznek a szociális okokból, természeti katasztrófák, illetve a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatására kiutalt összegek. Németország erőteljes kivételezést élvez ez alól a cikkely alól, mivel kompatibilisnek minősülnek a megosztottságából adódó hátrányok kompenzálásaként nyújtott szubvenciók. Ez alapon Magyarország a trianoni békeszerződés okozta nehézségek miatt kaphatna támogatást. A 88. cikkely értelmében amennyiben egy tagállam új támogatási formát szeretne bevezetni, azt előzetesen egyeztetnie kell a Bizottsággal. A 89. cikkely felhatalmazza a Tanácsot az előbbi két cikkellyel kapcsolatos további rendeletek megalkotására, ezen cikkelyek
alkalmazási
feltételeinek,
valamint
a
szabályozás
alól
mentesülő
támogatáskategóriák meghatározására. A csoportos mentességi (bloc exemption) rendelet 2004 januárjában lépett érvénybe. Célja, hogy az agrártermékek termelésével, feldolgozásával és értékesítésével foglalkozó KKV-k számára megítélt, bizonyos típusú nemzeti támogatások (pl. farmberuházáshoz, előnyugdíjhoz, stb.) könnyebben eljussanak a címzettekhez. A rendeletben szereplő támogatások tehát mentesülnek az EK-szerződés 88. cikkelye által előírt notifikációs eljárás alól, azaz rövidül az egész eljárási folyamat. A mentesség azonban nem vonatkozik az alábbiakra: − 12,5 millió EUR-nál nagyobb költségű beruházásokra, illetve ahol az állami szubvenció mértéke meghaladja a 6 millió EUR-t; − az exporttevékenységhez kapcsolódó támogatásokra; − azon támogatásokra, amelyek feltétele, hogy a kedvezményezettek az importtal szemben a hazai termékeket részesítsék előnyben.36
35
Somai Miklós: Nemzeti agrártámogatás az Európai Unióban és a magyar agrárcsatlakozás – MTA Világgazdasági Kutatóintézet – Kihívások, 175. sz., 2004. szeptember – 4. fejezetpont- 2.oldal 36 Somai Miklós: Nemzeti agrártámogatás az Európai Unióban és a magyar agrárcsatlakozás – MTA Világgazdasági Kutatóintézet – Kihívások, 175. sz., 2004. szeptember – 6.2.1. fejezet – 4.oldal
54
3.3.1. Kormányprogram a mezőgazdaság fellendítéséért37 A program hét lépésből tevődik össze: 1. Nemzeti Agrárbiztosítási Alap: az alap, valamint az új kárenyhítési rendszer a termelők és az állam közös kockázat- és tehervállalására épül. Lényege, hogy az Alaphoz csatlakozni kívánó gazda befizet egy meghatározott összeget, amelyet az állam azonos összeggel kiegészít. A termelő szabadon dönti el, hogy kíván-e csatlakozni az Alaphoz, azonban nemleges válasz esetén nem részesülhet állami kárenyhítésben. A 2003. évi aszálykár enyhítésére felvett kedvezményes hitel visszafizetésének futamidejét (változatlan kamatokkal és állami kezességvállalással) további 5 évvel meghosszabbította a kormány. 2. Állattenyésztők versenyképességének javítása: folytatódik a sertés- és baromfitartás támogatása (3,5 millió sertés után 1.800 Ft/db és 420 ezer tonna baromfi után 9,5 Ft/kg támogatást folyósít a kormány). A takarmánykukorica vásárlásához kedvezményes hitel vehető fel. Hozzájárulnak továbbá az állati hulladék és vágóhídi melléktermék ártalmatlanításának költségeihez. Segítséget nyújtanak az állattartóknak, hogy termőföldhöz jussanak; ennek értelmében az állami tulajdonú földeket is haszonbérletbe adják, amely segítségével mintegy 150 állattartó telep kezelője juthat földterülethez, ahol a takarmánytermelést és a trágyát el tudja helyezni. Enyhítésre kerülnek azon környezetvédelmi, állatjóléti és trágyakezelési szabályok, előírások, amelyek szigorúbbak az EU-s előírásoknál, illetve a kormány meghosszabbítja az EU-s előírásokhoz való alkalmazkodás határidejét. Lehetővé válik, hogy a nagyobb létszámú állatállománnyal rendelkezők
is
részesüljenek
a
Nemzeti
Vidékfejlesztési
Terv
állatjóléti
és
környezetvédelmi támogatásaiból. 3. Növénytermesztés korszerűsítése: a kormány támogatja az energetikai célú növénytermesztést, ahhoz kiegészítő támogatás igényelhető. Támogatják továbbá a bioüzemanyagok elterjesztését a jövedéki adómentesség fenntartásával, valamint ösztönzik a biomasszából előállított villamos energia termelését az átvételi árak hosszú távú rögzítésével. A mezőgazdasági termelők 2006-tól mentesülnek a vízkészlet-járulék 37
A 3.3.1. fejezet a következő cikkek alapján készült: http://www.fvm.hu/main.php?folderID=1681 2007. szeptember 18. 18.00 http://www.fvm.hu/main.php?folderID=1707 2007. szeptember 18. 18.38 http://www.miniszterelnok.hu/gss/alpha?do=2&pg=11&m9_doc=489&st=1 2007. november 3. 9:58
55
fizetési kötelezettség alól ezzel segítve az öntözési lehetőségek jobb kihasználását (így az öntözés költsége hektáronként 600 Ft-tal csökken mintegy 170 ezer ha öntözhető területen). 4. Termőföld használatának ésszerűsítése: meghirdetésre került a Földért életjáradékot program IV. üteme. Ennek az a lényege, hogy azok a földdel rendelkező (elsősorban kis földterületekről van szó), 60 év feletti gazdálkodók, akik biztos megélhetési jövedelemre szeretnének szert tenni, felajánlják ezt a földet a nemzeti földalapnak, az pedig életjáradékot biztosít számukra. Ez átlagosan 32 ezer forint havi jövedelmet jelent. Az összeg azonban a nemtől, illetve az életkortól függően változik. Így például, ha egy 70 éves férfi 10 ha földet szeretne életjáradékért „eladni” az államnak 300.000Ft/ha eladási áron, úgy havonta mintegy 110.430Ft életjáradékra jogosult. Lehetőség van a természetvédelmi területek felajánlására is. Az életjáradék a jogosultat élete végéig megilleti, folyósítása a nyugdíjjal egyidejűleg történik. A szerződések megkötését részletes helyszíni szemle, valamint vagyonértékelés előzi meg. A program kettős célt szolgál: egyrészt a földjeiket már művelni nem tudó időskorúak számára életük végéig biztos havi bevételi forrást biztosít, másrészt megteremti a feltételeket ahhoz, hogy az állam elősegítse a szétaprózott földtulajdoni struktúra átalakítását, azaz a birtokkoncentrációt. A kormány kedvezményes hitelkonstrukcióval ösztönzi az egészséges birtokméret kialakítását. Tartós földhasználatot biztosít továbbá az önkormányzatok számára közfeladataik ellátásához állami földekből. Ennek segítségével az önkormányzatok pl. szociális földprogramot indíthatnak. A szociális földprogram keretében lehetőséget adnánk a nehéz sorsú embereknek, vagy kis jövedelemmel rendelkező embereknek, hogy saját maguk elő tudják állítani az élelmiszer egy részét. 5. Élelmiszerbiztonság, magyar termékek piacra jutása: a célok között szerepel az élelmiszerek minőségének, valamint az élelmiszerbiztonság színvonalának folyamatos felülvizsgálata és javítása. A határon beérkező élelmiszereket kiemelten ellenőrzik. Egyszerűsítésre kerül a kistermelők számára az élelmiszer-előállítás és értékesítés; egyszerűbb lesz a mezőgazdasági termelők által előállított házi készítésű lekvár, méz, sajt, kolbász, befőtt, savanyúság, stb. helyi értékesítése. 2006. január 1-től a bor jövedéki adója „0” kulcsos lett, továbbá kezdeményezésre került az EU szabályoknak magyar érdekeknek
megfelelő
módosítása
a
szőlő-
és
bortermelés
melléktermékeinek
megsemmisítését és lepárlás útján történő kivonását illetően. Kiemelt támogatást élveznek 56
a termelői szerveződések (TÉSZ, BÉSZ, termelői csoport), azok létrejöttét, illetve működési feltételeinek javítását a kormány javítani kívánja. 6.
Szaktanácsadási
rendszer
korszerűsítése:
regionális
szaktanácsadási
tudásközpontok jöttek létre, amelyek az oktatási intézményekre támaszkodva végzik tevékenységüket. Kétszintű szaktanácsadási hálózat alakult ki: az egyik az egyetemek és főiskolák, ezek tangazdaságai, a másik a középfokú oktatási intézmények és tangazdaságaik szintjén. 7. Szövetkezeti üzletrészek: vagyonkezelési konstrukció keretében az állam által megvásárolt üzletrészeket átadják a mezőgazdasági szövetkezetek és tagjaik részére. Lehetőség van a megvételükre is. A felszámolt mezőgazdasági szövetkezetek üzletrészeseit kárpótolják.
3.4. A magyar termőföld A termőföld Magyarországon jó befektetésnek minősül. Az állítást az alábbi indokokkal támasztható alá: − kiváló minőség, alacsony szennyezettség; − kedvező ár- érték arány; − fellendülő agrárszektor, amelynek köszönhetően a mezőgazdasági tevékenység egyre jövedelmezőbb; − az EU-s termőföld-árakhoz képest a magyar termőföld ára elenyésző. Bizonyos helyzetelőnyt jelent a magyar állampolgároknak, hogy jelenleg külföldi állampolgárok még nem vásárolhatnak termőföldet. 2011-ig a termőföldárak folyamatos emelkedése prognosztizálható, és várhatóan miután a külföldiek számára is adott lesz a lehetőség, hogy magyar termőföldet vásároljanak, tovább emelkedik az eladási ár. Ezért szükséges az ingatlan értékesítéséből, illetve a vagyoni jog átruházásából származó adókötelességek termőföld vonatkozásában történő áttekintése.
57
3.4.1. Ingatlan értékesítéséből, illetve a vagyoni jog átruházásából származó adókötelességek a termőföld vonatkozásában38 „Ingatlannak minősül a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog. A vagyoni értékű jog fogalma alatt a földhasználatot, az ingatlanon fennálló haszonélvezetet, és használatot, a telki szolgalmat, valamint az ingatlan bérleti jogát kell érteni. Jövedelemnek a bevétel és a levonható költségek különbözete minősül. Számításánál nem kell figyelembe venni az adómentes bevételeket. Az ingatlan átruházásából, a vagyoni értékű jog átruházásából keletkező jövedelem után 25% személyi jövedelemadót kell fizetni. Azon ingatlanok esetében, amelyeknek a szerzése az elidegenítéstől számított 6 év előtt vagy ennél még régebben történt, a kiszámított jövedelem évenként növekvő mértékben csökkenthető, oly módon, hogy az elidegenítéstől számított 15 évnél régebben történt szerzések esetében a számított összegnek már a 100%-a levonható, vagyis ekkor a jövedelem nulla. Így tehát nem kell adót fizetni, ha a vétel és az eladás között legalább 15 év telt el. Adómentesség 1. Magánszemély esetén, ha az éves összes jövedelem nem haladja meg a 3 millió 400 ezer forintot, akkor a termőföld értékesítésből származó jövedelmének 200 ezer forintot meg nem haladó része adómentes, ha a termőföldet − olyan regisztrált mezőgazdasági termelőnek adja el, aki azt legalább öt évig mezőgazdasági célra hasznosítja, vagy − olyan
magánszemélynek
értékesíti,
aki
mezőgazdasági
társas
vállalkozás
alkalmazottja, és e földet az őt alkalmazó társas vállalkozásnak legalább tíz évre bérbe adja, vagy − a termőföldet a fenti személyeknek úgy adja el, hogy az adásvétel az eladó szövetkezeti vagyonnevesítéssel megállapított részarány-tulajdonának megszűnését eredményezi. 2. Adómentességet élvez az eladó, ha a vevő magánszemély regisztrációs számmal rendelkező olyan mezőgazdasági termelő, aki állattenyésztést folytat, és az általa használt földterület nem éri el az ágazati jogszabály szerint számított mértéket (300Ha). Feltétel, hogy a termőföldet a vevő öt évig az állattartó telep takarmányozása céljából
38
TiszaCash Zrt. Ingatlanforgalmazó: Ingatlan értékesítéséből és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmek adókötelezettségének alapvető szabályai - a termőföld vonatkozásában – c. összeállítása 1-2. oldal
58
használja, vagy e földet alkalmazottként legalább tíz évre az őt alkalmazó mezőgazdasági társas vállalkozásnak takarmánytermelés céljából bérbe adja. 3. Ha a kárpótlásról szóló törvények alapján eredeti jogosult magánszemély a vételi jogának gyakorlása során szerzett termőföldjének, erdő művelési ágú földjének átruházásából származó jövedelme egészét az átruházás napjától számított egy éven belül belföldön, vagy az Európai Unió tagállamában fekvő mezőgazdasági művelésű külterületi termőföld tulajdonának megszerzésére fordítja, akkor az ezen jövedelemre jutó adó visszajár (vagy nem kell azt megfizetni). 4. Adómentes a termőföld-átruházás továbbá akkor is, ha az átruházás magánszemély részére birtok-összevonási céllal, vagy települési önkormányzat részére szociális földprogram céljából, vagy a Nemzeti Földalap javára történik. 5. A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a termőföldről szóló törvényben
meghatározott
mezőgazdasági
termelő
nyugdíj
előtti
támogatása
jogosultsága feltételeként megvalósuló termőföld értékesítéséből származó bevételt. 6. Nem számít bevételnek az 1982. január 1-je előtt szerzett vagyoni értékű jog átruházásából származó vagyoni ellenérték. 7. A magánszemély termőföld-bérbeadásból származó bevételének (ide értve a földjáradékot is) egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 25 %. Mentes az adó alól a termőföld-bérbeadásából származó bevétel, ha a termőföld haszonbérbeadása alapjául szolgáló, határozott időre kötött megállapodás (szerződés) alapján a haszonbérlet időtartama az öt évet (az adómentesség feltételéül szabott időtartam) eléri.” „Disznóért termőföldet – probléma”: a probléma lényege, hogy egy, a földtörvényben elhelyezett jogi kiskaput kihasználva, ún. csereszerződéssel termőföldhöz lehet jutni, amely ügylet során nem érvényesíthetőek a törvényben megfogalmazott elővételi és tájékoztatási kötelezettségek. „Ezzel a lehetőséggel leggyakrabban az osztatlan közös tulajdonú földek esetében élnek, mivel így kizárhatják az ügyletből a már birtokon belül lévőket, akik elvileg elővásárlási joggal rendelkeznek, ám ilyen esetben e lehetőséggel nem élhetnek.”39A jogi kiskapu 1994 óta létezik, ám az azzal való visszaélések száma 2004 óta nőtt meg. Az ügylet révén főként budapesti fogorvosok és ügyvédek jutottak birtokhoz. Legtöbbször valamilyen terményt ajánlanak földért, de extrém esetben értéktelen
39
Magyar Nemzet 2007.augusztus 29. szerda – Cím: Disznóért termőföldet! – 11. oldal
59
tárgyat is elfogadnak a tulajdonosok (a Magosz amikor első ízben értesült ilyen ügyletről, a csere tárgya disznó volt – innen is a probléma elnevezése). 3.4.2. Területalapú támogatások 2004. május elseje óta mintegy 200.000 magyar gazda vált jogosulttá az európai uniós támogatások igénybevételére. Az uniós támogatások összege 2013-ig folyamatosan nő, lehetőséget nyújtva ezzel az agrárágazat fejlesztésére, fellendítésére.
Egyszerűsített területalapú támogatás (2004-2009) Az EU csatlakozást követően a támogatások Magyarországon is két részből tevődnek össze: egyrészt az ártámogatásokból (piaci támogatások), másrészt a közvetlen kifizetésekből (direkt támogatások, közvetlen jövedelempótló támogatások). A Koppenhágai Megállapodást elfogadva Magyarországon 2004. május elsejétől kezdve egy legfeljebb három éves átmeneti időszak kezdődött (indokolt esetben kétszer egy esztendővel meghosszabbítható), amikor átmeneti az egyszerűsített területalapú támogatás rendszere érvényesül. Ez két részből tevődik össze: egyrészt az uniós forrásból finanszírozott közvetlen agrártámogatások egyszerűsített kifizetéséből (SAPS), másrészt ennek nemzeti költségvetésből történő kiegészítéséből (TOP-UP) - minden évben legfeljebb 30%-kal. SAPS: Az unió által az EMOGA Garancia Részlegéből finanszírozott támogatás szántó-, ültetvény-, kert-, és gyepterületek után egyaránt igényelhető. Feltételek: − A támogatás alapjául minimum 0,3 ha méretű parcellák szolgálnak, de az egy kérelem által lefedett területeknek el kell érnie az 1 hektárt (kivétel: szőlő- gyümölcsös ültetvény). − A termelőnek rendelkeznie kell az MVH-nál ügyfél-regisztrációs számmal. − Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot feltételeinek betartása az adott parcellán. Magyarország támogatható területe, amelyre az uniós területalapú támogatás 2007-ben adható: 4.829.000 hektár (4.355.154 hektár volt 2004-ben). Az 54/2007. (VII.02) FVM rendelet értelmében 2007-ben maximum 105,52 euró egységes területalapú támogatás adható hektáronként.40 40
TiszaCash Zrt. Ingatlanforgalmazó: Támogatások a termőföld vonatkozásában c. összeállítása 1-4. oldal
60
TOP-UP: kiegészítő nemzeti támogatás nem minden növény termőterülete után adható, illetve a top-up mértéke is különböző. Kiegészítő nemzeti támogatás a következő növények termesztéséhez vehető igénybe: − szántóföldi növénytermesztés − Burley dohány − Virginia dohány − héjas gyümölcsűek − rizs − energetikai célból termesztett lágy és fás szárú növények. Szántóföldi növénytermesztés esetén ún. GOFR-növények és hüvelyesek után jár kiegészítő támogatás, melyek a következők: − Gabonafélék: durumbúza, egyéb búza, rozs, árpa, zab, tritikálé, kukorica, csemegekukorica, silókukorica, szemes cirok, hajdina, köles, madárköles, egyéb gabonaféle;
különböző
gabonafélék
lisztjei,
darái,
őrleményei,
korpái;
keményítőfélék, búzasikér, állati takarmányozásra használt termények, készítmények. − Olajnövények: szójabab, napraforgómag, repcemag, lenmag. − Fehérjenövények: takarmányborsó, lóbab, édes virágú csillagfürt. − Rostnövények: ipari célra termesztett növények (rostlen, rostkender). − Egyéb: hüvelyesek (lencse, csicseriborsó és takarmánybükköny); különböző vetőmagvak. Az 54/2007. (VII.02) FVM rendelet értelmében 2007-ben maximum 12.000 Ft kiegészítő támogatás adható hektáronként. Egységes, termeléstől függetlenített támogatási rendszer (2009-2013) 2009. január 1-jétől hazánknak is át kell térnie a Koppenhágai megállapodás keretében rögzített egységes, termeléstől függetlenített támogatási rendszerre (Single Payment Scheme – SPS). A jelenlegi rendszer szerint a gazdák különböző jogcímek alapján kapnak támogatásokat. Az SPS rendszerében a gazdák egy összegben kapják a támogatást, amelynek alapját a régi tagállamok referencia-időszak (2000-2002) alatt megállapított jogosultságai határoznak majd meg (üzemre vetített átalányösszeg). A reform legfontosabb eleme a támogatások elválasztása a termeléstől, és a közvetlen támogatások átcsoportosítása az általános strukturális támogatások (vidékfejlesztés) céljaira. 61
A magyar agrárium az elkövetkezendő években (2007–2013) 1250 milliárd forintos vidékfejlesztési és 1500 milliárd forintos közvetlen európai támogatásra számíthat. 2007ben mintegy 455,8 milliárd forint áll rendelkezésre agrár- és vidékfejlesztésre. Az egységes területalapú támogatások (SAPS, TOP-UP) mellett egyéb támogatások is igénybe vehetőek (a parcella mérete alapján), amennyiben a gazdák eleget tesznek a vonatkozó rendeletek által támasztott feltételeknek, követelményeknek. Egyéb támogatások A) Kedvezőtlen adottságú területek (KAT) támogatása A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv egyik támogatási jogcíme, a „kedvezőtlen adottságú területek támogatása”. A cél, hogy a kedvezőtlen adottságú területeken gazdálkodók részére támogatást nyújtsanak a gazdasági, társadalmi és természeti tényezők hátrányos hatásainak kompenzálására. B) Agrár-környezetgazdálkodási program Az agrár-környezetgazdálkodási program célja az alábbiakban foglalható össze: − termőhelyi adottságoknak megfelelő termelési szerkezet kialakítása; − környezettudatos gazdálkodás elterjesztése; − fenntartható táj-használat kialakítása; − környezet állapotának javítása; − gazdaságok életképességének és gazdasági hatékonyságának növelése.
62
4. A MAGYAR AGRÁR-KÜLKERESKEDELEM A magyar agrár-külkereskedelem áttekintéséhez szükséges áttekinteni annak szabályozási környezetét, amelyet nagyban meghatároz az Európai Unió kereskedelempolitikája. Továbbá fontos megismerni a világkereskedelmünket meghatározó legújabb WTOmegállapodások lényegét is. A következőkben az egyes megállapodásokat, illetve kereskedelempolitikai rendszereket mezőgazdasági szempontból tekintjük át.
4.1. Az Európai Unió szabályozása a külkereskedelem vonatkozásában Az Európai Unió kereskedelempolitikai rendszerének alapvetően két típusa van: − Ún. nem diszkriminatív rendszerek: többnyire nem európai fejlett országokkal szemben alkalmazza, ahol a legnagyobb kedvezményes elbánás elve (MNF) érvényesül. A legnagyobb kedvezmény elvének a lényege, hogy a szerződő államok kötelezettséget vállalnak arra nézve, hogy egymás állampolgárait, vállalatait, áruit nem fogják hátrányosabb elbánásban részesíteni, mint harmadik országokéit.41 − Preferenciális rendszerek: ezek a rendszerek széles körben kerültek kialakításra. Típusai: 3. sz. táblázat A preferenciális rendszerek típusai
Egységes piac: áruk, szolgáltatások, tőke és munkaerő szabad áramlásának megvalósulása.
Vámunió:
Ha
az
egymás
EK + Izland, Liechtenstein, Norvégia
közötti
kereskedelem liberalizálása kiegészül közös külső kereskedelempolitikával, vámunióról beszélünk. Emellett közös külső vámtarifa is van, azaz a nem tagországok áruira kirótt
Törökország, Andorra, San Marino
vámok azonosak függetlenül attól, hogy melyik országban adják el azokat. A vámjövedelmet azután a tagországok előre meghatározott formula alapján elosztják egymás között.
Szabadkereskedelmi terület:
Svájc, Izrael, Dél-Afrikai Köztársaság,
Az egymás közötti kereskedelemben nincsenek
Mexikó, Chile, Horvátország, FYROM,
vámok, kvóták és más kereskedelmi akadályok,
Tunézia, Marokkó, Palesztin Fennhatóság
de a kívülállókkal szemben a tagok továbbra is 41
Mikolay Lászlóné: Gyakorlati külkereskedelem – in: A kereskedelmi megállapodások - Szókratész Külgazdasági Akadémia – Budapest, 2004 1.3. fejezet; 15. oldal 4. bekezdés
63
fenntartják önálló kereskedelempolitikájukat.
Oroszország, egyes szovjet utódállamok,
Partnerségi és Együttműködési
Latin-Amerika, karib-tengeri térség,
megállapodás
ANDEAN, Közép-Amerika
Viszonosság nélküli szerződéses
Kezdeti mediterrán megállapodások,
preferenciák
Lomé/Cotonou
Viszonosság nélküli autonóm preferencia
Fejlődő országok, egyes szovjet utódállamok (GSP); jugoszláv utódállamok
Legnagyobb kedvezmény elve szerinti elbánás Forrás: Saját összeállítás
4.1.1. Általános preferenciarendszer (GSP) Az általános preferenciarendszer rendszer keretében nyújtott kedvezmények autonóm jellegűek, ami azt jelenti, hogy a kedvezményeket nyújtó ország azokat gazdasági, kereskedelempolitikai céljaitól függően bármikor és egyoldalúan megváltoztathatja. A Közösség a GSP rendszerén keresztül a fejlődő országok termékeinek piacra jutási feltételeit
kívánta
javítani
azáltal,
hogy
különböző
termékeit
kedvezményes
vámelbánásban részesíti. 2006-tól a rendszer három alrendszerre tagolódik: 1. Általános rendszer: vámmentesség vagy vámkedvezmény bizonyos termékekre 2. GSP+: többletkedvezmény (nemzetközi ember- és munkajogi standardok, bizonyos környezetvédelmi előírások betartása és kábítószer elleni harc esetén) 3. „Fegyverek kivételével minden” (everything but arms, EBA): vám- és kvótamentes piacra jutás minden terméknek, kivéve a fegyvereknek. Ebbe a csoportba a 49 legkevésbé fejlett ország tartozik. Banán (2006), rizs és cukor (2009) esetében a bevezetés fokozatos. A rendszer újdonsága, hogy amennyiben az adott országból származó import meghaladja a teljes GSP import 15%-át, a preferencia megszűnik. 4.1.2. Preferenciális övezetek A preferenciák hierarchiájának csúcsán azok a megállapodások állnak, ahol az Unió vámuniót helyezett kilátásba az aláíró felekkel. A preferenciális övezeteket négy csoportba oszthatjuk: 1. EFTA- országokÆszimmetrikus szerződéses preferencia 64
2. Európán kívüli mediterrán térségÆkétoldalú együttműködési megállapodások, aszimmetrikus szerződéses preferenciák 3. Afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni (ACP) országokÆLomé-i (Cotonou-i) Megállapodás, aszimmetrikus szerződéses preferencia 4. Közép- és kelet-európai országok (a nem EU-tagállamok)Æszimmetrikus szerződéses preferencia, az agrárkereskedelemben aszimmetrikus konstrukciók 4.1.2.1. Agrárkereskedelmi preferenciák – övezetek szerint 1. EFTA – országok: a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kereskedelmét kétoldalú megállapodások szabályozzák, érzékeny termékek esetében az EU vámkvótát alkalmaz. 2. Európán kívüli mediterrán térség: progresszív liberalizáció a mezőgazdaságban. 3. ACP – országok: az ACP- országoknak juttatott agrárkereskedelmi preferenciák főbb jellemzői: • Viszonosság nélküli kedvezmények • Egységes származási szabályok, azaz kedvezményes elbánásban részesül a több ACP országban előállított termék is. • EK-nak nyújtott kedvezmények: MNF és diszkriminációmentesség • Az ACP-országok cukorexportjára külön szabályozás: 1,3 millió tonna nádcukor garantált áron történő bejutása az EK-ba, országonkénti kvótákra bontva • Zöldség-gyümölcs importkedvezmények • Dohány, rizs, takarmány-kiegészítők és további termékek külön szabályzása • ACP-országok agrárexport-bevételeinek stabilizálása, az áringadozások mérsékléseÆ meghatározott termékek exportbevételeit a megelőző 4 év átlagához viszonyítják, s ha a bevételek elmaradnak ettől a referenciaszinttől, az EU által biztosított forrásokból kompenzációt nyújtanak. 4. Közép- és kelet-európai országok (a nem EU-tagállamok): a legtöbb mezőgazdasági termék 2000 óta vám- és kvótamentesen juthat be az EU piacára. Kivételt képeznek a marhahús, bor, cukor és a halászati termékek. Érvényben lévő megállapodás a következő országokkal van: Horvátország, Macedónia, Albánia.
65
4.1.3. Kereskedelmi kapcsolatok egyéb (Európán kívüli) országokkal Kína: 1985-ben öt évre szóló, meghosszabbítható kereskedelmi megállapodás jött létre az EU és Kína között. A mezőgazdaságot és az élelmiszeripar tekintve 15 program finanszírozását irányozta elő (pl. gyümölcsfeldolgozás, tejtermelés, cukorrépa-termelés) Mercosur: 1995-ben Brazíliával, Paraguayjal, Uruguayjal és Argentínával (összefoglalóan Mercosur) együttműködési megállapodást kötött az EU. A megállapodás kereskedelmi liberalizációt helyez kilátásba, amit Franciaország hevesen támad a mezőgazdaság esetében. Dél-Afrikai Köztársaság: fejlesztési és együttműködési megállapodás keretében 2011-ig szinte teljes egészében liberalizálják a kereskedelmet, így az agrárkereskedelmet is. A kivételek közé olyan érzékeny termékek tartoznának, mint a marhahús és a cukor. E termékek különösen fontosak Botswanának, Sváziföldnek, Lesothonak és Namíbiának, amelyek a Dél-Afrikai Köztársasággal vámuniót alkotnak.
4.2. Az új WTO-forduló Az 1986 szeptemberében Uruguayban tartott rendkívüli ülésszakon a kereskedelmi miniszterek döntése szerint újabb körtárgyalás vette kezdetét. Az uruguayi forduló eredményeként született meg a WTO, amely 1995. január 1-jével kezdte meg működését. A forduló alapvető célkitűzésének tekintette a nemzetközi kereskedelem további liberalizálását, amely a vámok, és egyéb kereskedelmi akadályok fokozatos leépítését jelenti. A kereskedelmi liberalizáció hosszadalmas és bonyolult folyamat, így a következőkben kizárólag a legújabb javaslatok bemutatására kerül sor. 2003 augusztusában az EU és az USA, majd az ún. G-20 (közepes és nagyméretű, főleg nettó exportőr fejlődő országok csoportja) közös keretmegállapodási-tervezetet nyújtott be, amely kellően általános volt ahhoz, hogy Cancúnban tárgyalási alapot képezhessen. Mindazonáltal a cancúni miniszteri csúcstalálkozó nem hozott áttörést, amelynek legfőbb oka, hogy már a tárgyalás körébe bevonni kívánt területek kiválasztásában sem sikerült megállapodni. A holtponton éppen a mezőgazdasági tárgyalásokkal sikerült túljutni. Legfőbb célkitűzésként a csökkentéseket irányozták elő, annak mértékének meghatározását viszont a későbbiekre hagyták, ami ismét megakasztotta a tárgyalásokat. 2003. december 31-én lejárt a „békeklauzula”, amely lehetővé tette a kereskedelmi partnereknek, hogy ismét támadást indítsanak a KAP ellen. 2004 nyarán Genfben létrejött a
keret-megállapodás,
ami
azonban
már
nem
tartalmazta
a
kötelezettségek
66
csökkentésének alapját képző formulákat, dátumokat, a modalitások tekintetében pedig számos rugalmassági lehetőséget adott. 2005 októberében az EU tett egy ajánlatot. A táblázat az EU- javaslatot veti össze a tárgyalások során született megállapodás-tervezettel. 4. sz. táblázat EU-javaslat kontra Megállapodás-tervezet
EU ajánlata − sárga
dobozos
Megállapodás-tervezet támogatások
70%-os − Az
csökkentése (60% az USA esetében);
kereskedelemtorzító
75-80%-kal
kellene
csökkentenie. − az agrártermékek importjánál az EU által
− a tagállamok által meghatározott érzékeny
alkalmazott
legmagasabb
vámtarifát
73%-kal kellene csökkenteni;
termékek száma nem haladhatja meg a vámtételek 8%-át;
a
támogatásait
− a 90% fölötti vámok 60%-os csökkentése (kivéve: érzékeny termékek);
EU-nak
− az államok az agrártermékeiknek 4-
− vámkvóták meghatározása az aktuális
6%-át
sorolhatnák
az
érzékeny
import, és nem a fogyasztás alapján
termékek körébe (a 8%-ból az EU
(később elfogadta a fogyasztás alapján
továbbra sem akar engedni);
történő kalkulációt)
− az USA-nak a kereskedelmet torzító támogatásokat
66-73%-kal
kellene
csökkentenie. Forrás: Saját összehasonlítás
4.2.1. Falconer-javaslat A tárgyalások felgyorsítása érdekében 2007 áprilisában C. Falconer nyilvánosságra hozott dokumentuma a későbbi kompromisszum alapját képezheti. A javaslat lényege a következő pontokban foglalható össze: − AMS42csökkentés az EU esetében 70%-kal, az USA és Japán esetében 60%-kal, míg a többi tagállamnál kisebb mértékben; − az exporttámogatás 50%-nak megszüntetése az implementációs időszak második évének végéig (2010-ig), a fennmaradó 50%-nak pedig 2013-ig; − 60-85%-os vámcsökkentés a felső sávban, 50%-os átlagos vámcsökkentés; − érzékeny termékek: a vámtarifasorok 1-5%-ára a standard vámcsökkentés 33-66%a vonatkozna. 42
Az AMS (Aggregate Measure of Support – aggregált támogatási mérték) adott szektorban az ártámogatás mértékét mutatja. Az AMS kalkulációja során az intézményi ár és a világpiaci ár különbségét a támogatásban részesíthető termés mennyiségével szorozzák meg.
67
4.3. Magyarország EU-csatlakozásának agrár-külkereskedelmi hatása Magyarország az EU-csatlakozástól az agrár-külkereskedelemi pozíciónk megtartását, illetve javulását várta. Ehhez képest 2005 elejére az új tagállamokkal, 2006 közepére pedig a régi tagállamokkal szemben is deficitessé vált az agrár-külkereskedelmi mérlegünk egyenlege. Szerencsére az EU-n kívüli országokkal mindvégig pozitív maradt a mérleg, ami a deficitet ellensúlyozta. Ez viszont a célkitűzésekhez mérten egyáltalán nem kielégítő. Tehát megfogalmazódnak a következő kérdések: − Mi okozta az agrárkülpiaci piacunk romlását? − Mi az oka annak, hogy a csatlakozásunk nem hozott bővülést az agrárpiacon? − Mivel magyarázható, hogy a kibővülést a régi és az új tagállamok egyaránt sokkal jobban ki tudták használni, mint Magyarország? − Milyen termékeknél következett be piacvesztés és minek a hatására? − Mit lehet tenni a trend megfordítása érdekében? − Mik a kilátások hazánk számára? A régi tagországok esetében nem vártunk lényeges piacbővülést, mivel a piacra jutás korlátainak többsége már a csatlakozást megelőzően megszűntek, az agrárexportunk 92%-a liberalizált volt. Az új tagok esetében viszont sokkal többet vártunk a csatlakozástól. Hogy Magyarország miért nem tudta kiaknázni az új lehetőségeket, főként azzal magyarázható, hogy az áraink nem versenyképesek. 2003-2006 októbere között az EU-24-ek súlya az importunkban mintegy 20%-kal nőtt, azaz jelenleg az importunknak közel 90%-a az EU-ból érkezik. A növekedés okai: − a csatlakozáskor az agrárimportunknak 85%-a volt liberalizált, így további növekedés volt prognosztizálható; − az új tagok alacsonyabb áraikkal jobban be tudtak hatolni a piacra; − harmadik országokkal szemben a vámvédelmünk nőtt, így a beszerzéseink főként az EU-ra koncentrálódtak. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a statisztikai nyilvántartás változása következtében a termékekre a származási ország helyébe a feladó ország lépett, így jelentős fejlődő országokból származó import német vagy holland behozatalként jelenik meg. 2005-re az új tagokkal, 2006 elejére pedig a régi tagokkal szemben is negatívvá vált az agrárkereskedelmi mérlegünk, ami az importnak az exportnál magasabb arányú növekedésével magyarázható. Kérdés az, hogy melyik régi és melyik új tagállammal folytatott agrárkereskedelmünk egyenlege kedvezőtlen. Legfőbb exportpiacaink a régi 68
tagállamok tekintetében Németország, Olaszország és Ausztria, ahová az EU-15-ös agrárexportunk 61%-a áramlik. Legfőbb importforrásunk, ahonnan az EU-15-ös agrárimportunk 66%-a érkezik: Németország, Hollandia és Ausztria. A deficit legfőbb forrásai Hollandia, Németország, valamint Dánia. Míg Dánia esetében ez az ország erőteljes exportoffenzívájának „köszönhető” (2004-hez képest 2005-ben 35%-kal nőtt a hazánkba irányuló agrárexport), addig Hollandiánál és Németországnál a növekedés az új statisztikai nyilvántartással magyarázható. Ugyanis a harmadik országokból érkező import nagy százaléka ezen országok tengeri kikötőibe érkezik (Rotterdam, Hamburg, Bréma), majd ezt követően jön Magyarországra. Ezzel magyarázható tehát, hogy a holland és a német agrárexport hazánkkal szemben kétszeresére, illetve 1,8-szeresére nőtt csatlakozásunk óta. Az új tagországokkal szemben hat tag esetében (főként Szlovéniával) pozitív a mérlegünk, míg három ország esetében negatív (Csehország, Szlovákia, legfőképpen Lengyelország). Ezért felelőssé a gyenge exportteljesítményünk és az új tagok erőteljes importbehatolása tehető. A piacvesztés és az importbehatolás a régi tagok esetében a tradicionálisan magyar agrárexport-termékeket érintette: gabonafélék, élő állat, hús-és húskészítmények, valamint a zöldség és gyümölcs. „2003-2006 között leginkább a cukor, búza, repce és az élő állatok exportja nőtt. A legfőbb importcikkek pedig a kávé, tea, kakaó, fűszerek (vagyis azok a gyarmatáruk, amelyek EU-s importként érnek a magyar piacra), valamint a takarmány, ital és dohány, illetve az állati és növényi eredetű nyersanyag.”43Ezen termékek többsége nem termelhető meg hazánkban, tehát az import kiegészítő, azaz komplementer jellegű. A legerőteljesebb növekedés azonban a sertéshús, élő sertés, cigaretta, sajt, tej, cukor és az üdítő- és szeszesital árucsoportoknál volt tapasztalható. Az új tagok esetében a legfőbb exportcikkek a hús és húskészítmények, a gabona és gabonakészítmények, a zöldségféle és a gyümölcs, valamint az állati takarmány voltak. A deficitet a következő termékek importja okozta: tej- és tejtermékek, élőállat és hús, valamint italok. Tehát megdöbbentő módon, pont azoknak a termékeknek az importja, amelyeket Magyarország is „nyugodtan” meg tudna termelni, úm. tej- és tejtermékek, valamint hús okozza a mérlegdeficitet – elgondolkodtató! Noha 2006 októberében ettől függetlenül az agrárkereskedelmünk többlettel zárult, ennek nagysága soha nem tapasztalt mélyponton volt: 2004 novemberében az egyenleg még 875 millió EUR volt, 2003-ban, tehát a csatlakozásunkat megelőzően pedig 1.110 EUR. „Az a magyar gazdaság produkálta ezt az eredményt, amely optimális körülmények között több milliárd 43
Kiss Judit: Szertefoszló agrárremények, avagy EU-csatlakozásunk agrár-külkereskedelmi hatása – MTA Világgazdasági Kutatóintézet Kihívások, 188.sz., 2007. április 6.1. pont 3.oldal
69
eurónyi keredkedelemimérleg-többletet is képes termelni, s amelynek a támogatása 2004 után soha nem látott méreteket öltött.”44A gyengébb exportteljesítményünk alapvetően termelési, versenyképességi, minőségi, élelmiszer-biztonsági és marketing problémákra vezethető vissza, ugyanakkor a belső piacunkon is nő a verseny. Az olcsó, de gyenge minőségű áruk behozatalát piacvédelemmel és a tisztességes versenyhelyzet megteremtésével kellene korlátok közé szorítani. Ezt a hazai beszállítók alkuerejének növelésével, a hazai hatósági minőségvizsgálati rendszer kiépítésével és a beszerzési ár alatti értékesítés megtiltásával lehetne elérni. A kilátásokat illetően kedvezőtlen (ebből a szempontból) Románia és Bulgária csatlakozása, amelyek szintén nagy mezőgazdasági termelési potenciállal rendelkeznek. Noha az elkövetkező években nő a magyar gazdák támogatottsági szintje, az elkövetkező KAP reformok és a WTO-fordulók se kedveznek sem a termelés, sem az export növelésének. A tendenciák és hatásaik a következőképp összegezhetőek: a) Az agrárvámok csökkentése következtében csökken az EU és ezáltal hazánk védettsége, tehát erősödő belső versenyre kell számítani. b) természetesen Magyarország piacra jutási lehetőségei is javulni fognak, azonban csak az exportunk 30%-ban, ugyanis az EU-n belül nem változnak a feltételek. Továbbá kérdéses, hogy Magyarország képes-e „állni a sarat” a fejlődő országokkal (lsd. Kína), amelyek egyre inkább rontják az esélyeinket és növelik a versenyt (rendkívül olcsó, de silány minőségű termékek). c) Az exporttámogatásokat 2013-tól egyáltalán nem tudjuk igénybe venni. d) A WTO-megállapodás a belső támogatások erőteljes csökkentését irányozta elő, ami szintén nem túl „rózsás” a hazai termelőknek. A prognózisok azonban ezen a téren némileg megnyugtatóan hatnak (más területen viszont ijesztő következményekkel járhat). Eszerint a fejlődő országokban népesség- és jövedelemnövekedés, valamint az urbanizáció kiteljesedése várható, így a kereslet centruma minden valószínűséggel áttevődik a fejődő országokba. A keresletet leginkább a feldolgozott és az állati termékek fogják vezérelni. Jó példa erre a kínai tejéhség. Az ázsiai gabonaéhség emeli a takarmányárakat, ami megdrágítja a tej előállítási költségeit. Másrészről pedig a tejőrület mögött egy divathullám is rejtőzik. A nyugati életformát utánzó kínai emberek ugyanis jóval több tejet fogyasztanak a korábbinál (2003 és 2005 között 65%-kal nőtt a kínai tejfogyasztás), 44
Kiss Judit: Szertefoszló agrárremények, avagy EU-csatlakozásunk agrár-külkereskedelmi hatása – MTA Világgazdasági Kutatóintézet Kihívások, 188.sz., 2007. április 7.pont – 3. oldal
70
amely mögött az a hiedelem áll, miszerint a nyugati ember erejének, egészségének oka a hús és a tej nagymértékű fogyasztása. Az óriási mértékben megnőtt fogyasztás hónapok alatt leolvasztotta az ausztrál tejpor- és tejzsírraktárakat. Kína tehát új forrás után nézett, ami kézenfekvően Európa volt. Európában viszont szintén tejhiány van, az észak-olasz tejtermelők közül sokan ugyanis felszámolják tehénállományukat, mivel így is megkapják a Közösségtől a farmtámogatást. A magyar agrárium által előállított tej iránt mindezek következtében igencsak megnőtt a kereslet, Olaszországban 100-110, Németországban akár 125 forintot is megadnak egy liter magyar tejért. Mégsem árt az óvatosság! Egyrészt azért, mert a tejhiány maximum másfél- két évig tart (a teheneknek minimum 9 hónapnyi nevelési idő kell, mire tejet adnak), és eztán a magyar felesleget nehéz lesz levezetni, másrészt a kereskedelmi partnerek megbízhatatlansága miatt. Az olaszoknál például több ízben előfordult, hogy az egyébként keresett, és kedvelt magyar tejet minőségi kifogásokra hivatkozással nem fizették ki. Másik lehetséges vonal a fejlődésre, illetve az agrár-kereskedelmi mérlegünk javítására a gabonapiac. Magyarország még nem gabonatermelő nagyhatalom, viszont jóval nagyobb a mérete, mint csak egy belső fogyasztásra termelő gabona ágazatnak. A világkereskedelemben azonban egyre inkább új szereplők jelennek meg igen alacsony árakkal, de kétes élelmiszerbiztonságú termékekkel. A versenyt csak hasonlóan alacsony árakkal, viszont tartósan jó minőséggel tudjuk csak felvenni. Ehhez azonban nagy tőkeinjekció szükséges. A földrajzi elhelyezkedésünk is egyszerre jelent előnyt és hátrányt. Előnyös, mivel a magyar gabona vertikum a régió központja lehetne, és a szlovák, a horvát-, a vajdasági és nyugat-romániai területekkel a 3 millió hektárnyi gabona termesztését további 2-2,5 millió hektárral növelhetné, de hátrányos is, mivel a tengeri kikötőktől távol fekszik, ami megdrágítja a magyar gabona nemzetközi piacra jutását. A gabonapiac esetében is fontos szerep jut a jövőben, de már napjainkban is a kínai felvevőpiacnak. A Kelet-Ázsiai ország egy évvel ezelőtt feloldotta a növény egészségügyi szabályozását, így a magyar szállítmányok előtt is megnyílt az út. A kínai piac évente akár egymillió tonna magyar búzát is képes lenne felvenni, amit elsősorban tésztakészítésre használnának fel. Ehhez azonban speciális, alacsony, és magas fehérjetartalmú búza kell, amit nehéz összegyűjteni a magyar piacról. Az sem elhanyagolható tény, hogy a fejlődő országokban a kenyérfogyasztás jelentősége megmaradt, illetve egyes ázsiai régiókban még nőtt is, mivel a rizsfogyasztás helyett a búzaliszt alapú termékek kerülnek előtérbe. A fejlett országokban pedig a rostanyagokban gazdag lisztalapú termékek fogyasztása nő. Ez pedig mind-mind a gabonapiacnak kedvez. 71
Ugyancsak optimizmusra ad okot az olaj magas ára, amely ha a jövőben is az marad, az energianövények fokozott termesztése irányába tolja el a gazdálkodást. Az energianövények termelése megnöveli a föld és a víz iránti keresletet, ami szintén felértékelheti hazánk helyzetét. „Magyarország csak úgy maradhat versenyben, ha lehetőségeit kihasználja, termelési és exportstruktúráját átalakítja a feldolgozott, magas hozzáadott értékű termékek, illetve az állati termékek, valamint a zöldség- és gyümölcsszektor termékei felé. Éppúgy szükség van a versenyképesség fokozására, a költségek csökkentésére, a hatékonyság növelésére, a minőség javítására, mint a hatékony marketingre és az értékesítési infrastruktúra fejlesztésére. Mivel az előrejelzések szerint az agrárvilágpiac súlypontja a fejlődő és a feltörekvő országok irányába fog eltolódni, ezért kívánatos lenne a földrajzi struktúra diverzifikálása is.”45
45
Kiss Judit: Szertefoszló agrárremények, avagy EU-csatlakozásunk agrár-külkereskedelmi hatása – MTA Világgazdasági Kutatóintézet Kihívások, 188.sz., 2007. április 8.3. pont – 4. oldal
72
5. A XXI. SZÁZAD KIHÍVÁSAI Az eddigiekben általánosságban esett szó a kihívásokról, problémákról, amelyek évszázadokon átívelve jelen századunkban is problémákat okoznak. A jelen fejezetben azonban kifejezetten olyan problémákról lesz szó, amelyek a XXI. század szülöttei. Súlyos, fenyegető problémákról van szó, amelyekről nem venni tudomást bűntettel egyenlő. És bizony ezekért az emberi felelőtlenség és a profitéhség tehető felelőssé. Ebben a fejezetben az alábbi problémaköröket vizsgáljuk meg: 1. éghajlatváltozás 2. energiafüggőség 3. génmanipuláció Éghajlatváltozással foglalkozó tanulmányok áttekintésénél nyilvánvalóvá válik, hogy éghajlatváltozásra mindenképpen számítani kell. A Föld története során is többször tapasztalható volt radikális változás, azonban eleddig ezért természetes folyamatok voltak felelősek, míg a XXI. században az éghajlatot alakító erők között előtérbe került az EMBER. Súlyos felelősség terheli a végbement, és hosszútávon katasztrofális változásokért. A 20. század utolsó harmadától kezdve megfigyelhető az emberi tevékenység eredményezte
üvegházhatású
gázok
(CO2,
CH4,
N2O,
CFC-11)
légköri
koncentrációjának hatványozott mértékű növekedése. Ezek a gázok korlátozzák a Föld hosszú hullámú hőkisugárzásának világűrbe jutását, ami az atmoszféra melegedését eredményezi. Ha ez a folyamat egybeesik az egyébként természetes okok miatti időszakos felmelegedéssel, akkor a korábbihoz képest gyorsabb lefolyású globális felmelegedés következik be, ami Magyarország éghajlatának alakulását is meghatározó módon fogja befolyásolni. Hogy megértsük magát a folyamatot, szükséges egy rövid magyarázat. A Föld éghajlatát a trópusi hőtöbblet határozza meg. „Az Egyenlítő mentén felmelegedő, ezért kitáguló és felszálló trópusi levegő a magasban elindul a pólusok felé, s leszáll a Szahara térségében, hatalmas szárazságot okozva ott. A talajközeli levegő egy része visszaindul az Egyenlítő felé, majd ott ismét felmelegszik és felszáll – ezt a zárt ciklust nevezik Hadleycellának.”46A Hadley-cella leszálló ága után a levegő nem tud kialakítani még egy zártcellás cirkulációt. Így a szubtrópusi és a mérsékelt öv között bizonyos ciklonok veszik át a főszerepet, amelyek a mérsékelt övi időjárást meghatározzák. A ciklonpályáknak 46
Zágoni Miklós: Az európai éghajlat változásának fő irányai 2.oldal – 1. bekezdés
73
pedig bármilyen megváltozása Európa éghajlatának radikális változását vonja maga után. A változás következtében, ha csak Közép-Európát tekintjük, kevesebb csapadék hullik, és a mediterrán hatás felnyomul Dél- és Közép-Magyarországra. Az éghajlatváltozás a magyar mezőgazdaságra nézve súlyos következményekkel jár. Az ember környezetalakító tevékenysége következtében fajok tízezrei tűnnek el, szűkössé válnak az édesvízkészletek. A globális felmelegedés befolyásolja a csapadékmennyiséget is; a világon egyre több csapadék hullik majd, de ez térben és időben egészen más eloszlásban. Magyarországon például folyamatosan csökken a csapadék mennyisége, az elmúlt száz évben összességében 83 milliméterrel, azaz aszályosodás tapasztalható. 6. sz. ábra: Magyarország csapadékmennyiségének csökkenése az 1951-2004 közötti időszakban
Forrás: OMSZ
7. sz. ábra: Magyarország nyári átlaghőmérsékletének emelkedése 1975-2004 között. Az átlagérték 1°C körül van, de helyenként eléri, sőt meghaladja az 1.2 Celsius-fokot
Forrás: OMSZ
Ugyanakkor a szélsőségek száma is megnő: egyre inkább jellemző, hogy egyes területeken hirtelen nagy mennyiségű csapadék esik, ami szintén nagy gondokat okoz. Árvizek, belvizek és fagykár pusztítanak, a nyarak viszont aszályosak. A hőhullámok mind gyakrabban jelentkeznek és mind hosszabb ideig tartanak. Hazánkban az éghajlat fokozatosan mediterrán jellegű lesz, aszályos, hosszú nyarakra és jelentős hőhullámokra kell számítani. A globális felmelegedés folyományaként az egyre jobban melegedő levegő nagyobb szeleket okoz (oka az, hogy megnő a felső hideg és alsó melegebb légrétegek közötti légcsere). Az öntözési lehetőségek szűkülése mellett a mezőgazdaságot a mediterránosodás a növénytermesztésben bizonyos fajtaváltásra is kényszeríti. Az sem elhanyagolható tény, hogy a növénytermesztésben gyakoribbá válnak a fejlődési rendellenességek és fiziológiai betegségek, például a paprikánál és a paradicsomnál a mészhiánybetegség.
74
5. sz. táblázat
MEGOLDANDÓ FELADATOK A MEZŐGAZDASÁGBAN I. Növénytermesztés
Állattenyésztés
− talajművelés
− gabonára alapozott állattartás
− öntözés bővítése (a jelenlegi 25%-os öntözési
− felmelegedés hatásainak ellensúlyozására: árnyékolás, szellőztetés, legelők fásítása
arány várhatóan 80-85%-ra nő) − vízkészletek megőrzése
− trágyakezelés: légkörvédelem, biogáz
− termőhelyi adottságokhoz, a növény igényeihez
− vízkezelés − állategészségügy
igazodó technológia − szélsőséges hatásokat tűrő fajták nemesítése − energiatermelésre hasznosítható növények termesztése − műtrágyázás szerepe aszálykor csökken, helyette: vetésváltás, vetésforgó, zöldtrágyázás − technológiai váltás, hatékonyabb géppark Forrás: Saját összeállítás
6. sz. táblázat
MEGOLDANDÓ FELADATOK A MEZŐGAZDASÁGBAN II. Gyümölcstermelés − valószínűleg
a
fagy-
Szőlészet, borászat és
jégkárok gyakorisága 50%-
− zónahatár északabbra tolódik − negatív klímahatások
kal megemelkedik
Zöldségtermesztés melegtűrésű fajok hozamának növekedése várható (paprika,
következtében a bor
paradicsom, uborka,
cseresznye, dió, alma, szilva
mennyiségi és minőségi
görögdinnye)
termelése
romlása várható
− biztonságos
a
meggy,
− fajtaszerkezet átalakulása: csemegeszőlők, kései érésű fajták, vörösbort adó fajták Forrás: Saját összeállítás
Energiafüggőség: az emberiség energiaszükséglete az évszázadok folyamán fokozatosan nőtt, s elértük azt a pontot, amikor már el kell gondolkozni azon, hogy ezt az óriási energiaszükségletet hogyan tudjuk kielégíteni. A fosszilis energiahordozók végesek (és a környezetet is károsítják), így egyre inkább előtérbe kerülnek az alternatív energiaforrások. 75
A mezőgazdaság az energiafüggőség enyhítéséért vívott harcban biomassza és energiafűz révén tud részt venni. A biomasszát alapvetően gabonafélékből (elsősorban kukorica, búza és repce) állítják elő, míg az energiafűz egy speciális fafajta. Az Európai Unió a 2003-as agrárreform alkalmával bevezetett egy ún. energianövény-támogatást, amelyet 2006-os döntése alapján kiterjesztett az új tagállamokra is. A döntés a mostani 1,5 millió hektárról 2 millió hektárra növeli az ebben a támogatásban részesíthető legnagyobb területet. Nemzeti támogatás is nyújtható az állandó kultúrák telepítésével kapcsolatos költségek 50%-ig. A támogatások célja, hogy előmozdítsák a bio-üzemanyagok alapanyagául szolgáló növények termesztését. Ugyanis az EU célkitűzése szerint 2010ig valamennyi tagállamnak a hagyományos üzemanyagokba 5,75%-nyi bioetanolt kell keverni. A bioüzemanyag-alternatíva azonban csak utópia. „Évente mintegy 150 ezer hektáron közel 300 ezer hektárt aratnak a biodízel alapanyagául szolgáló repcéből, de ahhoz, hogy az
ágazat
versenyképes
legyen,
legalább
2,5-3
tonnás
termésátlagot
kellene
produkálni.”47Ilyen termésátlagot azonban már csak öntözéssel lehetne elérni, s maga az etanol előállítása is vízigényes; egy liter etil-alkohol előállításához öt liter vizet használnak el, s mint tudjuk, az édesvízkészletek is végesek. Mindamellett a termesztés és előállítás során hihetetlenül nagy mennyiségű alapanyagot - ami egyébként élelmiszerként szolgálna - kell felhasználni, és sok a veszteség. Három tonna repcéből csupán 1-1,5 tonna biodízel lesz. A termesztéshez pedig termőhely kell, de ez szűkösen áll rendelkezésre és csak az étkezési célú felhasználás rovására lehetne növelni, ami akár éhínséghez is vezethet. A bioüzemanyag-alternatíva már csak azért is utópia, mivel az összes elégetett kőolaj mintegy 60%-át üzemanyagként hasznosítjuk, és ez olyan hatalmas mennyiséget jelent, amit bio megfelelőjével egyszerűen képtelenség kiváltani. A másik alternatíva az energiafűz. Magas szalicil alkohol tartalma miatt igen magas fűtőértékkel rendelkezik, fűtési paraméterei fele a fűtőolajnak vagy a gáznak. A husángfüzet Japánban nemesítették ki, és ez a világon a leggyorsabban növő fafajta (mind hosszra, mind tömegre). Képes kedvezőtlen adottságú talajon is megélni, mert a mélyre ható gyökérzete ezt lehetővé teszi. A fűzet tavasszal és ősszel ültetik és az első évet leszámítva nem kíván különleges növényápolást. Nagyon fontos viszont, hogy az első év első hónapjában a növény elegendő vizet kapjon, hogy megeredjen, ekkor naponta 3-4 centimétert növekszik. Várható termesztési ideje 25-30 év. Előnyei, hogy az alacsony termőképességű, gyakran parlagon hagyott vagy tartósan vízzel borított területeken 47
Magyar Nemzet –2007. augusztus 22. szerda – cím: Utópia a bioüzemanyag-alternatíva – Környezetvédelmi oldal
76
is jól termeszthető. Emellett ezt a növényt az EU-ban korlátozások nélkül, sőt támogatás mellett lehet termeszteni. A betakarítása mezőgazdasági holt szezonban, novemberdecemberben történik, ami lehetővé teszi a munkagépek jobb kihasználását. Környezetkímélő és kiválthatja kisebb-nagyobb települések energia ellátását. Alkalmas szennyvíztisztításra, kötőanyag nélkül préselhető, brikettálható, kiválóan gázosítható. Hamutartalma alacsony, CO2 kibocsátása elenyésző. Kisebb településeknek önkormányzati részvétellel megérheti energiafüzet termeszteni (már csak a foglalkoztatási ráta javítása miatt is), azonban egyéni gazdáknak mégsem javasolnám befektetésként. Kockázatosnak tartom, óriási tőkebefektetést igényel a kezdeti időkben és számításaim szerint durván öt év alatt térül meg a befektetés, és csak a hatodik évtől lehet nyereségre számítani. Mindezt „laboratóriumi” körülmények esetén tudjuk elérni. De felmerül a kérdés: mi van, ha az első év első hónapjában nem esik megfelelő mennyiségű csapadék? Az idei év is rendkívül száraz és forró volt, s mint azt láthattuk, a tendenciák ez irányba mutatnak. Ebben az esetben tehát a befektetett tőke elveszik. Ugyanakkor számomra az is kérdéses, hogy ezt a növényt hogyan lehet eltávolítani. Ha például 7 év eltelte után nem kívánunk többet energiafüzet termeszteni, hogyan lehet a mélyre hatoló gyökereket eltávolítani? Mindamellett a 25-30 év eltelte után mi marad a növényből, és ami még fontosabb, hogyan tudunk „megszabadulni” tőle? Vajon a fűz eltávolítása milyen költségeket ró a gazdára (a mély gyökerek ismételten kérdésessé teszik), s eztán a földterület mire hasznosítható? Az energiafüzet éppen ezen kételyeim miatt nem ajánlanám azon gazdáknak, akik jó minőségű földterülettel rendelkeznek.
Kívánatosnak
inkább
mint
már
korábban
említésre
került,
az
önkormányzatoknak, településeknek tartanám, akik a foglalkoztatás mellett a helyi energiaellátást és a rosszabb minőségű területek hasznosítását is így biztosítani tudnák. Génmanipuláció48: a génmanipulációra sokáig csak mint egy, a távoli jövőben bekövetkező technológiára tekintettünk, ami a mi életünkben már biztosan nem jelent fenyegetést. Sajnos azonban ma már igenis jelen van és egyre inkább helyet követel magának. De ami még rosszabb: hatásairól gyakorlatilag nem tudunk semmit! A géntechnológia az élő szervezetek genetikailag történő módosításának módszere, amelyre jelenleg a világ több országában szabadalmi oltalom vonatkozik. A módszer
48
A génmanipulációról szóló rész a http://www.nibiru.hu/genetech.html; http://gportal.hu/gindex.php?pg=258198&nid=609849 http://delmagyar.netrix.hu/cikk.php?id=70&cid=90619 alapján készült. Letöltés: 2007. augusztus 23. 10:30
77
az orvoslásban számos új kaput nyithatna meg, jelenleg azonban inkább veszélyforrást jelent
negatív
felhasználása
miatt.
A
legnagyobb
veszélyforrást
a
növényi
szervezetek
spontán
génmanipulációk jelentik. A
legsúlyosabb
következményekkel
a
génmódosított
géntranszfere jár, amikor is átporzás útján megváltozik a hagyományos termények, sőt akár a vadon élő egyedek génállománya, s ezzel a mesterséges gének terjedésének nem lehet gátat szabni, ami egyúttal a biológiai sokféleséget veszélyezteti. Francia kutatók szerint a haszonnövények megváltoztatott génjei egészen más nemzetséghez tartozó vadnövényekre is átterjedhetnek! A GM növények elterjesztése tehát szöges ellentéte a fenntartható fejlődés irányvonalának! Ezen túlmenően a génmanipulált organizmusok egészségünket érintő hatásairól nem tudunk semmit, így az alkalmazásuk beláthatatlan következményekkel járhat. Példaként említhető az a kísérlet, amelyben a kísérleti patkányokat GM burgonyát tartalmazó tápon tartották. A gyomor- és bélfaluk szövettani vizsgálatakor fény derült arra, hogy a karfiol mozaikvírus genetikai módosításban használt génjének hatására a sejtekben felgyorsult a sejtosztódás, ami vastagbélrák kifejlődéséhez vezetett. Az emberi szervezet esetében, ha csak a patkányokkal végzett kísérletet vesszük alapul, a GM növények az emésztőcsatornába kerülve a bélrendszerre nézve veszélyt jelenthetnek. A világon a legnagyobb, legtőkeerősebb, legbefolyásosabb géntechnológiával foglalkozó cég az amerikai Monsato. A cég az emberi jogokat és a környezetet teljességgel figyelmen kívül hagyva, csak a profitot tartja szem előtt tevékenységében. Újabb és újabb genetikailag manipulált termékkel tör be a piacra, azonban a bevezetést megelőző hatásvizsgálatot a költségmegtakarítás végett el sem végzik! A Monsato más cégekkel egyetemben évente milliárdokat fektet be olyan termékek kifejlesztésébe, amelyekre
valójában
génmanipulációt,
ennek
semmi
szükség.
ellenére
az
Az
amerikai
európaiak kormány
70%-a a
WTO
elutasítja
a
segédletével
kérlelhetetlenül benyomul a piacokra. Így az Európai Uniót is azzal vádolták, hogy a GM termékekre vonatkozó, 1998 óta érvényben lévő moratórium korlátozza a szabad kereskedelmet. Az EU 2004-ben sajnálatos módon meghátrált, és engedélyezte több génmódosított fajta forgalmazását.
2005. augusztus 8-án az Európai Bizottság
engedélyezte a MON863-as jelzésű kukoricafajtát takarmányozási, majd élelmezési célra is, noha egy, a Monsato-tól kiszivárgott dokumentumból világosan kiderült, hogy a cégnél jól tudták, az ezzel a fajtával etetett patkányokban vérképzési zavarok, veseproblémák és magas vércukorszint alakult ki. 78
A világ számos országában, főleg Ázsiában bevett gyakorlat, hogy a gazdálkodók a vetőmagot egy arra szakosodott multinacionális cégtől vásárolják, majd tőlük kapják a vegyszert is, s a végén a terményt is nekik adják el úgy, hogy az időközben felmerült költségeket levonják. Ezen cégeknek az érdekükben most a génmanipulált vetőmagok értékesítése áll profitéhségük, és a magok olcsósága miatt. A hazai sertéstenyésztők például nincsenek tisztában azzal, hogy a Magyarországon forgalmazott sertéstápok 85-90%-ban génkezelt amerikai szóját tartalmaznak. A fogyasztó meg aztán végképp nem tud az egészről semmit, mivel a jelenlegi EU-s szabályozás értelmében az állati eredetű élelmiszerek esetében nem kötelező feltüntetni, hogy az állat milyen tápon nevelkedett. A génmanipuláció során előállított termékek közül az egyik legveszélyesebb az ún. „terminátor-öngyilkos vetőmag”. Ezeket szándékosan azért találták ki, hogy a vetőmagot évről évre meg kelljen vásárolni, mivel terméketlenek. Amennyiben mégis szaporodóképes lenne, úgy a gazdálkodónak a génmanipulátor szerint jogdíjat kellene fizetnie. A másik fő veszélyt a mezőgazdasági kártevőkkel szemben ellenálló fajták jelentik. A növények által termelt méreg-védőanyagok csak ideiglenesen képesek megvédeni a növényt, de a mérgek,
amelyek
távol
tartják
a
különböző
károkozókat,
az
élelmiszert
is
fogyaszthatatlanná teszik. Ilyen, a kukoricamoly ellen génkezelt kukoricát akarnak Magyarországon is engedélyeztetni. 2006-ban már forgalomba kerültek olyan gabonafélék, amelyek fogamzásgátló hatásúak, később olyan is, amely a férfiakat teszi nemzőképtelenné azáltal, hogy spermiumok elleni antitesteket termel. Az Epicyte nevű cég erre úgy mutatta be ezt a fajta kukoricát, mint egy hozzájárulást a világ „túlnépesedési” problémájának megoldásához. Hazánkban is elkeserítő a helyzet: az országgyűlés 2006 novemberében elfogadta az ún. koegzisztencia törvényt, amelynek következtében már semmi sem szabhat gátat a génmanipulátor
cégek
tevékenységének.
Elmaradt
továbbá
a
GM
kukoricát
Magyarországba importálók felelősségre vonása is, és a magot megvásárló termelőket sem kutatták fel. Mindez egy olyan országban történik, amelynek mezőgazdasági adottságai kiválóak, és Európa legnagyobb vetőmag előállítója. A Monsatonak a 2006. február elején, a Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézettel kötött megállapodása értelmében a vállalat szabadalmaztatott génjeit beültetik a magyar kukoricába (a kukoricamoly ellen mérget termelő gént is). Tiltakozások hatására 2006
79
májusában hoztak egy jelentéktelen, tulajdonképpen késleltető határozatot. Mindez azt jelenti, hogy már Magyarországra is betették a lábukat a GM cégek. Más cégeknél előfordult, hogy belekeverték a génmanipulált terményt a természetesbe, majd „elfelejtették” azt feltüntetni. 2006 szeptemberében Magyarországon is kiderült, hogy a forgalomban lévő amerikai származású rizs génmanipulálttal van keverve. A génmanipuláció tehát igenis létező és fenyegető probléma, amely ellen fellépni mindenki kötelessége (lenne). Vegyünk példát Görögországról, amely nem engedve a WTO és az EU nyomásának, kitiltotta a génmanipulált terményeket az országából, sőt további 14 fajtára is kiterjesztette a moratóriumot. Zambia és Kenya se engednek a WTOnak. Méltán lehetünk büszkék a Nyugat- és Dél- Dunántúli régióinkra is, amelyek magukat GMO mentes övezetté nyilvánították. Ha a lengyelek példáját követnénk, akik szinte az egész országban összefogtak, egy alulról jövő kezdeményezéssel egyszer s mindenkorra meg lehetne szabadulni a génmanipulált termékekkel kereskedőktől. Ez egy olyan probléma, amit nem lehet egyszerűen a szőnyeg alá söpörni!
80
6. FELMÉRÉS A MAGYAR GAZDÁKKAL Számos felmérés, értékelés született az Európai Uniós csatlakozásunkat, illetve a kilátásokat illetően, azonban ezeknek többsége minisztériumi szinten történt. Politikusok, gazdaságelemzők alkottak véleményt, viszont én arra voltam kíváncsi, hogy maguk az érintettek hogyan látják a helyzetet. A felmérés nem reprezentatív jellegű, a megkérdezettek Vas megyében, illetve Tápió térségben tevékenykednek. A térségek kiválasztásánál döntően négy szempont vezérelt:
− leginkább az itteni gazdák voltak számomra elérhetőek (rokonok, ismerősök, akik további gazdáknak tudták eljuttatni a kérdőíveket);
− a pest megyei gazdák a földrajzi közelség okán is jobban megközelíthetőek, beszélgetésekre, mélyinterjúra nagyobb a lehetőség;
− az említett két térség az országnak ha nem is az ellentétes pontján van, de megfelelő távolságra ahhoz, hogy eltérő véleményt alkothassanak;
− alapvetően az ország gazdagabb vidékeihez tartoznak; a Vas megyei térség a határ közelsége miatt szerencsésebb, míg a Tápió térségben gazdálkodók az egykori dohánytermesztés folyományaként tartoznak a (látszatra) módosabbak közé. A kérdőívre adott válaszokat összesített formában dolgoztam fel, tehát a két térségeket nem kezelem különként, ugyanakkor jelzem, ha nagyobb eltérés tapasztalható a kettő között. A mélyinterjúk során tapasztaltakat viszont külön kezelem a kérdőív eredményétől, mivel azok egy külön egységet képeznek. A kérdőív tíz kérdésből tevődik össze; a kérdések külön-külön, az eredményeket diagramos formában ábrázolva kerülnek bemutatásra. A kérdések sorrendjének felállításánál a következő logikát követtem: az első kérdések a tájékozódási forrásokat, illetve a tájékozódás rendszerességét mérik fel, míg a bevezető kérdések után helyzetelemzésre kértem fel a gazdákat.
81
1. A mezőgazdaság területén Ön milyen képzettséggel rendelkezik? a)
egyetemi / főiskolai
b)
középszintű
c)
általános iskolai
d)
tanfolyam 8. sz. ábra
A felmérésben résztvevő gazdák képzettség szerinti megoszlása 10 7 5 3
egyetemi/ főiskolai
középszintű
általános iskolai
tanfolyam
Forrás: Saját készítés
Mint azt korábbi felmérések során kiderült, a gazdák döntő többsége középszintű végzettséggel rendelkezik, és kevés az egyetemi végzettségűek száma. De az arány a rendszerváltást követően jelentősen javult. Az én felmérésem szerint is többségben vannak a középszintű végzettségűek, de az egyetemi végzettséggel rendelkezők száma is bíztatóan gyarapszik. Hangsúlyozom azonban, hogy az iskolai végzettség nem válthatja ki a tapasztalatot, egy végzett egyetemistának még évekig kell tanulnia, hogy a „nagy öregek” gyakorlati tudását elsajátítsa, akik ugyan iskolai végzettséggel nem rendelkeznek, a növényeket és állatokat viszont annál jobban ismerik. Továbbá nem elhanyagolható az sem, hogy a kérés a mezőgazdaság terén szerzett végzettségre vonatkozik. Ennek megfelelően a kérdőíveket végzett közgazdász, mérnök és kőműves éppúgy kitöltötte, mint családi gazda. Ők a mezőgazdasági tevékenységet kiegészítő tevékenységként végzik, s tevékenységük folytatásában kikérik a mezőgazdasági tevékenységhez jobban értők tanácsait. Mindazonáltal kívánatosnak azt tartanám, ha mindenki, aki mezőgazdasággal foglalkozik, ha kiegészítő tevékenységként is, de minimum tanfolyamot elvégezne. Aki „főállásban” gazda, ott a minimumnak a középszintű végzettség lenne optimális.
82
2. Milyen tényezők befolyásolják, amikor eldönti, hogy a következő évben mit vet? a)
mit támogat éppen kiemelten az EU
b)
a föld igényeit és az előző év terményét figyelembe véve (vetésforgó)
c)
állami szervezet iránymutatása alapján
d)
előre kalkulálható értékesítési lehetőségek figyelembe vételével
e)
az előző évi termelési mennyiséget szem előtt tartva, miből termett rekord, és miből nagyon kevés 9. sz. ábra
Milyen tényezők befolyásolják, amikor eldönti, hogy a következő évben mit vet? 20
8 1 EU kiemelt vetésforgó támogatása
6
0 értékesítési előző évi állami szervezet lehetőségek rekord és hiány iránymutatása
Forrás: Saját készítés
A gazdák annak eldöntésénél, hogy mit vessenek, szinte kivétel nélkül szem előtt tartják a föld igényeit, illetve az előző évi terményt, tehát a vetésforgó alapelveit követik, ami az ésszerű termelésnél elengedhetetlen követelmény. Az előző rendszerhez képest már egyáltalán nem követik állami szervezet iránymutatásait, és azt is elenyésző számban veszik figyelembe a döntéshozatalnál, hogy az Európai Unió éppen mit támogat kiemelten – ezt jobban figyelemmel kellene kísérni! Vas megye és a tápiói térség között nagy eltérés mutatkozik az előző évi rekord és hiány figyelembevételét tekintve. Míg a Vas megyei válaszadók nagy hányada figyelembe veszi ezt a tényezőt, addig a tápióiak sokkal kevésbé. Ugyanakkor (f) pontként megjelent az időjárás, mint tényező, tehát annak szem előtt tartása, hogy a következő évben milyen csapadékviszonyok, illetve milyen meleg nyár várható – ez befolyásolja a műtrágya vásárlását is. Az értékesítési lehetőségek szem előtt tartása manapság egyre fontosabb, ennek ellenére amint az ábra is mutatja, a válaszadóknak csak közel a 24%-a számára fontos ez a döntéshozatalkor. 83
3. A hagyományos szántóföldi növények mellett vetett már más növényeket (pl. gyógynövény) is? a)
Igen
b)
nem 10. sz. ábra
A hagyományos szántóföldi növények mellett vetett már más növényeket (pl. gyógynövény) is? 20
4
Igen
Nem
Forrás: Saját készítés
A válaszadók 80%-a nem vetett a hagyományos szántóföldi növények mellett más növényt. A kérdésfeltevés mögött az Európai Uniós rendelkezés áll, miszerint egy bizonyos nagyságú földterület felett a terület 20%-át pihentetni kell. Ugyanakkor az EU engedélyezte nem étkezési, illetve takarmányozási célú növények termesztését, úm. gyógynövények. A nem „hagyományos” növények termesztésénél a mákot, illetve a mustárat említették meg. A várakozásaim ezzel szemben az energiafűz, illetve a gyógynövények voltak. Nem tartom problémának, hogy a hagyományos szántóföldi növényektől nem térnek el a gazdák, ugyanakkor kívánatosnak tartanám a diverzifikált termelést a növénytermesztés során is, mivel a környező országok nálunk versenyképesebb áron állítják elő a terményeket, így a több lábon állás bölcsessége itt is helyénvaló.
84
4. Honnan / Milyen forrásból tájékozódik a változásokról, a piaci igényekről? a)
szaktanácsadásban veszek részt
b)
szaklapokból
c)
adóújság
d)
TV, rádió
e)
Internet
f)
Területi falugazdásztól
g)
Más őstermelőtől
h)
Egyéb: …………………………….. 11. sz. ábra
Honnan / Milyen forrásból tájékozódik a változásokról, piaci igényekről?
20 5
egyéb
1 más őstermelő
TV, rádió
adóújság
11 területi falugazdász
8 1
szaklapok
szaktanácsadás
6
Internet
13
Forrás: Saját készítés
A kiemelt tájékozódási források között a területi falugazdász, szaklapok, illetve más őstermelő található. A térségek egyaránt fontosnak tartják a területi falugazdász segítségét, szolgáltatásait, illetve a szaklapok fontosságát is mind a két térség egyformán elismerte. Az őstermelők egymástól is tájékozódnak, de egymás tanácsait is kikérik egy-egy esetet illetően, ideértve a termelést és az értékesítést is (pl. eladja-e a kukoricát a kínált áron). Sajnálatosnak tartom, hogy szaktanácsadásban csak relatíve kevesen vesznek részt, szerintem ennek az arányát jelentősen növelni kellene. Érdekesnek találtam, hogy a TV-t, rádiót csak kevesebben jelölték meg információforrásként, noha ennél vártam a legmagasabb százalékot – megjegyzem a magyar, szenzációra éhes híradást tekintve nincs min csodálkozni. Az internet-használat kevésbé elterjedt forrás, inkább a felsőfokú végzettségűeknél jellemző. Az egyéb pontnál a szakmai összejövetel jelent meg. Ezen összejöveteleket egyébiránt jó ötletnek tartom, lehetőséget nyújtanának beszélgetésekre, tapasztalatcserére. 85
5. Milyen rendszerességgel tájékozódik? a)
napi szinten
b)
hetente
c)
havonta
d)
éves szinten
e)
ha valamiről hallok, utánanézek
12. sz. ábra
Milyen rendszerességgel tájékozódik? 12 9 7 5 2 napi szinten
hetente
havonta
éves szinten
ha valamiről hallok, utánanézek
Forrás: Saját készítés
A tájékozódás rendszerességének felmérésénél a megoszlás nagyjából arányos volt a napi, heti, illetve a havi szinten tájékozódók között. Ez is azt mutatja, hogy a legtöbb gazda figyelemmel kíséri az eseményeket, naprakész, friss információkkal rendelkezik. Aki az éves szintet jelölte meg, az e) pontot szintén megjelölte, tehát az informáltsági fok itt sem tekinthető alacsonynak. A 4. és 5. kérdés alapvetően előkészítésként szolgált, amelyek feltevését szükségesnek éreztem ahhoz, hogy meglássam, a gazdák mennyire relevánsan tudnak választ adni az elkövetkező három kérdésre. Ennek megfelelően, ha a válaszadók többsége az informálódás rendszerességénél az éves szintet jelölte volna meg az e) pont nélkül, a 6.-8. kérdésekre adott válaszaikat nem tudnám megfelelő bizonyossággal felhasználni, hiszen véleményem szerint csak az tud értékelést adni az Európai Uniós csatlakozásunkról, illetve a jövőről, aki megfelelőképpen tájékozott.
86
6. Kérem, értékelje, hogy az Európai Uniós csatlakozás hogyan befolyásolta az ÖN személyes életét, gazdasági helyzetét! a)
jelentős javulást tapasztaltam
b)
történt előrelépés, de nem jelentős
c)
nem történt változás
d)
némi visszaesés tapasztalható
e)
jelentős visszaesés tapasztalható 13. sz. ábra
Az Európai Uniós csatlakozás hogyan befolyásolta az ÖN személyes életét, gazdasági helyzetét?
7
8 5
5
változatlan
némi visszaesés
0 jelentős javulás
történt előrelépés, de nem jelentős
jelentős visszaesés
Forrás: Saját készítés
A csatlakozásunkat a gazdák a személyes életükre vonatkozóan igencsak eltérően értékelték, és ennél a kérdésnél a térségek közötti eltérés is jelentős volt. Egy egyezik: senki sem tapasztalt jelentős javulást az EU-s csatlakozás folyományaként. Viszont érdekes, hogy míg a tápiói gazdák többnyire a b) és c) pontokat jelölték meg, addig a Vas megyeiek döntő többsége a d) és e) pontokat. A b) pont megjelölésénél érvként az uniós támogatás bevezetése jelent meg. A kérdőív készítésekor hasonló eredményekre számítottam, de bevallom, a nagy eltérés a két térség között meglepő volt.
87
7. Kérem értékelje, hogy Ön szerint NEMZETGAZDASÁGI szinten hogyan befolyásolta uniós csatlakozásunk a magyar mezőgazdaság helyzetét? a)
jelentős javulást tapasztaltam
b)
történt előrelépés, de nem jelentős
c)
nem történt változás
d)
némi visszaesés tapasztalható
e)
jelentős visszaesés tapasztalható 14. sz. ábra Ön szerint az uniós csatlakozásunk NEMZETGAZDASÁGI szinten hogyan befolyásolta a magyar mezőgazdaság helyzetét? 13 6 0 jelentős jav ulás
5 1
történt v áltozatlan némi jelentős előrelépés, v isszaesés v isszaesés de nem jelentős
Forrás: Saját készítés
Uniós csatlakozásunk nemzeti szinten történő értékelése szintén hektikus eredményeket hozott. A döntő többség jelentős visszaesést tapasztalt (itt is a Vas megyeiek voltak többségben), de ha a visszaesés fokától eltekintünk és a d) és e) pontot egységként értelmezzük, a válaszadók 72%-a szerint negatívan befolyásolta a csatlakozás a magyar mezőgazdaság helyzetét nemzetgazdasági szinten. Óriási arány, amely a felmérésnek a nem reprezentatív jellege ellenére is elgondolkodtató. Aláhúzandó, hogy a válaszadók döntő többsége a csatlakozásunk hatását az agráriumra nézve negatívabbnak értékelte nemzetgazdasági szinten, mint a saját életére vonatkozóan.
88
8. Ön hogyan látja a magyar mezőgazdaság jövőjét? a)
borúlátó vagyok, semmi jóra nem számítok
b)
változatlan helyzetre számítok
c)
optimista vagyok, javulásra számítok 15. sz. ábra
Hogyan látja a magyar mezőgazdaság jövőjét?
17
6 2 borúlátó vagyok
változatlan helyzetre számítok
optimista vagyok
Forrás: Saját készítés
A 8. kérdés jelentőségét tekintve talán a legfontosabb. A válaszadók 68%-a borúlátó, 24%-uk változatlan helyzetre számít, és csupán 8% optimista. Megkértem a gazdákat, hogy indokolják meg a válaszukat. A következő eredmények születtek: Optimista, mert: − élelmiszerre egyre jobban szükség van; − bíztató a bio üzemanyag előállítás; − a magyar mezőgazdaság versenyképessé tud válni a szomszédos EU-s országokkal. Borúlátó, mivel: − „túl kicsi pont az EU piacon a magyar mezőgazdaság, az erősebb tagállamok diktálnak; − a régi EU-s országokkal szembeni hátrány túl nagy; − a nyugati támogatás nincs arányban a magyarral; − EU- csatlakozáskor a kormány rossz koncepciót kötött – pl. a szlovénok földalapú támogatása sokszorosa a magyar gazdálkodókéval szemben; − a jelenlegi mezőgazdasági politika kizárólag a nagyüzemek érdekeit szolgálják. − a költségeket és a bevételeket is külső körülmények határozzák meg (szabott árak), amely következtében a termelő teljesen kiszolgáltatott; − a feldolgozóipar külföldi kézben van; 89
− tőkés felvásárlókkal (föld) nem tudnak versenyre kelni; − az ország termőföldje valószínűleg külföldiek kezébe kerül; − az állattenyésztést sajnálatosan teljesen leépítik, a cukoripar és cukortermelés megszűnik; − az agrárolló széleskörűen tágul; − a befektetett tőke hozadéka kicsi és bizonytalan; − a magas termelési költségeket a felvásárlói árak nem fedezik; − a globalizmusnak gátlástalan a piacszerzése és erőltetett a szabályozási rendszere; − a génmanipulált termények megjelenése, bevezetésének erőltetése erősíti a kiszolgáltatottságot; − az időjárási tényezők megváltoztak.”49 9. Ön vett részt az EU által kiírt pályázatokban? a)
Igen (Mit pályázott meg? Nyert?)
b)
Nem 16. sz. ábra Vett részt az EU által kiírt pályázatokban?
23
Nem
Igen
1
Forrás: Saját készítés
A felmérésben résztvevő gazdák 92%-a nem vett részt az EU által kiírt pályázatokban. Indoklásként a következő válaszokat kaptam: − eddig nem követte figyelemmel az EU által kiírt pályázatokat; − nincs megfelelő mennyiségű földje; − az utófinanszírozási rendszerben hiányzik a kellő sajáterő; − nem érzi a jelen gazdasági helyzetben elég tőkeerősnek a gazdaságát;
49
A gazdák megkérdezése név nélkül történt, indokaikat viszont szó szerint közvetítem minden további módosítás nélkül.
90
− a pályázatokat egy átlagos műveltségű ember nem tudja elkészíteni, emiatt elsősorban a szaktanácsadók érdekeit szolgálják; − bonyolult bürokrácia − a pályázat eredménye nem számítható ki előre. Az igennel válaszoló gazda a SAPARD keretében részesült támogatásban. 10. Milyen úton szokta a terményeit értékesíteni? a)
előzetes szerződés alapján feldolgozó üzemeknek vagy kereskedőknek adom el a terményt
b)
értékesítési szövetkezeteken keresztül
c)
aratás után a környéken ismert felvásárlóktól érdeklődöm az árról, és magánúton értékesítek (más gazdáknak, hirdetés alapján)
d)
saját célra használom fel a terményt
e)
egyéb: ………………………….. 17. sz. ábra
Milyen úton szokta a terményeit értékesíteni? 13 11 9 7
0 előzetes
értékesítési
szerződés
szövetkezeteken
alapján
keresztül
magánúton
saját célra
egyéb
felhasználom
Forrás: Saját készítés
A gazdák döntő többsége előzetes szerződés alapján feldolgozó üzemeknek vagy kereskedőknek adja el a terményt, illetve az értékesítési szövetkezetet veszi igénybe. Magas a magánúton értékesítők aránya is. Megjegyzendő azonban, hogy jellemző a diverzifikált értékesítés, azaz egy gazda a terményét éppúgy értékesíti pl. előzetes szerződés alapján, mint magánúton. Saját célú felhasználásra csak 36%-ban kerül sor, főleg az állattartóknál. Ez az alacsony arány mutatja az állattenyésztés visszaszorulását, illetve igazolja az első fejezetben megfogalmazott állítást, miszerint a mezőgazdaságból származó árbevétel 71%-a növénytermesztésből származik, és csupán 17%-a állattenyésztésből. 91
A következőkben a beszélgetések során tapasztaltakat foglalom össze. A mélyinterjú során a gazdák véleményét szerettem volna megismerni; ennek megfelelően kiindulópontként három kérdés szolgált: 1. Hogyan látja a magyar mezőgazdaság helyzetét? 2. Miben látja a legfőbb problémákat? 3. Milyen megoldási javaslatai vannak / Mit tartana kívánatosnak? A problémahalmazt alapvetően hat csoportba oszthatjuk: 1. megbecsülés 2. kiszolgáltatottság 3. politika 4. összefogás 5. adminisztráció / bürokrácia 6. egyéb A megbecsülést a gazdák mind anyagilag, mind társadalmilag hiányolják. Anyagi szempontból a legnagyobb problémának az agrárolló szétnyílását tartják (a műtrágya és az üzemanyag ára, tehát a kiadási oldal jobban nő, mint a bevételi oldal), amelynek következtében csökken a jövedelmezőség. Egyre kevesebb marad a következő évi termelésre, viszont hitel felvétele nem jelenthet megoldást, hiszen nehézségekbe ütközik annak a visszafizetése is. Többször megemlítésre került, hogy a kereskedők lefölözik a gazdák hasznát. Bizonytalanok a felvásárlási árak is; nincsenek előzetes szerződések vagy csak ár nélkül, ami szintén növeli a bizonytalanságot. Emellett mivel nincsen kialakult fölvásárlási rendszer, a multinacionális cégek minden további nélkül leszorít(hat)ják az árakat. Társadalmi szempontból a gazdák úgy érzik, magukra hagyták őket; a „múltbeli rosszindulat” mind a mai napig megnehezíti életüket. Méltánytalannak tartják a kárpótlást; konkrét példaként a cukorgyárakat említették, amelyeket külföldieknek akartak az egymást követő kormányok eladni, holott a magyar gazdák felvásárolták volna. Az előző rendszerben elszenvedett sérelmek következményei mind a mai napi láthatóak – például a tanyavilág drasztikusan lecsökkent a megaláztatások hatásaként, miután pedig lehetőség nyílt visszatérni a tanyákra, a gazdák féltek, és már nem is akartak termelni. Összességében elmondható, hogy úgy vélik, a családi gazdálkodók becsülete elveszett.
92
A kiszolgáltatottság nap mint nap jelentkező probléma. A magyar élelmiszeripar gyakorlatilag megszűnt; a Friesland holland, a Danone francia cég, és akkor még nem említettük a német NordZuckert, ami a hatvani cukorgyárak 90%-át tartja kézben. A kiszolgáltatottság a tárgyalási pozícióban is érezhető, amikor méltánytalan módon meg sem hallgatják a tárgyalásra érkezett gazdát. A vegyipart szintén lerombolták; például a proponit 720EC gyomirtó szer magyar találmány, ehhez képest ma Franciaországban gyártják, és onnan vesszük. A kiszolgáltatottság éleződik a piaci liberalizáció következményeként is: a külföldi konkurencia nagy, például Bosznia-Hercegovina a legnagyobb cukorexportőr, holott csak a brazil cukrot csomagolja át – ennek folyományaként azonban a magyar gyárak bezárnak. Szó esett a nyúltenyésztésben tapasztalható óriási versenyről is: a nyúltenyésztés sokáig jó jövedelem-kiegészítésként szolgált, de miután a kínai szállítmány csak feleannyiba kerül, ez a forrás is megszűnt. A politika színpadán a legsúlyosabb problémaként a gazdák a korrupciót tartják, illetve az állandó politikai huzavonát a mezőgazdaság körül. Az összefogás hiánya igencsak érezhető, nincs megfelelő érdekképviselet, és sajnálatos módon a gazdák között is harcok és ellenségeskedések dúlnak. Az adminisztráció / bürokrácia bonyolultsága sem könnyíti meg a helyzetet: útvesztőiben elveszik az egyszerű gazda, s ha valaki ismeri is a törvényeket, rendeleteket, a határidők akkor is nagyon rövidek. Emellett a formanyomtatványok és egyéb szükséges igazolások beszerzése is bonyodalmakba ütközik, így nehéz a határidők betartása pl. a támogatások igénylésénél is. Az uniós pályázatok is sok felesleges adminisztrációval járnak, amelyek a támogatásoknak csaknem a felét elviszik. Problémát jelent ezen túlmenően egyéni és nemzetgazdasági szinten is az Európai Unió utófinanszírozási rendszere. A Fiatal gazdálkodók támogatását az érintettek átverésnek érzik, hiszen az kaphat csak támogatást, aki eleddig semmilyenben sem részesült. Az egyéb kategóriába olyan tényezőket soroltam, mint időjárás, ami egyre kiszámíthatatlanabb, génmanipuláció, amely leszorítja a kukorica árát és egyre fenyegetőbb veszélyt jelent, és technikai korszerűsítés. A korszerűsítés elengedhetetlen, „nincs más út”, ahogy az egyik gazda mondta, ugyanakkor egy másik arról panaszkodott, hogy míg a régi gépeket jól meg tudták javítani, addig az új gépeknél a szakszervizek hiánya is nehezíti a munkát, és időkiesést okoz; mint mondják: kijön két laptopos fiatalember, varázsolnak két órát, aztán kijelentik, tulajdonképpen nem tudják, mi a baj. A gépek drágák, ami viszont a műszaki megoldásban nem mindig tükröződik (pl. román 93
csapágy). A rendszerváltást megelőzően már kialakult egyfajta szakértelem és technika, amit a megkérdezettek szerint tovább kellett volna csak fejleszteni, és nem teljesen tönkretenni; a csehek így is tettek, s el is mennek mellettünk a termelésben és fejlesztésben egyaránt. A gazdák azt is tisztességtelennek tartják, hogy míg velük szemben szigorú uniós előírások vannak, a termeléshez magas kritériumokat állítanak fel, – pl. állategészségügyi előírások, higiéniai előírások – addig a vágóhíd-hajók működése megengedett. Ezek a hajók pl. az Egyesült Államokból indulnak, az állatokat még élve beterelik a hajóba, s útközben vágják le őket, a mocskot pedig a tengerbe eresztik ezzel nem csak óriási szennyezést okozva, de a higiéniát is semmibe véve. A kikötőbe érkezve már feldolgozott húst adnak át.
MI LEHETNE A MEGOLDÁS? − Első sorban az összefogás – új típusú szövetkezetekre lenne szükség, ami azonban a régi rendszer miatt heves ellenállásba ütközik. − Ezért tehát a generációváltás is szükséges. − A képzettség emelése, hogy mindenki legalább középfokú végzettséggel rendelkezzen. − A struktúraváltás elengedhetetlen; a piaci viszonyok szem előtt tartása, tehát hogy miből van túltermelés és miből hiány. − Szükséges annak megoldása, hogy a felhasználóváltás (biodízel) minél kisebb technikai váltással történjen. − Szakigazgatási vezetés (az Agrárszövetség jó lett volna, de a politikai akarat ellenezte) − Az
adminisztráció
csökkentéseÆegyszerűbb
és
közérthetőbb
adózási-
és
járulékfizetési törvények − Ideális az lenne, ha a támogatást a gazdák fejlesztésre tudnák fordítani. − Egyébiránt nem támogatásra épülő magyar mezőgazdaság kellene, hanem kiépített piaci rendszerre alapuló, előre tervezhető értékesítési mechanizmus. Néhány ötlet is született: • Jövedéki adó beépítése a területalapú támogatásba (egyszerűbb ügyintézés) •
Normatív támogatásnál csak a változás bejelentése (nem évenkénti újra jelentés)
•
Megújuló
energiaforrásoknál
árgarancia
alkalmazásaÆkiszámíthatóbb
gazdálkodás Összefoglalóan a gazdák egyszerűen csak ezt mondták: „Lehetne rosszabb is!” 94
ÖSSZEGZÉS A szakdolgozat célja a magyar mezőgazdaság lehetőségeinek áttekintése volt a századunkban, mivel úgy véltem, hogy a magyar mezőgazdaság páratlan adottságokkal bír, és az Európai Unió keretein belül lehetőséget kapott ezen adottságok kibontakoztatására. Éppen ezért tartottam fontosnak, hogy foglalkozzam a témával. Kezdeti lelkesedésem azonban alábbhagyott, legfőképpen a kereskedelmi helyzetünk alakulását, illetve a gazdákkal folytatott beszélgetéseket követően. Mára sajnos azt kell mondanom, hogy az ágazat veszélyben van. Azt látom, és a gazdák is megerősítenek eme nézetemben, hogy míg az EU minden aprócseprő, lényegtelen dolgot leszabályoz, a gazdákra plusz terheket ró, addig azokon a területeken, ahol keményen meg kellene küzdenie a gazdákért és az ágazatért, engedményeket tesz – lsd. WTO követelményei, illetve a génmanipuláció. Elkeserítőnek tartom, hogy arra engedélyt kell kérni, hogy a 2,8%-os zsírtartalmú tejet forgalmazhassuk, de eközben a kínai hagyma minden további nélkül bejöhet a makói hagyma hazájába. Kilátástalan a küzdelem, és ma már úgy vélem, az Európai Unióhoz csatlakozásunk több szempontból is megkérdőjelezhető a hasznosságát illetően. Az agrárpiacunk liberalizált lett, amelynek eredményeként a külföldi versenytársak teljesen megfojtják a magyar gazdákat. Hogyan lehetséges, hogy szlovák tej dömpingje található az üzletek polcain, míg a magyar tejet nagyítóval kell keresni? Jómagam elkötelezetten magyar termékek vásárlója vagyok, és megengedhetem magamnak, hogy tíz forinttal többet adjak egy liter tejért. De sok honfitársam ezt nem mondhatja el magáról, s így lehetséges az, hogy kínai fokhagyma, szlovák tej, holland paprika és francia joghurt kerül a bevásárlókosárba. Emellett az sem elhanyagolható tény, hogy a magyarok sajnos még mindig abban a tudatban élnek, hogy minden, ami külföldi jó és minden, ami magyar silány, pedig ez a mezőgazdasági terményekre vonatkozóan nem igaz. Ezt a gondolkodásmódot sürgősen meg kellene változtatni, de attól félek, hogy ezt a magyar gazdák már nem bírják kivárni. Sokat gondolkodtam azon, vajon miért van az, hogy a magyar termékek nem versenyképesek az árakat tekintve a külföldi társaikkal. Noha ha megnézzük egy kicsit alaposabban, egyáltalán nem mondható el a gazdákról, hogy dúskálnának a földi javakban – éppen ellenkezőleg! Mindezt kizárólag az adópolitika rovására írom, amely elviselhetetlen terheket ró a vállalkozókra. Ezért természetesen mindenkinek árat kell emelnie, így a vetőmagtól kezdve a mezőgazdasági gépek üzemanyagáig mindennek
95
megnő az ára, amelynek következtében tehát magának a terméknek az előállítási költsége is, s a végén szinte semmi sem marad. Hogy van-e kiút? Nehéz megválaszolni. Mindenekelőtt összefogásra lenne szükség. Arra, hogy az ország vezetői kiálljanak a hazájuk termelőiért, ne állandóan fejet hajtsanak, és engedményeket tegyenek külföldnek. Ehhez viszont tiszta közéletre lenne szükség, ami megoldhatatlan feladatnak tűnik akkor, amikor szinte minden nap valamilyen csalásra vagy korrupcióra derül fény egyik vagy másik pártot illetően. A képviselőknek végre valóban képviselnie kellene a gazdákat az Európai Unióban és nem csak jó fizetésért „kellemesen eltölteni az időt” Brüsszelben. Szükséges lenne továbbá, hogy a magyarokban kialakuljon egy egészséges öntudat, ami a magyar termékeket illeti, és nem csak az árakat, de a címkét is megnézni, hogy az adott termék melyik országban készült. Ezáltal nemcsak minőségi élelmiszerekhez jutnának, de segítenének az ágazat szereplőinek is. Végső soron pedig a külföldi konkurencia sem lenne olyan fenyegető. A gazdák részéről is elengedhetetlen az összefogás, hogy az acsarkodást félredobva végre segítsék egymást. Szükségesnek tartom új típusú szövetkezetek létrejöttét, amelyekben a tulajdon továbbra is megmaradna, de a beszerzéseket sokkalta olcsóbban tudnák abszolválni. Az összefogást azonban nem kizárólag a beszerzésekre értem, hanem az értékesítést és a mezőgazdasági gépeket tekintve is. Így korszerű, hatékony termelési feltételekkel rendelkeznének. A magyar mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos marketingtevékenységet hazánkban és külföldön egyaránt erősíteni kellene, hogy a német vásárló igenis keresse a boltok polcain a magyar kolbászt, és szívesen fogyassza. Emellett viszont az is elengedhetetlen, hogy a magyar gazdákat képviselőik mind az országon belül, mind külföldön korrekten képviseljék, naprakészen, felkészülten tárgyaljanak, és logikusan érveljenek. Úgy vélem, csak így lehetne elkerülni azt, hogy például az olaszok valós ok nélkül, minőségi kifogásokra hivatkozva ne fizessék ki a magyar tejet. Mint azt a bevezetőben írtam, továbbra is úgy vélem, hogy Magyarországon a mezőgazdaság jó befektetési lehetőség. A termőföld ára folyamatosan emelkedik, és biztos vagyok benne, hogy miután a külföldiek számára is megnyílik a lehetőség, hogy vásároljanak, fel fogják vásárolni az eladó földeket (az ehhez értők tisztában vannak vele, milyen jó minőségű a termőföld hazánkban). Amennyiben valaki a gazdálkodói tevékenységet befektetésként kezeli, és megfelelő tőkeellátottságú, az uniós támogatással összevetve, a banki kamatnál jóval magasabb jövedelmet realizálhat. Viszont ha valaki a 96
gazdálkodói tevékenységéből akar megélni (márpedig a legtöbben így folytatják a tevékenységüket), már bizonytalanabb az értékelésem a tekintetben, hogy jövedelmező-e az ágazat.
97
FELHASZNÁLT IRODALOM: Halmai Péter: Az Európai Unió agrárrendszere – Szerkesztette: Halmai Péter – Mezőgazda Kiadó – Budapest, 2007 (59.- 209. oldal) Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról 7. kiadás – hvgorac Lap- és Könyvkiadó Kft. – Budapest, 2007 – Lektorálta: Dr. Számadó Tamás (357.-382.; 571. oldal) Káldyné Esze Magdolna: Nemzetközi kereskedelem A nemzetközi vállalkozások gazdaságtana – Szerkesztette: Dr. Bock Gyula – Kiadó: TRI-MESTER Bt., Tatabánya 2004 (235.-243.oldal) Ezer kérdés – ezer válasz az Európai Unióról – Szerkesztette: Gerhardtné Rugli Ilona Alkotó szerkesztők: Izikné Prof. Dr. Hedri Gabriella, Hargita Árpádné Dr. Nemzeti Tankönyvkiadó – Budapest, 2003 – (62.-70.oldal; 170.-178.oldal) Mikolay Lászlóné: Gyakorlati külkereskedelem – Szókratész Külgazdasági Akadémia – Budapest, 2004 – (31.-50.oldal) Iván Gábor: Az Európai Unió pénzügyi keretterve 2007-2013-ra – infúzió bekötve – Közgazdasági Szemle, LIII. Évf., 2006. május (428.-451. oldal) Somai Miklós: Nemzeti agrártámogatás az Európai Unióban és a magyar agrárcsatlakozás – MTA Világgazdasági Kutatóintézet – Kihívások, 175. sz., 2004. szeptember Kiss Judit: A CAP legújabb agrárreformja – MTA Világgazdasági Kutatóintézet – Kihívások, 165. sz., 2003. július Kiss Judit: Szertefoszló agrárremények, avagy EU-csatlakozásunk agrár-külkereskedelmi hatása – MTA Világgazdasági Kutatóintézet – Kihívások, 188. sz., 2007. április Pete Nádor: A magyar mezőgazdaság és az Európai Unió– Kiadó: a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma; Készítette: KÜM Integrációs és Külgazdasági Államtitkárság; Felelős kiadó: dr. Balázs Péter Gráf József: A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar számokban 4.-5. oldal Zágoni Miklós: Az európai éghajlat változásának fő irányai . 2.oldal Márton András: Az Európai Unió agrárszabályozása (2001/2002) Kiadja: Szaktudás Kiadó Rt. 2. oldal FOLYÓIRATOK: Világgazdaság 2007.március 22.-i száma, Cím: Elfolyó uniós agrárpénzek – 5. oldal Magyar Nemzet 2007.augusztus 29. szerda – Cím: Disznóért termőföldet! – 11. oldal
98
Magyar Nemzet –2007. augusztus 22. szerda – cím: Utópia a bioüzemanyag-alternatíva – Környezetvédelmi oldal
INTERNETES FORRÁSOK: http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b10103/ch08s083s02s02.html letöltés: 2007.szeptember 18. 15:30 http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b10103/ch08s083s02s02.html letöltés: 2007.szeptember 18. 15:30 http://www.lelegzet.hu/archivum/2004/05/3017.hpp letöltés: 2007.augusztus 31. 16:23 http://www.mszp007.hu/modules.php?name=Sections&op=printpage&artid=550 letöltés: 2007. szeptember 22. 12:40 http://www.mszp007.hu/modules.php?name=Sections&op=printpage&artid=550 letöltés: 2007. szeptember 22. 12:40 http://meh.hu/popup Alvincz József - Varga Tibor: A családi gazdaságok helyzete és versenyképességük javításának lehetőségei http://www.mszp007.hu/modules.php?name=Sections&op=printpage&artid=550 letöltés: 2007.június 15. 15:24 Forrás: Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal http://www.magyarorszag.hu/vallalkozas/ugyek/vallalkmuk/mezgazdvall/osterm20060627. html/ugyleirasjogi letöltés: 2007.szeptember 21. 17:12 Forrás: BruxInfo – Szabó Ágnes: Minden termékre egységes agrárrendtartás lesz http://www.pbkik.hu/index.php?id=6896&term=&print=1 letöltés: 2007.szeptember 26. 17:46 http://www.fvm.hu/main.php?folderID=1335&articleID=4154&ctag=articlelist&iid=1 letöltés: 2007. június 22. 18:31 http://www.fvm.hu/main.php?folderID=1681 letöltés: 2007. szeptember 18. 18.00 http://www.fvm.hu/main.php?folderID=1707 letöltés: 2007. szeptember 18. 18.38 http://www.miniszterelnok.hu/gss/alpha?do=2&pg=11&m9_doc=489&st=1 letöltés: 2007. november 3. 9:58 http://www.nibiru.hu/genetech.html; letöltés: 2007. augusztus 23. 10:00 http://gportal.hu/gindex.php?pg=258198&nid=609849 letöltés: 2007. augusztus 23. 10:15 http://delmagyar.netrix.hu/cikk.php?id=70&cid=90619 letöltés: 2007. augusztus 23. 10:30 99
EGYÉB FORRÁSOK: Pupek Emese 2007. február 7-én tartott előadása az Európai Unió költségvetése címmel TiszaCash Zrt. Ingatlanforgalmazó: Ingatlan értékesítéséből és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmek adókötelezettségének alapvető szabályai - a termőföld vonatkozásában – c. összeállítása TiszaCash Zrt. Ingatlanforgalmazó: Támogatások a termőföld vonatkozásában c. összeállítása
100
ÁBRÁK, TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 1. sz. ábra: A mezőgazdaság szerkezete földhasználat szerint - Forrás: KSH 2. sz. ábra: A mezőgazdasági terület fontosabb növényeinek vetésterület-megoszlása (2006) – Forrás: KSH 3. sz. ábra: A KAP piacszabályozási modellje – Forrás: Halmai Péter: Az Európai Unió agrárrendszere – Szerkesztette: Halmai Péter – Mezőgazda Kiadó – Budapest, 2007 68.oldal 4. sz. ábra: A KAP szabályozásának magyarázata – Forrás: saját módosítása Az Európai Unió agrárrendszere – Szerkesztette: Halmai Péter – Mezőgazda Kiadó – Budapest, 2007 89. oldalán látható ábrának 5. sz. ábra: Az EU költségvetésének kiadásai – Forrás: Pupek Emese 2007.február 7-én tartott előadása az Európai Unió Költségvetése címmel 6. sz. ábra: Magyarország csapadékmennyiségének csökkenése az 1951-2004 közötti időszakban – Forrás: OMSZ 7. sz. ábra: Magyarország nyári hőmérsékletének emelkedése 1975-2004 között – Forrás: OMSZ 8. sz. ábra: A felmérésben résztvevő gazdák képzettség szerinti megoszlása – Forrás: saját készítés 9. sz. ábra: Milyen tényezők befolyásolják, amikor eldönti, hogy a következő évben mit vet? – Forrás: saját készítés 10. sz. ábra: A hagyományos szántóföldi növények mellett vetett már más növényeket (pl. gyógynövény) is? – Forrás: saját készítés 11. sz. ábra: Honnan / Milyen forrásból tájékozódik a változásokról, a piaci igényekről? – Forrás: saját készítés 12. sz. ábra: Milyen rendszerességgel tájékozódik? – Forrás: saját készítés 13. sz. ábra: Az Európai Uniós csatlakozás hogyan befolyásolta az ÖN személyes életét, gazdasági helyzetét? – Forrás: saját készítés 14. sz. ábra: Ön szerint az uniós csatlakozásunk NEMZETGAZDASÁGI szinten hogyan befolyásolta a magyar mezőgazdaság helyzetét? – Forrás: saját készítés 15. sz. ábra: Hogyan látja a magyar mezőgazdaság jövőjét? – Forrás: saját készítés 16. sz. ábra: Vett részt az EU által kiírt pályázatokban? – Forrás: saját készítés 17. sz. ábra: Milyen úton szokta a terményeit értékesíteni? – Forrás: saját készítés 1. sz. táblázat: A reformot kikényszerítő külső és belső okok – Forrás: saját összehasonlítás 101
2. sz. táblázat: A magyar termelők várható támogatása 2004-2013 között (%-ban) – Forrás: FVM 3. sz. táblázat: A preferenciális rendszerek típusai – Forrás: saját összeállítás 4. sz. táblázat: EU-javaslat kontra Megállapodás-tervezet – Forrás: saját összehasonlítás 5. sz. táblázat: Megoldandó feladatok a mezőgazdaságban I. – Forrás: saját összeállítás 6. sz. táblázat: Megoldandó feladatok a mezőgazdaságban II. – Forrás: saját összeállítás
102
MELLÉKLETEK
103
104
