A MAGYAR SZÍNHÁZTÖRTÉNET FORRÁSAI

S Z Í N H Á Z T Ö R T É N E T I

K Ö N Y V T Á R

6. szám

S T A I D

GÉZA

A MAGYAR SZÍNHÁZTÖRTÉNET FORRÁSAI I, RÉSZ

SZÖVEGKÖNYVEK SZÍNLAPOK ZSEBKÖNYVEK

Budapest, 1962. SZÍNHÁZTUDOMÁNYI

INTÉZET

O r s z á g o s Színháztörténeti Múzeum

A szerkesztésért a

és k i a d á s é r t felelős: D r . Hont F e r e n c ,

Színháztudományt Intézet igazgatója

Megrendelve: 196 2 . V I . 2 . Példányszám: 5 0 0 Készült Rotaprint eljárással az MSZ 5601-54 Â és MSZ 5602-55 Á szabványok ábrával szerint 5,75 (A/5) ív terjedelemben 62-9652— FELSŐOKTATÁSI J E G Y Z E T E L L Á T Ó VÁLLALAT, B U D A P E S T

A MAGYAR SZÍNHÁZTÖRTÉNET TÁRGYA, F E L A D A T A ÉS MÓDSZEREI A színház szerepét, jelentőségét, tematikáját, t e n ­ denciáit és formáit minden korban a termelési viszonyok, i l l e t v e a társadalmi helyzet szabja meg.Másként j e l e n t k e z i k a 3zinház a rabszolgatársadalomban, másként a feudalizmus idején, más arcot mutat a polgári fejlődés különböző f o k a i n és ismét mást a szocializmusban. Az eltérések nem véletlen körülményekből származnak, hanem a társadalom szerkezetével függenek össze, még akkor i s , ha ezek az összefüggések első t e k i n t e t r e nem ismerhetők f e l , vagy ha mai ismereteink mel­ l e t t nem tudunk minden mozzanatot a társadalmi alapviszo­ nyokra visszavezetni. A művészi jelenségekben az általános gazdasági és társadalmi összefüggések sokszor csak látens módon, esetleg többszöri bonyolult áttétellel tükröződnek. Ez vonatkozik a színházra mint művészetre i s . Temati­ kájának és művészi eszközeinek változásaiban egyáltalán nem olyan könnyű mindig f e l i s m e r n i a különböző társadalmi v i ­ szonylatok tükröződését. Ezért még nagyon sok részletkutatásra és s z i n t e t i k u s átgondolásra van szükség ahhoz, hogy egy minden porcikájában marxista színháztörténet megszület­ hessek. Különösen nagy nehézségekbe ütközik ez nálunk, ahol még a források felderítése sem törtónt meg kimeritŐ módon, sem az egyes x*észletkérdések nem nyertek kielégitŐ megol­ dást, s igy a szintézishez szükséges előmunkálatok jórészt hiányoznak. Vannak tiszteletreméltó és páratlan méretű erő­ feszítéseket mutató összefoglaló müveink, amelyekben a ku­ tató maga végezte e l a forráskutatás, a részlettanulmány

és az összefoglalás sok embert igénylő munkáját -mint Bayer József, Eerenczi Zoltán és Pukánszky Béláné munkái -, de az egész magyar s z i észét területén még mindig több a parlag, mint a megművelt terület. Sajnos kevesen foglalkoznak a ma­ gyarországi színészet történetével, s ezek munkásságában sem n y i l a t k o z i k meg kellő tervszerűség. Ebben a tanulmányban nem a magyar szinészet történe­ tét akartuk megirni, hanem csak azokat a forrásterületeket igyekeztünk feltárni, amelyekre a magyar színháztörténet támaszkodhatik. A forrásanyag feltárásával és számbavételé­ vel párhuzamosan bizonyos módszertani kérdéseket i s érin­ tettünk, amelyek a források értékelésére és felhasználására vonatkoznak. Ahhoz, hogy eljárásunk i g a z o l t e l v i alapokra támaszkodhassék, bizonyos elméleti kérdéseket k e l l tisztáznunk. A színháztörténetet sokáig az irodalomtörténet, a mű­ velődéstörténet, vagy a művészettörténet valamiféle függe­ lékének, vagy járulékos tudományának tekintették, s anya­ gának feldolgozásában i s ezeknek a tudományoknak a kutatási eljárásait alkalmazták. Az első világháború után azonban mindinkább t e r e t hóditott az a felfogás, hogy a színháztör­ ténet önálló tudomány, s önelvü módszerekkel k e l l rendel­ keznie. ^ A p o l i t i k a i történet, a társadalomtörténet, a mű­ velődéstörténet, az irodalomtörténet, a művészet- és zene­ történet, a néprajz és a nyelvészet eredményeit felhasznál­ ja ugyan a színjátszás történeti képének kialakításához, de eljárásai és eredményei ma már egy önálló tudomány rend­ szerében jelentkeznek. 1

Hermann. Max:Forschungen zur deutschen Theatergeschiohte des M i t t e l a l t e r s und der Renaissance, B e r l i n . 1914. - Knud.se n, Hans: Theater p h i l o l o g i e. Das litararische Echo.1916. - Hermann Max:Uber die Aufgaben eines theaterwissenschaftlichen I n s t i t u t s . Die Scene, 1920. - Köster Albert : Ziele der Theaterforschung, Euphorion, 192~3T Hêmei Antal: Színháztörténet vagy mimológia. Napkelet,

A színháztörténet tárgya mindenekelőtt a színházi előadás, az előadott mü,a színjáték. Tárgya továbbá minden, ami az előadás feltételeire, előzményeire, körülményeire és hatására vonatkozik. A színjáték elemzése a továbbiakban rá fog vezetni bennünket arra, hogy milyen sajátos forrásterü­ l e t e k k e l foglalkozzunk és a feldolgozásban milyen önelvü módszereket alkalmazzunk. A színjáték elsősorban szemléletesség tekintetében különbözik az irodalomtól. Az Írott mü szemléletessége az olvasás utján jön létre, a színjáték szemléletessége pedig a látás és hallás utján. Az irodalmi alkotás főleg fogalmi eszközöket alkalmaz, a színjátékban az emocionális mozzana­ tok erősebben érvényesülnek, mint a fogalmi kifejezés. Egy olvasott drámai mondatnak mindenekelőtt az értelmét f o g j u k f e l , a szinpadon elmondott mondatból viszont a l o g i k a i t a r ­ talom gazdag érzelmi árnyaltsággal bukkan elő.Az i r o t t drá­ ma szemléleti eszközeit a mondatok stiláris eszközeitől n y e r i , a színjáték szemléletessógót pedig a szinész dikció­ j a , játéka és a színpadi effektusok biztosítják. Az irodalmi mü lényeges sajátossága a lerögzített, változatlan, i r o t t szöveg maradandó sása * Ezzel szemben a színjátéknak nincs maradandósága. Abban a pillanatban, ami­ kor a szinész elhagyja a színpadot és l e e r e s z t i k a függönyt, a színjátékból nem marad semmi. A többi művészetnek ~ épí­ tészetnek, festészetnek, szobrászatnak - i s lényeges vonása a színjátékkal szemben, hogy a művész alkotását megrögzíti s ezáltal maradandóvá teszi.A színészi alkotásnak ez a rög­ zít ettség nem lényeges eleme. A múltban i s voltak olyan eljárások, amelyek többé-kevésbé megrögzítették a színjáték egyes mozzanatait /díszlet, jelmez, színészi gesztus, a közönség magatartása stb./, ma pedig a magnetofon és a han­ g o s f i l m segítségével egész előadásokat tudunk megrögzíteni, ezzel azonban a színjáték e r e d e t i jellege m i t sem változik. Lényegéhez még akkor sem t a r t o z i k a maradandóság, ha ma már többé-kevésbé rögzíteni tudjuk.

Éppen ezért a színjáték tulajdonképpen lamé telne tét­ len. Nemcsak ugyanannak a drámának két különböző felújítása tér e l egymástól, hanem egy rendezés minden egyes előadása i s . Még ha ugyanazok a szinészok játsszak i s a darabot, már két egymást követő előadás közt i s mutatkoznak eltérések, mert a szinész nem mechanikusan ismétli, hanem minden a l ­ kalommal u j r a a l k o t j a a szerepét. Ha ugyanannak a betanulás­ nak két egymástól kissé távol eső előadását nézzük meg, élesen f e l fognak tűnni a módosulások. Az i r o d a l m i mü mindig mint az alkotási folyamat eredménye j e l e n t k e z i k , s az alkotó müvelet befejeztével l e ­ válik alkotójáról. A színészi alkotás viszont azonos az a l ­ kotó f o l y a m a t t a l és az alkotó személyétől nem választható e l . Egressy Gábor I I I . Richárdja azonos Egressy Gáborral, mint ahogy Ódry Árpád I I I . Richárdja ódry Árpáddal azonos. I t t még nem i s utalunk a szerep egyéni felfogására, csak azokra a f i z i k a i adottságokra, amelyek a szinész megjelené­ sében és hangjában jelentkeznek. Minden más művészet egyedi alkotó müve, a szinház azonban társas művészet. Nincs egyetlen szerző j e , hanem az alkotást a közreműködők egész serege hozza létre. Az Író ebben az együttesben csak egyik tényező, igen fontos té­ nyező, de egyedül nem hozhatja létre a szinházi előadást. Voltak s z i n játéktípusok, amelyek még az iró segitségét sem vették igénybe /atellánák,commedia d e l l ' a r t e , Haswurstiádok stb./. A színjáték társas alkotó folyamatában az irón kivül részt vesz a rendező, a díszlettervező, a jelmeztervező és mindenekelőtt a szinész. De a színjáték színészi része ma­ ga sem pusztán egyedi alkotása a színésznek, hanem a színé­ s z i együttes k o l l e k t i v munkájának eredménye. A néző ezt a sokrétű munkát egységként érzékeli, előtte a színjáték az előadás egységében j e l e n i k meg. A közreműködők tevékenysége oly szorosan olvad egybe, hogy első látásra még a szakember sem t u d j a az egyes alkotási

mozzanatokat egymástól szétválasztani. Különösen áll ez az Író, a rendező és a szinész tevékenységére. Eltérést jelent más művészetektől az a körülmény i s , hogy a színjáték a sz-
séri. A l i g van műrészét, amelynek annyi gazdasági vonat­ kozása lenne, mint a színház. Éppen ezért a gazdasági kon­ junktúrák és dekonjunktúrák i s erősen éreztetik hatásukat a színház életében. A színház közönsége i s lényegesen különbözik más mű­ vészetek közönségétől. A regény olvasója négyszemközt marad a könyvvel, kép, zenemű, épület, iparművészeti tárgy magá­ nos emberre f e j t i k i hatását. A színházban azonban töme­ gesen gyűlik össze a közönség és az egész előadás, vagyis az alkotás folyamata a l a t t jelen van. Az iró, a festő és á zeneszerző tevékenységének nem kritériuma a közönséggel va­ ló közvetlen érintkezés. A szinész azonban az alkotás f o ­ lyamata a l a t t közvetlen kapcsolatban áll a nézőtéren j e ­ lenlévő nézőkkel. Jelenlevő közönség nélkül nincs színházi előadás. A többi művészetek közönségétől eltérően a színház nézői közvetlenül és azonnal nyilvánítják tetszésüket és nemtetszésüket az előadással kapcsolatban, s ítéletük meg­ fellebbezhetetlen. A közönség magatartása a színjáték lété­ nek lényeges tényezője. Sikernek és bukásnak egészen más értelme van a színházban, mint az irodalomban, vagy a kép­ zőművészetben. Egy könyv kedvezőtlen fogadtatását az utókor megmásíthatja, Bach müveit a mester halála után több mint egy évszázaddal kezdték csak értékelni, de ha egy előadás a közönség magatartása következtében megbukott, ezt jóvá­ t e n n i többé nem lehet. A darabot u j betanulásban szinre lehet ugyan hozni, de ez már más előadás, amelynek a régi­ hez lényegileg semmi köze nincs. Amikor ßztanyiszlavszkij műsorára tűzte Csehovnak Szentpétervárott 1896-ban megbu­ k o t t Sirályát és hatalmas s i k e r t a r a t o t t vele, nem a bukott előadást rehabilitálta vele, hanem az irót. Végül a társadalmi rendszerek ezer ,^ogi szállal szőfcü ték körül a színházak működését, s igyekeztek i l y módon az uralkodó osztályok politikájának szolgálatába állítani. Az uralkodó körök már az ókorban i s tisztában v o l t a k a szin-

háznak minden más művészetnél erősebb propagandisztikus ha­ tásával. Még világosabbá vált ez az újkor vezető rétegei előtt. Ezért i s kötötték tevékenységét ezernyi j o g i felté­ telhez, a színház nyitási engedélytől kezdve az előadásra kerülő darabok cenzúrázásáig.Nincs még egy művészet a vilá­ gon, amelyhez annyi rendelet és egyéb hivatalos utasitás kapcsolódnék, mint a színházhoz. A színháztörténet tárgya tehát az i t t felvázolt külö­ nös műalkotás, a színjáték. Mivel azonban ez a műalkotás nincs meg, s nem állhat a kutató szeme előtt, fölmerül a mü rekonstrukciójának szüksége. A színháztörténet első lépése tehát a színházi a l k o ­ tás helyreállítása. Más művészetek történet Íróinak erre az eljárásra nincs szükségük, mert a szemléleti tárgy - i r o t t mü, kép, szobor, épület s t b . - a kutató rendelkezésére áll. Ez a rekonstrukciós feladat t e s z i a színháztörténetet külö­ nösen bonyolult tudománnyá, s ez t e s z i érthetővé forrása­ nyagának különlegességeit i s . A színháztörténet olyan f o r ­ rások alapján dolgozik, amelyek nagy része más történeti tudományágak előtt ismeretlen, vagy értéktelen.Mit i s kezd­ hetne például az irodalomtörténész egy rendezőpéldánnyal, vagy a művészettörténész egy színészi maszkkal? A rekonstrukció folyamán a szinháztörténésznek helyre k e l l állítania elsősorban az előadás szövegét. Ez egyálta­ lán nem azonos az Író müvével, s csak a rendező-, vagy sugópéldány alapján történhetik. Sem a szerző eredeti kézira­ t a , sem a dráma legkitűnőbb k r i t i k a i kiadása nem mond sem­ mit az előadás szövegéről. A drámairodalom a színháztörté­ n e t i kutató előtt a szövegkönyvek formájában j e l e n t k e z i k . A rekonstrukció azonban nemcsak a szövegre t e r j e d k i . Meg k e l l állapítani, hogy a darabot milyen szinpadon ját­ szották, milyen díszletek és bútorok között, milyen vilá­ gításban, milyen jelmezekben, k i k voltak az egyes szerepek alakitói, ezeknek milyen v o l t t e s t i megjelenésük, milyen ruhában és milyen maszkban játszottak, hogyan mozogtak, m i t

hangsúlyoztak és milyen kellékeket használtak* Végül meg k e l l állapítani, hogyan viselkedett a közönség az előadá­ son és mi v o l t a darab k r i t i k a i visszhangja. Ez a rekonst­ rukciós eljárás rendkívül sokrétű tudományos munkát igé­ nyel, az adatok szintéziséhez azonban még bizonyos foka vizionárius alkotó képesség i s szükséges, mely a különálló 2/ elemekből egységes képet teremt. ' Az előadás rekonstrukciója sajátos színházi filológi­ a i eljárásokkal történik. Bár a művelet folyamán sok tör­ ténelmi anyag merül f e l , a helyreállítás még nem m e r i t ! k i a színháztörténet feladatkörét. Hogy hasonlattal éljünk, ez még csak annyi, mintha az irodalomtörténésznek, mielőtt Vö­ rösmarty epikájáról beszél, rekonstruálnia kellene egy e l ­ veszett Zalán futása t e l j e s szövegét i s . A mü értékelése$ a fejlődésbe való beillesztése, társadalmi és művészi öszszefüggéseinek feltárása csak ezután következik. A rekonstrukció e l j u t h a t egy ideális makettig, vagy egy olyan eszmeien részletes rendezőpéldánylg. amelynek alapján a színjáték újból feleleveníthető volna, de termé­ szetesen sohasem v e h e t i f e l a versenyt egy regény, vagy egy festmény mindenkor élő szemléletességével. Az előadás lehető legteljesebb rekonstruálása után kerül sor azoknak a történeti problémáknak a megvilágítá­ sára, amelyeket Hont Ferenc vázolt föl a Tézisek a magyar színház történetének tankönyvéhez cimü tanulmányábanJ** Knud s en. Hang : A színháztudomány mai állása Férne t o r szágban. EPhK". 1 9 2 7 . - Pukánszkyné Kádár Jolán : A színészettörténet tudományos rendszerének kialakulása és a ma­ gyar szinészet története. Budapesti Szemle, 1928. - Hont Ferenc ; A színjáték. Szeged, 1938. - Staud Gézái Szin" háztudományi alapfogalmak. Bp. 194-0» - Niessen. Carl: Handbuch der Theaterwissenschaft, I . 1-2. k. Emsdetten, 1949-1954. Hont Ferenc; Tézisek a magyar színház történetének tan­ könyvéhez. Színháztörténeti Ertesitő, 1954. 71-76. p.

À színjátszás eseménytörténetén belül különös figyelmet k e l l szentelni e művészeten át érvényesülő osztályharcnak, a r e a l i s t a és a n t i r e a l i s t a színházi törekvések küzdelmének, a nemzeti függetlenségért és nemzeti művelődésért vívott harc megnyilatkozásának, valamint bizonyos nemzeti sajá­ tosságok kialakulásának. Mindezeket a kérdéseket a közönség magatartásának, a müsorpolitlkának, a művészi vezető szemé­ lyének, a színtársulat összetételének, a színház gazdasági kérdéseinek és a szinház külső történetének tárgyalása f o ­ lyamán k e l l megválaszolnunk. 1/ Az előadás valamiféle hatást vált k i a közönség­ ből. A közönség közvetlen reakciója szabja meg a darab sor­ sét, amely a sikerben vagy a bukásban n y i l a t k o z i k meg. Az előadások száma fokmérője a sikernek, i l l e t v e a bukásnak. Magyarországon legnagyobb színpadi sikerként Kacsoh Pongrác János vitézét tartják számon,amely a bemutatót követően f o ­ lyamatosan háromszázszor került szinre, azóta azonban a Csárdáskirálynő 1954. évi felujitása ezt a számot i s túl­ szárnyalta. Természetesen az előadások számát mindig csak a váres lakosságához és az időponthoz viszonyítva szabad mér­ tékül elfogadni. Mást j e l e n t Debrecenben harminc előadás, mint Budapesten, mást j e l e n t a XIX. század első felében és mást a XX. század közepén. A közönségtörténet a színháztörténet egyik l e g i z g a l ­ masabb, de mindeddig legkevésbé müveit területe. A szinját­ szás hatását tulajdonképpen ezen lehet leginkább lemérni. Történtek már kísérletek ebben az irányban i s , ^ de a kuta­ tás i t t ingoványos t a l a j o n mozog, s a kutató súlyos nehéz­ ségekkel találja magát szembe.A kérdés módszertanilag sincs még kellőképpen tisztázva. Hont Perenci Szinház és munkásosztály. Bp. 1 9 3 5 . - Pukánszkyné Kádár Jolánt Nemzeti Színházunk és a közvé­ lemény a JLLX. szazadban. Budapesti Szemle, 1937./Klny. i s . / - Mályuszné Császár E d i t ; Szinház és közönség az elnyomatás korában. Kandidátusi értekezés. 1 9 5 9 . /Kéz­ irat./

A színházi közönség magatartását sok minden "befolyá­ solhatja. Gyakran csodálkoznak azon, hogy gyenge vagy kö­ zepes színmüveknek nagy sikerük van, viszont kitűnő i r o d a l ­ mi müvek megbuknak. Ennek egyik fő oka, hogy a közönség egységben látja a színjáték minden tényezőjét, a drámaíró, rendező, szinész, díszlettervező stb. munkáját, s ítéletét erről az egységről mondja k i . Tetszésnyilvánítása nem a drámairónak vagy a színésznek szól külön-külön, hanem min­ denkor az előadásnak. Amikor gyeage műnek i s t a p s o l , vagy a kitűnő előadást, vagy egy kiemelkedő színészi alakitást jutalmaz vele,ha pedig egy egyébként értékes szinmüvet buk­ t a t meg a színpadon, nem az iró e l l e n támad, hanem az elő­ adás hiányosságait itéli e l . Ebben az esetben az iró a rossz előadásnak csak áldozata. A színháztörténet érték­ rendje tehát egészen más, mint az irodalomtörténeté. Pontos tényezője a darabok sikerének az aktualitás. Minden szinre kerülő müvet meg k e l l vizsgálni abból a szem­ pontból, van-e benne valami n y i l t vagy r e j t e t t utalás az előadás korának társadalmi vagy p o l i t i k a i viszonyaira. A közönség magatartása ugyanis nemcsak esztétikai értékíté­ l e t , hanem mindenkor p o l i t i k a i állásfoglalás i s . Nem igaz az a sokszor hangoztatott állitás, hogy a klasszikusokat bármikor műsorra lehet tűzni, mert örök aktualitásuk van. Szophoklész, Molière, Shakespeare és Ibsen müveinek i s vannak aktuális p i l l a n a t a i , amikor még azonos értékű előadás esetén i s más és más hatást váltanak k i . Ennek az a k t u a l i ­ tásnak a vizsgálata és értékelése hálás f e l a d a t a kutató számára. A közönség p o l i t i k a i állásfoglalása döntő módon be­ folyásolja az előadás fogadtatását. Az osztrák hatóságok már a X V I I I . századtól kezdve figyelemmel kisérték a Ma­ gyarországon szinre kerülő színmüvek tartalmát, s egyeseket vagy egyáltalán nem engedtek előadni, vagy törölték k i f o ­ gásolt részeiket. Később arra i s rájöttek, hogy nemcsak a szöveg, hanem az előadás, a szövegtől függetlenül i s pro-

dukálhat p o l i t i k a i l a g nem kívánatos mozzanatokat. A szinész egy t e k i n t e t e , gesztusa, hangsúlya sokszor a legsemlege­ sebbnek latszó mondatba i s lázitó tartalmat csempészhet. A bécsi állami levéltár XIX. századi anyaga már számos olyan jelentést i s tartalmaz, amely egyes előadások hangulatáról számol be. Az utóbbi félszázadban az ügyeletes rendőrtiszt­ viselő mindig jelen v o l t a szinházak előadásain, s azonnal intézkedett, ha az előadáson p o l i t i k a i l a g kifogásolható mozzanat merült föl. 2/ De nemcsak egy-egy színpadi mü előadás-sorozatát kisérhetjük figyelemmel, hanem összefüggésükben számba kçll vennünk egy szinház valamennyi szinrekerülő darabját i s . A darabok kiválasztása és egymásutánjának megállapítása nem a véletlen müve,hanem a szinház vezetőségének többnyire tuda­ tos állásfoglalásából születik. Ezt a szinház müsorpolitikájának nevezzük. A színház müsorpolitikájában nagyon sok­ féle inditék érvényesülhet: p o l i t i k a i , gazdasági, művészi, személyi stb. motivum. Ezeknek a rugóknak a kimutatása na­ gyon fontos a színháztörténet szempontjából. Minden szinház - n y i l t a n vagy r e j t e t t e n , tudatosan vagy öntudatlanul - valamilyen társadalmi szemléletet és p o l i t i k a i irányzatot képvisel. Ez a magatartás a darabok kiválasztásában és egymásutánjában, vagyis a szinház müsor­ politikájában j u t kifejezésre. Milyen jellemző például a Nemzeti Szinház müsorpolitikája a szabadságharc előtti években. Érdekes Molnár György budai népszínházi müsorpo­ litikája, amelyet a Nemzeti Színházzal való versengés, és a Nemzeti Szinház konzervativizmusával szemben, bizonyos forradalmiság jellemez. A Vígszínház müsorpolitikája, ame­ l y e t nagyon i s tudatosan a jómódú polgári középosztály igé­ nyeihez szabtak, ezen a határon belül többféle árnyalatot mutat: más v o l t a század elején, más a két világháború kö­ zött és más a felszabadulás után. A müsorpolitika értékelésében természetesen számos k e l l vennünk azokat a lehetőségeket, amelyek a szinház ren-

delkezésére álltak. Pünkösti Andor Madách Színháza 19411944-ig súlyos p o l i t i k a i viszonyok között, a Színművészeti Kamara ellenőrzése m e l l e t t , néhány klasszikussal tudott b i ­ zonyos p o l i t i k a i ellenállást k i f e j t e n i . Shakespeare Hamletjében pédlául a "Dánia börtön" kétszavas mondat és az ál­ nok király megölése kapott különös p o l i t i k a i hangsúlyt.Min­ den más, nyíltabb szembefordulás a f a s i s z t a rendszerrel, a szinház azonnali bezárását eredményezte volna, ami külön­ ben 1 9 4 4 . március 19-én be i s következett. Gyakran gazdasági tényezők i s befolyásolják a s z i n ­ ház müsorpolitikáját. Kis tőkével rendelkező színházak más műsorral indulnak, mint a tőkeerős vállalkozások. Rossz üzletmenet esetén a szinház gyakran tér e l eredeti elgon­ dolásától, s nyul kevésbé művészi, de több anyagi s i k e r t igérő eszközökhöz. A Vígszínház például több alkalommal tű­ zött műsorára operettet, hogy megrendült gazdasági helyze­ tén javítson. Vidéki színházak műsorán, az államosítás előtt, gyakran v o l t érezhető a színigazgató gazdasági f e l ­ készületlensége • Személyi adottságok i s befolyásolhatják egy szinház programját. így például a Magyar Szinház sokáig Törzs Je­ nőre építette műsorát. A Vígszínház hosszú éveken át Var­ sányi Irén és Hegedűs Gyula művészetére támaszkodott. He­ v e s i Sándor műsorának kialakításában jelentős szerepet ját­ szott Bajor G i z i és Ódry Árpád. 3 / Nem mellőzhető e l a színtársulat vezetőjének sze­ mélye. Bármennyire társas művészet i s a szinház, a művészi vezető műveltsége, izlése, szakmai felkészültsége, szer­ vezőképessége, világnézete, p o l i t i k a i állásfoglalása döntő tényezői lehetnek a színjátéknak. Bajza, Bartay, Molnár György, S z i g l i g e t i , Paulay, Ditrói, Hevesi működése elég bizonyíték e r r e . Mindegyikük egy-egy korszakot jelez a ma— gyar szinészet történetében. 4/ Jelentős tényezője mind6n szinház történetének a társulat összetétele. Kiemelkedő művészek és az összeta-

,

•

t

n u i t együttes a művészi színvonal állandóságának biztosíté­ k a i . Magyarországon ritkán voltak meg a színházi együttes kialakulásának feltételei. A Kassáról és Kolozsvárról 1 8 5 3 ban a Várszínházba került társulat Döbrentei Gábor és Páy András a l a t t kovácsolodott együttessé s i g y került át 1837ban a Nemzeti Színházba. A TTZ, század utolsó évtizedeiben Pauley Ede nevelt kitűnő együttest a Nemzeti Színházban. A magánszínházak közül csak a Vigszinház körülményei kedveztek művészi együttes kialakulásának. A színház játékstílusa csak a vezető színészek egyéni alakításainak és az együttes munkájának alapos ismeretében Ítélhető meg. 5 / A művészi tényezőkön kivül fontos a szinház gazda­ sási vonatkozásainak ismerete. A történésznek f e l k e l l f e d ­ nie a szinház gazdasági a l a p j a i t . Amennyiben magánszínház­ ról van szó, a magántőke szerepét a szinház irányításában, ha pedig állami szinház a kutatás tárgya, az állami költ­ ségvetés tételeit. A szinház belső elszámolásai - kiadás és bevétel rovatai - az üzem t e l j e s belső életét elénk tudják vetíteni.A modern színháztörténet sokat f o g l a l k o z i k a szín­ házak gazdaságtörténetével, legalább olyan mértékben, mint amennyire a gazdasági szempontok érvényesülnek a szinházak mindennapi életében. 6/ Az egyes produkciók sorsa, a müsorpolitika, a mű­ vészi vezetés, a színészi alakitások és a gazdasági szem­ pontok a színház belső történetének részletproblémáit a l kotják, s közvetve vagy közvetlenül a színjátékhoz mint mű­ alkotáshoz kapcsolódnak. Ezen kivül azonban nem hanyagolha­ tó e l a szinház külső története sem. Külső történeten e l ­ sősorban a színházak létesítésének, szervezésének, építé­ sének, átalakításának, pusztulásának eseményeit értjük.Ezek mögött i s széleskörű társadalmi és p o l i t i k a i mozgalmak hú­ zódnak meg. Az i s k o l a i színjátékokat vallásos erők hozzák létre; a főurl színházak nagyúri kedvtelésből születtek? az első magyar színtársulatokat polgárosodó társadalmunk k u l -

turális igényei hivták életre; a Nemzeti Szinház megnyi­ tását hosszas p o l i t i k a i viták előzték meg és avatták nem­ z e t i üggyé, a XIX. század végén megnyiló magánszínházak mögött pedig az uj lehetőségeket kereső magántőke üzleti érdekei álltak. A magyar színháztörténet tematikus szempontjai mel­ l e t t nagy jelentősége van a feldolgozás módszerének. Hont Ferenc e m i i t e t t tanulmányában, ahol a polgári szinháztörténetirás birálatát i s adja, vázolja egy marxista szinháztörténet módszertani a l a p e l v e i t . A magyar szinház történetét mint a magyar társadalom történetének szerves részét k e l l vizsgálnunk. Fel k e l l tár­ n i a magyar társadalom gazdasági és p o l i t i k a i történetének összefüggéseit a szinház történetével. Az egyes eseményeket nem ragadhatjuk k i természetes környezetükből,hanem vizsgá­ latukat csak az egész magyar kultúra, elsősorban a magyar irodalom fejlődésével szerves kapcsolatban végezhetjük e l . A szinház egyes jelenségeinek azonban nemcsak szin­ kronikus összefüggéseire k e l l rámutatnunk, hanem a törté­ n e t i mozzanatokat folyamatként k e l l felfognunk, hogy d i ­ akronikus kapcsolataik i s megvilágítást nyerjenek. Az e l ­ lentétes p o l i t i k a i érdekek és művészi áramlatok küzdelmének feltárása segit bennünket az egyes mozzanatok valódi szín­ háztörténeti értelmének megfogalmazásához. Végül az adatok nyomán feltárt kép nem maradhat sem­ leges, o b j e k t i v i s t a tárgytörténet, hanem "marxista-leninis­ t a értékelést k e l l tartalmaznia minden színháztörténeti j e ­ lenségről, világosan és pártosan kiemelve szinjátékhagyo­ mányunk értékes, haladó, továbbfejlesztő elemeit, feltárva a káros örökség továbbélő maradványainak gyökereit."^ ? /

Hont Ferenc: Tézisek a magyar szinház történetének tankönyvéhez. Színháztörténeti Ertesitő, 1954. 71-76. p. Uo.

Az alábbiakban a magyarországi színjátszás történeté­ nek legfontosabb forrásait igyekeztünk rendszerbe szedni. Minden egyes fejezeten belül a következő kérdésekre keres­ tünk választ: 1/ Mi a tárgyalt forráscsoport j e l l e g e , sajátossága és milyen adatokat szolgáltat? 2 / A csoportba tartozó forrásanyag milyen mértékben h i t e l e s és megbízható? 3 / Melyek a f e l s o r o l t források legfontosabb lelőhe­ lyei? Tehát nem egyszerű forrásfelsorolást adtunk, hanem a források fogalmi tisztázására,kritikájára és felhasználásuk módszereire i s kitértünk. A tárgyalás folyamán mindenütt utaltunk a színházi forrásanyag szakirodalmára. Nem foglalkoztunk a színjátszásnak azon területeivel, amelyeknek forrásanyaga és módszere inkább a f o l k l o r i s z t i k a területére t a r t o z i k : i g y elsősorban a pogány k o r i és későb­ b i középkori magyar színjátszással. Ugyancsak mellőztük az öntevékeny színjátszás forrásait, amelyeknek feltárása kü­ lönálló tanulmányt igényelne. A munka tehát elsősorban a magyarországi hivatásos színészet forrásainak tárgyalását tűzte maga elé, de a források hasonlósága miatt helyet ka­ p o t t benne az i s k o l a i szinjátszás i s . A magyar színháztörténet forrásait az alábbi 11 f e ­ jezetben tárgyaljuk: 1/ Szövegkönyvek 2 / Színlapok 3 / Színházi almanachok 4/ Szinházi sajtó 5/ Emlékiratok 6/ Levéltári anyagok 7/ Képes ábrázolások 8/ Jogszabályok 9/ Tárgyi emlékek

10/ Egyéb források 11/ Szakirodalom A Szakirodalom cimü fejezetben tárgykörök s z e r i n t csak azokat a színháztörténeti feldolgozásokat vettük föl, amelyek forrásként használhatók.

SZÖVEGKORTVEK Általánosságban szövegkönyveknek nevezzük a színházi célokra készült vagy a színház munkájában felhasznált szín­ müvek példányait. Lehetnek kéziratosak, litografáltak, gé­ peltek vagy nyomtatottak, jellegüket azonban nem az előál­ lítási vagy sokszorosítási eljárás szabja meg, hanem az a f e l a d a t , amelyet a színpadi előadás előkészítésében vagy lefolyásában játszanak. Â szövegkönyvek a színháztörténet elsőrendű forrá­ s a i , mert nemcsak a színpadi előadás verbális anyagát tár­ ják elénk, hanem tájékoztatást nyújtanak az i r o t t szöveg színpadi értelmezéséről i s . A nyomtatott szöveg az irói a l ­ kotásnak mechanikus reprodukciója, a színházi előadás azon­ ban mindenkor a szöveg művészi értelmezése* A szövegkönyv funkcionálisan az irói alkotás és a színpadi alkotás között áll, az Írót a színpaddal köti öszsze. Az a számtalan adat, amelyet a szövegkönyv a színészi játékra, a díszletre, jelmezre, kellékekre, világításra, a zenére és a külső zajokra vonatkozóan nyújt, végső fokon a szöveg értelmezését szolgálja. A színpadi rekonstrukció nélkülözhetetlen alapja a szövegkönyv, mellette minden más forrás csak másodrendű szerepet játszik. Aszerint, hogy a színpadi előadás milyen mozzanatát rögzítik meg, a szövegkönyveket több csoportra szoktuk osz­ tani. 1 / Rendezőpéldányok 2 / Sugókönyvek • 1,9 —

5/ Olvasópéldányok V ttgyelőpéldányok 5/ Világosító példányok 6/ Kelléklapok 7 / Bútorlapok 8/ Szerepek 9 / Cenzurapéldányok 1/ Először a rendezőpéldányokkal foglalkozunk. Igaz, hogy a történet folyamán ez a szövegkönyvforma a l a k u l t k i legkésőbb, de t a r t a l m i szempontból ez a l e g f e j l e t t e b b és legfontosabb forrás a színjáték rekonstrukciójához. Â rendezőpéldány az előadás rendezői elgondolását tükrözi. Leolvashatók belőle elsősorban azok a dramaturgiai változások, amelyeket a dramaturg vagy a rendező a mü szö­ vegén eszközölt. Ha ezek a szövegváltoztatások olyan nagy méretűek, hogy j e l e n e t e k átcsoportosítására, összevonására, megcserélésóre, lényeges részek és szereplők elhagyására, helyszínváltoztatásokra, szövegbetoldásokra i s k i t e r j e d n e k , akkor szcenáriumrél beszélünk. I l y e n azcertátriumnak és nem egyszerű rendezőpéldánynak tekinthető például Az ember t r a ­ gédiájának Pauley Ede által készített első s z i n r e alkalma­ zása, vagy Shakespeare Antonius és Cleopatra clmü tragé­ diájának szinrealkalmazása, amelyben Hevesi Sándor az e r e -

2/ d e t i 40 színváltozást 6-ra vonta össze. A rendezők célja mindkét esetben az v o l t , hogy a s z e ­ rintük erősen széttagolt, a színpadon nehézkesen ható müveA rendezőpéldány a Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Osztályán' található. - Vö. még: Németh A n t a l l Az ember tragédiája a színpadon. Bp. 1933* Shakespeare« W i l l i a m i Antonius und Kleopátra, Trauer­ s p i e l i n fünf Aufzügen. Bühnenbearbeitung nach der Über­ setzung von S c h l e g e l und T i e c k von Alexander Hevesi. Herausgegeben von C a r l F r i e d r i c h Wittmann. Regie und S o u f f l i e r b u c h mit dem vollständigen Szenarium. L e i p z i g , 1 9 0 2 . /Bühnen-Shakespeare 1 7 - /

kei áttekinthetőbbé, egységesebbé, díszletileg könnyebben megoldhatóvá s a közönség részére megközelithetöbbé tegyék. l i a i értelemben Tett rendez őpé Idény ok nálunk csak Pauley Ede óta készülnek rendszeresen, vagyis azóta, amióta a rendező önálló munkaköre k i a l a k u l t s a rendező tevékeny­ sége kezdett az előadás jelentős tényezőjévé válni. Termé­ szetesen azelőtt i s v o l t a k a szinház! előadásoknak betaní­ tói és szervezői - az iskoladrámák szerzői, vezető színé­ szek, vagy az ügyelők -, de önálló rendezői munkakör csak a ZXZ. század második felében a l a k u l t k l . A régi rendezők tevékenysége többnyire csak a húzásokra, a szöveg egyszerű színészi interpretálására és néhány t e c h n i k a i mozzanatra /butor, kellék/ szorítkozott, de a mü hatékonyabb színpadi megformáláséra, egységbe hangolására, művészi kiegészíté­ sére nem t e r j e d t k i . Az előadásnak a színészi alakításon kívüli mozzana­ t a i , mint egyszerű t e c h n i k a i kérdések, a disz l e t festő és az ügyelő hatáskörébe t a r t o z t a k . Jelmezről a színész gondosko­ d o t t . A rendezők tehát többnyire csak színészi utasításokat adtak, s megelégedtek aszal, hogy azokat a színészek meg­ jegyezték és végrehajtották, de az utasítások Írásbeli rög­ zítését a rendezőpéldányban nem tartották szükségesnek. A Nemzeti Szinház első rendezői - Eonti Károly, Lendvay Már­ ton, Szentpétery Zsigmond,Egressy Gábor,Fáncsy Lajos stb.-, akiknek a nevét a színlap feltünteti, a rendezőpéldányokban csak az alaprajzot és az állásokat, valamint a külső zajo­ kat jegyzik f e l . Molnár György a Budai Népszínházban ugyan már nagy előadásszervező tevékenységet f e j t e t t k i , figyelme a színpadi tömegekre és látványos elemekre l s k i t e r j e d t , de rendezőpéldányát ebből a korból nem ismerjük.

Galamb Sándort Az első nagy magyar rendező. Színészek Lapja, 1 9 2 7 . 1. sz. - Kálmán Lászlót Molnár György, a r e a l i s t a színjátszás előfutára. Szeged, 1958. /Iroda­ lomtörténeti dolgozatok 10./

 Molnár és Pau l a y előtti rendezők tehát nem voltak a mai értelemben rendezők s rendezőpéldányokat sem készítet­ tek. Paulay óta azonban külön rendezőpéldányok készültek, egy o l d a l r a i r o t t szöveggel, mig a lap másik oldala a ren­ dezői bejegyzések részére v o l t fenntartva. Olykor az i r o t t vagy nyomtatott lapok közé fehér oldalakat i k t a t t a k , s az utasításokat /instrukciókat/ ide Írták be. Ma i s ez a ren­ dezőpéldány készítésének szokványos formája. Valószínű, hogy Paulay a meiningeniektől vette át a rendezöpéldány készítésének a formáját. Meiningeni György iL/ herceg társulata 1375-ben járt először Magyarországon, ' s Paulay első rendezőpéldányai a vendégjátékot követő évek5/ bői maradtak fenn.-" Paulay óta, de még inkább Hevesi óta, nemcsak az j e l ­ lemezte a rendezők működését, hogy hatékonyan belenyúltak a színmüvek szerkezetébe, kiterjesztették figyelmüket az elő­ adás minden - nemcsak szöveg! és színészi - mozzanatára, hanem az is,hogy elképzelésüket szükségesnek tartották meg­ rögzíteni a rendezőpéldányokon. Ennek a megrögzitésnek kétféle célja van. Egyrészt összegeződik benne az előadásnak minden fontoaább mozzana­ t a , s ellenőrizhető, hogy a szinész, ügyelő,világosító s t b . végrehajtja-e a rendező utasításait, másrészt reprizek a l ­ kalmával mint valami partiturából rekonstruálható belőle egy régebbi rendezői elképzelés.

J

^

A meiningeniek 1875-hen a Gyapjú u t c a i színházban ját­ szottak. Vö. Föv. Lapok, 1875. 2 5 3 . sz. - 1879-ben, 1882-ben és 1888-ban i s vendégszerepeltek Budapesten.

'

A Népszínházban ugyanebben az időben kezdték a rendezőpéldányok alkalmazását. Vö. Berezeli Károly né ; A Nép­ színház műsora. Bp. 1 9 5 7 . /Színháztörténeti ~ füzetek 33./

A rendező utasításai mindig eltérnek a szerző szín­ padi utasításaitól. ^ Helyesebben a színházban a szerzői utasításokat nem szokták figyelembe venni. Ennek több oka van. A szerző utasításait egyrészt inkább az olvasónak Írja, mint a színésznek, másrészt a szerzői utasítások l e g ­ többször szakszerűtlenek, nem veszik tekintetbe a színpad -és a színjátszás sajátos törvényeit. Nemcsak G. B. Shaw tudatosan irodalmi kommentár jellegű utasításaira gondo­ lunk, hanem gyakran előforduló megvalósíthatatlan ós téves utasításokra i s . Még olyan nagy színpadi g y a k o r l a t t a l r e n ­ delkező drámairónál i s , mint Katona József, találunk efféle instrukciótî "Kézzel fogható sötétség. Békák, gyíkok és kí­ gyók mászkálnak mindenfelé* Egy oszlop a l a t t f e k s z i k egy már félig elrothadt emberi test„" Vannak Írók - maguk i s színészek vagy a színpadi munka kiváló ismerői -, mint Bac in©, Molière, Shakespeare, Ibsen vagy akár Molnár Ferenc, akiknek színpadi utasításait, mint t e l j e s e n szakszerű instrukciókat, mellőzni nem lehet. Általában azonban a rendező mindig újra hangszereli a darabot és egy meghatározott rendezői elképzelés s z e r i n t többé-kevésbé megformálja, átalakítja, értelmezi. Esetleg megrövidíti a szöveget, meghatározza a színjáték helyét, rögziti a kísérőzenét és zörejeket, felvázolja a díszlet alaprajzát /ennek vázát rendszerint be i s r a j z o l j a a rendezőpéldányba/, utasítást ad a szinész mozgására, járására, elhelyezkedésére, a szövegmondás tempójára, hangsúlyaira, szüneteire és a játékra vonatkozólag. Mindezt többé-kevésbé megrögzíti a rendezőpéldányban. ^ 6

8

/

Gy. Juhász Józseft A színpadi utasítás. A Színpad,1936. 540-547.

p.

7/ Katona József; A borzasztó torony, vagyis a gonosz t a ­ lált gyermek, I I I . f e l v . 9. j e l . - Kerecsényi Dezsői Katona József s z i n i utasításai. Irodalomtörténet, 1*331. Hont Ferenci A rendező alkotása. A színpad, 1936. 65-71. p. - Hevesi Sándori Színház. Bp. 1938. - Staud Géza; A rendező munkája<• Dramaturgiai vázlatok.Bp. 1 9 4 0 . 6 8 - 7 7 . p .

Az egyes rendezők különböző módon késztik elő és dolgozzák k i rendezőpéldányaikat. Ivánfi Jenő például elő­ re megrögzített minden mozzanatot és tintával I r t a be rész­ letes utasításait a rendezőpéldányba. Hevesi Sándor v i ­ szont csak a legáltalánosabb utasításokat jegyezte be elő­ r e , a többit a rendezés folyamán ceruzával I r t a be. Álta­ lában egyes rendezők többet, mások kevesebbet Írnak a ren­ dezőpéldányba. I l y e n mozzanatok a kézíráson kivül gyakran eligazítanak az egyes rendezőpéldányok szerzőségének meg­ állapításában. Meg k e l l jegyeznünk, hogy a legrészletesebben k i d o l ­ gozott rendezőpéldány sem f e d i sohasem teljesen az előa­ dást, s minden esetben csak vázlatos képet nyerhetünk be­ lőle. Egy műnek minden egyes szinrehozatala a mü t e l j e s át­ értelmezését j e l e n t i még akkor i s , ha a rendező tudatosan igyekszik egy régebbi előadás képét híven visszaállítani. A t e l j e s rekonstrukció a színpadon lehetetlenség. Ennek ellenére a rendezőpéldány mégis a színháztör­ téneti kutatás legfontosabb forrása marad. Ha egy színpadi mü pályafutását kívánjuk figyelemmel kísérni s az egyes előadások felfogásbeli eltéréseit vizsgáljuk, akkor első­ sorban a rendezőpéldányokhoz k e l l fordulnunk. Bennük van leginkább megrögzítve egy-egy szinmü színpadi története. A rendezőpéldányok módszeres vizsgálatából egy u j tudomány, a színpadi filológia kezd k i a l a k u l n i , amely sokkal h i t e l e ­ sebben t u d j a megvilágítani a drámák utóéletét, mint az i r o ­ dalomtudományi filológia, amely csak az irói kézirat szö­ vegét és az egyes kiadások eltéréseit vizsgálja. A rendezőpéldányok hitelessége k r i t i k a i szempontból igen nagy, mert magukon v i s e l i k a színpadi előkészítő munka Kádár Jolánt A budai és p e s t i német szinház Shakespeare-sugOkönyvei. M. Shakespeare-Tár, X I . 1919« 180231. ï>. ós X I I . 1922. 23-54.p. - Németh Antalt Az ember tragédiája a színpadon. Bp. 193:3^ - Németh Antalt A Bánk bán száz éve a színpadon. Bp. 1935*

lázas menetének nyomait. Bizalmas műhelymunkák ezek. áruló őszinteségük a színpadi alkotás legintimebb t i t k a i t i s f e l ­ tárja éppen azért, mert a bejegyzések készitői nem számí­ tanak az utókor kutatóinak kíváncsi vizsgálódására. Á rendezőpéldány azonban az előadás rekonstrukciójá­ hoz mégsem elegendő; a kutatónak más forrásokat i s f e l k e l l hozzá használnia. Többek közt maradhatnak a rendezőpéldány­ ban olyan bejegyzések, amelyek a színpadi előadásban nem kerültek k i v i t e l r e , s viszont igen sok rendezőpéldányból fontos színpadi motívumok bejegyzései kimaradnak. A rendezőpéldányok identifikálása legtöbbször kézi­ r a t ! vizsgáló módszerekkel történik, mert a rendezők csak ritkán szokták példányaikat szignálni. A Nemzeti Szinház rendezői közül Ivánfi Jenő és Horváth Árpád irták alá leg­ gyakrabban a rendezőpéldányokat. Paulay Ede,Tóth Imre, ódry Árpád, Hevesi Sándor rendezőpéldányait csak a kézírás alap­ ján lehet meghatározni. Egyes rendezőpéldányokat nyomtatásban i s kiadtak. Ér­ dekes, hogy a legelső ismert magyarországi rendezőpéldány egy i s k o l a i színjáték rendezőkönyve, mely már 1652-ben Bártfán nyomtatásban i s megjelent.Ez Eisenberg Péternek Ein Zwiefacher Poetischer Akt cimü színmüve, amely mindössze 2 példányban maradt f o n n . ^ Az illusztrált könyvecske az i s ­ k o l a i színjáték német szövegén kivül részletes utasításokat i s közöl a díszletre, ruházatra, világításra és az előadók játékára vonatkozólag. A szerző szándéka nyilvánvalóan az v o l t , hogy lehetővé tegye a darab későbbi előadásait az i s ­ kolák részére. Nagy szinószettörténeti értékét Pukánszkyné ismerte f e l , s ő i s ismertette irodalmunkban. ' Eisenberg Péter könyve azonban magános jelenség a ma­ ga korában. Legközelebb csak a XIX. század végén találko1 0

11

1 0 /

lly

^

Szabó Károly: RMK. I I . k. 765. sz. Pukánszkyné Kádár Jolán: Az Országos Széchényi Könyv­ tár szineszettörténeti forrásanyaga. I . M. Könyvszem­ l e , 1928. 28-40. p.

zonk olyan nyomtatott rendezőpéldányokkal, amelyeknek nem­ csak szövege, hanem utasításai i s sokszorosított eljárással készültek. I l y e n többek közt Jókai néhány színpadi müvének rendezőpéldánya. Húzásokat és rendezői magyarázatokat tartalmaz a Ma­ dách Könyvtár 1945-ban megjelent Hamlet-kiadása, amely az 1 9 4 2 . évi felújítás rendezői elképzelése nyomán készült. '^ A Bánk bán rendezőpéldányát Both Béla főiskolai tanár r e n ­ de zönövendékeinak gondozásában adták k i 1958-ban, Sok­ szorosított példányokat adott közre a Szinház és Filmmű­ vészeti Szövetség i s : -Sztanyiszlavszkij rendezőpéldányát Shakespeare Othellójához és Csehov Sirályához. Külföldön ujabban igen e l t e r j e d t nevesebb rendezők rendezőpéldányainak nyomtatásban való kiadása.Ebben a f r a n ­ ciák járnak előli főleg klasszikus színmüveknek Báty, D u l l I n , Jouvet, Barrault által készített rendezőpéldányait adják k i könyvalakban. 2 / A sugópéldányok vagy sugókönyvek olyan szöveg­ könyvek, amelyek a színházi sugó részére készültek vagy az ő használatában voltak. Ez a szövegkönyv legősibb formája. Az előadott darabok h i t e l e s színpadi szövegéről Pauley igazgatásáig csakis a sugókönyvek alapján tudunk tájéko­ zódni. 1880 után azonban számos darabnak nemcsak sugópéldánya, hanem egyéb színházi példánya i s fennmaradt. 1

12/

Több hasonló példány a Színháztörténeti Osztályon.

15/

Shakespeare g Hamlet, dán királyfi. Ford. 1 Arany János. Bp. I 9 4 3 . /Madách Könyvtár ÍJ./

14/

15/

Katona József : Bánk bán. Dráma öt szakaszban. Szövegmagyarázatokkal és rendezői utasításokkal elláttak Both Béla, a Nemzeti Szinház főrendezőjének vezetésé­ v e l az Orsz. M. Színművészeti Főiskola Rendezőképző Tanszakának I I I . éves növendékei. Bp. 1948. Sztanyiszlavszkij, K. Sz. rendezőpéldánya Shakespeare Othello cimü tragédiájához. Bp. 1954. - Sztanyiszl a y s z k i j rendezőpéldánya Csehov Sirály cimu" színda­ rabjához. Bp. 1956.

A sugókönyvekben a daraboknak kizárólag a színpadon elhangzott szövegét találjuk. Pel vannak tüntetve "bennük a szövegkihagyások /színházi nyelven: húzások/, amelyeket többnyire színes ceruzával jelölnek.A húzások vonala mindig az utolsó elhangzott szótól a legközelebbi kimondott szóig t e r j e d . Ennek az eljárásnak az az értelme, hogy a sugó sze­ mét zökkenésmentesen a következő mondatra irányítsa. Át vannak húzva a sugópéldányban az összes szerzői utasítások, nehogy a sugó véletlenül ezt i s súgja. N a g y r i t ­ kán a sugó néhány járást i s bejelöl a maga példányába, többnyire valamelyik szinósz kérésére. Olykor a függöny já­ rásra és zenére vonatkozó rendelkezések i s helyet kapnak a sugópéldányban, ha a zene indítása, vagy a függönymozgás irányítása a súgólyukból történik. Á sugókönyvek szövege többnyire kétoldalas, hogy mi­ nél kevesebbet k e l l j e n a súgónak lapoznia. Ujabban azonban a súgók egy o l d a l r a gépelt szöveget használnak. Régi súgók még akkor i s kézzel irták l e a szöveget jó nagy betűkkel, ha egyébként nyomtatott szöveg i s rendelkezésükre állt. Természetesen súgtak nyomtatott könyvekből i s . így például a p e s t i és budai német szinház, valamint a szomolnoki mű­ kedvelő színház súgói nyomtatott szövegkönyveket használ­ tak. A sugópéldányokban gyakran megtaláljuk a darab sze­ reposztását. Sőt egyes súgók még a nevüket i s beírták s a z t i s följegyezték, hogy a darabot h o l és mikor súgták. A sugópéldányok forrásértéke igen nagy, mert t e l j e s hitelességgel tüntetik f e l a szinpadon elmondott szövegei. amely mindig eltér a darab szerzői kéziratától, vagy nyom­ tatásban megjelent szövegétől. Számos olyan darab szövegét, amely nem j e l e n t meg nyomtatásban, csak sugópéldánybó 1 i s ­ merjük. Tulajdonképpen sugópéldényoknak k e l l tekintenünk az iskoladrámák kéziratos szövegeit i s . Ezek előadásra és nem olvasásra szánt müvek v o l t a k , ezért i s j e l e n t meg közülük t

oly kevés nyomtatott formában. Eddig csak irodalomtörténeti szempontból vizsgálták őket, színháztörténetünk nem sok ügyet v e t e t t rájuk, h o l o t t az i s k o l a i előadások betanítása csak ezek segítségével történhetett. Ismerünk számos iskoladráma-szöveget, még többnek tudjuk a elmét, előadási helyét és idejét, de az előadások rekonstrukciójára és az i s k o l a i színjátszás színháztör­ téneti összefoglalására eddig még senki sem vállalkozott. 3/ Olvasópéldányoknak nevezzük azokat a szövegkönyve­ ket, amelyeket a színházban pusztán a darab megismerése cél­ jából olvasásra használtak. Színházi bejegyzéseket általá­ ban nem tartalmaznak. Legtöbbször a szerzők e r e d e t i szöve­ gezései vagy már dramaturgiai átdolgozások, de a színpadra állítás megkezdése előtt keletkeztek. Az olvasópéldány egy fajtáját képviselik a főúri színházak nyomtatott szövegkönyvei i s , amelyeket a meghí­ v o t t közönség között osztottak szét. Az Esterházy Miklós herceg kismartoni és eszterházai színházában előadott müvek szövegkönyvei általában 400 példányban készültek a pozso­ nyi Landerer, a soproni Siess, a kismartoni hercegi vagy valamelyik bécsi nyomdában. Ezek a szövegkönyvek a l i b ­ rettón kivül tartalmazzák az operák, vagy színmüvek szerep­ osztását, díszlettervezőjét, karmesterét, a színváltozáso­ kat és az argumentumokat i s . / Az Esterházy-szövegkönyvek cimeit meglehetős részletességgel ismerjük. Jegyzéküket Hárich János, majd Horányi Mátyás állította Össze.*" Ezek többnyire operalibrettók s csak elvétve akad köztük pró­ zai mü. 1 6

Horányi Mátyás: Eszterházi-vigasságok. Bp. 1959. Horányi Mátyás : Az Eszterházy-szinházak szövegkönyvei. 3p. 19^7- /Színháztörténeti füzetek 17./ - Ua. Zene­ tudományi tanulmányok V I . kötet. Bp. 1957. - Hárich János gépiratos címjegyzéke a Széchényi Könyvtár SzTE^ háztörténeti Osztályán. /1941./ - Zolnal Klára : A ma­ gyarországi olasz nyomtatványok. /1699-1918./ Bp,1932.

Egyéb főúri színházak szövegkönyvei közül csak nagyon keveset ismerünk. I l y e n az Erdődy-féle pozsonyi szinház egyik szövegkönyve, a Julius Sablnus, amely azért i s érde­ kes, mert függelékként a pozsonyi Erdődy-opera rövid törté­ netét és az 1785« évi műsort i s magában f o g l a l j a . , / Az Er­ dődy-opera szövegkönyvei /Axur. König von Ormus s t b . / még nincsenek feldolgozva. Ezeket a főúri színházi szövegkönyveket Logenbüchernek /páholykönyvecskéknek/ nevezték, mert az előadás kezde­ te előtt a páholyokban helyezték e l őket. A főúri színháza­ kon kivül csak a Burgtheaterben v o l t a k ilyenek. Ezeket nem szabad összetéveszteni az un. Logenmeisterdrucke nevü kiad­ ványokkal, amelyeket a Logenmeister árusított az egyes szín­ házakban. A könyvekre rá i s nyomtatták "zu kaufen beim Logenmeister." I l y e n a Pálffy-féle gyűjtemény a bécsi The­ aterwissenschaftliches I n s t i t u t b a n . Ez Pálffy György bécsi Burgtheater-beli igazgatósága idején k i a d o t t müsordarabok több száz kötetből álló gyűjteménye. Magyar vonatkozásuk mindössze annyi, hogy Pálffy gróf nevéhez fűződnek. Szövegkönyveket a budai és p e s t i német színházakban i s árultak, csak nem a Loge nme i s térnél, hanem a pénztár­ nál. Ezeket Büchelnek hívták s a szinlapon hirdették. A Varázsfuvolából nemcsak szövegkönyvet árultak, hanem a ze­ neszámok szövegét i s , Arrien Büchel elmen 10 krajcárért. Ezek a szövegkönyvek p e s t i nyomtatványok, bár sokszor ké­ szültek hely és nyomda megjelölése nélkül. Csokonai Varázs­ fűv o l a-f ordítása alkalmasint i l y e n Büchel szövege alapján kószült. 1 8

19/

*

J u l i u s Sablnus. Eine ernshafte Oper i n d r e i Aufzügen, flebst einem Anhange das hochgräfl. Erdődische Opern­ theater betreffend; für welches diese Oper übersetzT, und zum Drucke befördert i s t von Johann Nepomuck Schüller, M i t g l i e d der gräflichen Operngesellschaft i n Pressburg. Pressburg, 1785. •^/ Pukánszkyné Kádár Jolán: Csokonai Varázsfuvola-fordí­ tása. I t k . iy>4. 52=7Ü. p. - Pukánszkyné Kádár Jolán: A Varázsfuvola első magyar fordítása. Zenetudományi Tanulmányok. V.k. 1956.

A Mesterséges ravaszság 1785» évi színlapján ez o l ­ vasható: "NB. A' nyomtatott Játék* darabjai bó köttetve t a ­ láltatnak a Teátromnál 7 k r Az Endrody-^éle Magyar játékszín, az Erdélyi játékos gyűjtemény, a Magyar Tudományos Akadémia Eredeti Játékszín és Külföldi Játékszín cimü kiadványai i s színházi célokra készültek. Hasonló a mult század végén kiadott Nemzeti Szinház Könyvtára ós a Fővárosi színházak műsora i s . Olvasópéldányoknak tekinthetjük a színpadi kiadók ál­ t a l sokszorosított vagy kinyomtatott színpadi szövegeket, mert céljuk as v o l t , hogy a színházak Így megismerjék és előadják a darabokat. A Színházi Élet cimü h e t i l a p hosszú i d e i g színdarabmellékletet i s c s a t o l t minden számához. Ezek a mellékletek felölelték a futó műsorok d a r a b j a i t . Közölt ék a szereposztást és mindig a színpadon k i a l a k u l t végleges szöveget adták közre. A darabok kiadása csak k i s részben szolgálta az elő­ fizető olvasóközönség igényeinek kielégítését, inkább azért nyomtatták k i , hogy a vidéki színpadok, esetleg a szomszé­ dos államok magyar színházai, vagy akár az amerikai magyar színtársulatok megismerjék és lekössék őket. A Színházi Élet által k i a d o t t színmüveknek nyomtatott katalógusa I s v a n . / Vidéki színházaink számos rendező-és sugópéldányát ezeknek a kiadványoknak a felhasználásával készítették. 4/ UgyelŐpéldányok az olyan szövegkönyvek, amelyeket a színpadi ügyelők készítenek, s az előadás technikai l e ­ folyásának mozzanatait rögzítik meg bennük. Sokszor t e l j e s szövegek, amelyekben az ügyelő megjelöli a színészek szín­ relépésének végszavalt, a kórusra, zenére, külső zajra vagy más effektusra vonatkozó utalásokat. Vannak azonban olyan ügyelöpéldányok, i l l e t v e ügyelőlapok, amelyekben csak a vég­ szavakat tüntetik f e l s ezekhez illeszkednek az ügyelői t e ­ endőket feltüntető jelek és megjegyzések. a

2 0

Színházi Élet színdarabjai. Bp. /1928./

5/ Az ügyelőpéldányokhoz hasonlóak a világosító pél­ dányok, amelyek a színpadi világosító teendőit rögzítik meg vagy t e l j e s szövegű példányokon, vagy végszavas világosító lapokon. I l y e n világosító lapok természetesen csak azóta vannak használatban, amióta a villanyvilágításnak jelentős szerep j u t o t t a modern színpadi rendezésben. 6-7/ Kellék és bútorlapokat készítenek a színházak Y ^lékesei és bútorosai. Az egyik a darab folyamán szüksé­ ges kellékeket s o r o l j a f e l felvonásonként vagy képenként, a másik az előadásban felhasznált bútorokat. Az első előa­ dások alkalmával a kellékes és a bútoros ezekből ellenőrzi a függöny felhúzása előtt,hogy minden rendben van-e a szín­ padon. Később már fejből tudja, de utódja, vagy helyettese megint csak a kellék- i l l e t v e bútorlapból tud tájékozódni. 8/ A szövegkönyvek közé sorolhatjuk még a színészek szerepeit l s . A szinész részére nem az egész darabot szok­ ták leírni, hanem csak az egyes szereplők beszédét "szere­ pe z i k " k i , az előtte beszélő szinész szövegének "végszavai­ v a l " együtt. Sok szinész sajátkezüleg s z e r e t i lemásolni szerepét, mert az i r a s segítségével könnyebben megy a tanu­ lás. Az i l y e n példányoknak ereklye szerű értékűk van. A szí­ nészek jelentős része a szerepbe j e g y z i bele a rendezőnek a játékra vonatkozó utasításait i s , s i g y az i l y e n szerep a játék rekonstruálása szempontjából jelentős adatokat t u d szolgáltatni. 9/ A szövegkönyvek csoportjában emiitjük a cenzúrapéldányokat i s . A X V I I I . , majd a XTX. században egészen 1867-ig a sajtócenzura m e l l e t t színházi cenzúra i s műkö­ dött. /Kivéve az 1848-49. éveket./ Az osztrák kormányható­ ságok nagyon i s tisztában voltak a szinház p o l i t i k a i j e l e n ­ tőségével, a közhangulatra gyakorolt hatásával, s ezért f i ­ gyelműket nem kerülték e l az előadott darabok sem. A X V I I I . században az iskoladrámákat nem cenzúrázták, csak abban az esetben, ha nyomtatásban megjelentek. Ez

azonban ritkán f o r d u l t elő. Az iskola dráma-programok azon­ ban mint nyomtatványok, már cenzúra alá e s t e k . / Ugyancsak cenzúrázták a X V I I I . század második felétől kezdve a német és magyar előadások szövegelt i s . A darabo­ kat f e l k e l l e t t t e r j e s z t e n i a Helytartótanácshoz, ahol a cenzor átvizsgálta, a kifogásolt részeket törölve, majd a példányt záradékkal ellátva, lepecsételve, aláírva v i s s z a ­ j u t t a t t a a színházhoz. A cenzúrázott példányok zsineggel v o l t a k átfűzve, hogy közéjük u j oldal beiktatható ne l e ­ gyen. A cenzurapéldányokat a színházak sokszor sugópéldányként használták f e l . A szövegkönyvek lelőhelyei. Számos sugókönyvet őrzött az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. Tulajdonképpen ez v o l t az első olyan közgyűjtemény, ahol helyet kaptak a színházak sugókönyvei i s . A szövegkönyvek műfaji j e l l e g e a század elején még tisztázatlan v o l t . Mivel túlnyomó részü­ ket kézzel Írták, tehát kéziratoknak tekintették őket s ezen az alapon kerültek a kézirattárba. A gyűjtés 1904-ben i n d u l t meg azzal az eredeti cél­ l a l , hogy olyan színdarabok kéziratait gyűjtsék össze, ame21

2 2 /

2 1

/

2 2

/

Gárdonyi Albertt A nagyszombati j e z s u i t a nyomda X V I I I . századi .aprönyomtatvanyai. M. Könyvszemle, 1942 . 413415- P. Kéky Lajos: A Nemzeti Szinház sugókönyvei. B i b l i o f i l Szemle, 1^25. 197-201. p. - A cenzúrához lásd még: Bayer József: A színházi cenzúra. A nemzeti játékszín története.Bp. 188?. I I . k. 289-518. p. - Balogh Gyula: Színpad ás cenzúra 1860-ban. P e s t i Napló, 1886. 213. ss. - Lábán Antal: S z i g l i g e t i és a bécsi P o l i z e i Hof­ stelle 1833-ban. M. Pigyelő, 1914. - Láin Frigyest Győri adalékok a cenzúrához és a Bánk bán történetéhez • I t K . 1 9 2 6 . - Naményi Lajosi S z i g l i g e t i kéziratok a Nemzeti Múzeumban. Vas. Ujs. 1904. 12. sz. - Németh A n t a l iBank bán száz éve a színpadon. Bp. 1933• -fiikánsz&yBélánéi Az Országos Levéltár szinészettörténeti forrás­ anyaga. Levéltári Közlemények, 1940. 41. 456-467« p. Viszota Ovula» Czakó Leona cimü drámája és a cenzúra. Vas. Ujs. 1913.~40. sz. - A cenzúra a Bach korszakban. Bp. H i r l a p , 1906. I I I . 2 3 .

lyek Magyarországon színpadra kerültek.Az első vételbe több olyan darab sugókönyve I s belekerült, amelynek szövege nyomtatásban már napvilágot látott. Ezeknek a kéziratos be­ jegyzések alapján tulajdonítottak némi értéket. A Széchényi Könyvtár Kézirattárában található szöveg­ könyveket Vértesy Jenő dolgozta f e l két tanulmányában. ^ Annotációk kíséretében cim s z e r i n t i s f e l s o r o l t a valameny­ n y i t : 1909-ig 246 darabot, 1909-től 1916-ig pedig további 65-öt. A kézirattári anyag kiemelkedő érdekességei v o l t a k többek közt a Dubsky és Hienz családok bábjátékainak pes­ ti-német dialektusban i r o t t szövegkönyvei,köztük egy Faustbábjáték. E szövegeket 1890 táján diktálta l e Hienz Károly­ nak nagyatyja. A bábjátékok szövegeit tartalmazó kézirato­ kat Bevilaqua Béla helyezte e l a Széchényi Könyvtár Kéz­ irattárában. Nyomtatásban i s m e g j e l e n t e k . / 1954-ben a Kézirattár nem autográf sugókönyvanyaga a Színháztörténeti Osztályra került, ahol beolvasztották az Osztály szövegkönyvgyüjteményébe. Az autográf anyagot azon­ ban továbbra i s a Kézirattárban őrzik. A magyarországi szövegkönyvek leggazdagabb gyűjtemé­ nyét az Országos Széchényi Könyvtér Színháztörténeti Osztá­ lyán találjuk. Magába f o g l a l j a a Széchényi Könyvtár néhány régebbi gyűjteményét, de 1949-ben történt létesítése óta számos u j anyaggal gazdagodott. A Színháztörténeti Osztály szövegkönyvgyűjteményének alapját 6 szinház! könyvtár a l k o t j a : 1 / a p e s t i és budai 2

24

^/

Vértesy Jenőt A Magyar Nemzeti Múzeum sugókönyvei. M. Könyvszemle, I 9 0 9 . 211*243. p. - Vértesy Jenő: A Ma­ gyar Nemzeti Múzeum ujabb sugókönyvei. k. könyvszemle, 1916. 1 * 5 - 1 5 9 . p.

2

^/

Bevilaqua Béla: Vitéz László l e s z e r e l . Nemzeti Újság, 1926. 277. sz. - Gragger .Robert a Deutsche Puppenspie­ l e aus Ungarn. Archiv für aas Stud-. ^ der neueren Sprachen und L i t e r a t u r e n . Braunschweig -nd B e r l i n , 1 9 2 5 . - Hlaváts Elinor:Német bábjátékosaiig. Bp. 1940. /Német néprajztanulmányok I I I . / -

német színházak, 2 / a Nemzeti Színház. 3 / a p e s t i Népszín­ ház, 4/ a budapesti Vígszínház, 5/ Krecsányi Ignác és 6/ a szomolnoki műkedvelő P a l a t l n a l Theater könyvtári anyaga. Ezeket a szövegkönyvtárakat a gyűjteményen belül külön egy­ ségenként kezelik, mert a szövegkönyvek történetileg össze­ tartoznak s együttesükből fontos következtetések vonhatók le egy-egy szinház belső életére. 1 / A budai és p e s t i német színházak szövegkönyveit egy évszázadig a Fővárosi Közlevéltár őrizte a budapesti Városháza helyiségeiben. Ide valószínűleg a p e s t i német szinház 1847* évi leégése után kerültek. 1943-ban a két német szinház t e l j e s levéltári anyagával együtt a Városháza egyik óvóhelyére, a B a z i l i k a pincéjébe menekítették.A Köz­ ponti Városháza épületében lévő óvóhelyeken elhelyezett l e ­ véltári anyag bombatalálat és tüz áldozatává l e t t , a Bazi­ l i k a pincéjében elhelyezett i r a t o k és könyvanyag viszont megmenekült. A Fővárosi Levéltárban feltalálható Fogyatéki Napló hejegyzése szerint 1952. április 29-én az időközben 1. szá­ mú Állami Levéltárrá alakult Fővárosi Közlevéltár kiemelte a p e s t i és budai német színházak anyagából a könyvtári részleget mint nem levéltári anyagot, s átadta az Országos Széchényi Könyvtárnak. így került az 556 darabból álló német szövegkönyv­ gyűjtemény a Színháztörténeti Osztály kezelésébe. Valamenyn y i darabja németnyelvű nyomtatott sugókönyv, amelyekben húzások, a függönyjárásra és zenére vonatkozó bejegyzések találhatók. A könyvtár eredeti állagáról és fejlődéséről tájéko­ zódást nyújtanak a Fővárosi Levéltár színházi iratanyagában elfekvő különböző leltárak, amelyeket a budai és p e s t i né­ met színházak bérlői készítettek felügyeleti hatóságuk, a Városi Tanács részére. A szövegkönyvek adatait kiegészít­ hetjük a budapesti Egyetemi Könyvtárban őrzött német s z i n lapokból i s . A budai és p e s t i német színházak legfontosabb

forrásai tehát - szövegkönyvek,színlapok, levéltári akták iá 3 helyen szétszórva i s , viszonylag t e l j e s képet v e t i t e oak a kutató elé a két szinház műsoráról. A budai és p e s t i német színházak sugókönyveit Pu­ kánszkyné Kádár Jolán használta f e l e két német szinház történetéről i r o t t munkáiban. ''/ Egy részüket, a p e s t i és budai német színház Shakespeare-sugókönyveit külön t a n u l ­ mányban i e f e l d o l g o z t a . ^ Ez az értekezés példaadó mód­ szerességével először tárta föl szakirodalmunkban a sugótönyvek jelentőségét és feldolgozásuk szempontjait. 2/ A Színháztörténeti Osztály szövegkönyvgyűjtemé­ nyének legértékesebb és leggazdagabb részét a Nemzeti Szín­ ház egykori könyvtára a l k o t j a . Ez a gyűjtemény az ország legnagyobb és legrégibb magyarnyelvű színházi könyvtára, amelynek anyagában őrizték a magyar játékrendet a Nemzeti Színház megnyitásától kezdve, de vannak benne 1837 előttről származó darabok i s . Ezt a könyvtárat, mint muzeális jellegű anyagot,, már a Nemzeti Színházban i s elkülönítve kezelték a szinházüzem napi igényeit kiszolgáló müsorkönyvtártól. A Nemzeti Szín­ ház Csokonai utca 3» sz* a l a t t i raktárában v o l t elhelyezve és nyilvántartása egy 1900-ban készült leltárkönyv alapján történt. A könyvtárat a mult század folyamán többször se­ lejtezték a szinház könyvtárosai. ^/ E selejtezések után 2

26

2

25/

Kádár Jolán; A budai és p e s t i német színészet történet e löl2-lg "játékszJLni és drámairodalmi szempontból.Bp. 1914. - Káder Jolánt A p e s t i és budai német színészet története 1812-1848-ig„ Bp. 1923. 26/ Kádár Jolán î A budai és p e s t i német szinház Shakespeare-sugókönyvei. M. Shakespeare-Tár,XIo 1919. 1 8 0 - 2 3 1 . p. és X I I . 1 9 2 2 . 23-54. p. 27/ A Nemzeti Szinház könyvtárosai voltak: S z i g l i g e t i Ede /1837-1840/, Balog István /1840-1847/, Komlóssy Ferenc /1847-1861/, Benkő Kálmán /1861-1886/, Balázs Sándor /1886-1889/, Gr. Festetics Andor /1889-1894/, Lányi Béla /1894-1900/, Mészáros Lajos /1900-1926/, Pataki József /1926-1945/. - Pataki József: A Nemzeti Szinház múzeuma és könyvtára. A Nemzet'i Szinház és Kamaraszín­ házának zsebkönyve. Bp. I 9 3 O . 73-76. p.

1900-ban a könyvtár állománya 2 9 3 3 darab v o l t . 1901-től 1925-ig a szaporulat 7 0 2 , tehát 1925-ben az állomány 3635 darabra rúgott. A k i i r t szerepek száma ugyanekkor 6019. Ezt az állapotot rögzítette l e Kéky Lajos, a Nemzeti Szinház sugókönyvei cimü cikkében. ®/ Az egész muzeális anyag 1949-ben került át a Színház­ történeti Osztályra. I t t megtartották a régi raktározási rendet: a darabok cim s z e r i n t , betűcsoportonként újra kez­ dődő számsorban vannak elhelyezve a régi nemzeti színházi leltárkönyv alapján. Nyilvántartásuk N. Sz. /Nemzeti Szín­ ház/ jelzetű cédulakatalógus segítségével történik, amely­ nek k a r t o n j a i a szövegkönyvek könyvészeti adatain kivül az előadás idejét, a darab rendezőjét, a bejegyzések szerzőit és a cenzorokat i s feltüntetik. Autográf kézirat esetén ezt a körülményt i s j e l z i k . A katalógus szerző és darabeim sze­ r i n t t a r t j a nyilván az anyagot. Igen sok autográf kézirat, érdekes cenzúra- és sugópéldány, nevezetes rendezőpéldány és nagy színészek kézje­ gyét őrző szerep található közöttük. Külön figyelmet érde­ melnek Paulay Ede, Tóth Imre, Ivánfi Jenő, Hevesi Sándor, Csathó Kálmán, Horváth Árpád, és Németh Antal rendezőpóldanyai. I t t láthatjuk például Az ember tragédiájának Paulay Ede készítette első rendezőpéldányát, vagy Shakespeare Szentivánéji álom cimü színmüvének 1864. évi fordítását /amelyet egy i d e i g Arany János autográf kéziratának vél­ tek./. A Nemzeti Szinház százéves műsorának számos felújí­ tása különböző rendezésekben tárul a kutató elé a sugó- és rendezőpéldányok lapjain.így lépésről lépésre nyomon követ­ hetők egyes darabok szövegének és beállításainak változásai, a Nemzeti Szinház színpadán. A szövegkönyvek nyújtotta ké­ pet kiegészítik a Színháztörténeti Osztályon Őrzött s z i n Xapgyűjtemény adatai és a Pukánszkyné által k i a d o t t nemzeti 2

Kéky Lajos: A Nemzeti Szinház sugókönyvei. Szemle, 1925- 197-201. p.

Bibliofil

J /

színházi iratanyag. A Nemzeti Szinház régi szövegkönyv­ anyagát áttekintő összefoglalás és feldolgozás eddig még nem született meg. 3/ A Színháztörténeti Osztályon került végleges he­ lyére a budapesti Népszinház szövegkönyvelaek legnagyobb része i s . ' Ez a színházi könyvtár igen kalandos útra t e ­ k i n t h e t vissza. Amikor a Népszinház 2 3 évi működés után Máder Rezső Népszinház-Vigopera nevű vállalkozásával 1908ban megszűnt,^ / az épületbe "ideiglenesen" a Nemzeti Szin­ ház társulata költözött be. Ekkor a Népszínház könyvtárát a Csokonai u t c a i színházi raktár helyiségébe vitték át, l e ­ zárták és kezelésével a Nemzeti Szinház portását bizták meg. Kremmer Dezső, a Fővárosi Könyvtár igazgatója v e t e t t e f e l 1923-ban a z t a gondolatot, hogy a népszínházi anyagot át kellene szállítani a Fővárosi Könyvtárba, mivel a nép­ színházi könyvanyag a Székesfőváros tulajdona, de helytör­ téneti vonatkozásánál fogva i s oda kivánkozik. A j a v a s l a t m e l l e t t szólt az a körülmény i s , hogy a Nemzeti Szinház könyvtárának már amúgy i s szük v o l t a hely, s terjeszked­ nie k e l l e t t . így került a Népszínház szöveg-, s z i n l a p - és zenei anyaga a Fővárosi Könyvtár Károlyi u t c a i helyiségébe, ahol egyelőre folyósokon helyezték e l . 1925-ben sikerült külön helyiséget szerezni számára a Papnövelde u t c a i elemi i s k o l a első emeletének egyik tantermében. A főváros i t t polcokat készíttetett a könyveknek és Koch Lajos könyvtáros megbí­ zást kapott az anyag rendezésére. 29/

Pukánszkyné Kádár Jolánt A Nemzeti Szinház száz éves története. I I . Iratok. Bp. 1938.

30/

Berezeli Károlynét A budapesti Népszinház könyvtára. Az Országos Széchenyi Könyvtár Evkönyve 1958. Bp.1959. 369-378.

p.

A Népszinház 1907-8-ban Népszinház-Vigopera ködött.

néven mű­

A rendezés két évig t a r t o t t . Alapvető szempontja && v o l t , hogy a túlnyomó részben zenés darabok egyes részei zongorakivonatok, p a r t i t u r a k , zenekari szólamok, rendezőpéldányok, sugókönyvek és szerepek - egy kötegbe kerülje­ nek. E müvelet történeti jelentősége, hogy Magyarországon ekkor dolgoztak f e l először színházi könyvtárat egységes szempontok s z e r i n t , módszertanilag pedig azért v o l t érde­ kes, mert a rendezés folyamán - igen helyesen egy­ ségnek tekintették és egy kötegbe rendezték egy-egy elő­ adás minden mozzanatát megrögzitő különféle szövegkönyveket és kottaanyagot. Az előadás mint egységesítő e l v i t t j e ­ lentkezett először egy heterogén könyvtári anyag rendezé­ sében. A l i g fejeződött be a rendezés, az iskola igazgatója, Petik A l b e r t , arra való hivatkozással, hogyha terem padló­ zatát a leszakadás veszélye fenyegeti, 1927-ben az egész könyvtárat lehordatta az iskola alagsorába, a központi fű­ tés csövei közé. I t t a gyűjtemény ismét teljesen szétzilá­ lódott, a hely alkalmatlansága m i a t t pedig a pusztulás ve­ szélye i s fenyegette. Enywári Jenő, a Fővárosi Könyvtár igazgatói széké­ ben Kremmer Dezső utóda, látva áz anyag veszélyeztetettsé­ gét, felhívta a Nemzeti Színházat, nem volna-e hajlandó v i s s z a v i t e t n i a könyvtárat a Csokonai u t c a i raktárba. He­ vesi Sándor, a Nemzeti Szinház a k k o r i igazgatója, hozzájá­ r u l t a javaslathoz, mire Pataki József, a szinház könyvtá­ rosa, még 1927-ben visszaszállittatta a szövegkönyveket a Csokonai utcába. A raktározás megkönnyitésóre a főváros átengedte a könyvespolcokat i s . Innen a könyvtár, 1 9 3 7 ben, a Nemzeti Szinház múzeumával együtt, az Emke kávéház fölötti helyiségekbe került. I t t őrizték az anyagot 1946-ig. Ekkor Dávid Antal, a Fővárosi Könyvtár igazgatója újból átvitette a Fővárosi Könyvtár u j , Baross u t c a i helyiségébe. Ujabb rendezésre azonban i t t már nem került sor, 1950-ben az egész könyvtá-

r a t . zenei jellegére való hivatkozással átszállították az Állami Operaház Könyvtárába, kivéve a szinlapokat, amelyek eddig a szövegkönyvekkel együtt vándoroltak. Â népszinház! szinlapok 42 kötetét a Szabó Ervin könyvtár v i s s z a t a r t o t t a és a Budapesti Gyűjtemény anyagába o l v a s z t o t t a be. Végül 1954-ben a Népszinház könyvtárának sokat hánya­ t o t t anyaga a Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Osztályá­ r a került, a kisérő leltárban f e l s o r o l t első 105 mü kivé­ telével, amelyeket az Operaház v i s s z a t a r t o t t azon a cimen, hogy ezek a tételek elsősorban operák. A könyvtár vándorlása élénk fényt v e t az ötletszerű­ ségre, felelőtlenségre és szakszerűtlenségre, amellyel ezt az értékes anyagot kezelték, miközben egyesek az anyag meg­ mentésén és rendezésén fáradoztak. A sok hányattatás követ­ keztében a könyvtár természetesen súlyos károkat szenve­ d e t t , számos mü elveszett, több csonkává vált és igen sok. megrongálódott• Sajnos az egységesen kezelt anyagot helytelen mód­ szertani e l v alapján a Széchényi Könyvtárban i s megbontot­ ták, amennyiben 1956-ben a darabok zenei anyagát - zongora­ kivonatokat, partitúrákat, zenekari ós énekszólamokat - a Széchényi Könyvtár Zeneműtárába vitték át. A Színháztörté­ n e t i Osztályon tehát csak a szövegkönyvek maradtak. 5 I I da­ rab 452 példánya, a legtöbbnek rendező- és sugópéldánya, más részének csak egyik példánya, de van olyan i s , ame­ lyiknek 2 sugópéldánya i s maradt. Ezeket az eredeti leltár­ könyv számsorában rendest ék. Eredetileg a könyvtár kb. 1000 müvet ölelt f e l a népszínházi leltár s z e r i n t . Az anyag nagy segítséget nyújt a Népszinház történetének kutatásához és kitűnően egésziti k i Verő Györgynek a Népszínházról i r o t t munkáját. A könyvtár szövegkönyvanyagát Berczeliné Monori Er­ zsébet A Népszinház műsorában dolgozta f e l . ^ / A Népszinház 2

2

3 /

Berezeli Károlyné: A Népszinház /Színháztörténeti füzetek 20./

műsora. Bp. 1958.

műsora cimü összeállítás egyébként az első olyan kiadvány, amelyben nemcsak cimleirást kapunk, hanem a szerző a z t I s feltünteti, hogy az illető darabnak milyen példánya /Hp, Sp. Up. s t b . / található meg a Színháztörténeti Osztályon. Számos érdekes példány között Beöthy László, Bérezik Árpád, H e l t a i Jenő, Rákosi V i k t o r , S z i g e t i József, Toldy István, Vidor Pál, Ewa Lajos, Lukácsy Sándor, Verő György és még sok más iró kézírását őrizték meg a rendezőpéldá­ nyok. A Népszinház-Vigopera! korszakból főleg Hevesi Sán­ dor néhány rendezőpéldánya emelkedik k i . A Tháliában k i f e j t e t t munkásságán kivül ezek v o l t a k a Nemzeti Szinház későbbi kiváló igazgatójának első rendezői s i k e r e i . Sajnálatos, hogy éppen a legérdekesebb, Az ember tragédiája Népszinház-Vigopera! előadásának rendezőpéldánya hiányzik a gyűjteményből, csak sugópéldánya maradt fenn a Viszont Hevesi kevésbé jelentős rendezéseinek szövegei Bolond Istók, A bálkirálynő A tékozló f i u . A nagymama megtalál hatók a népszínházi anyagban. 4/ A Népszinház könyvtárához hasonlóan különálló gyűjteményként kezelik a Színháztörténeti Osztályon a Víg­ színház szövegkönyveit i s . Az 1949-ben államosított szinház könyvtára 1950-ben egyszerre és szinte hiánytalanul került át az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Osztá­ lyára. Bizonyos rend már a színházon belül i s k i a l a k u l t . Időrendben sorakoztak egymás mellé a bemutatott müvek ren­ dező-, sugó-, sőt olvasópéldányai i s . A Színháztörténeti Osz­ tályon megtartották a színházban kialakított rendet, amely­ ben egy, még a szinház idejében készült betűrendes mutató nyújt tájékoztatást. A könyvtár anyagát Monorl Erzsébet dolgozta f e l a Vigszinház műsorával foglalkozó munkájá­ ban. t

5 3 7

Berezeli KárolynétA Vigszinház műsora. Bp. I960./Szín­ háztörténeti Füzetek 3 3 . /

A könyvtár, amely a Vígszínházban, P e s t i Színházban ós Boyal Színházban előadott müveket f o g l a l j a magába, egy modern szinház 53 esztendejének t e l j e s anyagát tárja a ku­ tató elé 1896-tól 1 9 4 9 - i g . Szövegkönyvei között számos iró /Jókai Mór, Bródy Sándor s t b . / autográf kéziratára bukka­ nunk. A Nemzeti Szinház m e l l e t t művelődéstörténeti szem­ pontból legfontosabb magánszínházunknak, a budapesti Víg­ színháznak eddig még nem akadt történetirója, pedig modern dráma Írásunk és az utolsó félszázad magyar színjátszásának képét meg sem lehet érteni a Vigszinház működésének ismere­ te nélkül. A kutató munkáját megkönnyíti az a körülmény, hogy a szövegkönyvekhez tartozó t e l j e s színlap- és i r a t a ­ nyag ugyancsak a Színháztörténeti Osztály birtokában van. 5/ Különálló egységként k e z e l i k a Krecaányi Ignác-fél e szövegkönyveket, amelyek 1954-ben kerültek a Nemzeti Szinház pincéjéből a Színháztörténeti Osztályra.A századvég legjobb vidéki színtársulatának szövegkönyvei ezek. Egyelő­ re csak ábc-be rendezték őket, katalógusuk és más természe­ tű feldolgozásuk n i n c s . 6/ Különálló gyűjteményt alkotnak a szomolnokl német műkedvelő társulat szövegkönyvel I s a Színháztörténeti Osz­ tályon. Szomolnok a X V I I I . században jelentékeny bányaváros v o l t . Rézbányája és pénzverdéje számos munkást, Iparost és tisztviselőt f o g l a l k o z t a t o t t . A X V I I I . század utolsó évei­ ben, főként tisztviselőkből, német műkedvelő társulat a l a ­ k u l t , amely Gesellschaft für Theaterfreunde néven egészen a mult század nyolcvanas éveiig működött. Színházat i s épí­ t e t t e k Szomolnokon, a Palát i n a l Theatert, amely nagyszerű felszereléséről v o l t nevezetes. Az első h i t e l e s feljegyzések erről a színházról 1806ból valók. Ekkor a színház már fennállót és működött. Az utolsó feljegyzéseket 1859-ben találjuk róla. 1890-ben a színházépületet az állami dohánygyár vette át, a bányaigaz­ gatóságot pedig, mivel a bányák kimerültek,Selmecbányára helyezték át.

A műkedvelő színtársulatnak igen gazdag németnyelvű könyvtára v o l t az előadásra került színdarabok nyomtatott példányaiból. Mikor a szinház működése megszűnt, a ruhatár és egyéb felszerelés elkallódott, a könyvtárat azonban a bányaigazgatóságon helyezték e l . A könyvtár nem követte a bányaigazgatóságot Selmecbányára, hanem Szomolnokon maradt, azután a Dohányjövedék központi igazgatóságára szállították át, Budapestre. 1900-ban az igazgatóság átadta a könyvtárat és a hozzátartozó i r a t o k a t a Magyar Nemzeti Múzeumnak. I n ­ nen került a könyvtár 1949-ben a Színháztörténeti Osz­ tályra. Anyagát Vértesy Jenő dolgozta fel.Tanulmányában a megmaradt könyvtár t e l j e s címjegyzékét i s közli az i r a ­ tok közt megmaradt, négy különböző időben készült jegyzék alapján. A gyűjtemény állománya 5 7 2 nyomtatott színdarab egyesek 2 - 3 példányban i s -, 152 darab csak szerepekben és 29 kéziratban lévő szinmü. A Színháztörténeti Osztály I . M. /Idegennyelvü Műsor/ jelzetű cédulakatalógusában szerző és cim s z e r i n t i s megtaláihatók=. A szoraolnoki színházi könyvtár művelődéstörténeti jelentősége, hogy ez az egyetlen műkedvelő színjátszó könyvtár, amely Magyarországon a XIX. század elejéről fenn­ maradt, s egy régi bányaüzem igen magas színvonalú német színjátszására vet világot. A társulat műsorán, a fennma­ radt szövegkönyvek tanúsága s z e r i n t főleg Iffland,Kotzebue, Korner, Lessing, S c h l e g e l , S c h i l l e r , Y/eissenthurn és Zíegler darabjai szerepeltek nagy számmal. A szomolnoki bányaüzem műkedvelő szinjátszótársulata egyébként nem állt egyedül hazánkban. Hozzá hasonló műked­ velők játszottak mór a XVIII.században Oravicabányán i s . ^ 3

Vérbesy Jenő; A szomolnoki műkedvelő színtársulat könyvtara a Nemzeti Múzeum Könyvtárában. M. Könyvszem­ l e , 1912. 8-18., 135-151.1 224-240. p. Kubán Endre ; Magyarország legrégibb kőszinháza. Művé­ s z e t i Almanach. Szerk. Incze Sándor. Bp.1919, 166-171. P.

1817-ben állandó kőszinházat épitettek maguknak, ahol még a XX. század első évtizedeiben i s f o l y t a k előadások. Ennek a társulatnak a szövegkönyveiről azonban sajnos nincsenek adataink. Az Oravitzaer Dilettanten Theater irattárának egy része azonban a Széchényi Könyvtár Kézirattárában talál­ ható. Kicsiny, de történeti szempontból jelentős csoportot alkotnak a XVTII. századi Esterházy-szinházak fennmaradt olasz és német nyelvű szövegkönyvei. Ezek különböző könyv­ tárakból kerültek a Szinháztörténeti Osztályra, ahol külön kezelik őket. A Magyarországon játszott olasznyelvü színmüvekre először Váli Béla h i v t a f e l a figyelmet 1887-ben. Cikké­ ben 60 olyan szindarabot e m l i t , amelyeket kétségtelenül olaszországi színészek adtak elő Magyarországon. Ezek kö­ zül 19 azonos azokkal,amelyek Esterházy Miklós herceg szín­ házainak müsordarabjai v o l t a k , Váli Béla a darabok szöveg­ könyveit nem e m l i t i . Pohl Haydnról szóló alapvető munkájában már f o g l a l k o ­ zik a szövegkönyvekkel. ''^ Egy részüket Zolnai Klára i s f e l s o r o l j a a magyarországi olasz nyomtatványokról szóló t a ­ nulmányában. ^ Megjegyzi, hogy az 1768-1790 közti évekből a Széchényi Könyvtár 13, az Esterházy-levéltár 28 darabot őriz. Ma már nincs meg a levéltárból származó 28 idézett olasznyelvü szövegkönyv, viszont több németnyelvű operaszö­ veg került elő. Mindenesetre az i t t őrzött anyag kiegésziti a Széchényi Könyvtár központi részlegében található főúri operalibrettókat. Adataik megvilágításához Csatkai Endre 36//

3

8 7

•56/ Váli Béla: Magyarországi olasz színmüvek. EPhK. 1887. 41TT-4ÖJ5. p. Pohl. C. F.: Joseph Haydn. Leipzig, 1882. Zolnai Klára: A magyarországi olasz nyomtatványok. Bp.

tanulmánya i s hozzá járult.Legújabban Horányi Mátyás ^foglalkozott velük; először a Színháztörténeti füzetekben és a Kodály emlékkönyvben ismertette, majd az Eszterházi­ vigasságok cimü munkájában dolgozta f e l őket Megjegyezhetjük még, hogy a szövegkönyvekhez tartozó zenei anyagot, Így Haydn operáinak kottaanyagát részben a Széchényi Könyvtár Zeneműtára, részben a kismartoni Haydn Levéltár őrzi. Â Színháztörténeti Osztály szövegkönyvanyagának l e g ­ nagyobb részét azok a darabok alkotják, amelyek a színpadi kiadók államosítása utáa a kiadóvállalatok raktáraibél kerültek a Széchényi Keayvtárfca. Igen jelentés mennyiség, több ezer színpadi szöveg - egyesek tebb példányban i s -, jobbára XX. századi színmüvek. Szinte kivétel nélkül olva­ sópéldányok, az előadások útját még nem járták meg, s i g y legtöbbjükben semmiféle bejegyzés sem található. Ez a részleg a Színháztörténeti Osztály szövegkönyvgyűjteményének növekvő része. Az újonnan érkező példányok - bármely forrásból származnak i s - kurrens számozással e z t az anyagot gyarapítják. Részben gépelt, részben nyomtatott példányok. Zenei vonatkozású szövegkönyvek találhatók a Szóché4-0 a /

n y i Könyvtár zeneműtárában i s . ' A nyomtatásban megjelent szövegkönyvek legnagyobb ré­ szét az Országos Széchényi Könyvtár központi könyvtári részlegében találjuk.

40/

Csataki Endret Die fürstlich Esterházyschen Druckerei55 i n Eisenstadt. Burgenländische Heimatblätter, 1 9 3 6 .

Horányi Mátyás: Az Eszterházy színházak szövegkönyvei. Bp. 1 9 > 7 . /Színháztörténeti Füzetek 17./ - Ua. Zene­ tudományi Tanulmányok 71. kötet. Bp. 1 9 5 7 . - Ha. Esz­ terházi-vigasságok. Bp. 1959» 40.a/ V.ö: üjfalussy József; Erkel Ferenc és szövegkönyvei. Az opera történetéből. Bp. 1961. 3 7 - 4 3 . p.

1 Régi Magyar Könyvtár gyűjteményében van a f e j e z e t bevezető részében e m i i t e t t Bin Zwiefacher Poetischer Akt cimü szövegkönyv jellegű nyomtatvány. Szabó Károly egy má­ sodpéldányát i s említi, amely most a Tudományos Akadémia könyvtárában található. A Széchényi Könyvtár központi részlegében bújnak meg a X V I I I . századi főúri színházak szövegkönyvei, nemcsak a már e m i i t e t t eszterházai és kismartoni színházaké, hanem Erdődy gróf pozsonyi színházából valók i s . Ezek azonban nem alkotnak külön gyűjteményt, s csak cim, esetleg szerző sze­ r i n t lehet őket megtalálni a cédulakatalógus alapján. Zolnai Klára az olasznyelvü szövegkönyvekkel f o g l a l ­ kozó tanulmányában már 1741-ben Pozsonyban játszott és k i ­ adott müvet i s emlit és 1849-ig bezárólag - a fiumei s z i n ­ ház műsorát i s ideszámítva - összesen 56 darabot sorol f e l a Széchényi Könyvtár állományából. Közben u t a l az Esterházy levéltárban, az e g r i Érseki Könyvtárban található példá­ nyokra, sőt a csak cim szerint ismert, de egyelőre lappangó szövegkönyvekre i s . Teljes számmal megtalálhatók a Széchényi Könyvtárban mindazok a könyv alakban megjelent színpadi szövegek, ame­ lyek kimondottan előadási céllal kerültek kiadásra. I l y e n ­ nek tekinthetjük a Pővárósi Színházak Műsora cimü drámaso­ r o z a t o t , amely színházaink legsikeresebb d a r a b j a i t közölte a mult század végétől kezdve. Vagy i l y e n a Nemzeti Szinház Könyvtára, a Népszinház Könyvtára és különböző ifjúsági és műkedvelő színpadok részére készült kiadványok. Ide s o r o l ­ hatjuk az operai szövegkönyveket i s , amelyek régebben az Operaház,ujabban a Zeneműkiadó kiadásában jelennek meg. Vé­ gül ilyenek a Színházi Élet darabmellékletei, amelyek sze­ reposztás kíséretében mindig a mü színpadi szövegét nyúj­ tották a próbák közben k i a l a k u l t legfontosabb rendezői uta­ sításokkal. A f e l s o r o l t kiadványok mint nyomtatott müvek természetesen minden nagyobb könyvtárban megtalálhatók, a

Széchényi Könyvtárra i t t csak mint a t e l j e s hüngarica anya­ got őrző intézményre utalunk. Jelentős mennyiségű szinház! szövegkönyvet találunk az Országos Színháztörténet! Múzeum Könyvtárában I s . A rég! anyag magját a debreceni szinház szövegkönyvei alkotják, amelyek 1956 májusában kerültek a Múzeum birtokába .1850-től 1940-ig terjedő időből valók. Többnyire zenés müvek - ope­ rák, operettek, zenés vigjátékok -, de vannak közöttük pró­ zai darabok i s . A prózai müvek javát azonban még 1924—ben kiválogatták és a debreceni Csokonai Színházból a Déry Mú­ zeumba vitték át. A múzeum nem t u d o t t a szövegkönyvekkel mit kezdeni* ezért az egész anyagot továbbadta a debreceni Egyetemi Könyvtárnak. Evek óta bálákba kötve, f e l d o l g o z a t ­ l a n u l fekszik az Egyetemi Könyvtár egyik raktárhelyiségé­ ben. Valószínű, hogy számos érdekes darabot r e j t e g e t a mult század első feléből is.A debreceni Egyetemi Könyvtárban őr­ zött szövegkönyvek száma körülbelül 500-600-ra tehető. A Budapestre került anyag mintegy 900 műből áll, da­ rabszáma azonban meghaladja a 3000-et, mert egy-egy operá­ nak vagy operettnek a sugópéldányon kivül rendezőpéldánya, ügyelőlapja, szerepei ás t e l j e s zenekari anyaga i s együtt van. Rendezése ugyanazon elvek s z e r i n t történt, ahogy a Népszinház anyagát i s rendezték 1925-ban a Fővárosi Könyv­ tárban: az egy műhöz tartozó mindennemű szövegkönyv-adalék egy fasciculusba került* Mint a debreceni színház könyvtá­ rát egységes gyűjteményként k e z e l i k s a szövegkönyvek a rendes helyszámon kivül külön kurrens számozást i s kaptak. A debreceni szövegkönyvekkel kapcsolatban már e r e d e t i l e g i s valami megőrzési törekvés érvényesült. A szinházi könyvtá­ ros ugyanis minden sugópéldányba beleragasztotta az eredeti szinlapot i s . A Színháztörténeti Múzeumba került 1956 folyamán a. pécsi Egyetemi Könyvtár padlásán talált mintegy 30 darab sugókönyv a mult század közepe tájáról. A jelek a r r a mutat­ nak, hogy Bayer József hagyatékának egy k i s töredékéről van szó. 1

Érdekes sugókönyvek birtokába j u t o t t a Múzeum Balog 41/ István hagyatékával. ' Ezek közül i s kiemelkedik Csokonai Karnyónéjának Zolnay András szinját3zó által 1821. I I . J-án másolt szövege, továbbá Csokonai Dorottyájának szinpadi változata. Színháztörténeti szerepüket Pukánszkyné t i s z ­ tázta. Ezenkívül még mintegy 100 különféle szövegkönyvet őriz a Színháztörténeti Múzeum. Nyilvántartásuk külön szö­ vegkönyvkatalógus segítségével történik, amely minden irá­ nyú - cim, szerző, zeneszerző, forditó,átdolgozó s z e r i n t i útmutatást nyújt a kutatónak. Általában minden egyes szinház könyvtárában találha­ tók szövegkönyvek. Az Állami Operaház Könyvtárában kapott helyet operai szövegkönyveink legnagyobb része.Ez a könyv­ tár magába f o g l a l j a a régi Nemzeti Szinház operai szöveg­ könyveit i s 1884-ig, vagyis az operának a Nemzeti Színház­ ból való kiválásáig, i l l e t v e az Operaház megnyitásáig. I t t találjuk a Népszinház anyagának egy részét i s , amelyet i s ­ meretlen okból v i s s z a t a r t o t t a k , amikor az anyag többségét átadták a Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Osztályának. A népszínházi könyvtár leltárának első 105 darabja maradt az Operaházban, a szétválasztás tehát nem kiválogatás alap­ ján történt, hanem az anyagot teljesen ötletszerűen és i n ­ dokolatlanul csonkították meg. Az Operaházban tárolt szövegkönyveknek sem raktározá­ sa, sem kezelése, sem nyilvántartása nem szakszerű. Az egész anyagot, tehát a legrégibb és legértékesebb szöveg­ könyveket a legújabb szövegkönyvekkel együtt, minden megkü­ lönböztetés nélkül, müsorkönyvtári szempontok szerint ke42/

41/

K&raszti Arpádné; Balog István hagyatéka a Szinháztörténeti Múzeumban. Bp. 1958. /Színháztörténeti füze­ tek 5./

42/

Pukánszkyné Kádár Jolán: Csokonai-müvek Balog István vándortársülatának műsorán. I t K . I960. 1. sz. 75-82.p.

z e l i k . A muzeális anyagot nem választják szét a szinház! üzem napi szükségleteit kielégítő példányoktól. így a ke­ zelésben semmiféle értékőrző szempont nem érvényesül. Heve­ s i Sándor művészileg jelentős és tanulságos rendezőpéldányaiból például mindössze 4- található meg, h o l o t t Hevesi 1912-től 1915-ig huszonegy operát és táncjátékot rendezett, később mint vendégrendező pedig még négyet. Rendezőpéldá­ nyait - köztük a Varázsfuvolának, a Szöktetésnek, a Don Jü­ annak és a Mirandolinának művészi szinrealkalmazásait f e l ­ használták o l y módon, hogy a rendezői utasításokkal t e l e i r t lapokat kitépték a zongorakivonatok k o t t a l a p j a i közül, s az utóbbiakból u j rendezőpéldányokat készítettek. Igen sok értékes példány veszett e l kikölcsönzés folytán* A könyvtár raktározása i s igen siralmas. Hat raktárban széttagolva fekszik az anyag, mutatója,cédulakatalógusa nincs, mindöszsze egy leltárkönyv nyújt némi tájékoztatást, egyébként a kutató a hivatalsegédek emlékezőtehetségére van u t a l v a . Természetesen senki sem kivánja egy működő színház­ tól, hogy lázas napi gondjai m e l l e t t szigorú könyvtári ós muzeológiai módszerekkel őrizze és t a r t s a nyilván könyv­ anyagát, de a lazább és kevésbé tudományos kezelés még nem indokolhatja fontos kulturális értékeink pusztulását. A színházi üzem fenntartásához immár nem szükséges, muzeális jellegű anyagot át kellene adnia olyan szerveknek, ahol az i l y e n értékek megóvása és szakszerű kezelése biztosít­ va van.A j e l e n l e g i helyzetben a kutatók csak nehezen tudják megközelíteni a szövegkönyveket, s i g y feldolgozásuk egye­ lőre akadályokba ütközik. Igen jelentős szövegkönyvanyagot őriz a kolozsvári Magyar Szinház könyvtára i s . Számos, még a mult század ele­ jéről származó sugópéldány sorakozik a modernebb szövegek mellé. A rendkívül gazdag anyagban csak egy egyszerű be­ tűrendes katalógus tájékoztat. Tudományos feldolgozásukra eddig senki sem vállalkozott.

Nagy mennyiségű szövegkönyvet tarolnak a nagyváradi szinház egyik raktárhelyiségében* A sugópéldányok között még a vándorszínészet korából i s vannak példányok. Rendezé­ sükre nem került sor s Így tudományosan egyelőre f e l nem használhatók. Több a X V I I I . század végéről származó német sugóköny­ vet találunk a budapesti Ráday Könyvtárban i s . 1945 de még inkább 1949 utáni műsoranyagot gyűjtött az 1952-ben életre hívott Szinház- és Filmművészeti Szö­ vetség Tudományos Osztálya. Túlnyomó részben gépelt olvasó­ példányok, egyesek több levonatban. 1957-ben ez a tekinté­ lyes anyag a Szövetség megszűntével a Színháztudományi I n ­ tézetbe, i l l e t v e a Színháztörténeti Múzeum Könyvtárába ke­ rült. CenzurapéIdényokat a Színháztörténeti Osztályon kivül még szép számmal találunk az Országos Levéltárban i s , mint színházi akták mellékleteit. Megemlíthetünk még bizonyos színházi pályázatokra be­ érkezett pályamunkákat i s , amelyek ugyan nem kimondottan színházi példányok, de végső fokon mégis színházi célokra készültek. Ilyenek többek közt a Magyar Tudományos Akadémia drámapályázataira beérkezett darabok az Akadémia könyvtárá­ ban, vagy az egyik népszínházi pályázat pályamüvei a Fő­ városi Levéltár népszínházi i r a t a i között. Az iskoladrámák kéziratos vagy nyomtatott szövegeit elsősorban a pannonhalmi könyvtárban, a piaristák budapesti levéltárában, valamint a szerzetesrendeknek a B a z i l i k a p i n ­ céjében őrzött levéltáraiban találhatjuk. De vannak i s k o l a dráma szövegek nagy könyvtáraink anyagában i s . ^ " / 1

3 7

Jóboru Magda: Akadémiai drámai pályamüvek 1857-88. Mezőtur, 1 9 4 2 .

44/

'

Vö. : Kardos Tibor-Dömötör T e k l a : Régi magyar drámai emlékejc. 1 . 1 1 . k. Bp. I960. - Ugyanitt részletes b i b ­ liográfia i s .

II. S Z Í N L A P O K

Nagyon fontos forrása a színháztörténeti kutatásnak a szinlan. A színház és a közönség kapcsolatát szolgálja,fel­ adata az előzetes tájékoztatás, Nyomtatott - néha kézira­ tos - formában közli a közönséggel a szirtre kerülő, vagy műsoron futó darabokra vonatkozó tudnivalókat. Annak meg­ felelően, hogy a különböző korokban a színtársulatok veze­ tői m i t t a r t o t t a k szükségesnek közölni a közönséggel, i l ­ l e t v e mit t a r t o t t fontosnak a közönség, a szinlapok t a r t a l ­ ma, szerkezete és külalakja i s változott. Első magyarországi szinlapként szokták emlegetni egy ismeretlen bártfai passiójáték kéziratos szereposztását, Valójában nem szinlapról van szó, csak a szinjáték-elökészitői részére készült kéziratos feljegyzésről, amelyen a szerepek mellett a szereplők nevei i s láthatók. De sem az előadásra kerülő mü cime, sem az előadás helye és i d e j e nincs r a j t a feltüntetve, tehát éppen azok a lényeges moz­ zanatok hiányoznak róla, amelyek a közönség tájékoztatását szolgálnák, vagyis amelyek szinlappá avatnák. ^ A modern szinlap magyarországi őseit az iskoladrámák programjaiban vagy argumentumaiban k e l l keresnünk. Ezek a 2

Abel Jenő: A s s imígy Bártfán Szazadok7 1884. 22-51. p.

a XV. és XVI. században.

2/ Kardos Tibor ..- Dömötör Teklát Régi magyar drámai emlékek. Bp. 195P. 1. k. 299-305. . P

programok a XVII. századtól kezdve kísérői az i s k o l a i szí­ nielőadás oknak. 4-32 lap terjedelmű nyomtatványok, amelyek a darab részletes cimén kivül az előadás időpontját, helyét, a szinjáték tartalmát és a szereplő személyek nevét i s köz­ l i k . Az előadás évszáma sokszor krónosztikonban van e l r e j t ­ ve. Többnyire l a t i n nyelvűek, de vannak köztük szép számmal német, magyar, szlovák, sőt két-, három- és négynyelvü programok i s . Az iskoladrámák programjai az előadott mü tartalmát igen gyakran jelenetről jelenetre közlik olyan részletesség­ gel, hogy a cselekmény menetét a leírás alapján hivon kö­ v e t n i t u d j u k . Nagyon sok iskoladráma tartalmáról és előadá­ sának körülményeiről csak az argumentumok alapján értesü­ lünk. Számos iskola dráma programjának csak a cimét ismer­ jük. A nagyszombati j e z s u i t a nyomda a kancellária rendele­ tére 1754—tői kezdve rendszeresen beküldte a helytartóta­ nácshoz minden sajtótermékének ellenőrző példányait, össze­ sítő lajstromok kíséretében. A példányok elvesztek ugyan, de a f e l s o r o l t aprónyomtatványok között megtaláljuk a j e ­ zsuita drámák programjainak elmeit i s . Külön s z i n l a p t i p u s t képviselnek a X V I I I . századi fő­ úri színházak színlapjai. Ezek nem önálló nyomtatványok, hanem a nyomtatott szövegkönyvek részei. Rendszerint a cím­ lap verzóján, esetleg a szövegkönyv 3« vagy 4 . oldalán találjuk a színlap jellegű tájékoztatást. I t t sorolják f e l a szerepeket, a színészeket, a díszlettervezőt, a karmes­ t e r t és a díszletek változásait. A szinészek neve gyakran egy geometrikus ábrában van elhelyezve oly módon, hogy e l ­ helyezésükből drámai kapcsolataikra i s következtetni lehet. Amikor tehát a főúri vendégek ezeket a páholyukban e l h e l y e z e t t szövegkönyvecskéket /Logenbücher/ kézbe vették, 3 7

Gárdonyi A l b e r t; A nagyszombati jezsuita nyomda X V I I I . századi aprónyomtatványai. M. Könyvszemle, 1942. 4 1 3 - 4 1 5 . p .

a szövegen kivül megtalálhatták bennük a színpadi előaaas tájékoztató adatait i s . I l y e n színlap fakszimiléjét Horányi Mátyás közölte Az Eszterházy-szinházak szövegkönyvei cimü munkájában.^/ A modern, egyoldalas szinlapokat a német színészek honosították meg Magyarországon a X V I I I . században, ^zek természetesen semmiben sem különböznek az egykorú osztrák és német színlapoktól. 1784. november 4-én a budai Eeischl-féle bódéban né­ met szinészek magyarnyelvű előadását hirdették. Mayer Já­ nos és Dietelmayer Terézia társulata Heinrich Ferdinand Möller Graf Waltron cimü darabját adta elő. Ennek az első magyarnyelvű előadásnak s z i n l a p j a nem maradt fenn.''/ Egy év múlva azonban, 1785. szeptember 12-én és 14-én Simái K r i s ­ tóf Mesterséges ravaszság cimü darabját adta elő valószínű­ leg a Ráday Pál vezetése a l a t t álló Magyar Jádzók Társa­ sága. Az első előadás s z i n l a p j a , amely azonban nem közli a szinészek nevét, fennmaradt és megtalálható a Fővárosi Sza­ bó Ervin Könyvtárban.Ez volna tehát első magyarnyelvű s z i n lapunk. / Az első magyar hivatalos színtársulat/a Kelemen Lászlór-féle "Magyar Játszó S z i n i Társaság"/ s z i n l a p j a i igen t e t ­ szetős, fekete vagy piros szególyrajzzal d i s z i t e t t negyed­ rét alakú nyomtatványok. A Pest és Nógrád megye levéltárá­ ban /régi Pest megyei Levéltár/ őrzött nyugták szerint egyegy darab szinlapját 500 példányban nyomtatták k i a T r a t t 6

Horányi Mátyás : Az Eszterházy-szinházak szövegkönyvei, up. 1 9 5 / . 2 2 - 2 3 . p. /Színháztörténeti füzetek 1 7 . / ^/ Bayer Józsefi Az első magyarnyelvű színielőadás a fővárosban és Gróf Waltron. I t K . 1 9 0 3 . 1 2 9 - 1 3 . p. - Heppner Antal: Az első p e s t i magyar előadáshoz. EPhK. 1 9 1 6 . 4 3 3 . P. 6 / Rexa Dezső: Az első magyar nyilvános színielőadások Pesten és Budán. Tanulmányok Budapest múltjából. I I I . Bp. 1 9 3 4 . I 2 7 - I 3 7 . - Pukánszkyné Kádár Jolán: Hivatásos színjátszóink első előadásai. I t K . 1 9 4 Ö . 3 4 4 - 3 5 5 . p. r

ner-féle nyomdában. Később a Döbrentei-féle várszínházi társaság s z i n l a p j a i 1833-35-ben, ugyancsak a nyomdaszámlák tanúsága s z e r i n t már 1200 példányban készültek. Mindkét szám igen soknak tűnik föl mai szemmel, de ha arra gon­ dolunk, hogy a szinlapokat nemcsak a város különböző pont­ j a i n helyezték e l , hanem az előadás előtt osztogatták, i l ­ letve árulták i s /erre v a l l a "szinlaposztó" elnevezés/, a példányszám érthetővé válik. A k a l l i g r a f i k u s szegélydisszel ellátott, m e r i t e t t pa­ pírra nyomott színlapok a XIX. század harmincas éveiben át­ adják helyüket egyszerűbb tipografizálással készült nyom­ tatványoknak. A század második felétől kezdve a színházak már tipográfiai állandóságra i s törekedtek. A Nemzeti Szin­ ház, a Népszinház, majd a Vigszinház hosszú évtizedeken át azonos t i p u s u szinlapokat nyomatott. A vidéki társulatoknál takarékosságból mind gyakrab­ ban f o r d u l t elő, hogy ugyanarra a szinlapra több előadás adatait nyomtatták. Ebből a szokásból alakultak k i a XX. század első felében használatos un. kutyanyelvek, sokszor másfél méter hosszú, keskeny színlapok, amelyeken a szín­ igazgató két hét előadásait i s h i r d e t t e . Gyűjteményekben néha találkozunk kéziratos szinlapokkal i s . Vidéki színtársulatok gyakran játszottak olyan helyiségekben, amelyeknek a környékén nem v o l t nyomda, s i l y e n esetekben kézzel i r t szinlapokat használtak. Olykor a szegénység i s erre kényszeritette őket. A vándorszínészet koráról szóló mult századi megemlékezésekben gyakran idézik a színlapok "körmölgetését"./Petőfi:A tintás üveg./ A szinlapok leírása többnyire a kezdő szinészek feladata v o l t . Nem szabad azonban összetévesztenünk a kéziratos szinlapokat, a színlapok kézirataival. Az Országos Széché-

Staud Géza: Az első magyar színtársulat s z i n l a p j a ! . Bp. I960. /Színháztörténeti füzetek 15./

n y i Könyvtár Színháztörténeti Osztálya és a Színháztörté­ n e t i Múzeum Őrzi az első magyar színtársulat néhány nyom­ t a t o t t színlap3ának e r e d e t i kéziratát I s . E színlapok Kéz­ i r a t a i t Brnyi Mihály vagy Láng János irták alá. Ami a színlapok szövegét i l l e t i , általában közlik az előadásra kerülő színdarabok elmét, az előadás helyét és idejét, a szerepek és a szinészek nevét. A szerző, különö­ sen a XVIII» század második és a XIX. század első felében nem mindig szerepel a színlapon, mint ahogy a fordító és az átdolgozó nevét sem jelölik rendszeresen. Ezért olyan nehéz néha ebből az időből származó színlap alapján meghatározni, milyen darabról van szó. Megnehezíti ezt még az a körülmény i s , hogy egyes színmüvek különféle elmeken kerültek szinre. Még a XX. században i s számtalan példa akad arra, hogy v i ­ déki színigazgatók önkényes elmek a l a t t h i r d e t t e k régi da­ rabokat, mert így az újdonságok látszatát akarták k e l t e n i . Pontos adatokat közöl a színlap arról, hogy a darab először kerül-e szinre, vagy u j betanulásról, u j rendezés­ ről és u j fordításról van-e szó. Zenés müveknél a színházi karmester neve i s szerepelni szokott a színlapon. A színlap jelentős részét a szerepek és a szerepeket játszó szinészek neve tölti k i . A magyar színészet első évtizedeiben a színésznők nevéhez rendszerint hozzáfűzték a Leányasszony, vagy I f 1 asszony, a színészekéhez pedig az ür szavakat. A negyvenes évektől kezdve a színjátszók már csak puszta nevükkel szerepeltek. Vendégszereplés esetén a szinészek neve m e l l e t t a my. röviditést találjuk ami azt j e l e n t i : mint vendég. Az aka­ démiai növendékek fellépése esetén a színlapokon f e l szok­ ták tüntetni: an. /akadémiai növendék/ vagy ujabban f h . /főiskolai hallgató/. A dekorációk, a t e c h n i k a i trükkök és egyéb látványos­ ságok felsorolása már a legrégibb szinlapoknak i s fő csa­ logató eszköze v o l t . A vásári kikiáltók stílusában készült leírásuk néha a színlap tükrének nagyobb felét, f o g l a l t a f

3

e l . Gyakran még üzleti vagy közérdekű hirdetések i s helyet kaptak a XIX. század első felének szinlap j a i n . A legtöbb szinlap feltünteti a szinház helyárait i s . Ezek az adalékok különösen a szinház gazdaságtörténete szempontjából igen fontosak. Következtetni lehet belőlük a r r a , hogy milyen társadalmi rétegekre számított a szinház. s ha a nézőtér befogadóképességét i s ismerjük, rekonstruál­ hatjuk az egész belső kalkulációt. A barokk színpadokon már igen nagy szerepe v o l t a de­ korációnak. A XVTII. századi színpad i g a z i ura a díszlet­ tervező. Ezért korán feltűnik a szinlapon a díszlettervező és szinházi festő neve. Az Esterházy szövegkönyvekben t a ­ lálható színlapok gyakran e m i i t i k Carlo Quaglio és P i e t r o Travaglia nevét.^ A városi színházak német s z i n l a p j a i n i s találunk utalásokat a dekorációk készítőire. A rendező nevének feltűntetése a szinlapon csak jóval később, a XIX. század közepe felé kezd rendszeressé válni. A magyar szinházak közül először a Nemzeti Színház nyomatta k i a rendező nevét a szinlapra 1843, július 1-ón. /Auber: A p o r t i c i néma. Eendezte Konti Károly./ A jelzés ettől kezdve, 1831. március 16-ig, minden egyes darabnál - a mű­ sordarab oknál i s - megtalálható, s csak ritkán marad e l . 1851. március 17-től 1855. április 9 - i g semmi nyoma a ren­ dező nevének. 1855» április 10-től kezdve ismét megjelenik a jelzés s megmarad egészen 1870. október 3 0 - i g . Ezek a rendezők azonban /Konti, Fáncsy, Szentpétery, Lendvay, Egressy, Tóth József, Szigeti,Paulay/ akkor még csak a l k a l ­ mi játékmesterek voltak,akik színészi foglalkozásuk m e l l e t t vállalkoztak egyes darabok betanítására. A rendező önálló művészi munkaköre ekkor még nem a l a k u l t k i . Talán csak 8 7

Kádár Jolánt a budai és p e s t i német színészet története 1812-ig. Bp. 1914. 50-52.p. Horányi Mátyás; Eszterházi-vigasságok. Bp. I960,

Fáncsy és Paulay emelkedik k i az egykorú rendezők közül, de ebben az időben még az ő munkájuk sem mérhető a modern h i ­ vatásos rendező széleskörű tevékenységéhez. Laube és a Pes­ ten vendégjátszó meiningeniek hatása a l a t t Paulay Edében i s csak 1875 után bontakoznak k i nagy rendezői képességei,ame­ lyek aztán a Csongor és Tünde /1879/ és Az ember tragédiája /1883/ színpadi megvalósításában nyilatkoznak meg a legha­ tásosabban. A mai rendező előfutára Magyarországon azonban mégis inkább Molnár György l e h e t e t t , aki a Budai Népszinház szín­ lap j a i r a /1861-1869/ következetesen kinyomatta a maga és rendezőinek nevét /Együd, B i h a r i , Taí'áts, Szilágyi/. Mikor 1875-ben a Népszínházhoz került, o t t i s öntudatosan ragasz­ kodott ahhoz, hogy rendezői tevékenységét a szinlapokon feltüntessék /Angot asszony leánya. Utazás a föld körül 80 nap a l a t t . A képzelt beteg. A talléros pékné/, bár ugyanak­ kor más rendező nevét a Népszínház s z i n l a p j a ! nem j e l z i k . Érdekes, hogy Paulaynak mint rendezőnek a nevét a Nemzeti Szinház s z i n l a p j a ! sohasem tüntetik föl, akárcsak később Tóth Imréét sem. Az önálló rendezői munkakör nálunk teljesen csak a századforduló után alakul k l . Ennek elismerése abban kezd megnyilatkozni, hogy a szinházak újból feltüntetik s rend­ szeresítik a rendező megnevezését a szinlapokon. Bizonyára szerepet játszott ebben Antoine hirneve, valamint a nálunk társulatukkal vendégszereplő Brahm és Reinhardt működé­ se i s . A sort a Vigszinház n y i t j a meg /Molnár Ferenc: Doktor ur. Rendezte: Góth Sándor. 1902. szeptember 28./. A jelzés azonban rövidesen elmarad a szinlapról és csak 1915-ben ke­ rül ismét vissza.A Király Szinház megnyitása napjától kezd­ ve feltünteti a rendező nevét /Martos-Huszka: Aranyvirág. Rendezte: Bokor József. I 9 0 3 . november 6,/» A Magyar Szin­ ház s z i n l a p j a i n egy hónappal később j e l e n i k meg a rendező neve /Verő György:Doktorkisasszonyok.Rendezte : Mérei Adolf.

1 9 0 3 . december 2 2 « / . Az Operában először Alszeghy Kálmán nevével találkozunk /Bizet: Carmen. Rendezte: Alszeghy Kál­ mán. 1 9 0 7 . szeptember 26./. A Népszinház-Vigopera egyéves működésének első napjától kezdve rendszeresen feltünteti a darabok rendezőjét /Herczeg Ferenc: Avatójáték* Rendezte Andoivfi Péter. 1907* október 1 . / . Feltűnő, hogy ugyanezen a napon került bemutatásra Szemere György Bolond Istók cimü humoros szinjátéka is.ame­ l y e t Hevesi Sándor rendezett, de az ő neve csak a harmadik előadáson j e l e n t meg a plakáton, pedig ebben a színházban ez v o l t bemutatkozó rendezése / 1 9 0 7 . október 3»/« Hevesi addigi rendezői működését sem a Nemzeti Szinház, sem a Thalia s z i n l a p j a i nem jelezték. Valamennyi szinház között a legkonzervatívabb ezen a téren a Nemzeti Szinház. Hevesi második nemzeti szinházi szerződtetése idején /1908-1912/ már egész sereg bravúros rendezéssel t e t t e ismertté nevét /Szentivánéji álom, Anto­ nius és Cleopatra, Vízkereszt. Hamlet, Felhők, P a t h e l i n mester, A fogadósné/, de művészi tevékenységét semmi sem j e l z i a szinlapokon. 1912 őszén a Nemzeti Színház igazgató­ sága végre rászánja magát, hogy az általánossá vált szokás­ nak megfelelően tájékoztassa a közönséget a darab rendező­ jéről i s /Szigeti József: Csizmadia mint kisértet. Rendez­ t e : Csathó Kálmán. 1 9 1 2 . szeptember l . / . Később, 1 9 2 6 . október 26-tól 1 9 3 1 . szeptember l - i g a Nemzeti Szinház szinlapjairól ismét elmarad a rendező ne­ ve. Ennek oka valószinülag a Hevesit ért támadásokban ke­ resendő. A p o l i t i k a i célzatú cikkek szerzői ugyanis azzal vádolták a Nemzeti Szinház igazgatóját, hogy mint fordító, 107

i 1 7

1 0 7

Staud Géza: Hevesi Sándor rendezései. Bp. 1957* /Szinnaztörténeti füzetek 3 « / Csathó Kálmán szóbeli közlése s z e r i n t azonban a darabot nem i s ő rendezte, nevét megkérdezése nélkül nyomatták ki.

átdolgozó és rendező túlságosan sokat szerepel a nyilvá­ nosság előtt. A harmincas évektől kezdve már minden fővárosi szin­ ház szinlapján rendszeresen feltüntetik a darab rendezőjét. Vidéki színházainkban ez a szokás csak az államosítás után vált általánossá. Hasonló módon helyes lenne k i m u t a t n i , hogy az egyes 3zinházak mikor tüntették f e l a díszlettervező és a jelmez­ tervező nevét. így számos adalékot nyernénk a díszletterve­ ző és jelmeztervező munkakörének kialakulásához és a szín­ házi produkcióban játszott szerepének tisztázásához. Az a körülmény például, hogy a Vígszínház hosszú évtizedeken ke­ resztül nem f o g l a l k o z t a t o t t jelmeztervezőt, hanem a ruhákat a legnevesebb fővárosi szabócégeknél készíttette, s ezek­ nek a nevét h i r d e t t e s z i n l a p j a i n i s , rendkívül jellemző en­ nek a tőkés színháznak sznobizmussal kevert üzleties szem­ léletére. A díszlettervezői és jelmeztervezői munkakört felölelő részletes adattár előkészíthetné a magyar díszlet­ tervezés és jelmeztervezés történetének megírását. A színlapok forrásértéke igen nagy, de hitelességük nem minden esetben t e l j e s . Nem szabad ugyanis figyelmen k i ­ vül hagynunk, hogy az előadást megelőzően készülnek és so­ hasem b i z t o s , hogy az előadást valóban megtartották-e, i l ­ l e t v e ugy tartották-e meg, ahogy a színlap h i r d e t t e . Meg­ betegedhetett v a l a k i a szereplők közül és szerepét más v e t ­ t e át, vagy a szinház kénytelen v o l t műsorváltozást eszkö­ zölni. Ezért a színlapok adatait más források alapján /utó­ lagos hiradás, k r i t i k a s t b . / mindig ellenőrizni k e l l . Minden tekintetben csak azok a szinlapok megbízhatók, amelyeken valamilyen módon az előadás lefolyása i s jelezve van.Tóth Imre főrendezősége és igazgatósága idején az ügye­ l e t e s rendező köteles v o l t az előadáson történt változáso­ kat / p l . szerepváltozás/ a szinlapra rávezetni és a s z i n l a ­ pot aláírásával ellátni. Ezek valóban minden tekintetben hitelesnek fogadhatók e l . Viszont kritikával k e l l felhasz-

nálni a Nemzeti Szinház azon színlapjait,amelyeket az igaz­ gatóság a következő cicadas szinlapjának nyomtatásához kéz­ iratként használt f e l , kéziratos bejegyzéssel jelölve r a j ­ tuk az u j színlapnak a régitől való eltérését. Igen fontosak a szinlapokon a darabok előadásának számára vonatkozó adatok i s . Hiánytalan szinlapsorozatból sajnos i l y e n csak kevés maradt fenn - napról napra megálla­ pítható egy-egy darab pályafutása. Az utóbbi évtizedekben a huszonötödik, ötvenedik, századik s t b . előadást i s f e l szokták tüntetni propaganda céljából. Ezek a számok azonban nem megbízhatók, mert színházi szokás szerint ilyenkor rendszerint többet tüntetnek f e l a valóságnál, hogy a darab sikerét alátámaszák. Az utóbbi félszázad folyamán az előadások száma az elszámolási iratokon kivül ellenőrizhető az un. kéthetes müsorteryekb ől, amelyeket nagyobb színházainkban használ­ tak /Operaház, Nemzeti Szinház, Vigszinház/. Ezek két hét­ re előre adják meg a színház műsorát s napról napra f e l ­ tüntetik, hogy a darab hányadszor került szinre. A Nemzeti Szinház kéthetes műsortervein két szám szerepel: az egyik a darab addigi előadásainak számát j e l z i , a másik pedig azt tünteti föl, hogy a legújabb betanulásban a darab hányadszor kerül szinre. P l . Az ember tragédiája -ZyS . Ez a Tra­ gédia 368. előadása Paulay óta, amely ugyanakkor u j rende­ zésben 12-edszer kerül szinre. Ezekből a kéthetes műsorter­ vekből állapitható meg egyébként a darab rendezője i s , ha a szinlapról hiányzik. A modern szinlapok már az előadásnak minden fontosább adatát közlik. Tehát a szerző nevén, a darab elmén, műfaján és a felvonások számán kivül feltüntetik a forditót, az át­ dolgozót, a zeneszerzőt, a rendezőt, a koreográfust,a dísz­ lettervezőt, a jelmeztervezőt, a karmestert és természete­ sen a szereposztást, továbbá az előadás helyét, napját és a kezdés időpontját i s .

•

A színlapok adatait már a X I I . század közepétől kezd­ ve a műsorújságok i s közlik, de az ezekben megjelent s z i n lapmásolatok sokszor hibás adatokat tartalmaznak, ezért csak ellenőrzéssel használhatók f e l . A színlapok első gyűjtői magánszemélyek v o l t a k . Ná­ lunk többek közt Fáncsy Lajos, i d . Szinnyei József, Rakodczay Pál, Krecsányi Ignác gyűjtöttek szinlapokat. De egyes színházakban i s találkozunk i l y e n értékőrző törekvés­ s e l . A pest-budai német szinházak s z i n l a p j a i t valószínűleg rendszeresen gyűjtötte a színház igazgatósága; erre v a l l egységes kötésben fennmaradt sorozatuk. A Nemzeti Színház­ ban Festetics Leó kezdte e l a színlapok köttetését, s ezt a rendszert Radnótfái i s f o l y t a t t a . A Vígszínházban hasonló törekvés érvényesült. A köteles példány bevezetése óta /1897/ a rendeletben körülirt szervek - elsősorban az Országos Széchényi Könyv­ tár Plakáttára - kaptak egy-egy példányt a nyomdákban elő­ állított szinlapokból. A Széchényi Könyvtár 1949-ben léte­ sített Színháztörténeti Osztálya és az 1952-ben életrehiv o t t Országos Színháztörténeti Múzeum régi szinlapanyagát vásárlás utján i s gyarapítja. Ma az ország legnagyobb szinlapgyüjteményét az Or­ szágos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Osztályán t a ­ láljuk. Ez a hatalmas, közel háromszázezer darabot számláló gyűjtemény fokozatosan a l a k u l t k i és különböző forrásokból gyarapodott. A Széchényi Könyvtár szinlapgyüjteményének a l a p j a i t már a mult században lerakták. Gyulai Pál A phllosophusról i r o t t cikkében már 1881-ben hivatkozik a Nemzeti Múzeum szinlapgyüjteményére.' ' / 1951-hen Pukánszkyné Kádár Jolán rendezte a Széchényi Könyvtár szinlapanyagát, A rendezés 1

2

Gyulai P a i r A philosophus. Vas. Ujs. 1881. 39. sz. 524-252. p. - és Dramaturgiai dolgozatok. Bp. 1908. I I . 515. p. - Gl

folyamatát regisztráló cikkéből pontos képet kapunk a s z i n ­ lapgyüjtemény eredetéről és méreteiről. ^ 1931-ben a Széchényi Könyvtér szinlapgyüjteménye a következő összefüggő egységekből állt: 1/ Â Páncsy-féle szinlapgyűjtemény 2/ A Eakodczay-fóle szinlapgyüjtemény 3/ A Krecsányi-féle szinlapgyüjtemény Ezek eredeti kötésben, i l l e t v e tokban, kronologikusan rendezve kerültek a könyvtárba. A Páncsy-féle szinlapgyüjteményt Vértesy Jenő már 1908-ban i s m e r t e t t e . ^ Ez a gyűjtemény 16 kötetből állt, 4 kötet k v a r t , a többi fólió formátumban. Első s z i n l a p j a 1829. július 23-án, az utolsó 1844. december 31~én k e l t . Vértesy ismertetésében f e l s o r o l j a az érdekesebb szinlapo­ kat i s . A Eakodczay-féle hagyatékot Pukánszkyné Kádár Jolán feldolgozásából ismerjük, A rendkívül terjedelmes kézi­ ratos hagyatékban v o l t egy szinlapgyüjtemény i s , Rakodczay Pál igazgatósága idejéből, egy kötetbe kötve. A folyamatos szinlapanyag 1894. március 25-től 1897. április 11-ig t e r ­ jed. Érdekessége, hogy nagyon sok magyar Shakespeare-szinlapot t a r t a l m a z o t t . A Krecsányi-féle szinlapgyüjtemény 1162 darab s z i n ­ lapot f o g l a l t magába az 1873-1914-ig terjedő évekből. Kre1

1

Pukánszky Béláné Kádár Jolán: Az Országos Széchényi Könyvtár szinészettörténeti forrásanyaga. I I . Az újon­ nan rendezett szinlap-gyüjtemény. M. Könyvszemle,1931. 38-55. P. Vértesy Jenőt A Páncsy-féle szinlapgyüjtemény a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárában. M. Könyvszemle, 1908. 201-222. p. Kádár Jolán: Rakodczay Pál irodalmi hagyatéka a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárában. M. Könyvszemle, 1923» 111-121. p.

csányi Ignác kéziratos hagyatékával együtt került a Nemzeti Múzeum Könyvtárába, ^ 1931-ben már a Széchényi Könyvtárban v o l t az Uránia Tudományos Szinház 20 kötet s z i n l a p j a i s . Nagy mennyiségű szinlap került a Könyvtárba I d . Szinnyei József gyűjtésé­ ből, adományokból és vásárlás utján i s . Ezek nem voltak kötetekbe kötve. A rendezés alkalmával tékákba sorolták őket. A Páncsy-, Rakodczay-, Krecsányi-gyüjtemények és az Uránia s z i n l a p j a i n kivül a Könyvtár szinlapgyüjteménye 5939 darabot f o g l a l t magába. Az egész gyűjteményről cédulakata­ lógus készült, amelyben minden faszcikulus külön cédulát kapott. A gyűjtemény 1897-ig» a kötelespóldány-rendszer életbeléptetéséig t e r j e d t . 1897-től a kötelespéldány-szinlapokat a könyvtár negyedéves csomagokban őrizte. 1949-ben az egész szinlapgyüjtemény átkerült az újon­ nan létesített Színháztörténeti Osztályra, ahol újra ren­ dezték az anyagot és tovább fejlesztették a tékarendszerü tárolást, mint amely g y a k o r l a t i l a g legalkalmasabbnak bizo­ nyult. Ebben az időben a gyűjtemény fontos anyagokkal bő­ vült. Ide került a Nemzeti Szinház t e l j e s szinlapgyüjtemé­ nye évenként külön kötetekbe kötve /csak az 1837-38-as évek hiányoztak, ezeket különálló szinlapokkal pótolták/, továb­ bá i t t kapott helyet az 1949-ben megszűnt Vigszinház ugyan­ csak kötött, t e l j e s szinlapanyaga i s . 1959-Den a Színháztörténeti Osztály szinlapgyüjtemé­ nye ujabb jelentős változásokon ment át. A Plakáttárban tá­ r o l t hatalmas mennyiségű, főleg vidéki szinlapot kiemelték a más jellegű aprónyomtatványok és plakátok közül ós átad­ ták a Színháztörténeti Osztálynak. Ezzel az i t t tárolt 16

Pukánszkyné Kádár Jolán: Krecsányi Ignác hagyatéka a Nemzeti Múzeum Könyvtáréban. M. Könyvszemle, 1925. 8192. p.

szinlapanyag mintegy 200 000 darabot meghaladó mennyiséggel szaporodott. A Plakáttárban csak a duplumok maradtak. Ezzel egy időben megszüntették a tékákban való táro­ lást és egységes fólió-méretü dobozokba rakták a szinlapo­ kat a helységek ábécéjében, s ezen belül időrendi sorban. A dobozokba rendezett szinlapokon kivül a Színháztörténeti Osztályon a következő kötetekbe kötött folyamatos szinlapok találhatók: - Pesti és budai német szinház 7 kötetben; - Budai színészet a Várszínházban 1 8 3 3 . október 1-től 1835- március 2 9 - i g 4 kötetben; - Nemzeti Szinház 1 8 3 9 . január 1-től 1 9 3 0 . december 3 1 - i g 4 9 kötetben; - Várszínház 1871-től 1 8 9 9 - i g 3 kötetben; - Nemzeti Kamaraszínház 1925-től 1 9 3 0 - i g 1 kötetben; - Vigszinház 1896-tól 1941-ig 76 kötetben; - Operaház 1884-től 6 kötetben; - Uránia Tudományos Szinház 20 kötetben; - Feld Irén Kamarajáték cimü vállalkozásénak s z i n l a p ­ j a ! a Nemzeti Szinház várszinházi s z i n l a p j a ! közé vannak bekötve az 1 9 1 1 - 1 9 1 2 - i k i évadban. Az első magyar hivatásos színtársulat legrégibb s z i n ­ l a p j a a gyűjteményben A talált gyermek. A darabot 1 7 9 2 . jú­ nius 11-én adta elő "A Nemzeti Játék-Szini Társaság Budán a* Hid m e l l e t t lévő Nyári Játék-Szinben" /vagyis a Reischlbódéban./. A Társaságnak ennél csak egy régebbi színlapjá­ rói van tudomásunk, amely az Országos Levéltárban találha­ tó: A filozófus s z i n l a p j a 1 7 9 2 . június 9-ről. A Kelemen-féle Nemzeti Játék-Szini Társaság /később Nemzeti Játszó Társaság/ szinlapjaiból a következők vannak a Színháztörténeti Osztályon:

Harsányi István: Régi magyar szinlapok. l/Mesterséges ravaszság. 2/ A filozófus. Irodalomtörténet, 1 9 1 3 . 3 8 41. p. - Staud Géza: Az első magyar színtársulat szín­ lap j a i . Bp. I960. /Színháztörténeti Füzetek 1 5 . sz./

1/ A talált gye írnek « 1 7 9 2 . június 11. 2/ Pikko hertzeg és Jutka Perzsi. Prinz Pikko. und Jutka P e r z s i . /Kétnyelvű szinlap./ 1793. május 6. 3/ A tsörgő sapka. 1795» szeptember 28. 4/ Cserei K r i s z t i n a vagyis a Meny-Asszony és a 7öLegény egy Személyben.1795« október 28. /Kézirat./ 5/ Cserei K r i s z t i n a vagy-is a Meny-Asszony és a 75Legény egy Személyben. 1795. október 28. /Az előb­ b i nyomtatott példánya./ 6/ Minden Levben kanál. 1795. október 3 0 . 7/ A Pejedelem Ttikos / s i c ! / Utazása. 1795» novem­ ber 4. 8/ A Házasság Szerző Prókátor. 1795« november 9«/Kéz­ irat./ 9/ A Házasság Szerző Prókátor. 1795» november 9 . /Az előbbi nyomtatott példánya./ 10/ Berényi Jolanta. 1 7 9 5 . november 1 3 . /Kézirat./ A kolozsvári magyar szinlapok közül a legrégibb A megtébolyodott R i t t e r és a különös tükör 1 7 9 3 . november 16-17-i előadásáról szól. Időrendben a második az első ma­ gyar Hamlet-előadás szinlapja. Az érdekességek közül megem­ líthetjük a Bánk bán első, 1833. február 15-1 kassai elő­ adásának színlap ját, amelyet Rexa Dezső fedezett f e l , meg­ döntve a z t a régebbi irodalomtörténeti véleményt, hogy a Bánk bán először Kolozsvárt, Egressy Gábor jutalomjátéka­ ként került s z i n r e . ^ I t t található Arany János szinészkedésének adataival mintegy JO szinlap és számos, külön­ böző időből származó, ünnepi előadások emlékét őrző selyem­ re nyomott szinlap. A Széchényi Könyvtár Plakáttárában i s nagy mennyiségű 3zinlapot tárolnak. Ezek eredetileg az aprónyomtatványokkal 1 8

Rexa Dezső. Bánk bán 16. sz. 184-185« p.

első előadása. 7as. U Í S . 1921.

kerültek oda s a többi hasonló nyomdatermékkel együtt éven­ ként sorolták óket a vegyes tartalmú anyag közé. Különösen nagy az i t t található vidéki szinlapok száma. Az 1959-ben végrehajtott szinlapválogatás után már többnyire csak a duplumok maradtak a Plakáttárban. Unicum példányként őriz a Plakáttár 5 darab Kelemen­ féle szinlapot, amelyek egyelőre nem kerültek át a Színház­ történeti Osztályra: 1/ K i - k i maga háza előtt seperjen. 1 7 9 2 . július 22. 2 / A talált gyermek. 1793« január 1 3 . 3 / A szolgálatból ki-maradt Katona t i s z t e k , vagy i s Az Állhatatosság és Kétségbeesés. 1793» novem­ ber 8. Az Országos Levéltárból A filozófus.az Országos Szín­ háztörténeti Múzeumból pedig a Cserei K r i s z t i n a 1795» októ­ ber 2 8 - i nyomtatott és A Fejedelem Titkos Utazása 1795» no­ vember 4-1 szinlapjénak kéziratos példányát ismerjük. így tehát az első magyar színtársulat eddig ismert e r e d e t i szinlapjainak a száma 16, beleszámitva a 4 kéziratos pél­ dányt i s . ^ / /Duplum csak a Cserei K r i s z t i n a 1 7 9 5 . október 28-i s z i n l a p j a . / Nem szinlapok, hanem a színházi év végén utólag ké­ szült szinlapmásolatok találhatók a Eáday Levéltár egy 18 lapos kéziratában ^, amely 1790. október 28-tól. 1794. au­ gusztus 23-ig 95 darab szereposztását őrizte meg. / Két­ ségkívül a legmegbízhatóbb forrásanyag a Kelemen-féle tár­ s u l a t műsorához. 1

20

21

Lugo s i Döme Kelemen László és az első "Magyar Játszó öziní Társaság" cimü munkájának 63. oldalán egy saját gyűjteményéből való szinlap fényképmásolat át közli A Gonoszság nélkül való Tévellygés cimü darab 1795« március 6-1 előadásáról. Á szinlap e r e d e t i j e elkalló­ dott. 20/ 21/

Jelzet: B. I I I . 1. B. A. : A legrégibb magyar szinlapok. Színháztörténeti ErT~ ^ E i s T t ő , 1 9 5 4 . 165-1^3. p.

A Széchényi Könyvtár könyvtári részlegéhen c i m , i l l e t ­ ve szerző szerint számos iskoladráma programját találhatjuk meg. A jezsuita programokat Takács József dolgozta f e l . / Pukánszkyné említést tesz a könyvtár egy iskoladráma-programgyüjteményéről, ez azonban már nem lelhető f e l . ^ / A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában csak igen kevés szinlapot őriznek.Ezek sincsenek külön gyűjteményben, hanem a "Történelem** és a "Vegyes" anyag. katalógusában a szerzők betűrendje szerint vannak besorolva. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak viszont jelentős szin lap any aga van. Mint a fővárosra vonatkozó nyomtatványo­ kat, a Budapesti Gyűjteményben tartják nyilván. I t t talál­ ható a Mesterséges Ravaszság 1785. szeptember 12-1 előadá­ sának a szinlapja. *'/ A darab két nappal későbbi előadásá­ nak szinlap ját i s i t t őrizték, de ma már nem található. A budapesti Népszinház t e l j e s szinlapanyaga - az első három év kivételével - 1878. október 15-től 1908. május 3 1 i g 42 kötetben ugyancsak a Budapesti Gyűjteményben találha­ tó. Ezek a szinlapok a Népszinház szövegkönyvanyagának az Operaházba való átszállítása után maradtak vissza a Szabó Ervin Könyvtárban. A Vár szinház szinlap jainak 6 évfolyamát 1889~9Ö~től 1894-95-ig t valamint a Nemzeti Kamaraszínház 3 kötetnyi szinlapanyagát 1938. szeptember 10-tÖl 1940. május 20-ig i s 2 2

2

21

22/

Takács Józsefi A jezsuita iskoladráma. I I . Bp. 1 9 3 7 .

23/

Pukáns zky Bél éné _ Kádár Jo 1 án % Az Országos Szé' hényl Könyvtár színészetförteneti forrásanyaga. I I . Az újon­ nan rendezett szinlapgyüjtemény. M. Könyvszemle, 1931. 38-55. P.

24/

Harsányi István; Régi magyar szinlapok, 1 / Mesterséges ravaszság. 2/ A filozófus. Irodalomtörténet, 1915. 3841. p. - Pukánszkyné Kádár Jolán; A Nemzeti Szinház százéves története. I , k. Bp. '1940. 522, p. - S taug Géza; Az első magyar színtársulat s z i n l a p j a ! . Bp.T9"£ÖT /Színháztörténeti füzetek 15./

i t t találja meg a kutató. Ezenkívül számos kötetlen német szinlap az 1809-től 1889-ig terjedő időből f e k s z i k a rak­ tárban, ezek között a Deutsches Interims Theater meglehető­ sen összefüggő szinlapanyaga 1852-53 évekből. A többi szin­ lap i s , majdnem mindegyik budapesti szinházból, tékákba rendezve található meg. Túlnyomó többségük a felszabadulás utáni időből való. A Budapesti Egyetemi Könyvtárban az iskoladrámák programmjainak egy kisebb, de igen értékes gyűjteményét őr­ z i k . Mintegy 50 darab ZVTI. és X V I I I . századi többnyire nagyszombati nyomtatvány. A kutató számára külön értéke a gyűjteménynek, hogy együtt találja az egyébként rendkivül r i t k a anyagot,amelyet a többi könyvtárban /Széchényi Könyv­ tár, a MTA Könyvtára/ csak cim szerint lehet f e l k u t a t n i . Igen jelentős az Egyetemi Könyvtárban Őrzött p e s t i és budai német szinlapok gyűjteménye. 1794. január 1-től 184-5. március 3 1 - i g kisebb megszakításokkal folyamatos anyagot találunk i t t 60 kötetbe kötve. A szinlapok száma meghaladja a 8000 darabot. Adataikat Pukánszkyné Kádár Jolán dolgozta f e l a p e s t i és budai német színészetről i r o t t két monográ­ fiájában. / Az Országos Színháztörténeti Múzeumban mintegy 12 000 darabot meghaladó szinlapot tárolnak.Túlnyomó többségük kü­ lönálló példány, összefüggő sorozat csak a legujabbkori anyagban akad. A szinlapokat leltári számsor s z e r i n t ren­ dezik. A tájékozódást különféle szempontú mutatók segítik elő: szerző, cim, szinház, rendező, zeneszerző, díszlet­ tervező, sőt egyes fontosabb szinészek szerint i s . A j e l e n 25

-*/

Kádár Jolán: A budai és p e s t i német színészet történet e löl2-ig játékszini és drámairodalmi szempontból. Bp. 1914. - Kádár Jolán: A p e s t i és budai német szí­ nészet története 1812-184-7. Bp. 1923.

t ős ebb szinlapok a Múzeum állandó kiállításán üveg a l a t t láthatók. A Ráday Könyvtárban a szinészettörténeti iratokon k i ­ vül egy terebélyes köteg szinlap i s található. Ez a f a s z c i kulus 278 darab szinlapot f o g l a l magába az 1814-től 1825-ig terjedő évekből. P e s t i és budai, német és magyar szinlapok sorakoznak benne időrendbe rakva« Az Operaház s z i n l a p j a i t évenként bekötve az Operaház könyvtárában találjuk. Ez az egyetlen olyan t e l j e s s z i n lapanyag , amely Magyarországon még szinház kezelésében van« Tárolása és kezelése természetesen nem szakszerű és fennáll a veszély, hogy előbb-utóbb valami károsodás éri. Sürgősen szükség volna arra, hogy ezt a rendkívül értékes, pótolha­ t a t l a n szinlapanyagot mihamarabb olyan intézmény vegye át, amely megőrzését biztosítani t u d j a és a kutatók részére i s hozzáférhetővé t e s z i . A levéltárakban általában csak elvétve, aktákhoz csa­ t o l v a találunk egy-egy magányos szinlapot. Pest és Nógrád vármegye levéltárában /régi Pest megyei levéltár/ azonban a Nemzeti Szinház 1857-1858 jelzetű köteghez csatoltan egy félbőrbe kötött szinlapgyüjteményt őriznek, amely a kassai Nemzeti D a l l és Szinjátszó Társaság egy éves hiánytalan szinlapsorozatát f o g l a l j a magába az alábbi részletezés sze­ rint: Kassa: 1830. január 1. - 1830. május 6. Máramarossziget: 1830. június 2 0 . - 1 8 3 0 . július 2 5 . Kolozsvár: I 8 3 O . augusztus 7. - I 8 3 0 . szeptember I 3 . Debrecen: 1830. szeptember 2 0 . - I 8 3 O . október I 7 . Kassa: I 8 3 O . október 3 0 . - I 8 3 O . december 3 0 . A vidéki muzeumok közül tekintélyes mennyiségű szinlappal rendelkezik a győri Kantus János múzeum. Legnagyobb 26/

A Magyar Színészet Hősi Harca 1790-184-9-ig cimü kiál­ lítás ismertetője. Bp. 1961.

részük a győri bencés gimnázium könyvtárából került át. Az 1835 és 1876 között Győrött megfordult színtársulatok szín­ lap j a i t tékákban tárolják. Anyagukat részben K o l t a i V i r g i l , részben Lám Frigyes dolgozta f e l . ^ A szegeâi Somogyi Könyvtárban főleg szegedi eredetű szinlapokat gyűjtöttek. Gyűjteményük 8 kötetbe kötve az 1883. október 14-től 1902. április 2-ig terjedő időt öleli f e l . Ezenkivül kisebb mennyiségű egyéb vidéki anyag i s t a ­ lálható a könyvtárban. Az ujabbkori szinlapanyag tekinté­ lyes, de rendezve még nincs. Kiváló szakszerűséggel rendezett szinlapgyűjteményt Őriznek a Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtá­ rában, a debreceni Kollégiumban. A debreceni színlapok az 1811-1955-ig terjedő időből valók. Egyes évek anyaga f o l y a ­ matos ós kötegekbe van f o g l a l v a : 2

1880 1881 1882 1883 1892 1897

-

1881 1882 1883 1884 1896 1905

összesen

2 kötet 1 1 " 1 " 9 " 8 " 22 kötet

A többi nem összefüggő debreceni szinlapot 6 dobozban tá­ rolják. Az egyéb vidéki szinlapokat külön k e z e l i k . A Kol­ légium t e l j e s szinlapállománya megközeliti a 10 000 dara­ bot. A gyűjtés 1955-ben megszűnt. Az ujabbkori szinlapokat a Debreceni Egyetemi Könyv­ tár gyűjti. Nagy részük Szegedről került a Könyvtárba Öm­ l e s z t e t t anyag formájában. Ezeket társulatok szerint kro­ nológiai rendben a könyvtár Nyomtatványtára őrzi. Külön nyilvántartásuk és feldolgozásuk eddig nincsen. K o l t a l V i r g i l : Győr szinészete. 1-2. k. Győr, I 8 0 9 . 1890. - Lám Frigyes: A győri német szinészet történe­ t e . Győr, I935.

Kisebb mennyiségű szinlapot őriznek a XIX. század közepe tájáról a debreceni Déry Múzeumban i s . A miskolci Hermann Ottó Múzeumban csak kevés s z i n l a ­ pot tartanak nyilván, ezek közül viszont több a miskolci szinház első éveiből való. ®/ A veszprémi Múzeumba került valami különös véletlen folytán a Nemzeti Szinház első két esztendejének/1837-1858/ t e l j e s szinlapanyaga két kötetbe kötve. Mi;. *n valószínűség szerint a Színháztörténeti Osztály nemzet színházi s z i n ­ lap sorozat ának hiányzó első két kötetéről van szó. Ugyanitt találunk 2 8 darab kéziratos szinlapot i s , amelyek Pápán 1817-től 1 8 2 3 - i g bemutatott színmüvekre vonatkoznak. Nem lehet t e l j e s bizonyossággal megállapítani, vajon valóban kéziratos szinlapok-e vagy kinyomtatott szinlapok megmaradt kéziratai. Az első feltevés látszik valószínűnek. 2

A g y u l a i Erkel Szinház folyamatos, t e l j e s s z i n l a p ­ anyaga 1901-től 1 9 4 9 - i g 3 5 kötetbe kötve megtalálható a bé­ késcsabai Megyei Könyvtárban. Rendezett állapotban vannak a pozsonyi Városi Levél­ tárban a pozsonyi magyar, német és szlovák nyelvű s z i n l a ­ pok. Dobozokban tárolják őket. A levéltár 1955-ben k i ­ adott katalógusa 5000 darab szinlapot e m l i t az 1 7 9 6 és 1 9 4 0 közötti időből. ^/ Ezeket már több izben feldolgozták, így elsősorban Benyovszky Károly, Heppner Antal és Samarjay Ká­ r o l y a pozsonyi színészetről i r o t t munkáikban.^ / 2

0

28/

2

y

A debreceni szinlapanyag felhasználásával készültek a következő monográfiák;Gere s 1 Kálmán A debreceni színé­ szet vázlatos története 1 7 9 0 - 1 0 9 8 . Debrecen, 1 8 9 8 . Szathmáry Zoltán: A debreceni színház története./18651 9 2 5 / . Debrecen, 1 9 2 4 . - Hegyi Tibor: A debreceni szí­ nészet és színház története a legrégibb időktől a k i ­ egyezésig. Balassagyarmat, 1 9 3 7 . 9/ Archiv Mesta Bratislavy. Praha, 1 9 5 5 « ' Benyovszky. K a r l : Das a l t e Theater. B r a t i s l a v a - Pre s 8burg. 1 9 2 6 . - Benyèvszky Károly: A pozsonyi magyar színeszet története 1867-ig. B r a t i s l a v a - Pozsony, 1 9 2 8 . - Heppner Antal: A pozsonyi német színészet története a J L v l l i . szazadban. Pozsony, I 9 1 0 . - Samar.lay Károly: A pozsonyi régi és u;j német színház. Pozsony, J-ööb. - 71 -

A kassai városi levéltárban i s szépen rendezett, bár csak kisebb mennyiségű kassai szinlapot találunk* A nagyváradi színházban minden előadott darab szöve­ ge, s z i n l a p j a és egyéb tartozéka megvan. Kolozsvárott a magyar szinlapok gyűjteményét szépen rendezve a Magyar Szinház Könyvtára őrzi, akárcsak a szö­ vegkönyveket. De vannak szinlapok a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban i s , igy többek közt a Jane só Pál-féle s z i n l a p ­ gyüjtemény, amely az Erdélyi Múzeum Egylet tulajdonából ke­ rült i d e . A brassói evangélikus gimnázium könyvtárában az 1794tői 1851-ig terjedő idő t e l j e s német szinlapanyagát őrizték meg 2 9 k ö t e t b e n , A gyűjtemény j e l e n l e g i állapotáról n i n ­ csenek értesüléseink. A szerzetesrendek irattáraiban iskoladráma programo­ kat találhatunk. A szerzetesi irattárak közül a legjelentő­ sebbek a kegyesrendiek budapesti központi könyvtára és a Benedek-rend pannonhalmi könyvtára. A p i a r i s t a iskoladrámák 9 programját Lugosi Döme dolgozta f e l és fakszimiléjüket i s kiadta. Vannak magyarországi magyar és német szinlapok a bé­ c s i Nationalbibliothek Színházi Gyűjteményében i s __a_ 147 447 - D. Theatr. Abl. jelzetű kötetben. Több 1809-ből való. A pozsonyi szinlapok között különösen érdekes, ame­ l y i k ü a t t h y a n y Fülöp herceg német színtársulatának vendég­ játékát h i r d e t i Pozsonyban Zöllner Frigyes vezetése a l a t t . A J u l i u s von Tarent oder der Brüdermord cimü szinlapon év­ szám és helymegjelölés nincsen, de mint pozsonyi szinlapot tartják nyilván. Ezek s z e r i n t ez volna az egyetlen szinlap, 5 2 /

31/

Gross. JuliusiKronstädter Drucke 1535-1886. Kronstadt, r

Lugosi ömet A piaristák szegedi drámajátékai. Szeged. 1 9 3 0 . /klny. az ItK-ből./ - Lugosi Döme: A piaristák szegedi drámajátékainak s z i n l a p j a i . Szeged, 1 9 3 0 .

amely a Batthyányak X v T I I . századi főúri sziliházaiból fenn­ maradt. A szinlapok lelőhelyeinek felsorolását szinte a vég­ l e t e k i g folytathatnánk. Általában Magyarország minden vidé­ k i Múzeumában és könyvtárában van kisebb mennyiségű szin­ lap. Ezek számbavételéhez azonban esztendők kellenének. Ta­ lálhatók szinlapok különböző városi és megyei levéltárakban i s egyes színházi aktákhoz csatolva.Ezek azonban csak szór­ ványos darabok. Nem volna haszontalan dolog egyszer a magyarországi szinlapok t e l j e s kataszterét felállítani, ahogy ezt a s z i n házi zsebkönyvekkel kapcsolatban i s elvégezték.^/ I t t k e l l megemlékeznünk egyéb aprónyomtatványokról i s , amelyek nagy számmal kerülnek k i a szinház üzeméből s többnyire a közönséggel való kapcsolat szolgálatában áll­ nak. ^ / Műsorok, műsorfüzetek, meghívók, újévi üdvözlőver­ sek, a színészeket ünneplő un. szóróversek mind adatokat szolgáltatnak a szinház történetéhez. A színészek életrajzi adatainak megállapításában nagy segítséget nyújtanak a ha­ l o t t i levelek vagy gyászjelentések. Leggazdagabb lelőhelye ezeknek a kiadványoknak a Széchényi Könyvtár Plakát- és aprónyomtatványt ára. De bőven találunk aprónyomtatványokat a Színháztörténeti Osztály szinlapgyüjtöményében, a Színháztörténeti Múzeumban, a Sza­ bó Ervin Könyvtár Budapesti Gyűjteményében, a Magyar Törté-

Hankiss Elemér - Berezeli A. Károlyné: Magyarországon megjelent színházi zsebkönyvek bibliográfiája. XVTIIXIX. század. Bp. 1961. Pukánszkyné Kádár Jolánt Szinészettörtóneti vonatkozá­ sú p e s t i és budai nyomtatványok a X v T I I . századból a Nemzeti Múzeum Könyvtárában. M. B i b l i o f i l Szemle,1925. 56-61. p.

n e t i Múzeum Újkori Osztályán, sőt még a levéltárak aktahalmazax kozott i s .

A szinlapokra vonatkozó egyéb irodalom: Bayer Józsefi Egy Bánk bán tárgyú német dráma és magyar színlap dal, EPhK. 1904. 141-149. p. - Bayer Józsefi E l f r i d e I 8 O 5 i k i kolozsvári s z i n l a p j a . EPhK. 189Ö. 373« p. - Bayer Józsefi Eredeti drámák s z i n l a p j a i a mult századból. I t K . 1893. I I 3 - I I 5 . p. - Bayer Józsefi Hamlet előadá­ sok a mult században. EPhK. 1892. 596-402, p. - Bayer József; Kisfaludy Irénéjenek legrégibb szinlapjálról. GyÖri Közlöny, 1892. 8 5 . sz. - Bayer József; Magyar szinlap 1812-ből. I t K . 1894. 485. P. - /b.f./: Megta­ lálták a Bánk bán premierjének szinlap ját. Képes Kró­ nika, 1 9 4 1 . 5 3 . sz. - Harsány!• István: Régi magyar szinlapok. írod. 1913.' 58-41 p. - Heinrich Gusztáv: A legrégibb nagyváradi szinlap. EPhK. 1 9 0 0 . 95*5. p. L.i Régi miskolci szinlapok. Miskolci Napló, 1 9 2 1 . T60. S Z . - Lugosi Döme: Régi szilapok. M. Múv. Alma­ nach, 19O8. 53-56. p. - Szlávik Ferenc: Egy i s k o l a i dráma szinlapja. EPhK. 1 9 1 1 . 441-444. p.' - Szűcs Sámu­ e l : Miskolci szinlapok a legrégibb időkből. Borsodmegyei Lapok, 1886. 59-60. sz. - Váli Béla: Színészetünk ereklyéiről. Ország-Világ, 1 8 9 0 . 5 4 . sz. - Váli Béla. Színészetünk műkincsei. M. Salon, 1890. 481-5U6. p. ~ A legrégibb erdélyi szinlapok. M. Szinház! Lap, 1860. 18. sz, - Miskolci 5 3 éves magyar szinlap. Nemzet, 1886. 2 0 5 . sz. - Régi erdélyi szinlapok. Vas. Ujs. 1868. 3 3 9 . p. - Szinlap Debrecen, 1826. aug, 1 9 - r o l . Egyetértés, 1886. 244. sz. 0

III. SZÍNHÁZI ALMANACHOK:

Az almanachok periodikus, rendszerint évenként megje­ lenő kiadványok v o l t a k , vegyes tartalommal, szórakoztató célzattal. Naptárt, csillagászati adatokat, az elmúlt évről összefoglaló áttekintést, a jelenről átfogó képet, a jövő évről pedig jóslatokat közöltek. Az adatközlő részletek mellett a szórakoztatást rövid elbeszélések, költemények, anekdoták és nem utolsó sorban képek szolgálták. Az alma­ és nach tehát tulajdonképpen ismeretterjesztő adatokkal szépirodalmi anyaggal bővitett naptár v o l t . Az almanachok d i v a t j a már a ZVTI. században kezdett k i a l a k u l n i , de széles körben csak a XvTII. században t e r ­ jedt el.Ezekben a vegyes tartalmú almanachokban rendszerint szinházi vonatkozású részletek i s v o l t a k , amelyek kiváltot­ ták a közönség érdeklődését. Belőlük a l a k u l t k i a ZvTII. század elején a sajátos szinházi almanach. Az első szinházi almanachok Franciaországban j e l e n t e k meg. F. Panard Etrennes logogriphes du Théâtre.et du Par­ nasse cimü könyve 1754-ben íátott napvilágot. F, P a r f a i c t már három egymás után következő évben - 1 7 5 5 , 1 7 5 6 , 1757 • adta k i almanach ját az alábbi cimenî L'Agenda historique et chronologique des Théâtres. 1751-től igen népszerű v o l t a Calendrier h i s t o r i q u e de théâtre de l'Opéra, des Comédie Françoise e t I t a l i e n n e e t des Foires. 1752-től j e l e n t meg az Almanach h i s t o r i q u e et chronologique de tous les spec­ t a c l e s , amely 1754-ben Les Spectacles de Paris-ra változ­ t a t t a cimét. A Calendrier és a Les Spectacles 1759-ben

egyesült és a következő elmen j e l e n t meg: Les Spectacles de P a r i s ou Calendrier historique et chronologique des Théâtres. Ez a szinházi almanach kisebb megszakításokkal 1815-ig fennmaradt. ^ Olasz országban az első szinházi almanach Carlo Gozzi nevéhez fűződik. 1756-ban adta k i La Tartana d e g l i i n f l u a s i per l'Anno b i s e s t i l e 1756. cimen«, A legrégibb bécsi szinházi almanach nemcsak f r a n c i a mintára készült, hanem francia nyelven i s j e l e n t meg: Ré­ p e r t o i r e des Théâtres de l a v i l l e , de Vienne Depuis l'Année 1752 jusqu'à l'Année 1757» Vienne en Autriche. Dans l'imp­ rimerie Jean Leop. de Ghelen, MDCCLVTI. Ebben az ismeretlen kompilátor röviden elmondja a szinészet történetét^ majd a j e l e n állapot ismertetésére tér át. Bemutatja a szinházak társulatait i s . Bennünket kü­ lönösen az egyik Architecte et Dessinateur des Décorations" érdekel, egy Quaglio nevü olasz festő, akinek nevével né­ hány évvel később az Esterházy-szinházakban találkozunk. Francia minták nyomán k e l e t k e z e t t , a magyarországi német szinháztörténet szempontjából i s legfontosabb i l y e n természetű kiadvány, a gothai Theater-Kalender. H e i n r i c h August Ottokar Reicharöt, a gothai Hoftheater igazgatója, későbbi Kriegsrat, adta k i 1775-től kezdve 1800-ig, 2 5 éven áb a 26 darabból álló almanach-sorozatot Theater-Kalender cimmel. Ez a 16° nagyságú k i s könyvecske rendszerezi elő­ ször a német szinházakat és vándortársulatokat egész Euró­ pában, képet ad a kor szinházi állapotéról és dramaturgiai törekvéseiről. Esztétikai tanulmányok, társulati névsorok, t e l j e s évi műsorok, statisztikák követik benne egymást. Adatszolgáltatása igen k i t e r j e d t és pontos. Számos i l l u s z t ­ ráció d i s z i t i , metszetei közül több Chodowieckitől való. / 1

w

2

•*-/ Enciclopedia dello Spettacolo. Roma, 1 9 5 4 . I . / Röder. A l w i l l : Fünfzig Jahre Deutscher Bühnengeschichte 1856-1888. /Mit besonderer Zugrundelegung des deutschen Bühnen-Almanachs./ B e r l i n , 1886. Vg. Freund und Jeckel. 234. p.

2

69

I

Magyar szempontból azért jelentós a gothai TheaterKalender, mert évről évre közli a Magyarországon vándorló vagy letelepedett német színtársulatok személyzetét és t e l ­ jes műsorát. Még a gothait megelőzve Bécsben i s j e l e n t meg egy németnyelvű almanach 1772-ben;Genaue Nachrichten von beyden Kaiserlich-königlichen Schaubühnen und andern öffentlichen Ergötzlichkeiten i n , Wien. Mit Kupfern. Herausgegeben von Johann Heinrich F r i e d r i c h Müller, Mitgliede der k a i s e r l . königl. National-Schauspielergesellschaft. Wien, Gedruckt mit v. Ghelenschen S c h r i f t e n . 1772. A magyarországi német szinházi almanachok TheaterAI manach, Theater-Kalender, Theater-Jahrbuch, TheaterTaschenbuch, Abschiedsgeschenk stb. elmeken jelentek meg, de lényeges különbség nincs közöttük, A szépirodalmi rész gyakran hiányzik belőlük, s a tartalom csak a társulat név­ sorára és a műsorra szorítkozik. Ezek az almanachok i s általában évenként jelentek meg. Szerzőjük, szerkesztőjük, vagy helyesebben kompilátoruk a társulat súgója v o l t , akinek ez külön jövedelmet j e ­ lentett. A legrégibb magyarországi német szinházi almanach 1783-ból maradt ránk: Theatertaschenbuch von a l l e n V O M Anfange des Jänners b i s zum Ende des Dezembers 1783,von der deutschen Schauspielergesellschaft i n Pest Aufgeführten Schauspielen und B a l l e t s . Zum Neujahrsgeschenke zusammen­ getragen. Pest, gedruckt von Anna Marie Litzenbergerin. auf dem Fischplatze im Terpendischen Hause. Ettől kezdve a pesti és budai német színházak, s a v i ­ déken kóborló német színtársulatok számos almanachjávai találkozunk. Ezekben éppen ugy, mint a németországiakban a társulati névsorok és a müsoradatok a legfontosabbak, A magyarországi német almanachok tengerében vannak tartalmiknál vagy kiállításuknál fogva kiemelkedő, érdekes példányok. Valamennyi magyarországi német almanach közül

legjelentősebb a Hochgrâflieh Brdődiseher Theater-AIgianach auf das Jahr 1787t amely Leipzigben és Berlinben j e l e n t meg. Elállításában vetekszik a legszebb német és f r a n c i a almanac hókkal tartalmát t e k i n t v e pedig operatörténetünk egyik legfontosabb forrása. Mindössze 1 példánya ismeretes. Ez E l l i n g e r Gusztáv hagyatékából került az Országos Szé­ chényi Könyvtárba, s ma a Színháztörténeti Osztály őrzi. Szakirodalmunk jól ismeri, többen - Bayer József, Heppner A n t a l , Pukánszky Béléné - részletesen ismertették,igy könyvészeti és t a r t a l m i leírására nincs szükség. A pozsonyi Erdődy-opera működésének keletkezését, három éves műsorát /1785-1788/ i s m e r t e t i és a társulat életéről illusztráció­ kat i s közöl. Színháztörténeti értékét az illusztrációk különösen emelik. s

Az 1808-ban megjelent németnyelvű pesti-budai alma­ nach azért érdekes, mert közli a p e s t i és budai német szín­ házak rövid történetét: Geschichte der Schaubühne i n Ofen und Pest, ugyancsak szinészettOrt éneti értekezése miatt emelkedik k i az 1815-ben megjelent pest-budai almanach i s a többi sablonos kiadvány közül. Az értekezés cime: Fragment eines Briefes über die Entstehung des Theaters i n Pesth und Ofen, geschrieben den 31« Marz 1794. De nemcsak a pest-budai német színházak adtak k i év­ ről évre almanachokat, hanem a magyarországi és erdélyi városokban működő és szerte az országban kóborló német tár­ sulatok i s . Ezek általában szerényebb kiéllitásuak, mint a fővárosiak, a társulati névsort és az évi műsort azonban szinte kivétel nélkül közlik. Bayer József: A nemzeti játékszín története. Bp. 1887. I I . k. 261-267« p. - Heppner A n t a l : A pozsonyi német színészet története a i v l i i . században. Pozsony, 1910. 52-63« p« és 94-97. P. - Joiantha Pukánszky - Kádár : Geschichte des «Deutschen Theaters I n Ungarn. Erster Band. Von den Anfängen b i s 1812. München, 1933* 61-64. P.

A magyarnyelvű almanachok kezdetben a német minták formátumát és beosztását követik. Később némileg eltérnek tőlük és a Nemzeti Szinház megnyitását kővetően tetszető­ sebb formában és gazdagabb tartalommal jelennek meg. Címük igen változó: Theatrumi almanach. Theatrumi zsebkönyvecske. Szinházi zsebkönyv. Játékszín! emlékkönyv. Játékszín! nefelejts,Játékszín! füzér. Színi emlény stb. A szakirodalom­ ban sokszor sugókönyvek néven emlegetik, mivel a sugó adta k i őket, ez azonban h e l y t e l e n , a sugó könyv elnevezést a színházak sugópéldánya! részére k e l l f e n n t a r t a n i . Az első magyar színházi zsebkönyvet 1793-ból ismer­ jük: Magyar Teatromi Zsebkönyvetske az 1793-dik Esztendő. Pesten Trattner Mátyás betűivel. A 3 2 ° méretű könyvecske Ajánlással kezdődik, majd egy bevezető versikét közöl A ma­ gyar Nyelvnek hatalmas támogatóihoz. Ezután következnek a Nemzeti Játszó Társaság t a g j a i , végül az első magyar hiva­ tásos színtársulat által bemutatott színdarabok jegyzéke a elmek ábécéje szerint. Az első magyar színjátszó társulat működéséből még két zsebkönyvet Ismerünk: 1794—bői és 1795-ből. A második pesti színjátszó csoport életéről 7 zsebkönyv számol be, az 1808., 1810., 1811., 1812., 1813., 1814. és 1815* évi kiadások. A vándorlások korára több vidéki szinházi zsebkönyv vet világot az 1819., 1824., 182?., 1828., 1829., 1831.» 1832. évekből. Ezek a zsebkönyvek, akárcsak az előzők, rendkívül ritkák, legtöbbjük unieum-példány. 1838-ban i n d u l t meg a Nemzeti Színház zsebkönyveinek sorozata. Rendszeresen j e l e n t meg minden évben egészen 1876-ig, amikor az igazgatóság b e t i l t o t t a . Jelentősek a Budai Népszinház zsebkönyvei, amelyek most már t e l j e s számban előkerültek. Belőlük Molnár György vállalkozásának mindkét szakasza /1861-1864, 1867-1870/ h i ­ ánytalanul rekonstruálható. Az 1862. éviben Pésüs György a Népszinház keletkezésének rövid történetét i s megírta.

A század második harmadában a vidéken mindjobban e l ­ szaporodó társulatok i s számos zsebkönyvben számolnak be működésükről. Ezeknek legnagyobb része egyáltalán nincs feldolgozva irodalmunkban. A szinházi almanachok forrásértéke igen nagy. A tár­ s u l a t i névsort és a napról napra k i m u t a t o t t műsort általá­ ban hitelesnek lehet elfogadni. Szerzőik a társulat súgói, akiknek az elmúlt évre vonatkozó adatok /színlapok, szám­ adások stb./ rendelkezésűkre álltak, s ők maguk az esemé­ nyek közvetlen szemlélői lehettek. Viszont nem voltak külö­ nösen müveit emberek, ezért ajánlatos az általuk f e l s o r o l t szerzők és cimek ellenőrzése,mert e l i r a s , torzítás, tévedés gyakran előfordul. A társulati névsorok és a lejátszott szinmüvek jegy­ zékén kivül számos magyar zsebkönyv szinmüvek szövegét-is közli. Ezek ugyan többnyire nem éppen magas színvonalú,iro­ dalmi értékű müvek, hanem rendszerint a társulat sikeres darabjai. Érdekességük, hogy sehol másutt f e l nem lelhetők, s rendkívül jellemzőek a korra, a közönség Ízlésére és a társulat műsorára* Értékes adatokat szolgáltatnak a kor dramaturgiai és színháztörténeti műveltségéhez azok a kisebb-nagyobb színházesztétikái és színház-történeti értekezések, ame­ lyeket - a német zsebkönyvhöz hasonlóan - a magyar zseb­ könyvekben i s megtalálunk. I t t bukkannak föl a magyar s z i nészettörténet első próbálkozásai i s . így például az 1810. évi Magyar Játék-Szini Almanachban Benke József megírta a Nemzeti Játszó Társaság törté­ netét 1806-tól 1810-ig.Ez a k i s tanulmány szervesen kapcso­ lódik Endrődy János a Magyar Játékszín cimü négykötetes munkájának bevezetőjéhez, amelyben Endrődy az első magyar színjátszó társaság történetét mondja e l . Az 1814-ik esztendőre készült almanach érdekessége, hogy S c h i l l e r esztétikai tanulmányának magyar fordítását közli A Játékszín címmel. Valószínűleg Benke József f o r d i -

t o t t a . As 1815-ik évi almanach 6 nyomtatott oldalon a Pes­ t i Magyar Theatrum Históriáját közli. Ugyancsak értékes t a ­ nulmányt találunk a magyar színészet kezdeteiről Könyves Máté Játékszín! Koszorú cimü színház! zsebkönyvéhen. amely először 1854-ben, másodszor 1836-ban j e l e n t meg. A nemzeti szinész társaság eredete Magyarországon címmel jelentős terjedelemben és részletességgel i s m e r t e t i a p e s t i , az e r ­ délyi, a miskolci és a füredi játékszín történetét. Egyes szinházi zsebkönyvek metszeteket i s közölnek. A Budai Nemzeti Játékszín! Zsebkönyv 1837-re a Nemzeti Szinház képét hozza Rphlmann Károly metszetében. Az 1838. évi Pesti Nemzeti Játékszini Zsebkönyvben Lendvayné és Me­ g y e r i Károly arcképét találjuk. Megyerinek ez az egyetlen arcképe, előzőleg a Honművész 1834. évi 28.számában j e l e n t meg, utólag pedig a Nemzeti Színház 1844. évi zsebkönyvében i s . Az 1839. évi zsebkönyv Schodel Rozália és Lendvay Már­ ton képét közli. 1840-ben Laborfalvi Róza és Fáncsy Lajos képével találkozunk. Majd sorra következik a Nemzeti Szin­ ház több neves színésze iFelbér Mária, Szentpétery Zsigmond, Mochanaky Amália, Hubenayné Magda Ludovika, Szathmáryné, Egressy Béni stb. Ezt az értékes színháztörténeti anyagot csak legújabban katalogizálták. A metszetekkel Pataky Dénes f o g l a l k o z o t t , a kőrajzokat pedig Gerszi Teréz dolgozta fel. A század közepétől kezdve a szinházi zsebkönyvek mel­ l e t t hozzájuk hasonló,de általában magasabb igényű, t a r t a l ­ masabb, országos jellegű almanachok kezdtek megjelenni. Szerkesztőik sem színházi súgók többé, hanem irók, újság­ írók, szinészek. Ezek a müvek i s naptárral egybekötött, évenként megjelenő kiadványok, de túlnyomó részben irodalmi szövegeket közölnek. 4 /

Pataky Dénes: A magyar rézmetszés története. Pp.- 1951. Gerszi Teréz: A magyar kőrajzolás történeta á XIX, században. Bp, I960,

Közöttük a legnevezetesebb a Magyar Thalia. Játék­ szín! almanach, 1853-ra. Alapit & és szerkeszti Vahot Imre. Az eis8 évi folyam. Benne találjuk az első magyarnyelvű egyetemes színháztörténetet: A játékszín általános történe­ tének vázlata Vahot Imrétől. Sorra veszi a görög, római, olasz, f r a n c i a , spanyol, portugál, német, angol, amerikai, holland, dán, svéd, orosz, lengyel, cseh, i l l i r , hindu, hé­ ber, kínai , japán, perzsa, arab, török játékszín történe­ tét. A V I I I . fejezetben pedig a magyar szinészet történekét f o g l a l j a össze. Ezután a szerkesztő Balog István önéletrajzából közöl részleteket Dobsa Lajos naplótöredékével együtt.Bulyovszkyné Egy színésznő cimü beszélyével, Bernát Gáspár Frescokép egy vándorszínész életéből cimü Írásával szerepel. Vahot Imre Katona Józsefről i r életrajzi vázlatot, egy régi s z i ­ nész pedig vidéki színészetünk problémáit f o g l a l j a össze. Színháztörténeti szempontból az almanach legfontosabb ré-j sze az,ahol a szerkesztő az 1852-ben működő 24 vidéki szin-' társulat adatait közli. Szinházi naptár 1857. évre Bethlen Miklós, Dobsa La­ jos ós Tóth Kálmán szerkesztésében már sok t e k i n t e t b e n e l ­ tér a régi almanachoktól külső megjelenésében és belső szerkezetében egyaránt. A 400 o l d a l terjedelmet meghaladó naptár több érdekes cikket és igen sok képet tartalmaz. Eg­ ressy Gábor Szóváltás a színházi naptár fölött. Vadnál Ká­ r o l y A p e s t i Nemzeti Szinház. Antunovlcs J. A szabadkai szinház. Feleki Miklós Jegyzetek a magyar vándor színészet­ ről címmel közöl c i k k e t . Balog István az első vidéki szín­ társulat alakulását mondja e l . Salamon Perenc a magyar ven­ dors zinészetről i r . Megtaláljuk benne a Nemzeti Szinház személyzetének névsorát és a vidéki színtársulatokat i s . A Nemzeti Szinházi nyűg-intézeti naptár 1858-ra S z i ­ g e t i József szerkesztésében és kiadásában j e l e n t meg. Ennek a tartalma i s színvonalas: Páy András cikke A magyar szí­ nészet múltjáról. Egressy Gábor eszmefuttatása Szinház.nem-

zetiség. emberiség:, hasznosság és mulatság. S z i g l i g e t i Ede tanulmánya A szinköltészetről magasabb igényeknek i s megfe­ l e l . A naptár régül közli S z i g e t i József Vén bakancsos és f i a a huszár cimü népszínművének t e l j e s szövegét. Lenhard Ede A magyar színészet országos névtára cimü almanachja 1872-től 1875-ig négy kötetben j e l e n t meg, az összes magyarországi színházak társulati névsorával. Műso­ rokat azonban nem ado Benkő Kálmán Magyar színvilág cimü almanachja 1873ban újból közli P e l v i n c z i szinjátszási engedélyének szöve­ gét, Kelemen László színtársulatára vonatkozó néhány i r a t o t és a Magyarországon 1565-től 1872-ig előadott színművek jegyzékét. A magyar szinészek névsorát 1790-től 1872-ig, a Nemzeti Szinház személyzetét 1837-től 1872-ig találjuk meg benne.. Hasonló jellegű Bártfai Paczona Antal 1887-ik évi Szinészek naptára és évkönyve cimü kiadványa, amely az o r ­ szág valamennyi színházának személyzetét közli, s f e l s o r o l ­ j a az állandó színházakat, nyári színköröket és szintermeket i s . A század vége felé a zsebkönyvek d i v a t j a tűnőben van. 1901-ben Incze Henrik igyekszik feleleveníteni a hasznos k i s kiadványt ós k i a d j a a Magyar Színészet! Almanachot, amely harmadik évétől kezdve már bővített tartalommal mint Magyar Művészeti Almanach j e l e n i k meg. 1913-ig összesen 13 kötet látott napvilágot és szerzett népszerűséget. Az ügye­ sen szerkesztett Almanach nemcsak napról-napra vezetett eseménynaptárt nyújt, hanem tájékoztat minden fontos művé­ s z i , elsősorban szinházi eseményről, szinházalapitásról, halálozásról ós valamennyi vidéki színtársulat állomáshe­ lyéről. Több kisebb tanulmány és sok kép t e s z i váltc jatossá tartalmát. A Tanácsköztársaság idején tudomásunk szerint csak egyetlen hasonló kiadvány j e l e n t meg, a szolnoki Szinházi almanach 1919> Szerkesztette Révész Jenő. A 34- lapos képes

füzetben líariházy Miklós kecskeméti és szolnoki szintársulaténak t a g j a i tesznek h i t e t a Tanácsköztársaság m e l l e t t . Ugyancsak a régi hagyományt akarta felújítani a Szin­ házi Életnek Művészeti Almanach elmen k i a d o t t évkönyve. Há­ rom évfolyama j e l e n t meg 1919», 1921. és 1922. években. Ko­ r a szinházi életének számtalan adatát rögzítette meg. Ha­ sonló céllal j e l e n t meg Lugosi Döme és Görög Sándor szer­ kesztésében a Szegedi Városi Szinház zsebkönyve 1929-ben ós 1930-ban. Hevesi Sándor a l a t t a Nemzeti Szinház i s a d o t t k i két zsebkönyvet Mészáros Sándor titkár szerkesztésében az 1 9 3 O . és 1 9 3 1 . évben. Az utolsó efféle kiadvány 1941-ben látott napvilágot Nemzeti Szinház 1941. címmel, amely 4 3 0 oldalon keresztül tárja az olvasó elé a Nemzeti Szinház eredményeit 1935-től 1941-ig. Németh Antal igazgatása idején. Hat év eseményeit részletes statisztikákban dolgozza f e l . Erre az időszakra kitűnően használható forrásmunka. A magyarországi színházi almanachok leggazdagabb l e ­ lőhelye az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti O s z t á l y a . A német és magyar zsebkönyvek e r e d e t i l e g a müncheni mintára készült katalógus Hung. !.. L. Eleg. m., Var., Chron.. P.O. Germ, j e l z e t e i b e v o l t a k besorolva, j e ­ lentős részük azonban dobozokba rakva katalogizálatlanul hányódott. Ezek a zsebkönyvek valamikor E l l i n g e r Gusztáv és I d . Sz ínnyel József hagyatékából, valamint vásárlások f o l y ­ tán kerültek a Széchényi Könyvtárba. Kutatáshoz való f e l ­ használásuk egységes gyűjtemény hiányában igen nagy nehéz­ ségbe ütközött.

Jónás Alfréd i Színházi évkönyvek, zsebkönyvek és almanachok a Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárában. M. Könyvszemle, 1 9 3 9 . 3 1 2 - 3 1 7 . p. - Lugosi Döme t Almana­ chok, naptárak. Művészeti Almanach. A BzinEagi Élet év­ könyve. Bp. 1 9 2 2 . 6 5 - 6 9 . p.

Imikor a könyvtár Színháztörténeti Osztályát 1949-ben életre hívták, i t t külön zsebkönyv gyűjtemény kezdett k i ­ a l a k u l n i , részben a Nemzeti Színház gyűjtéséből, részben ömlesztett anyagokból, részben vásárlás utján* 1959-ben ezen a téren i s jelentős változás következett be. Hankiss Elemér gondos munkával kiemelte a Széchényi Könyvtár v a ­ lamennyi részlegéből a színházi zsebkönyveket és átszállí­ t o t t a a Színháztörténeti Osztályra, ugyanakkor megkapta az Osztály az Aprónyomtatvány- és Plakáttár példányait i s , és valamennyit közös gyűjteményben egyesíthette. E z z e l azonban a munka nem ért véget. Számbavették valamennyi magyarorszá­ g i , csehszlovákiai, erdélyi és jugoszláviai könyvtár, múze­ um és levéltár fellelhető példányait, cimfelvételezték és lehetőleg l e i s fotografálték. Nyomdatörténetek és b i b l i o g ­ ráfiák alapján összeállították a hiányzó zsebkönyvek jegy­ zékét i s . így több mint egy éves munkával t e l j e s kép a l a ­ k u l t k i a magyarországi színházi zsebkönyvekről. Ugyanakkor megkezdődött az anyag könyvészeti f e l d o l ­ gozása i s . Ennek eredménye a Hankiss Elemér é s B e r e z e l i Â. Eárolyné szerkesztésében megjelent Színházi zsebkönyvek bibliográfiája cimű kiadvány, amely a szakirodalomban elő­ ször dolgozza f e l tudományosan ezeknek a forrásértékű nyom­ tatványoknak az a d a t a i t • * 1138 darab zsebkönyv, továbbá a Függelékben 240 darab egyleveles nyomtatvány, országos nap­ tár, évkönyv és külföldi almanach címleírását közli. A mun­ ka nemcsak egyszerű címgyűjtemény,hanem a zsebkönyvek t a r ­ talmi elemzését i s tartalmazza, feltűntetve a könyvekben előforduló képeket ós az egyes példányok lelőhelyét i s . A maga nemében páratlan rendszerességgel készült bibliográfia színháztörténetünk egyik legfontosabb kézikönyve.

Hankiss Elemér és Berezeli A. Károlyné: A Magyarországon megjelent szinházi zsebkönyvek bibliográfiája. X V I I I XXX. század. Bp. 1961.

 hatalmas kutató és rendszerező munka eredményekép­ pen százával kerültek elő olyan zsebkönyvek, amelyeket még senki sem látott. így például Mályuszné Császár Edit a Bu­ dai Népszinház műsora c. kiadványában a Budai Népszínháznak még csak 5 zsebkönyvét e m l i t i az 1862., 1863., 1864.,1868. és 1869-70. évekről. Azóta előkerült az 1861. és 1869.évi Népszinház! Emlény i s , s igy a t e l j e s műsor rekonstruálható a zsebkönyvek alapján, ami annál fontosább, mert a Budai Népszínháznak a l i g maradt fenn néhány szinlapja. Különösen nagy hézagot pótolnak az újonnan felbukkant zsebkönyvek a vidéki színházak területén. Szépen rendezett zsebkönyvgyüjteményt találunk a bu­ dapesti Egyetemi Könyvtárban i s . Az un. Metszetszobában őr­ zik őket s a katalógusban "Szinház" cimszó a l a t t találhatók meg. A magyarnyelvű zsebkönyvek száma 126, a németeké 95Terület szerint az ország úgyszólván minden nagyobb városa képviselve van. Ezenkívül jelentős mennyiségű zsebkönyvet őriz az Országos Színháztörténeti Múzeum és a Szabó Ervin könyvtár i s . Általában az ország minden könyvtárában, múzeumában és levéltárában találhatunk néhány példányt. A vidéki városok közül legtöbb van a sárospataki kollégium könyvtárában és a debreceni református kollégium könyvtárában.®'' Még a bé­ c s i Theatersammlung i s őriz 9 darab pest-budai német zseb­ könyvet az 1818-1855 közötti időkből. 7/

1

Mályuszné Császár Edit: A Budai Népszinház műsora. Bp. 1 9 5 8 . /Színháztörténeti Füzetek 1 0 . / Barna János: Debreceni szinházi almanachok. Debreceni Szemle, 1 9 3 5 . 3 0 - 3 9 . p. - Szatay Ferenc: A debreceni szinészet bibliográfiája. M. Művészeti Almanacn. Bp. 1909.

A gothai Theater-Kalendcrnek egyetlen példánya sincs meg Magyarországon. Ezért Hankiss Elemér és Berezeli A. Ká­ rolyné idézett bibliográfiája közli a magyar színháztör­ ténet szempontjából fontos zsebkönyv 26 kötete magyar vo­ natkozású anyagának regesztáját. A bécsi Nationalbibliothek szinházi gyűjteményében az egész sorozat megtalálható.

T A R T A L O M J E G Y Z É K A magyar színháztörténet tárgya, feladata és mód­ szerei I. Szövegkönyvek I I . Szinlapok I I I . Színházi almanachok . „ •

3 19 51 73

SZÍNHÁZTÖRTÉNETI KÖNYVTÁR

1. 2. 5« 4. 5*

Staud Géza: Kelemen László naplója és feljegyzései Pfützner-Wolf: A német műnkásszínjátszás Kubr, Frantiéek: Â cseh munkásszinjátszás Cenner Mihály: Márkus Emília Lewanski, J u l i u s : A lengyel színház Báthory István k i ­ rálysága idején 6« Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai. I . rész.

Főúri színház szövegkönyvének címlapja

A z ember tragédiája rendezőpéldányának egyik lapja (Paulay Ede kézírása)

Egy iskoladráma színlapja 1729-ből

XVIII.

századi főúri színház szinlapja

Pozsonyi német színlap 1745-ből

A z eiső magyar színtársulat színlapja

Az első német

nyelvű

pesti

zsebkönyv

címlapja

Az első magyar nyelvű zsebkönyv címlapja

i I

i

1

4