A MAGYAR REDAGOGÍAI TÁRSASÁG KÖNYVTÁRA VEZÉRFONAL AZ IFJÚSÁG GONDOZÁSÁRA IETA KOLÖZSKARAI REF. LELKÉSZ, THEOL, MAGÁNTANÁR

A M A G Y A R REDAGOGÍAI TÁRSASÁG KÖNYVTÁRA ,

3.

VEZÉRFONAL AZ IFJÚSÁG GONDOZÁSÁRA

IETA

-

Dl I M R E L A J O S

KOLÖZSKARAI R E F . LELKÉSZ, T H E O L ,

MAGÁNTANÁR.

B U D A P E S T , 1920

FRANKLIN-TÁRSULAT M A G Y A R I R O D . I N T É Z E T ÉS K Ö N Y V N Y O M D A

KIADÁSA

4071 A M A G Y A R P E D A G Ó G I A I TÁRSASÁG KÖNYVTARA 3.

VEZÉRFONAL A Z IFJÚSÁG GONDOZÁSÁRA

IRTA'

' DE I M R E L A J O S KOLOZSKARAI

R B F . L E L K É S Z , T H E O L . MAGÁNTANÁR

BUDAPEST, 1920 FRANKLIN-TÁRSULAT MAGYAR

X* * t

Í R O D . I N T É Z E T É S K Ö N Y V N Y O M í >>

KIADÁSA

BEVEZETÉS. A z a kérdés, mellyel foglalkozni akarunk, a modern nevelés egyik' legnagyobb kérdése. Talán épen azért úgy elméletében, mint gyakorlatá­ ban a legeilentéteseftb nézetek és gyakorlatok merülnek feL Mindenkinek van «elméiete» vagy, h a az nincs, azt pótló «tápasztalata» az ifjúság gon­ dozásának módszerére, s ennek a sok, egymást váltogató, de össze­ függéstelen véleménynek tulajdonitható, hogy a dolog nincs megoldva. Magának az ifjúsági munkának vagy-\ az ifjúság gondozásának
4

BEVEZETÉS.

marty által is említett: «Nagyoí iszik a hazáért s fölsivítKÉéle" hazafiságná! alig mentünk tovább. A z ifjúsági m u n k a módszere is határozott reformálásra szorul. I t t is a legnagyobb tájékozatlansággal és legveszedelmesebb kapkodással találkozunk. A z első baj az volt, hogy az ifjúság lélektani ismerete, az ifjú lélek motivumainak és szükségeinek megismerése hiányzott. A z t gondoltuk, hogy ifjúsági munkát lehet felülről végezni, úgy hogy m i parancsolunk, azok engedelmeskednek. A felekezeti jellegű gondozás a vallásos nevelésben követte el azt a hibát, hogy bizonyos gyakorlatok végzését már sikernek t u d t a be, míg másutt az egész dolgot az ifjúságra hagyták, mely kellő vezetés nélkül az egész mozgalmat elrontotta. Á másik módszeri h i b a az egyéni, személyes gondozás teljes elhanyago­ lásában rejlett. A z t hittük, elég összegyűjteni az ifjúságot s egy pár intő szót mondani nekik, vagy elég, h a elérjük azt, hogy felügyelet alatt kitáncolja magát. A z egyén szükségei, hibái, problémái iránt nem érdek­ lődtünk. A z ifjúság t a g j a i csak számok voltak előttünk, csak sakk­ figurák, akiket m i mozgatunk tetszés szerint, míg egyszer a figurák megelevenedtek, ráütöttek a vezető kézre és az egész m u n k a önmagábaa feloszlott. H a r m a d i k hibája az eddigi módszernek a tömegnevelés s vele. az egyesületi nevelés túlbecsülése volt. A m u n k a egyetlen eszközének az egyesületeket t a r t o t t u k . H a v a l a k i bármi módon egyesületet tudott­ teremteni, meg volt elégedve magával. M a g u k az egyházi és más ható­ ságok abban a téves h i t b e n ringatóztak, hogy enélkül az egész m u n k a hiábavaló, aszerint ítélték meg a m u n k a eredményét, k i m i l y e n egyesü­ letet csinált s az egyesület m e n n y i pénzt tudott már összetáncol nL P e d i g ez az egész egyesületesdi homokra épült vár volt. A z egyesület tagjait nem belső kapcsolat kötötte össze, csak az, hogy az egyik elnök, a másik választmányi t a g v o l t , s hogy a tagok külső előnyöket élveztek. Innen volt az egyesületek labilitása, vagyis az a jelenség, hogy az egye­ sületek hamar megbuktak, mert tagjaikat csak a külső érdekközösség: kapcsolta egymáshoz. Ép i l y e n nehézségek állottak fenn az eszközökben. A z egyesületek maguk nem tervszerűen használták föl ezeket, nem fokozatosan bőví­ tették a kört, mely a tagok munkáját alkotta, hanem kapkodtak, hol-, háziipari munkát, hol felolvasásokat indítottak meg. Maguk a vezetők sem voltak tisztában vele, hogy minő eszközök szükségesek hát az ifjúság munkához való szoktatására és összetartására. A z egyik szerint legjobbnak látszott, h a dalárdát szerveznek, a másik azt vélte, hogy nála az ifjúságot csak batyús táncvigalmakkal lehet összehozni. A z o n ­ kívül a vezetők egyáltalában nem voltak birtokában a segédeszközök­ nek. Jóakaratú irányítást és talán elismerést is kaptak felülről, de ha segítség kellett nekik, azt a legritkább esetekben kapták meg.

BEVEZETÉS.

5

Bövidén és fő pontjaiban ezek az okai annak az általános tájékozat­ lanságnak, melyet az ifjúság gondozásának kérdésében még m a is lá­ t u n k . Azért két veszélyes babonát k e l l eloszlatnunk, amelyek bármelyike akadályozza a munkát. A z egyik az, hogy ifjúsági m u n k a alatt csakis a szervezett, és pedig egyesületi munkát értjük. A n n y i v a l veszélyesebb ez a fölfogás, mert olyan helyeken, ahol az egyesületi munkának v a l a m i Mim ok miatt a lehetősége nincs meg, p l . ahol az ifjúság tagjainak száma kisebb, mintsem egy esületalakításról szó lehetne, vagy ahol egy egyesület már megbukott és nem látszik célirányosank egy másiknak fel­ állítása, annak fölólesztése pedig lehetetlen, könnyen azt a gondolatot hozza magával, hogy nem is végezhető ifjúsági munka. E v v e l szemben hangsúlyoznunk kell, hogy az ifjúság gondozására mindenütt és m i n d i g szükség v a n , s hogy ezt a gondozást ép úgy végezni kell, h a három, m i n t h a háromszáz tag v a n jelen, s hogy egy igazi vezető a gondozást nem az alapításon, néni egyesületesdin, hanem az ifjúság szellemi és erkölcsi befolyásolásán, megnyerésén kezdi. A másik babona az. hogy megelégszünk egy bizonyos kisebb eredménnyel. Ismerünk lelkipászto­ rokat és tanítókat, akik hosszú és kitartó munkájuk eredményéül föl tudják m u t a t n i , hogy az ifjúság bizonyos külső fegyelmet gyakorol maga között. E z e k meg vannak elégedve vele és azt hiszik, többet nem is lehet kívánni. Mások egyedüli ifjúsági munkája egy-egy ünnepély vagy táncmulatság, melyet az ifjúsággal csinálunk, ismét mások f e l - . emiitik, hogy bizonyos apró segítségeket nyújtanak az ifjúságnak, s azt hiszik, mindent megtettek, amit tehettek. Ezeket föl kell világosíta­ nunk, hogy noha — mint látni fogjuk az ifjúság fegyelmezésének külső eszközei, s azok az apró hatások, melyéket tőlünk i l y e n fönteinlített apróbb segítségek útján nyer az ifjúság, annak vezetésére, irántunk való bizalmának megszilárdítására sokszor nagyjelentőségűik, mégis igen kevés eredménynek számítandók ahhoz képest, amit az ifjú­ sági munkában el kell érnünk. S hogy az ifjúság gondozása és ifjúsági m u n k a alatt v a l a m i mást, vagy legalább is többet értünk, mint egy-egy szombat-esti eltrécselést és elbeszélgetést a fonóban, vagy vasárnap délután a korcsma előtt köznapi dolgokról. E z a gondolat vezet aztán rá arra, milyennek is kell hát lennie az ifjúsági munkának. E n n e k a munkának egyes részeit akarjuk i t t kifejtem. M i l y e n alapfeltételek szükségesek a munkához, hogy az ne a levegőben lógjon, hanem fokozatos legyen, vagyis egyik része a másikba kapcsolódjék. A második kérdésünk ez, melyek azok az adott körül­ mények, melyeket tekintetbe kell venni,s melyeknek elhanyagolása alapos­ ságától fosztja meg a munkánkat? Azután tisztába kell jönnünk a m u n k a céljával, vagyis a v v a l , hogy m i t akarunk, mert csak így lehet egységes munkát végezni és a módszerrel, hogyan akarjuk ezt a célt megközeiitni

6

BEVEZETÉS.

tervszerűen. Végre a k i v i t e l kérdése az apróbb fogasokkal ismertet img; bennünket. Három főkérdésünk v a n t e h á t : az egyik az alap kérdése? mely megmutatja, müyenjaz az ifjúság, melynek gondozásáról szó v a n ^ mintegy lerajzolja a helyet, ahonnan elindultunk ; a másik a cél kérdése, ez megmutatja, hová akarunk eljutni. Sajnos azonban, ebben a célhoz való jutásban akadályok állanak előttünk, melyeket le kell győzni, át kell h i d a l n i . H o g y ezek az akadályok sokszor egész munkánkat meg­ semmisítik, s hogy ezeken j ó áthidalás nélkül nem lehet átvergődni így is kanyargós és nenez úton, az világos. Azért ez a harmadik rész,, mely nélkül minden ifjúsági m u n k a föltétlenül megbukik, a másik kettővel egyenlő fontosságú. Világos az is, hogy ép ez akadályok sok­ félesége miatt dogmatikusnak, csalhatatlannak az általunk adott .át­ hidalás nem tekinthető, csak indításokat akarunk adni, hogyan dolgozza k i m i n d e n k i magának ezt a harmadik kérdést: a módszer kérdését. Így csoportosul a munkánk természetszerűleg három főgondolat köré, melyeket minden vezetőnek ismernie és saját maga munkájára nézve tisztába hoznia kell, a m e l y e k : az alap g o n d o l a t a : k i k között végzem a mujikát? a cél g o n d o l a t a : milyenné teszem őket? s a módszer g o n d o l a t a : hogyan végzem el ezt? SzóljunkJtehát először a m u n k a alapfeltételeiről.

I. A Z IFJÚSÁG GONDOZÁSÁNAK A L A P F Ö L T É T E L E „

Mielőtt annak részletes tárgyalásába belekezdenénk, amit az ifjú­ ság gondozásáról mondani szándékozunk, szükséges bármily röviden is fölemlítni azokat az alapföltételeket, melyek nélkül az ilyen m u n k a lehetetlennek látszik. E z alapföltételek közül hadd emeljük k i elsősorban, m i n t egyik legfontosabbat, a m u n k a öntudatosságot. A n n a k a szervezetlenségnek, melyet az ifjúság gondozása terén országszerte látunk, ez az egyik főoka. Innen v a n , hogy magyar ifjúsági mozgalmat még nem t u d t u n k terem­ t e n i , s hogy a munkában a legellentétesebb célok és eszközök j u t n a k fölszínre. É p így megbénítja ez a m i munkánkat is. A z a tanító vagy lelkipásztor, a k i az ifjúság szervezett gondozását meg akarja k e z d e n i : öntudatosan álljon szembe céljával. Először is kérdezze meg magától: mire v a n szüksége az én ifjúságomnak? H a ezeket a pontokat megálla­ pította, a másik kérdése legyen ez : m i t akarok elérni, m i a célom? A z ifjúság testi erejét akarom-e növelni vagy értelmét fejleszteni, avagy erkölcsi jellemmé akarom alakítni azokat, a k i k reám vannak bízva? Mert mindezeknek más és más útja v a n . H a t u d o m , hogy m i t akarok, akkor keresem azt a módszert, amellyel ezt elérhetem. Megválogatom az eszközöket és az alkalmasakat fölhasználom a m u n k a céljának meg­ valósítására. E z az öntudatosság ment meg attól, hogy beleessünk az eszközök imádásának, o k t a l a n váltogatásának hibájába, s ez tanít meg rá, hogy az ifjúságnak nem mindegy, hogy batyús táncvigalmat ren­ dezek-e velük vagy hazafias ünnepélyt. H i s z e n m a már annyi módszer és o l y a n számos eszköz áll rendelkezésünkre, hogy valósággal labirintus­ ként hatnak a kezdő munkásra, s el lehet veszni e másod- és harmad­ rangú eszközökben, úgy hogy sohasem érünk célhoz. E n n e k elkerülésére szükséges a m u n k a öntudatossága. Szem előtt kell tartani állandóan a célt, amit el akarok érni, számot vetni^él'e,'mennyire közelítettem meg és micsoda hatásokat értem el. A számvetésnek, új tervek készítésének e szinte áhítatos perceire minden j ó vezetőnek szüksége v a n , mert csak ez képes megóvni az elforgácsolódástól s megtartani a minden eszköznél fontosabb cél szolgálatában, : _ .

8

VEZÉRFONAL A Z IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

A második alapföltétele minden munkának &zifiúsp@ és,a nevelő viszonya. Mernénk mondani, hogy_ a siker ezen fordul meg. ismerünk nevelőket, akiknek egyáltalában nincsenek kiforrott gondolataik a m u n k a egyetemes céljáról, nem is tűznek maguk elé nagy célokat, s hatásuk I mégis állandó és mély az ifjúságra, mert személyiségük vonzó, a hangjuk {őszinte és az ifjúság iránt érzett barátságuk minden tettükből sugárzik. I Viszont vannak lelkipásztorok és tanítók, akik teljesen tisztában vannak az ifjúsági m u n k a céljával és módszerével s akiknek mégis minden fára­ dozása hatás és eredmény nélkül enyészik el, mert nem tudják meg­ érteni azokat, akikhez szólanak, mert a hangjuk mesterkélt, a rokon­ szenvük tettetett. E z volt a t i t k a annak a mély hatásnak, melyet a mult század öreg «mesterei» és «rektorai» el tudtak érni, s melynek még most is látszanak a nyomai, mert azok nem szegyeitek érdeklődni az ifjúság iránt, résztvenni munkáikban, s az ifjúság m i n d i g érezte, hogy hozzájuk nem «ex eathedra» szólanak, hanem egy idősebb, jóakaró barátjuk az, a k i őket vezetni akarja. Ezért a külső tekintély szava hamar hiába­ valóvá lesz, maga felbomlik, megsemmisül, mert e tekintély gyökere csak az állásban vagy a külső eszközökben rejlik, míg az a belső t e k i n ­ tély, mely bennünket az intelligenciánk, ethikai jellemerőnk és az ifjú­ sághoz érzett őszinte barátság által emel az ifjúság fölé, szilárdabb m i n t minden külső erő, mert ereje a lelkek elszakíthatatlan kapcsola­ tában v a n . N e m is könnyű egy i l y e n belső tekintélyre szert tenni, az ifjúság megpróbálja a maga jóakaróit és barátait, s csak h a látta, hogy önzetle­ nül és hűségesen akarják vezetni, akkor csatlakozik hozzájuk. De akkor már nem kell félni tőle, hogy a kapcsolatot elszakíthatja a vélemény­ különbségek vagy nézeteltérések és kudarcok v i h a r a . Szilárdabb az már mindennél, mert megerősítette és összefűzte azt a közös m u n k a , közös cél és közös fáradság gondolata. Ezért fordul meg minden m u n k a sikere és sorsa azon a viszonyon, mely a nevelő és az ifjúság között fennáll. A harmadik alapföltétel a nevelő személyisége. O l y a n nagy és fontos kérdés ez, hogy külön fejezetben kellene szólnunk róla, csak terünk és időnk szűke kényszerít rá, hogy főbb vonásaiban i t t végezzünk e kér­ déssel. O l y a n nagy és fontos dolog, amit külön; gondosan kellene elméjébe vésni minden ifjú lelkipásztornak és tanítónak, hogy k i n t az életben csakis a saját személyiségük ereje t u d j a őket munkára képesítni. A z i s k o ­ lából eltávozó nemzedékek leverik lábaikról az iskola porát és belépnek az életbe. Elméjükből eltűnik és elmúlik minden részlet, melyet a t a n ­ anyagból nyertek, a «módszer», melyet a tanító olyan féltve őrzött velük szemben, amely előtte v a l a m i mindennél nagyobb, emberfölötti hatalmat képviselt, semmivé lesz. Elhagyják őket az iskolai évek emlékei, a kellemesek és kellemetlenek egyaránt, de egy, mint az életükbe be-

AZ IFJÚSÁG- GONDOZÁSÁNAK

ALAPFÖLTETELE.

9

•világító tűzoszlop, mint hűséges kisérő, m i n t útmutató áll örök életükre előttük : a tanító vagy lelkipásztor hűséges, egyenes, nemes személyi­ ségének emléke. És ha már m i elmultunk m i n d és egy új nemzedék, •új módszerrel és nagyobb erővel lát munkához, h a feledésbe, merül, a m i t alkotánk és szavainkat kitörli az emlékezet táblájáról az idő, a m i -személyiségünk, a m i élő példánk tetté, életté válik azok körében, akik a mi lelkünkből vették egy sugarát az örökkévaló igazságnak. «A hely — m o n d j a Goetne, -— hová egy jó ember lépett, Megszentélődött; száz év után szava És tette visszacseng az unokáknak h S valóban, e világ semmi dicsősége sem mérhető ahhoz, a m i egy j ó l e l k i ­ pásztor vagy tanító részéül j n t , akinek megadatott a világ legszebb föladata: emberi sziveket alakít n i át és emelni föl, és nem emelhet olyan ^emlékoszlopot a föld leghatalmasabb királya, amilyent egy j ó vezetőjeiiek emel szivében a nép. Ezért nagyon fontos, hasonlíthatatlanul fontos az ifjúság vezető­ jének személyisége. E g y j ó vezető alapjellemvonásai: hogy meg akarja érteni azokat, a k i k reá vannak bízva, nem felebbyaló és alárendelt, h a n e m barát és barát viszonyát akarja megalapítani közöttük. Gyön­ géiket nem leplezi le kíméletlenül, egy magasabb rendű lény gyanánt nem nézi le gyönge próbálkozásaikat, hanem leszáll hozzájuk, hogy úgy •emelje fel őket. A j ó vezető önzetlen, nem a maga hasznát és nem a maga •dicsőségét keresi, hogy minden munkából az ő nagysága s az Ő érdemei tűnjenek k i . A z élete egy élű áldozat. N e m sajnálja idejét az ifjúságtól, kész bármely órában segítségére lenni annak, s. munkáinak eredményéül nem hálát vagy viszontszolgálatot vár. Munkájában kitartó és bizakodó. Nem esik hamar kétségbe, nem mond le hamar a munkáról, a kudarcok, félreértések nem keserítik el, hisz t u d j a , hogy a m u n k a sokkal fontosabb és nagyobb, mint az ő kényelme, hogy a m u n k a örökkévaló, az ő élete meg rövid, s h a ő nem, a k i k utána jönnek, okvetlen be fogják végezni &zt. Csak gondoljuk el, mennyi kínálkozó alkalmat szalasztottunk el a. háború előtt, melyeket föl lehetett volna használni, s gondoljuk e l , h o l volnánk most, ha tíz évvel ezelőtt kezdtünk volna intenziven a munkához. Ebből következik, hogy m a minél hamarabb meg kell kez­ denünk. E jellemvonások nélkül ifjúsági munkát nem lehet végezni. Sajnos, annál gyakrabban találkozunk a nevelői élet nagy kísértéseivel: a felüUtesjgg^i, mely az ifjúság feje fölött akar elbeszélni, parancsol­ g a t n i akar n e k i ; az alacsony haszonleséssel, mely minden j ó szónak meg a k a r j a venni az tárát és mindig arra gondol, milyen anyagi előnyöket ayérhet a néppel való foglalkozás útján; a kishitűséggel és fanyarsággal, mely rögtön félbehagyja a munkát, örökké hálátlanságról és sikertelen-

10

VEZÉRFONAL AZ IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

ségről beszél, mely semmit sem mer kockáztatni s ennélfogva nem i s ér él és nem is nyer soha semmit. E z e k hibák, melyek minden munkát megakadályoznak. P e d i g a nevelő nemes, önzetlen, munkás személyisége óriási vonzó­ erő magára az ifjúságra i s . Tőle tanulják meg, hogyan kell maguknál nagyobb célok érdekében minden haszon és elismerés nélkül d o l g o z n i ; meglátják, hogy másokért odaadni az életünk munkáját, föláldozni időnket, az emberi élet legmagasabb céljai közé tartozik, hogy vannak értékesebb j a v a k , mint egy kényelmes élet, j ó anyagi helyzet és drágáb­ bak, m i n t maga az élet. A nevelő munkája vezeti be őket egymás meg­ becsülésébe és teremt közöttük egy olyan barátságot, mely nem az anyagi érdekek közösségén, hanem az élet céljának, eszményének egy­ ségén épül föl. A német iskolamesterek megnyertek egy háborút; a magyar nép és magyar ifjúság nevelőinek meg kell teremteniük az ifjú­ ságon át egy új Magyarország alapjait. A k i elgondolta valaha, m i l y e n áldott m u n k a az, a m i az ifjúság nevelőire vár, s m i l y e n áldott lehet mi a hivatás, amit égy falusi lelkipásztor vagy tanító végez a maga körében* az megérti, hogy a nevelő személyisége az az archimedesi pont, mellyel egy világot lehet k i v e t n i sarkaiból. D e ennek a munkának természetszerűleg vannak akadályai i s . Félszeg lenne a fejtegetésünk, h a nem emlékeznénk meg ezekről. A z a lelkipásztor és az a tanító, a k i avval a meggyőződéssel lép a m u n k a terére, hogy semmi nehézséggel nem kell küzdenie, hogy az útja m i n ­ denütt könnyű lesz, csakhamar le fog törni és félbenhagyja a munkát. Ép o l y a n veszedelmes ez a munkára, mint ennek ellentéte, az, h a v a l a k i nem t u d h i n n i a sikerben. E g y olyan nevelő, a k i bizalmatlanul, kétel­ kedve i n d u l a munkának, a k i nincs szilárdul meggyőződve arról, hogy neki minden akadályon keresztül győznie kell, mert az ügy, melyért harcol, kizárja a végleges kudarcot, mondom, egy i l y e n szkeptikus, pesszimista nevelő, aligha fog eredményt elérni. Mert az igazi bátorság nem az : v a k o n rohanni az akadályoknak, s az igazi életbölcsesség nem a z : mindig kételkedni a s i k e r b e n ; az igazi bátorság e z : t u d n i , hogy akadályok és nehézségek állanak az u t u n k b a n és akarni a győzelmet, s az igazi életbölcsesség: meggyőződve lenni arról, hogy ez az akarat előbb v a g y utóbb, de meg k e l l , hogy hozza a sikert. O h , pedig m e n n y i , akadály és nehézség tornyosul a munkál kodé é l é ; m e n n y i jön, hogy az ifjú munkás szárnyait megnyirbálva, kedvét szegve, őt keserű, fanyar emberré változtassa át, akinek már nincs hite az életben, a k i már nem ismer más igazságot, mint a körülmények­ nek való rneghódolást és más életbölcsességet, mint e z t : «nem lehet»,. «nem érdemes!» A l i g v a n szomorúbb látvány, mint az ilyen nagyratörő lelkek, amelyek elégnek a saját vak lelkesedésük tüzében, s életük és

AZ .IFJÚSÁG. GONDOZÁSÁNAK

11

ALAPFÓLíáTELE.

munkáik szétforgácsolt darabjai haszontalanul hullanak szét az ered­ ménytelenség űrjében. É p ez a szándékunk, az ilyeneket akadályozni meg, ezeket menteni meg, a saját kudarcainkból véve tanuságoí mások okulására. E g y reális, komoly munkára törekvő vezetőnek számot kell vetnie az akadályokkal és azok legyőzésének lehetőségeivel. E z akadályok közül első magának az ifjúságnak a bizahmtlansága. E z egy egészen természetes és érthető faktor. Leküzdése csak az időtől reménylhető. E g y állandó és buzgó m u n k a az ifjúság többségét meg fogja nyerni számunkra. A másik nagy akadály a körülményekben rejlik. A városi ifjúság összeszedése csak egyenként, személyes utánjárással történhetik. F a l u n a télen végzett m u n k a sikerét a nyár próbálja meg, m i k o r a mezei m u n k a szétszórja az ifjúságot és a télen nehezen beléjük nevelt össze­ tartozás érzetét megtöri. Másutt a község intelligenciája nem ért meg bennünket, a szülők s idősebbek, akiknek jóakaratú tanácsaira számí­ t u n k , esetleg kigúnyolják vagy hiábavalónak nevezik a munkánkat, sőt az is megeshetik, hogy tudatosan ellenünk dolgoznak, s készakarva akarjálv elidegeníteni tőlünk az ifjúságot. Máskor egészen apró és jelen­ téktelen dolgok azok, melyek .megbénítják a munkát : alkalmas gyüle­ kezési helyiség v a g y ehhez szükséges dolgok hiánya stb. E csalódások és nehézségek állandó m u n k a által szintén legyőzhetők. E l fog jönni az idő, mikor a m i törekvéseinket megértik s állandó agitálásunknak meg­ lesznek a maga eredményei. Hasonló nehézségek állanak előttünk a segédeszközök Mányában i s . M a már a nevelő ezekben sem áll egyedül. A z állami hatóságok és társadalmi egyesületek nagy száma nyújt készséges segítséget, népkönyvtárakat kaphatunk, háziipari és gazdasági tovább­ képzés munkáira kiképző vándortanítókat kérhetünk stb. A z akadályok és nehézségek természetesen mindenütt. mások és mások. M i n d e n k i csak sa^át maga t u d h a t j a és ismerheti azokat a' nehézségeket, melyek épen az ő munkáját akadályozzák és teszik nehézzé. E z általános nehézsége­ ket i t t alább k i fogjuk fejteni s megoldásukhoz útmutatással szolgálunk, de a speciális, h e l y i nehézségek megoldása mindenkire magára vár. E z e k fölött a nevelőnek sokat k e l l gondolkoznia, magában is, de főként együtt a városnak vagy községnek azon embereivel, akik egyetértenek vele a m u n k a szükségességére nézve, s akiknek az ifjúságra legnagyobb befolyásuk v a n . S h a egyszer a névelő megpróbálta elhárítani az akadá­ l y o k a t , kitartó buzgalommal és erős hittel áttört mindezeken, lassanlassan belátja, hogy ezek a nehézségek azok, amiknek a m u n k a meg­ szilárdulását köszönheti. A z ifjúsággal való közös m u n k a , a közös a k a ­ dályok elhárítása sokkal j o b b a n összeköti az ifjúság tagjait és sokkal j o b b a n összefűzi őket a vezetővel, mint bármilyen siker vagy könnyű eredmény E k k o r veszi észre, hogy ezek edzették meg erejét, ezek révén x

12

VEZÉRFONAL AZ IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

tanult új utakat törni, ezek tették igazán hívővé a m u n k a sikerében, s hogy a legszebb siker sem ad olyan örömet, mint egy akadály elhárítása az útból, melynek elhárításával látjuk, hogyan i n d u l meg az új munka, csatornája. A következő alapíöltétel gyanánt emeljük k i azt a gondolatot, hogy az ifjúsági munkának az ifjúsággondozása alkotja a gyökerét. Hosszú ideig azt gondolták, hogy ifjúsági munkának csak táncvigalmak, műkedvelő színielőadások, legjobb esetben is ifjúsági egyesület nevez­ hető. M a már tudjuk, hogy ezek lehetnek ugyan többé-kevésbbé meg­ felelő eszközei a munkának, de. annak kizárólagos céljai gyanánt többé föl nem állíthatók. A z ifjúsági m u n k a indító elve az a komoly és ünne­ pélyes gondolat, hogy az ifjúság vezetői felelősek az ifjúság jövőjéért. E z a gondolat különösen most, a háború óta lépett föl erőteljesen, abban a formában, hogy a nép vezetői felelősek a népért. A nép vezetői pedig a tanítók, jegyzők, lelkipásztorok, orvosok, szóval mindazok, akik a nép között és a népért élnek. E z a felelősség pedig arra irányul, hogy nemcsak a nép anyagi javát k e l i munkálniok, hanem elő k e l l segítcniök mindazt, a m i a nép ethikai emelkedésére, vagy a m i evvel egy : kultú­ rájára vonatkozik. Ép ez az eset az ifjúság vezetőire vonatkozólag. E n n e k a gondolatnak a kifejezésére m a egy olyan szót kezdenek hasz­ nálni, mely egyáltalában nem ú j , de ebben a használatban meglepő : «a lelkigondozás>> kifejezését. A «lelkigondozás» neve alatt a theológiai tudomány a lelkipásztor azon nevelői működését érti, melyet a gyüle­ kezete felnőtt tagjaival szemben gyakorol. Ide tartozik azok egészségi állapotának, figyelemmel kísérése, a betegek meglátogatása, a gyülekezet tagjainak erkölcsi életükben való felügyelete,, segítése stb. M i n t látjuk, ez a funkció nevelői tevékenység, tehát korántsem kizárólagosan az egyház kötelessége. Ép így feladata a nevelőnek az ifjúság lelkigondo­ zása. Gyönge tanító az, a k i csak avval törődik, tudja-e a gyermek* a leckét, de figyelmen kívül hagyja annak erkölcsi magaviseletét az iskolán kívül, nem gondol vele, h a tanítványa beteg, h a éhes, h a nincs meleg ruhája és saját körén belül nem igyekszik e hiányokon segítni. E z a lelkigondozás tehát az ifjúsági m u n k a elsőrangú feladata. A gondozás menete p e d i g lélektanigy agyis, hogy ebben a munká­ ban sikert érjünk e l , ismernünk kell az ifjúság lelki világát, azokat a motívumokat, melyek útján rá hathatunk, s azokat az utakat, melyeken e motívumokat cselekedetté, életté alakíthatjuk. Csak természetes, hogy ezek nélkül munkánk a levegőben lóg, alaptalan lesz. A z ifjúság szükségeinek és érdeklődésének teljes figyelmen kívül hagyása volt az o k a az eddigi munkáink kudarcainak, mert nem hoztuk tisztába, mire v a n szükség, m i érdekli azokat, akik vezetésünk alatt állanak, s m i l y e n módon kell felkölt énünk érdeklődésüket a saját életük, a nemzet é$ ter-

AZ

IFJÚSÁG GONDOZÁSÁNAK

ALAPFÖLTÉTELE.

13

mészét..életének-nagy kérdései iránt. E z érdeklődés szükségérzet nélkül természetes, h a az ifjúság megunja azokat, akik feje fölött beszélnek e l , akiknek a szavai között nem akad olyan, amit ők megértsenek. Ezért kell pontosan ismernünk az ifjúság lelki világát, annak típusait. T u d n i kell, hogy más az a fiú, a k i a szülői háznál nőtt fel, mint a k i kora gyermekségében elkerült onnan. Más az ifjúság falun és más városon. E g y leánynak, a k i sohasem volt távol hazulról, más motí­ vumai,' életnézetei vannak, m i n t annak, a k i kora gyermekségétől idegen háznál ette a szolgálat kenyerét. A z ifjúság ismerete fontos a m u n k a eéljára is. A eéi egészen másként alakul egy falun, mint városon. A z a m u n k a , mely a fiúk között célravezető, a leányok között haszontalan s így tovább. Épen ennél a lelkigondozói hatásnál fogva, melyet az ifjúságra gyakorolni akarunk, fontos ez a m u n k a módszerére is. E z tanít meg r á , hogyan keli szólnunk az ifjúság egy olyan tagjához, a k i p l . szigorú családi tradíciók között nőtt fel, vagy egy olyanhoz, akinek egész élete tradiciónélküli, a jelennel való örökös küzdésből áll.

%

Végül a m u n k a egyik legfontosabb alapföltétele, hogy a gondozás j célja az ifjúság önnevelése legyen. Sok szép és nagy reményekre jogosító j m u n k a i t t váliffSaszoníalaiiBá a társadalomra és nemzetre nézve, hogyf ezt az alapföltételt elveszti szem elől. A r r a törekszik, hogy örökös kis­ korúságban tartsa az ifjúságot, hogy olyan ifjakat neveljen, akik enge­ delmesen követik a vezetőt, megtartják parancsait és engedelmeskednek meki, s elfelejti, hogy a m u n k a célja az, hogy lélekben és testben egyaránt erős férfiakat és nőket neveljünk a hazának, így evvel a rossz hatá­ soktól és rossz társaságtól való örökös óvakodással az ifjúság is ener­ válttá, gyöngévé lesz, mely elfut a megpróbáltatások elől, mely nem aaíiyira le akarja győzni azt, ami rossz, hanem menekülni akar előle. Bfc az örökös óvakodás, a próbatételektől, nehézségektől való féltése az ifjúságnak az egyik legveszélyesebb babona, mely a modern idők neve­ lésében lábrakapott. Pedig a nevelés célja nemcsak az, hogy az illető megfelelő ethikai tőke birtokában lépjen az életbe, hanem az is, hogy ezt a tőkét használni t u d j a . A m i k o r - p e d i g ezt használja, elkerülhetetlen bizonyos határozottság és aggresszivitás, mely minden erőteljes jellem­ nevelés sajátja. Más oldalról világos, hogy a munkánk akkor lesz teljessé, h a az az ethikai erő, melyet az ifjúság egy tagja általunk nyert, annak többi tagjaiban is munkássá válik, h a nemcsak hallgatókat képeztünk hanem apostolokat, akik a magyar nép és társadalom megújhodásáért munkálkodnak azon cél ós azon eszközök alapján, melyeket tőlünk tanultak. H i s z e n az ifjúságtól kell várnunk, csak attól várhatjuk, hogy általa a társadalomban élő, munkás erőkké váljanak azok a célok, melye­ ket magunk elé tűztünk. Ezért legtávolabbról sem ideálunk egy olyan egyesület vagy mozgalom, melynek tagjai idegenek egymáshoz, n e m >

14

VEZÉRFONAL

AZ IFJÚSÁG

GONDOZÁSIRA.

törődnek egymás sorsával vagy csak az összejövetelek és gyűlések alatt isinerik egymást és h a annak vége v a n , köszönés nélkül mennek el egy­ más mellett az utcán. E g y i l y e n egyesület a legkevésbbé sem gyakorol - nevelő erőt a tagjaira. É p i l y e n elhibázott az az egyesület, mely bárkit fölvesz a tagjai közéj tekintet nélkül arra, m i l y e n garanciákat nyújt az illető személyes szempontból, csak mert lefizette a tagdíjat. H o g y égy i l y e n egyesület teljességgel nem képes a jellemnevelés szolgálatában állam, az világos, valamint az is, hogy i t t tulaj donkép üzleti viszony áll fenn a tagok és az egyesület között. E n n e k az önnevelésnek lehetővé tétele az egyesület feladata és ez azt követeü, hogy az egyesület válo­ gassa meg a maga tagjait, s gyakoroljon szigorú kritikát azok egyesü­ leten kívüli magaviselete fölött. A másik oldala ennek a dolognak az ifjúság-^nevelői hivatása. A z ifjúsági egyesület nem műkedvelőknek vagy énekeket előadóknak, vagy más i l y e n közös érdekkel vagy mulatsággal bíróknak a l k a l m i szövetkezete, hanem szigorúan közös eszményekkel rendelkező, közös munkára tömörült tagok erkölcsi "testülete, mely azért v a n , hogy benne és általa az ifjúság nevelése az ifjfaág áltál valósuljon meg. A z egyesület tagjait nem a'múló érdekek vagy mulatságok közös ügye, hanem ugyan­ azon eszmény kötelékei fűzik egybe, s teremtik meg köztük nem a p i l l a ­ n a t n y i pajtásság, hanem a nemes barátság vonzalmának alapját. A m e l y egyesületből sohasem származtak életre szóló barátságok, amely nem tudott értékeket adni tagjainak, nem t u d t a vezetni és alakítni bár egy tagjának az életét, az jobb lesz, h a azonnal megszűnik, mert a munkáján nem lesz áldás. N e hitessük el magunkkal, hogy ez fölfokozása az igé­ nyeknek vagy v a l a m i rajongó és elérhetetlen ideál, melyet kitűzünk ugyan, de megvalósításáról eleve lemondunk, nem, ez a legreálisabb cél, a legelemibb követelmény, a m i elképzelhető. Mert végre is, vagy azért végzünk ifjúsági munkát, mert nevelni akarjuk az ifjúságot, vagy mert magunknak hasznot, dicséretet vagy más előnyt akarunk általa nyerni. A z első esetben elvitathatatlanul világos, hogy meg kell oldanunk a kérdést, a másodikban ép oly természetesen észrevehető, hogy vesze­ delmes dologba fogtunk, m i k o r a hivatás magasabb céljait a m i életünk alacsony érdekei szolgálatába állítottuk. E z e k azok az alapelvek, melyeken az ifjúsági m u n k a fölépülhet. Jó vezető csak az és j ó munkás csak az, a k i ezeket az alapokat szem előtt t a r t v a i n d u l a munkának. Próbáljuk most megrajzolni főbb vonásokban az ifjúság lélektanát és körülményeit, melyeket a m u n k a kezdetén ismernünk kell.

IL

A Z IFJÚSÁG L É L E K T A N A ÉS KÖRÜLMÉNYEI, 1. A z i í j ű s á g

lélektana.

Az ifjúság rendszeres és szervezett gondozását lehetetlen végezni anélkül, hogj^ ne legyünk tisztában w ifjúság lélektanival. M a már j o b b a m mint régebben, a neveléstan terén is előtérbe nyomul a gondolat, hogy a nevelés módszertanának egyik alappillére az a tudomány, mely az ifjúság lélektanával ismertet meg. Sajnos, e kísérletek és kezdemé­ nyezések eddig csak az oktatástan keretében érvényesítették túlnyomó részben hatásukat, de ép o3y fontos eredményeket vannak h i v a t v a létrehozni a nevelés módszertanában i s . Természetesen i t t nincs módunk­ b a n részletesen kiterjeszkedni azok fölsorolására, csak a tárgyalás menetén fogunk helyet adni nekik. A z ifjúság lelki világának pontos ismerete megment bennünket sok csalódástól és a módszerre nézve sok utasítással lát e l . Ennek az alapján látjuk meg sok olyan mozgalom és módszer bukásának az okát, melyeket másként nem lehet megérteni és ez kímél meg bennünket attól, hogy hiábavaló eszközök fölvétele m i a t t kockáztassuk a m u n k a sikerét. A z ifjúság az az életkor,,mely szellemi alkatában a legkoniplikáltabb. Már a gyermek szellemi világát is nehéz megérteni, az ifjúéban o l y a n sók ellentétes erő hat közre, hogy mindegyik egyént óriási mér­ tékben különbözővé teszi. A gyermek, h a készséggel, h a lázadozva, meghajol a hatalom szava előtt, melyet .szülői vagy tanítója előtte k i ­ ejtenek, állandó hatás útján reményünk lehet rá, hogy szokássá válik nála az, amit eleinte nehezen tett, az ifjú fittyet hány az egész t e k i n ­ télynek s h a kényszerítéssel rá is szorítjuk bizonyos cselekedetek végzé­ sére, neki már külön világa v a n , melybe be t u d húzódni, el t u d zár­ kózni és e képzelt világ középpontjából haragosan és visszautasítólag tekint a külső világ dolgaira. Nincs is nehezebb dolga a tanítqnak vagy lelkipásztornak egy községben, mint az ifjúság megszelídítése. Á gyermekek hamar megérzik a fölöttük álló tekintély hatását, az öregek közül sokan hallgatnak az okos szóra, s már ezek régóta kezében v a n ­ nak a nevelőnek, míg megérzi, hogy az ifjúság bizalmát megnyerte, azét az ifjúságét, mely a tekintélyre nem sokat ád, a j ó szót nem veszi be, pedig a nevelőnek az a célja, hogy az okos szó legyen előtte a leg-

16

VEZÉRFONAL

AZ IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁBA.

nagyobb tekintély. Ezért o l y a n nehéz az, amit az ifjúság .gondozásának, nevezünk. A z ifjúság l e l k i világának vázolásánál tekintetbe kell vennünk azt, hogy ez az életkor a fokozott- szellemi és. testi fejlődés kora. E z életkorban hihetetlen fejlődésnek i n d u l és óriási változásokat mutat föl a gyermek. Világos, hogy ezt a fejlődést bizonyos alapelvek irányít­ ják, melyeknek nyomá#'azt figyelemmel kísérhetjük. Két i l y e n alap­ gondolatot emelünk k i , megjegyezvén, hogy a két gondolat középpontja egybeesik, egy és ugyanazon dolog két oldalát fejezi k i . Kíséreljük meg előszSIS'%' a fiúknál szemügyre venni e fejlődés egyes vonásait. dh

Éz egyik gondolat az egyéniség erős előtérbe nyomulása. A gyermeknél 14 éves k o r o n a l u l ezt ritkán tapasztaljuk. M i h e l y t ez életkort elhagyta a gyermek, rendelkezik a v v a l a külső világképpel, melynek adatait nagyjában összeszedte magának. Megfigyelései és tanulmányai útján megalkotta képét a külső világról s ennek egyes jelenségeiről. E z e k a vonások azonban mindeddig csak elszigetelt vonások voltak előtte, jelenségek, melyek egységét nem látta. Innen v a n az iskolás gyermek állandó, általánosan ismert érdeklődése a részletek iránt.. A lelkiismeretes tanítónak sok gondot okoz annak elgondolása, hogy a gyermekek a legbuzgóbb igyekezet reáfordítása mellett is képtelenek meglátni a dolgok belső összefüggését, hogy sok dologról tudnak valamit, de rendszeres áttekintést adni nekik a lehetetlenséggel határos, hogy a fegyelmezés egyes eseteit önmagukban, következményeik végiggon­ dolása nélkül ítélik meg. H a figyelemmel kíséri növendékei fejlődését, szomorúan látja, hogy azok nem az ő elveit, csak személyiségének egyes vonásait teszik magukévá s emlékükben eljárásának egyes eseteivel szemben egészen elmosódnak ép azok a vezető gondolatok, melyeket pedig elméjükbe vésni akart v o l t . A z ifjú előtt e külső jelenségek már egységessé váltak, a külön­ böző erők összefüggéstelen játéka helyett, látja, hogy válik előtte a világ egy nagy képpé, egy hatalmas akaratnak megnyilvánulásává. E z a monotheletikus, egy akaratban, egy törvényben való hit képezi az ifjú világának alapkövét. Ezenkívül azonban képessége lesz arra, hogy meglássa a dolgok belső .jelentését A külső világ mögött szemei egy belső, láthatatlan világot pillantanak meg, m i t «titkon érző lelke óhajtva sejt», amint Berzsenyi olyan szépen mondja. E világ a jelentések

I világa. A gyermek aziránt tudakozódik tanítójánál, milyenek a tények.. I az ifjú, h o g y m i ezeknek a jelenté^. H a egy gyermek az okra és célra vonatkozólag intéz kérdést hozzánk, h a tudakozódik előttünk arról, a történet, melyet elmondtunk, igaz-e, h a látjuk, hogy gondol valaminek a céljára, következményeire, érdeklődik annak eredete felől : ez annak a jele, hogy a gyermek már a jelenségek mögött, mint délibábot, mint-

AZ IFJÚSÁG LÉLEKTANA

ÉS

17

KÖRÜLMÉNYEI.

Bizonytalan ködfátyolképet, sejteni kezdi a dolgok jelentését is. M i l y e n ihosszú, nehéz út az, mely alatt reájön arra, hogy az ő életének igazi tényeit, lelke világának alappilléreit nem a külső jelenségek, h a n e n T a l _ belső értékek világában k e l l keresnie, csak m i tudjuk, a k i k már meg-f jártuk ezt az utat. E b b e n a munkában j ö n azonban segítségére a gyer ' meknek a lélek azon tevékenysége, melyet fantáziának nevezünk, s melynek munkája arra irányul, hogy a dolgok belső jelentését próbálja megismerni. E z a megismerés m i n d teljesebb lesz. Titkos értelmet keres a dolgok mögött, s amit talált, erősen ragadja meg. Mély és olt­ hatatlan érdeklődéssel fordul a még ismeretlen világ felé, s aip-n -.m mér­ tékben h a t o l be annak rejtelmeibe, o l y a n mértékben szakad . a külső világképtől. M e g akarja ismerni a való világot, hogy megismerhet-e r a j t a keresztül a jelentések világát. Innen v a n az a mohó tudásvágy, az a kapkodó érdeklődés, mely az ifjúkorban tapasztalható. Innen a lenézés a mesék világa iránt s izgatott belemé Ívelés azokba a regé­ nyekbe, melyek a kalandosságot a valóság színével egyesítik. E korban m i n t h a álomban élne az ifjú. Történeteket, eseteket rajzol k i magának, melynek ő a hőse, s mindazt a ragyogást és dicsőséget, amelyet e világb a n lát, réáruházza magára. K i ne képzelte volna közülünk magát egy i l y e n korban hősnek, királynak, a k i megment egy népet, megsza­ badítja a választottját a veszedelemtől, a k i előtt meghajol azok serege, a k i k ellenségei voltak. A népek történetében ez a vakmerő, ábrándos kor a világhódító Attilák, a keresztes háborút viselő Gottfriedek kora, ez a kor avatja szentté és ruházza föl m i n d e n j ó földi tulajdonnal a maga Szent Lászlóját. B o l d o g ember az, akinek voltak i l y e n álmai, a k i alko­ tott magának példányképeket, akiket kövessen, s prózai, silány, egész életében röghöz kötött ember lesz, akit a nagyravágyás, a messzire tekintés ez ábrándjai sohasem látogattak meg. A nevelés feladata i t t | arra törekedni, hogy ez ábrándkópek minél tisztábbak és méltóbbak [ legyenek, s a lehetőségig felfokozni azt a feszítő erőt, a m i az ifjú lélek- 1 ben v a n , hogy e példányképek kötelező ereje annál j o b b a n kivilágolj ék. * :

E z z e l a gondolattal karöltve jár a ^ ^ ^ ^ g mélyebb megértésére való törekvés. A z előbbi gondolat a törtéheimet teszi az ifjú kedvenc tárgyává, ez a természet dolgainak kutatására vezeti. Így támad fö! benne a k r i t i k a . N e m nyughatik meg abban, amit mások mondanak, amit tanult, tovább, mélyebbre akar látni. Még falusi gyermekek közt is sokszor meglep bennünket az óvatosság, mellyel szavainkat fogadják. Állandó gyanú él bennük, hogy é világ képét nem helyesén adták meg azok, akik őket vezették. Törvényeket keresnek és e törvényekből akarnak levezetni mindent. Ellenmondásért kutatnak szavainkban. Bizonyosan sok nevelő tapasztalta már ezt bosszankodva és sok, a k i nem t u d t a megérteni ennek okát, panaszkodott m i a t t a . A k r i t i k a i Dr. Imre L.:

Vezérfonal az ifjúság

gondozására*

2

18

VEZÉRFONAL AZ IFJÚSÁG GONDOZÁSÁRA.

érzék fejlődése még rosszabb következményekkel jár, mikor azt a kö­ rülöttük levőkre alkalmazzák. Sokszor nehéz megakadályozni iskolák­ b a n a tanulók gúnyját, m i k o r az társaik vagy tanáraik ellen fordul. E jelenség ellen büntetés, rábeszélés hasztalan, csak teljes figyelmen kívül hagyás akadályozza meg. A valóság megismerésére irányuló törekvés ösztönzi az ifjút a természet dolgai utáni kutatásra, kísérle­ tezésre. A z iskolának i t t v a n alkalma bevezetni őt abba, hogy a saját kutatása eredményét lássa és annak örvendeni tudjon. I t t lehet rá­ vezetni a dolgok belső összefüggésének gondolatába, megmutatni a rendszeres áttekintés mélységét. H o g y a természet egyes jelenségei hogyan vezethetők vissza törvényekre és e törvények hogyan hatnak k i az egész világra. H o g y e törvények ellenmondást nem tűrők, föl­ tétlenül kötelezők, s e törvényekkel való megegyezés a világ összes lényei számára az élet belső föltétele. Lassanként rájön, hogy a szellemi világnak is törvényei vannak, melyek épúgy kötelezők és azokkal való megegyezés a lélek belső életföltétele, az igazság gondolata* A „fantázia, a valóság iránti érdeklődéssel kapcsolódva vezeti egy ú|a%1B^SSfölatra az ifjút. Lát egy törvényt, mely áthálózza az egész világot, ez a rend törvénye. Meglátja a világban az egységet, mely a jelenségeket összetartja. Észreveszi, hogy mindazok, amiket ő meg* sejtett, testet öltenek és megvalósulnak a társadalmi rend bizonyos formáibán. Így keletkezik benne a közösség gondolata. Kezdődik ez a pajtásság és barátság első formáival. Egyesületek, körök alakítása képezi főgondjukat. A z iskolában nem' győz eléggé óvakodni a nevelő az i l y e n társulásoktól, melyek jóra-rosszra egyformán láthatók, hisz nem a cél, hanem a közösség külső formája bennük a főelv. A rossz tár­ saságtól ekkor kell légjobban félteni az ifjút. Mert ennek a kornak lélektanából magyarázható, hogy a közösséghez erőteljesen ragasz­ k o d n i is t u d . Néha megbódul az egész osztály, egy közösen kigondolt, vagy közössé tett csiny elkövetésekor olyan nagy bennük az össze­ tartó erő, hogy inkább mind eltűrik a büntetést, de á bűnöst nem adják k i . K i n e k nem okozott még a nevelők közül sok keserves órát egy-egy i l y e n eset. K i íie igyekezett volna meggyőzni őket arról, hogy a rossz­ ban való közösség m i l y e n erkölcstelen alap, s hiába. Csak a barátság i g a z i , mély értelmének lassú megértése képes erre a fokra fölemelni őket. E z a kor az egyesületek teremtésének és fölhasználásának k o r a . E z e k e t a motívumokat kell megragadni és ezekből k e l l kisarjáznia a további nevelésnek. H a képesek leszünk a közösség gondolatának erőteljes és komoly tartalmat adni az ifjúság előtt, akkor nyert ügyünk v a n . E b b e a közösségbe sűríti össze az ifjúi lélek mindazokat az ideálokat, melye­ ket fantáziájával megsejt. Két i l y e n nagy közösség az, amire irányulhat ez a törekvés : a nemzeti közösség : a haza s a vallási kqgöggég : egyház.

19

AZ IFJÚSÁG- LÉLEKTANA E S KÖRÜLMÉNYEI.

I t t érzi meg, hogy mindkettő nem külső kényszerítő erőnek, hanem egy íbélső szükségérzetnek köszöni létezését. Felette állanak az egyénnek, őket megsemmisíteni nem lehet, mert magasabb erők közrejátszása folytán jöttek létre. Ezért egyéniségfölöttiek, t h a t a l m u k nem annyira külső, mint belső. A nemzeti közösség gondolata, a haza eszméje annak története folytán lesz előtte a tisztelet tárgya. E z a hazafias versek és hazafias énekek kora. Veszedelme az, hogy esak külső formává válik, h a nincs meg benne a vezető gondolat. Így keletkezhetik a deklamáló, a tószt-hazafiság, mely sajnos nálunk is igen el volt terjedve a háború előtt, mely a hazafiasságot nemzetiszínű kokárdával és magyar ruhában testesítette meg. Ezért fontos i t t a történeti nevelés véghezvitele, melynek föladata, hogy az ifjúság figyelmét a történelemben rejlő értékekre, személyiségekre irányítsa. H o g y ezt hogyan végezzük, m a j d később térünk rá! A vallásos közösség, az egyház iránti lelkesedés is e korba esik. Statisztika bizonyítja, hogy ^ebben a korban megfelelő vezetés mellett a legintenzívebb (bár persze nem a legmélyebb) vallásos élmények ke­ letkezhetnek. A vértanúk, keresztes lovagok példányképei az ifjúságnak. E z eszmények hordozója az egyház története. E z *a történet az ő hitfele­ kezetének egyéni története, ez különbözteti meg őt minden mástól/ i t t a kútfeje a felekezeti öntudat gondolatának. A z egyházhoz való ragasz­ kodást a végsőkig lehet csigázni, a mástól való megkülönböztetés útján/ ezzel a fanatizmus költözik be a lélekbe, vele együtt a térítői buzgalom. E túlhajtások kikerülésére fontos kötelessége az egyházi nevelésnek a vallásos közösség külső vonásai helyett azokra a belső értékekre irá­ nyítani a figyelmet, melyek a vallásos közösségnek is létet tónak. V i ­ lágossá kell tenni az'ifjúság előtt, hogy a külső közösség csakN^szköz, egy belső cél elérésére, csak hordozója, nem megtestesülése annak az eszménynek. Különösen ez eszmény ethikai oldalára vetett hangsúly képes ennek kiemelésében segíteni. A n n y i v a l fontosabb, úgy a haza,, m i n t az egyház fogalmában e magasabb célok előtérbe nyomása a közös­ ségek mindenhatóságának gondolata fölött, mert a lelkesedés _eJtoca után__aJkéteDíedés k o * s z j ^ ^ közösség különböző formái ellen t á m a d j ö l a l é l e L J a most e közössé-\ gek külső vonásai maradtak meg, azokat emeltük k i , és elfelejtettük / megszilárdítani, megéreztetni azok tartó-pillérei gyanánt szolgáló: szellemi értékeket, homokra építettük a házat, s ez összeomlás magával i xántja az ifjú egész világát. Így keletkeznek a kozmopoliták, akik a í haza fogalmának, belső tartalmát nem tudják megérteni, így az atheis- j ták, akik az egyházat azonosítják a vallásos értékkel. S h a az illető ifjúság egész világát, szellemi alkatát hozzákötöttük egy i l y e n mulandó külsőséghez, ha a kötelesség, munka, barátság, szóval egész erkölcsi J

2* •

°20

VEZÉRFONAL AZ IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

világa végső forrását az egyház külső közösségében mutattuk föl neki r. e közösségben való h i t megszűntével összeomlik annak hite mindenben, a m i a világot a l k o t t a , s így bár akaratlanul a vallásos és erkölcsi agnoszticizmusba kergettük bele. így jár tehát az ifjú a magának alkotott világában, s amint b o n ­ takoznak szellemének szárnyai és közelebbről és közelebbről látja meg a célok és tervek hatalmas világát, megittasul az örömtől, hogy a saisi fátyol mögé tekinthetett. D e ennek a kornak is megvan a maga t r a g i ­ k u m a , s ez a legszomorúbb és legnagyobb csalódás ebben a korban. E z a csalódás az, amikor az ifjú, k i egy új aranymezőn jár és akinek lelke fölfelé tör, az ifjú tapasztalja, hogy nem értik meg őt E z a világ nem az ő világa. A z ő lelke titkos vágyait, nagyratörő remény- . ségeit senki sem érti meg, kigúnyolják, megvetik, levegőben járónak nevezik, s e tündérországban, melyet alkotott magának, egyedül bo­ lyong. Ragyogó álomképei a valóság fényében elszíntelenednek." Saját rokonai, saját családja távol, nagyon távol áll ezektől, s ő maga kietlen, nagy magánosságban jár e fényes úton. Csak, h a visszagondolunk a saját életünkre, saját ragyogó világunkra, ..akkor érezzük, m i l y e n fájó, nehéz csalódás ez, hogy, m i i y e n távol állottunk m i magunk is,-valaha.-, ettől a mostani világtól, s m i l y e n boldogok voltunk, h a elvonulva m i n ­ denkitől, e fényes jövő vonásainak; képét rajzolgattuk. B o l d o g szülő és boldog nevelő az, a k i érti a módját, hogyan kell részt venni e csalódás fájdalmában, a k i nem követi sántikálva az ábrándképeit a reá bízott ifjúnak, hanem baráti kézzel vezetni képes azokat. Boldog az, a k i ekkor idősebb, hűséges barátra tett szert, a k i nem hűti le forró álmait a valóság feltárásával, hanem cselekedetté t u d j a változtatni azokat. A z i l y e n nevelő t u d játszani az emberi lélek húrjain, azt megérti az ifjúság és nem zárkózik el tőle. M e r t az ifjú, hiszen természetes is, a saját álmainak a d igazat. Á világ, a m i körülötte v a n , idegen tőle, ez ábrándok és vágyak boldog tulajdonosa o. így áll be a szakadás lassanként. Egyedül szeret lenni, kerüli azok társaságát i s , a k i k legközelebb állanak hozzá, mert érzi, hogy bármilyen közel legyenek i s , egy világ választja el tőle őket. E z as egyéniség keletkezésének „a lélektana. Érzi, hogy ő önmagában véve v a l a k i , az ő világa megközelíthetetlen, kifürkészhetetlen. A legkomolyabb, legmélyebb jellemű gyermekek szokták ezt legjobban érezni. T u d j a , hogy ő egy szent t i t o k birtokában v a n , melyet senki sem ért meg, csak saját maga. E k k o r fenyegeti legjobban bizonyos világgyűlölő, ember­ kerülő hangulat, különösen, h a a körülte levők részéről gáncs, vagy gúny éri. A tétlen álmodozás hangulatától megy át a cselekvés terére. A r t a világot, melyet megragadott, melyben él, nem csak megismerni^

AZ IFJÚSÁG LÉLEKTANA

E S KÖRÜLMÉNYEI.

21

ih&üern megvalósítani is akarja. Érvényesíteni akarja saját magát, munkateret keres, terveket kovácsok • E z Önérvényesítés után való törekvés elsősorjban a szociális közös­ ség megszabott formáiba ütközik bele. Szembeszáll a család tradícióival, szokásaival, s *a nyárspolgári konzervativizmus inogni kezd előtte.. Azután a nemzeti és vallásos közösség formáit és hagyományait ostro­ molja. A z a szkeptikus, fölényes hang, mellyel az ifjú nyilatkozik ezek­ ről, ennek a jele. G y a k r a n találunk embereket, k i k a fejlődésnek ezen a fokán maradtak meg, kiknek csak kritizáló szavuk v a n ezekre,, a k i k nem értik azokat a tényeket, melyek nem észszerűek s az egész világot a külső, formális igazság mérő vesző jével ítélik meg. Nagy fáradságába s sokszor hasztalan fáradságába kerül a nevelőnek védekezni e fölöttébb igazságos s ép azért igazságtalan ítéletek ellen, melyeket a «szabadon gondolkozó)) ifjú minden közelebbi vizsgálat nélkül mond k i . A felü­ letességnek, a könnyelmű ítélkezésnek a veszélye i t t csak az által, s így is nehezen kerülhető k i , h a erélyesen rámutatunk az illető ítél­ kezésének alaptévedéseire. A másik oldalon ez az egyéniség önállóságára való törekvés a •íeUmgyban nyilvánul. A z ifjúság keres módot, hogy megjelenítse, k i ­ fej ezzé^inágál. A z egyesül eteket derűre-borúra alakítja, azokban tevé­ k e n y ..jiiunkáj:* végez. E munkában félreismerhetetlen az önállóságra törekvés. A z ifjúság maga akar saját ügyeiben intézkedni,- saját magát akarja kormányozni. H o g y ez a motívum milyen fölhasználható az ifjú­ ság gondozásában, azt első pillanatra láthatjuk. Módszerét és kifejezését alább vezetjük le részletesebben. Végül egy nagy gondolat uralkodik i t t , törekvés az önállóságra. L e akarja rázni a korlátokat, melyeket -a külső tekintélyek, szokások raktak vállaira. M i n d e n k i ismeri azt az önérzetességet, önbizalmai, mely az ifjú lelkét eltölti, s mely gyakran veszedelmes önhittségnek ad helyet. E z elfajult alakjában alig is lehet védekezni ellene. Lenézi, saját szolgálatába akarja állítani szüleit, t a ­ nítóit, barátait, az egész világot, egyetlen mód, hogy kitérünk az út­ j á b ó l , s az életre bízzuk, hogy alázatosságra tanítsa. De ahol i l y e n ön­ hittségtől nem kell t a r t a n i , az ifjúság önérzetének emelkedésében igen j ó kapcsoiópontot találunk a nevelői munkához. Nagy feszítő erő ez, mellyel azonban vigyázva kell bánnunk, hogy virtuskodás, szereplési \ iszketegség, föltünési vágy ne legyen belőle, mert ezek az elfajulásai ft mértéktelen önbizalomnak. Azért olyan nehéz az ifjúság hatalmas­ kodását is megakadályozni. A másik nagy gondolat, a m i a serdülő fiú lelki fejlődését vezeti, •.a nemi fejlődés gondolata. E n n e k szerepe n e m elszigetelt a szellemi fej-" iődés haladásától, melyet eddig tárgyaltunk, vele együtt halad, sőt a

$2

VEZÉRFONAL

AZ IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

jelenségek, melyeket felsoroltunk, ennek közrehatásával származtakE z teszi olyan változatossá, olyan kiszámíthatatlanná ezt az egész v i ­ lágot, hiszen egy egész életre kiható változással állunk szembe. I t t t e r ­ mészetesen ismét csak a jelenségeit rajzolhatjuk ennek a fejlődésnek, mert nem tudományos lélektanról v a n szó. hanBm csak az ifjúság l e l k i világának ismertetéséről. A fejlődő szexualitás elsősorban az i^iau.t^i2^^p4!LJlE^^^§» bővíti. Megismeri és megismerni törekszik a dolgok eredetét, szármázasát. B e akar hatolni azokba a t i t k o k b a , melyek a születés és halál kérdé­ seivel függnek össze. E z e k k e i együtt újonnan tűnik föl előtte a jelentése egy sereg olyan dolognak, melyekről eddig sejtelemmel sem bírt. E z fejlődő ösztön brutális, sokszér baromi erővel tör k i és jogait követeliA z ifjú előtt egy új világ nyílik, amelyben meglátja a nemi különbsé­ geket. Talán, m i n t sejtelem élt ez eddig a lelkében, m i n t t u d a t a l a t t i vonzódás, mely egy napon tudatossá lesz. A mélyen látó nevelőt épúgy óvatosságra i n t i a vegyes iskolában a fiúk és leányok közötti napirendre kerülő ellenkezés, gúnyolódás, mint a túlontúl barátságos viszony. Mert ez a fejlődő ösztöniség ebben a két formában jelentkez­ t e t i k . A z ellenkezést ép oly nehéz megakadályozni, m i n t a barátkozást. Itt a nevelői fontossága a lovagiasság gondolatának. A z ifjú, a k i e kü­ lönbségeket először ismeri föl, kétféle módon viselheti magát a másik nem irányában.. A z erősen érzéki természetek brutális megnyilvánu­ lásait a íegerélyesebb elzárással és más eszközökkel kell elszigetelni. A másik megnyilvánulást azoknál látjuk, kiknél a fantázia műkö­ dése erős, egy bizonyos hódolatnak, csöndes meghatottságnak állapota., melyet a nevelő kötelessége fölhasználni a szolgálatkészség, lovagiasság, nők iránti tisztelet motívumainak kiemelésére. E kétféle megnyilvánu­ lás egyénenként különböző, valamint társadalmi osztályok szerint L*. M i n d e n k i ismeri azt a jelenséget, hogyan vágyik némelyik ifjú a frivol tárgyú olvasmányokra,hogyan alakítanak egy társaságot, melyben a pisz­ kos beszéd erény és bevett szokás. Irodalmunk, sajnos, bőven t e r m i eze­ ket, melyek pedig a legmételyezőbb hatásúak. Ezekből legnehezebb k i r a ­ gadni az ifjúságot, mert ezt csak olyan lélek képes megtenni, mely m élet e fertőjéből maga--is megtalálta a kivezető útat. A másik typus.. az ábrándozó typusa sokkal könnyebben kezelhető. I t t ennek gondo­ latait magas célokra kell irányoznunk, meg kell értenünk ábrándjait, de óvnunk kell tőle, hogy a tétlen álmodozás kísértésébe essék. A kielé­ gítetlen ösztön hevesen ragadja az ifjút a sexuális bűnök számtalan ör­ vényébe. E z a kérdés, hogy milyen módszerrel képes a nevelő vissza­ t a r t a n i ettől az ifjúságot, a modern pedagógia egyik legnagyobb, még sajnos, mindig nyiít kérdése. Erről alább részletesebben szólunk, de már most reá irányítjuk a figyelmet e kérdés rendkívüli fontosságára.

AZ IFJÚSÁG^LÉLEKTANA

ÉS

KÖRÜLMÉNYEI.

E d d i g az ösztönnek csak első, ösztöni ^hyilvánuiásairól volt szó. E z z e l azonban nincs bevégezve ennek szerepe. O l y a n hatalmas erejű jelenség ez, hogy a lélek minden tevékenységet uralja, hatását a többi ösztönökre is kiterjeszti, a többi ösztönökbe átsugárzik. Legfontosabb a jelentő ösztönbe való átsugárzása. E n n e k jelei az az érdeklődés, me­ lyet az ifjú minden séxuális tárgyú dolog iránt érez, legyen az bár bur­ k o l t a n i l y e n . A* Krai regények, költemények, amilyen unalmasaknak tet­ szettek előtte azelőtt, annál kedvesebbek most. Ezekhez járul a kalandos­ ságnak az a vonása, m i t az előbb rajzoltunk. A képzelt világot, melyet maga elé rajzol, úgy rendezi be, hogy maga mellé királynéról is gondos­ k o d i k . Ő a lovag, k i hódolattal veszi körül királynőjét, érette minden áldozatra kész. Minél j o b b a n látja, hogy e világ nem érti meg őt, annál j o b b a n elzárkózik előle, s annál nagyobb a boldogság, mit maga elé képzel. Mély és tragikus ellentétet ad az ösztön és öntudat ellentéte. A z ösztön ragadja m a g i v a l , h a keli minden áldozat árán, míg az ön­ t u d a t a saját hivatására figyelmezteti. Csodálatos.kettősség keletkezik a lélekben. A z az ifjú, a k i „vakon engedelmeskedik ösztönének, érzi^ hogy öntudata, mást parancsol neki. Ellentétet lát saját magában, a vágynak és öntudatnak ellentétét. E z teszi olyan megmagyarázhatatlanná, érthetetlenné az ifjút ebben a korban. Tudja, hogy emberi kö­ telessége határt szabni ösztöneinek, de érzi azt is, hogy ez ösztön h a t a l ­ masabb, mint ő. A cél ós valóság, az élv és erény örökös válaszútján v a n . Áldott a kéz, mely segíteni t u d rajta, a szív, mely megérti az ő lelke küzdelmeit ós befolyásával elhatározóan dönteni képes a nagy harcban. Ilyenkor, ezekben a kérdésekben v a n igazi barátra szüksége, a k i meg képes váltani őt ez ingadozástól. H a ilyen nincs, e kettős elet folyik tovább, az önuralomra képtelen belezuhan az ösztönök hatalmába. A z önfegyelmezés gondolata, melyet eddig gyakoroltatott a jó nevelő, óriási segítség i t t számára. Mert ez óriási harcnak csak az vet véget, h a az öntudat uralkodni képes az ösztön fölött, vagy h a az ösztön kielégí­ tésével az öntudattal való békesség v i r r a d föl. A leányok fejlődése nagyban különbözik a fiúkétól. E különbség o k a nyilvánvalóan abból a mély fiziológiai és lélektani különbségből érthető meg, mely a két nem között fennáll. Még a gyermekkorban nem .észlelhető erősen ez a különbség, de az éles szemű nevelő ott is meglátja, m i l y e n egészen más a fiúk ós leányok nevelesének módszere. Még nagyobb lesz ez a különbség a nemek elválásának korában, a ser­ dülés idején. A z együttes nevelés ilyenkor elháríthatatlan nehézségekbe ütközik. A gondozás menete is egészen más egyik, mint a másik nemnél. Ezért legkevésbbé sem, helyes, h a kbzös egyesületekbe akarjuk őket tömöríteni, mert ez egyesület legföljebb és legjobb eseíben házasságköz-

VEZÉRFONAL AZ:IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

vetítő szerepet fog v i n n i , de nem jelent rendszeres nevelést. Viszont más oldalról, már a fiúk lelki világának vázolásánál láttuk, hogy a két nem teljes elszigetelésére hiába teszünk kísérletet. A követendő módszer tehát ez : a gondozás olyan ágaiban, amelyeknél speciális elbánásra v a n szükségünk a fiúk és leányok között, o l y a n munkaágaknál, ahol a módszer különböző, p l . a testi nevelés munkájában, külön munkakö­ röket kell létesíteni, ahol azonban a két nem egymásra' való hatása a további nevelést nem akadályozza, vagy ép elősegíti, ott a közös m u n k a ­ körökben összegyűjtjük őket. Ilyen munkaág p l . az intellektuális és művészeti nevelés munkája. A női léleknek egy vezető elve v a n , m e l y fejlődését meghatározza, a nemi élet fejlődésének „gondolata. A kis leány, a k i apróbb, testvérét olyan, odaadó gonddal ápolja, bábuit öltözteti, e cselekvények között mintegy előre megéli a maga anyai hivatását. A z erre való törekvés már ott él a lelkében öntudatlanul, egyiknél jobban, másiknál kevésbbé. A nevelő, a k i szemmel kíséri ez apró játékokat, föltétlenül észreveszi azt az anyáskodó gondosságot, mellyel a gyermek-leányka dajkálja testvérét, bábúját, h a az nincs, legalább a — macskáját. E z az anyáskodó törekvés a legtöbb nőben ugyanígy megmarad öreg korában i s , az elő­ szeretet az iránt, a m i gyöngébb nála, a m i rá v a n szorulva. A serdülés korában azonban ez nagy változáson megy keresztül. A z ösztön köve­ telő ereje kielégítésre vár. E megnövekedett erő okozza a serdülő leányok fokozott anyáskodását, mellyel sokszor találkozunk. E z azonban még öntudatlan. A vágyak, melyeket érez, alakot nem öltenek, öntudatra nem jutnak, m i n t meghatározhatatlan/boldog izgalom élnek a lélekben. A z első alakot ezeknek a fantázia adja. Álomképeket varázsol eléjük, lovagokról, királyfiakról, akiket epedve várnak. A z öntudat kivetíti e pótlóképeket, melyeket álmaikban látnak ismételten. Innen a serdülő leány olvasási vágya, m i k o r a regények alakjaiba saját magát képzeli bele. Ezért válik a fiatal leány, ábrándozóvá^ álmodozóvá, szemei isme­ retlen messzeségbe néznek, lelke egy más világban jár. Emellett fejlő­ dik k i az érdeklődés, mely rendszeressé és alapossá nem lehet,, hisz az egész lelket egy más gondolat foglalja e l , s így kíváncsisággá válik. E a j o n g azért, a m i ú j , a m i eredeti, keresi a különös helyzeteket, kalandos eseményeket. K i érthetné meg ebben a korban a leány lelkét, k i t u d n a behatolni azok közé az ábrándképek közé, melyekben ő él!? E z a világ bizonyára nem érti meg őt. A valóság, a rideg valóság távol esik tőle. Fárasztóvá és terhessé lesz számára a mindennapi kö­ telesség. Állandóan érzi az ürt, a m i a valóság és az ő ábrándvilága kö­ zött v a n , még akkor i s , h a tudatára nem j u t o t t ennek. Ezért olyan kiszámíthatatlan, szeszélyes minden serdülő leány. A z álmait félti, melyeket más nem ért meg, melyek az ő igazi tulajdonai. Aztán ez ál-

25

AZ IFJÚSÁG LÉLEKTANA ÉS KÖRÜLMÉNYEI.

mok

alakot öltenek egy személyben, akire reáruház minden kiváló

tulajdonságot.

Erősnek,

nagynak,

dicsőségesnek,

tudósnak

tartja,

s később, h a kitűnik, hogy,milyen kevéssé az, jön a csalódások korszaka, melyek a leánynál sokkal mélyebbek m i n t a fiúnál. Először úgy tűnik föl, hogy velük összeomlott az egész világa, de lassanként e csalódások adják meg a realitásnak, a valóságnak a vonásait. N a g y vonásokban körülbelül így lehetne vázolni^ az ifjú szellemi fejlődését. N e m lélektant akartunk adni, csak a fejlődés képéi hogy h

pontosan számbavehessük

azokat a motívumokat, m e l y e k k e l a neve­

lésben számolnunk k e l l .

2. A z ifjúság iiiolivuoiai. Típusok, M i n d e n k i előtt világos, hogy a nevelés lehetősége azon az alap­ elven épül föl, hogy a nevelő munkája e m u n k a alapjául szolgáló lélek­ ben bizonyos kapcsolópontokat talál, melyek a m u n k a továbbhaladását biztosítják. Két pedagógiai alapelv az, mely a nevelés munkáját lehe­ tetlenné és reménytelenné t e s z i ;

az egyik, hogy a gyermektermészet-

•iől rossz,..sa jót képtelen fölfogni és átélni; a másik, hogy a gyerrnejí már természettől bírja azokat a vonásokat, melyeket a nevelés adhat, vagyis tökéletes. A z első esetben csak egy idegen elvvel lehetne a gyer­ meket a nevelés céljához közelebb v i n n i , a másikban az egész nevelés -felesleges lenne. M i n d e n reális pedagógia

alapgondolata, hogy a gyer­

meket úgy fogja föl, m i n t akiben a tökéletesség lehetősége v a n meg, "mely lehetőséget valósággá változtatni a gyermek erre való törekvésé­ nek fölhasználásával, a nevelés föladata. Ezért v a n a neveléstannak három pillére:

a jelenlegi állapot, a cél, és a módszer kérdése, mint

föntebb említettük is. Ezért tárgyaljuk m i is az ifjúság gondozásának vezérelveit e három főkérdés körül csoportosítva. H a peclig a nevelés munkája egyik szilárd támaszpontját magában az ifjúság lelki világában találja, meg kell keresnünk azokat a kapcsoló­ pontokat, melyekre a m i munkánk számíthat. E z e k föltalálására a kö­ vetkező gondolatmenet vezérel:

A nevelés célja az ifjúságot egy ala-i

"csonyabb fokról egy magasabb fokra vezetni. Három i l y e n szellemi fejlődési fokot ismerünk : a hedonizmus, utilizmus és idealizmus fokát. Ezeket a szerint különböztetjük meg, amit az e fokon levő ember az élet legértékesebb javának t e k i n t . A z első fokon, a hedonizmus fokán 'az ekezeiet tartja legfőbb értéknek, minden egyebet ennék szolgálatába -állít es eszköznek használ föl ennek elérésére. A második fok legfőbb értéke a haszon, a társadalmi szokás, közjó stb. alakjában jelenik meg. A z ifjúkor kalandossága. más oldalról tettvágya, érdeklődése a világ-,, nézet, a társadalom egysége, a nemzeti és vallásos közösség iránt, ^egy-

VEZÉRFONAL A Z IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA...

képen bizonyítják, hogy ezen az értékelési fokon áll. Ennél azonban egy magasabb fok is v a n , az önértéknek, az idealizmusnak a foka, mely legnagyobb érték gyanánt a nemes személyiséget vallja. E z álláspontra eljutva ismeri föl a lélek a saját örökkévaló hivatását, mely egyedül­ valóvá teszi e világon, s egyben azt, hogy hivatása a nemesség megvaló­ sítása azok között, akik közt él. Fölismeri, hogy a társadalmi közössé­ gek eszközök — bár szükségszerű eszközök — ezek megvalósítására, m e l y bennük alakot ölt, s melyet ók az emberiségben kialakítani segíte­ nek. E z öntudatos, nemes személyiségre való eljuttatás a nevelés föl­ adata, melynek célját így egy szóval: jellemnek nevezhetjük. A nevelés föladata hát az utilizmus fokán élő ifjút a jellem kialakításában vezetnL E z a nevelés föladat, kötelesség, melyet belső hivatás ró mindnyájunkra, végzése nincs osztályhoz, társadalmi álláshoz kötve, hivatása m i n d e n embernek, a k i e fokra maga eljutott. A mikép láttuk, hogy a nevelés célja : a jellem tehát nem idegen a lélektől, nem egy mondvacsinált és légből kapott cél, hanem o l y a n állomás, melyhez a lélek fejlődése szükségszerűen vezet, úgy ez a gyer­ mek lelkében is megtalálja a maga alapját. Alapvonásai mélyen bent rejlenek már a gyermek lelkében, s a nevelő gyakran látja a gyermek ragaszkodó hűségében, mély kötelességérzetében, hősies önfeláldozá­ sában megcsillanni jellemének alapvonásait, melyeket fokozott és t ö ­ kéletesedett alakban később a férfiúban és nőben felismer. Mert a fent említett fejlődési fokokat nem választja el szilárd határ, hosszú és lassú átmenet vezet egyikből a másikba. A z élvezet egy idő multán nem elé­ gíti k i az embert, valami másra vágyik, hiányát érzi valaminek, a m i tökéletesebb, mint a z . így ragadja meg a haszon értékelvét, s a m i vál­ tozást ez világnézetében létrehoz. Először boldogan ismeri föl az ú j világot, mely körülte terjed e l , s adja át magát ennek, .de lassanként fölismeri, hogy a társadalmi szokással szemben az egyéniség értéke áll. H o g y fölötte minden külső erőszaknak egy örökkévaló elv birtokában v a n . Így tartalmaz minden alacsonj^abb fok egy vonást a következő­ ből, egy hiányérzetet, melynek pótlóképe ott áll a lélek előtt. E z a hiányérzet, melyet igazán csak a valódi pótlék t u d kielégíteni, vonat­ kozik a vonásokra, melyek a jellem alakját adják. Fölismerésük és o d a nyujtásuk képezi a nevelés módszerének főkérdését. E pótlóképeket melyeket a lélek kivetít, maga elé tűz, nevezzük motívumoknak. y

A leieknek e többre való vágyakozása, mely mélyen a lélek alkatá­ b a n gyökerezik, s mely a tökéletességre való vágy alakjában a vallás csirája a lélekben, irányul ép úgy az anyagi, m i n t a szellemi életre. Csakhogy míg az előbbi fokon az anyagi lét a legfőbb érték előtte, ez ^most már eszközzé válik azon szellemi célok elérésére, olyan eszközzé, mely azonban ezek eléréséhez föltétlenül szükséges. A z anyagi élet

AZ IFJÚSÁG LÉLEKTANA

ÉS

KÖRÜLMÉNYEI.

27

motívumai az élet fönntartására és fejlesztésére vonatkoznak. Legfon­ tosabb i t t az a gondolat, hogy az élet érték, melyet őrizni és fejleszteni k e l i , az erőnek, az egészségnek a motivuma. A szellemi élet értékei az értelmi, erkölcsi, művészeti és vallásos értékkörök szerint határozódnak meg. E z e k önértékek, vagyis minden más nélkül, önmagukban értéke­ sek.- E motívumok mélyen a lélekben gyökereznek. A z önfenntartás ösztöne parancsolja megtenni mindazt, a m i az élet fönntartására és annak szükségei megszerzésére elkerülhetetlen. E fokon az ifjú már belátja, hogy az élvezeteknek való föltétlen hódolás, az ösztönnek való engedelmesség nem a legmagasabb fok, hogy az élet föladataira vonat­ kozólag jobb egy hosszú ós önmegtagadó, mint rövid és mértékietlen élet. Ezért akar erős ós egészséges lenni. A z erőkkel való takarékosko­ dás az élet. anyagi eszközeivel való takarékoskodást is hozza magával. A z ifjú gyűjtő szenvedélye i t t einelkedik k i , A z anyagi j a v a k gyűjtése i s váihatik szenvedéllyé, a takarékosság motivuma föltétlenül kiemel­ hető. Áz a lelkesedés, mellyel, mint láttuk, az.ifjú a szellemi világ felé fordul, szüli elsősorban az érdeklődés motívumát, mellyel ismereteit akarja bővíteni. E z t a világot megragadja és magáénak vallja, ez az egyéni élet szentségének motívumát hozza elő. A z t a lelkiállapotot, hogy az ifjú e szellemi világba elmerül és annak vonásait lassanként fölismeri, már elcsépelt és üres közhellyel idealizmusnak szokták nevez­ getni. I t t adhatjuk vissza e szó igazi tartalmát és értelmét abban a_ gondolatban, hogy ez az eszmék világába való elnierülés, azok valóságá­ nak fölismerése és megértése a legmagasabb tulajdona a léleknek. Lát­ t u k , hogy az ifjú még nem fedezte föl, hogy a két világnak, a való és kellő, a tények és értékek világának középpontja egybeesik, hogy azok nem kizárják, hanem kiegészítik egymást, ez azonban félszeg jelentke­ zései mellett sem v o n le semmit annak a feladatnak a nagyságából, mely reánk ez eszmei világ egyes vonásainak előtte való teljesebb k i ­ fejtésében vár. E szellemi világ először úgy jelenik meg az ifjú előtt, mint a tör­ vények világa. Érzi, hogy e világban rend v a n , annak egysége egy akarat­ nak megnyilvánulása, mely abban uralkodik. A törvény kikerülhetetlen, kötelező erővel bír mindenkire nézve, annak engedelmeskedni tartozik. E z t a törvényt a saját lelkében is megtalálja, mint annak alkotó vonását, ennek a törvénnyel való., egyezése az igazság gondolata. A z akarat, mely a világban nyilvánul, megjelenik a saját lelkében is, az ő lelke' tehát e szellemi világgal ugyanazon akarat törvényei alatt ól. Erről a törvény­ ről e világ n e m t u d , de ő tudomással bír ; ő több, mint a világ, részese e világon uralkodó akaratnak, ez a vallásos motívum az istennel való közösség gondolatában jelentkezik. Ezek a törvények azonban nemcsak kötelezők, hanem elkötelezők, nemcsak valóságok, hanem megváló-

28

VKZÉBFCWAI, AZ IFJÚSÁG GONDOZÁSÁÉ A.•

sítandók, vagyis ez a világ az erkölcs világa. Nemcsak tudomása v a n e világ létezéséről, de t u d j a azt is, hogy ebben kötelességek várnak reá. A k a r j a alakít n i e világot, hogy az olyan legyen, amilyennek maga elé rajzolta, vagyis a törvénynek megfelélő : jó. Már a saját lelkében, az ösztön és öntudat harcában látja, m i l y e n különbség v a n a jelenlegi állapot és a cél között. Érzi, m i l y e n messze v a n a céltól, melyet meg akar valósítani, hogy elmaradt tőle. Látja, hogy az igazi irányt az ön­ tudat jelöli k i neki, s ennek kell engedelmeskedni. E z az önfegyelmezés, 'önuralom motívumát teremti meg. T u d j a , hogy az élete a harc élete, melyet a cél érdekében a jelenlegi állapottal szemben vívunk. De a cél az ő lelkében le v a n helyezve, ezt a célt naponként szemléli, látja s éz adja neki az öntudatosságnak, önbizalomnak a rugóját. D e ez a harc nemcsak az ő lelkében dúl, k i n t a világban is. E z t a célt kivívni, elszánja az életét, mert ez ad neki új szellemet. Körülötte vannak azok a közös­ ségek, melyek az ő munkájára várnak. A k i k e munkában közösen akar­ nak résztvenni és nemcsak játékokra egyesültek, az ő barátai, s a barátság motivuma i t t lép előtérbe. A nemi ösztön átsugárzása a másik nemmel szemben a lovagiasság, szolgálatkészség motívumát emeli k i azok iránt, a k i k gyengébbek, mint ő, akiknek az ő segítségére v a n szüksége. A köze­ lebbi kör a család köre, melynek tagjaihoz, különösen, a k i k nagyobbakr nak látszanak előtte, aztán tanítói közül némelyekhez a tisztelet és kegyelet motívumai kötik. A nemzeti közösség iránt való ragaszkodása a lelkesedésen kívül a hazaszeretet igen mély tartalmú motívumában nyilvánul, melyhez á hűség, kötelességteljesítés, hazáért való m u n k a gondolatait kell kapcsolnunk. A társadalmi síkban megvalósuló erkölcsi esték a kultúra, m o t i v u m a a fejlődés gondolata. A z egyházi közösség másik nevezetes faktor. I t t a közös vallásos világnézet gondolata döntő. A z erkölcsi síkban megjelenő vallásos motívumok a bűnbánat, megtérés motívumai, melyek az ifjúság lélektani állapotából könnyen magyaráz­ hatók. E z az egész világ, mely így jelenik meg az ifjú előtt értelmi és'erkölcsi alkatában, az ő világa, melyet meg akar valósítani, k i akar fejezni. Így lesz minden ifjúból — legalább saját maga előtt — művész, aki csodálkozásba ejti e világot. E tevékenységre való vágy az alkotás motívumát kelti, ez újjáalkotandó világ, melyet lát, a vallásos fokon áhítatra serkenti. Ezek nagy vonásokban azok a motívumok, melyeket lélek­ tanilag le lehet vezetni, s melyek kapcsolópontok gyanánt szolgái­ nak a munkánkhoz. Természetes, hogy ezek egyképen nem élnek minden ifjú lelkében, egyéni sajátságaik, természetük, neveltetésük szerint változnak. A munka folyamán azonban arra k e i k törekednünk, hogy minden motívumot kihasználjunk. H o g y mely motívumok fejlődtek k i egyénenként legerősebben, azt csak az egyénék ismereténél dönthetjük

AZ .IFJÚSÁG - LÉLEKTANA

ÉS KÖRÜLMÉNYEI.

29

el. Vannak azonban bizonyos hangadó, főbb vonások, melyek az illető ifjú egész szellemi alkatát meghatározzák. Könnyebbség okából- ezek szerint különböztetjük meg az ifjúságnak különböző típusait A típusok szerint való megkülönböztetés alapját azok a fejlődési fokqk adják7 melyeken az ifjú keresztül megy. E z a fejlődés, mint láttuk, nem egyöntetű, vagyis nem történik mindegyiknél ugyanazon időben, környezetük, születésük alkalmával magukkal hozott hajlamaik, diszpo-, zicióik szerint az árnyalatok végtelen sok számát mutatják f ö l ; de nem. is egyforma gyors, hanem lassú haladás, az átmenetek alig észlelhetők. Azért veszünk föl tehát különböző típusokat, hogy e fejlődés egyes fázisait rögzítve, megismerhessük. Világos azonban, 'hog!J^JLj^S^X. szerint való tárgyalási mód csak fölfogási és magyarázati forma, az egyének oly sokfélék, olyan különbözők, hogy még e beosztás mellett is óriási változatosságot mutatnak föl. N e m is ajánljuk a nevelőnek,, hogy elégedjék meg e típusok megfigyelésével, mert munkája így sablon­ szerű lesz. E z a beosztás csak eszköz, hogy könnyebben megérthesse ifjúságát és megtalálhassa a módszer általános vonásait, de sohasem t u d j u k eléggé hangsúlyozni, hogy áz egyéni gondozásnak e típusok ismereténél mélyebbre, a személyes ismeretség és megértés alapjaiig k e l l nyúlnia. A három legélesebben felismerhető típus közül az elsőt érzéki típusnak nevezhetjük. Jellemzője az érzéki ösztön erős uralkodása, melynek ereje és brutális jelentkezése minden társadalmilag ráerőszakolt álarc mögül kitör. G y a k r a n nehéz ezt fölismerni, de bővebb megfigyelés tttán világos lesz előttünk, hogy minden gondolatát, szavát, cselekedetét e titkos rugó mozgatja. F r i v o l célzásokat lát és keres mindenütt, a k i ­ fejezései válogatatlanul durvák, olvasmányait legszívesebben a nemi életre való célzásokban bő művek közül válogatja. Modorában kíméletlen, d u r v a , jelleme h a j l i k az alattomosságra, A vele való elbánás nagyon nehéz, a m u n k a szempontjából e típus a legkevésbbé használható. L e g g y a k r a b b a n találkozunk vele. az iparos. és 'kereskedő i f ^ l e a középiskoláiban sem r i t k a . * A második, már s o k k a l használhatóbb és értékesebb a fantaszta ^ típus,.Ennél a fantázia működése lép erősen elő, a nemi ösztöna jelentő ösztönbe és öntudat ösztönébe átsugározva jelenik meg. Fő jellemvonása m álmodozás; elmerül a maga gondolataiba, helyzeteket él meg magá­ ban. Ábrándozó, s m i v e l a jelen körülményekkel ez álmokat nem képes összeegyeztetni, türelmetlen. A világfájdalmas búskomorság legjobban i t t lép előtérbe. K e d v e n c olvasmányai a lírai versek és i d i l l i epizódokkal bővelkedő regények. E típusnak sok mellékfaja v a n , aszerint, amint a kalandosság erősebb benne vagy a búskomorság, vagy pedig az ösztön átsugárzása. Áz i l y e n ifjú elvonuló, szótalan, magába mélyedő, a társa-

30

VEZÉR-FONAL A Z IEJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

dal m i szókasok és kötelékek iránt érzéketlenséget m u t a t , barátokat nem igen_jkeje^"l'titkoÍ6zásra hajlandó. Nevelői szempontból sokkal értékesebb, mint az előbbi, de energiája kevés. Leggyakoribb 'ajközépiskolákban, tudományos érdeklődéire legjobban megnyerhető. """" Á harmadiE"típust ajjilis típusnak nevezhet nők. Benne az ifjúság tett-vágyáról, •elevenségéről"'"rajzolt vonások legélénkebbek. Kitűnő érzéke v a n minden társadalmi kötelezettség és társadalmi közösség iránt. Jó barátja válogatás nélkül mindenkinek, ismeri a mulatságok mindén válfaját. Elsőrangú táncrendező, udvarló, önképzőköri viták­ ban fő debatter. Egyesületek alakítására, azokban való munkára mindig kész. Elevenségénél, j ó gyakorlati érzékénél fogva mindenki szereti. Veszedelme a felületesség, szalmaláng-lelkesedés, kitartó munkára, e l ­ mélyedésre nem való. A szereplési vágy még a kévés alaposságot is meg­ öli benne. A z életben az i l y e n típusok boldogulnak leginkább, mert merész föllépésük, öntudatos viselkedésük, gyakran önhittségig menő önbizalmuk előtt mindenki meghódol. Igen használható típus, de felü­ letessége miatt nagy óvatossággal. A falusi ifjúság túlnyomó részben ennek szelídebb fajához tartozik, a középiskolák és főiskolák pedig óriási százalékot adnak ezen típushoz tartozókból. M i n t előbb megállapítottuk, a végtelenségig lehetne fokozni ezek fölsorolásai, hiszen mint két falevél nincs egyforma, az emberi lelkek is m i n d különbözők. M i csak a három főalakot emeltük k i . A z t hisszük, ha olvasóink ezek közül egyet jól végiggondolnak, ráismernek valamelyik alakban egyik-másik ifjúkori barátjukra vagy ismerősükre, valamelyik­ ben esetleg magukra is. H o g y azonban tovább is mehessenek ennél, ajánljuk a következő módszert. Kapcsolják össze e típusok közül p l . az élsőt%és másodikat. A k k o r kapják egy olyan ifjú rajzát, akinél az érzékiség és a fantasztaság körülbelül ugyanazon mértékben fordul elő s kíséreljék meg ennek vonásait összeállítani s ismét rá fognak ismerni néhányra azok közül, a k i k kezük alatt vannak. H a így kombinálva a típusokat ujakat állítnak össze, kapnak még három új típust, mélye­ ket legjellemzőbb vonásuk szerint elnevezve és meghatározva, most már bővebb a beosztás lehetősége és kisebb a veszély, hogy némelyeket erőszakosan skatulyázunk be nekik meg nem felelő kategóriákba. A leányok szellemi típusai sokkal kisebb különbségeket mutatnak. Láttuk, hogy egész fejlődésüket egy nagy gondolat határozza meg, s ez adja a felosztási alapot is. A z egyik típust családi típusnak nevezhetjük. Jellemző ez az anyáskodó gondoskodás. A bábukkal való játszást n a ­ gyobb korában sem v e t i meg. Különösen k i v a n fejlődve benne a családi érzés, a család sorsában való részvétel, azért való m u n k a . Közöttük is v a n álmodozó természet, belső világuk sok csöndes tragédiának, álmaik lassú összedőltének néma tanuja, de vigasztalást találnak az önfeláldozó

AZ

IFJÚSÁG LÉLEKTANA

ÉS

KÖRÜLMÉNYEI.

31

•munkában; Hűséges, odaadó lelkek, akikben a segítségnek, részvétnek minden szava j ó talajra talál. Érdeklődési körük szűk, de mély. A ne­ velő ezt a típust nagyon jól felhasználhatja. Veszedelme az, hogy az apró munkák a magasabb gondolatokra való kilátást elzárják. A másik típust M v j u k világi típusnak. Érzékinek is nevezhetnek, mert ebben az ösztön erőteljesebben lép föl s a kielégítésre való törekvés határo­ zottabban nyilvánul. A szociális közösség, a család iránti érdeklődése csekély, kitartó munkára nem alkalmas. Kiemelkedik benne a hiúság, keresi a mulatságot, udvarlókkal véteti körül magát. Érdeklődése sok­ oldalú, de nem mély, ezért a munkában is kevéssé használható, mert felületessége a munkát eszköznek nézi saját személye előtérbe t o ­ lására. N o h a a vallásos nevelés nem tartozik azok közé, amelyekről részletesen szólni óhajtunk, m i n t egyik igen fontos nevelői célt még sem hagyhatjuk k i egészen a tárgyalásainkból, abban a tudatban, hogy ezt a célt, bár minden felekezeti vonás nélkül, de a nevelőnek ép úgy munkálnia kell. Ezért szólunk a vallásos típusairól is az ifjúságnak. Erről természetesen igen sokat lehetne beszélni, i t t csak röviden jelle­ mezzük őket. A fiúknál az érzéki típus a legkevésbbé érzékeny a vallásos motívumok iránt. A fantasztának már két típusa igen értékes. A z egyik a konzervativ típus, mely ja. xallásos cselekményekhez szokásból ragasz­ k o d i k , a vallásos életet ezekben a cselekményekben látja megvalósulva. A tradíciókhoz való ragaszkodás i t t veszélyezteti a vallásos élet eleven­ ségét és átélését. A másik alak személyes .belső élményekre vágyik. Ennél az ösztön és öntudat ellentéte által szült bűntudat igen mély lehet, ezért gyakran pietizmusra hajlandó, melynek túlhajtásaitól azon­ ban e személyes élmények megadásával és személyes gondozással meg lehet menteni. A z agilis típus a nemesebb vonások kiemelésével szintén jól fölhasználható, egyházi emberbaráti s nevelői munkára. Jellemzője s> vallás tevékenységi oldalának kiemelése, melyet k i kell egészítni mély vallásos élményekkel. H o g y e típusokat hogyan használjuk fel, melyek azok a motívu­ mok^ melyek az egyes típusoknál kiemelendők, hogyan vezetjük át ezeket és töltjük meg tartalommal, alább, á módszeri részben fogjuk tárgyalás alá venni. H a most világosan áll előttünk az ifjúság l e l k i világa — már amennyire ilyen komplikált és bonyolódott világ tisztán állhat az ember előtt — megpróbáljuk megismerni azokat a külső körülményeket, melyek az ifjúság szellemi alkatára, fejlődésére befolyást gyakorolnak és meg­ rajzolni azt, hogy e körülmények minő módon határozzák meg az ifjú­ ság egyes osztály ainak típusait. A z élet külső föltételeiis körülményei három csoportba osztják az ifjúságot, mely csoportok egymás között

32

VEZÉRFONAL A Z ÍPJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA,

nagy különbségeket m u t a t n a k föl. E csoportok.\ 1, falusi,, 2. városi iparos és kereskedő,. 8. középiskolai ifjúság. Lássuk egyenként ezek. jellemzését.

1

3. A falusi ifjúság élete és körülményei. A falusi ifjúságot első tekintetre olyan különbözőnek látjuk a többitől, hogy egészen érthető, h a körülményeinek és szellemi alkatának ismerete nélkül közötte eredményes munkát végezni nem tudunk. Sok eredménytelenség leli abban a magyarázatát, hogy a vezető nem száit elég időt a falusi ifjúság világának megismerésére, vagy félreismeri azt. Ebből származik a lehangoltság és csüggetegség, a m i sok vezetőt hamar elfog, pedig a baj o k a abban ván, hogy idegen motívumokkal akar h a t n i reájuk, akiktől ezek pedig távol állanak. A z ifjúság egész világát falun döntően befolyásolja a z a m w k amelyet végez. A mezei m u n k a korai részvételhez szoktatja az ifjúságot. Már kora gyermekségében részt k e l l venni e m u n k a egyes ágaiban, melyből mindenkire vár v a l a m i a háznál. Tétlenül csak az egészen apró gyermek él. E z a m u n k a a legközvetlenebb és legerősebb kapocs, mely az egy községben élőket összeköti, életüket familiárissá teszi. A közo^ foglalkozás n e m engedi a családok olyan mértékű elválását, m i n f a v a ­ rosban. Közös tradiciót teremt. M i n d e n falusi gyermek azokban a hagyo­ mányokban nő fel, melyek a faluban és a családban uralkodnak. E z e k a hagyományok megváltozhatatlanok, alattok elenyészik az egyén, ellenök hiába lázadozik, koruk és tekintélyük megsemmisít minden egyéni kezdeményezést. I l y e n hibás, szokások és hagyományok elleni harcban nagyon vigyáznia is kell a nevelőnek. H a oktalanul indít harcot, nem ' csak azt veszti e l , de talajtalanná válik az egész községben, mert újító­ n a k , kevélynek kiáltják k i . A hibás szokások és hagyományok megszün­ tetését csakis az ifjúság útján, s óvatosan lehet keresztülvinni. Ne feled­ jük, hogy ők abban nőttek föl. talán egész szellemi világuk egyik ^alap­ pillére nyugszik azon az igazságon, melyet e szokás külső ruhájába b u r ­ k o l t a n vallanak, s míg új és j o b b kifejezést nem tudunk adni nekik, h a g y j u k meg a régit. Gúnytól, nevetségessé tételtől különösen semmi j ó t sem remélhetünk. ÍN E konzervativizmus egyik jellemvonása a szülői hatalom erős k i ­ emelkedése | lehet a másik oldalát is venni a dolognak: a gyermek iránti kevés tekintet. Á gyermek természetes jogát szórakozáshoz, testi fejlődéshez, szellemi emelkedése munkálásához falun a szülők kevésbe veszik. Bizonyos szabadságokat a serdülő fiú élvez ugyan, de csak lopva, mintegy kikövetelve s n e m megadva. Azért e kikövetelt szabad­ ság gyakran visz duhajságra és lesz szabadossággá. A nevelő ezért fog,

AZ

IFJÚSÁG LÉLEKTANA

33

ES KÖRÜLMÉNYEI.

•elsősorban megütközni azon, riiilyen kevésre becsülik a szülők a gyer­ mekekkel és ifjúsággal való foglalkozásának jelentőségét. N e m értik meg, hogyan szánhat v a l a k i időt rá, hogy azokkal foglalkozzék. Dicsérik jószívűségét, buzgóságát, de elfecsérelt időnek és hiábavaló fáradságnak találják az egeszet. Még j ó , h a k i nem gúnyolják érte, vagy be nem vá­ dolják felettes hatóságánál. Sok nevelő sorsa ugyanaz Socrates óta, akit szintén gazzal vádoltak, hogy tiszteletlen a régi hagyományok iránt és megrontja az ifjúságot: meginni a félreértés, gúny, alacsony vádaskodás­ okozta keserűség méregpoharat. Á másik felötlő jellemvonása a falu ifjúságának a természet iránti érzék kiemelkedése. Kétségtelen, hogy ennek az ifjúság jellemére is meg v a n a maga hatása, most csak a külső körülményekre való vonatkozás­ ban tekintjük. A természet tárgyaival való foglalkozás, jelenségeinek figyelésé, mely jelenségek számára óriási horderővel bírhatnak, hisz azok alakulásától munkájának eredménye vagy sikertelensége várható, erősíti a falusi ember érzékét a megfigyelés iránt. A m i k e t városi ember nem vesz észre, a falusi előtt nyitott könyvként olvasható. Másik kö­ vetkezménye a darabosság, esetlenség, szóban, gondolatban, cselekedet­ ben. Mindamellett nagy tévedés volna azt h i n n i , hogy ez a durvaság m i n d i g erkölcsi alacsonysággal is lenne összekötve. A durva külső alatt gyakran veszünk észre értékes l e l k i tulajdonságokat, esetlenségei, apró, Sokszor szánalmasan átlátszó furfangjai alapjában véve nem állanak alacsonyabb erkölcsi fokon, m i n t társadalmunk, magasabb osztályainak léha frivolitása és hajszálfinom, de sokszor végzetes ügyeskedései. A z egyenes úton járó nevelő azért elég hamar meg fogja találni a módot a falusi ifjúság között végzendő munkához. A. falusi népbabonákat egyszer külön kellene szigorú néprajzi vizsgálat alá venni. Kevés közöt­ tük a m i határozottan és egyenesen veszedelmes volna, ezeket az iskola s az ifjúsággal való rendszeres foglalkozás lassanként i r t j a is már. Még két, általánosan elterjedt babonát kell eloszlatnunk, mefyek rendesen befolyásolni szokták a vezetőt, s előre elveszik a kedvét a m u n ­ kától. A z egyik babona az, hogy a falusi embert, s így az ifjúságot i s , nem érdekli egyéb, m i n t a mezei m u n k a és az időjárás. Különösen szo­ morú dolog, hogy rendesen ez a meggyőződése a társadalom vezetőinek. E megfigyelés teljesen téves alapon áll. Amennyire természetes, hogy a falusi embert elsősorban a saját munkája és annak egyes részei érdek­ l i k , s hogy ismeretei a világ többi dolgairól csekély számban vannak, olyan téves az a megfigyelés, hogy érdeklődése más körre nem terjed k i . A z élet nagy kérdéseiről épűgy meg v a n a maga véleménye, m i n t a leg­ kisebbekről. Sajnos — és ez b i z o n y a nép vezetőinek hibája — hogy ez ismeretkör igen kicsiny. E n n e k rendszeres bővítése, új gondolatok megismertetése, gondolkozásának mélyítése, ítélőképességének megszilárDr. Imre L.:

^íS^f^^w

Vezérfonal az ifjúgág gondozására*

\

-

3

34

VEZÉRFONAL - AZ IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁBA.

dítása, ép ezek a feladatok,. mélyek a nép vezetői előtt állanak. H o g y ez nem eredménytelen m u n k a , csak utalunk arra a szembeszökő kü­ lönbségre, a m i az iskolát járt falusi fiú és írástudatlan apja között v a n , nemcsak ismerettömegben, hanem az ítélet élességében i s . A másik babona az, hogy falun működő vezetőnek bizonyos idő multán el kell vesztenie kapcsolatát a magasabb világgal és le kell sülyednie kikerülhetetlenül azok színvonalára, akik között él. E z a babona azoknak a gyönge energiájú, munkába belefáradt, vagy soha bele sem kezdett embereknek a védekezése, a k i k e miliő-elmélettel leplezik gyönge­ ségüket. Ellene két óvszer v a n , melyek megtartása különösen az ifjúság vezetői számára kiváló fontosságú. A z első az, hogy a vezető sohase feledje, hogy ő egy magasabb világ küldötte a néphez, mely reá v a n bízva. E z a nemes önérzet m i n d i g éreztetni fogja vele, hogy 6 nem csak él közöttük, hanem neki célja, küldetése v a n , melyet el kell végeznie. A másik óvszer az, hogy maga pedig sohase szakadjon el a magasabb világtól. N e m attól, melyet villanyfény és gázláng jelöl, hanem attól, mely a célok és eszmények világa. Kísérje ••mindig figyelemmel, milyen messzire közelítette meg már e célt, ós áhítatos figyelemmel merüljön el azokban a gondolatokban, melyeket meg akar valósítani. E z adja neki a nemes ösztönzést a magasabbra haladásra és óvja meg tőle, hogy megállván, lesülyedjen az élet iszapja közé. E z elemek után lássuk főbb vonásaiban a falusi fiú nevelődését. Testileg korán fejlett. Még alig 4—5 éves, már reá bízzák a házi állatok őrzését, s a gyermek ott játszik sokszor reggeltől estig a szabad ég alatt, mezőn vagy réten, eső v e r i , szél fújja, nap felsüti. í g y lesz edzette a teste az idő viszontagságaival szemben, de így szerez magának g y a k r a n olyan betegségekhez hajlamot, melyek egész eletén végig kísérik. A mezőn játszadozó gyermekek egymástól tanulnak jót-rosszat, szüleik legfőbb gondja az, hogy tilosba ne menjen az állat. E z a künn tartózkodás nlindenesetre élesíti a megfigyelésüket, de vadakká és szilajakká is teszi őket. H a iskolába kerül a gyermek, új fejlődési korszakába lep. A z első, amit megtanul, a rend. Fokozatosan bővülnek ismeretei. Tudásvágya, érdeklődése j ó tanítási módszerrel, rokonszenves tanító kezében kielé­ gíthetetlen szomjúsággal t u d kitörni. Mindemellett az iskolában rend­ szeres tudást nem szerez, áttekintést ritkán nyer. Csak ismerethalmaz, amivel bír. Sok mindenről t u d , de tudása nem alapos, kapkodó. E z a népoktatás m a i sokat-akarásából folyó túlterhelésen kívül az ő előké­ születének gyöngeségébői is magyarázható. Nincs meg az alapja még szókincsében sem sok dologhoz, a m i t tanul. A z iskola testi neveléséhez ritkán járul. Ném is az iskolának, hanem a közös kornak tulajdonítható, hogy a legtöbb barátság i t t kötődik, néha egész életre. A z <<együtt jár­ t u n k iskolába» legritkábban az együtt kapott értékekre, sűrűbben az

ÁZ IFJÚSÁG- LÉLEKTANA

35

E S KÖRÜLMÉNYEI. :

.•együtt átélt eseményekre vonatkozik, leggyakrabban arra, hogy' egy­ idősek vagyunk. N y i l t kérdése sajnos még mindig a népneveiesnek,' hogy a legjobb iskolák és leglelkesebb tanítók hatása is milyen i d e i g - •óráig való a falura, s a legtöbb esetben megszűnik, mihelyt a gyermek kilépett az iskolából. Sokat lehetne erről beszélni, sok szomorú tapasz­ talatát említni meg a nevelő életnek, melyek mindegyike azt bizo­ nyítja, hogy a nevelői hatás a világ legkomplikáltabb és legminimálisabb erői közé tartozik. A z iskolai évek utáni időszak az ifjúságnak falun is kritikus idő­ szaka. Már átmenet erre az ismétlő-iskolai két esztendő. A rendszeres,, iskolábajárást, m e l y már időhöz-kötöttsége révén is fegyelmező erővei bírt, fölváltja a heti két délutáni oktatás. E n n e k alapelve falun gazda­ sági. N e m a tudásért tanul, hanem hogy hasznát vegye. E z a hasznos­ sági alapelv szinte kizárja "benne a tudásért önmagáért való érdeklő­ dést. Amúgy is igen hajlandó az utilista értékelésre, könnyen követ­ kezik be ebből merev tagadása minden önértékű dolognak, v a l a m i ^gnoszticizmus-féle. M i n d e n , csak. annyiban értékes, amennyiben hasznos, .a maga,, a község, a társadalom haszna lesz az az egyetemes elv, mely kötelezőleg irányítja lépéseit, úgy tehát a kötelező elv, nem bent v a n , nem az élet belső tartalmában, hanem kívül, a társadalomban. M i n t a tanító, a szülők, az idősebbek külső parancsszava lép elő. M i k o r az- i s ­ métlő iskolából is kilép, kezdődik a szabadság ideje. T a n n a k közöttük, a k i k e t ez n e m kap el annyira. Tapasztalataink vannak róla, hogy a j o b b a k azután is megőriznek magukban valamit az iskola szellemé­ ből, nem akarnak teljesen szakítni a v v a l , s a tanító egyik fő törekvése ép abban álljon, hogy v a l a m i eszközzel ezt a szakadást elenyésztesse. H i s z e n vannak módok rá, a m i k k e l az iskolából kikerülteket meg lehet tartani az iskola hatáskörében, egy tanítványi kört lehet alkotni, ha érezte és éreztette a "tanító azt, hogy az iskola munkája nem csak az órákra való eljárás megkövetelésében áll, hanem tesz v a l a m i t , ami. több ás magasabb ennél. . H a ez a képessege az iskolának nem volt meg, a szakadás elkerülhetetlenné válik. Először is érezteti, hogy neki nein parancsol a tanító. Kerüli azt, kigúnyolja, megveti vagy legalább is mellőzi. Azután érezni kezdi, h o g y ő'már «valaki». A z önérzete hihetetlen módon megnövekedik.' A kisebbekkel szemben nem pajkosságból, hanem, mondhatnám nevelői szempontból durva, hogy azok érezzék a fölényét, s féljenek tőle. A z első vasárnap délután már énekelve vonulnak a korcsmába s este talán már macskazenét adnak a tanítónak. E z a csöndesebb v a g y hangosabb duhajkodás tart pár évig, amikor a szexuális ösztön fejlődésével nagyobb .arányokat ölt és eltolódik* Persze, nem mindenütt i l y e n a kép. V a n n a k , 'akiknél az önérzet e túltengése alattomosságban nyilvánul, ellenségnek x

3*

36

VEZÉRFONAL A Z , IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

t a r t ' m i n d e n k i t , különösen a tanítót, vagy lelkipásztorát, .valóságom üldözési. mániában szenved. V a n n a k viszont,' akiknél ez a duhajkodás k i sem üt. csak csöndes tartózkodással, bizonyos önérzetes föllépéssel: figyelmeztetik a világot, hogy ők már «3egények». Á szexuális ösztön a falusi fiúnál korábban, de nem oly hevesen lép föl, mint a városinál. Á sok testi munka, az edzett testalkat legtöbb­ ször megóvja attól i s , hogy olyan lelki következtetéseket hozzon létre, m i n t ott. Áz érdeklődési kör tágabbá válik, s az ifjú hajlandóbbá a m u n ­ kára. Ilyenkor azonban külön már nem könnyen vesz részt semmiben, csak a leányokkal együtt. Fonóba, ünnepélyekre, azokon közreműködni szívesen eljár, h a a két nemet együtt tudjuk ezeken foglalkoztatni. V a n érzéke a szociális m u n k a Iránt s. abban szívesén részt is vesz. H a eddig foglalkoztunk vele, most könnyen bajlik, j ó segítőtársat találunk benne. Szellemi alkatának jellemző vonásai a szociális m u n k a iránti erős érzek, néhol bizonyos kalandosság sem hiányzik. ]|rtelrni érdeklődése^jcsekély,^, de, - h a ^nijszeresen gondot fordítóttunk rá, igen" jói k i lehet fejleszteni, bár kapkodó és rendszertelen. Egyoldalúsága sok zavart ós nehézséget okoz. Nehezen lehet megnyerni és hamar el lehet veszíteni, bár legértékesebb tagjaiban igen sok ragaszkodás és állandóság van... Erkölcsileg megbízható, vagyis bizonyos motívumok iránt igen érzékeny, mások hatástalanul lepattannak róla. P l . antialkoholizmusnak megnyerni nagyon nehéz, dohányzásról leszokni nem rendelkezik elég erkölcsi erővel, de hűséges, a munkában kitartó 'segítőtárs.... Erényei: munkásság, áldozatkészség, ragaszkodás a vezető iránt, erős érzék a hagyománnyal s z e m b e n ; h i b á i : a durvaság, mely az esetlenségtői a rosszakaratig minden árnyalatban feltalálható, az erkölcsi ellenálló képesség hiánya, befolyásolhatóság, hajlam a vezetőben igazságtalanság vagy vele való félreértés keresésére-és kiélezésére, alattomosságra. Á falusi fiúknak általában két típusát különböztethetjük m e g : a dtűiqjt mindenki ismeri. N e m kell azt gondolni — ez a vezetőnek végzetes tévedése v o l n a — hogy a duhaj mindig rosszindulatú s a m u n ­ kában hasznavehetetlen. Sokszor ez a duhajság csak külszín, mely alatt nemes lélek l a k h a t i k . Ezért nem szabad róla lemondani, csak más bánás­ módot követel. Kemény bánásmóddal elriasztanék magunktól, így kell vele bánni, m i n t amilyennek látszani akar, «3egénnyel», de úgy m i n t derék nemes legénnyel, hogy példányképének ezek a vonásai tűnjenek szemébe. O l y a n feladatokat kell reá bízni, melyek önfegyelmezést, ren­ det követelnek, hogy saját magán gyakorolhassa ezt először. A másik típus a szelíd, sajnos ritkább. E z is csak külső megkülönbözet és, mert mindén «szelidsége» mellett ez is lehet alapjában kétszínű, alattomos.. Jellemző vonása, hogy zajos mulatságokban nem szívesen vesz részt.. Értelmi érdeklődése erős, erkölcsi jelleme kevésbbé komplikált»

' AZ

IFJÚSÁG

L É L E K T A N A

ÉS

KÖRÜLMÉNYEI.

" ,

37

Kitűnően fölhasználható típus. Közüiök sok méltó arra, hogy vele megosszuk terveinket. Fölhasználjuk először apróbb munkákban, elő­ készítés alkalmával. Megpróbáljuk általa nyerni meg a többieket. E két típus persze ismét sok árnyalatot mutat föl. Faluhelyen sokszor a gaz­ dasági helyzet, a vagyonkülönbség valóságos kasztrendszert alkot. A nevelő e határokat igyekezzék megbontani, vagy legalább is nem venni észre, h a nagyobb zavar okozása nélkül teheti. A társadalmi különbségek eloszlatását az ifjúságnál kezdje, akkor fog majd e m u n ­ kája sikerülni. A falusi leány fejlődése szinten egészen egyéni vonásokat m u t a t . Á testi munka, melynek egy részét — mezőgazdasági munkák némelyi­ két — a fiúkkal versenyt végzik, testi fejlődésüket elősegíti. Kézügyes­ ségre sokkal kevesebb gondot fordítnak, és az annál fejlődik k i , akiknek hajlama v a n rá. A falusi leány tulaj donkép együtt nevelődik a fiúkkal, irészt vesz azok játékában, így a szexuális ösztön későbben fejlődik k i . E n n e k kifejlődésével a másik nem irányában is megváltozik a maga­ viselete. Szellemi fejlődése nagy átlagban igen elhanyagolt. Értelmi •érdeklődése csekély,, hazulról is azt a gondolatot hozza magával, hogy ' neki felesleges a tanulás. O t t h o n i munkája, erős igénybevétele a házi munkában megakadályozza • az érdeklődés kifejlését, mely igen ritka esetben t u d utat törni magának. A «jó tanuló» leány s a k i o t t h o n olvas, ismereteit gyarapítja, minden elismerés mellett, melyet evvel m a ­ gának szerez, bizonyos csodabogár számba megy a falu előtti .Morális szempontból vidékenként változóan szigorú az erkölcsi felügyelet. V a n o l y a n község, melyben az erkölcsi lazaságnak szinte hihetetlen mérvével találkozunk, míg másutt úgy nevelik a leányokat, m i n t egy apácazár­ dában. A családi tekintély elve mindenütt megvan és uralkodik. A kisebb testvérek dajkálása a falusi leány lelkébe igen hamar beoltja az anyaság gondolatát (falun a fiúkat kisebb testvéreik hordozására stb. alig hasz­ nálják), sok gyermek nő fel úgy, hogy idősebb nőtestvére többet hur­ colja ölében, m i n t anyja, akinek vállain a ház egész gondja v a n . Így fejlődik k i benne a családi érzés. M i k o r a falusi leány városba megy szolgálni, új világ'nyílik meg számára. Különösen nagyobb városok, melyeknek cselédszüksége is nagyobb, hatnak óriási mértékben a kőrüllevő falvakra. A legtöbb falusi ember beküldi leányát szolgálni, bármilyen kevés időre i s , hogy «urak között .forogjon*. A cselédkérdés nem csak a cselédtartó városoknak, hanem a cselédszolgáltató falvaknak is egyik legnagyobb szociális kérdése, melyre i t t igazán csak rámutathatunk, a melynek megoldását a falun, s i t t is a leány-ifjúság rendezett gondozá­ sában kell elsősorban keresnünk. E g y olyan ifjúsági mozgalom, mely >ezt úgy városban,.: m i n t a faluban nem rendezi, feladatát csak. félig ••végezte el.

38

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

Á városba menő fiatal falusi leány a falu egyszerű viszonyaiból komplikált, előtte sokszor érthetetlen viszonyok közé j u t . E z e k a v i s z o ­ nyok éles ellentétet képeznek azokkal, melyben eddig élt. A családi közvetlen felügyelet megszűnik. A m i ott t i l t v a v o l t , akár a szülők a k a - ) rátából, akár a község tradícióinál és szokásainak fogva, i t t szaba-d,. vagy lehet. Á leány egyedül érzi magát, munkaadójával szerződéses, viszonya v a n , az nem törődik többel, csak hogy munkáját elvégezze. A munkaadóknak ezen, már általánossá vált indolenciája mely m i a t t ép akkor függesztődik fel a szigorú felügyelet, m i k o r arra az ifjú lélek­ nek legtöbb szüksége v o l n a , egyik oka annak, hogy a falunak olyan, óriási nagy az ethikai vesztesége. Még súlyosabbá teszi a helyzetet a helyszerző vállalkozók Jelküsxneretlensége, üzérkedése, s a verseny, a m i a cselédhiány miatt a munkaadók között fennáll. A fiatal leány •ki v a n szolgáltatva azoknak a kísértéseknek, melyekkel a város rendel­ kezik, s ő egész tanácstalanul és támasz nélkül, csak saját, hazulról hozott ethikai ítélőképességére és ellenálló erejére v a n u t a l v a , melyek ©válogatott eszközökben bővelkedő világban a legjobb esetben i s gyön­ gék. Innen v a n , hogy a városon szolgált leány, m i k o r hazamegy, a f a l u ­ ját kicsinynek, szüleit elmaradottaknak, az egész község viszonyait túlságosan egyszerűeknek látja, s ez még a legkedvezőbb eset. A m i t a várostól nyert, tágabb látkör, az ismeretek bizonyos egyoldalú bővü­ lése, az emberek felületes megismerése, ezeket sokszor igen drágán< vásárolja meg. H a még csak a cifraság iránti előszeretet, fölényes, affektáló beszédmódot visz haza, nem is a legnagyobb baj. S o k k a l v e ­ szedelmesebb az, hogy sok közülük oktalanul vágyik vissza oda, m i n d ­ végig, mert falusi körétől örökre idegennek érzi már magát. A gondólatok, melyek a falusi leány szellemi világában döntő szerepet játszanak, kisszámúak. Legelső és legközvetlenebb a munka gondolata és pedig a közös munkáé, a m i a régi fonókban nyert igen szép kifejezést. A z anyaság gondolata a másik pillére a falusi leány gondolat­ világának. E n n e k egyes elemei iránt (betegápolás, "gyermekgondozás és vedelem, felebaráti könyörület munkái) igen nagy és intenzívvé fej­ leszthető érdeklődéssel rendelkezik. Kedélye élénk, v i d á m ; kitartása a munkában szintén elég erősre edzhető. H a j l i k a föltünési és^szereplési vágyra. Típusait két főtípusban lehet összefoglalni, e z e k : a szereplőés a házias. A szereplő típus hamarabb kapható a munkára, de felületes és ingadozó. A háziasnak rátermettsége kevesebb, de megbízható és értékes típus. Melyek most már azok a motivumok, melyek a falusi ifjúság szel­ l e m i világában megvannak- és a nevelésben felhasználhatók 9 A z első" i l y e n motívum'kétségtelenül a m u n k a gondolata, mely az ifjúság tettvágyából vezethető le. Értelmi .tekintetben • az érdeklődés az ismeretek: v

AZ

IFJÚSÁG

LÉLEKTANA

EB

KÖRÜLM/uNYKJ.

30

bővítése iránt könnyen fölébreszthető és jól kihasználható. E tekintet­ ben sokat tehet az iskola. A z erkölcsi motivnnjok közül legélesebben kifejlődött a kegyelet gondolata. E n n e k különböző formái : tisztelet az idősebbek iránt, a íoljebbvalók tisztelete, jól levezethetők. Meglepően kevés az érdeklődés a társadalmi közönségek, különösen a haza fogalma iránt. Pedig a nemzeti célokra való nevelés a m u l l iránti kegyelet élénk­ sége révén a történeti nevelés alakjában könnyen vezethető lenne. A mult, a. történelem, régi szokások, személyiségek iránt az érdeklődés a falusi ifjúságban igen mély. A barátság motivuma iránt is igen fejlett érzéke v a n . A. szolgálatkészség szintén egyik erénye a falusi ifjúságnak. Körülbeiül ez a kép, amit a falu ifjúságáról adhatunk. E n n e k alapgondolatai nyomán most már mindenki elkészítheti magának a saját községe ifjúságának állapotrajzát. Természetes, hogy i t t a vál­ tozatok és lehetősegek egész sorával állunk szemben. A nevelőnek ép ezért szükséges kiismernie először azokat, a k i k között dolgozik, meg­ érteni és számbavenni „azokat az erőket, mélyek az ő kis világában nyilvánulnak, hogy az alap ne.legyen, előtte ismeretlen. A munka való­ ságát, élethűségét ép az fogja/megadni, hogy számolunk a. való. élet követelményeivel. A z . a z önállóság, amiben szellemileg egy falusi tanító, v a g y lelkipásztor él, lehetővé teszi néki, hogy saját terve szerint halad­ j o n , mert r i t k a esetben kell félnie olyan hatásoktól, melyek az ifjúságot tőle elhódítva, munkáját a kiszámíthatatlan véletlenek játékává tennék.

4. A városi,, i p a r o s é s k e r e s k e d ő

ifjúság.

A z o n osztályok között, melyekbe az ifjúságot o s z t h a t j u k , e z a legiabilisebb, legnehezebb kezelésű, mely hosrzú munkát, lassú eredményt, sok félreértést c s küzdelmet hoz a nevelőnek. Könnyű ih megérteni, miért. A falu tradíciói, szokásai, egész gondolatköre olyan szigorú kor­ látokat r a k a falusi ifjúság fejlődése elé, s annyira meghatározza azt, hogy már a szomszéd faluval is egészen speciális helyzetet foglal e l . E z e k b e n a korlátokban sok akadályozó lehet és v a n is, sok helytelen szokás, melyek ellen a nevelő sokszor egész életén át küzd, de tagad­ hatatlan, hogy az ifjúságot homogénné, egységessé teszi,adneki egy olyan örökséget, olyan alapot, melynek birtokában a vele való bánás sokkal könnyebb. Más oldalról ott v a n a középiskolai tanuló ifjúság. Már a társadalmi kör, melyből eredetét veszi, meghatározott. A z értelmi m u n k a , melyet végez, szintén meghatározza szellemi alkatát, s fegyel­ mezi gondolkozását. E z e k k e l ellentétben az iparom és kereskedő-tanoncok gondozása a legnehezebb feladat. M i n d e n k i tudja, milyen megdöbbentő mélysége az az erkölcsi szennynek, melyet ez az ifjúság föltárhat, s mely­ ben néha forog. Statisztikák szólnak róla, s bizonyítják, hogy ebből

40

VBZBRFORAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁBA.

a társadalomból meríti gyarapodását a tolvaj- és szélhámos világ, s szinte szemünk előtt züllenek el és semmisülnek meg erkölcsileg n a p ­ ról-napra ennek egyes tagjai. M i l y e n rettenetes elgondolni., hogy v á ­ rosaink lakosságának zöme ebből a fertőből lép k i , boldog, amelyik megtisztulva, óh, de hány, homlokán hozva még annak szennyét! M i l y e n óriási akaraterő, m i i y e n nagy türelem és elképzelhetetlen buzgóság kell ahoz, hogy v a l a k i rá tudja szánni magát, hogy az ifjúság ez osz­ tályának szentelje életet. A k i ezt teszi, még járatlan iiton fog járni, egyes városokban történt gyönge kezdeményezések mutatják azonban, hogy a nép nevelői már érzik, m i l y e n felelősség v a n i t t a vállaikon. Vizsgáljuk meg közelebbről ennek az ifjú társadalomnak körül­ ményeit. Kjéből áll ez a társadalom? Két nagy .osztályra lehet őket sorozni. A z elsőbe jönnek azok, a k i k önként lépnek a kereskedői v a g y iparos-pályára. Bendszerínt rokonaik, szülőik példáját követik, m i k o r az elemi iskolából kilépve, iparos-tanoncoknak állanak. E z az osztály a megbízhatóbb, értékesebb rész. Hátuk mögött egy család tisztes múltja v a n ; az iparban és kereskedelemben hivatást, v a g y legalább is foglal­ kozási, ágat látnak, f a n céljuk, a hová törekszenek ós látják az ide vezető utat. A másik osztályba azok sorozhatok, a k i k kényszerítve lécnek erre a pályára., Y a g y szegénységük, vagy más okok viszik oda őket. Á középiskolákban, nem váltak be, akár értelmi, akár erkölcsi fegyelmezetlenségük m i a t t . E g y nagy részét ennek a csoportnak adják a lelencek, gyermekmenhelyekből kikerültek, akikre a. menhely csak 15 éves korukig ügyelvén fel, sietniök kell, hogy addig egy mester­ séget megtanulhassanak. E csoport mindegyike — vagy igen nagy szá­ zaléka — elégedetlen a sorssal, m e l y részéül j u t o t t . Némelyikének csa­ ládja magasabb társadalmi polcot tölt be, a családból kitaszítottnak, idegennek érzi magát. Szégyenli a helyet, ahol van, vagy, h a nem szer gyenli, akkor annál jobban igyekszik áthasonulni azok formájára, a k i k között él. A lelencek sorsa még szomorúbb. Felettük a család gondos­ kodása nem virraszt, egy intézménytől függnek, mely iránt szeretetet nem érezhetnek. H a jogilag nem i s , erkölcsileg k i vannak szolgáltatva munkaadóiknak, gondozásukkal senki sem törődik. M i k o r 15 éves korukban megszűnik fölöttük a menhelyek jogi védelme is, barát, támasz, segítség nélkül állnak k i n t az életben, egyedül épen akkor, mikor a leg­ több szükségük volna a védelemre. H o g y i t t milyen bő aratása nyílik a társadalom e hontalanjai között az élet minden söpredékének, e l ­ képzelni is irtóztató. . í g y származik, íg}^ csoportosul ez a társadalom. És, most m i az a munka, amit végez? A z első években alig használják szakmájabeli munkára. Küldözgetik, műhelyt sepretnek vele, vagy a mester gyer­ mekeit pesztrálj a . E z a rendszertelen m u n k a , mely avval jár, hogy

AZ

IFJÚSÁG

L É L E K T A N A

BS

KÖRÜLMÉNYEI.

41

élete egy részét az utcán tölti, teszi fegyelmezetlenné. Sok helyen k i v a n 'szolgáltatva a «segéd urak» durvaságának, akik rajta töltik a bosszú­ j u k a t , haragjukat, m i n t rajtuk töltötték egykori feljebbvalóik. A «segéd úr» rendesen igen szigorú, mélységesen megvet minden tanoncot, külö­ nös ellenszenvvel viseltetik áz iparos és kereskedőtanoncok vallástanítója iránt. Eendes időközökben n y i l a t k o z i k az ott tanított «ostobaságok»ről, s a vallástanítót sokszor egész órán át igénybe veszi a segéd úr nyilatkozatainak tárgyalása. A gyermekek fölötti zsarnokoskodásuk néha minden képzeletet meghalad, s a szociáldemokrácia egyik fő feladata lenne ennek a modern rabszolgaságnak a megszüntetése. A harmadik elem, mely meghatározza az ifjúság fejlődését:. az iskola. A z iparos- és kereskedő-tanonc iskolák e tekintetben óriási szolgálátokat tettek, hatásuk egyetemességet es alaposságát azonban a külső körülmények meglehetősen lerontják. A munkaadók nagy része nem szívesen engedi őket iskolába, az ott tanultak szükségességérői egyáltalában nincs meggyőződve, s azt tartja, hogy azok, a mesterség gyakorlati elsajátítása mellett csak tizedrangú dolgok. Innen, maga az ifjúság sem veszi komolyan az iskola munkáját, noha már m a erre szigorú intézkedések vannak. A gyermekek az esti órákban járnak az iskolába, m i k o r a napi munkában kifáradt szellemük befogadóképessége a legcsekélyebb, vagy vasárnap délelőtt, m i k o r egyébként is lehetetlen alapos munkát végezni. A z iskolában tanult tantárgyak a legtöbbet közülök nem tudják lekötni, gondolkozásuk, szellemük fegyelmezet­ lensége i t t újabb tápot nyer. Hozzájárul ehhez az iparos- és kereskedő­ tanonciskolák fegyelmezetlensége i s . A z o k az idők ugyan, amikor ezek <& fiúk rémei v o l t a k az utcának s tanítóiknak, m i k o r a tanítás rendőri asszisztenciával történt, a legtöbb,helyen a mesék világába tartoznak.. A z iskola közönsége megválogatja tanítóit, ott gyenge, erélytelen ember nem boldogul. A büntetések halmozása, a tanulók pontos ellenőrzése már csöndesebbé tette ugyan ez órákat, de belső fegyelmezettséget nem igen hozott. A z otthoni hatások, az iskolai órák külső fegyelme, -a szellemi elmaradottság, melyben ezek a gyermekek sínylődnek, sajnos még m i n d i g megakadályozza, hogy az iskola jéllemnevélői hatásokat válthasson k i , s igazi jellemnevelésben ez az ifjúság nagy százalékában n e m is részesül. A z egyoldalú értelmi képzés az iskolában, a gondviselés hiánya, melyben otthon része v a n , s még számtalan ok járul hozzá ahhoz a szomorú körülményhez, hogy ezek a gyermekek egymás kétes értékű hatásai .alatt nőnek föl, s az utca neveltjei lesznek. E tényezők figyelembe vétele után megrajzolhatjuk a kereskedő és iparos tanonc nevelkedését és szellemi alkatát. Értéimi tekintetben az ifjúság ez osztálya szinte egészen e l h a g y a t o t t . Közülük legtöbben az elemi iskola összes, vagy néhány

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

osztályainak végzése 'után léptek e pályár-a az, amit ez az iskola adottá rég feledésbe ment, a tanonciskolák tápanyaga pedig érdeklő dóst'kelteni nem képes. Kísérletek és megfigyelések bizonyítják, hogy egy közepes iparos-tanonc azon az értelmi fejlődési fokon maradt e l , amelyen az elemi iskolából való kilépésekor volt. Néhol tényleg történtek már kísérletek e helyzet orvoslására és a tanonc-ifjúság ismeretkörének bővítésére. Különösen két oldalon, és mindkét oldalnak megvan a maga sajátos hiánya. A szociáldemokrácia által történt az egyik. A szociál­ demokrata szakszervezetek, helyi denominációk egy ízben rendszeresen tartottak előadásokat elsősorban az iparos ifjúság képzésére. E t a n ­ folyamok, előadások, szemináriumok vezetésében és tartásában, a szo­ ciáldemokrata párt eléggé nem méltányolható, óriási munkát végzetté Értéke az előadásoknak az érdeklődés felkeltése és a rendszeres ismeret­ bővülés volt aki s az a tény, hogy különösen a történelem, közegész­ ségügy, szociális munkáskérdés, stb. nyertek megvilágosítást, i g e n sokat javított a helyzeten. Nagy hibája volt azonban ez előadásoknak az, hogy az ismeretterjesztést nem önmagáért végezték, hanem párt­ politikai propaganda előmozdítására. Következőleg, először eleve k i ­ mondott céljuktól tértek el, mert nem a művelődést, csak a szociáldemo­ kráciát terjesztették, másodszor egészen természetszerűleg egyoldalú­ ságba mentek, mely egyoldalúság m i n d i g önmagától bekövetkezik o t t , ahol a tudományt mellékééiért művelik. ;

?

A másik kísérlet már sokkal elszórtabb jelenség v o l t . Néhol az egyházak, másutt tantestületek, vagy ipartestületek gyűjtötték össze az iparos "ifjúságot ismeretterjesztő előadások, továbbképző kurzusok, hallgatása végett. I l y e n előadások és tanfolyamok t a r t a t t a k közisme­ reti tárgyakból, másrészt ipari szaktárgyakról. N a g y előnyük az előbbi felett az volt, hogy pártpolitikai mellékgondolat nem kötötte őket s így függetlenebbül adhattak ismereteket. N a g y hibájuk és hiányuk, azonban a rendszertelenségben, a folytonosság megszakításában rejlett.. Tulajdonképeni célját az első j o b b a n elérte, de egyoldalúlag. A z értelmi, érdeklődés hiánya más oldalon . a m u n k a m i n e ­ mű bégéből magyarázható. E z a m u n k a ritkán kíván értelmi fej­ lettséget, inkább kézügyességet, pontos számítást. Kevesebb a z alkalom arra, hogy a hivatás rányomja bélyegét az ifjú szellemi a l k a ­ tára. A földmívelő ember bizonyos áhítatos tiszteletet érez a föld iránt. Áz él az o szemében, tanítja őt. Az értelmi munkával foglalkozó középiskolai tanuló saját világgal rendelkezik, beletekint e világ l o g i k a i alkatába, céljai közé. A z iparosnak ez nem adatik. Kezében a holt anyag v a n . melyet, az ő keze tesz élővé, az ad neki formát. így, h a h i ­ vatását érti és szereti, alkotó-munkássá lesz, de, h a u n j a , a világ leggépiesebb, legunalmasabb munkáját végzi.

ÁZ

IFJÚSÁG

LÉLEKTANA

ES

KÖRÜLMÉNYEI.

43

A z iparos- és kereskedő-tanonc ^értelnii fejlődése ott kezel igazán bontakozni, ahol behatol a munkája szellemébe. E z z e l megismertetni, s megakadályozni azt, hogy egyedüli orákuluma a «segéd úr>> legyen, s egyedüli szellemi táplálékai a felekezeti, vagy pártpolitikai agitáció eszközei gyanánt szolgáló röpiratok : ez értelmi nevelésük egyik leg­ nagyobb problémája. A z erkölcsi fejlődés szempontjából sem állnak jobban a dolgok. E tekintetben sokszor megdöbbentő az elhanyagoltság, melyben ez ifjúságnak része v a n . A k i közülük szüleinél dolgozik, vagy akinek kö­ zöttük lelkiismeretes munkaadója v a n , hasonlíthatatlanul biztosabb a sorsa. Már említettük, hogy m i l y e n kevés gondot fordítanak a m u n k a ­ adók ez ifjúság erkölcsi jellemnevelésére. A gyermek korán idegenhez "kerül, akinek családja nem fogadja magába, a munkás ós munkaadó nagy kasztkülönbsége, miatt legtöbbször örökre idegen marad attól a családtól. így-minden törekvés elveszti erejét. A. gyermek úgy is Haj­ landó ellenségnek tekinteni mindenkit, a k i felette hatalmat ós fegyel­ met g y a k o r o l ; i t t is eleve elzárja lelkét minden hatás elől. E z az otthon­ talanság, mely különösen a lelenceknél és gyermekmenhelyekből k i ­ adottaknál .mutatkozik legerősebben, a gyermeket bizalmatlanná, alattomossá teszi. M i k o r egyénisége legjobban fejlődésben v a n , mikor legjobban vágyik az önállóságra, s» m i k o r a legháziasabb és legszelídebb ifjú is úgy érzi, hogy közé és legközelebbi hozzátartozói közé á meg nem értés fátyola hullott le, akkor a tanonc-ifjú egyedül v a n , sokszor barát, támasz nélkül, a mindennapi kötelességek, és-külső .fegyelem- korlátai közé vetve. így fejlődik k i benne a tiszteletlenség minden iránt, a m i nála nagyobb, • a vele szemben gyakorolt ököljogot ő a kisebbekkel• és gyöngébbekkel szemben gyakorolja. IIa pedig barátja nincs, megértő lélek nincs mellette, akkor kereb magának barátokat az utcán. E z az a fórum, ahol az iparos és keres­ kedő-tanonc életének egy része lefoly, ez a világ színpada az ő számára. H o g y az ilyen ^barátságokéból milyen sok épületes dolog szokott k i ­ sülni, nem készletezzük, a legtöbb nevelő ismeri őket. Igen megbízható, derék fiúkat rontottak el már az ilyen cimboraságok. A^ nemi élettel is ezek ismertetik meg SÍZ ifjakat. M i v e l fegyelmezetlenségük igen nagyfokú, őket sem a testi munka nagj saga nem edzi meg, mint a falusiakat, sem erős szellemi munkájuk nem tartja vissza, ennek téve­ dései náluk a legélénkebbek. A z ösztön hatásával szemben csekély, az ellenálló képességük, ez egész gondolat- és érzelemvilágukat gyakran beszennyezi. Mocskos és aljas beszédük sokszor egyenesen undorító, vannak közöttük, akik az ilyen beszédek folytatását valósággal sport gyanánt űzik. Szellemi táplálékukat nagj'részben a ponyvaregényekből és szennyirodalomból merítve, ízlésük a legalacsonyabb fokon marad.

44

a

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

Épannyira gyöngén halad testi nevelésük ügye. Munkájuk némely szakban egyáltalában nem jár testmozgással, másutt egyoldalú megeről­ tetést kíván. K o r u k h o z és testi fejlettségükhöz mérten elpuhultak ,és gyöngék Társadalmi szolgálatokra nem használhatók. Különösen az a társadalmi szokás rontott sokat ebbeli készségükön, melyet borra­ való-rendszernek nevezhetnénk. Lassanként jellemükbe verte azt a gondolatot, hogy ellenszolgáltatás nélkül a legcsekélyebb munkát és szolgálatot sem végzik el. E z a m a már sajnos egész társadalmunkban lábrakapott divat elképzelhetetlenül megnehezíti az iparos- és keres­ kedő ifjúság nevelését és sok ferdeségnek szülőoka. A z embereket aszerint ítélik meg, mennyi borravalót adnak nekik, tehát érzéketlenné válnak az iránt, hogy megbecsüljék a jóindulat minden borravalót meghaladó értékét. Azután ez önzővé, haszonlesővé teszi őket, minden viszonyban, mely egy ember és közöttük fennáll, üzleti viszonyt látnak. E z "a borravaló-rendszer lealacsonyítja őket, megvásárolhatóvá teszi, vagyis elrabolja, meggyöngíti érzéküket a cselekedet haszonfeletti, önértékének elbírálására. Hozzájárulván a társadalomból, az ifjúság közül való kivetettségükhöz, a társadalom ellenségeivé teszi őket, a k i k ­ nek m i n t a b i b l i a i Tubalkain-nak «keze mindenki ellen és mindenki keze Ő ellenük).*

E z e k után magunk elé állíthatjuk ez ifjúság szellemi alkatá­ nak képét, a következőkben: A kereskedő és iparos-, ifjúság értelmi érdeklődése^ csekély, tudása rendszertelen; tekintve azonban a gyors szellemi fejlődést, mely habár egyoldalú és felületes is, irányítható, ezt az érdeklődest kellő gondozás mellett k i lehet fejleszteni a tudás s az ismeretek utáni vággyá. Erkölcsi állapota elhanyagolt; Nevelése hiányaiból magyarázható durvaságát a gyöngébbek iránti védelem motívumával oszlatjuk e l ; a borravaló-rendszer ellen a szolgálatkészség gondo­ latát kell felébreszteni; a nemi ösztönhöz kapcsolódik a lovagiasság gondolata. A z utcai pajtáskodások és cimboraságok nemes, barátsággá alakítandók. A társadalommal, a fölötte illókkal szemben nála meg­ nyilvánuló ellenkezés, tiszteletlenség, megfelelő módon a kegyelet, tisz­ telet motívumaivá lenclítendők át. A nemzeti közösség s vallási kate­ gória megélése lesz legnehezebben keresztülvihető. I t t a közösség náluk már jelentkező m o t i v u m a jön segítségünkre. E z ifjúság erényei: a külső fegyelem, munkához szokottság, bűnei: a durvaság, kisebbekkel való erőszakoskodás, tiszteletlenség, haszonlesés, a nemi erkölcs tekinteté-, ben tanúsított lazaság stb. Típusait megállapítani igen nehéz. Egyrészt nag$ egyformaságot * Innen látszik, m i l y e n mély gondolata volt 'Baden-Powellnek hogy a boy-scout mozgalmában a <
AZ

IFJÚSÁG

L É L E K T A N A

ÉS

KÖRÜLMÉNYEI".

45

mutat mindegyik egyén, inert a kör, melyben él reányomja mindegyikre a maga bélyegét; másrészt közeiről nézve olyan különbözők, hogy mindenik egészen eltérő képet mutat. A különbség alapját i t t a nevelés, a hazáról hozott szellemi örökség s a később kapott befolyások adják. Hibáik annyira korukban, társadalmi állásukban stb. gyökereznek, hogy szinte általánosaknak mondhatók. Mégis különböztessünk meg három főtípust közöttük, melyeknek aztán persze nagyszámú válto­ z a t a i vannak. Áz első legyen a js&exmlis typus, mely leggyakoribbnak mondható. Jellemvonása a szexualitás d u r v a jelentkezése, mely egész jellemén uralkodik. Magaviselete durva, nőkkel szemben bizalmas­ kodó, beszéde^ kétértelmű, a munkában kevés hasznát lehet venni. A második az inieUektualista typus, melyet felvilágosultnak, ...vagy szabadgondoikozónak is nevezhetnénk. Értelmi érdeklődése erősen kifejlett, de legtöbbször felületesen. Tudákos. Ismereteinek/állítólagos tömege mindenki mással szemben kevéllyé, lenézővé teszi, másoktól megkülönbözteti magát és tanítóit is megveti. Értelmi munkában felhasználható, bár nehezen lehet megközelíteni, mert képzelt tudo­ mánya magaslatán tanulásra már nem hajlandó. Mégis tapintatos bánásmóddal esetleg hasznos munkatárssá válhatik. A harmadik típust yvormálismk nevezzük. E z leginkább azokból kerül k i , a k i k már gyer­ mekkoruktól fogva családi hatások alatt voltak és j ó nevelésben része­ sültek. A többiek általános hibáit és jellemvonásait, melyeket följebb felsoroltunk, ezek is osztják, de megbízhatóbbak, jellemük állandóbb és nem olyan elzárkózott. E z a típus is nehezen közelíthető meg, de bizalommal, erélyes de j ó bánásmóddal megnyerhető. A z iparos és kereskedő ifjúság megnyerése a vezető munkájának egyik legnagyobb és legkomplikáltabb problémája. Még a legszelídebb és legegyszerűbb lélek is v a l a m i olyan csodálatos kéreggel v a n körül­ véve, melyet társadalmi állásuk, nevelésük hiányai, vagy ferdeségei, foglalkozásuk sajátsága rak le, hogy ezt felolvasztani a legnehezebb dolog. Mindamellett, h a ismeri azokat, akikre a munkája irányul, nem lesz lehetetlen feladat. E n n e k végrehajtásában segítségére lesz a saját törekvésén, az ifjúsághoz érzett jóindulatán kívül azok legtöbbjének erős vonzódása ahhoz, a k i velük szemben jóindulatot mutat és érez. M i n d e n komplikáltságuk dacára is ebben a legtöbb közülük igen naiv. Segítségére lesz a velük való foglalkozás, mely kapcsolatot fog teremteni közötte és az ifjúság között. A z első időkben sok keserű órát fognak sze­ rezni zabolátlanságukkal, azonban a szigorú, de igazságos bánásmód nem téveszti el rájuk hatását. A százalék, melyet megnyer, kétségtelenül „ kicsiny lesz, de megbízható elemek gyűlnek először köréje, s h a lassan i s , de a hatás köre terjedni fog. Sok türelemre, kitartásra, a kudarcokkal szemben erőre és ellenállásra lesz szüksége, de ezen i t t jobban, mint

46

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

bárhol, keresztül kell menni, s annál szebb és nagyobb lesz, h a sikerül meghódít ni a ez ifjú társadalmat. H a szülőivel, munkaadóival, taní­ tóival állandó érintkezésben áll, s azok szintén támogatják munkáját, sokkal gyorsabban haladhat. A m u n k a módszerére, motívumainak fölhasználására stb. vonatkozólag majd alább fejtjük k i mondandóinkat. A z iparos és kereskedő ifjúságnak immár egy külön osztálya a leányok társadalma. Azokat értjük i t t , akik ipari műhelyekben, gyárak­ ban, üzletekben vannak alkalmazva, tehát kénytelenek rá, hogy i l y e n foglalkozással keressék meg kenyerüket. E társadalom korántsem oly egységes, mint a fiúké. A leányoknak már a foglalkozási körük is sok­ féle és csak ez is elválasztja őket. A z üzletekben alkalmazottak és a gyári munkásleányok között egész skálája v a n a különjáró kasztoknak, hogy csak a varróleányok vagy a g3 ári munkásleányok nagy osztályára mutassunk. Hát még ezeken kívül m i minden választja el őket egymás­ tól! A fizetés különbsége, a különböző társadalmi osztálytól származás, előképzettség stb. stb. E z e k az okok lényegesen megnehezítik a munkát. E válaszfalakat lerontani szinte lehetetlen, .a különböző osztályok nem ) érnek meg egymás .mellett, a kicsinyes torzsalkodás, irígykedés, egyik­ nek a másik részéről való lenézése megbont minden kapcsot s meg­ hiúsít minden összetartásra irányuló törekvést. N e m is lehet ezek között egységes és összekapcsoló munkát végezni, csak h a egy osztáiy tagjait gyűjtjük össze a m u n k a kezdetén. r

E leányok szellemi alkatának megfigyelésénél elsősorban szemünkbe tűnik értelmi érdeklődésüknek szinte teljes hiánya. Közülük legtöbben a népiskola végzése után lépnek erre a pályára, mások végeznek ugyan néhány osztályt a középiskolák közül valamelyikbői, de értelmi szempontból még elhagyatott.abbak, mint a fiúk. A m i t azoknál úgy ahogy pótol a tanonciskola, i t t az teljesen hiányzik. Megdöbbentő is az az üresség, az a tudatlanság, amit egy ilyen leánynál találunk. A tár­ sadalmi kategóriák ebben a munkában alig tettek még valamit, s h a a fiúknál történt is valamrkezdeményezés e tekintetben, a leányok telje­ sen e nélkül, állanak. Gondolkozásuk ijesztően fegyelmezetlen, ismereteik köre megdöbbentően szűk. Olvasmányaik leginkább — nagy általános­ ságban — a kalendáriumok és ponyvaregények, legtöbbjének egyáltalá­ ban semmi. Némelyik osztályuk, h a olvas is valamit, az legkevésbbé alkalmas a r r a , hogy ismeretbővítésnek vagy tanulásnak neveztessék. Szellemi táplálékuk a mozi, ismereteiket az újságokból gyarapítják. N e m csoda, h a ' i l y e n módon az a nemzedék, m e l y ebből a társadalmi körből veszi eredetét, szellemileg t u n y a , gondolkozásra képtelen m a r a d , különösen nőtagjaiban. A z ethikai motívumok iránt ez a köre az ifjúságnak több és kedve­ zőbb megértést mutat, mint a fiúk. A családi érzés már nemüknél fogva

AZ

IFJÚSÁG

L É L E K T A N A

ÉS

KÖRÜLMÉNYEI.

47

is elevenebb náluk, ámbár a család szellemétől foglalkozásuk miatt már elszakadnak. Sok káros • motívumot ad nekik az a barátság, mellyel egymásra vannak a munkában utalva. Öltözködésükben, bzórakozásaik'ban gyakran "pazarlókká válnak, gondolkozásmódjuk felületessé, néha frivollá válik, erkölcsi ellenállóképességük csökken. M i v e l a szülői hatás­ kör alól bizonyos időkben és bizonyos dolgokban már a munkájuk kiveszi őket, a családi nevelés hatása rájuk nem elég eres. Épen abban. -&Z időben nélkülözik legjobban az anyai gondviselést, mikor arra legtöbb szükségük volna. Gyárakban, utcán, elárusító helyeken a másik nemmel való érintkezésük szabadabb, korlátlanabb, mint lenne, ha mindig a -szülők felügyelete alatt lennének. Sok apró és sok nagy tragédia, melyek­ nek utolsó felvonása a törvényszéki rovatokban v a n leírva, z a j l i k ' l e -ebben,a körben, s képzelteti el velünk, m i l y e n óriási veszély az, minek *3z ifjúság k i v a n téve. Mégis az, hogy bizonyos kötött viszonyok között. élnek (család), a családi nevelésnek bár megcsökkent hatása nem mindenütt teszi ijesztővé a helyzetet. A z azonban tény, hogy a felületességnek igen nagy mértekével- találkozunk ebben a körben. A társadalmi közösségek iránti érdeklődés igen csekély. A nemzet gondolatkörébe eső eszmék i g e n gyengén, pár hazafias frázissal,, ünnepélyekre való járással vannak képviselve.. A vallásos érdeklődés is elenyésző, noha i t t a családi tradíciók már sokoldalúlag határozzák meg ezt. A társadalmi segítség, hasznosság .szempontjából ez a társadalom szintén csekély jelentőségű, gyakorlatlan, ás kihasználatlan, noha igen sokfélekép lenne fölhasználható. . H a a leányifjúság művészetre való neveléset és ennek elemeit nézzük, i t t is szomorú jelenségeket találunk. ízlésük fejletlen, a divat­ hoz vagy társadalmuk szokásaihoz mért. Olvasmányaik megválogatásnélküliek. A z ízléstelenségnek, a rikítóan üres tartalmatlanságnak bántó jeleit észleljük. Szomorú elgondolni, hogy m i l y e n mélységesen hiányzik e társadalomban minden megértés azon gondolatok iránt, melyek a nemzeti művelődés leggyökeresebb gondolatai, mennyire ismeretlen az .amit nemzeti irodalomnak, nemzeti eszményeknek, nemzeti múltnak nevezünk, szóval ép azok a gondolatok, melyek a vezető elvei lennének g y jövő művelődési pedagógiának. Már ez is, e szomorú kozmopolita nemtörődömség i s , munkára ösztönözhet bennünket. ?

e

E z ifjúság körében típusokat megállapítani nem is lehet. A n n y i r a egyénenként különálló, családonként, foglalkozási áganként más és más ezek szelierní alkata, hogy mindegyiket külön kell tanulmányozni. Számot kell vetnünk szükségeikkel, körülményeikkel, h a j l a m a i k k a l és úgy kezdeni közöttük a munkához. E n n e k módszeréről alább fogunk szólani, de a m u n k a fontosságának gondolatát már i t t leszögezzük.

48

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

•5. A k ö z é p i s k o l a i t a n u l ó i f j ú s á g jelleme é s körülményei. E z a csoport az ifjúság legegységesebb csoportja. M i n t a rég? görög világ egyesülőiéi a «thiasos ton pepaideumcnon», a «művelt emberek szövetsége*) Sophóeles idejében egy nagy társadalomba kapcsolta a görögnép legműveltebbjeit, úgy ez a szó «tanuló» m a titkos jelszó az ország tanulóifjúsága között, mely az egymás iránti érdeklődésnek, a barátság­ nak, összetartozásnak bizonyo& érzését költi fel egymás között még ismeretlenül is. Bizonyos közös kulturális örökség, egy közös életfelfogás és világnézet alapvonásai azok, melyek összekapcsolják a középiskolák ifjúságát, mely kapcsolatnak egyes erősebb szálai még úgy, ahogy össze­ tartják azt a társadalmat is, mely a középiskolákból került k i . A falusi társadalom nagy közös kapcsolópontjai a «szent íöld», a kenyér gondolata körül csoportosulnak, az iparos és kereskedő ifjúság egy olyan társadal­ mat alkot, melynek tagjait a m u n k a és nyereség gondolata köti össze a középiskolákból kikerülő társadalom összekötő kapcsai a nemzeti értékek megtartása és továbbfejlesztése köré csoportosulnak. Minden; panasz mellett, mely a középiskolákat éri, tagadhatatlan, hogy ez az i s k o l a legtöbbször reányomja a maga béiyegét a belőle kikerülő ifjúság lelkére, egy bármily gyenge, de közös gondolatvilágot ad. H o g y ez a m u n k a nem elég, hogy ennek, a gondolatvilágnak sokkal bővebbnek és magasabbnak kellene lennie, az bizonyos. ?

Mindeme kapcsolatok mellett azonban a középiskolai ifjúság tár­ sadalma sem egységes. E z általános nagy elvek mellett, ott áll minden iskolafaj, sőt minden iskola külön szelleme. A gimnáziumra reányomja a maga bélyegét a humanisztikus képzés előtérbe helyezése, a reáliskola & gyakorlati, reáltárgyak szellemével hatja át növendékeit, csak a polgári iskola az, mely meg határozatlan e tekintetben. E z a különböző szellem félreismerhetetlenül elválasztja a tanulókat is egymástól minden közös kapcsolat dacára i s . U g y a n i l y e n elválasztó tényező gyanánt szerepel az i s k o l a különböző j e l l e g e : állami, községi s felekezeti iskolák tanulói között. 1

A tanulóifjúság külső körülményeinek számbavételénél elsősorban a család szerepéről k e l l megemlékeznünk. A tulajdonképeni középiskolák tanulói jórészt ugyanazon társadalmi körből kerülnek k i , mely kört a ' * A középiskola elnevezést i t t tudatosan használjuk a polgári iskolára is, mely ugyan népoktatási intézmény, de i t t a középiskolai ifjúság alatt nem az iskolanemet, hanem az ifjúság egy osztályát a k a r j u k körülhatárolni.

AZ

IFJÚSÁG

L É L E K T A N A

ÉS

49

KÖRÜLMÉNYEI.

művelt középosztály körének nevezhetjük. E z a társadalmi kör, melybén a közhivatalnokok, értelmiségi pályán levők viszik a legnagyobb szere­ pet, a városok lakosságának vezető elemét, s így zömét alkotják. J e l lemző vonásai e körnek a tradíciókhoz, nemzeti és vallási alapokhoz való ragaszkodás, mely ezt a nemzeti élet egyik igen fontos faktorává teszi, a társadalmi érzék, melynek révén a magyar társadalom belőlük nyeri alkotó elemeit, végre maga az a hivatáskör, melyet elfoglal, s melynél fogva a nemzeti jövő és nemzeti művelődés megalapozásában tevékeny része van'. E z a társadalom tartja tulajdonkép kezében az egész jövendőt, mert ennek kell átvezetni a művelődés újabb gondolatait a néphez s viszont a nép köréből származó friss érőt a nemzet megújulására közvetíteni. Azért i t t cserélődik k i a nép kultúrája a magasabb kultúrá­ v a l , m i n t az emberi testben a vér az oxigént, i t t veszi föl a nép az újabb művelődés alapelveit, hogy az megújítsa azt. E z a kölcsönhatás kettős. A z egyik alulról fölfelé : a népből irányul fel. a nemzet magasabb rétegei­ hez, a másik felülről lefelé hat : a magasabb rétegekből a néphez. A z első hivatása, hogy megújítsa a nemzetet, a nép őserejéből ú j , friss vert v i g y e n a nemzet élő testébe, a másodiké, hogy megnemesítse a népet, a modern műveltség eszméit a nép tulajdonaivá tegye. Bármelyik hiányoz­ zék is a kettő közül, megbénul a nemzet vérkeringése.

9

E z e k a gondolatok pedig azért mérhetetlenül fontosak az ifjúság minden vezetőjére nézve, hogy megértse, m i l y e n fontos ennek a társa­ d a l m i osztálynak szerepe, s ezért ennek tisztasága. H a ebbe a körbe — m i n t ennek, sajnos, sok jele tapasztalható már most is — behatol á-történetietlenségnek, a hagyomány, nemzeti mult iránti érzék hiányának a mérge, vagy ebből a körből elvész a társadalomalkotó erő, felelősség­ érzet, akkor elveszett a nemzetnek az a lélekzőszerve, mely a hatásokat közvetítve, a nemzet megújulásáról gondoskodik. Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ennek az ifjúságnak, melyből ez a társadalmi kör kerül k i , énnek vezetői és nevelői kezeben v a n a, magyar társadalom és nemzet jövendője lehelyezve. N e k i kell féltékenyen őrködnie afölött, hogy ez az ifjúság megértse a multat, mely őt kötelezi, s a felelősséget, mely reá vár. A magyarintelligens társadalomnak soha el nem vitatható kötelességei vannak a magyar néppel szemben, s ez a kötelesség azon az alapelven úpül föl, hogy a magyar társadalom felelős a népért. E köte­ lességek legelseje a nép művelődésének, anyagi ós szellemi jólétének emelése, ezért aztán tevékeny fölkarolása, fönntartása mindazon intéz­ ményeknek, melyek e művelődést teremteni és vezetni hivatvák. E n n e k a felelősségérzetnek a beplántálása már az ifjúságba, egész jövendő nemzeti fejlődésünk alapfeladata és létkérdése. A n n a k a társadalomnak, mely a tanulóifjúság zömét adja, egyik fontos vonása tehát a családi érzés fejlettsége. Azért ennek ápolása egyik Dr.ImreL.:

Vezérfonál

az ifjúság

gondozására.

.

4

50

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

jelentős m o t i v u m a az ifjúság gondozásának. E z a családi érzés az ifjúság­ ban később bizonyos mértékben meggyöngül, a gyermek kezd kinőni a családból, fejlődésével új gondolatok emelkednek k i lelkében. A hagyo­ mányok iránti tisztelete meginog, s sok szülő aggódva nézi, hogyan i n d u l más uton gyermeke, mint ő. Szerencsére ez a jelenség nem oly ijesztő mérvű, mint látszik. A z örökség, melyet a gyermek kapott, azért kitörölhetetlenül megmarad, s h a az ifjú évek izgatott napjai elmúlnak, tüze lelohad, a nemes örökség alapjaiban változatlanul érvé­ nyesül tovább. A 2násik tényező, ami ez ifjúság fejlődésére hatással v a n : az iskola. Már fentebb említettük, hogy az ifjúság egyik osztályára sem tapasz­ talható az iskolának olyan általános és átalakító hatása, -mint erre. E z t a hatást csak érthetővé teszi az a tekintélyes idő, melyet a gyermek az iskola hatása alatt tölt e l , továbbá az a tény, hogy e hatást nem kéir megosztani egyéb munkakör hatásával, mint a falusi vagy iparos ifjúságnál. Azért i t t az iskola nevelő hatása egyetemes lehet. E hatá­ sok közöl legnevezetesebb az értelmi hatások sora. A gyermek érzéki és értelmi világképe á l l a n d ó a n ^ g u l ^ egy irányban v a n vezetve, képessé lesz arra, hogy" a tudás önértékéről meggyőződjék* Így az értelmi fejlődés szempontjából egy bizonyos kiválogatódás tapasz­ talható, mely a magasabb osztályokban érvényesül, az ifjúság érdeklő­ dési körének, tárgyainak különbözősége szeiint. E t h i k a i szempontból számos j ó hatása v a n az iskolának. Először is lehetővé válik neki az, amit*" az iparos és kereskedő tanonciskola nem tehet m e g : az erkölcsi jellemnevelés. A z iskola egy társadalom, melynek törvényei és szabályai vannak, mely meghatározott célra tör, s mely tagjaitól engedelmességet követék E z az erkölcsi fegyelmező erő, mely erkölcsivé akkor lesz, h a az osztály vagy iskola közszellemet képes létrehozni,igen fontos tényezője az ifjúság fejlődésének. Különösén kiválik e tekintetben az jnterjuátu^oi:. hatása. A z internátusban együttlakó ifjúság pontos, fegyelmezett és lelkiismeretes vezetése igen nehéz, de h a sikerül, nagyjelentőségű feladat. A vezető mellett, a lakótársak vannak legnagyobb hatással az ifjúság tagjaira. Különböző családok sokszor elütő szellemét v i s z i k m a g u k k a l ezek &? intézetbe s alakítják ^egymást ezek szerint. E z e k n e k a hatá­ soknak ellensúlyozása sokszor nagy gondot okoz a vezetőnek, a n n y i v a l inkább, mert az internátus! nevelés egyik legnehezebb feladata a vezető­ nek. Kísértései: az egyformásítás, ha az illető minden tanulót egy mintára akar kezelni, megfeledkezvén róla, hogy minden egyéniség külön bánásmódot i g e n y e l ; a nagyobbak és kisebbek közötti viszony szabályozatlansága, ha a nagyobbak az ifjúkor lélektanában rejlő u r a l ­ kodási vággyal a kisebbek fölött zsarnokoskodnak: h a a nevelő nem

9

AZ

IFJÚSÁG

L É L E K T A N A

ÉS

51

KÖRÜLMÉNYEI.

x

4

t u d j a megállapítani a maga viszonyát az ifjúsággal szemben, mely eset­ ben azok ellenséges indulatának vagy gúnyjának teszi k i magát. Mindezen nehézségek mellett az internátusi nevelés nagy fontos­ ságát készséggel elismerhetjük. A z a tény, hogy egy intézetben mindehjd egyenlő, az egyik legnagyobb horderejű gondolat. A közösség fegyelmező ereje szintén i t t jöhet tekintetbe. A tanulók együttlakása, közös munkája a barátság olyan motívumainak lehet szülőjévé, melyek az i s k o l a i éveken túl az életbe hatnak k i . Egészen sajátos alakja v a n a középiskolai tanulók barátságának. A falusi fiúk barátságát leginkább a körülmények hozzák magukkal. Egyenlő temperamentumú, ugyanazon gazdasági osztályba tartozó M k minden további cél nélkül jelentkező együttjárasa ez. E z e k Össze­ t a r t a n a k ' a mulatságokban, osinyjeikben, a közellakók egymásra vannak utalva, hogy szabad idejüket együtt töltsék el. A z iparos és kereskedő ifjúság barátsága már egészen más-. Itt inkább pajtásságról lehetne beszélni. A z erősebb, ügyesebb, találékonyabb vonja magához a többieket és alkot bizonyos köröket, melyekben ő uralkodik. Félreismerhetetlen e barátkozásban a tömegvonzás hatása, vagyis, hogy a v a l a m i tekintetben {és pedig nemcsak jó értelemben) kiválóbb a többire ellenállhatatlan vonzást gyakorol. így a szexuális élet iránti fokozott érdeklődés alkot érdeklődési köröket. A tanulóifjúság barátságánál túlnyomó az értelmi vonás. Itt nem a testileg erős, hanem' az egyéniség tekintetében erősebb gyakorol ilyen vonzást. E z e k a barátságok konszolidáltabbak, egységesebbek. A szexuális vonás i t t is kiemelkedik, de nem olyan erősen.* E barátság motívumai között megtaláljuk az értelmi motívumokat, ..melyek p l . azokat fűzik össze, akik egy tárgy iránt közelebbről érdeklőd­ nek ; a szociális motívumot, mely őket különféle nyilt ós titkos egyesü­ letek alakítására ösztönzi; az alkotás motívumait, mely az önképző­ körökben szokta nyilvánítani magát. Alacsonyabb rangúak a szexuális motívumok,' ezek különféle fajai. A nevelő szemében különös fontosságú* mk kell lennie a tanulók közötti barátságnak, ezeket és ezek motívumait nem szabad figyelmen kívül hagyni, sőt, h a lehet, irányítani és be­ folyásölni k e l l . E v v e l nagy vonásokban kimerítettük azokat a körülményeket, melyek a tanulóifjúság nevelkedését és fejlődését irányítják. Sokat lehetne még ezekről szólani, de célunk nem e tárgy teljes kimerítése, csak vázolása azoknak a tényezőknek, melyeket a nevelőnek figyelemmel * H a n s Blüher figyelmeztet az erotikum erős szerepére az ifjúsági egyesületekben és az i l y e n barátkozásokban. ( L . I ) i e Wandervogell>ewegimg als erotisches Phánomen. c. művét.) 4*

52

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

kell kísérnie. Most már megrajzolhatjuk a középiskolai tanulóifjúság szellemi alkatát. Á tanulóifjúság értelmi érdeklődés szempontjából az ifjúság öszszes osztályai között kiválik. H i s z e n munkája lényegében véve értelmi. Bizonyos ismeretkör, ismeretanyag befogadására irányul s így ez ifjúság világképe évről-évre rendszeresen bővül. A z első évtől az utolsóig ez. a befogadó m u n k a , illetőleg ennek túlnyomó szerepe uralja életét. E b b ő l következtethető, hogy az értelmi munkában különös eredményeket t u d fölmutatni. A világkép bővülésével az egész világ összefüggésének rendszere bontakozik k i előtte, mely így a törvények világa lesz. í g y érti meg, hogy e világ egység, törvények sorozata, s hogy a tudomány a világ alkotó elveit keresi. A reáltárgyaknál, melyek a meglevő világ törvényeit írják le előtte, látja, hogyan kapcsolódik egyik törvény a másikba, hogyan folynak egymásból és utalnak egymásra a jelenségek,, m i n t a következtetés-láncolat szemei, melyekben a záró tétel egyúttal" egy új következtetés főtételét alkotja. Így végződik minden tudomány kérdőjellel, melyre egy újabb feleletet kell adni. E z a tudás végtelensé­ gének gondolata, az a gondolat, hogy a tudomány nem bevégzett h a l ­ maza az adatoknak, hanem fejlődő, új törvényeket felállító ós feltáláló világismeret. E z adja meg neki a logikus gondolkozás lehetőségét és kész­ ségét. H a pedig a tudás újabb és újabb törvényeket keres, ilyen törvények keresésében ő is részt óhajt venni, ezért kutatni igyekszik. A tanulmányo­ zás, a kutatás vágya, mely találmányokon töri a fejét, kísérletez, gyűjt, összehasonlít, a tanulóifjúság szellemi alkatának egyik legjelentősebb m o t i v u m a , és pedig igen kihasználható motívum. Ebből érti meg az ifjú, hogy a tudás fölötte áll az egyéni tetszésnek, abban kötelező erő v a n , egy egyéniségfölötti, általa megváltoztathatatlan h a t a l o m . A tudás nem függ az élvezettől, nem a társadalom ítéletétől, közvéleménytől; hogy az a tény, hogy én gondolkozom, hatalmasabb, reálisabb és nagyobb jelentőségű dolog, m i n t a világ m i n d e n háborúja. Ezért a tudás Önérték, vagyis önmagában értékes. E n n e k a gondolatnak a legtöbbször persze öntudatlan megérzése ösztönzi az ifjút az önálló tanulmányozásra, s ezzel az egy tárggyal való beható és alapos foglalkozásra. A réáltárgyak, vagyis a meglevő világ ismeretére vonatkozó tár­ gyak mellett ott vannak a humán-tárgyak, melyek egy másik világnak, a megvalósítandó világnak törvényeibe adnak betekintést. Csekély betekintést ugyan, hiszen e humán-tárgyak nagy részét a történet képezi, mely csak bevezető ehhez. E z a világ az események világa. A z o k a célok, melyek az emberiség életében fölmerültek, a történelemben állanak előtte, és pedig ebben személyiségek alakjában. Ezek a személyisegek vezetik a népek jellemének megértésére. A saját történetünk kiváló a l a k j a i ismertetik meg vele a nemzeti feladatokat, ezek tanulmányozása az <>

AZ

IFJÚSÁG

L É L E K T A N A

ES

KÖRÜLMENYEI.

53

szerepét a feladatok teljesítésében. Ezért az ifjú érdeklődése e feladatok iránt igen élénk. így nyilik meg előtte a célok világa, melyeket meg kell valósítani, s melyek megvalósítása reá vár.Itt-tanulja meg a mélyebb betekintést a dolgok jelentésébe, azok értékének mérlegelését s fejlődik k i benne az a szellemi vonás, amit intelligenciának nevezünk. Nemcsak «ökos», «értelmes» emberré akar válni, hanem intelligens emberré, a k i előtt a jelentések és értékek világa n y i t v a áll, s a k i választani t u d az értékek között. Természetes, hogy az ifjúságnál túlnyomólag az értelmi elem iránti érdeklődés jelentkezik. Értékelésében főszerepet a logikus rend, a társadalmi közösség tekintélye, az egységes, külső világkép játszik, értékelése ezért utilisztikus, a haszon a közösség, az objektív világkép gondolatain alapul. Egyes személyiségek alakjában már meg­ nyílik azonban számára a képe egy olyan világnak, melyben a nemes személyiség érték tekintetében minden máson felülemelkedik. A m i l y e n kifejlett és rendszeres az ifjúság értelmi élete, olyan nagy különbségeket mutat fel ethikai érdeklődés terén. Már utaltunk azokra a hatásokra, melyeket erkölcsi nevelés tekintetében a külső tényezők létrehozhatnak. A külső fegyelem szempontjából ezek a hatá­ sok számottevők. A tanulóifjúság magaviselete több kevesebb kivétellel sokkai fegyelmezettebb, mint az előbb említett osztályoké. A nevelés •célja azonban nem az, hogy külső fegyelmet adjon, hanem, hogy belső fegyelmet teremtsen, vagyis önfegyelmezésre szoktassa az ifjúságot. E z önuralom, önfegyelmezés,' bár hasonlíthatatlanul nagyobb, mint a falusi és a tanoncifjúságnál, mégsem kielégítő s nagy százalékban a tanulóifjúságnál igen csekély. Nyilvánul ennek hiánya a köUlességniulasZ' tás válogatott és számtalan fajában, melyek kiválasztásában az ifjúság valóságos mester. A / e j g i & s ^ ^ e t i s . igen gyenge, különösen az egymásért való felelősség gondolata. E z t az internátusok néhol igen szép sikerrel fejlesztették, sőt a régi felügyelő- és monitor-rendszerben is ez volt a főgondolat, mely később eltorzult. A munkáért való felelősség gondolata szintén hiányzik az ifjúság legnagyobb részében, a munkának a külső kényszer gyanánt való felfogása megfojtja ezt. A z ifjúság, e korban természetes, ellenszegülése & tekintély ellen i t t is érezhető. Élét letompítja sok minden, de a nevelőnek nagyon kell vigyáznia, hogy bánásmódjával v a g y magaviseletével tápot ne adjon a tanulók gúnyjának vagy tiszte^ letlenségének. Ismerünk nevelőket, k i k tekintélyüket a v v a l játszották e l örökre, hogy ártatlan tréfákat személyes sérelemnek néztek s így valósággal kihívták maguk ellen azokat. Legbiztosabb módja ez annak, hogy az illető minden befolyását elveszítse az ifjúságra. A z erkölcsi motívumok egyik legfontosabb) a az ifjúság egymáshoz való viszonya. E z a viszony nem osztályok, társadalmi különbségek •szerint alakul, de ezek nincsenek is teljesen kizárva alkotói közül. Leg<-

54

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁBA.

nevezetesebb, amiről említést kell i t t tennünk: az osztály szellemeE z az a közösség, melyet első formájában az ifjúság alkot, s melybe & társadalmi közösség vonásait beleviszi. Áz «osztály» nem demokratikus intézmény, inkább oligarchikusnak nevezhetnék. A hangadó elemek után halad általában véve a többi, k i k szintén alkotnak magúknak külön társaságokat e «státuson» belül, még pedig igen különböző szem­ pontok szerint. E g y i k társaság értelmi alapon áll, .bizonyos t a n - , tárgy iránt érdeklődőket gyűjt össze ; a másik nyilvánvalóan plutokratikus, a leggazdagabb fiú körül csoportosuló ingyenélőké ; a h a r m a ­ diknak tagjait egyéb cél p l . önképzőkör! közös m u n k a , a negyedikéit személyes jóbarátság fűzi össze. A kérdés most már az, melyik a hangadó az osztályban. E z a néma egyhangúsággal választott vezető igazgatja és vezeti az osztály ügyeit. Érdekes megfigyelni, m i l y e n demagógia t u d uralkodni e kis társadalomban. H o g y a n ragadja magához a^ vezetést az üresfejű Kleonok valamelyike, sőt néha az osztály igazi söpredéke.. A nevelőnek, a k i nyitott szemmel figyeli a maga ifjúságát, sok gondot okoz, hogyan szüntesse meg azt a rémuralmat, amivel ez a csőcselék sokszor az osztály értékesebb többsége fölött uralkodik. Valóságos boykottot képesek szervezni s alacsony csinyjeikbe résztvevőkül kényszerítik bele őket. K i ne emlékeznék egy-egy iskolai csíny alkalmával arra a kinos helyzetre, melyben a tisztességes és öntudatos. tanuló találja magát egy-egy tanári vagy igazgatói vizsgálat alatt, mikor minden jobb meggyőződése ellenére vállalni kell a büntetésben való részvételt, és — a m i még nehezebb — a bűnrészességet vagy kiteszi magát az egész osztály vagy a többség boykottjának. H o g y ilyen esetekben a kellő ellenállóképesség nincs meg az ifjúság értékesebb részében sem, k i cso­ dálkozhatnék r a j t a , hát még azon, hogy áz életben majd ez ifjúságból a közvélemény, divat, társadalmi szokások vagy ép nemzet- és erkölcs­ rontó törekvések áramlatával, sőt ..kihívó, demagóg hivalkodásaival szembeszállani, hiányozni fog az erkölcsi bátorság. E r r e az erkölcsi bátorságra erélyesen és határozottan nevelni kell az ifjúságot és nemcsak adott a l k a l m a k k o r panaszkodni annak hiánya fölött. A z osztályban élt közösség gondolata teszi érthetővé az ifjúságnak és vezeti rá azt a nagyobb körnek : a nemzeti közösségnek megértésére. E z az osztály az, mely az ifjúság osztályai közül legjobban megérti ennek gon­ dolatát. N a g y o n sok minden járul hozzá, hogy ez sem úgy, m i n t kellene. A tanuló ifjúság nemzeti eszményeben sok rajongás mellett felületesség is sok v a n . A nemzeti feladatok megértésére sokkal kevesebb érzéke v a n , mint a napi politika jelszavai iránt. E z e k bámulatos módon t a p a d ­ nak az ifjúsághoz és képezik alapját annak a deklamáló hazafiságnak, m e l y a magyar természetnek egyik legkevésbbé dicséretes vonása. E v v e l az ifjúsággal megértetni a nemzeti művelődés alapelveit, azokat

AZ

IFJÚSÁG

LÉLEKTANA

ÉS

KÖRÜLMÉNYEI.

a feladatokat, melyek reá várnak, ez egyik módja az új Magyarország alkotásának. N e m sokkal mélyebb a megértés az ifjúságban a vallásos közösség iránt. Erős felekezeti öntudatra nevelés sok felekezeti iskolában tapasztalható ugyan és h a ez erőteljesen íoly, a fanatikusságig vihető, ami azonban kétségtelenül árt a nevelés magasabb egységének. E n n e k a nevelésnek két útja v a n : a felekezeti öntudaton át a vallásos-öntudatra, vagy a vallásos öntudaton át a felekezeti öntudatra. A z előbbi alap­ gondolata, hogy az .egyház vezet a valláshoz, az utóbbié, hogy a vallásos tudat jelentkezik, mint formában az egyházi közösségben. A második út nehezebb, de a nevelés egységét meg nem bontja. E mód nehézségének tulajdonítható az ifjúság vallásos érdeklődésének hiánya, melynek fel­ költésére az igazi és alkalmas módszert még r i t k a helyen alkalmazzák. A nemi erkölcs tekintetében a középiskolai ifjúság helyzete egészen különleges. A túlnyomóan értelmi m u n k a , a testi m u n k a hiánya v a g y legalább is csekély mértéke az ösztöni nyilvánulások erejét meg­ növeli, s viszont az ifjú ellenállóképességét csökkenti. Így lép föl egy k o r b a n szinte járványszerűleg az ifjúság között az ösztön természet­ ellenes kielégítésének módja, mely a szervezetben természetesen óriási rombolásokat okozhat. Meglepő dolog, hogy erre a legtöbb nevelő alig gondol és megakadályozására álig tesz v a l a m i t . E z az egyik ok, a m i o l y a n hihetetlenül csökkenti az ifjúság ellenállóképességét minden más kísértéssel szemben i s . A z ösztön és öntudat közötti harc a legtöbb ifjú életében igen nehéz megpróbáltatás szokott lenni. Igen sok esetben t e l ­ jesen az elcbbi javára dől el, s ez elhatározó az egész életére. Általában ez a kérdés egyik legnagyobb problémája az ifjúság életének, és i t t , ahol ép e ií kérdéseket keressük, n e m győzzük eléggé a nevelő figyelmébe ajánlani. A z esztétikai nevelés az ifjúsági egyesületekben, önképzőkörökben találja meg leginkább" szerepét. E z e k igen fontos érvényesülési módjai az ifjúság szellemi munkájának. Kár, hogy az önképzőkörökben túl­ nyomó a műalkotásra való nevelés, míg a műélvezet gondolata igen háttérbe szorul. Csöndes szemléletre, a művészi alkotás elemzésére, annak megértésére ritkábban törekszik az ifjúság, figyelmét az önképzőkörök nem igen irányítják erre, pedig ez lenne az első szempont, az iskolás «olvasmánytárgyalás» vagy száraz «széptani elemzések* helyett. A z önképzőköri élet — különösen ahol ez egyesületeknek bizonyos önkormány­ z a t u k v a n —- igén érdekes tanulmány a nevelő szamára. Vitáiban, néha alacsony személyeskedéseiben ^épe a társadalom életének. A z ifjúság szervezetlensége, önfegyelmezésenek hiánya i t t világosan feltűnik. Épen ezért egyik eszköze ez annak, hogy az ifjúsággal az önkormányzat ele­ meit és a szervezkedés alapelveit megismertessük. Meglep, en hiányzik a tanulóifjúságból minden érzék a társadalmi

VEZEKFONAL

ÁZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

hasznosság gondolata iránt. E z vezet aztán arra, hogy ez ifjúság, m i k o r az életbe kilép és a társadalom vezetőjévé lesz, érzéketlen a feladatokkal szemben, melyeket a társadalomnak kellene végeznie. E b b e n a t e k i n ­ tetben a nevelőnek fejlesztenie kell az ifjúság részvételét olyan munkák­ ban, melyek a társadalom hasznát előmozdítják. A régi protestáns i s k o ­ lákban, ahol a diákok a város tűzoltói voltak, ezt akarták ezen — m a már persze túlhaladott — eszközzel elérni. Ezért volt a régi magyar társadalom sokkal összetart óbb. Jellemző az ifjúság különálló helyzete más osztályaival az ifjúságnak. A tanulóifjú semmi közösséget nem érez, semmi közös kapcsolatot nem talál az iparos-ifjúsággal vagy a földm i velőkkel. Bármily természetesen érthető is ez a tény, semmiesetre sem normális. A társadalmi osztályok így különállókká, kizárólagosakká lesznek, elvesztik a lehetőségét annak, hogy egyik a másiktól hatásokat k a p j o n , ezért olyan tépett, zilált, osztályokra szaggatott a magyar tár­ sadalom, melynek egysége a nemzeti fejlődés szempontjából o l y a n fontos volna. Még egy szót az ifjúság testi neveléséről. A középiskolába járó ifjúság nagy százaléka ebben igen kevés részt k a p . N e m is igen szereti, mert a gyöngébb visszamarad benne. Bendszeres fejlesztése és erősítése a testnek a torna- és játékórákon történik, a sport gondolata azonban sok helyen túlságosan kiemelkedik. A katonai gyakorlatoknak és játé­ k o k n a k igen nagy hivatása lenne egyúttal az önfegyelmezés gondolatát is elevenné tenni s vele az erkölcsi nevelést előmozdítani. M e l y e k most már azok a főbb moiivumok, melyek a középiskolai ifjúság szellemi világában kiemelkednek. A z értelmi motívumok első­ sorban a tudásra való törekvés, magasabb fokon az önálló kutatásra való vágy, a tudás önértékének gondolata. E t h i k a i motívumok gyanánt fölvehető a belső fegyelem elve, melynek egyes gondolatai az önuralom, különösen a nemi erkölcs terén, önfegyelmezés, törekvés az önkormány­ zatra, az egyesületek kebelében, a feljebbvalók iránti tisztelet, mely az értelmi motívumokból is levezethető, mint tisztelet a törvények­ nek tőlünk különálló, felettünk való világa iránt; az erkölcsi bátor­ ság, a demagógia ellen, mint korrelat gondolata az «osztály becsületéi­ nek. A barátság m o t i v u m a , melyet erkölcsivé k e l l tenni, igen jól hasz­ nálható motívum. A nemzeti nevelés szempontjai között ott'& nem­ zeti feladatok gondolata, melyek reá várnak ; a társadalmi hasznos­ ság terén az egymás iránti felelősség, a segítés gondolata. A z erkölcsi nevelés főmotívuma a kötelesség elve kell, hogy legyen. A z esztétikai nevelésben a műélvezet, a szép megértésének motívumára fektetünk nagy súlyt. E z t a helyet használjuk föl, hogy szóljunk az ugyanezen társa­ d a l m i osztályba tartozó, de magasabb iskolát nem végzett intelligens

AZ

IFJÚSÁG

LÉLEKTANA

ÉS

KÖRÜLMÉNYEI.

57

leányok körülményeiről s azokról a kérdésekről, melyeket az ezek között végzendő m u n k a a nevelő elé állít. E z e k a leányok egy egészen speciális osztályát alkotják az ifjú­ ságnak. M i k o r tanulmányaikat a középiskolák valamelyikében (polgári, néhány osztálya a középiskoláknak, tanítónő vagy óvónőképző) elvégez­ ték, otthon maradnak v a g y v a l a m i kisebb hivatalt nyernek, mellyel kevés m u n k a és kevés fizetés jár. M a már, ezen társadalmi osztály anyagi helyzetétől kényszerítve, legtöbben az utóbbit végzik. Iskolai tanulmá­ n y a i k nem arra voltak szánva, hogy általuk kenyérkeresethez jussanak, csak hogy megszerezzék azt az általános műveltséget, mellyel az életben 'megállhassanak. Életük az otthoni vagy h i v a t a l b a n végzett m u n k a egy­ hangúságában telik e l , egy részük egészen visszavonul, más részük k i ­ terjedt baráti körben t ö b b , kevesebb munkával él, legtöbben közülük -nem haladva tovább az ismeretekben. E társadalmi osztály elhanyagolt­ sága és szervezetlensége ott -válik azután valóságos társadalmi csapássá, hogy ezeket a gondozás hiánya núatt a társadalom teljesen k i engedi s i k l a n i munkaköréből. K i s társaságokat a l k o t v a csak a p l e t y k a , a szín­ ház és a mozi lesz, ahová munkásságuk kiterjed. Gondoljuk most el, hogy pedig e nemes tradíciók között felnőtt leányok mennyi munkában tudnának résztvenni. Gondoljuk el, hogy belőlük lesznek ezen társadalmi osztály szülői, s h a ezelőtt tíz évvel még elég volt, hogy az anya csak sütni és főzni tudjon, a m a i élet a nőktől már sokkal többet kíván. E tár­ s a d a l m i osztályba tartozó leányokat ezért össze kell gyűjteni, közöttük ésszeiartást teremteni, melyet egy nagy, közös cél képes magával hozni. "Szükségük v a n értelmi irányításra, ismereteik terjesztésére és bőví­ tésére; ethikai téren társadalmi szolgálatokat végezhetnek, jótékonyság, szegényügy, árvaügy vezetésével, az esztétikai nevelés terén foglalkozhatnak művészettörténettel, előadásokat rendezhetnek, kirándulásokk a i , összejövetelekkel ápolhatják az összetartás érzését. Természetes, hogy közöttük sok nehézséggel kell megküzdeni, p l e t y k a , irigykedés, versengés stb. fogja nehezíteni a munkát, mely azonban nem lesz ered­ ménytelen. így áttekintettük most az ifjúság mindenik osztályát, úgy hogy körülbelül nagy vonásokban előttünk áll mindegyik osztály képe, azok­ k a l a főbb problémákkal együtt, melyek fölmerültek. E z a munkatér, a m i előttünk v a n . H a végignézünk rajta, bizony nagy, mérhetetlenül nagy, mint maga a cél is, amit el kell érnünk. De a nevelőnek törhetetlen h i t t e l és bátorsággal k e l l bírnia és munkálkodnia, hisz nem idegen célok­ ért küzd, mert az ifjúság legnagyobb része lelke mélyén m i n t Istenadta, k i o l t h a t a t l a n vágyat hordja egy nemes élet elköt élezését. E n n e k a nemes •életnek a vonásait kell most megismernünk.

/ / \ j \

JIL A M U N K A

CÉLJA ÉS

1. A j e l l e m

MÓDSZERE.

alapvonásai.

A z ifjúság vezetőjének, a k i a reábízottak nevelését végezni akarja, semmisem fontosabh, m i n t tisztába jönni a v v a l , minő cél vezeti a m u n ­ kában, vagyis m i t akar elérni? A legtöbb mozgalom és egyesület azért hiúsul meg, mert a vezető ötletszerűen kezdte, nem volt határozott célja, ezért a haladás is labilis, kapkodó volt, maga az ifjúság nem ér­ tette, m i t akarnak vele, szorgalma meggyöngült, buzgósága elenyészett, s h a a vezető efölötti kifogásának kifejezést adott, h a némán is, a Tamás szavaival feleltek : «Uram, nem tudjuk, hová megy, hogyan tudhat­ nánk hát az útat?»\i \ K o m o l y a n tisztába k e l l tehát hoznunk azt a kérdést, m i az ifjú­ sági m u n k a célja? Mire kell törekednünk? Vagy, más oldalról fejezve k i ugyanezt a kérdést: M i l y e n ifjúságot akarunk nevelni? A z ifjúsági mozgalmak azok története folyamán igen sokféle célt tűztek maguk elé. Természetes, hogy minden i l y e n mozgalom, azt a célt tűzte k i magának, a m i az Ő nézete szerint az ifjúságnak legszükségesebb v o l t , azaz, amit ő az ifjúság szellemi alkatában a legértékesebb vonásnak látott. H a tehát ezeket megvizsgáljuk, vizsgálat alá vesszük azokat az értékeket, melyek ezekben megnyilvánulnak. Világos másodszor az i s , hogy az ifjúság gondozásának célja csak az lehet, mely a legmagasabb cél, s mely m i n t egységben, magában foglalja a nevelés összes céljait.. A testi nevelés mint cél abban a hibában v a n , hogy egyoldalúságba esik. Alapgondolata, hogy a testi erő a legfőbb, s hogy a nemzetnek testi erő­ ben kiváló ifjúságra v a n szüksége, első tekintetre hiányosnak m u t a t ­ k o z i k , ezért ennek bizonyítására több szót nem is vesztegetünk. Más egyesületek a társadalmi hasznosság célját írták elő legfontosabb gyanánt, vagyis a nemzetnek hasznos polgárok nevelését tartották a legjobbnak. Első tekintetre belátható, hogy ez nem a legmagasabb cél. A társadalom haszna fölött is vannak fontos és eltagadhatátlan értékek és míg egy kötelességét pontosan teljesítő katona vagy polgár többet ér egy hanyag hivatalnoknál, a kötelesség felsőbbsége a haszon felett nyilvánvaló.. V o l t a k és vannak egyesületek, melyek az értelmi fejlesztési írják zász­ lójukra. Anélkül, hogy ezek nemes munkáját kicsinyel nők, megállapít-

A

M U N K A

CÉLJA

ES

MÓDSZER F

59»

hatjuk, hogy az értelmi képességek fejlettsége sem a legmagasabb céh m i t a magyar ifjúság elé kitűzhetünk. A tudósok, az élet gyakorlati követelményei elől elvonuló szemlélődök helyett nekünk olyan ifjúságra v a n szükségünk, mely munkálkodni és küzdeni képes eszményeiért. A felekezeti irányú egyesületek, bár céljuk magas, vallásos közösségek kizárólagos szolgálatában állanak. Más oldalról világos, hogy e célok mindegyike bizonyos mértékben és arányban meg k e l l , hogy legyen abban a célban, m i t meg akarunk valósítni. A magyar ifjúságnak testileg edzett, a társadalomban hasznos munkát végző, értelmileg fejlett, vallásos ifjúságnak kell lennie, s még valaminek, a m i mindezekét magában foglalja, vagy részben ezek által kiegészül: ethikai jellemmel bíró ifjúságnak. Az ifjúság gondozásának célja tehát egy lehet, mely minden más célt magában foglal és egység­ ben tart, s ez a c é l : a jellem. Természetes, hogy a nevelés általános célja is ez, s ép. i t t fejeződik k i az a nagy igazság, hogy az ifjúság gon­ dozásának feladata nem az, amint eddig gondolták, hogy a köznevelés mellett vagy után sántikáljon, annak egyik mellékes célját segítsék elő, hanem, hogy az intézményes köznevelést, mint szabad nevelői tevékeny­ ség kiegészítse és célja elérésében előmozdítsa. Legközelebbi kérdésünk tehát ez : mi az a jellem, amit a nevelésnek s ifjúsági munkának cél­ jául állítottunk? E z a szó, hogy j e l l e m , két fő értelemben használatos: először jelenti azt, a m i az illetőt mástól megkülönbözteti, azután azt a közös alapelvet, mely az egyéniséget meghatározza, s mely körül az illető szellemi alkatának többi vonásai, .mint sarkpont ..körül elhelyezked­ nek. Bizonyos állatfajoknak közös vonása v a n , mely meghatározza ő k e t ; bizonyos más természeti tárgyakat szintén meghatározzák egyéni vonásaik. Kérdés, melyek azok a közös vonások, illetőleg melyik az a vonás, mely az embert meghatározza. E r r e a kérdésre többféle­ feleletet adtak, aszerint, amint az ember legértékesebb és legsajátosabb vonását meghatározták. M i tehát a legnagyobb érték, a legmagasabb cél, melyet az ember maga elé kitűzhet? E g y i k felelet szerint az él­ vezet a legnagyobb érték. E n n e k értékei, j a v a i : a gyomor élvezete, a szexuális élvezet, boldogság. A gyermekkor s az ifjúkor eleje az él­ vezetet t a r t j a legfőbb jónak. A z ifjúság azon típusa, melyet Szexuális típusnak neveztünk, abban bírja jellenző vonását, hogy a? szexuális élvezetet tartja legtöbbre. E z az érték azonban nem a legmagasabb. Maga az ifjúság fejlődése, de ezenkívül maga az élvezet, melyben egy idő múlva válogatás áll be, s melyet az ember nem szolgál tekintet nélkül életére és egészségére, u t a l egy értékre, mely nagyobb ennél: a haszon gondolatára. A haszon értékkörébe tartoznak : vagyon, egészség, m u n k a ; ugyanide tartoznak a közösség értékei, melyek ezen a fokon

I I

60

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

fejlődnek k i teljes jelentőségükben, a családi, nemzeti és vallásos közös­ ség. A z ifjúság ezen az értékelési fokon v a n , amiről könnyen meggyő­ ződhetünk, h a visszaemlékszünk lélektani rajzára. A z objektiv, tőlünk független világkép egyéniségfölötti ereje ihleti meg, a közösség h a t a l ­ mának gondolata k a p j a meg lelkét. A z a kalandosság, melyet az ifjú­ ságnál látunk szintén e kor szüleménye. A z ifjú azonban fejlődése során lassanként magasabb fokra j u t . Látja, hogy az objektiv, világ sark­ pontja az ő lelkében v a n , hogy a történeti hatalmaknál, külső közössé­ geknél értékesebb a lélek, a személyiség, mely nélkül ezek Összeomlanak. E z a kor a reformációk, az emberiség öntudatra, szelleme önértéke tudatára jutásának kora. A z első tapasztalat, amit e tekintetben te­ szünk a személyiség belső értékére vonatkozik. Mindaz az érték, melyet a társadalmi közösségnek, az élet külső feltételeinek tulajdonítottunk, a személyiség által lesz igazán értékké, az azokban levő tartalom a sze­ mélyiségből kisugárzó nemesség által lesz nemessé. E z a nemesség a személyiség tartalmi elve, melyet megnyilvánulásában kiegészít egy formai elv : a szabadság. A legfőbb érték, az egyedüli nemesség tehát a személyiségben rejlik. Sem a társadalmi közösségek, sem más külső eszköz nem biz­ tosíthatja a világnak ezt, melynek belülről, a lélekből kell származnia. E z t a személyiséget nevezzük jellemnek. i Következő kérdésünk az, hogy. melyek e jellem alapvonásai? A z önértékű személyiség, mihelyt e legnagyobb értéket fölismerte, először is meg akarja ismerni és érteni a körülte levő világot. Megismeri ennek törvényeit, rendszerét, s megérti azt, hogyan sarkallik e világ egész rendszere egy pont körül, mely megegyezik az ő lelkének alap­ törvényével. Megérti milyennek kell lennie a világnak, hogy céljával, eszményével megegyezzék. E z a megegyezés adja az igazság értékelvét, mely a tudomány vezető gondolata. Aztán fordítja a tekintetét az em­ berek társaságára. Öntudatában bírja az elvet, mellyel saját tetteinek és gondolatainak egyezniök kell, ez a jó értékfogalma. E z t az értéket megtartani nem szabad késnie semmivel szemben sem, ez mindennél drágább. Ezért a lelkiismeret tisztasága, az a tudat, hogy ez a legfőbb j ó a birtokában van, a legértékesebb kincs. E z a tudat adja a jellem h a ­ tározott önérzetét, önbizalmát, mert érzi, hogy a világot átalakító elvet találta meg, de egyben ez teszi alázatossá és szerénnyé, mert t u d j a , hogy ez örökkévaló érték szolgálatában kell állania, neki csak ez ad értéket. Ám ezt saját magában megvalósít n i , keresztülvinni, hogy eletét ez érték szolgálatába állítsa, nem könnyű. Ösztönei, melyek k i ­ elégítést keresnek, föllázadnak ez ellen, le akarják v o n n i őt az élvezetek árjába s ezért élete állandó küzdelem, mely az öntudat és az ösztönök között folyik le. E b b e n a harcban önuralomra, önfegyelmezésre v a n szük-

A

M U N K A

CÉLJA

ÉS

MÓDSZERE.

61

sége, hogy nem engedve az ösztönök által kiváltott reflexeknek, mér­ legelni tudja cselekedeteit, szabályozni gondolkozását. Eletének minden tényezőjét a legfőbb szolgálatába kell állítania. Áz élvezet értékei nem öncélok, hanem arra szolgálnak, hogy ezt a jellemet kialakítsák ; a vagyon, dicsőség, hírnév ennek előmozdítására valók, s az életnek minden szükségei, bár nélkülözhetetlen, de csak eszközi jelentőségű tényezők e jellem értéke mellett. E szükségeket, az élet anyagi fölté­ teleit nem véti meg és nem dobja el magától, de nem is t a r t j a őket az élet céljainak. M i n t szükséges észközöket becsüli meg az életet és egészséget, ezek megóvását és fenntartását kötelességnek ismeri f ö l ; ép i l y kötelesség az anyagi javak mértékletes gyűjtése nem a gazdagságért, hanem azoknak céljára való jelentőségénél fogva. Mikor az ösztönök k i vannak elégítve és pedig az öntudat kára nélkül, beáll az ösztön és öntudat közötti harmónia, amit szeretetnek, vagy békességnek nevezünk. E z azonban csak egyik oldala a dolognak. A jeliem nem elégszik meg a v v a l , hogy az igazság értékelvét saját magában megvalósítsa. Körülötte ott van. egy kör, melyre az ő munkája hatásának k i kell terjednie. M i v e l a j ó nem más, mint a társadalmi életben megnyilvánuló legfőbb cél, ezért félszeg ós hiányos minden olyan jellem, mely azt az értéket, melynek birtokában ván, nem akarja megvalósítani a társa­ dalmi körben i s E z a gondolat, hogy a munkának k i kell hatnia, a v i ­ lágosságnak nem szabad elrejtve maradnia a véka alatt, á nevelés egyik legkomolyabb gondolata, melynek elhanyagolása meg nem bo­ csátható bűn. N e m elég olyan embereket nevelni, akik a maguk kis körébe begubőzva nem akarnak tovább látni az orruknál s a saját életük ápolásán s esetleg jellemük kialakításán kívül semmivel sem tö­ rődnek a világon, a nevelésnek, s különösen az ifjúság gondozásának arra kell irányulnia, hogy olyan emberekké váljanak akik a birtokuk­ ban levő értékelvet, mint magasra tartott fáklyát vigyék k i embertár­ saik közé és szolgáljanak világosságul mindazoknak, akiknek e vilá­ gosságra szükségük v a n . M i k i vagyunk küldve a világra, hogy a lel­ künkben lehelyezett igazságot-hirdessük, a világot aszerint alakítsuk át. ?

A jellemet tehát úgy á j ó értékelvének természete, mely az emberi közösségekben nyilvánul meg, mint saját alkata, mely munkára, meg­ nyilvánulásra vágy, egyformán arra ösztönzi, hogy ezt az értéket a körülte levő világban igyekezzék megvalósítani. E z t a munkát mely a legmagasabb m u n k a a világon, mert a legtökéletesebb önállítás, a saját lényegének legtökéletesebb kifejezése, mindenki abban az adott körben végzi, melybe őt a társadalomban saját ereje, képességei vagy helyzete beállította. Minadaddig, amíg az illető ebbeli kötelezettségé­ nek tudatára nem j u t , a maga munkáját csak robotként végzi, ez alacsonyabb rangú m u n k a . D e h a egyszer tudatára j u t o t t , akkor les2;

VEZÉRFONAL

AZ H.JUSÁG

GONDOZÁSÁRA.

előtte a m u n k a igazán nagy és szent föladat, mert megérezte, hogy ő ^bben a társadalomban abban a körben*, melyben él, családja, nemzete, egyháza körében szerves helyet tölt be, s ezért felelős, A felelősségnek ez a gondolata az első lépés a jellem önkifejtése felé. H a pedig felelős ezért, akkor a m u n k a , melyet végez, feladat lesz számára.: így lesz a hivatalból, hivatás. H o g y hol és m i l y e n körbén végzi ezt, alacsonyabban, vagy magasabban, a« erre nézve teljesen mellékes. A fő áz, hogy m i l y e n hűséggel végzi ezt. I l y e n értelemben jó iparosnak, j ó földmívelőnek l e n n i ép o l y nehéz, m i n t jó miniszternek, vagy jó királynak, mert m i n egyikhez egy egész ember, a n n a k , egész jelleme és törekvése szükséges. Ennek a felelősségérzetnek és a hivatás gondolatának bevitele az ifjú­ ság tudatába a legelső és legnagyobb feladatok egyike. A z t a tevékenységet, mellyel a jó értéke a társadalmi síkban megvalósul, a legmagasabb tevékenységnek nevezhetjük az emberi munkák között. A társadalomban megvalósuló jót pedig kultúra néven ismerjük. M i k o r tehát az egyéni jellem a maga értékeit megvalósítja, kilép a maga zárt köréből és egyetemessé igyekszik tenni azt az értéket, mely őt élteti, ez a kultúrára való törekvés. A kultúra tehát nem gazda­ sági téren való előhal adást, nem szép utcák, kényelmes mulatók és színházak építését j e l e n t i : a kultúra a iársgdahmvá leit jellem, & társa­ dalomban megvalósuló legfőbb érték. Kulturnerazet az, mely a maga körében ezt a legfőbb értéket akarja megvalósítani. Ebből két igen fontos dolog következik : először, hogy az a jellem, mely nem igyekszik társadalmivá lenni, a legfőbb jónak azon felfogási formája, mely a kö­ zösségben nem valósul meg, félszeg ; a második az, hogy az a kultúra, mely nem az egyéni jellemből vetődik k i , mely nem a legfőbb j ó t bírja alapelvéül és céljául, félszeg és hiányos. I t t v a n a magyarázata annak a gondolatnak, s egyúttal igazolása is. amit a legtöbb vallásos közösség hirdei : hogy nemzeti és társadalmi regenerációt csakis egyéni regeneráeió után várhatunk. Csak az a nemzet újul meg, melynek gyermekei újjá lettek. A modern társadalmi elméletek elfeledhették ezt az igaz­ ságot, de az ifjúság nevelőjének sohasem szabad elfeledni, hogy a község' jövendője az egyéni jellemektől függ. Minő alakot ölt most az a munka, melyet a jellem a kultúra ter­ jesztésével végfz? M i k ennek a munkának a törvényei? N o h a a kultúra, mint az önértéknek az emberi közösségben való megvalósulása, semmi­ kép, sem azonosítható sem a gazdasági viszonyokkal, sem a társadalmi közösségek uralmával, mt'gi* a gazdasági fejlődés alapja a további kultúrának. A z a munka, melyet a kultúra terjesztésével végzünk, nem más. mint az egyénekben a jellem kialakítása, a legfőbb j ó meg­ valósulása. E z t a munkát nevelésnek nevezzük. A kultúra terjesztésének munkája tehát a n< vt lés. Ebből világos, hogy a nevelés nem egy egyén-

A

M U N K A

CÉLJA

ÉS

MÓDSZERE.

63

nek bizonyos szabályok szerint való tanítása, nem is elszigetelt tevé­ kenység, hanem egy o l y a n m u n k a , mely által egy egész nemzedéknek kell e kultúra értékeit megvalósítani. E z a gondolat kiveszi a nevelés munkáját a. régi homályból, mikor azt v a l a m i kevésbbé szükséges m u n ­ kának gondolták, s míg egyrészt k i m o n d j a , hogy a nevelés a kultúra megvalósításának, tevékenysége, s megszünteti a régi babonát, mely nevelés alatt csak az ifjú nemzedékre kiható munkásságot értette, más oldalról hangsúlyozza azt, hogy kultúrát csak neveléssel, (tehát sem fegy­ verrel, sem gazdasági berendezésekkel, sem iparral vagy kereskede­ lemmel), lehet'terjeszteni. A kultúra tehát a legfőbb érték megvalósulása az emberi közös­ ségben. Ennek a megvalósulásnak eszközei vannak. Mivel az értéksorban, •amit az imént fölmutattunk, minden foknak az a tulajdonsága, hogy •a másik kettő számára eszközi jelentőségű, úgy i t t a legfőbb értékre nézve eszközzé válik a többi érték, a kultúrára nézve nélkülözhetetlen eszközök a haszonérték j a v a i . Ezért a kultúra terjesztésének, a népnevelésnek első feladata a nép egészségügyének, gazdasági helyzetének javítása. A viszony ezek között világos. Ezek szükséges eszközei a k u l ­ túrának, de még nem nevezhetők annak. Épígy az egyéni nevelésnél a testedzés, 'egészség ápolása az anyagi helyzet javítására való törekvés szükséges előföltéteie a nevelésnek. A m i l y e n igaz, hogy egy tisztátalan, nyomorult, földhözragadt nép, egy éhező ember előtt az örök igazság­ ról s az emberi élet fentebbi céljairól való prédikálásunk hiábavaló marad, ép oly igaz az is, hogy egy olyan «népművelés», mely meg-elégednék a gazdasági és közegészségügyi helyzet javításával s egy o l y a n «nevelés», mely csak a test erősítését célozná, hasonló lenne a házhoz, melynek fundamentumait leraktuk, de falakat r a k n i reá, e l ­ felejtettünk. Ezért az ifjúsági m u n k a főcélja, a jellem, alapvetés gyanánt a z anyagi élet értékeinek : egészségnek, anyagi jólétnek stb. biztosí­ tásán épül föl. v

A kultúra ez eszközi jelentőségű tényezői mellett ott vannak az -emberi közösség különböző formái, a társadalmi közösségek. Láttuk, hogy ezek a közösségek nem öncélok, nem saját magukért vannak, hanem, hogy bennük az érték : a jellém megvalósuljon. E z azt j e l e n t i , hogy e közösségek nem önértékek ; a társadalom, a nemzet csak érdek­ szövetség, vagy még rosszabb, önző céljaik kielégítésére ideig-óráig szövetkezett emberek társasága mindaddig, míg föl nem ismerjük hogy ezek arra valók, hogy bennük megvalósuljon a legnagyobb érték, vagyis ezek az önérték megvalósulásának színhelyei, formái. Ezért a nemzeti, hazafias nevelés v a l a m i más, több, mint a nemzeti dicsőség­ nek hangsúlyozása, más mint dekíamáció, s az igazi hazafiság nem merül k i a fehér asztalok mellett. Ámde. amennyire világos az, hogy a tár-*

64

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

sadalmi közösségeknek "e- magasabb cél szolgálatában, a nemzetnek a kultúra, az egyháznak a vallás szolgálatában, k e l l állania, niert nekik, önálló "létet és értéket csak ez ad, ép oly világos, hogy a. kultúrának,., a jellemnek egyéni megvalósulási helye és formája a nemzet, & vallásnak, az egyház. A kultúra, h a nem akar levegőben járó, testetlen rajongás lenni, a nemzeti lét kereteiben kell, hogy megvalósuljon. Nemzet ós k u l ­ túra e két gondolat elválaszthatatlanul kapcsolódik össze, egymás, nélkül e kettő értéktelen, A nemzeti lét, h a célja nem a kultúra, silány önzés színterévé alacsonyodik, a kultúra, h a megvalósulása nem a., nemzeti lét kereteiben folyik le megvalósíthatatlan utópiává lesz. H a pedig a kultúra megvalósítása a nevelés tevékenysége, akkor a nemzeti lét föladataira és céljaira vezető és azt előmozdító népnevelés csak nemzeti-irányú lehet. I t t v a n a belső, felbonthatatlan kapcsolata a n e m ­ zeti nevelés gondolatának, melyben benne v a n , hogy ennek célja a nemzetben megnyilvánuló kultúra, vagy az egyénre nézve a hazafiság­ b a n megnyilvánuló jellem. H o g y evvel m i l y e n új tartalmat nyer a hazafiság sokat csépelt kifejezése, első pillanatra látható. Igazi t a r ­ talmat és mélységet e szónak a jellem fogalma ad, mely fölemeli és meg­ szenteli azt. Bár igazán vázlatosan, — mert felesleges elmélkedéssel nem< akartuk tölteni az időt, — de elég teljes képben íme így fejlik k i előt­ tünk a jellem egész alkata. Egyéni vonásaiban' így nyeri az igazság, önzetlenség, önuralom, önérzet és alázatosság, végül a kötelesség és felelősségérzet motívumait, kifelé irányuló, magát megvalósító m u n ­ kájában felhasználja az anyagi élet eszközeit, hogy azok céljához ve­ zessék, a maga értékeit a társadalomba vetíti k i , s ezáltal adja meg a hazaszeretet ós hazáért való m u n k a igazi jelentőségét, mint vallásos jellem, az örökkévalóság szempontja alatt munkálkodik a maga vallásos közösségében. E z a m u n k a , melyet végez, a nevelés. Íme kérdésünkre i t t a felelet: i l y e n ifjúságra v a n nekünk szükségünk, i l y e n ifjúságot akarunk m i . n e v e l n i , mely előbb tárgya a nevelésnek, de aztán, h a ez értékek a birtokában vannak, maga is nevel. így lesz az ifjúsági m u n k a c é l j a : egymást nevelő jellemek alakítása.

2. A c é l

alkata.

A z ifjúsági m u n k a céljára vonatkozó fejtegetésünk tehát, mint az előbbiekből látható, egy hatalmas ténnyel végződött. A m i t eddig a különböző mozgalmak és törekvések külön-külön akartak megvaló­ sítani, s mely célok így külön egymás mellett, sőt gyakran egymás ellen működve diszharmonikus, zűrzavaros eredményt adtak, most a jellem gondolatát emelve azok fejévé, felséges harmóniába csendültek^

A

M U N K A

CÉLJA

ÉS

MÓDSZERE.

Így lesz a nevelés célja egységes jellem, melyből a feladatok végtelen sora emelkedik k i . E z a jellem pedig egészen nyilvánvalóan egy sze­ mélyiségben ölt testet. E z a tény ment meg bennünket az utópiáktól, a levegőben való járástól, mert m i a nevelés célját egy személyiségben t u d j u k fölmutatni. Világos pedig az is, hogy annak a jellemnek, k i ezt a célt az ifjúság elé megvalósítva állítja, a nevelő személyiségének kell lennie. Ezért hangsúlyoztuk annyira már eddig is a nevelő szemé­ lyiségének fontosságát, mért egy olyan nevelő, a k i nem igyekszik saját magában is megvalósítni a nevelés célját, vagy saját életével, ^csele­ kedeteivel megcáfolja azt, a l k a l m a t l a n erre a hivatásra és eredményes munkát végezni sohasem fog. H i s z e n a nevelés belső lélektani lefolyá­ sánál s lényegénél fogva elsősorban önnevelés. Bégi és elcsépelt gondolat, hogy önfegyelmezésre hiába tanít az, a k i magát fegyelmezni nem képes, igazmondásra, kinek élete állandó altatása a világnak, s alázatosságra, a k i kevély, s m i most nem bizonyítani akarjuk e regi igazságot, csak rávilágítni annak végső, megdönthetetlen alapjára. Már az előbbiekbői láttuk, hogy a jellem az az egységes cél, melyet az ifjúsági m u n k a elé állíthatunk. Mondottuk azt is, hogy ez a cél fog­ l a l j a harmóniába azokat az eseményéket, melyeket az eddigi mozgalmak maguknak kitűztek. Sőt nem csak harmóniába foglalja őket, hanem ez adja meg azok igazi értelmét és rangját. H a azokat az értékeket, melyekre e munkában törekedhetünk, egy értéksorba állítjuk, e sorban legmagasabb helyet a jellem foglalja el, a többi eszköz lesz ennek meg­ valósítására, v a g y e megvalósulás színterét,, formáját fogja jelenteni. A z ifjúsági m u n k a célja tehát, a m i fölfogásunk szerint, nem egyszerű, h a n e m egységes cél. N e n r o l y a n , m i n t h a a m u n k a célját csak az értelmi képzésben, csak a testi erő növelésében látnók. E z esetben a cél egyszerű lenne, s a munkában csak arra kellene törekedni, hogy ezt a rendelkezésünkre álló módszerrel megvalósítsuk. Egységes és egye­ temes ez a cél akkor, m i k o r a többi célokat egységesen magában foglalja, s mindegyiknek a maga helyét kijelöli. E z t a gondolatot két tétel támo­ gatja : Először bebizonyítható az, hogy minden cél önmagában eddig félszegnek 'bizonyult. A m u n k a minden eddig kitűzött célja, akár a testi nevelés, akár az érteimi képzés; nemzeti nevelés vagy társadalmi hasznosság kétségtelenül utalnak a legfőbb célra, vagyis a jellemre. E g y kis elemzés bizonyossá tesz bennünket afelől, hogy ezek a célok hiányosak nélküle, s h o g y a m u n k a teljessé és igazán értékessé akkor lesz, h a e mellékes célon túl a főcélra, a jellem nevelésére törekszik. Másodszor világosan látható — és fentebb be is m u t a t t u k ezt a gondo­ latot, — hogy a j e l l e m , m i n t a m u n k a célja, hogyan osztja be a maga megvalósulásának föltételei közé a t ö b b i célokat. L á t t u k / h o g y ezek számára nélkülözhetetlen eszközök és föltételek, melyek nélkül megDr. Imre L.:

Vezérfonál

az ifjúság

gondozásává.

5

66

VEZÉRFOJiAli

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

valósulni képtelen. Így mindazokat a munkákat, melyek eddig folytak, n e m megszüntetni kell,, hanem beosztani a legfőbb cél alá, vagyis t e l ­ jessé és egyetemessé tenni az által, h°gy e mellékes célokat a főcél szolgálatába állítjuk. Így lesz az ifjúsági munkának egy főcélja: a jellem, s mellékcéljai, melyek ennek megvalósítására közreműködnek. Lássuk közelebbről ezeket a mellékcélokat. A legelső és legközvetetlenebb mellékcél a testi nevelés gondolata.' E n n e k a fontosságát már rég felismerték és érvényesítették is.- Emlí­ tettük, m i l y e n fontns a test edzése, nevelése fejlesztése az ifjúság gon­ dozásában. A test erősítésénél azonban nem szabad megállani. A z a gon­ dolat, mely a testi nevelést a jellemnevelés eszközei köze besorozza, a fegyelem gondolata. A testi nevelés tehát nem elégedhetik meg a v v a l , hogy az ifjúságot testileg erőssé és edzetté tegye, fegyelmezésre kell szoktatni és pedig a fegyelem magasabb fokára az önfegyelmezésre* Így lesz a Juvenalis sokszor emlegetett és legtöbbször rosszul idézett mondása valósággá : «orandum est, ui sií mens sana i n corpore sano». E k k o r lesz az egészség, a tiszta élet, az önuralom v a l a m i komolyabb és nagyobb dolog, m i n t egyszerű torna vagy sport. A társadalmi hasznosság gondolata is innen nyeri igazi értékét. E r r e eddig is kevés súlyt helyeztünk, a cserkészmozgalom emelte k i különösebben, aztán a falusi tűzoltó egyesületek, háziipari munkák képviselték. A cserkészmozgalom volt az, mely ennek jellemnevelői oldalát meg akarta valósítani. Első jelentésében ez arra való törekvés, h o g y a társadalom munkájában az ifjúság is vegyen részt, arra tegye magát hasznossá. Bizonyos hiányzó társadalmi szerveket, be nem töl­ tött munkaköröket akartunk vele pótolni. Kiegészíti és fölemeli ezt a munkát, h a újra végezzük, hogy ezáltal az ifjúság megérezze a község jövő sorsára való befolyásának fontosságát, megértse, m i t tehet ő mások segítségére, s hogy ezt tennie nem csak lehet, hanem kell is. A z ifjúság társadalmi elkötelezettsége, felelőssege, mások jólétével való törődése lép i t t előtérbe a társadalmi hasznosság munkáiban, vagyis más szóval & felebaráti érzés ápolása teszi ezt a nevelést etnikaivá, jellemneveléssé. Í g y kibővül a munkakör is, az ifjúság feladatának kell, hogy felismerjen m i n d e n , neki kijelölt és képességeinek megfelelő társadalmi munkában való részvételt, a jótékonyság vezetését, közegészségügy fejlesztését, első segélynyújtást, tűzoltást stb., stb. A gazdasági továbbképzésnek szintén ez a főcél adja meg a jelentő­ ségét. A gazdasági nevelés mindazon motívumokkal együtt, melyek köré csoportosulnak, a jellemnevelés szolgálatában áll. A nép anyagi jólétét, v a g y o n i helyzetét azért akarjuk emelni, hogy vele több eszköz álljon rendelkezésére, melyek segítségével a kultúra elsajátításában haladhat.

A

M U N K A ' C É L J A

ÉS

67

'MÓDSZERE.

A gazdasági továbbképzés első gondolata lesz a takarékosság m o t i v u m a , m e l y már nem az egyéni hasznot, h a n e m a köznek ebből folyó hasznát keresi. E z a nevelés azonban csak akkor lesz e t h i k a i , h a az ifjúságot reá t u d j u k vezetni, hogy a vagyon, az anyagi j a v a k nem a legfőbb érté­ kek, sőt egyenesen eszközi jelentőségűek csak az érték szolgálatában. A vagyon egy megbízás, mely az illető kezébe azért helyeztetett, hogy vele annál többet munkálkodhassék a kultúra terjesztésén. H a ezt a gondolatot még^ a háború előtt be t u d t u k v o l n a v i n n i a nép tudatába, sokkal könnyebben lehetett v o l n a megoldani az élelmezés nehéz kérdé­ sét. A z uzsora épúgy, m i n t a tékozlás, i t t leli igazi orvoslását. Csak ezzel t u d j u k megóvni a népet a haszonleséstől, a materializmus azon átkától, m e l y olyan sok helyen megfertőzte már azt. A nemzetről láttuk, hogy az a kultúra megvalósulási h e l y e ; így a jellemnevelésnek szükségképen nemzeti nevelésnek kell lennie. A tószthazafiság helyett egy o l y a n hazafiság gondolata lép elő a nevelésben, mely a hazában közös értékék és közös feladatok munkaterét látja. E z a nevelés végig k e l l , hogy húzódjék az ifjúság gondozásának egész munká­ ján, s alapgondolatát adja a nemzetté, nemzeti öntudatra való nevelésnek. A z ifjúság értelmi nevelése szintén a jellemneveléssel karöltve h a l a d . E z már nem eszköze annak, h a n e m egyenrangú társa. Láttuk ugyanis, hogy az önérték három szférában nyilvánul meg. E g y i k megnyilvánulása .szerint a l o g i k a i rendben szemléli, megismeri a világot, a másikban megvalósul az emberi közösségben, a harmádikbaji szemléli és újjá­ alkotja a saját világát. Első a tudomány, második az erkölcs, kultúra, h a r m a d i k a művészet világa. A z ifjúság értelmi továbbképzése, felvilá­ gosítása, bármilyen ötletszerű v o l t is eddig, ezentúl nem szabad, hogy az maradjon. V a l a h a .talán lehetett kétségünk az iránt, hogy ennek a továbbképzésnek milyennek k e l l lennie. A népies ismeretterjesztés eddigi módszere helyett, m e l y m a erről, holnap arról beszélt, világos, hogy rendszeres ismeretközlést k e l l végeznünk, mely nem az ismeretanyagot növeli csupán, hanem annak egységbeállítását is végzi. A z ismeretterjesz­ tés és továbbképzés alapelve az igazság megismerésének gondolata, mely e világban ép úgy, m i n t az emberi lélekben megnyilvánul. E z az igazság számára kötelező, lealkudhatatlan, ezért megismerése szükséges. E n n e k .a gondolatnak a vezetése mellett a világ minden tüneménye egységessé válik, a véletlen helyett benne a törvény és'i'end gondolata uralkodik, Csak a k i ezt megértette, érezheti át, m i t jelent ez igazság önmagunkban való megvalósítása, vagyis a jellem. Minél többet ismer meg e világ és az élet jelenségeiből az ember, s minél j o b b a n ismeri föl ebben az igazság kötelező erejét, annál nagyobb a lehetőség rá, hogy az erkölcsi érték megvalósításában előbb haladjon. A z első állásponton az ember szemléli az értéket, a másodikon, m 5*

68

VEZÉRFONÁL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁBA.

ethikain megvalósítja azt. M i k o r e megvalósítottad újra szemléli s magá­ ban újra megalkotja, ez a legfőbb érték harmadik megvalósulási köre : a művészet. A jellemnevelésnek így kell kiegészülnie a művészeti nevelés^ sel. E z a m u n k a több, m i n t a puszta kézügyesség, de az ú. n . alkotó­ munkára való neveléssel kezdődik. E z e n a fokon elsősorban a műéivé* zeire való nevelés a fontos. A z olvasmánytárgyalás a népiskolában, ismétlőiskolákban, a költemények olvasása, tárgyalása így nemcsak a g r a m m a t i k a i szabályok alkalmazásánál marad, hanem gondot fordít a műalkotás szépségeinek megmagyarázására és megértésére is. A z i s k o l a i ünnepélyek, műkedvelő előadások, szavalatok nem maradnak üres recitációk, hanem arra törekednek, hogy a hallgatókat az illető mű művészi szépségeibe vezessék be. E z adja meg igazi értékét az ifjúsági önképzőköröknek i s . A műélvezetre való nevelés így egészül k i a mű­ alkotásra való neveléssel, mely meg akarja a l k o t n i , utánképezni a mű­ tárgyat, . Yégül e három értékkör, melyben az önérték, m i n t igaz, szép és j ó megvalósul, a tökéletesség jelzőjével ellátva egyesül a szentség érté­ kében, mely a vallás alapja. A z ethikai jellemnevelést a vallásos nevelés kiegészíti. E z azonban nem a felekezeti gyűlölségre vezet, s a vallásos nevelés nem a vallásos közösség szolgálatában áll, hanem fordítva, a vallásos közösség létalapja és feladata a nevelés végzése. I t t m u t a t j u k föl az ifjúságnak, hogy ez értékek végtelen nagyok, föltétlenek, vagyis megalkuvást nem tűrők, s hogy egységesek,' mert egymás nélkül meg n e m állhatnak. A vallás ezen értékek tökéletességét egy személyiség alakjában, az istenfogálomban vetíti k i és szemléli. Azután fölmutatjuk nekik, hogy ezek az értékek — m i n t eddigi fejtegetéseinkből láttuk n e m légből k a p o t t a k , nem egy elvont spekuláció; eredményéi, h a n e m a legnagyobb és legvilágosabb realitások, melyeknek gyökere és alapja a m i lelkünkbe v a n letéve, tehát beletartoznak a m i szellemi világunkba, azok nélkül ez összeomlanék, ez adja az istennel való lényegrokonság, az isíenfiúság gondolatát, melvnek a l a p j a az-lí tény, hogy az istenfoga­ l o m b a n a m i lelkünk legmagasabbnak fölismert vonásait vetítjük k i megnagyítva és tökéletesítve egy személyiség alakjában. E z értékek azonban kötelezők reánk nézve, é tökéletes világnak, a tökéletes igaz, j ó és szép világának megvalósításáért felelősek vagyunk, s ez a felelősség bennünket munkára ösztönöz, mely m u n k a összefoglalja egy közös szellemben mindazokat, akik erre törekednek.*

•*'Hogy a vallásos nevelést végzi-e a vezető az ifjúság gondozásának munkájában, az egyénileg tőle függ. H o g y beletartozik-e a munkába, erre a kérdésre a m i véleményünk szerint a felelet az, hogy a munkát kiegészíti és -betetőzi. • De nem. áz-a vallásos nevelés, amely a vallást

A

M U N K A

CÉLJA.

ÉS

MÓDSZERE.

69

- Láttuk tehát, hogy az ifjúság.gondozásának egységes célja, hogyan bomlik különféle, apróbb mellékcélokra, melyek a testi nevelés, társadalmi liasznosság, gazdasági továbbképzés, láttuk, hogy ennek a nevelésnek meg­ valósulási formája & nemzeti nevelés, s végül, hogyan jelenik meg három munkakörben, az értéimi, erkölcsi és művészeti nevelés munkakörében* melyek magasabb egysége a vallásos nevelésben éri el csúcspontját. E z e k közül a célok közül egyiket is elvenni, a nevelés alapjának, megvaló­ sulási helyének vagy formájának meghiányosításával s vele a nevelés egységének megbontásával jár. H a így immár tisztán áll előttünk az a rendszere a céloknak, mely . az ifjúság gondozásában a főcél és a mellékcélok között v a n , ezt az egész rendszert a főcéllal és mellékcélokkal együtt nevezhetjük a cél alkatának. I t t két veszedelemtől k e l l óvakodnunk, melyekbe sok. vezető bele­ esik. A z egyik veszedelem az, ha a mellékcélok fontosságát nem látjuk be. E z a tévedés a munkát megfosztja a kiterjedtségtől és a változatosság­ tól. Kifejtettük, hogy a gondozás célja az ifjúság egységes gondozása, az a nevelő, a k i csak az erkölcsi nevelést tűzi k i célul s a meilékcélokat elhanyagolja, ez egység helyett egyoldalúságot hoz a munkába. Az i l y e n öiunka lassanként tudákossá és unalmassá válik, mert az ifjúság l e l k i világát, annak kívánalmait nem képes kielégíteni. Azonkívül maga & főcél is u t a l bennünket a mellékcélokra. A z önfegyelmezés ethikai elvéBek elérésére szükségképen föl kell használni a testi nevelés motívumait* s h a ettől tartózkodunk, elszakadunk a való élettől. E z a veszedelem nem is o l y a n fenyegető, ritkább is, m i n t a másik, m i k o r a főcélt hanyagoljuk el a mellékcélokért.' E n n e k a menete egészen világos. A főcél egy, a m u n k a mélyén rejlő elv, mely eleinte csak a vezető lelkében él, az ifjúság nem is érti meg azt. A mellékcélok azonban látható és általuk is felfogható elvek. H a a vezető nem elég erős és nem t a r t j a állandóan szem előtt, hogy neki a melléke él okon át a főcélhoz kell eljutnia, megesik könnyen, hogy egész erejével csak a mellékcélra v e t i magát. Talán érthetőbb lesz a dolog egy példával. E g y megalakított egyesület, a fegyelem gondolatának az ifjúság lelkébe* való bevitelére katonai menet- és rendgyakorlatokat t a r t . Ezeket nagy örömmel végzik a.fiúk, míg végre az egyesület odajut, hogy minden más munkája felbomlik, s egyetlen célja marad a katonai előképzés. E g y mellókcélnak föláldozta egész hivatását. E z a jelenség igen gyakori az ifjúsági mozgalmak életé­ ben, s igen nagyreményű, magas célokkal nekiindulj; mozgalmak végezfelekezet szolgálatába állítja, hanem amely áz egyházat állítja a'vállá'* sos érték szolgálatába. I t t azért adjuk a vallásos nevelés alapgondo­ l t a i t is, hogy fölmutassuk azt a kapcsolatot, mely közötte és & jeliemjaevelés között fennáll.

70

VEZÉRFONAL

AZ

IEJÜSAÖ

GONDOZÁSÁRA.

ték már életüket m i n t dalárdák, tűzoltó-egyletek, vagy — asztaltársa­ ságok és borozó kompániák. H o g y ez az egész mozgalom és az egész gondozás szempontjából végzetes jelenség, első pillanatra belátható* • Áz első veszedelmet úgy kerüljük k i , h a a vezető a főcél szolgála­ tába rögtön egy mellékééit állít be. Például beállítja a testi nevelés v a g y & művészeti nevelés egyik eszközét s ezen keresztül közelíti meg a főcélt. A második veszedelem kikerülése egyedül a vezetőtől függ. M a g a n e felejtse el soha, hogy neki nagyobb célja v a n , m i n t a dalárda és tűzoltás,, hogy ezek csak eszközök a nagyobb cél elérésére. Főképen kisérje m i n d i g figyelemmel a munkát. F i g y e l j e meg, milyen előhaladást tettek a cél felé.. A dalárda működése mennyire mozdította elő a műalkotás iránti meg­ értést, a katonai gyakorlatok tényleg fegyelmezőleg hatnak-e az ifjú­ ságra, a gazdasági továbbképzés mennyiben szoktatta takarékosságra őket. stb. Szakítson magának időt, hogy gondolkozzék róla, m i a leg­ közelebbi feladat? Micsoda hiány v a g y h i b a fordult elő, a m i ellen küz­ denie k e l l vagy minő motívumot akar érvényesíteni, h o g y a n teheti a z t ? Mutassa föl magának az ifjúságnak i s , hogy ő nem időtöltésből és játék­ ból foglalkozik velük, hanem célok vannak elébük kitűzve, melyeket megvalósíthatnak. Tűzzön k i elébük célokat, mutasson nekik távlato­ k a t , engedjen bepillantani a céljai közé : i m e , én ezt meg ezt a k a r o m elérni, ebben meg ebben szükségem v a n reátok, a t i segítségetekre, N a g y o b b és érettebb fiúkkal beszélgesse meg a céljait, vitassa meg,, m i l y e n eszközökkel lehet azt elérni, hallgassa meg tanácsaikat, adjon: nekik megbízásokat, s csak egy felelet legyen előtte kárhoztatásra és cáfolatra méltó, melyet nem szabad meghallgatni, s mely felelet ellen, teljes erejéből küzdenie k e l l ; ez az egyetlen felelet: «nem lehet».

{ >

3. A m u n k a ' m ó d s z e r e .

A m u n k a másik pillére a módszer. E n n e k fontoséága olyan nyilván­ valód .hogy .csak pár szóval m u t a t u n k rá. Sok szépen i n d u l t és magas célokat tápláló mozgalom Achilles-sarka ez, mely kora-vesztét okozza* Nálunk még túlságosan hódít az a gondolat, hogy az ifjúsági m u n k a szabad nevelői tevékenység, s ebből rendesen azt a következtetést vonják l e , hogy ennek a munkának törvénye és módszere sincs. H a pedig ez nincs, akkor nem lehet a m u n k a számára kötött szabályokat megállapítani. Ebből a gondolatból kifolyólag állott elő az a helyzet, hogy ez a m u n k a m i n d e n helyen más és más irányt vett, s így a változatosságnak v a l a m i csodás vegyülekét m u t a t j a . M a g a a főgondolat : hogy kötött módszert a munkára nem ismerünk el, tulaj donkép csak leplezi a kapkodásnak és rendszertelenségnek azt az óriási mérvet, a m i feltűnik. Mert hiszen a dolog-úgy áll, hogy m i h e l y t nevelésről v a n szó, azonnal egy o l y a n t é v é -

A

M U N K A

OBLJA

ÉS

MÓDSZERE.

71

kenységrői beszélünk, melynek lélektani törvények által megszabott le­ folyása v a n , s e lélektani tények semmikép sem mellőzhetők. A z ifjú­ sággal való «foglalkozás», az ifjúság «gondozása» stb. elnevezések alatt folyó m n n k a lényege pedig nem más, m i n t nevelés és ez az a tény, melyről e munkák vezetői rendszeresen elfeledkeztek. E rendszertelen, kapkodó m u n k a helyébe kéjl lépnie egy céljában és módszerében öntudatos nevelői tevékenységnek. A másik téves gondolat az, hogy ez a módszer semmi megalkuvást nem tűr. E z a fölfogás az ifjúsági m u n k a módszerét, eszközeit egy hagyo­ mányos pedagógiai rendszer kereteibe akarja beszorítani s beosztani > kötött munkák közé. E v v e l szemben hangsúlyoznunk kell, hogy aas ifjúság gondozása szabad nevelői tevékenység, a m i azt jtílenti, hogy egyéniségek szerint és helyzetek szerint különböző eljárást kell követni. Á hagyományos «módszer», melynek mindenhatóságába vetett h i t olyan erősen bele v a n rögződve sok vezető gondolatvilágába, az egyéni kez­ deményezést, önálló munkát és speciális, személyes gondozást semmi módón sem pótolhatja. A z ifjúsági m u n k a módszere tehát ép oly kevéssé paragrafusba szedhető, fő- és alpontokba leszögezhető szabályzat, m i n t egy egyéni önkénynek és találgatásnak áldozatul dobható fantazma, h a n e m egy, a m u n k a céljából és az ifjúság lélektani állapotából és körül­ ményeibői logikusan következő törvényszerűség, melynek csak külső kereteit adhatja az utasítás, a belső tartalmát minden nevelőnek magá­ nak k e l l hozzáadnia. v

A munkának magának két útját különböztetjük meg. A z első abból az alapgondolatból i n d u l k i , hogy jellemehet akarunk nevelni* ezek a jellemek egyének szerint k e l l , hogy alakuljanak. A z emberi élet célja nem kaptafa, amire rá kell húzni minden egyént, nem forma, melybe az egyéni elet anyagát bele kell önteni, ez a cél nem ismer u n i ­ formizálást, 'hanem végtelenül sokféle, minden egyénben más ős más módon valósul meg. E z e k e t a megvalósulási formákat, melyeknek külső vázát az illető egyénisége, körülményei stb. adják, elhanyagolni és m i n ­ den gyermeket egy- és ugyanazon m i n t a szerint alakítani a legnagyobb tévedés v o l n a . Különösen az ifjúsági munkában (de minden nevelésben) az egyéni sajátságok és föltételezettségek elismerése és tiszteletben tar­ tása az első követelmény. E z e n egyéni sajátságok szerint azokat meg­ nemesítve, megszentelve kell k i a l a k u l n i a aztán minden életben a jeliem műalkotásának. Azért a m u n k a ez első módszere a gondozás, ahogy újabban k i szokták fejezni «lelkigondozás», mely kifejezés egyúttal azt is megmutatja, hogy e gondozás célja n e m ajtesti élet .fejlesztése, hanem ezáltal egy magasabb szellemi érték megközelítése. H a a m u n k a lényegét megértettük, természetesnek .fogjuk találni, hogy egy i l y e n gondozás nélkül ifjúsági munkát végezni n e m lehet. Nekünk személyesen kel 1

72

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

ismernünk az ifjúságot, figyelemmel kisérnünk azok mindegyikének életét, haladását, ismerni természetüket, időről-időre konstatálni, meddig haladtak az úton, melyen vezetni akarjuk őket. A z ifjúság vezetője n e m hivatalfőnök, a k i néha váratlanul belép és vizsgálatot tart az irodákban, nem uralkodó, a k i mások által isineri meg a reá bízott nép óhaját, hanem hadvezér, akinek a győzelem reménységét saját, személyesen ismert katonai megbízhatóságába vetett bizalma adja meg; N e m is igen v a n veszedelmesebb egy ifjúsági mozgalomra nézve, m i n t h a erről elfeledkezve, az egyéni gondozást elhanyagolja és az intéz­ ményes munka végzésére tartogatja minden erejét. E g y ideig általános fölfogás volt az, hogy az ifjúsági munkát egyesületek szervezésével és alakításával kell kezdeni. Ezért m i n d e n k i , a k i e munkára magát e l ­ szánta, összehívta az ifjúságot, kimondta a megalakulást és i m e , már volt egy intézmény, melynek létrehozása az ő érdeme volt. H a az i l y e n gyorsan született egyesületek életét figyelemmel kísérjük, legtöbbször azt tapasztaljuk, hogy kérészéletük, gyönge munkásságuk csak rábizo­ nyít koraszülöttségükre. A z egyesület tagjait nincs, a m i összekösse, közös céljaik nincsenek, az egyesületi adminisztráció, tisztségek válasz­ tása, kitüntető megbízatások azonban alkalmasak rá, hogy már i t t , a kezdet kezdetén, elvessék a visszavonás, féltékenykedés magvát. A z új .formák egy ideig tetszenek az ifjúságnak, de mivel neki m u n k a k e l l , gondozásra v a n szüksége, s ezeket az egyesület keretében nem kapja meg, elmegy a kedve tőle. Még szerencse, h a csendesen, zaj nélkül múlik k i az árnyékvilágból, ez az árnyék-egyesület, s összeomlásával n e m sza­ badítja föl a gyűlölködés, személyi harcok démonait, a m i igen g y a k r a n megtörténik. S ha v a n olyan koraszülött egyesület, mely mindezek dacára szép munkát végez, az is csak ezt bizonyítja, mert azt sem a külső, intézményes forma, hanem a korán beleöntött belső t a r t a l o m adta vissza az életnek. W> Ezekből azonban nem következtethetjük joggal azt, h o g y az intézményes gondozás teljesen értéktelen. Intézményes gondozás-alatt értjük először is mindazon munkát, -melyet nem egyénileg, h a n e m álta­ lában az ifjúságon végzünk, néha nem is magunk, hanem megbizottaink, p l . az ifjúság egy tagja által. H a katonai gyakorlatot tartatok az ifjúság­ gal, h a énekkart állítok össze, egybegyűjtöm őket háziipari munkára, vallásos beszélgetésekre, ez intézményes gondozás. A z intézményes munkák egy rendszerben egy egyesület keretében valósulhatnak meg legkönnyebben, s már ebből is látszik, hogy az egyesület nem kezdete, hanem betetőzése az ifjúság nevelésére célzó intézményeknek, s hogy azokat a munkákat, melyek külön-külön megindultak, foglalom össze az egyesület keretében. S így j u t u n k rá az intézményes gondozás nagy jelentőségére. A z a m u n k a , amit az egyéneken végzünk, elszigetelt m a -

A

M U N K A

CÉLJA

ÉS

MÓDSZERE.

73

áradna, h a ezt a munkairányt nem becsülnénk meg. Amikép a jellemnek n e m szabad önmagában elzárva m a r a d n i , hanem kilépve, meg k e l l magát valósítania a kultúra teremtésével, úgy az egyéni gondozás akkor n e m marad terméketlen, h a az egyének mindegyike most már maga lép k i , hogy legyen segítségül a többiek gondozásában. í g y lesz az egyéni munkából közös m u n k a , a vallásból vallásos közösség, a jellemből — kultúra. A döntő gondolat i t t az, hogy nűnden intézménynek az egyéni -élet ereje adja a tartó erőt, i t t is az intézményes gondozást meg k e l l előznie egy személyes munkának. A h o l közös motívumokról v a n szó, -ott az előbbit alkalmazzuk, ahol pedig ennek alapját az egyénben k e l l megvetni, ott az egyéni gondozás vezet célhoz. Így a m u n k a e két írtjá­ nak nagy ellentéte tulajdonkép egymást kiegészíti. A z ifjúság tagjainak kevés száma, h a valahol lehetetlenné teszi az egyesület alakítását, ez ;nem magának a munkának, csak egyik útjának lehetetlenségét jelenti, •s még fennmarad az az út, mely m i n d e n ifjúsági m u n k a alapja : az ifjú­ ság tagjainak személyes gondozása. A z intézményes munka egyesületi alakjának elmaradása, k i vihet etlensége nem hiúsítja meg a munkánkat, de a személyes gondozás hiánya teljesen alapnélkülivé s így sikertelenné ?leszi azt.'-. , E z e k után rátérhetünk arra, amit a gondozás módszeréről akarunk mondani. A z ifjúság gondozásának módszere azokból a motivumokhól i n d u l k i , melyekről láttuk, m i l y e n jelentős szerepet visznek az ifjúság szellemi alkatában. E motívumok annak az értéknek megfelelőleg, amelyre vonatkoznak, több osztályba sorozhatok. Mindegyik azonban •akkor válik a gondozás igazi eszközévé, h a beállítjuk abba a síkba, melynek kimagasló pontján az ethikai jeilemnevelés áll. " A testi nevelés motívumai az erő, ügyesség, egészség gondolata. A testi erő gondolatánál rá kell vezetnünk az ifjúságot annak rend­ szeres fejlesztésére. E z a fejlesztés csak saját akaratunkból, a saját m a ­ g u n k fegyelmezése és gyakorlása útján lehetséges. U t a l u n k rá, hogy a. t e s t i erő túltengése félszeggé tesz, h a azt a jellemerő és akaraterő nem pótolja,és egészíti k i . A z ügyesség motívumának ethikai jelentősége szin­ tén a gyakorlás és türelem gondolatában v a n . I t t k e l l rávezetni az ifjú­ ságot arra a tanulságára az életnek, hogy minden ügyességet csak állandó, türelmes m u n k a árán lehet elsajátítani. Az egészség gondolata annak megóvását hangsúlyozza. Hiánya munkaképtelenné tesz, ezért "kincs. A z egészség azonban s vele az élet nem a legfőbb és egyedüli j ó . T a n n a k -esetek, m i k o r ezeket kockára kell tennünk másokért vagy magasabb értékekért. A másik gondolat, a m i i t t kiemelhető, az egészség megóvásá­ nak kötelezettsége, különösen az edzés, viszontagságok elviseléséhez való hozzászólás, a mások élete fölött való Őrködés gondolata. E z az őrködés nemcsak arra terjed k i , hogy mások életét ne kockáztassuk.

74

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

vagy ne ártsunk annak, hanem a más életének izgalmak stb. által vah> megrövidítését is kerüljük. A testi nevelés egész körében kiemelhető ethikai motívumok tehát a gyakorlás, akaraterő és mások felett való--gondviselés gondolatai. A társadalmi hasznosságra való nevelés középponti g o n d o l a t a : a haszon. Motívumai: a takarékosság, melynek érvényesítése az ifjúságnál: nagyon fontos munka, mely az egyént a társadalmi közösségbe befoglalj a*, az egymás iránti segítő felebaráti szeretet gondolata. E z e k ethikai kapcso­ l a t a nyilvánvaló. A takarékosság gondolatában a léleknek a birtok fölött való uralma az ethikai gondolat, mely a vagyon gondolatának megadja az igazi értékelését. A z ember értéke ném a vagyona nagyságától, h a ­ nem belső szellemi tulajdonaitól függ, az igazi élet v a l a m i több és nagyobb^ mint egy bőséges és gazdag élet. «Mit használ valakinek, h a megnyeri az egész világot, de a lelkében kárt vall?» H o g y a n teszi tönkre, érték­ telenné az életet a v a g y o n kíméletlen gyűjtése, minő értékesebb j a v a k vannak, mint a jóiéit! A következő gondolat az, hogy a vagyon tehát csak eszköz, melynek magasabb célok elérésére kell szolgálnia, kötelezett* ség, megbízás, hogy j o b b a n t u d j u k szolgálni e nagyobb értékeket., A m u n k a gondolatában nem a m u n k a helye, hanem annak hű- végzése az ethikai gondolat. A z első tétel i t t az, hogy a m u n k a nem magunkért, hanem másokért v a n , ezáltal kapcsolódik bele minden ember a haza, egyház, társadalom fenntartásának eszközei közé. D e a m u n k a az egyes embernek is szükséges, eszköze az ő fennmaradásának, a társadalomban elfoglalt helyzetének. Tovább vezet bennünket az a gondolat, hogy minden munkakör, bár nem egyforma, de egyenlően fontos annak b e ­ töltése, mert mindegyik elhanyagolása magasabb érdekek veszélyezte^ tésével jár. I t t utalunk rá, m i l y e n fontosak a kis kötelességek, a kisebb munkakörök : tehát a m u n k a egy egész ember odaadását és hűségét kívánja. Jelentőségében és hatásaiban a legkisebb munkakörrel bíró egyén is így lesz jelentékennyé a közösségre nézve. A felebaráti szeretet motívumának ethikai motívummá való emelése igen egyszerű. K i i n d u ­ l u n k a közösség gondolatából, melyben az emberek egymásra v a n n a k u t a l v a , aztán az egészség gondolatából, ahol arról volt szó, hogy a mások életét hogyan kell óvni. E z a m u n k a azonban nemcsak az életre, h a n e m a mások minden ügyében való védelmére és segítségére v o n a t k o z i k . E z e k az alkalmak, m i k o r a felebaráti szeretet gyakorlására a l k a l o m nyílik : a mások erkölcsi támogatása, kétségekben, az élet nehéz fordu­ lataiban, harcaiban való segítség. A z egész gondolatkör központi gondo­ l a t a : a másokért való felelősség. A nemzeti nevelés főmotivumát régóta hazaszeretet néven szokták megjelölni. H o g y ezt a motívumot igazán érvényesítsük és igazán e t n i ­ kaivá tegyük, szükséges kiemelnünk, hogy ez alatt nem lelkesedést^

A

M U N K A

CÉLJA

ÉS

MÓDSZERE.

7o

nagyhangú frázisokat értünk, hanem a <<Jiaza» fogalmában rejlő értékelt' egységes szolgálatát és azok megvalósítására való törekvést Röviden, a haza fogalmában rejlő értékeket három főcsoportba foglalhatjuk : a nemzeti m u l t , a nemzeti művelődés és annak eszközei s a nemzet jövő feladatai. A z első csoport a történelemhez kapcsolódik, annak értékeit mutatja föl, személyiségek alakjában; a második csoporthoz tartoznak a haza földje, annak védelme és fejlesztése, a nemzet, mint egységbe foglaló gondolat, faji különbségek s azok jelentősége ; a művelődés gondolata s annak f a k t o r a i : a gazdasági, egészségügyi, értelmi^ ethikai és művészeti fejlődés, a p o l i t i k a i pártok s azok törekvései magasabb szem­ pontból ; a harmadik csoport azokat a motivuniókat foglalja egybe, melyek a nemzet jövendőjére vonatkoznak. Itt kiemelendő a 'munka fontossága a nemzet jövőjére, a gazdasági, értelmi célok, a külpolitika, nemzetközi viszonyok fontossága, végre mindezek koronája : «ha ezeket tudod, m i hasznát vészed?» Vagyis az egyén fontossága e feladatok e l ­ érésére s az egyen ebbeli kötelességei. Mindezek a motívumok végső következményükben etnikaiak, s egészen addig kell ezen a módon föl­ vezetni őket, mert a hasznossági céloknál való megállás a deklamáló tószthazafiság posványában ragaszt meg bennünket. Itt látjuk annak a gondolatnak érvényesítését is, hogy az ethikai motívumok hogyan ' sugároznak át a nemzeti nevelés motívumaiba, s hogyan nemes­ ítik azokat meg ós látják el tartalommal,. s -más oldalról, a nem­ zeti nevelés motívumainak hogyan keli fölvenniök minden motívu­ mot, a testi, társadalmi hasznosságra való nevelés motívumai közű], Így érvényesül a gondozásban ez a két gondolat : ethikai és nem­ zeti, melyek közül az első a gondozás t a r t a l m i , másik annak •formai elvét adja. . A z eddig tárgyalt motívumok eszközi jelentőségűek voltak a gon­ dozás céljára vonatkozólag, a következők magának a célnak különböző oldalai lesznek. " A z értelmi nevelés motívumai közül első az érdeklődés gondo­ l a t a . E z akkor erkölcsi, h a a kíváncsiságtól megkülönböztetve nem a dolgok külsejére, hanem azok jelentésére irányul és rendszeres, nem ötletszerű. A jelentések világára vonatkozó fokozott érdeklődés a tudás­ vágy. M a g a az érdeklődés bizonyos mértékben fegyelmező" jelenség, mert bizonyos kiválogatást eredményez az érdeklődés tárgyai között. S o k k a l jelentősebb azonban a figyelem fegyelmező ereje, mely a figyelem tudatos ráfordításában nyilvánul meg. E n n e k gyakorlása igen fontos. A z ismeretbővülés csak az érzéki világkép körének szélesítése, erkölcsivé csak akkor válik, h a egyúttal a jelentésekre, azok összefüggésére és belső, rendjére is k i h a t , ekkor adja a törvény é\s rend motívumát. E n n e k a rend­ nek fokozatos megismerése az igazság iránt való érdeklődós, az igazság.

76 j

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

keresése. E z az igazság végtelen, az emberi lélek ennek egy paránya, így vezet rá az értelmi nevelés az emberi lélek önértékére. A speciális erlcöZm nevelés motívumai közül a legtöbbet már a maguk használatában és levezetésében fölmutattuk, i t t csak felsoroljuk őket. E motívumok : az egyéni körben: önfegyelmezés, önuralom, köte­ lesség, becsület, engedelmesség, szolgálat, alázatosság, adott szó szent­ sége, tisztelet, hűség, barátság, lovagiasság. Ezekhez k e l l fölvezetnie minden motívumnak s m i n t formailag a nemzet, tartalmilag az e t h i k a i v n gondolatában^kell kicsúcsosodniuk* A vallásos nevelés motívumai két úton közelíthetők m e g : közvetve ágy, h a az erkölcsi jellemnevelés motívumait felvezetjük a vallásos tapasztalásig, közvetlenül, h a a vallásos élményekből vezetjük le az e t h i k a i motívumokat. Bármelyik útnál fődolog, hogy a kettő közötti kapcsolat világos legyem M e r t a vallásos nevelés ethikai jellemnevelés nélkül üres szólásgyüjtemény marad, amennyiben a vallásos tapasztalatok és élmé* nyek életet átalakító erőkké akarnak válni és nem elégesznek meg a v v a l , hogy egy hitrendszer külső kifejezései legyenek. M i v e l láttuk, hogy a vallásos érték az önérték tökéletességre való fokozása, s láttuk azt i s , hogy az önérték három szférája a vallásos értékre nézve szükségképeni, ezért világos, hogy a vallásos tapasztalatok annál mélyebbek és tökéle­ tesebbek, minél jobb azok alapozása. Vallásos nevelést igazában tehát a jellemnevelés alapján végezhetünk, vagyis vallásos élményekre a jellem­ nevelés útján vezetjük az ifjúságot. H a pedig az előbb említett két út ' mindegyike ugyanazon eredményt éri el, akár a vallásos tapasztalatok­ ból j u t u n k az ethikai követelményekre, akár az ethikai motívumokat vezetjük fel vallásos élményekig, a két út egyenrangú. A z első módszer menete p l . a következő : fölvesszük p l . az engedelmesség motívumát, me\y ethikai gondolat. Miután levezettük ennek jelentőségét, rátérünk arra, hogy az engedelmesség tulaj donkép annyi, mint meghajlás egy törvény előtt. A természet is tőlünk engedelmességet követel. A ter­ mészet törvényei, melyek bennünket — akarva, nem akarva — enge­ delmeskedésre szorítnak, egy akarat törvényei, mely vallásos nyelven kifejezve Isten akarata. így uralkodik Isten akarata e világon. E z akarat, mely a természet törvényeiben kijelenti magát, nem tűr ellenmondást. B e e külső eszközön kívül kijelenti magát a lelkiismeretünkben, s külső engedelmesség mellett belső engedelmességet követel, az élet egybehangzását evvel az akarattal. Ezért kötelez bennünket az erkölcsi törvény, melyről a vallás azt mondja, hogy Isten írta a szivek táblájára. Ámde ez a törvény bennünk v a n , ennek a világnak m i részesei vagyunk, n e m alávetett néma szemlélői, mint a többi lények, m i értjük ezt a törvényt, melyhez a m i létünk v a n kötve, h a betöltjük, saját magunknak teszünk eleget, tehát ez az engedelmesség nem leköt, nem szolgaságba hajt*

A

M U N K A

CÉLJA

ES

MÓDSZERE.

hanem felszabadít Vallásos n y e l v e n : a m i életünk akkor lesz szabad, h a Istennek a saját lelkünkbe lehelyezett akaratát mégvalósítjuk. Így felei meg az engedelmesség gondolatának a szabadság gondolata. A vallásos nevelés másik módszere, a közvetlen út, az, amit nagy általánosságban most használnak. K i i n d u l egy vallásos tapasztalatból, p l . hogy Isten adja az életet. E z az élet tehát nem a mienk, hanem az ö v é , melyet az ő céljaira k e l l fordítanunk. A z élet tartalma az, mennyire fordítottuk azt az örökkévaló célok szolgálatára. Következőleg az élet megóvására (egészség) k e l l törekednünk, azt nem szabad eldobni, hanem mások szolgálatára is felhasználni. Így vezethető le ebből a felebaráti segítség gondolata i s . * H a most így a motívumokat sorba vettük és fölfejtettük, jön az a kérdés : h o g y a n használjuk föl e motívumokat? Mert ezek a motívumok holt tőke maradnak mindaddig, míg azokat élő erővé és cselekedetté nem t u d j u k változtatni. A z egész erkölcsi nevelés legrégibb időtől fogva azzal a nehézséggel küzdött, hogy más ismerni a jót, mint követni azt, s a legtöbb erkölcsi nevelés döntő hibája abban az intellektualizmusban rejlett — s így a legtöbb ifjúsági mozgalomé is — hogy az alapszabályok­ b a n pontosan meg v o l t adva a nevelés célja, az ifjúság minden egyes t a g j a ismerte az eléje kitűzött célt, de megvalósulásához egy lépéssel alig j u t o t t a k közelebb. M a már világosan látjuk azt a problémát, melynek megoldása az ifjúság gondozóira v á r ; hogy ne csak megismertessék az ifjúsággal a célt, m o n d v á n : «üyenek legyetek! «hanem mutassák f ö l nekik az u t a t , melyen ezt elérhetik és saját munkájukkal nyújtsanak segédkezet az ifjúságnak a cél felé való haladásában, eddigi fölhívásukat kipótolva ezzel a másikkal; «jertek, én m a j d segítek és megmutatom, hogyan lehettek olyanok!» A vízben vergődőnek hiába magyarázzuk az úszás törvényeit, megfúl, mielőtt megtanulná, oda kéz kell, mely utána nyúljon és k i v o n j a a veszedelemből. M e g k e l l találnunk tehát azt az u t a t , mely a j ó ismeretétől annak cselekvéséhez elvezet. E r r e az útra a következő gondolatmenet visz e l : M i n d e n cselekvés alapja egy hiányérzet, mely az öntudatba j u t v a tudósít bennünket arról, hogy a szervezetben v a l a m i hiány lépett föl, E hiányérzettel együtt járnak a depressziv indulatok. E z t követi a második m o z z a n a t ; az ön­ tudat a hiány pótlására pótlóképeket állít, melyek m i n d a hiány kielégí­ tésére céloznak ugyan, de közülük mindegyik tartalmaz is egy vonást, mely a hiány kielégítésére vonatkozik. A z öntudat most e pótlókepek közül kiválasztja az igazi pótlékot, mely egyedül tartalmazza a hiány összes vonásait, azaz egyedül képes azt egészen megszüntetni. Á m a hiányérzet legnagyobb fokán, a legnagyobb levertség esetében is v a n egy csira, mely lehetővé teszi a másik irányba való kiléndülégét az öntudatnak, s ez a csira a vágy. H a most az igazi pótlókép megvan.,

78

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

akkor j ö n a harmadik m o z z a n a t : az öntudat ezt megragadja s ezzel magát érvényesítve a depresszív indulatokat ellenkező irányba lendíti k i s evvel a békesség Ösztönmentes állapotát hozza elő. A nevelés mód­ szertana tehát lélektanilag ezen a három mozzanaton és ennek vezetésén épül f ö l : hiány, pótlék, kielégítés. A nevelésben az első feladat a hiány­ érzet felköltése, vagyis öntudatossá k e l l tennie azt a hiányt, a m i az öntudatban föllépett, a második pont felmutatni azt az ideált, melyet a neveléstan a nevelés céljául és eszményéül ismer-föl és pedig úgy m u t a t n i fel, hogy az a legnagyobb és legalkalmasabb pótlókép gyanánt álljon a gyermek előtt, s végül arra törekedni, hogy az öntudat e pótló­ képet megragadva, azt magáévá tegye. E z t a folyamatot nevezzük utánképzésnek: a nevelés módszertana tehát az utánképzés vezetésére tanít iiiegi bennünket.* E kissé elvont fejtegetéseket hadd világosítsuk meg egy példával. P l . az értelmi nevelésnél, a következő utat követjük : a hiányérzet, melyet i t t felköltünk, az ismeret utáni vágy, ezt H e r b a r t után érdeklődés­ nek nevezzük ; az érdeklődés felköltése után úgy állítjuk be az ismerét tárgyát, hogy az a gyermek előtt pótlókép gyanánt szerepeljen, végül megmutatjuk a módját, hogy ő az egyéni életében hogyan használhatja föl, hogyan alkalmazhatja a tanultakat. E z a folyamat történik minden tanításnál s ezt már, noha sokszor öntudatlanul, eddig is gyakoroltuk. E z a módszer lesz nekünk is szolgálatunkra a motívumok átvezetésében. A z első mozzanatnál természetes, hogy a fődolog, minél élénkebben és erősebben fölkelteni a hiányérzetet. A nevelő i t t minden erejét annak megvilágosítására szánja, hogy az ifjúságnak arra, amit az a motívum nyújt, szüksége v a n . A d d i g , míg ez a szükségérzet jelen nincs, minden ifjúsági m u n k a , egyesület és mozgalom csak külső kényszernek tűnik föl az ifjúság előtt. A vezető első feladata tehát megteremteni azt a szük­ ségérzetet, mely minden további együttmunkálkodás egyedüli alapja. Ezért hangsúlyoztuk m i n d i g az ifjúság ismeretét, hogy e tapasztalatok nyomán a vezető saját maga mutathasson reá a fennálló hiányokra. A n n y i v a l fontosabb és komolyabb dolog ez, mert sokszor az ifjúság maga nem látja be ezeknek fennállását. H a p l . egy községben rossz szo­ kások vagy szenvedélyek uralkodnak, ott ezen a mozzanaton, a szükség­ érzet felköltésén értjük azt, hogy a nevelő beláttassa az ifjúsággál a

* M i v e l m i i t t nem neveléstant, csak az ifjúság gondozásának elmé­ letét és gyakorlatát adjuk, nem akarunk bővebben belebocsátkozni a neveléstan módszerének fejtegetésébe, világos azonban, hogy a neve­ léstan módszeri része ezeken az alapokon k e l l , hogy felépüljön. I t t csak. az érintkező pontokat emeljük k i , annak ismételt bizonyítására, hogy •az ifjúság gondozása más alapon, m i n t a nevelés alapján, nem állhat.

szokás helytelenségét, mert csak ezután küzdhet ellene. Ugyanígy áll a áolog az egyéni befolyásolásban i s . H a .valakit le akarunk szoktatni arról, hogy p l . tiszteletlen legyen az idősebbek iránt (faluhelyen p l . ez igen gyakori bűn), először a dolog helytelenségéről kell meggyőzni,, az ismeretterjesztésnél először érdeklődést k e l l kelteni stb. A második mozzanat a pótlókép odanyujtása és a választás. Láttuk, hogy egy hiánynak több pótlókép felel meg, melyek többé-kevésbbé kielégítik azt. A nevelés feladata, hogy az illetőt képessé tegye azt a pótlóképet választani, mely a hiánynak legjobban megfelel. E z t a k i ­ válogatást értékelésnek nevezzük. Így a nevelés munkájának második mozzanata az értékelés vezetése. Például fölmutattuk az ifjúságnak azt a sok hátrányt és kárt, a m i abból származik, hogy ők külön élnek, külön n t a i k vannak, s fölébresztettük bennük a szükségérzetet a közösség gondolata iránt. H a ez megvan, most jön a második mozzanat, a szükségérzetnek megfelelő pótlék fölmutatása. A közösségnek sokféle f a j a v a n , de az a faja, mely mindeniknél legmegfelelőbb, a barátság gondolata. Így adjuk a legfőbb értéknek a barátság motívumában k i ­ fejezett formáját. A z tehát, hogy az ifjúság jól lássa a célt, mely felé neki törekednie k e l l , az ifjúsági m u n k a döntő fontosságú követelményei közé tartozik. E g y mozgalom, melyet belső szükségérzet nem indokol", okában lesz elhibázott,, az ifjúságra rákényszerített, ímmel-ámmal vég­ zett,* melytől húzódozik m i n d e n k i , mert köréje semmi belső erő nem h a j t j a . A m u n k a pedig, melynek célja nem áll mindenki előtt világosan, melyben az érték nem fedi a szükséget, szóval mely az ifjúságot nem ^elégíti k i , céljában marad hiányos, s m i n t i l y e n a kapkodásnak és felü­ letességnek örök színtere lesz. Ezért hangsúlyoztuk a m u n k a második pillére gyanánt az ifjúsági m u n k a céljának*és motívumainak meghatá­ rozását és felsorolását. A z értéknek azonban, melyet az ifjúság előtt felmutatunk, olyan formában kell megjelennie, hogy az megérthető és felfogható legyen. Azért a nevelőnek különös gondot kell fordítania arra, h o g y ezeket az értékeket ne elvont, hanem konkrét, megfogható formá­ b a n állítsa az ifjúság elé. A barátság gondolatának p l . minden vonását k i kell emelni és föl kell fejteni, s ugyanígy a többi motívumoknak i s . ' H a tartalmukat egészen k i nem fejtjük, csak szavak lesznek az ifjúság számára, melyek az ő t u d a t u k b a n nem jelentenek annyit, mint nekünk. H o g y azonban egészen konkrét legyen a motívum felmutatása, annak formáját kell megválasztanunk. A z értékek legtökéletesebb formáját, i g e n mély lélektani okokból kifolyólag, a személyiség gondolatában talál­ j u k meg. A z o k a t a motívumokat tehát; melyeket föl kell használnunk, úgy tehetjük szemlélhetőkké, h a személyiségek alakjában állítjuk azo­ k a t oda. Míg így nem szémlélhetők,. megérteni meg tudja u g y a n őket a z ifjúság, de életteljesekké még nem válták. E z a szemléltetésnek ált a-

1

VEZÉRFONÁL

ÁZ

IFJÚSÁG-

GONDOZÁSÁRA.

lánosan használt módszere az ifjúsági munkában is megbecsülhetetlen,. Így tesszük szemléletessé pL- a barátság gondolatát s annak tartalmát Dámon és P h i n t i a s , Orestes és P y l a d e s , vagy a történelem vagy monda­ világ egy-egy kiváló alakjával. Áz élet és a történelem kimeríthetetlen kincsesházát n y i t j a meg a vezető előtt azoknak a módoknak, melyekkel az ifjúság előtt szemléltetheti a legnagyobb értékeket, mely így arról is bizonyságot nyer, hogy e motívumok nem légből kapottak, hanem azok megvalósítása lehetséges. H a e két mozzanat megvan, akkor j ö n a harmadik : a megragadás mozzanata. A z olyan nevelés, mely ezt nem éri el, s fölmutatja ugyan a pótlékokat, de azokat az illető egyéni tulajdonságává nem teszi, holt tőke marad. A z értékeket, melyeket fölmutattunk, meg k e l l ragadnia, tulajdonává kell tennie, azoknak élo erővé és cselekedetté kell válniok. S o k ifjúsági m u n k a hibája ez, melyet a terméketlenség hibájának nevez­ hetnénk. A z ideáljaik ezeknek bizonyára nagyok és szépek, a célt, mely előttük áll, világosan látják, de terméketlenek, mert belőlük az ifjúságegyetlen tagjára sem származott egy magasabb élet elve. Hasonlítnak a gazdag lombú, örökzöld fákhoz, melyek pompás látványt nyújtanak, de érni nem érnek semmit, mert gyümölcstelenek. Azért a m u n k a igazi próbája, döntő vizsgálata az lesz : termékeny, gyümölcshozó-e a m u n k a ? M i l y e n hatása volt az ifjúságra? Más-e és több-e szerepe az ifjúság éle­ tében, mint egy kör, h o l felesleges munkaerejüket levezethetik annak tagjai? És ez~ a gyökeres kérdése az egyéni gondozásnak i s . A vezetőnek meg k e l l kérdeznie magától, vájjon hatása az ifjúságra mélyebb-e, m i n t egyszerű külső tekintély szava, kapott-e tőle v a l a k i egy életre szóló hatást. A z ő munkája, személyiségének ereje adott-e legalább egy új gondolatot, új életelvet azoknak, a k i k reá vannak bízva? B i z o n y sok­ szor nehéz és kétes erre a felelet, s minden jó nevelő megilletődve és félelemmel áll meg e kérdés előtt, hiszen i t t v a n a döntő szó munkája sikeréről. S h a figyelemmel kiséri az ifjúság fejlődését, magaviseletét, jellemének tisztulását, mély és igaz öröm fogja el azon apró hatások láttán, melyek az ő lelkének közvetítésével j u t o t t a k el az ifjúsághoz. A z az aktus, m i k o r az öntudat megragadja a pótlékot, az öntudat teljes megnyugvását s vele a legmélyebb *és legtisztább öröm érzését hozza magával, másrészt a legmagasabbrendű cselekvés, mert általa az öntudat saját magát valósítja meg : alkot. E z a poiesis, ez a nemes alkotás, mely a nevelésben nyilvánul, a nevelés munkájának végső célja és eredménye. A megragadás munkájában tehát arra kell törekedni, hogy az eszmény utánképzésének végső aktusa ez az öntudatra jutás legyen. E n n e k módszere pedig az, h a k i m u t a t j u k azokat a pontokat, ahol ez az eszmény az ifjúság egyéni életében megvalósul. A kérdés i t t ez : m i t k e l l nekem t e n n i , hogy ezt a célt elérhessem? H a az előbbi példát megtartjuk, i t t ,

A

MUNKA

CÉLJA

ÉS

81

MÓDSZERE.

szólunk esetekről, melyekben a barátság gondolatát az ifjúság megvaló­ síthatja, felhozunk példákat, inelyek e gyakorlati érvényesítést m u t a t ­ ják, s azokat az akadályokat, melyeken á t ennek diadalmaskodni k e l l . Még két megjegyzést arról, hogyan valósul meg'ez a módszer a gondozás fent említett két útjában, az egyéni és az intézményes gon­ dozásban. A két út közötti különbség abban áll, hogy az egyéni gondozás elsősorban ^azjegyént, az intézményes gondozás pedig elsősorban a közös­ séget t e k i n t i . A m i n t már fent rámutattunk arra, hogy e két út lényegé­ ben nem" két különálló ós külön alkalmazható, hanem két, egymásnak megfelelő ós egymást kiegészítő mód, úgy i t t látjuk, hogy akót út közép­ pontja" egybeesik és ez a középpont a m u n k a módszere. Mindkettőnél arról v a n szó, hogy fölmutatva és tudatossá téve a szükségeket, rámu­ tassunk a legfőbb értékben megnyilvánuló pótlóképre, s annak meg­ ragadására és átélésére az ifjúságot rávezessük. A z egyéni gondozásban a szükségérzet fölébresztése elevenebben készíthető elő. I t t ismerünk minden körülményt ós tudjuk azokat a szük­ ségeket, melyek számba jöhetnek, s megválogathatjuk a motívumokat. Személyes beszélgetésekkel hívjuk fel az illető figyelmét arra a fogyat­ kozásra, mely orvoslást igényel. Áz intézményes gondozásban ez nehe­ zebb. I t t azokat a szükségeket kell megtalálni, melyek aiz ifjúság egye­ temes szükségei. Közös megbeszélések útján tisztázhatjuk azok jelentő­ ségét és fontosságát. A pótlóképek, motívumok felmutatása mindkét útnál körülbelül ugyanazt a módszert kínálja. D e már a harmadik mozzanatnál az előkészítés egyénileg k e l l , hogy történjék. R á kell m u ­ t a t n i azokra a feladatokra, melyek az egyénekre várnak, s háTezt látják, akkor azokra, melyek a közös munkában adódnak. E z a közös m u n k a mindeneit a maga helyére oszt be, egyéni feladatokat ró az ifjúság m i n d e n egyes tagjára, hogy így mindegyik közreműködjék a közös cél megvalósításában. í g y egyéni alapokból k i i n d u l v a , a jellemneveles útján lesz az ifjúsági m u n k a előképe annak a közös munkának, melyet az ifjú­ ság m a j d kint az életben a haza javára v a n h i v a t v a végezni. 1

1

4. A mtiiika eszközei. Ismerve a munka célját ós módszerét, rátérhetünk annak közelebbi vizsgálatára, melyek az eszközök, miket a munkában fölhasználhatunk. A z eszközök kérdése korántsem mellékes problémája az ifjúság gondo­ zásának. A z eszközök j ó megválasztásától ós helyes felhasználásától függ igen sok részben a m u n k a sikere vagy bukása. E megválogatás első tör­ vénye az eszközök célszerűségének gondolata, vagyis az a gondolat, mely * Igen szép példákat n i o t a t erre Foerster: Iskola és jellem, és Jugendlehre c. műveiben. Dr. Imre

L.:

Vezérfonal

az ifjúság

gondozására.

6

82

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG-

GONDOZÁSÁRA.

" szerint minden eszköz szigorúan egy cél elérésére törekedjék. Ifjú egye­ sületek és azok vezetői sokszor olyan eszközöket választanak k i egy-egy cél elérésére, mely erre legkevésbbé sem célszerű. Helytelen* eszköz lenne p l . a közösség gondolatát úgy akarni megvalósítani, hogy asztaltársasá­ got vagy kártyakompániát állítsunk fel az ifjúság tagjai között, vagy a fegyelem célját úgy törekedni elérni, hogy a nagyobbaknak a kisebbek fölött jogot adunk az erőszakoskodásra. M i n d e n eszköz tehát annál tökéletesebb, minél inkább fedi a célt és minél közelebb visz hozzá. M i v e l pedig az eszköz csak azért v a n , hogy a célt szolgálja és bennünket ahhoz közelebb vigyen, ebből következik a másik oldala ugyanennek a gondolatnak, hogy t . i . soha az eszköznek öncéllá válnia nem szabad. E r r e az eddigi tárgyalás folyamán többször is utaltunk már, mint olyanra, melynek ellentéte leghamarabb keríti hatalmába az egyesületeket és mozgalmakat. M i h e l y t azért azt vesszük észre, hogy v a l a m i eszköz önállóan akar érvényesülni, vissza kell azt azonnal szorítani a saját munkakörébe. A vezetőnek nem az a célja, hogy katonásdit játsszék az ifjúsággal, nem is az, hogy operaházi énekkart állítson össze, vagy mű­ kedvelő színjátszótársaságot tartson fenn, hanem hogy bizonyos esz­ közökkel nevelje az ifjúságot és erre a célra h a kell, a katonásdit, ha k e l l , a műkedvelő-előadásokat használja fel. Áz eszközök második törvénye azok fokozatossága. E n n e k mellő­ zése is sok nehézséget okoz a nevelőnek. A z t értjük ezalatt, hogy a munká­ ban egyszerűbb és kisebb eszközökről haladunk összetettebb eszközök felé. A m u n k a technikájához hozzátartozik, hogy ne minden eszközt állítsunk be egyszerre, hanem csak egyet vagy kettőt. P l . egy egyesület, mely kevés tagjának egyszerre öt-hat különböző munkakört is állít be, az előtt a fenyegető veszély előtt áll, hogy néhány közülük már kelet­ kezésükkor megbukik, vagy pedig tagjai a reájuk háramló munkát végezni képtelenek. Különösen ifjú mozgalmakat és új vezetőket kell óvnunk a, sokat-akarás é veszélyétől, melyre igen hajlandók. Legyünk meggyőződve, hogy egy dolgot akarni és egyet véghez is v i n n i , többet ér, m i n t hármat akarni és hármat h a g y n i félben, legtöbbször belefáradva, s abban a hitben, hogy nem lehet semmire sem menni, pedig m i akartunk többet, mint amire képesek voltunk. Sok csalódástól mentjük meg magunkat így, amellett a kapkodás kísértésétől szabadulunk meg, mellyel együttjár a biztos kudarc. Hitelünk, ha fokozatosan, egyre téve föl minden erőnket, haladunk, megszilárdul ós az ifjúság látja, hogy nem eszközök után kapkodunk, nem külső sikereket akarunk elérni, hanem egy cél felé törünk. A fokozatosság jelenti aztán azt, hogy a könnyebb és kisebb eszközzel kezdjük, azután lépjünk át a nehezebbre. H a v a l a k i a falusi ifjúság értelmi nevelését űg y akarná megkezdeni, hogy nagy készülettel továbbképző-tanfolyamot hirdetne, igen kevés hallgatóval v

/

A

MUNKA

CÉLJA

ÉS

MÓDSZERE.-'

83

'

kezdené meg, mert először az érdeklődés fölkeltésót elmulasztotta. Természetes, hogy ez sok türelmet és munkát igényel, de a nevelő­ nek ezt meg kell szoknia. Végre a harmadik törvény az, hogy az eszközöket a helyzethez képest kell megválogatni. H a a célt alkalmaznánk a helyzethez, ha azt akarnánk alávetni a körülmények és külső adott helyzetek párancsának, -az a m u n k a bukása, megbocsáthatatlan bűn volna. Épen olyan végzetes h i b a , mint az, mikor fiz eszközöket nem akarjuk ezekhez alkalmazni. A célnak semmi köze ahhoz, hogy Budapesten vagy Piripócson valósul-e meg az a jellem, amit m i k i akarunk alakítani, de az eszközök meg­ választásában nagy tekintettel kell erre lenni-. Azok a vezetők, akik először lépnek munkájuk helyére és egyszerre sokat akarnak végezni, e £okat-akarás mellett rendesen abba a hibába is beleesnek, hogy egészen idegen, áz ifjúsággal, a helyzettel egészen ellentétes eszközöket akarnak bevezetni. H i s z e n mindenkit, akinek reménysége v a n a munka sikerében, a k i rendíthetetlenül hisz abban, hogy amihez ő hozzáfogott s a m i az ő lelkét hevíti, annak sikerülnie kell — és jó vezető csak az, akiben a hitnek ez a mértéke megvan — s mindenkit, a k i szokott előre tekinteni és gondolkozni munkája további sorsa és vezetése fölött, meglep annak a csodálatos «tiszta-látásnak» egy-egy pillanata, mely csalóka délibáb­ jával lehetőnek m u t a t j a a lehetetlent is és bennünket nagy tervek k o ­ vácsolására lelkesít. D e csakhamar jön a csalódás, a kiábrándulás, mely megmutatja, hogy «a természet nem ismer ugrást» s a m i célúnknak is lassan kell megvalósulnia. Ezért szükséges a helyi szükségek pontos megismerése és az eszközök ehhez való alkalmazása. A m i azonban egy­ általában nem azt akarja mondani, hogy minden nagyobb dologtól a •mem lehet» szavával riadjunk vissza, s alárendeljük magunkat és munkán­ kat a körülmények hatásának. H a akadályok és nehézségek állnak az utunkban, nos, azoknak el kell tisztulni, meg keli szűnni, hogy a m i reális, a szükségekhez alkalmazott munkánk haladhasson. A m i világnézetünk nem ismer Sisyphusokat, k i k hiábavaló erőlködéssel vesztegetik el életü­ ket, hanem Herkuleseket, akiknek nincs lehetetlenség. Csak egy ilyen el nem csüggedő lelek, egy ilyen szilárd hit képesít igazán a munkára. Maga a gondozás munkája, mint láttuk, két utat mutat föl, az egyéni és intézményes gondozás útját. • A z egyéni gondozás eszközei közül elsőnek a vezetőnek az ifjúság tagjaival Tenntartott személyes érintkezése egyik útját, a látogatásokat emeljük k i . A z egyházak már rég belátták ennek fontosságát s előírják lelkipásztoraiknak, hogy azok a gyülekezet tagjait időnként látogassák meg. Régen megérezték, hogy a nevelés munkája nem maradhat csak passzív, hanem aktívvá is kell lennie, hogy nem a nevelőnek kell helyébe várnia az ifjúságot, hanem neki kell eleibe menni annak. E z a komoly 6*

84

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

gondolat, a régi dogmatikusok gondolatának alkalmazása a gratia p r » veniensrőí, az elébe menő kegyelemről igen nagy jelentőségű. M i i y e n ; más velünk szemben az az ifjú, akit hazulról ismerünk, m i n t az, akit csak a többiek között" láttunk. H a belépünk abba a körbe, amelyben él, feltárul előttünk az a világ, melyből az ő szellemi alkata megérthető. Meglátjuk a családot, annak anyagi helyzetét, diszpozícióit, megismer­ kedünk a család hangulatával. M i l y e n végtelen fontos p l . , hogy tudjuk,, m i t gondol a m i munkánkról az ifjú apja és a n y j a , melyek annak a család­ nak a tradíciói, szokásai, megismerkedjünk annak belső életével. M i l y e n helyet foglal el a családban az ifjú? Van-e a család tagjai között, aki. rokonszenvezik a munkával vagy ellenszenvet érez iránta ? Mindencsalád, a legegyszerűbb i s , o l y a n végtelenül változatos, olyan egyéni,, hogy külön tanulmány k e l l azok megismeréséhez. H o g y bízza ránk a maga gyermekét az az apa, h a nem ismeri, hogy k i k vagyunk és m i t akarunk, s nem ismerjük őket m i sem ? M i n d e n családnak v a n v a l a m i vágya, mindenikben v a n v a l a m i egészen speciális nehézség, ahogy Niebergall mondja, «valami, aminek nem kellene ott lennie)), ezeket a nevelőnek meg k e l l keresni, mert a család egész élete e körül forog és itt közelíthető meg. Azért ne hárítsuk el magunktól ezt a föladatot, hogy «az a pap dolga», hogy «házról-házra járjon», mert nem a papé,, hanem minden lelkigondozásra törekvő ember kötelessége ez. A mellénk sorakozó ifjúságot látogassuk végig, nem megütődés, hanem mély és igaz öröm fog felcsillanni minden arcon, mikor látják, hogy a tanító úr vagy jegyző űr nemcsak a tankötelesek felhajtása vagy adóvégrehajtás céljából keresi fel őket, hanem máskor is, m i k o r nem visz tőlük semmit, hanem hozni akar v a l a m i t . E z e k n e k a látogatásoknak a rendszeres keresztülvitele igen fontos,, sokszor nehéz kérdés, melynek azonban meg k e l l találni a megoldását. Először is vigyáznunk k e l l arra, hogy a látogatásunk célja m i n d i g világosan^^szembetűnő legyen. Sok helyen nehéz ezt megtenni. Olyankor megyünk, m i k o r a család hangulata v a l a m i okból nem megfelelő vagy sok a dolog, másutt az a szokás, hogy rögtön terítenek és tálalnak stb.,, mindezek megzavarják a látogatót és kizökkentik a dolgot a rendes mederből. Azért vigyáznunk k e l l , hogy a látogatások ne legyenek trécseléssé vagy ép pletykálkodássá (különösen falun az emberek kedveskedni akarnak vele, hogy arra viszik a szót, aki nekünk ellenségünk, vagy akivel rossz viszonyban vagyunk), az i l y e n alkalmakat szépen szelíden * és tapintatosan el k e l l hárítani. Óvakodunk attól is, hogy poharazás, legyen a dologból. A beszélgetést nekünk kell vezetnünk. Igyekezünk azt megtartani a tárgy mellett, amiről beszélgetni akarunk, p l . m i t tehet a család az ifjúság gondozásának elősegítésére vagy bővebb meg­ beszélése annak, hogy ők hogyan képzelik az ifjúság gondozását. Kérdé-;

M U N K A

CÉLJA

ÉS

MÓDSZERE.

85

s e k k e l , esetek elbeszélésével és meghallgatásával irányítjuk és vezetjük a beszélgetés fonalát, hogy a végén együtt vezessük le az eredményt, •dinire eljutottunk. A z i l y e n látogatás ne tartson hosszan, inkább sajnál­ kozzanak, h a megyünk, mint afölött, hogy jövünk, s az idejét úgy vá­ lasszuk k i , hogy a házi munkát azért ne hátráltassuk. Aztán vigyázzunk a p a , hogy az az ifjú, akiért ép odamentünk, ne legyen hallgatásra kár­ h o z t a t v a , emeljük k i , hogy m i egyformán jöttünk mindenkihez, vonjuk be őt is a társalgásba, keressünk alkalmat, hogy kifejezhesse a saját ..'gondolatait. Végre vigyázzunk rá, hogy a látogatásunknak jgaaradjon v a l a m i pozitív emléke. E g y új gondolat, melyet m i ültettünk a lelkükbe, egy^lhunEá, amire felhívtuk a figyelmüket, vagy h a más n e m is, a sze­ mélyiségünk nyugodt, derült békéje legyen az, a m i a család hangulatát -a távozásunk után meghatározza. Így n e m múlik el ennek a n y o m a hamar és még hosszú ideig emlegetik az időt, amit náluk töltöttünk. Áz egyéni gondozás másik eszköze az ifjúság tagjaival folytatott személyes beszélgetés. Sajnos, a sok iskolában m a is dívó iskolai bürokrácia ennek a fontosságát sem ismerte fel eléggé. E n n e k az eszköznek nélkülöz­ hetetlensége pedig a nevelőre egészén világos. K i ismeri közülünk a tanítványait az iskolán kívül? K i ismeri őket szemtől-szembe, nem az i s k o l a i felelésekből, nem a tanári noteszből vagy a mulasztási kimutatás­ ból? K i törődik közülünk a v v a l , m i l y e n az a gyermek, m i t gondol rólam, tudja-e, hogy mit* akarok vele? K i állott közülünk valaha szemtől­ szembe a tanítványaival nem pálcával a kezében, nem felelés közben, nem úgy, hogy ő kérdez, s az felel, hanem az kérdez és beszél, s ő h a l l ­ gatja. Valóban, nem tudunk h a l l g a t n i a tanítványainkra, nem szoktunk mást kérdezni az ifjúságtól, m i n t e z t : «tudod-e a leckét?» vagy «miért tetted ezt?» P e d i g m i l y e n mélyen pillanthatunk be az ifjú lelkébe elfogu­ latlan beszélgetés közben. A «pedagógusi nagyképűség* sokunkat elriaszt ettől az elfogulatlan beszélgetéstől)). Ázt hisszük, fegyelemsértés, h a föl­ hívás nélkül fordul hozzánk, s csorba esik a tekintélyünkön, h a mást kérdezünk tőle, mint a leckét. «A gyermek neve : hallgass!» — szól a régi pedagógia jelszava igen sok nevelő ajkán m a is, és egész megjelenésük, fellépésük és hangjuk élő tiltakozás az ellen, hogy «gyermekbeszédre hallgassanak)). L e h e t , hogy közülük sok érdeklődik az ifjúság iránt, nagy célokat táplál lelkében és h i v a t o t t vezetője volna az ifjúságnak, de nincs érzéke a személyiség iránt, eszközt lát a gyermekben, légjobb esetben tárgyat, melyet metszeni k e l l , mint a facsemetét, mely nem Mltakozhatik a fájdalmas műtét ellen. A j ó vezetőnek keresnie k e l l az alkalmat, hogy az ifjúság tagjaival egyenként is érintkezhessek. I l y e n beszélgetésekre alkalmat adnak a látogatások. Akár akkor, m i k o r a vezető látogatja meg őket, akár, mikor m illető adja vissza a látogatást. Hasonló alkalmat igen sokfélekép keres-

86

VBZBBFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁBA'.

hetünk. Intézetek vezetői megtehetik, hogy turnusokban hívják meg magukhoz vagy hívják el sétálni az ifjúság tagjait, szóval ezeket a módo­ kat m i n d e n k i a saját helyzetében és körülményei között találja meg legjobban. A z i l y e n beszélgetések módszerére, lefolyására nézve főkövetelmény, hogy azok ne váljanak'unalmasakká. Odahívni egy fiút, hogy erkölcsi prédikációt tartsunk neki, igazán nem érdemes, s azonfelül az illető máskor úgy fut tőlünk, mint a tűztől. Azért ezekhez igen nagy művészet kívántatik. A beszélgetés legyen rövid, eleven, ne m i beszél­ jünk, hanem ők. A következő kérdés most az, hogy mit beszéljünk velük. Mindenesetre olyant, ami őket érdekli. A z idegeneket kérlézzük először otthoni viszonyaik felől, a többieket arról, hogy mit dolgoznak, hogyan folyik az életük. Így próbáljuk kapcsolatba hozni azokat a komoly dol­ gokat, melyekről beszélgetni akarunk. H a ismerjük őket és minél jobban, ismerjük valamelyiket, természetesen annál több tárgy kínálkozik a beszélgetésre. A m i t a közös munkában végzünk, ilyenkor kell elmélyí­ teni, egyénivé tenni. Szólnunk kell velük azokról a célokról, melyeketegyütt el akarunk érni, meg kell beszélni azt az egyéni hivatást, melyet az illetőnek a közös munkában Szántunk., Felvilágosítjuk róla, hogy mit várunk tőle, hogy ezt hogyan végezheti el, megmutatjuk, hogy, az ő egyéni életében m i t jelent az az eszmény, amit az ifjúsági m u n k a cél­ jául kitűztünk. A m u n k a lehetőségeit, akadályait egyenként beszéljük meg velük, buzdítjuk őket ez akadályok leküzdésére, később föltárjuk előttük egy-egy célját a munkának, terveket annak jövő biztosítására stb. Ne féljünk attól sem, hogy e személyes megbeszélésben nyíltan és k o m o l y a n reámutassunk az illető egyéni hibáira is. Félszeg lenne a baráti munkánk, h a ezt akár álszeméremből, akár félénkségből elhallgatnánk s .evvel azt a látszatot keltenénk benne, hogy bátran tökéletesnek tártl a t j a magát. Tegyük ezt a megbeszélést nyíltan .és k o m o l y a n . Lássa..az ifjú, hogy m i nem kárörömmel, nem felületes, gőggel .vagy lenézéssel v a g y u n k iránta, s h a hibáit vele megtárgyaljuk, annak magyarázata éá i n d o k a az a tiszta barátság, melyet iránta érzünk. Mutassunk rá ennek a hibának okaira, komoly következményeire, s mutassuk meg neki, hogy m i l y e n úton győzheti lé ezt. Á beszélgetés hangja ne az erkölcsbíróé legyen, a k i dorgál, ne az orvosé, a k i szánakozik, hanem a baráté, a k i , segíteni akar. A v v a l a bizalommal végezzük be, hogy m i meg vagyunk győződve, hogy az ő akaratereje és jelleme k i fogja köszörülni ezt. E z e k e n kívül természetesen a személyes beszélgetés a motívumok számtalan sorának adhat helyet és pedig igen alkalmas helyet. Ismeret­ terjesztést épúgy végezhetünk e személyes beszélgetés közben, m i n t ahogy a testi nevelés vagy társadalmi hasznosság gondolatait és motí­ v u m a i t tehetjük a megbeszélés tárgyává. Fődolog az unalmasság kerülése és az, hogy a hangunk ne a kikérdező tanító, hanem a kérdezősködő és

A, M U N K A

CÉLJA

ÉS

MÓDSZERE.

87

érdeklődő barát hangja legyen, akinek az érdeklődésre ép a barátság '•ad jogot. A gondozás másik útja, az intézményes gondozás, sokkal több és komplikáltabb eszközzel rendelkezik. Első eszköz gyanánt említsük a közösség eszközét. Első törekvésünk az, hogy az ifjúság tagjai között a közösség gondolatát megteremtsük. H o g y az az ifjúság, mely eddig szétszakadozva, külön célok után futott, megismerje a közös m u n k a nagy hatását. Meg k e l l keresnünk a módot rá, hogyan kapcsolhatjuk össze az ifjúság tagjait egy közös gondolat és cél köré, melynek fontos­ ságát minden egyén elismerje és annak szolgálatába álljon. E z az egyik, az ifjúság tagjait összefűző k a p o c s azonban csak egyik része, egyik oldala a dolognak. Ebből is már származnak értékes tapasztalatok az ifjúság tagjaira, megismerik a közös m u n k a fontosságát, azt a tényt, h o g y egymásra vannak u t a l v a , s hogy a közösségben nő az erő. Igazi értékek, mély élmények azonban az ifjúságnak a vezetővel való kapcsola­ tából származnak. És i t t a felelet arra a kérdésre, m i az igazi vezetés t i t k a . A z ifjúság vezetője nem néptribun, a k i csak képviseli a népet, mélynek élén áll, hanem vezető, a k i kormányozza azt. A néptribunok — az ifjúsági egyesületekben is g y a k r a n találkozunk ilyenekkel — aláren­ delik magukat a tömegnek, tőle kapják megbízásukat, abból élnek, erkölcsi befolyásuk gyökere a tömegben v a n elhelyezve. Ezért alkalmazkodniuk k e l l annak hangulatához, k i kell keresniök, hogyan tudják ezt felhasz­ nálni a saját céljaikra. Jelszavuk a tömeg érdeke, s evangéliumuk a w o x ^populi v o x dei» hazug jelszava. E á vannak utalva a tömegre, mely nélkül h a l a d n i nem képesek. Velük szemben áll a vezető. Jellemző vo­ nása, hogy megbízását nem a néptől k a p j a , hanem a veleszületett lélek hatalmából. Ezért nem őt emeli k i nép, hanem ő gyűjti maga köré a tömeget. E v v e l szemben független. T u d j a , hogy ő több, mint az a tömeg, melynek vezetője, nem v e n n i akar tőle v a l a m i t , hanem adni akar annak. N e m a szavai, hanem a gondolatai útján vezeti a népet, célja nem a tömeg érdeke, hanem annak egy magasabb fokra való e l ­ juttatása. Ezért a néptribun meggazdagszik s dicsősége fényében fürödve nyugalomban h a l meg, a vezető elszegényedik, sorsa a félreértés, a gáncs, élete vége a keresztfa, vagy a szomorú elhagyatottság. A néptribunt megérti az a k o r , melyben él, mert annak a kornak beszél és úgy veszi a népet, amilyen tényleg, a vezetőt megérti a következő nemzedék, mert szava a jövendőnek szólott és olyannak tekintette a népet, amilyennek lennie kell. Azért az ifjúság vezetőjének az ifjúsággal v a l ó J k a ^ ^ l M i J á z t o s í téka annak, hogy megértse a jövendő. Csak gondoljuk el, m i l y e n távol esik m a az ifjúság legtöbb vezetője magától az ifjúságtól. Hány vezető v a n , a k i közösen akart volna az ifjúsággal v a l a m i t csinálni, ahelyett,

88

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁBA.

hogy lefoglalja magának egészen a sikert. A kapcsolat igazán akkor kezdődik, mikor a nevelő az ifjúsággal együtt végzett munkájában ezt a kifejezést használja : «mi». N e m én tettem ezt, én vezettem azt, hanem mi, együtt alkottunk ós munkálkodtunk. E n n e k a közös munkának kell kitágulnia egy olyan kapcsolattá, mikor közös tervekről lehet beszélni. A vezető, h a az ifjúsággal közösen beszéli meg a maga terveit, részelteti őket a közös m u n k a előzményeiben i s . A közösen végzett munkánál, annak sikereinél és kudarcainál jobban utalja a vezetőre az ifjúságot és teremti meg a kapcsolatot közöttük a tervek gondolata. A z o k a ter­ vek, melyekhez ők is bármily kevéssel hozzájárultak, amelynek a sike­ réért együtt munkálkodnak, együtt aggódnak s abban együtt remény­ kednek. A sikerek elragadtatásánál talán jobban kapcsolja őket Össze a közös kudarc, a sikertelenség, amikor egymást kell óvniok a csalódástól s bátorítani újabb munkára. De a legnagyobb, az igazi összekötő kapocs a vezető és az ifjúság között a. célok közössége. A k i k az ifjúság tagjai közül megértik és meglátják azt a célt, a m i a vezető előtt lebeg, m i k o r az kifejti előttük, m i t akar ő, hogy munkáját nem alacsony népszerűséghajhászat, nem anyagi haszon, dicsőségvágy vagy unalom okából végzi, hanem azért, mert céljai vannak, magas ós komoly céljai, melyek meg­ valósítása az ő életével v a n összeforrva, s amely célokban ő a maga lelkének egyik legdrágább darabját nyújtja az ifjúságnak; a k i k ezt megértették, azokat mái; nem a közösség külső, hanem a barátság szent kötelékei kötik a vezetőhöz. E célokba ne is avassunk be m i n d e n k i t . Csak a legértékesebb és leghívebb eleme legyen az az ifjúságnak, a vezetők közül egy-kettő, akiknek feltárjuk lelkünk e rejtett zárkájának t i t k a i t , nehogy a drágagyöngyöket, a m i lelkünk értékeit disznók tapos­ sák sárba s gúnyolódással vagy megvetéssel fizessenek érte. A z a barát­ ság, mely az ifjúsággal a j ó vezetőt összeköti, egy csapásra könnyűvé teszi a munkáját, melynek terhét most már nem egyedül viseli. E z t a közösséget épúgy, m i n t az egyéni gondozásban az egyéni érintkezéssel, i t t az ifjúsággal való közös niegbeszélgetéssel elevenítjük meg. E közös megbeszélések feladata, hogy az ifjúságot a m u n k a egyes részei­ vel megismertessük, bizonyos gondolatokat tisztázzunk, feladataikat világosan megállapítsuk. A z intézményes gondozás tulajdonképeni g y ö ­ kere, alapja, melyből az a maga erejét meríti, a közös beszélgetésnek ezek az órái. Azért vigyáznunk kell azok fesztelenségére és őszinteségére. A z iskolás hang, a mesterkéltség, erőitetettség megöli az őszinteséget az ifjúságban s arra ösztönzi, hogy más képet mutasson a nevelő előtt* mint a háta mögött. A z i l y e n beszélgetés legyen egészen szabad, ne órához és időhöz kötve, vagy csak akkor így, h a az ifjúságnak ineg v a n ehhez a kellő szellemi önfegyelmezése. A technikáját minden esetben maga a vezető állapítja meg. A középiskolai tanulók között már meg

A

MÜMKA

CÉLJA

EB -MODSZHEE.

89

lehet kísérelni a Brownlee-rendszer «öt perces beszélgetéseiét, m i k o r egy negyedórát szakítunk arra, hogy/egy bizonyos motívum fölött mindenki gondolkozzék és á gondolatát elmondja. Ugyanezt a rendszert az iparosés kereskedő-ifjúság közt v a g y falun megkísérelni egyértelmű volna ' a n n a k kudarcával. A nevelő beállíthat hetenként vagy havonként egyegy «Sprechstunde»-t, m i k o r összegyűjti az ifjúságot és i l y e n rövid közös beszélgetéseket tarthat. Különösen fontos és kiemelendő felfogásunk szerint az a gondolat, hogy az ifjúságnak és az ifjúsággal ne csak a munká­ ból, annak külső kereteiről beszélgessünk, hanem azokról a belső erő' forrásokról is, melyek ezt a munkát lehetségessé teszik, s melyek ennek •belső tartalmát adják. I l y e n építő jellegű.ráhatásnak.elérésére alkalmas eszköz, h a összegyűjtjük az ifjúságot bizonyos időközökben ezek meg­ hallgatására, olyan formákra, m i n t amilyenek az angol és amerikai egyetemek némelyikén vannak szokásbán. I t t szólunk nekik az életük •belső motívumairól, olyan tárgyakról, m i n t az igazság, kegyelet, barát­ ság, adott szó szentsége, hazaszeretet, hűség, önfeláldozás stb. olyan módon, amint ezek levezetését a motívumok levezetéséről szóló fejezet­ i e n fentebb fölmutattuk. Ezeket a motívumokat egészen egjréni módon k e l l tárgyalni, vagyis ne elégedjünk meg a v v a l , hogy pár szóval nagy általánosságban odavetjük, m i t akarunk, hanem hatoljunk be a kérdésbe, m i t jelent p l . a barátság gondolata magában a munkában, m i t jelent m i n t erőforrás, mint egyénilég bennünket nevelő erő s végül, m i a m i kötelességünk személyileg, a m i ebből egyesekre vár. H a a nevelő meg­ próbálja ezeket az építő beszédeket tartani — nem sűrűn, de nem i s *3sak hébe-korba — meglátja, m i l y e n erő lesz az az ifjúság életének k i mélyítésére, s meglátja azt is, hogyan válnak ezek az ő életében is komoly élményekké. Bizonyos idő múlva, h a az ifjúság ezekbe belejött, ezeknek -a rendszerét lassan-lassan átalakítjuk, hogy ne csak m i beszéljünk, hanem ők is, hogy ezeken a dolgokon gondolkozzanak. Ezért fontos, hogy e beszédeket már az elején megtartóztassuk minden szónokiasságtól, nagyképűségtől, hogy azok ne erkölcsi prédikációk legyenek, hanem -égy idősebb barát beszédei a fiatalabbakhoz. H a az ifjúság is így fogja fel őket, akkor igen sok áldás •származhatik ezekből, s ezek az össze­ jövetelek lesznek m a j d a m u n k a igazi erőgyüjtő órái, melyeken a többi munkához szükséges értékeket nyeri meg együtt vezető és ifjúság.*

v

* i l y e n összejöveteleken szóba jövő gondolatok feldolgozására nézve fölhívjuk a figyelmet a következő munkákra : Foerster F r . W . : Iskola és jellem. A z élet művészete. Élet és jellem. O. Swett Márden: Frohsinn eme Léb'enskraft. V i c t o r y i n the Liíe's battle (németül : D e r •Sí&g i m Lebénskampf). P u s h i n g to the F r o n t (németül: W i l l e u n d JSrfolg).' Das Geheininisz des Vollbringens. Magyarban Kölcsey gyö­ nyörű Farainesis-e, Deák Ferenc levelei.

/

90

VEZÉRFONAL

AZ

IFJTJSÁG

GONDOZÁSÁRA.

A z intézményes* gondolás jgyik^^^^ egyesület k melybe az ifjúságot összegyűjtjük. Tekintve a sok különböző erre vonatkozó föl­ fogást, szükségesnék látszik az egyesület jelentőségét megállapítani, melyet így írhatunk elő : az egyesület az ifjúság intézményes gondozásá­ nak egyik fontos eszköze. Ebből következik, hogy az egyesület nem azonos a munkával magával, csak annak egyik segítője. A z t hisszük, hogy az ifjúság gondozásáról eddig elmondottak világossá tették, hogy ez az azonosítás egyike a legveszedelmesebb babonáknak, mely arra vezet, hogy a m u n k a lényegét és célját az egyesületbe helyezzük át, az egyesületi adminisztrációt tegyük az egész gondozás csúcspontjává s vele lassanként eszközzé tegyük azt a célt, mely pedig minden eszköz fölött uralkodni v a n h i v a t v a . M a már mindenki előtt világosnak kell lennie annak, hogy ez az eszköz csak másodrendű fontosságú, melyet alapozás dolgában az egyéni gondozásnak keli megelőznie. I l y e n értelem­ ben tévesnek és elhibázottnak kell tartanunk azt a munkát, melyet v a l a k i egyesület-alakítással kezd, s helytelennek minden, az organizá­ cióra vonatkozó túlságos építést. M i n d e n intézmény csak külső alap, csak forma, melybe az igazi élettartalom az egyének lelkéből kell, hogy ömöljék. A z egyesületesdi tehát egyenes megölője a m u n k a igazi sikerének. Hiába várjuk az intézménytől azt, amit megadni m i gyöngék vagyunk. }

De amennyire igaz, hogy az egyesület nem öncél, csak eszköz, ép olyan igaz, hogy fontos és sokszor nélkülözhetetlen eszköz. N a g y tömegeJ&et^ a városi vagy falusi ifjúság nagy tömegeit csak úgy tudjuk összetartani, h a szervezzük őket. E z a szervezés történik az egyesület útján. A z ifjúság nagy tömege közül legfeljebb tíz-húsz lesz az, a k i velünk szorosabb kapcsolatot t a r t , s akit a m i szavunk elér. E z e k alkot­ ják a m i legközelebbi körünket, ezek munkáink, terveink letéteményesei. A többiek többé-kevésbbé tartanak össze. Tapasztalhatjuk, hogy az ifjúság körénk sereglett körének szélén állandó átszivárgás v a n , állandóan változnak az emberek, vannak, akik egy darabig érdePŐdnek, aztán eltűnnek a szemünk elől, újak jelennek meg és tűnnek ismét le. E n n e k az állandó kicserélődésnek o k a az, hogy azok, akik nincsenek olyan szoros kapcsolatban velünk, idegen hatásokat vesznek fel, melyek a m i hatásunkat le-leszorítják, aztán megint az emelkedik felül. A z ifjúság tagjai közül a közvetlen környezetünk szilárd alapon áll, de a többi, a kör szélei, már labilisak, nem érzik az összetartozást. E z t minden olyan nevelő tapasztalta, a k i nagyobb tömegével bánik az ifjúságnak. Nos, az egyesület ép arra való, hogy ezt az átszivárgást lehető legjobban visszaszorítsuk és megakadályozzuk. E r r e szükséges nekünk egy szerve­ zet, mely azonnal megszünteti a különbséget a centrális és perifériális rétege között az ifjúságnak, s minden réteget sugarakkal kapcsol oda a középponti gondolathoz s megakadályozza az elszakadást.

A

M U N K A

GELJA

ÉS

MÓDSZERE..'

91

A z egyesület tehát azért v a n , hogy az ifjúság minden egyes tagját egyformán kapcsolja ahhoz az eszményhez, mely az ifjúság eszménye. Ezért minden egyesület egyik alapelve a közös eszmény, a közös cél gon­ dolata. E z kell, hogy legyen az a kapocs, a m i az egyesület tagjait össze­ fűzi. Világos ebből, hogy annál elevenebb valamely egyesületben az élet, minél elevenebb a tudata ennek az eszménynek. A z ifjúsági egyesület nem érdekszövetség, nem alkalmi egyesülés, h a n e m az eszmény kötelező erejének tudatán épül fel. Mert ez az eszmény, az egyesület eszménye kötelező. E z az egyesület másik alapelve, mely nélkül semmiféle mozga­ l o m nem állhat meg. M i n d e n egyesület egy célt tűz k i tagjai elé, melynek megvalósítását akarja, kívánja követeli. E n n e k az egyetemes kötelezés­ nek, az eszményért való egyetemes és közös munkának gondolata teremti meg az igazi összetartást az egyesületben, melyet sem alapszabályokkal, sem tagdíjakkal, sem közgyűlésekkel nem lehet pótolni, s amíg ez meg nincs, az egyesület minden nagyszerű külső eredményei dacára is pang. H a pedig ez az eszmény egyetemesen kötelező, akkor az egyesület kívánja meg mindenkitől, hogy ennek az eszménynek engedelmeskedjék. A z ifjú­ sági egyesület ne legyen kaszinó, ahova bárki beléphet, h a lefizeti a tag­ díjat, sem korcsmaszoba, ahol csak rendelni kell valamit s már nem nézik, kiféle és honnan jött, az ifjúsági egyesület olyan ifjak társasága, akik csak azokat tűrik meg maguk között, akik a közös célt előmozdítják, i E z az egyesület erkölcsi ítélő erejének gondolata. A z egyesület a tagjai között csak azt tűri meg, a k i életével, jellemével és munkájával elő­ segíti azokat a célokat, melyeket ő előír. A vezetőnek vigyáznia kell rá. hogy ez a tudat, hogy az egyesület erkölcsi testület, mely megválogatja a tagjait, élénken éljen a tagok tudatában. N e olyan legyen az egyesület, m i n t a vidéki kaszinó, mely a megcsalt és diszkvalifikált férjet kizárja tagjai közül, de a sikkasztóval vagy csalóval vígan ül le kártyázni. E r r e , a tagok megválogatására, vezetni kell az ifjúságot. Egyes esetekben, h a szükséges, a botrányig kell v i n n i a dolgot inkább, mintsem bent maradjon az, a k i a többit esetleg a maga hatásával megmételyezi. Elő­ ször természetesen kevesen lesznek mellettünk, azért kell eleitől fogva érvényesíteni ezt, de lassan-lassan megszokja az ifjúság. E b b e n a t e k i n ­ tetben igen fontos, és i t t szépen érvényesíthető mindaz, amit külföldön az «iskolai bíróság», «gyermektörvényszék» vagy más nevek alatt állí­ tottak föl. F a l u n így nyílik alkalmunk a kisebb-nagyobb szokásos bűnök (gyümölcslopás, korcsmázás, kártyajáték) ellen küzdeni, városon így teremthetünk az ifjúság között egy kört, mely nemcsak nem vesz részt az előforduló i l y e n bűnökben, hanem küzd is ellene. ?

E z t egészíti k i az egyesület létének harmadik alapelve;, az e j h másért való személyes felelősség gondolata. A z egyesületek tagjai meg kell hogy érezzék azt. hogy Őket egymással' sokkal mélyebben kapcsolja

VEZEBFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

össze ez a közös gondolat, m i n t egy pár órai találkozásra, hogy ők egy­ másért felelősek. E z a felelősség kiterjed az egymás anyagi állapotára. I t t v a n az egyesületi segélyakció fontossága, a szegényebb tagok pénzzel, élelmiszerrel, ruhával stb. ellátása, gondviselés azok egészségére (pl. egyesületi segélyezés kórházi, szanatóriumi kezelésre stb.). D e ép oly mértékben felelősek egymás erkölcsi állapotáért. A z egyesület, mely tagjai között megtűr olyant, a k i szégyent hoz reá, beszennyezte önmagát. Áz ifjúság tagjainak egymás mellett k e l l állani ok, az erősebbeknek a gyöngébbeket támogatniok kell erkölcsi dolgokban, hibáiktól, rossz tár­ saságuktól vagy környezetüktől való megszabadulásban, s nemcsak ítéletet hozni a kész bűnesetek fölött. E z az erkölcsi tanácsadás, mely az eseteknek számtalan sorát foglalja magában a pályaválasztástól kezdve egészen a munkaközvetítésig, tehát a legbelsőbb ügyektől a leg­ külsőbbekig, az egyesület tagjai között fennálló barátság igazi követ­ kezménye. • A z egyesület a maga eszményét, melyet megvalósítani törekszik, s melynek minden munkájával szolgálatában áll, egy személyiség alakjá­ ban fejezi k i , akit rendesen a történelemből választott. E z az egyesület nevének jelentősége. A név tehát nemcsak egy odabiggyesztett szó, nem is firma, hanem hordozója, történeti kifejezése annak az eszménynek, melyet az ifjúság szolgálni akar. A Bethlen Gáborról, Hunyadiról stb. elnevezett egyesületek a hazaszeretetnek, a Szent Imre-kör a vallásosság­ nak e történeti személyiségekben megnyilvánuló eszményét tűzik k i céljuk gyanánt. A z egyesület nevének tehát olyannak kell lennie, mely teljes mértékben képes kifejezni az egyesület célját, vagyis, amelyik történeti személyiség fedezi az egyesület eszményét. Viszont, olyan tör­ téneti alakot kell választani, akinek személyiségében nevelő erők vannak elhelyezve, amely erőket az egyesület fölhasználhat. A történelemben ugyanis értékek jelennek meg előttünk az egyes korokban és személyi­ ségekben, s ezen értékek fölhasználása és átélése a célja az egyesületnek, melyet nevében fejez k i . A z utolsónak említendő alapelv, melyet az ifjúsági egyesület m u n ­ kája elé írunk, az önkormányzat alapelve. A régibb egyesületek, némely kivételt leszámítva, azon az alapon állottak, hogy a vezető vezet, az ifjúság engedelmeskedik. A z egész hatalom, a kormányzás minden föl­ adata a vezető kezében volt. M a már a legtöbb egyesület elismeri azt a gondolatot, hogy az ifjúsági egyesület egyik igen fontos feladata az ifjú­ ságnak a saját kormányzásában való gyakorlása. Ezért az egyesületnek az önkormányzat alapján kell állania. A z ifjúság tanuljon bele a saját ügyei iránti érdeklődésbe, vezesse azokat egymásra való tekintettel, korlátozza egyéni vágyait a köz érdekében, az egyesület dolgait egymás meggyőzésével vezesse, ezek azok a gondolatok, melyek az önkormányzat

A

M U N K A

CÉLJA

ES

MÓDSZERE.

9a

elvéből folynak. A z önkormányzat azonban igen .kétélű fegyver és nagy , vigyázatot igényel, kezdő egyesületekben csak kisebb ügyekben adjunk helyet neki, mindaddig, míg biztos jeleink nincsenek rá, hogy az ifjúság az önkormányzatot nem játéknak t e k i n t i , hanem már birtokában v a n a saját kormányzását lehetővé tevő elvnek. Enélkül az elv nélkül az önkormányzatból hamar lesz demagógia, a szabadsággal való visszaélés. Ezért az önkormányzat kiegészítő elve az önfegyelmezés, még pedig olyan önfegyelmezés, melynek gyökere az eszmény kötelező ereje. Minél jobban és világosabban érzi az ifjúság e kötelező erőt, annál képesebb, lesz az önkormányzat gondolatának megbecsülésére. Mert miként a szabadság nem egyéb, mint az a föltétel, hogy az egyén a maga lelkének értékeit minden akadály nélkül megvalósíthassa, úgy az ifjúság a maga eszményét az egyesületben önkormányzat által valósítja meg. M i n t sza­ badságra akkor j u t igazán egy,nép, mikor rendelkezik azokkal az érté­ kekkel, melyek megvalósítása rá'vár, úgy az önkormányzat akkor lesz teljes, mikor az ifjúság a maga eszményének világos tudatában van.. A vezető feladata,. hogy ez önkormányzat az egyesületben fokozatosan valósuljon meg. . Szólnunk keli még i t t a m u n k a tényezőiről, ezek között a követke­ zők azok, melyeket meg kell említeni: az iskola, a család, a község s az egyházak, mint az ifjúság gondozásának külső tényezői. \ család, mint az ifjúsági m u n k a egyik tényezője, igen fontos. Sajnos, ezt a fontosságot nem igen szoktuk kihasználni. H a az ifjúsággal foglalkozunk, azt egészen külön eljárással végezzük, úgy hogy a család nem érti meg a m i munkánk célját, s nem tudja értékelni azt. Innen v a n , hogy a ínunka nem is igen hat k i a családra. Már az előbb, a látoga­ tásokról szólva, hangsúlyoztuk ennek fontosságát, A z egész népnevelői tevékenységnek ugyanis egységesen kell h a l a d n i . Abban a munkában, amit a nép művelődésének vezetésére végzünk, egy szerves résznek kell lennie az ifjúsági munkának. Ebből következik, hogy a család nevelésébe be kell tagolódnia az ifjúság nevelésének. Ezt^ többfélekép érhetjük el. A szülők ügyeimét felhívjuk az ifjúság gondozásáért való törekvéseinkre. Figyelmeztetjük őket azokra a motívumokra, melyeket a családi nevelés­ ben íimi "motívumainkkal egyetértve fölhasználhatnak. A z , hogy a fiú vagy a leány az ifjúsági egyesületben benne v a n , a munkában résztvesz, legyen számára a család előtt kezesség a jelleme felől és ösztönzés újabb munkára. A beszélgetésekben az ifjúsággal emeljünk k i olyan motívu­ mokat, melyek a családdal vannak kapcsolatban, vezessük végig e be­ szélgetéseket a családi együttélés gondolatára való vonatkozásokig. A z o k á pontok, ahol a család segíthet az ifjúság gondozásában, körülbelül a következők : a m u n k a pozitív segítése azáltal, hogy a gyermekeket az összejövetelekre szívesen elbocsátják, sőt küldik; érdeklődés és figye-

'94

#

VEZÉRFONAL

AZ

«

IFJÚSÁG

r

r

GONDOZÁSÁRA.

lemmel kisérése annak, a m i az i l y e n összejöveteleken történik. A moti* vumok, melyekben a család az otthoni élet körülményeivel kapcsolatbán a m i munkánkat segítheti, p l . a tisztelet, kegyelet m o t i v u m a az időseb­ bek iránt; lovagiasság m o t i v u m a , á kisebb testvérekkel szemben, igaz­ ság, igazmondás gondolatának, a tisztaság gondolatának érvényesítése. Ezeket a motívumokat a családi nevelés is érvényesítse és pedig kapcso­ latban a vezető munkájával. E kérdés másik oldala az ifjúsági munka s általa az ifjúság hatása a családra. A z ifjúság vezetőjének nem. szabad megelégednie 'avval, hogy csak összegyűjti az ifjúságot s vele valamilyen elszigetelt munkát végez. E z e n túl arra az időre kell tekintenie, mikor majd azok, akiket ő m a vezet, a család és község vezetői lesznek. A z ifjúsági munkát be kell osztania és fel kell használnia az általános munka egyik ágának, hogy ezáltal a családi nevelést és a család emelkedését elérje. E r r e a célra igen sok eszköz áll rendelkezésünkre. A gyermekeket bízzuk meg, hogy a munkáról, annak egyes ágairól beszéljenek otthon/mondják el, m i t csinálnak és miért csinálják ezt. A l k a l m u n k v a n egyes esetekben így közvetve irányítást adni a család számára. H a az egyesületünk tagja otthon megbotránkozik a testvére viselkedésén, a k i p l . rosszul bánik a szüleivel vagy testvéreivel és rendreutasítja azt. már van egy pont, ahol az egyesület hatást gyakorolt a családra. Ismeretek bővítésénél is igen jól felhasználhatjuk ezt a módszert. Így helyezhetjük el a gazdasági továbbképzés első gondolatait a falusi népnél, a városi iparos- és keres­ kedő ifjúság családjainál így teremthetünk összetartást, folyhatunk be a. család erkölcsi értékelésének a vezetésére. A z ifjúság tagjai között fennálló barátság összekapcsolhatja a családokat, s később, ha az ifjú­ ság a község vezetője lesz, megteremtheti ezáltal a közös m u n k a és együttérzés külső feltételeit. E g y i k legalkalmasabb eszköz a család és az ifjúsági m u n k a kapcsolatba hozására az «egyesületi atyák* választásá­ nak gondolata. E z t a gondolatot az Ifjúsági Honvédő Egyesületek terve­ sete is tartalmazza. Áz egyesület ugyanis választ az idősebb és az ifjúság előtt tekintélyben álló férfiakból (illetőleg leányegyesületben asszonyok­ ból) egyesületi atyákat, illetőleg anyákat, kiknek feladata a tanácsadás, de akik az egyesület belső ügyeibe nem szólhatnak-bele. Hasonlókép igen ügyes fogást alkalmazott B a d e n P o w e l l , a boy-scout mozgalom vezetője, mikor a fölvett cserkeszek apjához esetről-esetre a következő levelet intézte: «Tisztelt U r a m ! Örvendünk, hogy megengedte fiának a cserkészekhez csatlakozást, s kérjük, segítsen nekünk, hogy őt igazán j ó cserkésszé tehessük . . . H a a szülők seggének, a fiú csakhamar jő cserkész lesz, s büszkeségévé válik önnek és nekünk. Segíthet nekünk akkor, h a átolvassa, mire tett ő ígéretet a fölvétele alkalmával, megpró­ bálja segíteni őt, hogy tartsa meg igéretét, emlékeztetni, hogy ő cser-

A

MUNKA

CÉLJA

ÉS

MÓDSZERE

95

.kész s hogy sokat vár tőle, mert az. H a valami nehézség v a n , t u dasaa velünk. Sokszor önnek egy szava jóra fordít mindent. Segítsen nekünk. M i derék embereket akarunk nevelni. Angliának sohasem lehet elég «derék embere». A n g l i a t i t k a e z : «derék e m b e r : derék polgár». í g y kell, az alkalmakat felhasználva lassan szilárdítni a kapcsolatot, a m i az ifjúság munkáját a családdal összefűzi. A család lévén alapja minden hatásnak, talajtalan marad a munkánk* ha & kapcsolat létesítésére gondot nem fordítunk. A másik tényező az iskola. A z iskolának az ifjúság gondozásában nagy és jelentős szerepe v a n . A h o l a gondozást különösen a tanító végzi, ott a kapcsolat adva v a n a vezető személyében. E n n e k a kapcsolatnak azonban fenn kell állania ott is, ahol az ifjúság a maga vezetőjét ném a tanítóban, hanem p l . a lelkipásztorban vagy más egyénben látja. E n n e k akármilyen sokféle o k a lehet, a j ó tanító nem idegeskedik érte és nem próbál a maga pártjára hódítani másokat, hogy így a demagógiá­ n a k utat nyisson, hanem keresi a módot, hogy a két munkát hogyan végezhetnék egyetértéssel. Utóvégre, h a a másik j ó munkát végez, az ifjúság szívesen követi, ez annak a jele, hogy e munkára képes és hivatott. M i v e l az ifjúság gondozása, mint ilyen, legfőkép az iskolából már > kikerült ifjúságra terjeszkedik k i , első szükség az, hogy már az iskola ágy nevelje a gyermekeket, mint akik az egyesület tagjaivá lenni vannak h i v a t v a . A z iskolai idő végén, m i k o r a gyermek az iskolából kilép, minden xökkenés nélkül, automatikusan, magától értetődőleg lépjen azok közé, a k i k az ifjúsági munkában résztvesznek. O l y a n természetes legyen ez -az átlépés, hogy a gyermek meg se érezze, ne is tegyen különbséget a kö­ zött, hogy ő eddig iskolába járt és most kiszabadult ennek fegyelme alól. Törekednünk kell arra, hogy lehetőleg ne is legyen egyetlen valamire való ifjú sem, a k i ne csatlakozzék az egyesülethez, illetőleg ahhoz a körhöz, melyet az ifjúság — akár szervezetten, akár pedig csak a vezető köré csoportosulva — alkot. Így biztosítjuk a megfelelő gyarapodást, a& új tagokat, hogy az egyesület ne legyen csak a régi tagok alkotmánya s ne enyésszen el velük együtt, hanem új és friss vér áramolják belé az é j tagok által. Tehát már az iskolában tekintetbe kell venni és szem előtt k e l l t a r t a n u n k , hogy az az.ifjúság, mely a kezünk alatt v a n , mire h i v a t o t t . A z értelmi nevelés szempontjából az iskolában utalunk a gyerme­ keknek rá, hogy az egyesületben majd bővebben és mélyebben tudomást szereznek arról, amire az iskolai tanítás nem terjeszkedhetik k i . Igye­ kezzünk felkölteni a gyermekek érdeklődését, hogy ne csak azért tanul­ j a n a k , mert kénytelenek vele, hanem hogy érdeklődjenek a tudás iránt és törekedjenek önállóan is bővíteni ismereteiket. A z erkölcsi nevelés terén szakítunk időnként bár öt percet arra, hogy egy olvasmány vagy

96

VEZÉRFONAL

AZ •I F J Ú S Á G ' G O N D O Z Á S Á B A .

egy előfordult konkrét eset kapcsán szóljunk a gyermekeknek az ifjúság, eletének fentebb említett egy-egy motívumáról s állítsuk be nekik m egyesületet úgy, mint e motívum megvalósítására törekvők körét* A z esztétikai nevelés körében a költemények s más írásművek költői értékének és jelentésének megértése vezet arra, hogy azokat m a j d m i n t az egyesület tagjai elő fogják adni. A z . i s k o l a i tornaórák ép úgy, m i n t a gyermekek játékai — melyeket a j ó vezető m i n d i g figyelemmel kísér — vezetik be az egyesületi fegyelmet s a testi nevelés eszközeit* E z e k e n kívül számtalan kisebb-nagyobb eszköz, lehetőség v a n arra , hogy az iskola részt vegyen az ifjúság gondozásának munkájában. A j ó tanító ép úgy gondot visel a tanítványaira, m i n t a jó lelkipásztor & híveire. A z iskolába járó gyermekek ismerete, azok látogatása az az út,, melyen át a tanító megtalálja az ifjúság rokonszenvét és bizalmát. Mert a fődolog i t t az, hogy az ifjúság ne szakadjon el az iskolától. Maradjon a számára azontúl is, m i k o r falait elhagyja, olyan kapocs, mely összefűzi őket s olyan tényező, mely n e k i k értékeket képes adni. A következő kérdés az, h o g y a n tölti be hivatását a község, m i n t az ifjúsági m u n k a egyik tényezője. M a , sajnos, sehogyan. A z összes tényezők között a község és a közigazgatás az, mely legtávolabb áll ettől a hivatástól. A község élete s a közigazgatás munkája kimerül az. utak javíttatásában, az adó behajtásában s h o l m i elemi közegészségügyi ntézkedésekben, melyek alkalmazása sok helyen olyan nyers, o l y a n hatalmaskodó, hogy a nép, h a akarja sem érti meg ezek jelentőségét s csak az elöljáróság erőszakoskodásának tulajdonítja. H o l o t t komolyan, hangsúlyoznunk k e l l , hogy a közigazgatás szerveinek is az a feladata, hogy a nép igazi vezetői legyének. N e csak végrehajtsák a felülről kapott parancsot, hanem gondoljanak azok anyagi és erkölcsi fejlesztésére i s , a k i k reájuk vannak bízva. M e g kellene értenie a község vezetőinek, hogy egy erkölcsileg fegyelmezett ifjúság nevelése épen azoknak az érde­ keknek egyik nagy előmozdítója, melyeket ők szolgálnak s ezért ehhez, hozzájárulniok nekik is kötelességük. M i történnék, h a egy ifjúsági egye­ sület a hozzácsatlakozó többi egyesülettel együtt v a l a m i közérdekű dologban a legfelsőbb fórumig vinné fel az ügyet egy maradi vagy h a n y a g közigazgatási közeggel szemben?! A község vezetőinek meg kell m u t a t n i jóindulatukat az ifjúság és annak vezetése iránt. E z a jóindulat lehet passzív i s , h a résztvesznek annak ünnepélyein, méltányolják azok m u n ­ káját, de cselekvőnek és határozottnak kell lennie ott, ahol az egyesület­ nek arra szüksége v a n . H a egyesületi ház k e l l , a község ne húzódjék vissza az akció segítésétől; h a játéktérre v a n szükségük, jelöljön k i egy ilyet számukra, s munkája ne csak abban álljon, hogy óvakodik v a l a m i ellen, hogy harcol az ellen, a m i rossz, hane m hogy segíti azt, a m i j ó . Áz, egyMzaktjnmi az ifjúsági m u n k a tényezői, régóta fontos sze-^ ?

1

A

M U N K A

CÉLJA

ÉS

MÓDSZERE.

97

repet visznek. O t t , ahol a lakosság ugyanazon vallást követi s az ifjúság vezetője a lelkész, csak érthető, h a az felekezeti keretek között mozog. Láttuk azonban azt is, hogy az ifjúság gondozásának célja messze túl a felekezeti korlátokon a nemzeti és jellemnevelés egységes eszménye felé mutat. Azért ott, ahol i l y e n irányban folyik a m u n k a , az egyház is bátran találkozhatik az ifjúság vezetőjével, hiszen ez a cél az egyházi nevelésnek is célja s a vallásos nevelés alapja. A speciális vallásos nevelés azután a tagok egyházi vezetőinek hatáskörében maradhat. Ennélfogva alig lehetne az' egész m u n k a egységére károsabb és megrontóbb v a l a m i , m i n t h a a munkát felekezeti villongások és gyűlölködések tépik szét* A z ethikai nemzeti jellemnevelés a& az alap, melyen minden vallásfele­ kezet hívei, a k i k igazi népnevelésre törekesznek, találkozhatnak. F e l * adatuk, hogy az erkölcsi nevelést kimélyítsék, s a vallásos neveléssel betetőzzék. Így áttekintve a m u n k a célját, módszerét és eszközeit, s miután tisztába jöttünk a körülményekkel, melyek között a m u n k a folyik, a feladatokkal, melyek ebben a munkában reánk várnak, lássuk, hogyan h a j t j u k végre a munkát. A z eddig tárgyalt elemek csak az alapokat adják meg a munkához, ezekre minden vezetőnek magának kell építnie. A m i t adni akarunk, nem olyan, m i n t egy receptkönyv, melyből a külön­ böző bajokra megfelelő orvosszereket k i lehet írni, a fődolog a szellem, amelyikben a m u n k a folyik. Erőteljes, komoly, nehézségektől vissza nem riadó m u n k a : ez az, amire szükség v a n . E n n e k egyes részeit és vezetését a következő részben foglaljuk össze.

Dr. Imre

L.:

Vezérfonal

az ifjúság

gondozására.

IV

A

KIVITEL.

1. H o g y a n k e z d ü n k ifjúsági

munkához?

A m u n k a «kezdete» két dologra vonatkozhatik. K e z d h e t i a munkát egy olyan lelkipásztor vagy tanító, a k i már régóta v a n abban a község­ ben, de valami külső vagy belső ok folytán még eddig i l y e n munkát nem végzett. Bármi lett légyen ennek az o k a , i t t szükségesnek látjuk kiemelni, hogy ez nem alkalom és i n d o k arra, hogy ezt ezután is e l ­ hanyagolja. Sok vezetőt a kényelem vagy annak meggondolása tart vissza a munka megkezdésétől, hogy «mit mondanak az emberek», h a látják, hogy ő. a k i eddig nem sokat törődött az ifjúsággal, most mindent elkövet annak gondozására? Nos, bármit mondanak, azt bizonyára nem gondolják és nem mondják, hogy helytelenül cselekszik. Ebből pedig következik az a gondolat, hogy ezt a munkát megkezdeni soha sincs elég korán, s h a v a l a k i ma megteheti rá a lépéseket, inkább ma tegye meg, mint holnap. N e m titkolható azonban az sem, hogy ez a m u n k a , minél későbbre halasztja v a l a k i , annál nehezebbé válik. A n n a k , aki tíz évet iöltött egy helyen, anélkül, hogy érdeklődött volna e kérdés iránt, sokkal nehezebb lesz meggyőznie az ifjúságot az ő rokonszenvéről és maga köré gyűjteni azt, mint a k i az első napon már hozzákezdett, S minél régebb idő óta ismerős az ifjúság a lelkipásztor vagy tanító érdeklődésének hiányával, annál kevésbbé érti és szokja meg a változást, a m i történt. A m u n k a «megkezdésének» másik, helyes módja az, h a v a l a k i , mihelyt egy községben elfoglalta a maga vezető állását, azonnal munká­ hoz kezd. E b b e n az esetben sokkal világosabban áll előtte az egész kér­ dés, s a lakosság és az ifjúság is első pillanattól fogva érzi, hogy benne barátra és munkás vezetőre tett szert. H o g y kezdünk tehát a dologhoz? Láttuk, hogy az első föltétele a munkának a viszonyok, körülmények, aztán az ifjúság ismerete. N e is próbáljuíTtélTáYmeg azt, hogy az első vagy második héten nagy appa­ rátussal egyesület alakítására hívjuk föl az ifjúságot. Időt kell szánni rá, hogy megismerkedhessünk egymással, tudjuk, hogy m i t akarunk és megcsináljuk a programmunkat. A körülmények, a község és az ifjúság viszonyainak megismerése meglehetős sok időt v o n el. E z t a tanulnia-

A

KIVITEL-

99

nyozást úgy végezzük, hogy megfelelünk a következő kérdésekre : Van, rügy volt-e az ifjúság között már eddig valaminő egyesület ? I. Ha van, a k k o r : 1. Virágzó vagy pangó? Fiú-, leány- vagy vegyes-egyesület-e? 2. Hány tagja van? 3. M i t dolgozik, s ez a m u n k a megegyezik-e az egyesület céljával és megegyezik-e a gondozás eszményével? 4. M e n n y i vagyona v a n ? 5. H a az egyesület pang, m i akadályozza a munkát? (A vezető hanyagsága, tagok részvétlensége, külső, technikai akadályok?) 6. M i l y e n a m u n k a iránya, testnevelési, •értelmi, gazdasági, vallásos stb. ? 7. M i l y e n módon végzi ezt a m u n ­ kát ? kényszerrel vagy szabad m u n k a folyik ? 8. Melyek az eszközei? összejövetelek, olvasóterem, mulatságok? H o g y a n látogatják ezeket? 9. Áz egyesület tagjai közül hány tag dolgozik? 10. K i vezeti a munkát? Lelkész, tanító,-az ifjúság? 11. M i l y e n álláspontot foglal el az egye­ sülettel szemben: a lakosság, az ifjúság, a lelkész, a tanító, a jegyző? 12. Van-e alkalmas vezető az egyesületben? 13. M i l y e n jellegű az egye­ sület? felekezeti, általános'; vannak-e más felekezetű és nemzetiségű tagjai? 14. Melyek a legközelebbi feladatok és a legnagyobb akadályok? I I . Ha volt egyesület, akkor : 1. M i k o r szűnt meg? 2. Miért? 3. M a ­ radt-e vagyona? 4. Végzett-e valami munkát és m i t ? 5. Van-e kívánság •a felélesztésére vagy átszen ezésére? 6. Vannak-e még régi, megbízható rasxjai? 7. Érdemes-e föléleszteni vagy átszervezni? I I I . Ha nincs (egyesület: 1. Hány fiú és hány leány van, akikre lehet >zámítani 12—18 évig (falun)? 2. M i v e l foglalkoznak ezek télen vagy sza­ bad idejükben, különösen szombaton s vasárnap délután? (Falun : táncba járnak, háziiparral, összejövetelekkel?) 3. Tudnak-e és szeretnek-e olvasni? Hányan? M i t olvasnak? H o n n a n veszik a könyveket? (falun). 4. Szok­ tak-e kártyázni? Pénzben vagy időtöltésből? Járnak-e korcsmába? Történnek-e verekedések? (Falun.) 5. Szoktak-e játszani a szabadban? M i t ? 6. Járnak-e a felnőtteknek rendezett összejövetelekre? M i n t h a l l ­ gatók? M i n t szereplők? 7. Van-e közöttük komolyaim fiú (leány),, akire a többiek hallgatnak? K i n e k a p e r m e k é ez? Hány van ilyen? 8. K i n e k \ un legnagyobb befolyása az ifjúságra? Van-e annak ilyen korú gyermeke? 9. A z iskolából kikerült fiúk (leányok) milyen viszonyban vannak az iskolával? (Falun. P l . könyvet vesznek k i az ifjúsági könyvtárból stb.) 10. Áz iskolában voltak-e rendes tornaórák? M i l y e n módon? 11. Történt-e kísérlet bárminő oldalról (lelkész, tanító) az ifjúság összegyűjtésére? M i l y e n alkalommal, minő módon és eredménnyel? Miért nem sikerült? 12. K i r e számíthat a vezető az ifjúság gondozása kérdésében mint segítő­ társra? A z intelligenciából, a népből? Beszélgettek-e már erről s m i az illetők véleménye? 13. M i a legközelebbi teendő? E kérdések tisztábahozatalával egyúttal tisztába hozzuk m i n d ­ azon körülményeket, melyeket ismernünk kell, s melyekhez részben a

100

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

munkártk kapcsolódik. N e is kezdjünk semmihez, míg ezek világosam, nem állanak előttünk, s aszerint, amint bonyolultabb vagy egyszerűbb a helyzet, több-kevesebb időt szánunk rá a m u n k a előkészítésére s az előleges tanulmányokra. A z előkészítés a viszonyok szerint hosszabb v a g y rövidebb ideig folyik. V a n kis község, ahol kéthónapi előkészítés után,, már hozzáfoghatunk a munkához, s viszont v a n hely, ahol egy ember­ élet telik el csak az előkészítéssel és a m u n k a első kezdeteivel. Kellő előkészítés nélkül azonban mindenütt labilissá és talajtalanná válik a m u n k a . A z előkészítés első eljárása az ifjúsággal való megismerkedés. Keressük fel őket játékaik és szórakozásaik közepette, találjunk módot rá, hogy meglássák érdeklődésünket az ő dolgaik iránt. N e legyünk •mindig komolyak és mogorvák, a k i k előtt bűn a tréfa és akik személyes sértésnek és tekintélyrombolásnak veszik, h a jelenlét ükben, v a l a k i moso­ l y o g n i próbál. R a g a d j u k meg az alkalmat a köztük esetleg fölmerült nézeteltérések kiegyenlítésére, melyre sokszor elég egy vidám, derült megjegyzés, egy okos, barátságos szó, anélkül, hogy az pajtáskodóvá válnék. Válasszuk k i közülük az értékesebb elemeket, s vonjuk őket magunk köré, hogy a többiek utánuk jöjjenek. Azért legpraktikusabb ezt az előkészítést az iskolában a nagy óbbakkal kezdeni. A z iskola m á r egy kört alkot, egy kapcsot teremt közöttük. Míg az iskolába járnak nemcsak a tanító vagy lelkipásztor tekintélye, hanem sokkal inkább egy belső érzése az. összetartozásnak teszi könnyűvé ezt a dolgot. A k i 16-—1T éves fiúkkal kezdi meg az ifjúsági munkát a falun, az legtöbbször hiába kezdi. H i s z e n a cél az, hogy az iskolai kapcsolat gondolatát átvigyük az életbe. A z iskolások közül a nagyobbakat és értelmesebbeket igye­ kezzünk magunk köré gyűjteni, s h a az iskolából kikerülnek, tartsuk össze ezt a kört. r

E z z e l kezdjük meg az első munkát, amivel a továbbit bevezetjük. I l y e n első munkának bármit, a m i egyszerű és könnyű, felhasználhatunk ;.. a tanító kezdhet hozzá úgy, hogy a gyermekeket katonai gyakorlatokra játékokra összegyűjti, s ez a módszer különösen megfelel ott, ahol ennek előfeltétele, az iskolai tornaórák pontosan életben v o l t a k . Azért is p r a k t i k u s ez a mód, mert az egész m u n k a alapkérdését, a fegyelem gon­ dolatát v i s z i közelebb a céljához, mert jól megfelel a fiúk romantikus hajlamának, úgyszólván; nem más, m i n t játékaik megnemesített alakja,. Hasonló kezdőmunka gyanánt szerepelhet p l . egy énekkar, mely szinten, fegyelmező erőket rejt magában s különös előnye abban v a n , hogy nem csak a fiúkat képes f o g l a l k o z t a t n i ; ahol az ifjúság érdeklődése értelmi irányú, ott ismeretterjesztő előadásokkal, népies felolvasások­ k a i teszünk p r ó b á t ; ahol pedig egyik sem alkalmas ezek közül kezdet­ nek, ott egy műkedvelői színielőadás vagy más efféle föltétlenül megteszi, a hatást. H a szükségesnek látjuk, p l . annak kikerülésére, hagy ne csak' ?

A

KIVITEL.

101

^ fiukkal vagy csak a leányokkal foglalkozzunk, ott külön indíthatunk 'be munkát a fiúk, külön a leányok részére, s azt is megtehetjük, hogy a i ö z ö s munkára is adunk eg} eszközt. A kezdő m u n k a bevezetése és véghezvitele különös gondot igényel. Jegyezzük meg és sohase veszítsük szem elől, hogy az első munkának sikerülnie kell. A z egész jövő munkánk* egész hitelünk az ifjúság és a község előtt attól függ, hogyan sikerül ez. H a kudarc ér, jó ideig ne fogjunk ismét munkához, hogy ne annak a jegyében i n d u l j u n k . Azután az első m u n k a célja, hogy közösséget teremt­ sünk az ifjúság tagjai között. A jelszó tehát ez : «összetartani», ezt adjuk k i az ifjúságnak. H o g y e közösség értékét velük megértessük, nagy súlyt k e l l helyeznünk arra, hogy ki tartozik közéjük? M e g kell akadá­ l y o z n i , hogy olyan elemek tóduljanak be, a k i k esetleg károsan hatnának a többire. «Közénk nem léphet be akárki, csak a k i megérdemli, hogy ide tartozzék», ez legyen a másik jelszava a szövetségnek. A közösség elve pedig legyen az engedelmesség. Jelentsük k i előre, hogy m i csak azokkal akarunk valamit csinálni, a k i k nekünk engedelmeskednek. N e m hívtunk senkit, nem is tartóztatjuk azt, a k i felmondja az engedelmes­ séget. Így a körénk csoportosulok köre zárt kör legyen, a «legj óbbak köre», mert előre a legjobbak csatlakoznak hozzánk. Ide bejutni és e körben megmaradni nehéz, csak az juthat be, a k i megállja a próbákat. Á csatlakozók magaviseletét azután állandóan figyelemmel kísérjük. E z a korszak a legnehezebb és leghosszasabban tartó az ifjúsági munká­ ban. H a ebbe a körbe bejut a félreértés, demagógia, tanyát ver az alat­ tomosság, akkor szétzüllik az egész kör. Ezért kell folytonosan végezni a megkezdett munkát, hogy annak fegyelmező erejét érezzék. r

Különösen ott, ahol egyszerre többet nyertünk meg, g y a k r a n megesik, hogy a munkát veszély fenyegeti. A szülők, de az ifjúság is hajlandók a munkát úgy tekinteni, m i n t olyan rendkívüli szolgáltatást, melyet ők szívességből, a vezető kedvéért végeznek. M i k o r én egy ifjú­ sági mozgalmat szerveztem, a fiúknak, hogy az ő mozgalomban való részvételüket külsőleg is jelezzem, karszalagokat osztottam szét. Azután pár hétig is többször megtörtént, hogy h a az illetők v a l a m i iskolai dolog m i a t t megrovásban részesültek, a karszalagot tépték le haragjukban. M i t mutat ez mást, mint azt a lélektani tényt, hogy a közösség gondolata még nem volt elég élénken beidegződve a lelkükbe. A z a vezető, a k i ekkor megharagszik és félbenhagyja az egész dolgot, a v v a l a megjegy­ zéssel — gyakori eset — hogy «ezekkel nem érdemes semmit sem csi­ nálni^ csak annak adja a bizonyítékát, hogy a közösség gondolata az fi lelkébe sincs még beidegződve, s nem lesz annak az érdekes látványnak arészese, aminek én v o l t a m az említett esetben, hogy másnap-harmadnap szégyenkezve kérték vissza a letépett karszalagokat. I l y e n esettel sok­ szor találkozik a vezető és igen nagy önuralomra és az ifjúság iránti

102

VEZÉRFONÁL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

mély és igazi rokonszenvre v a n szüksége, hogy ez igazán fájdalmai csalódásokban uralkodni tudjon a megtorlás utáni vágyán. H a azonban* ezt legyőzte, két nagy vigasztalása lehet. A z elsőt a jelen szolgáltatja n e k i ; h a elgondolja, hogy a v v a l , a k i a fegyelmet nem ismeri el, úgy sem tudna semmire se menni, a másikat a jövő,mikor az illető, a k i a köréből kilépett, újból visszakérezkedik oda. Még egy nehézséggel kell i t t számot vetnünk, a v v a l , h a nagyon kicsiny az ifjúság azon köre, melyre a munkánk kiterjed. E z a tény mindenesetre jobb, m i n t h a egy óriási, 100—200 főből álló kör közép. pontját alkotjuk. M i n d e n nevelői tapasztalat arról beszél, hogy egy kis kört bővíteni fokozatosan, m i n d i g könnyebb, mint egy nagyot össze­ t a r t a n i . Különösen a kezdet kezdetén, mikor az ifjúság még nem ismer bennünket s m i sem ismerjük személy szerint őket. M a g a azonban ez, hogy «kevés», igen relatív fogalom. Sok nevelő panaszkodott, s hozta fel előttem okúi, hogy nála «nem lehet ifjúsági munkát végezni, mert­ m i t tegyen ő 30 fiúval?» P e d i g harminccal, sőt tízzel is lehet dolgozni. A kérdés, hogy kevés vagy sok-e az ifjúság tagjainak száma, attól függ, hogy az összes létszámnak hány százaléka az, akit magunk köré tudtunk gyűjteni. Azután meg, a nevelő sohase akadjon meg ott a munkában, hogy «kevesen vagyunk». Ő a maga tíz főből álló körét vezesse úgy, olyan buzgalommal, m i n t h a százan lennének, ne sajnálja attól a tíztől a fáradságot s akkor lesz idő, hogy eljön a száz i s . E g y i k községben a tanító azért nem végzett soha ifjúsági munkát, mert mikor összehívta az ifjúságot, csak tizenöten jöttek harminc helyett. Felhívta őket kétszer és elbocsátotta m u n k a nélkül, «mert kevesen vagyunk!» S mikor h a r m a d ­ szor hívta fel őket, már csak ketten jelentek meg, azóta pedig senki, s így a m u n k a emiatt megakadt. N e felejtsük el, hogy «az egy akarat» minden dolog véghezvitelének az alapja, s h a ötven, harminc, még hatíz ifjú sincs, de v a n kettő, a k i megért bennünket, evvel a kettővel már­ k i lehet fordítani sarkaiból a régi világot. y

A z ifjúsággal való előkészítő munkálkodásunk két irányban halad : először belső munkánk irányul az ő erősítésükre, aztán kifelé a többiek megnyerésére. A befelé irányuló munkát vezetjük a megkezdett kere­ tekben, vagy h a olyan kevés a tagok száma, hogy az i l y e n szervezett m u n k a igazán lehetetlen, akkor a személyes gondozás említett eszközei­ vel. Igyekezünk ezt lehetőleg elmélyíteni, gyakori találkozással, beszél­ getésekkel stb. rávezetni ezeket, hogy m i t akarunk. A kifelé való munká­ b a n az a törekvésünk, hogy az ifjúság többi tagjait, továbbá azok csa­ ládjait is megnyerjük az ügynek. Evégből azoknak, akik most mellet­ tünk állanak, kell missziói munkát végezniök. Vezessük rá őket, h o g y miben segíthetnek így nekünk, hogyan kell megmagyarázni a többiekt nek, m i a tervünk és miben való részvételre hívjuk fel őket. A h o l e z -

A

103

KIVITEL.

szervezetten csináljuk — amely m u n k a különben az ifjúsági munka egyik igen fontossága — ott ezt a missziót siker fogja koronázni. A rend­ szeres, komoly m u n k a m i n d több és több tagját hozza körünkbe az ifjúságnak ós meg fognak érteni bennünket azok szülei, s a község számot­ tevő emberei i s . A z előkészítés és kezdet legfőbb parancsa így hangzik : «ne siess h N e restelljünk minél többször és több alkalmat megragadva foglalkozni az ifjúsággal s ezeket _mindig alkalmazzuk az ő időbeosztásukhoz. A k i falun egy nyári hónapban hétköznap délelőttre akarná összehívni őket, kudarcot vallaha. De ép úgy kudarcot v a l l az, a k i a vasárnap délutánját restelli feláldozni arra, hogy ekkor az ifjúsággal foglalkozzék. A kezdő vezető sok. i l y e n apró nehézségen és csalódáson kell hogy átessék. N e várja, hogy a szülőknek s az ifjúságnak fontosabb legyen az összejövetel, m i n t az otthoni dolog. Hosszú idő telik még abba, míg a szülők belátják, hogy m i l y e n fontos az, amit ők csak játéknak néznek. Ezért első, ami igen türelmes munkát kíván, az ifjúság érdeklődésének és pedig szilárd érdeklődésének megnyerése. E b b e n a türelmet nem szabad elveszteni, vérmes reménységeket nem szabad táplálni, mert i t t áll igazán a köz­ mondás : «lassan járj, tovább érsz!» H a megvan körülöttünk azok csoportja, akik megértettek minket és együtt akarnak dolgozni velünk, s h a ez a kör olyan nagy, hogy össze­ tartására szervezet szükséges, vagy pedig elérkezettnek látjuk az időt más okból arra, hogy e kört külső kereteiben is biztosítsuk, akkor egye­ sületet szervezünk.

2. H o g y a n s z e r v e z ü n k

egyesületet?

Ifjúsági egyesületet szervezni nagyon könnyű és nagyon nehéz. N a g y o n könnyű, h a csak azért szervezzük, hogy legyen, mert ekkor összehívjuk az ifjúságot, kimondjuk a megalakulást, elfogadtatjuk* az alapszabályokat és megválasztjuk a tisztviselőket. Nyugodtak lehetünk, nem szól bele senki. Talán a választásoknál esetleg lesz valakinek ellen­ véleménye, azt könnyű elhallgattatni. A z i l y e n könnyen megalakult egyesület azonban legritkább esetben életképes. A k i k ilyenben működ­ tek, rá fognak ismerni hamar a jelenségekre, melyek közeli bukását megjósolják. Ilyenek közül először föllép az, hogy az egyesület ügyei kánt csak a hivatalnokok érdeklődnek. A második jelenség, hogy a széleken, a kevésbbé közelálló tagok között elszakadás áll be, h a nyíltan nem i s , érzelmileg elszakadnak az egyesülettől. A tagdíjak nem folynak be, tehát az egyesület anyagilag lehetetlenné válik. A legsúlyosabb eset, h a a tagok érdeklődése nem az egyesület céljára, hanem annak kormány­ zására irányul. E b b e n az esetben heves viták, verekedések törnek k i ,

104

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁBA.

m a j d az egész egyesület botrányba fúl. Innen látszik, hogy mégis csak nehéz egyesületet alakítani, olyant t . i . , mely ezeknek a veszedelmeknek kitéve ne legyen. H o g y szervezzünk i l y e n egj^esüietet? Először legyen szabad össze­ foglalni röviden néhány pontban azokat, amiket eddig az egyesületről mondtunk. E z e k a következők volnának : 1. A z egyesület nem célja a munkának, még csak nem is kizárólagos eszköze, csak egyik eszköze a szervezett nevelésnek. Ettől tehát nem remélhetjük a m u n k a meg­ indulását, csak a folytatását és a szervezett keresztülvitelét. 2. A z egye­ sületi nevelést k i kell tölteni a személyes gondozás munkájával. A z előbbi csak keret, melybe ez adja az igazi tartalmat. 3. A z egyesület alakítását nem m i erőszakóljuk, hanem az ifjúság. Inkább vonakodjunk tőle eleinte, hogy elevenebb legyen a kívánság. Mert megalakítani könnyű az egyesü­ letet, de megszüntetni nehéz. 4. A z egyesület alakításába csak akkor menjünk bele, h a szükségesnek látjuk a munkára nézve, de akkor vigyük is keresztül, mert két nagy hibát követhetünk el evvel k a p c s o l a t b a n : h a egyesületet alakítunk, ahol nem kell, vagy h a nem alakítunk egyesü­ letet, ahol pedig szükség v a n rá. E g y i k ép olyan h i b a , m i n t a másik. N e felejtsük el, h a kezdünk valamit dolgozni az ifjúsággal szervezet nél­ kül,- azt elhagyhatjuk, mikor akarjuk, szünetelhetünk vele, időnk be­ osztása, elfoglaltságunk stb. szerint. De h a egyesület áll fenn és azt szünetelni engedjük, az biztos bukásra vezet. A z előbbiért senki sem ítél meg, mert jogunk v a n rá, az utóbbiért mindenki kötelességmulasztó­ nak, tekinthet, s méltán, mert az egyesület megalakításával munkára kötelezzük magunkat is*!. Ha--a-szervezetnélküli m u n k a megbukik, lehet benne az ifjúság hibás, az egyesület bukásáért mindenki bennünket fog vádolni. H a most k o m o l y a n elérkezettnek látjuk az időt rá, hogy az ifjú­ ságot egyesület alakjában szervezzük, akkor ezt a gondolatot, megismer­ tetjük az ifjúsággal. G y a k r a n beszélünk közülük a legalkalmasabbá!, akit a leendő egyesület, elnökéül kiszemeltünk, arról, hogy m i a hivatása az egyesületnek, a többiekkel is megtárgyaljuk előre, m i t tehet m a j d az egyesület, minő munkát kell neki végeznie, nehogy az az eset álljon elő, hogy megvan az egyesület, de senki sem t u d j a , mire való. A z ifjúság előtt gondoskodunk arról, hogy a kiszemelt vezető tekintélyben állan­ dóan növekedjék, hogy a kellő erkölcsi súlya annak idején meglegyen. Értesítjük ezekről a törekvésekről az ifjúság többi nevelőit is, falun á lelkészt, jegyzőt, városon a munkaadók közül néhányat, tanítóikat stb., s meghívjuk őket, hogy az alakuló gyűlésen jelenjenek meg. Közülük azt, akire az ifjúság legjobban hallgat, felkérjük, hogy a gyűlésen ismer­ tesse azokat a feladatokat, melyek az ifjúságra várnak. Ezekre, az egész gyűlésre előre felhívjuk az ifjúság figyelmét. Gondoskodnunk kell róla,

A

KIVITEL.

1.05

h o g y a gyűlés azért ne legyen üres, oda az ifjúság hallgatni megy, a 'programmszerűen lezajló választások őt nem elégítik k i . Ezért/különö­ sen érettebb ifjúságnál gondoskodni kell róla, hogy maguk is elmond­ hassák fesztelenül nézeteiket az egyesület tárgyára, céljára vonatkozólag. H a módunkban áll és az ifjúság tagjainak száma nagy, nyomtatott példányban mindenki kapja m e g ' a z alapszabályok egy példányát, $ esetleg rövid tájékoztatást az egyesület munkáiról. A gyűlés ne érjen véget addig, míg a legközelebbi munkára nem történt megállapodás, s egyáltalában formális ülést, ahol nem történik semmi, sohase tartsunk. A z első* gyűlésről mindenki avval a tudattal menjen h a z a : «van egy szervezet, melynek én is munkástagja vagyok, s reám ebben ez és ez a m u n k a vár!» Állapítsuk meg, h o l találkozunk legközelebb és m i t fogunk végezni. A z első gyűléseken k e l l természetesen megtörténnie az alapszabá­ l y o k elfogadásának i s . E n n e k az eljárásnak a merev alakiságát igye­ kezzünk csökkenteni. A z alapszabályokhoz rögtön csatoljunk m u n k a ­ rendet, mely az egyesület különböző munkaköreit ismertesse és azok megvalósítását bevezesse. A munkaterv érvényesítéséhez még a gyűlésen lássunk hozzá. A z egyes összejövetelek vagy munkák helyét és idejét adjuk t u d t u l , a szükséges bizottságokat jelöljük k i s igyekezzünk, hogy azok azonnal lépjenek is munkába. Magukat az alapszabályokat nagyon óvatosan készítsük el. A z egyesületben ne legyen túlságos sok hivatalnok, választmányi, bizottsági stb. t a g , mert ezek szaporítják a hivatalos szervezet nehézségeit, de ne is csináljuk nagyon egyszerűre, mert az alapszabály a váza, a csontrendszere az egyesületnek. A z egyesületi élet természetéből folyik, hogy a nagyon egyszerű szervezetek ép oly hamar pusztulnak, mint a nagyon összetettek. Különösen bizottságokkal ne halmozzuk túl az egyesületet, mert a bizottságok rendesen nem dolgoz­ nak. Elég az egyes munkakörök élére egy-egy megbízható ifjút helyezni, a k i vezetni képes őket. A z alapszabályok egyik fontos kérdése a gyűlés menetének meghatározása. E n n e k színvonalára m i n d i g vigyázzunk, egyes kívánalmait (határozatképesség stb.) magyarázzuk meg. Óvakodjunk attól, hogy csak ledaráljuk a tárgyakat, igyekezzünk azokat problémákká tenni, melyekhez véleményre v a n szükség, de ép úgy óvakodjunk attól, hogy oknélküli vitákat s főkép, hogy személyeskedő vitákat provokál­ j u n k , amelyek m i n d i g megfojtják a munkát. A z alapszabályok egyik legkritikusabb pontja a tagdíjak s vele kapcsolatban a tagfölvétel kér­ dése. Természetes, hogy az olyan egyesületben, ahol tagdíj v a n , egy bizonyos szerződésszerű viszony áll fönn a tagok és az egyesület között, a t a g fizet, s ezért jogai vannak. E z t a szerződéses viszonyt.az egyesület, mely ilyen esetben m i n d i g a gyöngébb fél, nem bonthatja föl egyoidalúi a g azért, mert p l . egyik tagja nem dolgozik, vagy mert szégyent hoz

106

V EZÉBFONAL

AZ

IFJÚSÁG,

GONDOZÁSÁBA.

rá. Innen v a n ezeknek az egyesületeknek a hátránya. Viszont, h a a2r egyesület tagdíjat nem állapít meg, egészen bátran m o n d h a t j a : én föl­ veszlek téged minden fizetés nélkül, de köteles vagy így meg így élni s fenntartom a jogot, hogy téged kidobjalak, h a a kötelességed nem t e l ­ jesíted. Azért m i sokkal jobbnak látjuk ez utóbbi módszert, h o l az egye­ sület nem kaszinó vagy asztaltársaság, melyet fenyegetni lehet, hogy otthagynák, hanem tényleg erkölcsi hatalom is v a n a kezében. E r r e a kérdésre különben később még visszatérünk. A tagfölvételt legalkalmasabb bizonyos olyan cselekménnyel kötni össze,' a m i azt emlékezetessé teszi. Legjobb e célra alapszabály&ierűleg biztosítani bizonyos próbaidőt, melynek elteltével az illető felvehető. E próbaidő (ne legyen nagyon sok) alatt a tagok figyelemmel kísérik a jelentkezőt és elteltével titkos szavazással határoznak a fölvételről. A fölvett tagtól fogadalmat kívánunk meg. E n n e k fölvételét egyesületi ünneppé lehet t e n n i s jelentőségét különböző módon emelni. E g y i l y e n fogadalomnak tartalmaznia kell alapjában azokat a célokat, melyekéri az egyesület küzd. Igen j ó hatású, h a a fölvételről okmányt állítunk k i s azt az illetőnek átadjuk. E n n e k szövege a tényen kívül tartalmazzon még egy pár buzdító szót, hivatkozást a letett fogadalomra stb. A z alapszabályokat lehetőleg mindenkinek adjuk kezébe. Lehet a l k a l m a z n i azt i s , hogy minden t a g aláírja az alapszabályok hivatalos példányát. Áz egésznek alapgondolata, hogy ezek minél megkapóbbak és találóbbak legyenek. ( E g y i l y e n alapszabály-tervezetet a függelékben közlünk.)' H a most már az első gyűlés megvolt, azon kell igyekeznünk, hogy a m u n k a ne maradjon félben. A gyűlés utáni nap első találkozása legtöbb­ ször döntő erre. H a valamelyik fiút vagy leányt a következő nap talál­ j u k , ne mulasszuk el szóba állani velük. H a nem voltak a gyűlésen, e l ­ mondani nekik, m i történt, m i t határoztak; h a ott voltak, megbeszélni velük annak egyes részeit. Mindkét esetben t u d t u k r a adni, hogy számí­ t u n k rájuk, s várjuk tőlük, hogy dolgozzanak. H a k i volt jelölve a leg­ közelebbi összejövetel ideje, emlékeztessük rá őket. Szóval, lehetőleg hamar szorgalmazzuk a munkát. A kezdő m u n k a vezetésénél nagy óvatosságra és buzgóságra v a n szükség. A nehézségeket igyekezzünk eloszlatni, a kis eredményeket is, vegyük számba és dicsérjük meg, fokozzuk az ifjúság kedvet a magunk megjelenésével és részvételével. A m u n k a vezetőit mindenben támogas­ suk, vele a m u n k a egyes részeit beszéljük meg, hívjuk k i az észrevételei­ ket, vezessük azokat helyes irányba. Igen j ó eszköz, h a a vezetőkkel, különösen, ahol nagyszámú az ifjúság, bizonyos időközönként össze­ gyűlünk és velük a feladatokat megbeszéljük. Próbáljuk rávenni őket, hogy egyesek iránt érdeklődjenek, bizalmasabban és egy idő múlva

A

KIVITEL.

1.07

beszélhetünk velük egyesekről, arról, hogy minő képességei vannak" egyiknek-másiknak, a k i az ő kezük alatt v a n , mire v a n szükségük és minő hibáik vannak. A vezetőket így kell magunkkal szoros kapcsolat­ b a n tartani, hogy képezzük őket. A vezetők képzése, nevelése az ifjúsági munka egyik legfontosabb része. j ó vezetőink nincsenek, hiábavaló marad minden törekvésünk, mert a célt, hogy egymás által neveljük az ifjúságot, l e m értük el. G y a ­ kori összejövetelekkel, bizalmunk megmutatásával, egyes gyöngébb tagoknak reájukbírásával vezetjük rá őket a többiekért való felelősséggondolatára. Áz ő saját hibáikról és a nevelés eszközeiről és szempontjai­ ról való beszélgetés velük szintén nagyjelentőségű. Ne alkalmazottaink­ nak, hanem barátainknak tartsuk őket s kívánjuk meg tőlük, hogy úgy is viseljék magukat, mert j ó vezetőkkel évtizedekre biztosítjuk a szerve­ zett egyesület életét.

3.'Az ifjúság testi nevelése. %. A z ifjúság testi neveléséről gondoskodnunk kell azokon a kötelező formákon kívül i s , melyeket erre az iskola nyújt. A z iskolai tornatanítás egyrészt nem adja meg ezt kielégítőleg, mert hetenként két órán történik csak, másrészt kötelező jellegénél fogva m i n d i g bizonyos kényszerítés erejével bír, harmadszor pedig azért, mert az iskolai tornatanítás nem fedi teljesen azt a gondolatot, amit a testi nevelés céljául kitűzünk. Mert nem elég ebben arra törekedni, hogy az ifjúságnak legyen meg a testmozgása, hogy hetenként két órán hozzájusson azokhoz az eszközök­ höz, mélyekkel testét edzheti és erősítheti, a m i testi nevelésünknek a célja az, hogy vezessük rá az ifjúságot, hogy neki kötelessége egészségesnek lenni, a testét épségben megtartani és állandóan edzeni. A m i testi neve­ lésünk tehát sokkal többet kíván, m i n t az iskolai tornatanítás s így azzal nem azonosítható. Mert a testi nevelés alapelve a m i számunkra a fegyelem gondolata, hozzá k e l l szoktatnunk az ifjúságot, hogy fegyel­ mezze magát és teste és annak kívánságai felett szigorú szemekkel őrködjék. Azért is óvakodnunk k e l l attól, hogy ne a testgyakorlatban lássa az ifjúság az egész m u n k a célját, s egyesületünk sport-egyesületté soha se alakuljon, melynek egyedüli mulatsága a lapdarúgás és egyedüli problémája, hogy k i csinál több goalt. Különösen vigyáznunk kell erre a középiskolai és iparos és kereskedő ifjúsági egyesületekben, ahol ez könnyen megtörténhetik és soha se engedjük, hogy a játék ott szenve­ déllyé váljék. Értessük meg az ifjúsággal, hogy a játék a maga idejében ép olyan komoly dolog, m i n t a m u n k a a magáéban, hogy a játéknak törvényei vannak, melyek kötelezők, s a játékszabályok megsértése vagy

108

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁBA.

kijátszása becsületbevágó dolog. Így a játék sem haszontalan időtöltés,, hanem igazán az, aminek lennie k e l l , komoly és becsületes szórakozás. Figyeljük meg, hogy a k i a játékbán alattomos v a g y erőszakos, az életben is az, s ezért adja nekünk az ifjúság játékának figyelemmel kísérése az alkalmat az illető jellemének megfigyelésére. A falusi ifjúság testi nevelésére elsősorban a játékok alkalmasak. Ne mulasszuk el tehát megfigyelni a játékaikat, rászoktatni őket azok­ ban szükséges ügyesség elsajátítására és megszerzésére. Igyekezzünk olyan játékokat tanítani meg nekik, melyben nem a nyers erő, hanem a lélekjelenlét, ügyesség, a helyzet gyors áttekintése stb. dönt. A magyar lapdajátékok ezért állanak fölötte még a footballnak is, mert bennük az egyén a maga helyén érvényesül és minden sikerét a saját ügyességé­ nek és számításának köszönheti. A játéknak ez az oldala pontosságra és fegyelemre szoktatja az ifjút, megtanítja rá, hogy a játék szabálya fölötte áll, annak engedelmeskedni tartozik. Nincs nagyobb veszedelem, m i n t h a a játék verekedéssé fajul, a m i akkor történik meg, h a a játék­ szabályokat egyéni önkény felboríthatja. Szoktassuk rá őket, hogy ne keressék a könnyű győzelmet, hogy két szemben álló csapatnak m i n d i g egyenlő erősnek k e l l lennie, hogy az, a k i a gyöngébbel szemben kiáll, nem játékos, a k i erejét akarja próbálni, hanem kalandor, a k i a másikat kizsákmányolni törekszik. N e leplezzük e l , hogy a játékrontást nagy, egyenesen becsületbevágó bűnnek tartjuk, mert meghazudtolása annak a bizalomnak, mely a közös játék alapja. A játék i l y e n szellemiesítése, vezető motívumainak meggondolása vezet ráj hogy ez csak egy eszköze az egészség fenntartásának. Töreked­ nünk kell tehát arra, hogy az ifjúság értse meg ebben reá váró feladatát. Már az iskolában hívjuk föl a figyelmüket arra, hogy az egészség meg­ óvása nemcsak az egyesnek, hanem mindnyájunknak érdeke, vagyis olyan kötelesség, mellyel a körülöttünk levők iránt tartozunk. A falusi ember, ép természetében rejlő mély okoknál fogva irtózik a beteg ember­ től és lenézi azt s ez a tény a falusi munkában igen alapos motívum gyanánt szerepelhet. A z ifjúság egészsége ápolásának szoktatására több­ féle mód kínálkozik. A z iskolai tanítás tárgyköre is sok utalást enged meg ezekre a tárgyakra, azonkívül, hogy m a már szinte minden iskola t a n ­ anyagában rendszeresen beiktatott tantárgy gyanánt szerepel az egészség­ t a n . E z azonban még n e m lenne elég. Hiába tudjuk az egészség ápolásá­ nak bizonyos általános szabályait, h a azok speciális alkalmazására nem terjeszkedik k i a tanítás. Azért módját k e l l ejtenünk, hogy az első segélynyújtás és életmentés elemeit az ifjúságnak tanítsuk meg. Legkönnyebben megtehetjük ezt, h a bevesszük az egyesület munkakörébe, olyan feladat gyanánt, aminek mindenki alá k e l l , hogy vesse magát. Világos dolog azonban, hogy ennek egyes eseteit mindenki tudhatja, anélkül, hogy

A

KIVITEL.

109

megvalósítását végrehajtaná. A balesetek alkalmával a rémület, fej­ vesztettség kapkodást okoz és h a még olyan jól t u d t a i s , hogy a maró­ lúgot i v o t t egyént hogyan kell kezelni, az adott esetben bizonyosan nem j u t eszébe. Ezért nem elég ezek tudása, hanem gyakorlásuk is szük­ séges. A z alább említendő hadijátékokat megpótolhatjuk olyan gyakor­ l a t o k k a l , melyek a lélekjelenlétet erősítik és a gyors feltalálást elősegítik/ A fődolog tehát ezekben a feltalálás gyorsaságát és a lélekjelenlétet erősíteni. A másik feladat a bepgségek^dlem óvakodás s a betegápolás kérdése. Utóbbi különösen a leáhyifjúsag nevelésénél fontos. A kérdésekre rend­ szeresen készítsük elő az ifjúságot. Értessük meg velük, hogy az óvakodás első eszköze a tisztaság és a félelem hiánya. E a l u n felhasználjuk az a l k a l ­ mat ós kiemeljük az orvosi segítség fontosságát. A betegápolás kérdésé­ ben kiterjeszkedünk rá, hogy m i l y e n legyen a beteg testi gondozása, m i v e l enyhíthetjük a lázát, mitől keli óvni, hogyan vigyázhatunk, hogy p l . öltöztetésnél vagy étkezésre felültetésnél a fájdalmakat lehetőleg kerüljük. Aztán elmondjuk, m i t kíván a beteg lelki gondozása, csöndet, vigasztalást, a látogatások lehető csekély számát, az ápolók részéről derült és njaigodt magatartást stb. I l y e n megjegyzésekkel nagyon sokat érhetünk el, mert ezek különösen a leányok számára becses anyagul szolgálnak. Külön k i kell terjeszkednünk a fertőző betegségek ápolására és azok­ nál követendő eljárásra. Különösen falun sok helyen m a sem hisznek a fertőzés lehetőségében, s csak az újabb nemzedék útján, mely bakté­ riumokról már hallott, terjeszthetjük el az óvakodás gondolatát. Ezért nagyon fontos az ifjúság szerepe a közegészségügy szolgálatában. A fer­ tőző betegségeknél meg kell magyarázni az ifjúságnak, hogy a legismer­ tebb és legveszedelmesebb fertőző betegségek miről ismerhetők meg. Megismertetjük velük az elkülönítés fontosságát és hatását, hogyan ter­ j e d a b a j , hogyan lehet annak útját vágni, mitől kell legjobban óvakodni, $ hogy a tisztaság és rendes ápolás a gyógyulásnak m i l y e n fontos föl­ tétele.. A leányoknak a betegápoláson kívül kurzusokat kell tartanunk a cseesemővédelemről i s . E kurzusokat lehetőleg orvos, h a falun nincs, a lelkész vagy a tanító felesége tartsa, akiknek férjeik révén úgy is köte­ lességük a munkában résztvenni. A z egészségügyi ismeretek terjesztésében három nagy nemzeti veszedelem elleni védekezést nem szabad elfelejtenünk : a tuberkulózis, az alkohol- és a venereás-betegségek elleni védelmet. Mindháromról őszintén és komolyan kell beszélnünk az ifjúsággal, k i kell előttük fej­ tenünk, m i l y e n óriási veszély rejlik m i n d a háromban és hogyan óvakod­ hatunk tőlük. A tiéerkulózis különösen falun nem részesül eléggé t e k i n -

110

VEZÉRFONAL

AZ

IFJIJSÁG

GONDOZÁSÁRA.

tétben. M e g kell magyarázni az ifjúságnak, hogyan kell élnie a tuberkulotikus betegnek, m i l y e n hősiességre v a n szüksége * hogy óvakodjék: ne fertőzze meg a családot, melyben él, hogyan keresse m i n d i g a tiszta levegőt, s m i t cselekedjék, h a már a gx^ógyulás k i v a n zárva, lehetőleg a kór ne terjedjen tovább. A z alkohol elleni küzdelemnél erősíteni k e l l az ifjúság erkölcsi erejét, mert az elméleti meggyőződés pusztán semmit sem ér. E l kell őket v o n n i , szórakozásokkal, játékkal, beszélgetéssel a kocsmától s a rábeszélés, meggyőzés, tekintély vagy gúny bárminemu eszközeivel távol kell tartani onnan. Ne habozzunk erélyesen .és határo­ zottan lépni fel i l y e n esetekben, m i k o r egy veszendőben levő jövőt k e l l megmenteni. A z egyesület helyiségeiben, se semminemű mulatságon ne engedjük meg a szeszes italok fogyasztását, előbbi helyen semmi szín alatt, utóbbin, h a csak lehetséges. A z egyénekkel, akiket ettől félteni b k u n k v a n , beszéljünk négy szem között komolyan, de barátilag mutas­ sunk utat nekik rá, hogyan szabadulhatnak a kísértéstől s állhatnák ellent annak. Mutassuk meg. hogy nem szembe kell szállani a kísértéssel^ hanem el kell futni tőle, hogy a gondolataink fölött irányítólag kell u r a l ­ k o d n i . E s mindenek fölött saját magunk adjunk m i n d i g példát reá. H a egy alkoholista vagy csak egyszer is túlsókat i v o t t vezetőt lát, az ifjúság bizonyára nem lesz róla leszoktatható. H a tehát nem t u d o m másként bebizonyítani az ifjúságnak, hogy igenis lehet erő, mely k o r ­ látozza magát, a saját példámon bizonyítom be, hogy attól kezelve nem iszom szeszes i t a l t . f

A venereá s-t elégségek s általában a szexuális erkölcs ügye szintén igen komplikált és nehéz dolog. F a l u n még könnyebben megoldhatók e kérdések, m i n t a falusi ifjúság körülményeiből látható. Annál nehezebb az iparos-tanoncoknál és a középiskolában. I t t egyesület, külső kényszer, kötelezés nem hasznai semmit. Két dologgal tudunk valamire menni. Elejét véve, megelőző gondozással, úgy hogy az ifjúságot még a kritikus kör előtt tiszta környezetbe helyezzük, vagyis a fertőzött környezettől elszigetelni ig3'ekezünk. E szellemi elkülönítés elérésére elsősorban szük­ séges az ifjúság szabad idejének teljes igénybevétele vagy felhasználásá­ nak befolyásolása. A k i k a m i körünket alkotják, azokat foglaljuk el, úgy hogy e másik körrel érintkezni ne legyen módjában. A z elkülönítés másik lépése az egymás között való tiszta társalgási modor behozatala, gondolataiknak komolyabb dolgokra való irányítása, mellyel el kell érnünk azt, hogy a szexuális életre vonatkozó kapcsolatok lehetőleg a m i n i m u m r a csökkentessenek. A testgyakorlatoknak i t t v a n igazán nagy értéke: Mindezeknek alapján! azonban határozott személyes gondozást kell bevezetni. A z o k k a l , akik erre alapot szolgáltatnak, komolyan k e l l beszélni a dologról, figyelmeztetni őket a kérdés fontosságára és utakat m u t a t n i nekik, hogy a kísértéseknek ellenállhassanak. H a sikerül egy

A

KIVITEL.'

/

• 11

í

olyan kört alkotni magunk körül, melynek tiszta és nemes levegője v a n ,
*

-112

•

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

menyek iránt szükséges tiszteletet az ifjúságban. E részben tényleg m e g ­ gondolandó ellenvetések azonban figyelmen kívül hagyják azt, m i t nyer a katonaság a v v a l , h a az ifjúság már otthon i l y e n gyakorlatokban részt­ vett, kiképzési anyag gyanánt egy fegyelmezett ifjúságot k a p , melyet nem akkor k e l l tanítani kezdeni, hogy h o l a jobb és b a l keze, s mely a fegyelem elemeiben már ismerős, értelmesebblegénységet k a p , olyant, m e l y szokva v a n ahhoz, hogy megfigyelje a parancsot. A katonaságnak mód­ jában áll a felesleges bölcselkedést kellő értékre szállítani a legénység­ ben — amint ezt eddig is tette — az pedig, hogy a katonaság intézménye iránti tiszteletet csökkenti, mindaddig nem áll, míg a katonaságot n e m t a r t j u k öncélú intézménynek, hanem csak a nemzet egy védő, tehát a nemzeti nevelésben is résztvevő tényezőjének. Viszont azonban e kifogások a katonai előképzésre vonatkozólag is igen fontos tanúságokat tartalmaznak. A katonai gyakorlatokkal ne akarjuk a katonaságot majmolni, azok célját né abban találjuk, hogy kiképzést ad, hanem hogy fegyelemre szoktat. E gyakorlatok álljanak összhangban azokkal, melyeket a katonai szolgálati szabályzat ír elő a katonai kiképzés számára, mert ekkor az'átmenet sokkal könnyebb, s végül kívánjunk meg ezeken is szigorú, határozott fegyelmet. A katonás­ kodást ne tekintsük e gyakorlatok folytatásának, hanem egy egészen ú j szakasznak az ifjú életében, m i n t h a az iskolából lépne k i az életbe s ne kiképezzük 'őket erre, hanem előkészítsük. Magának ez előkészítésnek a kivitele bizony igen sok nehézségbe ütközik, pedig az ifjúság önfegyelmezésének ez az egyik legjobb útja és különösen a falusi, meg az iparos és kereskedő ifjúság között, más eszközöknél sokkal hamarabb célravezető. F a l u n kapcsolódhatnak ezek az iskolai testi neveléshez, mert bizony 16—17 éves fiúk már nem állanak k i a m i kedvünkért katonásdit játszani. Ezért kell a kisebbekkel kezdeni ezt, akik erre hajlandóbbak ugyan, de akiknek meg az a bajuk, hogy h a m a r megunnak mindent. Azért az első esztendőben nem szabad l a n ­ k a d n i és csüggedni a véghezvitel terén. Vasárnap délután — h a más idő nincs — összegyüjthetjük őket i l y e n célra, s először csak egy negyed­ óráig, aztán hosszabb időre megtanítjuk Őket az elemekre. Már az első alkalommal szelíden, de határozottan figyelmeztetni kell őket a fegye­ lem kívánalmaira. Elnézésből ép úgy n e m szabad szemet h u n y n i a h i b a előtt, m i n t ahogy keményen ráripakodni arra, a k i rosszul hajtotta végre a parancsot. Egyénenként k e l l gyakorolni a nehezebb gyakorlatokat* s a nehézségeket, félreértéseket egy tréfás szóval vagy komoly megjegy­ zéssel el lehet oszlatni. E z első órák a legnehezebbek. A z elnézés felületes­ ségre szoktatja őket, a kemény bánásmódtól pedig egytől-egyig meg­ szöknek. Idejükkel, türelmükkel, képességeikkel visszaélni nem szabad.. Néhány hét alatt természetes módon kiválogatódik az a kis csapaí>

A

113

KIVITEL.

m e l y több-kevesebb változással most már a gyakorlatokat végzi. N e m lesznek sokan ; azok, a k i k az első gyakorlatokon résztvettek, de nem k e d ­ velték meg azokat, fegyelmezetlenebbek vagy lustábbak, mintsem részt­ vegyenek tovább is, lassanként kimaradnak. Viszont olyanok, akiket a félénkség tartott vissza, később megbátorodnak és belépnek. A z i l y e ­ nekkel szemben előzékenyen viselkedjünk. A gyakorlatok mindig legye­ nek mulatságosak, mutassuk föl nekik, hogy m i l y e n szép az, m i k o r huszonöt-harminc fiú csinálja ugyanazt a gyakorlatot. H a kevesen m a ­ r a d n a k , a k k o r se essünk kétségbe, h a csak 10—12 v a n . Sokkal könnyebb 20 fiúval bánni, m i n t 200-zal, s a 20 után m i n d i g a többi is jön. Sok türe­ lemre, sok elnézésre, kitartásra v a n szükség, hogy ezt véghezvigyük, de a k i elhagyja a munkát, mert csak 30 fiú v a n a gyakorlaton vagy csak 18, az nem fog semmire se menni. Lehet, hogy heti 2—3 órával növeli meg az elfoglaltat ásunk óraszámát, de az igazi nevelő ebben is, m i n t minden munkában, Örömét leli ós nem sajnálja az ifjúságtól az időt. A k i pedig sajnálja, ne is kezdjen hozzá! H a k i a l a k u l a kör, melynek tagjai a gyakorlatokon részt vesznek, akkor a fegyelmet szigorúbbá tesszük. Megkívánjuk a gyakorlatokra való pontos eljárást, de vigyázunk rá, hogy sohase foglaljuk le velük úgy az ifjúság idejét, hogy az akár házi dolgaitól, akár szórakozásaitól megfossza. A gyermeknek szüksége v a n időre, m i k o r e kötött játék helyett szabadon játszhatik s egy idő múlva mindkettőt egyformán megkívánja. Azonkívül nem szabad arra törekedni, hogy egy zárt társa­ ságot alkossunk ezekből, melynek tagjai a többieket lenézik, mert ez útját vágná a kör bővülésének és újabb tagok belépésének. H a azonban a község ifjúságának nagyobb része beletartozik, akkor a kört le kell zárni és hangsúlyozni, hogy ide nem akárkit veszünk be, s a fölvételnek föltételei vannak. Kifelé ez a kör legyen mindig összetartó, azért nem árt, h a egy kis önérzetet csepegtetünk az ifjúságba. A gyakorlatok ne szorítkozzanak azonban csak menet- és rendgyakorlatokra, mert ezek csak alacsonyabbrendű dolgok. .Az ifjúságnak a szellemi képességeit, feltalálását, gondolkozását is fejleszteni, előmoz­ dítani kell. E r r e szolgálnak az úgynevezett hadijátékok, melyekben a következtetés, gondolkozás, gyors feltalálás dönt. I l y e n hadijátékokat a boy-scout gyakorlatai között sokat lehet találni. V a n n a k közöttük olya­ nok, melyek egyszerűbbek, p l . egy erdőben elrejtőzött egyén vagy csapat fölkeresése a másik által, egy elrejtett tábor kikémlelése stb., aztán vannak összetettebbek és olyanok, melyek már 30—40 főnyi csapatot t u d n a k foglalkoztatni. I l y e n hadijátékok alkalmazása igen nehéz. L e g ­ többnél a terep sajátságai határoznak, ezért az első játék, míg kitapasz­ t a l j u k a módokat, rendesen nem sikerül. P l . a fenti első példában, h a jiagyon nagy a terep, a keresés, h a kicsi, az elrejtőzés lehetetlen. így meg Dr. Imre L.:

Vezérfonal

az ifjúság

gondozására.

*

8

'

114

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

kell találni azt a középutat, melyen a keresők és elrejtőzök egyenlő esélyekkel nézhetnek a játék eredménye elé, s melyben az eredmény nem a tereptől, hanem a saját teljesítményüktől függ: E g y pár i l y e n könnyebb — kisebb csapattal is végrehajtható játék p l . a következő : 1. Ostrom. E g y nagyobb, hegyes, bokrokkal benőtt területen a védő­ vonalat négyszögalakban s a sarkokat zászlókkal megjelöljük. M i n d e n védővonalra őrszemet állítunk, k i k n e k a védett területen belül és a védővonalon szabad csak járniok. A támadó csapat föladata, hogy a védővonalon át anélkül jusson be, hogy a védőknek meglátni és le­ kiáltani idejük lenne. 2. Zászlórablás. A fenti játékban megjelölt védő­ vonalakon kívül, meghatározott távolságban zászlókat (négyet) tűzünk le. A fenti szabályok érvényesek azon különbséggel, hogy a vonalon tál felállított zászlók észrevétlen elzsákmányolása a támadók feladata. S. A futár.--"Egy megszállott területen izenetet kell átvinni egy meghatá­ rozott helyre. A megszállók a futárt elfoghatják (érintés által), annak azonban joga v a n a félrevezetés (ruhacsere stb.) bárminő eszközével élni, kivéve, hogy a megszállott területet kikerüli. 4. Hajtóvadászat. E g y erdőben elrejtőzött egyén keresése olyan módon, hogy az erdő szélén egymástól távol elhelyezett hajtók egyszerre nyomulnak az erdő középpontja felé. A z üldözött elbújva vagy két hajtó közt észrevétlenül átcsúszva megmenekül és nyert akkor, h a az erdőből kijutott. N a g y o b b i l y e n játékokat a cserkész-könyvekből lehet keresni, mindegyikben pon­ tos mérlegelés tárgyává tegyük mindkét fél nyerési esélyeit és arra igye­ kezzünk, hogy azok egyenlők legyenek. N e m sikerült a játék, h a az egyik fél nem tartotta meg a szabályokat, vagy h a a szabályok olyanok voltak, hogy az egyik fél semmiesetre sem nyerhetett. A verekedésnek és más rendetlenségnek már a játékszabályok megkészítésénél elejét kell venni, a nem szabályszerűen játszót a játékból kirekesztjük. M i n d e n ilyen játék után fejtsük föl a csapatnak, m i értéke volt ennek a játéknak, minő hibák okozták az egyik vagy a mási^ fél bukását s m i a játék vezető elve. E g y játékot addig gyakoroljunk, míg azt a játszók teljesen k i nem tanulták, a m i p l . az első említett játékban akkor történik, h a megtalálták a, terepnek azon pontját, melyből való áttekin­ tés az ostromlók közeledését lehetetlenné teszi. H a egy-egy gyakorlat nem sikerül, ne kedvetlenedjünk • el, mert ez kedvét szegi az ifjúságnak is. Uralkodjék ezeken a fegyelem mellett a derültség, vidámság, hogy derültekké tegyük a játékokat az ifjúságnak is. E z e k e n kívül, mint mondottuk, szükség van. a testgyakorlások más formáira is. A játékokról már szólottunk, a szabad gyakorlatok azonban igen fontos eszközök a testgyakorlásra, azonkívül ilyenek a torna más nemei. A h o l az iskolának tornaszerei vannak, ott ezek igénybevételével könnyű a szertornázást is gyakorolni, de ezek nélkül is be lehet vezetni

A

115

KIVITEL.

=a magas- és távolugrás stb. módjait. H a ezeket az ifjúság megszerette, torBaünnepélyeket tarthatunk, h o l a felnőtteknek bemutathatjuk eze­ ket. F a l u n különösen nagy hatást érünk el vele. N e m k e l l megijedni attól, hogy a verseny gondolatát megismertessük az ifjúsággal. A z i l y e n ünnepélyeket kössük össze versenyekkel, ez igen nagy vonzóerővel fog h a t n i az ifjúság között i s . N e legyen ez azonban csak tornaünnepély. Helyezzünk el benne énekszámot, szavalatot, zenepontokat. E g y i l y e n ünnep keretében igen megkapóan beszélhetünk az összegyülteknek a test ápolásának főkérdéseiről. H a a csapat k i a l a k u l t , s azt egy embernek vezetni nehéz, keresünk az ifjúság közül olyanokat, akiket a többiek vezetésére fölhasználhassunk. A z ilyeneket sohase ötletszerűleg válasszuk k i , vezetővé a legbuzgóbbat ne tegyük, mert akkor azt m i n t közembert veszítjük el. Legjobb ezeket úgy intézni, hogy követelményeket, és pedig szigorú követelményeket állítunk fel elébük, mert egy kiképzetlen vezető több bajt csinál, m i n t egy egész csapat. A vezetőnek föltétlen engedelmességet kell a többiek részéről megkövetelni, de útját keli vágni minden uralomvágynak és esetleges kevélységnek. A vezetővel k o m o l y a n kell beszélni minden egyes fiú ügyéről, vele beszéljük meg a gyakorlatokat, bízzuk meg egy-egy gyakorlat vezetésével. H a többen v a n n a k a csapatban, jobb két vezető­ vel két részre osztani, mint csak egy vezetőt tenni, mert ezek egymást •.ellensúlyozzák. Következő kérdés a kirándulások kérdése. Ezeket is i t t tárgyaljuk, noha ~egy kirándulás az erkölcsi és értelmi nevelésnek-is-egyaránt fontos eszköze lehet. E g y kirándulást szervezni igen nehéz, jól szervezni még nehezebb. Legelőször meg k e l l állapítani^ kirándulás célját. J3z elő­ ször a környéken legyen. Faluból a város, melynek a falusi fiú csak piacát és boltjait ismeri, gyárait, középületeit, kulturális intézményeit uem. A kiránduláson vigyázzunk a fegyelemre és föltétlenül követeljük meg azt. A legtöbb i l y e n ott szokott megbukni, hogy mihelyt célt érnek, -azonnal megszűnik minden fegyelem ós megy, k i merre lát, s az ifjúság • az i l y e n eseteket tényleg nagyon könnyen m i n t a fegyelemtől való sza­ badulás alkalmait ragadja meg. A városi ifjúságot legelőször a környék valamelyik falvával ismertetjük meg. A kirándulások legyenek kedélye­ sek, ne azon igyekezzünk, hogy minél több múzeumon vigyük keresztül «őket"és megtömjük a fejüket új ismeretekkel, hanem hogy csak a főbb dolgokat lássák, de azt azután jól és alaposan. A múzeumi látogatások közismert hibáit, hogy a vezető rohan és magyaráz, a többiek .pedig elszéledve bámulnak, a vezető szavát csak az érti, a k i mellette v a n , igyekezzünk kikerülni a v v a l , hogy az ifjúságot egy csoportba tartjuk össze, adjunk időt nekik rá, hogy gondolkozzanak a látottakon, s a tár­ gyakról azok jelentésére irányítsuk figyelmüket.

a*

116

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG!

GONDOZÁSARA.

Azután meg k e l l ismertetni az ifjúsággal a természeti szépségeket Kirándulásokat rendezünk o l y a n vidékekre, melyek ebben gazdagok*. Áz ilyeneknél úgy intézzük a dolgot, bogy ne csak menjünk-jöjjünk haneni bizonyos időt töltsünk azon a helyen, mialatt kiterjesztjük a figyelmünket a természeti dolgok szemléltetésére. E g y cseppkőbarlang meglátogatásánál elmagyarázzuk azok keletkezésének történetét, égy vízesésnél vagy szakadéknál, hogy micsoda erők működnek közre azok keletkezésekor. A z ilyen kirándulásokon g y a k r a n pihenjünk meg, hogy az ifjúságnak legyen a l k a l m a szemlélődni, s tegyük az egészet ép oly hasznossá, m i n t kellemessé. Vidám és hasznos beszélgetés, családias együttlét, ének, játék tegye a kirándulásainkat kedvessé és soha se feled­ jünk el h o z n i v a l a m i emléket m a g u n k k a l , mely az egyesület tagjait e kedves napra emlékeztesse. r

x

A kirándulások a n y a g i oldalának fedezése csak látszólag nehéz*. I s k o l a i ünnepélyeink közül egyet m i n d i g fordíthatunk arra, hogy annak jövedelme a kirándulás költségeit részben fedezze. E k k o r eszköz is v a n a kezünkben arra, hogy csak azok eljövetelét engedjük meg, akik a rend fönntartására nem veszedelmesek. Külön művészet k e l l hozzá, hogy a kirándulás eszközeit olcsón és egyszerűen előállíthassuk, de ezt hamar meg lehet t a n u l n i .

Körülbelül ezek lennének az eszközök, melyek az ifjúság testi nevelésének eszközei. A leányok testi nevelése csak a k a t o n a i g y a k o r l a ­ t o k b a n tér el a fiúkétől, kirándulásokban ők is résztvehetnek. Náluk a játék szolgáltatja a megfelelő eszközt. Mindezekben azonban k o m o l y a n tartsuk szemmel m i n d i g azt, hogy a testi nevelés csak eszköz az erkölcsi; jellemnevelés elérésére s annak is ez képezi belső tartalmát.

4. T á r s a d a l m i h a s z n o s s á g r a

nevelés.

A z a törekvésünk, hogy az ifjúságot a társadalom olyan/tényezőjévé tegyük, mely annak céljait tudatosan előmozdítja és rendszeresen törek­ szik arra, hogy gyakorlatilag is hasznára váljék a körülötte levőknek, teljes sikert csak a falusi ifjúság körében fog elérni. A városi ifjúság érdeklődési köre távolabb esik ezektől a motívumoktól, alkalma is keve- ^ sebb nyílik ilyenekre, míg a falu ifjúságának úgy a község életében, adott környezete, m i n t neveltetése, mely a közösség iránt tartozó köte­ lességeket élénken kifejti, s az alkalmak a társadalmi szolgálatra h a j ­ landóbbá teszik az ifjúságot e munkakörre. Azért az iparos és kereskedő,/ v a l a m i n t a középiskolai ifjúság körében nem is szabad túlságosan sür­ getni ezeket, inkább szempontokat adunk, nekik, melyek segítségé­ vel megtalálja azokat a kötelességeket, m i k a társadalomban reá. várnak.

A

KIVIT EL.

117

A . f a l u élete a társadalmi szolgálatok számtalan faját mutatja föl. •Az első gondolat, amit ezek által meg kell valósítanunk, a közösség javára végzett m u n k a gondolata. Legpraktikusabban a háziipari munkák bevezetésével kezdjük meg. A háziipar sok előnye közül a közös m u n k a , a fiúk és leányok számára egyformán kiterjedt foglalkoztatás s a vele­ járó anyagi haszon emelhetők k i . A z Orsz. Háziipari Szövetség készség­ gel támogat azokban a nehézségekben, melyekkel találkozunk. A fiúk számára kosárfonás, seprűkötés, esetleg faragómunkák, a leányok szá­ niára különösen a varrás, csipkekészítés kínálkozik. Vegyük először is figyelembe, m i l y e n anyaggal rendelkezünk és. aszerint lépjünk érintke­ zésbe akár a Földmívelésügyi Minisztérium kirendeltségeivel, székely k i ­ rendeltséggel vagy az Orsz. Háziipari Szövetséggel. A téli estéken és délutánokon alkalom nyílik a kiképzésre és a munkára. A közeli városban j ó piacot szerezhetünk a tárgyaknak. Igen fontos az a gondolat, hogy a leányok varrottas munkája által a népviseletre is befolyást gyakorol­ h a t u n k és annak magyarosítását elősegíthetjük, a m i nem kis jelentőségű dolog az egész falu magyarosodására. A z eladott cikkek bizonyos száza­ lékát a közreműködők beleegyezésével fordítsuk egy. olyan, alap fenn­ tartására, mely e munkákat továbbfejleszteni, v a n h i v a t v a . A. szövésnek művészivé tétele szintén, egyik igen fontos és jól jövedelmező m u n k a . N e m speciális háziipari m u n k a ugyan, de i l y e n jellegű az olyan mellékfoglalkozások meghonosítása, a melyek a nép gazdasági helyzetét javítják. Ilyenek bevezetésére szinfén az ifjúságnál nyílik a l k a l o m . Á selyemhernyó-tenyésztés, házinyúl- és méhtenyésztés fontos kereseti ágak és olyanok, melyek a gazdasági munkákat nem hátráltatják. A z ilyeneket megismertetjük velük. H a csak kettő lesz is, a k i példánkat követi, rövid időn belül el fog terjedni az egész községben. A gazdasági továbbképzést is az ifjúságnál kell kezdeni. A z időseb­ beket egy régi módszer megváltoztatására s új alkalmazására alig vehet­ jük rá, de az ifjúságnak, h a meg is mutatjuk, nemcsak mondjuk nekik azt, sok új gondolatot lehet adni. A z ifjúsági egyesület, ahol alkalom v a n rá, tarthat fenn faiskolát vagy gazdasági telepet, gyümölcskertészetet' stb. és igen szép eredménnyel. A z ifjúságot össze hívhatjuk egy-egy gaz­ dasági szaktanító előadásának meghallgatására; ahol az öregek csak a fejüket csóválják és hümmögnek, az ifjúság gondolkozni fog a dolgon. A z ifjúság segítségével oldhatjuk meg a falusi tűzoltás gondolatát is. E n n e k a gyakorlata, erre való előkészület is már bizonyos fegyelmet tételez föl és követel meg. S h a a m i kis hadseregünk, melynek gyakor­ latairól a mult fejezetben beszéltünk, fennáll, igen könnyű kötelességei közé ezt is fölvenni, vele i l y e n gyakorlatokat is t a r t a n i , s adott esetben a falut az elhamvadástól megmenteni. E v v e l elérjük azt i s , hogy nem fejvesztetten fognak szaladgálni, a mi fiaink, h a tűz üt k i valahol, sem

118

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

nem állnak félre tőle bámulni, hanem t u d j a mindegyik, m i a kötelessége • és végzi is azt. . A . . Még egy pár olyan munkát kell i t t megemlítenünk, melyek nem' annyira a társadalmi hasznosság gondolatára, m i n t a társadalom közösségi értékének megérzésére és megbecsülésére vonatkoznak. I l y e n p l . a háború miatt a községben elhaltak sírjainak s azok emlékének ápolása. A z ifjú­ ságra, mint a jövendő zálogaira és kezeseire vár az a feladat, hogy ezeket a sírokat ápolja, ez elhaltak emlékét megörökítse és emlékükből kiáradó értékeket a közösség nevelése javára fordítsa. A z egy vallású községekben; az ifjúság végezze a templomkert, a cinterem tisztántartását, gondozását, a leányok hozzanak vasárnaponként friss virágot az oltárra vagy úrasztalára. A templomkert, h a arra alkalmas, valóságos üdülőhelye legyen az ifjúságnak, ahol szórakozásuk nemességére maga a hely szentsége vigyáz és ne legelő, ahol a község állatai járnak végig. L e g y e n igazán k e r t , virágágyakkal, u t a k k a l és p a d o k k a l , egy kedves, csöndes hely a nemes Szórakozás céljaira. Hasonlóképen az ifjúsággal kezdhetjük meg a község külső csinosítását. A falusi udvarok ma- bántóan kopárak, virág nincs r a j t u k sehol vagy a legtöbb helyen. A ház előtt virágoskertek állí­ tására Ösztönözzük a leányokat. A z i l y e n munkát a papné vagy a tanító né k e l l , hogy végezze. Ő t u d nemes versengést kelteni a leányok között, kinek v a n gondosabb kertje, kinek szebbek a virágai. Első pillanatra átlátható, m i l y e n óriási erkölcsi hatású az i l y e n nevelés. Végül idetarto­ zik s elsősorban a leányok munkája a betegek, szegények, árvák gondozása. E z e k e t a leány egyesület számontartja, őket meglátogatja, állapotukról,: jelentést tesz, a jótékonyságot fölhívja az érdekükben stb. A hadiárvákat különös gondozásába veszi, ü g y t e k i n t i őket, m i n t testvéreit és ahol lehet, segíteni igyekszik r a j t u k . Mindezekben a leányok által végzendő munkában szüksége v a n az ifjúságnak egy olyan idősebb vezetőre, a k i őket megérti és vezetni képes. E z a vezető csak egy nemesszívű nő lehet és i t t pár szóval kénytelenek v a g y u n k a z o k r a a feladatokra u t a l n i , amelyek a papnék és tanítónék, lelkére vannak bízva. H a a lelkész és tanító kállain nyugszik a község közművelődésének gondja, a papnék és tanítónék kötelesek >zt meg­ osztani velük. H i s z e n senki o l y a n közel a leányifjúsághoz nem juthat,, senki azok gondozásában olyan nagy részt nem vehet, m i n t ők, akik nem csak személyüknél, de h i v a t a l i állásuknál fogva is vezetői k e l l , hogy legyenek azoknak. M i l y e n szomorú dolog, mikor a lelkész vagy tanító, minden fáradozása ott b u k i k meg, hogy nincs segítőtársuk, a k i a község leányai és asszonyai között legyen terjesztője a célnak, mikor a papné és a tanítóié restellnek a «paraszttal» szóbaállani, m i k o r számára csak gáncs vagy gúnyolódás fakad az ajkaikról, s felsúroltatják a padlót, ahová a segítségért vagy tanácsért jövő ember lépett, m i k o r annyira

A

KIVITEL.

119

sem törődnek az emberekkel, akiknek férjeik révén ők is gondviselőivé tétettek, m i n t egy hivatalnok felesége az aktákkal, melyeket férje az irodában elintéz. M i l y e n szomorú, m i k o r a község ez intelligens asszonyai, a k i k , h a összefognának, megváltoztathatnák a község képét, akiknek ezer meg ezer módjuk v a n rá, hogy a női lélek finom tapintatával, a mások lelkébe való tekintésképességévei fölemeljék azokat, akik között élnek, lenézik a «parasztot», távol tartják magukat tőle és «az urak» külön osztályát képezik a maguk üres életével vagy h a szóbaállnak v a l a ­ k i v e l , csak azért teszik, hogy a falusi p l e t y k a istentelen szövevényére meggondolatlan szavaikkal ők is kössenek egy bogot. Azért hiányos és félszeg sok helyen a m u n k a , mert a község vagy gyülekezet asszonyait és leányait csak egy finoman érző nemes asszonyi szív tudja meghódí­ t a n i . És h a valahol igaz a b i b l i a szava, hogy Isten az asszonyt segítő­ társul* állította a férje mellé, ebben az esetben csakugyan mély igazságot fejez k i . E cím alatt k e l l szóinunk arról a tevékenységről, melyet a cselédügy falusi oldalának a rendezésére végzünk. A kérdés néhány oldalát már megvilágítottuk előbb, most az a kérdés, hogyan rendezzük ezt. Először is a pap vagy tanító föltétlenül t a r t j a számon azokat a leányokat, akik a városba szolgálni mennek. M i n d i g t u d n i a kell, k i készül a városba és van-e az illetőnek helye. Számontarthatja ezt (és ez lenne a legjobb) a leány egyesület i s . Hasonlókép számontartja az egyesület azokat a helyeket, ahol a faluból leányok vannak szolgálatban. E z t a munkát most kiegészíti az egyesület városban levő testvéregylete vagy meg­ bízottja. E z a városi leányegylet számontartja viszont a megbízható és j ó helyeket, ahova cselédre v a n szükség, úgy hogy az i l y e n házak a szük­ ségletet egyenesen az egyesületnek jelentik be s egyben bejelentik azt is, hogy mekkora bért hajlandók adni. Most a falusi egyesület minden leányt, a k i a városba megy, egyszerűen a városi egyesület irodájába vagy az e célra felállított otthonba u t a l , mely az illetőket elhelyezi. I l y e n módon elérnénk a következőket: 1. a faluról fölkerülő leányok nem volnának kitéve a helykeresés és helynélküliség kellemetlenségeinek ; 2. nem volnának kénytelenek bárhová elállani, mert az egyesület az olyan házakhoz, ahol anyagilag vagy erkölcsileg a cseléd helyzete biztosítva nincs, egyszerűen megtagadná a szállítást; 3. a városban szolgáló leányok vasárnap délután szórakozásukat az egyesület helyiségeiben találnák s így sok veszedelmet kerülnének el. A munkaadók viszont elérnék: l . h o g y megbízható cselédeket kapnának; 2. a helyszerzés az egyesületnek n e m lévén keresetforrása , nem volnának kitéve a mostani helyszerzők csel­ fogásaínak, akiknek érdekük, hogy minél többször kelljen igénybe venni szolgálataikat, s végre, hogy cselédeiket a rossz társaság nem rontaná e l , hanem azok gondozásban és nevelésben részesülnének. E z t az egész

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

.szervezetet pedig igen könnyen meg lehet alkotni, míg egyesületek n i n ­ csenek, megcsinálhatják az egyházak is. A városi iparos és kereskedő ifjúság társadalmi hasznosságra való nevelésére sokkal kevesebb az alkalom. I t t a társadalmi, élet összetet­ tebb és azok a szervek, melyeket falun az ifjúságnak kell pótolnia, i t t m i n d megvannak. A z állásközvetítés az a tevékenység, melyben egy ilyen ifjúsági egyesület vagy mozgalom tagjait társadalmi úton segítheti. Számontartja a munkakeresőket, épúgy, m i n t az üres állásokat is és végzi tagjai elhelyezését. Ezenkívül bevezethetjük, kellő alappal rendel­ kezve a segélyakciót is, szegénysorsú, állásnélküli ifjak segélyezését. A kül­ földi Ifjúsági Keresztyén Egyesületek óriási szervezettel rendelkeznek etéren s Hospiz-aik, j ó , tiszta és olcsó vendéglőik mintaszerűek. Egy-egy erős városi egyesület nálunk is igen nagy téren végezhetné az i l y e n munkákat. A középiskolai toni^ó-ifjúságnak még kevesebb alkalma nyílik erre. Elfoglaltatásuk, társadalmi állásuk számukra hozzáférhetetlenné teszi a társadalmi segítség és szolgálat módjait. F e l kell azonban hív­ nunk a figyelmüket és módokat kell keresnünk reá, hogy a tanulóifjúság és az ifjúság többi osztályai között a kapcsolatot megállapítsuk, leg­ könnyebben v a l a m i társadalmi téren. Erről azonban csak akkor lehet szó, h a mindkét osztály már szervezve van. Igen szép és nagy tér kínálkozik a városi intelligens leányok társa­ d a l m i szolgálataira. N e k i k kell kezükbe venni a városi jótékonyság, a segítőakció keresztülvitelét. A leány egyesület, i t t i s , mint falun, tartsa számon a szegény családokat, a betegeket, azokon ne csak pénzsegély kiutalásával segítsen, hanem látogassa meg őket, tanítsa meg a beteg környezetét az ápolás legegyszerűbb fogásaira, a szegények segítését azok felügyeletével és lelkigondozásával is bővítse k i . Tartsa nyilván azokat a hadiárvákat, akik a városban laknak, gondoskodjék róluk, keresse föl őket, s ruhával, élelmiszerrel lásson azok segítéséhez. Mindezek­ b e n a munkákban annak a gondolatnak kell kidomborodni, h o g y nem a pénz a legértékesebb segítség, s hogy a pénzzel és más anyagi eszközökkel való ellátás csak az egyik — legtöbbször könnyebb — fele a munká­ nak, a másik, értékesebb oldal a szegénység és nyomor áldozatai számára a könyörülő jóságnak, felebamti^er^tetnek,. egy«angarát v i n n i eL w

E z e k nagyjában azok a feladatok, melyek az ifjúság társadalmi szolgálatai előtt állanak. Természetes, hogy erre a lehetőségeket az adott helyzet adja meg. A z - m u t a t j a meg, melyik m u n k a vezethető be ezek közül, s az ad kilátást arra i s , hogy ezeken az említetteken kívül még melyek vehetők fel.

A

KIVITEL.

5. N e m z e t i

1.21

nevelés.

A nemzeti nevelés munkáira nemcsak ott v a n szükség, ahol más &>jkú lakosok élnek a községben, hanem a legmagyarabb vidéken i s . Azért a nemzeti nevelésnek nemcsak egy pár, többé-kevésbbé sikerült kísérletben, egy pár ünnepélyben kell kimerülnie, hanem legyen ez olyan szellem, mely áthatja az egész gondozást, s a legkisebb munkában is megnyilvánul. A már eddig tárgyalt munkaágakban is jelentkeznie kell. A testi nevelés ép úgy, mint a társadalmi hasznosságra való képzése az ifjúságnak ennek a jegyében k e l l , hogy folyjék, tartó elve, formája ez legyen az értelmi és művészeti nevelésnek is. A testi nevelésben a nemzeti gondolat a régi magyar népjátékok fölélesztésében nyilvánul. A lapdajátékokban, a népies misztériumokban (bethlehémes, vízkereszti játékok), valamint a népjátékokban (leánykérő, pünkösdi rózsa) nagy kincse v a n letéve a nemzeti szellemnek, ezek művelése a népjátékok és misztériumok előadása fontos eszköz a nemzeti nevelésre. Hasonlókép fölhasználhatjuk ebben a körben a táncokat i s , melyeket, h a nem ismernek, ünnepély keretében kell bemutattatni. A katonai gyakorlatokon megkívántató fegyelem, magyar vezényleti nyelv, az a követelmény, hogy csak olyanok vehetők fel, akik magyarul t u d n a k , szintén sokat segít. A társadalmi hasznosságra való nevelésben fölhasználhatjuk a nem­ zeti eszme szemléltetésére és érvényesítésére a népviselet befolyásolását, melyből igyekszünk k i h a g y n i a nem magyar motívumokat. A háziipari munkában a magyar motívuma tulipános ládák, varrottasok készítése szintén fontos eszköz. Különösen erőteljes kapcsolatot találunk a nem­ zeti gondolattal a hősök sírjainak, emlékének ápolásában. E n n e k azonban már az iskolában k e l l megvetni az alapját. A z iskolai nevelés ne csak jelképezze a nemzeti nevelést, hanem végezze is azt. Nemzetiségi vidéken az iskolai nevelés igen fontos eszköz arra, hogy a nem magyar ajkú gyermekek megtanuljanak magyarul. H a a tanító nemcsak iskolai órák alatt gondolkodik arról, hogy magyarul beszélje­ nek, hogy mindig szabatosan fejezzék k i magukat, hanem figyelemmel kiséri játékaikat is, vigyáz rá, hogy a játék nyelve magyar legyen, s határozottan, de nem durván útját vágja annak, hogy a gyermek más nyelven fejezi k i gondolatait, egy év alatt már annyira, amennyire, magyar beszédre szoktathatta őket. A h o l az iskolával kapcsolatosan népinternátus v a n , ott — kellő gondozás mellett — a haladás bámulatos. E z azonban csak egyik oldala a dolognak. A másik, nagyobb fele az, m i k o r az iskolai nevelés és tanítás a rendes munkában pozitive akarja előmozdítani a nemzeti nevelés alapelveit. A magyar nyelvtanban ép

122

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

úgy nyílik erre alkalom, m i n t az olvasásban, ahol felhívjuk a tanulók figyelmét a kifejezések szemléletességére, az egész költemény művészi szépségeire s arra a vezető gondolatra, amit fölmutat, m i n t a földrajzban, történelemben, ahol személyiségekben mutatjuk be a nemzeti mult vezető gondolatait, s azokat a feladatokat, melyek á nemzeti jövőben várnak reánk. Sohase feledjük el, hogy n e m hazafias, szólamokra v a n szükség, h a n e m arra, hogy az ifjúság megérezze és átélje a haza fogalmá­ b a n rejlő értékeket és lelkében a haza szolgálatára való eikötelezés gon­ dolata fölébredjen. A z iskolán kívüli munkában számos eszköz kínálkozik erre. Szemé­ lyes beszélgetésekben g y a k r a n tereljük erre a szót, s adjunk alkalmat az ifjúságnak rá, hogy gondolkozzék, minő speciális feladatot tartalmaz az ő számára a nemzet és haza fogalma. H i v a t k o z z u n k rá, hogy ezek a fel­ a d a t o k legszorosabb kapcsolatban állanak az ő erkölcsi jellemével, hogy ép o l y félszeg egy o l y a n ember, a k i munkáját nem a haza szolgálatára szenteli, h a még olyan tökéletes is, m i n t az, a k i hazáját mással, m i n t jellemerejével és hűséges kötelességteljesítéssel akarja szolgálni, A haza egyiket sem használhatja, mert egyformán jellemes és egyformán hazafias emberre v a n szükség. Mutassuk föl nekik, hogy nem lehet senki igazán szolgálatára a hazának, a k i nem törekszik erkölcsi jellemének kiépítésére és az i l y e n többet árt annak, m i n t amennyit használ. E z t a két e l e m e t : a hazának való szolgálatot és erkölcsi jellemerőt a történelem nagy személyiségeiben szemléljük. Ezeket a személyiségeket azért közeli isme­ rősökké, élő alakokká kell az ifjúság lelkében tenni. Meg kell eleveníteni a korokat, azok vezető gondolatait, hiszen minden k o r b a n egy közös nagy életkérdés körül csoportosultak az események. Így n e m fognak a történelem korszakai a háborúk adataiban, s a személyiségek élet* rajzokban elveszni, hanem megelevenedik előttünk az egész k o r és az azt mozgató alakok. M i l y e n érdekes bepillantani egy Török Bálint, egy M a r t i n u z z i , egy B e t h l e n Gábor lelkébe, hogyan látta az asaját korának kérdését és hogyan akarta megoldani azt. A nevelő azért rendelkezzék nagy ismeretanyaggal, különösen a^ történelem részleteiben. T u d j o n e l ­ beszélni történeti adomákat a történelem vezető alakjairól, legyen képes egy pár megjegyzéssel kellő világításba hozni őket. A d o t t esetekben bizonyos igazságok, gondolatok szemléltetésére használja fel őket, eze­ ket történeti a l a k o k k a l szemléltesse. A történeti nevelés egyik igen fontos tényezőjét azok a nép száján forgó vagy forgott mondák, történeti adomák, elbeszélések stb. képezik,, melyek történelmi személyiségekre, helyekre stb. vonatkoznak. I l y e n először is a hun-magyar mondakör, aztán a Szent László-, Mátyás-mondák és anekdoták. Ugyanide számíthatók a helyekhez kapcsolódó történetek, Maros és Olt eredetéről, Balaton, Galamboskő stb. E z e k , sajnos, sok helyen

A

KIVITEL.

12$

kivesztek, pedig igen sok értékes elemet tartalmaztak. A z ifjúság útján tesszük ezeket ismét a magyar nép közkincsévé. A z iskolában földrajz tanítása közben ne feledkezzünk meg ezek elismételtetésérol, a történelmi személyiségekkel kapcsolatban gyűjtsük össze a róluk szóló mondákat. Ünnepélyeken meséljük el őket vagy olvastassuk föl költői feldolgozásu­ k a t . A z iskolai tanítás közben sokszor nincs időnk ezekre kitérni, az alább említendő nép szeminárium egyik feladata ép az, hogy e nemzeti k u l t u r kincseket megőrizzük. O t t ezekből tanulmányt csinálunk és részletesen kifejtjük azokat a gondolatokat, melyek ezekben rejlenek. A másik igen fontos tényezője a nemzeti nevelésnek a hazai föld ismertetése. A z iskola erre ismét csak általános vonásokban terjeszkedhetik k i és csak térképek által szemléltetheti azt. E r r e lehet fölhasználni a kirándulásokat. A kirándulásokon célul tűzzük k i , hogy az ország egy-egy részét, vidékét ismerjük meg. A hegyvidéken lakó ifjúságot e l ­ visszük az Alföldre, s viszont. Egyes természeti szépségek megszemlélé­ sénéi kiterjesztjük figyelmünket annak fontosságára. A vidékek, ország­ részek meglátogatásánál megismertetjük az ifjúsággal annak népét, népviseletét, esetleges szokásait, életmódját, hogy lássa, milyen gazdag ez az ország a legkülönbözőbb vidékekben, s hogy e sokféleséget hogyan t a r t j a össze a hazáért való m u n k a közös gondolata. A népszeminárium­ b a n a földrajz tárgyalásával kapcsolatban megtanítjuk őket a térkép­ rajzolás elemeire, esetleg domborművű térképek készítésére. Igen sok becses motívumot találunk a nemzeti irodalomnak m i n d ­ máig nagyon elhanyagolt ismertetésében. A z irodalomban a n e m z e t i ' eszmét műformában látjuk megjelenni, művészi alakban megjelenítve személyiségekben azokat a gondolatokat, melyeket előbb fölfejtettünk. Ezért az irodalom ismertetésére igen nagy gondot kell fordítani, s ez ismét a szemináriumok kötelessége, mert a népiskola erre nem rendelke­ z i k elég idővel. Először is meg kell ismertetni az irodalom legkiválóbb termékeit. A falusi magyar legénynek az alakját még senki úgy meg nem rajzolta, mint A r a n y a T o l d i Miklóséban, a többi, Tóth Kálmán Göndör Sándor át sem véve k i , egy-egy garázda, félszeg, duhaj torzalak. S milyen kár, hogy a T o l d i még nincs fölfedezve a magyar nép számára. A z igazi népmese gyönyörű alakja Petőfi : János vitéze vagy A r a n y Kózsa és Ibolyája. A történelem alakjait össze lehet állítani csak költemények­ ből i s . * Ezeket meg kell ismertetni az ifjúsággal. Ösztönözni kell őket. * A történeti regények és elbeszélések i t t igen jól használhatók. Legkiválóbbak : Gárdonyi: A láthatatlan ember. Herczeg: Pogányok. Jókai: Szomorú napok. Kemény: Z o r d idő. Baksay: Dáma. Jókai : Török világ Magyarországon. Jókai: Erdély aranykora. Jósika: Z r i n y i a költő. Jókai: Csataképek. IIj földesúr. Vas G . : N a g y idők, nagy em­ berek, stb. '

124

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

hogy tanuljanak könyv nélkül költeményeket, alkalmat adni nekik, hogy ezeket elmondják. E z e k k e l lehet szemléltetni egy-egy történelmi alakot. K i s f a l u d y Károly Mátyás királyról szóló színdarabjai bármily gyengék dramaturgiai szempontból, igaz kópét adják Mátyásnak. I l y e n színdarabokat hazafias ünnepélyeken elő kell adni. P l . a március 15-iki ünnepélyek térjenek már el egyszer attól a sablontól, a m i már végtelen unalmassá tette őket, hogy másról sem tudunk szavalni, m i n t szabadság­ ról és szolgaságról, s az obligát lelkesedés teljesen megfojtja az ünnep valódi jelentőségét. A l i g fedezték föl, hogy ez az ünnep a nemzeti gondolat szemléltetésének ünnepe, s hogy a hazáért való munkát nemcsak a K o s s u t h L a j o s , hanem a H u n y a d i Mátyás, Szent László vagy Zrínyi Miklós alakjában is lehet szemléltetni, s e személyiségek alakjában is lehet szemléltetni, s e személyiségek, alakjában sokkal több nevelő erő v a n , mint egy nap eseményének unos-untalan való emlegetésében. E z e ­ ket az alakokat az i r o d a l o m útján meg k e l l jeleníteni, s fölhasználni az alkalmat, hogy a bennük rejlő gondolatokat megértessük. I t t a munkánk a művészeti neveléssel kapcsolódik, melyről bővebben a maga helyén szólunk. _ E h h e z a munkához kapcsolható a magyar népmesék és népdalok kultusza. A magyar népszellem igen értékes kincse v a n lehelyezve ezek­ ben, melyek megőrzésére mindent el kell követnünk. F a l u n könnyebb a helyzet erre. Már a gyermekeket összegyüjthetjük mesedélutánokra, mikor ezeket velük megismertetjük s a falusi ifjúság énekkarai a magyar népdal művelését egyik fontos céljuk gyanánt tűzzék k i . A fonókban, összejöveteleken, adjunk helyet ezeknek és szoktassuk az ifjúságot a magyar népdal szeretetére és megbecsülésére. A község népkönyvtárát, mely mellé ifjúsági könyvtár beállítása föltétlenül kívánatos, i l y e n módon szereljük föl olyan művekkel, melyek az ifjúság nemzeti nevelését olvasás útján mozdítják elő. Ne hiányozza­ nak ebből a magyar irodalom népies műremekei, melyek közül m a már a legtöbb olcsó — bár nem épen nép számára praktikusan olvasható — kiadásban hozzáférhetővé v a n téve. Műveltebb ifjúságnál megtehetjük azt, hogy az ifjúság egy tagjának k i a d j u k olvasásra, p l . A r a n y : Első lopását s egy összejövetelen az illető elmondja annak tartalmát, részle­ teket olvas fel belőle, szóval ismerteti azt. E művek olvasására m i is ösztönözzük az ifjúságot oly módon, hogy figyelmüket reájuk felhívjuk, részleteket ismertetünk belőlük stb. A sajtó szerepe is igen fontos e tekintetben, mely jó és olcsó olvasni­ valóval lássa el az ifjúságot. Erről azonban a művészeti nevelésnél többet.? Mindezen munkákat végezve, eljöttnek láthatjuk az időt arra, hogy demonstratív eszközökkel is erősítsük és kifejezzük a nemzeti neve­ lés gondolatát. E végből, más, közeli községekkel együtt egy <
A

KIVITEL.

iődési nap)~öi vagy «rnagyar nap»-ot rendezünk, melyről i t t csak azért teszünk említést, mert ezt is az ifjúságnak kell rendeznie. A szomszéd községekkel való együttes rendezés kapcsolatba hozza a községeket egy­ mással, megszünteti azt a nagy ürt, a m i m a két község kulturális élete és törekvései között v a n . E z e n az egy-két napig tartó közös ünneplésen mindegyik község mutassa be munkáját. A z ifjúsággal közös, nagy gya­ korlatot, tornaversenyt stb. tartunk, ünnepélyt rendezünk, melyen mindkét községből szerepeljen ek.Az i l y e n alkalmak óriási módon meg­ növelik az érdeklődést a két községben egymás iránt, az eddig különkülön folyt munkákat összekapcsolják, a népben és ifjúságban meg­ teremtik a közös m u n k a szellemi föltételeit, a vezetőket pedig biztosít­ ják még a legelhagyatottabb faluban is afelől, hogy nem egyedül dol­ goznak s munkájuk nem egyedüli őrtűz a nemzetépítés nagy m u n ­ kájában, mely ég és kialszik, hanem íme, más őrtüzek fénye ragyogva olvad bele az övébe és magasan lobogva tesz bizonyságot a magyar lelkek égő buzgalmáról.

6. Értelmi

továbbképzés.

A z ifjúság értelmi fejlesztésének szükségét különösen a falusi és a városi iparos ós kereskedő ifjúság érzi. A középiskolai tanulók egész gondozása annyira értelmi irányban halad, hogy alig v a n szükség e továbbképzés sürgetésére, annyival inkább azonban arra, hogy ez értelmi nevelés a maga kapcsolatát az ethikai jeliemneveléssel meg­ találja s .ebbe átvezessen. Mert az értelmi* továbbképzés vezető elve az, hogy vele együtt az erkölcsi jellemnevelést fejlesszük. Nagyon nagyot tévedne az a nevelő, a k i azt hinné, megállhat ebben ott, hogy az ifjúság ' l a t k o r ét bővíti és ismereteit gyarapítja vagy épen különböző egymástól elszigetelt ismeretanyagreszeket nyújt neki. M i nem lexikono­ k a t és tudományos vademecumokat akarunk nevelni, hanem jellemeket, k i k n e k ismeretes rendszere, egész világkepe egységesen fejlődik és nő erkölcsi jellemük erejével. Ezért az értelmi továbbképzésben első és vezető gondolat a rendszeres áttekintés gondolata. H a csak a gazda­ sági ismeretek bővítésére gondolnánk* ép oly félszeg lenne a munkánk,, mint h a csak reális ismereteket akarnánk adni az ifjúságnak. A z értelmi továbbképzés főgondolata tehát a rendszeres áttekintés. A z a perspek­ tíva, amivel a világ jelenségeit, az egész világkép különálló elemeit egy világképbe foglaljuk össze. E r r e az összefoglalásra pedig ép úgy szüksége v a n a középiskolai ifjúságnak, mint az iparostanoncnak és a falusi fiúnak és leánynak, természetesen mindegyiknek a maga módján. v

A középiskolai tanulóifjúság nevelése egészen értelmi irányú. I t t az ismeretek bővítéséről, részletek nyújtásáról nem lehet szó, eléggé

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

elvégzi azt az iskola. A z első probléma azonban i t t a világnézet vezetésé­ nek problémája, melyet igen fontos dolognak kell t a r t a n u n k . Á z egész tananyag arra kell, hogy irányuljon, hogy az ifjúság világképét egysé­ gesen bővítse és e bővülés alapján gondolkozásra ösztönözze. E m e l l e t t a másik gondolat az önálló tanulmányozásra és kutatásra vezetés gon­ dolata, mely a középiskola legmagasabb osztályaiban egyúttal átmenetet ad az egyetemi tanulmányozáshoz. Ezért rá k e l i m u t a t n i arra, hogyan válik ez önálló tanulmányozás folytán érdekesebbé egy-egy kérdés, s egyben föhtosabbá i s . A nevelő ne felejtsen el rámutatni, hogy a tudo­ mányok organikus egységet alkotnak, s ez egység magyarázó elve a világnézet szempontjában található. A városi iparos és kereskedő ifjúság értelmi továbbképzése azo­ kat a szempontokat t a r t j a szem előtt, amikre i t t e társadalmi osztály­ nak szüksége v a n . I l y e n elsősorban továbbképzés a maga szakjában, mely a szakbeli tökéletesedést és fejlődést célozza. Áz i l y e n továbbképzés­ nek rendszeresnek és szervezettnek kell lennie, s mégis olyannak, mely gondolkozásra ösztönöz. Városokban az iparhatóságok és testületek, iparos-tanonciskolákkal kapcsolatban, rendszeres tanfolyamokat tarthat­ nak. E szakbeli továbbképzésen kívül azonban szükség v a n általános ismeretközi továbbképzésre. Gondoskodni kell róla, hogy minden egy­ oldalúság nélkül terjeszthessük azokat az ismereteket, melyek a világképet bővítik, melyekre szükségük v a n a kereskedő- és iparostársadalom ifjú tagjainak. É p úgy, m i n t falun, i t t is az a veszedelem fenyeget külön­ ben, hogy a képzés egészen egyoldalú lesz, hogy a közvetlen tanulmányi körbe n e m tartozó dolgok iránt az érdeklődés egészen k i h a l , s az egész gondolkozásmód egyoldalú s vele együtt a társadalmi élet többi jelen-, gégétől elzárkózó és elszigetelt lesz. E továbbképző rendszeres ismeret­ terjesztés másik eszköze az olvasás vezetése. Hozzá kell j u t t a t n u n k az ifjúságot egy olyan könyvtárhoz s esetleg olvasóteremhez, mely nem­ csak szépirodalmi, hanem ismeretterjesztő műveket is tartalmaz. E g y egy kérdés fejtegetésénél u t a l n i kell egy műre, melyben az illető kérdés meg v a n magyarázva. A falusi ifjúságnál legégetőbb és legnehezebb e kérdés. O t t az értelmi érdeklődés csekély még akkor is, h a az iskola leghívebben betöltötte feladatát. A z ismeretterjesztő felolvasások és előadások csak szakadozottan, rendszertelenül közlik a tudnivalókat, inkább a felnőttek­ kel, míg az ifjúság az iskolából való kilépése után ez előadásokra nem igen jár el, s így elvesztjük azt a kort, mikor az iskola hatása még tartana. Á kérdés igazi gyökere tehát ott r e j l i k : hogyan tudunk az iskolából kikerült gyermekekben állandó érdeklődést kelteni az ismeretek iránt, vagyis, hogyan tudjuk megtartani és állandóvá tenni azt az érdeklődést, Mmií már az iskolában fölkeltettünk. Első szerepe tehát - az értelmi

A

KIVITEL.

127

nevelésben az iskolának v a n . A z iskolai tanítás alkalmával — már szól­ t u n k is erről — arra törekszünk, hogy az átadott ismeretek ne holt tőkét képviseljenek a gyermekben, hanem azokat-használni, azok nyomán további gondolatokra és eredményekre j u t n i legyen képes. H a a tanítá­ sunk az anyag átadása mellett egyben ösztönzés volt a további gondol­ kozásra, megvetettük az alapját az állandó érdeklődésnek. A k k o r a gyermek nem fog megelégedni a v v a l , amit tanult, hanem további isme­ reteket óhajt szerezni, vágyakozik lijabb szempontok után s a már ismer­ tekből újabb még ismeretlen jelenségek magyarázatára következtet. A népiskolai tananyag, mely a 6—12 éves gyermek szempontjaihoz és fejlődési fokához v a n mérve, így semmikép sem lesz elég a 15—16 éves­ nek, mert az már egyetemes összefüggést, törvényeket és célszerűséget akar látni a világban s áttekintésre törekszik. A z iskolában tehát már a v v a l a t u d a t t a l kell ez ismereteket nyújtanunk, hogy eljön az idő, m i k o r ezek lényegébe és magyarázatába bővebbén be kell bocsátkozni, s mikor ezek már nem lesznek képesek kielégíteni az ifjúság ismeretvágyát. í g y vezessen át az iskola az értelmi továbbképzésre, s így keltse föl és tartsa ébren az érdeklődést azon jelenségek, összefüggés ég törvények között, melyek megismertetése az iskolai tanítás feladata. H a az ifjú az iskolából kilép, e szomjúság megmarad a lelkében és azt Melegíteni törekszik. P l . ismeri a természet egyes jelenségeit, tárgyait, a z állat-, növény-, ásványország egyes képviselőit, s most kíváncsi reá, mi az a törvény, mely ezeket vezeti, ezeknek létet és fönnmaradást a d . V a g y t a n u l t a a természettan egyes kisebb törvényeit, s most szeretne bepillantani azon magasabb rendbe, mely e kisebb törvények helyét és érvényét megszabja. E z érdeklődést meg nem látni és k i nem elégíteni egyértelmű az ifjúság szellemi elhanyagolásával. M i t tehetünk most ez érdeklődés kielégítésére. Továbbképző-, iskoláink nincsenek, a továbbképző - tanfolyamok, népszerű ismeretter­ jesztő-előadások, felolvasások erre nem alkalmasak, mert közönségük Bem állandó, m a többen, holnap kevesebben jönnek, jellegük ünnepély­ szerű, vagyis nem a tanulás konkrét célja hozza őket össze, a tárgyaik nem lehetnek folytatólagosak ős rendszeresek, mert egy ilyen ciklusos­ ság a közönség megfogyását vonná maga után. T a r t h a t u n k tehát először is továbbképző-tanfolyamokat csak az ifjúságnak. E z e k b e n részt­ vehessen fiú és leány egyaránt. Vegyük át e tanfolyamokon egy-egf tárgynak rendszeres áttekintését, azok alapján, mint azt az iskolában tanulták. Főgondot az áttekintésre, a tárgyból következő törvényekre, s azok ethikai következményeire fordítunk. E továbbképző tanfolyamok azonban nem mindenütt vezethetők be. Legtöbb helyen az ifjúság önfegyelmezettsége, érdeklődése vagy föl sem ébredt, vagy már meg is szűnt, úgy hogy a 15—16 éves fiúkat és leányo-

128

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

kat semmi áron se lehet rávenni, hogy ők még «tanuljanak» v a l a m i t A z órákra rendszeretlenül járnak, azokon figyelmetlenek, a tárgy egyegy érdekes fordulata vagy része, h a leköti is őket, a következő pillanat­ ban a figyelmük eltérül. A z eredmény pedig a legtöbbször semmi. M e g ­ jegyezni semmit sem jegyeztek meg, az ő munkálkodásukra semmi szükség sem lévén, nem is dolgoztak semmit. O l y a n szervezetre v a n tehát szükség, mely fegyelmet képes teremteni az ifjúság gondolkozá­ sában, amely a pontos megjelenést megkívánja és biztosít arról is, hogy nem hiába dolgoztunk. A h o l a továbbképzőkurzusok sikerrel jártak, az ifjúság azokat szívesen hallgatja, pontosan eljár, szükségessé válik, hogy azokat, a m i k ­ ről ott szó v a n , fővonásaiban lejegyezzék, továbbá, hogy ez a m u n k a ne a tanító egyoldalú munkája legyen, hanem a munkában a hallgatók is vegyenek részt. í g y alakul k i a továbbképző-kurzusokból az a szerve­ zet, melynek keresztülvitele megoldja a falusi ifjúság értelmi t o v á b b ­ képzése kérdésének nehézségeit, s mely szervezetet népszemináriumoknak nevezhetünk. A népszeminárium tehát arra való, hogy a falusi ifjúság értelmi továbbképzését rendszeresen, szabad formában megvalósítsuk. Hasonlít ez a svéd és dán népegyetemekhez, s h a még azok eléréséig nagyon sok idő v a n is hátra, reméljük, hogy egyszer megközelítik őket. A népszemi­ nárium a község körülményeihez alkalmazkodik. Szervezete igen egyszerű. H o l amennyi idő rendelkezésre áll, heti két, három, négy v a g y öt órán, összegyűjtjük az ifjúságot (mindkét nemen) és i l y e n rendszeres előadáso­ k a t t a r t u n k n e k i k , illetve velük. A szemináriumban a hallgatás kötelező, az egyszer beiratkozott köteles az órákon jelen lenni, de vizsgálati kény­ szer nincs. A módszer az előadás : a tanító, lelkész, orvos v a g y a k i ezeket végzi, előadja a megfelelő anyagot, a hallgatók az óra végén az anyag rövid kivonatát füzetükbe leírják, miután esetleg a hallottakat meg­ beszélték. A z o k a tárgyak, melyeket meg kell ismertetni áz ifjúsággal ezen az úton, a következők l e h e t n e k : történelem, természettan, ter­ mészetrajz, földrajz és a magyar nemzeti irodalom ismertetése. A h o l h e t i két órát tudunk beállítani, ott két tárgyat veszünk ebben, kettőt a követ­ kező évben, h a m i n d az öt órát be tudjuk állítani, akkor a tárgyak bővebb, több évre osztottan való előadására nyílik alkalom. Fődolog természetesen a tárgy helyes beosztása és kiválogatása. A szeminárium gondolatában a közös m u n k a gondolatát kell megvalósítani. A földrajz köréből térképek rajzolása, természetrajzból növény-, rovargyűjtés, ter­ mészettanból a természettani eszközök, táblázatok előállítása vár a gyermekekre. Történelem köréből összegyűjtjük velük a történelmi mondákat, elbeszéléseket egy-egy kor vagy személyiség felől. A m a g y a r irodalomnak sem a történetét adjuk elő, hanem az irodalmat ismer5

A

129

KIVITEL.

tétjük. A z egyes írókat műveikből, melyeket a hallgatókkal elolvasta­ t u n k és kivonat oltatunk. A közös olvasás egyik nagy eszköze ennek a munkának. ' , y A szeminárium munkáját többfélekép tehetjük rendszeressé s több eszközzel gondoskodhatunk róla, hogy ez a m u n k a csak­ ugyan maradandó legyen. Kezdhetjük úgy, hogy a mindennapi tankötelesek és ismétlő-iskolások köréből vesszük fel a legjobbakat, mert ezek gondolkozása és magaviselete fegyelmezett. Azután, h a ezek az iskolából kinőnek, a szemináriumban megmaradnak és annak első, állandó hallgatóságát képezik, kikhez a többiek már az iskoláik végezté­ vel csatlakoznak. í g y állandó buzgósággal és munkával k i lehet v i n n i , hogy szokássá válik, hogy m i n d e n k i , a k i az ismétlő-iskolát elvégezte, épen azáltal belép a szemináriumba, s nem lesz a községben hú és leány, a k i ezt a szokást megtörné. Így, h a ez sikerül, elértük azt, hogy a községifjúsága tanköteles korától 18 éves koráig egy, habár nem külsőleg, de belsőleg annál inkább fegyelmező iskola hatása alatt áll, ismeretei bővü­ lését lelkén viseli. H a most már ott állunk, hogy a népszemináriumnak a folytatólagossága azok közt, a k i k egyik télen hallgatták és következő télen ismét beiratkoznak, megvan, akkor ezt a kört bizonyos közös cé­ l o k k a l határozottabbá tehetjük. Pályatételeket tűzhetünk k i azok számára, a k i k a tanult anyagból vizsgát tesznek vagy bizonyos, a tanultakkal kapcsolatos dolgozat, rajz stb. elkészítésére, szavalásra, s megköthetjük ezeket úgy, hogy csak azok vehetnek részt benne, akik a szemináriumba be vannak i r a t k o z v a . Ugyancsak gondolhatunk arra, hogy az intézményt segédeszközök­ k e l lássuk el. A készített természettani eszközöket, térképeket, tábláza­ tokat, gyűjteményeket összeállítjuk és belőlük megvetjük a szeminárium szertárának alapját. E z t a szertárt évről-évre gyarapítjuk. E r r e fölhasz­ nálható a legegyszerűbb eszköz i s . Árjegyzékekből, képeslapokból k i ­ vágott minták, képek stb. a l b u m b a állíthatók össze tárgyak és termé­ szetes sorrend szerint, s ez albumok pompás szemléltető eszközök lesz­ nek a kezünkben. Alapíthatunk az intézménynek könyvtárt is, olyan ajándékba kapott vagy a szeminárium pénzéből vett művekből, melyek az anyaggal szoros kapcsolatban állanak. A történelemmel kapcsolatban, p l . gyűjthetünk olyan munkákat, melyek a hazai történelem anyagát népszerűen feldolgozzák, olyan elbeszéléseket, melyek találóan jellemez­ nek egy-egy kort, a földrajzhoz útleírásokat, az irodalomhoz a kiválóbb magyar írók legnevesebb munkáit olcsó kiadásban. Így hozzászoktatjuk az ifjúságot, hogy ne csak a mesék iránt érdeklődjék, hanem komolyabb dolgok iránt i s . E könyvtárt és szertárt az előadások alkalmával hasz­ náljuk, azok fontosságára rámutatunk. E v v e l irányítjuk az ifjúság olvasmányait. Mondottuk, hogy a népDf.

Imre L. : Vezérfonal

az ifjúság

gondozására.

9

130

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

könyvtárban olyan munkákra is v a n szükség, melyek komoly, ismeret­ terjesztő célzatúak. x\ki valaha népkönyvtárt vagy ifjúsági könyvtárt vezetett, tudja, hogyan szoktak az olvasók mindig egy bizonyos könyvesoportot igénybe venni. O l y a n könyvek, melyek ezeken kívül esnek, lehetnek bármilyen jók, mégsem használtatnak. H a azonban v a l a k i az olvasók közül kezébe vette és ajánlja azokat, rögtön bejutnak a közked­ velt könyvek közé. Így kell a nevelőnek fölhívni a figyelmet az ismeret­ terjesztő irányú, könyvekre. Természetesen az csak akkor történhetik, h a az ifjúság érdeklődése az ilyén iránt már meg v a n szilárdulva. H a már elértük azt, hogy az ifjúság az alapismeretekkel rendelkezik, részleteket mutatunk be a műből, h i v a t k o z u n k reá mindaddig, míg v a l a k i el nem olvassa és be nem látja annak fontosságát és szépségét. H a egyszer az olvasóközönség egy tagjának megtetszett, biztosítva v a n annak sikere. A népszemináriumnak még egy fontos hivatása v a n : neki k e l l megcsinálnia a községi múzeumot. A községi múzeum gondolata is csak nálunk ú j , külföldön, különösen Németországban már rég felfedezték e fontos intézmény jelentőségét. E z intézmény hivatása az, hogy minden, a községre vonatkozó adat összegyűjtésével növelje az ifjúság és a nép megbecsülését a község iránt, megértesse annak, múltját, tudatossá tegye körülményeit és előírja s az ifjúság lelkébe vesse azokat a feladatokat, melyek a község munkájában reá várnak. A község gondolatával együtt kapcsolja be az ifjúságot a nemzeti közösség megérzésébe. A z ifjúság tehát a vezető segítségével először is összegyűjti az adatokat a község történetéhez és megíratja azt. Azután megrajzolja a község és környéke térképét, összegyűjti a község flóráját, rovarvilágát és kőzeteit, v a l a m i n t földanyagát. Megíratja a községi népszokásokat. Azután esetleg fény kép­ fölvételeket készíttet a község különböző oldalairól, nevezetesebb épü­ leteiről, s azokat összegyűjti. Így rendez be egy kis múzeumot, melyet teljessé tesznek azok az emlékek, kiváló férfiak arcképei, ünnepélyek meghívói stb., amelyek a község életének egy fordulópontjával vannak kapcsolatban. így világosan áll a belépő előtt a község egész a l a k j a , annak minden része és történetének minden vonása. H o g y az i l y e n múzeumok m i l y e n egyszerűen állíthatók elő és mégis m i l y e n fontosak, az a mondottakból kitűnik. A z ifjúság értelmi továbbképzését fölhasználhatjuk végre arra is, hogy ünnepélyeken és felolvasásokon szót engedjünk az ifjúság­ nak. Persze ez hosszú időbe kerül, sok fáradságba, míg önálló fogalma­ záshoz szoktatjuk őket, de az értelmi továbbképzés diadala az lesz, h a p l . ifjúsági ünnepélyeken az ifjúság egy tagja mond majd beszédet.

A

131

KIVITEL.

7. M ű v é s z e t i

nevelés.

Jeleztük már előbb, hogy a művészeti nevelés az a csúcspont, .íttelynél magasabbra a vallásos nevelésnél lepünk, mikor e három kört, az értelmi, ethikai ós művészeti nevelést a vallásos érték szem­ pontjából végezzük. N o h a i t t a vallásos nevelésre csak rövid útbaiga­ zítást adunk, hangsúlyozni kívánjuk, hogy a vallásos (nem felekezeti) motívumok fölhasználása mégis a legfontosabb része a nevelésnek és motívumok levezetésére és értékesítésére a megfelelő helyeken eddig is adtunk indításokat és kiemeltük ezek fontosságát. Senki sem érthetne j o b b a n félre bennünket, mint a k i azt gondolná, hogy művészeti nevelés alatt az ifjúságnak dilettáns művészkedési h a j ­ lamait, ápolását és elősegítését értjük. Semmi sem lehet távolabb tőlünk (és távok legyen ez minden j ó nevelőtől), mint hogy az i l y e n «anch'io sono pittore»-féle felkiáltásoknak adjunk tápot. A z ilyen művészkedés, mely rendesen egészen természetszerűleg a külső vonásokat ragadja meg, melyben a középiskolai önképzőkörök a legnagyobb hibásak, csak ön,-hittségre vezetnek, míg az igazi művészeti nevelés önismeretre ós vele együtt alázatosságra tanít. A ' művészeti nevelés vezérelve tehát.,.az a gondolat, hogy az. ifjúságnak fölfedjük a szép és fenséges értékeit.,•meg­ mutatjuk, hogyan szemlélhető ez a szép a világban, a műalkotásokban és egyben hogyan lép elénk, mint alkotásainkat vezető, azoknak értéket adó lényeg. Megértetjük velük, hogy szép semmi sem lehet, h a elsősorban *az nem igaz és j ó , de egyszersmind több ós magasabb is ezeknek E z esztétikai megítélésre különösen nagy szüksége v a n az ifjúság­ nak. F a l u n a puszta lakóházak, elmaradhatatlan kézimásolásaikkal a fehérre meszelt falon, üres szobáikkal, melyeket legfeljebb ízléstelen, tányérokba festett és égetett vagy füsttől és portól belepett K o s s u t h ­ vagy szentképek díszítenek, mutatják, m i l y e n kevés érzéke v a n a nép­ nek a szép iránt. A kalendárium! rémregények, sületlen vagy ép trágár daloskönyvek, rikító és össze nem illő színek használatában dúslakodó népviselet, össze-vissza álló házak, gyomos udvarok bizonyítják, hogy a nép ízlése javításra és nemesítésre szorul. Figyeljük meg, m i l y e n e l ­ beszéléseket, költeményeket tart a m i népünk «szép»-nek, hogy lehet az a világ legszebb darabja, semmit sem ér, h a «nem lehet r a j t a sírni». H a egy vezető bepillantott ebbe a kérdésbe, lehetetlen, hogy ne érezze kötelezve magát, hogy tegyen is valamit. Városon sem áll máskép a dolog. A m i iparos és kereskedő ifjúsá­ gunk i l y e n motívumoktól egészen távol esik, s noha több alkalma volna rá, mint a falusinak, vezetése nem igen v a n . A középiskolai ifjúságnál áll elő a fent említett kisiklás. I t t leggyakrabban az az eset áll fenn, • ,9*

*

132

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁBA.

hogy a művészet tárgyainak szemlélete és értékelése helyett a fűzfapoémák csapjait n y i t j u k meg és e v v e l a dolog el v a n térítve a rende&útjából. A művészet értékelésére való nevelés pedig i t t igen fontos. Azért lehet m a minden színdarabot beadni a közönségnek s a legsilányabb regények is azért jelennek meg rövid időn belül annyi kiadásban, mert a m i középosztályunk esztétikai ítélete megbillent ós immár határozott és önálló ítéletalkotásra az irodalmi, jelszavaktól megbódult an, n e m ' képes." ; H o g y a n végezhetjük most ezt a művészeti nevelést? E munkának is az iskolában kell kezdődnie. A költemények és szépprózai olvasmányok tárgyalásánál nem kell megállani a helyhatározóknál, hanem rá kell vezetni az ifjúságot az abban rejlő szépségekre, be kell m u t a t n i a jelle­ meket, akik abban szerepelnek, nem vonásokra szakgatva és agyon­ elemezve, hanem a maguk egységében. A kiváló jellemek, láttuk, szemé­ lyiségek alakjában mutatják föl előttünk az e t h i k a i értéket, ezért v a n nevelő ereje egy Cordeliának, Telinek, Copperfield Dávidnak vagy Garamvölgyi Aladárnak. Még a népiskolában megtehetjük ezt. A családi kör csöndes, derűs békéje, a T o l d i Miklós anyjához való gyöngédségé, a j ó öreg. korcsmáros megható leírása m i n d olyan könnyen megkapják a gyermeket, csak igyekezzünk, hogy ezek hassanak csakugyan rá, hogy próbáljon ezekben többet látni,.mint elszavalni való verset, kihagyott leckét, próbáljon, belehatolni ezek mélyébe. Hasonló módon járhatunk, el a rajz ós írás tanításánál i s . B á k e l l szoktatni a gyermeket, hogy m i n ­ den, a m i a kezükből kikerül, még a fűzfasíp vagy a ját okost or i s , szép l e g y e n ; megmutatjuk nekik, hogyan díszíthetjük k i azt csinosan, hogy a hasznosság mellett tetszetős is legyen. Igen sok motívumot adhatunk ilyenre népszemináriumi előadásokon, rajzok stb. készítésénél. A l k a l m a t keresünk, hogy fölmutassuk az ifjúságnak azokat a művészi alkotásokat, melyeknek reprodukciói kiváló- művészek műveiből rendelkezésünkre állanak. A népház, az ifjúsági szoba vagy olvasóterem fala ne legyen kopár, aggassuk azt tele i l y e n reprodukciókkal Munkácsy, Z i c h y stb. munkáiból. E z e k értelmét magyarázzuk meg nekik, hogy ne csak bámul­ ják a képeket, hanem lássanak r a j t u k igazán valamit. H i s z e n minden kép egy darabját tárja föl az életnek, m e n n y i életteljes vonás v a n M u n ­ kácsy E c c e homojában, B i h a r i : Bíró előtt c. stb. képeiben. M e g k e l l tanítani őket rá, hogyan kell észrevenni a képen a cselekményt, ennek előzményeit, esetleg következményeit hogyan m u t a t j a meg nekünk az a pillanat, melyet a művész megrögzített. A művészeti nevelés így k e l l , hogy. kapcsolatban, álljon a nemzeti irodalom és művészet megismerte­ tésével, vagyis azon műkincs föltárásával, melyet ezek reánk nézve k é p ­ viselnek. E nevelés másik ága a természeti szép megismertetése. Már a kirán—•

A

KIVITEL*

133

^dúlások nevelői fontosságáról szólva, említettük ezt. A. természeti jelen­ ségek legalkalmasabbak arra, hogy a gyermekben a fenséges érzését lelköltséko A v i h a r , mely erejével végigszáguld a földön, megrettent, egy hatalmas hegység, egy óriási vízesés fenségesek. Azért az ilyenek rendeleténél távol k e l l tartani az alacsonyabb gondolatokat s meg k e l l xalálni a módját, hogy az i l y e n jelenségek eredeti módon, minden magya­ rázat és fejtegetés nélkül hassanak az ifjúságra. A z i l y e n jelenségek szemléltetését nem szabad túlságba vinni, de módjával s időnként a l k a l ­ mazni kell. H a r m a d i k eszköze a művészeti nevelésnek a műalkotás repróén* ,Mlására Vonatkozik. M a rendesen csak ebben merül k i a művészeti nevelés. Ide t a r t o z n a k : a szavalatok, illetőleg költemények reproduká­ lása, ének- és a színielőadások. A szavalatoknál fóelv. az, hogy a repró:* dukálás-hű legyen, a m i akkor történik, h a azokat a gondolatokat és. hangulatokat, melyeket a költő a költeménybe lehelyezett, a hallgatók lelkében elő t u d j u k idézni. Így m i n d e n előadásnak, a legkisebb igényű falusi ünnepélyen i s , előfeltétele, hogy az előadó teljesen értse a költe­ ményt. Már a mű megválasztásánál is h a t h a t u n k az illető műízlésének fejlődésére. Mielőtt az előadást megengednők, győződjünk meg róla, h o g y az illető érti-e a költeményt. Magyarázzuk meg -neki, mit akart kifejezni vele a költő, minő gondolatokat akart ébreszteni* A z előadó nem más, m i n t a költő gondolatának bemutatója, szemléltetője, azért .minél j o b b a n megérti azt, annál j o b b a n tartózkodik minden szónoki ég szavalói fogástól, annál alázatosabb lesz, hiszen az egész előadásnak csak a költemény adja az értéket. N e m győzünk tehát óvni attól, hogy -az ifjúságot az oknélküli és felületes «szavalgatásokhoz» hozzászoktassuk, de annál inkább kiemeljük azt a nagy nevelő erőt, a m i ennek átértósébem rejlik. Így használjuk föl az ifjúságot nyilvános ünnepélyeken. M i n d e n i l y e n alkalommal nagyon vigyáznia keli a nevelőnek arra, hogy a szereplési vágyat ne engedje szabadjára. A műkedvelő színielőadások rendezése különösen falun az egyik legnagyobb probléma. N e m is csoda, h a az ifjúság i s , a hallgatók is kettő­ zött örömmel fogadnak egy i l y e n t , hiszen igen sok haszna és nagy értéke v a n . Először is legjobban megfelel az ifjúság tevékenységre való vágya•> nak, a hallgatók pedig nemcsak elbeszélni hallják az eseményeket, hanem megélik a z t , látják annak egész kifejlését. Még nagyon primitív eszkö* kökkel is igen nagy és maradandó hatású az i l y e n . N e i s nagyon igyekez* .xünk tökéletesíteni az eszközöket és berendezni egy minden m o d e m színpadi technikával fölszerelt színpadot. Jó h a g y n i valamit a nézők .fantáziájára is, csak arra k e l l vigyázni, hogy minden egyszerűség mellett is kielégítően tűnjék k i az előadott darab alapgondolata.. M a már küliöldön igen nagy i r o d a l m a v a n ennek a kérdésnek, sőt százakra megy

13,4

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁFA.

azoknak a — többnyire értékes — daraboknak a száma i s , melyekefe ép i l y e n ifjúsági és falusi színpadokra írtak vagy átalakítottak. A z ifjúsági színielőadás vezérgondolata az, hogy az előadás egy gondolatnak látható és hallható szemléltetése legyén. N a g y o n rosszul teszik hát azok a vezetők, a k i k fölbuzdulva egy ilyenre, nekimennek •a «Fahx rosszá»-nak, <<Sárga csikódnak vagy más i l y e n népszínműnek és végig F i n u m Eózsizzák ós (jöndör Sándorozzák az egész falut. A z ilyen? először is r o n t j a a nép műíziését, mert egy i l y e n nehéz darabot jól egy falusi ifjúság nem képes előadni s ebből aztán végnélkül való osztályo­ zások lesznek. E o n t j a az ifjúságot, mert hozzászoktatja a felületességhez, s végül nem felel meg a célnak, mert a falu rosszától ugyan jellemnevelő motívumokat senki sem k a p . A fo tehát az, hogy "csakis olyankor és csakisúgy rendezzünk i l y e t , m i k o r bizonyosak vagyunk felőle, hogy az elő­ adott darab nemcsák alkalmat nyújt a szórakozásra, hanem egyúttal építő gondolatokat is tartalmaz. Általában mondjuk el i t t észrevételein­ ket ez előadásokról a következő kérdések alapján.. A z első kérdés: m i l y e n legyen a darab? F e l e l e t : olyan legyen,, a m i építő, nevelő erővel bír. N e m erkölcsdrámákat, dialógokba földolgo­ zott prédikációkat értünk ezalatt, mert ezek haszontalanok, de a művészi alkotás törvényéből következik, hogy minden j ó darab értékgyarapodást okoz. Meg v a g y u n k győződve, hogy p l . a «Lear király» átdolgozása több nevelő hatással alkalmazható, m i n t a «Falu rossza». A darab megválasz­ tására az idő, az a l k a l o m . s t b . irányadó. Március 1'5-én adjunk elő a K i s f a l u d y Károly színdarabjaiból (A tatárok Magyarországon, H u n y a d i kör : Kemény S i m o n , Mátyás deák, Hűség próbája, Szilágyi Mihály szabadulása s t b . ) ; karácsonykor vegyünk elő egy ú j , színre alkalmazott bethlehemes j á t é k o t * vagy alakítsunk át egy régit. A k i vállal i l y e n át­ alakítást, igen szép anyagot lel Dickens karácsonyi elbeszéléseiben. Más, nem ünnepi a l k a l m a k r a K i s f a l u d y Károly «Pártütők»-je s kisebb szín­ darabjai igen alkalmasak. A darab másik kelléke azonban az előadhatóság. N e m adható elő, h a nagyon nehéz, h a túlságos hosszú, h a a hozzá­ való kellékek olyanok, amiket nem lehet beszerezni. E z e k e t természe­ tesen m i n d meg kell gondolni jóelőre. Különösen szép hatást lehet e l ­ érni, h a a darabba egy pár magán- vagy karénekszámot helyezünk eJ. Egész távlata jelenik meg a lehetőségeknek költemények színre a l k a l ­ mazásával. E r r e csak egy példát. A r a n y : Szondi két apródja c. költe­ ményét igen nagy hatással alkalmazhatjuk színre, h a a színpadon k i ­ ábrázoljuk a sírt, előtte a zászlós kopját, mellette a térdelő két lantosapródot, s hátuk mögött a turbános török szolgát. A költemény bevezető * E g y ilyen megjelent az Egyházi Újság 1915. dec. számában é*. kapbató az E. Tj. szerkesztőségében Kolozsvár, Magyar-u. 3.

A

KIVITEL.

135

három versszakát szavaló mondja, a negyediktől váltogatva, párbeszédes formában az apródok és a szolga. E g y i l y e n beállítás természetesen egy­ szerre betekintést ád az egész hallgatóságnak a költemény hangulatába. A másik kérdés a szereplők még válogatásának kérdése. Sok nehézseggel kell megküzdeni, míg megértetjük velük, hogy m i t k i v a n tőlük a darab. Azért először is megmagyarázzuk nekik jól a darabot s abban a saját szerepüket, hogy próbáljanak behatolni annak a lényegébe és jellemébe annak, akit játszanak. Legjobban akkor sikerül a dolog, h a minden szereplő érti az egész darabot, sőt tudja is azt, s nemcsak a maga szerepét. A próbákon tartsunk szigorú fegyelmet, követeljük meg, hogy rendesen járjanak. H a egy jelenet nem jól megy, ismételtessük minél többször. A hibák igazításában sok tapintatra és türelemre v a n szükség, kle igyekezzünk -mindig, hogy a szereplők legalább jól értsék a darabot, legközvetlenebbül úgy is ők fognak épülni belőle. Különösen óvakodni k e l l , hogy a föltünési vágy vagy ép haszonlesés ne törjön elő, sőt ezt minden líton-módon.fojtsuk vissza. A darabhoz szükséges kellékek be­ szerzésénél mindenki a saját találékonyságára v a n utalva, s i t t a l e l k i ­ pásztort, tanítót bizony ismét a felesége fogja legjobban kisegíteni. E g y zöld asztalterítőből török kaftánt, egy, pirosból magyar mentét, bő, lobogós u j j a l , egy törülközőből turbánt, lepedőkből tündéröltönyt, p a p i ­ rosból, fából handsárt, kardot, paszomántot, tündérszárnyat, ő t u d j a legjobban, hogyan kell varázsolni. A szurokkal ragasztott bajuszok ós szakáilak helyén még harmadnap is ott v a n ugyan a fekete máz és súrolókefóvel kell kisikálni a hajból a gipszport vagy lisztet, de az nem b a j . H a mindez megvan, jön az előadás, az egész dolog próbája. E z a legnehezebb feladat. H a úgy tanítottuk be őket, hogy súgóra nincs szük­ ség — és ezt j ó is így tenni — akkor még nyugodtabban nézhetünk a dolog élé. D e úgy is ezerféle dolgunk a k a d . Ilyenkor ideges minden vezető, hátha meg a közönség zavarja. Mert a közönséget is nevelni k e l l . A z egész darab megbukik, há egy érzékeny játékban meglátja az anya a közönség köréből leányát vénasszonynak öltözve s harsogó kacagásra f a k a d . E z azonban csak eleintén v a n így. Néhány előadás után már i g e n fegyelmezhető a közönség i s . Kellemetlenebb az a tapasztalat, hogy a közönség nem értette meg a darab intencióját vagy egyes mellékcselekmények félrevezették. Ezért célszerű minden i l y e n előadás előtt egy kis bevezető beszédet tartani, melyben megismertetjük a darab tartalmát és annak alapgondolatát. így már felkészülve nézik a játékot és tudják, m i t kell érteni alatta. H a aztán az előadásba h i b a csúszott s a legjobb akarat mellett is felsülés lett a vége - - amire okvetlen el kell készülni— akkor se csináljunk belőle nagy dolgot. Elég szégyen volt az illetőnek a k k o r ott állani némán, m i inkább próbáljuk megkeresni a módját,

136

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG-

GONDOZÁSÁRA.

hogyan köszörülheti k i ezt. B e h a az előadás sikerült, azt az örömet, mely nyomában elfogja a szereplőket, s azt a hálát, melyet a vezető iránt éreznek, nem t u d h a t j a más, csak, a k i látta. A művészeti nevelés e második eszköze általában az ünnepélyek gondolatkörébe esik. A z ünnepélyek rendezése, azok pontjainak ellátása elsősorban az ifjúság feladata. E z e k r e is áll az, amit a műkedvelő-elő­ adásokra mondottunk ; sohasem az ünnepély a fő, hanem az a gondolat, melyet kifejez. A z ifjúság hivatása azonkívül ezeken fenntartani a rendet, mely igen fontos eszköz az ifjúság fegyelmezésére. Végül még egy módjáról a művészeti nevelésnek, az énekről emlé­ kezzünk meg. Már a nemzeti nevelés kiviteléről szólva említettük a magyar népdalokat. I t t látjuk, h o g y a n kapcsolódik ez az ág a nemzeti nevelés ágával és hogyan kell e nemzeti gondolatnak áthatnia a m i egész munkánkat. N e m jelenti ez azonban azt, hogy csak népdalokat műveljünk, hiszen ép egyik feladatunk a nép szellemi kincseinek gaz­ dagítása, í g y honosíthatunk meg műdalokat i s , melyek arra érdemesek, így emelhetünk k i feledésbe merült régi dalokat. E n n e k szervezete az énekkar. I l y e n már a legtöbb községben v a n és nevelő hatásaiban meg­ becsülhetetlen. A z énekkar vezetésénél fődolog, hogy az ne csak egy a l ­ k a l m i összegyűlt társaság legyen, hanem állandóan tanuljon énekeket. Vele vezetjük a községben a népdalok kultuszát, vele teszünk közkinccsé új dalokat. Nincs a nevelésnek még egy olyan közvetlen, erőteljes esz­ köze, m i n t az ének és a zene, kár lenne kibocsátani a kezünkből. N e m ­ zetiségi falvakban megzendül a magyar nóta, utána jön a magyar viselet, aztán a magyar szó.

8. A z ifjúsági n i i m k a a k ö z s é g i

közművelődésben.

I t t ebben a kapcsolatban be próbáljuk állítani az ifjúság gondo­ zását abba az általános népnevelői munkába, melyet a községben vé­ geznünk kell. E z a rész természeteden inkább a falusi viszonyokat t a r t j a szem előtt, noha az egész társadalmi nevelés egyik igen fontos ténye­ zője gyanánt kell tekinteni az ifjúság gondozását a városban i s . A z ifjiiság gondozását az általános népművelői munkától semmi szín alatt sem szabad elszakítani. Szorosan hozzátartozik ez ahhoz cél­ jában, módszerében egyaránt. A m i n t a népművelő munkánál arra törek­ szünk, hogy egyéni jellemnevelés útján műveltséget terjesszünk, úgy az ifjúság gondozásánál az a célunk, hogy az általunk nevelt ifjúság m a j d a községnek olyan vezetőjévé váljék, a k i biztosítja a község életében és fejlődésében azt a szellemet, melyet m i adtunk át annak. Azért a j ó vezető m i n d i g szemmel t a r t j a , hogy az ifjúság nem marad mindig az, a m i most, hanem egykor-vezetője lesz a községnek, s mindig azzal a gon1

A

KIVITET,

137

clolattal foglalkozik az ifjúsággal, hogy saját magának munkatársakat, ra községnek és társadalomnak hűséges, munkás, derék vezetőket akar belőlük szerezni. Két kérdés nyílik i t t m e g ; m i a jelenlegi helyzete s melyek ennek nehézségei a m i munkánknak a községben, s m i l y e n sze­ repet kell vinnie egy j ó ifjúsági mozgalomnak. H o g y a községben jelenleg milyen szerepei tölt be egy ifjúsági moz­ g a l o m , erre bizony nem adható v a l a m i kedvező felelet. A község lakossága általában, h a elismeri is az ifjúsággal való foglalkozás fontosságát, teljes jelentőségében nem t u d j a értékelni azt. Legtöbben úgy t e k i n t i k , - m i n t a vezető egyéni kedvtelését s csodálkoznak, m i kedve telhetik abban, hogy idejének egy részét az ifjúságnak szenteli. Még azt i s megteszik a szülők, hogy szívesen látják, h a gyermekeik a mozgalomban résztvesz­ nek, de ezért áldozatot h o z n i nem hajlandók. H o g y a m u n k a előmenetele érdekében lemondjanak egy kedvtelésükről, vállaljanak ők több dolgot, csakhogy gyermekeik egy összejövetelen részt vehessenek, ez a legmeré­ szebb kívánság volna és biztos visszautasításnak tennénk k i vele magun­ k a t . A hivatalos község, azaz a községi elöljáróság még kevesebb meg­ értéssel viseltetik a dolog iránt. A vezetőnek igen sok küzdelmébe, vitá­ j á b a , rábeszélésébe kerül, hogy v a l a m i érdeklődést bevigyen az elöljáró­ ság tisztán anyagi ügyekkel terhelt tárgykörébe. H a a vasárnapi vere­ kedések már botrányossá válnak, s h a a csendőrség már közbelépett, akkor k i lehet v i n n i , hogy az ifjúság külső rendszabályozására még­ tegyen v a l a m i t az elöljáróság, de ez is csak külső rendtartás s a nevelés magasabb szempontját alig érinti. A község értelmiségi társadalma is legtöbb esetben bámulatos közömbösséget tanúsít e tekintetben. Elnézi, hogy egy ember évekig küzdjön és dolgozzék neki, számára legfeljebb vállveregető elismerése, de igen sokszor gúnyos megjegyzése v a n , mert az a vasárnap délutánjait n e m a boros pohár mellett tölti pletykálva velük, hanem akkor gyűjti maga köré az egész héten munkában lévő ifjúságot. S egészen világos, hogy míg a falusi értelmiségi társadalom meg nem érti feladatát s kötelmeit, melyekkel az ifjúság iránt tartozik, /addig lehet ugyan szó az ifjúság gondozásáról, de az elért eredmény sohasem fog arányban állani a ráfordított óriási erőfeszítéssel. A d d i g a község vezetői gyanánt szereplő «intelligeneia» részvétlensége, esetle­ ges vállvonogatásai, gúnyos megjegyzései m i n d i g bomlasztólag fognak h a t n i a község művelődésére s magára az ifjúsági munkára és az ifjúság tagjait arra fogja ösztönözni, hogy osztatlanul ne kövesse a vezetőt. Így züllik szét nagyon sok szép m u n k a , mert az ifjúság a munkában csak egyéni vállalkozást lát, kötelességet a részvételre nem érez, a vezető egye dül találja magát, s az ifjúságban lassanként meggyökeresedik az a gondolat, hogy a vezetőnek tesznek jót a v v a l , h a résztvesznek a munká­ iban. Bizonyosan nagyon sok vezető érezte már ezt a tapasztalatöt s

138

VEZÉRFONAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

érezte azt is, m i l y e n veszélyes, h a ez a gondolát uralkodóvá lesz m ifjúság lelkében. H o g y pedig ezt a támogatást a vezető megkapja, ahhoz kevé& minden rendelet és minden kötelezés. E h h e z elsősorban a magyar értel­ miségnek az az érettsége, l e l k i műveltsége kell, melyet nem adhat meg semmi más, csak az az iskola, melyből e társadalmi osztály kikerül. Ezért olyan végtelen fontos a középiskolai tanulóifjúság társadalmi szol­ gálatra való nevelése. Másodsorban pedig kell hozzá a nép érettsége, a m i s o k k a l könnyebben érhető e l , m i n t az előbbi. Azért a vezető a& elöljáróságot, az egyházakat, h a lelkipásztor a vezető, a maga egyház­ tanácsát és presbitériumát győzze meg először a dolog fontosságáról. H a a község vezetői egyszer belátták ez ügy fontosságát, akkor nem. késhetnék'felkarolni azt. A jelen nehézségek e szomorú kepétől forduljunk most a másik kérdés f e l é : micsoda 'hivatása v a n az ifjúsági mozgalomnak a község közművelődésében. A z életerős és jól szervezett ifjúság; m u n k a óriási jelentőségű a község haladására. Elsősorban is magában egyesíti a község egész ifjú­ ságát. N e legyen olyan ifjú, a k i a mozgalomban v a g y egyesületben részt nem vesz. H a így áll a helyzet, elértük azt, hogy a népművelő m u n k a egyes részeit természetszerűleg veszi át az egyesület. Ö látja e l , a község anyagi ügyeit véve először, a tűzoltás kérdését, kezeli az e célra szolgáló eszközöket s ebben rendes kiképzést nyervén, ez az égető kérdés egy­ szerre megoldódik. A község anyagi megerősödéséhez a háziipari munkák végzésével járul hozzá. Tagjait takarékosságra szoktatja. A z egészség­ ügyi kultúra céljait szolgálja azáltal, hogy tagjait az első segélynyújtás­ ban, a betegségek elleni védekezés módjaiban kiképzi, s így a község lakóinak tudatába beviszi az egészségügyi gondolkozást. A z építkezé­ seknél, lakásdíszítéseknél, utcaszabályozások stb. alkalmával az ifjúsági egyesületnek, h a az csakugyan végzi a maga feladatát, alkalma és módja nyílik sorompóba lépni az újabb és megfelelőbb javítási módok mellett. 7

E z anyagi szempontokon kívül azonban végezheti az egyesület a község szellemi haladásának vezetését. A község elöljárósága rendesen olyan emberekből v a n összeválogatva, a k i k koruknál és természetüknél fogva konzervativek, az újabb gondolatoknak nem igen engednek utat* A z ifjúsági egyesület legyen m i n d i g képviselője a haladás és fejlődés szellemének. A z ifjúság értelmi fejlesztése útján elérjük azt, hogy a köz­ ség jövendő vezetőinek látóköre tágul, világosodik, az erkölcsi nevelés rászoktatja őket, hogy kötelességük pontos végzésében és a reájuk bízott ügyek önzetlen szolgálatában találják feladatukat. H a az ifjúsági egyesület látja, hogy a korcsma romboló hatással v a n a község életére, vesse latba • egész erejét ennek bezárása érdekében, sőt legyen o l y a n

A

Í39

KIVITEL

befolyása, hogy bojkottálni is képes legyen azt. H a szükségét látja annak, hogy bevezettessék a községbe v a l a m i új dolog, aminek jóságá­ ról meg v a n győződve, bírjon annyi erővel, hogy bármi úton elérhesse azt. A népkönyvtárat ő gyarapítsa, az ünnepélyéket ő rendezze és ő agitáljon, dolgozzék azoknak a céloknak elérésére, amelyek a községet előbb viszik. A z egyesület vitasson meg minden ügyet előre, foglaljon állást s egységes állásfoglalással vívja k i tagjai útján az indítványa keresztülvitelét. Legyen az egyházban a tiszta életnek és hitnek elő­ harcosa, a községben a haladás bajnoka, szóval elöljáró mindenben^ ami j ó . í g y kapcsolódik az ifjúság munkája a község művelődésének m u n ­ kájához. Szervezetileg a községi közművelődés szervéhez, a Közművelő­ dési Egyesülethez kell, hogy tartozzék.* Azifjúsági egylet, m i n t szervezet, ennek képezi egyik alosztályát. A Közművelődési Egyesületnek bizott­ sága vagy megbízottja figyelemmel kiséri, esetleg vezeti azt, gondosko­ d i k róla, hogy az ifjúság érdekei képviseltessenek, s hogy a m u n k a szer­ vesen kapcsolódjék az Egyesület munkájához. A z ifjúsági egyesületnek azonban helyiség is k e l l . Akár külön helyiséget, akár pedig a népházban egy szobát, föltétlenül fenn kell t a r t a n i az ifjúságnak; ahol afcr maga lehessen, s mulatságait és beszélge* tését ne feszélyezze a felnőttek jelenléte. E n n e k rendjéért azonban ők felelősek. E z t a felelősséget megéreztetni és ennek érvényt szerezni, a m u n k a egyik legszebb eredménye. 1

9. A z ifjúság v a l l á s o s n e v e l é s é n e k

alapelvei.

A z ifjúság vallásos nevelese tulaj donképen a felekezetek nevelő! munkájának feladata. S o k k a l nagyobb és összetettebb is ez a kérdés; mintsem röviden, pár szóval végezhessünk vele. H i s z e n a vallásos neve­ lés felöleli a gondozás egész terét és kiterjed mindazon ágakra, melyekről, m i n t az erkölcsi jellemnevelés ágairól emlékeztünk meg. Azért tehát^ épen abból a szempontból körvonalazzuk i t t a vallásos nevelés alap­ élvéit, mert az erkölcsi jellemnevelés a maga teljességét, csúcspontját a vallásos'-nevelésben éri él. Vallásos nevelés alatt nem felekezeti nevelést ertünk, hanem azt a munkát, mely az ifjúság tagjait vallásos jellemekké akarja nevelni. A felekezet szolgálatába való nevelésről i t t nem szólunk. Ilyen fölfogással csakugyan kiegészítő része, betetőzője lesz ez az egész nevelői munkának. * A faluban végezhető népművelési munkák részletezését 1. A falu művelődése c. munkában, melynek jelen mű egyik nagyfontos­ ságú melíékkérdesét tárgyalja.

140

VEZÉBFOKAL

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSÁRA.

O l y a n helyen, ahol a lakosság m i n d ugyanazon vallásfelekezet kebelébe tartozik, a lelkipásztor vagy tanító semmiképen sem kerülheti el, hogy vallásos nevelést végezzen; ahol azonban a községben több — esetleg egymással versengő — felekezet áll fenn, o t t a vallásos nevelést igye­ kezzünk fenntartani a felekezeteknek. S e m m i módon sem szabad elkerül­ nünk azonban azt, hogy az e t h i k a i motívumokat — m i n t ezt fentebb kifejtettük — végigvezessük azon pontokig, ahol azok a vallásos motí­ v u m o k b a mennek át. Így adjuk meg a m i n d e n felekezeten felülálló nemes vallásos világnézet alapelveit. ^ A vallásos nevelés első pillére, a vallásos világnézet kialakítása azokhoz kapcsolódik, amiket a világkép kialakításáról mondottunk. A jelenségek egysége, a világban megnyilvánuló törvény egy akaratról beszél nekünk, mely akarat, Isten akarata u r a l k o d i k a világban. E z az akarat megalkuvást nem tűrő, kategorikus, az ellenszegülést sub pcena non existentise kizárja, mert az ellenszegülőt megsemmisíti. E z azonban nem egy személytelen, tőlünk idegen törvény, mely kérlelhetetlen szi­ gorúsággal uralkodik és kényszerít, h a n e m olyan akarat, melynek alapjai a m i lelkünkbe vannak lehelyezve. Nekünk is ez az akarat adott életet, ez teremti meg a létezésünkhöz szükséges dolgokat s a törvény, mely kint uralkodik, a saját lelkünkben bírja alapjait. N e m idegen tőlünk* hanem rokon velünk, h a tehát engedelmeskedünk n e k i , a saját lelkünkbe lehelyezett törvényt valósítjuk meg, saját értékeinket fejtjük k i . A z az egyezés, mely e világban megnyilvánuló és saját magunkban jelentkező elv között fennáll: igazságnak neveztetik, bennünk tehát az isteni igaz­ ság él, az anyagi élet külső formái között az öltött testet. Minél j o b b a n engedjük tehát kifejlődni a lelkünkben élő ez örök értéket, annál szaba­ dabban nyilvánulhat a m i nemes énünk, így lesz az ember az igazság útján szabad, annál inkább, minél j o b b a n érvényesül benne az isteni akarat celgondoíata. E z a hit gondolatának gyökere. A második mozzanat, m i n t láttuk, a logikai világképben nyilvánuló igazság gondolatának megvalósítása a társadalmi síkban, m i n t kultúra és. jellem. A z igazságnak életté keli válnia, hogy jellem, társadalmivá, hogy kultúra legyen belőle. Így valósul meg az az isteni akarat az egyén­ ben, így lesz a hitből vallásos életfolytatás, mely nem más, m i n t az egyéni világban megnyilvánuló hite. E z először is arra ösztönöz, hogy a magam életében valósítsam meg ezt a vallásos értéket, vagyis arra törekedjem, hogy ez a legfőbb érték döntőleg uralkodjék minden életnyilvánuláso-m felett. E z a vallásos életnek az a gondolatsorozata, mely kísértés bűn — megtérés néven fejeződik k i a vallásos nyelvben. E z egyéni vonás mellett jelentkezik az egyéni h i t , mint a közösség hite, vagyis m i n d e n k i ­ ben ez isteni akarat jelentkezését kell látnom, erre i n t a felebaráti szere­ tet gondolata ; arra kell igyekeznem, hogy ez az akarat mindenkiben

A

KIVITEL.

•diadalmaskodjék, ez a vallásos kultúra eszméje, A vallásos kultúra tehát a nevelés eszközével törekszik elérni célját. M i n t az ethikai kultúra ténye­ zője a nemzet, úgy a vallásos kultúra tényezője, megvalósulási helye a vallásos közösség. E z a közösség tehát szükségképen!, mert a vallás közösségi vonása szolgál alapjául, de nem öncél, csak megvalósulási forma a vallásos kultúra számára. A m i n t a vallásos élet fejlődésének alapját az ethikai életfejlődés teszi, amint nem lehet h i t az igazság gon­ dolata, vallásos eletfolytatás a j ó értékelve nélkül, mert ezek hiányában a vallás babonasággá süly ed, úgy a vallásos közösségek nevelői munkája a l a p j a i b a n azokon az elveken épül föl, amelyeket i t t az ifjúság jeliem­ nevelése elé kitűztünk; viszont a vallásos nevelés óvja meg e jellem­ nevelői munkát attól, hogy a közönséges erkölcsi prédikációk és bizonyos alapelvek betanulása és cselekedetek gépies gyakorlása színvonalára essék alá s adja meg e jellemnevelés ideális magaslatra való emelkedésé­ nek lehetőségét. A vallásos világnézetnek a h i t , élet folytat ásnak a szeretet alapelve vezetésével való újra megélése, a vallásos eszmény szemlélete képezi gyökerét a vallásos áhítat esztétikai eljárásának. E z t az áhítatot az ethikai jeliemnevelésnek sem szabad figyelmen kívül hagyni s erre céloztak azok a megjegyzéseink, melyeket az ifjúsággal folytatott építő jellegű meg­ beszélésekről tettünk volt. A vallásos nevelés módszere most az, hogy e vallásos motívumok átvezetését az ethikai motívumokkal együtt végezzük, vagyis az erkölcsi motívumokat a maguk vallásos következményeiben m u t a t j u k fel. Így az engedelmesség motívumát a lelkiismerettel, az Isten előtti felelősség gondolatával fejtjük k i , a tisztelet gondolatát a szülők és feljebbvalók iránti tisztelet gondolatán túl az Isten tiszteletének motívumáig visszük föl stb. A. nemzet iránti kötelességekkel párhuzamba jön az egyház, m i n t vallásos közösség iránti kötelességek gondolata s a vallásos áhítat az az erőforrás, melyből az erkölcsi élet ereje és hatalma származik. A nevelés eszközei i t t is. ugyanazok, mint a jellemnevelésnél; a személyes beszélgetésnek, az építő megbeszéléseknek, i t t is óriási jelentő­ sége v a n , mert az egyéni vallásos élet az az alap, melyből a vallásos kultúra nevelő ereje származik. Így a.vallás nem mint különálló nevelési cél áll a jellemnevelői m u n k a mellett, hanem mint annak kiegészítője, tökéletességre vivője képezi a csúcspontját, tartó elvét az egész nevelés­ nek. A testi nevelés, gazdasági továbbképzés i t t is csak egyik eszköze annak a célnak, melyet a jellemnevelésben el akarunk érni, hogy t . i . általa a nemes személyiség valósuljon meg, mely nemes személyiség azonban i t t vallásos jeliem, a k i magát Istentől függőnek és e függésé­ ben egész életevei Istenhez tartozónak éli. A nemzeti nevelés célja, a nemzetben megnyilvánuló kultúra értéke vallásos alapozással azon cél-

141

VEZE aF O N A L

AZ

IFJÚSÁG

GONDOZÁSAHA.

gondolattá válik, melyet Isten a nemzetbe helyezett el, hogy azt, m i n t feladatot megvalósítsa. A z egyház, a vallásos közösség %z az igazi kör, melyben ezt a vallásos kultúrát k i kell alakítani, ennek a vallásos világnézetnek különböző felfogási formái a felekezetek hitrendszerében jelennek meg.,Az értelmi nevelés a-világkép bővítésével egyben a vallá­ sos világnézetet is emeli és tisztítja, a művészeti nevelés pedig rávezet arra, hogy a legnagyobb és legszentebb műalkotása ennek a világnak egy vallásos személyiség s a legigazibb alkotás, h a ezt alakítja k i magá­ ban a lélek. így végezhetjük a vallásos nevelést ugyanazon eszközökkel, m i n t az ifjúság általános gondozását. Végigtekintettünk tehát azokon a kérdéseken, melyek az ifjúság iskolánkívüli gondozására és nevelésére vonatkoznak. Láttuk, m i l y e n nagy és nehéz a feladat, mely a nevelő előtt áll, s hogy e nehéz feladatot csakis az akadályokkal ós nehézségekkel bátran szembe néző vezetők képesek megoldani, akikben elég erő, elég kitartás v a n rá, bog}' dacolja­ nak ezekkel. M a még, bár buzgó és hűséges munkások, csekély eredmény­ nyel képesek végezni e munkát, mert hiányzik a k a p o c s / a m i munkájukat közös szellemben kötné össze. D e el kell jönni az időnek, m i k o r egysé­ gesen folyik majd az ifjiiság gondozásának munkája. E z a jövendő, az ifjúság jövendője v a n a m i kezünkre bízva, a legdrágább kincs, mert a nemzet megújulásának záloga. Boldog vezető, a k i megérti a reá váró feladatot s életét e jövendő készítésének szenteli, mert lelkének oda­ áldozott kincsei százszorosan térülnek vissza, s az elet, mely lelkéből fakadt,-új és szent jövő hírnöke lesz.

FÜGGELÉK, 1. A l a p s z a b á l y t e r v e z e t e g y i f j ú s á g i számára. A) Általános

egyesület

határozatok:

1. §. A z egyesület neve, székhelye. 2. §. A z egyesület célja : az ifjúságot jellemes, közös eszményekért lelkesedő, egymással baráti viszonyban élő férfiakká nevelni, k i k egy­ másért, másokért és a hazáért minden áldozatra készek. 3. §-. A z egyesület jövedelmét képezik : 1. ünnepélyek jövedelme; 2. adományok; 8. tagok önkéntes tagdíjai. B) Az egyesület tagjai tisztviselői és kormányzó testületei. 4. § A z egyesületnek tagja lehet felekezeti és nemzetiségi különb­ ség nélkül azv a k i 12. évét betöltötte, 19 évnél nem idősebb s erkölcsileg feddhetetlen. 5. §. A k i az egyesületbe be akar lépni, az elnöknél jelentkezik, a k i ,
3

* E tervezet csak arra szolgál, hogy bemutassa, m i l y e n szem­ pontokat vegyünk figyelembe az alapszabályok készítésénél. N e m igényli magának a teljességet, mert bárhol lehetnek helyi körülmények, melyek megszabják az alapszabályokat i s , azt azonban eőlírja, hogy az i t t befektetett szempontoknak minden ilyen szabályzatban érv^iyesülniök kell. / *

144

FÜGGELÉK.

7. §. Á fölvételről minden tag okmányt k a p . 8. §. A z egyesület minden tagja a törvényesen választott t i s z t ­ viselőknek engedelmeskedni, azok iránt tisztelettel viseltetni tartozik.. 9. §. Ha".az egyesület bármely tagja magaviseletével az egyesületre szégyent hoz, a megfelelő eljárás során az egyesület bírósága elé kerül. 10. §. A bíróság elnöke az elnök, tagjait a közgyűlés egy évre/ a> tagok számarányában választja. 11. §. F e g y e l m i büntetések : megrovás ; az egyesületi helyiségből és játékokból bizonyos időre kizárás ; a tagok névsorából való kitörlés. 12. §. A kizárt tag csak egy év múlva folyamodhat újbóli föl­ vételért. • \ , 18. §. A z egyesület tisztviselői: elnök, parancsnok, titkár, jegyző, pénztáros, ellenőr. 14. §. A z elnök kötelessége az egyesület ügyeinek vezetése, az egye­ sület képviselete. Ellenőrzi a tisztviselők munkáját, előterjeszti az egye­ sület évi munkarendjét, a különböző munkaágak felett felügyeletet g y a ­ korol. Vezeti a választmányi és közgyűléseket. A z elnököt a közgyűlés választja három évre. 15. §. A parancsnok vezeti az egyesület katonai gyakorlatait. A z ifjúságot a katonai gyakorlatokban kiképzi, az altiszteket az ő elő­ terjesztésére nevezi k i az elnököt. Választja a közgyűlés három évre. 16. §. A titkár kötelessége vezetni a tagok névsorát, számontartani m egyesület munkaágait, azok végzéséhez szükséges eszközökről gondos k o d n i . E e n d b e n t a r t j a az egyesület helyiségét, könyvtárát és egyéb eszközeit. Levelez a testvéregyesületekkel vagy az ifjúsági egyesületek szövetségével. Választja a közgyűlés egy évre. 7

17. §. A pénztáros anyagi felelősség mellett kezeli az egyesület vagyonát, elkészíti a költségelőirányzatot és az évi számadást. Választja a közgyűlés egy évre. 18; §. A z ellenőr kötelessége a pénztárnoknak segédkezni, munkáját ellenőrizni. A z egyesület vagyonáért anyagilag felelős. Választja a köz­ gyűlés egy évre. 19. §*. A z egyesület belső ügyeinek intézésére a közgyűlés . . . vá­ lasztmányi tagot választ, k i k n e k megbízatása egy évre szól.íA választmány: m i n d e n hónapban összehívandó. 20. §. A közgyűlés az összes tagokból áll, hol minden fölvett tagnak szavazati joga v a n . Választja a tisztviselőket; határoz a fölvételre jelent­ kező tagok fölvételéről. É v elején tárgyalja a költségvetést és m u n k a ­ tervet, év közben a félévi jelentést, év végén a számadást és az elnök és titkár évi jelentését. Határoz új munkaágak beállítása, régibbek megsíüntetése tárgyában. ••21. §. H a az egyesület valamelyik tisztviselője kötelességeit e l -

145

FÜGGELÉK.

mulasztaná, magaviseletével az egyesület méltóságát megsértené, köteles az elnök vagy a közgyűlés felelősségre v o n n i . A tisztviselők felett külön bíróság ítélkezik, melynek tagjait a közgyűlés minden esetben külön választja. C) Az egyesület

működése.

22. §. A z egyesület munkája befelé arra irányul, hogy tagjait olya­ nokká nevelje, a k i k az egyesület céljait szolgálják. Ezért minden tag felelős a másikért, s kötelessége a tagoknak egymást figyelmeztetni arra, amit az egyesület j ó hírneve tőlük kíván. 2S. §. A z egyesület feladata kifelé, hogy a község (város) békéjét, benne a testvéri j ó viszonyt fenntartsa, művelődését előmozdítsa, s a maga módján igyekezzék tagjait a haza hasznos polgárává tenni. 24. §. E célból a tagok gyakorolják magukat az ön fegyelmezésben a katonai gyakorlatok, hadijátékok stb. által.. 25. §. Igyekeznek fejleszteni tudásukat és ismereteiket önképzés, tanulás, iskolai kötelességeik pontos elvégzése útján. 26.. §. Társadalmi szolgálatban gyakorolják magukat olyan eszközök keresésével, melyek által a társadalom hasznos polgárai lehetnek. I)) Az egyesület feloszlása. 27. %. H a az egyesület céljához és eszményeihez hűtlen lenne, a hatóság feloszlatja. A közgyűlés a feloszlást illető határozatot % több­ séggel kimondhatja. E z esetben az egyesület vagyona, h a 10 éven belül más, hasonló célú egyesület keletkezik, arra, h a nem keletkeznék, v a l a ­ mely községi közművelődési intézményre száll. :

II. M u n k a t e r v f a l u s i , városi e g y e s ü l e t e k

számára*

1. E g y f a l u s i (fiú, leány) egyesület m u n k a t e r v e . * A falusi ifjúsági egyesületnek arra kell törekedni, hogy a község ifjúságát szervezze, közös eszmények és közös m u n k a alapján az ifjúság fejlődését előmozdítsa. E z a m u n k a a fiúknál a lovagias, nemes érzületet, leányoknál az áldozatkész jószívűséget akarja kiváltani. A m u n k a ágazatai a következők r 1. Testi nevelés. Célja fiúknál a fegyelem és engedelmesség, leányok­ nál a test alkalmas gyakorlása. Eszközei: a) fiúknál: katonai előképzés, * E munkaterv egyformán szól fiú- és leány-egyesüieteknek. Azok a pontok, melyek speciálisan az egyik nemen levők részére vannak fenn­ t a r t v a , a tervezetből kivonhatók. Különben m u t a t j a azokat a gondo­ latokat is, melyekben a két testvér-egyletnek közös munkatere v a n , l)r. Imre L.:

Vezérfonal

az ifjúság

gondozására.

10

146

FÜGGELBK.

melyen az egyesület tagjai lehetőleg kötelezőleg vesznek részt* E gyakor­ l a t o k o n szigorú fegyelem u r a l k o d i k . T á r g y a i : torna, szabad- és szer­ gyakorlatok, begyakorlás abba, amit a k a t o n a i szolgálati szabályzat az egyes- és szakaszkiképzésről előír. A parancsnok kisebb csapatokba osztja a tagokat s ez egységek vezetésére arra alkalmas tagok közül altisztek kinevezésére tesz előterjesztést, b) Leányoknál: A torna erre alkalmas módjai, esetleg s z a b a d g y a k o r l a t o k ; játékok , a szabadban, c) Együtt: a'régi magyar labdajátékok gyakorlása; népjátékok és nép­ táncok bemutatása esetleg ünnepélyek keretében, 2. Értelmi nevelés, továbbképzés. Célja az ifjúság értelmi neve­ lése, világnézetének emelése. I t t a cél mindkét nemen levő ifjúságnál ugyanaz, a m u n k a tehát együttesen folyik. Eszközök: a.) népegyetem vagy nép szeminárium. E z előadások rendszeres ismeretterjesztést adnak. V e ­ zetőjük a tárgyak előadására vállalkozó lelkész, tanító, jegyző vagy orvos. A z egyesület m i n d e n tagjára nézve legalább két tárgy hallgatása kötelező. Pályázatokban csak az egyesület tagjai vehetnek részt, b) A z egyesület könyvtárat és olvasótermet tart fenn. A könyvtár kezelésével megbízott tisztviselő vigyáz a könyvtári szabályzat pontos megtartá­ sára, c) A gazdasági ismeretekben való továbbképzést illetőleg i l y e n irányú könyveket vesz, lapot járat, felolvasásokat tartat, esetleg gazda­ sági telepet tart fenn. d) Népies előadásokat, ismeretterjesztő felolvasá­ sok tartását magára vállalja s az egyesület tagjai ilyenekre hallgatóságot toboroznak, e) Bevezet még ismeretlen kereseti ágakat. Egyes gazdasági jellegű újításokat kipróbál és megismertet, f) Nemzetiségi vidéken ma­ gyar nyelvi tanfolyamokat állít az idegen ajkúak számára, g) Tehetséges tagjaink iováhbiskoláztatását elősegíti. 8. Érzelmi nevelés. Célja: hogy az egyesület tagjai mély érzésű, egymást megértő emberekké légyenek. Eszközök: a) fiúknál: {.Barátságra nevelés, hogy az egyesület tagjait kölcsönös baráti viszony kösse össze, s az a tudat, hogy felelősek egymásért és egymásra vannak bízva. 2. A z idősebbek tisztelete a társadalmi i l l e m behozásával. 3. A z egyesület tagjai vitás ügyeiket az egyesület bírósága elé hozzák, 4. Építő jellegű össze­ jövetelek. 5. Nők és gyermekek iránti lovagiasság megmutatása, b) Leányok­ nál: szegények, betegek, árvák gondozása, meglátogatása stb. c) Együtt: 1. A hazai történelem, nép és föld megismerése kirándulások stb. útján. Történeti nevelés. 2. A hadban elesettek emlékének ápolása. 8. Állat- és madárvédelem úgy .példaadással, mint tettel (téli etetők, mesterséges fészkek stb. elhelyezése). 4. A z egyesület igyekszik csinosítani a falut. Virágkertészet, virágos kertek elhelyezése és gondozása a', templom, iskola stb. udvarában. 4. Akarati nevelés. Célja, hogy eddigi nevelésünk ne maradjon el­ szigetelt, hanem cselekedetekben mutassa meg. magát.. N e csak ismerje

147

FÜGGELÉK.

a jót az ifjúság, hanem cselekedje i s . Eszközök: a) fiúknál. 1. Egészségügyi Kiképzés az első segélynyújtás életmentés módozataiban; az egyesület kézi gyógyszertárt tart fenn. A z ifjúság vezeti az alkoholellenes küzdelmet s íöllép a gyermekek dohányzása ellen. 2. Háziipari munkákat vezet be azok anyagának beszerzéséről és termékeinek értékesítéséről gondosko­ dik. 8. Társadalmi hasznosság. K e r t e k , kísérleti gazdasági télepek beállí­ tása, küzdelem a kivándorlás ellen, munkaközvetítést végez tagjai között, közjóléti intézmények (sétatér, népfürdő stb.) állítását kezdeményezi; a faluban a tűzoltást végzi. A tett szolgálatokért borravalót egyik tag sem fogad el. b) Leányoknál: 1. Egészségügyi kiképzés a gyermekápolás, gyer­ mekvédelem módszerében. Napközi otthonokban, óvodákban kisegítő tanulószolgálat. A betegápolás módja és eszközei. A z egyesület egy tagját közeli kórházban községi betegápolónővé képezheti k i . 2. Háziipari munká­ k a t , varrást, varrottasok készítését végzi. A hadiárvák, szegények ruháit ingyen javítják. 8. Társadalmi hasznosság. A falusi egyesületek saját tagjaik szempontjából rendezik a cselédkérdést. H a szükséges, gyermekek számára napközi otthonokat állítanak és fenntartanak, c) Együttes munka. Népviselet, népszokások óvása. Küzdelem a rossz szokások és babona ellen községi múzeum felállítása. f

5. Szórakozás. Gél: a mulatság elfajulásának megelőzése, s az ifjú­ ság számára nemes szórakozásról való gondoskodás. Eszközök. 1. Ünne­ pélyek, a l k a l m i , hazafias vagy szórakoztató esték. 2. Énekkar, m e l y , n e csak ünnepélyeken szerepeljen, hanem rendesen tanuljon énekeket. 8. Szinielőadásokra magyar történetből vett tárgyú, egy kort vagy sze­ mélyiséget jellemző darabot válasszunk. 4. A z egyesület önképzőköre a szavalásban, élőadásban gyakorolja magát. 5. A z egyesület kirándulá­ sokat rendez. Megjegyzések a kivitelre. 1. Óvakodjunk a programm túlzmfolásától,. ne akarjunk sokat egyszerre, az i t t jelölt munkaköröket fokozatosan vezessük be, egyikből folyjék a másik. 2. Óvakodjunk az ürességtől, m i n ­ den tagnak meglegyen a maga hivatása, az üresség unalomra vezet. 8. Vigyázzunk rá, hogy egyik munkaág se váljék a m u n k a kizárólagos céljává- 4. Esetleges kérdésekkel és nehézségekben forduljunk az Országos Testnevelési Tanácshoz (Budapest), mely útbaigazítást és támogatást nyújt. /

2, Egy városi egyesület munkaterve. A városi ifjúsági egyesületre az a nagy feladat hárul, hogy a város fiú-, illetőleg leányifjúságát összetártóvá tegye és eszményi célok felé való haladását biztosítsa. A m u n k a ágai a következők: 1. Testi nevelés, a) Fiúknál: katonai gyakorlatok, torna, melynek nem szabactr^íporttá^|gyoldalúvá válnia. A katonai előképzés, mint a \

10*

148

FÜGGELÉK,

falusi egyesületekben, b) Leányoknál. K i s e b b kirándulások, játékok, tánc a szabadban. 2. Értelmi továbbképzés. &) Fiúknál. 1. Továbbképzés a saját szakjukban, i p a r i , kereskedelmi, a középiskolaiak számára tudományos kérdésekről, szak-önképzőköri m u n k a . 2. Könyvtár és olvasó­ terem létesítése és használata. 3. Középiskolai, magasabb osztályokba járó tanulók ismeretterjesztő-elő adásokat, felolvasásokat tartanak a nép számára, olvasókörökben stb. 4. Analfabéta-kurzusokat rendeznek, szin­ tén a nép számára. 5. Idegen n y e l v i kurzusokon vesznek részt, b) Leányok­ nál. 1. Ismeretterjesztőéi-adások az egyesület tagjai számára. 2. Önképzőköri ismeretterjesztő-munka. 3. Érzelmi nevelés, a) Fiúknál: barát­ ság, összetartás fejlesztése; az osztály becsületére, jó hírnevére való vigyázás ; borravaló-rendszer elleni küzdelem ; vitás ügyek egyesületi bíróság útján' való elintézése, b) Leányoknál: a városi szegényügy, j ó ­ tékonyságvezetése, annak társadalmi szervezése. A segélyezetteket állan­ dóan figyelemmel kell kisérni, őket nemcsak pénzzel ellátni, hanem l e l k i gondozásban is részesíteni, c) Együtt. Történelmi nevelés ; a haza törté­ netének és népének megismerése ; az elesettek és rokkantak ügyének föl­ karolása. Állat- és madárvédelem terjesztése. A város csinosítása. 4. Aka­ rati nevelés, a) Fiúknál. Egészségügyi továbbképzés; alkoholellenes, tuberkulózis elleni küzdelem. Munkaközvetítés : az egyesület számon­ t a r t j a az üres helyeket úgy, mint a helynélküli jelentkezőket és tagjai elhelyezéséről gondoskodik. Képviseli tagjai érdekeit és saját erkölcsi céljait az i p a r i és kereskedelmi hatóságokkai szemben. Munkás-otthont tart fenn, melyben tagjait lakással elláthatja. Közjóléti intézményeket állít vagy azok állítása érdekében agitál, b) Leányoknál. Egészségügyi kiképzés a betegápolás, gyermekvédelem és gyermekegészségügy köréből; napközi otthonok állítása, azokban szolgálat; szegények, betegek, külö­ nösen hadiárvák szolgálata azok ruhája javítása, gondozása útján. Városi leány egyesületek állíthatnak fel cselédotthonokat, az ottlevő falusi leányokkal foglalkoznak stb. 5. Szórakozás: ünnepélyek, felolva­ sások, i r o d a l m i esték tartása, énekkar, zenekar. Kirándulások. c

Megjegyzések a kivitelre. 1. A városi egyesületben különös gondot fordítunk a tagok összetartására. Ezért gondoskodunk arról, hogy a munkaterv minden tagnak adjon valamit. A z egyik az egyik, másik a másik munkaágban működik szívesebben, de m i n d e n k i működjék v a ­ lamiben. 2. A leányegyesületnél lehetőleg ugyanolyan társadalmi állású leányokat próbáljunk megnyerni. I t t nagyon óvakodnunk k e l l , hogy az egyesület munkája üres zsúrozásban ne merüljön k i s a tagok gyakori összejöveteleit komoly kérdések megvitatásával foglaljuk el. 3. Különösen óvatosan, de határozottan irányítani kell a tagok társadalmi munkájáí.

1.19

FÜGGELÉK*

III. I r o d a l o m b 1. Az ifjúság általános gondozása. D i e Jugendpflege. L e i p z i g . Dürr. 1912.

ÖUo Ganim: H . Kolbe:

D i e lándl. Jugendpflege, H a l l e , 1918.

Ft. Lembhe: H a n d b u c h der Jugendpflege auf dem L a n d e . Deutsche liándbuchhand. B e r l i n , 1918. Jugendpflege. Deutsche L a n d b u c h h a n d . B e r l i n ,

E. Niederhausen:

1918.

. Károlyi

.

Iskolán kívüli népoktatás és a népjólét, Szatmár­

S.:

németi 1916. D r . Imre Sándor: Nevelési szempontok az elzülíés ellen irányutó küzdelemben. Budapest 1914. Freiherr

von der Goltz: Jüng-Deutschland. B e r l i n 1912,

2. Ifjúsági mozgalmak és egyesületek, B . Baden-Powell:

Scouting for B o y s . L o n d o n , 1914.

í>6mfín^Ta5:-M-agyax";őmem^ Budapest, 1913. Dt\ Tapp Gyula: Légy résen. Budapest, 1915. , Kreybig B.: A cserkészet kézikönyve. Budapest, 1914. Bmg

A cserkészet útmutatója. Budapest, 1915. (Modern

Ede:

.Könyvtár 305—7.) Forgács

Gyula:

(Hornyáhszky.) H. Blüher:

: A z evang. ker. diákmozgalom. Budapest, 1906.

. D i e Wandervögel. B e r h n , 1918.

3. Testi nevelés. E. Laasch:

137 Spiele i m Ereién. Württemberg, 1887.

E. Kück— Sólinrey:

Feste u n d Spiele des deutschen L a n d v o l k s .

Derrtsche L a n d b u c h h . B e r l i n . G. Schlifekóter:

W a s solíen wir spielen? H a m b u r g .

* E cím alatt azokat a műveket soroljuk fel, melyek a m u n k a egyes részében segítségünkre lehetnek. A jó vezető t u d j a , hogy n a a munkára vonatkozó gondolatait mélyíteni akarja, olvasnia k e l l , s ezért a maga művelését t a r t j a a m u n k a egyik alapfeltételének. E z irodalom $t teljességre nem t a r t , — helyszűke és célja m i a t t nem is tárthat — igényt. ' r

150 Guts-Muts; Bpiele zur Übung u n d E r h o l u n g des Kösrpers. .8. Amfi* ííiss J r c m ; M a g y a r gyermekjátékok. Budapest, F r a n k l i n . Good—Bupka: Erkölcs és erő, Budapest, 1917. Kuthy 2 ) . ; A gumőkór. Budapest.

4. Értelmi nevelés. Történelmi könyvtár. A Franklin-Társulat füzetes vállalata* Varga OtU: Magyarország története. Budapest. Kisfaludy-Társ. fciadv. 1896. Bernstein: Természet könyve. Budapest, F r a n k l i n . &. Jofmsm: H o g y nő a vetés? Budapest. S. Johnson: Miből lesz a termés? Budapest.

5. Erkölcsi neveles, Foerster Fr. W. Iskola és jellem. Budapest, L a m p e l , 1918. Foerster Fr. W.rÁz élet művészete. Szoc. Missziói Társ. k i a d v . Budapest. Foerster Fr. W.: Élet és jellem. Szoe. Missziói Társ. k i a d v . Budapest. Maráén ö . S.: F r o h s i n n , eine Lebenskraft. S t u t t g a r t — B e r l i n Kohlhammer. Maráén ö . S.: B e r Sieg i m Lebenskampf. S t u t t g a r t — B e r l i n . K o h l ­ hammer. Marám 0 . S.: D a s Geheimnis des Vollbringens. S t u t t g a r t — B e r l i n . Kohlhammer. Maráén 0. S.: Wille u n d E r f o l g . S t u t t g a r t — B e r l i n . K o h l h a m m e r . Vaday J . : Tanulók vezérkönyve. Nagyvárad. Zempléni P . Gy.: Lelkesítő példák* Budapest, Kölcsey: Parainesis. Egyetemes Könyvtár. Győr. Deák Ferenc: L e v e l e i ; Gonáa S á l a ; Fiúk könyve. Budapest, 1917. Gmáa Béla.-Leányok könyve. Budapest, 1917. Csécsi Miklós: A jellem képzése. Szatmár, 1875.

6. Művészeti nevelés. «Die Dorfbühne^ sorozat. Deutsche LandbuchhandL B e r l i n . Herbs u. Wittmann: D i e Dilettantenbühne. B e c l a n l . (Unív* B i b L 2778.) Deák Gerő: E m k e daloskönyv. Budapest, 1982. Dr. Harrach J.: M a g y a r Árion. Budapest.

FÜGGELÉK.

• 7 . Vallásos nevelés. Vietor J.: Jézus önarcképe. M&gy. E v . Ker. /Diákszöv, kiadv. Budapest, 1916. Skoogaard-Petersen: Akarsz-e diadalmaskodni? Budapest. Foss J . : Szent Ágoston vallomásai Élet-kiadv. Budapest, 1917, Fosdich: A Mester jelleme. M . E v . Ker. Diákszóv. Budapest, 1917. Fosdiek: Az imádság értelme. M . E v . Ker. Diákszöv. Budapest, 1917. Peabody F. G.: Esti órák. Kolozsvár, 1913. A jelen műben tárgyaltakról vagy azokon kívül további felvilágo­ sítás dolgában készséggel áll az olvasók rendelkezésére a szerző. Címe : iColozskár^ (Kolozs m.).

TAKTALOM. .

Bevezetés

.

Lap

',.

I . AZ ifjúság gondozásának alap föltétélei

3 ..

7

I I . Az ifjúság lélektana és körülményei . . . . . . . . . . . . . . ^ . . . . . . . . 15 1, A z ifjúság lélektana . . . . . . . 15 2. A z ifjúság m o t i v u m a i . Típusok .. . . . 25 A falusi ifjúság lélektana és körülményei 32 4. A városi, iparos és kereskedő ifjúság 39 5. A középiskolai tanuló ifjúság jelleme és körülményei . . 48 I I I . A munka célja és módszere . 58 1. A jellem alapvonásai 58 2. A cél a l k a t a 04 3. A m u n k a módszere 70 4. A m u n k a eszközei 81 IV, A kivitel 98 1. H o g y a n kezdünk ifjúsági munkához? 98 2. H o g y a n szervezünk egyesületet? 103 8. A z ifjúság testi nevelése 107 4. Társadalmi hasznosságra nevelés . . . . . II6 5. N e m z e t i nevelés 121 6. Értelmi továbbképzés . . . . , . 125 7. Művészeti nevelés 130 (|y A z ifjúsági egyesület a községi közművelődésben 136 9. A z ifjúság vallásos nevelésének alapelvei 139 Függelék . . . . . . . , y . . . 143 I. Alapszabálytervezet egy ifjúsági egyesület számára 143 I I . Munkarend, falusi, városi egyesületek számára 145 I I I . Irodalom 149 4

f/%?

^

K