A magyar rádió-műsorszórás fejlődése, 1949-től a hetvenes évek közepéig Dósa György okl. villamosmérnök, okl. műsorszóró és hírközlési szakmérnök Nyolcvan évvel ezelőtt, 1925. december 1-én kezdődött meg Magyarországon a rendszeres, hivatalos rádióműsor-szóró szolgáltatás. Az eltelt évtizedek alatt a Magyar Rádió műsorszórása folyamatosan és dinamikusan fejlődött, amit túlnyomó részben a magyar ipar valósított meg, hazai szakemberek munkájával. Az évforduló alkalmából a magyar műsorszórás a negyvenes évek vége és a hetvenes évek közepe közötti időszakának eredményeiről kívánunk megemlékezni. A második világháború és az utána következő időszakban nemzetközi szinten igen nagy mértékben növekedett a rádió műsorszórás jelentősége, fontossága, ami elsődlegesen az üzembe lépő adóberendezések számában és a teljesítményük növekedésében mutatkozott meg. Nemzetközi vonatkozásban a létrejött nagy fejlődést egyezményekben, frekvencia tervekben, megállapodásokban egyeztették, szabályozták. Az 1947-ben, Atlantic Cityben tartott nemzetközi értekezleten elfogadott Nemzetközi Távközlési Egyezmény Rádiószabályzata meghatározta a rádió műsorszórásra felhasználható frekvenciasávokat (hosszú, közép, rövid és URH–FM). Hazánkban az újjáépítés utáni években megkezdődött a Kossuth és a Petőfi középhullámú adóhálózat, majd az új diósdi rövidhullámú adóállomás kiépítése és üzembe állítása, ill. az ötvenes évek második felében megkezdődött az URH–FM adások sugárzása, mindez a magyar ipar és a szakemberek eredményes munkája alapján. A háború utáni újjáépítési időszakban rövidhullámú műsorszórásunk nem volt. 1949. június 1-jén két 0,4 kW-os amerikai adóberendezéssel indult újra – az épülő diósdi állomásról – a rövidhullámú műsoradásunk kis óraszámmal, négy nyelven. 1949. október 31-én, miután az adókhoz elkészültek – postai gyártásban – a végfokozatok, így 2 kW-ra növekedett az adóteljesítmény. A Magyar Posta 1947 elején egy komplex fejlesztési-beruházási célkitűzést, ill. tervet készített a hazai rádió műsorszórás korszerűsítésére, bővítésére, ill. kiépítésére.1 Ezek az alábbiakat tartalmazták: a./ A két magyar műsort Budapest I., illetve Budapest II. az ország túlnyomó részén megfelelően lehessen venni, b./ Európa nagy részében a Magyar Rádió műsorait lehessen hallgatni, c./ Észak-Amerika, Kanada és Dél-Amerika területére a magyar műsorsugárzást biztosítani kell. Ezen terv alapján valósult meg először és állt üzembe az ország főműsorának sugárzására Lakihegyen az új, korszerű 135 kW-os adóberendezés a szivarantennával, melyet 1948. november 13-án ünnepélyesen helyeztek üzembe és kezdte meg a sugárzását f = 545;95 kHz frekvencián. (Az 1. sz. ábrán látható az új 135 kW-os adóberendezés) Az adóberendezést a magyar Standard gyár készítette és helyezte üzembe (Sárközy Géza, Szikszai Lajos, Malcsiner Ferenc, Adamis Béla, Major László), konstrukciója, ill. áramköri kialakítása és 1
A Postavezérigazgatóság és a Magyar Rádió közös irányelvei alapján a részletes tervezet kidolgozását a Posta Kísérleti Állomás (PKÁ) munkatársai: Garai László, Kodolányi Gyula, Kováts Andor és Susánszky László végezték. A hírközlési ipar részéről a szakértő Sárközy Géza volt.
műszaki paraméterei is igen korszerűek voltak.2 1949. február l-jén Magyar Köztársaság kikiáltásának ünnepén a Budapest I. a Kossuth Rádió, a Budapest II. pedig a Petőfi Rádió nevet kapta. Postai vizsgálatok alapján azonban hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy Budapest II. (Petőfi) országos besugárzására egy jelentősen megnövelt teljesítményű (kb. 800 kW-os) adóberendezést, nagy antennarendszert kellene üzembe állítani az engedélyezett frekvencián; de erre akkoriban sem gazdaságilag, sem műszakilag nem volt lehetőség. A Magyar Posta szakemberei úgy vélték, hogy a Budapest II. (Petőfi) műsorának sugárzására Cegléd környezetében egy 135 kW-os teljesítményű adóberendezés üzembe állításával, ill. a közvetítő adóhálózat alkalmazásával – bizonyos teljesítmények növelésével – lehetőség nyílhat, így Magyarország nagyobb részén az adó műsorát fogni lehetne. Az első elképzelésekben a nyugat-dunántúli terület ellátásának növelésére Zalaegerszeg környezetében terveztek megépíteni egy ötödik közvetítő állomást. Később azonban Zalaegerszeg helyett Szombathely mellett döntöttek, amiben közrejátszott az is, hogy így nagyobb területi ellátást lehetett biztosítani. Cegléd sem bizonyult tartós elképzelésnek, mert villamosenergia-biztosítási problémák miatt a Petőfi műsor sugárzására a főadó Szolnok mellett épült fel. A szolnoki új 135 kW-os adóállomás 1949. augusztus 27-én kezdte meg rendszeres üzemét az f = 1040 kHz frekvencián. (A 2. sz. ábra az új szolnoki 135 kW-os adórendszert mutatja) A szolnoki 135 kW-os adó és antennarendszer teljes egészében a magyar ipar eredménye, az adórendszert az utóbb Budapesti Híradástechnikai Gyár (BHG) névre „magyarosított” Standard gyár3, az antennarendszert pedig a MÁVAG gyártotta, és ugyancsak a MÁVAG munkatársai végezték a helyszíni telepítési, valamint szerelési munkálatokat. A szolnoki 135 kW-os adóberendezés felépítésében és elrendezésében lényegileg azonos volt a hasonló teljesítményű lakihegyi adóval. A szolnoki adó sugárzó rendszerét azonban három szinten kikötött, antifading kialakítású, 126 m magas egyenletes keresztmetszetű, vasból kiépített toronyszerkezet képezte. 1947 tavaszán folytatódott a háború alatt abbamaradt diósdi rövidhullámú adóállomás építése. 1948-ban az épületek már elkészültek és a postai megrendelések alapján a Standard cég megkezdte a két 100 kW-os korszerű, rövidhullámú adóberendezések, a MÁVAG pedig a hat irányított síkantenna-rendszer tornyainak a gyártását, majd a helyszíni szerelését. Az első 100 kW-os rövidhullámú adóberendezés szerelését és telepítését 1950 márciusában, míg a második adórendszer telepítését május végére fejezték be a Standard szakemberei4. (A 3. sz. ábrán látható a 100 kW-os rövidhullámú adó.) Időközben az irányított antennarendszerek szerelését, beállítását és bemérését a postai szakemberek elvégezték. A két 100 kW-os korszerű rövidhullámú adóberendezés hat irányított és két európai körsugárzó antennával 1950. június 1-jével megkezdte a rendszeres magyar rövidhullámú műsorsugárzást Diósdról. (A 4. sz. ábra az irányított síkantennák elrendezését mutatja be.) Az új adóberendezések 5–15 MHz frekvenciatartományban üzemeltek, a frekvenciasáv váltása a végfokozataik reaktáns elemeinek cserélésével történt. Az áthangolás megkönnyítésére és meggyorsítására az egyes sávokhoz tartozó végfokozati tekercs és kondenzátor készlet külön–külön egy–egy kocsira volt felszerelve, amelyet be lehetett gurítani az adók végfokozatába. 2
A PKÁ részéről a munkában dr. Magyari Endre, Susánszky László, a GANZ-MÁVAG, ill. az UVATERV részéről dr. Petur Lajos, Masányi Károly, Reiner András, Szalay Dénes vettek részt. A Posta Rádióműszaki Igazgatóságot a közös fejlesztésben Garai László, Kodolányi Gyula és Fata Lajos képviselte. 3 Meghatározó mérnökök voltak ebben a munkában Sárközy Géza, Szikszai Lajos, Malcsiner Ferenc és Major László. 4 A tervezés munkájában a Standard részéről Sárközy Géza, Almássy Lajos, Szikszai Lajos, Sturman György, Malcsiner Ferenc, a GANZ-MÁVAG részéről: dr. Petur Lajos, Reiner András és Szalay Dénes, a Magyar Posta részéről pedig Garai László, Susánszky László, Kodolányi Gyula, Bognár Géza és Kiss Zoltán vett részt.
Az adóberendezések ez időben naponta hat órányi műsort sugároztak magyar, valamint részben angol, francia, német, orosz és görög nyelveken európai területre. 1950 szeptemberében pedig megkezdődtek az angol és magyar nyelvű adások az Egyesült Államok és Kanada, ill. Dél-Amerika felé. Diósd rádióállomás üzembe helyezése után hamarosan igen sok, eredményes sugárzást igazoló vételmegfigyelés érkezett Európából, Észak- és Dél-Amerikából. (Az 5. sz. melléklet egy Braziliából küldött vételmegfigyelési levelet mutat be.) Itt kell megjegyezni, hogy a háború utáni időszakban Diósd rádióállomás az adóteljesítmény és az antennák tekintetében, de technikai kialakításában is Közép-Európa egyik jelentős és elismert állomása volt. A magyar műsorszóró adóhálózat 1950-re nemcsak újjáépült, hanem új adóállomásokkal, továbbá korszerű adóberendezések és antennák üzembeállításával jelentősen bővült és korszerűsödött úgy a közép-, mint a rövidhullámú sugárzási lehetőségek tekintetében. A Kossuth és a Petőfi műsorok 1949 végére kialakult vételi lehetőségeit a 6. sz. és a 7. sz. térképek szemléltetik. A háború utáni években, de különösen az ötvenes évek első időszakában, főként Európában mind több új rádióállomás épült és lépett üzembe, korábbiakhoz képest nagyobb teljesítményű adóberendezésekkel. A hosszú és középhullámú műsorszórás intenzív és gyors fejlődését az alábbiak határozták meg: –
rádiózás népszerűsége, igények növekedése,
–
vételtechnika fejlődése, vevőkészülékek nagyobb választéka, hordozható vevőkészülékek elterjedése,
–
jó terjedési feltételek (felületi, ill. ionoszférikus), – az adócső és adógyártás fejlődése.
A középhullámú műsorszórás nagyarányú fejlődését az európai területen, háború utáni időkben az alábbi adatok is bizonyítják: Évek
Üzemelő adók száma
Össz. teljesítmény (kW)
1935
310
5200
1950
600
16 200
A nemzetközi kapcsolatok terén meg kell említeni, hogy a Koppenhágában, 1948-ban megtartott nemzetközi rádiókonferencián Magyarország5 sikeresen megvédte a két kizárólagos frekvenciára vonatkozó igényét. Az új frekvencia elosztási terv, az ún. „Koppenhágai frekvencia terv” 1950. március 15-én lépett életbe, mely alapján a magyar adók frekvenciái némileg módosultak, a következőképpen: Kossuth adó frekvenciája 539 kHz-re, a Petőfi adó frekvenciája 1187 kHz-re változott, s ez jelentősen javította a Kossuth műsor vételi lehetőségét. A Petőfi műsor hazai besugárzása azonban továbbra is kedvezőtlen volt, miután az országnak csak kb. 50`%-ában volt biztosítható a megfelelő vétel, különösen a dunántúli terület ellátása volt kedvezőtlen. A Petőfi műsor vételkörzetének kiterjesztésére, ill. javítására a Magyar Posta – a Magyar Rádióval közösen – fejlesztési tervet dolgozott ki. Eszerint az ország második műsorral való ellátását a szolnoki 135 kW-os adó üzembe állítása nem oldotta meg, ezért a Balaton térségében egy szintén 135 kW-os új adóállomásra van szükség, a nyugat-dunántúli régió vételi lehetőségeinek javítására pedig Szombathely térségében egy új adóállomás kiépítése szükséges 25 kW-os adóberendezéssel és befelé irányított antennával. Kelet-Magyarország ellátottságának növelésére Nyíregyháza mellett szintén egy új 25 kW-os adóállomás felépítése szükséges; továbbá a régi közvetítő adóállomások 5
A Magyar Posta részéről Bognár Géza és Kodolányi Gyula voltak a kiküldöttek.
esetében, tehát Pécs és Miskolc rádióállomásokon a teljesítményemelés indokolt. Ezen új állomások kiépítésével a Petőfi műsor javítása mellett a körzeti, ill. a helyi műsorok lehetősége is megteremtődött. Elsőnek a Balatonszabadi rádióállomás6 munkái kezdődtek meg 1951-ben. Az ide tervezett 146 m-es antennatorony építését a következő évben kezdte meg a MÁVAG úgy, hogy ehhez felhasználták a Lakihegyen felszabadult és feleslegessé vált 150 m magas torony anyagát7. A toronyszerkezetet – kisebb átalakításokkal – mint több szinten kikötött önsugárzó antennatornyot használták fel. Az adóberendezést a BHG készítette, amely lényegében megegyezett a lakihegyi és a szolnoki 135 kW-os adóberendezésekkel, azonban a helyi viszonyok miatt bizonyos tekintetben más megoldást alkalmaztak. Új eljárás volt például az, hogy az adócsövek hűtésére szolgáló desztillált víz hőelvezetése egy hűtőtóban tárolt, ún. „szekundervízzel”, ill. ennek párologtatásával valósult meg. Azonban a hűtőtó eliszaposodása miatt ez a rendszer nem vált igazán be, ezért később a léghűtéses megoldást kellett alkalmazni. Fontos eltérés volt még a másik két adóval szemben, hogy ez az új adóberendezés már teljesen hazai anyagokból és szerelvényekből készült. A Balatonszabadi rádióállomást 1953. október 24-én helyezték hivatalosan üzembe és ekkor kezdte meg a Petőfi műsor sugárzását 872 kHz-en. Ezzel a Dunántúl jelentős részén a Petőfi műsor vételi lehetősége nagymértékben nőtt. (Az új 135 kW-os középhullámú adót a 8. sz. ábra szemlélteti.) Későbbi időpontban – a Magyar Rádió igénye alapján – balatonszabadi adó a külföldre szóló magyar és idegen nyelvű műsor sugárzását vette át. A Petőfi műsor sugárzás javítása érdekében a Magyar Posta már 1951-ben megrendelt a BHG-tól három darab korszerű ún. „monoblock” kialakítású 7 kW-os középhullámú adóberendezést Pécs, Balatonszabadi, ill. Miskolc állomások részére. 1955 végéig a Kossuth és Petőfi főadók éjszakánként jelentős óraszámban idegen nyelvű műsort is sugároztak a külföld felé. A főadók műsorát időközben a sok idegen nyelvű adástól mentesíteni kellett, ezért a külföldre irányuló műsoradások feladatát a 135 kW-os Balatonszabadi adóberendezés kapta, és 1956 januárjában kezdte meg a sugárzást. A Petőfi műsor sugárzására – részleges pótlásul – 1956. január 5-én Balatonszabadiban üzembe állt az új 7 kW-os BHG gyártmányú léghűtéses adóberendezés, mely egy 56 méter magas, különleges kialakítású, felül betáplált földelt antennával sugárzott, ha kellett a zivatarok ideje alatt is! Az adóberendezés teljesítményét – a Magyar Adócsőgyár8 által kifejlesztett új thorium-wolfram katódú csövek alkalmazásával – 1956-ban 15 kW-ra emelte a BHG. (Lásd a 8. sz. ábrát!) A pécsi adóállomáson az első új 7 kW-os BHG adóberendezés 1954 márciusában kezdte meg munkáját, és az üzembe helyezést követően az új thoriumos csövek cseréjével májusban az adóberendezés teljesítményét 15 kW-ra emelték. (A pécsi 15 kW-os adórendszert a 9. sz. ábra mutatja be). A harmadik 7 kW-os BHG adóberendezést 1956 áprilisában Miskolc adóállomáson állították üzembe, és az új csövekkel később ennek teljesítményét is 15 kW-ra emelték.9 A Nyíregyházán és Szombathelyen kiépítendő új középhullámú adóállomások részére a Magyar Posta a Standard gyárnál már 1949 szeptemberében két darab 25 kW-os középhullámú adóberendezés gyártását rendelte meg. Ezek alapján a Standard 1949 novemberében megkezdte a nyíregyházi 134 m magas antennatorony 6
Itt kell megjegyezni, hogy eredetileg ezt az adóállomást nem Balatonszabadiba, hanem Ordacsehi térségébe tervezték. A torony áthelyezési tervét az UVATERV készítette és a GANZ-MÁVAG Hídosztálya valósította meg. A beruházást a Posta Rádióműszaki Hivatal (igazgató: Susánszky László) irányította. Az épületeket a Középülettervező Vállalat, az adóberendezést a BHG, az antennarendszert az UVATERV és a GANZ-MÁVAG tervezte. 8 Garai László 9 A munka irányítói a Posta Rádióműszaki Hivatal részéről Kiss Zoltán, a BHG részéről pedig Szabó Miklós voltak. 7
elektromos tervezését. A nyíregyházi adóállomás épülete az új 25 kW-os középhullámú adóberendezés elhelyezésére nem volt alkalmas, ezért teljesen új állomás épült fel NyíregyházaSóstón. Az új állomás a 25 kW-os új adóberendezéssel 1952 májusában üzembe állt és megkezdte a rendszeres sugárzását az 1250 kHz frekvencián. Szombathelyen is teljesen új közvetítőállomást kellett kiépíteni, miután itt régebben rádióállomás üzem nem volt. Az állomás telepítése 1950 elején kezdődött és az adóépületen kívül a személyzet részére lakásokat is kellett építeni. A szombathelyi rádióállomás antennarendszerére a Magyar Posta irányított sugárzású antennarendszer alkalmazását írta elő (irányváltási lehetőséggel; kb. K–Ny-i főirányítással.) Az új adó 1952 júniusára készült el, és a sikeres próbaüzem után 1952. augusztus 20-án kezdte meg a rendszeres üzemét az 1340 kHz frekvencián. Az adó fontos szerkezeti eleme volt a 2 db 60 m magas öntartó antennatorony, amellyel irányított sugárzást lehetett biztosítani. A 25 kW-os adóberendezés kialakításban azonos volt a nyíregyházi adóval. (A l0. sz. ábra szemlélteti a 25 kWos középhullámú adóberendezést.) Az adóberendezés a Pefőfi műsort sugározta K-i irányítással, de bizonyos időszakokban Ny-i irányítással külföldre szóló műsorokat is továbbított. Győr város és vételkörzetének ellátására, 1952 júniusában a győri l. sz. Postahivatal épületébe telepítettek egy 0,4 kW-os adóberendezést, amely az épület tetején egy T-antennával, 1349 kHz frekvencián egészen a hatvanas évek végéig üzemelt.10 Az 1952–53-as években az önálló helyi műsorok sugárzása is megkezdődött a vidéki rádióállomásokon az alábbi időpontokban: –
a nyíregyházi adó 1952 decemberétől 1340 kHz-en sugározta az első megyei műsort a nyíregyházi stúdióból, naponta egy órás időtartammal,
–
1953 januárjától szombathelyi adó, a győri stúdió önálló műsorát sugározta 18 órától kb. egy órán keresztül;
–
1953 januárjától a pécsi adó az első nemzetiségi műsort sugározta magyar és szerb nyelven a pécsi stúdióból,
–
1953 áprilisában a miskolci adó a Borsod megyei stúdió műsorát kezdte sugározni, naponta egy órás időtartammal,
–
1953 augusztusában a szolnoki stúdió műsorát a Szolnok rádióállomás egy önálló 0,4 kW-os adóberendezéssel T-antennával sugározta 1349 kHz frekvencián (helyi és megyei műsorok).
Az ötvenes évek végén a Kossuth és a Pefőfi műsort sugárzó adóhálózatunk országos vételi lehetőségét (ellátottságát) a 11. sz. és a 12. sz. térképek szemléltetik. Az ultrarövidhullámú (URH) adások megindítása fő feladata volt a Magyar Postának, és ennek érdekében 1955 júliusában megkezdődött a Rádióműszaki Hivatalban egy 1 kW teljesítményű FM adó tervezése, ill. kivitelezése. A 250 W-os előfokozat 1956 szeptemberére elkészült, és a kísérleti sugárzást megkezdték a Posta budapesti Hargita épületében. Az 1 kW-os adó és az antennarendszerének telepítése 1957 februárjában·fejeződött be11, és ekkor kezdte meg a kísérleti sugárzását is f= 89,2 MHz-en, a CCIR sávban. 1960-tól Budapesten és Pécsett egy-egy 2 kW-os szovjet gyártmányú URH adóberendezést helyeztek üzembe. 1963 augusztusában pedig Miskolcon állították munkába a budapesti 1 kW-os URH adót. Az ötvenes évek végén Európában és a Közel-keleten is mind nagyobb egyedi teljesítményű 10
A műszaki tervet Kalydy Béla villamos mérnök készítette el. A munka szakértői Kiss Lajos és Nemcsics Elek voltak
11
(300 kW) közép- és hosszúhullámú adóberendezések léptek üzembe, és megnövekedtek a vételi zavarások a magyar frekvenciákon is. Ennek következtében az országos ellátottság a Kossuth műsornál kb. 64 %-ra esett vissza, de a Petőfi műsor hallhatósága – igaz kisebb mértékben – romlott. A kialakult helyzetben nem maradt más hátra, mint hogy a Magyar Posta ismét megvizsgálta a hazai műsorszóró hálózat helyzetét az ellátottság szempontjából, ill. kategóriába sorolta az üzemelő adóberendezéseket elöregedettség és korszerűség tekintetében, amelynek célja a további fejlesztések ütemezése volt. 1961-ben a Magyar Posta a Magyar Rádióval együttesen végzett országos térerősség mérései azt bizonyították, hogy elkerülhetetlen a hazai középhullámú műsorsugárzásnak, mindenekelőtt a lakihegyi adóknak a korszerűsítése; teljesítményük emelése, azaz a rekonstrukció halaszthatatlan.12 A vizsgálatok alapján a Kossuth műsor ellátottság javítására kb. 80 %-os országos besugárzásra egy 300 kW-os adóberendezésre lenne szükség. A Petőfi műsor ellátás javítására, különösen a Duna–Tisza közötti területrészt figyelembe véve Lakihegyen egy új 20 kW-os adó és egy új irányított antennarendszer telepítése szükséges. Győr környezetében pedig egy új 5 kW-os középhullámú adó üzembe állítása javítaná az ellátottságot, A lakihegyi rekonstrukciós munkálatok 1962-ben kezdődtek meg és több lépcsőben valósult meg. Első lépésként Lakihegyen a Petőfi műsort sugárzó adó került kiváltásra és 1962-ben egy 5 kW-os korszerű hazai gyártmányú (Magyar Adócsőgyár) VATEG került telepítésre és 1964 szeptemberében kezdte meg üzemét. Ezen adóberendezést 1965 januárjában felváltotta a korszerű 20 kW-os Magyar Adócsőgyár gyártmányú adórendszer és kezdte meg január 29-én a rendszeres sugárzást 873 kHz frekvencián a 117 m-es antennával. (A l3.sz. ábrán látható a 20 kW-os VATEG KH adó) az 5 kW-os adó pedig a tartalékot képezte, majd később Mosonmagyaróvárra került üzembe. A 20 kW-os adórendszerhez a rekonstrukció keretében a PKI által tervezett irányított antennarendszer került kiépítésre. Ezen irányított antennarendszer Budapest környezetének és a Duna-Tisza közének Petőfi műsorának nagyobb ellátását biztosította 873 kHz-en, ill. 1340 kHz-en is. A sugárzó rendszer 2 db 86 m-es magasságú öntartó tornyot tartalmazott, egymástól 170 m távolságra, de fázisban egymástól különböző talpponti árammal táplálva, így lehetett az irányított sugárzást biztosítani (piskóta alakú antennakarakterisztika). Az új irányított antennarendszerrel a 20 kW-os adóberendezés 1968 októberében kezdte meg a sugárzást.13 Lakihegyre a Kossuth sugárzására 2 db 150 kW-os elgőzölögtetéses hűtésű, parallel kapcsolású adóberendezés került kifejlesztésre, ill. telepítésre a kiegészítő berendezésekkel. A fejlesztési és gyártási munkálatokat a Magyar Adócsőgyár kezdte meg, majd átszervezés következtében 1965-től az Elektromechanikai Vállalat (ÉMV) folytatta a rekonstrukciós munkálatokat. Az új adók fogadására Lakihegyen új adóépület felépítésére volt szükség. A 300 kW teljesítményre a régi tápvonal nem volt használható, új korszerű tápvonalrendszer kiépítése vált szükségessé. A 314 m-es szivarantenna régi talpszigetelőit ki kellett cserélni és fel kellett újítani a kikötő köteleket is. A lakihegyi 2x150 kW-os parallel járatott adórendszert 1968. december 28-án helyezték üzembe és 12
Dósa György és Kalydy Béla Az antennarendszer tervezői Kiss Lajos és dr. Győry Tibor mérnökök voltak.
13
kezdte meg 300 kW-al a Kossuth műsor sugárzását.14 (A 14. sz. ábrán látható a 2x150 kW-os adórendszer.) A hatvanas évek végén szükségessé vált, hogy a közvetítő állomások – miután tartalék adóberendezésekkel nem rendelkeztek – egységesen 5 kW-os tartalék adóberendezéseket kapjanak. Lakihegyen a 20 kW-os adó tartalék 5 kW-os adója 1969 októberében került üzembe, mivel a régi 5 kW-os VATEG adó 1966-ban Mosonmagyaróvár Rádióállomásra került áttelepítésre. Szombathely Rádióállomás 1969 decemberében, a pécsi adóállomás pedig 1970 februárjában kapta meg az új 5 kW-os tartalék adóberendezéseket. Szolnok Rádióállomásra 1970-ben, míg Nyíregyháza Rádióállomásra pedig 1972-be kerültek a tartalék 5 kW-os középhullámú adóberendezések. 1969 elején a hazai középhullámú adóhálózaton részben frekvencia módosítások és műsorrend változások jöttek létre az alábbiak szerint: Lakihegyen a 2x150 kW-os új adórendszer sugározta a Kossuth műsort, a 135 kW-os adóberendezés pedig a 117 m-es antennatoronnyal 1340 kHz frekvencián a külföldre szóló magyar és idegen nyelvű műsorokat átvette. A Balatonszabadi 135 kW-os nagyadó pedig 1250 kHz frekvencián a Petőfi műsort sugározta. Szolnok 1187 kHz frekvencián a 135 kW-os adóval ezután is a Petőfi műsort sugározta. A Kossuth adó vételi lehetőségének változását a l5. sz. és l6. sz. térképek szemléltetik a végrehajtott rekonstrukció alapján. A Petőfi műsor ellátottság alakulására a 17. sz. és a l8. sz. térképek adnak felvilágosítást az átrendezés előtti és utáni állapotra. Szólni kell e helyen a külföldre történő rövidhullámú műsorsugárzásunk eredményeiről és a felmerült gondokról! A rövidhullámú sugárzásban az ötvenes évek elején nagyarányú fejlődés kezdődött, világszerte megnőtt az adások száma, időtartama és emelkedtek az adóteljesítmények. Az eddigi magyar célterületek jobb besugárzására is fokozott igény jelentkezett és szükségessé vált új célterületekre is kiterjeszteni a magyar rövidhullámú műsorszórást. Az 1950-es évek végén sugárzási nehézségek jelentkeztek a Diósdi Rádióállomáson, miután a 6 és 7 MHz-es körsugárzó antennák napfolt maximumos időszakban kevésnek bizonyultak Európa és Észak-Afrika optimális besugárzására. Ezen probléma csökkentésére épültek ki az új 9, 12 és 15 MHz-es körsugárzó antennák 1962–1967 között. Észak-Amerika, Kanada és Dél-Amerika jobb ellátása érdekében 1964–65-ben két új síkantenna rendszer épült ki 6 és 7 MHz-es sávra. Tekintettel a gyorsan változó igényekre, időszerűvé vált egy olyan antennarendszer alkalmazása, mely bármilyen irányba tud sugározni és a kilövellési szöge is változtatható. Ilyen célra legcélszerűbbnek egy forgatható és dönthető rövidhullámú log.per. antennarendszer üzembe helyezése látszott. Figyelembe véve e típus igen kedvező felhasználási lehetőségét a Magyar Posta, ill. a Posta Rádió és Televízió Műszaki Igazgatóság (PRTMIG) 1968-ban tervbe vette, hogy Diósd Rádióállomáson üzembe állít egy korszerű rövidhullámú log.per. antennarendszert. 1972-ben kezdte el működését a svéd gyártmányú ALLGON forgatható és dönthető rövidhullámú log.per, antennarendszer, mely 6– 30 MHz frekvencia tartományban üzemelt (500 kW teljesítménye) és a billentési szöge +28°–29° között távvezérléssel volt beállítható. (A l9. sz. ábra szemlélteti a svéd gyártmányú ALLGON forgatható log.per. antennát.) A rendszeres műsorsugárzás ezen új antennával 1972. december 12-én indult meg.15 A hatvanas évek végén a különböző célterületeinkről beérkező vételmegfigyelések szerint az azonos és a szomszédos csatornákon megjelenő nagy teljesítményű külföldi adók rontották a magyar adásokat. 14
A beruházás tervezői az ÉMV részéről Kopócsy Mihály, Sturman György, Tóth Alice, Ruzsinszky Zsolt, Tánczos Mihály voltak, dr. Tófalvi Gyula főmérnök vezetésével. 15 A munkában a Magyar Posta részéről Kovalóczy György, Dósa György és Ökrös Tiborné vettek részt.
A jelentkező gondokon új, nagy teljesítményű adóberendezésekkel és nagy nyereségű irányított antennákkal rendelkező új rövidhullámú adóállomás kiépítése. A Magyar Rádió által meghatározott célterületek ismeretében a Magyar Posta műszaki szakemberei (dr. Győry Tibor, Kiss Lajos, dr. Pálvölgyi Istvánné, és Dósa György) elkészítették az új rövidhullámú adóállomás rendszertechnikai tervét, valamint a tervezés irányelveit.16 A magyar ipar egyik szakvállalata, az Elektromechanikai Vállalat (EMV) késznek mutatkozott arra, hogy a szükséges adóberendezéseket és kiegészítő egységeit, valamint a szükséges antennákat a korszerű követelményeknek megfelelően kifejleszti, legyártja és üzembe állítja.17 A részletes vizsgálatok és előkészítő munkák alapján a műszaki és a gazdasági szempontok mérlegelésével a Magyar Posta a Jászágó Rádióállomás két adójának építése mellett döntött. Az új rövidhullámú adóállomás Jászberény mellett Jászágón létesült 1974-ben. Az itt kialakított két korszerű, automata hangolású, trapézmodulációra is alkalmas, elgőzölögtetéses hűtésű 250 kW-os adó, a 4–26 MHz frekvenciatartományban üzemelt (üzemel ma is!). A kezelőfülkéből távkezeléssel működtethető az adóberendezések és az antennák frekvencia- és irányváltása. Használatukkal minden rövidhullámú műsorszóró sávban lehetséges adás. (A 20. sz. ábrán látható a 250 kW-os EMV gyártmányú rövidhullámú adóberendezés.) A kívánt célterületek besugárzására optimális megoldásnak bizonyult, ha a síkantennákat magába foglaló antennasorok három ágú ún. csillagformában helyezkednek el. Az antennasorok ezzel egymáshoz képest kb. 120°-os szöget zárnak be, természetesen a sugárzási irányok által meghatározott tájolásban. A fő sugárzási irányok tehát a nagy távolságú antennák esetében 65°–245°, ill. 135°–315° a középtávolságú antennák esetében pedig 7°–187°, ill. 108°–288°. Az É–Ny-i, ill. a D–Ny-i antennasor végén egy-egy közelsugárzó antennarendszert építettek ki a 4, 6 MHz-es műsorszóró sávokra, amelyek a közép-európai, ill. a hazai sugárzást biztosítják. (A jászberényi adóállomás antennahálózatának rendszertechnikai kialakítását a 2l. sz. ábra, a hatáskörzet, területbesugárzás alakulását a 21. a. és a 21. b., 21. c. térképek szemléltetik, a síkantennákról pedig a 21. d. ábra ad tájékoztatást.) A két adóberendezést a távvezérelt antenna-kombinátorral 28 különböző irányítású; nagy nyereségű síkantennára és 2 közelsugárzó antennára lehetett kapcsolni. (Dél-Amerika, Észak-Amerika, Kanada, Távol-Kelet, Észak-Afrika, Közel-Kelet, Európa) A síkantennák 180°-os irányváltása szintén távvezérléssel történik. Az 1974–75-ös időszak vételi tapasztalatai bebizonyították, hogy az új adók és az antennarendszer üzembe állításával jelentősen megjavult a magyar rövidhullámú adások hallhatósága külföldön, és jobb lett az adások minősége is. A vételi viszonyok kedvezőbbek lettek Nyugat-, Dél- és Észak-Európában, továbbá ÉszakAmerikában, Kanadában is. A hetvenes évek közepétől a Jászberény Rádió állomásról a 250 kW-os adóberendezések hétköznaponként átlagosan 18 órát, szombat-vasárnaponként pedig 22 óra műsort sugároztak hét nyelven, hét rövidhullámú műsorszóró sávban. Az állomás kiválasztása, kiépítése az adóberendezés és antennarendszer fejlesztése, gyártása, szerelése, üzembe állítása teljes egészében magyar mérnöki munka, a magyar ipar eredménye volt.
16
A Magyar Rádió szakértője dr. Kodolányi Gyula volt. A szoros együttműködésben megvalósított program résztvevői a következők voltak: dr. Tófalvi Gyula, Kopócsy Mihály, Sturman György, Ruzsinszky Zsolt, Tóth Alice, dr. Soós Tibor, Hofgard Károly, dr. Szalay Pál, Ladányi Béla, dr. Szabó Pál, valamennyien az Elektromechanikai Vállalat munkatársai; az UVATERV részéről Reiner Endre, Földi András, Henrich Tibor és Szánthó Pál vettek részt a munkában, míg a Posta Rádió és Televízió Műszaki Igazgatóságot (PRTMIG) érintő feladatokkal Dósa György és Dúró Imre foglalkoztak.
17
