BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI MARKETING ÉS TELJES KÖRŰ MINŐSÉGIRÁNYÍTÁS SZAK Nappali tagozat Minőségirányítási menedzser szakirány
A MAGYAR MINŐSÉGÜGY HELYZETE AZ „EU-HARMONIZÁCIÓ” NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁSÁBAN
Készítette: Varga Katalin
Budapest, 2007.
TARTALOMJEGYZÉK
1. Bevezetés ...................................................................................................................... 5 2. A minőségügy fogalma és kialakulása....................................................................... 8 2.1 Az életminőségtől a minőségirányításig ..................................................................... 8 2.2 A minőségügy kialakulásának útja a történelemben................................................... 9 3. A szabványosítás fontosabb szervezetei.................................................................. 14 3.1 A fontosabb nemzetközi szabványügyi szervezetek................................................. 14 3.2 A fontosabb európai szabványügyi szervezetek ....................................................... 15 3.3 A fontosabb hazai szabványügyi szervezetek........................................................... 16 4. A minőségügy az Európai Unióban......................................................................... 18 4.1 Az „új megközelítés” ................................................................................................ 19 4.2 A „globális megközelítés” ........................................................................................ 19 4.2.1 A notifikált szervezetek és a CE jelölés.............................................................. 20 4.2.2 A globális megközelítés koncepciójának moduljai ............................................ 20 5. A minőségügyi szabályozási rendszer ..................................................................... 22 6. A nemzeti minőségügyi szabályozási rendszer....................................................... 23 6.1 A hazai minőségügy kialakulása és intézményi háttere............................................ 24 6.2 A jogharmonizációs folyamat Magyarországon ....................................................... 27 6.3 A nemzeti minőségpolitika ....................................................................................... 30 6.3.1 Az Európai Minőségösztönző Politika .................................................................. 30 6.3.2 A nemzeti minőségpolitika és a nemzeti minőségügyi program ........................ 31 6.3.3 A magyar Nemzeti Fejlesztési Terv.................................................................... 34 7. A műszaki minőségügyi szabályozási rendszer ...................................................... 44 7.1 Szabványosítás és mérésügy..................................................................................... 44 7.2 Általános műszaki szabályozási rendszer ................................................................. 46 7.3 hatósági műszaki szabályozási rendszer ................................................................... 48 8. Igazságszolgáltatási minőségügyi szabályozási rendszer ...................................... 49 9. Elősegítő minőségügyi rendszer............................................................................... 50 10. Önértékelés és a kiválóságmodellek ...................................................................... 51 10.1 A minőségdíjak kialakulása és jelentősége............................................................. 51 10.2 Az Európai Minőségi Díj........................................................................................ 52
3
10.3 A magyar Nemzeti Minőségi Díj............................................................................ 54 11. A minőségügy jövőképe .......................................................................................... 58 11.1 A minőségügy jövője Európában............................................................................ 58 11.2 A magyar minőségügy jelene és jövője .................................................................. 62 12. Befejezés................................................................................................................... 64
4
ÁBRAJEGYZÉK
1. ábra: A minőségügy jelentősége ......................................................................................9 2. ábra: Az Európai Unió szabályozási rendszere..............................................................18 3. ábra: A minőségügyi szabályozási rendszer ..................................................................22 4. ábra: A nemzeti minőségügyi szabályozási rendszer felépítése ....................................23 5. ábra: A magyar Nemzeti Fejlesztési Terv célrendszere.................................................35 6. ábra: Az NFT specifikus céljainak és a minőségirányítás nyolc alapelvének kapcsolata............................................................................................................36 7. ábra: Az NFT specifikus céljainak „lefedettsége” az irányítási rendszerek által ..........37 8. ábra: Az NFT operatív programjaihoz kapcsolódó minőségfejlesztési tevékenységek 40 9. ábra: A minőség hierarchiája .........................................................................................53 10. ábra: A magyar Nemzeti Minőségi Díj modellje.........................................................55 11. ábra: A regionális minőségdíjra pályázók száma ........................................................56 12. ábra: A minőségtudomány gazdasági jelentősége .......................................................59 13. ábra: A minőségirányítás és az üzleti kiválóság jövője ...............................................61
5
1. Bevezetés: Amikor a szakdolgozat témaválasztás előtt álltam, sokat gondolkodtam azon, hogy mi az a téma, amelyről szívesen írnék, ami érdekel, és aminek feltárását fontosnak és hasznosnak tartom. Szakmai gyakorlati helyem akkor még nem volt meg, így hát kiindulásként végiggondoltam az elmúlt három év tanulmányait, majd eszembe jutott az is, hogy körülbelül négy éve miért is választottam ezt az iskolát és ezt a szakot. Akkor még az ISO-ról és a minőségügy mélyebbre ható kérdéseiről nem sokat tudtam, de azzal már akkor is tisztában voltam, hogy ez egy ma még kiaknázatlan terület Magyarországon, és talán máshol is. Azonban felmerült bennem a kérdés, hogy megtörténik-e majd ez a kiaknázás, és a jövőben a szakma feltörekvésére kell számítani, vagy megreked ezen a szinten, és nem fejlődik tovább az odafigyelés hiányában. Magyarország 2004. május 1-je óta az Európai Unió teljes jogú tagja. Hazánk már 1991 óta társult tag az EU-ban, így azóta folyamatosan dolgozott azon, hogy ez a csatlakozás megtörténhessen. Ehhez az országnak számos olyan intézkedést kellett meghozni, amely ugyan járt áldozatokkal, de mindenképpen szükségszerű volt. Az egyik nagyon fontos folyamat a jogharmonizáció, amely számos területre kiterjed, így a minőségügyre is. A csatlakozás óta eltelt három év szintén megannyi változást hozott, ezért érdekesnek tartottam feltárni, hogy milyen is ma a minőségügy helyzete Európában, valamint Magyarországon, és mennyire sikerült felzárkóznunk ezen a téren az EU-hoz. Dolgozatomban az elsődleges célom az volt, hogy bemutatva egy átfogó európai, majd a magyar minőségképet, tükröt tartsak magunk elé, és rávilágítsak arra, hogy a minőségügy terén (és egyéb területen is) még nem fejeződött be a munka. Sok még a teendő,
habár
tény,
és
pozitívum,
hogy
egyre
nagyobb
szerepet
kap
a
nemzetgazdaságban is a minőségügy, de ahogy arra dolgozatom során is rámutatok, sok még a pótolnivaló. Nem szabad abba a hibába esni, hogy EU tagállamként hátradőlünk, megnyugszunk, és várjuk, hogy mostantól aranyéletünk lesz. Annál is inkább, hiszen már a csatlakozásunk előtt is tudott volt, hogy az akkori EU 15 nem szívesen fogadta azt a bővítési hullámot, amelyben Magyarország is benne volt. Ahhoz, hogy minőségügyi helyzetről, és azzal kapcsolatos feladatokról tudjunk beszélni, mindenképpen fontosnak tartom először tisztázni, hogy mindez, tehát a minőségügy, minőségirányítás, mit is jelent, miért fontos, és hogyan alakult ki. Ezt azért 6
tartom fontosnak, mert egy történelmi fejlődési kép talán segíthet abban, hogy a jelenlegi helyzetet jobban megértsük. Az európai minőségügy fontosabb pillérei után szeretném bemutatni a magyar helyzetet a minőségügyi szabályozási rendszer felépítésén keresztül. Ez ugyanis véleményem szerint olyan átlátható keretet biztosít, amely mentén logikusan és érthetően tudom felépíteni dolgozatomat, és átfogó képet nyújtani a témáról. Részletesebben fogok kitérni arra, hogy eddig milyen vívmányokat ért el Magyarország a minőségügy területén, értem ez alatt az olyan programokat, mint a minőségügyi program, a Nemzeti Fejlesztési Terv, a Magyar Nemzeti Minőség Klub, vagy a magyar Nemzeti Minőség Díj megalapítása. Ezután az európai és a magyar minőségügy jelenét, de főleg jövőjét kívánom bemutatni, és egymás mellé állítani, végül ez alapján megfogalmazni a tanulságokat, és következtetéseket. Úgy gondolom, ezen pontok bemutatásával sikerülhet választ adni arra a kérdésre, hogy hol tart most a minőségügy fejlődése és jelentősége, és mi várható a jövőben, ezzel talán segítséget nyújtva azoknak, akik pályaválasztásuk előtt állva hasonlóan tanácstalanul néznek ezen terület elébe, mint én egykor.
7
2. A minőségügy fogalma és kialakulása: 2.1 Az életminőségtől a minőségirányításig: Dolgozatom elején mindenképp fontosnak tartom kitérni arra, hogy mi is tulajdonképpen a minőség illetve, hogy hogyan alakult ki az a szemléletmód, amely ma jellemzi a minőségügyet. Ha az utca emberétől megkérdezzük, hogy szerinte mit jelent a minőség, valószínűleg nagyon sokféle választ kapnánk. Mindenki mást tart fontosnak egy termék vagy szolgáltatás esetében, amitől azt ő jó minőségűnek tartja. Így hát nem csoda, hogy a szakirodalom is oly sok fajta definíciót ad a minőség fogalmára. Az ISO 8402-es szabvány szerint a minőség a termék vagy szolgáltatás olyan tulajdonságainak és jellemzőinek összessége, amelyek befolyásolják azon képességét, hogy meghatározott és elvárt igényeket kielégítsen. Ez a meghatározás magában foglalja a követelményeknek való megfelelést, a gazdaságosságot, a megbízhatóságot és a vevő megelégedettségét is. Az MSZ EN ISO 9001:2000 szabvány meghatározása szerint pedig: a minőség annak mértéke, hogy mennyire teljesíti a saját jellemzők egy csoportja a követelményeket. A minőségügy nagy szakértői is más-más módon határozták meg a minőséget. Juran szerint a minőség a használatra való alkalmasság, míg Philip B. Crosby azt mondta, hogy a minőség az igényeknek való megfelelést jelenti. Ha azonban a felhasználó nézőpontjából próbáljuk meghatározni, akkor azt mondhatjuk, hogy a minőség az, amit a vevő annak tart. Egy a vevői igények kielégítésére törekvő vállalat számára pedig mindenképpen ez a legfontosabb szempont, hogy vevői mikor elégedett a termékkel illetve szolgáltatással. A minőséget tehát soha nem a szervezet határozza meg, hanem a környezet, a fogyasztó. Napjainkban a társadalom és a környezet fő elvárása és igénye az életminőség állandó fejlesztése, amely az egész társadalom munka-, egészség-, termék, vagyon- és környezetvédelmét biztosító komplex minőségügyi rendszer.1 A minőségügy az értékteremtés és fogyasztás harmonizálását illetve minőségügyi szabályozását jelenti. Alkalmazása több okból fontos. Egyrészt a már említett igény-kielégítés fő eszköze, másrészt a globalizáció kiélezett piaci versenyében a minőség a legfontosabb szabályozó elv lett. Ennek oka, hogy a határok és vámok megszűnésével megszűntek a 1
Főiskolai előadásjegyzet
8
korlátok, amik eddig nehezítették a világpiaci versenyben való részvételt, és így hatalmas küzdelem folyik a vevők kegyeiért. A minőségügy tehát végső soron a versenyképességben jelenik meg, a profitszerzés és versenyképesség növelés legfontosabb eszköze. Az 1. ábra bemutatja, hogyan járul hozzá a minőségügy az életminőség javításához. 1. ábra: A minőségügy jelentősége
A termelés korszerű minősége
Igénykielégítés, fogyasztóvédelem
Versenyképesség, profit
Biztonság
Gazdasági fejlődés
Az életminőség javulása Forrás: Veress Gábor: A minőségügy alapjai, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999, p. 14.
Ezen minőségügy szervezeti keretek között történő megvalósítása
pedig a
minőségirányítás. A minőségirányítás nem más, mint a szervezet irányítási rendszerének integráns alrendszere, amely meghatározza a minőségpolitikát, a minőségre vonatkozó célkitűzéseket és feladatköröket, valamint megvalósítja azokat olyan eszközökkel, mint a minőségügyi tervezés, a minőségbiztosítás és a minőség javító-fejlesztése a minőségügyi rendszeren belül. Míg a minőség a termékre, addig a minőségirányítás a rendszerre vonatkozik. A minőségirányítási rendszer a szervezet belső működésének minőségközpontú irányítása. Abban nyújt segítséget, hogy a vállalat minimálisra csökkentse a hiba lehetőségét a termelésben. Ez pedig egyenes utat jelent a minél magasabb minőség eléréséhez. A minőségirányítás főbb területei a következők:2
2
•
A minőségi tényezők megjelenítése a vállalati célokban
•
A minőségirányítás érvényre juttatása
•
A minőségi szempontok érvényesítése a gyártmány-konstrukció kialakításában
Irány az EU (könyvsorozat), 9. sz., 1998. május, p. 11
9
•
Az al- és beszállítói minőség javítása
•
A minőség ellenőrzése és folyamatszabályozása a gyártásban
•
A hibás termékek kezelése és a hiba korrekciója
•
A termék minőségének megóvása felhasználásig
A minőségirányítás tulajdonképpen az, amivel a vállalat a minőségpolitikában megfogalmazott filozófiát megvalósítja. A minőségpolitika a vállalat célkitűzéseinek részét alkotja, amelyben a felső vezetés megfogalmazza a minőségre vonatkozó átfogó szándékait. Ezt a minőségpolitikát külső és belső tényezők is befolyásolják. Külső tényező például az állami, illetve piaci hatás, vagy az iparági fejlesztési koncepció. Míg belső befolyásoló tényező lehet, hogy milyen az adott vállalat gazdasági helyzete, vagy más vállalatokkal való együttműködési lehetőségei. A minőségpolitika főbb céljai lehetnek például: optimális termékminőség elérése, minőségbiztosítási rendszer létrehozása,
minőségértékelés,
tanúsítás,
minőségdíj
megpályázása,
stb.
A
minőségpolitika legfontosabb feladatai pedig, hogy a vállalat megfeleljen a szabványoknak, a vevők igényének kielégítése, a vállalat hírnevének, illetve az előállított termék, vagy nyújtott szolgáltatás minőségének megőrzése.3
2.2 A minőségügy kialakulásának útja a történelemben: Sok tudományág kapcsán hallhatjuk, hogy egyidős az emberiséggel. A minőségügy esetében ez ugyan nem állja meg a helyét, bár maga az, hogy minőség valóban a kezdetektől jelen volt az emberek életében. Már az időszámításunk előtti időkben is több példa utal arra, hogy nagy fontosságot tulajdonítottak a minőségnek és a termékek minél tökéletesebb előállításának. Az egyiptomi fáraók idejében például az előkelőségek temetésére létezett egyfajta minőségirányítási rendszer, amely leírta a szertartások végrehajtásának módját, valamint előírta az emberekkel együtt eltemetendő javak előkészítésének szabályait is. De találhatunk példát Kínában is, ahol a császár elrendelte, hogy az udvarban felhasznált minden anyagot meg kell jelölni, hogy ily módon visszaellenőrizhető legyen, ki készítette azt, és amennyiben hibás, meg lehessen büntetni. A középkori kereskedő céhek voltak az elsők, amelyek a vásárlók igényének kielégítése érdekében garantálták az általuk készített termékek minőségét. Ehhez előre
3
Irány az EU (könyvsorozat), 9. sz., 1998. május, p. 12.
10
meghatározták az alapanyagok minőségét és a gyártási technológiát, valamint folyamatosan ellenőrizték is, hogy a termék megfelel-e az előírt feltételeknek. A klasszikus értelemben vett minőségellenőrzés a modern gyáripar kialakulásával kezdődött. F. W. Taylor, akit a szakirodalom a minőségirányítás atyjaként emelget, célja
a
termelőmunka
hatékonyságának
növelése
volt.
Ennek érdekében a
termékellenőrzés feladatát önálló, független minőségellenőrök végezték, akik szúrópróbaszerűen vizsgálták meg, hogy a termékek megfelelnek-e az előírt követelményeknek. A cél tehát a hiba megállapítása volt, nem pedig az idejekorán történő felismerése. A 20. század közepén történt előrelépés ezen a téren, amikor a vállalatok a minőségellenőrzés szakaszából átléptek a minőségszabályozás szakaszába. Ennek oka az volt, hogy ekkor indult meg a sorozatgyártás és ezzel együtt a gyártásközi ellenőrzés. Itt acél már a hiba forrásának feltárása volt, aminek segítségével meg lehetett tenni a megfelelő helyesbítő intézkedéseket a folyamat javítása érdekében, és így elkerülni a további selejtgyártást. Az ipari fejlődés következtében egyre nagyobb igény merült fel arra, hogy egy olyan szabványt hozzanak létre, ami egységes követelményeket fogalmaz meg a minőségre vonatkozóan. Az első ilyen próbálkozás az Egyesült Államokban a hadiiparban volt. Ezek – az egyébként még mai napig élő szabványok – voltak a MIL-Q-9858 és a MIL-I45208. Ennek alapján dolgozta a ki az Észak Atlanti Szövetség (NATO) az AQAP 1, 4, és
9
szabványokat
(Allied
Quality
Assurance
Application,
Szövetségi
Minőségbiztosítási Kiadvány), melyek kifejezetten katonai jellegűek voltak. Felmerült azonban az igény egy az iparon belül alkalmazható minőségügyi szabvány létrehozására, melyet viszonyítási alapként lehet használni. Ennek megoldásaként jelentette meg a Brit Szabványosítási Intézet (BSI) 1979-ben a BS 5750-es szabványt, amely három részből állt. Az első tartalmazta a minőségügyi rendszer előírásait, míg a másik kettő az ellenőrzés előírásait foglalta magába. A külkereskedelem gyors fejlődése pedig szükségessé tette a szabványok nemzetközi egységesítését. Ezért a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) belekezdett egy nemzetközi minőségügyi szabvány kidolgozásába. Az ISO 9000-es szabványcsalád 1987-ben jelent meg, melynek tagjai az ISO 9001, 9002, 9003 és 9004 szabványok voltak. A szabványt először 1994-ben módosították, e felülvizsgált szabványokat már Magyarországon is honosították. 2000-ben került sor a második felülvizsgálatra, melynek célja volt többek között egy összehangolt szabvány-pár kiadása a 11
követelményekre és a működés fejlesztésére vonatkozó útmutatóval. Ez az ISO 9001 és 9004 szabványokkal meg is valósult. Célja volt továbbá az is, hogy a szabványok minden érdekelt fél számára nyújtsanak előnyöket, valamint kevesebb szabvány az ISO 9000 családban, melyek szintén megvalósultak.4 Az ISO 9001:2000 szabvány 8 alapelvet fogalmaz meg:5 1. Vevőközpontúság: Mivel a szervezetek a vevőiktől függenek, mindenképpen ismerniük kell a vevők szükségleteit, és igyekezniük kell ezen igényeket kielégíteni. 2. Vezetés: A vezetés feladata olyan környezetet létrehozni, amelyben a munkatársak részt vehetnek a szervezet céljainak elérésében, valamint a szervezet jövőjének kialakítása. 3. A munkatársak bevonása: Csak a munkatársak teljes bevonásával válik lehetővé, hogy képességeiket a szervezet érdekében használják. 4. Folyamatszemléletű megközelítés: A kívánt eredményt hatékonyabban lehet elérni, ha a tevékenységet és a velük kapcsolatos erőforrásokat folyamatként kezeljük. 5. Rendszerszemlélet az irányításban: Az egymással összefüggő folyamatok rendszerként való azonosítása, megértése és irányítása hozzájárul ahhoz, hogy a szervezet eredményesen és hatékonyan valósítsa meg céljait. 6. Folyamatos fejlesztés: A szervezet teljes működésének folyamatos fejlesztése a szervezet állandó célja kell, hogy legyen. 7. Tényeken alapuló döntéshozatal: A helyes és eredményes döntések az adatok és egyéb információk elemzésén alapulnak. 8. Kölcsönösen előnyös kapcsolatok a beszállítókkal: Egy szervezet és annak beszállítói egymástól kölcsönösen függnek, és egy kölcsönösen hasznos kapcsolat elősegíti mindkét fél értékteremtő magatartását.
4 5
Sipos Gáborné: Az ISO 9001 és 9004 szabványok várható változásai, Magyar Minőség, 2007/7, p. 2. Főiskolai előadásanyag
12
Sokan vannak azonban az ISO szabványok ellenzői is. Egyik kritika, hogy mivel minden iparágban alkalmazható, így általános követelményeket fogalmaz meg, és emiatt nehéz megítélni, hogyan is kell egy adott szervezeten belül bevezetni a rendszert. Egy másik gyakori kritika, hogy nem törődik a költségekkel, ám ez tulajdonképpen nem is szerepe a szabványnak. Azok számára azonban, akik nem szeretnék a minőségirányítási rendszert bevezetni, adódik számos másfajta lehetőség. Ezek között a leggyakoribb a teljes körű minőségirányítás (TQM). Ennek előnye az ISO-val szemben, hogy szerepet kap benne a humán
szempontok
érvényesítése
iránti
igény.
A
TQM
egy
olyan
menedzsmentmódszer, ami a minőségközpontúságon és a minőség teljes körű felvállalásán alapul. Ez nem egy rendszer, amit a vállalat bevezethet, ezt ki kell fejleszteni, a TQM egy irányítási, vezetési filozófia.
13
3. A szabványosítás fontosabb szervezetei: A szabványosítás a nemzetközileg elfogadott meghatározás szerint „egy olyan tevékenység, amely általános és ismételten alkalmazható megoldásokat ad fennálló vagy várható problémákra azzal a céllal, hogy a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb legyen.”6 A szabványosíts legfőbb céljai a minőségügyi rendszerek, valamint a műszaki követelmények egységesítése illetve a kölcsönös megértés elősegítése. Célja továbbá a fogyasztók életének, biztonságának egészségének és környezetének
védelme.
A
szabványok
egyfajta
ajánlásként
funkcionálnak,
alkalmazásuk önkéntes, azokat az arra felhatalmazott szervezetek közmegegyezéssel hozzák létre.
3.1 A fontosabb nemzetközi szabványügyi szervezetek: Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for Standardization – ISO): A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet 1947. február 23-án alakult. Létrehozását az ipari szabványok nemzetközi koordinálása és egységesítésének elősegítése céljából határozták el 25 ország nemzeti szabványosítással foglalkozó képviselői.7 A szervezet rövid neve, ISO, a görög „isos”, azaz egyenlő szóból származik, éppen ezért minden nyelvben ugyanígy használják Az ISO tagjai a világ valamennyi jelentős országának szabványügyi szervezetei, köztük a Magyar Szabványügyi Testület is. Munkájában minden országból egy-egy tagtestület vesz részt. Minden tag egy szavazattal rendelkezik, amely szavazatok egyenértékűek. A különböző szakterületek nemzetközi szabványait műszaki bizottságok dolgozzák ki, ezek titkársági feladatait a tagországok látják el. Megalakulása óta az ISO több mint 14000 szabványt jelentetett meg, amelyek közül az ISO 9000-es minőségirányítási szabványcsalád az egyik legismertebb. A szervezet ma már 148 tagtestülettel rendelkezik, központja Genfben van.
6
Dr. Koczor Zoltán: Bevezetés a minőségügybe – A minőségügy gyakorlati kérdései, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2000, p. 113. 7 http://www.mszt.hu/isotc34/ISOalt.html (letöltés ideje: 2007.09.29)
14
Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (International Electotechnical Commission – IEC): Az IEC 1906. június 26-án alakult meg Londonban, 13 ország részvételével. Magyarország is alapító tagok között szerepelt. Feladata a szabványosítás az elektronika és az elektrotechnika területén. Az első IEC publikációkat 1914-ben adták ki: Mértékegységek,
jelölések,
megnevezések;
Villamos
gépek
és
berendezések
szakkifejezései és meghatározásai; A réz ellenállása; Vízturbinák szakkifejezései és meghatározásai; Forgógépek és transzformátorok szakkifejezései és meghatározásai. 1947-ben az IEC társulási megállapodást kötött az ISO-val, és központja Londonból az ISO genfi székházába költözött. A Magyar Szabványügyi Testület az IEC teljes jogú tagja.
3.2 A fontosabb európai szabványügyi szervezetek: Európai Szabványügyi Bizottság (European Committee for Standardization – CEN): Az Európai Szabványügyi Bizottság 1961-ben jött létre, 13 ország részvételével. A CEN egy nonprofit szervezet, elsődleges feladata az Európában elismert normák és szabványok elterjesztése, segíteni az egységes európai szabványok meghonosítását valamennyi országban. A CEN tevékenységi területe az elektrotechnika és a távközlés kivételével minden olyan területre kiterjed, amelyben az áru szabad mozgása miatt az előírások összhangjára van szükség. A CEN tagjai kötelezettséget vállalnak arra, hogy az európai szabványokat szó szerint átveszik és ezzel együtt az ezeknek ellentmondó nemzeti szabványokat visszavonják. A CEN központja Brüsszelben van, tagjai az EU és az EFTA tagországok nemzeti szabványügyi szervezetei. Európai Minőségügyi Szervezet (European Organization for Quality – EOQ): Az Európai Minőségügyi Szervezet 1956-ban alakult, autonóm, nonprofit szervezet. Alapvető működési területe az Európai Minőség-díj és a Nemzetközi Minőség-díjak odaítélése az EFQM-modell alapján. Ezen kívül feladata az Európai Unión belüli minőségügyi folyamatok koordinálása. A szervezet fontos küldetésének tekinti, hogy fokozza Európa versenyképességét az Európai Minőségpolitika támogatásával.
15
Az EOQ tagjait alkotó szervezetek elkötelezettek az iránt, hogy tevékenységükkel támogassák a minőségügyet nemzeti, európai és nemzetközi szinten egyaránt.8 Tagjainak körét az európai tagországok nemzeti minőségügyi bizottságai képezik, így a Magyar Nemzeti Bizottság is.
3.3 A fontosabb hazai szabványügyi szervezetek: Magyar Szabványügyi Testület (MSZT): A Magyar Szabványügyi Testület 1995-ben alakult meg, a Fővárosi Bíróság 1995. december 25-én vette nyilvántartásba. Ezzel egyidejűleg az 1921-ben alakult Magyar Szabványügyi Hivatal jogutód nélkül megszűnt.9 Az MSZT köztestületként működik. A köztestület önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkező szervezet, amelyet törvény hoz létre. Közfeladatokat lát el, jogi személy és nonprofit szervezetként működik. Kizárólagos joga van az európai és nemzetközi szabványok magyar nemzeti szabványként való bevezetésére, a magyar nemzeti szabványok kidolgozására és közzétételére. Feladata többek között a terméktanúsítás és a minőségirányítási rendszerek tanúsítása is. Tevékenységének főbb céljai: •
A kereskedelem és a kooperációs együttműködések indokolatlan műszaki akadályainak elhárítása.
•
A nemzetgazdaság piacképességének növelése.
•
A nemzetközi és európai szabványokban a nemzeti érdekek érvényesítése.
•
Az élet, az egészség, a környezet, a vagyon, a fogyasztói érdek védelmének elősegítése.
Az MSZT egyik legfontosabb alapelve az önkéntesség, amely azt jelenti, hogy mindenki eldöntheti, részt kíván-e venni a testület munkájában.10 Az MSZT tagja az IQNet nemzetközi tanúsítási hálózatnak, így az általa tanúsított szervezetek a nemzetközileg is elismert IQNet tanúsítványt is megkapják. Az MSZT a NAT által akkreditált szervezet.
8
http://www.eoq.org/WhatIsEOQ_Charter.html (letöltés ideje: 2007.09.29) Dr. Bíró Béla: A nemzeti szabványosítás szerepe az európai harmonizációban és a gazdasági kapcsolatokban, Minőség és Megbízhatóság, 2007/2, p. 82. 10 Pónyai György: A magyar nemzeti szabványosítás rendszere, célja és feladata, I. rész, Minőség és Megbízhatóság, 1997/1, p. 15. 9
16
Nemzeti Akkreditáló Testület (NAT): A Nemzeti Akkreditáló Testületet a laboratóriumok, a tanúsító és az ellenőrző szervezetek akkreditálásáról szóló 1995. évi XXIX. törvény hozta létre, mint a Magyar Köztársaság kizárólagos jogú nemzeti akkreditáló szervezetét. A NAT nem nyereségérdekelt köztestületként működik, törvényességi felügyeletét a Legfőbb Ügyészség látja el.11 Feladata a szervezetek és természetes személyek akkreditálása, az akkreditált szervezetek és természetes személyek tevékenységének és alkalmasságának felügyeleti vizsgálata az akkreditált státusz fenntartása, felfüggesztése vagy visszavonása céljából. Közreműködik az akkreditálással összefüggő nemzeti, európai és nemzetközi szabványosítási tevékenységekben. A NAT a jogilag szabályozott területen a kijelölt szervezetek felkészültségének ellenőrzése érdekében szorosan együttműködik a minisztériumokkal és más hatóságokkal. Tagja a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Kijelölési Bizottságának, valamint az Egészségügyi Minisztérium és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium kijelölési Bizottságának. Európai Minőségügyi Szervezet Magyar Minőségügyi Bizottsága (EOQ MNB): Az EOQ Magyar Minőségügyi Bizottsága 1972-ben alakult, az Országos Műszaki Fejlesztési
Bizottság,
a
Kohó-
és
Gépipari
Minisztérium,
a
Műszaki
és
Természettudományi Egyesületek Szövetsége valamint a Magyar Szabványügyi Hivatal közreműködésével. 1991-ben társadalmi szervezetté alakult, majd 1992-ben a Fővárosi Bíróság nyilvántartásba vette, és visszamenőleges hatállyal 1998. január 1-től közhasznú szervezetté nyilvánította. Feladata a magyar minőségügy képviselete az EOQ-ban, az EOQ-tól és más nemzetközi szervezetektől kapott minőségügyi információk terjesztése. Közreműködik az EOQ harmonizált rendszerének hazai bevezetésében az egészségügy, a munkaegészségügy és –biztonság, valamint a középszintű képzés területén.12
11 12
http://www.nat.hu (letöltés ideje: 2007.10.06) http://www.eoq.hu/eoqcel (letöltés ideje: 2007.10.06)
17
4. A minőségügy az Európai Unióban: Az áruk szabad áramlásának megteremtése, az ehhez szükséges feltételek biztosítása az Európai Unió egyik legfontosabb célja megalakulása óta. A vámok lebontása azonban még nem oldotta meg ezt teljesen, hiszen a tagállamok gyakran olyan szabályokat hoztak, mennyiségi korlátozások vagy technikai jellegű intézkedések formájában, amelyek továbbra is korlátozták a szabad árumozgást. Ezért a szabványok, jogszabályok harmonizációjával az EU célja az volt, hogy ezek a műszaki-megfelelőségi előírások ne akadályozzák
a
szabad
kereskedelmet.
A
harmonizált,
közösségi
termékek
megfelelőségére vonatkozó rendszert a termék direktívák sorozatának létrehozásával teremtették meg. A direktívák (irányelvek) jogszabályok, melyek kötelező erejűek, így minden tagállam köteles azokat beilleszteni saját jogrendszerébe. A jogszabályok jellemzően a jogilag szabályozott területen tartalmazzák a termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatos előírásokat. Ezzel szemben létezik a piac által szabályozott terület is, ahol az előírásokat a gazdaság szereplői által elfogadott szabványok, szerződések tartalmazzák. A jogi szabályozás és a szabványosítás tehát szervezetileg elkülönül egymástól, ám tevékenységük összekapcsolódik. 2. ábra: Az Európai Unió szabályozási mechanizmusa
Európai Parlament konzultatív és véleményező testület bizottságok Vélemény
EU Bizottság
Vélemény
javaslat
javaslattevő és központi végrehajtó testület
Tanács (tagországok képviselői) képviseleti és jóváhagyó testület
Európai jogszabályok (direktívák)
módosított javaslat
munkacsoportok Európai szabványok
Vélemény
Vélemény
konzultatív és véleményező testület speciális szekciók
(EN, ETS)
Az EU szabványosító testületei
Gazdasági és Szociális Bizottság
Nemzeti bevezetés, nemzeti jogszabály, nemzeti szabvány Az Európai Unió tagállamai
CEN CENELEC ETSI
megbízás szabvány kidolgozására az EU megbízás szabvány kidolgozására
tagországaitól a piaci igények alapján
a jóváhagyott új típusú direktívák alapján
Forrás: Pónyai György: A magyar nemzeti szabványosítás rendszere, célja és feladata Minőség és Megbízhatóság, 1997/1, p. 12.
18
Az Európai Unióban a direktívák kidolgozását az Európai Bizottság indítja el, majd egyeztet a Tanáccsal és a Parlamenttel. Ezt követően az EU Tanács jóváhagyja a direktívát, és a tagországok bevezetik azokat jogrendszerükbe. Ezt a folyamatot szemlélteti a 2. ábra.
4.1 Az „új megközelítés”: A direktívák kezdetben túl bonyolult követelményeket fogalmaztak meg, így szükség volt egy váltásra. 1985-ben elfogadták az ún. „belső piaci programot”, és kiadták a Fehér Könyvet. Ebben bevezették az „új megközelítés” elvét, melynek lényege, hogy a direktívák csak az alapvető követelményeket rögzítik, a pontosítás pedig a szabványok feladata. A direktíváknak tehát a jövőben nem kell a jogszabályok teljes mértékű összehangolására törekedniük, elég, ha leglényegesebb biztonsági, egészségvédelmi stb. követelményeket tartalmazzák, a többit pedig rábízzák az európai szabványosításra. A termékek előállítását és forgalmazását szabályozó, nem harmonizált nemzeti előírásokra pedig a kölcsönös elismerés elve érvényesül. Ez azt jelenti, hogy az egyik tagországban az előírások alapján előállított terméket a többi tagországban is szabadon lehet forgalmazni. Az elv az Unión kívüli, ún. harmadik országokkal való kereskedelemre is hatással van. Vagyis ha egy harmadik országban előállított termék forgalomba kerül egy EU-tagországban, akkor az a többi tagországban is forgalmazható ezen elv alapján.
4.2 A „globális megközelítés”: Azt, hogy a termék megfelel a direktívákban leírt követelményeknek, igazolni kell vizsgálattal, tehát tanúsíttatni kell. Azonban a termékvizsgálat és tanúsítás rendszere minden országban eltérő, így hiába voltak a termékek azonos követelmények alapján tanúsítva, az eljárás különbözött. Emiatt egy külföldi szállító kénytelen volt a termékét a hazai tanúsítóval is megvizsgáltatni. Ennek megoldására fogadta el az EU Tanácsa 1993-ban a „globális megközelítés” elvét. Ezen elv szerint tehát a direktívák megadják azokat a bizonyítási eljárásokat, amelyeken egy terméknek át kell esnie ahhoz, hogy bárhol az EU-ban fogalmazható legyen. A megközelítés attól globális, hogy minden termékre vonatkozik, amelyre direktívát adtak ki, tehát a jogilag szabályozott területre. A követelményeknek való megfelelés igazolására a globális megközelítés bevezette a modulrendszert. A koncepció 8 modult tartalmaz, ezek rögzítik a megfelelőség igazolás 19
eljárásait és lehetséges változatait. A tanúsítási módszer előírásánál legalább két változat közüli választást tesznek lehetővé a gyártó számára: terméktanúsítás vagy rendszertanúsítás.
4.2.1 A notifikált szervezetek és a CE jelölés: Minden tagállam minden direktívára kiválaszt és bejelent egy vagy több tanúsítási szervezetet (notified body, notifikált szervezet), melyet felhatalmaz az adott területen tanúsítványok kiadására. Ezen bejelentett szervezet tanúsítványait az EU minden tagországában elismerik, arra újabb tanúsítást kérni nem szabad, és be kell engedni az országba. Direktívák határozzák meg azt is, hogy mely követelményeknek kell megfelelnie egy notifikált testületnek. Minden országban a kormány feladata ezen szervezetek kijelölése és bejelentése az EU felé. A notifikált testületek piaci alapon működnek, egymással versenyeznek, működésük feltételeit az EU Bizottsága szabályozza. A direktívák azt is meghatározzák, hogy mely termékek esetén kell ilyen bejelentett intézményeket igénybe venni. A termékek 95%-ánál elegendő, ha a gyártó végzi el megfelelőségi nyilatkozathoz szükséges vizsgálatokat, és a CE jelölés feltüntetésével igazolja, hogy a termék megfelel az előírt követelményeknek, biztonságos, és így az EU piacán forgalmazható.13 A CE jelölés tehát nem minőségjel, hanem a termék direktíváknak való megfelelőségét jelzi. A termékek 5%-ánál azonban kötelező egy bejelentett szervezet általi tanúsítás. Ilyen termékek például: villamossági termékek, gázkészülékek, kazánok, gyermekjátékok, orvosi készülékek, felvonók, laboratóriumi berendezések, személyi védőeszközök, orvosi implantátumok, nyomás alatti tartályok, gépek, motorok, építési eszközök, nem automatikus tömegmérlegek.
4.2.2 A globális megközelítés koncepciójának moduljai: A direktívák tehát csak a 8 modul kombinációjaként írhatják elő a tanúsítási eljárást. A modulok a következők:14 •
„A” modul: gyártói megfelelőségi nyilatkozat
•
„B” modul: típusvizsgálat (független harmadik fél végzi)
•
„C” modul: típusazonossági vizsgálat
13
Bóc Imre: A szabványosítás és minőségbiztosítás, Ipari Szemle, 1999/3, p. 18. Európa - Minőség, EU - magyar jogközelítés a minőség-, és szabványügy területén, ITD Hungary, 1995, p. 7.
14
20
•
„D” modul: a gyártás, a végellenőrzés és a vizsgálat minőségbiztosítási rendszerének tanúsítása és rendszeres felülvizsgálata
•
„E” modul: a végellenőrzés és a vizsgálat minőségbiztosítási rendszerének tanúsítása és rendszeres felülvizsgálata
•
„F” modul: mintavételes és mintadarabos ellenőrzés
•
„G” modul: mindendarabos termékellenőrzés
•
„H” modul: a gyártó teljes körű minőségbiztosítási rendszerének tanúsítása és rendszeres felülvizsgálata (EN ISO 9001 szerint)
A „B” modul által előírt típusvizsgálat nem önálló megfelelőség értékelési eljárás, tehát nem alkalmazható önmagában, csak a „C”, „D”, „E” vagy „F” modullal kombinálva. Ám míg a „C” modul csak a „B” modullal kombinálható, addig a másik három önmagában is alkalmazható.
21
5. A minőségügyi szabályozási rendszer Mint azt a dolgozatom elején bemutattam, a minőség fogalmának számos meghatározása létezik, ám ami szinte mindben megjelenik, az az igénykielégítés fogalma. „Az igénykielégítési folyamat lényege a termelő, azaz a gyártó, vagy a szolgáltató által végzett termelési folyamat, melynek eredménye a termék, azaz az áru gyártmány vagy szolgáltatás -, amely a fogyasztóhoz kerül, aki a fogyasztási folyamat során használja a terméket, szolgáltatást.”15 Az igénykielégítési folyamat minősége is értelmezhető, sőt értelmeznünk kell, hiszen ez jelenti azt, hogy a fogyasztók, a termelő és a társadalom miként értékeli ezt az igénykielégítési folyamatot. Fontos tehát, hogy ez a folyamat és a termék minősége szabályozva legyen (3. ábra). És tulajdonképpen ez a minőségügyi szabályozási rendszer feladata. 3. ábra: A minőségügyi szabályozási rendszer
Minőségügyi szabályozási rendszer
Nemzeti minőségügyi szabályozási rendszer
A termelés minőségmenedzsment rendszere
Termelési folyamat
A fogyasztás minőségmenedzsment rendszere
Termék
Fogyasztási folyamat
Forrás: Veress Gábor: A minőségügy alapjai, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999, p. 63.
A minőségügyi szabályozási rendszer két fő szintből áll:
15
•
a nemzeti minőségügyi szabályozási rendszer
•
vállalati (szervezeti) minőségügyi szabályozási rendszer
Veress Gábor: A minőségügy alapjai, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999, p. 17.
22
6. A nemzeti minőségügyi szabályozási rendszer: A nemzeti minőségügyi szabályozási rendszer egy kétszintű rendszer, melynek felső szintje a nemzeti minőségügyi szabályozók megalkotása és a helyzet értékelése, alsó szintje pedig a megvalósítás, a jogalkalmazás, a végrehajtás. Magyarországon még nem alakult ki mindegyik alrendszer. A nemzeti minőségügyi szabályozórendszer a nemzeti minőségügyi szabályozási rendszer részét képezi, hiszen míg az előbbi a szabályozók meghatározását jelenti, addig utóbbi a teljes irányítási rendszerre utal. 4. ábra: A nemzeti minőségügyi szabályozási rendszer felépítése
Nemzeti minőségügyi szabályozási rendszer Nemzeti minőségügyi szabályozórendszer
Nemzeti minőségügyi végrehajtó rendszer
Műszaki minőségügyi szabályozási rendszer
Igazságszolgáltatási minőségügyi szabályozási rendszer
Elősegítő minőségügyi rendszer
Az igénykielégítési folyamat Forrás: Veress Gábor: A minőségügy alapjai, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999, p. 70.
A nemzeti minőségügyi szabályozórendszer felépítése (4. ábra): •
nemzeti minőségpolitika kialakítása és fejlesztése
•
minőségügyi szabályalkotás
•
minőségügyi helyzet figyelése
•
minőségügyi helyzet értékelése
Végrehajtási szintjének három fő része van: •
műszaki minőségügyi szabályozási rendszer
•
igazságszolgáltatási minőségügyi szabályozási rendszer
•
elősegítő minőségügyi rendszer
A műszaki minőségügyi rendszer önálló intézményrendszerrel működik. Azokat a műszaki tevékenységeket öleli fel, amelyek a nemzetgazdaság számára a minőségügy 23
szabályozásához igazságszolgáltatási
az
általános minőségügyi
jogi
szabályozáson
rendszernek
ezzel
túl
szükségesek.
szemben
nincs
Az önálló
intézményrendszere, hanem az egyes államok igazságszolgáltatási rendszerének része. A harmadik végrehajtási szint, az elősegítő minőségügyi rendszer célja pedig a nemzetgazdaság minőségügyi színvonalának növelése.16
6.1 A hazai minőségügy kialakulása és intézményi háttere: Magyarországon az 1921 és 1948 közötti időszakban a szabványok még a piac szereplőinek eszközei voltak, önként vállalt előírásrendszerként működtek. 1948-ban azonban az állam saját hatáskörébe vonta a szabványosítást, törvényi-jogszabályi státusszal.17 Miután Magyarország 1994. április 1-jén beadta csatlakozási kérelmét az Euróba Unióba, a csatlakozás előkészítése érdekében számos intézkedést kellett hozni. Ezek között kiemelkedő szerepet kapott a nemzeti szabványrendszer átalakítása is. A közigazgatási szemléletű állami szervek által végzett szabványosítást fel kellett váltani egy, az európai szabványosítási rendszerhez illeszkedő önkéntes, közérdekű szervezeti és működési rendszerrel. Dr. Bíró Béla: A nemzeti szabványosítás szerepe az európai harmonizációban és a gazdasági kapcsolatokban18 című cikkében leírja, hogy bár ez az átalakulás sikeresen végbement, a közvélemény keveset tud arról, hogy mi ezen változások lényege, még nem alakult ki a minőségügyi szemléletmód az emberekben. A szerző megemlíti azt is, hogy az államigazgatás sem kezeli megfelelően a szabványosítás ügyét, ez pedig sok negatív következményt von maga után. A rendszer jól kiépített és megfelelő keretet biztosít, de az anyagi eszközök hiánya miatt nem működik kellő hatékonysággal. Az EU-csatlakozás érdekében tehát át kellett alakítanunk a szabványosítás rendszerét. Ennek alapjait Magyarországon az 1995. évi XXVIII. törvényben fogadta el és hagyta jóvá a Parlament 1995. április 11-én. A cikkben a szerző leírja a törvény legfontosabb rendelkezéseit, annak jelentőségét a magyar szabványosítás helyzetére. Ez a törvény teremtette meg a keretet egy piacgazdasági követelményeknek és az európai gyakorlatnak megfelelő nemzeti szabványosítási rendszer kialakításához. A törvény alapján a nemzeti szabványosítás fő alapelvei például az áttekinthetőség és 16
Veress Gábor: A minőségügy alapjai, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999, p. 84. Pónyai György: A magyar nemzeti szabványosítás rendszere, célja és feladata, I. rész, Minőség és Megbízhatóság, 1997/1, p. 11. 18 Dr. Bíró Béla: A nemzeti szabványosítás szerepe az európai harmonizációban és a gazdasági kapcsolatokban, Minőség és Megbízhatóság, 2007/2, p. 81-88. 17
24
nyilvánosság; a közérdek képviselete; a nemzeti szabványosításban való részvétel és a nemzeti szabványok alkalmazásának önkéntessége; tárgyszerűség; alkalmazkodás a nemzetközi és az európai szabványosítás rendjéhez. A törvény értelmében a nemzeti szabványosítás önkéntessé vált, alkalmazása nem kötelező, azonban az EU-ban kiadott szabványokat kötelező magyar szabványként is átvenni. Ez a törvény hozta létre a Magyar Szabványügyi Szervezetet (MSZT) is, amely a Magyar Köztársaság szabványügyi
szervezete.
A
törvény
hangsúlyt
fektet
a
Kormánnyal
való
kapcsolattartásra, és kötelezővé teszi az MSZT és a minisztériumok együttműködését a műszaki jogszabályok kidolgozása során. A Kormány határozatban jelölte ki az MSZTvel való kapcsolattartásra a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot. A közérdekű (élet-, egészség-, testi épség-, vagyon-, emberi környezet-, fogyasztói érdek védelmét szolgáló) jogszabályokhoz kapcsolódó nemzeti szabványok kidolgozása területén azonban szorosabb együttműködésre van szükség. Ezeket csak az érintett közigazgatási szervek véleményét figyelembe véve lehet megalkotni. A törvény első módosítása a 2001. évi CXII. törvény volt. Ez tette kizárólagossá a nemzeti szabványok alkalmazásának önkéntességét. Törölték azt, hogy jogszabály kötelezően alkalmazandónak nyilváníthat nemzeti szabványt. A törvény azt is kimondja, hogy az európai szabványok bevezetésénél figyelemmel kell lenni a jogharmonizációs feladatokra és az európai szabványügyi szervezetek által előírt határidőkre. Mindezen módosítások teremtették meg a lehetőségét annak, hogy a hazai, jogi szabályozás európai harmonizációja teljes körűen megvalósuljon. A szabványosítási tevékenység tehát nem a Kormány feladata, ő csupán megbízza a nemzeti szabványügyi testületet a szabvány kidolgozására. A Kormány feladata, hogy a jogilag szabályozott területen szabályozza a termékek és szolgáltatások forgalomba hozatalát, kijelöli a hatósági tanúsító és ellenőrző szervezeteket, az ő felelőssége az EU szabványainak honosítása, tehát biztosítja és támogatja a minőségügy működésének kereteit. Az EU-csatlakozás előkészítésével kapcsolatosan az Európai Bizottság értékelte az ország teljesítményét a 2002. évi országjelentésben. Ezt mutatják be röviden Dr. Molnár Sándor és Kálmán Albert cikkükben.19 Ebből például kiderül, hogy a minőségügy területén az ország haladást ért el az áruk szabad áramlásával kapcsolatban. Folytattuk 19
Dr. Molnár Sándor, Kálmán Albert: A kormányzat minőségfejlesztési koncepciója, Minőség és Megbízhatóság, 2002/6, p. 314-315.
25
az európai szabványok honosítását, így 2001-ben már 11968 európai szabvány lett nemzeti szabvánnyá átültetve. Ezeknek a 96%-a harmonizál az új megközelítésű irányelvekkel. A Magyar Szabványügyi Testület 2002-ben a CENELEC, majd 2003-ban a CEN teljes jogú tagja lett. Sikerült jelentős előrelépést elérni az élelmiszerbiztonságról és az élelmiszerekről szóló jogszabályok átvételében a 2002 januárjában hatályba lépett élelmiszertörvény-módosítás által. Valamint döntés született egy Élelmiszer-biztonsági Hivatal létrehozásáról, amely az élelmiszer-biztonságba bevont testültek bizonyos tevékenységeinek koordinálásáért felelős. Ez a hivatal 2003-ban meg is alakult. Ebben az országjelentésben az Európai Bizottság úgy ítélte meg, hogy az új és globális megközelítés megalapozottsága Magyarországon jó. Megvannak a jogalkotáshoz, szabványosításhoz, akkreditáláshoz, tanúsításhoz szükséges intézményi feltételek. Ugyancsak biztosítottak az intézményi feltételek a termékek biztonságosságának ellenőrzése tekintetében, ám itt további intézkedésekre van még szükség azért, hogy ezek az intézmények hatékonyan tudjanak együttműködni. A tanúsítás, a piaci felügyelet és –ellenőrzés azonban még további intézményi fejlesztést igényel. Mint azt tehát az Európai Bizottság országjelentése is bemutatta, a minőségügy megfelelő színvonalú intézményrendszere Magyarországon még nem alakult ki teljesen. Bár számos fontos intézmény létrejött, de hiányosságok is vannak még bőven. És ami talán a legfontosabb az nem is az ilyen irányú intézmények nagy vagy éppen alacsony száma, hanem az, hogy ezek nem kapnak megfelelő nyilvánosságot és hangsúlyt az ország életében. Kevesen tudnak ezek létezéséről, vagy legalábbis működésük fontosságáról és szerepéről. És ebben kell a Kormánynak minél nagyobb szerepet vállalnia. Kormányzati szinten Magyarországon minőségügyi tárcaközi bizottság működik, minőségügyi tevékenységet a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) végez. A GKM felügyeli az Országos Mérésügyi Hivatal jogutódjának, a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalnak a tevékenységét is, amely törvény alapján látja el a jogilag szabályozott mérésügyi feladatokat. Nincs
az
Országgyűlésben
fogyasztóvédelmi
vagy
minőségügyi
megbízott
(ombudsman). A Magyar Köztársaság nemzeti szabványosításért felelős szervezete törvény alapján a Magyar Szabványügyi Testület.
26
A megfelelőség-vizsgálattal foglalkozó szervezeteknek nincs államilag szabályozott rendszere. A megfelelőség-tanúsítás nincs megfelelő módon törvényileg szabályozva. A minőségügy piaci felügyeletét a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség valamint a Gazdasági Versenyhivatal látja el. A magyar felügyeletek saját területükön ellátják a piacfelügyeleti
feladatokat:
fogyasztási
cikkek
területén
a
Fogyasztóvédelmi
Főfelügyelőség, ipari felhasználású termékek esetén a Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal és a Magyar Bányászati Hivatal, munkabiztonság területén az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség, távközlésben a Hírközlési Főfelügyelet, egészségügyben az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat. Az iparvédelem és az elősegítő minőségügyi rendszer nem alakult ki megfelelően.
6.2 A jogharmonizációs folyamat Magyarországon: A Magyar Köztársaság és az Európai Unió közötti társulási megállapodásról szóló 1994. évi I. törvény a jogharmonizációs kötelezettségeket és ajánlásokat tartalmazza. Ennek 73. cikke kimondja, hogy csökkenteni kell a különbségeket Magyarország és az EU között a szabványosítás és a megfelelőség-tanúsítás területén. Az ipari termékekre vonatkozó jogharmonizáció végül egy hosszú, tíz éves átalakítási, fejlesztési folyamat volt, és végül 2003. végére valósult meg hazánkban. 1994. decemberében az Unió elfogadta az ún. Fehér Könyvet, amely a csatlakozni kívánó országok számára határozta meg a csatlakozásig megteendő legfontosabb lépéseket és az ehhez alkalmazandó stratégiát. 20 A
jogharmonizációs
folyamat
lépései
terén
Magyarország
viszonylag
nagy
szabadsággal rendelkezett, így lehetőség volt a nemzeti érdekeken alapuló prioritások meghatározására. A jogszabályok gyors bevezetése ellen szólt a vállalatok felkészületlensége és a jogalkotás időigénye, viszont az exportkényszer mindenképpen a gyors bevezetést tette szükségessé. Ugyanis az export termékek versenyképességét döntően befolyásolja, hogy az ország mennyire tesz eleget az egységes európai piac követelményeinek. Az egyes szakterületekre, termékekre vonatkozó jogszabályok bevezetése mellett ún. horizontális szabályokat is meg kellett alkotni. Így például a tanúsítási eljárások átvétele; a CE megfelelőségi jelölés alkalmazásának szabályozása; a kijelölés (notifikálás) elveinek, eljárásának szabályozása; intézmények szükség szerinti átalakítása; hatósági funkciók és szervezetek megerősítése. 20
Európa - Minőség, EU - magyar jogközelítés a minőség-, és szabványügy területén, ITD Hungary, 1995, p. 21
27
2001-ben lépett hatályba a Társulási Szerződéssel kapcsolatos új jegyzőkönyv a megfelelőség-értékelésről és az ipari termékek elfogadásáról (PECA-jegyzőkönyv). Ennek jelentőségéről ír Dr. Schuchtár Endre: Megállapodás az EU és Magyarország között a megfelelőség-érékelésről és az ipari termékek elfogadásáról című cikkében.21 A jegyzőkönyv 3. cikke tartalmazza a kormány kötelezettségvállalását a közösségi jogszabályok átvételére minden területen, ahol ez szükséges, beleértve a szabványosítás, mérésügy,
akkreditálás,
megfelelőség-értékelés
és
tanúsítás,
piacfelügyelet,
termékfelelősség és általános termékbiztonság területét. A kötelezettségvállalás azonban nemcsak a közvetlenül érintett direktívákra vonatkozik, hanem az ezek működését biztosító és az általános előírásokat rögzítő jogszabályok átvételére is. A PECA-jegyzőkönyv az elfogadás két formáját biztosítja: •
Megfelelőség-értékelési eljárások és tanúsítványok kölcsönös elfogadása: ez azt jelenti, hogy az egymásnak bejelentett megfelelőség-tanúsító intézetek tanúsítványait a felek kölcsönösen elismerik
•
A termékek kölcsönös elfogadása: az egyik fél területén jogszerűen előállított és forgalomba hozott termékek a másik fél területén is jogszerűen forgalomba hozhatók.
A jegyzőkönyv hatálya alá azok a területek tartoztak, ahol az EU technikai tartalmú jogforrásainak hazai harmonizációja már megtörtént. Így a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó termékek, illetve eljárások a következők voltak: gépek, kisfeszültségű villamos termékek, elektromágneses összeférhetőség, gázkészülékek, melegvízkazánok hatásfok követelményei, orvostechnikai eszközök, humán felhasználásra kerülő gyógyszerek helyes gyártási gyakorlata (GMP), humán felhasználásra kerülő gyógyszerek helyes laboratóriumi gyakorlata (GLP). A PECA-jegyzőkönyv ezeken kívül rögzítette azt is, hogy az ágazati mellékletben felsorolt területekre a felek megfelelőség-tanúsító szervezeteket jelentenek be (notifikálnak) egymásnál. A megállapodás keretében azonban csak olyan vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezeteket lehet bejelenteni a brüsszeli Bizottsághoz, amelyek a nemzeti rendszerben már kijelölésre kerültek. A műszaki termékek megfelelőségét vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezetek kijelöléséről Magyarországon már 1997-ben született kormányrendelet, amelynek keretében rögzítették a kijelölés szabályait, valamint létrehozták a kijelölés intézményi hátterét, a Kijelölési Bizottságot és az 21
Dr. Schuchtár Endre: Megállapodás az EU és Magyarország között a megfelelőség-értékelésről és az ipai termékek elfogadásáról, Minőség és Megbízhatóság, 2001/2, p. 100-104.
28
operatív feladatokat ellátó Titkárságot. Kijelölő hatósági feladatkört az a minisztérium láthat el, amely olyan jogszabályt alkotott, amelyhez a kijelölési követelmény kapcsolódik. A kijelölő azonban mindig felelősséggel tartozik a kijelölt szervezetért, illetve azért, hogy azok teljes mértékben és folyamatosan eleget tegyenek a kijelölés feltételeinek. Ennek keretében ellenőrzi, hogy a kijelölt szervezetnél folyamatosan rendelkezésre állnak-e az előírt személyi, tárgyi feltételek, betartják-e az előírt szabályokat. Ezen kívül a kijelölt szervezet minden évben jelentést készít tevékenységéről, amelyben tájékoztatást ad minden, a kijelölését érintő változásról.22 Magyarországon jelenleg több olyan tanúsító cég is működik, amely notifikálva van az EU-ban. Azonban ezek közül csupán egyetlen olyan van, amely magyar tulajdonú, a Magyar Szabványügyi Testület. Véleményem szerint a kormánynak minél előbb fel kellene vállalnia azt a feladatot, hogy ezen változtasson. Az EU ugyanis nem fog kopogtatni az ajtónkon, hogy szeretnének notifikálni néhány magyar tulajdonban lévő céget is. Ehhez a magyar tanúsítóknak a kormány segítségére, támogatására van szükségük. Nemcsak a magyar tanúsító piacnak, de az egész gazdaságnak és az ország versenyképességének hátrányos helyzetet teremt, hogy a külföldi cégek vannak többségben Magyarországon, hiszen az ő tanúsítványaikat (lévén, hogy notifikáltak) elfogadják mind Magyarországon, mind külföldön. A magyar, és nem notifikált szervezetek tanúsítványit azonban a külföldi partnerek nem kötelesek elfogadni. Ezzel tulajdonképpen a külföldi cégek magyarországi leányvállalatainak lényegesen jobb helyzetük van hazánkban, és nem utolsó sorban jelentős összegű bevételt visznek ki az országból, amely a kormány közreműködésével Magyarországon is maradhatna. Szakmai gyakorlatomat egy tanúsító cégnél, az International Cert Hungary Kft-nél töltöttem. Tulajdonképpen ők is ugyanebben a cipőben a járnak. Értem ez alatt azt, hogy habár vannak olyan ügyfeleik, akiknek a külföldi partnereik elfogadják a cég által kiadott tanúsítványt, de ez nem jellemző, hiszen nem kötelező nekik. És ha egy cég elvárja egy beszállítójától, hogy tanúsítva legyen, akkor nyilvánvalóan többre értékeli az EU által is elfogadott auditáló cég tanúsítványát. És bár az International Cert Hungary Kft. akkreditált, működése megfelelő lenne az EU-ban is, de ez nem elég ahhoz, hogy a nofikikációt is megszerezze. Ehhez minden cégnek a kormány támogatására lenne szüksége. 22
Dr. Cséfalvay Zoltán: Gazdaságfejlesztés és minőség – A minőség szerepe a Gazdasági Minisztérium terveiben, Magyar Minőség, 2002/1,
29
6.3 A nemzeti minőségpolitika: 6.3.1 Az Európai Minőségösztönző Politika: Egy
ország
minőségkultúrájának
színvonala
nagymértékben
meghatározó
az
állampolgárok életminősége és a vállalatok versenyképessége szempontjából is. Dányi István és Dr. Varga Lajos: Gondolatok a nemzeti minőségpolitika és a nemzeti minőségügyi program előkészítéséről23 című cikkükben kifejtik, hogy a rosszul végzett munka Magyarországon nemzetgazdasági szinten évente több száz milliárd forintos kárt jelent, míg emiatt a fogyasztók gyengébb minőségű terméket kapnak, a gyártók pedig a jobb minőséget nyújtó külföldi konkurencia miatt csődbe jutnak. Ez pedig nyilvánvalóan hosszú távon nem fenntartható állapot. Így a minőségkultúra fejlesztésének fontossága miatt a kormányok szintjére emelkedett a nemzeti minőségpolitika és a nemzeti minőségügyi program kialakítása. Az Európai Unió ezirányú törekvéseit fogalmazta meg az 1994-ben elfogadott Európai Minőségösztönző Politikában (EQPP). Az EQPP kimondja, hogy a minőségügy az egész társadalmat átfogó üggyé vált, és újfajta gondolkodás és szemléletmód, valamint új szervezeti kultúra kialakítása vált szükségessé. Megállapítja, hogy a minőség a vállalatvezetés stratégiai elemévé vált és a versenyképesség nélkülözhetetlen eszköze. Az EQPP kiemeli, hogy a versenyképesség növelése az egész gazdaságra kiterjedő minőségügyi stratégiát kíván. Az Európai Minőségösztönző Politika célja a tudatosítás, a jövőkép nyújtása és minőségügyi módszerek európai szintű támogatása, kedvező jogi, politikai és gazdasági környezet biztosítása az ipar gazdaságos és versenyképes fejlesztéséhez. Az Európai Minőségprogram az EQPP megvalósítására vonatkozó tevékenységeket foglalja magába, és célja, hogy a termékek és szolgáltatások minőségi színvonalának növelése révén segítse a versenyképesség növelését.24 Dr. Varga Lajos és Dányi István cikkükben leírják, hogy miért van feltétlenül szükség egy európai minőségkép és minőségkultúra kialakítására az európai gazdasági fejlődés szempontjából. Az egyik ok, hogy mivel a minőségkép szorosan összefonódik a nemzetképpel, ezért egy egységes európai minőségkép kialakítása csökkentheti a nemzeti torzulásokat, és segíti az egységes európai piac megerősödését. Míg egy másik 23
Dányi István, Dr. Varga Lajos: Gondolatok a nemzeti minőségpolitika és a nemzeti minőségügyi program előkészítéséről, Minőség és Megbízhatóság, 1998/6, p. 260-267. 24 Kálmán Albert, Dányi István: Hazánk minőségügyi helyzete és feladatai az EU-csatlakozás időszakában, Minőség és Megbízhatóság, 1998/3, p. 102.
30
ok, hogy az egységes belső piac miatt a tagállamok egyre inkább függésbe kerülnek egymástól, ezért egy nemzeti politikákat átlépő európai minőségkép és –kultúra segítené a különböző nemzetek minőségkezdeményezései közötti koordinációt. Az EQPP keretében az Európai Bizottság támogatja a szolgáltatóvállalatoknál és az ipari szektorban az olyan fejlesztési projekteket, amelyek célja, hogy elősegítsék a minőségügyi
rendszereket
ezekben
a
szektorokban.
Továbbá
támogatja
a
kutatószervezetek és –vállalatok közötti kapcsolatok kiterjesztését, a meglévő minősítési rendszerek megszilárdítását, valamint egy átlátható, harmonizált európai rendszer létrehozását. Az EQPP tehát rávilágít arra, hogy a minőségnek milyen fontos hatása van a versenyképességre, a gazdaságosságra, a környezetre és a szociális állapotokra, és ily módon próbál segítséget nyújtani a vállalatoknak, hogy ki tudják elégíteni azokat az újabb és újabb fogyasztói igényeket, amelyek egyre jobb minőséget követelnek.
6.3.2 A nemzeti minőségpolitika és a nemzeti minőségügyi program: A nemzeti minőségpolitika kialakítása és társdalommal való megismertetése minden esetben a mindenkori kormány feladata. Bár Magyarországon is voltak már próbálkozások ilyen minőségügyi programok kidolgozására, a kormány széles körű felelősségvállalása az ügyben hiányzott. A kormány teljes támogatását bíró, egész társadalmat átfogó minőségpolitika megfogalmazására azonban sokáig nem került sor. Ennek szükségessége azonban az EU-csatlakozás előtti időszakban egyre sürgetőbbé vált. Dányi István és Dr. Varga Lajos cikkükben idézik Alan Titchener, egy kiváló angol szakértő szavait, aki elmondta, hogy egy országot átfogó minőségkultúra magvalósításához sok idő kell, öt vagy akár több év munkája. Márpedig hazánk számára ez feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy élvezhesse az uniós csatlakozás előnyeit. A kormánynak felelőssége az, hogy olyan makrogazdasági politikát valósítson meg, amely stabil környezetet teremtve segíti a vállalati minőségstratégiák megvalósítását. A kormány feladata, hogy elmagyarázza a társadalomnak, hogyan szolgálhatja a minőség a nemzeti érdekeket. Alan Titchener szerint a közszolgáltatások magasabb színvonala lehet a legjobb bizonyíték az állampolgárok számára, hogy a minőségügy az ő javukat szolgálja, ezért a közszolgálati szervek vezetésében kell előtérbe helyezni minőségi színvonal emelését. 1998-ban végül az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság kezdeményezésére kidolgoztak egy a kormány minőségügyi
31
programját megalapozó tanulmányt. A szerzők a cikkben kifejtik, hogy mi a magyar nemzeti minőségpolitika és minőségügyi program célja, lényege és haszna az ország számára. A magyar nemzeti minőségpolitika legfontosabb céljai: •
Az ország stratégiai céljainak támogatása
•
A fejlett országokhoz való mielőbbi felzárkózás elősegítése
•
A nemzetközi versenyképesség növelése
•
Az életminőség, a minőség- és környezeti kultúra fejlesztése
•
Magyarország jobb nemzetközi megítélése
•
Jobb munkaminőség a közintézményekben és a közszolgáltatásokban
Ezen célok eléréséhez szükséges nemcsak a minőségügy szereplőinek, de az egész társadalomnak a mozgósítása, a minőségügyi gondolkodás elterjesztése, a nemzeti minőségügyi infrastruktúra fejlesztése, a minőségügyi kutatás, oktatás erősítése. A nemzeti
minőségpolitikának
Magyarország
alapvető
politikai
célkitűzésein,
a
demokrácia, a piacgazdaság elvein kell alapulnia, ki kell fejeznie az ország politikai és gazdasági vezetőinek elkötelezettségét a nemzeti minőségkultúra színvonalának növeléséhez. A nemzeti minőségpolitika kialakításában természetesen minden hazai szervezet érdekelt, elsősorban természetesen a mindenkori kormány, akinek sok területen elsődleges felelőssége van ezzel kapcsolatban:25 •
A jogi és műszaki szabályozás területén
•
Minőségügyi infrastruktúra területén
•
Magyar minőségügyi eredmények nemzetközi népszerűsítése területén
•
A kereskedelem technikai akadályainak elhárításában
•
A nemzeti előírások és az EU előírásainak harmonizálásában
•
A piacfelügyelet területén
•
A Nemzeti Minőségügyi Program koordinálásában, terjesztésében
•
A minőségügyi szemlélet elterjesztésében a közszolgáltatásokban
•
A politikai vezetők összehangolt fellépésében az üzleti kiválóság eléréséért
25
Kálmán Albert, Dányi István: Hazánk minőségügyi helyzete és feladatai az EU-csatlakozás időszakában, Minőség és Megbízhatóság, 1998/3, p. 103.
32
Bizonyos területeken azonban megosztható a kormány felelőssége más érdekelt szervekkel. Ilyen területek többek között: •
A minőségügyi információ előkészítése és terjesztése
•
Minőségügyi oktatás, képzés
•
Nemzeti Minőség Díj
•
Minőségügyi rendszerek bevezetésének támogatása
•
Minőségügyi K+F tevékenység
•
Minőségügyi szakmai szervezetek erősítése
A legfontosabb szerep tehát a minőségpolitika kialakításában a kormányé, ezen belül vezető minisztériumként a Gazdasági Minisztérium, de a többi minisztérium szerepvállalása is szükséges. Más fontos érdekelt szervezetek a közintézmények (szabványosítás,
akkreditálás,
mérés
stb.
területén);
hitelesítő-
és
vizsgálólaboratóriumok, tanúsító cégek; független minőségügyi szakértők; a Nemzeti Minőség Díj értékelői; szakszervezetek; oktatási intézmények; minőségüggyel foglalkozó testületek, minőségtársaságok; médiumok, szakfolyóiratok. A Nemzeti Minőségügyi Programot csak egy megfelelő minőségpolitika alapján lehet kialakítani. Ennek legnagyobb haszna az ország számára abban rejlik, hogy növelheti a nemzetgazdasági szereplők versenyképességét a nemzetközi piacon, ezáltal hozzájárul a nemzetgazdaság hatékonyságának javulásához, a fogyasztóvédelem erősítéséhez, és végső soron a társadalom életminőségének javulását is eredményezi. Ez a program egy hosszú távon megvalósítható politikát, stratégiát és cselekvési keretprogramot tartalmaz, amelynek időhorizontja kb. 15-20 év, megvalósítását pedig három éves fázisokra bontja, és meghatározza azok fő céljait. A Nemzeti Minőségügyi Program célja a nemzeti minőségpolitika megvalósítása, így annak célrendszere is a minőségpolitikai célokból vezethető le: •
Fokozott elkötelezettség a minőség iránt az egész nemzetben
•
Megkülönböztetett figyelem a kisvállalatoknak
•
Fokozottabb odafigyelés a vevői elégedettségre
•
Eredményesebb szakoktatás, minőségügyi oktatás mindenki számára
•
Jobb információs források (Nemzeti Minőségügyi Információs Központ létrehozása)
•
Fokozott fogyasztóvédelem és minőségtudat
•
A környezetközpontú irányítás fejlesztése
33
•
A rosszul végzett munkából származó veszteségek csökkentése vállalati és nemzetgazdasági szinten
•
Etikai normák fokozottabb betartásának megkövetelése a társadalomtól
Végül a szerzők a cikk végén az összefoglalásban szintén arra térnek ki, hogy a kormánynak teljes körű felelősségvállalására van szükség. Ugyanis „a nemzetközi tendencia szerint egy-egy ország versenyképességét állampolgárainak és szervezeteinek minőségkultúra-színvonala határozza meg. E nemzetközi színvonal elérése csak a legfelsőbb vezetők elkötelezettsége és támogatása útján lehetséges. Az ilyen irányú felsővezetői elkötelezettség a Nemzeti Minőségügyi Program keretében nyilvánítható ki.”26
6.3.3 A magyar Nemzeti Fejlesztési Terv: A Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) az ország uniós csatlakozásával kapcsolatos egyik legfontosabb dokumentum, hiszen kidolgozása a feltétele annak, hogy Magyarország jelentős uniós támogatáshoz jusson. Nevével ellentétben ez nem egy átfogó, minden szektorra kiterjedő fejlesztési terv, hanem egy olyan egységes koncepció, amely a Magyarország számára megnyíló Európai Uniós Strukturális Alapok és Kohéziós Alap forrásainak célzott felhasználási tervezetét foglalja össze. Az NFT „az Európai Unió 1260/1999. EK rendeletével létrehozott kötelező tárgyalási alapdokumentum azon tagállamok és csatlakozni kívánó államok részére, amelyeknek GDP-je kisebb, mint az Unió GDP-jének 75%-a.”27 Ez a terv szolgál alapjául az Unióval megkötendő pénzügyi keretmegállapodásnak, a Közösségi Támogatási Keretnek, amelynek keretében az EU mintegy 1000-1500 milliárd forintnyi összeggel támogatja hazánk felzárkózását az EU tagállamaihoz a 2004-2006 közötti időszakban. Az ezt a három évet átfogó Nemzeti Fejlesztési Tervet 2003. március 31.-éig kellett leadni. Az ez alapján az Európai Bizottság által kidolgozott Közösségi Támogatási Keretben pedig a felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy az NFT-ben foglalt stratégiai célokat és prioritásokat együttesen finanszírozzák. Az NFT egy nagyon fontos eszköz a Kormány kezében arra, hogy megismertesse és elfogadtassa az Unióval az ország hosszú távú stratégiáját. Az NFT stratégiájának hosszú távú célja az életminőség javítása, mely kiterjed többek között a környezet, a 26
Dányi István, Dr. Varga Lajos: Gondolatok a nemzeti minőségpolitika és a nemzeti minőségügyi program előkészítéséről, Minőség és Megbízhatóság, 1998/6, p. 267. 27 Balogh András Zoltán: A magyar Nemzeti Fejlesztési Terv, Minőség és Megbízhatóság, 2003/2, p. 63.
34
kultúra, az egészség, az oktatás és a szociális védelem minőségére is. Az adott periódusra vonatkozó általános célkitűzés pedig hogy, az egy főre jutó jövedelem szintjét felzárkóztassák az uniós átlaghoz, illetve az országon belüli regionális egyenlőtlenségek csökkentése, mely az életminőség javulásához is hozzájárul. A stratégiai célok és prioritások meghatározása után került sor az NFT operatív programjainak (OP) kidolgozására, melyek ezen prioritások megvalósításának tervét tartalmazzák. Végül az OP intézkedései alapján az ország a Bizottsággal együtt kidolgozta a Programkiegészítő Dokumentumokat, melyek a pályázati kiírásokat tartalmazták. Az NFT-ben célként tűzték ki, hogy az ország gazdaságának az Európai Unió átlagát meghaladó
fejlődési
ütemét
fenntartsák,
növeljék
a
termelékenységet
a
foglalkoztatottság növelése által, így biztosítani Magyarország és az EU közötti konvergenciát. A 2004-2006-os időszakra a számszerű tervek között szerepelt a 4-5%os éves gazdasági növekedés, 3-4%-os termelékenységjavulás, a foglalkoztatottak számának 1-1,5%-os növelése évente.28 5. ábra: A magyar Nemzeti Fejlesztési Terv célrendszere Hosszú távú cél
AZ ÉLETMINŐSÉG JAVÍTÁSA
Általános cél
Specifikus célok
Prioritások
Operatív programok
Az Eu-átlaghoz viszonyított jövedelmi különbségek mérséklése Versenyképesebb gazdaság
A termelőszektor versenyképesség ének javítása
A foglalkoztatás növelése és az emberi erőforrások fejlesztése
Gazdasági versenyképességi OP
Agrár- és vidékfejlesztési OP
Humán erőforrások jobb kihasználása
Jobb infrastruktúra, tisztább környezet biztosítása
Humánerőforrásfejlesztési OP
Jobb minőségű környezet, kiegyensúlyozottabb regionális fejlődés A regionális és a helyi potenciál erősítése
Környezetvédelmi és infrastruktúrafejlesztési OP
Technikai segítségnyújtás
Regionális OP
Forrás: Balogh András Zoltán: A magyar Nemzeti Fejlesztési Terv, Minőség és Megbízhatóság, 2003/2, p. 66.
28
Dr. Molnár Sándor, Kálmán Albert: A kormányzat minőségfejlesztési koncepciója, Minőség és Megbízhatóság, 2002/6, p. 316.
35
Az NFT az általános, hosszú távú célon belül három specifikus célt jelöl meg: a versenyképesebb gazdaság kialakítását, a humán erőforrások jobb kihasználását, valamint a jobb minőségű környezetet és kiegyensúlyozottabb regionális fejlődést. Az NFT-nek ezt a felépítését, célrendszerét mutatja be az 5. ábra. A minőségirányítás szempontjából fontos annak igazolása, hogy az irányítási rendszerek is segítik ezeknek a céloknak az elérését. Dolgozatom elején bemutattam a minőségirányítás nyolc alapelvét, amelyek tulajdonképpen megfogalmazzák, hogy az irányítási rendszerek működtetése milyen célok eléréséhez segíti hozzá a vállalatot. Ezek az alapelvek pedig hozzárendelhetők az NFT specifikus céljaihoz. Ezt szemlélteti Pónyai György cikke, az Irányítási rendszerek szerepe a magyar Nemzeti Fejlesztési Terv megvalósításában.29 6. ábra: Az NFT specifikus céljainak és a minőségirányítás nyolc alapelvének kapcsolata
Specifikus célok A versenyképesség növelése
A foglalkoztatás növelése, a humántőke fejlesztése A környezet és az egészség javítása
Alapelvek Vevőközpontúság Folyamatos fejlesztés Tényeken alapuló döntéshozatal Kölcsönösen előnyös kapcsolatok a szállítókkal Vezetői elkötelezettség Rendszerszemlélet az irányításban Munkatársak bevonása Folyamatszemléletű megközelítés (gazdálkodás az erőforrásokkal) Vezetői elkötelezettség Vezetői elkötelezettség Munkatársak bevonása
Forrás: Pónyai György: Irányítási rendszerek szerepe a magyar Nemzeti Fejlesztési Terv megvalósításában, Minőség és Megbízhatóság, 2003/2, p. 75.
A 6. ábrából kiderül, hogy az irányítási rendszerek alapelvei leginkább a versenyképesség növelése specifikus célt támogatják. Ez abból adódik, hogy ha egy szervezet működtet irányítási rendszert, akkor az az ő versenyképességét alapvetően növeli, és egy ilyen vállalat az egész gazdaság versenyképességére is jó hatással van ezáltal. Mivel egy minőségirányítási rendszer az azt bevezető vállalattól megköveteli, hogy a munkatársakat folyamatosan képezzék, bevonását a munkafolyamatokba, valamint az erőforrások hatékony kezelését, így megfelelően támogatják a humán erőforrás jobb kihasználását. De a harmadik specifikus célhoz is hozzárendelhetők a 29
Pónyai György: Irányítási rendszerek szerepe a magyar Nemzeti Fejlesztési Terv megvalósításában, Minőség és Megbízhatóság, 2003/2, p. 75-76.
36
minőségirányítás alapelvei, hiszen a vezetői elkötelezettség magában foglalja a munkafeltételek megteremtését is, míg a munkatársak bevonása hozzájárul ahhoz, hogy alakíthassák saját környezetüket. A szerző ez után a cikkben azt is megvizsgálja, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv területeiből az irányítási rendszerek mennyit fednek le, itt szintén a specifikus célokból indul ki. 7. ábra: Az NFT specifikus céljainak „lefedettsége” az irányítási rendszerek által
Specifikus célok A versenyképesség növelése
A foglalkoztatás növelése, a humántőke fejlesztése A környezet és az egészség javítása
Irányítási (tanúsítási) rendszerek ISO 9001 Global account management Qweb TL 9000 ISO 9001
ISO 14001 OHSAS 18001 Kórházi ellátási standardok HACCP Forrás: Pónyai György: Irányítási rendszerek szerepe a magyar Nemzeti Fejlesztési Terv megvalósításában, Minőség és Megbízhatóság, 2003/2, p. 75.
Ebben az esetben az alapján rendelte össze a célokat az irányítási rendszerekkel a szerző, hogy melyik rendszerből adódik olyan követelmény a vállalatok számára, amelyekkel kapcsolatos tevékenységek támogatják a specifikus célok megvalósítását. A 7. ábrából is kiderül tehát, hogy a minőségirányítási rendszerek teljesen lefedik a specifikus
célokat.
A
minőségirányítási
rendszerek
mellet
azonban
még
a
környezetirányítási, és egyéb irányítási rendszerek is azonos célokkal rendelkeznek, mint a Nemzeti Fejlesztési Terv, és ezek a rendszerek követelményeikkel az NFT fő célját segítik, vagyis az életminőség javulását. Véleményem szerint ez az átfogó, hosszú távú cél az, ami mindenképpen azt kell, hogy jelentse, hogy a magyar Nemzeti Fejlesztési Tervben már szerepet kap a minőségügy, hiszen mindkettőnek ugyanaz a végső célja, tehát az életminőség fejlesztése. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az irányítási rendszerek még nagyobb támogatást kapjanak mind a kormány, mind a gazdaság szereplői részéről a Nemzeti Fejlesztési Terv végrehajtásában. A Nemzeti Fejlesztési Terv céljainak eléréséhez azonban bizonyos fejlesztendő területeket a többihez képest prioritásként kell kezelni. A 2004-2006-os időszakra vonatkozó NFT öt ilyen területet határozott meg prioritásként.
37
Az első ilyen terület a termelő szektor versenyképességének javítása, ami azért kiemelten fontos, mert az ország versenyképességét nagymértékben határozza meg a fontosabb nemzetközi partnerekhez viszonyított termelékenység. Ezen a területen fontos a technológia fejlesztése, illetve a technológiatranszfer felgyorsítása, amihez szükségesek a közvetlen külföldi tőkebefektetések. Ezért egyrészről a nagyvállalatok Magyarországra csábítása szükséges, hiszen ők rendelkeznek megfelelő technológiával, valamint több munkahelyet képesek teremteni. Másrészről azonban fontos szerepük van a kis- és középvállalkozásoknak is, akik hozzájárulnak a minél szélesebb körű szolgáltatások és idegenforgalom megteremtéséhez. A foglalkoztatás növelése és az emberi erőforrás fejlesztése területén fontos cél többek között a strukturális munkanélküliség csökkentése, azáltal, hogy fejlett technológiával rendelkező cégeket vonzanak az elmaradottabb régiókba, amelyek képesek ott jobban fizető munkahelyeket teremteni. Ehhez szükséges egy aktív munkaerő-piaci politika, ezen kívül fontos a mobilitás elősegítése, és elősegíteni a nők nagyobb arányú részvételét a foglalkoztatásban, ezáltal növelni az esélyegyenlőséget. A harmadik prioritás, vagyis az infrastruktúra fejlesztése és a tisztább környezet jelenti egyfelől az alapinfrastruktúra jobbá tételét, a közlekedés modernizálását, ahol olyan intézkedések szükségesek, amelyek minimális környezetterhelést okoznak. Másrészről ez a terület magában foglalja a távközlési infrastruktúra fejlesztését, és az egészségügyi ellátórendszer átalakítását is. A regionális fejlesztés területén fontos cél a mezőgazdasági termelés korszerűbbé tétele, a termelés humán feltételeinek javítása, az élelmiszer-feldolgozás korszerűsítése, valamit rendkívül fontos tényező a vidéki területek fejlesztése, felzárkóztatása, azáltal, hogy vonzóbbá teszik a vidéki környezetet az emberek számára. Az utolsó prioritásként kiemelt terület a technikai segítségnyújtás, amelynek elsősorban a Nemzeti Fejlesztési Terv megvalósítását segítő intézményrendszer kialakításában van fontos szerepe. Célja, hogy hozzájáruljon olyan átlátható, szervezett intézményrendszer létrehozásához, amely segíti Magyarország EU-s pályázati rendszerben való sikeres részvételét. A Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programjai a prioritások mentén fogalmazzák meg az adott terület stratégiáját, fejlesztési koncepcióit és intézkedéseinek tervezetét. Az operatív programok tehát azt írják le, hogyan kell konkrétan megvalósítani a specifikus célokat és prioritásokat. Az NFT megfogalmazta minden operatív program (OP)
38
esetében a szükséges fejlesztési irányokat. Ezek az egyes OP-k esetében a következők voltak:30 A gazdasági versenyképesség OP keretében a versenyképesség növeléséhez szükséges fejlesztési irányok: kutatás, fejlesztés, innováció; a gazdaság folyamatos megújulása és modernizációja; információs társadalom és gazdaság; a kis- és középvállalatok modernizációja. Az innováció és a tudásbázis minőségének javítása meghatározó a gazdasági versenyképesség szempontjából, hiszen ennek eredményei is hozzájárulnak az alapvető célok, vagyis az életminőség javítása és a fenntartható fejlődés eléréséhez. Ezért az operatív program keretében cél az új K+F eredmények hatékony alkalmazásának ösztönzése is, valamint a vállalati kutatóhelyek létesítésének elősegítése, és az innováció eszközállományának javítása. A
humán
erőforrás
fejlesztés
OP
fejlesztési
irányai:
a
munkaerő
foglalkoztathatóságának javítása; az oktatás, képzés rendszerének fejlesztése; segíteni a hátrányos helyzetűek beilleszkedését a munkaerő-piacra és a társadalomba; az információs társadalomhoz szükséges tudásbázis kialakítása. A környezetvédelmi és infrastruktúra-fejlesztési OP esetében a környezet, a közlekedés, a telekommunikáció és az egészségügy területén fogalmazták meg a fejlesztési irányokat: a környezeti terhelések csökkentése; az egészségügy fejlesztése; a természeti erőforrások fenntartható használata; a távközlési infrastruktúra bővítése; környezetbarát közlekedési módok fejlesztése. A környezet minőségének javítása érdekében a lakosság magatartásába be kell épülnie a környezettudatos gondolkodásnak. Az agrár- és vidékfejlesztési operatív program főbb céljai: a mezőgazdasági termelés és élelmiszer-feldolgozás
versenyképességének
javítása;
a
vidék
felzárkózásának
elősegítése. Míg végül a regionális operatív program keretében a területfejlesztéssel kapcsolatos legfőbb célok: a területi fejlettségi különbségek mérsékelése, az ország térségeinek bekapcsolása az európai gazdasági térbe; az innováció és a tudás térbeli terjedésének elősegítése. Több,
az
operatív
programokhoz
kapcsolódó
intézkedések
tartalmaznak
minőségfejlesztési tevékenységeket. A 8. ábra bemutatja, hogy melyek ezek az operatív programok, és a hozzájuk tartozó intézkedések, illetve tevékenységi körök. 30
Balogh András Zoltán: A magyar Nemzeti Fejlesztési Terv, Minőség és Megbízhatóság, 2003/2, p. 69-71.
39
8. ábra: Az NFT operatív programjaihoz kapcsolódó minőségfejlesztési tevékenységek
Az operatív program neve Humán erőforrás fejlesztési OP
Gazdasági versenyképességi OP
Intézkedés
Tevékenységi kör
Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat fejlesztése
A munkaerő-piaci szolgáltatások minőségirányítási rendszerének kialakításával
Hátrányos helyzetű emberek foglalkoztatásának javítása
Foglalkoztatási és szociális szolgáltatások minőségének és szakmai feltételeinek javítása
Az oktatási, képzési rendszer korszerűsítése
Átfogó intézményfejlesztési és minőségfejlesztési rendszerek kialakítása az oktatásban Technológiai korszerűsítés
A tőkevonzó képesség fejlesztése A vállalati szektor korszerűsítése
Korszerű menedzselési rendszerek és technikák támogatása. Az Európai Unió és a NATO szabályaival konform minőségirányítási, információvédelmi és környezetirányítási rendszerek (ISO 9001:2000, ISO 14001:2004, ISO 17799, BS 7799, ISO TS 16949, QS-9000, VDA 6.1, AQAP 110 és 120) bevezetésének ösztönzése
Mikro-, kis- és középvállalatok részére A kis- és középvállalkozások minőségirányítási rendszerek bevezetésének és műszaki-technológiai hátterének tanúsíttatásának támogatása fejlesztése Mezőgazdasági beruházások Minőségjavító új technológiák bevezetése Agrár- és támogatása vidékfejlesztési OP Forrás: Balogh András Zoltán: A magyar Nemzeti Fejlesztési Terv, Minőség és Megbízhatóság, 2003/2, p. 70.
Az ábrából látható, hogy az öt operatív programból háromhoz kapcsolódnak minőségfejlesztési tevékenységek is, amit mindenképp pozitívumnak tartok, hiszen ez mutatja az állam és a kormány elkötelezettséget a minőség felé. Korábban dolgozatom során kifejtettem, hogy még a Nemzeti Fejlesztési Terv előtt készült Magyarországon egy Nemzeti Minőségfejlesztési Program. Ennek több pontját is beillesztették az NFT gazdasági versenyképesség operatív programjába. Véleményem szerint ez is azt tanúsítja, hogy a kormány egyre nagyobb figyelmet kíván fordítani a minőségügyre és a minőségtudatos gondolkodásmód elterjesztésére. A magyar vállalkozások versenyképességének növeléséhez nagymértékben járulhatna hozzá az olyan korszerű minőségfejlesztési módszerek alkalmazása, mint például a QFD, FMEA, hat szigma, önértékelési modell. Emellett meghatározó a vállalatok versenyképességében a vállalatirányítás minősége is. Éppen ezért fontos feladat a minőségtudatos vállalatirányítás megvalósítása, a minőségi vezetőség létrehozása, a minőség- és környezetközpontú szemlélet erősítése, az EU és a NATO szabályaival konform minőség- és környezetirányítási rendszerek bevezetésének támogatása, a vállalkozók versenyképességének javítása és beszállítói kapcsolataik bővítése. Ezen
40
célok elérését a Nemzeti Fejlesztési Terv és annak gazdasági versenyképesség operatív programja támogatja, mégpedig azzal, hogy pályázatok útján pénzügyi segítséget nyújt a
kis-
és
középvállalatoknak
a
minőségirányítási,
környezetirányítási
és
információvédelmi rendszerek kidolgozásához és bevezetéséhez. Ösztönzik az üzleti és műszaki technológiai tanácsadás igénybevételét, és ezáltal hozzájárulnak az új termelési és szervezési módszerek elterjesztéséhez. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség által kiírt pályázat vissza nem térítendő támogatást nyújt, amelyhez forrásként az Európai Regionális Fejlesztési Alap szolgál. A támogatás összegét a kormány határozza meg, hogy milyen arányban osztja fel az egyes régiók között. 2007-ben a támogatás megnevezése a GOP-2007-2.2.2 Minőség-, környezet- és egyéb irányítási rendszerek bevezetése. Idén a teljes összeg 955 millió forint volt, melyből egy vállalat maximum 1,2 millió forintos támogatáshoz juthatott minőség-, környezet- és egyéb irányítási rendszerek kiépítéséhez és tanúsíttatásához. A támogatás tehát nemcsak az auditálásra, hanem a tanácsadás költségeire is vonatkozik. Fontosnak tartom hozzátenni, hogy ez a támogatás a gazdasági versenyképesség operatív program keretében a 2004-es első Nemzeti Fejlesztési Terv óta évente kiírásra került, habár időnként a vártnál kevesebb összeggel. Hasonló pályázat azonban már az NFT előtt is volt, mégpedig akkor a Széchenyi Terv keretében. Ebből az látszik, hogy pár éve már a kormány is kezdi felismerni a minőségügy fontosságát a nemzetgazdaság számára. Az, hogy a magyar Nemzeti Fejlesztési Tervben megjelenik, mint átfogó, hosszú távú cél az életminőség javítása, egy olyan hosszú fejlődési út következményének tudható be, mely a világ fejlettebb régióiban a második világháborút követően kezdődött el. Pónyai György már korábban említett cikkében31 leírja, hogy melyek ezek a fejlődési szakaszok, és ezek hogyan kapcsolódnak össze a magyar Nemzeti Fejlesztési Tervvel. A második világháborút követő időszak három alapvető időszakra osztható. Az első szakasz a körülbelül 15 évig tartó stabilizáció időszaka, ahol az emberek fő célja a stabilizáció, a létezés feltételeinek megteremtése és a létminimum elérése volt. Ez az időszak az 1960-as évekre ért véget, ugyanis ekkorra sikerült a nemzeteknek elérni a kívánt színvonalat, és megalkotni azt a képet magukról, ami nemzetközi elismertségüket növelte. Ezzel kezdődött el a gyarapodás periódusa, amely mintegy 30 évig tartott. Itt 31
Pónyai György: Irányítási rendszerek szerepe a magyar Nemzeti Fejlesztési Terv megvalósításában, Minőség és Megbízhatóság, 2003/2, p. 73-74.
41
már a legfontosabb cél a jólét, a luxus színvonalának elérése volt, melynek megvalósítása érdekében az országok hatalmas fejlesztésekbe kezdtek. Az 1990-es évektől pedig elkezdődött a minőség periódusa, mely még napjainkig is tart. Ennek legfőbb jellemzője, hogy itt már az egyén életminősége javítását tartja legfontosabbnak. Ez megnyilvánul a természeti környezete és saját egészsége fokozottabb védelmében, valamint az az iránti igényében, hogy képzettségének és adottságainak megfelelő hivatást találjon. Ezek a szakaszok a világ különböző régióiban eltérő ütemben mentek végbe. Magyarországon, és régiónk többi országában is az jellemző, hogy a második kettő periódus (gyarapodás és minőség) egy időben, párhuzamosan zajlik le. Ezt jól tükrözi országunk Nemzeti Fejlesztési Terve is. Abban ugyanis átfedések figyelhetők meg a két periódus célkitűzésit illetően. Megjelenik az NFT-ben a jövedelemszint növelésének szándéka, az infrastruktúra fejlesztése, valamint a humán erőforrásokról való gondoskodás, a környezetvédelem és a világpiaci megjelenéshez szükséges versenyképesség-növelés is. Ezek az NFT-ben specifikus célként fogalmazódnak meg, az átfedések oka pedig az, hogy Magyarországon különböző történelmi okok miatt a fejlődés más ütemben ment végbe, mint a nyugati országokban. Magyarországon tehát ezeknek a céloknak együttesen, egymásra épülve kell végbemenni ahhoz, hogy végső soron a hosszú távú célt, vagyis az életminőség javulását eredményezzék. A 2004-2006-os időszakra vonatkozó Nemzeti Fejlesztési Terv után természetesen már elkészült a második magyar Nemzeti Fejlesztési Terv is, Új Magyarország Fejlesztési Terv néven. Ez a 2007-2013 közötti időszak tervezett fejlesztéseit tartalmazza. Két célt fogalmaz meg annak érdekében, hogy minél gyorsabb ütemben felzárkózhassunk az Európai Unió nyugati gazdaságaihoz, ezek a foglalkoztatás bővítése és a fenntartható növekedés biztosítása. Ebben az időszakban lényegesen több forráshoz jut Magyarország, mint a 2004-2006-os periódusban, mintegy 8000 milliárd forint fejlesztési támogatást kap az ország. Ebből mintegy 7000 milliárd a regionális és ágazati programokra szánt összeg, míg 1000 milliárd az agrár- és vidékfejlesztés színvonalának emelésére szolgál. A strukturális alapokból származó összeg 75-80%-át infrastruktúrafejlesztésre szánják, míg a maradék 20-25%-ot humán programokra fordítják. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv tehát ezen források hatékony felhasználását megalapozó stratégiai keretet tartalmazza.
42
A célok eléréséhez hat területet emel ki a tervezet, ahol összehangolt állami és uniós fejlesztések indulhatnak. Ezek az következők: gazdaság, közlekedés, emberi erőforrások, környezet és energetika, területfejlesztés, közszolgáltatások. Előreláthatólag erre az időszakra is jut a minőségügyre a fejlesztési keretből. A korábbiakhoz hasonlóan lesz pályázat minőség-, környezet- és egyéb irányítási rendszerek bevezetésére. Nagyon fontosnak tartom, hogy ez a terv ne legyen visszafogottabb a minőségügy támogatásában, hanem ellenkezőleg, még több forrást igyekezzen erre a területre csoportosítani. A 2006-os évben megrendezett XV. Magyar Minőség Hét Konferenciáról készült cikkben, mely a Magyar Minőségben jelent meg, A minőség szerepe az Új Magyarország Fejlesztési Tervben címmel készült el a beszámoló. A konferencia fő témája elsősorban az volt, hogy ezen terv tükrében átvizsgálja a magyar minőségügy helyzetét. A kormányzat elsődleges törekvése a versenyképesség növelése, az ügyfelek jobb kiszolgálása, elégedettségük növelése. A vállalkozásoknak elengedhetetlen, hogy a globális versenyben is helyt tudjanak állni, ehhez pedig a minőségügyet is e cél szolgálatába kell állítani. Az Új Magyarország Fejlesztési Tervben összefügg a szervezet – ember – minőség fogalomköre, ami azt jelenti, hogy „a minőségügynek nemcsak az a célja, hogy az igények kielégítése által értéket adjon, hanem az is, hogy a társadalom, a fogyasztók és a termelők értékrendjét ápolja, fejlessze, és ezáltal a szegényes, hiányos értékrendű, igénytelen emberekben és szervezetekben is kialakítsa a helyes értékrendet.”32
32
A minőség szerepe az Új Magyarország Fejlesztési Tervben – Beszámoló a XV. Magyar Minőség Hét Konferenciáról (2006. november 27-29.), Magyar Minőség, 2007/1, p. 40-44.
43
7. A műszaki minőségügyi szabályozási rendszer: A műszaki minőségügyi szabályozási rendszer a nemzeti minőségügyi szabályozó rendszer végrehajtási szintjének egyik eleme, amely önálló intézményrendszerrel működik. Elsődleges célja a termelés és fogyasztás műszaki szakmai harmonizációja, valamint a termelés-fogyasztás védelmi célú műszaki jogi szabályozásnak elősegítése. A rendszer az alábbi részrendszerekből áll: •
Szabványosítás és mérésügy
•
Általános műszaki szabályozási rendszer
•
Hatósági műszaki szabályozási rendszer
A termék, a termelés, a kereskedés és a fogyasztás műszaki szabályozása jogi szempontból két csoportra osztható: műszakilag, jogilag nem szabályozottakra, valamint műszakilag, jogilag szabályozottakra. A műszaki szabályozási rendszerek termék-, technológia- vagy védelmi szempontúak lehetnek.
7.1 Szabványosítás és mérésügy: A szabványosítás történhet nemzeti, európai vagy nemzetközi szinten. A nemzeti szabványosítás rendszerének két fő típusát különböztetjük meg: a centralizált modell (amikor a szabványosító szervezet a kormányhoz tartozik), és decentralizált modell (amikor az állami és az önkéntes szabványosítás különválik). A nemzeti szabványosító eljárás lehet: •
Állami szabályozás
•
Magán- vagy államilag felhatalmazott független szabványosító szervezetek általi szabványalkotás
•
Állami rendeleti hivatkozás
•
Önkéntességen alapuló szabványalkotás
Magyarországon a tervgazdaság idején az állam határozta meg az előállítandó termékek minőségét, mennyiségét és minden egyéb tulajdonságát is (mint például ár, szállítási határidő stb.). Az ehhez kidolgozott részletes szabványok mindegyike kötelező jellegű volt a gazdaság összes szereplőjére nézve. Ez azonban olyan széleskörű ellenőrzést igényelt, amely nagyon nehezen volt kivitelezhető. A rendszerváltás után aztán az 1995. évi nemzeti szabványosításról szóló XXVIII. törvény bevezette az önkéntes szabványok rendszerét. Ám ez a rendszer még mindig hordozott magában hibákat, ugyanis számos 44
szabványt jogszabályban kötelező érvényűvé tettek. Ez azonban a magyar gazdaságnak jelentős károkat okozott, hiszen Magyarország akkor már az EU társult tagja volt, így beengedte az ott szabályosan forgalomba hozott termékeket az országba. Azonban míg ezek nem feltétlenül feleltek meg a magyar szabványoknak, addig a hazai gyártóknak ezeknek is eleget kellett tenniük, hiszen azt törvény írta elő számukra. Ezzel az import áruk számára jóval előnyösebb helyzet teremtődött, amit mindenképp meg kellett fordítani. Végül 2001-ben, a CXII. törvény vezette be azt, hogy jogszabály nem tehet kötelezővé szabványt. A szabványok önkéntes alkalmazása azonban csak törvényi szempontból jelent önkéntességet, hiszen ha egy vállalat sikeres akar lenni a piacion, akkor tulajdonképpen elengedhetetlen számára a rá vonatkozó szabványok alkalmazása. Ha egy szervezet export tevékenységet folytat, meg kíván felelni az ügyfelek, vevők, partnerek elvárásainak, igényeinek, ilyenkor a piaci verseny egyfajta kényszerítő hatást fejt ki a vállalatra, és a külső körülmények miatt talán mondhatnánk, hogy a szabványok alkalmazása mégsem annyira önkéntes. A szabványosítás a gazdasági kapcsolatok kialakításában fontos szerepet tölt be, és a megfelelőség-értékelési folyamatok alapjául is szolgál, így a szabványok alkalmazása a gazdálkodó szervezetek számára számos előnyt hordoz magában. A vállalat saját működését összhangba hozhatja egy általánosan elfogadott modellel, így könnyebbé válik az együttműködés, az irányítás, a minőség és a biztonság területén is általánosan elfogadott követelményeket alkalmazhat. Ha egy vállalat megfelelően használja a szabványokat, csökkennek a működési költségei, jövedelmezőbbé válik, többet tud exportálni. A kis- és középvállalkozások számára különösen előnyösek abból a szempontból, hogy így felvehetik a versenyt a nagyvállalatokkal, hiszen ők is ugyanazokat a követelményeket teljesítik. A mérésügy a „mérésekkel kapcsolatos tevékenységköröknek az a része, amelyet a mérések hazai és nemzetközi egységességének és pontosságának biztosítása céljából a jog eszközeivel kell szabályozni, és amelynek ellátásáról az állam gondoskodik.”33 Magyarországon a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. Törvény értelmében a mérésügy országos hatáskörű, központi irányító, ellenőrző és felügyeleti szerve az Országos Mérésügyi Hivatal. 2007. január 1-től pedig az OMH jogutódlással betagozódott a Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatalba (MKEH). Az OMH központja
33
Veress Gábor: A minőségügy alapjai, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999, p. 92.
45
ezentúl a MKEH Metrológiai főosztályaként látja el a jogszabályban meghatározott feladatait.
7.2 Általános műszaki szabályozási rendszer: Az általános műszaki szabályozási rendszer a jogilag szabályozott és a jogilag nem szabályozott területekre egyaránt vonatkozik. Alapvető funkcionális egységei: •
Megfelelőség vizsgálat
•
Megfelelőség tanúsítás
•
Minőségügyi akkreditálás
•
Minőségügyi felügyelés
A termék megfelelőségét vizsgálat (testing) alapján állapítják meg, a minőségügyi tevékenységet végző rendszerek esetében átvizsgálás (audit) útján, míg a személyek megfelelőségét vizsgáztatás alapján állapítják meg. A tanúsítása a nemzetközi szinten elfogadott definícó szerint „olyan eljárás, amellyel egy független fél írásban igazolja, hogy egy termék, egy folyamat vagy egy szolgáltatás megfelel az előírt követelményeknek.”34 Korábban a nemzetközi szóhasználatban különbséget tettek az öntanúsítás és a független szerv (harmadik fél) által végzett tanúsítás között. Ez a helytelen szóhasználat azonban mára már nem érvényes, hiszen az öntanúsítás tulajdonképpen azt jelentette, hogy kisebb kockázatú termékek esetében elegendő a gyártó megfelelőségi nyilatkozata. Ez a mai napig él, de nem nevezhető tanúsításnak, mivel hiányzik belőle a tanúsítás egyik nagyon fontos követelménye, azaz a független ellenőrzés. A termékek esetén a tanúsítás annak igazolását jelenti, hogy az biztonságos, megfelel a vele szemben támasztott biztonsági előírásoknak. A rendszertanúsítás azonban arra vonatkozik, hogy a terméket olyan minőségirányítási rendszer keretei között állították elő, amely alapvetően kizárja a nemmegfelelőség lehetőségét. A megfelelőséget tanúsítvány kibocsátásával igazolják. A tanúsításnak tulajdonképpen közvetlen piaci értéke van, hiszen a tanúsítást igazoló jel nemcsak a terméken van rajta, de a gyárhoz kapcsolódó egyéb eszközökön is (levélpapír, katalógus), és ez mindenképpen nagy előnyt jelent a piaci versenyben. 2001-ban a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Innovációs Kutatóközpontja készített egy kutatást azzal 34
Földesi Tamás: Minőségről, tanúsításról, Saldo Rt, Budapest, 2000, p. 96.
46
kapcsolatban, hogy az ISO 9000-es szabványok szerinti minőségirányítási rendszerekre vonatkozó tanúsítvánnyal rendelkező magyar vállalatok a nemzetgazdaságban hol foglalnak helyet. A következő megállapításokra jutottak:35 •
Árbevétel alapján a gazdálkodó szervezetek 25%-a tanúsított szervezet.
•
Az ágazati besorolás szerint a tanúsított vállalatok mintegy 50 ágazathoz tartoznak.
•
Két ágazatban (iroda- és számítógépgyártás, közútijármű-gyártás) az ágazat árbevételének 80%-át tanúsított szervezetek adják.
•
A tanúsított vállalatok exportból eredő értékesítése átlagosan az árbevételük 40%-a.
Az akkreditálás nemzetközileg elfogadott definíciója szerint „olyan eljárás, amellyel egy erre felhatalmazott szerv elismeri, hogy egy szerv vagy személy alkalmas meghatározott feladatok elvégzésére.”36 Akkreditálni lehet a következő szervezeteket: •
Vizsgáló- és kalibrálólaboratóriumokat
•
Termékvizsgáló és –tanúsító szervezetet
•
Minőségügyi rendszert tanúsító szervezetet
•
Minőségügyi szakértőt, tanúsítót
A hetvenes években merült fel az igény, hogy megfogalmazzanak olyan követelményeket, amelyek megkönnyítik a vizsgálólaboratóriumok eredményeinek kölcsönös elfogadását. Ezeket a Nemzetközi Laboratóriumakkreditálási Konferencián (ILAC) fogadták el. Azonban mivel az ILAC nem vált nemzetközi intézménnyé, a kritériumokat tartalmazó dokumentumok kiadásával az ISO-t bízta meg. Majd ezek megjelentek európai szabvány formájában is, az EN 45000-es sorozatban. A laboratóriumok
akkreditálásával
kapcsolatos
legfontosabb
követelmények
a
függetlenség (pénzügyi és jogi függetlenség) és a műszaki felkészültség. Ezeket a követelményeket később a kalibrálólaboratóriumokra is kiterjesztették. Magyarországon az 1995. évi XXIX. Törvény az akkreditálásról létrehozta az ország hivatalos akkreditáló szervezetét, a Nemzeti Akkreditáló Testületet, melynek kizárólagos joga van az akkreditálásra.
35
Dr. Molnár Sándor, Kálmán Albert: A kormányzat minőségfejlesztési koncepciója, Minőség és Megbízhatóság, 2002/6, p. 317. 36 Földesi Tamás: Minőségről, tanúsításról, Saldo Rt, Budapest, 2000, p. 109.
47
A minőségügyi felügyelés tulajdonképpen a piacfelügyeletet jelenti. Feladata, hogy ellenőrizze a minőségügyi jogi szabályozás előírásainak betartását. A minőségügyi felügyelés államigazgatási feladat, ehhez szorosan kapcsolódik a fogyasztóvédelem, amelyet önkormányzatok látnak el.
7.3 Hatósági műszaki szabályozási rendszer: Elsősorban védelmi célú feladatokat lát el, célja, hogy megbecsülje a különböző tevékenységek során jelentkezőveszélyek nagyságát és valószínűségét, valamint, hogy kockázatelemzéssel megállapítsa a védekezés szükséges szintjét és kivédje ezen veszélyeket. Vonatkozik a termékekre, technológiákra, rendszerekre, szolgáltatásokra, védelmi területekre, veszély-elhárítási rendszerekre. Államigazgatási feladatot lát el, amelyen belül feladta a hatósági vizsgálat, hatósági engedélyezés és bejegyzés, hatósági felügyelés, hatósági tájékoztatás és katasztrófa-elhárítás, valamint hatósági vizsgálatra és tanúsításra szervezetek kijelölése és bejelentése. A hatósági műszaki jogi szabályozás része az általános tájékoztatás, veszély esetén a termékvisszahívás, baj esetén a következmények felszámolása.
48
8. Igazságszolgáltatási minőségügyi szabályozási rendszer: Az igazságszolgáltatási minőségügyi szabályozási rendszer a nemzeti minőségügyi szabályozó rendszer második végrehajtási szintje. Célja elsősorban a társadalmi, a termelői és a fogyasztói érdek védelme. A társadalmi érdek védelme a társadalom képviselőjeként az állam feladata. Ide tartoznak a fogyasztóvédelem büntetőjogi eszközei, melynek három nagy csoportja van: • A minőség védelme: azt jelenti, hogy az árunak meg kell felelnie bizonyos vele szemben meghatározott minőségi követelményeknek, és alkalmasnak kell lennie a rendeltetésszerű használatra. • Szerzői és iparjogvédelem: vagyis azoknak a védelme, akik egy adott áru előállítására, annak meghatározott márkanévvel való ellátására jogosultak. • A szűkebb értelemben vett fogyasztóvédelem: a fogyasztók megvédése a megtévesztéstől. A termelői és a fogyasztói érdek védelmének eszközei a védjegy, a szabadalmak oltalma, szavatosság, jótállás, kötbér, a kártérítés. Az igazságszolgáltatási minőségügyi szabályozási rendszer nem rendelkezik önálló intézményrendszerrel. Mivel azonban az a terület elsősorban a jog területéhez tartozik, bővebben nem mutatom be ennek működését.
49
9. Elősegítő minőségügyi rendszer: A nemzeti minőségügyi szabályozási rendszer harmadik végrehajtási szintje az elősegítő minőségügyi rendszer, melynek célja, hogy elterjessze és fejlessze a minőségügyi
kultúrát
annak
érdekébe,
hogy
növelje
a
nemzetgazdaság
versenyképességét, és ennek érdekében feladata a tájékoztatási, serkent, támogató és oktatási-kutatási rendszer működtetése. A minőségügyi tájékoztató rendszer fontos feladata, hogy tájékoztassa a termelőket, kereskedőket,
fogyasztókat,
minőségügyi
vállalkozásokat
és
intézményeket
a
minőségügyi szabályozási rendszer változásairól. Magyarországon ennek a kormányzati szintű támogatása még nem alakult ki teljes körűen, hiszen egyetlen ilyen témájú központi kiadvány van, a Szabványügyi Közlöny. A többi hasonló témával foglalkozó kiadvány különböző társadalmi szervezetek nevéhez köthető. A minőségügyi serkentő rendszer keretében a kormányzat feladata, hogy ösztönözze, serkentse az egész társadalmat a minőségügyi fejlesztés fontosságára, és a minőségi szemlélet elterjesztése érdekében nemzeti minőségügyi mozgalmat kell indítania, valamint létrehozni a nemzeti minőség díjat és a nemzeti minőségjel rendszerét. Ezek közül a Nemzeti Minőségi Díj létrehozása már megtörtént Magyarországon. A minőségügyi támogatási rendszer lényege, hogy a kormány nyílt pályázatokon keresztül támogassa minőségbiztosító rendszerek kiépítését és tanúsítását, valamint elősegítse a minőségügyi társadalmi szervezetek kialakítását és működését. A minőségügyi oktatási-kutatási rendszer kidolgozása nemcsak a kormány, de az egész társadalom
feladata
is
egyben.
A
társadalmi
szervezetek
bevonásával,
közmegegyezéssel kell kiépíteni egy olyan oktatási, és kutatás-fejlesztési rendszert, amely elősegíti a minőségkultúra fejlődését Magyarországon.
50
10. Az önértékelés és a kiválóságmodellek: Az önértékelés a TQM filozófiához kötődő minőségértékelési módszer, mely a hagyományos értelemben vett minőségügyi teljesítmények vizsgálatán túlmutat, és célja, hogy feltárja a vállalat erősségeit és fejlesztendő területeit, ezáltal segítse a vállalat fejlődését. Az önértékelés területét képezhetik a szervezet irányítási, döntési, működési folyamatai; a szervezet információáramlási folyamatai; az erőforrások vizsgálata és más tevékenységek egyaránt. Az önértékelés elvégzésére számos módszer létezik, így például: •
SWOT elemzés
•
ISO 9004:2000 ajánlásai
•
Minőségdíj-modellek (Deming-díj, Malcolm Baldrige Díj, EFQM Kiválóságmodell, nemzeti minőségdíj-modellek)
A minőségirányítási rendszerek alapvetően nem az önértékelésből indulnak ki, ugyanis ott nagyon fontos szempont a teljes megfelelőség. Ez azt jelent, hogy ott nem az a lényeg, hogy feltárják a szervezet gyengeségeit, fejlesztendő területeit, mert mindennek megfelelően kell működnie. Az önértékelést inkább akkor alkalmazzák, amikor összehasonlításról van szó, hogy megtudják, ki a legjobb, akit díjjal jutalmaznak. A kiválóság igazolására tehát nagyon jól alkalmazható az önértékelésen alapuló összehasonlítás.
10.1 A minőségdíjak kialakulása és jelentősége: A minőségdíjak célja, hogy elősegítsék a vállalatok gazdasági fejlődését egy adott területen, és ösztönözzék a versenyt a vállalatok között saját maguk, és mások felülmúlására, és a kiválóság elérésére. A minőség az egyes termékek megítélésében az 1950-es évek óta játszik különösen fontos szerepet. Hercz Endre, a Magyar Telekom Nyrt. TQM igazgatója egy interjúban beszélt a minőségdíjak kialakulásáról, a minőségügy várható jövőjéről.37 A minőségdíjak létrejöttével kapcsolatban tesz egy apró visszatekintést. A minőség forradalma az 1930-as években kezdődött Amerikában, de csak az 1950-es évekre tehető elterjedése, mely Japánban kezdődött. Edward Deming amerikai professzor ugyanis ottani munkásságával elérte azt, hogy a japán termékek folyamatosan 37
Hogyan tovább minőségügy? – Beszélgetés Hercz Endrével a versenyképességről, kreativitásról, új modellekről, Minőség és Megbízhatóság, 2005/5, p. 287-289.
51
átalakultak versenyképes és magas színvonalú termékekké. Így hát nem csoda, hogy az első minőségdíjat is róla nevezték el. A japán vállalatok körében ekkor presztízsnek számított elnyerni a minőségdíjat, így hatalmas volt a verseny körükben. Amerika aztán látva ezt a sikert, és felismerve a japán iparban rejlő konkurenciát, szintén felvállalta a minőség ügyét, és 1987-ben megalapította a Malcolm Baldrige Nemzeti Minőségdíjat. Európában az 1980-as évektől kezdett meghonosodni a TQM rendszer alkalmazása. A cél itt már nem csupán az volt, hogy az áru tökéletes minőségű legyen, hanem az, hogy a vállalatok olyan működési környezetet hozzanak létre, amely biztosítja mind a munkatársak, mind a vevők elégedettségét. 1988-ban megalakult az EFQM (Európai Minőségirányítási Alapítvány), majd 1992-ben kiadta az Európai Minőségi Díjat, amely már az üzleti kiválóság modelljét fogalmazta meg. 1996-tól pedig a követelményei kiterjedtek a társadalmi szférára, az oktatás, közigazgatás, egészségügy területeire is. A nemzeti minőségdíjak már nemcsak az adott ország számára hasznosak, hanem a minőségügy világmérető előretörését is elősegítik. Az USA-ban például a Malcolm Baldrige Díj nagyban járult hozzá az amerikai termékek versenyképességének növeléséhez megalakulása után. Az Európai Minőségi Díj esetében kiemelhető eredmény az üzleti kiválóság és a legjobb gyakorlat kialakítása. Japánban pedig a Deming Díjnak köszönhetően a globális versenyképesség jelentősen javult, és sikerült elérni a világ elismerését a japán termékekkel szemben.
10.2 Az Európai Minőségi Díj: Az Európai Minőségi Díjat tehát 1992-ben alapították, melynek lényege, hogy nem a termék, vagy szolgáltatás minőségét díjazzák, hanem egész szervezet tevékenységének kiválóságát a teljes körű minőség elérésében. A díj alapját az EFQM Kiválóságmodell képezi. Ennek a modellnek az alapjául szolgált a 9. ábrán is látható minőség hierarchiája, mely bemutatja, hogy a termékek és szolgáltatások minőségének állandóssága és fenntarthatósága függ a folyamatok és a vállalat minőségétől, vagyis a vállalat minőségirányítási rendszerétől. Ezek a minőségirányítási rendszerek mára nélkülözhetetlenné váltak a szervezetek életében, áltatában vagy az ISO szabványokon, vagy regionális, illetve nemzeti minőségdíjakon alapulnak.
52
9. ábra: A minőség hierarchiája
Forrás: Prof. Dr. Hans Dieter Seghezzi: A minőségirányítás szerepe a jövőbeli Európában, Minőség és megbízhatóság, 2004/1. p. 4.
Az EFQM Kiválóságmodell alapján „a pályázó szervezetek vevőinek, dolgozóinak elégedettségét, társadalmi kihatásait és üzleti eredményeit az alapján értékelik, hogy a vezetés milyen üzletpolitika és stratégia alapján, hogyan menedzseli dolgozóit, folyamatait és erőforrásait.”38 A modellben szereplő 9 fő- és 32 alkritérium két nagy csoportba osztható: adottságok és eredmények. Az adottságok esetében azt vizsgálják, hogy a szervezet hogyan éri el az eredményeket, míg az eredmények körében azt, hogy mit sikerült elérnie. A modellben minden kritérium rendelkezik bizonyos pontszámmal, összesen 1000 pont szerezhető, mely egyenlően oszlik meg az adottságok és az eredmények között. Az Európai Minőségi Díj legfőbb céljai és módszerei a következők:39 Célok: •
Előtérbe helyezni a TQM tevékenységet.
•
Ösztönözni az egyéneket és a vállalatokat a minőségfejlesztésre.
•
A szervezet működésének minden fázisában figyelembe venni az eredményeket
38
Bálint Julianna: Minőség: tanuljuk, tanítsuk és valósítsuk meg, TERC Kft, 2001, p. 166. Kozo Koura, Tadashi Yoshizawa: Javaslat egy nemzetközi minőségdíj létrehozására, Minőség és Megbízhatóság, 2006/6, p. 329.
39
53
Módszerek: •
Sikerült elérni az Európai Minőségi Díj elismertségét világszerte.
•
Nyugat-Európában a szervezetek minőségének legjobb eredményét nyújtja.
•
Terjeszti a kiválóságmodellt, és a minőségügyi programot érintő információkat.
10.3 A magyar Nemzeti Minőségi Díj: Magyarországon a minőségi forradalom első jelei 1988-ban jelentkeztek, amikor az akkori ipari tárca támogatásával kísérelték meg a TQM rendszer bevezetését, Shoji Shiba professzor közreműködésével. Egy év múlva pedig, 1989-ben IIASA-SHIBA Díj alakult Magyarországon, mellyel a minőségfejlesztésben kiváló eredményt felmutató vállalatokat díjazták. A díj célja a TQM elterjesztése, és az alkalmazás során szerzett tapasztaltok összegyűjtése volt, hogy ezzel is elősegítsék az egymástól tanulás lehetőségét. Ebben a folyamatban azonban fontos állomást jelentett az is, hogy egyre több vállalat vezette be az ISO 9001 minőségirányítási rendszert felismerve azt, hogy ez már szinte nélkülözhetetlen a nemzetközi piacon való boldoguláshoz. 1993-ban készült egy megvalósíthatósági tanulmány, melyet széleskörű szakmai megbeszélések, majd egy elődíj követett, az 1994-es EU-EFTA Phare magyar Minőségi Díj. Ezt követően 1996-ban pedig a 3/01996 (IV.19) miniszterelnöki rendelettel a Magyar Köztársaság miniszterelnöke Nemzeti Minőségi Díjat alapított. A Nemzeti Minőség Díjra négy kategóriában írnak ki minden évben pályázatot: •
Kis és közepes méretű termelő vagy szolgáltató szervezet
•
Nagyméretű termelő vagy szolgáltató szervezet
•
Nagyméretű termelő vagy szolgáltató szervezet önálló szervezeti egysége
•
Közszolgáltatói szervezet
A díj meghirdetéséért a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium felelős. A pályázatok kiírását, és a beérkező pályázatok értékelését szakértők bevonásával a Nemzeti Minőségi Díj Bizottság végzi. Mivel a Nemzeti Minőségi Díj kritériumrendszere megegyezik az Európai Minőségi Díj kritériumrendszerével, így a vállalatok nemcsak a magyar, de az európai minőségszinttel is összemérhetik magukat, ami különösen hasznos a versenyhelyzet javítására irányuló intézkedéseikhez.
54
A díj az Európai Minőségi Díj követelményrendszerén alapul, felépítését a 10. ábra mutatja be. Az ábrából is látszik, hogy ennél a modellnél is 1000 a maximális pontszám, melyből 500 az adottságok, 500 az eredmények témakörre adható. Valamint az is látható, hogy a legtöbb pontot a vevői elégedettség terén lehet elérni, ami alátámasztja azt, hogy a vállalat teljesítményét a legnagyobb mértékben ez a tényező befolyásolja. 10. ábra: A magyar Nemzeti Minőségi Díj modellje
Adottságok (500 p)
Eredmények (500 p)
Dolgozók irányítása (90 p)
Vezetés (100 p)
Üzletpolitika és stratégia (80 p)
Dolgozói elégedettség (90 p)
Folyamatok (140 p)
Vevői elégedettség (200 p)
Üzleti eredmények (150 p)
Társadalmi hatás (60 p)
Erőforrások (90 p)
Forrás: Bálint Julianna. Minőség: tanuljuk, tanítsuk és valósítsuk meg, TREC Kft, Budapest, 2001, p. 165.
A Nemzeti Minőségi Díj elnyerésének, és az önértékelési modell alkalmazásának számos előnye mutatkozott a győztes vállalatok számára:40 •
erősödött és fejlődött a belső minőségkultúra
•
nőtt a dolgozók bevonása a döntési folyamatokba
•
objektív visszajelzést kaptak a külső szakértőktől, így felismerték fejlesztési lehetőségeiket
40
•
össze tudták hasonlítani magukat másokkal
•
nőtt az érdekelt felek elégedettsége
•
javult a fejlesztés hatékonysága
•
teljesítményük mérhetővé, számszerűsíthetővé vált
•
jó kiindulópontot adott stratégiájuk kidolgozásának
•
folyamatossá vált a munkatársak képzése
Sződi Sándor: Minőségdíjak tapasztalati, Magyar Minőség, 2006/3, p. 2.
55
•
tevékenységük iránt megnövekedett a hazai és a nemzetközi érdeklődés
•
a globális versenyben való hatékony részvételt mára már elképzelhetetlennek tartják önértékelés nélkül
Véleményem szerint ezek a felsorolt előnyök is jól érzékeltetik a különböző minőségdíjak támogatásának fontosságát, hiszen minél több magyar vállalat nyer ilyen díjakat, illetve akár Európai Minőségi Díjat, annál inkább járul ez hozzá az egész ország gazdasági növekedéséhez, versenyképességének javulásához. 2002 óta minden évben kiosztásra kerülnek a regionális minőségdíjak is. Az egyes régiók 2005-re már az egész országot lefedték, így bárki pályázhatott a régiójában ezen díj elnyerésére. A regionális minőségdíjakat a kereskedelmi és ipari kamarák írják ki, és működtetik. Ennek a díjnak a célja, hogy szélesítse azt a bázist, amelyből aztán egyre többen fognak Nemzeti Minőségi Díjra pályázni. Követelményrendszere is egyszerűbb az európai Minőségi Díj követelményeinél. Jelenleg is többen vannak a Nemzeti Minőségi Díj nyertesei között, akik már korábban nyertek regionális minőségdíjat. A 11. ábra mutatja, hogy hogyan alakult 2002 óta a regionális minőségdíjakra pályázók száma. Az ábrából is látható, hogy a díjra pályázók száma évről évre ingadozott, a legkisebb 2003-ban volt. Ennek oka lehet, hogy a kezdeti időszakban volt olyanrégió is, ahonnan semmilyen visszajelzést nem kaptak a pályázók. Ez az ingadozás véleményem szerint azt mutatja, hogy a vállatok számára talán még mindig nem világos teljesen azok az előnyök, amelyeket az előbb felsoroltam, mert bár azok a Nemzeti Minőségi Díj kapcsán jelentkeztek, de a regionális minőségdíj elnyerése nagy lépést jelenthet ennek eléréséhez. 11. ábra: Regionális minőségdíjra pályázók száma
50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0
2002
2003
2004
2005
2006
Forrás: Sződi Sándor: Régiós minőségi díjak – hogyan tovább?, Minőség és Megbízhatóság, 2007/3, p. 186.
56
A pályázók számának növeléséhez, és az eredményesebb munkavégzéshez tehát nagyon fontos egyrészt a visszajelzések szakszerűségének erősítése, a pályázók jobb felkészítése, másrészt a megfelelő pénzügyi támogatás, és a pályázatok időben történő kiírása, ugyanis ez sem mindig egy időben történt az elmúlt években. Az IIASA-SHIBA Díj megalakulását követően egy évvel, szintén Shiba professzor közreműködésével, 1997-ban Nemzeti Minőség Klub alakult. A klub tagjai azok a vállalatok, amelyek Nemzeti Minőségi Díjat, vagy IIASA-SHIBA Díjat nyertek. Szervezését a Magyar Minőségfejlesztési Központ, illetve 2007 óta a Szövetség a Kiválóságért Közhasznú Egyesület végzi. A Nemzeti Minőségklub legfőbb céljai: a modern vezetői szemlélet elterjesztése a vállalkozások és a közszolgálati szféra területén, tapasztalatok továbbadása, meghatározó fórummá válni a nemzeti minőségpolitika és program kialakítása és megvalósítása során.
57
11. A minőségügy jövőképe: Dolgozatom ezen fejezetében szeretnék egy átfogó képet bemutatni a minőségügy helyzetéről és a minőségirányítás jövőjéről Európában és Magyarországon. Az eddigi fejezetekben ismertettem a minőségügy jelentőségét, kialakulását, és helyzetét hazánk és Európa gazdaságában. A mai globalizálódó, felgyorsult világban azonban, mint miden más is, így a minőségügy szerepe is átértékelődhet, remélhetőleg pozitív irányba.
11.1 A minőségügy jövője Európában: A jövőre vonatkozó előrejelzéseket tenni sohasem könnyű, azonban jó kiindulópont lehet, ha megvizsgáljuk, hogy napjainkban mik a legfőbb szempontok a vállalatok számára a siker, az eredményesség eléréséhez, így például a minőség, a költségek, törődni a vevővel. Új kihívásokat jelent a szervezetek számára a 21. században a szélesedő világpiaci verseny, a kommunikációs technológia hihetetlenül gyors fejlődése, és az ennek következtében megváltozott munkafeltételek. Ez jeleni egyrészt azt, hogy a termelő ágazatokban csökken a foglalkoztattak száma, míg az új ágazatokban növekszik, másrészt azt, hogy új foglalkoztatási formák jelentek meg, és terjedtek el (pl. távmunka). A minőségügy jövőjében feltehetően nagy szerepet fog játszani a minőség és az ember kapcsolata is, vagyis az, hogy a szervezetek a munkatársak szaktudását, jártasságát mennyire tudják kihasználni, hasznosítani működésük jobbá tétele érdekében. És minden bizonnyal Európa jövőjét (és nemcsak a minőségügy tekintetében) a legnagyobb mértékben az fogja meghatározni, hogy hogyan tud működni az immár 27 tagúra bővült Európai Unió. Az új tagállamok azonban még sokszor nehézséget okozhat a nagymennyiségű európai szabályok átvétele, illetve azok hiba nélküli alkalmazása. A Közös Piac egységes szabályozása ugyanis már a befejezés közelében jár, az EU gazdasága mára már nagy részben európai szabványok alapján működik. Éppen ezért vált fontossá a CEN és a CENELEC 2006-ban megtartott közös közgyűlésén, hogy létrehozzanak egy közös stratégiát a két szervezetre vonatkozóan, és megállapítsák, hogyan értékelődik át az európai szabványosítás szerepe a jövőben. Fontos feladat, hogy az európai szabványosítók kövessék a piaci igények változását, és összehangolják a szabványosítás folyamatát a termékek gyorsan változó életciklusával. A továbbiakban hivatkozni fogok Prof. Dr. Hans Dieter Seghezzi, a Minőségügyi és Irányítási Rendszerek Svájci Titkárságának tiszteletbeli elnöke által a XII.
58
Minőséghéten tartott előadásából készült tanulmányra, amely a minőségirányítás szerepét mutatja be Európa jövőjében.41 A cikkben a szerző bemutat egy fejlődési utat, amely az 1990-es évektől kezdődött. Ez az időszak (ami 2000-ig tartott) várakozásokon felüli fejlődést eredményezett, amiben a meghatározó tényező az idő volt. Az idő mellett fontos tényező volt a minőség. És a költségek is, de a főszerep az időé volt. A vállalatok számára tehát az hozta meg a sikert, ha a termék- és szolgáltatásfejlesztésben egyaránt gyorsabbak voltak versenytársaiknál, és hamarabb tudták ezáltal kielégíteni a vevői igényeket. A legsikeresebb vállalat tehát az volt, aki a leggyorsabb, nem pedig az, aki a legjobb, vagy legolcsóbb. Bár tény, hogy a gyorsaság alapvetően magával hozta a költségek csökkenését és a minőségjavulást is. A szerző három tanulságot említ ezzel az időszakkal kapcsolatban. Az egyik, hogy a világpiacon működő európai vállalatok számára létfontosságú a termékek és szolgáltatások fenntartható minőségi szintje. A másik tanulság, hogy a minőségirányítás szerepe ebben az időszakban hatalmasat ugrott a korábbi minőségbiztosítás, vagy minőség-ellenőrzés gazdasági szerepéhez képest. Ez a fejlődés látható a 12. ábrán. 12. ábra: A minőségtudomány gazdasági jelentősége
Forrás: Prof. Dr. Hans Dieter Seghezzi: A minőségirányítás szerepe a jövőbeli Európában, Minőség és Megbízhatóság, 2004/1, p. 4.
Ebben az előrelépésben fontos szerep volt annak, amikor a minőségirányítást beintegrálták a vezetéselméletbe és a vállalatirányításba. Végül a harmadik tanulság, hogy a kiválóság eléréséhez szükség van az irányítási modellekre. 2001-ban a világgazdaságban a fejlődést követően egy komoly visszaesés következet be. Ez a vállalatok számára például szükségessé tett olyan intézkedéseket, mint a 41
Prof. Dr. Hans Dieter Seghezzi: A minőségirányítás szerepe a jövőbeli Európában, Minőség és Megbízhatóság, 2004/1, p. 3-7.
59
személyzet elbocsátása, üzletrészek eladása. A túléléshez elkerülhetetlen volt a költségek csökkentése, de az idő-minőség-költség hármas sikerszerepét egy újabb tényező egészítette ki, a mennyiségirányítás. Ez tulajdonképpen a mennyiség rugalmas kezelését jelenti, a periférikus tevékenységek helyett a kulcsfontosságú képességekre összpontosítást. Ez tehát az eddigi fejlődési út, de, mint ahogy azt a fejezet elején is írtam, a jövő feltárása nehéz feladat, még a korábbi trendek ismeretében is. A szerző azonban a tanulmányban felvázol néhány, a jövőben várható változást. Várható, hogy a minőség továbbra is kényszer marad, tehát nem válik a gazdaság legfontosabb sikertényezőjévé, hanem a siker szükséges eszköze lesz. Az európai vállalatoknak ugyanis továbbra is fontos lesz a sikerességhez, hogy a szolgáltatásokkal és termékekkel kielégítsék a vevők fő elvárásait, emiatt marad meg a minőség nélkülözhetetlen, ámde kényszer jellege. A minőségirányítás hatékonyságához szükséges, hogy a minőséget a költségekkel és az idővel kapcsolatban kezelje. Várható továbbá, hogy a jövőben az olyan modellek, mint például az ISO 9001-es szabvány is - tehát amelyek segítik a termék, a szolgáltatás és a folyamatminőség javítását – virágozni fognak. A minőségirányítási rendszerek tanúsítása ugyanis Európában folyamatos növekedést mutat, a 2001-es visszaesés ellenére is. És minden bizonnyal ez a jövőben is magas szinten marad. Ehhez azonban két fontos dolognak kell teljesülnie. Egyrészt elengedhetetlen, hogy tanúsítványok megbízhatóak maradjanak, másrészt pedig, hogy elismertek legyenek a következő években is. Ezek a tényezők azért merülhettek fel feltételként, mert az utóbbi időben a tanúsítási piac jelentősen kiszélesedett, megnőtt a tanúsító cégek száma, ezáltal a köztük lévő verseny is. Ez pedig magáéban rejti annak a veszélyét, hogy a tanúsítványok értéke, minősége csökkenhet. A tanúsítványok elismerésének fenntartásához pedig szükség van a szabályozásra a tanúsítási piacon. Ezt a feladatot látja el az akkreditálási eljárás, ami azonban egyelőre csak nemzeti szinten működik megfelelően, a globális piacon még nem alakult ki igazán. Végül a szerző a kiválóságmodellekkel kapcsolatba is tesz bizonyos előrejelzéseket. Az utóbbi évtizedben ezek komoly sikereket értek el, ahogy azt már dolgozatomban korábban is leírtam, mind Japánban, mind az USA-ban, mind Európában sikeresek lettek ezek a modellek. Az akkori sikerre vezető tényezők azonban az idő során átalakultak, így mára ezek a modellek komoly versennyel állnak szemben. Az EFQM Kiválóságmodell például mindenképpen sikeres eszköz a vállalatok kezében, alkalmazása azonban még időnként nagyobb költségekkel jár. 60
13. ábra: A minőségirányítás és az üzleti kiválóság jövője
Forrás: Prof. Dr. Hans Dieter Seghezzi: A minőségirányítás szerepe a jövőbeli Európában, Minőség és Megbízhatóság, 2004/1, p. 6.
A 13. ábra mutatja, hogy hogyan alakulhat majd a minőségirányítás és az üzleti kiválóság jövője. A kiválóságmodellek elsősorban a felsővezetőség számára könnyítik meg a feladatok ellátását. Az ábrából látható, hogy a jövőben az integrált minőségirányítás különválik a felsővezetőség teljes körű üzleti kiválósági programjaitól, így a minőségirányítás a vállalatirányítás részeként növelheti gazdasági jelentőségét. Az Európai unión belüli minőségügy jövőjének három kulcsfontosságú elem van:42 •
sokféleség: amely az európai versenyképesség fontos tényezője
•
európai értékek: vagyis a meglévőkhöz újabb értékeket létrehozni
•
a „nyerjünk együtt” kultúra kifejlesztése
A minőség tulajdonképpen minden olyan kapcsolatban jelen van, ahol a felek egymással szemben követelményeket határoznak meg, így például a vevő-gyártó kapcsolatban, az állampolgárok és a hatóságok közötti kapcsolatokban, vagy éppen a szervezetek és környezetük közötti kapcsolatokban. Az európai vállalatok számára a minőség jövője végső soron abban rejlik, hogy mindenképpen törekedni kell az önértékelések során a minél jobb eredmény elérésére. Ehhez szükséges többek közt a nulla hibára való törekvés, a minőségtechnikák szélesebb körű alkalmazása, az oktatásra való nagyobb odafigyelés, és hangsúlyt fektetni a továbbfejlesztésre. „A minőségi értékeket kreatív módon kell alkalmazni a kormányzati és a szervezeti rendszerek
42
Dr. Molnár Pál: Az Európai Unió és a minőség, Minőség és Megbízhatóság, 2004/3, p. 123.
61
minőségének javítására.”43 A minőség továbbfejlesztéséhez elengedhetetlenné vált új alapelvek, eszközök és gyakorlatok meghatározása. A megoldást nem az jelenti, hogy az európai minőségügy ezentúl csak saját gyökereire támaszkodjon, de nem is az a járható út, ha kizárólag a külső megoldásokat másolja le. Az arany középutat kell választani, és meríteni az erősségekből és hagyományokból. És ezek tükrében elfoglalni a helyet a globalizáció által szélesre nyíló világban.
11.2 A magyar minőségügy jelene és jövője: A minőségügy jövőjében Magyarországon tulajdonképpen ugyanazok a tényezők meghatározóak, mint amik Európában is jelen vannak, hiszen a minőségügy helyzete is sokban hasonlít már az európaihoz. Magyarországon (s más országokban egyaránt) egyre kevesebb vállalkozás pályázik például minőségi díjra. Mint azt már korábban is bemutattam, 2006-ra az előző évhez képest jelentősen csökkent a pályázók száma. Ez azonban nem feltétlenül annak tudható be, hogy a minőségi díjak rangja már nem megfelelő, leértékelődött volna, inkább annak, hogy a minőség mára már természetessé vált számunkra. Megszoktuk azt, hogy minden működik, ahogy működnie kell, és nem igazán teszünk már minőségi különbségeket a dolgok között. De másik magyarázat az, hogy felértékelődött a társadalomnak a minőségpolitikában játszott szerepe. A szervezetek számára alapvető fontosságúvá vált, hogy a vevőnek bebizonyítsa, hogy ő támogatója a társadalmi tevékenységeknek, hogy az áruja és a gyártási folyamata sem környezetszennyező. Magyarországon a minőségirányítási piac valamelyest zsugorodott, és átszerveződött. Ez alá odatartozik a tanúsítási, vagy éppen a tanácsadói piac is. A tanúsítással és tanácsadással foglalkozó szervezetek évről évre kevesebb új megbízást kapnak, de ez nem feltétlenül a visszaesés jele, inkább arra utal, hogy a piac stagnál, lelassult a piaci növekedés. Az egyre több tanúsító cégre így kevesebb ügyfél jut, ami növeli a versenyt, ez pedig ahhoz vezethet, ami Európában is jellemző, hogy csökken a tanúsítványok értéke és megbecsültsége. Ezt a trendet támasztja alá számomra a szakmai gyakorlatom alatt szerzett tapasztalatom is. Az International Cert Hungary Kft-nél, amely egy tanúsító cég, a már korábban említett minőségirányítási rendszerekre vonatkozó pályázat kapcsán betekintést nyertem abba, hogy mennyire nehéz manapság új ügyfeleket szerezni. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy nagyon sok cég, és azok ügyvezető 43
Dr. Molnár Pál: Az Európai Unió és a minőség, Minőség és Megbízhatóság, 2004/3, p. 124.
62
igazgatói nincsenek tisztában vele, hogy mi az ISO 9001, vagy mire is jó egyáltalán. Akik tudják, már hallottak róla, azoknak is nagy része úgy viszonyul hozzá, hogy csak akkor vezetné be, ha kötelező lenne. És nagyon sok esetben tapasztaltam azt is, hogy bár korábban volt ISO tanúsítványa egy cégnek, de mivel nem érte meg nekik fenntartani, ezért nem újították meg. Hasonló cipőben jár a tanácsadói piac is. Ennek oka azonban nem csupán abban rejlik, hogy az ISO szabványok iránti kereslet csökkent, hiszen a minőség piaca nem egyenlő az ISO 9001 piacával. A tanácsadó cégek között azonban nagyon kevesen vannak, akik olyan minőség- és menedzsmenttechnikákkal foglalkoznak, mint például a 6 szigma, vagy a QFD. És ami még ehhez hozzájön, az az, hogy a tanúsítvánnyal rendelkező cégek 10%-a veszi csupán komolyan a minőségirányítási rendszert.44 A magyar vállalatok úgy vélik nem érdemes pénzt és időt áldozni olyasmire, ami nem ad számukra értéket. Márpedig az ISO-alapú minőségirányítási rendszereket a legtöbb cégvezető ilyennek tartja. Ezen kell sürgősen változtatni, és ehhez jó kezdet mindenképpen az minőségirányítási rendszerek bevezetésének támogatása a kormány részéről, de az is kell, hogy a kormány kihangsúlyozza ezen rendszerek értékadó tulajdonságát, és elfogadtassa a cégekkel, valamint az egész társadalommal. Meg kell győznie az állampolgárokat arról, hogy a minőségügy az ő érdekeiket, az életminőség jobbítását szolgálja. Úgy gondolom, ha ezt sikerül elérni, akkor a minőségügynek igenis komoly jövője van Magyarországon, és egész Európában egyaránt.
44
Tunkli Gábor: Hogyan tovább minőségügy - avagy egy szakma devalvációs folyamatának margójára, magyar Minőség, 2006/2, p. 22.
63
12. Befejezés: Dolgozatom elején feltettem azt a kérdést, hogy vajon megtörténik-e a minőségügy területének kiaknázása, feltörekvése Magyarországon, avagy megreked a kezdeti állapotban. Így a végén a kutatási eredmények alapján határozottan állíthatom, hogy semmiképpen sem rekedt meg egy szinten. Összehasonlítva az európai és a magyar minőségügy jelenlegi helyzetét, úgy látom, hogy hasonló problémákkal küzdünk mi is, mint egész Európa. De nem csak a problémák hasonlóak, hanem az eredmények is. Úgy vélem, hogy hazánknak sikerült felzárkóznia ahhoz a színvonalhoz, amit az EU a minőségügy terén előírt számunkra. A jogharmonizáció megtörtént, átvettük az európai szabványokat, és mára már az is megszűnt, hogy jogszabály tegyen kötelezővé szabványt. Ezek mind komoly előrelépést jelentettek Magyarország számára a versenyképességi rangsorba. Ebben véleményem szerint mindenképpen pozitív szerepet játszott az is, hogy mi úgy indulhattunk neki az EU csatlakozásnak, hogy bár nemkívánt jövevények voltunk, de negatív előítéletekkel sem kellett szembeszállnunk, ami például a hazai gyártmányú termékeket illeti. Ahol azonban még komoly teendők vannak, az a minőségi kultúra elterjesztése Magyarországon, mint azt az utolsó fejezetben is említettem. Fontos, hogy most, hogy a működési keretek adottak, az emberek meggyőződhessenek róla, hogy ez nem egy rossz, pusztán kényszerű, kötelező jellegű dolog. Ki kell alakítani az emberekben a minőségügyi szemléletmódot, és ez elsősorban a kormány feladata. Jellemző például, hogy a Magyar Minőség Hét a magyar Minőség Társaság szervezésében kerül megrendezésre, nem a kormány irányításával. Úgy gondolom, fontos lenne, hogy az ilyen programok, rendezvények hirdetésében, szervezésében szerepet vállaljon a kormány. Hiszen ő az a szerv, amelynek a leginkább adott a lehetőség arra, hogy a társadalomhoz szóljon, megszólítsa a vállalati szférát, de a közszférát is, és felhívja a figyelmet ezen rendezvények fontosságára. Az egyik legfontosabb feladat a kormány számára talán az, hogy elősegítse az Európai Bizottságnál bejelentett hazai tanúsító cégek számának növelését. Az ilyen irányú intézkedések még nem kezdődtek el, de sokáig nem várathatnak magukra. Szintén fejlesztendő területnek gondolom azt, hogy a minőségügyi szakemberek képzésére
nagyobb
figyelem
összpontosuljon.
A
minőségügyi
felsőoktatás
mindenképpen bővíthető terület még Magyarországon, és ebben is nagy szerepe van természetesen a kormány támogatásának.
64
Fontosnak tartom azt is, hogy a minőségügy a jövőben ne kizárólag a gyártás területén legyen a siker záloga, hanem elterjedjen, és általánossá váljon a közszféra és a szolgáltatások területén is. Ezen a téren már láthatóak bizonyos előrelépések (például: Közoktatás Minőségéért Díj, Egészségügyi Minőségi Díj). Úgy gondolom, dolgozatomban sikerült bemutatnom azt az átfogó képet a magyar és az európai minőségügy helyzetéről, amelyet eredetileg terveztem. Kutatómunkám eredményekét úgy érzem sikerült átláthatóan ábrázolni a minőségügy kialakulását és jelentőségét, valamint felvázolni egyfajta lehetséges jövőképet. De, ahogy mondani szokták, a jövő mindig bizonytalan, és csak rajtunk múlik, milyen hogyan alakul majd végül. Véleményem szerint a minőségügynek sikerült felfejlődnie arra a szintre, amikor már nélkülözhetetlen része a versenyképesebb gazdaság, a jobb életszínvonal elérésének.
65
IRODALOMJEGYZÉK
A minőségszerepe az Új Magyarország Fejlesztési Tervben – Beszámoló a XV. Magyar Minőség Hét Konferenciáról (2006. november 27-29.), Magyar Minőség, p. 40-44. Bálint Julianna: Minőség: tanuljuk, tanítsuk és valósítsuk meg, TERC Kft, Budapest, 2001. Balogh András Zoltán: A magyar Nemzeti Fejlesztési Terv, Minőség és Megbízhatóság, 2003/2, p. 63-71. Bóc Imre: A szabványosítás és minőségbiztosítás, Ipar Szemle, 1999/3, p. 17-18. Dányi István, Dr. Varga Lajos: Gondolatok a nemzeti minőségpolitika és a nemzeti minőségügyi program előkészítéséről, Minőség és Megbízhatóság, 1998/6, p. 260267. Dányi István, Kálmán Albert: Hazánk minőségügyi helyzete és feladatai az EUcsatlakozás időszakában, Minőség és Megbízhatóság, 1998/3, p. 99-104. Dr. Bíró Béla. A nemzeti szabványosítás szerepe az európai harmonizációban és a gazdasági kapcsolatokban, Minőség és Megbízhatóság, 2007/2, p. 81-88. Dr. Molnár Pál: Az Európai Unió és a minőség, Minőség és Megbízhatóság, 2004/3, p. 123-124. Dr. Molnár Sándor, Kálmán Albert: A kormányzat minőségfejlesztési koncepciója, Minőség és Megbízhatóság, 2002/6, p. 313-319. Dr. Schuchtár Endre: megállapodás az EU és Magyarország között a megfelelőségről és az ipari termékek elfogadásáról, Minőség és Megbízhatóság, 2001/2, p. 100-104. Európa – Minőség, EU-magyar jogközelítés a minőség-, és szabványügy területén, ITD Hungary, Budapest, 1995. Földesi Tamás: Minőségről, tanúsításról, Saldo Rt, Budapest, 2000. Hogyan tovább minőségügy? – Beszélgetés Hercz Endrével a versenyképességről, kreativitásról, új modellekről, Minőség és Megbízhatóság, 2005/5, p. 287-289. Irány az EU (könyvsorozat), 9. és 11. szám
66
Kozo Koura, Tadashi Yoshizawa: Javaslat egy nemzetközi minőségdíj létrehozására, Minőség és Megbízhatóság, 2006/6, p. 327-335. Pónyai György: A magyarnemzeti szabványosítás rendszere, célja és feladata, I. rész, Minőség és Megbízhatóság, 1997/1, p. 11-15. Pónyai György: Irányítási rendszerek szerepe a magyar Nemzeti Fejlesztési Terv megvalósításában, Minőség és Megbízhatóság, 2003/2, p. 73-76. Seghezzi, Prof. Dr. Hans Dieter: A minőségirányítás a jövőbeli Európában, Minőség és Megbízhatóság, 2004/1, p. 3-7. Sipos Gáborné: Az ISO 9001 és 9004 szabványok várható változásai, Magyar Minőség, 2007/7, p. 2-4. Sződi Sándor: Régiós minőségi díjak – hogyan tovább?, Minőség és Megbízhatóság, 2007/3, p. 185-186. Tunkli Gábor: Hogyan tovább, minőségügy – avagy egy szakma devalvációs folyamatának margójára, Magyar Minőség, 2006/2, p. 21-23. Veress Gábor: A minőségügy alapjai, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999. Főiskolai előadásjegyzet
www.nat.hu www.mszt.hu www.kivalosag.hu www.eoq.hu www.eoq.org www.minosegportal.hu www.nfu.hu www.magyarorszag.hu
67
