Zala Megyei Bíróság 9.K.21.804/2010/7. szám
A Magyar Köztársaság nevében! A Dr. Farkas és Társa Ügyvédi Iroda (Ügyvédi Iroda címe, ügyintéző: dr. Farkas Sándor ügyvéd) által képviselt felperes neve felperes címe szám alatti lakos felperesnek a vezető főtanácsos neve vezető főtanácsos által képviselt alperes neve, alperes címe szám alatti székhelyű alperes ellen hulladékgazdálkodási ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében megtartott nyilvános tárgyaláson meghozott
ítélet: A bíróság a keresetet elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 8.000,- /nyolcezer/ Ft perköltséget. Fizessen meg az államnak adóhatósági felhívásra 20.000,- /húszezer/ Ft feljegyzett kereseti illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
Indokolás: A bíróság a közigazgatási iratok és a felek nyilatkozata alapján az alábbi tényállást állapította meg. A felperes tulajdonában álló felperes címe szám alatti ingatlanon a Rendőrkapitányság neve képviselői, valamint a elsőfokú hatóság neve ellenőrei 2008. április 22. napján - bejelentést követően - helyszíni szemlét tartottak. A helyszíni szemlén készült jegyzőkönyv megállapította, hogy a területen 42 db különböző márkájú, forgalomból kivont gépjármű van, amelyek a komplett motort és részben az akkumulátort, illetve motorolajat is tartalmaznak, összsúlyuk kb. 40 tonna. A felperes jóllehet hulladékbegyűjtési és előkezelési engedéllyel nem rendelkezik a gépkocsikat elbontás után a MÉH-telepen értékesíti. A jegyzőkönyv megállapítása szerint az udvaron további hulladékok, bontott alkatrészek találhatóak, így 500 kg motorblokk, 700 kg bontott tengely, 300 kg kipufogó, 200 kg gumiabroncs. A felperes a jegyzőkönyv egyéb megállapításait elfogadva azt azzal a megjegyzéssel írta alá, hogy a gépkocsikat hobbiból gyűjti, bontással nem foglalkozik. Az elsőfokú hatóság a 2008. augusztus 12. napján kelt ... számú határozatával a felperest 6.761.475 Ft hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte és egyúttal a begyűjtési és előkezelési tevékenységet megtiltotta. A felperes fellebbezésének az alperes a ... számú határozatában helyt adott és új eljárás lefolytatását rendelte el, amelyre előírta, hogy a helyszíni ellenőrzés során tisztázni kell a gépjárművek tulajdoni viszonyait, tényleges állapotát, a forgalomból történő kivonásukat, annak időpontját, a gépjárművek további sorsát, a bontott alkatrészek származási helyét, további sorsát, az ingatlanon, a talajon bontási
tevékenységre utaló tényeket. A megismételt eljárást az elsőfokú hatóság a felperessel szemben 2008. december 9-én indult büntetőeljárás befejezéséig felfüggesztette, majd 2009. június 22. napján panaszbejelentés alapján a rendőrkapitánysággal a Zöld Kommandó akciósorozat keretében ismételt helyszíni szemlét tartott, amelyen a területet bejárva 158 db komplett, illetve részben elbontott autót találtak, amelyek között 78 db veszélyes összetevőket is tartalmazott. Az autókon kívül 800 kg gépjármű ajtó, tető, 400 kg kipufogó, 1000 kg futómű és motorblokk és 500 kg autógumi volt a telepen, továbbá 1 db kb. 330 m3 űrtartalmú lánccal és lakattal lezárt acélkonténer, amelyet a felperes nem volt hajlandó kinyitni. A konténerben tárolt motorblokk becsült tömege 10 tonna volt. A felperes a telephelyen lévő gépkocsikról, hulladékokról nyilvántartást nem vezetett, a szemle során nem működött együtt, a nyilatkozattételt megtagadta, a jegyzőkönyvet nem írta alá. Az elsőfokú hatóság belföldi jogsegély keretében megkísérelte a telephelyen lévő gépjárművek tulajdonosainak felkutatását, azonban kérelmének teljesítését a hatóság megnevezése megtagadta. A bíróság neve a 2010. március 4. napján jogerőssé és végrehajthatóvá vált ... számú ítéletében a felperest hulladékgazdálkodás rendje megsértésének bűntettében mondta ki bűnösnek. Az ítélet indokolása a helyszíni szemlén tapasztaltak rögzítése mellett megállapította, hogy a területen gépkocsik bontásának nyomai is fellelhetőek voltak, a védelem nélküli talajon a bontás és a tárolás következtében kifolyt motorolaj és egyéb hulladékok voltak, és a jogellenes tevékenységét a felperes az ítélet meghozatala napjáig nem szüntette meg. A helyszínen talált valamennyi gépkocsi és az ott elbontott alkatrészei az érvényes forgalmi engedéllyel rendelkező 5 db gépkocsin kívül hulladéknak tekinthetők és a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. tv. (továbbiakban: Hgt.) 1. számú melléklete szerinti kategóriákat figyelembe véve a Q14, illetve Q16 kategóriába sorolhatóak. A felperes által használt ingatlan nem felel meg a 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet 1. számú mellékletében, továbbá a felperes a 267/2004. (IX. 23.) Korm. rendeletben előírt nyilvántartási kötelezettségének sem tett eleget. Az elsőfokú hatóság 2010. április 23-án - megküldve a 2009. június 22-én készült jegyzőkönyvet azzal a tájékoztatással, hogy a hatóság beszerezte a büntetőeljárás iratait is - felhívta a felperest, hogy a jegyzőkönyvben foglaltakra 8 napon belül tegyen észrevételt. A felperes jogi képviselője 2010. május 4. napján sérelmezte, hogy mint jogi képviselőt az eljárási cselekményekről nem értesítette, részére az elsőfokú hatóság az iratokat nem küldte meg. Az elsőfokú hatóság 2010. május 13-án felhívta a felperest és jogi képviselőjét, hogy a tényállás tisztázása érdekében - 3 pontban feltéve azokat a kérdéseket, amelyeknek tisztázását az alperes előírta - nyilatkozzon. A nyilatkozattételi határidő eredménytelen lejárta után a ... számú határozatával a felperessel szemben 6.682.500 Ft hulladékgazdálkodási bírságot szabott ki. A felperes e határozat ellen fellebbezéssel élt, amelyet az alperes a keresettel támadott ... számú határozatában nem tartott megalapozottnak és azt elutasította, azonban a felperessel szemben kiszabott hulladékgazdálkodási bírságot 13.365.000 Ft-ra emelte fel. Határozatának indokolásában idézte a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. tv. 5. § (7) bekezdésében megfogalmazott törvényi tilalmat, továbbá a 14. § (1) bekezdésében, 49. § (1) bekezdésében írtakat. A bírság összegszerűsége körében a hulladékgazdálkodási bírság mértékéről, valamint kiszabásának és megállapításának módjáról szóló 271/2001. (XII. 21.) Korm. rendelt (továbbiakban: R) 1. § és 4. §-ában foglaltakra hivatkozott. Álláspontja szerint az elsőfokú hatóság a rendelkezésére álló bizonyítékokat helyesen értékelte, ugyanakkor a bírság összegének számítása az alapbírság összegének helytelen megállapítása miatt téves volt. A felügyelőség ugyanis az R 1. § (5) bekezdésébe ütköző módon a 41. § (3) bekezdés d.) pontjában megjelölt 18.000 Ft helyett annak 50%-ában állapította meg. Mivel a felperes a következményeket nem számolta fel és a jogellenes állapotot nem szüntette meg, nem volt helye az alapbírság összege csökkentésének. Kereset és ellenkérelem:
A felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú közigazgatási szerv határozatára is kiterjedő hatályú hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a tényállás tisztázatlansága miatt az alperes határozata jogszabálysértő. A felperes a gépjárműveket további értékesítési szándékkal vásárolta és tárolta, így azok a hulladékgazdálkodás igazgatási normái szemszögéből [16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet] nem hulladékok. A kereseti álláspont szerint nem világos, hogy a marasztalásra melyik helyszíni ellenőrzéskor rögzített állapot következtében került sor. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a közigazgatási határozat alapjául szolgáló tényállásként csak az egyik helyszíni ellenőrzés megállapításai jöhetnek szóba, a második helyszíni ellenőrzés adatainak bármilyen mérvű figyelembevétele jogszabálysértő. Sérelmes és ellentmondásos, hogy a marasztaló határozat a 2008. október 16-án tartott szemle alkalmával becsült 40 - 50 tonna veszélyes hulladék tömegéből vezette le a bírság összegét. Ehhez képest (az elsőfokú határozat indokolása szerint) a közigazgatási eljárás elrendelésekor 42 db gépjármű volt és nem 80 - 90 db az ingatlanon. Mindebből az következik, hogy az új eljárás során az elsőfokú hatóság nem tett eleget a hatályon kívül helyező döntésben előírt iránymutatásnak. Nem tisztázta a gépjárművek tulajdoni viszonyait, származását, azt, hogy a gépjárművek valóban továbbértékesítésre kerültek-e, tévesen állapították meg a veszélyes hulladék tömegét, nem vizsgálták, hogy melyik gépkocsiban volt akkumulátorolaj vagy más veszélyes anyag. Kifogásolta a felperes, hogy a jogi képviselőt nem tekintették a felperes képviselőjének, az iratokat teljes körűen nem küldték meg számára, ezért sérült a felperesnek a jogi képviselethez való joga. A fentieken túlmenően az alperes határozata sérti a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (Ket.) 72. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést, mert az indokolása hiányos, a tényállás pedig nem bizonyított. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A határozat indokolásában kifejtett álláspontjának fenntartása mellett nem vitatta, hogy az egyes ellenőrzések során a gépjárművek száma valóban eltért egymástól, azonban a felperes együttműködésének hiánya hiúsította meg hulladékstátusz teljes körű tisztázását. A szakértői vélemények és a helyszíni szemlék azonban egyértelműen igazolták, hogy a járművek jelentős része hulladék. A döntését az igazságügyi szakértő 2008. október 16-án tartott helyszíni szemléje és szakvéleménye alapozta meg, nem pedig a 2008. április 22-ei helyszíni ellenőrzés adatai. Az igazságügyi szakértő véleményével a hulladékstátusz igazolt, abban, hogy a felügyelőség a megismételt eljárásra előírt kötelezettségének nem tudott maradéktalanul eleget tenni, a felperes tevékenyen közreműködött. A felperes a telepet folyamatosan működtette, így a helyszínen található gépjárművek és veszélyes hulladékok mennyisége is folyamatosan változott, és az együttműködési kötelezettségének elmulasztása miatt a megismételt eljárást elrendelő határozatban előírt szempontok vizsgálata jelentősen korlátozott volt. Minden egyes helyszíni szemlén más - más mennyiségű gépjárművet és hulladéknak, illetve veszélyes hulladéknak tekinthető anyagot találtak, ugyanakkor az igazságügyi szakértő megállapításai, amelyeken a büntető ítélet is alapul, nem vonhatóak kétségbe. A bírságtétel a R táblázata szerinti 10 és 100 tonna közötti tömegmennyiség középaránya alapján került megállapításra. Amennyiben vitatható lenne ez a mennyiség, akkor is ezen számítás az alap, ugyanis az eredeti jegyzőkönyvben 40 tonna volt a becsült mennyiség. Rámutatott, hogy a felperes 2008. augusztus 29-én adott felhatalmazást a jogi képviseletre, a felügyelőség ... számú határozata elleni fellebbezés benyújtására, valamint peres képviseletre, ezért a jogi képviselő meghatalmazása az új eljárásra már nem terjedt ki. A kereset nem megalapozott. A bíróság álláspontja szerint az alperes a megalapozott döntés meghozatalához szükséges mértékben a tényállást feltárta, a bizonyítékokat okszerűen és helytállóan mérlegelte, döntését a hivatkozott jogszabályi előírásokkal alátámasztottan kellően megindokolta.
A bíróság érdemi álláspontjának kifejtése előtt azt rögzíti, hogy mind a közigazgatási eljárás, mind pedig a beszerzett büntetőeljárás iratanyagából az világlik ki, hogy a felperes megtagadta az együttműködést az áró hatóságokkal. Kizárólag a 2008 áprilisában tartott első helyszíni szemlén tett nyilatkozatot és fogadta el azzal a megjegyzéssel a jegyzőkönyv megállapításait, miszerint hobbi szinten gyűjti a gépkocsikat és bontással nem foglalkozik. Ezt azonban cáfolja az, hogy az eljárás során - értendő mind a közigazgatási, mind a büntetőeljárást - megtartott helyszíni szemléken más - más mennyiségű és fajtájú, nyilvántartásba nem vett gépkocsit és egyéb hulladékot találtak a felperes telepén. A bíróság álláspontja szerint - szemben a kereseti érveléssel - az, hogy a belföldi jogsegély eredménytelensége miatt nem tudott maradéktalanul eleget tenni a megismételt eljárásra adott kötelezettségének, nem róható a hatóság terhére. Ebben a körben a nyilvántartási kötelezettség elmulasztása miatt a felperest terheli mulasztás. Amennyiben valós lenne a felperes állítása, miszerint hobbiból gyűjti akkor nyilvánvalóan akár az ajándékozással, akár az adásvétellel tulajdonába került gépjárművekről nyilvántartást vezetne. A bíróság álláspontja szerint az alperes helyesen állapította meg a hulladék, ezen belül a veszélyes hulladék mennyiségét is. Az pedig, hogy a telephelyet a felperes az eljárás megindítása után is engedély nélkül folyamatosan üzemeltette (melynek következtében az ott tárolt gépjárművek mennyisége folyamatosan változott), nem az alperes terhére értékelendő. A szakvélemény tartalmazza a telepen talált veszélyes hulladékok mennyiségét is, az azt cáfoló bizonyítékkal a felperes nem szolgált. Azt a nyilatkozatát pedig, miszerint bontással nem foglalkozik, a telepen fellelt nagy mennyiségű, különálló motorblokk, gumiabroncs, kipufogóelemek és a szennyezett talaj cáfolja. A felperest is terhelte a Ket. 6. § (1) bekezdése szerint a jóhiszemű eljárás követelménye, amely az együttműködési kötelezettséget is magába foglalja. A bíróság álláspontja szerint az alperes megalapozottan fogadta el a büntetőeljárásban készített igazságügyi szakértői megállapításokat, annál is inkább, mert az azon alapuló ítélet jogerőre emelkedett, az abban foglalt ténymegállapításokat a felperes nem tudta megcáfolni. Érvelésével szemben a gépkocsik bontásából származó anyagok, a rendszám nélküli, valamint a főbb alkatrészeitől megfosztott gépkocsimaradványok a Hgt. 3. § a.) pontja és 1. számú mellékletében meghatározott Q4 és Q16 jelű kategóriákba tartozóan hulladéknak minősülnek. A felperes a hulladékká vált gépjárművek dokumentálását nem végezte el [267/2004. (IX. 23.) Korm. rendelet 2. § d.) pontja] amellett, hogy hulladékgazdálkodásra feljogosító engedéllyel sem rendelkezett. A helyszínen készített tételes kimutatás és jegyzék külön rögzítette a veszélyes hulladékot tartalmazó gépjárműveket és az egyéb alkatrészeket, amelyek a Hgt. 3. § d.) pontjában és 2. mellékletében megjelölt fogalmat kimerítik. A felperes semmilyen bizonyítékokkal nem támasztotta alá, hogy a területén hulladék, illetve veszélyes hulladék nem volt fellelhető. Ezzel szemben tényként kezelendő, hogy a terület jelentős részére kiterjedő környezetszennyezés is történt, amely ugyan nem helyrehozhatatlan, mert a szennyezett föld és a veszélyes hulladék elszállításával megszüntethető. A bírság összegszerűsége körében sem megalapozott a felperes keresete. Tény, hogy 2008-ban 42 db gépkocsi volt a telepen, ugyanakkor 6 hónap után ez a darabszám megduplázódott. A becsült mennyisége 40 tonna volt + 1700 kg további veszélyes hulladék is el volt helyezve, ebből következően az 55 tonna becsült érték reálisnak tekintendő, figyelemmel a szennyezett talajmennyiségre is. A bíróság álláspontja szerint az alperes helyesen értelmezte a R 1. § (3) bekezdés d.) pontjában és 1. § (5) bekezdésében írt az alapbírság összegének megállapítására vonatkozó szabályokat. A felperes ugyanis a jogellenes állapotot nem szüntette meg, következésképpen az alapbírság összeg nem volt csökkenthető.
A forgalomból kivont gépjárművek, amelyekből nem távolították el az igazoltan veszélyes hulladéknak számító összetevőket és részeket, és amelyeket az igazságügyi szakértő szakvéleménye részletesen tartalmazott - veszélyes hulladéknak minősülnek. A gépjárművek eredete ismeretlen volt, a felperes azokról semmilyen információt nem szolgáltatott, következésképpen azokat hulladéknak, részben pedig veszélyes hulladéknak kellett tekinteni. A besorolásuk megfelelt a KöM rendelet 1. számú mellékletében megjelölt 16 01 03 és 16 01 04 EWC jelű kódoknak. A rendelet melléklete szerint, amennyiben a hulladék tömege pontosan nem határozható meg, a műszaki becsléssel meghatározott tonnában kifejezett nagyságrendű tömegtartomány középértékével kell számolni. A 40 - 50 tonnára becsült mennyiség a 10 - 100 tonna tömegtartományba tartozik, amelynek középértéke 55 tonna. A bíróság álláspontja szerint a felperest jogsérelem nem érte azzal, hogy az elsőfokú hatóság a felperest és nem a jogi képviselőt hívta fel nyilatkozattételre és értesítette az eljárás megindításáról. A felperes nem cáfolta, miszerint a megismételt eljárást megelőző eljárásban konkrét határozatszám megjelölésével adott képviseletre meghatalmazást, így nem volt jogszerűtlen az alperes értelmezése, miszerint az ügyvéd meghatalmazása a megismételt eljárásra nem terjedt ki. Ettől eltekintve leszögezendő, hogy a felperes a jogi képviselő tájékoztatása után sem tett nyilatkozatot, nem működött együtt a hatósággal és a ... 2010. május 13-án kelt felhívásnak, amely a tényállás tisztázását célozta, nem tett eleget, és nyilatkozattételének akadályát sem közölte. A bíróság a fentebb részletesen kifejtett indokai alapján a felperes keresetét, mint megalapozatlant, elutasította. Perköltség: A felperes pervesztes lett, ezért a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes perköltségét. A felperest képviselő jogtanácsos munkadíjra nem tartott igényt, ezért a bíróság az alperes képviselőjének a per tárgyalásán történő megjelenése költségének megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes úgyszintén a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni az államnak a feljegyzett kereseti illetéket. Az ítélet ellen a Pp. 340. § (1) bekezdése zárja ki a fellebbezés lehetőségét. Zalaegerszeg, 2011. január 25.
Záradék:
Dr. Vértényiné dr. Futó Gabriella s. k. bíró
Az ítélet kihirdetése napján jogerőre emelkedett. Zalaegerszeg, 2011. január 25. Dr. Vértényiné dr. Futó Gabriella s. k. bíró
