Szakcikk
A Magyar Kórházszövetség XX. kongresszusának elnöki köszöntője Dr. Varga Ferenc, a Magyar Kórházszövetség elnökének a szervezet XX. kongresszusán, az ünnepi közgyűlésen elmondott beszámolóját adjuk közre. Dr. Varga Ferenc
Tisztelt Közgyűlés, Hölgyeim és Uraim! Nehéz helyzetben vagyok, mert olyan egyéves időszakban végzett munkáról kell számot adnom, amely egyáltalán nem a kórházak fejlesztéséről, a források bővítéséről és a nyugodt körülményekről szól. Előző kongresszusunk óta sorra jöttek várható és váratlan események, új jogszabályi előírások és a folyamatos alkalmazkodás kényszere. A régi törvények mellett újak születtek, a végrehajtási rendeletek szaporodó számában, a módosításokban nehéz volt eligazodni. Ezt a gyors ütemű mozgást egyesek átalakulásnak, mások reformnak nevezik. Az eltelt egy évhez köthetően az egészségügyi ágazat fekvőbeteg-szakellátását érintették legmélyebben a változások. A kapacitástörvény hatásaként megszűnt néhány kórház, másokat összevontak, gazdasági társaságokká alakultak, vagy működtetésükben történt változás. Csökkent az aktív ágyszám, nőtt a krónikus és ápolási lehetőség, a kórházak eladósodása, romlott a munkaerő-ellátottságuk. A polarizált társadalomban a szakmát, a szakmai döntéseket ezer hálóval próbálta befonni a politika. Az erőltetett menetben kevés idő jutott a koncepciók végiggondolására és kidolgozására, de legfőképpen az egészségügy szereplőivel és a lakossággal való elfogadtatásra. Az eredmény az ellátók és ellátottak fokozódó elégedetlenségével mérhető. Dióhéjban így foglalhatnám össze az elmúlt egy év mérlegét. Beszámolómban röviden vázolom és értékelem a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) elnökségének, vezetőségének munkáját, hogy a közgyűlés képet kapjon tevékenységünkről. Szeretném hangsúlyozni, hogy ebben a viharos időszakban – az 1998–2000 közötti elnöki megbízatásomhoz hasonlóan – arra törekedtem, hogy az MKSZ Alapszabályban rögzített szakmai szervezetként jelenjen meg a közéletben, távol tartva magát minden szélsőségtől és aktuálpolitikai hatástól. Úgy gondolom, hogy ezt annak ellenére sikerült elérni, hogy mind az elnökség, mind a vezetőség a tisztújító közgyűlésen többséggel megválasztott különböző gondolkodású, de a kórházügyért,
22 | egészségügyi gazdasági szemle 2008/3.
a betegellátás javításáért elkötelezett tagokból áll. Ennek bizonyítékai az elnökségi és vezetőségi állásfoglalások, a sajtóban, rádióban és televízióban elhangzott, szervezetünk által vállalható vélemények és nyilatkozatok. Kaptunk biztatást keményebb fellépésre, mások a tompább hangsúlyt is túlzónak találták. Kórházainktól kért adatok, javaslatok, rögzített gondolatok összesítése képezte azt a bázist, amelyet képviseltünk, tudomásul véve mások eltérő véleményét is. Többnyire szakmai véleményeket képviseltünk és fogalmaztunk meg állásfoglalásainkban a döntéshozók vagy tagkórházaink felé azzal a jó szándékkal, hogy hozzájáruljunk a helyes döntéshozatalhoz és a kórházak számára egységes értelmezéséhez. Nem tartom kudarcnak, hogy véleményünket több esetben nem, vagy csak részben vették figyelembe. Amíg lehet, folyamatosan tárgyalni és érvelni kell. Ebben nem lehet más választási lehetőségünk. Az MKSZ megértette és szükségesnek tartja az egészségügy átalakítását, mert nemzetközi összehasonlításban is túlzó, országosan pedig területi, szakmai aránytalanságokat mutatnak a tényszámok. Ellenezzük viszont, ha az átalakítás bizonyítására számtalan körülmény figyelembevétele nélkül csak azokat emelik ki, amelyek a politikai cél eléréséhez szükségesek. A lakosság egészségkultúrája, az ország évszázados szokásai és hagyományai, intézményhálózatának szerkezete, a GDP és orvoshoz fordulás gyakorisága, a morbiditási, mortalitási adatok, a népegészségügyi mutatók és helyzet komplexen vizsgálandó, és nem hagyhatók figyelmen kívül a döntések meghozatala előtt. Ez azért is szükséges, mert ilyen gyökeres átalakulás még nem zajlott az MKSZ újkori történetében. Az is megállapítható, hogy sem az ellátók, sem a lakosság felkészítése ilyen gyökeres egészségügyi átalakítás befogadására nem történt meg. Véleményünk szerint indokolatlanul gyors, néha érthetetlen, esetenként látszategyeztetések előztek meg fontos döntéseket. 2006-ban a kapacitástörvényt előkészítő, elsősorban szakmai egyeztetések hiánya, a RET-ek működésképtelensége 2007 áprilisában egy torz ellátórendszer
Szakcikk törvénybe iktatását eredményezte. A kapacitások és TEK korrekcióját az MKSZ azóta is fő feladatának tekinti. A sikertelen regionális egyeztetések után az egészségügyi miniszter határozta meg 2007. április 1-jétől a kórházak aktív és krónikus ágyszámát. Az aktív ágyak száma mintegy 15 ezerrel csökkent, a krónikus ágyak száma pedig megközelítőleg 7 ezerrel emelkedett. A struktúraátalakítás nem vette figyelembe a kórházi szükségleteket, ezért ennek anomáliái egyes kórházaknál kapacitásfelesleget, másoknál kapacitáshiányt eredményeztek. A teljesítményvolumen-korlát mértéke a kapacitások csökkenésével együtt változott, és néhány intézménynél olyan pénzügyi helyzet állt elő, hogy a bevételek az aktív ágyak megszűnésével nem tudták eltartani az intézményt, ezért náluk a pénzügyi helyzet a csőd felé mozdult. Szerencsétlen és életszerűtlen volt az a döntés, hogy a súlyponti intézményeknél a krónikus ágyszám növelésére az elosztásnál nem volt érdemi lehetőség. A kapacitások meghatározásával egyidejűleg minisztériumi döntéssel alakultak ki a területi ellátási kötelezettségek, melyek több intézménynél messze nem vették figyelembe az új helyzetet és a korábban kialakított betegutakat. A területi kórházak kapacitás- és területi ellátási kötelezettség korrekciója néhány helyen megtörtént, a súlyponti kórházak vonatkozásában pedig a belső szakmai struktúraátalakítás és területi korrekció csak – törvény szerint – 2008 első negyedévében történhet meg. Az ÁNTSZ-ek területi ellátási korrekcióra való jogosultságát helyes döntésnek tartjuk. Kórházaink pénzügyi helyzete az elmúlt év közepétől kezdődően rohamosan romlott. 2006-ban nem történt meg a részletes pénzügyi gazdasági helyzet felmérése, melyet a korábbi években az Egészségügyi Minisztérium, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete és a Magyar Kórházszövetség együttesen végzett. A beérkezett költségadatok kiértékeléséhez az EüM anyagi segítséget is nyújtott. A felmérés elmaradásából következően csak becsülni tudtuk a pénzügyi helyzet romlását, melyet 2007-ben 50 milliárd forint felettinek tartottunk. Az EüM által kezdeményezett és az említett szakmai szervezetek bevonása nélkül bekért jelentések alátámasztották az MKSZ prognózisát. 2007. év első félévében az intézmények adósságállománya 64,8 milliárd forintra nőtt. Az előző év hasonló időszakához képest ez 12,3 milliárddal több. Az Egészségügyi Minisztérium számára 111 intézmény szolgáltatott adatot. Ebből kiderül, hogy a legtöbb adós kórház a fővárosban van, legkisebb a kórházi adósságállomány Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Az egyetemek részesedése az adósságállományból 18,5%. A súlyponti kórházak teszik ki az összes adósság 60%-át. 2006-hoz viszonyítva 2,5-ször nagyobb a 30 napon túli tartozás, 6-szor több a 60 napot meghaladó adósság. 1 milliárd forintot meghaladó adóssága 1 intézménynek van, 36 intézménynek nincs tartozása. Azóta van olyan intézet, ahol az adósság meghaladja a 3 milliárd forintot. Az adatokat árnyalja, hogy az intézmények élhetnek az átütemezés lehetőségével, így az adatok kedvezőbbnek tűnhetnek. Nem tudunk egyetérteni olyan tájékoztatással, mely azt sugallja, hogy a kórházak 1 ágyra jutó bevétele 17%-kal nőtt, hiszen a struktúraátalakítás után 15 ezerrel kevesebb aktív kórházi ágy működik, és azonos összeg 15 000-rel kevesebb ágyra elosztva természetesen egy ágyra jutó magasabb összeghez vezet. Az adósságállomány gyarapodását jelentős mértékben befolyásolta a teljesítményvolumen-korlát feletti teljesítmények kifizetésének teljes megvonása. Ezen kívül az
onkológia területén történt finanszírozási egyszerűsítések, a laboratóriumi vizsgálatok lebegőpontos kifizetése, a gondozói fix díjak csökkenése egyes szolgáltatóknál, a járóbeteg-ellátásban bevezetett ötperces szabály a TVK mellett bevételi oldalon csökkentette az intézmények lehetőségeit. A kiadási oldal növekedése az energiaárakra, az áfa-változásokra, valamint a HBCS-finanszírozásból hiányzó – korábbiakban említett – költségnövelő tényezőkre vezethető vissza. A kórházakat sújtó megszorító intézkedések, az ellátottak jogosultságellenőrzésének eredményessége és a gyógyszerkiadások növekedésének visszaszorítása az OEP-kassza szufficitjét eredményezte. Finanszírozásunkat kifogásoló megnyilvánulásaink mellett azt sem szabad elhallgatnunk, hogy megszorítások közepette év közben az intézmények több alkalommal jutottak olyan forrásokhoz az E-alapból, amelyek a kórházak pénzügyi helyzetétől, területi vagy súlyponti jellegétől függően kisebb vagy nagyobb mértékben enyhítettek gazdálkodásuk gondjain. Az MKSZ támogatta a 10+15 milliárd kasszamaradvány differenciált elosztásának elveit. A kifizetések a megállapodás szerint történtek, bár a tárgyalás során a higiénés színvonal javítása és az élelmezési költségek ráfordításainál a kórházmenedzsment nagyobb döntési szabadságát hangsúlyoztuk. A kiegészítő díjazás mentőövként szolgált a kórházak számára, de nem tudta pótolni az elszenvedett hiányokat és nem biztosította a finanszírozás kiszámíthatóságát. Nem tartottuk szerencsésnek a nyári hónapokra kapott TVKlehetőséget, amikor sokéves tapasztalat szerint ezekben a hónapokban a legalacsonyabb a fekvőbeteg-intézetek igénybevétele. Jogszerűtlennek tartjuk az intézmények TVK kiközvetítésének késését, ami a restriktív ágazatszabályozás nem elegáns megnyilvánulása. Jelentős mértékben hozzájárul a kórházak működési ellehetetlenítéséhez, a várólistákhoz és a betegelégedetlenséghez. Több alkalommal tiltakoztunk az ilyen módszer és gyakorlat ellen. Felesleges adminisztrációval és kiadással sújtja az intézeteket a fekvő- és járóbeteg-„ütközés” biztosítói követése, amely a fekvőbeteg-eset más intézetben konzíliumként vagy járóbetegként elszámolt ellátása esetén az egyidejűség miatt egyik ellátó sem kapja meg büntetésül az elvégzett munkáért járó finanszírozást. A nagyobb veszteség – általában vétlenül – a fekvőbeteg-intézeteket sújtja, ha a járóbeteg-ellátó intézet nem korrigálja tévedését. Érdemes lenne felmérni, hogy mennyibe kerül az E-alapnak és persze a fekvőbeteg-intézeteknek is az egymás közötti levelezés. Az MKSZ részt vesz azokban a bizottságokban, amelyek a HBCS vagy járóbeteg-pontértékek költségtartalmának korrekcióját végzik. A Kódkarbantartó Bizottság mellett működik az átfogó kódkarbantartó bizottság is, amelynek feladata, hogy összegyűjtse egy-egy betegségre, betegcsoportra fordított valós költségeket. A betegellátás korszerűsödése és több költségösszetevő növekedése következményeként a jelenlegi HBCS és pont költségtartalom többnyire nem fedezi a valós ráfordításokat. Felhívom a figyelmet, hogy a felkért kórházak ebbe az adatszolgáltatásba kapcsolódjanak be, és valós ráfordítások közlésével segítsék a kódkarbantartó munkát, tegyenek eleget a felkérésnek. A 2007. február 16-tól bevezetett, és 2008. április 1-jével megszüntetett kórházi napidíj és vizitdíj körüli vita végigkísérte a kórházszövetség kongresszus utáni egyéves történetét is. Támogathatóságát részünkről megkérdőjelezte, hogy nem hittünk a hálapénzt kiváltó hatásában. A 4 millió „felmentett” egészségügyi gazdasági szemle 2008/3.
| 23
Szakcikk ellenére a szociálisan rászorulók szegényebb csoportja kimaradt a védelemből. Ebből a szempontból nem fogadható el a nyugati országok többségében alkalmazott co-paymentre való hivatkozás, mert az ott megfizethető. Jobb előkészítéssel, az ellátási szintek szerinti differenciálásával, jobb lakossági kommunikációval, az egészségügyi dolgozók megnyerésével kihangsúlyozhatóbb lett volna a vizitdíj jelentősége, a felszínen zajló politikai viták helyett. Felméréseink nem utaltak támogatottságára, ugyanakkor csökkentette az orvoshoz fordulások gyakoriságát, ismét feladva a labdát a politika számára az ellátatlanul maradt, vagy későn súlyosabb állapotú ellátott esetekre utalással. A későn ellátott esetekre hatással lehet a hitelezett utazási utalványok megszűnése is. Kórházainkban a vizit- és napidíj bevételeinek egy részét a beszedés költségei emésztették fel, így egy részüknél – ha a teljesítménycsökkenést is figyelembe vesszük – a napidíj és vizitdíj bevezetése egyértelmű gazdasági veszteséget okozott. Általánosságban azonban elmondható, hogy pozitív szaldóra intézetek fejlesztéseket alapoztak és valósítottak meg, mások javítani tudtak dolgozóik bérhelyzetén. Napi- és vizitdíj kérdésében megfogalmazható, hogy a forgalomcsökkenésből adódó finanszírozás bevételkiesését jobban megérezték a kórházak, mint a napi- és vizitdíjak bevételi többletét. Összegszerűségtől függetlenül az MKSZ véleménye az, hogy a visszapótlást nem az ellátási szintek közötti átcsoportosításból, hanem az E-alapon kívüli költségvetésből kell megoldani. Jogos az aggodalom, hogy a vizitdíj eltörlése után ismét növekedni fog az orvos– beteg találkozások száma. Ez a kórházakban elsősorban a sürgősségi és ügyeleti rendszert fogja terhelni. Nagyobb vis�szarendeződés az alapellátásban és szabályozás hiányában a járóbeteg-szakellátásban lesz várható. Fel kell készülni azokra a vitákra is, amelyek a vizitdíj törlése után a megmaradó részleges térítési díj körüli alakulnak ki. A 13. havi bérek kifizetése a korábbi gyakorlattól eltérően történt 2007-ben. Az ez évi kifizetések és fedezete körül ma is vannak jogszabályi értelmezési viták. Szervezetünk finanszírozási szakbizottsága vizsgálja a számunkra még nem egyértelmű jogszabályi környezetben a 13. havi bér kifizetésének forrását. Több gazdasági társaság, átalakuló intézet sérelmezte, hogy dolgozói 13. havi bérének fedezete az átalakulás miatt nem állhatott rendelkezésére, amit az átmeneti időszak diszkriminatív megnyilvánulásának tart. Az 1997. évi 83-as törvény 18. § és a 2000. évi 115-ös törvény alapján előbb a fekvő-, majd a járóbeteg-ellátásban is a szolgáltató köteles ellátási számlát, illetve elszámolási nyilatkozatot adni. A fekvőbeteg-számlaadási kötelezettséget a kórházak többletterhelésként, de tudomásul vették, adminisztrációjukkal megoldották. A szakrendeléseken kötelező elszámolási nyilatkozat azonban az orvos–beteg találkozások nagy száma, az egy ellátási esetre jutó idő, a számítógép, nyomtató igénybevétele, a papír-, festékfelhasználás növekedése, az idős vagy mozgásában, érzékszerveiben korlátozott beteg együttműködésének hiánya miatt rendkívül zavaró helyzetet eredményezett. Az ambulánslap, a kötelezően aláírandó betegtájékoztató mellett ugyancsak két példányban készített elszámolási nyilatkozat, esetenként vizitdíj-befizetési igazolás kiadása adminisztratívvá tette a rendelést. Egyes helyeken a papírmunka enyhítése miatt a nyomtatványokat összevonták, nem tudni milyen jogszabályi kifogásolhatósággal. Ennek ellenére rövid időn belül gondot fog okozni a másolati példányok tárolása és évtizedekig történő megőrzési
24 | egészségügyi gazdasági szemle 2008/3.
kötelezettsége. Nemcsak a szolgáltatók, de a betegek is teljesen feleslegesnek tartják ezt az adminisztrációt, amely módosulhatna oly módon, hogy kötelező lenne a beteg számára, ha kéri, vagy a szolgáltató számára is, ha a beteg tájékoztatása végett indokoltnak tartja. 2007. december 5-től a kórházi étkeztetés és a higiénés feltételek javítására az intézmények kiegészítő díjhoz jutottak. Szövetségünk a minisztérium kezdeményezésével egyetértett. Ismerve a kórházi élelmezés országosan eltérő minőségét és mennyiségét, a felhasználható pénzösszeg elköltésében nagyobb mozgásteret kértünk a menedzsmentnek a kötött szabályozás helyett. Örömmel vettük tudomásul, hogy a juttatások beépülnek a rendszerbe és a jövőben is rendelkezésre állnak. Az élelmiszerárak emelkedése rontja a kapott lehetőséget, de az energiaárak drágulása ennél sokkal kedvezőtlenebb hatásokat tartogat gazdálkodásunkra. Ez utóbbiak kompenzációja nélkül tovább növekedhet az intézetek adósságállománya. Egészségügyi körökben és a társadalomban is vitát kavart az a minisztériumi rendelet, amely már módosításra került, de még mindig kötelezően írja elő a betegek számára értékeik megőrzésére az értékmegőrző széfeket. Az MKSZ sem a széfek rendeletszerű elrendelésével, de főképpen nem a minimumfeltétel-rendszer részeként történő bevezetésével nem értett egyet. Egyetlen, többletköltséget nem okozó erre való figyelemfelhívással a betegek értékmegőrzési kötelezettségére lehetett volna felhívni a figyelmet, amely tapasztalataink szerint nem hiányzik jelenleg sem a kórházak szervezeti és működési szabályzatából. Az a tény, hogy a kórházak működési engedélyéhez kötött minimumfeltételek között került szabályozásra egy életmentő lélegeztetőkészülék vagy defibrillátor társaságában a betegek által vélhetően alig használatos széf, még a kevésbé tájékozott laikus szemlélődő számára is érthetetlennek tűnik. A széfek ilyen jellegű kötelező előírására az MKSZ irodájában miniszter asszony jelenlétében hívta fel a figyelmet a vezetőség. Ezt követő rendeletmódosítás más ugyan, de nem jelent lényeges változást. A sajtóban megjelent 130 millió forintnyi intézményi lopáskár összegszerűsége nem bizonyítható, ez lehet több vagy kevesebb, az viszont igaz, hogy a károkozás elsősorban nem a betegeket, hanem az intézményeket érinti nagyobb értékben. Az MKSZ a kórházak gazdasági helyzetének figyelemmel kísérése mellett rendkívül aggályosnak tartja a szakember-ellátottság alakulását. Az egészségügyi pálya kiüresedik, melyért a nem megfelelő anyagi megbecsülés mellett a pálya csökkenő presztízse, a kötelező ügyeletek, készenlétek teljesítése is okként felhozható. A 2007. július 1-jétől kötelezően bevezetett európai uniós munkaidő irányelv betarthatóságáról megkérdeztük tagkórházainkat. Biztosak voltunk abban, hogy teljesítése a 2006-ban történt kórházi felmérés létszámadatai alapján nem lesz lehetséges. A nyári hónapokra tervezett bevezetése is kedvezőtlen, mert legtöbb intézmény a nyári szabadságokat már korábban rögzítette, ennek megváltozatása külföldi nyaralás elmaradása esetén anyagi konzekvenciákkal is járna. Állásfoglalásban kértük a minisztériumot a bevezetés szeptemberre halasztásáról. A kórházi szakember-ellátottság helyezte ma sem megnyugtató. Az intézményi költségvetés bérhányada intézménytípustól függően változó, de 60–70% körülire tehető. A gazdasági stabilitás megőrzése érdekében a kórházak itt próbálnak megtakarítást elérni. Az energia-, vízés más tételeken történő korlátozás nem elégséges, vagy nem
Szakcikk lehetséges. Elmondható, hogy intézményeink többsége az ellátáshoz szükséges minimumlétszámon vagy még azt sem elérve működik. Fáradt és hajszolt az orvos, mert szeretne eleget tenni az elvárásoknak, kiégett és kilátástalan helyzetű a nővér, mert nincs ideje a betegek megfelelő szintű ápolására. Az ügyeletek utáni kötelező pihenőidő a távozó orvos számára kedvező, de napi munkája a maradó szűkebb körre hárul. Vihart kavart a színlelt szerződések megszűnése, amely bekorlátozott teljesíthető munkaidő mellett anyagi veszteséget is okozott több munkakörben. Korábban klasszikusnak számító labor, röntgen, patológus hiányszakmák kiegészültek az aneszteziológus, traumatológus, de területi aránytalanságok miatt egyes intézményeknél akár a belgyógyász, szülész-nőgyógyász is lehet hiányszakma. A kórházak szerkezetátalakítása vagy néhány kórház megszüntetése nem oldotta meg és nem is enyhítette a humánerőforrás-gondokat. A minisztérium által meghirdetett mobilitási program erőtlen próbálkozásnak bizonyult, és nem volt kellő ösztönző hatása a munkahely-változtatásra. Az ötven kilométeren belüli mozgás anyagi segítése növelte volna az eredményességet. Kevésbé volt érthető, hogy közalkalmazotti munkakörből közalkalmazotti munkakörbe kerülés is feltétele volt a támogatás elnyerésének, miközben a kommunikáció az intézmények gazdasági társasággá alakításának irányát jelölte meg. A mobilitás hiányának legfőbb oka a szakorvosok korfájában, az elő- és öregségi nyugdíjas korúak továbbfoglalkoztatásában keresendő, akik már nem vállalják a más városba való áttelepülést. Komoly következményekkel kell számolni az uniós szabad munkaerő-vándorlás miatt, mely az idegen nyelvet ismerő fiatal szakorvosok, de más szakemberek számára is komoly csábítás. A humán erőforrás kedvezőtlen helyzetének bemutatása mellett meg kell említeni az intézményi menedzsmentek kiszolgáltatottságát is. Annak hangsúlyozásával, hogy kórházaink első számú vezetői és annak helyettesei nem mindig képesek feladataikat ellátni, és ezért felmentésükre kerül sor, indokolatlanul soknak tűnik utóbbi időben a felmentett vezetők száma. Nagy intézmények sikeres vezetői is távoztak, szakmailag kevésbé indokolhatóan. Magasabb vezetői álláspályázatok előzetes elbírálásához három alkalommal kérte a kinevező az MKSZ véleményét. A döntés-előkészítésben két alkalommal vettünk részt. A kórházak orvosi munkaerő-visszapótlása miatt foglalkoztunk a rezidensképzés problémáival is. Szövetségünk folyamatosan képviselteti magát az ESZTT és albizottságai munkájában. Az egyetemek részéről elvárható igény, hogy minőségi képzéssel magasan kvalifikált munkaerőt képezzenek és gondoskodjanak a kórházak szakemberekkel való ellátásáról. Ennek egyik feltétele, hogy az egyetemi képzőhelyek szakmánként rendelkezzenek akkreditációval, feleljenek meg a képzőhelyekre előírt jogszabályi feltételeknek. Korábban a debreceni, az elmúlt időszakban megtörtént a pécsi és szegedi egyetem akkreditációs vizsgálata. A bizottságban a Kórházszövetség képviselője is helyet kapott. A magas szintű képzés érdekében az egyetemek a törzsképzési idő teljes vagy nagyobb hányadának eltöltését indítványozzák a képzőhelyeken, és a szakgyakorlati idő letöltésére, a kötelező kurzusok képzőhelyeken való teljesítésére is ide kérik a szakorvosjelölteket. Tehetik, mert a törzsképzési idő alatt a jelöltek az egyetemekkel állnak jogviszonyban, a képzés költségeit ők viselik. Más kérdés, hogy az emelkedő költségekre az állami támogatás nem nyújt elegendő fedezetet.
A kórházak a törzsképzési idő letöltése után létesíthetnek munkaviszonyt a szakorvosjelöltekkel. Ettől kezdődően terheli a kórházak egyébként is szűkös költségvetését a rezidens bére, akit a kórház nem tud teljes értékű szakemberként alkalmazni. Jelenleg a jogi és kártérítési fenyegetettség mellett nem tisztázott például, hogy az önálló rezidens munkavégzés szakorvosi felügyeletén milyen távolságot vagy időt kell értenünk. A jogszabályban előírt kötelező továbbképzések tovább növelik a szakemberhiányt. A költségek féken tartása miatt a kórházak visszafogottak a rezidensekkel való szerződéskötéseknél, ami oda vezet, hogy az orvoshiány ellenére meghaladja a 100 főt a törzsképzését befejezett, álláskereső orvos. Az évente megállapított szakmánkénti képzési keretszám nem tükröz valós adatokat, mert kórházaink nem a valós hiány pótlására, hanem gazdasági egyensúlyuk fenntartására vannak inkább figyelemmel. A kórházak munkaerő-visszapótlása, a képzés és továbbképzés helyzetének értékelése, javítása nem tűr halasztást. A helyzetet súlyosbítja, hogy az államkas�sza nem tud fedezetet nyújtani a rezidensképzés költségére, ezért olyan tervezetek felett folyik a vita, amelyben az állami hozzájárulás mellett a képzés teljes időtartamára a kórháznak is nagyobb terhet kellene vállalnia egy háromoldalú szerződés keretében a minisztérium, képzőhely és kórház között. A hiányszakmák és az ország legrosszabbul ellátott területei felé kiemelt, a jelenleginél 50%-kal nagyobb fizetésekkel terhelnék a jelölteket. Kapacitások, TEK, finanszírozás, szakemberkérdések mellett az év folyamán a várólisták, betegfogadási listák kötelezettségével és teljesíthetőségével is foglalkoznunk kellett. A központi és a nagy értékű diagnosztikai eszközök használatával, költséges beavatkozások intézményi várakozási idejének feltüntetésével, a különböző intézményekben történő várakozási idők internetes nyilvánosságra hozásával szövetségünk egyetértett. A korábbi, mindenki számára érthető előjegyzés és előjegyzési lista befogadási listára való átkeresztelését viszont a szolgáltatók egy része sem érti, nemhogy a beteg. A szakrendelések szintjére lebontott, szinte minden betegségre vonatkozó listavezetés előnyei sem láthatók, mert az idősebb lakosság közül kevesen használják az internetet, de a fiatalabbak is néhány hetes várakozás miatt nem kérik ellátásukat a lakóhelyüktől távol. A kórházak számítógépes informatikai rendszereiben, az alkalmazott informatikusok számában, felkészültségükben pedig óriási különbségek vannak, ezért a várólisták jogszabály szerinti vezetése nehézségekbe ütközik. Megemlíthető az is, hogy az informatikai rendszerek használatának kötelezettsége mellett, ezek fejlesztésére sem a finanszírozás nem biztosít forrást, sem a fenntartó címkézett támogatást. Szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, hogy sem ebben az esetben, sem a kórházak minőségi mutatóit, indikátorait nyilvánosságra hozó internetes honlapok ellen mondunk véleményt, hanem azt szeretnénk elérni, hogy a beteg a kapott információkból félreérthetetlenül tudjon tájékozódni. A műhibák nem azonosíthatók a kórházak peres ügyeivel. A kórházi felelősségbiztosítás ma már kevésbé nyújt fedezetet a perek számára és a növekvő kártérítési összegekre, ezért egyes intézetek a felelősségbiztosítási szerződéskötést a megemelt biztosítási díj miatt jogosan mérlegelik. Az év folyamán több kórház költségvetési intézményből gazdasági társasággá alakult, mások átalakítása jelenleg is folyamatban van. A változás a tulajdonos döntésén alapul, sok esetben igen nagy politikai vitát okozva. Gazdasági okból több fenntartó a egészségügyi gazdasági szemle 2008/3.
| 25
Szakcikk tőkebevonás miatt a kórházműködtetést bízta más vállalkozásra. Ezek eredményességét lemérni még nem lehet, ezekkel kapcsolatban nem született kórházszövetségi állásfoglalás. Kétségtelen, hogy piacgazdaságban a kötött költségvetési működtetés helyett a társasági forma nagyobb mozgásteret kínál az egészségügyi intézmények számára. Beszámolómban nem részletezném a biztosítási rendszer átalakításával kapcsolatos vitákat. Szövetségünk 2 évvel ezelőtti állásfoglalásában az egybiztosítós, több-pénztáras magánbiztosítós kiegészítő pénztári rendszer támogatása mellett döntött. Részünkről ez nem jelentett politikai állásfoglalást, hanem szakmailag vélelmeztük, hogy a megkezdett nagy ívű szolgáltatói struktúraváltozás mellett sem az ellátók, sem a lakosság nem tud feldolgozni egy egyidejű, gyökeres biztosítási rendszerváltozást. Álláspontunkat az idő igazolta. Tisztelt Közgyűlés! A Magyar Kórházszövetség jó szakmai kapcsolatot ápol más egészségügyi szakmai szervezetekkel, elsősorban az EGVE-vel, a Medicina 2000-rel, a MOTESZ-szel, az orvosi és szakdolgozói kamarával vagy a klinikák szövetségével. Más fel nem sorolt szervezetekkel való közös fellépésünkben elnökségünk, vezetőségünk határozataira támaszkodtunk. A Magyar Vöröskereszt elnökét támogattuk az emblémavédelem területén kezdett munkájában. Segítsük elő, hogy a vöröskereszt szim-
26 | egészségügyi gazdasági szemle 2008/3.
bólumot csak a genfi egyezményben leírtak szerinti szervezetek használhassák. A közelmúltban beszámoltunk szerveztünk tevékenységéről a parlament Egészségügyi Bizottsága előtt. Tagságunk véleményét minden esetben eljuttattuk az Egészségügyi Minisztériumba a rendelkezésünkre bocsátott rendelettervezetek áttanulmányozása után. Ápoltuk nemzetközi kapcsolatainkat is. Az európai kórházszövetség munkájában dr. Harmat György, a nemzetközi kórházszövetségben dr. Kullmann Lajos képviselte az MKSZ-t. Külön köszönöm dr. Kullmann Lajos munkáját, akinek nemzetközi kórházszövetségi elnökségi tagsága ebben az évben lejárt, és az IHF a szöuli kongresszuson köszönte meg munkáját. A szöuli világkongresszuson részt vett a magyar delegáció tagjaként dr. Belicza Éva, a Semmelweis Egyetem Menedzserképző tanára, aki előadásával a legjobb európai előadónak járó díjat vehette át, megismertetve a világot Magyarországgal, a magyar egészségüggyel. Beszámolóm végén megköszönöm a tagkórházak képviselőinek, a vezetőség és elnökség tagjainak, az MKSZ titkársága dolgozóinak segítségét, az elnök és elnöktársak kórházai titkárságainak közreműködését, munkánkat segítő cégek, vállalkozások, szervezetek együttműködését. Külön köszönöm a Kórház című lap szerkesztőbizottságának, a lap munkatársainak a színvonalas tájékoztatást. A Magyar Kórházszövetség elnöke
