A magyar irodalom első bibliográfiai szereplése

K I S E B B KÖZLEMÉNYEK A magyar irodalom első bibliográfiai szereplése. A magyar (értsd magyar­ országi) irodalmi termelés első bibliográfiai számbavétele Konrád GESNER (1516—1563), a java férfikorában elhunyt zürichi orvos és polihisztor bámulatos erudicióról és töretlen szorgalomról tanúskodó bio-bibliográfiai művével, a Zürichben 1545-ben megjelent Bibliotheca universalis-érvel, azaz helyesebben az abból készült kivonat, Epitome 1574 febr. 14. után, de 1573. évjelzóssel kibocsátott bővített kiadásával kap­ csolatos. Az alapmunka, miként azt alcíme részletezi, a szerzők keresztnevének betű­ rendjében s rövid életrajzi vázlatok kíséretében felsorolja mindazokat a régi és 'új, tudós és nem tudós munkákat, amelyek a kiadás időpontjáig latin, görög vagy héber nyelven nyomtatásban megjelentek, vagy kéziratban a könyvtárakban rejtőznek, illetve csak címük szerint ismeretesek. 1 A bővítésekkel kiegészített kivonatot először LYCOSTHENES (Wolfhart) Konrád, a grammatika és dialektika tanára adta ki 1554-ben Bázelben Elenchus scriptorum omnium . . . . ante annis aliquot a . . . . Gonrado Gesnero editus, nunc verő pri­ mum . . . . in compendium redactus et . . . . auctus címen, majd a következő 1555. évben LYCOSTHENES bővítései figyelembe vételével, de újabb adalékokkal megszerezve újból közzétette Zürichben Epitome bibliothecae Gonradi Gesneri címen a coppeti születésű Josiah SIMLER, a hazánkban is nagy tekintélyű Heinrich BULLINGER zürichi reformátor tanítványa ós veje, maga is jeles teológus, történetíró és matematikus, aki mint az Új Szövetség tanára működött Zürichben. Ezt adta ki újabb tetemes bővítésekkel ugyan­ csak Zürichben 1573 (1574)-ben az akkor 36 éves Johann Jakob FRIESE (latinosan Frisius) zürichi ev. lelkipásztor és hittanár. Munkájának ezt a kor szokásának megfelelő hosszú címet adta : Bibliotheca instituta et collecta, primum a Gonrado Gefnero : Deinde in Epitomen redacta, & nouorum librorum accefsione locupletata, tertio recognita, & in duplum poft priores editiones aucta, per Jofiam Simlerum : Iam verő poftremo aliquot mille, cum priorum tum nouorum authorum opufculis, ex inftructifsima Viennenfi Auftriae Imperatoris Bibliotheca amplificata, per Johannem Jacobum Frisium Tigurinum.2, A máris hosszú cím után apró betűkkel a kiadvány nagj- hasznát fejtegető következő előszóféle olvas­ ható : „íme kedves olvasó, a világ kezdetétől mind a mai napig szinte valamennyi létező és nem létező, kinyomtatott és mindenfelé a könyvtárakban lappangó írásműnek 1 Catálogus omnium scriptorum locupletissimus, in tribus Unguis, Latina, Graeca & Hebraica : extantium & non extantium, ueterum & recentiorum in hunc usque diem, doctorum & indoctorum publicatorum & in bibliothecis latentium. 2 Azaz : Az először Gesner Konrád által létesített és összegyűjtött könyvtár, mely ezután kivonatosan megszerkesztve, új könyvek felvételével gazdagíttatott, harmadszor Simler Józsué által átnézetett s az előző kiadások után kétszeresére bővíttetett, most pedig igazán leg­ utoljára Frisius János Jakab által úgy régi, mint új szerzők néhány ezer iratával a kiválóan gazdag bécsi császári könyvtárból kiegészíttetett.

112

Kisebb közle?nények

legteljesebb jegyzéke. E munka, nem csupán a létesítendő nyilvános és magánkönyvtárak részére szükséges, hanem bármely mesterség vagy tudomány művelőinek is fölöttébb hasznos tanulmányaik jobb kialakítása érdekében." 3 FRIESE munkájában a következő negyvenhat, a legtágabb értelemben vett magyar­ országi író szerepel : BAKFARK Bálint (Sz[innyei] I . : 363. h.), BRENNER Márton (Sz. I : 335. h.), CYBELIUS Bálint (Sz. I I : 460. h.), DÉVAY BÍRÓ Mátyás (Sz. I I : 839. h.), D U D I T H

András (Sz. I I : 1108. h.), ERDÉLYI Miksa (Maximilianus Transylvanus) (Sz. V I I I : 910. h. s. v. Maximilianus és XIV : 521. h. s. v. Transyalvanus!), FORTUNATUS Máté (Sz. I I I : 660. h.), FRANGEPAN Farkas (tersati gr.) (Sz. I I I : 715. h.), GELEUS (Tordai) Zsigmond (Sz. I I I : 1096. h. s. v. Geleus és X I V : 311. h. s. v. Tordai), GEORGIEVICS Bertalan, három különböző személyként Bartholomaeus Georgieuitz, Bart. Georgius és Barth. Georgius Hungarus címszók alatt (Sz. I I I : 1129. h.), HELTAI Gáspár (Sz. I V : 865. h.), HONTERUS János (Sz. IV : 1053. h.), ILLICINUS Péter, két különböző személy­ ként Petrus Illicinus és sajtóhibával Petrus Ollicinus alatt (Sz. V : 42. h.), JÁNOS boszniai püspök (Sz. I X : 971. h. s. v. Németországi bold. János), JANUS PANNONIUS (Sz. I I : 18. h. s. v . Cesinge János), ILLYRIUS Szaniszló (Sz. nem ismeri!), KÁROLI Péter (Sz. V : 1100. h.), KOLOZSVÁRI Imre (Sz. I I : 92. h. s. v. Colosvarinus), LASKAI Osvát, neve említése nélkül a 367/2. 1. (Sz. sem Laskai, sem Osvát v. Ozsvát néven sem említi!), LÁSZLÓ magyar király (Sz. nem ismeri. Csak V. Lászlóról lehet szó, minthogy FRIESE szerint V. MIKLÓS pápát dicsérő beszédéről van szó, mely „legitur inter orationes ab Alberto de E y b collectus, quarto ordine". Megjegyzendő, hogy ALBERTUS ab Eybe címszó alatt ez a kiadvány nem szerepel!), LITERÁTUS Péter (Sz. nem említi; igaz, hogy Exegetica ad arma fumanda contra Turcam c. I I . MIKSA császárnak 1564-ben ajánlott munkája kéziratban volt meg a császári könyvtárban!), MAGYAR Pál (Sz. VIII : 300. h.), MAGYARORSZÁGI Mihály (Sz.-nél ez a nagy népszerűségnek örvendett prédikátor sem Magyar, sem Magyarországi, sem Mihály vagy Michael címszó alatt sem szerepel!), MELIUS Péter (Sz. V I I I : 1053. h.), MIKLÓS modrusi püspök (Sz. nem ismeri!), OLÁH Miklós (Sz. I X : 1267. h.), PANNONIUS Pál (Sz. X : 61. h.), P E S T I Gábor (neve említése nélkül, s. v. Aesopus Phrygius, ilykép : Aefopus in Hungarieam linguam converfus ab innominato. Viennae 1536.) (Sz. X : 825. h.), RANZANUS Péter (Sz. X I : 581. h.), ROGERIUS mester, két személyként : s. v. Rogerius canonicus Varadiensis és Rogerius quidam (Sz. X I : 1075. h.), RUBIGALLY Pál (Sz. X I : 1343. h.), SÁMBOKY János (Sz. X I I : 108. h.),

SCALICHIUS Pál (Sz. X I I : 293. h.), STAPHILEUS János szebenikói püspök (Sz. nem eml.), STÖCKEL Lénárt (Sz. X I I I : 1125. h.), THEODERICUS horvát püspök (Sz. nem eml.), TEMESVÁRI Pelbárt, kétszer is i'm. Pelbart Osvaldus de Temesvár és Stellarium címszó alatt, utóbbinál „incertis auctore" megjelöléssel (Sz. X : 720. h. s. v. Pelbárt Oszvald), THOMASIUS István (Sz. nem ismeri!), THURI Pál, kétszer is s. v. Paulus Thurias és P . Thurius, s utóbbi esetben Albana h. sajtóhibával Athena szerepel a hitvita színhelye gyanánt! (Sz. X I V : 151. h.), THUROCZI János (Sz. X I V : 145. h.), VERANCSICS Antal (Sz. X I V : 1075. h.), VERGERIUS Péter Pál (Sz. X I V : 1130. h.), VETÉSI László (Sz.

XIV : 1179. h.), WERBŐCZI István (Sz. X I V : 1079. h.). H a még hozzá vesszük, hogy a firenzei származású, de az erdélyi udvarban élt BLANDRATA Györgyöt és DÁVID Ferencet nem ugyan külön cikkben, de Michael SERUETUS címszó alatt mint az unitárius eret­ nekség akkori vezetőit (Seruetanae haerefeos duces hodie funt Georgikus Blandrata & Franciscus Dauidis) szintén megemlíti, úgy kettő híjár. félszáz azoknak az íróknak és 3

HABES hic, optime lector catalogum locupletifsimum fere feriptorum, a mundi initio ad hunc vfque diem, extantium & non extantium, publicatorum & pafsim in Bibliothecis latitantium. Opus non Bibliothecis tantum publicis priuatifque inftituendis necefsarium, fed ftudiofis omnibus, cuiufcunque artis a u t feientiae, ad ftudia melius formanda vtilifsimum.

Kisebb közlemények

113

tudósoknak a száma, akik ebben a nemzetközi seregszemlében hazánkat kéviseli Mindent összevéve, meg lehetünk elégedve ezzel a névsorral. Legfeljebb BBODABIC István, SYLVESTER János és TINÓDI Sebestyén kimaradását kifogásolhatnék, mert hiszen az olyan jelentékeny XVI. századi íróink, minők BALASSI Bálint, BORNEMISZA Péter, KÁROLI Gáspár és TELEGDI Miklós írói pályája csak a század utolsó negyedében bontakozott ki! Természetesen felmerül a kérdés : ki vagy kik járhattak SIMLER és FRIESE kezére a magyarországi anyag egybegyűjtésében? A SIMLER és FRIESE által közösen jegyzett előszó különös hálával említi BLOTITJS Hugót, a bécsi császári könyvtár vezetőjét s kétségtelen, hogy a pécsi származású LITERÁTUS Péterre vonatkozó adat tőle való. Rajta kívül a század legnagyobb magyar könyvgyűjtőjére, az ugyancsak Bécsben élő SÁMBOKY Jánosra is gondolhatunk, akinek görög ós latin kéziratokban gazdag gyűjteményét könyvünk az egyes ókori auctorokkal kapcsolatban lépten-nyomon idézi s akinek szentelt cikkely keretében nemcsak tényleg megjelent munkái, hanem irodalmi tervei is felsorol­ tatnak, ami SÁMBOKY személyes közreműködését föltételezi. De gondolhatunk azokra a magyar teológusokra is, minők DUDITH András, KÁROLYI Péter, MELIUS Péter, PAKSI Mihály és THUBI Mátyás, akik BuLLiNGERt és SIMLERÍ személyesen fölkeresték vagy velük levelezésben állottak. pAKSinak 1572/3-ban SiMLERhez írt három levele ma is megvan, úgy szintén THURI Mátyásnak BuLLiNGERhez írt levele, melyben a zürichi reformátort MELIUS haláláról értesíti. 4 Utóbbi értesülést a MELiusnak szentelt cikkeh végén SIMLER —FRIESE fel is használja, mondván : ,,Obijt íuperiori (ni fallor) anno 1572." Ugyanebben a cikkben MELIUS több kiadatlan munkájáról is megemlékezik. 5 Valószínűleg KÁROLI Péter személyes közlésére megy vissza az az adat, hogy az új ariánusok (BLANDRATA és DÁVID) tévelygéseit cáfoló munkával készült el, ,,mely, teszi hozzá bibliográfusunk, remélhetőleg rövidesen kikerül a sajtó alól". 6 Sajnos SIMLER— FRIESE rossz augurnak bizonyult. KÁROLI e munkája, melyet 1575-ben küldött el kiadatás végett Genfbe Théodore de BÈZE-nek, sohasem látott nyomdafestéket. 7 Az Epitome ismertetését nem zárhatjuk le anélkül, hogy két, a hazai humanizmus és könyvgyűjtés története szempontjából egyaránt fontos adatát ne említsük, melyek mindeddig elkerülték kutatóink figyelmét. Az egyik BORNEMISZA Pálra, az 1579-ben elhunyt erdélyi püspökre vonatkozik. Könyvtárából eddigelé csak a nyitrai székes­ egyház könyvtárában őrzött, 1480-ban Veronában készült Missálé -ját isnertük. 8 Az Epitomé-bö\ kiderül, hogy becses kéziratokban gazdag könyvtára lehetett. Ennek egyik darabját, a tíz hires athéni szónok egyikének, HYPEBEiDESnek töredékeit tartal­ mazó kódexét FBIESE (S talán már GESNEB is?) jónak látta megemlíteni, 9 ami kétség­ telen jele annak, hogy BOBNEMISZA könyvtárának a külföldi tudósok előtt is híre volt. A másik adat ugyancsak görög kéziratra vonatkozik, melyet a francia kir. könyvtárban őrzött kéziratok során mint „ex bibliotheca Vngarica" valót omlít bibliográfiánk. CONSTANTINUS császár JIEOI rbv ßaaihxov c. nagyalakú kéziratos görög kötete ez, mely, ha az adat megáll, csak a Corvinából kerülhetett Parisba. 1 0 GULYÁS P Á L 4 Vö. RÁTH György : Bullinger Henrik és a magyar reformáció. IK, 1896 : 88/9. 1. és ZOVÁNYI Jenő cikkei. Bp., 1940., sv. Thuri. 5 »dicuntur praeterea eius fcripta complura extare nondum tamen publicata«. 6 »Scripfit item Confutationem omnium haerefium & errorum quae fparguntur a no vis iftis Arrianis, breui (ut fpero) publicandam«. 7 8

9

ZOVÁNYI, i. m. s. v. KÁROLY. Vö. SZINNYEI, I. s. v. BORNEMISSZA

Pál.

»Hyperidis fragmenta quaedam orationum extant apud Paulus Bornemi fsa episcopum in Hungária«. 10

FÓGEL nem ismeri.

8 Magyar Könyvszemle

114

Kisebb közlemények

Ismeretlen Manlius-naptár. A soproni Állami Levéltárban a közelmúltban MANLIUS egy eddig ismeretlen, Németújváron nyomtatott kalendáriumára bukkantam. A negyedrét alakú könyvecske — a többi korabeli naptárhoz hasonlóan — kalen­ dárium és prognosticon részre tagozódik. A négy íves (A—D jelű) kalendárium rósz 14 levélből áll, nem számítva az egyes levelek közé bekötött 12 üres levelet, melyen több, korabeli — nyilván soproni — német nyelvű feljegyzés található. Az első három ív teljes, tehát négy levélből áll, míg a negyedik csak kettőből. A címlapot az a fametszet övezi, amelyet MANLIUS már 1578-ban használt a Ljubljanában nyomtatott VRAMECZ, Anton : Krónika vezda . . . c. munka 1 első oldalán. A címlap, akár csak az egész kalendárium rész fekete-piros nyomással készült. Szövege : Schreibkalender. // Auff den alt vnd newen // form Auff das J a r nach vn- // sers Herrn vnd Seligmachers //Jesu Christi geburt. // M. D. L X X X I I I I . // Gestelt durch // M. Georgium Caesium // Rotenburgensem. // Gedruckt zu Gussing in Vn- // gern durch Hansen Mannel. A címlap verzója üres. A második levélen jelmagyarázat áll. Ennek hátlapján kezdődik a tulajdonképpeni kalendárium, mely a további 11 levél verzóján folytatódik. Egy-egy lapon egy hónap adatai állanak, míg a szembenlevő lapon — a következő levél rektóján — csak a keret van előnyomtatva, a többi — nyilván a bejegyzések számára — üres. A kalendárium egymásmelletti hasábokban közli mind a régi, mind az új naptár adatait. Minden szempontból (csillagállás, időjóslás stb.) a régit veszi alapul, így a naptár az új időszámítás szerint az 1584 jan. 11 és 1585 jan. 10 közötti időre szól. A naptár második része a Prognosticon, mely már a pirosnyomás felhasználása nélkül készült. Három ívből tevődik össze, 10 levélen : az első — jelzés nélküli — ív csak két levélből, míg a másik kettő — „a", illetve , , b " jelzéssel — négy-négy levélből áll. A Prognosticon külön címlappal van ellátva, amelyet MANLIUS ismert fametszetes kerete övez. 2 Ezt a dúcot a nyomdász már 1578-ban használta Ljubljanában, 3 de a Magyarországon nyomtatott könyvekben is többször alkalmazta. 4 A címlap szövege; : PROGNOSTICON. // Auff das Jahr nach vnsers // H E R R N vnnd Seligmachers // Jesu Christi geburt M. D. L X X X I I I I // Nach erschaffung der Welt 5546. // Auß der Planeten­ lauf f vnd Finster- // nussen genommen vnd mit son- // derm vleiß auff das kurtgst // beschrieben. // Durch // M. Georgium Caesium. // Rotenburgensem. // Gedurckt zu Gűssing in Vngern // durch Hansen Mannel. A címlap verzója itt is üres. A következő két lapon a nyomdász ajánlását olvashatjuk. Az utolsó nyolc levél — azaz a tulajdonképpeni Prognosticon rész — tartalma : jóslások a következő év időjárásáról, a várható termés­ kilátásokról, betegségekről, hold- és napfogyatkozásokról stb. Mindezek végén LEOPOLDUS Austriacus-tól vett hat soros latin szövegű Prognosticon Perpetuum áll. A naptár említett példánya érdekes fényt vet MANLIUS és általában az akkori nyomdák működésének néhány fázisára is. Az egyes lapok átfestékezödése a szemben fekvőkre azt bizonyítja, hogy az egyes munkafázisok (a kétszínű nyomás, hajtogatás ós az üres levelek „belövése") gyors egymásutánban történtek. Mindezeket a friss lenyo­ matokon keresztül figyelemmel lehet kísérni. Ezenkívül pontosan kimutatható, hogy előbb a fekete nyomás készült és csak azután a piros. Június hónapban ugyanis a 18. napnál (régi időszámítás szerint) az előbb nyomott fekete csillagjegy (halak) jól kivehető, bár a piros színnel történt nyomás során egy pont került rá, méghozzá rendkívül mélyre préselődve a papírba. Fordított sorrendű nyomás esetén a fekete jel itt nem érte volna a papírt. Magának a kétszínű nyomás szedésének technikájára érdekes fényt vet a 1 2

Bp.

RMK. I I I . 4808. GULYÁS P á l : A könyvnyomtatás Magyarországon 1929. L X I . mell. 3 Magy. Könyvszle. 1905. 139. 1. « RMK. I. 2 1 2 - 2 1 4 .

a XV.

és XVI.

században

Kisebb közlemények

115

kalendárium októberi lapja. I t t ugyanis két helyen (az ó kalendárium 8. és az új kalen­ dárium 31. napján) egy, illetve két betű mindkét színnel levonásra került. A két menetben a betűk pontosan egymásra kerültek. Ebből következtethetünk a nyomdász gyakorla­ tára. Eszerint először a fekete színben nyomtatásra kerülő betűket szedték ki, nyomot nem hagyó vakbetűkkel töltve ki a piros színű levonatra szánt szavak helyét. A fekete színű levonatok elkészülte után a szedést nem bontották szót, hanem sorról-sorra haladva eltávolították a fekete nyomásnál használt betűket és helyükre egyidejűleg töltelék­ léceket tettek, az eddigi vakbetük helyére pedig ugyanakkor elhelyezték a pirossal nyomtatni kívánt betűket. Így tudták elérni, hogy a két menetben nyomtatott szöveg — a legtöbb esetben — pontosan kiegészítette és nem fedte egymást. Végignézve a hazai kalendáriumokra vonatkozó szakirodalmat megállapíthatjuk, hogy ez a MANLius-nyomtatvány a Magyarországon készült legrégibb ismert német nyelvű naptár. A fennmaradt hazai, német nyelvű kalendáriumok közül az első kolozs­ vári az 1588., szebeni 1612., kassai 1628., brassói 1643., lőcsei 1650., bártfai 1671. és nagyszombati 1676. évre szól. 5 A naptár szerkesztője, Georgius CAESITTS a németországi Rotenburg an der Tauber városának fia. Lelkész, ki csillagászattal és naptárkészítéssel is foglalkozott. 6 Az Országos Széchényi Könyvtárban nyolc darab eredeti CAESius-féle naptárt találhatunk az 1576 — 1592 közötti évekből, melyek mind Nürnbergben jelentek meg. Az ajánlásokból meg­ állapítható, hogy azok már az előző év június —augusztus hónapjaiban elkészültek a következő évre. Tekintettel arra, hogy az ismertetett MANLIUS-féle naptár ajánlása november 20-ról van keltezve, joggal feltételezhető, hogy nyomdászunk nem külön erre az alkalomra készíttette a kalendáriumot, hanem akár kéziratban, akár már nyom­ tatásban szerezte meg annak szövegét. MANIÍIUS, a naptár nyomtatója, működését az 1575. évben kezdte meg a krajnai Ljubljanában. Az ott készült nyomtatványai közül 26-ról tud a szakirodalom. 7 Ezek egy részéből ma már egyetlen példányt sem ismerünk, míg a fennmaradt művek zöméből — mint komoly könyvészeti ritkaságból — nemzetközileg csak egy-két darabot tartanak nyilván. 8 MANLIUS ljubljanai működésének az vetett véget, hogy KAROLY főherceg parancsára, lutheránus meggyőződése miattl582 április elején el kellett hagynia a várost, de még ebben az évben Németújváron, a BATTHYÁNYiaknál folytatja m ű k ö ­ dését. MANLIUS ljubljanai nyomtatványai közül csak két kalendáriumról tudunk (mind a kettő német nyelvű) : az egyik az 1576. évre szólt, de nem maradt fenn, 9 a másikból — mely az 1579. évre készült — RADICS Péter talált egy példányt a ljubljanai levél­ tárban. 1 0 Magyarországon készült naptáraiból eddig csak kettőről volt tudomásunk : az egyiket Németújváron, a másikat Sicen nyomtatta és az 1584., illetve 1593. évre 5 Vö. MONSBERGER R. Ulrik : A hazai német naptárirodalom története 1821-ig. Bp. 1931. és PUKANSZKY Béla : Die Anfange der deutschen Kalenderliteratur in Ungarn. Deutsch-ungarische Heimatblätter. Bp. 1929. I. óvf. 16. 1. 6 JÖCHER, Christian Gottlieb : Allgemeines Qelehrten-Lexicon. Leipzig, 1750. I. 1544-5. 7 Vö. AHN, Friedrich : Johann Manneis lateinische Druckwerke. Mitteilungen des österreichischen Vereins für Bibliothekswesen. IV. és V., AHN, Friedrich : Johann Manneis deutsche Druckwerke. Mitteilungen des Musealvereins für Krain, 1906. és A H N , Friedrich : Die slovenischen Erstlingdrucke der Stadt Laibach. Graz, 1896. 8 I t t kell megjegyeznünk, hogy az Országos Széchényi Könyvtár is őriz egy korai, 1575. évből származó MANLIUS nyomtatványt: KHISL, Georgius : Herbardi Aurspergii . . . vita et mors . . . c. művét (az RMK. I I I . 469. jelzetű kolligátum 6. tagja), melyből AHN csak egy ljubljanai és egy bécsi példányt ismert. • DIMITZ, August : Geschichte Krains. Laibach, 1875. I I I . 190. 1. 10 Laibacher Zeitung. 1905. 150—152. sz.

H*

116

Kisebb közlemények

szól. 11 Mindkettő magyar nyelvű ós csak csonkán maradt meg belőlük egy-egy példány. Az előbbi tehát ugyanarra az évre készült, mint az ismertetett naptár. Korábbi ajánlása (október 12) lehetővé teszi azt a feltevést, hogy nyomdászunk elégedetlen volt annak szövegével. Másrészt az is elképzelhető, hogy nem ismerve még a magyarországi érdek­ lődést és ízlést (előző évben érkezett hazánkba), több szerző kalendáriumával is próbál­ kozott. Akármi is volt az oka ennek a „változatosságnak", MANLIUS egy szerző mellett sem tartott ki, ahogy pedig ezt korának számos nyomdásza tette. Mind a négy ismert naptárának más a szerzője : az 1579. évre szóló ljubljanai naptáré a steyer Jacobus STRAUSS, 12 az 1584. évi magyar nyelvűé az osztrák Georgius STADIUS, a német nyelvűé Georgius CAESIUS, az 1593. évié pedig a krakkói Valentinus FONTANUS. Magának a nyomtatványnak ismertetésénél nem tértünk ki az ajánlás pontosabb leírására, mert azzal kissé részletesebben kell foglalkoznunk. A Prognosticon első íve (ezen van az ajánlás) jelzés nélküli és más papíron készült, mint a naptár többi része, ami azzal magyarázható, hogy külön nyomtatták. Ennek oka vagy az, hogy csak a naptár kinyomtatása után döntötte el MANLIUS, hogy kinek ajánlja, vagy a másnak készített naptár példányainak egy részét új ajánlással látta el. Példányunk ajánlása Sopron városának szól, vagy pontosabban, ahogy MANLIUS írja : „Den Edlen, Ehrvesten, Fürsichtigen, Ehrsamen vnnd Wolweisen Herrn X. Bürgermeister, Richter vnnd Rath, der Königlichen Freystatt Edenburg in Vngern &c. Meinen hochgunstigen Herrn." A két lap terjedelmi'í ajánlásában MANLIUS hosszasan arról ír, hogy miképpen lehet a „szabad művészeteket" jóra is, meg rosszra is felhasz­ nálni. Az ajánlás utolsó bekezdése így szól : „Dieweil dann E. E. F . W. jeder zeyt allen Frey en Künsten sehr geneigt, auch dieselben Herrlichen befördern. Hab ich nicht vnderlassen sollen noch mögen, alss der ich erst jns Landt kommen, mit einem Newen J a h r zuuerehren, mich gantz schuldig erkenne, darneben vndertheniglichen bittend E. E. F . W. wollen nicht ansehen diese meine geringe arbeit, sondern viel mehr, das geneigte Hertz so ich zu E. E. F . W. trage, auch jeder zeyt getragen habe. Thue mich hierüber E. E. F . W. in allen vnterthenigen gehorsamb befelhen. Datum Güssing den 20. Xouemb : 1584 [!] Jahr. E. E. F . W. dientswilliger Hanns Mannel Buchdrucker zu Güssing." Ezzel a szövegrésszel kapcsolatban a következőket állapíthatjuk meg. Sopron városa valóban számottevő mecénás volt abban az időben, pártolta a „szabad művésze­ teket", ígj linzi, würzburgi stb. születésű szerzők : JOANNEL Péter (1569), KOLB János * (1572), HECKEL György (1571), SPANGL Máté (1579), KOLEB János (1580), LINDENMAYER György (1580), RHEDER Gáspár (1580), DEGEN Lénárd (1581) Velencéből, Bécsből, Boroszlóból stb. ajánlották műveiket Sopron városának, 1 3 nyilván a szokásos jutalomért. Bizonyítja ezt JOANNEL 1571. évből fennmaradt levele, 14 melyben sürgeti az ajánlás fejében várt pénzt. Hogy MANLIUS kapott-e pénzt naptáráért Soprontól, vagy sem, nem tudjuk. A városi levéltár anyagában nem találtam erre utalást. Az ajánlás idézett részéből következtethetünk arra is, hogy az 1583. évre nem nyomtatott kalendáriumot. Ami azt a kitételét illeti, hogy már fordult ilyen ügyben Sopronhoz, kétféleképpen érthetjük : vagy elveszett egy ilyen mű, vagy MANLIUS általában a várossal fennálló kapcsolataira hivatkozik. Ez utóbbit bőven alá lehet támasztani. Ljubljanából történt kényszerű távozása után MANLIUS továbbra is, következetesen csak protestáns műveket 11 12 13

Magy. Könyvszle. 1892/3. 221 — 222. 1. AHN, Friedrich : Johann Manneis deutsche Druckwerke. 20. 1. Vö. GAMAUF, Theofil : Geschichte der evangelischen Kirche in Oedenburg. I. 343. (OSzK. Kézirattár : Quart. Germ. 414.) 14 Soproni Városi Levéltár, Lad. XXIV et Y fasc. V. 283.

Kisebb közlemények

117

nyomott. Az akkori nyugatmagyarországi luteranizmus egyik fellegvára éppen Sopron városa volt. Az új vallás követőit ezenfelül pártfogolták és támogatták a jelentős bir­ tokkal és hatalommal rendelkező NÁDASDY, BATTHYÁNYI és ZRÍNYI családok is. Ha végig tekintjük MANLIUS nyomdájának magyarországi termékeit (leszámítva az utánnyomá­ sokat), csaknem valamennyinél találunk ezekhez közvetlen vagy közvetett kapcsolatot, így BEYTHE István, kinek tucatnyi műve 1 5 került ki MANLIUS sajtója alól, előbb Sár­ váron a NÁDASDYaknál, majd Sopronban volt az evangélikusok magyar papja, végül Nemetújváron működött, mint a BATTHYÁNYiak udvari lelkésze. Egy másik MANLIUSnyomtatvány 1 6 szerzője, DRAGONUS Gáspár Sopronban mint BEYTHE utóda tevékeny­ kedett. Az első magyar nyelvű, nyomtatott orvosi könyvet MANLIUS nyomta, 1 7 szerzője FRANKOVITH Gergely, kit a soproni akták mint ,,doctor medicus in civitate vestra' T neveznek. 18 HOMBÜRGER Jeremiás gráci evangélikus pap, több MANLius-nyomtatvány 19 szerzője, „Flosculus Eden'' c. munkáját egyenesen Sopron városának ajánlja. Ebben emlí­ tést tesz a nála vizsgázott soproni lelkész jelöltekről is. Sopron német nevét : Oedenburgot elemezve, nem kis hízelgéssel Edenburg-nak dicséri. Említésre méltó Sopron, illetve MANLIUS kapcsolata a németországi Tauber melletti Rotenburg városával. Mint írtuk, az ismertetett naptár összeállítója, Georgius CAESIUS ennek a városnak szülöttje, illetve ott működött mint lelkész. Ugyancsak onnan származott Primus TUBERUS, a krajnai protestantizmus atyja, kivel MANLIUS élénk kapcsolatban állott. 20 Ugyanebben a németországi városban tevékenykedett GERENGEI Simon is, mielőtt 1565-ben Sopron első, tulajdonképpeni evangélikus lelkésze lett volna. 21 Külön érdekessége a leírt naptárnak, hogy az 1584. évre szól, mikor bevezették az új, ún. Gergely-féle naptárat. Miután a pápa rendelte el a naptárreformot, Európaszerte a protestánsok élénk ellenkezésére talált. így mikor DRASKOVICH György, győri püspök 1583. szeptember 21-én elrendelte az új naptár bevezetését és ezt írásban a soproni Szt. Mihály templom kapujára is kifüggesztették, a város dacolt és a karácsonyt — a rendelet kifejezett utasítása ellenére is — a régi időszámítás «szerint ünnepelte. Az ebből keletkezett vita, illetve összetűzés eredménye az volt, hogy császári parancs kónyszerítette Sopron városát az új naptár elfogadására, illetve a luteránus papok és tanítók eltávolítására. A városi levéltárban őrzött eredeti Stadtbuch-b&n ezt a következő­ képpen örökítették meg 1584 júniusában : ,,Den 24 nach dem allten Calender ist dei Neue Callend[arius] auff Ernstlichen Iro K[önig]l[ichen] M[ajestäts] Bevelch ange­ nommen worden." MANLiusban azonban, úgy látszik, a jó üzletember győzött a hithű protestánson, mikor a naptárban mindkét időszámítást közölte. 22 Az ajánlás kelte 1584 november 20-ról szól. Az évszám nyilvánvaló sajtóhiba, hiszen az 1584. évre szóló naptár már feltétlenül elkészült az előző évben. A naptár évszámában nem lehet tévedés, mert az valóban az 1584. évre szól. Talán éppen a Prognosticon jövendölési részeiben oly sűrűn használt 1584 szám tévesztette meg a szedőt. A korabeli, egészbőrkötés, amelyben a naptár ránkmaradt, feltehetően szintén MANLIUS műhelyéből származik. A Sopronnak ajánlott példányt — amelyet azóta is 15 16 17 ls 19 20 21 22

RMK. I. 199., 200., 211., 212., 213., 214., 355., 1819., I I . 175., 177., 273., 274. RMK. I. 248. RMK. I. 223. Sopron sz. kir. város monographiája. Sopron, 1894. II. 126. 1. RMK. II. 169., 177., 184. ELZE, Theodor : Primus Tubers Briefe. Tübingen, 1897. 550. 1. PAYR Sándor : A soproni evangélikus egyházközség története. Sopron, 1917. 99. 1. Érdekes megjegyezni, hogy távozása után a ljubljanai könyvkereskedők panaszkodtak a helyi hatóságoknak, hogy a helyi nyomdász hiányát nagyon érzik, mert az új kalendáriumot sem Grazból, sem Bécsből nem tudják beszerezni. (Vö. DIMITZ i. m. I I I . 194.)

118

Kisebb közlemények

a város levéltárában őriznek — nyilván bekötve küldte a nyomdász. Az Országos Széché­ nyi Könyvtárban és a Budapesti Egyetemi Könyvtárban őrzött egy-egy MANLIUS— nyomtatvány 2 3 kötése arra enged következtetni, hogy a nyomdász egyben könyvköt ő is volt és ezeket a példányokat az ő műhelyében kötötték be. Kalendáriumunk kötése csak hasonlóságot mutat és nem azonosságot a fentiekkel, amit viszont az eltérő méret (nyolcad-, illetve negyedrét) magyaráz. BORSA GEDEON

Egy ismeretlen Balassi-kiadás. A BALAssi-ünnepségek idején az Országos Széchényi Könyvtár a Központi Antikvárium útján vett egy BALASSI —RiMAY-kiadást, amely eddig teljesen ismeretlen volt. 1 A kötet a jól ismert kis csatos imakönyvforma, kis tizenkettedrét 50 X 95 mm nagyságú papíron ; egykorú kapcsai még használható állapotban vannak, de a szürkés­ fekete bőrkötésnek az oldala már leszakadt. Címlapja : Az // Néhai Tekintetes és Nägos Vitéz // URNÁK, GYARMATI BALASI BA-//LINTNAK, Es amaz jó emlékezetű, Iítenben // boldogul ki múlt Néhai // NEMZE­ TES // RIMAI JÁNOSNAK, Igaz haza fiának, és a' Magyar nyelvnek két ékef[égének ISTENES E N E K I , Mellyet a' Váradi negyedik Editio fzerint egynehány új Énekekkel és Imádságokkal//ki-botsátott ://Lotsen, Bréver Samuel, 1671. A címlap után tíz számozatlan levélen a más kiadásokból is ismert bevezető versek : Ovenus in Appendice Epigrammatum — Elogia Spectabilis ac Magnifici Domini Valentini Balassa de Gyarmat — In eundem Janus Balogus Tolnaeus — Ungarico idiomate per Johannem Rimai reddita in hunc modum : Isten afzfzonyokkal stb. Ezután következnek BALASSI versei, majd az énekek táblája a 2 — 535. számozott levélen. Hozzákötve találjuk az elengedhetetlen Via Jacobaea, j/ az az : JÁKOB PATRI//ÁRKÁNAK Olly úta, // Mely mindé UTON-JARÓ, // s'bujdoíó igaz Izraelitákat,// bátorságos és boldog // D E R E K ÚTRA igazgat, // Egynehán Oktató Regulák, // és Iftenes Imádságok által. // Terem. 48 15.6. // Amaz Iften kinek előtte jár- // tanak az en Atyáim, Abraham // és Rak ; amaz Iften a'ki táplált // engem eleitől fogva mind e' mai napiglan, amaz Angyal, ki meg // fzabaditott engemet mindé // go- // noßtol, aldgya meg az i g a z / / ú t o n JÁRÓKAT !// LOTSEN, // Brever Samuel által, 1671. címlappal ellátott művet. Ez a melléklet 48 számozott lapot foglal el. Tudvalevő, hogy a RADVÁNSZKY Kálmán tulajdonában volt s ma a Széchényi Könyvtárban van egy szinten lőcsei kiadás (RMK I. 1106/ab), melyet már DÉZSI leírt bibliográfiájában (30. 1.), azt második lőcsei kiadásnak nevezve. Keltét is ő állapította meg, mégpedig, mivel a példány címlapja hiányzik, a szintén hozzácsatolt Via Jacobaea alapján, hogy 1670-ben nyomták. Így tehát az újonnan szerzett BALASSI —RiMAY-kiadás első pillantásra nem bírna különösebb érdekkel, mert hiszen ugyanannak a kiadónak és ugyanannak a kiadásnak egy évvel később megjelent új lenyomata. A valóságban azonban másképp áll a dolog. Az új szerzemény ugyanis több tekintetben megérdemli figyelmünket. Először is, mivel a RADVÁNSZKY-féle példánynak a címlapja és bevezető verseinek eleje hiányzik, megállapíthatjuk, hogy az új kötet nyújtja a legrégibb címlapot, ahol BALASSI és RIMAY versei már külön említve szerepelnek és ahol a negyedik várad1' 23 1

RMK. I I . 184., ül. 212. Röviden szóltam róla RiMAY-kiadásomban 169. 1.

Kisebb közlemények

119

„editio"-ra történik hivatkozás. Eddig ezt a címlapot csak az 1676-os pozsonyi kiadásból ismertük. Másodszor itt találjuk először együtt a BALASSit dicsérő bevezető verseket a maguk teljességében. De maga a kötet sem egy szerű újranyomás, ahol a kiadó esetleg egyszerűen csak a dátumot frissítette volna fel. BKÉVER teljesen új, tiszta betűkkel, szélesebb tükörrel, sorközökkel, jobb papíron adta ki ezúttal BALASSit és RiMAYt, míg az 1670-i kiadás igen rossz típussal és technikával készült, úgyhogy igen sokszor a betűk olvashatatlanok, elmosódottak és így a szöveg sokszor csak más kiadások segítségével volt kibe­ tűzhető. Az új kiadás betűi átlagban kétszerakkorák mint az 1670.-ói: két milliméter nagyságúak. Csupán egyes részek vallanak arra, hogy a korábbi szedést is felhasználták : így az énekek táblájánál, ahol csak a lapszámokat kellett megváltoztatni és a Via Jacobaea címlapjának bibliaidézetében. Nagyobb érdeklődéssel kísérhetjük azonban BRÉVER Sámuel javító munkáját a szöveg szempontjából. Ez nem annyira BALASSI, mint inkább RIMAY verseire és bevezető elmélkedéseire vonatkozik. Tudvalevő ugyanis, hogy míg BALASSI nyomtatott verseinek szövegei a bécsi és bártfai kiadás óta nem változtak és a már eddig is ismert 1670.-i lőcsei kiadás alig ad érdekes változatokat, RIMAY szöveghagyománya szem­ pontjából az 1670.-i lőcsei kiadás nagy gazdagodást jelent. Az 1671. újnyomat nem ad új szövegeket, de az előző évi kiadást sok helyen kijavítja, és az addigi értelmetlenségeket sok esetben kiküszöböli. E javítások egy részét már RiMAY-kiadásomban felhasználtam, de nem lesz érdektelen, ha a változta­ tásokkal kissé bővebben foglalkozunk. Kiadásom számozása szerint BALASSI szövegében a következő lényeges változ­ tatásokat találjuk : 92, 10: Ebreízheté? (1670: Ebrefztheté?); 6, 16: meg-eméfz (1670 : meg-eméfzt) ; 7, 6 : minden kedve gerjed (1670 : terjed) ; 36, 55 : mennyekbe (1670: mennyégbe) ; 93, 2 1 : zengéffel, bongáffal (1670: kongáffal). A változatok közül csak a két első jelent újságot a korábbi kiadásokkal szemben. Ezek is sajtóhibák lehetnek, mint ahogy több sajtóhiba és szövegrontás az 1671.-i kiadásba is becsúszott, így : 7, 3 : fzegénység (1670 : fzégyenség, ami a helyes olvasat). A többi változat az 1670.-i kiadás durva sajtóhibáinak kijavításai és a szedő eltérő vesszőrakásának vagy hangállapotának eredménye : Sírókkal (1670 : Sírokkal) ; vol­ todból (1670 : voltodból) ; ád (1671 : ad) ; ditsérjen (1670 : ditsirjen) ; fzérzé (1670: fzerzó) stb. A legérdekesebb változatot a továbbra is BALASSI neve alatt szereplő RIMAY versben találjuk (Oh szegény megromlott s elfogyott magyar nép) 37, 6 sorában : Szablyádnak bo soldja nagy oltsoságofsá (1670 : értelmetlenül ,,méltóságofsá"-t ad). Ebben a lőcsei 1671.-i kiadás a bártfai kiadással egyezik. RIMAY szövegében a lényegesebb változtatások : 41. bevezetés : fzivárkozó (1670 : kívánkozó). I t t érdekes, hogy a Madách-kódex is a javítással egyező szöveget ad. — 42. bevez. : vádláft tevén magokról (1670 : valláft). — 43, 21 : Félen tévén : (1670 : térvén). I t t a korábbi kiadások is a helyes változatot adják. — 44. bevez. fzamáról-is el-fzakafztván (1670 : fzámától-is). — 44, 2 : irét (1670 : iret). Ez valószínűleg az 1671.-i kiadás sajtóhibája. — 45. bevez. : vétkeinknek fikeres árában (1670. helyesen : fikeres farában, vagyis lucskos sarában) ; — uo. meg-turult felhőjében (1670. helyesen : meg surült) ; — uo. gyengefege (1670. helyesen : genyetfege). — 50, 8 : S'utodra igazítod (1670 : S'utokra, ami helytelennek látszik). — 30, 23 : hó pénz (1670 : hu pénz). — 60, 20 : Ha pénzed nints lehetz éhez (1670 : éhez lehetz ; ez látszik valószínűbbnek). — 3 2 , 3 2 : úttól (1670: ú t r ó l ; a „kuttól" rím az 1671.4 kiadást igazolja). — 3 6 , 7 2 :

120

Kisebb

közlemények

illette réz üí't (1670. téves igeidővel : illeti). — 37, 47 : Kevefes kézzel (1670 : értel­ m e t l e n ü l : Keferves). N a g y o n é r d e k e s v á l t o z a t o t t a l á l u n k a H O M O N N A I I s t v á n s z á m á r a írt ének ciine­ b e n (38.) : „ H o m o n n a i I s t v á n u r a m k é r t é r e t s i n á l t a ez k o v e t k o z o k é t é n e k e t . " Már DÉzsi é s z r e v e t t e , h o g y az 1806.-i k i a d á s b a n ez a szöveg áll, a m i t úgy m a g y a r á z h a t u n k , h o g y ez a k i a d á s az 1671.-Í lőcsei k i a d á s t v e t t e a l a p u l . Az 1670-iben „ k i s é n e k e t " áll. L e h e t , h o g y s a j t ó h i b á v a l v a n d o l g u n k , d e lehet az is, hogy v a l ó b a n az u t á n a k ö v e t k e z ő é n e k e t is HoMONNAinak í r t a . E z p e d i g az Egy katonaének c í m ű (28.) „ K a t o n á k h a d n a g y a " k e z d e t ű vers, a m e l y c s a k u g y a n a k a t o n á k h a r c i életének színes leírása és a „ V i t é z e k mi l e h e t " reminiscenciáival készült b u z d í t á s s így v a l ó b a n B O C S K A I — H O M O N N A I h a j d ú i s z á m á r a í r ó d o t t . E z v o l n a ilyesformán a legközvetlenebb h a t á s ú hajdú-marseillaise. A nehézséget csak a b b a n l á t o m , hogy a vers 9. s o r á b a n a k ö l t ő a „ p o g á n y v é r s z a g á t ó l " lelkesedő k a t o n á k r ó l beszél és hozzáteszi : „ K r i s z t u s á t m e r t ez n é p szidja k á r h o z t a t j a . . . " E b b ő l t e h á t az k ö v e t k e z i k , h o g y a d a r a b o t eredetileg törökellenes é n e k n e k s z á n t a s legfeljebb u t ó l a g k ü l d t e el HoMONNAinak a k a t o n a i e r é n y e k felfokozására szolgáló induló g y a n á n t . T e m é r d e k egyéb a p r ó v á l t o z a t v á l a s z t j a m é g el az új k i a d á s t az előző évitől, d e ezekre m á r n e m t e r j e s z k e d h e t ü n k ki. E g y bizonyos : az a t é n y , h o g y egy éven belül m á s o d i k k i a d á s t hoz ki a lőcsei k i a d ó az öt v á r a d i k i a d á s u t á n , a r r a vall, hogy B A L A S S I — RiMAYnak csodálatos sikere volt a X V I I . századi m a g y a r olvasóközönségben. Meg kell m é g á l l a p í t a n u n k , h o g y az 1676-i pozsonyi FABER-kiadás, n e m az á t j a ­ v í t o t t 167l-es lőcsei, h a n e m a h i b á s a b b 1670-i k i a d á s t h a s z n á l t a és a n n a k csak a leg­ s z e m b e t ű n ő b b t é v e d é s e i t j a v í t o t t a k i . (Pl. az „ O h szegény m e g r o m l o t t s elfogyott M a g y a r n é p " - b e n m e g t a r t j a az é r t e l m e t l e n „ m é l t ó s á g o s s á " szót az 1670.-i k i a d á s b ó l ) . K i kell m é g t é r n ü n k a rejtélyes és m é g eddig csak egy n é g y oldalas t ö r e d é k b ő l ismert v á r a d i k i a d á s o k r a is. T u d j u k , h o g y ezek e g e i k é b e n v á l a s z t o t t a el a v á r a d i k i a d ó B A L A S S I és R I M A Y énekeit e g y m á s t ó l . M i n d k é t lőcsei k i a d á s (az 1670,-i elveszett cím­ lapját a szolgailag u t á n z ó pozsonyiból á l l í t h a t j u k helyre) a v á r a d i negyedik editio-ra h i v a t k o z i k , címlapján jelezve, hogy a n n a k a l a p j á n k é s z ü l t . E b b ő l t e h á t az k ö v e t k e z i k , hogy az elválasztás m u n k á j a csak az ismeretlen n e g y e d i k v á r a d i k i a d á s b a n m e n t v é g b e . Hogy eddig e b b e n a v o n a t k o z á s b a n a m á s o d i k r ó l b e s z é l t ü n k , az D É z s m e k egy k ö v e t ­ k e z t e t é s é n alapszik : DÉzsi u g y a n i s (Bibliogr. 58) idézi az 1677.-Í kolozsvári k i a d á s előszavát : „Mivel az n é h a i jó hirrel nevel t ü n d ö k l ő vitéz U r n á k a ' T e k i n t e t e s és N â g o s O y a r m a t h i Balasi B á l i n t n a k l í t e n e s E n e k i ; A m a z jó e m l é k e z e t ű , I f t e n b e n bóoldogul ki-mulfc N é h a i N e m e s é [ ! ] N e m z e t e s R i m a i J á n o s ékes E n e k i v e l a n n y i r a edgyiïvé v o l t a k elegyedvén, az elébbi B á r t f a i , Lőcsei, sőt m é g a' V á r a d i első ki-bocsátásban-is, h o g y mellyek legyenek a' m e g - n e v e z e t LTr elméjének Iftenes r a j z a t i , a ' m á s fo í'zemélynek vifzont idveí'séges t a l á l m á n y i , a' ki u g y a n g y a k r a n olvafta légyen-is a ' k é t rendbéli m u n k á t , alig t u d h a t o t t (avagy u g y a n nem-is) v á l a í z t á s t k o z o t t o k t e n n i . " E b b ő l a szövegből azt k ö v e t k e z t e t t e DÉzsi, h o g y 1. volt egy első „ k e v e r t " lőcsei k i a d á s ; 2. h o g y csak az első v á r a d i k i a d á s b a n v o l t a k a k é t k ö l t ő versei összeelegyedve. E z é r t az 1670-i p é l d á n y r ó l m i n d e n ü t t m i n t m á s o d i k lőcsei kiadásról ír és ezért az elvá­ lasztott típusú kiadásokat a második váradi kiadás csoportjának nevezi. S z e r i n t ü n k a z o n b a n DÉzsi Lajos t ú l b e c s ü l t e a kolozsvári k i a d ó jólértesültségét. Már az a t é n y , hogy ez m a g á n a k t u l a j d o n í t j a a k é t költő versei e l v á l a s z t á s á n a k é r d e m é t , m u t a t j a , hogy m e g b í z h a t a t l a n forrás és b e v e z e t ő m o n d ó k á j a a l i g h a n e m csak az egyik váradi k i a d á s k i v o n a t a . Másrészt különös, h o g y a lőcsei kiadásról, m i n t m e g t é v e s z t ő

Kisebb közlemények

121

editióról beszél, holott 1677 előtt már két lőcsei kiadás is jelent meg, ahol az elválasztás megtörtént. Ezekről azonban hallgat, ami arra vall, hogy talán nem is látott lőcsei kiadást. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy mikor az első váradi kiadásról, mint megtévesztő elrendezésűről beszél, még nem akarja okvetlenül azt mondani, hogy a második kiadás már rendezett volt ! (A kolozsvári kiadó különben címlapjáról teljesen el is hagyta a váradi negyedik editióra való hivatkozást.) Úgy gondolom tehát, hogy a rosszul értesült vagy felületes kolozsvári kiadóval szemben a lőcsei kiadónak kell igazat adnunk, aki a negyedik váradi kiadást emlegeti mintája gyanánt, mert ha a második váradi kiadás már elvégezte volna az elkülönítés munkáját, akkor nem a negyediket emlegette volna kiadása címlapján. Ilyesformán tehát ki kell küszöbölnünk BALASSI — RIMA Y könyv észetóből a lőcsei ,,első" rendezetlen kiadást. Másrészt a rendezett kiadások első mintájaképpen a lőcsei és később pozsonyi kiadásokon említett negyedik váradi kiadást kell elfogadnunk, amely mint a többi váradi kiadás, Várad elfoglalása előtt (1660) kellett, hogy meg­ jelenjen. ECKHARDT

SÁNDOR

Adatok Felvinczi György egyik munkájához- Előkerült FELVINCZI György eddig csak az irodalomból ismert egyik munkája : „Az Anglia Országban lévő Salernitana Scholanak jo egessegről való Meg-tartáfnak m,ódgyárol irott könyve : Mellyet a' Nemes és Hires Angliai Salernitana Schola irt volt Deák nyelven, az immár régen elmúlt Efztendőkben. Mo [tan penig Magyarra fordittatott Rhytmufokban alkalmaztatva Fel-Vinczi György által. 1693-ban, Punk. Havában. Kolosvaratt, Nyomt. Veres-Egyhazi István 1693." x SZABÓ Károly bibliográfiája csak a második kiadás egyik példányát ismeri, mely Lőcsén, 1694-ben jelent meg. 2 Erről megjegyzi, hogy ,,Ez az első ismert kiadás", hivatkozik TOLDY Ferenc adatára, mely szerint ,,Felvinczy Györgytől a Salernói iskola egészség megtartásáról írott könyve (1693. s azontúl többször) . . . ismeretesek." 3 Nem tudunk róla, hogy könyvünk a két kiadásnál „többször" is megjelent volna. 4 Ez az eddig csak TOLDY adatából ismert, 1693. évi kiadás a M. T. Akadémia Könyvtára egyik kolligátumából került elő, mint annak harmadik tagja. Két kolozsvári kiadvány előzi meg : TÓTFALUSI K I S Miklós „Siralmas panasz . . . 1697." 5 és WERŐCZI Ferenc „Lelki Hartz . . . 1691." 6 A két FELVINCZI-munka szövegét összevetve látjuk, hogy a magyar nyelvíí verses szabályok fordítása és elrendezése teljesen azonos. Míg azonban az 1693. évi kiadás egészen magyar nyelvű, addig az 1694. évi kiadás a magyar nyelvű versek előtt latin, nagyrészt prózai szövegben tolmácsolja az egyes strófák mondanivalóját. Talán ez a latin szövegű kiegészítés azt is bizonyítja, hogy nem vált csak népszerű kiadvánnyá, hanem esetleg iskolákban használt, ismeretterjesztő tankönyv lett. Erre is gondol­ hatunk, mert megvan az Orsz. Széchényi Könyvtár kézirattárában a munka első, az ételekről szóló részének versbefoglalt, kétnyelvű, magyar-latin kivonata. Csak tartalmi egyezéseket találunk, ezért nem tudhatjuk, hogy melyik FELVINCZI-kiadást 1 2 3 4

MTAK. R. M. ír. O. 74. RMK. I. 1459. A magyar költészet története. 2. kiad. Pest, 1867. 299. 1. DÖRNYEI Sándor szíves közlése szerint van a kolozsvári Erdélyi Múzeum könyv­ tárában az első kiadásnak egy kéziratos másolata 1758-ból. * RMK. I. 1505. « RMK. I. 916. és 1409.

122

Kisebb

közlemények

h a s z n á l t a a v e r s e l ő , d e a k é z i r a t címéből k é t s é g t e l e n ü l k i d e r ü l , h o g y iskolai hasz­ n á l a t r a s z á n t a v e r s e s összefoglalását : „Schola s a l e r n i t a n a l'eu D e c o n f e r v a n d a v a l e t u d i n e , P r a e c e p t a M e t r i c a , N u n c p r i m u m H u n g a r i c i s q u e verfibus expreífa in u f u m scholafticae J u v e n t u t i s . N Kőrőí'i nsiensis A n n o 1 7 6 6 . " 7 A m á s o d i k k i a d á s n a k címe is l a t i n u l k e z d ő d i k : „ D e C o n s e r v a n d a B o n a V a l e t u d i n e L i b e r Scholae Salernit a n a e . . . " E z u t á n k ö v e t k e z i k az első k i a d á s t ó l j e l e n t é k t e l e n ü l k ü l ö n b ö z ő m a g y a r n y e l v ű cím. A m o s t előkerült első k i a d á s c í m l a p j á n az „ A n g l i a " szót i s m e r e t l e n e g y k o r ú kéz­ írás á t h ú z t a és „ N a p o l y " - r a j a v í t o t t a . K é r d é s , hogy helyesen j á r t - e el. A k ö z é p k o r b a n a n n y i r a híres salernói orvosi e g y e t e m m i n t á j á r a m e g i n d u l t az orvosképzés egész E u r ó p á ­ b a n , 8 s lehet, h o g y F E L V I N C Z I o l y a n k ö n y v b ő l f o r d í t o t t , a m e l y e t a salernói t a n í t á s h a t á s a a l a t t A n g l i á b a n a d t a k ki, v a g y i s m á r a z „Anglia S a l e r n i t a n a Schola irt volt D e á k n y e l v e n " , a h o g y ezt a címlap is m a g y a r á z z a . A fordítás a l a p j á u l szolgáló k i a d v á n y t n e m ismerjük. F e l t é t e l e z h e t ő , h o g y e z e k n e k a h a s z n o s orvosi t a n á c s o k n a k M a g y a r o r s z á g o n is n a g y sikere v o l t és t a l á n erre a k ö t e t r e v o n a t k o z i k k o l l i g á t u m u n k e g y k o r ú , szép b ő r ­ k ö t é s é n e k belső l a p j á n o l v a s h a t ó kéziratos bejegyzés : „ E z e n n k ö n y v e t s k e u g y el fogyott hogy Kolos v á r t a M a g i s t r a t u a l i s U r a k is m á s örögök is csak n á l l o m l á t t á k m i n t szép Ú j s á g o t az el f u t o t t I d ő k [ n e ] k . É n csak u g y o n K o l o s v á r t F e d e z t e m fel 1831-ben L N e m e s S a m u e l . " 9 F e l m e r ü l a k é r d é s , m e n n y i r e v o n a t k o z i k ez az a d a t a k o l l i g á t u m m á s i k k é t t a g j á r a ? A „Siralmas panasz ; Istennek Kolosváron fekvő nagy haragjáról, abból szár­ mazott ... 1697 Esztendőben ... ifzonyu tűzzel való megpuj ztitásáról ... írattatott M Tótfalusi K. Miklós által. Nyomtattatott Kolosváratt 1697 Efztendőben.'" c. m u n k á n a k csak egy k i a d á s á t ismerjük. K o l l i g á t u m u n k m á s o d i k t a g j a a W E R Ő C Z I F e r e n c „Lelki Hartz Avagy . . . Halotti Prédikáczios rövid tanitás . . . Mellyet Sáros-Patakon prédikállott W. F. Moftan penig ujobban, némelly kegyes Lelkek kívánságára ki-nyomtatott Kolosváratt, Veres-Egyházi István. 1 6 9 1 . " A m u n k a , első k i a d á s a h a r m i n c ö t évvel ez e l ő t t V á r a d o n , 1656-ban jelent m e g . Címe : „Lelki Hartz . . . Mellyet prédikállott SárosPatakon, 1656 efztendőben W F"' W E R Ő C Z I m u n k á j á n a k k é t k i a d á s a k ö z ö t t e l m ú l t h a r m i n c ö t év a k ö n y v sikerét és hosszú életét igazolja, de n e m k é t s é g t e l e n ü l b i z o n y í t j a a z t , h o g y teljesen elfogyott. A k é z i r a t o s bejegyzés t a l á n l e g i n k á b b a z é r t illeti m e g a F E L V I N C Z I k ö t e t e t , m e r t egy év a l a t t f o g y o t t el ú g y , h o g y m á s o d i k k i a d á s a is szükségessé v á l t . Még egy érdekes a d a t u n k v a n , a k ö n y v e t m e g n y i t ó , a P a t r o n u s h o z , H U S Z Á R Mihályhoz i n t é z e t t ajánlóvers záró sora, m e l y n e m szerepel az eddig i s m e r t m á s o d i k k i a d á s b a n : „ N e m z e t e s U r a m n a k a l á z a t o s szolgája N . Colosvár v á r o s á n a k edgyik h ü t e s Szolga-Birája, Fel-Vinczi G y ö r g y . " F E L V I N C Z I G y ö r g y életéről o l y a n k e v e s e t t u d u n k , h o g y m é g a z t is é r t é k e l n ü n k kell, h o g y s a j á t m a g a m o n d j a el t a r t ó z k o d á s i h e l y é t és foglalkozását. M u n k á j á n a k m e g ­ t a l á l t első k i a d á s á v a l pedig egy a d a t t a l szolgáltuk a FELvrisrczi-kutatást. BUSA 7

MARGIT

Q u a r t . H u n g . 3112. ff. 74-79. Olasz t a r t o m á n y és f ő v á r o s á n a k a n e v e Salernó. N á p o l y , Caserta, Avellino, P o t e n z a , a Salernói öböl és a Tirreni t e n g e r k ö z ö t t . A X I . sz.-ban a bencések orvosi egye­ t e m e t a l a p í t o t t a k i t t , m e l y a X I V . sz.-ig n a g y h í r ű v o l t . M i n t á j á r a szervezték E u r ó p a orvosi egyetemeit. 9 L I T T E R A T I N E M E S S á m u e l i r o d a l o m b a r á t és m ű g y ű j t ő . 8

Kisebb

közlemények

123

B é l M á t y á s i s m e r e t l e n m ű v e i . A X V I I I . sz. első, B E S S E N Y E I fellépése előtti s z a k a s z a m ű v e l ő d é s t ö r t é n e t ü n k legkevésbé i s m e r t k o r s z a k a i közé t a r t o z i k . E „ n e m ­ zetietlen k o r " jellemző v o n á s a i : a m a g y a r n y e l v ű i r o d a l o m feltűnő szegényessége, a l a t i n s á g u r a l m a okozzák f ő k é n t , h o g y a k u t a t ó k alig foglalkoznak t ö r t é n e l m ü n k n e k ezekkel az évtizedeivel. A n a g y o b b összefoglalások, k é z i k ö n y v e k írói jórészt kézről k é z r e a d j á k a z o k a t a s o v á n y a d a t o k a t , m e l y e k k e l mégis jellemezniük kell a k o r s z a k o t ; m e g t ö r t é n i k , hogy a „ k i e m e l k e d ő " a l a k o k m ű k ö d é s é t is 50—100 éve megjelent cikkek, m o n o g r á f i á k a l a p j á n i s m e r t e t i k . T R Ó C S Á N Y I Z o l t á n m o n d j a , hogy a z t s e m t u d j u k m e g ­ m o n d a n i , m e l y i k X V I I I . századi k ö n y v é r t é k e s , m e l y i k n e m , m e r t a k ö n y v t e r m é s nincsen körültekintően számbavéve : nemzedékeken á t öröklődnek olyan könyveknek a címei, a m e l y e k e t senki n e m l á t o t t , s u g y a n a k k o r k é z b e n levő m u n k á k a t h i á b a k e r e s ü n k a b i b l i o g r á f i á k b a n . 1 P e d i g a k o r s z a k k o r á n t s e m o l y a n sivár, m i n t első pillan­ t á s r a látszik, és a m i l y e n n e k a közhiedelem t a r t j a . Főleg é r t é k e s t u d o m á n y t ö r t é n e t i a n y a g kínálkozik i t t a feldolgozásra, s h a az u t ó b b i években m e g i n d u l t , ú j m ó d s z e r ű , t e r v s z e r ű k u t a t á s o k a v á r a k o z á s n a k megfelelően folynak, n é h á n y jelentős a l a k k a l g a z d a g o d h a t i k ebből a k o r b ó l is a m a g y a r t u d o m á n y o s s á g t ö r t é n e t e . 2 A k o r s z a k n a k kétségtelenül l e g e m l e g e t e t t e b b alakjai közé t a r t o z i k B É L M á t y á s . M i n t p e d a g ó g u s n a k és a Notitia í r ó j á n a k t a g a d h a t a t l a n é r d e m e i v a n n a k , s mégis : é v t i ­ z e d e n k é n t h a megjelenik róla n é h á n y o l y a n cikk, a m e l y é l e t m ű v é n e k egy-egy m o z z a ­ n a t á t új s z e m p o n t b ó l világítja m e g , v a g y szerteágazó e u r ó p a i k a p c s o l a t a i r a h í v j a fel a figyelmet. B É L k ö r ü l pedig sok a t e n n i v a l ó ; m é g m ű v e i n e k , h á t r a h a g y o t t k é z i r a t a i n a k jegyzéke sincsen h i á n y t a l a n u l összeállítva. Az a l á b b i a k b a n n é h á n y ismeretlen, elveszett v a g y l a p p a n g ó k i a d v á n y á r a h í v j u k fel a figyelmet. 1. B É L a XV111. század tízes éveiben, n a g y m u n k á j a t e r v é t érlelgetve, főként t a n k ö n y v e k e t a d o t t k i . Meg kell m o n d a n i : n e m m i n d e g y i k k e l v o l t szerencséje. R e t o ­ r i k á j a és C E L L A E I U S u t á n á t d o l g o z o t t l a t i n n y e l v t a n a mindössze egy k i a d á s t é r t m e g ; ez u t ó b b i m é g a pozsonyi iskolából is kiszorult, m i k o r B É L leköszönt r e k t o r i állásáról, s g r a m m a t i k á j a h e l y é t újból a R H E N I U S Ó foglalta el. 3 C h r i s t o p h o r u s C E L L A E I U S m u n k á j a egészen m á s , b ő v e b b á t d o l g o z á s b a n l e t t n é p s z e r ű t a n k ö n y v v é M a g y a r o r s z á g o n . A n n á l n a g y o b b sikere volt C E L L A B I U S Liber memorialisânak k i a d á s á v a l . Mellőzve e z ú t t a l a k ö n y v és á l t a l á b a n B É L jelentőségét a h a z a i l a t i n - t a n í t á s t ö r t é n e t é b e n , csak m a g á t a m ű t ö r t é n e t é t a d j u k elő, s felhívjuk a figyelmet egy elveszett k i a d á s á r a . BÉLnek b e s z t e r c e b á n y a i t a n á r k o d á s a idején első dolga v o l t , h o g y COMEJSTIUS erősen kifogásolt l a t i n s á g ú t a n k ö n y v e i t 4 és m i n d e n e g y é b szójegyzéket s z á m ű z ö t t isko1

A XVIII. század magyar nyomtatványainak meghatározása. B p . 1938. 7 — 8. 1. L. NÁDOR, G y ö r g y : A tudománytörténeti munka legközelebbi feladatai. A M T A T á r s a d a l m i - T ö r t é n e t i O s z t á l y á n a k K ö z l e m é n y e i . 1953. 3.' k ö t . 1 — 2. sz. 187—191. 1. 3 B E E R 1724-i t a n t e r v e szerint a l a t i n n y e l v t a n t újból RHENITTS a l a p j á n t a n í t o t t á k P o z s o n y b a n . ( M A R K U S O V S Z K Y Sámuel : A pozsonyi ág. hitv. evang. Lyceum története. P o z s o n y , 1896. 228. 1.) 4 C O M E N I U S t a n k ö n y v e i n e k l a t i n s á g á t illető k r i t i k á k m á r a szerző életében e l h a n g z o t t a k . COMENITTS v é d ő i r a t o t is írt é r d e k ü k b e n . (Pro latinitate Januae Lingauarum suae, illiusque praxeos Comicae, Apológia. L. : Opera didactica omnia. A m s t e r d a m i , 1657. P a r s I V . 38 — 4 1 . 1.) Az Apológia a z o n b a n a BÉLtől is i d é z e t t , n a g y t e k i n t é l y ű MORHOEIITS v é l e m é n y e szerint m a g a is védelemre szorul (Polyhistor literarius. L u b e c a e , 1732. T o m . I . L i b . I I . c a p . I V . §. 1 9 - 2 0 . ; T o m . I I . L i b . I . C a p . X V . §. 18.). E külföldi b í r á l a t o k első m a g y a r o r s z á g i jelentkezése t u d o m á s o m szerint a b b a n a t a n t e r v b e n m u t a t ­ kozik, a m e l y e t R Ö S C H E L K e r . J á n o s k é s z í t e t t a soproni evangélikus iskola s z á m á r a . ( R I B I N Y J á n o s : Memorabilia Avgvstanae Gonfessionis in Regno Hvngariae. Tom. II. Posonii, 1789. 131. 1.) B É L n y i l a t k o z a t a i t C O M E N I U S l a t i n s á g á t illetően 1. l a t i n n y e l v t a n a és a k é t Liber memorialis e l ő s z a v á b a n . Csak az e m l í t e t t e k u t á n k ö v e t k e z i k a s o k a t idé­ z e t t SZILÁGYI S á m u e l v é l e m é n y e . (L. J A N C S Ó B e n e d e k : Magyar nyelvtudomány-történeti anulmáryok. B p . 1881. 1 3 1 - 1 3 2 . 1.) 2

124

Kisebb

közlemények

Iájából, s h e l y e t t ü k e g y e b e k k ö z ö t t C E L L A R I U S Liber memorialisât v e z e t t e b e . E z t máiN é m e t o r s z á g b a n t a n í t o t t a , szerzőjének p e d i g a hallei e g y e t e m e n t a n í t v á n y a v o l t . 5 A Liber memorialis s z ó a n y a g á t a t a n t e r v szerint n é g y „ c u r s u s " a l a t t v é g e z t é k el az iskolában. 6 Mivel B e s z t e r c e b á n y á n B É L t a n í t v á n y a i n é m e t és szlovák a n y a n y e l v ű e k v o l t a k , C E L L A R I U S k ö n y v é t szlovák (cseh) értelmezésekkel is el kellett l á t n i , s h o g y szélesebb k ö r b e n elterjedhessen, m a g y a r r a l is. í g y j ö t t létre m á r a b e s z t e r c e b á n y a i évek f o l y a m á n a m a g y a r o r s z á g i n y e l v i v i s z o n y o k n a k megfelelően h á r o m n y e l v ű Liber memo­ rialis.1 K i a d á s á r a csak B É L pozsonyi r e k t o r s á g a idején k e r ü l t sor. A n y o m t a t á s a z o n b a n — N ü r n b e r g b e n , P e t e r Conrad M O N A T H k ö n y v k e r e s k e d ő költségén — k é s e t t ; B É L m á r 1715-ben, a k ö n y v megjelenése előtt 4 évvel e l k ü l d t e N é m e t o r s z á g b a a k é z i r a t o t , d e csak 1719-ben jelent m e g . 8 I s k o l a i b e v e z e t é s é t s o k h e l y ü t t m a g a s á r a n e h e z í t e t t e . B É L t e h á t , a n é m e t o r s z á g i iskolák m i n t á j á r a , a legalsó osztályok (prima e t s e c u n d a cursus) a n y a g á t k i e m e l t e a n a g y o b b k i a d v á n y b ó l , s ezt külön is k i a d a t t a M O N A T H k ö l t ­ ségén, a k i e k k o r a n y o m t a t á s t Bécsben v é g e z t e t t e . 9 E z t a k ö n y v e t m a n e m i s m e r j ü k . Csak a n n y i á l l a p í t h a t ó m e g róla, h o g y a l a t i n s z a v a k mellett e b b e n is h á r o m n y e l v ű értelmezéseknek kellett állniuk, s s z ó a n y a g á b a n is n a g y j á b ó l m e g kellett egyeznie a z o k k a l a k i a d v á n y o k k a l , a m e l y e k a BÉLéhez h a s o n l ó céllal, az ő Liber memorialisa n y o m á n jelentek meg, legtöbbször m á r csak e g y n y e l v ű értelmezésekkel. A latin — m a g y a r k i a d á s o k k ö z ö t t első helyen az 1742-i, debreceni áll ; a s o r t az 1827-i s á r o s p a t a k i rekeszti b e . V a l a m e n n y i n e k közös s a j á t s á g a , hogy t ö b b k e v e s e b b eredetiség m e l l e t t a Liber memorialis m á s o d i k k i a d á s á n a l a p u l n a k . 1 0 E g y e t l e n ­ egy v a n k ö z ö t t ü k , a m e l y i k az első k i a d á s n y o m á n h a l a d : az 1743-i g y ő r i . Címe : Liber memorialis contractus vocabula, primitiva, nec non derivata exhibens. Nunc primum in usum scholarum Hungaricarum editus. A cím v é l e m é n y ü n k szerint a r r a u t a l , hogy egy h á r o m n y e l v ű Primitiva-\áa,dáshó\ készült, és a n n a k csak m a g y a r értelmezéseit a d j a közre a magyar anyanyelvű tanulók számára. BÉL g o n d o s k o d o t t róla, h o g y a Liber memorialis m á s o d i k k i a d á s á b ó l is készüljön r ö v i d í t e t t v á l t o z a t (Primitiva), m é g p e d i g h á r o m értelmezéssel. H a t ilyen k i a d á s t isme­ r ü n k , v a l a m e n n y i t P o z s o n y b ó l : 1766, 1772, 1779, 1785, 1786, 1794. A felsorolt kiad­ v á n y o k közös s a j á t s á g a , hogy a szótári rész előtt egy P o z s o n y b a n , 1743. m á r c . 15-én kelt előszó áll, m e l y n e k szerzője, v é l e m é n y ü n k szerint, B É L M á t y á s . Őmellette szól az, a m i t a k ö n y v létrejöttéről o l v a s u n k b e n n e (a n é m e t o r s z á g i iskolák m i n t á j á r a jelenik meg, n é g y n y e l v ű ) ; m é g a s z a v a k is h a s o n l ó a k a h h o z az előadáshoz, amervik a Libei memorialis m á s o d i k k i a d á s á n a k bevezetésében áll. Mellette b i z o n y í t az a k ö r ü l m é n y is, h o g y C O M E N I U S rossz l a t i n s á g á t emlegeti, s n e m dicséri e m e l l e t t a Liber memorialist, hiszen saját k i a d v á n y a . A k ö t e t szerkesztőjét az előszó n e m nevezi m e g , egyszerűen ,,vir s e d u l u s " - n a k n e v e z i . H a személyére n é z v e j a v a s l a t o t t e h e t ü n k , D O L E S C H A L L P á l n e v é t v e t j ü k fel, aki 1746-ban Donatus Latina-Germanico-Hungarico-Bohemicust adott 5 »Praeeeptor meus«-nak nevezi. B É L : Grammatica Latina facilitati restitvta. L e u t s c h o v i a e , 1717. Előszó, I . §. 6 Latinitatis probatae et exercitatae liber memorialis. L e v t s c h o v i a e , 1735. E l ő s z ó , X — X I V . §. — A »cursus«-okat 1. a G r a m m a t i c a L a t i n a - b a n , Mrthodvs docendae discendaegue Grammaticae cím a l a t t . 7 Grammatica Latina. Előszó, V I I I . §. s Ijatinitatis . . . liber memorialis. N o r i b e r g a e , 1719. Előszó, I . §. 9 Latinitatis . . . liber memorialis. L e v t s c h o v i a e , 1735. Előszó, I X . §. 10 Á l t a l á b a n ez a c í m ü k : Primitiva vocabula linguae Latináé, e Christophori Cellarii Libro memoriali, in usum infimarum classium puerilium excerpta. A k i a d á s o k felsorolását 1. P E T R I K bibliográfiájában. Kiegészítésül m e g e m l í t j ü k , h o g y v a n egy kassai 1765-i k i a d á s is, a m e l y a j e z s u i t á k n y o m d á j á b a n jelent m e g .

Kisebb közlemények

125

ki, Grammatica Slavico-Bohemicája, pedig ugyanebben az évben jelent meg B É L Mátyás előszavával. Mint említettem, a háromnyelvű értelmezéssel ellátott Primitiva előszava 1743-ban kelt, az első kiadást mégis csak 1766-ból ismerjük. Feltétlenül kell tehát egy 1743-i vagy a legközelebbi évekből való kiadásának lennie. Az sem nagyon hihető, hogy a negyvenes évektől 1766-ig egyetlenegyszer sem jelent meg. A Liber memorialis magyar értelmezéseinek értékével MELICH János foglalkozott. Megállapította, hogy B É L nem végzett önálló munkát, a jelentéseket PÁBIZ — PÁPAI szótárából vette át. 11 E megállapítás valóban helytálló a munka első kiadására vonat­ kozólag ; a második kiadásban azonban egész sereg önálló értelmezés van, amelyet nyelvészeti szempontból is érdemes számon tartani. 2. B É L Mátyás német nyelvtanának első kiadása Lőcsén, 1718-ban jelent meg, címlapja szerint „svmptv philotevtonvm". E „németbarátokon" azokat az ifjakat kell érteni, akik németül tanultak, s akiket — legalább részben — név szerint is megnevez a szerző az ajánlásban. A század elejének magyarországi nyelvi viszonyaira rendkívül jellemző, miért tanulnak a nemesfiak németül : a szülők a jó nevelés elengedhetetlen követelményének tartották, hogy gyermekük ismerje a Magyarországon használatos nyelveket, tehát a magyar anyanyelvűek a németet és a szlovákot (csehet) is. A magyar­ lakta területekről a felvidéki városokba mentek a diákok tanulni, a szlovák vagy német anyanyelvűek magyar vidékeken kerestek iskolát. Ez a rendszer azzal a hátránnyal járt, hogy a gyermekek összekeverték a szlovákot (csehet) a némettel, dialektusokat tanultak meg, s városról városra járva a legnagyobb nyelvi tarkaságot szedték magukba. B É L azért adta ki nyelvtanát, hogy a vándorló diákok a helyes németséget sajátít­ sák el. 12 A német nyelvtan második kiadása más szándókkal készült, címlapja szerint nem is B É L kezéből került ki. Célja nem az, hogy Magyarország lakóinak érintkezését segítse elő, hanem hogy két különböző nyelvű ország kapcsolatát egyengesse. ,,. . . ea Tibi curae cordique sunt, — írja a B É L nyelvtanát átdolgozó C. A. KÖBBEB nyelvtanár KEMÉNY Jánosnak, tanítványának címzett ajánlásában, — quae scientiarum, praecipue apud Hungaros, inerementa promovere ulla ratione possunt. Notum Tibi, Illustrissime Baro, est, quot quantaque Germanorum in omne scientiarum, mérita ; nec Te fugit, . . . ad praestantissimarum, maxime utilium rerum Cognitionen! illis praecludi, qui Hnguae Germanicae peritia carent." Ez a kiadás Halléban, 1730-ban jelent meg. KÖRBEB a magyar nyelv ismeretének semmi jelét nem mutatja. A könyvből — azonos impresszum-adatokkal — két nyomtatás van forgalomban. Legfeltűnőbb különbségük, hogy az egyiknek 173, a másiknak 194 lap a terjedelme. Az egyik kiadvány nyilván úgy jött létre, hogy valamelyik nyomdász fogta az üzleti sikert ígérő könyvet, kiszedte, lenyomtatta, a címlap adatainak megváltoztatása nélkül. Az a kérdés már most, hogy melyik az „eredeti". Maguk a példányok elárulják „törvé­ nyes" vagy „törvénytelen" származásukat : a 173 lapos végén sajtóhibajegyzéket találunk ; az itt felsorolt erratákat a 194 lapos gondosan kijavítja. Világos tehát, hogy a nagyobb terjedelmű a későbbi kiadás. Véleményünket megerősíti, hogy ez — nagyobb terjedelme ellenére — jobban takarékoskodik a hellyel, mint a 173 lapos. A K É M É N Y Jánosnak szóló ajánlás abban a címlap verzójára került, nem a címlap utáni levél rectójára. Űgy látszik, Németországban valóban a 173 lapos könyvet ismerték a kortársak. 1 3 11 12 13

MELICH J á n o s : A magyar szótárirodalom. Bp. 1907. 194—196. 1. Előszó, V I I I - X I I I . §. REICHABD, Elias Caspar : Versuch einer Historie der deutschen Sprachkunst. Hamburg, 1747. 465. 1. nyolcadrét formában 11 ív terjedelműnek mondja a könyvet.

126

Kisebb

közlemények

A n é m e t n y e l v t a n h a r m a d i k k i a d á s a P o z s o n y b a n jelent m e g 1755-ben L A N D E R B K J á n o s Mihály n y o m d á j á b a n és költségével. H a ezt a k i a d á s t összehasonlítjuk az ál-hallei­ vel, k i d e r ü l , h o g y a K E M É N Y J á n o s n a k szóló ajánlás kivételével teljesen megegyezik vele, azonos a l a p s z á m a , a z o n o s a k a b e t ű i is. E n n e k a l a p j á n n e m t e h e t ü n k fel m á s t , m i n t h o g y az 1730-i h a m i s hallei k i a d á s is L A N D E R E R p o z s o n y i n y o m d á j á b a n k é s z ü l t . H a ez igaz, k é t k é r d é s m e r ü l fel. Az egyik az, hogy m i é r t n y o m t a t t a le L A N D E R E R v a l ó t l a n a d a t o k k a l a m á s o d i k k i a d á s t , és v a j o n B É L n e m v e t t - e r é s z t v a l a m i k é p p e n e n n e k a k i a d á s n a k az előkészítésében is. G y a n ú s az is, h o g y az első k i a d á s t átdolgozó KÖRBERről s e m m i t n e m l e h e t t u d n i . Még a r r a is g o n d o l h a t u n k , hogy á l n é v , a m e l y t a l á n h a n e m is B É L M á t y á s t , de v a l a k i hozzá közelálló személyt t a k a r . E z e k r e a k é r d é s e k r e ezidőszerint n e m t u d u n k feleletet a d n i . 3. A Notitia, B É L f ő m ű v e hosszú é v e k t e r v e z g e t é s e , s z o r g a l m a s g y ű j t ő és szer­ vező m u n k á j a u t á n jelent m e g . A l a k u l á s á n a k eddig a k ö v e t k e z ő , n y o m t a t v á n y o k b a n is m e g ö r ö k í t e t t á l l o m á s a i t ismerjük a Prodromusig : 1718-ban j e l e n t m e g az első i s m e r ­ t e t é s egy lipcsei f o l y ó i r a t b a n ; 1 4 ezt m i n d j á r t a Prodromus k ö v e t i n y o m o n . B É L i d e v á g ó i r a t a i n a k és n y i l a t k o z a t a i n a k figyelmes olvasása a z o n b a n a z t a g y a n ú t kelti, h o g y 1720-ban is megjelent egy t e r v e z e t . A Notitia előkészítésének az a k k o r i M a g y a r o r s z á g h i v a t a l o s közegei e l ő t t is l á t h a t ó m u n k á j a azzal k e z d ő d ö t t , h o g y B É L e n g e d é l y t k é r t P o z s o n y m e g y é t ő l t e r ü l e t é n e k fel­ t é r k é p e z é s é r e . A m e g y e 1720 j ú l . 23-i közgyűlésen — b i z o n y o s h i v a t a l o s ellenőrzés f e n n t a r t á s á v a l — m e g is a d t a beleegyezését. A j ó v á h a g y á s k i a d á s a u t á n a z o n b a n v a l a k i j e l e n t é s t t e t t B é c s b e n az ügyről, s a kancellária a u g . 2-án r á í r t a m e g y é r e , hogy ilyen e n g e d é l y t csak az u r a l k o d ó a d h a t ki, s j e l e n t é s t k é r t . B É L az i r a t m á s o l a t á t , s a j á t fel­ jegyzése szerint, o k t . 25-én k a p t a kézhez a m e g y é t ő l , o k t . 29-én v á l a s z o l t r á fogalmaz­ v á n y a i t a n ú s á g a szerint (humillima d e c l a r a t i o ) . A felelet utolsó b e k e z d é s é b e n olvassuk a k ö v e t k e z ő k e t : ,,. . . confido fore, v t I n c l y t u s C o m i t a t u s Posoniensis, cui sinceram h a n c et g e n u i n a m p r o p o s i t i m e i d e c l a r a t i o n e m , vigore m a n d a t i Caesareo-Regii, h u m i l l i m e insinuare volui ac d e b u i ; E a n d e m i s t a m d e c l a r a t i o n e m m e a m , v n a c u m c o m p e n d i o P r o d r o m i operis t o t i u s , q u e m hic a d i u n g o , E x c e l s a e Cancellariae D o m i n i s . . . t r a n s m i s • s u r u s , a t q u e h o n e s t i s s i m a m d e s t i n a t i o n e m h a n c . . . p r o singulari s u o in b o n a s a r t e s affeetum, d e meliori sit c o m m e n d a t u r u s . " E n y i l a t k o z a t b ó l egy a Prodromust i s m e r t e t ő i r a t mellékeléséről é r t e s ü l ü n k , a m e l y r ő l k o r á n t s e m bizonyos, h o g y n y o m t a t á s b a n is m e g j e l e n t . A Prodromus Praefatiój á b a n m á r félreérthetetlenül egy 1720-ban megjelent n y o m t a t v á n y r ó l o l v a s u n k , a m i k o r B É L az előbb i s m e r t e t e t t feljelentés t ö r t é n e t é r ő l ír. Megállapítja i t t , h o g y M a g y a r o r s z á g o n o l y a n k e v é s a z í r ó e m b e r , h o g y m é g az is g y a n ú s s á válik, a k i l i t e r a t ú r á v a l foglalkozik. „ A t q u e i s t u d est, c u r a n t e t r i e n n i u m , c u m pagellis a l i q u o t expressas v o l e b a m p r o p o s i t i h u i u s m e i r a t i o n e s , in ius v o c a r i coeperim. N e m p e , in suspicionem cecidi, moliminis, q u o d n o n v n d i q u e sit i n t e g r u m a t q u e i n n o x i u m . q u a m e q u i d e m procellam, q u i a n o n e r a t in m e a p o t e s t a t e , — m o t o s c o m p o n e r e f l u c t u s , s u s t i n u i p a t i e n t e r , n e q u e t a r n e n i t a m e deserui, q u i n iis locis, q u i b u s id fieri o p o r t e b a t , d e c o n a t u u m m e o r u m i n n o c e n t i a testarer."15 A fenti sorok i d ő m e g h a t á r o z á s a ( a n t e t r i e n n i u m ) feltétlenül 1720-ra v o n a t k o z i k , m e r t a Prodromus előszava 1723-ban kelt. A n y o m t a t o t t i r a t , a m e l y e t 1720-ban é p p e n k i a d n i k é s z ü l t B É L , n a g y m ű v é n e k t e r v é t foglalta m a g á b a , s t a l á n azonos a kancellá­ r i á n a k a d o t t d e c l a r a t i ó j á b a n „ c o m p e n d i u m P r o d r o m i operis t o t i u s " s z a v a k k a l j e l l e m z e t t 14

L . Történeti Tár, 1882. 589 — 592. 1. Az i r a t o k a t m á s o l a t b a n , illetve f o g a l m a z v á n y b a n i s m e r e m az esztergomi B i b l i o t h e c a k é z i r a t t á r á b ó l . J e l z e t ü k : T h . 388. Az Országos L e v é l t á r b a n a kancelláriai a k t á k a t n e m t a l á l t a m . — A Prodromushól való idézet a P r a e f a t i o I I . §-ában v a n . 15

Kisebb

közlemények

127

m e l l é k l e t t e l . A k é t i r a t a z o n o s í t á s a elég kézenfekvő feltevés. K é r d é s a z o n b a n , m i é r t a k a r t a a feljelentés idején B É L a c o m p e n d i u m o t csak k i a d n i ? A Prodromus előszavának k i t é t e l é t azzal m a g y a r á z h a t j u k , h o g y a n y o m t a t v á n y m é g n e m j e l e n t m e g , m i k o r a u g . 2-án a k a n c e l l á r i a j e l e n t é s t é t e l r e s z ó l í t o t t a fel a m e g y é t . ( H a n e m is k a p t a m e g B É L a u g u s z t u s b a n az a k t á t , b i z o n y o s a n h a l l o t t róla.) O k t ó b e r r e , m i k o r a d e c l a r a t i ó t fogal­ m a z t a , m á r k i n y o m t á k , s B É L c s a t o l h a t t a n y i l a t k o z a t á h o z . A m a g y a r á z a t elég m e g ­ n y u g t a t ó n a k látszik u g y a n , m é g s e m m e r j ü k a fentiek a l a p j á n , ú j a b b a d a t o k f e l b u k k a ­ n á s á i g a Compendium Prodromi c í m ű n y o m t a t o t t m u n k a létezését á l l í t a n i . A z ilyenféle k i a d v á n y o k m e g j e l e n t e t é s e , a m i l y e n r ő l szó v a n , az e g y k o r ú t u d o ­ m á n y o s élet m e g s z o k o t t jelenségei közé t a r t o z o t t . A n é h á n y l a p o s r ö p i r a t o k a z t a célt szolgálták, h o g y felhívják a t u d ó s világ figyelmét a készülő m ű r e , s a szerző segítséget, t á m o g a t á s t k é r j e n b e n n ü k . B i z o n y o s v o n a t k o z á s b a n a h í r l a p i , folyóiratbeli h i r d e t é s e k e t p ó t o l t á k . E l ő b b m á r B É L is a d o t t k i e g y e t , 1713-as d á t u m m a l ; e b b e n a z t h i r d e t i , h o g y „ H i s t ó r i á é linguae H v n g a r i c a e libros d u o s . . . edere p á r a t " . M a g y a r k o r t á r s a i is jelen­ t e t t e k m e g h a s o n l ó , legtöbbször levél f o r m á j á b a n í r o t t t e r v e z e t e k e t . L ö w K á r o l y F r i g y e s s o p r o n i orvos a m a g y a r n ö v é n y v i l á g feldolgozására k e r e s e t t t á r s a k a t , F I S C H E R D á n i e l Epistola invitatoriája, m a g y a r o r s z á g i orvosi folyóirat m e g i n d í t á s a ü g y é b e n j e l e n t m e g 1732-ben. 1 6 A n a g y valószínűséggel feltételezhető B É L - n y o m t a t v á n y t a r t a l m a a m a g y a r n y e l v t ö r t é n e t é t t á r g y a l ó m u n k a p r o g r a m j a és az 1718-i t e r v e z e t a l a p j á n ítélve k é t részből állhatott : a bevezetőben a m a g y a r állapotokról, a Magyarországra szórt rágalmakról, a m a g y a r , , b a r b a r i e s " - t m e g b é l y e g z ő külföldi v é l e m é n y e k r ő l , s e z e k e t megcáfolni, a t a g a d h a t a t l a n h i á n y o s s á g o k a t p ó t o l n i , M a g y a r o r s z á g régi h í r é t - n e v é t m e g v é d e n i h i v a t o t t szándékából b e s z é l h e t e t t ; a m á s o d i k rész a Prodromus t a r t a l o m j e g y z é k é t foglalta talán magában. A B É L feljelentetése u t á n i e s e m é n y e k k e l foglalkozik H A A N Lajos is, főként H O R Á N Y I Elek alapján, a declaratióról azonban n e m t u d semmit. Sejtett valamit a Compendium Prodromi létezéséről is, m e r t a z t í r t a , h o g y B É L , , m á r 1720. észt. t u d a t t a a h a z a i közönséggel s z á n d é k á t s felhívta a n n a k p á r t o l á s á r a . " 1 7 4. BÉLnek v a n e g y k é z i r a t i m u n k á j a , a m e l y e t a h a g y a t é k á r ó l k é s z í t e t t j e g y z é k e k n e m e m l e g e t n e k , nincsen szó r ó l a a szerzőről í r o t t t a n u l m á n y o k b a n s e m . 1 8 A n é m e t n y e l v ű m ű az Országos Széchényi K ö n y v t á r k é z i r a t t á r á b a n v a n ; címe : Deductio genedlogica familiae Sinapinae. B É L n e v e n i n c s e n r a j t a , d e az írásból k é t s é g t e l e n , h o g y az ő m u n k á j a . J e l z e t e : Q u a r t . G e r m . 38. A SiNAPius-család t ö r t é n e t e a z é r t n e m szerepelt e d d i g B É L m u n k á i k ö z ö t t , m e r t n e m a h a g y a t é k b a n m a r a d t u t á n a ; n y o m t a t á s b a n s e m jelent m e g , t e h á t s e n k i s e m k e r e s h e t t e . Az Országos Széchényi K ö n y v t á r b a J A N K O V I C H Miklós g y ű j t e m é n y é v e l k e r ü l t , ő m e g a j á n d é k b a k a p t a G L O S I U S S á m u e l t ő l , P e s t m e g y e főorvosától. GLOSiusról csak a n n y i t j e g y z ü n k m e g , h o g y t a g j a v o l t a n n a k az a k a d é m i á n a k , a m e l y e t B E S S E N Y E I 16 L ö w k i a d v á n y a S o p r o n b a n jelent m e g . Címe : Epistola ad celeberrimos omnium regionum botanicos, qua de Flora Pannonica conscribenda cum ipsis communicat, et singulos ad commercium botanicum, mutuamque rariorum plantarum, seminumque communicationem perofficiose et peramanter inuitat. A levél d á t u m a : 1739. a u g . 25. — F I S C H E R levele K é s m á r k o n , 1732. m á j . 1-én k e l t : Epistola invitatoria eruditis Pannóniáé dicata, qva ad Acta Eruditorum Pannonica . . . edenda . . . invitantur. B r i g a e , s. a. « H A A N Lajos : Bél Mátyás. B p . 1879. 37 — 38. 1. — H O R Á N Y I E l e k : Memoria Hvngarorvm. V i e n n a e —Posonii, 1775—1777. T o m . I . 174—178. 1. 18 K é z i r a t a i n a k j e g y z é k é t 1. H A A N Lajos (59 — 65. 1.) és M A R K U S OVSZK Y S á m u e l (691 — 692. 1.) i d é z e t t m u n k á i b a n . Azokról a k é z i r a t o k r ó l , m e l y e k e t B É L ö z v e g y e B A T ­ T H Y Á N Y Józsefnek e l a d o t t , M I L L E R J a k a b F e r d i n á n d k é s z í t e t t leírást. (OSZK k é z i r a t t á r , Q u a r t . L a t . 63. I . k ö t . ff. 3 - 2 6 . )

128

Kisebb

közlemények

G y ö r g y a k a r t P e s t e n felállítani O R C Z Y Lőrinc elnöklete a l a t t , s m á r gyűléseztek is a t a g j a i B E L E Z N A Y Miklós h á z á b a n . 1 9 H o z z á családi k a p c s o l a t o k ú t j á n j u t o t t a k é z i r a t . G L O S I U S d o k t o r a p a i n a g y a n y j a u g y a n i s S I N A P I U S M á r i a v o l t , S I N A P I U S D á n i e l lőcsei e v a n g é l i k u s p a p l e á n y a . A l e s z á r m a z á s t J A N K O V I C H feljegyzéséből és a k é z i r a t b a n levő genealógiai t á b l á r ó l t u d j u k (f. 20.). L e h e t , h o g y a késői u t ó d m á r n e m t u d t a , h o g y a SiNAPiusok t ö r t é n e t é t B É L M á t y á s í r t a m e g , v a g y n e m e m l í t e t t e a t á r g y i r á n t fogékony jANKOViCHnak, s a k é z i r a t m á i g szerző nélküli m a r a d t . B É L m a g a is b e l e t a r t o z o t t a SINAPIXJS-atyafiságba. Feleségének, H E R M A N N Z s u z s a n n á n a k a n y j a t u d n i l l i k a m á r e m l í t e t t S I N A P I U S D á n i e l egyik l á n y a v o l t , a k i u g y a n c s a k a Z s u z s a n n a n é v r e h a l l g a t o t t . í g y é r t h e t ő , h o g y B É L S I N A P I U S J á n o s t , a liegn i t z i r e k t o r t , felesége t e s t v é r é t ,,adfinis n o s t e r " n e k nevezi. A c s a l á d t ö r t é n e t ezek szerint B É L k u t a t á s a i n k í v ü l a családi h a g y o m á n y o n a l a p u l . A m u n k a 1480-nal k e z d ő d i k , és Dániellel, a lőcsei p a p p a l fejeződik b e , felsorolva persze e n n e k h á r o m f i á t i s . L e g t ö b b e t a család m a g y a r o r s z á g i á g á v a l foglalkozik, d e s z á m o n t a r t j a a külföldi r o k o n s á g o t is. A m u n k a é r t é k e s forrás lehet a z o k s z á m á r a , a k i k a X V I I . századi M a g y a r o r s z á g m ű v e l ő d é s é v e l foglalkoznak. É r t é k e s n e k ígérkezik a z o k s z á m á r a is, a k i k a régi m a g y a r n y o m t a t v á n y o k ú j a b b bibliográfiáját készítik elő. B É L tudniillik a SiNAPius-család t a g j a i n a k egész sereg olyan m u n k á j á t sorolja fel, a m e l y e t SZABÓ K á r o l y n e m ír le. TARNAI

ANDOR

B e e t h o v e n — M a e l z e l — F e s t e t i c h . Az Új Zenei Szemle 1954 o k t ó b e r i s z á m á b a n k é t — k o r á b b a n i s m e r e t l e n — BEETHOVEN-levelet i s m e r t e t t ü n k . A z e g y i k a z Országos Széchényi K ö n y v t á r K e s z t h e l y i L e v e l e s t á r á b a n lévő rövid a j á n l á s , a m á s i k az eszter­ g o m i p r í m i s i l e v é l t á r b a n R U D N A Y érsekhez a Missa Solemnis ü g y é b e n í r t levél. A k ö z z é t e t t k é t BEETHOVEN-levél j e l e n t ő s n e m z e t k ö z i v i s s z h a n g o t v á l t o t t k i ; a s z a k k u t a t á s k o m o l y érdeklődéssel fordult M A E L Z E L , a v i l á g h í r ű z e n e t e c h n i k u s m a g y a r k a p c s o l a t a i felé. J e l e n k ö z l é s ü n k b e n a r e n d e l k e z é s ü n k r e álló t o v á b b i k é z i r a t o k a l a p j á n k í s é r l e t e t t e s z ü n k a r r a , h o g y M A E L Z E L m a g y a r o r s z á g i a l k a l m a z t a t á s á n a k t e r v é t tisz­ tázzuk. M á r az előző k ö z l e m é n y b e n u t a l t u n k a „Promemoria" -r&,x a m e l y a k e s z t h e l y i BEETHOVEN-ajánlólevelet őrzi m e l l é k l e t k é n t . Az e m l í t e t t k ö z l e m é n y b e n csak M A E L Z E L személyével (akit B E E T H O V E N FESTETiCHékhez ajánl z e n e t a n á r n a k ) k a p c s o l a t o s k é r d é ­ sekben h i v a t k o z t u n k a szerződéstervezetre. A szerződéstervezetet magábanfoglaló akta­ csomó jelentőségét B E E T H O V E N k é z i r a t á n k í v ü l , M A E L Z E L — k é s ő b b világhíres zene­ t e c h n i k u s — személye, t e r v b e v e t t m a g y a r o r s z á g i a l k a l m a z t a t á s a emeli. Már említettük, hogy míg a zenetörténet J o h a n n N e p o m u k M A E L Z E L Í 2 (más lexikonok m é g e g y MAELZELTOI, L e o n h a r d r ó l is t u d n a k 3 ) ismeri a m e t r o n ó m , p a n h a r m o n i o n s t b . szerkesztőjének, feltalálójának, a d d i g a k e s z t h e l y i t e r v e z e t b e n J o h a n n Michael M A E L Z E L szerepel. Michaelről egy biográfia, egyetlen t ö r t é n e t i l e x i k o n s e m t u d , s így m á r csak ezen a z a l a p o n is í r á s h i b á t kell f e l t é t e l e z n ü n k . E h h e z j á r u l m é g r e g e n s b u r g i születése. R e g e n s b u r g a szülővárosa az á l t a l á n o s a n i s m e r t J o h a n n N e p o m u k MAELZELnek ; u g y a n c s a k regensburgi születést jelöl a szerződéstervezeten k í v ü l a z egyik ajánlólevél : 19

CSÁSZÁR E l e m é r : Bessenyei akadémiai törekvései. B p . 1910. »Promemoria« a n n a k az a k t a - c s o m ó n a k címe, a m e l y a M A E L Z E L és F E S T E ­ TICH k ö z ö t t t e r v e z e t t szerződés szövegét t a r t a l m a z z a . E z az a k t a - c s o m ó foglalja m a g á b a n 1

B E E T H O V E N és K O Z E L U H a j á n l ó l e v e l é t 2 3

is.

SZABOLCSI B e n c e — T Ó T H A l a d á r : Zenei lexikon. B p . 1935. I I . 9 9 . 1. F R I M M E L , T h e o d o r : Beethoven-Handbuch. Leipzig. 1926. I . 378 — 381. 1.

Kisebb

közlemények

129

Leopold KozELiTHé. R e g e n s b u r g híres s z ü l ö t t e volt a M A E L Z E I , família : az a p a orgona­ é p í t ő és m e c h a n i k u s , z o n g o r á r a m i n d k é t f i á t k o r á n k e z d i o k t a t n i , d e m e c h a n i k á r a is t a n í t g a t j a ő k e t . J o h a n n m e c h a n i k a i készsége g y o r s a n fejlődik, s b á r m á r k o r á n , 14 éves k o r á b a n t ö k é l e t e s z o n g o r a j á t é k o s , fő érdeklődési k ö r e a m e c h a n i k a m a r a d t . R e g e n s b u r g gal ez ü g y b e n t ö r t é n t l e v é l v á l t á s u n k á l l í t á s u n k a t az íráshibáról s z i n t é n m e g e r ő s í t e t t e . — M A E L Z E L t o v á b b i i s m e r t életrajzi a d a t a i : R e g e n s b u r g b a n 1788-ban, 16 éves k o r á b a n z o n g o r a t a n á r , 4 4 é v m ú l v a Bécsbe k e r ü l , t e h e t s é g e k a p c s á n r ö g t ö n a l e g n a g y o b b a k közelébe ; i n n e n a j á n l j á k K e s z t h e l y r e 1795-ben (23 éves k o r á b a n ) m i n t n e v e s zene­ p e d a g ó g u s t . K o m o l y t e k i n t é l y t b i z t o s í t a n a k s z á m á r a az ajánlók, d e a t e r v e z e t súlyos, h e l y e n k é n t d i k t a t ó r i k u s feltételei is a r r ó l t a n ú s k o d n a k , hogy B é c s b e n jól „ b e f u t o t t " n e v e s t a n á r l e h e t e t t . M i n t n e g a t í v u m , fontos a d a l é k m a g y a r o r s z á g i t a r t ó z k o d á s á h o z , h o g y egyetlen biográfia s e m t u d róla az 1792 és 1805 k ö z ö t t i é v e k b e n ; a m i k o r 1805 o k t . 14-én S c h ö n b r u n n b a n NAPOLEONnal t a l á l k o z i k 5 m á r készen v a n p a n h a r m o n i o n j a (ekkor viszi P á r i z s b a , a h o l 60 000 f r a n k é r t eladja 6 ). A fentiek e l ő r e b o c s á t á s á v a l i s m e r t e t j ü k a z t a s z e r z ő d é s t e r v e z e t e t (Promemoria)^ a m e l y e t M A E L Z E L a j á n l o t t F E S T E T I C H grófnak, a gróf megkeresésére. Meg kell jegyez­ n ü n k , h o g y nincs m e g a teljes szöveg. A szerződés h é t p o n t j á b ó l k e t t ő : az 5. és a 6. hiányzik. PROMEMORIA J o h a n n Michael Maelzel a u s R e g e n s b u r g g e b ü r t i g , d e r seit m e h r e r e n J a h r e n d a s e l b s t in d e n e r s t e n gesandschaftlichen u n d adelichen H ä u s s e r n U n t e r r i c h t a u f d e m K l a v i e r ertheilet h a t , u n d v o r K u r z e m hieher n a c h W i e n g e k o m m e n ist, u m die hiesigen grossen Meister in d e r N ä h e k e n n e n z u lernen, w e l c h e m a u c h dieselben, n a m e n t l i c h a b e r die b e r ü h m t e H e r r e n B e e t h o v e n , K o z e l u c h u n d W r a n i z k y , so wie M a d a m e A u e r n h a m m e r die b e s t e n Zeugnisse wegen seiner K u n s t z u ertheilen n i c h t e n t s t e h e n w e r d e n , ist g e s o n n e n d a s i h m e b e y d e m H e r r n Grafen Georg v o n F e s t e t i c s z u K e s t h e l i n U n g a r n a n g e t r a g e n e E n g a g e m e n t a n z u n e h m e n . H e r r M. ist n e m l i c h e r b ö t i g , täglich z w e y oder h ö c h s t e n s d r e y S t u n d e n U n t e r r i c h t a u f d e m K l a v i e r z u ertheilen, v e r b i n d e t sich jedoch z u g a r k e i n e n a n d e r e n D i e n s t e n oder V e r r i c h t u n g e n , w a s sie i m m e r für einen N a m e n h a b e n m ö g e n , woferne er sich n i c h t selbsten gerne u n d freywillig d a z u v e r s t e h t . D a g e g e n b e d i n g t sich derselbe a u s : 1. eine jährliche B e s o l d u n g v o n 400 f W i e n e r W ä h r u n g . 2. freie K o s t u n d T r u n k M i t t a g s u n d A b e n d s (entweder m i t d e r H e r r s c h a f t oder alleine u n d n i c h t m i t d e n D o m e s t i k e n ) freies F r ü h s t ü c k , H o l z , W ä s c h e p p u n d ein beson­ deres Z i m m e r für sich. 3. die n ö t i g e n R e i s e k o s t e n h i n u n d z u r ü c k . A u c h b e h ä l t sich H e r r M. b e v o r , d e n O r t w i e d e r u m verlassen zu k ö n n e n , sobald i h m derselbe a u s was i m m e r für U r s a c h e n nicht mehr ansteht. 4. Besizt H e r r M. ein vorzüglich g u t e s , sehr schon [!] conditionirtes n o c h g a n z u n v e r d o r b e n e s F o r t e p i a n o i n Flügelform, welches, d a es derselbe w e d e r hier s t e h e n , 4

B E R N S D O R F , E d u a r d : Neues

Universal-Lexikon

der Tonkunst.

D r e s d e n , 1857.

II. 8 4 9 - 8 5 1 . 1. 5

FRIMMEL, Theodor:

6

i. m .

378 — 3 8 1 .

1.

F É T I S , F . — J . : Biographie universelle des musiciens. 2. k i a d . P a r i s , 1878. 5. k ö t . 396. 1. 7 Országos Széchényi K ö n y v t á r K é z i r a t t á r : K e s z t h e l y i Levelestár (alfabetikus elrendezés k a p c s á n B b e t ű n é l , B E E T H O V E N ajánlólevele m i a t t ) I I . 299/1795. 9

Magyar Könyvszemle

130

Kisebb

közlemények

n o c h a u f seine K o s t e n u n d Gefahr h i n u n d h e r t r a n s p o r t i r e n lassen k a n n , u n d d a d o c h a u f j e d e n F a l l ein i h m z u m U n t e r r i c h t völlig a n s t ä n d i g e s I n s t r u m e n t u n u m g ä n g l i c h n o t h w e n d i g ist, i h m u m d e n A n k a u f s p r e i s v o n 60. D u k a t e n , die es i h m selbsten k o s t e t , abgenommen werden müste. 5. 6. 7. E n d l i c h b i t t e t sich H e r r M. ü b e r alle diese P u n k t e n eine — v o n d e m H e r r n Grafen v . F e s t e t i c s e i g e n h ä n d i g ausgefertigte schriftliche V e r s i c h e r u n g a u s . S z á m u n k r a J o h a n n N e p o m u k M A E L Z E L személyével való azonosításhoz l e g t ö b b e t a t e r v e z e t b e v e z e t ő része m o n d . M i n t a t e r v e z e t b e v e z e t ő j é b e n o l v a s t u k h á r o m , illetve n é g y ajánlás t ö r t é n t E z e k közül m a m á r csak k e t t ő v a n m e g : egyik B E E T H O V E N Ó (Új Zenei Szemle 1954 o k t ó b e r i s z á m á b a n k ö z ö l t ü k ) , m á s i k Leopold KozELUHé, a m i t ezen a helyen i s m e r t e t ü n k : D a s B H . J o h a n n Maelzel, a u s R e g e n s p u r g g e b ü r t i g , d a s Clavier m i t e i n e m n i c h t g e m e i n e n G r a d e v o n F e r t i g k e i t , Praecision u n d ' A u s d r u k [!] zu spielen v e r s t e h e , a u c h so viele t h e o r e t i s c h e K e n n t n i s s e seiner K u n s t besitze, d a s s m a n v o n i h m m i t R e c h t e r w a r t e n dürfe, er w e r d e z u m U n t e r r i c h t e der J u g e n d m i t b e s o n d e r s g u t e m Erfolge v e r w e n d e t w e r d e n k ö n n e n , a t t e s t i r e u n d bekräftige ich d u r c h diese m e i n e F e r t i g u n g . W i e n d 2. F e b r . Leopold K o z e l u c h i K . K . Capellmeister

K o z e l u h a j á n l á s a eddigi i s m e r e t e i n k e t n e m g y a r a p í t j a s o k k a l . Az előbbieknél v a l a m i v e l részletesebben ír MAELZELről. K O Z E L U H ezekben az é v e k b e n Bécs egyik leg­ ü n n e p e l t e b b k o m p o n i s t á j a , r e n d k í v ü l t e r m é k e n y zeneszerző, M O Z A R T u t ó d j a a császárt k a m a r a k o m p o n i s t a i tisztségben, az a k k o r i zenei közélet egyik l e g t e k i n t é l y e s e b b t a g j a . S z a v a , ajánlása, d ö n t ő l e h e t e t t egy K e s z t h e l y e n ismeretlen z e n e t a n á r a l k a l m a z t a t á s á n á l . Az Országos L e v é l t á r F e s t e t i c h - l e v é l t á r á b a n m e g t a l á l t u k F E S T E T I C H és K E R E S Z TTJRY I s t v á n ( F E S T E T I C H bécsi ágense) l e v é l v á l t á s á t M A E L Z E L ü g y é b e n . Az 1795. é v . D i r e c t o r i u m szerint j a n u á r 9-én 8 ilyen t a r t a l m ú levelet k a p o t t K E R E S Z T T J R Y : „ T u d a k o z z o n v a l a m e l l y jó Clavier Mesterről a' k i a ' m e l l e t t h a t a l á n Olasz és F r a n c z i a N y e l v e k e t is jól t u d n á igen h a s z n o s v o l n a , a n n a k feltalálásával p e d i g t u d o s i t s a ő Nagyságát." A válasz február 3-án k e l t B é c s b e n : 9 „Keresztury István ur tudósítja ő Nagyságát 2° K l a v i e r M e s t e r t v a l a m e l y J e l e s Iffjat t a l á l t , kinekis A t t e s t a t u m á t , és a ' m e l y feltételek a l a t t a ' le jövetelre kész,, ide z á r v a m e g - k ü l d i . " E z az a t t e s t a t u m a Promemoria c í m ű szerződés-tervezet, a m e l y e t a fentiekben ismertettünk. A B E E T H O V E N — M A E L Z E L — F E S T E T I C H ügyben rendelkezésünkre állott forrásokat f e l t á r t u k . Bizonyossá v á l t egyrészt az, h o g y v a l ó b a n arról a MAELZELről v a n szó, a k i t a z e n e t ö r t é n e t m i n t híres z e n e t e c h n i k u s t ismer, de bizonyos az is, h o g y BEETHOVENnel v a l ó b a r á t s á g a — ajánlólevelünk t a n ú s á g a szerint — m á r j ó v a l előbb szoros v o l t , m i n t a z t eddigi a d a t a i n k t u d t á k . M a g y a r o r s z á g i a l k a l m a z t a t á s a feltehetően n e m j ö t t l é t r e 8 9

K e s z t h e l y i D i r e c t o r i u m (Agentiale) 1795. 28. t é t e l . K e s z t h e l y i D i r e c t o r i u m (Agentiale) 1795. 72. t é t e l .

Kisebb közlemények

131

Részben a Promemoria hangja, részben a további adatok hiánya késztet erre a gondo­ latra, noha kiegészítésül szívesen kínálkoznék az életrajzi hiatus 1795 és 1805 között. A terv komoly volt, a szerződés-tervezet szerint MAELZEL foglalkozott is egy magyar­ országi út gondolatával, de míg további adatokat, vagy a szankcionált szerződést meg nem találjuk, addig keszthelyi alkalmaztatásával kapcsolatban állást nem foglalhatunk. FALVY ZOLTÁN

R e g n u m M o r t u o r u m . Az Országos Széchényi Könyvtár 1952 júniusában több régi hírlapkötetet vett át a Nógrádmegyei Múzeumtól. A kötetek egyikéről kiderült, hogy az ún. „Neuwieder Zeitung" magyarországi latin nyelvű fordításának eddig ismeretlen évfolyamait tartalmazza. A lap eredetijét Moritz Flavius TEENK von TONDER 1786-ban, Neuwiedben „Poli­ tische Gespräche der Todten" címen indította meg és „Reich der Todten", majd „Gespräche im Reiche der Todten", illetve „Neuwieder Zeitung" stb. címmel — később már MajnaFrankfurtban — , egészen 1810 végén bekövetkezett haláláig szerkesztette. A hihe­ tetlenül népszerű újság a LuKiANOS-féle „halottak beszélgetéseidből kiinduló, világ­ szerte kedvelt irodalmi műfajnak egyik legkésőbbi képviselője volt. 1 Az aufklärista és szabadkőműves TONDES a halottak beszélgetéseiben, halottak és élők levelezésében szellemes gúnnyal tárgyalta korának politikai és társadalmi kérdéseit. 2 A lap közked­ veltsége mellett tanúskodik az is, hogy több városban, így Bécsben, Pesten és Pozsony­ ban, utánnyomatok készültek belőle és mellékletként adták különböző újságokhoz. 3 Magyarországon kiváltképpen népszerű volt. Itteni hatásával és pályafutásával többen is foglalkoztak, 4 s amint megállapították, a „Politische Gespräche'''' öt hazai lap mellék­ leteként jelent meg : három német nyelven, egy-egy pedig latin, illetve magyar fordí­ tásban. Magában Pozsonyban egy német ós egy latin nyelvű kiadás látott napvilágot egyazon időben, ugyanakkor, amikor Bécsben ROSENMAN István, magyarországi udvari ágens is mellékelte TONDEB lapjának latin nyelvű fordítását a főként magyar olvasók számára szerkesztett „Europa" című újsághoz. Sőt D ' E S T E R szerint, 5 ROSENMAN ezzel egyidőben, a Pozsonyban megjelent „Annales"-éhez is csatolta. Az egykorú hazai sajtó pedig tekintélyként idézte a „Nájvidi Ujság"-ot. Míg azonban az itteni német és magyar nyelvű utánnyomatok eléggé ismertek és több helyen is maradtak fenn példányaik, addig a latin nyelvűekről keveset tudunk. ECKHARDT Sándor 1924-ben6 még csak ezt írja : „Magyarország részére állítólag külön latinra is lefordították". Maga D ' E S T E R 7 pedig csak feltételezi, hogy 1810-ig éltek, s utolsó adata róluk 1806-ból való. 8 Holott az „Ephemerides Statistico-Politicae", amelyet BELNAY György Alajos szerkesztett és adott ki Pozsonyban, már a lap megindulásától, 1 WALD APFEL József : A hazai hírlap- és folyóiratirodalom történetéhez. MKSzle 1930. 88. 1. 2 TOLNAI Vilmos : Halottak beszélgetései. Egy. Phil. Közi. 1927. 165. 1. 3 D'ESTER, Karl : Egy német újság magyarországi pályafutása. MKSzle. 1926. 364. 1. 4 Előbb idézett műveken kívül : D'ESTER, Karl : Das politische Elysium oder die Gespräche der Todten am Rhein. I—II. Neuwied. 1936., 1937. 398., 328. 1. ECKHARDT Sándor : A francia forradalom eszméi Magyarországon. Bp. [1924.] 222. 1.

s D ' E S T E R id. művei : 366. 1., ül. I. köt. 100. 1. 6

ECKHARDT i. m. 104. 1. 7 D ' E S T E R i. m. 364. 1.

s D ' E S T E R i. művei 365. 1., ül. I. köt. 98., 100. 1. 9*

132

Kisebb

közlemények

1804-től fogva egészen 1811-ig mellékelte a l a t i n f o r d í t á s t , 9 sőt az 1804 j a n u á r 30-án k e l t előfizetési f e l h í v á s á b a n is jelezte a „Neovidensis" m e g j e l e n é s é t . 1 0 B E L N A Y özvegye és örökösei p e d i g 1809 n o v e m b e r 2-án, az olvasókhoz i n t é z e t t p r o g r a m ú k b a n t o v á b b r a is biztosítják a l a t i n n y e l v ű Neuwieder Zeitung k ü l d é s é t . 1 1 E b b ő l a l a t i n u t á n n y o m a t b ó ] a z Országos Széchényi K ö n y v t á r b a n az 1804— 1806-os, a M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m i a K ö n y v t á r á b a n p e d i g az 1804—1805-ös é v f o l y a m o k a t ő r i z t é k . Az ú j o n n a n előkerült „Regnum Mortuorum", a „Neovidensis" megváltozott című folytatása. Évfolyamszámo­ z á s á t is t o v á b b v i s z i . A Regnum Mortuorum e d d i g i s m e r e t l e n v o l t . A m o s t előkerült k ö t e t a feldolgozás idejéig l a p p a n g o t t s felismerésére a z é r t is k e r ü l h e t e t t n e h e z e n sor, m e r t a k ö t é s külsején n y o m t a t o t t b e t ű k k e l , a belső c í m l a p r a r a g a s z t o t t p a p í r l a p o n p e d i g m ú l t s z á z a d i k é z í r á s b a n az „Ephemerides Posonienses 1810" c í m o l v a s h a t ó . M a g á n a k a l e t a k a r t c í m l a p n a k p e d i g — a „Regnum Mortuorum" főcímen k í v ü l — ez a z alcíme : „Ephemeris Gontinens Politica öolloquia Mortuorum, Politicas Orationes, nec non Secretum Litterarum Commercium Vivos Inter ae Mortuos. E Oermanico Neovidensis fideliter in Latinum versum'", jóllehet a főlap, m i n t e m l í t e t t ü k , á l l a n d ó a n „Neovidensis" címen n e v e z t e m e g c í m l a p j á n , v a l a m i n t m i n d e n h i r d e t m é n y é b e n s az előbb e m l í t e t t 1809-es p r o g r a m is „Nova Neovidensiá" -ról és „Secretum litterarum commercium vivos inter, ac mortuos"-TÓI beszél. A k ö t e t a „Regnum Mortuorum" 1809/10 és 1810/1 l-es, k é t h i á n y o s é v f o l y a m á t t a r t a l m a z z a . A s z á m o k s o r r e n d j é t a b e k ö t é s n é l összekeverték, a m i b i z o n y á r a azzal magyarázható, hogy a lap á t m e n ő évfolyamszámozással jelent meg. J a n u á r közepén k e z d ő d i k és s z á m o z á s a , v a l a m i n t l a p s z á m o z á s a á t n y ú l i k a k ö v e t k e z ő é v r e . A m a g y a r ­ országi u t á n n y o m a t így 1811-ben fejeződik b e , valószínűleg a j a n u á r 8-án megjelent 96-os s z á m m a l , m i v e l a n é m e t e r e d e t i 1810 v é g é n m e g s z ű n t , viszont a frankfurti és az i t t e n i p é l d á n y o k k ö z ö t t k b . k é t h ó t a d á t u m b e l i k ü l ö n b s é g . A l a p új c í m é t , úgy látszik, a c e n z ú r á n a k k ö s z ö n h e t i . E r r e az 1809 a u g u s z t u s 11-én k e l t s a l a p n a k első i s m e r t s z á m á b a n közölt, r ö v i d h í r a d á s b ó l k ö v e t k e z t e t h e t ü n k . 1 2 E b b ő l t u d j u k m e g , hogy a „Neovidensis" négy h ó n a p i s z ü n e t u t á n ú j r a megjelenik, , , h a b á r n e m t ö k é l e t e s e n " és m i n d a z o k a t a s z á m o k a t , „ a m e l y e k e t a k ö r ü l m é n y e k h e z k é p e s t s z a b a d lesz k i a d n i , h a l a d é k t a l a n u l " k ü l d i k m a j d az o l v a s ó k n a k . A b u r k o l t a n kifejezett szöveg m i n d e n b i z o n n y a l a c e n z ú r á r a u t a l , — m i n t a h o g y a n m a g á b a n a l a p b a n is t a l á l k o z u n k a c e n z ú r a á l t a l t ö r ö l t szöveggel 1 3 — s n a g y o n valószínű, h o g y a szerkesztő k é n y t e l e n volt l a p j á n a k c í m é t a k e v é s b é k o m p r o m i t t á l ó „Regnum Mortuorum"'-ra v á l t o z t a t n i . A c í m v á l t o z á s o k a t e r m é s z e t e s e n csak feltevés, de h a a z 1806. d e c e m b e r 30-án megjelent „Neovidensis"ós az előbb e m l í t e t t első „Regnum Mortuorum"'-szám k ö z ö t t i időből s z á r m a z ó p é l d á n y o k m e g v o l n á n a k , valószínűleg ezt a feltevést igazolnák. Szerkesztőváltozással is m a g y a r á z h a t n é k a c í m v á l t o z á s t . F Á B E B . A n t a l a z o n b a n a szer­ k e s z t é s t h i v a t a l o s a n B E L N A Y 1809 o k t ó b e r 26-án t ö r t é n t h a l á l a u t á n , o k t ó b e r 30-án v e t t e á t . 1 4 N e m l e h e t e t l e n az sem, h o g y F Á B E B a b e t e g BELNAYt előbb f e l v á l t o t t a , s a k k o r v á l t o z t a t t a m e g a z újság c í m é t . E z t a feltevést v a l ó s z í n ű t l e n n é teszi az a k ö r ü l ­ m é n y , h o g y B E L N A Y u t o l j á r a 1809 j ú l . 14-én szignálja az olvasókhoz i n t é z e t t közlését. 9

vidensis 10

11

»Ephemerides^statisticae, seu secretum litterarum D'ESTER

i.

m.

politicae, economicae, litterariae, quibus additur Neo­ commercium vivos, inter ac mortuos ex campis Elysiis.«

364 — 365.

1.

K é t l a p n y i melléklet az Ephemerides 1809. n o v . 2-i 85. s z á m á h o z . C u m Neovidensis, qui a 4 m e n s i b u s e m a n s e r a t , r u r s u s c o m p a r e a t , etsi n o n a c c u r a t e ; n o s , q u a e c u n q u e p e r a d j u n c t a t e m p o r u m licuerit edere, inomisse c u m B B . L e c t o r i b u s c o m m u n i c a t u r i s u m u s . V I . évf. 54. sz. 192. 1. 13 1809. évf. 67. sz. utolsó l a p j á n , egy bécsi h í r . A m e n n y i r e k i v e h e t ő , v a l a m i l y e n n a g y o s z t r á k seregről v a n b e n n e szó. 14 Ephemerides Stat. Pol. 1809. o k t . 3 1 . 84. sz. P u b l i c a n d u m . 12

Kisebb

közlemények

133

A t o v á b b i közlések m á r a l á í r á s n é l k ü l j e l e n t e k m e g ; p e d i g B E L N A Y m a j d n e m m i n d i g n e v é v e l jelezte felhívásait, h i r d e t é s e i t . F e l t e h e t ő betegsége t e h á t m á r egy h ó n a p p a l a c í m v á l t o z á s e l ő t t t e t t e v o l n a szükségessé a s z e r k e s z t é s b e n v a l ó h e l y e t t e s í t é s é t . A „Regnum Mortuorum", külső alakját, beosztását s t b . tekintve, megegyezik e l ő z m é n y é v e l . D ' E S T E R leírásából t u d j u k , 1 5 hogy a „Neovidensis" eredetijének f o r m á j á t , a n y o l c a d r é t e t , u g y a n m e g t a r t j a , d e a s z á m o z á s u k n e m egyezik. Lefordítja a m o t t ó k a t , a v e z é r c i k k e k e t , az é l e t r a j z o k a t , r i t k á b b a n a h í r e k e t , m é g a h i r d e t é s e k e t is. A z o n k í v ü l g y a k r a n t a r t a l m a z m é g m a g y a r és n é m e t n y e l v ű h i r d e t é s e k e t és sokszor közöl a n é m e t eredetiben n e m található latin versecskéket. Evvel ellentétben a hazai német példányok D ' E S T E R szerint, 1 6 n a g y o b b r é s z t b e t ű h í v e k , a B e i l a g é k b a n közölt a k t u á l i s h í r e k e t a z o n b a n m e g v á l o g a t t á k , a s z e r i n t , h o g y m i t közölt m á r a főlap. K i e m e l i a l a t i n fordítás a r á n y l a g o s gyorsaságát. E z a g y o r s a s á g — k ü l ö n ö s e n h a figyelembe vesszük, h o g y az u g y a n c s a k P o z s o n y b a n k i a d o t t n é m e t l e n y o m a t r e n d s z e r i n t egy h é t t e l k é s ő b b e n jelent m e g a l a t i n n á l — a r r a a k ö v e t k e z t e t é s r e i n d í t o t t , hogy t a l á n a „Neovidensis" is R O S E N M A N f o r d í t á s a s így a c e n z ú r á n a k n e m lévén vele k ü l ö n g o n d j a (Bécsben t i . m á r a p p r o b á l t á k ) , h a m a r á b b n y o m h a t t á k k i . A n n á l is i n k á b b , mivel R O S E N M A N fordítása l e g n a g y o b b s z á m ­ b a n a „Regnum Mortuorum" c í m e t viselte. A z o n k í v ü l a BELNAY-örökösök m á r e m l í t e t t p r o g r a m j á n a k ó v a t o s m e g f o g a l m a z á s á b ó l is a z t l e h e t e t t v o l n a g y a n í t a n i , hogy a f o r d í t á s t m á s h o n n a n v e t t é k á t . A k é t újság azonos t a r t a l m ú s z á m a i n a k e g y b e v e t é s e a z o n b a n e n n e k ellene szól. R O S E N M A N Ó t ö m ö r e b b , m é r t é k t a r t ó b b , de s z á r a z a b b is. A m a g y a r ­ országi fordítás v i s z o n t s z a b a d a b b , s z í n e s e b b . S ű r ű b b e n a l k a l m a z idézőjeleket. T e c h n i ­ k á j a is m á s . A z a p p e n d i x e k e t g y a k r a n h o z z á c s a p j a a főszöveghez, v a g y éppenséggel elveti. A szövegeket is a p r ó b b r a t ö r d e l i . A latin v e r s e c s k é k a l k a l m a z á s a s z i n t é n h a z a i szerzőre v a l l . L e h e t s é g e s , h o g y a fordítás m u n k á j á t m a g a B E L N A Y , m a j d F Á B E R v é g e z t e . M i n d k e t t e n v e r s í r á s b a n j á r t a s , l a t i n u l jól t u d ó , t u d o m á n y o s felkészültségű írók v o l t a k . E g y m á s i k k ö r ü l m é n y is ellene szól R O S E N M A N fordítói s z e r e p é n e k . Ő u g y a n i s 1808-ban a bécsi csász. ós k i r . u d v a r i rendőrséghez f o l y a m o d i k , 1 7 h o g y a k ö z k e d v e l t ú j s á g o t Bécsben m a g y a r fordításban kiadhassa. Kiköti azonban, hogy a fordítást m á s m a g y a r n y e l v ű újság n e közölhesse az örökös t a r t o m á n y o k b a n . N a g y o n v a l ó s z í n ű , h o g y u g y a n ­ e z t k é r t e a l a t i n u t á n n y o m a t t a l k a p c s o l a t b a n is. J e l l e m z ő , hogy az e n g e d é l y t n e m k ö n n y e n a d t á k m e g , „ n e h o g y a m á r megjelenő m a g y a r újságok é r d e k e i n e k a m a g y a r fordítások f o r g a l o m b a h o z a t a l á v a l á r t s a n a k " . V a l ó j á b a n a z o n b a n a t t ó l félt az o s z t r á k k o r m á n y , hogy a m a g y a r l a p p a l e g y m a g y a r p á r t m e g a l a k u l á s á t és a m a g y a r n y e l v i t ö r e k v é s e k e t segítik elő és e g y s z e r s m i n d o l y a n a l s ó b b o s z t á l y o k n a k is l e h e t ő v é teszik az újságolvasást, akik még latinul sem t u d n a k , akik számára egyébként, a Hofkanzlei szerint R O S E N M A N m á r úgyis n é h á n y újságot í r t . 1 8 Az e n g e d é l y t v é g ü l mégis m e g a d t á k , d e a l a p megjelenésének s e m m i n y o m a sincs. Az e n g e d é l y m e g a d á s á n á l a bécsi u d v a r i r e n d ő r s é g h i v a t a l o s v é l e m é n y e z é s é b e n m e g e m l é k e z i k a „Neuwieder Zeitung"-TÓ\, mint o l y a n lapról, a m e l y n e k segítségével M a g y a r o r s z á g r a h a t n i l e h e t . ,,Az újság o t t m a j d n e m orákulum tekintélyével rendelkezik." Természetesen a Bécsben cenzúrázott példányok terjesztésére és f o r d í t á s á r a g o n d o l t a k . E z e k n e m sok v e s z é l y t j e l e n t e t t e k , m e r t m i n t D'EsTERtől t u d j u k , m é g h i r d e t é s e i k e t is c e n z ú r á z t á k . D e a f é k e v e s z t e t t c e n z ú r a idején a m a g y a r o k n a k m é g az ilyen m e g r o s t á l t p é l d á n y is a s z a b a d s á g levegőjét h o z t a !

15 16

D ' E S T E R i. m . D ' E S T E R i. m .

I. köt. 365. 1.

100.

1.

« D ' E S T E R i. m .

366. 1. és I . k ö t .

M D ' E S T E R i.

I.

m.

köt.

100.

1.

9 9 - 1 0 0 . 1.

134

Kisebb közlemények

Az osztrák rendörségnek előbb idézett jelentése nemcsak arra a látszólag meg­ magyarázhatatlan jelenségre ad feleletet, hogy miért engedték meg a lapnak hazánkban való terjesztését, hanem azoknak az okoknak egyikére is rávilágít, miért jelenhetett meg Magyarországon több latin utánnyomat a „Neuwieder'"-böl, éppen abban az időben, amikor a latin nyelv a magyar hírlapirodalomban is egyre jobban veszített jelentőségé­ ből. 1 9 A „Neovidensis" főlapjának szerkesztője viszont többek között azzal indokolja újságjának nyelvét, hogy latinul a magyarországi lakosság többi része is ért. 20 Végezetül még egy kérdés marad válaszolatlanul. Hogyan lehetséges, hogy ebből a lapból, amely oly nagy közkedveltségnek örvendett, alig maradt meg mutatónak valami? Teljesen hiányoznak az 1807-es és 1808-as évfolyamok, meg az 1809-es első fele. Sőt magából a frankfurti eredetijéből sem sikerült nálunk eddig legalább egy példányt ez időszakból föllelni s így összehasonlításokat tenni. Pedig a frankfurti kiadások bizo­ nyára elkerültek Magyarországra, hiszen D ' E S T E R szerint az utánnyomatok ragaszkodtak az eredetihez. KULCSÁR István is pl. késéseit azzal menti, hogy a „Neuwidi Újság" nem érkezett meg idejében. 21 Még SZEMERE Pál hagyatékából sem került eddig elő, holott tudjuk, 22 hogy KULCSÁR a fiatal SzEMERÉre bízza a Todtengespräche magyar fordítását. Ezek a hiányok nem lehetnek véletlenek, okukat bizonyára az egykorú politikai viszonyokban kell keresnünk. SZEKERES MARGIT

19 20 21 22

DEZSÉNYI Béla : A magyar hírlapirodalom első százada. Bp. 1941. 24. 1. Idézi DEZSÉNYI i. m. 24. 1. és jegyz. Hazai s Külföldi Tudósítások. 1810. jan. 3. 9. sz. 76. 1. és más helyen. TOLNAI i. m. 1 6 6 - 1 6 7 . 1.