Tartalomjegyzék 1. Bevezetés............................................................................................................................2 1.1. A kutatás célkitűzései..................................................................................................4 1.2. Hipotézisek..................................................................................................................4 2. Szakirodalmi áttekintés......................................................................................................5 2.1. Egészségszemlélet-változások.....................................................................................5 2.2. Mi az egészség?...........................................................................................................6 2.3. Koherencia érzet..........................................................................................................8 2.4. Fogalmak.....................................................................................................................9 2.4.1. Egészség-magatartás...........................................................................................9 2.4.2. Egészségmegőrzés................................................................................................9 2.4.3. Egészség tudatosság.............................................................................................9 2.4.4. Egészségi állapot................................................................................................10 2.4.5. Az életmód..........................................................................................................11 2.5. Az életmód és a kultúra összefüggései......................................................................12 2.6. A magyar felnőtt lakosság egészségi állapota...........................................................13 2.6.1. Egészség önértékelése, vélt egészség.................................................................13 2.6.2. Testsúly...............................................................................................................15 2.6.3. Testmozgás.........................................................................................................16 2.6.4. Dohányzás..........................................................................................................16 2.7. Az egészségnevelés...................................................................................................18 2.8. Egészségfejlesztés.....................................................................................................19 2.9. Népegészségügyi program........................................................................................20 3. Anyag és módszer.............................................................................................................22 4. Eredmények ismertetése, megbeszélése...........................................................................24 4.1. Egészségkárosító magatartások.................................................................................24 4.1.1. Dohányzás..........................................................................................................24 4.1.2. Alkoholfogyasztás..............................................................................................26 4.2. Táplálkozás................................................................................................................29 4.3. Testmozgás................................................................................................................34 4.4. Egészségtudatosság, egészséggel kapcsolatos ismeretek..........................................38 5. Összegzés:........................................................................................................................49 Irodalomjegyzék:..................................................................................................................51
1
1. Bevezetés Régóta hallhatjuk a különböző tanulmányokban, nyilatkozatokban, hogy a magyar emberek egészségi állapota mennyivel rosszabb, mint a legtöbb EU- ország lakosságáé. A különbség jelentős része a statisztikákban is tükröződik, de főképp a hozzáállásban és az életfelfogásban érzékelhető. A problémák súlyosbodnak, ezért ma már egyéni és társadalmi szinten egyaránt foglalkoznunk kell az egészséggel. Az egészséges, aktív életmód tekintetében a legfőbb szerep a minket körülvevő szocializációs színtereknek tulajdonítható, mint család, barátok, munkahely (Pál– Császár–Huszár–Bognár, Fiatal felnőttek testkultúrája). Az egészség érték, amit megfelelő módon, megfelelő eszközökkel kell beépítenünk tudatunkba és mindennapjainkba. Hazánkban számos tanulmány foglalkozott az iskoláskorú gyermekek fizikai aktivitásával, táplálkozásával, életmódjával, ami ebben az esetben azért lényeges, mert azok a fiatal felnőttek, akikben tizenévesen kialakult az egészséggel kapcsolatos értékrendszer, később is aktívabb, egészségesebb életet folytat. Ha gyermekkorban ezen képességeket elsajátítjuk, felnőtt korunkban is könnyebben szánunk rá időt, energiát és pénzt. A magyar fiatal felnőtteket nézve viszont kevés tanulmány született életmódjuk, egészségük szubjektív értékelése tekintetében. A magyar felnőtt népesség - európai összehasonlításban is - magas halálozását döntően meghatározó szív-érrendszeri és daganatos betegségek hátterében is elsősorban életmódbeli tényezők és az egészségtudatos magatartásforma hiánya áll. A táplálkozási szokások megváltozásával és a fizikai aktivitás csökkenésével párhuzamosan növekszik az elhízás és a felnőtt (II. típusú) cukorbetegség, s mindkettő egyre gyakrabban észlelhető már gyermek és serdülő, valamint ifjúkorban is. A két legfontosabb népbetegség mögött azonos kockázati tényezők állnak: úgymint az elhízás, a fizikai aktivitás hiánya, a dohányzás és alkoholfogyasztás .(Aszmann, A testnevelés szerepe az egészségtudatos magatartás kialakításában; Szekszárdi, 2001.)
2
A magyar felsőoktatásban tanuló hallgatók rendkívül rossz egészségi és fizikai állapotára híva fel a figyelmet a Magyar Egyetemi - Főiskolai Sportszövetség (MEFS). 2009-es felméréseik szerint a 18-25 éves korosztály 6-8%-a sportol rendszeresen és 18%-uk érintett olyan krónikus betegségekben, mint a magas vérnyomás, a diabétesz vagy az egyéb keringési problémák. Ezek az adatok tükrözik, hogy mennyire rossz a magyar fiatal felnőttek egészségi állapota. Ez az az időszak talán, amelyben az ember leginkább megalapozza a későbbi életminőségét. Leendő védőnőként úgy gondolom, hogy a legfontosabb érték az egészség, aminek megőrzése érdekében a károsodások megelőzése, illetve kiszűrése a legésszerűbb. A megelőzésnek két pillére van. A primer (elsődleges) prevenció az életmód egészséges irányban történő befolyásolását és a környezeti, társadalmi rizikó tényezők kiküszöbölését célozza. A szekunder (másodlagos) prevenció, amely a biológiai kockázati tényezők (pl. magas vérnyomás,kóros vércukor és koleszterin szint, túlsúly, elhízás) felderítésére irányul, és a veszélyeztetett személyek számára célzott megelőzési és gyógyítási lehetőségeket kínál.(Aszmann, A testnevelés szerepe az egészségtudatos magatartás kialakításában) Az egészségmagatartás a leghatékonyabban abban a környezetben, közegben befolyásolható, változtatható, amelyben az emberek az életüket élik, azaz a mindennapi élet színterein, ezért választottuk kutatásunk színtereként a Miskolci Egyetemet. A dolgozat alapjául szolgáló kutatás résztvevői a Miskolci Egyetem hallgatói.
Életmódjuk
értékrendszerükről,
vizsgálatával
életmódjukról
szeretnénk a
képet
különböző
kapni
karok
egészséghallgatóinak
egészségtudatával kapcsolatos eltérésekről. A dolgozat alapproblémája a hiányos egészségtudatból fakadó, vagy az egészségtudat megléte ellenére fennálló helytelen életvitel, egészségmagatartás. A probléma kulcsa lehet egy olyan egészségfejlesztési módszer kidolgozása, ami az eddigiektől eltérően, más aspektusból közelítve teszi képessé a fiatalokat saját egészséges és egészségtudatos életmódjuk, életstílusuk kialakítására. Fontos, hogy a fiatalok úgy és olyan életszemléletet alakíthassanak ki, hogy leendő szülőkként
színvonalas
magánéleti
kultúrát
családjuknak. 3
teremthessenek
maguknak
és
1.1. A kutatás célkitűzései A kutatás során célul tűztük ki vizsgálni:a Miskolci Egyetem három karának elsősés végzős hallgatóinak életmódját (egészségi állapot szubjektív értékelése, káros szenvedélyek, táplálkozás, testmozgás). Ezen belül is az egészségfejlesztés-oktatás hatásait az egészségügyi hallgatók egészségmagatartásának alakulására; az egészség szubjektív értékelése és a káros szenvedélyek közötti kapcsolatot, valamint az egészség szempontjából hatékony testmozgás meglétét, különös tekintettel a karonkénti- és évfolyamonkénti megoszlásra.
1.2. Hipotézisek Feltételezzük, hogy a vizsgált kar elsőéves- és végzős hallgatói között pozitív irányú egészségtudatbeli eltérés várható; a végzős hallgatók között kevesebb a káros szenvedéllyel élők száma, mint az első évfolyamokon; az Egészségügyi Kar végzőseinek eredménye tudatosabb egészségmagatartást mutat mint a másik két karon, illetve több, egészség szempontjából hatékony testmozgást végeznek, mint a másik két kar hallgatói.
4
2. Szakirodalmi áttekintés
2.1. Egészségszemlélet-változások Az egészség egy képlékeny fogalom. Századokról-századokra változik, ugyanakkor meghatározza életünk minden területét, életminőségünket, munkavégzésünk minőségét, társas kapcsolatainkat. Az idők során nagy változások történtek az egészségszemlélet megítélése területén, ilyenek a biomedikális szemlélet modelljei, a bio-pszicho-szociális modell és a holisztikus felfogás. A biomedikális megközelítés egy úgymond negatív irányzat, ami szerint az egészség nem más, mint a betegségérzet hiánya. A biológiai zavarokat helyezi előtérbe, az egyént körülvevő szociális tényezőket háttérbe szorítja. A bio-pszicho-szociális modell jelentette azt az újítást, aminek révén az egészségszemlélet, mint fogalom, a köztudatba került. Ez egy olyan szemlélet, amely
a szociológia, pszichológia, epidemiológia,
politológia területeire is támaszkodik, így
elméleti és gyakorlati síkon is
alkalmazhatóvá vált. Mindezt tovább fejlesztve az 1986-os Ottawai Charta-nak köszönhetően létrejött az egészség társadalmi modellje, ami kibővítve, az egészséggel kapcsolatban álló tudományok, területek számát, megalkotta a holisztikus szemléletet. Ez a három fő irányzat és sok másféle felfogás egymásra épülése, összeolvadása alapozta meg és alakította ki mai egészségfelfogásunkat. Az ENSZ definíciója szerint „az egészség megőrzése olyan fogalom, amely az egészséget elősegítő életmód és az ezt ösztönző társadalmi, gazdasági, környezeti és személyes tényezők támogatását öleli fel”. Vagyis az egészséget szolgáló magatartásnak két alapvető formája van:az egyéni(tanácsadás, nevelés, klinikai beavatkozás) és a közösségi(egészséggazdasági, társadalmi, kulturális, természeti és technikai feltételek javítása). (Kis, A modern egészségszemlélet alakulása)
5
2.2. Mi az egészség? Nem egyszerű meghatározni, hogy mitől lesz „egész” az ember. Az Egészségügyi Világszervezet(EVSZ) meghatározása szerint „az egészség a teljes fizikai, mentális és társas jólét állapota és nem csupán a betegség, vagy fogyatékosság hiánya.” Ha végiggondoljuk a definíciót, akkor rájövünk, hogy ismeretségi körünkből egy ember sincs, akire igaz lenne. Mit értünk „teljes fizikai jólét” alatt? A szemüvegesek eszerint nem egészségesek?Ki tekinthető mentális jólét állapotában lévőnek?A tökéletes társas jólét pedig még nehezebben értékelhető. Egyesek úgy vélik, hogy az egészség testi vonatkozása mellett létezik egy bizonyos „életerő”, ami a mindennapi nehézségekkel való megbírkózást segíti. Ezek szerint az orvosi segítségre nem szoruló, de valami miatt elkeseredett ember nem egészséges? Láthatjuk, hogy nem egyszerűen meghatározható definíció.(Szabó, 2002.) David Seedhouse filozófus egészség-meghatározása szerint:” az egészség optimális állapota egyenlő azon feltételek összességével, amelyek megléte esetén az egyén kibontakoztathatja a számára adott lehetőségek összességét.”(Barabás, 2006.)Az egészség fogalmának ezen fajtája is újabb és újabb kérdéseket vethet föl bennünk, de talán nincs is mindenki számára megfelelő megfogalmazás. Egy más szemszögből, dimenzióból elindulva, talán sikerül megértenünk. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1946-os egészségdefiníciója, az egészség pozitív szempontjait fogalmazta meg, miszerint többdimenziós és több jelenség által meghatározott jelenség, ahol hangsúlyt kap a szubjektivitás is. Eszerint az egészséges lét kapcsolatban áll azzal, ahogy azt az egyén megtapasztalja. Az egészségnek és az egészséges létnek vannak bizonyos indikátorai és meghatározói melyek az egészséges lét egyes dimenzióiban találhatók. (1., 2. táblázat) (Benkő, 2009.)
6
Az egészség indikátorai
Dimenziók
Indikátorok
Fizikai
Az egészség leírható biológiai-, sejtszintű-, szerv-szintű jellemzők segítségével.
Pszichológiai
Becker és Minsel egészségfogalma a belső egészségre utal, amit hét jellemzővel írnak le: 1.A személy pozitív érzelmi állapota vagy jólléte. 2.Magas fizikai és pszichológiai energia(pl. kíváncsiság, vitalitás) 3.Hatókör(pl. Magabiztosság, kifejezőképesség) 4.Optimális hatékonyság és teljesítmény szint(pl. kreativitás, realitás) 5.A háttérbe húzódás képessége 6.Autonómia vagy önellátás 7.Magas önbizalom/önbecsülés
Társadalmi
Az egyén sértetlen szociális hálójának megléte, a társadalmi környezetben nyújtott teljesítménye.(pl. Érzelmi támogatás, valahová tartozás érzése)
Ökológiai
Tiszta víz, biztonságos életkörülmények és munkahely, feltöltődésre alkalmas helyek, higiénikus hulladéklerakás, stb.
Spirituális
Koherencia érzet(lásd később) 1.táblázat
Az egészség meghatározói
Dimenziók
Meghatározók
Fizikai
Jó alkati(veleszületett) és szerzett(tanult) jellemzők.
Pszichológiai
Személyiségbeli tulajdonságok(pl. Megbízhatóság, öntudatosság, életvezetési készségek, érzelmi stabilitás, problémamegoldó-készség. Ehhez előfeltételek az egészséggel kapcsolatos tudás és az egészséges magatartás.
Társadalmi
Szeretet, megbecsülés, társas támogatás, kielégítő munka, igényeket kielégítő képzési lehetőségek, egyénhez méltó körülmények, stb.
Ökológiai
Állat- és növényvédelem, környezetbarát technikák alkalmazása, vegyi biztonság, stb. 2. táblázat 7
2.3. Koherencia érzet Benkő Zsuzsanna az alábbiak szerint határozza meg a koherencia érzet fogalmát: „Ez egy általános irányultság, amely meghatározza, hogy az egyén milyen mértékben rendelkezik azzal a dinamikus élménnyel, hogy az őt körülvevő és a benne lakozó világ kiszámítható és nagy annak a valószínűsége, hogy a dolgok jól fognak alakulni.” A koherencia érzet az egészség egyik fontos meghatározója, ami a betegséggel szembeni védelem és az egészségmegőrzés elősegítésével kapcsolatos fogalom, ami Aaron Antonovsky nevéhez fűződik. Három fő jellemzőből áll: Mitől marad valaki egészséges? 1. A világ megérthetőségének élménye 2. Kezelhetőség élménye: megfelelő erőforrások állnak rendelkezésre 3. Az értelemteliség élménye: az események kihívást tartalmaznak, ugyanakkor megéri az erőkifejtést A koherencia érzet egy magasabb szinten működő elvnek mondható, aminek irányító funkciója van. Hasonlít bizonyos egészségmegőrzéssel kapcsolatos fogalmakhoz, mint például az „én-hatékonyság”, a „belső meggyőződések”. Az egészség-kutatásokban ezek testesítik meg a saluto-genetikus szemléletet, ami a betegségek megjelenését próbálja megmagyarázni. Egy „Az egészségfejlesztés szemlélete és eszközei” címen kiadott cikk a következőképpen fogalmazza meg a koherencia érzet hatását az egészségi állapotra: „Direkt hatást gyakorolhat bizonyos szervekre, szervrendszerekre, például az immunrendszerre, hormonrendszerre. Mobilizálja a létező erőforrásokat, így közvetlen szerepet játszik a feszültség enyhítésében és indirekt módon hatást gyakorol azokra az élettani funkciókra, amelyek a stressz kezelés kísérő jelenségei. Azok az emberek, akik kifejezett koherenciaérzettel jellemezhetők, általában olyan helyzetekbe kerülnek, ahol módjukban áll döntéseket hozni.”(Benkő, 2009.)
8
2.4. Fogalmak
2.4.1. Egészség-magatartás Azon viselkedési elemeknek, attitűdöknek az összessége, amelyek az egyén egészségének megóvásában, megromlásában vagy visszaállításában szerepet játszanak, függetlenül attól, hogy ezek a viselkedési elemek tudatosan az egészségre irányulnak-e. Tanult magatartási reakciókból áll, mind a káros szenvedélyek átvétele, mind az egészségtudatos viselkedés tanult magatartási minta. 5 fő tényezőben nyilvánul meg (orvosi szociológia szerint): 1. Csoport, egyén attitűdje, életstílusa a rizikófaktorokkal szemben 2. Betegségekre utaló tünetek észlelése és értékelése
3. Orvoshoz fordulás, betegszerep felvétel betegség esetén 4. Együttműködés az orvossal a gyógyítás és rehabilitáció folyamán 5. Egészségügyi ismeretszint (Ridegné, Egészségpedagógia; Barabás, 2006.)
2.4.2. Egészségmegőrzés Az egészséges egyének számára a megfelelő lehetőségeket hozza létre az „egészségi jólét” állapotának megtartására. Ha
csökkentjük
a
környezet
káros
hatásait,
növeljük
a
szervezet
alkalmazkodóképességét és minél magasabb szintű egészség-kulturáltsággal rendelkezünk, annál hatékonyabban valósul meg az egészségmegőrzés. (Ridegné, 2009.)
2.4.3. Egészség tudatosság Magába foglalja a belső kontroll képességét, az aktív és pozitív hozzáállást az egészséghez, és az egészségkockázatok helyes értékelését. Alapját az egészséggel kapcsolatos ismeretek adják. Lényeges eleme az egészség értékként való elfogadása. Fejlesztését a szocializáció korai szakaszában kell elkezdeni. (Barabás, 2006.) 9
2.4.4. Egészségi állapot Azoknak a külső és belső viszonyoknak az összessége, melyek között a személy létezik, s amelyek hosszabb, rövidebb ideig jellemzik.” (Ridegné, Az egészségfejlesztés szemlélete és eszközei) A fejlődő országok modern társadalmában a betegségokozó tényezők között az életmóddal és a magatartással összefüggő faktorok szerepelnek az első helyen. Az egyén egészségi állapotát különböző tényezők befolyásolják, ilyenek a környezeti faktorok, az egészségügyi ellátással összefüggő faktorok, az életmódbeli faktorok és a genetikai- biológiai faktorok. (1. diagramm) (Forrás:WHO) Egészségi állapotot meghatározó tényezők
1. diagramm
A vezető halálok Magyarországon a szív-érrendszeri megbetegedések. Ennek hátterében is 43%-ban az életmód áll, mint befolyásoló tényező, vagy mint rizikó tényező?! Az életmódunk megváltoztatása, egészségtudatunk növelése érdekében meg kell ismernünk az életmód pszichológiai és szociológiai jellegzetességeit, valamint az életstílus összetettségét.
10
2.4.5. Az életmód Az életmód definíciójának meghatározása több szempontból is megtörténhet. Az életmód nemcsak a szükségletek kielégítését jelenti, hanem az egyén önidentitásának megjelenési formáját is. Az egészséges életmóddal kapcsolatos döntés egyre inkább a belső irányításra korlátozódik. Olyan teljesítménnyé válik, amit az egyén önmaga ér el.(Benkő, 2009.) Szociológiai szempontból az életmódnak két alapvető tulajdonsága emelhető ki: 1. választás 2. esély „E szerint az életmód olyan magatartások, tevékenységek összessége, amelyeket az adott körülmények között viszonylag szabadon választunk meg .”Ez azt jelenti, hogy az egyén saját maga hozza meg döntéseit az egészséggel kapcsolatos magatartását illetően. Két meghatározó tényező viszont erősen behatárolhatja, ilyen az egyén körülményei(pl. Kultúra, a társadalomban elfoglalt helyéből fakadó előnyök, illetve hátrányok) és a személyisége (pl. Stresszkezelési képesség). Erre a kettősségre mutat rá a következő meghatározás, miszerint: „az életstílusban megnyilvánuló életmódbeli elemek egyszerre tükrözik személyes identitásunkat, csoportbeli hovatartozásunkat és társadalmi helyzetünket.”(Barabás, 2006.) „Az életvitel, az életmód lényegesen befolyásolja mind a fizikai, mind pedig a lelki egészségi állapotot. A 2003-ban végzett országos lakossági egészségfelmérés azt mutatja, hogy Magyarországon a nők 29, a férfiak 38 százaléka túlsúlyos, elhízottnak pedig a lakosság egyötöde tekinthető. A felnőtt népesség harminc százaléka napi rendszerességgel dohányzik, közöttük különösen sok a férfi és az ötven éven aluli.”(KSH, 2004.)
11
2.5. Az életmód és a kultúra összefüggései A kultúra szociális közvetítés révén átadott anyagi és szellemi javak, amik meghatározzák viselkedésünket, magatartásunkat, értékrendünket. Az adott kultúra normái diktálják például a táplálkozási szokásokat. Vannak olyan kultúrák, ahol tilos a húsfogyasztás, vagy bizonyos húsok fogyasztása,vagy ahol szigorúan szabályzott étkezési szokások vannak. Ezekben a közösségekben sokkal kedvezőbbek a megbetegedési statisztikák és a depresszió előfordulása az átlagnépességhez viszonyítva. A kultúra befolyásolja azt is, hogy egy adott társadalom hogy viszonyul az egészségkárosító magatartásformákhoz. A kultúra határozza meg azt is, hogy mennyire tartjuk fontosnak egészségünket, a szűrővizsgálatokat és környezetünk védelmét.(Barabás, 2006.) „A
kultúrának
azt
a
részét,
amely
az
egészségünkkel
összefüggő
magatartásformákat szabályozza, egészségkultúrának nevezzük.” (Barabás, 2006.)
12
2.6. A magyar felnőtt lakosság egészségi állapota Az egészségi állapottal kapcsolatos információk egy része kizárólag kérdőíves egészségfelmérés segítségével szerezhető meg. A válaszok szubjektivitása miatt ez a módszer sem tükrözheti a vizsgált közösség valódi egészségi állapotát. Az életmód vizsgálatában használatos kérdéscsoportok a táplálkozásra, a testmozgásra, káros szenvedélyekre és az egészség szubjektív értékelésére irányulnak. Néhány statisztikai adat segítségével képet kaphatunk a magyar felnőtt lakosság egészségi állapotáról.
2.6.1. Egészség önértékelése, vélt egészség „A vélt egészség az egyén önértékelésén alapul, vagyis azon, hogy milyen a véleményük a saját egészségi állapotukról. Nem függ össze szorosan a tényleges, orvosilag igazolt diagnózissal, megítélését befolyásolja az egyén társadalmi, gazdasági, kulturális helyzete (p. iskolai végzettsége, foglakozása, jövedelme, lakóhelye, stb.), mégis a nemzetközi gyakorlatban elfogadott és rendszeresen alkalmazott
eszköze
a
lakosság
egészségi
állapotára
vonatkozó
vizsgálatoknak.”(KSH, 2010.) A KSH 2009-es felmérései szerint, a felnőtt magyar lakosság túlnyomó része elégedett, az egészségi állapotával, legalábbis megfelelőnek tartja azt. A nők és férfiak körében is meghaladja az 50%-ot azoknak az aránya, akik jónak, vagy nagyon jónak értékeli egészségüket. Rossz, vagy nagyon rossz egészségről, a nők 17, a férfiak közel 12%-a számolt be. Az életkor növekedésével általában romlik az egészségi állapot. A fiatalabb válaszadók (15-35 év közöttiek) 87%-a érzi magát jól, addig a 65 év felettiek 35%-a, a 70 év felettiek 40%-a elégedetlen az egészségével. A magyarországi arány lényegesen magasabb értékeket mutat, az EU-27 országainak átlagánál, ahol mindössze 9,5% vallja rossznak/nagyon rossznak egészségét. A magyar lakosság összesen 19, 2%-a tartja rossznak/nagyon rossznak egészségét.
13
A véleményformálásban bizonyosan szerepet játszanak bizonyos kulturális, társadalmi tényezők, melyeknek hatásai nagy mértékben befolyásolják az adott nemzet lakosságának értékrendjét, mentalitását. (2. diagramm) Az egészségüket rossznak tartók aránya, 2008.(KSH, 2008)
2. diagramm
A magyar lakosság vélt egészségéről először 1994-ben készült felmérés. Az akkor megkérdezett 15-64 éves népesség körében 18,4% az egészségüket nagyon jónak, és 2,5% a nagyon rossznak tartók aránya. A 15 évvel ezelőtti vizsgálathoz viszonyítva, nőtt az elégedettség és alacsonyabb a nagyon rossz kategóriát megjelölők hányada.
14
2.6.2. Testsúly Az átlagosnál magasabb testsúly kiemelkedő egészségi kockázati tényező. A túlsúly emeli a szívkoszorúér-betegségek, az ichaemiás stroke és a cukorbetegség valószínűségét. A WHO adatai szerint a világon már több mint egymilliárd a túlsúlyosak és elhízottak száma. Az elhízás mértékét a Body Moss Index segítségével lehet kiszámolni, ami a kilogrammban mért testsúly és a mért magasság négyzetének hányadosa. A 15 év feletti lakosság
több mint felének
(53,7%) a kívánatosnál magasabb a testsúlya, minden ötödik felnőtt pedig elhízott. A korcsoportos vizsgálat alapján a férfiak elhízása viszonylag fiatal korban kezdődik. A 18-34 évesek körében a túlsúlyos férfiak aránya kétszerese a nőkének. A fiatal nők közül, pedig csak minden ötödik számít túlsúlyosnak vagy elhízottnak. Az idősebb korosztályban pedig ezek az arányok nőnek.(3. táblázat) A lakosság megoszlása a testtömeg index(BMI) alapján képzett kategóriák szerint nemenként és
korcsoportonként, 2009 (KSH)
% BMI kategória 18-34
35-64
-65
Összesen
éves Férfi Sovány
3
0,6
1,4
1,5
Normál súlyú
55,9
29,6
28,9
37,7
Túlsúlyos
29,8
45
39,8
39,4
Elhízott
11,3
24,8
30
21,5
Sovány
11,3
3
1,9
4,9
Normál súlyú
67,4
39,8
32,1
45,2
Túlsúlyos
14,9
34,2
42,1
31,1
Elhízott
6,4
23,1 3. táblázat
23,8
18,9
Nő
15
2.6.3. Testmozgás A testmozgás a preventív egészség-magatartási tényezők közé tartozik, ami számos betegség kialakulását előzheti meg. Az egészség szempontjából hatékony testmozgás mindennapi életünkbe történő beiktatása fontos, mert így kapja meg a légzőrendszer és a keringési rendszer azt a megfelelő terhelést, ami a szervezet számára szükséges. A KSH 2009-es egészségfelmérése szerint a felnőtt lakosság fele (49,7%) egyáltalán nem végez intenzív testmozgást, harmada (33,4%) még mérsékelt testmozgást sem, ötöde (21%) még nem is gyalogol napi tíz percen keresztül sem.
2.6.4. Dohányzás A dohányzás az egyik legjelentősebb kockázati tényező mind a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulását, mind a daganatos betegségek kialakulását illetően. A KSH adatai szerint a 15 és idősebb lakosság csaknem harmada (31,4%) dohányzik, többségük napi rendszerességgel. (4. táblázat) A rendszeresen dohányzók aránya (KSH, 2009.)
18-34 Év
35-64
-65
%
éves
Férfi 2000
44,4
41
13,7
2003
43,1
39
15,9
2009
36,3
36,4
14,1
2000
29
28,2
3,4
2003
32,5
28,5
5,3
2009
25,6
28,8 4. táblázat
Nő
7
1994-es adatok szerint a dohányzók 57%-a 20, vagy annál is több szál cigarettát szívott el minden nap. A férfiak 2/3-a, a nők 43%-a volt erős dohányos. 2009-ben a férfiaknál 46, a nőknél 14%-ra csökkent ez az arány a 15-64 évesek körében. 16
2.6.5. Alkoholfogyasztás
Az 1980-as évek közepéig az alkohol volt a legelterjedtebb szenvedélykeltő anyag. Veszélyessége abból ered, hogy a társadalom teljesen legálisan használja. Magyarországon a fejenként kimutatható tisztaalkohol-fogyasztás egy évben 11 liter. Az alkoholisták várható élettartama legalább 10 évvel kevesebb, mint azoké akik nem isznak, és a bűnesetek 60-70%-a is alkoholos befolyásoltságban történik, különösen az erőszakos bűncselekmények. Az alkoholfüggőség nemcsak a család és az egyén biztonságát fenyegető probléma, hanem súlyos pszichés és testi tünetekkel járó betegség. A túlzott alkoholfogyasztás a dohányzás mellett a másik legnagyobb rizikótényező a betegségek kialakulásához. A nagyivás jelentőse megnöveli egyes betegségek (pl. májcirózis) előfordulásának gyakoriságát, míg a mértékletes ivás csökkentheti a szív- és érrendszeri megbetegedés kockázatát, az absztinensekhez és nagyivókhoz viszonyítva. Elemzések szerint a felnőtt lakosság 4,6%-a tartozik a nyagyivók közé. (a nők közül csupán minden századik, a férfiaknál minden tizenkettedik!) A nők fele, a férfiak negyede állította magáról, hogy egyáltalán nem fogyaszt alkoholt. A nagyivók legmagasabb arányban (11,4%) a középkorú férfiak, míg az absztinensek az idős nők.(KSH, 2009.) Korunk emberei -a felmérések adatit összehasonlítva- kezdi belátni a prevenció jelentőségét. Minél inkább belső irányításúvá válik az életmód a külső erőkre való támaszkodás nélkül. A betegséget könnyebb, olcsóbb, ésszerűbb megelőzni, mint gyógyítani azt. (Szalainé, Szenvedélyek rabságában, vagy egészségesen élni?)
17
2.7. Az egészségnevelés Fogalma: Korábbi meghatározások: „Az
egészségnevelés
=egészségügyi
felvilágosítás
=
ismeretátadás,
ismeretközlés,ismeretterjesztésre irányuló tevékenység „ „ Az egészségnevelés olyan tudományos alapokon nyugvó ismeretterjesztő és magatartást formáló tevékenység amely a szervezet ellenálló képességének fokozása, az egészség megtartása, helyreállítása érdekében tudatos döntésre , cselekvésre készít fel, és ösztönöz” Mai meghatározás: „Az egészségnevelés olyan változatos, kommunikációs formákat használó, tudatosan létrehozott tanulási lehetőségek összessége,amely az egészséggel kapcsolatos ismereteket, tudást és életkészségeket bővíti az egyén és a köz egészségének előmozdítása érdekében”(WHO) Célja: Az egészségnevelés célja az egészségkulturáltság kialakítása, az egyént alkalmassá tenni arra, hogy egészségével kapcsolatos szükségleteit önmaga elégítse ki. Az egészségnevelés a személyiségre irányul. Feladata: Az emberek tudatos és felelősségteljes magatartásának kialakítására irányuló tevékenység, ami ismeretek átadásával, egészséggel kapcsolatos képességek , szokások kialakításával teszi képessé az egyént a saját egészsége feletti irányításban.(Szabó, Egészségpedagógia) Módszere: Információ-, tudás átadása a célszemélynek/személyeknek különböző technikájú előadás formájában.
18
2.8. Egészségfejlesztés Fogalma: „Az egészségfejlesztés az a folyamat, amely módot ad az embereknek , közösségeknek egészségük fokozott kézben tartására és tökéletesítésére. A teljes fizikai, szellemi, szociális jólét állapotának elérése érdekében az egyénnek vagy csoportnak képesnek kell lennie arra, hogy megfogalmazza és megvalósítsa vágyait, kielégítse szükségleteit, és környezetével változzék, vagy alkalmazkodjon ahhoz.”(1.számú egészségfejlesztési módszertani füzet, 2004.) Célja: „Az egészségfejlesztés célja hogy az egyének, közösségek képessé váljanak az egészség feletti kontroll megszerzésére annak érdekében, hogy javuljon az egészségi állapotuk és az életminőségük.”(4. Számú egészségfejlesztési módszertani füzet, 2004.) A teljes populációt és környezetét célozza meg. Feladata: Azon feltételek megteremtése, amelyek között az egyén/közösség kibontakozása optimális lehet. Az egyének és közösségek képessé tétele saját egészségük feletti kontrollálására, számos módszer és társadalmi közreműködés segítségével. Módszere: Módszerei rendkívül sokfélék. Tervezett akciók, cselekvések sorozata, ami az egyének, közösségek akarata, motivációja, támogató társadalmi háttér nélkül nem valósítható meg. Módszerei közé tartozik az egészségnevelés is, és a közösségek erősítése az együttműködés különféle formáinak elősegítésével.(Barabás, 2006.) Az egészségfejlesztés egy komplexebb preventív program, amely a társadalom minden működési területén olyan döntések képviselete, amely az egészség feltételeinek megerősítését szolgálja. Minden, az egészség jobbá tételére, egészségesebb életvitelre irányuló cselekvés nemcsak az egyén és nem is csak az egészségügy feladata, hanem össztársadalmi érdeknek kellene lenni. 19
2.9. Népegészségügyi program A magyar lakosság egészségi állapota nemzetközi összehasonlításban rendkívül kedvezőtlen, és jelentősen elmarad attól, amit társadalmi–gazdasági fejlettségünk általános
szintje
lehetővé
tenne.
Egyes megbetegedések, halálokok tekintetében hazánk vezető helyet foglal el a nemzetközi statisztikákban. Jelenleg a születéskor várható élettartam a férfiaknál 68, a nőknél 76 év, ami messze elmarad az Európai Unió tagállamaitól. Különösen tragikus a középkorú férfiak kimagasló halálozása. (OGY határozat, 2003) Az egészségügyi világszervezet 1986-os Ottawai Chartája kifejti a korszerű egészségfejlesztés főbb elveit és területeit: − az egészséget támogató társadalompolitika fejlesztése − az egészséget segítő környezeti feltételek kialakítása − közösségi cselekvések − az egészséges élet egyéni készségeinek erősítése − az egészségügyi ellátás megelőzési szerepének hangsúlyozása A program a lakosság egészségi állapotának legsúlyosabb gondjaiból indul ki. Hazai és nemzetközi tapasztalatokra támaszkodva a program négy területen kíván előrehaladni: − az ifjúság kérdése − az öregkor problémái − az esélyegyenlőség megteremtése − az élet színterein az egészséget támogató környezet kialakítása
20
Fontos célkitűzése az elsődleges prevenció érvényesítése, különös figyelemmel: − a dohányzás visszaszorítására − az alkohol- és drogprevencióra − az egészséges táplálkozási szokások elterjesztésére és az élelmiszer biztonság fejlesztésére − az aktív testmozgás elterjesztésére − a közegészségügyi és járványügyi biztonság fokozására
− az egészséges fizikai környezet kialakítására (OGY határozat, 2003.) Nemzeti célok: 1. El kell érni, hogy a lakosság számára a legfőbb érték az egészség legyen, és az emberek tegyenek is ezért. A döntéshozók a jogalkotásban és a költségvetésben is kiemelkedő jelentőséget tulajdonítsanak a lakosság egészségének. 2. A felnövekvő nemzedék számára biztosítani kell az egészséges fejlődés feltételeit, a fogantatástól a felnőttkorig. 3. Az egészségben eltöltött évek számát növelni kell mind a férfiak, mind a nők körében. 4. A születéskor várható élettartamot férfiaknál 70, nőknél 78 évre kell meghosszabbítani. 5. A társadalmi egyenlőtlenségeket a születéskor várható élettartamban
mutatkozó különbségeket csökkenteni kell.(Szalay, Egészségfejlesztés és egészségkultúra)
21
3. Anyag és módszer
Kutatásunk célszemélyei a miskolci egyetemi hallgatók, ezen belül is három kar; az Egészségügyi, az Állam- és Jogtudományi, valamint a Gépészmérnöki-és Informatikai Kar elsőéves és végzős hallgatói. Az Egészségügyi Kar BSc képzésében a végzősök negyedévesek, a másik két kar
osztott képzésében
harmadévesek. A szakokat és a tanulócsoportokat, amelyekben a kutatást végeztük, véletlenszerűen választottuk ki. A kutatást - a dékáni engedélyek megszerzését követően - kérdőíves módszer segítségével végeztük. A 32 kérdést tartalmazó kérdőívben megjelent kérdéscsoportok az egészségi állapot szubjektív értékelésére, a testmozgásra, a táplálkozásra és a káros szenvedélyekre irányulnak. A kiosztott 125-ből 122 példány volt értékelhető. Az Egészségügyi Karon 44 fő (25 elsőéves és 19 végzős), az Állam- és Jogtudományi Karon 40 fő (20 elsőéves és 20 végzős) és a Gépészmérnöki- és Informatikai Karon pedig 38 fő (19 elsőéves és 19 végzős) válaszolt a kérdésekre.(5. táblázat) A vizsgált évfolyamok létszáma
Egészségügyi Kar
Állam- és Jogtudományi Kar
GépészmérnökiInformatikai Kar
Első évfolyam
25 fő
20 fő
19 fő
Végzősök
19 fő
20 fő
19 fő
5. táblázat
22
és
Karok nemenkénti megoszlása 100 90 80
egészségügyi
százalék
70
állam- és jogtudományi
60 50 40
gépészmérnöki- és informatikai
30 20 10 0 férfi
nő
3. diagramm
A kutatásban részt vevő hallgatók nemenkénti és karonkénti megoszlása a következő: Az Egészségügyi Kar 44 hallgatója közül 44 nő, az Állam- és Jogtudományi Kar 40 hallgatója közül 30 nő és 10 férfi, a Gépészmérnök- és Informatikai Kar 38 hallgatója közül 3 nő és 35 férfi .(3. diagramm)
23
4. Eredmények ismertetése, megbeszélése 4.1. Egészségkárosító magatartások
4.1.1. Dohányzás Ma a dohányzás a legelterjedtebb egészségkárosító magatartásforma a fiatalok és a felnőttek körében egyaránt. A hallgatók körében végzett vizsgálatok - amiket a dohányzással kapcsolatosan végeztünk – a következő eredményeket mutatják. Szem előtt tartottuk a karonkénti és évfolyamonkénti megoszlást is. A hallgatók elmondása szerint a következőképpen oszlanak meg a dohányzók, nem dohányzók és az alkalmi dohányzók aránya. A dohányzók és nem dohányzók aránya az elsőévesek körében
100 90 80 70 60 50
egészségügyi
százalék
40
állam- és jogtudományi
30 20
gépészmérnöki- és informatikai
10 0 A lka
sze
n ltalá
nt nké lma
á Egy
d Ren
d oh
24
z ik
diagramm
án y
ik
z ik
ny z
án y
ohá
d oh
en d
nem
r es
4.
4. diagramm
A 64 elsőéves hallgató közül 45 nem, 6 alkalmanként és 13 rendszeresen dohányzik. A legnagyobb arányban az Állam-és Jogtudományi Kar elsőévesei (20-ból 5 fő), ezt követően az Egészségügyi Karon (25-ből 6 fő), a legkevesebben pedig a Gépészmérnöki Karon (19-ből 2fő) dohányoznak. A legtöbb alkalmi dohányos a jogi karon (20-ból 3 fő), a legkevesebb az egészségügyi elsőévesei között van (25-ből 1 fő). A megkérdezettek több mint kétharmada válaszolt nemmel a dohányzásról feltett kérdésre.(4. diagramm) Dohányzók és nem dohányzók aránya a végzősök körében 100 90 80 70 60
százalék
50 40
egészségügyi
30
állam- és jogtudományi
20 10
gépészmérnökiés informatikai
0 A lka d oh z ány ik
ik
z ik
ny z
án y
ohá
d oh
en d
nem
r es
n ltalá
nt nké lma
á Egy
e ds z Ren
5. diagramm
Az 58 végzős körében a legnagyobb arányban az Egészségügyi Kar hallgatói dohányoznak (19-ből 5 fő), ami a létszám majdnem negyedét jelenti. A jogi kar áll a második (20-ból 2 fő), a gépészmérnöki pedig a harmadik helyen (19-ből 1 fő). Az alkalmanként dohányzók száma az Egészségügyi és a Gépészmérnöki karon nulla, míg a jogi karon ez, a létszám egyötödét teszi ki(20-ból 4 fő). Az 58 végzős hallgató közül 8-an dohányoznak rendszeresen, ami kevesebb, mint a végzősök hetede. Az összes megkérdezett hallgató 17,2%-a dohányzik rendszeresen.(5. diagramm)
25
Tehát az elsőéves és végzős hallgatókat összehasonlítva a következőket tudjuk megállapítani. Az Egészségügyi Kar kivételével mindkét karon csökkent a dohányzók száma a végzősöknél az elsősökhöz képest. Az alkalmankénti dohányosok száma az Állam- és Jogtudományi Kar kivételével csökkent az elsőévesekhez képest.
4.1.2. Alkoholfogyasztás Megkérdeztük az elsőéves hallgatókat, hogy milyen gyakorisággal fogyasztanak alkoholt. Több válaszlehetőséget adtunk meg, mint például naponta, hetente, havonta, különleges alkalmakkor, vagy soha.
százalék
Alkoholfogyasztás gyakorisága az elsőévesek körében 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0
egészségügyi állam- és jogtudományi gépészmérnöki- és informatikai s oh a
onta
e nleg külö
hav
nte
o nta
het e
nap
or akk alm s alk
26
6. diagramm
A 64 elsőéves közül összesen 19-en jelölték be a „hetente” válaszlehetőséget és 3an azt, hogy soha. A „naponta” válaszlehetőség elé senki nem tett x-et, viszont minden más négyzetbe került jelölés. A leggyakrabban a Gépészmérnöki Kar hallgatói fogyasztanak alkoholt, mégpedig hetente legalább egyszer (19-ből 11 fő). Hetente fogyaszt alkoholt az Egészségügyi Kar 25 elsőévese közül 3fő, a jogi karon 20 főből 5. Az Állam és Jogtudományi Kar elsősei voltak azok, akik között van olyan, aki soha nem fogyaszt alkoholt (20-ból 3 fő). Az Egészségügyi Karon is a legnagyobb arányban csak alkalmakkor fogyasztanak alkoholt (25-ből 14-en).(6. diagramm)
Alkoholfogyasztás gyakorisága a végzősök körében 100 90 80 70 60
százalék
50 40
egészségügyi
30
állam- és jogtudományi
20
gépészmérnöki- és informatikai
10 0 a s oh
lege
onta
n külö
h av
nte
o nta
het e
nap
or akk alm s alk
27
7. diagramm
Az 58 végzősből 17 válaszolta azt, hogy hetente és 5, hogy soha nem fogyaszt alkoholt. A végzősök közül a leggyakrabban a Gépészmérnöki-és Informatikai Kar hallgatói fogyasztanak alkoholt, 19 főből 8-an heti rendszerességgel, őket követi a jogi kar -20 főből 5-en-, majd az Egészségügyi Kar 19-ből 4 fővel. A jogi karról 1 ember jelölte be a „naponta” válaszlehetőséget. Az Egészségügyi Karon 19-ből 1, a jogi karon 20-ból 2 és a Gépészmérnöki Karon is 19-főből 2 absztinens. (7. diagramm) Tehát az alkoholfogyasztás gyakoriságát tekintve az alábbiakat állapíthatjuk meg. Az elsőéves és végzősök között is a Gépészmérnöki Kar hallgatói fogyasztanak a leggyakrabban alkoholt (38-ból 19-en heti rendszerességgel), őket követi a jogi kar hallgatói (40-ből 10-en hetente legalább egyszer), majd az Egészségügyi Kar (44ből 7-en). A megkérdezett hallgatók 6,5%-a soha nem fogyaszt, 29,5%-a pedig hetente fogyaszt alkoholt.
Tehát az a hipotézisünk, miszerint a végzősök között kevesebb a káros szenvedéllyel élők száma, mint az elsősök körében, beigazolódott, hiszen a két évfolyam létszáma közötti, az eredmények közötti arányokat figyelembe véve kiderült, hogy az elsőévesek között több a dohányzó, és kevesebb azoknak a száma akik abszolút nem fogyasztanak alkoholt, mint a végzősök körében. A 64 elsőéves hallgató közül 13-an rendszeresen dohányoznak, 3-an pedig soha 28
nem fogyasztanak alkoholt. Az 58 végzős közül 8-an dohányoznak rendszeresen és 5-en absztinensek.
4.2. Táplálkozás A megfelelő
táplálkozás
ugyanolyan
fontos
az
egészségünk
megőrzése
szempontjából, mint a testmozgás, a higiéné vagy a káros magatartásformák kerülése. Helyes étrendünk kialakításához fontos a táplálék mennyiségi és minőségi összetétele is. A hallgatókat is megkérdeztük táplálkozási szokásaikról, mit, miből, mennyit és hányszor esznek. A feltett kérdések között szerepel, hogy hányszor étkeznek naponta, ebből mennyi a meleg étkezés, milyen gyakran fogyasztanak cukros desszerteket illetve üdítőitalokat és mennyit, milyen gyakran szerepel az étrendjükben a zöldség- gyümölcsfélék, mivel ízesítik ételeiket, italaikat illetve milyen zsiradékot használnak ételeik elkészítéséhez. A 64 elsőéves közül 27-en válaszolták, hogy háromszor, 18-an hogy négyszer és 15en hogy ötször étkeznek naponta. A legtöbben a háromszori étkezést jelölték be. Ezen belül az Egészségügyi Kar elsőévesei körében 25-ből 12 fő, az Állam- és Jogtudományi Karon 20-ból 7 fő és a Gépészmérnöki- és Informatika Karon 19-ből 8 fő válaszolta, hogy háromszor étkezik naponta. Az egyszeri étkezés elé nem érkezett jelölés. Az 58 végzős közül 6-an válaszolták, hogy kétszer, 26-an hogy háromszor, 18-an hogy négyszer és 7-en hogy ötször étkeznek naponta. A legnagyobb arányban a végzősök között is a napi háromszori étkezést jelölték be. Az Egészségügyi Karról 19főből 10, az Állam- és Jogtudományi Karon 20-ból 7fő és a Gépészmérnöki- és Informatikai Kar 19 főjéből 9 tett x-et arra, hogy naponta háromszor étkezik. Egy fő jelölte be az egyszeri étkezést. A hallgatók majdnem fele, azaz 42,6%-a válaszolta azt, hogy háromszor étkezik. A
következő
kérdéseinknél
a
karonkénti
eltéréseket
nem,
hanem
az
évfolyamonkénti eltéréseket vizsgáljuk. Kíváncsiak voltunk, hogy milyen gyakran kerül a hallgatók étrendjébe a zöldség és a főzelék. Az elsőévesek többnyire a „hetente 1-3 alkalommal” válaszlehetőséget 29
jelölték be, ami 64 főből 31-et jelent. Soha, vagy ritkábban mint havonta egy alkalommal, csak 4-en esznek főzeléket vagy zöldséget. 58 végzős közül pedig 23 válaszolta a heti 1-3 alkalmat és mindössze 1 ember nem fogyaszt zöldségféléket szinte soha. A hallgatók majdnem a felének, azaz 44,3 %-ának heti 1-3 alkalommal szerepel a zöldség vagy főzelék az étlapján. A következő kérdésünk az ételekhez használt zsiradékfajtákra irányult. 64-ből 30 elsős általában növényi zsiradékot fogyaszt, 14-en állatit és 21 ember jelölte be a „nem figyelem, nem tudom” válaszlehetőséget. Ugyanerre a kérdésre a végzős 58 főből 29 növényit, 15 állati zsiradékot használ és 14 nem figyeli, nem tudja. A hallgatók 48, 4%-a használ növényi zsiradékot, 28,7%-a nem figyel erre. Ételeink, italaink ízesítése többféle módon történhet. A hallgatóság körében feltett kérdés, miszerint „mivel ízesíti általában ételeit, italait”, a következő válaszlehetőségeket foglalta magában: − mézzel, − cukorral, − mesterséges édesítőszerrel (pl. Szacharin, aszpartám), − gyümölcscukorral (fruktóz), szorbittal, vagy − egyéb édesítőszerrel (pl. Juharszirup). Az elsőévesek közül 64 emberből 45 cukorral, 10-en mézzel, 8 pedig mesterséges édesítőszerrel ízesít. Az elsős létszám több mint kétharmada a „cukor” válaszlehetőséget választotta. Az 58 fős végzősökből 39 fő a cukrot, 7 fő a mézet , 8 fő a mesterséges édesítőszereket és mindössze kettő a gyümölcscukrot választotta. A legnagyobb arányban a Gépészmérnöki Kar végzősei ízesítenek cukorral, mégpedig 19-ből 16 fő. Utolsó-a témával kapcsolatos – kérdésünkben megkérdeztük a hallgatóktól, hogy milyen gyakran fogyasztanak energiaitalt. 6 válaszlehetőséget adtunk meg a 30
válaszadóknak: − soha − ritkábban, mint havonta egy alkalommal − havonta 1-2 alkalommal − hetente 1-3 alkalommal − hetente 4-6 alkalommal − naponta 1 alkalommal − csak vizsgaidőszakban Energiaital fogyasztás gyakorisága az elsőévesek körében csak vizsgaidőszakban naponta hetente 4-6 alkalommal
egészségügyi
hetente 1-3 alkalommal
állam- és jogtudományi
havonta 1-2 alkalommal
gépészmérnöki- és informatikai
ritkábban, mint havonta egyszer soha 0
10 20 30 40 50 60 70 80 90 100
százalék
8. diagramm
A 64 elsőéves hallgató közül 18-an felelték azt a feltett kérdésre, hogy heti 1-3 alkalommal és 14-en, hogy soha nem fogyasztanak energiaitalt. A legnagyobb 31
arányban a hetente 1-3 alkalom válaszlehetőséget választották. Az Egészségügyi Kar elsőévesei körében 25-ből 4fő, az Állam-és Jogtudományi Kar 20 elsőséből 8 fő és a Gépészmérnöki- és Informatikai Kar 19 főjéből 6 jelölte be a „heti 1-3 alkalom” válaszlehetőséget. (8. diagramm) Akik soha nem fogyasztják, azok az Egészségügyi Kar 25 elsőséből 3, az jogászhallgatók közül 20-ból 2 fő és a Gépészmérnöki- és Informatika Kar 19 főjéből 4 fő. A leggyakrabban az Állam- és Jogtudományi Kar elsőévesei fogyasztják az energiaitalt, a Gépészmérnöki- és Informatikai Kar elsősei állították a legnagyobb arányban, hogy soha nem fogyasztják azt. Energiaital fogyasztás gyakorisága a végzősök körében csak vizsgaidőszakban naponta hetente 4-6 alkalommal
egészségügyi
hetente 1-3 alkalommal
állam- és jogtudományi
havonta 1-2 alkalommal
gépészmérnöki- és informatikai
ritkábban, mint havonta egyszer soha 0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100
százalék
9. diagramm
Az arányok megváltoztak a végzősök körében az elsőévesekhez képest. Az 58 végzős hallgató közül 11 hallgató állított, hogy hetente 1-3 alkalommal 32
fogyaszt energiaitalt és 15, hogy soha. Az Egészségügyi Kar kivételével mindkét karon a „ritkábban, mint havonta egyszer” válaszlehetőségre érkezett a legtöbb jelölés, míg az előbbinél a „heti 1-3 alkalom” lehetőség dominált. A heti 1-3 alkalomra az Egészségügyi Kar 19 végzőséből 7fő, az Állam- és Jogtudományi Kar 20 főjéből 3, a Gépészmérnöki- és Informatikai Kar 19 főjéből 1 fő tett x-et. Akik soha nem fogyasztanak energiaitalt, azok az Egészségügyi Kar 19 végzőséből 2, az Állam- és Jogtudományi Kar 20 végzőséből 5 és a Gépészmérnöki- és Informatikai Kar 19 főjéből 8 fő. A legrendszeresebben az Egészségügyi Kar végzősei fogyasztják az energiaitalt, akik közül a legnagyobb arányban jelölték be a „soha” válaszlehetőséget, azok a Gépészmérnöki- és Informatikai Kar végzősei.(9. diagramm)
Arra a kérdésünkre, hogy akik isszák az energiaitalt, miért isszák, erre a fogyasztók több, mint 60%-a felelte azt, hogy a benne lévő koffein hatása miatt. A kávéban is megtalálható ez a hatóanyag, de a fiatalok körében mégis egyre elterjedtebb az energiaital, amiben sokkal több a szervezetre káros adalékanyag és a koffein, mint a kávéban. Ami az energiaitalban praktikusabb lehet, az a hordozhatósága és az ízesítése. Rohanó világunkban már nincs időnk leülni egy forró kávé mellé és elkortyolgatni, hanem megvásároljuk az energiaitalt, bedobjuk a táskánkba és megisszuk ha szükségünk van rá, fáradtnak érezzük magunkat vagy amikor idő- és alváshiányban szenvedünk. Talán a fent leírtak szolgálnak magyarázattal eredményeinkre, miszerint a „terheltebb” felsőbb évesek körében jóval népszerűbb az energiaital fogyasztása. Egyszerűbb, praktikusabb, kényelmesebb, és a szervezetre, valamint a közérzetre gyakorolt rövid távú pozitív hatásai gyakran elfeledtetik velünk azt a tényt, hogy hosszú távon károsítja egészségünket. A kérdéseink közt szerepelt a hallgatók táplálkozásának szubjektív értékelése, amiben a válaszadóknak egy tízes skálán kellett értékelniük saját táplálkozásukat, amiben az 1-es a legegészségtelenebb, a 10-es a legegészségesebb. Ennek alapján a 64 elsőévesből minden karon a legtöbben (összesen 20-an) hetesre értékelték táplálkozásukat. Nyolcasra 17-en, hatosra 12-en. Az 58 végzős közül az Egészségügyi Karon a hetes szint dominál (19-ből 7-en), a 33
jogi karon a nyolcas szint (20-ból 7-en), míg a Gépészmérnöki Karon az ötös szint (19-ből 7-en).
4.3. Testmozgás A mai rohanó világunkban egyre kevesebb idő és alkalom adódik testi-lelki egészségünk megóvására. A sok ülőmunka és az elkényelmesedett civilizáció negatív irányú hatásai miatt egyre kevesebbet mozgunk, sportolunk és egyre kevesebb
időt
töltünk
a
szabadban.
A
felsőoktatásban
lévő
hallgatók
testmozgásának gyakoriságára, milyenségére voltunk kíváncsiak, hiszen a kötelező testnevelési órák csak néhány félévre szólnak a képzés kezdetén. Ezzel kapcsolatos első kérdésünk a következő:”Milyen gyakran végez testmozgást, vagy sporttevékenységet?”. A hallgatók három válaszlehetőségből választhattak: − a rendszeres testmozgás a mindennapjaim szerves részét képezi, − nem szoktam, nincs időm, vagy kedvem. − néha, főleg akkor, ha a barátaim rábeszélnek A testmozgás gyakorisága az elsőévesek körében 100 90
százalék
80 70
egészségügyi
60
állam- és jogtudományi
50
gépészmérnökiés informatikai
40 30 20 10 0 néha
rendszeresen nem szokott
10. diagramm
A 64 fős elsőévesek közül 31-en mondták, hogy néha, 30-an, hogy rendszeresen és 3-an, hogy nem szokott, nincs ideje vagy kedve a rendszeres testmozgáshoz. A jogi kar elsőévesei válaszolták a legtöbben azt, hogy néha(20-ból 11-en) és a legkevesebben is, akiknek a rendszeres testmozgás a mindennapjaik szerves részét 34
képezi(20-ból 9 fő). Akik nem szoktak rendszeres testmozgást végezni, azok az Egészségügyi- és a Gépészmérnöki Kar hallgatói közül kerültek ki, akik között erre a válaszlehetőségre nem érkezett jelölés, azok az Állam- és Jogtudományi Kar elsőéves hallgatói. Az Egészségügyi Kar(25-ből 12 fő) elsősei azok, akik a legnagyobb arányban felelték azt, hogy minden nap végeznek valamilyen testmozgást. (10. diagramm)
A testmozás gyakorisága a végzősök körében 100 90 80
százalék
70
egészségügyi
60
állam- és jogtudományi
50
gépészmérnökiés informatikai
40 30 20 10 0 néha
rendszeresen nem szokott
11.diagramm
Az 58 végzős hallgatóból 27-en válaszolták azt, hogy néha, 19-en, hogy rendszeresen és 12-en, nem szokott rendszeres testmozgást végezni. Az Egészségügyi Kar végzősei válaszolták a legkevesebben azt, hogy rendszeres testmozgást végeznek (19-ből 5 fő) a legtöbben pedig a Gépészmérnöki Kar hallgatói (19-ből 8 fő). Az Egészségügyi Kar volt szintén az, aminek a végzősei a legnagyobb arányban válaszolták, hogy nem szoktak, nincs idejük vagy kedvük rendszeres testmozgást végezni (19-ből 5 fő), őket követi ugyanezzel a válasszal a Gépészmérnöki-és Informatikai Kar hallgatói(19-ből 4 fő), majd a jogi kar(20-ból 3 35
fő).(11. diagramm) Tehát a testmozgás gyakoriságát tekintve az alábbiakat állapíthatjuk meg. A három kar hallgatói közül akik a legtöbben végeznek rendszeres testmozgást, azok a Gépészmérnöki Kar hallgatói (38-ból 17 fő), utánuk az jogi kar hallgatói (40-ből 15 fő) és végül az Egészségügyi Kar (44-ből 16 fő). Az elsőéves és végzős hallgatókat összehasonlítva, a végzős évfolyamokon kevesebb a rendszeres testmozgást végzők száma és többen vannak azok, akik nem szoktak, nincs kedvük, vagy idejük rá, mint az első évfolyamokon. A hallgatók 39,3 %-a végez napi rendszerességgel valamilyen testmozgást és 12,3%-a válaszolta, hogy nem szokott, nincs ideje vagy kedve hozzá.
Ennek alapján a hipotézisünk, miszerint az egészségügyi kar hallgatói több, egészség szempontjából hatékony testmozgást végeznek, mint bármelyik kar hallgatói, megdőlt. A témával kapcsolatos következő kérdésünk: „Mennyi időt tölt naponta a számítógép és televízió előtt összesen?”Négy -féle válasz közül választhattak a hallgatók; − kb. 1 órát vagy annál kevesebbet; − kb. 1 óránál többet, de 4-nél kevesebbet; − kb.4 vagy annál többet; vagy − nem használom minden nap. Mennyi időt tölt a televízió és a számítógép előtt összesen naponta? (elsőévesek válaszai) nem használja minden nap
4 órát vagy annál többet
egészségügyi állam- és jogtudományi gépészmérnöki- és informatikai
1 óránál többet, de 4-nél kevesebbet
1 órát vagy annál kevesebbet 0
10 20 30 40 50 60 70 80 90 100
százalék
12. diagramm
36
Ennek alapján a 64 elsőéves közül a legmagasabb arányban azt állították, hogy kb. naponta 1óránál többet, de 4-nél kevesebbet ülnek a televízió és számítógép előtt összesen. A legnagyobb arányban a Gépészmérnöki Kar elsősei jelölték be ezt a választ (19-ből 12-en), ezt követően az Állam- és Jogtudományi Kar (20-ból 12-en), majd az Egészségügyi Kar (25-ből 11-en). A „4, vagy annál több órát” válasz elé szintén a Gépészmérnöki Kar tanulói tettek jelölést a legnagyobb arányban (19-ből 5fő), második helyen a jogi kar (20-ból 5 fő), harmadikként az Egészségügyi Kar (25-ből 3 fő). Azoknak az aránya, akik nem használják minden nap a számítógépet, és nem néznek minden nap televíziót, az Egészségügyi Kar elsőseinél a legmagasabb, majd a jogi kar, és végül a Gépészmérnöki Kar elsőévesei, akik között nincs ilyen tanuló.(12. diagramm) Mennyi időt tölt a televízió és a számítógép előtt összesen naponta? (végzősök válaszai) nem használja minden nap
4 órát vagy annál többet
egészségügyi állam- és jogtudományi gépészmérnöki- és informatikai
1 óránál többet, de 4-nél kevesebbet
1 órát vagy annál kevesebbet 0
10 20 30 40 50 60 70 80 90 100
százalék
13. diagramm
Ezek az arányok megváltoztak, amikor az 58 végzős eredményeit elemeztük. A „kb. 1 óránál több, de 4-nél kevesebb” válaszra a legnagyobb arányban a jogi kar végzősei tettek x-et (20-ból 15 fő), őket követte az Egészségügyi Kar (19-ből 10fő), majd a gépészmérnöki kar hallgatói (19-ből 7 fő). A Gépészmérnöki Kar kivételével mindkét karon ez a válaszlehetőség dominált, itt nagyobb arányban vannak azok, akik 4 vagy annál több órát töltenek a készülékek előtt. A 19 főből 11-en vallották ezt. Minden karról 1 végzős állította azt, hogy nem használja azokat minden nap. A megkérdezett 122 hallgató 24,6%-a ül naponta 4 vagy annál több órát a számítógép előtt összesen.(13. diagramm) Tehát az előzőekből megállapíthatjuk, hogy a legtöbb időt a gépészmérnöki-és informatikai kar hallgatói töltik a készülékek előtt naponta. 37
A 64 elsőéves közül 13 fő, az 58 végzős közül pedig 17 fő, így kiderült, hogy összesen a végzős hallgatók több időt töltenek naponta a számítógép és a televízió előtt. A témakörhöz kapcsolódó utolsó kiemelt kérdésünk a hallgatók szubjektív értékelése saját fizikai kondíciójukról, vagyis hogy hogyan értékelik saját fizikai állapotukat. Négy válaszlehetőség közül lehetett választani, ezek a következők: − korosztályomhoz képest jó fizikai állapotban vagyok; − már attól is kifulladok, ha gyalog kell felmennem a lépcsőn; − sokszor úgy érzem, rám férne némi rendszeres testmozgás; − majd kicsattanok az erőtől és egészségtől.” A 64 elsőéves közül a legtöbben (30 fő) úgy vallják, hogy a korosztályukhoz képest jó fizikai állapotban vannak. Az egészségügyis hallgatók közül 25-ből 12-en, a jogász hallgatóknak pontosan a fele, a gépészmérnök elsősök pedig 19-ből 8-an válaszolták ugyanezt. Szorosan ezt a válaszlehetőséget követi a „sokszor úgy érzem rám férne némi rendszeres testmozgás”: az egészségügyis hallgatók körében 25-ből 11-en, a jogi kar elsősei 20-ból 6-an és a Gépészmérnöki Kar hallgatói 19-ből 6-an adták meg ezt a választ. A legkisebb arányban állítják azt az elsősök, hogy már a lépcsőtől is kifulladnak. Az 58 végzős közül az Egészségügyi Kar hallgatói kivételével, mindkét karon szintén jó fizikai állapotban érzik magukat (22-en),a Gépészmérnöki Karon 19-ből 10-en, a jogi karon 20-ból 12-en, itt viszont a hallgatók nagyobb arányban jelölték be azt, hogy rájuk férne a testmozgás. Ezt a 19 főből 12-en állították. A hallgatók 47,5%-a válaszolta azt, hogy korához képes jó fizikai kondícióban van.
4.4. Egészségtudatosság, egészséggel kapcsolatos ismeretek Egészségesen élni, egészséges életmódot folytatni csak a megfelelő egészséggel kapcsolatos információk elsajátítása után lehet. Ezen információk alapjait kultúránk hordozza magában és adja át nekünk. Erre a tudásalapra építünk szocializációnk során, majd minden egyénben kialakul az egészséghez, az egészséges életmódhoz 38
való hozzáállása. Ennél a kérdéscsoportnál a karonkénti és évfolyamonkénti megoszlásra is figyelmet fordítottunk. A kiosztott kérdőívek kérdései között szerepeltek olyanok, amiből képet kaphatunk a
hallgatók
tudatos
egészségmagatartásáról
és
egészséggel
kapcsolatos
ismereteikről. Első ilyen kérdésünk például, hogy milyen gyakran olvassák el a hallgatók az élelmiszer címkéjén a termék összetételére vonatkozó információt. A 64 elsőéves hallgató közül 17-en vallották hogy rendszeresen, 31-en hogy ritkán és 16-an hogy soha nem olvassák el a címkét. Az Egészségügyi Kar elsősei a 25-ből 6-an, a jogi karon 20-ból 5-en, a gépészmérnökin 19-ből 6-an rendszeresen olvassák el. A legnagyobb arányban a Gépészmérnöki Kar elsősei olvassák rendszeresen. Az 58 végzős közül 15-en állították, hogy rendszeresen, 26-an, hogy ritkán és 17en, hogy soha nem olvassák el a címkéket. Az Egészségügyi Kar végzősei a 19-ből 6-an, a jogi karon 20-ból 7-en, és a Gépészmérnöki Karon 19-ből 2-en olvassák el rendszeresen a termék címkéjét. A legnagyobb arányban a jogi kar végzősei olvassák rendszeresen a címkét. Az Egészségügyi Kar és a jogi kar elsőéves és végzős hallgatói közötti különbség az, hogy a végzősök nagyobb arányban olvassák el a címkéket rendszeresen. A hallgatók 26%-a állította a címkék rendszeres elolvasását. Következő kérdésünk az volt, hogy tudják-e a hallgatók, hogy naponta legalább mennyi folyadék elfogyasztása javasolt. A három válaszlehetőség: − 2 liter; − 1 liter, − 1,5 liter. A 64 elsőéves hallgató közül 43-an válaszolták, hogy 2 liter, 3-an hogy 1 liter és 18an, hogy 1,5 liter a megfelelő mennyiség. Az Egészségügyi Kar elsősei 25-ből 15-en, a jogi karon 20-ból 11-en és a Gépészmérnöki Karon 19-ből 17-en jelölték be a 2 literes mennyiséget. A legnagyobb arányban a Gépészmérnöki Kar elsőévesei adták meg a „2 liter” 39
választ. Az 58 végzős közül 41-en válaszolták, hogy 2 liter, egy ember sem választotta az 1 litert és 17 mondta, hogy 1,5 liter a minimum folyadékmennyiség naponta. Az Egészségügyi Kar végzősei közül 19-ből 12-en, a jogi karon 20-ból 16-an és a Gépészmérnöki Karon 19-ből 13-an jelölték be a 2 literes mennyiséget. A legnagyobb arányban a jogi kar végzősei adták meg a „2 liter” választ. Az Egészségügyi és jogi karon a végzősök nagyobb arányban adták meg a 2 literes folyadékmennyiséget, mint az elsőéveseik. A hallgatók 68,9 %-a gondolta úgy, hogy a minimum napi folyadékmennyiség 2 liter. Az egészséggel kapcsolatos ismeretekkel és az egészséghez való megfelelő hozzáállással alakíthatjuk életmódunkat, egészségtudatunkat. A hallgatók egészségtudatának további felmérése kapcsán a következő kérdést tettük fel nekik: „Miért tartja fontosnak a sportot?”. A válaszadók öt válaszlehetőség közül választhattak, amik a következők: − mert idén is szeretném, ha beleférnék a tavalyi ruháimba − szerintem ugyanúgy hozzátartozik a mindennapokhoz, akár a tisztálkodás − mert egészséges és önbizalmat ad − szerintem a sport kizárólag az élversenyzőknek fontos − nem tartom fontosnak Miért tartja fontosnak a sportot? (elsőévesek válaszai) nem tartom fontosnak a sport csak az élversenyzőknek fontos egészségügyi egészséges és önbizalmat ad
állam- és jogtudományi
hozzátartozik a mindennapokhoz
gépészmérnöki- és informatikai
idén is szeretnék beleférni a tavalyi ruháimba 0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100
százalék
14. diagramm
40
A 64 elsőéves hallgató közül a legtöbben(43 fő) azt a válaszolták, hogy egészséges és önbizalmat is ad. Az Egészségügyi Kar elsőéveseik 25-ból 17-en, a jogász hallgatók közül 20 főből 11-en és a Gépészmérnöki Karon 19 főből 15-en. A második helyen az a válaszlehetőség áll, hogy „szerintem ugyanúgy hozzátartozik a mindennapokhoz, akár a tisztálkodás”. Ezt az Egészségügyi Kar elsősei 25 főből 2en, a jogi karon 20 főből 5-en és a Gépészmérnöki Karon 19 főből 3-an választották ezt. Az Egészségügyi Kar elsőévesei 25-főből 5-en, a jogi karon 20főből 4-en és a Gépészmérnöki Karon 19-ből egy tanuló sem állította azt, hogy azért fontos a port, hogy idén is beleférjenek a ruháikba. Mindössze két elsőéves vallotta azt, hogy nem tartják fontosnak a sportot, egy az Egészségügyi karról egy pedig a Gépészmérnöki karról. Azt a válaszlehetőséget, hogy a „sport csak az élversenyzőknek fontos”, senki nem választotta.(14. diagramm) A Gépészmérnöki Kar elsőévesei válaszolták a legnagyobb arányban, hogy a sport egészséges és önbizalmat ad, a legkisebb arányban pedig a jogász hallgatók .
Miért tartja fontosnak a sportot? (végzősök válaszai) nem tartom fontosnak a sport csak az élversenyzőknek fontos egészségügyi egészséges és önbizalmat ad
állam- és jogtudományi
hozzátartozik a mindennapokhoz
gépészmérnöki- és informatikai
idén is szeretnék beleférni a tavalyi ruháimba 0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100
százalék
15. diagramm
Az 58 végzős hallgató közül 31-en választották azt, hogy a sport egészséges, önbizalmat ad, ez a végzősök több, mint a fele. Az Egészségügyi Kar 19 végzőséből 41
12, az Állam- és Jogtudományi Kar 20 főjéből 8 és a Gépészmérnöki Kar 19 főjéből 11 választotta ezt. A második helyen szintén az a válaszlehetőség áll, hogy a sport a mindennapok szerves részét képezi, úgy mint a tisztálkodás. Az Egészségügyi Kar végzősei 19-ből 2, a jogi kar 20 főjéből 7 és a Gépészmérnöki Kar 19 főjéből 5 állította ezt. Az Egészségügyi Kar végzősei közül 19-ből 3, a jogi karon 20főből 4 és a Gépészmérnöki Karon 19 főből 2 mondta, hogy azért fontos a sport, hogy idén is beleférjenek a ruháikba. Akik nem tartják fontosnak a sportot, azok az Egészségügyi Kar végzősei közül 19-ből 2 fő, a joghallgatók közül 20-ból 1 és gépészmérnökin 19 főből szintén 1fő.(15. diagramm)
A legnagyobb arányban az Egészségügyi Kar végzősei állították, hogy azért fontos a sport mert egészséges és önbizalmat ad, a legkisebb arányban pedig a jogi kar hallgatói. A hallgatók 60,7%-a tartja azért fontosnak a sportot, mert egészséges és önbizalmat ad és 5,4%-a számára nem fontos a sport. Tehát az elsőéves és végzős évfolyamok összehasonlítása alapján kiderült, hogy mindhárom karon az elsőévesek többen válaszolták azt, hogy a sport azért fontos, mert egészséges és önbizalmat ad, mint a végzőseik. A végzősök viszont nagyobb arányban mondták azt, hogy nem fontos a sport, mint az elsőéveseik. Az utolsó kérdésünk a vizsgált témához kapcsolódóan, hogy tudják-e a hallgatók, hogy mi a vezető halálok ma Magyarországon. Ebben az esetben nem adtunk meg válaszlehetőségeket. A vezető halálok ma Magyarországon a szív- és érrendszeri megbetegedések, amiknek hátterében a legnagyobb százalékban az egészségtelen életmód és az egészségtudatos magatartásforma hiánya áll. Arra voltunk kíváncsiak, hogy válaszlehetőségek megadása nélkül mekkora arányban fogják tudni a megfelelő választ, mekkora arányban azt írni, hogy „nem tudom” és mekkora arányban írtak mást. Összeszedtük azokat a válaszokat, amelyeket a leggyakrabban írtak a hallgatók és az alapján kezdtük az eredményeket kiértékelni. Ezek voltak a szív- és érrendszeri 42
megbetegedések, daganatok, alkohol, egészségtelen életmód a stressz és a depresszió. Egy hallgató írt mást ezeken a válaszokon kívül, azt a diagrammban az „egyéb” szóval jelöltük. Az elsőévesek véleménye a magyarországi vezető halálokról nem tudja egyéb depresszió. stressz
egészségügyi állam- és jogtudományi
alkohol
gépészmérnöki- és informatikai
egészségtelen életmód. daganatos. szív-érrendszer 0
10
20
30
40
50
60
70
80
90
100
százalék
16. diagramm
A 64 elsőéves közül 19-en adták meg a helyes választ és 25-en állították, hogy nem tudják. Az elsőéves egészségügyi hallgatók körében a 25 főből 8-an tudták, a jogi karon 20ból 9-en és a Gépészmérnöki karon 19-ből 2 ember tudta a megfelelő választ. Az elsőévesek 64 főjéből összesen 19-en gondoltak a depresszióra, stresszre, alkoholra, egészségtelen életmódra vagy a daganatos megbetegedésekre, mint vezető halálok. Mindegyik kar elsőévesei közül voltak olyanok, akik azt írták, hogy „nem tudom”. (16. diagramm) Az Egészségügyi Karon 25-ből 6fő, az Állam- és Jogtudományi Karon 20-ból 7 fő és a Gépészmérnöki és Informatikai Karon 19-bő 12 fő. A legnagyobb arányban a jogi kar elsőévesei tudták a helyes választ.
43
A végzősök véleménye a magyarországi vezető halálokról nem tudja egyéb depresszió. stressz
egészségügyi állam- és jogtudományi
alkohol
gépészmérnöki- és informatikai
egészségtelen életmód. daganatos. szív-érrendszer 0
10
20
30
40
50
60
70
80
90
100
százalék
17.diagramm
Az 58 végzős hallgató közül összesen 27-en írták a megfelelőt és 25 mondta, hogy nem tudja. A végzős egészségügyi hallgatók körében a 19 főből 13-an tudták, a jogi karon 20ból 13 tudta és a Gépészmérnöki Kar 19 végzős hallgatójából 1 tudta a helyes választ. A végzősök körében is szintén mindhárom karon voltak olyan hallgatók, akik a „nem tudom” választ írták. Az Egészségügyi karon 19-ből 3, a jogi karon 20ból 4 és a gépészmérnökin 19-ből 18. A végzősök 58 főjéből összesen 5-en gondolták, hogy a depresszió, a stressz, az alkohol, az egészségtelen életmód, vagy a daganatos megbetegedés a vezető halálok ma Magyarországon. A legnagyobb arányban az Egészségügyi Kar hallgatói tudták a helyes választ(a létszám több, mint kétharmada, a Gépészmérnöki Kar végzősei pedig a „nem tudom” választ írták a legnagyobb arányban. Ezek
alapján
kiderült,
hogy
az
egészségügyi
kar
végzős
hallgatói
a
legtájékozottabbak abból a szempontból, hogy hazánkban mi a vezető halálok. A hallgatók 37,7%-a írta azt, hogy a szív-és érrendszeri megbetegedések a vezető halálok ma Magyarországon és 41% állította azt, hogy nem tudja.(17. diagramm)
44
Ezek alapján az egészségügyi, az állam- és jogtudományi kar elsőéves és végzős hallgatóinak eredménye alapján megállapítható, hogy a két kar végzősei jobb eredményt tükröznek, mint az elsőéveseik. A gépészmérnöki kar két évfolyama között -a helyes választ adók száma alapján- is tapasztaltunk eltérést, de itt az elsőévesek eredményei látszanak jobbnak. A megkérdezett hallgatók 28,7%-a tudta, hogy ma Magyarországon a szív-és érrendszeri megbetegedés a vezető halálok. Az Egészségügyi Kar valamint az Állam- és Jogtudományi Kar elsőéves és végzős hallgatói között megállapítottuk, hogy a végzősök eredménye mind a négy kérdésben jobb eredményt tükröz, mint az elsőéveseiké. A Gépészmérnöki- és Informatikai Karnál viszont a négy kérdésből egyiknél sem mutattak jobb eredményt a végzősök. Ezek alapján feltételezésünk, miszerint mindhárom kar elsőéves és végzős hallgatói között pozitív irányú egészségtudatbeli eltérést fogunk tapasztalni, megdőlt, hiszen a Gépészmérnöki- és Informatikai Kar két évfolyama között egyik erre irányuló kérdés eredménye sem mutatott pozitív irányú eltérést.
Kérdőívünk egyik utolsó kérdései közt szerepel a következő: „Ön szerint egészséges
életmódot
folytat?”.Ezzel
szerettük
volna
megtudni,
hogy
a
hallgatóknak mi a véleményük a saját maguk által kialakított, irányított életmódjukról. Négyféle válaszlehetőség közül választhattak a válaszadók: − igen − nem − néha, ha eszembe jut − nem érdekel
45
százalék
Ön szerint egészséges életmódot folytat? (elsőévesek válaszai) 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0
egészségügyi állam- és jogtudományi gépészmérnöki- és informatikai nem eke
a es
ér d
a, h néh
nem
igen
l
be ju z em t
18
18. diagramm
A 64 elsőéves hallgató közül erre a kérdésre összesen 31-en válaszoltak igennel és egyik kar elsőse sem mondta azt, hogy nem érdekli. Igennel válaszolt az Egészségügyi Kar 25 elsőéveséből 10, a jogász hallgatók elsőévesei közül 20-ból 8 és
gépészmérnökin 19 főből 13. A „nem” válaszlehetőségre az egészségügyis
elsősök 25 főjéből 6, a Gépészmérnöki Karon 19 főből 2 és Az Állam- és Jogtudományi Karon 20-ból 2 fő tett x-et. Az Egészségügyi Kar 25-ből 9 fője, a jogi kar 20-ból 10fője és a Gépészmérnöki Kar 19-ből 4 fője állította, hogy csak néha folytat egészséges életmódot, ha eszébe jut.
A legnagyobb arányban a Gépészmérnöki Kar elsőévesei állították azt, hogy egészségesen élnek. A második helyen ugyanolyan eredményekkel az Egészségügyi Kar és az Állam- és Jogtudományi Kar elsőévesei állnak az „igen” válaszlehetőség 46
értelmében. (18. diagramm)
százalék
Ön szerint egészségees életmódot folytat? (végzősök válaszai) 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0
egészségügyi állam- és jogtudományi gépészmérnöki- és informatikai
be ju z em
kel
a es
e ér d
a, h
nem
néh
nem
igen
t
19. diagramm
Az 58 végzős közül összesen 18-an válaszoltak igennel és 1 hallgató válaszolt „nem érdekel”-lel a feltett kérdésre. Az Egészségügyi Karon 19 főből 4-en, a jogi karon 20 főből 7-en és a Gépészmérnöki Karon 19 főből 7-en adták az „igen” választ. Akik szerint nem folytatnak egészséges életmódot, azok az egészségügyi végzősök közül 19-ből 4 fő, a jogász végzősök körében 20-ból 5-en és a gépészmérnökin 19ből 4 fő. Akik csak akkor folytatnak egészséges életmódot, ha eszükbe jut, azok az Egészségügyi Kar 19 főjéből 11, az Állam- és Jogtudományi Kar 20 főjéből 7 és a Gépészmérnöki- és Informatikai Kar 19 főjéből 8 hallgató. A legnagyobb arányban a Gépészmérnöki Kar végzősei állítják azt, hogy egészségesen élnek.(19. diagramm)
Tehát az előbbiekből megállapítható, hogy az elsőévesek és a végzősök körében is a Gépészmérnöki Kar hallgatói vélekedtek úgy a legnagyobb arányban, hogy egészségesen élnek. Őket követik a jogász-, majd végül az egészségügyi hallgatók. Mindhárom kar végzős hallgatóinak eredménye szerint kisebb arányban vallják 47
magukról, hogy egészségesen élnek, mint az elsőévesek. Megdöbbenve tapasztaltuk az Egészségügyi Kar hallgatóinak eredményeit. Miközben tisztában vannak egészségi állapotukkal, az egészséges életmód összetevőivel, az egészséghez való hozzáállásuk reális, mégsem cselekszenek aszerint. Az eredményeket globálisan összevetve láthatjuk, hogy az Egészségügyi Kar hallgatóinak egészségmagatartása és a szubjektíven értékelt életmódjuk szinkronban állnak. Az egészséggel kapcsolatos ismereti szint és a gyakorlatban mutatott egészségmagatartás
ellentmondásokat
mutat.
Megoldást
jelenthetnek
erre
értékfeltáró csoportfoglalkozások, melyekkel ezek az ellentmondások talán feloldhatók lennének.
48
5. Összegzés:
A hallgatók életmódjának, egészségtudatának és az egészséggel kapcsolatos ismereteiknek vizsgálatával képet kaptunk a Miskolci Egyetem elsőéves és végzős hallgatóinak az egészséghez való hozzáállásáról, egészségtudatos életvezetésükről és az évfolyamonkénti eltérésekről, amivel az egészségfejlesztés-oktatás hatásaira szerettünk volna rávilágítani. A tudatos egészségmagatartás kimutatásához a káros szenvedélyek, a táplálkozás, a testmozgás és az egészségtudathoz kapcsolódó kérdéscsoportok eredményeit vettük figyelembe. Mindezek alapján hipotézisünk, miszerint az Egészségügyi Kar végzőseinek eredménye tudatosabb egészségmagatartást tükröznek, mint a másik két kar végzősei, megdőlt, hiszen az alkoholfogyasztás rendszerességének és az egészséggel
kapcsolatos
ismeretek
eredményeinek
kivételével
egyik
kérdéscsoportban sem állnak a végzős Egészségügyi Kar hallgatói az élen. Ennek hátterében valószínűleg az állhat, hogy jelentős szerepet játszanak a káros szenvedélyek ilyen mértékű elterjedésében a társas hatások, a társadalom és a felsőoktatás az a fajta diákkultúrája, hogy a kortársak által történő negatív irányú befolyásoltságát nem képes kompenzálni az oktatás intellektuális hatása. Az Egészségügyi Kar hallgatójaként fontosnak tartottuk, hogy globálisan - az összes kérdéscsoportot vizsgálva - hasonlítsuk össze az elsős- és végzős hallgatók eredményeit. Kutatásunk végeredményeként egyértelműen kirajzolódott számunkra, hogy a végzősök válaszai nem tükröznek tudatosabb egészségmagatartást, mint az elsőéves hallgatóké, mert a kérdéscsoportokra adott egészségesebb életmódra utaló válaszok aránya kb. fele-fele arányban oszlik meg a két évfolyam viszonylatában. A hallgatók egészségmagatartásának vizsgálatai megdöbbentő eredményeket mutattak számunkra, különös tekintettel a tanulmányaikat az egészségügyben folytató diákok vonatkozásában. Válaszaik arra késztettek bennünket, hogy feltárjuk a lehetséges okokat a tekintetben, hogy miért van akkora különbség az egészségügyi hallgatók és más egyetemi karok hallgatóinak egészségmagatartása között. 49
A szakonkénti eltérésekre fókuszálva magyarázat lehet az Egészségügyi Hallgatók kevesebb testmozgására, hogy az egyetemváros területén lévő karoknak több lehetőségük van a sportolásra, tömegsportokra, már csak az erre lehetőséget adó intézmények, sportközpont közelsége miatt is. A lehetőségek sokkal tágabbak táplálkozás terén is a Campuson, mint Az Egészségügyi Kar kihelyezett épületében. Majdnem minden épületrészben található étterem, melyek óriási választékban kínálják hideg- és meleg ételeiket, italaikat a hallgatóknak, akik szívesen is élnek ezzel. Az egészségügyi hallgatók táplálkozási rendszeressége, szokásai pozitívabb irányba is terelődhetne talán, ha a nálunk is több lehetőség nyílna a sokszínűbb, egészségesebb táplálkozásra, illetve a sportolásra az intézmény falain belül. Mindemellett a képzésünkbe szükséges beiktatni különböző egészségtudatosságot fejlesztő értékfeltáró csoportfoglalkozásokat, melyek segítségével az elsajátított ismeretek mélyebben beépülnének a hallgatók egészségmagatartásába, életvitelébe.
50
Irodalomjegyzék: 1. Barabás Katalin: Egészségfejlesztés; Medicina Könyv Kiadó, Budapest, 2006. 2. Benkő Zsuzsanna: Egészségfejlesztés módszertani kézikönyv; Mozaik Kiadó, Budapest, 2009. 3. Forrai Judit: A magánélet és az egészség kultúrája; Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2002. 4. Füzesi Zsuzsanna: Az egészségfejlesztés alapelvei, Egészségfejlesztés és közösségfejlesztés a színtereken, Egészségfejlesztés a színtereken; OEFI, 2004 5. Szabó József: Rekreáció; Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, 2002. 6. Szekszárdi Júlia: Nevelési kézikönyv nem csak osztályfőnököknek; OKI Kiadó, Dinasztia Tankönyvkiadó Kft., 2001.
Internetes források: i/1. A modern egészségszemlélet alakulása(Kis- Tamás Lóránd) http://www.kompania.hu/tanulmanyok.html i/2. A testnevelés szerepe az egészségtudatos magatartás kialakításában(Dr. Aszmann Anna) http://www.oki.hu/cikk.php?kod=2005-06-ta-Tobbek-Testneveles.html i/3. Az egészségfejlesztés szemlélete és eszközei http://www.fppti.hu/boldogulj/eloadasok/ridegne.pps i/4. Az egészség évtizedének Johan Béla Programja(OGY) http://www.oefi.hu/nepeuprg.pdf 51
i/5. Egészségfejlesztés és egészségkultúra(Dr. Szalay Piroska) http://tf.hu/wp-content/uploads/2009/07/efek1.pdf i/6. Egészségfelmérés 2009. http://www.oefi.hu/nepeuprg.htm i/7. Társadalmi helyzetkép 2003. http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/hirlevel/0510/hirl0510_cikk_ujderd2.html
52
