A Magyar Etológiai Társaság XIII. Kongresszusa
A Magyar Etológiai Társaság XIII. Kongresszusa
Kivonatfüzet
Debrecen 2011. november 25-26.
Program / Előadások Nov. 25. 16:00
Székely Tamás, A MET tiszteletbeli tagja, University of Bath
A szaporodási rendszerek evolúciója: kooperáció és konfliktus
Nov. 25. 17:00
Kiss Dorottya, ELTE
Szülői tulajdonságok hatása az örvös légykapó etetési aktivitására Veres-Szászka Judit, Babeş-Bolyai Tudományegyetem
Az európai madárfajok ökoimmunológiája – paraziták és ökológiai faktorok szerepe a veleszületett immunitás fejlődésében Kávé, tea, poszterek Vincze Ernő, Pannon Egyetem
Személyiségjegyek szexuális szelekciója: bátorságra irányuló asszortatív párválasztás zebrapintyeknél Végvári Zsolt, HNP, Debreceni Egyetem Vonuló darvak zavaráskerülésének konzisztens mintázatai nagy földrajzi léptékekben Közgyűlés Nagy Jenő, Debreceni Egyetem
Vonulási stratégiák evolúciója nappali ragadozó madaraknál
Nov. 25. 17:15
Nov. 25. 17:30 Nov. 25. 17:50
Nov. 25. 18:05
Nov. 25. 18:25 Nov. 25. 19:25 Nov. 25. 19:55
Vacsora
-Nov. 26. 09:40
Földvári Mihály, Debreceni Egyetem
Amire a nyeles szemek valók: csábítás és elrettentés legyeknél
Nov. 26. 10:00
Turcsán Borbála, ELTE
Olyan a kutya, mint a gazdája? Személyiség-hasonlóság kutya-gazda pároknál
Nov. 26. 10:15
Bókony Veronika, Pannon Egyetem
Személyiségjegyek és viselkedési szindrómák különböző mértékben urbanizált házi veréb populációkban Kávé, tea, poszterek
Nov. 26. 10:35 Nov. 26. 11:05
Nov. 26. 11:20
Kis Anna, ELTE
Majmolnak-e a gyíkok? Imitációs képességek tesztelése szakállas agámákon (Pogona vitticeps) Gáspár Barbara, ELTE
Van-e kapcsolat a kutyák szociális viselkedése és személyisége között?
Nov. 26. 11:35
Groó Zita, ELTE
Mitől függ az összebújás az egereknél?
Nov. 26. 11:50
Szabó Péter, Szent István Egyetem
A „Sit&Wait” eseményrekorder program bemutatása
Nov. 26. 12:10 Nov. 26. 13:50
Ebéd Hernádi Anna, ELTE
Miért választja a kutya a kevesebb jutalmat? A szociális ingerek „előszenzitizáló” hatása. Seress Gábor, Pannon Egyetem
Urbanizáció, szülői gondozás és szaporodási siker hazai verébpopulációkban
Nov. 26. 14:05
Nov. 26. 14:20
Lendvai Ádám, Nyíregyházi Főiskola
Tojásrakás előtti stressz hatása a csüllők szaporodási döntéseire
Nov. 26. 14:40 Nov. 26. 15:10
Kávé, tea, poszterek Faragó Anita, Nyíregyházi Főiskola
Csoportos éjszakázás a telelő vetési varjaknál
Nov. 26. 15:25
Szász Eszter, ELTE
Prediktálja-e a hím agressziója a fiókák ivararányát az örvös légykapónál (Ficedula albicollis)? Pap Péter László, Babeş-Bolyai Tudományegyetem
Diszperziós képesség, ivararány és ivari versengés a tolltetveknél
Nov. 26. 15:40 Nov. 26. 16:00
Zárszó
Poszterek Szabó Dóra Bakos Bettina Brúder Ildikó Konok Vera
Végvári Zsolt Kis Anna
Milyen körülmények befolyásolják a kutyák kognitív öregedési folyamatait? (ELTE) Állatkerti látogatók nagyragadozó emlősökre gyakorolt hatásai. (Debreceni Egyetem) A kutya személyiségének vizsgálata egy újonnan kifejlesztett viselkedésteszt segítségével. (ELTE) A kutya (Canis familiaris) viselkedése a gazdától való szeparáció és az újratalálkozás során- egy kérdőíves és egy kísérletes vizsgálat. (ELTE) Füves Élőhelyek Kutatóközpont bemutatkozása (HNP, Debreceni Egyetem) Az ember másik legjobb barátja: a görények (Mustela putorius furo) a kutyához (Canis familiaris) hasonlóan követik az emberi mutatást és a gazdájukat preferálják egy idegennel szemben. (ELTE)
A szaporodási rendszerek evolúciója: kooperácio és konfliktus Székely Tamás University of Bath, Bath
[email protected] A párzási és utódgondozási stratégiák az egyik legváltozatosabb formái a szociális viselkedésnek. HOGYAN és MIÉRT jött létre ez a változatosság? Az előadásban áttekintem az utóbbi évtizedek kutatásait, nagyrészt a madarakra fókuszálva. A különböző kutatási megközelítések fő tanulsága, hogy a szaporodási rendszerek evolúciójának megértéséhez tudnunk kell a hímekre és nőstényekre ható szelekciós tényezőket, és tisztázni kell a konfliktus és kooperáció szerepét. A közeljövő lényeges feladata, hogy a szaporodási rendszerekre specifikus és tesztelhető modelleket készítsenek, és egybekapcsolják az ultimális (adaptív) és mechanisztikus (fiziológiai & genetikai) megközelítéseket.
1
Vonulási stratégiák evolúciója nappali ragadozó madaraknál Nagy Jenő* és Tökölyi Jácint *Debreceni Egyetem, Debrecen
[email protected] A madarak vonulása mindig csodálattal töltötte el a kutatókat. Hogyan képesek sokszor több ezer kilométernyi távolságot átrepülni? Hogyan találnak el telelési területeikre? Milyen környezeti hatások érhetik őket elterjedési területeiken, illetve vonulásuk során? Fontos kérdés: egyáltalán mikor és miért alakult ki vonulási viselkedés? Kutatásunkban így olyan kérdésekre kerestük a választ, mint például: Mely csoportok őseinél változott meg a vonulási viselkedés? Milyen hatások befolyásolhatták a vonulás megjelenését, vagy eltűnését? Milyen összefüggés mutatható ki a madarak szétterjedése illetve a vonulás kialakulása között? A vonulás evolúciós eredetének két alternatív magyarázatát próbáltuk vizsgálni: A) A „trópusi eredet” hipotézis azt feltételezi, hogy a ragadozó madarak a trópusi régiókból kiindulva terjedtek el, így fokozatos, lépcsőzetes lehetett a vonulás kialakulása. B) Az „északi eredet” hipotézis ezzel szemben mérsékelt égövi fajokból származtatja a vonulást, mely valamilyen nagy északi változás következménye. E két hipotézis elkülönítésére először rekonstruáltuk az ősi elterjedést. Ehhez egy filogenetikai törzsfát készítettünk a vizsgált 217 fajra elérhető enzimek DNS szekvenciáit felhasználva. Erre a törzsfára rajzoltuk fel a vonulási viselkedések három kategóriáját, melyből parszimónia elemzéssel megkaptuk, mely fajoknál alakulhatott ki vonulás. Ezt követően Bayes-i filogenetikai modellben vizsgáltuk a különböző ökológiai tényezők hatását a vonulásra és kialakulására. Az eredményeink azt mutatják, hogy 30, független alkalommal alakult ki nappali ragadozó madaraknál vonulás a törzsfejlődés során. Az ősi elterjedések jelentős hányada valamilyen trópusi régióra vezethető vissza. Ez alátámaszthatja a „trópusi eredet” hipotézisünket. Az ökológiai tényezők vizsgálata során azonban, csupán két tényező hozható összefüggésbe a vonulás kialakulásával. A táplálékspektrum és az elterjedés meghatározóan befolyásolja a vonulás kialakulását, azonban egyértelműen nem tudjuk eldönteni, melyik volt hatással a másikra.
2
Személyiségjegyek és viselkedési szindrómák különböző mértékben urbanizált házi veréb populációkban Bókony Veronika*, Kulcsár Anna, Tóth Zoltán és Liker András *Pannon Egyetem, Veszprém
[email protected] Az emberlakta területek terjeszkedése és városiasodása olyan új élőhelyeket hoz létre a vadon élő állatok számára, ahol a természetestől jelentősen eltérő szelekciós erők érvényesülhetnek. Az urbanizációhoz való alkalmazkodás viselkedésbeli változásokat is megkövetelhet. A viselkedési jellegek gyakran különböznek következetesen az egyedek között, ezek az ún. állati személyiségjegyek egymással korrelálva viselkedési szindrómákat alkothatnak. Ezen jelenségek potenciális adaptív jelentősége ellenére keveset tudunk az urbanizációhoz való alkalmazkodásban betöltött szerepükről. Vizsgálatunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a különböző mértékben urbanizált élőhelyek különböző személyiségjegyekre illetve viselkedési szindrómákra szelektálnak-e. Az urbanizációs gradiens négy különböző pontját képviselő házi veréb (Passer domesticus) populáció egyedein végeztünk standardizált viselkedési teszteket, és összehasonlítottuk a személyiségjegyeik átlagos értékét, egyedek közti varianciáját, és korrelációit. Az állati személyiség három tengelyét vizsgáltuk, és azt találtuk, hogy az egyedeket konzisztens viselkedés jellemezte neofóbia, kockázatvállalás és aktivitás tekintetében is. A városi populációkból származó egyedek óvatosabbak voltak ismeretlen táplálékkal és ragadozóval (karvalymakettel) szemben, mint az egyik vidéki élőhely madarai. Az utóbbiak táplálékneofóbiája nagyobb, ragadozóval szembeni kockázatvállalása viszont kisebb varianciát mutatott az egyedek között, mint a városi madaraké. A személyiségjegyek különbözőképpen korreláltak egymással az egyes élőhelyeken: az emberrel szembeni kockázatvállalás a vidéki populációkban a neofóbiával, a városi populációkban pedig az aktivitással illetve a ragadozóval szembeni kockázatvállalással függött össze legerősebben. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az urbanizáció befolyásolhatja az állati populációkban a személyiségjegyek eloszlását és diverzitását, és a viselkedési szindrómák szerkezetét is megváltoztathatja.
3
A kutya személyiségének vizsgálata egy újonnan kifejlesztett viselkedésteszt segítségével Brúder Ildikó*, Kubinyi Enikő és Miklósi Ádám *Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest
[email protected] Az emberek esetében a személyiség alatt az adott egyén jellemz ő és megkülönböztethető gondolkodási, érzelmi és viselkedési mintázatát értjük, amely meghatározza az adott egyén egész „stílusát”, környezethez való viszonyát (Atkinson és mtsai, 2003). Az utóbbi évtizedben a személyiség koncepciót az állatokra is kiterjesztették, így a kutyák személyiségének vizsgálata is népszer űvé vált. A kutatók különböző viselkedéstesztek és kérdőívek segítségével igyekeztek feltárni a kutyákra jellemző személyiségvonásokat, ennek megfelelően gyakran eltérő személyiségjegyeket írtak le. A kutatásokat összegezve, Jones és Gosling (2005) metaanalízis segítségével 7 fő viselkedésjegyet határozott meg a kutyák esetében. Ezek a következők voltak: Aktivitás, Reaktivitás, Félelem, Szociabilitás, Képezhetőség, Agresszivitás és Dominancia. Kutatásunk célja egy olyan viselkedésteszt kifejlesztése volt, melynek segítségével meghatározhatjuk a kutyák személyiségjegyeit. A tesztünk fontos követelménye volt, hogy a korábbi, kutatócsoportok által létrehozott tesztekkel szemben kevés anyagszükségletű, rövid és könnyen elvégezhető legyen. Tesztünkben 115 családi kutya vett részt összesen 36 különböző fajtából. A viselkedésteszt kiegészítéseként két kérdőívet is használtunk: (1) kutyára kidolgozott ADHD kérdőív (Vas és mtsai, 2007), melynek skálái az aktivitásimpulzivitást és a figyelemhiányt mérték és a (2) Kutya Személyiség kérd őív (Wan és mtsai, 2009), melynek 4 skálája a kutya magabiztosságát, élénkségét, agresszivitását és kötődését méri. Az általunk kidolgozott viselkedésteszt segítségével 4 személyiségjegyet különítettünk el: Szociabilitás, Agresszivitás, Aktivitás és Képezhetőség. Az Agresszió faktorunk kivételével minden személyiségjegy mutatott kapcsolatot a kérdőíves skáláinkkal. A Szociabilitás személyiségjegy pozitívan korrelált az Élénkség és Agresszivitás kérdőíves skálákkal, az Aktivitás személyiségjegy az Élénkséggel, Magabiztossággal és Aktivitás-impulzivitással mutatott kapcsolatot, a Képezhetőség személyiségjegy pedig az Élénkséggel és a Kötődéssel pozitívan, míg a Figyelemhiány kérdőíves skálával negatívan korrelált. Eredményeink azt mutatják, hogy viselkedéstesztünk alkalmas arra, hogy különböző személyiségjegyeket különítsünk el kutyákon, illetve lehetőséget nyújt a demográfiai jellemzők és az egyes s zemélyiségjegyek kapcsolatának vizsgálatára is. Kutatásunkat a LIREC-215554 számú pályázata és az OTKA D48495 támogatta.
4
Csoportos éjszakázás a telelő vetési varjaknál Faragó Anita* és Lendvai Ádám Zoltán *Nyíregyházi Főiskola, Nyíregyháza
[email protected] A varjúféléknél gyakran megfigyelhető jelenség a csapatos éjszakázás a téli hónapokban. A jelenség egyik leglátványosabb példáját mutatják a nálunk telelő vetési varjak (Corvus frugilegus), melyeknek korábbi becsléseink alapján közel 870 ezer egyedet számláló éjszakázó telepe található Nyíregyházán, a Sóstói-erdő déli részén. A varjak nappal részben a városban, részben a környező területeken keresnek táplálékot maguknak, majd a nap végén különböző gyülekező helyeken csoportosulnak, ahonnan egyszerre foglalják el éjszakázó helyüket. Vizsgálatunk egyik célja volt, hogy meggyőződjünk arról, hogy a madarak által használt erdőrészlet, valóban közös éjszakázó helyként funkcionál. Másrészt arra kerestük a választ, hogy milyen körülmények befolyásolják az éjszakázóhelyre érkezés és távozás idejét. Hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk az éjszakázó helyt ől 7 km-re 5 varjút fogtunk meg, melyekre rádiotelemetriás adót helyeztünk. Az adók által leadott jeleket napi 24 órán keresztül figyeltük két rögzített vev ővel három hétig. Az egyik vevőt az éjszakázó hely közelében helyeztük el, így rögzíteni tudtuk, ha a madár beérkezett az éjszakázó helyre. A másik vevőt a befogás helyszínén erősítettük ki, így rögzíteni tudtuk, ha a madár a befogás helyén tartózkodott, vagy átrepült a terület felett. A jeladó felszerelését követ ően mind az öt madár jelét rendszeresen észleltük az éjszakázó helyen, ezzel szemben a befogás helyén csak sporadikusan fogtunk jeleket az adókból. Az éjszakázó helyre érkezés és távozás időpontját nem befolyásolták a vizsgált időjárási paraméterek, hanem konzisztensen a naplemente és napfelkelte időpontjához igazodtak. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a madarak nappali táplálékszerzésük során nem ragaszkodnak azonos területekhez, hanem vélhetően több területen próbálkoznak a táplálékforrások felkutatásával, azonban minden éjszaka, a külső körülményektől függetlenül visszatérnek a csoportos éjszakázó helyre. Ez összhangban van azzal az elképzeléssel, hogy a csoportos éjszakázó helyek információs vagy „toborzó” központként működhetnek.
5
Amire a nyeles szemek valók: csábítás és elrettentés legyeknél Földvári Mihály Debreceni Egyetem, Debrecen
[email protected] A nyelesszeműlegyek szemei mindkét nem esetében kétoldalt egymástól távol helyezkednek el hosszú, merev nyúlványok végén. A hímek meghosszabbodott szemnyele ivari szelekció hatása alatt áll. A Diopsidae család rendszerének érdekessége a nőstények hosszú szemnyél preferenciája, az ivari bélyeg kondíció függése, a „meiotic drive”-ot elnyomó elemek jelenléte hímeknél. Mindezek együtt alkalmassá teszik a nyelesszeműlegyeket arra, hogy az ivari szelekció tanulmányozásának kiváló modellállatai legyenek, és viselkedésüket, evolúciós versengésüket mind laborban mind terepen kísérletesen vizsgálhassuk. A nagy szemnyél segít a leken történő kompetíció eldöntésében is. A szembenálló felek egymás szemrevételezését követően erőteljes harcba kezdhetnek, melynek során elsősorban lábukat használják. Az első láb nemrég felfedezett módosulásának (fizikai működésében hasonló egy diótörőhöz) fontos szerepe lehet az ellenséges interakciók során. A harcok kimenetelét illetően laboratóriumban végzett kísérletek (azonos méretű hímek, módosított első lábak) alapján a viselkedés különböző stádiumokra bontható, és bármely szakaszban véget érhet: érintéses: vizuális felmérés, lábakkal fenyegetés, érintés nélküli: csapás, birkózás. A módosított lábú hímek hasonló mértékben nyertek összecspásokat, mint a módosítatlan lábúak. Érintés nélküli harcokban a győztesek legtöbbször módosított lábúak voltak, ezzel szemben a módosítatlan lábú hímek több érintéses harcot nyertek. Egy lehetséges magyarázat lehet, hogy a módosított első lábak nagyobbnak tűntek, így előnyösebbek a jelzésben (lábbal fenyegetés), de hátrányosak lehetnek, amikor eszközként szükség lenne rájuk az eszkalálódó harc során (pl. birkózás).
6
Van-e kapcsolat a kutyák szociális viselkedése és személyisége között? Gáspár Barbara*, Miklósi Ádám, Gácsi Márta és Kubinyi Enikő *Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest
[email protected] Az újabb keletű kutatások azt mutatják, hogy az állatoknak is tulajdoníthatunk személyiségvonásokat, többek között a kutyáknak is. A kutyák személyisége gazdáknak szóló kérdőívek vagy viselkedési tesztek segítségével írható le. Jelen kutatásunkban egy olyan viselkedéstesztet hoztunk létre, amely kutyaember társas interakciókon alapul, és a kutyák személyiségét specifikusan megalkotott viselkedési skálák és gazdák által kitöltött kérdőívek segítségével határoztuk meg. Összesen 105 képzett és nem képzett kutya és gazdáik vettek részt a kutásban; keverék és fajtiszta (23 fajta) egyaránt szerepelt köztük. A Társas Interakció Tesztben (Social Interaction Test, SIT) a viselkedések időtartamát, gyakoriságát és latenciáját mértük, illetve pontozási rendszert is használtunk. A viselkedési skálákat úgy hoztuk létre, hogy egy vagy több alteszt összetartozó viselkedési változóit gyűjtöttük egybe, majd teszteltük a skálák belső konzisztenciáját (Cronbach alfa). Eredményként hat viselkedési skálát kaptunk: Felderítés, Figyelem (az emberre), Közelségkeresés, Szeparációs viselkedés, Ügyesség és Emocionalitás (Cronbach alfák átlaga 0,64). Számos szignifikáns összefüggést találtunk a gazda által leírt kutyaszemélyiség és a viselkedési skálák között. A magas neuroticizmussal jellemzett kutyák többet tartózkodtak a gazdáik közelében (Közelségkeresés skála) és kevesebbet derítettek fel a tesztben (Felderítés skála). A magas extroverzióval jellemzett kutyák több emocionális viselkedést mutattak (Emocionalitás skála). Egyik személyiségvonás sem kapcsolódott az Ügyesség skálához, viszont a képzett kutyák szignifikánsan magasabb pontszámot értek el nem képzett társaiknál. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy kapcsolat van a kutyák gazdáik által leírt személyisége és egy társas interakció tesztben mutatott viselkedése között. További eredmény, hogy a SIT megbízhatóan méri a kutyák mindennapi életben mutatott teljesítményét, amely a korábbi képzés függvénye. Jelen kutatást a EU FP7 ICT-215554 LIREC projekt támogatta.
7
Mitől függ az összebújás az egereknél? Groó Zita*, Dúcs Anita és Altbäcker Vilmos *Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest
[email protected] Az összebújás egy olyan viselkedésforma, amit csoportban élő madarak és emlősök gyakran alkalmaznak a hőveszteségük csökkentésére. Ez a viselkedés különösen fontos rágcsálók számára, melyeknél kis testméretüknél fogva nagyobb a kihűlés esélye. Olyan élőhelyeken, ahol kevés a táplálék és a víz, gyakran ily módon próbálják csökkenteni energia kiadásaikat A hűvösebb éghajlaton élők számára alapvető fontosságú a téli hideg időszak átvészelésében Az összebújás stratégiáját gyakran olyan állatfajok is használhatják, akik egyébként magányosan fordulnak elő, de például télen áttelelő csoportot alkotnak Ezért a termoregulációt fontos faktornak tartják a csoportszerveződés evolúciójának szempontjából. Vizsgálatunkban két hazánkban előforduló közelrokon, de különböző szociális rendszerrel rendelkező egérfaj összebújási viselkedését hasonlítottuk össze. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a faj, a rokonság és a hőmérséklet milyen hatással van az összebújásra. Ehhez 60 napos rokon, nem rokon, házi és güzü egerek négyes csoportjait teszteltük, 5-19-28 ˚C-on. A laboratóriumi körülmények között elvégzett vizsgálatokból azt kaptuk, hogy a nem rokon házi egerek alig, a rokonok inkább, de leggyakrabban a rokon güzü egerek bújnak össze. Ehhez képest a hőmérsékletnek nem volt jelentős hatása, pedig azt vártuk, hogy hidegben jobban összebújnak az állatok. A nem rokon egyedek mindkét fajban menekülni próbáltak az összebújás helyett, a güzük inkább az alomanyagba bújtak, míg a háziak a doboztető felé menekültek. Hogy ezek a különbségek mennyiben függnek az életkortól, az állatok kondíciójától, a csoportok ivararányától, további vizsgálatokat igényelnek.
8
Miért választja a kutya a kevesebb jutalmat? A szociális ingerek „előszenzitizáló” hatása Hernádi Anna* és Topál József *Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest
[email protected] Prato-Previde és munkatársai (2008) által nemrégiben közölt vizsgálatban kimutatták, hogy két-utas választási tesztben – ahol a kutyák kisebb és nagyobb mennyiségű jutalom közül választhatnak – az alanyok hajlamosak saját korábban kialakult preferenciájukon változtatni, amennyiben azt látják, hogy egy ember a kisebb mennyiségű jutalmat választja. E jelenség hátterében a kutyák csecsemőkéhez hasonló kommunikációs szándékkifejező jelzések iránti érzékenysége állhat. Egyes humán kísérleti eredmények arra utalnak, hogy bizonyos szociális ingereknek (mint pl. a szemkontaktus, simogatás) egyfajta „előszenzitizáló” hatásuk is lehet, azaz a jelzések kísérleti helyzettől független, előzetes megtapasztalása is képes „tanulásra kész üzemmódba” kapcsolni a csecsemők idegrendszerét, és ez alapvetően befolyásolhatja a rákövetkező helyzetben való viselkedésüket. Az eddigi kutyákkal kapcsolatos kutatások azonban a társaskommunikatív ingereket csak, mint a kísérleti helyzetekben ’on-line’ bemutatott kontextuális jegyeket alkalmazták. Vizsgálatunkban a fent említett paradigmát alkalmazva azt a hipotézist teszteltük, miszerint megfelelő módon való előszenzitizálással lehet erősíteni a kutyák azon hajlamát, hogy kövessék az ember által megjelenített, saját korábbi preferenciájukkal ellentétes viselkedést. Felnőtt családi kutyák (N=60) egy 10 perces szociális (a gazda simogatja és szemkontaktust tart a kutyájával) vagy nem szociális (a kutya magában játszhat egy felkínált játékkal) előkezelést követően egy Prato-Previde-ék vizsgálatához hasonló kétutas ételválasztási tesztben vettek részt. Ennek során először önállóan választhattak ugyanazon étel kisebb és nagyobb mennyisége közül, majd pedig megnéztük, hogy mennyiben befolyásolja a viselkedésüket a kísérletvezető demonstrációja, amely során a kevesebb ételt választja. Eredményeink szerint azok a kutyák, akik a tesztet megelőzően szociális előkezelésben részesültek hajlamosabbak voltak változtatni saját korábbi viselkedésükön és a kísérletvezető által preferált kis mennyiségű jutalmat választani, mint a nem szociális előszenzitizálásban részesülő csoport. Mindez arra utal, hogy az olyan szociális ingerek, mint a humán szemkontaktus és a simogatás egyfajta „előfeszít ő” (priming) hatással lehet a kutyákra, melyek képesek áthangolni a társas ingerek iránti érzékenységüket.
9
Majmolnak-e a gyíkok? Imitációs képességek tesztelése szakállas agámákon (Pogona vitticeps) Kis Anna* és Anna Wilkinson *Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest
[email protected] Több szerző érvel amellett, hogy valódi imitáció csak az emberre (illetve kisebb mértékben egyéb emberszabásúakra) jellemző, míg mások úgy tartják, hogy számos emlős és madár faj is képes imitációra. Jelen vizsgálat során azt találtuk hogy laboratóriumi körülmények között egy hüllő faj, a szakállas agáma (Pogona vitticeps) képes a szociális tanulás egy olyan formájára, amely nem magyarázható egyszerűbb alternatív mechanizmusokkal (mint például helymegerősítés vagy cél emuláció). Vizsgálatunk alanyai (N=4 mindkét csoportban) sikeresen lemásoltak két különböző (jobb illetve bal oldalra történő) fajtárs által bemutatott ajtónyitási akciót, amelyet egy videódemonstráció során láttak. A kontroll csoport alanyai (N=4) azonban sikertelenek voltak egy „szellem-demonstrációt” (amelyen egy mozdulatlan fajtárs, illetve a kinyíló ajtó volt látható) követően. Eredményeink alapján azt mondhatjuk, hogy az imitáció általi tanulás olyan ősi mechanizmusokon alapszik, amelyek a hüllők esetében is kimutathatóak.
1
Az ember másik legjobb barátja: a görények (Mustela putorius furo) a kutyához (Canis familiaris) hasonlóan követik az emberi mutatást és a gazdájukat preferálják egy idegennel szemben Szőke Lívia, Hernádi Anna, Turcsán Borbála és Kis Anna* *Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest
[email protected] A kutyák emberhez kapcsolódó szociális kogníciójának vizsgálata (például a gazdához való kötődés, az emberi kommunikációs jelek értelmezése) régóta kedvelt témája az etológiai kutatásoknak. Korábbi vizsgálatok szerint a kutyák egyedülállóan fejlett szocio-kognitív képességei feltételezhetően speciális domesztikációjuk következtében alakultak ki, noha viszonylag keveset tudunk más háziasított fajok emberre irányuló szocio-kognitív képességeiről. Jelen vizsgálatban kutyák (Canis familiaris, N=18) és szintén házi kedvencként tartott vadászgörények (Mustela putorius furo, N=18) emberrel kapcsolatos viselkedését hasonlítottuk össze három teszthelyzetben, ahol a gazdájukkal és/vagy egy idegen kísérletvezetővel kellett interakcióba lépniük. Eredményeink szerint a görények, a kutyákhoz hasonlóan preferenciát mutatnak a gazdájuk irányába egy idegennel szemben egy kétutas választási helyzetben, valamint hosszabb ideig tolerálják a szemkontaktust a gazdával szemben, mint egy idegennel szemben. Emellett mind a kutyák, mind a görények követik a kísérletvezető mutatási gesztusait mind kitartott érintéses, mind pedig a visszavett mutatásos próbák esetén. Eredményeink alátámasztják azt a hipotézist, miszerint a domesztikáció az emberre irányuló kifinomult szocio-kognitív képességek evolúciójához vezethet.
1
Szülői tulajdonságok hatása az örvös légykapó etetési aktivitására Kiss Dorottya*, Rosivall Balázs, Hegyi Gergely, Szöllősi Eszter és Török János *Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest
[email protected]> A fiókák etetése széles körben elterjedt jelenség a madaraknál. Az utódok gondozása amellett, hogy a fiókák túlélési esélyeit növeli, negatívan befolyásolja a szülők túlélési és jövőbeli szaporodási esélyeit. Ezért a szülői befektetés adaptív értékét jelentősen befolyásolhatja a fiókákból származó rátermettségnyereség. Utóbbi függ a szülők minőségétől is, ezért összefüggést várunk a szül ők utódgondozásba fektetett energiája és mind a saját, mind a párjuk minőségjelző bélyegei között. Számos kutatás vizsgálta, hogy a tojók mennyit fektetnek be párjuk minőségének függvényében, viszont csak alig néhány vizsgálat keresett összefüggést a tojó minősége és a hím befektetése között. Vizsgálatunkban arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyit fektetnek be az örvös légykapó (Ficedula albicollis) szülők az utódok gondozásába saját és párjuk minőségjelző tulajdonságai függvényében. A kísérlet során a fiókákat elcseréltük más szül ők fészekaljaival, majd a nevelőszülők etetési aktivitását vizsgáltuk. Ezzel a kísérleti elrendezéssel el tudtuk különíteni, hogy a szülők befektetését a fiókák viselkedéséből adódó etetési kényszer és/vagy a saját döntéseik határozzák meg. Az eredmények alapján a tojók gyakrabban etettek a nagyobb fészekaljaknál, illetve a két kísérleti év közül a táplálékban gazdagabb évben. Továbbá mind a nevelőhím, mind a tojó többet etetett, ha az eredeti tojó minőséget jelző szárnyfoltja nagyobb volt. Mivel a nevelőszülők az eredeti szülők tulajdonságát nem ismerhették, az összefüggést csak az magyarázhatja, hogy anyjuk minősége függvényében változott a fiókák viselkedése, amely mindkét nevelőszülő etetési gyakoriságára kihatott. Eredményeink alapján tehát elmondható, hogy a szülői tulajdonságok és az utódgondozásba fektetett energia közötti összefüggések nemcsak azért jelenhetnek meg, mert a szülőknek adaptív ezen tulajdonságok függvényében befektetni, hanem lehetnek a fiókák tulajdonságaiból adódó kényszerek következményei is.
1
A kutya (Canis familiaris) viselkedése a gazdától való szeparáció és az újratalálkozás során – egy kérdőíves és egy kísérletes vizsgálat Konok Veronika*, Dóka Antal és Miklósi Ádám *Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest
[email protected] A kutyák domesztikációs múltjukból eredően hajlamosak kötődést kialakítani az emberrel, vagyis igyekeznek közelséget fenntartani gazdájukkal, és a tőlük való szeparáció esetén sok esetben stressz-viselkedést mutatnak. A szeparációs zavar a kutyák egyik leggyakoribb viselkedési problémája, mely általában intenzív vokalizációban, destruktív viselkedésben és/vagy urinációban/defekációban nyilvánul meg. Az állatorvosi gyakorlatban a kutyák szeparációs viselkedéséről a gazdák számolnak be, ezeknek a beszámolóknak az érvényességét azonban eddig még nem tesztelték. Kutatásunk célja az volt, hogy teszteljük a gazdák beszámolóinak érvényességét, és hogy viselkedési adatokat kapjunk a szeparációs zavarral kapcsolatban. Kialakítottunk egy kérdőívet, mellyel családi kutyák esetében (N=45) vizsgáltuk a szeparációs viselkedést (és a szeparációs zavart), és ezzel párhuzamosan kísérletesen is megfigyeltük a kutyák szeparációs és üdvözlési viselkedését. Egy egyszerű tesztben (Szeparáció és Üdvözlés Teszt) kódoltuk a stressz-viselkedéseket (pl. nyüszítés, ajtókaparás) és a gazda székéhez való közelséget szeparáció alatt, a gazda irányába mutatott viselkedésformákat (pl. gazdával való fizikai kontaktus, farkcsóválás) az üdvözlés során, valamint a kutya aktivitását mindkét helyzetben. A szeparáció során több stressz-viselkedést mutató kutyákat a gazdáik is szorongóbbnak ítélték meg, amikor egyedül hagyják őket (U=48,5, p<0,001, Mann-Whitney teszt). A gazdáik szerint az újratalálkozáskor jobban örül ő kutyák az üdvözlésteszt során is több viselkedésformát mutattak a gazda irányába (rs=0,298; p=0,05, Spearman korreláció). A gazdák által szeparációs zavarban szenvedőnek ítélt kutyák több stressz-viselkedést mutattak (χ²=9,811, p=0,002, Chi-négyzet teszt), kevesebbet tartózkodtak a gazda széke mellett (χ²=8,433, p=0,004) szeparáció alatt, üdvözléskor pedig aktívabbak voltak (χ²=5,116, p=0,024), mint a szeparációs zavart nem mutató kutyák. A két csoport nem különbözött az gazda irányába mutatott viselkedésformák tekintetében. Az eredmények azt mutatják, hogy a gazdák képesek megbízhatóan megítélni a kutyáik szeparációs viselkedését. A kérdőívet ezért a szeparációs zavar diagnosztizálásához is használhatjuk. A kutyák nem különböztek a gazda irányába mutatott viselkedésformák tekintetében, ami megkérdőjelezi azt az elképzelést, hogy „túlzottan kötődőek” lennének. Megnövekedett stressz-válaszuk a szeparációs helyzetben annak lehet a következménye, hogy nem képesek a gazdát helyettesítő tárgyat önmaguk megnyugtatására használni. A kutatás anyagi kereteit az EU FP7 ICT-215554 LIREC pályázat biztosította.
1
Tojásrakás előtti stressz hatása a csüllők szaporodási döntéseire Lendvai Ádám Zoltán*, Pap Péter László és Olivier Chastel *Nyíregyházi Főiskola, Nyíregyháza
[email protected] A globális felmelegedés az Északi sarkvidéket érinti a legnagyobb mértékben. A felmelegedés hatására a szaporodásra megfelelő időszak eltolódhat, és az élőlényeknek alkalmazkodniuk kell ezekhez a változásokhoz. A viselkedéses flexibilitás egyik fő feltételezett fiziológiai mediátorai a hormonok. A jelen kísérletben azt vizsgáltuk, hogy a mellékvesekéreg hormon, kortikoszteron (ún. stresszhormon), hogyan befolyásolja a szülők szaporodási döntéseit, és a szül ők közötti munkamegosztást egy csüllő (Rissa tridactyla) költőtelepen, a Spitsbergákon. Tojásrakás előtt 18 tojó csüllő kortikoszteron szintjét manipuláltuk bőr alá ültetett hormon tartalmú csövecskével, míg 18 tojó kontroll kezelést kapott. Bár a hormonkezelés hatásosan megváltoztatta a madarak kortikoszteron szintjét, a kezelésnek nem volt hatása a tojásrakás valószínűségére és a fészkel ő madarak esetén a tojásrakás időpontjára. A hormonkezelés hatására azonban megváltozott a szülők fészken töltött ideje: a kortikoszteron-manipulált csoportban a szülők szignifikánsan gyakrabban hagyták őrizetlenül a fészküket. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az imitált környezeti stressz hatására a tojók a fészkelőhelyek őrzésére fordított idő rovására növelik táplálkozási erőfeszítésüket, de nem tolják későbbre a szaporodás kezdetét.
1
Diszperziós képesség, ivararány és ivari versengés a tolltetveknél Pap Péter László*, Adam Costică, Vágási I. Csongor és Benkő Zoltán *Babes Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár
[email protected] Jelen vizsgálatban a házi vereben előforduló három, eltérő gyakorisággal és diszperziós képességgel rendelkező tolltetű faj ivararány eltolódásának okait vizsgáltuk illetve ennek szerepét az ivari dimorfizmus kialakulásának mértékére. A vizsgált tolltetű fajaink gyakorisága nem függ össze terjedési képességükkel illetve mobilizációs tulajdonságaikkal. Ezzel szemben a leggyakoribb faj hímjeinek a tápcsatornájában szignifikánsan több táplálék található a gyakoriságban ezt követő tolltetű fajokhoz képest, amely a gyakori tetűfaj sikeres táplálékforrás kihasználására utal. A tolltetvek hím:tojó aránya populációik méretével szignifikáns pozitív kapcsolatot mutat, vagyis kis egyedszámú közösségekben alacsony, míg nagyobb populáció méret mellett magas a hímek aránya. Ezen összefüggés egybecseng Hamilton (1967) elszigetelt populációkra alkotott párversengésról szóló hipotézisével, miszerint beltenyésztésre hajlamos elszigetelt kis méretű populációkban a tojók aránya növekszik. A kis méret ű tolltetű infrapopulációk tojók irányábá eltolódott ivar arányát magyarázhatja a tojó tetvek magasabb diszperziós képessége, ugyanis beltenyésztés veszélye esetén előnyösebb a magasabb diszperziós hajlamot mutató nem nemzése. A tojó tetvek hímekhez viszonyított magasabb terjedési képessége a gazdaállatok kolonizációjában mutatkozik meg, vagyis a fiatal verebeken a tojó tetvek aránya magasabb a felnőtt madarakon megfigyelt relatív gyakoriságukhoz viszonyítva. A legalacsonyabb mobilitással és ennek köszönhetően a legelszigeteltebb populációkkal rendelkező tolltetű fajok hím:tojó aránya szignifikánsan magasabb a mobilis tetűfajhoz viszonyítva. A fajok között megfigyelt szignifikáns ivararány különbség egybecseng az ivari dimorfizmusban megfigyelt eltérésekkel, vagyis a kiegyenlített hím:tojó ivararánnyal rendelkező tolltetű fajok esetében gyenge, míg a kiegyenlítettlen ivararánnyal rendelkező faj esetében kifejezett méretbeli dimorfizmust találtunk.
1
Urbanizáció, szülői gondozás és szaporodási siker hazai verébpopulációkban Seress Gábor*, Bókony V., Pipoly I., Szép T., Nagy K. és Liker A. *Pannon Egyetem, Veszprém
[email protected] Az urbanizációs gradiens mentén változó ökológiai tényezők hatást gyakorolnak az urbanizált élőhelyeken előforduló állatközösségekre, így a madarak populációira is. Jelen tanulmány modelljeként a házi veréb, mint az emberi jelenléttel és településekkel egyik legszorosabb kapcsolatban álló madárfajunk szolgált. Vizsgálatunkban összehasonlítottuk a faj vidéki és szuburbán populációinak szaporodási sikerét, valamint fiókanövekedését, és eredményeink szerint a vidéki madarak több és nagyobb átlagtömegű fiókát nevelnek fel fészekaljanként, mint szuburbán fajtársaik. Az eltérést például a fiókakori táplálék összetételének az élőhely típusok között fennálló különbsége is magyarázhatja, ezt pedig a továbbiakban három eredményünk is alátámasztani látszik. Először is táplálékhordási megfigyeléseink szerint a vidéki szülők jóval gyakrabban hordtak fiókáiknak nagyméretű táplálékot („e-prey”, mely erősen prediktálja a fiókák kirepülési testtömegét és az újoncozási rátát), azaz a szuburbán fiókák rosszabb minőségű táplálékon fejlődtek. Az „e-prey”, és így a táplálék minőségének fontosságát hangsúlyozza az is, hogy a fiókákra átlagolt etetési ráta nem különbözött a vidéki és szuburbán fészkeknél (a szülők ivarára kontrollálva sem). Továbbá, vidéki és városi élőhelyekről származó verebeket azonos, táplálékbőséges körülmények között szaporítva az élőhelyek madarai között sem az átlagos utódszámban, sem a fiókák testtömegében nem találtunk különbséget. Harmadszorra pedig, vidéki és szuburbán fészkek között 1-3 napos fiókákat cserélve az utódok nagyobbra nőttek a vidéki fészkekben, mint a szuburbán fészkekben, származási helyüktől függetlenül. A faj általános hazai helyzetét vizsgálva, a Magyar Madártani Egyesület Mindennapi Madaraink Monitoringja program keretében összegyűjtött adatait felhasználva kimutattuk, hogy az utóbbi évtizedben a házi veréb hazai állománya mintegy 20%-kal csökkent. Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy a jó minőségű és/vagy mennyiségű fiókakori rovartáplálék hiánya egy általános oka lehet a városias élőhelyen költő házi verebek alacsonyabb szaporodási sikerének, és ez hozzájárulhat a faj populációinak általános csökkenéséhez.
1
Milyen körülmények befolyásolják a kutyák kognitív öregedési folyamatait? Szabó Dóra* és Miklósi Ádám *Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest
[email protected] Kérdőíves vizsgálatunkkal a kutyák öregedésének viselkedésbeli megnyilvánulásait elemeztük. A kutyát az öregedési folyamatok vizsgálatára más modell állatokhoz képest különösen alkalmassá teszi, hogy populációjuk jelentős része természetes környezetében éli meg az idős kort, és számos hasonló hatásnak vannak kitéve, mint az emberek. Kutatásunkhoz az életkorhoz köthető, kóros folyamatokat kiszűrő, kanadai kutatók által leírt kérdőívet használtunk kiindulásként, emellett gyűjtöttünk adatokat többek között a kutya korával és fajtájával kapcsolatban (n=1105). Célunk az volt, hogy felmérjük az egyes viselkedések milyen gyakorisággal fordulnak elő a hazai populációban, ezek mennyire követik az életkor változását, valamint befolyásolják-e esetleg egyéb tényezők, például az állat testmérete vagy az ivartalanítás. Főkomponens-analízis segítségével négy faktort állítottunk fel: zavarodottság, mentális tompultság, szociális érdektelenség és passzivitás. Zavarodottság tekintetében a lakásban tartott kutyák magasabb, míg mentális tompaság tekintetében alacsonyabb pontszámokat értek el kertben tartottakhoz képest. Mindegyik faktort befolyásolja az alanyok életkora (kettő esetében fő hatásként). Az eredmények alapján a kutya hasznos állati modellje lehet az emberi öregedésnek. Az eredmények alapján a jövőben tervezzük olyan laboratóriumi tesztek kidolgozását, amelyek az egyes viselkedésbeli változások kimutatására alkalmasak.
1
A „Sit&Wait” eseményrekorder program bemutatása Szabó Péter* és Kis János *Szent István Egyetem, Budapest
[email protected] A viselkedésbiológiai vizsgálatok adatai napjainkban gyakran videofelvételek formájában kerülnek rögzítésre. A további elemzés előfeltétele a felvételeken megfigyelt események feljegyzése és adattáblázatba rendezése. Ennek a lépésnek a megkönnyítése céljából készült el a „Sit & Wait” nevű eseményrekorder program, mely képes tetszőleges videofájl lejátszására, a megfigyelt események definiálására és feljegyzésére egy grafikus felhasználói felületen keresztül. A legtöbb hasonló számítógépes alkalmazástól eltérően a program egyszerűen kezelhető, sokféle különböző esemény feljegyzését teszi lehetővé, rugalmasan konfigurálható, többféle operációs rendszer alatt is működik, nyílt forráskódú és ingyenesen letölthető.
1
Prediktálja-e a hím agressziója a fiókák ivararányát az örvös légykapónál (Ficedula albicollis)? Szász Eszter Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest
[email protected] Számos madárfajnál kimutatták, hogy az utódok ivararánya nem véletlenszerű, olyan morfológiai és környezeti tényezők függvényében alakul, amelyek ivarspecifikusan befolyásolják az utódok rátermettségét. Ha a szül ők ily módon azt az ivart hozzák létre nagyobb arányban, amelyiknek várható túlélése és szaporodási sikere nagyobb, akkor adaptív ivararány manipulációról beszélünk. A viselkedési tulajdonságok, hasonlóan a morfológiai tulajdonságokhoz, örökölhető háttérrel bírnak, és eltérő hatással lehetnek a hím és a tojó utódok rátermettségére. Azonban az eddigi vizsgálatok a szülők viselkedési tulajdonságait figyelmen kívül hagyták. Arra a kérdésre keresve a választ, hogy a viselkedési tulajdonságoknak is szerepe van-e az ivararány manipulációban, a hím szülő agressziójának és fiókái ivararányának összefüggését vizsgáltam, az örvös légykapó (Ficedula albicollis) egy hazai populációjában. A hímek agresszióját tulajdonos-betolakodó teszt során kvantifikáltuk. A fiókák ivarát molekuláris módszerekkel határoztam meg. Eredményül azt kaptam, hogy a hím szülő agressziója prediktálta a fiókák ivararányát: az agresszívebb hímek fészekaljának ivararánya eltolódott a tojók felé. Ennek evolúciós magyarázatául az szolgálhat, hogy az apa agressziója nemcsak a tulajdonság átörökítése, de a szülői befektetés révén is eltérően befolyásolhatja a két ivar rátermettségét. Elképzelhető ugyanis, hogy az agresszívebb hímektől kisebb mértékű szülői befektetésre számíthat a párja. Ebben az esetben a kapott összefüggés adaptív lehet, mert a vizsgált fajnál a tojó fiókák kevésbé érzékenyek a kedvezőtlen nevelő környezetre. Vizsgálatom során kontrolláltam a korábban már vizsgált morfológiai és környezeti változókra, és összhangban a hazai populációban kapott korábbi eredménnyel, csak a költéskezdésnek volt hatása a fiókák ivararányára.
1
Olyan a kutya, mint a gazdája? Személyiség-hasonlóság kutya-gazda pároknál Turcsán Borbála*, Friederike Range, Virányi Zsófia, Miklósi Ádám és Kubinyi Enikő *Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest
[email protected] Pszichológiai jellemzőkben és küllemben mutatott hasonlóság befolyásolja az ember szociális kapcsolatait, az emberek magukhoz hasonló megjelenésű és személyiségű partnert választanak barátjuknak, házastársuknak. Noha „köztudott”, hogy a kutyák hasonlítanak gazdájukra, tudományos vizsgálatok egyelőre még nem igazolták, hogy az emberi kapcsolatoknál megfigyelt hasonlóság kutya-gazda pároknál is jellemző-e. E kutatásban a kutya és gazdája személyisége közötti asszociációt vizsgáltuk kérdőíves módszerrel mind Magyarországon, mind Ausztriában. Szignifikáns pozitív korrelációt találtunk a gazda és kutya között, mind az öt általunk vizsgált személyiségvonás esetében (extraverzió, együttműködés, lelkiismeretesség, neuroticitás és nyitottság). A kutya-gazda hasonlóságot nem befolyásolta a kapcsolatuk hossza, befolyásolta viszont az, hogy él-e másik kutya a háztartásban, illetve hogy melyik országban készült a vizsgálat. Különbséget találtunk egyedül élő és többkutyás háztartásokban élő kutyák között, illetve az együtt élő kutyák között is abban, hogy mely személyiségjegyekben hasonlítottak gazdájukra. Ezek az eredmények utalhatnak arra, hogy ha több kutya is él a háztartásban, az egyes kutyáknak esetleg más-más a szerepük a a gazda számára. A magyar mintán átlagosan több és erősebb korrelációt találtunk a gazda és kutya között, mint az osztrák minta esetében, mely magyarázható a két ország közötti kutyatartásbeli különbségekkel, és utalhat arra, hogy más lehet a kutya családban elfoglalt szerepe a két országban. E kutatásban tehát, tudomásunk szerint először, bizonyítékot találtunk arra, hogy a kutyák valóban hasonlítanak gazdájukra. Ez az eredmény, lehetséges gyakorlati haszna mellett, azt is mutatja, hogy a kutya-gazda kapcsolat jó modellje lehet az emberi szociális kapcsolatoknak.
2
Vonuló darvak zavaráskerülésének konzisztens mintázatai nagy földrajzi léptékekben Végvári Zsolt*, Barta Zoltán, Pekka Mustakallio és Székely Tamás *Hortobágyi Nemzeti Park – Debreceni Egyetem, Debrecen
[email protected] Az állati személyiségjegyeken végzett újabb vizsgálatok kimutatták, hogy egyes egyedek olyan viselkedési mintázatokat mutathatnak, melyek eltérő szituációkban is konzisztensek maradnak. Ezek a tanulmányok azonban általában csak egyetlen helyszínen zajlottak, illetve rövid ideig tartottak. Számos állatfaj egyedei azonban vonulnak, így életüket több, földrajzilag elkülönülő térségben töltik. Ennek megfelelően vagy a helyi környezethez adaptálódott, és így környezetről környezetre változó viselkedést mutatnak, vagy ökológiailag eltérő térségekben is konzisztensen vagyis hasonlóan viselkednek. A hosszú távú vonuló fajok kiváló lehetőséget nyújtanak annak tanulmányozására, hogy ezen taxonok egyedei rendelkeznek-e nagy földrajzi távolságokon átnyúló személyiségjegyekkel. Ebben a tanulmányban elsőként mutatjuk ki, hogy egy hosszú távú vonuló madárfaj, a daru (Grus grus), konzisztens érzékenységet mutat emberi zavaró tényezőkre. Azok a darvak, melyek Finnországban zavartalan helyen keltek ki, zavartalan éjszakázóhelyet választottak a Hortobágyon, 1300 – 2000 kilométerre fészkelőterületüktől. Ez az eredmény figyelemreméltó, hiszen a költő- és vonulóhelyek nem csak nagy földrajzi távolságokra vannak egymástól, de ökológiai értelemben is különböznek: míg a fészkelőhelyek láperdőkben és szubarktikus tundrákon találhatóak, addig a hortobágyi állomásozóhelyeik mérsékelt övi szikes puszták mocsaraiban és halastavakban vannak. Tanulmányunk jelentősége túlmutat evolúcióbiológiai és viselkedésökológiai megfontolásokon: mivel a viselkedésben a helyi hatások átvivődhetnek nagy távolságokra, az élőhelyválasztás eddig ismeretlen vonatkozásait érdemes lehet beépíteni természetvédelmi kezelési koncepciókba.
2
Füves Élőhelyek Kutatóközpont bemutatkozása Végvári Zsolt*, és Barta Zoltán *Hortobágyi Nemzeti Park – Debreceni Egyetem
[email protected] A Füves Élőhelyek Kutatóközpont megalakulásával egy olyan virtuális kutatócentrum jött létre, melynek terepi bázisai a Hortobágyi, a Bükki és az Aggteleki nemzeti parkok füves élőhelyein helyezkednek el, a kutatólaborjai pedig a Debreceni Egyetem Tudományegyetemi Karain, illetve az Agrárcentrumban találhatóak. Emellett a FÉKk-hoz együttműködő partnerként csatlakozni fog az USA-beli University of Lincoln, ahol jelentős prérikutatási projektek futnak. A Központ célja a régióban folyó gyepkutatási projektek összehangolása, illetve ezzel kapcsolatos közös pályázatok írása, különös tekintettel a klímaváltozás, természetvédelmi rekonstrukciós programok, madárvonulás és kétéltűek vizsgálatára.
2
Az európai madárfajok ökoimmunológiája – paraziták és ökológiai faktorok szerepe a veleszületett immunitás fejlődésében Veres-Szászka Judit*, Pap Péter László, Vágási István Csongor, Vincze Orsolya, Osváth Gergő, és Czirják Gábor Árpád *Babes Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár
[email protected] Számos vizsgálat hangsúlyozza, hogy az életmenet-jellegek diverzitását jelentősen befolyásolja a fiziológiai tulajdonságok változatossága és fordítva, azonban alig ismertek a fertőzésekkel szembeni elsődleges védelemben fontos szerepet játszó veleszületett immunitás fajok közti varianciáját magyarázó tényezők. Az életmenet-elmélet szerint egy állat többet fektet az immunrendszerébe, ha magas a fertőzésveszély, az immuntevékenység pillanatnyi állapotát viszont az immunrendszer költségei és egy hatékony immunrendszerb ől származó fitness-nyereség közötti cserekapcsolat határozza meg. Ahhoz, hogy megismerjük az embrionális fejlődési idő, valamint a különböző ökológiai és parazitológiai tényezők hatását az immunrendszerre, megvizsgáltuk a veleszületett immunitás öt változóját 89 európai madárfaj esetében. A hosszabb inkubációs idővel rendelkező madárfajoknál aktívabb komplementrendszert találtunk és a limfociták véráramban mért száma is magasabb volt. Erős pozitív allometrikus hatást találtunk a heterofilekre, limfocitákra, valamint az össz-fehérvérsejtszámra, ami arra utal, hogy a nagytestű, magas reziduális szaporodással jellemezhető fajok többet fektetnek a védekezésbe. Szignifikáns pozitív összefüggést találtunk a Leucocytozoon génuszba tartozó vérparaziták prevalenciája, a komplementrendszer és a limfociták koncentrációja között, míg a tolltetvek (Phthiraptera) általi parazitáltság intenzitásának nem volt hatása a vizsgált változókra. Ami az ökológiai változókat illeti, a vonulási viselkedés pozitívan korrelált a komplementrendszerrel, ugyanakkor a heterofil és összfehérvérsejtszám a rövidtávú vonulóknál volt a legmagasabb, összehasonlítva a hosszútávú vonuló és rezidens fajokkal. Eredményeink támogatják az életmenetelmélet nyújtotta magyarázatot, mely szerint az immunrendszer pillanatnyi működési szintjét a fejlődésbeli korlátok és a fertőzések kivédéséből származó fitness-nyereség közti cserekapcsolat határozza meg, valamint hogy a fajszintű veleszületett immunitásbeli eltérések az életmenet-jellegekre ható szelekcióra adott válasz eredményei.
2
Személyiségjegyek szexuális szelekciója: bátorságra irányuló asszortatív párválasztás zebrapintyeknél Vincze Ernő*, Pogány Ákos, Szurovecz Zita, Kosztolányi András, Barta Zoltán és Székely Tamás *Pannon Egyetem, Veszprém
[email protected] Az egyedekre nézve konzisztens, populáció szinten azonban jelentős változatosságot mutató viselkedés (állati személyiség) kialakulásának és fennmaradásának magyarázata az evolúcióbiológia egyik érdekes és kihívásokkal teli, sarkalatos problémája. A korábbi elméleti és kísérleti kutatások elsősorban a természetes szelekcióra irányultak, míg a szexuális szelekció kevés figyelmet kapott. A szexuális szelekció speciális aspektusa az asszortatív párválasztás, amely szétválasztó szelekcióként egyszerre segítheti elő a személyiségjegyek populáció szintű változatosságát és az egyedi konzisztencia fennmaradását. Kutatásunk során zebrapinty (Taeniopygia guttata) tojók párválasztását vizsgáltuk mind a felkínált hímek, mind a tojó saját bátorságának tükrében. A hímek és tojók bátorságát minden egyedre külön-külön, a párválasztási teszttől függetlenül becsültük novel object teszt segítségével. Eredményeink alapján a zebrapinty tojók nem preferálják általában véve a bátor hímeket, ellenben a választott hím bátorsága és a tojó bátorsága között pozitív összefüggés áll fenn. Kísérletünk alátámasztja, hogy a bátorság asszortatív párválasztás alatt állhat, amely szerepet játszik az egyedek közötti konzisztens változatosság fennmaradásában.
2
