a ludovika akadémia vármegyecímerei

Csáky Imre KÉSZÜLT A LUDOVIKA TÖRTÉNELMI FŐÉPÜLETE MŰEMLÉKI REKONSTRUKCIÓJÁNAK TISZTELETÉRE ANNO DOMINI 2014

a ludovika akadémia vármegyecímerei

nemzeti közszolgálati egyetem Budapest, 2014

Tartalomjegyzék A KIADVÁNY SZERZŐJE: Dr. Csáky Imre (PhD) címertörténész a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja A KIADVÁNY MEGJELENÉSÉT ELŐSEGÍTETTE:

Köszöntő

7

A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia története

9

Címerek a Ludovikán

15

Vármegyecímerek a Ludovikán - kőből faragva

25

Bibliográfia

97

Prof. Dr. Patyi András rektor Nemzeti Közszolgálati Egyetem Prof. Dr. Padányi József mk. dandártábornok stratégiai és intézményfejlesztési rektorhelyettes Nemzeti Közszolgálati Egyetem Dr. Horváth József főtitkár Nemzeti Közszolgálati Egyetem A TÖRTÉNETI ÖSSZEFOGLALÓT ÍRTA: Dr. Kaló József, Szalay Tihamér építész és Dr. Horváth József A KIADVÁNY MEGJELENÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDÖTT: Tóth-Baltási Péter kiadói üzletágvezető NKE Szolgáltató Kft. Bíró Imre grafikus NKE Szolgáltató Kft.

© A szerző, 2014 © Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2014 Kiadja: Nemzeti Közszolgálati Egyetem Felelős kiadó: Prof. Dr. Patyi András rektor Nyomta és kötötte: Pauker Nyomda Felelős vezető: Vértes Gábor ügyvezető igazgató ISBN 978-615-5305-29-0 A kötet szerzői jogvédelem alatt álló alkotás. Tilos a könyv egészének vagy részének elektronikai vagy bármely más formában történő reprodukálása, másolása, felhasználása, publikálása, sokszorozása és terjesztése a kiadó, a szerző, a fotóművész és az adott levéltári dokumentumot őrző levéltárak előzetes, írásbeli hozzájárulása nélkül.

7

Köszöntő

Közadakozás Közadakozás közszolgálat ésés közszolgálat A Ludovika Akadémia történelmi főépületének első bejárása egyszerre volt szomorú és mégis felemelő. Szomorú volt látni az enyészetet, a pusztulást, a múlt tagadását. Felemelővé az a történelmi üzenet tette, amely még ebben az elárvult és egyben el is árult, de büszkeségtől dacos, méltóságteljes épületből sugárzott. Ekkor láttuk először ezeket a vármegyecímereket. Üzenetüket a 64. címerpajzsba faragtatták az építtetők, a közadakozók: „E címersorozat a magyar vármegyék áldozatkészségének emlékét hirdeti. Nemes hagyományaink leghívebb őre, ezeréves történelmünk legősibb szervezete a magyar vármegye 350.000 forintot adott össze a magyar tisztképzés első otthonának felépítésére. Áldozatkész ősök méltó unokái ajánlották fel a hagyománytiszteletben rejlő nemzetfenntartó erők hatósugarában vármegyéjük címerét e történelmi elhatározás megörökítésére.” Ha csak ennyit üzen nekünk a 19. század nemzete, akkor is cselekvésre kötelezett bennünket, megújulásra és egyben a közös akarat továbbvitelére. Ennél azonban többel is üzen az épület: a Hősök Folyosójának nevei, évszámai, keresztjei példát adnak a hazaszeretet, a közszolgálat legnagyobb áldozatáról. A kápolna romjaiban is a hit erejét sugározta. A mállott falú tantermekbe, hálóhelyiségekbe és folyosókra nem volt nehéz odaképzelni a fegyelmezett tanulás, nevelés és oktatás világát. Kijőve az épületből, már nemcsak a felújítás lehetősége és nehézségei, hanem annak kötelessége és felelőssége is az egyetem feladatává vált. Tisztelt Olvasó! Amikor ezt az ünnepi kiadványt tartja a kezében, a Ludovika Akadémia egykori történeti főépülete ismét régi fényében csillog, az évtizedekig lepusztulni hagyott épület újra „élni” kezd. Teljes pompájában és méltóságában látható a főlépcsőház, a díszterem, a Hősök Folyosója, a kápolna. Az épület külső jegyeiben is látható a korhű műemléki rekonstrukció, a homlokzatok eredeti szerkezetükben és díszességükben mutatkoznak meg. Közülük is kiemelkedő jelentőségű a főbejárat felett lévő magyar államcímer, a belső udvaron pedig Magyarország vármegyéinek címersorozata. A magyar tisztképzés első otthonát jelentő Ludovika Akadémia építésére adakozó vármegyék címereit eredeti pompájukba állítottuk vissza, ráadásul azt a tizennyolc címert is sikerült pótolni és elhelyezni, amelyek eredetileg nem kerültek ki a falakra. Ezzel teljessé vált a címerek sora, így mind a hatvanhárom adakozó vármegye jelképe együttesen hirdetheti azt a szellemiséget, amelynek leglényegesebb mondanivalója: a köz adakozott a köz szolgálatában. Reméljük, hogy a címerek történelmi hátterét is megvilágító ünnepi kiadványunk olvasása közben ez a szellemiség Önt is áthatja majd.

Prof. Dr. Patyi András rektor

Dr. Horváth József főtitkár

9

Kaló József - Szalay Tihamér - Horváth József

A AMagyar Királyi Honvéd Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia Ludovika Akadémia története története

Nemzeti tisztképzés

Megszületett a magyar katonai felsőoktatás történelmi jelentőségű első törvénye: az 1808. évi VII. törvénycikk a katonai Ludovika-akadémiáról. Ez kimondta, hogy az ország védelmi ügye nemcsak a jelen idő, hanem a jövendő korok feladata is, ezért fiaik és utódaik nemcsak erővel, hanem annál hathatósabb tudománnyal is tudjanak a hazáért harcolni. „Midőn a karok és rendek az ország védelmi ügyét tárgyalják vala, tanácskozásaikat nem csupán a jelen időre, hanem a jövendő korra is kiterjesztették, s hogy fiaik és utódaik nem csupán erővel, hanem annál hathatósabban tudománnyal is tudjanak hazáért, ősi alkotmányért és a felséges uralkodó házért harcolni: Ő szent felsége iránti hódolatuk és honszerelmük érzelmeitől indíttatva, önkéntes ajánlataikból jelentékeny alapot gyűjtöttek össze, amelyből az országban nemzeti katonai akadémiát állítani és hadi tudományokat fejleszteni lehessen.” Az uralkodó az új intézet céljára a nemzetnek ajándékozta a Mária Teréziáról elnevezett váci „Teréziánum” épületet, az ifjú királyné pedig ötvenezer forintnyi koronázási ajándékát ajánlotta fel az akadémia megvalósítására. A magyar nemesség nyolcszázezer forintot adott össze a nemes célra. Részben az átadott épület rossz állapota miatt, részben azért, mert a magyarországi közvélemény számára fontos volt, hogy a képzés az e célra épített új épületben, ne Vácott, hanem Pesten induljon meg, a „Teréziánum” átalakítása szinte meg sem kezdődött. Az építkezés kérdése tehát nemzeti üggyé vált, ugyanúgy – bár kisebb intenzitással –, mint ahogy az a Nemzeti Múzeum esetében is magától értetődően bekövetkezett.

Már az 1790/91. évi országgyűlésen határozatban merült fel az igény a magyar nemzeti tisztképzés megindítására, azonban egészen 1808-ig kellett várni, amíg az uralkodó hozzájárulását adta egy magyar tisztképző akadémia felállításához. I. Ferenc király jóváhagyta, hogy „az Országban oly Akadémia állíttathasson, amelybe főképpen hadi tudományok taníttassanak”, és a királynő beleegyezett, hogy azt elnevezzék „Ludovicea”-nak.

A Ludovika Akadémia alapítási könyvének belső címlapja

11

megnyitására, de Bécs azt megtagadta, mert nem járult hozzá a magyar nyelvű oktatáshoz és a magyar tanterv kidolgozásához. Hosszú ideig csönd honolt az épület körül, többnyire üresen állt, legfeljebb szükségből használták alkalmi célokra. Az 1838-as nagy árvíz idején magasabb fekvése révén nyolcezer embernek nyújtott menedéket. Az ezt követő időkből származó iratok a hátralévő munkák rendkívül elhúzódó, vontatott haladásáról adnak képet. A magyar nemzeti tisztképzés megindulásáig azonban még hosszú évtizedek teltek el, annak ellenére is, hogy a reformkori országgyűléseken végig szerepelt a követelés. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történetének is csak egy nagyon rövid epizódját jelentette a Magyar Hadi Főtanoda felállítása. A hadi események gyors változásai ekkor nem tették lehetővé a magyar katonai felsőoktatás intézményének folyamatos működését. A szabadságharc alatt a tisztképzésnek egyetlen sikeres megoldása csak a csapat és a harctér volt.

Mária Ludovika királyné

Az akadémia Pesten 1827-ben az ügyben a XVII. törvénycikk mondta ki a döntő szót: „Az akadémia minden további késedelem nélkül Pest városában állíttassék föl.” 1829-ben az akadémia céljára megvásárolták Pesten az Orczy-kertet, Pest város pedig ellenszolgáltatás nélkül átadta a mellette lévő területet, valamint az Illés-kút és környékét. A magyar tisztképzést szívügyének tekintő József nádor megbízta Pollack Mihályt, korának legnevesebb építészét az előtanulmányok elkészítésével. Az építész tájékozódott a bécsi Mérnöki Akadémián, valamint a bécsújhelyi Mária Terézia Akadémián, és ennek eredményeiről beszámolt a nádornak, aki mindenben bizalmat adott Pollacknak. A tervezési és kivitelezési megbízást követően a terveket 1829 végére mutatta be. Az épület alapkövét 1830. június 28-án tették le, ezt követően az építkezés gyorsan haladt, a főfalak, a födémek a tetőzet gyakorlatilag készen állt 1832 végére, de a sok részletmunka – mint például a kápolna befejezése – még hátravolt. Pollack 1836 végén készítette el az építkezésről szóló zárójelentést, miközben a kert kialakításának befejező munkái még folytak. Az épület hivatalos felavatása és rendeltetésének való átadása azonban egyre késett, arra való hivatkozással, hogy a lovarda és az istálló befejezése még hátravan. A reformkori közvélemény számára úgy tűnt, a háttérben politikai okok húzódnak. 1836-ban törvényjavaslat is született a

Az 1838-as árvíz emléktáblája

Megnyílik a Ludovika Akadémia A magyar nemzeti tisztképzés tényleges megindulását az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés tette lehetővé, egyben elkerülhetetlenül szükségessé. Az épületet végül csak a kiegyezés után, Linzbauer István tervei szerint 1872-ben eklektikus-historizáló ízlésben átalakítva, a bécsújhelyi katonai akadémiával azonos rangra emelve adták át eredeti rendeltetésének, s ezt az 1872. évi XVI. törvénycikk foglalja össze: „1808. évi VII. és 1827-dik évi XVII. törvénycikkek értelmében Pesten fölállittatni rendelt magyar katonai intézet »mint magyar királyi honvédségi akadémia állittatik föl, és Ludovika- Akadémia nevet fog viselni«.”

12

ták be fiaikat a Ludovika Akadémiára, ennek elvégzése már lehetőséget teremtett a társadalmi elismertségre. Az akadémia napi életét a „szolgálati és házirend” előírásainak megfelelően szervezték, a foglalkozások a „tanórarend” szerint követték egymást. A növendékek belszolgálatot láttak el, a honvédségre érvényes szolgálati szabályzat alapján. A Ludovika életében rendkívül fontos volt a sport. Budapest és az ország talán legkiemelkedőbb sportéletével büszkélkedhetett az intézmény. A különböző sportágak gyakorlásához, versenyéhez nagyszerű lehetőséget teremtettek az akadémia létesítményei. A katona- és civil sportolók vívhattak, úszhattak, lovagolhattak, kerékpározhattak, tekézhettek és az atlétika különböző ágait űzhették.

A Ludovika épülete 1872-ben

Az 1872. évi XVI. törvénycikk második paragrafusa így fogalmaz: „Ezen akadémia rendeltetése, hogy abban egyfelől önként jelentkező hadapródok a honvédség keretei részére alkalmas tisztekké képeztessenek, másfelől szolgálatban lévő kitűnő honvédtiszteknek alkalom nyújtassék a hadtudományoknak a magasabb fokozatú szolgálattételnél igényelt ágaiban magukat tovább képezhetni. Ehhez képest ezen akadémiában kettős tanfolyam rendszeresittetik, u. m.: tisztképző tanfolyam, és felsőbb tiszti tanfolyam.” A képzés 1872-ben indult meg. A Ludovika Akadémia első igazgatója Móricz Sándor ezredes volt, az oktatói kart tisztek és polgári tanárok alkották. Számukra a kezdetektől nem csupán az oktatás jelentett nagy kihívást, hanem úttörő szerepet kellett játszaniuk a magyar katonai irodalom megteremtésében, „a hadi tudományok magyar nyelven való rendszeres művelésében” is. Az 1877–78-as tanévben az akadémiára csendőrhallgatókat is felvettek, akik felkészítésük után a csendőrség tisztikarához kerültek. A Ludovika Akadémián tíz évig folyt ilyen típusú képzés. A Ludovika Akadémia fokozatosan egy olyan intézetté alakult, amely egyaránt biztosította a legkorszerűbb hadtudományi ismeretek oktatását és a hazafias nevelést. Az akadémia azonban még mindig nem vált a nevében is szereplő felsőfokú tanintézménnyé, hanem a közös hadseregben már működő hadapródképző intézményekkel egyenrangú, középfokú iskola lett. A Ludovikán végzettek, kevés kivétellel, továbbra sem lettek azonnal tisztek, ehhez még szükségük volt olyan minőségű csapatszolgálatra, amely alapján előléptethették őket. E képzési forma azonban már minden korábbi megoldásnál lényegesen népszerűbb volt. A középosztályhoz tartozók viszonylag nagy számban írat-

A tisztképzés Nagy változás következett be 1895. szeptember 1-jétől, amikor is Csesznák Benő ezredes vette át az intézet vezetését. Új szemléletet igyekezett megvalósítani az akadémián. Az eddigi szigorú elzárkózó nevelés helyett nagyobb hangsúlyt helyezett arra, hogy a növendékek elsajátítsák a társasági élet és társasági kapcsolatok normáit. A táncoktatás mellett bevezette az illemtanoktatást, megtanították a növendékeket arra is, hogy miként kell viselkedni színházban, hangversenyeken, tanulták a társalgást, a társasági viselkedés könnyedségét. Mindezekkel egy olyan új tisztikart kívántak kinevelni, amely fedhetetlen erkölcsű, jó modorú, illemtudó és magas szintű szaktudást elsajátított tagokból áll, növelve ezzel a honvédség tekintélyét a magyar társadalom előtt éppúgy, mint a birodalmi haderőn belül.

Tantermi foglalkozás

A Ludovikán folytatott színvonalas oktató-nevelő munka és a haderő létszámának folyamatos növelése tette lehetővé, hogy 1897-re a Ludovika Akadémia valóban a nevének megfelelő, a bécsújhelyi Mária Terézia Akadémiával egyenrangú, felsőfokú tanintézetté

13

váljon. A Ludovika az uralkodó által szentesített XXIII. törvénycikkel vált végre olyan szintű tanintézetté, amilyennek az alapítványtevők és 1808-ban a törvényalkotók megálmodták. Hosszas parlamenti küzdelem eredményeként született meg a törvény, amely a tisztképző tanfolyamot megszüntette, és helyette a bécsújhelyi mintának megfelelő képzés indítását írta elő az akadémián. Az intézmény átalakításával megváltozott a képzés célja is. Olyan tiszteket kívántak kibocsátani, akik akár vezérkari szintű szolgálatot is képesek ellátni, tehát a hadtudományi ismereteket – elméletben és gyakorlatban egyaránt – mélyebben, alaposabban elsajátítják. A képzés rendszere ettől kezdve 1914-ig alapvetően nem változott. Az 1914-ben kirobbant világháború teljesen kiforgatta rendes kerékvágásából az akadémiai életet. A világháborúban harcoló honvédség nagy tiszti igénye az akadémistákat és a tiszteket is hamar a csatatérre szólította. A képzés idejét három évről két évre csökkentették, mert az akadémistákat is mind gyorsabban kellett kibocsátani és a harcterekre küldeni. Egyre inkább rövidült a képzési idő, mígnem az idő előtti felavatások miatt 1916-ra szinte kiürült az akadémia.

ká léptették elő. Hasonló gyakorlat sem az akadémia korábbi, sem későbbi történetében nem fordult elő. A vesztes háború utáni békeszerződés várható hatásainak kivédésére már 1919-ben megkezdődtek az előkészületek az akadémia négy évfolyamos főiskolai rendszerű intézménnyé való átalakítása érdekében.

Tisztavatás

Közben gondos és minden részletre kiterjedő előkészítő munka folyt, amelynek eredményeként Belitska Sándor honvédelmi miniszter 1921 augusztusában terjesztette a nemzetgyűlés elé a tisztképzés új rendszerére vonatkozó tervezetét. A javaslat az 1922. évi X. törvénycikkben emelkedett törvényerőre, egyidejűleg hatályát vesztette a honvéd nevelő- és képzőintézetekről szóló 1897. évi XXIII. törvénycikk. A törvény Trianon után az alapfokú tisztképzés kereteit az új lehetőségekhez igazította. Így vált a Ludovika Akadémia négy évfolyamos katonai főiskolává. Az 1922-ben elkészült, intézményre vonatkozó „Szervi határozványok és szolgálati utasítás” egyértelművé tette, hogy a Ludovika Akadémia a honvédségen belül önálló szervezet, amely tiszti- és tanári karból, akadémiai hallgatókból, intézeti személyzetből és az intézményhez rendelt lóállományból áll. A katonai nevelés eszmei alapja a mély vallásosság, a hazafiság, valamint a magyar honvédő hagyományokra épített katonai erények voltak. A katonai nevelés célja egyrészt magában foglalt egy általános, társadalmi, másrészt egy direkt, konkrét katonai elemet. A Ludovikán hazájukat forrón szerető, vallásos, megbízható, alárendeltjeikről gondoskodó, lovagias gondolkodású tiszteket kívántak képezni. Mivel a törvény nem tartalmazott megkötéseket sem a létszámkeret, sem pedig az iskolák számát tekintve, rövid idő múlva már konkrét döntések születhettek a tisztképzés korszerűsítése terén. A honvédelmi miniszter 1939. május 22-én a következő intézkedést adta ki: „Előzetes tájékoztatásul közlöm, hogy a Kor-

A két világháború között A vesztes világháború és a forradalmak pusztítása után újra kellett gondolni a katonai képzés rendszerét, és el kellett helyezni egy újjáalakuló nemzeti haderő keretein belül. A nagy hagyományokkal rendelkező Ludovika Akadémián rövid idő alatt megteremtették annak feltételét, hogy a tisztképzés minél gyorsabban megindulhasson. A honvédelmi miniszter már 1919. augusztus 25-én kinevezte parancsnoknak Révy Kálmán vezérkari alezredest, akitől gyors, határozott lépéseket várt, pedig 1919 augusztusában az akadémia teljesen elhanyagolt állapotban volt. A hallgatók szétszéledtek, illetve internálták őket, és az anyagi lehetőségek is jelentősen megcsappantak. A stabilizálódott belpolitikai helyzet hatására a honvédelmi miniszter már 1919. szeptember 18-án elrendelte, hogy a Ludovika Akadémia újra kezdje meg működését. Intézkedett továbbá arról is, hogy az akadémistáknak a Tanácskormány ideje alatti tevékenysége igazoló eljárás alá kerüljön. A képzés megindulásától kezdve Horthy Miklós, a Nemzeti Hadsereg főparancsnoka megkülönböztetett figyelemmel kísérte a Ludovika működését. Ezt a kitüntetett figyelmet bizonyítja az a tény is, hogy a június 24-én történt ellenforradalmi tevékenység (a „ludovikások lázadása” a tanácsköztársaság ellen) miatt a harmadéves hallgatókat akadémista alhadnagyok-

14

mányzó Úr Ő Főméltósága az 1939. évi március hó 31. napján kelt legfelsőbb elhatározása alapján a honvéd hivatásos tisztképzés az 1939/40. tanévtől kezdődően a következő három katonai főiskolán történik: a m. királyi honvéd »Ludovika« Akadémián a gyalogság, lovasság és tüzérség; a m. királyi »Horthy Miklós« honvéd Repülő akadémián a légierő; a m. királyi »Bolyai János« honvéd Műszaki akadémián a műszaki vonatkozású fegyvernemek és csapatnemek, valamint a csendőrség tiszti sarjadékának kiképzése.” 1940-től, az egyre fokozódó háborús veszély miatt, a csapatszolgálatot ismét lényeges kérdésként kezelték. A háborúba való belépés után viszont a képzési idő évről évre csökkent. 1943-ban még a Ludovika Akadémia Nagyrétjén ünnepélyes keretek között avatták hadnaggyá a Ludovikán végzetteket, de egy év múlva, az utolsó hivatalos tisztavatáson, 1944. augusztus 20án a Bolyai Akadémia alakulótere adott otthont mindhárom akadémia összevont avatási ünnepségének. A vendégek és komolyabb reprezentáció nélkül, a légi veszély miatt este hatkor tartott ünnepség egy korszak végét is jelentette. 1944 őszén a Magyarországon folyó hadműveletek következtében az akadémiát Körmendre helyezték át, 1945-ben pedig megszüntették magyarországi működését.

Az épület jelentős része az enyészeté lett

A felújított részek mellett az enyészeté lett az épület nagyobb és jelentős része. A Ludovika Akadémia legszebb és legtöbb eszmei tartalommal bíró terei – a Hősök Folyosója, a kápolna, a díszterem, a belső udvar – lepusztultak, méltatlan állapotba kerültek.

1945 után 1947-től Honvéd Kossuth Akadémia Katonai Tiszthelyettes és Tisztképző Főiskola néven működött tovább az újraszervezett intézmény, de csak két évig. A hatalmas épületegyüttesre a Kun Béla nevére átkeresztelt téren ezt követően hányatott sors várt. A főépületet évtizedeken át az ELTE Természettudományi Karának egyes tanszékei használták, rendkívül lepusztult állapotban. A szárnyépületbe 1949-től a Kossuth Tüzértiszti Iskola került, ezt 1957-ben bezárták. Az épület a civil oktatásé lett. 1960-ban költözött ide a Bem József Gimnázium, amely később ipari szakképző iskola is lett. Később óvónőképzés is folyt itt, ma a 2000-es években beköltözött Raoul Wallenberg Humán Szakképző Iskola és Gimnázium használja az épületet. A lovardában 1958-ban megnyitották az Alfa mozit, amely ezer fő feletti befogadóképességével a főváros legnagyobbjai közé tartozott. 1994-ben kormányhatározat született arról, hogy a Magyar Természettudományi Múzeum kiállítását, gyűjteményeit és kutatólaboratóriumait a Ludovika épületegyüttesében helyezzék el. Az átépítési munkákat a félkész épületben 1999-ben leállították.

A megújulás Magyarország kormánya 2011-ben döntött a Nemzeti Közszolgálati Egyetem megalapításának előkészítéséről, a közszolgálati képzés egységes megújulásáról. Az Országgyűlés a 2011. évi XXXVI. törvényben rendelkezett a „Nemzeti Közszolgálati Egyetem létesítéséről”. A törvény preambuluma kimondja: „Az Országgyűlés felismerve, hogy a közszolgálaton belül a polgári közigazgatás, a rendvédelem, a honvédelem és a nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományában a hivatástudat és a szakértelem erősítése összehangolt és tervezett utánpótlásképzést tesz szükségessé, továbbá a pályaelhagyás helyett a társadalom számára hatékony munkavégzés biztosítására a közszolgálati életpályamodellt támogató továbbképzési rendszert kell működtetni, a közszolgálati felsőfokú szakemberképzést egységes intézményi alapokra kívánja helyezni.”

15

kérdéseiről szóló 1158-as számú határozatával döntött az elhelyezésről, a Ludovika Campus létrehozásáról. A program első lépéseként került sor a Ludovika történelmi főépületének teljes körű műemléki rekonstrukciójára. A rekonstrukció során visszaállították a főépület eredeti funkcióit, a történelmi és az oktatási tereket is. Újra teljes pompájukban, eredeti állapotukban láthatóak az épület legjellegzetesebb, építészetileg és történelmileg is hangsúlyos részei, mint a főlépcsőház, a díszterem, a Hősök Folyosója és a kápolna. Az épület kívül is megújult, a homlokzatok eredeti szerkezetükben és díszességükben mutatkoznak meg. Ezek közül is kiemelhető a főbejárat felett kialakított magyar államcímer, valamint a belső udvaron Magyarország vármegyéinek címersorozata. A műemléki rekonstrukció megvalósításával egyidejűleg az épület új funkciót is kapott. Ez lesz a Nemzeti Közszolgálati Egyetem központja, itt kap elhelyezést az egyetem központi könyvtára és levéltára. Az igazgatási feladatok mellett a megújult területek újra visszahozzák az oktatást is az épületbe. Előadó- és szemináriumi termek, hallgatói közösségi terek és tanszéki elhelyezések is megvalósultak.

Alapító Nyilatkozat a Nemzeti Közszolgálati Egyetem létrehozásáról

A megújuló közszolgálati képzés szimbólumaként is esett a választás – a Nemzeti Közszolgálati Egyetem új központjának elhelyezéséhez – a Ludovika Akadémia történelmi főépületére. Magyarország kormánya a 2012. május 18-án kelt, a „Nemzeti Közszolgálati Egyetem elhelyezése a Ludovika Campusban” elnevezésű állami beruházás egyes

A Ludovika főépületének homlokzata a felújítás előtt és után

Csáky Imre

Címerekaa Ludovikán Címerek Ludovikán „Nem másra szolgál a mi eleink tündöklése nékünk, mint hogy szövétnekként világító fáklyával fussuk be a mi életünk pályáját…” (Gróf Zrínyi Miklós)

mazásban azonban, különösen az ujabbi időkben, az ország czimere ugy egyes elemeinek ábrázolása, mint azoknak öszetétele tekintetében a legkülönbözőbb módon hibásan rajzoltatott, a minek következtében az ország czimerének helyes rajzára nézve egészen ingadozó felfogás és bizonytalanság kezdett uralkodni. E körülmény már egyik hivatali elődömet arra inditotta, hogy az ország czimerét történeti és heraldikai szempontból vizsgálat alá vétesse arra hivatott tudományos testületek által, nevezetesen az országos levéltár, a magyar heraldikai és genealogiai társulat, s végre a magyar tudományos akademia által. E tudományos testületek azután történelmi kútforrások nyomán s a heraldika szabályai szerint egybehangzó véleménnyel meghatározták az ország czimerének történelmileg és heraldikailag helyes leirását és rajzát. Minthogy pedig nagyon kivánatos, hogy az ország czimerének helyes ábrázolására nézve tapasztalható bizonytalanság megszünjék és a közéletben is az ország czimere helyesen és hibátlanul ábrázoltassék, még az előbbi kormány ministertanácsi végzéssel elhatározta, hogy az ország czimerének helyes leirása és rajza közzététessék. E ministertanácsi határozat foganatositásaképen, addig is, míg a törvényhozás e részben intézkednék: Magyarország külön czimerének, valamint a magyar korona országai egyesitett czimerének az emlitett tudományos vizsgálat alapján meghatározott helyes leirását és rajzát, e czimereknek ugy a hivatalos, mint az 1883: XVIII. t.-cz. Alapján engedélyezett, magánosok általi használatnál ilyképen való ábrázolása végett ezennel közzéteszem, a mint következik:… B. Bánffy s.k. m. kir. ministerelnök.”1 Ennek megfelelően 1896-tól háromféle államcímer

Magyar államcímer a Ludovika főhomlokzatán Az egykori Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia felújított, klasszicista stílusú – egyben monumentalitást, fegyelmet és erőt sugárzó – épületegyüttesének főbejárati főhomlokzatát aprólékosan megmunkált cserfa- és olajágakkal tűzdelt, vegyesen alkalmazott ókori és középkori fegyver- és hadijelvény-ornamentikával díszítették, amelynek felső, háromszögletű orommezejének (timpanon) hangsúlyozott középpontjába, fél térdre ereszkedő angyalok által megtartva, csücskös talpú címerpajzsot helyeztek a magyar Szent Korona Országai egyesített címereit ábrázolva, amelyen a Szent Korona nyugszik. A reprezentatív kompozíció középpontjában látható államcímer középpajzsában Magyarország, a negyedelt nagypajzsban Horvátország, Szlavónia, Dalmácia és Erdély címerei láthatók. A faragott címer 1896 (1874) előtti, hiszen a pajzsmezőben alul betolt, ívelt oldalú ékben nem látható Fiume címere. 1896-ban báró Bánffy Dezső miniszterelnök az általa aláírt és még ugyanabban az évben közzétett 3755/1895. M. E. számú rendeletében rögzítette: „Magyarország és a magyar birodalmat alkotó egyes országok czimereinek tartalmát és alakját ezredévi történelmi fejlődés alapján sok századnak törvényes gyakorlata állapitotta meg. A gyakorlati alkal-

1 Magyarország külön czimerének és a magyar korona országai egyesitett czimerének leirása és rajza. Budapesti Közlöny, 308. szám. Budapest, 1896. december 31. 1–2. p.

16

17

nyestbőradó képi megjelenítése, amely akkoriban elfogadott adónemnek számított. Az ikerpólya két folyót, a Drávát és a Szávát jelenti, a csillag a Mars csillaga. 4. mező – Erdély címere: vörös pólyával vágott pajzs, a felső kék mezőben arany csőrű, vörös nyelvű, növekvő, kiterjesztett szárnyú fekete sas. A jobb felső sarokban arany nap, a bal felső sarokban ezüst újhold lebeg. Az alsó arany mezőben hét (4–3) háromormú vörös bástya (vár) lebeg egy-egy zárt kapuval, két-két oromsorral, köztük két-két lőréssel. 1765-ben Mária Terézia Erdélyt nagyfejedelemséggé nyilvánította, és aranybullás oklevélben régi címerét is megújította. Erdély Nagyfejedelemség címerében a történelmi három nemzet (magyar, székely, szász) címere látható. A növekvő, kiterjesztett szárnyú sas a magyar nemzet jelképe. A Nap és Hold a székely nemzet 1436-ban Zsigmond által adományozott címerképe: a székelyek úgy figyelik (őrzik és védik) az ország határát, mint a Nap és a Hold. A hét vár a szászok hét, kulcsos (azaz kőfallal kerített) városát jelképezi. 5. mező – ívelt oldalú ékben Fiume címere: vörös mezőben jobb lábával sziklán álló, kétfejű, balra néző, kiterjesztett szárnyú, vörös nyelvű fekete sas. A sas bal lábát a sziklán fekvő, hosszúkás, barna korsón tartja, amelyből víz ömlik a sziklát balról mosó folyóba. A sas felett kék szalagos és kék bélésű arany hercegi korona

lehetett törvényes használatban: 1. a magyar Szent Korona Országai igény- és emlékcímereit is magában foglaló nagycímer, azaz állami nagycímer (nem alkották meg); 2. a magyar Szent Korona Országai egyesített címere, azaz állami középcímer; 3. Magyarország külön címere, az állami kiscímer. A magyar Szent Korona Országai egyesített címere (állami középcímer): nagypajzs, ráhelyezett középpajzzsal. A hasított középpajzson Magyarország külön címere, a kiscímer látható: jobbról vörössel és ezüsttel hétszer vágott mező, balról vörös mezőben, zöld hármas halomnak arany levélkoronás, kiemelkedő középső részén ezüst, talpas kettős kereszt áll. A nagypajzs negyedelt, alul ívelt oldalú ékkel. 1. mező – Dalmácia címere: kék mezőben három (2–1) aranykoronás arany leopárdfej lebeg. Címere a 15. század elején tűnik fel Zsigmond király pecsétjén. 2. mező – Horvátország címere: ezüsttel és vörössel ötször sakkozott mező, amely II. Lajos korában (1525) jelenik meg. 3. mező – Szlavónia címere: a kék mezőt ezüst, hullámos ikerpólya osztja. A két pólya közti vörös mezőben természetes színű nyest fut. A felső kék mezőben arany csillag lebeg. Szlavónia címerének eredete a 12. századig nyúlik vissza, azt II. Ulászló 1496-ban címereslevélben erősítette meg. A futó nyest a középkori

18

lebeg. Fiume címerét 1659-ben I. Lipót adományozta, figyelembe véve a város állandó hűségét, békés és háborús időkben tett különféle szolgálatait. Az eredeti címereslevélben a címer keretére helyezett szalagon olvasható „INDEFICIENTER” kifogyhatatlan (elfogyhatatlan) tengervizet jelent. Ahogyan Mária Terézia 1779-ben kiadott diplomájában olvashatjuk: „Fiume kereskedő-város kerületével együtt… a Magyar Szent Koronához kapcsolt külön testnek tekintessék…” A nagypajzson a magyar Szent Korona nyugszik. Pajzstartók: jobbról és balról egy-egy lebegő, fehér ruhás, sötétszőke vagy világosbarna hajú angyal.2 Pajzstartók helyett a pajzsot jobbról zöld cserfaág, balról zöld olajág övezheti.3

feküdt egyetlen összefüggő területként. Kijelölt határ övezte, és magában foglalt nem királyi birtokokat is. Joghatósága kiterjedt mindazokra, akik a határain belül éltek (a később mentességet, azaz immunitast szerzetteket kivéve). A vármegye szó az iráni eredetű „vár” és a szláv származású „megye” összetétele. A megye eredeti jelentése „határvonal, határ” volt, így a szóös�szetétel a „vár határa”-ként értelmezhető. (Könyves) Kálmán király (1095–1116) I. törvénykönyve 36. cikkelyében arról olvashatunk, hogy „a király vagy herceg valamelyik comitatusba, megyébe (in comitatum aliqualem) megy, a 37.-ben pedig arról, hogy a király valamelyik megyéjébe (in quamcumque civitatis megam) megy”.4 Gyakori volt, hogy egy vármegyében másik várispánsághoz tartozó birtokok is feküdtek. A vármegyének mint államigazgatási szervnek ekkor nem volt külön vezetője, sem saját tisztségviselője. A várispán (comes civitatis) egyúttal vármegyei ispán vagy megyésispán (comes comitatus) is volt, a várispánság tisztségviselői vármegyei ügyekben is eljárhattak. A király így egy ve-

A Magyar Királyság vármegyéi A középkorban a királyi vármegye általános, középszintű világi közigazgatási egység volt, amely a várispánság központjaként értelmezett (föld)vár körül

2 Magyarország külön czimerének és a magyar korona országai egyesitett czimerének leirása és rajza. Budapesti Közlöny, 308. szám. Budapest, 1896. december 31. 3 Uo. 4 Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Nemzet és emlékezet. Budapest, 1988, 39. p. A vármegyék kialakulásáról említett két nézetre vesd össze i. m. 21–235. és 513–516. oldalát, valamint a Korai magyar történeti lexikon (9–14. század) – főszerkesztő: Kristó Gyula, Budapest, 1994 – vonatkozó szócikkeit.

19

zető szervezet segítségével irányította magánbirtokait (a várispánságot) és az állami közigazgatási egységet (a vármegyét). A királyi vármegye modellje a 13. század második feléig állt fenn. I. (Szent) István király (1001–1038) óta folyt a királyi birtokok lassú, majd Imre (1196–1204) és II. András (1205–1235) uralkodása alatt gyors eladományozása. Királyaink gyakran társadalmi csoportoknak, egyházaknak, magánszemélyeknek mentességet (immunitas) biztosítottak a várispán joghatósága alól, ezért (is) a királyi várispánság és a királyi vármegye lassan elveszítette jelentőségét. A 12. század utolsó harmadától fokozatosan fejlődött ki a nemesi vármegye, a formálódó köznemesség önkormányzati egysége. A későbbi köznemességet két társadalmi réteg alkotta. Az egyik a királyi serviensek (servientes regis), azaz királyi szolgák csoportja, akik szabad jogállású, vagyonnal bíró alattvalók voltak, s az Aranybullával (1222) biztosították maguknak az uralkodó osztályhoz tartozók alapvető kiváltságait (ítélkezés, katonáskodás, adómentesség). A másik réteg a várjobbágyoké (iobagio castri), vagyis a királyi várszervezet kiszolgálására alárendelt, szolga jogállású népesség (várnép) vezető rétege, akik nem voltak a közszabadság részesei, de a királyi szervienssé, illetve nemessé tételüket mindig megelőzte a közszabadság adományozása számukra. A nemesi vármegye kialakulása első írásos forrásának az 1232. évi zalai szerviensek kehidai oklevelét tekintjük, amelyben királyi engedélyt kaptak arra, hogy helyi ügyeikben maguk bíráskodjanak. Példájukat a többi vármegye is követte, törekedve a helyi közigazgatás befolyásolására is. A köznemesek megválasztották helyi bíráikat, a szolgabírákat (iudex servientium). A szolgabírák és a királyt képviselő ispán később együtt adtak ki megyei okleveleket. A kialakult nemesi vármegyék élén a király által kinevezett vármegyei vagy megyésispánok (később főispán) álltak. A vármegye igazgatását valójában a főispán helyettese, az alispán (vicecomes) látta el, akit a 13–15. században a vármegyei ispán nevezett ki familiárisai közül, a 16. századtól lényegében a főispán és a vármegyei közgyűlés választotta. A vármegyéket általában négy járásra osztották fel, élükön egy-egy szolgabíróval. Később főszolgabírót és alszolgabírókat különböztettek meg. A 15. századtól megjelent a jegyző (notarius), a 16. századtól a másodjegyző választott intézménye is.

A Magyar Királyság 18–19. századi világi közigazgatási rendszerének elemeit a több évszázados történeti fejlődés eredményeként kialakult vármegyék, kiváltságos kerületek, vidékek, székely, szász (és lándzsás)5 székek, a szabad királyi városok és az eltérő igazgatású Katonai Határőrvidék alkották. Az első magyar király, az Árpád-házból származó I. (Szent) István (1001– 1038) uralkodói életműve a Magyar Királyság világi (vármegyék) és egyházi (egyházmegyék) közigazgatási egységeinek megteremtése volt. A 19. században a vármegyék (comitatus) a Magyar Királyság törvényhatósági joggal felruházott alapvető területi-közigazgatási egységei voltak, amelyeknek a száma a század második harmadának első éveiben – Magyarország területén fekvő vármegyéket tekintve (Horvátország, Szlavónia, Dalmácia vármegyéin kívül) – hatvanhárom.6 A kiváltságos kerületek, vidékek/területek (districtus privilegiarum) a király/fejedelem által adományozott territoriális rendi kiváltságokkal (privilégiumokkal) és törvényhatósági joggal felruházott területi-közigazgatási egységek voltak, amelyek főként királyi/fejedelmi birtokokon, számukra külön kijelölt területeken vagy korábbi határőrvidékeken alakultak ki (Hajdú Kerület; Jász és Két Kun Kerület; Tiszai Kiváltságos és Királyi Koronai Kerület; Nagykikindai Királyi Kiváltságos Kerület; Szepesi XVI Város Kerülete; Túrmezei Nemesek Szabad Kerülete; Erdélyben: Fogaras Vidéke; Kővár Vidéke; Brassó Vidéke; Beszterce Vidéke). A székely székek (Sedes Siculorum) az Erélyben élő székelyek területi-önkormányzati egységei voltak, amelyeknek a belső szervezete a nemesi vármegyék mintájára épült ki, kifejezetten katonai szolgálatot teljesítő (országhatárt őrző és védő) feladatrendszerrel (Aranyos szék, Csík, Gyergyó és Kászon szék, Háromszék, Maros szék, Udvarhely szék). A szász székek (Sedes Saxonum) az erdélyi szászok önkormányzati egységeiként alakultak meg a 13. században, amelyeknek belső szervezete a szabad királyi városok mintáját követte (Kőhalom mezőváros és szász szék, Segesvár szabad királyi város és szász szék, Szászsebes szabad királyi város és szász szék, Szerdahely mezőváros és szász szék, Újegyház mezőváros és szász szék, Medgyes szabad királyi város és szász szék, Szászváros mezőváros és szász szék, Nagysink mezőváros és szász szék, Nagyszeben szabad királyi város és szász szék).

5 A Magas-Tátra délkeleti előterében fekvő Szepesség egyik privilegizált területe volt a X (Tíz) Nemes Lándzsások Felső Széke, amelyet 1802-ben egyesítettek Szepes vármegyével. 6 Az 1777-ben Mária Terézia királynő (1740–1780) által alapított Szeverin vármegyét II. József király (1780–1790) 1786-ban felszámolta. A vármegyék pontos számáról lásd: Joannes Lipszky de Szedlicsna: Tabula Generalis Regni Hungariae, Croatiae et Slavoniae nec non Magna Principatus Transylvaniae conspectum Mappae Generalis. Pestini, 1810, továbbá Csáky Imre: A Magyar Királyság vármegyéinek címerei a XVIII–XIX. században. Budapest, 1995, 162. p. és Szeverin vármegye pecsétje. Lásd ezt: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – A 57 – Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri Regii – LI. kötet – 47–49. p.

20

A szabad királyi városok (liberae regiae civitates) városjoggal rendelkező, közvetlenül a király alárendeltségében álló (a középkorban kőfallal körülvett) települések voltak, amelyek nem tartoztak a vármegyék joghatósága alá. Számuk a 19. század harmincas éveinek végére elérte a hatvanötöt. A Katonai Határőrvidék a 17–18. század közepétől a töröktől visszafoglalt déli, az országhoz közigazgatási értelemben vissza nem kapcsolt területeken nyert végleges szervezeti formát, amelyben egy-egy ezredhez (zászlóaljhoz) egy-egy kerületet rendeltek, így azok különálló, zárt katonai közigazgatási egységeket képeztek. Az ezredeket az eltérő megnevezés mellett két kivétellel eltérő hadrendi számozással is megkülönböztették: 1. Likai; 2. Otocsáci; 3. Ogulini; 4. Szluini; 10. I. (Első) Báni; 11. II. (Második) Báni; 5. Kőrösi; 6. Szentgyörgyi; 8. Gradiskai; 7. Brodi; 9. Péterváradi, Német Bánsági, Oláh Bánsági ezredek és a Sajkás zászlóalj.7 A nemesi vármegyét felváltó polgári vármegye a 19. század harmadik harmadában jött létre. A központi kormányszervek központosító tendenciája és a vármegyei önkormányzat erőteljes megőrzése iránti törekvés véglegesítette a polgári vármegye – sok változtatáson átesett és részeiben napjainkig fennálló – szervezetét

és jogállását az 1870. évi XL. és az 1886. évi XXI. törvénycikkekben. E szerint a törvényhatóságok területi alapon szervezett közjogi testületek voltak, amelyeket önkormányzati joggal is felruháztak, és mint ilyenek az önkormányzatot, az állami közigazgatás közvetítését gyakorolhatták. Továbbá önkormányzati joguknál fogva saját belügyeikben önállóan intézkedhettek, határozhattak, rendeleteket alkothattak, tisztviselőiket választhatták. Az 1886. évi XXI. törvénycikk 56. §-a szerint: „A vármegyék és a törvényhatósági joggal biró városok élén a főispán áll, kit a belügyminister előterjesztésére a király nevez ki és ment fel.” 8 A 19. század utolsó harmadában szükségessé vált a Magyar Királyság közigazgatási rendszerének egyszerűsítése, ami a vármegyéket, a kiváltságos közigazgatási területeket (kerületek, székek és vidékek) alapvetően – és a vármegyei címerhasználatot is befolyásolva – érintette. Először a horvát–szlavón határőrvidék polgárosításának megindítását a király 1871. június 8-i legfelsőbb elhatározásával külön törvénycikkben iktatták törvénybe, majd az 1873. évi XXVII. törvénycikkel a bánsági határőrvidék – mint magyar határőrvidék és a titeli (sajkás) zászlóalj – polgárosítását. Az l876. évi XXXIII. és az 1877. évi I. törvénycikkben több vármegye összevonásával, az addig

7 A határőrvidéket Erdélyben is megszervezték 1762–1766 között Erdélyi Határőrvidék néven, de az különálló, zárt katonai-közigazgatási egységet nem képezett. Vesd össze erről: Joannes Lipszky de Szedlicsna: Repertorium locorum obiectorumque in XII tabulis mappae regnorum Hungariae, Slavoniae, Croatiae et Confiniorum Militarium Magni item Principatus Transylvaniae ocurrentium. Budæ, 1808, 766 és 164 p. 8 1884–1886. évi Törvényczikkek. Budapest, 1897, 390. p.

21

különálló, kiváltságos kerületek, székek és vidékek területének szabályozásával, azok vármegyékké alakításával és végül területük végleges megállapításával új közigazgatási rendszert vezettek be. Ekkor alakult meg Beszterce-Naszód, Szolnok-Doboka, Torda-Aranyos, Maros-Torda stb. vármegye, és szűnt meg Kővár Vidéke, Aranyos szék, a Jász és Két Kun Kerület stb. 1880-ban Krassó és Szörény, 1881-ben Abaúj és Torna vármegyét egyesítették. Az átalakított közigazgatási rendszert az 1886. évi XXI. törvénycikkben iktatták törvénybe, amely végeredményben a Magyar Királyság területét 63 vármegyére osztotta fel, amelyet a Szlavónia, Horvátország és Dalmácia területén fekvő 8 vármegye egészített ki, így a történelmi Magyarország területe 71 vármegyéből állt. Ehhez tartozott a magyar Szent Koronához csatolt külön test (corpus separatum) – Fiume Kormányzóság területe. A 71 vármegyét és Fiumét befogadó országok és társországok címerei együttesen jelennek meg az 1896. évi magyar Szent Korona Országai egyesített címerében (magyar állami középcímer): Magyarország, Dalmácia, Szlavónia, Horvátország, Erdély és Fiume. Az 1886. évi XXI. törvénycikk a törvényhatóságokról (szentesítést nyert 1886. június 27.) így rendelkezett: „1.§. Az alább felsorolt vármegyék […] mint törvényhatóságok – törvénybe iktattatnak:1. Abaúj-Torna, 2. Alsó-Fehér, 3. Arad, 4. Árva, 5. Bács-Bodrog, 6. Baranya, 7. Bars, 8. Békés, 9. Bereg, 10. Beszterce-Naszód, 11. Bihar, 12. Borsod, 13. Brassó, 14. Csanád, 15. Csík, 16. Csongrád, 17. Esztergom, 18. Fejér, 19. Fogaras, 20. Gömör és Kis-Hont, 21. Győr, 22. Hajdú, 23. Háromszék, 24. Heves, 25. Hont, 26. Hunyad, 27. Jász-Nagykun-Szolnok, 28. Kis-Küküllő, 29. Kolozs, 30. Komárom, 31. Krassó-Szörény, 32. Liptó, 33. Máramaros, 34. Maros-Torda, 35. Moson, 36. Nagy-Küküllő, 37. Nógrád, 38. Nyitra, 39. Pest-Pilis-Solt-Kiskun, 40. Po-

zsony, 41. Sáros, 42. Somogy, 43. Sopron, 44. Szabolcs, 45. Szatmár, 46. Szeben, 47. Szepes, 48. Szilágy, 49. Szolnok-Doboka, 50. Temes, 51. Tolna, 52. Torda-Aranyos, 53. Torontál, 54. Trencsén, 55. Turóc, 56. Udvarhely, 57. Ugocsa, 58. Ung, 59. Vas, 60. Veszprém, 61. Zala, 62. Zemplén, 63. Zólyom.” 9 (Továbbá: 64. Belovár-Kőrös; 65. Lika-Krbava; 66. Modrus-Fiume; 67. Pozsega; 68. Szerém; 69. Varasd; 70. Verőce; 71. Zágráb.)

Vármegyecímerek A nemesi vármegye kialakulásának kezdetén, a 13. században már jelentkezett igény arra, hogy a vármegyék által kiállított okleveleket saját helyi szervezetüknek megfelelően önálló, címeres pecséttel hitelesítsék. A Zala megyei szerviensek hitelesítési gyakorlata ezt bizonyította. Az 1232-ben kiállított oklevélen a gyűrűspecsétek mellett megfigyelhető volt egy, amelynek heroldalakja, a kettős kereszt ugyan a magyar királyi címer kettős keresztjével volt azonos, mégis a különállás megnyilvánulásaként a ZALAI SERVIENSEK PECSÉTJE körirat latin megfelelőjét alkalmazták rajta. Ez tekinthető a vármegyei címerek ősének. A 15. század végéig a zalai példa ellenére nem találkozunk külön vármegyei pecsétekkel. A vármegyék ispánjai vagy alispánjai és a szolgabírák közösen saját családi címerüket ábrázoló gyűrűspecséttel hitelesítették okleveleiket. 1490-ben azonban Hunyad vármegye pecsétet vésetett, majd 1498-ban II. Ulászló adományozott Somogy vármegyének címereslevelet. Később az 1550. évi LXII. törvénycikk így intézkedett: „Minden vármegyének legyen pecsétje, a melyet az alispánok és szolgabirák meg esküdttársak pecsétei alatt szekrényben kell tartani. Ezenkivül határozták, hogy azoknak a különböző al-

sorrendet tartva láthatók a Magyar Királyság 1886. évi XXI. törvénycikkben meghatározott 63 vármegyéjének tardosi vörös mészkőbe faragott címerei, a vármegyék megnevezésének feltüntetésével. Az impozáns címeregyüttes szám szerinti összhangjára is figyelemmel voltak a tervezők, hiszen a 64. pajzsmezőbe a következő szöveget vésették: „E CIMERSOROZAT A MAGYAR VÁRMEGYÉK ÁLDOZATKÉSZSÉGÉNEK EMLÉKÉT HIRDETI[.] NEMES HAGYOMÁNYAINK LEGHIVEBB ŐRE, EZERÉVES TÖRTÉNELMÜNK LEGŐSIBB SZERVEZETE: A MAGYAR VÁRMEGYE 350.000 FORINTOT ADOTT ÖSSZE A MAGYAR TISZTKÉPZÉS ELSŐ OTTHONÁNAK FELÉPITÉSÉRE[.] ÁLDOZATKÉSZ ŐSÖK MÉLTÓ UNOKÁI AJÁNLOTTÁK FEL A HAGYOMÁNYTISZTELETBEN REJLŐ NEMZETFENNTARTÓ ERŐK HATÓSUGARÁBAN VÁRMEGYÉJÜK CIMERÉT E TÖRTÉNELMI ELHATÁROZÁS MEGÖRÖKITÉSÉRE.” Az egykori Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia főépületének belső udvarán elhelyezett 63 vármegyecímer és a 64. pajzsban fent idézett szöveg ma is időszerű. Az ott olvasható áldozatkészség, az immár 1100 éves magyar történelmünk és a hagyománytisztelet együttesen nemzetfenntartó erővé magasztosul. A tardosi vörös mészkőbe faragott vármegyecímerek, történelmünk mozaikjai egyúttal nemzettudatunk vizuális és tartalommal bíró részét képezik. A 63 vármegyecímer visszaállítása eredeti pompájába, közreadása és a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia szellemisége olyan realista alapokon nyugvó történelmi és nemzettudatot hangsúlyoz, amely szilárd hazafiúi és erkölcsi alapot adhat a 21. századi magyarnak; ahogyan a kőbe vésett szöveg hangsúlyozza: az ősök méltó unokái mellett – joggal remélhetjük – az ősök déd- és ükunokáinak is. „Historia vero testis temporum, lux veritatis, vita memoriae, magistra vitae, nuntia vetustatis.” „A történelem az idők tanúja, az igazság világossága, az emlékezet élete, az élet tanítómestere, a múlt idők hírnöke.” E latin jelmondat és a kőbe faragott címerek szellemisége kapcsán elkötelezettek vagyunk arra, hogy e könyv a megjelentetésével, a vármegyecímerek, történelmünk színes mozaikképeinek bemutatásával – évtizedek és évszázadok távlatából is – hazaszeretetre neveljen, önkritikus és cselekvő nemzettudatot ébres�szen, igaz nemzeti érzést tápláljon egészséges tartással a 21. századi magyarban is.

kalmatlanságoknak az elkerülése végett, a melyek a vármegyékben eddigelé többször azért fordultak elő, mert a pecsétek bizonytalanok és ismeretlenek voltak, jövőre a vármegye nevében kiadandó leveleket a királyi felség kegyes engedélyéből egy pecsét alatt adják ki, a mint ez Somogy vármegyében történik. 1. § A mely pecséteket, miután azokat megnyerték és elkészitették, minden egyes vármegyében az alispán, szolgabirák és esküdttársak pecsétei alatt szekrényben vagy ládában tartsanak és onnan csak akkor vegyenek ki, a mikor törvényszék tartása alkalmával a vármegye nevében valamely levelet kell megpecsételni. 2. § És ezeket a leveleket az alispánok, szolgabirák vagy esküdttársak, vagy közülök azok, a kik irni tudnak s egyszersmind a jegyző irják is alá.” 10 Ezután sorra vették használatba a vármegyei pecséteket. A vármegyei címerek címerképeinek és heroldalakjainak kiválasztását gyakran befolyásolta a vármegye örökös főispáni családjának címere, valamely nevezetes történelmi esemény, a vármegye földrajzi-természeti körülményei, fontosabb várai, városai, mezőgazdasági terményei, ipara, bányászata, sokszor folyóinak száma, esetleg a vármegye valamely tartományhoz való tartozása, illetve az adott népcsoport jellemzői. A 17. században a vármegyék nagy többségének volt önálló címere. Érdekességként említjük meg, hogy a vármegye latin nevét néha szótagokra bontva vésték külön pecsétnyomókra, és így hitelesítették kiadványaikat: COMIT – TATUS – DE ZAT – THMAR. II. József 1786-ban felfüggesztette a vármegyék hitelesítési gyakorlatát, és elrendelte, hogy minden vármegye Magyarország címerét alkalmazza a vármegye nevének köriratával. II. József halála után a vármegyék visszatértek eredeti címeres pecsétjeik használatához. Az 1830–40-es években mozgalom indult – a magyar hivatalos nyelv bevezetése melletti kiállásként –, hogy a vármegyék címeres pecsétjének addigi latin körirata helyett a király magyar nyelvűt engedélyezzen. Ezért sok vármegye fordult e kéréssel V. Ferdinándhoz, aki teljesítette is azokat. A vármegyék címeres pecsétjét a király adományozta, és azon a legkisebb változtatást is csak az uralkodó engedélyezhette, általában királyi oklevélben, címereslevél formájában.

Vármegyecímerek a Ludovikán A Ludovika Akadémia főépületének szabályos alaprajzú belső udvarában – jobbról és balról szimmetrikusan elhelyezve – balról jobbra haladva, alfabetikus

9 1884–1886. évi Törvényczikkek. Budapest, 1897, 367. p.

10 Forrás: CompLex Kiadó Kft. 1000 év törvényei. Internetes adatbázis.

22

23

24

25

Vármegyecímerek Vármegyecímerek aa LudovikánLudovikán kőből faragva kőből faragva

27

Abaúj-Torna vármegye címere Abaúj-Torna vármegye címere 1

várát is a 11. század elején, amely később a gróf Csákyak egyik birtokközpontja lett. A vármegyében több földrajzi név is emlékeztet az Aba nemzetségre. Abaúj vármegye örökös főispánjai a Perényi család tagjai voltak. A címerpajzs alsó mezejében egy oldalra fordult, hátrahajtott szárnyú sólyom látszik, feje fölött nyitott levélkorona lebeg. Ez Torna vármegye címere volt. A címerpajzsra nem helyeztek sisakot, így a pajzson egy kiterjesztett szárnyú sas áll kiöltött nyelvvel, fején nyitott levélkoronával. A címerpajzsot jobbról és balról egyaránt sisaktakaró díszíti.

Abaúj és Torna vármegye sokáig egymástól független törvényhatóságként működtek, de történelmük során többször egy vármegyét alkottak: először 1782-ben, majd 1849 után másodszor, végül az 1881. évi LXIV. törvénycikk rendelkezése folytán harmadszor. A vármegye címerét I. Ferenc József adományozta 1882-ben. A csücskös talpú pajzs vágott. A felső mezőben két pólya látható, amely a kiterjesztett szárnyú sassal, valamint a sisaktakarókkal együtt a régi Abaúj vármegye címerét alkotta. A vármegye a nevét az Aba nemzetségről kapta, és a krónika szerint az Abák építették Abaújvár

1

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyvek K 19 – LXVIII. kötet – 509. p.

28

Alsó-Fehér vármegye vármegye címere Alsó-Fehér címere 2

len Gábor fejedelem (1613–1629) az első erdélyi főiskolát 1629-ben. Az ovális pajzsmezőben kiterjesztett szárnyú sas áll. A kiterjesztett szárnyú sas összefüggésbe hozható az erdélyi magyar nemzet címerképével, a növekvő, napba néző fekete sassal. Az ovális pajzsot liliomokkal díszített keret veszi körül. A kiterjesztett szárnyú sast pecséteken növekvő formában is ábrázolták.

Alsó-Fehér vármegye területét az 1877. évi I. törvénycikk állapította meg véglegesen, amely szerint a vármegyét az addig fennállt Alsó-Fehér vármegye – 24 más megyéhez csatolt község kivételével –, továbbá Gyulafehérvár, Abrudbánya és Vízakna képezte. Feltehetőleg a 11. század elején ezen a területen comitatust szerveztek, majd Gyulafehérvár lett az Erdélyi Fejedelemség székvárosa, ahol a fejedelmek fényes udvartartást rendeztek be. Ebben a városban alapította Beth-

2

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Altenburger–Réső Pecsétgyűjtemény V. 5. – 85. doboz.

29

Aradvármegye vármegye címere Arad címere

Árvavármegye vármegye címere Árva címere

3

egymással szemben álló, kétfarkú oroszlán gyökerestől kitépett, lombkoronás fát tart. Az alsó jobb oldali mezőt két, hullámos pólya osztja. A két hullámos pólya a vármegye két fő folyóját, a Köröst és a Marost jelképezi. A harmadik mezőben vár áll zárt kapuval, lőrésekkel, három toronnyal. A címerpajzsot nyitott levélkorona díszíti. A pajzstartók mindkét oldalról griffek, kiöltött nyelvvel. A pajzstartók ívelt, levélszerű talapzaton állnak.

Arad vármegye latin köriratú címeres pecsétjét Mária Terézia adományozta 1767-ben, majd 1837-ben, V. Ferdinánd uralkodása alatt magyar körirattal látták el: ARAD ~ VÁRMEGYE ~ PETSÉTJE. 1836. (A címeres pecsét elkészítésének éve esetenként nem egyezett meg a királyi oklevél – az adományozás – évével, hiszen a Magyar Udvari Kancelláriához benyújtott vármegyei beadványok időpontjai és az engedélyező királyi oklevelek kiadása között több hónap is eltelt.) A kerek talpú pajzs vágott, alul hasított. A felső mezőben két,

3

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyv, Liber Regius A 57 – 66. kötet – 572. p. és Kancelláriai iratok A 39 – 1837, 3. 107. szám.

30

4

ben. Az ívelt talpú, reneszánsz stílusú pajzs mezejében hármas halmon két lombkoronás fenyőfa között lépő medve látható. A pajzstalpat egy hullámos pólya osztja. A pajzsra pántos sisakot helyeztek. A sisakot nyakék és levélkorona díszíti. Sisakdísz: a sisakkoronából növekvő, kétfarkú oroszlán kiöltött nyelvvel. Az oroszlán fején levélkorona látható. A címerpajzsot jobbról és balról egyaránt sisaktakaró díszíti.

Árva vármegye a 19. századi Magyar Királyság északi fekvésű vármegyéje. Központi erőssége az Árva folyó mellett felépített Árva vára volt, amelyhez a 16. században hat mezőváros és 75 falu tartozott. A vármegye örökös főispáni címét 1606-ban Thurzó György nádor viselte, később Thököly Istvánra ruházták át. A vármegye magyar nyelvű körirattal ellátott címeres pecsétjét V. Ferdinánd adományozta 1837-

4

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyv, Liber Regius A 57 – 66. kötet – 520. p.

31

Bács-Bodrog vármegye címere Bács-Bodrog vármegye címere

Baranya vármegye vármegye címere Baranya címere

5

BÁCS-BODROGH VÁRMEGYE’ PETSÉTJE. 1699. MEGÚJÍTATOT. 1837. Az 1837-es címeres pecsét semmilyen közös elemet nem tartalmaz az 1715-ös Bodrog vármegyei pecséttel, hiszen abban a Duna és a Tisza folyó, valamint a vármegye névadója, Bodrog vára is látható, sugárzó nappal, ragyogó csillaggal. 1873-ban, a magyar határőrvidék polgárosításakor Bács-Bodrog vármegyéhez csatolták a Sajkás Kerületet, ezzel területileg is egységessé vált. A körpajzs talaján Szent Pál apostol áll tunikában, köpenyben, mezítláb, feje felett dicsfény (glória) látható. Jobb kezében hegyével a talajt érintő egyenes kardot, bal karjában Bibliát tart.

Bács és Bodrog vármegyéket történetük folyamán többször egyesítették, majd szétválasztották. Bács vármegyének először I. Lipót adományozott címeres pecsétet 1699-ben, amely Szent Pál apostolt ábrázolta. Ez a címeres pecsét elveszett, így 1713-ban III. Károly adományozott a korábbi, 1699-es pecséttel azonos címeres pecsétet. III. Károly 1715ben Bodrog vármegyének is adományozott címeres pecsétet, ami a két vármegye különállását jelentette. Az 1802. évi VIII. törvénycikk alapján a két vármegyét egyesítették, és az a továbbiakban Bács vármegye címeres pecsétjét használta. 1837-ben az egyesített vármegye címeres pecsétjét V. Ferdinánd megújította, és engedélyezte magyar nyelvű köriratát:

5

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyv, Liber Regius A 57 – 66. kötet – 609. p. és Kancelláriai iratok A 39 – 1837, 13.017. szám. – Bodrog vármegye: Libri Regii A 57 – XXX. kötet – 427. p. – Bács vármegye: Libri Regii A 57 – XXIV. kötet – 625. p. és XXIX. kötet – 100. p.

32

6

tya áll nyitott kapuval, felhúzott kapurostéllyal. A kapu feletti kőpárkányon két férfi, fejükön búzakoszorúval, a vállukra vetett rúdon egy nagyméretű szőlőfürtöt visz. A jobb és bal oldali férfi dolmányt és nadrágot visel csizmával. A meseszerűen nagy szőlőfürt a villányi borvidék gazdagságát jelképezi. A boltíves várkapuban kerek talpú pajzs lebeg, amelynek mezejében I. Lipót és I. József király nevének kezdőbetűi láthatók. A lebegő pajzsot nyitott levélkorona díszíti. A körbástyát jobbról és balról olaj- és pálmaág övezi.

A 11. században Szent István király megalapította a Pécsi Püspökséget. A keresztény vallás és a középkori kultúra terjesztésében fontos szerepet töltött be a püspökségen kívül a Benedek-rendi Apátság is Pécsváradon. I. (Nagy) Lajos Pécsett alapított egyetemet. Baranya vármegye I. Lipóttól kapott címeres pecsétet 1694-ben, amelyet V. Ferdinánd megújított, és magyar nyelvű körirattal látott el 1838-ban: * BARANYA VÁRMEGYE PETSÉTJE 1694. MEG UJITATOTT 1838. A körpajzsban középen kőpárkánnyal ellátott körbás-

6

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyv, Liber Regius A 57 – 66. kötet – 737. p.

33

Barsvármegye vármegye címere Bars címere

Békésvármegye vármegye címere Békés címere

7

jét hullámos jobbharánt pólya osztja két részre. A bal felső mezőben egy, a jobb alsó mezőben két, egytornyos templom lebeg. A pajzsra nyitott levélkoronát helyeztek, amelyből egy tőr függ a címerpajzsba, hegyével felfelé. A korona fölött pántos sisak látható, nyakékkel. A sisakkoronán – amely csak méretében különbözik a pajzsra helyezett koronától – balra néző, kiterjesztett szárnyú sas áll, nyelvét kiöltve. A címerpajzsot jobbról és balról egyaránt sisaktakaró díszíti.

Feltételezhető, hogy Bars vármegye területén a 11–12. században comitatus jött létre, Barsvár központtal. A vármegye városai – Bars, Körmöcbánya, Újbánya, Léva – sokszor országos jelentőségű történések színterei voltak. Bars vármegye címeres pecsétjét I. Ferdinánd, majd I. Lipót adományozta. V. Ferdinánd megerősítette 1846-ban, és az addigi latin körirat helyett magyar nyelvű köriratot engedélyezett: BARS VÁRMEGYE PECSÉTJE. 1846. A kerek talpú pajzs meze-

7

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyvek, Libri Regii A 57 – LXVII. kötet – 648. p. és Kancelláriai iratok A 39 – 1846, 12.694. szám.

34

8

GYE ~ PECSÉTJE 1836. A csücskös talpú, reneszánsz pajzs hasított. A jobb oldali mezőben hármas halmon balra fordult, ágaskodó, kétfarkú oroszlán látható, jobb mellső lábával három búzakalászt tart, bal mellső lábával szablyát emel. Az oroszlán kiöltött nyelvű, feje fölött zárt fejedelmi korona lebeg. A pajzs bal oldali mezejében három pólya látszik, jelképezve ezzel a vármegye három fő folyóját, a Fehér-Köröst, a Fekete-Köröst és a Sebes-Köröst. A címert felül nyitott levélkorona zárja le.

Békés vármegye területén valószínűleg a 11–13. században jött létre comitatus, amelynek központja a Fehér- és Fekete-Körös találkozásánál épült királyi vár – várispánsági székhely –, Békés lett. A történelem folyamán a békési vár fokozatosan veszített a jelentőségéből, szerepét Gyula vára vette át mint főispáni székhely. Területét az 1877. évi I. törvénycikk rendezte véglegesen. Békés vármegye címeres pecsétjét III. Károly adományozta 1724-ben, majd V. Ferdinánd látta el magyar nyelvű körirattal 1836-ban: BÉKÉS ~ VÁRME-

8

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyv, Liber Regius A 57 – 66. kötet – 331. p. és Kancelláriai iratok A 39 – 1836, 461. szám.

35

Beregvármegye vármegye címere Bereg címere 9

gyar nyelvű körirattal ellátott címeres pecsétjét V. Ferdinánd engedélyezte 1836-ban: BEREGH . VÁRMEGYE . PETSÉTJE . 1836. A pajzs címerképei a vármegye kedvező természeti adottságaira utalnak. A láncszemen függő körpajzs görög kereszttel arányosan negyedelt. Az 1. mezőben leveles szőlőfürt, a 2. mezőben leveles száron három makk, a 3. mezőben balra forduló, ágaskodó medve kiöltött nyelvvel, a 4. mezőben két, egymás felett úszó hal lebeg.

Feltehető, hogy a későbbi Bereg vármegye területén a 11–12. században alakult ki comitatus, amelynek központja a Tiszától nem messze épült Borsova vára lehetett. Bereg vármegye a 13. században már létezett, neve a Váradi Regestrumban szereplő Silva Bereguval, azaz beregi erdőséggel hozható összefüggésbe. Később Munkács vára kapott központi szerepet, amelyet Károly Róbert megerősített. A 17. században Munkács vára a Rákócziak kezére került, és ezt a várat védelmezte Zrínyi Ilona három éven keresztül. A vármegye ma-

9

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyv, Liber Regius A 57 – 66. kötet – 475. p. és Kancelláriai iratok A 39 – 1836, 14.636. szám.

36

Beszterce-Naszód vármegye Beszterce-Naszód vármegyecímere címere 10

vágott mező és liliomok – címere látható, a pajzsra helyezett nyakékes, pántos sisakkal és a nyitott, ékkövekkel díszített levélkoronából növekvő struccal, amely szájában patkót tart. A címerpajzsot mindkét oldalról sisaktakaró díszíti – Beszterce címere. A bal oldali pajzs mezejében füves-bokros erdő előtti tisztáson, jobb oldalon anyafarkas látható, amint Romulust és Remust szoptatja. A patakkal harántosztott mező bal oldalán páncélban, sisakkal, ovális pajzzsal, lándzsával a kezében Mars isten áll egy fatönk mellett. Mars pajzsán V. R. R. d. i. kezdőbetűk olvashatók (Virtute Romana Rediviva). A háttérben az erdő mögött a Kárpátok havasai láthatók Erdély és Moldova határán. A középen kiemelkedő hegycsúcs tetején lenyugvó napsugarak által övezve csőrében latin keresztet tartó sas áll – Nagy-Oláhország címeréből. Az összetett címeren a magyar királyi korona fekszik, stilizált, ékkövekkel díszített formában.

Beszterce-Naszód vármegye 1876-ban alakult az az évi XXXIII. törvénycikk rendelkezése szerint és az 1877. évi I. törvénycikk által véglegesen megállapított területekből: Beszterce Vidéke Beszterce városával, Naszód Vidéke két község kivételével, Doboka vármegyéből 22 község és Belső-Szolnok vármegyéből 8 község. Beszterce vidékén az Árpád-házi királyok alatt szász telepesek éltek, akik virágzó településeket hoztak létre – bányászattal is foglalkoztak. Királyainktól kiváltságokat nyertek és külön – vármegyéktől független – közigazgatási egységet képeztek, élükön a gróffal (comes), illetve ispánnal. Károly Róbert felesége, Erzsébet királyné 1334-ben – a király beleegyezésével – a szabad bíróválasztás jogát adományozta a beszterceieknek. A királyi kegy jele az Anjou-címer is Beszterce címerében. Az összetett címer aszimmetrikus, hegyes talpú, szalagokkal átfogott címerpajzsokból áll. A jobb oldali címerpajzsban I. Lajos király Árpád-házi és Anjou-liliomos – hasított pajzsban hétszer

10 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Altengurger–Réső Pecsétgyűjtemény V. 5. – 85. doboz.

37

Bihar vármegye vármegye címere Bihar címere 11

ban, vízben három, fordított ék alakban elhelyezett hal balra úszik, közöttük ék alakban háromszor három nádszál látható a vízben. A pajzs bal oldalán a víz felett hegylánc húzódik, e fölött karikáról, kétszárú szőlőfürt függ. A pajzs jobb oldalán a víz fölött rozskéve lebeg. A pajzs címerképei – az oklevél szövege szerint – a vármegye területének termékenységét szimbolizálják.

Valószínűleg a 11. században alakult ki comitatus a vármegye területén, Biharvár központtal. Szent László királyt a később vármegyei székhellyé váló Nagyváradon temették el. A megye területét az 1876. évi XXXIII. törvénycikk szabályozta. Bihar vármegye örökös főispánja a mindenkori nagyváradi püspök volt. V. Ferdinánd 1838-ban magyar nyelvű körirattal ellátott címeres pecsétet adományozott a vármegyének: BIHAR VÁRMEGYE’ PETSÉTJE. 1838. A körpajzs-

11 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyv, Liber Regius A 57 – 66. kötet – 656. p. és Kancelláriai iratok A 39 – 1838, 7.401. szám.

38

Borsodvármegye vármegye címere Borsod címere 12

farkú oroszlán látható, kiöltött nyelvvel. Bal mellső lábával kétkarú mérleget mint igazságszimbólumot, felemelt jobb lábával nyitott, rubinnal, zafírral és igazgyönggyel kirakott levélkoronát tart. A címerpajzsot nyitott, rubinnal, zafírral és igazgyönggyel kirakott levélkorona díszíti.

Borsod vármegye területén a 11–12. században alakulhatott ki comitatus. Nevét a hagyomány szerint a honfoglaláskor megszálló Örs és Bors vezérek utódairól kapta. A 11. században központja Borsodvár lett. Később a Diósgyőrben felépített királyi vár királyaink, leginkább az Anjouk kedvelt tartózkodási helye lett. A csücskös talpú pajzs mezejében két-

12 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Pecsétgyűjtemény V. 5. – Altenburger–Réső kéziratos címertáblák.

39

Brassóvármegye vármegye címere Brassó címere 13

rás érdekeit sértette, így 1225-ben haderővel kényszerítette a lovagrendet a Magyar Királyság elhagyására. A Német Lovagrend ezután a Balti-tenger mellett alapított lovagrendi államot Marienburg központtal. A vármegye területét az 1876. évi XXXIII. törvénycikk határozta meg, miszerint az magában foglalta Brassó Vidékét Brassó városával együtt. A hegyes talpú pajzs mezejében nyitott, rubinnal, zafírral és igazgyönggyel díszített levélkorona lebeg. A címerpajzs mögött latin kereszt alakban elhelyezett szétnyíló sugarak láthatók. A korona Kronstadt, azaz Brassó város német nevével hozható összefüggésbe.

Brassó vármegye Brassó városával együtt a középkori Barcaság központja volt. II. András 1211-ben a Magyar Királyság déli és délkeleti határainak és a Törcsvári-, Tömösi-, Ósánci-, Bodzai-szorosok védelmére behívta a Szentföldön alakult Német Lovagrendet, amely a Barcaságban kapott adományokat és kiváltságokat. Privilégiumainak birtokában hamarosan hódító törekvéseket kezdett az ország déli határain túl élő kunokkal szemben. A lovagrend hódításai kapcsán rövid ideig kun püspökség is működött a megtérített területeken, de hamarosan önálló államiságra törekedtek, és igyekeztek kivonni magukat a magyar király hatalma alól, ami II. And-


40

Csanádvármegye vármegye címere Csanád címere 14

király rendelkezése. I. István később, 1030-ban megalapította a Csanádi Püspökséget is, amelynek első püspöke Szent Gellért lett, ezért szerepel a pajzsban címerképként. Csanád vármegye címerét Mária Terézia adományozta 1761-ben, amelyet V. Ferdinánd megerősített és 1838-ban megújított. A körpajzsban középen Szent Gellért csanádi püspök áll főpapi díszben, hímzett palástban, karingben, püspöksüveggel, cipőben. Feje körül glória ragyog. Jobb karjával lándzsát és pálmaágat tart, emlékeztetve mártírhalálának körülményeire. (Mielőtt a hegyről letaszították volna, lándzsával ejtettek rajta sebet.) Bal kezével díszített pásztorbotot tart. Szent Gellérttől balra a Gellért-hegy magasodik, lába előtt hullámos pólyaként a Duna látható. A püspök feje felett félkörívben a SZENT GELLÉRT név olvasható.

a comitatus, a későbbi Csanád vármegye és Csanádvár vára Szent István király parancsa szerint Doboka fia Csanádról, I. István vezéréről kapta a nevét. A 11. század elején a Maros-vidék, a Körös folyótól Erdélyig és délkeleten a Szörénységig terjedő terület szinte önálló fejedelmi hatalommal rendelkező ura marosvári Ajtony volt. Mivel Ajtony a magyar király fennhatóságát semmibe vette, I. István Koppány, majd az erdélyi Gyula legyőzése után Ajtony ellen anyai unokatestvérét, Doboka fia Csanádot küldte, aki legyőzte Ajtonyt, és fejét elküldte a királynak. Ezért Szent István megjutalmazta Csanádot, amint Szent Gellért nagyobbik legendájában is olvashatjuk: „Attól a naptól kezdve Marosvárt Csanádvárnak nevezzék, és miután Csanád lesz a megye ispánja, saját nevéről az hívassék Csanád megyének” – hangzott a

14 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyv, Liber Regius A 57 – 66. kötet – 1.005. p.

41

Csík-, ésKászon Kászon szék címere Csík,GyergyóGyergyó és szék címere 15

hegy tetejére épített két házikó a Gyimesi- és Piricskei-szorosok vámházait (harmincadházait) – jelképezi Magyarország és Moldova határán. A 4. mezőben négy halmon négy fenyőfa látható, utalva a Kárpátok erdős-hegyes vidékeire. A boglárpajzsban a Holdsarlós Boldogasszony – Magyarország védőasszonya – áll a gyermek Jézussal, jobb karjában jogarral, fején nyitott levélkoronával. A boglárpajzs címerképe a csíksomlyói kolostor híres Szűz Mária-ábrázolását jelenti. A székelyek a Kis-Somlyó-hegy tetején kápolnát emeltek, ahol minden évben pünkösdkor népes búcsújárást tartottak – és tartanak ma is – győztes csatájuk emlékére. A címerpajzsot nyitott, rubinnal, zafírral és igazgyönggyel kirakott levélkorona díszíti.

Csík vármegye 1876-ban jött létre a XXXIII. törvénycikk rendelkezése alapján, Csík székből és Csíkszereda városból. A vármegye Erdély keleti részén, Székelyföldön fekszik. Csík vármegye Csík, Gyergyó és Kászon szék címerét vette át, amelyet I. Ferenc adományozott 1793-ban. A kerek talpú nagypajzs hasítással és vágással négy negyedre osztott, középen kerek talpú boglárpajzzsal. Az 1. mezőben naparc lebeg – az „emberarcú” Nap a katolikus vallást szimbolizálja. A 2. mezőben holdsarlóra állított apostoli kettős kereszt látható, amely Magyarország címerének heroldalakja, míg a Hold a székelyek egyik jelképe Zsigmond óta. A 3. mezőben négy hegy látható, közöttük három völggyel, három balharánt szalag a Maros, Olt (Aluta), Küküllő folyókat – a középső két

Csongrádvármegye vármegye címere Csongrád címere 16

ben. A körpajzs vágással egyharmad–kétharmad arányban felső és alsó mezőre oszlik. A felső mezőben (pajzsfőben) kiöltött nyelvű, repülő sas látható – amely a „kegyes császári és királyi támogatást (kegyet)” jelenti. Az alsó mezőben három, hullámos pólya pedig a vármegye folyóit, a Tiszát, a Köröst és a Marost jelképezi.

a comitatus valószínűleg a 11. században jött létre, a középkorban egy királyi vár, négy város és 86 település alkotta. A vármegyében a középkorban nagyobb birtokokkal a király, a királyné, a Garamszentbenedeki Apátság, a Budai és Csanádi Székeskáptalan, Szeged városa, a Hunyadi, Garai, Guthi Országh, Szilágyi család rendelkezett. Csongrád vármegye címeres pecsétjét I. Lipót, majd III. Károly adományozta 1731-

15 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyvek, Libri Regii B 20 – XIII. kötet – 82. p. A székelyek címerére vonatkozóan: Ivánfi Ede: A Magyar Birodalom vagy Magyarország s részeinek címerei. Reprint. Budapest, 1989, 53. p.

16 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri Regii, A 57 – XXXVI. kötet – 600. p. és Kancelláriai iratok A 35 – 1731. szeptember 17. szám.

42

43

Esztergomvármegye vármegye címere Esztergom címere 17

zsinórral két-két helyen megkötött és zárt fejedelmi koronával díszített palást alatt, kárpittal bevont főpapi széken. A legenda szerint Szent Adalbert prágai püspök keresztelte meg Árpád nembéli Géza fia Vajkot Esztergomban, aki az István nevet kapta, és Magyarország első királya lett. Szent Adalbert később a pogány poroszok megtérítésére indult, ahol egy pogány pap hét lándzsaszúrással megölte, így vértanúhalált halt. Személyét az esztergomi székesegyház társvédőszentjeként tisztelik, ezért szerepel alakja Esztergom vármegye címerében. A püspök szegélyezéssel díszített palástot visel, alatta csipkeszegélyű inget és karinget hord, cipővel. Fején szegélyezett püspöksüveg látható, feje körül glória ragyog. Nyakában latin kereszt függ. Jobb kezében három lándzsát, bal kezében pásztorbotot tart.

Területén feltehetőleg a 11. század elején jött létre comitatus Esztergom központtal, amely a középkorban királyi székhely is volt. Ugyancsak a 11. század elején I. István létrehozta az esztergomi egyházmegyét – érsekségként. A Magyar Királyság legnagyobb egyházi méltósága az esztergomi érsek lett, a magyar érsekek közül az első (primas). 1715-ben III. Károly a mindenkori esztergomi érseknek római szent birodalmi hercegi rangot adományozott (hercegprímás). Ugyanakkor az esztergomi érsekek Esztergom vármegye örökös főispáni címét is viselték. Esztergom vármegye címeres pecsétjét I. Ferdinánd adományozta 1550-ben, amelynek latin nyelvű köriratát V. Ferdinánd engedélye alapján váltották fel magyarra 1836-ban: ESZTERGAM • VÁRMEGYE • PETSÉTJE 1836. A körpajzs mezejében alapzaton Szent Adalbert ül, kétoldalt

Fejérvármegye vármegye címere Fejér címere 18

amelyek a Magyar Királyságot jelképezik – tartja, felajánlva azt a sugarakkal fénylő, felhőben lebegő Szűz Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának, Magyarország fő patrónájának, aki földig érő ruhában, fátyolban jelenik meg, karján a gyermek Jézussal. Az Örökké Szent Szűz Istenanya Mária és a gyermek Jézus feje körül is dicsfény ragyog. Szent István király előtt hegyes talpú pajzsban Magyarország címere látható az Árpád-ház hétszer vágott és a tényleges magyar királyi hatalmat jelképező apostoli talpas kettős keresztes címerével. A címerben Szent István király a koronával, jogarral és koronázási karddal jelképezett Magyarországot Szűz Mária oltalmába ajánlja. Így vált Szűz Mária Magyarország Védőasszonyává, Magyarország pedig: Hungaria Mariae Regnum – Magyarország Mária Országa.

a comitatust Szent István király alapította, Fehérvár központtal. I. Istvánt Fehérváron koronázták királlyá 1001-ben, s a város később királyi székhely és a magyar királyok koronázóvárosa lett. A középkori magyar közjog szerint kizárólag és csak azt tekintették magyar királynak, akit Székesfehérváron, a magyar Szent Koronával az esztergomi érsek koronázott királlyá. Fejér vármegye címeres pecsétjét I. Lipót adományozta 1696-ban, majd V. Ferdinánd azt magyar nyelvű körirattal újította meg 1837-ben: * FEJÉR ~ VÁRMEGYE ~ PETSÉTJE. A láncszemen függő körpajzsban, sík talajon, a háttérben hegylánccal övezve balra fordulva Szent István király térdel hímzett, hermelingalléros palástban. Feje körül dicsfény ragyog. Kezében szegélyezéssel díszített párnán a magyar Szent Koronát, a jogart és a koronázási kardot –



44

45

Fogaras vármegye vármegye címere Fogaras címere 19

nálták. Az 1870. évi XLIII. törvénycikk alapján Fogaras vidéke szervezett törvényhatósággá alakult át, amelyből az 1876. évi XXXIII. törvénycikk értelmében Felső-Fehér vármegye néhány településének hozzácsatolásával Fogaras vármegyét alakították meg. A csücskös talpú pajzs mezejében vízen csónak látható. A csónak jobb oldalán huszárnadrágos, zsinórozott dolmányos magyar katona áll, fején kócsagtollas kucsmát visel, két kezével kardot tart. A csónakban vele szemben buggyos nadrágos, szakállas török ül kabátban, fején turbánnal, jobb kezével babérkoszorút nyújt a határőr felé. A pajzsot nyitott, rubinnal, zafírral és igazgyönggyel kirakott levélkorona díszíti.

Fogarasföld, Fogaras Vidéke Erdélyben az Olt folyótól délre, a Barcaságtól és Brassótól nyugatra fekszik. Területén találhatók a Fogarasi-havasok, Erdély legmagasabb hegysége. Központja, az Olt mellett, a 14. század elején felépített Fogaras vára volt. I. Mátyás a területet királyi birtoknak nyilvánította, később főnemesi családok birtokává vált. Fogarasföld a 16. században liber baronatus, szabad báróság lett, területéhez 64 település tartozott. Lakói nem fizettek országos adót, csak Fogaras várának tartoztak adóval, de katonáskodniuk kellett. 1530 körül Nádasdy (I.) Tamás nádor adományként Fogaras várát és a „Fogarasföld örökös ura” címet nyerte Szapolyai Jánostól. E címet a család tagjai később is hasz-


46

Gömörvármegye vármegye címere Gömör címere 20

ban gróf Koháry István országbíró vásárolta meg a murányi uradalmat, majd leszármazottja, az 1815-ben hercegi rangra emelt Koháry Antal leánya és Szász–Coburg Ferdinánd György herceg házassága révén szálltak a Koháry-uradalmak a Szász–Coburg hercegekre. Az 1802. évi IX. törvénycikk Kis-Hont vármegyét Gömörrel egyesítette, így a vármegye a Gömör és Kis-Hont nevet kapta. A vármegye címere: a csücskös talpú, szegélyezett pajzs mezejében kőből rakott, ormozott, egytornyú vár áll lőrésekkel, zárt, félköríves kapuval. A címerkép Gömörvár várát jelképezi. A pajzson pántos sisak látható nyakékkel. A nyitott, rubinnal, zafírral és igazgyönggyel kirakott levélkoronán a Széchy család kiterjesztett szárnyú címerképe, a sas látható, kiöltött nyelvvel. A címerpajzsot jobbról és balról egyaránt sisaktakaró díszíti.

A vármegye területén fekvő comitatus létrejötte a 11–12. századra tehető, székhelye Gömörvár lehetett. Gömör vármegye területén a Gömör–Szepesi-érchegység húzódott, ezért a bányászatnak ősi hagyományai voltak. Jelentőségét korán felismerve az esztergomi érsekség már 1291-ben adományként kapta Rozsnyót III. Andrástól, és hamarosan a bányavidék központjává fejlesztette. A Rima völgyében fekvő Rimabánya a 13. században került a kalocsai érsekség birtokába. A vármegye történetében több kisebb vár játszott fontosabb szerepet: Ajnácskő, Gede, Csetnek, Pelsőc, Jolsva, Murány, Krasznahorka. Murány várát 1609-ben a rimaszécsi Széchy család szerezte meg, és 1644-ben gróf Wesselényi Ferenc nádor a „Murányi Vénusz”-nak nevezett Széchy Mária várát foglalta el, és azzal együtt feleségül vette a vár úrnőjét. 1720-

20 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Altenburger–Réső Pecsétgyűjtemény V. 5. – 85. doboz.

47

Győrvármegye vármegye címere Győr címere

Heves vármegyecímere címere Hevesés ésKülső-Szolnok Külső-Szolnok vármegye

21 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Altenburger–Réső Pecsétgyűjtemény V. 5. – 85. doboz és Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Y 1. 981. – 1938. szám.


48

49

21

szak legmodernebb védműveivel, olasz bástyákkal erődítettek. Győr vármegye pecsétjén 1607-ben latin nyelvű szöveg olvasható: SIGILLVM • COMITATVS • IAURI[..]N • 1607. A későbbi, 1680-as ovális pecsétben ugyancsak olvasható a három folyó latinos neve: DANVBIVS RAPCZA RABA. a vármegye 1837-es címeres pecsétje: a barokk keretes, szegélyezett, ovális pajzs mezejét három, hullámos pólya osztja. A pólyákban DUNA. RAPCZA. RABA. szavak olvashatók. A hullámos pólyák a vármegye három fő folyóját, a Dunát, a Rábcát és a Rábát jelképezik.

a comitatus feltehetőleg a 11–12. században alakult meg, székhelye Győr lehetett. A 11. században I. István létrehozta a Győri Püspökséget és Káptalant. 1002-ben kiadott oklevelével Monte Cassino Apátságával azonos kiváltságokat biztosított Pannonia Szent Hegye (Sacer Mons Pannoniae), a későbbi Pannonhalmi Bencés Apátság részére. Apátja egyetlen püspöknek sem volt alárendelve, egyházi ügyekben közvetlenül az esztergomi érsekhez tartozott, egyéb vitás ügyekben a királyhoz fordulhatott. A vármegye székhelye, Győr kiemelt fontosságú vár lett a 16. században, amelyet a kor-

24

ezután is az 1837-ben engedélyezett címert használta, örökös főispánjai az egri érsekek voltak. Az ívelt oldalú, kerek talpú pajzs mezejében sással borított vizes-mocsaras talajon gólya látható, amely egy lábon áll, csőrében tekerőző, balra forduló kígyót tart. Jobb lábával két szőlőfürtöt emel. A gólya lábától jobbra és balra egy-egy béka látható a mocsaras talajon. A pajzsot nyitott, rubinnal, zafírral és igazgyönggyel kirakott levélkorona díszíti.

Heves vármegye 1563-tól használt címeres pecsétet, címerképe a csőrében kígyót tartó gólya volt. Később Heves vármegye egyesült a szomszédos Külső-Szolnok vármegyével, amelynek V. Ferdinánd 1837-ben magyar nyelvű körirattal ellátott, címeres pecsétet adományozott: HEVES ÉS KÜLSŐ-SZOLNOK TÖRVÉNYESSEN EGGYESÜLT VÁRMEGYÉK’ PETSÉTJE ~ 1836. Heves és Külső-Szolnok vármegye 116 településéből alakult meg Heves vármegye 1877-ben, az 1877. évi I. törvénycikk alapján. A vármegye

Hajdúvármegye vármegye címere Hajdú címere 22

pecsétjén V. Ferdinánd magyar nyelvű köriratot engedélyezett 1838-ban. 1877-ben lényegében ezt a címert vette át Hajdú vármegye is. Az ovális pajzs mezejében farkába harapó sárkány látható, hasán latin kereszttel. A sárkányt Bocskai István kegyből, családi címeréből adományozta a hajdúknak. A pajzsmező alsó harmadában páncélos kar szablyát tart. Középen pisztoly lebeg, amelynek csövéből láng csap ki. Felette tűz gomolyog. A tüzet mint taktikai elemet gyakran alkalmazták a hajdúk csatáikban. A pisztoly felett naparc ragyog, az 1604. október 15-én hajnalban Álmosdnál vívott győztes csatára emlékeztetve. A pajzsra féljobbra fordított, nyakékes, pántos sisakot helyeztek, amelynek rubinnal és zafírral ékesített, nyitott levélkoronájából növekvő, dolmányt viselő hajdú emelkedik ki, dolmányán gombokkal, fején babérkoszorúval. Jobb kezében szablyát, bal kezében ívelt tőrt tart. A címerpajzsot jobbról és balról egyaránt sisaktakaró díszíti. A hajdúk rettenthetetlenségét és hősiességét jelképezi a két pajzstartó is. Jobbról a bibliai alak, Sámson áll oroszlán kíséretében, ókori öltözékben. Jobb kezében tüskés buzogányt tart, fején sisak csillog. Balról Achilles látható az előbbivel azonos öltözékben, fegyverrel, bal karjával hadipajzsot tart. A pajzstartók talpazaton állnak, amelyet alul arcot ábrázoló díszítőelem egészít ki barokk levélmotívumokkal.

A Hajdú Kerület 1870-ben az 1870. évi XLII. törvénycikk alapján önálló törvényhatósággá alakult át. Hajdú vármegye véglegesen megállapított területe 1877-ben az 1877. évi I. törvénycikk alapján a Hajdú Kerületből és annak Nánás, Dorog, Böszörmény, Hadház, Szoboszló és Vámospércs hajdúvárosaiból, továbbá Szabolcs vármegye tíz és Bihar vármegye három községéből jött létre mint egységes vármegye. A Bocskai István által alapított hét hajdúváros (a hetedik Polgár volt) alkotta a fejedelem halála után a közös privilégiumok védelmére létrehozott Hajdú Kerületet, amely a nemesi vármegye alárendeltségébe nem tartozó, önálló közigazgatási egység volt. A hajdúknak sajátos szabadságjogaik voltak, kilencedet nem fizettek, városaik kollektív nemesi kiváltságot élveztek. Ezért viszont katonáskodással tartoztak az uralkodónak. A hajdúkat tizedekbe szervezték hajdútisztek vezetése alatt, a hajdúvárosok irányításáért a hajdúkapitányok voltak felelősek. A Hajdú Kerület élén a főkapitány állt. A vármegye címere némi eltéréssel megegyezik Bocskai István, Magyarország és Erdély fejedelme által a 13 hajdúkapitány és a parancsnokságuk alá tartozó 9254 hajdú részére 1605-ben adományozott címeres kiváltságlevél címerével. Ez a címer vált Böszörmény címerévé is, majd az egész Hajdú Kerület jelképe lett. A Hajdú Kerület némiképp megváltoztatott címeres

23 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyv, Liber Regius A 57 – 66. kötet –638. p. Lásd még: Csáky Imre: A hajdúk és a Hajdú Kerület címeres kiváltságlevelei 1605–1606–1838. Fakszimile. Nyíregyháza, 2013, 64 p.

50

51

Háromszék vármegye vármegye címere Háromszék címere 23

Aranyos szék. II. Ulászló 1499. évi kiváltságlevele szerint ha a király személyesen vezetett hadat, a katonáskodó székelyek kötelesek voltak a fősereg előtt menetelni elővédként, visszafelé utóvédként. Továbbá kötelesek voltak Erdély határait bármikor megvédeni és folyamatosan őrizni. Ezért a székelyek felmentést kaptak az adózás alól, és így nemesi kiváltságban részesültek, valamennyien nemesi jogokkal rendelkeztek. Vezetőjük II. András óta a Magyar Királyság zászlósurainak egyike, a székelyek ispánja lett, amely címet a 15. század elejétől az erdélyi vajda, majd 1571 után az erdélyi fejedelem viselte. A 15–16. századtól megindult a székelyek vagyon szerinti tagozódása, ami a személyes szabadság további megmaradása mellett három székely rend kialakulását eredményezte: primor (előkelő), primipilus (lófő, vagyis lovas székely katona, amelyhez az erdélyi fejedelmek uralkodása alatt az eques sclopetarius, azaz karabélyosok is tartoztak), pixidarius (gyalogos székely katona). Mindez jól megfigyelhető Udvarhely vármegye címerének pajzstartóinál. Háromszék vármegye szegélyezett ovális címerpajzsában tehát a székelyek régi címerképének fő része fedezhető fel: páncélos jobb kar egyenes pengéjű kardot tart, amelyre medveszívet szúrtak.

Háromszék a 16. században három székely szék – Sepsi szék, Orbai szék és Kézdi szék egyesítésével jött létre, területét az 1876. évi XXXIII. törvénycikk és véglegesen az 1877. évi I. törvénycikk a következő területi egységek összevonásával határozta meg: Háromszék, a volt Felső-Fehér vármegyéből 17 község, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Illyefalva, Bereck és a volt Udvarhely székből egy község. Az így egységesített Háromszék vármegye címerképe szinte azonos az erdélyi székely nemzet 1436-ig használt címerével: kardot tartó páncélos jobb kar a kardra szúrt vörös medveszívvel és medvefejjel. A székelyek jól őrizték az ország keleti és délkeleti végeit, ezért kaptak Zsigmond királytól jutalmul új címert: az arany naparcot és ezüst Holdat, amely Erdély összetett címerében is megjelenik. Bár a székelység eredete vitatott kérdése a magyar történetírásnak, valószínűsíthető, hogy a székely nemzetségek a magyar törzsek-nemzetségek katonai segédnépei voltak, akik Erdélyben telepedtek le, és a történelmi „erdélyi három nemzet” egyikét alkották – utódaik ma is ott élnek, s a történelmi nemzettest elidegeníthetetlen részét képezik. A 14. századig nemzetségi szervezetben éltek, majd az azt felváltó önálló közigazgatási egység 1876ig a szék lett. A székely székek száma a középkori Erdélyben hét volt: Udvarhely, Maros, Sepsi, Kézdi, Orbai, Csík és

23 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Altenburger–Réső Pecsétgyűjtemény V. 5. – 85. doboz. A székelyek címerére vonatkozóan: Ivánfi Ede: A Magyar Birodalom vagy Magyarország s részeinek címerei. Reprint. Budapest, 1985, 53. p.

52

53

Hontvármegye vármegye címere Hont címere 25

a 11–12. században már létezett. A vármegye főbb birtokosai a Balassa család, a 18. században a grófi – a 19. században hercegi – rangra és örökös főispánságra emelt Koháry család tagjai voltak. Hont vármegye címeres pecsétjét I. Ferdinánd adományozta 1550-ben. Szegélyezéssel díszített, csücskös talpú pajzs mezejében balra fordított, páncélos kar egyenes kardot tart. A pajzsfő jobb oldalán csillag ragyog, bal oldalán újholdarc látható. A címerpajzsot félbalra fordított, arcvértes, zárt sisak díszíti, rákozott nyakvérttel, szegélyekkel, szegecsekkel. A sisakon nem alkalmaztak sisakkoronát. Sisakdíszként a páncélos, kardot tartó kar ismétlődik meg. A címerpajzsot jobbról és balról egyaránt sisaktakaró díszíti.

Géza fejedelem uralkodása alatt és később, a 11. században a fejedelem, a király kíséretét, seregének magvát Nyugat-Európából – főleg a Német-római Birodalomból – behívott nehézfegyverzetű lovagok alkották, akik hűségük jutalmaként jelentős birtokadományokat kaptak. Szent István saját testőrségének parancsnokságát is német lovagokra, Hontra és Pázmánra bízta, akik szolgálataikért a Garam és Ipoly völgyében kaptak földet. A Hont családbeli leszármazottak idővel számos apátságot és prépostságot alapítottak ezen a területen, mint a Pásztói és Zebegényi Bencés Apátság, a premontrei rendhez tartozó Ipolysági és Bényi Prépostság. Hont lovag neve így összefüggésbe hozható a comitatus nevével, amely

25 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Altenburger–Réső Pecsétgyűjtemény V. 5. – 85. doboz és Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának címereslevelei 2. kötet. 1092–1600. Budapest, 1923, 115. p.: „SCUTUM VIDELICET RUBRO COLORE, IN QUO CATAFRACTUM HOMINIS BRACHIUM ENSEM STRICTUM AD SUMMAM SCUTI ORAM PERTINGENTEM TENET. SUPRA BRACHIUM A DEXTRO SCUTI LATERE STELLA, A SINISTRA VERO NOVA LUNA STANT.”

54

26 Hunyad vármegye címere Hunyad vármegye címere

hatóság címerében is. Magyarországon – eddigi ismereteink szerint – elsőként Hunyad vármegye rendelkezett címeres pecséttel 1490-ben. A pecsét körirata latin nyelvű: COMITATUS HUNADIEN : 1490. Ez a címerkép látható Hunyad megye alispáni pecsétjén is. A csücskös talpú, levélmotívumokkal keretezett pajzs mezejében lebegő, leveles faágon holló áll, csőrében rubinköves gyűrűt tart.

Hunyad vármegye területét véglegesen az 1877. évi I. törvénycikk határozta meg, miszerint területe a régi Hunyad vármegyéből, a volt Szászváros szász székből Szászvárossal együtt, a volt Zaránd vármegye 65 községéből, Vajdahunyadból és Hátszegből állt. A vármegyében Hunyadi János kormányzónak voltak hatalmas birtokai, és a Hunyadi család eredeti címerének címerképe, a holló jelenik meg a törvény-


55

Jász-Nagykun-Szolonok vármegyecímere címere Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 27

ben: JÁSZ ÉS KÉT KUN KERÜLETEK PECSÉTJE 1838. A címerben megtalálható a Nagykunság, a Kiskunság és a Jászság címerképe, a gróf erdődi Pálffy család címere – a család tagja volt 1746-ban a nádor és a jászkun főkapitány. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 1878-ban I. Ferenc Józseftől kapta címerét, amely részben megegyezik a Jász és Két Kun Kerület címerével. A csücskös talpú reneszánsz pajzs három, hullámos pólyával – Tisza, Duna, Zagyva – vágott, fent hasított. Az 1. mezőben balra néző gólya áll, a 2., Nagykunságot jelképező mezőben kétfarkú oroszlán ágaskodik kiöltött nyelvvel, feje fölött jobbra a fogyó Hold, balra csillag lebeg. Az alsó mezőben lovas vágtat zsinóros dolmányban, köpenyben, fején prémes kucsmát, lábán csizmát visel, jobb kezével vadászkürtöt emel, baljában kerek pajzsot tart – a Jászság címerképe. A címerpajzsot nyitott, rubinnal, zafírral és igazgyönggyel kirakott levélkorona díszíti.

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 1876-ban alakult az 1876. évi XXXIII. törvénycikk és a területét véglegesen megállapító 1877. évi I. törvénycikk szentesítése után, az addig fennállt Jászkun Kerületből, a Jászság 11 községéből, Nagykunság hat községéből, továbbá Heves vármegye 32 és a volt Pest-Pilis-Solt vármegye egy községéből. A Jászkun Kerület 1876-ig önálló közigazgatási egységet alkotott, ahol a kiváltságokkal rendelkező jászok és kunok éltek. 1279-ben IV. (Kun) Lászlótól önálló szállásterületeket kaptak, és törvényben biztosította a kunok szabadságjogait, mindezeket a magyar királynak járó katonai szolgálat fejében. Létrejött a Jászságot, Nagykunságot, Kiskunságot összefogó Jász és Két Kun Kerület. Legfőbb bírájuk maga a nádor, egyben a jászkun főkapitány lett, míg a székek élén kapitányok álltak. A Jász és Két Kun Kerület címerét Mária Terézia adományozta 1746-ban, amelyet V. Ferdinánd megújított 1839-

Kis-Küküllő vármegye címere Kis-Küküllő vármegye címere 28

pajzs mezejét két, hullámos pólya osztja három mezőre. A pólyák a vármegyének nevet adó Kis- és Nagy-Küküllő folyókat jelképezik. A középső mezőben hármas halmon griff áll kiöltött nyelvvel, mindkét karmával meseszerűen nagy szőlőfürtöt tart, a föld termékenységének szimbólumaként. A pajzsot nyitott, rubinnal, zafírral és igazgyönggyel kirakott levélkorona díszíti. A címerpajzsot jobbról és balról egyaránt sisaktakaró díszíti.

A középkori Küküllő vármegye területe a Kis-Küküllő folyó mellett feküdt, központja Küküllővár volt. A vármegye területét az 1877. évi I. törvénycikk határozta meg, így azt két község kivételével a régi Küküllő vármegye, a Medgyes szász székből átcsatolt hat község és Erzsébetváros alkotta. Az 1877-ben létrejött Kis-Küküllő vármegye a régi Küküllő vármegye címeres pecsétjét vette át, amelyet Mária Terézia adományozott 1767-ben: + SIGILLUM COMITATUS DE KÜKÜLŐ 1767. A szegélyezett, csücskös talpú, reneszánsz

27 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyvek K 19 – LXVIII. kötet – 467. p. Jászkun Kerület: Királyi Könyv, Liber Regius A 57 – 66. kötet –755. p. és Csáky Imre: A Jász és Két Kun Kerületek címereslevelei 1746 és 1839. Fakszimile. Nyíregyháza, 2012. 72. p.

28 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Erdélyi Kancelláriai Levéltár – Libri Regii, Primae Classis – XI. kötet – 163–168. p. és Kancelláriai iratok B 2 – Acta Generalia – 1767, 132. szám.

56

57

Kolozsvármegye vármegye címere Kolozs címere 29

tőke emelkedik ki, míg a 3. mezőben a hullámos pólyából kiemelkedő gabonakéve a föld termékenységét szimbolizálja. A 4. negyedben a Kolozsmonostori Konventre utalva egytornyú templom lebeg zárt ablakokkal, tetején latin keresztekkel. A pajzsot nyitott, rubinnal, zafírral ékesített levélkorona díszíti. Pajzstartók: jobbról Pallasz Athéné, a bölcsesség istennője áll szegélyezett és díszített ókori mellpáncélban, földi érő ruhában és köpenyben, fején tollas sisakot, lábán sarut visel. Fegyverei: lándzsa és nyolcszögű, szegecselt, domborműves pajzs. Balról Mars – a római mitológiában a háború istene – áll szegélyezett ókori mellpáncélban, tunikában, köpenyben. Fején tollas sisakot, lábán lábvédőt visel, bal kezében hadvezéri jogart tart. Lábánál ágyúgolyók, katonai dob, zászló és lándzsa látható. A pajzstartók talapzaton állnak.

a comitatus a 11–12. században alakulhatott meg, valószínűleg Kolozsvár székhellyel. A 19. században területét véglegesen megállapította az 1877. évi I. törvénycikk, amelynek értelmében a vármegyéhez tartozott az addig Kolozs vármegye kilenc községének kivételével a régi Doboka vármegye 33 községe és Kolozsvár. Kolozs vármegye címeres pecsétjét Mária Terézia adományozta 1755-ben. A csücskös talpú pajzsot barokk stílusú motívumok foglalják keretbe. A címerpajzs hasítással és vágással negyedelt. Az 1. mező bal szélén előtűnő felhőkből emberi kar nyúlik ki, pergamenre írt királyi kiváltságot – privilégiumot – tartalmazó, zsinóron függő, pecsétes oklevelet tartva. A 2. és 3. mezőt egy-egy hullámos pólya osztja. A 2. negyed hullámos pólyája a Szamos folyót jelképezi, amelyből szőlőkaróra felfutó leveles, fürtös szőlő-

29 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Erdélyi Kancelláriai Levéltár – Libri Regii, B 18 – Primae Classis – X. kötet – 425–429. p. és Kancelláriai iratok B 2 – Acta Generalia – 1755, 201. szám.

58

Komárom vármegye vármegye címere Komárom címere 30

át címerkép a vármegye címerébe. A csücskös talpú pajzs mezejében sík talajon páncélos vitéz a felemelt jobb kezében lévő karddal éppen lesújtani készül az őt megtámadó, hátsó lábaira álló medvére. A címerpajzsra féljobbra fordított, nyakékes, pántos sisakot helyeztek, amelynek igazgyöngyökkel, rubinnal és zafírral berakott, nyitott levélkoronájából a pajzs címerképével megegyező növekvő vitéz emelkedik ki, kardját felemelve. A címerpajzsot jobbról és balról egyaránt sisaktakaró díszíti.

a comitatus valószínűleg a 11–12. században alakult meg, központja Komárom vára lehetett. A 13. században területét a Csák nemzetség birtokolta. A vármegye az esztergomi érsek, a győri püspök és a pannonhalmi apát egyházi joghatósága alá tartozott, ezért fő birtokosa is az egyház volt. A 16. században Komárom, Érsekújvár és Tata vára bírt jelentőséggel – Tatán a gótikus várat Zsigmond király építtette, majd I. Mátyás palotával bővítette. Mária Terézia Komárom vármegye örökös főispáni címét a gróf Nádasdy családnak adományozta. Érdekesség, hogy a gróf Nádasdyak címeréből nem került


59

31 Krassó-Szörény vármegye címere Krassó-Szörény vármegye címere megszűnt. Területén magyar határőrvidéket (a 16. században megszervezett horvát–szlavón határőrvidék folytatásaként) hoztak létre a karlócai béke (1699) után, majd a határőrvidék polgárosításakor – 1873. évi XVII. törvénycikk – a részét képező román bánsági ezred és a szerb bánsági ezred 12. századának területét Szörény vármegye elnevezéssel önálló törvényhatósággá szervezték, amelynek címerpajzsát egy, a Dunát jelképező pólya osztja. A felső mezőben kéttornyú vár – Szörényvár – áll, tornyai közt Magyarország címere, az alsó mezőben félhold lebeg. A pajzsra sisakot helyeztek, amelynek sisakkoronáján kardot tartó, könyökben behajlított kar látható. A sisaktakaróval díszített pajzsot Herkules és egy bányász tartja. Krassó-Szörény vármegye címeres pecsétjét I. Ferenc József adományozta 1881-ben: KRASSÓ-SZÖRÉNY VÁRMEGYE 1881. körirattal. Címerképei és heroldalakjai a két vármegye eredeti címereiből származtak: a díszített, kerek talpú pajzs hasítással osztott. A pajzstalpban hullámos pólya – a Duna – lebeg. A jobb oldali mezőben felül hullámos pólya – a Temes folyó – látható, fölötte naparc és újholdarc lebeg. A mező közepén méhkaptár körül hét méh röpköd. A bal oldali mezőben középen kéttornyú, pártázattal ellátott vár lebeg zárt kapuval, lőrésekkel – Szörényvár –, fölötte két, keresztbe fektetett bányászcsákány látható. A pajzs fölött rubinnal, smaragddal és ezüsttel ékesített, nyitott levélkorona lebeg. Pajzstartók: jobbról a római mitológiából Herkules – akit a vármegye területén található mehádiai (1817 óta herkulesfürdői) gyógyfürdőkre emlékeztetve a gyógyító források isteneként is tiszteltek –, áll ruha nélkül, jobb kezében fahusángot tartva. Balról egy bányász, zsinórozott és szegélyezett egyenruhában, kötényben, csizmában és csákányos sapkarózsával díszített bányászkalapban. A pajzstartók talapzaton állnak.

Krassó-Szörény vármegye az 1880. évi LV. törvénycikk rendelkezése alapján az addig önálló Krassó és Szörény vármegyékből alakult. A korábbi Krassó vármegye mint comitatus feltehetőleg a 11–13. században alakult meg a Krassó, Nyárád és Duna folyók vízgyűjtő területén, Krassóvár központtal. Krassó vármegye címeres pecsétjét Mária Terézia adományozta 1779-ben, V. Ferdinánd pedig 1837-ben magyar nyelvű köriratot engedélyezett: KRASSÓ VÁRMEGYE’ PETSÉTJE. MEG UJITTATOTT. 1837. A barokk keretes címerpajzs egy pólyával vágott, fent hasított. A pólyában II J. MT (II. József és Mária Terézia nevének kezdőbetűi) lebegnek. Az 1. mezőben a Temes folyó és hídja látható Lugosnál, fölötte naparc és újholdarc lebeg. A 2. mezőben négylábú lócára helyezett méhkas áll, körülötte hét méh röpköd. Az alsó mezőben két, sziklás, gyér fenyőfás hegyvonulat között kezében csákányt emelő bányász, a bal oldali szikla tetején zerge áll. Pajzstartók jobbról bivaly, balról medve. Szörény vármegye alapvetően a középkori szörényi bánság Szörényvár és Orsova között fekvő területéből jött létre a 19. században. A Szörényi Bánság Havasalföld Oltig terjedő nyugati területe volt, amelyet IV. Béla foglalt el 1238-ban. Királyaink előbb a tatár, később a török veszély növekedése miatt egyházi lovagrendeknek adományozták a területet. Először IV. Béla 1247-ben a Szent János-lovagrendnek, később Zsigmond 1429-ben a Német Lovagrendnek adományozta a Szörényi Bánságot, de másfél évtizednél tovább egyik lovagrend sem tudta védelmezni az ország e fontos délkeleti határát. A 15. században Hunyadi János bánsága alatt már csak az Al-Duna mögötti Orsova és Szörényvár melletti területeket jelentette. Miután a török 1522-ben Orsovát, 1524-ben Szörényvárat elfoglalta, a Szörényi Bánság

31 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyvek K 19 – LXVIII. kötet – 498. p. – Krassó vármegye: Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyvek, Libri Regii A 57 – 66. kötet – 677. p. és Kancelláriai iratok A 39 – 1837, 16.939. szám. Lásd még: Királyi Könyvek, Libri Regii A 57 – 51. kötet – 78. p. (Mária Terézia, 1779) – Szörény vármegye: Királyi Könyvek K 19 – LXVIII. kötet – 472. p.

60

61

Liptóvármegye vármegye címere Liptó címere 32

tott levélkoronát. A korona alatt kiterjesztett szárnyú sas áll, amelynek mellét nyílvessző ütötte át. Mindhárom címerállat kiöltött nyelvű. A koronából fenyőfa emelkedik ki. A pajzsra szegélyezett, nyakékes, pántos sisakot helyeztek. Az ékkövekkel berakott sisakkoronán a címerpajzsban álló, nyílveszszővel átütött sas megismétlődik. A címerpajzsot jobbról és balról egyaránt sisaktakaró díszíti.

Liptó vármegye címeres pecsétjét I. Lipót adományozta 1680-ban, V. Ferdinánd 1837-ben megerősítette, és engedélyezte magyar nyelvű köriratát: * LIPTÓ VÁRMEGYE PETSÉTJE 1680. MEG-ÚJITATOTT 1837. A vármegye örökös főispánjai az Illésházy grófok voltak. A csücskös talpú pajzs mezejében jobbról egy farkas, mellső két lábát felemelve, balról egy sas, fölemelt szárnyakkal, egymással szembe fordulva tartanak egy rubin, zafír ékkövekkel díszített nyi-


62

Máramaros vármegye címere Máramaros vármegye címere 33

engedélyezte. A többszörösen ívelt, kerek talpú pajzs vágással osztott. A felső mezőben két fenyőfa között, sziklás sóbánya (sóakna) bejárata látható, amelynek tetején zerge áll. A sóakna világos bejárata előtt két, egymással szemben álló bányász dolgozik bányászsapkában, kabátban, csizmában, nadrágban, csákánnyal. A címerpajzs alsó mezejének négy, hullámos pólyája a vármegye négy folyóját, a Tiszát, a Talabort, a Nagyágat és a Visót jelképezi.

Máramaros vármegye a középkorban királyi birtok és Árpád-házi királyaink kedvelt vadászterülete volt. A Máramarosi-havasokkal lezárt területen a kősóbányászatnak régi hagyományai vannak, jövedelme a királyi kincstárba folyt be. Jelentős várai Huszt, Visk és Técső voltak. A vármegye címere is a máramarosi kősóbányászatra utal. Máramaros címeres pecsétjét Mária Terézia adományozta 1748-ban: • SIGILLUM COMITATUS MARAMAROSSIENSIS 1748 körirattal, ezt V. Ferdinánd megerősítette, magyar nyelvű köriratát 1837-ben

33 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyv, Liber Regius A 57 – 66. kötet – 544.

63

Maros-Torda vármegye címere Maros-Torda vármegye címere 34

lyával osztott (Maros, Küküllő és Nyárád folyók), a felső két pólya között csillag, Maros szék címeréből. A bal mezőben Szent László király áll páncélban, vállán vállszalaggal, fején koronás sisakkal, oldalán egyenes karddal. Jobb kezében zászlós lándzsát, bal kezével földre támasztott buzogányt tart. A király lába előtt a földön pénzek hevernek, emlékeztetve arra a mondára, miszerint az Erdélybe betört „kunokat” (besenyők) László megtámadta, és a menekülő „kun” vezér – hogy a magyar katonák figyelmét az üldözésről elvonja – sok aranyat szórt szét, példáját a többi „kun” is követte. Már-már az üldözés sikere forgott kockán, hiszen több vitéz lóról szállva az aranyat szedte fel a földről, ezért Szent László Istenhez fohászkodott. „Uram, segíts meg!” – és a sok arany kerek kővé változott. A „kunokat” pedig legyőzték. A pajzson nyitott, rubinnal, zafírral és igazgyönggyel kirakott levélkorona nyugszik.

Maros-Torda vármegye az 1876. évi XXXIII. törvénycikk és az 1877. évi I. törvénycikk rendelkezései alapján a következő területek egyesítésével jött létre: Maros szék, Torda vármegye 73 községe, Kolozs vármegye 5 községe, Naszód Vidéke 2 községe és Szászrégen település. Maros-Torda vármegye címerét Maros szék címerképeinek és heroldalakjainak, valamint a Szent László királyról és a kővé vált pénzről szóló monda (Szent László pénze) címerbeni megjelenítésével alkották meg. A vármegye címerét I. Ferenc József adományozta 1878-ban: „Személyem körüli magyar ministerem előterjesztése folytán megengedem, hogy Maros-Torda megye az 1877. évi deczember hó 20 án tartott közgyűlés által elfogadott új czímert, czímere és pecsétjeül használhassa. Kelt Bécsben, 1878 évi februárius hó 6 án. Ferencz József s. k. Báró Wenckheim Béla s. k.” A csücskös talpú pajzs hasított. A jobb oldali mezőben lombkoronás almafa áll almákkal. A fa előtt a földön szintén almák hevernek. A mező három pó-

Mosonvármegye vármegye címere Moson címere 35

és azt V. Ferdinánd megerősítve, magyar nyelvű körirattal látta el 1837-ben: * MOSONY VÁRMEGYE PETSÉTJE 1647. MEGUJITTATOTT 1837. A csücskös talpú pajzs mezejében hármas halmon két, egymással szemben álló, kétfarkú oroszlán jobb, illetve bal mellső lábával a magyar királyi koronát emeli magasra. Az oroszlánok fején nyitott, ékkövekkel kirakott levélkorona van. A magyar királyi korona ékkövekkel díszített, bélelt. A két oroszlán között a középső halmon három, ötszirmú virág látható. A pajzsot rubinnal, zafírral, igazgyönggyel ékesített nyitott levélkorona díszíti.

Moson vármegye területén feltehetőleg a 11–12. században alakult comitatus, központja Moson lehetett, amely a „mosoni kapu” védelme miatt jelentős volt. (Könyves) Kálmán uralkodásának kezdetén, 1096-tól indultak meg a keresztes hadjáratok Európából a Szentföldre. A Bouillon Gottfried vezette keresztes sereg rendezetlen előhada Moson várát vette ostrom alá, Kálmán szétszórta őket, azonban a lovagi keresztes sereget átengedte az ország területén úgy, hogy a királyi sereg Moson várától Zimonyig kísérte őket. Moson vármegye címeres pecsétjét III. Ferdinánd adományozta 1647-ben,

34 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyvek K 19 – LXVIII. kötet – 465. p. Maros szék: Erdélyi Kancelláriai Levéltár – Libri Regii B 18 – Primae Classis – X. kötet – 262. p.


64

65

Nagy-Küküllő vármegye címere Nagy-Küküllő vármegye címere 36

létre. A szegélyezett, ívelt, hegyes talpú nagypajzs negyedelt, boglárpajzsa szegélyezett, háromszögű. Az 1. mezőben egy balról kinyúló kar három szőlőfürtöt felfelé tart – Medgyes szék címeréből. A 2. mezőben három belső tornyos vár áll lőrésekkel, nyitott, boltíves kapujában mellső lábával kardot emelő, egyfarkú oroszlánnal – Segesvár szék címeréből. A 3. mezőben egymás mellett három, pártázattal, lőrésekkel és kapuval ellátott vártorony áll. Mindhárom vártorony fölött egy-egy nyitott levélkorona lebeg – Kőhalom szék címeréből (18. századi pecséteken oromzattal ellátott, háromtornyú vár látható). A 4. mezőben az Árpádok és az Anjouk egyesített címere látható a hétszer vágott mezővel és a liliomokkal – Nagysink szék címeréből. A boglárpajzs mezejében kiterjesztett szárnyú sas áll – Felső-Fehér vármegye címeréből. A nagypajzsot két oldalról tölgyágak övezik makkokkal.

A Nagy-Küküllő és az Olt folyók között fekvő vármegye az 1876. évi XXXIII. törvénycikk alapján alakult meg a területén addig fennállt erdélyi szász székekből és egy korábbi vármegyéből. Területét alkotta: Kőhalom szász szék (két, Udvarhely vármegyéhez csatolt község kivételével), Segesvár szász szék Segesvárral (két, Udvarhely vármegyéhez csatolt község kivételével), Nagysink szász szék, Medgyes szász szék Medgyessel (hat, Kis-Küküllő vármegyéhez csatolt község kivételével), a volt Felső-Fehér vármegye 44 községe és Újegyház szász szék két községe, mindez Segesvár székhellyel – mondta ki az 1877. évi I. törvénycikk, némely törvényhatóság véglegesen megállapított területének törvénybe iktatásáról rendelkezve. Nagy-Küküllő vármegye összetett címere a szász Kőhalom szék, Segesvár szék, Nagysink szék és Felső-Fehér vármegye címereiből címeregyesítéssel jött


66

Nógrádvármegye vármegye címere Nógrád címere 37

tezett, csücskös talpú pajzs mezejében páncélos vitéz áll orrvédő vassal ellátott sisakban, jobb kezében egyenes kardot emel, bal kezével balra döntött ovális pajzsot tart, amelyen Magyarország címere látható. A keretezett pajzson rubinnal, zafírral és igazgyönggyel kirakott, nyitott levélkorona nyugszik.

A honfoglaló magyarok egyes csoportjai az Ipoly mentén, a későbbi Nógrád vármegye területén telepedtek le, amit helységnevek is alátámasztanak: Kürtös, (Balassa)-Gyarmat, (Diós)-Jenő, (Salgó)-Tarján, Megyer. A 11–12. században Nógrád vára comitatus székhelye lehetett, a 15. században 22 vár állt területén. Fontosabbak: Buják, Csővár, Fülek, Kékkő, Salgó, Somoskő, Gócs, Hollókő. A levélmotívumokkal kere-

37 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Altenburger–Réső pecsétgyűjtemény V. 5. – 85. doboz.

67

Nyitra vármegye vármegye címere Nyitra címere

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyecímere címere Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye


39 Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyvek K 19 – LXVIII. kötet – 469. p. – Pest-Pilis-Solt vármegye: Királyi Könyv, Liber Regius A 57 – 66. kötet – 461. p. – Jászkun Kerület: Királyi Könyv, Liber Regius A 57 – 66. kötet – 755. p.

68

69

38

tal újította meg 1838-ban: NYITRA VÁRMEGYE PETSÉTJE 1606. MEG ÚJÍTATOTT 1838. A reneszánsz, csücskös talpú pajzs mezejében, páncélban Szent László király jobb lábát ráhelyezi a legyőzött, előtte fekvő „kun” (besenyő) testére, és a jobb kezében lévő csatabárdot sújtásra emeli. A király fején a magyar királyi korona látható, bal kezével, Magyarország címerével díszített csücskös talpú pajzsot tart, oldalán lovagi kardot visel. A címerkép összefüggésbe hozható Szent László legendájával, miszerint a király Nyitrán halt meg 1095ben. A pajzson nyakékes, pántos sisak nyugszik, amit nyitott, rubinnal és zafírral kirakott levélkorona díszít. A címerpajzsot jobbról és balról egyaránt sisaktakaró díszíti.

A Vág és a Nyitra folyó melletti területen már feltehetőleg a 11. században alapítottak comitatust, amelynek székhelye Nyitra vára lehetett. Később Nyitra vára lett a Nyitrai Püspökség székhelye, amit IV. Béla a 13. század közepén királyi várossá tett. A 14. században Nyitra volt a Csák Máté által birtokolt területek egyik központja, ezért a Vág völgyének Galgóctól a Duna felé fekvő részét Mátyusföldnek is nevezik. Területén több vár, Bajmóc, Beckó, Zsámbokrét, Galgóc, Csejte, majd az I. Lajos által szabad királyi városi rangra emelt Szakolca épült. Nyitra vármegye címeres pecsétjét I. Ferdinánd adományozta 1550-ben, de ez az ellenség birtokába került, ezért 1606-ban új pecsétet vésettek a régi mintájára. Az 1606-os pecsétet V. Ferdinánd magyar nyelvű körirat-

39

ábrázolt. Pest-Pilis-Solt vármegye örökös főispánja az ország nádora volt. V. Ferdinánd 1836-ban a megújított címert erősítette meg. Végül a vármegyéhez a Kiskunság csatlakozott, ezért I. Ferenc József 1878-ban bővített címert adományozott a vármegyének: a szegélyezett körpajzsot ívelt szegély osztja két mezőre. A felső mező felül szegélyezett. A pajzsmezőben hármas halmon kettős farkú oroszlán látható, jobb mellső karmában nyitott levélkoronát, bal mellső karmában országalmát tart, mindkettőt előrenyújtva – Pest-Pilis-Solt vármegye címeréből. Az alsó mezőben zsinóros dolmányban, vitézkötéses nadrágban, kucsmában, csizmában jobb kezében szablyát tartó vitéz áll – a Kiskunság jelképeként.

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye az 1876. évi XXXIII. törvénycikk és a területét véglegesen meghatározó 1877. évi I. törvénycikk rendelkezése alapján a volt Pest-Pilis-Solt vármegyéből – egy község kivételével, a volt Jászkun Kerület 12 községéből és néhány pusztájából alakult meg. Pest-PilisSolt-Kiskun vármegye négy önálló közigazgatási egységből szerveződött az évszázadok folyamán. Először Pest és Pilis vármegye egyesült Pest-Pilis néven a 15. században, 1569ben Solt csatlakozott, majd 1659-ben létrejött Pest-Pilis-Solt vármegye, amely 1659-ben, I. Lipót uralkodása és gróf Wesselényi Ferenc nádorsága alatt kapta címeres pecsétjét, amelyet 1733-ban megújítottak: hármas halmon álló oroszlánt

Pozsonyvármegye vármegye címere Pozsony címere 40

ként. A pajzsmezőben megjelenő hármas halmon fél kerékből növekvő szarvas címerképe eredetileg az erdődi Bakócz család címere volt. E család egyik tagja, Bakócz Tamás bíboros unokaöccse, erdődi Bakócz Péter egyik faluját, Monyorókeréket választva a „tekintélyesebb” monyorókeréki Erdődy nevet vette fel, megalapítva ezzel a mondott családot. Az ősi címert (növekvő, ágaskodó szarvas) a továbbiakban is megtartották. A csücskös talpú pajzs mezejében, hármas halmon fél kerék áll, amelyből növekvő, ágaskodó szarvas emelkedik ki. A pajzsot rubinnal, zafírral és igazgyönggyel kirakott, nyitott levélkorona díszíti.

a comitatus valószínűleg a 11–12. században jött létre Pozsony vármegye területén, Pozsony vár székhellyel, prépostságát I. István alapította. Pozsony a 15. századtól szabad királyi város, majd a 16. századtól a Habsburg-házi királyok koronázóvárosa lett. A városban tartották a magyar rendek országgyűléseiket, és a magyar királyi koronát is a várban őrizték több évszázadon keresztül. A pozsonyi gróf Magyarország egyik zászlósura volt. I. Rudolf 1599-ben gróf Pálffy Miklósnak az örökös pozsonyi várkapitány és Pozsony vármegye örökös főispánja címet adományozta, így a vármegye is a gróf Pálffy család címerét használta vármegyei címer-


70

Sárosvármegye vármegye címere Sáros címere 41

ja. Pajzstartók: két „géniusz”. Ez nem azonos a később használt címerrel, amely szerepel az 1839-ben V. Ferdinánd által magyar nyelvű körirattal engedélyezett címeres pecséten. Az alul levéldíszítéssel keretezett, felül szegélyezett, reneszánsz pajzs vágással felső és alsó mezőre osztott. A felső mezőben növekvő, hosszú hajú, meztelen nőalak látható, amint egy nyitott, rubinnal és zafírral kirakott levélkoronát tart a feje felett. Ez a címerkép a vármegyében birtokos gróf ghymesi és gácsi Forgách család 1719-es címeréből származik. Az alsó mezőben négy, hullámos pólya látható – valószínűleg folyókat jelöl, de az oklevélben nem nevezték meg azokat.

Sáros vármegye a Magyar Királyság északi vármegyéinek egyike, a Tarca, Tapoly és Ondava folyók forrásvidékénél feküdt. Árpád-házi királyaink Sáros és Kapi várai környékén katonai segédnépek csoportjait telepítették le határőrizeti feladatokkal. Szabad királyi városai Eperjes és Bártfa voltak. A 16. századtól birtokosai a Thurzók, Dessewffyek, Forgáchok voltak. 1622-ig gróf Forgách Zsigmond főispán állt a vármegye élén. A vármegye címeres pecsétjének első megjelenése a 16. század elejéről ismert, bár II. Mátyás 1615-ben címert adományozott a vármegyének: a vágott pajzs felső mezejében feje fölött koronát tartó, növekvő angyal látható, fehér vállszalagokkal. Az alsó mezőt három, hullámos pólya oszt-

41 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyv, Liber Regius A 57 – 66. kötet – 819. p. és Varju Elemér: Czimertani és sphragistikai emlékek az ezredéves országos kiállításon. Turul, XIV (1896) 154. p.

71

Somogy vármegye vármegye címere Pozsony címere 42

1498-ban, az alábbi címerrel: kerek talpú, szegélyezett pajzs mezejében lebegő, nyitott, rubinnal és smaragddal kirakott (a rajzon egyszerűsített levélmotívumokkal látható) levélkoronából könyökben behajlított páncélos bal kar emelkedik ki, s tart három ágat két szőlőfürttel és három szőlőlevéllel. A szőlő a föld termékenységét és a somogyi bor bőségét jelképezi. A pajzsra jobbra fordított csőrsisakot helyeztek, sisakkorona helyett a sisaktakaró színeit tartalmazó tekercset helyeztek rá. A sisakdísz kiterjesztett szárnyú, sakkozott sas, fején nyitott levélkoronával, kiöltött nyelvvel. A sisaktakarót „erősebb fuvallattól mozgatott virágok” alkotják, amelyek a négy csúcsban elhelyezkedő, száron függő „gyümölcsöket” veszik körül.

A sokszor Somogyországnak nevezett Somogy vármegye az I. István kori somogyi dukátus (hercegség) része volt, Somogyvár székhellyel. A dukátus ura, Koppány vezér – Árpád véreként – Géza fejedelem 997-ben bekövetkezett halála után fia, István fejedelmi hatalmát nem ismerte el, és a levirátus jogán feleségül akarta István anyját, az erdélyi Gyula lányát, valamint igényt tartott a fejedelmi hatalomra is. István a történelemben Koppány lázadásaként ismert eseményt katonai kíséretének német lovagjai, Hont, Pázmány és Vencellin vezetésével vérbe fojtotta. Koppány birtokaiból comitatust szervezett, amelyben a tizedet a pannonhalmi Szent Márton Apátságnak adományozta, továbbá minden tizedik megszületett gyermeknek az egyház szolgálatába kellett lépnie. Somogy vármegye II. Ulászlótól kapott címereslevelet

42 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Altenburger–Réső Pecsétgyűjtemény V. 5. – 85. doboz. és Borsa Iván: Somogy vármegye címereslevele és első pecsétje. Levéltári Évkönyv. 15. Somogy megye múltjából. Kaposvár, 1984. 53–69. p. – Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Diplomatikai Fényképgyűjtemény – DF 268. szám.

72

Sopron vármegye vármegye címere Sopron címere 43

pajzsot tart a herceg Esterházy család címerével. A hercegi címer negyedelt, boglárpajzsa kerek talpú. Az 1. és 4. mezőben egy-egy, a címerben egymással szembeforduló, nyitott levélkoronán álló, nyitott levélkoronát viselő griff felemelt jobb, illetve bal lábával szablyát emel, előretartott bal, illetve jobb lábával három rózsát tart. A 2. és 3. mező vágott. A felső mezőkben egy-egy, a címerben egymással szembeforduló, növekvő, egyfarkú arany oroszlán látható, fején nyitott levélkoronával, felemelt bal, illetve jobb mellső lábával három rózsát tart. A 2. és 3. mezők alsó mezejében három-három heraldikai rózsa lebeg. A boglárpajzs mezejében L betű – I. Lipót nevének kezdőbetűje – lebeg. A boglárpajzson és az ovális pajzson is hermelinnel díszített, zárt hercegi korona nyugszik.

Sopron vármegye feltehetőleg a 11. században alapított comitatusok közé tartozott, székhelye előbb Kapuvár, majd Sopron vára lehetett. A középkor elején Árpád-házi királyaink katonai segédnépek csoportjait – Sopron vármegyében besenyőket – telepítették le, határőrizeti feladatokkal (őrök) a Sárvíz és a Sárhegy (Lajta és Lajta-hegység) területén. A vármegye örökös főispáni címét a herceg Esterházyak viselték. A vármegye címerét I. Lipót adományozta 1693-ban, amelyet V. Ferdinánd alatt a herceg Esterházy család címeres pajzsával kiegészítettek és magyar nyelvű körirattal láttak el 1837-ben: SOPRON VÁRMEGYE, ESTERHÁZY PÁL, I. K. ROMAI SZ. BIR. HERCZEG, MAGYAR ORSZÁG NÁDORA. A körpajzs mezejében a pajzs jobb oldalán páncélos lovag áll tollas sisakban, derekán övszalaggal, jobb kezével egyenes kardot emel. A lovag bal kezével barokk keretes, ovális

43 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyv, Liber Regius A 57 – 66. kötet – 553. p.

73

Szabolcs vármegye vármegye címere Szabolcs címere 44

séget Hajdú vármegyéhez, két községet Bihar vármegyéhez csatoltak. Szabolcs vármegye címeres pecsétjét 1714-ben adományozták, 1729-ben megújították, majd 1837-ben V. Ferdinándtól kapott magyar nyelvű köriratot: * NEMES * ZABOLCH * VÁRMEGYE * PETSÉTJE * 1836. A körpajzs negyedelt. Az 1. mezőben három búzakalász, a 2. mezőben függőlegesen állított hal látható – nem a nagykállói Kállay család címeréből (annak magyarázata egészen más). A 3. mezőben talajon háromágú csonka fatörzs áll. A 4. mezőben felajzott íj lebeg, nyílvesszővel.

A honfoglaláskor Szabolcs vezér nemzetsége foglalt szállásterületet a 11. században már szabolcsi comitatusnak nevezett területen, ahol a vezér erős földvárat emeltetett – Szabolcs várát, amely később a királyi vármegye névadója és székhelye lett. A középkorban a Nyírséget a Báthory család birtokolta Nyírbátor központtal, és a Báthoryak kihalása után leginkább a nagykállói Kállay család rendelkezett Nagykálló központú nagy birtokokkal – amely 1876-ig vármegyeközpont volt. Szabolcs vármegye területét az 1877. évi I. törvénycikk állapította meg véglegesen, amennyiben tíz köz-

Szatmár vármegye címere Szatmár vármegye címere 45

levélkoronából, faragott kövekből épített vártorony emelkedik ki két lőréssel, jobbról és balról ormára tűzött zászlókkal. A 3. mezőben, téglalap alakú kereten fejjel lefelé, jobbharántosan fordított hal fekszik. A 4. mező hétszer vágott, a vágások négy folyót, a Tiszát, a Szamost, a Krasznát és a Túrt jelképezik. Az 5. mezőben egy nyitott koronát viselő, farkába harapó sárkány által körbezárt mező, benne hármas halmon karvaly áll, felemelt jobb karmával és csőrével szívet tép – a báró (1712-től gróf) Károlyi család címeréből. A 6. mezőben arany gabonakéve áll. A 7. mezőben szőlőfürt lebeg. A 8. mezőben szarvas lép. A 9. mezőben száras-leveles makk lebeg. A pajzson nyitott, rubinnal, zafírral és igazgyönggyel kirakott levélkorona nyugszik. A címerpajzsot jobbról és balról egyaránt sisaktakaró díszíti.

A valószínűleg a 11–12. században alapított szatmári comitatusban a gróf nagykárolyi Károlyi család ősei, a Kaplony nemzetség rendelkezett földterületekkel. A vármegye székhelye a Szamos mellett felépített Szatmár vára, később a gróf Károlyiak birtokközpontja, Nagykároly lett. A középkorban jelentős volt arany- és ezüstbányászata. A vármegye területét az 1877. évi I. törvénycikk szabályozta véglegesen, amikor Kővár Vidékének 43 községét Szatmárhoz csatolta. Szatmár vármegye címeres pecsétjét III. Károly adományozta 1721-ben a következő körirattal: * SIGILLUM COMITATUS SZATTMARIENSIS ANNO MDCCXXI. 1838-ban V. Ferdinánd kis változtatással megerősítette a címert. A szegélyezett, csücskös talpú pajzs kétszer hasított és kétszer vágott, így kilenc mezőből áll. Az 1. mezőben jobbharántosan állított rák látható. A 2. mezőben nyitott, rubinnal és zafírral kirakott

44 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyv, Liber Regius A 57 – 66. kötet – 492. p. és Kancelláriai iratok A 39 – 1837, 512. szám.

45 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Kancelláriai iratok A 39 – 1838, 4.853. szám alatt található a III. Károly által aláírt eredeti címereslevél is 1721-ből.

74

75

Szebenvármegye vármegye címere Szeben címere 46

szék játszott, hiszen 1796-ig Nagyszeben város polgármestere volt a szebeni ispán (szász gróf). Szászföld önállósága 1876-ban a polgári vármegyék kialakításával szűnt meg, területén vármegyéket szerveztek. Szeben vármegye címerét I. Ferenc József adományozta 1893-ban. Az összetett címer a vármegyét alkotó szász székek címerképeinek felhasználásával jött létre. A csücskös talpú pajzs negyedelt, boglárpajzsa szintén csücskös talpú. Az 1. mezőben két, keresztbe fektetett kard lebeg, körülöttük hat, szabályosan elhelyezett csillag ragyog. A kardok felett a kardok és csillagok által közrezárva nyitott levélkorona lebeg. A 2. mezőben kétfarkú oroszlán ágaskodik, fején nyitott levélkoronával – Szászsebes szék címeréből. A 3. mezőben balra lépő medve látható, kiöltött nyelvvel – Újegyház szék címeréből. A 4. mezőben lebegő, két szarvasagancs által közrefogva három szál, egy csokorba kötött természetes liliom látszik – Szerdahely szék címeréből. A boglárpajzs mezejében stilizált, szív alakú levélben végződő, ívelt háromszög és fölötte nyitott levélkorona lebeg – Nagyszeben szék címeréből. A címerpajzsot stilizált, szívlevélben végződő, ívelt háromszögre és az azon keresztbe fektetett kardokra helyezték. A pajzs felett a kardok markolatát érintve nyitott, rubinnal, smaragddal és igazgyönggyel kirakott levélkorona látható. A pajzstartók – jobbról kétfarkú oroszlán, fején nyitott levélkoronával, balról medve – keresztbe fektetett virágokon állnak.

Szeben vármegye az 1876. évi XXXIII. törvénycikk és az azt szabályozó 1877. évi I. törvénycikk alapján jött létre a következő területekből: Szeben szék Nagyszebennel, Szászsebes szék Szászsebessel, Szerdahely szék, Újegyház szék a Nagy-Küküllő vármegyéhez csatolt két község kivételével, Alsó-Fehér vármegye kilenc községe, Felső-Fehér vármegye két községe. A tatárjárás után telepesek érkeztek Szászországból is – főként Szeben, Brassó és Beszterce vidékén telepedtek le. II. András 1224-ben privilégiumokat adományozott számukra (Andreanum), s vármegyéktől független, autonóm egységgé nyilvánította területüket. Élén a király által a magyar főurak közül kinevezett szebeni ispán, azaz szász gróf (comes saxonum) állt. Károly Róbert uralkodása alatt alakultak ki a szászok belső önkormányzati egységei, a szász székek (sedes saxonum) – inkább igazságszolgáltatási funkcióval –, élükön a király által kinevezett, de 1464től maguk által választott királybírákkal. 1486-ban I. Mátyás is kiváltságot adományozott a szászoknak, és létrejött az Erdélyi Szász Egyetem (Universitas Saxonum Transsylvaniae), ahol a király megengedte, hogy a szebeni ispánt ők választhassák. Az eredetileg országhatárvédő és földművelő feladatokkal letelepített erdélyi szászok földje, a Szászföld a 15. század végétől a Nagyszeben, Kőhalom, Segesvár, Nagysink, Újegyház, Szerdahely, Szászsebes, Szászváros, Medgyes, Nagyselyk székekből állt, de hozzájuk tartozott Beszterce és Brassó Vidéke is. Vezető szerepet Nagyszeben

46 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyvek K 19 – LXIX. kötet – 408. p.

76

77

47 Szepes vármegye címere Szepes vármegye címere lassan vármegyei fennhatóság alá került. A 13 elzálogosított várost Mária Terézia visszacsatolta az országhoz, majd egyesítve azokat Podolinnal, Lublóval és Gnezdával, megalakította a Szepesi XVI Város Kerületét, amely kiváltságos kerületként 1876-ig állt fenn, akkor a Szepesi XVI Város Kerületét egyesítették a vármegyével. Szepes vármegye magyar nyelvű köriratot tartalmazó címeres pecsétjét 1840-ben engedélyezte V. Ferdinánd: A’ KÉT TÖRVÉNYESEN EGYESÜLT SZEPES VÁRMEGYEK’ PECSÉTJE. 1840. Csücskös talpú, szegélyezett és negyedelt pajzs, boglárpajzzsal. Az 1. mezőben kétfarkú oroszlán kiöltött nyelvvel, mellső lábait felemeli – a Thurzó család címeréből; a 2. mezőben nyitott levélkoronából balra forduló, növekvő egyszarvú – a Korotnoky család címeréből; a 3. mezőben heraldikai liliom, a 4. mezőben hármas halmon nyitott levélkoronából növekvő kőszáli kecske – a Berzeviczy család címeréből látható. A kerek talpú boglárpajzs mezejében hármas halmon növekvő, balra forduló medve mancsában három gabonakalászt tart, a boglárpajzs jobb felső részén csillag ragyog – a Szepesi X Lándzsás szék címeréből. A pajzsot nyitott, igazgyönggyel, rubinnal és zafírral berakott levélkorona díszíti. Sisak nincs, mégis: a címerpajzs mindkét oldalról sisaktakaróval díszített.

Szepes vármegye – amely nevét Szepes váráról kapta – területileg a két önálló rész, az „alsó szék” (Sedes Inferior Comitatus Scepusiensis) és a „felső szék nemes tíz lándzsás megye” (Sedes Superior Nobilium X Lanceatorum Comitatus) egyesítésével bővült 1803-ban, bár ezután is működtek önálló törvényhatóságok a területén. Az Árpád-kor elején ezen a területen is határőr-településeket hoztak létre. Eőr, Strázsa, Nagyőr lakosai kiváltságokat kaptak a királytól, amelyeket IV. Béla 1243-ban kiállított kiváltságlevele rögzített. Minden tíz fő után kötelesek voltak egy lándzsás lovast kiállítani a királynak. Területüket tíz lándzsás széknek nevezték. A 11– 12–13. században bevándorolt szászok választott grófjuk vezetésével létrehoztak egy 24 városból álló területi egységet: Universitas XXIV. Regalium Civitatum Terrae Sceptus vagy Provincia Saxonum de Scepus néven. Később Zsigmond 13 várost zálogba adott a lengyel királynak. A maradék 11 várost Mátyás 1464-ben Szapolyai Imre nádornak adományozta a szepesi grófsággal, Szepes várával együtt. 1531-ben Thurzó Elek országbíró, 1638-ban gróf Csáky István tárnokmester kapta meg a szepesi gróf címet, majd a gróf Csákyak lettek Szepes vármegye örökös főispánjai. A 11 városból később kettő, Késmárk és Lőcse szabad királyi város lett, a többi

47 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyv, Liber Regius A 57 – 66. kötet – 992. p. és Kancelláriai iratok A 39 – 1840, 14.441. szám. Vesd össze ezt: Szepesi XVI Város Kerülete: Királyi Könyvek, Libri Regii A 57 – LXVII. kötet – 631. p.

78

79

Szilágy vármegye vármegye címere Szilágy címere 48

rének alkotórészeiből áll, amelyet Mária Terézia adományozott 1753-ban. Az 1. mező bal szélén előtűnő, könyökben behajlított kar egy szőlőfürtöt, ugyanakkor felfelé makkot és két gabonakalászt tart – a föld termékenységét jelölve ezzel. A 2. mezőben sziklán háromtornyú vár áll. A 3. mezőben szarvas ágaskodik. A 4. mezőben három, hullámos pólya látszik – a Kraszna, Szamos és Szilágy folyókat jelképezve. A bal oldali pajzs mezejében jobbról balra forduló galamb áll, csőrében olajágat tartva. A galambbal szemben ugyancsak lebegő, nyitott levélkoronából növekvő, kettős farkú oroszlán emelkedik ki, mellső lábait megemelve – Kraszna vármegye címeréből. Az egymás mellé állított pajzspárt nyitott, rubinnal és zafírral kirakott levélkorona díszíti. A címer alatt jobbról tölgyág, balról olajág lebeg.

Szilágy vármegye 1876-ban alakult meg – XXXIII. törvénycikk –, területét az 1877. évi I. törvénycikk szabályozta, Közép-Szolnok és Kraszna vármegyék, Doboka vármegye 25 községének, Kolozs vármegye két községének és Zilah város területének egyesítésével keletkezett. Szilágy vármegye címerét I. Ferenc József adományozta 1877-ben: „Személyem körüli magyar ministerem előterjesztése folytán megengedem, hogy Szilágy megye a területébe kebelezett, volt Közép-Szolnok és Kraszna megyék egyesített czímereit saját czímere és pecsétjeül használhassa. Kelt Bécsben, 1877 évi márczius hó 13 án. Ferencz József s. k. Báró Wenckheim Béla s. k.” Szilágy vármegye címere Közép-Szolnok vármegye és Kraszna vármegye címereinek felhasználásával jött létre. A két, csücskös talpú, szegélyezett pajzsot két pánt kapcsolja össze. A jobb oldali pajzs negyedelt, s Közép-Szolnok címe-

Szolnok-Doboka vármegye címere Szolnok-Doboka vármegye címere 49

elvonulásra készülődtek, Salamon király, Géza herceg (1074től 1077-ig I. Géza király) és László herceg (1077-től 1095ig I. László király) Cserhalomnál (Kerlés hegye) vereséget mértek a „kunokra”. A csatában László herceg észrevette, hogy egy „kun” lovas magyar leányt rabolva elvágtat. A herceg üldözőbe vette, majd odakiáltott a leánynak, aki erre elrablóját az övénél megragadva levetette magát a nyeregből. László herceg, beérve a „kunt”, „inait elvágva” megölte. A vágtató magyar lovag címerképe azt a pillanatot örökítette meg, amint László, lándzsáját előreszegezve, az előtte menekülő lovast üldözi. A ragyogó hét csillag a hét magyar vezért – Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm – szimbolizálja, a hullámos pólya a Szamos folyót jelzi. Az alsó mezőben egytornyú kápolna áll, nyitott kapukkal, egy ablakkal –a dési óvár kápolnája. Előtte a földön haránt irányban hasábkő fekszik.

Szolnok-Doboka vármegye az 1876. évi XXXIII. és az 1877. évi I. törvénycikk rendelkezései alapján jött létre Belső-Szolnok vármegyéből – a Beszterce-Naszód vármegyéhez csatolt nyolc község kivételével, Doboka vármegye 83 községéből, Kővár Vidék 48 községéből, Szamosújvár és Szék településekből. Doboka vármegye a 11. századi alapítású vármegyék közé tartozott, Doboka központtal – mégis Belső-Szolnok vármegye címerének felhasználásával alkotott címert adományozott I. Ferenc József 1878-ban Szolnok-Doboka vármegyének. A szegélyezett háromszögű pajzsot vágásként egy hullámos pólya osztja. A felső mezőben, lándzsáját döfésre előreszegezve Szent László lovagkirály vágtat jobbról balra. A lovag páncélt és díszített sisakot visel. A páncélon fegyveringet és párducbőr palástot hord, fölötte hét csillag ragyog. A monda szerint 1068-ban, amikor a „kunok” (besenyők) rabolva-fosztogatva betörtek az országba, és a zsákmánnyal

48 Szilágy vármegye: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyvek K 19 – LXVIII. kötet – 458. p. – Közép-Szolnok vármegye: Erdélyi Kancelláriai Levéltár – Libri Regii B 18 – Primae Classis X. kötet – 286. p. és Kancelláriai iratok B 2 – Acta Generalia 1753, 342. szám.

49 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Altenburger–Réső Pecsétgyűjtemény V. 5. – 85. doboz. és Borsa Iván: Somogy vármegye címereslevele és első pecsétje. Levéltári Évkönyv. 15. Somogy megye múltjából. Kaposvár, 1984. 53–69. p. – Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Diplomatikai Fényképgyűjtemény – DF 268. szám.

80

81

Temesvármegye vármegye címere Temes címere 51

nából kiemelkedő, apostoli kettős kereszt látható. A 2. pajzsmező vágással osztott. A felső mezőben növekvő, kiöltött nyelvű oroszlán jobb mellső lábával szablyát emel. Az alsó mezőben három, hullámos pólya látszik – a gróf niczki Niczky család címeréből. A pajzs alsó mezejében Temesvár erődrendszere áll falakkal, ablakokkal és lőrésekkel, tetőkkel. A város előtt harántirányban patak folyik – a Bega csatornát jelképezve. Maga az erődrendszer négy részből állt, a címerben csak a Bega jobb partján épült, falakkal és kettős árokkal körülvett város látható. A pajzsot nyitott, rubinnal, zafírral és igazgyönggyel kirakott levélkorona díszíti. A pajzstartók jobbról és balról is egy-egy magyar huszár zsinóros és gombos dolmányban, kettős paszománnyal díszített nadrágban, zsinórövvel, vállszíjakkal. A huszárok sarkantyús csizmát, tarsolyt, veretes szablyát viselnek párducbőr kacagánnyal, mosómedveprémes, posztóleffentyűs kucsmával, kócsagtollakkal. A pajzstartók talapzaton állnak.

A feltehetőleg a 11–12. században alapított comitatus – Temesvár székhellyel – a déli irányú magyar határvédelem lényeges eleme volt. A vármegye (fő)ispánja viselte a temesi gróf (ispán), Comes Temesiensis címet és az ország védelme miatt oly fontos „déli vidék kulcsa”, Temesvár várának főkapitányi tisztségét is. Hatásköre több környező vármegyére is kiterjedt, s ő maga az ország zászlósurai közé tartozott. Temes vármegye az 1876. XXXIII. törvénycikk és az 1871. évi I. törvénycikk alapján az addigi Temes vármegyéből, Krassó vármegye kilenc községéből és Fehértemplom városból jött létre. Temes vármegye címeres pecsétjét Mária Terézia adományozta 1779-ben, amelyet V. Ferdinánd magyar nyelvű körirattal újított meg 1838-ban: TEMES VÁRMEGYE PECSÉTJE ~ MEG UJITTATOTT. 1837. A többszörösen ívelt talpú pajzs egy pólyával vágott. A pólyában II. J. M. T., azaz II. József és Mária Terézia nevének kezdőbetűi olvashatók. A felső mező hasított. Az 1. mezőben a tényleges magyar királyi hatalom jelképe, a hármas zöld halmon, nyitott levélkoro-

Tolnavármegye vármegye címere Tolna címere 50

kövezeten királyi trón áll négy oszlopfővel és talapzattal díszített márványoszlopon nyugvó boltív alatt. A királyi trónon Szent István király ül tógában, palástban, lábát rojtos és szegélyezett párnára helyezi. Kezében jogart és országalmát tart, fejét dicsfény veszi körül. A jobb oldali boltív alatt Szent Imre herceg áll tógában, palástban. A király felé forduló herceg kezében jogar, fején hercegi korona van. A bal oldali boltív alatt Magyarország címere látható ovális pajzsban, a pajzson a magyar királyi korona nyugszik. Szent István trónusa felett, felhőkön lebegve két angyal tartja az előbbivel egyező formájú magyar királyi koronát.

A Kapos és a Sárvíz mellett fekvő comitatust valószínűleg a 11. században alapították, előbb Tolna, majd Mária Terézia korától Szekszárd székhellyel. I. Béla (1060–1063) Szekszárdon, I. László (1077–1095) Bátán Benedek-rendi, II. Géza (1141–1162) Bátaszéken cisztercita apátságot alapított. I. Bélát Szekszárdon temették el. 1526 előtt Tolna több országgyűlés színhelye volt. Tolna vármegye címerét I. Lipót adományozta 1699-ben. V. Ferdinánd a címeres pecsétre magyar nyelvű köriratot engedélyezett 1836-ban: TOLNA VÁRMEGYE PECSÉTJE, MDCXCIX • MEG ÚJITTATOTT MDCCCXXXVI. A körpajzs mezejében, kockás márvány-

51 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyv, Liber Regius A 57 – 66. kötet – 654. p. és Kancelláriai iratok A 39 – 1837, 12.901. szám. Lásd még: Királyi Könyvek, Libri Regii A 57 – 51. kötet – 73. p. (Mária Terézia 1779).


82

83

Torda-Aranyos vármegye címerecímere Torda-Aranyos vármegye 52

dék és a Szent László pénze című mondákra: I. László király csatát vesztett Erdélyben a „kunokkal” (besenyők) szemben, és a király egy Torda várostól nyugatra húzódó hegygerincen menekült katonáival. Az üldözők már majdnem utolérték Lászlót, de ő Istenhez fordult segítségért. „Szabadíts meg, Uram!” – és a következő pillanatban a hegy kettéhasadt az üldözők és az üldözöttek között, s a király megmenekült. Szent László lovának patkónyoma a legenda szerint évszázadokkal később is jól látható volt. A címerpajzs alsó mezejében egy-egy hullámos pólya látható, az Aranyos és a Maros folyókat szimbolizálva. A pajzsot nyitott, rubinnal, zafírral és igazgyönggyel kirakott, kétgyöngyös levélkorona díszíti.

Torda-Aranyos vármegye az 1876. évi XXXIII. törvénycikk és az 1877. évi I. törvénycikk alapján jött létre Torda vármegye száz községéből, Aranyos székből, Alsó-Fehér vármegye 15 községéből és Kolozs vármegye két községéből. A vármegye címerét I. Ferenc József adományozta 1882-ben. Címerét Torda vármegye és a székely Aranyos szék címerképei és heroldalakjai felhasználásával alkották meg. A feltehetőleg 11–13. században alapított Torda vármegye címerét 1751-ben Mária Terézia adományozta, Aranyos szék címere is Mária Terézia korabeli. A csücskös talpú, reneszánsz pajzs vágott. A felső mezőben két, sziklás hegy látható, közöttük szakadékkal – a Tordai-hasadék – és a sziklákon elszórt, lebegő aranypénzekkel, két patkóval, emlékeztetve A Tordai-hasa-

52 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyvek K 19 – LXVIII. kötet – 505. p.

84

Torontál vármegye vármegye címere Torontál címere 53

vártornyon zászló leng, közepén egyenes oldalú talpas kereszttel. Az oklevél szövege szerint a vártorony a vármegye megnevezésére utal – „torony-tál”. A bal oldali mezőben naparc tündököl. A címerpajzs alsó mezeje ívelt oldalú ékkel harmadolt. A jobb és a bal oldali mező közepén egy-egy heraldikai rózsa lebeg, szirmokkal, levelekkel. Az ékben bőségszaruból gabonakalászok és színes gyümölcsök hullanak ki. A gabonakalászok, a gyümölcsök és maga a bőségszaru is, amely a bőség, a termékenység szimbóluma, Torontál vármegye földjének gazdagságát, termékenységét jelenti. A címerpajzsot nyitott, igazgyönggyel, rubinnal és zafírral ékesített levélkorona díszíti. Pajzstartók: talapzaton jobbról sas, balról oroszlán, kiöltött nyelvvel.

Torontál vármegye területét az 1876. évi XXXIII. törvénycikk szabályozta, amennyiben az a Nagykikindai Kerületet alkotó tíz községet a vármegyéhez csatolta. E kiváltságos kerület a 17. századtól létezett, Mária Teréziától 1774-ben, I. Ferenctől 1817-ben kapott kiváltságlevelet. 1870 és 1876 között önálló törvényhatóságként működött (1870. évi XLIII. törvénycikk). Torontál vármegye címeres pecsétjét Mária Terézia adományozta 1779-ben, majd azt 1837-ben V. Ferdinánd újította meg magyar nyelvű körirattal: * TORONTÁL VÁRMEGYE PETSÉTJE 1779. MEG UJITATOT 1837. a csücskös talpú pajzsot részekre osztja egy pólya, amelyben II. J. M. T. betűk, II. József és Mária Terézia nevének kezdőbetűi láthatók. A pajzs felső mezeje hasított. A jobb oldali mezőben pártázott torony áll, nyitott kapuval, lőrésekkel. A

53 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyv, Liber Regius A 57 – 66. kötet – 613. p. és Kancelláriai iratok A 39 – 1837, 7.769. szám. Lásd még. Királyi Könyvek, Libri Regii A 57 – 51. kötet – 80. p. (Mária Terézia, 1779).

85

54 Turóc vármegye címere Turóc vármegye címere levélkoronából növekvő páncélos katona emelkedik ki, két oldalán egy-egy leveles tulipán. Jobb kezében pallost, baljában „babérágat” tart. A katona felett jobbra csillag, balra újhold ragyog. Az alsó mezőt pólya osztja két mezőre. A pólyában folyami rák látható. A nagypajzs bal mezejében hármas halom, a középsőn nyitott, ékkövekkel, igazgyönggyel díszített levélkorona nyugszik. A korona csúcsán páncélozott, könyökben hajlított kar kivont, egyenes kardot tart, amelyre vértől csöpögő török fejet szúrtak – az Okolicsányi család címeréből. A pajzsmező jobb felső sarkában tündöklő csillag, bal felső sarkában újhold ragyog. A boglárpajzs mezejében nyitott, ékkövekkel kirakott, igazgyönggyel díszített levélkorona áll, amelyből növekvő farkas emelkedik ki, mellső lábával rózsákat tartva. A címerpajzs jobb felső sarkában fogyó hold, vele szemben csillag ragyog – a Révay család címeréből. A boglárpajzson és a nagypajzson egyaránt nyitott, rubinnal, zafírral és igazgyönggyel kirakott levélkorona nyugszik. A nagypajzsot díszítő levélkorona fölött – érintve a koronát – szegélyezett, nyakékes, pántos sisak lebeg, tetején, az előbbiekkel azonos sisakkoronával. A sisakkoronából a Révay család fő címerképe, a növekvő farkas emelkedik ki, a boglárpajzs címerképével azonos formában. A sisaktakaró jobb oldali ívén a Rakovszky család fő címerképe, a bal oldali íven az Okolicsányi család fő címerképe azonos formában látható. A címerpajzs mindkét oldalról sisaktakaróval díszített.

Turóc vármegye önálló közigazgatási egységként a 14. század második harmadától létezett, addig a zólyomi comitatus része volt. Főispánjai több évszázadon keresztül – 1561 óta örökös főispáni címmel – a báró szklabinyai és blatnicai Révay család tagjai voltak. A vármegye első címeres pecsétjét 1707-ig használta. A II. Rákóczi Ferenc, Magyarország és Erdély fejedelme által 1707. május 1-jére összehívott országgyűlésen erőteljes nézetkülönbség bontakozott ki a szabadságharcot abbahagyni szándékozó, főleg (Turóc) megyei nemesség soraiból szerveződő békepárt – a szabadságharc vezetői – és Rákóczi között. Amikor az elégedetlenkedő és a fejedelmet saját céljainak követésével meggyanúsító Turóc vármegyei követek – Rakovszky Mihály és Okolicsányi Kristóf – ennek hangot is adtak, az országgyűlés résztvevői felháborodásukban és erős felindultságukban ott helyben lekaszabolták őket. Turócot a vármegyék sorából törölték, címeres pecsétjét összetörték, zászlaját szétszaggatták. I. József 1709-ben a vármegye felterjesztése alapján Turóc vármegyének új címeres pecsétet adományozott: SIGILIVM • COMITAT’ THVROCZIENSIS • 1709 körirattal. Az 1707 előtti címert a Rakovszky és az Okolicsányi család címerének részeivel bővítették, így jött létre az 1709-es új címer – „a tragikus esemény örök tanulságára”. A szegélyezett, kerek talpú pajzs hasítással osztott, boglárpajzsa csücskös talpú. A jobb oldali pajzsmező – a Rakovszky család címeréből – vágott. Felső mezejében nyitott, ékkövekkel kirakott

54 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri Regii A 57 – XXVIII. kötet – 331–335. p. és Kancelláriai iratok A 35 – 1710. május 4. szám és Altenburger–Réső Pecsétgyűjtemény V. 5. – 85. doboz.

86

87

Trencsén vármegye vármegye címere Trencsén címere 55

boglárpajzsot helyeztek. A boglárpajzsra balról, pajzstakaróként, mellső két lábával természetes szarvas támaszkodik. A nagypajzs jobb szélén sziklavonulat húzódik. A boglárpajzs mezejében nyitott és ékkövekkel díszített levélkoronán kiterjesztett szárnyú sas áll, begye nyíllal átlőve. Az alappajzson jobbra fordított, nyakékes, pántos sisak nyugszik, amelynek nyitott, rubinnal, zafírral és igazgyönggyel kirakott levélkoronájából növekvő, természetes szarvas emelkedik ki. A címerpajzsot mindkét oldalról sisaktakaró díszíti.

A Vág felső folyásánál valószínűleg a 11–12. században alapítottak comitatust, Trencsén székhellyel. Csák Máténak tartományúri hatalmi központja volt, 1321-ben bekövetkezett haláláig. Liptó és Trencsén vármegyék örökös főispánjai 1608-tól 1836-ig a gróf Illésházyak voltak. A vármegye a címerét I. Ferdinándtól kapta, amelyet III. Ferdinánd 1650ben megerősített, majd V. Ferdinánd 1837-ben kissé módosítva magyar nyelvű körirattal engedélyezett: * TRENTSÉN • VÁRMEGYE • PETSÉTJE. A csücskös talpú pajzs mezejében erdei fenyő áll, amelynek törzsére egy lebegő, csücskös talpú

Udvarhely vármegye címere Udvarhelyvármegye címere 56

és 3. mezőben egy-egy háromtornyú épület (templom) lebeg ablakokkal, nyitott kapuval. A középső, magasabb tornyon apostoli kettős kereszt ragyog. A 2. és 3. mező jobb felső sarkában naparc, bal sarkában újholdarc látható. A címerpajzson nyitott, rubinnal és zafírral kirakott levélkorona nyugszik. Pajzstartók: jobbról egy székely primipilus csípőre tett kézzel, páncélban, sisakban, sarkantyúval. Oldalán szablyát visel. Bal kezében ovális hadipajzsot és zászlós lándzsát tart, „amely fegyverrel a székely lovasok hadba vonulnak”. Balról egy székely pixidarius áll gombokkal és paszománnyal díszített dolmányban és nadrágban, övvel, vállszíjakkal. A székely gyalogos „a nép szokása szerint” süveget visel. Oldalán szablyát hord lőportartóval. Vállán köpeny van, bal karjával puskát tart. A pajzstartók kockázott talapzaton állnak.

Udvarhely vármegye az 1876. évi XXXIII. törvénycikk rendelkezése alapján jött létre az 1877. évi I. törvénycikk szerinti végleges területekből: Udvarhely szék, a Háromszék vármegyéhez csatolt egy község kivételével, Küküllő vármegye két községe, Felső-Fehér vármegye négy községe, a szász Segesvár szék két községe, a szász Kőhalom szék két községe, Székelyudvarhely és Oláhfalu településekből. Az 1876 előtti Udvarhely szék Keresztúr és Bardóc fiókszékekből állt. A vármegye Udvarhely szék címerét vette át, amelyet Mária Terézia adományozott 1757-ben: + SIGILLUM SICULICALIS SEDIS UDVARHELY ANNO MDCCLVII körirattal. A szegélyezett, többszörösen ívelt, kerek talpú pajzs negyedelt. Az 1. és a 4. mezőben öt-öt, Szent András-kereszt alakban elhelyezett bizánci vagy ívelt oldalú talpas kereszt lebeg. A 2.


56 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Erdélyi Kancelláriai Levéltár – Libri Regii B 18 – Primae Classis – X. kötet – 444–448. p. és Kancelláriai iratok B 2 – Acta Generalia – 1757, 101. szám.

88

89

Ugocsavármegye vármegye címere Ugocsa címere 57

mezőben makk látható. A 4. mezőben ugyancsak jobbharántosan elfordult (folyami) rák, a Batár folyó rákja helyezkedik el. A boglárpajzs mezejében oroszlán ágaskodik. Ez a Perényi család címere – tagjai Ugocsa vármegye örökös főispánjai voltak. A címerpajzs fölött két heraldikai rózsa és köztük egy heraldikai liliom lebeg.

Ugocsa vármegye címeres pecsétjét III. Károly adományozta 1715-ben, majd V. Ferdinánd 1837-ben magyar nyelvű körirattal újította meg: UGOTSA VÁRMEGYE’ PETSÉTJE. 1837. A kerek talpú, szegélyezett pajzs negyedelt, boglárpajzzsal. A szegély 23 darab makkal díszített. Az 1. mezőben szőlőfürt függ, a 2. mezőben jobbharántosan állított hal, a 3.


90

vármegye címere UngUngvármegye címere 58

igazgyönggyel díszített levélkoronából növekvő páncélos vitéz emelkedik ki, fején az előbbivel azonos koronával. A vitéz páncélos karjait könyökben behajlítva felfelé emeli. Mindkét kezében három-három búzakalászt tart. Az alsó mező háromszor vágott. A pajzson szegélyezett és díszített, nyakékes, pántos sisak nyugszik. A sisakkorona nyitott levélkorona, amelyet rubin, zafír és igazgyöngy díszít. A címerpajzsot mindkét oldalról sisaktakaró övezi.

A 11. századi alapítású comitatus az Ung folyóról vagy a mellette fölépített Ung váráról kapta nevét. A vármegyében a Homonnai nevet is viselő gereni és homonnai Drugeth család tagjai töltöttek be főispáni tisztséget már a 14. századtól. A vármegye már 1837-ben magyar köriratú címeres pecsétet használt: UNGH VÁRMEGYE PECSÉTJE 1837. Az ovális pajzs háromötöd–kétötöd arányban vágott. A háromötödöt képező felső mezőben középen nyitott, rubinnal, zafírral és


91

59 Vas vármegye címere Vas vármegye címere • CASTRI • FERREI körirattal, amelynek csücskös talpú reneszánsz pajzsában a középkori sáncvár bástyáját jelképezve öt (földbe vert) sáncgerenda látható, háromsoros vesszőfonás veszi körül (belül földdel feltöltve), és a bástyán csőrében kardot tartó strucc áll. Ezt a címeres pecsétet alkalmazták közel háromszáz éven keresztül – kivéve I. József uralkodása alatt néhány évet –, mígnem 1838-ban az addigi „deák” köriratú pecsét helyett VAS VÁRMEGYE PECSÉTJE 1837. köriratú, a háromszáz évvel azelőtti címerképtől kismértékben eltérő új pecsétet vésettek: az addigi sáncvár bástyáját fölváltotta egy magasabb, szabályos, lőrésekkel és pártázattal ellátott (kő)bástya, az addigi struccal, amely csőrében patkót tart. Vas vármegye későbbi, 1860-as címeres pecsétje az „ősi” címertől különbözik ugyan (patkó), ám a későbbiekben is ez maradt használatban: VAS VÁRMEGYE PECSÉTJE 1860. A csücskös talpú, szegélyezett reneszánsz pajzs mezejében kockakövekből épített, öttel pártázott vár lebeg zárt, boltíves várkapuval, két lőréssel. A 2. és 4. bástyafokon természetes strucc áll, csőrében patkót tart. A vármegye székhelyének, Szombathely városnak címerét írja le az alábbi szövegrészlet 1734-ből: „A csillag az én kegyeletem, / a Hold az Ég és Király előtt igazolt ősi hűségem, / tisztelve mindkettőt álhatatosan fennáll a tornyom, / s nem pusztíták el viharok, / megmaradok a balsorsban rendületlen hűséggel / Isten s a Király iránt. / Szilárd vagyok én Savar[ia]föld.”

Valószínűleg a 11. században Vas vármegye területén, egyéb területeket is magában foglalva, két comitatus jött létre: az egyik Vasvár – erről a várról kaphatta nevét a vármegye –, a másik Karakó vár központtal. 1578-ig a vármegye és az I. István által alapított székeskáptalan központja Vasvár, később Szombathely lett. Árpád-házi királyaink az ország nyugati gyepűinek őrzésére-védelmére katonai segédnépek csoportjait – Vas vármegyében székelyeket – telepítettek le, akik kiváltságokat élvező, önálló területi egységeket hoztak létre: a Rábától északra fekvő Felső-Őrséget és a Rábától a Zala és a Kerka folyók forrásvidékéig terjedő Alsó-Őrséget, együttes megnevezéssel Őrséget. Az őrségi székely fegyversek specutatorként (őr) és sagittariusként (íjász) teljesítettek katonai szolgálatot, a 13. századtól, élükön az őrnagy állt, székhelye Őriszentpéter volt. Kiváltságaikat 1284-ben IV. (Kun) László megerősítette, később Károly Róbert valamennyiüket a nobiles servientes regales (királyi nemes szolgák) sorába emelte, akiknek utódai Felső- és Alsóőr községekben birtokokkal rendelkeztek. Közülük 65, főleg keresztnevet családi névként viselő családnak – többek között az Ádám, Adorján, Alberth, Andorkó, Gángol, Geörögh, Heöbők, Imre, Magyar, Miklós családnak – I. Rudolf király 1582-ben adománylevelet állíttatott ki felső- és alsóőri birtokaikra, amit II. Mátyás 1611-ben megismételt. Vas vármegye a 16. század közepétől használt címeres pecsétet (1561) * SIGILLVM • COMITATVS

59 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára –Y 1 – 1542. 1911. és 2023. 1912. számú iratok és Altenburger–Réső Pecsétgyűjtemény V. 5. – 85. doboz.

92

93

Veszprémvármegye vármegye címere Veszprém címere 60

lyezte magyar nyelvű köriratát: VESZPRÉM VÁRMEGYE’ PECSÉTJE. 1836. A többszörösen ívelt, csücskös talpú pajzs mezejében hármas halmon faragott kövekből rakott háromtornyú vár áll, nyitott kapuval, felhúzott kapurostéllyal. A három torony egy-egy ablakos, hegyes tetejű, csúcsukon kicsi gömbbel. A középső torony csúcsából három, meseszerűen nagy tölgyfalevél látszik, közöttük két makk nő ki. A címerpajzs jobb felső sarkában fogyóhold-arc, azzal szemben a pajzs másik oldalán csillag lebeg. A címerpajzson nyitott, rubinnal, zafírral és igazgyönggyel kirakott levélkorona nyugszik.

Veszprém vármegyét mint comitatust valószínűleg a 10–11. század fordulója körül alapították, székhelye a később négy dombra épült Veszprém vára, városa lett. Szent István király 1009-ben alapította meg a Veszprémi Püspökséget és Káptalant, amelynek hatásköre a későbbi Veszprém, Somogy, Zala, Fejér és Pilis vármegyék területén szervezett comitatusokra terjedt ki. A veszprémi püspökök különleges kiváltsággal rendelkeztek: a magyar királynékat ők koronázták meg, és ők voltak a királynék kancellárjai. Veszprém vármegye címeres pecsétjét V. Ferdinánd erősítette meg, és 1836-ban engedé-

60 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyv, Liber Regius A 57 – 66. kötet – 320. p. és Kancelláriai iratok A 39 – 1836, 479. szám.

94

Zalavármegye vármegye címere Zala címere 61

osztotta alsó és felső mezőre egyharmad–kétharmad arányban. A felső mezőben korona, az alsó mezőben ZALA felirat lebegett. A 17. században használt címeres pecséteken a ZALA felirat már nem szerepel, az 1790-ből származó címeres pecsét pajzsmezejében: SIGILLUM COMITATUS DE ZALA. A vármegye 1837-ben magyar körirattal ellátott pecsétet használt: ZALA VÁRMEGYE PECSÉTJE 1837. A kerek talpú reneszánsz pajzs mezejét egy pólya felső és alsó mezőre osztja kétharmad–egyharmad arányban. A felső mezőben nyitott, rubinnal és zafírral gazdagon kirakott, háromágú levélkorona lebeg. Később a pajzs színét és fémét (zöld-ezüst, kék-arany) felváltva és keverten is alkalmazták, a pólyába pedig balra repülő, lebegő nyilat helyeztek.

A 11. században a későbbi Zala vármegye területén az Árpád-házi királyok Magyarország nyugati gyepűinek védelmére is határvédő katonai segédnépek részeit telepítettek le. A 11. században királyaink bencés rendi apátságokat hoztak létre a területen: I. István a Zalavári Apátságot, I. Endre 1055-ben a Tihanyi Apátságot. A királyi vármegyerendszer felbomlása utáni időből, a 13. század első feléből Zala vármegyében maradt fenn a nemesi vármegye kialakulásának első írásos emléke, a zalai királyi serviensek által 1232-ben kiállított oklevél – amely heraldikai mérföldkő is egyben. A vármegye örökös főispánjai a gróf Althan család tagjai voltak. Zala vármegye 1550-ben, majd 1559-ben vésetett címeres pecsétet SIGILUM COMITATUS ZALA 1559. körirattal. Ekkor a kerek talpú reneszánsz pajzsot egy vízszintes pólya

61 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Y 1 – 1138. 1929. számú irat és Altenburger–Réső Pecsétgyűjtemény V. 5. – 85. doboz.

95

Zemplénvármegye vármegye címere Zemplén címere 62

tart, amelynek középső ágából két szőlőlevél között egy szőlőfürt emelkedik ki, a természetessel ellentétesen szára alul van, csúcsa fölfelé áll. A korona alatt jobbról három makk, balról három gabonakalász nyílik szét legyezőszerűen. A jobb alsó mezőben négy, hullámos pólya a négy folyót – Tisza, Bodrog, Latorca, Laborca – jelképezi. A bal alsó mezőben három, egymás felett elhelyezett úszó hal lebeg. A pajzsra jobbra elfordított, szegélyezett és díszített, nyakékes, pántos sisakot helyeztek, amelynek nyitott, rubinnal és zafírral ékesített levélkoronájából sisakdísz – a pajzsban leírt szőlőfürt két levéllel – emelkedik ki. A címerpajzsot mindkét oldalról sisaktakaró díszíti.

Zemplén vármegye területe történetének folyamán lényegében változatlan maradt. Északon a Keleti-Beszkidek hegylánca, délen a Sajó torkolata – Tokaj–Tisza vonala határolta. A 17. században a vármegye nemes családjai közül a bocskói és kismarjai Bocskai és a felsővadászi Rákóczi család tagjai voltak a kor magyar történelmének meghatározó személyiségei. 1605-ben a magyar rendek Szerencsen választották meg Bocskai Istvánt Magyarország fejedelmévé. Zemplén vármegye már korábban is használt címerét V. Ferdinánd erősítette meg 1837-ben. A többszörösen ívelt, csücskös talpú pajzs vágott, alsó mezeje hasított. A felső mezőben jobbról és balról egy-egy angyal, „égi Genius”, egymással szembefordulva két kézzel egy nyitott, rubinnal és zafírral kirakott levélkoronát

62 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyv, Liber Regius A 57–66. kötet – 578. p.

96

Zólyomvármegye vármegye címere Zólyom címere 63

képei azonosak. A mezőkben három-három hegy látható, természetes sziklákkal, a hegyek között két-két fenyővel. A címerpajzsot nyitott, rubinnal és zafírral ékesített levélkorona díszíti. A pajzsot jobbról és balról angyalok mint pajzstartók tartják, talapzaton állva.

Zólyom vármegye címeres pecsétjét már 1553-ban használták, 1837-ben V. Ferdinánd erősítette meg és látta el magyar nyelvű körirattal: ZÓLYOM VÁRMEGYE’ PECSÉTJE. 1837. A csücskös talpú pajzs mezejét egy hullámos, a Garam folyót jelképező pólya osztja. A felső és az alsó mező címer-

63 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyv, Liber Regius A 57–66. kötet – 652. p. és Kancelláriai iratok A 39 – 1837, 8.618. szám.

97

Bibliográfia a Bibliográfi 1000 év törvényei. Internetes adatbázis. CompLex Kiadó Kft., Budapest (2003) A magyar hadtörténelem évszázadai. Szerkesztő: Király Béla és Veszprémy László. Budapest, 2003, 462 p. A történelmi Magyarország városainak és községeinek címeres pecsétgyűjteménye az Országos Községi Törzskönyvbizottság határozatai alapján (1898–1913). A bevezetőt írta és a kiadványt szerkesztette: Tóth Árpád. Budapest, 1999, 222 p. A ’szabad Jász-Kún Kerületek’ váltságának első százados öröm-ünnepe az ezt magas jelenlétével díszesítő József’ cs. kir. örökös főherczegnek, Magyarország nádorispánjának, mint a’jászok kunok grófjának ’s bírájának e’ minőségbeni fél százados ünnepével egyesitve, Jász-Berényben, majus 20. 1845. Pest, 1845. 118 p. Áldásy Antal: a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának czímereslevelei 1200–1868. I–VIII. Budapest, 1904 Anonymus: Gesta Hungarorum. Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről. Fordította: Pais Dezső. Budapest, 1977, 172 p. Antal Árpád: Olvasókönyv Szolnok megye történetéhez. Szolnok, 1969, 264 p. Bak Borbála: Magyarország történeti topográfiája. A honfoglalástól 1950-ig. Budapest, 1997, 183 p. Bakay Kornél: A magyar államalapítás. Magyar História. Budapest, 1978, 239 p. Bana József: Győr polgármesterei. Győr Városi Levéltári Füzetek 1997/1. Győr, 77–94. p. Bánkiné Molnár Erzsébet: A kunok Magyarországon. Kiskunfélegyháza, 2008, 184 p. Beke Margit: A Prímási Levéltár nemesi és címeres emlékei. Esztergom, 1995, 422 p. Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I. Descriptio Comitatus Semproniensis I. Szerkesztette, a mutatókat és a tárgyi jegyzeteket készítette: Kincses Katalin Mária. Sopron város történeti forrásai. Quellen zur geschichte der stadt Ödenburg. C sorozat, 2. kötet. Reihe C Band 2. Sopron, 2001, 350 p. Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása II. Descriptio Comitatus Semproniensis II. Szerkesztette, a mutatókat és a tárgyi jegyzeteket készítette: Kincses Katalin Mária. Sopron város történeti forrásai. Quellen zur geschichte der stadt Ödenburg. C sorozat, 3. kötet. Reihe C Band 3. Sopron, 2006, 280 p. Bertényi Iván: Magyar címerek. Rubicon. Budapest, 2009/4. szám, 38–57. p. Bertényi Iván: Magyar címertan. Budapest, 2003, 143 p. Bertényi Iván–Gyapai Gábor: Magyarország rövid története. Budapest, 1997, 661 p. Boldisár Kálmán dr.: A szoboszlai lovas hajduk czimeres nemeslevele 1606-ból. Turul. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye 1901–1921. 1906–3. Budapest, [é. n.] DVD-ROM Botka János: Jász-Nagykun-Szolnok megye jelképei. Szolnok, 2000, 160 p. Budapesti Történeti Múzeum–Debreceni Egyetem Történelmi Intézete–Hajdú-Bihar Megyei Levéltár: Armales Transylvanorum – Válogatás az erdélyi fejedelmek címeradományaiból. Időszaki kiállítás. Budapesti Történeti Múzeum. Budapest, 2011

99

Calamus dr.: Bocskai hadi népe. Turul. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye 1901–1921. 1907–3. Budapest, [é. n.] DVD-ROM

Kumorovitz L. Bernát: A magyar közép- és nagycímer kialakulása. Levéltári Közlemények. 36. évfolyam 1. szám. Budapest, 1965, 209–231. p.

Csáky Imre: A Magyar Királyság szabad királyi városainak címerei és pecsétjei a XVIII–XIX. században. Térképtabló. Budapest, 1998, 86 x 117 cm

Kumorovitz L. Bernát: A magyar pecséthasználat története a középkorban. Bibliotheca Humanitatis Historica. A Museo Nationali Hungarico Digesta. A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai. Budapest, 1993, 135 p.

Csáky Imre: A Magyar Királyság vármegyéinek címerei a XVIII–XIX. században. Budapest, 1995, 163 p.

Magyar história 1526–1608 (forrásgyűjtemény). Szerkesztő: Nagy Gábor. Debrecen, 1998, 536 p.

Csáky Imre: A Magyar Királyság vármegyéinek címeres pecsétjei – XVII–XVIII–XIX. század – Térképtabló. Budapest, 2000, 86 x 117 cm

Magyar Országnak leírása. Mellyben minden hazánkbéli Vármegyék, Városok, Faluk, Puszták; uradalmak, fábrikák, huták, hámorok, savanyú, és orvosló vizek, fördöházak, nevezetesebb hegyek, barlangok, folyó vizek, tavak, szigetek, erdök, azoknak hollételek, Földes Urok, fekvések, történettyek, különbféle termésbeli tulajdonságaik, a’ betüknek rendgyek szerént feltaláltatnak. Készítette: Vályi András királyi magyar universitasbéli professzor. Második kötet. Buda, 1799, 133. p.

Csáky Imre: Bocskai István a hajdúk számára 1605-ben adományozott címere és annak megjelenése történelmi-közigazgatási egységeink címereiben. In.: Bocskai és kora… Tanulmányok a Bocskai-szabadságharc 400. évfordulójára. Budapest, 2005, 101–104. p. Csáky Imre: Erdély és a kiváltságos területi-közigazgatási egységek címerei és „petsétjei” a történeti Magyarországon – XVII–XVIII–XIX. század – Térképtabló. Budapest, 1997, 86 x 117 cm Csizmadia Andor: Győr küzdelme a szabad királyi városi rangért. Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle. 13. kötet. Győr, 1993, 59–79. p. Emlékkönyv. Szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. Szerkesztő: Jenei Ferenc. Győr, 1943 Fejezetek Győr, Moson és Sopron vármegyék közigazgatásának történetéből. Felelős szerkesztő: dr. Horváth József. Győr, 2000, 195 p. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. I. kötet. Pest, 1851, 312 p. Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok. Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Budapest, 1981, 238–310. p. Gecsényi Lajos: Vázlat Győr XVI–XVII. századi történetéről. Győr Városi Levéltári Füzetek 1997/1. Győr, 35–47. p. Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. I. kötet, A–J. Budapest, 1990, 624 p. Győr szabad királyi város címeres kiváltságlevele (1743). Fakszimile. Sorozatszerkesztő: dr. Csáky Imre. Budapest, 2000, 56 p. Győr szabad királyi város címeres kiváltságlevele. Fakszimile. Szerkesztő: dr. Csáky Imre. Budapest, 2000, 56 p.

Magyarország vármegyéi és városai II. A Magyar Korona Országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának enciklopédiája. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye. Szerkesztő: dr. Borovszky Samu. Reprint. Budapest, 2002, DVD–ROM Magyarország vármegyéi és városai. A Magyar Korona Országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának enciklopédiája. Győr vármegye. Szerkesztő: dr. Borovszky Samu. Budapest, 1908, 464 p. Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből. Szerkesztő: Zádorné Zsoldos Mária. Szolnok, 2000, 342 p. Módy György: Újabb adat Báthory Gábor által megadományozott hajdúkról. In.: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve II. Szerkesztő: Gazdag István. 1975, 17–25. p. Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal 1857–1868. Reprint. Budapest, 1987, 1–8. kötet Nagy László: A török világ végnapjai Magyarországon (Históriai mozaikok). Budapest, 1986, 413 p. Nyakas Miklós: Bocskai kiváltságolásai és nemesítései. Privileges and Ennoblements by István Bocskai. In.: Kisebbségkutatás – Szemle a hazai és külföldi irodalomból. Budapest, 2004, 3. szám. www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/index.php?lap=1 (letöltve: 2014. január 23.) Nyakas Miklós: Hajdú-Bihar megye címerei. Hajdúsági Közlemények. 16. Sorozatszerkesztő: dr. Nyakas Miklós. Hajdúböszörmény, 1991, 121 p.

Győr-Moson-Sopron megye soproni levéltára 1848–1849-es iratanyaga. Tematikus repertórium. Szerkesztő: dr. Németh Ildikó. Sopron, 1999, 181 p.

Nyulásziné Dr. Straub Éva: Magyarország címerkönyve – A heraldika alapjai. Budapest, 2001, 256 p.

Hajdúsámson története és néprajza. Szerkesztő: Gazdag István. Hajdúsámson, 2000, 471 p.

Pálóczi Horváth András: Az etnikai különállástól az integrációig. A kunok régészeti hagyatékának tanulságai. In.: Autonóm közösségek a magyar történelemben. A Kiskun Múzeumban rendezett konferencia előadásai. Szerkesztő: Bánkiné Molnár Erzsébet. (Bibiliotheca Cumanica 4.) Kiskunfélegyháza, 2003, 272 p.

Hajdúszoboszló monográfiája. Szerkesztő: Dankó Imre. Hajdúszoboszló, 1975, 847 p. Horváth Sándor: A hajduk közös czimeres nemeslevele 1605-ből. Turul. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye 1901–1921. 1905–4. Budapest, [é. n.] DVD-ROM Illés[S]Y János: Jászberény r. t. város levéltárában lévő kiváltságlevelek és oklevelek gyűjteménye. Az előszót írta: dr. Pintér Jenő. Az okleveleket válogatta: dr. Illéssy János. Jászberény, 189?, 167 p.

Okleveles históriák. Válogatás a magyar közhitelesség irataiból 1441–1848. Szerkesztő: Rokolya Gábor. 311 p.

Palugyay Imre ifj.: Magyarország történeti, földirati s állami legujabb leirása. Harmadik kötet: Jász–Kún Kerületek – Külső-Szolnok vármegye leirása. Pest, 1854, 444 p. Pest megye monográfiája. I. kötet, második rész. A honfoglalástól 1686-ig. Szerkesztette: Zsoldos Attila. Budapest, 2001, 643 p.

Illéssy János–Pettkó Béla: A királyi könyvek. Jegyzéke a bennük foglalt nemesség czim, czimer, előnév és honosság adományozásoknak 1527–1867. Reprint. Budapest, 1998, 288 p.

Podhradczky József: A’ Jász, Nagy és Kis Kún Kerületeknek földleirai (geographiai) ismérete. In.: Tudományos Gyűjtemény 1838. 22dik esztendei folyamat. IXdik vagy septemberi kötet. Pest, 54–99. p.

Jászsági évkönyv 2009. Felelős szerkesztő: Pethő László. Jászberény, 2009, 321 p.

Podhradczky József: A’ Kunok és Jászok hajdani’ s mostani állapotukra emlékeztető Irás, és egy Oklevél, tóldalék gyanánt az 1838-dik évi Tudományos Gyűjtemény IX. kötetében közlött Értekezéshez. In.: Tudományos Gyűjtemény 1839. IIIdik kötet. 23dik esztendei folyamat. Pest, 67–77. p.

Joannem Lipszky De Szedlicsna: Tabula Generalis Regni Hungariae, Croatiae et Slavoniae nec non Magna Principatus Transylvaniae conspectum Mappae Generalis. Pest, 1810 Joannes Lipszky: Repertorium locorum objectorumque in XII tabulis mappae regnorum Hungariae, Slavoniae, Croatiae et confiniorum militarium magni item principatus Transylvaniae ocurrentium. Buda, 1808, 164 p. Jubileum. A’ nemes Jászság és Kunság örvendetes esztendeje. Kassa, 1745, 34. p. Fakszimile. Budapest, 1995, 34 p. Kele József: A Jász-Kunság megváltása. Szolnok, 1904, 500 p. Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza. Szerkesztő: Balogh Kata–Bárdos István. Tatabánya, 1993, 460 p. Kozma Endre–Héjja István–Stefancsik Ferenc: Katonaföldrajzi kézikönyv. Budapest, 1993, 175 p.

100

Podhradczky József városi czimerkönyvei. Turul, 1902. II. 72–90. p. Poór János: A hajdúvárosok gazdasági és társadalmi helyzete (1607–1720). Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei. 9. szám. Szerkesztő: Béres András. Debrecen, 1967, 71 p. Rácz István: Hajdútelepítések és kiváltságolások. In.: A hajdúk a magyar történelemben. Szerkesztő: Módy György. Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei. 10. szám. Szerkesztő: Béres András. Debrecen, 1969, 47–68. p. Sáry Frigyes: Az oklevél, címer, pecsét és azok használata. Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle. 14–15. kötet. Győr, 1994, 73–85. p.

101

Sáry István: Győr küzdelme a szabad királyi kiváltságok elnyeréséért. Győr Városi Levéltári Füzetek 1997/1. Győr, 48–53. p. Solymosi László: Oklevéltan. In.: A történelem segédtudományai. Szerkesztő: Bertényi Iván. Budapest, 1998, 176–193. p. Soós Ferenc: A magyar fémpénzek feliratai és címerei. Budapest, 1998, 297 p. Soós István: A jászkun redemptio 1745. Magyar Történelmi Archívum. Budapest, 2006, III/2. 3 p. + mell. Szabó Péter: Az Erdélyi Fejedelemség. Tudomány–Egyetem sorozat. Főszerkesztő: Glatz Ferenc. Budapest, 1997, 163 p. Szálkai Tamás: Iratok és armalisták. Műveltség és mentalitás a bihari nemességigazolások dokumentumaiban. Hajdú-Bihari Levéltári Füzetek. 1. Sorozatszerkesztő: Szálkai Tamás. Debrecen, 2010, 39 p. Szántó Tibior: A betű. A betűtörténet és a korszerű betűművészet rövid áttekintése. Budapest, 1982, 545 p. Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról. Győr, 1896, 271 p. Szendrey István: Hajdúszabadságlevelek. Debrecen, 1971, 335 p. (+ 9 fekete-fehér képmelléklet) Sztriha Kálmán: Kiskundorozsma története. Kiskundorozsma, 1937, 358 p. Szülőföldünk a Jászság. Helytörténeti olvasókönyv. Jászberény, 2011, 448 p. Tomka Péter: Győr a régészeti ásatások tükrében a kezdetektől a középkorig. Győr Városi Levéltári Füzetek 1997/1. Győr, 5–18. p. Varjú Elemér: Czimeres könyvek a Magyar Nemzeti Muzeum Könyvtárában. II. Podhradczky József városi czimerkönyvei. Turul, 1902, II. 72–90. p. Vármegyék és szabad kerületek I–II. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Közleményei 27. szám. Szerkesztő: Radics Kálmán. Debrecen, 2001, 364 p. Vissi Zsuzsanna–Trostovszky Gabriella–Németh István–Tuza Csilla–Csavlek Judit–Magyari Gabriella–Németh György: Libri Regii. Királyi könyvek. 1527–1918. Budapest, 2006, 2 dupla DVD-ROM Vitek Gábor: Sigillum comitatus Albensis. Székesfehérvár, 2009, 143 p. Vrtel’, Ladislav: Osem storočí slovenskej heraldiky. Martin, 1999, 296 p. Winkler Gábor: Győr 1539–1939. Győr, 1998, 285 p. Winkler Gusztáv: Reneszánsz erődépítészet Magyarországon. Mérnöki szemmel. Segédkönyvek a hadtörténet tanulmányozásához V. Várak, erődök, erődítések 1. Budapest, 2004, 202 p.

102

a ludovika akadémia vármegyecímerei

Recommend Documents