A LISSZABONI STRATÉGIA VÉGREHAJTÁSA A MÁRCIUS I EURÓPAI TANÁCS FELKÉRÉSÉRE BENYÚJTOTT JELENTÉSEK

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

A LISSZABONI STRATÉGIA VÉGREHAJTÁSA _____________

A 2005. MÁRCIUS 22–23-I EURÓPAI TANÁCS FELKÉRÉSÉRE BENYÚJTOTT JELENTÉSEK

• • •

Az Európai Unió nemzeti GSZT-ivel együttműködésben készített összefoglaló jelentés Két tagjelölt ország hozzájárulása A kapcsolattartó csoport jelentése

CESE 1468/2005 FR-ES-EXT/AGN/MG/IZ/MG/ok

HU

-1-

TARTALOM BEVEZETÉS

4. o.

AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG ÁLLÁSPONTJA I. Előzetes észrevételek II. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a nemzeti gazdasági és szociális tanácsok (GSZT-k) hálózatának tagjai által kialakított kapcsolatok

5. o. 6. o.

III. IV.

7. o. 7. o. 10. o.

A beadott nemzeti jelentések tizenkét legfontosabb eredménye A civil társadalom kilátásai és cselekvési területei

AZ EU NEMZETI GSZT-INEK JELENTÉSEI (protokoll szerinti sorrendben) • Belgium • Cseh Köztársaság • Dánia • Németország • Észtország • Görögország • Spanyolország • Franciaország • Írország • Olaszország • Ciprus • Lettország • Litvánia • Luxemburg • Magyarország • Málta • Hollandia • Ausztria • Lengyelország • Portugália • Szlovénia • Szlovákia • Finnország • Svédország • Egyesült Királyság


14. o. 15. o. 21. o. 26. o. 31. o. 33. o. 37. o. 40. o. 45. o. 49. o. 52. o. 55. o. 59. o. 60. o. 62. o. 65. o. 69. o. 73. o. 77. o. 80. o. 85. o. 89. o. 93. o. 97. o. 101. o. 105. o.

.../...

-2-

KÉT TAGJELÖLT ORSZÁG HOZZÁJÁRULÁSA • Bulgária • Románia

107. o. 112. o.

AZ EGSZB, ILLETVE AZ EURÓPAI CIVIL TÁRSADALMI SZERVEZETEK ÉS HÁLÓZATOK KÖZÖTTI KAPCSOLATOKÉRT FELELŐS CSOPORT JELENTÉSE

116. o.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

122. o.


.../...

-3-

ÖSSZEFOGLALÁS Az Európai Tanácstól 2005 márciusában kapott felkérésnek eleget téve az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) ebben a jelentésben a lisszaboni stratégia végrehajtásáról, valamint a szociális partnereknek és a szervezett civil társadalom más elemeinek ebben játszott szerepéről, a tagállamokban működő partnereivel és európai szinten folytatott konzultáció eredményeit ismerteti. A partnerektől kapott jelentések alapján az EGSZB az alábbiakat állapítja meg: 1. 2.

A lisszaboni stratégia nélkülözhetetlen, és európai társadalmi tervet képvisel. A társadalom, a gazdaság és a környezetvédelem „háromszöge” oszthatatlan egységet alkot, és három összetevője egyenlő fontosságú. 3. Helyénvaló és szükséges, hogy az Unió tagállamai nemzeti reformprogramokat dolgoznak ki. 4. A különböző szintek és érintett felek között egyértelműbben kell kiosztani a feladatokat és a felelősségi köröket. 5. A politikai szerveknek új lehetőségeket kell biztosítaniuk a gazdasági és szociális szereplők számára. 6. A stratégia végrehajtásából hiányoznak a konkrét célok, a világos módszerek és az ellenőrizhető határidők. 7. A nyílt koordinációs módszer alkalmazásához a civil társadalommal szorosan együtt kell működni. 8. Összességében véve a szervezett civil társadalom részvétele jelentős, ám elégtelen. 9. A stratégiát a polgároknak még mindig nem közvetítették és nem magyarázták el. 10. A stratégiát mint közös európai tervet ismertető lakossági kiadvány nem létezik. 11. A lisszaboni stratégia sikeres végrehajtásának alapja egy nyerő-nyerő helyzetre való törekvés. 12. Az európai civil társadalmi szervezeteknek megvannak a képességeik a partnerség fejlesztésére. Az EGSZB az alábbi közös cselekvési stratégiák megvalósítását javasolja a civil társadalmi kezdeményezések interaktív hálózatán keresztül: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11.

Az európai, nemzeti, regionális és helyi közigazgatási szerveket emlékeztetni a feladataikra. Hangsúlyozni a szubszidiaritási elv alapján az európai intézmények koordinációs szerepét. A polgárokat a lehető legnagyobb mértékben bevonni a fő politikai és stratégiai projektekbe. A szervezett civil társadalom bevonását kérni a nemzeti reformprogramokba. Hangsúlyozni az európai értékeket és célokat tiszteletben tartó intézkedések minőségét. Rávilágítani a gazdasági és szociális tanácsoknak mint az állam partnereinek fontosságára. Támogatni a civil társadalmi struktúrákat – különösen az új tagállamokban. Fenntartani azt az álláspontot, mely szerint „Európa alaptőkéjét az emberi erőforrások jelentik”. Támogatni a befektetéseket a humánerőforrásokba és az európai társadalomba. Elmagyarázni tagjaiknak, hogy ezek a befektetések jelentős termelékenységi tényezőt jelentenek. Megértetni, hogy a szociális partnerség és a szociális párbeszéd nagy jelentőségű.


.../...

-412. Felhívni a figyelmet a szociális partnerek különleges feladataira és sajátos eszköztárára. 13. Megmutatni, hogy a munkaadói és munkavállalói szervezetek is teljesítik társadalmi kötelességeiket. 14. Az EGSZB különleges hálózatát mint hozzáadott értéket a lisszaboni stratégia végrehajtása érdekében felhasználni. 15. Az EGSZB hálózata révén a népesség igen nagy részéhez eljuttatni az üzeneteket. 16. Bemutatni, hogy ez a hálózat segít meggyőzni a polgárokat a lisszaboni stratégia megalapozottságáról. 17. A társadalom felvilágosítása végett „a civil társadalom európai napja” megrendezését javasolni. A jövőben – az Európai Tanács kérésére – az EGSZB kész tovább ösztönözni az interaktív hálózat tevékenységeit az alábbi területeken: -

-

A lisszaboni stratégia végrehajtása szempontjából különösen jelentős bevált gyakorlatok összegyűjtése és dokumentálása; a civil társadalmi szervezetek által írott a lisszaboni stratégia különböző szinteken történő végrehajtásának nyomon követéséről szóló strukturált jelentések összegyűjtése és terjesztése; a civil társadalom ösztönzése a lisszaboni stratégia hatékony végrehajtására irányuló elképzelések kidolgozására, melyek a kormányzati reformok javításaként és konstruktív kiegészítéseként szolgálhatnak; közreműködés civil társadalmi struktúrák kialakításában és megerősítésében azokban az országokban, ahol még nincsenek, illetve ahol illetékességi körük erősen korlátozott.

Az egyes javaslatok részletei „Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság álláspontja” című fejezetben olvashatók. * *


*

.../...

-5-

BEVEZETÉS Az Európai Tanács 2005. március 22–23-i ülésén arra biztatta az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot (EGSZB), hogy „a tagállamok gazdasági és szociális tanácsaival és azok partnerszervezeteivel alakítson ki civil interaktív hálózatot a lisszaboni stratégia végrehajtásának előmozdítására”; továbbá felkérte, hogy ennek eredményeiről számoljon be az Európai Tanács 2006. tavaszi ülésén (lásd az elnökségi következtetések 9. pontját). Az EGSZB szívesen állt neki a kérés teljesítésének, és – ezzel a jelentéssel – jelentős hozzájárulást kíván tenni a lisszaboni stratégia hatékony végrehajtásához. Az EGSZB ennek érdekében a tagállamokban működő természetes partnereihez, azaz a nemzeti gazdasági és szociális tanácsokhoz (GSZT) fordult. Közösen úgy döntöttek, hogy rövid jelentésekben felvázolják a nemzeti reformprogramokat, ismertetik igényeiket és prioritásaikat, valamint megjegyzésként esetleg leírják, hogy mely területeket tartanak kiemelkedően fontosnak. A jelentések második részében azt kellett kifejteni, hogy milyen szerepet töltenek be a szociális partnerek és a szervezett civil társadalom további alkotóelemei a lisszaboni stratégia végrehajtásában, és soroljanak fel annyi bevált gyakorlatot és a jövőre vonatkozó prioritást, amennyit csak lehetséges. Azon tagállamok esetében, amelyekben sem nemzeti GSZT, sem hasonló civil társadalmi szervezet nem működik, a jelentés elkészítésével az EGSZB egy-egy olyan tagját bízták meg, akinek kellő tapasztalata van e témában. Emellett a civil társadalom európai szervezeteivel és hálózataival kapcsolatot tartó csoport – melyet az EGSZB 2004-ben azért hozott létre, hogy elmélyítse a párbeszédet az olyan európai civil társadalmi szervezetekkel, amelyek érdekeit közvetlenül nem képviseli – is elkészítette a maga hozzájárulását. A jelentés három részből áll: • • •

az első rész az EGSZB álláspontját ismerteti, és összefoglalja e közös kezdeményezés fő eredményeit, a második rész az EGSZB-nek az Unió 25 tagállamában működő partnerei, valamint a bulgáriai és romániai GSZT-k által készített jelentéseket tartalmazza, végül pedig a civil társadalom európai szervezeteivel és hálózataival kapcsolatot tartó csoport állásfoglalása olvasható A lisszaboni stratégia jövője címmel. * *


*

.../...

-6-

AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG ÁLLÁSPONTJA I.

Előzetes észrevételek

A 2000 márciusában, Lisszabonban tartott ülésén az Európai Tanács új stratégiai célt tűzött ki a 2000– 2010 közötti időszakra az Unió számára, hogy az meg tudjon felelni a globalizáció és az új, tudásalapú gazdaság kihívásainak. Mivel a változások, amelyekre a stratégia irányul, mindannyiunk életére, minden szempontból hatással vannak, a Tanács úgy látta, hogy az Uniónak értékeivel és az európai társadalom eszméjével összhangban kell azokat kezelnie. Európa az új helyzetből adódó lehetőségeket csak egy olyan céltudatos programmal tudta kihasználni, amely a tudás terjesztéséhez szükséges infrastruktúrák kialakítására, az innováció és a gazdasági reformok megerősítésére, valamint a szociális védelmi és oktatási rendszerek korszerűsítésére törekszik (A lisszaboni Európai Tanács elnökségi következtetései – bevezetés: „Az új kihívás”). A versenyképesség és az innováció fokozására irányuló strukturális reformok mellett az új stratégiai cél megvalósításában az európai társadalmi modell korszerűsítése (főként a humánerőforrásokba történő beruházások révén) is fontos szerepet játszik. Az elnökségi következtetéseket idézve (24. pont): „Mivel Európa alaptőkéjét az emberi erőforrások jelentik, ezeket kell az uniós politikák középpontjába helyezni. Az emberi erőforrásokba való beruházás és az aktív és dinamikus szociális állam kialakítása óriási jelentőséggel bír mind Európának a tudásalapú gazdaságban elfoglalt helyére, mind pedig arra nézve, hogy ennek az új gazdaságnak a felemelkedése nyomán ne súlyosbodjanak az olyan jelenlegi szociális problémák, mint a munkanélküliség, a társadalmi kirekesztés és a szegénység”, viszont a polgárok képesek legyenek alkalmazkodni, és javuljanak életkörülményeik. A lisszaboni stratégia alkalmazása végett bevezetett nyílt koordinációs módszerről a következtetések 38. pontja ír: „Az alkalmazott megközelítés a szubszidiaritás elvének megfelelően teljesen decentralizált lesz: az Unió, a tagállamok, a helyi és regionális önkormányzatok, valamint a szociális partnerek és a civil társadalom – különféle partnerségi alakulatok révén – mind aktívan részt vesz majd benne. A változások kezelésével kapcsolatos legjobb gyakorlatok értékelésére az Európai Bizottság módszert dolgoz ki különböző szolgáltatókkal és felhasználókkal – szociális partnerekkel, vállalkozásokkal és civil szervezetekkel – együttműködésben.” A 41. pont leszögezi: „Az új stratégiai cél megvalósítása alapvetően a magánszférán, valamint a magán- és közszféra közötti partneri kapcsolatokon múlik majd. A siker a piacon rendelkezésre álló erőforrások mozgósításának és a tagállamok erőfeszítésének függvénye. Az Unió ebben a folyamatban a katalizátor szerepét tölti be […]”. A lisszaboni stratégiát útnak indító dokumentum nyíltan kimondja, hogy a stratégia elvben és mindenekelőtt az európai társadalom fejlesztését célzó terv kell, hogy legyen, melynek központjában az egyén áll, értékeivel, valamint társadalmi, gazdasági, kulturális és környezetvédelmi vonatkozásaival együtt. A megközelítés tehát az európai társadalom minden kulcsfontosságú CESE 1468/2005 FR-ES-EXT/AGN/MG/IZ/MG/ok

.../...

-7ágazatában összhangban van a fenntartható fejlődés elvével. Az európai társadalom demokratikus eszméjéből teljesen logikusan következik, hogy a politikai intézkedések során – az európai globális szférától egészen a polgárközeli helyi szintig – az egyént kell a stratégia alanyának és tárgyának is tekinteni – annak megnyilvánulásában és végrehajtásában egyaránt –, továbbá törekedni kell az egyén bevonására. Kétségtelen tehát, hogy igen fontos a civil társadalom minél szélesebb körét bevonni a stratégia minden szakaszába. II. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a nemzeti gazdasági és szociális tanácsok (GSZT-k) hálózatának tagjai által kialakított kapcsolatok A nemzeti gazdasági és szociális tanácsok által írott jelentések sokfélék, és a nemzeti reformprogramoknak – akárcsak az egyes szervezetekre háruló feladatoknak – csupán néhány szempontját érintik. Ez egyáltalán nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy az egyes országokban uralkodó sajátos helyzetek, a nemzeti hagyományok, az egyéni tapasztalatok, valamint nyilván az egyes államok politikai prioritásai mind igen különbözőek. Ugyanígy a „GSZT” elnevezés is meglehetősen eltérő szerkezetű, összetételű, megbízatású és működésű szervezetekre utal. Ezért sajnálatos, hogy e jelentések közül néhányat nem független és önálló nemzeti GSZT készített, hanem valamilyen többé-kevésbé állami létesítmény vagy egy állami apparátus által kihelyezett elnök. Egyes jelentések túlságosan a politika és a közigazgatás közelében maradnak, és az értékelés során meglehetősen rózsaszínű képet festenek a nemzeti reformprogramokról. Tekintve, hogy újszerű eljárásról van szó, ésszerűen elvárhatjuk, hogy ezek a jelentések – minőségüket tekintve – rövid időn belül nagymértékben javulnak majd. A civil társadalom európai szervezeteivel és hálózataival kapcsolatot tartó csoport hozzájárulása – melynek címe: „A lisszaboni stratégia jövője” – viszont a csoport tagjai által gondosan kidolgozott szempontok összefoglalása. Ez a dokumentum az európai civil társadalmi hálózatok egy részének szempontjait, elgondolásait és követeléseit tartalmazza. Ezek a hálózatok a tagjaik és a hozzájuk kapcsolódó szervezetek álláspontjait képviselik, tevékenységi körük pedig a szociális ügyektől kezdve az emberi jogokon, a kultúrán vagy akár a szociális gazdaságon át egészen a fogyasztóvédelemig (hogy csak néhányat említsünk) sok mindenre kiterjed. A „szervezett civil társadalom” kifejezés használata az EGSZB által megfogalmazott meghatározáson alapul, melyet az Európai Parlament és az Európai Bizottság is elismert a kormányzásról szóló fehér könyvben és más alapvető dokumentumokban. III. A beadott nemzeti jelentések tizenkét legfontosabb eredménye 1) A beküldött dokumentumok mindegyike nélkülözhetetlennek tartja a lisszaboni stratégiát. Minden résztvevő úgy látja, hogy a stratégia az európai társadalom számára valódi globális tervet képvisel, ugyanakkor az Unió értékeit és célkitűzéseit teljes mértékben tiszteletben kell tartania. A lisszaboni stratégiát tehát az európai integrációs projekt szerves részének kell tekinteni, és ennek megfelelően kell népszerűsíteni. Sokan kiemelték még a kezdetben


.../...

-8előirányzott célkitűzések helyénvalóságát (a környezetvédelem csak később került ezek közé), és általánosságban megfelelőnek tartották a megvalósítás módszereit. 2) A különböző dokumentumok továbbá kiemelték, hogy a „háromszög” természeténél fogva oszthatatlan egységet alkot, azaz a stratégia három pillére (társadalom, gazdaság és környezetvédelem) egyenlő fontosságú. Ha felborul az egyensúly a szociális intézkedések és a mindennapi polgári élet ezen alapvető szempontjai között, a terv is elveszíti létjogosultságát. Ez semmiképpen nem azt jelenti, hogy a versenyképesség és a növekedés nem tartozik a haladás és a korszerűsítés elengedhetetlen feltételei közé, csupán csak azt, hogy önmagában nem tekinthető célnak. A minőségre, a mennyiségre, illetve a növekedés nyereségének felosztására vonatkozó kérdések pedig továbbra is fontos megvitatandó témák. 3) A résztvevők helyénvaló és szükséges lépésnek tartják, hogy az Unió tagállamai ezentúl nemzeti reformprogramokat dolgoznak ki. Így ugyanis lehetővé válik, hogy számba vegyük a különböző fejlődési szinteket, a nemzeti hagyományokat és tapasztalatokat, valamint az egyes tagállamok egyéni prioritásait is. Ezeket – sajátosságaik tiszteletben tartása mellett – az EU-szint tudomására lehet hozni, és be lehet építeni a globális stratégiába. Ugyanakkor a résztvevők azt is fontosnak tartják, hogy a stratégiáról területi szinten is ismereteket kell szerezni, és jelentőségét fel kell ismerni. Jelenleg ennek szintje még igen csekély, egyes helyeken egyáltalán nem is tudnak róla. 4) A különböző szintek és érintett felek között egyértelműbben kell kiosztani a feladatokat és a felelősségi köröket. Ezt ugyan a 2000. évi lisszaboni Európai Tanács megállapodása külön kiemelte, mégsem sikerült mindmáig kellőképpen megvalósítani. A magánszektor szerepének, a civil társadalom jelentőségének, valamint az Unió katalizátori feladatának decentralizált megközelítését tekintve a kiosztandó felelősségi és tevékenységi körök hiányosak és nem egyértelműek. 5) A politikai és állami szerveknek különböző szinteken kell meghatározniuk az új irányvonalakat, továbbá elegendő mozgás- és cselekvési teret kell biztosítaniuk a gazdasági és szociális szereplők számára. A „gondolkozz globálisan, cselekedj helyben”-elvet (a riói jelmondatot) a lisszaboni folyamat esetében is érvényesíteni kell. Ez azonban mind politikai, mind közigazgatási szinten jól kézben tartott koordinációt kíván az összes fontos cselekvési területen, hogy a különböző ágazatokban és szinteken a cselekvési stratégiákat az alapvető célokra lehessen összpontosítani, és ezzel elkerülni a programok és intézkedések közötti ellentmondásokat. Az „összehangolt cselekvés” elvének – amely azt a kedvezőtlen helyzetet hivatott orvosolni, melyben mindenki külön-külön gondolkodik és cselekszik – általános irányelvvé kell válnia. Ez jelentősen megkönnyíti majd a stratégia népszerűsítését a polgárok, valamint az olyan szervek és szervezetek körében, amelyek részvételére számítani lehet a stratégia végrehajtásában. 6) A lisszaboni stratégia végrehajtását erősen bírálják. Az elméleti tervek, a mutatók és más elvolt fogalmak még mindig túl nagy részét képezik a vitáknak, míg a konkrét célokon: a kötelező


.../...

-9intézkedések meghozatalán, világos módszerek kidolgozásán és ellenőrizhető határidők kitűzésén keresztüli, célra törő végrehajtásra irányuló politikai szándék sok területen még alig mutatkozik. A nyomon követés és az értékelés pontos eljárásainak megléte különösen fontos. 7) A nyílt koordinációs módszer mint alapvető eszköz alkalmazása igen kedvező fogadtatásban részesült. A beküldött írások emellett azonban két feltétel betartására hívják fel a figyelmet: a civil társadalommal szorosan együtt kell működni, és a parlamenteket módszeresen be kell vonni. 8) A nemzeti GSZT-k, valamint összességében a szervezett civil társadalom részvétele elégtelen. Amikor már – amint azt a stratégia világosan előrevetíti – nem csupán struktúrák és eljárások forognak kockán, és a cselekvés középpontjában az egyén áll (és ennek így is kell lennie), a maguk a polgárok által létrehozott és irányított szervezetek jelentősége számottevően megnő. Ezek alkotják ugyanis a polgárok elvárásai, problémái, igényei és javaslatai számára az elsődleges kapcsolódási pontot. Emellett fontos tudnivalókat közvetíthetnek a lakosságnak, ösztönözhetik és táplálhatják a nyilvános vitákat, valamint meghatározó szerepet töltenek be abban, hogy a politikai és közigazgatási szinten javasolt intézkedéseket a polgárok elfogadják-e avagy sem. 9) A lisszaboni Európai Tanács megítélése szerint a kezelendő változások és a leküzdendő kihívások „mindannyiunk életére, minden szempontból hatással vannak”, ennek ellenére a lisszaboni stratégiát a polgároknak még mindig nem közvetítették és nem magyarázták el. A polgárok nem is érzik még úgy, hogy közvetlenül érintené őket. A stratégia még korántsem része egyéni terveiknek, és gyermekeiket és unokáikat tekintve sem tartják sem realitásnak, sem szükségnek. 10) A lisszaboni stratégiát mint a közösség jövőjének formálására irányuló és a társadalom minden tagját érintő közös európai terv szerves részét ismertető, közérthető és világos lakossági kiadvány a mai napig nem létezik. A lakosságot ezen a téren mindmáig nem világosították fel. Amennyire a polgároknak tudomásuk van a stratégia létéről, azt elitista, technokrata és az ő problémáiktól igen távoli elképzelésnek látják. Ez kedvezőtlen következményekkel jár: a korszerűsítési folyamat egyre kevésbé tűnik számukra pozitív reformnak és természetéből fakadóan a jövő formálásának, attól tartanak inkább, hogy veszélyezteti, sőt, egyenesen megkérdőjelezi az eddig elért eredményeket. 11) A lisszaboni stratégia sikeres végrehajtásának alapja egy olyan nyerő-nyerő helyzetre való törekvés, mely az egyén és a társadalom egésze számára egyaránt hasznot jelent. A szervezett civil társadalom szerepe kiegészíti az államét a lakosság tájékoztatása és a változások kezelésében való közreműködés terén. Az államnak nemcsak az a kötelessége, hogy a lehető legnagyobb hasznot hozza ki a kínálkozó alkalmakból, a struktúrákból és a folyamatokból, hanem arra is ügyelnie kell, hogy hasznosítani tudja a társadalom minden tagjában rejlő lehetőségeket és kreativitást.


.../...

- 10 12) Az európai civil társadalmi szervezeteknek megvannak a képességeik és lehetőségeik ahhoz, hogy maximálisan teljesíteni tudják kötelezettségeiket ebben a partnerségben. A polgárok és a hatóságok tájékoztatása révén felvilágosíthatják a lakosságot, megfelelő szakértelemmel rendelkeznek, biztosítják az érintett felek bevonását a folyamatokba, ezáltal a felek azokat jobban magukénak érezhetik. Növelik továbbá a motivációt, elősegítik a felelősségvállalást, és hasznos „kísérleti laboratóriumok” a társadalmi újítások számára. Ösztönzik a civil párbeszédet és az eltérő társadalmi csoportok és érdekek közötti kompromisszumra való hajlandóságot. Végül pedig, mint a magán- és közszféra közötti partnerség megkerülhetetlen szereplői, mesterei az európai együttműködésnek és összekötői a közigazgatáson kívüli hálózatoknak. IV. A civil társadalom kilátásai és cselekvési területei Nem elég kijelenteni, hogy a polgárok felvilágosítása még csak a kezdeteknél tart. Hasonlóképpen: az egyes tagállamok egyedi realitásainak, tapasztalatainak, igényeinek és prioritásainak felismerése nem elegendő a stratégia sikeréhez. Európai társadalmi programról van ugyanis szó, azaz az európai társadalmi modell reformjáról és elmélyítéséről. A szervezett civil társadalom jelentősen hozzá tud – és akar is – járulni a közös megközelítéshez és annak alkalmazásához. A civil társadalmi kezdeményezések interaktív hálózata – amelyet az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) hozott létre és működtet, és amely a tagállamok GSZT-it és más partnerszervezeteket fog egybe a lisszaboni stratégia végrehajtásának előmozdítása érdekében – fontos irányadó és megvalósító szerepet tölthet be. A civil társadalom kezdeményezései, mozgósítási intézkedései és cselekvései mind-mind emelik Európa jövőre vonatkozó többletértékét. A fenti megállapítások vezettek az alábbiakban javaslatként ismertetett közös cselekvési stratégiákhoz. Ezek a javaslatok természetüknél fogva konkrétabban fogalmazzák meg a lisszaboni stratégiát az európai társadalom szemszögéből, és gyorsítják is a végrehajtását. a) Teljes társadalmi felelősség, felelősségteljes kormányzás és részvétel A lisszaboni stratégia végrehajtása a jövőre irányuló európai projekt, melyből az európai társadalom összes rétege kiveszi a részét: állami szervek, gazdasági szereplők és civil társadalmi szervezetek egyaránt. E közös felelősségvállalást tekintve a különböző szintek – mármint az Európai Unió és a tagállamok – közötti szükségszerű komplementaritással is ugyanez a helyzet. Illetékességi és felelősségi köreik mégis igen különbözőek, és semelyik kormányzási szféra sem helyettesítheti semelyik másikat. Ezenkívül a stratégiát a fenntartható fejlődés elvét szem előtt tartva kell szemlélni és végrehajtani, és ennek az elvnek mindhárom pillér (társadalom, gazdaság és környezetvédelem) esetében egyformán kell érvényesülnie. 1.

A szervezett civil társadalomnak folyamatosan arra kell törekednie, hogy az európai, nemzeti, regionális és helyi közigazgatási szerveket emlékeztesse feladataikra – egészen pontosan a célkitűzéseket, a koordinációt, a mozgósítást, az átláthatóságot, a párbeszédet és a kedvező környezet megteremtését illetően –, hogy a lisszaboni stratégia keretében a gazdasági


.../...

- 11 és társadalmi szereplők teljes mértékben kihasználhassák a bennük rejlő cselekvőképességet és kreativitást. 2.

A szervezett civil társadalom külön kiemeli, hogy a koordinációban – különösen a gazdaságpolitikát és a pénzügyeket illetően – az európai intézmények a legilletékesebbek, és hangsúlyozza, hogy a regionális és helyi szint jelentős szerepet tölt be a szubszidiaritási elv és a „gondolkozz globálisan, cselekedj helyben” jelszó érvényre juttatásában.

3.

A szervezett civil társadalom felhívja rá a figyelmet, hogy a modern demokráciát többek közt az információk széles körű hozzáférhetősége jellemzi, valamint a polgárok lehető legnagyobb mértékű részvétele a fő politikai és stratégiai projektekben. Ez különösen érvényes a lisszaboni stratégiára. A civil társadalmi szervezeteket tehát be kell vonni a stratégia részletes kidolgozásába és hatékony végrehajtásába, a végrehajtáshoz használt eszközök kiválasztásába, a végrehajtás nyomon követésébe, végül pedig az eredmények kiértékelésébe, illetve adott esetben az új irány kijelölésébe.

4.

A szervezett civil társadalom azt kéri – és készen is áll rá –, hogy részt vehessen a nemzeti reformprogramok elméleti kialakításában, megfogalmazásában és végrehajtásában. Mivel a polgárok életét érintő számos nagy területet közelről ismer, képes felismertetni a reformprogramok nem kívánatos következményeit, és adott esetben meg is tudja azokat akadályozni.

5.

A szervezett civil társadalom – a gazdaság, a foglalkoztatás, az oktatás, a szakképzés, a kutatás és technológiafejlesztés, a környezetvédelem és a szociális ügyek terén – az európai társadalomra jellemző közös értékeket és célokat tiszteletben tartó haladás és beruházások minőségére fektet hangsúlyt, és minden azoktól eltérő, illetve az egyénekre vagy a társadalomra nézve ártalmas fejlődést elutasít.

6.

Az állam által százszázalékosan elismert, önálló, független véleményalkotásra képes, a szociális partnerek és más fontos civil társadalmi szervezetek képviselőiből álló GSZT-k alkotják hosszú távon a civil társadalomnak a megfelelő és hatékony társulási formáját. Minden tagállamban ki kell tehát alakítani ilyen tanácsokat.

7.

Az EGSZB és interaktív hálózatbeli partnerei készek arra, hogy tárgybéli szakértelmüket és tapasztalatukat ennek a célnak a szolgálatába állítsák, és így ezen a téren aktív tanácsadói és támogatói szerepet töltsenek be.

b) A szociális ügyek jelentősége, a szociális partnerek sajátos szerepe 8.

Az EGSZB és interaktív hálózatbeli partnerei fenntartás nélkül osztják az Európai Tanács 2000-ben, Lisszabonban elfogadott álláspontját: „Európa alaptőkéjét az emberi erőforrások jelentik, ezért ezeket kell az uniós politikák középpontjába helyezni. Az emberi erőforrásokba való beruházás és az aktív és dinamikus szociális állam kialakítása


.../...

- 12 óriási jelentőséggel bír mind Európának a tudásalapú gazdaságban elfoglalt helyére, mind pedig arra nézve, hogy ennek az új gazdaságnak a felemelkedése nyomán ne súlyosbodjanak az olyan jelenlegi szociális problémák, mint a munkanélküliség, a társadalmi kirekesztés és a szegénység”, viszont a polgárok képesek legyenek alkalmazkodni, és javuljanak életkörülményeik. Arra is ügyelnek majd, hogy ez az elképzelés továbbra is meghatározza a társadalom irányultságát, és ne csak európai, de nemzeti, regionális és helyi szinten is. 9.

Az EGSZB és partnerei úgy vélik, hogy a humánerőforrásokba és az európai társadalom egészébe az egyik legjobb befektetést a tudomány, a kutatás és a technológiafejlesztés támogatása jelenti. Az EGSZB ezt a pontot már 2005 decemberében, az „Út az európai tudásalapú társadalom felé – a szervezett civil társadalom hozzájárulása a lisszaboni stratégiához” címmel készített feltáró véleményében kifejtette.

10.

Az EGSZB és partnerei azáltal is előmozdítják a lisszaboni stratégiát, hogy elmagyarázzák tagjaiknak és a nyilvánosságnak, hogy ezek a befektetések jelentős termelékenységi tényezőt, következésképpen tagadhatatlan versenyelőnyt jelentenek.

11.

Az európai társadalmi modellnek nagy jelentőségű alkotóeleme a szociális partnerség és a független szociális párbeszéd. Támogatásuk az egyik legfontosabb feladat az EGSZB és interaktív hálózatbeli partnerei számára.

12.

Az EGSZB és partnerei továbbá úgy vélik, hogy folyamatosan fel kell hívni a figyelmet a szociális partnerek különleges feladataira és sajátos eszköztárára. Az ő jelentőségük a lisszaboni stratégia végrehajtása keretében – nemzeti szinten, illetve konkrétabban helyi szinten és a vállalkozások szintjén – elsődleges, és ezzel mind a politikai köröknek, mind pedig a közvéleménynek tisztában kell lenniük.

13.

A munkaadói és munkavállalói szervezetek, a szervezett civil társadalom alapvető összetevői sem bújnak majd ki a felelősség alól, amely a társadalom egészét tekintve rájuk hárul, épp ellenkezőleg: támogatni fogják és ki fogják használni a stratégia kínálta lehetőségeket újító jellegű stratégiák kidolgozására. A szociális partnereknek fel kellene térképezniük és ki kellene értékelniük az ezzel kapcsolatos bevált gyakorlatokat – például a szociális paktumokat –, hogy azokat azután széles körben népszerűsítsék és terjesszék. Hasonlóképpen kellene eljárni az együttműködés terén gyűjtött tapasztalatok, például az összehangolt cselekvések, a „flexicurity”-modellek vagy a foglalkoztatási paktumok esetén is.

c) Hálózatépítés és kommunikáció 14.

Az Unió tagállamaiban működő gazdasági és szociális tanácsokkal folytatott együttműködés folyamatos erősödésének, valamint a civil társadalom európai szervezeteivel és hálózataival kapcsolatot tartó csoport létrejöttének köszönhetően az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a lisszaboni stratégia végrehajtása érdekében különleges kommunikációs, tapasztalatcsere- és együttműködési hálózat áll rendelkezésére.


.../...

- 13 15.

E hálózat, valamint a nemzeti civil társadalmi szervezetek széles skáláját képviselő tagjai révén az EGSZB Európa népességének igen nagy részéhez el tudja juttatni üzeneteit. Így lehetősége van arra, hogy ösztönözze az Európa jövőjével kapcsolatos felvilágosító intézkedéseket, elérhetőbbé tegye a lisszaboni stratégiát, valamint meghallgassa és továbbítsa a polgárok véleményét.

16.

Ez a hálózat – jellege és összetétele révén – különösen alkalmas arra, hogy megszólítsa a polgárokat, továbbá figyelemmel kísérje mindennapi problémáikat és az őket érintő legfontosabb területeket, például a foglalkoztatást, a szociális ügyeket, a fogyasztók védelmét stb. Ebben a kölcsönhatásban rejlő lehetőségeket a jövőben jobban ki kell használni a tájékoztatás, a megértés és a részvétel érdekében. Csak úgy lehet felkelteni a polgárok érdeklődését és meggyőzni őket a lisszaboni stratégia megalapozottságáról, ha a konkrét cselekvéseket helyezzük előtérbe az elvont elméletekkel szemben.

17.

Az EGSZB és partnerei azt javasolják, hogy az európai szintű együttműködés eredményeképpen rendezzék meg „a civil társadalom európai napját”. Ennek az eseménynek nemcsak az lenne a célja, hogy rávilágítson a szervezett civil társadalom jelentőségére a modern európai részvételi demokráciában, hanem egyúttal jobban felkelthetné a társadalom és a média figyelmét az Európa jövőjét érintő stratégiák iránt.

d) Az interaktív hálózat jövője Az Európai Tanács 2006. tavaszi ülésén kapott válasz függvényében az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság kész tovább ösztönözni és népszerűsíteni az interaktív hálózat tevékenységeit. Különösen az alábbi területeken szándékozik cselekedni partnereivel együtt: –

A lisszaboni stratégia végrehajtása szempontjából különösen jelentős bevált gyakorlatok – például a társulás és a részvétel formái a gyakorlatban, újszerű szociális partnerségek stb. – összegyűjtése és dokumentálása;

–

a lisszaboni stratégia különböző szinteken történő végrehajtásának nyomon követése keretében a civil társadalmi szervezetek által írott, strukturált jelentések összegyűjtése és terjesztése;

–

a civil társadalom ösztönzése a lisszaboni stratégia hatékony végrehajtására irányuló elképzelések kidolgozására, melyek a szervezett civil társadalom számára a kormányzati reformok párjaként, javításaként és konstruktív kiegészítéseként igen nagy jelentőséggel bírnak;

–

közreműködés civil társadalmi struktúrák kialakításában és megerősítésében – ez alatt főleg gazdasági és szociális tanácsokat értve, azokban az országokban, ahol még nincsenek, illetve ahol illetékességi körük erősen korlátozott. *

*


*

.../...

- 14 -

AZ EU NEMZETI GSZT-INEK JELENTÉSEI (protokoll szerinti sorrendben)


.../...

- 15 -

BELGIUM 1. A lisszaboni stratégia nemzeti szintű végrehajtásának helyzete Belgium teljes mértékben helyesli a lisszaboni stratégiát. E stratégiának az a célja, hogy stabil makrogazdasági környezetben a fenntartható gazdasági növekedés feltételeinek megteremtése révén több és jobb minőségű munkahelyet, nagyobb szociális kohéziót és egészségesebb környezetet teremtsen. Mind szövetségi szinten, mind a régiók és a közösségek szintjén gondosan követik e politikát. Belgium ugyanis szövetségi állam, ahol a gazdaságpolitika és a munkaerőpiaci politika részben szövetségi, részben pedig regionális hatáskörbe tartozik. Az ország büszke jólétére és a szociális védelemre, amelyet minden egyes állampolgára számára biztosít. E modell hosszú távú finanszírozása érdekében Belgium nemzeti politikái hat alapelv módszeres alkalmazására épülnek, melyek a következők: • • • • • •

kiegyensúlyozott költségvetés és az államadósság hosszú távra szóló fokozatos csökkentése, a munka ösztönzése a munkaerő olcsóbbá tételével és a munkanélküliség zsákutcáinak felszámolásával, a munkaerőpiac reformja és beruházás a képzésbe, gazdaságösztönző beruházások, a szociális biztonság megerősítése és többfrontos harc a szegénység ellen, a környezetvédelem és a növekedés közötti szinergiák erősítése.

E téren a belgiumi nemzeti politika fő prioritásai egybeesnek a Közösség általános stratégiájával, és megfelelnek az általunk kézhez kapott egyedi ország-ajánlásoknak, amelyek nevezetesen az állam pénzügyi stabilitására, az aktív lakosság arányának növelésére, a strukturális munkanélküliség elleni hosszú távú fellépésre, a dolgozók interregionális mobilitására, illetve a szolgáltatói ágazatban a verseny növelésére vonatkoztak. E prioritások, amelyek kivétel nélkül a gazdasági jólét és a szociális védelem fenntartását, illetve növelését szolgálják, a Nemzeti Reformterv három pillérében szereplő valamennyi intézkedés vezérfonalát képezik. E három pillér címe: „Makrogazdasági politika”, „Mikrogazdasági politika”, illetve „Több munkahelyet a fiataloknak és az idős személyeknek”. A belga Nemzeti Reformterv kidolgozásáért felelős közigazgatási hatóságok és a kormány szervei a dokumentum elkészítése során rendszeres kapcsolatban álltak a szociális partnerekkel a nemzeti tanácsok (CCE, illetve CNT) keretében. Mindezek alapján a két tanács 2005. augusztus 31-én véleményt adott közre a Nemzeti Reformtervről. Véleményükben a nemzeti tanácsok hangsúlyozzák, hogy a stratégiának nem szabad kizárólag a növekedésre és foglalkoztatásra összpontosítania, az egyéb – nevezetesen szociális és környezetvédelmi – célkitűzések rovására. E dimenzió átfogó jellegét is garantálni kell. A belga Nemzeti Reformtervnek az alapjául szolgáló iránymutatásokon túl a lisszaboni stratégia egyéb aspektusaira is nyitottnak kell lennie, és ügyelnie kell, hogy fenntartsa az egyensúlyt e stratégia négy


.../...

- 16 összetevője – a gazdasági növekedés, a foglalkoztatás, a társadalmi kohézió és a környezet fenntarthatósága – között. Feltétlenül fenn kell tartani az egyensúlyt a stratégia valamennyi célkitűzése között, s mindeközben kellő realizmust kell tanúsítani, minden egyes területen megfelelő prioritásokat állapítva meg. Következésképpen fontos, hogy a makrogazdaság európai szintű összehangolása, illetve a makrogazdasági politikák (költségvetési politika, monetáris politika, bérpolitika) súlypontozása biztosítsa a lisszaboni stratégia által szükségessé tett átállásokból eredő többletterhek optimális és egyenletes elosztását. Folytatni kell a strukturális reformokat, folyamatosan törekedve egy olyan kiegyensúlyozott stratégia kialakítására, amely lehetővé teszi a különböző összetevők közötti szinergiák kialakulását. 2. A gazdasági és társadalmi szereplők szerepe a lisszaboni stratégia végrehajtásában 2.1. A Központi Gazdasági Tanács (CCE) kezdeményezései A foglalkoztatás előmozdításáról és a versenyképesség megőrzéséről szóló belga törvénynek két pillérje van; mindkettő egyazon célkitűzést szolgál: a foglalkoztatás növelését. Az első pillér célja a makrogazdasági szinten a bérek alakulásának hozzáigazítása a fő kereskedelmi partnereknél uralkodó tendenciákhoz. A második pillér a versenyképesség és a foglalkoztatás strukturális aspektusaira vonatkozik. A törvény előírja egy értékelés (technikai jelentés) elkészítését – amelyet adott esetben ajánlások követhetnek – a munkaerőpiac működéséről, az innovációs folyamatról, a gazdaság finanszírozási struktúráiról, a termelékenység meghatározó tényezőiről, a képzési és oktatási struktúrákról, valamint a vállalkozásszervezés és –fejlesztés terén bekövetkezett változásokról. A szociális partnerek kívánsága az volt, hogy e technikai jelentésnek a bérköltségek alakítására rendelkezésre álló maximális keretekről szóló része, amelyet ők állapítanak meg, az európai gazdasági politika különböző tengelyeinek megfelelően épüljön fel. Ez a struktúra egyúttal lehetővé teszi annak megítélését, hogyan járult hozzá Belgium az európai stratégia megvalósításához. Ez a technikai jelentés a szakmaközi tárgyalási folyamatok egyik legfőbb hivatkozási pontja. E tekintetben a Tanácsok emlékeztetnek rá, hogy a stratégia alapját képező iránymutatásokban említett bérpolitika nemzeti hatáskörbe tartozó kérdés. Ráadásul a Szerződés is elismeri e téren a szociális partnerek autonómiáját, akik több tagországban, így Belgiumban is maguk felelősek a bértárgyalásokért. Ugyancsak a technikai jelentés keretein belül a CCE elmélyült kutatásokat végez a belgiumi kutatás, fejlesztés és innováció, átfogóbb szinten a strukturális versenyképesség helyzetéről, egy egyetemi kutatóközpont (Vlerick Leuven Gent Management School) és több közigazgatási szerv (a Szövetségi Tudománypolitikai Programozási Hivatal, valamint a Szövetségi Terviroda) támogatásával. E kutatások célja egy közös diagnózis kialakítása és operatív ajánlások megfogalmazása a nemzeti innovációs rendszerrel kapcsolatosan. Ezen felül a Szövetségi Tudományügyi Minisztérium is felkérte a CCE-t, hogy dolgozza ki véleményét a lisszaboni stratégia keretében Barcelonában a K+F-re megállapított célkitűzésről (2010-ig a GDP 3%-a).


.../...

- 17 2002-ben ugyanezen stratégia keretein belül a CCE a Szövetségi Terviroda szakvéleményét kérte a kapcsolódó szociális-gazdasági témák értékeléséről, különös tekintettel a hálózati vállalkozásokra. Az együttműködésből 2005 júniusában egy nemzetközi konferencia született, amelynek címe „A Lisszaboni stratégia mint a hálózati iparágakban megvalósítandó piaci reformok motorja” volt. A kezdeményezéshez az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság is csatlakozott. E konferencia megszervezésének célja annak felmérése volt, milyen gazdasági és társadalmi hatással járnak e reformok a hálózati iparágakra és a gazdaság egészére Európában, illetve Belgiumban. A lisszaboni stratégia nyomon követésének másik fontos eleme a CCE keretein belül létrehozott egység, az európai hírfigyelő csoport. E csoport egy egyetemi kutatóközpont közreműködésével lehetővé teszi a szociális partnerek számára, hogy kiválasszák a érdeklődésüknek megfelelő dokumentációkat, és folyamatosan értesüljenek a lisszaboni stratégiával kapcsolatos főbb fejleményekről. A csoport együttműködési hálózatot alakít ki számos belga képviselővel az európai hatóságokon belül, mind a politikai döntéshozatali szervekben, mind a konzultatív testületekben. Ennek keretében a CCE rendszeresen meghallgatja Belgium európai uniós Állandó Képviseletének képviselőit, valamint a Gazdaságpolitikai Bizottság, illetve a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság belga képviselőit. Ezen túlmenően a szociális partnerek (CCE és CNT) lehetőséget kaptak rá, hogy az általuk kiadott vélemények révén érvényt szerezzenek bizonyos iránymutatásoknak a döntéshozóknál, ami a fenntartható fejlődés három dimenziója közötti kapcsolódásokról vallott álláspontjukat illeti. A környezetvédelem területén a következő témák merültek fel: a termékekre vonatkozó normák, a biocid termékek belgiumi használata a mezőgazdaságban, a termékpolitikáról és a környezetvédelemről szóló szövetségi irányadó terv (2003-2005) előzetes tervezete, a Kiotói Jegyzőkönyv gazdasági következményei Belgiumban, valamint a klímaváltozásra vonatkozó tárgyalások problematikái a 2012 utáni időszakban. A szegénység és a társadalmi kirekesztés területén a CCE és a CNT kifejtették álláspontjukat a szegénység, a létbizonytalanság és a társadalmi kirekesztés elleni harc hivatala által kidolgozott, „ Párbeszédben” című második kétéves jelentésről. Ami a mobilitás területét illeti, a CCE főleg két kérdést vizsgált meg: az otthon és a munkahely közötti utazásokra vonatkozó adatbázis számára történő információgyűjtés módját, valamint a munkáltatóknak az éves dolgozói vonatbérletek megvásárlásában való pénzügyi részvételét. Ami a szoros értelemben vett fenntartható fejlődés területét illeti, a CCE és a CNT a következő kérdésekben fejtette ki véleményét: a fenntartható fejlődésre irányuló belgiumi politika értékelése, a fenntartható fejlődésre irányuló európai politika felülvizsgálata, a fenntartható fejlődésre vonatkozó 2004-2008-as Szövetségi Terv mobilitással, szegénységgel és a társadalom elöregedésével foglalkozó fejezetei és a fenntartható fejlődésről rendezett johannesburgi csúcstalálkozón elfogadott végrehajtási terv.


.../...

- 18 Az energiahatékonyság területén a CCE kifejtette álláspontját a végfelhasználás energiahatékonyságáról és az energiaszolgáltatásokról szóló európai irányelvjavaslatról. Jelenleg a CCE a belgiumi lakásszektor energiahatékonyságán dolgozik. Végezetül a CCE Versenypolitikai Bizottsága 2005. július 4-i véleményében pozitívan foglalt állást a gazdasági verseny védelméről szóló törvényt módosító törvénytervezetekkel kapcsolatban, amelyek a versenyszabályok európai szintű modernizációjának egyenes folytatását fogják képezni. E bizottság észrevételeket fogalmaz meg a versenyhatóságok, illetve az ágazati szabályozó hatóságok előjogairól és egymáshoz való kapcsolódásairól. 2.2. A Nemzeti Munkaügyi Tanács (CNT) kezdeményezései 2.2.1.

Az európai kérdések nyomon követése

A CNT szintén rendszeresen figyelemmel kíséri a lisszaboni stratégiát. E munka keretében a CNT Európaügyi Bizottságán belül létrejött két munkacsoport biztosítja a Foglalkoztatási Bizottság, a Szociális Védelmi Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Ügyi Tanács, illetve az európai csúcstalálkozók munkájának napi szintű nyomon követését. E nyomon követés az említett bizottságoknál dolgozó belga képviselőkkel, az érintett minisztériumok és közigazgatási szervek képviselőivel, valamint a COREPER belga képviselőivel való rendszeres kapcsolattartás útján történik. Ezek a munkacsoportok rugalmas keretet biztosítanak az érintett szervezetek, illetve a közigazgatás és a minisztériumi kabinetek képviselői közötti informális eszmecseréhez, különösen amikor az európai menetrend szűkös időkeretei ezt megkövetelik. A Tanács e munka keretében 2005-ben az illetékes minisztériumokkal együttműködve két szemináriumot szervezett a nyílt koordinációs módszer (OMC) értékeléséről a nyugdíjak, illetve a társadalmi beilleszkedés kérdésében. E szemináriumok révén a Nemzeti Munkaügyi Tanács már 2005. június 16-án megismertethette a kormánnyal álláspontját az OMC szociális téren történő alkalmazásának értékeléséről. A kérdéssel kapcsolatos véleményét a CNT saját kezdeményezésére bocsátotta ki, a közigazgatási szervekkel fenntartott kapcsolatai felhasználásával. A CNT ezen felül – a Központi Gazdasági Tanáccsal közösen – kibocsátotta a 2005. augusztus 31-i, 1.527 sz. véleményt a nemzeti reformprogramról, annak elfogadása előtt. 2.2.2.

A politikák végrehajtása Belgiumban

A CNT megvalósult konkrét kezdeményezései közül az alábbiakat említjük meg: −

A CNT a közelmúltban két véleményt adott ki a nemzedékek közötti szolidaritási szerződés végrehajtására vonatkozó törvényekről és rendelkezésekről. E szerződést, amelynek számos rendelkezése érinti a lisszaboni stratégiát, a kormány a szociális partnerekkel szorosan együttműködve dolgozta ki. E szolidaritási szerződés keretében a szociális partnerek különböző szinteken aktív szerephez jutnak olyan jelentős feladatokban, mint a fiatalok munkába állása, az


.../...

- 19 aktív öregkor, a folyamatos képzés a vállalatoknál, a bérköltségek, a szociális járulékok csökkentése, a vállalatok szerkezetátalakítása, a rugalmasság (csapatmunka) vagy a nyugdíj- és előnyugdíj-rendszerek reformja. A CNT és általában a szociális partnerek egyes esetekben központi szerephez jutnak ezen intézkedések végrehajtásában. −

A szociális partnerek állnak a szerkezetátalakítások kezelésére irányuló új politika központjában. A szociális partnerek és a kormány által egy 2005-2006-ra vonatkozó szakmaközi megállapodás kidolgozásának keretében folytatott tárgyalások a Vállalatfelszámolási Alap hatáskörének fokozatos kiterjesztését irányozták elő. A jogszabályok módosítása lehetővé tette az alap kiterjesztését a 10-19 főt foglalkoztató vállalkozásokra, ugyanakkor ez nem jelenthet pénzügyi többletterhet a vállalkozásokra nézve. A kiterjesztés 2005. július 1-jén lépett hatályba. A szociális partnerekkel való konzultációt követően a törvény közzétételre került. A szolidaritási szerződés keretében a szociális partnerek felkérést kaptak, hogy 2006. március végéig tegyenek javaslatot a szerkezetátalakítás tárgyát képező vállalat fogalmának új definíciójára. Ugyanakkor aktívan részt vesznek a szerkezetátalakítás következtében elbocsátott munkavállalók átállását segítő csoportok munkájában.

−

A szociális partnerek folytatják a veszélyeztetett csoportok munkaerőpiaci integrációjára, valamint a munkanélküliek segítésére és aktív figyelemmel kísérésére irányuló politikájukat, a munkáltatói társadalombiztosítási járulékok révén hozzájárulva annak finanszírozásához. A szociális partnerek foglalkoztak a legalacsonyabb nettó bérek emelésének kérdésével is.

−

A CNT megkötötte a munkavállalók európai társadalomban való aktív részvételéről szóló 2004. október 6-i 84. számú kollektív szerződést.

−

Ami a munkaszervezés kérdéseit illeti, a szociális partnerekkel folytatott tárgyalások alapozták meg a túlórarendszer rugalmasabbá tételét szolgáló reformokat. Ezek nyomán a felhalmozható túlórák száma 65 óráról 130 órára emelkedik, ami nagyobb rugalmasságot biztosít a rendszernek.

−

A távmunkára vonatkozó európai keretmegállapodást a távmunkáról szóló 2005. november 9-i 85. számú kollektív egyezmény véglegesítette. A kollektív munkaegyezmények megkötésének lehetősége lehetővé teszi a CNT számára, hogy közvetlenül átültesse az európai irányelveket vagy az európai szociális partnerek által önállóan megkötött európai keretmegállapodásokat.

−

A munka minőségével kapcsolatosan a CNT tájékoztató füzetet adott ki a stressz megelőzéséről.

−

A szakmai és a családi élet összeegyeztetésével kapcsolatban a CNT elvégezte a munkaidőjóváírásos rendszer értékelését.

−

Ami a dolgozók továbbképzésének kérdését illeti, a szociális partnerek megerősítették a 2003 októberében rendezett országos foglalkoztatási konferencia keretében tett kötelezettségvállalásaikat. Ezek a következő területeket érintik:


.../...

- 20 • •

•

A vállalkozások bértömegéből 1,9%-ot a képzésre kell fordítani (a legutóbbi szakmaközi megállapodások keretében tett kötelezettségvállalások megerősítése). Minden évben további 60 000 munkavállalót kell bevonni a képzésbe annak érdekében, hogy Belgium elérje az európai célkitűzést, amely értelmében 2010-ig minden második dolgozónak részt kell vennie valamilyen képzésben vagy továbbképzésben. Egyes célcsoportokra kiemelt figyelmet kell fordítani. Ennek érdekében a szociális partnerek az ágazatoktól és a vállalkozásoktól azt kérték, hogy a jövedelmük 0,10%-át a veszélyeztetett csoportokra fordítsák, különös tekintettel az idős dolgozókra, az alulképzett személyekre, a fogyatékkal élőkre és az idegen származásúakra.

E megkettőzött erőfeszítések célja ugyanakkor a munkaerőnek a munkaerőhiánytól fenyegetett szakmák felé való irányítása, és szoros együttműködés kialakítása az ágazatok és a pályaválasztási szolgálatok között. 2004-ben 10 000 személyt kellett megfelelő képzésben részesíteni. A CNT és a CCE a közelmúltban véglegesítette az új értékelési eszközt, amely segítségével lehetségessé válik a képzésre vonatkozó célkitűzések megvalósulásának értékelése. −

Ami az adminisztratív eljárások egyszerűsítését illeti, a CNT és általában a társadalombiztosítási adminisztráció kezelésével foglalkozó bizottságok szintjén valamennyi szociális partner aktívan részt vesz a különböző elektronikus bevallási formák (DMFA, DIMONA, DRS) tökéletesítésében. A CNT a közelmúltban bocsátotta ki a társadalombiztosítási ügyintézés egyszerűsítésére vonatkozó konkrét javaslatait tartalmazó véleményét.

−

Végezetül a szociális partnerekkel konzultáltak a karrier lezárása kérdésében, és a CNT átadta a társadalombiztosítás finanszírozásáról szóló (66. sz.) jelentését. * *


*

.../...

- 21 -

CSEH KÖZTÁRSASÁG A lisszaboni célkitűzések végrehajtása félidős értékelésének fényében az Európai Unió megkezdte e stratégia felülvizsgálatát. A 2005 márciusában Brüsszelben megrendezett tavaszi Európai Tanács során az állam- és kormányfők elfogadták a lisszaboni stratégia új iránymutatását. A jövőben a tagállamoknak a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás ösztönzését kell szem előtt tartaniuk, a fenntartható növekedés elveinek tiszteletben tartása mellett. Ugyanakkor a lisszaboni folyamat irányítása is módosult: nagyobb súly esik az egyes tagállamok aktív részvételére. Az új megközelítés arra kívánja rábírni a tagállamokat, hogy jobban azonosuljanak a meghatározott prioritásokkal, és fokozzák azok végrehajtását. Az Unió felhívta tagállamait, hogy dolgozzák ki saját nemzeti lisszaboni programjukat, az ún. nemzeti reformprogramot, és 2005 őszén, pontosabban 2005. október 15-ig nyújtsák be azt az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak. (A cseh kormány 2005. szeptember 14-én fogadta el Nemzeti Reformprogramját, és 2005. október 14-én adta át az Európai Bizottságnak a további tárgyalások céljából). A Cseh Köztársaság által benyújtott nemzeti lisszaboni program éves alapon aktualizálandó politikai dokumentum, amely a növekedés és a munkahelyteremtés előmozdítását célzó reformintézkedéseket tartalmazza a 2005 és 2008 közötti időszakra vonatkozóan. A nemzeti lisszaboni program alapját a fenntartható fejlődési és a gazdasági növekedési stratégia képezi. A program kidolgozásának keretében a cseh kormány figyelemmel volt a Csehország Köztársaság konvergenciaprogramjának aktualizálására, valamint a nemzeti stratégiai referenciakeret, illetve a nemzeti fejlesztési terv kialakítását célzó intézkedésekre. A reformok terén követendő prioritások körüli széles konszenzus kialakítása érdekében a programról konzultációt folytattak a gazdasági és szociális partnerekkel, és megvitatásra került a cseh parlament Európaügyi Bizottságában, valamint a Cseh Köztársaság Szenátusának illetékes bizottságaiban is. A parlament épp a közelmúltban igazította ki az állami hatóságok, illetve az egyéb érintett szereplők közötti optimális koordinációt biztosító mechanizmusokat, a jövőbeni reformok végrehajtásának biztosítása érdekében. A jövőben folytatódik a legközelebbről érintett szereplőkkel való partnerség fejlesztése. A Cseh Köztársaság ugyanakkor fokozatosan be kívánja vonni a közvéleményt is e párbeszédbe. A három részre osztott nemzeti lisszaboni program (makrogazdasági fejezet, mikrogazdasági fejezet és foglalkoztatási fejezet) meghatároz bizonyos, a csehországi foglalkoztatás ösztönzését célzó kulcsintézkedéseket. Az egyes intézkedések mellett kifejti hasznosságuk indoklását, megvalósításuk fázisait, várható hatásukat, valamint a végrehajtás várható ütemezését. Ezen túlmenően a pénzügyi vonzattal járó intézkedések esetében pontosan megjelöli a finanszírozási forrásokat, beleértve a strukturális alapok és a Kohéziós Alap esetleges bevonását is. Ami a makrogazdaság területét illeti, a Cseh Köztársaság számára az abszolút prioritást az államkincstár reformjának folytatása jelenti, melynek célja, hogy 2008-ig az államháztartási deficit fokozatos csökkentésével sikerüljön a deficitet a maastrichti kritériumok előírásainak megfelelően a


.../...

- 22 GDP 3%-a alatti szintre csökkenteni, és a bruttó államadósságot a GDP 60%-a alá visszaszorítani. Az infláció kontrollálásán alapuló monetáris politika várhatóan fenntartja a fogyasztói árak enyhe és kiszámítható növekedését. E reformok megvalósítását követően a Cseh Köztársaság, mely csatlakozni kíván az euróövezethez, remélhetőleg képes lesz teljesíteni a maastrichti kritériumok összességét, és még 2010 előtt bevezetheti az egységes valutát. A költségvetési kiadások rendszerének teljes körű reformja – különösen a kötelező kiadások tekintetében – az állami pénzügyek rendbe tételének elmaradhatatlan előfeltétele. Az államkincstár hosszú távú életképességének biztosítása érdekében – különösen, ha figyelembe vesszük a demográfiai tendenciákat – meg kell reformálni a nyugdíjbiztosítási rendszert, valamint az egészségügyi ellátás finanszírozási rendszerét. Ezen túlmenően a munkaerőpiac terén a foglalkoztatási szint növelését célzó intézkedésekre kerül sor. Az állami kiadások programjainak a gazdasági növekedés ösztönzéséhez hozzájáruló kiemelt területekre kell összpontosítaniuk (infrastruktúra, oktatás, kutatás, tudományok és innováció, a vállalkozó szellemnek kedvező intézményi környezet kialakítása). A költségvetési bevételek oldalát tekintve folytatódni fog az adókulcsok átalakítása. Tovább folytatódik az adóterhek fokozatos áthelyezése a közvetlen adózási rendszerről egy közvetett adózási rendszerre. 2006-tól csökkenni fognak az alacsony jövedelmű háztartások adóterhei, ami további motivációt jelent a népesség számára a munkaerőpiacon való aktív részvételhez. Ami a mikrogazdaság területét illeti, a különböző reformok szorosan összefüggenek egymással, és olyan intézkedéseket tartalmaznak, amelyek az erőforrások fenntartható kiaknázása révén erősíteni és növelni fogják a cseh gazdaság versenyképességét. E reformintézkedések közül a legfontosabbak olyan környezet kialakítását célozzák, amely ösztönzi a tudományos életet, a kutatást és az innovációt, beleértve az eredmények piaci alkalmazásának kereskedelmi felhasználását is, valamint a vállalkozók számára kedvező környezetet teremt, ösztönözve az új vállalkozások létrehozását, és általánosságban korlátozott adminisztratív terheket ró a vállalkozásokra. A közlekedési és szállítási infrastruktúrák modernizációja és fejlesztése, az információs és kommunikációs technológiák felhasználása, illetve a környezetkímélő technológiák és az erőforrások racionális felhasználásának előmozdítása megannyi fontos prioritást alkot. A vállalkozói környezet fejlesztésének és versenyképességének távlatában a vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentését célzó intézkedések alapvető jelentőséget kapnak, nem csak a vállalkozások napi működése, de már megalakulásuk pillanatában is. E cél érdekében létre kialakításra kerül a vállalkozók nyilvántartásba vételének egyablakos rendszere, amely a vállalkozás elindításához, illetve a létezése során bekövetkező változásokhoz kapcsolódó valamennyi, vagy majdnem valamennyi tevékenységet egy helyre koncentrálja. A csődjog teljes átalakítása fontos lépést jelent ebbe az irányba; e reform a szabályozást oly módon módosítja, hogy a felszámolásból származó elemek eladása helyett a vállalkozások működő állapotban maradását támogassa, és nagyobb védelmet és részvételt biztosítson a hitelezőknek a csődeljárás során. Ahhoz, hogy a csehországi környezet a vállalkozók számára kedvezőbb legyen, egy modern, kiemelkedően hatékony és produktív adóigazgatási rendszer kialakítása is létfontosságú, amely minimális terhet jelent az adózókra nézve, és megkönnyíti számukra adózási kötelezettségeik betartását.


.../...

- 23 A jelen pillanatban Csehország számára létfontosságú kérdés saját felemelkedőben lévő tudományostechnikai kapacitásának jobb kihasználása és továbbfejlesztése, különös tekintettel az innovációs kapacitás magas szintjének elérésére. Csehország ezért 2008-ig évről évre fokozatosan növelni fogja a kutatásra és fejlesztésre szánt állami kiadásokat. Ily módon a kutatásra és fejlesztésre fordított közkiadások 2010-ig el fogják érni a GDP 1%át. Az állami kiadások struktúrája e tekintetben éppen átalakulóban van, mely folyamat lényege, hogy a jövőben az intézmények szerinti finanszírozással szemben a projektek szerinti finanszírozást részesítik előnyben. A kutatás és a fejlesztés innovációt elősegítő hatásának növelése céljából az állami finanszírozás-többletet elsősorban az ipari kutatásra és fejlesztésre és egyéb innovatív területekre fordítják. Ugyancsak a kutatásra és fejlesztésre fordított kiadások hatékony felhasználását és az új iránymutatásokat szolgálja a jelenlegi intézményi rendszer tervezett módosítása is, amely a kutatási és fejlesztési tevékenységük keretében állami támogatásban részesülő szervezeteket kutatóközpontokká alakítja át. Az innováció szorosan kapcsolódik a magánszektor tevékenységeihez, valamint a magánszektornak a kutatási központokkal való szorosabb együttműködéséhez. Az innováció szempontjából hasznosítható kutatási és fejlesztési eredmények megfelelő száma mellett az innovatív tevékenységek fejlesztéséhez az innovációra alkalmas nagy infrastruktúrákra (tudományos parkok, vállalkozói inkubátorok és technológiaátadási központok, helyi produktív rendszerek), az innovatív vállalkozások finanszírozási forrásokhoz történő hozzáférésére, valamint nem utolsósorban az innovatív humán erőforrások rendelkezésre állására is szükség van. A reformprogram olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek megkönnyítik az innovatív vállalkozások számára a finanszírozási forrásokhoz való hozzáférést, a kockázati tőke, valamint informális befektetői hálózatok („Business angels”) bevonása révén. A versenyképesség növelése, és ugyanakkor a környezeti hatások korlátozása érdekében a Cseh Köztársaság támogatja a gazdaságnak az energia- és alapanyag-felhasználás csökkentésére irányuló erőfeszítéseit, az erőforrások hatékony felhasználása, valamint a minimális energia- és alapanyagfelhasználást igényelő új technológiák bevezetése révén. A hangsúly az energia ipari folyamatok során való hatékonyabb felhasználására, a megújuló energiaforrások kiaknázására, az alternatív energiaforrások ipari felhasználására, a lakossági hulladék energiatermelési célból történő újrahasznosításának fejlesztésére, valamint a biomasszából történő hőtermelésre kerül. Ezzel párhuzamosan a Cseh Köztársaság megkezdi egy környezetkímélő adórendszerre irányuló reform alapelveinek végrehajtását, az adókulcsokat oly módon vizsgálva felül, hogy azok a környezetre legkevésbé káros magatartásokat mozdítsák elő. A közlekedési infrastruktúra területén Csehország célja az országos autópálya-, autóút-hálózat és a modernizált vasúti korridorhálózat kiépítésének folytatása. Ezzel párhozamosan folytatja az egyéb vasútvonalak fejlesztését is. Szintén alapvető fontosságú a határokon átnyúló infrastrukturális összeköttetések erősítése. A közlekedési és szállítási piacon belül nőni fog a vasút részesedése, ugyanakkor a kombinált szállítási módok is fejlesztésre kerülnek. Az információs társadalom további fellendülésének érdekében a Cseh Köztársaság támogatni kívánja a külföldi hálózatokkal összekapcsolt szélessávú internet infrastruktúra létrehozását. Ahhoz, hogy a közszférában, a KKV-knál és a háztartásokban széles körben biztosíthassuk az információs és


.../...

- 24 kommunikációs technológiák használatát, alapvető jelentőségű az információs társadalomhoz kapcsolódó szolgáltatások (e-Government, e-Procurement, e-Health, e-Learning) fejlesztése. Ami a munkaerőpiac (foglalkoztatás fejezet) kérdését illeti, a munkaerőpiac rugalmassága köré csoportosuló reformok célja a megfelelő jogi feltételek megteremtése a munkaviszonyok rugalmas rendszeréhez, a szociális terhek csökkentéséhez, valamint a munkaerő földrajzi mobilitásának növeléséhez. A Cseh Köztársaság törekedni fog a munka törvénykönyve munkaviszonyokra vonatkozó rendelkezéseinek rugalmasabbá tételére, hogy lehetővé tegye a munkaadók és a munkavállalók számára a munkaszervezés rugalmas alakítását és a munkaidőnek a kölcsönös igényekhez való hozzáigazítását, ami által hatékonyabban ellen tudnak állni a versenytársak nyomásának. A magasan képzett és hozzáértő munkaerő alkalmazásához az ország úgy kíván kedvező feltételeket teremteni, hogy csökkenti a munkára nehezedő túlságosan magas szociális terheket. A betegségbiztosítás tervezett reformjának keretében a tervek szerint a társadalombiztosítási járulékok számára felső határ kerül megállapításra. A jogszabályok tervezett változtatásai meghatározzák egy naptári évre szólóan a társadalombiztosítási (illetve betegbiztosítási) járulékok kiszámításának alapjául szolgáló maximális összeget. A Cseh Köztársaság támogatni fogja a munkahely és az otthon közötti ingázást, valamint a szakmai okokból történő elköltözést is. A munkaadóknak adott adókönnyítések várhatóan arra ösztönzik majd a munkavállalókat, hogy vállalják az otthon és a munkahely közötti ingázást. A munkaerőpiac mobilitását növelni fogja a lakbérek liberalizációja is, amely a Cseh Köztársaságban jelenleg államilag szabályozva van. A tervezett jogszabályi reformok célja a piac torzulásainak mihamarabbi megszűntetése és a lakbérek szabályozásának teljes felszámolása. Ami a munkaerőpiaci integrációt illeti, a program figyelme elsősorban a szakmai pályafutásuk elején, illetve végén álló személyekre irányul. Az oktatás területén megvalósítandó reformok javítják a munkaerő minőségét, szélesítik a képzés terén kínálkozó lehetőségeket, és az embereket jobban felkészítik az átalakulóban lévő munkaerőpiac magas követelményeivel való szembenézésre. A Cseh Köztársaság célja nem csupán a felsőfokú és egyetemi végzettséggel rendelkező népesség arányának növelése (tercier szektor), hanem még inkább a diverzifikáció fokozása és a különböző típusú felsőfokú képzések közötti átjárási lehetőségek számának növelése. Ugyanakkor nagy hangsúly kerül az oktatási programok jobb minőségére és a diplomások szakmai beilleszkedéséhez kapcsolódó elemek fokozottabb figyelembe vételére is. Alapvető fontosságú a munkaadók és az oktatási, illetve szakképzési intézmények közötti együttműködés előmozdítása. Ennek az együttműködésnek konkrét formája a munkaadók részvétele az iskolai, oktatási és képzési programok kidolgozásában, a gyakorlati szakemberek részvétele az órákon, szakképzési programok szervezése, valamint a diákok és oktatók mobilitásának előmozdítása a vállalatoknál szervezett szakmai gyakorlatokon keresztül. Az elsősorban a magánszektor által biztosított pénzügyi többleteszközök lehetővé teszik, hogy összekössük egyfelől a felsőoktatási


.../...

- 25 intézmények, az egyéb oktatási intézmények és a szakoktatási intézmények tevékenységét, másfelől a régiók, a potenciális munkaadók és a kutatási és fejlesztési eredmények haszonélvezőinek tevékenységét. Az egész életen át tartó tanulás szisztematikus megközelítéséből kiindulva a reformok hangsúlya az alapképzési és a továbbképzési rendszerek közötti kapcsolódásokon lesz, a nemzeti képesítési rendszer véglegesítése révén. A szakmai továbbképzés előmozdítása az alap- és középfokú oktatási intézményekben, az erre szakosodott, illetve az egyéb felsőfokú oktatási intézményekben szerves részét képezi az egész életen át tartó tanulás elve érvényesítésének, elsősorban a meglévő infrastruktúrák és kapacitások kihasználása által. * *


*

.../...

- 26 -

DÁNIA A folyamat Dániában a közigazgatási hatóságok, az érintett területi testületek és az érintett érdekcsoportok az úgynevezett Lisszaboni Kapcsolattartó Bizottság keretében folytatnak egyeztetést a lisszaboni stratégiához kapcsolódó erőfeszítésekről (ld. a jelentéshez csatolt, az e bizottságban képviseltetett érdekcsoportok és intézmények felsorolását tartalmazó mellékletet). A bizottság üléseinek célja, hogy véleményezze és előkészítse a Dánia hozzájárulásáról szóló jelentést, amely az Európai Tanács tavaszi, a lisszaboni stratégiával foglalkozó ülésére készül. A Kapcsolattartó Bizottság Dánia nemzeti cselekvési programjának kidolgozásában is részt vett. A cselevési program megszövegezési munkálatainak összehangolására a dán kormány egy szerkesztői csoportot alakított, amelyben a Pénzügyminisztérium, a Foglalkoztatásügyi Minisztérium, a Gazdasági és Ipari Minisztérium, valamint a Külügyminisztérium vett részt. A program egyes fejezeteinek első tervezetét az érintett kormányzati szervek szövegezték meg. A szerkesztői csoport feladata volt az egyes fejezetterveket egységes szerkezetű szöveggé alakítani, amelyet azután véleményezésre átadott a Lisszaboni Kapcsolattartó Bizottságnak. A bizottság összeült, megvitatta a tervezetet, és a szöveg kapcsán számos írásbeli, illetve szóbeli észrevételt tett. Ezek alapján a szerkesztői csoport kidolgozta a cselekvési programot, amely azután a dán parlament Európai Ügyek Bizottsága elé került véleményezésre. A végleges cselekvési programot 2005. október 26-án adták át az Európai Bizottságnak. A cselekvési program mindenek előtt a népesség elöregedéséhez, az oktatás és képzés minőségéhez, a termelékenység növeléséhez és a közszektorhoz kapcsolódó kihívásokra hívja fel a figyelmet. A következő, 2006 márciusában esedékes tavaszi csúcstalálkozó előkészületeinek keretében tehát a Lisszaboni Kapcsolattartó Bizottság részt fog venni a tavaszi európai csúcshoz való dán hozzájárulás előkészítésében, amely során az Európai Tanács értékeli a nemzeti cselekvési programokat és a lisszaboni stratégia újraindítását. A cselekvési program főbb üzenetei A dán cselekvési program hat témakör köré épül fel, amelyek megítélésünk szerint kiemelt jelentőséggel bírnak a reformokra irányuló stratégia szempontjából. A program minden témakör esetében elemzi az adott területen Dániára jellemző sajátosságokat, valamint a főbb kihívásokat, amelyekkel a szükséges reformok megvalósítása során Dániának most és a jövőben szembe kell néznie. 1. Gazdasági keret: Dánia viszonylag hosszú, többéves időszak eredményeképpen megszilárdította az államkincstár egyensúlyát, és számottevő mértékben csökkentette az államadósságot. Ezzel párhuzamosan az államháztartási többlet a külső államadósság jelentős mértékű csökkenését eredményezte. A munkanélküliség aránya alacsony, a foglalkoztatási arány magas az országban. A Dániában megvalósított gazdaságpolitika (különös tekintettel a pénzügyi és strukturális téren folytatott politikára, valamint a fix kamatláb politikájára) hozzájárult a kedvező irányú fejlődéshez. Mindez erősebb alapokat teremt ahhoz, hogy Dánia szembenézhessen azokkal a


.../...

- 27 kihívásokkal, amelyeket az idős emberek egyre növekvő száma, illetve a szakmai tevékenység gyakorlására hagyományosan alkalmasnak tekintett életkorban lévő személyek egyre csökkenő száma jelent. Az elkövetkezendő évek legfőbb kihívásait elsősorban az annak szükségességéhez kapcsolódó kihívások jelentik, hogy a dán pénzügyi politika tartani tudja a következő évekre kitűzött irányt. Ez feltételezi többek között, hogy: 1) hogy a foglalkoztatás 2010-ig folyamatosan, mintegy 50-60 000 fővel nőni fog, ami az államháztartásnak a GDP 1%-ának megfelelő növekedését jelentené; 2) hogy az állami kiadások növekedését továbbra is sikerül kordában tartani, elsősorban azt, hogy e kiadások valós növekedése a 2005–2010 közötti időszakban évente 0,5 % körül marad. A cél az, hogy a strukturális többlet 2010-ig továbbra is a GDP 0,5 % és 1,5 %-a között maradjon, ami az államadósság további csökkentését tenné lehetővé. 2. Dánia mint tudásalapú társadalom: Hogy lehetővé váljon a tudásalapú dán társadalom megteremtésére irányuló erőfeszítések összehangolása, 2001-ben a tudományos, technológiai és fejlesztési ügyek irányítására önálló minisztérium alakult. Ezt követően 2001-től kezdve napjainkig széles körű reformok valósultak meg, melyek magát a kutatást éppúgy érintették, mint az egyetemek és az egyéb kutatási intézmények által kínált karrierlehetőségeket. A reformok célja a kutatás minőségének javítása volt, nevezetesen a kutatási támogatások megszerzésére irányuló verseny erősítése révén. Ezen túlmenően létrejött egy ún. Globalizációs Tanács is, amely kifejezetten a tudással kapcsolatos területeken fejti ki tevékenységét. Az előttünk álló évek főbb kihívásai a következők: 1) a kutatásba-fejlesztésbe történő magántőke beruházások részesedésének növelése és az állami kutatásokkal való együttműködés javítása; 2) a doktori címmel rendelkező személyek számának megkétszerezése; 3) az alapfokú oktatás színvonalának javítása, különös tekintettel a minőségértékelésre és a minőség javítására; 4) a fiatalok ösztönzése arra, hogy többen folytassák tanulmányaikat, és vegyenek részt a későbbiek során szakmai továbbképzési ciklusokban; 5) az innováció és a fejlesztés feltételeit biztosító keretek további javítása; 6) 2010-ig 10 milliárd korona ráfordítása a kutatás, az innováció, a végrehajtás és az oktatás területén végrehajtandó fokozott fellépésre. 3. Hatékony verseny és a belső piac: Az utóbbi években Dániában erősödött a piaci verseny. 2001 óta 17%-kal csökkent azoknak az ágazatoknak a száma, ahol akadályai vannak a verseny kialakulásának, és egyszerűsödött a versenyszabályozás. Ugyanakkor a termékek nettó ára továbbra is mintegy 5 %-kal magasabb maradt, mint az EU más országaiban. A versenyjog folyamatos módosításokon megy keresztül a verseny maximális mértékű előmozdításának érdekében. Egy minisztériumközi munkacsoport elemzésnek vetette alá a jogszabályokat abból a szempontból, hogy megvizsgálja, melyek azok a területek, ahol felesleges szabályozások léteznek, és ahol következésképpen könnyíteni lehetne az adminisztratív terheken. Az előttünk álló évek főbb kihívásai a következők: 1) a verseny erősítésének folytatása oly módon, hogy 2010-re a versenykorlátozások által érintett szektorok száma a felére csökkenjen, és hogy a dániai fogyasztói árakat tovább közelítsük a többi európai ország árainak szintjéhez; 2) a vállalkozások adminisztratív kiadásainak évről évre történő fokozatos csökkentésére irányuló célkitűzés teljesítése, melynek következtében 2010-re a 2001-es szinthez képest akár 25 %-os csökkenés valósítható meg; 3) a belső piacra vonatkozó irányelvek alkalmazására irányuló erőfeszítések


.../...

- 28 folytatása; 4) Németországgal együttműködésben a Fehmarn szoros felett átívelő közlekedési infrastruktúra munkálatainak megindítása. 4. Fenntartható fejlődés, környezetvédelem és energiaügy: Dánia a környezet fokozott védelme terén igen magas szintet ért el, ami mind az egészségre, mind a fogyasztóvédelemre, mind a természetre nézve előnyös hatásokkal jár. Bizonyos kulcsfontosságú területeken a jelek szerint sikerült megtörni azt a tendenciát, hogy a gazdasági növekedés egyúttal a környezeti hatások súlyosbodását vonja magával (például az energiaszektor, a hulladékok és a vízgazdálkodás terén), ugyanakkor számos környezeti probléma továbbra is felmerül, amelyek beavatkozást igényelnek. Az előttünk álló évek főbb kihívásai a következők: 1) a gazdasági növekedés fenntartása oly módon, hogy közben biztosítsuk a környezet magas szintű védelmét; 2) a környezeti problémák hatékony megoldásainak további előmozdítása, különös tekintettel a klímára, a légköri szennyezésre, a vegyi anyagokra és a vízi erőforrások védelmére; ugyanakkor a természet fokozott védelmének előmozdítása. Az ökológiai szempontból hatékony technológiák fejlesztése fontos lépést jelent e tekintetben; 3) 2010-ig a CO2 kibocsátás 21 %-os csökkentése az 1990-es szinthez képest (ld. a Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtásához kapcsolódó kibocsátási kvóták elosztásáról szóló közösségi rendelkezéseket). 5. A dán foglalkoztatáspolitika: A munkaerőpiac Dániában kedvező helyzetből indul a stratégia megvalósítása szempontjából. A foglalkoztatási arány Dániában valamivel magasabb az EU közös célkitűzéseinél, aminek oka elsősorban a nők magas részvételi aránya a munkaerőpiacon. Ráadásul az országban viszonylag alacsony a strukturális munkanélküliség szintje, ami elsősorban a „rugalmas biztonság” dán modelljének fényében érthető meg; e modell a munkaerő-felvétel és az elbocsátások rugalmas szabályaira, a juttatások fejlett rendszerére, valamint a szigorú rendelkezésre állási szabályokra, a munkaerő-átképzésre stb. épülő aktív munkaerőpiaci politikán alapul. E területen nagyszabású reformokat hajtottunk végre, különös tekintettel a strukturális munkanélküliség veszélyének elhárítására, valamint a korlátozott képesítéssel rendelkező személyek munkaerőpiacon való tartására. Az előttünk álló évek főbb kihívásai a következők: 1) 2010-ig a strukturális foglalkoztatás további növelése 50-60 000 fővel, a demográfiai fejlődésnek megfelelően. E téren továbbra is arra kell ösztönözni a lakosságot, hogy hamarabb lépjen be a munkaerőpiacra, és tovább maradjon ott, ugyanakkor hangsúlyt kell fektetni az integrációs megállapodás végrehajtására, növelve a foglalkoztatási arányt a bevándorlók és leszármazottaik között; 2) a munkavállalók és a vállalkozások átállási képességének további javítása, nevezetesen a felnőttképzés és a szakmai továbbképzés terén való fokozott fellépés révén, hogy részesülhessünk a globalizáció és a technológiai fejlődés gyümölcseiből, ugyanakkor szembe tudjunk nézni annak kihívásaival. 6. Az állami szektor tökéletesítésének folytatása: Az elmúlt évek során Dánia különösen jelentős erőfeszítéseket tett az állampolgároknak és a vállalkozásoknak nyújtott szolgáltatások javítása, valamint hatékonyságuk növelése érdekében, különösen a választás szabadsága révén. Egy strukturális reform is elfogadásra került (a helyi önkormányzatok reformja), amely mind földrajzi szempontból, mind a kompetenciák elosztása szempontjából jelentős változásokat von magával. Az előttünk álló évek fő kihívásai a következők lesznek: 1) a szerkezeti reform végrehajtása; 2) az


.../...

- 29 állampolgárok szabadságának további kiterjesztése a szolgáltatók közötti szabad választás terén, valamint e szabad választás konkrét megvalósításának javítása; 3) a kormány modernizációs programjának megvalósítása, nevezetesen a célkitűzések és eredmények alapján történő kormányzás új koncepciójának alkalmazása az állami szektor intézményeire. A dán reformstratégia keretében ezen túlmenően két másik új szerv is létrejött, mindkettő kifejezetten azzal a céllal, hogy elemzéseivel és konkrét kezdeményezések kidolgozásával támogassa Dánia válaszait a jelen szociális és gazdasági kihívásaira. Ezek egyike a független szakértőkből álló Szociális Védelmi Bizottság, a másik pedig a Globalizációs Tanács, mely utóbbi igen széles spektrumot fog össze, magába foglalva a szakszervezetek és a szakmai szervezetek képviselőt, valamint az oktatás és a kutatás területéről érkező szakembereket is, a miniszterelnök elnöklete alatt. A Szociális Védelmi Bizottság 2005. december 7-én nyújtotta be jelentését, míg a Globalizációs Tanács munkájának eredményei a 2006-os év elején válnak ismertté. Ezek az elemzések és kezdeményezési javaslatok új támpontokat szolgáltatnak majd a dán kormány és parlament számára a reformok folytatására irányuló közös erőfeszítésekhez. * *

*

A LISSZABONI KAPCSOLATTARTÓ BIZOTTSÁG ÖSSZETÉTELE Felsőoktatási Szakszervezetek Szövetsége Gazdasági és Szociális Tanács Regionális Önkormányzatok Szövetsége Munkaadók Országos Szövetsége Dán Kereskedelmi és Szolgáltató Vállalkozások Szervezete Dán Ipari Vállalkozások Szervezete ITEK – Informatikai, Távközlési, Elektronikai és Kommunikációs Vállalkozások Ágazati Szövetsége Dansk Metal (Műszaki Dolgozók Szakszervezete) Dán Ifjúsági Közösségi Tanács Fogyatékkal Élők Szervezeteinek Szövetsége Ökológiai Tanács Dán Természetvédő Szövetség A Magánszektor és az Állami szektor Munkavállalói Szakszervezeteinek Szövetsége Greenpeace A Magánszektor és az Állami szektor Alkalmazottainak Uniója HTS – Kereskedelmi, Szállítási és Szolgáltatási Szakmák Szövetsége Kézműipari Tanács Információs Technológiák Ágazati Szövetsége Helyhatósági Testületek Szövetsége Dolgozó Nők Uniója Mezőgazdasági Tanács


.../...

- 30 Dán Szakszervezetek Általános Szövetsége Felsővezetők Országos Szövetsége Élelmiszeripari, Italgyártó és Dohányipari Ágazatok Dolgozóinak Uniója „NORDEN” Szövetség Novo Nordisk (gyógyszergyártó vállalat) Mezőgazdasági Ágazati Munkáltatói Szervezetek Szövetsége Betanított Munkások és Szakképzetlen Dolgozók Dán Uniója WWF Denmark Foglalkoztatási Minisztérium Pénzügyminisztérium Élelmezésügyi Minisztérium Belügy- és Egészségügyi Minisztérium Integrációs Minisztérium Igazságügyi Minisztérium Környezetvédelmi Minisztérium Családügyi és Fogyasztóvédelmi Minisztérium Tudományügyi, Technológiai és Fejlesztési Minisztérium Költségvetésügyi Minisztérium Szociális Ügyek Minisztériuma Miniszterelnök Közlekedés- és Energiaügyi Minisztérium Külügyminisztérium Oktatásügyi Minisztérium Gazdasági és Ipari Minisztérium * *


*

.../...

- 31 -

NÉMETORSZÁG A 2005. október 18-i választásokat követően Németországban új szövetségi kormány alakult, amely nagykoalícióba tömöríti a CDU/CSU, illetve az SPD parlamenti csoportok képviselőit. Az új kormány nyilatkozatában bejelentette, hogy intenzívebben kell folytatni a gazdasági és pénzügyi politika, a szociális és munkaügyi politika, az oktatási és képzési politika, a kutatási és tudományos politika, valamint az innovációs, illetve technológiaügyi politika területén megkezdett nagyszabású reformokat. A német szövetségi kormány e reformok révén kívánja erősíteni a gazdaság versenyképességét a világpiacon, megerősíteni a dolgozókat, illetve az aktív kort túlhaladott személyeket érintő szociális biztonsági rendszereket, és biztosítani minden német állampolgár számára az egyenlő esélyeket. A szövetségi kormánynak eltökélt szándéka, hogy csökkenti a jelenleg igen magas munkanélküliségi arányt és az államháztartás jelentős deficitjét, a jövőben ismét tiszteletben tartja a Stabilitási és Növekedési Paktumot (Maastricht), és támogatást nyújt a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek megvalósításához. Németországban nincs olyan „Gazdasági és Szociális Tanács”, amilyen például Franciaországban immár 50 éve működik. Ezzel szemben számos különböző – olykor 100 évesnél régebbi hagyományú – szervezet, kamara, munkáltatói csoport és szakszervezet tevékenykedik az ipar, a kereskedelem, a kézműipar, a mezőgazdaság, a szabad foglalkozások, a banki és biztosítási szektor, a szállítási és a közlekedési szektor területén, és egyáltalán a gazdaság és a társadalom, a magánszektor és a közszektor szinte valamennyi területén, mind a szövetségi állam, mind a tartományok (Länder), a városok és az önkormányzatok szintjén. Ezen túlmenően a civil társadalom szinte valamennyi szegmensében számos nem kormányzati szervezet (NGO) működik. Ezek közül egyesek az NGO-k képviseletében tagokat delegálhattak az EGSZB-be is. Az EGSZB reprezentatív jellege ennek ellenére korlátozott, hiszen például az ifjúsági szervezetek, a sportszervezetek vagy a kulturális szervezetek (képzőművészetek, zene, színház) nem képviseltetik magukat benne. Németországban nem létezik a nem kormányzati szervezeteket tömörítő országos szervezet. Az utóbbi öt évben a „lisszaboni stratégia” szövetségi szinten a kormány által, illetve a tartományok (Länder) és a Szövetségi Tanács (Bundesrat) által is megvitatásra került. A gazdasági és társadalmi élet szervezetei (például a szociális partnerek) a különböző ülések és nyilvános rendezvények során állást foglaltak az ambiciózus lisszaboni célkitűzésekkel kapcsolatban, és azokat részben éles kritikával illették. A lisszaboni célkitűzések egyértelműen pozitív értékelése Németországban nem igazán jellemző.


.../...

- 32 Az egyetemeken és egyéb felsőoktatási intézményekben „Lisszabon” számos szakdolgozat és doktori disszertáció tárgya lett. A tudományos intézmények Németország-szerte behatóan foglalkoztak a „lisszaboni stratégia” kérdésével, és tudományos publikációk jelentek meg a témában. A politikai és parapolitikai szférában – például az alapítványok esetében – a „lisszaboni stratégia” a mindennapi munka és a viták fontos témája, amely számos konferencián és nyilvános rendezvényen szerepel öt évvel ezelőtti bejelentése óta. Következtetések: Németországban – számos résztvevőnek a szociális partnerek és az NGO-k rendezvényei alkalmával tett kísérletei ellenére – a „lisszaboni stratégia” a kormányok és a parlament keretei között maradt, és nem foglalkoztatja a lakosságot. A fogalom nem elég egyértelmű, és a közvéleménnyel nehezen fogadtatható el. (A kisiskolások például azt kérdezik, van-e valami köze a futballhoz). A stratégia jelen állapotában nem jut el az állampolgárokhoz. Feltétlenül szükséges, hogy – bármilyen formában – javítsuk a stratégia kommunikációját, valamennyi médiát felhasználva e jelentős munkák megismertetésére. A 2000. 23–24-i lisszaboni Európai Tanács által elfogadott célkitűzések továbbra is teljes mértékben aktuálisak. * *


*

.../...

- 33 -

ÉSZTORSZÁG 1. A jelenlegi helyzet és a jövőbeni szükségletek és prioritások Az észt kormány 2005. október 13-án fogadta el a lisszaboni stratégia végrehajtására irányuló 2005– 2007-es növekedési és foglalkoztatási cselekvési tervet. Ez a dokumentum egy hároméves Nemzeti Reformprogram tervet (NRP) alkot, amely tartalmazza az észt kormány által a 2005–2007-es időszakra megjelölt főbb prioritásokat. A terv három fejezetre oszlik, amelyek a makrogazdasági politikák, a mikrogazdasági politikák, illetve a foglalkoztatáspolitika témaköreit ölelik fel. Makrogazdasági politikák A terv hangsúlyozza a stabil makrogazdasági környezet fenntartásának, illetve a költségvetési politika hosszú távú fenntarthatóságának jelentőségét, amelyek révén biztosítható a gazdasági növekedés és az új munkahelyek teremtése. A makrogazdasági környezet stabilitását megalapozó fő alapelvek az állami költségvetés egyensúlya, illetve a helyi önkormányzatok pénzügyi helyzetének megerősítése. A stabilitás fenntartása egyúttal a gazdasági fejlődést fenyegető kockázatok sikeres kezelését is feltételezi, ami azt jelenti, hogy csökkenteni kell a folyó fizetési mérleg hiányát, és kordában kell tartani az ország hitelállományának növekedését. A kormány célul tűzte ki, hogy Észtország teljesíteni tudja az európai gazdasági és monetáris unióhoz való maradéktalan csatlakozást, illetve az euró bevezetésének kritériumait. E cél érdekében gazdasági és költségvetési téren továbbra is a jelenlegi óvatos politikai irányvonal marad érvényben. Egy másik prioritás a nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszerek hosszú távú pénzügyi fenntarthatósága. E tekintetben a kormány célja az, hogy biztosítani tudja a tisztességes nyugdíjat az idős emberek számára, ugyanakkor garantálja a rendszer pénzügyi biztonságát is a demográfiai feltételek alakulása következtében felmerülő egészségügyi kockázatok esetére. A gazdasági növekedést és a foglalkoztatás növekedését ösztönző költségvetési politika egyrészről azt feltételezi, hogy az adóterheket a jövedelmek megadóztatásáról a természeti erőforrások használata, illetve a környezetszennyező tevékenységek megadóztatására helyezzük át, másrészről azt, hogy a költségvetési források elosztásakor fokozott mértékben és egyszerűbb eljárás keretében kell biztosítani a növekedést és a foglalkoztatást ösztönző tevékenységek – például az oktatás (különös tekintettel a szakképzésre), a kutatás-fejlesztés, az aktív munkaerőpiaci intézkedések vagy a megfelelő infrastruktúrák létesítése – támogatását. Mikrogazdasági politikák A mikrogazdasági politikák általános célkitűzése tudáson alapuló és fenntartható környezet megteremtése a vállalkozások számára. A kiválasztott politikák főként két területre vonatkoznak:


.../...

- 34 elsősorban a kutatás-fejlesztés minőségére, az innovációra és a hosszú távú nemzetközi versenyképességre, másodsorban pedig a vállalkozó szellemnek kedvező környezet létrehozására. A kutatás-fejlesztés kiemelt szerepet játszik Észtország nemzetközi versenyképességének motorjaként, illetve egy olyan környezet megteremtésének lehetőségeként, amely az országba vonzza a magas tudásintenzitású iparágakba irányuló közvetlen külföldi befektetéseket. A kutatás-fejlesztés minőségét jelentősen javítanák az e területre irányuló befektetések, amelyek a jelen pillanatban viszonylag szerénynek mondhatók. Ráadásul a befektetések a felvevő képesség növelését vonnák maguk után, és szilárd kapcsolatot teremthetnének a kutatási-fejlesztési tevékenységek és Észtország társadalmi-gazdasági célkitűzései között. A vállalkozás területén számos konkrét intézkedés kerül bevezetésre, amelyek keretében az induló fázisban lévő vállalkozások jó minőségű tájékoztatáshoz juthatnak a vállalkozási tevékenység különböző aspektusairól, értesülhetnek a bevált gyakorlatokról, és biztosítva lesz számukra a tőkéhez és a tanácsadási szolgáltatásokhoz való hozzáférés; mindezek ösztönözni fogják a vállalkozások terén folyó, jelenleg kevéssé intenzív tevékenységet. Ahogy azt az NRP is egyértelművé teszi, a vállalkozó szellem előmozdításának létfontosságú feltétele a kedvező jogszabályi keretek kialakítása. Az észt hatóságok ezért létre kívánják hozni a vállalkozó szellemmel kapcsolatos új jogszabálytervezetek szabályozási következményei elemzésének és értékelésének rendszerét; ez a rendszer egyúttal a rendelkezésekkel járó adminisztratív terhek felmérésére is szolgál majd. Mindezeken túl a kormány felül kívánja vizsgálni, és egyszerűsíteni kívánja a vállalkozó szellemre nézve következményekkel bíró hatályos jogszabályokat. A reformprogram egyéb olyan elemekre is hangsúlyt fektet, amelyek elsődleges jelentőséggel bírnak az egészséges vállalkozói környezet megteremtése szempontjából, nevezetesen az infrastruktúra fejlesztésére (beleértve a közlekedési infrastruktúrát és az internet-hozzáférések fejlesztését), valamint a környezetvédelem és a gazdasági növekedés közötti szinergiák erősítésére is. Foglalkoztatáspolitika Ami az észt foglalkoztatáspolitikát illeti, a cselekvési program három nagy prioritást jelöl meg, amelyek a következők: a munkaerő minőségének javítása, a munkaerő-kínálat növelése és a munkaerőpiac nagyobb rugalmassága, végezetül pedig a szociális partnerek közötti kapcsolattartás korszerűsítése. A munkaerő minőségének javítása érdekében a terv az oktatás minőségét, rugalmasságát és hatékonyságát helyezi előtérbe. Ugyanakkor kiemelt figyelmet fordít a szakmai képzésre is. Az általános célkitűzés szilárd kapcsolat kialakítása az oktatási rendszer és a munkaerőpiac igényei között. Az egyik fő prioritás ugyanakkor a munkaerőpiacra már belépett személyek kompetenciáinak és képesítéseinek szinten tartása és frissítése. Ezt a célkitűzést olyan kiegészítő képzési rendszerek és tanácsadási mechanizmusok kialakítása révén érhetjük el, amelyek az egész életen át tartó tanulás elvére épülnek.


.../...

- 35 A munkaerő-kínálat növelésére irányuló célkitűzés megvalósítása elsősorban az aktív munkaerőpiaci intézkedésekre és az azokat kiegészítő szociális intézkedésekre épül. Az észt kormány úgy véli, hogy a strukturális munkanélküliség jelenlegi problémájára a legéletképesebb megoldást olyan aktív intézkedések jelenthetik, amelyek erősítik és diverzifikálják a munkaerőpiacot, és amelyek mögött megfelelőn hozzájuk igazított szociális szolgáltatások és szociális juttatási rendszer áll. A munkaerőpiaci politika terén a megvalósítani kívánt változások két fő összetevője a foglalkoztatáshoz kapcsolódó közszolgáltatások reformja, valamint az aktív munkaerőpiaci politika reformja (utóbbi lényege elsősorban egy minden egyes érdekeltre kiterjedő nyomon követési rendszer kialakítása és egy egyénorientált eljárás elfogadása). Általánosabb szinten a munkaerő-kínálat várható hanyatlásának enyhítése érdekében számos munkakörülmény-javító intézkedés kerül bevezetésre a meglévő munkaerő munkaerőpiacon való megtartása érdekében. A preventív orvosi szolgáltatások kínálata, az egészséges életmód és életkörnyezet előmozdítása, valamint a munkahelyi balesetek megelőzése csupán néhány példa az aktív öregedést támogató jelentősebb intézkedések közül, amelyek segítenek megőrizni a dolgozók munkaerőpiacon való maradásának lehetőségét. Az észt foglalkoztatáspolitika másik nagy kihívása a munkaerőpiac rugalmasságának növelése, illetve a szociális partnerek közötti kapcsolatok modernizálása. Az NRP e cél érdekében egy új eljárás elfogadását javasolja, amelyet rugalmas biztonságnak nevez. Az elmúlt évek során Észtország jelentős előrelépéseket valósított meg a dolgozók biztonságának javítása terén; a munkanélkülibiztosítási rendszer sikeres bevezetése szociális téren nagymértékben javította a dolgozók biztonságát a munkahely elvesztése esetén. Ugyanakkor a munkaerőpiac rugalmasságának növelésére irányuló erőfeszítések nem jártak hasonló sikerrel. Éppen ezért a reformprogram hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni az elbocsátások esetén a munkáltatókra háruló igen magas költségeket, illetve szabályozni kell az ideiglenes munkaviszonyokat, és elő kell mozdítani a rugalmas munkavégzési formákat. 2. A társadalmi-gazdasági szereplők szerepe a lisszaboni stratégia végrehajtásában Észtországban a lisszaboni folyamat fő koordinációs szerve (beleértve a Nemzeti Reformprogram kidolgozását is) a kormány Főtitkársága. Az NRP kidolgozása során a kormány szorosan együttműködött az érintett minisztériumokkal, a szociális partnerekkel, valamint a civil társadalom szervezeteivel és szakértőivel, akiket kezdettől fogva bevontak a kidolgozási folyamatba. Az „NRP” munkacsoport A kormány Főtitkársága munkacsoportot hozott létre az NRP munkálatainak koordinálására, amelyben az érintett minisztériumok, az állami intézmények, a szociális partnerek és a civil társadalom egyéb szervezetei képviseltették magukat. A munkacsoport munkájában részt vevő szervezetek között szerepelt az Észt Szakszervezetek Országos Szövetsége, az Észt Munkavállalói Szakszervezetek Szövetsége, az Észt Iparkamara, az Észt Városok Szövetsége, az Észt Önkormányzatok Szövetsége, az Észt Nem Kormányzati Környezetvédő Szervezetek Tanácsa, valamint az Észtországi Nonprofit Szervezetek és Alapítványok Szövetsége. A munkában egyetemek és kutatási intézmények által delegált szakértők is részt vettek.


.../...

- 36 A munkafolyamat nagyobb rugalmassága és a tematikák elmélyültebb vizsgálata érdekében a csoport három ágazati alcsoportra oszlott, melyek munkáját a Pénzügyminisztérium, a Gazdasági és Távközlési Minisztérium, illetve a Szociális Ügyi Minisztérium koordinálta; e három csoport feladata volt a program makrogazdasági, mikrogazdasági, illetve foglalkoztatáspolitikai fejezetének megírása. Az egyes al-munkacsoportokon belül minden esetben képviseltették magukat az érintett szociális partnerek és a szervezett civil társadalom. A munkacsoport tagjainak lehetőségük volt rá, hogy akár a munkacsoport vagy az al-munkacsoport üléseinek alkalmával járuljanak hozzá a cselekvési tervekhez, akár elektronikus és/vagy írott formában nyújtsák be javaslataikat. E célból a munkacsoport tagjai rendszeres időközönként megkapták az NRP tervezet aktuális változatát. A munkacsoport két plenáris ülést tartott: egyet a kidolgozási folyamat elején, egyet pedig a végén. Az al-munkacsoportok további üléseket tartottak a reformprogram tartalma és struktúrája, valamint a csoporthoz eljuttatott különféle észrevételek és közlések megvizsgálása céljából. A kormány ezen túlmenően nyilvános vitát is kezdeményezett, a cselekvési program tervezetét elérhetővé téve a „Most az én kezemben a döntés” címmel elindított internetes honlapon. A viták eredményeit, illetve a minisztériumok és a szociális partnerek javaslatait megvizsgálták, és amennyiben lehetséges volt, figyelembe is vették. Ami a Reformprogram további sorsát illeti, a kormány egy felelős államtitkárt bízott meg a cselekvési terv nyomon követésének, értékelésének és végrehajtásának koordinálásával. Az államtitkár feladatai közé tartozik az is, hogy rendszeresen jelentést készítsen a végrehajtásról a kormánynak, és felügyelje, hogy a kormány éves cselekvési terve, illetve a minisztériumok éves munkaprogramja összeegyeztethető legyen a Reformprogrammal. A cselekvési terv kidolgozására létrejött minisztériumközi munkacsoport tovább folytatja munkáját a cselekvési terv végrehajtása és aktualizálása érdekében, jelentéseket készítve és értékelve a folyamat eredményeit. A munkacsoport pontos feladataira vonatkozólag a minisztériumokkal és a cselekvési tervért felelős államtitkárral való egyeztetést követően születik döntés. A GSZT részvétele A cselekvési terv kidolgozásának folyamata egyebek mellett nyilvánvalóvá tette, hogy feltétlenül pontosabban meg kell határozni a Gazdasági és Szociális Tanács státuszát és funkcióit, különösen annak figyelembevételével, hogy a GSZT-t intézményként nem vonták be az NRP kapcsán folytatott megbeszélésekbe. Ugyanakkor státuszát tekintve a GSZT az egyetlen állandó tanácsadó testület a kormány mellett, amely ráadásul azzal a céllal jött létre, hogy a háromoldalú párbeszédet elősegítő szerepet töltsön be. A gyakorlatban azonban a kormány nem bízza a GSZT-re semmiféle valós probléma megoldásának keresését, hanem inkább a megbeszélésekkel kapcsolatos kezdeményezést bízza rá. A GSZT kezdeményezései és javaslatai nem mindig feleltek meg a kormány prioritási sorrendjeinek, éppen ezért hatásuk általában csekélynek bizonyult. Következésképpen, a hasonló jellegű konzultatív testületek fontosságának feltétlen elismerése mellett a Szociálisügyi Minisztérium megbeszéléseket kezdeményezett a GSZT működési mechanizmusainak felülvizsgálatáról és általában véve a háromoldalú konzultáció mechanizmusának egyszerűsítéséről, hogy növelje azok hatóerejét és hatékonyságát. *

*


*

.../...

- 37 -

GÖRÖGORSZÁG Az összehasonlító értékelési mutatók tükrében Görögország kevésbé kedvező eredményeket mutat a lisszaboni célkitűzések vonatkozásában, mint a 15-ök Uniójának többi állama. A görög gazdaság utóbbi években tapasztalt intenzív növekedése szinte kizárólag vagy olyan tényezők eredménye volt, amelyek mára aktualitásukat vesztették – mint például az Olimpiai Játékok előkészítése és lebonyolítása –, vagy olyanoké, amelyek hozzájárulása a görög gazdaság fellendüléséhez fokozatosan csökken: ez utóbbi jellemző a Strukturális Alapokra, amelyek minden valószínűség szerint csökkenni fognak a negyedik programozási időszakban A termelő tevékenység „beindulásának” folyamata a jelek szerint még mindig nem kezdődött meg az országban; a görög gazdaság versenyképessége még az olyan termelési és szolgáltató szektorokban is visszaesőben van, ahol Görögország elismert versenyelőnyökkel rendelkezik. Ami a munkaerőpiacot illeti, itt a munkahelyek számának igen lassú növekedése tapasztalható, ami egyfelől a tartósan magas munkanélküliség, másrészt a be nem jelentett munkaviszonyok nagy számának rovására írható. A foglalkoztatás támogatására hozott különféle intézkedések ellenére a munkanélküliségre vonatkozó adatok továbbra is a közösségi átlag fölött maradnak, miközben a hosszú távon munka nélkül maradók aránya emelkedő tendenciát mutat, továbbra is alacsony a nők munkaerőpiaci részvétele, és igen magas arányt ért el a fiatalok közötti munkanélküliség. Úgy tűnik tehát, hogy a görög gazdaság előtt álló legfőbb kihívás e téren mind nemzeti, mind regionális szinten az, hogy megteremtsük az infrastruktúrák hatékony kihasználásának feltételeit, materializáljuk a görög gazdaság termelő potenciálját, és mobilizáljuk a társadalom kiaknázatlan erőforrásait. Az erre alkalmas környezet megteremtéséhez vezető út az, hogy mind materiális, mind funkcionális szempontból kiegészítsük a jelenleg meglévő nehéz, illetve még inkább a könnyű infrastruktúrákat, és végrehajtsuk a tudáson, az innováción, illetve az új információs és kommunikációs technológiákon alapuló strukturális reformokat. A lisszaboni célkitűzések természetükből adódóan olyan jellegű reformokat követelnek meg, amelyek a szociális dimenziót részesítik előnyben, mint a termelékenységet és a tudást ösztönző tényezőt, illetve a társadalmi párbeszédet és a közösségen belüli együttműködést, amelyek a folyamat fontos elemét alkotják. Az a tény, hogy a célkitűzésekre irányuló számos intézkedéssel és politikával kapcsolatosan a szociális partnerek egybehangzó álláspontot képviselnek, jól mutatja, hogy a görög társadalom erőiben megvan a vágy a fejlődésre, és e célok érdekében képesek egyetérteni, még ha sok más politikai kérdésben eltérő szemléletet vallanak is, ami egyébként természetes és előrelátható. Példaképpen megemlítjük, hogy a szociális partnerek egyetértenek abban, hogy a reformoknak a következő területeket kell érinteniük: •

a gazdagság és a jólét megteremtéséhez elengedhetetlen vállalkozó szellem bátorítása,


.../...

- 38 • • • • • • •

a társadalmi kohézió biztosítása, mint önálló és saját értékkel bíró célkitűzés, ugyanakkor mint a fejlődési folyamat megfelelő megvalósulásának nélkülözhetetlen előfeltétele, rugalmas és hatékony közigazgatás kialakítása valamennyi területi szinten, ami megkönnyíti az innovációt, s egyúttal a jövőben is a társadalom kohézióját és egyensúlyát szolgálja, az oktatási és képzési szakirányok átértékelése annak érdekében, hogy a társadalom és a tudásalapú gazdaság szükségleteinek megfelelő szolgáltatásokat nyújtsanak, annak biztosítása, hogy a kutatás eredményei szorosan kapcsolódjanak a regionális és a nemzeti gazdaság szükségleteihez, a kutatásnak, a kreativitásnak, az újdonságok és az innovációk felhasználásának kedvező szemlélet ösztönzése, a környezet és a termelés közötti kapcsolatok szabályozása, a gazdasági fellendülés összeegyeztetése a helyi természeti és kulturális erőforrások megőrzésével, felértékelésével és – ésszerű mértékű – kiaknázásával az ország valamennyi régiójában.

Ahhoz, hogy sikerüljön versenyképes teljesítményt felmutató, a fenntarthatóság jegyében működő és szociális beállítottságú gazdaságot felépíteni, valamennyi politikának összhangban kell lennie, és hatásuknak erősítenie kell egymást, illetve szisztematikusan és folyamatos jelleggel nyomon kell követni e politikák alakulását az intézmények szintjén, valamint hatásukat a gazdaság versenyképességére, a környezet minőségére, a humán potenciál kihasználására és a társadalmi kohézióra. A Görögországi Gazdasági és Szociális Tanács úgy ítéli meg, hogy a rá háruló küldetés természete szerint elsődleges feladatai közé tartozik, hogy módszeresen nyomon kövesse a görög gazdaságban tapasztalható fejlődést a lisszaboni célkitűzések felé való előrehaladás vonatkozásában. A GSZT e feladat ellátására hozta létre a Lisszaboni Stratégia Nyomonkövetésének Megfigyelőközpontját, amely szerves részét képezi a GSZT globális tevékenységének. A tudományos intézetekkel (INE/GSEE, IOBE, PASEGES), illetve a szociális partnerek által működtetett kutatási intézményekkel való együttműködés kötelező előfeltétele e vállalkozás sikerének, mert ez biztosítja a hasonló kezdeményezések megvalósításához szükséges know-how-t, háttértudást és konstruktív vitát. A megfigyelőközpont működése az alábbi feladatok köré szerveződik: a) a versenyképesség javítására, a humán potenciál minőségére és a foglalkoztatásra (munkahelyek minőségének átértékelése, számuk növelése) irányuló nemzeti politikák nyomon követése és értékelése, b) a fenti politikák keretében megvalósított cselekvések megvalósítási módjának, valamint a versenyképesség, a humán erőforrások és a foglalkoztatás terén mutatkozó hatásaiknak ellenőrzése és véleményezése, c) az elmaradások és hiányosságok lokalizálása és konkrét javaslatok kidolgozása ezek orvoslására,


.../...

- 39 d) rendszeres jelentések összeállítása a lisszaboni stratégia végrehajtásával kapcsolatos mutatók alakulásáról. A Megfigyelőközpont eddig a következő három saját kezdeményezésű véleményt tette közzé: „A versenyképesség és a foglalkoztatás”, „A Wim Kok vezette magas szintű munkacsoport jelentése”, illetve „A prioritást képviselő ágazatok a lisszaboni stratégia 2005-ös félidős értékelésének perspektívájában”, valamint ezen túlmenően kifejtette véleményét „A lisszaboni stratégia keretében kidolgozott 2005-2008-as Nemzeti Reformprogram” címmel. Ez utóbbi program kidolgozási fázisának idején a szociális partnerek a lisszaboni célkitűzések megvalósítását ösztönző konkrét intézkedési javaslatokat nyújtottak be a kormány Szakértői Tanácsának. Hogy mobilizálja a szociális partnereket, és aktív szerepvállalásra bírja őket a lisszaboni stratégia végrehajtásában, a Megfigyelőközpont 2005 októberében tanulmányi napot szervezett, „A lisszaboni stratégia: szükségszerűség vagy lehetőség?” címmel. Végezetül a Megfigyelőközpont jelenleg dolgozik annak értékelésén, hogy a kormány intézkedései milyen következményekkel jártak a versenyképesség, a foglalkoztatás és a társadalmi kohézió terén. * *


*

.../...

- 40 -

SPANYOLORSZÁG 1. A lisszaboni stratégia végrehajtása Spanyolországban A stratégia spanyolországi értékelése egyes területeken jelentős előrelépést mutat, köztük kiemelkednek a foglalkoztatással kapcsolatos mutatók, amelyek közeledtek az uniós átlaghoz, illetve a jobb eredményeket elérő országok mutatóihoz. A fejlődés azonban nem volt elég erőteljes például a 2005-ös időközi célkitűzések megvalósításához. Továbbá más területeken nem történtek kedvezőnek minősíthető változások, sőt, bizonyos mutatók romlottak is a kezdeti, 1999-es helyzethez képest. Az eredmények fényében bebizonyosodott, hogy tovább kell bővíteni az azon területekre – többek között a kutatás-fejlesztés, az oktatás és képzés, a termelékenység, az integrációs politikák, illetve a fenntartható fejlődés területeire – vonatkozó reformpolitikákat, amelyeken Spanyolország a legnagyobb hiányosságokat mutatja fel, olyan kereten belül, amely megerősíti az elmúlt évtizedek során tapasztalt növekedés fenntarthatóságát és a munkahelyteremtést. A csatolt táblázat összefoglalja a lisszaboni stratégia végrehajtásának spanyolországi helyzetét, a jelenlegi állapotra vonatkozó mutatók, valamint a nemzeti reformprogram célkitűzéseinek és intézkedéseinek megjelölésével. 2. A szervezett civil társadalom és a bevált gyakorlatok szerepe A lisszaboni stratégia spanyolországi végrehajtásával kapcsolatban figyelembe kell venni az elmúlt évek során kialakított szociális párbeszédet. E folyamatban ki kell emelni elsősorban a legreprezentatívabb spanyol munkavállalói és munkaadói szervezetek közötti megállapodások jelentőségét, amelyek célja az volt, hogy a kollektív megállapodásokról szóló tárgyalásokat a versenyképességi és foglalkoztatási célkitűzések irányába tereljék, és amelyek hozzájárultak a gazdaság fejlődéséhez, a növekedés lassulásának és a bércsökkentéseknek a hatékonyabb megakadályozásához, valamint a foglalkoztatás fenntartásához és a munkahelyteremtéshez (Acuerdo Interconfederal para la Negociación Colectiva [szövetségközi megállapodás a kollektív tárgyalásokról] 2002, 2003, 2004 és 2005). A legutóbbi megállapodás kritériumokat állapít meg az infláció szabályozását, a foglalkoztatottság növelését, a termelő beruházások bővítését, valamint a fizetések vásárlóerejének és a vállalatok helyzetének javítását illetően. Kitér emellett a foglalkoztatási stabilitás, valamint a folyamatos képzés és a szaktudás és képzettségek javításának kritériumaira is. Az aláíró szervezetek a megállapodás érvényességét a 2006-os évre meghosszabbították. 2004-ben új fejezet kezdődött a szociális párbeszédben, amikor a kormány és a legreprezentatívabb munkaadói és munkavállalói szervezetek aláírták a „A 2004. évi szociális párbeszéd nyilatkozata: versenyképesség, stabil foglalkoztatás és társadalmi kohézió” c. dokumentumot, amelyben összefoglalták a gazdasági növekedés, a vállalatok versenyképessége, a munkalehetőségek színvonalának emelése, valamint a munkaügyi kapcsolatok és a szociális védelem javítása előmozdításának célkitűzéseit és az ezzel kapcsolatban vállalt kötelezettségeket. A folyamat során számos tárgyalókör indult a munkaerőpiac, valamint a szociális védelmi és az alkalmazottak folyamatos képzését biztosító rendszer reformjáról, a munkaügyi kockázatok megelőzésének


.../...

- 41 javításáról és az ellátásra szoruló személyeket támogató rendszer megteremtéséről szóló megállapodások tető alá hozása érdekében. A lisszaboni stratégia újraindítása tehát Spanyolországban éppen egybeesik egy nyitott szociális párbeszédfolyamattal, amely jelentősen befolyásolhatja a közösségi célkitűzések megvalósításához kötődő reformokat. E folyamattal párhuzamosan a nemzeti reformprogramról is konzultáció folyik a szociális szereplők részvételével. Másrészről a legreprezentatívabb munkavállalói és munkaadói szervezetek, valamint a mezőgazdaság, a halászat és a szociális gazdaság ágazatait, a fogyasztókat és felhasználókat képviselő szervezetek is tevékenyen részt vesznek a stratégia nyomon követésében és végrehajtásában a Gazdasági és Szociális Tanácsban való jelenlétük révén, amely az utóbbi években tanácsadói tevékenysége jelentős részét a stratégia célkitűzéseivel kapcsolatos kérdésekre összpontosította. A GSZT véleményeiben és jelentéseiben, különösen a spanyolországi társadalmi-gazdasági és munkaerő-piaci helyzetről készült éves tanulmányokban megfogalmazott megállapítások és javaslatok kihangsúlyozták a kihívásokat és a lisszaboni célkitűzések megvalósítása felé tett előrelépéseket. Néhány kulcsfontosságú dokumentum: • • • • •

a GSZT 1/2002 sz. jelentése A spanyol fenntartható fejlődési stratégiáról szóló konzultációs dokumentum tárgyában a GSZT 9/2003 sz. véleménye az 5. KFI nemzeti terv tárgyában a GSZT 1/2005 sz. jelentése A szakmai egyensúly hiánya és aktív foglalkoztatási politikák tárgyában a GSZT 4/2005 sz. jelentése A Spanyol Királyság 3. társadalmi integrációs előzetes nemzeti cselekvési terve 2005–2006 tárgyában a GSZT 5/2005 sz. jelentése A vállalatalapítás folyamata és a vállalati dinamizmus tárgyában

A legreprezentatívabb munkavállalói és munkaadói szervezetek a lisszaboni folyamathoz kapcsolódó célkitűzések megvalósításához való hozzájárulásának kiváló példája a munkavállalók folyamatos képzése területén végzett munka. A szociális párbeszédből kiindulva a szociális partnerek 1992-ben elindították az alkalmazottak folyamatos képzését fejlesztő rendszert, amely az állami hatóságok által támogatott, paritásos irányítási modellen alapul. Ez a rendszer az aktív foglalkoztatási politikáknak a folyamatos képzést és dolgozóknak a termelési folyamatban bekövetkező változásokhoz való alkalmazkodásának a megkönnyítését garantáló központi eszköze lett, és lehetővé tette, hogy minden évben mintegy másfél millió alkalmazott és százezer vállalat vegyen részt a felkínált képzési programokban. Az irányítást a Fundación Tripartita para la Formación en el Empleo [Háromoldalú alapítvány a munkahelyi képzésért] végzi (www.fundaciontripartita.org/ft.jsp). A lisszaboni stratégia célkitűzéseihez kapcsolódó kezdeményezések előmozdításában emellett egyéb szereplők is tevékenyen részt vesznek. A spanyol társadalmi-gazdasági életben betöltött jelentőségük miatt kiemelendő, hogy a szociális gazdasági ágazat szervezetei hagyományosan mindig is igen fontos munkát végeztek a társadalmi integrációhoz és kohézióhoz kapcsolódó területeken. CESE 1468/2005 FR-ES-EXT/AGN/MG/IZ/MG/ok

.../...

- 42 ÁLLAPOTJELZŐK. A NEMZETI REFORMPROGRAM CÉLKITŰZÉSEI ÉS ESZKÖZEI TERÜLETEK

TÉNYEK CÉLKITŰZÉSEK

GAZDASÁGI HÁTTÉR

FOGLALKOZTATÁS

NEMZETI REFORMPROGRAM FŐBB INTÉZKEDÉSEK

A gazdasági bővülés szakasza, az uniós átlagnál gyorsabb ütemű GDP-növekedéssel (1999–2004). A infláció középtávú alakulása (1,3 pontos eltérés az uniós átlagtól); a külkereskedelmi ágazat hanyatlása a kiviteli cikkek alacsony versenyképessége miatt; alacsony munkatermelékenységi szint (megragadt az 1990-es szinten).

Elsődleges cél: 2010-re az egy főre jutó A költségvetési stabilitási törvények reformja megteremtette az egész gazdasági GDP uniós szintre hozása. ciklust végigkísérő stabilitás elvét és kötelezővé tette többlet felhalmozását a magas növekedési rátájú időszakokban. Az államadósság csökkentése a GDP Az SZJA és a társasági adó reformja. 34%-ára. Az autonóm közösségek finanszírozási rendszerének reformja, az önellátás, az autonómia és a méltányosság megerősítése céljából. Spanyolország versenyképességi mutatóinak javítása és az uniós A NYUGDÍJRENDSZER FENNTARTHATÓSÁGÁT ÉS AZ átlaghoz való közelítése. EGÉSZSÉGÜGYI KIADÁSOK RACIONALIZÁSÁT (GYÓGYSZERPOLITIKAI STRATÉGIAI TERV) ELŐSEGÍTŐ INTÉZKEDÉSEK. A fiatalok foglalkoztatottságát növelő intézkedések, a stabil alkalmazást A foglalkoztatottsági mutatók javulása: teljes Elsődleges cél: 2010-re 66%-os teljes többletjuttatásokkal honoráló rendszer révén, valamint – hat hónapi foglalkoztatási ráta: 61,1%; a nők esetében: foglalkoztatottsági arány elérése, munkanélküliség után – képzés, átképzés vagy állás biztosítása minden fiatal megközelítve az uniós célkitűzést. 48,3%; 55 év felettiek esetében: 41,3% – számára. 2004-es adatok. A nők foglalkoztatottsági arányának A nők foglalkoztatottsági arányát növelő és hátrányos megkülönböztetésüket A FOGLALKOZTATOTTSÁG NEM ÉRI növelése az EU-15 átlagának elérésével megszüntető intézkedések, a stabil alkalmazást többletjuttatásokkal honoráló (57%). EL SEM A 2005-ÖS LISSZABONI rendszer révén, valamint a pozitív diszkriminációs intézkedések 60%-ának CÉLKITŰZÉST, SEM AZ UNIÓS A fiatalok munkanélküliségi rátájának fenntartásával a nők számára. csökkentése az EU-25 középmezőnyét ÁTLAGOT; MAGAS AZ IDEIGLENES A munkával töltött évek számának növelését támogató intézkedések. megcélozva (18,6%). MUNKALEHETŐSÉGEK ARÁNYA A szakképzési modell reformja az egész életen át tartó tanulást szem előtt A munkahelyi balesetek számának (2004-BEN 32,4%); MAGAS tartva: az új, közvetlenül a munkára felkészítő szakképzési alrendszer MUNKANÉLKÜLISÉGI ARÁNY A NŐK 15%-os csökkentése. létrehozása, a szakmai alap- (munkanélküliek számára) és továbbképzés (15%) ÉS A FIATALOK (22%) KÖRÉBEN. AZ EGYNÉL TÖBB SZEMÉLYT FOGLALKOZTATÓ VÁLLALATOK (foglalkoztatottak számára) integrálásával. ARÁNYÁNAK NÖVELÉSE A munkaügyi közszolgáltatások korszerűsítése. (MINTEGY 25%-KAL). Vállalkozásfejlesztési terv.


.../...

- 43 -

TERÜLETEK

TÉNYMEGÁLLAPÍTÁSOK CÉLKITŰZÉSEK

KÖRNYEZETVÉDELEM

K+F, OKTATÁS ÉS INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM

NEMZETI REFORMPROGRAM FŐBB INTÉZKEDÉSEK

A főbb mutatók változása kedvezőtlen: 2003-ban itt mérték az üvegházhatású gázok kibocsátásának legmagasabb értékét az EU25 területén; a gazdaság energiaszükséglete továbbra is érezhetően növekedik; és az ország a közúti teherszállítás volumene tekintetében a negyedik helyen áll.

Átfogó célkitűzés az energiahatékonyság növelése és a CO2kibocsátás 40-ről 24%-ra csökkentése 2010-ig. A társadalmi és területi kohézió erősítése, a közlekedési rendszer hatékonyságának javítása, a vízhasználat racionalizálása, valamint a környezetvédelmi munkának és az erőforrások minőségének a javítása.

K+F: 2003-ban a beruházások mértéke körülbelül a GDP 1,1%-ának felel meg (ez az EU-25 fele), és messze lemarad a 2010-es lisszaboni célkitűzéstől (a GDP 3%-a). Az 1998–2003 közötti növekedési ráta nem elegendő, az állami és a magánszektorban a K+F-beruházási aktivitás visszaesésének köszönhetően. Oktatás: az uniós átlagnál rosszabb eredmények öt referenciaszinten, különösen az emelt középszintű képzettséggel rendelkező fiatalok aránya (2004-ben 61,8% – 1999 óta 3,4 ponttal csökkent, ez ellentétes irányú az ugyanezen időszak alatt 1,9 ponttal emelkedő uniós átlag változásával); magas a korai iskolaelhagyók aránya (31,1%); és alacsony a folyamatos képzésben résztvevők aránya (5,1%). Információs társadalom: egyes mutatók összehasonlításban alacsonyak (az IKTkiadások a GDP 1,7%-át; az otthoni internethozzáférés annak 34%-át teszi ki, az EU-25 2004-es 43%-os arányához viszonyítva).

Az állami kiadások átcsoportosítása oly módon, hogy kedvezzen a fizikai, technológiai és humán tőkébe való termelő beruházásoknak. A K+F beruházás megduplázása (2010- K+F. A 2004–2007-es KFI nemzeti terv, a kutatási és fejlesztési politika re a GDP 2%-ára). stratégiai eleme a KFI-kiadások növelését célozza, elsősorban az állami szektorban. Az Ingenio 2010 program az uniós átlaghoz való felzárkózást célozza a főbb A korai iskolaelhagyók arányának felére csökkentése (2008-ig 20%-ra, mutatók tekintetében különféle eszközök segítségével: 2010-ig 15%-ra). a CENIT program mechanizmusokat határoz meg a köz- és a magánszféra együttműködésének ösztönzésére technológiai kutatási nemzeti stratégiai konzorciumok, a technológiai alapú új vállalkozások létrehozásának Információstársadalmi téren az uniós szinthez való felzárkózás. ösztönzését szolgáló finanszírozási alap létrehozása, valamint az orvosok és technológiai szakemberek toborzását elősegítő Torres Quevedo Program segítségével. A konszolidációs program a kutatási kiválóság fokozását célozza. Oktatás. Az oktatás fejlesztése minden szinten, az oktatás minőségének javítása és a bukások számának csökkentése. Az oktatási erőforrások alkalmazása hatékonyságának növelését célzó intézkedések, pl. megerősítő, orientációs és támogatási programok a kötelező oktatási szinteken. Az oktatásügyi alkotmánykiegészítő törvény tervezetét jelenleg tárgyalja a parlament. Az európai felsőoktatási térséghez való spanyol felzárkózást elősegítő szabályozás fejlesztése. Az integrált szakképzési központok hálózatának kiépítése. Információs társadalom: Avanz@-terv: az uniós szintek elérése az összes információstársadalmi mutató terén.


Stratégiai terv az infrastruktúrákról és a közlekedésről: célja, hogy a közlekedési rendszer hozzájáruljon a környezet fenntarthatóságához. 35 km/1000 km2 hálózatsűrűségig a vasút támogatásának növelését, valamint a személy- és teherszállítás intermodalitásának javítását célzó intézkedésekkel. Az AGUA program célja a vízi erőforrások kezelésének és használatának fejlesztése az erősebb területi kohézió érdekében. A vízi infrastruktúrák optimalizálását, valamint a víz újrafelhasználásának, tisztításának és sótalanításának javítását célzó intézkedésekkel.

.../...

- 44 -

TERÜLETEK

TÉNYMEGÁLLAPÍTÁSOK CÉLKITŰZÉSEK

TÁRSADALMI KOHÉZIÓ

A hosszú távú munkanélküliségi ráta kedvező változása (2004-ben az aktív népesség 3,5%, szemben az EU-25 4%-os arányával), a nőkre azonban ez nem vonatkozik (2004-ben 5,3% szemben az EU25 4,6%-os arányával). A foglalkoztatottsági mutatók továbbra is jelentős területi eltéréseket mutatnak, bár a régiónkénti foglalkoztatási szóródási együttható 1999 óta csökkenő tendenciájú. Spanyolországban az egyik legmagasabb a szegénység kockázatának kitett lakosság aránya (2004-ben 19%, amely 1999 óta nem változott);


A hosszú távú munkanélküliség csökkentése. A fogyatékkal élők és a társadalmi kirekesztettség veszélye által fenyegetett csoportok társadalmifoglalkoztatási integrációjának elősegítése. A SZOCIÁLIS BIZTONSÁGI RENDSZER JÖVEDELEMÚJRAELOSZTÁSI MECHANIZMUSAINAK MEGERŐSÍTÉSE.

NEMZETI REFORMPROGRAM FŐBB INTÉZKEDÉSEK Célzott képzési intézkedések a hosszú távon munkanélküliek számára. A fogyatékkal élők és a társadalomból kirekesztett vagy annak veszélye által fenyegetett személyek, illetve csoportok foglalkoztatási integrációját célzó intézkedések. A társadalmi integrációs nemzeti tervekben foglalt, a szegénység elleni küzdelemre irányuló programok. A személyi autonómiáról és az ellátásra szoruló személyek támogatásáról szóló törvény tervezete.

.../...

- 45 -

FRANCIAORSZÁG A Francia Köztársaság Gazdasági és Szociális Tanácsa (GSZT) üdvözli az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) és a nemzeti GSZT-k közötti interaktív hálózat létrehozását. Az alábbi 1 rövid jelentés előkészítésének keretében a GSZT két véleményt és egy közleményt fogadott el, amelyek korábbi tevékenységeinek sorába illeszkednek. A GSZT két meghallgatást is szervezett, amelynek egyikén Maria João Rodrigues asszonyt, az Európai Bizottságnak a lisszaboni stratégiával kapcsolatos ügyekben illetékes szakértőjét hallgatta meg. 1. A lisszaboni célkitűzések végrehajtásától a Nemzeti Reformprogramig (NRP) A GSZT a lisszaboni stratégia viszonylagos kudarcát állapítja meg. Fenntartásait hangoztatja – 2 módszertani problémákat is beleértve – a lisszaboni mutatók listájának szűkösségével, illetve az osztályozási kategóriák helytállóságával kapcsolatban. Globálisan tekintve a folyamat elindítása óta a 15 régi uniós tagország többségében a fejlődés igen korlátozott mértékű maradt. Mindezek tükrében a GSZT megállapítja, hogy Franciaország a 25 tagállam átlagához képest: – – – –

a gazdasági helyzethez és az innovációhoz kapcsolódó mutatók tekintetében 2001-ig viszonylag kedvező helyzetben volt. Azóta a tendencia rosszabbodott; fejlődést ért el a környezeti kérdésekben; változatlanul felemás eredményeket mutat a piaci integráció és a gazdasági reformok terén, amelyek továbbra is az állami hatóságok hatáskörébe tartoznak; ezzel szemben a kohézió, illetve a foglalkoztatási arány tekintetében a mutatók alapján Franciaország az európai átlag szintjén van, ami azonban alul marad az általános célkitűzéshez képest.

A lisszaboni stratégia kulcsszavai a „tudásalapú gazdaság” mint a versenyképesség elsődleges forrása, a „fenntartható gazdasági növekedés”, a „munkahelyek számának növelése és minőségének javítása”, valamint az „erősebb társadalmi kohézió”. Mindezek alapján a GSZT hangsúlyozni kívánja annak szükségességét, hogy fenntartsuk a lisszaboni folyamat eredeti gazdasági, szociális és környezeti egyensúlyát, és hogy ne összpontosítsuk a prioritásokat a puszta gazdasági versenyképesség köré. A gazdasági politikáknak tehát a GDP valamennyi összetevőjére hatniuk kell, hogy biztosítsák a szociális kohézió fenntartását az Unión belül. Nevezetesen a különböző korosztályok foglalkoztatási arányának kívánt növelése során tekintetbe kell venni az új munkahelyek minőségi dimenzióját is (státusz, munkaidő, bérezési feltételek). A GSZT úgy véli, hogy a fizetések és a vagyoni helyzetek növekvő aránytalansága, a csekély szociális védelmet nyújtó munkahelyek, a magas munkanélküliségi arány, illetve a bármilyen 1

2

„A tudásalapú társadalom a lisszaboni stratégia keretében” (Hubert Bouchet, előadó), 2005. október 26.; „A gazdasági politikák a lisszaboni stratégia szolgálatában” (Henri Feltz, előadó) 2005. október 26.; „A Gazdasági és Szociális Tanács hozzájárulása az Európai Ifjúsági Paktumhoz” (Élisabeth Morin, koordinátor) 2005. szeptember 29. „Franciaország helyzete a lisszaboni mutatók tükrében” (Évelyne Pichenot, előadó), 2005. február 22.


.../...

- 46 természetű változások megelőző jellegű kezelésének hiánya társadalmunk széles rétegeit sebezhetővé teszik, és végeredményben egyfajta bizonytalansági tényezővel terhelik meg a gazdasági növekedést. Az egymással párhuzamos adóügyi és szociális stratégiák közötti koordináció jelenlegi hiánya tovább súlyosbítja a megrekedt helyzetet. Az Unión belül nélkülözhetetlen a valódi együttműködés kialakítása a gazdaságpolitika terén a lisszaboni célkitűzések oly módon történő megvalósításához, hogy azok megfeleljenek az Uniót alkotó népek valódi vágyainak. E tekintetben három kulcskérdés merül fel az Unió gazdasági irányításával kapcsolatban, amelyekre érdemes volna nagyobb figyelmet fordítani: – – –

a Stabilitási és Növekedési Paktum alkalmazása, amelynek reformjáról még nem derült ki, hogy hatékony-e; az uniós költségvetés kérdése, amely felelősebb szemléletet követelne, hogy végre együtt legyenek az európai projekt sikeréhez szükséges pénzügyi feltételek; az euróövezet monetáris politikája, amelynek jobban figyelembe kellene vennie a növekedés ösztönzésének és a foglalkoztatás fejlesztésének szükségszerűségét.

Általánosságban a GSZT véleménye szerint erősíteni kell a koordinációra, az együttműködésre és a közös kutatási és fejlesztési projektek megvalósítására irányuló erőfeszítéseket. Mindez új kihívásokat jelent azon személyek és kollektív szervezetek számára, akik a tudásalapú társadalom és gazdaság szereplői. Az egyének esetében a cél az, hogy mindenki számára megadjuk a lehetőséget, hogy elsajátítsa a „tanulási készség” (a tanulásra való állandó nyitottság) attitűdjét, a tudás megszerzésének és átadásának dinamikusabb mechanizmusait alakítva ki egész életére szólóan. Ez a mentalitás a családdal és az iskolával kezdődik (alapismeretek megszerzése, egyenlőtlenségek feloldása, és főként a tudásvágy és a szorgalom kialakulása). A „tanulási készség” fogalmát alkalmazni kell ugyanakkor az intézményekre is, amelyeknek a maguk területén meg kell könnyíteniük az egyes szereplők tudásának kifejeződését és összekapcsolódását. A cél az, hogy hosszú távú stratégiát alkossunk, amely megfelel a globalizáció léptékének, és hogy a központi politikák és a tudásalapú gazdaságnak kedvező infrastruktúrák együttesen megfelelően dinamikus kontextust alakítsanak. Mindez a következőket feltételezi: –

–

a kutatási erőfeszítések fokozása, amelyet „kategorikus imperatívusszá” kell emelni mind nemzeti szinten, mind a közös európai térség szintjén, a kutatás pénzügyi forrásait a GDP 3 %-ára kell emelni, és ki kell vonni a költségvetés konjunkturális ingadozásainak hatása alól, a stratégiai prioritásokat pedig a kiemelkedően sikeres területekre kell koncentrálni; az egyetemek, kutatási intézmények, főiskolák és vállalatok európai és nemzetközi hálózatának kifejlesztése;


.../...

- 47 –

–

– –

ipari stratégia kifejlesztése és egy európai innovációs, illetve termék- és szolgáltatásfejlesztési politika kialakítása, nevezetesen a KKV-k hálózatának támogatása révén (a Small Business Innovation Research – SBIR mintájára), támogatva az új vállalkozások megjelenését; az információs és kommunikációs technológiák (IKT) használatának általánossá tétele, a tudásalapú társadalom fejlődésének érdekében, valamint az „i-2010” Bizottság kezdeményezésének bátorítása, melynek célja az európai információs társadalom kialakítása a fenntartható növekedés és a foglalkoztatás érdekében; a médiák felhívása, hogy gyakorolják oktató-nevelő szerepüket, segítsék elő a tudás átadását és világosítsák fel az állampolgárokat az ehhez kapcsolódó jelenlegi és jövőbeli tétekről; a szereplők mobilizálása a mindenki és minden korosztály számára elérhető képzés érdekében, amely biztosítja az egyéni szakmai karrier lehetőségeit, és az előreláthatatlan fordulatokkal való szembenézést, olyan intézkedések révén, mint a képzés megválasztásának szabadsága, a képzéshez való egyéni jog, a tapasztalatok átválthatósága és a kompetenciamérleg.

Franciaország megkezdi e szándékok konkretizálását, a meglévő versenyképességi pólusokra támaszkodva, a vállalatok, az egyetemek és a helyi döntéshozók közelítése érdekében. Ahhoz, hogy a tudás fejlesztése érdekében valamennyi szereplőt mozgósítani tudják, Európának és az egyes tagállamoknak pontos célkitűzéseket kell meghatározniuk, amelyekhez megfelelő eszközök és menetrend párosul, és azokat mindenki számára világosan kommunikálniuk kell. A 2005. tavaszi európai csúcs az Európai Ifjúsági Paktum meghirdetésével azzal a kihívással kívánt szembenézni, hogy a fiatalok megkapják az őket megillető helyet Európában az oktatás, a képzés, és ezeken túl a szakmai beilleszkedés, az egész életen át tartó tanulás, a mobilitás, a lakhatási feltételek és a családi élet lehetőségein keresztül. Ez kivételes alkalmat jelent, hogy nemzeti szinten mozgósítsuk erőinket, és fejlesszük az ifjúság európai öntudatát, hogy Európa az emberek és a nemzetek közötti kölcsönös tisztelet térsége, egy új humanizmus pillére lehessen. A GSZT a paktum mindhárom pilléréhez hozzáteszi javaslatait. Ezek a következők: oktatás, képzés és mobilitás; a családi és szakmai élet összeegyeztetése a fiatal felnőtteknél. Az Európai Ifjúsági Paktum révén minden államnak meg kell erősítenie minden egyes állampolgára helyét Európában. 2. A gazdasági és társadalmi szereplők bevonásának szükségessége A cél az, hogy elősegítsük a lisszaboni stratégia nemzeti meggyökeresedését. A részvétel elsősorban a nemzeti és az európai parlamenteket érinti, amelyek ez idáig látványosan kimaradtak a folyamatból, de vonatkozik a GSZT-kre és a civil társadalmi szervezetekre is. E tekintetben a kölni Európai Tanács (1999) által meghirdetett makrogazdasági párbeszédet nyomatékosan újjá kellene éleszteni, és valódi egyeztetési fórummá emelni (határidők, átláthatóság). Jobb kapcsolódást kellene biztosítani a makrogazdasági politika három egymástól elválaszthatatlan (költségvetési, monetáris, bér- és jövedelempolitikai) pólusa között is, a gazdasági növekedés és a lakosság életminőségének javára.


.../...

- 48 3

Egy 2002 októberében kiadott véleményének megfelelően , a GSZT felhívja javaslataira azon fórumok figyelmét, amelyek a tavaszi európai csúcstalálkozókon ismertetendő francia állásfoglalás előkészítéséért felelősek. 2003 óta a GSZT legfőbb megállapításait egy éves közlemény formájában 4 adja közre , ami megkönnyíti a kormányszerveknek azok tekintetbe vételét. Az EGSZB által szorgalmazott módszer a civil társadalom részvételére a Nemzeti Reformprogramok (NRP) kidolgozásában érdekes perspektívákat nyit a demokratikus véleménykifejtés szempontjából, ám a határidők rövidsége csökkentette annak közvetlen hatását. Az európai és nemzetközi kérdések konzultatív testülete összeült, és észrevételeit csatolni fogják a francia NRP szövegéhez. A GSZT-vel folytatott konzultáció e programmal kapcsolatban szintén tervbe van véve. A GSZT, amely kifejthette véleményét a lisszaboni stratégia főbb aspektusairól, készen áll a jövőben is részt venni a folyamatban és közzétenni értékeléseit. Az NRP jövőbeni végrehajtása és kiigazításai rendszeres és mélyreható 5 egyeztetést kívánnak, a civil társadalom lehető legnagyobb mértékű bevonása érdekében. . A GSZT tagjai eltérő véleménnyel vannak a lisszaboni stratégiáról. Az európai polgárokban felmerülő kétségek és félelmek azt mutatják, hogy figyelembe kell venni ez utóbbiak jogos vágyait, és fejleszteni kell a demokratikus vitát e célkitűzésekről. A tagállamok GSZT-jeire, illetve az EGSZB-re kulcsfontosságú feladat vár a tekintetben, hogy a civil társadalmat minél jobban bevonjuk a lisszaboni folyamatba és a stratégia értékelésébe. A stratégia közérthetőségének és hitelességének szükségszerű javítása hozzájárulna ahhoz, hogy a különböző szereplők jobban megértsék és támogassák törekvéseit. A kontinentális Franciaország és a tengerentúli területek Regionális Gazdasági és Szociális Tanácsai (CESR) különösen előnyös helyzetben vannak ahhoz, hogy az állampolgárokhoz közelebb hozzák a kérdést. Ennek érdekében erősödik az együttműködés a CESR és a nemzeti GSZT között: immár második éve rendezik meg közösen a „Gazdasági és Szociális Tanácsok Országos Konventjét”, a miniszterelnök és a GSZT elnökének jelenlétében, melynek témája az EGSZB-hez közel álló kérdést érintett: „Mi a szervezett civil társadalom helye a döntéshozatalban”? A GSZT – a társadalmi kérdésekkel kapcsolatos, jövőbe tekintő vitákra való fokozódó nyitottsága, a kényes kérdésekkel kapcsolatos konferenciák és munkacsoportok befogadása és reakciókészsége fejlesztése révén – meg kívánja erősíteni jelenlétét és gyökereit a civil társadalomban. Képes aktivizálni, koordinálni és ismertetni a nyilvános vitákat, illetve levonhatja azok tanulságait a közjó érdekében. Ez testületünk egyik fő orientációja, mivel sürgős feladatunk, hogy elősegítsük minden egyes szereplő – és különösen az ifjúság – részvételét egy kollektív, nemzeti és európai projektben. * 3 4

5

*

*

„A társadalmi kompetenciák és szereplők kérdése a kibővített Unióban” (Előadó: Evelyne Pichenot) „Lisszaboni folyamat: a Gazdasági és Szociális Tanács véleményei alapján kiadott elnökségi közlemény a 2005. tavaszi Európai Tanácsra való előkészület jegyében” (Koordinátor: Alain Deleu az európai uniós delegáció nevében - 2004. október 12.). „Lisszaboni folyamat: a Gazdasági és Szociális Tanács véleményei alapján kiadott közlemény a 2004. tavaszi Európai Tanácsra való előkészület jegyében” (Koordinátor: Alain Deleu az európai uniós delegáció nevében - 2003. november 18.). E véleményt követően a kormány hivatalosan felkérte a Gazdasági és Szociális Tanácsot a nemzeti reformprogram alkalmazásának teljes időszaka alatt annak megvalósítására és utókövetésére, elismerve ezzel a civil társadalom lisszaboni stratégiával kapcsolatos szerepét.


.../...

- 49 -

ÍRORSZÁG 1. A lisszaboni stratégia nemzeti szintű végrehajtása Rövid áttekintés Ami a lisszaboni stratégia fő célkiűzéseit illeti, az ír gazdaság kielégítő teljesítményt nyújt, miközben az országban a gazdaság és a foglalkoztatás dinamikus növekedése tapasztalható. 2005-ben a foglalkoztatási arány valamivel meg is haladta a lisszaboni stratégia időközi célkitűzését, amely 2005re 67 %-os arányt írt elő. 2005 második negyedévében a nők foglalkoztatási aránya elérte az 58 %-ot, vagyis 1 %-kal magasabb volt a kitűzött célnál. Az államháztartás irányítása Írországban megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktumnak, amely szerint a nemzeti költségvetéseknek megközelítőleg egyensúlyban kell lenniük, vagy többletet kell mutatniuk. Az államháztartás a jelek szerint megbízható módon eleget tesz a hosszú távú fenntarthatóság kritériumainak. A hosszú távú fenntarthatóságot elősegítő tényezők közé tartoznak az államadósság csekély terhei, illetve az elegendő tartalékok ahhoz, hogy az állam viselje a jövőbeni nyugdíjak költségeinek egy részét. Jóllehet Írország a lisszaboni stratégia makrogazdasági elvárásainak tekintetében jó eredményeket mutathat fel, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a stratégia ugyanakkor komoly strukturális kihívások elé állítja az országot. Az alábbiakban e főbb kihívások elemzését ismertetjük. Strukturális kihívások Innováció és tudásalapú gazdaság: a nagy tudásintenzitású vállalkozások fontos szerepet játszanak az ír gazdaságban, mégpedig jelentős részben a közvetlen külföldi beruházásoknak köszönhetően. A kutatási és fejlesztési beruházások 2005-ben a GDP 1,6 %-ának feleltek meg, amivel Írország messze elmarad a lisszaboni célkitűzéstől, ami 2010-ig 3 %-ot írt elő. Írország jelentősen növelte e téren állami kiadásait, kiemelt hangsúlyt fektetve az információs és távközlési technológiák, illetve a biotechnológiák terén végzett kutatásokra. Az ír nemzeti Gazdasági és Szociális Tanács (NESC) szerint a jövőben Írországnak el kell mélyítenie, és ki kell bővítenie innovációs politikáját. Ez a kutatási intézmények és a vállalatok közötti kapcsolatok megerősítésén, az alkalmazott kutatásokba történő beruházás növelésén, valamint egy posztgraduális oktatási rendszerre irányuló intézményi struktúra kialakításán keresztül valósulhat meg. A munkakeresők és a hátrányos helyzetű személyek beilleszkedését elősegítő munkaerőpiacok kialakítása: a munkanélküliség aránya jelentősen csökkent Írországban, és jelenleg az EU-n belül a legalacsonyabbak között van. Ennek ellenére a munkaképes korú népesség függése a szociális segítségnyújtástól nem csökkent ugyanilyen arányban. Az egyedülálló szülők számára nyújtott támogatásokra, valamint a rokkantsági és betegségi támogatásokra irányuló kérelmek száma egyértelműen nőtt. Jóllehet több kezdeményezés is született azzal a céllal, hogy növeljük a hátrányos


.../...

- 50 helyzetű csoportokból származó munkaerő foglalkoztatási arányát, a NESC radikálisabb és mélyebb reformok megvalósítását szorgalmazza, amelyek meggyorsíthatják a célkitűzés megvalósítását. Egész életen át tartó tanulás és képzés: Írország jelentős előrehaladást ért el e téren például azzal, hogy kialakította a képesítések nemzeti keretét. Ez egy innovatív jellegű rendszer, amely megerősített továbbképzési és támogatási hálózatok révén segíti a szociális ellátásokban részesülőket, hogy folytassák tanulmányaikat. E kezdeményezéseket tovább kell erősíteni, hogy Írország valóban hatékony felnőttoktatási és -képzési rendszert tudhasson magáénak. Az írországi NESC szerint magasabb pénzügyi támogatást kell nyújtani az aktív népességnek ahhoz, hogy továbbtanulásába és továbbképzésébe beruházhasson. Kiemelt figyelmet kell fordítani a kevéssé képzett személyekre, valamint az elbocsátások által leginkább fenyegetettekre. Környezeti fenntarthatóság: A környezet minősége Írországban egészében véve kielégítő, de az intenzív gazdasági növekedés következtében jelentős terhelés nehezedik a környezetre. Az Írország előtt álló környezeti kihívások között meg kell említeni: a közlekedésből és az energiatermelésből származó gázkibocsátás ellenőrzését; a vízszennyezés csökkentését; egységes hulladékkezelő rendszer megvalósítását; fenntartható, kiváló minőségű lakóhelyek kialakítását a városi és a vidéki övezetekben egyaránt; a természetes élőhelyek védelmének javítását és a természethez való jobb hozzáférést. 2. A szociális partnerek szerepe A NESC elemzése a lisszaboni stratégiáról A NESC a közeljövőben készül el a lisszaboni stratégiáról szóló jelentésével. Az ebben elfogadott megközelítés lényege a nyílt koordinációs módszer (OMC), valamint annak kölcsönhatása az ír nemzeti szociális partnerségi rendszerrel. A NESC célja ugyanakkor az is volt, hogy e tanulmány keretében értékelje a nyílt koordinációs módszer hatását az állami fellépés két területén: a képzési rendszer, illetve a gyermekmegőrző struktúrák szintjén. Írországnak jelentős kihívásokkal kell szembenéznie e két területen, és a kormánynak és a szociális partnereknek e téren egyaránt „problémamegoldó” szemléletről kell tanúbizonyságot tenniük. A tanulmány célja annak felmérése, hogy az OMC mennyiben járult hozzá e szemlélet meghonosodásához. Nemzeti reformpartnerségek A 2004-es tavaszi európai csúcs végkövetkeztetéseiben arra hívta fel a tagállamokat, hogy létesítsenek ún. reformpartnerségeket a szociális partnerek bevonásával, a nemzeti hagyományoknak és intézményi kereteknek megfelelően. A 2004. áprilisi plenáris ülés alkalmával megállapodás született arról, hogy a szociális partnerségi folyamatot Írországban nemzeti reformpartnerség formájában kell megvalósítani. A kormány konzultált a szociális partnerekkel mind a lisszaboni stratégia elemzéséről, mind a Nemzeti Reformprogram előkészületeiről.


.../...

- 51 A szociális partnerek előtt álló közvetlen kihívás Az ír kormánynak, illetve az ír szociális partnereknek prioritásként kell kezelniük egy új nemzeti megállapodásról folytatandó tárgyalásokat, amely a jelenlegi helyzet figyelembe vételével szabályozza a bérek alakulását, és megszabja a makrogazdasági politika irányát és a strukturális reform prioritásait. A hivatalos tárgyalásoknak a közeljövőben kell megkezdődniük, és alapjukat a NESC december elején publikált hároméves stratégiai mérlege fogja képezni. * *


*

.../...

- 52 -

OLASZORSZÁG Bevezetés A Nemzeti Gazdasági és Foglalkoztatási Tanács (CNEL) mindenek előtt fontosnak tartja hangsúlyozni egyrészről a lisszaboni stratégia újraindítására vonatkozó nemzeti és európai politikák közötti szoros kapcsolatot, másrészről a közösségi költségvetésről és a pénzügyi tervről folyamatban lévő tárgyalások sikerének jelentőségét. Minél előbb világos és pontos álláspontot kell meghatározni az elfogadásra váró büdzsével és a pénzügyi tervvel kapcsolatban: A Lisszaboni Menetrend konkrét végrehajtása megfelelő és egy hasonló stratégiai döntéssel koherens pénzügyi forrásokat igényel. Az olasz nemzeti cselekvési terv (ismertetés) Az olasz kormány 2005. október 14-én, a közösségi szinten meghatározott határidő előtt elfogadta az innovációra, a növekedésre és a foglalkoztatásra vonatkozó nemzeti cselekvési tervet. A lisszaboni stratégia újraindításra vonatkozóan közösségi szinten meghatározott 24 iránymutatásból kiindulva az olasz cselekvési terv öt kiemelt célkitűzést határozott meg: • • • • •

Az állampolgárok és vállalkozások szabad választási lehetőségeinek bővítését A tudományos kutatás és a technológiai innováció ösztönzését Az oktatás és a képzés színvonalának javítását és hatáskörének kiterjesztését a népességen belül, különös tekintettel a fiatalokra A materiális és immateriális infrastruktúrák megfelelő átalakítását A környezet védelmét.

A cselekvési terv, amelyet terjedelmi okokból nem ismertetünk, hanem az Olvasó figyelmébe ajánlunk, két különböző típusú fellépést kíván végrehajtani: 1. A gazdasági rendszerhez kapcsolódó általános intézkedéseket; 2. Az olasz gazdaság termelékenységének és versenyképességének növelését célzó konkrét intézkedéseket. * *


*

.../...

- 53 Megjegyzések A szociális partnereket (munkavállalókat, illetve munkaadókat) képviselő főbb szervezetek egyetértenek abban, hogy meg kell őrizni a lisszaboni stratégia célkitűzéseit, mivel ez jelenti az egyetlen lehetséges stratégiát az európai gazdaság számára a növekedés és a foglalkoztatás felélénkítésére. A stratégia európai szintről nemzeti szintre történő átültetésének hozzá kell járulnia az egyes nemzeti sajátosságok tiszteletben tartásához – ezt a folyamatot a lisszaboni politika félidős értékelésének alkalmával olyan nemzeti reformprogramokban határozták meg, amelyeknek tükrözniük kell a közösségi szintű kötelezettségvállalások nemzeti szintű megvalósulását. Olaszország esetében kiemelt szükségszerűségként jelenik meg az ipari fejlődés támogatása, a fellépéseket a nehézségekkel küzdő ágazatok támogatására – ezt az érintett vállalkozások mérete és jelentősége indokolja – , illetve a termelés és a munka minőségének javítására összpontosítva. A lisszaboni stratégia általános célkitűzései közül a szociális partnerek az alábbi pontokat kívánják hangsúlyozni: 1. annak fontosságát, hogy növeljük a kutatás és fejlesztés támogatására irányuló állami intézkedéseket, ugyanakkor biztosítva az alapkutatások és az alkalmazott kutatások egyensúlyát, ösztönözve a magánberuházásokat, és különösen támogatva a kutatási-fejlesztési tevékenységeket azokban a régiókban, ahol nagy számban vannak jelen a termelési rendszerünk gerincét alkotó KKV-k. A technológiai fejlődési és a tudásgyarapodási folyamatot támogatni kell, elsősorban pénzügyi ösztönzőkkel, és a kutatás, a vállalatok és a közigazgatás közötti együttműködéseknek kedvező közösségi keretek révén; 2. annak szükségszerűségét, hogy élénkítsük a versenyt és a liberalizációs folyamatot, megkönnyítve az áruk, a szolgáltatások és az egyéb termelési tényezők mobilitását. Kiemelten fontos feladat a protekcionizmust és a céhszellemet támogató törvények mélyreható reformja; 3. a szociális partnerek által megkötött egyes megállapodások maradéktalan alkalmazását, különös tekintettel az alábbiakra: a) a 2003-ban ratifikált Megállapodás a fejlesztésről, a foglalkoztatásról és a nemzeti gazdasági rendszer versenyképességéről: közös prioritások a kutatási, képzési, infrastrukturális és a Mezzogiorno-val kapcsolatos politikákban; b) a 2004-ben aláírt közös dokumentum, melynek címe: „Mezzogiorno terv. A gazdaság és a munkaerőpiac főszereplői a Mezzogiorno fejlesztéséért”.


.../...

- 54 Források A nemzeti innovációs, növekedési és foglalkoztatási cselekvési terv meghatározása és bemutatása után Olaszországnak a jelen pillanatban szembe kell néznie a végrehajtás fázisába való átlépés felvetette kérdésekkel, amelyek a politikai buktatókon túl pénzügyi jellegű problémákat is felvethetnek. E tekintetben a CNEL jelezni kívánja, ahogy a fő szociális partnerek reprezentatív szervezetei is jelezték már, hogy a projektek végrehajtásához szükséges pénzügyi források (13 milliárd euró, ebből 2006-ban 3 milliárd euró) bizonyos részét az állam egyes tevékenységeinek és vagyoni érdekeltségeinek átadásából kellene előteremteni. Megjegyzendő, hogy a tervre előirányzott források összességének (körülbelül 46 milliárd euró) egy részét már be is építették a 2005-ig tartó időszak, illetve a 2006–2008-as időszak költségvetésébe. Az ágazati politikákat finanszírozó alapokról van tehát szó, amelyek kapcsán a szociális partnerekkel történő megbeszéléseken gyakran elhangzik, hogy nem elegendő mértékűek. A szociális partnerek bevonása A szociális partnerek főbb szervezetei e kérdésben eltérő véleményeknek adtak hangot. Egyik oldalról a szakszervezetek hangsúlyozzák, hogy a szervezéshez, illetve a részvétel módjához kapcsolódó okokból az előkészítő fázis során lebonyolított találkozók csupán arra adtak lehetőséget számukra, hogy általános észrevételeket tegyenek, érdemi értékelésre viszont nem volt módjuk, éppen ezért számukra ezek a megbeszélések csupán tájékoztatási és/vagy konzultációs alkalmaknak tűntek, nem pedig a partnerség és a közös gondolkodás valódi platformjainak. A másik oldalról a munkáltatók legjelentősebb szervezete (Confindustria) üdvözölte a cselekvési terv előkészítési fázisa során végzett munkát, és úgy véli, hogy az lehetővé tette a szociális partnerek számára, hogy valóban részt vegyenek a folyamatban. A Confindustria azt is hangsúlyozza, hogy a kormányhoz intézett számos ajánlást valóban tekintetbe vettek, és be is építettek a nemzeti cselekvési tervbe. A CNEL a maga részéről az eltérő tapasztalatokkal és értékelésekkel kapcsolatosan kénytelen jelezni, hogy magát a Tanácsot csak csekély mértékben vonták be az előkészítési fázisba. Ezzel a problémával a CNEL az általa 2006. február 7-én szervezett kongresszus alkalmával szembesíteni kívánja a közösségi politikák felügyeletével megbízott minisztert, akit az olasz kormány egyúttal a lisszaboni politika megvalósításának nyomon követésére is kijelölt. A CNEL következésképpen reméli, hogy az EGSZB és az EU nemzeti GSZT-jei által a lisszaboni stratégia kapcsán megkezdett közös munka lehetővé teszi majd a gazdasági és szociális szereplők, általában véve a civil társadalom szerepének megszilárdítását. E szerepet úgy kell tekinteni, mint egy olyan politika hatékony végrehajtásának elengedhetetlen feltételét, amely a gazdasági növekedés és a társadalmi kohézió összeegyeztetésére törekszik. CESE 1468/2005 FR-ES-EXT/AGN/MG/IZ/MG/ok

.../...

- 55 -

CIPRUS 1. A lisszaboni stratégia végrehajtása Ciprus 2005 októberében kidolgozta a lisszaboni stratégia által kitűzött célok elérésére irányuló lisszaboni nemzeti programját. Ez a program a 2005. márciusi Európai Tanács felkérése nyomán került összeállításra, maradéktalanul figyelembe véve az Európai Unió integrált iránymutatásait (a gazdasági politikák fő iránymutatásait és a foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokat). A program világosan kijelöli Ciprus számára a prioritásokat, elemzi a kiemelt területek mindegyikének jelenlegi helyzetét, és mindegyik esetében bemutatja a korábban elfogadott, tervezett, illetve a jövőben szükséges kezdeményezések és intézkedések lényegét. Meggyőződésünk, hogy ez a program alkalmas rá, hogy Ciprus szembenézzen a jelenleg előtte álló kihívásokkal, és hogy amennyiben végrehajtása megfelelő módon történik, hozzájárul a ciprusi gazdaság megerősítéséhez, az ország versenyképességének javításához és további munkahelyek teremtéséhez. Ugyanakkor e program lehetővé teszi azt is, hogy Ciprus számára minél több előny származzon a lisszaboni célkitűzések megvalósításához való hozzájárulásából. A lisszaboni nemzeti program három, makrogazdasági, mikrogazdasági és foglalkoztatási fejezetből áll. Ezeken túlmenően egy melléklet tájékoztat a strukturális alapoknak és a Kohéziós Alapnak a lisszaboni célkitűzések megvalósításának támogatására történő felhasználásáról. A programban Ciprus fő kihívásaiként/prioritásaiként megjelölt területek a következők: az államháztartás életképességének garantálása, a gazdaság diverzifikálása, a nagyobb hozzáadott értéket képviselő tevékenységek felé való orientálása, a kutatás, fejlesztés és az innováció előmozdítása és az IKT-k általános alkalmazásának támogatása, a versenyt ösztönző és általában az üzleti klímát javító strukturális reformok megkezdése, az alapvető infrastruktúrák fejlesztése és korszerűsítése, a környezet hosszú távú védelme, a munkaerő-kínálat számottevő növekedésének fenntartása, a munkaerőpiacra vonatkozó szabályok rugalmasabbá tétele, a humántőke fejlesztésének folytatása, valamint további intézkedések a társadalmi kohézió érdekében. Ciprus legelső prioritásai között természetesen kiemelt helyet foglal el az államháztartás egyensúlyának – hosszú távra történő – helyreállítása. A ciprusi font a múlt év áprilisa óta csatlakozott az ERM II-höz, és Ciprus a tervek szerint 2008. január 1-jén belép az euróövezetbe. Következésképpen elsődleges fontosságú feladat a maastrichti kritériumok – tartós jelleggel történő – betartása. Számtalan egyéb ok szól az államháztartás rendbe tétele mellett, nevezetesen a makrogazdasági stabilitás fenntartása, a növekedés dinamizálása, a népesség elöregedése stb. Jóllehet e téren az utóbbi két évben tapasztalható némi fejlődés, a helyzet rendbehozatala és az egészséges államháztartás megvalósítása még sok munkát igényel. A lisszaboni nemzeti programban bemutatott kezdeményezéseket és intézkedéseket – amint arra a dokumentum is rámutat – az adóterhek növelése nélkül kell megvalósítani.


.../...

- 56 A kutatás, a fejlesztés és az innováció a másik ilyen kiemelt prioritás, ahol jelentős előrelépést kell elérni. A kutatásra és fejlesztésre fordított kiadások a közösségi átlag mintegy 20%-ának felelnek csak meg, ami azt mutatja, hogy Ciprusnak jelentős elmaradása van e téren. Ha ahhoz viszonyítjuk a helyzetet, hogy az EU célkitűzése a kutatásra és fejlesztésre fordított átlagos kiadások 50%-os növelése, Ciprus helyzete kétségtelenül kívánnivalókat hagy maga után. Éppen ezért maximálisan támogatjuk a programban bejelentett, nevezetesen a magánberuházások kutatásba és fejlesztésbe történő fokozott bevonását célzó kezdeményezéseket és intézkedéseket. Hasonlóan fontosnak tűnnek számunkra az innováció minden formáját, különösen a vállalkozások innovációs kapacitását támogató intézkedések, amelyek célja igazi innovációs kultúra kialakítása az országban. Az IKT-kkal kapcsolatban hasonlóan helyeseljük a program által kijelölt valamennyi prioritást, valamint a tervezett intézkedéseket, nevezetesen ami az online közigazgatást, az elektronikus kereskedelmet, az online egészségügyet, illetve a szélessávú rendszereket és hozzáférést illeti. E területeken nem engedhetünk meg magunknak további lemaradást. Mivel Ciprus e kérdésekben lemaradásban van Európa más tagállamaihoz képest, azonnali cselekvésre van szükség. Ezen túlmenően alapvetően fontos az is, hogy tovább javítsuk a verseny kereteit, valamint az általános üzleti klímát, ami elsősorban a hatékonyabb közszektoron, a jogszabályi és közigazgatási terhek csökkentésén (egyebek között a meglévő és a tervezett jogszabályok rendszeres hatásértékelésén), a belső piac kiterjesztésén és elmélyítésén, a vállalkozói szellem előmozdításán, illetve a vállalatoknak a forrásokhoz való könnyebb hozzáférésén keresztül valósulhat meg. Hasonlóképpen egyetértünk a gazdaság szükségszerű diverzifikációjához kapcsolódó intézkedésekkel, a magasabb hozzáadott értéket képviselő termékek és szolgáltatások előállításának irányába, ami egyebek között csökkentené a ciprusi gazdaság rendkívüli mértékű függését a turizmustól; támogatjuk ugyanakkor az alapvető infrastruktúrák fejlesztésének és modernizálásának tervét is (különösen a kikötők és repülőterek korszerűsítését, beleértve a schengeni térséghez való csatlakozás perspektíváját is), illetve a környezet hosszú távú megóvásának célkitűzését (különös tekintettel az erőforrások, illetve a hulladékok fenntartható kezelésére, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, illetve az energiatakarékosság és a megújuló energiaforrások előmozdítására). Ami a foglalkoztatás terén mutatkozó kihívásokat illeti, a lisszaboni cselekvési program helyénvaló módon hangsúlyozza, hogy feltétlenül növelni kell a munkaerő-kínálatot, rugalmasabbá kell tenni a munkaerőpiacot szabályozó törvényeket, folytatni kell a humántőkébe való beruházást, és további intézkedéseket kell hozni a társadalmi kohézió érdekében. A munkaerőhiány a ciprusi munkaerőpiac egyik alapvető jellegzetessége, amit ráadásul a népesség elöregedése súlyosbít, amelyet szintén nem hagyhatunk figyelmen kívül. Helyeseljük tehát a program által kitűzött prioritásokat, nevezetesen a nők és az idősebb személyek munkaerőpiaci részvételének növelését, valamint a munkahelyekhez vezető „hidak” létesítését a fiatalok és a munkanélküliek számára. Hangsúlyozzuk a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségek csökkentésének szükségességét is, különös tekintettel a bérszintek közötti eltérésekre.


.../...

- 57 A munkaerőpiac rugalmassága egyébként döntő jelentőségű a ciprusi gazdaság versenyképességének növelése szempontjából. A foglalkoztatáshoz kapcsolódó közszolgáltatások korszerűsítése, a rugalmas típusú foglalkoztatási formák előmozdítása és a gazdaság munkaerőpiaccal kapcsolatos igényeinek folyamatos felmérése a program megannyi fontos elemét jelentik. A humántőke fejlesztése a versenyképesség és a foglalkoztatás javításának szempontjából egyformán fontos. E területen a helyzet viszonylag kielégítő, ám ugyanakkor vannak bizonyos gyenge pontok, amelyeket a nemzeti lisszaboni program helyénvaló módon igyekszik orvosolni, különös tekintettel a szakképzési rendszer struktúrájára, az oktatás minőségének javítására (elsősorban a modern technológiák iskolai rendszerbe történő bevezetése révén), a kompetenciák folyamatos frissítésére a munkaerőpiac szükségleteinek való megfelelés érdekében, valamint az oktatás és az egész életen át tartó tanulás átfogó stratégiájának kidolgozására. Végezetül a társadalmi kohézió előmozdítása is a prioritások között szerepel, ugyanakkor jelentős kihívást is jelent, amely egyszerre ölt jelentős társadalmi és gazdasági dimenziókat. Következésképpen támogatjuk a programban bejelentett intézkedéseket, amelyek főként a hátrányos helyzetű és sebezhető csoportokat célozzák (nevezetesen a szociális támogatásban részesülőket, a fogyatékkal élőket, az idős személyeket, a szegényeket stb.), és céljuk ez utóbbiak munkaerőpiacra történő beilleszkedésének – adott esetben visszailleszkedésének – támogatása. 2. A civil társadalom szerepe és a bevált gyakorlatok A nemzeti lisszaboni program kidolgozása során a ciprusi kormány megfelelő módon konzultált a szociális partnerekkel, a gazdasági szereplőkkel és a politikai pártokkal. Valamennyien kifejthették álláspontjukat a program formájáról és tartalmáról is, és írásban benyújtott észrevételeiket közzétették a Pénzügyminisztérium honlapján, amelyet a kormány a program koordinálásával megbízott. A főbb szociális partnereket ezen túlmenően meghívták arra a 2005. július 25-én megrendezett megbeszélésre is, amelyen jelen voltak az Európai Bizottság Ciprusra látogató tisztviselői is, akik konkrétan azzal a céllal érkeztek, hogy a nemzeti lisszaboni program előkészületeit megvitassák Cipruson a nemzeti hatóságokkal és a szociális partnerekkel. Ez a találkozó rendkívül hasznos, konstruktív vitára és eszmecserére nyújtott alkalmat. A nemzeti program terve 2005. szeptember közepére készült el. Véleményezték a szociális partnerek és a többi érintett fél is, és végleges változatát benyújtották a Minisztertanácsnak, amely 2005 októberében hagyta jóvá. Úgy véljük, hogy a konzultációk hasznosnak és konstruktívnak bizonyultak, és lehetővé tették a civil társadalom képviselőinek bevonását a munka valamennyi fázisába, így a konzultációk során mód nyílt a nemzeti lisszaboni program kidolgozásához való hozzájárulásaik összegyűjtésére. A kormány a szociális partnerek, gazdasági szereplők és egyéb érdekcsoportok javaslatainak és szempontjainak jelentős részét tekintetbe vette és felhasználta a nemzeti program kidolgozása során, amit örömmel üdvözlünk.


.../...

- 58 A kormány kötelezettséget vállalt rá, hogy a program közzétételét követően összehívja az összes érdekelt felet, hogy nyújtsák be javaslataikat a program végrehajtására vonatkozó hatékony nyomon követési mechanizmusra, ám ez egyelőre nem történt meg. A nyomon követési mechanizmus létrehozását a Pénzügyminisztérium fogja koordinálni, és a kormány félévente jelentést kíván előterjeszteni a program előrehaladásáról, amelyet azután a Minisztertanács véleményez. Meggyőződésünk, hogy a különböző érintett feleket (mindenek előtt a szociális partnereket) be kellene vonni e jelentések kidolgozásába, és általánosabb szinten a program végrehajtásába, legalábbis ami a saját hatáskörüket illeti. Ezen túlmenően úgy véljük, hogy a szociális partnerek feladata a program végrehajtásának nyomon követése, valamint az, hogy amennyiben a program végrehajtása nem, vagy nem kielégítő módon, hiányosan történik meg, nyomást gyakoroljanak a kormányra, illetve megfogalmazzák a végrehajtás helyes módjára vonatkozó javaslataikat. A kormány azt is jelezte, hogy fokozatosan ki fogja dolgozni a lisszaboni program végrehajtásának értékeléséhez segítséget nyújtó mutatók rendszerét, és hogy az első időszakban a főbb strukturális mutatók tölthetik be ugyanezt a szerepet. Amennyiben kidolgozásra kerülnek e mutatók, azok valóban nagymértékben megkönnyítik majd a program nyomon követését a szociális partnerek számára is. Végezetül úgy véljük, hogy a kormánynak és a többi érintett félnek – köztük is első helyen említve a szociális partnereket – hozzáférhetővé kell tenniük a nyilvánosság számára mind a nemzeti lisszaboni programot (illetve a felek hozzájárulásait e dokumentumhoz), mind általánosságban magát a lisszaboni stratégiát, és gondoskodniuk kell azok eljuttatásáról főként az érintett csoportokhoz, de általában a teljes nyilvánossághoz is, amit számos ciprusi szociális partner már el is kezdett megvalósítani. * *


*

.../...

- 59 -

LETTORSZÁG 1. A lisszaboni stratégia végrehajtása Lettországban a kormány 2005. október 11-én hagyta jóvá a lisszaboni stratégia által kitűzött célok elérésére irányuló Nemzeti Reformprogramot. A program a 2000-es közösségi stratégia dokumentumának, illetve az Európai Bizottság által 2005 márciusában elfogadott határozatnak megfelelően került kidolgozásra. A lett reformprogram prioritásai szerepelni fognak az európai alapok 2007–2013 közötti felhasználására vonatkozó stratégiai dokumentumban is. A program világos prioritásokat jelöl meg Lettország számára: 2008-ig a foglalkoztatási arány növelését 65%-ra (61% a nők esetében és 48% az idős munkavállalók esetében); a fiatalok 82%-a számára középfokú végzettség biztosítását; a GDP 1,1%-ának a kutatásra és a fejlesztésre történő fordítását és a magántőke-beruházások terén magas, a GDP 23-25%-ának megfelelő szint elérését. A Nemzeti Reformprogram általános és egyedi tengelyeit a makrogazdasági stabilitás, a tudás és az innováció előmozdítása, a beruházások és a foglalkoztatás számára kedvező környezet kialakítása, a munkakedv növelése és az oktatás és képzés fejlesztése alkotják. 2. A szervezett civil társadalom szerepe A gazdasági miniszter, aki a Lisszaboni Stratégia Tanácsának elnöki tisztjét ellátja, a szociális partnereket arra kívánja bátorítani, hogy dolgozzanak ki egy programot az elért eredményeknek a nyilvánosság körében való tudatosítására. E program kidolgozása során a gazdasági minisztérium konzultált a KKV-kkal, az NGO-kkal és a szakszervezetekkel is. Úgy véljük, hogy a civil társadalommal folytatott konzultáció kiváló alkalmat teremt számukra, hogy részt vegyenek a folyamat egészében, és maguk is hozzájáruljanak a Nemzeti Reformprogram kidolgozásához. Véleményem szerint ugyanakkor a dokumentum terjedelme túl nagy (44 oldal), ami bizonyos mértékig ellentmond a világos megfogalmazás célkitűzésének, és nem koncentrál kellőképpen a lényegre. * *


*

.../...

- 60 -

LITVÁNIA A Litván Köztársaság 2005-2008-as időszakra kidolgozott nemzeti programja a következő három világosan meghatározott prioritás köré szerveződik: a gyors növekedés és a makrogazdasági stabilitás fenntartása, a vállalkozások versenyképességének fokozása, illetve a foglalkoztatás és a humántőkébe való beruházás ösztönzése. Valamennyi prioritás részletesen kidolgozásra kerül benne: a program konkrét célokat és eszközöket határoz meg, illetve rendelkezik a célkitűzések megvalósításához szükséges pénzügyi forrásokról is. Jóllehet a nemzeti programnak számos pozitív aspektusa van, véleményem szerint a dokumentum elsősorban a folyamatra koncentrál az eredmények helyett. A megfogalmazások egyes esetekben elvontak maradnak, és a szükséges célok felidézése nem társul a hozzájuk kapcsolódó várakozások pontos megjelölésével. A Litván Gyáriparosok Szövetsége és egyéb nem kormányzati szervezetek a kormány által végül a programba felvett intézkedéseknél radikálisabb javaslatokat terjesztettek elő. Ezek a javaslatok a vállalatok részére nyújtott adózási ösztönzők javítására vonatkoztak az innovációba, a kutatásba és fejlesztésbe, illetve a képzésbe való beruházások vonatkozásában. A program hiányosságai ellenére jelentős előrelépések valósultak meg a nem kormányzati szervezetek által megfogalmazott javaslatok figyelembe vétele tekintetében; mindezek alapján a dokumentum végleges változata összességében kielégítőnek tekinthető. A litván nemzeti program kidolgozásában aktívan részt vettek egyes nem kormányzati szervezetek is. A litván Gazdasági Minisztériumhoz rendkívül nagyszámú hozzászólás érkezett a civil társadalom részéről. Ha akadt is számos javaslat, amelyet végül nem vettek tekintetbe, a minisztérium ennek ellenére nyitottnak mutatkozott az érintett szervezetek előterjesztéseire, és számos konzultációt szervezett velük a dokumentum kidolgozásának kezdetétől fogva. A Gazdasági Minisztérium fokozott figyelmét ugyanakkor a különböző szervezetek – mindenek előtt a Litván Gyáriparosok Szövetsége (LPK) – kezdeményezései is indokolták. Az LPK 2005 márciusában nemzetközi konferenciát szervezett a következő témában: „A lisszaboni folyamat félideje – a kormányok és az ipari és vállalkozói szövetségek célkitűzései és perspektívái az EU új tagállamaiban”. Ezen a konferencián részt vett egyebek között a Litván Köztársaság elnöke, a litván miniszterelnök és több litván miniszter, Wim Kok, Philippe de Buck, az UNICE főtitkára, az EU új tagállamai és egyes skandináv országok ipari szövetségeinek képviselői, valamint a litván és külföldi szakszervezetek képviselői. A Litván Gyáriparosok Szövetsége a nemzeti program kidolgozása során a Gazdasági Minisztérium, illetve a program egyes részeinek kidolgozásáért felelős intézmények első számú partnerévé lépett elő. A Szövetség székházában számos konzultációs jellegű megbeszélésre került sor a szakszervezeti vezetőkkel. Az LPK jelentősen hozzájárult a Gazdasági Minisztérium által a nemzeti programról szervezett záró konferencia eredményeihez is.


.../...

- 61 A litván civil szervezetek azon a véleményen vannak, hogy amennyiben a Nemzeti Program végrehajtása megfelelő lesz, a következő években kézzelfogható eredmények várhatók. Eltökélték, hogy szorosan figyelemmel kísérik a végrehajtás folyamatát, és hogy a nemzeti kormány pozitív partnereiként fognak fellépni, ugyanakkor megőrizve ez utóbbival szemben az erőteljes kritikus szellemet. * *


*

.../...

- 62 -

LUXEMBURG 1. A lisszaboni stratégia nemzeti szintű végrehajtásának állapota – szükségletek és prioritások −

A folyamat félidejéhez érve kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a célkitűzések egyelőre még nem valósultak meg. A Gazdasági és Szociális Tanács (GSZT) legutóbbi éves véleményeit a luxemburgi gazdasági, társadalmi és pénzügyi helyzet alakulásának, ezen belül is a 2005. március 11-én kiadott véleményét konkrétan a lisszaboni célkitűzések nemzeti politikáinkba történő átültetésének szentelte. A stratégia végrehajtásának kérdésében a GSZT hangsúlyozza, hogy Lisszabon integrált megközelítése a gazdaság-társadalmi kohézió-környezet hármas pilléren alapul. A GSZT úgy ítéli meg, hogy a lisszaboni stratégia alapját képező fenntartható fejlődés egy olyan hármas egység, amelynek gazdasági, szociális és ökológiai fejezetei egymással megfeleltethetők és egyenlő fontosságúak. A GSZT szerint a tudás létrehozása és a tudásalapú társadalom kiteljesedéséhez szükséges kompetenciák fejlesztése a lisszaboni stratégia alapját képezik. A kutatás és a szakmai képzés – alap- , illetve továbbképzés – fejlesztése, valamint az innovációba való beruházások a stratégia legfőbb eszközei. A GSZT úgy ítéli meg, hogy a gazdaságpolitikák célja a bizalom erősítése, hozzájárulva a belső kereslet növekedéséhez és a beruházások szintjének növeléséhez. A GSZT javaslatokat dolgozott ki a vállalkozói környezet, a kutatás-fejlesztés és általában véve a képzés javítása, valamint az infrastruktúrák, a hálózati iparágak fejlesztése és az ökológiai szempontból felelős termelési és fogyasztási módok kialakítása érdekében. Ezeket a javaslatokat további, a munkaerőpiac megfelelőbb működésére – nevezetesen az aktív élet meghosszabbítását ösztönző intézkedésekre –, illetve a nők foglalkoztatási arányának növelésére vonatkozó javaslatok, illetve a foglalkoztatás minőségével, a társadalmi kohézióval és az aktív és összehangolt társadalmi beilleszkedési politikával kapcsolatos eszmefuttatások és javaslatok egészítették ki. A GSZT szerint a versenyképesség nem jelenthet önmagáért való célt, hanem csupán egy eszközt a sok közül az egész népesség jólétének elősegítéséhez. Ugyanakkor felhívta a figyelmet az erőteljes és hosszú távú, a foglalkoztatás és a termelékenység növelésén alapuló gazdasági növekedés szükségességére, ami nélkülözhetetlen a szociális védelem szintjének és a magas környezetvédelmi normák hosszú távú fenntartásához.


.../...

- 63 −

A Nemzeti Reformprogramot (NRP), amely a Nemzeti Terv az Innovációért és a Teljes Foglalkoztatásért nevet kapta, a Versenyképesség Megfigyelőközpontja készítette el, a Gazdasági és Kereskedelmi Minisztérium égisze alatt, mely utóbbi a lisszaboni stratégia nemzeti koordinálásával kapcsolatos feladatokat látja el. A tervet ismertették a szociális partnereket és a kormányt magába foglaló, a Miniszterelnök elnöklete alatt működő Háromoldalú Koordinációs Bizottsággal. Jóllehet megvitatásra került a szociális partnerekkel, a terv a kormány felelőssége alá tartozik. A dokumentum egy közép- és hosszú távú programot tartalmaz, amely 20 integrált iránymutatásra épül, és a legújabb gazdasági, társadalmi és környezeti fejleményekre való tekintettel került kidolgozásra. A 3-6. integrált iránymutatások jelenlegi formájukban nem kerültek be az NRP-be, de a nemzeti reformterv más pontjain foglalkozik az érintett témákkal. A Képviselőház a tervezet megvitatása után néhány módosítást fűzött a dokumentumhoz, és 2005. november 16-án elfogadta a Nemzeti Tervet az Innovációért és a Teljes Foglalkoztatásért. Számos, a tervben bejelentett intézkedésről további egyeztetésekre kerül sor a szociális partnerekkel azok esetleges végrehajtásának módozatairól.

2. A gazdasági és társadalmi szereplők szerepe −

A GSZT működését szabályozó törvény 2004-es reformja előírja, hogy a GSZT véleményeivel támogassa a gazdasági politika főbb irányvonalainak kidolgozási folyamatát. Az átfogó gazdasági iránymutatásoknak a lisszaboni célkitűzésekre való áthangolása magával vonta azt is, hogy a GSZT nemzeti szinten vélemények kidolgozásával támogatja a növekedési és foglalkoztatási integrált iránymutatásokat, amit első alkalommal a 2005. május 15-én kiadott véleményében tett meg. Tekintettel az új kormányzási ciklus által megszabott szűkös határidőkre, a GSZT számára nem nyílt lehetőség elmélyült elemzést nyújtani, illetve a 2005. júniusi Európai Tanácsig konszenzusos álláspontra jutni az Európai Bizottság által kidolgozott integrált iránymutatásokról. Hasonló volt a helyzet a Háromoldalú Koordinációs Bizottsággal is. Ezen túlmenően a szervezett civil társadalom képviselőit – a szociális partnerek kivételével – nem vonták be az integrált iránymutatásokról és az NRP-ról folytatott vitákba. Az NRP azonban előírja, hogy a civil társadalom szereplőit – élükön a szociális partnerekkel – be kell vonni az innovációs és teljes foglalkoztatási terv kidolgozásába. A viták a jövőben is folytatódni fognak az Európai Uniónak átadott terv fokozatos konkretizálásáról.

−

Lisszabon lényege a gazdaság és a társadalom állandó és folyamatos átalakulásának programja, jóllehet meg kell állapítani, hogy a végrehajtás nem az eredeti ütemtervnek megfelelően alakul.

−

Az utóbbi években újabb intézkedések születtek annak érdekében, hogy folytatódjon a gazdaság tudásalapú társadalommá való átalakulása.


.../...

- 64 Ilyen lépést jelent, hogy a kétoldalú társadalmi párbeszéd keretében a legjelentősebb munkáltatói és munkavállalói szakmai szervezetek kollektív megállapodást kötöttek a szakmai tovább-képzéshez való egyéni hozzáférésről. Ezen túlmenően a távmunkáról, az otthon végezhető munkáról és az új típusú intézkedésekről – mint például a munkaidő-jóváírás rendszere – zajló viták a jövőben is folytatódni fognak, az utóbbi témában a GSZT által kidolgozott vélemények alapján. Ezen túlmenően a vállalkozások alapításának megkönnyítése érdekében az utóbbi években jelentősen javultak a finanszírozáshoz, elsősorban a tőkéhez való hozzáférés feltételei. Elfogadásra került egy új „középosztály” kerettörvény is. A Nemzeti Hitel és Beruházási Társaság (SNCI) számos új kezdeményezés révén igyekszik pénzügyi termékeinek kínálatát még jobban a vállalkozások igényeinek alakulásához igazítani. A forgóeszköz-hiteleket korszerűsítették, bevezettek egy új „PRC” kutatási hitelt, valamint aláírásra került egy együttműködési megállapodás az Európai Beruházási Alappal, a kockázati tőkéhez való hozzáférés megkönnyítése érdekében. Folyamatban van a kutatási eredmények vállalkozássá alakítását elősegítő pénzügyi termékek kidolgozása is. −

A GSZT a jövőben is folytatja a nemzeti lisszaboni programot támogató és értékelő elemző tevékenységét, kötelezően előírt feladatainak megfelelően, a szervezett civil társadalom képviselőit is bevonva az őket érintő kérdések feldolgozásába. A hálózatba szervezett – energetikai és távközlési – infrastruktúrák kulcsfontosságú tényezői a versenyképesség javításának, és létfontosságú szerepet játszanak a harmonikus és fenntartható fejlődés biztosításában. Ugyancsak fokozottan fontos szerep vár a bevándorlási és az aktív integrációs politikára a multikulturális luxemburgi társadalomban. A belső potenciál mobilizációján túl (munkakeresők, idős munkavállalók, nők stb.), a bevándorló népesség a gazdasági növekedés és a GDP konszolidációjának másik pozitív tényezője. A társadalmi kohézió a lisszaboni stratégia három fontos pillérének egyike, amely képes lehet megóvni és biztosítani a munka és a társadalmi élet számára kedvező környezetet. A tudásalapú társadalom nem valósulhat meg a bizonytalan kilátású szakmai karrierek és létbizonytalanság érzése mellett.

−

Végezetül a lisszaboni stratégia kommunikációja érdekében a GSZT a luxemburgi EU-elnökség keretében az EGSZB-vel és a nemzeti GSZT-kkel közösen, a szervezett civil társadalom képviselőinek bevonásával hat találkozót szervezett, amelyek az európai építési folyamat, a globalizáció kapcsán felmerülő kihívások és a népesség és a gazdaság igényeit is figyelembe vevő lehetséges megoldások tudatosítását szolgálták a közvéleményben. *

*


*

.../...

- 65 -

MAGYARORSZÁG A GSZT állásfoglalásával orientálni kívánja a tervező szervezeteket a koncepció súlypontjainak kialakításában. A testület a későbbiekben igényt tart arra, hogy bizottságain és tagjain keresztül részt vegyen a tervező munkában. 1. Globális és nemzetközi környezet Egy olyan országot képzeljünk el, amelyben harmonikusan, egészségesen működik a társadalom, örömteli gyereknek és felnőttnek lenni, világszínvonalú az oktatás, az egészségügy, versenyképes a gazdaság, természetes az ökológiailag tudatos életvitel. Az itt élők döntésképes, autonóm személyiségű, nyitott, új ismeretek befogadására kész, tradícióikat ismerő és tiszteletben tartó, rugalmasan gondolkodó, biztonságban élő, egymással szolidaritást vállaló emberek, a közösség aktív tagjai, alakítói, akik ismerik és alkalmazzák az erőszakmentességet mint konfliktuskezelési technikát. Eszerint az emberi élet minősége kiemelten kell, hogy tartalmazza a nem anyagi szükségletek kielégítését is. Mindebből következnek az ágazati, szakpolitikai, illetve horizontális természetű megállapítások és feladatok. Az állam és a társadalom, az állam és a gazdaság, az állam és az állampolgárok viszonyának, kapcsolatrendszerének az új körülmények és kihívások figyelembevételével történő felülvizsgálata elkerülhetetlen, csakúgy mint a stratégiai irányok kijelölése. A fejlesztéspolitikai célok megvalósításában fontos az állam funkcióinak, kötelezettségeinek, eszközrendszerének, a finanszírozásnak, a feladat- és hatáskörmegosztásnak (központ és régiók, területi egységek és települések között), az állam „közjóval” kapcsolatos vállalásainak tisztázása. A vágyott célokat egy olyan világban kell megvalósítani, ahol élesedő versennyel, gazdasági és társadalmi kockázati tényezők növekedésével kell számolni. Az előrejelzések egy válságokkal jellemezhető világfejlődésről értekeznek; Magyarország gazdasági függősége és sebezhetősége növekedhet. Mindez nagy kihívást jelent a fejlesztéspolitika és a területfejlesztési koncepcióban foglalt célok végrehajtása számára, amelyek néhány ponton korrekcióra, szerkezeti módosításra szorulnak. Célszerű lenne a feltételek alaposabb megjelenítése is. 2. Versenyképesség, fenntarthatóság, fenntartható fejlődés A tovább globalizálódó nemzetközi gazdaság jövőbeni áramlási folyamatainak alakulását, az uniós reformok, a költségvetés, az intézmények és instrumentumok változásait, várható hatásaikat mélyrehatóan elemezni kell. Éleződő versenyre, társadalmi és gazdasági feszültségekre, nyugtalan világra kell számítani. Fel kell készülni a változásokra, és miután a magyar társadalom és gazdaság életét alapvetően befolyásoló tényezőkről van szó, már a koncepciókban is több lehetséges változatban kellene gondolkodni. Világosan meg kell határozni a versenyképesség fogalmát, keretét, mutatóit, viszonyítási pontjait. A versenyképesség mellett az együttműködés képessége és szándéka javítja az esélyeket. Itt is ki kell emelni, hogy nem csak gazdasági versenyképességről van szó. CESE 1468/2005 FR-ES-EXT/AGN/MG/IZ/MG/ok

.../...

- 66 A fenntarthatóság és a fenntartható fejlődés kapcsán ugyancsak pontos definícióra és értelmezésre van szükség. Szükséges a fenntartható fejlődés nemzeti stratégiájának kidolgozása is. 3. Kutatás, fejlesztés és innováció Az akadémiai kutatóintézetek, az egyetemi kutatóintézmények, a vállalati szektor sajátosságaiknak és erőforrásaiknak megfelelően, döntő mértékben járulnak hozzá a versenyképes gazdaság erősítéséhez, az innovációhoz, a terület- és regionális fejlesztés céljainak teljesítéséhez (regionális tudásközpontok – foglalkoztatás, regionális versenyképesség), valamint a humánpolitika szempontjainak erősítéséhez. 4. Szolidaritás és társadalmi kohézió, esélyegyenlőség A szolidaritás és a társadalmi összetartozás, valamint az esélyegyenlőség fokozása lényeges, stratégiai célként szerepeltethető az OFK és az OTK anyagaiban. Összetartó, befogadó, a hátrányos helyzetben lévő rétegek, mint a fogyatékkal élők, romák, szegények, az idősek, gyerekek, az egyszülős és nagycsaládok esélyeinek erősítését, segítését természetes komponensként kezelő programokra és társadalmi támogatásra van szükség. Az erőszakmentesség, a békés közvetítés, továbbá mindenfajta megkülönböztetés ellen fellépő társadalom megléte alappillére a társadalmi modernizálásnak. A demográfiai kérdések nem kezelhetők pusztán racionális szempontként, megfelelő és tisztázott állami, közösségi feladatvállalásra és nem csak pénzügyileg támogatott családsegítésre van szükség. 5. Oktatás és képzés, kultúra, művelődés Az oktatás és képzés a versenyhelyzetben betöltött funkciójával összhangban – versenyképes gazdaság, a tudásalapú gazdaság és társadalom erősítése, miként erre a fejlesztési anyagok is rámutatnak – erősíteni kell a kisgyermeknevelés társadalmi támogatását a gyerekek napközbeni ellátása, az alapfokú oktatás keretében (személyiségfejlesztés, önismeret, jó énkép), emellett kiemelten a szakmunkásképzést és a nyelvtanulást, a felnőttképzés átalakításával. Jelentős a környezettudatos gondolkodás és életmód oktatása, ösztönzése. A kultúra döntő szerepet játszik nemzeti hagyományaink, értékeink fenntartásában, de – hasonlóan az oktatáshoz – egyúttal olyan területeket is erősít, mint pl. kreatív képességek, újszerű gondolkodás, az önkifejezés megvalósítása. A kultúra ugyanakkor hozzájárul a multikulturális Európa jobb megismeréséhez, műveltségi szintünk emeléséhez, szemléletmód-váltáshoz, fokozva ezáltal a társadalom befogadóképességét is. 6. Civil társadalom A civil társadalom számára biztosítani kell a közvetlen részvétel és a beleszólás lehetőségét minden területen, de különösen a szolidaritás, az esélyegyenlőség, az oktatás és kultúra, valamint a környezetés természetvédelem területén.


.../...

- 67 7.

Környezeti kérdések

A környezeti vonatkozású fejlesztési prioritások horizontálisan jelennek meg a tervezési dokumentumokban. A környezetvédelem által felölelt rendkívül széles területek fejlesztését integrált fejlesztési tervezés és módszertan mentén szükséges megoldani, ami kapcsolódik a fenntartható fejlődéshez, továbbá a korábban ismertetett gazdaság- és humánpolitikai szemléletmódhoz. Lényeges, hogy az infrastrukturális beruházások hosszú távú környezeti fenntarthatósági követelményeit, ennek módszertanát már a stratégiai tervezés fázisában érvényesíteni, alkalmazni kell. 8. Az EU pénzügyi támogatásai és a gazdasági, társadalmi modernizáció Az EU pénzügyi támogatása nélkül nem fejezhető be a magyar társadalom és gazdaság modernizációja. Ennek érdekében fontolóra kell venni az OFK-ban és az OTK-ban foglalt célok számának csökkentését. A strukturális alapok felhasználásával kapcsolatos alapelvekkel összhangban, a stratégiai fejlesztési célok száma 4 és 6 között állapítható meg. Ennek megfelelően tanácsos az OFK (8+1) 9 stratégiai célját újból meghatározni, létrehozva ezzel az alábbi ötöt: • • • • •

a gazdaság versenyképességének tartós növekedése, jó egészségi állapot, magas szintű tudás, műveltség, a társadalmi szolidaritás erősítése, a területi szerkezet és államigazgatás modernizációja, természeti erőforrások, környezet védelme.

Ez a felosztás reálisan tükrözheti a jelen állapotokat, a rendelkezésre álló tapasztalatokat, a gazdaság és a társadalom dinamikus viszonyát, az országos, a területi, a regionális és a horizontális fejlesztési szinteken érvényesülő humánpolitikai szempontokat. A felosztásból természetesen – hasonlóan a fejlesztési dokumentumokhoz – átláthatóan leképezhetők az átfogó, területi és ágazati célok. Hasonlóan a fent vázolt logikához, az OTK területpolitikai céljai is kisebb mértékben módosíthatók: • • • •

területi felzárkózás, térségi versenyképesség, fenntartható fejlődés és térbeli integráció, decentralizáció és regionalizmus.

9. Az állam szerepéről, decentralizáció és regionalizmus Az összehangolt, nem ágazati szemléletű stratégiai tervezésre és megvalósításra takarékosságvezérelt, relatíve olcsó, kis apparátussal dolgozó, felkészült szakembercsapat képes. A közigazgatási reform nem halasztható. A legfőbb célt, illetve a korábban meghatározott stratégiai célkitűzések eléréséhez vezető megoldást, ennek roppant mértékű gazdasági, politikai és társadalmi költségét részletesen ki kell fejteni a fejlesztési dokumentumokban. CESE 1468/2005 FR-ES-EXT/AGN/MG/IZ/MG/ok

.../...

- 68 A gazdaság- és humánpolitikai, valamint az EU által meghatározott területi és térbeli, regionális és horizontális szempontok összehangolása a hazai fejlesztéspolitikában olyan komplex kérdésekre is megnyugtató választ adhat, mint a vidéken élők életkörülményeinek javítása, a vidék – konkrétan meghatározható – megtartó képességének erősítése, az elmaradott területek gazdasági és társadalmi felzárkóztatása, a kistérségek jogi státusza a területpolitikában, a pénzügyi források hozzájutásában stb. Az EU fejlesztéspolitikai módszertanának egyik központi elemét, az integrált szemléletmódot kívánatos alkalmazni az ország gazdasága és társadalma fejlesztésére vonatkozó tervezés teljes vertikális szerkezetében. 10. Megfelelő módszertan A legfőbb cél, a gazdaság és a társadalom együttműködésének eléréséhez, dinamikus egyensúlyának biztosításához – a stratégiai tervezés jegyében – megalapozott módszertanra van szükség, amely összhangban áll az Európai Bizottság által ajánlott, ez irányú gyakorlattal. Mindkét fejlesztési dokumentumban több hazai és nemzetközi statisztikai adatra, alkalmazott módszertanra kell támaszkodni. Az EU – a fejlesztéspolitika terén alkalmazott – stratégiai tervezési – tagállamok esetében pl. Írország, az északi országok, a módszertannal foglalkozó intézményeknél a Nordregio, NUTEK – gyakorlatában szereplő különböző partnerségi formák (innovációs, intézményi, stratégiai, projekt stb.) alkalmasak arra, hogy az állam a jelenlegi helyzethez képest erőteljesebben támaszkodjon az akadémiai és egyetemi kutatóintézetek, a vállalati szektor, valamint a civil szervezetek erőforrásaira. E partnerségi formák mind horizontális (fenntarthatósági szempontok – környezetvédelem, esélyegyenlőség), mind vertikális irányban (szakpolitikákat érintő jogalkotás, a forrásmegosztással kapcsolatos döntés-előkészítés és végrehajtás) történő erőteljesebb érvényesítése segíti az állami döntéshozókat az országos fejlesztéspolitika tervezése során. Tehát itt nem konzultációs, hanem szociális partnerségről van szó. A méréseknél a minőségi kritériumokat, a számonkérhetőséget, felelősséget, következményeket is legalább olyan komolyan kell venni, mint a pénzügyi és költséghatékonysági szempontokat. * *


*

.../...

- 69 -

MÁLTA 1. A lisszaboni stratégia nemzeti szintű végrehajtása A lisszaboni stratégia 24 iránymutatása keretében Máltán végrehajtandó intézkedések azonosítását szolgáló Nemzeti Reformprogram (NRP) kidolgozása a Versenyképességügyi Kabinet Bizottságának (CCC) a feladata volt, melynek elnöki tisztjét a versenyképességügyi és távközlési miniszter látta el. A program kifejlesztését a kormány mellett működő konzultatív egység koordinálta, a Versenyképességügyi és Távközlési Minisztériummal, más illetékes miniszterekkel, a közszektorral és valamennyi egyéb érdekelt szereplővel együttműködésben. Ez a reformprogram az érintett szereplőkkel folytatott viták eredményeképpen született meg, és elemzi a témáról rendelkezésre álló dokumentációt is; a program szövegét 2005 novemberében hozták nyilvánosságra, miután októberben benyújtásra került az Európai Bizottsághoz. Málta a jelen pillanatban bizonyos előnyöket élvez más uniós tagállamokkal összehasonlítva: a népesség az informatikai technológiákkal kapcsolatban viszonylag jól képzett, az országot az internet és a mobiltelefon széles körű elterjedése, hatékony és integrált pénzügyi szolgáltatások, valódi társadalmi integráció és alacsony munkanélküliség jellemzi. Ugyanakkor bizonyos területeken még jelentős javulást kell elérni: ösztönözni kell a gazdasági növekedést, meg kell szilárdítani az államháztartás helyzetét, csökkenteni kell a deficitet, a vállalkozások számára kedvezőbb környezetet kell teremteni, tovább kell növelni a foglalkoztatási arányt, főként a nők körében, növelni kell a természettudományi és műszaki diplomával rendelkezők számát, és további intézkedéseket kell bevezetni a környezetvédelem területén. Málta ezen erősségeit és gyenge pontjait egyaránt figyelembe véve Nemzeti Reformprogramjában a következő prioritásokat határozta meg: az államháztartás fenntarthatóságát; a versenyképességet; a foglalkoztatást; az oktatást és a környezetvédelmet. Az államháztartás életképessége A költségvetés rendbehozatalára irányuló lépcsőzetes program eredményeképpen a deficitet 2005 folyamán sikerült a GDP 3,87%-a alá visszaszorítani. A 2006-os költségvetési terv értelmében a deficitet tovább kell csökkenteni, 2006-ban a GDP 2,66%-ára, 2007-ben pedig a GDP 2,26%-ára. A deficit csökkentése terén meghatározott célkitűzések elérése a máltai kormány egyik kiemelt prioritása, amelyet a kormány elsősorban az állami kiadások ellenőrzésére és csökkentésére irányuló intézkedésekkel kíván megvalósítani. Az állami szektorban a kormány a humán erőforrások átállítására és átrendezésére irányuló intézkedések révén tervezi fékezni a bértömeg növekedését. Az állami szektor különböző entitásainak szerkezetátalakítása lehetővé teszi, hogy teljes mértékben ki lehessen használni az állami szektor potenciálját, miközben tovább csökkennek a támogatások és a működési költségek. Folytatódni fog a privatizációs program, amely a stratégiai partnerségekre támaszkodva a jövőben is biztosítja majd az állami- és magánszféra közötti partnerségek támogatását. A szociális védelem és az egészségügyi ellátás költségei ugyancsak az állam állandó költségeinek


.../...

- 70 részét képezik. A kormány jelenleg dolgozik a nyugdíjbiztosítási rendszer reformjának utolsó fázisán, és a közeljövőben kívánja végrehajtani a rendszer tartósságához, megfelelőségéhez és korszerűsítéséhez szükséges változtatásokat. A program drasztikus harcot hirdet a szociális ellátásokkal való visszaélések felszámolására. Az állami egészségügyi szektorban strukturális átalakításokat kell végrehajtani, az egészségügyi szolgáltatások optimális kihasználásának érdekében, amely révén meggátolható a költségek növekedése. Versenyképesség A kutatási, fejlesztési és innovációs (RDI) tevékenységek, a vállalkozói környezet és a liberalizáció az ország előtt álló főbb kihívások közé tartoznak. Málta az új vállalkozások létesítését ösztönző és segítő intézkedéseket kiemelt célkitűzésként kezeli, különös tekintettel a potenciális növekedési övezetekre; mindez a közvetlen külföldi beruházások, a születőben levő új helyi vállalkozások és a vállalatláncok kialakulásának támogatása révén valósulhat meg. A tervezett intézkedések között szerepel a kikötők színvonalának javítása, valamint Málta turisztikai vonzerejének növelése is. A program fontos eleme a pénzügyi szolgáltatások javítása is, a pénzügyi piacok máltai hatóságának (Malta Financial Services Authority) közreműködésével, valamint a máltai tőzsde külföldi népszerűsítése, ipari parkok kialakítása, a vállalatláncok életképességének biztosítása, illetve a KKVk nemzetközi jellegének erősítése. További intézkedések várhatók a külföldi közvetlen beruházások Máltára vonzása érdekében, különös tekintettel a magas szintű kutatás-fejlesztésre, illetve a csúcstechnológiákra. A jelenleg kidolgozási fázisban lévő regionális innovációs stratégia a tervek szerint támogatni fogja a KKV-kat, hogy kifejlesszék az IKT-k és az innováció szempontjából szükséges emberi erőforrásokat. A Nemzeti Reformprogram intézkedései ezen túlmenően magukba foglalják az állami szektor által a vállalkozásokra rótt adminisztratív és szabályozási terhek csökkentését, az egyszerű, de hatékony és teljes körű szabályozási környezet megteremtését, az állami szektor hatékonyságának megerősítését, a vállalkozások támogatásáról szóló törvény felülvizsgálatát, illetve a vállalkozásalapításhoz nyújtott induló támogatás megfelelő rendszerének kialakítását. Foglalkoztatás Máltán az általános foglalkoztatási szint 2004 decemberében 54,1% volt, miközben a program 2010re az 57%-os szint elérését tűzte ki célul. E cél megvalósítására többféle lehetséges út kínálkozik. Először is az NRP csökkenteni kívánja a fiatalok munkanélküliségét, és elő kívánja mozdítani a fogyatékkal élők és hátrányos helyzetűek integrációját, célzott foglalkoztatási programok és szolgáltatások révén, melyekhez képzési kezdeményezések és szakmai gyakorlati lehetőségek társulnak. A nők foglalkoztatási aránya 2004-ben 32,8% volt. A cél 2010-ig ezt az arányt 41%-ra növelni, egyrészről megfelelő gyermekgondozási struktúrák, illetve a családi és szakmai élet összeegyeztetésére irányuló intézkedések révén, másrészről az adózási és nyugdíjbiztosítási rendszernek a női munka elősegítése érdekében történő felülvizsgálatával. A kormány különböző kampányokkal kívánja javítani az egészséget és a munkahelyi biztonságot.


.../...

- 71 Oktatás Az NRP e területen is tartalmaz bizonyos intézkedéseket, egyebek mellett intenzívebb szakmai képzési programok létesítését tervezve, melyek célja, hogy csökkentse az iskolai rendszert idő előtt elhagyó személyek számát – jelenleg a 18-24 éves korosztály 45%-a nem jut túl a középfokú oktatás első ciklusán -, illetve azokét, akik anélkül lépnek ki az iskolai rendszerből, hogy megszerezték volna az olvasás, írás, számolás és számítástechnika alapvető ismereteinek bármilyen módon történő elsajátításához szükséges alapokat. A reformok ugyanakkor a képesítések elismerésére vonatkozó hivatalos rendszer kidolgozásával nagyobb arányú részvételre kívánják ösztönözni az állampolgárokat az oktatási és szakmai képzési rendszerben. Az oktatási rendszernek alkalmazkodnia kell a mai igényekhez: a kurzusok választékát úgy kell átszervezni, hogy azok tükrözzék a munkaerőpiac új kihívásait; az ösztöndíjrendszer átalakítása révén több diplomást kell vonzani a természettudományos és műszaki területre (jelenleg ezek arány a 20-29 évesek között kevesebb mint 4%); bátorítani kell minden szinten az oktatási intézmények együttműködését, hogy több diákot vonzzunk a műszaki és mérnöki pályára; végezetül pedig magukat az oktatási infrastruktúrákat is a munkaerőpiaci igényekhez kell igazítani. Környezetvédelem Az NRP e területen is meghatároz célkitűzéseket: a cél a fenntartható fejlődésre, a hatékony energiafelhasználásra és a környezetvédelemre irányuló programok folytatása, nevezetesen a Máltán és Gozo szigetén létesítendő 3 új tisztítótelepen a szennyvíz teljes körű tisztítása, tengeri szélerőművek létesítése, illetve a hulladékból termelt energia révén. 2. A gazdasági és társadalmi szereplők szerepe a lisszaboni stratégia végrehajtásában A program első tervezetének kidolgozását az NRP koordinációs egysége számára hosszú munkafolyamat előzte meg. A koordinációs egység először elvégezte az uniós iránymutatások, az illetékes minisztériumok által készített stratégiai tervek, illetve a szociális partnerek által benyújtott dokumentációk kimerítő elemzését. Ezt követően a témáról megbeszéléseket folytatott az illetékes miniszterekkel és az állami szektor szervezeteivel, azokat szorosan bevonva a program javaslatainak kidolgozásába. Ezzel párhuzamosan a versenyképességügyi és távközlési miniszterrel közösen elindította az NRP-ről folytatott nyilvános konzultáció folyamatát, 2005. július 5-én nyilvános konferenciát szervezve a lisszaboni stratégia előmozdításának lehetőségeiről. 2005. július 20-án az NRP koordinációs egysége egynapos megbeszélést tartott az Európai Bizottság küldöttségével, amelyen megvitatták a programhoz kapcsolódó általános, illetve technikai jellegű kérdéseket. A megbeszélés alkalmával az Európai Bizottság találkozott a máltai Gazdasági Fejlesztési és Szociális Tanács képviselőivel, és annak Civil Társadalom Bizottságával, amelyen utóbbiak kifejthették véleményüket és elvárásaikat. Végezetül a koordinációs egység elemezte és kompilálta az eredményeket, és elkészítette az NRP első tervezetét. Ezt azután megvitatásra, jóváhagyásra és módosításra átadta a Versenyképességügyi Kabinetnek. A nyilvános konzultáció második szakasza, amely 2005. augusztus 30-tól szeptember 23-ig tartott, lehetővé tette a koordinációs egység számára, hogy összegyűjtse az érintett szereplők véleményét a megvitatandó intézkedésekről, és hogy szűk


.../...

- 72 körű bizottsági üléseket szervezzen a szociális partnerekkel és a civil társadalommal. A második konzultáció időszaka alatt összegyűjtött véleményeket elemezték, és tekintetbe vették a végleges tervezet kidolgozása során, amelyet végül jóváhagyásra átadtak a CCC-nek és a kormánynak, végezetül pedig az Európai Bizottságnak. A Máltai Gazdasági Fejlesztési és Szociális Tanács, amely a kormány, a szakszervezetek és a munkáltatók közös érdekeit képviseli, a máltai civil, illetve szociális párbeszéd kiemelt fóruma. A tanács elnökét a miniszterelnök nevezi ki a tanács tagjaival folytatott egyeztetést követően, majd a köztisztviselői karból kijelöl egy alelnököt is. A tanács az elnökön és az alelnökön kívül 14 tagból áll: 4 magas rangú köztisztviselőből, a Központi Bank elnökéből, 4 szakszervezetek által delegált tagból és a munkáltatói szervezetek 5 képviselőjéből. A tanács összetételét törvény szabályozza. A tanácson belül működik a Civil Társadalom Érdekképviseleti Bizottsága is, amelynek elnöki tisztét a tanács elnöke látja el. A civil társadalom tagjai a tanács szintjén nem képviseltetik magukat, hanem kizárólag a munkacsoportokban vesznek részt. Egymás helyzetének és elvárásainak jobb megértése, ami a tanácsnak köszönhetően kialakult a szociális partnerek között, hozzájárult a társadalmi békéhez az ipari szektorban. A tanács munkája ugyanakkor hatékonynak bizonyult abban a tekintetben is, hogy a tagjaiból alakult munkacsoportok számos, a szociális paktum előkészítését szolgáló dokumentumot dolgoztak ki: ezek a dokumentumok a versenyképességre, az állami szektor szerepére, illetve az egészségügyi rendszer reformjára vonatkoztak. A munkacsoportok jelentései olyan problémákat is felvetnek, amelyek a lisszaboni stratégia kérdéseit érintik. A tanács több alkalommal azzal is bebizonyította hatékonyságát, hogy részt vett egyes fontos politikai keretdokumentumok kidolgozásában, amilyen például a szakmai és ipari kapcsolatokról szóló törvény volt (2002). A tanács az egyhangúlag hozott döntések elvének szigorú betartásával működik. Ez a szabály gyakran megakadályozza a döntéshozatalban, és abban, hogy formális ajánlásokat terjesszen a kormány elé. Mindezek ellenére a magas rangú tisztviselők jelenlétének köszönhetően a kormány minden alkalommal teljes mértékben értesül a tanácsban képviseltetett szervezetek álláspontjáról az egyes kérdésekben. * *


*

.../...

- 73 -

HOLLANDIA 1. A lisszaboni stratégia végrehajtása Hollandiában: a jelenlegi helyzet Hollandia az 1990-es évek eleje óta a lisszaboni stratégia iránymutatásainak megfelelő politikákat folytat. Ezek mindenek előtt a költségvetési konszolidációra, a munkaerőpiac reformjára és a termékek piacát érintő reformokra vonatkoznak. Ugyanakkor két jelentősebb probléma megoldása nehéznek bizonyult: az egyik a rokkantsági ellátásokban részesülő inaktív személyek magas száma, a másik a betegbiztosítási rendszer széttöredezett struktúrája. E két kérdést végül a jelenlegi Balkenende II kormány is napirendre tűzte, és a Nemzeti Reformprogramba is bekerültek. A holland Nemzeti Reformprogram nagymértékben tükrözi a jelenlegi kormány által 2003-ban megkötött koalíciós megállapodást. Ez a megállapodás úgyszintén a lisszaboni stratégia bizonyos alapvető elemeire épült. A holland kormány ugyanakkor nem dolgozott ki átfogó jellegű lisszaboni stratégiát, ami a Nemzeti Reformprogramban is tükröződik. Hollandiában nem létezik olyan mindenre kiterjedő stratégia, amely lehetővé tenné azon problémák rendezését, amelyekkel akkor szembesülne az ország, ha a gondviselő állam elvét a maga teljességében komolyan kívánná venni. - Ezeket a politikai dilemmákat csak akkor lehetne megoldani, ha a Nemzeti Reformprogram elég széles látókörű lenne ahhoz, hogy teret hagyjon a jóléthez kapcsolódó gazdasági, társadalmi és környezeti aspektusok közötti kompromisszumoknak. Négy észrevétel Az alábbiakban a holland Nemzeti Reformprogramhoz kapcsolódóan négy témakört vizsgálunk részletesen: a kutatási és fejlesztési kiadásokat, a fenntartható fejlődés ökológiai aspektusait, a dolgozó édesanyák helyzetét és a társadalmi kohéziót. A kutatásra és fejlesztésre fordított kiadások Hollandiában a kutatásra és fejlesztésre fordított kiadások aránya viszonylag alacsony (1,8%), főként a barcelonai célkitűzéshez viszonyítva (2010-re a GDP 3%-a). A Nemzeti Reformprogram állítása szerint Hollandia növelni kívánja a magánszektor kutatásba és fejlesztésbe eszközült beruházásait, hogy 2007-re e téren elérje az európai átlagot. Az elkövetkezendő években Hollandia e tekintetben az EU öt vezető tagországa közé kíván lépni. Jóllehet a magánszektor önmaga dönt a kutatásba és fejlesztésbe eszközölt beruházásairól, a kormány anélkül határozta meg e célkitűzést, hogy előzetesen megbizonyosodott volna a szociális partnerek elkötelezettségéről. Ami a kutatásra és fejlesztésre fordított állami kiadásokat illeti, a Nemzeti Reformprogram e téren jóval kevésbé ambiciózus. Bár az állami kiadások itt is az uniós átlag alatt maradnak, a kormány ebből nem következtet arra, hogy azokat helyénvaló volna növelni. A Nemzeti Reformprogram ezzel szemben hangsúlyozza, hogy Hollandia hatékony tudásfejlesztő rendszerrel rendelkezik, és a viszonylag szűk állami kiadások ellenére kiváló eredményeket mutat fel.


.../...

- 74 Ez igaz lehet, ám ennek ellenére rendkívül valószínűtlen, hogy a tudásfejlesztés és az innováció terén hangoztatott holland ambíciók megvalósulhatnak anélkül, hogy növelni kelljen a kutatásba és fejlesztésbe eszközölt állami és magánberuházásokat. A fenntartható fejlődés ökológiai aspektusai Igazságtalanság volna azt sugallni, hogy a jelenlegi Nemzeti Reformprogram semmiféle helyet nem biztosít a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdéseknek. A környezetvédelmi aspektusok helyet kaptak a programban, csak éppen nem hoznak semmi újat. A Nemzeti Reformprogram több, a meglévő kormányprogramokban is szereplő célkitűzést is felsorol, például az energia, a klímaváltozások, illetve a „zöld” közbeszerzések vonatkozásában. A Nemzeti Reformprogramnak jobban ki kellene domborítania a gazdasági növekedés és a jó minőségű életkörnyezet összeegyeztetésének lehetőségeit. Kiváló példa erre a hollandiai levegő minőségének régóta húzódó problémája. A kormány e kérdésben hoz néhány megfelelő intézkedést, amelyek korlátozhatják a problémát, mint például a sebességkorlátozások bevezetése (80 km/h egyes beépített övezetekben), vagy a dízelmotoros járművek részecskeszűrővel való felszerelésének meggyorsítása. Ugyanakkor a kormány semmilyen lépést nem tesz egy ennél sokkal hatékonyabb innovatív környezetmegóvó intézkedés, nevezetesen egy olyan útadórendszer bevezetése irányába, amelynek összege a sebesség, az időtartam, a hely és a környezeti hatás függvényében változna. A holland Gazdasági és Szociális Tanács, illetve az e célból összehívott nemzeti platform is javasolta e változó összegű útadóra irányuló javaslat elfogadását. A dolgozó édesanyák helyzete Mivel a kormány kifejezett célul tűzte ki az aktív népesség számának növelését, elvárható volna, hogy a dolgozó (vagy potenciálisan munkaképes) édesanyák helyzetét prioritásként kezeljék. Az aktív nők aránya Hollandiában magas, jóllehet nagy többségük részidős munkát végez; az aktív nők mintegy kétharmada dolgozik heti 32 óránál kevesebbet. Az aktív nők arányának növelése érdekében ezért intézkedéseket kell hozni, hogy a heti munkaórák számának növelésére ösztönözzük őket. Az OECD által készített összehasonlító tanulmány szerint a gyermekfelügyelet magas költségei és a holland iskolák kevéssé praktikus időbeosztása eltántorítja a nőket attól, hogy teljes munkaidős munkát keressenek. Jóllehet a jelenlegi Nemzeti Reformprogram idéz néhány közelmúltbeli kezdeményezést (beleértve a gyermekmegőrzőkről szóló új törvényt is), felettébb keveset nyújt a diszponibilitás (az iskolai órarend és a munkaidő összeegyeztetése), illetve a költségek tekintetében. Társadalmi kohézió Fontos ezen felül megjegyezni azt is, hogy a holland Nemzeti Reformprogram úgy döntött, hogy a társadalmi kohéziót a lisszaboni stratégiával párhuzamos autonóm folyamatként kezeli. Ez a program esetében nem puszta formális különbségtétel. A Nemzeti Reformprogram jelenlegi formájában számos népszerűtlen és prociklikus jellegű intézkedést tartalmaz, amelyek a költségvetési deficit


.../...

- 75 csökkentését és az aktivitási szint növelését célozzák. Véleményünk szerint a „bunkósbot-szemléletet” nem ellensúlyozzák pozitív intézkedések, amelyek segítenék a kirekesztődés által veszélyeztetett személyeket (rokkantsági juttatásaikat elveszítő egykori rokkantak, a munkanélküli támogatástól eleső idős munkavállalók stb.) a társadalomba való visszailleszkedésben. Bár elképzelhető, hogy a kormány tervez hasonló intézkedéseket, de meggyőzőbb lenne, ha a „répa és a bunkósbot politikáját” egységes egészként kezelné. 2. A holland szociális partnerek szerepe A holland szociális partnerek elköteleződésének hiánya Hollandiában régi hagyománya van a kormány és a szociális partnerek közötti konzultációnak a társadalmi és gazdasági kérdésekben. Az 1990-es évek eleje óta egyre erőteljesebb nemzeti konszenzus tapasztalható az ország fő társadalmi-gazdasági orientációinak kérdésében. Mindezek tükrében logikus lett volna, ha a lisszaboni stratégia nemzeti szintű végrehajtásának keretében is rendszeres konzultációk folytak volna a kormány és a holland szociális partnerek között. A kormány azonban nem tett komoly erőfeszítést annak érdekében, hogy konszenzusra jusson a szociális partnerekkel. 2003-as hivatalba lépésétől fogva az új kormány a konkrét eredményekre koncentráló politikákra fektette a hangsúlyt, és úgy döntött, hogy egyes kényesebb kérdésekben nem követi a Gazdasági és Szociális Tanács konzultatív jelentéseinek ajánlásait. Következésképpen számos, a lisszaboni stratégia hollandiai végrehajtásával kapcsolatosan a konszenzus szellemében megfogalmazott politikai ajánlás veszélybe került. A jelenlegi dokumentum is csupán a holland kormány felelősségvállalását tükrözi. A holland szociális partnerek külön feljegyzést készítettek, amelyben felvázolták véleményük főbb vonalait, mivel ők is aktívan hozzá kívánnak járulni a lisszaboni célkitűzések megvalósításához azokon a területeken, ahol ilyen felelősség hárul rájuk. A lisszaboni stratégia középszerű megvalósítása Hollandiában A szociális partnerek elköteleződésének hiánya részben a lisszaboni stratégia hollandiai megvalósításának középszerűségéből eredeztethető. A holland kormány a Wim Kok-féle jelentés és az Európai Bizottság ajánlásait figyelmen kívül hagyva úgy döntött, hogy a lisszaboni stratégia végrehajtásának felügyeletére külön minisztert nevez ki. A gyakorlatban ezt a feladatot egy magas rangú kormánytisztviselő, a Gazdasági Minisztérium főtitkára látja el. Jóllehet ez utóbbi kulcsfontosságú közigazgatási feladatot tölt be, mégsem rendelkezik elegendő hatalommal, hogy a többi minisztérium döntéshozóit a lisszaboni stratégia hollandiai végrehajtásának újragondolására kényszerítse. A kellő átgondoltság hiányát mutatja a holland Nemzeti Reformprogram kidolgozásának módja is. 2005 nyarán három külön minisztérium kidolgozta a maga „saját” fejezetét a Nemzeti Reformprogramból. Az „átfogó stratégiát” csak jóval később tették hozzá a dokumentumhoz.


.../...

- 76 Következésképpen semmilyen globális stratégia nem kerülhetett megvitatásra a szociális partnerekkel. A kormány képviselői még azt is kijelentették, hogy a holland Nemzeti Reformprogram amúgy sem térhetne el a kormány jelenlegi politikájától. Hogyan lehetne továbbra is biztosítani a szociális partnerek részvételét? A kormány és a szociális partnerek közötti párbeszéd szerencsésen helyreállt. A Gazdasági és Szociális Tanács jelenleg dolgozik egy a kormányhoz címzett, a középtávú gazdasági és szociális politikáról szóló konzultatív jellegű jelentésén, amely számos, a lisszaboni stratégiához kapcsolódó kérdést érint. A jelentés három fő tengelye a következő lesz: – – –

a tudásalapú társadalom; a szociális innováció a szakmai szervezeteken belül; a fenntartható gondoskodó állam jellemzői, különös tekintettel annak kihatásaira az állam, a szociális partnerek és az állampolgárok felelősségére.

Általánosabb szinten a GSZT 2005-ös és 2006-os munkaprogramjai számos, a lisszaboni stratégiához kapcsolódó konzultatív programot tartalmaznak. 2005-re a programban (amely megtekinthető a www.ser.nl honlapon) a szolgáltatásokról szóló európai irányelv, az öko-hatékonyság mint kedvező lehetőség, illetve az idős személyekre vonatkozó jövőbeni politika kérdései szerepelnek. A 2006-os munkaprogram tervezete a lisszaboni stratégia helyi és regionális szintű végrehajtásával és az energiaellátás jövőbeni biztosításával foglalkozik. Mindezeken túlmenően a szociális partnerek és a kormány a Foglalkoztatási Alapítvány keretében megállapodást kötött a rossz munkavállalási kilátásokkal rendelkező személyek infrastruktúrájának és foglalkoztatásának javításáról, különös tekintettel a részben fogyatékkal élő munkanélküliekre (ld. www.stvda.nl). Ez a háromoldalú megállapodás részben ellensúlyozza, hogy a holland Nemzeti Reformprogram túl kevés figyelmet fordított a társadalmi kohézió kérdéseire. * *


*

.../...

- 77 -

AUSZTRIA BEVEZETŐ •

Az osztrák Növekedési és Foglalkoztatási Programot a Minisztertanács 2005. október 18-án fogadta el, előzetes parlamenti vita nélkül, ezt követően átadták az Európai Bizottságnak.

•

Ez a Nemzeti Reformprogram hét nagy stratégiai területet foglal magába, amelyek a növekedés, a foglalkoztatás és a versenyképesség növelését célozzák:

1) az államháztartás életképessége: az eladósodási arány csökkentése a kiadások mérséklése, illetve jobb felhasználása révén, annak érdekében, hogy több forrást szentelhessünk a jövőre való felkészülésre; 2) munkaerőpiac és foglalkoztatási politika: a növekedés dinamizálásán túl a foglalkoztatással kapcsolatos szolgáltatások és a képzési intézmények minőségének javítását, a rugalmasság és a biztonság növelését („rugalmas biztonság”), valamint az „aktív öregedést” támogató intézkedések és beilleszkedési támogatások; 3) kutatás és fejlesztés, innováció: a kutatás előmozdítása mind az egyetemek keretei között, mind az egyetemi kereteken kívül, illetve a vállalatoknál, a technológia- és tudásátadási mechanizmusok fejlesztése, az együttműködés erősítése, illetve a vállalkozások létrehozásának támogatása stb.; 4) az infrastruktúrák javítása: a Közép- és Kelet-Európa felé vezető közlekedési kapcsolatok fejlesztése (Brenner-alagút), a szélessávú lefedettség javítása; 5) Ausztria vonzerejének biztosítása a kis- és középvállalkozások letelepedése és tevékenysége számára kedvező környezetként: intézkedéscsomagok a vállalkozások alapításának megkönnyítésére (megfelelőbb jogszabályi keretek, az eljárások egyszerűsítése), a vállalkozások forrásokhoz való hozzáférésének javítása és a vállalkozások székhelyeinek áttelepülését elősegítő intézkedések; 6) oktatás és szakmai továbbképzés: új stratégia kidolgozása az egész életen át tartó tanulás területén, a szakmai képzések napra késszé tétele, valamint a felsőoktatás korszerűsítése; 7) környezet: a megújuló energiák támogatásának és az energiahatékonyság növelésének célkitűzése, cselekvési terv az ökotechnológiák, illetve az erőforrások hatékonyabb kihasználásának előmozdítására. ÉRTÉKELÉS Az osztrák szociális partnerek úgy vélik, hogy a szociális partnerek mind európai, mind nemzeti szinten történő nyílt bevonása a folyamatba a lisszaboni stratégia rendkívül pozitív aspektusa. Az osztrák programmal kapcsolatosan a vélemények megoszlanak:


.../...

- 78 (I) A munkáltatók képviselői elismerik, hogy a program, amelynek gazdasági politikai stratégiája nagymértékben megfelel elvárásaiknak, előrelépést jelent. Ennek ellenére megfogalmaznak további követeléseket, nevezetesen: • A makrogazdasági fejezet nem tartalmazza az állam nagyszabású reformját, az infrastruktúrák finanszírozásában az állami és a magánszféra közötti partnerségek (PPP) fokozott bevonását, sem a gazdaság lelassulásának időszakában szükséges időszakos beruházásösztönző intézkedéseket; mindez megannyi pozitív jelzés lehetne a növekedés és a foglalkoztatás dinamizálása irányában. • A mikrogazdasági fejezet (amelynek célja a források hatékonyabb elosztása) nagyobb mértékben bátoríthatná a beruházást, különös tekintettel az épületek fűtéskorszerűsítésére, és ez által hozzájárulhatna a kiotói célkitűzések megvalósításához. A program nem ösztönzi kellő mértékben a fosszilis energiáktól való függőség csökkentését sem. • A munkaerőpiac területén a munkáltatók azt szerették volna, ha a program tartalmaz a bérek járulékos költségeinek csökkentésére, a független munkavállalók munkanélküli-biztosítási rendszerének bevezetésére, a rugalmasabb munkaidőre stb. irányuló intézkedéseket is. • A program, különösen a KKV-knak szentelt fejezete, nem tartalmaz egyedi intézkedéseket a kisvállalkozások támogatására. (II) A munkavállalók képviselői egyrészről elismerik, hogy az osztrák cselekvési terv ténylegesen tartalmaz pozitív aspektusokat, másrészről sajnálatosnak tartják, hogy általánosságban véve nem mutat innovatívabb vonásokat: a program lényegében már ismert, elfogadott, sőt, végre is hajtott intézkedéseket sorol fel. •

•

• •

A program legfőbb hiányossága az, hogy nem kötelezi el magát az expanzív jellegű gazdaság mellett, amely európai és nemzeti szinten is a növekedés felé orientálódik, ahogy azt a belső kereslet megerősödése és az állami beruházások ezzel összehangolt növekedése megkívánná. A program nem veszi kellőképpen tekintetbe a munkaerőpiaci helyzet romlását. A munkahelyek fokozódó bizonytalansága, az aktív munkaerőpiaci politika folytatása és a családi és szakmai élet összeegyeztetése megannyi olyan terület, amelyek nem kaptak a jelentőségükhöz mért figyelmet. A kutatás, az infrastruktúra és a szélessávú internet-hozzáférés előmozdítására irányuló központi programokra szánt források elégtelenek. A program nem tartalmaz semmilyen elemet arra vonatkozóan, hogyan fogja az ország betartani a kiotói kritériumok teljesítésével kapcsolatos nemzetközi kötelezettségvállalásait.

A REPREZENTATÍV SZERVEZETEK BEVONÁSA •

Az osztrák szociális partnerek négy hagyományos reprezentatív szervezete (Szövetségi Foglalkoztatási Kamara, Mezőgazdasági Kamara, Osztrák Szakszervezetek Országos Szövetsége, Osztrák Kereskedelmi Kamara), amelyek a Gazdasági és Szociális Ügyek Konzultatív Tanácsában képviseltetik magukat, évek óta szorosan figyelemmel kísérik a lisszaboni folyamatot, és aktívan részt vettek a lisszaboni menetrendhez kapcsolódó


.../...

- 79 -

• •

•

cselekvési területekről vallott osztrák álláspontok kidolgozásában. E részvétel egyszerre ölti a különböző iránymutatásokról, cselekvési programokról, a tanács üléseiről stb. szóló vélemények, illetve a stratégia egészéről vagy egyes fejezeteiről szóló elemzések formáját. A Konzultatív Tanácsban képviselt munkáltatói szervezeteken, szakszervezeteken és termelői szervezeteken túl a konzultációkba egyéb regionális vagy helyi érdekcsoportokat is bevontak. A reprezentatív szervezetek részvételének intenzitása területenként változó volt. A Szövetségi Kancelláriával, a Gazdasági és Foglalkoztatási Minisztériummal, illetve a Szociális Minisztériummal való hivatalos együttműködés (konzultációs folyamat és munkaértekezletek) kielégítő módon zajlott. Ezzel szemben a makrogazdasági fejezet kidolgozását, amely a Pénzügyminisztérium égisze alatt történt, gyakorlatilag semmilyen konzultáció nem kísérte. A Gazdasági és Szociális Ügyek Konzultatív Tanácsában képviselt négy szervezet támogatja a lisszaboni stratégiát, amelynek célkitűzései a szociális partnerek számos célkitűzésével egybeesnek. Utóbbiak ugyanakkor sajnálatosnak tartják, hogy a Nemzeti Reformprogramban követeléseiknek és javaslataiknak számos – egyes esetekben létfontosságú – aspektusa nem kapott helyet. * *


*

.../...

- 80 -

LENGYELORSZÁG 1. A lisszaboni stratégia végrehajtása Az Európai Unióhoz történt 2004. május 1-jei csatlakozása következtében Lengyelországnak a kohéziós politikára vonatkozó döntéseit hozzá kellett igazítania az uniós strukturális eszközök működései elveihez. A lengyel integráció folyamata teljes mértékben harmonikus volt a programozási dokumentumokban, illetve konkrétan a lisszaboni stratégiában megfogalmazódó közösségi fejlődési iránymutatásokkal, valamint az ezekkel szorosan összefüggő fenntartható fejlődés koncepciójával. Hogy teljes mértékben profitálni tudjon tagállami státuszából, és biztosítsa az uniós tagság nyújtotta eszközök megfelelő elosztását, Lengyelországnak mindazonáltal a jövőre vonatkozóan új nemzeti fejlesztési tervet kellett kidolgoznia. A Lengyelország társadalmi-gazdasági stratégiájának meghatározására vonatkozó első átfogó jellegű dokumentum az uniós csatlakozás utáni első években kidolgozott 2004–2006-os nemzeti fejlesztési terv volt, amely az adott időszakban Lengyelország által végrehajtandó főbb strukturális intézkedéseket ismertette (a vállalkozások támogatása, az infrastruktúra bővítése, a humán erőforrás fejlesztés támogatása). A stratégiai célkitűzés a tudásra és a vállalkozó szellemre alapuló versenygazdaság kialakítása volt, amely képes megalapozni a fenntartható és harmonikus fejlődést, és biztosítani a foglalkoztatás növekedését, valamint az Unión belül az ország társadalmi, gazdasági és területi kohéziójának javítását mind regionális, mind nemzeti szinten. Az EU soron következő költségvetési programozási időszakára kidolgozott következő dokumentum a 2007–2013-as nemzeti fejlesztési terv, amelynek előzetes tervezetét a Minisztertanács 2005. január 11-én fogadta el. A 2004–2006-os fejlesztési tervvel ellentétben – amelynek végrehajtása jelenleg is folyamatban van, és amelynek célja elsősorban az volt, hogy Lengyelország az Európai Unió számára egy átfogó dokumentumban részletesen leírja az uniós források (strukturális és kohéziós alapok) által finanszírozott tevékenységeket – a 2007-2013-as időszakra vonatkozó nemzeti fejlesztési terv egy globális társadalmi-gazdasági fejlesztési program, amely az országban tervezett valamennyi kezdeményezést és tevékenységet összefoglalja, akár nemzeti forrásokból, akár európai társfinanszírozással megvalósuló intézkedésekről van szó. A 2007–2013-as időszakra vonatkozó nemzeti fejlesztési terv tervezete a következő stratégiai célkitűzéseket fogalmazza meg: − − −

a gazdaság megtartása az intenzív gazdasági növekedés pályáján, a régiók és a vállalkozások versenyképességének növelése, valamint a növekedés és a foglalkoztatás serkentése; a társadalmi, gazdasági és területi kohézió szintjének emelése.

A későbbiek során a 2004–2006-os nemzeti fejlesztési tervben és a 2007–2013-as nemzeti fejlesztési terv előzetes tervezetében megfogalmazott nemzeti célkitűzéseket tekintetbe vette a 2005–2008-as


.../...

- 81 időszakra vonatkozó Nemzeti Reformprogram is, amelyben a lengyel kormány kifejti, milyen tevékenységeket kíván megvalósítani a 2005 és 2008 közötti időszakban a „megújult” lisszaboni stratégia fő célkitűzéseinek megvalósítása érdekében. A Nemzeti Reformprogram egyúttal a kormány által a 2008-ig tartó időszakra tervezett, a főbb programokban, illetve az adott időszak költségvetési tervezetében is helyet kapó gazdasági és szociális jellegű intézkedések szintézise is. Ezek megvalósításának elő kell segítenie, hogy az ország mind pénzügyi, mind gazdasági, mind szociális és környezeti szempontból fenntartható módon fejlődjön, és így behozhassa az EU más tagállamaival szemben meglévő lemaradását a fejlődés és a társadalom tekintetében. A Nemzeti Reformprogram a 2005–2008-as évekre fő célkitűzésként az intenzív gazdasági növekedés fenntartását jelölte meg, ami kedvez a további munkahelyek teremtésének. A gazdasági és társadalmi helyzet elemzése azt mutatja, hogy a gazdasági növekedés és a nagyobb foglalkoztatás felgyorsításának elengedhetetlen feltételei között kiemelten fontos az államháztartás egyensúlyának helyreállítása, az európai strukturális alapok hatékony felhasználására vonatkozó szükséges garanciák megteremtése, a vállalkozó szellem és a vállalatok innovációs kapacitásának ösztönzése, az aktivitás támogatása, valamint a munkanélküliség elleni harcra irányuló fellépések támogatása. A Nemzeti Reformprogram kidolgozásának feladatát a Gazdasági és Foglalkoztatási Minisztérium kapta meg, amely egyúttal a lisszaboni folyamat lengyelországi koordinátorának („Lisszabon úr”) szerepkörét is ellátja. Ezen túlmenően a gazdasági ügyekért felelős miniszter feladata lesz a Nemzeti Reformprogram végrehajtásának koordinálása és nyomon követésének biztosítása is, illetve az, hogy évente beszámoljon a végrehajtás állapotáról a Minisztertanács előtt. A Nemzeti Reformprogram előkészületeinek folyamatát a kormány a szociális partnerek, valamint a Lengyel Köztársaság parlamentjének és Szenátusának részvételével kívánta megvalósítani; a társadalmi konzultáció folyamata 2005. június 22-én kezdődött meg, egy országos konferenciával, amelyen a tudományos és oktatási szféra, a szakértői testületek, a vállalkozói és munkaadói szervezetek, a szakszervezetek és a nem kormányzati szervezetek képviselőinek széles spektruma képviseltette magát. A tavalyi év augusztusában a 2007–2013-as időszak nemzeti fejlesztési tervének kidolgozásával megbízott minisztériumközi csoport széles körű konzultációt hirdetett meg a szociális partnerekkel a Nemzeti Reformprogramról. A 2005–2008-as Nemzeti Reformprogram előzetes tervezetét 2005. november elején adták át az Európai Bizottságnak, amely pozitívan értékelte. A Nemzeti Reformprogram végleges tervezetét várhatóan december vége előtt juttatják el az Európai Bizottsághoz, a minisztériumok között, illetve a szociális partnerekkel folytatott konzultációk befejezését követően. 2. A szociális partnerek szerepe A lengyel szociális partnerek rendkívül aktívan kiveszik a részüket a lisszaboni stratégia végrehajtásából, mind közösségi, mind európai szinten, a Szociális és Gazdasági Ügyek Háromoldalú


.../...

- 82 Bizottságának tevékenységén keresztül, amely az e kérdésekben folytatott dialógus legfontosabb intézménye az országban, és amely olyan szociális egyeztető fórumot alkot, ahol a munkavállalók, a munkáltatók és a közösség érdekei közös nevezőre jutnak. A Szociális és Gazdasági Ügyek Háromoldalú Bizottsága a klasszikus háromágú struktúra alapján, a kormány, a munkavállalók és a munkaadók képviselőiből épül fel. Ezen túlmenően véleménynyilvánítási joggal a nem kormányzati szervezetek, a Lengyel Nemzeti Bank, a lengyel Országos Statisztikai Hivatal delegáltjai is részt vesznek a testület munkájában, hogy csak néhány példát említsünk. A Háromoldalú Bizottságban képviseltetett lengyel szociális partnerek ugyanakkor intenzíven jelen vannak az olyan európai szintű fórumokon is, mint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, illetve az ágazati párbeszédbizottságok, az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ESZSZ), az Európai Gyáriparosok és Munkáltatók Szervezeteinek Szövetsége (UNICE), a Kézművesek és Kis- és Középvállalkozások Európai Szövetsége (UEAPME), az Állami Részesedésű és Általános Gazdasági Érdekű Vállalatok Európai Központja (CEEP) és a Független Szakszervezetek Európai Szövetsége (CESI) vagy éppen az ágazati szövetségek; mindez biztosítja az információk gyors áramlását a szociális párbeszéd egyes nemzeti szervezetei között, lehetővé teszi a munka megfelelőbb koordinálását, valamint azt, hogy az adott kereteken belül hatást gyakoroljanak az Európai Unió szintjén születő döntésekre. Hogy biztosítsák számukra az Európai Unió szintjén elfogadott jogszabályokhoz való jobb hozzáférést, a lengyel szociális partnerek a szakszervezetekről szóló 1991. május 23-i törvény, illetve a munkáltatói szervezetekről szóló, ugyanaznap elfogadott törvény rendelkezéseinek értelmében jogot nyertek arra, hogy illetékességi területükön belül véleményt dolgozzanak ki a jogalkotási elvekről, törvénytervezetekről és végrehajtási rendeletekről. A kormányszervek törvényben előírt kötelességüknek megfelelően kötelesek a partnerek elé terjeszteni minden egyes törvénytervezetet, hogy azok kifejtsék véleményüket vele kapcsolatban. Ezen túlmenően azok a munkáltatói és munkavállalói szervezetek, amelyek a Szociális és Gazdasági Ügyek Háromoldalú Bizottságáról és a társadalmi párbeszéd területi bizottságairól szóló 2001. július 6-i törvény szerint reprezentatív szervezeteknek tekinthetők, kifejthetik véleményüket az Európai Bizottság konzultatív jellegű dokumentumairól is, különös tekintettel a fehér könyvekre, a zöld könyvekre, a közleményekre és az uniós jogszabálytervezetekre, ha azok az adott munkavállalói vagy munkáltatói szervezetek illetékességét érintő tevékenységi területekre vonatkoznak. E koordinációs mechanizmus kidolgozása, valamint végrehajtásának koordinálása érdekében a Háromoldalú Bizottságon belül megalakult az Európai Ügyek Konzultatív Csoportja. A Háromoldalú Bizottság elnöksége mellett működő csoport a bizottságot alkotó szervezetek által delegált szakértőkből áll, és feladata mindenek előtt a konzultációk megszervezése, valamint az uniós ügyekkel kapcsolatban a kormány képviselőihez intézett kérdések megfogalmazása. Ugyancsak a Háromoldalú Bizottságon belül megalakult az Európai Unió strukturális alapjaival foglalkozó munkacsoport is, amelynek feladata elsősorban az, hogy támogassa Lengyelországot az


.../...

- 83 említett strukturális alapok felhasználásának előkészületeiben, értékelje a programozási, illetve a támogatás elosztásával kapcsolatos dokumentumok tervezeteit, véleményeket dolgozzon ki az operatív programok kidolgozásával megbízott hatóságok részére, valamint állásfoglalásokat alakítson ki e szervezetek működéséről, illetve összehasonlítsa a strukturális alapok felhasználása terén szerzett lengyel tapasztalatokat a többi ország tapasztalataival. Meg kell említeni még, hogy a Háromoldalú Bizottságban képviseltetett szakszervezeti és munkáltatói szervezetek képviselői aktívan részt vesznek az uniós strukturális alapok operatív programjaihoz kapcsolódó tíz támogatásfelügyeleti bizottság és tizenkét koordinációs bizottság munkájában is. A Szociális és Gazdasági Ügyek Háromoldalú Bizottságának a lisszaboni stratégia végrehajtásával kapcsolatos tevékenységei a 2005-ös évben A Háromoldalú Bizottság plenáris ülései: •

2005. január 28.: a 2007–2013-es nemzeti fejlesztési program megvitatása (a nemzeti konzultáció megnyitása a bizottság plenáris ülésének keretében).

•

2005. június 27.: az uniós csatlakozás első évfordulójának szentelt plenáris ülés, illetve a következő témák megvitatása: - a szociális partnerek részvétele az európai intézményekben, - a közösségi szintű jogalkotás, - a különböző tagállamok strukturális mutatóinak összehasonlítása a lisszaboni stratégia integrált iránymutatásainak tükrében (a 2005–2008-as Nemzeti Reformprogram megvitatását bevezető vita),

•

vita a Háromoldalú Bizottság keretében a foglalkoztatás és a társadalmi beilleszkedés támogatása terén folytatandó politikáról; e vita témáját szolgáltató konkrét problémákat a következő dokumentumok adták: - a 2005-ös nemzeti foglalkoztatási cselekvési terv, amely Lengyelország feladatait jelöli meg az európai foglalkoztatási stratégia keretében, - a 2004–2006-os nemzeti cselekvési terv a társadalmi integrációért, amely a társadalmi integrációra vonatkozó nemzeti stratégia végrehajtásáról rendelkezik.

A Háromoldalú Bizottság munkacsoportjainak keretében folytatott munka A Háromoldalú Bizottság jogosítványainak megfelelően állandó, illetve ideiglenes munkacsoportokat is felállíthat, amelyeknek a feladata a résztvevők közös véleményeinek és állásfoglalásainak kidolgozása. Jelen pillanatban tíz ilyen csoport munkálkodik aktívan a bizottság keretein belül; e csoportok munkaterületei a következők: a szociális biztonság, a munkajog és a kollektív megállapodások, a költségvetés, a bérek és a szociális juttatások, a gazdasági politika és a munkaerőpiac, a szociális párbeszéd fejlesztése, a közszolgáltatások, az együttműködés a Nemzetközi


.../...

- 84 Munkaügyi Szervezettel (ILO), az Európai Unió strukturális alapjai, a felülvizsgált Európai Szociális Chartáról folytatott konzultációk, illetve az európai ügyekről folytatott konzultációk. 2005-ben ezek a csoportok munkájuk keretében a következő konkrét témákkal foglalkoztak: •

foglalkoztatáspolitika: - vita a rugalmas munkavégzési formákról mint a munkanélküliség csökkentésének eszközeiről (a határozott munkaidőre szóló munkaszerződésekről szóló törvény módosításának kérdése); - a tudásalapú társadalom építéséhez kapcsolódó tematikák (a felsőoktatás minőségének javítása, a dolgozók továbbképzése, egész életen át tartó tanulás),

•

az Európai Unió szintjén elfogadott jogszabályokhoz kapcsolódó problémák, különös tekintettel a következő témákkal kapcsolatban felmerülő kérdésekre: - a tájékoztatás és a konzultációk lefolytatása a munkavállalók körében, - az Unió belső piacára vonatkozó szolgáltatási irányelv tervezete (tájékoztatás az európai ügyekkel foglalkozó konzultatív bizottság keretében), - a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelv tervezett felülvizsgálata (tájékoztatás az európai ügyekkel foglalkozó konzultatív bizottság keretében),

•

szociális biztonság és nyugdíjbiztosítási alapok: - konzultációk a Szociális Minisztérium által kidolgozott „Nemzeti stratégia a nyugdíjakért – a biztos és életképes nyugdíjrendszer” című dokumentum keretében. * *


*

.../...

- 85 -

PORTUGÁLIA 1. Kiindulási helyzet Amióta az Európai Tanács 2000-ben elfogadta a lisszaboni stratégiát, az egymást követő portugál kormányok és a különböző portugál gazdasági és társadalmi szereplők töretlenül támogatták a program alapját képező elveket, ám a stratégia végrehajtását célzó politikák egészen a közelmúltig nem öltöttek konkrét formát. A helyzet az Európai Unió szintjén is hasonló volt, amint arra az elemzések – többek között az EGSZB véleménye (2004 októbere) és a Wim Kok jelentés (2004 novembere) – rámutattak. A 2005. március 22–23-i Európai Tanács a lisszaboni stratégia újraindítását határozta el, a prioritást a növekedésben és a foglalkoztatásban jelölve meg, és egy Nemzeti Reformprogram kidolgozását írta elő, amelynek elkészítését a tagállamok által kijelölt nemzeti koordinátor hangolja össze. Ezen túlmenően az Európai Tanács arra bíztatta az EGSZB-t, hogy alakítson ki interaktív hálózatot a tagállamok GSZT-ivel, új impulzusokat adva a civil társadalom kezdeményezéseinek. Ez a dokumentum az interaktív hálózat tevékenységéhez való portugál hozzájárulás keretébe illeszkedik. 2. A portugál Nemzeti Reformprogram A portugál gazdaság 2001 óta tapasztalható, tartós lelassulása, a kormányzást nehezítő egyes bizonytalansági tényezők, illetve a költségvetés egyensúlyának helyreállítását célzó megszorító intézkedések megnehezítették a portugál hatóságok számára a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek maradéktalan megvalósítását. A jelenlegi, többségi portugál kormány 2005 márciusában lépett hivatalba, és programjában explicit, illetve implicit módon is megjelennek a lisszaboni stratégia elvei. Július folyamán a kormány kijelölte a lisszaboni stratégia nemzeti koordinátorát, aki október folyamán ismertette Brüsszelben a Nemzeti Reformprogramot, melynek címe Nemzeti Cselekvési Program a Növekedésért és a Foglalkoztatásért (2005-2008) (PNACE) lett. Ez a dokumentum a kormányzás stratégiai hivatkozási alapja kíván lenni, és célja a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés biztosítása, az életképes államháztartási politika, a társadalmi kohézió, a versenyképesség és a fenntartható fejlődés kontextusában. A Nemzeti Reformprogram a 2005. márciusi Európai Tanács kihívásaira adott portugál válasz, amely 125 átalakító, illetve reform célzatú intézkedést tartalmaz, amelyek köré a kormány egyes főbb, a növekedésre és a foglalkoztatásra is kihatással lévő programjai és cselekvési tervei épülnek, nevezetesen: A Stabilitási és Növekedési Program (PEC 2005–2009), amelyet a portugál kormány az Európai Bizottsággal is ismertetett, és amelynek célja a portugál gazdaság strukturális problémáinak orvoslása, különös tekintettel az államháztartásra; a PEC a 2008-ig tartó időszakra a következő fő célkitűzéseket


.../...

- 86 jelölte meg: az államháztartás deficitjének lecsökkentése a GDP 2,8%-ára, a GDP éves növekedésének növelése 2,6%-ra, illetve a 69%-os globális foglalkoztatási arány elérése. A Nemzeti Foglalkoztatási Terv (PNE 2005-2008), amelynek célja a portugál munkaerőpiac konjunkturális és strukturális problémáinak orvoslása, pozitív válaszokat adva a munkahelyteremtés, a munkanélküliség megelőzése, illetve leküzdése terén, megelőző lépéseket téve a vállalkozások szerkezetátalakításának folyamatával kapcsolatban, megerősítve a képzési rendszert és korszerűsítve a szociális védelmi rendszert. A Technológiai Terv (PT), amelynek célja a tudásalapú társadalomhoz való alkalmazkodás elősegítése érdekében a portugál népesség képzettségi színvonalának emelése, a tudományos és technológiai lemaradás leküzdése. A PT lendületet kíván adni az innovációnak olyan politikák bevezetése révén, amelyek ösztönözni tudják azon tudás kialakulását, terjesztését, elsajátítását és felhasználását, amely képes elősegíteni Portugália dinamikus és a globalizálódó világban is versenyképes gazdasággá történő átalakulását. 3. A szükséges változtatások Egy hosszú, az európai átlagszínvonalhoz való felzárkózás jegyében zajló növekedési időszak után a portugál gazdaság 2001 óta erőteljes visszaesést mutat, ami belső és külső okokkal egyaránt magyarázható, melyek részben konjunkturális, részben strukturális jellegűek. Ezen okok között egyesek a nemzetközi kereskedelem globalizálódásának és a textilágazat szerkezetátalakításának hatásaira vezethetők vissza, mások a népesség elöregedésével, az oktatási rendszerek kiegyensúlyozatlanságával, illetve a versenyképesség terén mutatkozó új kihívások megválaszolatlanságával függnek össze. Mindez jól megfigyelhető stagnálást eredményez, amelynek főbb vonásai a gazdasági növekedés csekély mértéke, a magas államháztartási deficit, a munkanélküliség növekedése, a beruházások visszaesése, a versenyképesség gyengülése és az államadósság súlyosbodása. Ismét nőtt az ország lemaradása az Európai Unió átlagos gazdasági és szociális teljesítményeihez képest. Romlottak a szociális viszonyok, és megnőttek a társadalmi különbségek. A portugál kormány által 2005-ben jóváhagyott programok az utóbbi éveknek az országgal szemben támasztott különböző kihívásaira kívánnak válaszokat adni, nevezetesen a makrogazdasági egyensúly visszaállítására (PEC), a munkahelyteremtésre és az oktatási-képzési rendszerek színvonalának javítására (PNE), illetve az ország versenyképességi tényezőinek erősítésére, különös tekintettel a tudásra, a képzésre, a tudományos kutatásra és az innovációra (PT). A kormány bejelentette, hogy az elfogadott programok közép- és hosszú távra szólnak, ami azt jelenti, hogy minimálisra kellene csökkenteni a kormányzási ciklusok miatti fennakadásokat, illetve hogy fejleszteni kell a különböző gazdasági és társadalmi szereplők közötti társadalmi egyeztetést.


.../...

- 87 Mindezek ellenére a kormánynak egyelőre nem sikerült mobilizálnia a társadalmat, sem helyreállítania a gazdasági partnerek bizalmát, legalábbis azokból a reakciókból ítélve, amelyek a bejelentett vagy már végre is hajtott intézkedéseket kísérték – főként, ami az államháztartás fenntarthatóságára vonatkozó intézkedéseket illeti –, jóllehet a társadalom megértéséről tesz tanúbizonyságot azzal kapcsolatban, hogy alkalmazkodni kell a mai, egyre inkább az intelligencia, a tudás és az innováció által meghatározott világban zajló változásokhoz. 4. A gazdasági és társadalmi szereplők A portugál kormány által a lisszaboni menetrend keretében elfogadott különböző reformprogramok nem a szociális partnerekkel folytatott széles körű vita eredményeképpen születtek meg, amiért minden bizonnyal a kormányzás menetrendje okolható, hiszen a kormány csak 2005 márciusában lépett hivatalba, és első számú prioritásaként azt tűzte ki, hogy az Európai Bizottsággal újratárgyalja a 2005–2009-es időszakra szóló Stabilitási és Növekedési Programot. A szociális partnerek részt vettek a Nemzeti Foglalkoztatási Terv előkészítésében, a Technológiai Terv kidolgozásába viszont nem vonták be őket. Végezetül a lisszaboni stratégia nemzeti koordinátora által elkészített és a portugál kormány által jóváhagyott Nemzeti Cselekvési Program a Növekedésért és a Foglalkoztatásért (2005–2008) (PNACE) című dokumentumot csupán tájékoztatásképpen juttatták el a szociális partnerekhez, alig néhány nappal azelőtt, hogy ismertették az Európai Bizottsággal. A GSZT, amelyben a szociális partnerek, illetve a szervezett civil társadalom egyéb érdekcsoportjainak képviselői is helyet kaptak, nem kapott felkérést rá, hogy véleményével hozzájáruljon az említett dokumentumok kidolgozásához, annak ellenére sem, hogy ezzel egy időben saját kezdeményezésű véleményt adott ki a lisszaboni stratégiáról (2005. május 24.). Az, hogy a gazdasági és társadalmi szereplők nem vettek részt e dokumentumok kidolgozásában, önmagában nyilvánvalóan nem nevezhető pozitív fejleménynek, ám vannak jelek, amelyek arra utalnak, hogy az elkövetkezendő években van remény a nagyobb mértékű részvételre. Egyes szociális partnerek 2005 júliusában állást foglaltak a kérdéses programokkal kapcsolatban, nevezetesen: −

−

a Confederação da Indústria Portuguesa (CIP) (Portugál Ipari Szövetség) közreadott egy dokumentumot a lisszaboni stratégia félidős értékeléséről, amelyben meghatározza azokat a prioritásokat, amelyeket figyelembe kell venni a 2005–2008-as Nemzeti Reformprogram kidolgozása során; a Confederação do Comércio e Serviços de Portugal (CCP) (Portugál Kereskedők és Szolgáltatók Szövetsége) egy dokumentumában a Nemzeti Foglalkoztatási Tervre vonatkozó javaslatait tette közzé.


.../...

- 88 A PNACE brüsszeli ismertetését követően a szociális partnerek ez utóbbira egyelőre még nem reagáltak, kivéve az União Geral dos Trabalhadores-t (UGT) (Munkavállalók Országos Uniója), amely ugyan nem helyteleníti a dokumentumot, de sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a szociális partnereket nem vonták be annak kidolgozásába, illetve amiatt, hogy a tervezett intézkedésekhez a dokumentum nem rendel számszerűen megjelölt célirányzatokat. A közeljövőben várhatóan sor kerül egy találkozóra a lisszaboni stratégia nemzeti koordinátora és a portugál GSZT közgyűlése között, ahol alkalom nyílik a PNACE ismertetésére egy szélesebb hallgatóság előtt azzal a céllal, hogy megvizsgáljuk, hogyan tudnak hozzájárulni a GSZT-ben képviseltetett intézmények és szervezetek a program megfelelőbb végrehajtásához. Ez a találkozó bizonyára fontos lépés lesz, amelynek sikerül mozgósítania az energiákat, és elősegítenie a szükséges konszenzust, hogy szembenézhessünk azokkal a kihívásokkal, amelyekkel a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás terén Portugália, illetve ennél kisebb mértékben ugyan, de az Európai Unió többi tagállama is szembesül a jelen időszakban. * *


*

.../...

- 89 -

SZLOVÉNIA A program kidolgozásának stratégiai keretei és a konzultáció folyamata. A lisszaboni stratégia végrehajtására vonatkozó reformprogram alapját a Szlovén Fejlődési Stratégia (SDS) képezte, amelyet a szlovén kormány 2005 júniusában fogadott el mint alapvető nemzeti szintű stratégiai dokumentumot.6. A stratégia célja mindenek előtt a jólét megteremtése minden egyes egyén számára, férfiakat és nőket egyaránt beleértve. Ennek érdekében nem csak a gazdasági kérdésekre összpontosít, hanem szociális, környezeti, politika és jogi, illetve kulturális aspektusokat is magába foglal. E célkitűzésekből következően az SDS tartalmát tekintve egyúttal Szlovénia fenntartható fejlődésének stratégiáját is képezi, ugyanakkor a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek nemzeti szintű átültetését is jelenti, egyaránt figyelembe véve, melyek az ország sajátos előnyei és lemaradásai a fejlődés terén7. A stratégia elfogadását követően a kormány megalakított egy „Reformbizottság” nevű, szakértőkből álló ad hoc munkacsoportot, amelynek feladata az SDS konkretizálásához szükséges gazdasági és társadalmi reformok tervezeteinek kidolgozása volt. A bizottság 2005 októberében a kormány elé terjesztette első javaslatát, amely számos fórumon megvitatásra került, nevezetesen a Gazdasági és Szociális Bizottság keretében is, a szakszervezetek és a munkaadók részvételével. E viták és eszmecserék alapján a Reformbizottság módosításokat végzett javaslatán, amelyet a kormány „Gazdasági és szociális reform-keretterv a jólét növelésének érdekében” címen hagyott jóvá. A kormány kinyilatkoztatta, hogy a társadalmi párbeszédre bocsátott kezdeményezések a kormány javaslatainak tekintendők egy új szociális megállapodásra irányuló tárgyalások esetére. A jelenlegi körülmények között, amikor a tervezett reformok még nincsenek végleges formába öntve, és egyelőre a társadalmi párbeszéd fázisában tartanak, melynek célja az érintett szereplők és a közvélemény bevonásával konkrét törvényjavaslatok előkészítése, a kormány a „a lisszaboni stratégia végrehajtására vonatkozó reformprogramot” lényegében a hatályos SDS-re, illetve a reformok azon fejezeteire építette fel, amelyek körül az eddigi viták során a legkevésbé oszlottak meg a vélemények. A kormány úgy határozott, hogy a dokumentumról folytatott nyilvános konzultációt csak akkor hirdeti meg, miután már a gazdasági és szociális reformok általános kerete is ismertetésre került. Mindezek következtében a szlovén kormány a határidők betartása érdekében kénytelen volt a lisszaboni stratégia végrehajtására vonatkozó reformprogramot hivatalos dokumentum formájában benyújtani Brüsszelben, mielőtt még a konzultáció folyamata lezajlott volna. Ugyanakkor nem mulasztott el világosan rámutatni a szöveg státuszára, és vállalta, hogy a konzultációkról a későbbiek folyamán kiegészítő jelentést nyújt be. A Szlovén Fejlődési Stratégia tervezetéről folytatott nyilvános vita. 2004 júniusában a szlovén kormány elfogadta a Szlovén Fejlődési Stratégia tervezetét. Jóllehet a dokumentum szakértők igen széles körének bevonásával készült, ez mégsem nyújthatott elegendő garanciát arra nézve, hogy a 6

7

E két dokumentum kidolgozása a Makrogazdasági és Fejlesztési Elemző Intézet feladata volt, amely egyúttal a lisszaboni stratégiáért kormányszinten felelős szervezet is. A stratégia és a reformprogram kidolgozásához kapcsolódó dokumentumok szlovén és angol nyelven elérhetőek a következő internetes címen : http://www.gov.si/umar/


.../...

- 90 stratégiát a szlovén társadalomban a lehető legszélesebb körű konszenzus fogja övezni. Ezért a tervezetet elfogadását követően széles körű vitára bocsátották. A társadalmi párbeszéd elindítását az a gondolat motiválta, hogy a szakértői megállapításokat és a stratégia tervezetében javasolt fejlesztési iránymutatásokat csakis a társadalommal folytatott egyeztetés legitimizálhatja. Ezt a folyamatot 2004 júliusának elején indították el a miniszterelnöki hivatal által szervezett konzultációval, amelyben a gazdasági, tudományos és kulturális világ képviselői, illetve a társadalom egyéb csoportjai vettek részt. Ezt számos spontán vita követte a médiában, illetve a különböző érdekcsoportok között, utóbbiak saját kezdeményezésére. A tervezetet a Gazdasági és Szociális Bizottság is megvitatta. A folyamat gerincét azonban a Fenntartható Fejlődés tanácsának kezdeményezései alkották, amelyet a kormány azzal bízott meg, hogy szervezzen öt tematikus vitát a társadalmi szereplők különböző csoportjaival (munkáltatók, munkavállalók, nem kormányzati szervezetek, szociális szolgálatok, regionális és helyi érdekképviseletek), melyektől a stratégiai keretdokumentumhoz való érdemi hozzájárulást vártak. Az SDS tervezetével kapcsolatos viták alkalmával a Gazdasági és Szociális Tanács megjegyezte, hogy a szöveg nem helyez kellő hangsúlyt a szociális partnerség szerepére és fontosságára. A szélesebb körű viták, amelyekbe egyéb nem kormányzati szervezeteket is bevontak, arra világítottak rá, hogy a mai Szlovéniában a társadalmi párbeszéd fogalma elsősorban a Gazdasági és Szociális Tanács keretében folytatott tevékenységeket jelenti. Ennek dacára a nem kormányzati szervezetek törekszenek arra, hogy szerepük ne korlátozódjon pusztán az „aktív közvélemény” megtestesítésére, és ennek megfelelően kifejezték óhajukat, hogy növekvő befolyásuk és aktivitásuk visszhangra találjon a stratégiában is. A nyilvános vitáról készült jelentés. A nyilvános vita lezárulását követően a Makrogazdasági és Fejlesztési Elemző Intézet 2005 januárjában jelentést készített, amely összefoglalja a viták során a stratégia tartalmával kapcsolatban elhangzott fontosabb hozzászólásokat, illetve a kormányhoz a stratégia különböző fejezeteivel és iránymutatásaival kapcsolatosan intézett ajánlásokat.8. A közvéleménnyel folytatott párbeszéd alapvetően arra mutatott rá, hogy a stratégia célkitűzései széles támogatottságot élveznek, és hogy a kormánytól elsősorban azt várják el, hogy a végleges dokumentumban utólag konkretizálja a kijelölt célkitűzéseket és intézkedéseket, és politikai téren világosan kötelezze el magát konkretizálásuk mellett. Az eszmecsere azt is kihangsúlyozta, hogy jobban érvényt kell szerezni az országban a társadalmi párbeszédnek, illetve a nem piaci szolgáltatások szektorának. A nyilvános vita folyamán megfogalmazódott érdemi javaslatok, a minisztériumok és a kormány stratégiai tervező szerveinek javaslatai és észrevételei alapján, a szakértői csoportok vezetőinek közreműködésével a Makrogazdasági és Fejlesztési Elemző Intézet javaslatot dolgozott ki a stratégia végső változatára. Ez a tervezet a „Beszéljünk közös jövőnkről!” címmel külön erre a célra megrendezett vitán is megvitatásra került, amelyet a köztársasági elnöki hivatal kezdeményezett, és amely azt mutatta, hogy a stratégia alapvető iránymutatásai és intézkedései élvezik a szakértői körök és a politikai pártok széles spektrumának támogatását. 2005. június 23-án a szlovén kormány tehát elfogadta a stratégiát, világos képet, illetve célkitűzéseket vázolva fel benne Szlovénia fejlődéséről és 8

A jelentés elérhető az interneten, valamennyi írásban vagy szóban kifejtett véleménnyel és a vitákról készült beszámolókkal.


.../...

- 91 a kérdésben követendő öt fő prioritásról, és konkrét cselekvési terveket hirdetve meg 2005-ben és 2006-ban történő megvalósításukra. A lisszaboni stratégia végrehajtására vonatkozó reformprogram tervezetének kidolgozását megelőző nyilvános vita. 2005 folyamán több nyilvános vita került megrendezésre a lisszaboni stratégia témájában, amelynek újrafogalmazott változatát egyébként a Nemzetgyűlés és a Gazdasági és Szociális Bizottság mellett működő munkacsoportok is megvitatták. A harmadik alkalommal megrendezett Szlovén Vállalkozások Hete alkalmával a Szlovén Kereskedelmi és Iparkamara április folyamán szintén nyilvános vitát szervezett, s ezzel párhuzamosan konkrét javaslatokkal és állásfoglalásokkal járult hozzá a reformprogramban szereplő különböző tematikák konkretizálásához. A Kamara legfőbb üzenete a kormány számára az kívánt lenni, hogy a reformprogramnak olyan prioritásként megjelölt intézkedések köré kell felépülnie, amelyek gyorsan és hatékonyan növelni tudják a vállalkozói környezet versenyképességét. A május folyamán megrendezett Európai Hét alkalmával a Nemzetgyűlés is napirendre tűzte a lisszaboni stratégia megvitatását, ahol a kormány, a tudományos és gazdasági körök, illetve a civil társadalom is kifejthette álláspontját. Még a program kidolgozásának megkezdése előtt a szociális partnereket felkérték a Gazdasági és Szociális Bizottság egyik ülésén, hogy konkrét javaslatokat készítsenek a lisszaboni stratégia végrehajtására vonatkozó reformprogram tartalmára vonatkozóan, amely alapvetően a Szlovén Fejlesztési Stratégia illetve a különböző illetékes minisztériumok programjai és tervezetei alapján készült el, de amely a gazdasági körök, a tudományos világ és az egyéb, konkrét előterjesztéseket megfogalmazó érdekkörök javaslatait és ajánlásait is magába foglalja. A lisszaboni stratégia végrehajtására vonatkozó reformprogram megvitatása. A lisszaboni stratégia végrehajtására vonatkozó reformprogram nyilvános vitáját a kormány szeptember elején tervezte lefolytatni, de idő híján ennek lebonyolítására nem kerülhetett sor, mivel a program kidolgozása késett, mert a kormány szerette volna a Reformbizottság javaslatait is beépíteni a tervezetbe, s ez utóbbiak akkor még nem készültek el. Így végül a Reformbizottság első javaslatainak megvitatására októberben került sor a Gazdasági és Szociális Bizottság keretében, ahol a szociális partnerek néhány konkrét javaslatot is megfogalmaztak. Ezek azután részben be is épültek a lisszaboni stratégia végrehajtására vonatkozó reformprogramba, amelyből ugyanakkor kimaradtak azok az intézkedések, amelyek a szakszervezetek határozott ellenállásába ütköztek. A szöveg ezen túlmenően a szlovén Nemzetgyűlés illetékes bizottságaiban is megvitatásra került november elején. Ily módon a Gazdasági Ügyek Bizottsága, illetve az Európai Ügyek Bizottsága megismerkedett a programmal, és hivatalosan is kifejezte támogatását az abban foglalt iránymutatások tekintetében. A bizottságok hangsúlyozták, hogy a kormány részéről a megfelelő szervezés elengedhetetlen, amennyiben el kívánja érni, hogy az elfogadott nemzeti reformprogram végrehajtása hatékony és koordinált legyen. A szociális partnerek részvétele a lisszaboni stratégia végrehajtására vonatkozó reformprogram megalkotásában. A szociális partnerek a Gazdasági és Szociális Bizottság decemberi ülése alkalmával vizsgálták meg a programot. Hangsúlyozták, hogy egy hasonló horderejű dokumentum konstruktív társadalmi párbeszéd keretében történő kidolgozásához valamennyi szociális partner együttműködése szükséges, amelynek híján a program nehezen töltheti be feladatát. Következésképpen a Gazdasági és Szociális Bizottság nem dolgozott ki konkrét véleményt a


.../...

- 92 reformprogramról, hanem azzal a javaslattal fordult a szlovén kormányhoz, hogy jövőbeni tevékenysége folyamán a stratégiák, politikai iránymutatások és cselekvési tervek kidolgozását előkészítő dokumentumok megszövegezésében a kezdeti fázistól teljes mértékben vonja be a szociális partnereket. A munkaadók támogatják a dokumentumot, jóllehet bizonyos fenntartásaiknak hangot adtak, nevezetesen ami az állam költségeinek lefaragását és hatékonyságának növelését célzó intézkedéssorozatot illeti, és hangsúlyozták, hogy a program nem tartalmaz kezdeményezéseket a feketegazdaság visszaszorítására. Tekintettel arra, hogy jövőbeni szerepe elsősorban a programban javasolt kezdeményezések végrehajtása lesz, a Szlovén Kereskedelmi és Iparkamara úgy döntött, saját gyakorlati cselekvési tervet dolgoz ki, amely összhangban van a felülvizsgált lisszaboni stratégia célkitűzéseivel, illetve a reformprogrammal, és amely első fázisában, a 2006-os évet tekintve negyedéves szakaszokra oszlik. A Szlovén Kereskedelmi és Iparkamara fenti módon kifejezett támogatásán túlmenően októberben egy Regionális Európai Fórum is megrendezésre került, amelynek fő kezdeményezője a brüsszeli székhelyű Szlovén Gazdasági Szövetség volt, és amely a pozitív tapasztalatok és a bevált gyakorlatok kicserélése révén a lisszaboni stratégia sikeres átültetését kívánta előmozdítani, beleértve a regionális és helyi szinteket is. A szakszervezetek mindeközben ellenvéleményüknek adtak hangot a program egyes fejezeteivel kapcsolatosan. Az általuk hangoztatott fenntartások a foglalkoztatás kérdéseire vonatkoznak, különös tekintettel a munkaerőpiac rugalmasságának növelését célzó intézkedésekre, amelyek szerintük a szociális jogok terén visszalépést jelentenek. Ellenezték, hogy a program javaslatának megfelelően a kormány fontolóra vegye az egykulcsos adórendszer bevezetését. Ezen túlmenően azzal érveltek, hogy a bérpolitika terén tervezett módosításokhoz a szociális partnerek közötti megállapodásra van szükség, végezetül pedig azt hangsúlyozták, hogy hiányoznak a munkájukat elveszítő munkavállalók szakmai átállását támogató programok. A programot ezért jelenlegi formájában nem tudják támogatni, és nem tudnak felelősséget vállalni annak végrehajtásáért sem. A munka hátralevő szakaszai. Novemberben a szlovén kormány rendeletet fogadott el a szlovén fejlesztési stratégia végrehajtásának koordinálásával és ellenőrzésével megbízott kormányszerv létrehozásáról. Ez a hatóság fogja koordinálni az említett stratégia, a lisszaboni stratégia végrehajtására vonatkozó szlovén reformprogram, illetve a „Gazdasági és szociális reform-keretterv a jólét növelése érdekében” elnevezésű program alkalmazását. A kormány egyúttal kinyilvánította a szociális megállapodásra irányuló tárgyalásokon elfoglalt kiinduló álláspontját, és abba belefoglalta a tervezett reformok valamennyi alapelemét. E reformok végső formája tehát az érdekelt csoportokkal a kapcsolódó jogszabály-módosítások kidolgozási folyamatának keretében folytatott megbeszéléseket és konzultációkat követően válik ismertté. Amennyiben jónak és szükségesnek ítélik, a szociális partnerek (munkaadók és munkavállalók) maguk is elfogadják majd saját gyakorlati cselekvési programjukat a lisszaboni stratégia szlovéniai végrehajtására vonatkozó reformprogram konkretizálása érdekében.


.../...

- 93 -

SZLOVÁKIA 1. A lisszaboni stratégia nemzeti szintű végrehajtása Szlovákiában Szlovákia olyan ország, ahol a népesség különösen magas szintű képzettséggel és kreativitással rendelkezik, a tudományok és a technológia pedig virágzanak, ami folyamatosan új innovatív jellegű termékek és kiváló minőségű szolgáltatások előállítását teszi lehetővé. Az elmúlt tizenöt év során a szlovák gazdaság látványos átalakulásokon ment keresztül. A három legmarkánsabb változás a következő volt: az átállás a központosított gazdaságról a piacgazdaságra, a teljes jogú csatlakozás az Európai Unióhoz (EU), valamint számos mélyreható strukturális reform végrehajtása. E stratégia egyértelmű célja az, hogy Szlovákia a lehető leggyorsabban elérje az Unió legfejlettebb országainak életszínvonalát. A Szlovákia által követett stratégia két alappilléren nyugszik, melyek a következők: • •

a strukturális reformok sikeres megvalósítása és az elért eredmények tartósságának biztosítása; a lisszaboni stratégia fejlesztésre vonatkozó fejezeteinek szisztematikus végrehajtása.

A területi önkormányzatokra ugyancsak fontos szerep vár a lisszaboni stratégia megvalósítása terén. E téren kifejtett tevékenységüknek elsősorban a különböző szlovák régiók fejlődésének támogatására kell irányulnia anélkül, hogy az fenyegetné az egész ország összteljesítményének gyors javulását. Részben ezért helyénvaló a strukturális alapokból származó forrásokat elsődlegesen az egész szlovák gazdaság versenyképességének és növekedésének javítását elősegítő tevékenységekre fordítani. 1.1 A strukturális reformok sikeres megvalósítása és a pozitív eredmények tartósságának biztosítása A lisszaboni stratégia megvalósításának nélkülözhetetlen feltétele bizonyos strukturális reformok végrehajtása. A főbb reformok között meg kell említeni az államháztartás irányítását, az adórendszert, az egészségügyi rendszert, a munkaerőpiacot, a nyugdíjrendszert, az oktatás finanszírozását és a közszolgáltatásokat. Makrogazdaság és adórendszer A makrogazdaság és az adórendszer területén a legfontosabb célok és elvek a következők: • • • •

a piacgazdaság fejlesztése és a piacon jelen lévő erők szabad érvényesülésének lehető legminimálisabb korlátozása külső beavatkozásokkal; az államháztartási deficit csökkentése; a visszaforgatási arány fenntartása; az átlátható és semleges adópolitika megőrzése.


.../...

- 94 Szociális rendszer A szociális intézkedések területén a legfontosabb célok és elvek a következők: • • • • •

az egyén és a család közös felelősségének hangsúlyozása az egyének személyes helyzetével kapcsolatban; annak elérése, hogy a szociális politika ne gyengítse az egyének tevékenységét és kreativitását; a súlyos mértékű szegénység visszaszorítása; a szociális hálózat hatékonyságának támogatása; a munkaerőpiac rugalmasságának támogatása.

Egészségügy és nyugdíjrendszer E területen a két alapelv a következő: • •

az alapvető jogok, illetve az emberi méltóság garantálása és az érdemekre épülő társadalom elve közötti egyensúly tiszteletben tartása; az egészségügyi és nyugdíjrendszer hosszú távú gazdasági életképességének megőrzése.

1.2. Prioritások a fejlesztés területén Szlovákia hosszú távú versenyképessége csak egy feltétel árán biztosítható: amennyiben megteremtjük a „tudásalapú gazdaság” megteremtéséhez szükséges kedvező feltételeket. Következésképpen fejlesztési stratégiánknak szükségszerűen ki kell terjednie a következő négy területre: • •

•

•

az információs társadalom megteremtése (oktatás és informatika, a közszolgáltatások tényleges informatizálása és széles körű internet-hozzáférés); tudományok, kutatás és innováció (a magas szintű tudományos kutatók képzése és támogatása, nemzetközi színvonalú tudományos életre való törekvés, megfelelő kapcsolatok a magánszektorral, hatékony állami támogatás a kutatás- és innovációorientált vállalkozói tevékenységeknek); vállalkozói környezet (szilárd jogszabályi keretek, partnerként és nem pedig teherként felfogott közintézmények, tényleges hozzáférés a tőkepiachoz valamennyi vállalkozás számára, minőségi materiális infrastruktúra, és a hálózatban működő ágazatok szolgáltatásai); oktatás és foglalkoztatás (modern oktatási politika, magas foglalkoztatási arány elérése, a népesség elöregedésének kezelése).


.../...

- 95 2. Szlovákia és a lisszaboni stratégia A szlovák kormány 2005-ben fogadta el Szlovákia lisszaboni stratégiáját a 2010-ig terjedő időszakra, a 2006–2008-as időszakra szóló Szlovák Nemzeti Reformprogram, valamint a Szlovák Köztársaság 2010-ig megvalósítandó Konvergenciaprogramja keretében. A lisszaboni stratégia rendkívül jelentős kihívást jelent az országnak, többek között a gazdasági és szociális partnereknek is. A szlovák Nemzeti Reformprogram két alappilléren nyugszik: Az első annak szükségességén alapul, hogy az ország sikeresen véghez vigye a strukturális reformokat, tartani tudja a jelenleg folytatott gazdaságpolitika által felvett irányokat, illetve a növekedés jelenlegi szintjét, amely viszonylag magasnak mondható (a szlovák GDP 5% fölötti növekedése a 2006 és 2008 közötti időszakban). A program második pillére, amely a tudásalapú gazdaság fejlesztésére vonatkozik, a szlovák gazdaság erőteljes növekedésének biztosítását a foglalkoztatási arány javítására, az oktatási színvonal, a termelékenység, illetve mindezekből következően a bérek és általában az egész életszínvonal növelésére kívánja alapozni. E politika meghatározó tényezője a fenti prioritások finanszírozása lesz, amely részben állami, részben magán-, részben pedig közösségi forrásokból biztosítható. Az állami kiadások fejezetét tekintve e fejlesztési prioritásoknak megfelelő költségvetési döntésekben kell megnyilvánulniuk, bár ezek meghozatala egyelőre nem történt meg kielégítő módon. Hasonló a helyzet a strukturális alapokból származó forrásokkal is, amelyek egyelőre Szlovákiában korlátozottan kerülnek felhasználásra. E tekintetben a szlovák gazdasági és szociális partnerek üdvözlik, hogy sikerült kompromisszumot találni a „2007–2013-as pénzügyi terv” elnevezésű közösségi költségvetési keretmegállapodással kapcsolatban. A szlovák gazdaság az elmúlt időszakban jó rajtot vett, és a valós, GDP-ben mért növekedés továbbra is biztos ütemben folytatódik. Ennek ellenére a gazdaság továbbra sem tudott javulást elérni a munkaerőpiac terén, jóllehet a munkanélküliséget sikerült enyhe mértékben csökkenteni. A foglalkoztatás növekedése, illetve a tartósan magas munkanélküliségi arány veszélye a szlovák régiók közötti demográfiai egyenlőtlenségek rovására írható, miközben a népesség növekedése viszonylag csekély mértékű marad, és a népességnövekedés támogatására szolgáló struktúrák rossz minőségűek. Ráadásul a szlovák oktatási rendszer nem motiváló jellegű, és a jelenleg folytatott szociális politika irracionális.


.../...

- 96 Létfontosságú kérdés, hogy a gazdasági és szociális politika tiszteletben tartsa a piac és az állam közötti egyensúlyt. Az államnak át kell hidalnia a piac hiányosságait. Azt javasoljuk, hogy a kormány és a vállalkozók közötti viszony a szakértelmen és a professzionalizmuson alapuljon. Javítani kellene a kölcsönös kommunikációt, valamint az információk hozzáférhetőségét a különböző reformoknak a népesség, illetve az életszínvonal szintjén megmutatkozó következményeiről. Az üzleti világ alapvetően kritikus szemmel nézi az ország fokozódó lemaradását az oktatás, az igazságszolgáltatás és az egészségügy területén szükséges reformok végrehajtásában. A szlovák gazdasági és szociális partnerek tudatában vannak annak, hogy a lisszaboni stratégia konkrét végrehajtása érdekében globális megközelítés kialakítása szükséges, és készek rá, hogy a maguk területén aktív szerepet vállaljanak e folyamatban. * *


*

.../...

- 97 -

FINNORSZÁG 1. A lisszaboni stratégia nemzeti szintű végrehajtása Az alaphelyzet és a kihívások A főbb makrogazdasági mutatók egy része azt mutatja, hogy Finnország gazdasági teljesítménye a jelen pillanatban jobb az Európai Unió átlagánál. Az egy főre eső GDP, a munka termelékenysége, illetve a foglalkoztatási arány meghaladják a 15 régi tagország átlagát. Ezen túlmenően a termelékenység és a foglalkoztatás, s ennek következtében a GDP növekedésének üteme is magasabb volt az utóbbi években. Ez a kedvező helyzet azoknak a jelentős reformoknak köszönhető, amelyeket több egymást követő kormány vitt végbe az 1990-es évek mély gazdasági válsága alatt és azt követően. A finn gazdasági stratégia kulcsfontosságú elemei a következők voltak: (1) (2) (3)

az árak versenyképességének növelése a makrogazdasági politika révén; az államkincstár egyensúlyának megszilárdítása a kiadások csökkentése révén, valamint a kutatás és fejlesztés területére fordított állami kiadások jelentős és tartós jellegű megnövelése.

A közelmúlt egyik vívmánya volt a munkát terhelő adók számottevő mértékű csökkentése, ami hozzájárult a gyors gazdasági növekedéshez, és elősegítette azt a strukturális átalakulást, amelynek eredményeképpen a természeti erőforrásokra alapuló korábbi finn gazdaság egy új modell irányába fejlődött, amelyben kulcsfontosságú szerepet játszanak az információs és kommunikációs technológiák. Mindezek ellenére a strukturális munkanélküliség változatlanul magas, és a foglalkoztatási arány számottevően alacsonyabb, mint a szomszédos skandináv országoké, vagy mint a gazdasági krízis előtti finnországi arány. A szolgáltatási ágazat termelékenysége a jelek szerint szintén lemarad a többi európai országhoz képest. Másrészről a tagállamok közül Finnországban az egyik leggyorsabb a népesség öregedésének ritmusa, ami súlyos terheket ró mind a munkaerőpiacra, mind az államháztartásra. Harmadrészről a finn gazdaság sebezhetőbbnek bizonyulhat az európai gazdaságok többségénél a feltörekvő gazdaságok konkurenciájával szemben, mivel elsősorban a feldolgozóiparra szakosodott, és ezen belül is jelentős mértékben e szektor olyan termékeire, amelyek intenzív versenynek vannak kitéve. Ahhoz, hogy az ország szembenézhessen e kihívásokkal, meg kell gyorsítani a növekedést és a termelékenységet, és növelni kell a foglalkoztatási arányt. Ráadásul ezenfelül a szolgáltatások hatékonyságát is javítani kell annak érdekében, hogy az ország megfelelő közszolgáltatásokat nyújthasson az öregedő népességnek. Egy kisebb méretű gazdaság esetében, amely nem élvezi sem egy nagyméretű belső piac, sem egy jelentős erőforráskészlet előnyeit, és amely kiáll az esélyegyenlőség mellett, e célok elérésére a legalkalmasabb eszköznek az látszik, ha tovább erősíti a humántőkét, a technológiai szintet és a gazdaság nyitott jellegét, és fokozott alkalmazkodási képességet fejleszt ki a verseny új kihívásaihoz. A finn reformprogram ezeken a megfontolásokon alapul.


.../...

- 98 Makrogazdasági politikák A makrogazdasági politika területén az elsődleges cél az egészséges államháztartás fenntartása a következő években annak érdekében, hogy fedezni tudjuk a jövőben felmerülő szükséges szociális kiadásokat, mégpedig az adóterhek emelése nélkül. Az államháztartás életképességébe vetett bizalom közvetlen pozitív hatással van a fogyasztói bizalomra, és következésképpen a rövidtávú fogyasztásra is. Az állami kiadás megfelelő korlátok közé szorítását a következő intézkedések hivatottak biztosítani: (1) (2) (3) (4)

a központi közigazgatás jelentős hányada esetében a kiadások felső határhoz kötése; a termelékenység növelését célzó cselekvési program; a szolgáltatási szektor teljesítményének javítására irányuló program; az önkormányzati és szolgáltatási struktúrák reformja. A 2005 óta folyamatban lévő nyugdíjreform létfontosságú eleme a jövőbeni nyugdíjkiadások jelentette terhek csökkentésének, és egyúttal jelentős mértékben hozzájárul a munkaerő-kínálat javításához.

Mikrogazdasági politikák A mikrogazdasági politikák célja az, hogy javítsák a tudás és az innováció szintjét, ugyanakkor ösztönözzék a vállalkozó szellemet, és javítsák a versenyképességet a termékek piacán. A program azt a célt tűzte ki, hogy Finnország az évtized végéig évente 7%-kal növelje a kutatásra és fejlesztésre fordított állami kiadásokat. A végcél az, hogy Finnország a kutatási és fejlesztési kiadások globális összegét a GDP jelenlegi 3.5%-áról 4%-ra növelje. A program több intézkedést is tartalmaz, amelyek a kutatás és a fejlesztés terén új kiválósági központok kialakulását szolgálják. A tervek között szerepel egy egyedi program beindítása, amely lehetővé teszi a finn kutatási intézmények számára, hogy magas szintű külföldi kutatókat vonzzanak Finnországba. A program a szakosodásra bátorítja az egyetemeket, és az állami kutatási struktúra fejlesztését és koncentrálását tervezi, a kutatás hatékonyságának növelése érdekében. Külön horizontális politikai program került kidolgozásra a vállalkozó szellem előmozdítására. A tőke és a vállalkozások jövedelmének adózási rendszere is reformokon megy keresztül, amit egyúttal a növekedést és az újító szellemet támogató egyedi intézkedések kísérnek. E célból új állami kockázati tőke alap létesült. A reformok kiterjednek a szabályozási eljárásokra, a konzultatív és tanácsadási szolgáltatásokra és a vállalkozók szociális biztonságára is. Foglalkoztatáspolitika A foglalkoztatási politika intézkedései egyrészről a strukturális munkanélküliség csökkentésére, másrészről a szakmai karrierek meghosszabbítására koncentrálnak. E két cél érdekében a munkabéreket terhelő adók csökkentésének politikája a jelenlegi kormányciklusban továbbra is alkalmazásra kerül. E politika következtében a különböző adósávok adókulcsai átlagosan két százalékponttal csökkenni fognak.


.../...

- 99 Egyes konkrét intézkedések a kevéssé képzett munkaerő iránti kereslet növelését célozzák. 2006-tól egy sajátos adókönnyítési rendszernek köszönhetően csökkennek a munkabérek járulékos költségei azon munkaadók esetében, akik 53 évesnél idősebb munkavállalókat foglalkoztatnak havi 2000 eurónál alacsonyabb bér mellett. A háztartási alkalmazottak után járó adókedvezmények ugyancsak tovább fognak növekedni. A tartósan munka nélkül lévők segítését célzó aktív munkaerőpiaci intézkedések száma szintén emelkedik, miközben az egységes munkakeresési támogatás folyósítása a munkakeresésben való aktív részvételhez lesz kötve. Az önkormányzatok finanszírozása terén is reformok várhatók annak érdekében, hogy azok megfelelő anyagi ösztönzést nyújthassanak a munkakeresés támogatásához. A munkaerő regionális és szakmai mobilitásának előmozdítását számos intézkedés biztosítja majd, az oktatási igények megfelelőbb tervezésétől kezdve a szakmai képesítések megszerzését egyszerű vállalati képzési rendszeren belül lehetővé tévő új struktúrák létesítésén keresztül olyan politikai kezdeményezésekig, amelyek célja a lakáshiány felszámolása a főbb növekedési pólusokban. A szakmai karrier meghosszabbítását célzó intézkedések egyszerre irányulnak a karrierkezdés és a nyugdíjba vonulás pillanatára, az utóbbinak kiemelt figyelmet szentelve. Az intenzív tutori rendszer valamennyi fiatalt arra bátorít, hogy rögtön az iskola elvégzése után folytassák tanulmányaikat. A beiratkozási és felvételi eljárások leegyszerűsödnek az egyetemre jutás felgyorsítása érdekében. Ugyanakkor kiegészítő tutori rendszer és pénzügyi ösztönzés szolgálja a nemzetközi normákhoz viszonyítva túlságosan hosszú tanulmányi időszak lerövidítését. A nyugdíjreform, amely pénzügyi támogatást nyújt a 62 éves koruk után is tovább dolgozó idős személyeknek, a nyugdíj korhatárának kitolására irányuló legfőbb intézkedés. Ez a reform számos programmal párosul, amelyek a munkavállalók szakmai életének és kompetenciájának fejlesztését szolgálják oly módon, hogy az aktív élet meghosszabbítása vonzónak és egyúttal megvalósíthatónak is tűnjön. 2. A gazdasági és társadalmi szereplők szerepe A finn reformprogram kidolgozása a 2003-as kormányprogramon túl a miniszterelnök kezdeményezésére 2004-ben elindított két egyedi programon alapult: (1)

(2)

a „Finnország a világgazdaságban” elnevezésű projekten, amelynek célja a globalizáció által a finn gazdaság elé állított lehetőségek és kihívások elemzése, és amely számos politikai ajánlás kidolgozását tette lehetővé, valamint a kormány által a parlamentnek készített jelentésen, melynek témája a jövő, nevezetesen az elöregedés, illetve az arra való előkészületek. Ez a két projekt, különösen az első, a szociális partnerekkel és a tág értelemben vett civil társadalommal folytatott széles körű konzultációt foglalt magában. Ennek keretében mintegy húsz ágazati szintű párbeszéd indult meg a szakszervezetek és a munkáltatói szervezetek között, amelyek közül egyesek a projekt véglegesítése után is folytatódtak.


.../...

- 100 A reformprogram kidolgozása hivatalosan június elején vette kezdetét, a Gazdasági Politikai Kabinet bizottságának politikai felügyelete alatt. A munkát a Pénzügyminisztérium és egy koordinációs csoport irányította, illetve koordinálta, de az előkészületekben több minisztérium is részt vett. Az érintett szereplők különböző módokon járultak hozzá a program kidolgozásához. Első lépésként a koordinációs csoport augusztus folyamán egy megbeszélés-sorozat keretében találkozott a szociális partnerek képviselőivel. A szociális partnereket tájékoztatták a program alapvetéseiről, és azok megfogalmaztak néhány általános javaslatot a program tartalmával kapcsolatban. A finn reformprogram megvitatására szeptember 1-jén szemináriumot rendeztek, amely különböző szervezetek képviseletében 180 résztvevőt számlált. A résztvevők között jelen voltak a szociális partnerek, az innovációs szervezetek, a helyi testületek, valamint a központi kormányzat különféle ágainak képviselői. A kormány a miniszterelnök vezetésével ismertette a lisszaboni célkitűzésekhez kapcsolódó főbb döntéseket. Három különböző téma került részletes megvitatásra, párhuzamos szemináriumok formájában, majd egy záró vita foglalta össze a különböző résztvevők által kifejtett álláspontokat. Szeptember 21-én a program tervezete a Gazdasági Tanács elé került, amely a munkaerőpiaci szereplők, a Központi Bank, a helyi testületek és a gazdasági politikához kapcsolódó kérdésekkel foglalkozó minisztériumok magas szintű képviselőiből áll. A program általánosságban jó fogadtatásra talált. A tanács semmilyen lényegi változást nem javasolt. Szeptember 30-án ismét egy szeminárium került megrendezésre, ezúttal nem csupán a finn reformprogram, hanem általánosabban véve a lisszaboni stratégia megvitatásának céljából. A résztvevők nem csak a szociális partnereket, hanem általában a tág értelemben vett egész civil társadalmat képviselték. A reformprogramot október elejétől kezdve több parlamenti bizottság is elemzésnek vetette alá. A konzultációs folyamat hozzájárult a jelenlegi globalizációs folyamat főbb kihívásainak jobb megértéséhez, és elősegítette a stratégia körüli konszenzus megerősítését, amelynek lényege a kutatásba és fejlesztésbe, illetve a humántőkébe, a nyitott szellemiségbe és az alkalmazkodási képességbe való beruházás. Ez a széles körű konszenzus feltétlenül üdvözlendő tény, mivel a program időtartama a jelenlegi kormánycikluson túlnyúlik. * *


*

.../...

- 101 -

SVÉDORSZÁG A Nemzeti Reformprogramról a szervezett civil társadalommal folytatott konzultáció Az NRP-ről folytatott konzultáció nem választható el a kormány és a különböző politikai területek szereplői között zajló rendszeres párbeszédtől. Ezzel kapcsolatban megemlítendő az a tény, hogy a regionális növekedési programokhoz (és a strukturális alapokhoz) kapcsolódó svéd regionális partnerségek interszektoriális jellegűek. Összetételük az állami szektor, a magánszektor és a nem piaci szolgáltatások szektorának szereplőit tömörítő reprezentatív szervezetek teljes skáláját felöleli. A szociális partnerek részvétele A svéd munkaerőpiacot rendkívül intenzív társadalmi párbeszéd jellemzi egyrészről a munkáltatói oldalról a Svéd Munkáltatói Szövetség (SN) és az önkormányzati és tartományi szervezetek, illetve másrészről a munkavállalók érdekeit képviselő szakszervezetek (LO, TCO és Saco) között. A szociális partnerek központi szerepet játszanak a munkaerőpiacon, megkönnyítve a szerkezetátalakítások végrehajtását, illetve támogatva mind a munkavállalók, mind a vállalkozások alkalmazkodóképességét. A kormány és a szociális partnerek között rendszeres konzultációkra kerül sor a foglalkoztatás és a szociális politika kérdéseiről. E konzultációs keretek vonatkoznak a nemzeti politikákat befolyásoló közösségi politikákra is, mint például az Európai Foglalkoztatási Stratégia, illetve az egyéb jelentős közösségi kezdeményezések esetében. A szociális partnerekkel folytatott konzultáció a svéd NRP előkészítési munkálatainak kezdetétől megindult. A szociális partnerek felkérést kaptak, hogy határozzák meg prioritásaikat és fogalmazzák meg javaslataikat. Kísérletet tettek arra is – sikertelenül –, hogy közös javaslatot dolgozzanak ki az NRP-re vonatkozólag. Közös javaslat híján a két fél saját külön javaslatokat fogalmazott meg, első ízben egy találkozó alkalmával, amelyen jelen voltak az Európai Bizottság képviselői is, majd a kormány által az NRP témájában szervezett szeminárium alkalmával. A munkáltatói oldal hangsúlyozta, hogy folytatni kell a fölösleges adminisztratív eljárások egyszerűsítését, meg kell könnyíteni a vállalkozások határokon átnyúló tevékenységét, végre meg kell valósítani az európai szabadalmat, illetve jobban elő kell mozdítani a kutatást és fejlesztést.


.../...

- 102 A szakszervezetek a maguk részéről annak fontosságát hangsúlyozták, hogy megőrizzük a lisszaboni stratégia mindhárom pillérét: Másik prioritásként azt jelölték meg, hogy a lisszaboni stratégia kielégítő mértékű kereslettel egészüljön ki. A kínálat szintjén foganatosított intézkedések ugyanis sem növekedést, sem foglalkoztatást nem vonnak maguk után, ha nem párosulnak egyúttal a kereslet megszilárdításával. A szakszervezetek ugyanakkor nagy hangsúlyt fektettek a családi és szakmai élet összeegyeztetésére irányuló politikákra is; e téren a kompetenciák fejlesztését és az idős munkavállalók munkakörülményeinek javítását emelték ki. Az NRP az ipari fejlesztésről és a versenyképességről szóló megállapodást (industriavtalet) emeli ki, mint a bevált gyakorlatok példáját. A munkáltatói szervezetek és a szakszervezetek egyetértenek abban, hogy a bértárgyalásokat a versenyképesség növelése érdekében a gazdasági kényszerek figyelembe vételével kell lefolytatni. Éppen ezért helyénvaló kiemelt helyet biztosítani a kutatásnak, az innovációnak és a képzésnek. A tervezett intézkedések között szerepel például az ágazati kutatási programok előmozdítása, a vállalkozások és a kutatási, illetve oktatási intézmények közötti tapasztalatcsere fokozása, egy új mérnökképzési struktúra létesítése, illetve a szakképzés fejlesztése. A civil társadalom egyéb szervezetei Az előkészítő fázis folyamán a programmal kapcsolatos kérdések környezetvédelmi és ifjúsági szervezetekkel is megvitatásra kerültek. A környezetvédő szervezetekkel folytatott eszmecserék alapvető indíttatását az adta, hogy a svéd NRP egyik kiemelt célkitűzése a fenntartható fejlődés, ami a környezetvédelmi politikákat is magába foglalja. Az ifjúsági szervezetekkel folytatott egyeztetés az Európai Ifjúsági Paktum nyomon követésének keretébe illeszkedett. A megbeszéléseken a paktum végrehajtásával kapcsolatos felvetések kerültek megvitatásra, és megvizsgálták, hogyan lehet a jövőben tájékoztatni az ifjúságot, illetve kikérni a véleményét a paktummal kapcsolatban. A foglalkoztatás kiemelt prioritás, és az ifjúság álláspontját figyelembe kell venni az Európai Foglalkoztatási Stratégia (EES) meghatározásakor is. Létfontosságú kérdés a külföldi származású fiatalok integrációja és a diszkrimináció elleni küzdelem is. Az egyéb fontos felvetések között meg kell említeni a formális és informális szakképesítések érvényesítésének problémáját, illetve a vállalkozó szellem kérdését. A kormány a civil társadalom spektrumának szélesítésére törekedve szemináriumot szervezett a témában, és felhívta a szervezeteket, hogy ismertessék prioritásaikat. Az NRP kapcsán folytatott konzultáció egyetlen kézzelfogható eredménye a szociális vállalat szerepének hangsúlyozása volt a munkaerőpiac legsebezhetőbb rétegeinek integrálásában. A szociális szellemű vállalkozások lehetővé teszik az átmenetet a passzív segítségnyújtás és a valódi integrációs politika, illetve munkaerőképzés között, és elősegítik a vállalkozó szellemet és az emancipációt.


.../...

- 103 A svéd NRP – általános észrevételek A svéd NRP még a jelen pillanatban is jobban emlékeztet egy kormány által készített jelentéshez, mint az érdekeltek részvételén alapuló cselekvési programhoz. Mivel kidolgozása a 2006-os költségvetésével párhuzamosan zajlott, túlságosan tükrözi a kormány politikai prioritásait és intézkedési javaslatait. Az NRP gyakran elhallgatja a magánszektor és a civil társadalom szervezeteinek – valójában igen jelentős – hozzájárulását, mind ami a politikák előkészítését, mind ami végrehajtásukat illeti. Említettük, hogy a szociális partnerekkel mindig is rendszeres konzultációk folytak Svédországban. Ugyanakkor csupán az EES és a lisszaboni stratégia megfogalmazása indította meg a szociális partnereken kívüli egyéb érdekeltekkel folytatott konzultáció és párbeszéd kialakulásának lassú folyamatát. A társadalmi beilleszkedésre vonatkozó nemzeti cselekvési terv e téren viszonylag jó példa a bevált gyakorlatokra. Úgy tűnik, a félidős értékelés felgyorsította a folyamatot, amelynek lényege, hogy nem csak a szociális partnerek, hanem a civil társadalom egyéb szervezetei is hallathassák hangjukat a svéd nemzeti politikák kapcsán. Ezt a folyamatot hangsúlyozza az a tény, hogy az NRP egy hároméves ciklusra épül; a fent említett szeminárium egyik végkövetkeztetése éppen az volt, hogy a konzultációs folyamatot tökéletesíteni kell, és hogy jobban összhangba kell kerülnie a lisszaboni stratégia prioritásaival és iránymutatásaival. A konzultációba ugyanakkor be kell vonni minden egyes iránymutatás (vagy iránymutatás-csoport) valódi érdekeltjeit. Egyedi megjegyzések A civil szervezetek körében úgy tűnik, bizonyos mértékű frusztrációt okozott, hogy a civil társadalom hozzájárulását nem vették figyelembe az NRP-ben. A szociális partnerek úgy vélik, hogy az EES-szel kapcsolatos nemzeti cselekvési programok terén szerzett tapasztalatok kiváló példát szolgáltatnak a koordinációs folyamat helyes működésére. E folyamat keretében a szociális partnerek felkérést kaptak, hogy készítsék el a maguk saját szövegszerű javaslatát. A valamennyi szociális partner közötti közös pontok keresésének a párbeszédre és a közös munkára való állandó törekvésben kell megnyilvánulnia. El kell ismerni ugyanakkor, hogy a svéd szociális partnereknek a tervezésben való aktív részvételről vallott elképzelései eltérhetnek a többi ország helyzetétől; Svédországban a szociális partnerek igen sajátos szerepet töltenek be, és konkrét felelősségük van a lisszaboni stratégia végrehajtásában. Az informális szakképzéssel foglalkozó svéd szervezetek (folkbildningsförbunden) által az élethosszig tartó tanulás jelentőségének növelésével kapcsolatban benyújtott javaslatot az NRP nem vette tekintetbe.


.../...

- 104 Ezen túlmenően az NRP számos esetben említés nélkül hagyja a részt vevő szervezeteket – példaként említhető a fogyasztóvédelmi szervezetek esete, amelyek a fogyasztóvédelmi politikával kapcsolatban fejtették ki álláspontjukat. Záró megjegyzések Egy új folyamat első éve lezárul; a svéd nemzeti jelentés megszövegezése – a foglalkoztatásról szóló korábbi jelentésekkel ellentétben – egy új minisztérium feladatköre lesz. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szociális partnerek szorosabb részvételének a folyamat létfontosságú elemévé kell válnia. Egyes kritikák megalapozottak, mint például az a tény, hogy a svéd parlamentet egyáltalán nem vonták be a folyamatba. A témáról a svéd parlamentben folytatott vitára ugyanis csupán az NRP Európai Bizottság előtt történt ismertetését követően került sor. * *


*

.../...

- 105 -

EGYESÜLT KIRÁLYSÁG A Szakszervezetek Szövetségének megjegyzése: „Az EU számos más tagállamával ellentétben az Egyesült Királyságban a társadalmi párbeszédnek nem létezik kialakult szilárd struktúrája. Jóllehet rendelkezünk bizonyos ad hoc jellegű intézményekkel, mint amilyen az Alacsony Bérek Bizottsága (Low Pay Commission) vagy az Ipari Fórum (Manufacturing Forum), melyeket egyes konkrét feladatok megoldására és többnyire behatárolt időszakra hívnak életre, a társadalmi párbeszéd az Egyesült Királyságban nem bevett gyakorlat. Néhány hónappal ezelőtt a Munka- és Nyugdíjügyi Hivatal tisztviselői nyilatkozatot adtak ki, amelyben megfogalmazták álláspontjukat az európai foglalkoztatási stratégiának a brit kormány által történő végrehajtásáról. Ezt a nyilatkozatot elküldték a Brit Ipari Szövetség (CBI), a Szakszervezetek Szövetsége (TUC), valamint az Állami Részesedésű és Általános Gazdasági Érdekű Vállalatok Európai Központjának Egyesült Királysági Tagozata (CEEP-UK) részére, hogy hozzáfűzhessék észrevételeiket és módosítási javaslataikat. A témában ugyanakkor semmilyen hivatalos megbeszélést nem volt. Ahogy a hasonló jellegű eljárások esetében lenni szokott, a felek módosítási javaslatai az őket közelről érintő témákra korlátozódnak, és ki-ki nem mulasztja el rendszeresen hangsúlyozni a társadalmi párbeszéd hiányát. Véleményünk szerint a Nemzeti Reformprogram végleges változata viszonylag hűen tükrözi a kormány politikáját, amelyet nagy vonalakban helyeslünk, különösen, ami az inflációs és munkahely-teremtési, illetve a lisszaboni stratégia fő célkitűzéseinek teljesítésére irányuló brit politika sikereit illeti. Egyes egyedi területeken, például a munkaidő kérdésében pontos kritériumokat fogalmazunk meg a kormány politikájával kapcsolatban. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a program végrehajtása során nem alakult ki megfelelő társadalmi párbeszédre irányuló folyamat. A jelenlegi eljárás nem teszi lehetővé a szakszervezeteknek, hogy érdemben hozzájáruljanak a reformfolyamathoz.” A Brit Ipari Szövetség (CBI) megjegyzése: „A CBI teljes mértékben helyesli a Nemzeti Reformterv nagy-britanniai kidolgozásának módját. Úgy véli, hogy az NRP értékelése a kormány politikájáról helytálló, és hogy a CBI tagjainak álláspontját teljes mértékben figyelembe vették benne. A CBI véleménye szerint nem szükséges formális megállapodásokat kötni az egyes szociális partnerek között az NRP kidolgozása során. Az NRP kidolgozásának módja azt tükrözi, hogy a kormány az eddiginél nagyobb mértékben elkötelezi magát valamennyi fél véleményének meghallgatása mellett, ami szerintünk lehetővé tette a munkaadók és munkavállalók számára, hogy hatékonyan hozzájáruljanak a folyamathoz.” * *


*

.../...

- 106 -

KÉT TAGJELÖLT ORSZÁG HOZZÁJÁRULÁSA


.../...

- 107 -

BULGÁRIA 1. A lisszaboni stratégia nemzeti szintű megvalósítása 1.1 Politikai feltételek és prioritások A bolgár kormány és az érdekelt felek teljes mértékben támogatják a lisszaboni stratégiát. Ezért e stratégia céljai és prioritásai szerepelnek a legfontosabb nemzeti programdokumentumokban, melyek – többek között – a következők : Nemzeti Fejlesztési terv (2007–2013), Nemzeti operatív programok ; regionális tervek ; A kis- és középvállalkozások fejlesztését célzó nemzeti stratégia (2002–2006) ; Innovatív stratégia ; Befektetésösztönző stratégia (2005–2010) ; A szakmai továbbképzésre vonatkozó nemzeti stratégia (2005–2010) és a Foglalkoztatási stratégia (2004–2010). A bulgáriai politikai és gazdasági feltételek kedveznek a lisszaboni célok és prioritások elérésének. A bolgár hatóságok nyilatkozataikban szilárd politikai akaratukról biztosították a gazdasági és társadalmi reformok támogatását, hogy eleget tehessenek vállalt kötelezettségeiknek. 1.2 Makrogazdasági fejlődés A bolgár gazdaság folytatja gyors fejlődését. A külföldi befektetések és a tényleges GDP dinamikusan nő. Az államháztartási szektorban növekednek a költségvetési többletek. Ágazati szinten a feldolgozóipar, az idegenforgalom és a távközlés könyvelheti el a legmagasabb növekedési dinamikát. A közlekedési és a vállalkozási infrastruktúra meglehetősen fejletlen. A tényleges GDP 2004-ben 5,6%-kal nőtt, amely az átmenet kezdete óta a legmagasabb szám. Az egy főre jutó GDP (PPP) elérte az EU-25-ök PPP-jének 30%-át (2004-es adat). A foglalkoztatottsági szint 2004-ben 54,2% volt, tehát alacsonyabb, mint az EU-25-öké (63,3%). A munkanélküliségi ráta a 2003. évi 13,7%-ról 2004-ben 12,0%-ra csökkent. A foglalkoztatottsági helyzet tovább javult. 2004-ben 3,1%-kal nőtt a foglalkoztatottsági szint, de még így is nagyon alacsony volt (54,2%). A fiatalok munkanélküliségének magas aránya (2004-ben 25,5%) továbbra is súlyos problémát jelentett. A kutatási és fejlesztési ágazat a teljes költségvetésből csupán 0,5%-kal részesült. Az átlagos infláció 2004-ben 6,1% volt. A bolgár munkaerőpiac jellemző vonása, hogy jelentősek a regionális különbségek a munkaerőhelyzet, a munkanélküliség, a munka termelékenysége, az oktatási szint és a demográfiai szerkezet tekintetében. A mikrogazdaság jelenleg folyamatban levő reformjai olyan intézkedésekre irányulnak, amelyek erősítik és növelik a bolgár gazdaság versenyképességét. A K+F-re és innovációra fordított állami kiadások 2005-ben a GDP 0,57%-át tették ki. 1.3 Foglalkoztatáspolitika A Foglalkoztatási Cselekvési Terv a következő prioritásokat irányozza elő a bulgáriai foglalkoztatáspolitikával kapcsolatban : határozott munkaerőpiaci intézkedések, a hosszú távú


.../...

- 108 munkanélküliség csökkentése, a KKV-k és az induló vállalkozások támogatása, a munkaerő-mobilitás ösztönzése és a társadalmi párbeszéd erősítése. A Bolgár Foglalkoztatási Cselekvési Terv a munkaerő minőségére és az oktatási rendszer hatékonyságára is nagy figyelmet fordít. Az egész életen át tartó tanulást és szakképzést szintén kiemelten kezeli. Az az általános cél, hogy az oktatás tekintetbe vegye a munkaerő-piaci igényeket. Fontos feladat a munkaerőpiac rugalmasságának növelése és a munkaerő-piaci viszonyok korszerűsítése. 1.4 A lisszaboni stratégia megvalósításával kapcsolatos előrehaladás általános értékelése Makrogazdasági mutatók Az egy főre jutó GDP (PPP) növekedése Foglalkoztatottsági szint A munkanélküliség mértéke K+F-re fordított kiadások A munkaerő termelékenysége A vállalkozási légkörrel kapcsolatos mutatók Külföldi befektetéseket ösztönző jogszabályok A KKV-k IT-használatát és innovációs tevékenységét ösztönző jogszabályok IT-technológiákba és kommunikációba történő befektetések Állami – magán partnerség Közigazgatási akadályok Adózási és biztosítási terhek E-kormányzás és e-szolgáltatások A munkaerőpiac alakulása Az egyetemi és a vállalkozási szféra közti kapcsolatok Az aktív munkaerővel kapcsolatos intézkedések A munkaerőpiac rugalmassága Munkaerő-mobilitás Az emberi erőforrások alakulásának mutatói IT a felsőoktatásban Internet-hozzáférés az iskolákban és az egyetemeken A fiatalok képzettségi szintje Egész életen át tartó tanulás Szakoktatás és –képzés

Erős teljesítmény X


Átlagos teljesítmény

Gyenge teljesítmény

X X X X

X X X X X X X X X X X

X X X X X

.../...

- 109 Fenntartható fejlődés Innovációk a KKV-kban Közlekedési-szállítási infrastruktúra Ökotechnológiák Ipari szennyezés, hulladékkezelés, vízminőség, nukleáris biztonság és sugárzásvédelem 2.

X X X X

A Gazdasági és Szociális Tanács, valamint a szociális partnerek részvétele a folyamatban

A Gazdasági és Szociális Tanács (GSZT) független, konzultatív testület, amelynek az a rendeltetése, hogy hangot adjon a civil társadalom akaratának és érdekeinek. 2003. évi létrehozásáról törvény rendelkezett. Ugyanakkor folytatódik a háromoldalú együttműködés is. 2005-ben a Gazdasági és Szociális Tanács a lisszaboni stratégia céljaival összhangban elfogadta a következő saját kezdeményezésű véleményt : „A bulgáriai szakoktatás és –képzés problémái” (2005. november). 2005. október 17–18-án sor került az EU-Bulgária konzultatív vegyes bizottság 13. ülésére. A téma az alábbi volt: „A bulgáriai szakoktatás és -képzés helyzete a legjobb európai eljárások és a lisszaboni célok tükrében”. 2006. január 30-án a GSZT plenáris ülése elfogadta „Az EU lisszaboni stratégiája és a Bolgár Köztársaság politikája a versenyképes, virágzó gazdaság kialakítása érdekében” című véleményt. E vélemény legfontosabb pontjai a következők: Először is, a gazdaság versenyképességének növelése, amely az IT és az innováció fejlesztésével, a vállalkozási környezetnek az adminisztratív akadályok és rendelkezések megszüntetése révén történő javításával, valamint a bürokrácia csökkentésével érhető el. Másodszor, az emberi erőforrások fejlesztése – a vélemény a szakképzés tökéletesítését, az egész életen át tartó tanulás kialakítását, továbbá az egyetemi és a vállalkozási szféra közti szinergiák kifejlesztését emeli ki. Harmadszor, a munkaerőpiac rugalmasságának – hatékony munkaerő-piaci intézkedések és bérmechanizmus, a munkerő-mobilitása, munkahelyek létesítése és növekedés révén történő – ösztönzése. A lisszaboni stratégiáról szóló vélemény legfontosabb ajánlása a kormánynak és a közigazgatásnak a következő: a növekedést és a foglalkoztatás javítását célzó lisszaboni nemzeti reformprogram (2006– 2008) elindítása, amely egyesíti a lisszaboni stratégia különböző alkotóelemeit – a gazdasági növekedést, a foglalkoztatottságot, a társadalmi kohéziót, a környezeti fenntarthatóságot, valamint az exportágazatok támogatására irányuló stratégiát. A vélemény elősegíthetné a versenyképességnek a szakszervezetek, munkavállalói egyesületek és civil szervezetek széles körű részvétele által történő növelését. Az ország versenyképességének fokozása érdekében célszerű lenne részletes cselekvési tervet, versenyképesség-ösztönző „útitervet” kidolgozni. A szociális partnerek azt javasolták a bolgár kormánynak, hogy dolgozzon ki külön nemzeti operatív programot az információs társadalom kialakítása érdekében.


.../...

- 110 Szociális partnerek A szociális partnerek – munkacsoportokba tömörülve – részt vesznek a nemzeti operatív programok, a nemzeti fejlesztési terv, a nemzeti foglalkoztatási cselekvési terv és egyéb anyagok kidolgozásában. A kormány támogatja a háromoldalú párbeszédet. A gyakorlatban a szociális partnerek javaslatai, felvetései nem mindig esnek egybe az állami közigazgatás döntéseivel, és javaslataiknak nincs elegendő súlyuk. A Bolgár Gazdasági és Szociális Tanács és a szociális partnerek megítélése szerint a lisszaboni stratégia hatékonysága érdekében folyamatosan figyelni kell, milyen hatásai vannak az intézkedéseknek a fő célokra, azaz a versenyképességre, a foglalkoztatottságra, az innovációra, az információs társadalom fejlődésére és a társadalmi kohézióra. A szociális partnerek több olyan projektben vettek részt, amelyek céljai és tevékenységei a lisszaboni stratégiához kapcsolódnak. A Bulgáriai Független Szakszervezetek Szövetsége partnerként részt vesz a „Nem uniós állampolgárok szakoktatása és –képzése, 2004–2007” című „Leonardo da Vinci” projektben. Hat európai ország (Svédország, Bulgária, Franciaország, Görögország, Hollandia és Spanyolország) képviseletében kilenc, a projektben részt vevő partner transznacionális hálózatot hozott létre, amely összegyűjti, és továbbfejleszti az európai szakképzésre vonatkozó ismereteket és innovatív módszereket. A cél a szakképzés különféle területeivel kapcsolatos új anyagok és eredmények kidolgozása és terjesztése. A Független Szakszervezetek Szövetsége munkadokumentumokat és egyéb kiadványokat készített a következő témákról: „A szakszervezetek szerepe a foglalkoztatás ösztönzésében”, „Szociális védelem és a dolgozók kis- és mikrovállalkozásokba történő szerveződése”, „A bolgár vállalkozások az IT korában”, „Munkaerőpiac az országban – korai előrejelző rendszer”, „Európai foglalkoztatási stratégia: kihívások és kilátások a tagjelölt országok szociális partnerei számára”. A Bolgár Kereskedelmi és Ipari Kamara a következő kezdeményezéseket tette a lisszaboni stratégia céljaival kapcsolatban: • •

•

Trénerek és vállalkozási képviselők vállalkozási szellemmel kapcsolatos képzése egy közös bolgár-belga projekt keretében; Kamara számos uniós projektben vesz részt (PHARE, Leonardo da Vinci, Interreg). Ezek legtöbbje különböző gazdasági területekkel kapcsolatos tapasztalatok és bevált vállalkozási gyakorlatok átadását, illetve gyakornokprogramok szervezését célozza. A Kamara a TAIEX-szel (az Európai Bizottság Bővítési Főigazgatóságának Technikai Segítségnyújtási Információcsere-hivatala) közösen számos szemináriumot szervez különböző témákban: közbeszerzések, a KKV-k versenyképessége az IT innovációs hatása révén, valamint az EU politikáiról, illetve a lisszaboni stratégia prioritásairól való ismeretek átadása.

A Bolgár Ipari Egyesület aktívan részt vesz az e-kormányzás bulgáriai, – elsősorban az információs technológiák alkalmazása és az információs társadalom kialakítása révén történő – meghonosítására CESE 1468/2005 FR-ES-EXT/AGN/MG/IZ/MG/ok

.../...

- 111 irányuló programban. Létrehoztak két szakoktatási és –képzési központot, ahol a képzés főként az információs tudásra támaszkodó gazdaság kialakítására, a versenyképesség és a foglalkoztatás ösztönzésére, valamint az információs technológiák és innovációk támogatására irányul. A képzésben mindenekelőtt a vállalkozási szféra szereplői és a Munkanélküli Hivatal által nyilvántartott munkanélküliek vesznek részt. Az GSZT és a szervezett civil társadalom továbbra is kiemelt figyelmet fordít a lisszaboni célokra, hogy hozzájáruljon megfelelő, hatékony bulgáriai megvalósításukhoz. * *


*

.../...

- 112 -

ROMÁNIA Románia és a lisszaboni stratégia célkitűzései Az innovációra épülő társadalom felépítésének célkitűzése valamennyi ország számára ésszerű célt jelent, beleértve Romániát is, hiszen ez az út vezet a versenyképességhez, a növekedéshez és a gazdasági jóléthez. A Románia lisszaboni stratégiai célkitűzéseknek való megfelelőségét nyomon követő elemzések egyértelmű előrelépést mutatnak. A távközlési, a szállítási és közlekedési, valamint a pénzügyi szolgáltatási szektor a liberalizáció hatására figyelemreméltó fejlődésen ment keresztül. A vállalkozás alapításának feltételei javultak, jóllehet az állami támogatások csökkentése és a jogszabályok végrehajtása terén további intézkedések meghozatala szükséges. A gazdasági klíma jelenlegi pozitív tendenciáinak hatására a munkanélküliség aránya viszonylag alacsony, ami tovább ösztönzi a munkahelyek létesítését és csökkenti azok költségeit. Ami a környezet fenntarthatóságát illeti, a romániai ipari szektorban zajló szerkezetátalakítás fontos lépést jelent a Kiotói Jegyzőkönyv kritériumainak való megfelelés felé. Ami a megújuló energiaforrásokat illeti, Románia e téren a leghatékonyabb európai országok közé tartozik. A román kormány kötelezettséget vállalt, hogy a fent említett területek mindegyikén meghozza a helyzet javításához szükséges intézkedéseket. * *


*

.../...

- 113 A Románia által elért eredmények nyomon követése – a lisszaboni stratégia strukturális mutatói ROMÁNI A

EU MAXIMUM

EU MINIMUM

3.28

7.32

3.51

0.38

4.27

0.64

41.6

71.88

31.54

48.4

60.95

20.99

7

18.68

2.47

4.5 0.7 0.49 1.1 5.3

65.5 366.5 213.6 4.4 4.4

12.2 5.4 1.9 1.2 2.6

0.27

0.56

0.23

0.04

0.082

0.052

2.29

6.80

5.26

27

123

18

11.7

69.6

1

6.3

1.58

0.66

Innováció és kutatás Beruházás a humán erőforrásokba (a GDP %-a) Kutatásra és fejlesztésre fordított összes kiadások (a GDP %-a) A vállalatok kutatásra és fejlesztésre fordított kiadásai (kutatás és fejlesztés bruttó összberuházásainak %-a) Kutatásra és fejlesztésre fordított állami kiadások (kutatás és fejlesztés bruttó összberuházásainak %-a) Külföldi beruházások a kutatásba és a fejlesztésbe (kutatás és fejlesztés bruttó összberuházásainak %-a) Internet-hozzáférés szintje (háztartások %-a) EPO szabadalmak (millió lakosra) USPTO szabadalmak (millió lakosra) IT kiadások (a GDP %-a) Innovációs kapacitásra fordított kiadások Liberalizáció Távközlési árak: helyi hívás díja (10 perces beszélgetés ára euróban) A villanyáram ára: ipari nagyfogyasztók (euró/kWh) Gázár: ipari nagyfogyasztók (euró/GJ) Vállalatok Egy vállalkozás megalapításához szükséges idő (napok) A vállalkozás elindításának költségei (az átlagjövedelem %-a) Állami támogatások (a GDP %-a)


.../...

- 114 A foglalkoztatottság és a társadalmi kohézió Globális foglalkoztatási szint (a teljes népesség %-a) Egész életen át tartó tanulás (az oktatásban vagy képzésben részesülő felnőtt lakosság %-a) Jövedelemszintek egyenlőtlensége (a társadalom felső 20%-ához, illetve alsó 20%-hoz tartozó családok összjövedelme közötti arány) Idő előtti iskolaelhagyás (a 18-24 éves korosztály %-a) Hosszú távú munkanélküliség (az aktív népesség %-a)

57.6

75.9

55.5

1.3

34.2

3.6

4.6

6.5

3.1

23.2

41.1

9.0

3.8

5.1

0.8

Fenntartható fejlődés Üvegházhatású gázok kibocsátása (az 199092 125.5 es szint %-a, célkitűzés: -8% 2010-ig) A gazdaság energiaintenzitása (kőolaj1164 263 egyenérték kg-ban / 1000 euró) A megújuló energiaforrások részesedése (a 28.4 67.3 bruttó nemzeti áramfogyasztás %-a) Források: Eurostat, Román Országos Statisztikai Hivatal, Világbank

72

125 1.6

A Román Gazdasági és Szociális Tanács szerepe Az EU-Románia konzultatív vegyes bizottság 2005. december 8-án és 9-én tartotta 12. ülését. A megbeszélés tárgya többek között az volt, hogy Romániában egyre nagyobb szükség van a szociális partnerek szerepének megerősítésére, valamint a Gazdasági és Szociális Tanács szerepének az európai modell szerinti továbbfejlesztésére, különös súlyt fektetve a civil társadalomra. A civil társadalommal folytatott párbeszéd megerősítése a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából kulcsfontosságú kérdés, különösen, ami az európai szociális modell korszerűsítését illeti. Mindez a humán erőforrásokba való beruházásokon és az aktív szociális védelmi rendszer kialakításán keresztül valósul meg.


.../...

- 115 Az elmúlt évben a Gazdasági és Szociális Tanács sok munkát fektetett vélemények kidolgozásába, és a szakbizottságok számos olyan tervezetet és szöveget vitattak meg, amelyek közvetlen kapcsolatban vannak a lisszaboni stratégia által lefedett témákkal és területekkel. Mindezek fényében hangsúlyoznunk kell a következő kezdeményezések fontosságát: az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról szóló törvénytervezet; a KKV-k ösztönzésére és fejlesztésére vonatkozó törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvénytervezet; a Nemek Közötti Esélyegyenlőség Ügynökségének alapszabályáról szóló határozattervezet; rövid- és középtávú stratégiatervezet az egész életen át tartó tanulás terén, a 2005–2010 közötti időszakra; a Nemzeti Foglalkoztatási Ügynökség szervezetéről és működéséről szóló törvénytervezet; a dolgozók jogainak megőrzésére irányuló törvényjavaslat a vállalatok és intézmények, illetve részvállalatok és részintézmények áthelyezésének esetére; valamint a tudományos kutatás terén létrehozandó Nemzeti Hatóság szervezetére és működésére vonatkozó határozattervezet. A Gazdasági és Szociális Tanács jelenlegi prioritása egy tudás- és képzésalapú szervezetté való átalakulás. Ezt a globális célkitűzést akkor sikerül elérni, ha véghez visszük a Phare program keretében meghirdetett, „Az autonóm társadalmi párbeszéd előmozdítása” című programot. Ez utóbbi célja egyfelől egy szakosodott képzési egység, illetve egy szociális és ipari párbeszédet elősegítő központ létrehozása, másrészről pedig a szociális partnerek arra irányuló képességének erősítése, hogy részt vegyenek a társadalmi párbeszéd terén elért vívmányok végrehajtásában és továbbfejlesztésében. * *


*

.../...

- 116 -

AZ EGSZB, ILLETVE AZ EURÓPAI CIVIL TÁRSADALMI SZERVEZETEK ÉS HÁLÓZATOK KÖZÖTTI KAPCSOLATOKÉRT FELELŐS CSOPORT JELENTÉSE


.../...

- 117 1.

A lisszaboni stratégia 2000-ben – eredetileg egyszerű ajánlás formájában – annak érdekében született meg, hogy Európa szembe tudjon nézni a demográfiai változásokkal és a világgazdaság kihívásaival. A cél egy olyan fenntartható fejlődési stratégia kialakítása volt, amely lehetővé teszi a versenyképesség és a növekedés fokozásához szükséges reformok végrehajtását Európában, s eközben segít az európai polgároknak alkalmazkodni a szóban forgó változásokhoz, megfelelő szociális védelmet, illetve tanulási és képzési lehetőségeket biztosítva számukra, és elősegítve a társadalmi beilleszkedést.

2.

Ennek az európai szociális modellnek, amely az európai polgárok kollektív identitásának szerves részét képezi, fontos morális, kulturális, gazdasági, szociális, politikai, illetve környezeti (göteborgi stratégia a fenntartható fejlődésért) aspektusai vannak. E különböző aspektusok erősen függenek egymástól, és egymást kölcsönösen feltételezik, éppen ezért önmagukban nem is elemezhetőek.

3.

A 2000 óta eltelt időszakban a lisszaboni stratégia három pillérje közötti egyensúly egyre inkább felborult. Elsősorban a szociális integráció dimenziója, illetve bizonyos mértékig a környezeti kérdések is mindinkább háttérbe szorultak. Márpedig ha kizárólag a versenyképességre és a növekedésre koncentrálunk, az azt jelenti, hogy lemondunk a lisszaboni stratégia hosszú távú perspektívájáról. Az efféle aránytalanságok könnyen veszélybe sodorhatják a modell szociális, környezeti és pénzügyi fenntarthatóságát. A lisszaboni stratégia rövid távra szóló újrafogalmazása ugyanakkor ellentétes volna a fenntartható fejlődés stratégiájával is, amely mellett az Európai Unió elkötelezte magát.

4.

Az előttünk álló feladat az, hogy összeegyeztessük a virágzó és versenyképes társadalom felépítésének igényét azzal a szükségszerűséggel, hogy biztosítanunk kell az európai népesség számára a szociális védelmet egy gyorsan változó világban. Elsőrendű fontosságú kérdés gondoskodni arról, hogy az európai állampolgárok biztonságban érezzék magukat, és készen álljanak szembenézni azokkal a bonyolult változásokkal, amelyekkel a mai társadalomban szembesülniük kell.

5.

Az európai szociális modell jövőjéről és korszerűsítéséről folytatott vita a lisszaboni stratégia végrehajtásának nélkülözhetetlen eleme, éppen úgy, mint a gazdasági teljesítmény javítása, a tudásalapú társadalom létrehozása, természetes környezetünk megóvása, vagy az aktív demokrácia és a felelősségteljes kormányzás fejlesztése.

6.

A szociális védelem produktív tényező: alapját képezi a gazdasági növekedésnek és a nagyobb versenyképességnek, amelyek azután maguk is hozzájárulnak a társadalmi fejlődéshez. Fenntartások nélkül el kell ismerni, hogy a szociális piacgazdaságon alapuló megfelelő gazdasági stratégiák teremtik meg az európai társadalom minőségének és kohéziójának materiális alapját. Ha azonban túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a gazdasági teljesítményekkel és a versenyképességgel kapcsolatos kérdéseknek, az európai szociális modell egyéb elemeinek rovására, az bizonyosan kudarchoz vezet. Hosszú távon a gazdasági


.../...

- 118 siker nagymértékben az értékrend, a kulturális kontextus, a megfelelő szociális védelem és a humán erőforrásokba való beruházások függvénye. 7.

Az európai modell versenyképességét alapvetően meghatározzák a minőség és a fenntarthatóság szempontjai, s ez különösen áll az oktatás, a képzés és a kutatás, az egészség és a szociális védelem, az életlehetőségek és életkörülmények, a termelési tevékenység és a szolgáltatások, valamint az igazságszolgáltatás, a biztonság és a közügyek területére.

8.

A lisszaboni stratégia elsődleges célkitűzésének arra kell irányulnia, hogy sikeresen szembenézzünk a belső társadalmi-szociális kihívásokkal – ilyen kihívás egyebek között a strukturális jellegű gazdasági átalakulások folyamata, a magas várható életkor társadalma, a technológiai fejlődés gyorsasága, vagy az önigazgatás és a társadalmi részvétel iránti fokozott vágy. A célnak ugyanakkor annak kell lennie, hogy az európai társadalmi modellt a lehető leghatékonyabbá és legvonzóbbá tegyük, hogy az ne pusztán a túlélésre törekedjen, hanem sikeresen részt vehessen a globális szinten zajló szociális, gazdasági és kulturális küzdelmekben.

9.

Egyértelműen el kell ismerni, hogy az európai társadalmi modell korszerűsítésének egyetlen lehetséges módja az, ha a stratégia középpontjába az állampolgárok szükségletei és vágyai kerülnek: lehetővé kell tenni számukra, hogy részt vegyenek a stratégia kidolgozásának folyamatában, végrehajtásában és értékelésében, illetve a lehető legtöbb alkalmat kell találni arra, hogy ösztönözzük és kamatoztassuk képességeiket, táplálva bennük azt az érzést, hogy a stratégia az övék és értük van. Ha hagyjuk tartósan fennmaradni a lisszaboni stratégia három pillére közötti jelenlegi aránytalanságot, az egy olyan szűklátókörűség bizonyítéka volna, amely könnyen megnövelheti az állampolgárokban a nagy európai projekttel szembeni bizalmatlanságot. Az európai állampolgárok csak akkor fognak tudni azonosulni a lisszaboni stratégiával, ha számításba veszi vágyaikat és félelmeiket; a kiegyensúlyozott megközelítés éppen ezért döntő fontosságú.

10.

Az európai társadalom sikeres modernizációjához szükséges kedvező feltételek kialakítása egyszerre a tagállamok, a piaci szereplők és a civil társadalom felelőssége. A kormányzás valamennyi szintjének – társadalomban elfoglalt helyének megfelelő – politikai kötelezettségvállalásokat kell tennie, és részt kell vennie a stratégia végrehajtásában. Ezen túlmenően mindenkinek aktívan részt kell vennie a szükséges reformok kidolgozásában, végrehajtásában és értékelésében is.

11.

A lisszaboni stratégia végrehajtásának, illetve a belőle következő reformoknak a stratégia általános kiváltó okainak és célkitűzéseinek világosabb és vonzóbb meghatározásán kell alapulnia. Magát a stratégiát ezt követően jól kézben tartható intézkedésekre kell felosztani, hangsúlyozva, hogy sikere egyéni és közös érdek, s mindezt valamennyi érintett szereplő számára kommunikálni kell, végezetül pedig ösztönözni kell az embereket, hogy aktívan elkötelezzék magukat mellette, és meg is kell adni ehhez számukra az alkalmat.


.../...

- 119 12.

Az oktatás társadalmaink verseny- , illetve működőképességének kulcsa. Az oktatás egyúttal a társadalmi kirekesztés elleni megelőző jellegű intézkedés is. A szilárd és tartós versenyképesség megteremtéséhez kulcsfontosságú, hogy az állampolgároknak egész szakmai karrierjük folyamán lehetőséget biztosítsunk a folyamatos továbbképzésre. Az egész életen át tartó tanulásra irányuló stratégiák hatékonyságához az szükséges, hogy azok együtt járjanak és kölcsönhatásban legyenek az egyéb politikákkal, nevezetesen a kutatási, a technológiai innovációs, a foglalkoztatási, a kulturális és a szociális politikával.

13.

A tisztességes munka biztosítása mindenki számára a stratégia egyik nélkülözhetetlen és meghatározó célja. Ez magába foglalja a munkához való egyetemes hozzáférést, a diszkriminációmentességet, a nők és férfiak közötti esélyegyenlőséget, a munkajogot és a munkabiztonságot, a szociális védelmet és a tisztességes társadalmi párbeszédet.

14.

Az európai gazdaságot a múltban a nők munkaerőpiaci alulreprezentáltsága, a munkaerőpiac nemi szegregációja, valamint a részidőben dolgozó nők magas aránya és az irányító posztokon a nők alacsony jelenléte jellemezte. A fenntartható gazdasági növekedés elképzelhetetlen mind a férfiak, mind a nők foglalkoztatási arányának növelése nélkül. Ezért van nagy jelentősége annak, hogy az állampolgárok számára rendelkezésre álljanak a megfelelő családtervezési és idősgondozó szolgáltatások, a hozzáférhető, megfizethető és jó minőségű gyermekmegőrzési struktúrák, illetve az anyaság esetére a megfelelő juttatások és foglalkoztatási garanciák, és hogy kidolgozzuk a nemek közötti bérkülönbségek megszűntetését célzó politikákat, minél több nő számára lehetővé téve a teljes munkaidőben való munkavállalást.

15.

A munkaerőpiacon mindenfajta diszkriminációt meg kell szüntetni. A közös bevándorláspolitika kialakítása pozitív módon hozzájárulhatna az Uniónak a demográfiai változásokkal és a technológiai fejlődéssel való szembenézésre irányuló erőfeszítéseihez.

16.

A Globalizáció Szociális Dimenziója Világbizottság 2004-es jelentése elismeri a lisszaboni stratégia szerepét a méltányosabb globalizáció felé való törekvésben. Az EU elkötelezte magát amellett, hogy mind nemzetközi, mind közösségi szinten nagy figyelmet fordítson a globalizáció szociális dimenziójára. A lisszaboni stratégia egyes elemeit az EU külpolitikájába is átültették. Például nagy hangsúlyt kapott a foglalkoztatás minősége akkor, amikor az „GSP plus” új általános preferenciarendszerre való jogosultságot az alapvető munkajogi normák betartásához kötötték. A lisszaboni stratégiának a jelenleginél sokkal nagyobb befolyással kéne lennie az EU külpolitikájára, és e stratégiának kellene keretként szolgálnia a globalizáció szociális dimenziója terén való közösségi fellépésekhez.

17.

A kétoldalú és többoldalú kereskedelmi tárgyalások az EU számára lehetőséget jelentenek arra, hogy előmozdítsa az európai modell fent említett elemeit, mint a gazdasági szempontból tisztán neoliberális koncepciókkal szembeni lehetséges alternatívát, ugyanakkor megbizonyosodva arról is, hogy a kereskedelmi politika teljes mértékben a szociális fejlődést szolgálja. Az ILO keretében folytatott tárgyalások jelentik az egyik olyan lehetőséget, ahol az


.../...

- 120 EU-nak érvényesítenie kellene az európai modell sajátosságait, amely a szociális, környezeti és gazdasági aspektusok közötti kapcsolatokra, valamint a szolidaritásra és a tisztességes munkához való egyetemes hozzáférésre épül. 18.

A szolgáltatások belső piacának megvalósítását a fokozott európai produktivitás egyik fontos aspektusának szokták tekinteni. A versennyel kapcsolatos jogszabályok megalkotásakor azonban ügyelni kell arra, hogy a munkavállalók jogait Európában mindenütt tiszteletben tartsák, és hogy ne kerüljenek veszélybe a minőségi és mindenki számára hozzáférhető általános érdekű szolgáltatások.

19.

Mindenképpen alapvető fontosságú, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy az állampolgárok teljes mértékben megértik, melyek a reformok valós tétjei, és hogy lelkesedni tudjanak e kérdés iránt: az „európai modernizációs stratégia / a fenntartható fejlődés stratégiája” (vagy használjunk bármely más konkrétabb kifejezést, mint a „lisszaboni stratégia”) azt a célt szolgálja, hogy megőrizzük azt a sajátos európai társadalmat, amellyel az állampolgárok azonosulni tudnak, és javítsuk a mostani és jövőbeni nemzedékek életkörülményeit és életlehetőségeit. Nem csupán egy szűk kedvezményezett körnek szóló gazdasági tervről van szó, hanem valamennyi európai polgár alapvető érdekéről.

20.

Hasonlóképpen kulcsfontosságú az is, hogy az európai polgárok, különösen a fiatalok valóban sajátjuknak érezhessék a folyamatot – ehhez pedig az kell, hogy megértsék önnön jelentőségüket, szerepüket, érdekeiket és felelősségüket ezekben a kérdésekben. E cél érdekében jelentős erőfeszítést kell tenni annak érdekében, hogy „demisztifikáljuk” a stratégiát, és az állampolgárok számára helytállóbbá és hasznosabbá tegyük.

21.

Ugyanakkor szükséges egy olyan pszichológiai légkör megteremtése, amely lehetővé teszi a „változásoktól való látens félelem” legyőzését, és a jövőbe vetett bizalom megerősödését. E változásoknak nélkülözhetetlen feltétele az élet egyes területein a „szociális tőke” illetve a „rugalmas biztonság” stratégiájának előmozdítása. E területeken aktívan támogatni kellene a pozitív tapasztalatok kicserélését a különböző szinteken, valamint a „kreatív utánzást”.

22.

Jóllehet a fenntartható változások stratégiáját szükségszerűen közösségi szinten kell megalkotni és elfogadni, ahhoz, hogy valóban helytálló legyen, mégis elsősorban a népesség életében megmutatkozó realitások szintjére kell alkalmazni, a „Gondolkodj globálisan, cselekedj helyben!” riói jelmondat mintájára. A városok és a helyi önkormányzatok, az iskolák és vállalatok, az egyesületek és a családok szintje jelenti a valódi cselekvési teret, ahol az erőfeszítések elbuknak vagy azokat valódi siker koronázza.

23.

Az eredményes végrehajtás, illetve az információhiány hatékony orvoslása érdekében a szervezett civil társadalomnak fontos, sőt, talán sorsdöntő szerepet kell játszania e folyamatban. A civil szervezetek, amelyek közel állnak az állampolgárokhoz, segíthetnek a problémák azonosításában és a megoldások kidolgozásában, hidat verve a népesség és az intézmények közé, mindkettővel kapcsolatot tartva fenn, elmagyarázva a döntések tartalmát


.../...

- 121 és az eljárások lényegét, elősegítve a párbeszédet és a konstruktív kritikát, és támogatva az egyéni vagy csoportos elköteleződést. 24.

Ugyanakkor az állami hatóságoknak kell mindehhez megteremteniük a kedvező környezetet, és az ő felelősségük, hogy kifejlődjenek a szükséges – jogi, strukturális, adminisztratív, pénzügyi, adózási vagy egyéb természetű – feltételek és eszközök, s mindezt minden esetben a gazdasági szereplőkkel és a civil társadalommal folytatott intenzív párbeszédnek kell megelőznie. Ami konkrétan a nemzeti reformprogramok kidolgozását és értékelését illeti, megfelelő struktúrákat és folyamatokat kell kialakítani, amelyek magukba foglalják a szervezett civil társadalom, a szociális partnerek és a helyi testületek részvételét. * *


*

.../...

- 122 -

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönetünket fejezzük ki hozzájárulásukért a nemzeti GSZT-k tagjainak, illetve képviselőinek: Belgium Cseh Köztársaság Dánia Németország Észtország Görögország Spanyolország Franciaország Írország Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Egyesült Királyság Bulgária Románia

Conseil Central de l'économie Conseil National du Travail Gazdasági és Szociális Tanács Søren Kargaard és Leif Nielsen, az EGSZB tagjai, a „Lisszaboni stratégia” albizottság tagjai Göke Frerichs, az EGSZB tagja, a „Lisszaboni stratégia” albizottság tagja Gazdasági és Szociális Tanács Gazdasági és Szociális Tanács Consejo Económico y Social Gazdasági és Szociális Tanács National Economic and Social Council Consiglio Nazionale dell'Economia e del Lavoro Manthos Mavrommatis, az EGSZB tagja, a „Lisszaboni stratégia” albizottság tagja Henriks Danusēvičs, az EGSZB tagja, a „Lisszaboni stratégia” albizottság tagja Gintaras Morkis, az EGSZB tagja, a „Lisszaboni stratégia” albizottság tagja Gazdasági és Szociális Tanács Gazdasági és Szociális Tanács Malta Council for Economic and Social Development Sociaal-Economische Raad Beirat für Wirtschafts- und Sozialfragen Gazdasági és Szociális Ügyek Háromoldalú Bizottsága Conselho Económico e Social Gazdasági és Szociális Tanács Gazdasági és Szociális Tanács Gazdasági Tanács Ernst Erik Ehnmark és Jan Olsson, az EGSZB tagjai, a „Lisszaboni stratégia” albizottság tagjai Peter Coldrick, az EGSZB tagja, a „Lisszaboni stratégia” albizottság tagja Gazdasági és Szociális Tanács Gazdasági és Szociális Tanács


.../...

- 123 valamint az európai szervezett civil társadalom különböző szektorainak képviselői a kapcsolattartó csoportban

A SZERVEZETT CIVIL TÁRSADALOM SZEKTORAI

FEJLESZTÉS DEVELOPMENT

RÉSZT VEVŐ SZERVEZETEK/HÁLÓZATOK

Európai Segélyezési és Fejlesztési NGO-k Szövetsége (CONCORD) European NGO Confederation for Relief and Development (CONCORD)

IFJÚSÁG YOUTH

Európai Ifjúsági Fórum (EIF) European Youth Forum (EYF)

NEMEK ESÉLYEGYENLŐSÉGE GENDER EQUALITY

Európai Női Lobbi (EWL) European Women's Lobby (EWL)

OKTATÁS ÉS KÉPZÉS EDUCATION AND TRAINING

„Oktatás és civil társadalom” platform Education and Civil Society Platform

CSALÁDI ÉLET FAMILY LIFE

Európai Családvédelmi Szervezetek Szövetsége Confederation of Family Organisations in the European Union (COFACE)

AZ EURÓPAI GONDOLATOT ELŐMOZDÍTÓ SZERVEZETEK ÉS SZÖVETSÉGEK ORGANISATIONS AND ASSOCIATIONS PROMOTING THE EUROPEAN IDEA


Nemzetközi Európa Mozgalom (MEI) European Movement International (EMI)

.../...

- 124 -



FOGYASZTÓVÉDELEM CONSUMERS' POLICY

Európai Fogyasztóvédelmi Szövetség (BEUC) The European Consumers'Organisation (BEUC)

SZOCIÁLIS SZOLGÁLTATÓK SERVICE PROVIDERS

Önkéntes Szervezetek Európai Tanácsa (CEDAG) European Council for Voluntary Organisations (CEDAG)

SZÖVETKEZETI MOZGALOM COOPERATIVE MOVEMENT

Európai Szövetkezeti Egyesülések Koordinációs Bizottsága (CCACE) Coordinating Committee of European Cooperative Associations (CCACE)

BETEGBIZTOSÍTÁS ÉS SZOCIÁLIS VÉDELEM HEALTH INSURANCE AND SOCIAL PROTECTION

Betegbiztosítási Pénztárak Nemzetközi Szövetsége (AIM) International Association of Mutualities (AIM)

MŰVÉSZETEK ÉS KULTÚRA ARTS AND CULTURE

Európai Fórum a Művészetekért és a Kulturális Örökségért (EFAH) European Forum for Arts and Heritage (EFAH)

EURÓPAI ÁLLAMPOLGÁRSÁG EUROPEAN CITIZENSHIP

Civil Társadalom Állandó Fóruma Permanent Forum of Civil Society

FOGYATÉKKAL ÉLŐK VÉDELME ÉS INTEGRÁCIÓJA PROTECTION AND INTEGRATION OF HANDICAPPED PERSONS

Európai Fogyatékosügyi Fórum (EDF) European Disability Forum (EDF)


.../...

- 125 -


VIDÉKFEJLESZTÉS RURAL DEVELOPMENT


Vidék-Környezet-Fejlesztés Nemzetközi Szövetség (RED) International association Rurality – environment – development (RED)

_____________


A LISSZABONI STRATÉGIA VÉGREHAJTÁSA A MÁRCIUS I EURÓPAI TANÁCS FELKÉRÉSÉRE BENYÚJTOTT JELENTÉSEK

Recommend Documents