A LAUREANO RUIZ AKADÉMIA FOCI FILOZÓFIÁJA Az amerikai futbal halhatatlan legendája Vince Lombardi egy idézetében az található és sajnos a sportvilágban már minden kontinensen szentirásként elfogadott, hogy „A győzelem nem minden, de a minden között is az egyetlen cél.” Nem csoda, hogy ilyen nézetek mellett minden edzésen és meccsen a győzelem iránti vágy és akarat a játékosokban átfajul indulat, düh, ingerlékeny magatartásba ami minden esetben magával vonja az ellenfelek, birók, saját csapat társak, edzők és igen, még a szülők iránti utálatot is. Így a meccsek és edzések folyamán ez a rossz értelemben átvett szentirás minden alkalommal átváltoztatja a játékot egy tompa, buta, unalmas, durva de kiélezett összecsapássá mindenféle minőségi szikrától mentesitve. Ezzel szemben ha a játékosok, játék közben bátran, küzdelmi szellemben, merészen, fantázia dúsan és tudatos improvizációkkal tele játékra öszpontositanának, még az is elképzelhető, hogy ez a hozzáállás egy kiváló játékot alakitana ki ami a végére örömet és teljes kielégülést produkálna minden résztvevő részére. Röviden, minden nálunk játszó játékos tudja és mindig emlékeztetve van arról, hogy minél minőségibb futbalt játszanak annál nagyobb az elégedtségi faktor, és ha ezenfelül gólt vagy egy lélegzetelállitó mozdulattal kecsegtették meg a jelenlevőket ez az ami a legközelebb keriti őket a futbal boldogsághoz. Futbal öröm és ezen belül boldogság elérése kell, hogy a legnagyobb öröm legyen és sohasem egyszerűen csak a mérkőzés megnyerése. A FUTBAL ÉS A MI MODSZERÜNK A futbal mint játék Angliában 1883 ban látta meg a napvilágott. De mint játék a korai időszakában egy brutális, vad játéknak bizonyult és mint ilyen minden mérkőzés rengeteg törést eredményezett mint láb, borda, ál, kar mivel, hogy annak idején a játekosoknak meg volt engedve (szabályosan), hogy akkor és úgy tegyenek oda egymásnak ahogyan csak jónak látták. Természetesen nagyon kevesen vállalkoztak ilyen brutális sport űzéséhez. Sokkal később, a 30 évek derekán a brutalitás és durvaság kiszoritása végett a futbal szabályok módositásával lassacskán a játék is átváltozott egy technikásabb, ötletesebb és alkotóbb játékká. De amig nagyon sok minden tudott a futball történelemről annál kevesebb tudott az utánpótlás nevelésről. Azzal együtt, hogy ebben az időben minden futbal óriás ország mint Magyarország, Uruguay, Olaszország, Spanyolország, Argentina, Brazilia mind rendelkeznek profi ligával és profi csapatokkal, viszont egyetlen egy országban sem tettek hangsújt sőt még nem is próbálkoztak az utánpotlás és gyerekfoci fejlesztésével. A gyermekek még a legjobb esetekben is csak az utcán, grundon és rongylabdával futbaloztak. A futbal világ nagy országaiban az utánpótlás csak az utóbbi 50-60 évben tornyosult ki. Ezelőtt, egy klub sem volt hajlandó vagy egyáltalán nem akarta megfizetni az utánpótlást biztositó és utánpótlással foglalkozó edzőket igy magától érthetődik, hogy az
erre kiváló edzők, mivel megélhetést kellet biztositaniuk maguk és családjuk részére nem tudtak igazi elhivatottságuknak élni mivel maradniuk kellett vagy más mesterséget kellett találniuk a megélhetéshez. Ezzel szemben azok akik igy is maradni tudtak nagy erőfeszitések révén, utánozni, majmolni kezdték a profi/első csapat edzéseit ami magától érthetően a legnagyobb hiba az utánpótlás és gyerek futbal tanitásában. Hogyan fognak a kisfiúk és a kislányok focizni tanulni? A válasz nagyon egyszerű pontosan úgy ,mint ahogy valaki Spanyolul vagy Angolul akar tanulni, vagy éppen zongorázni. Modszeres edzésekkel és állandó de nem untató ismétléssel. Viszont egy dolgot azonnal tisztázni kell: egyénileg jól játszani mindenekfelett kollektivan kiemelkedni jó játékkal sokkal nehezebb mint egy Chopin etüdöt eljátszani vagy remekül elsajátitani Cervantes vagy Shakespeare nyelvét. A legnagyobb felreértés ma is az, hogy egy futbalista az annak születik! Jóllehet, hogy ez igaz a futbalvilág 1-2%-ra a valóság mégis az, hogy a futbalisták nem születnek hanem, képződnek. Edző szakértők futbal akadémiák berkeiben nagy hangsúlyt fektetnek a játékosok fizikai felépitésére, magasság, súly, és erőnlét ami szerintem helytelen. Én azt vallom, hogy egy játékos tudása és játékra való kapacitása soha ne a fizikai felépitésükre és erőlétükre tekintve legyenek alapul véve. Egy duci gyermek kicsi és pocakos, egylábas és fejelni nem tudó is lehet kiváló futbalista. Ilyen fizikai felépitéssel és kondicióval már több ilyen játekos megmutatta, hogy mit lehet elérni. Ebbe a családba tartozik Puskás, Maradona, Gento, Platini stb. kik már beirták magukat a futbaltörténelembe mint a világ legjobbjai. Mik voltak az ő erényeik? Érezték a játékot, értették saját magukat, a futbalinteligenciájuk volt a sikerük kulcsa. Mert hiába van valakinek a legjobb felépitése, erőléte még labda teknikája is és még akkor sem tudja elsajátitani a labgarúgáshoz kellő tudást. A MODSZER Be kell valjam, hogy nagy szerencsémre én az egész eddigi életemet a futbalnak szentelhettem. Sajnos a mai helyzetben, jó tanitók hiányaban szenved a futball. Vagyis jobban mondva, sok mai edző csak inasa a futbalnak de nem tisztességes edzője és tanitója. Az is nagy szerencsémre volt, hogy valahogy én mindig a legjobb futbal tanitók és edzők között nevelkedtem Nagyváradi éveimtől és kiemelkedő edzőimtől Vicsay Gyula, Juhász Guszti, Zilahy Laci, Harsányi István egész felnőtt koromig Amerikától Spanyolországig. Spanyolországban több éves együtműködésem alatt, Európa egyik legjobb gyerek és utánpotlás edzőjével az FC Barcelona, Racing Santander, Celta Vigo, Deportivo La Coruna edzőjével és hétszeres Spanyol ifi bajnok Laureano Ruiz vezényletével és Németországban Kun Attilával a huszonkétszeres Román vállogatott 268 első osztálya Román bajnoki mérkőzést lejátszó UEFA Kupa meccsek föszereplője és UEFA mesteredző segitségével kialakitottunk egy módszert amivel a futbalt nem csak gyakorolni de tanitani is lehet. Ez a módszer négy szintre és öt „a kevesebb több” alapelvre épült. A „kevesebb több” alapelv egyszerűen azt foglalja magában, hogy a kiskapus, kispályás játékokban mindig a lehtő legkevesebb játékos, labda, kapus, pálya méret legyen a mérvadó. Minél kevesebb játékos játszik annál többet vannak mozgásban a pályán levő játékosok, minél kevesebb labda van játékban annál nagyobb a koncentráció a játékban levő labdákra, minden gyermek próbálja ki a kapus posztot is, és a pálya mindig csak akkora legyen
amely egy három kontra három legfeljebb öt kontra öt játékban megfelelő és soha ne nagyobb. Nagyobb pályán mindig könyebb a labdát játékban tartani. Kisebb pályán ez sokkal nehezebb. A játék képesség és játék inteligencia kifejlesztésére a módszerem a következő alapelvekre épült: 1. Tanulj meg a labdával játszani (8-10 évesek ’3’ számu kis labdával) Tehát, a játékosok megtanulják a labda vezetést, kontrolt, megtanulnak futni a labdával és azt mindig ninden alkalommal lefedni ha azt valaki tőlük elszeretné venni. A játék ezen a szinten abszolút egyéni mivel a gyerekeket itt és most csak cselezni, jobban cselezni és mégtöbbet cselezésre tanitjuk és ösztökéljük. Nagyon sok edző még kölyök foci szinten is megtiltja tanitványaiknak a cselezést és arra késztetik a gyerekeket, hogy rugdalják el és ami mégrosszabb csak cél nélkül rugdalják el a labdát.....Hihetetlen de igaz, ez olyan mint amikor egy kis madárkát repülni tanitunk de előbb szárnyát szegjük szegény teremtésnek (a futbalban a passzolás és a cselezés a szárny). Az én modszerem a labda kezelés tanitására öszpontosul, pontosabban a labdával való mozgás, futás és egy ellenfél felbukkanásánal az akarat, képesség és ügyesség annak kicselezésére külömböző cselek és testcselek bevetésével. Ezen teknikai elemek megtanitásánal egyben megtanitjuk az ezekhez a játékelemekhez szükséges mozgásokat is mint például a jobb egyensúly tartást, fékezést, irány változtatást amiket mind, mind beleiktatunk a kiskapus játékokba. Ebben az időszakban nem játszatunk egy érintős focit sőt még arra sem késztetem a gyerekeket, hogy felnézzenek labdavezetés közben vagy, hogy mindkét lábukat hasznáják- mivel ezek a futbalban még zöldfülű játékosok, jobban mondva inasok nagy kin szenvedésben mannek át az erősebbik lábukat használva is nem hogy a rosszabbikat is igénybe vennék. Hadd ne tegyünk úgy mint ha ezek az újoncok képesek lennének arra amire az idősebbek már igen. Majd az az idő is eljőn sok jó edzés után de most még nincs itt az ideje. A fentiekben felsorolt összes ok miatt a játékosoknak meg van tiltva, hogy a labdát egyszerűen csak elrugdossák, felrugdossák a pályán. Ez persze nagyon egyszerű ez a nagy erőteljes felszabaditó rugás de ebből és ezáltal a gyerek semmit sem tanul meg a futbal varázsából. Egy másik kristály tiszta példaja az értelmetlenségnek amikor gyerek csapatok nagykapura (felnőtt csapatok kapuira) játszanak. Persze magátol érthető, hogy minden gyerek bele tud bikázni a labdába ami beszáll a nagykapuba és igy rengeteg gól születik viszont a gyerekek újfent ebből semmit sem tanulnak. Viszont a kiskapuk bevezetése, a gyermekek cselezésre való ösztökélése, a kapus testcsellel való elfektetése és ilyen módon a gól kiharcolása nagy tudást eredményez a gyermekben és ugyanakkor elvehetetlen tudással fegyverzi fel őket. Ezeknek az újoncoknak kis pályán kell játszaniuk sok fizikai megterhelés nélkül, mivel a nagy fizikai megterhelés ebben a korban nagyon veszélyes számukra. A csapatok is kis létszámuak legyenek, 3-3 ellen az ideális. A 3-3 elleni játék ebben a korban arra való, hogy minden résztvevő kivegye a részét a játékból. Ilyen kis létszámu csapatban senki sem tud elbujni vagy elzárkózni a labdától. Ebből kifolyólag a javulás állandóvá válik. De ha ebben a korban 8-8 vagy ami még rosszabb 11-11 ellen játszanak a játékosok nagy töbsége sosem ér labdához és sokszor elbujik a lábrengetegek mögött nehogy valaki
is oda rugja nekik a labdát. Ez a gyakorlat megakadályozza bármilyen futbal tudás elsajátitását nemhogy kifejlesztené a játék minőségét. A kispályás, kiskapus játékok által a gyerekek gyorsan megtanulják a labdarúgás alap elemeit mint például a futásokat, hirtelen lefékezéseket, irány változtatásokat stb. A tudatos labdakezelés egyesitése ezekkel az alap mozgás elemekkel tudatositja minden gyermekekben a helyes kategóriákra tagolást és fejlődést a labdarúgás elsajátitásában. Ugyancsak ebben az időszakban tanitjuk a gyerekeket a labda pattogásának kiszámitására, a gömbérzék kialakitására, megtanitjuk őket, hogy a labdán felvélhető csavar pattogás után milyen irányba dobja a labdát, hogyan kell a tempót és az időzitést eltalálni stb. Ezeket a „leckéket” mindig játékban próbáljuk átadni a gyerekeknek ami mindig nagy boldogságot fejt ki bennük. 2. Megtanitjuk a játékosokat csapattársukkal játszani (11-14 évesek ’4’ számu labda) Még ebben a korban egy játékos sem sajátitotta el a csapatjáték, öszjáték eszközeit és még nincsenek tisztában a kölcsönös önuralom fogalmával sem. Játék közben és saját életükben is azt hiszik, hogy erőnlétileg, pszihikailag és társadalmilag is csak körülöttük forog a világ ebből kifolyólag, ahogy mondani szokás „ők a világ közepe”. Azomban, csapattársaik együttléte és kölcsönhatása során fokozatosan rájönnek az igazságra, hogy a világ nem csak körülöttük forog. Tehát a gyermekek lassan felfedezik saját és más gyermekek egyéniségét és elvesztik egocintikusságukat. Ez az átalakulás sohasem történik meg tiz évesnél fiatalabb gyerekeknél. Tehát, amint látjuk, a gyermekek az első fázisban teljesen egocentrikusak, és igy is rengeteg (zöme) edző azon fáradozik, hogy ezt megváltoztassa, hogy a végén rájöjjön, hogy ez csupán idővesztegetés. Az én meggyőződésem az, hogy nagyon sok edző csak elpazarolja ezt a nagyon fontos időt ahelyet hogy kihasználná és az egyéni teknika kifejlesztésére használná fel. Én ezt teszem az ilyen korú gyermekekkel. Most jött el az idő a kolektiv játek megtanitására anélkül, hogy elfelejtenénk az egyénit nagy hangsújt fektetve a labdakezelés tökéletesitésére, a cselezés labdával és anélkül (testcsel) passzolás stb. Igen, igaz, gólt lehet szerezni lövésből de passzból is. De ha a labdakezelés tökéletlen, hiányos, hibás akkor sosem lesz sem pasz sem lövés belöle. A labda elvesztése pillanatában a csapat együttes védekezése visszafutása és a tér és idő leszükitése az ellenfél zavarása mind fontos elemek amiket meg kell tanitani a játékosoknak. A labda birtokában, próbáljuk az ellenfél kapuját passzokkal megközeliteni ahoz hogy a végén gólt érjünk el. De legtöbször az ellenfél nagyon megneheziti a dolgunkat és ők sem hagynak sem passzra sem lövésre időt. Ez az a pillanat amikor az ellenfelet egyéni cselekkel, testcselekkel, átlépös cselekkel stb. kell átverni, hogy ez által ismét nyilt térhez jusson a csapat és a támadás továbra is pozitiv maradjon. Ahogy ez megtörténik azonnal más lesz a játék, minden megváltozik, szabad sávok nyilnak meg, és lövéseinknek üres terek adódnak. A kolektív játék kezdetével egyidejüleg érvényesül és megnyilik a passzolás varázslatos, mágikus világa is, az egység tudata, az okosság, ravaszság, ügyesség, éleslátás megnyilvánulása, az ellenfél megtévesztése labda nélküli mozgás fortélyával. A legfontosabb az, hogy ennek a fázisnak a végén a játékosok egytől egyig megértsék, hogy a labdarugásban a passz a király. Különös hangsúlyt fektetünk a lelménzyességre
(képesség értékes dolgok találására ott ahol kevésbé valószinű) tehát az a hatodik érzék, azt hogy játékosaink ne zárkózzanak el a meglepetésszerű műveletektől sem amit viszont edzői segitség és bátoritás nélkül sohasem fognak megtenni. A második fázis végére a játékosok tisztában lesznek azzal, hogy egy jó, leleményes passz az ellenfél tizenhatosán belül ami megtéveszt minden védőt többet ér mint egy cselsorozat aminek a labda elvesztése a vége! Ugyanakkor arra is rájönnek és megértik, hogy a csapatjáték és azon belül a csapat játék szempontjai ütik az egyéni cselezési sorozatot akkor amikor arra semmi szükség. Ilyen csapatjáték szempontok a szétszóródás, amivel a csapatunk csapat játék formájában rosz hejre húzza az ellenfelet ahoz, hogy egy gyilkos nem várt passzal átjátszák őket és ebből gólt szereznek. 3. Megtanitjuk az ellenfél átjátszását minden helyzetben (15-16 évesek ’5’ számú labda) Az előző két fázisban kitünően fejlődő játékosok akik teljesen elsajátitották a labdakezelés művészetét és megértették a játék logikáját – most azt képzelik, hogy ők már teljes játékosokká fortak, mikor az igazság az hogy a teljes játékos „rangig” még mindig hosszú az út és még mindig sokat kell tanulni. Tehetséges irók mind irományaikon keresztűl törnek át. Ez ugyan úgy igaz egy jó festőre is. Viszont a futbal pályán a meccseken egy igazi futbal zseni óriási játék érzékével és tudásával együtt meg kell, hogy értse és leküzdje ellenfelét akik mind arra törekednek, hogy őt kilenditsék játék ritmusából, formájából. Ezen a szinten már sok játékos van aki tehetetlenné válik pedig edzéseken „minőségi”, tehetséges „világverő” játékosok de a pályán éles találkozókon amikor az ellenfél nagyobb bátorságot merészséget és erőnlétet mutat ezek a játékosok mind sorra kivonják magukat a küzdelemből és a csapat számára használhatatlanná válnak. Egy kiváló játékosnak muszáj tudni, imádni és játszani akarni. Nem elég tudni de akarni is kell. Ha megkérdezzük őket mind azt válaszolja, igen akarok, és a legtöbb tőlem telhetőt nyujtom. De a valóság pont forditott. A pályán kényelmesek, nekik megfelel a ’jó az’ mentalitás is és ezzel könnyen meg is adják magukat az ellenfelek kemény ellenállásának. Azt nem szabad elfelejteni, hogy az olyan erények mint a bátorság, merészség, az alkotó vágy és öszpontosítás minden játékosba egyaránt benevelhető és fejleszthető. Az előző fázisban a játékosok allandóan játszva, kispályás és kiskapus játszmák, rundok álltal növelték játéktudásukat és játékfelfogáasukat egyaránt. De ezáltal hibákat is felszedtek betanultak. A betanult elemeket egyoldalúsítják, és például még nem tudnak csűddel de még belső csűddel sem rúgni, labda kezelésük a játék gyorsasága végett hiányos, az állandó ellenfél nyomásra a levegőbeni laba játékuk mint a fejelés, mell, comb játék „nullává” redukálja őket de ők még mindig csak tartsák a labdát a cselezés (triblizés) gyönyöre végett aminek majnem mindig az a vége, hogy kútba vész a labda. Ezeknek a hibáknak a kiküszöbölésére az edzési időtartamot azzal töltjük el, hogy ezeket is belevesszük a kispályás játékokba és állandóan korigáljuk a hibákat. Tudni kell viszont, hogy ezeket a hibákat nem lehet csak játékokkal és játék közben javítani. Külön
foglalkoztatás kell végeztetni a játékosokkal és már most arra késztetni őket hogy egyedül is edzenek, képezzék magukat, hogy ez később automatizálódjon bennük. Még mindig kihangsújozzuk a cselezés fontosságát. Mivel a labdarúgás történelmében kimagasló játékosok mint Puskás, Pele, DiStefano Maradona, Cruyff, Ronaldinho, Ronaldo, Messi....- mind, egytől egyig, fantasztikus „cselezőgépek” voltak és ma is azok. Tehát minden edzésen és meccsen kitartunk és megköveteljük, hogy amikor ideje van a cselezésnek akkor azt nem egy alibi passzal oldjuk meg még akkor sem ha elveszitjük a labdát cselezés közben. Csak így lehet elérni vagy megközelíteni a fentebb említett futball zsenik szintjét. De sok, sok edzéssel, próbálkozással, lehetséges a cselezés zenítjére érni mint ahogy azt sok fiatal játékosban már tapasztaltam. Viszont ugyan ezt nem tudom elmondani felnőtt, idősebb játékosokról. Sohasem tudtam megtanítani bevezetni, rávezetni egy már „éretnek” mondot játékost a cselezés titkaira. Erre még profi játékosok is káptelenek ha a cselezést nem tanulták vagy nem tanították meg nekik fiatal korukban. (pld. David Becham). Sokan próbálkoztak, próbálták és próbálták de a végére egynek sem sikerült. 4. A gyors játék olvasás fejlesztése és a rejtett (titkos) játék elemek megtanulása mint a karok, vállak, könyék és kéz használata (17-18 évesek) A gyors játék olvasása alatt azt értjük, hogy mennyire tudja és érzi és milyen gyorsan tudja egy játékos kielemezni a helyzetet amiben a pályán találja magát. Milyen gyorsan dönt a mozgásról, gyorsaságról amivel átveszi és megjátsza a labdát, és hogy milyen pontossággal tudja kivitelezni a cseleit, átadásait lövéseit mielőtt az ellenfél leszűkitené a rendelkezésre álló teret és az időt. A mai játék adott gyorsasága-szűk játéktér, felgyorsult iram, az ellenfél állandó aktivitása stb. teljes nyomás alatt történik ezért megköveteli hogy minden a pályán történő mozzanat a legnagyobb gyorsulással és gyorsasággal legyenek kivitelzve és ugyanakkor a játék olvasása is ehez az iramhoz legyen kényszerítve. Ehez sok gyakorlat és idő is szükséges. Az igazság az, hogy amikor a gyerekek először kezdenek labdarúgást tanulni, a technikai mozdulatokat helyesen kell elsajátítani még függetlenűl a játék iramától. Ha ezt jól megtanulták az elem megelevenítése az idő folyamán csak gyorsulni fog. Ezeket a mozgásokat, mozdulatok specifikus gyakorlatokkal gyorsítjuk mint például a pörgés, az emelés/levevés (la Cuchara) gyors irány változtatás, gyorsulás és leszükített játéktérben való játékkal. A kivitelezés gyorsasága a tizenhatoson belül elengedhetetlen fegyver a jó játékos fegyvertárában. Amikor egy csatár a tizenhatoson belül labdát kap az ideális helyzet az, hogy mielőtt még oda ér a labda ő már tudja is mit fog vele csinálni. Ha ez igaz akkor nézzük meg az intervallumot ami ehez szükséges: két tized másodperc az ellenfél helyzetének feltérképezése, egy tized másodperc felismerni hol vannak a csapattársak, és még egy tized másodperc végrehajtani a lövést, beadást, leadást ívelést stb.. Ha egy játékos ezt képtelen véghezvinni az adott időn belűl – persze mindenki virít gyenge
ellenfelek között- akkor biztosra vehető, hogy ezekből a játékosokból SOHA nem lesz hivatásos labdarúgó. Ugyanakkor minden edzésen és nagy iramban a játékosoknak meg kell tanulniuk a játék közbeni derék és törzs és kar használatot. Egy hivatásos mérközésről minden futbal szakértő elmondja a véleményét, elmondja meglátásait, kielemzi a látottakat, de az egyik legfontosabb – az úgymond titkos okkult játékot sosem veszik észre. Mert a hivatásos labdarugók mind bitorolnak olyan szabályos és szabálytalan mozdulatokat amelyeket nem csak a szakértők de még a bírók sem nagyon vesznek észre. Ismertem olyan fiatal játékosokat is akik kifort játékosok lettek és felkerültek a hivatásos futbalvilágba ahol más hivatásos játékosok ellen minden tudásuk elszállt, nem tudták legyürni az ellenfelet akik mindig kézzel fogtak és karjukkal mindig útban voltak. Sajnos ezek a játékosok ugyancsak képtelenek voltak a labdarugás csúcsára kerülni és lassan elvesztek a középszerűség útvesztőiben. Azok a játékosok akik ezt a szintet elérik meg kell tanulniuk, hogy sem a tehetség, sem min az ügyesség, még nem elég erre a szintre. Ide nagy erő tartalékok és erőteljes játék is szükséges, váll váll ellen, kar kar ellen, és sokszor test test ellen is bevetendő. A fizikai erő kifejtése és fizikai kontaktus mértéktelen és a játékosoknak ezt is mint minden mást az edzéseken szokni és tanulni kell, hogy mire eljön az idő minden játékosunk tudatában legyan az ellenfél minden trükkjének és ellenállásának. Edzéseken és a mérkőzések folyamán a játékosok fogják egymást, húznak, fognak, lökdösődnek, ütnek harapnak és erőszakosan felrugják egymást. Pontosan ezért szükséges a fiatal labdarugókat a labda fedezésére és a labda fedezésére a test egésszével valo öszpontosítására tanítani. Persze ebben benne van a törzs, a kéz, a kar, a könyök és minden más bevethető fegyver ami a labda megtartásához szükséges és az ellenfél átjátszásához elengedhetetlen. ......És befejezésül Eszmefuttatásomat két fontos pontal szeretném zárni. A tanulás alapjai: 1. 2. 3. 4.
- Tanulj meg cselezni – Tanulj meg passzolni – Tanulj meg játszani – Tanulj meg lőni (Azt mindenkinek meg kell értenie, hogy egy játékosnak hiába van kiváló lövő technikája, de ha nem tud játszani, sohasem fogja magát a lövéshez legjobb helyzetben találni magát ezért sohasem lesz alkalma lőni és gólt szerezni) Sport Pszichológusok világszerte megállapították, hogy szellemi edzéseket ne végeztessünk a gyerekekkel ameddig azok nem sajátították el teljesen a labdarugás technikai elemeit. Csak akkor készek labdarúgóknak lenni!
