1. FEJEZET
Általános ismeretek
1.1 A nyúlágazat helyzete napjainkban Az elmúlt 20 évben a nyúlhústermelés helyzete jelentősen megváltozott. A hibridek használatával, a mesterséges termékenyítés bevezetésével, a ciklikus szaporítás alkalmazásával és az új betegségek megjelenésével a jelenlegi intenzív árutermelő nyúltenyésztés már nem hasonlítható össze a korábbi hagyományos nyúlhústermeléssel. A jövőbeni fejlődésnek összhangban kell lennie a fogyasztók elvárásaival, az állatjóléti szabályok betartásával és a környezetterhelés csökkentésével. A nagy tömegben termelt húsféleségek (baromfi, sertés, szarvasmarha) jelentősen befolyásolják a nyúltenyésztés fejlődését. Ugyan az utóbbi 20 évben a húsfogyasztás szokásaiban egyértelmű változás volt megfigyelhető a marhahústól a baromfihús irányába, de a legtöbb országban a nyúlhús fogyasztásban alig volt érzékelhető változás. A nyúlhús általában kevésbé ismert, viszonylag drága és hosszú az étel elkészítési ideje. A nyúlhús kémiai jellemzői (alacsony zsírtartalom, kedvező zsírsav összetétel) és érzékszervi tulajdonságai találkoznak a modern táplálkozást előnyben részesítő fogyasztók igényeivel. 1.1.1 A világ nyúlhústermelése A nyúlhús szerepe földrészenként és országonként eltérő. Vannak tradicionális nyúltenyésztő országok (pl.: a latin-európai országok), máshol viszont semmi jelentősége sincs (pl.: Iránban vallási tilalom, Grönlandon éghajlati okok, vagy Etiópiában a fogyasztási szokások miatt). A világ nyúlhústermelése 2003-ban 1.107.025 tonna volt. Ebből Európa 49,9, Ázsia 40,5, Afrika 7,7 és Amerika 1,9 %-ban részesült. Az egyes országok nyúlárútermelését az 1. táblázat mutatja be. Ázsiában egyre növekvő a vágónyúl mennyisége, aminek tekintélyes hányadát Kína állítja elő, 440 ezer tonnás termelésével. Szerepe a kivitelben is meghatározó, ugyanis Ázsiából valójában csak Kína exportál nyulat. A térségből kikerülő fagyasztva szállított karkasz (konyhakész vágott nyúl, csontos hús, leggyakrabban fejjel, májjal és vesékkel együtt) viszonylag kisebb súlyú, ára alacsony, általában 30-50 %-kal olcsóbb, mint az európai nyúl. A kínai export szerepe a világpiaci árak szempontjából meghatározó, mivel nagy mennyiségek szállítására képesek. Kína mellett Indonézia termelése számottevő, de a Fülöp-szigeteken, Malajziában, Thaiföldön, Vietnámban és Dél-Koreában is ismert húsféleség. Afrika nyúltenyésztése folyamatosan fejlődik. Egyiptom és Ghána mellett még jelentős Algéria, Marokkó és Szudán termelése is. A melegégövi országokban elsősorban a fehérjehiány csökkentése szempontjából különös jelentőségű a termelés. Amerikában az USA Csendes-óceán menti államaiban, valamint Missouriban és Arkansasban jelentősebb a fogyasztás. Főként azokon a területeken népszerűbb, ahol olasz, francia, vagy spanyol bevándorlók élnek, így Kanadában Quebec tartomány francia anyanyelvű lakossága gyakran fogyasztja. Ebben a térségben az 1,8-2,0 kg-os súlyban vágott ún. fryers-t kedvelik. Közép-Amerikában Mexikó, míg Dél-Amerikában Brazília és Uruguay a fő piac.
1
Óceánia nyúltenyésztése elhanyagolható. Ebben szerepet játszhat, hogy az első hajósok által betelepített nyulak ragadozók hiányában elszaporodtak és nagyon sok kárt okoztak. 1. táblázat. Az egyes országokban előállított nyúl mennyisége (FAO, 2003) Ország 1. Kína 2. Olaszország 3. Spanyolország 4. Franciaország 5. Egyiptom 6. Csehország 7. Németország 8. Ukrajna 9. Magyarország 10. Argentína 11. Oroszország 12. Bulgária 13. Görögország 14. Románia 15. Lengyelország 16. Szlovákia
Mennyiség (tonna) 440.000 222.000 114.732 85.200 69.840 38.500 33.800 15.000 10.800 7.150 6.000 5.000 5.000 4.000 3.600 3.500
A világ termeléshez viszonyitott arány (%) 39,7 20,1 10,4 7,7 6,3 3,5 3,0 1,4 1,0 0,6 0,55 0,45 0,45 0,33 0,35 0,30
A nyúlhús felét Európában állítják elő. Kontinensünkön a szükséglet több országban meghaladja a termelést, így ezek behozatalra szorulnak Európa nyúlhústermelésében Olaszországé a vezető szerep, a kontinens kereskedelmében megjelenő termék 40 %-át és a világ 20 %-át adják. Olaszország önellátásra törekszik, a termelés lassú ütemben növekszik. Veneta, Lombardia, Emilia-Romagna és Piemontetartományokban a legjelentősebb a nyúltenyésztés. Az olaszokat kissé lemaradva követi Spanyol- és Franciaország. Magyarország a 9. legnagyobb nyúlhús-előállító ország. Figyelemre méltó változás, hogy a franciák termelése folyamatosan csökken, míg a spanyoloké nő. A franciák a kis telepek megszűnésével, és a kereskedelmi forgalomból való kiesésével magyarázzák a visszaesést. Eközben a spanyolok átvették a francia modellt, és számos nagy telepet létesítettek. A volt szocialista országok legtöbbjében a rendszerváltást követően visszaesett a termelés. Ez alól Csehország jelent kivételt. Ott hathatós állami segítséggel sikerült a termelést szinten tartani, illetve növelni. Nyúltenyésztési nagyhatalomnak számít még Ukrajna és Oroszország is. 1.1.2 Az export és import alakulása a világ országaiban A világon Európa a legnagyobb nyúlhús importőr (6078 ezer tonna), míg Ázsia 9082 ezer tonnával a legnagyobb exportőr (2. táblázat). Kína (9081 ezer tonna) után Magyarország kivitele a legnagyobb. A franciák és a spanyolok is jelentős mennyiséget exportálnak. Németország és Svájc vásárolja a legtöbb nyulat. Nagy mennyiségben importálnak még nyúlhúst a portugálok, a görögök, a belgák és csak utánuk következnek az olaszok.
2
2. táblázat. Az export és az import alakulása az egyes országokban ( FAO, 2002) Ország Ázsia Kína Japán Afrika Amerika USA Óceánia Európa Németország Svájc Portugália Görögország Belgium Olaszország Luxemburg Ausztria Oroszország Nagy-Britannia Lengyelország Csehország Franciaország Spanyolország Magyarország
Export 9082 9081 0 54 70 49 0 24236 354 0 4 2 1684 2670 12 196 0 138 179 917 5073 3496 5388
Import Különbözet Karkasz, ezer tonna 1170 7912 0 9081 1099 -1099 420 -366 652 -582 639 -590 19 -19 30314 -6078 7589 -7235 2718 -2718 1980 -1976 1309 -1307 2765 -1081 3475 -805 274 -262 410 -214 152 -152 266 -128 43 136 678 239 3544 1529 543 2953 0 5388
Néhány ország az exportban és importban is jelentős szerepet játszik, ugyanis egyik vállalat a behozatalban, a másik pedig a kivitelben érdekelt. Magyarország a világ egyedüli országa, amely az összes felvásárolt nyulat levágja és külföldre adja el. Kína, Lengyelország, Belgium, Hollandia, Dánia, Szlovákia, Horvátország és Bosznia a megtermelt nyúl több, mint 20 %-át más országban értékesíti. Csehországban és Bulgáriában ez az arány 10-20 % közötti. 1.1.3 Fogyasztói szokások A legtöbb nyúlhúst Máltán fogyasztják (8,89 kg/fő/év). Erre magyarázatul szolgál a lakosság lélekszámát többszörösen felülmúló turizmus. Kiemelkedő még az olaszok és a ciprusiak fogyasztása is 5,71, illetve 4,37 kg-os fogyasztással (3. táblázat). A franciák, a belgák és a spanyolok szinte megegyező mennyiségű nyúlhúst fogyasztanak (2,6-2,8 kg/fő/év).
3
3. táblázat. Az országonkénti nyúlhús fogyasztás (FAO, 1997) Ország Málta Olaszország Ciprus Franciaország Belgium Spanyolország Portugália Csehország Oroszország Szlovénia
Nyúlhús fogyasztás (kg/fő/év) 8,89 5,71 4,37 2,76 2,73 2,61 1,94 1,72 0,75 0,74
Ország Görögország Románia Hollandia Lengyelország Németország Bulgária Kanada USA Magyarország
Nyúlhús fogyasztás (kg/fő/év) 0,70 0,64 0,63 0,50 0,44 0,39 0,23 0,14 0,10
A portugálok és csehek fogyasztása is megközelíti a 2 kg-os mennyiséget. Amíg az oroszok, a szlovénok, a románok, a hollandok, a görögök és a lengyelek 0,5-0,8 kg nyúlhúst esznek fejenként, addig Magyarországon 0,1 kg/fő/év a fogyasztás. Az exportáló országoknak fontos tudnia, hogy máshol milyenek a fogyasztói szokások, melyik országban milyen nyulat vásárolnak, mekkora az ideális vágósúly és a karkasz kívánatos súlya. Néhány ország kivitelével az az általános kép rajzolódik ki, hogy az északi népek a nagyobb, a déli népek a kisebb testű nyulat kedvelik. Ez a tendencia még országon belül is megfigyelhető. Olaszországban például Torinó környékén 2,8-3, Velencében 2,6-2,7, míg Dél-Olaszországban az 1,8-2 kg-os élősúlyban vágott nyulat kedvelik A németek a 2,8-3,0 , a svájciak a 2,2-3,1, a csehek a 2,6-2,8 kg-os élősúlyban vágott nyulakat keresik. A déliek közül például a spanyolok, portugálok, kínaiak és mexikóiak az 1,8-2,2 kg-os súlyú nyulakat részesítik előnyben. 1.1.4 Nyúltenyésztés Európában Nyugat-Európában korábban a kis telepektől az 500 anyás családi farmokig mindegyik megtalálható volt. A 80-as évek végétől a rohamosan terjedő ciklikus szaporítás, a mesterséges termékenyítés, a munkaszervezés vezetett Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban az ún. iparszerű, több ezer anyás telepek megjelenéséhez. A nagy mennyiségű takarmány és az egyöntetű, kiváló minőségű vágónyúl egyidejű szállítása mellett az egy anyára jutó nyereség csökkenése indukálja az ilyen irányú fejlődést. Míg korábban a nyugat-európai 300-400 anyás telepekkel rendelkező családi farmok meg tudtak élni a nyúltenyésztés jövedelméből, addig az elmúlt tíz évben megfigyelhető árcsökkenés miatt egyre nehezebb a főfoglalkozásúak megélhetése. Ezért várhatóan a családi telepek mérete 800-1200 anyára nő. Franciaországban a farmerek más utat járnak, hiszen nem kizárólag nyúllal foglalkoznak, más állatot is tartanak, vagy növénytermesztéssel is foglalkoznak, így ott nem feltétlenül kell a telepméret növekedésével számolni. Ami a termelés színvonalát illeti elmondható, hogy a nyulak teljesítménye más állatfajokéhoz viszonyítva lassan javul (4. táblázat).
4
4. táblázat. Az állatok speciális vonalainak teljesítmény- javulásának összehasonlítása (Maertens, 2001)
Állatfaj / tulajdonság (év)
1960
1980
2000
Tojótyúk (tojás / tyúk / év) Brojlerkor 1,5 kg-os súly elérésekor Tejelő tehén ( l/ tehén / év) Koca (választott malac / koca / év) Hízónyúl Alomlétszám (élő) Kor 2,5 kg-os súly elérésekor (hét) Választott nyúl / anya / év
200 11-12 4000 12-13
270 6 6000 16-17
300 4-5 8500 21-22
8 12 35
9 11 40
10 10 55
A közelmúltig az új-zélandi fehér volt az árutermelés meghatározó fajtája, ezzel szemben ma már az EU-ban becslések szerint a termelés mintegy 70 %-át adják a hibridek. A hibridnemesítő vállalatok többsége egy szülőpár anyai állománnyal és több apai vonallal rendelkeznek. Így az adott igényeknek megfelelően normál vagy nagysúlyú, illetve színes apai vonalakat ajánlanak. Normál súlyú apai vonal a spanyol és francia igényeknek felel meg (2,2-2,4 kg-os vágósúly). Nagyobb súlyig történő hízlaláshoz nagytestű apai vonalat célszerű használni. Újabban igényként jelentkezik a színes (ún. label) végtermék előállítása. Ekkor apai partnerként a champagni (francia) ezüst vagy a burgundi vörös fajtákat alkalmazzák. Míg az anyai vonal kifejlettkori súlya 4,0-4,5 kg, addig az apai vonalé 6-7 kg is lehet. Ez maga után vonja az apai vonalak késői vágásérettségét, amit csak 3,5 kilogrammos súlyban érnek el. A piac pedig általában 2,2-2,5 kg-os súlyú vágónyulat igényel, amikor még az apai vonalak vágási kitermelése 3 %-kal elmarad az anyai vonalétól Az elmúlt tíz évben a hibridek terjedésével egyre jobban nőtt a termelés színvonala, de így is elmarad a többi állatfaj esetében tapasztaltakkal. A hibridek képesek akár 55-60 g-os napi súlygyarapodásra és 2,5-2,8 kg/kg takarmányértékesítésre is. A további szelekciós munkában a tejtermelés növelésére kell nagyobb hangsúlyt fektetni, hogy a megszületett 10 vagy annál népesebb almok felnevelésére is képesek legyenek az anyák. A nyúlágazat jövedelmezőségét nagymértékben befolyásolja a takarmányok ára. Az intenzív, iparszerű telepeken a termelés költségének 70-75 %-át a takarmány teszi ki, és csak ezt követik a bér- és bérjellegű-, állategészségügyi- és közmű-költségek. A hazai telepeken a fajlagos takarmányfelhasználás jóval 4 kg/1 kg élősúly-gyarapodás fölött van. Ezzel szemben Nyugat-Európában ezt az értéket 3,7-3,8 kg/kg-ra le tudták szorítani. Ezen a téren tehát a magyar tenyésztőknek volna mit javítani. Néhány tized százalékos javulás is észrevehető jövedelem-növekedést eredményezhet. 1.1.5 A nyúltenyésztés Magyarországon A mögöttünk hagyott másfél évtizedben a hazai nyúltenyésztés struktúraváltáson esett át, sőt még talán jelenleg is zajlik ez a folyamat. 1992-ben még a nyúlállomány 98 százaléka háztáji és ún. kisegítő gazdaságokban volt. Ekkor kezdődtek meg a tárgyalások az EU-val és nyilvánvalóvá vált a nyomonkövethetőség határozott igénye. Ezáltal a késztermék visszavezethető egészen az élőállat előállítóig. Ez a korábbi kistermelői keretek között elképzelhetetlen lett volna. Az EU-ban csak a hivatalosan regisztrált, termelési adatokat szolgáltató, teljes termelésének nyomon követését kiadó termelő számíthat támogatásra. Ebbe a körbe csak az integrációba tömörült kistermelők és a nagyüzemek férnek bele. A vállalkozó méretű telepek kialakítása 1995-96-ban kezdődött meg. A nyolcvanas években ugyan termelt még három nagyüzemi telep (Dunavarsányi Tsz, Bikali ÁG, Környei Mg. 5
Kombinát), a rendszerváltozáskor azonban ezek ellehetetlenültek. A privatizációval csak a bikali telep került szakmai befektető kezébe, ahol mind a mai napig 6000 anyával folyik a termelés. Jelenleg hat véglegesen vagy ideiglenesen elismert tenyésztőszervezet található Magyarországon. A Bácska Rt. (hy-plus medium nyúl), a Kaposvári Egyetem (pannon fehér nyúl), a Leporex Kft. (hycole nyúl), Juráskó Kft. (debreceni fehér nyúl), Sándor Ferenc (ZIKA nyúl), valamint Anifarm Kft. (HYLA- ideiglenesen elismert). Ezek között két fajta és négy hibrid található. A korábban igen népszerű új-zélandi fehér és kalifornia nyúlfajtáknak - amelyek egyébként szinte mindegyik elismert nyúlfajta és hibrid előállításában részt vettek - nincs elismert tenyésztőszervezete, így az ezeket tenyésztők nem is kaphatnak támogatást. 1995-től a nagy telepek száma fokozatosan nő, az előállított termékmennyiségük 2001-ben a magyar nyúltermelés 50, 2002-ben 67, míg 2004 elejére a 80 %-át is meghaladta. Az ún. kistermelői, háztáji nyúl volumene egymillió db / év körüli szintre esett vissza. A termelés kb. 70-75 %-a a 100 anyanyúl feletti létszámú telepeken folyik. 10 körül vannak az ezer anyánál többet tartók. Többen 600-800 anyával dolgoztak korábban, és mostanra érik el az ezer fölötti méretet. 40 és 50 közé tehetők a 200 anyánál többel termelők. Sőt a legnagyobb 80-90 vállalkozásnál összesen több, mint 100 ezer anya áll termelésben. Ezeknek vállalkozói méretű telepeknek a kialakulását segítették a beruházási, gép- és eszközbeszerzési támogatások. A 2000 óta bevezetett tenyésznövendék beállítási támogatás további lendületet adott a fejlesztéseknek. 2002-ben négyféle támogatási forma érintette a hazai nyúlágazatot. Ebből három piacra jutási támogatás. Ezáltal lehetőség nyílt a melléktermék megsemmisítés, a húsvizsgálati díjak, és a vágónyúl szállításakor felmerülő állat-egészségügyi költségek támogatására. A negyedik forma már közvetlen termelői támogatás, a tenyésznövendék támogatás. 2004. évben három támogatási formát teljesen, egyet pedig részben megszüntettek. A vágóhídi húsvizsgálat, a vágóhídi veszélyes hulladék megsemmisítése, valamint a szállításkori állatorvosi díj utáni támogatás teljesen megszűnt. A tenyésznövendék-nyúl beállítása után 2000 Ft helyett mindössze 1000 Ft/db támogatás jár. A termelésben új szervezeti formák, termelői csoportok, szövetkezetek is megjelentek, amelyeket az EU is előnyben részesít a különböző pályázatok elbírálásánál. A termelői csoportoknál az állami támogatások mértéke az éves nettó árbevétel 10 %-a, de maximum 25 millió Ft/év. További ágazati támogatást jelenthetnek az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programban (AVOP) szereplő pályázati lehetőségek, melyeket a termékpálya valamennyi szereplője igénybe vehet. Ennek keretein belül beruházásokra, fejlesztésekre 45 %-os vissza nem térítendő támogatást lehet nyerni.
6
5. táblázat. A nyúlhús felvásárlás és az export alakulása (Nyúl Terméktanács, 2005) Év
Felvásárolt élősúly (t)
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
33468 37132 34444 26255 15732 16939 15959 13743 13903 12716 10870 12761 11887 10932
Export (karkasz t) 16763 19224 18512 13346 8845 8129 8866 7263 6419 6359 5118 5615 5388 5045
Árbevétel (ezer$) 52283 58226 58060 38039 29339 28595 31425 22840 21727 20407 16846 20643 18161 23156
A nyúlágazat exportorientált, ezért a megtermelt nyúlhús szinte teljes egésze exportra kerül. A felvásárolt élőnyúl mennyisége a ’90-es évek elején meghaladta a 34-37 ezer tonnát, és az ágazat árbevétele elérte az 58 millió USD-t is (5. táblázat). Az 1993 és 1994-es évek azonban hatalmas visszaesést jelentettek, a termelés kevesebb, mint felére esett vissza. Azóta a felvásárolt élőnyúl mennyisége folyamatosan csökkent, olyannyira, hogy mára a magyar nyúlágazat árbevétele alig haladja meg a 23 millió USD-t. Míg a 70-es években élő nyulat is exportáltunk, ez a következő néhány évben teljesen megszűnt. A 90-es évek elején még az egész nyúl exportja dominált. A feldolgozó üzemek arra törekednek, hogy tovább növeljék a magasabban feldolgozott termékek exportját, ezért 2003-ban már a darabolt nyúlból került ki az exportmennyiség 66,2 %-a (6. táblázat). 6. táblázat. Az egész karkasz és a darabolt termékek exportjának alakulása (%) (Nyúl Terméktanács, 2005) Év 1990 1992 1994 1996 1997 1998 1999 2000 2003
Egész nyúl (%) 93 84 76,97 73,36 71,89 67,93 58,37 44,93 33,8
Darabolt nyúl (%) 7 16 23,03 26,64 28,11 32,07 41,63 55,07 66,2
Magyarországon jelenleg hét EU-s export engedéllyel rendelkező nyúlvágóhíd van. Ebből 2003-ban 4 üzemelt folyamatosan. Vágóhídjaink összesen 16,2 millió db nyulat tudnának 7
évente vágni, ezzel szemben kihasználtságuk csekély. A négy üzemelő vágóhíd közül kettő igen alacsony kihasználtságú, csak a svájci tulajdonú lajosmizsei Olívia Nyúlvágóhíd és a bajai vágóhíd kihasználtsága megfelelő 90 illetve 80 %-kal (7. táblázat). 7. táblázat. Nyúlvágóhidak kapacitása és kihasználtságuk (Nyúl Terméktanács, 2005) Telephely Környe Baja Lajosmizse Baj Kisvárda Gyomaendrőd Jászberény
Kapacitás, Kihasználtság (%) millió (db/év) 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 4 13 11 7 3 51 48 55 40 51 76 80 2,2 79 83 92 92 96 92 90 2 61 45 40 54 53 35 15 2 35 35 1 2 18 11 7 1 53 13 10 15 10 -
A vágóhidak által levágott nyulak döntő hányada exportra kerül. A hazai fogyasztás nem éri el a 10 dkg nyúlhús/fő/évet. Folyamatosan nő a termelői önfogyasztás, ami egyik részről szociális okok miatt alkult ki, másrészt a társadalom körében egyre népszerűbb a korszerű táplálkozásra való átállás. A magyar nyúlhús közel fele az olasz asztalokra kerül. Jelentős még a Svájcba és a Németországba kerülő exportmennyiség is, amely 27,9 %, illetve 19,2 %-ot képvisel. Szállítunk még nyúlhúst Belgiumba, Franciaországba és Oroszországba is (8. táblázat). 8. táblázat. A magyar nyúlhús export országonkénti megoszlása (%) (Nyúl Terméktanács, 2005) Ország Olaszország Svájc Németország Franciaország Belgium Hollandia Oroszország Anglia Spanyolország Írország Görögország Egyéb
1990 1994 1997 1998 1999 2000 92,5 68 65,3 60,6 62,1 56,1 2,5 25 24 26,5 26,1 31,2 1 3,5 3,7 5,2 5,1 8,4 0,5 2 0,3 0,5 0,8 0,8 3 0,5 5 4,2 3,5 1,3 0,5 1 1 0,7 0,7 2,7 1,3 0,2 0,3 0,4 1,7
2001 58,53 31,2 8,05 0,93
2002 52,2 26,3 16,1 1 3,4
2003 43,1 27,9 19,2 4,1 4,6
0,95 0,34
0,9
0,1
0,1
0,6
Az EU-csatlakozás után is viszonylag kedvező helyzetben maradhat a nyúltenyésztés, hiszen a WTO által megállapított zöld csomagon belül, nemzeti szinten nyugodtan támogatható a nyúl. 2001. július 1-től a négynullás kategóriába tartozik, azaz nem kapunk exporttámogatást, de cserébe minden nyúltermék kvótamentesen, 0 százalékos vámmal értékesíthető az Unió piacain. Kedvező számunkra, hogy a fő termelő és egyben fogyasztó – 8
főleg mediterrán - országokban a termelés várhatóan évi néhány százalékkal csökkenni fog. Eközben a fogyasztás érdemi csökkenése nem figyelhető meg. A rendkívül egészséges nyúlhús az igényes nyugat-európai fogyasztók körében továbbra is igen kedvelt húsféleség. Várhatóan a belső fogyasztás is nőni fog. Ezt előremozdíthatja a hazai vásárlóerő növekedése és a mediterrán konyhaművészet népszerűsödése is.
1.2 A házinyúl rendszertani helye A nyúlféléket az emlősök (Mammalia) osztályába, a tulajdonképpeni emlősök alosztályába és a magasabb rendű emlősök (Eutheria) csapatába sorolták be. Ebben a csapatban több öregrendet találunk. A nyúlfélék viszont a rágcsálók (Glires) öregrendben találhatók. Ebben két rendet állítottak fel a zoológusok. Az egyik a nyúlszerü rágcsálók (Lagomorpha), a másik pedig a rágcsálók (Rodentia) rendje. Az utóbbiba tartoznak az egerek, patkányok is. A két rend szétválasztása anatómiai bélyegek alapján történhet. Különbség mutatkozik a metszőfogak és zápfogak számában, felépítésében, valamint az agy méreteiben is. A rágcsálók fogazatát 26, míg a nyúlszerü rágcsálókét 28 fog alkotja, amelyet szemléletesen mutat be a fogképlet. A rágcsálók (Rodentia) fogképlete: M P C I I 2 3 0 2 2 3 2 0 2 2
C P M 0 3 2 = 26 0 3 2
A nyúlszerű rágcsálók (Lagomorpha) fogképlete: M P C I I 3 3 0 2 2 3 2 0 0 3
C P M 0 3 3 = 28 1 1 2
A fogképletekben a betűjelzések az alábbiakat jelentik: M= moláris, zápfog, P=premoláris, előzápfog, C= caninus, szemfog, I= incisivus, metszőfog. A rágcsálók fogazatára jellemző, hogy a metszőfogaik az élet folyamán állandóan növekednek, így az állat kénytelen folyamatosan koptatni azokat. Túlnövekedésük esetén a takarmányfelvétel akadályozott, lesoványodáshoz, az állat elhullásához vezethet. A nyúl kettős metszőfogú állat. Ez a jelenség egyedülálló az állatvilágban és a Lagomorpha rend biztos rendszertani bélyege. Ez abban nyilvánul meg, hogy a felső állkapocsban a két, rágásra használt elülső, gyökértelen metszőfog mögött egy-egy második, csökevényes metszőfog is található. A Lagomorpha renden belül két család érdemel figyelmet. Az egyik a pocoknyúlfélék (Ochotonidae) családja, amelyben 14 faj található. Többségük Ázsiában él, testsúlyuk 125400 g közötti, testhosszuk nem haladja meg a 20 cm-t. A másik, gazdaságilag fontosabb család a nyúlfék (Leporidae) családja. Ebben a rendszertani egységben 9 genus (nem) található, amelyekbe összesen több mint 50 fajt soroltak be. Az egyik genus az üregi nyulaké (Oryctolagus), ahová az üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus), a házinyúl őse is tartozik. A házinyúl rendszertani helyét az 1. ábra mutatja be. A hazánkban vadon élő másik nyúlféle, a mezei nyúl (Lepus europaeus) a Lepus genusba tartozik. Az említett 2 nemen kívül még 7 nem ismert. Az ezekbe tartozó fajok közül egyeseket a trópusokon tartják, és szaporítják mesterséges körülmények között. Jelentőségük a táplálkozási gondokkal küzdő országokban van, ahol a tenyésztést, a fajok elterjesztését
9
FAO programok, helyi, állami kutatóintézetek segítik. Négy nemzetség fajai jelentősek élelmezési és gazdasági szempontból. 1. ábra. A házinyúl rendszertani helye (Holdas S. nyomán, 2000)
A Pronolagus nemzetség fajai Afrika nagy részén elterjedtek. Ezek közül többet tenyésztésbe fogtak. A ketreces tartást jól tűrik, szaporíthatók. A táplálékra sem igényesek, a nem túlságosan tápláló növényeken is megélnek. 1.kép. Romerolagus diazi A Romerolagus genusba 1 faj tartozik, a Romerolagus diazi (1.kép). Ez Mexikóban őshonos, ahol az ott élő családok fogságban tartják és szaporítják, annak ellenére, hogy igen kistermetű (28-31 cmes testhosszúságú).
10
A Poelagus marjorita tenyésztésével Szudánban, Kongóban, Ugandában fog-lalkoznak. Ez a faj már valamivel nagyobb, ugyanis 2,5 kg-os testsúlyt és 45 cm-es testhosszúságot is elérhet. Jól tűri a fogságban tartást, jól szaporodik, így egyes afrikai szakértők szerint lehetőség mutatkozik a faj domesztikációjára. 2. kép. Sylvilagus floridanus A Sylvilagus genusba 13 fajt sorol-nak, amelyek Kanadától Argentína és Paraguay vidékéig elterjedtek. A változatos élőhely miatt a fajok jelentősen különböznek egymástól, a fajok testsúlya 0,4-2,5 kg között változhat. A Sylvilagus floridanus (2. kép) fogságban tartásáról kedvezőek a vélemények. Egy évben akár ötször is fialtatható, átlagosan 4, szélső esetben 2-7 kisnyúl születik egy alomban.
1.3 A házinyúl származása és eredete A házinyúl monofiletikus eredetű, vagyis egy közös őstől, az üregi nyúltól /Oryctolagus cuniculus/ származtatható. E faj legrégebbi csontlelete hatmillió éves, amelyet Andalúziában, a mai Spanyolország területén találtak. Hazánkban a nyúlfélék (Leporidae) közül két faj él vadon. Az előbb említett üregi nyúl (3. kép) és a mezei nyúl (Lepus europaeus) (4. kép). 3. kép. Üregi nyúl
4. kép. Mezei nyúl
A rendszertani elhelyezésből jól látható a két faj közötti távolság: nemcsak a faj, hanem a magasabb rendszertani egység (nem, genus) is különböző. Az alaki hasonlóság miatt sokan felvetik a két faj közötti rokonságot. A mezei nyúl valóban rokona az üreginek, de semmiféleképen sem őse a házinyúlnak. A kereszteződéssel kapcsolatban is sok ellentmondó hiedelem járja. Az üregi nyúl feltétlenül kereszteződik a házinyúllal, de a mezei nyúllal való sikeres kereszteződéséről a tudomány ezidáig nem tud. Erre magyarázatot ad az örökítőanyagot magában foglaló kromoszómagarnitúra száma a nyúlfélékben. A Lepus nemzetségbe tartozó mezei nyúlnak 48 kromoszómája (2n=48), ezzel szemben az üregi nyúlnak csak 44 kromoszómája van. A sikeres keresztezés az üregi és mezei nyúl között már elméletileg is
11
várható nehézségekbe ütközik, hiszen az ivarsejtek egyesülésekor az anyai és apai kromoszómák nem találhatják meg megfelelő párjaikat. A magyar nyelv vadnyúl névvel illeti mindkét hazánkban vadon élő nyúlfélét. Ezzel szemben a németek a mezei nyulat Feldhase, az üregi nyulat Wildkaninchen kifejezéssel illetik. Az angolok is két megnevezést használnak a két fajra: a mezei nyulat „(brown) hare”nak, az üregit „rabbit”-nek nevezik. A két faj élettere Európában közel megegyezik. Az eredetileg sztyepplakó mezei nyúl jól alkalmazkodott a kultúrsztyeppekhez. Magasabb állománysűrűséget viszont csak ott ér el, ahol sokféleséget biztosító vetésszerkezet a kisparcellákon jelenik meg, fennmaradtak a természetes és mesterséges gyepek, továbbá erdősávok, erdőfoltok váltogatják egymást. Az üregi nyúl előfordulása hazánkban a laza homokos talajokhoz kötődik. Míg nálunk kedveli a talajműveléstől érintetlen, erdős, bokros területeket, addig Nyugat-Európában a nagyobb városi parkokban, repülőtereken, kertekben is rendszeresen előfordul. A mezei nyúl jóval nagyobb, mint az üregi nyúl, teste karcsúbb, a gyors meneküléshez alkalmazkodott. Testsúlya 3,5-4,0 kg, testhossza 60-65 cm. Az üregi nyúl l,5-2,0 kg-os, testhossza 38-50 cm. Az üregi nyúl fülei rövidebbek, a mezeié hosszúak, lapátosak, hegyük fekete, előre hajtva túlérnek az orrhegyen. Testszíne szürkés vagy sárgásszürke, míg a mezeié barnásvörös. 2. ábra. A mezei- és üregi nyúl tulajdonságai közötti különbségek (Harangi S., 2005)
Elnevezés
Latin Angol Német
Nem (genus) Kromoszómaszám Élettere Testnagyság Testhossz Testsúly Vemhességi idő Szaporodási sajátosság Szaporaság Fialások száma évente A kisnyulak születéskor
Üregi nyúl
Mezei nyúl
Oryctolagus cuniculus rabbit Wildkaninchen Oryctolagus 2n=44 Érintetlen erdős, bokros területek 38-50 cm 1,5 - 2,0 kg 31 nap
Lepus europaeus brown hare Feldhase Lepus 2n=48 Sztyepplakó 60-65 cm 3,5 - 4,0 kg 42 nap szuperfötáció 2-4 fióka/fialás 3 szőrösek, nyitott szemmel jönnek világra
5-7 (10) fióka/fialás 3-5 csupaszok, süketek, vakok, fészeklakók
Különbségek vannak a szaporodásban is. Az üregi nyúl vemhességi ideje 31 nap, míg a mezei nyúl 42 napos vemhesség után hozza világra ivadékait. Ennek ellenére 38 naponként fial, mivel e fajnál ún. kettős vemhesség vagy szuperfötáció figyelhető meg. E jelenség lényege a következő: a fialás előtt a nőstény ismét párzik a bakkal. Ez az inger elindítja a peteleválást, tehát a következő vehem is kialakul a petevezetőben megtörténő megtermékenyülés révén. A termékenyítést az előző párzáskor bekerülő, a méh mirigyeiben akár egy hónapig tárolódó ondósejtek végzik. A 42. napon világra hozza a kisnyulakat, a megtermékenyített következő vehem petesejtjei a 4. napon telepszenek meg a méhben. A másodszor párzó bak feladata tehát mindössze a nemi inger és a peteleválás indukálása. A kettős vemhesség a nyúlféléknél csak a mezei nyúlra jellemző. Vad populációkban 15-20 %os, zárttéri tartásban 60-80 %-os gyakorisággal fordul elő. Az üregi nyúl fiókái csupaszak, süketek, vakok és fészeklakók, ezzel szemben a mezei nyúl fiókái szőrösen, nyitott szemmel jönnek világra. A szaporaságban is nagy a különbség. Az üregi nyúl akár 8-10 fiókát is vethet fialásonként, és optimális esetben 3-4-szer is fialhat egy évben. Ezzel szemben rokona 12
egyszerre 2-4 fiókát hoz világra, és egy évben háromszor is fialhat. Az üregi nyulat fogságban is jól lehet szaporítani, a ketreces tartást hamar megszokja. Ezzel szemben a mezei nyúl fogságban való szaporítása nehéz feladat. A két faj közötti jelentős különbségeket a 2. ábra foglalja össze.
1.4 Az üregi nyúl háziasítása – domesztikáció A nyúl domesztikációjáról meglepően keveset tudunk, habár a háziasítása jóval később kezdődött, mint az ismert és fontosabb háziállatoké. A kutya, ló, szarvasmarha, juh vagy a sertés több ezer éves domesztikációs múltra tekint vissza. Az archeológusok üregi nyúl csontmaradványokat nem találtak az emberi települések környékén. Ezek a leletek bizonyíthatnák, hogy az ember tartott-e maga körül nyulakat. Az üregi nyúl csontjai finomak, könnyen porladnak így azok nem maradtak fenn az idők folyamán. A nyulakról, nyúltenyésztésről csak kevés felirat, írásos emlék, ábrázolás maradt fenn. A legrégebbi, nyulakat ábrázoló feliratokat az ó-egyiptomi falfestményeken találjuk, amelyek i.e. 2000-2500-ból származnak. Ezeken papok láthatók, akik más áldozati állatok mellett nyulakat is visznek. A nyulak faji hovatartozása nehezen állapítható meg, hiszen ezen a területen ma is számos más fajba tartozó nyúlfélét tartanak. Valószínű, hogy az ó-egyiptomi vallási szertartásokhoz, mint áldozati állatot szaporították a nyulakat. Az ó-szövetségben Mózes a nyulat a tevével és a sertéssel együtt a tenyésztett állatok között említi. Szóhasználatában megkülönböztette az üregi és a mezei nyulat. Egyiptomon kívül más kultúrközpontokban is találunk nyomokat a nyúl háziasításáról. Az Indokínai-félszigeten (Vietnám, Thaiföld) egyes kolostorokban vannak feljegyzések arról, hogy a buddhista szerzetesek már nagyon régen tenyésztették az ezüst nyulakat, amelyek innen átkerültek Európába. Közép-Amerikába a háziasított üregi nyúl a spanyol hódítók hajóin került be. A spanyol hódítás előtt festett ábrázolásokon kutyák, jaguárok, ocelotok mellett nyúlképeket is találtak. Ezek a képek erősen stilizáltak, így a nyulak rendszertani helyét nehéz megállapítani. Valószínű, hogy az aztékok nem az üregi nyulat, hanem a Sylvilagus vagy Romerolagus genus fajait szaporították. Az első hiteles feljegyzések a föníciaiaktól származnak. A Kr.e. második évezred végén a föníciai hajósok átkelve a Földközi-tengeren a mai Spanyolország területén nagy számban találtak üregi nyulakat, amelyet az ottani őslakosok ismertek és fogyasztottak. Az üregi nyulak sokáig nem terjedtek el északi vagy keleti irányba. Nem találunk újabb írásos említést egészen Kr. e. 180-ig, amikor is Polybius (Kr. e. 204122 ) megemlítette, hogy Korzika szigetén élnek üregi nyulak. A következő írásos anyagot Varro (Kr.e. 116-27) készítette, amelyben a ”leporáriumokat” említi. Ezek olyan gödrök voltak, amiben több nyúlcsaládot helyeztek el. A már nem szopós nyulakat ketrecekben hizlalták tovább. Valószínűleg a nyúl domesztikációja Nyugat-Európában kezdődött, legalább 2000 évvel ezelőtt. Az utolsó jégkorszakot az Ibériai-félszigeten vészelte át, majd innen terjedt el Európában. Terjedésében nagy szerepe volt a Római Birodalomnak, amely egész NyugatEurópát, valamint a Földközi-tenger partvidéket magába foglalta. Ezeken a területeken a könnyen szaporítható nyúl mindig friss húst szolgáltatott a római légióknak és a telepeseknek egyaránt. Feltehetőleg a rómaiak vitték a nyulat először Britanniába 2000 évvel ezelőtt, de ott egészen a XI. századig nem terjedt el. Egy kínai kutató 1984-ben azt a nézetet publikálta, hogy a házinyúl őse a kínai fehér nyúl volt, amelynek domesztikációja a Han dinasztia (Kr.e.202 Kr.u.265) korában megkezdődött. A háziasítási folyamat kiterjedése az i.sz. 5-6. században történt meg. Ekkor kezdtek nyulakat tartani a francia szerzetesek. A X-XI. században jelent meg ÉszakFranciaországban. A középkorban kezdődött egész Európában elterjedni. 13
Angliában és Belgiumban a XII., Németországban a XV., Magyarországon valószínűleg a XVI. században jelent meg. Ezekben az évszázadokban várakban, várárkokban, később ketrecekben is neveltek friss húst adó nyulakat. Az első olyan festmény, amely biztosan nyulat ábrázolt, i.sz. 1400 körül keletkezett. Mind a hajósok, mind a szerzetesek kedvelték a húsát, és mindenfelé tenyésztették. Hajósok vitték át Amerikába és Ausztráliába, valamint több szigetre. A domesztikáció a legújabb elmélet szerint a XVIII. században fejeződött be. A tenyésztés a XIX. században vett nagy lendületet. A városi lakosság megkedvelte a nyulat részben a hús- és prémtermelése, részben az állatszeretet miatt. A későbbi évtizedekben számos fajtát és színváltozatát tenyésztették ki. Kialakult az angóranyúl, amelyről az első utalás 1789-ből, Drezdából származik, ahol, mint ”angol” nyúlról írnak. Úgy tűnik, hogy Angliából vitték be Franciaországba és Németországba is. A tenyésztők következetes szelekciós munkájának köszönhetően a nyulak küllemi és gazdasági tulajdonságai javultak. A XX. század első felében kialakult az új-zélandi fehér, majd a kaliforniai fajta is, amelyek a gazdasági célú húsnyúl tenyésztés alapjait jelentették.
1.5 Dedomesztikáció Ez a domesztikációval ellentétes folyamat, vagyis a már háziasított nyulak természetes környezetbe kerülve visszavadulnak. Ez zajlott le 1859-ben Ausztráliában szabadon engedett nyulakkal is. Nem voltak természetes ellenségeik, ezért gyorsan elszaporodtak. Harminc év múlva létszámuk 20 millióra nőtt. Hatalmas károkat okoznak ma is az új-zélandi és az ausztrál mezőgazdaságban. Egy korábbi eset, hogy 1420-ban hajósok vittek be néhány nyulat a Madeirától északra fekvő Porto Santo szigetre. Az elszaporodás után az eredeti spanyol állománytól erősen eltérő nyulak alakultak ki a szigeten. Darwin ezt a nyulat nem üregi nyúlnak tartotta, hanem egy másik fajba sorolta. Csak 1940-ben derült ki, hogy annak ellenére, hogy testsúlya mindössze 0,60 kg és külleme eltérő az üregi nyúlétól, mégis ebbe a fajba tartozik.
1.6 Változások a háziasítás során Ugyan a házinyúl domesztikációja mindössze 3000 évvel ezelőtt kezdődött és a tenyésztés csak a XIX. században vett nagy lendületet, a megváltozott körülmények és a szelekció hatására lényegesen módosult az állat szervezete. Megváltozott a testnagysága, a formája, a színe, módosultak az élettani folyamatok, az ivari élet, a szaporodás, a szaporaság, az idegrendszer. A háziasítás mind a mennyiségi, mind a minőségi tulajdonságokat módosította. A háziasítás során a házinyúl tulajdonságainak változékonysága megnövekedett a vad állományéhoz képest. Ezt tükrözi az is, hogy több, mint 200 fajta és ezeken belül számos változat létezik. A domesztikáció során bekövetkezett változásokat az üregi és házinyúl tulajdonságainak összehasonlításával mérhetjük fel. Testnagyság. Míg az üregi nyulak testsúlya általában 1,5-2,0 kg, addig a házinyúl fajták élősúlya igen széles határok között mozoghat. A legkisebb fajta a hermelin, amely mindössze 1 kg testsúlyú. A legnagyobbak az óriások (német, belga óriás), amelyek a 8-10 kg-os testsúlyt is elérhetik. A test arányai. Egyes fajtáknál a törzs megnyúlt (belga vitás), míg a húsfajtáknál a zömök testalakulás vált a tenyészcéllá.
14
Bizonyos fajtákra a nagy fej és hosszú fülek a jellemzők. Az óriás fajtáknál a 18 cm-nél hosszabb, széles kagylós fül a kívánatos. Az angol kosorrú nyúl fülei lelógóak, hosszuk a fejen át mérve egyik fülcsúcstól a másikig 58-70 cm. A korszerű hústermelő fajtáknál és hibrideknél a fej, a fülek kisebbek, vékonyabbak, ami javítja a vágási kihozatalukat. A test hengeres, a törzs jól izmolt, növekedett a szélesség és a mélység, a nyak pedig rövid, izmos. Csontozatuk vékonyabb, kevésbé szilárd és rugalmas, mint az üregi nyúlé. Szaporaság. A vad fajoknál az ivarérettség és a tenyészérettség egy időpontra esik. Így van ez az üregi nyúlnál is, amely már öthónapos korban tenyészéretté válik. A házinyúlnál az ivarérettség előbb következik be, mint a tenyészérettség. Az óriások csak 8 hónaposan, a középnagy testűek 5-6 hónaposan, míg a hibridek 4,5 hónaposan tenyészérettek. A vadon élő üregi nyúl a fialás után azonnal párzik, tehát akár 31-32 naponként újabb almot hozhat világra. Kevésbé szapora, mint a házinyúl, hiszen ennél a legnagyobb eddig ismert alomszám 21 db élő fióka volt. Az üregi nyúl általában csak 5-6, ritkábban 8-10 fiókát hoz világra. A szaporaság a domesztikáció során tehát javult. A tejtermelés növekedése azonban nem követte, így a házinyúl 8-12 kisnyúlnál többet nem képes felnevelni. Az üregi nyúl ivarzásában szezonalitás figyelhető meg. Ezt a téli időszak táplálékhiánya idézi elő, amikor képtelen táplálékot találni, utódait felnevelni. A kicsinyeit a táplálkozás szempontjából a leginkább megfelelő időszakban hozza világra. A háziasított nyúl nősténye egész évben hajlandó a bakot felvenni, vemhesül is. Ennek ellenére az őszi hónapokban a szaporodási eredményei gyengébbek. Szőrzet. Az üregi nyúl egyszínű barnásszürke színével szemben a házinyulak szőrzetének színében és felépítésében nagy változatosság mutatkozik. A fajtákon belül is sok színváltozat jött létre, általában hosszabb lett a szőrzet, romlott a koronaszőrök és a pehelyszőrök aránya. Ez főleg a zárt tartás hatása. Megjelent az angóraszőrzet, amelynek jellegzetessége, hogy a szőrzet az egész élet folyamán növekszik, nyírás után újranő. A rókanyúlnál a szőrzet dús, tömött, hossza 6 cm. Ezeknél a nyulaknál a szőrzet csak egy bizonyos hosszúságig nő, majd növekedése megáll. Az 1920-as években mutáció révén alakult ki a rex szőrzet, amelyre a fedőszőrzet és az aljszőrzet egyforma hosszúsága jellemző (18-20 mm). Tapintása bársonyos, és színe a fajtákra jellemző. Szokások, értelmi képesség. Feltehetően az üregi nyúl értelmesebb, mint a házinyúl, erre készteti a szabad élet. A házinyúl nem különösebben értelmes, bár gazdáját megismeri, a napi munkaritmushoz alkalmazkodni képes. Az üregi nyúl szokásainak nagy részét megtartotta. Hasonló a fészeképítési, szoptatási viselkedése, szintén éjszakai életmódot folytat. Ha alkalma adódik, járatokat ás a talajba, hirtelen ijedelem hatására nagyokat dobbant hátsó lábaival, majd gyors, irányváltoztató ugrásokkal menekül. A test izmoltsága, hústermelő képessége. Napjainkban már számos kiváló hústermelő fajta létezik. Ezek kialakulása során azok az egyedek maradtak fenn, amelyeknek nagy volt a fiatalkori növekedési erélyük, több értékes húst szolgáltattak. Továbbra is cél marad a kiváló növekedésű és húskihozatalú vonalak nemesítése.
15
