A KÖZSZOLGÁLATI MÉDIA SZERKESZTŐ SZAKKÉPZETTSÉG MEGSZERZÉSÉHEZ SZÜKSÉGES
SZAKDOLGOZAT TARTALMI ÉS FORMAI KÖVETELMÉNYEI
(RÉSZLETES ÚTMUTATÓ) A beadott szakdolgozatnak az alábbi tartalmi és formai követelményeknek kell megfelelnie:
Tartalmi követelmények 1. CÍM: A dolgozat címe pontosan fedi a dolgozat témáját. Ajánljuk a dolgozat témáját kifejtő, szűkítő alcím feltüntetését is. 2. TAGOLÁS: A szakdolgozat folyamatos, bekezdésekre vagy bekezdésekre és alfejezetekre tagolt szöveg. Jó, ha az egyes egységek első mondatai tartalmazzák az adott egység tételmondatát. (A tételmondat olyan mondat, amely kijelöli egy szövegrész pontos problémafelvetését.). 3. IDÉZÉS, HIVATKOZÁS: A gondolati és szó szerinti idézést egyaránt kötelező jelölni. Más szerzőtől átvett gondolat esetén az átvétel tényét jelöljük, minden esetben pontosan elhatárolva, hogy meddig tart az átvétel, honnan következnek a dolgozat készítőjének gondolatai. Az idézet méreteit tekintve ne nyomja el a főszöveget, az a teljes szöveg 15%-át ne haladja meg. 4. JEGYZETEK: A lábjegyzetek kétféle funkciót tölthetnek be, annak függvényében, hogy a dolgozat milyen szakirodalmi hivatkozási stílust alkalmaz. Alább, a formai követelmények 7. pontjában kétféle hivatkozási stílust ismertetünk. Az első esetében a hivatkozások a főszövegbe kerülnek (így a lábjegyzetek „felszabadulnak” egyéb célokra), a második esetben lábjegyzetekbe, így a lábjegyzetek elsősorban a hivatkozásokat tartalmazzák. Az első hivatkozási stílus esetében a lábjegyzetek célja a főszövegbeli gondolatok kiegészítése. (Olyan „ablakként” fogható fel, amely új távlatokat nyit meg úgy, hogy vagy pontosítja az állítást, vagy az állítással kapcsolatos összefüggéseket árnyalja.) Lehetőleg a dolgozat főszövegéhez szervesen nem illeszkedő, de hozzácsatolható gondolatokat fejtsük ki a lábjegyzetekben.1 Végjegyzet
1
Egyetlen nevet, hivatkozást ne tegyünk lábjegyzetbe, az bekerülhet a főszövegbe, zárójelben.
– a jegyzetek összegyűjtése a dolgozat végére – helyett minden esetben inkább lábjegyzetet használjunk. Abban az esetben, ha a szakirodalom idézési módja a második felajánlott formát követi, a lábjegyzetek természetesen elsősorban az idézett szakirodalmi tételeket tartalmazzák, hiszen a hivatkozási forma hosszúsága miatt a hivatkozás nem helyezhető
el
a
főszövegben.
Ugyanakkor
kitekintő,
kiegészítő
jellegű
megjegyzéseknek is helyet adhatnak. Ebben az esetben tehát a lábjegyzetek egyaránt tartalmazhatnak hivatkozásokat és kitekintő, kiegészítő megjegyzéseket. 5. SZAKIRODALOM ÉS FORRÁSANYAG: A dolgozat megírásához fölhasznált és hivatkozott szakirodalom és forrásanyag legfontosabb adatait a dolgozat végén egy összesítő jegyzékben adjuk meg (tehát nem minden egyes alkalommal a lábjegyzetekben), a szerzők (vezetéknév szerinti) betűrendjében. A szakirodalmi jegyzékben csak azokat a műveket tüntessük fel, amelyeket a dolgozat megírásához valóban fel is használtunk! a)
Szakirodalomnak minősül minden olyan írott anyag, amelyet szerzője a dolgozat által vizsgált problémakörről vagy annak egy részéről a tudományosság igényeinek megfelelően hozott létre. A hivatkozott szerzőnek a tudományos diskurzusban elfoglalt helyéről a dolgozat készítője úgy tud meggyőződni, ha legalább minimálisan tájékozódik az adott szerző tudományos karrierjéről.
b)
Forrásanyag lehet pl. a tartalomelemzés tárgyát képező újság, bulvárlap, magazin, levelezés, levéltári anyag stb. Nem minősül tehát szakirodalomnak egy női magazin újságírójának véleménye, de forrásanyagként elképzelhető, amennyiben a dolgozat szerzője azt vizsgálja pl., hogy egy adott eseményre, könyvre, jelenségre stb. hogyan reagálnak az egyes magazinok.
Formai követelmények Többféle formai leírás és idézési stílus létezik (a különböző folyóiratok, kiadók más-más hivatkozási renddel dolgoznak). Az alábbiakban az általunk javasolt két stílust ismertetjük, tehát aki publikálni készül valahol, előtte tájékozódjon az ott használatos formai és idézési kritériumokról (angolul: style sheet). Ettől eltérő idézési és hivatkozási rendet alkalmazó, de azt következetesen végigvivő dolgozatot is elfogadunk – amennyiben azt valamely könyvkiadó vagy tudományos folyóirat használja.
1. TÖRDELÉS: betűnagyság: 12-es Times New Roman; sortávolság: másfeles (1,5-ös); a szöveg sorkizárt; jobboldali margó: 2,5 cm, baloldali margó: 3 cm (a kötés miatt); alsó, felső margó: 2,5 cm (ez 1 oldalon kb. 30–35 sort, 1 sorban kb. 80–90 leütést jelent); oldalszámozás: jobb alsó sarokban. 2. CÍMEK, alcímek kiemelésének eszköze a félkövér szedés (bold), a szövegközi kiemelésre használjunk dőlt betűket (kurzív, italic). Aláhúzás vagy ritkítás ne legyen. A szövegben említett művek (könyvek, filmek) címét dőlt betűvel szokás írni. 3. TAGOLÁS: A lapszámozás elengedhetetlen. Új bekezdést (új sor, beljebb kezdve) csak új gondolatnál alkalmazzunk. Figyeljünk arra, hogy a bekezdéseket indokolatlanul ne tördeljük tovább ENTERekkel – a leírt szövegnek folyamatosnak kell maradnia. Ha a dolgozatot alfejezetekre tagoljuk, ezek áttekinthetősége végett használjunk arab számozást (1., 1.1., 1.2., 1.2.1., ...), kisbetűket esetleg a szövegben kisebb kategóriák felsorolásánál használhatunk (felsorolás, amelyet nem követ fejezetnyi, csupán néhány szavas, mondatos kifejtés: a), b), c)...). 4. HELYESÍRÁS: A helyesírási értékelés alapja: durva hiba = 3 hibapont, súlyos hiba = 2 hibapont, egyéb hiba = 1 hibapont. Durva hibának minősül a ly - j összetévesztése, a tulajdonnevek és a belőlük képzett melléknevek hibás írásmódja, a mássalhangzók és magánhangzók időtartamának téves jelölése, a hasonulásos jelenségek, valamint az igekötős igék hibás írásmódja. Súlyos hibának minősül az idegen szavak hibás írásmódja, továbbá az egybeírás, különírás,
kötőjeles
írás
eltévesztése
(beleértve
a
kis-
és
nagykötőjelek
megkülönböztetését). Egyéb hibának minősül az elütés, az írásjelek rossz használata és a hibás elválasztás. 5. IDÉZÉS, HIVATKOZÁS: Szigorúan betartandó a kétféle idézési mód közti különbség: a)
mondanivalónk alátámasztására, szó szerinti idézet esetén: rendes idézőjellel, szöveghűen, zárójelben a pontos idézeti forrás megadásával;
b)
értelmezve, saját megfogalmazásunkban idézve valakinek a gondolatát, elméletét: a gondolat végén, zárójelben – szerző vezetékneve évszám. oldalszám – pl. (Orosz 1972: 152).
A szövegközi rövidebb idézeteket ne különítsük el kurzívval a szöveg többi részétől, elég az idézőjel. Ha az idézet hosszabb, mint 2–3 sor, akkor egy sor kihagyásával, kisebb betűmérettel vagy tabulálva közöljük, a pontos forrás megadásával, pl.:
„A szövegközi hosszabb idézeteket ne különítsük el kurzívval a szöveg többi részétől, elég az idézőjel. Ha az idézet több sor, akkor egy sor kihagyásával, kisebb betűmérettel, vagy tabulálva közöljük, szintén idézőjelben, a pontos forrás megadásával. A szövegközi hosszabb idézeteket ne különítsük el kurzívval a szöveg többi részétől, elég az idézőjel. Ha az idézet több sor, akkor egy sor kihagyásával, kisebb betűmérettel, vagy tabulálva közöljük, szintén idézőjelben, a pontos forrás megadásával.”2
a) Az idézeten belüli idézetet csúcsukkal egymásnak fordított belső idézőjelekkel jelöljük, így: »idézet« (a szimbólumok készletéből ki lehet választani és beszúrni). Tehát ne használjuk helyette ezt: ’idézet’. b) Az idézőjeleket a magyar helyesírás szerint tegyük ki, így: „idézőjel” (ne így: “idézőjel”). A karakterkészletében megtalálható mindkét idézőjeltípus. Ne használjuk helyette a ″ jelet, mert az az angol nyelvben használatos csupán, és nem idézőjelként (mértékegység-rövidítés). c) Szakirodalmi hivatkozás esetén a szerző vezetékneve mellett a publikáció évszámát és az idézett hely oldalszámát zárójelben jelöljük, pl. (Epstein 1998: 96). A szakirodalmi jegyzékben így az adott könyv visszakereshető az évszám alapján. d) Figyeljünk a kiskötőjel (-), valamint a (mai tipográfiai gyakorlatban egyforma hosszúságú) nagykötőjel és gondolatjel (–) precíz alkalmazására a helyesírási szabályzat útmutatása szerint. 6. FÜGGELÉK: Az elemzett teljes szövege(ke)t, forrásanyagot, nagyobb reklámképeket, bonyolultabb ábrákat stb. ne a főszövegen belül, hanem a dolgozat függelékében helyezzük el. Ha több mellékletünk van, számozzuk meg őket arab számokkal (pl. 1-es számú melléklet), a szövegben ezekkel a számokkal lehet rájuk hivatkozni. 7. SZAKIRODALOM ÉS FORRÁSANYAG: a szakirodalomra és a forrásanyagra való hivatkozással kapcsolatban két formai megoldás lehetséges; az alábbiakban I. és II. formaként szerepel a két lehetséges idézési stílus.
I. IDÉZÉSI ÉS HIVATKOZÁSI STÍLUS e) Kötetre való hivatkozás esetén: — Szerző(k) évszám. Cím. Alcím. Kiadás. Megjelenés helye: Kiadó. Oldalszám.
2
Orosz 1972: 152.
pl. Petőfi S. János 1996. Multimédia. Több mediális összetevővel rendelkező irodalmi szövegek elemzése. Budapest: Országos Közoktatási Szolgáltató Iroda. Szabó Zoltán (szerk.) 1972. A szövegvizsgálat új útjai. Budapest: Gondolat. — Az eredeti és az új kiadás évszámára így: Sperber, Dan – Wilson, Deidre 1986/1995. Relevance: communication and cognition. Oxford: Blackwell. f) Tanulmánykötetben szereplő szöveg esetén a kötetcímet (azt, amelyben a tanulmány található, ami kézbe vehető) emeljük ki, megadjuk az oldalszámot: – a tanulmány szerzője évszám. A tanulmány címe. In: A kötet szerzője, (szerkesztője): A kötet címe. Megjelenés helye: Kiadó. Oldalszámok. pl. Orosz Magdolna 1998. Narratív struktúrák filmen és irodalomban. In: Voigt Vilmos − Balázs Géza (szerk.): A magyar jelrendszerek évszázadai. Budapest: Magyar Szemiotikai Társaság. 151−162. Grice, H. Paul 1975. Logic and conversation. In: Peter Cole – Jerry L. Morgan (szerk.): Syntax and semantics, vol. 3: speech acts. New York: Academic Press. 41–58. [Újraközölve: Grice, H. Paul 1989. Studies in the way of words. Cambridge (MA): Harvard University Press. 22–40. Magyarul: A társalgás logikája. In: Pléh Csaba – Síklaki István – Terestyéni Tamás (szerk.) 1997. Nyelv, kommunikáció, cselekvés. Budapest: Osiris Kiadó. 213–227.] g) Folyóiratban megjelent szöveg esetén: – A cikk szerzője (évszám) Címe. (a folyóiratnév elé nem kell In:) A folyóirat címe. Folyóiratszám: Oldalszám. pl. Klaniczay Gábor 1980. Szuperkommersz. Világosság 8–9: 564–570. d) Interneten található szöveg esetén (amennyiben azonban az említett szövegnek létezik nyomtatott változata, a forrásmegnevezést tekintve minden esetben az az elsődleges!): - SZERZŐ (amennyiben meg van jelölve), publikáció éve (amennyiben meg van jelölve) cikk címe. Elérhető az interneten: URL (a dátum, amikor a cikket legutóbb megnézte a hallgató). Példa: NEWMAN, MARK 2003. History of Turntablism.
Elérhető
az
http://www.pedestrian.info/PedestrianHistoryofTurntablism.pdf ellenőrizve: 2004.01.12.)
interneten: (utoljára
e) Egyazon
évben,
ugyanattól
a
szerzőtől/szerkesztőtől
megjelentetett,
hivatkozott műveket az évszám után tett kis latin betűkkel különböztünk meg: pl. Szeghő 1998a, Szeghő 1998b.
II. IDÉZÉSI ÉS HIVATKOZÁSI STÍLUS a) Kötetre való hivatkozás esetén: – Szerző: Cím. Alcím. Kiadó, Megjelenés helye, évszám, oldalszám, /sorozatcím, sorozatbeli kötetszám/. pl. E. Broszinsky-Schwabe: Interkulturelle Kommunikation. Missverständnisse – Verständigung. VS Verlag, Wiesbaden, 2011. A. Moosmüller (szerk.): Interkulturelle Kommunikation. Konturen einer wissenschaftlichen Disziplin. Waxmann, Münster–New York–München– Berlin, 2007 /Münchener Beiträge zur Interkulturellen Kommunikation 20/. – Nem első kiadás esetén a kiadás száma a kiadás évéhez kapcsolódva felső indexbe kerül, a több városban székhellyel rendelkező kiadók esetében pedig nem szükséges valamennyi városnév kiírása (etc. rövidítés használható). pl. J. W. Neuliep: Intercultural Communication. A Contextual Approach. Sage, Los Angeles etc., 20094. – Ugyanarra a szövegre való többszöri hivatkozás esetén az első hivatkozás tartalmazza a szakirodalmi tétel valamennyi adatát, a második hivatkozástól elegendő a szerző nevének és a szöveg címének a feltüntetése, majd i. m. rövidítés után a hivatkozott oldalszám következzen. pl. W. Reese-Schäfer: Kommunitarismus i. m. 123. b) Tanulmánykötetben szereplő szövegre a következő forma szerint lehet hivatkozni: – Szerző: Cím. In Szerző (vagy szerkesztő): Cím. Kiadó, Megjelenés helye, évszám, oldalszám, /sorozatcím, sorozatbeli kötetszám/. pl. J. Straub: Interkulturelle Kommunikation – eine wissenschaftliche Disziplin? In A. Moosmüller (szerk.): Interkulturelle Kommunikation. Konturen einer wissenschaftlichen Disziplin. Waxmann, Münster–New York– München–Berlin, 2007, 209–242. /Münchener Beiträge zur Interkulturellen Kommunikation 20/. c) Folyóiratban megjelent tanulmány esetén a hivatkozási forma a következő: – Egy évfolyamon belül folyamatos számozású folyóiratok esetében:
Szerző: Cím. Folyóirat címe évfolyamszám (évszám), oldalszám. pl. G. R. Ricci: Husserl’s assistants: Phenomenology reconstituted. History of European Ideas 36 (2010), 419–426. – Egy évfolyamon belül nem folyamatos számozású folyóiratok esetében: Szerző:
Cím.
Folyóirat
címe
évfolyamszám/folyóiratszám
(évszám),
oldalszám. d) Interneten található szöveg esetén (amennyiben azonban az említett szövegnek létezik nyomtatott változata, a forrásmegnevezést tekintve minden esetben az az elsődleges!): - SZERZŐ (amennyiben meg van jelölve), publikáció éve (amennyiben meg van jelölve) cikk címe. Elérhető az interneten: URL (a dátum, amikor a cikket legutóbb megnézte a hallgató). Példa: NEWMAN, MARK 2003. History of Turntablism.
Elérhető
az
interneten:
http://www.pedestrian.info/PedestrianHistoryofTurntablism.pdf
(utoljára
ellenőrizve: 2004.01.12.).
HELYESÍRÁS: A helyesírási értékelés alapja: durva hiba = 3 hibapont, súlyos hiba = 2 hibapont, egyéb hiba = 1 hibapont. Durva hibának minősül a ly - j összetévesztése, a tulajdonnevek és a belőlük képzett melléknevek hibás írásmódja, a mássalhangzók és magánhangzók időtartamának téves jelölése, a hasonulásos jelenségek,
valamint az igekötős igék
hibás írásmódja.
Súlyos hibának minősül az idegen szavak hibás írásmódja, továbbá az egybeírás, különírás, kötőjeles írás eltévesztése (beleértve a kis- és nagykötőjelek megkülönböztetését). Egyéb hibának minősül az elütés, az írásjelek rossz használata és a hibás elválasztás.
FIGYELEM! A jelöletlen hivatkozások súlyos etikai vétségnek minősülnek, ezért a plágium vétségébe eső dolgozat automatikusan elégtelen osztályzatot kap. 30 helyesírási hibapont felett a szakdolgozat érdemjegye elégtelen.
