A középkori művészet történetének olvasókönyve Marosi, Ernő, Magyar Tudományos Akadémia Szerkesztette Tamás, Zsuzsanna

A középkori művészet történetének olvasókönyve

Marosi, Ernő, Magyar Tudományos Akadémia Szerkesztette Tamás, Zsuzsanna

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

A középkori művészet történetének olvasókönyve írta Marosi, Ernő és Tamás, Zsuzsanna Készült az Oktatási Minisztérium támogatásával a Felsőoktatási Pályázatok Irodája által lebonyolított Felsőoktatási Tankönyv- és Szakkönyv-támogatási Pályázat keretében. Szerzői jog © 1997 Marosi Ernő (összeállítás), Balassi Kiadó E könyv kutatási és oktatási célokra szabadon használható. Bármilyen formában való sokszorosítása a jogtulajdonosok írásos engedélyéhez kötött.


Tartalom BEVEZETÉS .................................................................................................................................... xi I. A KÖZÉPKORI MŰVÉSZET VILÁGA ........................................................................................ 1 1. ELŐSZÓ ............................................................................................................................... 5 2. A MŰ ÉS KÖZÖNSÉGE ...................................................................................................... 9 1. A SZÉPSÉG EREDETE ÉS SAJÁTOSSÁGAI .......................................................... 9 1.1. ........................................................................................................................ 9 1.1.1. Augustinus ......................................................................................... 9 1.1.2. Johannes Scottus Eriugena .............................................................. 10 1.1.3. Honorius Augustodunensis .............................................................. 11 1.1.4. Hugo de Sancto Victore ................................................................... 11 1.1.5. Albertus Magnus .............................................................................. 13 1.1.6. Aquinói Tamás ................................................................................. 13 2. A KÖZÉPKORI MŰVÉSZET SZIMBOLIZMUSA ................................................. 14 2.1. Az allegória és fajtái ..................................................................................... 14 2.1.1. Hugo de Sancto Victore ................................................................... 14 2.2. A Szentírás hármas értelméről ...................................................................... 14 2.2.1. Hugo de Sancto Victore ................................................................... 14 2.3. A műalkotások allegorikus értelmezése ........................................................ 15 2.3.1. Adémar de Chabannes ..................................................................... 15 2.3.2. St-Trond-i Rudolf ............................................................................. 15 2.3.3. A dijoni St-Bénigne krónikája .......................................................... 15 2.3.4. Honorius Augustodunensis .............................................................. 16 2.3.5. Pierre de Roissy ............................................................................... 16 2.3.6. Rupertus ........................................................................................... 17 3. A MŰALKOTÁS RENDELTETÉSE ....................................................................... 17 3.1. ...................................................................................................................... 17 3.1.1. I. („Nagy” Szent) Gergely pápa ...................................................... 17 3.1.2. II. Gergely pápa Izauriai Leó császárhoz ........................................ 18 3.1.3. Sevillai Isidorus ............................................................................... 18 3.1.4. Libri Carolini ................................................................................... 18 3.1.5. Francois Villon .............................................................................. 19 4. A MEGBÍZÓ ............................................................................................................. 19 4.1. ...................................................................................................................... 20 4.1.1. A dijoni St-Bénigne krónikája .......................................................... 20 4.1.2. II. Benedek chiusai apát élete .......................................................... 20 4.1.3. Jean de Commines thérouanne-i püspök élete ................................. 20 4.1.4. Thangmar ........................................................................................ 20 4.1.5. Arnaud de Verdale ........................................................................... 21 4.1.6. A petershauseni kolostor újjáépítése ............................................... 21 5. A MŰVÉSZI MUNKA ÉRTÉKELÉSE .................................................................... 22 5.1. ...................................................................................................................... 22 5.1.1. Hugo de Sancto Victore ................................................................... 22 5.1.2. Beauvais-i Vincentius ...................................................................... 22 5.1.3. IV. Ekkehard .................................................................................... 23 5.1.4. Goffrid vendome-i apát levelei ........................................................ 23 5.1.5. Művészekről szóló feliratok ............................................................. 23 5.1.6. Egy gótikus székesegyház labirintus-felirata ................................... 27 6. A MŰALKOTÁS ÉRTÉKELÉSE ............................................................................ 28 6.1. ...................................................................................................................... 29 6.1.1. I. Gergely pápa ................................................................................ 29 6.1.2. Aachen ............................................................................................. 29 6.1.3. [Eberhard:] IV. Henrik császár élete .............................................. 29 6.1.4. Saint-Germaini Richárd jegyző ....................................................... 29 6.1.5. Herbord ........................................................................................... 29 6.1.6. IV. Ekkehard .................................................................................... 30 3. A ROMANIKA MŰVÉSZETE .......................................................................................... 31

iii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

A középkori művészet történetének olvasókönyve 1. HÍRADÁSOK A XI. SZÁZADBÓL AZ ÚJ MŰVÉSZET KIALAKULÁSÁRÓL .. 1.1. ...................................................................................................................... 1.1.1. Raoul Glaber ................................................................................... 1.1.2. Az eichstatti püspökökről ................................................................. 1.1.3. IX. Leó pápa Hirsauban .................................................................. 2. MINTAKÉPEK A ROMÁN KOR MŰVÉSZETÉBEN ............................................ 2.1. A jeruzsálemi Szent Sír-templom követése ................................................... 2.1.1. Cambrai ........................................................................................... 2.1.2. Paderborn ........................................................................................ 2.1.3. Huy .................................................................................................. 2.2. Más épületek mintakép szerepe ..................................................................... 2.2.1. Velence ............................................................................................ 2.2.2. Helgaud ........................................................................................... 2.2.3. Andres-i Vilmos ............................................................................... 2.2.4. Brémai Ádám mester ....................................................................... 2.2.5. St. Blasien ........................................................................................ 3. A BENCÉS RENDI REFORM ÉS A MŰVÉSZET .................................................. 3.1. Művészeti tevékenység a clunyi apátságban ................................................. 3.1.1. Jotsaldus .......................................................................................... 3.1.2. Farfai szokások ................................................................................ 3.1.3. Gilo .................................................................................................. 3.1.4. Petrus Venerabilis ........................................................................... 3.2. Desiderius montecassinói apát építkezései .................................................... 3.2.1. Ostiai Leó ........................................................................................ 4. A ZARÁNDOKHELYEK ÉS A MŰVÉSZET ......................................................... 4.1. Jeruzsálem ..................................................................................................... 4.1.1. Petrus Diaconus .............................................................................. 4.2. Róma ............................................................................................................. 4.2.1. Róma város csodái ........................................................................... 4.2.2. {69} Gergely mester ........................................................................ 4.3. Santiago de Compostela ................................................................................ 4.3.1. Szent Jakab apostol IV. könyve ........................................................ 5. THEOPHILUS PRESBYTER KÖNYVE A KÜLÖNFÉLE MŰVÉSZETEKRŐL .. 5.1. A bevezetők ................................................................................................... 5.1.1. I. könyv. Praefatio ........................................................................... 5.1.2. II. könyv. Prológus ........................................................................... 5.1.3. III. könyv. Prológus ......................................................................... 5.2. Példák Theophilus receptjei közül ................................................................ 5.2.1. I. könyv. Festészet ............................................................................ 5.2.2. II. könyv. Üvegfestészet ................................................................... 5.2.3. III. könyv. Ötvösség ......................................................................... 6. A ROMANIKA KRITIKÁJA A XII. SZÁZADBAN ............................................... 6.1. ...................................................................................................................... 6.1.1. Clairvaux-i Bernát ........................................................................... 6.1.2. Vilmos .............................................................................................. 6.1.3. Petrus Venerabilis ........................................................................... 6.1.4. Párbeszéd egy clunyi és egy citeaux-i szerzetes között. .................... 6.1.5. A citeaux-i generális káptalan intézkedései ..................................... 6.1.6. Abélard ............................................................................................ 6.1.7. Hugues de Fouilloi .......................................................................... 6.1.8. Alexander Neckam ........................................................................... 4. A GÓTIKA MŰVÉSZETE ................................................................................................. 1. SUGER APÁT TEVÉKENYSÉGE SAINT-DENIS-BEN ........................................ 1.1. Könyve a kormányzása alatt történt dolgokról .............................................. 1.2. A másik könyv, a saint-denis-i templom felszenteléséről ............................. 2. GÓTIKUS KATEDRÁLISOK .................................................................................. 2.1. ...................................................................................................................... 2.1.1. Hugó roueni érsek ........................................................................... 2.1.2. Auxerre ............................................................................................ 2.2. Egy korai gótikus építkezés: Canterbury ....................................................... iv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

31 32 32 32 32 33 33 33 33 33 33 33 34 34 34 34 34 34 37 37 38 40 40 41 48 48 48 49 49 51 52 52 56 56 57 57 58 59 59 61 63 65 66 66 67 68 68 68 69 69 69 71 71 72 83 85 85 86 86 86

A középkori művészet történetének olvasókönyve 2.2.1. Gervasius ......................................................................................... 86 2.3. Opus francigenum ......................................................................................... 90 2.3.1. Burchard, halli szerzetes ................................................................. 90 2.3.2. Guillaume de Saint-Patus ................................................................ 90 3. A KOLDULÓ RENDEK ÉS A MŰVÉSZET ........................................................... 90 3.1. ...................................................................................................................... 90 3.1.1. Dominikánusok ................................................................................ 90 3.1.2. Ferencesek ....................................................................................... 91 3.2. KÖLTŐI FANTÁZIÁK A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZETRŐL ............................. 91 3.2.1. Albrecht von Scharfenberg .............................................................. 91 3.2.2. Guillaume de Lorris ......................................................................... 94 4. A GÓTIKUS ÉPÍTŐMŰHELYEK ........................................................................... 96 4.1. ...................................................................................................................... 97 4.1.1. Két szerződés ................................................................................... 97 4.1.2. Siena statútumai a podesta kötelességeiről ..................................... 97 4.1.3. Avignon város statútumaiból ........................................................... 98 4.1.4. Étienne Boileau ............................................................................... 98 4.1.5. Strassburgi páholyszabályzat ........................................................ 101 5. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ELMÉLETE ................................................................. 103 5.1. .................................................................................................................... 103 5.1.1. Villard de Honnecourt ................................................................... 103 5.1.2. A milánói dómépítkezés évkönyvei ................................................. 108 5.1.3. Matthaus Roriczer ........................................................................ 111 5.1.4. Lorenz Lacher ................................................................................ 113 5. A PROFÁN MŰVÉSZETEK A KÖZÉPKORBAN ......................................................... 115 1. ................................................................................................................................. 115 1.1. .................................................................................................................... 115 1.1.1. A császári udvar szertartásai ......................................................... 115 1.1.2. Balderich ....................................................................................... 116 1.1.3. Rahewin ......................................................................................... 117 1.1.4. Hugo Falcandus ............................................................................ 117 1.1.5. A Róka regénye .............................................................................. 118 1.1.6. Montreuil-Bellay vár ostroma ....................................................... 119 1.1.7. Guillaume le Breton ....................................................................... 119 1.1.8. Poitiers-i Hugó .............................................................................. 120 1.1.9. {162} Rigord ................................................................................. 121 1.1.10. Siena, 1297 .................................................................................. 122 1.1.11. Brunetto Latini ............................................................................. 122 6. AZ ITÁLIAI TRECENTO FESTÉSZET KEZDETEI ...................................................... 123 1. ................................................................................................................................. 123 1.1. .................................................................................................................... 123 1.1.1. Siena, ismeretlen szerző krónikája ................................................ 123 1.1.2. Dante Alighieri Cimabuéról és Giottóról ...................................... 124 1.1.3. Giovanni Boccaccio ....................................................................... 125 1.1.4. Lorenzo Ghiberti ............................................................................ 125 1.1.5. Cennino Cennini ............................................................................ 127 1.1.6. Francesco Petrarca ....................................................................... 128 1.1.7. Giovanni Dondi ............................................................................. 128 II. XI–XV. SZÁZADI SZÖVEGEK A KÜLÖNFÉLE MŰVÉSZETEKRŐL ............................... 130 7. ELŐSZÓ ........................................................................................................................... 136 8. TEÓRIA ............................................................................................................................ 142 1. ENCIKLOPÉDIÁK ................................................................................................. 142 1.1. .................................................................................................................... 142 1.1.1. Sevillai Isidorus ............................................................................ 142 1.1.2. Hugo de Sancto Victore ................................................................. 142 1.1.3. Hugues de Fouilloi ........................................................................ 142 1.1.4. Honorius Augustodunensis ............................................................ 142 1.1.5. Hortus Deliciarum ......................................................................... 142 1.1.6. Alexander Neckam ......................................................................... 148 1.1.7. Beauvais-i Vincentius .................................................................... 148 v Created by XMLmind XSL-FO Converter.

A középkori művészet történetének olvasókönyve 1.1.8. Brunetto Latini ............................................................................... 1.1.9. Konrad von Megenberg ................................................................. 1.1.10. Paulinus Minorita ........................................................................ 2. TUDOMÁNYOS TRAKTÁTUSIRODALOM ....................................................... 2.1. .................................................................................................................... 2.1.1. Libri Carolini ................................................................................. 2.1.2. Honorius Augustodunensis ............................................................ 2.1.3. Pierre de Roissy ............................................................................. 2.1.4. Willelmus Durandus ...................................................................... 2.1.5. Pier Paolo Vergerio ....................................................................... 3. FILOZÓFIA, TEOLÓGIA ...................................................................................... 3.1. .................................................................................................................... 3.1.1. Augustinus ..................................................................................... 3.1.2. Albertus Magnus ............................................................................ 3.1.3. Aquinói Tamás ............................................................................... 3.1.4. Robert Grosseteste ......................................................................... 3.1.5. Jan van Ruisbroeck ........................................................................ 4. KOMMENTÁROK, VITAIRATOK ...................................................................... 4.1. .................................................................................................................... 4.1.1. I. (Nagy Szent) Gergely pápa ......................................................... 4.1.2. Johannes Scottus Eriugena ............................................................ 4.1.3. Humbert de Silva Candida kardinális ........................................... 4.1.4. Gilbert Crispin ............................................................................... 4.1.5. Hugo de Sancto Victore ................................................................. 4.1.6. Párbeszéd egy clunyi és egy citeaux-i szerzetes között .................. 5. HOMÍLIA- ÉS PRÉDIKÁCIÓIRODALOM ......................................................... 5.1. .................................................................................................................... 5.1.1. Adémar de Chabannes ................................................................... 5.1.2. Odilo clunyi apát ........................................................................... 5.1.3. Meister Eckhart ............................................................................. 9. TECHNIKAI IRODALOM ............................................................................................. 1. ................................................................................................................................. 1.1. .................................................................................................................... 1.1.1. Heraclius a rómaiak festékeiről ..................................................... 1.1.2. Theophilus Presbyter ..................................................................... 1.1.3. Villard de Honnecourt ................................................................... 1.1.4. Bécsi mesterkönyv .......................................................................... 1.1.5. Matthaus Roriczer ........................................................................ 1.1.6. Lorenz Lacher (Lechler) ................................................................ 1.1.7. Cennino Cennini ............................................................................ 1.1.8. Lorenzo Ghiberti ............................................................................ 10. IRODALOM .................................................................................................................. 1. LELKI OLVASMÁNYOK .................................................................................... 1.1. .................................................................................................................... 1.1.1. Bernard, angers-i iskolamester ..................................................... 1.1.2. Heisterbachi Caesarius ................................................................. 1.1.3. Meditationes Vitae Christi ............................................................. 2. KÖLTÉSZET .......................................................................................................... 2.1. .................................................................................................................... 2.1.1. Balderich (Baudry) bourgeuil-i apát ........................................... 2.1.2. A Róka regénye .............................................................................. 2.1.3. Albrecht von Scharfenberg ............................................................ 2.1.4. Guillaume de Lorris ....................................................................... 2.1.5. Dante Alighieri .............................................................................. 2.1.6. Francesco Petrarca ....................................................................... 2.1.7. Francois Villon ............................................................................ 3. VILÁGI PRÓZAIRODALOM ............................................................................... 3.1. .................................................................................................................... 3.1.1. Giovanni Boccaccio ....................................................................... 11. TÖRTÉNETÍRÁS .......................................................................................................... vi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

148 148 152 152 152 153 153 153 153 160 161 161 161 161 161 161 161 162 162 162 162 162 162 164 164 164 164 164 164 165 167 167 167 167 170 170 170 173 173 174 174 175 175 175 175 175 176 181 181 181 181 181 181 181 182 182 182 182 182 184

A középkori művészet történetének olvasókönyve 1. ANNALESEK ......................................................................................................... 1.1. .................................................................................................................... 1.1.1. Cambrai ....................................................................................... 1.1.2. Auxerre .......................................................................................... 1.1.3. St. Blasien ...................................................................................... 1.1.4. St-Trond-i Rudolf ........................................................................... 2. KRÓNIKÁK ........................................................................................................... 2.1. .................................................................................................................... 2.1.1. Raoul Glaber ................................................................................. 2.1.2. Helgaud ......................................................................................... 2.1.3. Dijon .............................................................................................. 2.1.4. Brémai Ádám mester ..................................................................... 2.1.5. Eichstatt ....................................................................................... 2.1.6. Modena .......................................................................................... 2.1.7. Hirsau ............................................................................................ 2.1.8. Liege ............................................................................................ 2.1.9. Ostiai Leó ...................................................................................... 2.1.10. Hugo de Sancto Victore ............................................................... 2.1.11. IV. Ekkehard ................................................................................ 2.1.12. Petershausen ................................................................................ 2.1.13. Suger ............................................................................................ 2.1.14. Geoffroy, Normandia hercege és Anjou grófja története ............. 2.1.15. Poitiers-i Hugó ............................................................................ 2.1.16. Gervasius ..................................................................................... 2.1.17. Rigord .......................................................................................... 2.1.18. Guillaume le Breton ..................................................................... 2.1.19. Saint-Germain-i Richárd jegyző .................................................. 2.1.20. Troisfontaines-i Albericus ........................................................... 2.1.21. Vilmos andres-i apát .................................................................... 2.1.22. Burchard, halli szerzetes ............................................................. 2.1.23. Ottokár stájer rímes krónikája ..................................................... 2.1.24. Siena, ismeretlen szerző krónikája .............................................. 2.1.25. Giovanni Villani .......................................................................... 2.1.26. Arnaud de Verdale ....................................................................... 3. ÉLETRAJZIRODALOM ....................................................................................... 3.1. .................................................................................................................... 3.1.1. Thangmar ...................................................................................... 3.1.2. Jotsaldus ........................................................................................ 3.1.3. II. Benedek chiusai apát élete ........................................................ 3.1.4. Gilo ................................................................................................ 3.1.5. IV. Henrik császár élete ................................................................. 3.1.6. Benno osnabrücki püspök élete ..................................................... 3.1.7. Ebo ................................................................................................. 3.1.8. Paderborn ...................................................................................... 3.1.9. Gautier ........................................................................................... 3.1.10. Rupertus ....................................................................................... 3.1.11. Herbord ....................................................................................... 3.1.12. Vilmos st-thierryi apát ................................................................. 3.1.13. Rahewin ....................................................................................... 3.1.14. Guillaume de Saint-Patus ............................................................ 3.1.15. Cola di Rienzo életrajza ............................................................... 3.1.16. Christine de Pisan ....................................................................... 12. LEVELEZÉS ................................................................................................................. 1. ................................................................................................................................. 1.1. .................................................................................................................... 1.1.1. I. (Nagy Szent) Gergely pápa ......................................................... 1.1.2. II. Gergely pápa ............................................................................. 1.1.3. Goffrid vendome-i apát .................................................................. 1.1.4. Clairvaux-i Bernát ......................................................................... 1.1.5. Hugó roueni érsek ......................................................................... vii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

184 184 184 184 185 185 185 185 185 186 186 188 189 189 192 192 193 193 193 193 193 193 193 194 198 198 198 198 198 198 198 200 200 201 202 202 202 202 202 202 202 202 203 203 203 203 203 204 204 204 204 206 210 210 210 210 210 210 210 210

A középkori művészet történetének olvasókönyve 1.1.6. Wibald stablói apát levélváltása G. ötvössel ................................ 210 1.1.7. Hugo Falcandus ............................................................................ 211 1.1.8. Francesco Petrarca IV. Károly császárhoz ................................... 211 1.1.9. Francesco Petrarca Lello di Stefanónak ....................................... 211 1.1.10. Giovanni Dondi ........................................................................... 211 1.1.11. Luxemburgi Zsigmond király Siena tanácsához .......................... 211 1.1.12. III. Frigyes császár Strassburg tanácsához ................................. 212 1.1.13. III. Frigyes császár Strassburg tanácsához ................................. 212 13. DOKUMENTATÍV FORRÁSOK ................................................................................. 213 1. INVENTÁRIUMOK .............................................................................................. 213 1.1. .................................................................................................................... 213 1.1.1. Prüfening, a bencés apátság kincstárának jegyzéke ...................... 213 1.2. Festmények XIV–XV. századi francia udvarok inventáriumaiban ............ 214 1.2.1. V. Károly francia király inventáriumai .......................................... 214 1.2.2. János, Berry hercege inventáriumai .............................................. 215 2. TÖRVÉNYEK, SZABÁLYZATOK ...................................................................... 217 2.1. .................................................................................................................... 217 2.1.1. Farfai szokások) ............................................................................. 217 2.1.2. Petrus Venerabilis ......................................................................... 218 2.1.3. Pierre Abélard ............................................................................... 218 2.1.4. A citeaux-i generális káptalan intézkedései ................................... 218 2.1.5. Dominikánusok .............................................................................. 218 2.1.6. Ferencesek ..................................................................................... 218 2.1.7. Avignon statútumai, 1243) .............................................................. 218 2.1.8. Siena statútumai, 1263 előtt) .......................................................... 218 2.1.9. Étienne Boileau ............................................................................. 218 2.1.10. Siena, 1297 .................................................................................. 218 2.1.11. Krumlov, XIV. század az úrnapi körmeneteknek és az ereklyék bemutatásának ceremoniáléja ................................................................. 218 2.1.12. Strassburgi páholyszabályzat, 1459 ............................................ 219 3. JOGI TERMÉSZETŰ FORRÁSOK, OKLEVELEK .............................................. 219 3.1. .................................................................................................................... 219 3.1.1. Konrad von Krosigk halberstadti püspök adománylevele ............. 219 3.1.2. A firenzei köztársaság rendelete .................................................... 220 3.2. Firenze, az Orsanmichele alapításának dokumentumai ............................... 221 3.2.1. A firenzei köztársaság rendelete .................................................... 221 3.2.2. Az Arte della seta konzuljainak felhívása Firenze céhelöljáróihoz és a gonfalioneréhez ....................................................................................... 221 3.3. IV. Károly császár prágai udvari festői ....................................................... 222 3.3.1. Nikolaus Wurmser ......................................................................... 222 3.3.2. Theodorich mester ......................................................................... 222 3.4. V. Károly francia király .............................................................................. 222 3.4.1. Rendelkezése atyja síremlékének elkészítéséről ............................. 223 3.5. Nikolaus Gerhaerts von Leiden konstanzi tevékenységének dokumentumai 223 3.5.1. Peres ügye a strassburgi tanács előtt ............................................ 223 3.5.2. Konstanz, a polgármester és a város oklevele ............................... 224 4. VÉGRENDELETEK .............................................................................................. 225 4.1. .................................................................................................................... 225 4.1.1. Francesco Petrarca ....................................................................... 225 4.1.2. II. Richárd angol király végrendelete ............................................ 225 4.1.3. Szakállas Lajos ingolstadti herceg végrendelete ........................... 226 5. SZERZŐDÉSEK ..................................................................................................... 226 5.1. .................................................................................................................... 226 5.1.1. Urgel, 1175 .................................................................................... 226 5.1.2. Meaux, 1253 .................................................................................. 227 5.1.3. Szerződés Szent Gertrúd ereklyetartójára ..................................... 227 5.1.4. Mahaut, Artois grófnője szerződése Jean Pépin de Huyvel ........... 227 5.1.5. Szerződés a Pieve oltárára ............................................................ 228 5.1.6. Ulm város tanácsának szerződése Ulrich von Ensingen építőmesterrel 229 viii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

A középkori művészet történetének olvasókönyve 5.1.7. Szerződés a templom hajójának építésére ..................................... 230 5.1.8. Enguerrand Charonton (Quarton) szerződése ............................... 232 5.1.9. Hans Stethaimer szerződése .......................................................... 233 5.1.10. Nikolaus Gerhaerts von Leiden kötelezvénye .............................. 235 5.1.11. Szerződés Michael Pacherral ...................................................... 236 6. SZÁMADÁSKÖNYVEK ....................................................................................... 236 6.1. .................................................................................................................... 236 6.1.1. Prága ............................................................................................. 236 6.1.2. Dijon, a Champmol szobrászati munkáinak elszámolásai ............. 240 6.1.3. Milánó ........................................................................................... 242 14. FELIRATOK, SZIGNATÚRÁK .................................................................................... 243 1. ................................................................................................................................. 243 1.1. .................................................................................................................... 243 1.1.1. Regensburg, St. Emmeram, északi kapuzat, felirat Reginwart apát Krisztusreliefjének keretén ................................................................................... 243 1.1.2. Pisa, dóm ....................................................................................... 243 1.1.3. Pisa, dóm, felirat a párkányzat alatt .............................................. 243 1.1.4. León, San Isidoro ........................................................................... 243 1.1.5. Modena, székesegyház ................................................................... 243 1.1.6. Modena, székesegyház, felirat a nyugati homlokzat reliefjén ....... 243 1.1.7. Liege, székesegyház, a keresztkút feliratai .................................... 244 1.1.8. Ferrara, székesegyház ................................................................... 245 1.1.9. Verona, San Zeno .......................................................................... 245 1.1.10. Eadwine-psalterium, Canterbury, 1150 k., a portré felirata ....... 245 1.1.11. Henry of Blois, winchesteri püspök, beágyazott zománcos rézlap felirata, 1171 előtt ................................................................................................. 245 1.1.12. Autun, St-Lazare .......................................................................... 246 1.1.13. Klosterneuburg, Ágoston-rendi prépostság, a „verduni oltár” felirata, 1181/1331 ................................................................................................ 246 1.1.14. Basel, Münster, az építkezés két vezetőjének alakját ábrázoló relief felirata, XII. sz. vége ................................................................................ 247 1.1.15. Madonna Borgo San Sepolcróból, a talapzat felirata, 1199 ....... 247 1.1.16. Ardagger (Alsó-Ausztria), bencés apátság, Heinrich prépost felirata a kórus középső ablakán, 1224 ................................................................... 247 1.1.17. Namur, evangeliarium kötéstáblája, Hugo d’Oignies, 1228–1230 247 1.1.18. Pisa, Battistero, szószék ............................................................... 247 1.1.19. Párizs, Notre-Dame ..................................................................... 248 1.1.20. Reims, St-Nicaise ......................................................................... 248 1.1.21. Párizs, St-Germain-des-Prés ....................................................... 248 1.1.22. Strassburg, Münster ..................................................................... 248 1.1.23. Reims, székesegyház .................................................................... 248 1.1.24. Amiens, székesegyház, a labirintus felirata, 1288 ....................... 248 1.1.25. Pisa, dóm, szószék, felirat a mellvéd alatti párkányon, 1311 ...... 248 1.1.26. Francesco Petrarca, dedikáció Vergilius-kódexének frontispiciumán, 1343 ................................................................................................................... 249 1.1.27. Karlstejn, Szent Kereszt-kápolna, a falburkolatba 1365 körül beillesztett triptichon szignatúrája ............................................................................ 249 15. PERIEGETIKUS IRODALOM ...................................................................................... 250 1. ................................................................................................................................. 250 1.1. .................................................................................................................... 250 1.1.1. Petrus Diaconus ............................................................................ 250 1.1.2. Szent Jakab apostol könyve ........................................................... 250 1.1.3. Gergely mester ............................................................................... 250 1.1.4. Benedictus(?) ................................................................................. 250 1.1.5. Az arany Róma városának leírása ................................................. 250 1.1.6. Hans Rosenplüt: Vers Nürnbergről ............................................... 250 III. .................................................................................................................................................. 253 16. BIBLIOGRÁFIA ............................................................................................................ 255 17. A FORRÁSOK JEGYZÉKE ........................................................................................... 263 18. RÖVIDÍTÉSEK .............................................................................................................. 267 ix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

A középkori művészet történetének olvasókönyve 1. AZ IDÉZETT FORRÁSOK LELŐHELYEINEK RÖVIDÍTÉSEI ......................... 2. A BIBLIAI KÖNYVEK RÖVIDÍTÉSEI ................................................................ 2.1. .................................................................................................................... 2.1.1. Ószövetség ..................................................................................... 2.1.2. Újszövetség .................................................................................... 19. HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ ........................................................................... 20. TÁRGYMUTATÓ ..........................................................................................................

x Created by XMLmind XSL-FO Converter.

267 267 267 267 268 269 298

BEVEZETÉS {7} E könyv első része a Gondolat Kiadó Európai Antológia című sorozata számára készült, és 1969-ben jelent meg. Célja, terjedelme, sőt címe is adott volt. A célt a kiadónak az a szándéka határozta meg, hogy az akkoriban tervezett művelődéstörténeti sorozat valamennyi kötetéhez készüljenek szövegválogatások, köztük a kiszemelt nagy korszakok művészetéről szólók is. Ez egyben a kis, kézhez álló kötetecskék befogadóképességét, szerkesztésük módját is meghatározta: egy kivételével, s ez Szilágyi János Györgynek A görög művészet világa (1962) című kétkötetes, utolérhetetlen munkája volt. Amit ez a könyv „a görög képzőművészetek archaikus és klasszikus korának írott forrásaiból” magyar nyelven közvetíteni tudott, azt tűzte mércéül a kiadó a kezdő szerző elé, aki a megtiszteltetéstől és a bizalomtól talán el is kápráztatva, elég balgán belement a játékba. Nem úgy, mint Garas Klára, aki a maga szövegválogatásának a Kortársak a németalföldi festőművészetről (1967) címet adta, s ugyanúgy, mint Castiglione László, aki munkáját A római művészet világa (1974) címen jelentette meg. Több művészettörténeti kötet azután nem is látott napvilágot e sorozatban, pedig lehetett volna még hat. A középkori művészet világa cím többszörösen is csapdának bizonyult. Először is túlságos szerénytelensége miatt – mintha ekkora kötetkébe ez a világ beleférne; aztán még lebecsülő jellege következtében is – mintha a középkor tökéletes letőntsége, teljes idegensége miatt szorulna rá a mi okos magyarázatunkra. A szerző ma már aligha írná le az 1969-es bevezetőnek a távolságot, az elsüllyedt világ messzeségét hangsúlyozó első mondatait. Még kevésbé hiszi, hogy pusztán csak szövegekkel be lehetne hatolni abba a világképbe – ha igaz egyáltalán, hogy egyetlen ilyen világképpel számolhatunk csupán –, amelyet a középkori műalkotások láttán, a chartres-i katedrálisba belépve, a moissaci kapuzat előtt megállva, egy táblaképet vagy egy ötvösművet szemlélve mégiscsak biztosabban átélhetünk – mindenesetre: a minket ezektől elválasztó távolság tudatából eredő éberséget feledve-feladva. Nagyobb baj, hogy a „középkor” fogalma félrevezető ebben a kötetkében, s ezen bizony most sem segíthetünk sokat. Szinte teljesen hiányzik belőle az első évezred; csak néhány szövegtöredék van, amely mintegy az alapokat jelentette, melyeket az egész középkor folyamán mindenki ismert, s melyekre mindenki hivatkozott. Ráadásul teljesen – és tudatosan – kimaradt a képből a bizánci világ. Kivétel nélkül latin s – az idő haladtával egyre nagyobb számban – vulgáris nyelvű írásokat válogattunk akkor, s ezúttal sem tehetünk jobbat, mint hogy ugyanezen a körön belül árnyaljuk a túlontúl kontrasztosra sikerült képet. Nem így mondja Isidorus is: „a festők most is előbb a jövendő kép bizonyos {8} árnyékait és vonalait vonják meg, majd színekkel egészítik ki, betartva a művészet feltalálásának sorrendjét”? Az új kiadás és a kiegészítés most mégis alkalmat ad arra, hogy valamivel használhatóbb válogatást adjunk az olvasó kezébe, mint eredetileg. Az 1969-es könyv mintegy „a középkori ember” (ha szabad őt rasszista módon magunktól megkülönböztetnünk) „saját szavaival” (mintha ezeket a szavakat nem a fordítás kölcsönözte volna) elbeszélt művészettörténetet próbált előadni. Olyan anakronisztikus fikciót kísérelt meg a szerzők szájába adni, ami eszükbe sem juthatott. A didaktikus célból hasznosnak vélt erőszak következtében a szöveg csak egyvégtében olvasható, a címek terelőkorlátjai az olvasót egyirányú utcába kényszerítik. Az olvasókönyveket azonban többnyire nem így használjuk, hanem különböző szempontok szerint keresgélünk bennük. Ezt kell valamelyest megkönnyítenie a névmutatónak, s talán segítséget is nyújt, a fordítás hiteléhez is hozzájárul a tárgymutató. Az is hasznos talán, ha az olvasó a források jegyzékében eredeti címükön is, nemcsak szükségképpen hozzávetőleges magyar értelmezésben megtalálja a szövegek felsorolását. Az 1969-es kiadáson keveset változtattunk, csak nyilvánvaló hibák kijavítása érdekében; címét is megtartottuk. Hozzátettünk azonban egy újabb részt, amely az elsővel együtt sem tarthat ugyan igényt még a viszonylagos teljességnek legcsekélyebb látszatára sem, mai szemmel azonban elengedhetetlenül szükségesnek látszik. S mivel manapság, Borges és Eco írásainak ismeretében is, már könnyebben belátható, hogy azt a tüneményt, ami negyedszázada még „világnak” tetszett, szövegek keltik fel, címéül ezt a szót választottuk. Hozzá pedig magyarázatul és a válogatási szempont kijelölésére olyan kifejezést kerestünk, amely érzésünk szerint legalább nem ellenkezik oly bántóan a középkori szemlélettel, mint a modern „művészet”: ezért szólunk a különféle művészetekről s ezek – a középkori szemnek oly becses és gyönyörűséges – változatosságáról. Budapest, 1996. július Marosi Ernő {9–10} xi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

BEVEZETÉS

{11}

xii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

I. rész - A KÖZÉPKORI MŰVÉSZET VILÁGA


Tartalom 1. ELŐSZÓ ........................................................................................................................................ 5 2. A MŰ ÉS KÖZÖNSÉGE ............................................................................................................... 9 1. A SZÉPSÉG EREDETE ÉS SAJÁTOSSÁGAI .................................................................... 9 1.1. .................................................................................................................................. 9 1.1.1. Augustinus ................................................................................................... 9 1.1.2. Johannes Scottus Eriugena ....................................................................... 10 1.1.3. Honorius Augustodunensis ........................................................................ 11 1.1.4. Hugo de Sancto Victore ............................................................................ 11 1.1.5. Albertus Magnus ....................................................................................... 13 1.1.6. Aquinói Tamás .......................................................................................... 13 2. A KÖZÉPKORI MŰVÉSZET SZIMBOLIZMUSA .......................................................... 14 2.1. Az allegória és fajtái ............................................................................................... 14 2.1.1. Hugo de Sancto Victore ............................................................................ 14 2.2. A Szentírás hármas értelméről ................................................................................ 14 2.2.1. Hugo de Sancto Victore ............................................................................ 14 2.3. A műalkotások allegorikus értelmezése .................................................................. 15 2.3.1. Adémar de Chabannes .............................................................................. 15 2.3.2. St-Trond-i Rudolf ...................................................................................... 15 2.3.3. A dijoni St-Bénigne krónikája ................................................................... 15 2.3.4. Honorius Augustodunensis ........................................................................ 16 2.3.5. Pierre de Roissy ........................................................................................ 16 2.3.6. Rupertus .................................................................................................... 17 3. A MŰALKOTÁS RENDELTETÉSE ................................................................................. 17 3.1. ................................................................................................................................ 17 3.1.1. I. („Nagy” Szent) Gergely pápa ................................................................ 17 3.1.2. II. Gergely pápa Izauriai Leó császárhoz ................................................. 18 3.1.3. Sevillai Isidorus ......................................................................................... 18 3.1.4. Libri Carolini ............................................................................................ 18 3.1.5. Francois Villon ....................................................................................... 19 4. A MEGBÍZÓ ....................................................................................................................... 19 4.1. ................................................................................................................................ 20 4.1.1. A dijoni St-Bénigne krónikája ................................................................... 20 4.1.2. II. Benedek chiusai apát élete ................................................................... 20 4.1.3. Jean de Commines thérouanne-i püspök élete .......................................... 20 4.1.4. Thangmar .................................................................................................. 20 4.1.5. Arnaud de Verdale .................................................................................... 21 4.1.6. A petershauseni kolostor újjáépítése ......................................................... 21 5. A MŰVÉSZI MUNKA ÉRTÉKELÉSE ............................................................................. 22 5.1. ................................................................................................................................ 22 5.1.1. Hugo de Sancto Victore ............................................................................ 22 5.1.2. Beauvais-i Vincentius ................................................................................ 22 5.1.3. IV. Ekkehard .............................................................................................. 23 5.1.4. Goffrid vendome-i apát levelei .................................................................. 23 5.1.5. Művészekről szóló feliratok ....................................................................... 23 5.1.6. Egy gótikus székesegyház labirintus-felirata ............................................ 27 6. A MŰALKOTÁS ÉRTÉKELÉSE ...................................................................................... 28 6.1. ................................................................................................................................ 29 6.1.1. I. Gergely pápa ......................................................................................... 29 6.1.2. Aachen ....................................................................................................... 29 6.1.3. [Eberhard:] IV. Henrik császár élete ........................................................ 29 6.1.4. Saint-Germaini Richárd jegyző ................................................................. 29 6.1.5. Herbord ..................................................................................................... 29 6.1.6. IV. Ekkehard .............................................................................................. 30 3. A ROMANIKA MŰVÉSZETE .................................................................................................... 31 1. HÍRADÁSOK A XI. SZÁZADBÓL AZ ÚJ MŰVÉSZET KIALAKULÁSÁRÓL ........... 31 1.1. ................................................................................................................................ 32

2 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

A KÖZÉPKORI MŰVÉSZET VILÁGA 1.1.1. Raoul Glaber ............................................................................................. 1.1.2. Az eichstatti püspökökről .......................................................................... 1.1.3. IX. Leó pápa Hirsauban ............................................................................ 2. MINTAKÉPEK A ROMÁN KOR MŰVÉSZETÉBEN ..................................................... 2.1. A jeruzsálemi Szent Sír-templom követése ............................................................ 2.1.1. Cambrai .................................................................................................... 2.1.2. Paderborn ................................................................................................. 2.1.3. Huy ............................................................................................................ 2.2. Más épületek mintakép szerepe .............................................................................. 2.2.1. Velence ...................................................................................................... 2.2.2. Helgaud ..................................................................................................... 2.2.3. Andres-i Vilmos ......................................................................................... 2.2.4. Brémai Ádám mester ................................................................................. 2.2.5. St. Blasien .................................................................................................. 3. A BENCÉS RENDI REFORM ÉS A MŰVÉSZET ........................................................... 3.1. Művészeti tevékenység a clunyi apátságban ........................................................... 3.1.1. Jotsaldus ................................................................................................... 3.1.2. Farfai szokások ......................................................................................... 3.1.3. Gilo ........................................................................................................... 3.1.4. Petrus Venerabilis ..................................................................................... 3.2. Desiderius montecassinói apát építkezései ............................................................. 3.2.1. Ostiai Leó .................................................................................................. 4. A ZARÁNDOKHELYEK ÉS A MŰVÉSZET ................................................................... 4.1. Jeruzsálem .............................................................................................................. 4.1.1. Petrus Diaconus ........................................................................................ 4.2. Róma ...................................................................................................................... 4.2.1. Róma város csodái .................................................................................... 4.2.2. {69} Gergely mester ................................................................................. 4.3. Santiago de Compostela ......................................................................................... 4.3.1. Szent Jakab apostol IV. könyve ................................................................. 5. THEOPHILUS PRESBYTER KÖNYVE A KÜLÖNFÉLE MŰVÉSZETEKRŐL ........... 5.1. A bevezetők ............................................................................................................ 5.1.1. I. könyv. Praefatio ..................................................................................... 5.1.2. II. könyv. Prológus .................................................................................... 5.1.3. III. könyv. Prológus ................................................................................... 5.2. Példák Theophilus receptjei közül .......................................................................... 5.2.1. I. könyv. Festészet ..................................................................................... 5.2.2. II. könyv. Üvegfestészet ............................................................................. 5.2.3. III. könyv. Ötvösség ................................................................................... 6. A ROMANIKA KRITIKÁJA A XII. SZÁZADBAN ......................................................... 6.1. ................................................................................................................................ 6.1.1. Clairvaux-i Bernát .................................................................................... 6.1.2. Vilmos ....................................................................................................... 6.1.3. Petrus Venerabilis ..................................................................................... 6.1.4. Párbeszéd egy clunyi és egy citeaux-i szerzetes között. ............................. 6.1.5. A citeaux-i generális káptalan intézkedései .............................................. 6.1.6. Abélard ...................................................................................................... 6.1.7. Hugues de Fouilloi .................................................................................... 6.1.8. Alexander Neckam .................................................................................... 4. A GÓTIKA MŰVÉSZETE .......................................................................................................... 1. SUGER APÁT TEVÉKENYSÉGE SAINT-DENIS-BEN ................................................. 1.1. Könyve a kormányzása alatt történt dolgokról ....................................................... 1.2. A másik könyv, a saint-denis-i templom felszenteléséről ....................................... 2. GÓTIKUS KATEDRÁLISOK ........................................................................................... 2.1. ................................................................................................................................ 2.1.1. Hugó roueni érsek ..................................................................................... 2.1.2. Auxerre ...................................................................................................... 2.2. Egy korai gótikus építkezés: Canterbury ................................................................ 2.2.1. Gervasius .................................................................................................. 2.3. Opus francigenum ................................................................................................... 3 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

32 32 32 33 33 33 33 33 33 33 34 34 34 34 34 34 37 37 38 40 40 41 48 48 48 49 49 51 52 52 56 56 57 57 58 59 59 61 63 65 66 66 67 68 68 68 69 69 69 71 71 72 83 85 85 86 86 86 86 90

A KÖZÉPKORI MŰVÉSZET VILÁGA 2.3.1. Burchard, halli szerzetes ........................................................................... 90 2.3.2. Guillaume de Saint-Patus ......................................................................... 90 3. A KOLDULÓ RENDEK ÉS A MŰVÉSZET ..................................................................... 90 3.1. ................................................................................................................................ 90 3.1.1. Dominikánusok .......................................................................................... 90 3.1.2. Ferencesek ................................................................................................ 91 3.2. KÖLTŐI FANTÁZIÁK A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZETRŐL ...................................... 91 3.2.1. Albrecht von Scharfenberg ........................................................................ 91 3.2.2. Guillaume de Lorris .................................................................................. 94 4. A GÓTIKUS ÉPÍTŐMŰHELYEK ..................................................................................... 96 4.1. ................................................................................................................................ 97 4.1.1. Két szerződés ............................................................................................. 97 4.1.2. Siena statútumai a podesta kötelességeiről ............................................... 97 4.1.3. Avignon város statútumaiból ..................................................................... 98 4.1.4. Étienne Boileau ......................................................................................... 98 4.1.5. Strassburgi páholyszabályzat .................................................................. 101 5. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ELMÉLETE .......................................................................... 103 5.1. .............................................................................................................................. 103 5.1.1. Villard de Honnecourt ............................................................................. 103 5.1.2. A milánói dómépítkezés évkönyvei .......................................................... 108 5.1.3. Matthaus Roriczer .................................................................................. 111 5.1.4. Lorenz Lacher ......................................................................................... 113 5. A PROFÁN MŰVÉSZETEK A KÖZÉPKORBAN ................................................................... 115 1. .......................................................................................................................................... 115 1.1. .............................................................................................................................. 115 1.1.1. A császári udvar szertartásai .................................................................. 115 1.1.2. Balderich ................................................................................................. 116 1.1.3. Rahewin ................................................................................................... 117 1.1.4. Hugo Falcandus ...................................................................................... 117 1.1.5. A Róka regénye ....................................................................................... 118 1.1.6. Montreuil-Bellay vár ostroma ................................................................. 119 1.1.7. Guillaume le Breton ................................................................................ 119 1.1.8. Poitiers-i Hugó ........................................................................................ 120 1.1.9. {162} Rigord ........................................................................................... 121 1.1.10. Siena, 1297 ............................................................................................ 122 1.1.11. Brunetto Latini ...................................................................................... 122 6. AZ ITÁLIAI TRECENTO FESTÉSZET KEZDETEI ............................................................... 123 1. .......................................................................................................................................... 123 1.1. .............................................................................................................................. 123 1.1.1. Siena, ismeretlen szerző krónikája .......................................................... 123 1.1.2. Dante Alighieri Cimabuéról és Giottóról ................................................ 124 1.1.3. Giovanni Boccaccio ................................................................................ 125 1.1.4. Lorenzo Ghiberti ..................................................................................... 125 1.1.5. Cennino Cennini ..................................................................................... 127 1.1.6. Francesco Petrarca ................................................................................. 128 1.1.7. Giovanni Dondi ....................................................................................... 128


1. fejezet - ELŐSZÓ A középkori művészet nagyon távol van tőlünk, mert egy visszavonhatatlanul elsüllyedt kultúra szerves része. Mégis csodáljuk a jegyében fogant műalkotásokat, melyek arra kényszerítik a szemlélőt, hogy bizonyos fokig alkalmazkodjék sajátos ábrázolás- és szemléletmódjukhoz. A középkori művészet esztétikai értékeinek befogadása azonban csak bizonyos történeti ismeretek alapján lehetséges. Éppen ezért olyan mércét kell alkalmaznunk egy-egy középkori műalkotás esztétikai jellemzőinek megítélésénél, amely lehetővé teszi számunkra a művészi értékek felismerését és azok élvezetét. A középkor önmagát új kornak, modern korszaknak tekintette. Elnevezését a reneszánsztól kapta, amely azonban elfordult tőle, megtagadta elveit, művészetfelfogását, és saját elődjét az antikvitásban látta. A középkort így két nagyra becsült korszak közt helyet foglaló, hanyatló, negatív állapotnak tekintették, s így volt ez mindaddig, míg a fiatal Goethe fel nem ismerte a strassburgi Münster tornyának vad monumentalitását, s a romantikus esztéták és történészek tudatosan megfogalmazni nem igyekeztek azokat a normákat, amelyek e sajátos művészet megértéséhez szükségesek. Így indult meg a középkori művészet írott forrásainak felkutatása. Miképpen kell felhasználnunk e kor művészetének írott forrásait? Talán a műalkotások létrejöttét inspiráló világkép összetevőit kell belőlük kielemeznünk? Vagy elegendő, ha tartalmi megértésükhöz keresünk útmutatást bennük? A XIX. században megindult kutatások főként ez utóbbi irányban hasznosították a források mondanivalóit. Didron és Springer munkásságában elsősorban az ikonográfiai vizsgálatok kaptak helyet. E kutatók és társaik magukévá tették azt a felfogást, hogy a középkori művészet teljesen a teológiának rendelődött alá. Szerintük a művészeti jelenségek magyarázata a teológiai tételekben található meg, s a műalkotásokban felismerhető tematikai változásokat egyszerűen az alkotók rendelkezésére álló legendáriumok és prédikációk hatására vezették vissza. E kutatási irányzat eredménye volt a műalkotás szerepének, felfogásmódjának, a művészeti értékelés sajátosan középkori szempontjainak tisztázása. Julius von Schlossertól Rosario Assuntóig vezet azoknak a kutatóknak a sora, akik a nagy középkori szöveghagyományból előbányászott, művészetre vonatkozó írásokkal gazdagították a középkorról kialakult tudásunkat. A másik irányzat elsősorban a műalkotások létrejöttét, az őket körülvevő külvilág alkotóelemeit vizsgálta. A műalkotások keletkezésére, a kor anyagi kultúrájára, a megbízók, a művészek életkörülményeire, szerepére és kölcsönös viszonyára vonatkozó tényeket tártak fel. Ezen adatok nélkül megoldhatatlan volna például az egyes művek datálása, s legföljebb tapogatózva tudnánk tájékozódni a középkori művészettörténet időrendjében. {12} E források művészettörténeti alkalmazásának talán legjelentősebb példája Viollet-le-Duc nagy jelentőségű enciklopédikus műve. De ezeken alapul minden művészetszociológiai, technikatörténeti, művészetföldrajzi kutatás is, s nemcsak összességükben, hanem egyenként is fontos kérdésekben adhatnak a kutatók számára felvilágosítást. A források különböző csoportjainak ismerete nélkül nem lehet a műalkotás belső világát, létrejöttének körülményeit, alkotójának helyzetét megismernünk. Ezért szükséges, hogy lehetőség szerint valamennyi forráscsoportot felhasználjuk válogatásunkban. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a középkori írásos hagyomány számos változatát kell segítségül hívnunk. A középkor még nem ismerte a művészeti irodalom fogalmát. Forrásaink többsége éppen ezért részlet, hosszabbrövidebb töredék más jellegű szövegekből. A teológiai művek, traktátusok, kommentárok, vitairatok, episztolák elsősorban általános jellegű esztétikai tételeket tartalmaznak – nem önálló esztétikai rendszer részeiként, hanem filozófiai-teológiai tanításokba beillesztve. Ugyanígy találhatók a szépre és a művészetre vonatkozó fejtegetések enciklopédikus jellegű munkákban, amelyek technikai kérdéseket is tárgyalnak. Ebben a műfajban igen ritka a műalkotásokra való konkrét utalás, de nagyon fontosak a középkori művészetelmélet, esztétika megismerése szempontjából. Az enciklopédikus művek őrzik azt a csekély töredéket is, amit az antikvitás művészettörténeti hagyatékából a középkor megtartott. A történeti irodalom termékeiben, a krónikákban, évkönyvekben, életrajzokban – ez utóbbiak sajátos változatai a szentek legendái – a műalkotásokat legföljebb egy-egy személlyel vagy helységgel kapcsolatban említik, általában illusztratív célzattal. Ha időnként sor kerül is egyes műalkotások részletes, nemegyszer megfigyelésekben bámulatosan gazdag leírására, ez szinte mindig annak köszönhető, hogy az író az elbeszélése középpontjában álló személy jelentőségét, bőkezűségét kívánja hangsúlyozni. Ugyanez a szándék munkál a mecénás szerepének, a terv kivitelezését gátló nehézségeknek, a mű megvalósulásának ábrázolásában is. A megbízó a döntő személy ezekben az elbeszélésekben, s ha olykor egy-egy, szinte szentként tisztelt mesteremberművész legendája említi is a művészi munkát, abban is inkább az erkölcsös cselekvés középkori ideálját ismerjük fel. A XIII. század előtt nem találkozunk annak jelével, hogy a művészt sajátos tevékenységéért becsülik, s a 5 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

ELŐSZÓ

legendairodalomból csak az itáliai trecento fogja majd kibontakoztatni a személyében és művében egyaránt megbecsült művész életrajzának műfaját. Ekkor kezd kialakulni a művészettörténeti szemlélet és a művészettörténet-írás az olasz humanisták körében. A megbízó személyéhez kapcsolódik az az irodalmi műfaj is, amely a legjellegzetesebben középkori formát viseli. Ez a titulusirodalom-nak nevezett műfaj a korai keresztény századokban kezdett kialakulni. A műre utólag írt magyarázatból, az antik epigrammából fejlődött ki, többnyire megőrizve annak versformáját. Legtöbbször fiktív magyarázat, mely tulajdonképpen tartalmi vázlata az alkotásnak. A magyarázat elsősorban szimbolikus összefüggések kimutatására törekszik, s ugyanígy kapcsolódik össze a képletes tartalmi elemzés az elképzelt műalkotás leírásával és magyarázatával. Gyakran megfigyelhető az antik műfajok megváltozott formában való továbbélése is. Kifejlődött a nevezetesebb keresztény zarándokhelyekkel kapcsolatban az antik „periegetikus irodalom” folytatása, amely az ereklyék mellett a műalkotásokról sem feledkezett meg. Az antik turisztika szempontjait itt annak keresztény változata, a búcsújáró helyekre való {13} zarándokolás helyettesíti. A források és a mintaképek, mindenekelőtt Plinius, azonban éppúgy hatnak az írókra, mint ahogyan befolyásolták a terjedelmes és sokat használt technikai és recept-irodalmat is. Még az építészetelméleti megjegyzésekben is feltűnnek a vitruviusi elvek. Az irodalmi műfajoknál még nagyobb tömegű és szintén értékes adatot szolgáltatnak azok a források, amelyek elsősorban különféle intézményekkel függnek össze. Ide sorolhatók a szerzetesrendek, királyi és fejedelmi udvarok regulái, szertartásrendjei, ceremoniáléi, melyek használatuk közben mutatják be a műalkotásokat. De nem kevesebb hitelességgel bontakozik ki egy-egy kincstár gazdagsága az inventáriumok felsorolásaiból, és ezekben időnként a műtárgyak pontos leírásával és értékelésével is találkozunk. Igen fontosak a különféle jogi jelentőségű oklevelek is, melyek gyakran tartalmaznak művészeti vonatkozású adatokat, akár a művészeti elvekkel kapcsolatban – például zsinatok, rendi káptalanok határozatai –, akár az alkotások keletkezését illető tényekkel kapcsolatban. A XII. századtól kezdve, elsősorban a városi fejlődés legjelentősebb központjaiban, egyre fontosabb szerephez jutnak a megbízó és mester közötti írásbeli szerződések, melyek nemcsak kettejük viszonyát, de a szerződés tárgyának, a műalkotásnak a tervét is meglehetős részletességgel közlik. Jelentősek a városi tanácsi határozatok, majd – a XIII. századtól kezdve – az egyes céhek számára kiadott szabályzatok, melyek egy-egy mesterség szokásait, joggyakorlatát, a mesterképzés módját igen pontosan rögzítik. A források e csoportjai sem maradtak azonban változatlanok a középkor folyamán. Itt is felismerhető a fejlődés, mely a korai középkori, alapvetően egyházi jellegű írásbeliségtől a XII–XIII. századra egyre markánsabban kibontakozó laikus műveltség irányába vezet. Szempontunkból igen lényeges az a változás, amely a művészetszemléletben és a műalkotások keletkezésének feltételeiben következett be a középkor folyamán. Jelei elsősorban a XII. században mutatkoznak, főként a két legfejlettebb európai területen, Franciaországban és Itáliában. Mindkét országban a városi fejlődés meggyorsulása, a nyomában járó kulturális változások jelentik a kiindulópontot ahhoz a művészeti ízlésváltozáshoz, amelynek eredménye egy új művészet kialakulása lesz. Ezt a modern művészetet pedig már tudatosan állítják szembe a korábbival. Kezdetben alig érzékelhetők az új művészet városi gyökerei, s csak a XIII. század folyamán és főképpen az itáliai trecento, a XIV. század kezdetén válik világossá a művész és a műalkotás megváltozott helyzetének felismerése. Ez a folyamat időrendileg fedi ugyan a romanika, gótika, protoreneszánsz kikristályosodott stíluskategóriáit, valójában azonban sokkal árnyaltabban és több ellentmondást tartalmazó módon ment végbe, mint ezt a megszokott stíluskorszakokra alapozott művészettörténeti időbeosztás sejteti. Ritka és szerencsés eset, amikor fontos, korszakalkotó jelentőségű műalkotással egy időben születik meg annak méltó irodalmi ábrázolása is, de még több az olyan fordulópont a művészet történetében, melynek jelentőségéről hallgatnak az egykorú források. Mindez eleve lehetetlenné teszi, hogy csak az egyidejűleg keletkezett írott források alapján próbáljuk megismerni a művészetek történetét. Válogatásunk döntő súllyal tehát éppen az ismertetett fejlődési folyamat időbeli és térbeli csomópontjaira épül. Nem az egész középkor, hanem elsősorban a XII–XIII. század nyugat-európai művészetének írott forrásaiból válogattunk. Ahhoz azonban, hogy reális képet adhassunk e korszak művészetéről, szükségesnek látszott, hogy idézzünk korábban {14} keletkezett forrásokat is. Ahol azonban egy-egy jelenség megvilágítására későbbi, akár XV. századi forrás segítségül hívására is szükség volt, ott felhasználtuk ezeket is. Ez a stílus-, ízlés- és művészetfelfogásbeli változás a XII. században az ellentétek harcában ment végbe, megőrizve jellegzetesen középkori színezetét.


ELŐSZÓ

A középkori művészetfelfogás egyik legjellemzőbb vonása vallásos jellege. A műalkotást úgy értelmezik, mint a vallási dogmák sajátos megjelenítési formáját. A kereszténység hittételei, legendái fejeződnek ki e művekben, amelyek alapvetően oktató jellegűek, s általában az írást helyettesítik. Ebből ered az az elképzelés, amely szerint a művészet csupán eszköz, tökéletlenebb kifejezési forma egy csak szavakkal közölhető tartalom számára. A tartalom természetfeletti, a műalkotás ennek csak tökéletlen földi ábrázolása lehet. A középkori művészetfelfogás elvileg általában nem ellenzi a természet ábrázolását, az anyagi természetnek a középkori teológia értelmében azonban önmagában is csak annyi a jelentősége, hogy mint teremtett világ, teremtőjére és a földöntúli világra utal. Ez a sajátosság vonatkozik minden művészeti alkotásra, még az alkotások nyersanyagára is. Az építőköveknek, a habarcs kötőanyagának, az ablaküvegnek és a fának, a nemesfémeknek éppúgy magasabb jelentést tulajdonítanak, mint ahogy allegorikus értelemmel ruháznak fel drágaköveket, növényeket, állatokat vagy meghatározott számokat, geometriai alakzatokat. A műalkotás a teremtett világ képe, mikrokozmosz, éppúgy, ahogyan az emberi test és valamennyi anyagi tárgy is egy érzékfeletti világrend megtestesülése. A művészi alkotás folyamata tehát az isteni teremtő tevékenység tükröződése. Az Atyaisten építőmestere, művésze a világnak, szobrásza az embernek. A művész ezt a tevékenységet követi, utánozza. Az igazi alkotó is, Istenhez hasonlóan, gondolati-szóbeli tervet készít az alkotáshoz. A tulajdonképpeni alkotó a megbízó, míg a műalkotást kivitelező művész csak passzív eszköz az ő kezében. A mű létrehozója a program megalkotója, az, aki meghatározza az épület formáját, kijelöli mintaképét, megszabja szögleteinek, tornyainak, pilléreinek számát; a program kivitelezője csak mesterember. Nem az a döntő különbség tehát az ókor és a középkor művészete között, hogy az utóbbi elfordul a természettől, a valóságtól, hanem az, hogy a természet, a valóság csak általában, elvont sajátosságaiban érdekli. Így teremtődnek meg az allegorikus kapcsolat alapjai, s ez az összefüggés helyettesíti a modell és a kép viszonyát. A műalkotásban megnyilvánuló harmónia, mértékeinek megfelelése, alkotóelemeinek elrendezése, változatossága azok a tényezők, melyek a természettel való közösséget képviselik. A hasonlóság a középkor számára nem feltétlenül pontos formai egyezést jelent, hanem csak egy-egy vonás közelítő egyezését. Mindezek a vonások a középkori művészet, illetve művészetelmélet központi tényezői. A gótikus művészet, a román koritól eltérően, sokban távolodik az elvont természetszemlélettől, változnak a hasonlóság normái is. Ezzel párhuzamosan fokozatosan megváltozik megbízó és művész kölcsönös viszonya is. Változatlanul érvényes azonban a műalkotás transzcendens jellege, s a természet képének, utánzásának, reális ábrázolásának igénye nem jelentkezik a reneszánsz kialakulásáig. Az elmondottak érthetővé teszik a művészet feladatainak sajátos meghatározását. Tanítás, intés és a liturgikus cselekmények szolgálata a művészet célja. Művészet és mesterség latinul éppúgy egyet jelent, mint a középkor valamennyi vulgáris nyelvén, s ez nemcsak a szabad művészetekkel szemben elfoglalt alárendelt helyzetükre vonatkozik, {15} hanem arra is, hogy a művészetek szorosan összefüggenek egymással. A középkorban az egyes műfajok nem válnak el élesen. A tanítást, intelmeket tartalmazó képsor éppúgy díszítheti egy épület kapuzatát, egy könyv lapjait, mint egy ereklyetartó vagy szertartási tárgy valamennyi szabad felületét. Egy zománcmunkáról nem dönthető el: vajon festészeti vagy szobrászati alkotásnak tekinthető-e inkább? Olykor miniatúrák reprodukcióira ismerünk szobrokban, máskor a kőépítészet elemei tűnnek fel ötvösművekben. Ugyanakkor az anyagban meglevő szépséget, nemes tulajdonságokat talán soha tudatosabban nem engedték szóhoz jutni a műalkotásokban. De ez inkább csak technikai megoldást jelentett, s nem az egyes műfajok sajátosságainak fokozottabb figyelembevételét. Minden művészetnek csak egy a célja: Isten földi házának létrehozása és annak díszítése. Valójában tehát az építészet az egyik jellegzetesen középkori művészet, a másik, vele egyenrangúan hasznos a használati tárgyakat előállító kisművészet – a mai értelemben vett iparművészet. Céljuk a rendeltetésüknek megfelelő épületek, használati tárgyak vagy eszközök előállítása. Ami ezen felül van, s még a művészethez tartozik, az díszítés, amely széppé, változatossá, értékessé teheti a szükségest, az elengedhetetlenül fontosat. Az előbbiek létjogosultságát soha nem vonták kétségbe, az utóbbiakkal kapcsolatban gyakran felmerült az oktalan fényűzés, különcködés, pazarlás vádja. Eltérő azonban magának a szépségnek a megítélése is. Nagyobb szerepet kap az anyagi, a természettől eleve adott szépség, a színek változatossága, a formák különössége. Elmosódott a választóvonal a ritkaság és a műalkotás között, éppúgy, mint ahogyan szorosan kapcsolódik egymáshoz a drága és a szép. A változatosság, gazdagság, aranytól és drágakövektől zsúfoltan pompázó díszítés, az ábrázolások mindent elborító, tér nélküli pompája jelenti a művészi szépség legfőbb ideálját. Ez a naiv, számunkra idegen ízlés, féktelen pompa általában jellemző a középkorra, még akkor is, ha a XII. századtól kezdve egyre erőteljesebben jelentkezik a tisztább kompozíció, a formai tökéletesség igénye. Nyilván összefügg ez a folyamat azzal a filozófiai fordulattal, amely az érzéki megismerés szerepét hangsúlyozza.


ELŐSZÓ

Az esztétikai ítélet naivitása egyik jellegzetes megnyilvánulása a középkor művészetszemléletének. Jellemző rá a műalkotás és a valóság mágikus azonosítása, mely a műalkotásokat víziók, csodák és legendák hagyományával veszi körül. Háttérbe szorul a művészet allegorikus értelmezése, s a hivatalosan elfogadott teória és az elméletben elítélt – sokszor határozottan népi jellegű – gyakorlat ellentéte egyre nyilvánvalóbb. Mítoszok alakulnak ki egyes műalkotások keletkezéséről éppúgy, mint egyes művészegyéniségek életéről és tevékenységéről. Számos művésznév ismeretes a középkorból, amelyhez valóságos mondavilág és ereklyeként tisztelt alkotások egész sora kapcsolódik. De hasonló mondákként élnek tovább az antik művészet történetére vonatkozó hagyomány egyes elemei is. Mindezeknek a mítoszoknak gyakran erős helyi színezetük is van, összefüggenek az egyes kolostorok, városok hagyományaival, történetével. A művészet történetéről alkotott nézetek ezért a legkezdetlegesebb összehasonlításra, ellentéteket megállapító megjegyzésekre szorítkoznak, a fejlődés fogalma ismeretlen. Ilyen ellentétpár a pogány és a keresztény művészeté, elítélve az előbbi „bálványimádását”, vagy – ha a császári Róma állami hagyományairól van szó – a régi és új római művészeté. Az antik római művészet iránti elismerés, csodálat többnyire a német-római császári udvar vagy a pápai kúria politikai törekvéseit szolgálja. A későbbi időszakokban a kor {16} megjelölésén kívül egyszerűen a régiés az új, modernjelzők jelentik a kronológiai ítélet egyetlen formáját. Ritkán találkozunk új jelenségekre való utalással. A középkori szemlélő számára fontosabb a folytonosság, a töretlen hagyomány hangoztatása. Egy épület továbbélését biztosítja az, hogy utódja azonos szent nevét viseli; egy szobor megújított állapotban is azonos azzal, amit helyettesít. A renováció, restaurációkifejezések sokszor teljesen új műalkotás létrehozását jelzik egy réginek a helyén. Az újítás vádjaellen azonban gyakran tiltakoznak, védekeznek a szerzők. A folytonosság tudatos vállalása azonban másként is megnyilvánul. Épületek, képzőművészeti alkotások esetében igen gyakori a más alkotás példájára, mintájára való hivatkozás. Ez a jelenség az oka, hogy különféle művészeti ágakban meghatározott fejlődési sorral számolhatunk. A típusbeli vagy ikonográfiai-kompozíciós kötöttség technikai meghatározottságot jelent a középkori művész számára, amelyet nem kerülhet meg. Nem véletlen, hogy a technológiai eljárások és a kompozíciós, ikonográfiai típusok egymás mellett szerepelnek a receptkönyvekben. Ugyanez a törekvés magyarázza az értékelésben, célkitűzésben, sőt a művészetről szóló nyilatkozatok stílusában is megnyilvánuló tekintélytiszteletet, a nagy mintaképek emlegetését. A Biblia és a történelem szolgáltatja a megbízók mintaképeit, például Mózest, Salamont, Augustust, a bizánci császárokat stb. A Becaleellel vagy Daidalosszal való összehasonlítás pedig a művész számára a legfőbb dicséret. Az elmondottak mindenekelőtt az egyházi művészetre vonatkoznak. A források lényegesen kevesebb adatot tartalmaznak a világi művészetről. Az általa létrehozott művek, paloták, várak, városok, lakóházak, használati tárgyak többnyire erősebben pusztultak, alakultak át, mint az egyházi rendeltetésű műtárgyak. De a profán művészetek alkotásairól szóló írott források is sokkal gyérebbek; csak akkor szólnak róluk, ha valamilyen rendkívüli vonásuk, hozzájuk fűződő nevezetes esemény, megrendelőjük személye indokolja ezt. A műalkotások értelmezése, az értékelés szempontjai nem térnek el alapvetően attól, ami az egyházi művészetek esetében szokásos. A tematikában sem figyelhetők meg mélyrehatóbb különbségek. Leginkább a katonai építészet területén van világosan megkülönböztethető folyamatos hagyomány: a technikai teljesítmények értékelése, a célszerűség szempontjainak fokozott érvényesítése. A világi művészet önálló, az egyházi művészettől különvált tevékenységként csak a XIII. századtól kezdve jelentkezik erőteljesebben. Ezzel a folyamattal, amely eleinte nem jelent gyökeres szemléleti változást, megindul az a differenciálódás, amely a középkorra jellemző tagolatlan művészetfogalommal szemben a műfaji kategóriák kibontakozásához vezet. {17}


2. fejezet - A MŰ ÉS KÖZÖNSÉGE A középkori művészet sajátosságait az alkotó, a mű és a közönség viszonya szempontjából is meg kell vizsgálni. Az alkotások szigorú hierarchia keretében keletkeznek. Ennek csúcsán a megrendelő áll, akinek valamely közösséget képviselő személye, tudása és ismeretei biztosítják a műben az eszmei tartalom helyes érvényesítését. Ez az uralkodó szerep a mű fölött és a művészi alkotásnak az írás alá rendelése a középkori művészet egyik legjellemzőbb vonása. Ennek következtében különösen fontosak az esztétikai nézetek, mert ezek meghatározóak a művészi alkotó munkában. A műalkotás létrejöttét megelőzi a program megszerkesztésének, a mintaképek megválasztásának spekulatív folyamata. Eközben nemritkán a szépség elméleti úton meghatározott sajátosságait igyekeznek érvényre juttatni a megvalósult műben. Ilyen feltételek között a mű valóságos alkotója lényegében a megbízó egyházi vagy világi személyiség, maga a művész pedig inkább lebecsült testi munkát végez, szellemi alkotás helyett csak az anyagot munkálja meg. A létrehozott műalkotást elsősorban tartalmánál fogva értékelik, a tulajdonképpeni formai sajátosságokat alig veszik figyelembe.

1. A SZÉPSÉG EREDETE ÉS SAJÁTOSSÁGAI A következőkben a középkori esztétika néhány tipikus álláspontját bemutató szemelvényeket közlünk, elsősorban olyanokat, amelyek a szépség eredetéről és sajátosságairól kialakult nézeteket tükrözik. Az első szövegrészletek a IV–V. század fordulóján élt Augustinus (Szent Ágoston) egyházatyának, a középkorban legnagyobb tekintélyként számon tartott teológusnak műveiből származnak. Alapjuk a szépség isteni eredetének elmélete. Isten a platóni természetfölötti alkotó (demiurgosz) keresztény megtestesítőjeként teremti a világot, hozza létre a szépséget, amely mindenekelőtt az általa alkotott arányban, matematikai törvényszerűségben nyilvánul meg. Az emberi lélekben magában is benne van a szépség eszméje, s az érzékelés során erre emlékezik vissza. Ennek a rendszernek és esztétikai felfogásnak a hatása sokáig jelen volt a középkori teológiában. Szemelvényeink közül mindenekelőtt Honorius Augustodunensisnek a világ és az emberi test műalkotás jellegéről írott sorai bizonyítják az augustinusi teológia hatását. A keresztény neoplatonizmus másik forrása a Pseudo-Dionysius Areopagitának a mennyei hierarchiáról írott műve. Ezt a görög nyelvű írást Johannes Scottus Eriugena latin fordítása és kommentárjai tették ismertté. Eriugena szerint a világ és valamennyi létező legfőbb sajátossága, egyúttal Istennel azonos lényege a fény. Bár különböző mértékben, de {18} minden létező részesül belőle, és ez lehetővé teszi, hogy az anyagiak révén a legfőbb szellemiekig emelkedjünk. Eriugena filozófiájában Isten tulajdonképpen azonosul a világ lényegével. Éppen ezért e filozófia panteisztikus jellegűvé vált, és egyházi tilalom alá esett. A XII. században éppen Pseudo-Dionysius hatása segíti elő az anyagi világ fokozottabb figyelembevételét. Mindenekelőtt a Párizs melletti Saint-Victoire-kolostorban kialakult teológiai iskola tevékenységéhez fűződik a fény teológiájának és az anyagi dolgoktól felfelé vezető szemlélődés, az anagógia módszerének kidolgozása. Ez a szemlélet, melyet szövegeink között a Hugo de Sancto Victore Dionysius-kommentárjából vett részlet képvisel, teremt utat a korai gótika művészetfelfogása és ízlése felé, mindenekelőtt Suger apát írásaiban. A középkori esztétika további fejlődését jelzik a skolasztikus teológia XIII. századi nagy összefoglaló műveiben megnyilvánuló nézetek. A szépség Albertus Magnusnál a formához kapcsolódik. Az alapvető fordulatot elsősorban Aquinói Tamás felfogása jelenti. Szerinte a szép a megismerésben nyilvánul meg. Aquinói Tamás az arisztotelészi ismeretelmélet alapján fordul szembe Augustinus felfogásával, és az érzéki tapasztalatok fontosságát hangsúlyozza. Éppen ezért a szépség kritériumait, melyeket az istenség sajátosságaival azonosít, a harmonikus teljesség, a formai tökéletesség és világos áttekinthetőség elvei jelentik. Joggal mondható, hogy az érett gótika képzőművészete és Aquinói Tamás esztétikai elvei között szoros kapcsolat van. A gótikus művészet, mint azt legutóbb Panofsky hangsúlyozta, valóban a skolasztikus teológiához hasonló és vele párhuzamosan kialakuló csúcspontja a középkor kultúrájának. Semmiképpen sem lehet azonban a skolasztika esztétikai nézeteit a művészeti fejlődés kizárólagos létrehozóiként felfogni.

1.1. 1.1.1. Augustinus 9 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

A MŰ ÉS KÖZÖNSÉGE

Aurelius Augustinus 354-ben született az afrikai Thagastéban. Filozófiai tanulmányai során kezdetben a manicheusokhoz, majd a szkeptikusokhoz csatlakozott. Később a neoplatonikusok határozták meg filozófiáját. 387-ben Milánóban megkeresztelkedett. Afrikába visszatérve írta fő műveit. 395-től haláláig, 430-ig Hippo püspöke volt. […] természettől semmi sem rossz, és ez a szó nem jelenti a jótól való megfosztottságot. De a földiektől egészen az égiekig és a láthatóktól a láthatatlanokig egyes jók jobbak, mint mások, és annyira különbözőek, amennyire valamennyien csak lehetnek. Isten azonban akképpen nagy alkotó a nagy dolgokban, hogy nem kisebb a kicsinyekben sem. E kicsinyeket nem nagyságukkal, hanem a mester bölcsességével kell megmérni, miként, ha a látható ember arcáról leborotválnak egy szőrszálat, amely szinte semmi a testhez képest, mily sokkal csökken a szépsége, mivel az nem a tömegben áll, hanem a tagok megfelelésében és mértékében. 1 (Az Isten országa, XI, 22) Mester: Vajon a vers, melynek hallgatása gyönyörködtet, ugyanúgy tetszik-e neked, ha olyan helyen, ahol ezt a vers értelme nem követeli meg, vagy megnyúlnak, vagy megrövidülnek a szótagok? Tanítvány: Ilyesmi hallatán, bizony, megütközöm. {19} Mester: Nem kétséges tehát, hogy a hangzásban, melyről azt mondod, hogy gyönyörködtet, a számok valamely mértéke gyönyörködtet, s ha ezt megzavarják, ugyanazt a gyönyört nem nyújtja a fülnek. 2 (A zenéről, II, 2)

1.1.2. Johannes Scottus Eriugena Írországban született 810 körül. 854 előtt tűnt fel Kopasz Károly udvarában. 858 körül készítette el Dionysius művének latin fordítását. Ennek a görög nyelvű, Jámbor Lajos számára 827-ben Bizáncból hozott kéziratnak a fordításával korábban Hilduin st-denis-i apát kísérletezett sikertelenül. 877 után halt meg. A fények atyja pedig a mennyei atya, az első fény és kezdet, tőle születik az igaz fény: Igéje, mely mindent teremtett és mindent fenntart, egyszülött fia. Tőle, vagyis az Atyától ered a vele és Igéjével egylényegű fény, a Szentlélek, az Atya és Fiú lelke, melyben és mely által a kegyelmek adományai mindenek között szétosztatnak. És ez hármas fény és hármas jóság, három létező, egy lényegben. Az Atya, Fiú és Szentlélek egy isten, egy jóság, egy fény, szétszórva mindenekben, amik léteznek, hogy lényegükben létezzenek; ragyog mindenen, ami létezik, hogy mindenek az ő szépségének szeretetére és gondolatára térjenek; s fölé emelkedik mindennek, ami van, hogy mindenek élvezzék tökéletességének teljességét, és benne minden egy legyen. Tehát minden fény az Atyától száll le. […] csoda-e, ha mindent, ami a hozzáférhetetlen fényt oly módon, hogy hozzáférhetővé váljék, eljuttatja a tiszta értelemhez, értelmünktől nem akadályoztatva, fényként fogunk fel, amely megvilágítja a lelkeket, s őket teremtőjük megismerésére hívja? Vegyünk példát a természet legbelső rendjéből. Ez a kő vagy az a fa számomra fény; s ha azt kérded, miképpen, az értelem arra int, hogy azt feleljem neked, miszerint ezt vagy azt a követ szemlélvén, sok dologra bukkanok, melyek lelkemet megvilágosítják. Megfigyeltem ugyanis, hogy az jó és szép; hogy a maga hasonlatossága szerint van; nemének és fajának különbözősége által elkülönül a dolgok többi nemétől és fajától; mértéke van, mely valamit valamivé tesz; rendjét nem hágja át, és helyét súlyának minősége szerint igényli. Miközben ilyeneket és ezekhez hasonlókat tapasztalok a kőben, számomra fények keletkeznek, azaz megvilágosítanak engem. Gondolkodni kezdek tehát, honnan vannak benne effélék, és belátom, hogy ezek nem bármiféle látható vagy láthatatlan teremtményben való részesedés következtében, természetesen vannak meg benne; s az értelemtől vezettetve, hamarosan eljutok mindenek felett mindenek okáig, mely mindeneknek helyet, rendet és mértéket, nemet meg fajt, jóságot és szépséget, lényeget meg más adományokat és ajándékokat oszt. Hasonlóképpen minden teremtményből, a legmagasabbtól egészen a legalsóig, vagyis az értelemtől kezdve a testig, melyek teremtőjük dicséretére áldozzák magukat, és fáradozva keresik Istenüket, minden létező fölött őt igyekezvén dicsérni, irányító fény keletkezik, ha okaikat tekintjük, és ha elménk tiszta látása felismeri azokat. Ezért van az, hogy e világ egész építménye a legfőbb fény, mely sok részből, {20} mintegy sok lámpásból tevődik össze, hogy felfedje a látható dolgok tiszta fajtáit, és az éles elme

1 2

Mérték = numerus, tehát számszerű viszonyt, a szám teremtettségét jelenti. Augustinus példája a Vergilius-sor: „Arma virumque cano Trojae qui primus ab oris.” És a változás után: „primis ab oris”.



számára láthatóvá tegye azokat, miközben a hívő bölcsek szívében az isteni kegyelem és az értelem ereje működik. (Kommentár Dionysius Mennyei hierarchiájához, I, 1: PL, CXXII, 129)

1.1.3. Honorius Augustodunensis Személyéről keveset tudunk, kortársai sem rendelkeztek róla pontosabb adatokkal. Valószínűleg DélNémetországban, 1090 körül született, Regensburgban élt és tanított. Művei kompilatív jellegűek. Legelterjedtebb műve a De imagine mundi libri tres, mely enciklopédikus felépítésű, s feltehetőleg tankönyvként szolgálhatott. 81. fejezet. A mennyei zenéről – A planéták arányai. Miért találtak ki kilenc Múzsát a filozófusok? Ha pedig a Holdba A-t, a Mercuriusba B-t, Venusba C-t, a Napba D-t, Marsba E-t, Jupiterbe F-et, Saturnusba G-t helyezzük, a földtől az égboltig hét hang van. A földtől a Holdig egy hangköz van, a Holdtól a Mercuriusig egy félhang, Mercuriustól Venusig félhang, innen a Napig három félhang. A Naptól Marsig egy hang, innen Jupiterig félhang, innen Saturnusig félhang, innen az állatövig három félhang. Ezek együtt hét hangot alkotnak. 3 Egy hangköz pedig tizenötezer-hatszázhuszonöt mérföldet tartalmaz. A félhangköz hétezer-nyolcszáztizenkét és fél mérföld. Ezért a filozófusok is kilenc Múzsát találtak ki, mert a földtől az égig kilenc összhangzást fedeztek fel, melyekről úgy találták, hogy az emberrel vele születtek. 82. fejezet. Az emberről mint mikrokozmoszról. Amint pedig e világ hét hangnemre és zenénk hét hangra osztható, úgy testünk szervezete is hét módon kapcsolódik össze. Míg a testben négy elem, a lélekben a három erény egyesül,4 melyek a zene módjára a természettől meghatározottan egyetértésben vannak. Ezért az embert is mikrokozmosznak, vagyis kis világnak mondjuk, mivel a számok ilyen összhangja következtében a mennyei zenének hasonmásaként ismerjük meg. (Három könyv a világ képéről, I: PL, CLXXII, 140) A mindenség citera módjára van elrendezve, melyben a dolgok különböző nemei húrok módjára egybehangzanak.5 (A tizenkét kérdés könyve)

1.1.4. Hugo de Sancto Victore 1097 körül, valószínűleg Szászországban született, tanulóéveit a Halberstadt melletti Hamersleben kolostorában töltötte, majd a Párizs melletti Saint-Victoire-káptalan kanonokja lett. 1130 körül a kolostori iskola vezetője volt, s az maradt 1141-ben bekövetkezett haláláig. {21}

A zenei harmónia és a numerus azonosságának példájául a hangokhoz tartozó húrhosszúság szolgál. Így képzelik el, a monochord mintájára, az égi szférák elrendezését is. 4 A négy elem: tűz, víz, föld, levegő; a három teológiai fő erény: hit, remény, szeretet. 5 Vö. 3. jegyzet. Legismertebb ikonográfiai megnyilvánulása a gregorián skála hangjainak relief-ábrázolása Cluny III szentélyének oszlopfőin. 3



HUGO DE SANCTO VICTORE TANÍTVÁNYAI KÖZÖTT. MINIATÚRA HUGO DE SANCTO VICTORE DE ARCHA MUNDI KÓDEXÉBŐL, SAINT ALBANS, XIII. SZ. OXFORD, BODLEIAN LIBRARY, MS LAUD MISC. 409 (EVANS NYOMÁN) Azért a láthatók által mutatkozik meg a láthatatlanok valósága, mert lelkünk nem tud felérni maguknak a láthatatlan dolgoknak valóságához, hacsak nem művelődött a láthatók szemlélésén, mégpedig úgy, hogy a látható formákat a láthatatlan szépség képeinek tartsa. Mivel pedig a dolgok szépsége formáikban áll, helyesen mondják, hogy a láthatók formáiból kimutatható a láthatatlan szépség, mivel a látható szépség a láthatatlan szépség képmása.6 Mivel azonban a látható dolgokban más a forma és más a lényeg, ezért amelyek láthatók, változandó módon szépek, mert amely dolgok számban különbözők és természettől fogva változandók, egyszersmind nem léteznek oszthatatlanul. A láthatatlanok pedig, melyeknek nem más a formájuk és a lényegük, mivel minden, ami van, egy, egyszerű és ugyanazon lényeg, azért szépek, mert vannak, és szépségük nem sok összetalálkozó részből áll, mint ez a látható természetben tapasztalható, melynek formája a helyek távolságai szerint bontakozik ki, és a sokaságból összekerült figurák által jön létre. Ezért más a látható és más a láthatatlan természet szépsége, mert ez egyszerű és egységes, míg amaz sokféle, és különböző arányok uralják. Mégis, a látható szépség valamennyire hasonlít a láthatatlanhoz, annak a törekvésnek megfelelően, amelyet a 6

A képmás platonikus értelemben, tehát visszfényként, halvány tükröződésként értendő.



láthatatlan mesterember mindkettőben létrehozott, s mely szerint mintegy különböző arányú kis tükrökként ugyanazt a képet keltik. Eszerint tehát az emberi értelem helyesen emelkedik a látható szépség által serkentve a láthatatlan szépséghez.7 Mintegy a hasonlatosság által a hasonlók felé vezettetvén, könnyen felismeri önmagában láthatatlanul,8 milyen rokonság fűzi a láthatatlanokhoz azokat, amiket kívül láthatóan érzékel. Mert a veleszületett láthatatlan fénynél fogva lelkünk, visszatekintvén a láthatatlan dolgokra, könnyen belátja, hogy a látható formák a láthatatlan szépség képmásai, s mivel valamely barátságos hasonlósággal megfelelnek annak a láthatatlannak, amely őbenne van, ezeket megfelelőknek és kívánatosaknak találja. (Kommentár Dionysius Mennyei hierarchiájához, II, 1: PL, CLXXV, 949) {22}

1.1.5. Albertus Magnus Svábföldről származott, előkelő családból, 1200 körül született. Mint dominikánus szerzetes Itáliában tanult; németországi iskolákban, majd a párizsi egyetemen tanított. 1248-ban alapította a dominikánusok kölni iskoláját, ott halt meg 1280-ban. Valóban nincs a létező dolgok sokaságában egy sem, amely ne részesednék a szépből és jóból. A szép értelme általában a formának az anyag arányos részein avagy különböző hatásain vagy tevékenységein való visszatükröződésében áll. […] A szépség nem az összetevőkben mint anyagi dolgokban, hanem a forma visszatükröződésében mint formális dologban áll […]9 miként a test szépségéhez megkívántatik, hogy tagjainak legyen kötelező aránya, és hogy szín ragyogjon rajtuk, ugyanígy minden szépség fogalmához megkívántatik valamely dolgok egymás közti aránya, akár részeiké, akár elemeiké, akár bármié, amit a forma világossága beragyog. (A szépről és jóról)

1.1.6. Aquinói Tamás Főnemesi családból született Roccaseccában, 1224-ben vagy 1225-ben. Dél-itáliai tanulmányai után lépett be a dominikánus rendbe, 1243 körül. Kölnben vagy Párizsban Albertus Magnus tanítványa volt. Rendje párizsi és itáliai iskoláin tanított. Művei a skolasztikus tudományok átfogó rendszerezését nyújtják. 1274-ben Fossanovában halt meg. (Dionysius: „A jó szépnek mondatik.”) […] a szép és jó valamely alanyban azonos, mert ugyanazon dolgon, tudniillik a formán alapulnak, és ezért a jó szépnek mondatik; de okuk különböző, mivel a jó sajátosan a kívánságra vonatkozik, jó ugyanis az, amit mindenek kívánnak, és ezért cél-okkal rendelkezik, mert a kívánság egyben valamely indíték a cselekvésre. A szép pedig a megismerő erőre vonatkozik; szépnek mondjuk azokat, amiknek a látványa tetszik, amiért is a szép a meghatározott arányban áll, mivel az érzékek a meghatározott arányú dolgokban gyönyörködnek mint hozzájuk hasonlókban, mert az érzék is valamely ok és teljességgel megismerő erő. És mivel a megismerés hasonulás útján történik, a hasonlóság pedig a formára vonatkozik, a szépség sajátosan a formális ok fogalmára vonatkozik. (Summa Theologiae, I, 5, 4) A forma, vagyis a szép hasonlít a Fiú sajátosságaihoz, mivel a szépséghez három szükséges. Először is teljesség, vagyis tökéletesség, mivel amiket megrövidítettek, ezért rútak; a meghatározott arány, vagyis összhang; továbbá a világosság. Ezért amely dolgoknak ragyogó színe van, azokat szépnek mondjuk. 10 – Az elsőhöz tehát annyit, hogy hasonlít a Fiú sajátosságához, amennyiben a Fiú valóságosan és tökéletesen magában viseli az Atya természetét. Ezért mondja erre utalva Augustinus: „ahol – tudniillik a Fiúban – a legteljesebb és tökéletes {23} élet van stb.” A másodikhoz pedig annyit, hogy megfelel a Fiú sajátosságának, A felemelkedés az anagogikus szemlélet alapelve. Az ideákra való emlékezés a megismerés alapja: ismét platonikus gondolat, mely hasonló módon van jelen az augustinusi filozófiában is. 9 A forma a skolasztikusok szóhasználata szerint nem anyagi tényezőt, hanem meghatározó eszmét jelent. 10 A világosság, fényesség, más-más értelmezésben, állandó gondolata a középkori művészetfelfogásnak, és az értékelésnek is egyik fő kritériuma. 7 8



amennyiben az Atya pontos képmása. Ebből láthatjuk, hogy valamely képmást akkor mondunk szépnek, ha tökéletesen ábrázol egy dolgot, még ha az rút is. (Summa Theologiae, I, 39, 8)

2. A KÖZÉPKORI MŰVÉSZET SZIMBOLIZMUSA A világ teremtett jellegéből következik a középkori teológia felfogása szerint az, hogy mindennek a teremtő Istenre utaló jelentése van. A dolgok és események szimbolikus értelmezéséhez a Biblia értelmezésének módszere szolgáltatja a példát. Augustinus vezeti be a teológiába a bibliai szöveg hármas kifejtésének módszerét, ezt alkalmazzák minden írásmű és műalkotás értelmezésénél. A szimbolizmus fontos szerepet játszik a liturgikus cselekményekben éppúgy, mint az építészeti elrendezésben. Különös jelentőségű a kereszthajós bazilika antropomorf felfogása, mely az antik építészetelmélet (Vitruvius) hagyományát örökíti tovább. Különösen gazdag, spekulatív jelképrendszert hoz létre az allegorikus irodalom, melyet gyűjteményünkben Honorius Augustodunensis művének részletei képviselnek. Ezekből az is világossá válik, hogy az allegorikus értelmezés nem a konkrét műalkotás egészéhez, hanem valamely tulajdonságához, anyagához, elrendezésének főbb vonásaihoz kapcsolódik. Különösen fontos szerepet kapnak a számok. Ugyanakkor azonban a Göttweig templomainak építésére vonatkozó XII. századi forrás arra is felhívja a figyelmünket, hogy mint az egész allegorizmus, a számszimbolika is utólag kapcsolódik kialakult típusokhoz és alkotásokhoz, s éppen a „szent”, kitüntetett számok és viszonyok sokasága teszi lehetővé, hogy bármely tetszőleges számhoz megfelelő allegorikus jelentést szerkesszenek.

2.1. Az allegória és fajtái 2.1.1. Hugo de Sancto Victore Az egész érzékelhető világ ugyanis mintegy Isten ujjától írott könyv […] és az egyes teremtmények mintegy valamely figurák, melyeket nem emberi tetszés talált ki, hanem isteni akarat alkotott Isten láthatatlan bölcsességének kinyilvánítására. (Didascalicon, VII, 4: PL, CLXXVI)

2.2. A Szentírás hármas értelméről 2.2.1. Hugo de Sancto Victore A szent kinyilatkoztatás hármas értelem szerint magyarázható. Az első kifejtés historikus, melyben a szavaknak a szóban forgó dolgokra vonatkozó első {24} jelentését vesszük figyelembe. A szent kinyilatkoztatásnak van ugyanis egy, más írásoktól eltérő sajátossága, az, hogy benne először az elhangzó szavak által van említés valamely dolgokról, melyeket felfelé, más dolgok jelzésére, szavak módjára alkalmaznak. A história a görög historeo igéből származik, ami annyit tesz, mint látok és beszélek. Ez azért van, mert a régiek szerint senki nem írhatta meg a megtörtént dolgokat, csak ha maga is látta őket, nehogy a többet, kevesebbet vagy másként mondó író hibájából hamisság keveredjék az igazságba. Tulajdonképpen és szigorúan eszerint beszélünk históriáról, de tágabban is szokás felfogni, miszerint históriának nevezzük azt a jelentést, amely a szavak értelméből első helyen vonatkozik a dolgokra. A második értelmezés az allegorikus. Allegória pedig az, midőn a betű szerint előadott jelentés által valamely más, akár a múltban, akár a jelenben vagy a jövőben történő dolgot jelzünk. Az allegória nem megfelelő beszédet jelent, mert mást mondunk, és mást fejezünk ki. Egyszerű allegóriára és anagógiára osztható fel. Egyszerű allegória, amikor egy látható tény más látható tényt jelent. Anagógia, vagyis felfelé vezetés, ha a láthatón át láthatatlan tényt nyilvánítanak ki. E hármas értelmezésre álljon itt egy példa. Volt Uz földjén egy Jób nevű férfiú, aki, bár korábban gazdag volt, oly nagy nyomorra jutott, hogy a szemétdombon ülve, teste fekélyeit cseréppel vakarta. Nyilvánvaló a történet értelme. Térjünk át az allegóriára, hogy belássuk, miszerint a szavak által jelzett dolgok más dolgokat és a tények más tényeket jeleznek. Jób tehát, akit türelmesnek mondanak, Krisztust jelenti, aki az Atya dicsőségének gazdagságában korábban vele egyenlő volt, s leszállt a mi nyomorúságunkba, és megalázkodván, e világ szemétdombján ült, osztozva minden hibánkban, a bűn kivételével. Hogy e tény mit jelent arra nézve, amit tennünk kell, vagyis aminek történnie kell, azt nem tudjuk. Jób valamely igazat vagy bűnbánó lelket jelenthet, aki emlékezetében szemétdombot rak valamennyi bűnből, melyet elkövetett, és nem megadott időben, hanem állandóan efölött ülvén és elmélkedvén, nem szűnik meg sírni. 14 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


(Bevezetés a Szentírásról és íróiról, III: PL, CLXXV, 11 skk.)

2.3. A műalkotások allegorikus értelmezése 2.3.1. Adémar de Chabannes 988-ban, Chabannes-ban, nagy birtokkal rendelkező családból született. Angouleme-ban nevelkedett, majd a limoges-i St-Martial-kolostorban élt. Több kompilatív művet írt. Szentföldi zarándoklat közben, 1034-ben halt meg. A limoges-i St-Martial felszentelésének évfordulóján, 1029-ben vagy 1030-ban elmondott prédikációjából közlünk részletet: Szeretteim! Az egyház díszéhez és misztikus szentségéhez látszik tartozni az is, amit a kézzel csinált templomok felszentelésekor a főpapok tesznek. […] {25} Először ugyanis a főpapok az új templomban összegyűltek, 11 kezükben pásztorbotot tartván, s a szükséges szolgákon kívül mindenkit kiűztek a templomból, és tulajdon kezükkel bezárták a kapukat. Bizonyára így őrködtek a Megváltó eljövetele előtt a pátriárkák és próféták, főpapok és királyok és az igazak Mózes törvénye alatt, gondban, üdvös előképekként és példákként Krisztus eljövendő új egyháza számára. Ezután a püspökök szolgáikkal lementek arra a helyre, ahol előző nap a szentek ereklyéit elhelyezték,12 és a templom becsukott kapujához énekelve vonultak. Háromszor járták körül kívülről a templomot, s három nyelv betűit vésették a falakba, s háromszor kiáltottak titkos értelemmel a templom kapujánál, mondván: „Ti kapuk, emeljétek fel fejeteket, és emelkedjetek fel, ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsőség királya.” Erre belülről háromszor titkos értelemmel kérdezvén, kiáltották: „Kicsoda ez a dicsőség királya?” És midőn a püspökök egyszer mondták: „A seregek Ura, ő a dicsőség királya”,13 amazok az erős kívánságra megnyitották a templom kapuit, s belépésükkor a házat a kereszt jelével erősítvén háromszor békét hirdettek, mondván: „Béke e háznak.” A vizek megszentelése előtt bizonyára nem szent értelem nélkül teszik azt sem, hogy a püspökök saroktól sarokig beírják a templom padlóját. A négy sarokba hamut szórván, azt annak a betűnek módjára alakítják, mely Krisztus nevében az első.14 Ebbe a püspökök szögletes betűkkel bekarcolják valamennyi betűt, mivel a kereszténység a világ négy tája felé elterjedt. (MORTET, 81 sk.)

2.3.2. St-Trond-i Rudolf A lotaringiai St-Trond elpusztult apátságának történetéről Rudolf apát (1070–1138) írt krónikát; az apátság újjáépítéséről szóló részt a XV. században toldották hozzá. [II. Adelardus apát, 1055–1082] idejében tehát újból annyira megnagyobbították ennek a régi templomnak az épületét, hogy erről is, mint a kellőképpen befejezett templomokról, a doktorok szavaival méltán lehetett elmondani, hogy az emberi test mértékére volt alakítva. Mert volt, és most is látható, hogy van cancellusa, melyet szentélynek is neveznek, s a fejnek és nyaknak felel meg, melle helyett van a szerzetesek kórusa a stallumokkal, a kórus két oldalán van két karjával vagy szárnyával kiterjesztett kereszthajója, mely a karoknak és kezeknek felel meg, a monostor hajója pedig a has helyett van, és az alsó kereszthajó ugyancsak két, dél és észak felé kiterjesztett szárnyával a csípők és lábak helyett. […] És mivel a cancellusról vagy szentélyről és az apszisról van szó, tudnivaló, hogy a cancellus15 az egyház kelet felé tekintő feje és alacsonyabb része, és más néven szentélynek nevezik, azért, mert itt szent dolgokat őriznek vagy végeznek, {26} és egészen a kórusig nyúlik, ahol nagyböjt idején egy leplet szoktak felfüggeszteni a kórus és a cancellus, vagyis szentély között. (MORTET, 159)

2.3.3. A dijoni St-Bénigne krónikája A kolostornak a volpianói Vilmos apát (990–1031) alatti, 1001-ben kezdett átépítéséről: A felszentelési ünnepség 1028. november 19-én volt. Utalás a templom kriptájának előzetes felszentelésére. 13 Zsolt 24,9–10. 14 Vagyis X alakban. 15 Cancellusnak a szentélyt mint a szerzetesek kijelölt helyét nevezik azokról a korlátokról (cancelli), amelyek a laikusok terétől, a hajótól elválasztják. 11 12



Ennek a mesteri műnek formáját és finomságát nem ok nélkül mutatják egyes kevésbé tanultaknak írás által, 16 mivel sok titkos értelemmel készült dolog látható benne, melyek inkább isteni sugallatnak, mintsem valamely mester jártasságának tulajdoníthatók. T betű alakjára elrendezve, 17 négy sorban elrendezett tizenkét oszloppal, hosszúságban és szélességben egyenlően terjeszkedik ki. (MORTET, 27)

2.3.4. Honorius Augustodunensis A lélek ékköve című műve 1130 előtt keletkezett, és a liturgiára vonatkozik. A mű második könyve a templom épületét tárgyalja. 129. fejezet. A templom helyzete. A templomok pedig azért fordulnak kelet felé, ahol a nap kél, mert bennük az igazság napját imádjuk, és úgy mondják, hogy keleten volt a Paradicsom, a mi hazánk is. A templom tehát az egyházat jelenti, amely benne Isten szolgálatára összegyűl. Ezt a házat kőre alapozzák; az egyház is Krisztusra mint erős kősziklára alapul. Négy fallal szökik magasba, az Egyház is a négy evangélium által nő az erények magasába. A ház szilárd kövekből épül, az egyház is a hitben és tettben erősekből áll. A köveket habarcs tartja össze, a hívőket is a szeretet köteléke fűzi egybe. A szentély a zsidók között létrejött egyház kezdete; a ház első része: az Istennek tevékeny életben szolgálók. 130. fejezet. A templom ablakai. Az átlátszó ablakok, amelyek a vihart kizárják és a fényt beengedik, az egyházatyák, akik ellenállnak az eretnekségek zavarának, és az egyházba árasztják a tanítás világosságát. Az üveg az ablakokban, melyen keresztül a fénysugár bevetődik, az egyházatyák elméje, amely a mennyei dolgokat rejtélyként, mintegy tükrön át szemléli.18 131. fejezet. A templom oszlopai. Az oszlopok, melyek a házat tartják, a püspökök, akik az egyház épületét igaz életükkel magasba emelik. A házat összefogó gerendák a világ fejedelmei, akik összetartván az egyházat, erősítik azt. A tető cserepei, melyek az esőt távol tartják a háztól, a harcosok, akik védik az egyházat a pogányoktól és ellenségeitől. {27} 141. fejezet. A korona. Koronát19 három okból függesztenek fel a templomban: először, hogy ezáltal a templomot díszítsék, lámpásaival megvilágítsák; másodszor, hogy látása figyelmeztessen minket, hogy azok nyerik el az élet koronáját és a boldogság fényét, akik itt Istent odaadóan szolgálják; harmadszor, hogy emlékezetünkbe idézze a mennyei Jeruzsálemet, melynek képére csinálták. Ugyanis aranyból, ezüstből, ércből és vasból van. A korona tornyai azok, akik írásaikkal az egyházat erősítik. A lánc, amely a koronát a magasban tartja, a remény, mely által az egyház a földiektől az égi dolgokhoz emelkedik. A felső karika, melyhez hozzákapcsolják, az Isten, aki mindeneket egybetart. 147. fejezet. […] Azok a templomok, amelyek kereszt formára épülnek, azt mutatják, hogy az egyház népének a világban keresztre kell feszíttetnie; melyek pedig kör formájára kerekek, azt mutatják, hogy az egyház a föld kerekségén a szeretet által épül az örökkévalóság koronájának abroncsává. (PL, CLXXII)

2.3.5. Pierre de Roissy A XII. század végén, a XIII. század elején keletkezett, Az egyház tükre című művéből közlünk részletet. A templom alapjáról. Ilyen ház építésekor a püspök vagy küldötte kereszttel megjelölt, vízzel és tömjénfüsttel megszentelt követ rak le az alapokba, az alapba, mivel Krisztus, akiben a kegyelmek teljessége van, az egyház alapja. Ezért mondja az Apostol a korintusiaknak írt első levélben: „Mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem”,20 Jézus Krisztust, akin kívül más fundamentomot senki nem vethet. És a templomot kelet felé kell építeni, a napéjegyenlőségi napkeltével, nem pedig a nyári vagy téli napfordulóival szemben. Más köveket is

Titulusokban. A T (görög tau) betű az Apokalipszisban az igazak ismertetőjele, ugyanakkor a világ szimbóluma, a középkori térképeken a lakott világ földrészeit elválasztó tengerek formája. 18 1Kor 13,12. 19 Koronának nevezik azokat az abroncs formájú csillárokat, melyek a román kori templomokban használatosak. Rajtuk sok gyertyát vagy lámpást helyeznek el. Ábrázolásaik és felirataik többnyire a mennyei Jeruzsálemre vonatkoznak. 20 1Kor 3,10–11. 16 17



helyeznek az alapozásba, mivel az apostolok és többi egyházatyák a másodlagos alapok. Ezért: „A szent hegyeken vetette meg az ő fundamentomát.”21 A templom szentélyéről és hajójáról. A templomot két részre osztjuk, szentélyre és hajóra. A hajó jelenti az alárendelteket, akik e világ tengerén vannak. Ezért: „Akik hajókon tengerre szállnak.”22 A szentélyben vannak a főpapok. […] A szentélynek alacsonyabbnak kell lennie, mivel Krisztus lehajtott fejjel adá ki lelkét, és ez azt jelenti, hogy a papságnak alázatosabbnak kell lennie a népnél. Ezért: Minél nagyobb vagy, annál inkább alázkodjál meg mindenben. (MORTET–DESCHAMPS, 184 skk.) {28}

2.3.6. Rupertus A XII. század második feléből, az alsó-ausztriai Göttweig kolostoráról: Ez a hegy, melyet a többi hegytől bizonyos távolság választ el, magas csúcsával csaknem a felhőkkel érintkezik, elnyújtott fekvésű és gömbölyded formájú. Korábban erdő borította, most szőlőkkel és gyümölcsfákkal van beültetve; korábban tavak, most kutak öntözik; korábban nyájairól, most épületeiről nevezetes. Hét templom díszíti, mivel a Szentlélek hét ajándéka ékesíti […] Mivel pedig a mi közösségünk a nyolc boldogság felé igyekszik, most építi Szent Gotthárd tiszteletére a nyolcadikat. (Altmann passaui püspök [1065–1101] élete: LEHMANN-BROCKHAUS, 479. sz., 102)

3. A MŰALKOTÁS RENDELTETÉSE A középkori művészetszemlélet egyik alapvető jellemzője a képzőművészet létjogosultságának elismerése. Sokáig vitatott probléma volt a korai kereszténység ábrázolásellenessége, az antik „bálványimádás” elítélése és a keresztény képzőművészet közötti ellentmondás. Az egyházi hierarchiával szembeforduló törekvések, mindenekelőtt pedig a dualisztikus színezetű eretnekmozgalmak gyakori velejárója a képzőművészeti tevékenység és alkotások elvetése. A képek jogosultságának elvét I. Gergely pápa fogalmazza meg abban az értelemben, amely az egész középkorban érvényesül: eszerint a művészi ábrázolás segédeszköz, amely alacsonyabb fokon áll, mint az írás, de alkalmas arra, hogy az írástudatlanok okulására szolgáljon. A VIII–IX. században a bizánci képrombolás az ábrázolások helyzetének és kultuszuk formáinak szabályozására, a művészet céljainak újabb meghatározására készteti a nyugati egyházat. II. Gergely pápa az I. Gergely által megfogalmazott elveket fejti ki bővebben Izauriai Leóhoz írott episztoláiban, utalva az ábrázolásoknak a szemlélőt megrendítő hatására is. Sevillai Isidorus Etimológiáiban, vagyis szómagyarázatokra épülő enciklopédiájában a festészet lebecsülése a festészettörténet antik hagyományainak összefoglalásával és a képzőművészeti alkotás létrejöttére vonatkozó klasszikus elmélet kifejtésével párosul. Mindezek az elvek egyesülnek abban a vitairatban, mely Nagy Károly körében keletkezett, s melynek célja a rivalizáló bizánci császárság megbélyegzése. A műalkotás rendeltetésére vonatkozó, a korai középkorban kialakuló alapelvek a késői középkorig érvényben maradtak, meghatározták a képzőművészet gyakorlatát, létrehozták az illusztrált könyv sajátos típusát, az úgynevezett Biblia pauperumot, s jelen vannak a szövegeink sorában idézett Villon-balladában is.

3.1. 3.1.1. I. („Nagy” Szent) Gergely pápa 540 után, római szenátori családból született. II. Justinus alatt 570 körül Róma praetora, 590-től haláláig, 604-ig pápa.

21 22

Zsolt 87,1. Zsolt 107,23.



{29} Ami az olvasni tudóknak az írás, a tanulatlan szemlélőnek ugyanaz a festészet, hogy azok, akik a betűket nem ismerik, legalább a falakon nézelődve olvassák azt, amit a kódexekben nem tudnak elolvasni. (Serenushoz, Massilia püspökéhez: PL, LXXVII, 991)

3.1.2. II. Gergely pápa Izauriai Leó császárhoz II. Gergely pápa (781–797) második levele: És azt mondod, hogy mi köveket, falakat és képtáblákat imádunk. Nem azért van így, amint mondod, császár, hanem hogy emlékezetünket serkentsék, és hogy a buta, műveletlen és nyers elmét bátorítsák és magasba emeljék azok, akiknek ezek a neveik, akikre ezek vonatkoznak, és akiknek ezek a képeik, de nem mintha istenek lennének, amint te állítod. Távol álljon ez tőlünk, mert nem hiszünk benne. Ha pedig ez Urunk képe, azt mondjuk: Úr Jézus Krisztus, Isten fia, segíts és ments meg minket; ha pedig szent anyjáé, mondjuk: Isten szent szülője, Urunk anyja, járj közben fiadnál, a mi igazi Istenünknél, hogy szabadítsa meg lelkünket; ha pedig egy vértanúé: Szent István, aki Krisztusért véredet ontottad, aki, mint első vértanú, bátorságosan szólhatsz, járj közben érettünk. És bármely vértanúról, aki mártíromságot szenvedett, így beszélünk, és általuk ilyen könyörgéseket intézünk, s nem úgy van, császár, amint mondod, hogy a mártírokat isteneknek hívjuk. Te, ellenszegülő, hárítsd el rossz gondolataidat, és szabadítsd meg lelkedet a botrányoktól és átkoktól, melyekkel az egész világ illet, mivelhogy még a kisgyermekek is megcsúfolnak. Járj körül azoknak iskoláiban, akiket az elemi ismeretekre oktatnak, és mondd: Én vagyok a képek ledöntője és üldözője, s bizonyára fejedhez vágják írótábláikat, s amit a bölcsektől legkevésbé sem voltál képes megtanulni, megtanulod majd a tudatlanoktól. […] Kérdem, miféle épülését és menedékét szüntetted meg azoknak, akik helyesen menekültek? Tudja azt Krisztus szeretete. Mi magunk is, midőn belépünk az egyházba, és az Úr Jézus Krisztus csodáinak meg Urunkat és Istenünket karjában tartó és szoptató szent anyjának képeit meg a körben álló és háromszor szent himnuszt éneklő angyalokat szemléljük, megdöbbenve távozunk. (PL, LXXXIX, 515 sk.)

3.1.3. Sevillai Isidorus Tekintélyes római családból született Cartagenában, 570 táján. 599-ben vagy 600-ban Sevilla püspöke lett, ott halt meg 636-ban. Nagy anyagot gyűjtött össze műveiben, melyeket – főleg az élete végén írt Etimológiákat – a középkor folyamán mindvégig használtak. A festmény pedig képmás, amely valamely dolog alakját fejezi ki, s midőn látjuk, emlékezésre készteti az elmét. A festészetet pedig koholmánynak mondjuk.23 A kép ugyanis koholt, nem pedig valóság. Ezért kendőzött is, azaz valamiféle {30} kitalált színnel van bekenve, semmi hűség és valóság nincs benne. Ezért is vannak egyes festmények, melyek a valóságos testeket felülmúlják a színezés gondosságával, s miközben hitelük növelésére törekednek, olyan hazugságokhoz vezetnek, mint a Scylla, mely felül ember, alulról pedig kutyafejek övezik. A festészetet pedig az egyiptomiak találták ki úgy, hogy először vonalakkal körülrajzolták az ember árnyékát. Kezdetben tehát ilyen volt, másodjára aztán egyedülálló színekkel, majd pedig különbözőekkel. Így alakult ki apránként ez a művészet, és felfedezte a fényt és árnyékokat meg a színek különbségeit. Ezért a festők most is előbb a jövendő kép bizonyos árnyékait és vonalait vonják meg, majd színekkel egészítik ki, betartva a művészet feltalálásának sorrendjét. (Etimológiák könyve, XIX, XVI, 1–2: PL, LXXXII)

3.1.4. Libri Carolini A 787-i II. niceai zsinaton Eiréné császárnő lecsendesítette a bizánci képrombolást. A zsinat aktáit a pápai követek Rómába vitték, s ott hibás latin fordítás készült belőlük. II. Hadrianus pápa ezt küldte meg Nagy Károlynak, aki a Libri Caroliniban válaszolt rá. A görögöket félreértésből és politikai okokból képimádóknak bélyegzi, hiszen célja a niceai zsinat törvénytelenségének kimutatása. Ugyanakkor államhatalmi érdekből igyekszik megszabni a képtisztelet és az egyházi kincsfelhalmozás határait. A könyv írója Nagy Károly közvetlen környezetéből került ki, talán maga Alcuinus volt.

23

Szójáték a pictura és fictura szavakkal.



III. 27. Mi semmit sem ellenzünk a képeken imádásukon kívül, hiszen a bazilikákban a szentek képeit nem imádás végett, hanem viselt dolgaik emlékezetére és a falak díszítésére engedjük meg, amazok [ti. a képimádók] pedig hiszékenységük majdnem minden reményét a képekbe vetik. Mi tehát a szenteket testükben vagy még inkább testük ereklyéiben vagy ruháikban is tiszteljük, a régi atyák hagyománya szerint. A festők tehát a viselt dolgok történetét valamilyen módon képesek emlékezetbe idézni, azokat a dolgokat azonban, melyeket érzékeinkkel csupán felfogunk és szavakkal közlünk, nem a festők, hanem az írók képesek megragadni és másoknak továbbadva bemutatni. IV. 16. A képimádók valamelyikének például két szép asszony felirat nélküli képeit hozzák, melyeket az lebecsül és eldob, s valamely helyen heverni hagyja őket. Valaki ezt mondja neki: Azok közül egyik Mária képe, nem kell eldobni; másik Venusé, ez feltétlenül elvetendő. Erre a festőhöz fordul, megkérdezvén tőle, mivel mindenben nagyon hasonlítanak, melyikük Mária, és melyik Venus képe. Amaz egyiknek a Mária feliratot adja, a másiknak pedig Venusét; s azt, mivel felirata az Isten szülőanyjáé, megbecsülik, emezt pedig elátkozzák, noha mindkettő hasonló formájú, s ugyanolyan festékekkel, ugyanolyan anyagokból csinálták őket, csupán feliratuk tér el. (SCHLOSSER, Schriftquellen zur Geschichte der karolingischen Kunst, Wien, 1892, 307 sk.) {31}

3.1.5. Francois Villon Ballada, melyet a költő készített, anyja kérésére, hogy imádhatná a Szent Szüzet (1460 után) […] Lásd, együgyű, agg szolgálód, soha Meg nem tanulok én olvasni már. Ám templomunk falán képek sora, S ott láttam: a menny csupa lant s gitár, A pokol meg szurok, tűz, ronda sár: Emettől félek, az tetszik nagyon S tudom, kegyes Szűz, én a jót kapom, Mert kedveled a bűnöst, ha hiven Tér trónusodhoz, s kér éjen s napon… Óh, élve s halva, ez az én hitem! […] (Tóth Árpád fordítása)

4. A MEGBÍZÓ A művészetre vonatkozó forrásokban rendszerint a megrendelő áll előttünk jól megismerhető személyiségként. Az ő tevékenységét, bőkezűségét, fáradozását dicséri, illusztrálja a munkák leírása. Ő az, aki alkot, épít, csinál: a műveltető ige rendszerint ismeretlen a mecénás tevékenységének megjelölésében. Olykor szinte el sem tudnánk dönteni, vajon nem volt-e tényleg építőmester és művész is a megbízó, ha nem ismétlődnének túlságosan is megszokottan az alkalmazott formulák. Forrásuk többnyire néhány olyan bibliai hely, mely az építőtevékenységre utal. Ilyen például a „bölcs építőmester”, mely elsősorban az egyház tanainak kifejtésére vonatkozik, a különféle utalások Dávidra és Salamonra vagy a szintén konvencionális, a templomszentelési himnuszban is szereplő „élő kövekből” való építkezés motívuma, mely az egyházra mint közösségre utal, s csak allegorikusan alkalmazható az épületre.



Mindezek a kifejezések tehát eredetüket tekintve is világosan utalnak a szóban forgó alkotás alapvetően szellemi természetére, s csak ritkán értesülünk arról, hogy a megbízó maga is részt vesz a munkában. Ha így tesz, annak is elsősorban az alázatosság gyakorlása, illetve a személyes példamutatás a lényege. A megbízó legfőbb tevékenysége a műalkotás anyagi feltételeinek előteremtése. Szemelvényeink ennek néhány tipikus esetét mutatják be. Különös gondot fordítanak a ritka, messziről beszerezhető építőanyag szállítására, mesteremberek felfogadására. A munkák gyakran meghaladják a megbízók anyagi lehetőségeit. Ilyenkor további egyházi kiváltságok {32} megszerzésére törekednek, vagy az építtetők megbízottai alamizsnaszerző körútra indulnak. A legjelentősebb mecénásegyéniségek gondolnak a művészi tevékenység folytatására, állandóságának biztosítására is. Kolostoraikba, udvarukba gyűjtik a jeles tehetségű mestereket, és így fontos művészeti központok, a művészeti hagyományokat továbbörökítő kolostori vagy udvari iskolák megalapítóivá válnak.

4.1. 4.1.1. A dijoni St-Bénigne krónikája A tiszteletre méltó Vilmos apát24 alatt az új templom épületét megújították. Ennek a bazilikának csodálatos művéhez a püspök25 úr a költségeket adta, és mindenfelől mestereket hozatott, a tisztelendő apát meg mestereket fogadott, és a munkát maga irányította. Így fáradozván, Isten tiszteletéhez méltó templomot építettek. (MORTET, 26)

4.1.2. II. Benedek chiusai apát élete Egy, a kolostorban élő, Vilmos nevű szerzetes írta meg a rendház történetét, alapításától kezdve a XII. század elejéig. [II. Benedek, †1091] elrendelte, hogy a monostor templomát és bizonyos, a testvéreknek szükséges lakóépületeit felépítsék és bővítsék. Ehhez a munkához gyakran hordott köveket és habarcsot, csendben zsolozsmázva, görnyedt háttal, verejtékezve, miközben a testvérek és az ifjak csapata követte. (LEHMANN-BROCKHAUS, 2168. sz.)

4.1.3. Jean de Commines thérouanne-i püspök élete Gautier, a székesegyház archidiakónusa írja le a XII. század második harmadában készült életrajzában az 1133ban felszentelt székesegyház építését. [János püspök, 1099–1130] Szűz Mária thérouanne-i templomát, mint előrebocsátottuk, kívül-belül szánalmasan romladozó állapotban találta. Rögtön kormányzásának első idejében „mint bölcs építőmester” 26 előkészítette, hogy kétféle építkezéssel is helyrehozzák; külsőleg is, nagyrészt alapjaitól kezdve; dicséretre méltóan befejezte épületét kövek és fák érzéketlen anyagából, de élő kövekkel27 és értelmes fákkal is sokkal megfelelőbb módon állította helyre. (MORTET, 313) {33}

4.1.4. Thangmar Thangmar hildesheimi szerzetes és a kolostor iskolamestere. Az ő tanítványa volt Bernward, a későbbi hildesheimi püspök (992–1022), a császári politika támogatója, III. Ottó nevelője. 1015 körül kezdte írni Bernward életrajzát, és közvetlenül tanítványa halála után, 1023 körül zárta le. 1. fejezet. […] S bár lelkének élénk hevületével valamennyi szabad tudományban serénykedett, mégsem fordított kevesebb igyekezetet a könnyebb mesterségekre sem, melyeket mechanikaiaknak neveznek. Guillaume de Volpiano. Brun de Roucy. 26 1Kor 3,10. 27 Az élő kövek kifejezés szokás szerint a hívekre mint a szellemi egyház építőköveire vonatkozik. 24 25



Elsősorban pedig az írásban jeleskedett, a festészetet is finoman művelte, csodálatosan kitűnt az ötvösségben, a zománcművességben és mindenféle építkezésben, ezért később is híres volt több épületéről, melyeket pompás ékességgel emelt. 6. fejezet. A scriptoriumokat ugyanis nemcsak a monostorban, hanem más helyeken is pártolta, ezért szent és bölcseleti kódexekből gazdag könyvtárra tett szert. A festészetet és szobrászatot meg az ötvös- és zománcművészetet, s ami csinosabbat az effajta mesterségben csak kigondolhatott, soha nem engedte elhanyagolni. Sőt, ha a tengeren túli és skóciai edények közt, melyeket ritka ajándékként hoztak a királyi felségnek, valami ritkaságot vagy kiválót talált, nem hagyta, hogy gondatlanságból veszendőbe menjen. Ezért a tehetséges vagy kiváló képességű fiúkat magával vitte az udvarhoz vagy bárhová, ahol hosszabban időzött, és ha valamelyik művészetben kitűntek, annak gyakorlására ösztönözte őket. Gondoskodott ezenkívül arról, hogy a padozatokat mozaikkal díszítsék, és tetőfedésre szolgáló cserepeket is előállított saját ügyessége által, anélkül, hogy azt bárki is megmutatta volna neki. 8. fejezet. Az elődeitől birtokolt régi helyeket, melyeket gondozatlanul talált, igen jó épületekkel díszítette, közülük egyeseket elegáns módon, fehér és vörös követ vegyítve, változatos mozaikfestménnyel tett igen szép művé. Mit mondjak, milyen törekvéstől vagy vágytól vezérelve nemesítette meg a mi szent helyünket, azaz főegyházunkat,28 midőn önmagát és mindenét, amije csak volt, legszívesebben ennek hasznára szentelte volna? Ezt tanúsítják művei, melyek az eljövendő koroknak világos bizonyítékokként beszélnek lelkének kegyes buzgalmáról. Csodálatra méltó gonddal, buzgón hozzáfogott ugyanis a templom ékesítéséhez. Ezért a falakat éppúgy, mint a mennyezetet, olyan választékos és ragyogó festéssel díszítette, hogy a régit újnak gondolhatnánk. A jeles ünnepnapok ünnepélyes körmeneteihez aranytól és drágakövektől ragyogó evangéliumos könyveket is készített, meg nagy értékű és súlyú tömjénezőket, továbbá több kelyhet, egyet ónixból, egy másikat pedig kristályból, csodás munkával. Ezenfelül öntött még a legtisztább aranyból egy aranykelyhet az istentisztelet céljára, ennek értéke a szokásos mérték szerint 20 libra. Egy csodás nagyságú, aranytól és ezüsttől ékes koronát is felfüggesztett a templom elején, és még sok más dolgot csinált, melyeket mellőzendőnek véltünk, nehogy a bőséggel csömört okozzunk. A legnagyobb buzgalommal látott hozzá, hogy szent helyünket is falakkal kerítse, s körös-körül tornyokat rendezvén el, oly nagy bölcsességgel kezdte el ezt a művet, hogy, mint {34} ma is nyilvánvaló, szépségben éppúgy, mint biztonságban, nem találnánk hasonmására egész Szászországban. Egy igen fényes szentélyt épített a falakon kívül is az életet adó kereszt tiszteletére. Ennek egy részét, melyet a felséges III. Ottó császár úr adott neki, itt helyezte el ragyogó drágakövekbe és tiszta aranyba foglalva. (Bernward hildesheimi püspök élete: MGH SS, IV, 758)

4.1.5. Arnaud de Verdale Maguelonne püspöke (1339–1352), a püspökség krónikájának szerzője. A krónikában idézett levél 1028–1033 között keletkezhetett. A jó emlékezetű Amaldus úr, e néven az első maguelonne-i püspök29 volt az a főpap, aki a szánalmas állapotot és a pusztaságban álló romokat meglátván, s megértvén, hogy ezeket a pusztulásokat képtelen orvosolni, mert ilyen nagy munka költségeihez nem volt ereje, főleg mivel a püspöki birtokokat és jogokat a nemesek és mások tartották elfoglalva, egy ekkora helyreállításba nem mert azonnal belefogni, hanem az Úrba vetvén minden reménységét, súlyos gondjában és szegénységében a szentséges úrhoz, XX. János pápához fordult […] és kifejtette neki egyháza szánalmas állapotát. (A maguelonne-i püspökök katalógusa: MORTET, 88)

4.1.6. A petershauseni kolostor újjáépítése A Konstanz melletti petershauseni kolostor krónikáját a Sankt Gallen-i mintájára egy ismeretlen szerzetes kezdi 1156-ban, és folytatja 1164-ig. V. 49. Miután tehát majdnem minden elpusztult, amit régen vagy újabban építettek vagy gyűjtöttek, Cuonrad apát30 és Herimann prior felkelvén, férfiasan nekigyürkőzött az említett dolgok helyreállításának. Segítette őket a többi testvér is: egyesek himnuszokat énekelve terhet hordtak, mások pedig körbejárták a tartományokat a szentek ereklyéivel, és gazdagoktól éppúgy, mint szegényektől, segítséget kértek a tűzvész által elemésztett A hildesheimi székesegyházat. 1030 k.–1060 k. 30 I. Cuonrad, 1127–1164. 28 29



monostor helyreállítására. Ebből az adakozásból kezdték tehát először az apát lakóházait építeni, továbbá két kápolnát egymás fölött; a felsőt Szent Márton és Szent Oszvald, az alsót pedig Szent Magdolna és Szent Fides szűz és vértanú tiszteletére. (LEHMANN-BROCKHAUS, 1928. sz.) {35}

5. A MŰVÉSZI MUNKA ÉRTÉKELÉSE A művészi munka a többi mechanikai művészethez hasonlóan, egyszerűen csak mesterséget jelent. A mechanikai művészetek a gyakorlati tevékenység minden ágát magukban foglalják. Az antikvitásból örökölt hagyomány alapján vonnak éles határt a „szabad” és nem szabad, eredetileg rabszolgák által művelt mesterségek között. A középkor hamis etimológiával (a mechanika = moechanica a moechus, ’házasságtörő’ szóból) a gyakorlati tevékenység törvénytelen származását, fattyú jellegét hangoztatja, s lenézi azt. Sajátos az építészet helyzete, melyben teljesen elválasztják egymástól a tervezést, az isteni teremtő tevékenység mását és az építést, melyet egyszerűen a kőművesmunkával azonosítanak. A bencés rend regulája szerint a testi munka gyakorlása hozzátartozik a szerzetes életéhez, így a mechanikai művészetek gyakorlása az alázatosság kifejlődését segíti elő. Az ideális művész-szerzetes, a Sankt Gallen-i Tuotilo is elsősorban sokoldalúságával tűnik ki. Dicséretének fő indoka nem annyira művészi alkalmassága és ügyessége, mint inkább az, hogy emellett a szabad művészetekben, mindenekelőtt a zenében, de művei titulusainak formájában, a költészetben is jeleskedik. A művész-szerzetes teljes alávetettségét kolostora apátjának jellemző módon mutatják azok a levelek, melyeket Goffrid vendome-i apát írt egy kolostorába vissza nem tért építész-szerzetes ügyében. Közlünk néhány, a műalkotások mestereiről tájékoztató feliratszöveget is. A mű szignálása, a mester megnevezése igen ritka a középkorban, s csak a XII. század második felétől kezdve válik gyakoribbá. A művészfeliratok, sírfeliratok csak elvétve és bátortalanul közölnek személyes vonatkozásokat. Jól megfigyelhető, hogy a művész tevékenységének értékelése, még ha nevének megörökítése formájában történik is, nem több allegorikus utalásoknál vagy felszólításnál a mester lelkiüdvéért való könyörgésre.

5.1. 5.1.1. Hugo de Sancto Victore A mechanika felosztása hét tudományra. A mechanikában hét tudomány van: a szövés-fonás, a fegyverkészítés, a hajózás, a földművelés, a vadászat, az orvoslás, a színház. […] Ezeket mechanikaiaknak, vagyis fattyúknak nevezzük, mivel a mesterember munkájára vonatkoznak, amely a természettől kölcsönzi a formát. Amint a másik hetet szabadnak nevezik, vagy mert szabad, tehát nem gátolt, és kiművelt lelket kívánnak, mivel finoman tárgyalják a dolgok okait, vagy mert régen csak a szabadok, vagyis nemesek szoktak bennük tevékenykedni, míg a plebejusok és a nemtelenek fiai a munkában való jártasságuk miatt a mechanikaiakban. Ebben a régiek körültekintése nyilvánul meg, akik semmit sem akartak rendezetlenül hagyni, hanem mindent pontos szabályok és előírások alá kényszerítettek. A mechanika az a tudomány, melyhez mindenféle dolgok előállítása kell hogy tartozzék. A fegyverkészítésről és a kovácsművességről. A fegyverkészítést tehát mintegy az eszközök mesterségének mondjuk, nem annyira azért, mert munka közben szerszámokat használnak, mint inkább azért, mert valamilyen mennyiségű adott anyagból bizonyos eszközfélét készítenek. Ehhez tartozik minden kő, fa, fém, homok, agyag anyaga. Mindennek fajai az építés és a kovácsmesterség. Az {36} építészet felosztható egyrészt kőművességre, amely a kőfaragókat és habarcskészítőket, másrészt ácsmesterségre, amely az ácsokat és asztalosokat foglalja magában. (Didascalicon, II, 21, 26: PL, CLXXVI)

5.1.2. Beauvais-i Vincentius 1190–1264 között élt. 1220-tól dominikánus szerzetes. A középkor – módszere alapján találóan – a „könyvfaló” jelzővel illette. Fő műve a Speculum maius, a középkor ismeretanyagának kompilatív összefoglalása.



Lámek pedig először vezette be a természettel és erkölccsel ellenkező bigámiát, és így házasságtörést követett el. Az ő ivadékai találtak fel bizonyos mechanikai művészeteket és különlegességeket. Az olyanfajta művészetek ugyanis, melyek nem szolgáltak az üdvösségre, azok igyekezete és fáradsága által voltak feltalálandók, akik nem voltak az örök üdvösség fiai, noha ezek a művészetek a fény fiainak valamennyire mégis szükségesek. (Speculum naturale, 1, XXXI, c. 1)

5.1.3. IV. Ekkehard E néven a negyedik Sankt Gallen-i szerzetes. 980 körül, valószínűleg Elzászban született, s már igen fiatalon a kolostorba került. 1022–1031 között Mainzban tartózkodott. Kolostora és a mainzi székesegyház számára is híres képtitulusokat készített. Sankt Gallenban 1034 után kezdte és 1053 tájáig folytatta azt a krónikát, amelyet a Ratker szerzetes által 833-ig megírt kolostortörténet kiegészítésére szerkesztett. 1060 körül halt meg. Tuotilo nevét a kolostorbeli források 895 és 912 között említik. Neki tulajdonítják a liturgikus zenében a trópusok bevezetését, és valószínűleg az ő műve a Sankt Gallen-i úgynevezett Evangelium longum kötésének elefántcsont faragványa. 34. fejezet. Tuotilo pedig egészen másként volt jó és hasznos; olyan karizmokkal és egyéb tagokkal ellátott férfiú volt, ahogyan Favius31 az atléták kiválasztására tanít. Ékes szavú volt, tiszta beszédű, a szobrászat és festészet ügyes mestere, ugyanúgy zenélt, mint társai, de a lantok és sípok különböző fajtáiban mindnyájukat megelőzte; ezért az apát által kijelölt helyen a nemesek fiait is tanította lantjátékra. Hírvivőként, akár közelre, akár távolra, serény, az építkezésben és más mesterségeiben eredményes, mindkét nyelven verselni képes, készséges természetű, komoly dolgokra és tréfára egyaránt kapható volt, annyira, hogy a mi Károlyunk valamikor elátkozta azt, aki egy ilyen természetű férfiból szerzetest {37} csinált. De ami a legfontosabb: mindezek mellett a kórusban buzgó volt, a bűnbánatban könnyezett, igen jól tudott verseket és dallamokat alkotni, s oly szűzies volt, mint Marcellus tanítványa, aki a nők előtt behunyta szemét. 39. fejezet. Tuotilo pedig, gyakori engedélyével és parancsára azoknak az apátoknak, akik alatt szolgált, sok földet bejárt, művészete miatt éppúgy, mint tanulás okából, mint ezt a róla szóló fejezetben már érintettük. Festményeit és domborműveit különösen szép versekkel és epigrammákkal is díszítette. (SCHLOSSER, 151)

5.1.4. Goffrid vendome-i apát levelei Goffrid 1093-tól a vendome-i Ste-Trinité-kolostor apátja. 1119-ben levelezését II. Calixtus pápa kérésére gyűjtötte könyvbe. Leveleit Hildeberthez, Le Mans püspökéhez (1096–1125), a későbbi tours-i érsekhez írta. XVI. Tudjátok meg kétkedés nélkül, hogy János szerzetest, kőművesünket, aki nálatok tartózkodik, összeférhetetlensége miatt kiközösítettük. XXIV. Jelentettétek nekünk, hogy János szerzetes Jeruzsálembe ment. Sokkal jobb lett volna neki jámborul élnie kolostorában. Nem mindenki érdemelte meg, hogy lássa Jeruzsálemet, mely a mennyekben vagyon, csak azok, akik jól cselekedtek. Hogy hozzátok pártolt, legkevésbé sem lett volna ellenünkre, ha előbb, amint illett volna, hozzánk jön. XXX. Tudjátok meg, hogy Jánost, aki ugyan habarcskészítő szerzetes, de nincs meg benne a szeretet habarcsa, mivel felhagyott a háza iránti engedelmességgel, és fogadalmát érvénytelenné tette, és bár oly sokszor intettük és hosszú ideig vártuk, hogy vétkét jóvátegye, ezt elhanyagolta és elhanyagolja, kiközösítettük és elválasztottuk a szent egyház testétől, amint ezt a szent regula tanítja és előírja. (MORTET, 292 skk.)

5.1.5. Művészekről szóló feliratok PISA, felirat a dóm nyugati részén, 1063 körül: Busketus pihen itt, aki élénk szelleme által 31

Marcus Fabius Quintilianus.



Még nagy Ulyssest is, mint mondják, lehagyá. Az ravaszul rontotta le Trója falát mind, Míg ez mesterien épít nagy falakat. Nagy leleménnyel a hős ártott a trójaiaknak, Hasznossá vált ő nagy leleménye miatt. Daedalus, míg a te házad volt a sötét labirintus, Vallják Busketust fénylő templomai. Mert a fehérlő márványtemplom nem leli párját, Melyet Busketus lángesze létrehozott. {38} És amidőn művét ellenség lába tiporta, Nála erősebb volt, jól ellátta magát. És amiket tengernek mélyéből kiemelt, Hírneves oszlopai csillagokig viszik őt. Szeptember hó végén csak tíz nap vala hátra, Búcsút vett örömest számkivetése helyén.

(HASAK, 312) LEÓN, San Isidoro. A templom padlózatában levő kőlap felirata (valószínűleg 1149 előtt): Itt nyugszik Petrus de Deustamben, aki ezt az egyházat felépítette. Ő alapozta meg azt a hidat, melyet ugyancsak Istenről neveznek. És mivel csodálatos mértékletességű férfiú volt, és sok csodával ékeskedett, mindenek az ő dicséretét zengték. Alfonz császár és Sancha királynő32 temette el itt. (HASAK, 296) MODENA, székesegyház, felirat a szentélyen, 1099 után: Híres eszű Lanfrancus, ez a képzett és ügyes ember Ennek a műnek az első mestere és vezetője.

(VENTURI, III, 118) Krónika Lanfrancusról: Az 1099. évben a fent említett város [Modena] lakói azt keresték, hol található tervező egy ilyen műhöz, hol az építőmester egy ekkora építkezéshez. Bizonyára az isteni irgalmasság adományából találtak egy Lanfrancus nevű férfiút, aki csodálatos mesterember, bámulatos építész volt. Tehát az ő tanácsára és vezetésével kezdték a modenai polgárok és az egész nép ennek a bazilikának alapjait lerakni, nagyobb szélességben és hosszúságban, május 23-án, a mindenható Atyaisten, az ő egyszülött fia, a mi Urunk, Jézus Krisztus meg a Szentlélek dicsőítésére és Szűz Mária tiszteletére meg atyánk, Szent Geminianus dicsőségére. (Beszámoló a modenai székesegyház építéséről és Szent Geminianus testének átviteléről: LEHMANNBROCKHAUS, 470 sk.) {39} FERRARA, a dóm homlokzatának olasz nyelvű felirata, 1135 körül: Ezeregyszázharmincötben kezdték e templomot és Györgynek felszentelték, szobrásza volt Miklós és a tervező volt Vilmos.

32

VII. Alfonz, Kasztília és León királya (1126–1157) és nővére, Dona Sancha infánsnő.



(VENTURI, III, 186) VERONA, a San Zeno-templom felirata: Azt a tudós mestert, Miklóst, aki ezt kifaragta, Minden nép, ide járulván, dícsérje örökre.33

(VENTURI, III, 188) AUTUN, Szent Lázár síremlékének felirata. Csak töredékei maradtak meg. Teljes szövegét egy 1482-i leírás tartotta fenn. Kőfaragásnak bámulatos nagy mestere, Márton István34 kormányzása alatt faragá ki e művet.

(MORTET–DESCHAMPS, 123) PISA, Battistero. Niccolo Pisano szószékének felirata, 1260: Egyezer és kétszáz s kétszer harmincadik évben Volt e jeles műnek faragója a pisai Miklós. Érje dicséret méltán, mint illik, keze művét.

(POPE–HENNESSEY, Italian Gothic Sculpture, London, 1955, 175) PÁRIZS, Notre-Dame-székesegyház. A déli kereszthajó-kapuzat felirata: Az Úr 1257. évében, február hó 12. napján kezdték el ezt Krisztus Szülőanyjának tiszteletére, Chelles-i János kőfaragómester életében. (HASAK, 257) {40} REIMS, székesegyház (eredetileg uo.: Saint-Nicaise), sírkő:

A ferrarai felirat szövegében szabadon Vilmosnak és Miklósnak fordított nevű mesterek az észak-olaszországi román kori szobrászat legjelentősebb mesterei. A Ferrarában Guglielmóként említett mesterről feltételezték, hogy azonos azzal a Wiligelmo néven ismert, a modenai dóm homlokzatának díszítésén a XII. század első éveiben dolgozó szobrásszal, akit rendkívül jelentősnek tartanak az olaszországi monumentális szobrászat kezdetei szempontjából. Az újabb kutatás ezt az azonosítást elveti. – Niccolo mester a XII. századi olaszországi szobrászat másik nagy alakja, aki Wiligelmo mester stílusát – modernebb franciaországi hatásokra – továbbfejlesztette. Tevékenységét a veronai székesegyház és San Zeno-apátság feliratai is megörökítik. 34 István apát (1170–1189). 33



HUGUES LIBERGIER SÍREMLÉKE A REIMSI ST-NICAISE-TEPLOMBÓL (COLOMBIER NYOMÁN)



Itt nyugszik Hugues Libergiers mester, aki a megtestesülés 1229. évében, húsvét keddjének napján elkezdte ezt a templomot, és elhunyt a megtestesülés 1263. évében, a húsvét utáni szombaton. Könyörögjetek érte Istennél! (HASAK, 276) PÁRIZS, St-Germain-des-Prés-apátság, Chapelle de la Vierge, sírkő: Élve virága erénynek, doktora kőfaragóknak, Péter, akit Montreuil város szült, nyugszik e sírban. Mennyeknek magasába az égi király vigye őt fel. Számlálták Krisztusnak ezerkétszázadik évét És efelett még hatvanat és négyet, mikor elhunyt.

(HASAK, 61) {41} STRASSBURG, Münster, egykor az egyik kapu felett volt felirat: Az Úr 1277. évében, Szent Orbán napján a steinbachi Ervin mester kezdte el ezt a dicső művet. (HASAK, 255)

5.1.6. Egy gótikus székesegyház labirintus-felirata 35 REIMS, a székesegyház főhajójának padlózatában elhelyezett labirintus szövege. A leírás 1640 tájáról, Pierre Cocquault kanonok kéziratából származik. Kevéssel lejjebb, a főkapu felé, a középső hajó hat pillérje között, annak padozatán, van egy mező avagy dedalus, fekete márványból csinálva, tizenkét sorral avagy vonallal, melyek valamennyi saroktól egyenlő távolságra húzódnak, és mindegyikük tizenkét hüvelyknyi széles. Az egésznek egy-egy oldala 34 lábnyi. Az említett dedalus közepén egy korong van, amely hat és fél láb széles, és ebbe vésték bele annak az ábrázolását, aki csinálta, valamilyen felirattal, amit nem lehet kivenni. Körben, ennek a dedalusnak a négy sarkában, ábrázolások és írások vannak. Először is abban, amelyik az említett templom szószékének közelében van, a templomba belépve jobb kéz felől, Jean du Loup mester képmása van, „aki a templom építőmestere volt tizenhat éven keresztül, és annak kapuzatait kezdte el”.

CHARTRES, LABIRINTUS. VILLARD DE HONNECOURT RAJZA

A labirintus motívum gyakori ornamentális elem, a XIII. századi katedrálisokban azonban reprezentatív szerepe van. Az építész és Daidalosz között vont párhuzam nemegyszer előfordul a korai építészfeliratokban is. A chartres-i székesegyház labirintusa megmaradt, ennek rajzát Villard de Honnecourt vázlatkönyvében a Daedalus háza felirat kíséri. 35



REIMS, SZÉKESEGYHÁZ, LABIRINTUS (BINDING–NUSSBAUM NYOMÁN) Ugyanazon az oldalon, egy másikban, egy bizonyos Gaucher de Reims képmása található, „aki nyolc éven át volt építőmester, és a boltozatokon meg a kapukon dolgozott”. Egy másikban, amelyik a másik oldalon van, szemben az előbbivel, egy bizonyos Bernard de Soissons képmása van, „aki öt boltozatot készített el, és építőmesterként dolgozott 35 éven keresztül”. {42} Az utolsóban, amely az említett szószékkel szemben van, egy bizonyos Jean d’Orbais építőmester képmása található, „aki a templom fejét kezdte el”. Ez a négy utóbbi kör öt láb szélességű.36 (H. REINHARDT, La cathédrale de Reims, Paris, 1963, 76 skk.)

6. A MŰALKOTÁS ÉRTÉKELÉSE A mű megítélésének legelemibb formája a gazdagság, a pompa, az érték csodálata. Ez a szempont érvényesül a műalkotások gondos leírásában, anyaguknak, súlyuknak és áruknak részletes ismertetésében. Az értékelés nem a megmunkáláson, hanem a nyersanyag megcsodálásán alapszik. Viszonylag ritkább a művészi-mesteremberi teljesítmény iránt kifejezett csodálat, különösen a mű befejezettségét, tökéletes kivitelezését értékelő kifejezések formájában. Ilyen I. Gergely pápánál a festői munka szakaszainak ismertetése. A műalkotás kompozícióját nem becsülik. A befejezettség követelménye végső soron a felület teljes díszítettségét, a színek és anyagok változatos pompáját jelenti.

Sokáig vitatott volt a mesterek helyes sorrendje. Az elfogadott datalás szerint Reims első mestere Jean d’Orbais (1211–1228), őt követi Jean du Loup (1228 k.–1244 k.), majd Gaucher de Reims (1244 k.–1252 k.) és Bernard de Soissons (1252 k.-től, említik: 1287-ben). 36



A változatosságot a műalkotás fontos jellemzőjeként említik. Ritkábban dicsérik az élethűséget. Az élni látszó vagy szinte élő műalkotásokról szóló elbeszélésekben különösen meglepő, hogy a szóban forgó művek stílusától semmi sem áll távolabb, mint a megszólalásig menő élethűség. Az élni látszó szobor valójában a túlvilági létezés ideálját testesíti meg. A Tuotilóval kapcsolatos legenda egyúttal azt is kifejezi, hogy a műalkotás efféle mágikus szemlélete hivatalos egyházi szempontból voltaképpen elítélendő.

6.1. 6.1.1. I. Gergely pápa […] Mert a művészek is előbb elkezdik, s csak azután díszítik fel műveiket. A festő is, midőn a szép színeket vagy aranyat kívánja felrakni, előbb gyatrább festékkel fest. Aki tehát a művészek tudását meg akarja ítélni, ne megkezdett, hanem befejezett műveiket tekintse. (Kommentár a Királyok I. könyvéhez: PL, LXXIX, 255)

6.1.2. Aachen Ez a kiváló szépségű és bámulatos díszű bazilika […] csodás díszű, és ámulatba ejt formájával. […] Ki ne csodálkoznék, midőn ennek a bazilikának anyagát és formáját gondosan megfigyeli, és a mozaikon szemeivel és lelkével szemlélődik? Mindezek isteni rendben vannak egybefogva, és az utolsó vonásig befejezettek. (SCHLOSSER, Schriftquellen zur Geschichte der karolingischen Kunst, Wien, 1892, 32) {43}

6.1.3. [Eberhard:] IV. Henrik császár élete Az erőteljesen pápaellenes életrajzot egy magát meg nem nevező szerző közvetlenül a császár halála (1106) után írta. Hej, Mainz, mekkora ékességedet vesztetted el, midőn ily nagy, romba dőlt monostorod37 helyreállítására kész építőd [ti. IV. Henrik] meghalt. Ha életben maradhatott volna, míg bevégzi a monostor munkáját, az bizonyára felérne ama híres speyeri monostorral, melyet alapjaitól kezdve, csodás tömegében és faragványaival együtt befejezett, olyannyira, hogy ez a mű méltóbb a dicséretre és bámulatra, mint valamennyi régi király műve. Azt is nehéz elhinni annak, akinek nem adatott meg látnia, mekkora ékességet adományozott ennek a monostornak aranyban, ezüstben, drágakövekben és selyemruhákban. (LEHMANN-BROCKHAUS, 1365. sz.)

6.1.4. Saint-Germaini Richárd jegyző 1189–1234 között élt. Krónikája, melyet a XIII. század elején írt, II. Frigyes császárra vonatkozik. Belátván a király,38 hogy termékeny éveit már elnyerte az Úrtól, s hogy gyermekek híján a sors magtalanná tette, bölcs ember módjára úgy gondolta, hogy okosan megengeszteli az Urat: tegye termékennyé, amit magtalanná tett. Kigondolta, hogy kincseiből házat építtet Monrealéban, a dicsőséges szűz anya tiszteletére, s azt gazdaggá teszi, felékesíti aranydíszítményekkel, gyarapítja mozaikmunkákkal és változatos színű drágakövekkel, és olyan munkát visz teljesen véghez, amilyet a mi időnkben a föld kerekségén egyetlen király vagy fejedelem sem épített. (LEHMANN-BROCKHAUS, 2325. sz.)

6.1.5. Herbord 1145-ben került a bambergi Michelsberg-kolostorba. 1153–1159 között írta meg a pomerániai misszióban jelentős szerepet játszó Ottó püspök (1103–1119) életrajzát. 1168-ban halt meg.

37 38

A mainzi székesegyház 1081-ben égett le. II. Vilmos (†1189), szicíliai király.



Stettin városában pedig négy pogány templom volt, de az egyiket, amelyik a főtemplom volt, csodás gonddal és mesterséggel építették, kívül-belül faragva volt, a falakból emberek, madarak és állatok képei emelkedtek ki, szokásaikat oly {44} sajátosan kifejezvén, hogy lélegzeni és élni hihettük volna őket. Amit pedig ritkaságnak mondhatok, a külső képek színeit sem a hó, sem az eső ártalmai nem sötétítették meg, s nem is pusztíthatták őket, olyan mesterien dolgoztak a festők. (Ottó bambergi püspök élete: LEHMANN-BROCKHAUS, 1394. sz.)

6.1.6. IV. Ekkehard 45. fejezet. Midőn pedig Tuotilo Metz városánál szobrászként munkálkodott, miközben Szűz Mária képét véste, két zarándok járult hozzá, s alamizsnát kértek. Mikor titokban pénzt adott nekik, tőle elfordulván, valamely ott álló klerikusnak ezt mondták: Áldott az Úrban ez a férfiú, aki ma minket oly jól megvigasztalt; de talán nővére az a ragyogó hölgy, aki oly szívesen adja kezébe a vésőket, és oktatja, mit tegyen? Az pedig csodálkozván, hogy mit mondanak, mikor épp az előbb jővén el tőle, semmi ilyesfélét nem látott, visszafordult, és hirtelen megpillantotta azt, amiről beszéltek. A klerikus és a zarándokok tehát ezt mondták neki: Atyánk, áldott vagy te az Úrban, mivel ilyen mestered van a munkádban! Erre ő azt állította, hogy azok nem tudják, mit beszélnek, hevesen nekik támadt, s megtiltotta, hogy bárkinek is beszéljenek erről. Másnap pedig, midőn ezt a dicsőséget már sokan hallották róla emlegetni, félrevonulván elment közülük, s többé már nem is akart dolgozni abban a városban. Az aranylemezre pedig, ahol kerek üres felületet hagyott, nem tudni, kicsoda, ezeket a betűket véste: Ezt a domborművet a kegyes Mária maga véste. De az ülő képmás, mely szinte él, mindmáig valamennyi szemlélőjének tiszteletére méltó. (A Sankt Gallen-i kolostor krónikája: SCHLOSSER, 152 sk.)


3. fejezet - A ROMANIKA MŰVÉSZETE {45} A X–XII. század, a romanika művészete változatos formákat, egymástól eltérő helyi stílusalakzatokat hozott létre. Nem véletlenül hangsúlyozzák a források a megbízók szerepét, hivatkoznak a helyi hagyományokra, művészeti központok és iskolák kialakulására: ezek a tényezők valóban döntő szerepet játszanak a romanika művészetének formálásában. A kor Európájának politikai földrajza teljesen eltér a maitól, s a napjainkban létező államok területe kisebb-nagyobb tartományokból, önálló és egymással laza kapcsolatban lévő birtokokból tevődik össze. A kortársak számára a vidék, a szülőföld, az egy birtokos alá tartozó terület, az egyházmegye vagy a kolostori birtok és nem a politikai értelemben vett ország jelenti elsősorban a sajátjuknak tartott területet. Ilyen keretek között vallják ismerősnek, tekintik megszokottnak a művészeti alkotásokat is. A művészetben nagyobb szerepet játszanak a helyi sajátosságok, a földrajzi összefüggések, mint bármely másik európai stíluskorszakban. A nehezen leküzdhető földrajzi akadályok: hegységek, folyók, tengerek stiláris jelenségeknek, művészeti iskoláknak a határait is jelentik. Ugyanígy igaz azonban, hogy a hajózható folyók, hágók, útvonalak egyúttal az összeköttetés, a stiláris kapcsolatok megteremtői is. A vándorművész – kőfaragó, festő – a korszak jellegzetes művésztípusa. Egy-egy épület emelésén, díszítésén viszonylag kevés képzett művész dolgozik, annál nagyobb a kisegítő helyi munkások száma. Az útvonalakon élénk távolsági kereskedelem zajlik. Ennek révén jutnak el messzi vidékekre nemcsak egy-egy jelentős ötvösművészeti központ vagy miniatúraműhely termékei, hanem a Keletről származó luxuscikkek, értékes textíliák, festékanyagok, drágakövek és bizánci műalkotások is. Ugyanezeken az utakon haladnak a zarándokok is. Ezekben a századokban igen nagy méreteket ölt a hívek zarándoklása. A fő kegyhelyekhez vezető útvonalak mentén gyorsan szaporodnak és egymástól szinte napi járóföldre épülnek fel az ereklyekultusz kisebb központjai. Hirtelen felvirágzásuk az élénk zarándoklás következménye, de igyekeznek fokozni vonzerejüket egyházi kiváltságok biztosításával, ereklyék – ha kell, csalárd vagy erőszakos – megszerzésével is. Az egyház igen jelentős tényező az egység megteremtésében, a helyi kezdeményezések összefogásában. A pápaság hatalmi törekvései, a szerzetesi reformmozgalmak nyomán a művészeti törekvések, stiláris jelenségek is egységesebbekké válnak. A reform terjedése, az anyakolostorokhoz fűződő szoros kapcsolatok által művészeti típusok, stíluselemek, művészek jutnak el nagy távolságokra. Ugyanakkor az egyházi reformtörekvések tudatosan, mintegy propagandaeszközként is alkalmazzák a művészetet. A szerzetesi reform fő központjai válnak a kolostorok és művészeti tevékenységük mintaképeivé. Nem véletlen, hogy fejlődésük tetőpontján, a XII. században éppen ezeket a művészeti központokat és a bennük kialakult művészeti sajátosságokat éri kritika az újabb reformtörekvések részéről. {46}

1. HÍRADÁSOK A XI. SZÁZADBÓL AZ ÚJ MŰVÉSZET KIALAKULÁSÁRÓL Az 1000. évet, a millenniumot rettegve várják a kortársak. A X. század végének krónikásai a végítélet kezdetét, az Antikrisztus eljövetelét jósolják, az apokaliptikus víziók valóra válásától tartanak. Ez a hangulat hozzájárul, hogy az 1000. év fontos szerepet játszik a művészetről írott szövegekben is, s hogy éppen ehhez a dátumhoz kapcsolják a művészeti megújulás, saját szavunkkal: a román kor művészetének kezdeteit. Ez az összefüggés az 1000. év apokaliptikus rettenetének várása és az utána bekövetkező új korszak között legnyilvánvalóbban a clunyi szerzetes, Raoul Glaber krónikájában tükröződik. Más források is hasonló jelenségekről tudósítanak, vagy hirsaui vonatkozású szövegrészletünkhöz hasonlóan, összehasonlításokat tesznek a régebbi és az új művészet között. A XI. század eleje valóban nagy fellendülés korszaka. Megszűnnek az európai államokat veszélyeztető normann és magyar támadások, az Ottók uralmával erős német állam szerveződik, s az egyházi reform megerősíti a bencés rend kolostorainak helyzetét. A Heribert eichstatti püspökről szóló forrás azért is tanulságos, mert rámutat a művészi tevékenységgel kapcsolatos terhek fokozódására.


A ROMANIKA MŰVÉSZETE

1.1. 1.1.1. Raoul Glaber Glaber bencés szerzetes a X. század végén, Burgundiában született, és szülőföldjének kolostoraiban, Auxerreban, Dijonban és Clunyben élt. Történeti művét talán clunyi tartózkodása alatt, 1002–1003-ban írta. Az említett ezredik éven túl, mintegy a harmadik év beálltával, szerte az egész földkerekségen, főleg azonban Itáliában és Galliában, hozzákezdtek az egyházak építéséhez. […] Mindegyik keresztény nép abban versengett, hogy szebbel rendelkezzék, mint a másik. Úgy látszott, mintha a világ maga is ledobta volna avult régiségét, s mindenütt templomok ragyogó ruhájába öltözködnék. Ekkor tehát majdnem valamennyi püspöki székhely templomait és a különböző szentek többi monostorát, a kisebb falvak templomait a hívek jobbal cserélték fel. (A történelem öt könyve, III, IV, 13: PL, CXLII, 710)

1.1.2. Az eichstatti püspökökről Egy ismeretlen herriedeni szerzetes krónikája a XI. század második felében erős ellenszenvvel számol be Heribert püspök (1022 k.–1042) hagyományellenes újításairól. 29. E püspök [Heribert] alatt kezdődött nálunk először a régi épületek lebontása és újak építése. Elődei megelégedtek alacsony és középszerű épületekkel, és azokban nagy bőséget akartak. Ez a püspök azonban, meg valamennyi utódja, vagy új templomokat, vagy új palotákat, sőt még várakat is épített, és ezeket {47} csinálván, a nekik szolgáló népet a legnagyobb szegénységbe döntötték. Mert miközben a trágyázás, szántás és az egész földművelés csaknem minden idejét állandóan csak kőművesmunkára fordítják, viszont a kötelező szolgálatot mégis a legnagyobb szigorral behajtják, az előbbi bőség szegénységgé, az első püspökök alatti nagy boldogság pedig a legnagyobb bánattá változott. 30. Ez a mi Heribert püspökünk tehát, lerontván a régi püspökök ősi és elavult épületeit, újakat építtetett, és azokat a templom északi oldalára helyezte, ahol korábban a kolostorunk állott. Szent Gertrúdnak ama régi kápolnáját a mai Szent Balázs-kápolnával helyettesítette, ezt azután [II.] Viktor pápa csodás és szinte élő festményekkel díszítette. Kolostorunkat pedig a templomtól […] teljesen elszakította, amit azonban ok nélkül tett. A templomot magát ugyanis részben át akarta helyezni, úgy, hogy a templomnak az a része, amely most keleti, nyugati legyen, s így a templom a városnak magasabb helyén álljon. Ennek az új építkezésnek falait tízlábnyival láttuk magasabbnak. Ha pedig ezt a templomot bevégezték volna, akkor a kolostor annak déli oldalán állna. Mivel pedig ez nem tetszett Szent Willibaldnak, a munka is, a költség is kárba veszett. Elsőnek az óvárosi hegyen épített templomot. […] Ugyanezen a hegyen építette Szent Bertalan kápolnáját is. […] A korábban kicsiny Szent Márton-kápolnát rokonunk, Woffo, akkor kamarás, később merseburgi püspök által bővíttette, és mai formájában kijavíttatta. Ugyanez a kamarás bontotta le Szűz Máriának ama régi és szent kápolnáját, s csinálta a mait, mely méretre nagyobb ugyan, de szentség tekintetében távolról sem ér fel vele. (MGH SS, VII, 253 sk.)

1.1.3. IX. Leó pápa Hirsauban A hirsaui templomok alapításáról beszámoló forrás a XII. században keletkezett. Az apostoli atya, felismervén tehát az okokat, amelyek következtében ez a szent hely a szerzetesi életnek oly nagy fogyatékosságára jutott, Isten rettenetes ítéletével fenyegetőzve, az említett grófot arra szólította fel, hogy adja vissza, amit jogtalanul birtokolt, és helyezze vissza jogaikba ama helyen azokat, kik a szent regulát megtartják.1 Megrettenvén ettől az intelemtől, lebontván a régi templomot, amely ugyan tágas volt, de a régi templomok módjára, támasztóoszlopok nélkül épült, új monostort építtetett, mely napjainkig fennáll. Szent Aurelius templomát 1059-ben kezdték építeni, és az 1071. évben fejezték be. (Szent Aurelius testének áthelyezése Hirsauba: LEHMANN-BROCKHAUS, 608. sz.) {48}

1

Utalás a Vilmos apát (1069–1091) által végrehajtott kolostori reformra.



2. MINTAKÉPEK A ROMÁN KOR MŰVÉSZETÉBEN Az előzményekhez, az adott példákhoz való ragaszkodás soha olyan jelentős szerepet nem játszott a művészet történetében, mint a romanika korszakában. Mégis, a mintakép követése csak bizonyos határokig jelentett teljes hasonlóságot. A leggondosabb előkészületekkel, a méretek azonosságával, az oszlopok számának egyeztetésével igyekeztek gondoskodni a megbízók arról, hogy egy-egy épület hasonló legyen a jeruzsálemi Szent Sírtemplomhoz vagy más híres emlékekhez, teljes egyezésről azonban a ránk maradt emlékek esetében mégsem lehet beszélni. Ezért tetszik számunkra szinte megmagyarázhatatlannak, miért emlegetnek egyes források az azonosságig menő hasonlóságot. Inkább arra kell gondolnunk, hogy egy-egy műalkotás másolásakor különös sajátosságainak átviteléről volt szó.

2.1. A jeruzsálemi Szent Sír-templom követése 2.1.1. Cambrai Megjegyzendő, hogy amidőn [Lietbert püspök, 1051–1076] a szent sír tiszteletére szentelt bazilikát építette, az Úr sírját is elkészíttette a bazilika közepén kerek formában, a Jeruzsálemben levő sír módjára. Ezért a cambrai-i sír fölé helyezett márvány is 7 láb hosszú, mivel ugyanilyen hosszúságú az a hely, ahová az Úr testét helyezték. (Feljegyzés a cambrai-i egyház szentjeiről [XII. század]: LEHMANN-BROCKHAUS, 1174. sz.)

2.1.2. Paderborn [Meinwerk, 1009–1036] püspök tehát, hogy elnyerje a mennyei Jeruzsálemet, a jeruzsálemi szent templom hasonlóságára kívánván templomot építeni, Wino helmarshauseni apátot, akit városa szerzeteseinek élére állított, magához hívatta, és Jeruzsálembe küldvén őt, megbízta, hogy hozza el neki a Szent Sír templomának mértékeit.2 (Meinwerk paderborni püspök élete [1155–1165 között]: LEHMANN-BROCKHAUS, 1048. sz.)

2.1.3. Huy Cono, Montaigu grófja és fia, Lambert, Clermont grófja a liege-i egyházmegyéből, más nemes és nemtelen férfiakkal együtt, akik között volt a tiszteletre méltó pap, Péter remete is, ennek a szent zarándoklatnak 3 első meghirdetője és {49} értelmi szerzője, néhány huyi polgárral együtt visszatértek szülőföldjükre. […] Midőn pedig Isten említett zarándokai Belgiumba értek, fogadalmuknak eleget kívánván tenni, buzdították Pétert, és sok adományt nyújtottak neki, hogy hajtsa végre, amit Istennek megígértek. Ő pedig szent buzgalommal nekilátván, az említett férfiak buzdítására, a város keleti szélére érkezvén, azon a helyen, ahol a polgárok táncmulatságokat szoktak rendezni, templomot alapított az Úr Szent Sírjának és Keresztelő Szent Jánosnak tiszteletére, a jeruzsálemi templom iránti tiszteletből és emlékezésül, amely templomról azt mondják, hogy az említett patrónusok tiszteletére alapították. (Troisfontaines-i Albericus ciszterci rendi krónikája [1232 k.–1252]: LEHMANN-BROCKHAUS, 1787. sz.)

2.2. Más épületek mintakép szerepe 2.2.1. Velence Vitale Faletro4 uralkodása alatt befejezték Velencében Márk evangelista templomát, 5 amelyet Domenico Cantareno, a nemes doge alapított, s amely ahhoz a mesteri templomhoz hasonlóan van felépítve, amely Konstantinápolyban a tizenkét apostol tiszteletére épült.6

A paderborni Busdorfkirche valószínűleg nem épült meg Meinwerk életében, hanem utódja, Imad fejezte be 1060 körül. A templom elpusztult, de a harmincas évek ásatásai tisztázták alaprajzát. Szabályos nyolcszög alakú, kupolás fő terét négy oldalán egy-egy téglalap alakú, boltozott tér bővítette. A nyugati homlokzat megoldása az aacheni palotakápolnáét követte. Az egész elrendezés csak igen távolról emlékeztet a Szent Sír-templomra. Wino 1033 után Krukenburgban hasonló elrendezésű templomot építtetett. 3 Az első keresztes hadjárat, 1096–1099. Előkészítésében Péter fontos szerepet játszott prédikációival. 4 Velencei doge (1084–1096). 5 Az újjáépítés 1071-től 1094-ig tartott. 6 A konstantinápolyi Hagios Apostolos Justinianus uralkodása alatt, 520–530 között épült. 2



(LEHMANN-BROCKHAUS, 2371. sz.)

2.2.2. Helgaud Helgaud vagy Helgaldus a Loire menti Fleury kolostorának szerzetese Gauzlin apát (†1029) idején. [I. Róbert francia király] továbbá újonnan építtette Orléans városában Szent Anianusnak, Isten előtt egyedüli védelmezőjének monostorát […] Ennek a monostornak fejét pedig csodálatos módon csinálta, a Clermont-ban Szűz Mária, az Isten anyja, meg Szent Agricola és Vitalis tiszteletére alapított monostor mintájára. 7 (Róbert király krónikája: MORTET, 55 sk.)

2.2.3. Andres-i Vilmos A normandiai Andres kolostorának első önálló apátja (1208–1234). Nagy terjedelmű krónikát írt. {50} Az Úr megtestesülésének 1161. évében, amidőn az említett Péter úr Isten akaratából e hely kormányzására rendeltetett […] ez a kitűnő férfiú Isten nyájának juhait akolba akarta zárni és a világiaktól elkülöníteni. Mivel őket eddig csak fakapuk és fakerítések választották el azoktól, mindjárt az után a tél után, midőn hozzánk érkezett, a legközelebbi nagyböjtben elkezdte itt a kőkaput a saint-bertini kapu mintájára. (MORTET, 388)

2.2.4. Brémai Ádám mester 1069-ben került a brémai dómiskola élére, 1075 körül írta krónikáját. [Adalbert érsek (1045–1072) kormányzása első évében] forr a munka, nő a templom fala, melynek formáját korábban Alebrandus [1035–1045] a kölni mintájára kezdte el, ő pedig a beneventi templom példájára gondolja folytatni. (A hamburgi püspökök története, II, 3: LEHMANN-BROCKHAUS, 232. sz.)

2.2.5. St. Blasien [1108-ban, Rustenus apát alatt] oltárt is építettek Utto apát sírja fölé a monostor közepén Krisztus testének és vérének tiszteletére, mint ez az oda helyezett kőről olvasható. Egy gyertyatartó is volt az oltár elé állítva, annak a gyertyatartónak formája szerint, amelyet János látott az Apokalipszisben.8 (St. Blasien halotti évkönyvei, II, 53: LEHMANN-BROCKHAUS, 185. sz.)

3. A BENCÉS RENDI REFORM ÉS A MŰVÉSZET Az egyházi reformtörekvések, mindenekelőtt a bencés rend reformjai a művészet sajátos felfogását alakítják ki. Ennek a művészetszemléletnek legfontosabb filozófiai forrásául a Pseudo-Dionysius Areopagitának Johannes Scottus által lefordított és magyarázott írásai szolgálnak. A törekvés a láthatatlan szellemi jelenségeknek, a földöntúlinak anyagi ragyogással való megjelenítésére összefonódik azzal a fejedelmi fényűzéssel, mely egyúttal a reformmozgalmak által támogatott egyház világi hatalmát is hivatott hirdetni. Az egyházi reform központjaiban, Clunyben, Montecassinóban, Hirsauban a X–XII. század folyamán kialakuló ízlés és művészeti törekvések elterjedése szempontjából rendkívüli fontosságú az a tény, hogy ezek a kolostorok egy kiterjedt szervezet központjai, belőlük egységes elveket hirdető és megvalósító kongregációk láncolata indult ki. {51}

3.1. Művészeti tevékenység a clunyi apátságban 7 8

Az orléans-i Saint-Aignan kriptája és a clermont-ferrand-i Notre-Dame-du-Port kriptája csak a legáltalánosabb vonásokban egyezik. Vö. Jel 1,12.



A dél-burgundiai Clunyben, Vilmos aquitániai herceg birtokán a X. század elején jelennek meg a bencések. 909-ben bocsátják ki a monostor alapítólevelét, melyet a X–XI. század folyamán további kiváltságok követnek. A kolostor első apátja, Berno (909–927) alatt épül fel az apátság első temploma, egy szerény méretű bazilika, melyet 927-ben szentelnek fel. Utódja, Odo apát (927–942) alatt a kolostor nagyobb jelentőségre emelkedik, és kezdi kialakítani alárendelt kolostorainak láncolatát. Odo utódai alatt ez a láncolat alakul át a tulajdonképpeni clunyi kongregációvá. Egy generáció után a kolostor temploma elégtelenné válik, így 955 körül, Majolus (936tól, apát: 954 k.–994) idején megkezdik a második clunyi templom építését. Az építkezések az ezredfordulóig elhúzódnak, és átnyúlnak a következő apát, Odilo (994–1048 vagy 1049) idejébe is. Ebben az időszakban a templommal együtt fokozatosan kiépül a kolostor is, követve, de egyben tovább is fejlesztve a bencés rendben alkalmazott rendszert. Ennek az épületnek legjelentősebb része az Odilo által 1040 körül építtetett kerengő volt. A kongregáció kialakulásával a második clunyi kolostor és templom építészeti rendszere valamennyi ide tartozó kolostor mintaképévé vált, és hatással volt más szervezetek, például a hirsaui bencés kongregáció építészetére is. A hatás bizonyítéka a Farfába került kolostori rendtartás és építési szabályzat is.



CLUNY III ALAPRAJZA CONANT ÁSATÁSAI ALAPJÁN {52} A XI. század folyamán Cluny jelentősége igen nagy mértékben megnő. Hatalmának csúcsán mintegy 1450 különféle kolostort ellenőriz. Növekszik a kolostorban lakó szerzetesek létszáma is: 1042 körül hetvenen lehetnek, 1109-ben számuk már mintegy háromszáz. Hugó apát (1049–1109) alatt indul meg az újabb nagyszabású építkezés, Cluny harmadik templomának felépítése. Az előkészületek 1085 körül kezdődnek. A harmadik clunyi templom a középkor egyik legnagyobb méretű épülete. Alapkövét 1088-ban tették le, s szentélyében már 1095-ben felszenteltek öt oltárt. 1100-ban a kereszthajók is készen állnak, s a főhajó merész dongaboltozatainak beomlása és újjáépítése után, a Hugó alatt kidolgozott tervek szerint, 1130-ban kerül sor a



templom végleges felszentelésére. Az építkezések tovább folytatódnak Hugó utódai alatt is, Petrus Venerabilisnak (1122–1156), az utolsó nagy clunyi apátnak a nevéhez fűződik a templom befejezése és a nyugati homlokzat előtti előcsarnok felépítése. Ez a harmadik templom a középkori művészet törekvéseinek egyik csúcspontja. Nem véletlen, hogy a kortársak a bencések fényűzésének legjellegzetesebb megtestesítőjeként tartották számon.

3.1.1. Jotsaldus Clunyben volt szerzetes, Odilo tanítványa és bizalmasa. Művét Odilo halála után, 1051-től kezdve írja. A belső tulajdonságokon kívül külsőleg is dicséretes törekvések voltak [Odilóban] a szent helyek épületeinek emelésére, helyreállítására és mindenfelől felszerelések beszerzésére. Fő helye, Cluny bizonyítja ezt, melyet kívül-belül, valamennyi épületében, a templom falait kivéve, gondosan felújított, és díszítményekkel bőségesen felékesített. Itt legújabb épületei között egy kerengőt is építtetett, melyet ama tartomány [Burgundia] legtávolabbi vidékeiről a Durance és Rhone sebes folyásain nagy fáradsággal szállított márványoszlopokkal csodálatosan díszítettek. Ezzel, minthogy nyájas természetű volt, úgy szokott dicsekedni, hogy fából valót talált, és márványból építettet hagyott hátra, Octavianus császár példájára, akiről a történelem azt írja, hogy agyagból épített Rómát talált, és márványból valót hagyott maga után. 9 Elkezdte a Szent Péter oltára felett álló cibóriumot is, melynek díszes oszlopait szép művű niellós ezüsttel borította. 10 (Szent Odilo élete, XI, 38: MORTET, 128 sk.)

3.1.2. Farfai szokások A clunyiek szabályait egy apuliai kolostorban gyűjtötték össze 1039–1049 között, alkalmazásukra a Farfában Hugó apát által bevezetett reform után került sor. {53} II. 1. Az épületek elhelyezéséről és méretéről A templom legyen 140 láb hosszú, 43 láb magas, legyen 160 üvegablaka. A káptalan pedig 45 láb hosszú, 34 láb széles. Kelet felé legyen 4 ablaka, nyugaton 3. Nyugat felé legyen 12 erkélye, és mindegyiken 2-2 oszlop legyen. Az auditórium 30 láb hosszú, a kamra pedig 90 láb hosszú legyen. A hálóterem 160 láb hosszú, 34 láb széles, összesen 97 üvegablak van benne, és valamennyi olyan magas legyen, amennyire egy ember egészen az ujja hegyéig ki tud nyújtózkodni; szélességük pedig legyen 2 és fél láb, a falak magassága pedig 23 láb. Az árnyékszék legyen 70 láb hosszú, 23 láb széles. Magában a házban 45 ülőhely legyen elrendezve, és mindegyik ülőhelynél a falban 2 láb magas, fél láb széles ablakocska van alkalmazva, és az ülőhely fölött faépítmény van, és a faépítmény felett van 17, 3 láb magas, másfél láb széles ablak. A fűtőház 25 láb hosszú és ugyanolyan széles, a templom hajójától a fűtőház ajtajáig a távolság 75 láb. A refektórium 90 láb hosszú, 25 láb széles, falai 23 láb magasak, benne mindkét oldalon 8 üvegablak van, és valamennyinek magassága 5, szélessége 3 láb. A szerzetesek konyhája 30 láb hosszú, 25 láb széles, a laikusoké ugyanilyen méretű. A pince hosszúsága pedig 70, szélessége 60 láb. Az alamizsnák kamrája 10 láb széles, 60 láb hosszú, a pince szélességének megfelelően. A galilea11 65 láb hosszú, és két torony legyen a galilea homlokzatán elhelyezve, alattuk pedig átrium12 van, ahol a laikusok álljanak, hogy a körmenetnek ne legyenek útjában. A déli kaputól az északi kapuig legyen 280 láb. A sekrestye hosszúsága a lezárásában alkalmazott toronnyal együtt 58 láb. Szűz Mária kápolnája 13 45 láb hosszú, 20 láb széles, falainak magassága 23 láb. A betegeknek 6 cellát tartsanak fenn. A betegek első cellája 27 láb széles, 23 láb hosszú, nyolc ággyal és ugyanannyi székkel, kívülről az oszlopos folyosó a cella fala mentén, és az említett cella kerengője 12 láb széles. A második cella mindenben hasonlóan legyen elrendezve. A harmadik ugyanígy, a negyedik is hasonlóan. Az ötödik kisebb legyen, itt jöjjenek össze a betegek, hogy szombati napokon lábat mossanak, vagy azok a testvérek, akik ruhát váltanak. A hatodik cellát úgy készítsék el, hogy ott a szolgák az ivóedényeket és a többi eszközt mosogassák. A galilea mellett kell felépíteni a 135 láb hosszú palotát minden olyan vendég számára, aki lovagokkal érkezik a monostorba. Ennek a háznak egyik felén készítsenek 40 ágyat és ugyanannyi vánkost selyemből, árnyékszék is legyen 40, s itt csak férfiak háljanak. A másik részen meg helyezzenek el 30 ágyat, ahol grófnők és más tisztes Suetonius, De vita duodecim Caesarum, l. II, c. 28 alapján. A clunyi templom tituláris szentjei Péter és Pál. 11 Nyugati zárt előcsarnok. A Clunyben szokásos név allegorikus utalás Krisztus tanításainak színhelyére. 12 Cluny II-höz nyugati árkádos előcsarnok is tartozik. 13 A Mária-kápolna az apát magánkápolnája. 9

10



asszonyok szálljanak meg, s legyen 30 árnyékszék, ahol csak ők végezzék szükségüket. Ennek a palotának közepén pedig állítsanak fel asztalokat, úgy, mint a refektórium asztalait, ahol férfiak és nők egyaránt étkezzenek. Nagy ünnepeken ékesítsék fel ezt a házat kárpitokkal és takarókkal és az üléseken szőnyegekkel. 14 Homlokzatánál legyen egy másik, 45 láb hosszú, 30 láb széles ház. Ennek hossza érjen a sekrestyéig, és ebben üljön valamennyi szabó és cipész, s varrják, amit a kincstáros parancsol nekik, és legyen itt elkészítve egy 30 láb hosszú asztal, s ezzel legyen összekapcsolva egy másik, s a két asztal szélessége legyen 7 láb. {54} E ház, a sekrestye meg a templom között legyen az a temető, ahol a laikusokat eltemetik. A déli kaputól egészen a nyugati kapuig nyugat felé épüljön egy 280 láb hosszú, 25 láb széles ház, és itt épüljenek meg a lovak rekeszekre osztott istállói; fölöttük pedig emelet legyen, ahol a szolgák egyenek és aludjanak, és asztalaik legyenek 80 láb hosszúak, 4 láb szélesek. És valahányan az érkezők közül nem fogadhatók be abba a házba, amelyet fentebb említettünk, ebben szállásolják el őket. És ennek a szállásnak a végében legyen az az alkalmas hely, ahol valamennyi ló nélkül érkező ember összejön, és étellel-itallal való ellátást, amint megegyeznek, itt kapjanak az alamizsnás testvértől. A testvérek refektóriumán kívül, 60 lábnyira az árnyékszék végétől, legyen csinálva 12 kamra és ugyanannyi kád, ahol az előírt alkalmakkor fürdőt készítsenek a testvéreknek. És e hely mögött épüljön fel a novíciusok cellája, és legyen négyszögletes, az egyik oldalon ugyanis elmélkedjenek, a másikon étkezzenek, a harmadikon aludjanak, a negyediken legyen az árnyékszék. Emellett helyezkedjék el egy másik cella, amelyben az ötvösök, zománckészítők vagy üvegesmesterek jöjjenek össze mesterségük gyakorlására. A fürdőkamrák meg a novíciusok és ötvösök cellái között legyen egy 125 láb hosszú, 25 láb széles ház, és hosszában nyúljon egészen a szárazmalomig. Ez pedig hosszában a végére épített toronnyal együtt 70 láb, szélessége pedig 20 láb legyen. I. 56. Nagyszombaton tartsák meg a matutinákat15 és minden mást. Hajnalban az egész templomot díszítsék fel mindenütt a falak mentén vászon- és gyapjúszőnyegekkel és takarókkal. A szószékeket szőnyegekkel borítsák, a kórust padtakarókkal vegyék körül. A homlokzat kapuira kívülről különféle festményekkel díszített leplet helyezzenek. Elsősorban az oltárokat kell díszíteni. […] A főoltár előtt póznára akasszanak kis oltárokat meg aranykoronát, és ezt csinálják ereklyetartókból, és a diadalív elé helyezzenek aranyból készített táblákat. (MORTET, 133 skk.)

3.1.3. Gilo Párizsban tanult, részt vett az első keresztes hadjáratban, majd 1119-ben lett clunyi szerzetes. Már 1121-ben Ostia püspökévé nevezték ki. 1142 körül halt meg. Hugó apát életrajzát valószínűleg Rómában írta. Midőn az ifjúkor pályáját immár szerencsésen befutotta a szentséges atya [Hugó apát], és születésétől hetvenöt, kormányzásának kezdetétől pedig negyven évet számlált, és amint ez lenni szokott, a nagy fáradalmak által sürgetett hideg öregség lassanként elvette a tüzesebb kor erejét. […] Ám a lélek győzedelmeskedett, s az atya, nem feledkezvén meg virágkorának korábbi erényeiről, egyenként áthágván a természet megszokott törvényeit, tágasabb templom alapjait akarta lerakni, mint amilyen eddig volt Clunyben, s ezt bölcs gondoskodással elkezdvén, vállalta, hogy csodálatos módon befejezi.16 Midőn már halálához közeledett, a megszületendő {55} fiak számára császári csarnokot kezdett el, s kifelé haladva az életből, az oda belépőknek az apostoli csúcshoz méltó vendégséget készített. Volt mégis egy ösztönzés, mely erősen megindította őt, és félve habozó építőmesterünket tettre serkentette. Szent Péter ugyanis kiválasztott egy beteg aggot, hogy általa buzdítsa lelkét, hogy azt tegye, amit illik. Gunzónak nevezték ezt; az apát a kolostor felügyelőjévé tette, és kitűnő zsoltárénekes lett volna, ha betegsége nem gyengíti el annyira, hogy majdnem a végét járta. Ennek jelent meg a mennyország kulcsárja, s azt a küldetést bízta rá: mondja meg Hugó úrnak, hogy kezdje el a bazilikát. Aki a közösség számát gyarapította és Istennek lelki egyházat szentelt, az összegyűltek számára emeljen valóságosat is. Midőn pedig a nyomorék az újszerű dologtól elámulván, habozott, a parancsokat osztó férfiú, akit sok főpap kísért, s aki igen határozottan utasította a tennivalókra, megerősítette, hogy ő Péter, s hozzátette, hogy nehezen tűri juhainak szorongását ama Az ünnepi díszítés fontos eszközei a textíliák, melyeket a falakra vagy a stallumok háttámláira (ún. bancaliák) függesztettek. Nem ritka ezeknek a falfestészetben való utánzása sem. 15 Hajnali zsolozsmákat 16 Cluny III alapkőletétele 1088-ban volt. 14



szűk, régi akolban. Beteget pedig azért választott hírnökéül, hogy az ő meggyógyításával hihetővé váljék, amit mond. Ezután eltöltötte őt lélekkel, maga is látható volt, amint köteleket tart és húz, határokat jelöl ki, és a kijelölendő terület méreteit kitűzi.17 Hozzátette továbbá, hogy még hét évet ad az aggastyánnak, ha hűségesen végrehajtja a reá bízott kötelességet. Ha pedig Szent Hugó, aki nem volt könnyen rábeszélhető, nem fogadna szót, ugyanazt a betegséget kapja meg, amiből a hírvivő kilábolt. Végül arra is intette: gondosan mondja el, amit mutatott, hogy milyen módon kell a bazilikát felépíteni.

GUNZO ÁLMA, A PÁRIZSI ST-MARTIN-DES-CHAMPS CHRONICON CLUNIACENSE-PÉLDÁNYÁNAK MINIATÚRÁJA NYOMÁN, XII. SZÁZAD VÉGE. PÁRIZS, BIBLIOTHEQUE NATIONALE, MS LAT. 17716 (EVANS NYOMÁN)

Gunzo volt Cluny III tervező építésze. A látomás igen fontos a tervezőmunka szempontjából: utal a terv égi eredetére, a tervező építész nagyobb megbecsülésére, az építész szerepére a megbízóval folytatott tárgyalásban; ugyanakkor az alaprajz helyszínen való kiszerkesztésének sajátos középkori módját is jelzi: kötelek segítségével tűzik ki az épület alaprajzát. Gunzo történelmi alak: korábban Baume apátja volt. A középkori építészetfelfogás szempontjából fontos, hogy nemcsak építész, hanem zenész is. 17



A testvér, akire már csak a ravatali ének várt, felébredvén, egészségesen megmutatta magát Szent Hugónak. Rendre mindent meghallgatva, a jó atya hitt, megnyugodott, hozzákezdett, és Isten segítségével húsz év leforgása alatt oly nagy bazilikát emelt, hogy akkor is bámulatra méltó lett volna, ha a császár építette volna fel ily rövid idő alatt.18 Sokat beszélhetnénk erről, de inkább hangoztatjuk az ott lakók dicséretét, mint a házét. […] Azok, akik korábban segítség híján, a hely szűkössége miatt kedvetlennek látszottak, most a tágas térbe áthelyezve, mintha mindennap húsvétot ünnepelnének, úgy mentek át a galileába. A jeles pásztor így újította meg Clunyt mindenben, külső falaiban éppúgy, mint alépítményében. A mellette levő épületeket kijavította, s a rendet rendezettebbé tette, úgy, hogy a jó dolgokat, melyeket talált, bőségesen gyarapította. (A szentséges Hugó clunyi apát élete: MORTET, 271 skk.) {56}

3.1.4. Petrus Venerabilis Előkelő auvergne-i családból született 1092-ben vagy 1094-ben, és a clunyi kongregáció különböző kolostoraiban működött. 1122-ben a római kúria támogatásával jutott az apáti székbe. 1155-ben halt meg. Nagy szerepet játszott kora politikájában, gyakran került ellentétbe Clairvaux-i Bernáttal. Az ő kritikáinak hatására hajtotta végre reformját 1146-ban, s ekkor fogalmazta meg a clunyiek új statútumait. 53. statútum. Elrendeljük, hogy az új monostornak az a része, amely a bal oldali kórus után bal felől van, se papoknak, se laikusoknak ne legyen hozzáférhető, mint ez szokásban volt. A szerzetesek kivételével soha senki ne léphessen be oda, kivéve a vasárnapokat és az egyház jeles ünnepeit, akkor is csak a harmadik hora kezdetétől a nagymise végéig tartó időben. Kivétel karácsony éjszakája és Péter és Pál apostolok éjszakája, valamint az az éjszaka, melyet Péter kötelékeinek neveznek. A zarándokok is, akik imádság vagy adakozás végett a főoltárhoz vagy a matutina-oltárhoz akarnak járulni, valamennyien kivételt képeznek. Ennek a rendelkezésnek oka az volt, hogy mivel a testvéreknek a régi Szent Péter-templomon kívül nem volt hol gyakorolniuk bizonyos szent és titkos, szerzetesekhez illő dolgokat, az új templomnak erre a már említett részére éjjel-nappal szükségük volt, hogy ott Istennek állandóan szent és titkos könyörgések illatszereit égessék, kegyes Teremtőjüknek gyakori leborulással és térdhajtásokkal könyörögjenek, s hármas ostorral, akár bűnbánatból, akár érdemük növelése okából, gyakran sanyargassák testüket, s ilyen és hasonló szent gyakorlatokkal, mintegy remeteségben, az emberi tekintetektől elvonulva, szakadatlanul Istennek ajánlják magukat és övéiket.19 (A clunyi kongregáció statútumai: PL, CLXXXIX, 1039 sk.)

3.2. Desiderius montecassinói apát építkezései Montecassino a bencés rend anyakolostora. A nyugati szerzetesség megalapítója és reguláinak szerzője, Nursiai Benedek (480 k.–543) itt alapítja a kolostor első épületeit, melyek egy részét a VI. században a longobárdok, a IX. században az arabok pusztítják el. Ekkor a szerzetesek el is menekülnek. A XI. század közepére az újra használatba vett és fokozatosan helyreállított kolostor a legjelentősebbé válik Dél-Itáliában, és a század második felében virágkorát éli. A capuai normann hódítás idején, kihasználva a normannokkal kötött szövetség előnyeit, tevékenykedik a kolostor legjelentősebb apátja, Desiderius (1058–1087), a későbbi III. Viktor pápa. Ő építteti újjá az apátságot és gondoskodik igényes díszítéséről. A működéséről szóló krónika alapossága azért is becses, mert Montecassino XI. századi épületei háborús és természeti csapások, valamint átépítések következtében megsemmisültek, s így a Desiderius korában létesült művészeti emlékekről csak a kisművészet vagy rokon emlékek alapján alkothatunk fogalmat. Ez utóbbiak közül a legjelentősebb támpont az ugyancsak Desiderius által építtetett Sant’Angelo in Formis temploma. {57} Montecassino más, nagy építkezések számára is mintakép. Hugó clunyi apát nem sokkal a harmadik clunyi templom munkáinak megkezdése előtt, 1083-ban látogatja meg a kolostort. Őhozzá hasonlóan reagálhatott élményeire Suger st-denis-i apát is.

Hugó épülete a nagy császárdómokkal vetélkedik, melyek közül e korban a IV. Henrik által pártfogolt speyeri székesegyház a leghíresebb. A pápai politika támasza, a clunyi apát számára fontos a pápasággal hatalmi harcot vívó császár túlszárnyalása. 19 Bencés rendi előírás a laikusoktól elzárt, az aszkézis céljára fenntartott kápolna. Cluny II szentélyrésze és nyugati része megmaradt, csak hajóját bontották le a kerengő bővítése kedvéért. Cluny III ugyanis északabbra épült a régi templomnál. 18



A montecassinói krónika Desiderius tudatos művészeti törekvéseiről ír. Ezek lényege nagy pompájú, gazdagon díszített kolostor létrehozása s ennek érdekében minden anyag és ékesség megszerzése. Desiderius tudatosan törekszik kolostorában iskola létrehozására, amelyben elfelejtett itáliai hagyományokat éleszt fel, részben a római antikvitásra, részben a bizánci művészet eredményeire támaszkodva. Ez a stiláris orientáció fontos szerepet biztosít a Desiderius alatt létrejött monumentális művészetnek.

3.2.1. Ostiai Leó Leo Marsicanus előkelő dél-itáliai család sarja. Tizennégy éves korában kerül Montecassinóba, ahol Desiderius idején jelentős feladatokat kap. Később Ostia püspöke lesz. Desiderius utódja, Oderisius apát bízza meg a kolostor krónikájának írásával. III. könyv, 10. fejezet Látta tehát [Desiderius], hogy az egész monostor épületei a közlekedés számára is szűkösek, formájuk is rút, és részint régiségük, részint elhanyagoltságuk miatt annyira romosak is, hogy tetejüket állandóan fedték, és egyik javítás kezdete a másik befejezéséhez kapcsolódott. Lelke arra ösztönözte tehát, hogy renoválásukba fogjon, de ismét aggódott, minthogy szinte semmi pénze sem volt ahhoz, hogy egy ily nehéz munkát elkezdjen. Először mégis ki akarta próbálni, vajon képes-e valamire, s azt a palotát, melyet valamikor Richerius apát a monostor keleti részén az emeletig folytatott, elég szép munkával befejezte, mellette pedig a templom felé kicsiny, de egészen megfelelő építményt emelt, melyben a könyveket helyezték el. Midőn tapasztalta, hogy ez szerencsésen sikerült, úgy döntött, hogy azt a házat is alapjaitól megújítja, melyben az apátok szoktak lakni. Ez az északi oldalon csatlakozott a templomhoz, és alulról kétágú, durva facölöpök tartották, nagyrészt pedig vesszőfonatokból állott. Itt egy apszissal ellátott palotát épített, amit a régiek todericumnak 20 szoktak nevezni. Ezután Isten útmutatásával és támogatásával nem kevésbé buzgón hozzálátott, hogy megújítsa azt a házat is, melyben, szűkössége miatt, a testvérek különböző emeleteken aludtak. Ez pedig a déli oldalán volt az előbbinek. Alapjaitól le akarta bontani, hogy a kerengőnek teret nyerjen. A hegytető miatt ugyanis, amelyen szinte semmiféle sík terület nem volt, ezen a helyen elődei alig csináltak egy kis kerengőfélét a templom apszisának szomszédságában. Ezt a házat tehát 160 könyök hosszúságban, 24 könyök szélességben s a hegy egyenetlensége miatt különböző, ámbár igen nagy magasságban fejezték be. Miután azt fenyőgerendákkal gyönyörűen betetőzte, cserepekkel befedte, és változatos színekkel díszítette. Ezután nem késlekedett, s ugyanilyen lendülettel lerombolván a régi káptalantermet, újat épített, s azt körben gipszpárkánnyal, üvegablakokkal és igen szép, különféle márványokból álló padozattal díszítvén, hasonlóképpen cseréppel fedte, és különféle színek igen ékes változatosságával kifestette. {58} 18. fejezet Ezenközben erősen sóvárogva kívánkozott Desiderius, hogy mindenfelől egyházi felszereléseket is szerezzen, melyeknek tekintetében mindeddig igen szegények voltunk. […] Részben tehát a sajátjából áldozva, részben római jó barátaitól kölcsönözve, száznyolcvan librányi árat összehordván, megvásárolta [II.] Viktor pápa majdnem minden felszerelését, melyek városszerte különféle helyeken voltak elzálogosítva. Ezek tehát a következők: egy rózsaszínű selyemből való pluviále, az egész mindenütt arannyal átszőve, ugyancsak arany rojtokkal. Egy citromsárga selyemből való miseruha, arany levelekkel mindenütt illő módon díszítve, egy másik pedig bársonyból, szegéllyel körös-körül szegve. Hasonlóképpen bársonyból készült dalmatika, felül, az ujjakon és láb felől arannyal és fehérrel ékesítve. Zöld selyemtunika, alul, az ujjakon és a hátán széles aranyszegéllyel. Arannyal átszőtt 9 stóla manipulumokkal és kendőkkel. Faldistoriumhoz 21 való rózsaszínű kelme, körben arany levelekkel. […] Ezeken felül most iktathatunk be egyes templomi szereket, melyeket az időtől fogva, hogy megválasztották, a nagyobbik bazilika renovációjáig készíttetett, mivel a többit majd teljesebben soroljuk fel. A pásztorbotot ezüsttel borította és megaranyozta. Az oltár elülső oldala elé drágakövekkel díszített, mintegy tíz libra súlyú aranytáblát22 készített, meg tömjénezőt is két libra aranyból, drágakövekkel és zománcokkal. A miséhez való leckék könyvét leíratta, és egy arany- meg egy másik ezüsttáblával díszítette. Szent Benedek regulájának kódexét is, melyet belül nagyon szép munkával díszítettek, kívülről ezüsttel borította. […] A lépcsőkön, vagyis az oltár előtt való énekléshez is készített egy kis könyvet, és azt csodálatosan faragott és ezüsttel díszített elefántcsont táblába kötötte. A kórus bejáratához mintegy 30 libra súlyú ezüstajtókat is A todericum szó csak itt fordul elő. Du Cange szerint talán Nagy Theodorich neve és esetleg egy hozzá fűződő hagyomány él e szóban. Összecsukható székhez. 22 Oltárantependiumot, a tömb formájú oltár főleg homlokoldalának, gyakran valamennyi felületének díszítésére. Egyszerűbb példái fából vagy textíliából készülnek, a leggazdagabb kolostorokban pedig nemesfémekből. 20 21



készített. Faüléseket is csinált a háttámlákkal együtt a kórus köré, ezeket faragás és festmények ékesítik. 23 De ugyancsak fából, ugyanehhez a műhöz tartozó lépcsőket is alkotott ambo módjára a kóruson kívül, ezen kellett olvasni ugyanis az éjszakai leckéket éppúgy, mint a főbb ünnepek miséin a leckéket és evangéliumokat. 24 Azokban a napokban, midőn híre járta, hogy a király Itáliába készül jönni, késlekedés nélkül Amalfiba küldött, s ott 20 triblattonnak nevezett selyemkelmét25 vásárolt, hogy ha netán szükség volna rá, legyen mit ajándékoznia a királynak e monostor gyámolítása és megbecsülése érdekében. Ugyanakkor egy 7 librás ezüstkancsót is szerzett ott, amelyet, miután egy másik, ugyanolyan fémből készült és ugyanolyan nagyságú kannával együtt a vasárnaponkénti körmenetben a szentelt víz céljára használt, végül ajándékképpen neki küldött el. Mivel a király az útról visszafordult, valamennyi triblattonból nyomban pluviálékat csináltatott. Látván pedig ekkor az amalfi püspök igen szép érckapuit, mivel igen megtetszettek szemének, hamar elküldte Konstantinápolyba a régi templom kapuinak mértékét, s ott csináltatta azokat úgy, ahogy vannak. Mert még nem szándékozott felújítani a templomot, és ez okból a kapuk olyan rövidek lettek, amint mind ez ideig maradtak. {59} 26. fejezet Kormányzásának tehát kilencedik, az Úr megtestesülésének pedig 1066. évében, március hónapban, miután a betegek háza közelében előbb felépült a nem túl nagy Szent Péter-bazilika, melyben tudniillik időközben a testvérek istentiszteletre összegyűlhetnek, nekilátott, hogy alapjaiig lerontsák Szent Benedek fent említett templomát, mely kicsinysége miatt éppúgy, mint formátlansága következtében, teljesen alkalmatlan volt ennyi kincs és a testvérek akkora közössége számára. És mivel a hegy legcsúcsán épült, és a viharos szelek rohamai előtt mindenfelől védtelenül állt, s gyakran érték tüzes villámok is, elhatározta, hogy a hegy sziklataraját tűzzelvassal vágják le, és egyengessenek ki akkora területet, amennyi elég lehet a bazilika megalapozására, mélyre ásván azt a helyet, ahová az alapokat kell lerakni. Kijelölvén tehát azokat, akiknek mindezt teljes erővel és a legnagyobb kitartással végre kellett hajtaniuk, ő maga eközben Rómába utazott, és egyes jó barátait rábeszélvén, ugyanakkor pénzt is bőkezűen osztogatva, nagy bőségben szerzett oszlopokat, lábazatokat, fejezeteket, valamint különféle színű márványokat is.26 Mindezt pedig Rómától a kikötőig, a római kikötőtől a tengeren a gariglianói toronyig, onnan pedig Sujóig hajókkal szállítván, nagy bizakodással vitette. Onnan aztán kocsikkal hozatta idáig nagy fáradsággal. És hogy még inkább csodáld engedelmes híveink buzgóságát, az első oszlopot a hegy legaljától idáig egyedül a lakosok sokasága hozta fel, nyakának és karjának erejével. 27 Hiszen a fáradságot még az is növelte, hogy a hegyre vezető út akkor igen hepehupás, meredek és félelmetes volt, mert szívében még nem gyúlt ki a szándék, hogy azt az utat elsimítsa és szélesítse, mint később tette.

A stallumokat rendszerint L alakban úgy helyezik el, hogy háttámláikkal elzárják a kórusba való betekintést. Hasonló elrendezésű, a szentélyrekesztőhöz csatlakozó szószék sok itáliai templomban megmaradt. 25 Háromszínű selyemkelme. 26 Desiderius nem egyszerűen kőbányának használja az antik emlékeket, mint az szokásban volt, hanem a Rómából hozott kőanyaggal a római hagyomány folytonosságát is biztosítani véli. Ilyen jellegű törekvéseihez lásd a mozaikművészet meghonosításáról írottakat: 62. l. 27 A kocsikultusz első említése, itt valószínűleg csak szimbolikus formában. Egy évszázad múltán Franciaországban talán éppen Montecassino nyomán honosítják meg. 23 24



MONTECASSINO. A KOLOSTOR REKONSTRUKCIÓJA (CONANT NYOMÁN) Végül tehát, miután nagy nehézségek árán a bejárat kivételével az egész bazilika számára kiegyengettek egy nagy területet, minden szükséges dolgot nagy {60} bőségben elkészítettek, igen tapasztalt mestereket hozattak ide, és Krisztus nevében lerakták az alapokat, elkezdte a bazilika építését 105 könyök hosszúságban, 43 könyök szélességben és 28 könyök magasságban; s a lábazatokat lerakva, felettük egyik oldalon is 10, a másikon is ugyanannyi oszlopot emelt 9 könyökönként. A felső részeken eléggé tágas ablakokat is elrendezett, mégpedig a hajóban 21-et, a kórusban 6 hosszúkásat és 4 kereket, kettőt pedig a középső apszisban. Mindkét oszlopsor falait 15 könyök magasságra felhúzván, mindkét oldalon 10-10 ablakkal díszítette. Eközben ki akarván egyenlíteni a bejáratot a bazilika szintjével, melyet 6 könyöknyire becsültek, úgy, hogy annak folytatása legyen, nem egészen 3 rőfnyit ásván, hirtelen rábukkant Szent Benedek sírjára. Ezután a sírt, ugyanazon a helyen, ahol volt, drágakövekkel borította, és fölé paroszi márványból a bazilikára keresztben álló, vagyis észak–déli irányú, 5 könyök hosszúságú, igen szép művű szarkofágot állított. Ekképpen a bejárat eredeti magasságában maradt, úgy, hogy padlójától a bazilika padlójáig nyolc lépcsőfokon lehet lemenni, méghozzá az alatt a nagy boltozat alatt, amely a bejárat fölött emelkedik. A főapszisban, kelet felé, Keresztelő Szent János oltárát állíttatta fel, ugyanazon a helyen, ahol egykor Benedek atya építtetett neki kápolnát; a déli oldalon pedig Isten anyja, Mária oltárát, az északin Szent Gergely pápáét helyezte el. E mellett az apszis mellett kettős boltozatú házat épített az egyházi szertartások kincstárának elhelyezésére; ezt a házat szokás szerint sekrestyének nevezik. Hozzáfűzött egy ugyanilyen művű másikat is, melyben az oltár szolgáinak kell felkészülniük. Mivel pedig a templom bővítésének kedvéért házának nem csekély részét eltávolította, ezt is folytatólagosan az említett sekrestyéhez kapcsolva, házát a réginél jóval tágasabbá és szebbé tette. Ugyanúgy, a főtemplom előcsarnoka mellett felépítette Szent Miklós ívelt falú és rövid, de módfelett szép kis kápolnáját, ettől kezdve pedig, egészen a templom hátsó faláig, hasonló munkával Szent Bertalan apostol meglehetősen tiszteletre méltó kápolnáját emelte. Ennek homlokzatán, a nagy templom kapuinak közelében, nagy négyszögletes kövekből bámulatos tornyot emelt, melyet köznyelven campanilénak neveznek. A templom előtt átriumot is csinált, amelyet római szokás szerint paradicsomnak nevezünk. Ez hosszában 77 és fél könyök, szélességében 57 és fél, magassága pedig 15 és fél, két homlokzatán 4-4, egyes oldalain pedig 8-8 oszlop van, négyszögletű talapzatok felett. Ennek déli oldalán a padlózat alatt igen nagy, vele egyenlő hosszúságú boltozott ciszternát épített. A bazilika meg az átrium bejárata előtt is ezenfelül 5 ívet boltozott, melyeket keresztboltozatnak neveznek. Továbbá az átrium nyugati részében az egyes sarkokban tornyok módjára egy-egy nagyon szép bazilikát emelt, mégpedig jobb felől Szent Mihály arkangyalét, balról pedig az apostolfejedelemét, Szent Péterét, ezekhez pedig az átrium felől 5 fokból álló feljárat vezet. Az átrium előcsarnokán és e bazilikákon kívül pedig, mivel a templom felé igen hepehupás és túlságosan meredek volt a feljárat, a hegyet hosszában 66, szélességben ugyanannyi, mélységben pedig 7 könyöknyire kiásatta úgy, hogy az aljáról az átrium előcsarnokáig 24 márványlépcsőn lehessen felmenni, melyeket ő készíttetett, s melyek szélessége 36 könyöknyi. 43 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


{61}





MONTECASSINO. AZ APÁTSÁGI TEMPLOM MOZAIKPADLÓJA (BLOCH NYOMÁN) {62} 27. fejezet Ezenközben követeket küldött Konstantinápolyba, hogy a mozaikművészetben meg a kőburkolásban jártas mestereket hozzanak. Közülük az előbbieknek a nagy bazilika apszisát, diadalívét és előcsarnokát kellett mozaikkal burkolniuk, a többieknek pedig az egész templom padlózatát kellett különféle kövek változatosságával kirakniuk. Hogy a hozzá elküldött mesterek mily tökéletesek voltak e művészetekben, műveiken látható. Hiszen mindenki úgy véli, hogy szinte lélegző alakokat és viruló növényeket lát a mozaikon, és úgy gondolja, hogy a márványokon is szép változatosságban mindenféle virág díszlik. Mivel pedig e művészetek készségét a latin világ már több mint ötszáz éve elvesztette, ő Isten sugallatára és közreműködésével méltónak bizonyult, hogy buzgóságával visszaszerezze azokat. Nehogy később Itália véletlenül elveszíthesse őket, ez a tökéletes bölcsességű férfiú arra törekedett, hogy monostora ifjai közül többeket gondosan kiképezzenek ezekre a művészetekre. De nemcsak ezekre, hanem valamennyi olyan mesterségre, melyek aranyból vagy ezüstből, bronzból, vasból, üvegből, elefántcsontból, fából, gipszből vagy kőből való alkotásokat hoznak létre, övéi közül igen szorgalmas mesterembereket képzett ki. De róluk más helyen szólunk. Most pedig feljegyezzük, hogyan díszítette a felépített bazilikát, mielőtt felszentelte volna. 28. fejezet Miután a szentéllyel, a két mellékhajóval meg az előcsarnokkal együtt az egészet ólomlemezekkel illő módon befedte, az apszist és a diadalívet mozaikokkal borította. Erre pedig egész íve szélességében nagy aranybetűkkel ezeket a verseket íratta fel: Hogy te vezessél minden igazt be az égi hazába, Csarnokot épített néked Desiderius itten.28 Az apszisban kétfelől Krisztus és Evangelista Szent János lábai alá ezeket a verseket íratta Törvényt szerze e ház is,29 mint Sinai hegye hajdan, Ezt tanusítja a törvény, mely itt megszabatott. Mélységből vezeté elménket az isteni törvény,

28

Desiderius emlékfelirata világosan utal a római Szent Péter-bazilika egykori diadalív-feliratára:

Hogy te vezesd teljes diadalban e földet az égig, Csarnokot épített néked Constantin, a győztes.

Ez viszont Horatius, Carmina, L, I, II, 53 megszólító fordulatát alkalmazta (te duce):

És ne tűrd, Caesar, hogy a méd betörjön, míg te vezér vagy. (Devecseri Gábor fordítása)

29

Utalás a bencés regulákra, egyúttal tipologikus párhuzam Mózessel.



S szétterjedve adott fényt oly sok századon által.30 A hajó és a szentély ablakait egyaránt ólommal összekapcsolt, vassal összefogott üvegtáblákkal zárta le, azokat pedig, amelyek a két mellékhajó oldalfalain vannak, gipszből ugyan, de megközelítően hasonló szépségűre csinálta. Ezután a gerendákra helyezett mennyezetet különféle színekkel és alakokkal csodálatosan ékesítvén, valamennyi falat is az összes szín szép változatosságával díszítette. Az egész templom minden padlózatát, a hozzá tartozó Szent Bertalan- és Szent Miklós-kápolnákkal meg saját házával együtt, metszett kövek egyaránt csodálatos {63} és e tájakon eddig ismeretlen sokféleségével borította; azokat a lépcsőfokokat, melyek az oltárhoz vezetnek, különféle drága berakott márványokkal különböztette meg. A kórus homlokfalát is, amelyet a bazilika közepén állított fel, négy nagy márványtáblával zárta el. Ezek közül az egyik porfír, a másik zöld, a fennmaradó kettő, és valamennyi a szentély körül, fehér. A templom előcsarnokát pedig felül a bejáratok feletti ívekkel együtt igen szép mozaikokkal díszítette, innen kezdve pedig a padozatig az egész bazilika homlokzatát gipsszel burkoltatta. Az előcsarnok íveit kifelé ugyanígy mozaikkal borítván, ide a költő, Marcus verseit írta aranybetűkkel. Az átrium többi három részét különböző, az Ó- és Újtestamentumból vett történetekkel festette ki kívül-belül, körben márványpadozattal burkolta, felülről pedig famennyezettel és cserepekkel fedte be. Az átrium előcsarnokát és a páros tornyokat ugyanígy festették ki, fedték be és borították márvánnyal. 32. fejezet A fent említett királyi városba [Konstantinápolyba] küldvén egyik testvért a császárhoz írott levéllel és 36 libra súlyú arannyal, azt rendelte, hogy az oltár elejére készítsenek egy aranytáblát drágakövekkel és igen szép zománcokkal. A zománcok közül néhányon evangéliumi, majdnem mindegyiken azonban Szent Benedek csodáiból vett történeteket ábrázoltatott. Midőn ez a testvérünk odautazott, a római császár igen tisztesen fogadta, és ameddig ott maradt, övéivel együtt becsülettel és tisztelettel bánt vele, s akármi munkát akart ott végeztetni, megadta neki a császári engedélyt és felhatalmazást.31 Ezért csinált 4 ércből öntött korlátot is, melyeket a kórus és a szentély közötti oltár elé kellett felállítani kétfelől, meg egy ugyancsak ércből öntött gerendát is 50 gyertyatartóval, melyekbe a főbb ünnepeken ugyanannyi gyertyát helyeznek, és a gerendáról magáról is érckampókon 36 lámpás függ. Ezt a bronzgerendát, melyet szintén bronzból készült karok és kezek tartanak, egy fagerendával kapcsolták össze, melyet Desiderius időközben igen szépen megfaragtatott, és arannyal meg bíbor színnel ékesíttetett, s felállíttatta a kórus homlokzatánál 6, egyenként 4 és fél könyök magas és 8 libra súlyú ezüstoszlopra. Ez alatt a gerenda alatt pedig 5 kerekded ikont függesztett fel, míg föléje 13 egyenlő méretű és súlyú négyszögletest állított. 32 E négyszögletesek közül tízet az említett testvér Konstantinápolyban tömör ezüstből vésetett és bearanyoztatott. Némelyek egyenként 14, mások 12 librások voltak. Valamennyi kerek formájút pedig csak ezüstszegéllyel vette körül, a többi részüket görög módra színekkel és alakokkal festette be. Három másik négyszögletűt pedig ugyanolyan fémből és ugyanolyan méretben Desiderius saját művészeivel készíttetett, olyan munkával, mely a többitől semmiben sem tért el. Egy másik kerek ikont, mindkét oldalán vésett és aranyozott ezüsttel borítva és kívülről ezüstszelencékkel is körülvéve, egy nemes küldötte akkor Szent Benedeknek a királyi városból; utóbb egy másik hasonlót is rendeltek, s mindkettőt az oltár cibóriumában függesztették fel kétfelől. {64} Készített továbbá Desiderius egy másik gerendát is, körülbelül 60 librányi vert ezüstből, bearanyozva. Ezt az oltár előtti nagy boltozatban helyezte el 4, részben aranyozott ezüstoszlopra, ezek mindegyike 10 libra ezüstöt tartalmaz, és 5 könyök magasak. Készített 2 nagy, egyenként 30 librás ezüstkeresztet is, ezek ábrázolásai csodálatosan vésve emelkednek ki, s ezeket az előbb említett gerenda alatt az oszlopok közé kétfelől márványtalapzatokra állította. Azután a főoltár fennmaradó három oldalát is mintegy 86 librányi, vésett és aranyozott ezüsttel borította. A többi 7 oltár oldalait ugyanis háromfelől a régi táblákkal díszítették. Csinált 4 gerendát is az oltár cibóriuma számára, melyeket kívülről hasonlóan vésett és aranyozott ezüsttel borítva, belülről lemezekkel és festéssel díszített. Ezek közül kettő egyenként 6 könyöknyi és 20 librás, a két másik pedig 4 és fél könyöknyi és 12 librás, alájuk egyelőre a régi oszlopokat állították. Csinált még 6 nagy, 3 könyök magas gyertyatartót trébelt és vésett ezüstlemezekből, 6 vagy 5 libra súlyúakat, melyeket a jeles ünnepeken az oltár előtt egyenes vonalban felállítva, nagy fáklyákkal kell meggyújtani. Csinált A montecassinói titulusoknak Ostiai Leó csak az elejét közli. A teljes ciklus titulusait valószínűleg Alfanus salernói érsek versei őrizték meg, aki ezért szerzőjüknek is tekinthető. A montecassinói főhajó elpusztult tipologikus ábrázolásainak legközelebbi analógiája a Sant’Angelo in Formis freskóciklusa. 31 Egyes technikákat Bizáncban a palota műhelyeiben művelnek, művelésük császári monopólium. 32 Az ikonosztázisnak a korai középkorban Bizáncban és Rómában egyaránt szokásos, korai formája. 30



egy fapulpitust is, felolvasás vagy éneklés céljára, ez jóval inkább kiugrik, és magasabb, mint a korábbi, feljárója 6 lépcsőfoknyi. Ezt különféle színű festéssel és aranylemezekkel szebbé tette, mint amilyen volt. Ez előtt egy 25 libra súlyú, részben bearanyozott, a nagy kandeláber módjára 6 könyök magasságú ezüstoszlopot állított porfírtalapzatra; erre kell ünnepélyesen felemelni azt a nagy gyertyát, amelyet húsvét szombatján áldanak meg. Készített egy csillárt, vagyis igen nagy koronát is, körülbelül 100 libra ezüstből. Ennek kerülete 20 könyök, s kívül 12 torony ugrik elő. 36 lámpa függ le róla, s a szentélyen kívül, a nagy kereszt előtt, 7 aranyozott pofával díszített, meglehetősen erős vasláncon függ. (A montecassinói kolostor krónikája: SCHLOSSER, 192 skk.)

4. A ZARÁNDOKHELYEK ÉS A MŰVÉSZET A legjelentősebb zarándokútvonalakkal kapcsolatban útikalauz-irodalom alakul ki. A legrégebbi, az V. századig visszanyúló hagyománya a Szentföld nevezetes helyeiről szólónak van. Hosszú évszázadokon keresztül hagyományozódik, kerül kézről kézre, újabb kompilációkba az az anyag, amely az első útikönyvekben szerepelt. Hasonló a sorsa azoknak az útikalauzoknak is, amelyek később, főleg a XII. században keletkeznek. Az egész középkoron át használatban vannak, számos változatuk és átdolgozásuk ismeretes. A zarándoklás céljaira szolgáló útikalauz műfaját legjellegzetesebben a compostelai zarándokok könyve képviseli. A XII. század második harmadában keletkezett szöveg a Franciaországból Santiago de Compostela felé vezető útvonalakat ismerteti, és minden lényeges – ma így mondanánk – idegenforgalmi kérdésben eligazítást ad. Leírja a napi járóföldnyi szakaszok végén a szálláshelyeket, az útba eső településeket, a zarándokhelyre igyekvőket megillető védelmi jogokat és kiváltságokat éppúgy, mint ahogyan nem mulasztja el ihatóság szempontjából osztályozni a vizeket, ismertetni az út mentén lakó népek jellemét, szokásait. A könyv magva mégis a Santiago de Compostelában fellelhető ereklyék {65} és a hozzájuk fűződő legendák ismertetése. Számos jelentős templom, műalkotás leírását kapjuk, közülük a legjelentősebb a célpontnak, a compostelai Szent Jakab-templomnak – az épületnek és díszítésének is – részletes és szabatos bemutatása, amely a középkori művészetszemléletre, a műalkotás értékelésére nézve egyik legközvetlenebb forrásunk. A legendás jelleg, a naiv történelemszemlélet, az emlékek allegorikus értelmezése teljesen azonos módon érvényesül a Mirabilia urbis Romae-ban is, mégis, már a hely és az emlékek maguk is történetibb szemléletet és az ókor iránti fokozottabb érdeklődést sugallnak. A Mirabilia 1140 körül keletkezett ősszövege olyan kor terméke, amelyben a római városi intézmények feltámasztására való törekvéssel, Bresciai Arnold fellépésével egy időben, a város múltja és művészetének emlékei iránti érdeklődés mutatkozik meg. Nemcsak az antik történeti hagyomány – bár naiv, de kétségbe nem vonható – felhasználása vall erről, hanem azok a legendák is, amelyek, nem kevésbé kritikátlan módon, az antik emlékeket a keresztény hagyományok közé illesztik be. Még jellemzőbb ez arra a XII. század eleji munkára, melyet ugyancsak Róma csodáinak szentelt a külföldi, angol származású Gergely mester. A Róma iránti elragadtatás, az antik források idézése, a műemlékek pusztításának elítélése és mindenekelőtt a csírájában már jelentkező kritikai törekvés egy-egy emlék hiteles történetének felderítésére, témájának meghatározására lényegében a reneszánsz előfutárává teszi.

4.1. Jeruzsálem 4.1.1. Petrus Diaconus 1107-ben született, gyermekkorától Montecassinóban nevelkedett, s ott is élt a század közepe táján bekövetkezett haláláig. Ő az Ostiai Leó által elkezdett kolostortörténet folytatója. Munkái kompilatív jellegűek, többnyire azonban igen megbízhatatlanok. Kompilációs módszere jellemzi a szentföldi zarándokhelyekről szóló munkáját is. A Golgotán van egy fadarab az Üdvözítő keresztjéből, melyre őt feszítették, meg a felirat, mely egy szűk nyílásban van elhelyezve. Itt van még az a szarv, melyből a királyokat felkenték, és Salamon pecsétgyűrűje is. A világ közepétől nem messze pedig egy börtön áll, és itt van a megkötözés helye; nem messze pedig a ruháktól való megfosztásnak és a köntösök elosztásának helye van. A Kálvárián pedig, ahol az Úr keresztre feszíttetett, a hegy meg van repedve, és a Kálvária hegyére tizenhét lépcsőn lehet feljutni, és ott kilenc lámpa függ egy-egy ezüstfedővel. Lejjebb pedig a Golgota van, ahol Krisztus vére a meghasadt kősziklára hullott. A Kálvária hegye



alatt kelet felé pedig a város másik felén van az Úr temploma, melyet Salamon épített. Négy kapuja van, az első kelet felől, a második nyugatról, a harmadik délről, a negyedik északról, melyek a világ négy táját jelentik, kívülről pedig nyolc sarka van, mindegyik sarok távolsága tizenkét lépés. (Könyv a szent helyekről, II: GEYER, Itinera Hierosolymitana saeculi III–VIII, 107) {66}

A JERUZSÁLEMI SZENT SÍR-TEMPLOM EGYÜTTESE. ADAMNANUS, DE LOCIS SANCTIS ILLUSZTRÁCIÓJA, REIN, XIII. SZÁZAD ELEJE. BÉCS, ÖSTERREICHISCHE NATIONALBIBLIOTHEK, COD. 609 {67}

4.2. Róma 4.2.1. Róma város csodái A névtelen Mirabilia-szöveg szerzőjének Duchesne óta a pápai udvarban járatos Benedictust, a San Pietro kanonokját tekintik, aki, a szövegben foglalt adatok tanúsága szerint, 1140 és 1143 között írta művét. 11. Octavianus császár idejében, midőn a szenátorok látták, hogy oly nagyon szép, hogy emiatt senki nem nézhetett a szemébe, és olyan szerencsés és békés, hogy az egész világot adófizetőjévé tette, így szóltak hozzá: „Imádni akarunk tégedet, mert isteni természet van benned. Ha nem így volna, nem fordulna neked minden szerencsédre.” Ő ellenkezett, és haladékot kért. Magához hívta a tiburi Sibillát, és elmondta neki, mit mondtak a szenátorok. Ez háromnapi időt kért, mialatt szigorú böjtöt tartott. A harmadik nap elteltével így válaszolt a császárnak: „Császár úr, bizonyosan ez fog történni: Ítélet jeleként veriték áztatja a földet, Égből szállva alá a király majd eljön örökre, Hús-vér élőként, ítélni a föld kerekét.”



És elmondta a többit is, ami következik. Legott megnyílt az ég, és hatalmas ragyogás áradt rá; és az égben valamely igen szép szüzet látott, amint egy oltáron állt, és egy gyermeket tartott karjaiban. Szerfelett elcsodálkozott, és hangot hallott, mely ezt mondta: „Ez Isten fiának oltára.” Azonnal a földre borult és imádta. Ezt a látomást közölte a szenátorokkal, s azok módfelett csodálkoztak. Ez a jelenés Octavianus császár szobájában volt, ahol most a capitoliumi Szűz Máriatemplom van. Ezért Sancta Maria Ara Coelinek nevezik.33 12. Miért csinálták a fölszerszámozatlan márványlovakat és a meztelen férfiakat, és mit jelentenek; és micsoda a lovak előtt az az asszony, aki kagylót tartva maga előtt, kígyóktól körülvéve ül? 34 Tiberius császár idejében két ifjú bölcs jött Rómába, Praxitelus és Fidia.35 Mikor a császár megtudta, hogy mily nagy az ő bölcsességük, nagy becsben tartotta őket palotájában. Ezek azt mondták neki: „Császár úr, bármit tanácskozol akár nappal, akár éjjel a szobádban, mikor mi nem vagyunk jelen, az utolsó szóig elmondjuk neked.” A császár ezt mondta nekik: „Ha megteszitek, amit mondtatok, amit csak akartok, megadom nektek.” Mire ők válaszul így szóltak: „Nem pénzt kívánunk, hanem emlékművet magunknak.” Másnap eljővén, rendre elmondták a császárnak, miről tanácskozott az előző éjjel. Ezért elkészítette számukra a megígért emlékművet, amint kívánták: vagyis fölszerszámozatlan lovakat, melyek a földet tapodják, azaz e világ fejedelmeit, akik e világ emberein uralkodnak. El fog jönni egy igen hatalmas király, aki felül a lovakra, vagyis e világ fejedelmeinek hatalma fölé emelkedik. Ezért vannak azok a félmeztelen {68} alakok, akik a lovak mellett állnak, s felemelt karokkal és behajlított ujjakkal számolják mindazt, ami eljövendő. És amiképpen meztelenek, akképpen minden világi tudomány meztelenül és nyitva áll elméjük számára. A maga elé kagylót tartó, kígyókkal körülvett ülő nő az egyházat jelenti és a prédikátorokat, akik azt hirdetik, hogy bárki, aki hozzá akar járulni, nem teheti addig, míg meg nem mossák abban a kagylóban.36 (VALENTINI–ZUCCHETTI, Codice topografico della Cita di Roma, III, Roma, 1946, 28 skk.)

A Sancta Maria in Ara Coeli-templom elnevezés a Mirabilia szövegében jelenik meg először a hivatalos Sancta Maria in Capitolio elnevezés helyett. Az elnevezés Augustus látomásának legendájához kapcsolódik, mely keleti alapmotívumaihoz ekkor nyer – néhány hibásan olvasott építési felirat nyomán – helyi színezetet. 34 A Dioscurok szobrai a Quirinale terén vagy a Campidoglio lépcsőjénél. A nőalak leírása egy antik Hygeára illenék, de egyéb leírások ezt az alakot nem említik. 35 A hellenisztikus eredetű szobrokat a középkori forrás az antik szobrászat legtöbbre becsült mestereinek, Praxitelésznek és Pheidiasznak tulajdonítja. Tiberius kortársaiként való említésük anakronisztikus. 36 Jellegzetes példa az antik műalkotásnak rendeltetésétől idegen, a keresztény szimbolika szerinti értelmezésére. 33



A FORUM ROMANUM TÉRKÉPE. EINSIEDELN, VIII. SZÁZAD VÉGE

4.2.2. {69} Gergely mester Az angol Gergely mester valószínűleg jogtudós lehetett. Műve erősen eltér a Mirabilia többi változatától, keletkezése valószínűleg saját utazási élményeivel függ össze. A leírt események alapján a munkát a XIII. század elejére, III. Ince pápa idejére datálhatjuk. Kezdődik az elbeszélés Róma város csodáiról, melyeket vagy varázslatos mesterséggel, vagy emberi munkával alkottak. 1. Igen határozottan bámulatosnak ítélem az egész város látványát, melyben oly nagy sokasága van a tornyoknak, s annyi a palotaépület, hogy egyetlen ember sem tudná felsorolni. Midőn első ízben láttam távolról,



a hegy felől,37 meglepett elmémben Caesarnak az a mondása merült fel, melyet egykor a gallusok legyőzése után, midőn átkelt az Alpokon, a nagy Róma falait csodálva jelentett ki: Maradj fenn, istenek székhelye, elhagytak-e téged, harc nélkül, a férfiak? Ó, istenek, mely városért harcoltak inkább?38 Nem sokkal ezután: „A gyáva hadak elhagyták a várost, mely képes lenne befogadni az emberi nem sokaságát, ha összegyűlne”,39 és Rómát megszólítván, azt „a legfőbb istenség képmásának”40 nevezi. Sokáig csodálván felmérhetetlen ékességét, magamban hálát adtam Istennek, aki bár az egész földön nagy, itt az emberi műveket felbecsülhetetlen szépséggel tette csodálatossá. Mert habár Róma teljesen romokban hever is, semmilyen ép dolog sem mérhető hozzá. Ezért valaki így szól: Róma, te páratlan, noha már majdnem csupa rom vagy, Megmutatod szétzúzva is, épen mekkora voltál.41 Romja, úgy gondolom, nyilvánvalóan arra tanít, hogy minden evilági dolog hamarosan elpusztul, kiváltképpen, midőn minden földiek feje, Róma, nap mint nap ennyit fogyatkozik és hanyatlik. 4. A másik bronzemlék a pápa úr palotája42 előtt van. Ez egy hatalmas ló és lovasa, akit a zarándokok Teoderichnak hívnak, a római nép pedig Constantinusnak nevez. A római kúria bíbornokai és papjai azonban vagy Marcusnak, vagy Quintus Quirinusnak hívják. Ez a csodás művészettel készített emlékmű pedig négy ércoszlop felett a Capitoliumon, Jupiter oltára előtt állott, de Szent Gergely a lovast és lovasát ledöntette, és az említett négy ércoszlopot a lateráni Szent {70} János-templomban állíttatta fel.43 A rómaiak pedig a lovast a lóval együtt a pápa úr palotája elé helyezték el. A ló és a lovas meg az oszlopok kiválóan be voltak aranyozva, de az arany egy részét több helyen a rómaiak vakarták le kapzsiságukban, más részét meg a régiség pusztította el. A lovas pedig jobb kezét felemelve ül, mintegy a néphez szólván vagy annak parancsolván. Bal kezével a kantárt fogja vissza, mellyel a ló fejét jobbra irányítja, mintha másfelé fordulna. A ló fülei között egy kakukk nevű kis madár ül, és a ló lába alatt valamilyen törpe szorong, amely csodálatosan ábrázolja a haldokló és a végső kínokat szenvedő arcát. Amily sok nevet kapott ez a bámulatos mű, oly sok okot tulajdonítottak elkészítésének is. (Róma város csodáiról: VALENTINI–ZUCCHETTI, Codice topografico della Cita di Roma, III, Roma, 1946, 143 skk.)

4.3. Santiago de Compostela 4.3.1. Szent Jakab apostol IV. könyve A compostelai útikalauz egy Szent Jakabra vonatkozó liturgikus szövegeket és legendákat tartalmazó gyűjtemény negyedik könyve. Szerzője bizonyosan francia, kb. 1139 és 1173 között (ekkor készült első másolata) keletkezhetett. {71} 1. fejezet. Szent Jakab útjai Négy út van, melyek Szent Jakabhoz vezetvén, Spanyolország szélén, Puente la Reinában egyesülnek egyetlen útban. Az egyik Saint-Gilles-en, Montpellier-n, Toulouse-on és Somport-on keresztül halad; a másik a Le Puy-i Miasszonyunkon, a conques-i Sainte Foy-n és a moissaci Szent Péteren keresztül vezet; egy másik a vézelay-i Szent Magdolnán és a Limoges melletti Saint Leonard-on, valamint Périgueux városán halad át; ismét másik a A Monte Mario felől, melyet a középkorban – nyilván a város felé közeledő zarándokok – Mons Gaudiinak, az öröm hegyének neveznek. Lucanus, Bellum civile, III, 90 skk. 39 Uo., I, 511–514. 40 Uo., I, 199. 41 Hildebert de Lavardin verse: Versus de Roma (1106–1125 között). 42 A lateráni palota. 43 A Jupiter-templomban állott négy oszlopot más források is említik, de merő feltevés, hogy a szobor innen származnék és I. Gergellyel kapcsolatban volna. Szembetűnő Gergely mester határozott állásfoglalása az antikvitások pusztítása ellen. 37 38



tours-i Szent Mártonon, a poitiers-i Szent Hilariuson, a St-Jean d’Angélyn, a saintes-i Szent Eutropiuson és Bordeaux városán keresztül megy. Az, amelyik a Sainte Foy-n, meg a másik, amely Saint Leonard-on, s az, amely Szent Mártonon át vezet, Ostabat-nál egyesül, miután átvezettek a Cize völgyén, Puenta la Reinánál társulnak azzal az úttal, amely Somport-on át érkezik, és innen egészen Szent Jakabig egy utat alkotnak.44

A COMPOSTELAI ZARÁNDOKÚTVONALAK (CONANT NYOMÁN; SZAGGATOTT ÉS PONTOZOTT VONALAK: ÚTVONALVÁLTOZATOK) 8. fejezet. Azon szent testekről, amelyek Szent Jakab útján nyugszanak, s melyeket zarándokainak meg kell látogatniuk Azoknak, akik a saint-gilles-i úton haladnak Szent Jakabhoz, Arles-ban meg kell látogatniuk Szent Trophimus hitvalló testét […]45 Ezután Arles városa mellett meg kell látogatni a temetőt azon a helyen, melyet Les Alyscamps-nak neveznek,46 s szokás szerint könyörögni kell az elhunytakért, zsoltárokkal és alamizsnákkal. Ennek hossza és szélessége egyegy mérföldnyi. Sehol, semmilyen más temetőben nem lehet ennyi és ily nagy márványszarkofágot találni, mint amennyi itt a földön áll. Ezek pedig régiek, különféleképpen megmunkálva, latin betűk vannak beléjük vésve, szövegük azonban érthetetlen.47 Minél távolabbra tekintünk, annál hosszabb sorban látunk szarkofágokat […] 9. fejezet. Szent Jakab Galíciában 48 levő városának és bazilikájának sajátosságai 2. A templom mérete. Szent Jakab bazilikájának nagysága hosszában ötvenhárom embernagyság49 a nyugati kaputól a Szent Megváltó oltáráig50 számítva, szélessége pedig egy híján negyven a francia kaputól51 a déli kapuig. Magassága pedig belül tizennégy embermagasság. Hogy kívülről mekkora lehet hosszúsága és magassága, azt senki sem képes felfogni.

Jellemző, hogy az útikalauz elsősorban nem a városokat, hanem a zarándokok számára fontos, a templomaikban ereklyéikkel képviselt szenteket sorolja fel. 45 St-Trophime Arles bencés apátsága. 46 A Les Alyscamps Arles melletti római temető. A középkorban legendás hagyományok szövődnek köré. Itt keresik a Roland-ének lovagjainak sírjait is. 47 Az antik feliratok rövidítései a középkori olvasó számára feloldhatatlanok voltak. 48 Galícia Spanyolország északnyugaton fekvő tartománya. 49 Az embernagyságot antik hagyományok nyomán használják mértékegységként. A vitruviusi építészetelméletből az emberi test mint mérték, nem pedig mint az antropomorf arányrendszer mintája hagyományozódik. Vö. még 53. sk. l 50 A szentély középső kápolnájában. 51 Az északi kereszthajó kapuzata. Nevét az onnan induló útról kapta. 44



A templomnak pedig kilenc hajója van alul és hat felül, van egy feje, a nagyobbik, amelyben a Szent Megváltó oltára van; és van egy koszorúja meg egy teste két végtaggal és nyolc másik kis feje. Ezek mindegyikében egyegy oltár van. A kilenc hajó közül hatot kicsinek, hármat pedig nagynak mondunk. 52 Az első főhajó az, amely a nyugati kaputól a középső, mégpedig négy pillérig terjed. Ezek uralják az egész egyházat. Ennek van egy-egy kis hajója jobbra és balra. A másik két nagy hajó a két végtagban van: egyikük a franciák kapujától a templom kereszteződésének pilléréig terjed, a másik ezektől a pillérektől a déli kapuig, mindkét hajónak két kis oldalsó hajója van. Ez a három főhajó pedig egészen a templom mennyezetéig terjed, míg a hat kis hajó csupán a pillérek feléig emelkedik.53 Valamennyi nagy hajó szélessége tizenegy és fél embermagasságnyi. Éppen nyolctenyérnyit mondunk egy embermagasságnak.54 A főhajóban {72} {73} egy híján harminc pillér van: tizennégy jobbra, ugyanannyi balra, és egy nyugat felől, bent a két kapu között van, ez a baldachinokat 55 választja el. A templom kereszthajóiban pedig a franciák kapujától a déli kapuig huszonhat pillér van, tizenkettő jobbra és ugyanannyi balra, kettőjük pedig belülről a kapuszárnyak elé helyezve választja el a baldachinokat és a kapukat. A templom koszorújában nyolc önálló oszlop van Szent Jakab oltára körül. Az a hat kis hajó, mely a templom palotájában56 van, olyan hosszú és széles, mint a többi alattuk levő kis hajó. Egyik oldalról falak tartják őket, másik felől azok a pillérek, melyek alulról, a nagy hajókból szöknek felfelé, valamint kettős pillérek, melyeket a kőfaragók középső cindriának neveznek. Amennyi pillér alul van a templomban, ugyanannyi van a hajókban feljebb is, és ahány hevederív van alul, ugyanannyi fent a palotában, de a palota hajóiban az egyes pillérek között mindig két-két oszlop áll, ezeket az oszlopokat nevezik cindriának a kőfaragók. 57 Ebben a templomban pedig semmiféle repedés vagy rongálódás nem található, csodálatra méltó módon épül, nagy, tágas, világos, illő méretű, megfelelő hosszúságú, szélességű és magasságú; műve csodás és elmondhatatlan, és kettősen van felépítve, mint egy királyi palota. Aki végigmegy fent a palota hajóin, ha szomorúan ment is fel, e templom kiváló szépsége láttán boldog és vidám lesz.

Az épületleírás különös sajátossága az összegező számlálás, az összefüggéseikből kiszakított épületrészek sommás számbavétele. A kereszthajót két önálló téregységnek tekintik. A tereknek ez az elkülönítése pontosan megfelel annak a téralkotási sajátosságnak, melyet Paul Frankl additívnak nevezett, s melyet a romanika legfőbb sajátosságának tekintett. Ma így írnánk le az épületet: háromhajós, háromhajós kereszthajóval ellátott, empóriumos bazilika. – A leírás másik jellegzetessége a metaforikus kifejezések gyakorisága. Az allegorikus irodalomhoz hasonlóan a szentélyt, sőt a mellékapszisokat is fejeknek nevezi. A fej és a kereszthajókkal ellátott test az emberi alak képzetét kelti. Különös és máshol elő nem forduló elem a szentélykörüljárónak koszorúként (laurea) való elnevezése. 53 Az eredeti szövegben található mediae cindriae kifejezés egyedülálló, jelentése vitatott. Mortet szerint a főhajó felső dongaboltozatának hevederíveit (cintre), illetve az azokat indító középső féloszlopokat jelenti. Mi, tőle eltérően, Vieillard értelmezését követtük a fordításban. 54 Vagyis 8 archosszúságnyit, az emberi alak antik kánonjának megfelelően. 55 Ismét összegező számlálás, vö. 90. jegyzet. Nem egyértelmű a huszonkilencedik pillér helyzete. A baldachin (az eredetiben: ciborium) kifejezés talán a kapuzat ívére vonatkozik, ez a pillér a kettős kapuzat osztópillére lehet. 56 Az empórium-galériában. 57 Az empórium nyílásait egy-egy oszloppár tagolja. 52



A SZENT JAKAB-TEMPLOM ALAPRAJZA. COMPOSTELA 7. Az északi kapu. Ez után a paradicsom58 után található Szent Jakab bazilikájának északi, francia kapuja, melynek két bejárata van, ezeket szép faragott munkák is díszítik. Mindegyik bejárat külsején hat oszlop van, egyesek márványból, mások kőből; jobbra is, balra is három-három, vagyis hat az egyik kapun, hat a másikon. Összesen tizenkét oszlop van. A két kapu közt kívülről álló oszlop felett pedig a falon az Úr ül a dicsőség trónusán,59 és jobb kezét áldásra emeli, baljában pedig könyvet tart. Trónja körül van a négy evangelista, mintegy a trónt tartva, és jobbja felől a paradicsom van kifaragva. Benne van más alakban maga az Úr is, amint bűnük miatt kérdőre vonja Ádámot és Évát, balra ugyanúgy ott van más személyben, amint kiveti őket a paradicsomból. Itt pedig körös-körül sok szent, vadállat, ember, angyal, asszony, virág képe van kifaragva, melyeknek jelentését és milyenségét sokaságuk miatt nem mondhatjuk el. Mégis megemlítjük, hogy a balra levő kapu felett, mikor belépünk a bazilikába, tehát a boltozaton, a boldogságos Szűz Máriának üdvözlete van kifaragva, Gábriel angyal is ott szól hozzá. Ugyancsak baloldalt, a kapuk felett, az oldalsó feljáraton az év hónapjai és sok más szép munka van kifaragva. Kifelé a falnál két nagy és vad oroszlán áll, melyek mintha örökké a kapukra vigyáznának, az egyik jobbra, a másik balra néz. Fent a kapuszárakon pedig négy apostol van, bal kezében egy-egy könyvet tart mindegyikük, jobb kezüket áldva emelik a bazilikába belépők felé: Péter van a bal oldali bejáratban jobb felől és Szent Jakab balról. Még az apostolok feje fölött is egy-egy, a kapuszárakból kiugró valamilyen ökörfej van kifaragva. Az északi kapu előtere. A kapuzat maga már 1117-ben egy felkelés alkalmával elpusztult. A székesegyház régi kapuzatai közül csak az 1103 körül elkészült északi Puerta de las Platerias van meg. A nyugatit, a Pórtico de la Gloriát 1188-ban fejezik be. 59 A timpanonban az utolsó ítélet ábrázolása, közepén a Maiestasszal. 58



17. A templom kőfaragóiról, valamint munkájának kezdetéről és befejezéséről. Azok a kőfaragó mesterek, akik elsőként építkeztek Szent Jakab bazilikáján, név szerint az agg Bernardus úr, ez a csodálatos mester és Rotbertus voltak, körülbelül ötven más kőfaragóval együtt,60 akik itt buzgón dolgoztak Wicart úr és Segeredo kanonok {74} úr és Gundesino apát úr61 irányításával, Alfonz,62 Spanyolország királya uralkodása idején, és Diego püspök úr,63 a derék lovag és nagyszerű férfi alatt. A templomot pedig 1116-ban kezdték el spanyolországi időszámítás szerint.64 Elkezdésének évétől Alfonz derék és hírneves aragóniai király haláláig eltelt 59 év, Henrik angol király megöletéséig 62, Kövér Lajosnak, a franciák királyának haláláig 63,65 s attól az évtől, midőn az első követ elhelyezték alapozásában, addig, míg az utolsót is rátették, 44 év telt el. Ezt a templomot az időtől kezdve, midőn elkezdték, mind a mai napig Szent Jakab csodáinak ragyogása ékesíti, mivel benne a nyomorékok visszakapják egészségüket, a vakok látása visszaadatik, a némák nyelve megoldódik, a süketek hallása megnyílik, az ördöngösök megszabadulhatnak, kérések teljesülnek, a bűnök kötelékei megoldódnak, a zörgetőknek az ég megnyílik, a bánatosoknak vigasz adatik, és minden idegen nép, a világ minden tájáról tömegesen tódul ide, az Úrnak dicsőítő áldozatokat hozván. (J. VIEILLARD, Le Guide de Pélerin de Saint-Jacques de Compostelle, Macon, 1938)

5. THEOPHILUS PRESBYTER KÖNYVE A KÜLÖNFÉLE MŰVÉSZETEKRŐL A középkori technikai irodalom legjelentősebb alkotása az a gyűjtemény, amely Theophilus Presbyter neve alatt maradt ránk. A szerző személyét éppúgy, mint a keletkezés időpontját sokat vitatták. Ilg szerint Theophilus, akiről egyes kéziratok megjegyzik, hogy neve Rugerus, azonos azzal a Rogerus nevű helmarshauseni szerzetessel, aki 1100-ban Heinrich von Werl püspök megrendelésére a paderborni székesegyház kincstárának Szent Liborius és Kilián ereklyéit tartalmazó, hordozható oltárát készítette. E tetszetős feltevés nyomán az ismert művel rokon emlékek egész sorát tulajdonítják Rogerusnak. Az újabb kutatások azonban a kéziratok filológiai vizsgálata alapján Theophilus művének keletkezését a X. század végére datálták, s azt is igazolták, hogy működési területe nem Alsó-Szászországban keresendő, hanem – mindenekelőtt miniatúra-recepetjei – a reichenaui könyvfestészettel árulnak el rokonságot. A mű korának meghatározása azonban meglehetősen nehéz, hiszen a receptek nagy része régebbi eredetű, s a könyv nemcsak későbbi alkotások egész sorával egyező technikai útmutatásokat tartalmaz, de másolatainak nagy száma is arra utal, hogy a középkorban mindvégig használatban volt. A Schedula diversarum artium a középkor technikai irodalmának legteljesebb gyűjteménye, de nem az egyetlen ilyen jellegű alkotás. A receptek különböző forrásokból származnak, az egész mű kompilatív jellegű. Egy szerkesztőre utal azonban a szigorúan didaktikus elrendezés, és egy személy írta a három könyv bevezetőit is; ezek voltaképpen a művészi tevékenység és a művészet céljáról szóló egyetlen traktátust alkotnak. {75} Nagyon valószínű, hogy a szerkesztő nem is művész volt, hanem a teológiában igen jártas szerzetes. A mű három fő részre oszlik, az első könyv a festészet, a második az üvegművesség, a harmadik az ötvösség technikájába vezeti be az olvasót.

5.1. A bevezetők A bevezető fejezetek egy nagy egység részeiként mutatják be az egyes mesterségeket. A keretet, a hivatalos egyházi művészetfelfogásnak megfelelően, a templom díszítése alkotja. A művészeti tevékenység értékelésében a bencések álláspontja fejeződik ki, melynek értelmében a művészi gyakorlat, mint a kézi munka egyik válfaja, kívánatos és hasznos elfoglaltságot jelent. A hasznosság, célszerűség szempontja nem egyszerűen csak a használati alkalmasságra, hanem bizonyos eszmei tartalom didaktikus formában való érvényre juttatására is vonatkozik. Ebben az értelemben elsősorban a tanító, építő szándék fűzi össze a művészeteket. Ha a hivatalos egyházi felfogás megfogalmazását ismerhetjük fel a művészi alkotás díszítő szerepének meghatározásában, még inkább

A korban szokatlanul sok, hogy egy építkezésen 50 kőfaragó dolgozzék. Vö. 132. l. †1112 előtt. 62 VI. Alfonz (1065–1109). 63 Diego Peláez, Santiago de Compostela püspöke (1070–1088). 64 I. sz. 1078-ban. 65 I. Alfonz †1134, I. Henrik †1135, VI. Lajos †1137: a számítás tehát hibás, mert eszerint 1075, 1073, illetve 1074 volna az építés kezdő éve. 60 61



a teológiai hagyományból, nevezetesen II. Gergely pápának a művészettel kapcsolatos állásfoglalásából merít a szerző akkor, amikor a művészi alkotás erkölcsi hatását, a nézőre gyakorolt megrendítő befolyását elemzi. A bevezetők stílusa, érvelése tudós teológusra, gyakorlott skolasztikusra vall. Nemcsak a művészet céljára vonatkozó egyházi álláspont pontos ismerete utal erre, hanem a vonatkozó bibliai helyekkel való érvelés, a harmadik könyv prológusában a templomépítésre vonatkozó helyek klasszikusan allegorikus előadása vagy a Szentlélek hét ajándékának kifejtése is.

5.1.1. I. könyv. Praefatio Theophilus, az alázatos pap, Isten szolgáinak szolgája, méltatlan a szerzetesi névre és hivatásra, mennyei jutalmat kíván mindazoknak, akik hasznos kézi munkával és az újdonságok feletti gyönyörködtető töprengéssel elkerülni és eltiporni kívánják a szellem restségét és a lélek elkalandozását. 66 Azt olvassuk, hogy a világ teremtésének kezdetén az ember Isten képére és hasonlatosságára teremtetett, és az isteni lehelet által kelt életre. Annyi kiváltságot élvez a többi teremtmény előtt, hogy az isteni bölcsesség értelméig felérve, megérdemelte a gondolkodásban és az észben való részesedést, és szabad akarattal felruházva, csak teremtője akaratának kellett magát alávetnie és az ő parancsát tisztelnie. […] Amint hátrányos és vissszatetsző ugyanis, ha az ember akármilyen tiltott vagy őt meg nem illető dolgot, bármilyen mértékben is, nagyravágyásból megszerezni igyekszik, vagy zsákmányként bitorol, éppúgy restség és oktalanság, ha jog szerinti kötelességét és Istentől származó örökségét lebecsüli vagy nem veszi figyelembe. Te tehát, kedves fiam, bárki légy is, akinek Isten vágyat ültetett a szívébe arra, hogy a különböző művészetek területére behatolj, és hogy gyűjtsd be, ami tetszik, és fektess bele értelmet és fáradozást; ne becsüld le mindazt az értékeset {76} és hasznosat, amit az otthoni föld nyújt, mintegy magától és váratlanul. Balga ugyanis az a kereskedő, aki ásás közben kincset talál, de elmulasztja összegyűjteni és megőrizni. Ha tehát igénytelen fák mirhát, tömjént és balzsamot teremnek neked, vagy a hazai források olajat, tejet és mézet ontanak, vagy a kertek csalánja, bogáncsa és más gyomjai helyett illatszert adó növények, nád és különféle fűszerek teremnek: vajon, lebecsülvén ezeket mint olcsóbbakat és hazaiakat, országokat és tengereket járnál-e be, hogy külhoniakat szerezz, amelyek nemhogy jobbak lennének, de még hitványabbak? Ítéld meg magad, mekkora ostobaság lenne ez! Bár az emberek első helyen szokták említeni, és a legnagyobb féltéssel őrzik, amit drága fáradsággal és költségek sokaságával szereztek, mégis, ha néha véletlenül akadnak hasonlóan értékes vagy még kiválóbb dologra, erre nem kisebb, hanem még nagyobb megkülönböztetéssel vigyáznak. Ezért, édes fiam, akit Isten kiváltképpen szerencséssé tett a tekintetben, hogy ingyen jutsz mindahhoz, amit sokan a legnagyobb életveszéllyel, tengeri viharokban, az éhség és fagy szükségétől szorongatva, a mesterek hosszas szolgálatában kimerülve, a mindenáron tanulni vágyástól elcsigázva, elviselhetetlen erőfeszítéssel mégis megszereztek, vedd tehát e Feljegyzéseket a különböző művészetekről érdeklődő szemlélettel, kitartó emlékezettel, és fogadd be őket lángoló szeretettel. Ha ezt gondosan áttanulmányozod, rátalálsz itt mindarra, ami különböző festékfajta és keverék csak van Görögországban; amit csak ismer Toscana az elektron megmunkálását és a niello változatosságát tekintve; amit öntött, kovácsolt vagy csiszolt művekkel díszít Arábia; amit akár különböző fajtájú edényeken, akár drágakő és csontfaragványokon arannyal és ezüsttel ékesít Itália; ahogyan az ablakok pompás változatosságán szorgoskodik a Frankföld, s amit az arany-, ezüst-, réz-, vas-, fa- és kőmunkák finomságaiban jártas Germánia dicsér.67 Miután majd sokszor átolvastad és kitartó emlékezetedbe vésted, viszonozd tanításomat azzal, hogy valahányszor hasznát vetted fáradozásomnak, könyörögj értem a mindenható Isten irgalma előtt, aki tudja, hogy mindazt, ami előtted van, nem az emberi dicsőség szeretetétől, sem mulandó javak utáni vágytól vezérelve jegyeztem fel, sem irigy féltékenységből ki nem hagytam olyat, ami értékes és ritka. El sem hallgattam olyat, amit csak magamnak őriztem meg, hanem az ő nevének tiszteletére és dicsőségének növelésére, sokak számára segítséget nyújtottam szükségükben, és törődtem az ő előrehaladásukkal.

5.1.2. II. könyv. Prológus Az előző könyvecskében, igen kedves testvérem, őszinte szeretettől áthatva, nem restelltem természetedbe beoltani, hogy mennyire tiszteletre méltó és mennyire tökéletes dolog a tétlenséget elfojtani, a tunyaságot és restséget megtaposni, és mennyire édes és örömteljes fáradságot fordítani különböző hasznos gyakorlatokra, mint a szónok mondja: A lélek elkalandozása, vagyis az az állapot, amidőn figyelme szent dolgok helyett világi hívságokra irányul, a bűn forrása a középkor felfogása szerint. 67 Ismereteink szerint is a felsorolt területeken voltak az egyes művességek fő központjai. 66



{77} Valamit tudni érdem, vétek nem akarni tanulni.68 Ne restelljük elfogadni azt, amiről Salamon mondja: „valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet”, 69 a figyelmes gondolkodó ugyanis könnyen beláthatja, mennyire hasznára válik ez a léleknek és a testnek. Mert napnál világosabb, hogy aki tétlenségre és állhatatlanságra adja magát, az a fölösleges fecsegés, a bohóckodás, különcség, a tivornya, a részegség, a civódás, a verekedés, a gyilkosság, a bujaság, a tolvajlás, a szentségtörés, esküszegés és a többi efféle felé fordul, melyek mind visszatetszők Isten szemében, aki az alázatosra, a jámborra és az Úr nevében békességgel fáradozóra tekint, és arra, aki betartja, amit Szent Pál apostol tanít: „inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek”. 70 Én tehát arra törekedve, hogy ehhez igazodjam, az isteni bölcsesség előcsarnoka felé igyekeztem eljutni, és megpillantottam a cellát, mely mindenféle módon a különböző színek változatosságával van díszítve, megmutatván az egyes színek alkalmasságát és természetét. Majd észrevétlenül belépve, megtöltöttem szívem szekrényét elegendően mindenből, amit aztán szorgalmas kísérletezéssel egyenként megvizsgáltam, az egészet szemmel és kézzel kipróbáltam, és így elegendően megvilágítva, irigységtől mentesen ajánlottam tanulmányaidhoz. Azonban, mivel ilyen festmények átlátszók nem lehetnek, mint kíváncsi kutató, minden módon meg akartam tudni, hogy milyen mesterségbeli fortély révén díszíthetné a művet a színek változatossága úgy, hogy az a nappali fényt és a nap sugarait ne zárja ki. Ebben fáradozván, az üveg természetét megismervén, úgy látom, ez csak az üveg alkalmazásával és váltogatásával valósítható meg. Ezt a mesterséget, úgy, ahogyan láttam és hallottam, megtanultam, és igyekeztem azt tanulmányaid számára feltárni. 71

5.1.3. III. könyv. Prológus A próféták legkiválóbbika, Dávid, akit az Úristen előre látott, és századokkal előbb előre meghatározott, akit egyszerű és alázatos lelkéért szíve szerint kiválasztott, és választott népének élére uralkodóul állított, és hogy oly nagy hírű uralkodását nemesen és bölcsen véghezvigye, fejedelmi lélekkel erősítette meg, lelkének egész szándékával szeretetre gerjedvén teremtője iránt, többek között ezt mondta: „Uram, szeretem házadnak ékességét.”72 És jóllehet, az a nagy méltóságú és fogékony értelmű férfiú azt mondta, hogy e ház a mennyei udvar székhelye, melyben Isten az angyalok dicsőítő kórusának közepette fel nem {78} mérhető ragyogásban trónol. Ehhez sóhajtott fel ő szíve legbelsejéből, mondván: „Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében”73 – vagyis a jámbor kebel és a legtisztább szív menedékhelyén, melyben valóban Isten lakik. E vendégségre vágyakozván, így könyörgött égő szavakkal: „Az erős lelket újítsd meg bennem, oh, Isten.”74 Mégis megkívánta, hogy díszíthesse Isten anyagi házát is, mely az imádság helye. 75 Ugyanis csaknem minden költségét a háznak, melynek alkotójává lenni a leghőbb vággyal törekedett, ám ezt – noha ellenséges, mégis emberi – vér gyakori ontása miatt nem érdemelte meg, aranyban, ezüstben, ércben és vasban Salamonra, fiára hagyta. Olvasta ugyanis az Exodusban, hogy az Úr megbízást adott Mózesnek a frigysátor elkészítésére, és a munkák mestereit név szerint kijelölte, őket a bölcsesség, belátás és minden ismeret tudásának szellemével eltöltötte, hogy kigondolják és elkészítsék az arannyal, ezüsttel, érccel, drágakövekkel, fával és a művészet minden fajtájával ékes művet. Jámbor szemlélettel rájött arra, hogy Isten gyönyörködik az ilyen ékességben, melynek felépítését a Szentlélek irányításával és hatalmával rendezte el, és hitte, hogy az ő ösztönzése nélkül erre senki nem tudna vállalkozni. Ezért, kedves fiam, ne késlekedj, hanem bizalommal telve hidd, hogy Isten lelke eltölti szívedet, mivel házát megannyi ékességgel, a művek oly nagy változatosságával díszítetted, és ha esetleg bizalmatlan lennél, világos

Cato, Disticha de moribus, l. IV, 29. Préd 2,1. 70 Ef 4,28. 71 Utalás arra, hogy a szerző maga nem művész, csak a receptek gyűjtője és feldolgozója. 72 Zsolt 26,8. Fordításunk itt eltér a Károlyi-félétől. 73 Zsolt 27,4. 74 Zsolt 51,12. 75 A Dávid példájára hivatkozó, bibliai idézetekkel alátámasztott fejtegetés az anyagi templom díszítésének fontosságát hangoztatja. A Dávidra vonatkozó zsoltáridézetekben a hármas: historikus, morális, anagogikus írásértelmezés egysége valósul meg. 68 69



okfejtéssel feltárom neked mindazt, amit a művészetekből megtanulhatsz, megismerhetsz vagy kitalálhatsz, hogy a hétformájú lélek kegyelméhez hozzásegítselek.76 A bölcsesség ajándéka által megismered, hogy minden teremtmény Istentől ered, és nélküle nincs semmi. A megértés ajándéka által az értelem befogadóképességét nyerted el, hogy milyen rendben, változatossággal, mértékkel folytathatod különböző munkáidat. A tanács ajándéka által Istentől neked juttatott tehetségedet nem rejted el, hanem a nyilvánosság előtt alázatosan dolgozva és tanítva, híven a megismerni vágyók elé tárod azt. A lelkierő ajándékával mindennemű restség kábultságát elhárítod, és semmihez sem fogsz nehézkes lustasággal, hanem teljes erődből véghezviszed. A tudás ajándéka által, mely osztályrészedül jutott, a szív gazdagságával uralkodsz tehetséged fölött, és amiben teljes mértékben bővelkedsz, egész gondolkodásodnak merészségével tárod a nyilvánosság elé. A jámborság ajándéka által bármit, bárkinek, bármikor, bármennyit és bárhogyan dolgozol is, munkádnak árát jámbor megfontolással mérsékeled, hogy a fösvénység vagy nagyravágyás bűne ne lopóddzék szívedbe. Az istenfélelem ajándéka által fontold meg, hogy a magad erejéből semmi sem lehetsz, és gondold meg, hogy semmit sem bírhatsz vagy akarhatsz, amit Isten nem engedett meg; hanem hittel, beismeréssel és hálával tulajdonítsd az isteni irgalmasságnak mindazt, amit megtanulsz, ami vagy és ami lehetsz. {79} Ez erények által lelkesítve, behatoltál, kedves fiam, Isten házába, ezt megannyi kellemmel díszítetted, és a mennyezeteket és falakat különböző művekkel és különböző színekkel ékesítvén, valamiképpen megmutattad a szemlélőknek Isten paradicsomának szépségét, a megújuló, változatos virágokkal, a zöldellő fűvel és lombokkal, a szenteknek különböző érdemeik szerint megkoronázott lelkeivel; és kieszközölted, hogy a teremtő Istent teremtményében dicsérjék, és a csodálatost az ő művében dicsőítsék. Mert az emberi szem nem tudja elhatározni, melyik műre szegezze először tekintetét: ha a mennyezetre tekint, ez brokátként virul; ha a falakra néz, ott a paradicsom látványa; ha az ablakokból beáramló fény bőségére ügyel, elcsodálkozik az üveg felmérhetetlen díszességén és a díszes munka pompás változatosságán. Ha a hívő lélek véletlenül az Úr szenvedésének festve ábrázolt képére pillant, megdöbben.77 Ha látja, hogy a szentek mennyi testi kínt viseltek el, és az örök élet mennyi jutalmát nyerték, magával ragadja őt a jobb élethez való ragaszkodás. Ha arra figyel, hogy mennyi az öröm az égben, és mennyi a gyötrelem a pokoli lángok között, jó cselekedetei miatt remény élteti, és a borzalmakat szemlélve, megrendül bűnei miatt. Most tehát, derék férfiú, boldog Isten és ember előtt ebben az életben és még boldogabb az eljövendőben, aki fáradozással és munkával annyi alázatot mutattál be Istennek, láss munkához! Igyekezz, hogy szellemed minden fáradozásával vállalkozhass mindazon dolgoknak pótlására, melyek még hiányoznak az Úr házának kincstáraiból, és melyek nélkül a szent misztériumok és szolgálatok nem lehetnek meg. Ezek pedig a következők: kelyhek, gyertyatartók, füstölők, ampolnák, a szentek ereklyéinek tartói, keresztek, könyvtáblák és mások, melyek a papi rend számára szükségesek. Ha ilyeneket akarsz készíteni, a következők szerint kezdd el.

5.2. Példák Theophilus receptjei közül 5.2.1. I. könyv. Festészet A festészettel, mégpedig a könyv-, tábla- és falfestészettel egyaránt foglalkozó első könyv a festészet sajátos értelmezését rejti magában. Amint a festék és a megfestett szín egyet jelent, s amint az ábrázolás folyamata a festéssel magával azonosul, a könyvben a technika minden ábrázolási elemet magában foglal. Nem szokatlan ez a középkori művészet gyakorlatában, hiszen például a bizánci festők munkamódszereit megörökítő úgynevezett Athosz-hegyi festőkönyv is a technikai eljárásokkal, festőreceptekkel egy szinten, a manuális munka részeként ismerteti az ikonográfiai sorozatokat vagy a kompozíciós sablonokat. Mindez azonban Theophilusnál ilyen formában hiányzik. Ő is közli azonban valamennyi festészeti technikai eljárás receptjét, kezdve a festékanyagok és festőszerszámok előállításán s befejezve a kész mű felületének kezelésén. Szemelvényeink az emberi alak ábrázolásának receptjeit tartalmazzák. Jól követhető a folyamatos előrehaladásnak, a színek egymásból következtetésének a rendszere, s látható, hogy a természet megfigyelésének semmiféle szerepe nincs a festés folyamatában: ezt a {80} szokás által rögzített eljárások helyettesítik. Így alakulnak ki az egyes részletek megoldására a Theophilus által leírt szabályok. De hasonló receptek helyettesítik az árnyalásra, a reliefre vonatkozó megfigyeléseket is. Jellegzetes ebből a szempontból a 13. fejezet utasítása a különböző helyzetű arcok árnyékolására, s még világosabb a 16. fejezet leírása a gömbölyű testek árnyalásáról. Itt egyúttal a legvilágosabban jut kifejezésre a helytől és körülményektől független létezőnek vett, úgynevezett lokális szín alkalmazása is, hiszen a fényforrástól független árnyékon

A Szentlélek hét adománya a művészi képesség isteni eredetét jelzi. A megdöbbentő hatás (compunctio) a művészetnek II. Gergely-féle célkitűzésére utal. Nem a didaktikus hatáson van a hangsúly, hanem az érzelmi elemeken. 76 77



belül csak az alapszín különböző sötétségű, fekete és fehér hozzáadásával nyert árnyalatai adják ki az egyes fokozatokat. 1. fejezet. A ruhátlan testek színeinek kikeverése. Az a festék, amit membranának78 nevezünk, s mellyel az arcot és a ruhátlan testet festjük, a következőkből tevődik össze. Végy cerosát 79 – ez olyan fehér, mely ólomból készül –, tedd réz- vagy vasedénybe, nem megtörve, hanem úgy, ahogy van, szárazon, helyezd szénparázs fölé, és melegítsd, míg sárga nem lesz. Ezután tört meg, és adj hozzá ólomfehéret és cinóbert – sinopist80 –, mígnem testhez hasonló színű lesz. A színek keverése tetszésed szerint történjék. Ha példának okáért piros arcot akarsz, többet adj hozzá a cinóberből; ha hófehéret, több fehéret adj hozzá, ha pedig sápadtat, tégy hozzá a cinóber helyett kevés prasinust. 2. fejezet. A prasinus 81 festék. Ez a prasinus egyfajta, a zöldesfekete színhez hasonló készítmény, melynek olyan a természete, hogy nem kőlapon törjük meg, hanem vízben oldjuk, és vásznon gondosan átszűrjük. Jól alkalmazható zöld festék helyett a friss falra.82 3. fejezet. Az első posc. 83 Amikor pedig membranát keversz, és ezzel töltöd ki az arcot és a mezítelen testrészeket, tégy hozzá prasinuszöldet és rubeumot84 – melyet okkerből égetünk – és egy kevés cinóbert, majd készítsd el a poscot, amellyel kirajzolod a szemöldököket és a szemeket, az orrlyukakat és a szájat, a szakállat és a ráncokat az orr és a halánték körül, a homlokon és nyakon levő redőket, az arc kerekdedségeit, a fiatalok szakállát, a kéz és láb ízeit és minden tagot, amit csak a meztelen testen megkülönböztethetünk. 4. fejezet. Az első rózsaszín. Ezután keverj össze tiszta membranával egy kevés míniumot, s készítsd el azt a festéket, melyet rózsaszínűnek mondunk. Ezzel pirosíthatod az állkapocs mindkét felét, a szájat és az áll alsó részét, egy kissé a nyakat és a homlok ráncait, magát a homlokot mindkét halánték fölött, az orrot hosszában és az orrlyukak feletti részt mindkét oldalon, az ízületeket és a mezítelen test többi tagját. 5. fejezet. A fény első fokozata. Ezután keverj tiszta membranához megtört ólomfehéret, és állítsd össze a luminának mondott85 festéket, mellyel világossá teheted a szemöldököket, az orrot hosszában és az orrlyukak feletti mindkét oldalt, a szemek körüli és a halántékok alatti finom vonásokat, az áll fölött, az orrlyukak és a száj között mindkét oldalon, a homlok felső részét, egy kissé a homlok ráncai között, a nyakat középen, a fülek körül, a kéz ízein, a láb külső részén és a kéz, láb és kar minden kerek részén. 6. fejezet. A veneda, 86 melyet a szemekbe teszünk. Majd keverj feketét egy kevés fehérrel – ezt a festéket venedának hívják –, és ezzel töltsd ki a szembogarat. Adj {81} hozzá több fehéret, és töltsd ki vele a szemet a szembogár mindkét oldalán, majd tiszta fehéret tégy a szembogár és e szín közé, végül mosd el vízzel. 7. fejezet. A második posc. Ezután vedd a poscot, amelyről fentebb volt szó, és adj hozzá még a prasinusból és az égetett okkerból, hogy az előbbi szín sötétebb árnyalata legyen, és töltsd ki vele a szemöldök és a szem közti teret, valamint középen a szem alatt és az orr környékén, a száj és az orr között; a fiúk serkedő szakállát, a fél tenyeret a hüvelykujjig, a lábakat a kisebb ízületek fölött, a fiúk és kislányok arcát az álltól a halántékig. 8. fejezet. A második rózsaszín. Majd keverj cinóbert rózsaszínnel, és fesd ki ezzel a száj közepét, úgy, hogy a fent említett szín fölötte és alatta megjelenjék, és tégy finom vonásokat a rózsaszín fölé az arcra, a nyakon és a homlokon, ezután rajzold meg a tenyér ízeit, az összes tagok összekapcsolódásait és a körmöket. 9. fejezet. A fény második fokozata. És ha az arc árnyékos lenne, úgy, hogy a fény egy fokozata nem lenne elegendő, adj hozzá többet a fehérből, és húzz az előbbire mindenütt finom vonásokat. […] 12. fejezet. Az ifjak és aggok haja és szakálla. Keverj el kevés feketét ólomfehérrel, és töltsd ki vele a vének haját és szakállát. Adj e színekhez több feketét és egy kevés égetett okkert, csinálj vele vonásokat, és élénkítsd tiszta ólomfehérrel. Tégy az ólomfehérhez ismét több feketét, és töltsd ki vele az idősebbek haját és szakállát, majd húzz vonásokat ugyanazzal a színnel, több feketét és egy kevés égetett okkert téve hozzá, és élénkítsd

Membrana (latin) a. m. bőr. A. m. latin cerusa = ólomfehér. 80 A cinobrium az égetett okker elnevezése, használatos rá a sinopis név is. 81 Zöld színű földfesték. 82 A növényi eredetű festékanyagok többsége mésszel nem keverhető, ezért alapozás felett más kötőanyaggal (al secco) kerülnek a falra. 83 A posc szó eredete ismeretlen. A hússzín sötétebb árnyalatát jelentő keverékszín. 84 Rubeum (= málnavörös): égetett okker, vörös színű. 85 Vagyis a fény felrakására szolgáló. 86 Veneda (lat. venetum = tengerszín, kékes): feketéből és kevés fehérből álló sötétszürke keverékszín. 78 79



azzal, amivel az aggok esetében festettél. Ugyanebben a sorrendben, ha úgy tetszik, fekete hozzáadásával még feketébb hajat és szakállat is készíthetsz. 13. fejezet. Az exedra, 87 valamint az arcok és mezítelen testek többi színe. Ezután tégy az égetett okkerhez egy kevés feketét – ezt a festéket exedrának nevezik –, és ezzel húzz a szembogár körül vonásokat, azután a száj közepén is, és finom vonásokat a száj és az áll között. Ezután tiszta égetett okkerral csináld meg a szemöldököt, a szem és a szemöldök közötti finom vonásokat, valamint a szem alsó részét, az egészen látszó arcon az orrot a jobb oldalán (ha az arc jobbra fordul vagy így ábrázoljuk; ha pedig balra fordul, a bal oldalán), az orrlyukak fölött mindkét oldalon, a száj alatt, az öregek homloka körül és alsó állkapcsán, a kéz ujjai körül, a láb ízülésein, belül és az elfordított arcon az orrlyukak körül az elülső részeken és az orrnyílásokon. Az öregek és aggok szemöldökét viszont venedával csináld, mellyel a szembogarat is kitöltötted. Ezután tiszta feketével készítsd el az ifjak szemöldökét, úgy, hogy az égetett okkerból egy kevés előtűnjék, majd a szemek felső részét a szempillákon, az orr nyílásait, a száj mindkét részét, a fülcimpák körül, a kezet, az ujjak külső részét, az ízeket és a test többi részét. A mezítelen testet körülfogó összes vonalakat viszont égetett okkerral csináld, a körmökre pedig rakj fel legvilágosabb rózsaszínt. […] 16. fejezet. Az a festés, mely a szivárvány képét utánozza. Az a festés, mely a szivárványt utánozza, különböző színekből tevődik össze, vagyis cinóberből és zöldből, továbbá cinóberből és meneschből, 88 zöldből és okkerból, zöldből és foliumból,89 foliumból és okkerból, meneschből és okkerból, cinóberből és {82} foliumból. Ezeket a következő módon kell alkalmazni. Két azonos szélességű sávot húzunk, az egyiket mésszel kevert égetett okkerból, úgy, hogy falra festve cinóber alatt alig negyedrész legyen csak az égetett okker, táblán viszont a cinóbert keverjük hasonló módon krétával. A másikat hasonló módon keverjük, azonban succus90 nélkül. A két sáv között fehér sáv legyen. Ezután keverj cinóberből és fehérből annyi színt, amennyit akarsz, úgy, hogy az elsőben csak kevés cinóber legyen, a másodikban több, a harmadikban még több, a negyedikben ismét több, mígnem elérkezel a tiszta cinóberig. Ekkor adj hozzá egy kevés égetett okkert. Végül jön a tiszta égetett okker. Majd az égetett okkert feketével keverd. Egészen a tiszta feketéig. Hasonló módon készíts árnyalatokat zöldből és fehérből, mígnem eljutsz a tiszta zöldig. Ezután adj hozzá egy kevés succust. Keverd újból, és adj hozzá több succust. Ezek után keverj hozzá kevés feketét, majd többet, egészen a tiszta feketéig. Okkerra égetett okkerral csináld a sötétebb árnyalatokat, a végén feketét adván hozzá. A menesch árnyékait foliummal, végül feketét téve hozzá. A folium sötétebb árnyalatait égetett okkerral, végül feketét téve hozzá. Ezeket a színeket úgy kell felrakni, hogy középről világosabb sávok induljanak ki, és így haladjanak egészen a végső feketéig. E sávokból sohasem lehet több színenként tizenkettőnél. Ha ennyit akarsz, úgy készítsd a keveréket, hogy a tiszta szín a nyolcadik helyre kerüljön. Ha kilencet akarsz, a hatodik helyre tedd a tisztát. Ha nyolcat vagy hetet akarsz, az ötödik helyre tedd a tisztát. Ha hatot akarsz, a negyedikre. Ha ötöt akarsz, a harmadikra. Ha négyet vagy hármat, ne tisztát tégy közéjük, hanem azt a sávot vedd a tiszta helyett, amelynek ezt meg kellene előznie, és árnyald egészen a másik színsáv feketéjéig. Ily módon festjük a kör alakú és négyszögletes trónusokat, a sávokat a szegélydíszek körül, a fák törzsét az ágakkal, az oszlopokat, a kerek tornyokat, székeket és mindazt, amiről azt akarod, hogy kereknek lássák. Ezzel a módszerrel festhetők az oszlopokról induló ívek is a házakban, azonban egy színnel, úgy, hogy a belső rész fehér legyen, a külső fekete. A kerek tornyok okkerral készüljenek, úgy, hogy középen legyen a fehér sáv, és mindkét oldalról egészen világos okker induljon ki, és lassanként sáfránysárgába átmenve, jusson el az utolsó előtti sávig, amelybe kevés égetett okkert keverjünk, majd kissé többet, azonban úgy, hogy sem tiszta okkernak, sem tiszta égetett okkernak ne lássék. Ily módon és ilyen keveréssel festjük a tornyokat és oszlopokat feketével és fehérrel. A fák törzseit zöldből és okkerból keverjük ki, hozzátéve kevés feketét és succust. Az utóbbi színnel festjük a földet és a hegyeket is. A föld és a hegyek zöldből és fehérből, succus nélkül is készülhetnek, úgy, hogy belső részük halvány legyen, a külsőre pedig kevés feketével kevert sötét árnyalatok kerüljenek. Minden színt, mely a falon másik alá kerül, mésszel keverjünk, hogy tartós legyen. Lazur, menesch és zöld alá veneda kerül, cinóber alá égetett okker, okker és folium alá ugyanezek a színek, mésszel keverve. {83}

5.2.2. II. könyv. Üvegfestészet

Égetett okkerből és feketéből álló sötét olajzöld színű keverékszín. A menesch szó perzsa eredetű; lilás sötétkék festék elnevezése. 89 A folium valószínűleg bíborszínű festéket jelent. 90 A succus – neve alapján – növényi nedvekből előállított festék lehet, színárnyalata ismeretlen. 87 88



Az üvegművesség technikai eljárásait ismertető könyv útmutatásainak középpontjában az üvegfestészet áll. Theophilus ezt tulajdonképpen festészeti eljárásként ismerteti, s a festészet tökéletesebb területének tekinti. A könyv bevezetőjének tanúsága szerint a fényáteresztő képesség, a ragyogás teszi tökéletesebbé, magasabb rendűvé az üvegfestményt a táblaképnél, miniatúránál vagy faliképnél, amelyekben az aranyozás jelenti ugyanennek a képességnek megközelítését. Az üvegfestészet valamennyi technikai eljárása azt a célt szolgálja, hogy a kép a hagyományos technikai eljárásnak megfelelő látványt nyújtson. A táblaképfestészet színskálájának megfelelően igyekszik megszabni az alapszíneket és kijelölni a lokális árnyalat-fokozatokat. Ugyanerre a célra szolgál a hatás optikai korrekciója. Viollet-le-Duc ismerte fel, hogy az üvegfestményre felvitt sötét színű ornamentika elsődleges célja az, hogy a különböző sugárzóképességű színfoltokat elhatárolja, és elhárítsa a kontúrok látszólagos torzulását és a színek egymásba mosódását. A 21. fejezet szövege igazolja Viollet-le-Duc magyarázatát, hiszen ez éppen a sugárzó, világos színű táblákon írja elő alkalmazását. Ugyanott a színösszeállítás előírásai a kiegészítő színek sajátosságainak alapos ismeretéről és igen gazdag tapasztalatokról tanúskodnak. Olyan elvek fogalmazódnak meg Theophilus művében, melyek alkalmazásának egykorú emlékei közül csak töredékeket ismerünk, annál gazdagabban jelentkeznek azonban az üvegfestészet XII–XIII. századi virágkorának emlékein. 17. fejezet. Az üvegablakok készítése. Ha üvegablakot akarsz csinálni, készíts magadnak először egy sima fatáblát, olyan hosszúságút és szélességűt, hogy ugyanazt az ablakot kétszer rá tudd tenni, majd krétát véve, vakarj le belőle késsel az egész táblára, hintsd be mindenütt vízzel, és egy ronggyal dörzsöld el az egészet. Amikor megszáradt, vedd egy ablak hosszának és szélességének mértékét, rajzold rá a táblára körző és vonalzó segítségével, ólommal vagy ónnal. Ha azt akarod, hogy szegélydísz legyen rajta, húzd meg azt tetszésed szerinti rajzzal olyan szélességben, amint jónak látod. Amikor ezt megtetted, rajzolj annyi képet, amennyit akarsz, először ólommal vagy ónnal, majd égetett okkerral vagy feketével, gondosan húzva meg minden vonalat. Erre akkor lesz szükséged, amikor majd fested az ablakot, hogy a tábla szerint egyesíthesd az árnyékokat és a fényeket. Majd amikor elrendezted a ruhák változatosságát, jegyezd fel mindegyiknek a színét a maga helyén, és kezdőbetűjével jelöld meg a színét minden másnak is, amit festeni akarsz. Ezután végy egy ólomedénykét, tegyél bele vízzel elkevert krétát, és csinálj magadnak két vagy három kis ecsetet szőrből, mégpedig menyét, evet, mókus vagy macska farkából vagy szamársörényből. Ezután fogj egy darabot az üvegből, amilyen fajtájút csak akarsz, s ez mindenfelől nagyobb legyen annál a felületnél, amelyre elhelyezed. Az üveget helyére illesztve, figyeld meg rajta keresztül a táblán levő körvonalakat, ezek nyomán csak a körvonalakat húzd meg az üvegen krétával. Ha az üveg olyan sűrű lenne, hogy nem tudnád észrevenni rajta keresztül a táblán levő vonalakat, végy fehér üveget, és erre vidd át a vonalakat. Amikor megszáradt, tedd a sűrű üveget a fehérre, emeld őket fény {84} felé: így keresztülnézhetsz rajta, és meghúzhatod a körvonalakat. Ily módon rajzolhatsz ki mindenfajta üveget, akár arcról, kézről, lábakról, szegélydíszről van szó, akár bármilyen helyről, ahová színeket akarsz tenni. 18. fejezet. Az üveg szétvágása. Ezután forrósítsd fel parázson a vágóvasat, mely mindenütt vékony legyen, de a végén vastagabb. Amikor izzani kezd a vastagabb részén, tedd rá az üvegre, amelyet fel akarsz vágni, itt nemsokára megjelenik majd a törés kezdete. Ha pedig az üveg kemény lenne, nedvesítsd meg benyálazott ujjaddal azon a helyen, ahová a vasat fogod tenni. Amikor itt hirtelen megreped, nyomd rá a vasat aszerint, ahogy szét akarod vágni, és a repedés így fog folytatódni. Amikor már mindegyik rész így fel van vágva, fogj egy rúdvasat, amely egy tenyér hosszúságú legyen, mindkét végén meggörbítve. Ennek segítségével egyengess ki minden darabot, és tedd őket egymás mellé, mindegyiket a maga helyére. Az összeállítás után vedd azt a festéket, mellyel az üveget festened kell. Ezt így készítheted. 19. fejezet. Az üvegfestésre szolgáló festék. Végy vékonyra kalapált rezet, hevítsd kis vascsészében, míg egészen szét nem porlik, majd végy zöld üveg- és görög zafírüveg darabkákat, morzsold szét azokat egyenként két porfírlap között, és vegyítsd össze mindhármat, úgy, hogy egyharmada rézpor legyen, harmada zöld és harmada zafírüveg. Nagyon gondosan törd meg őket ugyanazon a porfírkövön borral vagy vizelettel, majd vas- vagy ólomedénybe téve, fesd őket nagyon óvatosan az üvegre a táblán levő vonalak szerint. Ha az üvegre betűket akarsz festeni, fedd be teljesen az illető részeket ezzel a festékkel, és a betűket írd ecsetnyéllel. 20. fejezet. A fény három fokozata az üvegen. Ha már jártas vagy ebben a munkában, a ruhák árnyékait és fényeit is elkészítheted, éppen úgy, amint a festészetben színekkel, mégpedig a következőképpen. Amikor a ruhán megfestetted a vonalakat a fent említett festékkel, kend szét a festéket ecsettel úgy, hogy az üveg átlátszó legyen azon a részen, ahol a festészetben fényt szoktál felrakni. E vonal egyik részén legyen sűrű, másik részén hígabb, a harmadikon még hígabb, olyan gondosan árnyalva, mintha három egymás mellé tett szín látszana. Ezt a sorrendet kell betartani a szemöldök alatt, a szem, az orrlyukak és az áll körül, az ifjak arca körül, a csupasz lábak, kezek és a mezítelen test más részei körül, úgy, hogy a festészet e fajtája a színek gazdagságán alapuljon. 62 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


21. fejezet. Az üvegfestmény díszítése. Legyen valamely díszítés is az üvegen: a ruhákon, az ülőalkalmatosságokon és az üres helyeken, ahol zafír, zöld, fehér és világos bíbor van. Amikor megcsináltad az első árnyékokat az ilyen ruhákon, és azok megszáradtak, fedd be a fennmaradó részeket híg festékkel, mely ne legyen olyan sűrű, mint a második árnyék, de olyan világos se, mint a harmadik, hanem a kettő között. A száradás után tégy finom vonásokat az ecset nyelével a már elkészített első árnyékok mellett mindkét oldalról, de úgy, hogy a világos szín első árnyékai és e vonások között láthatóak maradjanak a finom vonások. A fennmaradt részeken pedig csinálj köröket és indákat, közéjük virágokat és leveleket, éppúgy, mint a festett betűk esetében, azokat a mezőket azonban, melyeket a betűk között ki akarsz tölteni, a legfinomabb indákkal fesd ki. Néha a körökbe {85} állatkákat, madárkákat, kis csúszómászókat és ruhátlan alakokat is illeszthetsz. Ily módon készíts felületeket a legvilágosabb fehérből, ezeknek képeit ruházd fel zafírral, zölddel, bíborral és vörössel. A hasonlóan festett zafír- és zöld színű mezőre pedig, és a nem festett vörösre, a legvilágosabb fehérrel készíts ruhákat; e fajta ruháknál nincs ékesebb. A fent említett három színnel fess a szegélydíszeken indákat és leveleket, virágokat és csomókat, olyan sorrendben, mint fent; a színeket használhatod a képmások arcához, a kezekhez és lábakhoz és mindenütt a csupasz testrészekhez, a helyett a festék helyett, melyet az előző könyvben poscnak neveztünk. Sáfrányszín üveget ne igen használj a ruhákhoz, csak a koronákon és azokon a helyeken, ahol a festészetben aranyat alkalmaznánk. Mindezek összeillesztése és kifestése után hevíteni kell az üveget egy kemencében, hogy a színek tartósak legyenek. […] 23. fejezet. Az ablakok összeillesztése és rögzítése. Miután [az öntőforma] elkészült, végy tiszta ónt, tégy hozzá ötödrész ólmot, és önts belőle a fent említett vasba vagy fába annyi vesszőt, amennyit akarsz; ezzel fogod művedet forrasztani. Szerezz negyven darab egyhüvelykes szöget is, melynek egyik vége vékony és kerek legyen, a másik négyszögletes és annyira visszagörbített, hogy középen nyílás támadjon. Ezután fogd a festett és kiégetett üveget, és helyezd sorban a tábla másik felére, ahol nincs rajz. Ezután emeld fel az egyik képmás fejét, foglald körül az ólommal,91 és tedd vissza óvatosan a helyére, egy alkalmas kalapáccsal szegezd oda körben három szeggel, hozzáillesztve a mellet, a kart és a többi ruhát. Ha egy részt rögzítettél, erősítsd meg kívülről szegekkel, hogy ne mozduljon el a helyéről. Ekkor vedd a forrasztóvasat, mely hosszú és vékony legyen, a végén viszont vastag és kerek, ennek a kerek résznek a végén ismét vékony és meghajlított, legyen megreszelve és ónnal bevonva, és tedd a tűzbe. Közben fogd az ónvesszőket, kend be őket mindenfelől viasszal, és reszeld meg az ólmot minden olyan felületen, ahol forrasztani akarod. Minden helyen, ahol az ólom két része találkozik, tedd rá az ónt, ragadj forró vasat, és simítsd végig a vassal, míg össze nem forr. Miután összeállítottad a képeket, ily módon rendezd el tetszés szerinti színű alapjukat, és így, részletenként állítsd össze az ablakot. Miután pedig kész az ablak, és egyik oldalán meg van forrasztva, fordítsd a másik oldalára, és hasonlóképpen reszelve és forrasztva, rögzítsd.

5.2.3. III. könyv. Ötvösség A kisművészetek technikáinak ismertetése a liturgikus felszerelések készítésével függ össze, s ezek különböző típusait, más-más rendeltetésű tárgyait mutatja be. A technikák ismertetése az eljárások részletes bemutatása mellett elsősorban a gyakorlatra támaszkodik. Így a könyv többnyire csak súlyarányokról beszél, nem említ azonban sem a felhasználandó anyaggal, sem az edények méretével kapcsolatban abszolút mértéket, meghatározó mennyiséget vagy nagyságot. A díszítés technikáinak sorában a román korban szokásos valamennyi eljárást ismerteti, itt is a változatosság szempontja érvényesül. Csak ritkán utal az ornamentika vagy az {86} ábrázolások témájára. Az ábrázolások többnyire a liturgikus funkció meghatározta allegorikus motívumok. 24. fejezet. A munkához való ezüst elosztása. Ha kelyhet akarsz készíteni, miután megtisztítottad az ezüstöt, oszd két egyenlő részre, az egyik felét használd fel a talphoz és a patenához, a másikból pedig készítsd el a cuppát, de ehhez tégy hozzá még a patena részéből is. Példának okáért, ha egy márka ezüstöd lenne, adj a feléhez még tizenkét ezüstpénznyit, ezt azután reszeld le, és csiszold, hogy visszatehesd oda, ahonnan elvetted. Ha több vagy kevesebb ezüstöd lenne, a mennyiség szerint adj hozzá, és aztán tedd vissza az egyes részekhez. 25. fejezet. Az ezüst öntése. Miután így szétosztottad, tedd az ezüstöt egy tégelybe, és miután megolvadt, tegyél rá egy kis sót, majd öntsd egy kerek öntőformába, melyet parázson fölmelegítettél, és olvasztott viaszt tettél bele. Ha pedig elhanyagoltál valamit, úgy, hogy az öntött ezüst nem lenne tiszta, öntsd ki még egyszer, míg tiszta nem lesz. Ezután készíts magadnak keveréket tiszta borkőből és sóból, ebben hűtöd ki az ezüstöt mindannyiszor, valahányszor kiöntötted.

91

A kontúrok szerint kivágott színes üvegidomok összekapcsolása I keresztmetszetű ólomszalagokkal történik.



26. fejezet. Kisebb kehely készítése. Amikor elkezded a kikalapálást, keresd meg a középpontját, jelöld meg körzővel, és köréje alakíts ki egy négyszögletes nyúlványt, amelyhez majd a talpat erősíted. Mikor már olyan vékony lesz, hogy kézzel meg lehet hajlítani, csinálj körzővel köröket, belül a középponttól a feléig, kívül pedig a felétől a széléig, és gömbölyű kalapáccsal kezdd el verni a körök mentén úgy, hogy mélységet kapjon. Kívül viszont egy közepes kalapáccsal verd gömbölyű üllő fölött a körök mentén, egészen a pereméig, hogy ezáltal a kehely szűkebb legyen. Így járj el mindaddig, míg el nem nyeri a felhasznált ezüst mennyisége által megszabott nagyságot és formát. Ezzel végezvén, reszelővel csiszold meg mind a belsejét, mind a külső részét, valamint körben a peremét, mígnem mindenütt egyenletes lesz. Majd az ezüst fentebb említett megmaradt felét oszd két részre, az egyik részből végy el hat pénznyi mennyiséget, és add hozzá a másikhoz, melyből a talpat készíted; ezt ismét reszeléssel veszed el abból, és a maga részéhez teszed majd. A talpat is éppúgy öntsd és kalapáld, mint a cuppát, míg vékony nem lesz, de most ne csinálj négyszögletes nyúlványt. A vékonyítás után adj neki mélységet gömbölyű kalapáccsal kívülről és belülről, majd kezdd el kialakítani a noduszt közepes kalapáccsal; kezdetben gömbölyű, később két oldalán nyújtott üllőn, amíg a nyaka olyan karcsú nem lesz, amilyennek akarod. Ügyelj arra, nehogy az egyik felén jobban kikalapáld, mint a másikon, és hogy a nodusz ne tolódjon el véletlenül az egyik oldalra, hanem középen álljon, mindenfelől egyforma vastagságban és szélességben. Most tedd szénparázs fölé, töltsd meg viasszal, majd amikor kihűlt, vedd a talpat a bal kezedbe, jobbodba pedig a vékony cizellálóvasat. Ültesd magad mellé az inasgyereket, aki kis kalapáccsal ott üt rá a vasra, ahová azt teszed; így jelölöd ki azt a gyűrűt, amelynek a talp és a nodusz közt kell körülfutnia. Miután ez megtörtént, öntsd ki a viaszt, majd a közben újra felmelegített talpat töltsd meg vele, hogy a gyűrűt mélyebbre kalapálhasd, mint az előző alkalommal. Az eljárás után lásd el egyenletesen gyöngyökkel,92 utána {87} pedig csiszold és simítsd le a noduszt, a talpat körben, külső és belső részén, és a peremét. Készíts négyszögletes nyílást a noduszon a felette levő cuppa nyúlványának megfelelően, és tégy belé kerek, tömör ezüstdarabot, amely hasonlóan van kilyukasztva. Készíts egy különálló gyűrűt is, mely a cuppa és a nodusz közé fog kerülni, ugyanolyan fajtájút és nagyságút, mint az, amelyet cizellálóvassal készítettél a nodusz alá, majd tompa vassal egy fenőkövön alakítsd ki egyformára, aztán egy tölgyfa hasábon előbb szénporral, majd finomra tört krétával egy rongy segítségével csiszold meg a cuppát, a noduszt, a talpat és a gyűrűt, míg az egész mű csillogó nem lesz. Elvégezvén mindezt, egy finom reszelővel hasítsd négyfelé a cuppa nyúlványát, borítsd egy gömbölyű üllőre úgy, hogy jól álljon, jobb kézzel dugj egy vasat a noduszba, és veress rá közepes kalapáccsal, míg össze nem szegezted a két részt. Ezután öntsd ki a lereszelt és lecsiszolt ezüstöt, azzal együtt, ami fennmaradt. Kalapálj egy körzővel meghatározott korongot, ugyanolyan szélességűt, amilyen a kehely magassága a talp alsó részétől a felső peremig, vagy ennél kissé nagyobbat, és kalapálj bele a cuppának megfelelő mélyedést, hogy egyenletesen álljon rajta. Ha akarod, körzővel rajzolhatsz belé két kört, közepére pedig tompa árral egy bárány képét vagy az égből lenyúló és áldó jobb kezet, a két kör közé pedig betűket. Mindezt finoman cizelláld a vassal, és csiszold meg, hogy olyan hatású legyen, mint a kehely. 59. fejezet. A trébelt füstölő. Ha pedig trébelt művű füstölőket akarsz készíteni aranyból, ezüstből vagy rézből, először tisztítsd meg ezeket a fent leírt módon, majd önts ki vas öntőformába két-, három- vagy négymárkányi mennyiséget, aszerint, hogy mekkorára kívánod készíteni a füstölő felső részét. Ezután vékonyítsd koronggá oly módon, amint fentebb, a nagyobb kehely készítésénél olvasható, annyi különbséggel, hogy ez a mű belül szűkebb és mélyebb, kívül magasabb kell hogy legyen. Magassága egyezzék meg teljes szélességével és még annak a felével. Mielőtt a magasságát növelnéd, szélességét kell csökkentened. Készíts rá tornyokat: mégpedig legfelülre egy nyolcszögűt, amelyen ugyanannyi ablak legyen, alatta legyen négy négyszögű, melyek mindegyike három oszlopocskával van ellátva, köztük két hosszúkás ablakkal, ezek között a középső oszlop felett pedig legyen egy körablak is. Alattuk, a harmadik sorban, nyolc másféle torony legyen, vagyis négy kör alakú, a felettük levő négyszögűeknek megfelelő helyen, ezeken legyenek virágocskák, kis madarak és állatok vagy éppen kis ablakok, ezeken legyenek szárnyas angyalok félalakos képei, mintha bennük ülnének. Alattuk, magán az edény kerek részén, legyen négy megfelelő magasságú ív, melyekben a négy evangelista kapjon helyet angyal képében avagy állat alakban. A kerek rész pereme fölötti ívek között pedig négy öntött oroszlán- vagy emberfej legyen, melyeken lánc megy keresztül. Miután ezt elkészítetted, alakítóvassal és kalapáccsal kívülről és belülről kalapáld ki, míg teljesen föl nem veszi formáját; reszeld, csiszold és vassal gravírozd. Ez a füstölő fedele. Ki kell még kalapálni az alsó részt, talpával együtt. Ezen is négy ív van, a fölsőknek megfelelően. Alattuk ülnek a paradicsom négy folyóját megszemélyesítő {88} emberi alakok korsóikkal, melyekből kifolyó vízfélét öntsenek. A sarkokba pedig, ahol az ívek találkoznak, erősíts oroszlán- vagy emberfejeket, melyekről már 92

Gyöngysort utánzó trébelt díszítménnyel.



fentebb is beszéltünk, úgy, hogy az alsó részen legyenek az arcok a rájuk erősített láncokkal, a fölső részen pedig a hajak, illetve sörények, melyeken a láncok keresztülfutnak. Ha a talpat a hozzá tartozó alsó résszel együtt nem tudnád kikalapálni, úgy készítsd el őket külön-külön, trébelt vagy öntött munkával, majd az ezüst és réz fent említett keverékével forrasztva, erősítsd össze őket. Az a liliom, amelyhez a gyűrű csatlakozik, és melybe a láncok bele vannak fűzve, szintén készülhet trébeléssel vagy öntéssel. Erre formálj virágokat, kis madarakat és állatokat, melyek megfelelnek az alsó részen levő jellegének. Ha a füstölő ezüstből vagy rézből készült, a már ismertetett módon be lehet aranyozni. Ha pedig még többet akarsz vele fáradozni, hogy a füstölőt még pompásabb munkákkal díszítsed, és hasonlóvá tedd a városhoz, melyet a próféta a hegyen látott, 93 a következőképpen járj el. 74. fejezet. A bélyegekkel benyomott munka. Csinálj olyan vasakat, melyek ujjnyi vastagok, három- vagy négyujjnyi szélesek és egy láb hosszúak. Ezeknek a legépebbeknek kell lenniük, rajtuk semmi folt, felső részükön repedés ne legyen. Ezekbe a pecsétekhez hasonlóan, keskeny vagy szélesebb indák legyenek vésve, közöttük virágokkal, állatokkal, madárkákkal vagy nyakukon és farkukon megláncolt sárkányokkal. Ne legyenek azonban túl mélyen bevésve, hanem csak közepesen, de gondosan. Most vékonyítsd el az ezüstöt sokkal finomabbra, mint a trébelt munkánál szokás, finom szénporral, rongy segítségével tisztítsd meg, és csiszold őrölt krétaporral. Ezt elvégezvén, valamennyi szegélyre tégy ezüstöt, és a vasat helyezd üllőre úgy, hogy a vésett része felül legyen. Ezután tedd rá az ezüstöt, majd fölé tömör ólmot téve, verd erősen a kalapáccsal, akképpen, hogy az ólom a vésetre olyan erősen szorítsa az ezüstöt, hogy rajta minden vonás tisztán lássék. Ha a lemez hosszabb lenne, húzd mindig tovább, és fogóval tartsd egyenletesen a vasra szorítva, hogy amikor az egyik részt már kikalapáltad, jöhessen a másik, míg az egész lemez meg nem telik. Ez a munka jól használható oltártáblák, pulpitusok, ereklyetartó szekrények és könyvtáblák szegélyének elkészítésekor és bármely olyan helyen, mely finom és könnyed trébeléssel van díszítve. Rézzel is lehet ilyen munkát végezni, hasonló módon nyújtva, tisztítva, aranyozva és csiszolva. A rezet úgy tesszük a vasra, hogy az aranyozás a vas felé forduljon, majd ólmot téve rá, kalapáljuk, míg a rajz meg nem jelenik rajta. A fent említett módon rávéshetjük a vasra a keresztre feszített Krisztus képét, melyet aztán ezüstre vagy aranyozott rézre viszünk át. Így készülnek az ereklyetartó szelencék és szekrénykék is. A vasra rá lehet még vésni az Isten bárányának, valamint a négy evangelistának képeit, melyek, aranyba vagy ezüstbe nyomva, díszíthetnek pompás, fából készült serlegeket. Ezeknél a bárány korongja áll középen, a négy evangelistával körülvéve, és a báránytól négy indadísz tart a négy evangelista felé. Elkészíthetjük halak, madarak és állatok képeit is, melyek, a serleg megmaradt mezőire téve, nagyon ékesen hatnak. Hasonlóképpen elkészíthetjük a Maiestas képét és más, különböző formájú és {89} nemű képeket, melyek aranyba, ezüstbe vagy aranyozott rézbe nyomva, azokat a helyeket, ahová kerülnek, finomságukkal és művességükkel módfelett ékessé teszik. A vasra rákerülhetnek ugyanígy királyok és lovagok képei is, melyek, spanyol sárgarézbe nyomva, kézmosó tálakat díszítenek. Éppen ilyenek az arany- és ezüstserlegek is, ugyanebből a fémből készített szegéllyel, melyeken kis állatok, madarak és virágocskák láthatók, ezeket azonban nem szegecselik, hanem ónnal forrasztják. (Beke László fordítása) (Feljegyzések a különféle művészetekről)

6. A ROMANIKA KRITIKÁJA A XII. SZÁZADBAN Amikor a ciszterci rend reformátora, a konzervatív teológia szigorú őrzője, Clairvaux-i Bernát az egyházban uralkodó állapotokat jellemzi, elsősorban Cluny ellen fordul. Írásában részletesen foglalkozik a ciszterciek művészeti elveivel. Bernát igen jól megfigyelte a művészeti alkotásokat, s az érett romanika művészetét aligha lehetne találóbban jellemezni, mint ő teszi kritikájában. Tisztában van a művek lélektani hatásával, amit a moissacihoz vagy az Odilo-féle clunyihez hasonló kerengőkben nézelődő szerzetesek leírása bizonyít. De jól ismeri és idézi a művészi pompa fontosságát hangsúlyozó érveket és indokokat is. Elítélő véleménye a bencésekétől eltérő teológiai nézeteiben gyökerezik. A clunyiek által követett eriugenai teológiával szemben Bernát a szigorúan Augustinus nyomán értelmezett neoplatonizmus hagyományait vallja, élesen elválasztva a testi világot a szellemitől. A szerzetesek feladata Bernát szerint a szellemiek szolgálata és nem az anyagi, érzéki dolgok hajszolása. Ugyanakkor nem zárja ki teljesen, hogy ennek is van létjogosultsága az egyházon belül: a világi papok és elsősorban a püspökök gyakorlatában alárendelt eszközként elismeri az anyagi tényezők alkalmazását. Csak a szerzetesek fényűzésével szemben nyilvánít ellenvéleményt. A clunyiekben világiasságukat, világi ügyekbe való 93

Ezekiel próféta látomása a mennyei Jeruzsálem képzeteinek irodalmi forrása. Vö. Ez 40.



belebonyolódásukat kárhoztatja, s szembehelyezi velük saját reformprogramjának fő célkitűzését, a kivonulást a népből. A művészetet annyiban ismeri el, amennyiben az hasznos, de ellenzi a hiúság, a pompa, a különösség (curiositas) alkalmazását. A ciszterci kolostorok rendszerint elhagyott helyen, a településektől távol eső völgyekben épülnek, s a rendi statútumok rendelkezései szigorúan a szükségesre korlátozzák az épületek méreteit, díszítését és felszerelését. Bernát elvei nemcsak a ciszterci renden belül jelentkeznek a XII. században, hanem felbukkannak a ciszterciekkel ekkor szoros kapcsolatot tartó premontreieknél, a karthauziaknál, sőt Petrus Venerabilis statútumai szerint maguknál a clunyi bencéseknél is. Ők szemmel láthatóan kényszerből tesznek engedményt Bernátnak: a clunyi apát nem esztétikai álláspontját revideálja, hanem a liturgikus szöveghez való ragaszkodásra hivatkozik. A Bernát által hirdetett elvek a XII. század folyamán igen elterjedtek. Abélard, Bernát legjelentősebb filozófiai ellenfele és üldözöttje, ebben a kérdésben éppúgy rokon állásponton van vele, mint a Bernát szövegét és szenvedélyes, paradox ellentétekre épülő stílusát is követő Hugues de Fouilloi vagy Alexander Neckam. Mindezeknek a szövegeknek van még egy általánosan visszatérő vonásuk. A szegénység fogalma nemcsak a szerzetesi szegénységet jelenti számukra, hanem reális társadalmi {90} jelenségként is értelmezik. A szegények és az őket megzsaroló egyháziak, a nélkülözés és a fényűzés ellentéte a román kori művészet társadalmi hátterébe enged betekintést. Aligha lehet szó arról, hogy Bernát és követői tudatosan osztályellentéteket ábrázolnának, sokkal inkább az erősödő városi polgársággal szembeni harcukhoz keresik itt is a szegénység megnyerésének lehetőségét. A XII. század mélyreható társadalmi ellentétei, melyek filozófiai vitákban is kifejezésre jutnak, nem kerülik el a művészetről alkotott nézeteket sem.

6.1. 6.1.1. Clairvaux-i Bernát Burgundiai lovagi családból született 1090-ben. Világi iskolázás után lépett Citeaux kolostorába. 1115-ben Clairvaux apátja s hamarosan Franciaország egyik legjelentősebb egyházi személyisége lett. A pápai politika aktív támogatója, zsinatokon a hagyományos teológiától való eltérések ostorozója; nagy szerepe volt a II. keresztes hadjárat előkészítésében. 1153-ban halt meg. Vilmoshoz, barátjához és életrajzírójához levél formában írott apológiája a clunyiek szokásai ellen irányul. […] De ezek [ti. az előbb kritizált szokások] kicsiségek, áttérek a nagyobb dolgokra, melyeket azonban azért, mert gyakoribbak, kisebbeknek tekintenek. Nem említem a templomok94 mértéktelen magasságát, szertelen szélességét, fölösleges hosszúságát, költséges csiszolásait, különleges festményeit, melyek, miközben az imádkozók tekintetét magukra kényszerítik, gátolják is áhítatukat, és számomra valahogyan a zsidók régi szokását95 képviselik. Ám legyen, legyenek ezek Isten dicsőségére. Mint szerzetes, azt kérdezem azonban a szerzetesektől, amivel egy pogány a pogányokkal szemben érvelt, mondván: …mondd, Főpapi kar, szentélyben mit használ az aranykincs? 96 Én pedig azt mondom: Mondjátok meg, szegények – mert nem törődöm a verssel, csak az értelemmel –, mondom, mondjátok meg, szegények, ha ugyan szegények vagytok, mit használ az arany a szentélyben? És bizony, más dolog a püspöké, és más a szerzeteseké. Tudjuk ugyanis, hogy ők, mivel bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt elkötelezettjeik, a testi nép áhítatát, mivel a lelkiekkel nem képesek, testi díszekkel serkentik. Mi pedig, akik már kivonultunk a nép közül, akik bármit, ami értékes és szép a világon, Krisztusért odahagytunk, akik minden szépen fénylő, gyönyörűséges zengésű, kellemes illatú, édes ízű, jó tapintású dolgot, vagyis minden testi gyönyörűséget szemétnek tekintünk, hogy Krisztusnak hasznára legyünk; 97 kérdem, kiknek az áhítatát szándékozunk serkenteni ezek által? Kérdem, miféle gyümölcsöt várunk mindezekből? A balgák {91} A keresztény templom szokásos elnevezései, az ecclesia vagy az antikizáló, keresett templum helyett Bernát az oratorium szót használja, hogy megkülönböztesse, mint mindig, az anyagit a szellemitől. Számára az épület egyszerűen: imaház. 95 A bálványimádást. 96 Persius, II. szatíra, 69. vers (Muraközy Gyula ford.). 97 Fil 3,8. 94



csodálatát? Vagy talán az együgyűek adakozását? Vagy, amiért elvegyültünk a népek között, eltanultuk talán munkáikat, és még faragványaikat is alkalmazzuk? És, hogy nyíltan szóljak, vajon nem a kapzsiság teszi-e mindezt, amely nem más, mint a bálványok szolgálata, s nem a gyümölcsöt, hanem az adományt keressük. Ha kérded, milyen módon, azt mondom, csodás módon. Valami olyan mesterséggel szórják a pénzt, hogy megsokszorozódjék. Elköltik, hogy megsokasítsák, s a pazarlás bőséget szül. A költséges, de bámulatos hívságok puszta látására az emberek inkább adakozásra, mint imádságra buzdulnak. Így nyeli el a kincs a kincset, így vonzza a pénz a pénzt, mivel valamilyen módon, ahol több gazdagságot tapasztalnak, ott szívesebben adakoznak. A szemek eltelnek az arannyal borított ereklyékkel, s megnyílnak az erszények. Valamely szentnek vagy szent asszonynak legszebb formáját mutatják be, s annál szentebbnek hiszik, minél tarkább. Az emberek rohannak, hogy megcsókolják, s adakozásra hívják fel őket; és inkább bámulják a szép dolgokat, mint tisztelik a szenteket. Ezért a templomba drágaköves, nem is koronákat, de kocsikerekeket tesznek, körberakva lámpákkal, de nem kevésbé ragyognak a drágakövektől. 98 Gyertyatartók gyanánt is valamely fákat látunk felállítva, melyeket sok ércből, a mesterember bámulatos munkájával készítettek,99 s a rájuk helyezett lámpások nem csillognak jobban, mint drágaköveik. Mit gondolsz, mit akarnak mindezekkel, a bűnbánók megdöbbentését100 vagy a nézők elámítását? Ó, hiúságok hiúsága, de nem hiúbb, mint amennyire egészségtelen!101 Az egyház falai ragyognak, és szegényei szűkölködnek. Köveit arannyal borítja, és fiait mezítelenül hagyja. A szűkölködők költségén szolgálják ki a gazdagok szemeit. A kíváncsiak megtalálhatják, amiben gyönyörködjenek, és a nyomorgók nem találják meg, amiből eltarthatnák magukat. De még a szentek képeit sem tisztelik, melyektől különösen zsúfolva van a padozat, melyet lábbal tiprunk. Gyakran köpnek egy angyal arcába, gyakran zúzzák össze a járókelők csizmái valamelyik szent ábrázatát. Miért díszíted, amit hamarosan el kell rontani, miért fested, amit össze kell taposni? Mit akarnak ott a díszes formák, ahol állandóan porral mocskolódnak? Végül is: mit keresnek ezek szegényeknél, szerzeteseknél, egyházi férfiaknál? Hacsak nem válaszolnak a költő már említett versére ezzel a prófétai sorral:102 „Uram, szeretem a te házadnak ékességét, és a te dicsőséged hajlékának helyét.” 103 Helyes, ám tűrjük el, hogy ezek is legyenek a templomban, mert ha a hiúknak és kapzsiknak bűnös dolgok is, mégsem azok az együgyűeknek és jámboraknak. De aztán a kerengőkben, az olvasó testvérek szeme előtt, mit keres az a nevetséges szörnyűség, a csodálatosan rút szépség és szépséges rútság? Mit akarnak a tisztátalan majmok, a vad oroszlánok, az iszonyú kentaurok, a félig emberek, a foltos tigrisek, a küzdő katonák, a kürtöt fújó vadászok? Egy fej alatt több test látható, és viszont, egy testen több fej. A négylábún itt kígyófarok látható, ott a {92} halon a négylábú feje. Amott egy hátulról félig kecskeformájú vadállat elöl lovat ábrázol; emitt egy szarvas állat hátul lótestet visel.104 Tehát a különféle formák oly gazdag és oly bámulatos változatossága jelenik meg mindenütt, hogy inkább akaródzik a márványok közt olvasni, mint a kódexekben, s egész napot ezek egyenkénti megcsodálásával tölteni, mint azzal, hogy Isten törvényén elmélkedjünk. Az Istenért, ha nem szégyellik a hiábavalóságokat, miért nem sajnálják a költségeket? (Apológia Vilmos st-thierryi apáthoz: PL, CLXXXII, 914 sk.)

6.1.2. Vilmos Bernát első életrajza hat könyvből álló gyűjtemény. Az első könyvet barátja, Vilmos st-thierryi apát még Bernát életében írta meg. [Bernát] már majdnem egy egész évet töltött a novíciusok cellájában, midőn onnan kilépve, még nem tudta, vajon van-e annak a háznak boltozata, amit mennyezetnek szokás nevezni. Sokáig járt a templomba ki és be, és úgy tudta, hogy szentélyében, ahol három volt, csak egy ablak van. 105 Kiölvén magából ugyanis a kíváncsiság érzékét, semmi ilyesfélét nem vett észre, vagy ha valaha véletlenül megesett, hogy látta, emlékezetét, mely, mint mondtuk, mással volt elfoglalva, nem fordította erre.

Vö. 19. jegyzet. Az ágas, igen gyakran ótestamentumi mintára hétágú gyertyatartóknak több példánya is fennmaradt. 100 Compunctio: a II. Gergely nyomán megfogalmazott célok kritikája. 101 Híres és a XII. században sokszor követett példája Bernát szenvedélytől fűtött stílusának, melynek fontos eszköze a figura etimologica, a szójáték, a sokszor a paradoxonig élezett ellentét. 102 A megbízók részéről gyakori, Dávidra utaló bibliai hivatkozás kritikája. 103 Zsolt 26,8. 104 A témák felsorolása pontosan jellemzi a torz, démoni erők román kori ikonográfiáját. Bernát egyszerűen nem vesz tudomást az ábrázolások jelentéséről. 105 A ciszterci templomok homlokzatainak kedvelt motívuma a hármas ablakcsoport. 98 99



(Szent Bernát clairvaux-i apát első életrajza, I, IV, 20: MORTET–DESCHAMPS, 23 skk.)

6.1.3. Petrus Venerabilis 62. statútum. Elrendeljük, hogy amidőn a beteg testvéreket szentelt olajjal az egyház szokása szerint megkenik, ne arany- vagy ezüstkeresztet nyújtsanak nekik imádásra, hanem fából valót, melyen a keresztre feszített Úr képe festve van, és melyben a lefestett megfeszített lábai alatt az Úr keresztjének fájából van egy rész aranyba foglalva és a keresztbe beillesztve. Ennek az intézkedésnek az volt az oka, hogy ésszerűbbnek és jámborabbnak láttatott, miszerint a betegnek nem valamely más fémből vagy bármely más dologból, hanem ugyanabból a faanyagból készített keresztet nyújtsanak, melyen az Üdvözítő keresztre feszíttetett, s azokban a szavakban, melyeket akkor szoktak énekelni, midőn imádják, semmi vagy csak kevés valótlanság legyen. Mert nem azt mondjuk, hogy íme, a kereszt aranya, íme, a kereszt ezüstje, hanem: „Íme, a kereszt fája, melyen a világ üdve függött, jöjjetek, imádjuk!” Amint igaz is, mert nem aranyra, sem nem ezüstre feszítették meg Krisztust. Ezt mondván, mégsem ítélem el vagy rovom meg az Úr keresztje tiszteletére aranyból vagy ezüstből csinált kereszteket, amit egy katolikusnak mindenestül jóvá kell hagynia és dicsérnie kell. De más a fém szépsége, amely az együgyűek {93} elméit a szent kereszt nagyobb tiszteletére indítja, s más a fa hasznossága, mely a szerzetesek lelkét a kereszt és a keresztre feszített iránti hevesebb áhítatra serkenti.106 (A clunyi kongregáció statútumai: PL, CLXXXIX, 1042 sk.)

6.1.4. Párbeszéd egy clunyi és egy citeaux-i szerzetes között. XII. század Ciszterci: A ti rendetek, mivel az öt érzék ama gyönyöreit nem nyirbálta meg úgy, mint a mi rendünk, többet kap, mert többet igényel, de nem szükségből, hanem csupán akarattal. Clunyi: Mik ezek? Ciszterci: Szép festmények, változatos faragások, mindkettő arannyal ékesítve, szép és értékes kelmék, különféle színekkel festett, szép kárpitok, szép és drága ablakok, zafírüvegek, aranyhímzésű cappák és casulák, aranyos és drágaköves kelyhek, a könyvekben aranybetűk. Mindezeket nem a használati szükség, hanem a szemek kíváncsisága követeli. […] Ciszterci: Sok különféle hangú és annyira különböző súlyú harangot, hogy túl nagy súlya miatt némelyiket két szerzetes is alig képes megszólaltatni, nem a gyakorlati szükség, hanem a fülek különcsége kíván. […] Ciszterci: Amiként azok a szavak, melyek nem épülésre szolgálnak, gyűlöletesek, helyesen mondatnak gyűlöletesnek azok a művek is, melyek nem tartoznak a gyakorlati szükségletekhez. Hogy egyelőre ne beszéljek a többiről: aranyat őrölni és a megőrölttel nagy kezdőbetűket festeni, mi ez, ha nem haszontalan és gyűlöletes munka? (LEHMANN-BROCKHAUS, 3058–3060. sz.)

6.1.5. A citeaux-i generális káptalan intézkedései 1134 1. Városokban, várakban, falvakban nem építhetők a mi rendházaink, hanem csak az emberekkel való érintkezéstől elzárt helyeken. 10. Az oltárok leplei között […] selyemből való ne legyen. 20. Megtiltjuk, hogy szobrok vagy festmények legyenek templomainkban vagy a monostor bármely épületében, mivel amikor ilyenekre törekednek, gyakran elhanyagolják a jámbor szemlélődés hasznosságát vagy a szerzetesi súlyú fegyelmet. Megtartjuk azonban a fából készült kereszteket.

106

A szépség és hasznosság szembeállítása Bernát nyomán.



31. […] Ha valaki a káptalan statútumai ellenére merészkedne építkezni, minden felmentés kizárásával bontsák le az épületeket, s vesszen kárba a kiadás és a munka. 80. Az üvegablakok fehérek legyenek, keresztek és festmények nélkül. {94} 1192 A longpont-i dormitóriumot három éven belül igazítsák a rend előírt formájához, tekintettel arra a határozatra, melyet a kötelességekről hoztunk, és arról, hogy ne építsenek. A longpont-i apát pedig, aki ilyen épületet emelt a rend formája és szokása ellenére, negyven napig székéből letétessék, hat napig enyhe büntetésben, ebből egy napig kenyéren és vízen. Ha ezt [ti. az átépítést] netán e határidőn belül nem tennék meg, tovább senki ne aludjék benne, és a következő káptalanban az apát ezért bűnbocsánatot kérjen. (MORTET–DESCHAMPS, 301)

6.1.6. Abélard 1072-ben született a bretagne-i Palais-ban. Szülővárosában, majd Párizsban tanul, s ott kezd el tanítani is. Héloise iránti szerelméért bosszúból a lány nagybátyja, Fulbert párizsi kanonok kasztráltatja. 1118-ban StDenis-be vonul vissza, de hamarosan menekülnie kell. Ekkor kolostort alapít. Mint a nominalizmus filozófiájának képviselőjét, Clairvaux-i Bernát hevesen támadja. 1141-ben a sens-i zsinaton elítélik és hallgatásra kötelezik. Haláláig, 1142-ig Petrus Venerabilis fogadja be Clunybe. Héloise, volt szerelme és felesége egy női kolostor apátnője lett, levelezésükben Abélard e kolostor számára regulákat is alkot 1136 körül. A kápolna díszei szükségesek, nem feleslegesek; inkább tiszták, mint drágák legyenek. Tehát semmi se legyen benne aranyból vagy ezüstből egy – vagy ha szükséges, akár több – ezüstkelyhen kívül. Selyemből ne legyenek ékességei a stólákon és kendőkön kívül. Ne legyenek benne faragott képek. Csak egy fakeresztet állítsanak fel az oltárnál, amelyre, ha esetleg rá kívánják festeni a Megváltó képét, ezt nem kell megtiltani. Az oltárok pedig semmiféle más képet ne kapjanak. A monostor érje be két haranggal. (Nyolcadik levele Héloise-hez, avagy az apácák regulája: MORTET–DESCHAMPS, 45)

6.1.7. Hugues de Fouilloi 1100 körül Fouilloi-ban, Corbie közelében született. 1153-ban egy közeli társaskáptalan priorja lett, ott is halt meg 1174 körül. De claustro animae (A lélek kolostorkertje) című írása a kolostor szimbolikus magyarázata. Arról, hogy azoknak, akik építeni kezdenek, az alapfal helyét ki kell keresniük. Akik építeni kezdenek, azoknak ki kell keresniük az alapfal helyét, nehogy a fölébe rakott fal romba dőljön. Ezért azok, akik szilárdan akarnak építeni, épületük alapját, miután a földet kiforgatták és kihányták, nagy fáradsággal keresett, erős sziklára szokták rakni. A különféle épületek rendeltetése háromféle. Tágas palotákat építenek ugyan maguknak a királyok, ámde házaik az ő sírjaik mindörökké. {95} A püspökök olyan házakat építenek, melyek nagyságban nem maradnak el a templomoktól, s abban lelik örömüket, ha festett hálószobáik vannak, s itt a képeket szép színű ruhákba öltöztetik. A koldus ruhátlanul tér be, és üres hassal kiált a kapunál. Ó, csodálatos, de romlott élvezet! A festett fal bíborba és aranyba öltözött trójaiakat hordoz, a keresztényektől megtagadják az ócska rongyokat. A görög hadseregnek fegyvereket adnak, Hectornak aranytól ragyogó pajzs adatik,107 a kapunál kiáltó szegénynek pedig nem nyújtanak kenyeret, és hogy megmondjam az igazat, gyakran megrabolják a szegényeket, és a köveket meg fákat ruházzák. A városházákat oszlopokkal díszítik, kapuzatokat építenek a házak elé, melyek bár inkább beengednék, mint kizárnák a szegényeket! A szerzetesek olyan kerengőket csinálnak maguknak, melyekben megélhet a külső ember, de bárcsak olyan kerengőket csinálnának, melyekben a belső ember rendezetten élhet! Némely szerzetesek tornyokat építenek, hogy biztonságosabban raboljanak, mások csak az élvezetekben és hiábavalóságokban lelik örömüket; ismét mások, nehogy a hatalmasok legyőzzék őket, szükségükben és félelmükben nem szűnnek meg fáradozni. (MORTET–DESCHAMPS, 91 skk.)

6.1.8. Alexander Neckam 107

Utalás a világi művészetben gyakori, a trójai mondakör epikus feldolgozásai által ihletett ábrázolásokra.



1157-ben St-Albans-ban született, ott töltötte ifjúságát, és a közeli Dunstable-ban lett iskolamester. 1180 tájától 1186-ig Párizsban tanult. Műveiben erős természettudományos érdeklődés nyilvánul meg. 1217-ben halt meg. A dolgok természete című enciklopédikus fő művét a XII. század végén írta. Az épületekről. Hogy mily nagy az emberi különcség, azt részben megmutatják azok a gyönyört hajszoló kiadások, melyeket a kérkedő dicsekvés hiábavalóan költ és pazarol az épületek fölösleges felszerelésére. A csillagokat fenyegető tornyokat emelnek, melyek meghaladják a Parnasszus csúcsait. A Nísa orma ámul, hogy az emberi fáradozás létrehozta csúcsokkal többé nem érhet fel; a természet azon panaszkodik, hogy felülmúlja a művészet. Vajon a magas tornyok építői, akiknek hazájuk ez a ködös levegő, arra törekednek, hogy lakóhelyeiket avagy házaikat elvigyék innen? Vajon hadat üzennek nekik azok, akiknek ők is szolgáik? Ó, különcség, ó, hiúság, ó, különc hiúság! Az ember, az állhatatlanság betegségében fáradozván Rombol, majd épít, ami szögletes azt lecsiszolja.108 (A dolgok természete, 172: MORTET–DESCHAMPS, 179)

108

Horatius, Epistolae, l. I, ep. I, v. 100 (Horváth István Károly ford.).


4. fejezet - A GÓTIKA MŰVÉSZETE {96} A XII. század közepe táján Franciaország központi területén, Ile-de-France-ban alakul ki az új stílus, a gótika művészete. A XII. század elején hatalma megerősítéséért vívott harcaiban a királyi hatalmat segítette az északfranciaországi városi polgárság kommunamozgalma. Nem véletlen tehát, hogy a művészeti tevékenység legfontosabb központjai e városok lettek. A gótikus művészet legnagyobb hatású alkotása, a katedrális, városban épül, városi környezetet kíván meg. Fokozatosan háttérbe szorulnak a szétszórtan fekvő nagy kolostori központok, és felváltják őket a városokban létrejövő művészeti centrumok. A gótika művészetszemléletének kiindulópontja nem a Bernát által képviselt konzervatív álláspont. A művészetről alkotott ítéletek megalapozásában nagyobb szerephez jutnak a skolasztikus filozófia új törekvései. Mindenekelőtt a Párizs környéki St-Victoire-kolostor iskolája hat erősen a korai gótikára, s egyúttal kapcsolatot teremt a román kor művészetével is. A gótikus művészet kezdettől fogva sokkal inkább a román kori kezdemények továbbfejlesztése és összegezése, semmint eredményeinek megtagadása. Az anyagi világ valóságos voltának bizonyos fokú elismerése egyúttal megteremti a lehetőséget a valóság fokozottabb figyelembevételére is, főleg a képzőművészetekben. Ez a tendencia a XII. század végén és a XIII. században, a skolasztika csúcspontján további ösztönzést is kap. A gótikus székesegyház Franciaországban a királyi hatalom szimbólumává fejlődik, s ezen épülettípus további terjedése mindenütt szoros kapcsolatban van a királyi hatalom megerősödésével. Ile-de-France-nak és közvetlen környékének határait akkor lépi át az új stílus, amikor Fülöp Ágost alatt, a XIII. század elején a király újabb nagy területeket von kormányzása alá. Hasonlóképpen terjed el Angliában, Spanyolországban is. Hogy Németország vagy Itália területén lassan hódított tért, és fejlődése más formákat öltött, az éppen az ottani viszonyoknak a franciaországiakétól való eltérésével magyarázható. A katedrális, valamennyi díszével, szobraival, faragványaival, építészeti tagozataival és üvegfestményeivel együtt, egyetlen egészként érvényesül. Román kori elődeihez hasonlóan az istenség lakóhelyét reprezentálja, de a változatos és buja pompa igényét felváltja a rendezettség, áttekinthetőség, harmónia követelménye. Az épületben működő erők kifejezésre jutnak a tagolás formáiban: a belső térben alárendelt téregységek sokasága helyett a tagolt tér egysége jelentkezik, a magasságba, az égi szférába vezető fény nem egyes tárgyakhoz tapad többé, hanem a tér egészét itatja át. Változnak a műalkotás létrejöttének körülményei is. Növekszik a művészi munka, az egyéni teljesítmény megbecsülése. A nagyarányú szintézis olyan technikai jártasságot és olyan differenciált munkaszervezetet követel, amelyhez nem elegendők többé az eddigi szervezeti és oktatási formák, hanem – a városokban kialakuló céhekhez hasonlóan – világi művésztársulások létrejöttét igénylik. A XII. század végétől kezdve egyetlen egységes, lépésről lépésre haladó folyamatban Saint-Denis-től és Chartres-tól Amiens-ig és Beauvaisig vezető láncolatban nyilvánul meg az új, a megbízótól kevésbé függő munkaszervezet és oktatási forma előnye. {97}

1. SUGER APÁT TEVÉKENYSÉGE SAINT-DENIS-BEN Ritka eset a művészetek történetében, hogy egy stíluskorszak kezdetét jelentős művészi értékű emlék és vele kapcsolatban keletkezett írott forrás is dokumentálja. A Párizs melletti Saint-Denis-apátság, a Capetingek ősi családi monostora a gótikus művészet születésének helye. A templom megújítása valószínűleg 1137 körül kezdődik, a nyugati rész újjáépítésével. Ezen a részen világosan felismerhetők az érett romanika művészetéből merített példák: a normandiai nyugati homlokzatok követése, a kapuzatok Languedocra és Burgundiára utaló díszítése árulja el a késő romanikában gyökerező, annak több irányzatát egybeötvöző mester forrásait. Az építkezések újabb szakaszában, 1140–1144 között egy másik, az előbbinél sokkal eredetibb és jelentősebb építőmester építi újjá a szentélyt. A hozzá csatlakozó kereszthajó nem maradt ránk, mert az 1231-ben kezdődött átépítéskor lebontották, míg a hosszházat csak elkezdték, de nem fejezték be a XII. században.


A GÓTIKA MŰVÉSZETE

Suger apát, Saint-Denis építtetője, korának egyik legmarkánsabb egyénisége. Fontos szerepet vállal a politikai életben, VI., majd VII. Lajos király központosító törekvéseinek egyik legfőbb támasza. A királyi hatalom megerősítésén munkálkodik kolostorán belül is. Már apáttá választása előtt a kolostor birtokainak visszaszerzésén, hűbérúri jogainak elismertetésén fáradozik. Végrehajtja kolostora reformját, s ezzel megszünteti a világiasságnak és lazaságnak azt a botrányos állapotát, amely a kortársak, főleg Clairvaux-i Bernát kritikáját hívja ki. Nem osztja ugyanakkor Bernát esztétikai nézeteit. Bár, mint életrajza megjegyzi, ő maga igen egyszerű és mértékletes volt, kolostorát – a Bernát által is megengedett kettősség szellemében – hallatlan fényűzéssel alakította át. Helyzete nem egyszerű, midőn belekezd az építkezésbe. Kolostorán belül is meg kell küzdenie a régihez ereklyeként ragaszkodó konzervatív ellenpárttal. Ezzel magyarázható bőséges, olykor naivan túlzó magyarázkodása a templom szűkösségéről, az átépítést javalló személyek nagy számáról, és ez indokolja a megvalósítás fokozatosságát is. A fő veszélyt azonban Bernát várható ellenkezése jelenti. Suger elsősorban őelőtte igyekszik tisztázni magát, nemcsak munkáiban, hanem az épületen elhelyezett feliratokban is. Nézeteinek fő forrása a kolostora védőszentjének ereklyéjeként őrzött mű: a Pseudo-Dionysius Areopagita-féle kézirat. Ennek becsét legjobban az mutatja, hogy amikor a Saint-Denis-ben menedéket talált Abélard a filológiai módszer korai alkalmazásával kimutatja az eredetéről szóló hiedelmek tarthatatlanságát, a szerzetesek egyhangú felháborodása elől hamarosan menekülnie kell a kolostorból. Suger számára előzményként a saint-victoire-i iskola módszere kínálkozik, így alkalmazza titulusaiban az anagógia módszerét. Ennek megfelelően minden földi tárgy fényessége által képes a szemlélőt a menny felé vezetni, éspedig olyan mértékben, amennyire maga is részesül a ragyogás képességében. Ezzel magyarázza Suger az arany, a drágakövek, a mozaik, az üvegfestészet iránti előszeretetét. Legfőbb törekvése fény – és mivel tudatában van törekvése újszerűségének –, új fény teremtése. Nyilvánvaló Suger tevékenységének reprezentatív jellege. Saint-Denis a francia királyság, a királyi család épülete, de emlékműve is. Mintaképei, versenytársai is a dinasztikus reprezentáció csúcspontjai. Suger szemei előtt Nagy Konstantinus, a Karoling-uralkodók és a bizánci császárok példája lebeg. Mindez azt is jelenti, hogy Suger, bár a nyugati kapu feliratában maga figyelmeztet a művészi munka fontosságára, valójában a régi típusú megbízót testesíti meg. Az építkezés részleteiről alig emlékezik meg, annál többet foglalkozik {98} azokkal a vonatkozásokkal, melyek az ő személyével vannak összefüggésben. Ebben olyan irodalmi előképek is befolyásolják, mint a római pápák tevékenységéről tudósító Liber pontificalis vagy Ostiai Leó beszámolója Desiderius montecassinói tevékenységéről. Teljes tudatában van tettei, alkotásai jelentőségének, s egyáltalán nem indokolatlanul igyekszik elhárítani a dicsekvés vádját. Suger 1081 táján született, és 1151-ben halt meg. Fiatalon került Saint-Denis-be, a XII. század első évtizedében. A királyi család bizalmasa. Már korán fontos egyházi és világi feladatokat kap. 1122-ben választják apáttá. Reformját 1127-ben hajtja végre. Fő célja a királyság erősítése. Házasságot közvetít VII. Lajos és Aquitániai Eleonóra között, s igyekszik megakadályozni elválásukat. 1147-től, mikor a király keresztes hadjáraton van, az ország régense. Fő műve VI. Lajosról írt történelmi munkája. Saját tevékenységéről két munkát is írt a negyvenes években, előbb, 1144. június 11-e után a felszentelésről szólót, valamivel később (az 1144/45– 1148/49 körüli időben) pedig a kormányzása alatt történt dolgokról tudósító munkát.

1.1. Könyve a kormányzása alatt történt dolgokról I. Kormányzásunk huszonharmadik esztendejében, midőn egy napon a generális káptalanban testvéreinkkel közös és magánügyeinkről egyaránt tanácskozván üléseztünk, ezek a kedves testvérek és fiaink állhatatos szeretettel kezdtek kérlelni: ne tűrjem, hogy oly sok fáradozásunk gyümölcse hallgatásom következtében észrevétlen maradjon. Inkább örökítsem meg tollal és tintával az utókor emlékezete számára azokat a gyarapodásokat, melyeket Isten bőkezűsége főpapságunk idején juttatott ennek az egyháznak, akár új birtokok szerzésében, akár az elvesztettek visszaszerzésében, de az újjászervezettek megsokasodásában is, valamint épületek emelésében, arany, ezüst, értékes drágakövek és a legkitűnőbb kelmék felhalmozásában. Ezért kettős jutalommal kecsegtettek minket: egyrészt, hogy ezzel a híradással rászolgálunk valamennyi minket követő testvér állhatatos imádságaira lelkünk üdvéért, másrészt, hogy e példánkkal Isten templomának gondozására buzdítjuk őket. Mi tehát éppoly jámboran, mint amilyen jámborak és ésszerűek voltak az ő kéréseik is, melyeket helyeselvén, nem hiú dicsőségre vágyva, sem nem az emberek dicséretében vagy múló fizetségben keresve jutalmunkat, nehogy halálunk után bárki, bármilyen fortéllyal megrövidítse az egyházat jövedelmeiben, nehogy egy rossz utódunk hallgatása következtében veszendőbe menjenek azok a hatalmas gyarapodások, melyeket 72 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


kormányzásunk idején Isten bőkezűsége juttatott nekünk, tisztes és hasznos dolognak tartottuk, hogy kortársainknak éppúgy, mint az utókornak, beszámoljunk, és méltónak tartottuk, hogy a maga helyén megkezdjük elbeszélésünket a Szent Dionysius, Rusticus és Eleutherius mártírok1 minket gyermekkorunktól öregségünkig tápláló templomának testéről, épületeinek emeléséről éppúgy, mint városkájáról, vagyis első székhelyéről, annak szomszédságáról és jövedelmeinek megsokasításáról. 24. A templom díszítése. Miután tehát jövedelmeink növekedését ily módon felsoroltuk,2 belefogunk az épületeken végzett munkáinkról szóló megemlékezésbe, hogy ezzel hálát adjunk a mindenható Istennek mi is, utódaink is, s azok kedvét a jó példa arra serkentse, hogy folytassák, vagy ha szükséges, befejezzék. Nem szabad félni semmiféle szükségtől, sem pedig bármely hatalomnak akármiféle gáncsoskodásától, ha a szent vértanúk iránti szeretetből, semmivel sem törődve, vagyonunkból nekik áldozunk. {99}

SAINT-DENIS, AZ APÁTSÁGI TEMPLOM ALAPRAJZA. A KORAI ÉPÜLET JELZÉSE: DŐLT VONALKÁZÁS, A SUGER-FÉLE ÉPÜLET: PONTOZVA {100} Először tehát, amint Istentől vezettetve munkához láttunk, a régi anyagok elöregedése és az egyes helyeken fenyegető repedezés miatt áhítattal helyreállíttattuk a templomot, és arannyal meg drága festékekkel kifestettük, különböző vidékekről a feltalálható legjobb festőket fogadván fel. Ezt annál szívesebben végeztem, mert mikor még az iskolában tanultam, vágytam arra, hogy valamikor megtehessem. 25. A templom első bővítése. Midőn ezt már sok költséggel befejeztük, hozzáláttam, hogy megtoldjam a nemes és isteni kéz által felszentelt monostort.3 Isteni akarat vezetett, mivel ünnepnapokon, tudniillik Szent Dionysius A saint-denis-i hagyományok szerint védőszentjük azonos a Pál apostol által megtérített Dionysius Areopagitával, ez a kolostorban őrzött görög kéziratok szerzőjével és Párizs első keresztény püspökével, aki legendája szerint Domitianus alatt, a Montmartre hegyén halt vértanúhalált két társával együtt. 2 A 2–23. fejezetek az apátság birtokainak újjászervezését tárgyalják. 3 A hagyományok szerint I. Dagobert (629–638) bazilikáját 636-ban Krisztus maga szentelte fel oly módon, hogy a templomszentelési szertartás közben megjelent. 1



ünnepén és vásárkor4 meg több más napon gyakran láttuk és éreztük is alkalmatlanságát – a hely ugyanis oly szűkös volt, hogy az asszonyok a férfiak fején, mintha padlón járnának, futottak az oltár felé, sok fájdalom árán és zajos háborgással –, de bátorított a bölcs férfiak tanácsa és sok szerzetes könyörgése is azért, nehogy Istennek és a szent mártíroknak ellenszenves legyen ez a dolog. Káptalanunkban is, a templomban is Isten kegyelmét kértem, hogy „aki a kezdet és vég, az Alfa és az Omega”, a jó kezdetet a jó véghez egészséges középpel kapcsolja, s ne űzze el a templom épületéből a vérrel mocskolt férfiút,5 aki egész lelkével inkább akarja elérni azt, mint a konstantinápolyi kincseket.6 Tehát a kapukkal díszített első bejárathoz járultunk, és lebontván egy bővítést, melyről úgy tartották, hogy Nagy Károly építtette egy meglehetősen tiszteletreméltó alkalomból – mivel atyja, Pipin császár a saját atyja, Martell Károly bűnei miatt kívül, a kapuk bejáratában hason és nem hanyatt fekve temettette el magát –, erre vetettük kezünket, és mint ez a templom testének bővítéséből, a bejárat és a kapuk megháromszorozásából, magas és méltó tornyoknak emeléséből kitűnik, buzgón munkálkodtunk. 7 26. A felszentelés. Elértük, hogy Szent Romanus kápolnáját8 Istennek és szent angyalainak szolgálatára Hugó roueni érsek9 és több más püspök felszentelte. Mily titkos, emelkedett s mily alkalmas ez a hely a szent dolgok végzésére, megtudták azok, akik itt Istennek szolgálnak, és míg áldozatot mutatnak be, mintha félig máris a mennyekben lakoznának. Ugyanazon felszentelési ünnepség alkalmával, a templom alsó hajójában mindkét oldalon egy-egy kápolnát – az egyik oldalon Szent Hippolitusét és társaiét, a másik oldalon Szent Miklósét – szentelt fel a tiszteletre méltó Manasse meaux-i10 és Péter senlis-i püspök.11 {101} Midőn hármuk egyetlen és dicsőséges körmenete Szent Eustachius kapuján kivonult, a főkapuk előtt elhaladva, az éneklő papságnak és az ujjongó népnek tömegével, élén a felszenteléshez készülődő püspökökkel, harmadszorra beléptek az egynyílású temetőkapun, melyet a régi épületből az újba helyeztünk át. És mikor az ünnepség művét a mindenható Isten dicsőségére már véghezvittük, és a püspökök kissé kipihenték fáradalmaikat, mi pedig a felső részen készültünk munkálkodni, ők szívélyesen buzdítottak, hogy fáradtság, pénzszűke vagy bármitől való félelem ne szegje kedvünket. 27. Az aranyozott bronzkapuk. A főkapukat pedig, melyeken a Megváltó szenvedése, feltámadása és mennybemenetele van ábrázolva, bronzöntőket hívatván és szobrászokat választva 12 sok költséggel, nemes előcsarnokhoz méltóan emeltük, nagy összeget fordítva aranyozásukra. Ugyanígy másik újat is készíttettünk a jobb oldalra, baloldalt pedig a régieket13 helyeztük el a mozaik alatt, amelyet itt, mint a szokásokkal ellenkező újdonságot, készíttettünk és rakattunk a kapu ívébe.14 A templom díszére és – ha a szükség megköveteli – hasznára úgy rendeltük, hogy a homlokzat felső részén torony váltakozzék védőpártázattal. És hogy ne menjen feledésbe, aranyozott rézbetűkkel a felszentelés évét is felírattuk ekképpen: Annak a templomnak, mely őt táplálta, nevelte, Ékesitése miatt fáradt Sugerius.15 Mind megadá néked, mi tiéd, Dionysius, és kér, Járj közben, hogy a részét megkaphassa a mennyben. Egyezer és száznegyvenedik volt éve az Úrnak, Ünnepi áldást nyert ebben az évben a mű.

A kapukon pedig ez a vers van: Bárki, ha azt kutatod, mi ad értéket: kapuinknak Saint-Denis-ben évente három alkalommal tartottak híres vásárt. Jel 21,6. – Utalás Dávid személyére. Vö. 1Kir 5,3; 1Krón 28,3. 6 Suger Dávid királlyal azonosítja magát. Bizánc mintakép-szerepéről vö. 191. jegyzet. 7 A Karoling-kori építkezés Fulrad apát alatt folyt (felszentelése: 755). 1948-ban a nyugati homlokzat alapfalait is kiásták. Itt kis méretű, poligonális apszis került elő, melynek bejárata északon volt. Itt lehetett Kis Pipin sírja. 8 A nyugati rész emeleti kápolnáját. 9 Hugues d’Amiens roueni érsek (1130–1164). 10 1134–1158. 11 1134–1151. 12 Tudatos megkülönböztetés művész és mesterember között. 13 A régi kapuk Karoling-koriak voltak, a mester(?), Airardus szerzetes ábrázolását és névfeliratát is tartalmazták. 14 A kaputimpanon mozaikkal való díszítésének ötletét Suger itáliai élményei sugallhatták, esetleg Desiderius példája ihlette, aki Montecassinóban honosította meg a mozaikművészetet. 15 Nevének metrikai problémáját Suger is úgy oldja meg, hogy az első szótagot hosszúnak tekinti. 4 5



Munkáját nézd, árát és aranyát ne csodáljad. Fénylik a mű nemesen, és melynek fénye nemes, Töltse be fénnyel az elmét, hogy igaz fény útja nyomában Menjen előre igaz fényig, hol igaz kapu Krisztus. Jelzi emitt az aranykapu hűen, hogy milyen ott benn, Mert anyag által lustán hág fel az ész a magasba, És a letört föltámad láttán ennek a fénynek.16 És az ajtószemöldökön: Vedd ez áldozatot, nagy bíró, Sugeriustól, Kérlek, végy be saját nyájadba kegyelmesen engem.

{102} 28. A felső rész hozzáépítése. Ugyanabban az évben, a mű nagy szentségén és sikerén felderülvén, siettünk elkezdeni a felső részen17 a szent kiengesztelés kamráját, melyben megváltásunk állandó és gyakori áldozatát titokban, a tömeg alkalmatlankodása nélkül kell bemutatnunk. És mint ez megtalálható az e felső rész felszenteléséről írott műben, Isten közreműködésével, magunknak és dolgainknak jólétében, testvéreinkkel és a segítő szerzetesekkel együtt, megadatott nekünk az a kegyelem, hogy ezt a szent, dicsőséges és híres munkát jól véghezvigyük. Annál inkább hálásak vagyunk Istennek és a szent mártíroknak, mivel oly sokáig késlekedvén, a mi időnknek és fáradozásunknak tartották fenn a tennivalókat. „Mert ki vagyok én, vagy melyik az én atyám háza”,18 hogy ily nemes, ily kedves épületet akár elkezdeni merészeltem, akár befejezésében reménykedtem, hacsaknem az isteni kegyelem és a szent mártírok segítségében bízva s magamat teljesen, testben és lélekben ennek a munkának szolgálatába állítván. Ám aki akaratot adott, megadta a képességet is, s mivel jó művet akartunk, ez Isten segítségével megvalósult. Hogy ezt a dicső művet mily mértékben óvta az ily dolgokban munkálkodó isteni kéz, az is bizonyítja, hogy három év és három hónap alatt 19 megadatott nekünk teljesen tető alá hozni ezt a nagyszerű művet a kripta mélyétől boltozatainak legfelső csúcsáig, oly sok ív és oszlop váltakozásával ékesen. Ezért az előző felszentelés felirata, egyetlen szónyi toldással, közli ennek az évét is, ily módon: Egyezer és száznegyvennégy volt éve az Úrnak, Ünnepi áldást nyert ebben az évben a mű.

A felirat verseihez még ezeket írattuk hozzá: Majd ha az új hátsó részt és elejét egyesítjük, Fényes a csarnok már, tündöklik közepén. Mert fénylik, ha a fényeshez kötöd azt, ami fénylő, És új fényárban20 fénylik a mű nemesen, Mely kormányzásunk idején épült fel egészen, És aki élén állt, én vagyok az, Sugerus.21 Mivel semmit sem kívánok inkább az ég alatt, mint hogy növeljem dicsőségét annak az anyaszentegyháznak, amely gyermekkoromban anyai szeretettel táplált, háborgó ifjúkoromban befogadott, érett fővel pedig A kapu felirata a st-victoire-i filozófiai iskola anagogikus módszerét követi. Vagyis a szentélyrészen. 18 1Kir 18,18. 19 Suger a hármas számmal (a Szentháromság szimbóluma) is isteni közreműködést jelez. Valójában egy hónap híján négy év alatt épült fel a szentély, ami nem kevésbé bámulatos teljesítmény. 20 Az új fény nemcsak az új szentély fényessége, hanem egyben az új stílusra is vonatkozik. 21 Me duce – vö. a Te duce fordulatról: 66. jegyzet. Suger mecénási öntudatára mi sem jellemzőbb, mint hogy ezt az eredetileg a császárra, majd Krisztusra utaló fordulatot végül magára vonatkoztatja. Montecassinót ismerte, járt is ott, Ostiai Leó művét is olvashatta. – A felirat tudósít Suger-nek a hosszházra vonatkozó terveiről is. 16 17



hatalmasan megerősített, az egyház és ország előkelői közé helyezett, készen álltunk arra, hogy meggyorsítsuk az előrehaladást. A munka befejezésének szenteltük magunkat, és azon küzdöttünk, hogy megépítsük és bővítsük a templom kereszthajójának szárait, oly formában, hogy összekössék a korábbi és későbbi művet. {103} 29. Mindkét munka folytatása. Mikor ez meglett, bizonyos személyek rábeszélésére a homlokzati rész tornyainak folytatására fordítottunk gondot, s az egyik oldalon levő már készen volt. Ekkor, amint hisszük, Isten akarata vonzott bennünket arra, hogy a templom középső részét, melyet hajónak neveznek, elkezdjük felújítani, és a kétfelől már megújított épülethez hasonlóvá tegyük és vele kiegyenlítsük azt. Eközben mégis meg akartunk őrizni legalább valamennyit a régi falak részeiből, melyekre, régi írók tanúsága szerint, legfőbb papként az Úr Jézus Krisztus tette a kezét, hogy az egykori felszentelésnek járó tiszteletből a folytatásaként elkezdett modern munkának is megmaradjon azzal való folytonos összetartozása. Ennek a változásnak az oka ez volt: ha a tornyokkal egyidejűleg, közben a templom hajóján is dolgozunk, készüljön el a mi terveink szerint, akár a mi időnkben, akár utódaink alatt, következzék is be később vagy bármikor bármilyen kellemetlenség. Mert e dolgok szerzőit semmilyen kellemetlenség nem gyötörheti inkább, mint az, ha az új és régi munka összekapcsolása hosszú halasztást szenvedne. De mivel már megkezdtük a mellékhajók kiszélesítését, vagy mi, vagy azok, akiket az Úr kiválaszt, az ő segítségével véghez is visszük. A múltra való emlékezés ugyanis a jövendő megmutatása. Más nagy dolgok mellett a jóságos Isten majd csak ad valakit a csodálatos üvegablakokhoz is a mesterek, a bőséges zafírüveg-anyag meg a befejezésükhöz szükséges körülbelül hétszáz vagy annál is több librányi készpénz előteremtésére. Nyilván nem fogja eltűrni, hogy ez hiányozzék, „Ő ugyanis a kezdet és a vég”.22 30. A templom ékességei. Szükségesnek tartottuk elkezdeni a templom azon ékességeinek leírását is, melyekkel a mi kormányzásunk idején díszítette az isteni kéz egyházát, melyet jegyesének neveznek, nehogy belopózzék a feledés, az igazság ellensége, és elvegye a cselekvésre ösztönző példát. Urunkat, a háromszor áldott Dionysiust annyira jóságosnak valljuk és hirdetjük, mint ahogy hisszük, hogy annyit tett Isten előtt, annyi és oly nagy dolgot kieszközölt, hogy templomának százszor annyit lehettünk volna hasznára, mint ahogyan tettük, ha ebben az emberi törékenység, az idők változandósága, az erkölcs állhatatlansága nem akadályozott volna meg. Mégis, ezek azok, amiket Isten segítségével neki megszereztünk. 31. A szentély arany oltártáblája. Arra a táblára, amely az ő legszentebb teste előtt23 áll, becslésünk szerint 42 márka aranyat fordítottunk, és sokféle drágaköveknek tömegét: annyi jacintust, rubint, zafírt, smaragdot, topázt és sok különböző nagyságú gyöngyöt, amennyit soha nem reméltünk fellelhetni. Láthattál királyokat és hercegeket meg sok előkelő férfiút, amint példánkat követve, megfosztották kezüket gyűrűiktől, és gyűrűik aranyát, köveit és drága gyöngyeit a szent mártírok iránti szeretetből a táblára alkalmaztatni kívánták. Ugyanígy érsekek és püspökök felszentelési gyűrűiket itt biztonságba helyezvén, ezeket jámboran Istennek és szentjeinek ajánlották. Drágakőárusoknak is oly nagy tömege özönlött hozzánk különböző országokból és nemzetekből, hogy már nem {104} akartuk megvenni, amit ezek mindenki más segítségével eladni igyekeztek. E táblán ezek a versek vannak: Mennyeknek kapuját, ó, nagy Dionysius, tárd fel, S vedd védelmedbe Suggeriust kegyesen. És ki magadnak az új házat kezem által emelted, Intézd el nékem, hogy befogadjon az ég. És e helyett lakomázzam a mennynek asztala mellett, Minden jelképnél jobb az, amit kifejez.

Mivel pedig védőszentjeink szent testeit a felső boltozaton illett elhelyeznünk,24 amilyen nemes módon csak tudtuk, és mivel szentséges szarkofágjuknak egyik oldalsó tábláját nem tudni, mely alkalommal, elvitték, mi 15 márka aranyat fizetvén, gondoskodtunk róla, hogy túlsó oldalát és felső borítását alul is, felül is mintegy negyven unciányiból bearanyozzák. Rézből öntött és aranyozott táblákkal és csiszolt, a felső boltozatok közelében felerősített kövekkel is körülvétettük, továbbá egymás után következő kapukkal is, hogy ezek elhárítsák a nép tömegeit, úgy, hogy a tiszteletre méltó személyiségek, amint illik, magukat a szentek testeit tartalmazó edényeket láthassák nagy áhítattal és könnyontással. A szentek sírjain pedig ezek a versek vannak: Jel 21,6. Vagyis a Szent Dionysius-oltáron, amely a szent sírjának közelében állt. 24 Az ereklyéket ezüstszarkofágokban, melyek a boltozatról eredetileg láncon függtek, 1144-ig a Karoling-kori kriptában őrizték. Ekkor Suger az új szentély közepére hozatta őket. 22 23



Ott, ahol égi had áll őrt, szenteknek pora mellett, Sír és jajgat a nép, s tíz hangon szólal a kórus. Lelkeikért hoz áldozatot oly sok kegyes ember, És ha nekik tetszik, vétkükre bocsánatot adnak. Szentek testei békén nyugszanak ebben a földben, Útjukon ők vigyenek, ha könyörgünk oly sok imával. Ím, menedéket az erre jövőknek nyújt e jeles hely, Oltalmat nyer a vétkes, nem bír véle a bosszú.25 32. Az aranyfeszület. Nekifogtunk, hogy elménket egészen ennek szentelve, ahogyan csak tudtuk, feldíszítsük az életet adó, imádandó keresztet, Megváltónk örök győzelmének üdvözítő zászlaját, melyről így szól az apostol: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi urunk Jézus Krisztus keresztjében”, 26 s amely annál dicsőségesebb, mivel nemcsak embereknek, hanem még az angyalok előtt is megjelenik az emberfiának jeleként az égben, a végső veszélyben.27 Szüntelenül köszöntjük azt András apostollal: „Üdvözlégy kereszt, melyet Krisztus testével szenteltek meg, s melyet tagjai díszítettek gyöngy helyett.” 28 Mivel ezt véghezvinni, ahogyan akartuk, nem tudtuk, tehát ahogyan legjobban tudtuk, úgy akartuk, s Isten segítségével fáradoztunk rajta. Ezért mindenfelé sok {105} gyöngyöt és drágakövet kutattunk fel, magunk is, küldötteink is. Ehhez a díszítéshez olyan értékes arany- és drágakő anyagot készítettünk elő, amilyent csak tudtunk, s különböző vidékekről igen jó mestereket hívtunk be. Ezeknek szorgalmas és türelmes munkával a tiszteletre méltó keresztet hátoldalán kellett a csodálatos drágakövekkel díszíteniük. Elöl pedig, vagyis a miséző pap felé néző oldalon, megváltó Urunk imádandó képét kellett ábrázolniuk, szenvedése emlékére, mintha még mindig a kereszten szenvedne. Bizony, ugyanezen a helyen Szent Dionysius ötszáznál több éve, Dagobert idejétől kezdve egészen a mi időnkig nyugodott. Nem akarunk elhallgatni egy vidám, de nemes csodát, melyet itt tett velünk az Úr. Mikor ugyanis drágakövek hiányában elakadtam a munkában, és többről nem is tudtam gondoskodni – mert ritkaságuk megdrágítja őket –, íme, két rend három apátságából, Citeaux-ból meg ugyanazon rend29 másik apátságából és Fontevrault-ból jöttek a templom melletti kis szobánkba, és egy csomó drágakövet, jácintot, zafírt, rubint, smaragdot, topázt ajánlottak nekünk megvételre, annyit, amennyit alig reméltünk tíz év alatt találni. Akiké ezek voltak, Thibaut comestől30 kapták alamizsnaként, ez pedig bátyja, István angol király31 útján nagybátyja, a megboldogult Henrik angol király32 kincseiből kapta, aki azokat egész életében csodálatos serlegekben halmozta fel. Mi pedig, megszabadulván a drágakövek keresésének terhétől, noha jóval többet értek, Istennek hálát adva, négyszáz librát adtunk értük. Nem csupán ezeket, hanem más drágakövek és gyöngyök nagy és drága tömegét adtuk a szent dísztárgy befejezésére. Úgy emlékezem, ha nem tévedek, tiszta aranyból körülbelül nyolcvan márkát használtunk fel. A négy evangelistával díszített talpat és a legfinomabb módon zománcozott oszlopot, melyen a szent kép áll, és rajta a Megváltó történetét az Ótestamentum allegóriáinak bizonyságaival megjelölve, az Úr halálára letekintő képekkel díszített felső fejezettel együtt, több, hol öt, hol hét lotaringiai aranyművessel alig két év alatt befejeztethettük.33 Hogy tehát egy ilyen és ennyire szent tárgy díszét fokozza és magasztalja, Megváltónk kegyelme Jenő pápa urunkat a szent húsvét megünneplésére hozzánk vezette,34 mint ez szokása a Franciaországban időző római pápáknak Szent Dionysius apostolsága iránti tiszteletből, ahogyan ezt elődeitől, Calixtustól és Incétől is láttuk.35 A pápa e napon a keresztet ünnepélyesen megáldotta. Juttatott bele egy részt saját kápolnájából „az Úr igazi keresztje, mely minden gyöngyöt felülmúl” felírással, és Szent Péter kardja, valamint a Szentlélek által nyilvánosan, mindenki jelenlétében megátkozott mindenkit, aki abból {106} bármennyit is elvenne vagy rá vakmerően kezet emelne. Mi pedig ezt ráírattuk a kereszt aljára.

Utalás az ereklyékhez kapcsolódó asylum-jogra. Gal 6,14. 27 Utalás Constantinusnak Maxentius felett aratott győzelmére (312). 28 András apokrif evangéliuma. 29 Vagyis a ciszterciek. 30 IV. Thibaut, Blois, Chartres és Champagne grófja (1090 k.–1152). 31 1135–1154. 32 I. (Beauclerc) Henrik (sz. 1068, uralkodott: 1100–1135). 33 Suger leírása illik a rokon stílusú és szintén a Maas-vidéki ötvösség körében keletkezett, alighanem a st-denis-i mintakép nyomán készült saint-bertini kereszttalpra. 34 III. Jenő (1145–1154) St-Denis-ben: 1147. 35 II. Calixtus (1119–1124) és II. Ince (1130–1143). 25 26



33. Ezután, mert midőn a kolostorba léptünk, ennek ajánlottak fel, igyekeztünk feldíszíteni Szent Dionysius főoltárát, melynek csupán a Kopasz Károly36 által készíttetett elülső táblája volt meg. Mindkét végére aranytáblákat helyezvén, egy még ékesebb negyediket is hozzátéve, körülvétettük, hogy az egész oltár aranyosnak látsszék. Végeihez pedig, nehogy valamikor elvigyék őket, Fülöp fia, Lajos király 37 húszmárkás arany gyertyatartóit állítottuk, rájuk jácintokat, smaragdokat és más drágaköveket raktunk, és elrendeltük, hogy még gondosan keressenek ide helyezendő köveket. Ezeknek a tábláknak a versei így szólnak. A jobb végén: Sugerius, az apát helyezé oltárra e táblát Ahhoz, amelyet előbb Károly adott, a király. Méltatlant méltóvá tégy, ó, Mária, tűnjék Jóság kútfeje mellett bűne királynak, apátnak.

És baloldalt: Hogyha e szép oltárunkat bárki gazul kirabolná, Vesszen, mint Júdás, kárhozzék ugyanúgy.

A csodás művű és pazarló pompájú hátsó táblát pedig, mivel mesterei barbárok és a mieinknél mértéktelenebbek voltak,38 domborművekkel formában és anyagban is megnemesítettük, úgy, hogy egyesek azt mondhatták volna: „Az anyagot felülmúlta a munka.”39 Felhasználtattunk itt sok dolgot a szerzeményeinkből, és az egyház felszereléséből is több darabot, melyeket féltettünk az elkallódástól, így egy törött talpú aranykelyhet és másokat is. És mivel az anyagnak, aranynak, drágaköveknek, gyöngyöknek változatossága semmit sem mond a szemnek, s a mű, mely csak a művelteknek érthető, felirat nélkül nem könnyen fogható fel, bár gyönyörűséges allegóriák fényében ragyog, ezt a betűkre bíztuk. Verseket írtunk ezért rá, melyek ezt elmondják, hogy világosabban értsék meg őket. Krisztus előtt a tömeg fennszóval zengi: hozsánna. Mindenekért igaz áldozatot szerzett vacsoráján. Megváltója világnak, lám, felvette keresztjét. Ábrám áldozata Krisztus testére a jelkép. Áldoz Melchisedek, örvend Ábrám diadalján. Rúdon emelt fürtként keresik Krisztust a kereszttel.40 {107} Gyakran szemléltük tehát az anyaegyház iránti szeretettől vezettetve ezeket a különféle új és régi liturgikus tárgyakat, miközben szemügyre vettük, hogyan lehetne az aranyoltárra helyezni Szent Eligius csodálatra méltó keresztjét41 a kisebbekkel együtt, valamint azt a semmivel össze nem hasonlítható tárgyat, melyet közönségesen Cristának neveznek,42 szívből fohászkodván és ezt mondván: „rakva vagy mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, tarsiskővel és ónixszal, berillusszal, zafírral, gránáttal és smaragddal.”43 A drágakövek ismerői előtt, legnagyobb csodálatukra, világos, hogy ezek közül, a karbunkulust kivéve, egyik sem hiányzik, sőt nagy bőségben vannak. Ezért, midőn Isten házának díszítése iránti szeretetből a drágakövek sokszínű szépsége olykor elvont a külső gondoktól, és tisztes szemlélődésre bírt, hogy a szent erények 843–877. VI. (Kövér) Lajos (1108–1137). Tudatos értékítélet a preromán stílus nyersebb, az anyagi pompát erősebben érvényesítő ízléséről. 39 Ovidius, Metamorphoses, II, 5. 40 A Suger által készíttetett oltártábla ábrázolásai két sort alkottak, ezek között tipologikus kapcsolat volt. Az egyes ábrázolások: Bevonulás Jeruzsálembe, Utolsó vacsora, Keresztvitel, Ábrahám áldozata, Melchisedek áldozata, A kánaáni hírvivők. 41 A szentként tisztelt Eligius a Meroving-kor legendás művésze. 588–659 között élt, 640-től Noyon püspöke volt. Mint a kovácsok és ötvösök védőszentjét tisztelték. Sok ötvösművet tulajdonítottak neki. 42 Az ún. Escrain de Charlemagne-ból ma csak csúcsdísze van meg a párizsi Bibliotheque Nationale-ban (Cabinet des Médailles). XVIII. századi ábrázolások tájékoztatnak ennek az oltárdísznek a formájáról. 43 Ez 28,13. 36 37 38



különbözőségeit az anyagi dolgokról a szellemiekre vigyem át, 44 úgy tetszett, mintha látnám időzni magamat a világnak valamely távoli részén, mely nincs egészen a föld mocskában, sem teljesen az égi tisztaságban, s Isten kegyelméből ebből az alsóbb szférából anagogikus módon át tudnék kerülni a magasabb rendűbe. Szoktam beszélgetni azokkal, akik Jeruzsálemben jártak, és nagy örömmel hallgatom azokat, akik számára megnyíltak a konstantinápolyi kincseskamrák és a Hagia Sophia díszei; vajon a mieink valamennyire is összehasonlíthatók-e azokkal? Midőn az ittenieket többre becsülték, láttuk, hogy a frankok iránti félelemből azokat a csodálatra méltó tárgyakat, melyekről korábban hallottunk, gondosan elrejtették, nehogy egyes ostobák erőszakos kapzsisága miatt a görögök és latinok felfogadott kísérete viszályra és botrányos háborúra keljen; mivel a ravaszság a görögök fontos jellemvonása.45 Ezért lehet, hogy több az, amit biztonságba helyeztek, mint az, amit a botrányok miatt őrizetlenül hagyva láthattak. Csodálatos és majdnem hihetetlen dolgokat hallottunk ugyanis több igazmondó férfiútól, így Hugó laoni püspöktől is, a Hagia Sophia és más templomok elsőbbségéről a mise celebrálásához szükséges ékességek tekintetében. Ha ez így van, s az ő tanúságuk nyomán elhisszük, hogy így van, ily felbecsülhetetlen és páratlan dolgokat ki kell hogy tegyenek sokak ítéletének. „Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.”46 Megvallom, nekem legfontosabbnak az látszott, hogy mind drágább és drágább dolgok legyenek mindenekelőtt a szentség szolgálatára. Ha Isten vagy a próféta parancsára aranymedencék, -mozsarak szolgáltak a bakkecskék, borjak, vörös tehenek vérének összegyűjtésére, mennyivel inkább kell aranyedényeket, drágaköveket, minden teremtmények közül a legbecsesebbeket szüntelen szolgálattal, teljes hittel Krisztus vérének felfogására használni.47 Bizonyos, hogy sem mi magunk, sem a mi dolgaink nem elegendők arra, hogy ily dolgokra szolgáljanak. Ha új teremtés folytán szubsztanciánk helyett a szent kerubokét és szeráfokét kapnánk, az is elégtelen és méltatlan lenne {108} egy ilyen kimondhatatlan áldozat szolgálatára, amilyen ez a bűneinkért adott engesztelés. A szigorúak48 ellentmondanak ennek, mondván, hogy ehhez a szolgálathoz elegendő a szent elme, tiszta lélek, hívő szándék. Mi is elismerjük, hogy elsősorban, főleg, kiváltképpen ezeknek kell jelen lenniük. Valljuk azonban, hogy sehol annyira, mint a szent áldozat szolgálatában, minden belső tisztaság, minden külső nemesség mellett a szent edények külső díszeinek is jelen kell lenniük. Mindenben a legillendőbb módon kell ugyanis szolgálnunk Megváltónkat, aki nem tagadta meg, hogy minket kivétel nélkül mindennel ellásson, aki saját természetét a mienkkel egyetlen és csodálatos egyedben egyesítette, „aki megígérte, hogy országát valóságosan birtokolni fogja, minket jobbja felől állítván”, a mi Urunk, „ki él és uralkodik mindörökkön örökké”. 49 33/a. A szent ereklyék iránti tiszteletből elkezdtük megújítani azt az oltárt is, melyet a régiek tanúsága szerint szent oltárnak50 neveznek (azt szokta ugyanis mondani Fülöp fia, a dicsőséges Lajos király, hogy mikor gyermekkorától kezdve itt nevelkedett, így mondták neki a kolostor vénei), mivel régiségétől, a hűséges őrzés hiányában s a gyakori mozgatás miatt, mely az ünnepi készülődés alkalmával következik be, amikor különböző ünnepeken más-más, a jelesebb ünnepeken ékesebb díszt raknak rá, kevésbé díszesnek tűnt. Az oltár csúcsán levő megszentelt porfírkő, mely nemcsak színének minőségével, hanem méretének nagyságával is nagyon illik ide, egy oly sok idő múltán nagyon megviselt, arannyal borított fakerettel volt körülvéve. A finoman szerkesztett keret elülső oldalán Szent Jakab apostol karja volt elhelyezve, ezt belül egy világos kristálynyíláson keresztül látható írás bizonyította. Ugyanígy a jobb oldalon István protomártír karjának elhelyezését, balra pedig Szent Vince levita és mártír karját igazolta felirat. Azt kívánván tehát, hogy e sok és szent ereklye védelme erősítsen minket, ha nem féltem volna Isten haragjától, arra ragadtattam volna magamat, hogy megnézzem és megcsókoljam azokat. Jámborságunkból bátorságot merítvén tehát, és megőrizve a régiségnek a hitelesség becsületét, megválasztottuk a szent ereklyék kivételének módját és napját, mégpedig szent mártírjaink vértanúságának napján, azaz október 9-én. […; az áthelyezés leírása] Az említett oltárt tehát középre vivén, aranyműveseket hívtunk, akik azokat a mélyedéseket, melyek felett a kristályok voltak, s melyek a szent karokat tartalmazták, a feliratokat eltávolítva, gondosan kinyitották, s mint reméltük, mindenki láttára, Isten oltalmával, mindent épségben megtaláltunk. Megtaláltuk az okát is annak, amiért az ereklyéket ezekben a mélyedésekben elhelyezték. Károly, a harmadik császár ugyanis, aki ezen oltár alatt nyugszik dicsőségesen eltemetve, császári rendelettel parancsolta meg, hogy lelke és teste védelmére az ereklyéket vegyék ki a császári kincstárból, és helyezzék melléje. Nem ok nélkül rendelte, hogy a szent oltár előtt éjjel-nappal szakadatlanul hét lámpa égjen ezüstedényekben, melyeket bizony rossz állapotban találtunk. Mert hitte, hogy testének is, lelkének is legfőbb reménysége a szent ereklyék elhelyezése. Ezek költségeire, valamint halálának évfordulóin az ünnepi {109} lakomák céljaira Rueil nevű birtokát rendelte függő aranypecséteivel. Ezért van az is, hogy majdnem hatvan Az anagogikus szemlélet alkalmazása. A Suger előtt lebegő mintakép a bizánci udvar pompája. Az egész mondat jellegzetesen a keresztes háborúk élményanyagában fogant, és érezteti azt a feszültséget, mely a IV. keresztes hadjárat során a Hagia Sophia kifosztásába torkollik. 46 Róm 14,5. 47 Parafrázis a Zsid 9,13–14-re. 48 Hivatkozás a luxus ellenzőire, mindenekelőtt Clairvaux-i Bernátra. 49 Mt 25,33 sk. – Tób 9,11; Jel 1,18; 5,14. 50 A Szentháromság-oltár vagy matutina-oltár alapítója Hilduin (814–841 k.). 44 45



különböző ünnepnapon e körül az oltár körül hat olyan nagy és tekintélyes gyertyát gyújtanak, amilyeneket máshol a templomban ritkán vagy sohasem állítanak. Ezért valahányszor Szent Dionysius oltárát, ugyanakkor ezt az oltárt is nemes felszereléssel ékesítik. Felállítottuk azt a csodálatos nagyságú keresztet is, mely az oltár és Károly sírja között van a magasban, s melynek közepén a közhiedelem szerint fennmaradt Matildis királynénak, a templomot alapító Dagobert király feleségének odaerősített nyaklánca. Egy másikat pedig Szent Dionysius oldalán állíttattunk fel – ez kisebb ugyan, de mint igen tapasztalt mesterek bizonyítják, egyik sem fényesebb nála – főleg a megszentelt vas nyakbéklyó tiszteletére, mely, mivel Glaucinus börtönében Szent Dionysius legszentségesebb nyakán volt, tőlünk éppúgy, mint másoktól, tiszteletet érdemel. Ugyanezen a részen a boldog emlékezetű, tiszteletre méltó corbie-i apát, Róbert,51 aki ebben a szent templomban tett fogadalmat, s ifjúkorától itt nevelkedett, s akit Isten akaratából mi javasoltunk a corbie-i kolostor apátjának, fogadalmának elismeréseként és az egyház sok jótéteményéért hálából egy szépen aranyozott ezüst oltártáblát készíttetett. 35. A testvérek kórusát is a ma látható formában átalakíttattuk, együttérezve fáradalmaikkal, mert akik állandóan a templom szolgálatában álltak, azoknak nagyon kényelmetlen volt, s olykor beteggé is tette őket a márvány és réz hidegsége. A konvent növekedése miatt meg is nagyobbíttattuk Isten segítségével. Felállíttattuk a régi szószéket is,52 mely csodálatos finomságú elefántcsont tábláinak napjainkban pótolhatatlan faragásával és régi történetek bemutatásával meghaladja az emberi ítélőképességet. Miután összegyűjtöttük azokat a táblákat, melyek régebben ládákban és ládák alatt elrejtve hányódtak, jobb oldalán helyreállítván a rézből csinált állatokat, nehogy ily sok és ily csodálatos anyag veszendőbe menjen, helyreállíttattuk, hogy tetején a szent evangéliumot olvassuk. Kormányzásunk kezdetén elhordattunk a templom közepéről egy korlátot, melynek sötét fala kettészelte a templom középhajóját, hogy az egyház nagyságának szépségét ilyen rekesztőfalak ne homályosítsák el.53 Ugyanígy felújíttattuk jeles rendeltetése és a mű értéke miatt a dicső Dagobert király nemes trónját is, melyben, mint a régiek említik, a frankok királyai kormányzásuk kezdetén szoktak ülni, hogy fogadják az előkelők hódolatát. Újraaranyoztattuk a szentély közepén levő sast54 is, mely csodálóinak gyakori érintése miatt elvesztette aranyozását. Sok, különböző nemzetiségű mesterrel új, gyönyörű változatosságú üvegablakokat festettünk, kezdve azzal, mely a szentélyfőben Jesse fáját ábrázolja, egészen a főkapu felettiig, mégpedig alul és felül egyaránt. 55 Az egyik, az anyagiaktól a szellemiekre hivatkozva, Pál apostolt ábrázolja, amint malmot hajt, a próféták pedig a malomhoz zsákokat hoznak. A tárgyát magyarázó versek ezek: {110} Hajtva a malmot, Pál, liszttől válaszd el a korpát. Mózesi törvénynek titkát tárjad elénk. Ily sok búzából korpátlan, tiszta kenyér lesz, Táplál vég nélkül minket s angyalokat.

Továbbá ugyanezen az ablakon, ahol elveszik a fátylat Mózes arcáról: Mit Mózes leplez, Krisztus tana azt fedi fel, Felfedvén Mózest, törvény tárul elő.

1127–1143. A Suger által helyreállíttatott ambo a XIII. századtól kezdve a szentélyrekesztőn, az ún. jubén állt. A hugenották zúzták össze. 53 A szerzetesek kórusának elkülönítésére szolgáló magas szentélyrekesztők lebontásában a térbeli egységre való törekvés nyilvánul meg. 54 Ma a párizsi Bibliotheque Nationale-ban (Cabinet des Médailles) őrzik. 55 A leírás alapján csak a szentély üvegablakai rekonstruálhatók. Ugyanezekből erősen restaurált részletek is fennmaradtak. Suger ablakainak igen nagy a jelentőségük a gótikus művészet ikonográfiai rendszerének kialakításában. 51 52



SAINT-DENIS, AZ APÁTSÁGI TEMPLOM SZENTÉLYE. ÜVEGABLAK RÉSZLETE (KÜNSTLE NYOMÁN) Ugyanezen az ablakon, a frigyláda felett: Frigyládát emel oltárává, ím, a keresztfa. Nagy frigyben halni itt az élet akar.

SAINT-DENIS, AZ APÁTSÁGI TEMPLOM SZENTÉLYE. ÜVEGABLAK RÉSZLETE (KÜNSTLE NYOMÁN) {111} Ugyanazon, ahol az oroszlán és a bárány felnyitja a könyvet: Mint bárány meg oroszlán nyitja a könyvet az Isten, Mert bárány vagy oroszlán testté válva az Úr.

A másik ablakon, ahol a fáraó leánya megtalálja Mózest a kosárban: Mózes a kisfiu itt e kosárban, és a királylány, őt aki ápolja, egyházunk maga az.



Azon az ablakon, ahol Mózesnak az Úr égő csipkebokorban jelenik meg: Mint ez a csipkebokor látszólag ég, de nem ég el, Ő is, telve az isteni tűzzel, ég, de nem ég el.

Továbbá azon az ablakon, ahol a fáraó lovasságával együtt a tengerbe fúl: Mint a keresztség, használ ez faraó seregének, Formájuk azonos, nem tér el, csak okuk.

Továbbá azon, amelyen Mózes felállítja az érckígyót: Mint ahogy érckígyó volt minden egyes kígyó megölője, Krisztus is úgy öli ellenségét fenn a kereszten.

Azon az ablakon, amelyen Mózes átveszi a törvényt a hegyen: Mózes törvényét kegyelemmel élteti Krisztus. Éltet a szent kegyelem, árt a betű egyedül.

Mivel sokat érnek csodás munkájuk miatt, és sokba került a színes zafírüveg anyaga, ezek megőrzésére és javítására egy mestert, ugyanígy az arany és ezüst felszerelésekhez is egy ügyes ötvöst fogadtunk fel, akik kapják meg prebendáikat56 és amit még ezen felül rendeltünk, tudniillik az oltár alamizsnáiból és gabonát a testvérek közös magtárából. Elrendeltük, hogy a műalkotások gondozását sohase hanyagolják el. Hét gyertyatartót is készíttettünk zománcozott és kitűnően aranyozott munkával, mivel azok, amelyeket Károly császár adott Szent Dionysiusnak, régiségük miatt tönkrementek. 34. A Szent Dionysius iránti kötelező tiszteletből arany- és drágakő edényeket is szereztünk az Úr asztalának szolgálatára, azokon felül, melyeket a frankok királyai és a hívek a templomnak erre a célra adományoztak. Egy 140 unciás aranykelyhet készíttettünk, drágakövekkel, jacintusokkal és topázokkal díszítve, annak pótlására, mely elődünk idején zálogtárgyként veszett el. {112} Szent Dionysiusnak ajánlottunk fel egy prasiuskőből hajó alakra kivájt edényt is a császárnő 57 koronájának virágaival együtt. Ezt Fülöp fia, Lajos király körülbelül tíz éve zálogban hagyta, s mikor ezt bemutatni hozták nekünk, a király engedelmével hatvan márka ezüstért vettük meg. Ez az edény a drágakő minősége és egész nagysága miatt is csodálatra méltó. Szent Eligius zománcmunkája díszíti, melyet mindenki igen szépnek ítél. Egy másik, pintes nagyságú edényt berillből vagy kristályból Lajos királynak Aquitánia királynője, 58 aki akkor új felesége volt, adta első útjakor. Szeretetének jeleként a király nekünk, mi pedig urainknak, a szent mártíroknak adtuk, az Úr asztalára való áldozatként. Ennek az adományozásnak a sorát magán a drágakövekkel és arannyal díszített edényen jeleztük, kis versekben: Ezt az edényt jegyese, Aanor adta Lajos királynak – Mitadolus a nagyapjának, a király nekem, a szenteknek meg Suger.

A művész alkalmazásának korai módja a kanonoki ellátás biztosítása. Matilda (1102–1167), I. Henrik angol király lánya, V. Henrik német császár felesége (1114), majd Geoffroy, Anjou grófja felesége. 58 Aquitániai Eleonóra, VII. Lajos felesége. 56 57



Az említett oltár céljára szereztünk egy szardonixból, vagyis szarduszból és ónixból készült értékes kelyhet is, 59 melyben a szardusz vörös színe az ónix feketeségével úgy váltogatja a sajátságát, mintha egyik a másiknak tulajdonságát bitorolná. Hozzátettünk egy másik, amfóra formájút is, 60 mely csak anyagában, nem formájában volt hasonló. Ennek ezek a versei: Istennek kell adnunk drágakövet s aranyunkat, Úrnak ajánlom én, Sugerius ez edényt.

Ugyanilyen szolgálatra fordítottuk örömmel azt a szép palackot is, amelyet nekünk Thibaut, Blois grófja abban a tokban küldött el, amelyben neki Szicília királya adta. Ugyanoda helyeztük azokat a kristályedénykéket is, melyeket kápolnánkban az oltár mindennapi szolgálatára rendeltünk. Ugyanígy egy a faragó és csiszoló által csodálatosan elkészített porfíredényt61 is, miután hosszú évek óta a szekrényben volt, amfórából arannyal és ezüsttel sas formájúra átalakítva, az oltár céljaira alkalmaztunk, és e verseket írattuk rá: Foglalatot nyert, lám, ez a kő ékkővel, arannyal, Márvány volt, de ezért márványnál becsesebb.

Mindezekért a mindenható Istennek és a szent mártíroknak hálát adunk, mivel nem tagadták meg tőlünk, hogy bőven megajándékozzuk a legszentebb oltárt, melynek a szent regula előírása szerint, az ő akaratukból áldoztak minket gyermekkorunkban, s melyet becsülettel akarunk szolgálni. Mivel úgy véljük, hogy hasznos és tisztes dolog az isteni jótéteményeket nem elrejteni, hanem hirdetni, erre szánjuk azokat a kelméket, melyekkel kormányzásunk {113} alatt templomunk Isten keze által gyarapodott, kérjük, hogy ezeket állítsák ki halálunk évfordulóin az isteni fenség kiengesztelésére, a testvérek áhítatának fokozására és apát utódaink okulására. Annyi és oly nagy vétkemért és nagy bűnömért a megkésett és ritka bűnbánat nem adhat elégtételt, csak ha az egész egyház segítségére támaszkodunk.

1.2. A másik könyv, a saint-denis-i templom felszenteléséről II. […] Mivel tehát észak felől,62 az elülső részen, a főbejáratnál a főkapuk előcsarnokát kétoldalról sem nem magas, sem nem valami alkalmas, de beomlással fenyegető páros tornyok szorították össze, ezen a részen kezdtünk serényen dolgozni Isten segítségével, elkezdve az egyenesen kitűzött hajó 63 és a kettős tornyok igen erőteljes anyagi alapozását. Még erősebb volt azonban a lelki fundamentum, melyről ezt mondják: „Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus.”64 Isten beláthatatlan bölcsességében és töretlen segítségében bízva, annyira előrehaladtunk ebben a nagy és költséges munkában, hogy midőn keveset költöttünk, sokban szűkölködtünk, midőn aztán sokat végeztünk, semmiben sem szenvedtünk szükséget, sőt még meggazdagodva vallhatjuk: „a mi alkalmatos voltunk az Istentől van.” 65 Isten adományából felfedeztük ugyanis a legszilárdabb anyagnak egy olyan új bányáját, amilyen és amennyi korábban ezen a vidéken soha nem volt. A kőművesek, kőtörők, kőfaragók és más munkások bőven tódultak, mert ettől éppúgy, mint más aggodalmainktól, az Istenség megszabadított minket, és akaratát úgy szolgálta, hogy minket megerősített, a hiányzó dolgokat meg rendelkezésünkre bocsátotta. Összevetettem ezeket a csekélységeket a legnagyobb dolgokkal, s láttam, hogy Salamon kincsei sem lettek volna inkább elegendők az ő

Ma: Washington, National Gallery of Art. A párizsi Louvre-ban. 61 A párizsi Louvre-ban. 62 Ennek a helynek az értelmezése eltérő. Panofsky szerint Suger szimbolikusan beszél a nyugati homlokzattal kapcsolatban északról. Crosby ásatásai szerint a bejárat valóban észak felől esett (vö. 153. jegyzet). 63 Utalás a Karoling-kori épületrész szabályos, a tengely egyeztetésének feladatát sikerrel megoldó folytatására. 64 1Kor 3,11. 65 2Kor 3,5. 59 60



templomához, mint a mieink ehhez a műhöz, ha a munkának ugyanaz a szerzője, Isten, szolgáinak oly sok dolgot elő nem készített volna. A szerző és a munka azonossága okozza a munkás elégedettségét. 66 Ilyenféle teendők között elsősorban a régi és új épület összeegyeztetésén és összekapcsolásán fáradoztam. Gondolkodtunk, töprengtünk, kutattunk sok távoli vidék különböző területein, honnan szerezhetnénk márványvagy márványhoz hasonlóan ragyogó oszlopokat.67 Midőn pedig ilyet nem találtunk, s már elménkben és lelkünkben elfáradtunk, egy maradt hátra, hogy Rómából szerezzük be őket, ahol ugyanis Diocletianus palotájában és más termákban gyakran láttunk csodálatos példányokat, s a Földközi-tengeren át biztos hajókon, onnan az Angol-tengeren és a Szajna veszélyes kanyargóin keresztül hozassuk el ezeket nagy költségen barátainkkal és a szomszédos ellenséges szaracénokkal.68 Sok éven, hosszú időn át aggódtunk gondolkodva, kutatva, midőn a Mindenható {114} bőkezűsége hirtelen letekintve fáradozásunkra, szép és kitűnő oszlopokat fedezett fel előttünk, mindenki ámulatára és a szent mártírok érdemeire való tekintettel, amit sem nem gondolhattunk, sem nem sejthettünk. […] A földjeinkkel határos Pontoise város közelében levő csodálatos kőbánya helyén egy nem a természettől való, hanem az ember munkájával készített mély völgy feküdt, mely eddig semmi jelentősebbet nem termett, s a malomkerék-faragóknak biztosította keresetét régi idők óta. Úgy véljük, hasznosságának kezdetét mintegy első áldozatként Istennek és a szent mártíroknak egy ily nagy és szent épület számára tartogatta. Valahányszor pedig oszlopot69 húztak ki rájuk hurkolt kötelekkel a mélyedés aljáról, a jámbor lakosok, mieink és a szomszédságból származók, nemesek és nemtelenek egyaránt, karjukkal, mellükkel és izmaikkal a köteleknek feszülve, az igavonó állatok helyett húzták ki azokat; s a város közepén levő lejtőnél a különböző szolganépek, mesterségük eszközeit otthagyva, saját erejüket nem kímélve szálltak szembe az út nehézségével, annyi segítséggel kedveskedvén Istennek és a szent mártíroknak, amennyivel csak tudtak. 70 IV. […] Az után a felszentelés után, melyet a legfőbb fenség segítségével az első részben Szent Romanus és mások kápolnáinál ünnepeltünk, buzgalmunk, melyet a siker is serkentett, de mert a szűkösség a Szentek Szentjében is már oly sok ideje és oly elviselhetetlenül szorongatott, arra irányult, hogy felhagyva az említett munkával és a tornyok felső részének befejezését is elhalasztva, hozzáfogtunk, hogy minden munkát és költséget tehetségünk szerint az anyaegyház bővítésére fordítsunk, azt bölcsen minél szebbé és dicsőségesebbé tegyük, hálából azért, hogy az isteni ítélkezés nagy királyok és apátok ily csekély utódjának ekkora munkát tartogatott. Tervünket közöltük jámbor testvéreinkkel is, akiknek „szíve égett Jézusért, míg beszélt nekik az úton”.71 Istentől vezettetve, mérlegelvén, azt választottuk, hogy azon áldás miatt, melyet, mint tiszteletre méltó írások bizonyítják, az isteni hatalom a régi egyháznak felszentelésekor saját kezűleg adott, ennek megszentelt köveit mint ereklyéket hordjuk át, s ezt az új részt, melyet csupán kényszerítő szükségből kezdünk el, a hosszúság és szélesség szépségével igyekezzünk nemessé tenni. Miután ezt megtanácskoztuk, elhatároztuk, hogy eltávolítjuk egészen az alatta levő kripta72 felszínéig azt a boltozatot, amely a szent uraink testét tartalmazó apszist fedte, s amely az új, magasabbtól méretében különbözött. Így a kripta felső része a két lépcsőn érkezőknek padlózatként kínálkozott, és lehetővé tette, hogy a szentek arannyal és drágakövekkel díszített szarkofágjait emelkedettebb helyen szemléljék az ide járulók.73 Bölcsen gondoskodtunk arról is, hogy a felső oszlopok és középső ívek által, melyeket a kriptában megalapozott alsók fölé kellett helyezni, a régi templomhajó közepét geometriai és aritmetikai eszközökkel kiegyenlítsük az új bővítés közepével, s arról is, hogy az új mellékhajók méreteként a régiek méretét alkalmazzuk. Kivétel az az ívesen körbefutó, kápolnákból álló, elegáns és dicséretes bővítés, mely szentséges {115} ablakainak teljes, csodás és szakadatlan fényével hatva át a belsőt, ragyog szépségében.74 […] V. Három éven keresztül buzgólkodtunk tehát a mű befejezésén, sok költség árán, a mesterek népes tömegével, télen-nyáron, nehogy Istennek joggal panaszolhassuk: „Tökéletlennek láttak engem a te szemeid.” 75 Az ő segítségével annyira előrehaladtunk, hogy az isteni dolgok hasonlatosságára megalapíttatott „az egész föld

Jellemző Suger-nek a művészi munka hierarchiájáról alkotott nézeteire: ő ugyanúgy csak eszköz Isten kezében, amint művészei meg az ő eszközei. 67 Monolit oszlop Suger épületeiben csak a Karoling-kori hajót és a nyugati előcsarnokot összekötő, a XIII. században lebontott szakaszban állhatott. 68 A szállítás leírása Ostiai Leó művének ismeretére utal. 69 A szállítási nehézségek miatt már a bányában félig vagy egészen készre faragják a köveket. 70 A kocsikultusz példája Suger számára Montecassino. Ugyanekkor Chartres-ral kapcsolatban is említik ezt a szokást. 71 Lk 24,32. 72 A mai kripta eredetileg Hilduin apát 832-ben felszentelt kápolnája. 73 Vö. 170. jegyzet. 74 Ez azon ritka helyek közé tartozik, amelyek valamelyest betekintést nyújtanak a mesterek munkájába. A kripta körüljárójába lenyúló pillérek alapozásai régi falak. Mivel Hilduin kápolnájának tengelye erősen eltér a főtemplométól, az építészek nehéz feladat előtt állnak. A tengely kitűzése normális viszonyok között alighanem egyszerűen egy vonalba állított cölöpökkel vagy kifeszített zsinórral történt, ez azonban az álló épületek között nem lehetséges, ezért alkalmaznak geometriai és aritmetikai eljárást. Hogy az épületen kívül mennyire nem tudják a legegyszerűbb méréseket sem elvégezni, arra a compostelai példa utal. Vö. 71. l. 75 Zsolt 138(139),16. 66



öröme, a Sion hegye, a szélső észak felé, a nagy királynak városa”, 76 amelynek „közepette az Isten nem rendül meg”,77 hanem nem tartja méltatlannak, hogy a bűnösök kérésein megindulván, megbékéljen és kiengesztelődjék a bűnbánók illatozó áldozataitól. A templom közepét tizenkét, az apostolok számát jelző oszlop emelte a magasba, s ugyanannyi mellékhajóoszlop jelzi a próféták számát, 78 ahogyan a lélekben építő apostol mondja: „immár nem vagytok jövevények és zsellérek, kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Krisztus, akiben az épület szép rendben rakatván”, minden építkezés, akár lelki, akár anyagi, „nevekedik szent templommá az Úrban. Akiben mi is”, mint tanuljuk, minél magasabban, minél megfelelőbben építünk anyagokból, annál inkább „együtt építtetünk Isten hajlékává a Lélek által” 79 lelkileg. […] Nem tartottuk méltónak elhallgatni azt sem, hogy miközben az említett új bővítés munkája fejezetei és felső ívei által legnagyobb magasságához közeledett, de az egyenként boltozott főívek még nem kapcsolódtak egymáshoz a boltozatok csúcsán,80 szörnyű és szinte elviselhetetlen vihar tört ki, nagy felhőkkel, szakadó esővel és igen nagy szélviharral, mely annyira megerősödött, hogy nemcsak erős házakat, de kőtornyokat és faerődítményeket is összetört. A vihar idején egy napon, a dicső Dagobert király halálának évfordulóján, 81 midőn a tiszteletre méltó Geoffroy chartres-i püspök82 éppen az ő lelke üdvéért mondott ünnepi konventi misét a főoltárnál, az ellenkező irányú szélrohamok akkora nyomása csapott rá az említett ívekre, melyeket állvány nem támasztott, s melyeket az ellenállásban dúcolás sem segített, hogy ezek szánalmasan remegni kezdtek, és ideoda hajladozván, azonnali vészes bedőléssel fenyegettek. Mikor a püspök is felrettent ezeknek az íveknek és a tetőzetnek a mozgására, áldó kezet terjesztett arrafelé, és az agg Szent Simeon karját nyújtotta kitartóan áldva. Nyilvánvalóan nem az ő állhatatossága, hanem egyedül Isten könyörületessége és a szentek érdemei következtében kerültük el a beomlást. (E. PANOFSKY, Abbot Suger on the Abbey Church of St-Denis and its Art Treasures, Princeton, 1946) {116}

2. GÓTIKUS KATEDRÁLISOK 1145-ből több olyan levél is fennmaradt, mely az úgynevezett kocsikultuszról tudósít. Ugyanebben az időben ír Suger is hasonló szokásról, hogy tudniillik egy-egy templom oszlopainak szállításakor igavonó állatok helyett hívő laikusok fogták be magukat a kocsik elé. A barátja, Geoffroy de Leves által építtetett Chartres-ban – és ennek nyomán más építkezéseken is – ez a szokás rendszeres és egyházilag szabályozott formát ölt. Suger-nek és körének példája az új építészet kvalitásainak értékelésében is megnyilvánul, mint például Auxerre esetében. Ritkán értesülünk a stílusváltozások sajátosságairól. Ezért igen értékes Gervasiusnak a canterburyi székesegyház újjáépítéséről szóló beszámolója, amely nemcsak a Franciaországból érkezett, a korai gótika stílusát elsőként közvetítő sens-i Vilmos mester tevékenységéről tudósít részletesen, hanem összehasonlítást tesz a régi és új templom épülete között is, meglepő pontossággal jellemezve a román stílus és gótika eltéréseit. A krónika szerzője feltűnően jártas az építéstechnikában, szabatosan és értelmesen alkalmazza az egyes épületrészek elnevezését. Gervasius két Vilmosához hasonlóan az új típusú, tekintélyes építőmesteri vonások hordozója az a mester is, aki a Neckar menti Wimpfenben, Párizsból érkezvén, meghonosítja az ott a XIII. század közepén újszerűnek látszó gótikát. A krónikaíró mondja ki ennek a stílusnak egykorú, szülőhelyére és fő központjára utaló megjelölését, az opus francigenum kifejezést. Forrásaink, ha csak jelzésszerűen is, egyúttal azt is sejtetik, hogy a katedrálisok művészete mellett a XIII. századtól kezdve létezik egy másik stílusváltozat is, amely főleg Dél-Franciaországban, Itáliában, Németországban honosodik meg, s mellyel szoros rokonságot mutat a kolduló rendek művészeti tevékenysége is. Ez a katedrálisokkal szemben redukciót jelentő stílusváltozat érvényesül a sok tekintetben a világi építészet példája nyomán is induló ferences és dominikánus építészetben.

2.1. Zsolt 48,3. Zsolt 46,6. 78 A számszimbolika nagy szerepet játszik Suger-nél. 79 Ef 2,19–22. 80 A felső ívek valószínűleg a homlokíveket jelentik, míg a főívek a bordákkal lehetnek azonosak. A boltozat építése már elkészített tetőzet alatt folyik. Fontos technikai megjegyzés, hogy a bordákat külön falazták, s a boltsüvegeket nyilván csak elkészültük után töltötték ki fallal. 81 1143. január 19. 82 Geoffroy de Leves (1116–1149). 76 77



2.1.1. Hugó roueni érsek Theodericusnak, az amiens-iak püspökének Krisztusban mindig sikert kíván Hugó, a roueniak főpapja. – Nagyok az Úr művei, kifürkészhetetlen az ő akarata. Chartres-nál kezdtek először alázatosan kocsikat és gerendákat cipelni a templom munkáihoz, s alázatuk csodákkal is ékeskedik. Ez az ismert hír mindenfelé elterjedt, s végül a mi Normandiánkat is föllelkesítette. A mieink tehát, miután áldásunkat vették, odamentek és teljesítették fogadalmukat. Ezután hasonló formában kezdtek egyházmegyénkben püspökségeinken keresztül anyaegyházunkhoz is jönni, oly feltétel mellett, hogy senki ne jöhessen az ő gyülekezetükbe, ha előbb nem gyónt és nem nyert feloldozást, ha nem tette le haragját és rosszakaratát, s akik előbb ellenségek voltak, egyetértésben és szilárd békében egyesüljenek. E feltételekkel elöljárót állítunk nekik, akinek vezetésével alázattal és csendben húzzák vállukkal kocsijaikat, és vezekléssel, könnyek között mutatják be áldozatukat. Az említett három dolgot, vagyis a gyónást és feloldozást, a minden rosszakarattól mentes egyetértést és az idejövetel alázatát meg az engedelmességet kívánjuk meg tőlük, midőn hozzánk jönnek, s ha e hármat hozzák, {117} kegyesen fogadjuk, feloldozzuk és megáldjuk őket. Mikor így kioktatva útnak erednek, mivel a mi templomainkban is, amily gyakran csak lehetséges, csodák történnek, némelyeket magukkal hozott betegeik közül, akiket mint nyomorékokat cipeltek ide, egészségesen visznek haza. Mi is megengedjük a mieinknek, hogy püspökségeinken kívülre menjenek, de megtiltjuk nekik, hogy kiközösítettekhez vagy tilalom alatt állókhoz menjenek be. Ezek az Ige megtestesülésének 1145. évében történtek. Béke veled. (Hugó érsek Theodericus amiens-i érsekhez: MORTET–DESCHAMPS, 66)

2.1.2. Auxerre Az auxerre-i püspökség krónikáját a IX. századi Henrik püspök kezdte el, művét utódai egészen 1593-ig folytatták. Hogy miként szélesítette ki [Noyers-i Hugó] az auxerre-i templom83 régi részének homlokzatán az ablakokat és üvegezésüket, hogy a templom, mely a régiek szokása szerint mindeddig igen homályos volt, teljesebb fényben ragyogjon; miként helyezett át két oltárt, melyek kétoldalt a templom elülső részén álltak, ahol most az oldalsó kapuk vannak, s a templom szélességét nem kis mértékben csökkentették, majd a ma is meglevő kapukat építette; miként töltette fel földdel és padlóztatta ékesen a templomot, mely jóval mélyebb volt; s tette roppant mértékben nemessé cseréptetőivel; s más nagyobb dolgokat, melyeket püspöksége idején hasznosan és bölcsen véghezvitt: mindezeket, mivel nem teljesen hallottuk, vagy a hallottakat, emlékezetünk gyengülésével, nem úgy őriztük meg, ahogyan voltak, nehogy a valóság útjáról letévedjünk, való dolgok helyett kéteseket állítván, ezúttal elhagyjuk elbeszélésünkből. (Az auxerre-i püspökök tettei: MORTET–DESCHAMPS, 68)

2.2. Egy korai gótikus építkezés: Canterbury 2.2.1. Gervasius 1141 körül Kent grófságban született, 1163-ban lépett a canterburyi kolostorba, ahol 1210 körül halt meg. Krónikáját 1185 után kezdi, ennek egy része a templomégésről és az újjáépítésről szól. Az isteni Ige kegyelmének 1174. évében Isten igazságos, bár titokzatos ítélete folytán leégett Krisztus temploma Canterburyben, azaz felszentelésének 44. évében az a dicső kórus, amelyet Konrád prior igyekezete és gondja fejezett be nagyszerűen. […]84 {118} A testvérek mégis tanácsot kerestek, de nem találtak, miképpen vagy mily megfontolásokkal lehetne helyreállítani a leégett templomot. A templom oszlopai ugyanis, melyeket közönségesen pilléreknek neveznek, 85 a tűz túlságos heve következtében a gyengeségtől csalóka módon roskadozván, alig voltak képesek megállni, s mindenki, aki bölcsebb volt, tartózkodott attól, hogy igaz és hasznos tanácsot adjon. Francia és angol mesterembereket hívtak tehát össze,86 de a tanácsadásban ezek sem értettek egyet. Egyesek ugyanis azzal kecsegtettek, hogy az említett oszlopokat a felső építmény károsodása nélkül helyre lehet hozni. De mások, ellentmondván ezek érveinek, azt mondták, ha a szerzetesek biztonságban akarnak élni, az egész templomot Az auxerre-i székesegyház újjáépítése: 1183–1206. A Lanfranc-féle székesegyházhoz épített szentélyt 1130-ban szentelték fel. 85 Gervasius tudja, hogy mi a különbség pillér és oszlop között, de a választékosabb, klasszikus kifejezést használja. 86 A szakértői tanácskozás korai példája. 83 84



tanácsos lerombolni. Ez a szó, még ha igaz volt is, őket mégis fájdalommal töltötte el. Nem csoda. A szerzetesek ugyanis nem remélhették, hogy egy ilyen nagy munkát, bármilyen emberi képességgel is, az ő életükben be lehetne fejezni. A többi mesteremberrel együtt jött pedig egy sens-i87 is, Vilmos nevű, módfelett serény, a fa és kő finom mestere. A többieket mellőzve, ezt vették fel munkára élénk elméje és jó híre miatt. Rá és az isteni gondviselésre bízták a mű véghezvitelét. Miután a szerzetesekkel több napot eltöltött, és gondosan megnézte a megégett fal felső és alsó, belső és külső részeit, egy ideig hallgatott arról, mit készül tenni, nehogy őket, amily kicsinyhitűek, az eredmény még súlyosabban lehangolja. Mégis, nem késett vagy maga, vagy mások által előkészíteni mindazt, ami a munkához szükséges volt. Mikor azonban úgy látta, hogy a szerzetesek valamennyire megvigasztalódtak, megvallotta, hogy a tűzben megsérült pilléreket és mindent, ami felettük volt, tanácsos lebontani, ha biztonságos és utolérhetetlen munkát akarnak a szerzetesek. Az érveléstől meggyőzve és főleg biztonságot kívánva, mégis hozzájárultak ahhoz a műhöz, amit megígért. Így türelmesen, bár nem szívesen, beleegyeztek, hogy a leégett kórust lebontsa. Hozzáfogtak tehát, hogy tengeren túli köveket keressenek. A hajók megrakására és kirakására, a habarcs és a kövek szállítására igen ötletesen csigákat készített.88 A kövek alakítására szolgáló formákat89 is átadta az összesereglett kőfaragóknak, és ily módon serényen más dolgokat is előkészített. A bontásra ítélt kórust tehát lerontották, és abban az évben ezenkívül mást nem is csináltak. Mivel pedig az új művet más állapotra változtatták, nem tartottam haszontalannak, hogy leírjam a régi állapotot s azután az újat. A tiszteletre méltó énekeskanonok, Eadmerus, leírja műveiben a rómaiak módjára90 csinált régi templomot, melyet Lanfranc érsek, érseksége kezdetén leégve találván, alapjaitól kezdve lebontott. Azt olvastuk, hogy Krisztus temploma harmadszor égett le. Először akkor, midőn Szent Elfegus vértanút a dánok elfogták, és elnyerte a vértanúság koronáját.91 Másodízben, amikor Lanfranc caeni apát elfogadta a canterburyi egyház érsekségét.92 Harmadízben pedig Richárd érsek és Odo prior idejében. Ez utóbbit ugyan nem olvastuk, hanem, ami siralmasabb, saját szemünkkel láttuk. Most tehát ideiktatom a régi templom leírását, ahogyan azt Eadmerus leírja. […] Mivel tehát a már-már lerombolandó templom leírása, melyet a lehetőség szerint lerövidítettem, eljutott a vértanú sírjáig, mely a templom végében volt {119} elhelyezve, érjen véget a templom utolsó részében. Bár ez egy kicsivel többre terjedt, mint terveztem, mégis sokat elhagytam belőle, abban az igyekezetben, hogy röviden szóljak. Ki volna ugyanis képes arra, hogy egy ilyen és ily nagy templom oly sok változatosságát, oly sok elágazását és zegét-zugát megírhassa vagy akár elmondhassa? Most hát elhagyván azokat, amik nekünk nem szükségesek, gyürkőzzünk neki merészen a régiek lebontásának és minden új dolog csodás felépítésének, és lássuk, mit tett időközben mesterünk, Vilmos. Amint sokkal előbb már mondtam, elkezdte az új munkához szükséges dolgokat előkészíteni és a régieket lebontani. Ezek közepette telt el az első év. A következő évben, vagyis Szent Bertin ünnepe után, a tél beállta előtt négy pillért, azaz mindkét oldalon kettőt emelt, a tél elteltével kettőt állított melléjük, hogy mindkétfelől három legyen sorban, ezek és a mellékhajók külső fala fölé illő módon megszerkesztette az íveket és boltozatot, azaz mindkétfelől három zárókövet. Zárókövet az egész cibórium helyett írok, mert a középen elhelyezett zárókő a mindenfelől jövő részeket bezárni és erősíteni látszik.93 Ezek közben telt el a második év. A harmadik évben kétfelől két pillért állított, melyek közül a két szélsőt körben márványoszlopokkal díszítette, és mivel bennük kellett találkoznia a főhajónak és a kereszthajónak, ezeket főpillérekké tette. Miután ezekre elhelyezte a záróköveket, és megcsinálta a boltozatot, a nagy toronytól az említett pillérekig, vagyis a kereszthajóig, az alsó trifóriumot sok márványoszloppal szőtte át. E felett más anyagból egy másik trifóriumot

Sens Saint-Denis és Chartres mellett a harmadik jelentős korai gótikus építkezés. Az építtető, Henri le Sanglier, Suger barátja. Vilmos mester valószínűleg ennek az építkezésnek a műhelyéből indult. 88 A mechanikai eszközök alkalmazása fontos szerepet játszik a gótikus építészeti technikában. Tervezésük az építőmester feladata. 89 A kőrészletek profiljához készített sablonokat. 90 A román kor stílusának egykorú elnevezése. 91 Augustinus érsek 597-ben épített templomát Odo érsek (942–959) alatt felújítják. Erről szól a XI. századi Eadmer leírása. Az épületet egy 1067-i tűzvész teljesen elpusztítja. 92 Lanfranc érsek (1070–1089) Normandiából érkezett. Előbb Bec kolostorában élt, majd 1067-től a Hódító Vilmos által alapított caeni StÉtienne-kolostor apátja volt. 93 Gervasius jól ismeri a boltozástechnikát, tudatosan alkalmazza a szakkifejezéseket. Ívek (arcus) = boltozati bordák; boltozat (fornix) = az ezektől független, utólag megépített kitöltő falazat. A boltozat egészét cibóriumnak nevezi, ugyanúgy, ahogyan az oltárok felé állított baldachinokat hívják. A boltozat lényeges része a zárókő, melyet – pars pro toto – az egész szakasz jelölésére is használ. 87



és felső ablakokat alkalmazott.94 Ezután a nagy boltozatnak három zárókövét, tudniillik a toronytól a kereszthajókig, felépítette. Mindezek számunkra és mindenkinek, aki látta, páratlanoknak és igen dicséretre méltóknak tetszettek. Ily dicsőséges kezdettől felvidulva és az eljövendő befejezés jó reményét érezve, lelkünk égő vágyával sürgettük tehát a munka befejezését. Eközben eltelt a harmadik év, és kezdetét vette a negyedik. Ennek nyarán a kereszthajótól kezdve tíz pillért, vagyis mindkétfelől ötöt emelt. Közülük a két elsőt, a másik kettővel szemben, főpilléreknek tette meg, márványoszlopokkal díszítve őket. Ezek fölé tíz ívet és boltozatot helyezett. Miután pedig mindkétfelől megcsinálta a trifóriumokat és a felső ablakokat, midőn az ötödik év kezdetén állványokat készített elő a nagy boltozat95 boltozásához, lábai alatt hirtelen eltörtek a gerendák, s vele együtt eső kövek és fák között földre zuhant a felső boltozat fejezeteinek magasságából, vagy 50 lábnyiról. A ráeső fáktól és kövektől súlyosan megsebesülve, a munkára alkalmatlanná vált. Az ő kivételével senki nem sebesült meg. Egyedül a mesterrel szemben volt ily kegyetlen vagy Isten bosszúja, vagy a sátán irigysége. Az így megsebesült ember tehát, bár orvosoktól ápolva ágyban feküdt, abban a reményben, hogy visszanyeri egészségét, reményében csalatkozván, nem volt képes felépülni. Mégis, mivel a tél közeledett, s ajánlatos volt befejezni a felső boltozatot, a munka utolsó részét valamely igyekvő és tehetséges szerzetesre bízta, aki a habarcskészítőket irányította. Ez sok irigykedést és rosszakaratú cselekedetet okozott, mivelhogy őt, bár fiatal volt, nála hatalmasabbaknál és gazdagabbaknál okosabbnak tartották. {120}

CANTERBURY. A SZÉKESEGYHÁZ ALAPRAJZA {121} A mester ágyban fekve rendelkezett, hogy mit kell előbb, mit később tenni. Ekképp elkészült a négy főpillér közti boltozat, amelynek zárókövében mintegy a kórus és a kereszthajók látszanak egyesülni. 96 A tél előtt kétfelől két boltozatot is elkészítettek. A beálló erős esőzések azonban nem engedték meg, hogy több elkészüljön. Ezekkel telt el a negyedik év, és az ötödik vette kezdetét. Ugyanebben, vagyis a negyedik évben, 97 szeptember 16-án napfogyatkozás volt, mintegy a hatodik órában, a mester lezuhanása előtt. Érezvén tehát az említett mester, hogy az orvosok semmiféle mesterkedésétől vagy igyekezetétől nem gyógyulhat meg, lemondott a munkáról, s a tengeren átkelve, hazatért övéihez Franciaországba. Őt pedig a munka irányításában egy bizonyos másik Vilmos, születésére nézve angol, követte, kis termetű, de különféle munkáiban igen finom és megbízható. A felső trifórium az ablakok előtt húzódó, a normandiai templomokon a romanika óta alkalmazott galéria. Vagyis a főhajó boltozata. 96 A négyezetben egyesülő épületrészek leírása a gótikus építészetet jellemző egységes térszemléletre utal. 97 A datálás látszólagos ellentmondásának oka: Gervasius az előző mondatban az építkezésnek a munkakezdettől, 1174. szeptember 5-től számított ötödik évéről beszél, itt pedig a negyedik naptári évről. 94 95



Ez az ötödik év nyarán mindkét, vagyis a déli és északi kereszthajót is befejezte, és beboltozta azt a cibóriumot, amely a főoltár felett van, amit az előző évben, midőn már mindent előkészítettek hozzá, az esőzések akadályoztak meg. Továbbá kelet felé a templom toldalékaként alapozást készített, mert ott kellett újonnan megépíteni Szent Tamás98 kápolnáját. Itt jelölték ki a helyét, a Szentháromság-kápolnánál, ahol az első misét mondta, ahol könnyek és könyörgések között szokott leroskadni, s melynek kriptája alatt annyi év óta volt eltemetve. […] Feljebb mondtuk, hogy ama tűzvész után a kórusnak majdnem minden részét lebontották, s valamely fenségesebb forma új megoldására tértek át. Most pedig el kell mondanunk, miben különbözik a két épület. A pilléreknek, a régieknek éppúgy, mint az újaknak, ugyanolyan a formája, azonos a vastagsága is, de a hosszúságuk99 különböző. Az új pilléreket ugyanis csaknem tizenkét lábbal meghosszabbították. A régi fejezeteken lapos volt a megmunkálás, az újakon finom a faragás. Amott a szentély körül tizenkét pillér volt, itt tizennyolc. Ott az ívek és minden más laposak voltak, minthogy bárddal és nem vésővel faragták, itt mindenfelé szinte a szoborhoz hasonlóak.100 Ott egyetlen oszlop sem volt márványból, itt számtalan. Ott a szentélyen kívül, a körüljáróban lapos boltozatok készültek, itt bordákkal és zárókővel építettek vannak. Amott a pillérek fölött egyenesen húzott fal választotta el a kereszthajót a kórustól, míg itt úgy tetszik, hogy mindenféle megszakítás nélkül egyesülnek a kórustól elválasztott kereszthajók egy zárókőben, mely annak a nagy boltozatnak a közepén áll, amely a négy főpillérre támaszkodik. Amott jeles festménnyel díszített famennyezet volt, itt kőből és tufából szerkesztettek illő boltozatot. Amott egy trifórium volt, itt a kórusban kettő, és egy harmadik van a templom mellékhajójában. Annak, aki meg akarja érteni, mindezek inkább válnak világossá akkor, ha látja, mint ha csak hallja. Tudnivaló mégis, hogy az új annyival magasabb a réginél, amennyire a felső ablakok, akár a kórus testében, akár mellékhajóiban, a márványburkolattól kezdve magasba szöknek. Nehogy pedig az eljövendő időben bárkinek kétsége támadjon afelől, miért oly nagy a kórus szélessége, mely csak a templom záródásában, a torony mellett szűkül össze, nem ítéltem haszontalannak felsorolni az okait. Ezek egyike, hogy a két torony, tudniillik Szent Anzelmé és Szent Andrásé, melyeket kerek alaprajzon a templom két oldalán még régen emeltek, nem engedte meg, hogy a templom szélességét egyenes vonalban terjesszék ki. A másik {122} ok az, hogy tanácsos és hasznos volt Szent Tamás kápolnáját a szentélyfőben elhelyezni, ott, ahol a Szentháromság kápolnája állt, mely sokkal szűkebb, mint a kórus. A mester tehát, nem akarván széthányni az említett tornyokat, egészben viszont nem volt képes átvinni őket, a szentély szélességét egészen a tornyok vonaláig egyenesen szerkesztette. Ezután mindkétfelől lassanként megkerülte a tornyokat, és mégis, amennyire tudta, megőrizte a szélességét annak az útnak, mely a kóruson kívül van,101 az ott gyakran tartandó körmenetek miatt; a művet lábról lábra ferdén vezetve összeszűkítette úgy, hogy az oltárral szemben a művet illő módon összefogta, és innen a harmadik pillérig a Szentháromságról elnevezett kápolna szélességének megfelelően keskenyítette az épületet. Innen kezdve kétfelől négy ugyanolyan szélességű, de más formájú pillér van elhelyezve. Ezek után másik négy kereket rendezett el, melyekben a föléjük helyezett mű egybetalálkozott. Ez a pillérek állásának módja. A fal külső menete pedig az említett tornyoktól kiindulva előbb egyenes vonalban halad, majd körbehajlik, és így kerek toronyban102 egyesül a két fal, s itt véget ér. Mindezt világosabban és gyönyörűségesebben lehet szemmel látni, mint szóban vagy írásban előadni. Ezt pedig azért mondtuk el, hogy a két, tudniillik az új és a régi mű különbsége megismerhető legyen. Most pedig lássuk figyelmesen, mit és mennyi munkát végeztek kőműveseink ebben a tűzvésztől számított hetedik évben. Hogy röviden szóljunk, a hetedik évben megcsinálták az igen szép új kriptát és a kripta fölött a mellékhajók külső falait, egészen a márványfejezetekig, az ablakokat azonban nem tudta és nem is akarta boltozni a mester, sem a belső pilléreket felállítani a szakadó esők miatt. Ezek közben telt el a hetedik év, és kezdetét vette a nyolcadik. Ebben, vagyis a nyolcadik évben a mester a nyolc belső pillért állította fel, boltozta az íveket és a boltozatot a körben levő ablakokkal együtt. A tornyot pedig felhúzta, egészen a boltozat alatti felső ablakok kezdetéig. A kilencedik évben szünetelt a munka a költségek hiánya miatt. A tizedik évben befejezték a torony felső ablakait a boltozattal együtt. A pillérek felett pedig az alsó és felső trifóriumot az ablakokkal és a nagy boltozattal együtt. Ahol a kereszthajó van, a magasban a felső tetőt és a mellékhajók tetejét is megcsinálták, s az ólmot is felrakták rá. Befedték a tornyot is, és sok mást végeztek ebben az évben. (A canterburyi templom leégéséről és helyreállításáról: SCHLOSSER, 252 sk.)

Thomas Becket canterburyi érsek, akit II. Henrik 1170-ben megöletett. Azaz magasságuk. 100 A profilozott bordák plaszticitását és optikai hatását egyszerre érzékelteti Gervasius. 101 Vagyis a szentélykörüljárónak. 102 A szentély külső tömege Gervasiust centrális épületre emlékezteti. 98 99



2.3. Opus francigenum 2.3.1. Burchard, halli szerzetes A XIII. században élt, 1300 körül halt meg. Krónikáját 1280 táján írta, így az 1269 körül elkezdett, 1274 körül befejezett wimpfeni építkezések a közelmúlt eseményeit jelentik számára. {123} [A Rajnán túli Deidesheimből való] Richárd lebontotta az említett Rudolf tisztelendő atya által építtetett monostort, mely túlságos régisége miatt már olyannyira romos volt, hogy azt tartották: már a közeli időben beomlással fenyeget. Egy, az építés mesterségében igen tapasztalt kőfaragót hívott, aki nemrég jött a francia vidékekről, Párizs városából, és faragott kövekből, francia módra építtetett bazilikát. Ez a mesterember pedig sok fáradság és nagy költségek árán csodálatos felépítésű, kívül-belül a szentek képeivel a legékesebben díszített bazilikát emelt. Az ablakokat és oszlopokat a domborművű munkákhoz hasonlóan csinálta, mint ez mindmáig is látható. A népek tehát mindenfelől idejővén, csodálják ezt a jeles művet, dicsérik a mestert, tisztelik Isten szolgáját, Richárdot, örvendeznek, hogy látták, s nevét széltében-hosszában hordozzák, és gyakran emlegetik olyanok is, akik nem ismerik. (A wimpfeni Szent Péter-társaskáptalani egyház krónikája: P. FRANKL, Gothic. Litterary Sources and Interpretations through eight Centuries, Princeton, 1960, 55)

2.3.2. Guillaume de Saint-Patus Marguerite királyné gyóntatója, így szoros kapcsolatok fűzik IX. Lajos udvarához. 1302–1303-ban írja a király életrajzát, melynek latin eredetije elveszett, s csak XIV. századi francia fordítása ismeretes. Az áldott Szent Lajos103 birtokában volt a mi Urunk Jézus Krisztus töviskoronája és egy darab a szent keresztből, melyre Istent feszítették, meg az a lándzsa, mellyel Urunk oldalát általverték, és sok más dicső ereklye, melyeket ő szerzett. Ezeknek az ereklyéknek számára csináltatta Párizsban a kápolnát, 104 melyre, úgy mondják, több mint 40 ezer livre tournois-t költött. És az áldott király arannyal, ezüsttel meg drágakövekkel és más ékességekkel borította azokat a helyeket és ereklyetartókat, ahol a szent ereklyék nyugszanak, és úgy vélik, hogy az említett ereklyék tartói megérnek százezret és még több livre tournois-t. És ezzel együtt az említett Kápolnába kanonokokat és más papokat állított, hogy állandóan misézve végezzék az említett kápolnában Urunk szolgálatát a fent említett szent ereklyék előtt, és annyi örökös javadalmat jelölt ki és rendelt évenként pénzben, gabonában és más dolgokban felvehető módon, hogy valamennyi kanonok, akik tízen vagy tizenketten vannak, évenként 100 livre tournois-t kap. És elegendő házuk van, melyek közül hármat az áldott Lajos csináltatott az említett kápolna számára. (Szent Lajos élete: MORTET–DESCHAMPS, 241 sk.) {124}

3. A KOLDULÓ RENDEK ÉS A MŰVÉSZET 3.1. 3.1.1. Dominikánusok Az épületekről. Testvéreinknek középszerű és alacsony házaik legyenek, úgy, hogy a házak fala, az emeletet nem számítva, ne haladja meg magasságban a 12 láb mértéket, s az emelettel együtt a 20-at, a templom a 30-at, és ne legyen kővel boltozva, hacsak esetleg a szentély és a sekrestye fölött nem. 105 Ha ezután valaki ennek ellenére cselekszik, a súlyos bűn büntetésének legyen alávetve. Továbbá minden konventben válasszanak három testvért a tekintélyesebbek közül, ezek tanácsa nélkül ne építkezzenek. (A prédikáló testvérek rendjének régi statútumai, 1228: MORTET–DESCHAMPS, 246)

1226–1270. A Sainte-Chapelle az egykori párizsi királyi palota része, 1243–1248 között épült. 105 A boltozási tilalom a nyitott fedélszékű vagy famennyezetes ókeresztény bazilikák építészeti formájának követésére is utal. 103 104



Továbbá megtiltjuk, hogy konventjeinkben festményekben vagy faragványokban vagy bármely más effélében figyelemre méltó különösségek keletkezzenek,106 és a már megcsináltakat a vizitátorok javíttassák ki, ahogyan a legkönnyebben lehet, botrány nélkül, a kihágást elkövetőket pedig keményen büntessék meg. (A dominikánusok cahors-i, 1298-i generális káptalanja, 6: MORTET–DESCHAMPS, 247)

3.1.2. Ferencesek A szegénység megőrzéséről. Mivel pedig a különcség és a tékozlás homlokegyenest ellenkezik a szegénységgel, elrendeljük, hogy az épületek festményekben, faragványokban, ablakokban, oszlopokban és effélékben megnyilvánuló különösségét avagy a fölöslegességet hosszúságban, szélességben és magasságban a hely viszonyai szerint szigorúan kerüljék. Akik pedig e rendelkezést áthágják, súlyosan bűnhődjenek, és a rendházakból a vezetőket visszavonhatatlanul űzzék ki, hacsak a rendfőnök vissza nem helyezi őket. És a vizitátorok szilárdan ragaszkodjanak ehhez, ha a szolgák hanyagok lettek volna. A templomok pedig semmiképpen ne legyenek boltozva, kivéve a főkápolnát. Az egyház haranglába ezután ne készüljön torony módjára, ugyanígy ne legyenek mostantól történetekkel díszített vagy festett ablakok, kivéve a kórus főoltára mögötti főablakot, melyen csupán a Megfeszített, a Szent Szűz, Szent János, Szent Ferenc és Szent Antal képei lehetnek, és ha továbbiakat is csinálnának, a vizitátorok mozdítsák el azokat. (A ferencesek narbonne-i generális káptalanjának rendelkezései, 1260: MORTET–DESCHAMPS, 282 skk.) {125}

3.2. KÖLTŐI FANTÁZIÁK A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZETRŐL A fantasztikus épületleírások tulajdonképpen az ideális építészeti elképzelések területéhez tartoznak, és egy-egy korszak építészeti eseményeiről olykor közvetlenebb és világosabb képet nyújtanak, mint maguk a megvalósult épületek. Rendszerint nemcsak hatnak az építészetre, hanem maguk is ösztönzést merítenek belőle. A XII. század fordulójától kezdve az építészeti fantáziákba is bevonulnak a gótikus művészet eszményei és formái által inspirált részletleírások. Közülük a legszebbek és legrészletesebbek a XIII. századi epikus irodalomban olvashatók. Ehhez az építészet eddig nem tapasztalt nagyarányú fejlődése és specializálódása is hozzájárult. Albrecht von Scharfenberg műve, a Jüngerer Titurel a Grál templomának épületéről ad részletes leírást. A szerző, az épület leírt tagozataiból – támpillérek, támívek, bordás keresztboltozatok, növény alakú faragványok – ítélve, az érett gótika stiláris előképeiből merít. Az épület alaprajza azonban szokatlan megoldású: centrális. Méretei fantasztikusak: a szöveg első méltatója, Sulpiz Boisserée 76 szentély koszorújaként rekonstruálta az épületet. Újabb kutatások szerint az eredeti szöveg csak huszonkét szentélyről beszélhetett, így az épület reálisabb, kivitelezhetőbb méretekben képzelhető el. Ilyen templomok, ha kivételesek is, nem ismeretlenek a gótikában. A XII. században a templáriusok centrális épületei, német területen pedig a trieri Liebfrauenkirche képviselték, ha szerényebb méretekben és számokkal is, ugyanezt a típust. Anyagokban, gazdag díszítésben és a fény bőségében éppúgy, mint az ornamentika naturalisztikus jellegében, a Grál-templom épülete az érett gótika művészetének irodalmi tükörképe. A gótikus építészeti fantáziák másik ágát a világ építészetre vonatkozó leírások képviselik. Egyik legjelentősebb példájuk egy vár leírása a Rózsa-regény Guillaume de Lorris-féle első részében. Az Irigység által a Rózsa köré építtetett erődítmény nem annyira a szimbolikus formák gazdagságával, mint inkább bevehetetlenségével, a fegyverek, harci eszközök és fortélyos katonai építészeti megoldások nagy számával jeleskedik. A négyzet alaprajzú vár, közepén erős, kör alaprajzú öregtoronnyal, szintén előfordul a korszak építészetében. Viollet-leDuc még arra gondolt, hogy a leírás a Fülöp Ágost által 1190–1202 között építtetett párizsi Louvre várkastélyra vonatkozik. Az 1866-ban végzett ásatások s a legutóbbi feltárás nyomán bizonyos, hogy a Louvre épülete eltér a Rózsa-regény ideális vártípusától, a valóságos építészet és a költött vár közötti kapcsolat azonban mégis kimutatható.

3.2.1. Albrecht von Scharfenberg Albrecht von Scharfenberg valószínűleg Wolfram von Eschenbach követője és tanítványa. 1272 előtt írja meg a Parzival és Grál nemzetközi témájához kapcsolódó költeményt a tiszta lovagról, Titurelről, aki a Grál számára épít templomot. 106

Nem az ábrázolást tiltják általában, mint a ciszterciek, hanem csak a különösségeket.



329. Elkezdem hát beszédem, a Grálnak hogyan szentelt Isten dicső nevében Titurel templomot, fénylő drágakövekkel: az egészet színarannyal kirakta, áloéfát emelt magasba,107 bármennyi kellett is, ő odaadta. […] {126} 340. A templom-alaprajzra rálelt, és tudta nyomban, hogyan építse fel, már látta gondolatban.108 A kő ölnyi magas volt, szélessége az öt ölet elérte, és lépcsők vezettek a tetejére. 341. Épült rotunda-formán109 a templom, mint kell, bölcsen, tágas, gyönyörű volt ám, benne huszonkét szentély körben. Kint meg magasba szöktek és előre, mindegyik többe került, mint sok szegény ember bére. 342. Bronzoszlopokon állt, a boltívek tündököltek, szívem egyetlen vágya, átadná magát az örömnek, ha ily templomot még csak egyszer láthatnék, mely ily díszes rőt arannyal, színes drágakövekkel. 343. Támívekre hajolnak boltozatok; támívek oszlopokon nyugodnak, az oszlopokat levéldíszek ölelik körül, kifaragva lágyan,110 mindenütt korall és berill ragyog Titurel templomában. 344. És a pillérek felül mind vésve voltak s öntve, tetejükön angyalsereg ült, amint az égből szálltak a földre, dicséretet zengve repestek, még egy buta bajor is megesküdött volna, hogy nevetnek. 345. Sok dús képet faragtak, öntöttek és kivéstek, a király mondta, gazdag dísszel készítsék mind a képet Miasszonyunkról s Krisztusról. Ilyen tökélyre még sehol se találtam, e szépséggel magát nincs ami összemérje. […] 347. Oltárokon tolongó dús kincsek sokasága, díszes ereklyetartó ládikák, aranymívű tábla, zománcos cibórium, rajta szentek glóriával és szobrok állnak, mindennél szebbek.111 […] 352. Por ellen az oltárokat zöld bársonyfüggöny védte, gyűrűkre varrva, s ha a pap rákezdett énekére, meghúztak egy zsinórt és ím, egyszerre fehér galamb hozott egy angyalt, mely a boltívről szállt alá lebegve. A szimbolikus célzattal alkalmazott anyagok mint a gótika ideális építőanyagai jelennek meg a Grál-templom épületén. Azaz: a templomot hordozó ónyxkövön készen áll az épület terve. 109 A középkori fogalom szerint rotunda nemcsak kör, hanem bármilyen szabályos sokszög alaprajzú épület is lehet. 110 A leírt ornamentika megfelel a XIII. század naturalisztikus stílusának. 111 Felépítménye (retabulum) nincs a korai középkori oltárnak. Többnyire ereklyetartókat, oltártáblákat helyeznek el rajta. A szöveg az ereklyetartónak két típusát említi: a ládika formájút és a hermát. Általános a középkorban a cibórium és az azt körülvevő függöny alkalmazása. 107 108



{127} 353. A zsinór közepére csigakerék vezette a galambot, mely odaérve az angyalt vonta egyre maga után, s mint a Szentlélek, lebocsátja a mise díszére s a keresztény lelkek áhítatára.112 354. Az ablaküvegek mind különös, dús indákkal telve, tudom, ilyesmit ember nem tapasztal, a díszt nem hamuból készült üveggel113 rakták ki, a keretben tiszta kristály volt, ára mérhetetlen. 355. Mert az üveg helyébe berill került s kristályok, a nap gyönyörű fénye rajta úgy sziporkázott, hogy ki az ablak mesteri indáit sokáig nézte, könnyen elveszthette a szeme világát is. 356. Töprengtek nagy zavarban: mily rajz, festés kerüljön a berillekre, majdan üvegről a fény szemekbe ne süssön,114 de a templomot ékesítse, melyet emelt örökre Isten s a Grál dicsőségére híve. 357. Mesterek sokasága rajzolt díszt az üvegre, de mikor megtalálta a színt, mely vágyott már ecsetre, drágakő került minden festék helyére, ugyanolyan színű, de nem vakít a fénye. […] 396. Értékes két kaput tár a templom minden egyes szentélyhez, köztük oltár, fölé szószék függ boltívvel,115 amelyhez két oszlop nyúlik, csavart és minden arasznál abronccsal összefogva, közöttük díszek, drágábbak aranynál. 397. Aranyrács kerítette körül mindegyik szentélyt, szemügyre hogy vehesse s mindent halljon a jó keresztény, a kapuknál is valamennyi falat rács fogta össze, rajtuk a drágakő ezernyi. 398. Támaszfalán a szentélynek díszítések tolongnak, a csigalépcsők a támívekig nyúlnak, mik onnan magasodnak, feljebb aranyfák borulnak virágba, tele kis madarakkal, melyek békésen ültek rá az ágra. {128} 399. Sok mindent megcsináltak, építve kitaláltak, így átszőtték bordák a boltozatokat, mind párosával hajoltak felfelé a bordák s rendre keresztezték fenn egymást, padok fölött kétoldalt félölnyire függve.116 400. Alattuk sűrű erdők, telve sok szép virággal, fehér rózsák s vöröslők, fák, bokrok s gyenge ágak, Az énekeskönyvet mozgó szerkezet tartja. Hasonló ötlet Villard-nál is: a könyvpultot tartó sas ott a pap felé fordul. Az üveg egyik alapanyaga ti. a fahamu. 114 Az üvegfestmények díszítményei a bántó optikai hatások korrekciójára szolgálnak. 115 E leírás előképe a szentélyrekesztő egy sajátos típusa: a szentély előtt kapuzatból és oltárbaldachinból álló díszes homlokfal, a lettner vagy jubé. 116 Stallumok felett, szentélyekben gyakran indítják konzolokról a falat tagoló féloszlop-kötegeket. 112 113



liliom zöld szárral, fehér szirommal, oly tarka, sok virág volt, hogy bámulták csak egyre buzgalommal. 401. És minden tő virágzott s nemesen nőtt magasra, csodálatos, de látszott, a levelek remegtek szinte rajta, színük, formájuk teljesen olyan volt, szirom, szár, minden ízük, mintha készült volna tiszta aranyból. 402. Bordák aranya díszlik, de zöld színnel bevonják, mert bordákhoz ez illik, s mert a fény szinte sok már, szentélyek smaragd falairól árad, de szemnek pihenést ad a zöld szín és a különös fényeknek árnyat. 403. A sűrű lombozatban, ha közé szellő tört be, csendült a zene halkan, mintha álomból jönne, mintha ezer aranytollú sólyom repülne egyetlen nagy csapatban, s arany szárnyuk surrogva csengettyűzne. 404. Bordákon szerteszálltak az angyalok seregben, útjukat gyenge ágak s levelek, mint a mennyben, csengettyűzve jelezték, mintha élne mind az ezernyi angyal és zengne édes nevetése. 405. A Szentlélek szentélye a legfőbb volt, a legszebb, mert dísze három s egyszáz volt, szem nem lát ékesebbet, a szelet itt fortéllyal hosszú tömlőn indákhoz, angyalokhoz vezették, hogy hangjuk lebegve jöjjön. 406. Hangjukkal úgy kísérték az angyalok a kórust s papot, hogy csupa mérték halk énekük, s úgy szólt, mint fújtatójuk bölcs mestere éppen akarta, külön szólamban, mégis gyönyörű szépen szárnyalt a magasba. 117 407. E gazdag pompa láttán a hívek nagy örömre gyúltak, fennen kiáltván: „Isten Atyánk, Urunk, ha te a földre ily tisztességet adtál”, mellét verve sok ember így szólt, „mennyi van a mennyben, ha nem több százezerszer?!” {129} 408. Hogy voltak-e ott kripták? Nem. Isten nem akarja, hogy föld alá a tiszták elbújjanak, ott hamis tanra csak hamis tanítványok gyűlnek egybe! Krisztust és szent igéjét dicsérni fényben kell, hogy áradjon kegyelme!118 (Hajnal Gábor fordítása nyomán)

(Az ifjabb Titurel)

3.2.2. Guillaume de Lorris A Rózsa-regény két részből álló, nagy, allegorikus költemény. Az első 4058 vers Guillaume de Lorris munkája; 1225 és 1240 között keletkezett. A Jean de Meung nevéhez fűződő, 1275–1280 között készült befejezés tulajdonképpen önálló költemény. […] ideje elmesélnem itt még, 117 118

Zenélő és mozgó automaták leírása. A kripta, mint a térbeli egységet megtörő és sötét épületrész, többnyire hiányzik a gótikus székesegyházakból.



3940 hogyan viselkedett Irigység, kiben gyanakvás ébredez: nincs az országban kőmives s földásó, kit nem visz oda. Munkájuk legelső foka: nagy sáncok a rózsák körül – ami jó sok pénzbe kerül –, nagyon mélyek és szélesek, s föléjük a kőmívesek építnek kockakő falat, 3950 mely homokon be nem szakad, mert kősziklára épitették. Alapozása is ehhez mért: sáncfenékig ereszkedik; keskenyedőn emelkedik, s többszörösen alapozott; úgy formálták a falat ott, hogy pontosan négyszegletes, minden oldala százöles, széltében-hosszában egyforma. 3960 Egymást érő sok karcsu tornya csipkézett, bámulnivaló faragásu kőből való. A négy torony négy szegletén jól szolgál ostrom idején. S van a falon négy nagy kapu, termérdek és magas falú, {130} az egyik a homlokzaton, jól védhető, elmondhatom, egy másik oldalt, kettő hátul: 3970 nem félnek faltörő csapástul. Kellő távolban futva így az ostromlókat ölhetik, elfoghatják, -ejthetik őket, ha vakmerően előbbre jőnek. Belül a várfal közepére tornyot csinálnak csodaszépre, kik mesterei ily müveknek: ennél már semmi sem lehet szebb, olyan nagy testes és magas, 3980 sebet, csorbát nem kaphat az, rá hadigép bármit vetett föl, mivel a habarcsot ecetből és oltatlan mészből keverték. A köve mind ős szikla-termék. Alapja ily kőből levén, akár a gyémánt, oly kemény. Az a torony olyan kerek volt, hogy gazdagságban párja nem volt, sem jobban tagozott belülről, 3990 és keritette azt kivülről körös-körül vessző-sövény, és a torony s palánk közén teleültették rózsatővel; van is hát ottan rózsa bőven, a várban, s faltörő kosok, ártó hadiszerszám, de sok. A pártázatos fal felett láthatsz hajítógépeket, a sok íjász körös-körül 95 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


3400 a tornyon számszeríjjal ül, hogy a közelgő katona nekik ellen nem állana, csak bámulhatna ostobán, a sáncnak túlsó oldalán, a lőréses falaktól messze, s bízvást lovashad sem jöhetne a sáncokig, hacsak előtte nem szánnák magukat ütközetre. (Jékely Zoltán fordítása) (A Rózsa regénye, XXXII) {131}

4. A GÓTIKUS ÉPÍTŐMŰHELYEK A gótikus művészet sajátosságai nem kis mértékben a művész és megbízója közötti újszerű viszonynak, a művészi munka megváltozott szervezeti feltételeinek és a fejlettebb technikának a következményei. E változás folyamatát nagyszámú szerződés, szabályzat segítségével lehet nyomon követni. A források a legvilágosabban az építészetről szólnak, de hasonlóképpen jönnek létre az önálló művésztestületek más művészeti ágakban is. A bemutatandó két szerződés kétfajta tipikus helyzetet tükröz. Az urgeli esetben az építőmester tulajdonképpen a székesegyház kanonokjaihoz hasonló napi ellátást, praebendát kap fizetségül, maga is a káptalan tagjává válik, függő viszonyba kerül megbízójával. Gautier de Vallinfroid ezzel szemben pénzbeli fizetség fejében vállalkozik a meaux-i székesegyház építésére, s ez a munka elvégzésén túl – s részben a munka alatt is – teljes mozgási szabadságot biztosít számára. A gótikus építőmester fő jövedelmét a szerződésben kikötött évi bér jelenti, ehhez járulnak különböző egyéb juttatások (esetünkben tűzifa, máskor lakás, ruha is), és külön fizetik meg, ha a mester nemcsak tervezőként, hanem a kőfaragó munkán is dolgozik. Az építőmester mellett a műhely másik, az anyagi ügyekért és a szervezet irányításáért felelős vezetője, az operarius, az építtető megbízottja. Az egyházi építkezések operariusa rendszerint pap volt. A XIII. századtól kezdve, amikor a városok is egyre gyakrabban lépnek fel megbízóként, a városi tanácsok mellett is kialakul az építkezéseket ellenőrző szervezet a maga sajátos tisztségeivel. A városok a XIII. századtól egyre gyakrabban adnak ki céhszabályzatokat, melyekben az építőmunkások és építtetők közti viszonyt szabályozzák, de intézkednek a tanulóidőt, a munkák minőségét, a munkaidőt, a céhmester joghatósági tevékenységét érintő kérdésekben is. A céhek kezdetben kevéssé specializálódtak. Így Párizsban is, az Étienne Boileau-féle céhszabályzatban, valamennyi építőipari szakmát ugyanaz a céh foglalja magában. Párizsban a céhmester egyúttal a királyi építkezések vezető mestere is: a királyi hatalom megerősödésének egyik eredménye a céhszervezetnek és a király építőműhelyének szoros kapcsolata. Ez az udvari művészet ideális szervezeti formája; Franciaországon és Anglián kívül Európa más országaiban kevésbé voltak meg a feltételei. Az építőmunka szervezetének két alapvető formája van a középkorban: a helyhez, városhoz kötött, a maga területén a konkurenciát kiküszöbölő céh és a megbízáshoz, konkrét építési feladathoz kapcsolódó építőpáholy. Ez utóbbi a régiesebb forma, ez őrzi erősebben a megbízótól való függőséget. Az építkezések rendszerint elnyújtott menete igényli a folyamatosság, az eredeti tervnek megfelelő folytatás biztosítását. Ennek a célnak felel meg az építőpáholyok szervezete, amely egyúttal biztosítja a művész-utánpótlást is. Ahol a céhrendszer kevéssé befolyásolta az építőmunka szervezetét, s a központi páholy sem alakulhatott ki, ott az idők folyamán a megbízók és építészek érdekeinek védelmére és a konkurencia kizárására páholyszövetségek jöttek létre, melyek szabályait az uralkodók szavatolták. Ennek a szervezetnek legfejlettebb formájával a XV. század közepétől kezdve, de feltehetően régebbi hagyományokat folytatva, német területeken találkozunk. A szabályzatok meghatározzák a páholyok hatáskörét, intézkednek a munkafeltételekről, a képzésről, éppúgy, mint a céhelőírások. Különösen fontosak a terv védelmében hozott intézkedések, melyek a munka folyamatos, egyenletes kivitelezését biztosítják. Tükrözik a szabályzatok az építőmunkások különféle rétegeinek az érdekérvényesítésért vívott küzdelmét is, mindenekelőtt a bérezési forma és a tanulóidő kérdésében.



{132}

4.1. 4.1.1. Két szerződés Urgel, 1175 Az örök megváltó, Jézus Krisztus nevében, én, Arnoldus, Isten kegyelméből Urgel püspöke, az urgeli egyház valamennyi kanonokjának tanácsára és közös akaratából, reád bízom, Raymundus Lombardus, Szűz Mária templomának műhelyét, minden ingó és ingatlan dologgal együtt, úgymint: telkeket, földeket, szőlőket, az erőszak és bűnbánat miatti adományokkal, a hívők ajándékaival, a papság pénzeivel és mindazzal egyetemben, ami mind ez ideig vagy ezután bármely jogcímen Szűz Mária említett műhelyéhez tartozott vagy hozzá tartozónak tekinthető. Ezenkívül egész életedben kanonoki ellátást nyújtunk neked, éspedig azzal a feltétellel, hogy te hűen és minden csalárdság nélkül befejezed nekünk az egész templomot, és a csigalépcsőket, vagyis harangtornyokat egy zsinórnyival valamennyi boltozat fölé emeled, és a kupolát 119 is jól és illőképpen megcsinálod, minden tartozékával együtt. Én, Raymundus Lombardus is ígérem az Úristennek, Szűz Máriának és a püspök úrnak meg az urgeli egyház minden papjának, akár most vannak ott, akár a jövőben lesznek, hogy mindazt, ami fentebb írva van, ha élek, jelen húsvéttól, melyet az Úr megtestesülésének 1175. évében ünneplünk, hét éven belül hűségesen és mindenféle csalárdság nélkül befejezem. Évenként Szűz Mária szolgálatára annyit kell alkalmaznom és tartanom a lombardok120 közül, hogy ötödmagammal, vagyis négy lombard és én legyünk, és ez télen-nyáron szakadatlanul így legyen. És ha ezekkel együtt be tudom fejezni, így legyen, ha pedig nem tudom, vegyek fel melléjük annyi kőművest, hogy az említett munkát a mondott határidőig befejezzük. A hét év után pedig, amidőn már az isteni irgalom segítségével befejeztem az említett művet, szabadon és nyugalommal birtokoljam ételemet, amíg élek, és az épület bevételei és vagyona tárgyában álljak továbbra is a káptalan rendelkezésére. […] (MORTET–DESCHAMPS, 129 skk.) Meaux, 1253 A meaux-i püspök, dékán és káptalan mindenkit, aki e levelet olvassa, üdvözöl az Úrban. Tudatjuk, hogy a meaux-i egyházmegyebeli Vallinfroid-ból való Gautier mesternek átadjuk templomunk építésének munkáját, oly feltételekkel, hogy évenként 10 librát kapjon, amíg mi, utódaink és az említett káptalan a mondott építkezésen dolgoztatunk. És ha hosszú vagy örökös betegségbe esnék, melytől nem dolgozhatna, ne kapja az említett tíz librát. Továbbá kap három solidust, minden napon, amikor dolgozik az említett építkezésen, vagy elküldik az építkezés szolgálatában; és nem foghat semmilyen más munkába püspökségünkön kívül engedélyünk nélkül. 121 Továbbá kapja meg az építkezés azon fáit, melyeket nem lehet valamilyen építési célra alkalmazni. És nem mehet és időzhet az évreux-i építkezésnél vagy máshol a meaux-i egyházmegyén kívül többet, mint évente két hónapot, hacsak a káptalan engedélyével nem, és Meaux városában {133} köteles lakni. Megesküdött, hogy híven dolgozik az említett építkezésen, és hű lesz hozzá. Kelt az 1253. évben, október havában. (MORTET–DESCHAMPS, 282 sk.)

4.1.2. Siena statútumai a podesta kötelességeiről 1263 előtt És eskessem meg a Szűz Mária-templom építésvezetőit,122 hogy ha a mű munkálatainak céljára 10 vagy 10-nél több librájuk lesz, költsék azt a mű fenntartására és a munkára, és senkinek se fizessenek a püspök úr és az én engedélyem nélkül, és ettől kezdve a püspök úr és az én rendeletemre falazzanak. És ha előfordul, hogy a sienai nagytemplom rektorai és operariusai Szűz Mária műhelye számára márványt fejtetnének, és azt az épülethez akarnák szállítani, a márványokat és köveket vagy a város költségén, vagy a kormányzásunk alá tartozó parasztokkal vitessem az említett műhelyig, a műhely operariusainak vagy a confraternitas urainak kérésére. A négyezeti tornyot. A lombard szó valószínűleg nem származást, hanem kőfaragó foglalkozást jelöl. 121 Általános gyakorlat, hogy egy mester egyidejűleg több építkezést vezet. Az építőmester a legfőbb technikai és művészeti irányító, a művezetés a pallér feladata. 122 A sienai székesegyház építkezései gyors ütemben folynak a XIII. század második felében. Az építőpáholy megfelelője az itáliai városokban az Opera del Duomo szervezete, amely rendszerint a városi tanács ellenőrzése alatt működik. 119 120



És kormányzásomnak kezdetétől számított egy hónapon belül eskessem meg Szűz Mária építőműhelyének operariusait, hogy minden bevételt, ami építőműhelyünk számára vagy azzal összefüggésben kezükbe jut, két kirendelt férfiú kezeihez juttatják, akiket a püspök úr választ ki három-három havonként, s ebből csupán a szokásos költségeket adhatják ki. És ama kettőt kötelezzem, hogy vállaljanak minden tartozást, ami az építőműhely miatt keletkezik, akkor is, ha a püspök úr nem akarná a Szűz Mária-templom műhelyét és tartozásait saját védnöksége alá venni. És eskessem meg azokat, akik Siena városában a Szűz Mária építkezése számára gyűjtenek, hogy bármi kerül is hozzájuk vagy kezükbe a műhely számára, azt megrövidítés nélkül adják és utalják a műhely vezetőinek, vagyis a műhelyhez kiválasztottaknak kezeibe, és ezt minden héten egyszer meg kell tenniük, kivéve azokat, akik húsvétkor gyűjtenek a nagytemplomban. […] És ne tegyek, tétessek vagy engedjek tenni bárkinek is a város vagyonából a szegényeknek járó alamizsnaként nagyobb adományt, mint kormányzásom idejének minden napján 12 dénárt, kivéve, hogy annyi meszet adjak Szűz Mária templomának építéséhez a püspök úr vagy az operariusok kérésére, amennyi a munkához szükséges, amikor falaznak rajta. […] (BORGHESII–BIANCHI, 3. sz.)

4.1.3. Avignon város statútumaiból 1243 145. A mesterek dolgozni kötelesek azoknak, akikkel szerződtek. Elrendeljük, hogy valamennyi, kőben vagy fában dolgozó mester vagy bármely más mester vagy {134} ács, aki valakivel szerződött, hogy mesterségében dolgozik neki, akár megállapítottak neki biztos fizetséget, akár nem: azon a napon, melyre a munkát kitűzték, mindenképpen köteles dolgozni annak, akivel szerződött, és ha ura úgy akarja, az elkezdett munkát be kell fejezni, kivéve, ha a mester megfelelő okkal kimenti magát. És ha a mester ezt megszegné, minden nap után, amelyen távol maradt, 2 solidus ítéltessék meg annak az úrnak, akivel a munkára szerződött. (MORTET–DESCHAMPS, 268)

4.1.4. Étienne Boileau IX. Lajos alatt, 1268-ban történt meg a párizsi céhek szabályzatainak összegyűjtése, ami Párizs polgármesterének (prévot des marchands), Étienne Boileau-nak nevéhez fűződik. 1248-ban a keresztes hadjáratban a király kísérője, 1258-ban prévot-ként tűnik fel. 1271 körül halt meg.



ÉPÍTŐMUNKÁSOK ÉS KŐFARAGÓK. CHARTRES, SZÉKESEGYHÁZ, ÜVEGABLAK RÉSZLETE (COLOMBIER NYOMÁN) {135} A kőművesekről, kőfaragókról, gipszkészítőkről és habarcskészítőkről I. Párizsban az lehet kőműves, aki akar, ha érti a mesterséget, és a mesterség hagyományos szokásai szerint dolgozik, melyek a következők: II. Senkinek sem lehet mesterségében egynél több tanítványa, és ha tanítványa van, nem veheti fel hat évnél kevesebb szolgálatra, de több szolgálatra felveheti, és pénzért is, ha teheti. És ha hat évnél kevesebbre venné fel, büntetése 20 párizsi sous, melyet urunk, Szent Balázs kápolnájának123 kell megfizetni. Kivétel, ha törvényes házasságból született fiairól van szó. III. A kőművesek felvehetnek egy másik tanulót, mihelyt az első öt évet kitöltött azóta, hogy felvették. IV. A király, aki most él, s akinek Isten adjon jó életet, Guillaume de Saint-Patu mesternek adta a kőfaragók mesterségének tisztjét, tetszése szerint.124 Ez a Guilleaume mester Párizsban, a palota páholyában fog ítélkezni és a fent említett mesterségre képessége szerint jól és törvényesen vigyázni, s amíg a királynak tetszik, kormányozza az említett mesterséget, a szegényeket éppúgy, mint a gazdagokat, és a gyengét ugyanúgy, mint az erőset. V. A habarcskészítők és gipszkészítők helyzete és szabályzata mindenben ugyanaz, mint a kőműveseké. VI. A párizsi kőművesek, habarcskészítők és gipszkészítők mesterségére a király nevében felügyelő mesternek a fent említett módon két tanítványa lehet, és ha több tanítványa lenne, a fent elrendelt módon bűnhődjék. VII. A kőműveseknek, habarcskészítőknek és gipszkészítőknek mesterségükben annyi segédjük és szolgájuk lehet, amennyi nekik tetszik, csak semmit se mutassanak meg nekik mesterségükből.

123 124

Szent Balázs a párizsi kőművesek és ácsok confraternitasának a patrónusa. A IX. Lajos által a királyi építőmesterre ruházott vezető szerep és ítélkezési jog a XVII. század közepéig fennmaradt.



VIII. Minden kőművesnek, habarcskészítőnek és gipszkészítőnek meg kell esküdnie védőszentjeire, hogy az említett mesterséget, ki-ki abban, ami őt illeti, jól és törvényesen őrzi és végzi. És ha megtudnák, hogy bárki, bármely dologban megszegné azt, s nem az említett mesterség hagyományos szokásai szerint cselekednék, esküjük folytán, valahányszor megtudják, adják tudtul a mesternek. IX. Az a mester, akinek tanítványa kitöltötte idejét, köteles a céhmester elé járulni és tanúsítani, hogy tanítványa jól és törvény szerint kitöltötte idejét, és ekkor a céhre felügyelő mesternek meg kell esketnie a tanulót védőszentjeire, hogy jól és törvényesen fogja betartani a mesterség hagyományos szokásait. X. Az előbb említett mesterségekben, az évnek azon részeiben, mikor szabad húst enni, 125 senki sem dolgozhat azon túl, hogy nonát harangoztak a Notre-Dame-ban, nagyböjt idején és szombaton pedig azután, hogy a NotreDame-ban elénekelték a vecsernyét, hacsak nem kell befejezni egy boltozatot vagy egy lépcsőt, vagy megcsinálni egy utcára nyíló ajtó keretét. És ha bárki a fent említett órákon túl dolgoznék, kivéve a fent mondott munkákat vagy a szükséget, 4 dénár büntetést fizessen a céhre felügyelő mesternek, és a mester büntetés fejében elkobozhatja a szerszámait annak, aki ellenszegülne. XI. A habarcskészítők és gipszkészítők annak a mesternek ítélkezése alá tartoznak, aki az említett céhre a király nevében felügyel. {136} XII. Ha egy gipszkészítő gipszet küld, hogy azt valaki felhasználja, az a kőműves, aki annak dolgozik, akinek a gipszet küldték, eskü alatt kell hogy vigyázzon a gipsz jó és törvényes mértékére. És ha gyanakszik a mértékre, meg kell mérnie vagy jelenlétében meg kell méretnie a gipszet. És ha úgy találja, hogy annak mértéke nem jó, a gipszkészítő ezért 5 sous büntetést fizet, tudniillik az előbb említett Szent Balázs-kápolnának 2 sous-t, a céhre felügyelő mesternek 2 sous-t, annak pedig, aki lemérette a gipszet, 12 dénárt. És az, akinek a gipszet szállították, a munka minden évében aszerint fizet majd, amit abban talált, amit újból megmértek, de csak egy zsákot nem lehet lemérni. XIII. Senki sem lehet Párizsban gipszkészítő, aki nem fizet 5 párizsi sous-t a céhre a király nevében felügyelő mesternek. És amint megfizette az 5 sous-t, meg kell esküdnie védőszentjeire, hogy semmit nem tesz a gipsszel azon kívül, amit tenni kell, s hogy jól és törvényes mérték szerint fog szállítani. XIV. Ha a gipszkészítő gipszével mást tenne, mint amit köteles, 5 sous büntetést kell fizetnie a mesternek, valahányszor ezt újból megteszi. És ha a gipszkészítő ebben megrögződik, és sem büntetést fizetni, sem megjavulni nem akar, a mester eltilthatja a mesterségétől. Ha pedig a gipszkészítő a mester szavára nem akar felhagyni mesterségével, a mester ezt tudtul kell hogy adja Párizs prévot-jának, és a prévot eskü alatt tiltsa el azt a gipszkészítőt az említett mesterségtől. XV. A mozsárkészítőknek126 meg kell esküdniük a céh mestere és más elöljárói előtt, hogy mozsarakat csak jó liois-ból127 készítenek, és ha más kőből csinálják, vagy ha a mozsár liois-ból van, de repedezik, össze kell zúzni, és a céh mesterének 4 dénár büntetést kell fizetni. XVI. A mozsárkészítők nem vehetik fel tanulóikat hat évnél kevesebb szolgálatra és száz párizsi sous-nál kevesebb tanulópénzért sem. XVII. A céh mestere a király akaratából rendelkezik a kőművesek, gipszkészítők és habarcskészítők, valamint segédeik és tanulóik feletti alsó fokú bíráskodás hatalmával, mesterségük vállalkozásaiban, vér nélküli verekedéseikben, valamint panaszaikban, kivéve a birtokügyi panaszokat. XVIII. Ha valakit az említett mesterségekből a céhre felügyelő mester elé idéznek, de nem jelenik meg, 4 dénár büntetést kell fizetnie a mesternek. Ha megjelenik a kitűzött napon, és vallomást tesz, kapjon haladékot, ám ha a megadott napokon belül nem fizetné meg, 4 dénár büntetést kell fizetnie a mesternek, és ha tagad, de nincs igaza, 4 dénárt kell fizetnie a mesternek. XIX. A céhre felügyelő mester nem szabhat ki bírságot, csak perben; és ha az, akit megbüntet, olyan elvetemült és oktalan, hogy nem akar engedelmeskedni a mester ítéletének, vagy nem akarja megfizetni a bírságot, a mester eltilthatja mesterségétől.

Kb. délután 3 óra. A mortelier szó mozsárkészítőt és habarcskészítőt is jelenthet. Ez esetben valószínű az előbbi jelentés. 127 Párizs környékén bányászott, finom szemcséjű, kemény kő. 125 126



XX. Ha az említett mesterségből valaki, akit a mester eltiltott annak folytatásától, a mester tilalma ellenére tovább dolgozik, a mester elkobozhatja szerszámait, és megtarthatja azokat, míg meg nem fizeti a büntetést. Ha pedig erőszakra vetemednék, a mesternek ezt tudatnia kell Párizs prévot-jával, és a prévot meg kell hogy törje ennek erejét. {137} XXI. A kőművesek és gipszkészítők tartoznak az éjjeli őrséggel és az adóval és minden más kötelezettséggel, mellyel a többi párizsi polgár is tartozik a királynak. XXII. A habarcskészítők és minden kőfaragó mentesek az éjjeli őrség alól Martell Károly ideje óta, 128 mint ezt bölcs férfiak tanúsították atyáról fiúra. XXIII. A céhre a király nevében felügyelő mester mentes az éjjeli őrség alól, annak a szolgálatnak a fejében, melyet a mesterség felügyeletében végez. XXIV. Azok, akik betöltötték hatvanadik évüket, és azok is, akiknek felesége gyermekágyban fekszik, míg gyermekágyas, nem kötelesek az éjjeli őrségre, de ezt tudtul kell adniuk annak, aki a király nevében felügyel a nyugalomra. (Párizs céheinek és mesterségeinek szabályzata: R. de LESPINASSE–F. BONNARDOT, Le livre des métiers d’Étienne Boileau, Paris, 1879, 88 skk.)

4.1.5. Strassburgi páholyszabályzat 1459-ben Strassburgban, majd nem sokkal később Regensburgban rendezték azt az összejövetelt, amelyen az egész német nyelvterületre kidolgozták a kőfaragók szabályzatait. Az eredeti szöveg nagy részét Heideloff kiadta, de azóta ez már elveszett. A szabályzat egyes rendelkezéseit csak későbbi forrásokból lehet rekonstruálni. Mindenekelőtt az 1628-ban megerősített klagenfurti szabályzat áll közel a regensburgi határozatok szövegéhez. Az Atya, Fiú és Szentlélek és a tiszteletre méltó anya, Mária, meg az ő szent szolgáik, a négy szent Megkoronázott129 nevében, örök emlékezetül. Tekintve, hogy az igaz barátság, egyetértés és engedelmesség minden jónak az alapja, ezért és közhasznára és szabad akaratából minden fejedelemnek, grófnak, úrnak, városnak, káptalannak és kolostornak, akik templomokat, szentélyeket vagy más nagy kőfaragó munkákat és épületeket csinálnak vagy eljövendő időkben csinálni kívánnak: hogy ezekről kielégítően gondoskodjunk és ellássuk őket; valamint a német tartományokban az egész kőműves és kőfaragó mesterség minden mesterének és legényének hasznára és szükségletére; különösen pedig azért, hogy elkerüljük a mesterséghez tartozók között a további széthúzásokat, homályos dolgokat, bajokat, költségeket és károkat, melyeket bizonyos mesterek alatt ártalmasan elszenvedtek, és amelyek súlyosak voltak, azon jó szokás és ősi megállapodás ellenére, amelyet őseik és a mesterség kedvelői régi idők óta jó emlékezetben tartottak és hagyományoztak. Hogy azonban a helyes békés úton kutassunk és továbbra is azon maradjunk, mi, valamennyien mesterei és legényei ugyanezen mesterségnek, akik káptalan módjára Speyerben, Strassburgban és Regensburgban egybegyűltünk, magunk és egyetemes fent említett mesterségünk minden más mestere és legénye nevében és helyett, ezt a régi megegyezést felújítottuk, és ebben a rendben és társulatban illő módon és barátian egyesültünk, és egyetértést teremtettünk; és megfogadtuk és megígértük magunk meg minden utódunk nevében is, hogy hűségesen megtartjuk, ami ez után írva van: {138} 1. Először: ha úgy történnék, hogy valamely artikulus ebben a szabályzatban túl súlyos vagy kemény, avagy valamelyik túl könnyű vagy túl enyhe lenne, akkor azok, akik ebben a szabályzatban benne vannak, többséggel enyhíthetik az ilyen artikulusokat, elvehetnek belőlük vagy hozzájuk tehetnek, mindig az idő és a vidék igényei szerint és a változásoknak megfelelően. Ezek aztán, amikor összehívják őket, káptalan módjára legyenek együtt e könyv tartalma szerint, ezt azonban meg kell tartani, a szerint az ígéret szerint, melyet mindegyikük tett. 3. Továbbá: amely becsületes művek és épületek mostani időkben vannak, és napidíjban állnak, név szerint pedig Strassburg, Köln, Bécs és Passau és más effajta művek, meg azok a páholyok, melyek ide tartoznak, így maradjanak, és teljesen napidíjban fejezzék be őket. Ezeket az építkezéseket és munkákat, melyeket így

Hivatkozás a régebbi szokásjogra. Sancti Quattuor Coronati, a kőfaragók védőszentjei. Pannóniai mártírok: Claudius, Nicostratus, Sempronianus és Castor kőfaragók, akik a legenda szerint Diocletianus alatt szenvedtek vértanúságot. 128 129



engedtek meg, tehát napidíjban kell hagyni, és semmiféle módon nem lehet belőlük szerződéses munkát csinálni, nehogy a szerződés miatt a munkát félbeszakítsák, hanem tovább folytatódjék. 6. Továbbá: ha egy mester, bárki legyen is az, aki egy ilyen előbb említett művet és épületet kézben tartott és birtokolt, meghalna, és egy másik mester jön, és megfaragott követ talál ott, legyen az elhelyezett vagy elhelyezetlen kőmunka, ez a mester semmiféle elhelyezett kőmunkát nem emelhet le újból, sem a megfaragott, elhelyezetlen kőmunkát nem dobhatja el, más mesterek tanácsára és javaslatára sem, nehogy az urak vagy más tiszteletre méltó emberek, akik ilyen épületet csináltatnak, felesleges költségekbe verjék magukat; de azért sem, hogy az a mester, aki halála után ilyen művet hagyott hátra, meg ne csúfoltassék. Ha azonban az urak egy ilyen művet le akarnak emeltetni, ezt engedheti, amennyiben nem találja veszélyesnek. 10. Továbbá: ha egy mester egy műre szerződik, és tervrajzot ad arról, hogyan kell elkészülnie, a munkát a tervvel nem hagyhatja abba, hanem úgy kell csinálnia, amint a tervrajzot az uraknak, városoknak vagy vidéken bemutatta, tehát hogy csúfság ne érje. 12. Továbbá, ha előfordulna, hogy kőmunkát akarna kimérni vagy rajzból kibontani valaki, akárki lenne is az, aki nem ért ahhoz, hogy az alapból kiinduljon,130 és aki ezért egy mesternél sem szolgált, sem a páholyszövetségben nincs benne, ez egy ilyen darabot semmi esetre sem vállalhat el. Ha azonban valaki ilyenbe akarna kezdeni, ne legyen vele egy legény sem, és ne álljon szolgálatába, nehogy az urak egy ilyen tudatlan mester által felesleges költségekbe verjék magukat. 13. Egy mesterember sem, sem mester, sem pallér, sem legény, bárki legyen is, senki nem taníthat semmiféle tananyagból az alapból való kiindulásra olyat, aki nincs szövetségünkben, és napjait a kőfaragásban ki nem szolgálta.131 14. Egyetlen mesterember vagy mester sem fogadhat el egy legénytől sem pénzt, hogy olyasmire tanítsa vagy oktassa, ami a kőmunkára vonatkozik. Ugyanígy egyetlen pallér vagy legény sem oktathat vagy taníthat senkit sem pénzért arra, amihez ért. Ha azonban egyikük a másikat valamire oktatni vagy tanítani akarja, megteheti a másiknak vagy a legényének. {139} 40. Egyetlen mesterember vagy mester sem teheti pallérrá egyetlen olyan szolgáját sem, akit újonnan vett fel szolgájának, és még tanulóéveit tölti. 41. Egyetlen mesterember vagy mester sem tehet akkor sem pallérrá senki olyat, akit újonnan vett fel szolgájának, és tanulóéveit kiszolgálta, ha előbb egy évet nem vándorolt. 42. Ha megesnék, hogy valaki korábban kőművesnél szolgált, és most mesteremberhez jönne, és tőle akarna tanulni, az a mester ilyen szolgát sem vehet fel háromévi szolgálatnál rövidebb időre. 43. Egyetlen mesterember vagy mester sem vehet fel újonnan egy szolgát sem öt évnél kevesebb idei szolgálatra. 49. Ez a terület tartozik Strassburghoz: ami a Mosel mellékén és Frankóniában a Türingiai-erdőben és Babenbergben meg az eichstatti püspökségben Ulmig, Ulmtól Augsburgig, Augsburgtól Adelbergig és Bajorországban, a meisseni tartományban, Türingiában, Szászországban, Frankfurtban és Hessenben meg Svábföldön van, annak engedelmeskednie kell. Továbbá: Lorenz Spenninghez, a bécsi Szent István építőmesteréhez tartozik Lambach, Stájerország, Werkhuffen, Magyarország és a Duna lefelé. Továbbá: Stefan Hurder mesteré, a berni Szent Vince-templom építőmesteréé csak a szövetségesek országa [ti. Svájc] legyen. Továbbá: a kölni Konrád mesterhez, az ottani templom mesteréhez és valamennyi utódjához hasonló módon tartozik felfelé a többi terület, ami fennmarad azoknak a páholyoknak igényeiből, melyek a szabályzatban benne vannak vagy hozzá csatlakozni akarnak. (C. HEIDELOFF, Die Bauhütte des Mittelalters, Nürnberg, 1844) Az itt szabadon fordított kifejezések a méretek rajzi meghatározására, a szerkesztések alkalmazására vonatkoznak. A kőfaragók ún. titkának említése. Valójában csak a kontárok elleni védelmet szolgálja, éppúgy, mint a Boileau-féle céhszabályzat VII. pontja. 130 131



5. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ELMÉLETE Alig akad a művészettörténetben olyan témakör, amit annyi misztikum övezne, mint a gótikus építészet elméletét. Mivel a céh- és páholyszabályzatok többsége titoktartásra kötelezi a mestereket illetéktelenekkel, sőt a segédekkel szemben is, feltételezték, hogy a középkori kőfaragók olyan titkos geometriai jelrendszernek voltak a birtokában, amely a középkori építőpáholyt valamilyen módon a modern szabadkőműves páholyhoz teszi hasonlóvá. Valójában a páholytitkok nem különleges dolgok, hanem azok a tervezési ismeretek, az építészetnek tulajdonképpen nem mesterségbeli, hanem a kor színvonalán álló tudományos elemei, melyeket csak a vándorútját letöltött és további tanulóévekre szegődő mesterjelöltnek szabad kiszolgáltatni. Éppen ezért az idevonatkozó anyag nagyrészt a kőfaragópáholyon belül alakult ki, ott is őrizték azokat a könyveket, amelyeknek ritka fennmaradt példája Villard de Honnecourt vázlatkönyve. Tudjuk, hogy a páholyban tanuló mesterjelöltek elsősorban a tervrajz készítésének és leolvasásának módját sajátítják el, oly módon, hogy korábbi terveket másolnak és módosítanak. A mesterségbeli szabályok a páholy keretein túl lehetőség szerint nem terjednek. Az építkezések során rendszeresen adódnak technikai nehézségek, a kész épületek is gyakran igényelnek vizsgálatot, így nem ritka, hogy az építőmestereken kívül idegen szakértőket hívnak tanácskozásra. Ezek a gyakran igen kemény hangú viták kedvező lehetőséget biztosítanak a szakmai kérdések megvitatására, álláspontok tisztázására és lejegyzésére. {140} Villard de Honnecourt a középkori építészet egész területének példák által való bemutatására törekszik. Az építészet két fontos területét említi: a kőfaragást, amely a figurális szobrászatot és a belső berendezést, a kisépítészetet is magában foglalja, és az ácsmesterséget, amelyhez mindenféle gépezetek tervezésének mérnöki tudománya is tartozik. Ezenfelül foglalkozik a rajzolás (portraiture) – tulajdonképpen a lerajzolás – mesterségével és a geometriával, amely azonban nem egyszerűen a mértan rendszerét, hanem a tervezésben alkalmazott geometriát, voltaképpen tehát a statikai szabályokat tartalmazza. A középkori építészek számára a geometriának sokkal nagyobb a jelentősége, mint mai utódaik munkájában. Az épületek tervrajza soha nem tartalmaz abszolút méreteket, sem léptéket, de ezeknek nem is volna értelme, mert nincs egységes mértékrendszer, és a kitűzés mai eszközei is hiányoznak. Ehelyett a tervezésben körző és vonalzó, a kitűzésben pedig zsinórok és cölöpök állnak rendelkezésükre, melyekkel egyszerű, ma az általános iskolákban tanított geometriai szerkesztéseket végeznek a helyszínen, eredeti nagyságban. Hasonló módon történik a magassági viszonyok megállapítása is. A szerkesztés tudománya: „az alapból kiindulni”, vagyis meghatározni az alapméret, a falvastagság megengedte magasságot, méreteket. Ezt a tudományt csodálja Villard de Honnecourt a laoni tornyon, mely, mint írja, a bölcs és előkelő építőművészet példája, s ezzel a gótikus építőmester legfőbb esztétikai törekvéseit mondja ki. De a torony vagy kicsinyített mása, a fiále arányainak meghatározása egyúttal minden geometriai tudásnak az alapjait is jelenti. A gótikus tagolási rendszer egyik alapsajátossága, hogy minden tagozat számtalan nagysági fokozatban jelenhet meg az épületen. Ennek technikai okát adják meg a fiáleszerkesztéssel foglalkozó könyvek. A szerkesztéssel meghatározható méretekhez csak néha járulnak egyszerű aritmetikus számarányok; erre találunk példát Lorenz Lacher művében. A gótikus geometria elvei a XIII. századra meglehetősen kifejlődtek, a XIV. századra pedig már zárt rendszert alkotnak. Milánóban a francia Mignot vagy a Parler családtag, a gmündi Heinrich mester és a többi északról behívott, majd csúfosan elüldözött szakértő, bármilyen különböző területekről érkezzenek is, bármily eltérőek legyenek is javaslataik, egyhangúan a geometriai úton formulázott szabályok szigorú betartását kérik számon. Ugyanakkor az is bebizonyosodik a viták során, hogy a milánóiak nem eléggé járatosak a geometria mesterségében, és statikai értelmük nélkül, üres formulákként alkalmazzák szabályait. Igaz ugyan az is, hogy amikor Mignot öntudatosan vágja oda: „a művészet tudomány nélkül semmi”, magatartása pontosan fedi azt, amit Dehio a XIV. századi francia gótika legjellemzőbb vonásának tartott: a doktrinerséget.

5.1. 5.1.1. Villard de Honnecourt A XIII. századi nagy francia katedrálisok építőinek kortársa és földije, nyelvhasználata pikardiai származásról árulkodik. Ott, talán St-Quentinben volt egy építőpáholy mestere. 1235 körül kapott megbízást egy ismeretlen célú magyarországi utazásra. Valószínűleg ekkor gyűjtötte első rajzait, melyeket hazaérkezése után fűzött 103 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


könyvvé és foglalt rendszerbe, nyilván didaktikus célzattal. Feltételezhetőleg ugyanabban a műhelyben működött két utódja is, a tudálékos, szárazabb, geometriai tankönyv-részleteket másoló 2. mester és a művet néhány kisebb magyarázattal és recepttel megtoldó, szintén XIII. századi, úgynevezett 3. mester. Néhány bejegyzés tanúsága szerint a könyvet még a XIV–XV. században is használták a kőfaragók. {141} {142} {143} 2. lap. Villard de Honnecourt üdvözöl benneteket, és kéri mindazokat, akik azokkal az eszközökkel fognak dolgozni, melyek ebben a könyvben találhatók, hogy imádkozzanak lelkéért, és emlékezzenek meg róla. Mert ebben a könyvben nagy útmutatás található a kőművesség nagy mesterségéről és az ácsmesterség szerkezeteiről. És megtaláljátok a rajzolás mesterségét, a vonalakat, ahogyan ezt a geometria művészete megköveteli és tanítja.132 18. lap. Sok vidéken voltam, amint ebben a könyvben láthatjátok, de soha, egy helyen sem láttam olyan tornyot, mint a laoni. Lássátok itt az első emelet alaprajzát úgy, amilyen az első ablakoknál. Ennél az alaprajznál a torony körül 8 pillér van, a hármas oszlopokon levő négy kis torony négyszögű. Ezután ívek és emeletek jönnek. Ismét 8 oszlop által tagolt tornyocskák jönnek, és két oszlop között egy ökör ugrik előre. 133 Azután ív és emelet jön. Felül van a nyolcélű sisak. Minden pillérközben van egy lőrés, hogy világosság legyen. Nézzetek magatok elé, és sokat fogtok látni az építés módjából, az egész felépítést, és azt, hogyan váltakoznak a tornyocskák. És gondoljátok meg, mert ha jól akartok tornyot csinálni, nagy támasztópilléreket kell építenetek, melyeknek elég nagy nyaka van. Vigyázzatok a munkátokban, hogy egyaránt bölcs és elegáns módon csináljátok.

A rajznak kétféle értelmezése figyelhető meg Villard-nál: az első (portraiture) a lerajzolás, a segédszerkesztések alkalmazásának mestersége, a második (géométrie) tulajdonképpen geometriai formulákban rögzített statikai szabályokat jelent. 133 Ez a részlet a laoni székesegyház nyugati homlokzatán található, amelynek építkezése a XII. század utolsó évtizedében kezdődött. 132



VILLARD DE HONNECOURT: SZERKESZTETT RAJZOK (36. LAP)



20. lap. Lássátok itt az egyik reimsi ablakkeret formáját a hajó szakaszaiból, olyat, amilyenek két pillér között vannak. Amikor ezt lerajzoltam, mert ezt szerettem leginkább, 134 Magyarország földjére küldtek. 36. lap. Itt kezdődik a lerajzolás vonalainak mestersége, úgy, amint azt a geometria művészete tanítja, hogy könnyen tudjunk dolgozni. És a másik lapon a kőművességhez tartozó dolgok vannak.135

VILLARD DE HONNECOURT: A LAONI TORONY (19. LAP) 38. lap. Ezen a 4 oldalon a geometria tudományából vett figurák vannak, de aki tudni akarja, mikor melyikkel kell dolgoznia, annak jól meg kell figyelnie. 39. lap: 2. mester. 136 a) Ekképpen vesszük fel a vastagságát egy oszlopnak, amelyet nem látunk egészen. A reimsi kőrácsos ablakforma 1211 körül keletkezett, és Jean d’Orbais eredményének tekinthető. 1221-ben feltehetőleg már kivitelezett példája is látható volt. Villard itt szokatlanul szubjektív hangot üt meg. 135 A geometria alkalmazása segítségül szolgál a minta utáni rajzolásban. A kőművesség a statikai szabályként alkalmazott geometriát jelenti. 136 A vázlatkönyv 39. oldalán a 2. mester, kivakarva Villard hasonló tárgyú rajzait, olyan példákat mutat be, amelyeket alighanem egy geometriai traktátusból másolt. Közülük többnek értelme homályos. 134



b) Ekképpen található meg egy körszelet középpontja.

{144} k) Ekképpen csinálunk egy kerengőt, melynek ugyanakkorák a folyosói, mint a kertje.

l) Ekképpen vesszük fel egy folyó szélességét, anélkül, hogy átkelnénk.

m) Ekképpen vesszük fel egy távoli ablak szélességét.

n) Ekképpen helyezzük el egy kerengő négy sarkát ólom és vízmérték nélkül.

a) A probléma: körszelet középpontjának szerkesztéssel való meghatározása. A féloszlopot hozza fel példának. b) Az előző problémának tisztán geometriai meghatározása. k) A probléma: négyzetbe feleakkora területű négyzet beírása. Rokon probléma az alapja az o) példának is. Roriczer megoldása is hasonló. Kétségtelenül ez a középkori kőfaragók egyik alapvető szerkesztése. l) A probléma: megközelíthetetlen pont távolságának mérése. A rajzon látható mérőrudakat nyilván a tárgyra kell irányítani, majd segítségükkel másik, megközelíthető pontot kitűzni. Ennek távolsága ezután közvetlenül mérhető. m) Ebben az esetben valószínűleg l alapján a távolság mérendő, majd a szakasznak közvetlenül mérhető helyre való átvitele jelenti a megoldást. n) A kerengő sarkainak kitűzése csak példa a derékszög kitűzésére. Valójában Thalész tételének alkalmazása. o) Ismét a négyzet területének felezése a tulajdonképpeni feladat, olyan példával, mely a gyakorlatban nem fordul elő. A fő kérdés az irracionális 1/A2 hosszúságarány geometriai úton való meghatározása.



o) Ekképpen osztunk fel egy követ úgy, hogy mindkét fele négyzet.

60–61. lap. Lássátok itt a reimsi templom kápolnáinak pontos felépítését és azt a módot egészen, ahogyan belülről emeletekre vannak osztva.137 Lássátok itt a belsőben levő folyosókat és a rejtett íveket. És ezen a második odalon láthatjátok a reimsi templom kápolnáinak felépítését kívülről, kezdetüktől végig, amint vannak. Ugyanilyen módon kell meglenniük a cambrai-iaknak,138 ha helyesen csináljuk őket. A felső emeletnek pártázatot kell alkotnia. {145} 62. lap. Lássátok itt a reimsi templom felépítését a belső és külső sík falon. A mellékhajók első emeletének pártázatot kell alkotnia, úgy, hogy egy folyosó lehessen a tető előtt. Ezzel a tetővel szemben vannak belül a folyosók, és ahol ezek boltozva és kövezve vannak, ott újból kifelé vezetnek, úgy, hogy az ablakok küszöbei előtt el lehessen menni. És a legfelső emeleten pártázatnak kell lennie, hogy járni lehessen a tető előtt. Lássátok itt az egész felépítés módját. Uo.: 3. mester. Figyeljetek jól ezekre a felépítésekre. A mellékhajók teteje előtt egy folyosónak kell lennie, az emelet felett és a mellékhajók tetőzete felett az üvegablakok előtt is kell lennie folyosónak és egy alacsony pártázatnak, amint ezt magatok előtt látjátok lerajzolva. És a pilléreitek felső végén angyaloknak kell állniok, előttük pedig támasztóíveknek. A felső nagy tető előtt ismét folyosónak kell lenni, és az emelet felett pártázatnak, hogy oda lehessen menni tűzveszély esetén, és az emeleten legyenek vízköpők, hogy vizet hányjanak a kápolnákra, melyekről beszéltem nektek.139 (HAHNLOSER, Villard de Honnecourt, Wien, 1936)

5.1.2. A milánói dómépítkezés évkönyvei A dómépítő műhely évkönyvei pontos képet adnak nemcsak az építkezés menetéről, hanem a közben folytatott vitákról is. A székesegyházat 1386-ban alapítják. Méretezési hibák miatt már 1388-ban szakértőket hívnak. A fő kérdés ekkor a templom magasságának meghatározása: azon vitatkoznak, hogy a keresztmetszetet négyzetbe vagy háromszögbe kell-e beírni. 1391-ben egy kölni mesterrel tárgyalnak, majd Gabriele Stornaloco piacenzai matematikus tanácsára a háromszöget választják, tehát alacsonyabb keresztmetszet mellett döntenek. Ugyanez év november 27-én érkezik a gmündi Heinrich (Parler) mester. Tervmódosító javaslatait 1392. május 4-én leszavazzák, őt magát menesztik. Ugyanígy jár 1394–1395-ben Ulrich von Ensingen, a neves ulmi mester is. Olasz mesterek folytatják a munkát, de hamarosan újabb nehézségek támadnak. 1399-ben kerül Milánóba a párizsi Jean Mignot, aki hosszú lajstromot állít össze az épület hibáiról. Ezt 1400. január 11-én vitatják meg. 25én újabb, hárompontos elvi nyilatkozatával vitatkoznak. További szakértők meghallgatása után, 1401. május 15én szótöbbséggel Mignot ellen foglalnak állást, a mesternek távoznia kell. Ezután főleg olasz mesterek fejezik be az épületet, a kupola kivételével, amelynek építése körül a reneszánsz nagy mesterei, Bramante, Leonardo da Vinci, Francesco di Giorgio fáradoznak majd.

Villard valószínűleg eredetiben látott tervrajzok alapján dolgozik, mert rajza eltér a kivitelezett épülettől. Bár Villard Cambrai Notre-Dame-templomával vázlatkönyvének más helyén is foglalkozik, nem valószínű, hogy az 1230-ban kezdett építkezés az ő műve. Magyarázatában különös gondot fordít az ablakok előtt és a párkányzat felett alkalmazott járható galériákra. 139 A Villard magyarázatait ismétlő 3. mester kommentárja a folyosók funkcionális szerepének megvilágításával járul hozzá Villard szövegéhez: nem puszta díszítményekről, hanem a tűzoltás céljait szolgáló járatokról van szó. 137 138



A MILÁNÓI DÓM KERESZTMETSZETÉNEK TERVVÁLTOZATAI: A) ANTONIO DI VICENZO JAVASLATA, 1390 B) GABRIELE STORNALOCO TERVE, 1391 C) HEINRICH PARLER JAVASLATA, 1392 D) AZ 1392-BEN ELFOGADOTT TERV (WHITE NYOMÁN) {146}



A MILÁNÓI SZÉKESEGYHÁZ KERESZTMETSZETE. CESARE CESARIANO FAMETSZETE NYOMÁN {147} 1392. május 2. Viták Heinrich Parlerral: 2. kérdés: Vajon a templomnak két tetővel kell-e levezetnie az esővizet vagy többel, melyeket mindkét oldalon arányosan kell csinálni, egészen a kereszthajóig? Válasz: Elhatározták, hogy a templomnak az esővizet a nagyobb szilárdság és világosság érdekében három és nem két tetővel kell elvezetni.140 3. kérdés: Vajon a templomnak magának, nem számítva mértékébe a felépítendő kupolát, a négyzetig vagy a háromszögig kell-e emelkednie? Válasz: Kinyilvánították, hogy a háromszögig, vagyis háromszögű alakig emelkedhet és nem tovább. 1400. január 25. Vita Jean Mignot-val: A párizsi Jean Mignot mester a jelen tanácskozáson azt mondotta, hogy az eddig általa adott számos papíron az említett tanácskozásban megadta az összes érvet és valamennyi indítékot, amiért azt kívánja mondani, hogy az említett művek nem rendelkeznek szilárdsággal, és más érveket nem kíván mondani. A fent írt Jean által január 25. napján adott végső pontok: 1. Nektek, a milánói építőműhely jeles tanácsurainak, Jean Mignot mester tisztelettel és tiszta igazsággal jelenti, hogy mint írásban máskor és mások előtt is kimutatta az említett templom hibáit, újból azt mondja és javasolja, hogy körös-körül az egyház körül valamennyi támpillér nem erős, és nem alkalmasak rá, hogy fenntartsák azt a terhet, amely rájuk nehezedik, mivel egyenként háromszor olyan vastagoknak kell lenniük, mint amilyen vastag egy pillér a templom belsejében. A mesterek válaszolnak: Az első pontról azt mondják, hogy a templom valamennyi támpillére erős, és alkalmas arra, hogy terhét, és még annál többet is, hordja, több okból is, mivel a mi márványunkból és gránitunkból készített, minden oldalán egyölnyi darab olyan erős, mint kétölnyi a franciaországi kövekből141 vagy a franciaországi templomokból, melyeket a fent írt mestereknek példaként állít. Ezért azt mondják, hogy ha csak másfélszer akkorák is, mint a templomon belüli pillérek, az említett támpillérek erősek, és céljuknak megfelelők, és ha nagyobbak lennének, sötétté tennék az említett templomot, amint ezt a Párizsban levő templom mutatja, melynek a Jean mester ajánlotta módon vannak támpillérei kiképezve, 142 és más érveket is [mondanak] amellett, hogy ez ártana. 2. Továbbá azt mondja, hogy négy tornyot kezdtek el, hogy tartsák az említett templom kupoláját, de nincsenek megfelelő pillérek, sem más alapozás, hogy az említett tornyokat tartsák, sőt, ha az egész templomot megcsinálnák is, nyomban összeomlana az említett tornyokkal együtt. Ezekről pedig annyit, hogy bizonyára kedvtelésből csinálták őket valamely tudatlanok, akik azt bizonygatják, hogy a csúcsívek erősebbek és kisebb nyomásúak, mint a kerek boltozatok,143 és más dolgok felől is többet hivatkoztak az akaratra, mint a lehetőségre. Ami pedig még rosszabb, azt válaszolták, hogy a geometria tudományának nem kell hogy helye legyen ezekben, mivel a tudomány egy valami, és a művészet egy másik. Az {148} említett Jean mester azt mondja, hogy a művészet tudomány nélkül semmi,144 és hogy a boltozatok akár csúcsívesek, akár kerekek, semmivel sem kevésbé nagy a nyomásuk és a súlyuk. Továbbá azt mondják, hogy a tornyokat, melyekről azt írták, hogy meg akarják őket építeni, több indokkal és okból említik, először, hogy az említett templomot és négyzetet kiigazítsák, hogy a geometria rendje szerint megfeleljenek a négyzetnek. Másrészt pedig a kupola szilárdsága és szépsége kedvéért, mivel e példa által mintegy a Paradicsomban ül trónja közepén az Úristen, a trón körül az Apokalipszis szerint a négy evangelista van, és ezek azok az érvek, amiért elkezdték őket. És ámbár nem alapoztak a földtől kezdve minden Vagyis Heinrich mester a mellékhajók azonos magasságban való felépítését javasolja, úgy, ahogyan ez a kölni dómon is megépült; a milánóiak pedig a lépcsőzetes elrendezéshez ragaszkodnak. 141 A vita itt nem geometriai szabályokról, hanem statikai kulcsszámokról folyik. Ezeket a kő minőségétől teszik függővé. 142 A klasszikus gótikus rendszer elvetésének stiláris indoklása. 143 A csúcsíves boltozatok statikájának kérdéseit hasonló módon vetette fel Viollet-le-Duc. Csak az első világháború után igazolták, részben kísérleti úton, hogy a boltozatok teherbírása és nyomása nem az ívforma függvénye. (P. ABRAHAM, Viollet-le-Duc et le rationalisme médiéval, Paris, 1934.) 144 A művészetnek allegorikus tartalmak hordozójaként való felfogása a szigorúan vett középkori művészetfelfogáshoz való ragaszkodást jelenti. 140



sekrestyénél két pillért, a templom mégis megfelelően erős, mivel a támívek, fölöttük pedig az említett két pillér nagy és vaskapcsokkal összefogott kövekből vannak, mint ezt feljebb, más pontokkal kapcsolatban mondtuk, és hogy az említett három toronynál a súly mindenütt a négyzetre nehezedik, és pontosan és erősen fogják megépíteni őket, márpedig ami pontos, az nem omolhat össze. Ezért azt mondják, hogy önmagukban erősek, és ezért a kupolának szilárdságot fognak adni, mivel e tornyok közét fogja bezárni, amiért az említett templom jó szilárd. 3. […] Továbbá azt mondják és felelik ahhoz a ponthoz, ahol azt mondja, hogy a geometria tudományának nincs helye ezekben, miszerint a geometria szabályának tanúsága szerint Arisztotelész azt mondta, hogy az ember mozgása a hely szerint, melyet kiterjedésnek nevezünk, vagy nyitott, vagy körben van, vagy a kettő keveréke. Továbbá ugyanő mondta máshol, hogy minden test a hármas számban teljesedik ki, és mozgása, éppúgy, mint az említett templomé, a háromszögig emelkedik, amint ezt már más mérnökök kinyilvánították, ezért azt mondják, hogy minden egyenes vagy tört vonal szerint van, tehát az következik, hogy amit csináltak, a geometria és a gyakorlat segítségével csinálták.145 Ő pedig azt mondta, hogy a tudomány művészet nélkül semmi, a művészetről azonban már más pontoknál választ adtak. 9. Továbbá, hogy a pillérek fölött elhelyezett pillérfejezetek nem értelmüknek megfelelően vannak elhelyezve, mivel egy-egy pillér lába két öl hosszúságú, a fejezeteknek is olyan hosszúaknak kell lenniük, amilyenek a pillérek lábai. Azt mondják és válaszolják, hogy a pillérek lábainak, vagyis alsó részeinek, ha a fejezetek kétölnyiek, egyölnyinek kell lenniük, ez okból mondják a pillérek alját és az ember lábát is lábnak, és a fejezetet is pillérfőnek mondják, amint az ember fejét a fejezetről nevezik így. Így a láb az ember fejének egynegyed része, és e természetes ok következtében nyolcölnyire kellene csinálni őket, és ha tízölnyire csinálták, ez azért van, hogy a pillérek díszesek legyenek, és figurákat helyezhessenek el. 146 (Annali della fabbrica del Duomo di Milano. A cura della sua administratione, Milano, 1877) {149}

5.1.3. Matthaus Roriczer Jelentős német építészdinasztia tagja. Nagyapja, Vencel (†1419), a regensburgi dómon a prágai Parlerhagyományok szellemében dolgozik. Apjával együtt ő is Regensburgban, majd 1462-ben Nürnbergben a St. Lorenzkirche szentélyén dolgozik. 1486-ban maga nyomtatja ki Regensburgban a fiálékról írott traktátusát. 1492–1495 között halt meg. A tiszteletre méltó fejedelemnek és úrnak, a Reichenau nemzetségből született Vilmos eichstatti püspök úrnak, kegyelmes uramnak ajánlom én, Mathaus Roriczer, ez idő szerint regensburgi dómépítőmester, mindenekelőtt engedelmes alattvalói szolgálatomat, önként és készségesen. Kegyelmes uram, mivel Te a szabad geometriai művészetnek nemcsak eddig voltál kedvelője és pártfogója abban, hogy eljusson azoknak a szíveknek értelméig és megértéséig, akik használják és akiknek táplálkozniuk kell belőle, s ezáltal mielőbb kiirtassanak és eltűnjenek azok a hibák és visszaélések, melyeket azok okoznak, akik alkalmazzák, de nem értik alaposan, s hogy ez a művészet a közhaszon javára elterjedjen és nyilvánosságra hozassék; kezdettől fogva kívántad és kívánod is véleményben, akaratban és szándékban, mint Kegyelmességed erről velem több ízben beszélt, hogy véghezvigyem Kegyelmességed jóakaratát, és a közhaszonért fáradozzam. Amint mindegyik művészet anyag, forma és mérték, én Isten segítségével vállaltam, hogy elmagyarázok valamit a geometria említett művészetéből, ezúttal mindenekelőtt a kőfaragó munkák szerkesztésének kezdetét: hogyan és milyen mértékben kell azt a geometria alapjából a kör felosztásával nyerni és helyes mértékre hozni. Ezt a fent említett formában egy kis fejtegetéssel kísértem, és nemcsak magamtól, hanem mindenekelőtt a művészethez értő régiek, főként pedig a prágai legények147 által magyaráztam; kérvén fejedelmi kegyességedet és mindazokat, akik értenek ehhez a művészethez, hogy vegyék figyelembe ezt a vállalkozásomat, melyet nem különös dicsőségemért, hanem csupán a közhaszon kedvéért kezdtem el, s [a cél:] ahol valamit javítani kellene, javítani, ha ez gyümölcsöt hoz, támogatni, a művészeteket értelmezni és magyarázni.

Jellegzetes példa Arisztotelész önkényes idézésére. Az antik kánonra való hivatkozás sajátosan keveredik az allegorikus középkori felfogással a milánóiak válaszában. 147 Az eredetiben: Junker von Prag. Valószínűleg Peter Parler fiaira vagy tanítványaira vonatkozik a hagyomány. 145 146



Ha egy fiáléhoz kőfaragó módra alapot akarsz rajzolni a helyes geometriából kiindulva, akkor láss neki, és csinálj egy négyzetet, amint utóbb jelölve van, a, b, {150} c, d betűkkel, és úgy, hogy a-tól b-ig, b-től d-ig és dtől c-ig, c-től pedig a-ig egyenlő távolság legyen, mint a következő ábrán.

Ezután ugyanígy csináld meg a négyzetet az előbbi nagyságban, és a-tól b-ig oszd két egyenlő részre, ide tégy egy e-t. Ugyanígy b-től d-ig, ide csinálj egy h-t, és d-től c-ig, itt csinálj f-et; ugyanígy c-től a-ig, itt csinálj g-t. Ezután húzz egy vonalat e-től h-ig és h-tól f-ig, f-től g-ig, g-től e-ig. A következő ábra erre a példa.

Ezután csináld meg a fenti négyzetet ugyanúgy az előző nagyságban, és oszd e-től h-ig két egyenlő részre, ide tégy egy k-t; ugyanígy h-tól f-ig, ide tégy egy m-et; ugyanígy f-től g-ig, ide tégy egy l-t; ugyanígy g-től e-ig, ide tégy egy i-t. Ezután húzz egy vonalat e-től h-ig és h-tól f-ig és f-től g-ig és g-től e-ig. Ennek példája a következő ábra.148

{151} Ezután a két abcd és iklm négyzetet még egyszer csináld meg az előbbi nagyságban, és az ehgf négyzetet is, ezt forgasd el. Erre példa a következő ábra.

148

Tévedés e vonalak meghúzásában.



(Könyvecske a fiálék helyességéről: RORICZER, Das Büchlein von der Fialen Gerechtigkeit, Wiesbaden, 1965)

5.1.4. Lorenz Lacher 1486-ban az esslingeni St-Dionys-templom szentségházát építi. 1489-ben a milánói tanács hívja meg, de nem maradt fönn nyoma, hogy eleget tett volna a meghívásnak. 1504-ben Schwetzingenben él, 1508-tól építő- és ágyúöntő mesterként említik. 1516-ban írja művét. Moritz fia 1538-tól a schwetzingeni kastély építőmestere. A Krisztus születése utáni 1516. évben Szent Margit napján, én, Lorenz Lacher udvari építőmester és ágyúkészítő mester elkezdtem az itt következő művet, fiamnak, Moritznak okulásul és tanulságul, hogy mesterségét annál jobban és művészibben végezze, és emellett Istenre és a világra is gondoltam. És ha a fivérei kőfaragók lennének, Moritznak kötelessége hármuk közt elosztani és nem megtagadni tőlük ezt a művészetet, 149 melyről röviden és igazán akarok útmutatást és tudósítást adni egyes épületek és kőfaragó munkák ábráival és írásban, mert ehhez az igen kitűnő művészethez egy kőfaragónak igazán és mesterien kell értenie, és a mesternek saját hasznára tudnia kell. Ezért először azzal akarom kezdeni, és azt akarom megmutatni, hogyan tudsz a sokféle épületnél kezdettől végig helyes mértéket tartani, ismerve alapjukat és mértéküket, és más épületekről is mintákat akarok neked mutatni. Továbbá a kőfaragó munkák szerkesztéséről, hogyan kell azt csinálni a legművészibb falazókővel, nagy és kis épületeknél. Meg fogod továbbá itt találni azt is, hogyan kell a védelemre építkezni fejedelmeknek és grófoknak, amit én több mint 30 éven keresztül végeztem különféle építkezéseknél, mint ezt ezután hallani fogod; arról is értesülsz itt, hogyan kell jó ciszternát csinálni várakban és városokban. Kedves fiam, itt mindjárt bele akarok kezdeni, és meg kívánlak tanítani, hogyan kell elrendezned egy szentélyt, többféleképpen.150 És ebből a mesterségből sok más ered, ezért igazán figyelj az én tanításomra, hogy elláthasd építtető uradat és magadat, és ne vessenek meg mint tudatlant, mert egy tiszteletre méltó mű, amint áll, mesterét dicséri. És ezért, {152} ha tudni akarod, hogyan vagy képes nyerni valamennyi deszkát, 151 tudnod kell a falak magasságát és szélességét, aszerint, hogy az épület kicsi vagy nagy, a kő kemény vagy lágy, hogy mihez tartsd magadat, és hogy a pillért kőrácsokkal törd át, minden szükséges dolgot tudni kell a vastagságról és szélességről és a párkány formájáról is. […] Továbbá, ha egy szentély belülről 20 láb széles, másfélszer olyan magasnak kell lennie, mint amilyen széles, ez a helyes magassága. De nem minden kórus ilyen, mert időnként az építtető urak a templomi dolgokat úgy építtetik, amint akarják, egy mesterségbeli magasság azonban kétszer olyan nagy kell hogy legyen, mint a szélesség. És akár szűk, akár széles a kórus, a főpárkánynak olyan magasan kell lennie, amilyen távolságra a pillérek egymástól állnak, a lábazati párkánytól a főpárkányig négyzetet alkotva. Továbbá, a lábazati párkánynak olyan magasan kell lennie, amilyen vastag a pillér, és ahol a talaj szintje egyenetlen, ott a lábazati párkány is lefelé halad. […] Továbbá, ha egy szentély belül 20 láb széles, és a kő jó, csináld a falakat két láb vastagra, ha azonban a szentély nemes faragott kőmunkából áll, végy el belőle 3 hüvelyket, ha pedig gyengébb a kő, a falak és a pillérek vastagságához adj hozzá 3 hüvelyket. […] Továbbá, vedd a szentély falvastagságát, legyen az kicsi vagy nagy, rajzolj egymáson keresztül két négyzetet, s ebben megtalálsz minden deszkát, amint ebben a könyvben lerajzolva látod egy nagy négyzetben, 152 amit, hogy könnyebben megérthessed, lerajzoltam neked ebbe a könyvbe az írás mellé. Ezután oszd a szentély falvastagságát három részre, végy egy részt, és azt ismét oszd hét részre, ez minden épülethez a helyes vastagosztó. Ha pedig olyan vékony-osztót akarsz használni, amilyet általában alkalmaznak, akkor a hét részből végy A titoktartás kötelezettsége: csak ha kőfaragók lesznek a testvérei, kell megosztania velük az apai hagyatékot. A templomszentély a statikai alapfogalmak bemutatására szolgál. Lacher átfogó tervéből csak ez valósult meg. 151 Vagyis profilsablont. 152 A falvastagság jelenti azt az alapméretet, amelyből az egymásba írt négyzetek módszerével valamennyi részletforma méretei meghatározhatók. 149 150



el két részt, és így öt rész marad neked; ez az öt jelzi a vékony-osztót. Hogy ezt könnyebben megérthesd: a vastag-osztóban hét rész van, a vékonyban pedig öt rész, és a vékony-osztót a vastagból nyerjük. (Lorenz Lacher intelmei fiához, Moritzhoz: REICHENSPERGER, Vermischte Schriften über christliche Kunst, Leipzig, 1856)

LACHER: SABLONOK KISZERKESZTÉSE A FALVASTAGSÁGBÓL


5. fejezet - A PROFÁN MŰVÉSZETEK A KÖZÉPKORBAN {153} A profán művészetek tulajdonképpen sajátos, külön területét jelentik a középkor művészetének. Az idevágó források ritkábbak és töredékesebbek, az emlékanyag is jóval szerényebb, mint az egyházi művészetben. Mindazonáltal a profán alkotások rendeltetése nem ellentétes az egyházi műalkotásokéval. Az egyházi műalkotásokra és művészetszemléletre érvényes vonások több-kevesebb eltéréssel itt is megmutatkoznak. A rokonság mindenekelőtt a hivatalos udvari művészetekben: az uralkodók viseletén, jelvényein, a reprezentációjukkal kapcsolatos történeti és allegorikus ábrázolásokon szembetűnő. A Hódító Vilmos tetteit megjelenítő falkárpit ábrázolásai – a leírásban szereplő jelenetek megfelelőit őrzi a ránk maradt a bayeux-i kárpit – vagy a pápák lateráni palotájának a wormsi konkordátumot megörökítő freskója képnek és írásnak ugyanolyan viszonyát tanúsítja, mint amilyet a templomi ábrázolásokkal kapcsolatban tekintettek szabályszerűnek. A paloták díszítésében is, éppúgy, mint a templomokéban, a drága ritkaságok sokasága, az értékes anyagok és a változatos pompa a legfontosabb. A legerőteljesebben a várépítészet értékelésének szempontjai térnek el a templomépületekre vagy a kolostorokra érvényes normáktól. Az alapkövetelmény, a hasznosság szempontja azonos, és amint az egyházi építészetben, úgy itt is fontos szerepet játszik a reprezentativitás, a hatásos és kifejező megjelenés. A hatásban azonban elsősorban a megközelíthetetlenségnek, félelmetességnek, bonyolultságnak és bevehetetlenségnek kell kifejezésre jutnia. A katonai építészet akkor szép, ha elrettentő. Célja a biztonság, s ezért a tökéletesség mércéje a védelmet szolgáló leleményesség foka. A kincsek, drágakövek változatosságát az erődítés művészetében az ostrom esetére felhalmozott javak és fegyverek sokasága, a hozzáférhető, lehetőleg az öregtorony kútjából merített tiszta ivóvíz helyettesíti. Egy-egy furfangosan megszerkesztett hadigép valósággal esztétikai élvezet forrása. A korai középkor városában számos erődítmény található. Nemcsak a város urai vagy a városban lakó nemesek emelnek lakótornyokat, hanem a városi jogaikért küzdő gazdag polgárok is megépítik saját erődítményeiket. Ez a városkép csak ott változik meg egy csapásra, ahol a polgárság kivívja a városi önkormányzat jogát, a polgárok tehát nem szorulnak egyenként az önvédelem eszközeire. A városnak ezután egy tornya lesz, amely rendszerint a városházával kapcsolatban emelkedik, falai az egész lakosság védelmére szolgálnak. A XIII. századtól kezdve értesülünk az első városrendezési intézkedésekről: városi középületek, csarnokok emeléséről, az utcák kövezéséről, terek tervszerű kialakításáról. {154}

1. 1.1. 1.1.1. A császári udvar szertartásai Az úgynevezett Graphia Aureae urbis Romae a Mirabilia ősszövegének 1150 körüli átdolgozásával keletkezett. Harmadik része önálló munka, régebbi források alapján ír a császári udvartartás ceremóniáiról. A császárok ruháiról. A császári köntösökre térünk rá, és először szóljunk a clamisról. A clamis1 olyan ruha, melyet féloldalt viselnek, és nem varrják, hanem aranycsatokkal fogják össze. A tóga kerek formájú és bővebb öblű, s a jobb alatt átvezetve a bal vállra teszik. Ezekhez hasonlót a képmások vagy festmények ruhái között látunk, s ezeket tógás szobroknak nevezzük. A császár és a régi rómaiak békében tógát használtak, háborús időben meg hadiköpenyt. A tóga helyes mérete pedig hat könyök. A császári trabea egyfajta tóga, bíborból és skarlátból, ebbe öltözve kell a császároknak kivonulniuk. Ezt elsőként Romulus találta ki a királyok megkülönböztetésére. Trabeának pedig azért nevezik, mert a császárt nagyobb dicsőségre viszi, és hogy akkor és a jövendőben nagyobb becsű méltósággal szentté tegye, és jelölje, hogy mindenek egyeduralkodója. A 1

A clamis hadiköpeny az antik Rómában. A császári viselet ismertetésének fő forrása: Sevillai Isidorus.


A PROFÁN MŰVÉSZETEK A KÖZÉPKORBAN császár hadiköpenye pedig kiváló selyem, melyet skarlát, bíbor és arany díszít. És azért hadipalást, mert ebbe öltözve hirdeti meg a császár az elkövetkező háborút. A hadiköpeny pedig körben szövött kerek díszköpeny. A császár hordjon a legfinomabb bisszusból2 szövött inget, aranyboglárral, lábtól az ujj magasságáig körben aranyszegélyekkel díszítve. Legyen skarlátszínű, arannyal, drágakövekkel és gyöngyökkel díszített tunikája, melyen a vállaknál, nyaknál, lábaknál és ujjaknál legyen 72 csengettyű és ugyanannyi arany gránátalma. A császár öve legyen aranyból és drágakövekből, 72, gránátalmavirág hasonmására készített csengettyűvel és ugyanilyen módon készített vállkendővel aranyból, és az öv mindkét felén legyen aranykorong, drágakövekkel és gyöngyökkel díszítve, a korong kerületén ezzel a felirattal: Róma, világ feje, föld kerekének tartja a fékét. A korong közepébe pedig legyen bevésve a világ három tája: Ázsia, Afrika, Európa. (Az arany Róma városának leírása: P. E. SCHRAMM, Kaiser, Rom und Renovatio, Leipzig, 1929, 95 sk.)

1.1.2. Balderich 1046–1130 között élt. Meung-ben, Orléans mellett született, Clunyben is megfordult, majd Bourgeuil kolostorába lépett be, és ennek apátja lett. 1107-ben a doli breton érsekséget nyerte el. Legjelentősebb munkái költeményei. Hódító Vilmos lányának, Adele-nak hálótermét leíró verse 1102 előtt keletkezett. {155} Függ a csodás kárpit úrnőnknek ágya körül, Új mesterséggel társul a három anyag, Mert ez a mester olyan finoman alkotta a művét, Bár tudod azt, hogy van, ám mégsem hiszed el. Elsőként az aranyszálak jönnek, követik az ezüstök, Harmadszorra pedig jött mindig a selyem […] Végül nézd sorban szövegét minden feliratnak, Olvasd mind az igaz, új történeteket.3 Látszott ott, hogy a megtépett Normandia szülte Hercegeként a fiút, s Vilmosnak nevezé. Eltaszitották őt kezdetben az ősi hazából, És amit ő örökölt, más bitorolta jogát. Mindezeket leigázván nagy hatalommal, a herceg Törvényt kényszeritett rájuk, mint zabolát […] Villan az égbolt, kél ragyogó vörös üstökös is már, És le a népekre csóvát vonva ragyog. Mind e csodák láttán elhűlve elámul a vénség, Mondva, amit láttak, nagy dolgok jele lesz. Kisdedeik száját az anyák keblükre szorítják, Új jeleket fél mind, s mellét verve remeg. Választ vár az atyáktól ifjaknak sokasága, És míg szólal az agg, száján csügg a fiú. Mondva jövendőt, azt, hogy mit hirdetnek e dolgok, Nem tudják, de jövőt jósol mindegyikük. Ím, a tanácsosokat szólítja nemes kötelesség, És gyűlést tartván, mindjárt kész a tanács. Legmagasabb székben trónolván ő maga, Vilmos, Helyre vezette, amint illik, a főurakat […] Árbócot s a gerendát, deszkát és evezőket S mást, ami kell a hajón, készítnek szaporán. Pusztul az erdő, dől már kőris, cserfa s a tölgy is, Igen finom fehér lenszőttes. Ez a hely szoros rokonságot mutat az ótestamentumi főpapi öltözet leírásával. Vö. Kiv 28. Adele grófnő hálószobájának falait a Genezisnek, az ótestamentumi zsidóság történetének és antik mitológiai témáknak ábrázolásai, a mennyezetet csillagképek, a padozatot a világ ábrázolása díszítette. Ebben az összefüggésben az aktuális történelmet képviselik – világtörténeti keretbe foglalva – az ágy melletti ábrázolások. A történelmi események megjelenítésére ugyanaz a kompozíció, a titulusoknak ugyanolyan szerepe jellemző, mint a vallásos képciklusoknál. 2 3


A PROFÁN MŰVÉSZETEK A KÖZÉPKORBAN És gyökerestül hull ősi fenyőkorona. Már a magas hegyoromról szállítják le a vén fát, Ebben a szükségben mind értékes a fa. Kisvártatva a parton látod nőni az erdőt, És ahol erdő volt nemrég, sík az a hely. […] Mind a király kincsét, harcát és nagy diadalját, Nézve a kárpitra, olvashatta a nép. Élőnek vélhettem volna a sok figurát, ha Lett légyen húsból, s érzett volna a kép. {156} Írás is jelzé valamennyi dolognak a képét, Hogy, nézvén azokat, olvashassa, ki tud4 […] Legközelebb függ úrnőnk ágya körül ez a kárpit, S hercegi atyjára emlékezteti őt.5

(SCHLOSSER, 221 sk.)

1.1.3. Rahewin Ottó freisingi püspök történelmi munkájának folytatója. Fiatal kora óta mellette élt, káplánjaként működött. 1177 előtt halt meg. A lateráni palotában Lotár császárról6 ezt írták a róla készített festmény fölé: A király a kapuk elé járult, előbb megesküdvén a város kiváltságaira – majd a pápa hűbérese lett, mivel tőle kapta a koronát. Ez a festmény és e felirat a császárnak [I. Frigyesnek] nagyon nem tetszett, midőn a következő évben [1157] a város környékén tartózkodott, és ezt a császárság hívei hírül vitték neki. Miután előbb barátságban bevonult, úgy mondják, [IV.] Adorján pápa ígéretét vette, hogy az írást éppúgy, mint a festményt, eltüntetik, nehogy egy ilyen semmiség a világ legfőbb embereinek perlekedésre és ellenségeskedésre szolgáltasson okot. (I. Frigyes császár tettei, III, 10: LEHMANN-BROCKHAUS, 616. sz.)

1.1.4. Hugo Falcandus Szicília normandiai származású krónikása; történeti munkáját 1169 előtt írta. 1186-tól Saint-Denis apátja. 1197ben halt meg. Ez a város [Palermo] tehát a síkságon helyezkedik el. Egyik oldaláról a tenger gyakori rohamai ostromolják, ennek csillapítására a régi palota, melyet tengeri várnak neveznek, állítja szembe a hullámokkal sok toronnyal sűrűn megrakott falait. A szemben fekvő másik oldalt az új palota foglalja el, mely négyszögletes kövekből csodás szorgalommal és csodás fáradsággal épült, kívül a falak tágas zegzugai által közrezárva, belül pedig a drágakövek és arany sok ragyogásával ékeskedvén. Egyfelől van benne a Pisai-torony, melyet a kincsek őrzésére rendeltek, másfelől a Görög-torony, mely a városnak ama része fölé emelkedik, melyet Kemoniának neveznek, a középső helyet pedig a palotának az a része ékesíti, melyet Iohariának neveznek, és igen szép. Ezt sokféle díszítés tünteti ki dicsőségesen, itt adja át magát a király a pihenésnek és nyugalomnak, s itt szokott meghittebben tartózkodni. Ezután a többi részben körös-körül különféle lakosztályok vannak elrendezve az asszonyok, lányok és eunuchok számára, akik kiherélve szolgálnak a királynak és királynénak. Ugyanott vannak más, kicsiny, ám sok dísztől ragyogó paloták is, ahol a király vagy az ország helyzetéről tanácskozik {157} bizalmasaival, vagy ha az ország közös és főbb ügyeiről akar szólni, bevezeti ide az előkelőket. Nem illő elhanyagolni azokat a palotához tartozó, nemes műhelyeket sem, ahol sokszínű selyemszövedékeket sodornak szállá,7 és ezeket egymással a szövés sokfajta módján egyesítik. Láthatod itt, amint kisebb tudással és költséggel amitumot, dimitumot meg triamitumot8 készítenek, itt sűrítik bőségesebb anyagból a bársonyt is. A diarodon tüzes színével felkorbácsolja a szemet, s a diapistin mélyzöld színe a ránézők szemét kellemes A képet szemlélők és az olvasni tudók megkülönböztetése, csakúgy, mint az egyházi művészetben. A történeti ábrázolás célja a templomokban is az emlékeztetés. 6 A II. Ince által festetett ábrázolás 1133–1143 között keletkezett, és egy kontinuáló ciklus része. Másolatai a XVI. század végéről, a XVII. század elejéről maradtak fenn. 7 Bizánci mintára a palermói királyi palotában is uralkodói monopóliumként őrzik a selyemszövést. 8 Egyszerűbb, egy, két, illetve három szállal szőtt selyemkelmék. 4 5


A PROFÁN MŰVÉSZETEK A KÖZÉPKORBAN látványával bájolja el. Itt vannak az exerentesmák, melyeket változatos korongok díszítenek, és a mesterektől nagyobb ügyességet és sok anyagot kívánnak, s ezért nem kevésbé nagy áron kelnek el. Sok más, változatos színű és különböző fajtájú ékességet láthatsz itt, olyanokat is, melyeken a selyem közé aranyat szőnek, s a kép változatosságát csillámló drágakövekkel élénkítik. A gyöngyöket is vagy egészben aranytartókba foglalják, vagy átfúrva, vékony szálra fűzik őket, s az elrendezés valamely finom mesterségével hímezve, úgy helyezik el őket, hogy kimutassák a mű formáját. Továbbá azon a részen, mely a város felé néz, a palotába belépők először a királyi kápolnára bukkannak, melyet drága művű padlózat burkol, s falait alul ékes márványtáblák díszítik, míg felül az Ó- és Újtestamentum részben aranyozott, részben különböző színű, négyszögletes kövecskékkel lefestett történetei láthatók rajtuk. Legfelül pedig a famennyezetet a díszes faragás finomsága, a festés bámulatos változatossága és mindenütt a sziporkázó arany ragyogása díszíti.9 (Levele Péterhez, a palermói egyház kincstárnokához: LEHMANN-BROCKHAUS, 2326. sz.)

1.1.5. A Róka regénye A Renart-ról, a ravasz rókáról szóló szatirikus-allegorikus állatmesék gyűjteménye igen népszerű, sok változata, folytatása, úgynevezett ágazata keletkezik. A verses regény első része, amely Renart megítéltetéséről és várának, Maupertuis-nak ostromáról szól, 1179 körül keletkezett, s valószínűleg egy Pierre de Saint-Cloud nevű szerzőnek tulajdonítható. Őfelsége Nóbel király úr 1680 Ravasz várához odajárul, fürkészi a palánkokat, gátat, sövényt, főtornyokat, melyek oly magasak-erősek, hogy rájuk ember fel se lőhet; körös-körül sánc kanyarog, mély és magas s megújitott; látott biz ott tornyot s falat tömzsit, keményet, magasat; látott bástyát csipkézetest, {158} 1690 melybe jutni lyukon lehet. A hidat is szemügyre vette s a felvonó láncát felette. A kastély sziklaszirten áll; megy-megy, amíg tud, a király, a kapu előtt földre szökken, és mind a bárók nemkülönben. A kastélyt mindjárt körbejárják, s felállítván ki-ki a sátrát elszállásolják magukat. 1700 Ámbár Ravasz kissé riadt, erőt még nem vett rajta ostrom; s nem bírhatnak el véle most sem,10 hacsak nem éhség s árulás árán: nem lesz kínvallatás. […] 1781 Uram, mondja Ravasz magába, így fenyeget az, aki gyáva! De hogy magam megadjam, kelmed azért nagyon drágán fizet meg, mert eleségem van elég itt, annyi, hogy eltart vagy egy évig: vannak biz tyúkok, kakasok A Capella Palatina a bizáncias szicíliai normann művészet egyik fő műve. 1132–1189 közt épült. A középkori haditechnikából következő várépítészeti követelmények – a nehéz hozzáférhetőség, megmászhatatlanság – egyúttal a szépség, a tökéletesség értékelési szempontjai is. 9

10


A PROFÁN MŰVÉSZETEK A KÖZÉPKORBAN s apró prémes állatka sok, kövér sajt is töméntelen, 1790 hízott juh és kövér tehen; a kastélyban kút is vagyon,11 hűs, friss, egészséges nagyon. S még eggyel dicsekedhetem: eshetik, fújhat szüntelen, ég vize hullhat záporozva, falánkságomat az sem oltja! E vár jó helyen épitett, erőszak sosem veszi meg. Üljön le hát, én itt hagyom: 1800 fáradt vagyok s éhes nagyon, eszünk hát finom asszonyommal. Kend meg bánom is én, ha koplal! (Jékely Zoltán fordítása) (A Róka regénye) {159}

1.1.6. Montreuil-Bellay vár ostroma 1151 A vár nehezen megközelíthető volta ostromlói számára kétségessé tette bevételét. Kettős fallal és előfallal volt ugyanis övezve, és csodálatos erősségű tornyot emelt egészen a csillagokig. Tehát valamilyen hajítógépekkel harcolt, melyeket a faltól és a toronytól távol állított fel, egy meredek völgy elején, melyet Vallis Judae-nak neveztek. Geoffroy12 ezekben felettébb bizakodott. A Vezér a furfang érveihez folyamodott […] Tehát e mesterember vezetésével és az ácsmesterséghez értő gróf irányításával oly magas fatornyokat készítettek, amelyek lenézhették volna a falak és a torony magasságát, és alájuk kerekeket szerelve, vontatva a falhoz vitték őket. […] Azokat a károkat és repedéseket pedig, melyeket a tornyon a nappali támadás okozott, miután tölgyfa gerendákkal alátámasztották, éjszakai munkával állították ismét helyre. Az írástudó vezér ekkor a katonai dolgokról beszélő Vegetius Renatust13 tanulmányozta. Közben megérkeztek Marmoutier-ból azok, akik egyházuk válaszait hozták a grófnak. A tiszteletre méltó konzul pedig, a szerzetesek iránti tiszteletből, félretette a könyvet, melyet kezében tartott, hogy figyelmesebben hallgathassa őket. Ezt a szerzetesek egyike, akit G.-nek neveztek, és kiváló, jó hírű és még jobb életű férfiú volt, éles eszű és jártas az írásokban, megragadta, és olvasni kezdte. Éspedig arra a helyre bukkant, ahol Vegetius Renatus bővebben taglalta, hogyan válik a bevételre gyorsan hozzáférhetővé egy összerótt törzsekből megjavított torony. A jeles gróf, látván az érett férfiú buzgóságát és gondját az olvasásban, így szólt: „Az Úrban szeretett G. testvér, amit ez olvasmányban találsz, azt holnapig a valóságban fogod látni.” (Geoffroy, Normandia hercege és Anjou grófja története: MORTET–DESCHAMPS, 81 skk.)

1.1.7. Guillaume le Breton Tudjuk, hogy Richárd király14 néhány évvel ezelőtt, hogy béke köttetett közte és Fülöp király15 között, a Szajna folyóban, azon a helyen, melynek neve Pontjoie, valamely kis erődítményt alapított, hogy innen valamiképpen visszafoglalja földjét. Lassanként előrehaladva, Andely falu közelében egy másik erődítményt telepített, és épített egy igen kedves falut, ugyanott a Szajna partján, egy igen jól erődített helyen. Egyfelől ugyanis az említett folyó vette körül, másfelől egy széles és mély mocsár, ebből a mocsárból két patak, melyek mindegyikét folyónak lehetett nevezni, vezetett a város mindkét bejáratánál a Szajnába. És mind a két patak fölé hidat építtetett, és úgy a bejáratban, mint körben, kő- és fatornyokat {160} emelt, melyeket védőtornyokkal és

A lakótorony saját kútja fontos biztosíték a szomjaztatás ellen. IV. Geoffroy (1113–1151), Anjou grófja. 13 Flavius Vegetius Renatus műve: Epitoma rei militaris. 400 körül keletkezett, és a római hadmérnöki tudást foglalja össze. 14 Oroszlánszívű Richárd angol király (1189–1199). 15 Fülöp Ágost francia király (1180–1223). Utalás az isouduni szerződésre. 11 12


A PROFÁN MŰVÉSZETEK A KÖZÉPKORBAN hajítógépekhez való ablakokkal rakott meg. A város felett egy magas szikla emelkedett, melyet egyfelől a Szajna folyó, a többi oldalról pedig vele csaknem egyenlő magasságú dombocskák vettek körül, köztük pedig völgyek voltak. Ezen a kiemelkedő sziklán tehát várat építtetett, és körülövezte igen magas fallal meg mélységesen mély árkokkal, melyeket az élő sziklába vágtak, és az árkokon kívül kiegyenlítette a dombot, és falakkal meg nagyon magas tornyokkal vette körül, de még a harmadik dombot is körbezárta, közbe mély árkokat helyezvén, és az egészet mindenfelől igen magas kőfallal és árkokkal erődítette, és az egész erődítményt Gaillard-nak nevezte el, ami franciául merészséget jelent.16 (Krónikái, 111: MORTET–DESCHAMPS, 81 skk.)

1.1.8. Poitiers-i Hugó Vézelay-i bencés szerzetes, 1156-ban krónikát írt. Királyi ítélet mondta ki, hogy a polgárok teljesen hagyjanak fel az összeesküvéssel és kölcsönös szövetséggel, melyet létrehoztak vagy létrehoznának, […] házaik erődítéseit és előfalait adott határidőig, Szent András ünnepéig rombolják le. Igaz hittel megfogadták, hogy mindezeket megteszik. Akkor már megtört gerinccel, megszelídülvén és megalázkodván […] megesküdtek […] mégis színlelve, elhanyagolták a házak előfalainak lebontását. Midőn pedig újév elmúlt, hívatta őket az apát, és intette őket, hogy a békeszerződés szerint tegyék meg azt, amit nem tettek házaik erődítéseinek lerombolásával. Az apátnak pedig gyakran küldtek a vidék előkelői kérő leveleket, főképpen Simon érdekében, hogy haragjában ne vonja meg tőle könyörületességét, hanem könyörüljön és kegyelmezzen meg házának, mely oka és kezdete volt mindenfelé a bajnak. Ezért amaz elvetemült Simon is, túl sokat képzelvén az előkelők kegyelméről és barátságáról, megvetette az apátot, aki azt ajánlotta, hogy rombolja le, amit gonoszul épített, s a megvetést sértéssel fokozta, és megépítette az elkezdett torony védőtornyait és erődítését. Midőn pedig látta az apát, hogy csökönyösségük alapja és gőgjük dicsősége házaikban van, a kolostor birtokairól parasztok sokaságát hívatta be, és Gyertyaszentelő utáni szombaton őket és egyes testvéreket az elvetemült Simon háza ellen küldte, s alapjaikig ledöntötték előfalait, a védőműveket és a tornyot, miközben Simon a feleségével és gyermekeivel éppen a házban ült a tűznél. Ezt látván, a többiek igen megfélemlettek, és sóhajtva szégyenkeztek, s kezeseket adtak, hogy az erődítéseket a megszabott időn belül lerombolják. (A vézelay-i kolostor története, III: MORTET–DESCHAMPS, 98 sk.) {161}

Chateau-Gaillard a középkori várépítészet egyik leghíresebb példája. 1198-ból fennmarad elszámolásai fontos építéstörténeti és a munkaszervezetre nézve is tanulságos dokumentumok. 16


A PROFÁN MŰVÉSZETEK A KÖZÉPKORBAN

A PÁRIZSI KÖZÉPKORI VÁSÁRCSARNOK ÉS A CIMETIERE DES INNOCENTS. TRUCHET ÉS HOYAU VÁROSTÉRKÉPÉNEK RÉSZLETE, 1550

1.1.9. {162} Rigord Saint-denis-i bencés szerzetes; 1208-tól kezdve írja a francia királyság krónikáit. Ugyanabban az évben, mint fent, vagyis az Úr megtestesülésének 1184., a legkeresztényibb Fülöp [Ágost] király uralkodásának 4. évében ez a király, sokak kérésére és főképpen egy bizonyos szolgájának sugallatára, aki abban az időben a király ügyeinek intézésében igen hűségesnek tartatott, Párizsban a hetivásárt megváltotta magának és utódainak a városon kívül tartózkodó leprásoktól, és áttetette a városba, mégpedig arra a térre, melyet Champs-nak neveznek.17 Itt az intézmény díszére és nagy hasznára említett, ilyen ügyekben igen tapasztalt szolgájának segítségével két nagy házat építtetett, melyeket a nép csarnoknak nevez. Ezekben esős időben a kereskedők tisztán adhatták el áruikat, és éjjel biztonságban őrizhették a rablók támadásától. Nagyobb biztonság okából e csarnokok köré falat is építtetett, s elegendő kaput csináltatott, melyeket éjszakára mindig bezárnak. A külső fal meg a csarnokok közt a kereskedőknek fedett pultokat emeltetett, nehogy esős időben a kereskedők abbahagyják az árusítást, és így káruk keletkezzék. (Fülöp Ágost francia király tettei uralkodásának negyedik évében, 20: MORTET–DESCHAMPS, 147 sk.) A Szajna bal partjára. A piac utódja, a Grandes Halles, Merész Fülöp óta van mai helyén. – Ez a jegyzet 1969-ben még helytálló volt. Az időközben átépített párizsi városközpontban a vásárcsarnok emlékét már csak egy metróállomás neve őrzi. 17


A PROFÁN MŰVÉSZETEK A KÖZÉPKORBAN

1.1.10. Siena, 1297 Minden házon, melyet újonnan csinálnak a Piactér körül, valamennyi ablak oszlopokkal készüljön. Elhatározzuk és elrendeljük, hogy ha ezután bármely ház vagy épület épülne újonnan a Piactér 18 körül, az ilyen háznak minden egyes ablaka, amely a Piactérre néz, erkély nélkül, oszlopokkal legyen csinálva. És bárkit, aki ilyen házakat vagy épületeket épít, és mind az említetteket nem tartja be, Siena podestája ítélje 25 libra pénzbüntetésre. És ha a podesta úr nem ítélné el az ellenszegülőket, fizetéséből hasonlóképpen 25 libra pénzt veszít el, melyet fizetéséből a kamarásnak és a négyeknek kell visszatartaniuk. És az a kiegészítés, azazhogy „És bárkit, aki ilyen házakat stb.” 1297. május havában keletkezett. (Oklevél a sienai városi levéltárban: BORGHESII–BIANCHI, 1. sz.)

1.1.11. Brunetto Latini A XIII. század nagy tekintélyű, enciklopédikus írója. Firenzében született 1210 körül. 1260 táján Párizsban járt, ekkor keletkezett nagy munkája, A kincsek könyve. 1287-től Firenzében prior, ott is halt meg 1294-ben. Dante mint tanítómesteréről emlékezett meg róla. Az olaszok, akik gyakran hadakoznak egymással, abban lelik örömüket, hogy magas tornyokat és kőházakat csinálnak, és ha ezek a városon kívül vannak, árkokat és sövényeket, falakat, tornyokat és hidakat meg csapóajtókat csinálnak, {163} és hajítógépekkel s mindenféle, a háborúhoz szükséges dolgokkal rakják meg őket. A franciák azonban nagy és síkon fekvő házakat csinálnak, kifestve és tágas szobákkal, hogy örömükre és gyönyörűségükre szolgáljon, minden viszály és háború nélkül. Ezért aztán minden népnél inkább értenek ahhoz, hogy lakóhelyük körül kerteket, ligeteket és gyümölcsösöket telepítsenek. (J. EVANS, Life in the Mediaeval France, London, 1957, 24)

18

A Campo del Mercato.


6. fejezet - AZ ITÁLIAI TRECENTO FESTÉSZET KEZDETEI {164} A gótikus művészet fejlődése során lényegesen megváltozik a műalkotás szerepe, a művészetfelfogás, alaposan átalakul a művészi munka értékelése, és nagyobb jelentőséget nyer a művészegyéniség. Ez a változás azonban sehol sem olyan alapvető, mint Itáliában, mindenekelőtt a toscanai Trecento kezdetén. A reneszánsz művészei és művészéletrajzainak írói, köztük a toscanai elődök történetét a XV. század közepén megbízható források és élő hagyományok alapján összefoglaló Lorenzo Ghiberti, joggal láthatják elődeiket e korszak művészeiben. A kortársak is felismerték azonban e mesterek jelentőségét. Első ízben ekkor valósul meg teljességében a művészegyéniség megbecsülése, a műalkotásnak személyes teljesítményként való értékelése: Duccio Maestaoltárát ünnepélyes körmenetben, az egész városnak ünnepet jelentő keretek között viszik át a dómba, Dante számára pedig a mulandó földi hírnév középkori fogalmának illusztrációiként kínálkoznak szülővárosának festői, Cimabue és Giotto, akiket nem mesteremberekként, hanem költőtársaival egy sorban emleget. Mindenekelőtt Giotto személye körül alakul ki a Trecento folyamán a gyakran antik eredetű legendáknak és anekdotáknak egész sorozata. Ezek a vándormotívumok a festő igazi személyiségét is fokozatosan háttérbe szorítják, s Giottót az új művészetszemlélet és művészet heroikus megalkotójává és első nagy mesterévé teszik meg. Az a Ghibertinél világosan megfogalmazott történetfelfogás, melynek értelmében az újjászülető művészet Giottóval kezdődik, és őelőtte az antik művészet elmúlása óta a hanyatlás és a tökéletlenség korszaka, a középkor uralkodott, a XIV. századi firenzei humanisták hagyományaiban gyökerezik. Boccaccio vagy a történetíró Villani éppúgy, mint Cennino Cennini, Giotto művészete legfőbb eredményének azt tartja, hogy a festészetet a görög, vagyis a bizáncias stílustól elszakítva, latinná tette, azaz egyidejűleg érvényesítette az antikvitás normáit és juttatta kifejezésre a nemzeti jellemvonásokat. A firenzei köztársaság polgárai magukat a rómaiak utódainak, folytatóinak tartják, s ez a tudat a giottói protoreneszánsz értékelésének egyik legfőbb alapja. Giotto dicséretének másik indoka művészetének valósághűsége. Boccacciót is a természetet meghaladó élethűség ragadta meg Giotto művészetében az antik minták nyomán, s hasonlóképpen méltatta Petrarca szonettje is Simone Martinit, Ovidius Pygmalionjához hasonlítva őt. Mindezek a vonások új, a középkoriaktól alapvetően eltérő művészetelmélet kezdeteit is jelentik. Ghiberti nem téved, midőn azt állítja, hogy Giottóval azok az antik elméletek és szabályok támadnak fel, melyeket egyedül hajlandó a reneszánsz művészetelméletként elismerni. Ez a szemléletmód figyelhető meg a középkori receptkönyvek örökségét folytató Cennino Cennini-féle könyvben is, melynek elvi felfogása teljesen eltér elődeiétől. A festészet nem alárendelt kifejezőeszköz többé, nemcsak mesterség, hanem a filozófiával és a költészettel egyenrangú teremtő tevékenység, amelynek a rajz immár nem egyszerű előkészítő {165} fázisát, befejezetlen állapotát, hanem a lényegét, a művészi fantáziában létrejött ideák rögzítését jelenti. Ez az elmélet is Ghiberti közvetítésével jut majd el, érettebb formában, a reneszánsz teoretikusaihoz. De megtalálhatók más kezdemények is, olyanok, melyek a Quattrocento művészetének keretei között emelkednek nagyobb fontosságra. Azt a lelkesedést, amellyel Petrarca vagy Giovanni Dondi emlékezik meg Róma antik emlékeiről, többé nem a város antik múltjának vagy pápai székhely jellegének tudata ébreszti fel, hanem azok a művészi kvalitások, amelyeket e kor művészei keresnek. Dondi levele a feltámadó régészeti érdeklődés egyik első jele.

1. 1.1. 1.1.1. Siena, ismeretlen szerző krónikája Duccio di Buoninsegna (első munkái 1278 körül; †1318 v. 1319) 1306–1311 között festi a sienai dóm szárnyasoltárát, amely fő alakjáról, a trónoló Madonnáról kapta a Maesta elnevezést. A képnek a dómban való elhelyezéséről egybehangzóan több sienai krónika is tudósít.


AZ ITÁLIAI TRECENTO FESTÉSZET KEZDETEI Hogyan készült el a dóm főoltárának táblaképe, és hogyan vitték a dómba, az Úr fent említett 1310. [1311.] évének június 9-én?

1

És még a mondott időben az említett tanács gondoskodott róla, hogy készítsék el a főoltár táblaképét, és elvették onnan azt, amelyik ma a Szent Bonifác oltárán áll, s ezt Nagyszemű Madonnának vagy Irgalmas Madonnának nevezik. Ez a Madonna volt az, aki meghallgatta Siena népét, amidőn megverték a firenzeieket Monte Apertónál.2 És azért cserélték ki oly módon az említett oltártáblát, mert azt az újat készítették, amely sokkal szebb és nagyobb, és a hátsó oldalán az Ó- és Újtestamentum van.3 És aznap, amikor a Dómba vitték, bezártak a boltok, és a püspök a papokból és szerzetesekből egy nagy és jámbor csoportot rendezett ünnepélyes körmenetté, melyet elkísértek a Kilencek Tanácsának urai és a város valamennyi hivatalnoka meg az egész nép. És kéz a kézben, az előkelőbbek valamennyien az említett táblakép mellett álltak égő gyertyákkal a kezükben, és hátul az asszonyok és lányok vonultak nagy jámborsággal, és elkísérték a mondott táblát egészen a Dómba, körbejárva a főteret, amint ez szokás, dicsőségesen megkongatva valamennyi harangot egy oly nemes táblakép tiszteletére, mint amilyen ez. Ezt a táblaképet Niccolo fia, Duccio festő készítette, és Muciatti házában festette a Stalloreggi-kapun kívül. És mindezek imádkoztak, és sok alamizsnát osztottak a szegényeknek, kérvén Istent és Anyját, aki a mi közbenjárónk, hogy végtelen irgalmasságuk által védelmezzenek meg minket minden viszontagságtól és bajtól, és őrizzenek bennünket Siena árulóinak és ellenségeinek kezétől.4 (G. MILANESI, Documenti per la storia dell’arte senese, I, Siena, 1854, 169, 22. sz.) {166}

1.1.2. Dante Alighieri Cimabuéról és Giottóról A művészek gőgje Ó, embergőgök hiúsága! véges hír, mely mindjárt meghal, ha elhanyatlott barbár kor nem tér vissza kútfejéhez! Lám, festészetben Cimabue5 tartott A krónikában közölt dátum téves, a leírt események egy évvel később történtek. A sienaiak 1260-i győzelmük után készíttették fogadalmi képként a XIII. század első feléből való Madonna degli Occhi grossi helyett az új Madonna-táblát, amely Guido da Siena követőjének műve. Ma: Siena, Opera del Duomo. 3 Duccio képének elülső oldalán az angyalok és szentek közt trónoló Madonna, hátoldalán ó- és újtestamentumi jelenetsor van. 4 Hasonló gondolatokat fejez ki a kép leoninusi versformájú felirata: „Istennek szent anyja, légy oka a nyugalomnak, / légy Ducciónak az élet, amiért így festett meg téged.” 5 Az elbeszélés az ének 79. verssorával kezdődik, ahol a költő a purgatórium lakói között Oderisi da Gubbio könyvfestőt ismeri fel: 1 2

„Ó” – szólék – „te vagy Oderisi, látom: Agobbio s a művészet dísze, melynek neve fényfestés Páris városában.” „Testvér” – szólt – „vígabb színeket viselnek bolognai Franco rajzai; nékem részem van dicsőségből: ő betellhet. […]”

(Mesterségük párizsi neve: alluminar – azaz: illuminare; a bolognai Franco ecsettel festett pergamenlapjai nevetnek.) Ezt a példát követi a festők esete, s azt a legfontosabb: a két Guido költőé. Babits Mihály fordítása különösen a 92–93. verssorban tér el alaposan Dante szövegétől, amely itt a hírnév mulandóságát azzal a képpel illusztrálja, hogy a zöld hajtás hamar elhervad a csúcson, ha nem következnek rá bőséges korok. Ehelyett Babits a reneszánsz jóval későbbi, a XV. század előtt nem található történeti értékelését adja a költő szájába a „barbár” középkorról, s az általa elhanyagolt antik forrásokról. Cimabue firenzei festő. Először Rómában, 1272-ben, utoljára Pisában, 1302-ben említik. Műveiről a XVI. század előtt nem ismerik. Ekkor, bár korábban csak Dante nyomán tudtak róla, Vasari a reneszánsz ősatyjává formálja alakját.


AZ ITÁLIAI TRECENTO FESTÉSZET KEZDETEI minden teret, és ma Giottót kiáltják: s amannak híre éjszakába hajlott. Igy Gídó Gídót,6 egymást sorba váltják a költők; – s él már tán, ki úgy kinyomja mindkettőt, mint fészekbül a madárkát. Szélre hasonlít, lenge fuvalomra e földi hírnév – mely nevét cseréli a tájjal, amint erre fúj vagy arra. (Babits Mihály fordítása) (Isteni Színjáték. Purgatórium, XI, 91–102)

1.1.3. Giovanni Boccaccio A Dekameron (1348–1353) egyik novellájának bevezetőjében jellemzi Giottót. A másikban pedig, kinek neve volt Giotto, oly fenséges szellem lakozott, hogy mindama dolgok között, melyeket a mennybolt szüntelen forgása közben mindeneknek anyja és végrehajtója, a Természet alkot, semmi nem volt, mit ő rajzónjával, tollával vagy ecsetjével nem ábrázolt volna oly hűséges hasonlatossággal, hogy már nem is a tárgyak képének, hanem magának a tárgynak látszottak; olyannyira, hogy alkotásainak láttán az emberek látó érzéke gyakorta megcsalatkozott, s a festményt valóságnak vette. 7 S mivel napfényre hozta ama művészetet, mely hosszú századokon által bizonyos embereknek tökéletlensége alatt lappangott, 8 kik inkább azért festettek, hogy a tudatlanok szemét gyönyörködtessék, mint hogy a bölcsek szellemét megelégítsék, méltán nevezhetjük őt a firenzei dicsőség egyik szövétnekének,9 éspedig annál inkább, mivel páratlan alázatossággal szerezte meg imez dicsőséget, s holott mindenki másnak mestere volt, sohasem engedte, hogy mesternek nevezzék. E nevezetnek visszautasítása pedig annál nagyobb dicsőséget sugárzott reá, minél mohóbb vágyakozással bitorolták tanítványai, vagy azok, kik jóval kevesebbet tudtak nála. (Révay József fordítása) (Dekameron, VI. nap, 5. novella) {167}

1.1.4. Lorenzo Ghiberti A firenzei korai reneszánsz egyik legjelentősebb egyénisége (1378–1455). Műve, a Commentarii az első reneszánsz művészetelméleti munkák egyike. Az első két kommentár 1447–1448 telén készült el. Az előbbi az antik hagyományt tárgyalja, az utóbbi az újabb művészettel foglalkozik, tartalmazza Ghiberti önéletrajzát is. A harmadik, a művészet elméleti alapjait tárgyaló rész töredékes, Ghiberti halála miatt maradt befejezetlen. 1. Tehát Konstantin császár és Szilveszter pápa idején győzelemre jutott a keresztény hit. A bálványimádást igen nagy üldözés érte, olyannyira, hogy valamennyi igen nagy nemességű meg antik és tökéletes méltóságú szobrot és festményt lerombolták és szétszaggatták, és ekképpen a szobrokkal és festményekkel együtt elpusztultak a könyvek és krónikák, rajzok és szabályok,10 melyek útbaigazítást adtak egy ily kiváló és nemes művészethez. És aztán, hogy minden antik bálványimádó szokást eltüntessenek, elrendelték, hogy valamennyi templom fehér legyen. Ez időben igen nagy büntetésre ítélték azt, aki szobrot vagy festményt készített, és ily módon véget ért a szobrászművészet és a festészet és minden bennük keletkezett tudomány. Megszűnt az a művészet, ami volt, s a templomok mintegy 600 évig fehéren álltak.11 A görögök kezdték el a festőművészetet, igen gyengén és sok

Guido Guinizelli és Guido Cavalcanti. A megtévesztő valósághűségről szóló anekdoták az antik művészetet tárgyaló forrásokból erednek. 8 A világtörténelem három korszakra való tagolása antik történeti hagyományokon alapul Firenzében. 9 A humanista hagyomány erős Firenze-központúsága, mely később elhomályosítja a reneszánsz máshol jelentkező kezdeteit, csírájában már itt is jelen van. 10 Ghiberti az antik művészetelmélet különböző formáit említi: a történeti munkákat (commentarii, saját művének is ez a címe), a szabályokat (melyekről műve harmadik része szól) és a rajzokat (liniamenti). 11 A középkori templomok fehérsége a képzőművészeti alkotások hiányát jelenti. Ghiberti rendeletekre hivatkozik: nyilván fontos forrásai a római jog iránti élénk érdeklődés korában a bálványimádást tiltó császári dekrétumok. 6 7


AZ ITÁLIAI TRECENTO FESTÉSZET KEZDETEI durvasággal művelték, s amennyire tapasztaltak voltak a régiek, ugyanannyira durvák és bárdolatlanok voltak ebben a korban. Róma alapításától a 382. olimpiász volt ekkor.12 2. A festőművészet Etruriában13 kezdett feltámadni, egy Firenze városának közelében levő faluban, melynek neve Vespignano. Csodálatos tehetségű fiú született, aki természet után lerajzolt egy bárányt. Arra járván, a Bologna felé vezető úton, Cimabue festő meglátta a fiút, amint a földön ült, és egy kőlapra bárányt rajzolt. Igen nagy csodálkozás fogta el a fiú miatt, mivel ily fiatal volt, s annyira jól csinálta; látván, hogy természettől rendelkezik a művészettel, megkérdezte a fiút, mi a neve. Az válaszolt, mondván: az én nevem Giotto, atyám neve meg Bondoni, és ebben a házban lakik, mely itt van a közelben. Cimabue Giottóval együtt elment annak atyjához, igen szépen fogadták, és elkérte az atyától a gyermeket. És az atya szegény volt. Átengedte a fiút Cimabuénak, az magával vitte Giottót, és ő Cimabue tanítványa lett. Ez a görög modort követte, és ebben a modorban igen nagy híre volt Etruriában; Giotto pedig nagy lett a festőművészetben. 14 3. Létrejött az új művészet, felhagyott a görögök bárdolatlanságával, kiválóan fölemelkedett Etruriában. És kitűnő művek készültek, különösen Firenze városában és sok más helyen, és elegendően voltak a tanítványok, valamennyien az antik görögökhöz hasonlóan képzettek. Giotto meglátta a művészetben azt, amit mások nem értek el, létrehozta a természethű művészetet és vele együtt a nemességet,15 nem hágván át a mértékeket. Minden művészetben igen jártas volt; felfedezője és megtalálója volt egy oly nagy tudománynak, amelyet már vagy 600 éve eltemettek. Amidőn a természet valamely dolgot megenged, azt egy cseppnyi fösvénység nélkül engedi meg. Emez minden dologban bővelkedett, dolgozott {168} falon, dolgozott olajjal, dolgozott táblára is. Mozaikban készítette el Rómában Szent Péter hajóját, és saját kezűleg festette a római Szent Péter-templom kápolnáját és táblaképét.16 Igen kiválóan festette ki híres emberekkel Róbert17 király termét. Nápolyban a Castel dell’Uovóban festett.18 Festett, vagyis minden az ő kezétől származik a padovai Aréna-kápolnában, és saját kezűleg készített egy világi dicsőséget.19 És a párt palotájában van egy Keresztény hit története, és sok más dolog volt az említett palotában.20 Az assisi templomban, a ferences testvérek kolostorában majdnem minden alsó részt kifestett.21 Festett az assisi Santa Maria degli Angeliban, Rómában a Santa Maria della Minervának pedig egy táblára festett keresztet készített. 4. Az általa Firenzében festett munkák: Nagyon kiválóan festett a firenzei Badiában egy ívben a kapu bejárata felett egy félalakos Miasszonyunkat, oldalt két alakkal. Megfestette a főkápolnát és oltártáblát is.22 A ferencesek kolostorában négy kápolnát és négy oltárt festett.23 Igen kitűnően festett Padovában, a ferenceseknél.24 Igen bölcs dolgai vannak Firenzében az Umiliatinál, itt egy kápolna volt, meg egy nagy feszület és négy táblakép, melyeket nagyon kitűnően készített. Az egyiken Miasszonyunk halála volt angyalokkal és körben a tizenkét apostollal és Urunkkal, ezt nagyon tökéletesen csinálta meg. Van itt egy igen nagy táblakép is Miasszonyunkkal, amint egy székben ül, körben sok angyallal. A kapu felett, amely a kerengőbe vezet, van itt egy félalakú Miasszonyunk, karjában a gyermekkel.25 A San Giorgióban egy táblakép és egy feszület van. A domonkosoknál az ő kezétől egy feszület és egy igen tökéletes táblakép van, és még sok más dolog is van itt az ő kezétől.26 Igen sok úr számára Ghiberti olimpiász-számítása humanista lelemény antik források (Plinius) nyomán. Elvét Schlosser határozta meg, Krautheimer finomította. Ghiberti eszerint olimpiászait Róma alapításától és ötéves lustrumokban számolja. A számítás kiinduló éve nehezen rögzíthető. Krautheimer szerint a 382. olimpiász 1135–1140 közöttre tehető, így a bizánci művészet kezdete Rómára, talán a Santa Maria in Trasteverebazilika II. Ince pápa alatt (1130–1140) keletkezett mozaikjaira vonatkozik. 13 Azaz Toscanában. Az antik nevet használja. 14 Giotto ifjúkorának Ghiberti-féle ábrázolása sokat vitatott téma. A felfedeztetés legendás történetében a művészetek születésének mítosza és a rajz minden más művészetet megelőző voltának humanista elképzelése rejlik. A történet Ghiberti előtt csak egyszer, egy XV. századi Dante-kommentárban bukkan fel. Ghiberti nem tud Cimabue műveiről, számára pusztán egy nevet jelent. Bár sokszor kétségbe vonták, az a tény, hogy Giotto keze nyomát az assisi felső templomban Cimabue iskolájának képei között lehet megtalálni, valószínűsíti, hogy Ghibertinek kettejük viszonyáról feljegyzett adatai hitelt érdemelnek. 15 Gentilezza pogányságot is, nemességet is jelent, itt tehát az antik értelemben vett nemességet jelöli. 16 Rómában, talán 1300-ban, VIII. Bonifác pápa megrendelésére készítette a Navicellát, melyet két kis töredék kivételével 1630-ban teljesen átalakítottak. Újabb feltevések szerint a Navicella a tízes évek elején, ugyanannak a Stefaneschi bíborosnak megrendelésére készült, akinek a vatikáni Pinacotecában őrzött triptichont is festette. 17 Nápolyi király (1309–1343). 18 Giotto elpusztult nápolyi freskói kilenc híres férfiút ábrázoltak: Nagy Sándort, Salamont, Hektórt, Aeneast, Akhilleuszt, Pariszt, Héraklészt, Sámsont és Caesart. 19 A padovai Scrovegni-kápolna freskóit 1303–1308 között festette. A másik freskó a padovai Palazzo della Ragionéban, valószínűleg 1420ban, tűzvészben pusztult el. 20 A Palazzo della Parte Guelfában. 21 Az assisi San Francesco alsó templomának freskóin Giotto iskolája játszik uralkodó szerepet. 22 Ezek az 1300-as évek legelején keletkeztek. Közülük a diptichon van meg a Santa Croce múzeumában. 23 A Santa Crocéban levő művei közül ismeretes a Peruzzi- (1317) és a Bardi-kápolna (1325) freskóciklusa és a Baroncelli-kápolna szárnyasoltára. 24 A padovai Santóban talán még az Aréna-kápolna előtt festett. 25 Az Ognissanti-templom Madonnája a firenzei Uffiziban van. A Mária halála egyes feltevések szerint a berlini Staatliche Museen képével azonos. 26 A Santa Maria Novella keresztje Giotto legkorábbi művei közé tartozik. 12


AZ ITÁLIAI TRECENTO FESTÉSZET KEZDETEI festett. Festett Firenze podestájának palotájában, belül megcsinálta a várost, amint kifosztották, és a Szent Mária Magdolna kápolnáját is.27 Giotto a legnagyobb dicséretet érdemelte ki. Igen jeles volt az egész művészetben, még a szobrászatban is. Azon az épületen, melyet ő épített, a Santa Reparata harangtornyán, 28 az első jeleneteket saját kezűleg rajzolta és faragta. Az én időmben igen kiválóan rajzolt vázlatokat láttam az említett jelenetekhez az ő kezétől. Egyik műfajban ugyanolyan jártas volt, mint a másikban. A legnagyobb dicséret illeti őt, mivel létrehozott és követett egy oly nagy tudományt, mely által úgy tetszik, hogy minden benne rejlő tehetség a természettől származik. A művészetet igen nagy tökéletességre vitte. Sok igen nagy hírű tanítványa volt. (Második kommentár: J. von SCHLOSSER, Lorenzo Ghibertis Denkwürdigkeiten, Wien, 1912, 35 sk.) {169}

1.1.5. Cennino Cennini Életéről igen keveset tudunk, műveinek azonosítása is vitatott. Mint maga írja, Taddeo és Agnolo Gaddi révén joggal tekinthette magát Giotto hagyományai folytatójának. Könyvét az 1390-es években írta, ez időben valószínűleg Padovában, Francesco Carrara udvarában élt. Kezdődik a művészetről szóló könyv, melyet a Colléból való Cennino csinált és állított össze Isten és Szűz Mária meg Szent Eustachius, Szent Ferenc, Keresztelő Szent János, padovai Szent Antal és közönségesen Isten minden szentje iránti tiszteletből, valamint Giotto, Taddeo és Cennino mestere, Agnolo tiszteletére meg azok hasznára, javára és nyereségére, akik az említett mesterséghez el akarnak jutni. I. fejezet. […] Ezután Ádám, megismervén az általa elkövetett vétket, mivel Isten, mint mindnyájunk gyökerét, kezdetét és atyját, oly nemesen ellátta mindennel, ráébredve tudására, szükséges volt módját találnia, hogy természetes módon megéljen, és így ő ásni, Éva pedig fonni kezdett. Ezután sok szükséges, egymástól különböző mesterség következett, és egyikben nagyobb tudomány volt és van, mint a másikban, mert nem lehetett mindegyik egyforma, mivel a legnemesebb a tudomány, emellett következik néhány leszármazottja, amelynek a kéz működésével belőle kell megalapozódnia. Ezt a mesterséget festésnek nevezik, mert szükséges, hogy képzelet és kézi munka is legyen benne, hogy nem látott dolgokat találjunk ki, behatolva a természet sötétjébe, és azt kézzel megragadjuk, hogy megmutassuk azt, ami nincs, és mégis van. 29 És okkal érdemli meg, hogy a tudomány mellé a második fokra ültessük és poézissel koronázzuk meg. Ennek oka, hogy a költő, azzal az első tudománnyal, mellyel rendelkezik, méltán és szabadon rendezhet és kapcsolhat össze igent és nemet. Hasonlóképpen a festőnek is szabadság adatott, hogy létrehozzon egy álló vagy ülő figurát, félig embert, félig lovat, képzelete szerint, amint neki tetszik. Tehát kész vagyok, hogy mindazoknak, akik módot vagy képességet éreznek magukban arra, hogy ezeket a fontos tudományokat valamely ékszerrel díszíthessék, s akik valójában minden tapasztalat híján haladnak előre, valamint az említett tudományoknak felajánljam azt a kevés tudást, melyet nekem Isten adott. Mint kicsiny munkálkodó tag a festészet mesterségében, én, Cennino, aki a Colle di Valdelsa-beli Andrea Cenninitől születtem, az említett mesterségben 12 évet tanultam a firenzei Taddeo fiától, Agnolótól, az én mesteremtől, aki az említett mesterséget atyjától, Taddeótól tanulta, atyját pedig Giotto tartotta keresztvíz alá, és 24 éven át volt tanítványa. Ez a Giotto a festészet művészetét görögről latinra változtatta, és modernné tette, s művészete tökéletesebb volt, mint valaha is bárkié. IX. fejezet. Hogyan kell fényárnyékkal ellátnod alakjaidat a fény eredete szerint, ésszerűen adván nekik domborulatot? Ha véletlenül úgy adódnék, miközben kápolnákban rajzolsz vagy festesz, vagy más alkalmatlan helyen dolgozol, hogy nem {170} kaphatsz fényt a kezed felől, vagy oly módon, ahogyan domborulatot szoktál adni figuráidnak vagy inkább rajzodnak, igazodj az említett helyen található ablakok rendje szerint, melyeknek a fényt kell adniuk számodra. És így, a fényt követve, bármelyik kéz felől jöjjön is, add meg a domborulatot és árnyékot, az említett módon. És ha úgy történnék, hogy a fény középfelől szembe, vagyis teljesen jönne vagy verődne vissza, hasonlóképpen alkalmazd a domború fényárnyékot az említett módon. És ha a fény egy olyan ablaktól gyarapodnék, amely nagyobb, mint az említett helyeken levő többi, kövesd mindig a legnagyobb fényt,

A Bargello freskójához, valószínűleg egy Utolsó ítélethez tartozik Giotto híres Dante-portréja is. A városallegória a XVI. században még megvolt. 28 A firenzei dóm elődje a Santa Reparata-templom volt, újjáépítése után nevezték el Santa Maria del Fiorénak. Giotto 1334-től a dóm építőmestere. 29 Cennini követi középkori elődeit abban, hogy a művészet keletkezésének történetét a bűnbeeséssel kezdi. Ez azonban nem vezet a művészetnek mechanikai művészetként való lebecsüléséhez. 27


AZ ITÁLIAI TRECENTO FESTÉSZET KEZDETEI és ésszerűen ügyelj rá és kövesd, mert ennek híján munkádnak semmilyen domborúsága sem lesz, és lapos és kevés tudással megcsinált dolog válik belőle.30 LXX. fejezet. A tökéletesen felépített emberi test kellő arányai. Ügyelj, mert mielőtt továbbhaladnál, meg akarom adni neked írásban a férfi arányait. A nőét elhagyom, mert nincs semmiféle tökéletes aránya. Először, mint fentebb mondtam, az arc három részre oszlik, vagyis: egyik a koponya, másik az áll, ismét másik az orrtól az állig. Az orr kezdetétől a szem egész hosszúságán át egy ilyen mérték van, a szem végétől a fülekig egy ilyen mérték, az egyik fültől a másikig egy archosszúság. Az álltól az ádámcsutka alatt a torok kezdetéig a három mérték egyike, a torok egymértéknyi hosszú, a nyak villájától a váll csúcsáig egy archosszúságnyi, így a másik vállon is. A válltól a könyökig egy archosszúság, a könyöktől a csuklóig egy archosszúságnyi és egy a három mérték közül, az egész kéz hosszában egy archosszúságnyi. A nyak villájától a gyomorig egy archosszúság, a gyomortól a köldökig egy archosszúság, a köldöktől a comb dudoráig egy archosszúság, a combtól a térdig két archosszúság, a térdtől a láb sarkáig két archosszúság, a saroktól a földig a három mérték egyike, a láb pedig egy archosszúságnyi. Amilyen magas az ember, akkorák kiterjesztve a karok. A karok a kezekkel együtt a comb közepéig érnek. Az egész férfi nyolc archosszúságnyi és két mértéknyi magas.31 A férfinak eggyel kevesebb bordája van, mint a nőnek, egy hiányzik az oldalából. A férfinak összesen … csontja van. Meg kell hogy legyen a természete, azaz a vessző, olyan méretben, amilyent a nők szeretnek; heréi legyenek kicsinyek, szépek és frissek. A szép férfinak barnának kell lennie és a nőnek fehérnek stb. Az értelem nélküli állatokról nem szólok, mert bennük semmiféle mérték nem jelenik meg. Ábrázold őket és sokat rajzolj természet után, s ebben jó gyakorlatra jutsz majd. (Könyve a művészetről)

1.1.6. Francesco Petrarca Művészeti érdeklődése talán a legerősebb a nagy korai humanisták közül. Tudatosan törekszik az antik művészet megismerésére, emlékeinek leírására, de az antik művészetszemlélet fölelevenítésére is. Avignonban kötött barátságot Simone Martinivel (1280–1344), aki 1339-től haláláig élt a városban. Az általa festett Lauraportréról költött Petrarca – antik szokást követve – két szonettet. {171} LXXVIII. szonett Midőn a magasztos eszmét foganta Simon, s kértemre ónt fogott kezébe, jaj, teremthetett volna remekébe szót s elmét is, e nemes, szép alakba! Keblemből íly sok sóhaj nem fakadna (mert nekem torz, mi más gyönyörűsége), pedig oly kedvesen tekint le képe, s békét igér nekem az arculatja. Menvén, hogy vele szóba elegyednék, rémlik: figyel rám jóságos-szelíden; bárcsak szómra felelni igyekeznék! Pügmalion, te boldog, dícsértessék a faragott kép, melytől ezer ízben nyerted el, mit én csak egyszer szeretnék. (Majtényi Zoltán fordítása)

1.1.7. Giovanni Dondi A chiaroscuro nemcsak a reliefszerű domborúság eszköze a festészetben, hanem lehet reliefet utánzó monokróm festmény elnevezése is. A Cennini által alkalmazott arányrendszer nem Vitruviustól ered, hanem az ún. Varro-félével azonos, közös a bizánci művészet műveiben és az Athosz-hegyi festőkönyvben egyaránt megfigyelhető sémával. 30 31


AZ ITÁLIAI TRECENTO FESTÉSZET KEZDETEI Más néven Giovanni dall’Orologio. 1330 körül született Chioggiában, Padovában orvostudományt tanult, Firenzében tanított, majd 1383-tól haláláig, 1389-ig Padovában élt. Itt kötött barátságot az élete végén Francesco Carrara körében élő Petrarcával. 1375 húsvétját Rómában töltötte, ekkor keletkezett levele és fontos régészeti adatokat rögzítő útleírása is. Ezek bizonyára nagy férfiakról tanúskodnak. Hozzájuk hasonlók ugyanilyen okból a mi időnkben nem keletkeznek, és mit gondolsz, miért, ha nem azért, mert nincsenek sem olyanok, akik olyanokat cselekednének, amiért ilyen jutalmat érdemelnének, sem olyanok, akik az így cselekvőket, ha lennének is, pártolnák, és efféléket állítanának nekik.32 A nemes régiek művészetéből bár kevés maradt fenn, ha mégis néhol megvannak, vágyva keresik, látják és nagyra értékelik őket azok, akik értenek ehhez. És ha ezekkel összeveted a maiakat, nyilvánvaló lesz, hogy amazok alkotói természettől erősebb tehetségűek és a művészet tanaiban képzettebbek voltak. A régi épületekről meg a szobrokról, faragványokról és más effélékről beszélek, melyek némelyike csodálattal tölti el korunk mestereit, ha ezeket gondosan megfigyelik. Ismertem egy márványfaragó mestert, aki híres azok sorában, akik manapság Itáliában vannak, főleg az alakfaragás művészetében.33 Többször hallottam róla, {172} hogy azok a szobrok és domborművek, melyeket Rómában nézegetett, oly csodálattal és tisztelettel bilincselték le, hogy midőn erről beszámolt, a dolog iránti csodálattól, úgy látszott, szinte magánkívül volt. Mondták, hogy öt társával áthaladt ott, ahol néhány efféle kép volt látható, s nézelődvén, fogva tartotta a művészet iránti bámulat, s elfeledkezvén társaságáról, hátramaradt, miközben kísérői több mint ötszáz lépésnyire előrementek. És mivel sokat beszélt ezeknek a figuráknak jóságáról, dicsérte mestereiket, és módfelett tisztelte tehetségüket, s végül azt szokta mondani, hogy szavaival éljek, ha nem hiányoznék ezekből a faragott képekből az életadó lélek, jobbak lennének, mint az élők. Mintha azt mondta volna, hogy ily nagy művészek tehetsége nem csupán utánozta, hanem felül is múlta a természetet. (Levele Fra Guglielmo da Cremonához: E. MÜNTZ, Pétrarque, ses études d’art, son influence sur les artistes, Paris, 1902, 45/3. jegyzet)

Az antik művészet iránti megbecsülés itt nyilvánvalóan összekapcsolódik a római állam feltámasztásának politikai gondolatával. A Dondi elbeszélésében szereplő szobrász kiléte meghatározhatatlan, Andrea Pisano vagy Ambrogio Lorenzetti művészetében azonban az antikvitás iránti lelkesedésnek hasonló példái fedezhetők fel, mint a levélben. 32 33


II. rész - XI–XV. SZÁZADI SZÖVEGEK A KÜLÖNFÉLE MŰVÉSZETEKRŐL


Tartalom 7. ELŐSZÓ .................................................................................................................................... 8. TEÓRIA ..................................................................................................................................... 1. ENCIKLOPÉDIÁK ........................................................................................................... 1.1. .............................................................................................................................. 1.1.1. Sevillai Isidorus ...................................................................................... 1.1.2. Hugo de Sancto Victore .......................................................................... 1.1.3. Hugues de Fouilloi .................................................................................. 1.1.4. Honorius Augustodunensis ...................................................................... 1.1.5. Hortus Deliciarum .................................................................................. 1.1.6. Alexander Neckam .................................................................................. 1.1.7. Beauvais-i Vincentius .............................................................................. 1.1.8. Brunetto Latini ........................................................................................ 1.1.9. Konrad von Megenberg ........................................................................... 1.1.10. Paulinus Minorita ................................................................................. 2. TUDOMÁNYOS TRAKTÁTUSIRODALOM ................................................................ 2.1. .............................................................................................................................. 2.1.1. Libri Carolini .......................................................................................... 2.1.2. Honorius Augustodunensis ...................................................................... 2.1.3. Pierre de Roissy ...................................................................................... 2.1.4. Willelmus Durandus ................................................................................ 2.1.5. Pier Paolo Vergerio ................................................................................ 3. FILOZÓFIA, TEOLÓGIA ................................................................................................ 3.1. .............................................................................................................................. 3.1.1. Augustinus ............................................................................................... 3.1.2. Albertus Magnus ..................................................................................... 3.1.3. Aquinói Tamás ........................................................................................ 3.1.4. Robert Grosseteste .................................................................................. 3.1.5. Jan van Ruisbroeck ................................................................................. 4. KOMMENTÁROK, VITAIRATOK ............................................................................... 4.1. .............................................................................................................................. 4.1.1. I. (Nagy Szent) Gergely pápa .................................................................. 4.1.2. Johannes Scottus Eriugena ..................................................................... 4.1.3. Humbert de Silva Candida kardinális ..................................................... 4.1.4. Gilbert Crispin ........................................................................................ 4.1.5. Hugo de Sancto Victore .......................................................................... 4.1.6. Párbeszéd egy clunyi és egy citeaux-i szerzetes között ........................... 5. HOMÍLIA- ÉS PRÉDIKÁCIÓIRODALOM ................................................................... 5.1. .............................................................................................................................. 5.1.1. Adémar de Chabannes ............................................................................ 5.1.2. Odilo clunyi apát ..................................................................................... 5.1.3. Meister Eckhart ....................................................................................... 9. TECHNIKAI IRODALOM ....................................................................................................... 1. .......................................................................................................................................... 1.1. .............................................................................................................................. 1.1.1. Heraclius a rómaiak festékeiről .............................................................. 1.1.2. Theophilus Presbyter .............................................................................. 1.1.3. Villard de Honnecourt ............................................................................. 1.1.4. Bécsi mesterkönyv ................................................................................... 1.1.5. Matthaus Roriczer .................................................................................. 1.1.6. Lorenz Lacher (Lechler) ......................................................................... 1.1.7. Cennino Cennini ..................................................................................... 1.1.8. Lorenzo Ghiberti ..................................................................................... 10. IRODALOM ............................................................................................................................ 1. LELKI OLVASMÁNYOK .............................................................................................. 1.1. .............................................................................................................................. 1.1.1. Bernard, angers-i iskolamester ...............................................................


136 142 142 142 142 142 142 142 142 148 148 148 148 152 152 152 153 153 153 153 160 161 161 161 161 161 161 161 162 162 162 162 162 162 164 164 164 164 164 164 165 167 167 167 167 170 170 170 173 173 174 174 175 175 175 175

XI–XV. SZÁZADI SZÖVEGEK A KÜLÖNFÉLE MŰVÉSZETEKRŐL 1.1.2. Heisterbachi Caesarius ........................................................................... 1.1.3. Meditationes Vitae Christi ...................................................................... 2. KÖLTÉSZET .................................................................................................................... 2.1. .............................................................................................................................. 2.1.1. Balderich (Baudry) bourgeuil-i apát ..................................................... 2.1.2. A Róka regénye ....................................................................................... 2.1.3. Albrecht von Scharfenberg ...................................................................... 2.1.4. Guillaume de Lorris ................................................................................ 2.1.5. Dante Alighieri ........................................................................................ 2.1.6. Francesco Petrarca ................................................................................. 2.1.7. Francois Villon ..................................................................................... 3. VILÁGI PRÓZAIRODALOM ........................................................................................ 3.1. .............................................................................................................................. 3.1.1. Giovanni Boccaccio ................................................................................ 11. TÖRTÉNETÍRÁS ................................................................................................................... 1. ANNALESEK ................................................................................................................... 1.1. .............................................................................................................................. 1.1.1. Cambrai ................................................................................................ 1.1.2. Auxerre .................................................................................................... 1.1.3. St. Blasien ................................................................................................ 1.1.4. St-Trond-i Rudolf .................................................................................... 2. KRÓNIKÁK .................................................................................................................... 2.1. .............................................................................................................................. 2.1.1. Raoul Glaber ........................................................................................... 2.1.2. Helgaud ................................................................................................... 2.1.3. Dijon ....................................................................................................... 2.1.4. Brémai Ádám mester ............................................................................... 2.1.5. Eichstatt ................................................................................................ 2.1.6. Modena ................................................................................................... 2.1.7. Hirsau ..................................................................................................... 2.1.8. Liege ...................................................................................................... 2.1.9. Ostiai Leó ................................................................................................ 2.1.10. Hugo de Sancto Victore ........................................................................ 2.1.11. IV. Ekkehard .......................................................................................... 2.1.12. Petershausen ......................................................................................... 2.1.13. Suger ..................................................................................................... 2.1.14. Geoffroy, Normandia hercege és Anjou grófja története ...................... 2.1.15. Poitiers-i Hugó ...................................................................................... 2.1.16. Gervasius .............................................................................................. 2.1.17. Rigord ................................................................................................... 2.1.18. Guillaume le Breton .............................................................................. 2.1.19. Saint-Germain-i Richárd jegyző ............................................................ 2.1.20. Troisfontaines-i Albericus ..................................................................... 2.1.21. Vilmos andres-i apát ............................................................................. 2.1.22. Burchard, halli szerzetes ....................................................................... 2.1.23. Ottokár stájer rímes krónikája .............................................................. 2.1.24. Siena, ismeretlen szerző krónikája ........................................................ 2.1.25. Giovanni Villani .................................................................................... 2.1.26. Arnaud de Verdale ................................................................................ 3. ÉLETRAJZIRODALOM ................................................................................................. 3.1. .............................................................................................................................. 3.1.1. Thangmar ................................................................................................ 3.1.2. Jotsaldus ................................................................................................. 3.1.3. II. Benedek chiusai apát élete ................................................................. 3.1.4. Gilo ......................................................................................................... 3.1.5. IV. Henrik császár élete .......................................................................... 3.1.6. Benno osnabrücki püspök élete ............................................................... 3.1.7. Ebo .......................................................................................................... 3.1.8. Paderborn ............................................................................................... 3.1.9. Gautier .................................................................................................... 132 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

175 176 181 181 181 181 181 181 181 182 182 182 182 182 184 184 184 184 184 185 185 185 185 185 186 186 188 189 189 192 192 193 193 193 193 193 193 193 194 198 198 198 198 198 198 198 200 200 201 202 202 202 202 202 202 202 202 203 203 203

XI–XV. SZÁZADI SZÖVEGEK A KÜLÖNFÉLE MŰVÉSZETEKRŐL 3.1.10. Rupertus ................................................................................................ 203 3.1.11. Herbord ................................................................................................. 203 3.1.12. Vilmos st-thierryi apát ........................................................................... 204 3.1.13. Rahewin ................................................................................................. 204 3.1.14. Guillaume de Saint-Patus ..................................................................... 204 3.1.15. Cola di Rienzo életrajza ........................................................................ 204 3.1.16. Christine de Pisan ................................................................................. 206 12. LEVELEZÉS ........................................................................................................................... 210 1. .......................................................................................................................................... 210 1.1. .............................................................................................................................. 210 1.1.1. I. (Nagy Szent) Gergely pápa .................................................................. 210 1.1.2. II. Gergely pápa ...................................................................................... 210 1.1.3. Goffrid vendome-i apát ........................................................................... 210 1.1.4. Clairvaux-i Bernát .................................................................................. 210 1.1.5. Hugó roueni érsek ................................................................................... 210 1.1.6. Wibald stablói apát levélváltása G. ötvössel .......................................... 210 1.1.7. Hugo Falcandus ...................................................................................... 211 1.1.8. Francesco Petrarca IV. Károly császárhoz ............................................ 211 1.1.9. Francesco Petrarca Lello di Stefanónak ................................................. 211 1.1.10. Giovanni Dondi ..................................................................................... 211 1.1.11. Luxemburgi Zsigmond király Siena tanácsához .................................... 211 1.1.12. III. Frigyes császár Strassburg tanácsához .......................................... 212 1.1.13. III. Frigyes császár Strassburg tanácsához .......................................... 212 13. DOKUMENTATÍV FORRÁSOK ........................................................................................... 213 1. INVENTÁRIUMOK ........................................................................................................ 213 1.1. .............................................................................................................................. 213 1.1.1. Prüfening, a bencés apátság kincstárának jegyzéke ............................... 213 1.2. Festmények XIV–XV. századi francia udvarok inventáriumaiban ...................... 214 1.2.1. V. Károly francia király inventáriumai ................................................... 214 1.2.2. János, Berry hercege inventáriumai ....................................................... 215 2. TÖRVÉNYEK, SZABÁLYZATOK ............................................................................... 217 2.1. .............................................................................................................................. 217 2.1.1. Farfai szokások) ....................................................................................... 217 2.1.2. Petrus Venerabilis ................................................................................... 218 2.1.3. Pierre Abélard ......................................................................................... 218 2.1.4. A citeaux-i generális káptalan intézkedései ............................................ 218 2.1.5. Dominikánusok ........................................................................................ 218 2.1.6. Ferencesek .............................................................................................. 218 2.1.7. Avignon statútumai, 1243) ....................................................................... 218 2.1.8. Siena statútumai, 1263 előtt) .................................................................... 218 2.1.9. Étienne Boileau ....................................................................................... 218 2.1.10. Siena, 1297 ............................................................................................ 218 2.1.11. Krumlov, XIV. század az úrnapi körmeneteknek és az ereklyék bemutatásának ceremoniáléja .................................................................................................... 218 2.1.12. Strassburgi páholyszabályzat, 1459 ...................................................... 219 3. JOGI TERMÉSZETŰ FORRÁSOK, OKLEVELEK ....................................................... 219 3.1. .............................................................................................................................. 219 3.1.1. Konrad von Krosigk halberstadti püspök adománylevele ....................... 219 3.1.2. A firenzei köztársaság rendelete ............................................................. 220 3.2. Firenze, az Orsanmichele alapításának dokumentumai ........................................ 221 3.2.1. A firenzei köztársaság rendelete ............................................................. 221 3.2.2. Az Arte della seta konzuljainak felhívása Firenze céhelöljáróihoz és a gonfalioneréhez ................................................................................................. 221 3.3. IV. Károly császár prágai udvari festői ................................................................ 222 3.3.1. Nikolaus Wurmser ................................................................................... 222 3.3.2. Theodorich mester ................................................................................... 222 3.4. V. Károly francia király ........................................................................................ 222 3.4.1. Rendelkezése atyja síremlékének elkészítéséről ...................................... 223 3.5. Nikolaus Gerhaerts von Leiden konstanzi tevékenységének dokumentumai ....... 223 3.5.1. Peres ügye a strassburgi tanács előtt ...................................................... 223 133 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

XI–XV. SZÁZADI SZÖVEGEK A KÜLÖNFÉLE MŰVÉSZETEKRŐL 3.5.2. Konstanz, a polgármester és a város oklevele ........................................ 224 4. VÉGRENDELETEK ........................................................................................................ 225 4.1. .............................................................................................................................. 225 4.1.1. Francesco Petrarca ................................................................................. 225 4.1.2. II. Richárd angol király végrendelete ...................................................... 225 4.1.3. Szakállas Lajos ingolstadti herceg végrendelete ..................................... 226 5. SZERZŐDÉSEK ............................................................................................................... 226 5.1. .............................................................................................................................. 226 5.1.1. Urgel, 1175 ............................................................................................. 226 5.1.2. Meaux, 1253 ............................................................................................ 227 5.1.3. Szerződés Szent Gertrúd ereklyetartójára ............................................... 227 5.1.4. Mahaut, Artois grófnője szerződése Jean Pépin de Huyvel .................... 227 5.1.5. Szerződés a Pieve oltárára ...................................................................... 228 5.1.6. Ulm város tanácsának szerződése Ulrich von Ensingen építőmesterrel . 229 5.1.7. Szerződés a templom hajójának építésére ............................................... 230 5.1.8. Enguerrand Charonton (Quarton) szerződése ........................................ 232 5.1.9. Hans Stethaimer szerződése .................................................................... 233 5.1.10. Nikolaus Gerhaerts von Leiden kötelezvénye ........................................ 235 5.1.11. Szerződés Michael Pacherral ................................................................ 236 6. SZÁMADÁSKÖNYVEK ................................................................................................ 236 6.1. .............................................................................................................................. 236 6.1.1. Prága ....................................................................................................... 236 6.1.2. Dijon, a Champmol szobrászati munkáinak elszámolásai ...................... 240 6.1.3. Milánó ..................................................................................................... 242 14. FELIRATOK, SZIGNATÚRÁK .............................................................................................. 243 1. .......................................................................................................................................... 243 1.1. .............................................................................................................................. 243 1.1.1. Regensburg, St. Emmeram, északi kapuzat, felirat Reginwart apát Krisztusreliefjének keretén ............................................................................................. 243 1.1.2. Pisa, dóm ................................................................................................. 243 1.1.3. Pisa, dóm, felirat a párkányzat alatt ....................................................... 243 1.1.4. León, San Isidoro .................................................................................... 243 1.1.5. Modena, székesegyház ............................................................................. 243 1.1.6. Modena, székesegyház, felirat a nyugati homlokzat reliefjén ................ 243 1.1.7. Liege, székesegyház, a keresztkút feliratai ............................................. 244 1.1.8. Ferrara, székesegyház ............................................................................. 245 1.1.9. Verona, San Zeno .................................................................................... 245 1.1.10. Eadwine-psalterium, Canterbury, 1150 k., a portré felirata ................. 245 1.1.11. Henry of Blois, winchesteri püspök, beágyazott zománcos rézlap felirata, 1171 előtt ................................................................................................................... 245 1.1.12. Autun, St-Lazare .................................................................................... 246 1.1.13. Klosterneuburg, Ágoston-rendi prépostság, a „verduni oltár” felirata, 1181/1331 ......................................................................................................... 246 1.1.14. Basel, Münster, az építkezés két vezetőjének alakját ábrázoló relief felirata, XII. sz. vége .............................................................................................................. 247 1.1.15. Madonna Borgo San Sepolcróból, a talapzat felirata, 1199 ................. 247 1.1.16. Ardagger (Alsó-Ausztria), bencés apátság, Heinrich prépost felirata a kórus középső ablakán, 1224 ...................................................................................... 247 1.1.17. Namur, evangeliarium kötéstáblája, Hugo d’Oignies, 1228–1230 ....... 247 1.1.18. Pisa, Battistero, szószék ........................................................................ 247 1.1.19. Párizs, Notre-Dame ............................................................................... 248 1.1.20. Reims, St-Nicaise .................................................................................. 248 1.1.21. Párizs, St-Germain-des-Prés ................................................................. 248 1.1.22. Strassburg, Münster .............................................................................. 248 1.1.23. Reims, székesegyház .............................................................................. 248 1.1.24. Amiens, székesegyház, a labirintus felirata, 1288 ................................. 248 1.1.25. Pisa, dóm, szószék, felirat a mellvéd alatti párkányon, 1311 ................ 248 1.1.26. Francesco Petrarca, dedikáció Vergilius-kódexének frontispiciumán, 1343 249


XI–XV. SZÁZADI SZÖVEGEK A KÜLÖNFÉLE MŰVÉSZETEKRŐL 1.1.27. Karlstejn, Szent Kereszt-kápolna, a falburkolatba 1365 körül beillesztett triptichon szignatúrája ...................................................................................... 249 15. PERIEGETIKUS IRODALOM ................................................................................................ 250 1. .......................................................................................................................................... 250 1.1. .............................................................................................................................. 250 1.1.1. Petrus Diaconus ...................................................................................... 250 1.1.2. Szent Jakab apostol könyve ..................................................................... 250 1.1.3. Gergely mester ........................................................................................ 250 1.1.4. Benedictus(?) .......................................................................................... 250 1.1.5. Az arany Róma városának leírása .......................................................... 250 1.1.6. Hans Rosenplüt: Vers Nürnbergről ......................................................... 250


7. fejezet - ELŐSZÓ {173} {174} {175} Minden művészettörténeti forrásként felhasznált vagy értelmezett szöveg azonos problémákat támaszt olvasója számára. Csak a legújabb korban készült feljegyzések és gondolatmenetek között akadnak ugyanis olyanok, amelyeket egyenesen a művészettörténet összefüggésébe szántak; a művészettörténet számára legfontosabb adatokat, legérdekesebb gondolatokat viszont egészen más természetű írások tartalmazzák. A modern művészettörténet XVIII. század végi megalapítása előtti korból pedig kizárólag ilyen szövegek maradtak ránk. A művészettörténeti forráskiadás és forrástanulmányok klasszikus bécsi mestere, Julius von Schlosser a szövegeknek ezt a kétféle szándékát két fogalommal jelölte. Véleménye szerint a művészettörténet tudományának létrejötte előtti korszakban a művészettel írásban a művészeti irodalom foglalkozott. Szempontjait lényegében az ókori kultúrától örökölte, s módosításokkal, eltérő hangsúlyokkal hagyományozta az újkorra. Schlosser szerint a művészeti irodalom legfontosabb témakörei: – a technikai szempontból való megközelítés (mint Vitruviusnál) s az ilyen munkákból kiinduló későbbi receptkönyvek, traktátusok; – a történeti tárgyalás (mint az idősebbik Pliniusnak a művészi ábrázolás fejlődését ismertető fejezeteiben); – a topografikus ismertetés (különösen a periegézis, az antik utazási irodalom olyan műveiben, mint Pauszaniasz ismert munkája); – valamint a szubjektív, irodalmi műértelmezés, műleírás (az ekphraszisz, például Lukianosz, Philosztratosz, Kallisztratosz műveiben). Egy másik, szintén bécsi, század eleji osztályozás, amelynek megalkotója Hans Tietze volt, fokozottabban számot vetett azzal a ténnyel, hogy gyakran nem azokból az írásokból meríthetjük a számunkra legfontosabb tények ismeretét, amelyek a műalkotásokat a mieinkhez hasonló szempontból, „művészet”-ként tárgyalják, hanem a mi megközelítésmódunkkal teljesen ellenkező feljegyzésekből. Ezért osztályozásának alapjául a művészet fogalmának tudatos voltát választotta, s így különböztetett meg tudatos és tudattalan szövegeket, tudatosaknak csak azokat tekintve, amelyek a művészetre vonatkoznak. A másik felosztási szempont szerint azok az írott források, amelyek közvetlenül a művekre vonatkoznak, megkülönböztetendők azoktól, amelyek közvetve szolgáltatnak adatokat a művészeti életről, a művekről, az alkotókról. Tudatos és közvetlen szöveg mindenekelőtt egy műalkotás tárgyalása a modern művészettörténeti irodalomban s e tárgyalásmód ritka előzményei. Tudattalan, közvetett forrásokban hasonló tárgyalást találunk épületekről, képekről, amelyeket azonban nem művészi kvalitásaikban értékelnek. Vannak közvetlen (tehát a művészet körébe tartozó), de tudattalan (tehát művészeten kívüli céllal készült) {176} források is: a legismertebbek az emlékművek. A középkorban, amikor sem a modern művészetfogalom érvényével, sem a művekre irányuló általános figyelemmel nem lehet számolni, Tietze osztályozása szerint a legtöbb írott forrás közvetett és tudattalan. Jórészt ezekből merítjük tudásunkat e korszak művészettörténetéről. Ezért a szövegek jellege, műfaji hovatartozása, funkciója, a lejegyzésüket indító szándék alapvetően meghatározza, hogy milyen s a művészettörténetben mire használható információkat várhatunk tőlük. Természetesen különböző e szövegek szerzőinek társadalmi helyzete, műveltsége, érdeke is, s ennek megfelelően különböznek szempontjaik, amelyek alapján – a művészettörténeti ábrázolás más-más céljára – hasznosíthatók tanúságaik is. Persze műfaji hovatartozásuknak megítélése is kérdéses, hiszen nem felelnek meg a modern irodalom osztályozási szempontjainak. A középkori irodalomelmélet kategóriáit sem fogadhatjuk el egészen irányadónak, hiszen nem feledhetjük, hogy nem irodalomtörténetet kívánunk rekonstruálni, hanem e szövegeknek többnyire eredeti összefüggéseikből kiszakított s a modern, művészettörténeti ábrázolás érdekében felhasznált részleteivel van dolgunk. Ezért látszottak számunkra hasznos, másodlagos rendező elveknek a Schlosser-féle művészeti irodalom kategóriái. Amikor új anyagunkat a következőkben ismertetendő csoportokba rendeztük, az időrendbe szedett példák között az áttekintés teljessége érdekében hivatkoztunk az 1969-es kötet szövegeire is. Anyagunk tehát a következő fejezetcímek alatt található: TEÓRIA összefoglaló cím alá rendeztük azokat a szövegeket, amelyek az iskolázottak középkori műveltségi anyagát jelentették. Az, aki jártasságot szerzett a hét szabad művészetben, ezek révén sajátította el a latin nyelvi


ELŐSZÓ

kifejezés formáit, tanulta meg a világ dolgainak elkülönítését és megnevezését, kapta meg ezek alapvető magyarázatát, és kapott útmutatást arra, hogyan törekedhet önállóan is ilyen magyarázatra. Enciklopédiák címen a legáltalánosabb, tankönyvként használatos munkák sorakoznak. Az ezekben rögzített ismereteket tekinthetjük a legáltalánosabban elterjedteknek, hiszen példányaik minden írni-olvasni tudó ember keze ügyében ott voltak, vagy legalábbis gyermekkorukban a grammatica vesszeje alatt, fejből tanulták meg hosszú szakaszaikat. Amikor természetesen a művészetre, a mesterségekre, ezek feladataira vagy témáira vonatkozó címszavakat vagy meghatározásokat választottunk ki belőlük, szinte meglepetten tapasztaltuk, hogy egészen más természetű szövegeink szerzői is, amikor ilyen témákra térnek, milyen természetesen és önkéntelenül használják azokat a fogalmakat és értelmezésmódokat, amelyeket ezektől a nagy tekintélyektől sajátítottak el. A tudományos traktátusirodalom cím alá csak jobb híján és mesterségesen rendeztünk olyan írásműveket, amelyeknek célja nem a tudás egészének egyetlen, nagy épületben való elrendezése, hanem meghatározott kérdéseknek „monografikus” tárgyalása. Mindez a kutató elme, a tudós számára a legtöbb alkalmat kínálta személyes felfogásának, véleményének kifejtésére. Mindenesetre a művészet kérdései a középkorban e témák között önálló fejtegetésben nem szerepelnek, csak példákként, más kérdések megvilágítására szolgáló tapasztalati anyagként. Önálló elméleti tárgyalásra csak akkor válnak éretté, amikor a humanizmus majd a művész tevékenységét is hajlandó lesz szellemi alkotómunkaként a maga szintjére felemelni: csak a XV. században veszi kezdetét a művészeti traktátusirodalom, ez a tipikusan újkori jelenség. Szülőhelyei a műhelyek, műtermek, amelyek egyebek között abban is különböznek a középkori teoretikus szerzők írószobáitól, hogy ott a humanista {177} stúdiumokban elmélyedő, nehezebb fejű, mint amennyire könnyű kezű művészek bizony nagyobb jártasságot tudtak szerezni a művészi alkotás gyakorlatában, mint a sokkal inkább fennkölt elméleti kérdések iránt érdeklődő középkori teoretikusok többsége. Filozófia, teológia mintegy önálló bibliográfiai kategóriaként való, a más témájú traktátusoktól különválasztott tárgyalásának az indoka e témakör kitüntetett rangja és szerzőinek belső, egymás érveit számon tartó szellemi kapcsolata. E téren a legáltalánosabb és a leginkább áttételes is a kapcsolat a művészettörténettel. Amennyire kétségtelen ugyanis, hogy a teoretikus gondolkodásnak e legmagasabb szellemi szintjén tudatosultak a középkori nézetek a világról, az emberi lét értelméről, a megismerésről, annyira kérdéses, hogy mindebből mi befolyásolta valóban a művészi alkotást, mi tette nyitottá a befogadót meghatározott formák és kvalitások iránt. A művészettörténeti módszer – különböző irányzatok által különféleképpen eldöntött – alapkérdései közé tartozik: vajon e nézetekben a stílusjelenségek okait szabad-e látnunk, vagy párhuzamait, amelyeknek rokonságát a történeti visszatekintés ismeri fel s használja magyarázatként. Kommentárok és vitairatok megkülönböztetése a filozófiai-teológiai irodalom nagy, összefüggő műveitől ismét csak viszonylagos lehet. Gyakorlati hasznuk az, hogy felhívják figyelmünket: mennyire adott témákhoz és szövegekhez kapcsolódik bizonyos témakörök elméleti kifejtése. A teremtéstörténet elbeszélése, a Jánosevangélium prológusa például az ábrázolás alapkérdéseinek kifejtésére adott állandó alkalmat, a mózesi második parancs pedig egyenesen megkövetelte minden vele látszólag vagy tényleg ellenkező elv, illetve gyakorlat indoklását. A homília- és prédikációirodalom mindezeknek a teoretikus elemeknek a nyilvános kifejtését jelenti. Ha a középkor művészetének inspirációs forrását a teológiában tételezzük fel, a közvetítést mindenekelőtt e téren kell keresnünk. Kérdés persze, ki a címzett: a teológiai kérdések kifejtését nyelvileg és tartalmilag felfogni képes, felkészült klerikus-e, vagy – s ez többek között a népnyelven előadott, a tömegekhez forduló prédikáció késő középkori terjedését tételezi fel – a laikus (és soraiban a művész is). TECHNIKAI IRODALOM cím alatt sorakoznak azok a könyvek, amelyekről feltételezhető, hogy a művészek műhelyében jelen voltak, belőlük tanultak pályájuk kezdetén, s forgatták őket munkájuk során is. Kérdés, hányan férhettek hozzájuk egyáltalán, s mennyien kapták meg a bennük rögzített tudást „beléjük vert”, a pedagógiai siker érdekében esetleg versbe szedett, ábrákba sűrített szabályok formájában. Egy részük egyszerűen receptkönyv: „így vagy úgy járj el”, „végy ennyit vagy annyit”, „ne feledd”. E tanácsok, az ismertetett anyagok és technikai fogások nagy része egészen vagy végső soron antik eredetű; e munkák feltételezhetően egy mára jórészt elveszett hagyomány folyamatosságát bizonyítják, s csak hosszú idő múltán születnek meg a középkor sajátos technikáit, mindenekelőtt az építészet megoldásait ismertető traktátusok. E technikai irodalom inkább csak az ismertetett recepteknek a munkafolyamatokat követő logikai sorokba szedésével enged betekintést a mű keletkezési folyamatába, s ugyancsak közvetett módon, rendszerint csupán a megkívánt ismeretanyag felvázolásával, a gondosság állandó hangsúlyozása révén, esetleg a művész-mesterember életmódját érintő előírásokkal tekint messzebbre, mint a technikai és ábrázolási receptek puszta ismertetése. Theophilus Presbyter szerint a mesterember szép hivatást tölt be, mert Isten házának ékesítésén fáradozik, Cennino Cennini már a 137 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

ELŐSZÓ

költőkéhez {178} hasonló szabadságot tulajdonít neki. Ennek az igénynek immár a művészetelméleti traktátus s nem a receptgyűjtemény felel meg. IRODALOM (a modern ember olvasmányanyagát alkotó „szépirodalom”) lehet a következő szövegcsoport neve. A legtöbbet „olvasott” (az idézőjelet az indokolja, hogy még sokáig nem a modern értelemben vett, hangtalan olvasás a szöveg befogadásának a módja), legelterjedtebb szövegek tartoznak ide. Az ilyenfajta írásmű, mint tudjuk, akkor jó, ha „tanít, nevel, szórakoztat” – ezek a követelmények egyáltalán nem idegenek például a horatiusi Ars poeticától. Ilyen értelemben az irodalmi olvasmány funkciója a középkori felfogás szerint rokon a festészet általánosan elismert rendeltetésével is. Arról is mondják, hogy a laikusok, a műveletlenek, az írástudatlanok irodalma, s ugyanehhez a réteghez szólnak az elbeszélések is. Mindegy, hogy az elbeszélés tárgya igaz történet, historia vagy fikció, a hangsúly a tanulságon van. A fiktív, „irodalmi” történetnek is két alfaja van, a fabula, amely sem nem igaz, sem nem valószínű, s az argumentum, amely nem igaz ugyan, de valószínű. Ezért az irodalom alkotásai sokszor nem közvetlenül szólnak a létező műalkotásokról, hanem azokkal párhuzamosan terveznek vagy festenek fiktív műveket. Nem annyira a művek leltárába, kronológiájába vagy topográfiájába nyújtanak betekintést, mint inkább azoknak a toposzoknak a tárházába, amelyek a valóságos műveknek a leírására, gondolati feldolgozására is szolgálnak. Antik hagyomány a műre függesztett epigramma, a neki adott cím formájában kifejezett irodalmi műértelmezés, a fiktív műleírás, az ekphraszisz is: ez a hagyomány a középkorban a leggyakrabban a művet megelőző, számára programként szolgáló felirat, a titulus műfajában él tovább. Alig különböztethető meg tőle a csak képzeletben kidolgozott mű leírása: sokszor ugyanilyen a vízióban élvezett látvány ismertetése. A kidolgozott képalkotás a költői munka értékmérőjévé válik. Nagyra becsülik és tisztelik a költői képalkotás képességéért a görög irodalmat, ahonnan a humanisták az ekphraszisz mintaképeit merítik majd a XV. század elején, újra felfedezve a képleírás antik mintáit is. Lelki olvasmányok címen foglalhatók össze azok az épületes irodalmi szövegek, amelyeknek legismertebb formája az elnevezésével is ezt a funkciót kifejező legenda. Némelyik példaszerű művészről szól: ilyen mindenekelőtt Szent Eligiusé; mások építkezésről, az antik bálványokkal való találkozásról. Ezeknél a közhelyszerű történeteknél itt fontosabbak számunkra az olyan elbeszélések, amelyek a műalkotások befogadására, a lelki épülésben való felhasználására nyújtanak útmutatást. A költészet nyilvánvalóan modern cím; a verses forma önmagában nem műfaji kritérium. Sokkal inkább az, hogy e műveket mind gyakrabban szerezték népnyelven. E műfajok alkotják a költői képalkotásnak, az irodalmi leírásnak képszerűen kidolgozott vagy a művészi kompozíció mintájára szervezett (a szervezés alapelve lehet egy épület topografikus ismertetése, egy festmény keretei között való tájékozódás) igazi terepét. Modern megszokásainknak engedelmeskedve ide soroljuk Dante Divina Commediájának szemelvényeit is. Az egészről vitatni lehetne, vajon az enciklopédikus vagy a filozófiai-teológiai tan-építmények között foglalhatna-e inkább helyet; a részleteket azonban mind népnyelvi voltuk, mind módszerük a költői művek körébe utalja. Világi prózairodalomról ugyancsak modern értelemben és mint a középkor végén felbukkanó jelenségről beszélhetünk. A középkoron túlmutató jellemzője nemcsak vulgáris {179} nyelve, hanem az is, hogy széles körű olvasóközönséget feltételez. E műfaj sajátos terméke az egyéb fabulák sorában megjelenő művészanekdota, a valamivel később megszülető s egészen a modern művészettörténet kezdeteiig a történeti konstrukció alapegységét jelentő művészéletrajz kezdeti formája. Mindenesetre a korai művészanekdotával mint dokumentummal tárgyi értelemben keveset tudunk kezdeni, mert ebben is fontosabb a példázat (ez esetben többnyire az újdonsült művészöntudat táplálása vagy alátámasztása a művészek szellemességének, értelmiségihez illő talpraesettségének bizonyítékaival), mint a tények. A TÖRTÉNETÍRÁS is elbeszélés, mint az irodalmi szöveg. Kritériuma az igazság, mivel – Sevillai Isidorus szófejtése szerint – a megtörtént dolgok tapasztalaton alapuló leírását jelenti. Az antikvitás eseményeket leíró történeti elbeszélése a római történetírók keze alatt változott át sok cselekvő szubjektum történetei helyett a városra vonatkozó események elbeszélésévé. Ezt a felfogást örökli és fejleszti tovább a középkori történetírás, amely a történelemben az idők Isten által meghatározott rendjét látja, s fokozatosan a világot tekinti a történelem tárgyának. Az a hit, hogy a történelemben, a korok egymásutánjában éppúgy, mint a helyekben és a személyekben (amelyek a középkor felfogása szerint a történelem alapvető faktorai) isteni terv nyilvánul meg, elsőként vezeti be azt a tudatot, hogy a történelem olyan szerves egység, amelyben törvényszerűségek uralkodnak. A történelemnek egyetlen, zárt folyamatként való felfogása az újkori történetfelfogás terméke ugyan, az az alapelv azonban, hogy az elbeszélések tárgyául szolgáló eseményekben az üdvtörténet terve nyilvánul meg, már ekkor érvényre jut. Történelem mindenekelőtt a bibliai elbeszélés, amely – nyíltan vagy leplezetten – erről az üdvtörténetről szóló kinyilatkoztatás. Ennek az értelmezésnek megfelelően különböztethetők meg a történetírás műfajai; az egyik alapvető típus az annales, amelyet elvben több, név szerint 138 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

ELŐSZÓ

nem is ismert szerző jegyez fel, az eseményekkel egyidejűen. A feljegyzéseknek ez a formája kevésbé olvasmányos, és szűkebb kör számára készül, mint a krónika, amely rendszerint határozott, név szerint is ismert szerző előadásában, az olvasók nagyobb köre számára nemcsak az eseményeket adja elő részletesen, hanem okaikat is keresi, tanulságaikat is igyekszik felmutatni. A harmadik típus az életrajz, amely a középkorban gyakran a res gestae vagy a gesta, egy-egy személyiség tetteinek, „viselt dolgainak” ismertetését nyújtja. Egyik típusnak sem tárgya a művészet története. Nem véletlenül. Egyetlen szubjektum, az elvont fogalomként tételezett művészet egyetlen történetét legelőször éppen Winckelmann írta meg s adta ki Geschichte der Kunst des Altertums címmel, 1764-ben. Nem várhatunk tehát a középkori történetírástól a művészetek történetére, fejlődésére vonatkozó fejtegetéseket. Sem a művészek tetteire, kiválóságára vonatkozó megfigyeléseket. Hiszen vitás az is, hozzájárulnak-e a művészetek az üdvösséghez; s ha elismerik is őket, a kiválóság rendszerint nem a mesterembereket, hanem a szellemi alkotókat illeti. Mindez nem zárja ki művek sokaságának említését, a kvalitásaik iránti érzékenység megnyilvánulásait. A művészet azonban nem fejlődik a középkori történetírásban, legfeljebb különböznek a művek: az újabb rendszerint tökéletesebb a réginél. Nem utolsó sorban az antikként megkülönböztetett régiségek fölényének felismerése vezet majd a történeti érték elismeréséhez. Annalesek a szó szoros értelmében gyűjteményünkben nem szerepelnek. Nemcsak azért, mert e szikár feljegyzések, amilyeneket sokfelé vezettek, s amelyeknek egyik formáját {180} kolostorok, káptalanok necrologiumai jelentették, kevéssé mutatósak, hanem azért sem, mert jelentőségük súlypontja a korábbi középkorra esik. E korban példaképként is fontos az antik fasti consulares folytatásának tekinthető Liber pontificalis, amely a római pápák művészeti tevékenységének is elsőrendű írott forrása. Az annalisztikus feljegyzések háttere nélkül elképzelhetetlenek a kolostorok, püspökségek különféle krónikái, melyekben rendszerint egy-egy szerző foglalta össze egységes elbeszéléssé azt a nyersanyagot, amelyet házának feljegyzéseiben találhatott. Krónikák tartalmazzák legszínesebb és legvonzóbb elbeszélő szövegeinket. Nem egy közülük – különösen eredeti szövegkörnyezetéből kiszakítva – már-már beleillik a mi művészettörténeti ismertetéseinkbe. De csak látszólag, mivel a modern szövegkörnyezetben mást illusztrálnak, más célt szolgálnak, mint az eredetiben. Ott a krónikás elbeszélésének tanulsága a földi élet viszontagságai után a dolgok – isteni gondviselésnek köszönhető – jobbra fordulása lehetett; ha anyagiakban való gyarapodásról, építkezésről szóltak, ezt párhuzamba állították a lényegesnek vallott lelkiekkel, ha fényűzésről, azt az örök világosság fényével. Innen alig vezet járható út a művészetek külön történetéhez, a tetteikkel kitűnő személyeknek felsorolása a késő középkorban, mindenekelőtt Itáliában azonban utat nyit a művésztörténet számára. Az életrajzirodalom az antikvitás ítélete szerint nem a történetírás része, hanem a szórakoztató irodalomhoz tartozik; tanulságát a párhuzamok hordozzák. Az életrajzi keret a középkor számára – épp e tanulság okán – a krónika egyik lehetséges és gyakori alkalmát jelenti. Nem teljesen idegen a szentek legendáitól, hiszen főszereplőit – fejedelmeket, püspököket, apátokat –, ha szentté nem avatták is őket, legalább az alapítóknak, donátoroknak, elődöknek kijáró halotti kultusz, a megboldogultak iránti kegyelet övezi. Az üdvösségükért való imádságok biztosítása emlékezetük fenntartásának legfőbb motívuma, a példájuk követésére való ösztönzés a hírnév megörökítésének sajátos formája. Látszólag elvették, kisajátították a művész dicsőségét; valójában azonban a műalkotás érdemét szellemi szempontokkal gyarapították. Mert míg a művész-mesterember munkáját bizonyos mágikus titokzatosság és csodálat övezi, a neki feladatokat kigondoló, kitűző és munkája feltételeit elrendező megbízó tevékenysége racionálisan belátható bölcsesség, körültekintés megnyilvánulása. Az a kivételes szerző, Suger saint-denis-i apát, aki önéletrajzot írva nem bízza a véletlenre, sem másra személyének megörökítését, tipikus módon, „a maga igaza felől meggyőződve” ír tetteiről, miközben alig-alig látja át a mesterek munkáját. Fokozatosan a megbízóját jellemző kvalitásra, a tudományos érvekkel alátámasztható leleményre jelenti be igényét a művész is: legelőbb az építészet terén – konzervatív XIII. századi szemlélők meg is ütköznek az építőmesterek „orcátlanságán” –, majd más művészeti ágakban is. LEVELEZÉSnek nevezhető a középkor írásos hagyatékának jó része. Hogyan kell felépíteni egy levelet; mint kell elrendezni a közlést, az érveket, hogyan kell szellemesen és világos stílusban meggyőzni és megnyerni a címzettet: mindez tananyag; az elveket az ars dictaminis tankönyvei tartalmazzák, a példákat formulariumok hagyományozzák, a kezdő vagy a bevált mintaképekhez ragaszkodó írnok rendszerint kéznél találja őket írószobája környezetében, a kibocsátott iratok másolatai, ezekregistrumai között. Példáink többsége is ilyen gyűjteményekből származik. E gyűjtemények annál fontosabbak és {181} becsesebbek, mivel e levelek tartalma csak ritkán magánközlés; formailag ugyancsak levelek az oklevelek, a pápák decretalisai is. DOKUMENTATÍV FORRÁSOK megkülönböztetésének többnyire csak művészettörténeti felhasználásuk tekintetében van értelme, hiszen valamennyi valamely más műfaj kereteibe illeszkedik: leírás, levél stb. Ezeket többnyire nem megszövegezésük módja miatt tartjuk számon, hanem a bennük közölt adatok: dátumok, nevek, 139 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

ELŐSZÓ

azonosítható művek miatt. Számuk tengernyi, s minden, levéltárakban búvárkodó kutató keze nyomán egyre gyarapodik. A rendszeres művészettörténeti forrásgyűjtemények általában csak legalább mondatnyi terjedelmű elbeszélő szövegrészleteket vettek fel anyagukba; e dokumentumok adataival inkább a monográfiák gazdálkodnak és érvelnek. Megfogalmazásuk rendszerint csak akkor válik érdekessé, amikor értelmezésük körül támad vita, például egy munka jellege, egy mű azonosítása okán. Ilyenkor vetül élesebb fény e források megfogalmazásának igényességére, arra, hogy még e jelzőket és koncepciózus értelmezéseket mellőző szövegek leírói is milyen tudatosan, szabatosan fogalmaztak. Különös jelentőséget kölcsönöz e dokumentumoknak, hogy nemritkán tartalmazzák a mű és a munka pontos, pénzben kifejezett értékelését; az értékek, árviszonyok, a körülmények gyakran hiányos ismerete ugyanis e becslések viszonyítását nehezíti meg a legjobban. Mindenesetre a „művészeti életbe”, a mindennapi valóságba való betekintés e források nélkül aligha volna lehetséges. E dokumentumok latin nyelvében, mivel eleve a műveltek és az egyházi műveltséggel nem rendelkezők érintkezésében keletkeztek, kezdettől gyakran fordulnak elő vulgáris nyelvű kifejezések, s – különösen a városok környezetében – korán felbukkannak az egészében népnyelven fogalmazott iratok. A mesterségek s a művészet szakkifejezései olaszul, franciául, németül, angolul sokszor a mai nyelvig öröklődő formáikkal tűnnek fel – s ejtik gyakran kétségbe a magyar fordítót, akinek hasonlóan töretlen hagyomány a mi lényegében XIX. századi eredetű műnyelvünkben nincs segítségére. Inventáriumok a leggyakoribb forrásai a művek azonosító leírásának, megnevezésének, olykor esztétikai, gyakran anyagi értékelésének. Őrzésük helye, elhelyezésük, a funkciójukra tett utalások olykor pótolhatatlan útmutatások. Külön öröm, ha a sok elveszett mű sorában egy-egy máig meglévőre bukkanunk. Törvények, szabályzatok, különösen rendi regulák, szertartásrendek, a városok építési szabályzatai, céhszabályai, a kőfaragók páholyszabályai a művészet és a műalkotások különböző aspektusaira világítanak rá. A szertartásrendekben a műalkotások használatának, a liturgia kellékeiként játszott szerepüknek képei elevenednek meg; a rendi előírások – és különösen a ciszterciekhez hasonlóan centralizált rendek esetében fegyelmi intézkedések is – rendszerint a luxus korlátozása érdekében foglalkoznak a művészettel. A céhszabályzatok, páholyszabályok mindig törvényesen garantált privilégiumok, s egyrészt a megrendelők biztonságára szolgáló garanciákat tartalmaznak, másrészt a mesterség képzési rendjét, a vállalkozás és a bérezés szabályait rögzítik, s fontos elemeik a konkurencia kizárására való intézkedések. Híressé, a misztikus spekuláció tárgyaivá a másokkal szembeni titoktartás előírásai tették őket (meg a képzett kőfaragók – franc macon, free mason – nevének újabb kori félreértése). Ezekben a követelményekben azonban csak a konkurencia ellen irányuló elővigyázatossági rendszabályokat kell látnunk. Jogi természetű források, oklevelek tömege nemcsak az épületek keletkezéséről, tulajdonviszonyairól, eladásáról, átörökítéséről tanúskodik, hanem a művészek, {182} mesteremberek mindennapi életéről is. E dokumentumokban a társadalom tagjaiként, az udvartartás alkalmazottjaként, megbecsült polgárként, vállalkozóként, vagyon birtokában vagy nincstelenként találkozunk velük. A kép, amelyet így nyerünk, gyakran az érem másik oldalát mutatja ahhoz képest, amiről a krónikákban olvashatunk. A művészéletrajzok művészarcképei is csak ritkán egyeznek azzal a képpel, amit az oklevelek adnak a művészekről. A végrendeletek a megbízó legközvetlenebb, intim megnyilatkozásai. A halállal szembesítve, betegágyukban vagy veszélyes vállalkozások előtt rendszerint mégis nagyon kevéssé egyéni módon vallanak arról, hogy mit tartanak fontosnak hírnevük fenntartására, lelki üdvük biztosítására. A végakaratokból kirajzolódó kép azonban sokban kiegészíti azt a konvencionális művészetszemléletet, amelyet a krónikák, életrajzok többsége hordoz. Az egyéni tetszés, a művekben lelt gyönyörűség kifejezése a legnagyobb ritkaság. Szerződések meglehetősen ritkán, a későbbi középkorból viszont egyre nagyobb számban maradtak ránk. Nehéz eldönteni, hogy azok-e a becsesebbek, amelyek elpusztult műalkotások egyedüli tanúi, vagy azok, amelyek ma is létező, fontos művekről szólnak. Ezek gyakran szembesítik a modern szemlélőt azzal: mennyire más volt a fontos a középkori megrendelőnek, mint nekünk. A legfontosabb e szerződésekben a megrendelő érdekeinek alapos védelme, gondoskodás a mesterre bízott értékek és anyagok megőrzéséről és takarékos felhasználásáról, a mű időre való elkészítéséről. A mester rendszerint személyében, a maga és örököseinek vagyonával is kockázatot vállal, fizetségéhez csak meghatározott feltételekkel juthat hozzá, a felek gyakran döntőbírákban is megegyeznek. Ennek a körültekintésnek eredménye a szerződések számunkra legnagyobb értéke, az elvégzendő mű formájának rögzítése. Ha ez a lehető legpontosabb, a szerződéshez mellékelt tervrajz volt, csak ritkán maradt ránk; annál tanulságosabb a művek részletes leírása. Még fontosabb, hogy ezek aligha készülhettek a vállalkozó mesterek közreműködése nélkül, így bennük az ő szavaikat, szakkifejezéseiket és szempontjaikat ismerhetjük fel. Gyakran mondatfűzésük, nehézkességük is arról a kézművesről árulkodik, aki nem a szavak embere ugyan, de megbízójával szemben mindig öntudatos szakértőként lép fel. Inkább a megbízó szempontjainak felel meg az a módszer, amikor a formát valamilyen – nyilván valamennyi résztvevő számára ismert – mintaképre való utalással határozzák meg. 140 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

ELŐSZÓ

A számadáskönyvek a nagy vagyonok szakszerű kezelésének jelei. A korábbi középkorban a hozzáértőt, a számok között eligazodni is képes írástudót igen nagyra becsülték; idővel minden birtokos, minden kolostor, uralkodó és város megkövetelte sáfáraitól, hivatalnokaitól a kiadások pontos vezetését és összegzését, majd kereskedők, bankárok módjára a kettős könyvelést. E számadásokban vegyes kiadások halmozódnak, olykor művészeti vonatkozásúak is. Sűrűsödnek az udvarok kiadásai között: Monseigneur lovagi tornáinak kiadásai, a bankettjére készített asztaldíszek, ajándéktárgyai és udvara tagjainak livréi ugyanúgy megtalálhatók pénzügyi hivatalainak jegyzékeiben, mint építkezéseinek költségei. Különösen az épületek fenntartásának, igazgatásának, bevételeiknek és kiadásainak kezelésére szokás önálló szervezeteket felállítani: ezek a fabricák, dómoperák fordítják a jövedelmeket hol építkezésre, hol tatarozásra, máskor a felszerelés gyarapítására, felújítására. Ellenőrzésük a kegyúr vagy a város kezében van. A legnagyobb építkezések szervezete az építőpáholy, amelyben az építtetőt a munkát vezető, szerződéssel alkalmazott építészhez hasonlóan sokszor ugyancsak építőmesternek nevezett igazgató képviseli, s az {183} ő felügyelete alatt rendszerint a páholy írnoka vezeti a heti elszámolásokat. Az írnok mintegy közvetítő a mester és ura között; maga is szert tesz bizonyos szakértelemre a munkadarabok, műveletek, szerszámok megnevezésében. Az elszámolások az építkezés bonyolult szervezetének, mindennapi életének pontos dokumentumai, rögzítik a rendkívüli eseményeket is. A mesternek szöget és zsineget vesznek: tervez, kitűzéshez készülődik; sok idegen mester úti- és szállásköltségeit számolják el: valami baj van, szakértői tanácskozást hívtak össze; borravalót fizetnek: zárókövet helyeztek el, bokrétaünnep volt. A számadások sorában különös helyet érdemelnek a milánói dóm annalinak is nevezett jegyzőkönyvei, amelyek nemcsak számadásokat rögzítenek, hanem a mesterek közötti vitákat is pontosan visszaadják. FELIRATOK, SZIGNATÚRÁK a középkori művész úgynevezett „névtelenségének” nyilvánvaló cáfolatai. Forrásaik többnyire maguk a művek; ezekhez járulnak azok, amelyeket elpusztult műalkotásokról a feliratgyűjtők valaha lejegyeztek. A műhöz való kötöttségük, viszonylag könnyen (ha nem is vitathatatlanul) megítélhető egykorúságuk vagy utólagos mivoltuk miatt az általuk nyújtott információk rendkívül becsesek. Éppen a koraiak kifejezetten bőbeszédűek, s szemben a márkajelzésként, személyes kézjegyként felfogható modern szignatúrával, gyakran dicsérik a művészt, értelmezik a művet is. A dicséret leggyakoribb formája a túlvilági üdvösség kívánsága, helye is sokszor sírfelirat vagy epitáfium. A dátumban nem mindig az év a legfontosabb; sokszor az évfordulós megemlékezés miatt jelentősebb a nap, s ennél is a méltóságviselők: uralkodó, püspök említése. Ezekben a megnyilatkozásokban, amelyek még gyakoribbak könyvek scriptorai és festői, fémművesek körében, a műértelmezésnek, a művészi munka magyarázatának régi formái élnek tovább. Ugyanúgy az antik ekphraszisz örökösei, mint a készíttetők, donátorok által szükségesnek ítélt feliratok, az ábrázolásokat egyenként vagy összefüggéseikben értelmező titulusok. Versformájuk is hexameteres vagy disztichonos (többnyire rímes) epigramma. Minél választékosabbak és hosszabbak, annál bizonyosabb, hogy nem a művész személyes megnyilatkozásai, hanem a megbízó, az operarius vagy egy ügyesen verselő literátus szerezte őket. Minél rövidebbek („X. fecit, pinxit, sculpsit”), annál valószínűbb, hogy már az írni tudó művész szignál. Ő nem bőbeszédű, s dicséretének reneszánsz kori formáit is a humanisták dolgozzák majd ki. Egyelőre alig tudunk valamit arról, hogy a középkori művek feliratai mennyiben előfutárai a reneszánsz kori értékelésnek: ehhez túlságosan is szigorúan elkülönítve szemléljük e két korszakot. A PERIEGETIKUS IRODALOM antik hagyományait a középkorban különösen a zarándokhelyekhez csatlakozó művek folytatják. Szempontjaik praktikusak: az utazás feltételeinek, útvonalának, a látnivalóknak ismertetése. A magyarázatok rendszerint elárulják e műfaj népszerű jellegét: tények keverednek bennük hiedelmekkel, tudós magyarázatok ezek spekulativitását követő fantasztikus értelmezésekkel. Így bizonyos mértékig a művészet recepciójának is tanúi. Ilyen forrásból van a legkevesebb, egy-egy krónikarészlet, irodalmi alkotás, csodaleírás kivételével, hiszen a szövegek többsége a szándékra (inkább a megbízóéra, mint a művészére), a javasolt (vagy a nem tanácsolt) szemléletmódra vonatkozik. {184} {185}


8. fejezet - TEÓRIA 1. ENCIKLOPÉDIÁK 1.1. 1.1.1. Sevillai Isidorus (Etimológiák könyve: lásd 29. sk. l.) A görögök azt állítják, hogy a falak és a tetőzetek építése terén Daedalus volt a feltaláló. Róla pedig azt tartják, hogy eleinte Minervától tanulta az építkezést. Az építőket, vagyis a mesterembereket a görögök tektonésnak, vagyis ácsoknak nevezik. Az architectusok 1 pedig olyan kőművesek, akik az alapokat elrendezik.2 Az épületeknek három részét különböztetjük meg: ezek az elrendezés, az építés és a díszítés. 3 Díszítés mindaz, amit ékesség és illendőség okán4 az épületekhez hozzátesznek, mint például a mennyezetek arannyal díszített gerendái, a becses márványberakások és a színes festések. (Etimológiák könyve, XIX, VIII, 1; XIX, IX, 2: PL, LXXXII)

1.1.2. Hugo de Sancto Victore (Didascalicon: lásd 23., 35. sk. l.)

1.1.3. Hugues de Fouilloi (A lélek kolostorkertje: lásd 94. sk. l.)

1.1.4. Honorius Augustodunensis (Három könyv a világ képéről: lásd 20. l.)

1.1.5. Hortus Deliciarum Az e címmel (jelentése: a gyönyörök kertje, utalás a földi Paradicsomra) készült, 1870-ben a strassburgi könyvtár tűzvészében elpusztult kódexet Herrad von Landsbergnek, az elzászi Hohenburg (Odilienberg) bencés női kolostor apátnőjének (1162–1191 után) {186} megrendelésére állították össze. Illusztrált enciklopédikus mű volt, négy részre tagolva; az egyes részek témájukat az Ó- és az Újtestamentumból, az Egyházról, illetve a végső dolgokról merítették. A szöveg elsősorban a Sevillai Isidorus Etimológiáit kivonatoló, Summarium Heinrici címen ismert tankönyvön, valamint számos, köztük sok XII. századi szerző friss művein alapul. A kódexet gazdag illusztrációk tették szemléletessé; ezek a romanika ikonográfiájának és szimbolikájának talán legfontosabb forrásai. A képek, amelyek a Sevillai Isidorus munkájához hasonló, mindenekelőtt olvasásra szánt tankönyvekkel szemben az illusztrált enciklopédikus művek iránt a későbbi középkorban inkább elterjedt igényeket elégítik ki, éppúgy az apácák épülésének és tanulmányainak szolgálatában álltak, mint a szöveg

Az építész modern elnevezése is architectus. A középkorban viszonylag ritkán használják, s csak az újkorban terjed el. Leggyakoribb középkori jelentése az épület szellemi kigondolójára (leggyakrabban az építtetőre) vonatkozik. Ezt a jelentését megerősíti a Pál apostol szövegéből elterjedt fordulat (sapiens architectus): 1Kor 3,10: „Mint gondos építőmester, az Istentől nekem juttatott kegyelemmel megvetettem az alapot, de más épít rá.” E mondat meghonosítja azt a nézetet is, hogy szükségképpen más tevékenység az elrendezés meghatározása (szellemi munka, az apostoli levélben szimbolikusan az egyház lelki épületének tervezése) és az épület kivitelezése (fizikai munka). 2 Cementarii (azaz fizikai munkások, mesteremberek)[…] disponunt. Lásd a következő jegyzetben a dispositio vitruviusi fogalmának értelmezéséről Isidorusnál. Vö. a mai magyarban is: „diszponál” nemcsak „elrendez”, hanem „rendelkezik” is. 3 Dispositio, constructio, venustas. Vö. Vitruvius építészeti könyvének fogalmaival, egyrészt: ordinatio, dispositio (ez foglalja magában a terv ábrázolásának fajtáit: iconographia, orthographia, scaenographia), eurythmia, symmetria, decus, distributio, másrészt a tervezés alapelvei: firmitas, utilitas, venustas. Isidorus fogalmai a (középkori értelemben vett) lényegre redukálják a bonyolult, részben következetlen vitruviusi rendszert. A dispositio foglal magában minden, a tervezésre vonatkozó eljárást és követelményt, a constructio a kivitelezést: ebben rejlik mind a firmitas s részben az utilitas követelménye is. A venustas mintegy járulékos felékesítése az épület struktúrájának. 4 Ornamentum – díszítés, díszek a szó legtágabb értelmében. A középkorban ornamenta pl. a liturgikus felszerelés és ruházat, a fejedelmi jelvények leggyakoribb gyűjtőneve is. Decus, decor (a decet, ’illik’, ’megfelel’ igéből) a mű rendeltetéséhez, rangjához (pl. Vitruviusnál templomban az istenségek természetéhez, színházban a drámai műfajhoz) alkalmazkodó kialakítás. 1


TEÓRIA

mintegy 1250 német nyelvű glosszája. Ezek révén a kézirat a korai középfelnémet egyik legfontosabb nyelvemléke is volt. Az elpusztult kódexet másolata alapján rekonstruálták, és 1979-ben kiadták. 157. A frigysátorról, hogy hogyan csinálták és alakították Az Úr megparancsolta, hogy csináljanak sátrat ekképpen: A sátor Istennek szentelt bemeinet 5 ház volt, négyszögletes és hosszú, három fallal: az északival, a délivel és a nyugatival zárva. Szabad bejárás nyílt keletről, hogy napkeltekor a sugarak megvilágítsák… könyökök ellin megerősítve genuiet hasadék schrundelin sarkok angel gyűrűk ringe rudak stange ki volt feszítve wart gespannen feszítve gespannen A kárpit pedig sodort gezwirnet bisszusból készült, ami a legfehérebb és legpuhább lenfajta, és jácintból és bíborból és kétszer festett skarlátból, azaz zöld grune, bíbor brun és skarlátszínű rot selyemszálakból, tollmunkával készítve, azaz tűfestéses munkával, a tűt ugyanis valamely nyelven tollnak mondják. Ezt a fajta kárpitot népnyelven bustratumnak6 nevezik, tudniillik az i-t u-ra változtatva. Először ugyanis a vászon készül, amelyet tűvel és kézi munkával változatos festményekkel töltenek ki. Egyesek azt mondják, hogy a tollmunkát a madarak hasonlatosságára nevezik így, amelyeket tarka tollak borítanak. Ugyanezt a munkát sokszínűnek7 gikkelvech is mondják a polis ról, ami sok vagy sokaság, a festmények sokasága miatt. Ezt a kárpitot ugyanis szép változatossággal szőtték, ahogyan Josephus8 mondja, mindazokkal a virágokkal, amelyeket a föld szült, és más képekkel, amiket az állatok formái miatt beleszőhettek a festők… kárpit ruclachen csat haeftelin kapocs kraepfelin {187} {188} Szőrből való szőnyeg filze vagy tepit, amit olykorkecske geizzin szövetnek is neveznek, mivel nem juhok gyapjából, hanem kecskeszőrből készült, amiből a köpenyek is készülnek. kecskeszőrből való haerin gyűrűk ringen külső fél daz uzzere teil 180. A sátorról A lélek ékkövében 9 Az a sátor, amely a népé volt a vándorlásban, a világ formáját és típusát viselte. A vándorló egyház előképe volt, amely e világ útján nem az itt lévő várost keresi, hanem az eljövendőt. A sátor a világ képére volt alakítva, és az elemeknek meg mindannak, ami a világban van, benne volt az előképe, mivel ez az egész világ immár Isten temploma lett, az ő vérével megszentelve, amelyben, mivelhogy az egyetemes Egyház Isten sátra, az élő és igaz Istent dicséreteivel ünnepli, és arra vágyik, hogy a sátorból legyen templom. Ennek a sátornak egyik részét szentélynek nevezték, amelyben a nép áldozott, és ez a tevékeny élet, amelyben a nép felebaráti szeretetben A szöveg középfelnémet nyelvű értelmezéseket és szószedeteket tartalmaz, ami arra utal, hogy tankönyvként használták. Marginális jegyzet: „bistratum – vagyis: kétrétegű.” 7 Polimitum. 8 Flavius Josephus. 9 A fejezet Honorius Augustodunensis művéből van: egyes részleteit lásd e könyvben is: 26. sk. l. 5 6


TEÓRIA

fáradozik. A másik részt a szentek szentjének nevezték, ebben a papok és a leviták szolgáltak, és ez a szemlélődő élet, amelyben a szerzetesi egyszerűség az Isten iránti szeretetben a mennyei dolgokra vágyik. Továbbá a sátor formáját követve csinálják templomaikat a keresztények: a szentély nyomán készült a ház első része, ahol a nép áll, a szentély pedig a szentek szentje nyomán, ahol a papság van. A leviták és a papok szolgálatát az egyház felcserélte Krisztus szolgáinak rendjével. Az áldozati edényeket, ruhákat és szertartást a papság szokásaivá alakította, a kürtök harsogását felváltotta a harangok hangjával. Annál a templomnál pedig, amelyet a nép a hazájában békében birtokolt, előbbrevalónak tartják a dicsőség templomát, mely élő kövekből épül a mennyei Jeruzsálemben, melyben az Egyház örök békében vigad. Ez is két részre oszlik, mivel a mennyei udvar templomát az angyalok és az emberek különbsége szerint választják el. Ebben az aranyoltár Krisztus, a szentek dicsősége. Ebben a templomban minden kiválasztott pap és énekes lesz, ők és a drága edények is, melyek a szorongattatás útján megpróbáltattak, ragyogni fognak, mint a nap, s az üdvösség ruhájában és az igazság leplében tündökölnek. 184. A frigyládáról, a Numeri könyvében 10 185. Ugyanarról, A lélek ékkövében

A FRIGYLÁDA ÉS A FRIGYSÁTOR FELSZERELÉSE. A HORTUS DELICIARUM ILLUSZTRÁCIÓJA (HORTUS DELICIARUM. RECONSTRUCTION, 1979 NYOMÁN) A misében Krisztusnak érettünk a világba való küldetéséről van szó. A körmenetben a mi hazatérésünkről van szó. A körmenet szertartásával ugyanis az Egyház Isten Egyiptomból kivonuló népének örömét utánozza, amely a jelektől és rémektől megszabadulván Sinai hegyéhez járult, ahol, miután átvette a törvényt, és elkészítette a sátrat, mintegy körmenetben vonult az ígéret földjére. A felfegyverzett {189} nép ugyanis csapatonként vonult be, hadijeleket és zászlókat hordoztak maguk előtt, a leviták a sátrat vitték, a papok megszólaltatták a kürtöket. A frigyládát a papok vitték, és követte Áron a főpapi díszekben, meg Mózes, a nép vezére a vesszővel. Mikor pedig útjukba állt Amalech a hadseregével, fegyverrel akarta elvágni az útjukat. Mikor pedig a vele harcoló

10

Szám 4,1–6.


TEÓRIA

Jézus, azaz Józsue győzött, megnyitotta a népnek az utat a hazához. 11 Ez a Jézus adta nekünk a körmenet példaképét, amikor a frigyszekrénnyel és az egész néppel megkerülte Jerikót, a papi rend a kürtöt fújta, a nép fennszóval kiáltott, Jerikó összeomlott, és a győztes népé lett a birodalom. A fáraótól Mózes által megmentett nép a keresztény nép, amelyet Krisztus megváltott a sátántól. A törvénytáblákat a hegyen kapták, s az evangéliumoskönyveket az oltárról veszik el, hogy hordozzák. A nép fegyveresen vonult, a keresztény nép is hittel és keresztséggel megjelölve megy. Azoknak a seregei előtt jeleket hordoztak, mielőttünk is zászlókat és kereszteket visznek. Előttük tűzoszlop ment, mielőttünk is gyertyák és lámpások mennek. A leviták a frigysátort hordozták, itt is a diakónusok és szubdiakónusok viszik az ereklyetartó táblákat és ládákat. A papok hordozták a frigyládát, és az ereklyetartó szekrényt vagy ereklyehordozó saroglyát a papok viszik. Követte őket Áron, főpapi díszben, s nálunk is a püspök, vagyis a főpap követi, infulával a fején. Ha ott van, jogarával a király, mint a nép vezetője, Mózest jelképezi, aki vesszejével vezette a népet. Ha nem volna ott a király, akkor a püspök mindkettőt ábrázolja, Mózest, mivel a pásztorbotot hordozza, és Áront, mert fejét a mitra fedi. A kürtök harsogását a harangok zúgása jelzi. Amikor másik templomhoz megyünk körmenetben: mintha az ígéret földjére mennénk. Amikor énekelve bevonulunk a templomba: mintha örvendve hazaérkeznénk. Amikor a kolostor körül énekelve és harangzúgás közepette hordozzuk az ereklyetartó szekrényt vagy saroglyát: mintha a frigyládával Jerikót járnánk körül a kürtök hangjával és a nép kiáltásával. Jerikó összeomlik előttünk, amikor a világi vágyak elhagyják szívünket. Azért követjük az elöl haladó keresztet, mivel megfogadtuk, hogy a keresztre feszített Krisztust mindenben követjük, és senki sem juthat el hozzá, aki a világ vétkeinek és vágyainak nem feszítette magát keresztre. Dávid és Salamon is tanítottak bennünket a körmenetre, mivel Isten frigyládáját himnuszok és énekek közepette hordozták, s Dávid a sátorba, Salamon pedig a templomba, a kerubok szárnyai alá helyezte. Amikor belépünk Isten templomába az ereklyetartó szekrénnyel, mintha a frigyszekrényt vinnénk örömmel a templomba, és azt kiáltjuk, hogy Krisztussal és az Egyházzal fogunk belépni az égi csarnokba, mivel a frigyláda őket jelzi. A frigyládát a kerubok szárnyai alá helyezik, és a nép dicséretet zeng, mivel Krisztus emberségének helye az angyalok legfőbb rendjei, a kerubok és szeráfok között lesz, és az angyalok és emberek serege örök ujjongással imádja. 713. A templom építéséről Az Izrael fiainak Egyiptom földjéről való kivonulásától számított négyszáznyolcvanadik évben Salamon isteni kinyilatkoztatás által építeni kezdte az Úr házát Jeruzsálemben. Ez a ház a szent Egyházat jelenti, amelyet Krisztus mint igaz Salamon az egész világon naponta épít. {190} 789. A lélek ékkövében Arról a templomról, amelyet Salamon csinált, vette alakját a mi egyházunk kiriche. E ház pedig az Egyházat div cristenheit jelenti, ezért nevezik egyháznak div kiriche is. Az egyházat pedig hét szó jelöli, mivel Krisztus Egyházát christenheit a Szentlélek hét ajándéka támasztja, mint a bölcsesség házának a hét oszlopa. Az egyház kiricha pedig összehívást jelent, mivel benne a hívők gelobegen népét Isten ítéletének meghallgatására és Krisztus lakomájára hívják össze. A zsinagógát összesereglésnek nevezték, mivel a törvény vesszejével úgy hajtották össze, mint az oktalan juhok nyáját. Az egyházat div cristenheit pedig megérdemelten nevezik összehívásnak, mivel a Szentlélek szeretete által egy hitbe geloube hívatik össze. Ezt a házat bazilikának, vagyis királyinak is nevezik, mivel benne a Királyok Királyának szolgálnak. A basileust, azaz királyt, mintegy basis laosusnak, vagyis a nép oszlopának mondják, mivel az ő uralkodása a támasza. Kyrichának is mondják, vagyis az Úrénak, mert az Urak Urát szolgálják benne; kyrius ugyanis Úrnak mondatik;12 s ezt a házat Isten házának is nevezik, mert benne az Urat imádják. Az imádság házának nevezik, mivel benne a hívő nép imádságra gyülekezik össze. Isten udvarának is nevezik, mivel benne az örök Király lakomáját ülik. Oratoriumnak is mondják, mivel a hívek imádságának helye. Templomnak mint tágas fedelet nevezik, 13 mivel a nép gyülekezete benne mintegy egy tető alatt egyesül.Monasteriumnak mondják a szerzetesek lakását, mivel monas annyi mint egy, sterion pedig lakás. Campenum a neve annak a háznak, amelyhez a szegények alamizsnát kérni özönölnek, innen a kicsinyített kápolna,14 amelyben a keresztény lelki szegények lelki alamizsnáért való könyörgésre jönnek össze. A kápolnákat a kecskebőrökről nevezik így. A régi nemeseknek ugyanis kecskebőrökből készített, kis úti templomaik voltak, amelyeket ezért kápolnáknak neveztek, őreiket pedig káplánoknak hívták. A káplánokat Szent Márton köpenyéről is nevezik, amely mindig ott volt a frank királyokkal a csatákban, s akik hordozták, azokat káplánoknak nevezték. Jézus és Józsue tipologikus kapcsolatának alapja nevük hasonlósága. A név a középkori szimbolikus értelmezésnek fontos alapja és kiindulópontja (nomen est omen!). 12 Az önkényes etimológiák egyike: a német Kirche származtatása a görög kyrios szóból. 13 Ugyancsak önkényes szómagyarázat: templum = amplum tectum. 14 Nem! A kápolna – cappella – minden bizonnyal az az intézmény, majd épület, amelyben a frank uralkodók ereklyekincsét, közte Szent Márton elvágott (mert a koldussal megosztott) köpenyét őrizték. Ez volt a cappából kurtított cappella. – A következőkben ezt a verziót is említi a szöveg. 11


TEÓRIA

A templomok pedig azért fordulnak kelet felé, ahol a nap kél, mivel bennük az igazság Napját imádják, és úgy mondják, hogy keleten volt a paradicsom, a mi hazánk is. A templom tehát az Egyházat jelképezi, amely benne Isten szolgálatára összegyűlik. Ezt a házat kőre alapozzák, amint az Egyház is Krisztusra mint erős kősziklára alapul. Négy fallal szökik magasba, az Egyház is a négy evangélium által nő az erények magasába. A ház szilárd kövekből épül, az Egyház is a hitben és a tettben erősekből áll. A köveket habarcs tartja össze, a híveket is a szeretet köteléke fűzi egybe. A szentély a zsidók között létrejött egyház kezdete, a ház első része a hitre tért pogányokból összegyülekezett egyház. A szentély azokból is áll, akik a szemlélődő életben élnek, a ház első része pedig azokból, akik a tevékeny életben szolgálják Istent. Az átlátszó ablakok, amelyek a vihart kizárják, és a fényt beengedik, az egyházatyák, akik ellenállnak az eretnekségek zavarainak, és az Egyházba árasztják a tanítás világosságát. Az üveg az ablakokban, amelyen keresztül a fénysugár bevetődik, az egyházatyák elméje, amely a mennyei dolgokat rejtélyként, mintegy tükrön át szemléli. Az oszlopok, amelyek a házat tartják, a püspökök, akik az Egyház épületét igaz életükkel magasba {191} emelik. A házat összefogó gerendák a világ fejedelmei, akik összetartván az egyházat, erősítik azt. A tető cserepei, amelyek az esőt távol tartják a háztól, a harcosok, akik védik az Egyházat a pogányoktól és ellenségeitől. A mennyezet himelzes festményei az igazak példái, akik az erények ékességeit mutatják az Egyház számára. Festmény pedig három okból készül: először, mivel ez a laikusok írása, másodszor, hogy a házat ilyen ékesség díszítse, harmadszor, hogy az elődök életét emlékezetbe idézzék. Azok a fények, amelyeket a szentek feje köré kör alakban festenek, 15 azt jelzik, hogy az örök világossággal megkoronázva élvezik a fényt. Kerek pajzs formájára pedig azért festik őket, mivel most, miként a pajzzsal, isteni védelemmel vannak megerősítve. Ezért örvendezve éneklik: Uram, a jóakarat pajzsával koronáztál minket. Az alakok faragásának szokása pedig a törvénytől veszi kezdetét, amikor Mózes az Úr parancsára aranyból két kerubot készített. A templomok festésének szokása pedig Salamontól vette eredetét, aki változatos faragványokat csináltatott az Úr templomában. A kandeláber és a tömjénező használata is a törvénytől kezdődött. A padlózat, amelyet lábbal tipornak: a köznép, amelynek fáradsága fenntartja az Egyházat. A föld alatt épített kripták crufte: a rejtett élet kedvelői. Az oltár, melyen az áldozatot bemutatják: Krisztus, akin az Egyház áldozata elfogadtatik. Krisztus testét azért változtatják át az oltáron, mivel a benne hívő nép, amelyet ez újjáéleszt, Krisztussal egy lesz, ahogyan a sok kő egy oltárt alkot. Az oltárba ereklyéket rejtenek, mert Krisztusban rejlik a bölcsesség és a tudás minden kincse. Azok az ereklyetartók, melyeket az oltárra helyeznek, az apostolok és a vértanúk, akikről azt olvassuk, hogy Krisztusért szenvedtek. A terítők alterlachen és a kelmék, melyekkel az oltárt díszítik, a hitvallók és a szüzek, akiknek tettei Krisztust ékesítik. A keresztet három okból állítják fel az oltáron: először, mivel a mi Királyunk jelét a házban mint a királyi városban tűzik ki, hogy a vitézek hódoljanak előtte; másodszor, hogy Krisztus szenvedése mindig az Egyház előtt legyen; harmadszor, hogy a keresztény nép, testét a bűnök és vágyak számára keresztre feszítvén, Krisztust utánozza. A zászlókat azért állítják fel, hogy az Egyház buzgón emlékezzék Krisztus diadalára. Az engesztelő áldozatok helye, 16 melyet az oltár fölé helyeznek, Krisztus istensége, mely engesztel az emberi nemért. A lépcsőfokok, melyeken az oltárhoz hágnak fel, az erények, melyek által elérjük Krisztust. A mosdómedence, ahol az oltár közelében kezet lehet mosni, a Krisztusból folyó irgalom, mely az embereket a keresztségben vagy a bűnbánatban megtisztítja a mocsoktól. Azok a kelmék, amelyeket a templomban kiakasztanak, Krisztus csodái, amelyekről a templomban felolvasnak. A magasba emelkedő szószék, ahol az evangéliumot olvassák, a tökéletesek élete, ahová az jut el az evangéliumi tan által, aki mindent hátrahagyván, Krisztust követi. A templomot div kiriche szüntelen lámpafény világítja meg, Krisztus Egyházát cristenheit is mindig beragyogja a Szentlélek fénye. A keresztséget a templomban kirichen ünneplik, mivel a katolikus Egyház anya, akitől Krisztusnak új nemzedék származik. Az ajtót vagy a védelmezésről, vagy a megmutatásról nevezik így. 17 Az ajtó, amely ellenáll az ellenségnek, és a barátnak megmutatja, {192} hol vezet befelé az út, Krisztus, aki igazságosan ellenállva a hitetleneket távol tartja házától, a híveket pedig bevezeti, a hit által megmutatván nekik a bejáratot. A zsolozsmázók kórusa az énekesek karától vette eredetét, amelyet a régiségben a bálványokhoz rendeltek, hogy tudniillik a megtévesztettek az ő isteneiket hangjukkal is dicsérjék, egész testükkel is szolgálják. Úgy vélték pedig, hogy a kar körtánca által megérthetik az égbolt forgását; a kezek összefonódása által az elemek kapcsolatát; az énekesek hangja által az egybehangzó bolygók zenéjét; a test taglejtése által az égi jegyek mozgását, a kezek tapsa vagy a lábak dobogása által a mennydörgés hangját. Mindezt a hívők utánozták, és az igaz Isten szolgálatára fordították. Mert olvassuk, hogy a Vörös-tengerből kijött nép kartáncot járt, és Mária18 dob szavára előénekelt nekik, Dávid pedig a frigyláda előtt minden erejével táncolt, és hárfával zsoltárokat

A nimbuszok. Propiciatorium. A szöveg az ótestamentumi templom berendezési tárgyára, az engesztelő áldozatok oltárára utal. A szimbolikustipologikus utalás már a szöveg első olvasói számára sem lehetett világos, ezért glossza magyarázta a kéziratban: „vagyis oratórium, amelyet mi cibóriumnak nevezünk”. 17 Ostium – ostandum vagy ostendendum. A népies szómagyarázatok egyike. 18 Azaz Mirjám, Áron nővére (Kiv 15,20): a Mária előképeként való tipologikus azonosítás alapja itt is a név hasonlósága. 15 16


TEÓRIA

énekelt, Salamonról viszont azt mondják, hogy az oltár köré énekeseket rendelt, akikről az olvasható, hogy szóval, kürtökkel, orgonákkal, cimbalommal és citerával szólaltatták meg az énekeket. Azért is ékesíti a kórusokat a zeneszerszámok használata, mivel, mint mondják, az égitesteket édes hangzat mozgatja körben. A kórust az énekesek összhangjáról vagy a körülállók koszorújáról nevezik így. Egykor ugyanis az énekesek koszorúszerűen álltak az oltárok körül, de Flavianus19 és Diodorus20 püspökök úgy rendelkeztek, hogy a kórusok váltakozva mondják a zsoltárokat. A zsolozsmázók két kórusa az angyalokat és az igaz lelkeket jelenti, akik mintegy visszhangzó wideruahige hangon dicsérik az Istent. A korlátok, melyeken belül állnak, az Atya házában lévő sok lakást jelentik. Az, hogy olykor a kórusból körmenettel vonulnak valamelyik oltárhoz, és ott megállva énekelnek, azt jelzi, hogy az e világból kimenő lelkek Krisztushoz érkeznek, s az angyalok együttesében együtt énekelnek Istennek. Koronát három okból függesztenek fel a templomban: először, hogy ezáltal a templomot díszítsék, lámpásaival megvilágítsák; másodszor, hogy látása figyelmeztessen bennünket, hogy azok nyerik el az élet koronáját és a boldogság fényét, akik itt Istent odaadóan szolgálják; harmadszor, hogy emlékezetünkbe idézze a mennyei Jeruzsálemet, amelynek alakjára készült. Ugyanis aranyból, ezüstből, ércből és vasból áll. Az arany: a bölcsességtől fénylők, az ezüst: a ragyogó ékesszólásúak, a bronz: a mennyei tanban édesen hangzók, a vas: a bűnök megzabolázói. A korona tornyai azok, akik írásaikkal az Egyházat erősítik. Mécsesei azok, akik jó tetteikkel világítanak. Másképp az arany: a vértanúk, ezüst: a szüzek, bronz: az önmegtartóztatók, a vas: azok, akik a házasságban szolgálnak. A koronán ragyogó drágakövek mindazok, akik erényekben piroslanak. Tűzben olvasztott fémeket használnak a korona díszítésére: a nyomorgatás útján megpróbált kiválasztottakat választják a mennyei Jeruzsálem ékességeivé is. A lánc, amely a koronát a magasban tartja, a remény, mely által az Egyház a földiektől az égi dolgokhoz emelkedik. A felső karika, amelyhez hozzákapcsolják, az Isten, aki mindeneket egybetart. Azokat a jeleket, amelyeket most a harangok glokken adnak, egykor a kürtök adták. Ezeket az edényféléket először Nola campaniai városban találták fel, onnan kapták a nevüket is. A nagyobb edényeket ugyanis Campania tartományról {193} campanának nevezik, a kisebbeket Nola városáról nolának. A harangok a prédikátorokat jelentik, akik a népet az egyházba hívják. Edény alakra pedig azért alakítják őket, mivel a prédikátorokat a Szentlélek edényeinek nevezik. Ezek hangzása azoknak a prédikációja, akiknek hangja minden földre eljutott, és igéik a földkerekség végeiig hatottak. Bronzból vannak öntve, ami kemény és csengő, mivel prédikációjuk kemény a bűnök ellen, és csengő az erényektől. A tornyok, amelyekben felfüggesztve szólnak: az isteni törvények, amelyekből a földiektől az égiekhez függesztett prédikátorok Isten országát hirdetik. A nyelv clepfel, amely a mindeneket megfékező vasból készül, az ő nyelvük, amely minden ellenségest legyőz. A kötelék, mellyel megkötik: a mérséklet, mely nyelvüket fékezi. A kötél, mellyel a harangokat megszólaltatják: a sok mondatból összeszőtt Szentírás, amely a prédikátorokat prédikálásra indítja. A kötél fáról függ le, amint a Szentírás is a keresztről s az Úr szenvedésének fájáról indul el. A fát a felső rész tartja, mivel Krisztus keresztjét és szenvedését is előre hirdetik a próféták, az evangélium a törvényhez kapcsolódik, és az apostoli tan a próféciával összeszövődik. A pap megragadja a kötelet, amikor a Szentírástól tanítva jótetteket cselekszik. A kötél felfelé rántja őt, míg az Írás a szemlélődésben lebegteti. Ő lefelé húzza a kötelet, amikor a szemlélődésből a tevékeny életbe száll le. A kötél húzására megszólal a harang, mivel a prédikáció a jó cselekedettől szólal meg. Az a harang, amelyet magasra helyeznek, a fennkölt prédikáció, amely a mennyei dolgokról szól. Mert nem ok nélkül raknak kakast a harangtoronyra. A kakas ugyanis felkelti az alvókat, s ezáltal intik a papot, Isten kakasát, hogy a haranggal a matutinára serkentse az alvókat. A templomban a férfiak a déli részen állnak, jelezvén, hogy a Szentlélek hevétől feltüzelt, hitben erősebbeket előre kell állítani, mivel el tudják viselni a világ kísértéseinek hevét. A nők pedig az északi oldalon állnak, jelezve, hogy a törékenyebbeknek alávetve kell lenniük, mivel a kísértések hevét nem képesek kiállni, és a házasság gyógyszerével enyhítik a hús hevületét. Az asszonyok szülés után nem lépnek be a templomba, amivel azt jelzik, hogy a tisztátalanok kizáratnak a mennyei templomból. Egyébiránt, ha betegségükből felépülnek, azon a napon, amelyen kimehetnek, bemehetnek a templomba, hogy Istennek hálát adjanak. E jelentés következtében sok helyen a havibajosok is, vagy azok, akik férfival közösültek, a templomon kívül szoktak állni, s ugyanezért a bűnbánók sem léphetnek a templomba. Linus pápa21 Szent Péter tekintélyével elrendelte, hogy a nők a templomban legyenek elfátyolozva verholn, s ennek három oka van: egyik, hogy mivel az ördög egérfogói valle, kibontott hajuk tőrbe ne csalja az ifjak lelkét, a másik, hogy egyesek ne büszkélkedjenek szép hajukkal, mások pedig ne valljanak szégyent rútságuk miatt, a harmadik, hogy a nő által megtörtént eredeti bűn Flavianus (Flavianosz) a IV. század elejétől 404-ig élt. 381-től Antiochia püspöke, 350 táján Diodorosszal együtt lépett fel mint a niceai zsinat teológiai elveinek képviselője. 20 Diodorosz (Tarszuszi, †394 előtt) Athénban és Antiochiában működött, 361-ben szentelték pappá. Valens császár alatt mint a niceai hitvallás képviselőjét száműzték. 21 Szent Péter utóda, 67–76? 19


TEÓRIA

bűnössége emlékezetünkbe idéződjék. Hiszen a bűnök bírája Krisztus, s a pap az ő helytartója. A pap előtt tehát a nőnek el kell fátyoloznia magát, ahogyan a bűnös nőnek, aki annyi rossznak tudója, rejtőzködnie kell a bíró jelenlétében. Ezért mondja az apostol, hogy a nő legyen elfátyolozva az angyalok, azaz az apostolok miatt. A templomokban nem is szabad nekik beszélni, vagyis a néphez szólni, és senkinek sem szabad a templomban beszélni, csak himnuszokban, {194} zsoltárokban és egyházi énekekben, és imádkozni, hogy vétessünk fel az égiek közé. A temető, amit a halottak dormitóriumának mondanak, az Egyház öle, amely, miként azokat, akik meghaltak e világnak, a keresztség méhéből szüli Krisztusnak, úgy azután a testben megholtakat ölében melengetve visszaadja az örök életnek. Azok a templomok kirichen, amelyek kereszt formára épülnek, azt mutatják, hogy az Egyház népének der cristenheit a világban keresztre kell feszíttetnie. Azok pedig, amelyek kör alakban, kerekre épülnek, azt jelzik, hogy az Egyház a föld kerekségén a szeretet által épül az örökkévalóság koronájává. A monostor melletti kerengő építményét Salamonnak a templom mellett épült portikuszából pforzich vették, amelyben valamennyi apostol tartózkodott, és összejöttek a templomban az imádkozásra, s a hívők sokaságának egy szíve volt és egy lelke, és mindenük közös volt. E minta szerint a szerzetesek a kolostorban egyetértésben élnek, éjjel-nappal összejönnek a monostorba Isten szolgálatára, és azonfelül a hívek a világi dolgokat odahagyják, közös életet élnek a kolostorban. Továbbá a kolostor a paradicsomot követi, a monostor pedig a paradicsomnak a magasabb, vagyis szentségesebb helyét. Az élvezetnek ezen a helyén lévő kút a monostorban a keresztelőkút. A paradicsombeli életfa az Úr teste a monostorban. A különböző gyümölcshozó fák a Szentírás különböző könyvei. A kolostor titkos helye az ég alakját idézi. Ebben az igazak úgy elkülönülnek a bűnösöktől, ahogyan a szerzetesi életet követők a kolostorban elkülönülnek a világiaktól. Továbbá a monostor munster a mennyei paradicsomot ábrázolja. A kút és az élet fája Krisztust jelenti, aki az élet kútfeje és az örökké élő boldogok eledele. A monostorban a két kórus énekel dicséretet Istennek, ahogyan a mennyei paradicsomban is az angyalok és a szentek dicsérik majd Istent mindörökké. A kolostorban társalkodók sokasága egy szív, egy lélek a szerzetben, és mindenük, amijük van, közös, így a mennyei hazában is minden kiválasztott egy szív és egy lélek lesz a szeretetben, és mindenük közös lesz, mivel ami egyikükben kevesebb, az meglesz a többiekben, ahol Isten lesz minden mindenekben. A kolostorban minden egyesnek rendben megvan a helye, és a paradicsomban is mindenki érdeme szerint megkapja majd lakóhelyét. A templom felszentelése az Egyház és Krisztus házassága stb. (A gyönyörök kertje: HERRAD OF HOHENBOURG, Hortus Deliciarum, Rosalie GREEN, Michael EVANS, Christine BISCHOFF and Michael CORSCHMANN under the direction of Rosalie GREEN, Reconstruction, London–Leiden, 1979, 75 skk.)

1.1.6. Alexander Neckam (A dolgok természete: lásd 95. l.)

1.1.7. Beauvais-i Vincentius (Speculum naturale: lásd 36. l.) {195}

1.1.8. Brunetto Latini (A kincsek könyve: lásd 162. sk. l.)

1.1.9. Konrad von Megenberg 1309-ben a frankföldi Mabenbergben született. 1334 után szerzi meg a párizsi egyetemen a magisteri fokozatot, s lesz ugyanott a St-Bernhard ciszterci kollégium lektora. A rend, majd későbbi megbízói küldetésében többször megfordul az avignoni pápai udvarban. 1342–1348 között a bécsi Stefansdom iskoláját vezeti. Itt írja kommentárjait Johannes de Sacrobosco Sphaera című asztrológiai munkájához, s kezdi el a Liber de natura rerumot, Thomas de Cantimprénak a természetről szóló munkája nyomán. 1348-ban Regensburgba települt át, ott 1359–1363 között a St. Ulrich-templom plébánosa volt, s 1374-ben halt meg. Utolsó éveiben egy William Ockham ellen irányuló vitairaton dolgozott. I. Az emberről, általános természete szerint 148 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

TEÓRIA

49. A természetes erkölcsök jeleiről a) Legelőször a hajról. Miután az emberi test tagjairól szóltunk, most arról kell beszélnünk, hogy az ember alakja és tagjainak formálása hogyan jelzi számunkra természetes erkölcseit, és ezt a tanítást aszerint fogom előadni, ahogyan Rasis22 adta elő a maga orvosi könyvében. Ebben a tanításban mindenekelőtt arra kell ügyelned, hogy ha bizonyosan meg akarod vizsgálni, milyen hajlamai és erkölcsei vannak az embernek természetétől fogva, nem egyetlen jelre kell tekintettel lenned, hanem össze kell gyűjtened a jeleket, s ha többet látsz, s ezeket ellentmondóknak találod, akkor hallgass az erősebbre és arra, amelyikben több az erő. Azt is tudnod kell, hogy mindezt vizsgálhatod – s ez a legbiztosabb – a szemeken és az egész arcon, azután a legtöbb látszik a kezeken.23 Most a fejen és a test más részein lévő hajjal kezdem. Ritkás és puha haj félénk embert jelez, hasonlóan a nyúlhoz és a szarvashoz.24 A göndör haj viszont merészséget jelent. Sok szőr a hason parázna embert jelez. Ha azonban sok szőr van a bordákon, az merészséget jelent, és sok szőr a vállakon és a nyakon kicsinyességet és lázadozást meg ellenszegülést jelent, úgyhogy az ilyen embert senki könnyen el nem téríti elhatározásától. Sok szőr a hason és a mellen csekély bölcsesség jele. Disznósörtéhez hasonlóan felálló haj a fejen vagy az egész testen félelem jele. b) A szín. A vörös vagy vöröses szín sok hevességet és sok vért jelez, a vörös és fehér közötti árnyalat egyenletes természetet jelent, mert sem túl sok, sem túl kevés benne a hevesség és a vér, ha a bőr nincs tele hajjal. Amelyik embernek a színe tüzes, mint a láng, az állhatatlan és dühöngő, amelyik ember pedig vörös és tiszta, az szégyenlős. Amelyik embernek a színe zöld vagy fekete, az gonosz erkölcsű. c) A szemek. Amelyik embernek nagyok a szemei, az rest, és amelyik embernek mély szemei vannak, szinte besüllyedve a fejébe, az okos vagy alattomos és csaló. Akinek a szemei kidüllednek a fején, az szégyentelen és fecsegő, balga. Ha azonban {196} a szemeket hosszúságuk szerint nézzük, akkor az az ember alattomos és csaló. Akinek a szemében sok a fekete, az félénk, és akinek színekben játszó szemei vannak, az balga. Akinek a szemei gyorsan mozognak, és éles látású, az csaló, álnok és tolvaj. Akinek a szemei olyan nyugodtak, mint a kő, az ravasz, és akinek a szeme egy nő tekintetéhez hasonlít, az parázna és szemérmetlen. Ha azonban a tekintete gyermeki, és egész arca meg szemei olyanok, mintha nevetnének, vagy mosolygósak, az az ember békés, és természettől fogva hosszú életű. Amelyik ember szemei nagyok, rebbenők és sokszínűek, az rest, és kedveli az asszonyokat. És amelyiknek kicsik a szemei, és reszketnek, és sokszínűek, az bizony dühös, és az is kedveli az asszonyokat. Akinek a szemei a tűz vörösségéhez hasonlítanak, az nagyon gonosz ember, és ellenszegülő meg engedetlen. Ha ennek a szemgolyója fekete, az rest és tompa embert jelent. Sokszínű szemek, amelyekhez olyan sárga szín járul, amilyen a sáfrány, nagyon rossz erkölcsöket jeleznek. Sok folt a szemgolyók mellett rossz embert jelezne, s ha a szemei ráadásul még sokszínűek is, csak annál gonoszabb. Ha a szemek kicsik, és kiugranak a fejen, mint egy rák szemei, ez balgaságot és bolondságot jelent, és olyan embert, aki testi élvezetei után fut. Apró, ide-oda mozgó szemek, fel-le mozgó szemöldökök nagyon gonosz embert jeleznek. Az olyan ember, akinek szemgolyói a végükön körhöz hasonló formába mennek át, gyűlölködő, fecsegő, gyáva és gonosz ember. Ha valakinek a szemei ökörszemhez hasonlóak, az lelki betegség jele. Ha a szem bogara fekete, és olyan sárga színű, mintha be lenne aranyozva, ez gonosz embert jelent, gyilkost, aki könnyen ont embervért. A marhák szemeihez hasonlóan elboruló szemek, ha vörösek is, és igen nagyok, igen rossz embert jeleznek, balgát, bolondot, iszákost. A legjobb szemek azok, amelyek középúton vannak a fekete és a sokszínű között, amelyek nem éppen villámlóak, és amelyekben nincs vörös, sem sárga szín; ezek a szemek jó természetet jeleznek. A sokszínű szemek, ha sárga színnel csillognak, vagy zöldek, mint egy drágakő színe, rossz embert jeleznek, és azok az emberek, akiknek a szeme ráadásul még foltos is, minden ember között a leggonoszabbak, és a legnagyobb csalók. Akinek a szemgolyója a szem teljes nagyságában előreugik, kicsinyes. Ha a szemek mélyen ülők és kicsik, az ravasz ember, csaló és gyűlölködő. Ha a szemöldök lefelé hajlik vagy természettől csavarodik egy helyen, az hazudozó, ravasz és balga. Akinek a szemei nagyon remegnek, az rossz, akinek a szemei kicsinyek, az rossz és balga, ha azonban a szemei nagyok, az az ember nem olyan rossz, viszont balgább, mint a kis szemű. Akinek sokszínű vagy zöld szeme van, az gonosz és tolvaj. Amelyik embernek a szemöldökei gyakran húzódnak össze és szét, az gyáva és dühöngő ember. d) A szemöldökök. Amelyik embernek a szemöldöke bozontos és sűrű, az sokat gondolkodik, és sok gondja meg bánata van, beszéde pedig tisztátalan és durva. Akinek a szemöldöke hosszú, az könnyelmű és szégyentelen.

Rhazes, arab nevén Abu-Bakr ibn Zakarija ar-Rázi (865–925), orvos, az arab orvostudomány egyik legtekintélyesebb középkori képviselője. Munkáinak gyűjteménye latin fordításban Continens vagy Comprehensor címen volt ismeretes. 23 Ennek a tannak megfelelően egészen a modern portréfestészetig az egyéni jellemzés legfőbb eszközei az arcon kívül a kezek. 24 A fiziognómiai tanok és a bestiáriumok között az állatvilággal vont párhuzamok teremtenek kapcsolatot. 22


TEÓRIA

Akinek a szemöldökei az orra felé lehajlanak, és a halántéka felé fölemelkednek, az szégyentelen és tompa elméjű. e) Az orrlyukak. Akinek keskeny, hegyes orrlyukai vannak, az harcos, és szívesen harcol. Akinek nagy és tág orrlyukai vannak, annak csekély a bölcsessége. Akinek hosszúak és keskenyek az orrlyukai, az elhamarkodott és balga meg {197} könnyelmű. Akinek szélesek az orrlyukai, parázna, akinek pedig nagyon nyitottak az orrlyukai, az természettől fogva dühös. f) A homlok. Akinek sima és nem ráncos a homloka, az harcos, és szívesen harcol. Amelyik ember homloka közép felé van összeráncolva, az dühös, akinek alacsony homloka van, az balga, és akinek nagy homloka van, az lusta, akinek pedig ráncos a homloka, az szégyentelen. g) A száj. Akinek nagy a szája, az falánk és bátor. Akinek az ajkai nagyok, az balga és tompa elméjű, akinek az ajkai nem nagyon színesek, az könnyelmű. Akinek a fogai rosszak, ritkásak és kicsik, annak az egész teste beteg. Akinek a fogai olyanok, mint a kutyafogak, hosszúak és erősek, az falánk és gonosz. h) Az ember arca. Amelyik ember arca egy részeg ember arcához hasonlít, az természettől iszákos, amelyiké dühös emberéhez, az természettől dühös, és amelyik ember arca szégyenlős arcra hasonlít, az természettől szégyenlős. Akinek az arca telt, húsos, az rest és balga. Akinek az orcáin durva hús van, az durva természetű. Akinek rendes arca van, vagyis nem felfújt és nem húsos, az sokat gondolkodik. Akinek kerek arca van, az lusta, akinek kicsi az arca, az alattomos és hízelgő. Akinek az arca nem jó állású és nem jó alakú, nem lehet jó erkölcsű, csak igen ritkán. Akinek hosszúkás az arca, az szégyenlős, akinek pedig a halántéka a füleinél és a nagy ereinél duzzadó vagy dagadt, az természettől dühös. i) A fülek. Akinek nagyok a fülei, az balga, és hosszú életű. k) A hang. Akinek nagy hangja van, az bátor. Aki gyors beszédű, az a tevékenységében gyors és sietős, s haragos és rossz erkölcsű. Akinek hosszú a lélegzete, az gonosz, akinek nehéz a hangja, az a saját hasának szolgája. Akinek éles hangja van, az gyűlölködő, és az ellenszenvet sokáig rejtegeti a szívében. A szép hang balgaságot és csekély bölcsességet jelez. l) A hús. Az az ember, akin sok a hús, és az kemény, durva lelkületű és nehéz értelmű. Amelyik embernek meg puha a húsa, az jó természetű, jólelkű és jó értelmű. m) A nevetés. Aki sokat nevet, az mindenkivel szemben szívélyes és jóindulatú, és semmivel sem törődik sokat. Aki viszont keveset nevet, az komor és bizalmatlan minden iránt, amit más emberek tesznek. Aki hangosan nevet, az szégyentelen, aki köhög vagy nehezen lélegzik nevetés közben, az szégyentelen és dühös. n) A mozgás. Aki súlyos mozgású, az tompa és lusta, a gyors mozgás pedig könnyelműséget jelez. o) A nyak. Akinek rövid a nyaka, az ravasz és értelmes, akinek azonban hosszú a nyaka, az balga, félős és gyáva. Akinek pedig ráncos, kemény és erős a nyaka, az dühös és hirtelen haragú. p) A mell. Akinek erős melle van, és sok rajta a hús, az balga. Akinek rendes a teste, az nagy okosság jele. Ha valakinek nagy a hasa, az a test fölösleges hevületét jelzi. Ha valakinek a teste és a melle kicsi, az a szívbetegség jele. q) A bordák. Ha valakinek tág bordája van, az erő, büszkeség és nagy harag jele, ha pedig valakinek görbe a bordája, az rossz erkölcs jele, s ha valakinek egyenes a bordája, az jó jel. Akinek kicsi a bordája, az kicsinyes értelmű, akinek pedig tág és széles a bordája, az jó értelem jele. {198} r) A vállak. Ha valakinek a feje felé felmagasodó válla van, az balgaság jele. s) A karok. Ha a karok olyan hosszúak, hogy a kezek állva elérik a térdet, ez nemes értelem és büszkeség jele, és azé a nagy kívánságé, hogy uralkodjék más embereken. Ha pedig valakinek görbék a karjai, az gyáva és gonosz embert jelent. t) A kezek. Puha és ügyes kezek nagy bölcsességet és jó értelmet jeleznek. Nagyon rövid kezek balgaság jelei. A kis kezek vagy a túl hosszúak dühöngőt és balgát jeleznek. u) A lábak. Ha valakinek a lábán sok hús van, és a hús kemény, ez az ember gonosz értelmének a jele. A rövid és könnyű lábak parázna és vidám emberre mutatnak. Ha a sarok kicsi, ez félős embert jelez, ha azonban nagy 150 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

TEÓRIA

és erős, ez az ember bátorságát és eltökéltségét jelzi. Ha lent mind a két láb és a lábszár is nagy, ez tompa és szégyentelen embert jelez. Ha az ágyékok kifelé telt húsúak, ez erős egészség és jólét jele. Ha a felső lábszár kidomborodik, ez bátorság jele, ha viszont a farcsont nyúlik ki, ez nagy erő és férfiasság jele. Ha pedig a farcsont kicsi, ez az asszonyok kedvelőjét jelzi, meg testi betegséget és gyávaságot. v) A lépés. Akinek a lépése nagy és lusta, az rest, akinek pedig a léptei gyorsak és rövidek, az hirtelen, és mindenféle dologgal törődik, amit nem tud elvégezni. w) Ki a bátor? Az a bátor ember,25 akinek erős és merev haja van, egyenes teste és erős lába, s akinek a kezei és lábai, a melle alul és tagjainak ízületei erősek, akinek a melle és a hasa meg a vállai erősek, a nyaka erős és nagy, és nem nagyon húsos. Az az ember is bátor, akinek a melle rendes, és akinek a csípői kicsik, s a lábikráin lévő hús lefelé hajlik, és akinek a bőre és a húsa nagyon száraz, s akinek az erei áttetszenek a homlokán, és a homloka nem ráncos. Azok is bátrak, akiknek egyenletes húsuk van, sem túl sok, sem túl kevés, egyenes a testük, és tagjaik ízületei és ujjaik erősek, és a hasuk kicsi, és a csípőik kicsik vagy épp nem is látszanak, s akiknek a két válla közt nagy a távolság, akiknek a szemöldöke felfelé ível, a homloka nem ráncos, s aki mindehhez eléggé haragos, haragját sokáig tartja, és akinek a melle és a vállai szőrösek. x) Ki a gyáva? Gyáva az, akinek ritkás haja van, s ehhez még görbe és púpos teste, és akinek az izmai a lábain belül egymás fölé domborulnak, akinek sárgás színe van, rossz szemei, s ezeket gyorsan nyitja és csukja, akinek a kezei és a lábai rendesek és soványak, tekintete pedig egy szomorú ember tekintetéhez hasonló. y) Ki a jóindulatú? Az a gyors felfogású és jó, rendes természetű, akinek testén puha és kevés hús van, s ez ráadásul száraz, középszerű a sovány és a kövér között, és akinek az arca nem nagyon húsos, akinek a válla domború, akinek a bordáin sok hús van, és a színe a piros és fehér közötti árnyalatú, rendes, csillogó és tiszta. Ezenfelül a keze rendes, haja nem merev, nem túl sűrű, és nem fekete: a sárga és a fekete közötti árnyalatú. z) Kinek van jó alkatú teste? Annak van jó felépítésű teste és jó természete, aki középszerű a magas és az alacsony meg a sovány és a kövér között, fehér, egy kevés pirossal keverve, keze és lába középszerű a nagy és kicsi meg a kevéssé és nagyon húsos között. Fejének nagysága éppen feleljen meg a test nagyságának, és nyaka a fej alatt ne legyen nagy, haja legyen a puha és a merev haj között középszerű, s egy kicsit vöröses. Arca legyen értelmes és csinos, orrlyukai felfelé {199} állók, se túl nagyok, se túl kicsik, szemei a fekete és a zöld közötti árnyalatúak, s legyenek mindig nedvesek és tiszták. aa) Ki kedveli a bölcsességet? Az a bölcsességkedvelő férfiú, akinek a teste egyenes, és a húsa egyenletes, sem túl sok, sem túl kevés, s aki fehér, egy kevés pirossal keverve. A haja középszerű a sok és a kevés, az egyenes és a göndör, a fehér és a fekete között, és puha. Tekintete a mosolygó és vidám tekintethez hasonló. Kezei középszerűek a nagy és kicsi között, tagolt ujjai vannak, ezen pedig azt értem, hogy ujjpercei erősen visszahajlanak, amint szétágaznak. Homloka nagy, szemei a zöld és fekete közötti árnyalatúak. bb) Ki a tompa értelmű? Tompa természetű az, aki vagy egészen ősz, vagy barna, akinek nagy a hasa, és görbék az ujjai. Arca telt, és orcái húsosak. Az is tompa, aki a nyakán és a lábain és a testének köztük lévő tagjain telt húsú. Hasa telt és előredomborodik, vállai a fej felé nyúlnak, homloka telt, mint egy labda, bíborvörös és húsos, arccsontjai nagyok, lábai hosszúak, arca hosszúkás, és a nyaka nagy. cc) Ki a szégyentelen? Szégyentelen az, akinek tág és kidülledő, éles szemei vannak, szemöldöke nagy, alakja nem magas, s járás közben a mellét kidülleszti. Vállai fölfelé emelkednek, mozgása gyors, színe vörös és vérmes, arca telt, melle kicsi vagy rendes, mindehhez egyenes tartású, és egy kicsit pirospozsgás. Az is szégyentelen, aki tágra nyitja a szemeit, élesen lát, és sokat fecseg. dd) Ki a haragos ember? Az a haragos ember, akinek formátlan és sötétvörös színű arca van, s akinek bőre az arcán száraz vagy fonnyadt, aki egész testében sovány, arca csupa ránc, haja fekete és puha. ee) Ki a parázna? Parázna ember és nőcsábász az, aki fehér, vörössel keverve, akinek haja sok és nagy, puha és fekete, és akinek a halántékain a fülei körül sok haja van, s ráadásul nagy szemei vannak. ff) Kinek van nőies jelleme? Nőies a jelleme annak, aki türelmetlen és állhatatlan, akit el lehet téríteni, de visszafordul, aki hirtelen haragszik meg, de hirtelen meg is nyugszik, mivel minden állat közül leginkább a nőstényeknek van szerencsétlen természetük. Több alattomosság is van bennük, mint a férfiakban, és még érzékenyebbek, elhamarkodottabbak is, és titokban szégyentelenebbek. Úgy mondja Rasis, hogy a nőknek kicsi a fejük, rendes a nyakuk és rendes az arcuk. A mellük keskeny, és a vállaik is keskenyek, de a mellük kétfelől 25

A lovagi szépségideál leírása.


TEÓRIA

rendes, de mindkét felől nagy a csípőjük, és nagy a fenekük, lábaik kicsik, kezeik és lábfejeik rendesek. Minden állat között félénkebbek is, mint a férfiak. gg) A lányok. Egy szűz vagy egy kappan (azaz egy férfi, akinek nincs nemzőszerve) gonosz erkölcsű, ha balga, kapzsi és követelődző, úgy, hogy többe fog, mint amire képes. Akit pedig nem mesterségesen férfiatlanítottak, hanem nemzőszerv nélkül született, vagy nagyon kicsi a nemzőszerve, az egy kappanhoz hasonló, és soha nem nő szakálla. Ez mindenféle ember közül a leggonoszabb. (A természet könyve: Das Buch der Natur von Konrad von Megenberg, die erste Naturgeschichte in deutscher Sprache, hrsg. Franz PFEIFFER, Stuttgart, 1861 – Hildesheim, 1962, 42–53) {200}

1.1.10. Paulinus Minorita 1270–1274 között született. 1293-ban Padovában működik ferences szerzetesként, 1301-ben Velencében a rend lektora, 1304-től a velencei custodia custosa, 1305–1307-ben Trevisóban inkvizítor. 1315–1316-ban és 1320ban Nápolyban, Róbert király udvarában jár Velence követeként. 1321-ben XXII. János pápa apostoli poenitentiarusszá nevezi ki, feladata Mario Sanudo egy teológiai művének vizsgálata; a szerzővel évekig tartó levelezésbe kezd. 1324-ben Pozzuoli püspöki székét nyeri el. Legfontosabb művei a De mappa mundi és a Chronologia magna című világtörténeti kompendium. 1344-ben halt meg.

PAULINUS MINORITA: VILÁGTÉRKÉP (FÖLÜL: KELET). CHRONOLOGIA MAGNA, XIV. SZ. ELSŐ FELE. PÁRIZS, BIBLIOTHEQUE NATIONALE, MS LAT. 4939 A világtérkép26 nélkül nem annyira nehéz, mint inkább lehetetlen elképzelni vagy elménkbe befogadni mindazt, amit a szent és az emberi írások Noé fiairól27 és fiainak fiairól és a négy monarchiáról28 s a többi uralomról és országról mondanak. Szükség van pedig kétféle térképre, festettre és írottra is, és egyiket sem vélhetjük elegendőnek a másik nélkül, mivel a festészet írás nélkül zavarosan mutatja az országokat, azaz birodalmakat; az írás pedig nem lehet meg a festészet támasza nélkül, ahogyan az az országok határait minden égtáj felől meghatározza, hogy szinte szemmel láthatóak.29 (A világtérképről, előszó: Anna-Dorothee van den BRINCKEN, Mappa mundi und Chronographia. Studien zur imago mundi des abendlandischen Mittelalters, Deutsches Archiv für Erforschung des Mittelalters, 24[1968], 127) {201}

2. TUDOMÁNYOS TRAKTÁTUSIRODALOM 2.1.

Mappa mundi, a középkori világtérkép, amely mindenekelőtt a világtörténelem ábrázolásának eszköze. A bibliai történet (Ter 10–11) szerint Noé fiai és utódaik a nemzetek ősatyjai: Szem a zsidóságé, Kám az afrikaiaké, Jáfet az ázsiaiaké. 28 A négy királyság forrása Dániel próféta látomása a négy vadállatról: Dán 7. 29 A tétel a tudományos illusztráció hasznáról szól; lényegében pontos megfelelője a kép mellett hangoztatott érveknek (lásd I. és II. Gergely pápák nyilatkozatait a 28. és 29. lapon; kép és írás viszonyához vö. a Libri Carolini IV. 16. példáját is a 30. lapon). 26 27


TEÓRIA

2.1.1. Libri Carolini (lásd 30. sk. l.)

2.1.2. Honorius Augustodunensis (A lélek ékköve: lásd 26. sk. l.)

2.1.3. Pierre de Roissy (Az egyház tükre: lásd 27. l.)

2.1.4. Willelmus Durandus Durandus (1230 k.–1296) Franciaország és Itália egyetemein végzett kánonjogi tanulmányokat. Bolognában, majd Modenában tanított, 1265-ben IV. Kelemen pápa káplánja lett, élete végén, 1285-től a dél-franciaországi Mende püspöke volt, de Itáliában élt, s Rómában, a Santa Maria sopra Minerva templomában temették el. Enciklopédikus igényű, a keresztény liturgia szimbolikus magyarázatáról szóló kézikönyvét, amely a középkor végéig használatban volt, s még nyomtatásban is sok kiadást ért meg, 1286 táján írta. A munka kompilatív jellegű, a liturgikus irodalom korábbi műveire (így Honorius Augustodunensisre), pápai dekrétumokra és zsinati határozatokra támaszkodik. Az újabb szerzők közül forrásai közé tartoznak III. Ince pápa (De sacro altaris mysterio, 1198 előtt), Albertus Magnus, Johannes Beleth írásai. A liturgiai előírásokat a kánonjogra építi. Emellett fontos, hogy rendszerezi az egyes kérdésekre vonatkozó bibliai hivatkozásokat. Az alábbi fejezet a művészet céljait illető középkori egyházi nézeteknek mintegy összefoglalásaként olvasható. I. könyv, 3. fejezet. A templom festményeiről, képeiről, függönyeiről és díszeiről A festmények és a díszek a templomban a laikusok olvasmányai és írásai. Ezért [mondja] Gergely: Más a festményt imádni, és más a festett történet által tanítani, hogy mi az imádandó. Mert ami az olvasóknak az írás, ugyanazt jelenti a nézelődő műveletleneknek a festmény, mivel abban a tudatlanok látják, hogy mit kell követniük, s olvasnak belőlük azok, akik nem ismerik a betűket. 30 Hiszen a kaldeusok a tüzet imádják, és másokat arra kényszerítenek, hogy ugyanezt tegyék, más bálványokat pedig elégetnek. A pogányok pedig képeket vagy ikonokat és bálványokat imádnak, amit a szaracénok nem tesznek, hanem sem azt nem akarják, hogy képeik legyenek, sem látni nem akarják azokat, mivel ez az ige vezeti őket: Ne csinálj magadnak semmi hasonmást arról, ami fent van az {202} égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt: Exo. 20, 31 és más tekintélyes vélemények is, amelyek mindjárt következnek, mindezek igen megerősítenek efelől. De mi azokat nem imádjuk, isteneknek sem nevezzük, sem üdvösségünk reményét nem helyezzük beléjük, mivel ez bálványimádás volna, hanem a valaha történt dolgok emlékezetére tiszteljük őket. Ezért [mondja] egy vers: Krisztus képétől a köszöntést, vándor, meg ne tagadjad, Ám csak az ábrázoltat, és ne a képet imádjad! Isten ismerete hiányzik mindenkinek, akinek létet adott. Az anyagi kő, amelyet kéz alakított, nem isten, s a kép, amit látsz, sem valódi ember. Hanem az az Isten és az az ember, akit ez a szent kép ábrázol. A görögök ezért is úgy használják a képeket, hogy csak a köldöktől felfelé fessék őket, s ne lefelé, hogy semmilyen balga gondolatra ne adjanak alkalmat.32 Nem csinálnak faragott képet sem, azért, ami az Exodusban olvasható, a xx. fejezetben: Ne csinálj magadnak faragott képet!33 Továbbá: Leviták xxvi. fejezet: Ne csinálj bálványt, se faragott képet!34 Továbbá: Deuteronomium, iv. fejezet: Ne vetemedjetek arra, hogy valamiféle alakban képmást csináljatok Istenről!35 Továbbá: Ne csináljatok magatoknak arany és ezüst isteneket! Továbbá a próféta: A pogányok bálványai csak arany és ezüst, emberi kéznek művei. Ilyenek azok is, akik csinálták őket, és mindnyájan, akik bennük bíznak.36 Zavarodjanak meg mindazok, akik bálványokat imádnak, és akik képeikkel büszkélkednek. Továbbá Mózes mondja Izrael népének: Nehogy tévedésbe ess, és azt imádd, amit Urad Istened teremtett! 37 Ezért a rézkígyót is, melyet Mózes állított, Ezekiás király összetörette, mivel annak a törvény előírása ellenére a nép tömjént áldozott. Mindezek pedig és más tekintélyek ellenzik a képek túlzott használatát. Azt mondja

I. Nagy Szent Gergely pápa Serenushoz, Massilia püspökéhez, lásd 29. l. Kiv 20,4. 32 Az ábrázolási realitás-hierarchia példája: a félalakos ábrázolás kevésbé realisztikus, mint az egész alakos. Rögtön követi a második kritérium: a festett is kevésbé az, mint a plasztikus. 33 Kiv 20,4. 34 Lev 26,1. 35 MTörv 4,16. 36 Zsolt 115(113b),4, 8. 37 MTörv 4,19. 30 31


TEÓRIA

ugyanis az Apostol I. Cor.: Tudjuk ugyanis, hogy bálvány nincs a világon, Isten meg csak egy van. 38 Mert az együgyűeket és a balgákat a túlzott és helytelen használat könnyen bálványimádásra csábítja. Ezért: Sapientiae xiv. fejezet: Ezért ítélet alá esnek a pogányok bálványai is, mert utálat tárgyává lettek az Isten teremtette világon, botrány forrása az emberek lelkének és kelepce a balgák lábának. 39 Az pedig, hogy mértékletesen használják a festményeket a kerülendő rossz dolgok és az utánzandó jók ábrázolására, nem kifogásolható. Ezért az Úr Ezekielhez: Lépj be és lásd azt a szörnyűséget, amit itt művelnek. És belépvén látta mindenféle csúszómászó és visszataszító állat ábrázolását és Izrael háza bálványainak {203} képeit a falra festve.40 Ugyanis Gergely, ezt magyarázva a levelében: ii. könyv, xx. fejezet, így szól: Ezért a külső dolgok formáját belülről veszik át, s mintegy szívükben festetik le mindaz, amit a koholt képekről elmélkedvén gondolnak. Viszont szintén Ezekielhez az Úr: Végy egy téglát, tedd magad elé, és rajzolj rá egy várost, Jeruzsálemet. 41 Annak pedig, amit arról mondott, hogy a képek a laikusok írásai, megfelel ez az evangéliumban: Van Mózesük és vannak prófétáik, azokra hallgassanak!42 Erről szó van a kánon negyedik részében a negyedik cikkelyben is, a szolgaság címszó alatt. A beneventi zsinat megtiltja a festmények készítését a templomokban, s hogy azt, amit tisztelünk és imádunk, a falakra fessék. De Gergely azt mondja: a festményeket nem szabad szétrombolni amiatt, hogy nem szabad őket imádni, a festészet ugyanis inkább megindítja a lelket, mint az írás. 43 A festészet pedig olyan történeteket szemléltet, amelyek a jelenben történni látszanak,44 az írás által azonban a történet mintegy a hallás útján idéződik fel az emlékezetben, ami a lelket kevésbé indítja meg. Ezért van az is, hogy a templomban nem mutatunk akkora tiszteletet a könyvek, mint amekkorát a képek és a festmények iránt. A festmények avagy képek közül egyesek a templom fölött vannak, mint a kakas vagy a sas, mások a templomon kívül vagy kint, a templom előtt, mint a tulok és az oroszlán, mások belül, mint a képek, szobrok és a különféle festmények és faragások, amelyek vagy a ruhákon, vagy a falakon, vagy az üvegablakokon vannak festve, s amelyek némelyikéről abban az értekezésben írunk, amely Mózes sátráról és Salamon templomáról szól. Faragott ugyanis Mózes, és faragott és festett Salamon is, és a falakat faragásokkal és festményekkel díszítette. Tudnivaló pedig, hogy a Megváltónak képe a templomban háromféle módon festetik megfelelően, tudniillik vagy mint aki trónon ül, vagy mint aki a kereszt fáján függ, vagy mint aki anyja ölében ül. 45 Mivel pedig Keresztelő János Krisztusra ujjával mutatott, mondván: Íme, az Isten báránya,46 némelyek Krisztust bárány képében festették le, mivel azonban elmúlt a homály, és Krisztus valóságos ember, Adorján pápa 47 azt mondja, hogy őt emberi formában kell lefestenünk. A kereszt fő oldalára ezért nem Isten bárányát kell festeni, de oda embert festve, semmi sem szól ellene, hogy alsó vagy hátsó részére bárányt fessenek, mivel ő az igazi bárány, aki elveszi a világ bűneit.48 Ugyanígy más különféle módokon is festik a Megváltó képét, ezek eltérő jelentései miatt. Mert a jászolban megfestve a születésre emlékeztet, anyja ölében megfestve gyermekkorára, s amikor a kereszten van megfestve vagy faragva, a szenvedésére, s olykor a kereszten a Nap és a Hold is lefestetnek, amint mintegy fogyatkozást szenvednek. Ha pedig {204} a mennybemenetel szikláján van lefestve, a mennybemenetelre. A trónon ülvén vagy magas királyi székben megjelenvén lefestve pedig jelzi a hatalmat és dicsőséget, mivel neki adatott minden hatalom a mennyben és a földön, aszerint, hogy: Láttam az Urat a magas trónuson ülve stb., vagyis Isten Fiát, amint uralkodik az angyalok felett, aszerint: Aki ülsz a kerubok fölött. Olykor pedig úgy festik le, ahogyan Mózes és Áron, Nadab és Abihu látta őt, tudniillik a hegyen, és lába alatt olyan valami van, mint a zafír kövezet és mint a tiszta ég.49 És mivel, ahogyan Lukács mondja, akkor az Emberfia eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel, 50 ezért olykor köréje angyalokat festenek, akik neki örökké szolgálnak és kísérik, és ezeket hat szárnnyal festik Esaias vi. szerint: Szeráfok lebegtek fölötte: mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, s kettővel lebegtek. 51 Angyalait mintegy virágzó ifjúkorban festik le, mivelhogy sohasem öregednek meg. Olykor Mihály arkangyalt úgy festik le, amint lábaival tiporja a sárkányt, aszerint, amit János mond: Harc támadt a mennyben, Mihály és

1Kor 8,4. Bölcs 14,11. 40 Ez 8,9–10. 41 Ez 4,1. 42 Lk 16,29. 43 II. Gergely pápa, lásd 29. l. 44 Tehát koholt fabulákat ad elő. 45 Ezek a theophania ábrázolási alkalmai. 46 Jn 1,29, 36. 47 I. Adorján pápa (772–795), írása a képrombolás ellen 785-ben készült. 48 Az első, e körbe vágó ikonográfiai dokumentum II. Justinus (565–578) keresztje (Vatikán, a San Pietro kincstára), a középpontban Isten Báránya ábrázolásával, fölötte Krisztus mellkép-médaillonjával. 49 Kiv 24,10. 50 Valójában: Mt 24,30. 51 Iz 6,2–3. 38 39


TEÓRIA

angyalai megtámadták a sárkányt.52 Ez a harc az angyalok meghasonlása, a jók megerősödése és a rosszak bukása, vagyis a jelen egyházban a hívek üldöztetése. Olykor pedig huszonnégy aggastyánt is festenek köré ugyancsak János látomása szerint, fehér ruhában és arany koronákkal, akik a régi és az új törvény tanítóit jelentik. Ezek tizenketten vannak a háromságba vetett hit miatt, melyet a világ négy táján hirdetett, vagy huszonnégyen, az evangéliumok művei és betartása miatt. Ha lámpásokat is tesznek hozzájuk, a Szentlélek adományait ábrázolják, ha az üvegtengert, ezen a keresztség értendő. Olykor köréje festik a négy állatot is Ezekiel és ugyancsak János látomása szerint, jobbról emberarccal és oroszlánarccal és balról tulok arcával, a négy fölött pedig sas arcával. Ez a négy evangelista. Ezért lábaikban könyvvel festik őket, mivel amit szóban és írással tanítottak, elméjükkel és tetteikkel véghezvitték. Máté emberi alakot kapott, Márké az oroszlán alakja. Ezeket helyezik jobb felől, mivel Krisztus születése és feltámadása mindeneknek általános öröme volt. Ezért a zsoltárban: Reggel visszatér az öröm.53 Lukács pedig borjú, mivel Zakariás pappal kezdte, és Krisztus szenvedését és áldozatát különösképpen tárgyalta. A borjú ugyanis a papok áldozataira alkalmas állat. Borjúhoz hasonlítják a két szarv miatt is, mivel mindkét testamentumot tartalmazza, és a négy lábnak mintegy a négy evangéliumot egyesítő körmei miatt. Ezáltal Krisztust is ábrázolják, aki értünk áldozati borjú volt, s ezért balra helyezik, mivel Krisztus halála szomorú volt az apostoloknak. Erről, és hogy hogyan kell festeni Szent Márkot, a hetedik részben, az evangelistákról szóló fejezetben lesz szó. Jánosnak pedig sas alakja van, mivel a magasságba szárnyalva így szól: Kezdetben volt az Ige. Ez is Krisztust jelenti, {205} akinek ifjúsága úgy újul meg, mint a sasé,54 mivel halottaiból feltámadván virul és a mennyekbe száll. Őt pedig nem fölöslegesen festik így, mert a feltámadást jelenti és az Istennél lévő Igét hirdeti. De mivel ez állatok mindegyikének négy arca és négy szárnya van, hogy hogyan lehet őket lefesteni, elmondjuk a hetedik részben, az evangelistákról szóló fejezetben, ahol minderről bővebben is szó lesz. Olykor köré vagy inkább alá festik az apostolokat is, akik szóval és tettel tanúi voltak a világ végezetéig, és olyan hajviselettel festik őket, mint a názáretieket és a szenteket. A názáretieknek pedig az volt a törvénye, hogy a férfiaknak elválasztásuk idejétől életük végéig borotva nem járta fejüket. Festik pedig őket olykor tizenkét juh képében is, mivel mintegy áldozati állatokként ölték meg őket az Úrért, de olykor Izrael tizenkét törzsét is festik tizenkét juh képében. Olykor mégis több vagy kevesebb juhot is festenek a felség széke körül, de akkor mást jelentenek, Máté xxv. fejezetének vége szerint: Amikor eljön dicsőségében az Emberfia, helyet foglal felséges trónján, a juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára.55 Hogy hogyan kell festeni Bertalan és András apostolokat, arról a hetedik részben az ő ünnepeiknél lesz szó. És ügyelj arra, hogy a pátriárkákat és prófétákat kezükben írástekercsekkel festik. Egyes apostolokat pedig könyvekkel, másokat pedig írástekercsekkel. Ők bizonyára Krisztus eljövetele előtt a hitet jelképes alakban terjesztették, és abban sok minden rejtett volt, ezért a terjesztésért a pátriárkákat és prófétákat írástekercsekkel festik, miáltal bizonyos tökéletlen megismerést jelölnek. Mivel pedig az apostolokat Krisztus tökéletesen megtanította, őket könyvvel festik, ami a megfelelően tökéletes megismerést jelöli. De mivel közülük némelyek azzal, amit írásaikkal tanítottak, a többieket is tanították, ezeket helyesen festik tanítókként, könyvvel a kezükben, mint Pált, az evangelistákat, Pétert, Jakabot és Júdást. Másokat pedig, akik nem írtak semmit, ami biztos vagy az egyház által elfogadott lenne,56 nem könyvvel, hanem a prédikációjukat jelentő írástekerccsel festenek. Ezért az Apostol az Ephesusiakhoz: az Úr némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat pásztorrá és tanítóvá tett57 a szolgálat munkájában. De az isteni felséget is olykor zárt könyvvel a kezében festik, mivel senki méltóbb nem találtatott arra, hogy kinyissa azt, mint a Juda törzséből való oroszlán. És olykor nyitott könyvvel, hogy abból mindenki olvasson, mivel ő a világ világossága és az igazság útja és az élet könyve. Hogy pedig Pált miért festik a Megváltónak jobb és Pétert a bal oldalára, elmondjuk majd a hetedik részben, az evangelistákról szóló fejezetben. Keresztelő Jánost pedig olykor remetének festik. A mártírokat a kínzóeszközökkel, ahogyan Lőrincet a rostéllyal, Istvánt a kövekkel és olykor pálmaágakkal, amelyek a győzelmet jelzik aszerint, hogy Az igaz virul, mint a pálma, 58 hogy amint a pálma virul, úgy legyen eleven az ő emlékezetük. Innen van az, hogy akik Jeruzsálemből {206} jönnek, kezükben pálmaágakat hoznak annak jeléül, hogy annak a királynak katonái voltak, akit Jeruzsálemben pálmaágakkal fogadtak tisztelettel, és azután ugyanott a sátánnal küzdve győztes lett, s az angyalokkal diadalt ülvén bevonult a mennyek palotájába, ahol az igazak virulnak, mint a pálma, és ragyognak, mint a csillagok. A hitvallókat jelvényeikkel festik, a püspököket mitrával, az apátokat csuklyával és olykor liliommal, ami a szüzességet jelzi, az egyházatyákat kezükben Jel 12,7. Zsolt 30(29),6. 54 A hasonlat forrása a Physiologus: az öregedő, elnehezült szárnyú és gyengülő látású sas úgy fiatalodik meg, hogy a magasba szállva leégeti régi szárnyait és a szemére boruló sötétséget, majd egy tiszta vízű forrásban megfürdik. 55 Mt 25,31, 33. 56 Utalás az apokrif evangéliumokra. 57 Ef 4,11. 58 Zsolt 92(91),13. 52 53


TEÓRIA

könyvvel és a szüzeket az evangélium szerint mécsessel.59 Pált könyvvel és karddal: könyvvel mint egy tanítót vagy megtérése miatt, karddal, mert katona. Innen van a vers: Kard haragja Saulusnak, könyv fordulása Paulusnak. Általában pedig a szent atyáknak képeit hol a templom falaira, hol az oltár hátsó táblájára, hol a szent ruhákra és más különféle helyekre festik, hogy tetteiken és szentségükön buzgón s ne összevissza vagy haszontalanul elmélkedjünk. Ezért az Exodusban isteni szózat parancsolja, hogy Áron mellén az ítélet igazságosságának jeléül rationale legyen, hogy a főpap szívét sohase töltsék el léha gondolatok, hanem csak a megfontolás ösztönözze. Erre a rationaléra Gergely szerint figyelmesen felíratták a tizenkét pátriárka nevét is. Ugyanis az összeírt elődöknek a mellen hordása annyi, mint a régiek életéről szüntelenül gondolkodni. Akkor pedig a főpap feddhetetlenül halad az ősi atyák példáival, és szüntelenül látható, hogy a szentek nyomdokait állandóan figyeli, s a tilos gondolatokat elnyomja, nehogy lába az értelem határán kívülre lépjen. Ügyelni kell arra is, hogy Jézust mindig megkoronázva festik, ezért: Jöjjetek, Jeruzsálem fiai, és nézzétek: Salamon király, fején a korona, amellyel szülőanyja megkoronázta.60 Krisztust pedig háromszor koronázták meg. Először anyjától az irgalmasság koronájával a fogantatás napján. Ez a korona kettős a természetesség és önzetlenség miatt, ezért diadémnak is nevezik, ami kettős korona. Másodszor a nyomorúság ellenséges koronájával, a szenvedés napján. Harmadszor az Atya által a dicsőség koronájával, a szenvedés napján. Innen: dicsőséggel és tisztességgel koronáztad őt, Uram. Végül a hatalom koronájával koronáztatik udvarától a végső kinyilatkoztatás napján, ugyanis a Föld tanácsosaival jön el, igazságosan ítélve a földkerekséget. Ezért minden szentet is koronával festenek, mivel mondatik: Jöjjetek, Jeruzsálem fiai, és lássátok az ő vértanúit azokkal az aranykoronákkal, melyekkel az Úr megkoronázta őket. És a Bölcsesség könyvében: az igazak elnyerik az Úr kezéből a dicsőség országát s a szépség koronáját.61 Az emberek koronáját pedig kerek pajzs formájában festik le, mivel az Úr szentjei az Isten védelmét élvezik. Ezért éneklik, akik szerencsét kívánnak: Uram, a jóakarat koronájával koronáztál meg minket. Mindazonáltal Krisztus koronáját a kereszt alakja különbözteti meg a szentek koronáitól, mivel a kereszt jele által kiérdemelte, hogy megdicsőítse a testet, minket kiszabadítson a fogságból, és életet adjon nekünk. Amikor pedig valamely főpapot vagy szentet életében festenek meg, a koronát nem kerek, hanem négyszögletes pajzs formájában festik, hogy ez őt a {207} négy fő erénnyel megerősítve mutassa, ahogyan Szent Gergely legendájában áll. Viszont a templomokban olykor a Paradicsomot is megfestik, hogy a szemlélőket az üdvözültek élvezeteivel kecsegtesse. És némelykor a pokol, hogy elriassza őket a büntetés szörnyűségétől. Olykor virágok és fák gyümölcseikkel a jótettek és erények gyökereiből eredő gyümölcsök ábrázolására. A festmények változatossága pedig az erények változatosságát jelzi. Mivelhogy egyesek a Lélek által a bölcsesség beszédét, mások a tudásét stb. adják. Az erényeket pedig asszonyok alakjában festik, akik simogatnak és táplálnak. Viszont a mennyezetek által, amiket gerendázatnak neveznek, s a háznak díszéül vannak, Krisztusnak azokat az egyszerűbb szolgáit értik, akik az egyházat nem tudásukkal, hanem csak erényeikkel ékesítik. Egyébként a falból kiemelkedő faragványok a kiválóak, mivel általuk az erények olyan megszokottá válnak a hívők számára, hogy midőn sokféle tevékenységükkel gyakorolják őket, úgy tetszik, mintha azok természettől velük születettek lennének. Hogy pedig a Synagogát hogyan festik, elmondjuk a negyedik részben, a tiszteletről szóló fejezetben. Hogy a római pápa palliumát hogyan fessék, a harmadik részben a palliumról szóló fejezetben mondjuk el. Azt pedig, hogy az év és a tizenkét jegy meg a hónapok hogyan festendők, elmondjuk a viii. rész elején és ott, ahol a hónapról van szó. De a festő kívánsága szerint mind az Új-, mind az Ótestamentum különféle történeteit is lefestik. Mert Költők s festők merhetnek akármit, és a joguk megvolt egyformán mindig is erre.62 Továbbá a templom díszei háromfélék: vagyis a templom, a kórus és az oltár díszei. A templom díszei függönyökből és kárpitokból és bíborszínű selyemtakarókból és hasonlókból állnak. A kórus díszei dorsalékból, szőnyegekből, alulra terítettekből és padra valókból. A dorsalék a kórusban, a papok háta felől függő kelmék. Az alulra terítetteket a lábak alá terítik. A szőnyegek olyan kelmék, amelyeket a lábak alá terítenek, s különösen inkább a püspökök lábai tapossák őket, mint világi lábak. A bancalék olyan kelmék, amelyeket a kórusban a székekre vagy padokra helyeznek. Az oltár dísze pedig szelencékből és terítőkből, ereklyetartókból és gyertyatartókból, keresztekből, aranyhímzésekből, zászlókból, kódexekből, leplekből és függönyökből áll. És megjegyzendő, hogy a szelence, amelyben a megszentelt ostyákat őrzik, a dicsőséges Szűz testét jelenti, amiről így szól a zsoltár: Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája.63 Ez olykor fából van, olykor fehér elefántcsontból, olykor ezüstből, olykor aranyból, máskor pedig kristályból, és különböző sajátosságai szerint Krisztus testének különböző méltóságait fejezi ki. Viszont maga a szelence, amelyben szentelt vagy nem szentelt ostyák vannak, az emberi emlékezetet jelenti. Mert az embernek hűségesen kell emlékeznie az Istentől kapott jótéteményekre, mind a világiakra, amelyeket a szenteletlen ostyák, mind a lelkiekre, amelyeket a szenteltek jeleznek. Ennek előképe az az edény, amelybe Isten parancsára elhelyeztek a mannából, ami ugyan földi volt, mégis előképe volt a mi lelki {208} áldozatunknak, Utalás a tíz szűzről szóló parabolára: Mt 25,1–13. Én 3,11. 61 Bölcs 5,16. 62 Horatius, Ep. ad Pisones (Ars poetica), 10–11. 63 Zsolt 132(131),8. 59 60


TEÓRIA

megparancsolta ugyanis, hogy legyen örök emlékezetéül az eljövendő nemzedékeknek, ahogyan olvassuk az Exodusban. Azok a szelencék pedig, melyeket az oltárra – ami Krisztus – helyeztek, az apostolok és a vértanúk. A terítők pedig és a ruhák a hitvallók és a szüzek, mint minden szentek, akikről ezt mondja a próféta az Úrnak: Ezekbe mint a ruhába öltözöl. És minderről az előző részben van szó. Más pedig a philaterium, és más a philacteria. Philateria az a pergamendarab, amelyre a törvény tíz parancsát írják. Ilyen pergament szoktak maguk előtt hordozni a farizeusok vallásosságuk jeléül. Ezért az evangéliumban: Kibontják írástekercseiket stb. És a philacteriumot a philaréról nevezik, ami annyit tesz, mint őrizni és tóra, ami törvény. Philacteria pedig kis edény ezüstből, aranyból, kristályból vagy elefántcsontból, és benne emberek és szentek hamvait vagy ereklyéit tartják. Mivel pedig ezeket a hívek hamvvedreknek nevezték, mert ezekben magukat a hamvakat tartották, kinevetésük elkerülésére úgy rendelkeztek az egyházban, hogy méltóan és drága edényekben őrizzék őket. Ez a név össze van téve a philare szóból, ami annyi, mint őrizni és a teron szóból, ami vég, mivel benne a szentek testének valamely vége őriztetik, mint például fog vagy ujj vagy más efféle. Az oltár fölé egyes templomokban még tabernákulumot is helyeznek, amiről az oltárról szóló fejezetben szóltunk. Az oltár végein két kandeláber van elhelyezve, a Krisztus születésén örvendező két nép örömének kifejezésére, s ezek a kandeláberek kova segítségével meggyújtott fáklyákat hordoznak. Az angyal ugyanis így szólt a pásztorokhoz: nagy örömet adok tudtul nektek és majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, Krisztus, az Úr. 64 Ő az igazi Izsák, ami nevetést jelent. A kandeláber fénye pedig a nép hite. Mert a zsidó néphez így szól a próféta: Kelj fel, és ragyogj, Jeruzsálem, mert eljött a te világosságod, és fölötted eredt az Úr dicsősége. A pogány népnek pedig ezt mondja az apostol: Valaha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban.65 Mert Krisztus születésekor is új csillag jelent meg a bölcseknek Bálám jövendölése szerint: Csillag tűnik fel Jákob törzséből, jogar sarjad Izraelből.66 Erről szó van az oltárról szóló részben is. A koppantók vagy fogók a kanóc koppantására a szent igék, amelyekkel a törvény betűit levágjuk, és a ragyogó lélek leplét levesszük eszerint: A régieket egyétek meg, s amikor jön az új, vessétek el a régieket. Azok az edények, amelyekben kioltják a levágott kanócokat, a hívők szívei, amelyek a törvény tiszteletét betű szerint betartják. Viszont a fogók, amelyeknek két fogával összevonják a tüzet, a prédikátorok, akik bennünket a két testamentum összehangzó oldalaival oktatnak és erkölcseikkel rendezve szeretetre gyújtanak. A csészék pedig, vagyis a fenekükön és a szájuknál egyenlő szélességű, melegedésre készített edények azok a tanítók, akik szívük kincseit nem rejtegetik, hanem abból új és régi dolgokat hoznak elő. A lámpást pedig nem teszik véka alá, hanem a kandeláberre, hogy akik az Úr házában vannak, vegyék a {209} Szentlélek fényét és melegét. Az oltárra keresztet is kell tenni, és azt a kereszthordozó hozza ide, amivel arra emlékezünk, hogy a Krisztus válláról levett keresztet a cirenei Simon hordozta. A két kandeláber között a kereszt az oltár közepére helyeztetik, mivel Krisztus az egyházban két nép között a közvetítő. Ő ugyanis a sarokkő, aki a kettőt egyesítette, akihez a júdeai pásztorok és a napkeleti bölcsek is jöttek. Erről másként lesz szó a negyedik rész bevezetésében, amely a papnak az oltárhoz való bevonulásáról szól. Viszont az oltár homlokzatát aranyhímzéssel díszítik, az Exodus xv. és xxviii. fejezete szerint: Csinálj nekem egy asztalt és erősíts rá egy tenyérnyi széles keretet, s azt is díszítsd arany szegéllyel. 67 Mivel az oltár az emberi szívet jelenti, amelyen az igaz hit áldozatát kell töredelmesen áldozni, és aztán az aranyszegély a jó tettekre való hajlamot jelenti, amellyel díszítenünk kell homlokunkat, hogy a többieknek világoskodjunk. Olykor az oltár Krisztust jelenti, és akkor az aranyszegély megfelelően jelöli a szeretet ékességét. Ahogyan ugyanis az arany előbbre való minden fémnél, ugyanúgy a szeretet a többi erénynél. Ezért az apostol i. Cor. xiii.: a legnagyobb a szeretet.68 Homlokunkat pedig úgy kell díszítenünk a szeretet aranyhímzésével, ahogyan készek vagyunk kitenni lelkünket Krisztusért. Az oltáron zászlókat is emelnek, hogy méltón emlékezzenek meg a templomban Krisztus diadaláról, aki által mi is győzedelmeskedni remélünk az ellenségen. Az evangélium kódexét is elhelyezik rajta azért, hogy az evangéliumot maga Krisztus emelje, és hirdesse az ő örökségét. Hogy ezt külsőleg miért díszítjük, arról a iii. részben, a ruházatokról szóló fejezetben lesz szó. Azután az Úr házában az edények és használati eszközök Mózestől és Salamontól veszik eredetüket. Ezek az Ótestamentumban többfélék és különbözőek voltak, ahogyan az Exodusban olvassuk, különböző jelentésekkel, amelyeket itt rövidség okából nem tárgyalunk. Majdnem mindazt, ami a díszítéshez tartozik, nagyböjt idején le kell szedni vagy el kell rejteni. Ez egyesek szerint a Passió vasárnapján69 történik, mivel ettől kezdve az istenség Krisztusban el volt rejtve és leplezve, ugyanis átadta magát, hogy elfogják és megostorozzák, mintha emberként nem lett volna meg benne az istenség ereje. Ezért az e napi evangélium így szól: Jézus eltűnt előlük, és elhagyta a templomot.70 Akkor tehát befedik a kereszteket, mivel isteni természete rejtve marad. Mások mindezt a böjt első vasárnapjától kezdve teszik, mivel az egyház ettől kezdve kezd foglalkozni szenvedésével. Ezért ez időben a keresztet a templomból csak befedve lehet hordozni. És némely helyi szokások szerint akkor csak két leplet

Lk 2,10–11. Ef 5,8. 66 Szám 24,17. 67 Kiv 25,23, 25. 68 1Kor 13,13. 69 A húsvét előtti 2. vasárnap. 70 Jn 8,59. 64 65


TEÓRIA

vagy függönyt tartanak meg, amelyek egyikét a kórus körüljárójába helyezik el, a másikat az oltár és a kórus között függesztik fel, nehogy látsszék mindaz, ami a szentek szentjén belül van. Az, hogy a szentélyt és a keresztet akkor lepel borítja, a törvény betűit jelenti és annak testi megtartását, vagy azt, hogy az Ótestamentumban, {210} Krisztus szenvedései előtt a szent írások értelme leplezett, elfedett és homályos volt, és akik abban az időben voltak, azoknak szeme előtt lepel volt, tudásuk pedig homályos. Jelenti még azt a tüzes kardot is, amely a paradicsom kapuja előtt volt. És mivel Krisztus szenvedésében megszűnt az ember számára a testi megismerés és a homályosság, ezért a függönyöket vagy lepleket nagypénteken távolítják el. De az Ótestamentumban voltak kérődző és hasított körmű állatok meg igavonó ökrök is, amelyek az írások misztériumait megfejtik és lelki értelemben megkülönböztetik. A böjtben a lepel mögé néhány pap lép be; keveseknek adatott meg, hogy ismerjék Isten országának misztériumát. Minderről pedig megjegyzendő, hogy a templomban háromféle leplet függesztenek fel, tudniillik azt, amely a szentséget fedi, amely a szentélyt a papságtól elválasztja és amely a papságot a néptől elkülöníti. Ami az elsőt illeti, lásd a törvény betűit. A másodikhoz lásd méltatlanságunkat, mivel nem vagyunk méltók, sőt képtelenek arra, hogy betekintsünk a mennyei dolgokba. A harmadik a mi testi kívánságunk megzabolázása. Először is azok a függönyök, amelyeket az oltár két oldalán húznak ki, amikor a pap belép a szentélybe, amint a negyedik részben, a secretáról szóló részben elmondjuk, azt jelentik, amit így olvasunk az Exodusban, xxxiv: Mózes befödte arcát,71 mivel arcának fényességét Izrael fiai el nem viselhették. És ahogyan az apostol mondja, ez a lepel ma is ott van a zsidók szívén. Másodszor pedig az a függöny, amelyet a böjtben a mise alatt az oltár elé vonnak, azt a kárpitot jelenti, amely a frigysátoron belül volt felakasztva, s amely kettéosztotta a szentek szentjét, ahogyan elmondjuk a negyedik rész bevezetésében. Ez a frigyszekrényt a nép elől eltakarta, és csodás művel szőtték és szép változatossággal ékesítették, s a szenvedéskor ez hasadt ketté, és ennek mintájára szövik ma változatos szépségben a függönyöket. Az említett kárpitról és arról, hogy milyenek legyenek a függönyök, szól az Exodus a xxv. és xxxvi. fejezetben. A harmadik aztán onnan ered, hogy a régi egyházban az a mellvéd vagy fal, amely körülveszi a kórust, nem emelkedett, csak a lábazat magasságáig, ahogyan máig megfigyelhető némely templomokban, amit azért csináltak, hogy a zsolozsmázó papság láttán a nép erről jó példát vegyen. Mindazonáltal manapság szinte közönségesen felfüggesztenek vagy elhelyeznek a papság és a nép között egy leplet vagy falat, hogy ne láthassák egymást, erről szinte pontosan mondják: Fordítsátok el szemeiteket, nehogy hiábavalóságot lássanak stb. Nagypénteken pedig eltávolítanak minden leplet, mert az Úr szenvedésekor a templom kárpitja kettéhasadt, és ezáltal megnyílt nekünk a lelki törvény megértése, amely azelőtt rejtve volt, ahogyan ezt megígérték nekünk, és megnyílt a mennyek országának kapuja, és erő adatott nekünk, hogy ha akarunk, és a testi vágyak nem akadályoznak meg, győzhessünk. Mindazonáltal azt a leplet, amely a szentélyt a papságtól elválasztja, a böjt minden szombati vecsernyéjén elvonják vagy felemelik, amikor a vasárnapi officiumot elkezdik, hogy a papság betekinthessen a szentélybe, mivel a vasárnap a feltámadásra emlékeztet. {211} Ez pedig azért van így a hat vasárnapon, mivel nincs olyan kor, amelyben ne lett volna örökkévaló öröm. Az örömöt pedig az jelképezi, amit az ég elleplez, ezt pedig az a lepel jelenti. Ezért van, hogy vasárnap nem böjtölünk, s ennek oka az Úr feltámadásának dicsősége. Mert az első vasárnap azt az örömöt jelzi, amely az ősszülőké volt a paradicsomban, a bűnbeesés előtt. A második vasárnap azt az örömöt jelzi, amely a Noé bárkájában lévő keveseké volt, amikor minden más elmerült az özönvízben. A harmadik, amely Izrael fiaié volt József alatt, mikor másokat az éhínség kínzott. A negyedik, amely Salamon alatt volt övék, amikor teljes békében éltek. Az ötödik, ami akkor volt övék, amikor visszatértek a babiloni fogságból. A hatodik, ami a tanítványoké volt a feltámadástól a mennybemenetelig, amikor velük volt a vőlegény. A kilenc böjti ünnep leckéinél is felemelik vagy elvonják a leplet. De ez nem volt szokás az ősi egyházban, mivel akkoriban egyetlen ünnepet sem ültek meg ünnepélyesen a böjt idején. De ha valamely ünnep következett, bármely napra esett is, akár szombatra vagy vasárnapra, úgy emlékeztek meg róla, ahogyan Márton pápa kánonjában van. És Burcardusnál,72 xiii. könyv, mindez ama idő szomorúsága miatt később az lett az ellenkező szokás, hogy a kilenc olvasmány ünnepét a maga napján ünnepélyesen üljék meg, és ugyanakkor böjtöljenek. Viszont a függönyöket a templomokban ünnepnapokon az ékesség kedvéért terítik ki, hogy a látható díszek vezessenek bennünket a láthatatlanokhoz. Ezeket gyakran változatos színek teszik tarkává, amint előrebocsátottuk, hogy a színek változatosságából láthassuk: az ember, aki Isten háza, az erények változatosságával és sokféleségével legyen feldíszítve. A fehér függöny az élet tisztaságát jelzi, a vörös a szeretetet, a zöld a szemlélődést, a fekete a test halálát, a kék a csapásokat.73 A fehér függönyökre néha még változatos színű kendőket is függesztenek, annak jelzésére, hogy szívünket meg kell tisztítani a bűnöktől, és benne az erények függönyeinek és a jó cselekedetek változatosságának kell meglenniük.

Kiv 34,34. Burchard wormsi püspök (1000–1025), akinek dekrétumgyűjteménye a kánonjog fontos forrása volt. 73 A liturgikus színkánon kidolgozásának kezdetei III. Ince nevéhez fűződnek. 71 72


TEÓRIA

Továbbá az Úr születésének ünnepén egyes templomok nem függesztenek fel kárpitokat, némelyek [felfüggesztenek] közönségeseket, és némelyek jókat. Azok, amelyek semmit sem függesztenek ki, szégyenünket ábrázolják. Ha ugyanis igen nagy volt örömünk a Megváltó születésén, mégis szégyenkeznünk kell amiatt, hogy akkora volt a vétkünk, hogy Isten fia értünk megalázta magát, szolga alakját öltve. És ugyanezért az ő halálának napján sem ünnepelünk vidáman, hanem szigorú böjtöt tartunk, noha más szentek halálának napján vidáman ünnepelünk, és valamivel bőségesebb ételt és italt engedünk meg magunknak, ahogyan erről szó lesz a vi., a nagypéntekről szóló részben. Hiszen a mi szégyenünk az, hogy az Úr a mi bűneink miatt halt meg, a szentek azonban nem a mi bűneink miatt, hanem Krisztusért szenvedtek. Akik közönségeseket függesztenek ki, azt ábrázolják, hogy az Úr szolgai alakot vett fel, és hogy azon a napon közönséges leplekbe pólyázták. Akik pedig a jókat, azok a király születésén érzett örömre vannak tekintettel, és azt mutatják meg, milyeneknek kell lennünk ily nagy vendég fogadásakor. Egyes templomokban húsvétkor az oltárt drága kelmékkel díszítik, és háromféle színű lepleket helyeznek egymásra: vöröset fehér és fekete alá, amivel a három kort jelzik. Az első olvasmány és responsorium {212} befejezése után elveszik a fekete leplet, amely a törvény előtti kort jelzi. A második olvasmány és responsorium befejeztével elveszik a fehéret, amely a törvény alatti kort jelöli. A harmadik befejezése után elveszik a vöröset, amely a kegyelem korát jelöli, amelyben Krisztus szenvedése által nyitva áll számunkra a bejárat a szentek szentjébe és az örök dicsőségre. Az oltár terítőiről és ruházatáról pedig az oltárról szóló műben van szó. A jeles ünnepnapokon a templom kincseit kiteszik a nyilvánosságnak három okból. Először az óvatosságra tekintettel, hogy tudniillik kitűnjék, milyen gondos volt megőrzésükben az, akinek őriznie kell. Másodszor az ünnep tiszteletére. Harmadszor az adományozás emlékezetére, tudniillik azoknak az emlékezetére, akik valaha mindezt az egyháznak adományozták. Hogy pedig a templomot belül és nem kívül díszítik ünnepélyesen, titokzatosan arra int, hogy minden dicsősége belül van. Ugyanis kívülről szánalmas lehet, lélekben azonban, ahol Istennek széke van, ragyog tőle. Sötét bőrű vagyok, de azért szép stb. 74 És így szól az Úr a próféta által: kedvem telik örökségemben.75 A próféta is erre tekintettel mondja az Úrnak: Szeretem házadnak ékességét stb.,76 s azt különösképpen a hit, remény és szeretet díszíti. Az anyagi és a lelki egyházat is meg kell tisztítani, amiről a vi. részben a húsvétról és a nagycsütörtökről szóló szakaszban lesz szó. Egyes templomokban strucctojást és más effélét, ami csodálatot vált ki, vagy ami ritkaság, szoktak kiakasztani, hogy ezáltal vonzzák a templomba a népet, és nagyobb hatással legyenek rá.77 Mások ezzel szemben azt mondják, hogy a strucc, mint afféle feledékeny madár, tojásait elveszíti a homokban, de végül mintegy csillag láttán visszaemlékezik, és visszatér hozzájuk, tekintetével keltve ki őket. 78 Ezeket tehát a templomokban azért függesztik fel, hogy jelezzék: a bűne miatt Istentől elhagyott ember, ha végül Isten fényétől megvilágosíttatván emlékezik vétkeire és bűnbánatot tart, és visszatér hozzá, irgalmának tekintete ápolja őt. Ilyen módon mondja Lukács is, hogy megemlékezett Isten Péterről, miután megtagadta Krisztust. Azért is függesztik fel őket, hogy bennük bárki szemlélhesse, mily könnyen elfeledkezik az ember Istenről, hacsak a csillag és a Szentlélek kiömlő kegyelme által megvilágítva, jótéteményei által nem emlékezik a hozzá való visszatérésre. Az ősi egyházban bizony az áldozat faedényekben és közönséges ruhákban folyt; mivel akkor fakelyhek voltak, és arany papok, manapság pedig fordítva. De Severinus pápa 79 úgy rendelkezett, hogy üvegedényeket használjanak, mivel pedig ezek törékenyek voltak, ezért Orbán pápa 80 és a reimsi zsinat81 úgy határozott, hogy az áldozatot ezüst- vagy aranyedényekben mutassák be, vagy a {213} szegénység miatt ónból valókban, amelyek nem rozsdásodnak, de nem fából vagy sárgarézből valókban. Tehát nem lehet üvegből a kiömlés veszélye miatt, sem fából, mivel az lyukacsos és szivacsos test lévén, a vért magába szívja, sem ércből, vagyis sárgarézből, mivel a bor ereje miatt rozsda és marás keletkezik. És tudd meg, hogy a kehely neve az Ó- és az Újtestamentumtól vette eredetét, ezért Jeremiás: Babilon kelyhe pedig, amely az egész földet megrészegíti.82 És Dávid: serleg van az Úr kezében, tele van habzó borral.83 És máshol: Veszem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét.84 Ugyanígy az evangéliumban: Igyatok ebből mindnyájan. Továbbá: kezébe fogta a kelyhet, Én 1,5. Zsolt 16(15),6. 76 Zsolt 26(25),8. 77 Ritkaságok, köztük például mamutcsontok, krokodilok kiállítása, elhelyezése a középkori templomokban nem szokatlan. 78 A forrás a Physiologus elbeszélése két struccfajtáról: a feledékenyről és a tevestruccról. Ugyanott olvasható a templomokban felfüggesztett strucctojások értelmezése is. 79 640. 80 II. Orbán (1088–1099). 81 1119. 82 Jer 25,15. 83 Zsolt 75(74),9. 84 Zsolt 116(114–115),13. 74 75


TEÓRIA

és hálát adott.85 Az aranykehely pedig a bölcsesség Krisztusban elrejtett kincseit jelenti. Az ezüst a bűntől való tisztaságot. Az ónból való a bűn és a büntetés hasonmását idézi. Az ón ugyanis középen van az ezüst és az ólom között, és Krisztus teste, bár nem volt ólom és bűnös, mégis bűnös fiának húsából való volt, és jóllehet nem volt ezüst, és olyan, aki a maga bűne miatt szenvedett, mégis szenvednie kellett a mi bűnünk miatt, mert a mi szenvedéseinket ő viselte, és fájdalmainkat ő hordozta. A kehelyről és a patenáról szó lesz a szentelményekről és a felkenésekről szóló fejezetben. Ugyanis, ha valaki gyenge vallásosságtól vezettetve azt mondja, hogy az Úr azt parancsolta Mózesnek: csinálja a frigysátor minden edényét minden célra és szertartáshoz ércből, ahogyan olvasható az Exodusban: xxvii. és xxxviii. fejezet, némelykor a drága edényekről lemondhattak, és a szegényeknek adhatták őket, ahogyan ellenzik azt is, hogy a nők kenőcsöket használjanak. Ezt pedig nem azért tesszük, mintha Istent az olcsó díszek kevésbé gyönyörködtetnék, mint az aranyból valók, hanem mert az emberek, amikor szeretik, Istennek szívesen adnak az istentisztelet céljára, és legyőzik fösvénységüket. Ezért a szent jámborságnak ezek a morális szertartásai az eljövendő dicsőséget jelentik. Ezért a régi törvény is azt parancsolja, hogy a vállkendőt készítsék aranyból, jácintból, bíborból, kétszer festett sáfrányból és sodort bisszusból, hogy kimutassák, mennyire különböző erényekkel kell kitűnnie a papnak, és az oltárnak, az áldozatok asztalának, a kandelábernek és az oltár más edényeinek meg díszeinek is aranyból és ezüstből kell készülniük: Exodus xxv., xxx., xxxviii. Megparancsolták azt is, hogy a frigysátort különböző értékes anyagokból készítsék, ahogyan elmondtuk a templomról szóló fejezetben. A törvényes főpap más különféle drága díszeket használt, ahogyan elmondjuk a harmadik részben, a törvényes ruházatokról szóló fejezetben, s erről szó lesz a templom felszenteléséről szóló fejezetben is. Továbbá az orléans-i zsinaton86 megtiltották, hogy az istentisztelethez esküvői díszeket használjanak, nehogy világiak érintésétől vagy a világi fényűzés pompájától mocskolódjanak, s ugyanígy megtiltották, hogy bármely személy ruhájából {214} casula vagy bármely, a szertartásokhoz használatos dísz készüljön. István pápa is elrendelte, hogy a templomi ruhákat, melyeket csak a felszentelt férfiak érintenek, senki se használja más célra, nehogy az ezt megszegőket az a bosszú érje, amely Baltazárt, Babilónia királyát sújtotta. Kelemen pápa 87 azt is elrendelte, hogy a halottakat ne temessék, ne burkolják vagy takarják be, s a ravatalt se az oltár takaróival és terítőivel, vagy azzal a terítővel, amellyel a kelyhet borítják be, vagy azzal, amellyel a pap a kezeit a consecratio után megtörli. Amikor pedig az oltár takarói és a corporaléi, kárpitjai és díszei vagy az oltár fölött függő függönyök bepiszkolódnak, a diakónusok a szolgákkal együtt a szentélyen belül és ne kívül mossák ki őket. Az oltár szertartásához tartozó leplek mosásához pedig új tálat kell használni. A terítőket és a corporalékat pedig más-más tálban mossák! A bejáratok függönyeit és a templomokban az ünnepnapokon és böjtben kiakasztott kárpitokat is más tálban mossák! Ezért rendelték el a werdeni zsinaton, hogy a corporale és az oltár takaróinak mosására legyenek kívül edények, amelyekben semmi mást ne mossanak. De ugyancsak Kelemen szerint, ha a régiségtől tönkremennek az oltárterítők, az oltárruhák vagy a katedra – amelyben szent ruhákba öltözve ül a pap – vagy a kandeláber, vagy az oltár fölött függő lepel, terítő vagy kárpit, égessék el, s a hamut vessék a keresztkútba vagy a falba vagy a padló alatti gödörbe, ahol nem járnak. És megjegyzendő, hogy a templomi díszeket megáldják, ahogyan elmondjuk a szentelményekről és a felkenésekről szóló fejezetben. (Rationale divinorum officiorum, Strassburg, 1493, vii–x)

2.1.5. Pier Paolo Vergerio 1370-ben Capodistriában született; tanulmányait Firenze és Padova egyetemein végezte, majd ugyanezeken az egyetemeken oktatott. 1390-ben került a padovai Carrara hercegi udvarba nevelőként és kancellárként, s vált a Petrarca hagyományait folytató és ápoló humanista kör egyik vezéralakjává. Ugyanitt folytatva tanulmányait, a művészetekben, az orvostudományban és a jogban szerzett doktori fokozatot. Padovai nevelői működéséhez fűződik De ingeniis moribus et liberalibus studiis adulescentiae című traktátusa, a humanista nevelési eszmények első és példamutató összefoglalása. 1405-ben, az egyházszakadás során Rómában titkárként VII. Ince pápához csatlakozott; egyházjogi tevékenysége révén került a konstanzi zsinatra, ahol Luxemburgi Zsigmond király környezetében találjuk. 1417-ben a király hívására Budára települt, s ott élt 1444-ig. Zsigmond számára készítette Arrianus-fordítását. Nevelési elvei, az antik kultúra iránti érdeklődése és lelkesedése, különösen pedig a görög kultúra fontosságának felismerése révén a XV. századi itáliai (pl. Guarino da Verona) és magyarországi humanisták (Vitéz János, Janus Pannonius) saját előfutáruknak tekintették.

Mt 26,27. 1022. 87 II. Kelemen (1046–1047). 85 86


TEÓRIA

Négy dolog volt, amit a görögök meg szoktak tanítani gyermekeiknek: az irodalom, a birkózás, a zene és a rajzolás, amelyet némelyek ábrázolásnak {215} neveznek.88 […] A rajzot pedig mostanában nem tekintik szabad művészetnek, hacsak annyiban nem, amennyiben az íráshoz tartozik (írni tudniillik ugyanannyi, mint lerajzolni és rajzolni), minden egyéb pedig a festőkre tartozik. Szemükben ez a foglalatosság pedig nemcsak hasznos volt, hanem tiszteletre méltó is, ahogyan Arisztotelész mondja. Mert segített a vázák, képek és szobrok vásárlásában is, amelyekben Görögország igen nagy gyönyörét lelte, és nagyban hozzájárult a természeti vagy művészeti tárgyak szépségének és ékességének megbecsüléséhez, amely dolgokról való társalgás és ítélkezés képessége illik a nagy emberekhez. (Az ifjúság nemes erkölcse és szabad tanulmányai: Michael BAXANDALL, Guarino, Pisanello and Manuel Chrysolaras, Journal of the Warburg and Courtauld Institutes, XXVIII[1965], 184)

3. FILOZÓFIA, TEOLÓGIA 3.1. 3.1.1. Augustinus (Az Isten országa: lásd 18. l.)

3.1.2. Albertus Magnus (A szépről és jóról: lásd 22. l.)

3.1.3. Aquinói Tamás (Summa Theologiae: lásd 22. sk. l.)

3.1.4. Robert Grosseteste 1175 táján született Oxfordban, tanulmányait Párizsban végezte, 1235-től haláláig, 1253-ig Lincoln püspöke volt. Munkásságának fontos részei Arisztotelész- és Pseudo-Dionysius-fordításai, valamint kommentárjai. Filozófiai és esztétikai gondolkodásának legfontosabb témaköre a fény, mind neoplatonikus értelemben, mind az érzékelés szempontjából. Főleg ez utóbbi tekintetében hatott tanítványára, Roger Baconre. A formát tehát mintaképnek89 nevezik, amelyet szeme előtt tart a művész, hogy ennek utánzására és hasonlóságára alakítsa művét. […] Formának nevezzük azt is, amihez hozzáidomítják az alakítandó anyagot, és az a hozzá való idomítással átveszi annak az utánzó alakját, amihez idomítják. Így mondjuk az ezüst pecsétnyomóról, hogy az a viaszpecsét formája; és az agyagról, amelybe a szobrot öntik, hogy az a szobor formája. Amikor pedig a mesterembernek lelkében van a leendő mű hasonmása, s csak arra van tekintettel, amit elméjében {216} hordoz, hogy ennek hasonmására alakítsa a művét, a műnek azt az elmében lévő hasonmását a mű formájának nevezzük. És a formának ez a jelentése értelmében nincs nagyon távol a forma először említett jelentésétől. (Mindenek egyazon formájáról: Die philosophischen Werke des Robert Grosseteste, Bischofs von Lincoln, hrsg. von L. BAUR, Beitrage zur Geschichte der Philosophie des Mittelalters IX, Münster, 1912, 109)

3.1.5. Jan van Ruisbroeck Nevének más írásmódjai szerint: Jan van Ruusbroec (Ruysbroec). 1293–1294 táján Brabantban, Brüsszelben született, ott működött papként, majd a közelben kolostort alapított, oda vonult vissza, s annak lett priorja. 1381ben Groenendaelben halt meg. Nagyrészt anyanyelvű munkásságának középpontjában a misztika kérdései állnak. Tanítványa, Geert Groote révén jelentős befolyást gyakorolt a devotio moderna vallásos mozgalmára. Nagy traktátusa, a Chierheit der geestleiher Brulocht (A lelki menyegző ékessége) 1350 táján készült. Milyen legyen annak az alkata, aki tapasztalni akarja magában az igazi szemlélődést?

Designativa, illetve protractiva (ti. ars, az utóbbinak a jelentése ugyanaz, mint a francia portraiture-é, vagyis: lerajzolás, a kontúrok utánhúzása – akár rajz másolása, akár modell után). 89 Exemplar. 88


TEÓRIA

Ahhoz, hogy a szemlélődő élet beléd költözzék, meg kell szabadulnod az érzékek minden élményétől, és a legtökéletesebb bensőségességbe kell fordulnod. Felékesítve kell lenned azokkal az erényekkel, amelyeket felsoroltam. Hódolnod kell Isten előtt hálával, magasztalással és állhatatos tisztelettel. Gondolataidnak ki kell vetniük és le kell vetniük minden érzéki kép-élményt. Értelmed táruljon fel, és vágyakozzék az örök igazságra! Lelked legyen olyan, mint egy élő tükör, amely feltárul Isten előtt, hogy befogadja magába Isten örök fényét! A tükörben hamarosan megjelenik a megismerés fénye, aminek megértésére nem elegendőek sem az érzékek, sem az ész, sem a belső érzés, sem a legélesebb figyelem. A fény azonban szabadsággal és merész bizalommal tölt el bennünket Isten iránt. Magasabb és fenségesebb, mint minden, amit Isten a földön teremtett. Ez a földinek a meghaladása. Túlszáll a földi, természetes dolgokon, és ez Isten és miközöttünk a kötelék. A mi minden képtől megszabadított és megfosztott gondolkodásunk az az élő tükör, ahová ez a fény sugárzik. Ez a fény kép nélküli gondolkodásunk élő tükrében azt követeli tőlünk, hogy egyesüljünk Istennel, és vele azonosak legyünk. Tehát Isten éljen bennünk kegyelmével, és mi éljünk Istenben jámbor és erényes életünk révén. Ebben az élő tükörben egyek vagyunk örök képmásunkkal, ami az Isten. Mert az örök gondviselés élete és a mi életünk egészen átmegy egymásba. (A tizenkét begináról szóló könyv: JAN VAN RUISBROECK, Die Zierde der geistlichen Hochzeit und die kleineren Schriften, herausgegeben und übertragen von Friedrich Markus HUEBNER, Leipzig, 1924, 35 skk.) {217}

4. KOMMENTÁROK, VITAIRATOK 4.1. 4.1.1. I. (Nagy Szent) Gergely pápa (Kommentár a Királyok I. könyvéhez: lásd 42. l.)

4.1.2. Johannes Scottus Eriugena (Kommentár Dionysius Mennyei hierarchiájához: lásd 19. sk. l.)

4.1.3. Humbert de Silva Candida kardinális 1054 A burgundiai születésű Humbert a XI. századi egyházi reform egyik vezető alakja. Bruno touli püspök (IX. Leó néven pápa) kíséretében érkezett Rómába. Szicília érseki székét 1051-ben a normannok ellenkezése miatt nem foglalhatta el, kárpótlásul kardinális püspökként Silva Candida székét kapta. 1054-ben azt a konstantinápolyi követséget vezette, amely a keleti és nyugati egyház vitájának kiéleződéséhez és szakadásukhoz vezetett. 1061ben mint a pápai kúria bibliotekáriusa halt meg. Az alábbi részlet a Mikhaél Kerulariosz pátriárkával folytatott vita után a konstantinápolyi Hagia Sophia oltárára helyezett kiközösítő irat egyik vádja. Ti a keresztre feszített Krisztus képe helyett haldokló ember képét szögezitek fel, 90 amely mint valamilyen Antikrisztus telepedik Krisztus keresztjére. (M. MANITIUS, Geschichte der lateinischen Literatur des Mittelalters, III, München, 1973, 23)

4.1.4. Gilbert Crispin

A halott Krisztus bizánci ábrázolásai sem holttestet jelenítenek meg; az oldalsebéből előtörő vér mutatja, hogy eleven. Ezen ábrázolásokban az eucharisztiának – és benne Krisztus vérének – eltérő értelmezése kap kifejezést; a keleti és a nyugati egyház vitájának középpontjában ez a teológiai kérdés áll. 90


TEÓRIA

Westminster apátja 1085–1117 között. Dialógusát, melyet barátjának, Szent Anzelmnek dedikált, 1095–1096ban írta. [A Mainzban tudományosan képzett] zsidó: Tévelyegnek a keresztények is, mivel a keresztények is imádják a faragott képeket, és dicsekednek bálványaikkal, hiszen magát az Istent is olykor úgy ábrázoljátok, hogy nyomorultul függ, szögekkel odaszögezve, a keresztfán, amit még látni is borzalom, és ezt imádjátok. 91 És a kereszt környékén félig fiúként ábrázoljátok a nem tudni, mitől megijedt napot, és gyászoló félig leányként a holdat, amint fényének egyik szarvát elrejti. Olykor pedig Istent ábrázoljátok magas trónszéken ülve, amint felemelt kezével áld, körülötte pedig mintegy nagy méltóságának jeleként sast és embert, tulkot és oroszlánt. Ezeket a képeket a keresztények kifaragják, kimunkálják és festik, ahol csak tudják, és ahol tudják, imádják és tisztelik; amit az Isten által hozott törvény mindenképpen megtilt. Mert az Exodusban így van megírva: Ne csinálj magadnak {218} faragott képet, vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt. Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket. 92 A törvény tehát kigyomlál minden faragott képet, és azt, aki ilyet csinálna, szörnyű kárhozattal ítéli meg. Keresztény: Ha valamikor a törvény így kárhoztatja a faragott képet, és semmilyen dolognak semmiféle hasonmását nem engedi meg, vétkezett Mózes, amikor a dolgok hasonmásait ábrázolta és kifaragta, s még inkább vétkezett az Úr, aki megparancsolta, hogy azokat ábrázolja és kifaragja. Mert az Exodusban így rendelkezett az Úr: Készíts nekem szentélyt, annak a hajléknak a mintájára és azoknak a felszereléseknek a mintájára készítsd el, amelyeket mutatok neked.93 Ugyanígy, nem sokkal utóbb: Csinálj továbbá egy lemezt tiszta aranyból, s vésd rá a pecsétmetsző írásával: „az Úr fölszenteltje”. 94 Továbbá: Végy továbbá két karneol követ, vésd bele Izrael fiainak nevét kőmetsző munkával, a pecsétvésnök módszerével.95 Íme, a dolgok hasonmásait ábrázolják, és ábrázolásukat az Úr parancsolja. Íme, faragások készülnek az Úrnak ónixkövekből és aranyból. A Királyok könyvében pedig azt olvassuk, ahol az Úr templomának építéséről van szó: Aztán a templom falait körbe kidíszítette faragott kerubokkal, pálmákkal és virágfüzérekkel, kívül és belül egyaránt. 96 Aztán öntött egy medencét is, amely tizenkét ökrön állt.97 Ugyanígy nem sokkal odébb: Azután a hátulsó részbe csináltatott olajfából két kerubot; 10 könyök magasak voltak.98 Továbbá: a papok az Úr szövetségének ládáját a helyére vitték, a templom hátulsó térségébe, a szentek szentjébe, a kerubok szárnyai alá. 99 Íme, nyíltan említi a festményeket és a faragott képeket, nem elítélve, hanem elismerve mindazt a faragott képet, ami az Úr templomában van. Mert maga az Isten tudtul adta, hogy helyeselte és elfogadta mindazt, amit csináltak: a papok a felhőtől nem tudtak bemenni ellátni a szolgálatot, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr templomát. 100 Izajás próféta mondta: Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat. Magas és fönséges királyi széken ült. Szeráfok lebegtek fölötte: mindegyiknek hat-hat szárnya volt.101 Arról a hat állatalakról, amelyeket igazságtalan gúnnyal említettél, Ezekiel próféta így szól: Arcuk emberi archoz hasonlított, és jobb felől mind a négynek oroszlánarca volt, bal felől meg mind a négynek bikaarca volt, s mind a négynek sasarca volt. 102 Amit tehát Izajás látott, mondott és írt, amit Ezekiel látott, {219} mondott és írt, szabad utánuk írni, mondani és a festészet jeleivel jelölni. Ahogyan ugyanis a betűk valamiképpen a szavak alakjai és jelei lesznek, úgy a festészetben is az írott dolgok hasonmásai és jelei vannak. Mit mondjak még? Foglaljuk össze a beszédet, és járjunk a felvetett kérdés végére! Isten megtiltotta, hogy faragott képek készüljenek, és mégis, ahogyan olvassuk, Isten parancsolta, hogy legyenek faragott képek. Tehát a törvény parancsát megfelelően kell felfognunk, s inkább azt kell megértenünk, ahogyan a törvényhozó kinyilatkoztatja: Ne csinálj faragott képet stb. – mondja, s megmutatja az okot is: Ne borulj le ilyen képek előtt, és ne tiszteld őket. Ha tehát ki van már zárva az álnok bálványimádás, ők is csináltak és mi is csinálhatunk faragott képeket. Készítünk Istennek festményeket, készítünk Istennek véséseket, készítünk Istennek faragványokat is, de szent tisztelettel nem tiszteljük azokat, nem is imádjuk. Mert magát a keresztet is, amelyet szent keresztnek nevezünk, fának és nem istennek tartjuk, és miután az Úr szenvedésének emlékezetére főpapi áldással szentelik meg, a keresztet immár nem isteni, hanem a köteles tisztelet szertartásával hordozzuk, hódolunk neki és tiszteljük, ahogy a zsoltár

Az érvelésben szerepet kap a feszületek halott Krisztus-ábrázolása, mint a Humbert Silva Candida-i kardinális által kifogásolt bizánci típus esetében is. Krisztus kereszthalálának ábrázolása a kereszten diadalmaskodó, eleven típus helyett a nyugati egyházban csak a XIII. században terjedt el; terjesztésében a ferencesek játszottak jelentős szerepet. 92 Kiv 20,4–5. 93 Kiv 25,8–9. 94 Kiv 28,36. 95 Kiv 28,9–11. 96 1Kir 6,29. 97 1Kir 7,23, 25. 98 1Kir 6,23. 99 1Kir 8,6. 100 1Kir 8,11. 101 Iz 6,1–2. 102 Ez 1,10. 91


TEÓRIA

mondja: hajtsatok térdet lába zsámolya előtt, mert szent!103 Azért mondjuk, hogy a köteles tisztelet szertartásával, mivel másként mondjuk, hogy „a keresztény tiszteli Istent”, és másként, hogy „a paraszt műveli a földet”.104 Ugyancsak másként mondjuk, hogy „az ember imádja Istent”, s másként azt, hogy „az ember imád valamely, valamilyen méltóságú férfiút vagy valamely méltóság jelét”. Mert a Királyok könyvében azt olvassuk, hogy Bethsabé imádta Dávid királyt, és írásaitoknak sok helyén olvassuk, hogy az ember az embert imádta, noha írva van a törvényben: Uradat, Istenedet imádd.105 Amikor tehát a keresztény imádja a keresztet, a szent vallás tiszteletével imádja a kereszten Krisztus szenvedését, az Isten által a személy egységébe felvett ember szenvedése miatt, és a kötelező tisztelet szertartásával imádja a kereszt képét, az Úr szenvedésének kifaragott hasonmását. Hogy kevés szóval és röviden befejezzem, a keresztény egyáltalán nem valamely dolognak a képmását imádja szent tisztelettel, de mégis a köteles tisztelettel tiszteli és megbecsüli a szent dolgok megszentelt képeit és festményeit. Olvasd tehát újra az írásokat, vagyis a törvényt és a prófétákat, s látni fogod, hogy mindaz, amiről beszéltem, írva van a törvényben és a prófétáknál, vagy szó szerint, vagy ugyanilyen értelemmel. Gondold meg, mondom, és gondold meg újra, mit kívánsz és mennyit kívánsz, s milyen jelről ismered fel, amit vársz, amikor meglesz. Mert akiről megígértetett, hogy elküldetik, már elküldetvén eljött, ahogyan tanúsítják azok a jelek, amelyek előre jelezték Jézus Krisztust, a nemzetek reménységét, akié a tisztelet és az uralom mindörökkön örökké. Amen. (Egy zsidó vitája egy kereszténnyel a keresztény hitről: O. LEHMANN-BROCKHAUS, Lateinische Schriftquellen zur Kunst in England, Wales und Schottland vom Jahre 901 bis zum Jahre 1307, München, 1956, 5074, 3, 1–3) {220}

4.1.5. Hugo de Sancto Victore (Kommentár Dionysius Mennyei hierarchiájához: lásd 20. sk. l.; Bevezetés a Szentírásról és íróiról: lásd 23. sk. l.)

4.1.6. Párbeszéd egy clunyi és egy citeaux-i szerzetes között (lásd 93. sk. l.)

5. HOMÍLIA- ÉS PRÉDIKÁCIÓIRODALOM 5.1. 5.1.1. Adémar de Chabannes (prédikációja a limoges-i St-Martial felszentelésének évfordulóján: lásd 24. sk. l.)

5.1.2. Odilo clunyi apát 961-ben vagy 962-ben, Auvergne-ben született. Előbb a brioude-i St-Julien kanonokja volt, s 990 táján Vilmos dijoni apát beszélte rá, hogy belépjen Cluny kolostorába. 993-ban Majolus apát koadjutora lett, annak halála után, 994-től 1049-ig Cluny apátja. Vezetése alatt a clunyi kongregáció reformkolostorok laza testvériségéből centralizált kolostorszövetséggé alakult. Odilo többféle irodalmi tevékenységéből maradtak fönn emlékek. Prédikációit a misztikus értelmezés, tárgyának retorikai kezelése, a rímes próza művészi alkalmazása jellemzi. Egyike az elsőknek, akik az evangéliumi szöveg magyarázatában a Pseudo-Dionysius Areopagita művében mintaképül kínálkozó módszerre támaszkodnak. Az Úr születéséről. És Lukács evangelista szerint „jászolba fektették”, mert szeplőtelen szülőanyjának „nem jutott szállás”.106 Ki látott ilyet valaha? Ki hallott ehhez hasonlóról? Mert annyi alázatosságot vett fel emberségében, amennyi az isteni fenségben az emelkedettség. Mily emelkedett az övéi között, mily alázatos miköztünk; a jászolban feküdt, a mennyben trónolt. Anyja ölében feküdt, s az Atya jobbján ült. Midőn az Atyaistennek egyszülöttje volt az idők kezdete előtt, a Szűznek fia lett az időben. Nem szűnvén meg annak

Zsolt 99(98),5. A colo ige (s a cultus főnév) két jelentésén alapuló lefordíthatatlan szójáték. 105 MTörv 6,5. 106 Lk 2,7. 103 104


TEÓRIA

lenni, ami volt, azzá lett, ami nem volt. Halandóságunknak részesévé vált, hogy minket életének részeseivé tegyen. Az Úr megtestesüléséről. A Szűz, aki majd az Urat szüli, az Úr szolgálólányának nevezi magát; az Atyaisten a születendő embert szolgának és belőle eredőnek mondja. Amennyiben ember, szolga; amennyiben belőle eredő,107 hozzá hasonlóan örök, egylényegű és egyetlen Fiú. Erről mondja Malakiás próféta: {221} „Nektek pedig, akik félitek az Úr nevét, felragyog az igazság napja”.108 És Zakariás az evangéliumban: „meglátogat minket a Magasságból”.109 Ó, mily nagy és micsoda csillag volt az Istenszülő és mindenkor szűz Mária! Akiből ama világosság, ama ragyogás és ama fény, a testté lett Ige110 jött el hozzánk. Aki nemcsak, ahogyan János evangelista hirdeti, „minden embert megvilágít”,111 hanem a csillagokat, Holdat és Napot is, és az egész teremtést, melyet alkotott, kormányozza, elrendezi és irányítja. (S. Odilonis Cluniacensis Abbatis Sermones: PL, CXLII, 992 sk., 1004)

5.1.3. Meister Eckhart Johann Eckhart 1260 táján, a Gotha melletti Hochheimben született. Erfurtban lett dominikánus szerzetes, 1290 táján az ottani konvent priorja. 1302-ben szerzett magister fokozatot a párizsi egyetemen. 1303-ban a rend szászországi provinciájának, 1307-ben pedig a csehországinak is vezetője lett, 1313–1314-ben Párizsban, 1314től Strassburgban, majd haláláig Kölnben tanított. A kölni érsek panaszára eretnekséggel gyanúsított tanai miatt XXII. János pápa eljárást indított ellene; az ítélet alól csak 1329-ben, talán már halála után mentették fel. A Máté-evangélium 22,20 magyarázata „Kinek a képe és a felirata ez?”112 Aki válaszol, az az apostol: „Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte.”113 Ügyelj kettőre! Először arra, hogy Augustinus szerint a képet ott kell keresni, ahol a lélek valóban fény, amelyet a testhez való kötődése nem oltott ki. Továbbá: ha valamiben nincs meg e világnak a figurája, elvész. Továbbá, a lélekben magasabban [van], ha a lélek csúcsa az angyali fényhez csatlakozik. Másodszor: ügyelj arra, hogy a kép, amennyiben valakié, elméletben sem választható el attól, akinek a képe. És még az elsőhöz jegyezd meg, hogy ahol kép van, oda semmi sem jut be, csak egyedül Isten és mások szerint egyedül a teológiai erő, amellyel Isten működik. Ezekiel: „Láttam az Úr házában a zárt kaput.” 114 A láthatatlan Isten házában. János: „Istent nem látta soha senki.”115 Senki: egy ember sem. Exodus: „nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.”116 Sohasem. Vagyis időben nem, aminek a különbsége a „sohasem”. Következik: „az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya {222} ölén van.”117 Az egész teremtésnek az elsőszülötte; vagyis, akit minden teremtménynek mintaképül állítottak, hogy ahhoz tegye hasonlóvá magát; ahogyan a festő egy képet állít a tanítványa elé, hogy ahhoz hasonlóan dolgozzék. Ezért Augustinus szerint minden teremtményben van hasonlóság, a kép pedig csak az értelmesben, avagy az elsőszülött minden teremtett lény elé való. Nyilvánvaló tehát: kié ez a képmás, hiszen a láthatatlan Istené. Hátravan még, hogy lássuk, hogyan válunk hozzá hasonlóvá. Erre tanít az apostol: „A férfi nem köteles a fejét befödni, mert Isten képmása és dicsősége”, 118 és: „Mi pedig mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át, az Úr Lelke által.”119 Ugyanis mindig kétszeresen változunk át. Először, mert megszűnik az első forma. Másodszor, mert felülemelkedik, és minden formánál magasabb. A fénytől fénnyé; azaz a természetes fénytől természetfölöttivé és a kegyelem fényétől végül a dicsőség fényévé. Vagy ekként: ha egyszer a lélek isteni megvilágosításban részesül, de testi dolgok alakjában elrejtve, tehát vágyakozik arra, hogy ettől a fényességtől átmenjen a magánvaló fényességre, mindaddig, míg abban eljut ahhoz, „aki megközelíthetetlen fényességben lakik”.120 Ezért következik az idézetben: „az Úr Lelke által.” Következik: „és felirata.” Apokalipszis: „A győztest oszloppá emelem Istenem templomában, és többé nem kerül ki onnan. Oriens – ez a következő, idézett bibliai helyek közös kulcsszava. A Malakiás-szövegben: orietur sol iustitiae, a Lukács-evangélium szövegében: Visitavit nos Oriens ex alto. A fejtegetés magva: Krisztus mint fény, kelő Nap. 108 Mal 4,2. 109 Lk 1,78. 110 Parafrázisok a János-evangélium prológusára, Jn 1,14. 111 Jn 1,5. 112 Mt 22,20. 113 Kol 1,15. 114 Ez 44,1 („Ekkor a szentély külső kapujához vezetett, amely keletre nézett, de zárva volt.”) változata. 115 Jn 1,18. 116 Kiv 33,20. 117 Jn 1,18. 118 1Kor 11,7. 119 2Kor 3,18 (a Vulgatában: in eandem imaginem transformamur a claritate in claritatem – képévé változunk át a fénytől fénnyé; a további fejtegetésnek ez az értelmezés az alapja). 120 1Tim 6,16. 107


TEÓRIA

Ráírom Istenem nevét és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely Istenemtől száll alá az égből, és az én új nevemet.”121 Gondold meg egyenként, hogy befogadhasd! „Kinek a képe ez?” Ügyelj erre: kép. Először is hasonló. János: „Hozzá hasonlóak leszünk”. Istenhez pedig az hasonló, aki egyetlen teremtményhez sem válik hasonlóvá. Vagyis aki mindent odahagy, aki a hegyen átváltozik Krisztussal. Istennek pedig az a sajátossága, hogy nincs hozzá hasonló vagy hasonmása. Másodszor hasonlónak kell lennie természete és faja szerint. Bizony, amennyire lehetséges az egyénben, semmiben sem ismerhető meg önmagában, hogy kinek a hasonmása. Mert ahhoz és aszerint alakul. Ezért, harmadsorban, Augustinus szerint az egyenlőségben rejlik a kép tökéletessége. Negyedszer, legyen annak a lenyomata és öntvénye, akié. Ötödször, hogy minden, ami idegen, kívül esik a kép fogalmán; mint például a kő, a festék és minden efféle. Ezért Arisztotelész szerint, Platón ellenében a dolgot fajtája és nem ideája által ismerjük meg. Ezért ötödször és a már fent mondott második pont szerint, a kép azzal együtt, akié, nem számít, s ezek nem is jelentenek két szubsztanciát, hanem egyik a másikban van, és: „Én vagyok az Atyában és az Atya bennem van”. Viszont: az igazságos az igazságtól formális függéssel függ, nem mint olyantól, ami idegen vagy rajta {223} kívüli más, más, mint ő, tőle idegen. És ez a kép hatodik sajátossága. Hetedszer: következésképpen a képnek egyedül értelmi természetűnek kell lennie, ahol tökéletes visszatéréssel tér vissza magába, és a szülő a szülöttével vagy a fiával kölcsönösen azonos, és kölcsönösen egymásban találja meg a másikat. Nyolcadszor: jegyezd meg, hogy ahhoz a képhez, amely valóban megfelel az ábrázoltnak, szükséges, hogy semmi se hiányozzék abból, ami megvan az ábrázoltban, és hogy semmi se maradjon el, s ne is legyen több, mint ami bármelyikükben megvan. Tehát semmi se hiányozzék abból, ami megvan Istenben, semmi se maradjon el abból, ami bármelyik teremtményben megvan. (Opus sermonum: Texte aus der deutschen Mystik, ed. A. SPAMER, 1912)

121

Jel 3,12.


9. fejezet - TECHNIKAI IRODALOM 1. 1.1. 1.1.1. Heraclius a rómaiak festékeiről A legendás Heracliusnak tulajdonított traktátus a könyv- és üvegfestészet festékeinek, a drágakövek és fémek feldolgozásának receptjeit tárgyaló három részből áll; első két, verses része X. századi, a prózában írott harmadik XII. századi.

FESTŐMŰHELY, A REINI CISZTERCI APÁTSÁG MINTAKÖNYVÉNEK RAJZA NYOMÁN, XIII. SZ. ELEJE. BÉCS, ÖSTERREICHISCHE NATIONALBIBLIOTHEK, COD. 507 (EVANS NYOMÁN) {225} III. könyv XXIV. Hogyan kell előkészíteni a fát, mielőtt festenénk rá? Akármilyen fának változatos színekkel való díszítésén fáradozol, hallgasd meg, amit mondok. Mindenekelőtt a fát csiszold egyenletesre, s mikor egészen síkra csiszoltad, végül dörzsöld azzal a fűvel, amit asperellának neveznek. Ha pedig a fa anyaga olyan lenne, hogy nem tudod vagy bizonyos okokból nem akarod kisimítani az egyenetlenségeit, sem pedig bőrrel vagy vászonnal nem akarod bevonni, szárazon törj kövön ólomfehéret, de ne annyira, mintha festeni akarnál vele. Azután olvassz egy edényben a tűz felett viaszt, és finomra törött téglát meg az előbb megtört ólomfehéret keverd össze, sűrűn kavargatva egy kis fadarabbal, és hagyd így kihűlni. Ezután fogj valami forró vasat, és azzal öntsd a viaszt a mélyedésekbe, míg ki nem töltődnek, és így a késsel vakard le mindazt, ami durva. Ha pedig kétségeid lennének az ólomfehérnek a viasszal való keverése felől, tudd meg, hogy minél többet keversz hozzá, annál keményebb lesz. És ha már kiegyengetted, ahogy mondtam, bőséges ólomfehéret, amelyet lenolajjal nagyon finomra kell törni, vékonyan hordj fel szamárfarok-ecsettel mindenüvé, ahová festeni akarsz, s ha így


TECHNIKAI IRODALOM

előkészítetted, hagyd jól kiszáradni a napon. Azután pedig, mikor a festék kiszáradt, újból vigyél fel belőle, ahogyan előbb tetted, de még vastagabban, ám ne úgy legyen vastagabb, hogy több festéket teszel bele, hanem úgy, hogy kevesebb olaj legyen benne. Mert ebben is nagyon vigyáznod kell, hogy soha ne rakj felülre zsírosabb festéket, mert ha így teszel, és bőségesen rakod fel, mikor száradni kezd, megrepedezik. Most pedig, hogy egyszerre mind elmondjam, ami még hátravan, kérlek, engedd meg, hogy visszatérhessek a fentebbiekre, ahol a csupasz fáról szóltam (ha azt bőrrel vagy vászonnal akarod bevonni). Ha az a fa, amire festeni akarsz, nem volna egyenletes, lóbőrrel vagy pergamennel borítsd be. XXV. Hogyan kell előkészíteni egy oszlopot a festésre? Ha valamely kőoszlopot vagy sávot1 akarsz befesteni, mindenekelőtt hagyd, hogy jól száradjon ki a napon vagy a tűznél. Aztán végy fehéret, és márványon törd meg olajjal igen tisztán. Aztán az oszlopot, amelyet már minden mélyedés nélkül, jól kiegyengettél és csiszoltál, széles ecsettel kétszer vagy háromszor fesd át ezzel a fehérrel. Azután sűrű fehér festéket nyomj rá kézzel vagy kefével, és hagyd így egy kicsit. Mikor pedig kissé kiszáradt, kezeddel erősen dörzsölve távolítsd el a fehér festéket. Mindezt csináld addig, amíg olyan sima nem lesz, mint az üveg. Azután pedig minden, olajjal kevert színnel festhetsz rá. Ha pedig márványozni akarod, egy színre, barnára, feketére vagy más színre márványozhatsz, ha már megszáradt. Utána firniszeld a napon. XXVI. Ha lenvásznat akarsz festeni, s rá aranyat rakni, így készítsd elő: Végy pergament vagy pergamenhulladékokat, és tedd fel a tűzre vízzel egy fazékban, és forrald fel, ahogyan fent írva van, és tedd bele a vásznat, majd rögtön vedd ki, és terítsd ki egy táblára vizesen, s hagyd így megszáradni, aztán üvegdarabbal csiszold mindenütt, majd lécekhez fonallal kötve feszítsd ki, majd enyvvel, tojással, gummi arabicummal kevert festékekkel festhetsz rá. {226} XLII. Hogyan rakunk aranyat pergamenre? Végy gipszet és apuliai fehéret meg kármint, vagyis cinóbert, egy harmadot a gipszből és a fehérből s két egyenlő részt a kárminból, keverd össze és törd meg márványon, adj hozzá kevés enyvet, de hígan, és ezzel a keverékkel, ahol csak akarod, felrakhatod és sokáig megtarthatod az aranyat. XLIII. Hogyan lehet arannyal írni? Végy egy üvegedényt, és töltsd meg a vizeleteddel, s így álljon, míg le nem tisztul. Azután végy jól felvert tojásfehérjét, oszd két részre, és keverd össze a vizelettel, mindkettőt keverd meg jól, és tedd egy szarvba az oldott arannyal (vagyis őrölt és aztán mosott arannyal), s így ezzel az arannyal ugyanúgy írhatsz, mint más festékkel. L. A fő és a köztes színek különböző fajtái és nevei, egymással való keverékeik hasznossága, lelő- és keletkezési helyeik, valamint alkalmazásuk ismerete. 2 Egyes festékek fehérek, mások feketék, ismét mások ezek között

1 2

Lizénát. A festékfajták:

Fehér: a leggyakoribb az ólomfehér: ólom-karbonát – Theophilusnál: cerosa Fekete: sötétebb lámpakorom-fekete és szénfekete Vörös: vermiculum vörös égetett okker: vas-oxidok – Theophilusnál: sinopis minium: ólom-oxid sárkányvér: egy pálmafajta gyantás nedve Bíbor Kék: azúr: bázisos réz-karbonát indigó: növényi eredetű festék Zöld: rézzöld: bázisos réz-karbonát azúrzöld: malachit, bázisos réz-karbonát prasinus: földfestékfajta – Theophilusnál is Sárga: sáfrányszín: sáfránykivonat okker: vas-hidroxid auripigmentum: arzén-szulfid


TECHNIKAI IRODALOM

vannak. És a fehér fajtái az ólomfehér, mész, timsó. A feketéé pedig a sötét és az, amit vesszőkből készítenek. A középsők a vörös, zöld, sáfrányszínű, bíbor, prasinus, azúr és indigó, amelyeknek hatása egyenként szép, de mégis, egymással keverve szebbek lesznek, mert különbségükkel egymásnak bájt kölcsönöznek. Azután keverve mást mutatnak, mert ahogyan az orvosi készítményekben az ezekben összekevert fajták hatnak egymásra, úgy a különféle minőségű festékeket azért keverjük, hogy részben a másiknak a természetéből, részben a magukéból merítsenek, s keverékeik annál szebbek és gyönyörködtetőek legyenek. Ebben a keverésben és abban a módban, ahogyan a festményen egymás után felrakjuk őket, igen nagy a finomság, ugyanis a fehér után a fekete vagy a vörös következik, mivel a sáfrányszín a keverésben a második árnyalat, mert a túl kövér és a túl híg festék hamar tönkremegy. Vörös festékek pedig sokfelé keletkeznek, de a legjobbak a Pontusnál és Hispániában. A paratonium arról a helyről kapta a nevét, ahol bányásszák. Ugyanilyen okból nevezik így a melinus nevű fémfajtát is, amely a Cycladok szigetein van. A zöld kréta sokfelé terem, de a legjobb Creta Cirinában, amelyet görögül Theodoténak hívnak, amelynek földjén először találták meg. Az arzicon, vagyis az auripigmentum Pontusban terem. A sandaracta többfelé keletkezik, de a legjobb Pontusban és az Ysparis folyó mentén. Az azúr fajtáját, amit először Ephesos földjén találtak, később Hispániában említik. […] LVI. Arról, hogyan kell keverni a festékeket festés és illuminálás közben, és arról, hogy amikor színezik a műveket, hogyan helyezhetők egymásra és hogyan árnyalhatók. Az azúrt keverd ólomfehérrel, árnyald indigóval, emeld ki ólomfehérrel. A tiszta vermiculumot árnyald barnával vagy sárkányvérrel, emeld ki auripigmentummal vagy míniummal. Továbbá a vermiculumot keverd ólomfehérrel, így készíted a rózsaszínt; árnyald vermiculummal, emeld ki ólomfehérrel. Ugyanígy csinálhatsz festéket sárkányvérből és auripigmentumból, árnyald barnával, emeld ki auripigmentummal. A kármint árnyald barnával, vörös míniummal hullámozhatod. A foliumot árnyald barnával, emeld ki bisetum foliival. Aztán, keverd a foliumot fehérrel, árnyald foliummal, emeld ki ólomfehérrel. Az okkert árnyald vermiculummal, emeld ki fehér okkerral. Továbbá az okkert árnyald zölddel, emeld ki fehérrel. A tiszta fehéret árnyald míniummal, és hullámozhatod azúrral. A barnát {227} árnyald feketével, emeld ki azúrral vagy míniummal. Továbbá keverd a barnát fehérrel, és szép rózsaszín lesz; árnyald barnával, emeld ki fehérrel vagy bisetum foliival. Továbbá a barnát keverd míniummal, árnyald feketével, emeld ki vörös míniummal. Keverd az auripigmentumot azúrral vagy indigóval, vagy az okkert indigóval vagy zölddel, és jó vergaut lesz; aztán barnával vagy feketével hullámozhatod, auripigmentummal vagy bisetummal emelheted ki. A zöldet árnyald feketével, és emeld ki bisetummal. Keverd a zöldet fehérrel; árnyald vergauttal vagy barnával kevert míniummal. Az indigót árnyald feketével, emeld ki azúrral vagy vergauttal vagy bisetummal. Az auripigmentumot árnyald vermiculummal, emeld ki fehér auripigmentummal. A kármin fehérből és okkerból készül. LVII. Az egymással ellenkező színek. Ha most tudni akarod, melyek azok a színek, amelyek nem egyeznek meg egymással, ezek a következők. Az auripigmentum nem békül össze a foliummal, sem a zölddel, sem a míniummal. A zöld sem békül össze a foliummal, sem e festékanyagok keverésében, sem a keverékeikkel való munka során. Ezek az ellentétek nem a festékek minőségében rejlenek, nem is a hozzájuk adott festékekben, mivel nincs olyan festék vagy szín, amely – akár tiszta, akár kevert legyen is, ami a festéket illeti – ne jönne össze bármely másikkal a keverékekben, amelyekkel más és szinte számtalan színárnyalat keverésére rendelkezhetsz. Az említett ellentéteket azonban a festékanyagukban rejlő természetes sajátosságoknak ellentéteire tekintettel kell érteni, amelyek olyanok, hogy ha összekeverjük őket, ugyanaz az anyag a másik ellenkező természete miatt vagy megváltoztatja a másikat, vagy viszont, és a színek minősége és szépsége, akár külön-külön, akár keverve, valamint anyaguk és a belőle készült munka is tönkremegy és elpusztul. Tehát a keverékek az egymással való keverést nem tűrik, és így nem szabad elhanyagolni, hogy a festészet mesterségében a színek változatosságára vonatkozó kötelező megfontolásokon kívül ezeknek és más, ebben a művészetben összetalálkozó dolgoknak a különbségeire is kötelezően és szükségszerűen tekintettel ne legyünk a festékek anyagának és oldatainak, valamint az ebben a mesterségben előforduló ellentétes dolgoknak és természetes különbségeiknek valódi elméleti vagy gyakorlati tudása és ismerete alapján. LVIII. A festékek természete miatt szükséges óvatosságról, valamint az egymással való keverésük, árnyalásuk és kiemelésük módjairól, amikor a munkákban megkülönböztetjük őket, ahogyan egy másik fejezetben erről már szóltunk. Ha jól akarod ismerni a festékek és keverékeik természetét, s hogy melyek áttetszőek és melyek sűrűek, figyelj jól. Tudd meg, hogy az azúrt feketével árnyalhatod, és ólomfehérrel emelheted ki. Továbbá az azúrt ólomfehérrel keverheted, [azúrral árnyalhatod, kiemelheted] ólomfehérrel. A vernaculumot barnával A folium szó falevelet, káposztát, virágot jelent, eredeti színe valószínűleg vörös – vö. Theophilusnál is. Színe különböző vegyi folyamatokban változik: urinával és mésszel kezelve zafír szín, urinával kezelve bíbor az eredmény. A bisetum folii ilyen származékszín lehet.


TECHNIKAI IRODALOM

árnyalhatod, auripigmentummal emelheted ki. Ugyanígy a vermiculumot ólomfehérrel keverd, s így csinálhatsz rózsaszínt; árnyalhatod vermiculummal, ólomfehérrel emelheted ki. Az auripigmentumot vermiculummal árnyalhatod, s ehhez nincs kiemelő szín, mivel minden más színt elpiszkít. Ha pedig kardzöldet akarsz csinálni, auripigmentumot keverj indigóval, árnyalhatod feketével, kiemelheted auripigmentummal. A sárkányvért árnyald feketével, kiemelheted ólomfehérrel. Továbbá, keverd {228} a sárkányvért auripigmentummal, árnyald sárkányvérrel, emeld ki ólomfehérrel. Továbbá keverd a sárkányvért auripigmentummal, árnyald sárkányvérrel; emeld ki auripigmentummal. A zöldet árnyald feketével, emeld ki ólomfehérrel. Továbbá keverd a zöldet ólomfehérrel, árnyald zölddel, emeld ki ólomfehérrel. A granetumot árnyald zölddel, emeld ki ólomfehérrel. Az indigót árnyald azúrral; emeld ki ólomfehérrel. Továbbá keverd az indigót ólomfehérrel, árnyald indigóval, emeld ki ólomfehérrel. A kármint árnyald feketével, emeld ki ólomfehérrel. Továbbá keverd a sáfrányszínt ólomfehérrel; árnyald sáfrányszínnel, emeld ki ólomfehérrel. A foliumot árnyald feketével, emeld ki ólomfehérrel. Keverd a foliumot ólomfehérrel, árnyald foliummal, emeld ki ólomfehérrel. Ha a kardzöldhöz hasonló festéket akarsz csinálni, keverj azúrt ólomfehérrel, árnyald azúrral, emeld ki ólomfehérrel, és amikor megszárad, fedd be áttetsző sáfrányszínnel. Az auripigmentum nem békül össze a zölddel, sem a foliummal, sem a vörös míniummal, sem a fehér míniummal, ahogyan fent már elmondtuk. (A rómaiak festékei és művészetei, III: Heraclius von den Farben und Künsten der Römer, Originaltext und Übersetzung, hrsg. von Albert ILG, Wien, 1873, 71 skk.)

1.1.2. Theophilus Presbyter (Feljegyzések a különféle művészetekről: lásd 74. skk. ll.)

1.1.3. Villard de Honnecourt (vázlatkönyve: lásd 140. skk. ll.)

1.1.4. Bécsi mesterkönyv A „mesterkönyv” egy gyűjteményes kötet (Wien, Albertina, Cim. Kasten Fach VI. Nr 55) része, amelyet 1926 óta, amikor Kurt Rathe ismertette, „Bécsi mintakönyv” néven ismerünk. Ebben két tulajdonos névbejegyzése is megtalálható. Az egyik Wolfgang Rixneré, a XVI. század első feléből, a másik Jerg Reiter zeilli kőművesmesteré 1599-ből. Valószínűleg egyikük sem azonos a szerzővel. A gyűjteményes kötet sok feljegyzést, receptet, geometrikus és építészeti szerkesztést tartalmaz, boltozatok, kőrácsok terveit – köztük papírból kivágott, áttört technikájúakat is. Voltak benne mintalapként használt rézmetszetek is. A kötet összefüggő egysége az úgynevezett „mesterkönyv” (60–77. l.), amely bizonyára egy régebbi, a XV. század első feléből való, valószínűleg bajor eredetű munka másolata. Szövegét Lorenz Lechler is ismerte és felhasználta. Valószínűleg a bécsi mesterkönyvhöz hasonló művekre kell gondolnunk azoknak a hagyományra való hivatkozásoknak olvastán, amelyekkel több késő gótikus szerző is utalt tanítása eredetére. Például amikor Matthaus Roriczer „a prágai legények” tudására, Hans Schmuttermayer ugyancsak a Junckhern von prage, Maister ruger (1372–1373-ban Prágában) és Niclas von Strasburg (Klaus von Lore, 1388–1399: dómépítő mester) példájára hivatkozik. {229} {230} {231}


TECHNIKAI IRODALOM

KÉT ÁTTÖRT LAP A BÉCSI MESTERKÖNYVBŐL: ÁRKÁDOS ÉPÍTMÉNY ÉS HÁLÓBOLTOZAT TERVE, ABLAKKŐRÁCSOK. BÉCS, ALBERTINA Ha valaki kórust akar csinálni, és helyes magasságát meg akarja adni, tudnia kell, hogy az első fajtánál a kórus szélességének másfélszerese kell legyen a tetejéig, a másik fajta kórusnak háromszor olyan magasnak kell lennie a tetejéig, mint amekkora a szélessége. És ha a kórusoknak mellékhajóik lennének, amilyen széles egy mellékhajó, és amilyen széles mindegyik kórus, háromszor olyan hosszúnak kell lennie. És a pilléreknek, amelyek kívülről a kórushoz tartoznak, kétszer olyan hosszúaknak kell lenniük, mint amilyen szélesek.

AZ ELSŐ KÓRUSTERV-VÁLTOZAT REKONSTRUKCIÓJA, KERESZTMETSZET (COENEN NYOMÁN)

A MÁSODIK NYOMÁN)

KÓRUSTERV-VÁLTOZAT

REKONSTRUKCIÓJA,


KERESZTMETSZET

(COENEN

TECHNIKAI IRODALOM

AZ ELSŐ KÓRUSTERV-VÁLTOZAT REKONSTRUKCIÓJA, ALAPRAJZ (COENEN NYOMÁN)


TECHNIKAI IRODALOM

A MÁSODIK KÓRUSTERV-VÁLTOZAT REKONSTRUKCIÓJA, ALAPRAJZ (COENEN NYOMÁN) Aki bármilyen műre oromzatot akar csinálni, mérje azt a szélességet, amilyen a mű kívül, ahol az oromzatnak állnia kell. Olyan magasnak kell lennie az oromzatnak, ahogyan ezt egy háromszögben csinálja meg stb. Aki helyesen akar megcsinálni egy művet, annak tudnia kell, hogy a bordáknak és a hevedereknek egyenlő magasan kell lenniük a felső kőrétegen, és a hevedereknek másfél lábnyival alacsonyabbaknak kell lenniük, mint a zárókő. Aki helyes boltozatot akar csinálni, annak a körzőt kinyitva, azt mindenekelőtt ki kell szerkesztenie, s tudnia kell, hogy a hevedereknek és a főíveknek egy körzőnyílással kell rendelkezniük,3 és minden egyes darabnak kétszer olyan hosszúnak kell lennie, mint amilyen széles.

KÉSŐ GÓTIKUS BOLTOZAT ALAPRAJZA, MESTERKÖNYVBŐL. BÉCS, ALBERTINA

METSZETE

ÉS

SZERKESZTÉSE

A

BÉCSI

[…] Továbbá tudnivaló, hogy ha egy épületet fel akarunk rajzolni, tervrajzot kell csinálnunk, legyen olyan széles, amilyenre akarjuk, és fel kell vennünk a kis mértéket, és aszerint kell kiszámolnunk a lábtávolságot, amennyi az öreg láb.4 Amint pedig ezt a számítást lerajzoltuk, vegyük a számítás [eredményét] körzőnyílásba, és ahol a leghosszabb és a legmagasabb, ott mindenekelőtt vegyük a körzőt a kezdőponttól egészen az emelkedő zárókőig,5 az emelkedő zárókőtől pedig egészen a legfelső zárókőig. És hagyd így a körzőt, és húzz vele kört a kezdettől egészen a háromszögig,6 a háromszögtől pedig a csúcsig és a pontig, és vedd a körzőt e kettőtől lefelé, és nyisd ki a kezdőpontig, azután lépj vele hátrafelé egészen a pontig, s akkor forgasd körül. Így helyezd át egyik helyről a másikra, s ahol a legszűkebb, az lesz a heveder. […] (Wiener Werkmeisterbuch, p. 69 és 77: Ulrich COENEN, Deutschland, München, 1990, 294 sk., 304 sk.)

Die spatgotischen Werkmeisterbücher in

1.1.5. Matthaus Roriczer (Könyvecske a fiálék helyességéről: lásd 149. skk. ll.)

1.1.6. Lorenz Lacher (Lechler) Ez a módszer biztosítja, hogy a boltozati bordák azonos sugarú görbülettel készüljenek, ami előregyárthatóságuknak előfeltétele. Kicsi (jung) és nagy, öreg (alt) lábmértékek: a léptékarányos tervezés nyomai. 5 Bonyolult késő gótikus csillag- és hálóboltozatokról van szó. Az emelkedő zárókő nyilvánvalóan a boltozat záradékánál alacsonyabban lévő záróköveket, illetve bordakereszteződéseket jelenti. 6 Ti. az egyenlő oldalú háromszög magasságáig. Az eljárás lényeges eleme az azonos körzőnyílás, ami lehetővé teszi, hogy a boltozat valamennyi elemét, bordáját azonos görbülettel faragják. 3 4


TECHNIKAI IRODALOM

(Intelmei fiához, Moritzhoz: lásd 151. skk. ll.)

1.1.7. Cennino Cennini (Könyve a művészetről: lásd 169. skk. ll.)

1.1.8. Lorenzo Ghiberti (Commentarii: lásd 167. sk. l.)


10. fejezet - IRODALOM {232}

1. LELKI OLVASMÁNYOK 1.1. 1.1.1. Bernard, angers-i iskolamester A szerző valószínűleg Angers-ból származott, s Fulbert tanítványa volt (Chartres püspöke: 1007–1028, az 1020as tűzvész után székesegyházának újjáépítője). 1010 körül az angers-i székesegyházi iskola vezetője lett. Társával, Berneriusszal három utazást tett Conques-ba, az utolsót 1020-ban. A Szent Fides csodáiról szóló könyve tulajdonképpen a hagiografikus irodalom körébe tartozik. XIII. Arról, hogy a szentek szobrait engedélyezni kell a tanulatlanok legyőzhetetlen és velük született megszokása miatt, különösen, amikor vallásosságuk egyáltalán nem látja kárát; valamint az ég bosszújáról Régi szokás és ősi gyakorlat, hogy az egész Auvergne tartományban, amint a rodez-iben és a toulouse-iban, valamint az ezekkel mindenfelől szomszédos többiben is, aranyból vagy ezüstből, vagy bármely más fémből, kiki tehetsége szerint, szobrot emel a szentjének, amelyben tisztelettel elhelyezik a szent fejét vagy inkább testének egy részét. Mivel ez a bölcsebbek szemében nem oktalanul babonaság, hiszen látszólag az istenek – vagy helyesebben: démonok – ősi tiszteletének rítusát őrzi, nekem, balgának is ugyancsak bűnös dolognak s a keresztény törvénnyel ellenkezőnek látszott, amikor először megpillantottam Szent Geraldusnak 1 oltárra helyezett, színarannyal és drágakövekkel ékesített szobrát, mely annyira hűen volt alkotva az emberi arc képére, hogy több parasztnak, aki látta, úgy tetszett, mintha átható tekintettel nézte volna őket, s tükröződő szemeivel a könyörgők adományait olykor mintha nagyobb tetszéssel fogadta volna. Vétkesen mosolyogva mindjárt így fakadtam ki latinul az én Berneriusomnak: Mit szólsz, testvér, ehhez a bálványhoz? Vajon Jupiter vagy Mars méltatlannak tartaná-e magát ilyen szoborra? Mire Bernerius, akit ez a vélemény már befolyásolt, legott meglehetős szellemességgel élcelődött, s dicséret leple alatt ezt jól elítélte. Nem is ok nélkül. Mert ahol egyedül a magasságos és igaz Istennek a tiszteletét kell helyesen végezni, elvetemültségnek és képtelenségnek látszik gipsz-, fa- {233} vagy ércszobrot alakítani, kivéve a keresztre feszített Urat. Hogy az ő képét érzéssel, az Úr szenvedése emlékezetének megünneplése céljából2 faragott vagy mintázott munkával alakítsák, elfogadja a szent és egyetemes Egyház. Az emberi tekinteteknek azonban vagy az igazmondó könyvírás, vagy az árnyaltan színezett,3 a falakra festett képek mutathatják csak meg a szentek emlékezetét. Mert a szentek szobrait semmilyen okból sem tűrjük meg, kivéve, ha régi visszaélés vagy a tudatlanok legyőzhetetlen és veleszületett szokása ez az ok. Szent Fides képe nem olyasmi, amit lerombolni vagy kárhoztatni kellene, mivel emiatt senki sem esik vissza a régi tévelygésbe, a szentek erényeit sem kisebbíti, s emiatt, úgy tetszik, semmi sem megy veszendőbe a vallásosságból sem. (Szent Fides csodái, LI: MORTET, X. sz., 47 sk.)

1.1.2. Heisterbachi Caesarius 1180 táján, valószínűleg Kölnben született, s 1198-as rocamadouri zarándokútja után lépett be novíciusként a Kölnhöz közeli heisterbachi ciszterci apátságba. Ott lett 1227 táján prior, s fejtett ki jelentős irodalmi tevékenységet. 1233 táján Marburgban is megfordult; ottani tapasztalatai tükröződnek Szent Erzsébet életéről szóló írásában. Dialogus miraculorum című művét – 1188–1198 között, Kölnben szerzett tapasztalatait is belefoglalva – 1219–1223 táján írta. VII. 11. A félszemű Péter clairvaux-i apátról, akit a speyeri templomban Szűz Mária megáldott

Egykor Aurillac grófja (†909), ereklyéit az aurillaci St-Pierre-templomban őrizték. Tehát ez az álláspont a historia értelmében a kommemoratív funkcióra korlátozza a művészi ábrázolás létjogosultságát. Ennek rendes esete a festészet, a szobrászi, háromdimenziós ábrázolás megengedése kivételes. A művészeti gyakorlat XII. századi kritikusai s az ő kritikájukon alapuló szerzetesrendi szabályok is általában csak a feszületet engedik meg. 3 A képnek árnyképként való (s az írással szemben azt lebecsülő) platonikus értékelése. 1 2


IRODALOM

A dolog úgy hozta, hogy rendünk néhány apátját a rend ügyében Henrik császárhoz, 4 Frigyes fiához küldték. Közöttük a legfőbb volt mind szentségben, mind méltóságban a félszemű Péter clairvaux-i apát úr. És mivel a citeaux-i apát úr személyesen nem jöhetett, maga helyett a perjelét küldte el. Speyerbe érkezvén, amikor Isten Szent Szülőanyjának templomában imádkoztak volna, melynek épülete bámulatos nagyságú, valamennyien gyorsan felkelvén az imádságból, a templom épületét körben bámészkodván nézegették, a már említett Péter, akinek gondolatai és gyönyörködése nem a romlandó épületekben volt, hanem a mennyei Jeruzsálem épületében,5 kitartott az imádságban. Majd miután mindnyájan kimentek, s az egyház előcsarnokában a kanonokok tisztelettel üdvözölték s udvariasan asztalhoz hívták őket, valamelyik apát megkérdezte, kinek a tiszteletére szentelték azt az egyházat. Mikor a papok úgy válaszoltak, hogy Miasszonyunk tiszteletére, a clairvaux-i apát önkéntelenül hozzátette: Tudtam én is. Ez a szó feltűnt a citeaux-i priornak, aki akkor hallgatott ugyan, de nemsokára, hogy elhagyták a várost, visszaemlékezve erre a szóra, így szólt az apáthoz: Apát úr, mondja már, honnan tudta, hogy a speyeri Münster 6 Miasszonyunk tiszteletére {234} volt felszentelve? Az, fájlalva, hogy nyilvánosan szóba hozta, így válaszolt: Úgy láttam, hogy nagyon is illő, ha egy ennyire csodás épület védőszentje Isten anyja és a mennyek királynéja. A prior, jól ismerve az ő szentségét, és mivel valami feltűnt neki a templomban, a válaszból következtetve ezt tette hozzá: Én ezen az úton a citeaux-i apátot képviselem, akinek tekintélyével megparancsolom Önnek, hogy csak az igazságot mondja nekem. Akkor az az engedelmességtől kényszerítve, őszintén válaszolt: Amikor az oltár előtt leborulva buzgón imádkoztam vétkeimért és az utazásunk alatti hanyagságokért, maga a Boldogságos Szűz Mária jelent meg nekem, és azt az áldást adta rám, amit rendünk szokott adni az útról visszatérőknek, e szavakkal: Mindenható, örök Isten, könyörülj e szolgádnak, és bármit, ami rossz dolgot vagy üres beszédet út közben véletlenül látott vagy hallott, kimondhatatlan irgalmaddal kegyesen bocsáss meg, a mi Urunk, Krisztus által. Mindezt én rendünk egy apátjától hallottam, akinek kolostorában ez a Péter gyakran vizitált.7 Az áldásból ugyanis megértette, hogy ott ő volt a védőszent. VII. 44. Valamely veldenzei úrasszony bűnhődéséről, aki balgán szólt Szűz Mária képéről Veldenz8 várának kápolnájában van valamely régi képe a Boldogságos Szűznek, amint ölében tartja fiát; mint mű ugyan nem jól formált, de sok erővel felruházott. Annak a várnak, amely a trieri egyházmegyében fekszik, valamely úrnője, egy napon a kápolnában állva, a képet nézve és faragását kifogásolva, 9 így szólt: Mit áll itt ez az öreg fabábu? Szűz Mária pedig, az irgalmasság anyja, a balgán szóló nőszemélyt, úgy gondolom, nem vádolta be fiánál,10 hanem a bűnéért járó büntetést valamely másik úrasszonynak mondta el, így szólván: Mivel az az asszony, névvel nevezve őt, öreg fabábunak nevezett engem, míg csak él, mindig nyomorult lesz. Mivel néhány nap múltán saját fia minden ingó és ingatlan javából kivetette, mind a mai napig igen szánalmasan koldul, balga beszédéért lakolván. Íme, a Boldogságos Szűz így szereti és tünteti ki azokat, akik őt szeretik, s így bünteti és alázza meg azokat, akik megvetik. (Párbeszéd a csodákról: E. BEITZ, Caesarius von Heisterbach und die bildende Kunst, Augsburg, 1926)

1.1.3. Meditationes Vitae Christi A szöveget valaha Szent Bonaventura művei között tartották nyilván, majd felismerve, hogy ő nem lehet a szerzője, az ismeretlen szerző könyvét „Pseudo-Bonaventura” néven mégis az ő műveihez csatolva adták ki. A szerző a XIII. század második felében, Toscanában élő ferences lehetett. Az elmélkedések elméleti hátterét a Clairvaux-i Szent Bernát beszédeiből idézett szövegrészek adják, ferences szerzője azonban, aki egy nőhöz, egy klarissza apácához szól, azt hangsúlyozza, hogy az egyszerű léleknek mindenekelőtt Krisztus emberi mivoltán tanácsos kezdenie az elmélkedést. A könyv igen elterjedt volt, s rendkívül nagy népszerűségnek örvendett. Krisztus életét beszéli el időrendben, kiegészítve számos olyan eleven részlettel, amelyek nincsenek benne az evangéliumban, az olvasóhoz szóló buzdításokkal s olyan útmutatásokkal is, amelyek az elmélkedés helyes módját {235} ismertetik. A könyv nemcsak a misztikus vallásosságnak volt fontos támasza, hanem a késői középkori ábrázolások világának is forrása. Népszerűségét mind az eredeti latin szöveg elterjedtsége, mind a fordítások nagy száma bizonyítja. Itt közölt szövegünk eredeti forrása a párizsi Bibliotheque Nationale Ms. ital. 115. számú – egy toscanai művész által a XIV. század első felében igen gazdagon illusztrált – kódexe, ennek az olasz szövegnek modern angol fordítása nyomán készült a következő három részlet magyar fordítása. VI. Henrik (1190–1197), I. Frigyes fia. A ciszterciek Clairvaux-i Bernát által leírt és megkövetelt alapelveinek tökéletes megvalósulása. 6 Az eredetiben: monasterium. 7 A ciszterci rend előírásai értelmében a kolostorokat az anyakolostorok apátjai rendszeresen látogatják. 8 Mosel-vidéki helység, a mai Mülheim közelében. 9 Imago, ycona: a kép általános elnevezései a középkori szövegekben. Csak a sculptura szóból derül ki, hogy szoborról van szó. 10 Mária, az irgalmasság Anyja mint Jézus szülőanyja az emberi nem közbenjárója: az őt megsértő vétkesnek még szörnyűbb lenne a büntetése, ha panaszt is tenne ellene. 4 5


IRODALOM

A SZENT CSALÁD MENEKÜLÉSE EGYIPTOMBA. ILLUSZTRÁCIÓ A MEDITATIONES VITAE CHRISTI KÓDEXÉBŐL. PÁRIZS, BIBLIOTHEQUE NATIONALE, MS. ITAL. 115 XII. Az Úrnak Egyiptomba való meneküléséről Mivel még nem ismerték az Úr tervét a Názáretbe való hazatérésükről, Isten angyala megjelent álmában Józsefnek, hogy megmondja: a Gyermeknek és Anyjának Egyiptomba kell menekülnie, mivel Heródes arra készül, hogy elvegye a Gyermek életét. József felébredt, s felkeltette az Asszonyt, hogy elmondja neki a látomását. Ő azonnal és késedelem nélkül felkelt, hogy elinduljanak, mert mélyen megrázták ezek a hírek, és nem akarta elhanyagolni Fiának jólétét. Tehát elindultak Egyiptom felé azon éjjel. Figyeld meg, és elmélkedj azon, amit fent mondtunk, s ami alább írva van, hogyan vették fel az alvó gyermek Jézust, és hogyan sajnálkoztak rajta. Hallgasd figyelemmel, mivel itt sok jó dolgot kell megvizsgálni. Először is figyeld meg, hogy az Urat az ő személyében hogyan éri jó is, rossz is, úgyhogy ha téged hasonló dolgok látogatnak meg, ne légy türelmetlen. A hegy mellett völgyet fogsz találni. Emlékezz arra, hogy születésekor Krisztust hogyan magasztalták a pásztorok mint Istent, s nem sokkal azután körülmetélték, mint egy bűnöst. Aztán jöttek a bölcsek, hogy mélyen hódoljanak neki, és ő mégis az istállóban maradt, az állatok között, és sírt, mint bármely emberfia. Később bemutatták a templomban, Simeon és Anna nagyban magasztalták, és most az angyal azt mondta, hogy Egyiptomba kell menekülnie. Elmélkedhetsz sok efféle eseményen, amelyek a mi {236} szerzetünknek vannak szánva. Tehát ha megpróbáltatásban van részed, várd a vigasztalást: nem kell sem elbizakodnunk, sem reményt vesztenünk. Az Úr vigasztalást ad, hogy növelje a reménységet, nehogy kétségbe essünk a megpróbáltatások terhe alatt, s megőrizzen minket az alázatosságban, hogy, ismerve esendőségünket, mindig az Ő békéjében és szeretetében éljünk. Tehát ez azért volt, hogy megtanuljuk, Ő tette ezt, és azért is, hogy elrejtsen az ördög elől. Másodszor, elmélkedj Isten jótéteményein és kedvességén, s hogy aki ezeket kapja, nem tekintheti magát előbbrevalónak annál, aki nem kapja; és aki nem kapja meg őket, ne zúgolódjék a lelkében, és ne irigyelje azokat, akik megkapták. Ezt azért mondom, mert az angyal Józsefnek tette a kinyilatkoztatásokat és nem az Asszonynak, noha jóval alábbvaló volt Nála. Még az is, aki kapja, nem a maga akaratából kapja, és ne legyen háládatlan és panaszkodó, hiszen József is, aki ily nagy volt Isten előtt, a híreket nem kinyilatkoztatásban kapta, hanem álomban. Harmadszor, figyeld meg: az Úr megengedi, hogy az ő barátait üldözéssel és megpróbáltatással gyötörjék. Az anyának és Józsefnek nagy megpróbáltatás volt látni azt, hogy a Gyermeket kutatják és keresik, hogy megöljék. Hallhattak-e ennél nagyobb dolgot? Még nagyobb megpróbáltatás volt abban, hogy tudták: Ő Isten Fia, s ezért mélyen megzavarodhattak, és mondhatták: „Ó, Uram, mindenható Isten, miért kényszerül menekülni a Te Fiad? nem tudnád őt itt megvédeni?” Nehéz volt az is, hogy egy távoli országba kellett menniük, amelyről semmit sem tudtak, úttalan utakon, amelyek nehezek voltak Miasszonyunknak fiatalsága miatt és Józsefnek kora miatt, és az édes Gyermek miatt is, aki még nem volt két hónapos, s akit vinniük kellett. Idegen földön kellett vándorolniuk, szegényen, minden nélkül. Tehát, ha szenvedsz, légy türelmes. Mindezek okok a bűnbánatra. Ne gondold, hogy Ő olyan kiváltságot fog adni neked, amilyent nem adott Magának vagy az Ő anyjának.


IRODALOM

Végül elmélkedj az Úr kegyességén, mikor ily korán és ekként kellett elszenvednie az üldöztetést. Menekülve, kiűzve szülőföldjéről, kegyesen megbocsátotta azt a bűnt, ami egy pillanat alatt tönkretehette volna. Mélységes ez az alázat és nagy ez a türelem. Nem akart erővel vagy hatalommal ellenszegülni, hanem meneküléssel kerülte el, hogy rosszat tegyenek vele. Nekünk hasonlóan kell cselekednünk azokkal, akik harcolnak ellenünk, ellenkeznek velünk, vagy üldöznek bennünket, ellenállás nélkül, nem kívánva bosszút állni rajtuk, hanem türelmesen elviselve őket és megbocsátva vétküket, sőt imádkozván értük, ahogyan az Úr mondja az Evangélium más helyén. Tehát az Úr menekült szolgájának vagy inkább az ördög szolgájának orcája elől. Őt Egyiptomba vitte a nagyon fiatal és gyengéd anya meg a koros, szent József, vad utakon, sötét, sziklás és nehezen járható, kusza erdőkön, lakatlan helyeken át – nagyon hosszú utazás. Azt mondják, hogy futároknak tizenhárom vagy tizenöt nap lenne, nekik talán két hónapba vagy még többe telt. Azt is mondják, hogy a pusztaság útján mentek, amelyen Izrael fiai haladtak át, s amelyen negyven évet töltöttek. Hogyan vittek magukkal élelmet? És hol pihentek meg és töltötték az éjszakát? Abban a pusztaságban nagyon ritkán találtak házat. Szánd őket, mivel ez nagyon nehéz, nagy és hosszú megpróbáltatás volt őnekik is, a gyermek Jézus számára is. Kísérd el őket, és {237} segíts vinni a Gyermeket, és szolgálj nekik minden módon, ahogyan csak tudsz! Ne tűnjék olyan nagy erőfeszítésnek, hogy vezekeljünk magunkért, ha átvettük ezeket a fáradozásokat, s ily gyakran. Nem foghatok bele abba, hogy elmondjam, mi történt velük a pusztaságban és az úton, mivel nagyon kevés hiteles dolog ismert. Amikor beléptek Egyiptomba, annak az országnak valamennyi bálványa leomlott és összetört, ahogyan Izajás megjövendölte. Egy Huiusmopolis 11 nevű városba érkeztek, béreltek egy kis házat, és hét évig ott éltek mint vándorok és idegenek, szegényen és szűkölködve. Itt egy szépséges, jámbor és szenvedélyes elmélkedés következik. Gondold meg alaposan a következő dolgokat! Hogyan éltek meg mind ez idő alatt, vagy talán koldultak? Azt olvassuk, hogy Mária a maga és a Fia szükségleteiről orsóval és tűvel gondoskodott; a világ Úrasszonya pénzért varrt és font, a szegénység iránti szeretetből. Mélységesen szerették a szegénységet, és halálukig hűek maradtak hozzá. Vajon Mária nem járt-e házról házra, kelméért vagy fonnivalóért könyörögve? Szükséges volt, hogy tudtul adja a szomszédságban, másként munka nélkül maradt volna, mivel a többi asszony nem tudhatta. De amikor megtudták, adtak neki varrni- és fonnivalót. Amikor a gyermek Jézus ötéves volt, nem lett-e Anyjának követe, kérdezősködvén, nincse valami munka, amit Ő elvégezhetne? Bizonyára, mivel Máriának nem volt más szolgálója. Nem Ő vitte-e vissza az elvégzett munkát, és kérte a fizetséget anyja számára? Nem szégyen-e ez Őrá, a gyermek Jézusra, a magasságos Isten Fiára? És Anyjára is, aki küldte Őt? Mit mondjunk, ha olykor, amikor visszavitte a munkát, és kérte az árát, némely szemtelen, veszekedős, nagyszájú vagy nagyhangú asszony rosszindulatúan válaszolt, elvéve a befejezett munkát és elzavarva Őt fizetség nélkül, és Neki üres kézzel kellett hazatérnie? Ó, mily sok különféle igazságtalanság érte ezeket az idegeneket! De az Úr nem azért jött, hogy elkerülje, hanem hogy fogadja őket. Mit mondjunk, ha olykor éhesen tért haza, mint más kisgyerekek, és kenyeret kért az anyjától, s neki nem volt mit adnia? Máriát ez és a hasonló dolgok mélyen elszomorították. Édes Fiát szóval és tettel ahogy csak tudta, megvigasztalta, és bizonyára maga nem evett, csak megőrizhesse az ételt Fia számára. Elgondolhatod ezeket és más dolgokat a gyermek Jézusról. Alkalmat adtam neked, és te részletezheted, és követheted, ahogyan neked tetszik. Légy te is gyermek a gyermek Jézussal! Ne tartsd méltatlanoknak az alantas dolgokat s azt, ami gyermekesnek tetszik a Jézusról való szemlélődésben, mert mindez felkelti az áhítatot, növeli a szeretetet, felébreszti a hevülést, kiváltja az együttérzést, segíti a tisztaságot és egyszerűséget, táplálja az alázatosság és a szegénység erejét, megőrzi a közvetlenséget, szilárdítja és növeli a reményt. Nem emelkedhetünk fel a legfőbb dolgokig, mivel az, ami Isten számára balgaságnak tűnik, nagyon bölcs az emberek számára, és ami előtte gyenge, a mi számunkra nagyon erős. 12 Kitűnik, hogy az e dolgokról való szemlélődés elűzi a fennhéjázást, lerombolja a kívánságokat, és megzavarja a léhaságot. Látod, mennyi jó született belőle? Ezért, ahogyan mondtam, légy gyermek a Gyermekkel, {238} s miközben Vele, aki növekedni kezd, idősebb leszel, mindig megőrzöd az alázatosságot. Kövesd Őt, ahová csak megy, mindig az Ő arcát nézve. Észrevetted a fent mondott dolgokban, mennyire telve volt az ő szegénységük nehézséggel és szégyennel? Ha Mária rászorult, hogy kezének munkájával keresse meg az ennivalót, mit szóljunk a ruhákról, ágyneműről és más szükséges háztartási dolgokról? Nem voltak nekik különleges, fölösleges vagy hívságos dolgaik. Ezek ellenkeznek a szegénységgel, és az, aki szereti a szegénységet, még akkor sem akarja birtokolni őket, ha tehetné. Az Asszony, akármin dolgozott is, csinált-e kedvtelésből valami cifraságot? Nem! Ezeket olyanok csinálják, akik nem törődnek azzal, ha vesztegetik az időt. De ő olyan szegény volt, hogy nem tudott és nem akart hiú elfoglaltságra időt szánni, s nem is kellett neki ilyen munka. Ez nagyon veszélyes bűn, különösen olyanoknak, amilyen te vagy. Akarod tudni, miért? Először is emlékezz arra, hogy azt az időt, ami Isten dicséretére adatott, nem jól használod, ha hiú dolgokat csinálsz, léhaságokat, amelyek a szükségesnél sokkal több időt kívánnak.13 És ez Heliopolis. A Pseudo-Matthaeus apokrif evangéliumának szövegében: Hermopolis. Az apokrif evangéliumok egyik kedvelt témája az evangéliumi történet hézagának kitöltése Jézus gyermekségének elbeszélésével. 12 1Kor 1,25. 13 Vö. Clairvaux-i Szent Bernát Apológiájának fejtegetéseivel a szerzetesekhez nem méltó, az elmélkedést akadályozó, világi hívságokról: 90. skk. ll. 11


IRODALOM

nagy ördög. Másodszor, mivel ez üres hiúság forrása annak, aki csinálja. Mily gyakran nézegeti, és mérlegeli elméjében, még ha nem dolgozik is, és szent dolgokkal kellene foglalkoznia, úgy, hogy ha jól dolgozik, nagyra tartja magát, és azt szeretné, hogy munkája után ismerjék! Harmadszor, mivel ez annak, aki a munkát csinálja, hiúság forrása, és ezért a hiúság tüzére olajat önt, s nagyobb lánggal égeti. Amennyire a durva és piszkos dolgok az alázatosságot táplálják, ezek a hiúságot táplálják. Negyedszer, mivel ez ok arra, hogy a lélek Istentől elragadtassék, aszerint, ahogyan Szent Gergely mondta: „Minél inkább elszakad valaki az égi szeretettől, annál alantasabban gyönyörködik.”14 Ötödször, mivel ez a szem kívánsága, ami annak a három érzéknek az egyike, amelyekre a föld minden bűne vonatkozik. Ezek a hívságos dolgok senkinek nincsenek hasznára, mert megbotránkoztatják a szemét annak is, aki készítette őket és annak is, aki gyakran hordja vagy használja őket. Hatodszor, mivel ezek mások becsapására és tönkretételére valók. Azok, akik e dolgokat szemlélik, sokféleképpen botránkozhatnak meg, vagy rossz példát kapván, vagy élvezettel nézegetve őket, vagy hasonló dolgokra vágyakozva, vagy mert ítélkeznek, tetszelegnek vagy elcsábulnak. Gondold meg hát, Istent mily gyakran botránkoztathatják meg, amíg ezt a különcséget és hívságot el nem törlik. És ő, aki a munkát csinálta, mindezeknek az oka. Ezért, ha én arra kérnélek, hogy csinálj ilyen dolgokat nekem, vagy ha tudnád, hogy én szívesen használnám őket, te ne csináld, mert nincs bocsánat a bűnbe való beleegyezésre, és minden módon kerülnünk kell, hogy Istent megbotránkoztassuk. Mennyivel inkább megbotránkoztatod, ha a magad akaratából csinálod, inkább kívánva tetszeni a teremtménynek, mint a Teremtőnek! Tegyék mindezt azok, akik világi életet élnek; ezek a dolgok világi díszek és istenkáromlások. De meglepetve látom, hogy azok, akik tiszta lelkiismerettel akarnak élni, ilyen dolgokat merészelnek csinálni, és le akarnak alacsonyodni hozzájuk. Látod, mennyi ördög jön a különcségből. És van egy még rosszabb ördög is, hogy a különcség {239} egyenesen ellenkezik a szegénységgel, és ez az eddigi érveken kívül a hiú, üres és állhatatlan lélek jele. […] XLV. Márta és Mária szolgálatáról, továbbá a szemlélődés rendjéről és arról, hogyan van annak két része Egyszer az Úr Jézus betért Bethániába, Márta és Mária házába, s ők tisztelettel és nagy örömmel fogadták, mivel mély érzéssel szerették őt. És Márta, aki az idősebbik volt, rögtön szorgoskodott, hogy méltó vacsorát készítsen az ő és tanítványai számára. Mária az Úr lábaihoz telepedett, és mivel az Úr soha nem maradt közömbös, hanem szokása szerint az örök élet igéit mondta, állhatatosan hallgatta, szavaiban jobban gyönyörködött annál, hogysem el lehetne mondani, és semmi mással nem törődött. De Mártát ez zavarta, és azt kérte, küldje el őt az Úr, hogy segítsen neki az előkészületekben; ám más ítéletet kapott, és azt hallotta, hogy Mária a jobbik részt választotta.15 Mária, aki elmerült az Úr igéiben, nővérének hangjára mintegy álomból riadt fel. Féltette békességét, és arcát a föld felé fordítva hallgatott, de az Úr válasza után biztonságosabban és vidámabban ült. Amikor elkészült az étel, az Úr abbahagyta a beszédet, és ő tüstént felkelt, és vizet adtak az Úr kezére, s ő előtte maradt, ettől kezdve hűségesen szolgálva őt. Gondosan figyelj az Úrra, aki alázatos és kegyes az ő tanítványaihoz az asztalnál, lásd azokat, akik gyengéden szolgálják őt meg a többi szép dolgot. Tudnod kell: a szentek azt mondják, hogy ez a két nővér a két életet ábrázolja, a tevékenyt és a szemlélődőt, amit tárgyalni hosszú lenne. De mivel azt hiszem, hogy később egy hosszú értekezést kell adnom neked, most írnom kell valamit arról, ahogyan Szent Bernát bőségesen tárgyalja különböző helyeken, mivel ez nagyon hasznos, lelki és szükséges. Eszerint folytonosan két életet élünk, és gyakran nem tudjuk, melyik élet a követendő nekünk, ami nagy veszedelem és nem kis bűn, különösen azoknak, akik szerzetesi életet élnek. Tehát a tevékeny életet Márta jelenti, de abból, amit Bernát mondásaiból merítek, kitűnik: a tevékeny életnek két része van. Az első az, amellyel mindenki a maga javára cselekszik, különösképpen megjavítva és megtisztítva magát a bűnöktől, és betöltve magát az erényekkel, és ez másodsorban felebarátja javára is van, az igazságosság cselekedetei révén meg a jámborság és a szeretet szolgálatai által. A második rész az, ha valaki gyakorlatát főképpen felebarátjának hasznára fordítja, még ha ez az ő nagyobb érdemére van is, vagyis ha kormányozza, tanítja és segíti a többieket a lelkük üdvében, mint a főpapok és a prédikátorok. És a tevékeny életnek e két része között van a szemlélődő élet, úgyhogy ezt a rendet kell tartani: először, ha valaki gyakorolja magát és fáradozik az imádságban és a szent írások tanulmányozásában és a közös életben más jó cselekedetekben és szolgálatokban, kijavítva a bűnöket és erényt szerezve; a második lépésben szemlélődésben nyugszik, keresve a lélek magányát és minden erejével egyedül Istenre figyelve; a harmadikban az erény fent említett két gyakorlása által heves lesz, megtelik és megvilágosodik az igazi bölcsességgel, {240} s mások megváltásával törődik. Először, amint említettem, szükséges, hogy a tevékeny, vagyis az első részben az elme megtisztuljon, tisztává és erőssé váljék az erény gyakorlása által. Azután a szemlélődőben kell alakulnia, megvilágosodnia és tanulnia. Ezután biztonságosan fordulhat mások javára és hasznára, és segítheti őket. Hogy ez a helyes sorrend, azt ez a hely bizonyítja, és először is, mint Bernát mondja, a tevékeny élet megelőzi a szemlélődőt. L. A szemlélődés három fajtájáról 14 15

Nagy Szent Gergely, Homelia XXX. in Evangelium: PL, LXXVI, 1221. Lk 10,38–42.


IRODALOM

Tudnod kell, hogy a szemlélődésnek három fajtája van. A két fontosabbik azoknak való, akik tökéletesek, a harmadik a tökéletlenek számára való. Kettő van a tökéleteseknek; ezek: a szemlélődés Isten fenségéről és a szemlélődés a mennyei udvarról. A harmadik a kezdőknek való, azoknak, akik nem tökéletesek a Krisztus emberségéről való szemlélődésben, amiről ebben a könyvecskében írok neked. És ezért ezzel kell kezdened, ha fel akarsz kapaszkodni a legmagasabbhoz, másként nem tudsz olyan magasra emelkedni, hanem le fogsz esni. Innen láthatod, mennyire szükségesek számodra ennek a könyvecskének a tanításai. Soha nem tarthatod képesnek magadat, hogy Isten legfőbb dolgaihoz felemelkedjél, ha ebben nem gyakorolod magad hosszan és szorgalmasan. Bernát erről az Énekek éneke 62. beszédében szól: „A szemlélődésnek két fajtája van: az egyik a mennyei város állapotáról, boldogságáról és dicsőségéről, arról, hogy mivel van elfoglalva a mennyei polgárok serege, vagy tevékenységben, vagy nyugalomban; a másik e város Királyának fenségéről, örökkévalóságáról és istenségéről. Az első állapot egy laza kövekből álló fal, vagyis gyengeség. A második állapot sziklából van, vagyis erősség. De erről az állapotról azt mondják, hogy minél erősebben ásunk, annál boldogítóbb az a jobb íz, amit kapunk. De mivel e világ minden része felől még vájni kell ezt a sziklát, az Egyház nem jöhet el, mivel aki az Egyházban van, nem mind képes arra, hogy lássa az isteni akarat szentségeit, vagy hogy megértse magában Isten mélységét, ahogyan tudjuk róla, hogy nemcsak a szikla üregeiben lakik, hanem a laza kőfal hézagaiban is. Ezért azok, akik nem tökéletesek, bizonyára megkísérelik, hogy keressék és megértsék az isteni bölcsesség titkait, amelyeket a lelkiismeret tisztasága és az értelem élessége által tehetnek és remélhetnek. Vagyis ezek a szikla üregeiben és még a fal hézagaiban élnek, úgyhogy azok, akik vagy nem jól vájnak, vagy nem mernek a sziklában vájni, vájhatnak a falban, megelégedvén azzal, hogy elméjükben a szentek dicsőségén szemlélődnek. Ha pedig valakinek ez a dolog sem lehetséges, prédikáld neki és állítsd elé Jézus Krisztust és a keresztre feszített Krisztust, hogy nagy erőfeszítés nélkül hatolhasson a sziklának a hasadékába, amivel nem tette próbára magát. A zsidók próbára tették magukat ezekben a dolgokban, és ő be fog lépni a hitetlenek fáradozásaiba, úgyhogy hívővé válhat. És ne engedd, hogy az, aki meg van híva, hogy belépjen, attól féljen, hogy ki fogják űzni. A próféta mondja: Menekülj a kősziklák közé, és rejtőzz a porba a rettenetet keltő Úrtól, fölségének dicsősége elől.16 Ez a gyenge és állhatatlan {241} léleknek is megmutatja a mélyedést, ahol elrejtőzhetik, amíg megerősödik és oly nagyra nő, hogy lyukakat fúrhat magának a sziklába, miáltal behatolhat a lélek ereje és tisztasága által az isteni igében rejlő dolgokhoz. És ha a földre gondolunk, amiről mondatik, hogy kezemet és lábamat összekötözték,17 nem lehet kétségünk afelől, hogy a sérült lélek, amely a vájatban él, hamarosan egészséges lesz. Mi olyan hatásos a lelkiismeret sebeinek ápolásában és az elme fényességének megtisztításában, mint a folyamatos elmélkedés Krisztus sebein? De mindaddig, amíg meg nem tisztul és meg nem gyógyul, nem tudom, hogyan lehetne alkalmazni azt, ami így szól: »mutasd meg arcodat, hadd halljam hangodat«.18 Végül is milyen az, akinek azt parancsolják, hogy rejtse el arcát oly nyíltan, mintha megmutatná, vagy hogy emelje fel szavát? Azt mondja: rejtőzz a porba.19 Miért? Mert nem szép az arca, vagy nem méltó, hogy lássák. De ha azáltal, hogy a kivájt földben lakik, annyira jutott a belső szemének gyógyulásában, hogy felemelt arccal szemlélheti Isten dicsőségét, akkor ő, aki lát, bizalommal és szép arccal fog beszélni azokról a dolgokról, amelyeket Isten fényében érthet meg. Nem láthatná ugyanazt a dolgot, ha nem lenne fényes és tiszta, és így nem alakult volna át a képmásává annak a fényességnek, amelyet lát. Különben, mert nem hasonló, hátat fordítana, mert taszítaná a szokatlan ragyogás. Ezért, ha a tiszta nézheti a tiszta igazságot, akkor a Vőlegény kívánni fogja, hogy lássa az arcát, és hallja a hangját.”20 Eddig Bernát szavai. Láthatod, mennyire szükséges a Krisztus életéről való elmélkedés, mivel ez a nagy tekintély megmutatja, hogy ha nem tisztulsz meg, soha nem leszel képes arra, hogy felérj Isten legmagasztosabb dolgaihoz. Ezért légy buzgó, és gyakorold magadat szorgosan és szüntelenül. Láthattad azt is, hogy milyen a szemlélődés három fajtája, azaz Krisztus emberségéről, a mennyei udvarról és az isteni fenségről. Tudnod kell, hogy ezek mindegyikében az elme kétféle szintje van, vagyis értelmi és érzelmi. Erről Bernát így szól a 49. beszédben: „A szent szemlélődésnek kétféle magassága van, az egyik az értelemben és a másik az érzelemben; az egyik a fényben, a másik a hevületben; az egyik a cselekvésben, a másik az áhítatban. A fő bizonyosan az érzelem, a szeretettől és a szent áhítattól betöltött kebel és a buzgósággal teli nagy lélek vagy nagy hevület, s ezekről azt tartják, ha nem is tökéletesen, hogy a borospincékből erednek.”21 Eddig Bernát szavai. Ebbe a három fajtába nem leszel bevezetve, ha nem tudod, hogyan lépj be, csak ha először Krisztus emberségéről elmélkedsz, amit ebben a könyvecskében kapsz meg. Ezért tanulj Bernáttól ebben és más dolgokban is! (Elmélkedések Krisztus életéről: Meditations on the Life of Christ, An illustrated manuscript of he Fourteenth Century, Paris, Bibliotheque Nationale, Ms. ital. 115, translated by Isa RAGUSA, Princeton, 1961, 65 skk., 245 skk.)

Iz 2,10. Zsolt 22(21),17. 18 Én 2,14. 19 Iz 2,10. 20 Sermo LXII in Cant. 21 Sermo XLIX in Cant. 16 17


IRODALOM

{242}

2. KÖLTÉSZET 2.1. 2.1.1. Balderich (Baudry) bourgeuil-i apát (Verse Adele grófnőhöz: lásd 154. skk. ll.)

2.1.2. A Róka regénye (lásd 157. sk. l.)

2.1.3. Albrecht von Scharfenberg (Az ifjabb Titurel: lásd 125. skk. ll.)

2.1.4. Guillaume de Lorris (A Rózsa regénye: lásd 129. sk. l.)

2.1.5. Dante Alighieri (Isteni Színjáték: lásd 166. l.) A rühösök „[…] De ha kérded, ki jár kezedre itt Siéna ellen, megfelel tenéked arcom, csak élesítsed szemeid, s Capocchiót meglátod, hogy mivé lett. Alchimiával érceket koholtam emlékezhetsz, ha jól sejtem kiléted, a természetnek mily hű majma voltam.”22 (Babits Mihály fordítása)

(Pokol, XXIX, 133–139) Képek a márványpadlón S szólt költőm: „Nézz le, hol lábaid járnak; talán könnyebbségére lesz utadnak talpaid ágyát itten megcsodálnod.”23 Mint földbeásott sír a burkolatnak kövén, hogy emlék maradjon, kivésve földi kivoltát hordja a halottnak,24 {243} s sokak szemébe könnyeket igézve emlék-fulánkkal szurdogál25 – azonban csak hű szivet sarkantyuz szenvedésre: A természet majma, mert utánozza. Az alkimista munkájának elnevezésére ugyanaz a kifejezés szolgál, mint a művészi realizmus jelölésére: ő is a teremtés munkáját utánozza. 23 A gőg történelmi példáit Dante márványpadló vésett képeiként írja le. A fiktív műtárgyleírás példája. 24 Technikai leírás: a padlóba illesztett vésett sírlapra utal, amelynek feladata az elhunytak emlékezetének (memoria) felidézése. 25 Az emlékezés (rimembranza) fullánkja (puntura) fájó – ahogyan a passió képeinek látása is hasonló érzést (compunctio) kelt a szemlélőben. 22


IRODALOM

úgy, s több hűséggel minden csöpp izomban – több művészettel – láttam ott faragva26 a hegyből ugró útat egy huzamban. […] Hol van a véső, hogy vonalat-árnyat, vagy ecset, ílyet, hűn utánna húzzon,27 milyet bármely nagy művész megcsudálhat? 28 Élő az élő, holt a holt a rajzon;29 többet valóság30 látója se lát, mint én, ki rajt járok, s fejem lehajtom.31 Csak hadd emelje gőgje homlokát más Éva-fi, s a földre le se nézzen, ahol meglátná útja nyomorát! – (Babits Mihály fordítása)

(Purgatórium, XII, 13–24, 64–72)

2.1.6. Francesco Petrarca (LXXVIII. szonett: lásd 170. sk. l.)

2.1.7. Francois Villon (Ballada […] anyja kérésére: lásd 31. l.)

3. VILÁGI PRÓZAIRODALOM 3.1. 3.1.1. Giovanni Boccaccio (Dekameron: lásd 166. l.) Talán lesznek közöttetek olyanok, kik azt mondják, hogy ímez novellák megírásában túlságos szabadsággal éltem, mivel oly dolgokat adtam néha hölgyek szájába, vagy olyasmiknek meghallgatására késztettem őket, miket mondani és hallgatni tisztességes hölgyekhez nem illendő. Ezt kereken tagadom, mert nincs oly Azaz: a költő ennél is nagyobb hasonlósággal, mesterien ábrázolva (di miglior sembianza secondo l’artificio, figurato) látta mindezt az úton. 27 Az említett szerszámok: ecset (pennel[lo]) és író- (rajz-)vessző (stile); az ábrázolás tárgyai: árnyék (ombre) és vonalak (tratti); az ábrázolás maga: utánrajzolás, azaz másolás, de egyben (portrészerű, vö. portraiture) hű visszaadás (ritrarre). 28 Pontosan: minden művelt elmét ámulatba ejt (mirar farleno ogn’ingegno sottile), azaz a művészet értékelése hozzáértés, műveltség kérdése. Mint Petrarca végrendeletében is, itt sem csak szakértelemről van szó. Ez a műveltségeszmény fejeződik ki Vergerio nevelési programjában is. 29 Élőnek vagy holtnak tűntek (parean): a realisztikus ábrázolás nemcsak az elevenség felidézésére képes, hanem minden tárgyat állapotának megfelelően tud utánozni. – E Dante-hely magyar irodalmi visszhangja (mely egyben a Baudry bourgeuil-i apát leírta hímzéseket: „Fekete a zászló; de a gyászos falra / Selyem, arany, ezüst fonállal kivarrva…” és Cola di Rienzo propagandaképeit is felidézi): Arany János, Daliás idők (Második dolgozat, 1853–1855), negyedik ének, 7, Kont Miklós zászlóiról: 26

Mindezt a királyné szűzei ekképen Hímzék a selyemre, négy mesteri képen: Sem a holton élő, sem az élőn holt tag, – Minden íz, hajlás, úgy eltanálva voltak.

Il vero: a művészi ábrázolás mintaképe a valóság, ennek túlszárnyalása a művész becsvágya. A gőg képei alázatra indítanak. Padlón vannak ábrázolva, melyet lábak tapodnak (vö. Clairvaux-i Szent Bernát Apológiájának drasztikus megjegyzéseivel az ilyen ábrázolásokra váró megaláztatásokról). 30 31


IRODALOM

tisztességtelen dolog, mely tisztes szavakkal elmondva bárkinek botránkozására lehetne; s én hiszem, hogy tisztes illendőséggel mondottam el itten e dolgokat. De feltételezvén, hogy igazok van (mivel nem akarok vitába szállni veletek, hiszen fölém kerekednétek), mondom, számos bizonyság vagyon kezem ügyében megfelelnem, miért cselekedtem ekképpen. Mindenekelőtt ha némelyikben {244} van efféle, azt megkívánta a novellák minéműsége, és ha értelmes emberek igazságos szemmel megvizsgálják ezeket, nyilván megismerik, hogy (hacsak nem akartam kivetkőztetni mivoltokból) másképpen nem lehetett ezeket elbeszélnem. És ha talán van is némelyikben egy-egy kis rész, egy-egy szabadszájú kiszólás, mely talán nincs ínyökre a szemforgató asszonyoknak, kik inkább a szavakat, mint a cselekedeteket mérlegelik, s inkább igyekeznek jóknak látszani, mint jók lenni, arra azt felelem, hogy ezeknek leírása nem lehet nagyobb becstelenség rám nézve, mint amekkora becstelenség általában férfiakra és nőkre, hogy lépten-nyomon efféle szókat használnak: lyuk, cövek, mozsár és mozsártörő, kolbász, hurka és sok más effélét. Nem is szólván arról, hogy tollamat is megilleti annyi szabadság, mint a festőnek ecsetjét, ki lefesti Szent Mihályt, amint a kígyót, és Szent Györgyöt, amint a sárkányt megsebesíti kardjával avagy lándzsájával, ahol tetszik neki; de erről nem is szólván, Krisztust férfinak, Évát nőnek festi és Annak, ki az emberi nem üdvösségeért kereszthalálra szánta magát, néha egy szeggel, néha pedig kettővel szegezi lábait a kereszthez. (Révay József fordítása) (Dekameron, Zárófejezet)


11. fejezet - TÖRTÉNETÍRÁS {245}

1. ANNALESEK 1.1. 1.1.1. Cambrai (Feljegyzés a cambrai-i egyház szentjeiről: lásd 48. l.)

1.1.2. Auxerre (Az auxerre-i püspökök tettei: lásd 117. l.) Chalons-i Hugó idején1 Auxerre városát végzetes tűz pusztította, s ekkor Szent István első vértanú főtemploma teljesen összeomlott. Ezt mindaddig ugyanez a püspök kezdte újjáépíteni versengve [ti. a régivel] nagyobb körüljáróval és a kripta görbületével, négyszögletes kövekkel, mivel azelőtt gyengébb anyagból volt és apró kövekből. Mikor pedig már magasabban emelkedett a templom épülete, megint kigyulladt a város, de a templom új munkája sértetlen maradt. […] Goffridus püspök,2 Hugó nevers-i vicecomes fia […] az elpusztult templomot rövid idő alatt gerendákkal és tetőcserepekkel restaurálta ernyedetlen szorgalommal és gondoskodással, ácsokat és segédeiket meg más munkásokat fogadva. Öt ablakot pedig, amelyek a felső szentély boltozatánál vannak, elosztott a házából való hívei között, hogy mindegyik üvegezze be a magáét, arra pedig káplánját kérte, hogy csináltassa meg a hatodikat, amelyik mindegyiknél nagyobb és fontosabb, s amelyik Szent Sándor oltárát világítja meg. Nem volna igazságos, ha hallgatnánk a szentély zárófalának koronájáról, amire szent püspökök arcképei vannak festve. Kiválasztott továbbá káptalanjának belegyezésével és hozzájárulásával egyeseket, akiket kanonokokká tett: egy csodálatos ötvöst, egy tanult festőt, okos üvegművest és másokat, akiknek mindegyike a maga mesterségében képességei szerint szolgálta. {246} […] Az auxerre-i születésű Humbaud püspök3 a templom régiségtől tönkrement és roskadozó tetőzetét új zsindelyekkel renoválta, a templomnak a Szent Sándor-oltár fölött elhelyezett tornyát csodás és magas fatetőzettel emelte fel. A szentély felett lévő másik tornyot is befedette négyszögletes kövekkel, nehogy, ha véletlenül tűz ütne ki, harangjait eleméssze, vagy esetleg a hó és a jeges esők tönkretegyék és -rombolják. Négy ablakot is, melyek a főoltárt világítják meg, csodálatos munkával üvegeztetett, a templom elülső részében is 23at, a kórusnál pedig kettőt üvegeztetett. A templom ékességére vászonfüggönyt is adott, emlékezvén arra, amit a zsoltáros mond: Uram, szeretem a te házadnak ékességét, és a te dicsőséged hajlékának helyét,4 és egy másikat, amelyik ünnepnapokon a templom falát díszíti, s amelyen királyok és császárok képei vannak festve. A templom fejét is csodálatos és becses festménnyel díszítette Szent István oltára felett, ugyanígy a kriptában a Szentháromság oltárát felül és lent festményekkel díszítette, és a másik kriptában Szent Miklós oltárát a Megváltó, valamint Szűz Mária és Szent János evangelista festett képével tette méltóvá. 5 999–1039. 1052–1076. 3 1087–1114. 4 Zsolt 26(25),8. 5 Az auxerre-i kripta középső kápolnájának boltozatán maradt meg freskódísz: Krisztus drágakövekkel kirakott kereszt közepén, fehér lovon, a négy sarokmezőben pedig lovas angyalok. A freskó valószínűleg nem a Humbaud által készíttetett kifestéshez, hanem a kripta későbbi, XII. századi díszéhez tartozik. 1 2


TÖRTÉNETÍRÁS

[…] Hugó6 a clunyi területen lévő Montaigu várából származott. Valamikor egy szokatlanul heves széltől a Szent István-templom egy fatornya mindenestül a püspöki házra dőlt az éj csendjében, miközben a püspök aludt; a gerendák és fadarabok áthatoltak a ház fedelén mindenfelé a püspök ágya körül, sőt keresztben is, megkímélve a szent férfiút minden sérüléstől. Új, tágas püspöki házat építtetett kőből, és cseréppel fedte, és a háznak a kelet felé néző részén valamilyen erkélyt építtetett, amit köznyelven logie-nak neveznek. Ez igen gyönyörűséges kinézésű, szépséges oszlopok díszítik, a város falain fölül van, s onnan a folyót is látni lehet lent, meg a szőlőket és szántóföldeket. […] Guillaume de Toucy püspök7 Szent István egyházát a tető alatt mindenfelől míves kőtáblák sorával vette körül, elöl és hátul oromzatot csinált a hozzájuk tartozó üvegablakokkal, a déli tornyot újonnan megerősíttette és szép cseréptetővel ékesítette; az egész egyházat befedette új deszkákkal, gerendákkal, cserepekkel, melyek részben ólomból voltak. […] [Noyers-i Hugó]8 bölcsességben pedig kiemelkedő volt, teendőiben kitartó, a bölcsek között még bölcsebb, erőteljes szónok, annyira tanult és éles elméjű, hogy {247} bármelyik szabad vagy mechanikai művészetben oly könnyen képes volt a tárgyhoz alkalmas szavakat találni, mintha teljes tudással rendelkeznék benne.9 Gyakran örvendett a lovagok látogatásának, s a hadtudományokról szívesen társalkodott velük. Ezért sűrűn újraolvasta Vegetius Renatust is, aki erről a tudományról szól, s ebből sok tudós dolgot javasolt a lovagoknak. (Az auxerre-i püspökök tettei: MORTET, XXV. sz., 92 skk.)

1.1.3. St. Blasien (a kolostor halotti évkönyvei: lásd 50. l.)

1.1.4. St-Trond-i Rudolf (a st-trond-i annales: lásd 25. sk. l.)

2. KRÓNIKÁK 2.1. 2.1.1. Raoul Glaber (A történelem öt könyve: lásd 46. l.) I. könyv, 1. fejezet. Az isteni négyességről. Isten, a mindenségnek alkotója sokféle figurával és formával különböztette meg mindazt, amit teremtett, hogy azáltal, amit a szemek látnak és a lélek megért, emelje fel a tudós embert az Istenség egyszerű belátásához. E dolgok felkutatásában és megismerésében pedig először a görög atyák tűntek ki mint egyetemesen mértékadó bölcsek. Mivel pedig ahogyan sokféle dologban gyakorlott érzékekkel rendelkeztek, éppúgy bizonyos négyességeknek a szemléletében is, amely által e jelen alsó világ és az eljövendő világ által megérthető a fenti. A dolgoknak a négyességei pedig, amelyekben önmagába fordul vissza, az Őt szemlélők elméjét is, értelmét is megvilágítják. Tehát négy evangélium van, amelyek elménkben a magasabb világot alkotják. Ugyanennyi elem van, amelyek azt a titkot teszik ki. Négy olyan erény is van, amelyek előbbrevalóak a többieknél, minket pedig csodálata által a többire tanítanak. Ugyanilyen okból van a testnek négy érzéke, leszámítva a tapintást, amely a többi, finomabbnak szolgál.

1116–1136. 1167–1181. 8 1183–1206, lásd: 117. l. 9 Az auxerre-i székesegyház gótikus újjáépítésére – a régi kripta megőrzésével – 1215-től került sor (lásd a 117. lapon Hugó tetteinek ismertetésénél). Az új szentélyt 1230 táján már befejezték, az 1234-ben elhunyt Henri de Villeneuve püspököt már itt temették el. 6 7


TÖRTÉNETÍRÁS

(A történelem öt könyve: PL, CXLII, 613)

2.1.2. Helgaud (Róbert király krónikája: lásd 49. sk. l.) {248}

2.1.3. Dijon (A St-Bénigne krónikája: lásd 26. és 32. l.) Hivatalba lépése után a hatodik évben Vilmos apát Rómába ment az apostolok küszöbéhez. […] Végül is hazájából, vagyis Itáliából sokan kezdtek hozzá seregleni. Egyesek a tudományokban igen jártasak, mások a különféle mesterségekben tanultak, […] akiknek tudománya és leleménye igen sokat használt ennek a helynek. Tehát naponta növekedett az ő vezetése alatt élő szerzetesek sokasága. A tiszteletre méltó Vilmos apát idején a templom épületét egészen megújították, s eközben a bazilika csodás munkájára a püspök úr adta a költségeket, hozatta mindenfelől a márvány- és kőoszlopokat, s a tisztelendő apát mestereket hozatott, és irányította a munkát, s így verejtékezvén, az istentisztelethez méltó templomot építettek. Ennek a mesteri műnek a formáját és finomságát nem hiábavaló írásban felmutatni a kevésbé tanultaknak, mivel sok titkos értelemmel készült dolog látható benne, melyek inkább isteni sugallatnak, mint valamely mester jártasságának tulajdoníthatók. {249}

DIJON, A ST-BENIGNE APÁTSÁGI TEMPLOM REKONSTRUKCIÓJA, KRIPTA ÉS FÖLDSZINT (BULLETIN MONUMENTAL, 1980 NYOMÁN)


TÖRTÉNETÍRÁS

DIJON, A ST-BENIGNE APÁTSÁGI TEMPLOM REKONSTRUKCIÓJA (BULLETIN MONUMENTAL, 1980 NYOMÁN) Ezt a templomot pedig az Úr megtestesülésének ezeregyedik évében, a tizennegyedik indictióban, április 16-án alapították. Hosszúsága kétszáz könyöknyi, szélessége pedig ötvenhárom, a magasságáról pedig a következőkben megfelelően lesz szó. Ekként az imádság alsó háza, amelyben Szent Benignus vértanú szentséges testét tiszteljük, majdnem ugyanolyan méretű, mint a felső, és száznégy oszlop támasztja. Ez T betű alakjára elrendezve, négy sorban elrendezett tizenkét oszloppal, hosszúságban és szélességben egyenlően terjeszkedik ki; magasságban pedig tízkönyöknyire emelkedik, s mindkét felől titkos előterei vannak. Ebben öt oltár van: az első magának Szent Benignusnak a tiszteletére szentelve, a másik Szent Miklós és minden hitvalló emlékére, a harmadik Szent Paschasia szűz és minden szüzek tiszteletére, a negyedik Szent Iréneusz és minden vértanúk tiszteletére, az ötödik a hitvalló szentek, János és Sequanus apátok meg Szent Eustadius pap nevére. {250} Ehhez a valamivel előbb leírt alsó kriptához napkelet felől kerek alaprajzú kápolna csatlakozik, amelyet hat ablak fénye világít meg, s amelynek átmérője harminchét könyök, magassága tíz. Ezt a kápolnát negyvennyolc oszlopnak önmagába visszaforduló három rendje veszi körül geometriai elrendezésben, efölött a huszonnégy oszlop és harminckét ív három egyenlő részre elosztott szerkezetén magas tetővel kiemelt csúcsot kiváló munkával boltozták be. Ezt a kápolnát Keresztelő Szent János nevére szentelték, akinek oltárát három ablak fénye világítja meg.10 Ebből a templomból jobbra és balra harminchét fokú csigalépcsők szolgálnak, amelyeket a sűrű ablakok elegendően megvilágítanak, s ezeken könnyen fel lehet menni Isten szent szülőjének, Máriának bazilikájába. Ezt A XIII. században a templom hosszházát gótikus stílusban átépítették. A keleti rotundát 1800 táján nagyrészt lebontották, ma csak az itt leírt, legalsó kriptaszint van meg, restaurált állapotban. 10


TÖRTÉNETÍRÁS

a templomot pedig hatvannyolc oszlop támasztja, s nagyjából ugyanolyan az alakja és átmérője meg a magassága, mint az alsónak, s tizenegy üvegablak világítja meg. Az örökkön szűz Mária márványoltárához háromfelől négy-négy lépcsőn lehet fölmenni; mellette mindkétfelől két-két oltár van: jobbra János evangelistáé és testvéréé, Jakabé meg Szent Tamás apostolé, balra pedig Szent Máté, Jakab és Fülöp apostoloké. Innen a Szent és oszthatatlan Háromság templomához ismét megegyező és igen világos, kétfelől csigalépcsőt alkotó, harminc lépcsőfok vezet tovább. Ez korona módjára van építve, harminchat oszlopra támaszkodik, s mivel mindenfelől ablakok, felül pedig a boltozat nyílása ontja a fényt, határtalan fényességben ragyog, nagyságában az alsó házhoz hasonlóan, de húszkönyöknyi magasságban. A Szentháromság oltára úgy van elhelyezve, hogy jól láthassák a belépők vagy azok, akik bárhol vannak a templomban. Innen egymással szemben csinált két lépcsőpáron át vezet [az út] a legfelső részbe. Ez a két, egymásnak megfelelően elhelyezett, ötvenfokos lépcsőház vezet Szent Mihály kápolnájáig, amely hosszában harminchárom könyök, magasságában tíz, egyszerűen építve; ablaka hét van. A másik kettő pedig ötven lépcsőn át vezet felfelé; ezeknek a lépcsőknek a tetején pedig a fal fölött kettős körüljárókat csináltak, amelyek a templomon belül is egyenlő tágassággal vezetnek a keleti rész felől nyugatra, az íves körüljárón át és a ház tetője fölött. Körülbelül háromkönyöknyi magasságú fal védelmezi a leeséstől azokat, akik fent járnak. Ezek pedig a templom jobb és bal felén kezdődnek, belül és szárnyai alatt vezetnek, és valamely rejtett járatokon át jutnak el a fedél tetejéig, s ahogy elmondtuk, kívül-belül mindenfelé eljutnak, egészen a nyugati kapuk szemöldökéig, ahol páros, húszfokos lépcsőkön át vezetnek le a főtemplom előcsarnokába. Ez kereszt alakra építve hosszában százhuszonnyolc könyök, széltében, ahogyan már írtuk, ötvenhárom, magasságban mindenfelől legfeljebb harmincegy, középen pedig negyven. Hetven üvegablak világítja meg, százhuszonegy oszlop támasztja alá, melyek közül egyesek a fejezetek táján négyszögletes pilléreknek vannak kialakítva, s ilyen van negyven. Úgy látszanak, mintha ugyanolyan koszorúval lennének megkoronázva, jóllehet nem mindegyik ugyanolyan nagyságú. {251} Mindkét oldalon páros csarnokok vannak, kétszeresen boltozva, s ezekben két-két oltár van. Északon pedig az egyik Péter és András apostolok tiszteletére, a másik Szent Bertalan meg Simon és Tádé apostolok tiszteletére. Szent Pál oltára pedig a felső templomban van, a Szentháromság oltára előtt. Délen az egyik oltár Mátyás, Barnabás szent apostolok és Lukács evangelista tiszteletére van, a másik István, Lőrinc és Vince szent vértanúk tiszteletére. Van egy másik oltár is ugyanebben a déli mellékhajóban, a templom nyugati része felé Szent Mammes, Desiderius, Leodegarius tiszteletére, a másik oldalon pedig Szent Policarpius, Andochius, Thirsus, Andeolus, Symphorianus, György, Kristóf vértanúk meg Orbán és Gergely hitvallók tiszteletére, akiknek testei a templom ékességei. A főoltár Szent Móric, Benignus és Minden szentek tiszteletére van szentelve, a jobb oldalán lévő oltár Szent Rafael arkangyal tiszteletére, a balján lévő pedig Szent Márk evangelista tiszteletére, a templom közepén pedig a Szent Kereszt és Minden szentek oltára van. Ezen oltár előtt a kripta hármas bejárata van; onnan tizenöt lépcsőfokon lehet feljönni a felső templomba. A szent és dicső vértanú sírja pedig így van felépítve. Sír ez, négyszögletes kövekből építve, amely hosszában nyolc könyök, széltében öt, kőből való oromzatát pedig négy oszlop tartja. Efölött pedig régen négy márványoszlop volt elhelyezve. Valaha a kőívek fölött, amelyek összetartották, fából készült boltozat volt, hosszában hat könyök, széltében három, és hét és fél magas. Ez egészen arannyal és ezüsttel volt borítva, s az Úr születésének és szenvedésének történetét ábrázolta, vésett munkával kidomborítva, kiválóan festve. Ezt az igen illő ékességet azonban, amelyről szóltunk, egy éhínség idején [Vilmos apát] a szegények táplálására szétbontatta és szétosztotta. Végül feljegyzendő, hogy ennek a templomnak az épületében háromszázhetvenegy oszlop van, nem számítva azokat, amelyek a tornyokon és az oltárokon vannak. Üvegezett vagy üvegezendő ablak százhúsz, torony nyolc, kapu három, ajtó huszonnégy. Amikor a tiszteletre méltó Vilmos először vette át az apáti tisztséget, az e helyen élő szerzetesek között volt valamely ifjonc, akinek a neve Humaldus volt, ezt a fent említett atya, mivel látta, hogy élénk eszű, magánál tartotta, amikor a többiek távoztak. Őt, mindenféle tudással megrakva, Isten házában kiválasztott edénnyé tette. Az említett testvér buzgalma ugyanis hasznos volt mindarra, ami ehhez szükséges volt. Tehát rábízta ennek a szent együttesnek a gondozását, amit oly nagy gonddal végzett, hogy szinte minden ékesség, ami csak volt ebben a bazilikában, az ő buzgalmának köszönhető. (A St-Bénigne krónikája: MORTET, VI. sz., 26–31)

2.1.4. Brémai Ádám mester 188 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

TÖRTÉNETÍRÁS

(A hamburgi püspökök története: lásd 50. l.) {252}

2.1.5. Eichstatt (ismeretlen herriedeni szerzetes krónikája: lásd 46. sk. l.)

2.1.6. Modena (Aimo[?]: Beszámoló a modenai székesegyház építéséről és Szent Geminianus testének átviteléről: lásd 38. l.) Kezdődik a beszámoló avagy leírás Szent Geminianus modenai püspök templomának megújításáról és az ő szentséges testének áthelyezéséről, felleléséről vagy másképpen megszenteléséről, melyet buzgón ünnepelt Paschalis, a római Szentszék főpapja.11 Mivel, kedves testvéreim, szentséges és mindenkor tisztelendő atyánk, Krisztus dicsőséges hitvallója, Geminianus, a modenai egyház feje életéről és erkölcseiről, haláláról és csodáiról már sokat hallottunk, s a régiek elbeszéléséből meg a könyvek tanúsága által megtudott dolgokat megismertük, méltónak ítéltük, hogy mindazt, ami örök tiszteletre méltót a mi időnkben az ő jótéteményeiből láttunk, a mostaniaknak és az eljövendőknek emlékezetére, ahogyan a mennyei kegyesség sugallja, írásba foglaljuk, nehogy esetleg a hallgatás burkolja őket, mi pedig ezért súlyosabban ítéltessünk meg. Mivel pedig már az írás tanúsága szerint hétszázötven, sőt több teljes esztendő telt el azóta, hogy említett atyánk, Geminianus12 az evilági életből dicsőségesen az Úrhoz költözött, a templom pedig, amelyben az ő tiszteletre méltó testét Szent Severus, a szent ravennai egyház tizenegyedik érseke tisztesen és illően eltemette, jóllehet bizonyos bővítésekkel növekedett és megújult, mégis, az évek hosszú sora és sok emberöltő által megviselten, sűrű repedéseivel és sok hézagával úgy látszott, hogy nemcsak a benne tartózkodókat, hanem a kibe járókat is összedőléssel fenyegeti. Ettől az ijedelemtől indíttatva nemcsak a papi rend, hanem az egyház egész népe is tanácskozni kezdett, mit határozzanak, s azután mit tegyenek. Végül is az isteni gondviselés elrendezése folytán nemcsak a papok (mivel az időben az említett egyház püspöki gondviselés híján volt), hanem a polgárok, az egész lakosság vezetői, valamint az egyház valamennyi lovagja is egy akarattal, közös felkiáltással és ugyanazon szeretettel kívánta: immár meg kell újítani, újjá kell építeni, fel kell magasztalni ily nagy és ily kitűnő atyánk templomát. Mihelyt pedig eljutott ez az elhatározás Mathildának,13 az Isten kegyelméből nagyságos grófnőnek füléhez, ki mondhatná el, mily nagy és micsoda öröm töltötte el, mily dicsérettel erősítette meg, s milyen támogatással gyámolította. Krisztus, neked, minden szívek legbensőbb ismerőjének, minden jó dolog legelső kezdeményezőjének, minden öröm legfőbb forrásának, ami csak szívünk {253} legmélyéből telik, hálát és dicsőítést adunk, és benned valóban bízunk, kérvén, légy ennek a műnek legfőbb építője és tervezője. A halandóknak semmiféle tudománya sem, egyedül az, amit te magad tettél, képes megelőzni a csalatkozást. Mindazt tehát, amit elvégeztünk, s mindazt, ami eljövendő, a te csodálatra méltó fenséged elé hozzuk s a te kegyelmedre bízzuk.

II. Paschalis pápa (1099–1118). Modena első püspöke, †397. 13 Bonifác, Toscana őrgrófja és Beatrix, II. Frigyes felső-lotaringiai herceg leánya (1046–1115). Korábbi házassága után 1071-ben tért vissza Itáliába, s állt határozottan VII. Gergely pápa pártjára. Az ő canossai várában kényszerült meghódolásra a pápa előtt IV. Henrik császár. 11 12


TÖRTÉNETÍRÁS

MODENA, S. GEMINIANO-SZÉKESEGYHÁZ, ALAPRAJZ Mit mondjunk még? Tehát az Úr 1099. évében a fent említett város lakói azt keresték, hol található tervező egy ilyen műhöz, hol az építőmester egy ekkora építkezéshez. Bizonyára az isteni irgalmasság adományából találtak egy Lanfrancus nevű férfiút, aki csodálatos mesterember, bámulatos építész volt.14 Tehát az ő tanácsára és vezetésével kezdték a modenai polgárok és az egész nép ennek a bazilikának az alapjait lerakni, nagyobb szélességben és hosszúságban május 23-án, a mi Urunk Jézus Krisztus mennybemenetele utáni hétfőn, a mindenható Atyaisten, az ő egyszülött fia, a mi Urunk, Jézus Krisztus meg a Szentlélek dicsőségére és Szűz Mária tiszteletére meg atyánk, Szent Geminianus dicsőségére. Ezt az alapot pedig építeni kezdték ugyanazon év ugyanazon havában, június 9-én, azaz az ásás elkezdése utáni tizennyolcadik napon, Szent Primus és Felicianus ünnepén, dicséretekkel, himnuszokkal és énekekkel, gyertyákkal és mécsesekkel, evangéliumoskönyvekkel és keresztekkel, férfiak és nők tömegével, a tiszteletre méltó körmenet minden tiszteletével és dicséretével. Így tehát, Isten jobbja által támogatva, az alapfalak építése már a felszínig előrehaladt, miközben ezt a nagy és jeles művet hosszában kiterjesztették, sokak elméjét eltöltötte a félelem, nehogy a kövek elfogytával befejezetlenül maradjon, mivel nem volt nagy a készlet. Ó, hatalmas Isten, ki lenne képes megszámlálni jótéteményeidet? Kinek a bőven folyó szavai, kinek az áradó ékesszólása tudná elmondani jótetteidet? Íme, ahol sohasem láttak ilyet, soha nem gondolták, nem is hallottak róla senkitől, ott arra vezetted az embereket, hogy kiássák a földet, s {254} irgalmad nagysága folytán kegyeskedtél nekik kövek és márványok csodálatos sokaságát megmutatni,15 s mindezek a megkezdett mű befejezéséhez elegendőnek látszottak. Mindezt, szentséges Atyánk, bizonyára nem a mi érdemeinknek tulajdonítjuk, mivel nem vagyunk méltók ekkora jótéteményre, hanem úgy hisszük, hogy téged annak a könyörgései indítottak meg, akinek szolgálatát szívünk mélyéből igyekszünk teljesíteni. Tehát változatos művű épületet emelnek, faragott márványokat ásnak ki, s ezeket csodálatos munkával faragják és csiszolják; nagy fáradsággal és mesteri fortéllyal 16 emelik fel és építik őket. Növekednek hát a falak, növekszik az épület, s hatalmas Isten, dicsőítik és magasztalják kimondhatatlan jótéteményedet.

Lásd a róla szóló felirato: 38. l.. A helyszínen feltárt antik épületek faragványainak egy részét úgy illesztették be az új épületbe, hogy felirataik, illetve ábrázolásaik részben láthatóak maradtak. 16 Azaz emelőszerkezetekkel. Ilyeneket említ Pisában a Busketust dicsérő felirat is, lásd 324. l. 14 15


TÖRTÉNETÍRÁS

MODENA, S. GEMINIANO-SZÉKESEGYHÁZ, HOSSZMETSZET Már-már, Krisztus, a te irgalmad kedvezéséből, annyira előrehaladt a munka a legnagyobb igyekezettel és vigyázattal, hogy ennek a nagy munkának első és fő mestere azt javasolja és állítja, hogy tovább semmit sem tud tenni, csak ha dicsőséges atyánknak, Geminianusnak testét arról a helyről, melyen akkor volt, máshová viszik át. Ezért egyesek igen elszomorodnak, mások a nyilvánosság előtt eltérő véleményt terjesztenek. Egyesek pedig azt mondják, hogy ezt nem szabad meggondolatlanul végezni, ismét mások, hogy nem lehet halogatni. Végül is azoknak a véleménye győz, akiket az isteni gondviselés indított erre. Tehát az Úr megtestesülésének már az 1106. évében, amikor a modenai egyházat Dodo, Isten kegyelméből tiszteletre méltó püspök kormányozta, kitűzik ennek az áthelyezésnek az időpontját május elsejére, ami mindenki szívének igen kedves. 17 Körös-körül mindenhová követeket küldenek, és az egész egyházmegyében igen nagy készülődés lesz, és mérhetetlen öröm. Követeket küldenek pedig nemcsak a provinciához tartozó városokba, hanem a szomszédosakba is. Összegyűlik tehát egy hatalmas gyülekezet püspökökből, papokból, apátokból és szerzetesekből, sereglenek a lovagok, mindkét nemből akkora sokaság fut {255} össze, amekkorát korábban sem a mi időnkben nem láttak, sem azelőttről nincs emléke. A nép seregletétől ugyanis nem lehetett üresen találni egyetlen helyet, utcát, házat, előcsarnokot vagy előteret sem, lett légyen az szűkös vagy kicsi. Erre a látványosságra ugyanis ide jött Mathilda fejedelemasszony is a hadseregével, s mindenki egyenlő örömmel várja a nagy atyának áthelyezését és bemutatását. De mivel, mint mondtuk, mindenfelől a nép végtelen nagy tömege áradt, nehéz, sőt lehetetlen hozzákezdeni ehhez a munkához. Tehát tágas helyet keresnek a mezőn, ahol a tömeg összejöhessen, hogy a főpapok intelmeitől és tanításaitól megerősítve, innen mindenki örömmel és vidáman térjen haza. Felkerekednek tehát a püspökök, felkerekedik a nép is, hogy jámboran vegye az isteni ital kelyhét. Tehát a jelenlévők között elhangzik a püspökök prédikációja, bűnbocsánatot hirdetnek hatalmas atyánk, Geminianus dicséretére és tiszteletére, feloldoznak a bűnök alól, így valamennyien a legnagyobb örömmel térnek haza. Mivel pedig már a nap órái előrehaladtak, és akkora tömeg tolongása zárta be őket, elhalasztják említett atyánk áthelyezését, s mindezt dicsőségesen elvégezték az Úr segítségével április 30-án. A fent említett szentséges test oltárának felszenteléséről pedig a püspökök és a modenai polgárok között nem kis vita keletkezik, mivel a püspökök azt kívánják, hogy felfedjék ereklyéit, a polgárok pedig és az egész nép ezt mindenestül elutasítja. Tehát Mathilda fejedelemasszony véleményét kérik, aki pedig, ahogyan illett, s ahogyan eleve el volt rendezve, s ahogyan, mint hisszük, már maga is rendelkezett, bejelentette, hogy meg kell várni az apostoli Szentszéket, jelezvén, hogy még ebben az évben Itáliába fog jönni. Ezt a véleményt így elfogadva, a nép lázongása is elcsitult, a főpapok és a polgárok vitája is elcsendesedett. Eközben, az isteni kegyelem közreműködésével, a római Szent Szék főpapja fokozatosan és szüntelenül közeledik Itália felé. Mikor érkezésének híre közöttünk valóban elterjedt, ó, mekkora boldogság és mekkora öröm töltötte el szívünket! Tehát nagy a készülődés, várják a dicsőséges pásztort. Végül megérkezik a püspökök, kardinálisok, apátok, szerzetesek és a többi papok meg világiak tömegével a szent római Szék püspöke, a tiszteletre méltó Paschalis. Nagy hadával megérkezik Mathilda, a legnagyobb tisztelettel mutatva ki iránta és e nagy ügy iránt a buzgóságát. Tehát az apostoli atya jelenlétében, a püspökök, kardinálisok, a papok és Dodo püspök (1100–1134) elődjével, Eribertusszal (1056–1095), IV. Henrik párthívével ellentétben, pápahű volt. Ezek a politikai változások is magyarázzák az ünnepségek során érezhető feszültségeket. 17


TÖRTÉNETÍRÁS

a nép között folyik a tanácskozás az oltár felszenteléséről; tanácskoznak a szent test felfedéséről is. Véleményük, ahogyan már az emberek akarata szokott, több részre oszlik. Végül, miután megoldást találtak, a lovagi és a polgári rendből többen esküvel kívánják megerősíteni, óvni és biztosítani, nehogy a felfedés alkalmával valaki meggondolatlanul az atya ereklyéin erőszakot merjen elkövetni. Ezért a lovagi rendből hat férfi tesz esküt, és a polgárok közül kétszer hatan. Tehát a legnagyobb tisztelettel felemelik a követ és a ráhelyezett oltárt, s a legnagyobb gonddal megtalálják a másikat is, amelyet alatta helyeztek el. Így tehát sokan voltak egy véleményen, hogy nem kell tovább kutatni az ereklyék után. De, nehogy valami hitetlenben vagy olyanban, akit elborított a szívbeli vakság, kételkedés maradjon, mint hisszük, az isteni kegyelem munkálkodása folytán mindazok, akik korábban ellenkező akaraton voltak, immár egy szeretetben találkoznak, s egyet akarnak. {256} Mit mondjak még? Az apostoli atya beszédet intézett a néphez, s az isteni misztériumokkal orvosolta mindenki szívét, és bűnbocsánatot hirdetett, s mindenki szemében kegyesnek tetszett, majd a püspökök, kardinálisok, papok és laikusok imája és zsolozsmája közepette, csodálatos tisztelettel és a felesküdtek védelme alatt feltárják, felfedik és megtekintik szentséges atyánk, Geminianus boldogságos testét Bonsignore Reggio Emilia-i püspök és Lanfrancus építőmester keze által, könnyek és könyörgések közepette. Ó, mily nagy ujjongás, mily édes illat, mily jó szag áradt szét belőle! Mert minden kéz az ég felé emelkedik, mindenki hálát ad a Megváltónak és minden szentek Teremtőjének, aki atyánk ereklyéit mind a mi időnkig méltóztatott elrejtve és háborítatlanul megőrizni. Mikor tehát befejeződött a pápa beszéde, a sírhoz vonultak, s a szent testet épen és csorbítatlanul találják. A pápa, amint meglátja, vidám és boldog lesz. Látásán kegyesen felvidulva, a testet, melyet még aznap fel akart szentelni, megengedi, hogy másnapig fedetlenül, de gondos őrizetben tartsák, s a nép éjjel-nappal odamenvén, láthassa. Így hát számtalan sok nép látogatja, látják, dicsérik, áldják, és könyörögnek hozzá, hogy járjon közben értük az Úrnál. Odajárul Mathilda fejedelemasszony is, hatalmas adományokat hozva: aranyat, ezüstöt, jeles kelméket. Dodo, tiszteletre méltó püspök úr is gyönyörű, kívül-belül aranyozott domborművekkel csodálatosan díszített ezüstkelyhet adományozott neki, a patenával együtt, azt parancsolván és mondván, hogy sem ő, sem bárki más soha ne vehesse el azt, semmi esetben sem. Miután pedig véget ért az éjjel-nappal engedélyezett megtekintés, a szent római Szék tisztelendő apostoli atyja, Paschalis a kardinálisok, püspökök, papok, apátok, szerzetesek, laikusok és asszonyok sokaságával megáldja és felszenteli Szent Geminianus szent testét és oltárát minden tisztelettel és méltósággal, a leggondosabb szertartással, október 8-án. Ezért nagy bűnbocsánatot hirdetnek, apostoli áldást hirdetnek és terjesztenek. (Beszámoló a modenai székesegyház építéséről és Szent Geminianus testének átviteléről: A. C. QUINTAVALLE, La Cattedrale di Modena, Modena, I, 1964, 359–366)

2.1.7. Hirsau (Szent Aurelius testének áthelyezése Hirsauba: lásd 47. l.)

2.1.8. Liege A valószínűleg Reimbald liege-i kanonok által írott verses krónika az 1117–1119. évek eseményeit sorolja fel. Köztük említi 1118-ban Hillinus apát halálát, majd a bronz keresztelőkút leírása következik, amelynek alapján azonosítani lehet a ma a dómban látható emlékkel. A forrás nem szól a mesterről. Kevésbé egyértelmű és későbbi hagyomány alapján a liege-i keresztkút mesterének Renier de Huyt tartják a kutatók (említik mint ötvöst 1125-ben, ismeretes halálának napja is: december 4.; a bejegyzés a XII. század közepe tájáról való). {257} Hillinus apátról 18

Meghalt a nemes Hillinus apát, Halála jelzi szomorú sorsát. Az a nap az egyházának Lőn napja sok bajnak és bánatnak.

1107–1118; a keresztkút a liege-i Szent Lambert-székesegyház keresztelő egyháza, az 1796-ban lerombolt Notre-Dame-aux-Fontstemplom számára készült, Hillinus ennek volt apátja. 18


TÖRTÉNETÍRÁS

A kútról Öntött művű kutat készíttetett, Öntésével más mű nem versenyez. A kút tizenkét hordozó ökre a kegyelemnek előképe.19 A kút tárgya az a misztérium, amelyet hord a baptisztérium: Megkereszteli itt János az Úr Jézust, Amott Péter pogány Corneliust, Craton, a bölcs is keresztelkedik, János elé a tömeg özönlik. A keresztkútnak fedelét pedig Apostolok és próféták szegik.

(Verses liege-i krónika: Bruno REUDENBACH, Das Taufbecken des Reiner von Huy in Lüttich, Wiesbaden, 1984)

2.1.9. Ostiai Leó (A montecassinói kolostor krónikája: lásd 57. skk. ll.)

2.1.10. Hugo de Sancto Victore 1126 körül Mindenből valamely rövid összegzést, mintegy az alap alapjaként, azaz a legelső alapként kell összeszednünk, amit könnyen megérthet a lélek és megtarthat az emlékezet. Három dolog van tehát, amelyeken főként alapul a történetek ismerete, vagyis: a személyek, akikkel a dolgok megtörténtek, és a helyek, ahol történtek, meg az idők, amikor történtek.20 (A történetek három legfontosabb körülményéről szóló könyv, Előszó: Anna-Dorothee van den BRINCKEN, Mappa mundi und Chronographia. Studien zur imago mundi des abendlandischen Mittelalters, Deutsches Archiv für Erforschung des Mittelalters, 24[1968], 124) {258}

2.1.11. IV. Ekkehard (A Sankt Gallen-i kolostor krónikája: lásd 36. sk. l., 44. l.)

2.1.12. Petershausen (a kolostor krónikája: lásd 34. l.)

2.1.13. Suger (Könyve a kormányzása alatt történt dolgokról: lásd 98. skk. ll.; A másik könyv, a saint-denis-i templom felszenteléséről: lásd 113. skk. ll.)

2.1.14. Geoffroy, Normandia hercege és Anjou grófja története (lásd 159. l.)

2.1.15. Poitiers-i Hugó

Az előkép a salamoni templom egyik felszerelési tárgya, az érctenger (1Kir 7,25; 2Krón 4,3–5). Hugo de Sancto Victore követelményei a történetírás alapjairól szólnak, s így a krónikás előadás legfőbb szempontjait tudatosítják. Ami a hely tisztázását illeti, vö. a Paulinus Minorita által leírtakkal a világtérkép szerepéről a világtörténelem megértetésében (200. l.). Ami a történetírás követelményeire érvényes, részben a történetek ábrázolására is vonatkoztatható. 19 20


TÖRTÉNETÍRÁS

(A vézelay-i kolostor története: lásd 160. l.)

2.1.16. Gervasius (A canterburyi templom leégéséről és helyreállításáról: lásd 117. skk. ll.) A krónikának ezt a részét, amely a canterburyi székesegyház tűzvész előtti épületeinek leírását tartalmazza, az I. rész megfelelő helyén […] jelzi. E szövegre alapozza Gervasius a régi és az új épületek összehasonlítását. A tiszteletre méltó Odo21 Szent Wilfrid yorki püspök22 testét Riponból áthozván, Canterburybe hozta,23 és azt magasan lévő ereklyetartó szekrényben helyezte el illően, ahogyan ő maga írja, vagyis a főoltáron, amelyet faragatlan kövekből és habarcsból a szentély keleti részén a fallal összefüggően építettek fel. Azt a templomot pedig – amelyről, kérem, fogadják türelemmel, ha túl sokat szólnék –, amint Beda24 történelmi munkája tanúsítja, a rómaiak módján25 építették, s némely részében ékesen alkották a szent apostolfejedelem, Péter templomának utánzásával, melyben szentséges ereklyéit az egész világ ünnepli. Továbbá illő távolságban az említett oltár elé helyezve másik oltár volt, a mi Urunk, Jézus Krisztus tiszteletére szentelve, ahol naponta ünneplik a szent misztériumokat. {259} Ezen az oltáron Szent Elfegus más szentek ereklyéivel együtt ünnepélyesen helyezte el Szent Swithun fejét, amelyet a wintoni püspökségből hozott magával, amikor áthelyezték a canterburyi érsekségbe. Ezekhez az oltárokhoz az énekesek kórusából néhány lépcsőn lehetett felmenni, s ezt a rómaiak kriptának vagy confessiónak nevezik. Lent Szent Péter confessiójának módjára építették, s boltozata annyira magasba nyúlt, hogy felső részét csak számos lépcsőn lehetett elérni. Ebben belül kelet felé oltár volt, amely, amint régen mondták, Szent Furseus fejét rejtette magában. Egy a kripta keletre hajló görbületét követő folyosó is terjedt azonban Szent Dunstan26 nyugvóhelyéig, amelyet erős falazat választott el magától a kriptától. A szentséges atya ugyanis a lépcsők előtt a földben nagy mélységben eltemetve feküdt, fölötte piramis formájú, nagy és magas épületű síremlékkel, a Szent fejénél pedig a matutina-oltár volt. Innen nyugat felé a zsolozsmázók kórusa nyúlott a templom csarnokába, illő építménnyel elválasztva a tömeg háborgatásától. Azután a csarnok hosszának közepe táján két torony volt, túlemelkedve a templom mellékhajóin. Ezek egyike, ahol délen Szent Gergely pápának oltára volt, mindmáig Suthdure-nak neveztetik. Ezt a kaput a régi királyok törvényeiben gyakran említik név szerint. Itt ugyanis az egész királyság minden perét, amelyeket a századokban vagy a grófságokban, akár egyben, akár többen, vagy a királyi kúrián nem lehetett törvényesen eldönteni, tudvalevőleg itt, mint a király legfelső bíróságán kellett befejezni. A másik tornyot pedig az északi oldalon építették abban az irányban, Szent Márton tiszteletére, s ennek két oldalán a kolostor volt, melyben a szerzetesek éltek társas életet. És amiként a másikban a világiak pereskedtek, és hódoltak világi kedvteléseiknek, ebben a felnőtt testvéreket rendelték el az egyházi szertartások éjjel-nappali, az időkhöz igazodó tanulására. A templom végét a boldogságos Istenanya, Mária kápolnája díszítette. Ehhez, mivel ilyen volt a felépítése, bárki csak lépcsőn át juthatott el. Nyugati részén ama Úrnő tiszteletére szentelt oltár volt, amelybe a szent szűz, Austroberta feje volt bezárva. Amikor ennél az oltárnál végezte a szent misztériumokat, a pap arcát a lent álló nép felé, keletre fordította. Mögötte pedig, nyugaton püspöki katedra volt, nagy kövekből és habarcsból illően építve, nagy távolságban az Úr asztalától, mintegy a templom ama falával összefüggve, amely az egész templom lezárására szolgált. Ilyen volt a canterburyi templom helyzete. Ezt itt röviden azért írtuk le így, hogy amikor a jelen és az eljövendő kor emberei a régiekről ebből az írásból fognak hallani, s azokat nem így találják, ahogyan a beszámolóban van, tudják meg, hogy azok a régiségek elmúltak, és hogy minden új. Hiszen ama számtalan viszontagság után, melyet kívül-belül sokszor elszenvedett, napjainkban Isten titokzatos, de igazságos ítélete folytán a tűzvész emésztette el, és valamennyi díszével és felszerelésével együtt szinte semmivé tette. De amikor mindezek Isten akaratából megtörténtek, néhány év múltán Lanfrancus, a caeni kolostor apátja, ez a nagy és bölcs férfiú került ennek {260} {261} a templomnak az érsekségére,27 és egészen újaknak építésére készülve, alapjaiban felforgatta mindazt, ami a tűzvész után megmaradt. Amikor tehát felemelték a fő atyák, Dunstan és Elfegus, valamint más szentek testét, akiknek védelme ezt a helyet megdicsőíti és erősíti, s amikor lebontották az általunk megnevezett oltárokat, valamennyi szent sírját (amelyek, amint elmondtuk, s ahogyan az atyák szavahihető tanúbizonysága megerősítette, bennük

942–958. 677–709 vagy 710. 23 A X. század közepe táján. 24 Beda Venerabilis (673–735). 25 Itt nyilvánvaló, hogy a „rómaiak módján” kifejezés határozott római mintaképeket jelent, amelyek mindenekelőtt a szentély elrendezésében és az ereklyekultuszra való berendezésében keresendők. A canterburyi székesegyházat 597-ben az I., Nagy Szent Gergely pápa által küldött Szent Ágoston alapította. Eadmer az eredetivel azonosítja az általa leírt templomot. Valójában azonban 1067 tájára már kétszer újjáépítették, Cuthbert érsek (740–760) és Odo érsek (942–958) idején is. 26 Canterbury érseke: 960–988. 27 1070–1089. 21 22


TÖRTÉNETÍRÁS

voltak) fogyatkozás nélkül megtalálták. Hogy mindez így volt, habozás nélkül, igazán állíthatom, mivel mindent, ami történt, a saját szememmel láttam, és szorgos igyekezettel bíztam az emlékezet őrizetére. Eddig Eadmerus.28 Az ezután következőket pedig, ahogyan az előzményeket is, a maga stílusával 29 folytassa Gervasius.

CANTERBURY, A KOLOSTOR VÍZVEZETÉSI TERVE, 1160 K. CAMBRIDGE, TRINITY COLLEGE, AZ MS R. 17.1. SZ. KÉZIRATBA KÖTVE Először tehát Lanfrancus épületét írom le összefoglalóan, a nagy toronytól kezdve, nem mintha az ő temploma teljesen elpusztult volna, hanem mivel egy részét módosították. Tehát a templom közepén a tornyot igen nagy pillérekre támasztva helyezték el, mintegy az egésznek középpontjaként. Ennek a csúcsán aranyozott kerub volt. Ettől nyugatra van a templom hajója vagy csarnoka, melyet mindkét felől nyolc-nyolc pillér támaszt. Ezt a hajót avagy csarnokot két magas torony zárja, aranyozott csúcsokkal. E templom közepén aranyozott corona függ. Az említett tornyot pedig a hajótól egyfajta szószék választotta el, 30 s ennek közepén a hajó felől a Szent Kereszt oltára volt. A szószék felett gerenda volt a templomon keresztben elhelyezve, amely egy nagy keresztet tartott Gervasius mindeddig Eadmer művét idézte: Vita sancti Audoeni. A stílus szó itt íróeszközt jelent. 30 A szentélyrekesztőnek szószékkel kombinált változata: fr. jubé, ném. Lettner, ang. rood-screen. 28 29


TÖRTÉNETÍRÁS

két kerubbal és Szűz Mária meg Szent János apostol szobraival. Az északi mellékhajóban Szűz Mária kápolnája és oltára volt. Ebben a hajóban találtunk menedéket a tűzvész után öt évig, mint fentebb elmondtuk. Az említett nagy toronynak kétfelől kereszthajója volt, tudniillik a déli és az északi. Mindkettőnek a közepén erős pillér volt, amely a falakról induló boltozatot háromfelől fogta fel. E kettőnek a leírása nagyjából ugyanolyan. A déli kereszthajóban a boltozat fölött az orgona szokott lenni, a boltozat felett és alatt kelet felé nyúló portikusz 31 volt. Alul Szent Mihály oltára volt, felül a Mindenszenteké. Szent Mihály oltára előtt délre Feologildus érsek32 volt eltemetve, északra pedig a szent szűz, Siburgis, akit szentsége miatt Szent Dunstan temettetett el a templomban. E portikusz és a kórus között a tér két részre van osztva, tudniillik néhány lépcsőre, amelyek a kriptába vezetnek, és sok lépcsőre, amelyeken a templom felső részeibe lehet jutni. Az északi kereszthajónak ugyancsak két portikusza van. A felsőn Szent Balázs oltára van, az alsóban pedig Szent Benedeké. Ebben az alsóban a belépő jobbja felől Vilmos érsek van eltemetve,33 aki nagy dicsőséggel szentelte fel Krisztus templomát, melyet éppen leírok. Ő alapította a doveri szerzetesek Szent Márton-templomát is. Balra nyugszik e Vilmos elődje, Rudolf érsek,34 aki ugyan bölcs és híresen ékesszóló {262} volt, kárára Calixtus35 pápa mégis Turstan yorki érseket és Hugót, Szent Ágoston apátját emelte fel és tüntette ki. Ugyanebben a portikuszban, az oltár előtt jobbra nyugszik Egelnoth érsek,36 balról pedig Wilfelmus.37 Az oltár mögött jobb kéz felől Adelmus,38 balra Chelnoth.39 Az említett portikusz díszei ezek az atyák. A portikusz és a kórus között a tér ketté van osztva, vagyis azokra a lépcsőkre, amelyek lefelé, a kriptába vezetnek, és azokra a lépcsőkre, amelyek a templom keleti részeibe felmenőket engedik át. E tér és az említett portikusz között tömör fal van, amely előtt a vértanúknak ama dicsőséges sorstársa és az apostolok asztaltársa, vagyis Szent Tamás40 az orgyilkosok kardjaitól ugyan testben meghalt, legyőzhetetlen lelkét azonban legott dicsőségesen és tisztességgel visszaadta az örök királynak, hogy megkoronázza a mennyben. Itt, a vértanúság helyével szemben volt a kerengő ajtaja, amelyen ama négy ördögi kancellár bejött, hogy üllő és kalapács között megcsinálják a vértanúk hiteles privilégiumának bulláját, vagyis hogy Szent Tamás fejét, amely a padozat és a kardok közé hanyatlott, a Királyok Királyának pecsétjével, tudniillik a vértanúság pálmájával ékesítsék. Azt a pillért pedig, amely ennek a kereszthajónak a közepén állott, s a hozzá tartozó boltozatot is, idő múltán a vértanú iránti tiszteletből lebontották, hogy a vértanúság színhelyén emelt oltárt tágabb térségben lehessen látni. Az említett boltozat körül fent pedig valamely járat készült, amelyen kelméket és szőnyegeket lehet kifüggeszteni. Ebből a kereszthajóból a toronyba, a toronyból pedig a kórusba sok lépcsőn lehet felmenni. A toronyból a lejárat pedig az új ajtón keresztül a déli kereszthajóba vezet. Aztán a toronyból a hajóba kétszárnyú ajtón át lehet lemenni. Ennyit Lanfrancus templomáról. Most pedig hozzá kell fognunk ahhoz, hogy ahogyan csak lehet, leírjuk a kórust, nehogy eltörlődjék az emlékezete. A Lanfrancus érsek által épített templomot, azaz a hajót, a kereszthajókat, a tornyokat s mindazt, amit ezek tartalmaznak, amily röviden tudtam, érintettem, mégpedig annál rövidebben, mivel a látvány ezt hathatósabban képes mutatni, mint a beszéd. Tudd meg tehát, jó olvasó, hogy Lanfrancus kórusát nem láttam, és leírását sem leltem fel senkitől sem. Eadmer leírta ugyan a régi templomot, amely, mint mondta, Lanfrancus előtt, a rómaiak módján épült. Lanfrancus épületéről pedig, amely régiségben ez után következett, és Konrád kórusáról, amely Anselmus, Lanfrancus utódja idején készült, említést tett ugyan, de nem leírást. 41 Mivel tehát az említett kórust, melyet Konrád idején dicsőségesen befejeztek, a mi időnkben a tűzvész szánalmasan elemésztette, nehogy egy ilyen férfiúnak vagy egy ily gyönyörű műnek az emlékezete eltörlődjék, erre kell irányítanunk stílusunkat, még ha együgyű és {263} tudatlan is. Mégsem az volt a szándékunk, hogy a kövek rakását leírjuk, de mivel nem egészen voltam képes kiismerni a szentek temetőhelyét és azok nyughelyét, akik a templom különböző helyein vannak eltemetve, csak ha előbb valamiképpen leírom azokat a helyeket, amelyeken Eadmer tapasztalata, közreműködése és írása szerint elhelyezték őket; tehát az említett nagy toronytól, amely, mint előbb már mondtuk, az egész egyház közepén van elhelyezve, kelet felé kell haladnunk. A torony keleti pillérei tömör falból emelkedtek ki, és kerek félpillérekként voltak kialakítva. Ezután sorban és egy vonalban kilenc-kilenc volt a kórus két felén, közel egyenlő távolságban egymástól. Ezek után a körüljárónál hat volt körívben elrendezve, a déli kilencediktől az északi kilencedikig, s ezek közül a két utolsó valamilyen ívben egyesült. E pillérek, mind az egyenesen, mind a körüljáróban elhelyezettek fölött pillértől pillérig íveket boltoztak. Ezek fölött a tömör fal kicsiny és homályos ablakokkal volt ellátva. A kórust körülvevő fal a pillérek ívelt részén a templom fejénél egyesült. E fal fölött egy triforiumnak nevezett járat volt, és felső Tehát karzat. †832. †1136. 34 †1122. 35 II. Calixtus. 36 †1038. 37 †942. 38 †923. 39 †870. 40 Szent Becket Tamás, Canterbury érseke (1162–1170), akit itt gyilkoltak meg II. Henrik király hívei. 41 Konrád a canterburyi székesegyházi monostor priorja volt Anzelm érsek idején (1093–1109). 31 32 33


TÖRTÉNETÍRÁS

ablakok. Ez volt a belső fal teteje. Efölött a tető volt, és kiváló festéssel díszített mennyezet. A pillérek tövénél márványtáblákból rakott fal volt, amely körbeövezve a kórust és a presbitériumot, elválasztotta a templom testét oldalhajóitól, amelyeket mellékhajóknak neveznek. Ez a fal összefogta a szerzetesek kórusát, a presbitériumot, a Jézus Krisztus nevére szentelt főoltárt, Szent Dunstan oltárát és Szent Elfegus oltárát, szent testeikkel együtt. Az említett fal fölött, az oltár mögötti ívben és vele szemben volt az egyetlen kőből csinált pátriárkai katedra, amelyben az egyház szokása szerint az érsekek ünnepnapokon a misék alatt a szentség átváltoztatásáig szoktak ülni, azután ugyanis nyolc lépcsőfokon leszálltak Krisztus oltárához. A kórusból a presbitériumba három lépcsőfok vezetett. A presbitérium padlójától az oltárig három fok. A pátriárkai székhez pedig nyolc. Az oltár keleti szélein két, arannyal és ezüsttel illőn díszített faoszlop volt, amelyek nagy gerendát tartottak, s ennek a gerendának végei a két pillér fejezeteire ültek. Ez az oltár fölött, a templomon keresztben helyezve és arannyal díszítve az Úr fenségét, Szent Dunstan és Szent Elfegus képét, valamint hét, arannyal és ezüsttel borított, sok szent ereklyéivel megtöltött ereklyetartót hordozott. Az oszlopok között aranyozott kereszt állt, amelynek fáján körös-körül hatvan ragyogó kristály volt. Krisztus eme oltára alatt a kriptában a Szent Szűz Mária oltára volt, akinek tiszteletére az egész kriptát szentelték. Ez a kripta lent majdnem ugyanolyan terekkel és bővítményekkel terjedt ki széltében és hosszában, mint fent a kórus. A szentély közepén aranyozott corona függött, amely huszonnégy gyertyát hordozott. Ez volt a kórus és a presbitérium állapota. A mellékhajók külső fala pedig ilyen volt. A Szent Tamás vértanúsága helyétől, vagyis Lanfrancus kereszthajójától indulva, kelet felé a felső kereszthajóig vezető csak háromablakos volt. A kórus ötödik pillérével szemben és az onnan induló ívet felvéve, az észak felé irányuló épület az északi kereszthajót alkotta. Az ötödik és a hetedik pillér alkotta a kereszthajó hosszúságát, a hetedik pillérről ugyanis ugyanúgy, mint az ötödikről észak felé induló fal két portikuszt alkotva, kereszthajót alkotott a keleti részen. Ennek a portikusznak a déli részén volt Szent István oltára, alatta a kriptában Szent Miklós oltára. Az északi portikuszban {264} Szent Márton oltára volt, alatta a kriptában Szent Mária Magdaléna oltára. Szent Márton oltára mellett két érsek nyugodott, jobbra Wulfred,42 balra Living.43 Szent István oltára mellett ugyancsak kettő, balra Athelard, 44 jobbra a tiszteletre méltó Cuthbert.45 Ő, akit nagy bölcsessége emelt ki, Krisztus egyházának szabad temetkezési jogot szerzett. Ugyanis Szent Ágoston ideje óta nemcsak az érsekek testét, hanem mindenkiét, aki a városban meghalt, régtől fogva a városon kívül lévő Péter és Pál apostol-templomhoz szokták kivinni és ott eltemetni. Az időben ugyanis azt mondták, hogy a város nem a holtaké, hanem az élőké. Szent Cuthbertus azonban, aki bánkódott azon, hogy halála után meg kell válnia egyházától és fiai társaságától, akiket életében a legnagyobb szeretettel kedvelt, Rómához fordult, és a pápától megszerezte Krisztus egyházának a szabad temetkezés jogát. Őt, mint hisszük, Isten akaratából, a pápa tekintélyével és Anglia királyának engedélyével elsőnek temették el Krisztus templomában, amint valamennyi érsek-utódját is, az egyetlen Jambert nevű46 kivételével. Az ettől a Szent István-portikusztól kiinduló falnak kelet felé oldalról a főoltárral egy vonalba eső ablaka volt. Azután magas torony volt, mintegy a már említett falon kívül elhelyezve, amelyet a benne volt Szent András-oltárról Szent András tornyának neveznek, alatta a kriptában az Aprószentek oltára volt. Az említett toronytól a fal apránként ívelten haladva és ablakkal megnyitva érkezett el a következő kápolnához, amely a templom kelet felé nyúló végén ugrott ki, s a magas érseki katedrával esett egy vonalba. De mivel mindarról, ami ebben a kápolnában volt, szólni kell egyet-mást, bejárata előtt egy kicsit meg kell állnunk, míg a déli fal és annak részei is nem jutnak el ennek a kápolnának a bejáratáig. A déli fal tehát, amely Lanfrancus kereszthajójánál, a Szent Mihály-portikusznál kezdődik, három ablak után jut el a felső kereszthajóig. Ennek a felső kereszthajónak a keleti részén éppúgy két portikusza volt, mint a másiknak. A déli portikuszban Szent Gergely oltára volt, s ott két szent érsek nyugodott, délről Szent Bregewin, 47 északról Szent Plegemund,48 alatta a kriptában Szent Audoenus roueni érsek oltára volt. A másik portikuszban Szent János evangelista oltára volt, ahol két érsek nyugodott: jobbra Ethelgar, 49 balra Eluricus,50 alatta a kriptában Szent Pál oltára, ahová Siricus érseket51 temették. Szent Audoenus oltára előtt a térségnek körülbelül a közepén Szent Katalin oltára volt. A fent említett kereszthajótól kiinduló falnak pedig {265} ablaka volt a főoltárral szemközt, majd pedig magas tornya, amelyben Péter és Pál apostolok oltára volt. Az oltárnak és a toronynak pedig Szent Anselmus adott nevet, akit ide hoztak át, és az oltár mögé helyeztek. Ettől a toronytól kiindult és görbületében ablakkal megnyitott fal jutott el a Szentháromság említett kápolnájához, amely a templom végén állt. A két, 805–832. 1013–1020. 44 793–805. 45 740–760. 46 765–792. 47 761–764. 48 890–914. 49 988–990. 50 995–1005. 51 990–994. 42 43


TÖRTÉNETÍRÁS

tudniillik az északi és a déli falból kiinduló ív folytatta a kettőnek az íves alaprajzát. A kápolnában pedig, amely a falon kívül helyezkedett el, de vele mégis össze volt kötve, és kelet felé kiugrott, a Szentháromság oltára volt. […] Ennek a kápolnának a közepén oszlop állott, amely a mindenfelől érkező íveket és boltozatot alátámasztotta. (A canterburyi templom leégéséről és helyreállításáról: SCHLOSSER, 254–261; O. LEHMANNBROCKHAUS, Lateinische Schriftquellen zur Kunst in England, Wales und Schottland vom Jahre 901 bis zum Jahre 1307, München, 1956, 665, 1, 179 skk.)

2.1.17. Rigord (Fülöp Ágost francia király tettei uralkodásának negyedik évében: lásd 162. l.)

2.1.18. Guillaume le Breton (krónikái: lásd 159. sk. l.)

2.1.19. Saint-Germain-i Richárd jegyző (Krónikája: lásd 43. l.)

2.1.20. Troisfontaines-i Albericus (ciszterci rendi krónikája: lásd 48. sk. l.)

2.1.21. Vilmos andres-i apát (krónikája: lásd 49. l.)

2.1.22. Burchard, halli szerzetes (A wimpfeni Szent Péter-társaskáptalani egyház krónikája: lásd 122. sk. l.)

2.1.23. Ottokár stájer rímes krónikája Habsburg Rudolf király síremléke, 1291 A 98 595 verssorból álló krónika voltaképpen egy világkrónika folytatása a XIII. század közepétől, II. Frigyes császár halálától 1309-ig, I. Albert osztrák herceg meggyilkolásáig terjedő időszak eseményeivel. Az elbeszélés fő szempontja a királyok tetteinek gestaszerű {266} ábrázolása, Ausztria és szomszédai, Magyarország és Csehország történetében pedig ezek arisztokráciájának bemutatása is. Az előadásban érvényesülő szemléletesség az udvari irodalom hagyományára támaszkodik. Különösen fontos témái a lovagi harc és tornák, ünnepségek. A szerző, aki elárulja magáról, hogy a neve Ottokár, alacsony származású steiermarki lovag, 1265 táján születhetett, s több osztrák nagyúr szolgálatában állt. Művének keletkezési idejét a benne mint újabb eseményekre tett utalások alapján lehet meghatározni. Első részeiben ezek időhatárai: 1301–1312; a mű végén: 1326 előtt. A következő szemelvény, amely nemcsak az európai portréművészet fontos forrása, hanem a portréigény megfogalmazásának az irodalmi stílusban felfedezhető gyökereire is rámutat, a XIV. század második évtizedének elején készülhetett. 39 100

39 105

52

Mihelyt már a király52 halott, akkor az urak legott buzgón tanakodni kezdtek, hogy temessék el a testet oly nemesen és méltón, ahogy ilyen nagy úrtól nem lehet megtagadni. Meg kellett mindenkit hívni, a temetés napjára, akiknek a lakása

IV. Rudolf, Habsburg grófja (1218–1291), német király: 1272–1291.


TÖRTÉNETÍRÁS

39 110

39 115

39 120

39 125

39 130

39 135

39 140

39 145

39 150

39 155

39 160

39 165

ott volt, a Rajna-parton, nem maradt senki otthon, hanem mindenki eljött. Mikor végezték a püspökök, amit olyankor tesznek, ha ily nagy urat temetnek, sírba vitték szépen. Mindezt a király bölcsen elrendezé s előírá, még éltében volt gondja rá, hogy ott akar nyugodni.53 Meg nem tagadta tőle senki, Eltemették így méltón. Isten az égi trónon váltson meg halálával! Bölcs faragó munkájával ragyogó tiszta képe, egy márványkőbe vésve, ki lett szépen faragva. Eddig akárki látta, {267} mindenki annyit mondott, hogy eddig még nem látott ilyen hasonló képet: mert ezt a mesterséget hiány nem kisebbíti. Hiszen sietett látni a királyt, ahol lelte, és gondosan elleste róla az alakot, mit képének adott.54 Beszélve más dolgokról hadd szóljak most még arról, hogy a mesternek, furcsa, volt egy szokása: oly nagyon elragadta, szívét szorongatta a király alakja, hogy egyre számlálgatván, mennyi a ránc az arcán, a mester mindezt aztán mind felhasználta. Aztán a képet megcsinálta, úgy, ahogy elképzelte. És amint a királyt elérte mindenféle betegség, s legfőként az öregség, mihelyt eggyel több lett király őfelségének arcán a barázda, a mesternek hírét adta. Az pedig útra kelt, és gyorsan Elzászba ment, mert a király ott volt: megfigyelte és olvasott tényekből valóságot, ahogyan mondták neki.

A speyeri dómban, a száli frank dinasztia uralkodói által létesített temetkezőhelyen. A krónikában leírt síremlék ma is a speyeri dómban van. 54 A leírás az élethűség, illetve a hasonlóság követelményének – a portré iránti, a korban újszerű igénynek – egyik első irodalmi dokumentuma. 53


TÖRTÉNETÍRÁS

39 170

39 175

39 180

39 185

39 190

39 195

És amikor látta ezt, hátat fordított rögvest, és Speyerbe rohanva a képet szétrombolta, s megcsinálta ismét hasonlóra a nagy királyra, Rudolfra. Házának fedele már a kő lett, {268} én meg csak magamba nézhetek, vajon oly jó művész vagyok, hogy én egy epitáfiumot55 valódi tényeket sorolva megírhatnék őróla. Pedig úgy kellene lenni, hogy ott látnánk állni lefestve vagy kifaragva, vagy pedig odaírva betűkkel a sírkőre a király minden erénye, mely díszítette életében. Ehhez helyre lenne szükségem, de hallgatok, akár a sír, hiszen még egy dóm sem bír mellékhajója terében befogadni egészében, az az erény annyi volt, mit a király magán számolt, hogy a magamfajta elme ahhoz bizony gyenge lenne, hogy ilyesmit elvállalnék. Bizony, ez jobban illenék Wolfram von Eschenbach56 úr kezébe, ha még ma is közöttünk élne, s amily bölcs volt a költészetben, elég munkát találna ebben.

(Deutsche Chroniken und andere Geschichtsbücher des Mittelalters, Bd. V., Teil I, 508 sk.)

2.1.24. Siena, ismeretlen szerző krónikája (lásd 165. l.)

2.1.25. Giovanni Villani Giovanni Villani (†1348) firenzei krónikájában mindenekelőtt a város eseményeit adja elő, de látóköre Itálián kívül a világtörténelemre is kiterjed. Művét az 1300. szent évben tett római útja után kezdte írni, annak az eszmének a jegyében, amely szerint Róma hanyatlásával helyét Firenze hivatott betölteni. A munka egyes fejezetei beszámolnak a város épületeinek és erődítéseinek munkáiról, utcáinak kövezéséről – mindezeket a város nagysága bizonyítékainak, ékességeinek tekinti. Nagy munkákra rendszerint a város békés korszakaiban kerül sor: a jó kormányzat eredményei tehát. {269} VIII. 9. Mikor alapították a Santa Reparata főtemplomát? Az említett 1294. évben, amikor Firenze városa elég nyugalmas állapotban volt, mivel Giano della Bella újításai megváltoztatták a nép sorsát,57 a polgárok Sírvers, emlékvers értelmében. A folytatás mindenekelőtt irodalomelméleti jelentőségű: a leírástól a faragott vagy festett képpel vetekedő hűséget igényel. 56 A költő egyik irodalmi példaképe, a nagy Minnesanger . 57 Giano della Bella reformjait 1293-ban Ordinamenti della Giustizia címen vezették be; ezzel kialakult a firenzei városi intézmények végleges formája. Az előzmények: 1250-ben a nép vette át a hatalmat a guelfek vezetésével, s ennek következtében a ghibellineket elűzték a városból. A Sienával szembeni montaperti csatavesztés után, 1260-ban a ghibellinek elűzik a guelfeket, s hatalmuk összeomlásáig, 1267 húsvétjáig, amikor elhagyni kényszerültek a várost, ők kormányoznak. A visszatérő guelfek pártjuk uralmát építik ki; a békétlenség 55


TÖRTÉNETÍRÁS

megállapodtak abban, hogy megújítják Firenze főtemplomát, amely egy ekkora városhoz képest igen bárdolatlan formájú és kicsiny volt, és elhatározták, hogy megnagyobbítják hátrafelé, 58 s egészen márványból és faragott figurákkal csinálják. És nagy ünnepélyességgel tették le az alapkövet Szűz Mária szeptemberi napján a pápa kardinális legátusa és a püspökök, s ott volt a podesta és a capitano s a priorok 59 meg Firenze minden rendű urai, és Isten és Szűz Mária tiszteletére szentelték, Santa Maria del Fiorénak nevezvén, noha a nép soha nem felejtette el első nevét, a Santa Reparatát. És elrendeltek a község60 számára egy minden font után fizetendő négydénáros adót az említett templom építkezésére és munkájára, amit a község kincstárából kell kifizetni, valamint fejenként 2 soldót. És az említett legátus és a püspökök nagy indulgenciákat és bűnbocsánatokat hirdettek mindenkinek, aki segédkezett és adakozott. VIII. 26. Mikor kezdték el Firenze népének palotáját, ahol a priorok laknak? 61 Az említett 1298. évben kezdték alapítani a priorok palotáját Firenze községe és népe számára 62 azoknak az újításoknak a folytán, amelyeket a nép és a nagyok között bevezettek, mivel gyakran volt a gyűlölködés és a zendülés helye, két hónappal azután, hogy a két párt63 megújította a priorátust, amelyet a hetek már elkezdtek. És a prioroknak, akik a népet és az egész köztársaságot vezették, nem volt hol lakniuk biztonságban, amíg a fehér Cerchik házában laktak a San Brocolo-templom mögött. És ahol az említett palotát elkezdték, ott régen az Ubertiak házai voltak, akik Firenze ellen lázadtak és ghibellinek voltak. És a házaik helyén teret csináltak, hogy soha újjá ne épülhessenek. És más polgárok házait is megvették, köztük a Foraboschiakét, és itt megalapították az említett palotát és a priorok tornyát, amelyet egy több mint ötvenrőfnyi torony fölé építettek. Ez a Foraboschiaké volt, és „a tehén tornyának” nevezték. És mivel az említett palotát nem helyezhették az említett Ubertiak területére, akiknek csináltatniuk kellett, ferdén helyezték el. Nagy hiba volt azonban, hogy nem csinálták szabályos négyszögletűre és messzebb a San Pietro Scheraggio-templomtól. X. 77. Mikor kezdték el a San Giovanni bronzkapuit, 64 s fejezték be a firenzei Badia harangtornyát? Az említett 1330. évben kezdték készíteni a San Giovanni bronzkapuit, amelyek igen szépek, s csodás művűek és árúak, és a figurákat viaszba mintázta, majd csiszolta és aranyozta egy bizonyos Andrea Pisano mester, és olvasztókemence tüzénél velencei mesterek öntötték őket. És a szerző a Calimala 65 kereskedőcéhe részéről, akik a San Giovanni építőműhelyének a felügyelői, az említett munka készíttetésének tisztviselője volt. XI. 12. Mikor kezdték alapozni a Santa Reparata harangtornyát és a Carraia hidat? Az említett évben [1334.] július 16-án kezdték alapozni a Santa Reparata új harangtornyát, a templomnak a San Giovanni térre néző homlokzata mellett. És ennek elvégzésére s az alapkő megáldására ott volt Firenze püspöke, az egész papsággal és a prior urakkal, és más urak, sok néppel, nagy körmenetben. És egészen a talajvízig nagyon erős alapot csináltak. És a Santa Reparata mondott {270} műhelyének fejévé és felügyelőjévé a község Giotto mestert, a mi polgártársunkat tette, aki a festészetben a maga korában fellelhető legfőbb mester volt, aki minden figurát és mozdulatot természet után rajzolt. És a község fizetést adott neki, hogy jutalmazzák erényét és kiválóságát. Ez a Giotto mester Milánóból tért haza, ahová Milánó urának66 szolgálatára a mi községünk küldte, ez életből 1336. január 8-án távozott, s a község temette el nagy tisztességgel a Santa Reparatában. (La Cronica di Giovanni Villani, annotata da C. DURANDO, Torino, 1880, IV, 23, 46 sk.; VII, 54 sk.)

2.1.26. Arnaud de Verdale (A maguelonne-i püspökök katalógusa: lásd 34. l.)

következtében 1280-ban sor kerül a városban a törvényhozó (a podesta vezetésével) és a végrehajtó hatalom (élén a capitaneusszal) elvi szétválasztására. A kialakuló arisztokratikus hatalom s a podesta túlnyomó szerepe ellen irányult a nép nevében fellépő Giano alkotmányreformja. 58 Azaz a szentély irányában bővítik. 59 Podesta: a város ura, 1280 óta a köztársaság törvényhozásának a feje; capitano, capitaneus populi: eredetileg a gonfaloniba rendezett polgárok élén álló vezér, 1280-tól a végrehajtó hatalom gyakorlója; priori: a céhek elöljárói, akiknek szerepe 1282-től növekszik a podesta hatalmának ellensúlyozására; 1283-ban a hét felső és az öt alsó céhet fel is fegyverzik. Az 1293-as reformokban a capitaneus populi szerepe lett a céhek védelmezése. 60 A comune. 61 A Palazzo Vecchiót. 62 A városháza tehát a popolo hatalmának székhelye és szimbóluma. Erődítését, védelmi szerepét a hozzá tartozó torony is kifejezésre juttatja. Az 1293-as Ordinamenti della Giustizia egyik fontos intézkedése, hogy a gonfaloniere della giustizia vezetésével 1000 kijelölt kispolgárt kötelez arra, hogy adott harangszóra gyülekezzék a priorok épülete körül, annak védelmére. 63 A guelfek és a ghibellinek. 64 A Battistero első bronzkapuját az Arte della Calimala 1329-es határozata értelmében Andrea Pisano készítette. Az elszámolások szerint a bronz keretszerkezetet Leonardo d’Avanzo velencei harangöntő készítette; a munka az elszámolásokban 1336-ig követhető. 65 A firenzei posztóscéh, amely a Battistero mozaikjainak készítését is irányította. 66 Gian Galeazzo Viscontinak.


TÖRTÉNETÍRÁS

3. ÉLETRAJZIRODALOM 3.1. 3.1.1. Thangmar (Bernward hildesheimi püspök élete: lásd 33. skk. ll.)

3.1.2. Jotsaldus (Szent Odilo élete: lásd 52. l.)

3.1.3. II. Benedek chiusai apát élete (lásd 32. sk. l.)

3.1.4. Gilo (A szentséges Hugó clunyi apát élete: lásd 54. sk. l.)

3.1.5. IV. Henrik császár élete (lásd 43. sk. l.)

3.1.6. Benno osnabrücki püspök élete 1090–1100 körül Amint az életrajz szövegében található utalásokból kiderül, szerzője Norbert, a Benno püspök által alapított Ibuny kolostor apátja, aki műveltségét a kölni St. Peter dómiskolájában kapta, majd Bambergben volt kanonok, később Siegburgban szerzetes, s onnan került 1084-ben a Benno által alapított kolostor élére. 1117-ben halt meg. Az 1090–1100 {271} között írott életrajz célja az alapító püspök emlékének kötelességszerű – és hiteles információkon alapuló – megörökítése. 9. fejezet. Ezenfelül [Benno püspök]67 kitűnő építész volt, a kőművesmunkának buzgó elrendezője, 68 s ez okból a király is elválaszthatatlanul megnyerte környezetébe.69 […; IV. Henrik, szászországi hadjáratai idején] egész Szászországot új és erős várakkal kezdte megerősíteni – ennek kiérlelésére és gondos kivitelezésére Benno urat tette vezetővé, tudván, hogy minderre nincs nála megbízhatóbb, sem pedig olyan, aki e megbízatás teljesítésében szorgosabb lett volna. Ebben a dologban való legnagyobb jártassága megítélhető a hildesheimi építkezésből, amelyet akkoriban vezetett, s ahol az ő vezetésével az ottani püspök, a boldog emlékezetű Hezilo 70 oly sok kiváló épületet emelt.71 21. fejezet. [Benno püspök] az építészet művészetében igen jártas volt. Ha ennek megnyilvánulását valaki a mi épületeinken nem annyira venné észre, tudja meg, hogy ezeket nagyrészt az ő távollétében építették. Mindebben olyan buzgó volt, hogy még akkor sem szűnt meg építkezni azok által, akikre ezt rábízta, amikor elűzték, és távoli vidékeken tartózkodott. Ezért a király72 uralkodása alatt, amikor Speyer városába vitették, az ottani templomot, amelyet igen nagy magasságba emeltek, és az épület nagyságához képest nem valami körültekintően a Rajna folyam partjára kiterjesztettek, igen elmésen és nehéz eszközökkel, kiváló, újfajta munkával tökéletesítette, és nehogy a folyam támadása alámossa, hatalmas sziklatömböket épített elé. 73

II. Benno, osnabrücki püspök (1068–1088). Architectus – cementarii operis […] dispositor. Tevékenységének leírása azokkal a fogalmakkal történik, amelyeket – a vitruviusi építészetelmélet kétségtelen ismeretében és hatása alatt – Sevillai Isidorus is használt enciklopédikus művében. Nem kétséges, hogy Benno püspök tevékenysége valóságos (mérnöki) építészeti munka volt. 69 A szöveg familiaritasról szól, tehát – mint a későbbi középkori művészek esetében is – udvari pozícióról van szó. 70 Hezilo, goslari prépost, majd hildesheimi püspök (1054–1079). 71 Hezilo idején felújították a hildesheimi székesegyházat; ebben az időben készült a bronzcsillár, a corona. 72 IV. Henrik, német-római császár (1056–1106). 73 Az elbeszélés a II. Konrád és III. Henrik császárok idején felépített, csak 1061-ben felszentelt speyeri székesegyház második, nagyszabású átépítéséhez vezető periódusra vonatkozik. A szöveg azt sejteti, hogy a IV. Henrik korabeli munkálatokat – a császári reprezentáció szándékán kívül, amely ekkor is, később is mindenki számára nyilvánvaló volt – talán alapozási, statikai gondok, többek között a Rajna-part szabályozatlanságából következő károk tették szükségessé. 67 68


TÖRTÉNETÍRÁS

(Benno osnabrücki püspök élete: LEHMANN-BROCKHAUS, 272)

3.1.7. Ebo A bambergi Michelsberg-kolostor szerzetese, aki 1151–1159 között írta Ottó bambergi püspök életrajzát. Valószínűleg személyesen is ismerte az 1139-ben meghalt püspököt. Műve a csak Ottó halála után Bambergbe érkező Herbord életrajzának is forrása. Ez időben [… IV.] Henrik ama nagy és csodálatos speyeri templom épületét Mária iránti tiszteletből királyi nagyszerűséggel építtette ki. Hanem az építőmesterek74 csalárdul és istenfélelem nélkül jártak el, és töméntelen pénzt fordítottak a maguk hasznára, úgyhogy ehhez az olyannyira csodás műhöz gyakran még a pénz is hiányzott. Ezért a felség nem kis keserűséggel felháborodva, a hozzáértők közül hívatva meghitt bizalmasát, 75 Ottót,76 rábízta, hogy legyen az egész építkezés mestere, mivel bölcsessége, amelyet mindenki elismert, nagyobb és nehéz {272} dolgok intézésére is alkalmas volt. Ő okosan és körültekintően látott a rábízott munkához, gyakran visszatért a királyi udvarhoz, s a pénzt, ami a munka elvégzése után fennmaradt, hűségesen visszaszolgáltatta. Ezenfelül leleményes gondosságának77 jeleként döntésre bemutatta a császárnak a templom ablakainak általa elrendezett egyenlő mértékét is.78 (Ottó bambergi püspök élete, lib. I, c. 4: LEHMANN-BROCKHAUS, 273)

3.1.8. Paderborn (Meinwerk paderborni püspök élete: lásd 48. l.)

3.1.9. Gautier (Jean de Commines thérouanne-i püspök élete: lásd 32. l.)

3.1.10. Rupertus (Altmann passaui püspök élete: lásd 28. l.)

3.1.11. Herbord (Ottó bambergi püspök élete: lásd 43. sk. l.) [IV. Henrik] császár pedig a speyeri monostornak79 ama nevezetes és vesződséges építkezését kézben tartotta, munkába állítván birodalmának minden bölcs és tevékeny építészét, 80 kézművesét, kőművesét és más mesteremberét, vagy akár más országokból valókat is, és évente aranynak, ezüstnek, sok pénznek végtelen sokaságát adta ki. Az építőmesterek azonban, részben hanyagságból, részben azonban a maguk javát keresve, késlekedtek az ügy előremozdításában. Amikor tehát a fejedelmet övéi figyelmeztették a pénz herdálására, sürgősen tárgyalásokba kezdett, s mivel meggyőződött Ottójának hűségéről, szorgalmáról és tanultságáról, az egész munkát őrá bízta, megparancsolván, hogy mind a mesteremberek, mind a vezetők egyedül neki engedelmeskedjenek, és minden pénzt, kiadást és bevételt tőle kérjenek és neki fizessenek vissza. De mit mondjunk még? Nehéz elmondani, mekkora lett a takarékosság, s mennyire fellendült minden. 81

Magistri operis – kétségkívül az építkezés tényleges vezetői: lehetnek az építtető adminisztratív megbízottai (emellett szól, hogy sikkasztók), de a tulajdonképpeni építők is. 75 Familiaris: udvari ember. 76 Ottó bambergi püspök (1100–1139). 77 Ingeniosa diligentia; a leleményes észre vonatkozó kifejezés az ingenium (ebből: ingeniator – ingénieur). Kevésbé ügyelve a korhűségre, fordíthatnánk akár „mérnöki szakértelem”-nek is! 78 A jelek szerint Ottó püspök a speyeri épület felső részeinek kivitelezésén tevékenykedett. Vitatott kérdés, mit jelenthet az ablakok elrendezésének ez a terve, s vajon hogyan (rajzban? modellel?) mutatta be a császárnak? Bizonyos, hogy Ottó püspök építészmunkát végzett, erre utal a szövegben a dispositio kifejezés. Az ablakok elrendezését jellemző aequa mensura tulajdonképpen a görög symmetria latin fordítása – ez is a tervezés vitruviusi követelménye. Egy Ottóhoz hasonló, tanult embert erre a tevékenységre a hét szabad művészetben, különösen a geometriában való jártassága képesített. 79 Székesegyház létére monasterium, nyilvánvalóan azért, mert papsága kánoni (innen: kanonok), azaz szerzetesekéhez hasonló életformát folytatott. Innen a német nyelvben gyakori (Speyerben is máig használatos) elnevezés: Münster. 80 Sapiens és industrius – talán a kétféle: tervező és kivitelező építőmester megkülönböztetése. 81 Ez a forrás Ottó püspök gazdasági, szervező erényeit emeli ki, s hallgat mérnöki képességeiről, tevékenységének másik oldaláról. Kérdés, hogy az Ebo által említett terv az ő saját kezű műve volt-e, vagy csak bemutatása (és a császár bizalmasaként megvalósítására a költségek előteremtése) volt a dolga (vö. 585. jegyzet). 74


TÖRTÉNETÍRÁS

(Ottó bambergi püspök élete, lib. III, c. 36: LEHMANN-BROCKHAUS, 272)

3.1.12. Vilmos st-thierryi apát (Szent Bernát clairvaux-i apát első életrajza: lásd 92. l.) {273}

3.1.13. Rahewin (I. Frigyes császár tettei: lásd 156. l.)

3.1.14. Guillaume de Saint-Patus (Szent Lajos élete: lásd 123. l.)

3.1.15. Cola di Rienzo életrajza Az olasz nyelvű krónika ismeretlen kortárs 1354 előtt készült műve.

A GYÁSZOLÓ RÓMA MEGSZEMÉLYESÍTÉSE. A RÓBERT NÁPOLYI KIRÁLYHOZ ÍROTT, CONVENEVOLE DA PRATÓNAK TULAJDONÍTOTT PANEGYRICUS (1334 UTÁN) ILLUSZTRÁCIÓJA. LONDON, BRITISH LIBRARY 2. fejezet. Majd a fent említett Cola felszólította a rectorokat és a népet, hogy adakozzanak egy képre, amelyet a capitoliumi palotára festetett a Mercato felé, a kamara fölötti falra. 82 Egy allegóriát festetett ilyen formában: Meg volt festve egy hatalmas tenger, szörnyűséges hullámokkal háborogva. Ennek a tengernek a közepén volt egy hajó, majdnem elsüllyedve, kormány és vitorla nélkül.83 Ebben a hajóban, amely veszélybe került, állt egy özvegyasszony, feketébe öltözötten, gyászövvel felövezve, a mellén megszaggatott ruhában, zilált hajjal, mintha sírna. Térden állt, kezét összekulcsolva a mellén, mintegy végveszélyben segítségért könyörögve. A felirat így szólt: Ím, ez Róma.84 E hajó körül, a víz alá merülve volt négy elsüllyedt hajó, lehullott vitorlákkal, törött Vagyis a kép a mai Piazza del Campidoglio felőli homlokzaton volt. A viharba került, kormányozhatatlanná vált hajó Horatius óta az államot fenyegető veszély képe. Az allegória közvetlen mintaképei közé tartozik az a mozaik – Giotto Navicellája a régi San Pietro előcsarnokában –, amely a VIII. Bonifác pápa által meghirdetett jubileumi év emlékeként hangsúlyozta a pápai hatalom apostoli jellegét, a Krisztustól Péternek adott megbízatás alapján. 84 Sonnay (1982) mutatta ki, hogy az özvegy Róma megszemélyesítése rokon annak az illusztrált panegirikusznak az alakjaival, amelyet Prato városa intézett Róbert nápolyi királyhoz. Ezt a munkát valaha Convenevole da Prato, Petrarca tanítómestere művének tartották. Az illusztrált mű egy példánya bizonyosan ismert volt Rómában Cola di Rienzo idején. Annyi mindenesetre biztos, hogy Róbert király elnökölt Petrarca nápolyi költői vizsgáján, amely megelőzte ünnepelt költővé koszorúzását a Capitoliumon 1341-ben. 82 83


TÖRTÉNETÍRÁS

árboccal, kormányukat vesztve. Mindegyiken egy elmerült és halott asszony volt. Az elsőnek neve ez volt: Babilónia, a másodiké: Karthágó, a harmadiké: Trója, a negyediké: Jeruzsálem. A felirat így szólt: Ezek a városok az igazságtalanság miatt kerültek bajba és fogyatkoztak meg. E halott asszonyok között egy szöveg indult ki, és így szólt: Minden országnál magasabban álltál, Már nem várhatunk mást a bukásodnál.

{274} Bal felől volt két sziget. Egy kis szigeten egy asszony volt, aki gondterhelten ült, s az írás így szólt: Ez Itália. Beszélt, és ekképp szólt: Az egész föld uralmát hordod, De csak én maradtam lányod.

A másik szigeten négy asszony volt, felemelt kezekkel, térden, nagy-nagy bánat kifejezésével, s ekként szóltak: Valamennyi erény volt a kíséreted, Egymagadban hánynak immár a tengerek.

Ezek voltak a sarkalatos erények, azaz a Mértékletesség, az Igazságosság, a Bölcsesség és az Erő. Jobb felől egy kis sziget volt. Ezen a szigetecskén egy térdelő asszony volt, aki ég felé tárta a kezét, mintha imádkoznék. Az ő verse így szólt: Ó, én atyám, vezérem és uram! Hová legyek, ha Róma odavan?

A felső részen jobb felől négy sorban különböző szárnyas állatok voltak, s szájukhoz kürtöt tartottak, s úgy fújták azokat, mintha ők lennének a szelek; ezek csinálták a tengeri vihart, s juttatták veszélybe a hajót. Az első sort oroszlánok, farkasok és medvék85 alkották, feliratuk így szólt: Ezek a hatalmaskodó bárók és a bűnös rectorok. A második sorban voltak kutyák, disznók és kecskék, a felirat így szólt: Ezek a rossz tanácsadók, a nemesek követői. A harmadik sorban állatok, sárkányok és rókák voltak, a felirat így szólt: Ezek a hamis tisztviselők, bírák és jegyzők. A negyedik sorban nyulak, macskák, kecskék, kosok és majmok voltak, a felirat így szólt: Ezek a populárisok, a gonosztevők, gyilkosok, házasságtörők és tolvajok. 86 A felső részen az Ég volt. 85 86

Orsi: közérthető utalás az előkelő Orsini családra. Vö. Petrarca, LIII. canzone:

Oroszlán, sólyom, kígyó, medve, farkas a márvány-oszlopot gyakran bevonja gonddal, magának is nagy kárt szerezve. Miattuk sír ama nemes Madonna, aki téged választott, hogy kiszaggass minden gyomot, mely virágzásra gyenge. Már több mint ezer esztendő pihent le, mióta nincs a nagy lelkek csapatja, akikkel oly magasra nőtt e város. Jöttment csürhe, féktelen, gőg-hináros, illetlen, bármily nagy és jó az anyja! te légy a férje, atyja, segítségért a te kezedre várnak, mivel más dolga van a szentatyának.


TÖRTÉNETÍRÁS

Középen volt az isteni fenség, mintha ítélkezni jönne el. Kétfelől két kard jött ki a szájából. Egyik oldalán Szent Péter állt imádkozva, a másikon Szent Pál. Mikor a nép meglátta az ilyenforma képet, mindenki csodálta. 4. fejezet. Ugyanilyen módon a Sant’Angelo in Pescheria falán (ami világhíres hely volt) egy ekként csinált alakzat [volt]. A bal felőli mezőben egy igen heves tűz volt, amelynek a lángja és füstje az égig ért. Ebben a tűzben sok popolare és király volt, némelyikük élőnek tetszett, mások holtnak. Ugyanabban a lángban volt egy nagyon öreg asszony is, s ennek a vénasszonynak két része már megfeketedett a nagy hőségben, s csak a harmadik rész maradt sértetlen. A másik részen, jobb felől egy templom volt, amelyből egy felfegyverzett, fehérbe öltözött bárány jött ki. A palástja skarlátvörös bársonyból volt. Kezében meztelen kardot hordott, és bal kezével kézen fogta azt az öregasszonyt, mintha ki akarta volna szabadítani a vészből. A magasban, a harangtornyon Szent Péter és Szent Pál volt, mintha az égből érkeznének, s így szóltak: Bárányka, bárányka, segíts a mi szállásadó asszonyunknak! Az is meg volt még festve, mintha az égből sok {275} sólyom hullana alá, s mintha holtan zuhantak volna abba a lobogó lángba. Volt még az égben egy szép fehér galamb, amely a csőrében egy babérkoszorút tartott, s azt egy akkora madárkának tette a fejére, mint egy veréb. E figurák fölött ez volt írva: Látom a nagy ítélet idejét, te pedig várj, míg eljön az idő. 87 (SCHLOSSER, LI. sz., 367 skk.)

3.1.16. Christine de Pisan A középkor kétségtelenül leghíresebb női írója. 1365-ben, Velencében született; apját, Tommaso da Pizzano orvost és asztrológust, bolognai tanárt 1368-ban hívták meg a francia udvarba, V. Károly szolgálatába. Christine 1380-ban Étienne du Castel királyi jegyző és titkár felesége lett. Férje 1390-ben bekövetkezett halála után fordult az íráshoz; előbb költészettel foglalkozott, 1399 tájától, majd – rendszerint udvari megrendelők számára – prózai műveket írt. 1418-ban egyik leányát követve kolostorba (talán Poissyba) vonult, ott halt meg 1429/30ban. Az V. Károly francia király életéről szóló munkát Merész Fülöp burgundi herceg megrendelésére, 1404ben írta.

PÁRIZS, A CÉLESTINS TEMPLOMÁNAK KAPUZATA A XVIII. SZÁZADBAN, MILLINS METSZETE NYOMÁN III. rész XI. fejezet. Arról, hogy Károly király jó művész volt, és jártas a tudományokban; és az általa csináltatott szép épületekről

(Weöres Sándor fordítása) Ennek az allegóriának típusa az Utolsó ítélet képein alapult; a feliratok többsége az Apokalipszisra utalt. Péter és Pál mint Róma védőszentjei játszanak különleges szerepet. 87


TÖRTÉNETÍRÁS

Eleget szóltunk a bölcsesség erényéről Károly király személyében, hiszen ennek a könyvnek egész tartalma ezt ábrázolja. Hogy egy kicsi kitérőt tegyünk, abban a rendben, ahogyan Arisztotelész teszi a bölcsességhez megkülönböztetett tulajdonságaik révén hozzá tartozó erényekkel, mint fentebb említettük, a művészetről fogunk szólni, bizonyítván, hogy bölcs királyunk, Károly igen nagy művész, mégpedig mind a hét szabad tudományban, mind a munkás dolgokban.88 […] A művészetekről, mivel alkotó munkából89 állnak, senki sem mondhat véleményt, hacsak nem rendelkezik kézügyességgel vagy gyakorlattal. De azt mondja Arisztotelész, hogy a művészt bölcsebbnek tartják, mint a szakértőt, mivel jobban ismeri az okát annak, hogy miért kell így lennie; a szakértő azonban nem ismeri más okát annak, miért van így; mert, amint mondja, tudni illik, hogy azt a művészetet vagy tudományt mondjuk fontosnak, amelynek fontosabb a tevékenysége. Így {276} különbözik egymástól a művészek tevékenysége; egyikük sem rendeltetett arra, hogy csak a többit rendezze el90 a munkákban, ahogyan a kőfaragók és az ácsok, amikor fűrészelnek, ácsolnak és egyengetnek, a fadarabokat vagy a köveket egy ház, egy hajó vagy más munka formájában rendezik el. Más tevékenység, ha valaki a kifaragott vagy elrendezett fadarabokat vagy köveket elrendezi, olyan formában, amilyet akar. És ismét más tevékenység a már megcsinált munkának a használata, és ez a legfőbb, mert ez rendeli el és kormányozza a többit, és ez valamennyinek a célja. És az előbbi kisebb nála, mert ahogyan az előbbi alárendeli magát a másodiknak, ugyanúgy a második is parancsol az utolsónak, mert a fő mester az, aki használja a dolgot, ahogyan a számszeríjász a számszeríjat és a tengerész a hajót, mivel ő jobban tudja, hogy a dolgot mire csinálták, mint az, aki csinálta.91 Ezáltal úgy tetszik, hogy a művészek formáiból vesszük azoknak a tevékenységeknek az okait, amelyek az anyagok elrendezésére irányultak, és a használat által fogjuk fel azoknak a tevékenységeknek az okait, amelyek az anyagok elrendezésére irányultak; és következésképpen az építészek, vagyis a mű elrendezői tudják a szükségletek okait, és őket kell a legbölcsebbeknek tartanunk. Eleget bizonygattam, hogy a művész nagyobb tudással rendelkezik, mint a szakértő, aki kézi munkát végez; s ezeket nem a magam szavaival írtam le, hanem Arisztotelész Metafizikájának szavaival, amivel az egész homályos témát megvilágította. És a filozófus írása szerint nem untathat a kitérő, mert a legfinomabb okok az eszköz és a cél ismerete, ahogyan a mezei dolgokban nem lehet értelem. És, hogy a tárgyra térjünk, azt, hogy Károly királyunk valóban bölcs művész volt, bizonyítja, hogy igazi építész, biztos tervező és okos elrendező, amikor sok helyen szép alapításokat csináltatott; szép és nemes, nevezetes épületeket, mind templomokat, mind kastélyokat és más épületeket, Párizsban és máshol. Így, Saint-Paul házához92 eléggé közel, a Célestins oly szép és nevezetes templomát, ahogyan látható, palával fedve; oly szép, hogy semmi sem jöhet közelébe. És a szent, szabályozott életet nagy szigorúságban élő, Istent szolgáló testvérek meghatározott számú konventjét rendelte oda. Igen nagy az a konvent, amely igen áhítatosan szolgálja a mi Urunkat. Ezekről igen gazdagon gondoskodott örök időkre. És ennek a templomnak a kapuján az ő és felesége, a Királyné igen találóan csinált szoborképmása van.93 Továbbá Párizsban alapította Szent Antal egyházát, és bevételekkel látta el az e helyen lakó testvéreket. Azután a háza közelében Szent Pál egyházát kijavíttatta és bővíttette. Aztán Párizs valamennyi kolduló rendi konventjének pénzt adott épületeik tatarozására; a párizsi Notre Dame-nak, az Hotel-Dieu -nek és másoknak is. Aztán, a vincennes-i erdőbe kanonokokat telepített, és szép jövedelmekkel biztosította életüket. Azután Beauté 94 közelében a Bons-hommes-ot, és számos más templomot és kápolnát alapított, tatarozott, és bővítette az épületeket és a jövedelmeket.

Vagyis a hét szabad művészetben és a mechanikai művészetekben is. Ouvre formele. 90 Disposer: a fejtegetés a dispositio jelentőségéről mint a művészi alkotás lényegéről szól. 91 Christine de Pisannál a művészet szemléletének legfontosabb szempontja tehát az utilitas; ennek jegyében tartja a megbízót a legfontosabb művésznek. 92 A párizsi Hotel de Saint Pol ugyanúgy, mint a Louvre is, a Bastille is, Párizs falai mellett épült, feltehetőleg azért, mert V. Károly nem felejtette el, hogy a párizsi polgárság Étienne Marcel idején megrohanta a királyi palotát. Több részből alakult ki; az elsőt Károly még dauphin korában, 1357-ben vásárolta meg; az alapításra 1364-ben került sor. Az együtteshez tartozott az Hotel de Sens is. A ház legbiztosabb része egy négyzetes torony volt; belső terei között tanácstermet, a király szobáit, dolgozószobáját, kisebb és nagyobb kápolnát írnak le. A házzal szomszédos volt a Célestins temploma. 93 V. Károlynak és feleségének, Jeanne de Bourbonnak a párizsi Louvre gyűjteményében látható szobrait valaha a Célestins itt említett portálszobraival azonosították. Utóbb úgy tartották, hogy az Hopital des Quinze-Vingts, ma pedig úgy vélik, hogy a Louvre csigalépcsőjének díszítésére készültek a szobrok. 94 Beauté-sur-Marne, Vincennes közelében. 88 89


TÖRTÉNETÍRÁS

Igen sok más épületet is épített; és bővítette Saint-Paul házát, a Louvre 95 kastélyát. Párizsban újonnan építtetett egy igen nevezetes és szép épületet, ahogyan {277} látható, Szent Antal Bastille-át.96 Ott annyian dolgoztak, amennyi csak lehetséges, és Párizs több kapuján is erősen és szépen építkezett; a Palotán a maga kedvére építtetett. Továbbá felépíttette Párizs körül az új és szép falakat, vaskos és magas tornyokkal, Hugues Obriot-ra bízva a feladatot, aki akkor Párizs prévot-ja volt. Aztán elrendelte a Pont neuf építését, amit az ő idején kezdtek el, és több más épületet. XL. fejezet. Ez az ünnepség volt Vízkereszt napján 97 a Palotában, amikor a császár a királlyal étkezett

PÁRIZS, A STE-CHAPELLE OLTÁRÁNAK REKONSTRUKCIÓJA (VIOLLET-LE-DUC, DICTIONNAIRE RAISONNÉ NYOMÁN) Másnap, Vízkereszt napján a császár az ereklyéket kívánta látni és aznap misét hallgatni, és kérte a királyt, hogy ebédeljen vele, mert nem akarta, hogy a királyt szorongassák, nehogy a sokaság tolongjon. És hogy elkerülje a sokaságot, a király lovagokkal és fegyveresekkel őriztette a kapukat, hogy nagyobb biztonságban legyenek. A király és a császár lassan bevonult a Szent Kápolnába, és a császárt, aki nagy áhítattal vágyott a szent ereklyék közelről való látására, karjánál és lábánál fogva felvitték a szent szekrény elé, s a szűk csigalépcső miatt testének nagy kínja árán odavitték, hogy közelről lássa őket. Amikor felértek, s a szent ereklyetartót kinyitották, a császár levette kalapját, és összekulcsolva kezeit és mintegy könnyek között, hosszan és nagy áhítattal végezte imáját, s a király megmutatta neki és eléje nyújtotta mindazt, ami a {278} szent ereklyetartóban van, és ő ezeket megcsókolta, s a többi darabot is. Azután az ereklyetartót a kápolna felé fordította, hogy a lent lévő többiek is láthassák. És a császár azt kívánta, hogy székét alul fordítsák szembe az ereklyékkel, hogy mindezeket láthassa,

A Louvre építkezései V. Károly egész uralkodása alatt folytak, sőt utódja idejére is áthúzódtak. Leghíresebb részlete Raymond du Temple műve, az áttört, szobrokkal díszített csigalépcső (Vis du Louvre) volt. 96 A régi Porte Saint-Antoine helyén 1370-ben került sor a Bastille alapítására. A Porte de Paris fölötti homlokzatot szobrok, köztük V. Károlynak és családtagjainak portréi díszítették. 97 IV. Károly német-római császár párizsi látogatása idején, 1378. január 6-án. 95


TÖRTÉNETÍRÁS

és nem akart az oratóriumában maradni,98 amelyet számára előkészítettek, s ezért a király leeresztette a függönyöket. (Könyv a bölcs V. Károly király tetteiről és jó erkölcseiről: MICHAUD-PUOJOULAT, Nouvelle collection des mémoires pour servir a l’histoire de France…, II, Paris, 1836)

PÁRIZS, A STE-CHAPELLE EREKLYEKINCSE, KÖZÉPEN EREKLYETARTÓJA, XVIII. SZÁZADI METSZET (EVANS NYOMÁN)

(A)

A

TÖVISKORONA

A palotakápolnákban a magánoratóriumok helye kétoldalt volt. A párizsi Sainte-Chapelle épületén is megtalálhatók, a többinél nagyobb fülkék formájában. 98


12. fejezet - LEVELEZÉS 1. 1.1. 1.1.1. I. (Nagy Szent) Gergely pápa (Serenushoz, Massilia püspökéhez: lásd 28. sk. l.)

1.1.2. II. Gergely pápa (Izauriai Leó császárhoz: lásd 29. sk. l.)

1.1.3. Goffrid vendome-i apát (Hildeberthez, Le Mans püspökéhez: lásd 37. l.)

1.1.4. Clairvaux-i Bernát (Apológia Vilmos st-thierryi apáthoz: lásd 90. skk. ll.

1.1.5. Hugó roueni érsek (Teodericus amiens-i érsekhez: lásd 116. sk. l.

1.1.6. Wibald stablói apát 1 levélváltása G. 2 ötvössel 1147–1157 Wibald a XI. század végén született; Waulsort kolostorában kezdte pályáját, innen került Stablo kolostorába, amelynek 1130-ban lett apátja. V. Henriktől I. Frigyesig kancellárként, tanácsadóként minden német-római császárnak szolgálatában állt. 1137-ben Montecassinóban is apáttá választották a kolostor szerzeteseinek egy viszálya során; 1146-ban Stablo mellett Corvey apáti méltóságát is elnyerte. Konstantinápolyi diplomáciai küldetése közben, Paphlagóniában érte utol a halál, 1158-ban. Antik auktoroktól merített példákat, nyelvi fordulatokat mintaszerűen használó leveleinek gyűjteményéből idézünk. {280} W., Isten kegyelméből apát, szeretett fiának, G. ötvösnek üdvözletét és áldását. A te mesterségedbeli emberek gyakran nem tartják meg ígéreteiket, mert több munkát vállalnak, mint amennyit el tudnak végezni. Minden rossz gyökere a kapzsiság. De a te nemes szellemed, gyors és kitűnő kezeid mentesek minden hamis ígéret hírétől. A te művészetedet a bizalom ajánlja, munkáddal az igazság jár együtt. A te ígéretedet eredmény követi, vállalásod időben valóra válik. És ha úgy véljük, hogy ígéreted kötelezettségére emlékeztetnünk kell, nem azért van, mintha gyanakodnánk, hogy csel és hamisság lenne egy ily nemes szellem hajlékában. Mire mindez? Azért, hogy rád bízott munkáinkat szorgosan végezd, s nehogy másikat vállalj, ami a mieink befejezését akadályozná. Tudd meg, hogy nagyon sürgős és gyors a vágyunk, és amit akarunk, azonnal akarjuk. Seneca mondja a Beneficiában: Kétszer ad, ki gyorsan ad. Egyébként mindezt inkább a házad iránti aggodalomból, családod iránti gondoskodásból írjuk neked, köteles tisztelettel feleséged iránt. Élj boldogul! Urának, W.-nak, Isten kegyelméből Stablo és Corbie apátjának G-je üdvözletét és köteles szolgálatát küldi. A jóakarat és a bölcsesség kincsesházából eredő intelmeidet örömmel és engedelmesen fogadtam, s ezek számomra a dolog súlyánál és a küldő tekintélyénél fogva is megszívlelendők. Tehát emlékezetembe véstem, és hét lakattal őrzöm benne, hogy mesterségemet hűségesen végezzem, munkámat igazsággal folytassam, ígéreteimet valóra váltsam. De annak, aki ígér, nem áll módjában mindig beváltani ígéreteit, különösen nem, ha ez azon múlik, akinek az ígéretet tette. Ha tehát, amint mondod, hajt a vágy, és amit akarsz, azonnal akarod, 1 2

1097–1158; 1130–1157 között Stablo (Stavelot) apátja. Feltevések szerint azonos Godefroid de Huy (de Claire) mesterrel.


LEVELEZÉS

igyekezz te is, hogy én a te munkádhoz rohanhassak. Mert én rohanok és mindig is fogok rohanni, ha a szükség nem akadályoz meg benne. Pénzszűkében vagyok ugyanis, és azok közül, akiket szolgáltam, senki sem fizet nekem semmit. Jóllehet, te a feleségemnek mécseseket ígértél, szinte homályban vagyok, amíg a jótettet a várakozás függőben tartja. Tehát, mivel az emberi szükség az üresség után boldog, ha megtöltetik, nyújts orvosságot, adj gyorsan, hogy kétszer adj, és hűségesnek, állhatatosnak, végül pedig munkád iránt odaadónak látsz engem! Élj boldogan! Gondold meg, mennyi idő van május elejétől Szent Margit napjáig3 s onnan Szent Lambert ünnepéig!4 Mint mondják, ennyi elég a bölcsnek! (Liege, Archives de l’État, Rhein und Maas, kiállítási katalógus, Köln, 1972, 16 sk.; LEHMANNBROCKHAUS, 1026. sz., 718)

1.1.7. Hugo Falcandus (Péterhez, a palermói egyház kincstárnokához: lásd 156. sk. l.) {281}

1.1.8. Francesco Petrarca IV. Károly császárhoz 1354 Petrarca válasza a császárnak, aki a De viris illustribus egy kéziratát kérte tőle.5 Ami pedig téged illet, Császár, tudd meg, hogy legfeljebb csak neved vagy haszontalan koronád fénye miatt vagy méltó erre az ajándékra és ennek a könyvnek a címére, de tetteiddel és lelki erőddel írd be magadat a kiváló férfiak közé, és úgy élj, hogy az utókor azt olvashassa rólad, amit te olvasol a régiekről. (C. C. BAYLEY, Petrarch, Charles IV, and the „Renovatio Imperii”, Speculum, XVII[1942], 331, 2. jegyzet)

1.1.9. Francesco Petrarca Lello di Stefanónak 1355 Beszámoló a császárral való találkozásáról, Petrarca szavai a IV. Károlynak ajándékul vitt antik érmék átadásakor. Néhány, igen apró és régi betűs feliratokkal ellátott, arany és ezüst képmást adtam neki ajándékba a mi fejedelmeinkről, amelyekben élvezetemet leltem; köztük volt Augustus császár majdnem lélegző arcképe is. Így szóltam: Íme, Császár, ezeknek vagy az utódja, ezeket igyekezzél utánozni és csodálni, ezek mintájára és képére formáld magad, s ezeket rajtad kívül egy emberfiának sem adtam volna oda. (Annegrit SCHMITT, Zur Wiederbelebung der Antike im Trecento: Petrarcas Rom-Idee in ihrer Wirkung und die Paduaner Malerei. Die methodische Einbeziehung des römischen Münzbildnisses in die Ikonographie „Berühmter Manner”, Mitteilungen des Kunsthistorischen Instituts in Florenz, XVIII[1975], 167, 2. jegyzet)

1.1.10. Giovanni Dondi (Fra Guglielmo da Cremonához: lásd 171. sk. l.)

1.1.11. Luxemburgi Zsigmond király Siena tanácsához 1414. május 17. Zsigmond, Isten kegyelméből örökké fenséges római király és Magyarország stb. királya. Tiszteletre méltó nemesek és szeretett híveink! A minap a felségünkhöz rendelt követeitektől, az ő elbeszélésükből megtudtuk és több más szavahihető ember különféle jelentéséből is ismerjük, mily illendőséggel, szépségben és alkalmassággal van felépítve a ti ispotályotok, 6 mekkora élelmiszerkészlettel van ellátva, jövedelmek sokaságával megadományozva és a betegek, szegények és {282} vándorok összegyűjtésére való végtelen sokaságú eszközökkel felszerelve. Ez királyi lelkünket arra indítja, hogy megkaphassuk Július 13-ig. Szeptember 17-ig. 5 Nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy ő is bekerüljön a jeles férfiak felsorolásába. 6 A sienai Ospedale della Scala. 3 4


LEVELEZÉS

pergamenen, festő mesterséggel leírva azt, hogyan áll az ispotály egyes részeiben, azaz szobáival, közös termeivel és hálótermeivel, és minden építményében. Ezért hűségeteket figyelmesen kérjük és biztatjuk, azt kérvén, hogy említett ispotályotokat, ahogyan fekszik és építve van, valamennyi részével és melléképületével, festessétek le valamelyik festőtökkel, és juttassátok el felségünkhöz különleges tetszésünk érdekében. Ebben mutassatok irántunk igen kedves jóakaratot, egyebekben stb. Kelt Montecalvóban, 1414. május 17-én, magyarországi királyságunk 28., a rómainak pedig 4. évében. (Giovanni GAYE, Carteggio inedito d’artisti dei secoli XIV, XV, XVI, t. I, Firenze, 1839, XXVI. sz., 92)

1.1.12. III. Frigyes császár Strassburg tanácsához 1463. december 2. Írtunk a hozzánk és a birodalomhoz hű és kedves Nikolaus szobrásznak,7 és kértük, hogy némely szükségletünkben legyen a mi és császári udvarunk rendelkezésére. Kérünk tehát benneteket, hogy érdekünkben vele gondosan és hamarosan beszéljetek, hogy jó akarattal egyezzék bele, s ebben tegyetek hálásan tetszésünkre, s ezt mi is kegyesen éreztetni fogjuk veletek. (MEIER, 62)

1.1.13. III. Frigyes császár Strassburg tanácsához 1467. június 5. Miután korábban a nálatok lakó Nikolaus kőfaragót iderendeltük, hogy valamely sírkövet 8 faragjon nekünk, s ő erre valamennyi pénzt felvett, komolyan kívánjuk tőletek, hogy érjétek el vele, s azon legyetek, hogy haladéktalanul engedelmeskedjék, s vegyetek tőle bizonyosságot, hogy ezt a munkát igényünk szerint elvégzi, ahogy illik. Akkor neki szolgálatáért és munkájáért méltányosság szerint különös keggyel készek leszünk eleget tenni. Ebben cselekedjetek különös tetszésünkre! (MEIER, 63)

Nikolaus Gerhaerts von Leyden. III. Frigyes síremlékének Wiener Neustadt-i készítéséről van szó. (A Nikolaus Gerhaerts által faragott fedőlapot utóbb állították fel, gazdagon díszített síremlékké kiegészítve mai helyén, a bécsi Stefanskirche déli kórusában.) 7 8


13. fejezet - DOKUMENTATÍV FORRÁSOK {283}

1. INVENTÁRIUMOK 1.1. 1.1.1. Prüfening, a bencés apátság kincstárának jegyzéke 1165 Az Úrnak ezeregyszázhatvanötödik évében. Abból a kincsből, amely Isten áldásából és kegyelméből Szent György vértanú tiszteletének szolgálatára rendeltetett, s amelyet az elhunyt és iránta hűséges, az Istennek kedves, szent emlékezetű Ottó püspöknek, kolostorunk alapítójának, 1 valamint tisztelendő Eribo2 és Eberhard3 kegyes apátoknak buzgalma szerzett, úgy találtatott, hogy ezek tartoznak sekrestyénkhez és könyvtárunkhoz. És ezt az emlékeztető könyvet az Úr színe előtt írtuk. Mindenekelőtt pedig a lelki vigasság és a szent áhítat öltözékeit göngyölítettük ki a többi kegyszerekkel együtt, azután összeszámláltuk könyvtárunk könyveit, amelyekben Isten a mi nem testi, hanem lelki fegyvereinket helyezte el. Mindazok, amiket a templomban díszítenek, a következők: az oltár, a pap, a szolgálók, 4 a kórus iskolája, a templom körös-körül. Az oltár díszei edényekből és ruhákból állnak. Az oltár edényei a hordozható oltárok, ereklyetartó szekrények, keresztek, plenariumok,5 kelyhek, szívócsövek,6 misekannák és effélék. Van egy hordozható oltárunk arany-ezüst ötvözetből. Ereklyetartó szekrény van 5, ebből három elefántcsontból. Ezenfelül van egy elefántcsont pixis az eucharisztiával, melynek külső edénye ezüsttel van borítva. Van még az eucharisztiához való ezüsttányér,7 továbbá zarándok-művű agyagedény;8 ezeket nagycsütörtökön az Úr testének sírjánál állítjuk ki. Két arannyal és drágakövekkel burkolt kereszt, aranyozott nyéllel. Két plenarium. Két aranykehely, ezüstből 11. Szívócsövek: egy aranyból, egy aranyozott, kettő ezüstből. Két csodás művű ezüst misekanna. Ezenkívül két hétköznapi kereszt. Zászló9 7, 5 jobb, fehér, kristályokkal és koronggal, kettő közönséges. {284} És most térjünk át az oltárruhákra, vagyis inkább tartozékaikra. Ez takarókból, terítőkből, corporalékból, áldozati kendőkből áll. Takarónk van 11. Ünnepi terítő 4, hétköznapi 20. Corporale van 26. Az áldozati kendők mellőzhetők. Következnek a papi díszek. Ezeket a felsőkkel kezdjük, mintegy levetkőztetve a papot. Ebben a sorrendben előbb elvesszük tőle a missalét, majd a casulát, a stolát a manipulusszal együtt, a succingulust, a cingulust, az albát, a humeralét. Van 12 misekönyvünk azon az egy mindennapi missalén kívül, amely a főoltárhoz tartozik, és evangeliarium a lectionariummal, és az ünnepi collectariumon kívül vannak még kisebb könyveink, bennük a halotti misékkel, és megvan az áldások könyve10 is. Van 12 casulánk is, ebből 8 aranyhímzésű. Aranyos és ezüstös stola 8, selyem 8, közönséges 12. Három aranyos és ezüstös succingulum. A cingulumokat elhagyom. Alba, szegélydísszel, öt. Aranyos humerale hat. És most következzenek a szolgálók díszei. A szolgálók a diaconus, subdiaconus, gyertyahordozó. A diaconus sajátos dísze a dalmatica. A mindennapos kettőn kívül van hat dalmaticánk, az egyik arannyal hímzett. A subdiaconus sajátos díszei a subtilék és a manipulusok. A mindennapos kettőn kívül van 8 subtilénk. Manipulus selyemből hat, ezek között két finomabb aranyhímzésű, két manipulus aranyos. A gyertyahordozók sajátos Ottó bambergi püspök (1100–1139). Eribo prüfeningi apát (1121–1162). Eberhard prüfeningi apát (1162–1170). 4 Ministrans – de a ma használatosnál tágabb értelemben. 5 Plenarium: lectionarium, rendszerint díszes (esetleg ötvösművű, nemesfém) kötéstáblával, amely gyakran ereklyéket is tartalmazott. Átvitt értelemben a tábla alakú ereklyetartó neve is. 6 A korábbi középkorban a misekehelyhez tartozó, az eucharisztikus bor felszívására szolgáló, nemesfém csövek. 7 Patena. 8 Vagyis a Szentföldről származó, rendszerint kulacs vagy palack alakú, víz, olaj tárolására való ampulla. 9 Tulajdonképp flabellum, nyeles, korong alakú legyező. 10 Benedictionale. 1 2 3


DOKUMENTATÍV FORRÁSOK

díszei a füstölők és a gyertyatartók meg a kézre vizet öntő edények. Van két ezüstfüstölőnk és ezüst tömjéntartónk, egyéb van 4. Van aranyozott gyertyatartó 4, egyéb nyolc. Ezenkívül van 4 magas gyertyatartó sárgarézből. Kézre vizet öntő edény11 van kettő, ezek közül egyik oroszlán formájú, amihez hozzá való tál tartozik. Hátravan még a kórus iskolájának dísze. A kórus iskolájának díszecappákból, albákból, cingulusokból áll. Arannyal hímzett cappánk van 22. Az összes cappa 57. A fent említett, selyemcingulusokkal ellátott, öt albán kívül van ötvenhárom. Közönséges alba 67. Mindez együttvéve százhúsz. A templomot körös-körül függönyök, dorsalék, kárpitok díszítik. Selyemfüggönyünk 13 van, nagyböjt idején kifüggesztésre való vászonfüggöny három. Jobb dorsalénk12 van 5, egyéb 4. Padra való kárpit három van. (A Glossarium Salomonis [1158] kötet elé kötött, miniatúrákkal díszített lapon, München, Bayerische Staatsbibliothek, Clm 13002, f. 5v: Mittelalterliche Schatzverzeichnisse, Erster Teil: Von der Zeit Karls des Grosen bis zur Mitte des 13. Jahrhunderts, herausgegeben vom Zentralinstitut für Kunstgeschichte in Zusammenarbeit mit Bernhard BISCHOFF, München, 1967, 73. sz., 77 skk.) {285}

1.2. Festmények XIV–XV. századi francia udvarok inventáriumaiban 1.2.1. V. Károly francia király inventáriumai 1379–1380 Melun kastélyában 1. 1908. sz. Továbbá egy festett fatábla, a Dauphin13 úr címereivel. 2. 1995. sz. Továbbá egy nagyon régi tábla, aranyozott ezüsttel borítva, amelyen a mi Urunk van megfestve, fején domborművű diadémmal. Saint-Germain-en-Laye kastélyában, a király dolgozószobájában 14 3. 2019. sz. Továbbá egy másik, kétrészes fatábla, amelyen meg van festve a mi Urunk, Miasszonyunk, Szent János, Szent Katalin, Keresztelő Szent János és Magdolna. 4. 2020. sz. Továbbá egy másik, kétrészes fatábla, amelyen meg van festve egy Pieta és Miasszonyunk. 5. 2115. sz. Továbbá egy festett tábla Miasszonyunk Üdvözletével és születésével, Harcourt-címerekkel körülvéve.15 Ugyanott, a nagy kápolna alsó részén 6. 2140. sz. Továbbá egy félalakokkal festett tábla, közepén egy Pieta. A párizsi Saint-Pol kastélyban, a király dolgozószobájában 7. 2199. sz. Továbbá egy festett fatábla, s egyik felén Miasszonyunk képe van, a másikon pedig Szent Ágnes képe. Továbbá a szomszédos kis dolgozószobában 8. 2217. sz. Továbbá egy összecsukható, négyrészes fatábla, s az egyiken a király van, mellette a császár, az ő nagybátyja, János király, az atyja16 és Edward, Anglia királya.17

Aquamanile. A stallumok háttámláján alkalmazott textília. 13 Azaz a trónörökös. V. Károly dauphin korából, 1364 előttről való. 14 Estude du Roy: dolgozószoba, a könyvtár helye, az Itáliában ismert studiolo megfelelője. 15 A király barátjának, VI. Jánosnak, Harcourt grófjának (†1388) címerei lehettek. 16 II. (Jó) János király, 1350–1364. 11 12



9. 2218. sz. Továbbá egy másik kis, pergamenre festett tábla, vagyis egy feszület és több kép. 10. 2278. sz. Továbbá egy régi kép, amelyen Miasszonyunk képe van ábrázolva. Ez van a Louvre dolgozószobájában 11. 2407. sz. Továbbá egy fatábla oromzatokkal, a Szenvedéstörténet jeleneteivel festve, négyrészes. 12. 2408. sz. Továbbá egy másik tábla, címerdísszel, Jeanne de Bourgogne királyné címereivel. 18 {286} Ezek a vincennes-i királyi kápolna oratóriumában a lakótoronyban vannak 13. 2515. sz. Továbbá egy nagy, ötrészes festett tábla, s ezek Miasszonyunk életéből és a Szenvedéstörténetből valók. 14. 2516. sz. Továbbá egy tábla a falhoz támasztva, rajta Szent Péter és Szent Pál van. Egyéb dolgok, amelyek a fenti oratórium közelében, a kápolnában vannak 15. 2626. sz. Továbbá egy négyrészes fatábla, Girard d’Orléans műve. A király dolgozószobája a vincennes-i erdőben lévő toronyban, a nagy szoba közelében 16. 2759. sz. Továbbá egy festett, háromrészes fatábla, amelyen középen a koronázás van, az egyik oldalon az Angyali üdvözlet és a másik oldalon Szent Anna. 17. 2769. sz. Továbbá két kerek tábla fából, az egyiken a mi Urunk, amilyen a szenvedés után volt, s akit egy angyal támogat, a másik oldalon pedig Miasszonyunk, akit Szent János tart. 18. 2770. sz. Továbbá egy másik kerek tábla, a fent említetthez hasonló. (J. TROESCHER, Burgundische Malerei, Berlin, 1966, 398 skk.)

1.2.2. János, Berry hercege inventáriumai 1401–1403 404. sz. Továbbá egy másik fatábla, amelyen régies festéssel Szent Pál félalakja van, kezében könyvet tartva, körben damaszcírozott művű arannyal körítve. 934. sz. Először is egy fatábla, amelyen a mi Urunk Pietája van festve, egyik oldalán egészen aranyborítással körbevéve, és a diadémjában van tizenegy balásrubin, három smaragd, harminc drágagyöngy, és körülötte több domború faragású angyal és alul két térdelő képmás, Uramról és Asszonyomról, és a keretén sok arany és domború faragású liliom van, aranyláncon függ; s a fent említett tábla hátoldalán Uram címerei vannak hímezve. 1068. sz. Továbbá egy oromzatosan készített, festett tábla, rajta egyik oldalán egy Keresztrefeszítés van, és a másikon Miasszonyunk képe, s ekörül több ereklye. 1413–1416 15. sz. Továbbá egy fatábla, ahol egyfelől egy Pieta van és másfelől a gyermekét tartó Miasszonyunk képe, s ezek feketével és fehérrel vannak festve.19 25. sz. Továbbá két fatábla, ahol a Veronika képe van.20

A négyrészes, összecsukható táblakép egy V. Károly és Jó János francia királyokat, IV. Károly császárt és III. Edward angol királyt ábrázoló portrésorozat. 18 VI. (Valois) Fülöp felesége, V. Károly nagyanyja, †1348. 19 Azaz grisaille-festésűek, mint gyakran a korai németalföldi táblaképek szobrokat, reliefet utánzó külső oldalai. 20 A Veronika (s a Krisztusnak kendőjét nyújtó legendás jeruzsálemi nő, Veronika) neve a Krisztus arcának lenyomatát s így hiteles arcmását őrző római ereklyéből, a Vera icon-ból ered. 17



28. sz. Továbbá két másik tábla, ezüsttel borítva, az egyiken egy Keresztrefeszítés van és a másikon Miasszonyunknak képe, amint ölében tartja gyermekét, körülöttük több félalakos apostolkép festve és kis értékű kövekkel. 31. sz. Továbbá egy másik fatábla, amelyen régies módon festett kép van, és az említett kép egyik oldalán domborított, aranyozott ezüstlemezekkel van borítva. {287} 34. sz. Továbbá egy négyrészes fatábla, amelyen négy, festett félalak van, vagyis Urunk Pieta ja, Miasszonyunk képe meg két kép Szent Péterről és Szent Pálról. 35. sz. Továbbá egy másik festett fatábla, amelyen a gyermekét és a másik kezében egy könyvet tartó Miasszonyunk képe van, s előtte egyik oldalon János király és Berry Uram van, s a másik oldalon egy püspök, pásztorbotját tartva, s maga előtt egy könyvet. 36. sz. Továbbá egy 7 részes fatábla oromzatokkal, festve, Szent Lőrinc úr életéből, a középső táblán pedig van egy Keresztrefeszítés, két oldalán Miasszonyunkkal és Szent Jánossal. 38. sz. Továbbá egy másik, kerek, kétrészes fatábla, egyiken a gyermekét szoptató Miasszonyunk képe van és kétfelől két angyal, s a másikon Szent János evangelista, amint tekercsére írja: Kezdetben volt stb., meg egy sas, amely az írószereit tartja. 49. sz. Továbbá egy másik négyszögletes tábla ábrázolásokkal, egyik oldalon Urunk a kereszten, és vele a két lator, a másikon pedig egy Megkoronázás. 52. sz. Továbbá egy másik, kétrészes festett tábla, amelyen több kis festett kép van és mindegyiken sok kis fából berakott kép, a kereten több címerből álló címerdísszel. 63. sz. Továbbá egy négyrészes, párokba kapcsolt fatábla, rajta az Angyali üdvözlet, Urunk születése és szenvedése és Miasszonyunk mennybevitele, valamennyi festve. 64. sz. Továbbá egy nagy fatábla, amelyen az alvó gyermekét karjában tartó Miasszonyunk képe van festve, s az említett kép fölött egy domborművű, aranyozott tabernákulum van, s előtte egy bársonyfüggöny. 21 65. sz. Továbbá egy négyszögletű fatábla, ahol középen Miasszonyunk képe van, amint gyermekét tartja, akit két angyal koronáz meg, s az egyik oldalán Keresztelő Szent János képe, a másikon meg Szent János evangelista képe, és legfelül az Atyaisten képe sok kis angyaltól közrefogva, valamennyi arannyal festve, világos vörös alapon; és mindezeket a képeket egy nagy sík üvegdarab fedi, és az említett kép kerete barnás arannyal van festve, s ez úgy van készítve és borítva, ahogyan elmondtuk. Uram vásárolta káplánjától, Jehanin de Marrommetól 1409 decemberében 20 arany écu áron. 75. sz. Továbbá egy egészen új, nagy fatábla, körülbelül egy öl hosszú, Urunk szenvedésének és több szentnek szenvedéséből vett, festett képekkel borítva, és 6 részből áll, amelyek aranyozott ezüstsarkakkal zárulnak. Az elhunyt Jean de Montagué volt, s felesége adta Uramnak 1409-ben, az említett újév alkalmából. 76. sz. Továbbá egy másik, régi, oromzatos, festett fatábla, festve, Urunk szenvedésével, 4 aranyozott rézsarokkal zárul, több fiáléval; ezt a táblát a ciprusi királynő adta Urunknak 1409-ben, az említett újév alkalmából. 77. sz. Továbbá egy négyszögletű fatábla, amelyen egy fájdalmas Miasszonyunk van, amint egy vérfoltos töviskoszorút tart, egészen festve; s az említett kép előtt zöld függöny van. 328. sz. Továbbá egy szép mosuszgolyó, amely középen kétfelé nyílik, s aranysarkokkal záródik, és ugyanilyen kis láncon függ, belül Jehannin d’Orléans {288} kezétől való képekkel festve, aki a fent említett módon csinált és foglalt golyót Uramnak 1408 decemberében adta. 335. sz. Továbbá egy szép ámbra- és mosuszgolyó, amely középen kétfelé nyílik és sarkokkal zárul, kis láncon függ, s ebben belül Urunk és Miasszonyunk képe van festve; ezt a golyót Robinet d’Estampes adta Urunknak újévi ajándékul, 1411. január elsején. Hagyatéki leltár, 1416

21

A képeken alkalmazott függönyök szokása még sokáig tovább él a gyűjteményekben.



1061. sz. Továbbá hét tábla, közülük több görög művű kép, és ugyanilyen művű aranyozott ezüstbe vannak foglalva, s mindegyik egy kis gyűrűn függ, elvitték 400 tours-i livres-ért. 1077. sz. Továbbá négy, hajtogatható, festett tábla, rajtuk élet után Károly király, a császár, János király és Edward, Anglia királyának arca,22 elvitte augusztus 17-én Julien Simon, Albert du Molin és Herman Rainse 20 écuért, értéke 22 tours-i livre és 10 sous. 1266. sz. Továbbá egy kétrészes nagy festett tábla, egyiken a mi Urunk szenvedése és a másikon az Ítélet, és az egyik táblán van egy nő, aki selyemszövetet készít. Úgy mondják, hogy ezt egy bourges-i kápolnának adták. (J. TROESCHER, Burgundische Malerei, Berlin, 1966, 397 skk.)

2. TÖRVÉNYEK, SZABÁLYZATOK 2.1. 2.1.1. Farfai szokások) (lásd 52. skk. ll.) A farfai szokások prológusa A Szent és Oszthatatlan Háromság, Atya, Fiú és Szentlélek nevében. Itt kezdődik a katolikus egyház díszítésének, valamint a szabályos élet megtartásának tökéletes szokása vagyis rendje, amely készült a boldogságos, mindenkor szűz Mária farfai kolostorában. Kezdődik a szabályos életmódról szóló könyv előszava. Miközben egész Itáliában semmibe veszik Krisztus tanításait, és mintegy undorral fogadják őket, az ördög sugallatai kezdtek sokasodni és megvalósulni, úgy, hogy azok is, akik a szent rendeket felvették, világiak módjára feleséget vettek, és minden nehézség nélkül a simónia eretnekségét gyakorolták. Ekkor annak a mennyei királynak kegyességétől támogatva, aki valaha drága vérével megváltotta a világot, támadt valamely, a szerzetesség díszében ragyogó, Romualdus23 nevű férfiú, aki a régi törvényhozás szabályait mindkét nem számára megújította. Az ő példáját utánozva a tiszteletre méltó Hugó apát 24 kitűnő, {289} áldott, híres és fényességes atyánk és a szent atyák régi dolgait felújította a boldogságos, mindenkor szűz Mária kolostorában, azon a helyen, amelyet Farfának neveznek, ahol minden rendet túlságosan is leromboltak, és szerzeteseire szabta a Galliában épült s abban az időben világszerte a szabályozott élet terén minden más kolostornál ragyogóbb Cluny kolostorának szokását. Mivel pedig az említett kolostor híre széltében-hosszában hangzott, amint nem kevésbé az említett atyáké, vagyis Romualdé és Hugóé, a kegyes apát úré is, tehát ezek az atyák nagy buzgóságban s egymás közötti összhangban égtek. Romualdus úr az elméletben volt igen híres, valamint sok kolostor építésében is, Hugó atya pedig mindezt az ő nyomán annyira igyekezett a királyi kolostorban megvalósítani, hogy sokakat elküldött Galliába, a tiszteletre méltó clunyi kolostoroknak tanulmányozására – ahol a tiszteletre méltó Odilo atya még ma is lámpásként ragyog –, és sokat tett kötelezővé a Krisztus aklában összegyűlt testvérek hasznára és lelkük üdvére. Ezek egyike, Romuald úr tanítványai közül, akit nagyon lelkesített és buzdított a szerzetesi hév, János nevű, egy társával a clunyi kolostorba ment, hogy lássa és leírja. És így pergamenlapokra rótta, amit saját szemével látott, s mindezt kódexbe kötötte, s olvasmányul az utókorra hagyta. Hugó atya úr pedig, aki mindenben ezek utánzója lett, ezt és sok mást is királyi és régi kolostorába vitte, hogy az ő szokásuktól semmiben ne térjen el, arra vágyván, hogy beteljesítse, amit az Apostolok cselekedeteiben olvasunk: A hívők sokaságának egy volt a szíve és a lelke. Ha ezt a szokást valaki beteljesíti, ebben az életben felmagasztaltatik, és azután az örök mezőn vidul. És inkább akarja betartani tettel, mint szóval. És amint az, aki egy csónakban, a folyam árjának közepén felfelé szeretne jutni, hamar visszasodródik, hacsak nem küzd minden erejével, ugyanúgy ez a szokás is utálatossá válik annak, aki testi kívánságokkal helyesli. Aki utánozza és követi, annak feltárul az égi titok, és Istennek kedves, embereknek Azonos az V. Károly gyűjteményében 8. sz. alatt említett portrésorozattal. (Vö. 285. l. és 630. jegyzet.) Szent Romuald a kamalduli remete rend alapítója. A X. század közepe táján Ravennában született, s ott a San Apollinare in Classe szerzetese lett. Marinus remetével a velencei lagúnákon élt, majd Guarinus cuxai apátot követve a katalán bencés kolostorban olvasta Cassianus Vitae patrum című könyvét, s annak útmutatása nyomán a Pereo-szigeten alapított remeteközösséget. Onnan 990-ben III. Ottó császár hívta a ravennai S. Apollinare in Classe apátjának. A császárral konfliktusba került, visszatért Pereóra, s ott Szent Adalbertről elnevezett közösséget hozott létre. 1012-ben II. Henrik császár Monte Amiata apátjává tette. Ezután alapította Camaldoli remeteközösségét. 1027-ben halt meg. 24 Hugó farfai apát: 998–1039. 22 23



kellemes lesz. Ha pedig romlottan megszegi és elhagyja, elhagyja az Isten is, és gyűlöletes lesz a világban, s ha sok éven át gyarapodott is, egy pillanat alatt összeomlik, s egyetlen idegen száz emberét üldözi, kettő pedig tízezret futamít meg. De ha elhagyják nemcsak ezt, hanem mindazokat a jó dolgokat, amelyeket elődeink ránk bíztak, hogy megtartsuk őket, nem lesz jó dolguk, hanem… Azoknak, akik cselekednek és kitartanak, nyíljék meg az örök királyság! (Ch. MACCLENDON, The Imperial Abbey of Farfa. Architectural currents of the Early Middle Ages, New Haven–London, 1987, Appendix, Document VIII, 132 sk.)

2.1.2. Petrus Venerabilis (A clunyi kongregáció statútumai: lásd 56. l., 92. l.)

2.1.3. Pierre Abélard (Nyolcadik levele Héloise-hez, avagy az apácák regulája:) lásd 94. l.) {290}

2.1.4. A citeaux-i generális káptalan intézkedései (lásd 93. sk. l.)

2.1.5. Dominikánusok (A prédikáló testvérek rendjének régi statútumai: lásd 124. l.; a cahors-i generális káptalan határozatai: lásd 124. l.)

2.1.6. Ferencesek (a narbonne-i generális káptalan rendelkezései: lásd 124. l.)

2.1.7. Avignon statútumai, 1243) (lásd 173. sk. l.)

2.1.8. Siena statútumai, 1263 előtt) (lásd 133. l.)

2.1.9. Étienne Boileau (Párizs céheinek és mesterségeinek szabályzata: lásd 134. skk. ll.)

2.1.10. Siena, 1297 (rendelet az építkezés szabályairól: lásd 162. l.)

2.1.11. Krumlov, XIV. század az úrnapi körmeneteknek és az ereklyék bemutatásának ceremoniáléja […] és gondosan ügyeljen arra, hogy valamennyi monstranciát teljes számban visszakapja azoktól, akiknek szétosztja őket. Legfőképpen: a monstranciát a szent ostyával az hordozza, akinek feladata a nagymise éneklése is; ezt a monstranciát tegyék a kehelyre más ereklyékkel együtt, vagyis az aranykereszttel, amelybe az Úr keresztjéből nagy rész van befoglalva, és két tábla alakú, aranyozott ezüstmonstranciát. Ezek egyikének a lapján három ezüstkép van, középen pedig öt kristálykő, amelyek alatt sok szent ereklyéi vannak. A másikon Szent Mária Magdolna képe van, és két angyal, akik ezt a képet tartják, s az egész aranyozott ezüstből. Ahogyan az alapító urak örökre előírták a maguk kortársainak és a mieinknek, Úrnap említett ünnepén a krumlovi minorita barátok konventjéhez személyesen kell hordoznunk, a népnek bemutatnunk, s anélkül, hogy a testvéreknek költségei vagy gondjai keletkeznének, visszahoznunk. És ha az apátnál {291} nagyobb főpap éppen nem volna



jelen, az apát végezze a szertartást s mutassa fel a népnek az ereklyéket. A főpap előtt, míg Krisztus testének szentségét hordozza, menjen legalább három gyermek, jól hangzó csengettyűkkel és cimbalmokkal. Az említett főpap fölött pedig négy férfi hordozzon selyemkelmékből készített mennyezetet 25 az evangelisták képével. Ezek előtt menjen négy főbb szerzetes az ereklyetartó szekrénnyel, amelyben a főbb ereklyék vannak elhelyezve, melyeket a népnek fel kell mutatni, s melyekről fentebb, az első vecsernye kapcsán volt szó. A többi monstranciát és ereklyét pedig az őr és a sekrestyés rendelkezése szerint osszák el. Továbbá jelöljenek ki némelyeket, akik szórjanak az úton a körmenet előtt füveket, zöld ágakat, virágokat stb. […] Elhagyva a plébániát a kolostor felé, azon a helyen, ahol az ereklyéket mutatni kell, kezdjék el az énekesek a Te Deum laudamust, és énekeljék el végig, aztán a barátok helye közelében a Salve reginát énekeljék, és így vonuljon be minden testvér és pap a barátok templomába, kivéve az ereklyetartó szekrénnyel menő négyet és a főpapot, aki a szent ostyát hordozta, amelyet miután az oltárra helyez, arra a helyre vonuljon az ereklyetartó szekrénnyel, ahol az ereklyéket mutatni kell. A bemutatás során ilyen rendet kell tartani. Először általános és teljes bűnvallást mondjanak mindkét nyelven, azaz csehül és németül is. Ezalatt a főpapok az aranykeresztet, amelyben a szent kereszt drága fájának nagy darabja van, Krisztus tövisét és keszkenőjét készítsék elő arra, hogy felmutassák a népnek. Az ereklyék hirdetője, azaz kikiáltója, mielőtt felmutatnák azokat a népnek, először hirdesse csehül, így szólván fennszóval. Az első felkiáltás: „Immár láthatjátok azt a szent keresztet, amelyen a mi drága urunk, Jézus Krisztus, a mi bűneinkért meghalt, és azt a szent tövist, amellyel megkoronázták, és azt a kendőt, amellyel szentséges szemeit nagypénteken bekötötték.” Ezt kiáltsa lelkesedéssel, a népet áhítatra szólítva: „Kérjétek szent kegyelmét, hogy keserves halála számunkra ne legyen hiábavaló.” Rögtön utána vagy ugyanő, vagy másik németül is mondja fennhangon és áhítattal, lelkesedéssel. 26 Aztán a főpapok minden szünet nélkül mutassák fel a népnek, mindenfelé fordulva, a kihirdetett ereklyéket. Amikor pedig elkezdik az említett ereklyék felmutatását, a szemben lévő másik magas helyen a gyermekek énekeljék áhítattal és szépen, hogy O crux ave, spes, és énekeljenek mindaddig, amíg ezeket az ereklyéket mutatják, s amikor az ereklyéket elteszik, már ne énekeljenek. (Joseph NEUWIRTH, Geschichte der bildenden Kunst in Böhmen, II, Prag, 1893, 592 skk., Beilage II)

2.1.12. Strassburgi páholyszabályzat, 1459 (lásd 137. skk. ll.) {292}

3. JOGI TERMÉSZETŰ FORRÁSOK, OKLEVELEK 3.1. 3.1.1. Konrad von Krosigk halberstadti püspök 27 adománylevele 1208 A szent és oszthatatlan Háromság nevében. Konrád, Isten gondoskodásából a halberstadti egyház püspöke, mindörökké. Mivel a ránk ruházott hivatalnál fogva minden, a mi kormányzásunk alá rendelt egyháznak gondját kell viselnünk, különös jogcímmel azonban főegyházunkat, amely a többieknek, melyek az Úrban alánk tartoznak, az Úr akaratából anyja és tanítómestere, a többieknél inkább atyai érzelemmel kell szeretnünk, és hasznát minden lehető módon hathatósan szolgálnunk. Ezért tudja meg minden Krisztus-hívő, mind a jelenkoriak, mind az eljövendők, hogy amidőn a Szentföld szolgálatában felvettük a kereszt jelét, 28 a véletlentől vezettetve eljutottunk egészen Görögországig, és ott valamelyes ideig Görögország császáránál időzvén, az ő, valamint más előkelők, tudniillik püspökök és apátok barátságából és kegyelméből olyan kincs elnyerését érdemeltük ki, amely becsesebb nekünk az aranynál és a topáznál, tudniillik sok szentnek ereklyéit és sok ékességet,29 amelyeket boldogan magunkkal vittünk, és meglátogatván a Szentföldet, melyet fogadalomból Baldachint. Az elnevezés a keleti selyemszövetek importja fontos állomásának, Bagdadnak latin nevéből (Baldachinum) ered. Itt az előbbi cseh nyelvű szöveg német megfelelője következik. 27 1202–1208. 28 A negyedik keresztes hadjáratban vett részt. 29 Ornatus: vagyis liturgikus tárgyakat. 25 26



kellett meglátogatnunk, ott egy ideig a szent keresztes zászló alatt katonáskodtunk. Végül beteljesítvén fogadalmunkat, mindazt, amit az Úr csodálatos módon nekünk adott, hazahoztuk egyházunkhoz, tudniillik az Úr megtestesülésének 1205. évében, augusztus 16-án, ami minden évben a szeplőtelen Szűz, Isten szülőanyja mennybemenetelének másnapja. Tehát egyházunkban örökké áldásos, nevezetes emlékezetet kívánván szerezni magunknak, úgy ítéltük, hogy mindazt, ami e levélben fel van sorolva, neki kell adományoznunk. Ezek a következők: az Úr keresztfájának nem csekély darabja ezüsttáblában, ahogyan illik, tisztelettel elhelyezve és őrizve; Szent István protomártír koponyája arannyal, ezüsttel és drágakövekkel díszítve, az ifjabbik Jakab apostol feje arannyal, ezüsttel és drágakövekkel díszítve, 30 Péter apostol lábszárcsontja, Barnabás apostol lábszárcsontja, Mátyás apostol lábszárcsontja, ezüsttartókba tisztelettel elhelyezve, ahogyan illik,31 egy nagy ezüstláda végtelen sok ereklyével, Eufémia szűz karja arannyal, ezüsttel és drágakövekkel díszítve; az az arannyal és drágakövekkel díszített ezüstcibórium, amelybe az első vértanú feje van befoglalva, 32 három nemes ampulla, melyeket a krizma felszentelésére rendeltünk, és egy másik, amelyből nagyszombaton kell önteni a krizmát a keresztelőkútba, becses kárpit változatos színű bársonyból a főoltár köré, igen jó, aranyszálakkal szőtt és drágakövekkel díszített oltárterítő; fölé pedig függöny, amelyen a Maiestas arannyal, ezüsttel és drágakövekkel van szőve, ezenkívül még három terítő, egy mindennapi, egy vasárnapi és egy az apostolok ünnepeire, még egy, arannyal szőve, a Szent Kereszt oltárára, három császári bíborszövet, {293} kettő a sarkokba és egy a lépcsőre, ezenkívül egy a pulpitusra, ahol az evangéliumot olvassák, két függöny az alsó kórusba, kettő a felsőbe, cibórium, ahol az áldozatot előkészítik, két corporale tartóikkal együtt,33 négy, arannyal szőtt zászló, két nagyobb és két kisebb, nemes alba, selyemszálakkal hímezve, három cappa, nem kis súlyú ezüsttál a kehely hordására. Mindezeket lelkünk üdvössége érdekében anyánknak, vagyis főegyházunknak örök tulajdonaként adományoztuk. Mivel pedig illő és igen ésszerű, hogy azon a napon, amelyen az Úr bennünket egyházunkhoz a fent említett ereklyékkel és felszereléssel dicsőségesen visszavezetett, az Úristennek és szentjeinek, akik ereklyéit a mondott napon elhoztuk, megadjuk a köteles tiszteletet, ahogy illik, káptalanunk és egész egyházmegyénk elöljáróinak egyetértésével elrendeltük, hogy ezt a kellő tisztelettel ezután az egész egyházmegyében meg kell ünnepelni. Kelt Theodoricus jegyző keze által, az Úr megtestesülésének 1208. évében, a püspökké szentelésünktől számított 7. évben, az Úr nevében, amen. (Göttingen, Niedersachsische Staats- und Universitatsbibliothek, Dipl. App. Nr. 78: Mittelalterliche Schatzverzeichnisse, Erster Teil: Von der Zeit Karls des Grosen bis zur Mitte des 13. Jarhunderts, herausgegeben vom Zentralinstitut für Kunstgeschichte in Zusammenarbeit mit Bernhard BISCHOFF, München, 1967, 73. sz., 77 skk.)

3.1.2. A firenzei köztársaság rendelete 1334. április 12. Isten nevében, Amen. Üdvös megtestesülésének ezerháromszázharmincnegyedik évében, a második indictióban, április hó tizenkettedik napján, Firenze kapitány urának és népének tanácsában […] és ugyanazon április hó tizenharmadik napján a podesta úr és a firenzei község tanácsában […] mindenestül elfogadták, elhatározták és megerősítették az alább írott rendelkezéseket.34 A céhek fejei és az igazság zászlótartója a tizenkét választott férfiú hivatalával egyetemben, 35 azt kívánván, hogy azok a munkák, amelyek Firenze városában készülnek, s melyeket végezni kell, Firenze községének tisztességére és díszére haladjanak, s mivel mindez nem lehet meg alkalmasan és tökéletesen, csak ha egy hozzáértő és neves férfiút tesznek meg és állítanak e munkák élére mesterként, és mint mondják, az egész világon nem lehet találni senkit, aki mindezekben és sok más dologban megfelelőbb lenne a firenzei Giotto di Bondone festőnél, hazájában mint nagy mestert kell fogadni, és kedves híre legyen az említett városban. És legyen oka, hogy folyamatosan ott tartózkodjék, s eme tartózkodása révén sokaknak legyen haszna tudásából és bölcsességéből, s nem csekély díszére lesz az említett városnak. Előzetesen gondosan megvitatták mindezeket, majd a céhek fejei, a zászlótartó és a tizenkét választott férfiú tanácsa között, a statútumok által előírt módon előterjesztve az ügyet, és titkosan szavazva fekete és fehér babszemekkel, hivataluknak tekintélyével és erejével, s minden módon és joggal, ahogyan a legjobban tudták, így intézkedtek, rendelkeztek és határoztak. Ugyanezen {294} urak, a céhek fejei és az igazság zászlótartója a tizenkét választott férfiú tanácsával egyetemben Firenze községe nevében kiválaszthatják és megbízhatják az említett Giotto mestert mint a Santa Reparata-templom és A halberstadti dómkincstárban. A felsorolt ereklyéket a halberstadti kincstár valószínűleg 1225 után készült ereklyetartó táblájába (plenarium) foglalták. 32 A halberstadti kincstár XI. századi bizánci patenája (diskos). 33 A halberstadti dómkincstárban. 34 A határozathozatal útja: előterjesztés a capitaneus által, a 150 tagú consilium generale és a 30 tagú consilium speziale előtt, majd határozat a podesta 300, illetve 90 tagú tanácsában. Kitűnik, hogy a Giotto kinevezésére vonatkozó javaslat a köztársaság kormányzatának legmagasabb szintjéről indult ki. 35 A priorok és a gonfaloniere della giustizia, illetve a város pénzügyi kormányzatának tizenkét fős tanácsa. 30 31



Firenze város falainak építése és javítása s a város erődítése, meg az említett község más olyan építkezései, melyek bármely mester munkájához és építőműhelyéhez tartozhatnak, munkáinak és műhelyének mesterét és kormányzóját, olyan időre és határidővel és ugyanazzal a bérrel, amelyet neki meg kell fizetni mindabból a pénzből, amelyet eddig fordítottak vagy ezután fordítanak, vagy amit ki kell fizetni vagy fordítani bármelyik munka, műhely vagy építkezés céljára, amely általa és alkalmazottai által épül vagy készül Firenze városában, olyan módon, formában és időben, ahogyan ugyanazon céhmester és zászlótartó urak és a tizenkét választott polgár tanácsa vagy kétharmad részük mások távollétében is jónak látják. (Andreas GROTE, Das Dombauamt in Florenz 1285–1370, München, 1959, 132 sk., 145. jegyz.)

3.2. Firenze, az Orsanmichele alapításának dokumentumai 3.2.1. A firenzei köztársaság rendelete 1336. szeptember 25. Tekintettel arra, hogy Firenze városának Orsanmichele tere egyike Firenze városa büszkeségeinek, hasznosabb és szükségesebb, mint a többiek, mivel a város testének közepén van, és ott a dicsőséges Szűz Mária érdemeit tisztelik, és a firenzei község sok hasznára és szükségére igen alkalmas; viszont kevésbé van díszítve, mint illenék, a firenzei községnek inkább szégyenére, mint becsületére. Tekintve azt is, hogy olyan helyeknek híján, amelyeken a gabonát és búzát tároljuk és elhelyezzük, az említett községre a gabona és búza megrothadásából nagy károk következtek, és hogy az említett város és község becsületéhez, díszéhez és ékességéhez nagyban hozzájárulna, ha azon a téren a firenzei község számára építenének, emelnének és létesítenének egy palotát, amelyben Szűz Mária tiszteletét alkalmasabban lehetne ünnepelni és a gabonát és búzát is jobban őrizni, óvni és raktározni. És mindezekben és mindezekről az említett módon és formában kívánván gondoskodni, arról gondoskodtunk, úgy rendelkeztünk és döntöttünk, hogy a céhek elöljáró urai és a gonfalionere della giustizia a társulatok36 zászlótartóival és a tizenkettek tanácsával egyetemben gondoskodhassanak a firenzei község nevében arról, hogy az említett téren a község számára építtessék és emeltessék a firenzei község gabonájának és búzájának őrzésére, tartására, lerakására és raktározására egy palota, s ebben tartsák, őrizzék és raktározzák. És ebben lakjék a firenzei község tisztségviselője, valamint hivataluk gyakorlása érdekében mind polgárok, mind idegenek. És az említett palota építésére, emelésére és elkészítésére választhassák, nevezzék és küldjék ki tisztségviselőkként és az említett község tisztségviselőiként a firenzei község nevében azokat a jó firenzeieket, akiket és amennyit akarnak, és annyi időre és határidővel, amennyi nekik tetszik, hogy {295} megcsinálják és megépítsék a palotát, s kigondolják, elrendezzék, elhatározzák és megcsinálják, hogyan és mi módon, mily magasságban, szélességgel, hosszúsággal és nagysággal, mily rendben és módon és milyen formában építtessék és legyen meg az a palota. És még minden egyes dologról intézkedhessenek, amit jónak és az építkezésre nézve hasznosnak vagy szükségesnek látnak vagy tudnak. […]

3.2.2. Az Arte della seta konzuljainak felhívása Firenze céhelöljáróihoz és a gonfalioneréhez 1339. április 12. Elétek, Firenze céhelöljáró és gonfalionere della giustizia urai, tisztelettel terjesztik elő a firenzei Sancta Maria kapu kereskedőcéhének összessége és konzuljai és az építkezés vezetői részéről (e céh konzuljaira bízatott annak az új palotának az építése, amely a S. Maria in orto téren készül és épül) a következőket. Mivel az említett palotának kívül tíz pillére van és lesz, s ezek közül egyesek részben már fel vannak építve, a többi pedig ezután építendő; azaz három említett pillér, mindegyik két-két homlokzattal az említett palota sarkainál, a fennmaradó pillérnek a másik sarokban pedig nem lesz csak egy homlokzata, mivel ott van a palota lépcsője, és a többi hat pillérnek csak egy-egy homlokzata van. A dicsőséges szent Szűz Mária és Isten szentjeinek tiszteletére és magasztalására a fent említett konzulok és építésvezetők arról gondoskodtak és úgy rendelkeztek, hogy a külső említett tíz pillérnek mind a tizenhárom homlokzatán épüljön és létesüljön egy tabernákulum, s ebbe a tabernákulumba helyeztessék és tétessék az említett szentek egyikének szobra vagy képe, táblára vagy falra festve vagy kifaragva, hogy a palota és Firenze városának teste illően építtessék és tisztességesen díszíttessék. Ezért méltóztassatok a firenzei község tizenkettes tanácsával egyetemben úgy határozni és a tanács megfelelő határozatával elrendelni, hogy Firenze városának guelf pártja és a város tizenkét nagyobb céhének mindegyik céhe és összessége tartozzék és legyen köteles kiválasztani magának egy, az említett tíz pilléren leendő homlokzatot vagy egy tabernákulumot, és saját költségükön festessék vagy faragtassák meg annak a szentnek az alakját, akinek védelmében azt a céhet most vagy majdan nevezik, kormányozzák és irányítják, vagy bármely más szentét, amelyik az említett pártnak és egy céh konzuljának megfelel és tetszik. És az említett 36

Vallásos confraternitasok.



guelf párt és bármely említett nagyobb céh konzuljai, vagyis mindegyik konzul céhének mesterembereivel együtt, vagy éppen céhének valamilyen letéte vagy alapítványa révén, minden évben ama szent ünnepén, amelyet az említett guelf párt és a céh az elmondott módon festetett vagy faragtatott, köteles legyen szentjének áldozni olyan súlyú és értékű viaszgyertyákat, amilyen a konzuloknak és az említett guelf pártnak jónak látszik és tetszik. Mindezek az adományok a mondott módon, hogy az említett guelf párt, a kereskedők és kézművesek összessége gyarapodjék, és a jövőben virágozzék, teljesen a Santa Maria in orto társulatához kerüljenek, s ezeket az említett társulat {296} az idő szerinti vezetőinek a szegények támogatására és segélyezésére kell fordítaniuk, ahogyan ezek a vezetők jónak látják. (Giovanni GAYE, Carteggio inedito d’artisti dei secoli XIV, XV, XVI, t. I, Firenze, 1839, II. sz., 46–48)

3.3. IV. Károly császár prágai udvari festői 3.3.1. Nikolaus Wurmser 1359. november 6. A császár úr kegyelmet gyakorolt Wurmsernek nevezett strassburgi Miklós mester, festője iránt, hogy még nagyobb szorgalommal fessen azokon a helyeken és várakban, ahová majd küldi; miszerint szabadon rendelkezzék minden ingó és ingatlan javaival, s azokat adományozhassa, hagyományozhassa éltében vagy holtában tetszése szerint, jóváhagyás nélkül, hacsak nem ütközik olyan jogokba, szokásokba, szabályokba és rendeletekbe, amelyek ezzel ellenkeznek. 1360 Károly stb. Tudatjuk, hogy tekintettel arra a sokféle jóravaló érdemre és hűséges, kedves engedelmességre, amelyekkel szeretett Miklós festőnk, familiárisunk, mindeddig igyekezett tetszésünkre lenni, amire módja és lehetősége lesz a jövőben is, Morsinában lévő birtokát, amelyhez harmadfél kötélnyi föld tartozik, minden adótól vagy másfajta fizetség terhétől, amíg él, különös kegyünkkel, biztos tudomásunkkal és cseh királyi hatalmunknál fogva kivesszük és jelen írásunkkal kegyesen mentesítjük. Utasítjuk valamennyi és minden egyes karlsteini tisztviselőnket, adószedőnket és valamennyi más tisztviselőnket, minden kedves hívünket, aki csak van vagy valaha is lesz, hogy az említett Miklóstól birtoka után semmiféle adót vagy bármely más fizetnivalót ne követeljenek s ne hajtsanak be, s törekedjenek elkerülni súlyos neheztelésünket. (Das Buch der Malerzeche in Prag, hrsg. M. PANGERL, Quellenschriften für Kunstgeschichte XIII, Wien, 1878, 130 sk., 369. jegyz.)

3.3.2. Theodorich mester Negyedik Károly stb. Jelen írásunkkal mindenkivel tudatjuk, hogy látván karlsteini királyi kápolnánk mesteri és pompás kifestését, mellyel szeretett hívünk, Theodoricus mester, festőnk és familiárisunk 37 a mindenható Isten dicsőségére és a mi királyi méltóságunk nemes dicséretére a fent említett kápolnát oly elmésen és mesterien díszítette, továbbá tekintettel természetes hűségének állhatatosságára és egyebekben is tiszta és szüntelen engedelmességére, mellyel fenségünknek őszinte szívvel tetszésére volt, s ugyanígy arra vágyik, hogy {297} ezután is buzgó akarattal és szorgos munkálkodással tetszésére legyen, tehát velünk született királyi kegyességünktől indíttatva, fentieket belátva, neki és örököseinek valamelyes fizetséget és különleges kegyet kívánván juttatni, meggondoltan, fejedelmeink, báróink, nemeseink és más híveink érett tanácsával, cseh királyi biztos tudomásunkkal és hatalmunknál fogva, az említett Theodoricusnak és az ő törvényes örököseinek azt a birtokot, amelyet Morzina faluban négy ekealja földdel birtokol, adóktól és mindenféle más szolgáltatástól és terhektől, bármilyen néven vessék is ki azokat mi, utódaink, Csehország királyai vagy a mi és azok tisztviselői, kivesszük, felmentjük, megszabadítjuk és megváltjuk […] Prágában, az Úr 1367. évének április 28-án, királyságunknak huszonegyedik, császárságunknak pedig tizenharmadik évében. (Das Buch der Malerzeche in Prag, hrsg. M. PANGERL, Quellenschriften für Kunstgeschichte XIII, Wien, 1878, 117, 204. jegyz.)

3.4. V. Károly francia király 37

Az udvari művészek leggyakoribb címe, udvari szolgálatukat jelzi.



3.4.1. Rendelkezése atyja síremlékének elkészítéséről Párizsban, Saint Pol házunkban, 1364. október 25. Károly, Isten kegyelméből Franciaország királya, szeretett és hűséges párizsi főkincstárosunknak az igen kedves urunk és atyánk, akit Isten nyugosztaljon, elhozatalának segítésére tett rendeletek tárgyában, üdvözletünket és szeretetünket. Megrendeltük kedvelt Andrieu Bieunneveu38 szobrászunktól, hogy készítse el azokat a síremlékeket, amelyek készítését elrendeltük igen kedvelt király urainknak, Fülöpnek39 és atyánknak,40 igen kedves asszonyunknak, Jeanne de Bourgogne királynénak, akiket Isten nyugosztaljon, és magunknak. Elrendeljük és szigorúan a lelkedre kötjük, hogy azonnal és késlekedés nélkül utalj és szolgáltass ki az említett összegek főpénztárnoka által az említett Andrénak ötszáz aranyfrank összeget, hogy gyorsan dolgozzon és kifizethesse azokat a munkásokat, akik az említett síremlékeket készítik, s kiossza közöttük olyan formában és módon, ahogyan jónak látja, hogy milyen legyen és lehet a bérük […] (Léopold DELISLE, Mandements et actes divers de Charles V (1364-1380), Paris, 1874, 109. sz., 55) {298}

ANDRÉ BEAUNEVEU: V. KÁROLY KIRÁLY ÉS FELESÉGE SÍREMLÉKE EREDETI ÁLLAPOTÁBAN, SAINT-DENIS-BEN. PÁRIZS, BIBLIOTHEQUE NATIONALE, GAIGNIERES-GYŰJTEMÉNY

3.5. Nikolaus Gerhaerts von Leiden konstanzi tevékenységének dokumentumai 3.5.1. Peres ügye a strassburgi tanács előtt 1467. április 17.

André Beauneveu-t 1359-től említik, 1363–1364-ben Valenciennes-ben tűnik fel neve a városi számadásokban. 1364 őszén már V. Károly udvari szobrásza. Szobrászként is, festőként is dolgozik. 1374-től 1384-ig Courtrai-ban (Kortrijk) a flandriai gróf szolgálatában áll. 1386ban Berry hercegének szolgálatába áll, dolgozik a bourges-i Sainte-Chapelle szobrokkal és üvegablakokkal való díszítésén, könyvfestőként (a herceg Psalteriumának miniatúráin). 1401–1403 között halt meg. 39 VI. Fülöp, a Valois dinasztia első uralkodója. 40 Jó János. 38



Én, Dietrich Burggraf, ez idő szerint polgármester, és én, Claus Ingolt, most Strassburg tanácsának tagja, e levéllel adjuk tudomásul, hogy feszültség volt egyfelől a konstanzi társaskáptalan tisztelendő dómprépostja, dékánja és káptalanja és másfelől Niclaus von Leyden képfaragó mester 41 között, ezért Strassburg város tekintélyes, bölcs mestere és tanácsa, miután ez a feszültség a tiszteletre méltó Johannes Bart által, akit a konstanzi társaskáptalan fent említett urai teljhatalommal megbíztak, eléjük jutott, e két tanácstagot rendelték és bízták meg, hogy vizsgálják meg, vajon a két felet jóakaratúan ki tudjuk-e békíteni. {299} Mi ketten a dolgok meghallgatása után erről jóakarattal tanácskoztunk, s mindkét fél tudtával és akaratával ekként rendeztük: Tudniillik Niclaus mester elmondta, hogy ő a konstanzi társaskáptalan fent említett urai számára egy oltárt készített,42 jobban és nagyobb mesterséggel, mint ahogyan szerződött és amint kellett volna, ezért kétszáz forintot követelt, és aztán még követelést támasztott egy stallum miatt is, aminek a készíttetésére az említett urak ugyancsak szerződtek vele, s azt követeli, hogy a szerződést tartsák meg, amit a papír mond. 43 Azt határoztuk, hogy a konstanzi társaskáptalan előbb említett urai a fent említett Miklós mesternek fent említett, az oltárra és a stallumra vonatkozó követelései fejében adni tartoznak ötven forintot, amit Johannes Bart úr a maga részéről Niclaus mesternek készpénzben meg is adott. És ezután a két félnek el kell állnia s csendben kell maradnia a fent említett követelésektől és feszültségtől s minden más múltbeli dologtól, melyek eddig köztük történtek, és a stallum szerződése miatt sem lehet egyik félnek sem követelése vagy igénye. Ezután a két fél, azaz a fent említett Johannes Bart a konstanzi társaskáptalan fent említett urai nevében és Niclaus mester a maga részéről megígérték és megfogadták, hogy ezt a megállapodást változatlanul és pontosan megtartják minden tekintetben. És mi, a fent említett Dietrich Burggraf és Claus Ingolt, különösen mint a két fél bizalmi emberei, a megerősítés céljából pecsétünket függesztettük erre az oklevélre, mely kelt a misericordia Domini vasárnap utáni pénteken, a Krisztus születése utáni ezernégyszázhatvanhetedik évben. (Fogalmazvány a szerződések jegyzőkönyvében: MEIER, 36–37)

3.5.2. Konstanz, a polgármester és a város oklevele 1490. augusztus 24. [Hans Haider érvei:] 44 […] Ugyanígy a megboldogult Simon Haider is asztalos és szobrász volt, és voltak segédei, akik szobrot faragtak, amikor ő a stallumot csinálta itt, a konstanzi dómba. Ő csinálta a kórusban lévő oltárt is, amiben pedig szobrok is vannak. Ugyanígy működik fia, Hans Haider is, mert amit fejszével, baltával és vésővel csinálnak, azt nekik nem lehet megtiltani. [A kereskedők és szobrászok céhének tiltakozása:] Hozzátették, hogy ha azokban az időkben megtették, hogy szobrot csináltak, akkor ők készítették a domborművet, mert azok nem voltak szobrászok. Hogy pedig nem faragtak szobrot, azt nem tűrhetik, mert nem tehették, mivel a dómbeli urak azt nem akarták megengedni a kérésükre, és nekik itt volt Nikolaus mester, és ő dolgozott itt, és csinálta az oltárt, s a tanács engedte ezt megtörténni. Nekik azonban szobronként száz forintot kellett adniuk, ahogyan illik. Ha azonban {300} domborművet akar faragni, olyan művet is, ami deszkából áll, hogy azon domborművet faragjanak, azt megengedik, de ha szabadon álló szobrot szabad mesterséggel faragnának, azt az asztalosok nem csinálhatják, mert nem tartozik az ő céhükre, vagyis a kovácsok és asztalosok

Ingadozó formában használták a nevét; legvalószínűbb a keresztnévből és apja nevéből képzett Nikolaus Gerhaerts forma, amelyhez Strassburgban a származási hely, Leyden megnevezése járul. Tehát az ismeretlen időben született mester hollandiai származású volt, mint elődei közül Claus Sluter. Vándorlása során megfordulhatott Franciaország központjaiban: Párizsban, esetleg Bourges-ban. Első szignált és datált műve 1462-ből Sierck érsek trieri síremléke; 1463-ban Strassburgban tartózkodott, ott faragta a város új kancelláriájának portálját 1465-ben. 1467-ből való szignált és datált badeni feszülete, 1469-ben Wiener Neustadtban dolgozott; ott érte a halál 1473-ban. 42 Nikolaus Gerhaerts konstanzi főoltára (1465–1467), amely a reformáció idején pusztult el, a késő gótikus dél-németországi szárnyasoltárok úttörője és egyik legfontosabb mintaképe. Valószínűleg a grafikára is nagy hatással volt, talán E. S. mester rézmetszetei képesek érzékeltetni valamit stílusának jellegéből. 43 A stallum terve valószínűleg Nikolaus Gerhaertstól való, kivitelezésén Simon Haider dolgozott, aki azonban maga nem végzett szobrászmunkát, hanem asztalos volt. 1470-ben készült, felirattal datált munkája a konstanzi Münster reliefdíszes fakapuja. 44 Annak a Simon Haider konstanzi asztalosnak a fia, aki Nikolaus Gerhaerts vezetésével, annak munkáin dolgozott. Hanst a faszobrászok céhe kontárkodásért bepereli. A perben Nikolaus Gerhaerts konstanzi tevékenységére mint precedensre hivatkoznak. 41



céhére. Mert itt a szobrászok mindig az ő céhükbe tartoztak, és hozzájuk került Claus szobrászmester is, amikor a tanács neki polgárjogot és az ő céhükben való tagságot adományozott. 45 […] De azt is felemlítik, hogy a megboldogult Simon Haider és fia, Hans szobrászsegédeket tartottak […] Ők csináltak egy munkát Weingartenben, ahol szobrot is faragtak Yselinnel, a vejükkel és sógorukkal, s a faragásért száz forintot kaptak.46 Ha nem lettek volna szobrászok és asztalosok, akkor nem adhatták volna nekik ezt, hanem maguk csinálták volna. Ulrich Frey mester, Ulrich Griffenberg mester és Heinrich Yselin elmondták és válaszolták, hogy ők sírkövet, oltárt is faragnak és készítenek. Ez nem csoda, mivel követ is faragnak, csak a mögötte lévő munkát nem, amit nem terveznek, de a szabad művészetet igen, ha valaki pajzsot és sisakot, szobrot vagy szentet és más effélét akar faragtatni, azt kifaraghatják, és meg is tehetik, mert ezt ugyanígy szabad Strassburgban és Baselban, Ulmban, Nürnbergben és másfelé. Ami azonban a kőfaragóknak van megengedve, azt nekik nem szabad, de a szabad művészetet végezhetik, és csinálják is. Mert ha jönne valaki, és csak úgy azt mondaná, hogy ezt nem tehetik, és igaza lenne, akkor Niclaus mester sem faraghatott volna római császár urunknak követ, s akkor aligha találtak volna olyan kőfaragót, aki azt a művet elkészíthette volna. (O. WERTHEIMER, Nicolaus Gerhaert, seine Kunst und seine Wirkung, Berlin, 1929, 94 sk.)

4. VÉGRENDELETEK 4.1. 4.1.1. Francesco Petrarca Padova, 1370 És fent említett padovai uramra47 […] hagyom a Boldogságos Szűz Máriát ábrázoló táblámat, vagyis képemet, 48 a kitűnő festő, Giotto művét, amelyet nekem és barátomnak, Michele Vanninak Firenzéből küldtek. Ennek szépségét a tudatlanok nem érik fel ésszel, a művészet mesterei49 azonban ámulnak láttán. (Ernst H. WILKINS, On Petrarch’s Appreciation of Art, Speculum, XXXVI[1961], 300) {301}

4.1.2. II. Richárd angol király 50 végrendelete 1399. április 16. […] És testünk számára, akárhol kellene is útnak indulnunk e világból, királyi temetkezőhelyet választottunk a Westminster Szent Péter-templomában, őseink, Anglia nevezetes emlékezetű királyai között, és akarjuk, hogy abban a síremlékben temessenek el, amelyet emeltettünk a magunk és Anna, Anglia dicsőséges emlékezetű egykori királynéja,51 hitvesünk számára, s azt akarjuk, hogy temetésünket és gyászünnepünket királyi módra ünnepeljék, vagyis hogy a mondott temetésre négy királyi pompájú, megfelelő ravatalt készítsenek végrendeleti végrehajtóink az alulírott helyeken illően, hogy a legtisztességesebben hajtsák végre a temetést. E ravatalok közül kettő, mindegyik öt kiváló és szép gyertyával, amelyek királyi temetésekhez illenek, tisztesen legyen felállítva abban a két fő templomban, amelyeken át testünket éppen szállítani kell, és a harmadik, ugyanannyi gyertyával és hasonló alakú, legyen a londoni Szent Pál-templomban, a negyedik pedig, amelyik nagyobb, fontosabb és tiszteletre méltóbb legyen, sok ragyogó gyertyával telerakva, a királyi felséghez illően és nagyszerűen díszítve, a Westminsterben helyezendő el ugyanazon végrendeleti végrehajtóink intézkedése és belátása szerint. Továbbá azt akarjuk és úgy rendeljük, hogy ha a testünket arról a helyről kell szállítani a A hivatkozásból nyilvánvaló a követelés értelme: a céh annak fejében, hogy Nikolaus Gerhaerts működését eltűrje – ennek feltétele a neki adományozott polgárjog –, kártérítést kapott. 46 A weingarteni stallum töredékeit Berchtesgadenben őrzik (Wittelsbacher Ausgleichsfonds). 47 Francesco da Carrara herceg (1325–1393). 48 Az eredetiben iconam: vagyis szentkép, ikon. 49 Magistri artis: egyetemet végzettek – doktorok (a hét szabad művészet mesterei) vagy művészek. Petrarca például kikérhette a képről a Padovában dolgozó mesterek (közöttük Giusto de’Menabuoi vagy Altichiero) véleményét. 50 1367–1400; 1377-ben koronázták, 1399-ben letették a trónról. 51 Csehországi Anna királyné: 1366–1394, IV. Károly császár leánya, II. Richárd felesége 1382-től. 45



Westminsterbe, ahol el kell távoznunk e világról, naponta tizennégy, tizenöt vagy tizenhat mérföldet kell megtennie aszerint, hogy milyen megfelelő szállást lehet találni. És az egész út alatt – végrendeleti végrehajtóink belátása szerint – huszonnégy, állandóan égő fáklyát vigyenek testünk felett addig a helyig, ahol éjszakára meg kell pihennie, s minden este közvetlenül azután, hogy a testet bevitték, a halotti zsolozsmát énekeljék ünnepélyesen, másnap reggel pedig misét, mielőtt a testet elvinnék arról a helyről, miközben mindig és állandóan huszonnégy fáklya égjen a test mellett a zsolozsmák és a mise alatt; és ehhez a huszonnégy fáklyához tegyenek még száz égő fáklyát, amikor fent említett testünket London városán át kell szállítani. Ha azonban úgy kell történnie, hogy nem legfeljebb tizenhat, tizenöt, tíz vagy öt mérföldnyire westminsteri palotánkon kívül kellene meghalnunk, úgy kívánjuk, hogy az útba eső négy legfontosabb helyen (és ha ilyen útba eső helyek nem lennének, más, alkalmas helyeken), végrendeleti végrehajtóink útmutatása szerint, ilyen ravatalokat kell elrendezni négy egymás utáni napon, a fent említett szertartásokkal. Ha azonban úgy esnék, hogy westminsteri palotánkban halunk meg, azt kívánjuk, hogy négy napig tartsanak a szertartások, egy, ünnepélyesebb ravatallal, de tiszteletreméltóbb gyászt tartsanak az utolsó napon. Továbbá azt is kívánjuk, ha balszerencse folytán (amitől Isten óvjon irgalmával) testünket az emberek tekintete elől elragadnák a tenger szelei és viharai vagy bármi más, s nem lenne fellelhető, vagy {302} olyan részeken és országokban kellene megtennünk, amit a természet követel, ahonnan nyilvánvaló akadályok folytán testünk nem lenne angliai királyságunkba szállítható, hogy mindazokat a fent említett szertartásokat, amelyekről a jelen végrendeletben rendelkezünk, tegyék meg testünkkel és különösen azokkal a képekkel, amelyekről a magunk és boldog emlékezetű hitvesünk, Anna, Anglia és Franciaország néhai királynéja számára gondoskodtunk, és a többi temetési szertartást és minden mást is meg kell tartani, semmiben sem módosítva. Továbbá úgy akarjuk és rendeljük, hogy testünket királyi módra fehér bársonyba vagy szaténba kell öltöztetni és így eltemetni, aranyozott, de kövek nélküli királyi koronával és jogarral, és hogy ujjunkra királyi módra egy angliai pénzünkben húsz márka értékű, drágaköves gyűrűt tegyenek. Továbbá úgy akarjuk és rendeljük, hogy minden katolikus király kapjon egy angliai pénzünkben negyvenöt font értékű aranykupát vagy -serleget. És hogy valamennyi aranykorona, -kupa, -serleg, -kancsó és -edény és más egyéb arany ékszer és a házi kápolnánkhoz tartozó ruhák minden felszereléssel együtt, valamint minden ágyneműnk és oltárruhánk maradjon utódunkra mindaddig, amíg utódunk egészen jóváhagyja utolsó akaratunkat, és megengedi végrendeleti végrehajtóinknak, hogy egészen és szabadon minden részében végrehajtsák ezt az akaratunkat. […] (John HARVEY, The Plantagenets, New York, 1967, Appendix III, 222 skk.)

4.1.3. Szakállas Lajos ingolstadti herceg 52 végrendelete 1438 […] Úgy akarjuk és úgy rendeljük, hogy ha elhaláloznánk, amit ne adjon a mindenható Isten, mielőtt sírunkat és fölötte a követ és ami ahhoz tartozik, egészen befejeztük és megcsináltattuk volna, megbízott urainknak azt az utasítást adtuk, ami alább írva van. Sírunkat és a követ magát csináltassák meg, vagyis azt a nagy vörös márványkövet, amit ehhez ide, Ingolstadtba hozattunk. Erre ki kell faragni a Szentháromságot és egy páncélba öltözött férfit a mi sisakunkkal és címerpajzsunkkal. Ez térdeljen a Szentháromság előtt egy vagy két térden, ahogy jobb, és legyen a kezében a zászló,53 és legyen kifaragva a Szentháromsághoz szóló szöveg: O sancta trinitas miserere mei vnd vergib mir all mein sundt.54 És arra, hogy a vörös márványkövet elkészíttessék, letettünk ezer rajnai forintot két plébániánál, a Miasszonyunknál és Szent Móricnál. Jelvényünket, Szent Oszvald hollójának címerét is elszórtuk rajta, és egy gesztenyelevélből való csavart dísz menjen a kő körül. És mindezt a legjobb mesterember és tervező faragja és tervezze, akit csak találni lehet.55 (Fr. LEONHARDT, Münchner Jahrbuch der bildenen Kunst, München, 1910, 170. {303}

5. SZERZŐDÉSEK 5.1. 5.1.1. Urgel, 1175 Lajos bajor-ingolstadti herceg (1368–1447) Isabeau de Baviere-nek, VI. Károly francia király feleségének kíséretében hosszú időt töltött a francia udvarban, s ez meghatározta ízlését, így a végrendeletében előírt síremlék elképzelését is. 53 A tartományúri hatalom jelvénye. 54 A mondat félig latinul, félig németül: „Ó, Szentháromság, könyörülj rajtam, és bocsásd meg minden vétkemet!” 55 A síremlék kőmodellje – Hans Multscher műve – a müncheni Bayerisches Nationalmuseumban található. 52



(lásd 132. l.)

5.1.2. Meaux, 1253 (lásd 132. sk. l.)

5.1.3. Szerződés Szent Gertrúd ereklyetartójára Nivelles, 1272. szeptember 18. Tudja meg mindenki és mindazok, akik ezt a levelet látják és kézhez kapják, hogy a nivelles-i káptalan szerződést kötött Colay de Douay ötvössel és Jaquemon de Nivelles ötvössel, hogy készítsenek egy új sírt asszonyunk, nivelles-i Szent Gertrúd számára oly módon, hogy a fent említett ötvösök a sírt olyan hosszúra csinálják, amilyen a régi, vagy hosszabbra, a szélességét és a magasságát pedig nagyobbra, négy oromzattal, a szerint a tervrajz szerint, amelyet Jakenez d’Anchin ötvösmester készített, olyan módosításokkal és javításokkal, amelyeket a fent említett Jaquemon mester tesz, vagy más mester, aki éppen a munkát vezeti. 56 Oly módon, hogy a káptalan adja a fent említett Nicholonnak és Jaquemonnak az előbb említett sír anyagát, és azt egészen a mester felügyeletével faragják ki, hogy ráhelyezze az ötvösmunkát és az aranyat és ezüstöt, amit tartalmaz. Mert más fém nem lesz azon az aranyon, ezüstön és drágaköveken kívül, amit a mestereknek úgy kell elhelyezniük, ahogyan átadják nekik. Az aranyat és ezüstöt, amelyet a mestereknek szállítanak, nekik a saját költségükre kell finomítaniuk, és a finomítás vesztesége az egyházra hárul, a cement is az egyházé. És az egyház adja a finomításhoz az ólmot. És a két mester a munkát tartozik jól és hűségesen csinálni kőfaragó munka módjára. És a képek legyenek domborúak és kerekek, ahogyan ehhez a fajta munkához illik. És minden munka legyen illő árú, sem túl súlyos, sem csekély súlyú, aszerint, ahogyan a mesterek és kézművesek véleménye szerint illik a munkához. És minden márka ezüstből, amelyet a fent említett Colars és Jaquemin a fent említett munkához feldolgoznak, legyen övék 20 párizsi sous, amiben négy louvaini saint57 van, és egy márka 13 sous és 3 dénár esterlin58 súlyú: ez a troyes-i márka. És a fent említett szerződés szerint az aranyozást {304} az egyház aranyával és higanyával végzik. És az aranyozás előtt le kell mérni a megdolgozott és aranyozásra kész ezüstöt, majd bearanyozni a fent mondott módon. És aztán újból meg kell mérni, hogy megtudják, mennyi arany ment rá, de az arany feldolgozásáért egyáltalán nem jár nekik fizetség. És azt is megbeszélték, hogy a fent említett műben 350 márka ezüst legyen, vagy 20 márkával több vagy kevesebb, vagy ekörül, csalárdság nélkül. És a fent említett kézművesek úgy dolgozzanak, hogy még a következő nagyböjt elejére vagy akörül készítsenek el egy középső oromzatot és egy kis oldalsót meg az oda szükséges pilléreket, a szobrok nélkül. És ha a káptalan nem hagyja jóvá a művet, visszaléphet a fent említett szerződéstől, ha akarja, kivéve, hogy megszakítja az ötvösök szerződését és másokat alkalmaz, akik a fent említett terv szerint akarnák és tudnák megcsinálni a munkát. És ha a mű halad, kötelesek végezni a munkát az említett oromzatok mintájára és súlya szerint a kézművesek módján. És ha nem tudnak tovább dolgozni a káptalan számára, vagy több anyagot kívánnak, a fent említett mesterek kötelesek folyamatosan dolgozni, ha a káptalan úgy akarja, és annyi kézműves és mester dolgozzék, amennyi a káptalannak tetszik. És biztosítékot kell adniuk a káptalannak, hogy jól megőrzik és visszaadják, amit rájuk bíztak, és minden márka ezüst után négy esterlin legyen a munkájuk díja. És kapjanak pénzt arra, hogy fizessék a kézműveseket, ahogyan erre szükségük lesz. És az elkészült lemezeket visszaadják a káptalannak, mihelyt elkészülnek. És Jaquenez az ő költségére elegendő segéddel álljon munkába, a fent említett Colars pedig, ha Colars vagy a káptalan úgy akarja. És Jaquenez Colars-nak adjon megfelelő szállást, amíg dolgozik. És hogy ezeket a megállapodásokat megállapítsuk és megerősítsük, mi, a fent említett nivelles-i káptalan a magunk részéről levelünkre nyomtuk pecsétünket, és én, a fent említett Colars rányomtam az én pecsétemet a magam és fent említett társam, Jaquemon nevében. És rányomattuk Jaquemon ötvösmester, anchini szerzetes pecsétjét is. Kelt Jézus Krisztus megtestesülésének 1272. évében, a Szent Máté apostol és evangelista ünnepe előtti vasárnapon. (DEHAISNES, 64 sk.; C. DONNAY-ROCMANS, La chasse de Sainte Gertrude a Nivelles, Gazette des BeauxArts, LVII[1961], 201 sk.)

5.1.4. Mahaut, Artois grófnője szerződése Jean Pépin de Huyvel 1312. június 14.

A szerződésnek – igen erősen ingadozó helyesírással feltüntetett nevekkel jelzett – szereplői a tervező, Jacquenez d’Anchin, a művészetéről híres kolostorból, továbbá a kivitelező: a helyi ötvös, Jacquenez de Nivelles és Nicolas de Douay. 57 Szent Péter ábrázolásával vert louvaini pénz. 58 Ötvös súlymérték. 56



Mindazoknak, akik e levelet látják, Jean Ploiebanch, a párizsi polgármesteri hivatal őre, üdvözletét. Tudatjuk, hogy személyes jelenlétünk előtt megjelent a Huyből való Jean Pepin59 párizsi sírkőfaragó és polgár, s megvallotta, hogy szerződött és megállapodott az igen előkelő, nemes és hatalmas hölggyel, Artois grófnő asszonyával,60 hogy saját költségére készít és szállít neki mind kőből, mind fehér, jó és finom alabástromból egy vérteslovag-képet, egy pajzsot, egy kardot, egy mellvédet az említett kép körül, egy oroszlánt az említett kép lába alatt és a két vállánál két kis angyalt, akik a kezeiket egy párnához nyújtják, {305} amely az említett kép feje alatt lesz, és a betűket körös-körül az említett sír körül, valamennyi az említett alabástromból, s mindez 140 párizsi livres áron. Ebből a fent említett Jean megkapott és kézhez vett a fent említett hölgytől 70 párizsi livres-t, amint megvallotta, s amint ezt előttünk kifizették. A fent említett Jean megígérte, előttünk megesküdvén és a szent evangéliumokat érintve, hogy a fent említett képet valamennyi fent említett egyéb dologgal együtt jól, hűségesen és kielégítően elkészíti, mindezt a saját költségére Párizsba viszi és szállítja, teljesen befejezetten és készen, a következő augusztus közepétől számított egy év múlva. És Párizs említett városából az említett hölgy szállíttatja a maga költségére, az említett Jean kockázatára, arra a helyre, ahol neki tetszik, hogy elhelyezzék, és az említett Jean az említett helyre fog menni, és elhelyezi azokat a maga költségére, az említett hölgy kívánsága szerint, ahogyan az említett Jean mondta. És ezzel együtt megígérte, hogy megadja és megfizeti az említett hölgynek mindazt a költséget, veszteséget, kiadást, kárt és utazást, ami érheti vagy amit elszenvedhet az említett szerződés folytán. […] Mindezek tanúsítására e levélre a párizsi prévoté pecsétjét tettük, a kegyelem ezerháromszáztizenkettedik évében, a Szent Barnabás apostol ünnepe utáni szerdán. (DEHAISNES, 202 sk.)

5.1.5. Szerződés a Pieve oltárára Arezzo, 1320 Az Úr nevében, Amen. A Krisztus születésétől számított 1320. évben, a harmadik indictióban, János pápa 61 idején, április hó 17. napján íratott Arcaltóban, a Sant’Angelo-templomnál, e templom temetőjén kívül és közelében, Gerio arezzói kanonok úr és Mignano úr, az arezzói templom mansionariusa előtt; Seiano dei Cerchi úr és Ranerio úr, az arcaltói Sant’Angelo templom priorja mint tanúk jelenlétében. Péter festő mester, a néhai sienai Lorenzetto fia62 ünnepélyesen és szabad akaratából megígérte a tiszteletre méltó atyának, Guido, Isten kegyelméből arezzói püspök63 úrnak, és szerződött vele mint megrendelővel és megbízóval az arezzói Santa Maria népének képviseletében és nevében, hogy a legszebb figurákkal megfesti a Boldogságos Szűz Mária oltártábláját, amelyet abba a plébániába kell eljuttatnia. Ennek az oltártáblának közepén Szűz Mária képének kell lennie fiával és négy oldalsó figurával a püspök úr kívánsága szerint, a háttereken és ezeknek a figuráknak a közeiben a legjobb, forintonként százleveles arannyal 64 dolgozva, a figurák léceit és mezőit is ebből az aranyból, a többi díszt pedig a legjobb ezüsttel, a legjobb és válogatott festékekkel [készítve], és az öt figurára válogatott {306} {307} ultramarin kéket rakva, és az oltártábla más körülvevő, mellékes részeire és közeire próféták és szentek képeit festve jó és válogatott festékekkel a püspök úr kívánsága szerint. Hosszában 6 rőfnyinek kell lennie, és középen 5 rőf magasnak, leszámítva a két oszlopot, amelyek mindegyike fél rőf széles legyen, és mindkettőn legyen 6 figura az említett arannyal készítve. És a munkát a püspök úrnak és másoknak, akiket kiválaszt, kell jóváhagynia. És a munkát a püspök úr kívánságára azonnal el kell kezdenie, mihelyt elkészül az oltártábla asztalosmunkája, s folyamatosan dolgoznia kell a munkán, míg az oltártáblát be nem fejezi, más munkát nem vállalva stb. – És mindezt megígérte annak fejében, hogy a fent említett Guido úr megígérte: átadatja neki és rábízza a fából szerkesztett oltártáblát, valamint fizet neki a festés béreként és a festékekért, ezüstért és aranyért százhatvan pisai fontot:65 mégpedig egyharmadát a munka kezdetén, egyharmadát a munka felénél, és a fennmaradó harmadot, amikor a munkát befejezte és elkészítette stb.

Jean Pépin de Huy a forrásokban 1311–1329 között fordul elő. Flamand származású volt, Párizsban első említése idején már polgárjoga van, s ott kőfaragóként működik. A rá vonatkozó források mind Mahaut d’Artois által megrendelt s műhelyével együtt kivitelezett munkáira vonatkoznak. Ezek többsége a grófnő hozzátartozóinak síremléke, 1329-ből való a gosney-i karthauzi női kolostor számára rendelt Madonna-szobor. 60 Mahaut (Mathilde), Artois grófnője (1302–1329), II. Róbert gróf és Anicie de Courtenay leánya, 1284-ben IV. Ottó burgundi gróf felesége. 1302-ben, amikor atyja a kortrijki csatában elesett, Artois-t örökölte (és unokaöccse, Robert d’Artois ellenében megtartotta), majd Burgundia is őrá szállott. 61 XXII. János pápa (1316–1334). 62 Pietro Lorenzetti. 63 Guido Tarlati püspök (1321–1330); síremléke az arezzói dómban Agostino di Giovanni műve. 64 Aranyfüst; egy forintos érméből vert száz levél. 65 Libra = líra. 59



(BORGHESII–BIANCHI, 6. sz.)

5.1.6. Ulm város tanácsának szerződése Ulrich von Ensingen építőmesterrel 1392. június 16.

ULM, A MÜNSTER NYUGATI HOMLOKZATA Mi, közönségesen Ulm város polgármestere és tanácsa e levéllel nyilvánosan elismerjük és általánosan tanúsítjuk, hogy a tiszteletre méltó Ulrich von Ensingen66 mesterrel jó szándékkal olyan megegyezést és szerződést tettünk, ahogyan írva következik, s barátsággal és jóakarattal a következőkben megegyeztünk. Ő itt, Ulmban az új plébánia Miasszonyunk-temploma építkezésének hű mestere, kivitelezője és felügyelője legyen az elkövetkező öt egymás utáni egész éven át, lemondás nélkül. És ezért Miasszonyunk gondnokai, akárkik legyenek is, amíg ő a műhelyt vezeti, hetente kötelesek adni neki egy jó magyar forintot, és ehhez minden negyedévben, amit kántorböjtnek neveznek, két jó magyar vagy cseh forintot, és ehhez minden évben adniuk kell fára és szállásra tizenkét jó rajnai forintot. És ezért a nevezett Ulrich mesternek a fent írott művet szeretettel a fent írt ideig hűségesen, minden csalás nélkül el kell látnia. Ha pedig megesnék, hogy mi vagy Miasszonyunk gondnokai a fent említett időn belül valamilyen nyilvánvaló hibát találnánk benne, mindenkor elbocsáthatjuk, és az említett munkát felmondhatjuk, és ez ellen nem lehet több szava. És a fent említett Ulrich mester két tanulónál többet nem tarthat, és azoknak Miasszonyunk gondnokai mindig akkora bért adjanak, ami megfelelő ahhoz képest, amit kétségtelenül megérdemelnek. És a fent említett Ulrich mester a Miasszonyunk munkája mellett semmilyen más munkát nem vállalhat és végezhet, csakis a mi és a Miasszonyunk gondnokainak jóváhagyásával és beleegyezésével és nem másként. És ha megesnék, hogy a mi és a Miasszonyunk gondnokainak tudtával és beleegyezésével más munkát vállalna, mindaddig, amíg távol van, Miasszonyunk gondnokai semmiképpen sem tartoznak és nem kötelesek neki heti bérét, a magyar forintot {308} [megfizetni]; ugyanakkor az említett Ulrich mesternek gondoskodnia kell arról, hogy amíg távol van, az említett munkát Ulrich von Ensingen először 1392-ben köt szerződést Ulm tanácsával, de már az előző évben nyoma van a dóm annaleseiben annak, hogy Milánóba hívták. 1394-ben valóban odautazott, de a Jean Mignot-val folytatotthoz hasonló viták után 1395-ben kiadták az útját. 1399-ben Ulmmal párhuzamosan a strassburgi Münster építkezésének vezetését vállalja, annak északi tornyát tervezi és építi. 1400-tól Esslingenben is dolgozik. 1418-ban halt meg. 66



megfelelően és jól ellássák. Az említett Ulrich mesternek a kőműveseket és a kőfaragókat, akik Miasszonyunknál dolgoznak, úgy kell irányítania, hogy kellő időben menjenek munkába és távozzanak a munkából. […] És a fent említett Ulrich mester hiteles esküt tett előttünk a szentekre, fölemelt ujjakkal, hogy minden fent írt dolgot betart, teljesít és végrehajt vonakodás nélkül, e levél szerint. És ennek emlékezetére adtuk ezt a levelet városunk függő pecsétjével megpecsételve, a Szent Vitus napja utáni hétfőn, Krisztus születése után az 1392. évben. (CARSTANJEN, Ulrich von Ensingen, München, 1893, 124)

5.1.7. Szerződés a templom hajójának építésére Fotheringhay, 1434. szeptember 22. Ez a szerződés köttetett egyrészt William Wolston jegyző, Thomas Pecham jogász, a magas és hatalmas és tisztelt uram, York hercege megbízottai és másrészt a Fotheringhayben lakó William Horwod kőfaragó között. Tanúsítjuk, hogy az említett William Horwod megígérte és elvállalta és ezáltal szándékában áll, megígéri és elvállalja, hogy felépíti a fotheringhayi társaskáptalani templom új épülettestét, amely csatlakozik a kórushoz, ugyanolyan magasságban és szélességben, ahogyan az említett kórus áll, és 40 láb hosszúságban az említett kórustól a falakon belül, egy angliai fél ölt mindig 3 lábban számolva. És ennek a szerződésnek a keretében az említett William Horwodnak kell elkészítenie az említett épülettest minden alapozását, és a saját költségére kell ásatnia az árkot, amennyire az árok elegendő a mestersége mestereinek véleménye szerint. Az anyagot elegendő mennyiségben rendelkezésére bocsátják említett uram költségén, ahogyan egy ilyen műhöz való. És az említett testhez két mellékhajót kell csinálnia, és elkészíteni és kiásni az alapozást a fent említett módon. A két mellékhajó feleljen meg magasságában és szélességében az említett kórus mellékhajóinak és magasságban az említett épülettestnek. Az épülettestnek és a mellékhajóknak az alapjait a lábazati kövek alatt terméskőből kell csinálni, és a lábazattól kezdve minden mást az említett testben és mellékhajóiban tisztán faragott kőből, beleértve az említett kórus külsejét is, teljes magasságában. És az egész belső oldala legyen terméskőből, kivéve a lábazati ülőpadokat, az ablakok könyöklőit, a pilléreket és a fejezeteket, amelyekre az íveknek és a bordáknak kell támaszkodniuk. Ezek legyenek mindenestül faragott kőből, gondosan és kellően megmunkálva, ahogyan kell. És mindegyik mellékhajóban faragott kőablakoknak kell lenniük, mindenben megegyezően az említett kórus ablakaival, azzal a kivétellel, hogy egyáltalán ne legyen bennük vájat. És mindegyik említett mellékhajó nyugati végén csinálnia kell egy-egy négyosztásos ablakot, amelyek mindenestül megfelelnek az említett mellékhajók ablakainak. És még mindegyik mellékhajónak legyenek erős támaszai {309} mindenestül faragott kőből és mind a két végükön megerősített támpillérük a toronyhoz. És mind a két említett mellékhajónak legyen hat erős támpillére tisztán megmunkált faragott kőből, és mindegyik támpillér végződjék egy fiáléban, minden részletében az említett kórus fiáléinak megfelelően, kivéve azt az egyet, hogy a templomtest támpillére legyen nagyobb, erősebb és teherbíróbb, mint az említett kórusé. És az ablakszintet tiszta kőből kell csinálni, tíz erős, négy féloszlopos pillérre alapozva, vagyis kettőre, amelyek a kórushoz kapcsolják, és mellettük kettő kapcsolódjék az említett templomtest végéhez. És az említett kórus két falpillérjénél kell lennie két függőleges falnak, tisztán megmunkált faragott kőből; azaz a kórus középső bejáratának két oldalán, és mindkét falban legyen három nyílás és lavabók a fal mindkét oldalán, amelyek négy oltárhoz szolgáljanak; azaz az említett kórus középső nyílásának mindkét oldalán és az említett mellékhajók mindkét oldalán. És az említett mellékhajók mindegyikében legyen öt ív, és mindegyik ív fölött egy ablak, és mindegyik ablak legyen négyosztatú, mindenben az említett kórus ablakszintje ablakainak megfelelően. És az említett mellékhajók mindegyikének legyen hat erős íve, amelyek támasszák mindkét oldalról az ablakszintet, és két erős íve, amelyek mindkét felől támasszák az említett tornyot, mindegyik nagy kőtáblákból és ék alakú kövekkel, efölött párkánnyal. És a templom északi oldalán az említett William Horwod csináljon egy előcsarnokot, a külső oldalát tiszta kőből, a belső oldalt terméskőből, 12 láb hosszúságban és szélességben, amennyit az említett épülettest támpillérje megenged, magasságban pedig azon oldal mellékhajójának megfelelően, mindkét oldalon megfelelő ablakokkal, fent pedig párkánnyal. És a kolostorudvar felőli déli oldalon [csináljon] egy másik előcsarnokot, amely az említett kerengő ajtajához kapcsolódik, olyan szélességben és magasságban, amennyit a támpillér megenged, a templom és az említett ajtó között, kapuval az említett előcsarnok város felőli nyugati falán, és mindkét oldalon annyi ablakkal, amennyi elegendő, és fent párkánnyal és a helyhez illő magassággal. 230 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


És az említett épülettest nyugati végén legyen egy torony, amely álljon a templom fölött három, kővel boltozott erős és teherbíró íven. Ez a torony legyen 42 láb magas a föld színétől, és az alapja álljon lapos kövekből, s mérete legyen a falon belül négyzetben 20 láb, s a falak vastagsága 6 láb az említett lapos kövek fölött. És a fent említett épülettest magasságáig legyen négyszögű, hozzá kapcsolódó két erős támpillérrel, egy nagy kapu mindkét oldalán, amelynek a torony nyugati oldalán kell lennie. És amikor az említett torony az említett épület magasságáig ér, alaprajzának meg kell változnia és át kell mennie nyolcszögbe, és mindegyik sarkán legyen egy támpillér, amely fiáléban végződik az említett kórus és épülettest fiáléinak megfelelően. Az említett felső résznek legyen nagy párkánya, és az említett torony kapuja fölött egy ablak, amely olyan magasra nyúlik, mint a torony nagy íve, és olyan széles, amilyen a főhajó végződése. És az említett tornyon két {310} emeletet kell csinálnia, s mindegyik emeleten 8 felső ablakot, a falak közepére helyezve, valamennyi háromosztatú ablak, és a torony egész külső oldala legyen tisztán megmunkált faragott kőből, belső oldala pedig terméskőből. És az említett toronyban legyen egy csigalépcső, amely szolgálja az egész főhajót, mellékhajókat és kórust, fent és lent, mindenféle egyéb szükséges munkával együtt, ami ilyen főhajóhoz, mellékhajókhoz, toronyhoz és előcsarnokokhoz tartozik, ahogyan beleérthető ebbe a szerződésbe azon kívül, amit felsoroltunk és megneveztünk. És mindazon munkákhoz, amiket ezen szerződésben tervezünk és leírunk, fent említett yorki herceg uram köteles adni a szállítást és az anyagot, vagyis követ, habarcsot, homokot, köteleket, hevedereket, létrákat, deszkát, állványokat és mindenféle anyagot, ami az említett műhöz kell, jól, pontosan és úgy, hogy használni és befejezni lehessen. És az alább leírt módon kell fizetni. Azaz, amikor elkészítette az említett templom, a mellékhajók, támpillérek, előcsarnokok és torony alapjait, megfaragta és elhelyezte a lábazati köveket és a szintet s a falakat addig a magasságig kívül-belül, ahogyan ezt jól és kellően kell csinálni, kapnia kell 6 fontot, 13 sterlinget és 4 dénárt. És amikor az említett William Horwod elhelyezett a lábazati párkány fölött 1 lábat az említett műből kívül-belül, ismét kapjon 151 sterling fizetséget, és így tovább, az említett mű minden lábjáért, miután ezt egészen kidolgozták és elhelyezték, mindaddig, amíg olyan magas nem lesz, amilyennek lennie kell, és ahogyan tervezték, addig a teljes magasságig, amíg az említett épülettest el nem éri a fiálék és a támasztórendszer csúcsát. Miután elhelyezte és fölemelte a tornyot, miután túlhaladt az említett épülettest legmagasabb párkányán, kapjon 30 sterlinget, míg egészen be nem fejezte és ki nem alakította a fent említett módon. És amikor a művet a fent írt és tervezett módon egészen befejezte, ahogyan lennie kell, s olyan magasan, ahogyan fent megállapodtak az említett megbízottak és az említett William, akkor az említett William Horwod kapja meg teljesen az említett 300 font sterlinget, ha még járna neki, vagy valami megfizetetlenül maradt volna. És az egész építkezés alatt az említett William Horwod sem több, sem kevesebb kőfaragót, kőművest és segédet nem alkalmazhat, és vezetnie és felügyelnie kell az említett munkát, ahogyan a yorki herceg uram parancsolja neki és utasítja őt. És ha úgy történnék, hogy az említett William Horwod teljesen ki akarná fizetni valamennyi vagy egy munkását, akkor az építkezés írnoka fizessen neki a jelenlétében az említett William Horwod kezébe annyit, amennyi a munkásokat megilleti. És a fent említett munka egész idején a kőműveseket neki kell kiválasztania és felvennie, mivel említett uram által neki kell rendelkeznie az említett munka vezetésével és felügyeletével. Ezeket az említett William Horwod kezével kell fizeni a fent írt és említett formában és módon. És ha úgy esnék, hogy az említett William Horwodnak valamikor panasza lenne, és azt mondaná, hogy az említett két kőműves vagy valamelyikük nem lenne hasznos, sem megfelelő munkás uram szolgálatában, akkor ezeket a grófság kőfaragómestereinek felügyeletével {311} le kell váltani, és másokat kell választania annak, aki említett uram rendeletére és parancsából irányítja az említett munkát. És ha úgy történnék, hogy az említett William Horwod nem fejezné be az említett munkát ésszerű időn belül, amelyet világosan meghatároz számára uram vagy az ő tanácsa, az ebben a szerződésben fent írott és meghatározott módon, akkor uram parancsára vettessék börtönbe, és minden ingó és ingatlan javai álljanak említett uram rendelkezésére. Ennek stb. tanúsítására az említett megbízottak és az említett William Horwod e szerződésre kölcsönösen rányomták pecsétjüket stb. Szeptember 24. napján, Anglia meghódításától számítva a VI. Henrik király urunk uralkodásának 13. évében. (Douglas KNOOP–G. P. JONES, The mediaeval Mason, Manchester–New York, 1962, 245 skk., App. II/4)



5.1.8. Enguerrand Charonton (Quarton) szerződése Villeneuve-les-Avignon, 1453. április 24. Enguerrandus Quarton67 mester, a lyoni egyházmegyéből, festő, avignoni lakos megegyezett és szerződött Jean de Montagnac pappal, […] hogy egy oltártáblát fest oly módon, formában és tartalommal, amint valamely pontonként részletezett papír összefoglalja és leírja, melyet nekem átadtak, s mely szó szerint itt következik:68 Itt következik annak az oltártáblának a leírása, amelyet Jehan de Montagnac úr készíttet Enguerrant festőmesterrel, hogy azt a villeneuve-les-avignoni karthauziak templomában helyezzék el, a szent város oltárára. Először is lennie kell ott a paradicsom formájának, és ebben a paradicsomban legyen a Szentháromság, és az Atya és a Fiú között ne legyen semmi különbség; és a Szentlélek, galamb formájában, s előtte Miasszonyunk, ahogyan Enguerrand mester a legjobbnak látja; s e Miasszonyunknak fejére a Szentháromság tegyen koronát. Továbbá a ruhák legyenek gazdagok; Miasszonyunké legyen kék damasztkelméből, az említett Enguerrant mester tetszése szerint mintázva, s a Szentháromság körül keruboknak és szeráfoknak kell lenniük. Továbbá Miasszonyunk oldalán legyen Gábriel angyal angyalok sokaságával, és a másik oldalon Szent Mihály, szintén angyalok akkora sokaságával, ahogyan az említett Enguerrant mester legjobbnak látja. Továbbá a másik oldalon Keresztelő Szent János, más pátriárkákkal és prófétákkal, az említett Enguerrand mester tetszése szerint. Továbbá a jobb oldalon legyen Szent Péter és Szent Pál a többi apostol csoportjával. Továbbá Szent Péter oldalán legyen egy vértanú pápa, akinek a feje fölött egy angyal tartja a tiarát, a kardinális diakónusok ruháját viselő Szent Istvánnal és Lőrinccel együtt, s annyi más szent vértanúval, amennyit az említett mester akar. {312} Továbbá Keresztelő Szent János oldalán legyenek a hitvallók, azaz Szent Gergely pápa alakjában, mint fent, és két bíboros szent, egyik öreg, másik fiatal, és Szent Agricolus 69 és Szent Hugó püspök,70 Szent Hugó karthauzi öltözetben, s más szentek, az említett Enguerrand mester tetszése szerint. Továbbá Szent Péter oldalán legyen Szent Katalin és a két Mária, Jakab felesége és Salome, mindegyik tartsa kezében, amit tartania kell, más özvegyekkel együtt, ahogyan az említett Enguerrand mesternek tetszik. Továbbá legyenek a fent említett paradicsomban a világ minden rendjéből valók, az említett Enguerrand mester tetszése szerint. Továbbá a mondott paradicsom fölött legyen az ég, rajta a nappal és a holddal, a fent említett Enguerrand mester tetszése szerint. Továbbá az ég után a világ, melyen Róma városa egy részének kell mutatkoznia. Továbbá napnyugat felől legyen a római Szent Péter templomának formája, és a mondott templom előtt, a kijáratnál egy réz fenyőtoboz,71 és onnan nagy lépcsőn át lehet lejutni egy nagy térre, amely a Szent Angyal hídjára vezet. Továbbá a fent említettnek bal oldalán legyen Róma falának egy része és a másik oldalon mindenféle emberek házai és boltjai, s az említett tér hátterében a Szent Angyal vára és egy híd a Tiberisen, amely az említett Róma városába vezet. Továbbá az említett városban sok templom van, közöttük a Santa Croce di Gerusalemme, ahol Szent Gergely misét mondott, és megjelent neki a mi Urunk a Pieta formájában, 72 s ebben legyen megfestve ez a történet a fent

Nevének írásmódja váltakozik: Charonton vagy Quarton. 1410 táján születhetett, Avignonban 1447-től kezdve dolgozott, 1461-ben említik utoljára. Az oltár, amelyre a szerződés vonatkozik, 1454-ben elkészült, jelenleg a villeneuve-les-avignoni Hospice-ban őrzik. 68 A francia nyelvű oklevelet másoló közjegyző latin nyelvű bevezetése. 69 Avignoni helyi püspökszent. 70 Hugó (1135 körül–1200), 1186-tól lincolni püspök. A Grande-Chartreuse-be 1160-ban lépett be. 71 A régi San Pietro előcsarnokában a kúton állott antik bronzmű; ma a vatikáni palota udvarán (Cortile della Pigna). 72 A Santa Croce di Gerusalemme kegyképe az Imago pietatis ikonja. 67



említett Enguerrand mester tetszése szerint, s ebben a jelenetben legyen ott Szent Hugó, a karthauzi, amint más főpapokkal együtt segédkezik Szent Gergelynek, a fent említett Enguerrant mester tetszése szerint. Továbbá Rómán túl látsszék a Tiberis, amint a tengerbe torkollik, és a tengeren legyen néhány gálya és hajó. Továbbá a tengeren túl legyen Jeruzsálem egy része: először is az Olajfák hegye, ahol legyen az Úr keresztje, és ennek lábánál legyen egy imádkozó karthauzi; s egy kicsit távolabb legyen az Úr síremléke, és fölötte egy angyal, amint ezt mondja: „Nincs itt, feltámadt, íme, az a hely, ahova tették.” Továbbá az említett síremlék lábánál legyen két imádkozó; jobb felől a Josaphat völgye, két hegy között; ebben a völgyben egy templom, ahol Miasszonyunk síremléke van, és egy angyal, amint ezt mondja: „Felvétetett Mária a mennyei ágyasházba, amelyben a királyok királya a csillagos trónuson székel”, s egy imádkozó ennek a síremléknek a lábánál. Továbbá baloldalt legyen egy völgy, amelyben legyen három egyforma alak, mind a háromból áradjanak ki napsugarak; s legyen ott Ábrahám, amint kilép a sátrából, s imádja a mondott három személy, szólván: „Uram, ha kegyelemre találtam szemedben, ne menj el szolgád mellett, ülj le, hozok egy kis vizet, és megmosom lábaidat.” Továbbá a másik hegyen legyen Mózes a juhaival és egy fiatal gyermek, amint dudán játszik, és itt jelenjék meg Mózesnek a mi Urunk tűz képében egy {313} csipkebokor közepén, s a mi Urunk mondja: „Mózes, Mózes”, s Mózes válaszolja: „Itt vagyok.” Továbbá jobb felől legyen a purgatórium, ahol az angyalok örvendeznek látván azokat, akik innen a paradicsomba mennek, míg az ördögök igencsak bánkódnak rajta. Továbbá a bal oldalon legyen a pokol, és a purgatórium s a pokol között legyen egy hegy, s a hegynek a purgatórium felőli oldalán legyen egy angyal, amint erősíti a purgatóriumi lelkeket, és a pokol felőli oldalon legyen a hegyen egy nagyon rút ördög, hátat fordítva az angyalnak, és némely lelkeket a pokolba vetve, ezeket más ördögök gyötrik. Továbbá a purgatóriumban és a pokolban legyen minden rend, a fent említett Enguerrand mester tetszése szerint. Továbbá a mondott oltár teljesen tiszta olajfestékkel készüljön, és az azúr finom akrai 73 azúr legyen, kivéve, hogy amit a szegélyen alkalmaznak, az legyen finom német azúr, és az arany, amit használ, akár a szegélyen az oltár körül, legyen finom arany. Továbbá Enguerrand mester mutassa meg minden tudását a Szentháromságban és a szent Szűz Márián s a többin lelkiismerete szerint. Továbbá az oltártábla hátoldala legyen megfestve finom krepdesin damaszt módjára, liliomokkal mintázva. 74 Ugyanazon Enguerranus mester megígérte, hogy elvégzi ezt […] a következő Szent Mihály-naphoz egy évre, 120 forint áron, melyből elismerte, hogy megkapott 40 forintot. János úr pedig megígérte, hogy a fennmaradó részt a következőképpen fizeti meg Enguerrand mesternek: 20 forintot, amikor a festő elkészíti az említett mű felét, 40 forintot aszerint, ahogyan dolgozik, és munkája arányában, és a hátralevő 20 forintot, mihelyt az említett művet befejezi és elhelyezi az említett karthauzi templomban. Kelt Jean de Brie fűszerkereskedő házának patikájában. (P. PANSIER, Les peintres d’Avignon aux XIVeme et XVeme siecles. Bibliographie et Documents, Avignon, 1934, 83 skk., 3. sz.)

5.1.9. Hans Stethaimer szerződése Schwabisch Hall, 1453. április 25.

Azaz keletről származó, acrai közvetítéssel beszerzett lapis lazuli. Az eredeti eddig francia nyelvű, itt ismét az oklevelet szerkesztő jegyző szövege következik. – Figyelemre méltó: a szerződéskötés ideje Szent György-nap (mint a következő, egy nappal később kelt schwabisch-halli oklevélé is); a határdátumok Szent Mihály-napiak. 73 74



HANS STETHAIMER: REKONSTRUKCIÓJA

A

LANDSHUTI

ST.

MARTIN

FŐOLTÁRA

HÁTOLDALÁNAK

Én, Hanns Stethaymer75 mester, landshuti kőfaragó, festő és építőmester, vallom a magam és minden örökösöm nevében, hogy én egy oltár tervét előterjesztettem és bemutattam Hall im Inntal városa becsületes, tekintetes és bölcs Tanácsának. És az említett terv alapján az előbb említett tanács Symon Laubingerrel, a templom prépostjával egyetemben egyezséget kötött velem egy oltártáblára a halli Szent Miklós-templomban a Krisztus teste-oltárra. Ennek az oltártáblának meg kell felelnie az említett oltárra széltében, magasságában és minden méretével, és a táblát is el kell készítenem, minden részletében a terv szerint, ahogyan megbeszéltük és jelöltem a terven; és 26 domború és egészen kifaragott képet kell {314} számolni, valamint 3 figurát a kereszten;76 többet csinálhatok, de kevesebbet nem. Fel is kell díszítenem a táblát, ahol ez szükséges, finom laparannyal, nem pedig más, matt vagy festett arannyal. És a táblának különösen belül kell díszesnek lennie, és alul, a koporsóval, kívül, elöl és hátul pedig díszesen festve a figurákkal, ahogyan azok a terven vannak rajzolva, jó olajfestékkel, tiszta firnisszel. És a terv le van pecsételve a tiszteletreméltó és bölcs Jeronimus Nuzennek, ez idő szerint a tanács szószólójának pecsétjével. Abban is megegyeztünk, hogy ha valamiről elfelejtkezném vagy nem lenne említve, de a munkához tartozik, azt pótolni kell. Nekem kell a tábla minden részét csinálnom, arannyal és festékekkel együtt, s mindennel, ami hozzá tartozik, hogy engem Isten megfizessen és becsületem legyen, a fent említett templomnak és az egész városnak pedig haszna. És az oltártábláért én, Hanns mester vagy örököseim, az említett Hall im Inntal városának tartozom felelősséggel, és Szent Miklós említett oltárára a magam költségére és kockázatára helyezem fel. És az említett oltárért minden részletével együtt nekem 600 rajnai forintot ígértek, ahol azonban jobban csinálom, és túllépem 50 forinttal vagy akár 100 forinttal, azt is meg kell nekem adniuk, de az oltártábla 700 forintnál többe nem kerülhet. Abban is megegyeztünk, hogy nekem, Hanns mesternek vagy örököseimnek a táblát [14]54. pünkösdjén fel kell helyeznünk az említett oltárra. És amikor én vagy az örököseim felállítottuk a táblát, az említett templom prépostja hozasson egy halli mesterembert és hozzá egy vagy két közembert. És ugyanígy nekem vagy örököseimnek is ki kell jelölnöm egy itt lakót, hogy megegyezzenek egy itteni szakértőben. És becsüljék fel a táblát minden munkája szerint, vajon megér-e 600 forintot, ha nem érne annyit, becsüljék annyira, amennyit ér, ha azonban jobb lenne, mondjanak többet, 650 vagy 700 forintig, és nem azon túl. És amikor ezt kimondják, akkor nekem, fent említett Hanns mesternek vagy Hosszú ideig keveredtek az irodalomban két mester adatai. Az idősebb Hans von Burghausen építész (1350–1360 táján–1432, Landshut), akit gyakran összetévesztettek a részben ugyanabban a körben dolgozó Hans Stethaimerrel (valószínűleg a fiával), aki kőfaragó és festő volt. Oklevelek 1441-től 1459-ig említik. 76 Keresztrefeszítés-csoport, nyilvánvalóan feszülettel, Máriával és János evangelistával. 75



örököseimnek 200 forintot kell kifizetni a tábláért, ha pedig többet akarnak, ezt is megtehetik hűségesen és biztosan. És amennyivel az említett tábláért az említett templom és prépost azután adósom marad, azért nekem vagy örököseimnek évente 100 forintot kell adniuk itt Hall im Inntalban, és pénztartozásomat szükség szerint {315} fedezniük kell egy váltóval. Valamennyi fent írt dolgok valódiságának, helytállóságának elismerésére és azért, hogy meg ne szegessenek, hanem mindenben betartassanak, én, fent említett Hanns Stethaimer mester magam és minden örökösöm nevében adtam a fent említett Simon Laubinger ez idő szerinti prépostnak és Hall im Inntal Szent Miklós-temploma valamennyi ez után következő prépostjának ezt a nyílt levelet, megpecsételve pecsétemmel, amelyet az írás végére nyomtam. Kelt a Krisztus születése utáni 1453. évben, Szent Márk evangelista napján.77 (Th. HERZOG, Hanns von Burghausen, Landshut, 1958, Urkunde E, 76 sk.)

5.1.10. Nikolaus Gerhaerts von Leiden kötelezvénye Strassburg, 1464. június 14.

A STRASSBURGI ÚJ KANCELLÁRIA PORTÁLJÁNAK KÉTFÉLE REKONSTRUKCIÓJA WILM ÉS RECHT JAVASLATA SZERINT Én, Niclaus von Leiden, strassburgi szobrász megvallom és nyilvánosságra hozom ezzel a levéllel, hogy én Strassburg városa becsületes, tekintetes és bölcs polgármesterének és tanácsának, kedves uraimnak az ő új kancelláriájukon egy kőfaragómunkát csináltam városuk címerével és más díszekkel, és a fizetséget ezért megkaptam az ő kegyelmük szerint; ugyanazon uraim velem az én jó tudomásommal és akaratommal kegyesen megegyeztek, hogy kezembe fizetnek kétszázhúsz forintot, és ezenfelül tíz forintot ajándékoznak a feleségemnek, és a legényemnek négy forintot, és ezt nekem, feleségemnek és legényemnek is, mindenkinek, amennyi megillette, megadták és megfizették. Ezzel jól megelégszem {316} a magam és enyéim minden munkájáért és költségéért, amim csak volt az említett munkán, vagyis Strassburg városa új kancelláriájának építésén. Mindehhez én még megígértem a magam és örököseim nevében, hogy a fent említett munkáért felelősséget viselek a legközelebbi húsz évben, azzal a feltétellel, hogy ami hiba most van a művön, ezeket a hibákat a magam költségére és haladéktalanul helyre kell hoznom. Ha pedig megtörténnék, hogy ugyanez a mű a nyári hőségtől vagy a téli hidegtől, hótól vagy esőtől egy vagy több részében károsodnék, én ugyanezen húsz évben ezeket a hibákat tartozom javítani és helyrehozni, és ezért már semmilyen bért vagy költséget semmiképpen sem követelhetek vagy igényelhetek, kivéve, ha a művet zivatar, jégeső, villámcsapás vagy az említett négy ponton kívüli más szerencsétlenség károsítja meg. Ha akkor az említett uraimék velem akarnák helyrehozatni ezeket a károkat, engedelmesen meg kell tennem, annyiért, amennyit gondolnak, s meg kell elégednem azzal minden kifogás és vonakodás nélkül. Ennek elismeréseként e levélre függesztettem a saját pecsétemet. Kelt a Szent Vitus és Modestus napja előtti csütörtökön, amikor Krisztus születése után az 1464. évet számláljuk. A halli oltárból csak a kőstipes áll; ez a XVII. században barokk felépítményt kapott. Valószínű, hogy az elveszett oltártábla mintaképe a landshuti Martinskirche ma is látható oltára volt, mely 1424-ben készült, s valószínűleg Hans Stethaimer korábbi műve volt. 77



(O. WERTHEIMER, Nikolaus Gerhaert, seine Kunst und seine Wirkung, Berlin, 1929, 93)

5.1.11. Szerződés Michael Pacherral Bozen-Gries, 1471. május 27. Mi, alulírott […] griesi lakosok, a tekintélyes és bölcs Konrad Lerhueber, ez idő szerint Bozen polgármestere és az ugyanott lakó Thomas Hafner mester jelenlétében megállapodást és szerződést kötöttünk a tiszteletre méltó és bölcs Michael Pacher78 mester, brunecki festővel egy oltár munkájáról a griesi Boldogságos Asszonyunk plébániatemplomába, amelyet ott kell csinálni hasznosan, szakszerűen és egészen alkalmasan. Szerződtünk vele negyedfélszáz berni márka jó merani pénzért. És amikor a mű elkészült és a helyére került, ahogyan fent meghatároztuk, és megesnék, hogy az említett griesiek és Michael mester között valami vita keletkeznék, és nem tudnának egymás közt megegyezni, akkor mind a két fél fogadjon két-két tisztes embert, aki ért az ilyen munkához, és egyezzenek meg egy ötödikben, és ezeknek meg kell kísérelniük, hogy jóindulatúan eldöntsék, amin vitatkoznak. És amit ezek aztán elhatároznak, utána vonakodás nélkül ahhoz kell ragaszkodni, és abban kell maradni. Továbbá még megegyeztek abban, hogy a mesternek a művet körülbelül négy év alatt el kell készítenie és felállítania. Továbbá megegyeztek abban, hogy amikor a mester a művet felállítja és aranyozza, a griesieknek kell az élelmét adniuk, ahogyan ez ilyen emberhez illik. Továbbá megegyeztek abban és szerződtek, hogy a griesi prépost Michael mesternek fizessen a következő böjt közepén ötven márkát és azután minden év böjtjének közepén harminckét márkát, amíg telik a fent említett összegből, ahogyan eldöntötték és elhatározták, hiánytalanul. Továbbá először is, alul a koporsóban79 legyen négy faragott mellkép: Szent Balázs, Szent Lénárd, Keresztelő {317} Szent János meg Szent Vigilus és a koporsó szárnyain belül Szent Wolfgang és Szent György faragott képe és a szárnyakon kívül Szent Borbála és Szent Katalin. És fent az oltárban80 Boldogasszonyunk koronázása mindenestül olyan módon, ahogyan a bozeni Boldogasszonyunk plébániatemplomának oltárán áll, 81 két oldalán pedig Szent Mihály és Szent Erazmus. Továbbá a szárny belső oldalán faragott képek: Boldogasszonyunk szülése karácsonykor és a szent Háromkirályok. A másik szárnyra Miasszonyunk üdvözlése és Miasszonyunk halála. Továbbá az egyik szárnyra kívül legyen festve az Olajfák hegye és drága Urunk ostorozása, a másik oldalon pedig a feszület és drága Urunk feltámadása. Továbbá az oltár belsejében a hátsó falon legyen laparany. A szárnyak háttere legyen kék színű. Továbbá az oltár sarkain82 egyik oldalon Szent Sebestyén, másikon Szent Flórián. Továbbá fent, a tabernákulumban83 egy feszület Miasszonyunkkal és Szent Jánossal, és a feszület fölötti tabernákulumban egy Mária-szobor a gyermekkel. Továbbá, ami vasmunkára a mesternek szüksége van a műhöz, azt a prépostoknak kell fizetniük. Mikor ennek a műnek készítésére vele szerződtek, foglalóként és nagyobb biztonság okából kapott tíz rajnai forintot. Én, a fent említett Michael Pacher állhatatosan arra kértem a tekintetes és bölcs Konrad Lerhuber, ez idő szerinti bozeni polgármestert, hogy a maga és utódai nevében saját pecsétjét nyomja ide. Kelt Bozenban, az Úr 1471. évében, Orbán napja utáni hétfőn. (Oscar DOERING, Michael Pacher und die Seinen, Mönchen-Gladbach, 1913, 31)

6. SZÁMADÁSKÖNYVEK 6.1. 6.1.1. Prága A IV. Károly német-római császár és az első prágai érsek, Ernst von Pardubitz által 1344-ben alapított Szent Vitus-székesegyház építkezésének heti elszámolásait tartalmazó számadáskönyvek az 1372–1378 közötti évekből maradtak ránk, amikor az építőmester Peter Parler volt. Ez az időszak az építkezésnek mind technikai, mind művészi tekintetben döntő szakasza: a szentély épülete befejezéséhez közeledik, s rajta kibontakoznak a nagy építőmester művészi újításai. Ekkor nyeri szobrászi díszítését a kórus is. Az elszámolásokból kitűnik, hogy A dél-tiroli Bruneckben (Brunico, Olaszország) írott forrásokban először 1467-ben szerepel; de már 1462–1463 óta készült művekben feltételezhető a részvétele részben a stílus, részben szignatúra alapján. 1471-től készíti a bozen-griesi plébániatemplom főoltárát, amely hiányos állapotban maradt fenn. 1471–1481 közötti munkája a St. Wolfgang-i plébániatemplom oltára. 1481–1484 között a bozeni plébániatemplom azóta elveszett Szent Mihály-oltárát, 1484–1498 között a salzburgi Franziskanerkirche főoltárát készítette (ebből csak a Madonna a gyermekkel van meg). Salzburgban, 1498-ban halt meg. 79 Sarch: a szárnyasoltár predellája. 80 Tafel: az egész oltárra is vonatkozik; itt a szekrényt jelenti. 81 Hans von Judenburg 1422-ben készített oltára, a Mária koronázása-csoport a nürnbergi Germanisches Nationalmuseumban. 82 A szekrény két oldalán, konzolon álló figurák, ún. Schreinwarter . Alkalmazásuk a késő gótikus délnémet szárnyasoltárok egyik jellegzetessége. 83 Az oltár oromzatának baldachinkonstrukciója. 78



1372-ben a székesegyház déli kereszthajó-homlokzatának lépcsőtornyán dolgoztak, majd 1373–1376 között a szentély főhajójának boltozását készítik elő és végzik el, nyugatról, a diadalívtől kezdve, kelet felé haladva. Az elszámolások latin nyelvűek, többnyire latinos formában használt német és cseh kifejezésekkel (főleg építészeti és technikai szakkifejezésekkel), amelyek – éppúgy, mint a nevek – betekintést engednek a soknyelvű műhely mindennapjaiba. A tizedik vasárnap, amelyen azt éneklik, hogy „Dum clamarem” [1372. augusztus 1.]: Az építőmesternek84 56 garas fizetve, a pallérnak 20 gr fizetve. Wieczemilnek 6 gr fizetve, a páholyszolgának 4 gr fizetve. A 75 szolgának egész heti munkáért fejenként 1 gr, összesen 75 gr fizetve. Az ácsnak 20 gr fizetve, társának 5 napra 15 gr fizetve. {318} A kovácsnak élezésért 16 gr és egy sínért 1 1/2 gr fizetve. 85 4 elhelyezőnek fejenként 20 gr, összesen 80 gr fizetve. 1 kőművesnek 15 gr fizetve. Továbbá tojásokra a drágaköveknek86 habarccsal való elhelyezésére a Szent Vencel-kápolnában kiadtunk 38 garast. Továbbá a segédeknek, akik az említett drágaköveket elhelyezték, ahogy alulírva következik: Maysner87 4 napra 16 gr fizetve Wierzpurger 4 napra 15 gr fizetve Heinrich 2 napra 8 gr fizetve Regenspurger 2 napra 8 gr fizetve Fridlin 2 napra 7 gr fizetve Welflin 2 napra 7 gr fizetve István 2 napra 6 gr fizetve Péter 2 napra 6 gr fizetve Szent Vencel kápolnájára összesen: 111 gr. A kőfaragópáholyban: Ticznek vannak kisebb barátkövei 4 gr-ért és egy negyedik, nagyobb 5 gr-ért és van egy 7 gr-os csatorna-pillérje brandisi kőből, 1 1/2 öl; összesen 27 gr, fizetve. Mihálynak van egy vimpergája 10 gr-ért, fizetve. Grucznak van 3 kisebb barátköve 4 gr-ért, összesen 12 gr, fizetve. Benessawernek 18 garasos lezáró köve van: 2 hüvelyk híján 3 negyed, összesen: 12 gr fizetve. Péternek 2 gr-os kisebb ablakosztóból van 1/4 híján 3 öl és 8 pecuniás kváderből 2 öl, összesen 6 gr és 10 p fizetve.

Ez időben: Peter Parler. Az első csoportban az építőpáholy állandó, szerződtetett vezetőiről van szó. 86 A Vencel-kápolna lábazati részének féldrágakő burkolata, amely a karlstejni Szent Kereszt-kápolna díszítését követi. 87 Nyilvánvalóan vándorló legény, csak származási helyének jelölésével: meisseni. Alább még: würzburgi, regensburgi is. 84 85



A páholyban összesen 68 gr és 4 p, mert a kőfaragók a Császár Úr parancsára Szent Vencel kápolnájában dolgoztak, ahogy előbb említettük.88 A brandisi kőszállítónak: Zelenieczi Jeskónak 3 kocsiért 16 gr fizetve Brandisi Vitkónak 3 kocsiért 14 gr fizetve Zelenieczi Mihálynak 5 kocsiért 22 1/2 gr fizetve Prágai Henczlicónak 4 kocsiért 19 gr fizetve Nehvizdi Mártonnak 1 kocsiért 4 gr fizetve. Costeleczből: Lethnani Tamásnak 6 kocsiért 31 gr fizetve Costeleczi Prokoppnak 6 kocsiért 28 1/2 gr fizetve Martini Jánosnak 1 kocsiért 5 1/2 gr fizetve. Ezek töréséért 16 gr fizetve. Továbbá rostáért, ládáért és kosárért kiadtunk: 2 gr-t. E héten mindösszesen: 10 sexaginta, 46 garas és 4 p. {319} 1373. április 3.: Henriknek Szent Vencel szobrán 5 napi munkáért 30 gr fizetve. 89 A második vasárnap, amikor a „Misericordiá”-t éneklik. Ugyanazon a napon Fülöp és Jakab napja [1373. május 1.]: 90 Az építőmesternek 56 gr fizetve, a pallérnak 20 gr fizetve. Wieczemilnek 6 gr fizetve, a páholyszolgának 4 gr fizetve. Továbbá 64 szolgának fejenként 10 p, összesen 53 gr és 4 p fizetve. Továbbá az ácsnak 20 gr és 4 segédjének 1/2 sexaginta fizetve. Továbbá a kovácsnak élezésért 8 gr, valamint a gargolnak nevezett nagy zárókő eltöréséért 2 1/2 gr fizetve, valamint 3 sínért 4 gr fizetve. Továbbá 4 elhelyezőnek 44 gr fizetve. Továbbá 2 kőművesnek 15 gr fizetve. Továbbá a szolgáknak, akik az ólmot öntötték, 8 gr fizetve. A kőfaragópáholyban: Higlnek 3 gr-os párkányból van 4 öl, valamint 1 gr-os kis csatornából 5 1/2 negyed, összesen 13 gr és 5 p fizetve. Wierczpurgernek van 2 fiáléja 8 gr-ért, valamint kis gyámkő 8 gr-ért, összesen 16 gr fizetve. Tehát rendkívüli hétről van szó: a kápolna munkáit külön számolták el. A mestert Heinrich (IV.) Parlerral, Peter mester unokatestvérével szokás azonosítani, az adat, bár rövid időről és viszonylag kis összegről szól, valószínűleg a Vencel-kápolnában álló Parler-jegyes Vencel-szoborra vonatkozik. 90 Az év és a nyári idény kezdete hagyományosan Szent György napja; a nyári idény vége Szent Mihály-nap. 88 89



Haumannak van kis gyámköve, 8 gr fizetve. Alffnak van gyámköve 8 gr-ért, és egy mellvéd 12 gr-ért, összesen 20 gr fizetve. Friedellnek van egy mellvédje 10 gr-ért, fizetve. Grucz: gyámkő 6 gr-ért, van 1 öl és 2/3, összesen 10 gr fizetve. Andernochnak van gyámköve 8 gr-ért, továbbá van mellvédpillérje 17 gr-ért, összesen 25 gr fizetve. Maysnernek van gyámköve 8 gr-ért, fizetve. Nicussnak hasonló köve van 8 gr-ért, fizetve. Waclawnak is ilyen köve 8 gr-ért, fizetve. A páholyban összesen 2 sexaginta, 6 gr és 5 p. Továbbá Zehroviczi Velcónak 3 nagy kőért fizetve 22 gr. Továbbá Frenczlinnek 2 tábláért fizetve 4 gr. Továbbá Wieczemilnek bárdért fizetve 3 gr. Továbbá zsinórokra Péter mesternek 4 gr fizetve.91 Továbbá négy vederért a kőművesmunkához 3 gr fizetve. Továbbá szögekre és lécekre az elhelyező ívhez92 4 gr fizetve. Továbbá a fűrészelőknek 6 gr fizetve. Továbbá pallókra és lécekre 58 gr fizetve. Továbbá Konrád mesternek, a zaci esperességben pénzbegyűjtőnek93 az egyház érdekében tett kiadásaiért adtunk 1 sexaginta garast. Továbbá Péter mesternek az elhelyezőkkel, kőművesekkel és más munkásokkal együtt a nagy ív bezárásakor borravaló fejében adtunk 1 sexaginta garast.94 {320} Habarcs: A Hrazaknak nevezett Mixónak 36 kosár habarcsért, egyenként 8 vederrel, egy vedret 14 p-val számolva, fizetve 5 1/2 sexaginta gr. Továbbá: Jelen Szent György-napig Benes zaci esperes úrnak, az építkezés igazgatójának95 éves fizetése fejében adtunk 5 sexaginta gr-t. Továbbá Andrásnak, az építkezés jegyzőjének96 a jelen határidőig fizetése fejében adtunk 4 sexaginta gr-t. Továbbá Péter mesternek nyári ruhára a jelen határidőig fizettünk 4 sexaginta gr-t.97 Továbbá Vencel ácsmesternek a jelen határidőig 2 sexaginta gr fizetve. Peter Parler ezeket a zsinórokat nyilván a tervezéshez, illetve a kitűzéshez használta. Ív mintaívéhez (zsaluzatához). Az elszámolás az építkezés pénztárának egyik bevételi forrására utal. 94 Rendkívüli esemény, rendkívüli kiadás: bokrétaünnep! Minden bizonnyal a szentély diadalív-zárókövének elhelyezéséről van szó, ami a szentély főhajója munkálatainak jelentős előrehaladását jelzi. Az előzőekben elszámolt rendkívüli kiadások részben erre a munkára utalnak. 95 Benes (Krabice) von Weitmühl, 1355-től az építkezés vezetője (†1375); portrébüsztje a szentély trifóriumgalériáján található. Krónikaíró volt, 4 könyvből álló cseh krónikáját 1372–1374 között írta. 96 Andreas Kotlík, utóbb (1375–1380) maga is az építkezés vezetője; portrébüsztje a szentély trifóriumgalériáján van. 97 Péter mester járandóságai a heti 56 garasos béren kívül évente kétszer 4-4 sexaginta garas nyári, illetve téli ruhára, 2 sexaginta tűzifára. Mivel 1372–1373-ban kanonoki házban lakott, valószínűleg szállását is biztosította a szerződése. Saját kezűleg elkészített munkáiért külön díjazták, az általa készített formákhoz az anyagot az építkezés irodája adta. 91 92 93



Továbbá Vencel kovácsmesternek nyári ruhára 1 sexaginta gr, hogy szorgalmasabban dolgozzék. 98 A habarcs az elöljárókkal együtt: E hét összege, beleértve az elöljárók fizetését és a habarcsot, 31 sexaginta és 51 gr és 3 p. 1376. november 16.: A páholyban semmi, mivel a királyok sírjain dolgoznak. 1377. augusztus 30.: Megjegyzés: a Császár Úr rendeletére elkészítettem I. Ottokár cseh király99 sírját, és Péter mesternek fizettem 15 sexaginta gr-t.100 Továbbá a Császár Úr rendeletére gondoskodtam Guta cseh királyné 101 sírjáról a királyok sírjainak lábánál, és Tilmann mesternek a márványkőért fizettem 3 sexaginta gr-t. Továbbá a szolgáknak és ugyanazon sír más munkásainak fizetve 30 gr. (A dómépítkezés számadáskönyvei: Joseph NEUWIRTH, Die Wochenrechnungen und der Betrieb des Prager Dombaues in den Jahren 1372–1378, Prag, 1890, 39–40, 90, 95–96, 264)

6.1.2. Dijon, a Champmol szobrászati munkáinak elszámolásai 1384–1403 1384–1385 – Jean de Marreville-nek,102 akit urunk kamarásaként és 243 frank, 8 d. mesterként fogadott fel, a mesterségében végzett munkájáért – Számára, több munkás költségeire és bérére, akik fent említett uram sírján és szükségletein dolgoztak, 1383 novemberének első napjától a következő év októberének utolsó napjáig, ahogyan ez kitűnik egy hosszú pergamentekercsre írt {321} tételekből, valamint az említett Marville bizonyságából és nyugtájából, amelyeket 1385. december 17. napján írt. Először neki, Philippot Van Erein költségeire és bérére 103 frank. 52 hétre, amennyit dolgozott említett uram sírján és szükségletein, azaz 1384. november 1. napjától 1385. október utolsó napjáig, hetenként 2 frank, Claux Celoistre103 bérére, 23 hétre, amennyit az említett 66 frank. síremléken dolgozott március első napja óta 2 frankért Gillequin Tailleleu-nek, 22 hétre 44 frank. Taffinnak az említett Gillequin fiának 22 hétre 43 frank. Liefvin de Hane-nak 28 hétre 56 frank. Mant-nak, az említett Liefvin testvérének 28 hétre, heti 23 fr 7 gr. 1 garassal Hennequin Vauclaire és Therrion, a testvére, 23 hétért, 56 és fél gr. A szerződtetett vezető mestereknek télen és nyáron járó külön juttatások értéke kifejezi hierarchiájukat. A kovácsnak „buzdításul” juttatott összeg talán elégedetlenség jele? 99 I. Premysl Ottokár, Csehország hercege: 1192–1193, király: 1197–1230. 100 E bejegyzés alapján tartják I. Premysl Ottokár síremléke mesterének Peter Parlert: ez egyetlen hiteles szobrászi műve s így minden további attribúció alapja. A viszonylag nagy összegre azért tarthatott igényt, mert e munka nem volt része a szerződésének, hanem külön megrendelés alapján végezte. 101 1287-től II. Vencel király felesége, Habsburg-hercegnő (1271–1297). 102 Jean de Marville, flamand származású szobrász, 1366-ban tűnik fel Lille-ben. 1369-ben francia királyi megrendelésre Rouenban dolgozik, 1372-ben kerül Dijonba, Merész Fülöp herceg udvari szobrászaként. 1383-ban kezdi el Fülöp síremlékét, amelyen Claus Sluter is dolgozott, s amelyet csak 1412-ben fejezett be Claus de Werwe. 1389-ben halt meg. 103 Claus Sluter, holland származású mester, 1380 táján Harlemből került Brüsszelbe. 1384-ben érkezik Dijonba, ahol Jean de Marville halála után, 1389-ben veszi át a Champmol munkáinak vezetését. Folytatja a Marville által megkezdett műveket: a Champmol portáljának szobrait. 1396-ban kezdi el a Champmol kerengőjének kútját, az ún. „Mózes-kutat”. 1406 januárjában halt meg, munkáit unokaöccse, Claus de Werwe (†1439) folytatta. 98



hetenként 15 garas A Larmite-nak nevezett Thomassinnak 10 hétért 15 fr. hetente 18 garassal Hennequin Stienne Vouclairnak 8 hétért hetente 10 6 fr 8 gr. garassal – Jean de Beaumez104 festőnek, Orriot de Dijonnak, Jehan Gentilhomme-nak, Arnoul Picornet-nak és egy másik munkásnak, aki vele dolgozott Argilly várának kápolnájában. – Henry de Langres lakatosnak, azokért a zárakért, amelyeket csinált és felszerelt 5 ládára, melyek Jehan de Marville műhelyében vannak, hogy oda helyezzék és ott őrizzék annak a sírnak az alabástromköveit, melyet említett uram számára készít, s a kamrák számára, amelyeket újonnan csináltak az említett Jehan de Marville dijoni házában és szállásán, szerszámok készítéséért az említett Jehan munkásainak, akik a síremléken dolgoznak, és 3 bőrért, amelyekkel befedték az említett Marville kovácsfújtatóját, amit megevett a rozsda. 1389–1390 – Jehan de Marville mesternek és nevezett uram 60 fr. kamarásának, hogy bizonyos festékekre fordítsa annak a síremléknek a színezésére, amelyet nevezett uramnak készít, és hogy bizonyos csiszoló munkásokat hozasson Párizsból Dijonba ennek elvégzésére, fizetve nevezett uram rendeletére és az említett Jehan de Marville április 3-án kelt nyugtájára – Claux Celustre-nek, akit uram írásban felfogadott 128 fr. szobrászává, hogy a fent említett szobrászművességet gyakorolja, olyan fizetéssel és olyan módon, ahogyan a boldogult Jehan de Marville végezte, aki valaha az említett munkán volt az ő mestere, amint nyilvánvaló a Melunben 1389. július 23-án kelt leveléből. Neki, bére fejében, ami naponta 8 garas őmagának, egy segédre, egy másik segédre és egy lóra, 1389. július 23. napjától 1390. április 22., a húsvét utáni napig, neki április 23. napjától október utolsó napjáig – Pierre Beaulneveu-nek 30 napra, amennyit folyamatosan dolgozott az említett Clauxszal szobrászi és más munkákon, amiket nevezett uram számára csinál, 1389. február 6. napjától március 19. napjáig napi 5 garassal számolva. {322} 1400 – Jean dijoni kereskedőnek 3 kettős, vastag 24 s. t.105 aranyfüstért, amit a karthauzi kolostor nagy kerengőjének közepén lévő kereszt és a test aranyozására kell fordítani – Claux Sluter kamarásnak, uram mesterének és 60 écu. kőszoborfaragójának arra az adományra, amelyet nevezett uram különös kegyből tett neki részben azokra a jó és kellemes szolgálatokra tekintettel, melyeket ő nevezett uramnak tett az elmúlt időben és napról napra, és reméli, hogy tenni fog az eljövendő időben is, különösen a nevezett Champmol karthauzi kolostorában, ahol éppen elkészített és felállított annak a nagy kerengőjében egy nagy keresztrefeszítést, a hozzá tartozó több szoborral együtt, amelyet tőle az említett uram rendelt, részben hogy segítségére legyen és támogassa azokban a nagy költségekben és Észak-franciaországi eredetű lehetett, először 1361-ben, Valenciennes-ben említik, ahol egy André Beauneveu által helyrehozott régebbi szobrot festett. Párizsban 1375-ben tűnik fel, 1376-ban lesz Merész Fülöp udvari festője. Dijonban halt meg 1396-ban, utódja Jean Malouel. 105 Sols tournois = tournai-i sous. 104



küldetésekben, amelyeket 1399 húsvétjától és azóta is állandóan kénytelen volt tenni orvosokra és patikusokra egy súlyos és veszélyes betegsége miatt.106 Ezért nevezett uramnak Rouenban 1399. november 4. napján kelt rendeletére kifizetve neki 1401 – 2 deszkaláda fájára és elkészítésére Claux Celustre, 30 s. t. nevezett uram szobrászának házába, hogy abba tegyék a próféták szobrait, amelyeket ennek a Clauxnak a házából kell szállítani a nevezett Champmolba, s melyeket a nagy kerengőben lévő kereszt körül helyeztek el, 1402 – [Az ácsoknak] az állványok elkészítéséért a kereszt körül, amely a nagy kerengő közepén van, és a parlatórium állványaiért, amelyeket azért is készítettek, hogy elhelyezzék a prófétákat a kereszt körül, és Malouelnek107 is, hogy festhesse az említett keresztet és az említett parlatóriumban is. […] Állvány felállításáért, amit az említett Malouel rendelt csinálni a nagy kerengőben, hogy arról készítsen egy festményt a parlatórium előtti portálra. […] Az említett Malouel fülkéjének elkészítéséért, amikor azokat a szobrokat festette, amelyek a kereszt pillére körül vannak, és Magdolna képét, amely az említett teraszon van […] nyugta 1402. december 17. […] Azért, mert segítettek faládákba helyezni és az említett Champmolba szállítani három nagy kőszobrot, amelyeket Claux Slutre csinált dijoni házában, tudniillik Dávidot, Mózest és Jeremiást. – [Festékek, arany és olaj beszerzésére] Jean Maluelnek, hogy fordítsa a nagy kerengő közepén lévő kereszt festésére és aranyozására, a 3 prófétára, amelyek a pillér körül vannak, tudniillik Dávidra, Mózesre és Jeremiásra és a 11 angyalra, akik az említett kereszt terasza alatt vannak a 6 próféta között, és Mária Magdaléna festésére is, aki az említett teraszon van, valamint egy bizonyos jelenet festésére és aranyozására, amelyet azon portál fölött festett meg, amelyen át a nagy kerengőből a parlatóriumba megyünk. {323} – Egy rézdiadém készítéséért és szállításáért Magdaléna szobra számára, amely a teraszon van, és egy szemüvegért Jeremiás próféta számára. Egy nagy fekete márvány síremlék lerakodásáért, amelyet uram hozatott Dynanból108 az említett Champmolig, hogy ott elkészítsék a sírját, és elhelyezzék az említett templom kórusában a fent említett síremléket, 1402 novemberében. 1403 Aranyfüst, hogy felhasználják bizonyos oltártáblák aranyozására és elkészítésére, melyeket uram rendelt Jehan Malueltől a karthauziak temploma számára. Az említett Jehan Maluelnek Herman de Couloingne 109 festő és aranyozó bérére és költségeire, akit 1401. február 13. napjától maga Malouel fizetett és hozott magával, hogy aranyozza az 5 oltártáblát, és hogy segítsen festeni a kereszten a testet és más szobrokat, amelyek a nagy kerengő pillérén vannak, ahol a mondott [év] február 14-től 1403. Keresztelő Szent János születése napjáig110 dolgozott. (DEHAISNES, 622 sk., 661, 792, 796 sk.)

6.1.3. Milánó (a dómépítkezés évkönyvei:) lásd 145. skk. ll.

Sluter elhatalmasodó betegsége következtében 1404-ben a dijoni St-Étienne-apátságba vonult vissza penzionáriusként. Jean Malouel (pecsétjének felirata szerint: Johan Maelweel) a Németországhoz tartozó gelderni hercegségből származott. 1396-ban Isabeau de Baviere királyné számára tervezett brokátokat, 1397-ben Jean de Beaumetz utódaként burgundi udvari festő lett Merész Fülöp, majd Félelemnélküli János hercegek szolgálatában. 1415-ben halt meg. Unokaöccsei a Limburg testvérek, akiket először 1402-ben említenek burgundi hercegi szolgálatban. 108 Síremlékek számára kedvelt anyag a flandriai Dinant-ból való fekete „márvány”. 109 A festő neve Hermann, származási helye: Köln. 110 Június 24-ig. 106 107


14. fejezet - FELIRATOK, SZIGNATÚRÁK 1. 1.1. 1.1.1. Regensburg, St. Emmeram, északi kapuzat, felirat Reginwart apát1 Krisztus-reliefjének keretén 2 Azt mondják, a kemény kő Krisztushoz nagyon illő; Méltán állhat a képe kősziklába bevésve.3

1.1.2. Pisa, dóm (lásd 37. sk. l.)

1.1.3. Pisa, dóm, felirat a párkányzat alatt Amit ezer igás ökör alig tudott mozdítani, és amit tutajokkal alig lehetett a tengeren szállítani, azt a terhet, mikor Busketus látott neki, csodálkozott is ki-ki, tízfőnyi leánycsapat felemelte.4

1.1.4. León, San Isidoro (lásd 38. l.)

1.1.5. Modena, székesegyház (felirat a szentélyen: lásd 38. l.)

1.1.6. Modena, székesegyház, felirat a nyugati homlokzat reliefjén

5

Míg a vidám ikrek meg a rák összetalálnak, Június ídusa immár öt kis napnyira volt csak6 Éve Igének egyetlenegy híján ezeregyszáz, Melyben Szent Geminianus temploma lett alapítva. Mekkora hír illet meg a szobrászok seregében, Hirdeti már, Wiligelmus,7 itt ragyogó faragásod.

{325}

1049–1064. A trónoló Krisztus lábának zsámolya alatt, a félalakot ábrázoló médaillon körül a felirat: „Regenwardus apát csináltatta e művet.” 3 A szöveg egyszerre utal az újtestamentumi szójátékra – Péterre, a kősziklára alapítja Krisztus az egyházat –, s ugyanakkor indokolja a még szokatlan kapuzatdíszítő kőreliefet is. 4 A megörökítésre érdemesnek tartott teljesítmény nyilvánvalóan egy egyszerű gép: valószínűleg archimedesi csigasor. 5 A relieftáblát két prófétaalak tartja: Enoch és Illés. 6 Június 9. 7 A mester reliefjeinek az Ottó-kori németországi művészettel feltételezhető kapcsolatain kívül nevének Itáliában szokatlan írásmódja is vezetett arra az újabb feltételezésre, hogy az Alpokon túlról érkezett Modenába. 1 2


FELIRATOK, SZIGNATÚRÁK

1.1.7. Liege, székesegyház, a keresztkút feliratai fent, a szegélyen: János a nép szívében az Úrnak késziti útját8 Mosdat, s arra mutat, aki bűnét mossa világnak.9 Fürdik, a Lélek alászáll; Atyját hallani: itt áll. Azt Péter mossa és János emezt: hitnek a kútfeje ez. a képmezőben: Keresztelő János – vámosok10 Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét!11 Keresztelő János Én csak vízzel keresztellek benneteket, de nyomomba lép az erősebb. 12 Atya – Szentlélek – Keresztelő János Az Úr angyalai szolgálnak.13 Nekem van szükségem a te keresztségedre, s te jössz hozzám? 14 Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.15 Péter – Cornelius A Szentlélek leszállt mindenkire, aki hallgatta a tanítást.16 Ki vagyok én, hogy akadályt gördítsek az Isten útjába?17 Isten jobbja – János evangelista – Craton filozófus Megkeresztellek téged az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére. 18 az alsó szegélyen: Pásztor alakját jelzi tizenkét ökre e kútnak. Töltse be őt kegyelemmel úgy az apostoli élet, mint ez a méltóság, ahogyan hulláma folyónak élteti, tisztítván polgárait, Úr birodalmát.19 (Bruno REUDENBACH, Das Taufbecken des Reiner von Huy in Lüttich, Wiesbaden, 1984) {326} Vö. Mt 3,3; Mk 1,3; Lk 3,4. Jn 1,29. 10 Lk 3,12. 11 Lk 3,8. 12 Mt 3,11; Mk 1,7; Lk 3,16. 13 Mt 4,11; Mk 1,13. 14 Mt 3,14. 15 Mt 3,17. 16 ApCsel 10,44. 17 ApCsel 11,17. 18 Mt 28,19. 19 Zsolt 46(45),5. 8 9



1.1.8. Ferrara, székesegyház (lásd 39. l.)

1.1.9. Verona, San Zeno (lásd 39. l.)

1.1.10. Eadwine-psalterium, Canterbury, 1150 k., a portré felirata

20

EADWINE PORTRÉJA, PSALTERIUM, CANTERBURY, 1170 K. CAMBRIDGE, TRINITY COLLEGE, MS R. 17.1 Író: Írók közt vagyok első, már soha nem fog rajtam az elmúlás, hírem hirdesse az írás. Írás: Téged hirdet az írás, és vele képed, Ó, Eadwin, ki a hírnévtől majd élhet örökké. Éles eszét tanusítja a dísze ennek a könyvnek, Ezt felajánlja neked, s vedd őt is, kegyes Isten.

(Cambridge, Trinity College, MS R. 17.1 fol. 283v: Ornamenta Ecclesiae, I, 216 sk.) {327}

1.1.11. Henry of Blois, winchesteri püspök, 21 beágyazott zománcos rézlap felirata, 1171 előtt

A canterburyi psalterium 1145–1150 körül készült, de az Eadwine-portrét utólag kötötték bele. Ezt a lapot stílusa alapján 1170 körülre datálhatjuk. 21 1129–1171. 20



Az aranyat s a drágaköveket megelőzi a művészet,22 s valamennyit a megrendelő. Henrik, aki él23 az ércben, Istennek ad ajándékot. Őt, aki észben a múzsákkal egyenlő és ékesszólásban Marcust24 felülmúlja, embereknek a hírneve, az égieknek az erkölcsei ajánlják. (London, British Museum: Ornamenta Ecclesiae, I, Kat. B 10)

HENRY OF BLOIS, BEÁGYAZOTT ZOMÁNCOS RÉZLAP. LONDON, BRITISH MUSEUM (EVANS NYOMÁN)

1.1.12. Autun, St-Lazare (lásd 39. l.)

1.1.13. Klosterneuburg, Ágoston-rendi prépostság, a „verduni oltár” felirata, 1181/1331 Ebben a műben látszik, együtt mennyire hangzik az, mi sok érában szent. Lásd a világ elejét fent, és a legalsó sorban törvényt, árnyba borultan, míg a középső sorban szent kegyelem kora ott van.25 Mit próféták hajdan, zengve homályos alakban mondtak, lám, a teremtő szent Fiaként Lejövendő {328} végbevivé tisztán, ama nagy romlást kijavítván, melybe a kígyó csellel vitte be ősszüleinket. Meggondolva, ha régen törvényt írtak a könyvben, Kívülről a parancsok egyike sem cicomázott. Nyilván, mert csak előkép, törvény vázlataképp, melyet az isteni kegy másodszorra hozott meg. Egyezerszáznyolcvan és még egy év vala akkor, Werner, prépostnak hatodik,26 jó szívvel amikor Szent Szűz Mária, néked e nagy művet felajánlá, míg anyagát Verdunből jött Miklós alakítá. Krisztustól az ezerháromszázharmincegyedik évben István prépost, syrendorfi nemes sarj27 állíttatta e művet új táblákkal, arannyal, áthozván a Kereszt-oltár képtáblasorából, Ars auro […] prior: a művészi munka nagyrabecsülésének formulája. A proszkinészisz tartásában leboruló, kezében hordozható oltárt tartó és Henricus episcopus névfelirattal jelzett donátor ábrázolásának portré-igényére vall a szöveg. 24 Marcus Tullius Cicerót. 25 A tipológia három világkorszaka: a (mózesi) törvény előtti, a törvény alatti, a kegyelem alatti. 26 1168–1194. 27 1317–1335. 22 23



mely oda volt kapcsolva, s meghajlítva az ambón.28

(H. BUSCHHAUSEN, Der verduner Altar. Das Emailwerk des Nikolaus von Verdun im Stift Klosterneuburg, Wien, 1980)

1.1.14. Basel, Münster, az építkezés két vezetőjének alakját ábrázoló relief felirata, XII. sz. vége Mennyei udvarban élő kőnek nevezik ezt a kettőt, akik e templomot építik.

(Ornamenta Ecclesiae, I, 266)

1.1.15. Madonna Borgo San Sepolcróból, a talapzat felirata, 1199 Az Úr 1198. évében, január havában. Fénylik az anyja ölén bölcsessége Atyának. Készült pedig e mű csodásan Péter apát úrnak korában, Márton papnak munkájával, Szolgálva szerelmes jámborsággal.

(Berlin, Staatliche Museen, Skulpturensammlung: Ornamenta Ecclesiae, I, 206 sk.) {329}

1.1.16. Ardagger (Alsó-Ausztria), bencés apátság, Heinrich prépost felirata a kórus középső ablakán, 1224 Isten, ez épületért nyújts bűneimre gyógyírt! (Ornamenta Ecclesiae, I, 123)

1.1.17. Namur, evangeliarium kötéstáblája, Hugo d’Oignies, 1228–1230 Kívül és belül írott könyv. Belül Hugó írta, kívül a kezével fáradozva. Imádkozzatok érette. Krisztust más csak a szájával dicséri, de Hugó fémet verve dalol, s művén fáradozik.

(Ferdinand COURTOY, Le trésor du prieuré d’Oignies aux sours de Notre-Dame a Namur et l’ouvre du frere Hugo, Bruxelles, 1953, 20)

1.1.18. Pisa, Battistero, szószék (lásd 39. l.)

Az átalakítás során az 1181-es zománcsorozatot kiegészítették, s az így kialakított „aranyoltár” szárnyainak külső oldalára képeket festettek. Ezek egyikén, a Keresztrefeszítésen, Stephan von Sierndorf prépost portréja is megtalálható. Az ötvösmű eredetileg kihasasodó mellvédet alkotott a Szent Kereszt-oltár fölötti szentélyrekesztő építményen (lettneren). 28



1.1.19. Párizs, Notre-Dame (lásd 39. l.)

1.1.20. Reims, St-Nicaise (lásd 40. l.)

1.1.21. Párizs, St-Germain-des-Prés (lásd 40. l.)

1.1.22. Strassburg, Münster (lásd 41. l.)

1.1.23. Reims, székesegyház (lásd 41. sk. l.) {330}

1.1.24. Amiens, székesegyház, a labirintus felirata, 1288 A kegyelem 1220. évében kezdték el ezt a munkát, a boldog emlékezetű Evrart püspök és Lajos, Franciaország királya,29 a bölcs Fülöp30 fia idején. Az építőmester név szerint Robert volt, a luzarches-i, utána Thomas mester volt, Cormont-ból, és őutána fia, Regnault mester, aki ide helyeztette ezt az írást, amikor a Megtestesüléstől 12 híján 1300 év volt.

1.1.25. Pisa, dóm, szószék, felirat a mellvéd alatti párkányon, 1311 Áldom a jó Istent, ami jó, ő alkota mindent, És amaz embert adta, ezt aki jól kifaragta. Mindez a tiszta alakzat mesteri kézre ha vallhat, Formát nyert Jánostól, Miklósnak az árva fiától,31 Háromszáztizenegy év túlhaladá az ezerjét, Minden hűt és pártost, akkor már Pisa várost Kormányozta a jó Montisfeltri Frederico,32 S Nello Falconisra,33 méltatván bizalomra, Műhelye munkáját, s bízta e mű gondját. Pisa városa szülte, János így örökölte Készségét faragásban, párját nem leli másban. Hogyha farag fában, kőben vagy fényes aranyban, Rosszul nem is tudná alkotni, bárha akarná. Szobrászok seregében áll nagy megbecsülésben, Lett ez a mű keze által, változatos figurákkal, Látván hogyha csodálod, majd te is ezt tanusítod. Ily sok jót aki halmoz, Krisztus, légy kegyes ahhoz. Amen.

(Peleo BACCI, La ricostruzione del pergamo di Giovanni Pisano nel Duomo di Pisa, Milano–Roma, é. n., 50– 51) {331} VIII. Lajos francia király (1223–1226). II. Fülöp Ágost francia király (1180–1223). 31 Giovanni Pisano, Niccolo fia. 32 Federigo da Montefeltro. 33 Nello (vagy Netto) di Falcone 1307-től a sienai dóm operariusa, 1315-ben mint az építőműhely pénztárosát említik. 29 30



1.1.26. Francesco Petrarca, dedikáció Vergilius-kódexének frontispiciumán, 1343 Mantua Vergiliust, aki költött ily csoda verset, Szülte Siena Simont, ügyes ujjal így aki festett.

1.1.27. Karlstejn, Szent Kereszt-kápolna, a falburkolatba 1365 körül beillesztett triptichon szignatúrája Itt a mű, de ki szerzé? Tommaso da Modena festé, úgy, ahogyan látod, s ahogyan Barisano fia34 alkot.

{332}

34

Tommaso da Modena apja, Barisano de’Barisani festő.


15. fejezet - PERIEGETIKUS IRODALOM 1. 1.1. 1.1.1. Petrus Diaconus (Könyv a szent helyekről: lásd 65. l.)

1.1.2. Szent Jakab apostol könyve (lásd 70. skk. ll.)

1.1.3. Gergely mester (Róma város csodáiról: lásd 69. sk. l.)

1.1.4. Benedictus(?) (Róma város csodái: lásd 67. sk. l.)

1.1.5. Az arany Róma városának leírása (lásd 154. l.)

1.1.6. Hans Rosenplüt: Vers Nürnbergről 1447 A XV. század elején született szerzőt Nürnbergben említik először 1444-ben, ágyúöntőként. Későbbi életéről éppoly keveset tudunk, mint haláláról. Valószínűleg 1460 után, klerikusként halt meg. Verse Nürnbergről több, mint a város puszta leírása. Nürnberg hét „kincsének” (vö. az ókori világ hét csodájával) bemutatása által a várost mint a polgári erény székhelyét magasztalja. A világjárt nürnbergi kereskedők tehetsége mellett nagyra becsüli és dicséri a művészek ügyességét is. {333}


PERIEGETIKUS IRODALOM

NÜRNBERG, SCHÖNER BRUNNEN, RAJZ, XVI. SZ. VÉGE. NÜRNBERG, GERMANISCHES NATIONALMUSEUM {334} 1 Midőn ezernégyszáz, negyven és hét jelezte a levelek keltét, új versek születtek akkor híres Nürnberg városáról. […; Nürnberg kincseinek felsorolása:] Az ötödik kincs egy szép kút,1 ameddig a napfény eljut, 125 nincs még egy kő, ilyen kemény, mestereknél ez bölcs vélemény. Aki három derék pogányt nézne, megtalálja a kúton kivésve, s a jámbor zsidót is, mind a hármat, 130 ha kutatja, még itt találhat keresztényből is épp három jámbort. Ki fenn, Istennél verne égi tábort,

A nürnbergi Schöner Brunnen. Az 1385–1396 között a városi tanács megbízásából emelt torony alakú építmény emeletein szobrok állnak. Legfelül, a torony csúcsánál nyolc próféta, alattuk a hét választófejedelem és a kilenc hős, legalul pedig ókori bölcsek a négy evangelista és a négy egyházatya társaságában. A kilenc hőst ma a következőképpen azonosítják: keresztények: Bouillon Gottfried, Nagy Károly, Nagy Constantinus; zsidók: Júdás Makkabeus, Józsua, Dávid; pogányok: Hektór, Nagy Sándor, Julius Caesar. – Ez az azonosítás részben eltér Rosenplüt értelmezésétől. 1


PERIEGETIKUS IRODALOM

135

140

145

245

250

255

éljen, mint Eckhart, franciák királya,2 Gottfried belga herceg hasonlít reája, s Károly, a nagy császár, Isten küldte kardját: három jó keresztény sorát ők alkotják. Három jó zsidója ó törvénynek, Dávid király és Józsua herceg, s Makkabeus Júdás harmadiknak, pokol tüzétől ők megszabadultak. Szerzé Julius császár a pogány jogot, Trojanus egykor bírót nyúzatott,3 Harmadik jó pogány Hektór volt Trójában, ahogy olvashatjuk ezt a Bibliában, hogy a legjobbaknak kilenc a száma, láthatók is mind, a kúton állva, s ott a választó is, mind a hét, látható, hogy igaz e beszéd. […] Nürnbergben sok mestert találok, köztük vannak a rézkovácsok, egész világon párjuk nincsen, csúszó-mászó s mi száll vagy úszik vízben, ember, angyal, hal, féreg, állat, bármely teremtmény, mit az élet áthat, és mind, ami sarjad a földből, kiöntik szépen sárgarézből. Nekik semmi sem túl nehéz, mind híres mester és művész közel s távol egész világban, az Istentől nyert okosságban. {335} Ezért róluk mindenütt mondják, s őket nagy mestereknek tartják, mi Nimródnak sem sikerült, Bábel tornya amikor épült.

(Friedrich-W. und Erika WENTZLAFF-EGGEBERT, Deutsche Literatur im spaten Mittelalter 1250–1450, I, Hamburg, 1971, 87. sz., 206)

Azaz: a Kerek asztal mondakörének fő alakja, a legendás Artúr király. Rosenplüt a kilenc hős ciklusának hagyományos, középkori névsorát írja le; Nürnbergben a valóságban ez az alak Constantinus császár volt. 3 „Trojanus”=Trajanus, aki itt Nagy Sándor helyett szerepel. A megnyúzatott hamis bíróról, akinek bőrén ülve fiának kellett ítélkeznie, Hérodotosz szólt (Kambüszész perzsa királynak tulajdonította az ítéletet). Valerius Maximus nyomán a középkor is ismerte az anekdotát, szerepel a Gesta Romanorum gyűjteményben. 2


III. rész -


Tartalom 16. BIBLIOGRÁFIA ...................................................................................................................... 17. A FORRÁSOK JEGYZÉKE .................................................................................................... 18. RÖVIDÍTÉSEK ........................................................................................................................ 1. AZ IDÉZETT FORRÁSOK LELŐHELYEINEK RÖVIDÍTÉSEI .................................. 2. A BIBLIAI KÖNYVEK RÖVIDÍTÉSEI .......................................................................... 2.1. .............................................................................................................................. 2.1.1. Ószövetség ............................................................................................... 2.1.2. Újszövetség .............................................................................................. 19. HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ .................................................................................... 20. TÁRGYMUTATÓ ...................................................................................................................


255 263 267 267 267 267 267 268 269 298

16. fejezet - BIBLIOGRÁFIA Áttekintésünk, mely magában foglalja az 1964-ben közölt bibliográfia felfrissített és bővített változatát, e munka második részének témáit követi. A középkori művészetre vonatkozó források legfőbb művészettörténeti irodalma: Franz PIPER, Einleitung in die monumentale Theologie, Gotha, 1867. A művészetre, céljaira, értékelésére vonatkozó nyilatkozatok gyűjteménye az ókeresztény kortól a középkor végéig. A szerző elsősorban teológiai nézőpontból értékeli a forrásokat. Szigorúbban művészetközpontú szempontok szerint osztályozza a forrásokat, közölve kiadásaikat, a velük foglalkozó kritikai és művészettörténeti irodalmat is: Julius von SCHLOSSER, Die Kunstliteratur, Wien, 1924. Műve ma is alapvető, különösen újabb, bővített, olasz nyelvű kiadásában: La letteratura artistica, Firenze–Wien, 1956. A forrásokból nyert tanulságok művészettörténeti értékelésére, a középkori művészet elveinek rekonstrukciójára nézve példamutató műve: Die Kunst des Mittelalters, Wien, 1923. Lionello VENTURI Storia della critica d’arte (új kiadása: Torino, 1964) című munkájának a középkorra – azon belül különösen az itáliai művészetfelfogásra – vonatkozó részei szintén alapvetőek. A művészettörténeti szemlélet csíráit kutatta a középkori szöveghagyatékban: E. F. VAN DER GRINTEN, Elements of Art History in Medieval Texts, The Hague, 1969. A legjelentősebb művészettörténeti tárgyú forráskiadványok: Mindenekelőtt a múlt század végén, Bécsben kiadott, a művészettörténet terjedelmesebb forrásait és egy-egy korszakára vonatkozó rövidebb terjedelmű forrásanyagának gyűjteményeit tartalmazó, Rudolf EITELBERGER, majd Albert ILG professzorok által szerkesztett sorozat említendő: Quellenschriften für Kunstgeschichte und Kunsttechnik des Mittelalters und der Neuzeit. Különösen fontos ennek Neue Folge VII. sz. kötete: Julius von SCHLOSSER, Quellenbuch zur Kunstgeschichte des abendlandischen Mittelalters, Wien, 1896, amely az ókeresztény kortól a XV. század végéig a középkor művészetére vonatkozó legfőbb történeti forrásokból válogat. Reprint kiadása: Hildesheim–Zürich–New York, 1986. Új, bővített kiadása: Julius von SCHLOSSER, Quellenbuch. Repertorio di fonti per la Storia dell’Arte del Medioevo occidentale (Secoli IV-XV), con un’aggiunta di nuovi testi e aggiornamenti critico-bibliografici a cura di János VÉGH, Firenze, 1992. Ezzel a szövegválogatással ellentétben teljes és rendszeres áttekintés a célja másik, ugyanebben a sorozatban megjelent művének: Julius von SCHLOSSER, Schriftquellen zur Geschichte der karolingischen Kunst (Neue Folge, IV), Wien, 1892. Franciaországra nézve alapvető fontosságú gyűjtemény: Victor MORTET, Recueil des textes relatifs a l’histoire de l’architecture et a la condition des architectes en France au moyen-age. XI-XIIe siecle, Paris, 1911. A könyv főleg az építészet történetére vonatkozó forrásokat tartalmaz, terjedelmes apparátus kíséretében, de nélkülözhetetlen a képzőművészetek és a berendezés történetének ismeretéhez is. Folytatását a szerző halála után Paul DESCHAMPS adta ki: XII-XIIIe siecle, Paris, 1929. Itáliára nézve hasonlóan átfogó forráskiadványok nincsenek, egyes vidékekre, városokra nézve azonban igen gazdag forrásanyag áll rendelkezésre. Sokat forgatott munka mindenekelőtt Gaetano MILANESI Documenti per la storia dell’arte senese (I–II, Siena, 1854–1856) című, Siena városára vonatkozó munkája. Több hasonló, helyi vonatkozású gyűjtemény is létezik. Hosszabb források részleteit és rövid töredékeket modern elrendezésben, műfajonkénti és azon belül topográfiai rendben bocsátott elsősorban az egyes emlékek iránt érdeklődő kutató rendelkezésére, de az általános vonások iránt érdeklődők hasznára is: Otto LEHMANN-BROCKHAUS, Schriftquellen zur Kunstgeschichte des 11. und 12. Jahrhunderts für Deutschland, Lothringen und Italien, Berlin, 1938. Ez a forrásgyűjtemény nemcsak a modern Németország, hanem az egész középkori német császári birodalom területének a román kori művészetre vonatkozó emlékanyagát magában foglalja. Angliáról: Otto LEHMANN-BROCKHAUS, Lateinische Schriftquellen zur Kunst in England, Wales und Schottland von 901 bis zu 1301, München, 1969. A középkor írásos hagyományának kiadásai főként két nagyszabású kiadványsorozatban találhatók meg. Ezek a Jean-Paul MIGNE által kiadott Patrologiae cursus completus. Series latina és a Monumenta Germaniae Historica Scriptores sorozata.


BIBLIOGRÁFIA

Kronológiai elrendezésű olvasókönyvként közzétett forrásválogatások: Elisabeth GILMORE-HOLT, A Documentary History of Art, Princeton, 1957, valamint a Sources and Documents in the History of Art Series (szerk. H. W. JANSON); ebben a sorozatban jelent meg: Caecilia DAVIS-WEYER, Early Medieval Art 300– 1150. Sources and Documents, 1971; Teresa G. FRISCH, Gothic Art 1140 – c. 1450, 1971. A középkori művészeti forrásokból magyarul sokáig egyedül ÉBER László Művészettörténeti olvasmányok (Budapest, 1909) című munkájában voltak olvashatók szemelvények. A középkori esztétika történetének, kialakulásának, sajátosságainak legfontosabb modern összefoglalásai: Edgar de BRUYNE, Études d’esthétique médiévale, I–III, Brugge, 1946; Rosario ASSUNTO, La critica d’arte nel pensiero medioevale, Milano, 1961 és UŐ, Die Theorie des Schönen in Mittelalter, Köln, 1963. Ezek az összefoglaló munkák a kötetünkben csak vázlatosan bemutatott középkori esztétikatörténetet részletesen tárgyalják, idézett vagy függelékben közölt bőséges szemelvényekkel is megvilágítják, és eligazítanak a legjelentősebb szerzőkre vonatkozó további szakirodalomban. A középkori esztétika problémáinak szintén fontos összefoglalása, szól a művészetfelfogás kérdéseiről is a Momenti e problemi di storia dell’estetica (Milano, 1959) című tanulmánygyűjtemény I. kötetében közölt két cikk: Quintino CATAUDELLA, L’estetica cristiana és Umberto ECO, Sviluppo dell’estetica medievale. Kitűnő újabb áttekintés tőle, aki A rózsa neve című regényében (1980, magyarul Barna Imre fordításában, 1988) e forrásszövegek virtuóz szépirodalmi értelmezését is adta: Umberto ECO, Arte e bellezza nell’estetica medievale, Milano, 1987 (a dtv zsebkönyvsorozatában is: Kunst und Schönheit im Mittelalter, München, 1991). Újabb áttekintés: Götz POCHAT, Figur und Landschaft. Eine historische Interpretation der Landschaftsmalerei von der Antike bis zur Renaissance, Berlin–New York, 1973; UŐ, Geschichte der Ästhetik und Kunsttheorie von der Antike bis zum 19. Jahrhundert, Köln, 1986. Magyarul kiadott szövegválogatás: REDL Károly, Az égi és a földi szépről. Források a későantik és a középkori esztétika történetéhez, Budapest, 1988. A középkori művészet szimbolizmusáról és ennek részletkérdéseiről számos tanulmány jelent és jelenik meg. Mindmáig alapvető azonban Josef SAUER Die Symbolik des Kirchengebaudes… (Freiburg in Breisgau, 1902) című összefoglaló munkája, amely a mindent átfogó szimbolizmus egyes sajátos megnyilvánulási formáit is szépen jellemzi. Fontos még: Lothar KITSCHELT, Die frühchristliche Basilika als Darstellung des himmlischen Jerusalem, München, 1938. A képzőművészeti ábrázolás értékeléséről fontos összefoglaló megállapításokat tartalmaz: Hubert SCHRADE, Die vor- und frühromanische Malerei, Köln, 1958. A Libri Carolini kérdéseihez: BASTGEN, Das Capitulare Karls des Grossen über die Bilder, Neues Archiv der Gesellschaft für altere deutsche Geschichtskunde, 1910– 1911. A kép középkori felfogásához: K. BAUCH, Imago, 1960; UŐ, Studien zur Kunstgeschichte, Berlin, 1967; H. BELTING, Bild und Kult. Eine Geschichte des Bildes vor dem Zeitalter der Kunst, München, 1990. A középkori irodalomtörténet kérdéseihez: Alapvető: Ernst Robert CURTIUS, Europaische Literatur und lateinisches Mittelalter, Bern, 1954. Alapvető rendszerezésük: Max MANITIUS, Geschichte der lateinischen Literatur des Mittelalters, I, Von Justinian bis zur Mitte des zehnten Jahrhunderts, München, 1911 és 19652, II, Von der Mitte des zehnten Jahrhunderts bis zum Ausbruch des Kampfes zwischen Kirche und Staat, 1923 és 19652, III (unter Paul LEHMANNS Mitwirkung), Vom Ausbruch des Kirchenstreits bis zum Ende des zwölften Jahrhunderts, 1931 és 19732. A középkori „jelentéskutatás” irányzatának irodalmából: Friedrich OHLY, Probleme der mittelalterlichen Bedeutungsforschung und das Taubenbild des Hugo de Folieto [1968, egyéb tanulmányokkal együtt]: UŐ, Schriften zur mittelalterlichen Bedeutungsforschung, Darmstadt, 1977; Verbum et signum. Beitrage zur mediavistischen Bedeutungsforschung Friedrich Ohly zum 60. Geburtstag, überreicht 10. Januar 1974, hrsg. Hans FROMM–Wolfgang HARMS–Uwe RUBERG, München, 1975; Text und Bild. Aspekte des Zusammenwirkens zweier Künste in Mittelalter und früher Neuzeit, hrsg. v. Christel MEIER–Uwe RUBERG, Wiesbaden, 1980; Stil. Geschichten und Funktionen eines kulturwissenschaftlichen Diskurselements, hrsg. v. Hans Ulrich GUMBRECHT–H. Ludwig PFEIFFER, Frankfurt a. M., 1986.


BIBLIOGRÁFIA

Irodalmi szövegértelmezés és középkori művészet: Edith ROTH, Der volkreiche Kalvarienberg in Literatur und Kunst des Spatmittelalters, Berlin, 1958; F. P. PICKERING, Literatur und darstellende Kunst im Mittelalter, Berlin, 1966. Mindezek a munkák a maguk rendszere szerint általában azokon a szövegeken alapulnak, illetve azokat a vonatkozásokat tárgyalják, amelyeket a középkori szerzők szempontjából a filozófia, teológia címszavakkal lehet a legpontosabban jellemezni. Az enciklopédikus irodalom középkori formáiról és fejlődéséről: Fritz SAXL, Illustrated Mediaeval Encyclopedias, Lectures, London, 1957; C. MEIER, Grundzüge der mittelalterlichen Enzyklopadik. Zu Inhalten, Formen und Funktionen einer problematischen Gattung, Literatur und Laienbildung im Spatmittelalter und in der Reformationszeit, hrsg. v. L. GRENZMANN, K. STACKMANN, Stuttgart, 1984, 467–500. A Hortus Deliciarum rekonstrukciója: HERRAD OF HOHENBOURG, Hortus Deliciarum, Rosalie GREEN, Michael EVANS, Christine BISCHOFF and Michael CORSCHMANN under the direction of Rosalie GREEN, Reconstruction, London–Leiden, 1979. Tudományos irodalom, trattatisztika: Lynn THORNDIKE, A History of Magic and Experimental Science, vol. I–II: During the first thirteen centuries of our era, vol. III–IV: Fourteenth and Fifteenth Centuries, New York, 1923. Das Buch der Natur von Konrad von Megenberg. Die erste Naturgeschichte in deutscher Sprache, hrsg. v. Franz PFEIFFER, Stuttgart, 1861 – Hildesheim, 1962. BRUNETTO LATINI, Li livres dou Tresor, édition critique par Francis J. CARMODY, Berkeley–Los Angeles, 1948, repr. Geneve, 1975. Paulinus Minorita: Bernhard DEGENHART–Annegrit SCHMITT, Marino Sanudo und Paolino Veneto. Zwei Literaten des 14. Jahrhunderts in ihrer Wirkung auf Buchillustrierung und Kartographie in Venedig, Avignon und Neapel, Römisches Jahrbuch für Kunstgeschichte, 14(1973), 1 skk. A liturgiai irodalom áttekintése: Anton von EUW, Liturgische Handschriften, Gewander und Gerate, Ornamenta Ecclesiae. Kunst und Künstler der Romanik, Katalog zur Ausstellung des Schnütgen-Museums in der JosefHaubich-Kunsthalle, Köln, 1985, I, 385–414. A késő középkori esztétika és művészetelmélet fogalmairól: Wolfgang KEMP, Natura. Ikonographische Studien zur Geschichte und Verbreitung einer Allegorie, Diss., Tübingen, 1973; Dieter JANSEN, Similitudo. Untersuchungen zu den Bildnissen Jan van Eycks, Dissertationen zur Kunstgeschichte 28, Köln–Wien, 1988. A reneszánsz művészetszemlélet és műleírás kezdeteihez: Ernst H. KANTOROWICZ, The Sovereignity of the Artist. A Note on Legal Maxims and Renaissance Theories of Art, De Artibus Opuscula XL. Essays in honor of Erwin Panofsky, New York, 1961, 267–279; Michael BAXANDALL, Guarino, Pisanello and Manuel Chrisolaras, Journal of the Warburg and Courtauld Institutes, XXVIII(1965), 183–204; UŐ, Giotto and the Orators. Humanistic observers of painting in Italy and the discovery of pictorial composition 1350–1450, Oxford, 1971; Götz POCHAT, Natura pulchrior ars? Antikenrezeption in der spatmittelalterlichen Ästhetik, Kunsthistoriker, IV(1987), Nr. 3–4, 22. Vergerióról: D. ROBEY, Vergerio the Elder: Republicanism and Civic Values in the Work of an Early Humanist, Past and Present, LVIII(1973), 3–37. Meister Eckhartról: Alois M. HAAS, Meister Eckharts mystische Bildlehre. Der Begriff der repraesentatio im Mittelalter. Stellvertretung, Symbol, Zeichen, Bild, Miscellanea Mediaevalia. Veröffentlichungen des ThomasInstituts der Universitat zu Köln, hrsg. v. Albert ZIMMERMANN, Bd. 8, Berlin–New York, 1971, 113–138. AQUINÓI SZENT TAMÁS, A létezőről és a lényegről, fordította és kommentálta KLIMA Gyula, Budapest, 1990. A középkori művészettechnika irodalmáról:


BIBLIOGRÁFIA

D. V. THOMPSON, The Materials of Medieval Painting, London, 1936; Bernhard BISCHOFF, Die Überlieferung der technischen Literatur, Artigianato e tecnica nella societa dell’alto medioevo occidentale, Settimane di studio del centro italiano di studi sull’alto medioevo 18, Spoleto, 1971, 267–296; Birgit BÄNSCH, Technische Literatur, Ornamenta Ecclesiae. Kunst und Künstler der Romanik, Katalog zur Ausstellung des Schnütgen-Museums in der Josef-Haubich-Kunsthalle, Köln, 1985, I, 348–351. THEOPHILUS PRESBYTER, De diversis artibus, ed. C. R. DODWELL, London, 1961; újabb magyar fordítása: A különféle művességekről, ford., bev., jegyz. TAKÁCS Vilmos, Budapest, 1986. Munkájának datálásáról, kritikájáról: BISCHOFF–WAETZOLD–ROOSEN-RUNGE, Quellengeschichtliche Untersuchungen zur Schedula diversarum Artium des Theophilus, Münchner Jahrbuch der bildenden Kunst, 1952–1953; Eckhard FREISE, Zur Person des Theophilus und seiner monastischen Umwelt, Ornamenta Ecclesiae. Kunst und Künstler der Romanik, Katalog zur Ausstellung des Schnütgen-Museums in der Josef-Haubich-Kunsthalle, Köln, 1985, I, 357–362; Bruno REUDENBACH, „Ornatus materialis domus Dei”. Die theologische Legitimation handwerklicher Künste bei Theophilus, Studien zur Geschichte der europaischen Skulptur im 12./13. Jahrhundert, hrsg. v. Herbert BECK, Kerstin HENGEVOSS-DÜRKOP, Frankfurt a. M., 1994, 1–16. A középkori építészet forrásairól: Nikolaus PEVSNER, The Term „architect” in the Middle Ages, Speculum, 17(1942), 549–562; UŐ, Terms of architectural planning in the Middle Ages, Journal of the Warburg Institute, V(1942); Martin WARNKE, Bau und Überbau. Soziologie der mittelalterlichen Architektur nach den Schriftquellen, Frankfurt a. M., 1976. Gótikus építészet és skolasztika: Erwin PANOFSKY, Gothic Architecture and Scholasticism, St. Vincent Archabbey, 1951; magyarul: Gótikus építészet és skolasztikus gondolkodás, Budapest, 1986. A gótikus építőműhelyek és munkaszervezet kérdéseiről a legfontosabb irodalom: Max HASAK, Die romanische und gotische Baukunst, Stuttgart, 1902. A Handbuch der Architektur kötete részletesen foglalkozik az építőmunka szervezeti formáival. A gótikus építéstechnika kérdéseiről: Pierre du COLOMBIER, Les chantiers des cathédrales, Paris, 1953 és 19732; Jean GIMPEL, The Cathedral Builders, New York–London, 1961; továbbá: Paul BOOZ, Der Baumeister der Gotik, München–Berlin, 1956; John FITCHEN, The Construction of Gothic Cathedrals. A Study of Medieval Vault Erection, Chicago–London, 1961; Roland RECHT, Les batisseurs des cathédrales, Paris, 1973; Dieter KIMPEL, Die Entfaltung der gotischen Baubetriebe, Architektur des Mittelalters, Funktion und Gestalt, hrsg. F. MÖBIUS, E. SCHUBERT, Weimar, 1983. Az arányosság elméletének fejlődéséről és művészettörténeti jelentőségéről Erwin PANOFSKY, Die Entwicklung der Proportionslehre als Abbild der Stilentwicklung, Monatshefte für Kunstwissenschaft, XIV(1921). A gótikus építészetelméletről: Hans Richard HAHNLOSER, Villard de Honnecourt, Wien, 1936 és Graz 19722: a vázlatkönyv facsimile-kiadása, igen alapos kritikai apparátussal. Időközben Villard értékelése megváltozott, lásd pédául Robert BRANNER, Three Problems from the Villard de Honnecourt Manuscript, The Art Bulletin, 39(1957), 63–66; UŐ, Villard de Honnecourt, Reims and the origins of gothic architectural drawing, Gazette des Beaux-Arts, 1963, 129–146; Carl F. Jr. BARNES, The Drapery-Rendering Technique of Villard de Honnecourt, Gesta, XX/1(1981), 199–206; bővebben: TAKÁCS Imre, Villard de Honnecourt utazása a művészettörténetben, Ars Hungarica, 1994/1, 15–19. A geometriai szerkesztések rendszeréről, alkalmazásuk jelentőségéről, statikai fontosságukról: Maria VELTE, Die Anwendung der Quadratur und Triangulatur in der Grund- und Aufrissgestaltung gotischer Kirchen, Basel, 1951. E tárgykörben jelentős kutatásokat végzett CSEMEGI József, A középkori építészet szerkesztési módszerei, Művészettörténeti tanulmányok, Budapest, 1954. – Vö. Konrad HECHT, Mas und Zahl in der gotischen Baukunst, Braunschweig, 1969–1972. A középkori építészetelmélet irodalmához újabban: Francois BUCHER, Architector. The Lodge Books and Sketchbooks of Medieval Architects, I, New York, 1979. Építészeti szakirodalom: Ulrich COENEN, Die spatgotischen Werkmeisterbücher in Deutschland, München, 1990. A bécsi mintakönyv első ismertetése: Kurt RATHE, Ein Architekturmusterbuch der Spatgotik mit grafischen Einklebungen, Festschrift der Nationalbibliothek Wien, Wien, 1926, 667–692. Roriczer könyvének facsimile-kiadása: Das Büchlein von der Fialen Gerechtigkeit, Wiesbaden, 1965.


BIBLIOGRÁFIA

Lorenz Lechler: Anneliese SEELIGER-ZEISS, Lorenz Lechler von Heidelberg und sein Umkreis, Heidelberger Kunstgeschichtliche Abhandlungen 10, Heidelberg, 1967. Az olasz trecento művészetelméletéről, történeti felfogásáról alapvető: Julius von SCHLOSSER, Gothik, a Praludien című tanulmánykötetében, Berlin, 1927. Ugyanő készítette el Ghiberti emlékiratainak mintaszerű, a középkor és a reneszánsz művészettörténete szempontjából egyaránt nélkülözhetetlen kritikai kiadását: Lorenzo Ghibertis Denkwürdigkeiten, Wien, 1912. Ezt helyenként a modern kutatás eredményei alapján kiegészíti, illetve helyesbíti Richard KRAUTHEIMER, Lorenzo Ghiberti, Princeton, 1956. A toscanai protoreneszánsz kérdéseinek modern irodalmából a legfontosabb művek, további bibliográfiával: Millard MEISS, Painting in Florence and Siena after the Black Death, Princeton, 1951 és Erwin PANOFSKY, Renaissance and Renascences in Western Art, Stockholm, 1960. A középkori költészet fogalomrendszeréről: Paul GANZ, Der Begriff des „höfischen” bei den Germanisten, Wolfram-Studien IV, hrsg. v. Werner SCHRÖDER, Veröffentlichungen der Wolfram von Eschenbach-Gesellschaft, Berlin, 1977, 16–32; Horst WENZEL, Höfische Geschichte. Literarische Tradition und Gegenwartsdeutung in den volkssprachigen Chroniken des hohen und spaten Mittelalters, Beitrage zur alteren deutschen Literaturgeschichte, Bd. 5, Bern– Frankfurt a. M.–Las Vegas, 1980. A költői építészeti fantáziákról: Walter BLANK, Kultische Ästhetisierung. Zu Hermanns von Sachsenheim Architektur-Allegorese im „Goldenen Tempel”, Verbum et signum. Beitrage zur mediavistischen Bedeutungsforschung Friedrich Ohly zum 60. Geburtstag, überreicht 10. Januar 1974, hrsg. Hans FROMM– Wolfgang HARMS–Uwe RUBERG, München, 1975. A középkori történetírás felfogása, műfajai: Reinhart KOSELLECK, Geschichte, Geschichten und formale Zeitstrukturen, Geschichte – Ereignis und Erzahlung, hrsg v. Reinhart KOSELLECK–Wolf-Dieter STEMPEL, München, 1973, 211–222; Odilo ENGELS, Geschichte III. Mittelalter. Geschichtliche Grundbegriffe, Historisches Lexikon zur politisch-sozialen Sprache in Deutschland,2, Stuttgart, 1975, 610 skk.; Anna-Dorothee VAN DEN BRINCKEN, Mappa mundi und Chronographia. Studien zur imago mundi des abendlandischen Mittelalters, Deutsches Archiv für Erforschung des Mittelalters, 24(1968), 118–1860; Alexander DEMANDT, Metaphern für Geschichte. Sprachbilder und Gleichnisse im historisch-politischen Denken, München, 1978. Az ezredik év körüli helyzetnek és művészetének elemzése több kitűnő munka tárgya. Közülük a legjelentősebb: Henri FOCILLON, L’an mil, Paris, 1952. Újabban az ezredik évet körülvevő hiedelmekről, a rá vonatkozó történetírói hagyományokról, Raoul Glaber személyéről is: Georges DUBY, L’an mil, Paris, 1967. A mintaképeknek a középkori építészetben betöltött szerepéről, az eredetiség modern fogalmának hiányáról és a másolás sajátos szempontjairól alapvető Richard KRAUTHEIMER tanulmánya: Introduction to an Iconography of Mediaeval Architecture, Journal of the Warburg and Courtauld Institutes, V(1942). Újabban nagy anyagon elemzi ezt a kérdést: Günther BANDMANN, Mittelalterliche Architektur als Bedeutungstrager, Berlin, 1951. Az egyházi reformtörekvéseknek a művészetre gyakorolt hatásáról: Werner WEISBACH, Religiöse Reform und mittelalterliche Kunst, Einsiedeln–Zürich, 1945. Montecassinóról, a kolostor építéstörténetéről és jelentőségéről Dél-Itália művészetében: Émile BERTAUX, L’art dans l’Italie méridionale, I, Paris, 1904. Vö. (Alfanus salernói érsek titulusainak kiadása): N. ACOCELLA, La decorazione pittorica di Montecassino dalle didascalie di Alfano, I, Salerno, 1966, (az építéstörténetről:) Giovanni CARBONARA, Iussu Desiderii. Montecassino e l’architettura campano-abruzzese nell’undicesimo secolo, Roma, 1979; alapvető összefoglaló mű: Herbert BLOCH, Monte Cassino in the Middle Ages, Roma, 1986. Cluny szerepéről, építéstörténetéről az általa vezetett ásatások számos részletének publikációja után összefoglalóan írt Kenneth John CONANT Carolingian and Romanesque Architecture 800 to 1200 (The Pelican History of Art, Harmondsworth, 1959) című kötetében, amely a romanika építészettörténetének legjelentősebbb modern kézikönyve. Jelentős kutatásokat összegez: Joan EVANS, The Romanesque Architecture of the Order of Cluny, Cambridge, 1938. Újabban: Kenneth John CONANT, Cluny, les églises et la maison du chef d’ordre, Macon, 1968.


BIBLIOGRÁFIA

A clunyi szerzetesség eszméiről, eredetükről és hatásukról: Yves CHRISTE, Les grands portails romans, Geneve, 1969. A gótikus művészet forrásairól és irodalmáról kitűnő modern összefoglalás áll rendelkezésünkre: Paul FRANKL, Gothic. Literary Sources and Interpretations through eight Centuries, Princeton, 1960. A szerző ebben a műben mindenekelőtt azzal foglalkozik, hogyan tükröződnek a gótikus stílus sajátosságai a róla írott egykorú forrásokban és tudományos írásokban. Suger apátnak és Saint-Denis kolostorának művészettörténeti méltatásához: Suger művészeti vonatkozású feljegyzéseinek kritikai kiadása: Erwin PANOFSKY, Abbot Suger on the Abbey Church of St-Denis and Its Art Treasures, Princeton, 1946. Igen fontos bevezető tanulmánnyal és jegyzetanyaggal. A Suger-féle építkezésekről, előzményeikről és sorsukról ad felvilágosítást nagyrészt saját ásatásai nyomán: Crosby SUMMERMCKNIGHT, L’Abbaye royale de St-Denis, Paris, 1953; UŐ, The royal abbey of Saint-Denis from its Beginning to the Death of Suger 475–1151, New Haven–London, 1987; G. AMMAS–G. BINDING, „Arcus superiores”. Abt Suger von Saint-Denis und das gotische Kreuzrippengewölbe, Wallraff-Richartz-Jahrbuch, 50(1989). SaintDenis irodalma egyúttal a korai gótika legjelentősebb irodalmát jelenti. A XII. század korai gótikus művészetéhez, annak szellemi jelenségeihez fontos még: Otto von SIMSON, The Gothic Cathedral. Origins of Gothic Architecture and the Medieval Concept of Order, New York, 1956. A gótikus építészet hatásáról a XIII. században: Heinrich KLOTZ, Der Ostbau der Stiftskirche zu Wimpfen im Tal, Berlin, 1967. Az udvari művészetről, fejedelmi reprezentációról, az emlékanyag bemutatásával együtt: Percy Ernst SCHRAMM–Florentine MÜTHERICH, Denkmale deutscher Könige und Kaiser, München, 1962. – P. PRADEL, Art et politique sous Charles V, La Revue des Arts, I(1951). A profán művészet kialakulásáról, kezdeteiről: Joan EVANS, Life in Mediaeval France, London, 1957. A pápai udvar művészeti propagandájáról: VAYER Lajos, Masolino és Róma, Budapest, 1962. – II. Calixtus falképeiről: I. HERKLOTZ, Die Beratungsraume Calixtus’ II. im Lateranpalast und ihre Fresken. Kunst und Propaganda am Ende des Investiturstreits, Zeitschrift für Kunstgeschichte, 52(1989), 146–147. Cola di Rienzo római politikai allegóriáiról: Philippe SONNAY, La politique artistique de Cola di Rienzo (1313-1354), Revue de l’Art, 55(1982), 35–43. A liege-i keresztkútról: Bruno REUDENBACH, Das Taufbecken des Reiner von Huy in Lüttich, Wiesbaden, 1984. A realisztikus portré igénye a XIV. század elején: Adolf REINLE, Das stellvertretende Bildnis. Plastiken und Gemalde von der Antike bis ins 19. Jahrhundert, Zürich–München, 1984; Ottokár rímes krónikájának jelentősége: John A. HOLLADAY, Portrait Elements in Tomb Sculpture: Identification and Iconography, Akten des XXV. Internationalen Kongresses für Kunstgeschichte, Wien 1983, 6. Europaische Kunst um 1300, Wien– Köln–Graz, 1986, 217–221; Roland RECHT, Le portrait et la principe de réalité dans la sculpture: Philippe le Bel et l’image royale, uo., 189–301. V. Károly francia király építkezéseiről: Fernand BOURNON, L’Hotel royal de Saint-Pol, Mémoires de la Société de l’Histoire de Paris et de l’Ile-de-France, VI(1879), 54–126. Az itáliai városépítészetről és szervezetéről: Wolfgang BRAUNFELS, Mittelalterliche Stadtbaukunst in der Toskana, Berlin, 1953. Duccióról és kapcsolatairól Siena hagyományaihoz alapvető modern monografikus feldolgozás: Cesare BRANDI, Duccio, Firenze, 1951. A „dokumentáris források” stiláris sajátosságairól: Peter M. SPANGENBERG, Pragmatische Kontexte als Horizonte von Stilreflexionen im Mittelalter, Stil. Geschichten und Funktionen eines kulturwissenschaftlichen Diskurselements, hrsg. v. Hans Ulrich GUMBRECHT–H. Ludwig PFEIFFER, Frankfurt a. M., 1986, 68–92. Wibald apát és G. ötvös: Theo JÜLICH, Godefroy von Huy, der Goldschmied „G” und vergleichbare Falle – Zur Problematik der Forschung zu Künstlerbiographien im Hohem Mittelalter, Studien zur Geschichte der europaischen Skulptur im 12./13. Jahrhundert, hrsg. v. Herbert BECK, Kerstin HENGEVOSS-DÜRKOP, Frankfurt a. M., 1994, 193–203. 260 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

BIBLIOGRÁFIA

Petrarca és köre jelentőségét külön monográfia méltatja: Eugene MÜNTZ, Pétrarque, ses études d’art, son influence sur les artistes, Paris, 1902. – Vö. C. C. BAYLEY, Petrarch, Charles IV, and the „Renovatio Imperii”, Speculum, XVII(1942), 323–341; E. H. WILKINS, On Petrarch’s Appreciation of Art, Speculum, XXXVI(1961), 249–301; Annegrit SCHMITT, Zur Wiederbelebung der Antike im Trecento. Petrarcas RomIdee in ihrer Wirkung und die Paduaner Malerei. Die methodische Einbeziehung des römischen Münzbildnisses in die Ikonographie „Berühmter Manner”, Mitteilungen des Kunsthistorischen Instituts in Florenz, XVIII(1974), 167–218. Az inventáriumok példáihoz: Mittelalterliche Schatzverzeichnisse, Erster Teil: Von der Zeit Karls des Grosen bis zur Mitte des 13. Jarhunderts, herausgegeben vom Zentralinstitut für Kunstgeschichte in Zusammenarbeit mit Bernhard BISCHOFF, München, 1967. Forrásgyűjtemények és feldolgozások a XIV–XV. századi udvari művészetről és emlékeiről: L. DE LABORDE, Les ducs de Bourgogne. Étude sur les lettres, les arts et les industries pendant le XVe siecle, Paris, 1848–1852; Léopold DELISLE, Mandements et actes divers de Charles V (1364-1380), Paris, 1874; A. de CHAMPEAUX– P. GAUCHERY, Les travaux d’art exécutés pour Jean de Berry, Paris, 1894; B. et H. PROST, Inventaires mobiliers et extraits des comptes des ducs de Bourgogne de la maison Valois (1363-1477), Paris, 1908–1913. Vö. M. MEISS, French Painting in the Time of Jean de Berry. The Late Fourteenth Century and the Patronage of the Duke, London–New York, 1967; R. B. GIESEY, The Royal Funeral ceremonies in Renaissance France, Geneve, 1960; Alain ERLANDE-BRANDENBOURG, Le roi est mort. Étude sur les funérailles, les sepultures et les tombeaux des rois de France jusqu’a la fin du XIIIe siecle, Geneve, 1975. A francia művészekről: Gustave FAGNIEZ, Études sur l’industrie et la classe industrielle a Paris au XIIIe et au XIVe siecle, Paris, 1877; Francoise BARON, Enlumineurs, peintres et sculpteurs parisiens des XIIIe et XIVe siecles d’apres les roles de taille, Bulletin Archéologique du Comité des Travaux Historiques et Scientifiques, Nouvelle Série 4, Année 1968, Paris, 1969, 37 skk.; Francoise ROBIN, L’artiste de cour en France. Le jeu des recommandations et des liens familiaux (XIVe-XVe siecles), Artistes, artisans et production artistique au Moyen Âge, éd. X. BARRAL Y ALTET, vol. I, Paris, 1986, 537–554. Szabályzatok, szokások: Farfáról: Charles B. MACCLENDON, The Imperial Abbey of Farfa. Architectural currents of the early Middle Ages, New Haven–London, 1987. A ciszterciek művészetfelfogásáról és művészetük korai emlékeiről a legjelentősebb modern publikációk: Hanno HAHN, Die frühe Baukunst der Zistercienser, Berlin, 1957; Marcel AUBERT, L’architecture cistercienne en France, Paris, 1947; Conrad RUDOLPH, The „Principal Founders” and the Early Artistic Legislation of Citeaux. Studies in Cistercian Art and Architecture. Volume Three, Cistercian Studies Series: Number Eighty-Nine, Cistercian Publication, Kalamazoo, 1987, 2–45. A németországi páholyszabályzatok jelentőségéről, összefüggéseikről, keletkezésükről: Josef NEUWIRTH, Die Satzungen des Regensburger Steinmetzentages i. J. 1459, Wien, 1888. Ezt részben módosítja Arnold LUSCHIN, Das Admonter Hüttenbuch und die Regensburger Steinmetzordnung vom Jahre 1459, Mitteilungen der Zentralcommission, Neue Folge XX(1895), 168 skk. A páholyszabályzatok szerepe a helyi páholyokban és ezek iratanyaga: E. EGG, Aus der Geschichte des Bauhandwerks in Tirol, Tiroler Wirtschaftsstudien 4, Innsbruck, 1957. Oklevelek: A meaux-i székesegyházról és Gautier de Varinfroy mesterről mint restaurátorról: Peter KURMANN, La Cathédrale Saint-Étienne de Meaux, Paris, 1971, 59 skk. és Peter KURMANN–Dethard v. WINTERFELD, Gautier de Varinfroy, ein Denkmalpfleger im 13. Jahrhundert, Festschrift für Otto von Simson, Berlin, 1977, 101–159. Az ötvösökről: Peter Cornelius CLAUSSEN, Goldschmiede des Mittelalters. Quellen zur Struktur ihrer Werkstatt am Beispiel der Schreine von Sainte Genevieve in Paris, Westminster Abbey in London, St-Gertrud in Nivelles und St. John in Beverly, Zeitschrift des Deutschen Vereins für Kunstwissenschaft, 32(1978), 46–86. Jean Pépin de Huy: Jules-Marie RICHARD, Le tombeau de Robert l’Enfant aux Cordeliers de Paris, Mémoires de la Société de Paris et de l’Ile-de-France, VI(1879), 290–304. 261 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

BIBLIOGRÁFIA

Itáliai építészeti vállalkozások: C. GUASTI, Santa Maria del Fiore. La costruzione della chiesa e del campanile secondo i documenti, Firenze, 1887; Andreas GROTE, Das Dombauamt in Florenz 1285–1370. Studien zur Geschichte der Opera di Santa Reparata zu Florenz im vierzehnten Jahrhundert, München, 1959. A késő gótikus műhelyszervezet rekonstrukciója: Hans HUTH, Augsburg, 1923 és Darmstadt, 19773.

Künstler und Werkstatt der Spatgotik,

A XV. századi németországi oltárművészet nagy mestereiről: Roland RECHT, Nicolas de Leyde et la sculpture a Strasbourg, Strasbourg, 1987; Michael BAXANDALL, The Limewood Sculptors of Renaissance Germany, New Haven–London, 1980. A prágai elszámolások kiadása: Joseph NEUWIRTH, Die Wochenrechnungen und der Betrieb des Prager Dombaues in den Jahren 1372–1378, Prag, 1890. A milánói feljegyzések művészettörténeti és elméleti jelentőségéről: J. L. ACKERMANN, Ars sine scientia nihil est, Art Bulletin, XXXI(1949). A művek jelzései: A középkori művek feliratai és szignatúrái az utóbbi években kerültek a kutatás érdeklődésének középpontjába: H. KLOTZ, Formen der Anonymitat und des Individualismus in der Kunst des Mittelalters und der Renaissance, Gesta, 15(1976), 303–313; P. C. CLAUSSEN, Künstlerinschriften, Ornamenta Ecclesiae. Kunst und Künstler der Romanik, Katalog zur Ausstellung des Schnütgen-Museums in der Josef-Haubich-Kunsthalle, Köln, 1985, I, 263–276; Anton LEGNER, Illustres manus, uo., 187–230; Albert DIETL, Künstlerinschriften als Quelle für Status und Selbstverstandnis von Bildhauern, Studien zur Geschichte der europaischen Skulptur im 12./13. Jahrhundert, hrsg. v. Herbert BECK, Kerstin HENGEVOSS-DÜRKOP, Frankfurt a. M., 1994, 175–190. Két mű (a regensburgi Maiestas-relief és a liege-i keresztkút) elemzéséhez: Thomas RAFF, „Materia superat opus”. Materialien als Bedeutungstrager bei mittelalterlichen Kunstwerken, Studien zur Geschichte der europaischen Skulptur im 12./13. Jahrhundert, hrsg. v. Herbert BECK, Kerstin HENGEVOSS-DÜRKOP, Frankfurt a. M., 1994, 17–28. A canterburyi psalteriumhoz: George ZARNECKI, The Eadwine Portrait, Études d’art médiéval offertes a Louis Grodecki, Paris, 1981, 93–98. Periegetikus irodalom: A szentföldi zarándokkönyvek szövegéről, hagyományukról: Paul GEYER, Itinera Hierosolymitana saeculi IIII–VIII, Wien, 1899. Róma városának középkori történetéről és forrásairól: VALENTINI–ZUCCHETTI, Codice topografico della Citta di Roma, III, Roma, 1946. A római helyi hagyományokról, a városnak és hagyományainak a középkori állami reprezentációban játszott szerepéről alapvető: Percy Ernst SCHRAMM, Kaiser, Rom und Renovatio, Leipzig–Berlin, 1927. – A. GRAF, Roma nella memoria e nella immaginazione del Medio Evo, Torino, 1923. Vö. Richard KRAUTHEIMER, Rom, Schicksal einer Stadt 312–1308, Leipzig, 1987; Ch. FRUGONI, L’antichita: dai „Mirabilia” alla propaganda politica, Memoria dell’antico nell’arte italiana, a cura di S. SETTIS, tomo primo: L’uso dei classici, Biblioteca di storia dell’arte, nuova serie I, Torino, 1984. A compostelai zarándokútvonalak művészettörténeti jelentőségét elsőként hangoztatta: Arthur KINGSLEYPORTER, Romanesque Sculpture on the Pilgrimage Roads, Boston, 1923. A zarándokok útikalauzának kritikai kiadása: Jeanne VIEILLARD, Le Guide de pélerin de Saint-Jacques de Compostelle, Macon, 1938. – Vö. Christopher HOHLER, A note on Jacobus, Journal of the Warburg and Courtauld Institutes, XXXV(1972), 31–80.


17. fejezet - A FORRÁSOK JEGYZÉKE Abélard, Pierre: Epistola octava ad Heloissam seu Regula Sanctimonialium – Nyolcadik levele Héloise-hez, avagy az apácák regulája Adémar de Chabannes: prédikációja a limoges-i St-Martial felszentelésének évfordulóján Albericus, Troisfontaines-i: Chronica Albrici monachi Trium Fontium – ciszterci rendi krónikája Albertus Magnus: De pulchro et apto – A szépről és jóról Albrecht von Scharfenberg: Der jüngere Titurel – Az ifjabb Titurel Alexander Neckam: De naturis rerum – A dolgok természete Arnaud de Verdale: Catalogus episcoporum Magalonensium – A maguelonne-i püspökök katalógusa Augustinus: De civitate Dei – Az Isten országa Augustinus: De musica – A zenéről AUXERRE: Gesta pontificum Autissiodorensium – Az auxerre-i püspökök tettei Balderich (Baudry) bourgeuil-i apát: verse Adele grófnőhöz Beauvais-i Vincentius lásd Vincentius Bellovacensis Benedictus(?): Mirabilia urbis Romae – Róma város csodái BENNO: Vita Bennonis II. episcopi Osnabrugensis – Benno osnabrücki püspök élete Bernard: Miracula Sancte Fidis – Szent Fides csodái Bernát, Clairvaux-i: Apologia ad Willelmum abbatem Sancti Theodorici – Apológia Vilmos st-thierryi apáthoz Boccaccio, Giovanni: Il Decamerone – Dekameron Boileau, Étienne: Livre des métiers – Céhszabályzat Brémai Ádám mester: Adami Gesta Hammaburgensis ecclesiae pontificum – A hamburgi püspökök története Brunetto Latini: Li livres dou tresor – A kincsek könyve Burchard: Burchardi de Hallis Chronicon ecclesiae Collegiatae S. Petri Wimpiensis – A wimpfeni Szent Pétertársaskáptalani egyház krónikája Caesarius, Heisterbachi: Dialogus miraculorum – Párbeszéd a csodákról CAMBRAI: Relatio de Sanctis Ecclesiae Cameracensis – Feljegyzés a cambrai-i egyház szentjeiről Cennini, Cennino: Libro dell’arte – könyve a művészetről CHIUSA: Vita Benedicti II. abbatis Clusensis – II. Benedek chiusai apát élete Christine de Pisan: Le Livre des fais et bonnes meurs du sage roy Charles V – Könyv a bölcs V. Károly király tetteiről és jó erkölcseiről COLA DI RIENZO: Vita di Cola di Rienzo – Cola di Rienzo életrajza Dante Alighieri: La Divina Commedia – Isteni Színjáték Dialogus inter Cluniacensem et Cisterciensem – Párbeszéd egy clunyi és egy citeaux-i szerzetes között


A FORRÁSOK JEGYZÉKE

DIJON: Chronicon Sancti Benigni Divionensis – A St-Bénigne krónikája Durandus, Willelmus (Guillaume Durand): Rationale divinorum officiorum Eberhard: Vita Heinrici IV imperatoris – IV. Henrik császár élete Ebo: Vita Ottonis episcopi Babenbergensis – Ottó bambergi püspök élete Eckhart, Meister: Opus sermonum – beszédei EICHSTÄTT: De episcopis Eichstetensibus – Az eichstatti püspökökről, ismeretlen herriedeni szerzetes krónikája Ekkehard, IV.:Casus Sancti Galli – A Sankt Gallen-i kolostor krónikája FARFA: Consuetudines Farfenses – Farfai szokások Gautier: Vita Johannis, episcopi Teruanensis auctore Waltero archidiacono – Jean de Commines thérouanne-i püspök élete GEOFFROY: Historia Gaufredi, ducis Normannorum et comitis Andegavorum – Geoffroy, Normandia hercege és Anjou grófja története Gergely mester: Magistri Gregorii de mirabilibus urbis Romae – Róma város csodáiról Gergely pápa, I. (Nagy Szent): In Primum Regum Expositiones – Kommentár a Királyok I. könyvéhez Gervasius: Gervasii Cantuariensis tractatus de combustione et reparatione Cantuariensis ecclesiae – A canterburyi templom leégéséről és helyreállításáról Ghiberti, Lorenzo: Commentarii Gilbert Crispin: Disputatio Iudaei cum Christiano de fide christiana – Egy zsidó vitája egy kereszténnyel a keresztény hitről Gilo: Vita sanctissimi Hugonis, Cluniacensis abbatis – A szentséges Hugó clunyi apát élete Graphia Aureae urbis Romae – Az arany Róma városának leírása Grosseteste, Robert: De unica forma omnium – Mindenek egyazon formájáról Guillaume de Lorris: Le Roman de la Rose – A Rózsa regénye Guillaume de Saint-Patus: Vie de saint Louis – Szent Lajos élete Guillaume le Breton: Chroniques – krónikái Hans Rosenplüt (másként Schnepperer): Der Spruch von Nürnberg – Vers Nürnbergről Helgaud (Helgaldus): Epitome vitae Roberti regis – Róbert király krónikája Heraclius:De coloribus et artibus Romanorum – A rómaiak festékei és művészetei Herbord: Vita Ottonis episcopi Babenbergensis – Ottó bambergi püspök élete HIRSAU: Translatio S. Aurelii Hirsaugiam – Szent Aurelius testének áthelyezése Hirsauba Honorius Augustodunensis: De gemma animae – A lélek ékköve Honorius Augustodunensis: De imagine mundi libri tres – Három könyv a világ képéről Honorius Augustodunensis: Liber duodecim questionum – A tizenkét kérdés könyve Hortus Deliciarum – A gyönyörök kertje 264 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


Hugo de Sancto Victore: De Scripturis et Scriptoribus sacris praenotiunculae – Bevezetés a Szentírásról és íróiról Hugo de Sancto Victore: Eruditiones Didascalicae – Didascalicon Hugo de Sancto Victore: Expositio in Hierarchiam Coelestem S. Dionysii – Kommentár Dionysius Mennyei hierarchiájához Hugo de Sancto Victore: Liber de tribus maximis circumstantiis gestorum – A történetek három legfontosabb körülményéről szóló könyv Hugues de Fouilloi (Hugo de Folieto): De claustro animae – A lélek kolostorkertje Isidorus, Sevillai: Etymologiarum libri V – Etimológiák könyve Jan van Ruisbroeck: Das Buch von den zwölf Beghinen – A tizenkét begináról szóló könyv Johannes Scottus Eriugena: Expositiones super Ierarchiam Caelestem S. Dionysii – Kommentár Dionysius Mennyei hierarchiájához Jotsaldus: Vita Sancti Odilonis – Szent Odilo élete Konrad von Megenberg: Das Buch der Natur – A természet könyve Lechler (Lacher), Lorenz: Unterweisung (említése az előszóban) – intelmei fiához, Moritzhoz Leó, Ostiai (Leo Marsicanus): Chronica monasterii Cassinensis – A montecassinói kolostor krónikája (a IV,87ig: az 1125. év eseményeiig; innen: IV,88–95 – 1126–27: Petrus Diaconus) Libri Carolini LIEGE: Chronicon rythmicum Leodiense – Verses liege-i krónika Meditationes Vitae Christi – Elmélkedések Krisztus életéről MODENA: (Aimo?:) Relatio translationis corporis Sancti Geminiani – Beszámoló a modenai székesegyház építéséről és Szent Geminianus testének átviteléről Odilo clunyi apát: S. Odilonis Cluniacensis Abbatis Sermones – beszédei Ottokár: Ottokars Österreichische Reimchronik – Ottokár stájer rímes krónikája PADERBORN: Vita Meinwerci episcopi Patherbrunnensis – Meinwerk paderborni püspök élete Paulinus Minorita: De mappa mundi – A világtérképről PETERSHAUSEN: Casus monasterii Petrishusensis – A petershauseni kolostor krónikája Petrarca, Francesco: Canzoniere – Daloskönyv Petrus Diaconus: Liber de locis sanctis – Könyv a szent helyekről Petrus Venerabilis: Statuta congregationis Cluniacensis – A clunyi kongregáció statútumai Pierre de Roissy: Speculum ecclesiae – Az egyház tükre Poitiers-i Hugó: Historia Vizelacensis monasterii auctore Hugone Pictaviano – A vézelay-i kolostor története Rahewin: Gesta Friderici I imperatoris – I. Frigyes császár tettei Raoul Glaber lásd Rodulfus Glaber Rigord: Gesta quarti anni regni Philippi Augusti Francorum regis – Fülöp Ágost francia király tettei uralkodásának negyedik évében 265 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


Rodulfus (Raoul) Glaber: Historiarum sui temporis Libri quinque – A történelem öt könyve Le Roman de Renard – A Róka regénye Roriczer, Matthaus: Das Büchlein von der Fialen Gerechtigkeit – Könyvecske a fiálék helyességéről Rupertus: Vita Altmanni episcopi Pataviensis – Altmann passaui püspök élete Saint-Germaini Richárd jegyző: Chronica Ryccardi notarii de Sancto Germano – Krónikája SANTIAGO DE COMPOSTELA: Liber Sancti Jacobi apostoli – Szent Jakab apostol könyve SIENA: ismeretlen szerző krónikája, Siena, Libreria Comunale ST. BLASIEN: Annales necrologici S. Blasii in Nigra Silva – a kolostor halotti évkönyvei ST-TROND: Gesta abbatum Trudonensium auctore Rudolfo abbate, continuatio tertia – Rudolf apát: A sttrond-i apátok tettei, St-trond-i annales Suger: Alius liber de consecratione ecclesiae s. Dionysii – A másik könyv, a saint-denis-i templom felszenteléséről Suger: Sugerii abbatis s. Dionysii Liber de rebus in administratione sua gestis – Könyve a kormányzása alatt történt dolgokról Tamás, Aquinói: Summa Theologiae Thangmar: Vita Bernwardi episcopi Hildesheimensis – Bernward hildesheimi püspök élete Theophilus Presbyter: Schedula diversarum artium – Feljegyzések a különféle művészetekről Vergerio, Pier Paolo: De ingenuis moribus et liberalibus studiis adulescentiae – Az ifjúság nemes erkölcse és szabad tanulmányai Villani, Giovanni: Cronica di Giovanni Villani – Krónika Villard de Honnecourt vázlatkönyve Villon, Francois: balladái: A Nagy Testamentum Vilmos andres-i apát: Willelmi chronica Andrensis – krónikája Vilmos st-thierryi apát: Sancti Bernardi Clarevallensis abbatis vita prima – Szent Bernát clairvaux-i apát első életrajza Vincentius Bellovacensis (Beauvais-i Vincentius): Speculum naturale


18. fejezet - RÖVIDÍTÉSEK 1. AZ IDÉZETT FORRÁSOK LELŐHELYEINEK RÖVIDÍTÉSEI BINDING–NUSSBAUM – G. BINDING–N. NUSSBAUM, Mittelalterlicher Baubetrieb nördlich der Alpen in zeitgenössischen Darstellungen, Darmstadt, 1978 BLOCH – H. BLOCH, Monte Cassino in the Middle Ages, Roma, 1986 BORGHESII–BIANCHI – S. BORGHESI–L. BIANCHI, Nuovi documenti per la storia dell’arte Senese, Siena, 1898 COLOMBIER – P. du COLOMBIER, Les chantiers des cathédrales, Paris, 1953 és 19732 DEHAISNES – DEHAISNES, Documents et extraits divers concernant l’histoire de l’art dans la Flandre, l’Artois et le Hainaut avant le XVe siecle, Lille, 1886 HASAK – M. HASAK, Der Kirchenbau des Mittelalters, Leipzig, 1913 EVANS – The Flovering of the Middle Ages, ed. J. EVANS, London, 1969 KÜNSTLE – K. KÜNSTLE, Ikonographie der christlichen Kunst, I, Freiburg i. Br., 1928 LEHMANN-BROCKHAUS – O. LEHMANN-BROCKHAUS, Schriftquellen zur Kunstgeschichte des 11. und 12. Jahrhunderts für Deutschland, Lothringen und Italien, Berlin, 1938 MEIER – A. R. MEIER, Nicolaus Gerhaert von Leiden, Strassburg, 1910 MORTET – V. MORTET, Recueil des textes relitifs a l’histoire de l’architecture et a la condition des architectes en France au moyen-age. XI–XIIe siecle, Paris, 1911 MORTET–DESCHAMPS – V. MORTET–P. DESCHAMPS, XII–XIIIe siecle [az előbbi mű kiegészítése], Paris, 1929 Ornamenta Ecclesiae – Ornamenta Ecclesiae. Kunst und Künstler der Romanik, Katalog zur Ausstellung des Schnütgen-Museums in der Josef-Haubich-Kunsthalle, Köln, 1985 SCHLOSSER – J. v. SCHLOSSER, Quellenbuch zur Kunstgechichte des abendlandischen Mittelalters, Wien, 1896 VENTURI – A. VENTURI, Storia dell’arte Italiana, Roma, é. n. WHITE – J. WHITE, Art and Architecture in Italy 1250-1400, Harmondsworth, 1966 Önálló forráskiadvány: PL – J.-P. MIGNE, Patrologiae cursus completus. Series Latina MGH SS – Monumenta Germaniae Historica, Scriptores

2. A BIBLIAI KÖNYVEK RÖVIDÍTÉSEI 2.1. 2.1.1. Ószövetség Ter – Teremtés könyve


RÖVIDÍTÉSEK

Kiv – Kivonulás könyve Lev – Leviták könyve Szám – Számok könyve MTörv – Második Törvénykönyv 1Kir – Királyok I. könyve 1Krón – Krónikák I. könyve Tób – Tóbiás könyve Zsolt – Zsoltárok könyve Préd – Prédikátor könyve Én – Énekek éneke Bölcs – Bölcsesség könyve Iz – Izajás könyve Jer – Jeremiás könyve Ez – Ezekiel könyve Dán – Dániel könyve Mal – Malakiás könyve

2.1.2. Újszövetség Mt – Máté evangéliuma Lk – Lukács evangéliuma Jn – János evangéliuma Róm – Rómaiaknak írt levél 1Kor – Korintusiaknak írt I. levél 2Kor – Korintusiaknak írt II. levél Gal – Galatáknak írt levél Ef – Efezusiaknak írt levél Fil – Filippieknek írt levél Kol – Kolosszeieknek írt levél 1Tim – Timóteusnak írt I. levél Zsid – Zsidóknak írt levél Jel – Jelenések könyve


19. fejezet - HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ a forrásszövegekhez Aachen 42, 40. jegyzet Abélard, Pierre (Petrus Abaelardus) 89, 94, 97 Abihu 204 Ábrahám 106, 312, 186. jegyzet Adalbert, brémai érsek 50 Ádám 73, 169 Adelardus, II., saint-trond-i apát 25 Adelberg 139 Adele, Hódító Vilmos leánya 154, 301. jegyzet Adémar de Chabannes 24, 25 Adorján l. Hadrianus Aeneas 334. jegyzet Ágnes, Szent 285 Ágoston, Szent, canterburyi érsek 264, 237. jegyzet Agricola, Szent 49, 312 Aimo 252, 253, 254, 255, 256 Akhilleusz 334. jegyzet Albericus, Troisfontaines-i 49 Albert, I., osztrák herceg 265 Albertus Magnus 18, 22, 201 Albrecht von Scharfenberg 125, 126, 127, 128, 129 Alcuinus 30 Alebrandus, brémai érsek 50 Alexander Neckam 89, 95 Alfanus, salernói érsek 68. jegyzet Alfonz, VI., Spanyolország királya 74, 100. jegyzet Alfonz, VII., Kasztília és León királya 38, 32. jegyzet Altichiero 662. jegyzet


HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ Altmann, passaui püspök 28 Amalech 189 Amalfi 58 Amiens 96, 330 Andély 159 András, Szent, apostol 104, 121, 264, 174. jegyzet Andres 49, 50 Angers 232 Anianus, Szent 49 Anna, Szent 286 Anna, Luxemburgi, angol királyné 301, 664. jegyzet Anna, prófétanő 235 Antal, Padovai Szent 124, 169 Antonio di Vicenzo 145 Anzelm, Szent, canterburyi érsek 121, 217, 262, 548. jegyzet Arábia 76 Ardagger 329 Arezzo 305, 306 Arisztotelész 18, 215, 222, 275, 276, 291. jegyzet Arles 71, 83. jegyzet, 84. jegyzet Arnaud de Verdale, Maguelonne püspöke 34 Arnold, Bresciai 65 Áron 189, 204, 206 Arrianus 214 Artúr király 759. jegyzet Assisi 168, 337. jegyzet Athosz-hegy 79, 347. jegyzet Audoenus (Ouen), Szent, roueni érsek 264 Augsburg 139 Augustinus, Aurelius, egyházatya 17, 18, 19, 22, 23, 89, 222, 237. jegyzet Augustus, császár 52, 67, 281, 71. jegyzet Aurelius, Szent 47


HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ Aurillac 232, 477. jegyzet Austroberta, Szent 259 Autun, St-Lazare 39 Auvergne 232 Auxerre 46, 116, 117, 245, 246, 247, 229. jegyzet, 512. jegyzet, 516. jegyzet Avignon 133, 134, 170 Babilon 273, 335 Bacon, Roger 215 Balázs, Szent 47, 135, 136, 260, 316, 269. jegyzet Balderich (Baudry), bourgeuil-i apát 154, 155, 156 Baltazár, Babilon királya 214 Bamberg 270 – Michelsberg 43, 271 Barisano de’Barisani, festő 331, 757. jegyzet Barnabás, Szent, apostol 251, 292 Basel 300, 328 Baume 55. jegyzet Bayeux 153 Beaumez, Jean de 321 Beauneveu (Beaulneveu, Bieunneveu), André 297, 651. jegyzet, 717. jegyzet – Pierre 321 Beauté-sur-Marne 276, 601. jegyzet Beauvais 96 Bécs 138, 139, 195, 228, 229, 230, 231, 613. jegyzet Beda Venerabilis 258, 531. jegyzet Beleth, Johannes 201 Benedek, Szent 56, 57, 58, 59, 60, 61, 62, 63, 64, 260 Benedek (II.), chiusai apát 32 Benedictus, a római San Pietro kanonokja 67, 68 Benes (Krabice) von Weitmühl 320, 708. jegyzet Benevent 50, 203 Benignus, Szent 249, 250, 251


HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ Benno, osnabrücki püspök 270, 271, 574. jegyzet, 575. jegyzet Berlin, Staatliche Museen 341. jegyzet – Skulpturensammlung 328 Bern 139 Bernard, angers-i iskolamester 232, 233 Bernard de Soissons 41, 36. jegyzet Bernardus, kőfaragó Compostelában 73 Bernát, Clairvaux-i Szent 56, 89, 90, 91, 92, 94, 96, 97, 234, 239, 240, 241, 132. jegyzet, 139. jegyzet, 194. jegyzet, 481. jegyzet, 498. jegyzet, 507. jegyzet Bernerius 232 Berno, clunyi apát 51 Bernward, hildesheimi püspök 33, 34 Bertalan, Szent, apostol 47, 60, 62, 251 Bertin, Szent 119 Bethsabé 218 Boccaccio, Giovanni 164, 166, 243, 244 Boileau, Étienne 131, 134, 135, 136, 137, 277. jegyzet Bologna 201 Bonaventura, Szent 234 Bonifác, Szent 165 Bonifác, VIII., pápa 332. jegyzet Bonsignore, Reggio Emilia püspöke 256 Borbála, Szent 317 Bordeaux 71 Borgo San Sepolcro 328 Bourges 288, 651. jegyzet, 654. jegyzet Bourgeuil 154 Bozen (Bolzano) 316, 317, 691. jegyzet Bozen-Gries 316, 317 Bramante, Donato 145 Bréma (Bremen) 50 Brémai Ádám mester 50 Brioude 220 272 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ Brunetto Latini 162, 163 Bruno, touli püspök 217 Brüsszel 216 Buda 214 Burcardus (Burchard), wormsi püspök 211, 421. jegyzet Burchard, halli szerzetes 122, 123 Busketus 37, 38, 324, 523. jegyzet Caen 259, 238. jegyzet Caesarius, Heisterbachi 233, 234 Cahors 124 Calixtus, II., pápa 37, 105, 262, 181. jegyzet, 542. jegyzet Camaldoli 636. jegyzet Cambrai 48, 144, 284. jegyzet Campania 192 Cantareno (Contarini), Domenico, doge 49 Canterbury 116, 117, 118, 119, 120, 121, 122, 258, 259, 260, 261, 262, 263, 264, 265, 326, 532. jegyzet Capeting-dinasztia 97 Capocchio 242 Capodistria 214 Carrara, Francesco 169, 171, 214, 660. jegyzet Cartagena 29 Cassianus 636. jegyzet Cato 106. jegyzet Cavalcanti, Guido 166, 322. jegyzet Cennino, Cennini 164, 169, 170 Cerchi, firenzei család 269 Cesariano, Cesare 146 Chalons-i Hugó, auxerre-i püspök 245 Charonton (Quarton), Enguerrand 311, 312, 313, 680. jegyzet Chartres 96, 116, 232, 35. jegyzet, 176. jegyzet, 216. jegyzet, 233. jegyzet Chateau-Gaillard 159, 160, 314. jegyzet Chioggia 171


HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ Chiusa 32 Christine de Pisan 275, 276, 277, 278 Cicero, Marcus Tullius 327, 747. jegyzet Cimabue, Giovanni 164, 166, 167, 321. jegyzet, 330. jegyzet Citeaux 90, 93, 94, 105, 233 Clairvaux 90 Clermont-Ferrand 49, 45. jegyzet Cluny 46, 50, 51, 52, 53, 54, 55, 56, 89, 92, 93, 94, 154, 220, 289, 5. jegyzet, 48. jegyzet, 49. jegyzet, 50. jegyzet, 54. jegyzet, 55. jegyzet, 56. jegyzet, 57. jegyzet Cocquault, Pierre, reimsi kanonok 41 Cola di Rienzo 273, 274, 275, 505. jegyzet, 591. jegyzet Colay de Douay, ötvös 303, 304 Colle di Vespignano 167, 169 Cono, Montaigu grófja 48 Conques, Sainte-Foy 71, 232, 233 Convenevole da Prato 591. jegyzet Corbie 94, 109 Cornelius 257, 325 Corvey 279 Courtrai (Kortrijk) 651. jegyzet Craton 257, 325 Creta l. Theodoté Cuonrad, petershauseni apát 34, 30. jegyzet Cuthbert, Szent, canterburyi érsek 264 Daedalus (Daidalosz) 37, 185, 35. jegyzet Dagobert király 105, 109, 115, 149. jegyzet Dániel próféta 377. jegyzet Dante Alighieri 162, 166, 242, 243, 321. jegyzet, 330. jegyzet, 499. jegyzet Dávid 31, 77, 78, 189, 192, 213, 218, 322, 334, 113. jegyzet, 140. jegyzet, 151. jegyzet, 152. jegyzet, 758. jegyzet Desiderius, montecassinói apát 56, 57, 58, 59, 60, 61, 62, 63, 64, 98, 64. jegyzet, 66. jegyzet, 160. jegyzet Diego Peláez, compostelai püspök 74, 101. jegyzet Dijon, Champmol 320, 321, 322, 323


HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ – St-Bénigne 26, 32, 46, 248, 249, 250, 251 Dinant 323 Diocletianus, császár 113 Diodorus, püspök 192, 368. jegyzet, 369. jegyzet Dionysius (Pseudo) Areopagita, Szent 17, 18, 19, 21, 22, 50, 97, 98, 100, 103, 104, 105, 106, 109, 111, 112, 215, 220, 147. jegyzet Dioscurok 68, 72. jegyzet Dodo, modenai püspök 254, 524. jegyzet Dol 154 Dondi, Giovanni (Giovanni dall’Orologio) 165, 171, 172, 349. jegyzet Dover 260 Duccio di Buoninsegna 164, 165, 319. jegyzet, 320. jegyzet Duna 139 Dunstable 95 Dunstan, Szent 259, 260, 263 Durance 52 Durandus, Willelmus (Guillaume Durand) 201, 202, 203, 204, 205, 206, 207, 208, 209, 210, 211, 212, 213, 214 Eadmer 118, 260, 262, 263, 237. jegyzet, 532. jegyzet, 535. jegyzet Eadwine 326, 743. jegyzet Eberhard 43 Eberhard, prüfeningi apát 283, 614. jegyzet Ebo 271 Eckhart, Johann 221, 222, 223 Edward, III., angol király 288, 630. jegyzet Eichstatt 46, 47, 139 Eiréné, bizánci császárnő 30 Ekkehard, IV., Sankt Gallen-i szerzetes 36, 37, 44 Eleonóra, Aquitániai, francia királyné 98, 112, 204. jegyzet Eleutherius, Szent 98 Elfegus, Szent 118, 259, 260, 263 Eligius, Szent 107, 112, 187. jegyzet Elzász 267 Ephesos 226 275 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ Erazmus, Szent 317 Erfurt 221 Eribo, prüfeningi apát 283, 615. jegyzet Ernst von Pardubitz (Arnost z Pardubíc), prágai érsek 317 Erwin von Steinbach 41 Erzsébet, Árpád-házi Szent 233 E. S. mester 655. jegyzet Esslingen, St. Dionys 151 Eufémia, Szent 292 Eustachius, Szent 101, 169 Éva 169, 173 Evrart, amiens-i püspök 330 Évreux 132 Ezekiás 202 Ezekiel próféta 202, 203, 218, 131. jegyzet Farfa 51, 52, 53, 54, 288 Feologaldus, canterburyi érsek 260 Ferenc, Assisi Szent 124, 169 Ferrara 39 Fides, Szent (Sainte Foy) 34, 232, 233 Fidia (Pheidiasz) 67, 73. jegyzet Firenze 162, 165, 167, 168, 214, 268, 269, 270, 293, 294, 295, 296, 564. jegyzet, 566. jegyzet, 569. jegyzet, 647. jegyzet – Uffizi 341. jegyzet Flavianus, püspök 192, 368. jegyzet Fleury (Saint-Benoit-sur-Loire) 49 Flórián, Szent 317 Fossanova 22 Fotheringhay 308, 309, 310, 311 Francesco di Giorgio 145 Franco da Bologna 321. jegyzet Frankfurt 139 Frey, Ulrich 300 276 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ Frigyes, I., Barbarossa, császár 156, 480. jegyzet Frigyes, II., császár 43, 265 Frigyes, III., császár 282, 300, 613. jegyzet Fulbert, chartres-i püspök 232 Fulbert, párizsi kanonok 94 Fulrad, saint-denis-i apát 153. jegyzet Furseus, Szent 259 Fülöp, I., francia király 108 Fülöp Ágost, II., francia király 96, 125, 159, 162, 313. jegyzet, 753. jegyzet Fülöp, VI., francia király 297, 631. jegyzet, 652. jegyzet Fülöp, Merész, burgundi herceg 275, 320, 717. jegyzet G. ötvös 279, 280 Gábriel arkangyal 73, 311 Gaddi, Agnolo 169 – Taddeo 169 Gallia 46, 289 Garigliano 59 Gaucher de Reims 41, 36. jegyzet Gautier, thérouanne-i archidiakónus 32 Gautier de Vallinfroid (Varimfroid), építőmester 131, 132, 133 Gauzlin, fleuryi apát 49 Geminianus, Szent 38, 252, 253, 254, 255, 256, 324 Geoffroy, Normandia hercege és Anjou grófja 159, 203. jegyzet, 310. jegyzet Geoffroy de Leves, chartres-i püspök 115, 116, 228. jegyzet Geraldus, Szent 232, 477. jegyzet Gergely, I., Nagy Szent, pápa 28, 29, 42, 60, 69, 201, 203, 207, 238, 259, 264, 312, 81. jegyzet, 378. jegyzet, 379. jegyzet, 490. jegyzet Gergely, II., pápa 28, 29, 75, 203, 115. jegyzet, 138. jegyzet, 378. jegyzet, 392. jegyzet Gergely, VII., pápa 520. jegyzet Gergely mester 65, 69, 81. jegyzet Gertrúd, Szent 47, 303, 304 Gervasius 116, 117, 118, 119, 120, 121, 122, 258, 259, 260, 261, 262, 263, 264, 265, 231. jegyzet, 239. jegyzet Gesta Romanorum 760. jegyzet 277 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ Ghiberti, Lorenzo 164, 165, 167, 168, 326. jegyzet Giano della Bella 269, 564. jegyzet Gilbert Crispin 217, 218, 219 Gilo 54, 55 Giotto di Bondone 164, 166, 167, 168, 270, 293, 294, 300, 330. jegyzet, 332. jegyzet, 334. jegyzet, 335. jegyzet, 336. jegyzet, 337. jegyzet, 338. jegyzet, 339. jegyzet, 340. jegyzet, 341. jegyzet, 342. jegyzet, 343. jegyzet, 590. jegyzet Girard d’Orléans 286 Giusto de’Menabuoi 662. jegyzet Glaucinus 109 Godefroid de Huy (de Claire) 607. jegyzet Goffrid, vendome-i apát 35, 37 Goffridus, auxerre-i püspök 245 Gosney 672. jegyzet Gottfried, Bouillon 334, 758. jegyzet Gotthárd, Szent 28 Göttweig 23, 28 Graphia Aureae urbis Romae 154 Griffenberg, Ulrich 300 Groenendael 216 Groote, Geert 216 Guarino da Verona 214 Guglielmo (Vilmos) 39, 33. jegyzet Guglielmo da Cremona 172 Guido da Siena 318. jegyzet Guillaume de Lorris 125, 129, 130 Guillaume de Saint-Patus 123, 135 Guillaume de Toucy, auxerre-i püspök 246 Guillaume de Volpiano l. Vilmos Guillaume le Breton 159 Guinizelli, Guido 166, 322. jegyzet Gundesino 74 Gunzo, clunyi szerzetes 55, 55. jegyzet


HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ Guta, cseh királyné 320, 714. jegyzet György, Szent 39, 244, 283, 317 Hadrianus (Adorján), I., pápa 203, 396. jegyzet Hadrianus (Adorján), II., pápa 30 Hadrianus (Adorján), IV., pápa 156 Haider, Simon és Hans 299, 300, 656. jegyzet, 657. jegyzet Halberstadt 292, 293, 643. jegyzet, 644. jegyzet Hamburg 50 Hamersleben 20 Hans Rosenplüt 332, 333, 334, 335 Hans von Burghausen 688. jegyzet Hans von Judenburg 694. jegyzet Hector 95, 334, 334. jegyzet, 758. jegyzet Heinrich von Werl, paderborni püspök 74 Heisterbach 233 Helgaud, fleuryi szerzetes 49 Heliopolis, „Hermopolis” 237, 487. jegyzet Helmarshausen 74 Héloise 94 Henri de Villeneuve, auxerre-i püspök 516. jegyzet Henri le Sanglier, sens-i érsek 233. jegyzet Henrik, II., császár 636. jegyzet Henrik, III., császár 580. jegyzet Henrik, IV., császár 43, 270, 271, 56. jegyzet, 520. jegyzet, 524. jegyzet, 580. jegyzet, 579. jegyzet Henrik, V., császár 203. jegyzet Henrik, VI., császár 233, 480. jegyzet Henrik, I., angol király 74, 105, 103. jegyzet, 178. jegyzet, 203. jegyzet Henrik, II., angol király 244. jegyzet, 547. jegyzet Henrik, VI., angol király 311 Henry of Blois, winchesteri püspök 327, 746. jegyzet Heraclius 224, 225, 226, 227, 228 Héraklész 334. jegyzet


HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ Herbord 43, 272 Heribert, eichstatti püspök 46, 47 Herimann, petershauseni prior 34 Hermann de Cologne (Köln) 722. jegyzet Heródes 235 Herrad von Landsberg, apátnő 185 Herrieden 46 Hessen 139 Hezilo, hildesheimi püspök 271, 577. jegyzet, 578. jegyzet Hildebert, Le Mans püspöke 37, 79. jegyzet Hildesheim 33, 34, 271, 28. jegyzet, 578. jegyzet Hilduin, st-denis-i apát 19, 196. jegyzet, 220. jegyzet Hillinus, liege-i apát 256, 257, 525. jegyzet Hippo 18 Hippolitus, Szent 100 Hirsau 47, 50, 51 Hispánia 226 Hochheim 221 Hohenburg l. Odilienberg Honorius Augustodunensis 20, 23, 26, 27, 187, 188, 189, 190, 191, 192, 201, 358. jegyzet Horatius Flaccus, Quintus 66. jegyzet, 146. jegyzet, 411. jegyzet, 590. jegyzet Hortus Deliciarum 185, 186, 187, 188, 189, 190, 191, 192, 193, 194 Horwod, William, kőfaragó 308, 309, 310, 311 Hugó, Szent 312, 683. jegyzet Hugó, clunyi apát 52, 54, 55, 57, 56. jegyzet Hugó, farfai apát 52, 288, 289, 637. jegyzet Hugó, laoni püspök 107 Hugó, roueni érsek 100, 116, 117, 155. jegyzet Hugo de Sancto Victore 18, 20, 21, 23, 24, 35, 36, 257, 527. jegyzet Hugo d’Oignies 329 Hugo Falcandus 156, 157 Hugó, Montaigui, auxerre-i püspök 246


HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ Hugue de Noyers l. Noyers-i Hugó Hugues de Fouilloi 89, 94, 95 Hugues de Libergier 40 Humaldus, dijoni szerzetes 251 Humbaud, auxerre-i püspök 246, 512. jegyzet Humbert de Silva Candida, kardinális 217, 440. jegyzet Hurder, Stefan 139 Huy 48 Ibuny, kolostor 270 Imad, paderborni püspök 40. jegyzet Ince, II., pápa 181. jegyzet, 304. jegyzet, 328. jegyzet Ince, III., pápa 69, 105, 201, 422. jegyzet Ince, VII., pápa 214 Ingolstadt 302 Iréneusz, Szent 249 Isabeau de Baviere, VI. Károly király felesége 665. jegyzet, 720. jegyzet Isidorus, Sevillai 28, 29, 30, 185, 186, 351. jegyzet, 352. jegyzet, 575. jegyzet István, Szent, vértanú 29, 108, 204, 245, 246, 263, 264, 292, 311 István, angol király 105 István, autuni apát 39, 34. jegyzet Itália 46, 76, 248, 274, 288 Izajás próféta 204, 218, 237, 240, 241 Izsák 208 Jakab, Szent, apostol 65, 70, 71, 72, 73, 74, 108, 204, 250 Jakab, ifj. Szent, apostol 292 Jakenez d’Anchin, ötvös 303, 669. jegyzet Jan van Ruisbroeck 216 János, Szent, evangelista 50, 62, 124, 204, 222, 246, 250, 260, 264, 325 János, Keresztelő Szent 49, 60, 169, 203, 250, 257, 311, 316, 325 János, XX., pápa 34 János, XXII., pápa 221, 305, 674. jegyzet János, II., Jó, francia király 285, 287, 288, 297, 629. jegyzet, 630. jegyzet, 652. jegyzet, 653. jegyzet


HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ János, Berry hercege 286, 287, 288 János, Félelemnélküli, burgundi herceg 720. jegyzet János (VI.), Harcourt grófja 285, 628. jegyzet János, vendome-i szerzetes 37 Janus Pannonius 214 Jaquemon de Nivelles 303, 304, 669. jegyzet Jean de Beaumez 321, 720. jegyzet Jean de Chelles 39 Jean de Commines, thérouanne-i püspök 32 Jean de Marville 320, 321, 715. jegyzet Jean de Meung 129 Jean d’Orbais 42, 36. jegyzet, 280. jegyzet Jean du Loup 41, 36. jegyzet Jean Pépin de Huy 304, 305, 672. jegyzet Jeanne de Bourgogne, francia királyné 285, 297 Jehan de Montagnac 311 Jehanin de Marromme 287 Jehannin d’Orléans 287 Jenő, III., pápa 105, 180. jegyzet Jeremiás próféta 322, 323 Jerikó 189 Jeruzsálem 37, 48, 49, 65, 66, 107, 189, 203, 205, 208, 273, 312, 40. jegyzet, 131. jegyzet Jesse 109 Jób 24 Johannes de Sacrobosco 195 Johannes Scottus Eriugena 17, 18, 19, 20, 50 Josephus, Flavius 186, 357. jegyzet Jotsaldus 52 József, Szent 235, 236 Józsue 189, 334, 360. jegyzet, 758. jegyzet Júdás 106 Júdás Tádé, Szent, apostol 204, 251


HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ Julius Caesar 69, 334, 334. jegyzet, 758. jegyzet Jupiter 69, 232, 81. jegyzet Justinianus, császár 44. jegyzet Justinus, II., császár 28, 397. jegyzet Karlstein (Karlstejn) 296, 331 Karoling-dinasztia 97 Károly, Nagy, császár 28, 30, 100, 334, 758. jegyzet Károly, Kopasz, császár 19, 106, 108, 111 Károly, IV., császár 277, 281, 288, 296, 297, 317, 318, 319, 320, 604. jegyzet, 630. jegyzet, 664. jegyzet Károly, V., francia király 275, 276, 277, 278, 284, 285, 288, 297, 599. jegyzet, 600. jegyzet, 626. jegyzet, 630. jegyzet Károly, Martell 100, 137 Karthágó 273 Katalin, Szent 264, 312, 317 Kelemen, II., pápa 214, 436. jegyzet Kelemen, IV., pápa 201 Kilián, Szent 74 Klagenfurt 137 Klaus von Lore (Niclas von Strasburg), építőmester 228 Klosterneuburg, Ágoston-rendi prépostság 327, 328, 757. jegyzet Konrád, II., császár 580. jegyzet Konrád l. még Cuonrad Konrád, canterburyi prior 117, 262, 548. jegyzet Konrád (Kuene), kölni építőmester 139 Konrad von Krosigk, halberstadti püspök 292, 293 Konrad von Megenberg 195 Konstantin (Constantinus), császár 69, 97, 167, 66. jegyzet, 173. jegyzet, 758. jegyzet, 759. jegyzet Konstantinápoly 49, 58, 62, 63, 100, 107, 217, 279, 292, 44. jegyzet, 69. jegyzet, 191. jegyzet Konstanz 34, 298, 299, 300, 655. jegyzet, 656. jegyzet Kotlík, Andreas 320, 709. jegyzet Köln 22, 50, 138, 139, 221, 270, 286. jegyzet Krukenburg 40. jegyzet Krumlov (Cesky Krumlov) 290, 291 283 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ Lacher (Lechler), Lorenz 140, 151, 152, 228, 296. jegyzet – Moritz 151 Lajos, Jámbor, császár 19 Lajos, VI., Kövér, francia király 74, 97, 98, 108, 112, 103. jegyzet, 183. jegyzet Lajos, VII., francia király 97, 98, 112, 204. jegyzet Lajos, VIII., francia király 330, 752. jegyzet Lajos, IX., Szent, francia király 123, 270. jegyzet Lajos, Szakállas, ingolstadti herceg 302, 665. jegyzet Lambach 139 Lambert, Clermont grófja 48 Lámek 36 Landshut 313, 314, 315, 688. jegyzet Lanfranc, canterburyi érsek 118, 259, 260, 261, 262, 263, 264, 265, 230. jegyzet, 238. jegyzet Lanfrancus 38, 253, 256 Laon 140, 142, 143, 279. jegyzet Lázár, Szent 39 Lello di Stefano 281 Le Mans 37 Lénárd, Szent 316 Leó, IX., pápa 47, 217 Leó, Izauriai, bizánci császár 28, 29 Leó, ostiai püspök (Leo Marsicanus) 57, 58, 59, 60, 61, 62, 63, 64, 65, 98, 68. jegyzet, 167. jegyzet, 214. jegyzet León, San Isidoro 38 Leonardo da Vinci 145 Le Puy 71 Liber pontificalis 98 Liborius, Szent 74 Libri Carolini 30, 378. jegyzet Liege 256, 325 Lietbert, cambrai-i püspök 48 Limburg testvérek 720. jegyzet Limoges 24, 71


HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ Lincoln 215 Linus, pápa 193 London 301 – British Museum 327 Longpont 94 Lorenzetti, Ambrogio 349. jegyzet – Pietro 305, 306, 675. jegyzet Lotár, császár 156 Lőrinc, Szent, vértanú 204, 311 Lucanus, Marcus Annaeus 76. jegyzet Lukács, Szent, evangelista 204, 212, 220, 456. jegyzet Mabenberg 195 Maguelonne 34 Magyarország 139, 143 Mahaut, Artois grófnője 304, 305, 672. jegyzet, 673. jegyzet Mainz 36, 43, 217, 37. jegyzet Majolus, clunyi apát 51, 220 Makkabeus, Judás 334, 758. jegyzet Malakiás próféta 220, 456. jegyzet Malouel, Jean 322, 323, 720. jegyzet Manasse, meaux-i püspök 100 Marburg 233 Marcus (Aurelius) 69 Marguerite királyné, IX. Lajos felesége 123 Mária Magdolna, Szent 34, 71, 168, 263, 290, 322 Marinus remete 636. jegyzet Márk, Szent, evangelista 49, 204 Marmoutier 159 Mars 232 Márta 239 Márton, Szent 34, 71, 259, 263, 363. jegyzet Márton, pápa 211


HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ Márton, kőfaragó Autunben 39 Máté, Szent, evangelista 204, 221, 222, 223, 250 Mathilda, grófné 252, 255, 520. jegyzet Matilda, császárné 112, 203. jegyzet Matildis királyné, Dagobert király felesége 109 Mátyás, Szent, apostol 251, 292 Maxentius, császár 173. jegyzet Meaux 131, 132 Meditationes vitae Christi 234, 235, 236, 237, 238, 239, 240, 241 Meinwerk, paderborni püspök 48, 40. jegyzet Meissen 139 Meister Eckhart l. Eckhart, Johann Melchisedek 106, 186. jegyzet Melun 285, 321 Mende 201 Metz 44 Meung 154 Mignot, Jean 140, 145, 147, 148, 679. jegyzet Mihály, Szent, arkangyal 60, 204, 244, 250, 260, 264, 311, 317 Mikhaél Kerulariosz, konstantinápolyi pátriárka 217 Miklós, Szent 60, 62, 100, 246, 249, 263 Miklós l. Niccolo Milánó 18, 140, 145, 146, 147, 148, 270, 679. jegyzet Minerva 185 Mirjám 367. jegyzet Modena 201 – székesegyház 38, 252, 253, 254, 255, 256, 324 Moissac 71, 89 Monreale 43 Monte Aperto 165, 564. jegyzet Montecassino 50, 56, 57, 58, 59, 60, 61, 62, 63, 64, 65, 98, 279, 160. jegyzet, 167. jegyzet, 216. jegyzet Monte Mario (Mons Gaudii) 75. jegyzet


HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ Montpellier 71 Montreuil-Bellay 159 Morzina, Morsina (Morina) 296, 297 Mosel 139 Mózes 78, 110, 111, 189, 202, 203, 204, 209, 210, 213, 218, 312, 322, 67. jegyzet Multscher, Hans 668. jegyzet Nadab 204 Namur 329 Nápoly 200 – Castel dell’Uovo 168 Narbonne 124 Názáret 235 Nello (Netto) di Falcone, a sienai dóm operariusa 330, 756. jegyzet Niccolo (Miklós), kőfaragó 39, 33. jegyzet Nicea 30 Nicolaus, verduni 328 Nikolaus Gerhaerts von Leiden 282, 298, 299, 300, 315, 316, 654. jegyzet Nimród 335 Nisa 95 Nivelles 303, 304 Noé 200 Nola 192, 193 Noyers-i Hugó, auxerre-i püspök 117, 246, 247 Nürnberg 300, 332, 333, 334, 335, 758. jegyzet – Lorenzkirche 149 Obriot, Hugues 277 Octavianus l. Augustus Oderisi da Gubbio 321. jegyzet Oderisius, montecassinói apát 57 Odilienberg (Mont-Sainte-Odile) 185 Odilo, clunyi apát 51, 52, />/89, 220, 221, 289 Odo, canterburyi érsek 118, 258, 259, 260, 261, 262, 263, 264, 265, 237. jegyzet, 532. jegyzet


HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ Odo, clunyi apát 51 Orbán, II., pápa 212, 429. jegyzet Orléans 49, 213, 45. jegyzet Ostabat 71 Ostia 54, 57 Ostiai Leó l. Leó Oszvald, Szent 34 Ottó, III., császár 33, 34, 636. jegyzet Ottó, bambergi püspök 43, 271, 272, 283, 583. jegyzet, 585. jegyzet, 588. jegyzet, 614. jegyzet Ottó, freisingi püspök 156 Ottokár, I., cseh király 320 Ottokár 265, 266, 267, 268, 712. jegyzet Ovidius Naso, Publius 164, 185. jegyzet Oxford 215 Pacher, Michael 316, 317, 691. jegyzet Paderborn 48, 74, 40. jegyzet Padova 168, 169, 171, 200, 214, 335. jegyzet Pál, Szent, apostol 27, 56, 109, 110, 204, 206, 222, 251, 264, 265, 274, 311, 48. jegyzet, 350. jegyzet, 594. jegyzet Palais 94 Palermo 156, 157, 305. jegyzet, 307. jegyzet Paphlagónia 279 Paratonium 226 Parisz 334. jegyzet Párizs 22, 54, 94, 95, 116, 123, 131, 134, 135, 136, 137, 147, 161, 162, 195, 215, 221, 275, 276, 277, 278, 285, 303, 304, 315. jegyzet, 599. jegyzet, 602. jegyzet, 603. jegyzet – Bibliotheque Nationale 188. jegyzet, 200. jegyzet – Champs 162 – Louvre 125, 206. jegyzet, 207. jegyzet, 599. jegyzet – Notre-Dame 39, 135 – Sainte-Chapelle 123, 277, 278, 250. jegyzet, 605. jegyzet – Saint-Germain-des-Prés 40 Parler család, építőmesterek 140, 149


HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ – Heinrich, gmündi építőmester 140, 145, 147, 286. jegyzet – (II.) Heinrich 319, 702. jegyzet – Peter 317, 318, 319, 320, 293. jegyzet, 702. jegyzet, 704. jegyzet Parnasszus 95 Parosz 60 Parzival 125 Paschalis, II., pápa 252, 255, 256, 518. jegyzet Paschasia, Szent 249 Passau 138 Paulinus Minorita 200, 527. jegyzet Périgueux 71 Persius Flaccus, Aulus 134. jegyzet Péter, Szent, apostol 55, 56, 60, 73, 105, 204, 212, 251, 257, 265, 274, 292, 311, 325, 48. jegyzet, 590. jegyzet, 594. jegyzet Péter, andres-i apát 50 Péter, clairvaux-i apát 233, 234 Péter, a palermói egyház kincstárnoka 157 Péter, senlis-i püspök 100 Péter remete (Petrus Eremita) 48, 49, 41. jegyzet Petershausen 34 Petrarca, Francesco 164, 165, 170, 171, 214, 281, 300, 331, 504. jegyzet, 591. jegyzet, 593. jegyzet, 662. jegyzet Petrus de Deustamben 38 Petrus Diaconus 65 Petrus Venerabilis, clunyi apát 52, 56, 89, 92, 93, 94 Pheidiasz l. Fidia Physiologus 403. jegyzet, 427. jegyzet Pierre de Montreuil 40 Pierre de Roissy 27 Pierre de Saint-Cloud 157 Pipin, Kis, császár 100, 153. jegyzet Pisa 37, 324, 330 – Battistero 39 Pisano, Andrea (da Pontedera) 269, 349. jegyzet, 571. jegyzet 289 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ Pisano, Giovanni 330, 754. jegyzet – Niccolo 39, 330, 754. jegyzet Platón 222 Poitiers 71 Poitiers-i Hugó 160 Pontjoie 159 Pontoise 114 Pontus 226 Pozzuoli 200 Prága 149, 317, 318, 319, 320 Praxitelus (Praxitelész) 67, 73. jegyzet Prüfening 283, 284 Puente la Reina 71 Pügmalion 164, 171 Quintilianus, Marcus Fabius 36, 31. jegyzet Quintus Quirinus 69 Rahewin 156 Rajna 271 Raoul (Rodulfus) Glaber 46, 247 Rasis, Rhazes (Abu-Bakr ibn Zakarija ar-Rázi) 195, 371. jegyzet Ratker, Sankt Gallen-i szerzetes 36 Ravenna 252 Raymundus Lombardus, építőmester 132 Regensburg 20, 137, 149, 195, 324, 725. jegyzet Reginwart, regensburgi apát 324, 725. jegyzet Regnault de Cormont 330 Reichenau 74 Reimbald, liege-i kanonok 256 Reims 212 – székesegyház 41, 42, 143, 144, 145, 280. jegyzet – St-Nicaise 40 Reiner (Renier) von (de) Huy 256


HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ Reiter, Jerg 228 Rhone 52 Richárd, I., Oroszlánszívű, angol király 159, 312. jegyzet Richárd, II., angol király 301, 302, 664. jegyzet Richárd, canterburyi érsek 118 Richárd, Deidesheimi, wimpfeni prépost 123 Richerius, montecassinói apát 57 Rigord 162 Ripon 258 Rixner, Wolfgang 228 Róbert, nápolyi király 168, 200, 591. jegyzet Róbert, I., francia király 49 Róbert, corbie-i apát 109 Robert de Luzarches 330 Robert Grosseteste 215 Robinet d’Estampes 288 Roccasecca 22 Rodez 232 Roger von Helmarshausen 74 Róma 52, 59, 65, 67, 68, 69, 70, 98, 154, 165, 171, 172, 248, 268, 273, 274, 275, 312 – Campidoglio 67, 69, 273, 72. jegyzet – Diocletianus termái 113 – lateráni palota 69, 70, 153, 156, 80. jegyzet – Quirinale 68, 72. jegyzet – San Giovanni in Laterano 69, 70 – Sancta Maria Ara Coeli 67, 71. jegyzet – Santa Maria sopra Minerva 168, 201 – Szent Péter-bazilika 168, 259, 312, 66. jegyzet, 590. jegyzet, 684. jegyzet Romanus, Szent 100, 114 Romuald, Szent 288, 289, 636. jegyzet Romulus 154 Roriczer, Matthaus 149, 150, 151, 228, 282. jegyzet


HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ – Wenzel 149 Rotbertus 73 Rudolf, Habsburg, német király 265, 266, 267, 268, 559. jegyzet Rudolf, canterburyi érsek 260 Rudolf, st-trond-i apát 25, 26 Rudolf, wimpfeni prépost 123 Rueil 109 Rupertus 28 Rustenus, St. Blasien-i apát 50 Rusticus, Szent 98 Saint Albans 21, 95 Saint-Bertin 50 Saint-Denis 19, 94, 96, 97, 98, 99, 100, 101, 102, 103, 104, 105, 106, 107, 108, 109, 110, 111, 112, 113, 114, 156, 162, 153. jegyzet Saintes 71 Saint-Germain-en-Laye 285 Saint-Germaini Richárd 43 Saint-Gilles 71 Saint-Jean d’Angély 71 Saint-Quentin 140 Saint-Trond 25 Saint-Victoire 18, 20, 96, 97, 162. jegyzet Salamon 31, 65, 77, 78, 113, 189, 190, 192, 193, 203, 206, 209, 334. jegyzet Salzburg 691. jegyzet Sámson 334. jegyzet Sancha infánsnő 38, 32. jegyzet Sándor, Szent 245, 246 Sándor, Nagy, makedón király 334. jegyzet, 758. jegyzet, 760. jegyzet Sankt Blasien 50 Sankt Gallen 34, 35, 36, 37, 44 Sankt Wolfgang 691. jegyzet Sant’Angelo in Formis 56, 68. jegyzet Santiago de Compostela 64, 65, 70, 71, 72, 73, 74, 101. jegyzet, 220. jegyzet 292 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ Sanudo, Mario 200 Schmuttermayer, Hans 228 Schwabisch Gmünd 140, 145 Schwabisch Hall 313, 314, 315, 690. jegyzet Schwetzingen 151 Sebestyén, Szent 317 Segeredo, compostelai kanonok 73 Seneca, Lucius Annaeus 280 Sens 94, 233. jegyzet Serenus, Massilia püspöke 29 Severinus, pápa 212 Severus, ravennai érsek 252 Sevilla 29 Siburgis, Szent 260 Sibylla, tiburi 67 Siegburg 270 Siena 133, 162, 164, 165, 281, 282, 316. jegyzet Silva Candida 217 Simeon, Szent 115, 235 Simon, Szent, apostol 251 Simon, cirenei 209 Simone Martini 164, 170, 171, 331 Sinai 62, 187 Sluter, Claus 321, 322, 323, 654. jegyzet, 716. jegyzet Somport 71 Spenning, Lorenz 139 Speyer 43, 137, 233, 234, 266, 267, 271, 272, 56. jegyzet, 560. jegyzet, 580. jegyzet, 585. jegyzet Stablo (Stavelot) 279, 606. jegyzet Stájerország 139 Stephan von Sierndorf, klosterneuburgi prépost 328, 751. jegyzet Stethaimer, Hans 313, 314, 315, 688. jegyzet, 690. jegyzet Stettin 43, 44


HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ Stornaloco, Gabriele, piacenzai matematikus 145 Strassburg 41, 137, 138, 139, 221, 282, 296, 298, 299, 300, 315, 316, 654. jegyzet, 679. jegyzet Suetonius Tranquillus, Caius 47. jegyzet Suger, saint-denis-i apát 18, 57, 97, 98, 99, 100, 101, 102, 103, 104, 105, 106, 107, 108, 109, 110, 111, 112, 113, 114, 115, 116,161. jegyzet, 233. jegyzet Sujo 59 Summarium Heinrici 186 Svábföld 139 Svájc 139 Szajna 113, 159 Szászország 34, 139, 271 Szilveszter, I., pápa 167 Tamás, Aquinói Szent 18, 22, 23 Tamás, Szent, Becket 121, 122, 262, 263, 244. jegyzet, 547. jegyzet Tarlati, Guido, arezzói püspök 305, 306, 676. jegyzet Teoderich 69 Thagaste 18 Thalész 282. jegyzet Thangmar 33, 34 Theodericus, amiens-i püspök 116 Theodorich mester 292 Theodoté 226 Theophilus Presbyter 74, 75, 76, 77, 78, 79, 80, 81, 82, 83, 84, 85, 86, 87, 88, 89, 472. jegyzet Thérouanne 32 Thibaut, Blois grófja 105, 112, 176. jegyzet Thomas de Cantimpré 195 Thomas de Cormont 330 Tiberius, császár 67, 73. jegyzet Titurel 125, 126, 127, 128, 129 Tommaso da Modena 331, 757. jegyzet Toscana 76, 234 – („Etruria”) 167 Toulouse 71, 232 294 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ Tours 71 Traianus, császár 334, 760. jegyzet Trier 125, 654. jegyzet Trója 37, 95, 273, 145. jegyzet Trophimus, Szent 71 Tuotilo 35, 36, 37, 42, 44 Turstan, yorki érsek 262 Türingia 139 Uberti, firenzei család 269 Ulm 139, 300, 306, 307, 308, 679. jegyzet Ulrich von Ensingen 145, 306, 307, 308, 679. jegyzet Ulysses (Odüsszeusz) 37 Urgel 131, 132 Utto, St. Blasien-i apát 50 Uzija király 218 Valenciennes 651. jegyzet, 717. jegyzet Valerius Maximus 760. jegyzet Vanni, Michele 300 Varro 347. jegyzet Vegetius Renatus, Flavius 159, 247, 311. jegyzet Veldenz 234 Velence 49, 200 Vendome, Ste-Trinité 35, 37 Venus 30 Vergerio, Pier Paolo 214, 215, 504. jegyzet Vergilius Maro, Publius 331, 2. jegyzet Verona, San Zeno 39, 33. jegyzet Vézelay 71, 160 Vigilus, Szent 317 Viktor, II., pápa 47, 58 Viktor, III., pápa l. Desiderius Villani, Giovanni 268, 269, 270


HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ – Filippo 164 Villard de Honnecourt 139, 140, 141, 142, 143, 144, 145, 35. jegyzet, 258. jegyzet, 278. jegyzet Villeneuve-les-Avignon 311, 312, 313 Villon, Francois 28, 31 Vilmos, Hódító, normann herceg, angol király 153, 154, 155, 238. jegyzet Vilmos, II., szicíliai király 43, 38. jegyzet Vilmos, aquitániai herceg 51 Vilmos l. Guglielmo Vilmos, andres-i apát 49 Vilmos, canterburyi érsek 260 Vilmos (Guillaume de Volpiano), dijoni apát 26, 32, 220, 248, 249, 250, 251, 24. jegyzet Vilmos, eichstatti püspök 149 Vilmos, hirsaui apát 39. jegyzet Vilmos, st-thierryi apát 90, 91, 92 Vilmos mester, canterburyi 116, 121, 122 Vilmos mester, sensi 116, 118, 119, 120, 121, 122, 233. jegyzet Vince, Szent 108 Vincennes 276, 286 Vincentius, Beauvais-i 36 Visconti, Gian Galeazzo 573. jegyzet Vitale Faletro, velencei doge 49, 42. jegyzet Vitalis, Szent 49 Vitéz János 214 Vitruvius 23, 87. jegyzet, 347. jegyzet, 351. jegyzet, 352. jegyzet, 353. jegyzet, 575. jegyzet, 585. jegyzet Washington, National Gallery of Art 205. jegyzet Waulsort 279 Weingarten 300, 659. jegyzet Werner, klosterneuburgi prépost 328 Westminster 217, 301, 302 Wibald, stablói apát 279, 280 Wicart 73 Wiener Neustadt 613. jegyzet, 654. jegyzet


HELY- ÉS SZEMÉLYNÉVMUTATÓ Wilfrid, yorki püspök 258 Wiligelmo 324, 33. jegyzet William Ockham 195 Willibald, Szent 47 Wimpfen im Thal 116, 122, 123 Wino, helmarshauseni apát 48, 40. jegyzet Woffo, merseburgi püspök 47 Wolfgang, Szent 317 Wolfram von Eschenbach 125, 268 Worms 153 Wurmser, Nikolaus 292 Yselin, Heinrich 300 Ysparis folyó 226 Zakariás 204, 221 Zell am See 228 Zsigmond, Luxemburgi, magyar és római király 214, 281, 282


20. fejezet - TÁRGYMUTATÓ a szövegekhez, az eredeti nyelvű kifejezések válogatott példáival ablak (szimbolikája): 26 – wyndow: 308 – felső (= gádorfal, l. ott) – négyosztásos – wyndow of four lights: 308 – ablakok változatossága: 76 ablakosztó, kisebb – minor fosten: 318 ablakszint (= gádorfal, l. ott) ábrák – figuren: 151 ábrázolás – pourtraicture: 287 – protractiva (ars): 214 – similitudo: 202 – csodálatos – mira species: 70 ábrázolni – (festő mesterséggel leírni) – pictoris magisterio exarare: 282 – (hirdetni)– signare: 326 – effigiare: 217 – exprimere: 29 – figurare: 217 – insignire: 62 – premonstrare: 251 – representare: 203, 207 ábrázolt – quem designat: 202 – ymaginatus: 223 ábrázolva – pourtracte: 285 ács – carpentarius: 245, 317, 318, 319, 320 – charpentier: 276 – structor, tektón: 185 ácsmesterség – ars lignaria: 159 298 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

TÁRGYMUTATÓ

– carpenterie: 143 ágyúkészítő mester – Pixenmeister: 151 áhítat – affectus: 90 – devotio: 90 ajtó 58 – ostium: 191, 251, 262 – kétszárnyú – valvae (duae): 262 akol (kolostori közösségről) – ovile: 50, 55, 289 alabástrom – alebastre, alebatre: 321, 304, 305 alacsony – humilis: 46, 124 alak – figura: 62, 219, 295 – forma: 190, 325 – species: 29 – homályos (prófétáké) – obscura figura: 327 – utánzó – forma imitatoria: 215 alakfaragás művészete – artificium figurarum: 171 alakítani (szobrot) – fabricare: 328 – formare: 186, 233 alakjára – in figuram: 249 alakzat – feura (= figura): 274 – figura: 330 alap – fundamentum (Zsolt 87,1): 27, 190, 253 – -ból kiindulni (tervezésnél) – us de grunde nemen: 138 alap (festményen) – champ: 287 alapfal – fundamentum: 94 alapítani – fondare: 269 – fonder: 276


TÁRGYMUTATÓ

alapítás – fondation: 276 alapító urak – domini fundatores: 290 alapkő (1Kor 3,10–11): 27 – letétele: 269 alapozás – grounwerk: 308 – li fondement: 129 alapozás – anyagi és lelki (1Kor 3,11): 113 alaprajz – grunt veste: 126 – kerek – rotundum scema: 250 alba: 284 , 293 áldozati kendő – offertorium: 284 alkalmasság – decentia: 281 alkalmatlanság – importunitas: 100 alkotó – artifex: 18 allegória: 24, 25, 26, 27, 28 – (ótestamentumi előképek) – allegoriae: 105 – allegoria: 24, 105 – similitudine: 273 állványok – alours: 322 alulról felfelé: 247 – ab inferiori ad superiorem: 107 ambo: 58 – meghajlítva – amboni reflexa: 328 ámbragolyó – pomme d’ambre: 288 amitum: 156 ámulni – stupere: 300 anagógia: 24, 109 anagogikus módszer: 19, 21, 50, 247 – anagogicus mos: 107 antik – antico: 167


TÁRGYMUTATÓ

anyag – materia: 42, 106, 215 – materialia: 101 anyagi – materialis: 78 anyagiaktól a szellemiekre – de materialibus ad immaterialia: 107 apszis – absis: 114 aquamanile (a kézre vizet öntő edény) – vas manibus aquam fundens: 284 arany – -betű: 93, 226 – -hímzés – aurifrisium: 209, 284 arány – kötelező – proportio debita: 22 aranyfüst – (forintonként száz levél) – aurum (de c folis pro floreno): 305 – papiers d’or: 323 – kettős, megerősített – papiers d’or double renforcié: 322 arányok – misure: 170 arányos – proportionatus: 22 arányosan – proportionaliter: 147 aranyozás – doreure: 304, 323 aranyozni (táblát) – dorer a plat: 323 aranyozó – ouvrier de dorer: 323 architectus: 185 arckép – effigies: 245 árny, a törvényé (sub lege korszak) – umbra legis: 327 árnyalat – (a szivárvány színei) 81, 82, 84 – mediocritas: 226 árnyalni (színeket) – incidere: 226, 227 árnyék – (figura sötét része) – umbra: 81, 84 – umbra: 30 árnyékszék – latrina: 53


TÁRGYMUTATÓ

artifex: alkotó, mester, mesterember asztalos – Tischmacher: 300 asztalosmunka – lignamen: 306 áthelyezés (ereklyéé): 108 – translatio: 252 áthelyezni, áthozni (ereklyét) – transferre: 258 atrium: 53 áttetsző – clarus: 227 áttört (csiszolt) munka – opus interrasile: 76 auditorium (kolostor része): 53 báj – gracia: 226 balga – stultus: 90 bálvány – idolum, ydolum (Lev 26,1): 192, 202 – simulacrum: 218, 219 – a pogányoké – simulacra gentium (Zsolt 115[113b], 4, 8): 202 bálványimádás: 201, 232 – idolatrare: 202 – idolatria: 219 – ydolatria: 167 – (bálványok szolgálata) – idolorum servitus: 91 bámulat (a művészeté) – stupor (artificii): 172 bámulatos – mirabilis: 38, 39 – mirandus: 91 – munka – mirum opus: 91 – nagyságú – stupendae magnitudinis: 233 – -ra méltó – dignum admiratione: 55 barátkő – minch lapis: 318 barbárok, mértéktelenebbek (a mieinknél, karoling mesterek) – barbari et profusiores nostratibus: 106 bárd (= régi faragóeszköz) – secur: 121 bárdolatlan formájú – di grossa forma: 269


TÁRGYMUTATÓ

bárdolatlanság (bizánci) – rocezza de’Greci: 167 bársony – exameta: 58 – examitum: 292 – hexamitum: 156 – samit: 126 bazilika: 42 – basilica, regalis: 190 – basilica: 55, 248 becses – pretiosus, preciosus: 185, 246 becsület – honor: 294 befejezettség – ad unguen: 42 befejezni (ívet; bezárni) – fermer: 135 bejárat – dore: 309 belátás – intuitus: 247 bélyeg (fémdomborításra) – sigillum: 88 bemutatás (ereklyéé) – revelatio: 255 benyomni (= fémet domborítani) – imprimere: 88 bér – lonne: 306 – salaire: 297, 321, 323 – salarium: 306 – heti – wochenloune: 306 berakás – crusta: 185 betűk, arany – litterae aureae: 93 bezárás (ívé) – clausura: 319 bíborszövet császári – purpura imperialis: 292 bissus: 154, 186 boglár – bulla: 154 boldogság (8): 50 boltozástechnika: 115, 119, 145, 229


TÁRGYMUTATÓ

boltozat – fornix: 119, 250, 260, 265 – testudo: 92 – volta: 102, 104, 115 – voussure: 41 – welb: 229 – (baldachin) – ciborius: 73 – (fából) – absida lignea: 251 boltozatok – bordásak, zárókővel – fornices arcuatae, clavatae: 121 – laposak (= borda nélküliek) – fornices planae: 121 boltozni – volvere: 263 boltozott – testudinatus: 124 – vawthid: 309 – transvolutum: 250 – volses: 145 bolygók: 20 borda – kreüz pogen: 229 – bordák – pendants: 308 borítva – garnis: 286 bölcs – sage: 143 bölcsesség – (a tervezőé) – prudentia: 34 – (az építkezés vezetőjéé) – sapientia: 271 – az Atyáé, az Anya ölében – in gremio matris fulget sapientia patris: 328 bővíteni – acroistre: 276 bővítés – crementum: 252 brokát – pallium: 79 bronzkapu: 58, 101, 269 buzgó – solers: 271


TÁRGYMUTATÓ

cappa: 284, 293 casula: 214, 284 céh – ars: 293, 295 – mestier: 137 – Zunft: 299 cella: 53, 92 cement (fémfinomítás mellékterméke) – cendrée: 303 cibórium – (= boltozat, boltszakasz) – ciborium: 119 – (= diszkosz) – cyborium: 292 – (oltársátor) – ciborium: 52, 63 címerdíszes – armoié: 287 – armoyez: 285 cindria (középső pillér): 73 cingulum, cingulus: 284 clamis: 154 colere – tisztelni (= kultusz) és földet művelni: 219 collectarium: 284 corona (csillár): 260, 263 corporale: 214, 284, 293 csarnok – (Les Halles, Párizs) – halae: 162 – (mellékhajó) – porticus: 251 – (templom értelmében) – aula: 62, 102 – császári – aula imperialis: 54 – égi – aula celestis: 189 – templomé (hajó) – aula ecclesiae: 260 császár – imperator: 55 csat – ansula, haeftelin: 186


TÁRGYMUTATÓ

– fibula: 154 csatorna, kis – parvum rin: 319 csatorna-pillér – rynfailer: 318 csiga – tornamentum: 118 csigalépcső – coclea: 250 – coclear: 132 – vis: 277 csillár – pharus: 64 csiszolás – depolitio: 90 csiszolni – polire: 254 csiszoló (drágakő-) – ouvrier polisseur: 321 – politor: 112 csodák: 74 – mirabilia: 69 csodálatos – mirabilis: 246 – mirificus: 63 – módon – miro opere: 49 – munka – ars mirifica: 254 – opus mirabile: 246 csodálkozik – stupet: 42 csodálni – mirari: 101, 281 csodás – mirificus: 47 – díszű – admirandae decoris: 42 – mű – mirum opus: 106, 210 – opus mirificum: 271 – munka


TÁRGYMUTATÓ

– mirificum opus: 111 – mirum opus: 248 – művű és árú – di maravigliosa opera e costo: 269 – nagyság – mirabile quantitas: 109 csúcs (toronyé) – culmen: 250 – pinna, pinnaculum: 260 csúcsívek – voltae acutae: 147 „Daedalus háza” (= labirintus): 37, 41, 35. jegyzet dalmatica: 284 damaszcírozott művű – a ovrages de Damas: 286 damaszt – damas: 311 – crepdesin (= crepe de Chine) – damas cremesin: 313 deszkák (= sablonok, minták a kőfaragóknak) – Bredter: 152 diaconus: 284 diadalív, nagy ív – arcus magnus: 319 diamitum: 157 diapistin: 157 diarodon: 157 dicső – gloriosus: 117 dísz (illendő, méltó) – decor, decus: 24, 42, 190, 293 – decoratio: 152 – ornamentum: 90, 305 – Zierunge: 315 – csavart – winten: 302 – házé – decor domus: 207 – könyvé –libri decus: 326 – külső – ornamenta exteriora: 108 – látható (vezet a láthatatlanhoz) – visibilis ornatus (movet ad invisibilem): 211 dísz és felszerelés


TÁRGYMUTATÓ

– ornamenta et utensilia: 259 – ornamenta: 94, 108, 214 díszére – ad decorem: 101 díszes – Cöstlich: 314 – forma – venusta forma: 90 díszít – distinguit: 76, 185 – ornat: 192 díszíteni – adornare: 54 – decorare: 37, 62, 91, 246, 263 – exornare: 212 – ornare: 156, 191, 225, 259 díszítés (ornamentika) – ornatus: 84, 98 – (ékesség) – venustas: 30, 185 – (templomé) – ornatus: 209 díszítmény – ornatus: 201 díszítve – ornatus: 152, 294 dísztárgy – ornamentum: 106 dolgozni – operare: 318 – operari: 132 – ouvrer: 143 dolgozószoba – estude: 285 dóm – munster: 268 – thum: 299 domborított (= trébelt) – ouvré: 287 dombormű – (olyan mű, ami deszkából áll) – bossen […] an söliche werch was also von Dvilen waren: 300


TÁRGYMUTATÓ

– anaglifo opere prominens: 251, 256 – anaglipha: 37 – anagliphum (anaglifum) opus: 106, 123 – bossen: 299 – erhabte Bilder: 313 – panthema: 44 – signa: 256 – ymagenez elevées: 286 – („faragott képek”) – geschnitten pild: 316 – (a falból kiemelkedő faragványok) – sculpture prominentes de parietibus: 207 domborművű – enlevé: 285, 287 domború faragás – haute taille: 286 domborulat – rilievo: 169 dómépítő mester – Tumbmaister: 149 dormitorium: 94 dorsale: 207, 284 drágakövek – pierrerie: 286 ecset – pennello: 166 egyenlőség – aequalitas: 222 egyház – (templomépület) – ecclesia: 24, 26, 30 – (Egyház) – Ecclesia, div cristenheit: 190 – ecclesia, div kiriche: 190 – ecclesia: 24, 26 – Egyház és templom – ecclesia: 55 – anyagi és lelki – ecclesia materialis, spiritualis: 212 – (= Isten sátra) – Ecclesia tabernaculum Dei: 187 egyházak (templomok) – ecclesiarum basilicae: 46 egymásra helyezni (színeket) – matatizare: 226 együgyű – simplex: 30, 91, 187, 209 ékes


TÁRGYMUTATÓ

– decens: 258 – decor, decus: 117 – preciosus: 106 – (ékes változatosság) – venusta varietas: 57 ékesít – decorare: 33, 37, 52, 191 – distinguere: 207, 211 – (kitüntet) – illustrat: 156 – insignire: 207 – ornare: 207 ékesítés – decus: 101 ékesített – decoratus: 93 ékesség – (= liturgikus felszerelés) – ornatus: 201, 292 – (Isten házának díszítése iránti szeretet) dilectio decoris domus Dei (Zsolt 26,8): 107, 212 – decor (Zsolt 26,8): 37, 77, 91, 246 – decor, decus: 191, 207, 209 – ornamenta: 185, 284 – (illő) – decentissimum ornamentum: 251 – ornatus: 152, 211 – venustas: 106 electrum– elektron (arany-ezüst ötvözet): 76, 283 elefántcsont: 283 – tábla – tabula eburnea: 58, 109 elegáns (udvari) – cortois: 143 – urbanus: 114 elemek (4): 20, 187, 190, 247, 4. jegyzet élénk eszű – solertis ingenii: 251 élet után – au vif: 288 eleven (majdnem lélegző) – pene spirans: 281 eleven kép: 155, 171, 232


TÁRGYMUTATÓ

– majdnem élő: 171 elevenség – („Élő az élő, holt a holt”): 70, 243 – látszata – nisi spiritus vitae deesset: 171 elhelyezetlen (kő) – unversetzet: 138 elhelyezett (kő) – versetzet: 138 elhelyező (építkezésen) – locator: 319 elképzelni – ymaginari: 200 elkészítés – facon: 323 ellátás (kanonoki = prebenda) – cibus canonicalis: 132 elme – mens: 29 – élénk (építészé) – vivacitas ingenii: 118 elmélkedni – meditare, meditari: 75, 92 elménkbe befogadni – mente concipere: 200 elmésen – ingeniose: 284 – maximo ingenio: 271 élő és holt látszata – pareano vivi e morti: 243 előállítás (dolgoké) – fabrica: 35 előcsarnok – porche: 309 – porticus: 101, 233, 250, 255 előfalak – antemuralia: 160 előkép: 25, 328 – forma: 202 – praefiguratum: 187 – a kegyelemé – typus gratiae: 257 előtér – atrium: 255 – vestibulum: 62 elrendezés


TÁRGYMUTATÓ

– dispositio: 185 – geometriai – dispositio geometricalis: 250 elrendezni – disponere: 185, 272 – disposer: 277 elrendező (tervező) – dispositor: 272 – ordeneur: 277 elülső (nyugati) rész – anterior pars: 113 emberi test: 25, 27, 71, 148, 170, 195, 196, 197, 198, 199 emelet – estage: 144 – flore: 309 emelni – (épületet) – sublimare: 271 – (szobrot) – erigere: 232 – construire: 152 – erigere: 254 emlékezés: 203 – recordatio: 29, 49, 219 emlékezet 207 – memoria: 29 – megünneplése – celebranda memoria: 233 – történeteké – memoria rerum gestarum: 30 – történt dolgoké – memoria, recordatio rerum gestarum: 203 emlékezetbe idézni – ad memoriam revocare: 192, 207 – in memoriam revocare: 191 emlékmű – memoria: 67 énekes (zsoltár-) – psalmista: 55 engesztelő áldozatok helye – propiciatorium: 191 epigramma: 37


TÁRGYMUTATÓ

epitáfium (= sírfelirat) – epitaphium: 268 építeni – bastir: 276 – cementare: 253 – construire: 250, 295 – edificare: 250 – hedificare: 152 –structure famulari: 328 építés – architectonica ars: 35 – constructio: 152, 185 – constructio et hedificatio: 295 – edificatio: 189 – fabrica: 185, 254 – lelki – spiritualiter aedificare (Ef 2,19–22): 114 építésvezető – operarius: 133 építész – architecteur: 276 – architectoriae artis peritus latomus: 123 – architectus: 271 – bámulatos – edificator mirificus: 38, 253 – bölcs és tevékeny – architectus, sapiens et industrius: 272 – építészek (= mű elrendezői) – architecteurs (disposeurs de l’ouevre): 276 építészet – (művészete) – architectoria ars: 271 – (mestersége) – architectoria ars: 123 építkezés (építőműhely) – fabbrica: 269 – opera: 133 – opus: 272 – opus fabricae: 132 – structura: 33, 36, 38, 253, 271


TÁRGYMUTATÓ

– werk: 306 – felügyelője – rector: 133 – igazgatója – director fabrice: 319 – írnoka – clerke of the werke: 310 – jegyzője – notarius fabrice: 320 – vezetése – operis magisterium: 272 – vezetője – operarius operis: 295 építmény – fabrica: 190, 259 – machina: 191 építő – artifex: 44 – auctor: 253 – faber: 185 építőmester – architector: 253 – architectus: 55 – Baumeister: 149 – edificator: 38 – magister operis: 272, 319 – maistre de louvrage: 330 – maitre des ovrages: 41 – Werckhmaister: 313 – bölcs – sapiens architectus (1Kor 3,10): 27, 32, 33 építőműhely – (kolostori) – officina: 93 – aedificium: 46, 52, 94, 95, 171, 185, 212, 233, 271, 272 – bastimen: 276 – Baw: 229 – édifice: 276 – fabrica: 147 – fabrica: 32, 190


TÁRGYMUTATÓ

– laborerium et opus: 152 – machina: 254 – opera: 271 – opus: 248, 263, 271 – structura: 233, 258, 328 épület (építkezés) – maconnage: 277 épületek (a kolostor együttese) – officinae: 53, 55 épületes – aedificat: 93 épülettest – body: 308 ereklyehordozó saroglya – feretrum cum reliquiis: 189 ereklyék – reliquiae: 25, 30, 91, 108, 114, 123, 191, 259, 277 ereklyetartó: 34, 54, 104 – capsa: 191 – chace: 277 – phylacterium: 88, 208 – scrinia sanctorum pignorum: 207 – scrinium: 263 – szekrény – archa: 291 – capsa: 283 – scrinuium: 88, 189 – magasan lévő – entheca, editior: 258 – szekrényke – scriniolum: 88 – szelence – capsella: 88 – tábla – plenarium: 189 erény: 20, 78, 79, 107, 191, 207, 247, 274, 4. jegyzet – (személyes) – virtu: 240, 270 erkély – balcones: 53 – ballatoio: 162 – statio, logie: 246 erődítés – fortificatio: 152


TÁRGYMUTATÓ

erődítmény: 115, 151 – fortericium: 159 – munitio: 160 – kicsi – munitiunculum: 159 érték – honor: 101 értékes – pretiosus: 93 érzékek: 90, 93, 216, 247 ész – ingenium: 38 – mens: 101 – éles – ingenium: 326 eszközök – engiens: 143 – nehezek – difficilis paratus: 271 eszme – idea: 171 evangeliarium: 284 – codex evangelicus: 209 – Evangeliorum testi: 255 – evangelium: 33 – liber Evangelii: 189 evangelisták: 87 exerentesma: 284 fabábu – rumbula: 234 fából berakott – poins de marquetaure: 207 fabrica– építmény (a világé): 191 fal – (szentélyrekesztő) – murus: 211 – murus: 263 – nagy – menia mira: 37 – (városfalak): 33 falak, árnyaltan színezettek – parietes umbrose colorati: 233 falazat – maceria: 258


TÁRGYMUTATÓ

faldistorium: 58 – Dagobert trónusa: 109 fáradság – labor: 254 faragás – ars sculpture: 206 – bild schiden: 302 – caelatura: 93 – sculptura: 37, 201, 207, 234 – scultura: 330 – finom – sculptura subtilis: 121 – subtilissima sculptura: 109 faragatlan – impolitus: 258 faragni – exsculpere: 39 – hawen: 302 – sculpere: 39, 112, 191, 254 faragott – geschnitten: 316 – intagliato: 269 – kép – sculptile (Szám 20,4): 212, 202 – sculptilia: 217 – sculptilis imago: 202 – kő – free stone: 309 – gehawen Steinwerck: 138 – hewen ashler: 309 – munka – sculptile opus: 232 faragva – ergraben: 268 – erhowen: 126 – gehouwen: 266


TÁRGYMUTATÓ

faragvány – caelatura: 64 – sculptile: 91 – sculptura: 171, 219 faragványok – opus sculptile: 201 – változatosak – variae celaturae: 191 fehér (keresztény templomok) – bianchi: 167 fej: 25 – (szentély) – caput ecclesiae: 246, 263 – caput: 49, 71, 91 – coiffe: 42 – (műhelyé) – soprastante: 270 fejezet – capitellum: 114, 120, 263 – caput: 250 – chapetrel: 309 félalakok – demiz ymages: 285 felállítani (oltárt) – aufsetzen: 316 feldíszíteni (szobrászmunkát) – aufmachen: 314 felelősség (= garancia) – Werschafft: 316 felemelkedik – surgit: 101 felépíteni – construere: 281 – make up: 308 felépítés (= épület függőleges vetülete) – montée: 144 felépítés – constructio: 49 – structura: 258 felesleges – superfluus: 94 felfelé vezetni (az elmét)– mentes ducere ab imis: 207


TÁRGYMUTATÓ

felfogni (méretet): 71 felirat – epitaphium: 102 – soprascritto: 221 – superscriptio: 30 – tituli: 156 – titulus: 109 fellelés (ereklyéé) – revelatio: 252 felmagasztalni – sublimare: 252 féloszlop – respound: 309 félpillér – semipilarius: 263 felrajzolni – aff legen: 229 felség, isteni – divina maiestas: 205 felső ablakok (= gádorfal, l. ott) felső emelet (épület főpárkánya) – entaulemens: 145 felszerelés – ornamenta: 52 – ornatus: 293 – egyházi – ornamenta ecclesiastica: 58 – (ékességek) – ornamenta ecclesiae: 212 feltaláló – inventor: 185 felújítani – innovare: 212 felügyelő – proveditore: 270 – verweser: 306 felület (folt) – campus: 84 fenségesebb (az új) – augustior: 121 fény: 37 – (-re hozni a festészetet) – ritornata in luce: 167 – (festékkeverék) – lumina: 80 – (figura világos része) – lumina: 84 – (nimbusz) – lumen: 191


TÁRGYMUTATÓ

– (világítás) – lux: 101, 117, 190, 222 – luce: 169 – új – lux nova: 102 – oly sok, hogy sérti a szemet – so vil des tages, daz lichte wart geletzet: 127 – (-forrás) – lumen: 62, 101, 208, 250 – (Joh. Scottusnál): 19 – (a fények atyja) – pater luminum (Augustinus): 18 fényárnyék – chiaro e scuro: 170 fényes (mert új) – in lucem clarescet ampliorem: 117 – splendidus: 37 – drágakőből – uz edelm liecht gesteine: 125 fényesség – claritas: 222, 250 fénylik – mico: 102 – (fényes) – claret, claris: 102 fényűzés: 90, 91, 92, 93, 94, 95, 213 festék: 80, 81, 225, 226, 227, 228, 116. jegyzet, 117. jegyzet, 118. jegyzet, 119. jegyzet, 120. jegyzet, 121. jegyzet, 122. jegyzet, 123. jegyzet, 124. jegyzet, 125. jegyzet, 126. jegyzet, 127. jegyzet, 128. jegyzet, 472. jegyzet – coleur: 321 – keverése – temperamentum: 80 festeni (ábrázolni) – depingere: 217 – dipignere: 166 – malen: 127 – peindre: 323 – pingere: 225, 226, 296, 305 festés – pictura: 185 – kiváló – egregia pictura: 263 festéstechnika: 80, 81, 82


TÁRGYMUTATÓ

festészet – dipintura: 270 – pictura: 29, 36, 37 – ragyogó – pictura lucida: 33 – változatos: pictura varia: 33 festett – költött (szójáték) – pinxit – finxit: 321 festett kép – picta imago: 91 festmény – depictio: 91 – pictura: 29, 93, 124, 191, 202, 207, 218, 233, 246 – pittura: 166 – olvasása – legere: 29 – változatossága – picturae varietas: 284 – picturarum varietas: 207 festmény (és írás) – pictura et scriptura: 200, 203 festő – peintre, paintre: 321, 323 – (udvari: „festője”) – pictor suus: 296 – (udvari: „festőnk és familiárisunk”) – pictor et familiaris noster: 284, 296 – (lat.!) pittor: 293 – dipintore: 244 – Maler: 313, 316 – pictor: 215, 246, 281 – kitűnő – pictor egregius: 300 festői szabadság: 169 – (Horatius, Ars poetica): 207 – autorita (del pennello): 244 festve – gemalt: 268 feszület: 92, 93, 94, 104, 168, 191, 203, 217, 219, 233, 285, 317, 322, 440. jegyzet fiále: 149 – finial: 309


TÁRGYMUTATÓ

– fillols: 287 – fiol: 319 figura – (= ábrázolt alak) – figura: 155, 169, 270 – (= illusztráció) – figura: 191 – (szobor) – figura: 269 – (szabadon álló szobor) – Figur: 314 – figura: 171, 305 figurák köze – campus: 305 figurák,változatosak – variae figurae: 330 finom – subtilis: 121 – munka – subtile opus: 106 – művészet – attenuare artem: 155 finomítani (fémet) – affiner: 303 finomság – subtilitas: 37, 248 firniszelni – gefürneisst: 314 – verniciare: 225 fizetés – gaigez: 321 – salario: 270 – éves – salarium annuale: 320 fizetség – lon: 315 folyosó – via: 259 – (faljáratok) – vois: 144 – (kerengőben) – vois: 144 forma – forma: 22, 190, 247 – (anyaggal szemben) – forma: 42, 106 – (ábrázolási típus) – forme: 311


TÁRGYMUTATÓ

– (előírás) – forma ordinis: 94 – (építészeti elrendezés) – forma: 52, 248 – (geometriai) – scema: 48 – (mintakép) – forma: 215 – (öntőforma) – forma: 215 – (természeti mintakép) – forma: 35 – (terv) – forme: 276 – a művészeké – forme des artistes: 276 – a világé –forma mundi: 187 – emberi – forma humana: 203 – külső dolgoké – exteriorum rerum species: 202 – világossága – claritas formae: 191 formája szerint – secundum formam: 52 formák, különfélék – diversae formae: 91 formát követve – secundum formam: 187 formátlanság – deformitas: 59 fortély – astutia: 254 – fortéllyal – mit liste: 128 főbejárat – pricipalis ingressus: 113 főhajó (szentélyé) – chorus: 117 főív – fron pogen: 229 főkápolna (szentély) – cappella major: 124 főkapu – valvae principales: 113 földiektől az égi dolgokhoz – a terrenis ad celestia: 193 földrészek (3): 154 főoltár – altare magnum: 263 – altare maius: 258, 265, 292 – altare principale: 284 – senior altare: 246 főtemplom (székesegyház)


TÁRGYMUTATÓ

– chiesa maggiore: 269 – pricipalis ecclesia: 245 főtorony, lakótorony – donjon: 284 francia módra – opere Francigeno: 123 francia vidékről (Ile-de-France) – e partibus Franciae: 123 frankok: 109, 111 – (= keresztesek): 107 frigyláda – archa (testimonii): 187 – federis archa: 110 frigysátor – tabernaculum: 37, 78, 186, 187 függöny – cortina: 191, 207, 209, 292 – courtine: 278, 287 – velum: 284 – (vászon) – linea cortina: 246 fülke – loige: 322 fürdő: 54 füstölő – thuribulum: 87, 284 fűtőház – calefactorium: 53 gádorfal: 60 – cler-story: 309 – fenestrae superiores: 120, 263 galilea (előcsarnok) – galilea: 53, 55 geometria – iometrie: 143 gerenda – trabes: 260, 263 – trabs: 246 gerendázat – laquearia: 207 gipsz (ablaktábla) – gipsum: 62 gipszkészítők – li plastriers: 135 gipszpárkány – urna gipsea: 57


TÁRGYMUTATÓ

gondnok (építkezésé) – pfleger: 306 görög módra – graeca peritia: 63 görög mű – ouvrage de Grece: 288 görögök: 76, 107, 202 – (bizánciak) – greci: 167 – (ókoriak) – Graeci: 185, 214 grisaille (feketével és fehérrel festve) – faiz de noir et de blanc: 286 gyámkő – krakstein: 319 gyertya – candela: 189 – cerea: 253 – tortitium vel cereus: 295 gyertyahordozó – ceroferarius: 284 gyertyatartó (Jel 1,12): 50 – candelabrum: 91, 106, 111, 208, 284 gyönyör (érzéki) – sensuum oblectamenta: 93 gyönyörködik – delector: 91 gyönyörködtetni (a szemet) – dilettar gli occhi: 166 gyönyörű mű – praeclarum opus: 262 habarcs – cementum: 258, 320 – (szimbolikája = szeretet): 26, 37, 190 habarcskészítők: 36 – li morteliers: 135 hadi gépezet – engin: 130 hadijel – signum: 189 hadiköpeny – paludamentum: 154 hajlék – tabernaculum: 218 hajó: 27 – media testudo quam dicunt navim: 103 – medium: 102 – navis (Zsolt 107,23): 27


TÁRGYMUTATÓ

– navis: 190, 207, 260, 262 – (vagy csarnok) – navis vel aula: 260 haldokló ábrázolása: 70 hálószoba – thalamus: 95 hálóterem – dormitorium: 53 harang: 93, 94, 189, 192, 193 harangláb – campanile: 124 harangtorony – campanile: 132, 269 hasonlít – geleich: 334 – similis: 191 – (képmás) – gelich: 268 – (másolat) – similis: 222 – consimilis: 49 – similis: 202 hasonlóan (domborműhöz) – ad instar (anagliphi operis): 123 hasonlóság – simile: 166 – similitudo: 191, 215, 222 hasonlóságára – ad similitudinem: 48 hasonmás – similitudo: 190, 202, 218, 219 használat – usage: 276 hasznára – ad utilitatem: 101 hasznos – Nuczperlich: 316 – utilis: 215 hasznosság – utilitas: 93 – gyakorlati szükség – necessarius usus: 93 haszon – utilitas: 152 háttámla – dorsale: 58 háttér – Ruckwendt: 317


TÁRGYMUTATÓ

ház – domus: 95, 124, 201 – hostel: 276 ház, első része – anterior domus: 187 helyes mérték – rechter mass: 149 helyreállítani – reparare: 118 heveder – scheichd pogen: 229 híd: 38 hímzés: 186 – brodeure: 286 – arany- – aurifrigium: 93 hímzett, arannyal – aurifrigiatus: 284 hír (név) – laus, fama: 326 hír illeti meg – dignus onore: 330 híres – clarus: 38 hírnév mint örök élet forrása – praedicat fama per secula vivum: 326 historikus jelentés (= betű szerinti): 23 hitelesség – honor veritatis: 108 hiúság – vanitas: 91, 95 homályos (mert régi) – subobscurus: 117 homlokzat – (pillér homloka) – facies: 295 – frons: 101 – faccia: 269 hónapképek: 73 hozzáértő – expertus: 293 hozzálátni (munkához) – operi intendere: 272 hullámozni (festésben) – undare: 226 humerale: 284 hű (kép) – expresse: 232 ikon – icona: 207 ikonosztászisz: 63


TÁRGYMUTATÓ

illendő módon – decentissime: 108 – (ahogyan illik, tisztelettel) – prout decet, honorifice: 292 – decenter: 121 – decenti opere: 258 – digniter: 258 – ut decet: 295 illendőség – decor, decus: 185 – decorositas: 281 illik – decet: 55, 152, 219 illő – condecens: 205 – decens: 259 illuminálni – illuminare: 226 – (a lelket megvilágítani) – illuminare (animos): 19 imádni – adorare: 29, 30, 67, 92, 189, 191, 207, 218 imádság háza – domus orationis: 249 irányítás (építkezésé) – maisterschaft: 306 írás és kép: 106 – scriptura – pictura: 326 írástekercs – rotulus: 205 írni (annyi mint lerajzolni és rajzolni) – scribere est protrahere atque designare: 215 irodalom – litterae: 215 írótábla – tabella: 29 ív – arcus: 102, 119, 249, 263, 265 – (boltozat) – arche: 135 – festése 82 – kő – arcus lapideus: 251 – középső (hevederív?, árkádív?) – arcus mediuus: 115


TÁRGYMUTATÓ

ívek – arches: 309 – felsők (= homlokívek?) – arcus superiores: 115 – főívek (= bordák?) – arcus principales: 115 íves alaprajz – circinatio: 265 járat – (fal-, triforium) – via: 263 – (falban) – via: 263 jártas – peritus: 271 jártasság – peritia: 249, 271 javítás – perfectio: 152 jel – nota: 219 – zaichen: 195 jel(kép) – significans: 219 jelenet – ystoire: 322 – ystoriez: 285 jelentés – significatio: 204 – significatum: 219 jelezni (= jelképezni) – bedaut: 195 – bezaichen: 195 – designare: 207 – notare: 325 jelképes alakban – figurative: 205 jelölni – designare: 205 – signare: 219 jelvény (deviza) – librey: 302 jelvények – insignia: 206


TÁRGYMUTATÓ

Jeruzsálem, mennyei: 27 – (a nagy királynak városa – civitas Regis magni, Zsolt 48,3): 115 – caelestis Hierusalem: 37, 48, 88, 187, 192, 233 jó (és szép) – bonum et pulchrum: 19, 191 jól formált – bene formatus: 234 kamarás – varlet de chambre: 321 kancellária – Kantzelien: 315 kandeláber – candelabrum: 191, 208 kapocs – uncina, kraepfelin: 186 kápolna – (ereklyekincs; a pápáé) – capella: 105 – (kincstár): 302 – capella: 190, 234, 264, 284, 318 – chapelle: 276, 321 – oratorium: 53, 94, 101, 114, 249, 259, 260 – magasan fekvő (a mennyre emlékeztet): 100 – (Palermo, Cappella palatina): 157 Kápolna – saincte chapelle (Párizs): 277 kápolnák – capeles: 144 kápolnakoszorú – in circuitu oratoriorum incrementum: 114 kappa – cappa: 284 káptalan 93, 94, 124, 132, 137, 138 káptalanterem – capitulum: 53, 57 kapu: 25, 53, 54 – (egynyílású) – porta: 101 – hostium (déli: Suthdure): 259 – ianua: 101 – ostium: 101 – porta: 101, 190, 191, 250, 251 – portail: 41 – portaus: 129 – porte: 276


TÁRGYMUTATÓ

– valvae: 101 – szimbolikája: Zsolt 24,9: 190 kárpit (a frigysátorban és a templomban) –(templomé) – velum: 26, 186, 211 – aulea: 207 – cortina, ruclachen: 186 – cortina: 53, 292 – tapetia: 93 – tapetium: 284 kastélyok – chasteauls: 276 katedra – érseki – cathedra archiepiscopi: 264 – patriarchai – cathedra patriarchatus: 263 – püspöki – cathedra pontificalis: 259 kedvtelésből (a dilettantizmus ellen) – per passiones: 147 kegyszerek – utensilia: 283 kehely – calix: 33, 86, 94, 112, 212, 283 keletelés: 26, 190 kelmék (oltárra) – pallia: 93, 191, 262 – vestes: 191 – jelesek – pallia insignia: 256 kép – (alak) – imago: 209 – (dombormű) – ymago (in superficie): 290 – (faszobor) – imago: 234 – (mint mintakép) – imago: 222 – (= szobor) – ycona, icona: 123, 300 – (szobor) – imago: 171 – (szobor) – ymage, image: 302, 304 – bild: 167, 313 – effigies: 202, 208, 219


TÁRGYMUTATÓ

– imaginatio: 190 – imago seu yconia: 202 – imago, ymago: 30, 84, 91, 94, 155, 191, 201, 202, 207, 219, 221, 222, 232, 246, 263, 290, 305, 324 – picta figura: 326 – similitudine: 243 – tabella: 29 – tableau: 285 – tabula: 106 – ycona: 207 – ymage: 285 – ymago picta in tabula vel muro: 295 – és hasonmás (Istené): 75 – hasonló – bild […] einem manne so gelich: 267 – képmás – imago: 23, 190 – koholt – ficta imago: 202 – pontos – inago expressa: 191 – szinte eleven – imago quasi viva: 44 – pictura quodammodo viva: 47 – ymagenez: 303 képére – ad figuram: 27 – ad imaginem: 281 – alkotni – effigiare: 232 képfaragó – bildesnyder: 298 képmás (érmén) – effigies: 281 – imago: 29 – simulacrum: 154 – ymaige: 303 képzelet – fantasia: 169 képzett – doctus: 38


TÁRGYMUTATÓ

kerek – (= plasztikus): 82 – ívek (félkörívek) – voltae retondae: 147 kerengő: 89 – cloistre: 321, 323 – claustrum: 52, 57, 91, 95, 194, 262 – cloister: 309 – (kolostorudvar) – clostre: 144 kereszt: 34 – (körmeneti) – crux: 189, 207, 255, 263, 283, 292 – (oltár-) – crux: 191, 262 – croix: 323 – alakra – ad instar crucis: 250 – formára – in modum crucis: 194 kereszthajó – croxiera: 147 – cruces: 119, 262 – crux: 25, 260, 263 – (szárai) – cruces collaterales: 102 – szárai (karjai) – alae: 25 készíteni – (több részes tárgyat, pl. üvegablakot) – componere: 83, 111 – fabricare: 209 készlet – apparatus: 254 keverék (festék) – distemperatura: 226 – mixtio: 227 keverni (festéket) – componere: 226 – distemperare: 225 kéz, mesteré – sculpsere Johannis arte manus: 330


TÁRGYMUTATÓ

– manus docta: 39 – (kezek, gyorsak és kitűnők) – alacres et illustres manus: 280 kézi munka – operatio manuum (Ef 4,8): 37 – operazione di mano: 169 kézműves – faber: 272 kézművesek – ovriez: 303 kézügyesség – exercite de la main: 275 kiadás – sumptus: 272 kiemelni (fényt felrakni) – matizare: 226 kiengesztelés kamrája (szentély) – propitiationis camera: 102 kiépíttetni – exstruere: 271 kifaragni – exsculpere: 217 kifejez – exprimere: 29, 208 – (ábrázol) – exprimere: 202 kifejtés, magyarázat – expositio: 23 kifestés – pictura: 284 kijavíttatni – amender: 276 kikalapálni – percutere: 86 kimérni (kőfaragó munkát) – us massen: 138 kimunkálni – fabricare: 217 kincs: 113 – kleinet: 334 – (= kincstárak, konstantinápolyiak) – gazae Constantinopolitanae: 100 kiszerkeszteni – aüs zirckel(e)n: 229 kitölt (foltot festékkel) – implere: 80 kitűnő – praecipuus: 271 kiváló – (épület) – egregius: 271 – férfiak – viri illustres: 281 – munka – elegans opus: 249


TÁRGYMUTATÓ

kiválóság (mesterségbeli) – bonta: 270 kíváncsi – curiosus: 37, 91 kíváncsiság – concupiscentia: 93 – curiositas: 92 kivésve – gehawen: 334 kivitelező – vssrichter: 306 kocsikultusz: 59, 114, 116, 216. jegyzet kódex – codex: 33, 58, 92, 207 kohol– fingit (szójátékként a pingit mellett): 29 kolostor – claustrum: 47, 194, 259 – coenobium: 259, 290 – domus: 234 – monastere: 323 – monasterium: 190, 289 konvent – conventus: 124, 290 konyha – coquina: 53 kor (három) – tempus: ante legem – sub lege – sub gratia): 211, 212 korlát (szentély-) – cancelli: 192 kormányzó (építőműhelyé) – gubernator: 152 korona: 54, 112 – (= nimbusz) – corona: 206 – (az örökkévalóságé): 191 – (csillár) – corona: 33, 64, 91, 192 – (párkány) – corona: 246 – módjára – in modum corone: 250 kórus: 104 – (zsolozsma) – chorus: 37 – énekeseké – chorus cantorum: 259 – iskolája – schola chori: 284 – (épületrész)


TÁRGYMUTATÓ

– Chor: 299 – chorus: 54, 117, 192, 207, 211, 262, 263 – cuer: 323 – ko(h)r: 229 – quire: 308 – (a szerzeteseké) – chorus fratrum: 109 – chorus monachorum: 263 – chorus psallentium: 190, 260 – chorus stallatum: 190 – homlokzata – chori frons: 207 – körüljárója – circuitus chori: 209 – alsó, felső – chorus, inferior, superior: 293 koszorú – (fejezet) – corona: 250 – (szentélykörüljáró) – corona: 73 – laurea: 71 kovács – faber: 319 kovácsmesterség – fabrilis ars: 35 kovácsolt munka – opus ductile: 76 kő – lapis: 258 – (szimbolikus értelme): 26 – élő – lapis vivus: 32, 328 – faragott – secti lapides: 123 – kemény – petra stabilis: 324 kőburkolás – ars quadrataria: 62 kőfaragás – ars lapidum: 39 kőfaragó – free-mason: 308, 310 – lapicida: 74, 318


TÁRGYMUTATÓ

– lathomus: 39 – latomus: 123 – macon: 276 – sculptor: 112, 118 – Stainmecz: 313 – stain metzel: 302 – stainmezel: 306 – Steinmecz: 151 – mesterek – didascali lapicidae: 74 – módra – nach steinmeczischer art: 149 – munka (= építészeti formák) – uevre de machenerie: 303 – Steinwerk: 137, 138 – stein werk: 315 kőfaragó, bölcs – kluoger steinmetze: 266 kőfaragók doktora – doctor latomorum: 40 kőfaragómesterek (a területi páholy vezetői) – master-masons of the contre: 310 kőfaragó munkák szerkesztése – ausgezogenes steinwerck (auszognes Steinwerkh): 149 kőfaragó páholy – hutta lapicide: 318 költői szabadság: 169 – (Horatius, Ars poetica): 207 – autorita (della penna): 244 költség, ár – sumptus: 101 költséges – sumptuosus: 91, 211 kőmetsző munka – opus sculptoris: 218 kőműves – caementarius, cementarius: 37, 113, 123, 132, 185, 272 – macon: 129, 135 – murator: 319 – murer: 306 – rogh setter: 310 kőművesmunka


TÁRGYMUTATÓ

– cementarium opus: 271 – coementaria ars: 36 – maconnerie: 143 könyöklő – sole: 308 könyv – liber: 205, 284 – (hasonlat) liber: 23 könyvírás, igazmondó – veridica libri scriptura: 233 könyvtábla: 88 – plenarium: 207 könyvtár – armaria: 283 kör alak, szimbolikája: 191 kőréteg, felső – abrister leger: 229 körívben – ad circinum: 263 körmenet: 101, 291 – processio: 33, 53, 122, 187, 192, 255 – processione: 165 körüljáró – (a falak tetején) – deambulatorium: 250 – (szentély-) – circuitus: 263 – ambitus: 250 körvonal – tractus: 83 kőszállító – vector lapidum: 318 kőszikla – saxum: 26, 190, 324 kőszoborfaragó – tailleur de ymaiges de pierre: 321 kötél (mint a tervezés eszköze) – funiculus: 55 kőtörő – lathomus: 113 kövek – élők – lapides vivi: 32, 187 – különféle színűek – diversorum lapidum varietas: 62 közép (templomé) – medium monasterii: 50


TÁRGYMUTATÓ

középszerű – mediocris: 46, 124 kripta: 24 – cripta vel confessio: 258 – cripta, cruft: 191 – cripta: 102, 114, 249, 263 – crypta: 250 – grüfte: 129 kristály: 112, 127, 263, 283 kupa – cup: 302 kupola – cugul: 132 – tiburium: 147, 148 küldeni – mandare: 271 különcség – curiositas: 93, 95, 124, 238 különleges – curiosus: 211 különlegességek – curiositates: 36 különösség – curiositas: 124 kváder – quadrum: 318 – des quarriaus tailléis: 129 láb, öreg (= nagy) – alt schuch: 229 lábazat – groundtable-stones: 308 labirintus: 37, 41 láda – arca: 110 – coffre: 322 – nagy, ezüst (ereklyéknek) – capsa magna argentea: 292 lámpás – lumen: 189 lángész – ingenium: 37 laparany, aranyfüst – pannyr golt: 317 – perniertes gold: 314


TÁRGYMUTATÓ

lapos megmunkálás – opus planum: 121 latin világ – magistra latinitas: 62 látszat: a mű a természet műve – paresse […] generata (da essa = natura): 166 látvány (mint érv): 62 – visio (hatásosabb, mint a beszéd: dictio): 262 lavabo (mosdómedence) – lavatoris: 309 leckék könyve (lectionarium) – epistolarium: 58 – lectionarium: 284 lefesteni – depingere: 281 – (= ábrázolni) – depingere: 203, 207 legény – knecht: 315 lélegezni (mintha élne) – spirare ac vivere: 44 lélegzet – spiritus vitae: 171 lélegző – animata fere figura: 62 lélek, elkalandozása – animi vagatio: 75 lelemény – ingenium: 248 leleményes – ingeniosus: 272 lelki – spiritualis: 55, 91 lemezek – fueilles: 286 lényeg – essentia: 190 lenyomat (kép) – expressa imago: 222 lépcső – scala: 295 lepel – velamen: 207, 209 – böjti – velum quadragesimale: 26, 210 – levétele – revelatio: 208 – (oltároké) – linteamina: 93 leplezni – velare: 209 lerajzolás (mintakép után) – portraiture: 143


TÁRGYMUTATÓ

– fisieren: 229 – protrahere: 215 – ritraeva: 167 – (másolva) – portrais: 143 létesülni – fieri: 152 lombardok – lombardi: 132 magasba emelkedés – in altum provehi: 29 magasság, helyes – rechte hoch: 229 maiestas Domini – az Úr fensége: 77, 88, 148, 203, 217, 263, 292 – (az Úr a dicsőség trónusán) – in sede majestatis: 73 manipulus: 284 márvány: 147 – -faragó mester – marmorarius: 171 – faragottak – marmora insignia: 254 – különféle színűek – diversorum colorum marmora: 59 – marmor: 185 – merbelstein: 266 – -oszlop – columna marmorea: 52 – -padló, változatos – pavimentum diversorum marmorum: 58 – vörös – roter marbelstain: 302 márványozni – marbrire: 225 mechanikai művészet: 35, 36 – mechanic(i)a facultas: 169 – (= munkás dolgok) – causes ouvrables: 275 mécses – lampas: 253 – lucerna: 192 megállapodás – abred: 316 megcsodálni – miror: 92 megdöbbenés (látvány hatására) – compunctio: 29, 79, 91 megegyezés – tadinge: 306


TÁRGYMUTATÓ

megfelel (az ábrázoltnak) – representat: 223 meghúzni (körvonalat, előkép nyomán, pl. üvegen át) – pertrahere: 83 megindítani (lelket) – movere: 207 megmunkálás, különféle – diversa opera: 71 megrendelő– autor: 327 megszentelt kövek – sacrati lapides: 114 megújítani – renovare: 248, 252 – rinnovare: 269 megújítás – innovatio: 252 megvilágítani – clarifico: 247 – illuminare: 186 – (lelket) – illuminare (animos): 191 – inlustrare: 249 megvilágosítás – illustratio: 222 mellékhajó – abseytte, absit: 229, 268 – acaintes: 145 – aisles: 308 – ala: 103, 114, 259, 263 – latus: 250 mellkép (= mellszobor) – prustpild: 316 mellvéd – (= szentélyrekesztő) – peribolus: 210 – bracieres: 304 – glender: 319 – táblák sora – tabulatus: 328 mellvédpillér – feiler in glender: 319 méltán – apte: 324 méltó – convenit: 101 méltóság – dignita: 167


TÁRGYMUTATÓ

mennyezet – (= baldachin) – celum: 291 – caelatura: 92 – celatura: 207 – coelum: 263 – laquear, himelzes: 191 – laquear: 79 méret – mensura: 55 – quantitas: 47 mérték – dimensio: 18 – mensura: 48, 147 – numerus: 18 – egyenlő (terv értelmében) – aequa mensura: 272 – kis – junger mastab: 229 – mértékére (az emberi testnek) – ad staturam humani corporis: 190 mester – magister: 38, 111, 133, 152, 248, 293 – maister: 306, 308 – maistre: 303 – (= építőmester) – magister: 38 – legfőbb – il piu sovrano maestro: 270 – (keze) – manus artificis: 155 – (udvari) – son ouvrier: 321 – artifex: 35, 106, 284 – magister operum: 37 – operarius: 114 – ouvrier: 321 – „a (szabad?, festő-?) művészet mesterei” – magistri artis: 300 – bölcs – weisse werck leut: 334 – első és fő – primus et maximus operis artifex: 254


TÁRGYMUTATÓ

– finom – artifex subtilissimus: 118 – fő (a használó) – principal maistre: 276 – jó – artifex peritus: 105 – tudós – artifex gnarus: 39 mesterek – werkliutt: 139 mesterember – artifex: 91, 118, 185, 215 – magister: 32 – operarius: 103 – opifex: 272 – Werckhmann: 314 – werckman: 302 – bölcsessége – artificis sapientia: 18 – csodálatos – artifex mirabilis: 38, 253 – munkája – opus artificis: 35 mesteri – artificiosus: 49, 284 – (mű) – artificiosum (opus): 26, 248 – kunsterich: 267 mesterség – ars: 33, 35, 54, 91, 134, 280 – artificium: 62, 202 – craft: 308 – Handwerk: 137 – Hantwerkh: 151 – mestier: 135, 321 – (festészet) – arte: 246 – (lelemény) – force: 143 – nagyobb – werklicher: 299 mesterségbeli (= szabályos) – werklich: 151 mesterségek, különfélék – diversorum operum magisteria: 248 mikrokozmosz: 20


TÁRGYMUTATÓ

minta – (= forma, ablaké) – forme: 143 mintaív, elhelyező ív – stelbok: 319 mintájára – ad exemplar: 50 – ad formulam: 281 – ad instar: 50 – exemplo: 210 – in similitudinem: 49 – iuxta similitudinem: 218 mintakép: 48, 49, 50, 151, 218, 222, 281 – exemplar: 215 mintázni – formare: 270 mintázott munka – fictile opus: 232 mintázva – figuré: 311 misekanna – ampulla: 283 miseruha – planeta: 58 missale: 284 mitológiai lények: 30, 91, 169 mód (alaprajz) – schema: 55 modern, mai – hodiernus: 171 módjára – ad instar: 258 – in modum: 47 modor, görög – maniera greca: 168 monasterium: 190 monostor – monasterium, munster: 43, 194 – (az egész kolostor) – monasterium: 53, 57 – (szerzetesi templom) – monasterium: 32, 46, 47, 49, 55, 93, 190, 194, 272 monstrancia: 290 mosuszgolyó – pomme de must: 288 mozaik


TÁRGYMUTATÓ

– musivum opus: 33, 42, 43, 157 – musivum: 101 mozaikművészet – ars musiaria: 62 mozdulat – atto: 270 mozsár – mortier: 136 munka – (építkezés) – opus: 272 – (épület) – opus: 102 – (felülmúlta az anyagot) – materiam superabat opus (Ovidius): 106 – arbeit: 316 – laborerium: 293, 305 – lavorio: 269 – oeuvre: 276 – oevre: 303 – operare: 280 – opus: 32, 44, 57, 100, 102, 113, 114, 117, 133, 254, 280 – werch: 316 – Werkh: 314 – emberi – humanus labor: 68 – (építőműhely) – laborerium vel fabrica: 152 – fáradsága – operis labor: 101 – újfajta – operis novitas: 271 munkadarab (kőfaragás) – possen: 229 munkálkodni – desudare: 100 munkás – collaborans: 246 – operans: 113 – ouvrier: 297, 321 – workemen: 310 mű – opus: 38, 42, 300, 328, 330 – werck: 302, 316


TÁRGYMUTATÓ

– (-alkotás) – opus – (= kőfaragó munka) – werch: 229 – (egy együttes) – opus: 58 – (építkezés) – opus: 38, 118 – (épület) – opus: 253 – (kivitel) – opus: 234 – opera: 168 – csodálatos – opus mirum: 32 – csodás – opus mirabile: 328 – dicső – opus gloriosum: 41 – emberi – opus hominum: 68 – emberi kezeké – opus manuum hominum (Zsolt 115[113b], 187, 190): 202 – jeles – opus insigne: 39 – szép – opus pulcherrimum: 33 műhely (építőműhely) – officina: 284 – opera: 119 – opus: 132 műhöz – ad opus: 271 Münster– monasterium: 233 művek (munkák), különbözőek – diversa opera: 79 műveletlen – ydeota: 201 műves – operosus: 328 művész – artifex: 42, 207 – bölcs – sage artiste: 276 – jó – drois artiste: 275 művészet – ars: 147, 280 – arte: 167 – artificium: 37, 171 – Khunst: 151


TÁRGYMUTATÓ

– a (7) szabad: 35 – szabad – ars: 143 – szabad – liberalis ars: 215 – (felülmúlja a természetet) – naturam ars superat: 95, 171 – (festészet) – arte: 167 – vége – (finita che fu) l’arte: 167 – (előbbrevaló, mint az arany) – Ars auro gemmisq(ue) prior: 327 – hasonlíthatatlan (vele más nem versenghet) – ars vix comparabilis: 257 – mechanikai – ars mechanica: 33, 247 – artes mechanicae: 35 művészi, mesteri – künstlich: 151 nagyszerűség – magnificentia: 271 napidíj – Tagelon: 138 négyesség – quaternitas: 247 négyszögletes – droite quarréure: 129 – quarret: 207 – quadro: 269 – kövek (= kváderek) – quadrati lapides: 250 – quadri lapides: 250, 251 négyzet (arányszerkesztés kezdete) – reis zwo fierung durch einander: 152 nemes – nobilis: 101 nemesít – nobilitare: 117 nevezetes – famosus: 272 nielló – nigellum: 52, 76 nyugati rész – pars anterior, inferior: 102 olajfesték: 225, 313 – Ölfarb: 314 oldalhajó – latus, ala: 263 oltár: 50


TÁRGYMUTATÓ

– Altar: 313 – auter: 309 – tafel: 299 – Taffel: 299 – Tafflen: 302 – Tafl: 313 – Tavel: 316 – tofeln: 298 – -szekrény („az oltárban”) – Tafel (in der Tavel): 317 – -tábla (antependium): 88 – table d’autel: 323 – tabula: 305 – -tábla, hátsó (retabulum) – posterior altaris tabula: 206 – retabulum, retable: 311 – dísze – ornatus altaris: 207 – díszei (edények és ruhák) – ornamenta altaris (vasa et vestes): 283 – homlokzata – altaris frons: 208 – hordozható – altare mobile: 283 – -ruhák – vestes altaris: 284 – széle – cornu altaris: 263 – -terítő – palla altaris: 292 – -terítők – palle, alterlachen: 191 olvasni (képet) – legere: 156 olvasópult: 109 olyan módon – in aller der maszen als: 317 oratorium (= templom): 190 oratórium – oratoire: 278 – (kápolnáé) – oratoire de la chapelle: 286 oromzat – cacumen: 251


TÁRGYMUTATÓ

– gibel: 229 – pignon: 285, 286, 303 – pinnaculum: 246 – kis, oldalsó – pignon petit de leis: 303 – középső – pignon moien: 303 ostromgép, hajítógép – mechanimentum: 159 oszlop – columna (mint stílusfordulat): 47, 52, 59, 102, 115, 124 – columna, colum(p)na: 191, 225, 246, 248, 251, 263, 265 – (Jel 3,12): 222 – (= oltár keretelő pillére) – columpna: 306 – (tkp. pillér) – columna: 118 – bronz- – erin siul: 126 – hét, a bölcsesség házában – columna: 190 – márvány- – columna marmorea: 118 – márvány- vagy hasonlóan csillogó – columna marmorea aut marmore aequipollens: 113 – Rómából: 113 oszlopok (kicsik) – colonelli: 162 osztó – vastag- – alt Pfosten: 152 – vékony- – jung Pfosten: 152 öntő, bronzöntő – fusor: 101 öntött – ergozzen: 126 – fusilis: 207 – munka – opus fusile: 76, 257 öntvény (kép) – effluxa imago: 222 ősi, gyakorlat – antiqua consuetudo: 232 összhang – consonantia: 22, 190 – („együtt hangzik” – consonus: 328 ötvös – fabrilis: 33


TÁRGYMUTATÓ

– -munka – ars fabrilis: 329 ötvös, aranyműves – aurifaber: 105, 109, 111, 245 – aurifex: 54, 279 – orfevre: 303 öv – balteum, strophium: 154 pad (stallum) – formae: 284 padlózat (amelyet lábbal tipornak) – pavimentum, quod pedibus calcatur: 191 padra való szőnyeg – bancale: 207 páholy (kőfaragóműhely) – loges: 135 – Hütte: 138 páholyszolga – famulus hutte: 319 pallér – parlerius: 319 – Parlierer: 139 pallium, a pápáé – pallium: 207 palota – palatium: 46, 53, 57, 67, 69, 70, 94, 152, 156, 294, 295 – palagio: 269 – mennyei – celi palatium: 206 – (= emporium) – palatium: 73 papi díszek – ornamenta sacerdotis: 284 paradicsom (előcsarnok) – paradisus, paradysus: 60, 73 Paradicsom (Jel 21): 147 – paradisus, paradisum: 26, 79, 190, 194, 207 paradicsomi folyók (4): 88 párkány – embattailment: 309 – zims: 319 parlatórium – parloir: 322 pártázat


TÁRGYMUTATÓ

– creniaus, creniaux: 130, 157 – crétiaus: 144 pártázatos, csipkézett – bataillies: 130 pásztorbot: 58 – croce: 287 patena: 86, 213 pecsétmetsző – celator: 218 pecsétnyomó – sigillum: 88, 215 példa (= mintakép) – exemplum: 147, 191, 206 – példájára – ad exemplum: 50 philacteria: 208 Pieta: 286, 287, 312 – Pitié: 285 pillér – pfeyler: 229 – pila: 250 – pilarius: 118, 260, 262, 263 – pilastrus: 295 – pilier: 303 – pillar: 309 – pille: 323 pillérek – piloni: 147 pince – cellarium: 53 piramis formájú – in modum piramidis: 259 pixis (eucharisztikus): 283 plenarium: 283 pluviale: 58 pompás – pretiosus: 76 – solemnis: 284 pontos (kép) – expressa imago: 191


TÁRGYMUTATÓ

porfír: 63, 108, 112 portál – portal: 322 porticus – porticus (Salamoné), pforzich: 194 – (oszlopos térrész) – porticus: 260, 263 portré: 266, 276, 281, 285, 286, 287, 288 pótolhatatlan (napjainkban) – nostris temporibus irreparabilis: 109 prebenda (mint művészek fizetsége) – praebenda: 111, 245 predella („koporsó”) – Sarch: 314, 316 presbitérium – presbiterium: 263 pulpitus: 88 – pulpitum: 293 ragyog – claret: 330 ragyogó – candidus: 46 rajz – disegno: 169 rajzból kibontani (kőfaragó munkát) – von uszuge ennemmen: 138 rajzok – liniamenti: 167 rajzol, kirajzol – designare: 80 rajzolás – designativa (ars): 215 – portraiture: 143 rajzolni – berizzen: 126 – designare: 215 – entwerfen: 127 – pingere: 83 – trarre: 270 – zeichnen: 314 rajzón – stile: 166 rátalált, rábukkant (megrajzolva) – vant er berizzen: 126 ravatal – herse: 301 refektórium – refectorium: 53


TÁRGYMUTATÓ

régi (állapot) – ancien: 285 – antiquus: 46, 55, 103 – inveteratus: 46 – vetus: 234, 262, 281 – vetustas: 118 – vieil: 285 – épület – antiquum opus: 101 – és szent – vetus et sanctissimus: 47, 103 – és új szembeállítása: 33, 46, 259 – módra – ad modum veterum ecclesiarum: 47 – szokás (a zsidóké) – antiquus ritus: 91 – szokás – vetus mos: 232 – történetek (jelenetek) – antiquae historiae: 109 régiek (pozitív értelemben): 35 – antichi: 167 – antiqui: 259 – veteres: 171, 281 – szokása szerint – more veterum: 117 régies festés – pincture ancienne: 286 – módon – d’ancienne facon: 287 régiség (kor) – antiquitas: 108 – vetustas: 46, 57, 108, 123, 250 régiségek – vetera: 259 rejtély – aenigma: 26 relief (kiemelkedés) – celatura promineo: 207 rend – ordinatio: 42 rend (oszlop-) – ordo: 249 rendház, kolostor – cenobium: 93 renoválás: 34, 57


TÁRGYMUTATÓ

restaurálni – restaurare: 246 római: 154 – módra – ex more Romanorum: 118 – -iak módján – Romanorum opere: 258, 262 – szokás: 60 romok: 69 rotunda – rotunde: 126 rút – forma deformis: 57 – rútság – deformitas: 91 sablon (kőfaragáshoz): 152 – forma: 118 sárgaréz: 109, 213 – auricalcum: 284 – spanyol: 89 sarkain – an orten: 317 sáv (lizéna) – lamina: 225 scriptorium: 33 segéd – aide: 135 – geselle: 302 – knecht: 300 – leye: 310 – socius: 246 – valet: 303 sekrestye – sacrarium: 60, 283 selyem: 93, 94, 154, 155, 157, 186, 284 serleg – bowl: 302 sír – sepulcrum, sepulchrum: 251, 320 – sepulture: 321, 323 – tombe: 304 – tumba: 118, 251


TÁRGYMUTATÓ

– tumulus: 256 – és fölötte a kő – grab und stain darüber: 302 – (ereklyetartó szekrény) – fietre: 303 síremlék: 266, 267, 268 – monument: 301 – sepulture: 321 – tumba: 259 – tumbe: 297, 321, 323 sírkő – Grabstain: 302 – grabstein: 268 sírkőfaragó – tombier: 304 skóciai (edények): 33 sokszínű – manigvirbig: 186 sorban – in ordine: 119 sötét – niger: 37 sötétség – (a természeté) – ombra (di naturali): 169 – tenebrae: 208 sötétté tenni – obscurare: 147 stallumok: 58, 109 – stalla: 190 – gestül: 299 stola: 94, 284 subdiaconus: 284 subtile: 284 succingulus: 284 sugallat, isteni – divina inspiratio: 249 szabad mesterség (kerek szobor faragása) – freye Kunst: 300 szabad művészet: 33, 35 – (geometria) – freie kunst geometrien: 149 – (kerek szobor) – frye Kunst: 300 – liberalis facultas: 247


TÁRGYMUTATÓ

– -ek (tudományok, 7) – sciences libéralles: 275 szabályok – regole: 167 szakértő – expert: 275 szakszerű – werperlich: 316 számok mértéke – numeri consoni: 20 – numerorum dimensio (Augustinus): 18 szarkofág – (ereklyetartó szekrény) – lectica auro et speciosis gemmis adornata: 114 – arca: 60 – sarcofagus: 71, 104 – (márványból) – vas marmoreum: 71 szárny (oltáré) – flugl: 317 szárnyasoltár: 299, 300, 316, 317 szegélydísz – limbus: 82, 85 szegény, koldus – pauper: 95 – (érvként) – pauperes: 90 szegénység – paupertas: 89, 124, 239 szekrény, szent (a Ste-Chapelle-ben) – saincte armoire: 277 szelence – capsa: 207 – (mint dekoratív elem) – bulla: 207 szélesség – weit: 229 szellem – ingenium: 37 – (a bölcseké) – intelletto de savi: 166 – nemes – nobile ingenium: 280 – restsége – mentis desidia: 75 szem (tekintet): 232 – (érzékelés): 79, 91, 93, 106 – tüzes színével felkorbácsolja a szemet – igneo fulgore visum reverberat: 157


TÁRGYMUTATÓ

– elbájolja a szemet – intuentium oculis grato blanditur aspectu: 157 – (hiú) kívánsága: 238 szemben – in maesta: 170 szemlélni – contemplari: 29 szemlélődés: 239, 240, 241 szemöldök (kapu-) – superliminare: 250 szemüveg – buricle: 323 szent – sanctus: 91 szentek szentje – sancta sanctorum: 114, 187, 210 szentély: 27 – aditus: 207 – cancellus: 190, 246 – chorus: 250 – Cöre: 137 – köre: 126 – pars posterior: 102 – pars superior: 101 – presbiterium: 259 – sancta: 187 – sanctuarium: 25, 218 – titulus: 207 – -korlát – cancelli: 207 – -körüljáró (út a kóruson kívül) – via: 122 – -rekesztő: 259 – fal: 263 – („egyfajta szószék”) – pulpitum quodammodum: 260 – (márványtáblákból): 207 – (pejoratív körülírása) – impedimentum, repagulum: 109 Szentlélek, 7 adománya: 28, 78, 187, 190, 204 szentség (mint kvalitás) – sanctitas: 47 szent sír: 283 szép


TÁRGYMUTATÓ

– bello: 269 – opere decens: 57 – pretiosus: 37 – pulcher: 93 – (változatosság) – pulchra varietas: 210 szépen – optime: 109 szépség – decor, decus: 33, 69, 156 – formositas: 91 – pretiositas: 93 – pulchritudo: 18, 215, 281, 300 – láthatatlan: 20 – látható: 20 – sokszínű – multicolor speciositas: 107 szerkezet – machina: 249 szerző – auctor: 113 – (= a festő) – auctor: 331 szerződés – endenture: 308 – Geding: 138 – gedinge: 306 – marchié: 304 – marchiet: 286 – tading: 316 szerződéses munka – verdinget Werk: 138 szerződött – verdingt: 299 szilárdság – fortitudo: 147 szín – color: 30 – varb: 195 – (fő = alap-) – color principalis: 226


TÁRGYMUTATÓ

– (köztes = kevert) – color intermedius: 226 – szép – color pulcher: 42 – változatos – color diversus: 43 színek (festékek): 37 – gazdagsága, változatossága – colorum varietas: 84 – különbözőek – colores diversi: 14, 30, 37, 57, 62, 79 – különbsége – varietas: 226 – különfélék – colores varii: 93 – változatosak – colores diversi: 225 – változatosak, különbözőek – diversorum colorum varietas: 57 – változatossága – diversitas colorum: 211 színezni –(ki-) – implere: 226 – polir: 321 színkeverék – mixtio: 226 szívócső – harundo: 283 szobor: 67, 68, 69 – bild: 299, 300 – figura insculta: 295 – gehowne Bild: 299 – imago: 260 – sculptura: 93, 121 – statua: 154, 167, 171, 207, 215, 232 – ymagene: 303 – ymago: 319 – ymaige: 323 – formája – forma statuae: 215 – szabadon álló, szabad mesterséggel faragni – von fryen Bilden vnd von freyer Kunst geschnitten: 300 – („egészen kifaragott kép”) – ganz geschnidtne Bilder: 313 – képmása – sculpture de son ymage: 276 szobrász – (-a, udvari) – son ouvrier d’imaigerie: 321


TÁRGYMUTATÓ

– (udvari: „szobrászunk”) – nostre ymagier: 297 – Bildehouwer, Bildhower, Pildhaver: 300, 302, 315 – bildschnitzer: 300 – sculptor: 39, 101 – scultor: 330 – ymageur: 322 szobrászat – caelatura, celatura: 36, 201 szobrászművesség – ouvraige d’imaigerie: 321 szobrok – („kerek képek”) – imagenez rondéez: 286 – prófétáké – proffectes d’ymagerie: 322 szokás – consuetudo ordinis: 94 szolga – (építkezésen) – famulus: 319 – (kőfaragó páholyban) – Diener: 139 – valles: 135 szorgos – industrius: 271 szószék – pulpitum, pulpitus: 109, 191 szőnyeg – cortina: 262 – tapeta: 207 – gyapjú- – cortina lanea: 54 – szőrből való – saga cilicina, filze, tepit: 187 – vászon- – cortina linea: 54 szörnyek: 91, 169 szörnyűség – monstruositas: 91 szöveg – wort: 302 sztaurotheka, keresztereklye-tartó (tábla) – tabula: 292 szűkös – angustus: 57 szűkösség


TÁRGYMUTATÓ

– angustia: 100 – coarctatio: 114 szükség – necessitas: 152 szükségletek – besoignes: 276 tabernaculum – (oltáron): 208 – (oltár oromzati építménye) – Tabernackl: 317 – (szoborfülke) – tabernaculum: 295 – tabernacle: 287 tábla: 54 – tabula: 328 – (-kép) – tabula: 300 – (antependium) – tabula: 58, 207 – anterior tabula: 106 – (oltártábla) – tabula: 104 – alakú monstrancia – monstrancia tabula: 290 – (szárnyasoltár) – tavola: 165 táblakép – (festett fatábla) – tableaulx de boys pains: 285 – tabella: 29 táblasor – structura tabularis: 328 tagok, megfelelése – parilitas membrorum (Augustinus): 18 takaró (oltár-) – palla: 284 – pallium: 53, 54, 207 tál – scutella: 292 – kézmosó – bacinum: 284 támasz – enbattailement: 309 támpillér – botrasse: 309 támpillérek – contrafortes: 147 tanítvány – aprentis: 135


TÁRGYMUTATÓ

tanulatlan – idiota: 232 tanuló – lernknabe: 306 tányér – scutella: 283 tárgy (= téma) – materia: 109, 257 tarka – colaratus: 91 társaskáptalan – college: 308 – stifft: 298 tartalom (könyvé) – matiere: 275 tartó (ereklye-) – receptaculum: 292 tatarozás – réparacion: 276 tehetség – ingenium: 171 tehetséges – ingeniosus: 33 tékozlás – superfluitas: 124 temetés: 301, 302 – hason fekve: 100 – bivilde: 266 temetkezési jog – sepultura: 264 temetkező hely – burial: 301 templom – keresztény – domus ecclesiae: 92 – ecclesia, aecclesia: 32, 33, 37, 53, 93, 100, 124, 187, 191, 207, 233, 248, 252, 258, 271, 272, 283 – esglise: 276 – chirche: 309 – church: 301 – glise: 144 – Kirche: 137 – kirk: 308 – kyricha, dominicalis: 190 – monasterium: 47 – oratorium: 32, 211 – tempel: 125


TÁRGYMUTATÓ

– templum (l. egyház is): 25, 37, 47, 218, 249, 328 – (az Úr háza) – domus Domini (Zsolt 26,8): 91, (Zsolt 27,4): 37 – (keleti) vége – frons ecclesiae: 264 – (kisebb, falusi) – oratorium: 46 – (materialis) az imádság helye – locus orationis: 37 – (pogány) – contina: 43 – (püspöki) – ecclesia: 46 – (Salamoné) – templum: 190 – (a sátorból) – templum, ex tabernaculo: 187 – díszei – ornatus ecclesie: 207 – közepe – medium ecclesiae: 260 – teste (= főhajó) – corpus ecclesiae: 101, 263 – imádság háza – domus orationis: 190 – Isten háza – domus Dei: 190 – Isten udvara – aula Dei: 190 – felszentelése: 24, 25, 101, 114, 255 templomok – templi: 167 tengeren túli – (edények): 33 – kövek: 118 tér – spatium: 260, 263 terasz (a lábazat fölötti párkány) – terrasse: 322 terítő: 93 – linteum: 284 – palla: 207 terméskő – rough stone: 308 természet – natura: 35, 95 – (-nek hű majma) – di natura buona scimia: 242 – (mintakép) – di naturali: 169 – di naturale: 167


TÁRGYMUTATÓ

– után – al naturale: 270 természetes – natürleich: 195 természettől – ex natura: 171 – naturaliter: 207 terv – Visier: 313 tervezett – devised: 301 tervezni – disponere: 103 tervező – auctor: 39 – designator: 38, 253 – deviseur: 276 – inventor: 253 – visirer: 302 tervrajz: 83 – pourtrature: 303 – vysierung: 229 – Vysierunge: 138 test (feszületen) – cruxifis: 323 test, emberi, mint mérték: 25 testi (nem lelki) – carnalis: 90 – corporalis: 90 teteje (épületnek) – haupt: 229 tető – fastigium: 249 tetőcserép – tegula: 246 tetszés (szellemi) – compiacere allo’ntelletto: 166 tevékenység – opération: 276 Theodericus (Marcus Aurelius szobra): 70 tipológia 105, 106, 109, 110, 111, 193, 257, 327, 328 típus – tipus: 187 tisztel – reveror: 91


TÁRGYMUTATÓ

tisztelet (vallásos) – cultura: 232 – patrocinium: 283 – reverentia: 207 – köteles – debitus cultus: 219 tiszteletére (titulus) – ad honorem: 47, 49 tiszteletre méltó – honestus: 215 tisztelni – colere: 207, 218 – venerari: 201, 249 tisztesség – ere: 128 tisztviselő (építőműhelyé) – ufficiale: 269 titkos értelem – mysticus sensus: 248 titokzatosan – mysterialiter: 211 titulus, mint személy: 47 todericum (palota): 57 toga: 154 toll – penna: 166 tollmunka – opus plumarium: 186 torony: 160, 246, 269 – turris: 59, 69, 95, 101, 115, 156, 159, 250, 259, 262 – tour: 162 – stepill: 309 – festése: 82 – (fiále) – turris: 147 – (mint szentélyépület): 122 – módjára – ad modum turris: 124 – nagy (= négyezeti) – magna turris: 263 – maior turris: 260 – (városfalakon): 33 tökéletesség – perfectio: 191


TÁRGYMUTATÓ

tömjénező – thuribulum: 191 tömjéntartó – acerra: 284 törni (festéket) – tero: 225 történet (festett) – historia: 191 – (jelenetek) – historia: 106, 251 – historiae: 207, 155 – historie: 207 – res gestae: 207 – ystoriae: 284 történetekkel (jelenetekkel) díszített – ystoriatus: 124 trabea: 154 trébelt – opus ductile: 86, 88 – pruductus: 207 triamitum: 284 triblatton (selyemszőttes): 58 trifórium – triforium: 121, 263 trompe l’oeil – il visivo senso degli uomini vi prese errore: 166 trón (Dagoberté) – cathedra: 109 tudatlan – ignorans, ygnorans: 147, 300 – tudatlanok – ignoranti: 166 tudomány – ars: 248 – scientia: 68, 147 – scienza: 169 – mechanikai – mechanica scientia: 36 – szabad – scientia (liberalis): 33 tudományok – litterae: 248


TÁRGYMUTATÓ

– sciences: 275 tűfestéses munka – opus acu pictum: 186 tükör: 21 – speculamen: 190 – (által, homályosan) – per speculum in enigmate: 190 – speculum: 26 tükröződés (fényé) – resplendentia: 191 udvar, mennyei – aula celestis: 328 új – modernus: 103 – novus: 46, 259 – épület – novum opus: 101 – megoldás – novitas: 121 – mesterség – ars nova: 155 – művészet – arte nuova: 168 új (állapot) – novitas: 118 újdonság (szokatlan) – novitas: 75 – novum contra usum: 101 ujj (a festő képessége) – digitus: 331 újjáépíteni – rehedificare: 252 Ulysses – Dolichius dux: 37 utánozni (= ábrázolni) – imitor: 208, 281 utánzás – imitatio: 215, 259 útmutatás – consel: 143 utolérhetetlen – incomparabilis: 118 ügyes – aptus: 39 ügyesség – industria: 284 ülések takarója – bancale: 53 üres hely (festményen) – campus: 84 üveg: 57, 76, 77, 83, 84, 85, 190, 213, 246


TÁRGYMUTATÓ

– (közönséges, hamuból) – aschen glas: 127 – fehér: 93 – zafír- – saphirorum materia: 84, 93, 103, 111 üvegesmester – vitrei magister: 54 üvegműves – vitrearius: 245 valódi, élő – verus: 155 valóság – vero: 166 – warheit: 268 valóságos – materialis: 54 valótlanság – falsitas: 92 változatos – varius: 93 – mű – diversum opus: 254 – színű – varii coloris: 292 – (sokféle) – multiformis: 156 változatosság – (anyagé) – materiei diversitas: 106 – varietas: 78, 91, 207 – bámulatos – miranda varietas: 284 – gyönyörű – varietas praeclara: 109 – szép – pulchra varietas: 186 vár: 46, 160 – castellum: 156, 159, 271 – castrum: 156, 234 – chastel: 284 – chateau: 321 varázslat – ars magica: 69 városháza: 269 – praetorium: 95 védőpártázat – propugnaculum: 101 vers – carmen: 37


TÁRGYMUTATÓ

vésés – caelatura, celatura: 207, 219 vésett – ergraben: 126 – sculptus: 207 – munka – anaglifum opus: 251 vésni – sculpere: 88, 207 véső (= új faragóeszköz) – scisellum: 121 vesződséges – laboriosus: 272 vezetés (építkezésé) – magisterium: 271 vezető (= építkezés irányítója) – magister: 272 – rector: 39 világkor, éra – etas: 328 világ közepe: 65 világos – clarus: 73 világosság – claritas: 22, 190 – lux: 84, 205 világossá tenni, fénnyel kiemelni – illuminare: 80 világtérkép: 154 – mappa mundi: 200 vimperga – wimperg: 318 virágok, változatosságuk szépsége: 79 virul – verno: 79 viruló (növények) – virens: 62 vízköpő – nokere: 145 vonal, vonás (rajz) – lineae: 30 – tractus: 81, 82, 84 – trais: 143 zarándok-művű (agyagedény, nyilván szentföldi flakon) – latericium vas peregrini operis: 283 zárókő


TÁRGYMUTATÓ

– (boltszakasz értelmében) – clavis: 119, 121 – schlostai(n): 229 – emelkedő – steigender schlossteyn: 229 – legfelső – hochster schlosstain: 229 – nagy – magnus clavus dictus gargol: 319 zászló – paner: 302 – vexillum: 189, 191, 207, 209, 283, 292 zene: 192, 3. jegyzet – musica: 36, 215 – mennyei: 20 zenész – musicus: 36 zománc – -készítő – inclusor: 54 – -munka – opus smaltitum: 111 – (Szt. Eligiusé) – inclusum S. Eligii opus: 112 – -művesség – clusoria ars: 33 zománcozott – smaltitus: 105


A középkori művészet történetének olvasókönyve Marosi, Ernő, Magyar Tudományos Akadémia Szerkesztette Tamás, Zsuzsanna

Recommend Documents