A Közép-Magyarországi Régió fejlődési lehetőségei a tudásalapú gazdaságban

Rózsás Árpád:

A Közép-Magyarországi Régió fejlődési lehetőségei a tudásalapú gazdaságban Vitaanyag IDEA Projekt

2005. június

Tartalomjegyzék VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ ............................................................... 3 BEVEZETŐ ...................................................................................... 4 1. 1.1. 1.2.

1.3. 1.4. 1.5.

2. 2.1. 2.2.

2.3. 2.4.

3. 3.1. 3.2. 3.3. 3.4. 3.5.

4.

A KMR VERSENYKÉPESSÉGE AZ EURÓPAI TÉRBEN ............... 6 A REGIONÁLIS ERŐFORRÁSOK TÍPUSAI ................................................................. 6 A KMR KOHERENCIÁJA ÉS KOHÉZIÓJA.................................................................. 8 Budapest koherenciája .............................................................................. 8 Pest megye koherenciája ........................................................................... 9 A régió kohéziója .................................................................................... 11 ELÉRHETŐSÉG ........................................................................................... 13 ÜZLETI KÖRNYEZET ..................................................................................... 14 HUMÁN ERŐFORRÁSOK ................................................................................. 15

A KMR FUNKCIÓI ............................................................... 17 A KREATÍV HELY – A TUDÁSKÖZPONT RÉGIÓ MINT JÖVŐKÉP........................................ 17 INTEGRÁCIÓ AZ EURÓPAI TÉRBE – A HÍDFŐ-SZEREP ................................................ 18 Vertikális és horizontális integráció: nemzetközi funkciók, szervezetek, régióhálózatok ....................................................................................... 19 Külföldi tőkebeáramlás ösztönzése ............................................................ 22 Kulturális-turisztikai központ .................................................................... 23 AZ ORSZÁG KÖZPONTJA ÉS FEJLŐDÉSI PÓLUSA – HÍD A MODERNIZÁCIÓHOZ ..................... 23 AZ ÉLHETŐ RÉGIÓ – A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS MEGTEREMTÉSE ................................. 24

PRIORITÁSOK: BEAVATKOZÁSI TERÜLETEK....................... 26 INFRASTRUKTÚRA: KÖZLEKEDÉS ÉS INFOKOMMUNIKÁCIÓ .......................................... 26 HUMÁN ERŐFORRÁSOK ................................................................................. 27 GAZDASÁGFEJLESZTÉS (A KKV-K TÁMOGATÁSA ÉS A KLASZTERPOLITIKA) ...................... 27 AZ ÉLHETŐ RÉGIÓ MEGTEREMTÉSE .................................................................... 28 A HELYI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK ÉS INTÉZMÉNYI KAPACITÁS NÖVELÉSE ............................ 28

JAVASLATOK ...................................................................... 30

FELHASZNÁLT IRODALOM ............................................................ 31 ÁBRÁK ......................................................................................... 32 TÁBLÁZATOK................................................................................ 36 VÉGJEGYZETEK ............................................................................ 38

2

Vezetői összefoglaló A jelen tanulmány célja a Közép-Magyarországi Régió (KMR) fejlődési lehetőségeinek felvázolása, azonosítva azokat a legfőbb erőforrásokat, amelyek kihasználásával elérhetők a jövőképet alkotó funkciók és biztosítható a régió versenyképessége a tudásalapú társadalomban, valamint meghatározva azon szűk keresztmetszeteket, amelyeket le kell küzdeni a stratégiai célok eléréséhez. Az erőforrások számbavételekor először is a régió koherenciájának és kohéziójának hiányával kell kezdeni az elemzést. Koherencia: a régió térségei (Budapest, agglomeráció, Pest megye többi része) magukban sem alkotnak egységes térségeket, és a sikeres stratégiának alapvetően figyelembe kell venni egyrészt az egyes fejlettségbeli különbségeket, másrészt a régión belüli jelenlegi kapcsolatok sokszínűségét. A kohézió hiánya azt jelenti, hogy ezidáig nem alakult ki olyan együttműködés sem vertikálisan (kormány-Budapest, kormány-Pest megye), sem horizontálisan (kerületek-Budapest-agglomeráció-Pest megye további részei), amely révén hatékonyan és eredményesen működtethető lenne a régió (stratégiatervezés és –végrehajtás, operatív működés). Ez a helyzet jelenti a kiindulópontot, és a sikeres stratégiának feltétlenül orvosolnia kell e problémákat. A tudásalapú társadalomban a regionális versenyképesség alapvető tényezői a következők: (1) a régió elérhetősége, (2) a humán erőforrások minősége, (3) az üzleti környezet, (4) a turisztikai-kulturális adottságok, valamint (5) az életminőség. Az elérhetőség egyfelől a régió intra- és interregionális közlekedési infrastruktúráját jelenti mint a fizikai elérhetőség alapfeltételét, másfelől pedig az infokommunikációs technológiai (IKT) infrastruktúra fejlettségét, vagyis az információhoz való hozzájutás színvonalát és költségeinek szintjét. A humán erőforrások kapacitása az elérhető munkaerő képzettségi színvonalát és mennyiségét egyaránt jelenti. Az üzleti környezet magába foglalja az elérhető üzleti szolgáltatások színvonalát, az adminisztrációs és szabályozási környezetet (red taping), valamint azt, hogy milyen színvonalúak a már létrejött céghálózatok, illetve mekkora a régió innovációs potenciálja. A turisztikai-kulturális adottságok feltétlenül fontosak ahhoz, hogy a régió vonzó legyen a külföldi befektetők és a turisták számára, ahogy az élhető régió megteremtése is, amely már nem csupán a régió fejlődési potenciálját jelenti, hanem a fenntartható fejlődés alapját, és azt, hogy a régió a polgáraié is. A KMR jövőképe a „kreatív régió”, amely számos szempontot integrál egyetlen központi célkitűzéssé: a fejlett, tudásalapú szolgáltatógazdaságot, a szociális kohéziót és a fenntartható fejlődést (mint az élhető régió alapfeltételét). E jövőkép megvalósítása csak akkor lehetséges, ha a KMR képes betölteni a következő hármas funkciót: (1) integrált beilleszkedés az európai térbe – hídfő szerep, (2) az ország növekedési központjaként híd a modernizációhoz, és (3) élhető régió, avagy a fenntartható fejlődés (gazdasági-társadalmi-környezeti szempontok szinergiáján alapuló) megteremtése. Mindezek alapján a következő területeken kell beavatkozni a stratégia megvalósítása során (prioritások): (1) infrastruktúra: közlekedés és infokommunikáció, (2) humán erőforrások, (3) gazdaságfejlesztés (KKV-k támogatása és klaszterpolitika), (4) az élhető régió megteremtése, (5) a helyi közszolgáltatások és intézményi kapacitás növelése (mint a vonzó üzleti környezet és a jobb életminőség megteremtésének feltétele).

3

Bevezető Magyarország európai uniós csatlakozása után közel egy évvel is még épphogy csak megkezdődhetett

a

teljes

tagság

következményeinek

számbavétele,

annak

a

társadalomra gyakorolt komplex hatását megbecsülni is nehezen lehet. Ami már most is látható: bár jelentős segítséget kap Magyarország az Európai Uniótól, ez messze nem jelent általános megoldást valamennyi hazai problémára, mint ahogy azt sokan várták. S nem csupán anyagi értelemben, hanem a közpolitika-formálásban sem, és sem az euroszkeptikusoknak, sem a vak „euro-rajongóknak” nem lett igazuk: a magyar kormány képviselőinek nem az a feladatuk, hogy hazahozzák Brüsszelből az előírásokat, hogy „mit mond az Unió”, hanem az, hogy Magyarország stratégiai érdekeinek megfelelően formálják a döntéseket a döntéshozatali folyamatok során. Az EU-tagság tehát, bár valóban

rengeteg

kötelezettséget

ró

az

országra,

gondoljunk

csak

a

szigorú

környezetvédelmi előírásokra, alapvetően lehetőséget jelent. Lehetőséget, amellyel tudni kell élni, amelyet ki lehet és ki kell használni. Sokszor elhangzott már, hogy Magyarország történelme során talán soha nem volt ilyen kedvező helyzetben, talán soha nem volt ekkora esélyünk arra, hogy felzárkózzunk a nyugati országokhoz. Ahhoz azonban, hogy ez sikerüljön, nem elég „megmutatni” az országot Európának, erősségeinket és gyengeségeinket, amelyek fejlesztéséhez illetve megerősítéshez európai segítséget szeretnénk kapni (és kapunk is!). E lehetőség kihasználásához Magyarországnak is „meg kell látnia” Európát a lehető legtágabb értelemben, az élet minden területén, a vízügyi szabályozástól a kultúrán át a kutatásfejlesztésig. „Meg kell látni”, hogy az ország egy nagyobb rendszer része lett, amelyet már képes befolyásolni is, ahol teljes joggal résztvesz a döntésekben. Ezzel a kihívással szemben azonban a legrosszabb, amit tehetünk, ha befelé forduló módon egyszerűen elfogadjuk a történéseket, elfogadjuk, hogy „Brüsszelből mit üzennek” (ebben az esetben persze mindig lesz valami „parancs”, amit végre lehet hajtani);

ha

csak

azzal

foglalkozunk,

hogy

itthon

megoldjuk

a

problémáinkat,

természetesen csak a „lehetőségekhez mérten” (mindig maradnak megoldásra váró gondok); ha csupán a megszerzett javakat próbáljuk meg elosztani (bármily igazságosan is); s végül ha azt hisszük, hogy elegendő eredmény, hogy Magyarország „valahová révbe ért”. „Céltalan hajósnak nem kedvez a szél” – tartja a mondás. Ha tehát választ keresünk arra a kérdésre, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy sikeres lehessen az ország az Európai Unió tagjaként, tulajdonképpen arra a kérdésre kell választ találnunk, hogy hol van Magyarország helye az új, valóban európai környezetben, és hogy hogyan juthatunk el oda. Csak így tudunk majd élni a történelmi lehetőséggel, csak így lehet valódi esélyünk a felzárkózásra, ami több, mint új autópálya-kilométerek, több, mint új épületek. 4

A lehetőségek az EU-csatlakozással azonban nem csak az ország mint egész számára sokszorozódtak meg. A Közép-Magyarországi Régió (KMR), és természetesen Budapest, kiváló adottságokkal rendelkezik, és a történelem során már volt olyan idő, amikor sikerült kihasználni ezeket: a mostani lehetőség arról szól, hogy sikerül-e visszaszerezni azt a szerepet, amelyet egykor játszott a térség fejlődésében. A jövőre vonatkozó stratégia kiindulópontja pedig épp e „térség” meghatározása kell, hogy legyen, hiszen a KMR-nek több területi szinten kell eltérő funkciókat ellátnia, ami különböző kihívásokat támaszt a régióval, illetve annak egyes térségi részeivel szemben (Budapest mint európai nagyváros, főváros és régióközpont, valamint annak agglomerációja és Pest megye többi, elszigeteltebb és épp ezért hátrányosabb helyzetű része). Természetesen legelőször is arról az európai térről kell beszélnünk, amelyhez most csatlakozott Közép-Európa keleti része, hazánk is, ahol is a régiók közötti horizontális kapcsolatok alapjaiban rendezik át a korábbi gazdasági és társadalmi rendszereket, és amelyben meg kell találni azon funkciókat, amelyek révén a Közép-Magyarországi Régió valódi nemzetközi nagyvárosi térséggé válhat. Ezt követően az a tér-értelmezés következik, amely az ország többi részét jelenti, amelytől az utóbbi másfél évtizedben a KMR elszakadt, nem húzva maga után a fejlődés útján a többi régiót: a KMR-nek ebben az értelemben az ország gazdasági motorjaként és növekedési pólusaként kell működnie. Végezetül a KMR stratégiájának választ kell találnia azon problémákra, amelyek a régión belüli fejlettségbeli és térbeli elrendeződésből következnek, és amelyek leküzdésével valódi, összefüggő egységgé fejlődhetnek a régiót alkotó települések. Ezek alapján a KMR-nek hídfő-szerepet kell betölteni, amely által egyfelől közvetítő tud lenni Nyugat- és Kelet-Európa között, bekapcsolódva az európai városhálózatba, másfelől pedig közvetlenül kapcsolódni tud az európai regionális hálózatokhoz, amelyek az EU információs vérkeringéseként jelentik az „élő szövetet” az uniós intézmények vázán. Az ország számára a KMR egyértelműen híd kell legyen a modernizációhoz és a növekedéshez, hiszen a legfejlettebb régióként a KMR-nek van a legnagyobb esélye arra, hogy bekapcsolódjon a legújabb uniós K+F projektekbe, és közvetítse a legfrissebb innovatív

megoldásokat

az

ország

egésze

felé,

egyúttal

az

ország

növekedési

motorjaként is működve. Végezetül a harmadik funkció az élhető régió megteremtése, ahol az életminőség megfelel a tudásalapú társadalom elvárásainak, és a regionális fejlődés kielégíti a fenntartható fejlődés követelményeit. Úgy véljük, a KMR Stratégiájának jelenlegi formájából alapvetően hiányzik a funkciók megfelelő meghatározása, és a kapcsolódó beavatkozási területek világos lehatárolása, szem előtt tartva a fejlesztések fontossági sorrendjét. Jelen dolgozat arra vállalkozik, hogy megoldási lehetőséget nyújtva felvázolja a KMR jövőbeni stratégiai céljait. 5

1. A KMR versenyképessége az európai térben Ebben a részben a legfrissebb szakirodalom és nemzetközi tapasztalatok alapján számbaveszem a regionális versenyképesség alapvető tényezőit, illetve felmérem a KMR erőforrásait ezeken a kulcsterületeken. Az elemzendő szempontok közül az első azt a speciális területi problematikát jeleníti meg, amely a magyar régiók közül a KMR sajátja, hiszen ez a „legkontrasztosabb régió” mind közül (ld. a Közép-Magyarországi Régió Stratégiája, rövidítve: KMRS, 76. o.). A további szempontokkal együtt ez a rész szolgál előzetes helyzetelemzésül, amely segítségével később meghatározhatók azok a szűk keresztmetszetek, amelyeket meg kell szüntetni a stratégiai célok eléréséhez, és amelyek épp ezért a cselekvési terv sarokpontjaiként szolgálnak, kijelölve a beavatkozási területeket (prioritások)1.

1.1. A regionális erőforrások típusai Az elmúlt években számos esettanulmány készült, amely a régiók versenyképességével és a tudásalapú gazdaság és társadalom által kínált üzleti környezettel foglalkozik (lásd pl. a BEEP projektet, www.beepregional.org, vagy a www.iaurif.org webhelyeket, vagy az espon.lu webhelyet). Ezen kutatások azt kutatták, hogy miért sikeresek bizonyos régiók és mások miért nem, valamint hogy meghatározzák azt az új regionális versenyképesség modellt, amely legjobban leírja a megfigyelt folyamatokat, és egyúttal alaprajzként (blueprint) szolgálhat a készülő regionális stratégiákhoz. Az eddigi kutatási eredmények azt állapították meg, hogy a regionális versenyképesség egyrészt legalább annyira függ kvalitatív tényezők meglététől (pl. nem piacosítható informális tudáshálózatok, bizalom stb.), mint a kvantitatív, mérhető jellemzőktől és folyamatoktól (pl. vállalatok közötti kereskedelem és munkamegosztás, szabadalmi statisztikák, munkaerő-kínálat stb.). Azt találták tehát, hogy a versenyképesség regionális szinten két fő tényezőre vezethető vissza (lásd pl. IAURIF, 2004: 2, illetve Martin, 2004: 2-35): a) az adott régióban működő vállalkozások teljesítményére és egyedi valamint együttes versenyképességére és b) a vállalkozásoknak otthont adó régió alapvető jellemzőire (regionális környezet), azaz a régió társadalmi, gazdasági, intézményi és közösségi fejlettségére. Amikor a tudásalapú gazdaságban a vállalatok döntenek egy adott térségbe történő betelepülésről, akkor döntésüket aszerint hozzák meg, hogy milyen típusú tudást és innovációt kívánnak az adott térségbe vinni. Alapvetően kétféle tudás és innováció létezik (Millard, 2002:24, illetve BEEP, 2004): 6

A. az a tudás és innováció, amely magában a technológiában van kódolva (pl. hardver/szoftver), és amely explicit és leírható (kódolható). Ezt a típusú tudást bármikor könnyen át lehet telepíteni egyik régióból a másikba, ezért ki van téve a területi

dekoncentrációnak,

vagyis

az

értéklánc

egyes

szemei

aszerint

vándorolnak, hogy hol találnak olcsóbb eszközöket (pl. olcsó munkaerő). Ez a tudás csak kevés hozzáadott értéket hordoz, és könnyebb is megszerezni, s a szűk értelemben vett klasszikus regionális politikai eszközök (pl. adókedvezmény, álláshely-teremtési támogatások, illetve egyéb állami vagy helyi támogatások) segítségével

könnyebben

megszerezhető

munkát

hozhatnak

a

régióba.

Alapprobléma természetesen, hogy a komparatív eszközelőny elvesztésével (pl. megnőnek a bérek) ez a munka könnyen el is vándorol. B. az a tudás és innováció, amely az adott régióban élő emberekben és az őket foglalkoztató szervezetekben és azok hálózataiban testesül meg, s amely implicit és nem leírható (nem kódolható). Ezt a típusú tudást csak annyiban lehet áthelyezni, amennyire személyeket, csoportokat, illetve teljes cégeket át lehet helyezni egyik régióból a másikba, ami természetesen sokkal nehezebb, mint puszta technológiát mozgatni. Ez a fajta tudás ebből következőleg szinte mindig területileg koncentrált (az értéklánc nem széttördelhető), és magas hozzáadott értékkel

rendelkezik.

Ilyen

tevékenységek

elhelyezésénél

azonban

a

szűk

értelemben vett regionális politika nem sokat tehet, ugyanis az egyszeri és főként pénzügyileg

mérhető

kedvezményeknél

fontosabb

szempontokat

vesznek

figyelembe a vállalatok. Egy régió számára természetesen a második szempont szerinti tudás és innováció megszerzése a cél, hiszen azon kívül, hogy az hosszabb távon megmaradó vállalati tevékenységeket jelent, a tudásfelhalmozás révén további növekedési potenciált teremt a régióban. (Ráadásul folyamatosan szűkül a nyújtható közvetlen és közvetett állami támogatások mértéke és célja!) Mindezek alapján megállapítást nyert, hogy a tudásalapú gazdaságban a vállalatok a következő

szempontok

alapján

döntenek

egy

adott

régióba

való

betelepülésről

(IAURIF, 2004: 6) : 1. Elérhetőség: a regionális és nemzetközi közlekedési infrastruktúra minősége, az infokommunikációs

technológiai

(IKT)

infrastruktúra

fejlettsége

és

az

információhoz való hozzáférés költségei; 2. Humán erőforrások: a rendelkezésre álló emberi erőforrások minősége, költségei, rendelkezésre állása; 7

3. Üzleti környezet: az elérhető üzleti szolgáltatások színvonala, az adminisztrációs és szabályozási környezet (red taping), a már létrejött vállalati hálózatok (klaszterek) minősége, a régió innovációs potenciálja, és a helyi fejlesztéspolitika minősége (a regionális kormányzásra – regional governance – való áttérés mint a partnerség elvének legszélesebb alkalmazása), illetve a régióban elérhető életminőség.

1.2. A KMR koherenciája és kohéziója A Közép-Magyarországi Régió stratégiájának megalkotásakor az első kiindulási pontot az a kettősség jelenti, amely a régió heterogén területi és fejlettségi egységéből fakad. Ezt a korlátozó tényezőt kettős definícióval lehet megragadni: a régió koherenciájának és kohéziójának meghatározásával. A koherencia (illetve annak hiánya) mint statikus fogalom alatt azt értem, hogy Budapest és Pest megye nem alkot koherens területifejlettségbeli egységet sem mint egységes régió, sem mint különálló területi egység, mivel

eltérő

jellemzőkkel

bírnak,

illetve

Pest

megyének

egy

része

Budapest

agglomerációjaként elsősorban a főváros fejlődésétől, gazdasági (vállalatok beköltözése stb.) és társadalmi (pl. szuburbanizáció) folyamataitól függ, míg más részei ettől eltérő kapcsolatrendszerrel rendelkeznek. A KMR kohézióján a főváros és a régió többi része összetartozásának szorosságát értem annak dinamikáját vizsgálva, azaz a fejlődési folyamatokat véve figyelembe. Míg a régió, illetve Budapest és Pest megye koherenciája túlnyomó részben „determinált” volt a földrajzi elhelyezkedés és a fejlettségbeli eltérések miatt, addig a kohézió jelenleg tapasztalható hiányához egyértelműen az eddigi politikai és közpolitikai döntéshozatal eredménytelensége vezetett. A régió sikeressége nagyban azon múlik, hogy ezeket a különálló egységeket milyen mértékig lehet integrálni és együtt tartani megfelelő fejlesztéspolitikával. Budapest koherenciája A fővárosban a koherenciát a fővárosi és a kerületi önkormányzatok jogi különállása és a hierarchikus viszonyok teljes hiánya, valamint a forrásmegosztási rendszer hiányosságai miatti gyakori hatásköri és forrásviták rontják, jelentős mértékben. Mivel a kötelező feladatok egyaránt jelentkezhetnek a kerületeknél és a fővárosi szinten, a kerületek autonómiája sok esetben a főváros autonómiájával kerül összeütközésbe. Ezt a problémát mielőbb fel kell oldani, feltehetőleg azáltal, hogy valamelyik szintet gyengíteni kell, és a kötelező feladatok végrehajtásának szintjeit egyértelműen meg kell határozni, hogy a párhuzamos struktúrák felszámolhatók legyenek. Erre két megoldás kínálkozik. Egyfelől a fővárosi szintet lehetne előtérbe helyezni, amely központként valamennyi 8

operatív

feladatot

ellátná,

és

mellette

a

kerületek

egyfajta

„ügyfélkapukként”

működhetnének. Másfelől a kerületekre is lehet delegálni a helyi szint feladatait, és a fővárosi szint itt szigorúan mint koordinátor működne. Ebben az esetben azonban a fővárosi szint látná el a régió valamennyi stratégiai tervezéssel kapcsolatos feladatait, és koordinálná a stratégiai döntéseket. Természetesen ha a fenti két lehetséges modell közül egyik megvalósítására sem kerül sor a politikai akadályok miatt, az még mindig nem jelenti, hogy ne lehetne hatékonyan menedzselni és fejleszteni a fővárost. Ugyanis a jelenlegi keretek között is létrehozhatók olyan

együttműködések,

amelyek

segítségével

lehetővé

válna

a

hosszútávon

fenntartható működés és a stratégiai tervezés. Alapvetően el kellene dönteni, hogy a főváros felvállalja-e a Budapest és agglomerációjára vonatkozó stratégiai tervezési feladatokat. Amennyiben igen, úgy ki kell alakítani a megfelelő intézményi kapacitásokat, illetve olyan rendszert kellene működtetni, amelyben az agglomerációs érdekek és vélemények is becsatornázhatók. Egyelőre úgy tűnik, hogy a Közmunkák Tanácsának létrehozására tett javaslatok ebbe az irányba mutatnak, de a tényleges megoldáshoz meg kell várni a működés megkezdését. Mindent egybevetve ha a két modell közül valamelyiket nem sikerül megvalósítani, tovább folytatódhat a jelenlegi zéróösszegű (sőt, hosszútávon

mindenképpen

negatív

összegű)

játék

a

partnerségen

alapuló

együttműködés helyett (lásd pl. Czeglédi Gergő, illetve Schneider Gábor vitaanyagát)2, és

a

főváros

saját

magát

akadályozza

majd

mind

a

fejlesztésben,

mind

a

közmenedzsmentben. Pest megye koherenciája Emellett Pest megye is legalább két, de inkább három, eltérő területi jellemzőkkel bíró térségre oszlik. Az első a megye azon településeit jelenti, amelyek közvetlenül Budapest köré szerveződve alkotják a főváros agglomerációját, amely agglomeráció fejlődése és fejlesztése nem elválasztható Budapest fejlesztéseitől. Ezen települések „összenövése” a fővárossal (pl. nagy népsűrűség, a beépítettség magas szintje, a mezőgazdasági területek alacsony aránya, valamint a vállalatok és szolgáltatások közigazgatási határokon átnyúló hálózatai) jól mutatja, hogy a KMR-ben is kialakulóban vannak az ún. Funkcionális Városi Régiók (FVR-k az angol Functional Urban Region, FUR rövidítésből, lásd pl. IAURIF, 2004)), amelyek kezelése Budapest és Pest megye együttes felelőssége. Fontos megjegyezni, hogy a korábbi kapcsolatrendszer a főváros és az agglomerációs területek között, amely szerint az agglomeráció „alvóvárosokat" működtetve szolgáltatta a humán erőforrásokat a főváros gazdasága számára, illetve kisebb mértékben rekreációs szolgáltatásokat nyújtó térként funkcionált (pl. víkendházak, hobbitelkek), teljesen átalakulóban van (Perger, 2003). Egyrészt az agglomerációs városokban is 9

megerősödött a helyi gazdaság, sok vállalat nem a fővárosban, hanem közvetlenül annak peremén, a kiváló közúti infrastruktúrát és megközelíthetőséget felhasználva építette ki a vállalati központját. Ennek egyik következménye az agglomeráció függetlenedése a fővárostól, és hogy a nagyobb jövedelem segítségével egyre jobb életminőséget tudnak nyújtani a fővárosból kitelepülőknek, ezzel is erősítve a szuburbanizációt. A másik következmény, hogy megjelent a fordított ingázás, azaz a fővárosban lakók járnak ki dolgozni az agglomerációba, ami lassan de fokozatosan módosítja a közlekedés korábbi egyirányúságát. Meg kell jegyezni, hogy a szuburbanizáció több szempontból sem hasznos a főváros számára. Először is általában a tehetősebb réteg költözik ki, ami azt jelenti, hogy az ő személyi jövedelemadójuk is a kistelepülések jövedelmét növeli, miközben a kiköltözők nagy része továbbra is Budapestre jár majd be dolgozni, illetve a közösségi szolgáltatások nagy részét is itt veszi igénybe (beleértve a gyermekek iskolázását is). Másodszor a települések nagy része szándékosan ösztönzi ezt a kiköltözést azzal, hogy egyre több zöldterületet szabadít fel és ad át építkezés céljára, ezzel is csökkentve a fővárosban és környékén található amúgy is kevés zöldterületet. A kapcsolatrendszer változását okozta másodrészt, hogy számos olyan új funkció jelent meg az agglomerációs településeken, amelyeket már nagyobb részben nem a helyi lakosok vesznek igénybe. Ide sorolhatók a kereskedelmi szolgáltatások a városhatáron kívül található kereskedelmi központokkal, illetve a fenti szuburbanizációt erősítő szolgáltatási színvonal emelkedés is, ami azt vonta maga után, hogy számos város helyi központtá nőtte ki magát, és a közelben található települések lakói már nem a fővárosba utaznak

bizonyos

szolgáltatásokért,

hanem

az

újonnan

megjelent

kisvárosi

szolgáltatásokat veszik igénybe (mikro-vonzáskörzetek alakulnak ki). Harmadrészt erősödtek

a

megmaradnak

korábban

is

meglévő

alvóvárosnak,

illetve

kapcsolatok, növelik

azaz

meglévő

némely

városok

turisztikai

valóban

szolgáltatásaik

mennyiségét és minőségét. Pest megye második nagy területi egységét a dél-keleti sarokban elhelyezkedő települések jelentik, amelyek inkább kapcsolódnak az Alföldhöz mint Budapesthez, és épp ezért az agglomerációtól eltérő problémákkal kell megküzdeniük, amellett, hogy ezen térség települései már nem tartoznak a dinamikusan fejlődő előbbi területhez, és a legutóbbi kistérségi besorolásig a hátrányos helyzetű kistérségekhez tartoztak. A harmadik egységet az Ipoly mentén, a megye északi területén található települések alkotják, amelyek szintén nem tartoznak a közvetlen agglomerációhoz, és amelyek jelenleg Pest megye legelmaradottabb részét jelentik. E problémák megoldására két mód kínálkozik, egy közvetlen politikai megoldás (amely a jelenlegi

körülmények

között

aligha

kivitelezhető), 10

illetve

egy

közvetett,

amely

kivitelezhető lenne, de erősen függ a decentralizáció jövőbeni növekedésétől. Az első megoldás szerint a dél-alföldi részeket közigazgatásilag át lehetne helyezni JászNagykun-Szolnok bekerülnének

megyéhez,

valódi

illetve

az

Ipoly

mentét

ami

biztosíthatná

vonzáskörzetükbe,

Nógrád

megyéhez.

számukra

a

Ezáltal további

természetes fejlődést, hiszen olyan 1. célkitűzés alá tartozó régiókba kerülnének be, amelyek problémái nagyon hasonlók. A második megoldás szerint amennyiben a megalakuló

kistérségek

kapcsolataikat, erősítenék,

vagyis

hanem

a

decentralizáció

nem

a

csupán

szomszédos,

a

során

saját

valódi

elkezdenék

kiépíteni

megyéhez/régióhoz

vonzáskörzetként

horizontális

fűződő

működő

szálakat

területekhez

kapcsolódóakat is, illetve a foglalkoztatáspolitika tényleg kistérségi alapra kerülne (amire már számos sikeres modellkísérlet történt), ez megfelelő alapot nyújthatna egyéni fejlődésük biztosításához. Ezen megoldás szerint természetesen az infrastrukturális beruházásokhoz és egyéb fejlesztésekhez a forrásokat részben a KMR-nek, részben pedig a központi kormányzatnak kellene biztosítani, azzal a kitétellel, hogy a kistérségek nagyobb

beleszólást

(és

felelősséget)

kell

kapjanak

a

döntéshozatalba.

Mindezt

figyelembe véve elmondható, hogy a megye területi koherenciája nem kielégítő, s hogy a sikeres regionális fejlesztéspolitika egyik alapvető feladata, hogy ezt a problémát eredményesen orvosolja. A régió kohéziója A KMR kohézióján a főváros és a régió többi (fent részletezett) része összetartozásának szorosságát értem annak dinamikáját vizsgálva, azaz a fejlődési folyamatokat véve figyelembe. Míg a régió, illetve Budapest és Pest megye koherenciája túlnyomó részben „determinált” volt a földrajzi elhelyezkedés és a fejlettségbeli eltérések miatt, addig a kohézió jelenleg tapasztalható hiányához egyértelműen az eddigi politikai és közpolitikai döntéshozatal eredménytelensége vezetett. A politikai viták nyilvánvalóan nem arról szóltak, ami a régió érdekeit szolgálta volna: hogy hogyan lehet közösen hatékony és eredményes stratégiát kialakítani, hanem a fent említett módon is a forrásokért és a hatáskörökért folyt a harc. A status quót felborította (felboríthatta volna?) az EU-s csatlakozás, hiszen a Strukturális Alapok lehívásához közös tervre volt szükség a régióban. A következő tervezési időszakra való felkészülés azonban még mindig nem vezetett valódi közös munkához.3 Az elmúlt másfél évtized, de különösen az utóbbi öt év fejleményeiből látható, hogy míg Budapest Főváros és Pest megye a hatáskörökön vitázott, a budapesti agglomerációban szép lassan kiépültek a funkcionális városi régiók. Ezen térségeknek az a sajátosságuk, hogy a közigazgatási határokat átszelve hoznak létre városként működő térségeket, és bár

fejlődésüket

lehet

lassítani,

vagy

előretekintő

módon

irányítva

elősegíteni,

meggátolni nem. Ez figyelhető meg most pl. a dél-keleti agglomerációban, ahol 11

Budaörsön kiépültek a kereskedelmi komplexumok, majd ezek vonzására (és a fővárosból való kiköltözési folyamatok egyenes következményeként) megkezdődött a környező zöldterületek felparcellázása lakótelkek számára, illetve egy újabb „City” van kialakulóban, ahová tucatjával költöznek be multinacionális vállalatok. Mindez azonban spontán folyamatok következménye volt, és szinte biztos, hogy a hatékonysága a jövőben romlani fog, hacsak nem kezdődik meg egy valóban klaszterpolitikára épülő tervezés. Az FVR térségek ugyanis a hálózatokban működő cégek valódi, formális és informális kapcsolatai alapján határolhatók körül, és épp ezért a fent említett módon az esetek nagy többségében keresztülvágnak szinte minden közigazgatási vagy más határt városok, sokszor még NUTS3 vagy NUTS2 régiók között is. Épp ezért a sikeres klaszterpolitika nagyban függ az érintett területek, s pontosabban a kialakult FVR „szervezési kapacitásától” (lásd pl. Knapp, 2004), amely definíciója szerint a régió azon képességét jelenti, hogy valamennyi érintett felet bevonja az új ötletek és politikák kollektív megalkotásába, amelyek a fenntartható fejlődés kialakulását támogatják az adott (leggyakrabban nagyvárosi) régióban. A szervezési kapacitás alapelemeit a 4. táblázat, az FVR-ek működését pedig a 3. ábra tartalmazza. Látható, hogy a partnerség elvének alkalmazásával szövetségbe tömörült érintettek egy területileg körülhatárolt hálózat kialakításához megalkotnak egy víziót és a kapcsolódó stratégiát, amely aztán létrehozza a köz- és a privátszféra stratégiai hálózatait, amely aztán a kialakított keretek között működik. A klaszterek kialakításáról való politikai döntés alapja tehát az a felismerés, hogy a vállalatok gazdasági döntéseik meghozatalakor az FVR-k színvonalát értékelik, nem pedig a

közigazgatási

határokat

vagy

hatásköröket.

Ennek

három

távolba

mutató

következménye is van a KMR számára. Egyrészt értelmetlenné teszi a további vitát a régió együtt- vagy különmaradásáról (a gazdaság eddig is figyelmen kívül hagyta a politikai vitákat, kialakítva a jelenlegi FVR-eket), másrészt pedig jelzi, hogy a klaszterek evolutív

fejlődését

kontraproduktív következtetés,

mesterségesen

fejlődéshez csak

a

vezet.

minél

más

irányba

Harmadrészt

szélesebb

körű

befolyásolni

pedig,

és

partnerségen

ez

kívánó a

politika

legfontosabb

alapuló

gazdasági

fejlesztéspolitika eredményezhet prosperáló stratégiai hálózatokat, vagyis a kormányzati (legyen az úgy központi akár regionális) megközelítés helyett át kell térni a regionális kormányzás megközelítésre. Alapvetően téves az a nézet, amely szerint a regionális partnerség kialakításához bármilyen szempontból a központi kormányzatra van szükség, ez a helyi/regionális politikai döntéshozók hozzáállásán múlik.

12

1.3. Elérhetőség Az

elérhetőség

szempontja

két

területet

foglal

magába:

a

közlekedési

és

az

infokommunikációs (IKT) infrastruktúrát. A közlekedési infrastruktúra egyfelől jelenti azt, hogy az adott régió (és annak klaszterei) hogyan kapcsolódik be a nemzetközi közlekedésbe (milyen távol vannak a legfőbb nyugati piacok nemcsak kilométerben, hanem költségben és időben is, illetve milyen közvetítő szerepet képes játszani a nemzetközi közlekedésben), azaz milyen a régiók közötti (interregionális) közlekedési összeköttetés. Másfelől a régión belüli (intraregionális) közlekedési összeköttetést jelenti, hiszen az innovatív vállalati hálózatok kialakulásához feltétlenül szükséges a földrajzi közelség, és ez már magába foglalja a megfelelő tömegközlekedést is, hogy egyrészt az alkalmazottak

mobilitása

(gyakran

ingázása)

is

megoldott

legyen,

másrészt

így

biztosítani lehet az információk és a nem kódolható tudás földrajzi közelségét (formális és informális cseréken keresztül, pl. kutatóintézetekhez való közelség). Az IKT infrastruktúra fontossága egyértelmű a tudásalapú gazdaság és társadalomban, és annak elemzése több területet foglal magába. Először is elemezni kell az elérhető IKT szolgáltatások színvonalát és árszintjét egyaránt, hiszen a vállalati döntéseket mindkettő befolyásolja. Másodszor elemezni kell az adott régió lakossági IT eszköz és Internetellátottságát is, hiszen a régió maga is piacot jelent. Harmadszor elemezni kell a kutatásfejlesztési intézmények (egyetemek és kutatóintézetek egyaránt) IKT ellátottságát, hiszen a tudásalapú gazdaságban a sikeres fejlődés alapja a privát szféra és ezen intézmények erőteljes összekapcsolódása. Végezetül pedig el kell végezni a közigazgatási szolgáltatások elemzését is, hiszen az e-government megvalósítása szintén része a tudásalapú társadalom kialakításának.4 A KMRS bár két helyen említi az IKT jelentőségét, semmilyen elemzést vagy beavatkozási tervet nem tartalmaz. Ez igencsak meglepő, hiszen míg a stratégia szerint a KMR nevesített jövőképe a „kreatív régió”, a dokumentum még csak nem is vállalkozik arra, hogy felmérje a jelenlegi helyzetet az IKT infrastruktúrát illetően egyfelől, illetve hogy fejlesztési javaslatokat tegyen másfelől. A helyzetfelmérés hiányának további, várhatóan komoly problémát következményei (EU-s K+F projektekben való részvétel stb.) a KMR funkcióit leíró részben találhatók. Az elemzés elmaradásának fő oka valószínűleg az, hogy a dokumentum szinte kizárólag már létező statisztikai kimutatások adatain alapszik, és semmilyen újabb, „innovatívabb” elemzési módszert nem alkalmaz, illetve nem szerepel benne saját kutatás. A problémát tovább fokozza, hogy a KMR 2004. július 30-án befejezett Regionális Innovációs Stratégiája (KMR-RIS) sem tartalmaz semmilyen helyzetelemzést vagy felmérést a régió IKT infrastruktúrájáról. Úgy hisszük, a teljes stratégia megvalósítását kérdőjelezi meg, hogy ezen a kulcsfontosságú területen

13

gyakorlatilag semmilyen lépést nem tervez a régió, illetve hogy még azt sem lehet tudni, milyen kapacitások léteznek. A KMR közlekedési infrastruktúráját tekintve az első és legfontosabb észrevétel, hogy Magyarország nem rendelkezik autópálya-hálózattal, csupán autópálya-részekkel. Ebből az következik, hogy amíg nem épül meg a Budapestet elkerülő M0-ás körgyűrű az újabb hidakkal, a régió közlekedése defektes lesz. Ezt a KMRS is tartalmazza, és kimutatja, hogy a harántirányú közlekedési kapcsolatok miatt is területileg egyenlőtlen gazdasági növekedés alakult ki a régióban. Igaz, hogy a KMR a magyar (erősen központosított) közlekedési rendszerrel a nyugati hálózatokhoz jól kapcsolódik (ezt bizonyítja az FDI beáramlás is), azonban a régión belüli közlekedés (és nemcsak a budapesti, hanem a Pest megyei települések közötti úthálózat) messze elmarad a gazdaság által igényelttől.5 Ez alapján látható, hogy a legfontosabb a régió nagyobb közlekedési problémáinak megoldása, és csak utána következhet a városon belüli közlekedés (amely egyébként is a Podmaniczky-program része). Így bár a KMRS helyesen tartalmazza a közösségi közlekedés fejlesztését mint stratégiai célt, azonban azt meg kell előznie a teljes regionális közlekedési összeköttetések megteremtésének. Ehhez eleve problematikus a jelenlegi stratégia formája, ugyanis nem átfogó tervként készült, hanem inkább forráslehívási

„térképnek”

(erre

később

visszatérünk).

Ezen

közlekedési

szűk

keresztmetszetek javítása tehát a jövőt befolyásoló stratégiai kérdés, s ha nem sikerül maradéktalanul megoldani, akkor a területi leszakadások miatt (egyenetlen gazdasági aktivitás) ez komolyan gátolhatja a régiót abban, hogy teljesen kiaknázza gazdasági potenciálját, s fejlődése is olyanná válik mint a jelenlegi úthálózata: aszimmetrikussá és deficitessé.

1.4. Üzleti környezet Az üzleti környezet kérdése rendkívül összetett, és tulajdonképpen ez igényli a legkoordináltabb és legintegáltabb megközelítést. Az első elemzési szempont a régióban található üzleti szolgáltatások színvonala, azaz hogy milyen minőségű szolgáltatásokat lehet igénybe venni (pl. elérhető irodai kapacitások) és milyen árszínvonalon (létrehozás és fenntartás költségei, azok várható alakulása). Jelenleg a KMR-ben (azon belül Budapesten és az agglomerációban) a legfejlettebbek az üzleti szolgáltatások, de az utóbbi években Budapest lemaradóban van más közép-európai városokhoz képest. A második szempont az adminisztráció és szabályozási környezet (red taping) színvonala. Ebből a szempontból Magyarország szintén a középmezőnyben helyezkedik el, és itt még érződik a korábbi években megszerzett gyakorlat.

14

A harmadik szempont a régióban létező vállalati hálózatok elemzése. A KMRS másik hiányossága, hogy az IKT helyzetének elemzésén kívül a létező klaszterek elemzését sem végzi el, ami által nem is tervezhető pontosan cselekvési stratégia. A fentiek szerint világos, hogy a vállalkozások nem közigazgatási egységekhez, és nem csupán olcsó inputokhoz

igazítják

működési

helyük

kiválasztását,

hanem

sokkal

inkább

az

infrastruktúrához. A telephelyválasztásnál ez azt jelenti, hogy a megfelelően kialakított klaszterek jelentős vonzóerőt jelenthetnek a vállalatok számára. Miért? A megfelelő klaszter eleve számos olyan vállalkozásnak ad már otthont (vagy adhat a közeljövőben), amelyek egy iparágban (szolgáltatási ágban) dolgoznak, és amelyek között könnyen alakulhat ki munkamegosztás. Emellett a klaszteren belül a fenti két szempont már érvényesül, harmadikként pedig megjelenik az általános infrastruktúraellátottság, de ugyanígy az üzleti szolgáltatások és tanácsadás. A klaszterekben való részvétel során a vállalkozások egyúttal ösztönzik is a helyi szereplőket a kapcsolatok elmélyítésére és további közös érdekeltségű intézmények, pl. kutatási központok létesítésére, így hozzájárulnak a regionális differenciálódáshoz is; emellett a földrajzi közelség miatt a vállalkozások közös kulturális normákat és etikai elveket osztanak meg, pl. egyesülések tagjaiként. Végül pedig egy újfajta interakció is létrejön a klaszteren belül, amelyet a szakirodalom „együtt-versengésnek” (co-opetition) nevez az együttműködés (co-operation) és a versengés (competition) szavak összevonásával (lásd pl. IAURIF, 2004). A piaci szegmenstől függően a vállalatok szövetségre léphetnek, de keményen versenyezhetnek is egymással, gyakran változó felállásban, ami rendkívül összetett interakciókhoz vezet, és jelentősen növeli a klaszteren belüli innovációt. A telephelyválasztás szempontjai tehát jóval összetettebbek, mint az olcsó munkaerő vagy nyersanyag alapján való döntés, és az utóbb felsorolt jellemzők (melyek sokkal inkább kvalitatívak mint kvantitatívak) megmagyarázhatják, hogy a vállalatok miért települnek manapság olyan helyekre is, ahol magasabbak a fenntartási költségek vagy a munkaerő ára. A telephelylehetőségek elemzésekor figyelembe vett szolgáltatások és jellemzők leginkább az úgynevezett funkcionális városi régiókban (FVR) vannak jelen, és többnyire minőségi mutatókkal írhatók körül, nehezen számszerűsíthetők.

1.5. Humán erőforrások A humán erőforrások kérdése tulajdonképpen a képzési rendszerek színvonalát és legfőképpen

a

kereslethez

illeszkedő

kibocsátás

meglétét

érinti.

A

kereslet

itt

természetesen regionális keresletet jelent, amely leginkább a támogatott klaszterek típusától függ, de általában elmondható, hogy a tudásalapú gazdaságban az innovációhoz mindenképpen jelentős műszaki-gazdasági végzettségű munkaerő szükséges. 15

A KMR országos szinten előkelő helyet foglal el a munkaerő iskolai végzettségét tekintve (ez főleg Budapestnek köszönhető), a felsőfokú végzettséget tekintve pedig az országos átlag kétszeresével büszkélkedhet (25%). Ez az arány a felsőoktatásban tanulók számának dinamikus növekedése miatt várhatóan tovább javul. Munkanélküliség kifejezetten alacsony a régióban, 2003-nan Budapesten 3,6%, Pest megyében 4,4% volt, míg az országos átlag 6,6% volt. A gazdasági aktivitás szintén jóval kedvezőbb az országos átlagnál (53%), ugyanis Pest megyében 57,5%, Budapesten pedig 60% ez a mutató. Mindazonáltal ez még mindig jelentősen elmarad a régi tagállamok átlagától (67%) és a 2010-re teljesítendő Lisszaboni célkitűzéstől (70%). A valódi problémát azonban nem ez, hanem sokkal inkább a képzett munkaerő végzettségi területe jelenti, ugyanis a mai képzési programok sokszor nem felelnek meg a munkaerőpiaci keresletnek (pl. jogásztúlképzés, miközben műszaki végzettségből nincsen elegendő kínálat). Egyes elemzések szerint a műszaki végzettségű szakemberek hiánya néhány éven belül komolyan korlátozhatja a gazdaság fejlődési potenciáját.6

16

2. A KMR funkciói Ez a rész két nagyobb egységet tartalmaz. Az első alfejezet a KMR jövőképének rövid ismertetését tartalmazza a KMRS alapján, míg a további alfejezetek azon funkciók meghatározását tartalmazzák, amelyeket a KMR-nek el kell látnia ahhoz, hogy elérhesse a jövőképben felvázolt célokat. Bár a KMRS számos pontot érint az alább felvázolt funkciók közül, úgy véljük, nagy hiba az, hogy az említéseket nem rendezi össze szervezőelvvé, illetve egységes rendszerré. Ezen rész ezt kísérli meg, hozzátéve, hogy célunk mindössze az, hogy a stratégiai funkciók kereteit felvázoljuk, pótolva a KMRS hiányosságait.

2.1. A kreatív hely – a tudásközpont régió mint jövőkép A KMRS kiindulópontja, a „kreatív régió” megteremtése véleményünk szerint jó célkitűzés, és az alapja lehet a regionális identitás kialakításának (regional branding), de a fogalom nincsen világosan tisztázva, illetve számos helyen ütközik a már ismertetett elméleti alapokkal. Ugyanis míg a kreatív hely megteremtéséhez valóban fontos a kulturális gazdaság és az egyéb kulturális-turisztikai vonzóerő, azért maga az idea ennél sokkal inkább gyakorlatibb, s a KMRS nem tartalmaz valódi sarokköveket, inkább csak ötleteket, holott a jövőkép összetevői egyértelműen meghatározhatók. Miért? Azért, mert a kreatív hely alapvetően kreatív, tudásalapú gazdaságot jelent, ennek elemeit pedig már fentebb ismertettük. Itt kellene szólni azon egyéb funkciók szinergiáiról, amelyek egymástól földrajzilag távolabb vannak fejlesztve, azaz pl. épp a kreatív régió hívószavára ülhetnek le egymással egyeztetni az egyetemi kutatók és az innovációs-KKV-k

a

jövőbeni

kutatási

irányokról,

valamint

azok

gyakorlati

hasznosíthatóságáról. Közismert tény ugyanis, hogy Magyarország az elméleti kísérletek gyakorlati alkalmazásában jobban el van maradva mint az alapkutatásokban. Emellett természetesen ugyanilyen fontos a megfelelő humán erőforrások megléte, illetve a korábbiakban ismertetett elérhetőség (közlekedési, informatikai) kérdése. Ennek

a

erőteljesen

jövőképnek

tehát

tartalmaznia

kell

a

kulturális pl.

az

és/vagy

innovatív

szabadidőgazdaság technológiák,

előtt/mellett

vállalati

hálózatok

kapcsolatait, valamint az egyetemi szféra és a KKV-k kapcsolatait. Összefoglalóan tehát a kreatív hely a következő jellemzőkkel bír: •

kedvező elérhetőség biztosítása (közlekedési, informatikai);

•

humán erőforrások megfelelő képzettségi szintje és rendelkezésre állása;

17

•

innovatív vállalati szféra, innovatív vállalati hálózatok, vállalati és egyetemi szféra közötti kapcsolatok intenzitásának növelése;

•

a partnerség elvének széleskörű alkalmazása a gazdaságfejlesztési és egyéb regionális döntéshozatali eljárás során;7

•

kulturális-turisztikai kreatív miliő megteremtése.

A KMR a fenti szempontoknak történő megfelelése esetén a jövőkép biztosíthatja azt is, hogy a régió fejlődése során növekszik a koherencia és a kohézió. Azaz az együttműködő szereplők (amelyek közül a politikai-közigazgatási aktorok egyre inkább csak egy szerepet töltenek majd be a sok közül a döntéshozatalban) előbb-utóbb ráébrednek arra, hogy a sikeres stratégia mindenképpen szükségessé teszi az áttérést a regionális kormányzatról a regionális kormányzásra, a partnerség elvének lehető legszélesebb körű értelmezésével, így növelve a kohéziót, ami által természetesen csökkenthet a régió egyes területei közötti fejlettségbeli különbség. Ez egyúttal alapjaiban változtatja meg a központi kormányzat szerepét a regionális politikában, ugyanis az áttérés a klasszikus kormányzati megközelítésről (government) a kormányzásra (governance) azt vonja maga után, hogy az állam már nem a közjavak közvetlen szolgáltatójaként és a elsődleges közpolitika-csinálóként jelenik meg, hanem legfeljebb egy a többi közpolitikai aktor közül, legjobb esetben is csak stratégiai ösztönző (strategic enabler) (BEEP, 2005), s feladata, hogy „másokat helyzetbe hozzon” (Pálné, 2003). Itt a minisztériumok már nem annyira tartalmában vagy végrehajtásában irányítják (utasítják) a regionális politikát, hanem sokkal inkább csak nyomon követik a végrehajtást, és általános ellenőrző szerepet töltenek be (Yuill, Bachtler and Wishlade, 1999).

2.2. Integráció az európai térbe – a hídfő-szerep A KMR (és Budapest) stratégiáját a régió Európában, közelebbről Közép-Európában betöltött helyére és szerepére kell alapozni, és a régió elsődleges funkciója a nemzetközi nagyvárosi térségi funkció, azaz az ún. „hídfő szerep”. A régiót csakis ezen szerep maximális kihasználása vezetheti vissza az „európai térbe” (ahová Bécs és Prága is igyekszik minél integráltabban bekapcsolódni), és ez az, ami megalapozhatná a fokozottabb nemzetközi szerepvállalást is. (Rendkívül tanulságos olvasmány Prága Egységes

Programozási

Dokumentuma

(CsTM,

2003),

amelynek

legelső

és

a

későbbiekben is folyton visszatérő prioritása és szempontja „Prága integrációja az európai struktúrákba”, CsTM, 2003: 11., 66., 67. oldal!). A KMRS jelenlegi legnagyobb aránytévesztése és hiányossága épp itt fedezhető fel, ugyanis a KMRS jelenleg egyáltalán nem tér ki a kérdésre, egyedül Budapest európai városhálózatban elfoglalt helyét említi,

18

és bár azt írja, hogy ez „a régió egésze számára sorsdöntő kérdés”, mégsem foglalkozik többet a témával! A régió integrációja az európai térbe három módon valósul meg. Az első és legfontosabb azon erők működése, amelyek bekapcsolják a KMR-t (és természetesen Budapestet) a nemzetközi vérkeringésbe. Ez egyszerre jelenti a vertikális európaizáció fokozását (a központi kormányzattal együttműködve lobbitevékenység kifejtése nemzetközi funkciók megszerzéséért), és a horizontális európaizáció kiteljesedését (a KMR bekapcsolása az európai regionális, tematikus hálózatokba, illetve a közvetlen jelenlét Brüsszelben saját képviseleti irodával). A második mód a külföldi tőkebeáramlás ösztönzése, de már nem a korábban használatos módon, közvetlen pénzbeli támogatással, hanem a tudásalapú gazdaságban fontos értékek minél hangsúlyosabb felvállalásával és a kedvező innovatív üzleti környezet biztosításával.8 A nemzetközi integrálódás harmadik módja a kulturálisturisztikai központ szerepének betöltése, ami tulajdonképpen szorosan összefonódik az első és második móddal, mintegy kiszolgálva az ott megjelenő igényeket, illetve segít a regionális identitás kialakításában. Vertikális és horizontális integráció: nemzetközi funkciók, szervezetek, régióhálózatok A KMR „visszatérése” az európai térbe alapvetően attól függ, hogy milyen sikeresen tudja betölteni a régió a funkcióját mint nemzetközi nagyvárosi térség. Ezen funkció ellátásához kettős tevékenységre van szükség, a vertikális és a horizontális európaizáció fokozására. A vertikális európaizáció azt jelenti, hogy EU-szintű feladatok (pl. Európai Környezetvédelmi Központ, Európai Határvédelmi Központ stb.) megszerzéséért kell küzdeni, de természetesen nem egyedül, hanem a központi kormányzattal szoros együttműködésben. Ennek az eljárása, hogy míg a központi kormányzat az EU Tanácsban és kisebb részt az Európai Bizottságnál fejt ki lobbitevékenységet, addig a régió az egyéb, közvetlen érdekérvényesítési módokon avatkozik közbe (pl. regionális hálózatok és ernyőszervezetek segítségével), illetve szintén közvetlenül a Bizottságnál. Azaz a sikeres vertikális európaizáció feltételezi a megfelelő horizontális európaizációt is, ami által aztán kiteljesedik a többszintű kormányzás (multi-level governance, MLG). A vertikális európaizációs folyamatok által elérhető eredmények feltétlenül tervezett tevékenységek eredményei, és nem spontán folyamatoké. Ezt azért fontos látni, mert hiába rendelkezik egy régió a legjobb adottságokkal ahhoz, hogy valamilyen funkciót betöltsön, ha nem sikerül „hallatnia” a hangját, a nemzetközi funkciók nem kerülnek automatikusan a térségbe. Az EU (és más nemzetközi szervezet, pl. ENSZ) eddigi története is azt mutatja, hogy az egyes megjelenő új funkciók ellátásáért mindig óriási harc folyt a tagállamok között, és az az egyértelmű tanulság, hogy aki nem „kér” a tortából, az éhen marad, avagy néma gyereknek... Magyarország eddigi rendszerváltás 19

óta eltelt történelme alapján látható, hogy még az sem elég egy adott kérdésben, ha a központi kormányzat próbál tenni valamit ezen a téren, hanem feltétlenül szükség van az érintett régió közvetlen lobbitevékenységére is, különösen az EU-n belüli kérdésekben. Ez egyértelműen jelzi a KMR (és természetesen valamennyi magyar régió) felelősségét még az európaizáció azon típusában is, ahol elvileg jelentős a központi kormányzat szerepe. A horizontális európaizációt tekintve pedig kizárólagos a régió felelőssége, hiszen ezen kapcsolatok kiépítése kizárólag a régió hatásköre. Ez azt jelenti, hogy a központi kormányzattól teljesen függetlenül kell a KMR-nek bekapcsolódnia az európai regionális hálózatokba, amelyeken keresztül közvetlen információkra tud szert tenni az EU-szintű döntéshozatalról, illetve tudja érdekeinek megfelelően közvetlenül befolyásolni azt. A bekapcsolódási kényszernek számos oka van, itt most csak a legfontosabbakat érintenénk. Először is az elemzések szerint ma már egy EU-tagállamon belül a meghozott politikai döntések fele EU-s döntéshozatalból fakad, azaz az EU már nem mint távoli szabályozó van jelen, hanem meghatározó közpolitika-formáló az élet minden területén. S ez a jelenlét nemcsak a közvetlenül vagy transzponálás után (kötött határidőn belül) végrehajtandó EU-s rendelkezéseket jelenti (hard policy), hanem mindazon közvetett közpolitikai megoldások (soft policy) átvételét, amelyeket az EU valamilyen eszközzel ösztönöz (pl. kohéziós politika támogatásai által), illetve más módon ajánl (pl. NUTS rendelet, amely bár hagy némi mozgásteret a tagállamok számára, az alkalmazás során kiderült, hogy ez rendkívül szűk). A második ok a regionális hálózatokba történő bekapcsolódásra az, hogy ez a régió elemi érdeke is. Ugyanis ezek a hálózatok jelentik az uniós információáramlás vérkeringését. A már említett lobbitevékenységen kívül ezek azok a hálózatok, amelyeken keresztül a fejlett régiók partnerkereséseket folytatnak a kutatás-fejlesztési és egyéb pilotprojektjeiknek. Miért fontos ez? Az Európai Unió kohéziós politikáján keresztül a KMR 2007-2013 között ugyan még jelentősebb támogatáshoz jut a 2. prioritáson keresztül9, de mindenképpen csökkenő tendenciában. Jelen helyzetben a legegyszerűbbnek (és a legkisebb erőfeszítést igénylőnek) az tűnne, hogy a regionális vezetés elkezdje számolgatni, hogy mire is fordítsák azt a „kevés” támogatást, amit még kap a régió. A KMRS

jelenlegi

formájában

egyébként

is

csak

erre

szorítkozik,

azaz

egyfajta

„pénzlehívási” eszköz. Ez két okból is problematikus. Egyfelől a régió a csökkenő Strukturális Alapokbeli (SA) támogatást a központi kormányzattal történő egyeztetések után egyszerűen kiegészíthetné a Kohéziós Alapokból származó támogatásokkal (lásd a Puskás-Trombitás

tanulmányt).

Másfelől

a

régió

könnyen

szerezhet

további

támogatásokat, amelyeknek nincsen semmilyen közük magához az EU-hoz, hanem vagy valamelyik tagállamtól (pl. Flandriai kormány pénzalapjai) vagy EGT-tagtól (Norvégia, Svájc

stb.)

származnak.

Azáltal

azonban, 20

hogy

a

KMRS

a SA-okból

származó

támogatások lehívási dokumentuma csupán, jelentősen korlátozódik a tervezhetőség ahhoz képest, mint ha egy valódi átfogó fejlesztési stratégia születne, amelynél az egyes megvalósítandó feladatokhoz rendelnék hozzá az egyes forrásokat. Ezzel ráadásul a régió és az ország is eleget tenne annak a 2007 utáni elvárásnak, hogy a Kohéziós Alapot is bekapcsolják a SA programozási folyamatába. A regionális hálózatokba való bekapcsolódás azonban egy valóban pozitív összegű játszmát nyit meg a régió előtt, s nem csupán mint KMR, hanem a régió egyes térségei számára is. Ugyanis a kohéziós politikán kívüli támogatások (1a költségvetési fejezet, amely a fejlesztésekre fordítható büdzsé 40%-át jelenti, míg az 1b mint kohéziós politika a fennmaradó 60%-ot) nagy részét az ilyen hálózatok segítségével létrejövő partneri kapcsolatok során hívják le a tagállamok. S itt ráadásul valóban nem a nemzeti hovatartozás, hanem a projektek minősége számít, hiszen kiválósági alapon osztják szét a forrásokat. E hálózatok a támogatási partnerségek segítésén kívül természetesen szintén folytatnak lobbitevékenységet, pl. a Lisbon Regions Network azon régiókat tömöríti, amelyek a Lisszaboni Folyamatra való erőteljesebb koncentrálással kívánnak eredményesebben fejlődni, és amelyek a közös fellépéstől azt várják, hogy meghallgatja véleményüket a Bizottság egyfelől a közpolitika-formálás során, másfelől pedig a jövőbeni támogatási formák kidolgozásakor (pl. 7. Keretprogram kidolgozása).10 Azonban míg a vertikális európaizáció így vagy úgy, de megvalósítható a meglévő csatornákon keresztül (bár a hatásfoka megfelelő horizontális fellépés nélkül igencsak gyenge), addig a horizontális európaizáció egyértelműen megköveteli intézményi kapacitások kiépítését. Az EU kb. 250 régiójából 220 rendelkezik közvetlen képviselettel Brüsszelben. Amikor pedig egy közvetlen intézménylátogatás felmerül, hogy milyen drága egy ilyen iroda fenntartása, az egyes képviseletvezetők nem is igazán értik a kérdést. Ugyanis bár a 15 állandó fővel dolgozó Valencia Régió Képviselete pl. közel 900.000 EUR éves költségvetéssel dolgozik, minden évben közel 40-50 millió EUR támogatást szereznek a régiójuknak. Ráadásul valamennyi regionális képviselet vegyes tulajdonosi szerkezettel bír, azaz a fenntartási költségeknek általában csak 10-20%-át adják ténylegesen az adott régió önkormányzata(i), a többit a régióban működő vállalatok, egyetemek, kamarák stb. biztosítják, akik viszont ezért cserébe kiemelkedő színvonalú szolgáltatásokat vehetnek igénybe: (1) közvetlen információszerzés a brüsszeli történésekről; (2) közvetlen tájékoztatás az EU-szintű pályázati lehetőségekről; (3) rendkívül aktív partnerkeresés az adott területen; (4) végezetül pedig az EU közpolitikai folyamatainak befolyásolási (policy influence) lehetősége (mint a képviselet legmagasabb szemléletbeli

szintű váltással

tevékenysége).11 kell

Az

intézményi

összekapcsolódnia,

21

hogy

kapacitásépítésnek valóban

tehát

eredményesen

és

hatékonyan működő intézmények jöhessenek létre, ez pedig nem más, mint a regionális kormányzásra (regional governance) való áttérés. A regionális hálózatok jelenlegi fejlettségét tekintve Magyarország, és különösen a KMR, közel másfél évtizeddel van lemaradva, és ha a következő egy évben nem sikerül ezt a lemaradást behozni, akkor félő, hogy a következő hét éves periódusban a KMR nemcsak a kohéziós politika kedvezményezetti pozícióját veszíti el, hanem elesik mindennemű befolyásolási lehetőségtől is, és egyszerű közpolitikai-átvevőként (policy-taker) elfogadja a Brüsszeli döntéseket, tovább csökkentve a saját növekedési lehetőségeit. A horizontális európaizáció tehát lényegében ragadja meg azt, amit az európai uniós tagság Magyarország számára általában jelent: a lehetőséget a felemelkedésre, amely lehetőség azonban csupán egy ablak (window of opportunity), amelyen magunknak kell benyúlni (reach in) és megragadni a lehetőséget (grasp the opportunity) sorsunk befolyásolására. Külföldi tőkebeáramlás ösztönzése A külföldi tőkebeáramlást tekintve a legutóbbi évekig Magyarország és a KMR is egyértelműen sikeres volt, (az FDI kétharmada ebbe a régióba érkezett, míg pl. a DARba a KMR-ének csak kb. 6%-a, lásd 2. ábra). Egyértelműen látszik azonban, hogy a korábbi sikerek kifulladóban vannak, ugyanis a tudásalapú gazdaságban a termelőhelytípusú régiók (lásd 1. ábra, illetve a régiótipizálást Martin, 2004) között Magyarország már nem versenyképes, ezért számos vállalat elvándorol. Viszont 1999-2000 fordulójáig, amikor még sikeres volt a gyors piacliberalizálás és a jól képzett és komparatíve olcsó magyar munkaerő stratégiája, nem készült fel az ország (a gazdaságpolitika és a politikai vezetés) a paradigmaváltásra, így nem született meg az az infrastrukturális és munkaerő kapacitás, amit jelenleg a vállalatok elvárnak a régióba történő betelepüléshez. A külföldi működőtőke ma már a regionális erőforrásoknál ismertetett szempontok alapján vándorol be egy régióba, ezért a KMR többszörös lemaradásban van. A cél tehát egy olyan régió megteremtése, amelybe a működőtőke azért áramlik, mert: •

megfelelő az elérhetőség (megfelelő színvonalú közlekedési és IKT infrastruktúra, ahol a költségek is alacsonyan tarthatók12)

•

komoly innovatív kapacitások rejlenek a helybeli vállalati hálókban/klaszterekben,

•

jó minőségű üzleti szolgáltatások vehetők igénybe (pl. irodák minősége és kapacitás (office space)).

A kormány gazdaságpolitikai paradigmaváltásának hiánya azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a régió semmit sem tehet, és hogy a központi kormányzat döntéseire és 22

támogatására van szükség bármifajta előrelépéshez. Ennek egyik kiváló példája a 7. kerületi önkormányzat kezdeményezése, amikor is a szélessávú Internetet minden lakosának alanyi jogon kívánja eljuttatni, úgy, hogy eközben a közbeszerzési eljárás segítségével az árat az eredeti piaci ár hatodára-nyolcadára sikerülhet lecsökkenteni. Úgy véljük, ehhez képest a kormány és a főváros együttműködése minimális hatást váltott ki. Kulturális-turisztikai központ A külföldi tőkebeáramlás mellett a nemzetközi hálózatokba történő bekapcsolódáshoz, valamint a kreatív régió megteremtéséhez nélkülözhetetlen a kreatív miliő (lásd KMRS) megteremtése,

valamint

a

megfelelő

turisztikai-kulturális

kapacitások

kiépítése.

Egyértelmű, hogy az első alpont, a nemzetközi szerepvállalás eredményessége is szorosan összefügg a minőségi kulturális-turisztikai szolgáltatások meglétével, elég csak a

konferenciaturizmusra

utalni.

A

turisztikai

szolgáltatások

színvonala

azonban

egyenlőtlenül oszlik meg a régióban (illetve a régió legfontosabb turisztikai területei között: Budapest, Dunakanyar, Gödöllő és térsége, Ráckevei Duna-ág), így a fejlesztési stratégiának is figyelembe kell vennie az eltérő fejlesztési igényeket ahhoz, hogy az intraregionális különbségek csökkenjenek (ld. regionális koherencia erősítése aktív beavatkozások által, azaz kohézió növelésével). A KMRS ebben a tekintetben alapos helyzetfelmérést tartalmaz, amely jól használható a turisztikai stratégia elkészítéséhez. Az egyetlen olyan tényező, amelyre érdemes felhívni a figyelmet az, hogy a turizmusnak nem kizárólag a külföldről érkezők igényeit kell kiszolgálnia, hanem a fővárosból Pest megyébe pihenni kiutazó lakosságot is. Ez azt jelenti, hogy nem csupán néhány nagy turisztikai vonzerőt jelentő presztízsberuházást kell végrehajtani, hanem fontos pl. a szállóhelyek színvonalának átlagos és általános emelése is.

2.3. Az ország központja és fejlődési pólusa – híd a modernizációhoz A sikeres KMR számára a második betöltendő funkciója az, hogy az ország fejlődési pólusaként valódi húzóerőt gyakorol az ország többi részére, hiszen a KMR nem szakadhat el az ország többi részétől, azaz egy idő után a saját növekedési potenciálját rontaná le, ha nem húzná magával a többi régiót. A KMR ugyanakkor úgy is kell funkcionáljon mint egyfajta híd a modernizációhoz az ország többi része számára. Jelenleg ugyanis a KMR a legfelkészültebb magyar régió (a K+F álláshelyek több mint 75%-a itt található) arra, hogy bekapcsolódjon az EU kutatás-fejlesztési programjaiba, mintaprojektjeibe, amelyeken keresztül a legfrissebb kutatási eredmények és a legújabb innovatív

megoldások

eljuthatnak

hazánkba.

A

KMR

egyúttal

mintarégióként

is

működhet, hiszen szintén itt van meg a kapacitás ahhoz, hogy fejlett nyugat-európai

23

régiók „legjobb gyakorlatát” (best practice) át lehessen venni, majd ha már sikerült az itthoni feltételekhez „lokalizálni”, akkor el lehet terjeszteni a többi magyar régióban is. Ezen kívül a régióhoz közvetlenül kapcsolódó térségek számára a KMR a régión belül és kívül is (lásd 4. ábra) egyértelműen gazdasági központ is, tehát a KMR-ben végrehajtott infrastrukturális fejlesztések kapcsán megtelepedő vállalatok gazdasági „kisugárzása” jóval átnyúlik a régióhatáron. Az infrastruktúra megfelelő fejlesztése azért is fontos, mert az intraregionális kapcsolatok (a kohézió) erősítése nélkül lehet, hogy a régió közvetítő hatást tud kifejteni a szomszédos régiók felé, de önmaga egy idő után mindenképpen dezintegrálódik. Meg kell tehát találni azt az egyensúlyt és megfelelő eszközmixet, amely segítségével növelhető a régió koherenciája és egyúttal elláthatja országos funkcióit is. Végezetül fontos kitérni egy olyan szempontra is, amely eleddig nem jelent meg sem az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióban, sem a KMRS-ben, mégpedig arra, hogy a KMR mindemellett kormányzati központként működik. A központi kormányzati egységeknek Budapest a székhelye, ahogy város számos kormányzati beruházásnak is otthont ad. Épp ezért a város és a régió stratégiai céljainak koordinált összhangban kell lenni a kormányzati fejlesztési elképzelésekkel, különben félő, hogy megismétlődik a Nemzeti Színház problémája, és újabb „gödrök” színesíthetik a budapesti „látképet”...

2.4. Az élhető régió – a fenntartható fejlődés megteremtése Az élhető régió kettős célt szolgál. Megteremtése alapvető feltétele a KMR fenntartható fejlődéséhez. Az életminőség jelenleg több szempontból is elmarad a gazdasági fejlettség által indokolttól a régióban. Ez két okra vezethető vissza. (1) Az egészséges élethez szükséges feltételek romlására, ami azt jelenti, hogy elégtelen a szennyvíz- és hulladékkezelés,

a

természeti

területek

szétaprózódnak

(lásd

pl.

zöldterületek

csökkenése az agglomeráción belül), illetve hiányzik a környezetvédelmi szemlélet. (2) Az elégtelen közlekedési rendszerre, ami azt jelenti, hogy hiányoznak a harántirányú közlekedési kapcsolatok illetve a Budapestet elkerülő körgyűrű, s ezért a belvárosi utak mára teljesen telítettekké váltak13. A közösségi közlekedés színvonala tovább romlik, és ezért, illetve a P+R parkolókapacitások hiánya miatt a közösségi közlekedés egyre kevésbé

versenyképes.

Végezetül

Budapest

több

mint

3000

km-es

közlekedési

hálózatára összesen 140 km kerékpárút jut, az is főleg turisztikai célokat szolgál, a kerékpáros közlekedés jelenleg minimális. Ezen gyakorlati problémák mellett azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez a funkció tartalmazza a fenntartható fejlődés szempontrendszerét is, hiszen a fenntartható fejlődés egyúttal automatikusan elvezet (a gazdaság-társadalom-környezet szinergikus egységén keresztül) az élhető régióhoz. Az élhető régió szempontja természetesen nem 24

csupán a gazdasági vagy turisztikai célokat szolgálja, hanem azt, hogy a régió valóban az ottlakóké legyen. Úgy véljük azonban, hogy a KMRS arányt téveszt akkor, amikor a közlekedési problémákat (a közösségi közlekedés kivételével) szintén csak mint az élhető régió egyik szempontját tünteti fel, hiszen ezek sokkal inkább a gazdaság fejlődési lehetőségeit korlátozzák.

25

3. Prioritások: beavatkozási területek

3.1. Infrastruktúra: közlekedés és infokommunikáció A korábbi érvelés alapján világos, hogy a közlekedési és IKT infrastruktúra jelentősége a tudásalapú társadalomban olyan jelentős, hogy feltétlenül önálló beavatkozási területként kell kezelni. A prioritás fontosságát alátámasztja, hogy a KMR-ben a közlekedési problémák komoly visszatartó erőt jelentenek, és rontják a régió versenyképességét. A Stratégiában azonban nem szerepel a közúti közlekedés fejlesztésének kifejtése, ami az egyik

legfontosabb

„mellékhatása”

annak,

hogy

csak

forrástervezés

született,

eszközoldalon nem számították ki, hogy mennyibe kerülne a terv. Ez azért is jelent gondot, mert a már említett módon nem lehet tervezni a Kohéziós Alap támogatásokat, amivel pedig kompenzálni lehetne a KMR-t a legnagyobb infrastrukturális beruházások terén az első prioritásból való kiesésért. Ami a helyzetelemzést illeti, a KMRS megfelelő módon elemzi a közlekedési infrastruktúra gondjait, valójában csak a hangsúlyokkal van probléma, ugyanis a harántirányú közlekedési összeköttetések hiánya alapvető fontosságú a további fejlődés számára. Enélkül ugyanis nem használható ki az az egyébként kedvező földrajzi helyzet, hogy négy nemzetközi közlekedési folyosó is áthalad a régión. A stratégia nem tér azonban ki a régión belüli közlekedési gondokra, ezáltal elhanyagolva a pest megyei problémákat. Ezen mindenképpen módosítani szükséges, hogy a prioritás garanciát nyújthasson arra, hogy növekszik a régió koherenciája, illetve elhárulnak az infrastrukturális akadályok a fejlesztés elől. Az IKT fontosságáról már esett szó, mivel azonban hiányzik a valódi elemzés, fejlesztési lehetőségeivel

kapcsolatban

is

csupán

általános

fejlesztési

elveket

lehetne

megfogalmazni. Úgy véljük, hogy a stratégia végleges változatának elfogadása előtt egy ilyen témájú helyzetelemzést mindenképpen el kell végezni, felmérve azt is, hogy milyen elvárásai vannak a már betelepült és a még betelepülni készülő vállalatoknak ezen a téren. Javasoljuk tehát egy átfogó prioritás elkészítését, amely valóban a regionális igényeket méri fel, s így lehetővé teszi a különböző elérhető források együttes, koordinált tervezését. Ez azért is fontos lenne, mert nemcsak a közlekedési beruházásokhoz lehet többféle forrást igénybe venni, hanem az IKT beruházásokhoz is, sőt, ilyen célra nemcsak kohéziós politikai eszközök, hanem számos más K+F, illetve más nemzeti támogatás is felhasználható. Mindaddig azonban nem lehet tervet készíteni, amíg nem készül megfelelő helyzetelemzés. 26

3.2. Humán erőforrások A humán erőforrásokat illetően szintén hangsúlyt téveszt a KMRS, ugyanis a gazdasági aktivitás növelését jelöli meg a legfontosabb intézkedési területnek. Bár az aktivitás valóban elmarad a nyugati országokban szokásostól, úgy véljük, hogy a legutolsó helyre szorult cél lenne a legfontosabb: a képzési szerkezet és a munkaerőpiaci igények összehangolása, hogy megalapozható legyen a régió hosszútávú fejlődése, és a lehető leghamarabb megtörjék a jelenleg tapasztalható negatív trendeket. Ugyanis a jelenlegi képzési struktúra és folyamatok (jogásztúlképzés stb.) nem felelnek meg ezeknek az elvárásoknak, és átalakításuk szükséges (ezt más kutatási programok is megállapították, lásd pl. Tamás Pál számos elemzését). Egyrészt bár a tömegegyetem jelensége nemcsak megmarad, hanem fokozódik, a jelenleginél sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni doktori, azon belül is a műszaki doktori iskolákra, hogy a további fejlődéshez szükséges egyszerű kvantitatív szempontoknak megfelelhessen a régió, illetve emellett ki kell alakuljon egy bizonyos elitképzés is, ahol a legjobb képességű hallgatók koncentrálódnak. Másrészt viszont nem szabad megfeledkezni arról, hogy a KMR nemcsak regionális, hanem nagyon sok téren országos képzési rendszert működtet, azaz a reformoknak figyelembe kell venni az országos igényeket is (amelyek nagyjából egyébként megegyeznek a KMR-ével, de a tényleges szakoknál erre már vigyázni kell). A képzési források átirányítása a munkaerőpiaci igények összehangolására egyértelműen javítaná a régió versenyképességét nemcsak közvetlenül (a keresett munkaerő bővülése által), hanem közvetetten is, hiszen ezeket a forrásokat igénybe lehetne venni arra is, hogy az újonnan betelepülő vállalatok alkalmazottait minimális saját költségek mellett át lehessen képezni.

3.3. Gazdaságfejlesztés (a KKV-k támogatása és a klaszterpolitika) A stratégiai jövőkép (kreatív régió) eléréséhez a KMR-ben mindenképpen ki kell alakítani néhány

hangsúlyos

klasztert,

amelyek

fejlesztése

lenne

a

gazdaságfejlesztés

középpontjában. A klaszterek kialakításakor a klaszter-orientált közpolitikák közvetlen és közvetett eszközök alkalmazásával (pl. új vállalkozás indításának támogatása, helyivárosi tervek készítése, telephelynyitás támogatása, kutatás-fejlesztés támogatása, helyi üzleti és infrastrukturális szolgáltatások támogatása) fejlesztik azt a térbeli helyet, ahol a vállalatok tevékenységeiket végzik. Fontos kiemelni, hogy ezek a politikák a klaszter valamennyi szereplőjére egyszerre hatnak, ami jelzi, hogy a sikeres klaszterpolitika alapja a regionális kormányzás intézményes kialakítása. Ennek egyik oka az, hogy a helyi gazdasági aktivitás (és főleg, ha kialakultak, a klaszterek működése) miatt FVR-ek alakulnak ki. 27

Bár horizontális téma a partnerség elvének minél szélesebb körű alkalmazása, a gazdaságfejlesztésnél tartjuk a legfontosabbnak megemlíteni, ugyanis itt közvetlenül érezhető a hatása, hiszen a regionális kormányzás megléte közvetlenül szerepet játszik a vállalati döntésekben mint az üzleti környezet egyik fontos tényezője. A valódi partnerségi kapcsolatok kiépítése és intézményesítése (!) sokkal mélyebb változásokat kell,

hogy

eredményezzen,

mint

a

KMRS

megfogalmazása

szerinti

„partnerség...elősegítése” (pl. KMRS, 2005: 116). Az eredményes klaszterpolitika és az erős

partnerségi

intézmények

felállítása

nélkülözhetetlen

a

hatékony

gazdaságfejlesztéshez.

3.4. Az élhető régió megteremtése Az élhető régió megteremtése érdekében elérendő célokat feltétlenül egy átfogó, a KMRre vonatkozó fenntartható fejlődési stratégiába kell beleilleszteni, amely megfelelően koordinálná az egyes intézkedéseket. Ez azért is fontos, mert így nemcsak a középhanem a hosszútávú folyamatok is nyomon követhetőek lennének, illetve így valóban biztosítható lenne az egyes beavatkozási területek közötti szinergia, ami a sikeres fenntartható fejlődési stratégia alapfeltétele. A prioritáson belül a következő területeken kell beavatkozni (a KMRS alapján): • •

régió környezetvédelmi és természetvédelmi infrastruktúrájának fejlesztése környezet- és természetvédelmi szemlélet erősítése a régió társadalmának minden szintjén

•

város-rehabilitáció felgyorsítása, szlömök felszámolása

•

települési (al)központok fejlesztése identitást erősítő funkciókkal

•

a régióban elérhető rekreációs lehetőségek bővítése

3.5. A helyi közszolgáltatások és intézményi kapacitás növelése A magyar közigazgatási rendszer EU-kompatibilitásának alacsony szintje szinte minden nap előkerül a szakmai és tágabb vitákban is. Számos olyan vélemény is elhangzik, hogy a jelenlegi programozási időszak nagyprojektjei közül több is elbukhat a hazai hatóságok engedélyezési gyakorlata miatt, ugyanis a jelenlegi eljárási szabályok mellett (illetve amikor az adott hivatal a saját maga által szabott határidőket sem tartja be) gyakran nagyon nehéz feladat az N+2-es szabály betartása. Másfelől a túlzott szabályozás és

28

bürokrácia (red taping) leküzdéséhez is nélkülözhetetlen a kapacitásbővítés, az EU iránymutatásaival megegyezően. Amint a fentiekből is kitűnik, úgy véljük, a prioritáson belül nem csupán a humán közszolgáltatások

(közoktatás)

kapacitásait

kellene

bővíteni,

hanem

a

regionális

hatáskörbe tartozó közigazgatási egységeken belül a szűk keresztmetszeteket, beleértve a

helyi

e-kormányzás

kiépítését,

valamint

szolgáltatások bővítését.

29

az

elektronikusan

igénybe

vehető

4. Javaslatok 1. A KMR stratégiájába az egységes jövőkép (kreatív régió) mellett feltétlenül be kell vezetni az említett három funkciót, (hídfő-szerep, országos fejlődési pólus és élhető régió), amely köré az egész stratégia felépülhet. Ez az alapja a regionális identitásépítésnek (regional branding), amit nemzetközileg és itthon is meg kell kezdeni, hogy vonzóerőként hasson a vállalkozások és a helyi állampolgárok számára is. 2. A legfontosabb a vertikális és a horizontális európaizáció elindítása, azaz stratégiai intézkedéscsomagot készíteni a potenciális nemzetközi funkciók felmérésére és a központi kormányzattal koordinált lobbitevékenység megkezdésére. Emellett a képviselet megnyitásáig is azonnal fel kell venni a kapcsolatot az európai regionális hálózatokkal! 3. Sürgősen meg kell kezdeni a társadalmi egyeztetést a KMR brüsszeli képviseletének megnyitásával kapcsolatosan, és széles körű partnerséget kialakítani (vállalatok, civil szereplők, K+F, egyetemek), akik támogatják majd a képviselet működését, amelyet projektmenedzsment alapokon kell megszervezni egy ütőképes csapattal. 4. A belföldi horizontális kapcsolatépítés jegyében a KMR-nek el kell fogadni a felelősséget, hogy az ország gazdasági motorja, és a kormánnyal és a többi régióval egyaránt együttműködve ki kell alakítani azokat a funkciókat, amelyek segítségével nem leszakad a többi régiótól, hanem maga után húzza azokat. Bár ezt a felelősséget a régió a többi szereplővel egyformán osztja meg, a kezdeményezés a KMR részéről jelentős lépés lenne a valódi partnerség irányába. 5. Sürgősen meg kell kezdeni a KMR fenntartható fejlődési stratégiájának elkészítését, amelyet össze kell hangolni a teljes Stratégiával! 6. A tudásközpont régióvá történő átalakuláshoz fel kell mérni, hogy a régió milyen infokommunikációs kapacitásokkal rendelkezik, valamint hogy a potenciális betelepülő vállalatok milyen igényeket támasztanának. Az IKT helyzetfelmérés nélkül nem lehet olyan stratégiát készíteni, amely a tudásalapú társadalom elérését tűzi ki célul! 7. Fel kell mérni, milyen klasztereket érdemes kialakítani, illetve a létezők milyen fejlettségi szinten vannak. Ez az egyik alapja a gazdaságfejlesztési prioritás operacionalizálásának! 8. Át kell térni a regionális kormányzásra és a partnerség elvének alkalmazására. A központi kormányzatnak nemigen van szerepe abban, hogy a főváros és Pest megye politikusai meg tudnak-e egyezni egy közös jövőképben és fejlesztési tervben. A funkcionális városi régiók és klaszterek kialakulása nemigen veszi figyelembe a közigazgatási határokat, ezért minél előbb meg kellene kezdeni a tárgyalásokat a stratégia kialakításához, amelynek sikere azon múlik, hogy mennyire sikerül növelni a KMR koherenciáját és kohézióját.

30

Felhasznált irodalom Bachtler, J. (2000): „Regional policy in Europe: which way forward?”, in Coffey, P (ed.) Europe – Toward the Next Enlargement, Londin: Kluwer Academic publishers BEEP projekt (2005): Regional development – policy and research recommendations, webcím: www.beepregional.org Budapest Főváros Önkormányzata (2005): Budapest középtávú városfejlesztési programja, Budapest: BFÖ Budapesti Agglomerációs Fejlesztési koncepciója, Budapest

Tanács

(1999):

A

BAFT

területfejlesztési

Cseh Területfejlesztési Minisztérium (CsTM) (2003): Prága Egységes Programozási Dokumentuma a 2004-2006 közötti időszakra, 2003. december, Prága Európai Bizottság (1999): Sixth Periodic Report on the Social and Economic Situation of Regions in the EU (Hatodik jelentés az EU régióinak társadalmi és gazdasági helyzetéről, 1999), Brüsszel: Európai Bizottság. Forman Balázs (2003): Az Európai Unió strukturális és előcsatlakozási alapjai, Budapest: Interpress. Gordon, Ian (2004): "The competitiveness of cities” in IAURIF (2004) Horváth, Gyula (2001): Regionális támogatások az Európai Unióban, Budapest: Osiris Kiadó IAURIF (2004): Economic Performance of European Regions, Cahiers No. 135, thematic issue, Paris: IAURIF Knapp, Wolfgang (2004): „Regional Governance in Functional Urban Regions”, in IAURIF (2004) Martin, Ronald L. (2004): A Study on the Factors of Regional Competitiveness, Cambridge: University of Cambridge Millard, Jeremy (2002): Regional development and cohesion in the European Information Society, webcím: www.beepregional.org Pálné, Kovács Ilona (2003a): „A területfejlesztés irányítása”, Habilitációs Előadások, Pécs: Pécsi Tudományegyetem Paraskevopoulos, Christos (2002): „New Institutionalism and EU Regional Policy: Multilevel Governance by “Thin” or “Thick” Institutions?”, webcím: www.lse.ac.uk Perger Éva (2003): „A főváros és "környéke" régióként való értelmezése, központi régió problémája”, IDEA munkaanyag, Budapest: MKI Porter, M. (1990): The Competitive Advantage of Nations, New York: Free Press Pro Régió (2005): A Közép-Magyarországi Régió stratégiai terve 2007-2013, Budapest: Közép-Magyarországi RFT Raines, Philip (2001): „The Cluster Approach and the Dynamics of Regional PolicyMaking”, Regional and Industrial Policy Research Paper, No. 47, Glasgow: University of Strathclyde Retine projekt (2001): “RETINE – Regional Typology of Innovation Needs – report to the European Commission”, Brüsszel: DG Competitive and Sustainable Growth Yuill, D, Bachtler, J and Wishlade, F (ed.) European Regional Incentives 1999, 18th edition, London: Bowker-Saur

31

Ábrák

1. ábra: A régiók tipológiája Magas és fenntartható GDP/fő növekmény Nemzetközi központok

Dinamikus régiók

Tudásközpont régiók

Növekvő megtérülést nyújtó régiók Városi specializáció jú régiók

Kiegyensúlyozott régiók

Alacsony népsűrűség

Magas népsűrűség

Régiók mint termelőhelyek Tér-régiók

Lemaradó régiók

Alacsony vagy nem fenntartható GDP/fő növekmény

Forrás: Martin, 2004

32

elméleti típusok archetípusok

2. ábra: Magyarországra beáramló FDI/fő (1992-2002) Ft

FDI per capita (HUF)

1600000 National

1400000 1200000

South GP

1000000

Central Hungary

800000 600000 400000 200000 év

0 1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

33

1999

2000

2001

2002

3. ábra: A Funkcionális Városi Régiók működése

Vezetés Politikai támogatás Társadalmi támogatás Területi-gazdasági feltételek

Vízió és Stratégia

Stratégiai hálózatok

Közszektor

Privátszektor

Teljesítmény

34

4. ábra: A KMR gazdasági és közlekedési kapcsolatai

Forrás: KMR stratégia, 52. o.

35

Táblázatok

1. táblázat: Az új gazdasági növekedési elmélet alapelemei Alapfeltevések • A technológiai haladás nem „mennyei manna” • Növekvő megtérülés a tudásfelhalmozás révén

Ösztönző tényezők • K+F ráfordítások • Innováció (szabadalmak) • Képzettség szintje • Beruházás a humántőkébe (oktatási rendszer, munkahelyi képzések) • A tudás eredményes és hatékony terjesztése tudásközpontok révén

• A humántőke bevezetése mint termelési tényező • A piacok nem vezetnek automatikusan optimumhoz • Kényszerpályás fejlődés Következmények a regionális versenyképesség számára A termelékenység és növekedés regionális különbségei a technológiai és a • humántőkét illető különbségekből erednek • • •

A technológiába és humántőkébe történő beruházás a növekedés mozgatórugója A nyílt kereskedelem segíti a növekedést és a technológiai haladást Kulcsfontosságú a humán erőforrás képzése

Forrás: Raines, 2001 és saját szerkesztés

2. táblázat: A K+F területén foglalkoztatottak számának alakulása régiónként, 1996-2001 Régió Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Magyarország

1996 12831 732 830 1417 1160 2213 2126 20859

1997 13128 822 1143 1457 1080 2188 2181 21999

Forrás: KMR Stratégia 2007-2013, 2005

36

1998 14086 936 1283 1404 1116 2550 2172 23547

1999 14799 1059 1317 1548 1283 2164 2439 24609

2000 16899 1437 1417 1844 1281 2482 2516 27876

2001 16924 1513 1411 1973 1326 2489 2715 28351

3. táblázat: Példa a közlekedési elérhetőségre A közlekedési elérhetőség hiányára jó példa a dél-alföldi gazdasági megtorpanás és folyamatos lemaradás. A 2. ábra tartalmazza az egy főre jutó beáramló külföldi működőtőkét a KMR-ben és a Dél-Alföldi Régióban (DAR). Látható, hogy a gazdasági aktivitás legfőbb forrásaként szolgáló tőke 1998-ig nagyjából azonos növekedési ütemet produkált, bár már akkor is voltak eltérések, de a KMR igazán 1998-ban húzott el, amikor is a DAR stagnálni kezdett. Ebben jelentős szerepet játszott az, hogy 1998 után leálltak az autópálya-építések, hiszen Kecskeméten, ameddig elért az autópálya, még a rendkívül magas használati díj ellenére is jelentős gazdasági aktivitás bontakozott ki. Mégsem volt elegendő azonban ahhoz, hogy a környező megyéket is maga után húzza, még akkor sem, ha Szeged Budapest után a második legjelentősebb kutatóhely, vagy ha Szarvason létesítették a világ legnagyobb vetőmagfejlesztő és -termelő gyárát. Látható tehát, hogy az elérhetőség nem csupán egy tényező a többi közül, hanem olyan, amely alapjaiban befolyásolja a vállalatok gazdasági döntéseit (lásd erről részletesen az IAURIF, 2004-et, amely konkrét példákat hoz a közlekedés és a versenyképesség kapcsolatára).

4. táblázat: A regionális szervezési kapacitás elemei 1) A formális intézményi keretek szerkezete, és az egyes közszereplők által játszott szerepek. 2) A közszereplők és magánszereplők által létrehozott stratégiai hálózatok, amelyek célja az FVR működtetése és fejlesztése. 3) A kulcsszemélyek és/vagy szervezetek (tipikusan a regionális fejlesztési ügynökségek) által nyújtott ösztönzés/politikai támogatás, amely a meglévő hálózatok kihasználására és újak kialakítására sarkallja a szereplőket, illetve irányt mutat a döntéseikhez. 4) A területi-gazdasági jellemzők, amelyek egymáshoz kapcsolhatják (akár „kényszeríthetik” is) az aktorokat, így az együttműködést ösztönző erőként jelenhetnek meg. 5) A városi-regionális jövőkép megléte, amely alapján folyamatosan stratégiák és programok készülnek, melyek kimunkálásába bevonnak valamennyi érintettet. 6) A helyi/regionális együttműködés pénzügyi támogatási eszközei. 7) A helyileg érintettek társadalmi támogatása (helyi lakosság, piaci szereplők stb.). Forrás: Knapp, 2004 és saját szerkesztés

37

Végjegyzetek

1

Az elemzések alapjául a KMRS adatait használtam fel, illetve más adatforrásokat, külön jelölve.

2

Ennek a helyzetnek az elemzése és megoldási javaslatok nyújtása nem e vitaanyag feladat, lásd pl. Perger, 2003.

3

A Pro Régió ügynökség munkatársai beszámoltak arról, hogy milyen komoly munkát jelentett a Főváros és a Pest megyei Önkormányzat közötti nézetkülönbségek áthidalása.

4

Ami ráadásul erőteljesen összefügg valamennyi korábban említett elemzési szemponttal is, hiszen azok feltételei az e-government programok eredményességének.

5

Ez azt is jelenti, hogy míg nyugatról gyorsan el lehet jutni a városhatárig, a városba beérkezve bármilyen irányba csak rendkívül lassan és körülményesen lehet eljutni pl. a keleti autópályához.

6

Ha ugyanis nem áll rendelkezésre elég munkaerő, akkor az vagy felhajtja az árakat, és ezáltal a már betelepült vállalatokat is költözésre ösztönzi, az esetleges újakat teljesen elriasztva, vagy egyszerűen nem lévén elegendő humán erőforrás, nem is ad lehetőséget a további növekedésre.

7

Jó példa erre a Nagy-Lyon Régió, ahol bár az eredeti regionális honlap csak franciául érhető el (francia helyi kormányzati „szokásoknak” megfelelően), a business.grandlyon.com oldalon, amely az érdeklődő üzleti partnereknek szól, minden regionális ismertető megtalálható angol nyelven, külön szólva a regionális kormányzás részleteiről is.

8

Tulajdonképpen a különféle adókedvezmények is közvetlen támogatásként értékelhetők, csak hatásuk nem azonnali a költségvetésre nézve, hanem időben elhúzódó (azaz kezdetben nem kíván beruházást az állam részéről, a későbbiekben azonban a kedvezmény miatt a tervezettnél sokkal több jövedelemtől eshet el az állam).

9

Várhatóan különleges elbírálás mellett, azaz számos olyan beavatkozási területet is engedélyez a Bizottság, amelyet más 2. prioritásba tartozó régió nem kaphat meg.

10

Itt jegyezném meg, hogy az IKT infrastruktúra felmérésének a hiánya egyrészt természetesen jelentősen hátráltatja a megfelelő gazdaságfejlesztési stratégia kialakítását, másrészt pedig lehetetlenné teszi a K+F projektekbe történő csatlakozást, hiszen a KMR-ben nem található semmilyen felmérés a régió tényleges kapacitásairól, ez pedig egy újabb ok arra, hogy miért nem lehet megfelelően lehívni EU-s támogatásokat.

11

Ebből természetesen az is következik, hogy a képviselet munkatársai nem köztisztviselők, hanem általában a privát szférában gyakorlatot szerzett kiváló szakemberek. Általában is igaz, hogy ezen irodáknak nem szabad hivatalként vagy kihelyezett hivatalként működniük (pl. Magyar Régiók Képviselete, vagy Budapest Főváros jelenlegi képviselete), hanem aktív közvetítői szerepet kell felvállalniuk.

12

Az elérhetőség fogalma nemcsak a szolgáltatások fizikai lehetőségét jelenti, hanem azt is, hogy a szolgáltatásokat a vállalatok költséghatékonyan tudják igénybe venni. Ez ugyanúgy lehet közlekedési szolgáltatás (pl. autópálya), amelynek drágasága megakadályozza a használatát (az M5-ös közel nyolcéves kálváriája tanulságos történet ebből a szempontból is); mint pl. telekommunikációs szolgáltatás, ahol is a jelenlegi trendek szerint a vállalatok 80%-a középtávon átvált a VoIP szolgáltatásra mint telekommunikációs eszközre a hagyományos telefonvonalak helyett, mivel a szokásos telefonos szolgáltatás túlságosan költséges.

13

Míg korábban csúcsforgalmi órákról lehetett beszélni, mára állandókká váltak a dugók, legfeljebb azok időbeli és térbeli kiterjedésében tapasztalhatók változások. Mindenesetre a forgalmi kimutatások már évek óta nem jelezték, hogy nőtt volna a belvárosi utak terheltsége azon egyszerű oknál fogva, hogy már rég elérte a 100%-ot...

38