A Közép-és Kelet-Európai Környezetfejlesztési Intézet Kiadványa
ÚTMUTATÓ A VESZÉLYES ÜZEMEK KÖRNYEZETÉBEN ÉLŐ LAKOSSÁG TÁJÉKOZTATÁSA MEGSZERVEZÉSÉHEZ
Jogszabályi megalapozás és a gyakorlati végrehajtás módszerei
Budapest 2004 1
A KIADVÁNY A KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI MINISZTÉRIUM TÁMOGATÁSÁVAL, A KAC ALAP FELHASZNÁLÁSÁVAL KÉSZÜLT. Összeállította és szerkesztette, a 2004. évben levezetett konferenciák és módszertani bemutatók anyagának felhasználásával az Intézet szerzői munkacsoportja: Dr. Damjanovich Imre Dr. Karádi Teodóra Varga Imre Havai Gábor
Készült: 500 példányban Kiadás: Közép-és Kelet-Európai Környezetfejlesztési Intézet
Tördelés, nyomtatás: SylvaGraph Bt., Budapest Felelős vezető: Szilvási Gabriella
Tartalomjegyzék 1.
BEVEZETÉS............................................................................................................................................ 5
2.
VONATKOZÓ NEMZETKÖZI JOGANYAGOK ............................................................................... 7 2.1. AZ EU-JOGANYAGOK ÁLTALÁNOS ELVEI ............................................................................................ 7 2.2. SEVESO I. IRÁNYELV........................................................................................................................ 7 2.3. OECD IRÁNYELVEK ........................................................................................................................... 8 2.3.1. Az OECD általános környezetbiztonsági tevékenysége ............................................................. 8 2.3.2. Az OECD vegyi balesettel összefüggő jogi eszközei .................................................................. 9 2.3.3. Vegyi Baleset Szakértői Csoport ................................................................................................ 9 2.3.4. OECD Irányelvek alkalmazása Magyarországon.................................................................... 10 2.4. HELSINKI EGYEZMÉNY ...................................................................................................................... 10 2.5. SEVESO II. IRÁNYELV .................................................................................................................... 12 2.5.1. Az Irányelv általános jellemzői ................................................................................................ 12 2.5.2. Az uniós jogelvek érvényesülése a SEVESO II. Irányelvben.................................................... 13
3.
A TÁRSADALMI RÉSZVÉTEL JOGI MEGALAPOZÁSA ............................................................ 15 3.1. A KÖRNYEZETVÉDELMI JOG FEJLŐDÉSE ............................................................................................ 15 3.2. A TÁRSADALMI RÉSZVÉTEL ELVEI..................................................................................................... 17 3.3. A TÁRSADALMI RÉSZVÉTEL FELTÉTELEI............................................................................................ 17 3.4. A TÁRSADALMI RÉSZVÉTEL HASZNA ................................................................................................. 18 3.5. AZ AARHUSI EGYEZMÉNY ................................................................................................................ 18 3.5.1. Az Aarhusi Egyezmény általános rendelkezései....................................................................... 19 3.5.2. Az általános részhez kapcsolódó szabályok ............................................................................. 20 3.5.3. Az információhoz való hozzáférés szabályai............................................................................ 21 3.6. A KÖRNYEZETI HATÁSVIZSGÁLATRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK ........................................................ 21 3.7. TÁRSADALMI RÉSZVÉTEL KÖRNYEZETI HATÁSVIZSGÁLATI ÜGYEKBEN ............................................. 23
4.
A LAKOSSÁG TUDATOSSÁGÁNAK NÖVELÉSE ......................................................................... 24 4.1. KÜLSŐ (NEMZETKÖZI) KÖTELEZETTSÉGEK ....................................................................................... 24 4.2. HAZAI KÖTELEZETTSÉGEK ................................................................................................................ 24 4.3. A TÁJÉKOZTATÓK SZEREPE A LAKOSSÁG TUDATOSSÁGÁNAK NÖVELÉSÉBEN .................................... 25 4.3.1. Az aktív tájékoztatás................................................................................................................. 25 4.3.2. A passzív tájékoztatás .............................................................................................................. 26 4.4. KONZULTÁCIÓ A LAKOSSÁGGAL ....................................................................................................... 26
5.
A LAKOSSÁG TÁJÉKOZTATÁSÁNAK TARTALMI KÖVETELMÉNYEI ............................... 28 5.1. 5.2. 5.3. 5.4.
6.
A TARTALMI KÖVETELMÉNYEK FEJLŐDÉSE....................................................................................... 28 A MINIMÁLISAN SZÜKSÉGES INFORMÁCIÓK....................................................................................... 28 AZ ORSZÁGHATÁRON TÚLI HATÁST OKOZÓ SÚLYOS BALESETEKRE VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK ............ 30 SÚLYOS BALESET BEKÖVETKEZÉSEKOR ALKALMAZANDÓ TÁJÉKOZTATÁSI KÖTELEZETTSÉGEK ........ 31
A TÁJÉKOZTATÁSI ELVEK ÉRVÉNYESÜLÉSE.......................................................................... 32 6.1. A TÁJÉKOZTATÁS ELVEINEK ÉRVÉNYESÜLÉSE A NEMZETKÖZI GYAKORLATBAN ............................... 32 6.2. A TÁJÉKOZTATÁSI ELVEK ÉRVÉNYESÜLÉSE A MAGYAR JOGSZABÁLYOKBAN .................................... 32 6.2.1. Katasztrófatörvény................................................................................................................... 32 6.2.2. Kormányrendelet ..................................................................................................................... 34 6.3. A POLGÁRI VÉDELMI TÖRVÉNY VONATKOZÓ ELŐÍRÁSAI ................................................................... 34 6.4. AZ ÖNKORMÁNYZATI TÖRVÉNY VONATKOZÓ ELŐÍRÁSAI.................................................................. 35 6.5. AZ ADATVÉDELMI TÖRVÉNY VONATKOZÓ ELŐÍRÁSAI ...................................................................... 35 6.5.1. A személyes adat és a közérdekű adat meghatározása ............................................................ 35 6.5.2. Az aktív és passzív információszolgáltatási kötelezettség az Atv.-ben ..................................... 36 6.5.3. A kivételek ................................................................................................................................ 36 6.6. ÁLLAMIGAZGATÁSI ÉS POLGÁRI JOGI VONATKOZÁSOK ...................................................................... 37 6.6.1. Általános előírások .................................................................................................................. 37 6.6.2. Az üzleti titokra vonatkozó előírások ....................................................................................... 37 6.6.3. A versenytörvény vonatkozó előírásai...................................................................................... 38 6.7. AZ ELEKTRONIKUS INFORMÁCIÓSZABADSÁGRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK........................................ 39
3
7.
A SÚLYOS BALESETEK ELLENI VÉDEKEZÉS RENDSZERE................................................... 41 7.1. A SÚLYOS IPARI BALESETEK ELLENI VÉDEKEZÉS JOGI SZABÁLYOZÁSÁNAK FEJLŐDÉSE ..................... 41 7.2. A VÉDEKEZÉSBEN RÉSZTVEVŐ ÁLLAMI ÉS ÖNKORMÁNYZATI SZERVEK ............................................ 41 7.3. A KÜLSŐ VÉDELMI TERVEZÉS ........................................................................................................... 43 7.3.1. Külső védelmi tervezéssel kapcsolatos általános rendelkezések .............................................. 43 7.3.2. A külső védelmi tervek felülvizsgálata ..................................................................................... 44 7.3.3. A külső védelmi tervek kidolgozásának eddigi tapasztalatai ................................................... 44 7.4. A KÜLSŐ VÉDELMI TERVEK KAPCSOLATRENDSZERE ......................................................................... 46 7.5. A KÜLSŐ VÉDELMI TERV ÉS A TELEPÜLÉSEK POLGÁRI VÉDELMI BESOROLÁSA .................................. 46 7.6. A KÜLSŐ ÉS BELSŐ VÉDELMI TERVEK EGYMÁSRA ÉPÜLÉSE .............................................................. 47 7.7. A VÉDEKEZÉSHEZ KAPCSOLÓDÓ LAKOSSÁGVÉDELMI ÉS MENTÉSI FELADATOK ................................. 48 7.7.1. A lakosságvédelmi módszerek.................................................................................................. 48 7.7.2. A lakosság riasztása................................................................................................................. 49 7.7.3. A riasztás technikai eszközei .................................................................................................... 50 7.7.4. A lakosság tájékoztatása .......................................................................................................... 51 7.7.5. Elzárkóztatás............................................................................................................................ 52 7.7.6. Kitelepítés, kimenekítés............................................................................................................ 52 7.7.7. Egyéni védőeszköz alkalmazása............................................................................................... 53 7.7.8. Az egyéni védőeszközökkel összefüggő tervezési elvek ............................................................ 54
8.
ÖSSZEFOGLALÁS............................................................................................................................... 56
9.
FÜGGELÉKEK ..................................................................................................................................... 57 9.1. 9.2. 9.3. 9.4.
10.
A VESZÉLYES ÜZEMEKKEL ÉS AZ IPARI BALESET ELHÁRÍTÁSSAL ÖSSZEFÜGGŐ FOGALMAK ............... 57 A BM OKF HATÓSÁGI TEVÉKENYSÉGE ............................................................................................ 59 128/2001. (VII. 13.) KORM. RENDELET ........................................................................................... 60 A LAKOSSÁGI TÁJÉKOZTATÁS KORMÁNYRENDELETI KÖVETELMÉNYEI ............................................. 61 MINTAOKMÁNYOK A LAKOSSÁG TÁJÉKOZTATÁSHOZ .................................................. 63
10.1. 10.2. 10.3. 10.4. 10.5. 11.
4
A KÜLSŐ VÉDELMI TERVEZÉS KONCEPCIÓJA ................................................................................. 63 A POLGÁRMESTER ÁTIRATA A JEGYZŐHÖZ.................................................................................... 65 ÖNKORMÁNYZATI HIRDETMÉNY (HELYI LAPBAN ÉS INTERNETEN) ............................................... 66 VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT IDEIGLENES LAKOSSÁGI TÁJÉKOZTATÓJA ............................................ 67 ÖSSZEFOGLALÓ TÁJÉKOZTATÓ (CSALÁDOKNAK SZÓRÓLAP) ..................................................... 77
FELHASZNÁLT IRODALOM ........................................................................................................ 79
1.
BEVEZETÉS
Az emberiség a XX. század közepére ijesztő mértékben kihasználta a föld anyag- és energia készleteit. Rá kellett döbbennie, hogy a kimeríthetetlennek és folytonosan megújulónak tűnő természeti kincsek fogynak, valamint közben maga a környezet is visszafordíthatatlan károkat szenved. Általános felismeréssé vált, hogy a természeti környezet károsodása egyes területeken már a gazdasági fejlődést is akadályozza, s a különféle környezeti ártalmak milliók egészségét veszélyeztetik. Miután az ember felismerte, hogy tevékenysége lassan önmagát, felépített rendszerét, élőhelyét veszélyezteti, rájött, hogy csak szervezett formában képes hatékony ellenszert találni és alkalmazni. A Római Klub, számos konferencia foglalkozott a megoldás keresésével, melyek eredménye újabb és újabb egyezmény, határozat lett a környezet védelme érdekében. A felismerés elindított egy folyamatot, mely a globális környezetvédelem keretein belül próbálta menteni a menthetőt, próbálta megállítani a további pusztítást, az ésszerűtlen termelést és a "fenntartható fejlődés" mint új társadalmigazdasági koncepció alapján megőrizni földünket. A ‘70-es években mégsem sikerült megállítani a környezetromlás folyamatát és a globális problémákra vonatkozó előrejelzések (pl. savasodás, üvegházhatás) sorra igazolást nyertek. Súlyos üzemi balesetek sorozata figyelmeztette a közvéleményt és a szakértőket, hogy a vegyipar biztonsága területén nincs minden rendben. 1976. július 10-én Észak-Olaszországban a Hoffmann La Roche Givaudan vegyi gyártelepén egy kisméretű autokláv melyben növényvédő szert állítottak elő, emberi mulasztás miatt túlmelegedett. Ennek során – a mellékreakció következtében – dioxin került a levegőbe. A gyár, egy Milánó melletti kisváros, SEVESO közelében működött, s az uralkodó széljárás következtében a veszélyes dioxin-felhő a város környékén fejtette ki hatását. A mérgezés kb.100.000 legelő állatot, illetve egész kukorica mezőket pusztított el. Habár a baleset közvetlenül emberéletet nem követelt, de több száz embert ki kellett telepíteni, és a gyermekeken bőrkiütések jelentek meg. Mire kiderültek a baleset körülményei, és a szakértők megvizsgálták a káros hatásokat, már nem sok mindent lehetett tenni. A baleset egy szombati napon történt, de csak a következő hét csütörtökére hívták össze a válságértekezletet. Addigra, ismerték ugyan a pontos eredményeket, de a tényleges adatokat nem hozták nyilvánosságra. A baleset ugyan konkrét munkahelyi mulasztás miatt következett be, de ennek előzménye volt, hogy a tulajdonosok már a tervezés során is „spóroltak”, mert nem gondoskodtak a megfelelő biztonsági berendezésekről (nem építettek gyűjtőmedencét, automata hűtőrendszert, stb.). A cégnek nem voltak konkrét tervei egy ilyen katasztrófa esetére, rögtönözni kellett. Két héten belül a hadsereg is a helyszínre érkezett, lenyírták a szennyezett füvet, kivágták a fákat, a legveszélyeztetettebb területekről a talaj felszíni rétegét is elszállították és állítólag biztonságos körülmények között eltemették. A kiürített területen kívül élők azonban nem részesültek óvintézkedésben. A SEVESO-i vegyi üzem robbanása után még “csak” a lakosságot kellett kitelepíteni, a Sandoz (Svájc 1986.) Basel melletti üzemének balesete viszont már hosszú időre beszennyezte a Rajnát6.
6
A SANDOZ társaság gyártelepén tűz ütött ki, aminek következtében a Rajnába ömlött 30 tonna peszticid, fungicid és herbicid. Az anyagi kár meghaladta a 182 millió $-t, de ez nem tartalmazza a Rajna ökológiai tönkretételét.
5
1984-ben az indiai Bhopal városában következett be a vegyipar Hirosimájaként emlegetett baleset, ahol a növényvédő-szer gyárból kiszabaduló gáz 2000 ember halálát okozta, s több mint kétszázezer ember súlyosan megbetegedett,7, háromszázezren pedig elvándoroltak a környékről. A baleseteket követően számos vizsgálatot rendeltek el Európában, s a világ más tájain, melyek a felmérték gyárak biztonságát. A tragédiák fordulatot eredményeztek az emberek és a vegyipar kapcsolatában. Bebizonyosodott, hogy a vegyiparban nincsen helye rögtönzésnek, túlzott takarékoskodásnak csak azért, hogy magasabbak legyenek a termelési mutatók. A Bhopal-i katasztrófa után – ahol a magas szintű biztonsági eljárások sem tudták kiküszöbölni az emberi hanyagság következményeit –, az egyezményeket módosítani kellett különböző kiegészítésekkel, illetve megszületett: “Az ipari balesetek országhatáron túli hatásairól és kezeléséről szóló (Helsinki) egyezmény” az ENSZ égisze alatt, illetve a SEVESO II. Irányelv, amelyek a fentiekhez hasonló balesetek elkerülését, a veszély csökkentését, a biztonság növelését tűzték ki célul. A nemzetközi szabályzók előírásai megkövetelték, hogy az államok növeljék környezetvédelmi kutatásaik intenzitását, megfelelő technológiai megoldásokat dolgozzanak ki, illetve gondoskodjanak ezen eredmények elterjedéséről, hogy a környezet minőségében minél hamarabb javulás következzen be. Ehhez azonban olyan új “társadalmi kultúrát” kell teremteni, amelyben a környezetvédelmi hatású döntések előkészítésébe bevonják az állampolgárokat, sőt a döntés után az adott tevékenység ellenőrzésének is részesei kell, hogy legyenek. Ez különböző módon valósulhat meg az államigazgatás különböző szintjein. Jogállamiság keretei között az állampolgári részvételt a döntési folyamatokban, törvény szabályozza. Külön megemlítendő még az önkormányzatok felelőssége is, hiszen a helyi döntések mindig közvetlenebbül érintik az állampolgárokat, mint az országos szintűek, illetve a szubszidiaritás elvének8 megfelelően az adott célok hatékonyabb módon valósulnak meg, ha a döntések az állampolgárokhoz legközelebb eső szinten kerülnek meghatározásra. Ezért a döntések súlyától függően különböző mértékben, de mindig be kell vonni a lakosságot a döntések meghozatalába. A szigorú szabályozás és a környezetvédelmi mozgalmak eredménye lesz, ha csökken a fentiekben említett katasztrófák kialakulásának a lehetősége, de azok következményeit, hatásait is jelentősen csökkentheti a megfelelő felkészültség, a gyors és összehangolt reagálás. A kármegelőzés nem akkor kezdődik, amikor a tűzoltók a helyszínre sietnek. Már jóval a gyár beüzemelése előtt fel kell mérni a kockázatokat. Az emberi hiba, mulasztás lehetőségének minimalizálása is fontos cél! Ez pedig csak egy bonyolult együttműködési folyamat eredményeként érhető el, melynek elengedhetetlen szereplője a lakosság.
7
Az UNION CARBIDE gyártelepén működési zavar és meghibásodás miatt 40 tonna metil-izocianát, mérgező gázfelhő szabadult ki. A kár 3.327 billió $. 8 Az 1992-ben aláírt, az Európai Uniót megalapító maastrichti szerződés három alapelvet határozott meg: a demokratikus ellenőrzést, a közösség jogalkotásának jobb átláthatóságát (transzparencia) és a szubszidiaritást.
6
2. 2.1.
VONATKOZÓ NEMZETKÖZI JOGANYAGOK Az EU-joganyagok általános elvei
Az EU-joganyagok tanulmányozása során ismerhetjük meg azokat a jogintézményeket, illetve meghatározó jogi eszközöket, melyek általánosan használatosak az EU különböző jogszabályaiban. A jogintézményekből az alábbiakban felsorolásra kerül néhány, mely a téma szempontjából hasznos, hatékony eszköznek, módszernek minősülhet. Ezek a jogintézmények öt nagy csoportba sorolhatók: 1. az értelmezést segítő eszközök (preambulum, célok, hatály, fogalmak, elvek); 2. az általános szabályok (stratégiai és politikai megfontolások, tervek és programok, magatartási kódexek); 3. az igazgatási eljárások, eszközök (bejelentés, nyilvántartás, osztályozás, engedélyezés, termékminősítés, tilalmak, kötelezések, ellenőrzés, monitoring, gazdasági eszközök); 4. tartalmi követelmények (határérték, információs követelmények, címkézés, jelölés); 5. a hatóság megjelölése. Egyes esetekben a jogszabályok kifejezetten, vagy közvetett módon tartalmaznak elveket. Az elvek megjelenhetnek a preambulumban, a célkitűzések között, vagy ténylegesen „Elvek” címszó alatt. Az elmúlt évek átfogó normáiban az elvek hangsúlyos megjelenése tapasztalható. 2.2.
SEVESO I. Irányelv
A kisebb-nagyobb balesetek, illetve az Európai Közösség egyes országaiban lévő komoly eltérések az ipari tevékenységek irányításában, ellenőrzésében arra ösztönözték az EU Bizottságát, hogy kezdeményezze egy, a súlyos ipari balesetek veszélyének megelőzésére és csökkentésére szolgáló irányelv kidolgozását. Ez volt a történelmi jelentőségű 82/501/EGK, vagyis a SEVESO I. Irányelv. Az Irányelvben meghatározott alapelvek az Európai Közösség országaiban az ipari, környezeti biztonság, a terület-felhasználás és a nyilvánosság tájékoztatásában alapdokumentummá váltak. Az Irányelv foglalkozott az egyes ipari tevékenységekkel járó súlyos baleseti kockázatokkal. Ezen szabályozó okmányban meghatározott irányelvek alapján jött létre a jelenlegi európai ipari-baleseti megelőző és elhárító rendszerek jelentős része. Ez volt a forrása néhány hazai jogszabálynak, többek között a települések polgári védelmi besorolásáról szóló 134/1996. (VIII. 28.) Korm. rendelet veszélyes anyagokra és technológiákra vonatkozó mellékletének. Az Irányelv érvényesült több vonatkozásban az ipari balesetek országhatáron túli hatásairól szóló ENSZ/EGB egyezmény kidolgozásakor. Az Irányelv 21 Cikkelyből és 7 Mellékletből állt. Az Irányelv gerincét az 1. és 5. Cikkelyek alkották, amelyekhez a legfontosabb Mellékletek tartoztak. Az 1. Cikkely fogalom-magyarázattal kezdődött, amelyben definiálták a veszélyes ipari tevékenységet, az üzemeltető személyét, a súlyos baleseti esemény leírását, valamint a veszélyes anyagok osztályozását.
7
Az Irányelv hatálya alá esett minden olyan ipari tevékenység, amely az I. sz. Mellékletben szerepelt, valamint azok az anyagok, amelyek a III. Mellékletben megnevezett mennyiség felett a gyártás, feldolgozás során késztermékként, melléktermékként, vagy hulladékként számításba jöhettek; továbbá a II. sz. Melléklet szerinti mennyiségben tároltak. Az Irányelv I. sz. Mellékletében tételesen fel volt sorolva, milyen típusú vegyipari gyártó-, feldolgozó-, vagy átalakító létesítmények és berendezések tartoztak a hatálya alá. A II. sz. Melléklet a veszélyes anyagok és készítmények tárolására vonatkozott, míg a III. sz. Melléklet felsorolta azokat a veszélyes anyagokat és mennyiségüket, amelyeknek felhasználása esetén az Irányelvet alkalmazni kellett. Amennyiben a kritériumok érvényesültek, az üzemeltető köteles volt az illetékes hatóságot értesíteni a veszélyes tevékenységről és az abban szereplő, vagy feltehetően keletkező veszélyes anyagokról. Az értesítés három fő egységre tagolódott: a) a gyártásban, vagy a tárolásban szereplő anyagok mennyisége, fizikai-kémiai, toxikológiai tulajdonságai; b) a létesítményre és berendezéseire vonatkozó információk; c) az esetleges súlyos baleseti helyzeteket érintő tájékoztatók. Az Irányelv szerint, a tagállamok a nemzeti jogszabályokban meghatározott módon hozták létre az illetékes hatóságokat, melyek szervezték a veszélyes létesítmények felügyeletét, ellenőrző tevékenységet láttak el, gondoskodtak arról, hogy a létesítményen kívüli mentési tervek kidolgozásra kerüljenek. Rendkívül lényeges elemnek tekinthető a súlyos ipari balesetek megelőzését és elhárítását szolgáló egységes irányítási rendszer - nemzeti jogszabályok szerinti - létrehozása is, mint követelmény. A tagállamok biztosították, hogy a súlyos balesetekre vonatkozó biztonsági intézkedéseket az üzemeltetők kidolgozzák. A nyilvánosságot a VII. sz. Melléklet értelmében tájékoztatni kellett a meghatározott ipari tevékenységről, a baleset következményeinek csökkentése érdekében. Az Irányelv időszakonkénti felülvizsgálata, összhangba hozatala a műszaki haladással, az információcsere lebonyolítása, a tagállamok képviselőiből létrehozott bizottság feladata volt. A bizottság gyűjtötte és elemezte a rendelkezésre álló adatokat, majd a következtetéseket a tagállamok számára rendelkezésre bocsátotta. Ezeket az információkat általában bizalmasan kezelték, nem hozták nyilvánosságra. Az Irányelv előírta a tagállamok számára, hogy legkésőbb 1986. január 08-ig meghozzák azokat a belső intézkedéseket, amelyek szükségesek a csatlakozáshoz. 2.3.
OECD Irányelvek
2.3.1. Az OECD általános környezetbiztonsági tevékenysége Az OECD (Gazdasági és Fejlesztési Együttműködési Szervezet) a gazdaságilag legfejlettebb országokat tömörítő szervezet. A szervezet székhelye Párizsban van, hivatalos nyelve az angol és a francia. Gazdaságpolitikai orientáltságú tevékenysége kiterjed a környezetvédelem területére is. Nemzetközi szinten bizottságok formájában tevékenykedik. Különböző fórumok és azok kapcsolódása a szervezeti struktúrához igen változatos képet nyújt. Elsőként, a Vegyi Anyagok Speciális Program szerveződött a kémiai biztonság területén folyó tevékenységek koordinálására. Később a finanszírozás támogatására bekapcsolódott az igazgatóság alá tartozó Irányító Bizottság is.
8
A Környezetegészség és Biztonság Program - melynek fő döntéshozó fóruma a Vegyi Anyag Csoport és az Irányító Bizottság Együttes Ülése - fedi le a kémiai biztonság szempontjából mértékadó témákat, beleértve a peszticidek, vegyi balesetek, valamint a biotechnológia szakterületeit is. Az OECD jogi eszközeinek egyik csoportja határozatok (decision), másik csoportja ajánlások (recommendation) formájában jelent meg. A határozatok végrehajtható jogi előírások. Az ajánlások végrehajtása jogilag nem kötelező, de – mivel konszenzus alapján történt az elfogadásuk – az attól való eltérést esetenként meg kell indokolni. A Szervezet vegyi baleset vonatkozású határozatai, ajánlásai, a jogi eszközök megjelenése, a ‘80-as évek második felében, a ‘90-es évek elején történt. 2.3.2. Az OECD vegyi balesettel összefüggő jogi eszközei - A Tanács ajánlása az eljárásmódra és a következményekre vonatkozó irányelvek meghatározása a vegyi anyagok emberre és környezetre gyakorolt hatásának előrejelzéséhez. /C (77)97/ - A Tanács határozata az országhatáron átterjedő károk okozására képes balesetekre vonatkozó információk cseréjéről. /C (88) 84/ - A Tanács határozat-ajánlása a társadalom tájékoztatásáról és részvételéről olyan döntésekben, amelyik a veszélyes anyagokkal kapcsolatos balesetek megelőzésére és az azokra való válaszlépésekre vonatkozik. /C (88)85/ - A Tanács ajánlása a “szennyező fizet elv” alkalmazásáról a baleset okozta szennyezésekkel kapcsolatban. /C (89)88/ - A Tanács határozat-ajánlása az együttműködésről a létező vegyi anyagok vizsgálata és a kockázat csökkentése vonatkozásában. /C(90)163/ - A Tanács ajánlása az integrált szennyezés-megelőzésről és ellenőrzésről. /C(90)164/ - A Tanács ajánlása a vegyi balesetek megelőzéséről, a készültségről, a válaszlépésekről és a területhasználati tervezés. /C(92)1/9 2.3.3. Vegyi Baleset Szakértői Csoport A vegyipar területén bekövetkező balesetek átfogó kezelése nemzetközi szinten a Vegyi Baleset Szakértői Csoport tevékenysége során valósul meg. Az üléseken résztvevő szakemberek ugyanabba a körbe tartoznak, amelyik az EU részéről a – már előzőkben bemutatott – SEVESO I., illetőleg a továbbiakban bemutatásra kerülő SEVESO II. Irányelveket kidolgozta. Részt vettek ugyanakkor az UNEP APELL program és az ENSZ/EGB Ipari Balesetek Országhatáron Túli Hatásairól szóló Egyezmény kidolgozásában is. Az OECD idevágó dokumentuma a C(92)1 Ajánlás mellékleteként kiadott, a szakterületre vonatkozó Irányelvek (Guiding Principles) dokumentum. A csoport figyelme kiterjed a kis- és középméretű vállalatok biztonságára vonatkozó kérdéskörre is, így az ellenőrzés, a felkészítés lehetőségének erősítésére. Az OECD tanulmányozza a vegyi balesetekkel összefüggő gazdasági és szociális összetevők szerepét, különös tekintettel a lakosság megfelelő tájékoztatására. 9
(Az OECD vegyi anyagokkal kapcsolatos ajánlásait, határozatait a Környezetvédelmi Minisztérium megjelentette magyar nyelven.).
9
2.3.4. OECD Irányelvek alkalmazása Magyarországon Magyarország 1996-ban lett tagja a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD). Az 1998. évi XV. törvény szól a Szervezet Konvenciójáról és az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyveknek és csatlakozási nyilatkozatnak a kihirdetéséről (továbbiakban: OECD csatlakozási szerződés). Ezzel a szerződéssel Magyarország is teljes jogú tagja lett az OECD-nek, ezért figyelembe kell venni a témával kapcsolatos OECD dokumentumokat (határozatok, ajánlások, irányelvek) is. Országos szerveink intenzíven bekapcsolódtak a vegyi anyagok, beleértve a súlyos ipari balesetek területének szabályozását célzó programokba is. Mindemellett azon kötelességünknek is meg kellett felelnünk, hogy a szervezet korábban létrehozott jogi eszközeinek végrehajtásáról gondoskodjunk. Az előre haladásról ugyanis időről időre számot kell adnunk. A vegyi balesetekkel legátfogóbban foglalkozó OECD útmutató, az „Irányelvek a vegyi balesetek megelőzésére, a felkészülésre és az elhárításra” (Guiding Principles for Chemical Accident Prevention, Preparedness and Response) című dokumentum magyar nyelvű kiadása elkészült, és a kormányzati, önkormányzati, védelmi tervezésben és elhárításban érintett szervezetek számára terjesztésre került. Bár Magyarország már csatlakozott a Helsinki Egyezményhez, s intenzíven előrehaladt, illetve megtörtént a SEVESO II. Irányelv honosítása, az OECD által specifikusnak tekintett területek lefedése még zajlik. Ilyen vonatkozásban kiemelhető a “szennyező fizet elv” baleseti szennyezésnél való érvényesítésének néhány részterülete mellett, a lakosság döntésbe való bevonása is. 2.4.
Helsinki egyezmény
Az Ipari balesetek országhatáron túli hatásairól szóló egyezményt (továbbiakban: Egyezmény) 1992. március 17-én írták alá a részes államok és 2000. április 19-én lépett hatályba. Az Egyezmény létrejöttére időben a két Irányelv megszületése között került sor. Az Egyezmény előkészítő munkái során figyelembe vették tehát a SEVESO I. addigi gyakorlati tapasztalatait és a SEVESO II. előkészítő tanulmányait is. Bár az Egyezmény a jelenleg hatályos Uniós szabályozást megelőzte, az új direktíva mégsem áll teljes összhangban az Egyezménnyel, mert az Egyezményhez az ENSZ Európai Gazdasági Bizottság (ENSZ/EGB) tagállamai, ehhez a szervezethez konzultatív státusszal kapcsolódó országok és az ENSZ/EGB tagállamok által létrehozott regionális szervezetek is csatlakozhatnak. Az Egyezmény célja a nemzetközi együttműködés elősegítése az érintett államok között, a súlyos balesetek, országhatáron túl terjedő hatásainak megelőzése, a felkészülés, a kölcsönös segítségnyújtás területén, illetve a gyors tájékoztatás az országok között. Nemzetközi szinten az információk cseréjével, konzultációkkal és egyéb együttműködési lehetőségekkel, összehangolt stratégia kidolgozásával teremtik meg a balesetek kockázatának csökkentését. Az Egyezmény 3. Cikkelyében kerül megfogalmazásra, hogy az üzemeltetőnek minden szükséges intézkedést meg kell tennie a súlyos balesetek veszélyének mérséklése érdekében.
10
A 6. Cikkely foglalkozik a megelőzéssel10. A Részes Felek intézkedéseket hoznak az ipari baleseti kockázatok megelőzésének csökkentésére és egyúttal megkövetelik az üzemeltetőtől a veszélyes tevékenység biztonságos működtetésének bizonyítását, megfelelő információk rendelkezésre bocsátásával. Az Egyezmény főbb pontjai: - potenciális veszélyek és veszélyeztetett területek felmérése; - helyi körülmények feltérképezése; - riasztási eljárások és következtetések; - felkészülési tervek kialakítása. Az ipari balesetek országhatáron túli hatásairól szóló egyezmény fő vonalaiban hasonlít a SEVESO II. Irányelvben meghatározott elvekre. Az Egyezmény a veszélyes tevékenységek elemzésére és értékelésére kellő mélységű útmutatást ad, amely felhasználható a SEVESO II. Irányelvben megkövetelt elemzések elvégzéséhez is. Ezeket az elemzéseket az üzemeltetők, az illetékes hatóság, valamint a helyi hatóságok csak közösen, egymás folyamatos tájékoztatásával, tulajdonképpen a megosztott felelősség elvének11 gyakorlati alkalmazása alapján tudják összeállítani. A veszélyhelyzetekre való felkészülés és az ipari balesetek országhatáron átterjedő hatásainak mérséklésére felkészülési terveket kell készíteni, amelyek egy része az üzemeltető kötelessége. Az üzemen kívüli tervek elkészítéséért, a lakosság tájékoztatásáért, az országhatáron túli hatások megelőzéséért és csökkentéséért az illetékes hatóságok és a Részes Államok a felelősek. A külső felkészülési tervekhez tartozik, hogy a Kibocsátó Fél azonnal tájékoztatja a potenciálisan Érintett Fele(ke)t az ipari balesetekről. A fentiek alapján a Részes Államok gondoskodnak egy hatékony és összeegyeztethető ipari baleseti értesítési rendszer felállításáról, illetve az illetékes hatóságok és kapcsolattartó pontok kijelöléséről, mely folyamatosan képes az adatok fogadására, továbbítására. A kapcsolattartó pontokkal szemben általános elvárás, hogy olyan megfelelően képzett összetételű személyi állománnyal rendelkezzen, akik képesek a környező országok nyelvén, vagy az országok által megegyezett nyelven kommunikálni, a riasztásról szóló értesítést a saját országon belül továbbítani az érintett területek felé, és életbe léptetni a megfelelő felkészülési terveket, ugyanakkor felhatalmazással kell rendelkezniük az első lépések megtételére, kölcsönös segítségnyújtási alapon. A részes államoknak fel kell tehát állítani, vagy ki kell jelölni egy központi szervezetet, amely nemzetközi és országos szinten egyezteti az Egyezményből fakadó tevékenységeket. Ez a szervezet az illetékes hatóság, amely tulajdonképpen ellátja az országon belül a SEVESO II. Irányelvben rögzített feladatokat is. Magyarország 1992-ben az elsők között csatlakozott “Az ipari balesetek országhatáron túli hatásairól szóló egyezményhez”, melyet a 128/2001. (VII. 13.) Korm. rendelet hirdetett ki.
10
Az ipari balesetek megelőzésének, illetve a káros hatások csökkentésének alapvetően két fontos eleme, illetve előfeltétele van: az egyik, hogy mindenki megfelelő információval rendelkezzen – a tevékenységről, az anyagokról, a veszélyforrásokról, a kockázati tényezőkről, stb. – aki a balesettel bármilyen kapcsolatba kerül, a másik egy megfelelő gyakorlati intézkedési programcsomag álljon rendelkezésre, mely a legapróbb részletekre tekintettel osztja ki a feladatokat, hatásköröket és felelősséget. 11 A megosztott felelősség elve viszonylag új elv a környezetjogban, s annak a felismerésére vezethető vissza, hogy a környezet védelme ma már több mint az ipari üzemek által okozott káros környezeti hatások kiküszöbölése.
11
Az Egyezmény 9. Cikke tartalmazza a nyilvánosság tájékoztatására és részvételére vonatkozó szabályokat. Ezen Cikkhez kapcsolódó VIII. sz. Melléklet tartalmazza a nyilvánosság tájékoztatása céljából átadandó információk tartalmi elemeit, tekintetbe véve az. V. sz. Melléklet 1-4. és 9. pontjaiban felsorolt szempontokat is. A Melléklet alapján elkészült tájékoztatást a Felek az általuk megfelelőnek tartott csatornákon keresztül bocsátják a nyilvánosság rendelkezésére. Amikor csak lehetséges és szükséges, az érintett területeken élő lakosságnak módot kell adni a megfelelő eljárásokban való részvételre. Ennek célja, hogy kifejthessék nézeteiket és aggodalmaikat a megelőzéssel, védekezéssel kapcsolatban, valamint a Kibocsátó Fél biztosítsa azt, hogy az Érintett Fél (azaz azon Részes Felek, akiket az ipari baleset országhatárokon túli hatásai érintenek, vagy érinthetnek) lakosságának nyújtott lehetőségek egyenértékűek legyenek a saját lakosságának nyújtottakkal. A 10. Cikk tartalmazza az Ipari baleseti értesítési rendszerek szabályait, melyeken keresztül a Felek megfelelő szinten és haladéktalanul tájékoztatást kapnak a IX. sz. Mellékletben meghatározottak szerint. Az információcseréről pedig a 15. Cikk rendelkezik, mely szerint a Részes Felek két- és többoldalú együttműködés keretében cserélik ki a végrehajtáshoz szükséges és átadható információkat, ideértve a XI. sz. Mellékletben felsorolt elemeket is. Az Egyezmény szellemében a magyar kormány még 1995. decemberében létrehozta az Ipari Baleseti Nemzeti Központot a belügyminiszter felügyelete alatt, az Egyezményben foglaltak megvalósítására. A kölcsönös információ és a súlyos balesetek elhárítása területén Magyarország nemzetközi téren is aktív szerepet játszik. Egyrészt részt vesz az ENSZ és az OECD megfelelő szervezeteinek munkájában, másrészt két- és többoldalú szerződések megkötésével biztosítja, hogy a veszélyes anyagok hatásai minél kevésbé érintsék területét és minimális kockázatot jelentsenek a lakosságnak. A bi- és multilaterális egyezmények a szomszédos országokkal, jó alapokat biztosítanak az ipari balesetekről az információ-szolgáltatáshoz, valamint a közös fellépésre az esetleges következmények felszámolásához. Ilyen egyezmények megkötésére került sor többek között már Ausztriával (1999. évi CXII. tv.), Szlovéniával (150/1995. (XII. 12.) Korm. rendelet), Horvátországgal (114/1998.(VII. 11.) Korm. rend.), Ukrajnával (2000. évi IX. tv.) Németországgal (188/1998. (XII.18) Korm. rend.). 2.5.
SEVESO II. Irányelv
2.5.1. Az Irányelv általános jellemzői Mint általában az EU jogszabályok, a SEVESO II. Irányelv (1996. december 09.; 96/82/EGK) is meghatározza a legfontosabb fogalmakat, melyeknek pontos leírása kulcsfontosságú a továbbiakban. Többek között definiálja: a létesítmény, az üzem, az üzemeltető, a veszélyes anyag, a súlyos baleset fogalmát. Kiemeli, hogy az Irányelv hatálya nem vonatkozik: - katonai létesítményekre, katonai üzemekre; - az ionizáló sugárzás okozta veszélyekre; - a szállításra, valamint a létesítményen kívül ideiglenesen tárolt anyagokra; - a létesítményen kívül vezetéken történő szállításra; - a feltárást folytató üzemekre (bányák, kőfejtők); - a hulladéklerakókra. A SEVESO II. Irányelv jelenti ma az Európai Unió államaiban az ipari katasztrófák megelőzésével és elhárításával kapcsolatos szabályok alapját.
12
Ezen Irányelvet feltétlenül figyelembe kellett venni a hazai szabályok megalkotásánál is. Előírásainak a hazai jogrendbe való bevezetése EU integrációnknak is elengedhetetlen feltétele volt. Az Irányelv 1997. február 03-án lépett életbe és a tagállamoknak a nemzeti törvényalkotásban 24 hónapon belül kellett megerősíteni, majd 1999. február 03-tól került alkalmazásra, a SEVESO I. Irányelv visszavonásával egyidejűleg. 2.5.2. Az uniós jogelvek érvényesülése a SEVESO II. Irányelvben A veszélyes ipari tevékenységek megújuló szabályozását tartalmazó SEVESO II. Irányelv egyik alapvető célja a rendkívüli szennyezések környezetkárosításának elhárítása, a környezet minőségének megóvása volt, így alapvető környezetvédelmi szabályozó dokumentumnak számít. A preambulum szerint éppen azért volt szükség a szabályozás teljes megújítására, mert a régebbi rendszerben szervezési és igazgatási hiányosságok adódtak, melyek révén nem volt teljes értékű a megelőző szabályozás. Az új direktívának három alapvető célkitűzése van, ezek: - a megelőzés, - az esetleges következmények korlátozása, illetve - a védelem magas foka.12 A fent említett intézményeknél maradva ezen Irányelv lehet a tervkészítési kötelezettség egyik példája, hiszen a környezethasználóra hárítja a tervezési kötelezettségeket. Az üzemeltetőnek nem csupán az általános elvárásokkal és a biztonsági jelentés készítésének kötelezettségével kell számolnia, hanem az un. belső védelmi tervet is el kell készítenie. Az Irányelv meghatározza azokat az általános alapelveket, amelyek kiindulópontként szolgálnak az elfogadásához. Ebben kiemelik: - az előző - 82/501/EGK Irányelv - hatékonyabb megvalósításának szükségességét és hatásosabb rendszerek bevezetésének megteremtését; - az új létesítmények telepítésére vonatkozó szigorúbb ellenőrzés fontosságát; - a vezetési rendszerekben olyan alapelvek lefektetését, amelyek minimálisra csökkentik a súlyos balesetek lehetőségeit; - az országhatáron túl terjedő ipari balesetek hatásairól intézkedő Egyezménnyel való harmonizáció megteremtését; - a nyilvánosság tájékoztatásának fontosságát, a környezetvédelmi információk szélesebb hozzáférhetőségének biztosítását; - a súlyos balesetek megelőzése érdekében az eddigi tapasztalatok összegyűjtését, az információk hatékony elemzését, valamint az egész közösséget átfogó információs rendszer működtetését. A SEVESO II. Irányelvben – az előzőhöz képest – több, fontos újítást vezettek be: - hatályát kiszélesítették, ugyanakkor egyszerűsítették, azaz megszüntették az ipari létesítmények tételes felsorolását; - a nevesített veszélyes anyagoknak rövidebb listáját adták meg, de ugyanakkor növelték a veszélyes anyagok osztályainak számát és meghatározták az egyes osztályok kritériumait;
12
A magas védelmi szint biztosítása a Római Szerződés 100a. Cikk 3. §-ában kerül megfogalmazásra, mely a környezet politikai szabályozással szemben támasztott általános követelmény.
13
-
kétszintű megközelítést alkalmazva a létesítmények besorolásában: a meghatározott “küszöbérték alatti” létesítményekre vonatkozóan a Súlyos Baleset-Megelőzési Irányelvek kidolgozását és dokumentálását, “a küszöbérték feletti” létesítményekre Biztonsági Jelentés elkészítését írja elő; - a létesítményekben biztonsági vezetési rendszert kell létrehozni a súlyos balesetek megelőzése érdekében, mely az általános vezetési rendszerhez szervesen kapcsolódik és tartalmazza a szervezési módszereket is; - az Irányelv fontos eleme, hogy a belső és külső védelmi tervek használhatóságát és alkalmazhatóságát a továbbiakban gyakorlatban is ki kell próbálni; - monitoring rendszert kell kiépíteni a megelőzési tervek folyamatos értékelésére, hiányosságok esetén a vizsgálatok és a korrekciós beavatkozások mechanizmusának létrehozására; - a terület felhasználási tervekben – az új létesítmények helykiválasztásakor, a meglévők módosításakor és fejlesztésekor – a hosszú távú igényeket is figyelembe véve, megfelelő távolságot kell kijelölni; - a létesítmény és a lakott területek, vagy egyéb szempontból fontos objektum között; további kiegészítő műszaki intézkedések bevezetése is lehetséges; - felügyeleti rendszert kell létrehozni az Irányelv előírásainak ellenőrzésére, egyben előírja a módszeres vizsgálatok rendjét is. Az Irányelv általános célként fogalmazza meg a veszélyes anyagok alkalmazásával járó súlyos ipari balesetek megelőzését és ezeknek az emberre, valamint a környezetre való hatásainak csökkentését. Az I. számú Mellékletben találhatók meg a felsorolt veszélyes anyagok alsó és felső küszöbértékei, halmazállapotuk, illetve a megengedhető maximális mennyiségük. Az Egyezmény előírásainak betartása feltételezi azt, hogy az alapjául szolgáló elvek a hazai jogi szabályozás részei legyenek. Ez azt jelenti, hogy a súlyos ipari balesetek megelőzése és elhárítása területén átfogó jogi szabályozás volt szükséges, ami – az ipari katasztrófák bekövetkezése esetére történő szabályozást is magába foglaló – katasztrófa törvénnyel és a kapcsolódó végrehajtási jogszabályokkal valósult meg.
14
3. 3.1.
A TÁRSADALMI RÉSZVÉTEL JOGI MEGALAPOZÁSA A környezetvédelmi jog fejlődése
1972-ben a Stockholmi Konferencia 13 először döbbentette rá mind a közvéleményt, mind a politikusokat arra, hogy az egészséges, emberhez méltó biztonságos környezet és az ahhoz kapcsolódó jogok mennyire fontosak. A konferencia által elfogadott akcióprogram segítséget nyújtott a résztvevő államok kormányainak, hogy létrehozzanak egy, a környezet védelmére szolgáló világméretű intézményrendszert az Egyesült Nemzetek Szervezetén belül. A stockholmi deklaráció 26 alapelvbe sűrítette programját és lerakta a környezetpolitika alapjait. Többek között kimondta, hogy az egészséges környezethez való jog az alapvető emberi jogok közé tartozik, mérgező anyaggal tilos a környezetet szennyezni, a kormányoknak együtt kell működni egymással a környezetvédelem területén, s az áldozatokat kártalanítani kell. A 18. sz. alapelv szerint kívánatos, hogy a tudomány és a technika művelői, a gazdasági és társadalmi fejlődés hatáskörébe tartozó területeken a fenyegető környezeti veszélyeket időben felismerjék, azok bekövetkezését preventív módon megelőzzék, vagy a fenyegető környezeti veszélyeket kezelhető határok közé tereljék, és a felmerülő problémákat oly módon oldják meg, hogy az az egész lakosság javát szolgálja. Mindezek mellett lerakta a felelősségi rendszer alapjait és létrehozta a Nairobiban működő környezetvédelmi alapot (UNEP). Az alapelvek mellett a konferencia 106 ajánlást tartalmazó akcióprogrammal fordult a kormányokhoz és a nemzetközi szervezetekhez, felsorolva teendőiket a környezet védelmében. A Helsinkiben 1986-ban megtartott Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Záróokmánya II. fejezetében már tartalmazza az aláíró államok kifejezett együttműködési szándékát és kötelezettség vállalását a környezet védelmében. Megerősítette ezt a szándékot az 1989. évi bécsi értekezlet záródokumentuma is, mely már több konkrét feladat kötelezettség vállalását is tartalmazta. A bécsi értekezlet záró dokumentuma kifejezte többek között a résztvevő államok szorosabb együttműködésre és nagyobb információcserére vonatkozó törekvését a potenciálisan veszélyes vegyi anyagokkal kapcsolatos problémákról, ideértve az egészségre és a környezetre ható veszélyek értékelését. A résztvevő államok vállalták, hogy: - kutatják e vegyi anyagok kezelésére vonatkozó törvénykezésük és szabályozásuk szorosabb összehangolásának lehetőségeit, - elismerik a környezet védelméért és javításáért fáradozó személyek és szervezetek hozzájárulásának fontosságát, - és helyeslik, hogy gondjaikat kifejezésre juttassák (kutatási tanulmányok eredményeinek cseréje, oktatási programok, együttműködés a környezeti nevelésben). A résztvevő államok azóta két- és többoldalú együttműködéssel javítják és összhangba hozzák intézkedéseiket a megelőzés, a gyors figyelmeztetés, az információcsere és a kölcsönös segítségnyújtás területén, továbbá az olyan ipari balesetek esetében, melyek az országhatárokon túl is környezeti károkat okozhatnak (következmények eltakarítása, helyreállítás és kárfelelősség). 13
A konferencián 113 állam képviseltette magát, 6.000 meghívott tudóssal, szakértővel, politikussal, de részt vett azon 1.500 újságíró is.
15
Hazánkban is csak a második világháború után jelentek meg az egységes természetvédelmi és környezetvédelmi jogszabályok. Ezt megelőzően csak elvétve alkottak olyan jogszabályokat, melyek a környezetvédelemhez kapcsolódtak. Magyarország ma már a legfontosabb környezetvédelmi megállapodásokhoz csatlakozott és, bár a hazai szabályozásban mérföldkövet jelentett az emberi környezet védelméről szóló, 1976. évi II. törvény, de az igazi előrelépést mégiscsak a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény jelentette. A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló – többször módosított – 1949. évi XX. törvény 18. §-a az általános rendelkezések között rögzíti, hogy a „Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez”, tehát alkotmányos joggá minősíti. Az alapvető jogok és kötelezettségek című, XII. fejezetnek 70/D. §-val történő kiegészítése nagy előrelépést jelentett. Eszerint „A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez”, a (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy ezt a jogot „a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.” A társadalmi részvétel alkotmányos háttérszabálya a szólásszabadság és az azzal szorosan együtt járó jog, a közérdekű adatok megismerésének joga is. E kettő szolgálatában áll egy további alkotmányos alapjog, a sajtószabadság is: 61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát. Hazánk 1991. december 16-án írta alá az Európai Unióval az un. társulási megállapodást, melyet az 1994. évi I. törvény hirdetett ki. A társulási megállapodás 68. Cikkelye a jogharmonizáció szempontjából jelentős területnek nyilvánította a környezetjogot. Az együttműködésben központi helyet foglal el többek között a hatékony energiatermelés és felhasználás mellett az ipartelepek biztonsága; vegyi-anyagok osztályozása és biztonságos kezelése, környezeti szempontból súlyosan terhelt ipari környezetek rehabilitációja; az emberi egészség védelme a környezeti ártalmak ellen. Vállaltuk, hogy együttműködünk: jogszabályok közelítése (közösségi szabványok); információk és szakértők cseréje; regionális- és nemzetközi szintű együttműködés; stratégia kifejlesztése terén. Ezen jogharmonizációs keretek között született meg és lépett hatályba a fent már említett, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, amely gyakorlatilag keretszabálynak mondható. A jogharmonizációs folyamathoz elengedhetetlen az intézményrendszer fejlesztése, a létesítményekre, a technológiákra vonatkozó követelményrendszer betartása, mérőhálózatok üzemeltetése, a szakterületi hatáskörök módosítása. Világosan látszik, hogy a monitoring, illetve az értékelő-, előrejelző és riasztórendszerek működtetéséhez a mérőrendszereket, adatközpontokat fejleszteni kell. Az eddigiek alapján megállapítható, hogy az egyes környezeti elemekre vonatkozó speciális környezetvédelmi jogszabályokat többségében ugyan már megalkották, de a teljes körű szabályozást felölelő környezetvédelmi jog, vagy környezetjog még nem jött létre, de önálló jogágként való kialakulási folyamata már érzékelhető. Így, számos jogász szerint, részlegesen önálló jogterületnek minősíthető.
16
3.2.
A társadalmi részvétel elvei
A Riói Nyilatkozat 10. alapelvéből14 kiindulva minden egyénnek biztosítani kell a megfelelő hozzáférést a környezetre vonatkozó információkhoz, beleértve az egyes közösségeket érintő veszélyes anyagokra és tevékenységekre vonatkozó információt az adatvédelmi törvény keretei között. A társadalmi részvétel elvi indoklásakor több tényezőt is figyelembe lehet venni, ezek közül a legfontosabbak: - az önmegvalósítás; - az önrendelkezés; - jog a környezethez; - demokrácia; - közösségi tulajdon; - megelőzés, - elővigyázatosság, - együttműködés - közegészségügy. A környezetvédelemben mind általánosabban elismert alapelvek egyike a társadalmi részvétel elve, mely kiterjesztően értelmezve magába foglalja a társadalom minden egyes rétegét, annak egyéneit és képviselőit. A társadalmi részvétel csupán egyik, de annak nélkülözhetetlen eleme az együttműködés elve, hiszen a környezetre ható negatív tendenciáknak leginkább az egyén a „szenvedő alanya”. Ezért az állami szerveknek, a gazdasági élet szereplőinek ki kell alakítaniuk a megfelelő kapcsolatrendszert a társadalomban. A monitoring és információs rendszerek ugyan még fejlesztésre szorulnak, de a különböző területeken már hazánkban is folyamatban van egy olyan egységes rendszer kialakítása, mely hatékonyan ellenőrzi, nyomon követi és elemzi a bekövetkező változásokat. Ennek hiányában ugyanis a hatóságok sem képesek megfelelő fellépésre. A megelőzés – amely újabban kiegészül az elővigyázatosság elvével – egyik legalapvetőbb kérdése, hogy milyen eljárás biztosítja az érintett érdekek legmegfelelőbb képviseletét. A kérdés az, hogy milyen érdekegyeztetési eljárás szolgálja hatékonyan a kérdéses célt. 3.3.
A társadalmi részvétel feltételei
A társadalmi részvétel elvi indokoltságának elfogadása önmagában még nem feltétlenül vezet arra, hogy a részvétel és az ezzel kapcsolatos együttműködés elve érvényesülni is fog. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának ajánlása szerint „...a hatékony társadalmi részvétel feltételezi legalább: - a környezetre és a környezetet érő hatásokra vonatkozó oktatást; - az információhoz jutás lehetőségét (beleértve, hogy ilyen információ létezik és hozzáférhető); - a határozathozatal során a véleménynyilvánítás lehetőségét; 14
„A környezeti ügyeket - a megfelelő szinten - a legjobban az összes érdekelt állampolgár részvételével lehet megoldani ...” „Az államok segítsék elő és bátorítsák a lakosság tudatosságát és részvételét azzal, hogy széles körben hozzáférhetővé teszik az információkat. Hatékony hozzáférést kell biztosítani a bírósági és igazgatási eljárásokhoz, beleértve a jóvátételt és a helyreállítást.”
17
-
a határozathozatali eljárás áttekinthetőségét (a társadalmi vélemény formális értékelésével és annak magyarázatával miként befolyásolta ez a határozatot); - a kérdéses tevékenység megvalósulása utáni elemzést és ellenőrzést, mégpedig a vonatkozó információhoz való hozzájutás lehetőségével együtt; - jogérvényesítési rendszerek létezését; - független fórumok előtti jogorvoslat lehetőségét.” A fentiekből következően a társadalmi részvétel tényleges és hatékony érvényesülése már létező jogi struktúra alkalmazását követeli meg, vagy az ennek megfelelő rendszer megteremtését. A társadalmi részvételnek alapvetően négy nagy területét különböztethetjük meg, melyek a környezethez való jog követelményeiből levezethetők: - a jogi szabályozást, beleértve a törvényalkotás és a közigazgatási jogalkotást is; - a közigazgatási döntéshozatalt az egyedi ügyekben; - a bírósági jogvitákat; - társadalmi szervezetek számára biztosított sajátos jogokat. A fentiek értelmében, többek között a hatásvizsgálati eljárás során mind az előzetes, mind a részletes környezeti hatástanulmányra vonatkozó szabályok előírják a közérthető összefoglaló elkészítésének kötelezettségét, melynek célja a lakosság tájékozottságának elősegítése, illetve a döntéshozatali eljárásban való részvétel lehetőségének biztosítása. 3.4.
A társadalmi részvétel haszna
A témával kapcsolatos irodalmak15 rendre megállapítják a következőket: „a környezetvédelmi eljárásokban érvényesülő társadalmi részvételből hasznot húz minden közösség, mert annak egyénei nagyobb befolyással lehetnek a környezeti döntéshozatali eljárásokra, a minden szempontból kedvező döntések megszületésére”. A társadalmi részvétel hozzásegítheti az ipart ahhoz, hogy saját tevékenysége környezeti hatásairól megfelelő képet alkosson. A kormányok számára is jelentős hasznot jelenthet a legszélesebb társadalom környezetvédelmi eljárásokban való részvétele, mivel így az állampolgároknak közvetlen és azonnali információik vannak saját közösségük környezeti állapotáról. A társadalom számára a társadalmi részvétel összesített értéke mégis nagyobb lehet, mint a fenti előnyök egyszerű összegzése. Néhány fontosabb összetevő a valószínűsíthető előnyök sorából: - igazságos döntéshozatal; - társadalmi támogatás, társadalmi elfogadottság; - információáramlás a társadalom felől; - segítségnyújtás az ellenőrzésben és a jogérvényesítésben. 3.5.
Az Aarhusi Egyezmény
Az érintett közösségek, társadalmi szervezetek részvétele a környezeti problémák megoldásában, - mint az eddigiekből is kitűnik - mára elengedhetetlenné vált. A gyakorlatban azonban gondot okoz, hogy az erre vonatkozó szabályozás rendkívüli módon szétaprózódott, holott a közösségi részvétel egységes rendszert kell, hogy alkosson, hiszen hatékonysága csak így érheti el a kívánatos szintet.
15
A Kelet- és Közép Európai Regionális Környezetvédelmi Központ 1994-ben kiadott kötete.
18
Az előzőkben elemzett folyamatokból is látható, hogy az erre vonatkozó szabályok aránya gyors ütemben növekszik, ez is azt mutatja, hogy a világon mind nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a közösségi részvételnek. A jogalkotás újabb és újabb speciális jogosítványokat fogalmaz meg a lakosság információhoz juttatása, a döntéshozatali folyamatokba (ideértve a határozatok végrehajtását is) való bevonása, illetve jogorvoslati lehetőségek biztosítása érdekében. Az Európai Unió vonatkozó szabályait vizsgálva is azt tapasztaljuk, hogy ma már nem nagyon lát napvilágot olyan új uniós környezetvédelmi jogszabály, amelynek ne lenne kifejezett közösségi részvételi fejezete. Mindezek alapján a magyar jogban a nemzetközi jogi kötelezettségek alapján is hamarosan megjelennek a közösségi részvételi elemek. A magyar jogalkotás már a ‘70-es ‘80-as években is megfogalmazott érdemi közösségi részvételi szabályokat, a ‘90-es években pedig e tekintetben is világszínvonalú adatvédelmi- és környezetvédelmi törvénnyel gazdagodott. A közösségi részvétel jogintézményének eddig szétszórtan meglévő elemeit az európai térség számára az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága vezetésével megszövegezett, 1998-ban a dániai Aarhusban aláírt egyezmény foglalja össze, kiváló alapot adva a rendszerszemléletű jogalkalmazáshoz. A rendkívül gazdag, koherens rendszert alkotó szöveget 1998. június 25-én fogadták el,16 majd 39 ország környezetvédelmi minisztere és az Európai Unió képviselője írta alá. Miután a szükséges 16 ratifikációs okmány összegyűlt, az Egyezmény 2001. október 30. napjával hatályba lépett. Az Aarhusi Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) nyomán az Amerikai Államok Szövetsége (OAS) már meghozta a saját iránymutatását. Az egyes nyugat-afrikai országok hasonló jogintézmény kifejlesztésében állapodtak meg, illetőleg az Egyezmény ázsiai meghonosítása érdekében is tettek már lépéseket az érdekelt országok. Részben az Egyezményhez kapcsolódóan, Olaszország vezetésével folyik a stratégiai döntések környezeti hatásvizsgálatáról szóló jegyzőkönyv kidolgozása, e jegyzőkönyv a már 1998 óta hatályban levő Espooi Egyezményt17 fogja kiegészíteni. A Magyar Kormány is intézkedett arra, hogy az Egyezmény törvénnyel való kihirdetése megtörténjen, szövege elfoglalja helyét a magyar jogrendben. Megszületett: a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 2001. évi LXXXI. törvény. 3.5.1. Az Aarhusi Egyezmény általános rendelkezései Az Egyezmény összegyűjtötte és rendszerbe foglalta az egyes nemzetek joganyagaiban és a nemzetközi jogban korábban már meglévő közösségi részvételi elemeket. Megállapította, hogy „a közösségi részvétel három pillére: - az információhoz való jog, - a véleménynyilvánítás joga és - a jogorvoslat joga együtt, jóval hatékonyabb, mint külön-külön”. Az Egyezmény a fenti három pillért alapelvekkel és definíciókkal egészítette ki, amelyeknek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. 16
Az Egyezmény kidolgozását az európai környezetvédelmi miniszterek harmadik, Szófiában megrendezett konferenciáján határozták el 1995-ben. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága vállalta a szövegezés lebonyolítását, amely 1996-1998 között folyt. Az európai, észak-amerikai és közép-ázsiai országok szakértő küldöttei mellett a tárgyalásokon – elsőként a nemzetközi jog történetében – teljes joggal felruházva részt vett az európai környezetvédő szervezetek négy képviselője is. 17 Az Országhatáron Átterjedő Környezeti Hatások Vizsgálatáról szóló Espooi Egyezmény
19
Az alapelvek irányítják, befolyásolják az egyes nemzeti jogalkotókat, segítséget nyújtanak az egyes rendelkezések értelmezésében, illetőleg a továbbfejlesztéshez is iránymutatást adnak. A definíciók pontosan körülhatárolják az Egyezmény tárgyi hatályát, és ezzel elejét veszik a későbbi jogalkalmazási bizonytalanságoknak. Az Egyezmény rendelkezéseit egy fontos érdemi rész, a részvételre képesítés (capacity building) egészíti ki. A részvételre képesítés arra szolgál, hogy a közösségi részvétel rendszerének említett három pillérét a nyilvánosság szereplői ténylegesen használni tudják a saját és tágabb közösségük, valamint az egész környezet érdekeinek megfelelően. Maga a részvételre képesítés is csak akkor lehet hatékony, ha az Egyezményben szereplő összes eleme, azaz a teljes alrendszer valamilyen módon megvalósul egy adott állam jogában és jogalkalmazásában. 3.5.2. Az általános részhez kapcsolódó szabályok Az általános részhez kapcsolódó szabályok közül a 313/90/EGK Irányelv a környezeti információhoz való hozzáférésről szól. Mint ilyen, az információs pillérrel foglalkozik, de abból csak a passzív információs jogokat szabályozza. Lényegében az Egyezménnyel azonos körben és jelleggel, de a két jogszabály között levő nyolc év miatt még kisebb részletességgel és egy-két részletszabályt tekintve kevésbé hatékonyan. A környezeti információkhoz való jogról szóló irányelv továbbfejlesztése már az Egyezmény aláírása előtt is napirenden volt. Szintén az általános részhez kapcsolódó szabály a 337/85/EGK Irányelv a környezeti hatásvizsgálatról, amelyet néhány éve módosított, modernizált a 11/97/EGK Irányelv. Ez a közösségi jogszabály az Egyezmény egyedi államigazgatási ügyekben meglévő véleménynyilvánítási jogot tartalmazó második pillérével azonosítható. Hasonlóan az Egyezményhez, egy meghatározott listán szereplő, környezetvédelmi szempontból fontos tevékenységekre vonatkozik, ugyanakkor az érintett közösségek értesítésével, bevonásával kapcsolatos szabályai lényegesen szűkebb körűek. A hatásvizsgálati szabályozás az egyszerű közösségi részvételnél jóval több, hiszen a tervezett beruházással kapcsolatos várható környezeti hatások alapos, interdiszciplináris hatósági feltárása is megvalósul a keretei között. Az Integrált Szennyezésmegelőzési Eljárásról (IPPC) szóló 61/96/EGK Irányelv a vállalatoktól származó környezeti információs rendszert is szabályozza. Az Irányelvben szereplő Európai Szennyezéskibocsátási Regiszter (EPER) ugyanakkor nem minden környezeti elemre, nem is a teljes kibocsátást magába foglaló módon készül. Hiányzik belőle a közvetlen kommunikációt szabályozó elem a vállalatok és a közösség között. Így hatásában messze elmarad az Egyezmény által felkarolt PRTR rendszerektől18. Nagy jelentőségűek a közösségi részvétellel foglalkozó nemzetközi jogszabályok végrehajtását elősegítő és azok ellenőrzése érdekében tett nem-kormányzati erőfeszítések. Ma már elengedhetetlen, hogy a közösségi részvételre vonatkozó szabályok végrehajtásában ne csak a kormányzatok, hanem az érintett közösségek képviselői is szerepet kapjanak. 18
A Pollution Release and Transfer Register (PRTR), azaz Szennyezés-kibocsátási és Átviteli Nyilvántartás az OECD 1996-os ajánlása révén terjedt el a világ gazdaságilag fejlettebb országaiban. A PRTR rendszerek meghatározott, a környezetre legveszélyesebb, külön listán szereplő vegyi anyagokat kezelő vállalatokra szabnak meg adatközlési szabályokat. Az eddig széttagolt, sokszor párhuzamos adatközlési kötelezettség egységesítése az összes környezeti elemre, a hulladékkezelésre és a szállításra nézve a környezeti tervezés és igazgatás hatékonyságát megnöveli.
20
Európában olyan regionális környezetvédelmi társadalmi szövetségek tartják folyamatosan napirenden a közösségi részvétel ügyét, mint az ECO Fórum (az európai környezetvédő szervezetek konzultációs hálózata), vagy a Huta Association (a közép- és kelet-európai közérdekű környezetvédelmi jogászok egyesülete).19 3.5.3. Az információhoz való hozzáférés szabályai Az Egyezmény 2. Cikke definiálja többek között „a környezeti információ”, a „nyilvánosság” az „érintett nyilvánosság” fogalmát. Az Egyezmény Részes Felei biztosítják, hogy információ kérés esetén hatóságaik a kért környezeti információt a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb a kérés benyújtását követő egy hónapon, vagy ha az információ mennyisége és bonyolultsága indokolttá teszi két hónapon belül, a nyilvánosság rendelkezésére bocsátják. Az információ közzétételi módját az adott nemzeti jogszabályok határozzák meg. A Felek három-négy évet meg nem haladó rendszeres időszakonként országos jelentést adnak ki, és tesznek közzé a környezet állapotáról, melynek keretében biztosítják a szükséges információt a környezet minőségéről és terheléséről. A környezethez kapcsolódó terveket, programokat, stratégiákat, a nemzeti kereteken belül is nyilvánosságra kell hozni. A Részes Felek a nemzeti „szokásoknak” megfelelő módon tájékoztatják az érintetteket az Egyezmény I. sz. Mellékletében felsorolt tevékenységekkel kapcsolatos döntéshozatalban való részvételük biztosítása érdekében. Az illetékes hatóságok kötelesek biztosítani a részvételhez szükséges összes releváns információba való betekintés lehetőségét, illetőleg azt, hogy az érintettek előterjeszthessék megjegyzéseiket, véleményüket. 3.6.
A környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó szabályok
A környezeti hatásvizsgálat intézménye az Amerikai Egyesült Államokból származik, ahol a környezeti ártalmak egyre fokozódó mértékű terjedése az 1970-es években erőteljes jogalkotási hullámot indított meg és felerősítette a jogalkotás környezetvédelmi irányát. Első lépésként 1969-ben megszületetett a nemzeti környezetpolitikai törvény (National Environmental Policy Act -NEPA) és ezzel megszületett a környezeti hatásvizsgálat intézménye is. Az Európai Közösség 337/1985. számú Irányelve is ezen intézményt tartalmazza az egyes magán- és közprojektekre vonatkozóan. A direktíva 1997ben jelentősen módosult. A környezeti hatásvizsgálat egy sajátos eljárás, melynek meghatározott menetrendje révén az érintetteknek - és ide tartozik a nyilvánosság is módjuk van az egész eljárást érdemben nyomon követni, illetve az eljárás során készült dokumentumok, tanulmányok sorozata is, melyek révén a hatásvizsgálat állításai és következtetései hosszú távon számonkérhetők. A környezeti hatásvizsgálat lefolytatásának célja, hogy annak eredményeképpen kapott környezeti hatástanulmányból választ kapjunk arra, hogy a tervezett magatartás milyen várható környezeti kockázattal jár, illetve ezt a kockázatot hogyan lehet csökkenteni. 19
A civil szervezetek által kezdeményezett közösségi részvétellel kapcsolatos programok közül a legjelentősebb a washingtoni székhelyű független környezetvédelmi szervezet a World Resource Institute (WRI) kezdeményezése. A 2000. év folyamán elkezdődött Access Initiative (azaz a hozzáféréssel kapcsolatos kezdeményezés) nagy nemzetközi összefogással zajlik, egy dél-amerikai, egy európai, egy ázsiai és egy afrikai szervezet vett részt a kialakításában. Az Access Initiative lényege az, hogy kidolgoz egy olyan értékelési rendszert, amellyel az egyes országok környezeti demokráciáját mérni lehet.
21
A hazai szabályozás, az 1995. évi LIII. környezetvédelmi törvény (Kvt.) 67. §-a, a meghatározott tevékenységekhez kapcsolódóan, azok engedélyezésének előfeltételeként követeli a környezeti hatásvizsgálat elkészítését. A tevékenységek pontos meghatározását, a törvény végrehajtását szolgáló 20/2001.(II.14.) Korm. rendelet 1. sz. mell-e tartalmazza. Ha a környezetre jelentős mértékben hatást gyakorló tevékenységek jogszabályi listáját vizsgáljuk, a törvényből egyértelműen kiderül, hogy a környezeti hatásvizsgálat nem csupán új létesítmény, vagy művelet telepítése, megvalósítása, hanem a már meglévők felhagyása, jelentős bővítése, valamint a technológia- és termékváltás, illetve ezek jelentős módosítására is vonatkozik. A fogalmak pontos meghatározását a már szintén említett Kormányrendelet tartalmazza. A Kvt. 68. § (3) bekezdésének értelmében „a hatásvizsgálat során fel kell tárni a tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó más műveletek, továbbá a meghibásodás, vagy baleset miatt várható környezeti hatásokat is.”. A tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó más műveletek példáit ismét a Kormányrendelet tartalmazza. A hatásvizsgálat elvégzése további engedélyezés feltétele, ezért annak megfelelő lefolytatása a tevékenység kezdeményezője, illetőleg gyakorlójának kötelezettsége. Természetesen az érdekelt a vizsgálatot más segítségével (szakértő) is lefolytathatja, de ez a tanulmányban leírtakért való felelősségét nem csökkenti. A hatásvizsgálat egy előkészítő, illetőleg részletes vizsgálati szakaszból áll, de a részletes hatásvizsgálatot csak a mellékletben megjelölt feltételek fennállása esetén kötelező lefolytatni. A Kvt. 66. § első pontja a környezeti hatásvizsgálatra kötelezett tevékenységekhez kiadott engedély jogerőre emelkedéséhez köti a tevékenység végzését. A tevékenység engedélyeztetése kérelemre indul. A kérelemhez csatolni kell az előzetes környezeti tanulmányt. A felügyelőség a kérelmet, az előzetes tanulmányt, és egy hirdetményt - a meghatározott tartalommal – megküldi az érintett és a szomszédos településekhez közzététel céljából. A hirdetményre kapott észrevételeket a felügyelőség figyelembe veszi a döntés meghozatalakor. A környezeti hatásvizsgálatról szóló 20/2001.(II.14.) Korm. rendelet 7.§ (3) szerint a hirdetménynek tartalmaznia kell: - a telepítés helyét és a tevékenység rövid leírását a kérelem szerint; - azt, hogy a kérelem és az előzetes tanulmány hol és mikor tekinthető meg; - felhívást arra, hogy az előzetes tanulmány tartalmára, a telepítés helyével kapcsolatos kizáró okokra, a részletes környezeti hatásvizsgálat szükségességére, illetve szempontjaira vonatkozóan a (4) bekezdésben meghatározott határidőig az önkormányzat jegyzőjénél, vagy a felügyelőségnél írásbeli észrevételt lehet tenni. A hirdetmény közzétételét követő 30 napig a kérelmet és az előzetes tanulmányt az érintett települési önkormányzatok jegyzőinek hozzáférhetővé kell tenni az érdeklődők számára. Észrevételeket ez idő alatt lehet benyújtani a felügyelőségnél, vagy a jegyzőnél. A települési önkormányzat jegyzője az önkormányzat észrevételét, valamint a hozzá érkezett észrevételeket - legkésőbb a levételt követő - öt napon belül megküldi a felügyelőségnek. A felügyelőség ezeket, továbbá a közvetlenül nála benyújtott észrevételeket eljuttatja a kérelmezőnek. A hatósági határozat, részletes környezeti hatástanulmány benyújtását írhatja elő. A részletes tanulmány szakmai tartalmát a környezetvédelmi törvény 71. § (1) határozza meg: a) a tevékenység lényegének ismertetését; 22
b) a várható környezeti állapotváltozást; c) a hatásterület bemutatását; d) a környezeti hatások értékelését; e) az érintett emberek egészségi állapotában, életminőségében és életmódjában várható változásokat; f) a környezet és az emberi egészség védelmére foganatosítandó intézkedéseket. A Kvt. 71. § (1) j) a nyilvánosság számára közérthető összefoglaló készítését is előírja. A felügyelőség a környezetvédelmi törvény 93. §-a értelmében és annak előírásai szerint köteles nyilvános tárgyalást (közmeghallgatást) tartani. Az érintett önkormányzatok a települések lakosságát közzététel útján tájékoztatják arról, hogy hol, mikor lesz a közmeghallgatás, illetve arról, hogy a részletes környezeti hatástanulmány hol tekinthető meg. Az észrevételeket a közmeghallgatás időpontjáig lehet az illetékes önkormányzathoz eljuttatni. A közmeghallgatásról a felügyelőség jegyzőkönyvet készít (környezetvédelmi törvény 94. §). A jegyzőkönyv nyilvánosságát minden érintett önkormányzatnál valamint a felügyelőségnél biztosítani kell. 3.7.
Társadalmi részvétel környezeti hatásvizsgálati ügyekben
A környezetvédelmi igazgatás egyik legfontosabb jogintézményében, a környezetvédelmi hatásvizsgálatban, a közösségi részvételi elemeknek rendkívül fontos szerepe van. A hatásvizsgálat jogirodalmi definíciója20 szerint, az úgynevezett korai tervezési segédlet, a környezeti hatások több eljárási lépésben történő, az összes érdekelt hatósági és nem hatósági résztvevő közötti megvitatása – a közösségi részvétel tehát ez esetben nem csupán egy járulékos jogintézmény-elem, hanem a jogintézmény fogalmi eleme – a környezeti hatásvizsgálat sikeres lebonyolításának az egyik alapvető feltétele. A hatásvizsgálati eljárások gyakorlati tapasztalatai21 azt mutatják, hogy az ügyek több, mint felében ténylegesen megvalósul a közösségi részvétel valamilyen formája és annak jelentős szerepe van a határozatok szakmai színvonalának fenntartásában, valamint a határozatok konfliktusmentes végrehajthatóságában. Örvendetes tény, hogy a közösségi részvételi szabályai az 1993-as első szabályozás óta 1995-ben és 2000-ben is jelentősen fejlődtek, ami azt mutatja, hogy a jogalkotó is fontosnak tartja ezt a jogintézmény elemet. A legújabb szabályok – a gyakorlati tapasztalatokból kiindulva – a tényleges közösségi részvétel elősegítése végett a nyilvánosság értesítésének szabályait részletesebben és pontosabban szabályozzák, mind az előkészítő, mind pedig a részletes szakban.
20
„Környezetvédelmi jogesetek és a szakértői tevékenység” Környezetvédelmi Kiskönyvtár 10., szerk.. Dr. Bándi Gyula, KJK, 2001. 21 „A környezeti hatásvizsgálati eljárások magyarországi gyakorlata”, tanulmány, Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, 1998.
23
4.
A LAKOSSÁG TUDATOSSÁGÁNAK NÖVELÉSE
A veszélyes anyagokat érintő súlyos balesetek tekintetében a lakosság környezeti és biztonsági tudatosságának, továbbá az ezt a célt szolgáló lakossági tájékoztatásnak szükségességéhez kétség nem férhet. Magyarországon a súlyos baleseti veszélyekkel járó tevékenységek emberi egészséget, valamint a környezetet érintő hatásairól szóló lakossági tájékoztatással kapcsolatos szabályok újaknak tekinthetők. A környezet védelmével összefüggő, illetve a polgári védelmi tájékoztatási kötelezettségek azonban már részletesebben szabályozott területek. A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti veszélyekről történő nyilvánosság tájékoztatására vonatkozó szabályozás bevezetésének indokoltságát hazánk külső (nemzetközi) és belső kötelezettségei támasztják alá. 4.1.
Külső (nemzetközi) kötelezettségek
A vizsgált területhez kapcsolódóan hazánk szempontjából három regionális együttműködési fórum munkájában való részvétel bizonyul fontosnak, ami kiterjed a lakossági tájékoztatás kérdéseire is. Ezek az Európai Bizottság XI. Főigazgatóság (Környezet-, Nukleáris Biztonság és Polgári Védelem) által kezdeményezett SEVESO Irányelv, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottság gondozásában az un. Helsinki Egyezmény és az OECD Környezetvédelmi Igazgatósága által irányított Vegyianyagok Program, Vegyi Balesetek Munkacsoport tevékenységében való részvétel. A nyilvánosság tájékoztatása vonatkozásában megemlíthető még az ENSZ Környezeti Program APELL elnevezésű kezdeményezése is. Az APELL kézikönyv számos hasznos információt tartalmaz, ezek azonban csak ajánlás értékűek. A nyugati országok, a fenti előírások bevezetésében és alkalmazásában közel két évtizedes előnnyel rendelkeznek. Tapasztalataik – különösen a végrehajtás területén – számunkra kiemelt fontossággal bírnak. A nyugati országok gyakorlatának átvétele leegyszerűsíti és gyorsabbá teszi a magyar szabályozás kialakítását. 4.2.
Hazai kötelezettségek
Magyarországon az Alkotmány 18. §-a deklarálja, hogy “a Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez”. A környezetvédelmi törvény általános szabályai alapelvként rögzítik a környezet megőrzését, az emberek és környezet-harmonikus kapcsolatának fontosságát. A törvény az alábbi vezérelveket fogalmazza meg: - elővigyázatosság, - megelőzés, - helyreállítás, - felelősség, - együttműködés, - tájékozódás, - tájékoztatás, - nyilvánosság. Az együttműködés alapelve feltételezi az állam, a felhasználó és a társadalom között a közös cselekvést: a különböző jogok és kötelességek a legjobb módon érik el céljaikat, ha az érdekelt partnerek együttműködnek.
24
Ugyanakkor az alapelv kimondatlanul is magába foglalja az államok közötti együttműködést is, amennyiben határon átterjedő hatások jelentkeznek. A tájékozódás elve alapján mindenki megismerheti a környezet állapotára vonatkozó adatokat (szennyeződés, azok hatása az egészségre, stb.), s ez a jog mindenkit megillet. A tájékoztatás, tulajdonképpen a tájékozódás gyakorlati megvalósítása, amennyiben az államnak és a helyi önkormányzatoknak kötelességük a környezetre vonatkozó adatok gyűjtése és azoknak a nyilvánosság rendelkezésére bocsátása. A környezet használójának pedig feladata a lakosság tájékoztatása az őket érintő kockázatokról és a környezet terheléséről. Nem újdonság, hogy a társadalmi jelenségek között a környezetvédelmi társadalmi szervezetek, civil szerveződések nyomásával kell számolnunk. Ez a jelenség a rendszerváltás után a demokrácia kiépülésével fokozatosan erősödött és számos irányban meghatározó elemmé vált (pl. hulladéktárolással kapcsolatos fejlesztések; környezetvédelmi lobby erősödése, stb.). 4.3.
A tájékoztatók szerepe a lakosság tudatosságának növelésében
A SEVESO II. Irányelv rendelkezéseinek egyik fontos eleme a nyilvánosság (lakosság) tájékoztatásának és az őket érintő döntésekbe való bevonásnak a kötelezettsége. Az Irányelv tájékoztatási szabályai elősegítik az üzemeltető és a létesítménye körüli, az esetleges baleseti határokon belül érintett lakosság közötti párbeszéd kialakulását. A lakosság lehetőséget kap az eddig egyoldalú, irányított információ helyett bővebb tájékoztatáshoz, melyek segítségével kiveheti részét az önmaga és környezete biztonságát érintő ügyek intézésében. Az Irányelv a nyilvánosság tájékoztatásának kötelezettségét az üzemeltető baleseti következmények csökkentése területén előírt kötelezettségei között határozza meg. Mivel csak azon létesítmények tartoznak az előírás hatálya alá, ahol a veszélyes anyag szempontjából a “felső küszöbértéket” kell figyelembe venni, a lakosság tájékoztatására vonatkozó rendelkezések a “felső küszöbértéket” el nem érő létesítményekre nem vonatkoznak. Az üzemeltetőnek és a helyi hatóságnak a lakossági tájékoztatás számos kötelezettségének kell eleget tennie. E tájékoztatási kötelezettségeknek két típusát különböztethetjük meg (az Irányelv ezen meghatározásokat nem használja): - aktív tájékoztatás (az üzemeltetőnek, vagy az illetékes hatóságnak a lakosság felé be kell számolni a tervezett tevékenységekről, útmutatást kell adni a követendő magatartási szabályokról); - passzív tájékoztatás (passzív módon készen kell állni, lehetővé kell tenni bárki számára a szükséges információkhoz való hozzáférést); 4.3.1. Az aktív tájékoztatás Az aktív tájékoztatásra az Irányelv 13. Cikk első bekezdésében foglaltak az irányadóak. Ennek alapján a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a biztonsági intézkedésekről, illetve a baleset esetén követendő magatartásokról szóló tájékoztató - külön kérés nélkül -, azon személyek rendelkezésére álljon, akik a létesítményből eredő súlyos baleset hatása alá kerülhetnek.
25
A lakossági tájékoztató elkészítésével kapcsolatban a létesítmény üzemeltetője részére – az Irányelv és annak egyes részeinek alkalmazását elősegítő egyéb szabályozó eszközök – a következő követelményeket írják elő: a) Az elkészült lakossági tájékoztatót 3 évente kell áttekinteni. Ha szükséges át kell dolgozni, hogy naprakész maradjon. A szükségesség megállapítása könnyen vita tárgyát képezheti. b) A 10. Cikk szerint azonban bármilyen módosítás során át kell dolgozni, naprakésszé kell tenni. c) A lakossági tájékoztatót a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni (pl. önkormányzatok polgármesteri hivatala; illetékes hatóság hivatalos lapja, Internetes oldala). d) A lakossági tájékoztatás megismétlésének maximális időtartama nem lehet több 5 évnél. e) A lakossági tájékoztatónak legalább az V. Mellékletben felsoroltakat kell tartalmaznia. Az üzemeltető tájékoztatási stratégiájának alapvető aspektusaira (a lakossági információ eljuttatásának eszközeire, valamint a tájékoztatni kívántak körére vonatkozóan) az Irányelv nem tartalmaz rendelkezéseket. A nemzeti szabályok kidolgozásakor, illetve az üzemeltető tájékoztatási stratégiájának kialakításakor segítséget nyújthat a már működő hazai és nemzetközi gyakorlat. 4.3.2. A passzív tájékoztatás A passzív tájékoztatás eszközeként az Irányelv 13. Cikk negyedik bekezdése alapján, a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a biztonsági jelentés a nyilvánosság részére rendelkezésre álljon. A biztonsági jelentésnek az Irányelv II. Mellékletében felsorolt adatokat és információkat kell tartalmaznia. A 13. Cikk hatodik bekezdése szerint pedig a “felső küszöbértéket” elérő létesítmények esetében a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról is, hogy a 9. Cikkely második bekezdése szerint a veszélyes anyagok leltára a nyilvánosság rendelkezésére álljon. Az üzemeltető felkérheti az illetékes hatóságot, hogy a jelentés bizonyos részeit ipari, kereskedelmi, személyes titokra, közbiztonsági, vagy nemzetvédelmi okokra hivatkozva ne tárja a nyilvánosság elé. Ilyen esetekben az illetékes hatóság jóváhagyásával az üzemeltető egy módosított jelentést készíthet a nyilvánosság számára, mellőzve a fenti adatokat. Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy a “felső küszöbértéket” elérő létesítmény üzemeltetője e lehetőségeket kihasználva két biztonsági jelentést készít. 4.4.
Konzultáció a lakossággal
A lakosságot is érintő döntések meghozatala előtt lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az üzemeltető és az illetékes hatóság képviselői meghallgassák a véleményeket. A 13. Cikk ötödik bekezdése alapján a tagállamoknak gondoskodni kell arról, hogy a nyilvánosság véleményének hangot adhasson. Rendszeresen, de különösen akkor, ha: - olyan új létesítményt terveznek, amelyben feltehetően a veszélyes anyagnál a “felső küszöb” értéket kell figyelembe venni (9 Cikk); - a 10. Cikk hatálya alá eső meglévő létesítmények módosításakor, ahol ezek a jelen irányelv tervezésre vonatkozó kötelezettségei körébe tartoznak; 26
- a meglévő létesítmény környezetében fejlesztést kívánnak megvalósítani. A 11. Cikk második bekezdése alapján a veszélyhelyzeti tervek egyik célja információ közlése a lakossággal és a területileg érintett szolgálatokkal, hatóságokkal. A harmadik bekezdés szerint pedig az illetékes hatóságok kötelességeinek korlátozása nélkül a tagállamoknak biztosítani kell a külső veszélyhelyzeti tervek lakossággal történő ismertetését. Így a külső veszélyhelyzeti tervek vonatkozásában az érintett lakossággal való konzultáció, egyeztetés, az illetékes hatóság feladata. Az Irányelvben nem került kidolgozásra a nyilvánosság tájékoztatásának módja, feltételezve azt, hogy a tagállamok rendelkeznek területfejlesztési és településrendezési egyeztetési eljárásokkal, valamint a nyilvánosság tájékoztatásának eszközeivel is. Az építési-, használatba vételi engedélyezési eljárások, terület-felhasználási tervezés esetén, valamint a veszélyhelyzeti tervezésnél is, szükség van a veszélyes létesítmények azon környezetének pontos meghatározására, melyre az adott tevékenység kiterjed. Ezen területet sem lehet közösségi szinten szabályozni, így különböző nemzeti szinten használt eljárások léteznek. A biztonsági zónák, távolságok és területek kiterjedésének meghatározásához a különböző kockázat elemzési módszerek lehetnek a segítségünkre.
27
5. 5.1.
A LAKOSSÁG TÁJÉKOZTATÁSÁNAK TARTALMI KÖVETELMÉNYEI A tartalmi követelmények fejlődése
A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti veszélyek szabályozásának két évtizedes gyakorlatában a nyilvánosság tájékoztatására vonatkozó rendelkezések is fejlődtek. A SEVESO I. Irányelv még csak általános tájékoztatási kötelezettséget előíró cikkelyét az 1988-as második módosításakor egy, a nyilvánosság tájékoztatásának tartalmi követelményeiről szóló melléklettel (VII. Melléklet) egészítették ki. A módosított Irányelv új szabályainak magyarázatára a Közösségi Kutatási Központ a Bizottság felkérése alapján kidolgozta: a 82/501/EGK irányelv VII. Melléklete szerint, a nyilvánosság tájékoztatásának tartalmáról szóló általános irányelveket (1994). Az Általános Irányelvek kettős tájékoztatási stratégia bevezetését javasolja, amelynek alapján megkülönböztethetünk műszaki és pragmatikus (egyedi) jellegű információkat. Az Általános Irányelvek a VII. Melléklet szerinti, műszaki jellegű információ tartalmára vonatkozóan nyújt általánosan alkalmazandó irányelveket. Az Általános Irányelvek című okmányban javasolt részletes tartalmi követelmények ma is érvényesek, hiszen a SEVESO II. Irányelv szinte egy az egyben átvette az említett Melléklet előírásait, melyek az új Irányelv V. Mellékletében találhatók meg. 5.2.
A minimálisan szükséges információk
A SEVESO II. Irányelv 13. cikk első pontja rendelkezik a tájékoztató által minimálisan tartalmazandó információkról. A Melléklet egyes pontjainak magyarázatára az általános irányelvekben részletes meghatározásokat találhatunk. 1. Az üzemeltető neve, a létesítmény (telephely) címe: - a létesítmény (gazdasági társaság) cégneve és székhelye, - a létesítmény környezetében széles körben elterjedt neve és címe, ha az nem egyezik a fentiekkel, - a nemzeti, vagy multinacionális anyavállalat cégneve és székhelye. 2. A tájékoztatásért felelős személy beosztásával együtt történő azonosítása: - a technikai tájékoztatót adó személy(ek) neve(i) és szervezet szerinti beosztása, - ha a nemzeti, vagy területi jogszabály meghatározza az információt nyújtó személyét, akkor azt kell megadni. 3. Dokumentált információk arról, hogy a telephely megfelel az Irányelvet megvalósító jogszabályok és/vagy közigazgatási szabályok előírásainak, továbbá, hogy a 6. (3) cikkely szerinti bejelentés és a 9. (1) cikkely szerinti biztonsági jelentés az illetékes hatóságnál beterjesztésre került: - utalás arra, hogy a létesítmény az Irányelv hatálya alá tartozik, valamint az üzemeltető az illetékes hatósághoz történő bejelentési és beterjesztési kötelezettségének eleget tett, - az Irányelvet alkalmazó nemzeti és/vagy területi jogszabályok megnevezését ismertetni kell, illetve az illetékes hatóságot(kat) meg kell nevezni, - fel kell sorolni azon önkormányzatokat, területi és nemzeti szerveket, amelyek részére baleseti értesítés küldendő, - baleseti értesítést szolgáltató önkormányzatokat, területi és országos hatáskörű szerveket fel kell sorolni. 28
4. A létesítményben folyó tevékenység(ek) egyszerű bemutatása: - a gyártási, tárolási és belső szállítási tevékenységek leírása, ahol az egyszerű kifejezés alatt nem a technikai megnevezés ellentétét kell érteni, hanem kerülni kell a bonyolult megnevezéseket. Itt nem elegendő a tevékenység általános megnevezése (pl.: petrolkémiai, olajfinomítás, stb.). 5. A létesítményben található anyagok és készítmények közismert neve, az alapvetően veszélyes jellemzőik meghatározásával, vagy a I. sz. Melléklet 2. részében felsorolt veszélyes anyagok esetében a gyűjtő nevük, vagy az általános veszély kategóriájuk, amelyek súlyos balesetet idézhetnek elő: - a súlyos balesetet előidézni képes anyagok és készítmények közismert neve, melyet önállóan, más anyagokkal és készítmények egymásra hatásából, a létesítményben folyó tevékenységből eredően nevezhetünk meg, - a meglévő anyagok és készítmények legfontosabb veszélyes jellemzői, - I. sz. Melléklet 2. részében felsorolt veszélyes anyagok és készítmények megadhatók úgymint: nagyon mérgező, mérgező, oxidáló, robbanó, gyúlékony, nagyon gyúlékony, rendkívül gyúlékony, környezetre veszélyes, egyéb, - a fenti 5. pont utolsó sorában lévő „az általános veszély kategóriájuk, amelyek súlyos balesetet idézhetnek elő” kizárólag technikai tájékoztatásként értelmezhető, ezért a gyűjtő nevüket és az általános veszély kategóriákat is rendelkezésre kell bocsátani, - minden esetben szükséges a megnevezések, osztályozások és a veszélyes jellemzők forrásaira utalni. 6. Általános információk a súlyos baleseti veszély természetét illetően, a lakosságra és a természetre gyakorolt lehetséges hatásokat is beleértve: - tájékoztató a létesítményben folyó súlyos baleseti veszélyt jelentő tevékenységekről, - a lakosságra gyakorolt lehetséges hatások22, - a környezetre gyakorolt lehetséges hatások, - mind a lakosságra, mind a környezetre gyakorolt hatások esetén a lehetséges hatások értékelését szolgáló forrásokat és módszereket is meg kell határozni. 7. Megfelelő információk arra vonatkozóan, hogy az érintett lakosság a súlyos baleset bekövetkezéséről miként kap tájékoztatást és folyamatos információt: - ki a felelős a riasztás és a folyamatos tájékoztatás rendszabályainak bevezetéséért, - milyen eszközök állnak rendelkezésre (a riasztási rendszerekre, szirénákra és egyéb eszközökre, híradó, távbeszélő és más tájékoztatási felszerelésekre, mint például hangosbeszélőkre vonatkozóan); - milyen, az érintett riasztó-értesítő személyzet helyes tevékenységét és kiképzését biztosító, ellenőrző eljárásokat és gyakorlatokat vezettek be; - milyen ellenőrző eljárásokat és gyakorlatokat vezettek be - a lakosság tekintetében - riasztási jelek felismerésére és a közlemények megértésére vonatkozó felkészítés tekintetében;
22
A beavatkozó szervezetek felkészítésének és tevékenységének elősegítése érdekében minden lehetséges hatást meg kell nevezni. Nem elégséges csak a legvalószínűbb balesetre vonatkozó tájékoztató.
29
-
milyen kommunikációs csatornákat és eszközöket létesítettek a lakosság lehetséges ilyen igényeinek meghatározására és kielégítésére, valamint a hálózatok túlterheltségének elkerülésére. 8. Megfelelő tájékoztató az érintett lakosság által súlyos baleset esetén végrehajtandó teendőket és a magatartási szabályokat illetően: - A tájékoztatásnak a közérthetőség szempontjából kellő egyszerűséggel kell bírnia, ugyanakkor nemcsak a legvalószínűbb, hanem több balesetiforgatókönyv változaton kell alapulnia. - Minden változat szempontjából meg kell határozni a megfelelő és követendő magatartást. Meg kell állapítani a lakosság szükséges készültségi helyzetét, továbbá fel kell mérni a készültséget elősegítő tájékoztatási szükségletet is. 9. Információk arról, hogy az üzemeltető, a súlyos balesetek kezelésére és azok hatásainak csökkentésére vonatkozóan köteles megtenni a megfelelő intézkedéseket a telephelyen, különösen a veszélyhelyzeti szolgálatokkal való kapcsolattartásban: - az üzemeltetőt képviselő személynek a megerősítést, beosztása megnevezésével jóvá kell hagynia; - meg kell adni a telephelyen foganatosítandó intézkedésekért felelős személy beosztását; - meg kell adni a veszélyhelyzeti szolgálatokkal kapcsolatot tartó személyek beosztását; - azonosítani szükséges a kapcsolattartásba bevont veszélyhelyzeti szolgálatokat, - hasznos - de nem követelmény - a telephelyi (belső) baleseti és következményeket mérséklő intézkedések rendjének biztosítása; 10. Utalás a baleset, telephelyen kívüli hatásainak csökkentésére készített veszélyhelyzeti tervekre. Ezeknek tartalmazniuk kell a veszélyhelyzeti szolgálatok utasításait és kéréseit súlyos baleset idejére vonatkozóan: - meg kell adni a külső veszélyhelyzeti tervért felelős személy(ek) beosztását, - meg kell adni a veszélyhelyzeti szolgálatokkal kapcsolatot tartó személy(ek) beosztását, - a kapcsolattartásba bevont veszélyhelyzeti szolgálatok azonosítása, - a baleseti és külső következményeket mérséklő intézkedésekre vonatkozó utalások biztosítása, továbbá a veszélyhelyzetbe bevont különböző szervezetek együttműködési rendjének megadása, nem követelmény, azonban hasznos lehet. 11. Részletek arra vonatkozóan, hol lehet további információt kapni, a nemzeti jogszabályokban lefektetett bizalmas információk követelményeinek megfelelően: - meg kell határozni a további tájékoztatás helyét, a rendelkezésre bocsátás körét és költségét; - a további tájékoztatás alatt az irányelv V. sz. Mellékletében nem részletezett információk értendőek. 5.3.
Az országhatáron túli hatást okozó súlyos balesetekre vonatkozó előírások
Az országhatáron túli hatást okozó súlyos balesetek vonatkozásában a 13. cikk második bekezdése alapján, a “felső küszöbértéket” elérő létesítmények esetében a tagállamoknak tájékoztatást kell adni a potenciálisan veszélyeztetett tagállamoknak.
30
Ez azért is szükséges, hogy a veszélyhelyzeti és a terület-felhasználási tervezéssel kapcsolatos összes megfelelő előírás alkalmazható legyen a veszélyeztetett tagállam által is. A következő bekezdésben az Irányelv előírja, hogyha az érintett tagállam úgy ítéli meg, hogy egy másik tagállam területéhez közel fekvő létesítménye nem okozhat súlyos baleseti veszélyt a saját területén túl és ezért nem szükséges külső veszélyhelyzeti tervet készíteni, ezt közölnie kell a másik tagállammal. 5.4.
Súlyos baleset bekövetkezésekor alkalmazandó tájékoztatási kötelezettségek
Súlyos baleset bekövetkezésekor a 14. cikk szabályait kell alkalmazni, amelyek a következők: - az üzemeltető köteles tájékoztatni az illetékes hatóságot a baleset körülményeiről, a balesetben szereplő veszélyes anyag(ok)ról, a környezetet és az élő világot fenyegető veszélyekről; a megtett veszélyhelyzeti intézkedésekről; a hatást csökkentő intézkedésekről; valamint a hasonló események megelőzéséről; - az illetékes hatóságnak - amennyiben szükséges - a külső veszélyhelyzeti tervek alapján meg kell tenni a szükséges intézkedéseket; össze kell gyűjteni az összes információt a baleset értékelésére; felügyelnie kell, hogy az üzemeltető a helyreállító munkákat végrehajtja; javaslatokat kell kidolgoznia a megelőző intézkedésekkel kapcsolatban.
31
6. 6.1.
A TÁJÉKOZTATÁSI ELVEK ÉRVÉNYESÜLÉSE A tájékoztatás elveinek érvényesülése a nemzetközi gyakorlatban
A környezeti hatásokról, illetve ezzel kapcsolatban a környezethasználatról szóló információ minden további jogalkotás, vagy határozathozatal elengedhetetlen feltétele. Ennek megfelelően az uniós környezeti információk gyűjtése és közvetítése különböző szempontból is értelmezhető. A környezethasználót terheli azon kötelezettség, hogy vezesse a nyilvántartásokat, illetve jelentse az adatokat a hatóságnak. A hatóság pedig összegyűjti ezen információkat és továbbítja azokat többek között az Európai Bizottság megfelelő Főigazgatóságához. Ezzel az információszolgáltatással a tagállamok egyúttal eleget tesznek azon kötelezettségüknek, hogy a Bizottságot tájékoztatják mindarról a jogalkotásról, illetve az ehhez kapcsolódó közigazgatási eljárási, intézményi lépésről, ami az adott EU norma megvalósítását szolgálja. A különböző szintű információs kötelezettségek között léteznek olyanok, amelyek szinte egyedüli célja kifejezetten az információval kapcsolatos. Ilyenek pl. a környezeti hatásvizsgálat, illetve az integrált szennyezés-megelőzés és ellenőrzés direktívái, melyek engedélyezési feltételként széleskörű információ-szolgáltatási kötelezettségeket tartalmaznak. Az EU Bizottság felé történő információ áramlás megfelelő biztosítása érdekében pedig kialakult és egyre inkább fejlődőben van a jelentéstétel formai és eljárási követelményének rendje. A közérdekű környezeti információk nyilvánossága az információ szolgáltatás másik vonalát alkotja, mely ugyan beleillik az információ áramlásának fontosságát hangsúlyozó követelményi rendbe, azonban eltérő irányultságú, hiszen a hatóságtól a nyilvánosság felé történő információ-mozgásokat erősíti. 6.2.
A tájékoztatási elvek érvényesülése a magyar jogszabályokban
A hazai szabályozás fejlesztéséhez komoly tapasztalatokat szerezhettünk az Európai Unióban alkalmazott eszközök sorából. Ám a hazai szabályozásnak mindenképpen túl kell terjednie az Európai Unió tárgykörein, hiszen a magyar szabályozásnak egyben meg kell felelnie a belső jogfejlődés igényeinek is, melyek szélesebb körűek, mint az EU szabályozás. A további pontokban a hazai szabályozás lakossági tájékoztatással kapcsolatos részei következnek: annak érdekében, hogy még részletesebb áttekintést kapjunk ezen hazai intézményekről. 6.2.1. Katasztrófatörvény A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: katasztrófatörvény) szükségessége a rendszerváltás idején vetődött fel. Tervezete több változatban elkészült, ezek tartalma - az aktuálisan változó szervezeti érdekek, valamint az ezeket tükröző nézetek szerint - többször is módosult. A súlyos ipari balesetek elleni védelem átfogó szabályozása hazánk számára azonban, egyrészt korábban vállalt kötelezettség, másrészt európai uniós csatlakozásunk feltétele volt.
32
A katasztrófatörvény IV. fejezete tartalmazza a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezés szabályait, e fejezet 2002. január 1-jén lépett hatályba. A IV. fejezet legfontosabb előírásai: 30. § (1) Veszélyes létesítményre építési engedély, használatba vételi engedély, továbbá veszélyes tevékenység megkezdésének engedélyezése csak a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságnak (a továbbiakban: hatóság), a Műszaki Biztonsági Főfelügyelet (a továbbiakban: MBF) szakhatósági hozzájárulásával kiadott engedélye alapján adható. Az engedélyhez az üzemeltetőnek a hatósághoz kérelmet kell benyújtani. A kérelemhez csatolni kell a biztonsági jelentés, vagy elemzés egy-egy példányát. 33. § (1) Amennyiben a veszélyes létesítményben a veszélyes anyagok mennyisége eléri, vagy meghaladja a jogszabályban meghatározott felső küszöbértéket, a veszélyes létesítmény üzemeltetőjének be kell jelentenie a hatósághoz. A bejelentéshez mellékelnie kell a külön jogszabályban meghatározott tartalmú biztonsági jelentést. A biztonsági jelentés tartalmi és formai követelményeit, a törvény végrehajtását szolgáló 179/1999. (XII. 10.)Korm. rendelet tartalmazza a SEVESO II. sz. Melléklete (9. cikk) szerint meghatározott biztonsági jelentésben feltüntetendő minimális adatok és információk alapján. Mivel a súlyos ipari balesetekből eredő veszély érinti az adott területen élő lakosságot, ezért a biztonsági jelentés nyilvános. A biztonsági jelentést az üzemeltető a hatóságnak és az érintett polgármesternek megküldi. 34. § (3) A biztonsági jelentés nyilvános és a polgármesternek, a fővárosban a főpolgármesternek biztosítania kell, hogy abba bárki betekinthessen. Amennyiben a biztonsági jelentés üzemi, vagy üzleti titkot is tartalmaz, a hatóság engedélyezheti, hogy nyilvánosságra az üzemeltető által készített, a biztonsági jelentésnek a titkot tartalmazó rész nélküli kivonata bocsátható nyilvános megtekintésre. Nagy a valószínűsége annak, hogy a biztonsági jelentés üzemi, vagy üzleti titkokat is érint. Ezek polgári jogi védelmet élveznek, ezért különös gondot kell fordítani arra, hogy e titkok ne kerülhessenek nyilvánosságra, amivel az üzemeltetőt gazdasági, vagy egyéb hátrány érné. A hatóság feladata lesz felügyeleti rendszere keretében ellenőrizni, hogy a jelentések tartalma megfelel-e a valóságnak, és a nyilvánosság kellő tájékoztatást kape a létesítmény üzemeltetése kapcsán keletkező potenciális veszélyekről. 35. § (1) A külső védelmi tervek elkészítése a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság területi szerveinek és az érintett települések polgármestereinek a feladata. A külső veszélyhelyzeti tervek tartalmi követelményeit és elkészítésének határidejét külön jogszabály állapítja meg. (2) A hatóság külön jogszabályban meghatározottak szerint végzi a súlyos ipari balesetek megelőzésével és elhárításával kapcsolatos műszaki, szervezeti és vezetési információk gyűjtését, értékelését, és készíti az eseményekkel kapcsolatos nemzeti jelentéseket. 36. § A létesítmény üzemeltetőjének a hatósággal együttműködve külön jogszabályban meghatározottak szerint biztosítania kell, hogy a lakosság véleményt nyilvánítson új veszélyes létesítmények engedélyének, vagy a meglévő létesítmény jelentős módosítására vonatkozó engedély kiadása előtt, illetve a működési engedély meghosszabbítása előtt. A lakosság véleményének meghallgatását az érintett körzeti polgári védelmi parancsnokság útján a veszélyes létesítmény üzemeltetője kezdeményezi. A hatóság képviselője a lakossági tájékoztatón jelen van. Biztosítja, hogy az üzemeltető hiteles információkat adjon a létesítményről, és annak a környezetre gyakorolt hatásairól. 33
A veszélyes létesítmény üzemeltetőjének a hatóság a területi és a helyi védelmi bizottságok elnökeinek, valamint a polgármestereknek a közvélemény tájékoztatásával kapcsolatos feladatait, a tájékoztatók tartalmi követelményeit a végrehajtási kormányrendelet (2/2001. (I. 17.) Korm. rendelet) tartalmazza. 39. § Az üzemeltető köteles: a) gondoskodni a belső védelmi tervek kidolgozásáról, amely tartalmazza azoknak az eszközöknek és annak az üzemi vezetési rendszernek a leírását, amellyel az emberi egészség és a környezet védelme magas színvonalon biztosított. A tervek egy-egy példányát meg kell küldeni a hatóságnak, valamint a megyei, illetőleg a fővárosi védelmi bizottságnak. A belső védelmi terv tartalmi követelményét külön jogszabály írja elő, b) adatokat szolgáltatni a hatóság megyei, illetve körzeti szerve számára a külső védelmi tervek kidolgozásához, c) minden intézkedést megtenni a balesetveszély megelőzésére, az esetleges baleset hatásainak enyhítésére. 41. § A létesítményen belül a súlyos balesetek következményeinek csökkentésére vonatkozóan az üzemeltetőnek, a hatóságnak, az érintett állami és önkormányzati szerveknek a feladatait külön jogszabályban kell meghatározni. 43. § Az üzemeltető köteles a veszélyes tevékenységgel összefüggő súlyos balesetről, vagy rendkívüli eseményről a megyei katasztrófa-védelmi, fővárosi polgári védelmi szerv ügyeleti szolgálata útján a hatóságot, továbbá az illetékes védelmi bizottság elnökét, valamennyi érintett települési önkormányzat polgármesterét haladéktalanul tájékoztatni: a) a súlyos baleset, rendkívüli esemény körülményeiről, b) a súlyos balesetben, rendkívüli eseményben szereplő veszélyes anyagokról, c) a lakosságra, az anyagi javakra és a környezetre gyakorolt hatások értékeléséhez szükséges adatokról, d) a megtett intézkedésekről. 6.2.2. Kormányrendelet A törvény VI. fejezete a záró rendelkezések között (51. § i.) felhatalmazza a Kormányt, hogy rendeletben szabályozza a lakossági tájékoztatással kapcsolatos követelményeket. Ezen felhatalmazás alapján született meg a 2/2001.( I.17.) Korm. rendelet a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről, melynek a 8. számú melléklete tartalmazza a lakossági tájékoztatás konkrét követelményeit. A törvény fent említett VI. fejezete átveszi és alkalmazza többek között a lakossági tájékoztatásról szóló SEVESO rendelkezéseket is. 6.3.
A polgári védelmi törvény vonatkozó előírásai
A polgári védelemről szóló 1996. évi XXXVII. törvény záró rendelkezésének 42.§(2) d. pontja alapján a belügyminiszter felhatalmazást kapott a polgári védelmi felkészítés követelményeinek meghatározására. A 13/1998.(III.6.) BM rendelet (a polgári védelmi felkészítés követelményeiről) 15.§-a a lakosság és a polgári szervek dolgozóinak felkészítése címet viseli. A rendelet ezen része meghatározza hogy, a lakosság felkészítését a polgári védelmi szempontból I. II. III. csoportba sorolt településeknél legalább háromévenként el kell végezni. 15. § (1) A lakosságot különösen tájékoztató kiadványok kibocsátásával, a helyi sajtóban (pl. az önkormányzat lapjában, a megyei lapokban) megjelenő tájékoztató közlemények megjelentetésével, lakossági fórumok szervezésével kell a polgári védelmi feladatokra felkészíteni. 34
(2) Azokon a településeken, ahol a nemzeti kisebbség lélekszáma az összlakosság 10%-át eléri, a tájékoztató anyag riasztási jelzéseket és a követendő magatartási szabályokat tartalmazó részét lehetőség szerint a kisebbség nyelvén is meg kell jelentetni. (3) Tájékoztató kiadványt, vagy közleményt több település együttesen is kiadhat, illetve megjelentethet. (4) A tájékoztató kiadványok, közlemények összeállításában, a lakossági fórumok lebonyolításában a hivatásos polgári védelmi szervek szakmai segítséget nyújtanak. A lakossági felkészítésnek ki kell terjednie: - az adott településen, területen található ipari, természeti veszélyforrásokra, - az ipari mennyiségben előforduló veszélyes anyagok felsorolására és veszélyességi jellemzőire, - a megelőzés és a katasztrófák hatásai elleni védekezés szabályaira, - a riasztási jelzésekre, - a követendő magatartási szabályokra, - az esetleges kitelepítés szabályaira, - a mentésben részt vevő szervek felsorolására, címére, telefonszámára. 6.4.
Az Önkormányzati törvény vonatkozó előírásai
Az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény ( továbbiakban: Ötv. ) 12. § (3) bekezdése alapján a képviselő-testület ülése nyilvános. A 13. § kimondja, hogy a képviselő-testület évente legalább egyszer, előre meghirdetett közmeghallgatást tart, amelyen az állampolgárok és a helyben érdekelt szervezetek képviselői közérdekű kérdést és javaslatot tehetnek. A 18. § (2) bekezdése szerint a képviselő-testület a szervezeti és működési szabályzatában meghatározza azoknak a fórumoknak a rendjét (község-, várospolitikai fórum, városrész tanácskozás, falugyűlés stb.), amelyek a lakosság, a társadalmi szervezetek közvetlen tájékoztatását, a fontosabb döntések előkészítésébe való bevonását szolgálják. Ezek állásfoglalásáról és az ott felmerült kisebbségi véleményekről tájékoztatni kell a képviselő-testületet. A közösségi részvételt a településrendezési tervekkel kapcsolatos önkormányzati rendeletek előkészítésében az Épített környezet védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Ét.) 9. §-a szabályozza. A szakasz (6) bekezdése szerint például a véleményezési eljárás befejezése után a szabályzatot, illetőleg a terveket, az elfogadásuk előtt, az el nem fogadott véleményekkel és azok indokolásával együtt a polgármesternek (főpolgármesternek) legalább egy hónapra, a helyben szokásos módon közzé kell tennie. Ezáltal biztosítva, hogy az érintettek a közzététel ideje alatt, azokkal kapcsolatban észrevételt tehetnek. 6.5.
Az Adatvédelmi Törvény vonatkozó előírásai
6.5.1. A személyes adat és a közérdekű adat meghatározása A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Atv.), ahogyan a címe is jelzi, két részből áll. A téma szempontjából a második rész az ide illőbb, illetőleg a törvény bevezető részéből az egyes definíciók. A személyes adatok védelme csupán, mint az adatszolgáltatási kötelezettség alóli számos kivétel egyike játszik szerepet a közösségi részvételi szabályrendszerekben.
35
A közérdekű adat definícióját a személyes adatokból kiindulva határozza meg a törvény: „1. § személyes adat: a meghatározott természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható; 3. § közérdekű adat: az állami, vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv, vagy személy kezelésében lévő, a személyes adat fogalma alá nem eső adat.” A személyes adat fogalmában egyértelműen rögzíti a jogalkotó, hogy a fogalom csak természetes személlyel kapcsolatban értelmezhető, jogi személlyel kapcsolatosan nem. 6.5.2. Az aktív és passzív információszolgáltatási kötelezettség az Atv.-ben A közérdekű adatok nyilvánossága címet viselő III. fejezetben a törvény először általános részvételre képesítési feladatokat határoz meg, majd az aktív és passzív információszolgáltatási kötelezettséget: „19. § (1) Az állami, vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv és személy (a továbbiakban együtt: szerv) a feladatkörébe tartozó ügyekben - ideértve a gazdálkodásával kapcsolatos ügyeket is köteles elősegíteni a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását. (2) Az (1) bekezdésben említett szervek rendszeresen közzé, vagy más módon hozzáférhetővé teszik a tevékenységükkel kapcsolatos legfontosabb - így különösen a hatáskörükre, illetékességükre, szervezeti felépítésükre, a birtokukban lévő adatfajtákra és a működésükről szóló jogszabályokra vonatkozó - adatokat. E szervek hatáskörében eljáró személyek neve és beosztása - ha törvény másként nem rendelkezik - bárki számára hozzáférhető, nyilvános adat. (3) Az (1) bekezdésben említetteknek lehetővé kell tenniük, hogy a kezelésükben lévő közérdekű adatot bárki megismerhesse. 6.5.3. A kivételek Az előző pontban ismertetett főszabályhoz számos kivétel csatlakozik, magában az Atv.-ben még ugyanabban a bekezdésben és a következő kettőben: „(…) kivéve, ha az adatot törvény alapján az arra jogosult szerv, állam-, vagy szolgálati titokká nyilvánította, illetve ha az nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség alapján minősített adat, továbbá, ha a közérdekű adatok nyilvánosságához való jogot - az adatfajták meghatározásával - törvény a) honvédelmi; b) nemzetbiztonsági; c) bűnüldözési, vagy bűnmegelőzési; d) központi pénzügyi, vagy devizapolitikai érdekből; e) külügyi kapcsolatokra, nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatokra; f) bírósági eljárásra tekintettel korlátozza”. (4) Az (1) bekezdésben említett szervek hatáskörében eljáró személynek, a feladatkörével összefüggő, személyes adata a közérdekű adat megismerését nem korlátozza. (5) Ha törvény másként nem rendelkezik, a belső használatra készült, valamint a döntés-előkészítéssel összefüggő adat a keletkezését követő harminc éven belül nem nyilvános. Kérelemre az adatok megismerését a szerv vezetője e határidőn belül is engedélyezheti.” 36
A joggyakorlat számára különösen nehéz problémát jelent az Atv. 19. § (5) bekezdésében említett két kivétel. Értelmezésükhöz célszerű az államigazgatási jog egészét alapul venni, azon belül is az Államigazgatási eljárásról szóló törvény (Áe.) fogalomrendszerét. Ehhez képest, leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy a belső használatra készült anyag „nem ügy”, a döntés-előkészítéssel kapcsolatos anyag pedig, „még nem ügy”. A belső használatra készült anyagok az adott üzem belső szervezeti rendjével, személyzeti ügyeivel és más hasonló, az alkalmazottak személyes adataival is szorosan összefonódó kérdésekkel foglalkoznak. Ezek az ügyek semmiképpen sem érinthetik az állampolgárok jogait és jogos érdekeit, nem sérthetik az ügyintézési folyamatoknak, a közpénzek kezelésének átláthatóságát, az üzem elszámoltathatóságát. A döntés-előkészítéssel kapcsolatos anyagok az egyes kiadmányok olyan tervezetei, amiket a kiadványozásra jogosult üzem vezetői még nem hagytak jóvá. A döntés-előkészítés adatvédelme tehát kifejezetten az ügyintézők, szerkesztők személyiségi jogait védi, amelyeket nyilvánvalóan sértene, ha a közvetlen felettesük által jóvá nem hagyott, adott esetben hibás anyagok napvilágra kerülhetnének. A közérdekű adatokhoz való hozzájutás főszabálya alól a magyar jog még számos egyéb jogszabályban is rendelkezik a kivételekről. 6.6.
Államigazgatási és polgári jogi vonatkozások
6.6.1. Általános előírások A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát az Egyesült Nemzetek Közgyűlése a XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án fogadta el. A Magyar Köztársaság ezen szabadságjogoknak megfelelő, nemzetközi kötelezettségeket is vállalt, melyet az 1976. évi 8. törvényerejű rendeletben hirdettek ki, s a magyar jog részét képezik. Ennek 19. cikkelye a következő: 1. Nézetei miatt senki sem zaklatható. 2. Mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra; ez a jog magában foglalja mindenfajta adat és gondolat határokra való tekintet nélküli - szóban, írásban, nyomtatásban, művészi formában, vagy bármilyen más tetszése szerinti módon történő keresésének, megismerésének és terjesztésének a szabadságát is. 3. Az e cikk 2.) bekezdésében meghatározott jogok gyakorlása különleges kötelességekkel és felelősséggel jár. Ennélfogva az bizonyos korlátozásoknak vethető alá, ezek azonban csak olyanok lehetnek, amelyeket a törvény kifejezetten megállapít és amelyek a) mások jogainak, vagy jó hírnevének tiszteletben tartása, illetőleg b) az állambiztonság, vagy a közrend, a közegészség, vagy a közerkölcs védelme érdekében szükségesek.” Az Egyezségokmány mindenfajta adat megismeréséről beszél, de megengedi, hogy mások jogai ezt korlátozzák, így az Alkotmány „közérdekű adat” kifejezése (amely éppen a személyes adatok halmazával csökkenti az Egyezségokmány által átfogott kört) összhangban van az ENSZ dokumentumával. 6.6.2. Az üzleti titokra vonatkozó előírások Az üzleti titok alapjában véve az állampolgárok és gazdálkodó szervezetek vagyoni érdekeltségeihez tartozó fogalom, ezért a polgári jog szabályai vonatkoznak rá.
37
Nem véletlen, hogy az üzleti titok kizárólagos polgári jogi védelmét ennyire hangsúlyozni kell: a magyar jogban és joggyakorlatban az üzleti titok kezelésével kapcsolatosan felmerült legtöbb probléma éppen abból származik, hogy a jogalkalmazók, de bizonyos fokig maga a jogalkotó sincs mindig tisztában az üzleti titok jogági hovatartozásával. A Ptk. 81. § szerint személyhez fűződő jogot sért, aki a levéltitkot megsérti, továbbá aki magántitok, üzemi, vagy üzleti titok birtokába jut és azt jogosulatlanul nyilvánosságra hozza, vagy azzal egyéb módon visszaél. A Ptk. nem tartalmazza az üzleti titok definícióját. A Ptk. kommentár szerint: "Az üzemi, vagy üzleti titok a jogszerűen működő üzemmel, illetőleg üzlettel és ezek működésével kapcsolatos olyan adat, amelynek illetéktelen személy tudomására jutása az üzem, illetőleg üzlet zavartalan, biztonságos működését, vagy anyagi érdekeit veszélyezteti." A titok tehát egy sokoldalú viszony a titok tulajdonosa és a titkot nem ismerő összes többi ember között. Ezzel a titok közel kerül a tulajdon fogalmához, azon belül is komoly rokonságot mutat az intellektuális tulajdonnal. A Ptk. 81. § szerint az üzleti titoksértésnek és az ezzel járó kártérítési, elégtételadási, polgári jogi bírságolási és egyéb, a Ptk. 84. §-ában részletezett következmények beálltának két konjunktív feltétele van. Az üzleti titoksértés megvalósulásához egyfelől szükséges az, hogy a titoksértő az információ birtokába jusson, majd az így megszerzett információval visszaéljen. A visszaélés külön nevesített formája a jogosulatlan nyilvánosságra hozatal. A konjunktív elrendezésből következően nem minősülhet titoksértésnek az információ puszta megszerzése, legyen az jogosult, vagy akár jogosulatlan, a második konjunktív feltételben szereplő "jogosulatlan" jelző miatt pedig a megszerzett információ jogos nyilvánosságra hozása sem. Az információ nyilvánosságra hozatalát jogszerűvé teheti egyfelől konkrét, vagy általános jogszabályi felhatalmazás, vagy akár az egyes ügyekben szereplő jogos érdekek utólagos bírósági mérlegelése is. Az információhoz való hozzájutás egyéb jogi szabályaival, elsősorban az Atv. fogalomrendszerével az elmondottakat összevetve azt mondhatjuk, hogy a Ptk. rendelkezésének különböző hatása van az Atv.-ben szabályozott passzív, illetőleg aktív információszolgáltatásra. Mivel az üzleti titok megszerzése önmagában nem minősülhet jogsértésnek, az üzleti titok kiadása egyes ügyfeleknek, egyedi ügyekben, kérelemre, a passzív információszolgáltatáshoz való joguk érvényesítéseként, nem lehet üzleti titoksértés. Más a helyzet az aktív információszolgáltatással, ami nyilvánosságra hozatalnak minősülhet, ezért ahhoz a jogosulatlanságot kizáró valamilyen jogszabályi felhatalmazás kell, vagy esetlegesen olyan szituáció, amikor a nyilvánosságra hozatalt, megfelelő jogos érdekek indokolják. A polgári jogi titokvédelem az üzleti titkot csak a személyhez fűződő jogok körében szabályozza, általános, vagy egyéb kártérítési szabályokat nem fogalmaz meg. Ugyanakkor a személyhez fűződő jogok körén belül az üzleti titkot jól elkülöníti a szorosabb értelemben vett személyes titokkörtől, amit a levéltitok reprezentál. Élesen kettéválik a két titokfajta szabályozása egy szakaszon belül is: a "személyhez fűződő jogot sért, aki a levéltitkot megsérti" kifejezés ugyanis arra utal, hogy a levéltitok esetében már a titok birtokához való jogosulatlan hozzájutás is jogellenes. 6.6.3. A versenytörvény vonatkozó előírásai Figyelembe kell még venni az üzleti titok versenyjogban található szabályait is, lévén, hogy az üzleti titokkal kapcsolatos jogvitákban erre gyakran hivatkoznak. 38
Az előzőkben az üzleti titokkal és a közérdekű adatok hozzáférésével kapcsolatos jogági különbözőséggel kapcsolatban leírtak vonatkoznak a gazdasági jog területére tartozó alábbi szabályokra is, ahogyan az már a Versenytörvény (1996. évi LVII. tv. – Vt.) hatályának meghatározásából is kiderül. 1. § E törvény hatálya kiterjed a természetes és a jogi személynek, valamint a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak - ideértve a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepét is a VI. fejezetben szabályozott magatartások kivételével (a továbbiakban az előzőek együtt: vállalkozás) a Magyar Köztársaság területén tanúsított piaci magatartására, kivéve, ha törvény eltérően rendelkezik. E törvény hatálya alá tartozik továbbá - a II-III. fejezetekben szabályozott magatartások kivételével – a vállalkozás külföldön tanúsított piaci magatartása is, ha annak hatása a Magyar Köztársaság területén érvényesülhet. Az üzleti titok és a vele kapcsolatos tilalom meghatározása a Vt.-ben a Polgári törvénykönyv (Ptk.) kommentárjában található fogalomnál lényegesen szűkebb: 4. § (1) Tilos üzleti titkot tisztességtelen módon megszerezni, vagy felhasználni, valamint jogosulatlanul mással közölni, vagy nyilvánosságra hozni. (2) Üzleti titok tisztességtelen módon való megszerzésének minősül az is, ha az üzleti titkot a jogosult hozzájárulása nélkül, a vele - a titok megszerzése idején, vagy azt megelőzően - bizalmi viszonyban, vagy üzleti kapcsolatban álló személy közreműködésével szerezték meg. (3) E törvény alkalmazásában a) üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás, vagy adat, amelynek titokban maradásához a jogosultnak méltányolható érdeke fűződik, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette; b) bizalmi viszony különösen a munkaviszony, a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony és a tagsági viszony; c) üzleti kapcsolat az üzletkötést megelőző tájékoztatás, tárgyalás, ajánlattétel akkor is, ha azt nem követi szerződéskötés.” Egyrészről tehát egyes adatok, információk üzleti titokká minősítéséhez a titokgazda előidejű tevékenységére is szükség van: mielőtt az adatot, információt bárkinek, ideértve a hatóságokat is, továbbadná, meg kell tennie a szükséges intézkedéseket a titok megőrzése érdekében. Ez lehet pld. a titkos információ részek leválasztása, külön kezelése a nem titkos részektől, vagy az üzleti titok egyértelmű feltűntetése, adott esetben annak valószínűsítésével, hogy miért származik a titokban tartáshoz méltányolható érdeke, hiszen ez adott esetben a titkot kezelő hatóság mérlegelésének tárgya kell, hogy legyen. Tehát a versenyjog szerint is csak az jogellenes, ha az üzleti titkot tisztességtelen módon szerzi meg valaki, vagy jogosulatlanul közli mással, illetőleg hozza nyilvánosságra. A versenyjog és a polgári anyagi jog összehangolt alkalmazása a Vt.-nek azt az értelmezését diktálja, hogy míg a mással történő jogosulatlan közlésnek és jogosulatlan nyilvánosságra hozatalnak bárki alanya lehet, a tisztességtelen megszerzést csak versenyjogi jogalanyok követhetik el, összhangban a Vt. hatályának meghatározásával. 6.7.
Az elektronikus információszabadságra vonatkozó szabályok
A számítógépes hálózatok rohamos bővülése, miközben új és új veszélyeket jelent a személyes adatok védelme szempontjából, örvendetes fejleményeket hozhat az információszabadság tekintetében. 39
A közigazgatási informatika hazánkban is tapasztalható gyors fejlődése: a közérdekű adatok digitalizálása és nyilvános számítógépes adatbázisokban való közzététele új fejezetet nyithat az információszabadság történetében. A közérdekű adatok közzétételének ezen új módjával egyre több hazai közigazgatási szerv és önkormányzat él. A közzététel módját egyébként jelenleg az adatvédelmi törvény nem határozza meg pontosan. Annyit mond csupán, hogy az állami és önkormányzati szervek „rendszeresen közzé, vagy más módon hozzáférhetővé teszik” a közérdekű adatokat. Az információszabadság terén nagy hagyományokkal rendelkező Egyesült Államokban 1996-ban elfogadták az elektronikus információszabadságról szóló törvényt (Electronic Freedom of Information Act), mely az adatok meghatározott körére vonatkozóan törvényi kötelezettséggé tette az elektronikus formában történő közzétételt. Eszerint mindazon dokumentumokat, amelyeket korábban a hivatalos lapban közzé, vagy a hivatalban bárki számára hozzáférhetővé kellett tenni, ezen túl elektronikus formában is kötelező „megjelentetni”. Ebbe a körbe vonta a törvény azokat a dokumentumokat is, amelyeket a hivatal korábban már egy kérelmező rendelkezésére bocsátott, és hasonló kérelmekre számítani lehet. Ma az Interneten már az olyan hivatalok is, mint a CIA, vagy az FBI sok száz oldalnyi információs anyaggal igyekeznek tevékenységükről az érdeklődőket tájékoztatni Az adatvédelmi biztos álláspontja szerint a közérdekű adatok elektronikus formában történő közzétételét Magyarországon is ösztönözni kell, ezért a jövőbeni eredményes együttműködés reményében felvette a kapcsolatot a kormány közigazgatási informatikai stratégiájáért felelős szervvel a Miniszterelnöki Hivatalban. Szembetűnő, hogy a környezetvédelmi, illetve azzal rokon területek élen járnak az adatszolgáltatási kötelezettség hatékony megszervezésében. Az információs jogi megbízottak működésének eredményeképpen a hatóságok pozitívabban kezdenek hozzáállni a közérdekű adatok kiadásához és terjesztéséhez. Ugyanakkor sajnálatos ellentmondás és talán az egész nagyszerű kezdeményezés sikerét is veszélyezteti, hogy a lakosság és a társadalmi szervezetek nem használják ki eléggé az információs jogok megbízottjainak szolgáltatásait. Nyilvánvaló, hogy nem elegendő egy ilyen újszerű lakossági szolgáltatást magas színvonalon megszervezni és működtetni, hanem a „fogyasztók” figyelmét is fel kell hívni erre és rá kell vezetni őket arra, hogy a közérdekű információknak, így a környezetvédelmi és azzal összefüggő információknak is, milyen fontos szerepe van az életükben. Az információs jogok megbízottjainak elérhetőségéről, munkájáról rendszeresen rövid ismertetőket javasolt közzétenni a helyi lapokban, vagy a helyi kábeltévén, illetőleg tájékoztató szórólapokat lehet elhelyezni a közhivatalokban, a közkönyvtárakban, postákon és más hasonló helyeken, hogy az emberek előbb-utóbb természetesnek vegyék: „joguk van az információhoz”!
40
7. 7.1.
A SÚLYOS BALESETEK ELLENI VÉDEKEZÉS RENDSZERE A súlyos ipari balesetek elleni védekezés jogi szabályozásának fejlődése
Kat. tv. megjelenése előtti időszakot az jellemezte, hogy rendeletek alapján készültek az egyes katasztrófahelyzetekre vonatkozó jogi szabályozások. A polgári védelem feladatrendszerét kormányrendelet23 állapította meg, a Pvt. megjelenését követően pedig egy sor – az akkori szakmai tevékenységet összefoglaló, azt rendszerező és integráló – jogszabály (kormány- és belügyminiszteri rendelet)24 útján kerültek szabályozásra a kapcsolódó tevékenységek. Ezt egészítették ki a katasztrófa-elhárításban közreműködő minisztériumok által megalkotott rendeletek. A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezés végrehajtásához, a kapcsolódó komplex tevékenység megtervezéséhez, meg-szervezéséhez és a rendszer működtetéséhez a megfelelő kereteket az Országgyűlés által 1999-ben megalkotott Kat. tv. biztosította. A Kat. tv. egyértelműen deklarálja, hogy a katasztrófák megelőzése és az ellenük való védekezés nemzeti ügy, a védekezés tevékenység egységes irányítása állami feladat, továbbá összhangban az EU gyakorlattal, szakítva a korábbi beidegződésekkel, az állampolgároknak elidegeníthetetlen joga a környezetükben lévő veszélyeztetettség megismerése és az ellenük való védekezési szabályokra való felkészülés biztosítása az arra hivatott szervek részéről. A Kat. tv. megalkotásának alapvető célja tehát egy hatékonyabban működő katasztrófaelhárító rendszer működtetése volt, ennek megfelelően a törvény egyrészt eleget tett annak a korábbi igénynek, hogy ipari, vagy természeti katasztrófák bekövetkezése esetére törvény szabályozza a különböző szintű állami szervek tevékenységét a védekezés irányításában, másrészt megteremtette jogi alapjait egy új szervezeti felépítésben működő katasztrófaelhárító szervnek. 7.2.
A védekezésben résztvevő állami és önkormányzati szervek
A súlyos ipari balesetek elleni védekezés összetett tevékenység, magában foglalja a megelőzés műszaki-technikai feladatait, a balesetek károsító hatásainak csökkentését, illetőleg a lakosság védelmét szolgáló intézkedéseket. Rendkívül széles tehát az a kör, amely a katasztrófák elleni védekezés, illetve az elhárítás, felszámolás és helyreállítás komplex folyamatában érintett. Tekintsük át, hogy e szervek hogyan, milyen főbb feladattal vesznek részt a katasztrófavédelemben.
23
A polgári védelemről szóló 15/1992 (I.27.) Korm. rendelet és az ennek végrehajtására kiadott 7/1992. (V.19.) BM rendelet. 24 60/1997. (IV.18.) Korm. r. az óvóhelyi védelem, az egyéni védőeszköz-ellátás, a lakosság riasztása, valamint a kitelepítés és befogadás általános szabályairól,196/1996. (XII.22.) Korm. r. a mentésben való részvétel szabályairól, a polgári védelmi szakhatósági jogkörről és a miniszterek polgári védelmi feladatairól, 20/1998. (IV.10.) BM r. a polgári védelmi tervezés rendszeréről és követelményeiről,55/1997 (X. 21.) BM rendelet a polgári védelmi kötelezettségen alapuló polgári védelmi szervezetek létrehozásának, irányításának, anyagi-technikai ellátásának, illetőleg alkalmazásának szabályairól,13/1998. (III. 6.) BM rendelet a polgári védelmi felkészítés követelményeiről.
41
A hivatásos katasztrófavédelmi szervek 2000. január 1-től jöttek létre a korábbi polgári védelem és állami tűzoltóság szervezetéből. Feladataikat a már említett törvény és végrehajtási kormány- és belügyminiszteri rendeletei pontosan meghatározzák. Feladataikat többszintű (országos, területi, és helyi), szakmai koordináló, tervező és szervező szervezeti struktúrában végzik. Hazánk mentő tűzvédelmi rendszere hivatásos önkormányzati, önkéntes és létesítményi tűzoltóságokból és tűzoltó egyesületekből áll. A hivatásos önkormányzati tűzoltóság (HÖT) 112 működési hellyel tűzmegelőzési, tűzoltási, műszaki-mentési és vegyi baleset beavatkozásokat végez. 95 helyen van beavatkozó egysége, a többi csak hatósági feladatokat végző HÖT, mely 46 köztestületi önkéntes tűzoltósággal egészül ki. Meghatározó eleme a katasztrófavédelemnek, alapvetően, mint elsődleges beavatkozó szervezet operatív tűzeseti, műszaki mentési beavatkozásokat végez és közreműködik a katasztrófák elleni védekezési munkálatokban. A Magyar Honvédség jelentős közreműködő – tekintettel gyors mobilizálhatóságukra, speciális felkészültségükre és felszerelésükre – a veszély-helyzetek, katasztrófahelyzetek során. Kijelöltek – vagy adott esetben kijelölésre kerülnek – azok az erők és eszközök, operatív törzsek amelyek katasztrófák bekövetkezése esetén méreteiknél fogva hatékonyan tudnak közreműködni a mentési feladatokban. A Határőrség a Honvédségnél kisebb jelentőségű közreműködő, megelőzési feladataik elsősorban a veszélyes szállítmányoknak az államhatáron történő beléptetésük során jelentkeznek, azonban határ menti baleset bekövetkezése esetén további operatív szakfeladatok végzése is előtérbe kerülhet. A Rendőrség, mint elsődleges beavatkozó feladatai igen széleskörűek egy katasztrófahelyzet során, feladataik a közbiztonság és közrend, ezen belül különösen az őrzés-védelem és a közlekedés fenntartása és biztosítása, továbbá a lakosság tájékoztatása területéhez kapcsolódnak. A Vám- és Pénzügyőrség feladatai a határőrséghez hasonlóan a megelőzés területén jelentkeznek és a nagy részben a veszélyes anyagok közúti szállításának ellenőrzése közé csoportosíthatóak, amely tevékenység kapcsolódik az ipari balesetek megelőzéséhez. A vízügyi szervek szakmai tevékenységei elsősorban az ár és belvizek okozta veszélyhelyzetek elleni védekezéshez kapcsolódnak, azonban az ipari balesetek okozta vízszennyezések felszámolása során is jelentkeznek feladataik. A környezetvédelmi szervek feladata alapvetően a természeti környezetet érintő kedvezőtlen hatások elemzéséből, megállapításából illetve a környezeti károkozás felszámolásából a környezeti károk megszüntetéséből áll. Az Országos Meteorológia Szolgálat tevékenysége a természeti jellegű katasztrófák előrejelzésével kapcsolatban fontos, továbbá a nukleáris és ipari balesetek során különös jelentőséggel bír, mint adatszolgáltató a várható időjárásról. Az Országos Mentőszolgálat a kialakult helyzet függvényében, mint elsődleges beavatkozókkal is számolunk, továbbá jelentős tevékenységgel rendelkezik a különböző veszélyhelyzetek és katasztrófahelyzetek során, napi betegszállítási feladatai mellett. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat a különböző járványok, fertőzésveszélyek felszámolása során, valamint a természeti és civilizációs katasztrófák esetében rendkívül fontos szerepet játszik, meghatározóan az ár- és belvizek levonulását és ipari balesetek bekövetkezését követő fertőtlenítési feladataik jelentősek. A minisztériumok feladatát a katasztrófavédelmi jogszabályok határozzák meg általánosságban, konkrét szakmai tevékenységüket saját hatáskörben szabályozzák.
42
A Minisztériumok rendeletekben (részletezik) azokat a szakfeladatokat, amelyek a saját felügyeleti jogkörükben szükségesek, a felügyeletük alá tartozó szervek és intézmények vonatkozásában. Az önkormányzatok feladata és felelősségét a jogszabályok alapján kiemelten hangsúlyos és meghatározó a katasztrófavédelem végrehajtási területeit illetően. A helyi felelősségek egyértelműek, az önkormányzatok ezen feladatokat államigazgatási feladatként végzik. A polgári szervek annak okán érintettek a katasztrófavédelemben, hogy amikor egyegy veszélyhelyzetet előidéznek (okoznak) akkor saját szakmai felkészültségükkel (szervezeteikkel) részt vesznek (közreműködnek) a veszélyhelyzet elhárításában, felszámolásában. Humanitárius és karitatív szervezetek melyekre fontos szerep hárul a katasztrófa sújtotta terület lakossága részére történő segélyek összegyűjtésében és kiosztásában, valamint a speciális felkészültségű erőik és eszközeik részvételére a mentési munkák során. 7.3.
A külső védelmi tervezés
A lakosság és a környezet magas fokú védelme a külső védelmi tervben foglalt feladatok és annak szakszerű és operatív végrehajtása útján valósul meg. A Kat. tv. IV. fejezete és annak végrehajtására kiadott Korm. rendelet rendelkezik a külső védelmi tervezésről. 7.3.1. Külső védelmi tervezéssel kapcsolatos általános rendelkezések A veszélyes üzem üzemeltetője az üzemen belül jelentkező feladatok végrehajtására belső védelmi tervet, a felső küszöbértékű veszélyes üzem káros hatásai által potenciálisan érintett település polgármestere együttműködve a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság területi szervével külső védelmi tervet készít. Az üzemeltető által készített – üzemi titkot nem tartalmazó, és a hatóság által felülvizsgált– biztonsági jelentést a hatóság küldi meg a veszélyes üzem hatásai által veszélyeztetett település polgármesterének, fővárosban a főpolgármesternek (a továbbiakban: polgármester). A veszélyes tevékenység megkezdésének engedélyezéséhez benyújtott, vagy már működő veszélyes üzem üzemeltetője által a hatóságnak eljuttatott – biztonsági jelentés elfogadását követő 6 hónapon belül a Korm. rendelet 7. számú mellékletében meghatározott tartalmi követelményeknek megfelelő külső védelmi terv készül. A külső védelmi terveket a veszélyes üzemek által okozott mérgezőhatás, tűzhatás (hőmérsékleti hatás), rombolási hatás (túlnyomás) és a környezetkárosító hatás következményeinek elhárítására kell készíteni. A külsővédelmi tervek kidolgozásának határait a csúcs események összesített (hő, robbanás, toxicitás) terjedési modelljeinek görbéi által kijelölt és ennek egyesítéséből adódó legnagyobb területben kell meghatározni, figyelemmel a 360 fokban változó szélirányra. A külső védelmi tervet a BM OKF területi szerve a polgármesterrel együttműködve készíti el. Egy külső védelmi terv készül abban az esetben is, ha az adott település több felső küszöbértékű veszélyes üzem veszélyeztető hatásai érhetik.
43
A külső védelmi tervről, annak előkészítése során az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei, fővárosi intézete, az illetékes környezetvédelmi és természetvédelmi hatóság véleményt nyilvánít. 7.3.2. A külső védelmi tervek felülvizsgálata A hatóság felülvizsgálja a polgármester által benyújtott külső védelmi tervet. Ennek során megvizsgálja, hogy a külső védelmi tervben meghatározott védelmi intézkedések arányban állnak-e az üzemeltető által megadott veszélyeztető hatásoknak, továbbá megvizsgálja, hogy a tervezett intézkedésekben megjelölt feladatok végrehajtásának megvannak-e a feltételei. A hatóság felülvizsgálja továbbá azt, hogy a külső védelmi terv a súlyos balesetek minden feltárt károsító hatása következményeinek hatékony csökkentésére reálisan végrehajtható feladatokat tartalmaz-e. Ellenőrzi azt, hogy a külső védelmi tervben megjelölt intézkedések lefedik-e a biztonsági jelentésben leírt, a települést esetlegesen érintő károsító hatásokat. Megfelelőnek minősíthető az a külső védelmi terv, amelyben a készítő minden az üzemeltető által megadott károsító hatás csökkentésére megfelelő intézkedést tervez a lakosság és a környezet védelmére. Felülvizsgálat tárgyát képezi továbbá, hogy a külső védelmi tervben megjelölt irányító szervezet alkalmas-e a védelmi intézkedésekben megjelölt feladatok hatékony irányítására, rendelkezik-e a feladatai ellátásához szükséges híradással. Ellenőrzi továbbá, hogy a súlyos baleset károsító hatásai fajtájának és volumenének megfelelő számú, és rendeltetésű erő és eszköz került-e tervezésre. Ennek során felméri a szervezetek – hiteles források alapján kiszámítható – teljesítmény-mutatóit és ezeket összeveti a kárcsökkentő tevékenység nagyságrendjével. A hatóság felülvizsgálja a fentieken túl, hogy a külső védelmi tervben megjelölt szervezetek az alaprendeltetésükben meghatározott feladataiknak megfelelő szakfelszereléssel és egyéni védőfelszereléssel rendelkeznek-e, és ezek műszaki állapota lehetővé teszi-e az alkalmazásukat. Hasonlóképpen ellenőrzi azt, hogy a feladataikra való felkészítésük, illetve az előírt rendben való gyakoroltatásuk dokumentáltan megtörtént-e. Megfelelőnek minősíthető az a külső védelmi terv, amelyben az üzemen kívüli kárcsökkentő tevékenység – az élet- és az egészség és a környezet megóvása követelményeinek megfelelően – reális idő alatt elvégezhető. 7.3.3. A külső védelmi tervek kidolgozásának eddigi tapasztalatai A külső védelmi tervek kidolgozásának segítésére módszertani útmutató készült, amely információt biztosított a katasztrófavédelmi feladatokat irányító és a döntés előkészítő személyek számára a súlyos ipari jellegű veszélyeztetettségen alapuló minden előre tervezhető hatására kiterjedő tervek kidolgozásához. További célként jelentkezett, hogy a veszélyhelyzetet kezelő önkormányzati vezetőket, a helyi és területi hivatásos katasztrófavédelmi szerveket segítse abban, hogy olyan terveket készítsenek, amelyek alapként szolgálnak az illetékességi körükbe tartozó területet, annak lakosságát fenyegető veszélyek elleni hatásos védekezéshez. A BM OKF területi szervei együttműködve a területileg illetékes polgármesterekkel 2003. december 31-ig 36 településre dolgozták ki a külső védelmi terveket, amelyek 46 felső küszöbértékű üzem hatásait veszi figyelembe.
44
Az alábbi táblázat a felső küszöbértékű üzemek megyei eloszlását tartalmazza települési bontásban. A felső küszöbértékű veszélyes üzemek megyei eloszlása és a jóváhagyott külső védelmi tervvel rendelkező települések
Megyék Bács-Kiskun megye Baranya megye Békés megye BAZ megye Budapest Csongrád megye Fejér megye Győr-MosonSopron megye Hajdú-Bihar megye Heves megye Jász-NagykunSzolnok megye KomáromEsztergom megye Nógrád megye Pest megye Somogy megye Szabolcs-SzatmárBereg megye Tolna megye Vas megye Veszprém megye Zala megye Összesen
Felső küszöbértékű üzemek száma
Települések száma
Érintett települések
1
1
Lakitelek
0 1
0 1
6
5
5
6
5
1
6
3
1
1
Győr
2
2
Hajdúszoboszló, Nagyhegyes
1
1
Hort
4
2
Szolnok, Szajol
2
2
Dunaalmás, Nyergesújfalú
0 3 0
0 1 0
Százhalombatta
1
1
Nyíregyháza
1 0
1 0
Pincehely
5
6
2 46
2 36
Orosháza Kazincbarcika, Tiszaújváros, Sajóbábony, Berente, Tiszapalkonya IV., IX., XI., XIX., XX., XXII. Kerületek, Algyő (5) Székesfehérvár, Dunaújváros (3), Enying
Pétfürdő , Balatonfüzfő, Gógánfa, Ősi, Ukk, Várpalota Újudvar, Nagykanizsa
Összességében a tervekről elmondható, hogy – a szoros határidőkre és a rendelkezésre álló biztonsági jelentésekre való tekintettel – elfogadható belső tartalommal és megfelelő formai követelmények szerint készültek.
45
7.4.
A külső védelmi tervek kapcsolatrendszere
A Magyar Köztársaságban a SEVESO II. EU Irányelv alá eső felső küszöbértékű veszélyes üzemek által veszélyeztetett települések már korábban is rendelkeztek megfelelő tervekkel (veszély elhárítási tervek), amelyek alapvetően megfeleltek az Irányelvekben lefektetett külső védelmi tervekkel szemben támasztott követelmények jelentős részének. A meghatározott lakosságvédelmi intézkedések alapvetően lefedték a külső védelmi tervezés főbb kritérium-rendszerét. Ennek főbb tartalmi és formai követelmények szerinti pontosítása, a Korm. rendelet 7. számú mellékletében meghatározott feladat. A 2/2001 (I. 17) Korm. rendelet előírja, hogy a polgári védelmi tervezés rendszeréről és követelményeiről szóló 20/1998. (IV. 10.) BM rendeletben meghatározott települési veszély elhárítási alapterv (a továbbiakban: TVA) része. A TVA az Alkotmány 19. § (1) bekezdésének i) pontja szerinti elemi csapás, vagy ipari szerencsétlenség, továbbá veszélyhelyzet, katasztrófa bekövetkezése esetén, illetve a polgári védelmi törvényben meghatározott veszélyhelyzet időszakában végrehajtandó polgári védelmi feladatokat tartalmazza, melyek a fenti BM rendelet 11. §-ban meghatározott veszélyeztető hatásokat25 veszik figyelembe. A „veszélyes anyagok előállítása, felhasználása, tárolása” TVA speciális mellékletét képezi. A külső védelmi terv külön jogszabályban26 meghatározott települési veszély elhárítási terv része. A tervet a megyei, fővárosi védelmi bizottság elnöke – a hatóság egyetértésével – hagyja jóvá. A külső védelmi terv mellékletét képezi az adott település veszély elhárítási alaptervének. Mivel az adott település legfőbb veszélyeztetettségét jelen esetben az adott veszélyes ipari üzem képezi, (az egyéb meglévő veszélyforrás mellett, pl.: közlekedési csomópont, belvíz, földrengés stb.) ezért a fenti mellékletben a teljes menedzsmentet szerepeltetni kell, tehát ezen mellékletnek önállóan is használhatónak kell lennie. Külső védelmi tervet kell készíteni, továbbá azon településeken (Fővárosban, kerületekben) amelyek az üzem veszélyességi övezetébe esnek. Egy külső védelmi terv készül abban az esetben, amennyiben egy adott településen több felső küszöbértékű üzem található (ipari parkok). A fentieken túl a külső védelmi tervbe beépítésre (integrálásra) kerülnek - mint függelékek - a veszélyes üzem által okozott más járulékos hatások elleni védelmet (vízminőség-védelem, környezetvédelem, hulladékgazdálkodás stb.) tartalmazó tervek. A települést érintő komplex veszélyeztetettség kezelésére vonatkozó információkat továbbra is a TVA tartalmazza, amely a veszélyhelyzet kezelési programból és a különkülön a veszélyeztető hatásokra készített speciális mellékletekből áll. 7.5.
A külső védelmi terv és a települések polgári védelmi besorolása
A települések polgári védelmi besorolásáról és a védelmi követelményekről szóló 114/1995. (IX. 27.) Korm. rendelet 2. számú melléklete a SEVESO I. EU ajánlásokban foglalt anyagmennyiségek figyelembevételével készült. 25
Árvíz, belvíz, vízszennyezés élő vizekben, ivóvízkészletekben, rendkívüli időjárási körülmények, úgymint a nagymennyiségű csapadék (eső, hó), szélvihar, aszály, földrengés, földcsuszamlás, levegőszennyezés, veszélyes anyagok előállítása, felhasználása, tárolása, veszélyes anyagok szállítása közúton, vasúton, vízi- és légi úton, veszélyes hulladékok hatásai, robbanás üzemi környezetben, lakókörnyezetben, tűzeset, ha az a lakosságot vagy az anyagi javakat tömeges mértékben veszélyezteti, energetikai közüzemi rendszerek zavarai, leállásai, jellemzően visszatérő tömegmozgások, járvány, járványveszély, állategészségügyi járványveszély, nukleáris veszélyhelyzet. 26 A polgári védelmi tervezés rendszeréről és követelményeiről szóló 20/1998. (IV. 10.) BM rendelet.
46
Ezen küszöb értékek alapján kerültek polgári védelmi szempontból a települések veszélyes ipari üzemei I., II, illetve III. csoportba, valamint a megfelelő védelmi követelmények hozzárendelésre az adott településen. Ennek megfelelően közel 600 vegyi veszélyes település került nyilvántartásra. A „Veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről” szóló 2/2001. (I. 17.) Korm. rendelet hatálybaléptetéséről szóló – 313/2001.(XII. 28.) Kormány rendelet értelmében a 114/1995. (IX. 27.) Korm. rendelet 2. számú mellékletét hatályon kívül helyezi és helyébe a 2/2001. (I. 17.) Korm. rendelet küszöbmennyiségei (SEVESO II.) kerültek beemelésre. Ennek megfelelően azon települések, amelyek területén felső és alsó küszöbértékű veszélyes ipari üzem található, az I. csoportba kerülnek besorolásra, míg a további üzemek által veszélyeztetett azon települések melyek területén olyan veszélyes anyagokat állítanak elő, használnak fel, vagy tárolnak, amelyek üzemzavar esetén a közvetlen környezetben élő lakosság és anyagi javaira veszélyt jelentenek – konkrét határértékek megjelölése nélkül – II., illetve III. besorolási csoportba kerültek. A II. és III. besorolású csoportba tartozó településeken továbbra is veszély elhárítási terv készül, mely készítése során adatszolgáltatásra kötelezhető az adott üzem a terv kidolgozása érdekében. 7.6.
A külső és belső védelmi tervek egymásra épülése
A veszélyes üzemek esetében bekövetkező ipari baleseteket vizsgálva, összhangban az uniós gyakorlattal és a hazai gyakorlattal tekintettel a káresemény várható hatásaira, méreteire és eszkalációjára az alábbi riasztási fokozatok, szintek különböztethetők meg: I. riasztási szint: amennyiben a káresemény hatásai nem terjednek túl az adott létesítményen túli területekre. Ennek elrendeléséért az adott létesítmény vezetője (művezető) felelős, ezek az esetek többségében a rendelkezésre álló létesítményi kárelhárító belső erőkkel (a technológiai személyzet) és eszközökkel lokalizálhatók. II. riasztási szint: amennyiben a káresemény hatásai a létesítménnyel szomszédos üzemegységeket is veszélyeztetnek, de nem terjednek túl az üzemet határoló kerítésen. Ennek elrendeléséért az adott létesítmény vezetője (művezető), vagy az üzem vezetője felelős. A kialakult helyzet az esetek többségében az adott üzem belső kárelhárító szervezetével (létesítményi tűzoltóság, üzemi pv. szervezetek) kezelhető, azonban a kialakult helyzet függvényében már sor kerülhet külső segítség kérésére is (hivatásos önkormányzati tűzoltóság). III. riasztási szint: abban az esetben rendelik el, ha a kialakult veszélyhelyzet az adott üzem telephelye határán kívüli területeket, a környező lakosságot veszélyeztetheti. Ennek elrendelésére az adott az üzem vezetője, nagyobb több létesítménnyel, illetve a területén több önálló tulajdonú kisebb üzemmel rendelkező bíró vállalatok esetében a védekezésért felelős üzem biztonságtechnikai vezérigazgató-helyettese, vagy a vezérigazgatója jogosult. A telephely határán kívüli veszélyhelyzet esetén szinte valamennyi esetben sor kerül külső segítségkérésre, és potenciálisan meg van a lehetősége annak, hogy a baleset hatásai – tűz, robbanás, toxikus anyag kiáramlás – a hatásterületen élő lakosságot veszélyeztetik és szükség lesz a külső védelmi terv aktivizálására. A gyakorlati tapasztalatok szerint a beazonosított csúcsesemények (amelyek kezelésére készültek a külső védelmi tervek) jelentős része kisebb, látszólag belső, üzemi szinten kezelhető balesetekből is kifejlődhetnek. Ennek megfelelően a különböző üzemi riasztási szintekhez kapcsolódó baleset-elhárítási tevékenységek során, a balesetek eszkalációja esetén feltétlen célszerű megteremteni a belső és külső védelmi tervekben foglalt intézkedések összhangját. 47
Szükségessé válhat a külső védelmi tervekben meghatározott intézkedések differenciált bevezetése. Az üzemi riasztási szintekhez tartozó tevékenységet vizsgálva előfordulhat, elsősorban toxikus anyagok kiáramlása következtében, hogy annak káros következményei nem lokalizálhatók üzemegység, vagy létesítményi szinten és prognosztizáltan, illetve a legrosszabb forgatókönyv esetén az adott üzemen kívülre juthatnak mérgező gázok veszélyeztetve az érintett lakosságot. A konkrét lakosságvédelmi feladatok és a kellő időben meghozott intézkedések bevezetése legplasztikusabban a kitelepítéssel - elsősorban a kimenekítéssel - összefüggésben jelentkeznek. A külső és belső védelmi tervek összhangjának, együtt alkalmazhatóságának megteremtése elengedhetetlen feltétele a súlyos ipari balesetek elleni védekezés komplex rendszerének. 7.7.
A védekezéshez kapcsolódó lakosságvédelmi és mentési feladatok
A súlyos ipari baleset-elhárítás célja az ipari jellegű tevékenységgel összefüggő, a veszélyes anyagok előállítása, felhasználása és tárolása során jelentkező, az emberek életét, egészségét, anyagi értékeiket, a környezetet, a természeti értékeket veszélyeztető, nem kívánatos események és ezek hatásainak elhárítása. A kapcsolódó lakosságvédelmi feladatok tervezése, szervezése és végrehajtása feltételezi, hogy előzetesen tisztázásra és rögzítésre kerüljenek azok a védelmi módszerek, amelyek alapján biztonságosan, megfelelő megközelítéssel szervezhetők e terület feladatai. Mindenekelőtt a lehetséges veszélyeztetést szükséges meghatározni, a veszélyeztetés különböző hatásait kell elemezni, a megfelelő elemzések elvégzését követően megállapíthatók prioritások. A súlyos ipari baleset-elhárítás védelmi módszerei alkalmazásának meghatározó része jelentős költségekbe kerül, így ennek megvalósítását a nemzetgazdaság helyzete is befolyásolja. A lakosságvédelem általános módszerei a katasztrófavédelem jogelőd szervezeténél, a polgári védelemnél hosszabb távon alakultak ki, több változáson mentek keresztül az elmúlt néhány évtizedben. A kialakulásban és a változásokban meghatározó volt a mindenkori nemzetközi helyzet, annak állandósult, vagy éppen módosuló értékelése. A lakosság és a létfenntartási javak védelmének szervezésével kapcsolatos, korábbi szabályozás – mely szerint az alapvető elv, hogy az ország egyes területein a veszélyeztetettség mértékétől függően, differenciáltan kell a szükséges védelmet biztosítani – ma is helytálló. 7.7.1. A lakosságvédelmi módszerek Ipari baleset bekövetkezése esetén alkalmazott elvek az alábbiak szerint csoportosíthatók: - helyi védelem: az óvóhelyi védelem, valamint ennek speciális szükségmegoldási formája – egyben a védekezés fő rendszabálya – összhangban az EU gyakorlattal az elzárkóztatás; - távolsági védelem: a kitelepítés, kimenekítés és az ebből adódó elhelyezési feladatok végrehajtása; - egyéni védelem: a lakosság egyéni védőeszközökkel történő differenciált ellátása, különös tekintettel a menekülő eszközök széleskörű alkalmazására.
48
A védelem kiegészítő tényezői, amelyek az alapvető védelmi módozatok alkalmazásának hatékonyságát növelik, az alábbiak: - a lakosság riasztásának megszervezése; - a lakosság felkészítése a védekezés módozatainak végrehajtására és a mentésben való részvételre; - a létfenntartáshoz szükséges anyagi javak megelőző védelmének tervezése, szervezése; - a hivatásos katasztrófavédelmi szervek és pv. szervezetek felkészítése fontos vagyontárgyak, kulturális javak védelmére; - a mentési munkák tervezése, megszervezése és végrehajtása; - a lakosság folyamatos tájékoztatása közvetlenül, vagy a média útján. A lakosságot alapvetően a veszélyes üzemek által okozott mérgezőhatás, tűzhatás (hőmérsékleti hatás), rombolási hatás (túlnyomás) és a környezetkárosító hatás következményei ellen szükséges védeni. A helyi védelem továbbra is meghatározó jelentőséggel bír a meglévő óvóhelyek, valamint speciális átalakítást követően felhasználható nagybefogadású helységek életvédelmi célokra történő alkalmazása oktatási intézményekben, irodaházakban, bevásárló központokban stb.. Legáltalánosabban, a „helyben maradni és a védelmet helyben biztosítani” elvet kell előtérbe helyezni a súlyos ipari balesetek elleni védekezés feladatai meghatározása során. A hatásterületen élő lakosság védelmét tehát elsődlegesen – figyelemmel külföldi tapasztalatokra is – elzárkóztatással és az ahhoz megfelelő feltételek megteremtésének előtérbe helyezésével kell megoldani. A távolsági védelem, a kitelepítés, illetve a kimenekítés jelentősége abban az esetben emelhető ki, amennyiben elegendő idő áll rendelkezésre a tevékenység végrehajtására, valamint az események térben és időben történő elhúzódása miatt szükségessé válik az elzárkóztatott lakosság kivonása, a kárt szenvedett területről való. Ez a fajta megoldás veszélyes anyag szabadba jutása és annak a domborzati és meteorológiai viszonyok miatti hosszabb idejű megmaradása esetén válhat szükségessé. Az egyéni védelem komplex körét tekintve kiemelten és új megvilágításban szükséges kezelni a lakosság légzésvédő eszközökkel történő ellátását. A veszélyes üzemek „kerítésén kívül kerülő” hatásai elleni védelem biztosítása fontos feladatként jelentkezik, mely a külső védelmi tervben és a lakossági tájékoztató kiadványokban kerül kidolgozásra. A lakosságot alapvetően hő (tűz), mérgezés és robbanás következményétől kell megvédeni és erre fel kell készíteni. 7.7.2. A lakosság riasztása A lakosság katasztrófa-riasztása a riasztás szervezeti és technikai rendszere - a lokális, illetve a centrálisan vezérelhető lakossági riasztó-tájékoztató (elektronikus sziréna) rendszer - útján valósul meg. A riasztás során a lakosság megfelelő informá-ciókat kap a fenyegető veszélyről, melynek csak akkor van megfelelő hatékonysága, ha az érintett állampolgárok megbízhatóan fel lettek készítve a riasztás jelzéseire27, illetőleg a veszélyhelyzetben való magatartási szabályokra. A veszélyes létesítmények körzetében telepített motorszirénák 12O másodpercig tartó, váltakozó hangmagasságú (üvöltő) hangon tudatják a katasztrófaveszélyt. A katasztrófa elmúltának a jelzését is ki lehet adni a szirénarendszeren keresztül: kétszer megismételt, 3O másodpercig tartó, egyenletes magasságú szirénahang. 27
49
A települések polgári védelmi besorolásának szabályairól és a védelmi követelményekről megjelent a 114/1995. (IX. 27.) Korm. rendelet a tájékoztatásra és riasztásra egyaránt alkalmas eszközök telepítését irányozza elő. A fenti kormányrendeleten kívül még további jogszabályok és belső (BM OKF) szabályozók kerültek kiadásra a lakosság riasztásával és tájékoztatásával kapcsolatos feladatok végrehajtására. További más kapcsolódó jogszabályokban közvetett módon jelenik meg a riasztás végrehajtásával, a riasztó szakalegységek létrehozásával, az eszközök telepítésével kapcsolatos feladat. Az utóbbi évtizedekben igen erőteljesen megváltozott az ország települési szerkezete, a korábban sűrűn lakott lakóövezetekben élők száma csökkent, megnőtt az agglomerációban települt lakosság számaránya, a korábban mezőgazdasági művelés alá vont területeken ipari és lakóparkok, üdülőövezetek létesültek. A korábban telepített riasztó eszközök az elektronikus eszközök kivételével részben amortizálódtak, jelentős számban felújításra szorulnak, illetve újak telepítése válik szükségessé a SEVESO II. EU Irányelv hatálya alá tartozó felső küszöbértékű üzemek veszélyességi övezeteinek meghatározását követően. A „veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről” szóló 2/2001. (I. 17.) Korm. rendelet tartalmazza a lakosság riasztásához kapcsolódó feladatokat. A jogszabályi utalásból következik, hogy a veszélyes övezetben élő lakosságot szirénajelzéssel kell figyelmeztetni a veszélyre. 7.7.3. A riasztás technikai eszközei Elektromechanikus sziréna Elektromechanikus szirénajel leadása motoros sziréna felhasználásával valósítható meg, amely kizárólag csak riasztási jelzésre alkalmazható. A lakosság szöveges tájékoztatása ezen eszközzel megvalósíthatatlan. Hátrányaként jelentkezik, hogy nagy energiaszükséglete miatt a szünet-mentesítés megvalósítása igen gazdaságtalan (akkumulátoros betáplálással nem szünet-mentesíthető), azonban megfelelő műszaki állapota esetén, az érintett lakosság elsődleges veszélyhelyzeti riasztására alkalmas. Elektronikus sziréna és tájékoztató berendezés Ezen eszköz a jogszabályban rögzített riasztási jelzéseken túlmenően alkalmas élőbeszédes, valamint rögzített szöveges tájékoztatásra is. Elektronikus sziréna és tájékoztató berendezés, mely alkalmazásával a leggazdaságosabb költség-szolgáltatás arány valósítható meg. Az eszköz modul-rendszerű felépítésének köszönhetően különböző teljesítményű eszközök alakíthatók ki az igények szerint, ennek megfelelően korszerű és optimális rendszer építhető fel, valamint különböző további egységekkel (mérésadatgyűjtő, monitoring rendszerrel) összekapcsolható, illetve kiegészíthető. Az EU tagországi tapasztalatokat figyelembe véve az alkalmazott szirénarendszereknek számos újszerű követelményt kell kielégíteni. A szirénákat a veszélyességi övezetben úgy kell telepíteni, hogy minden érintett lakásban (zárt nyílászáró szerkezet mellett is), a bent tartózkodók jól hallják, ennek megfelelően a lakosság veszélyhelyzeti riasztása kizárólag szirénahanggal történhet.
50
7.7.4. A lakosság tájékoztatása A SEVESO II. Irányelv tájékoztatási szabályai elősegítik az üzemeltető és a létesítmény körüli baleseti hatásoktól esetlegesen érintett lakosság közötti effektív párbeszéd kialakulását. A lakosság lehetőséget kap arra, hogy az eddig alkalomszerű, egyoldalú, irányított információ helyett bővebb, rendszeres tájékoztatás által kivegye részét önmaga és a környezete biztonságát érintő ügyek intézésében. A lakossági tájékoztatás szakszerű kidolgozása, az azokban foglaltak megismertetése és begyakorlása az önkormányzati vezetők és a hivatásos katasztrófavédelmi szervek elsődleges feladatkörébe tartozik. A külső védelmi terv koncepciója: a polgármester a hatóságtól érkezett biztonsági jelentés kézhezvételét követő nyolc napon belül a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (a továbbiakban: BM OKF) területi szervével együttműködésben elkészíti a külső védelmi terv koncepcióját. A külső védelmi terv koncepciója tartalmazza a lakosság védelme érdekében alkalmazandó védelmi módszerek és intézkedések elgondolását. Hirdetmény: a külső védelmi terv koncepciójáról és a biztonsági jelentés hozzáférhetőségéről hirdetményt tesz közzé. Az önkormányzat a helyben szokásos módon teszi közzé a hirdetményt. A hirdetmény tartalmazza a veszélyes üzem telepítési, vagy működési helyét, a veszélyes tevékenység rövid leírását; a biztonsági jelentés hol és milyen időpontokban tekinthető meg; arról szóló felhívás, hogy a veszélyes üzemmel, vagy a biztonsági jelentéssel kapcsolatosan a település jegyzőjénél írásbeli észrevételeket lehet tenni. Hozzáférés biztosítása: a biztonsági jelentést és a külső védelmi terv koncepcióját a hirdetmény közzétételét követő huszonegy napig hozzáférhetővé kell tenni, ezen idő alatt a lakosság azokhoz észrevételeket tehet. A biztonsági jelentés tartalmazza a veszélyes anyagok listáját is. Az üzemeltető által benyújtott biztonsági jelentés vizsgálata után egyértelműen eldől, hogy melyik telephelyet és melyik települési polgármestert érint a lakosság aktív tájékoztatásának kötelezettsége. A 2/2001. Korm. rendelet 20. § (1) szerint a felső küszöbértékű veszélyes üzem által veszélyeztetett település polgármestere a BM OKF területi szervének közreműködésével, a külső védelmi terv jóváhagyásával egyidejűleg tájékoztató kiadványt készít. Ebben a lakosságot tájékoztatja a veszélyes üzemről (a lehető legegyszerűbb módon), a veszélyforrásokról, a lehetséges súlyos balesetekről és az ellenük való védekezés lehetőségeiről, illetve a tennivalókról. A kiadvány nyilvánosságra hozataláról a polgármester gondoskodik. A tájékoztató kiadvány elkészítéséhez felhasználható az üzemeltető által a lakossági tájékoztatás céljából a biztonsági jelentés alapján készített kivonata. A kivonat a nyilvánosságra hozható biztonsági jelentés részét képezi, amelyben - ha arra lehetőség van - a szakmai kifejezések helyett annak köznapi megfelelőjét tartalmazza. A kivonat célszerűen a lakossági tájékoztató tartalmi és formai kritériumai szerint készül. A tájékoztató kiadványt a biztonsági jelentés, vagy a külső védelmi terv módosítása esetén haladéktalanul, de legalább háromévente felül kell vizsgálni. A tájékoztató kiadványt szükség esetén, de legalább ötévenként újra ki kell adni. A jelenlegi körülmények között a lakosság elektronikus úton történő tájékoztatása alapvetően a közszolgálati elektronikus médián (Kossuth Rádió és Magyar Televízió 1),
51
valamint a helyi és regionális rádió és televízió stúdiók bevonásával van tervezve, mely nem minden esetben oldja meg a megbízható tájékoztatást. A közeljövő fontos gyakorlati feladataként jelentkezik az érintett lakosságnak az elektronikus és nyomtatott média, megfelelő kiadványok felhasználásával történő felkészítése a veszélyhelyzetek esetén betartandó magatartási szabályokra. 7.7.5. Elzárkóztatás Összhangban az EU országok gyakorlatával a veszélyes ipari üzemben bekövetkezett katasztrófa esetén a létesítmény közvetlen környezetében élő lakosság elsődleges védelme toxikus anyag kiáramlása esetén elzárkóztatással valósul meg. Toxikus anyag szabadba kerülése esetén minden zárt helyiség viszonylag magas védelmi szintet jelent. A szennyezett levegő nagyon gyorsan bejuthat az épületbe, ami veszélyeztetheti az emberi egészséget. Néhány vegyi anyag halálos dózisa nagyon alacsony, még viszonylag rövid idő alatt is, veszélyes lehet az egészségre. A saját otthon által nyújtott védelem ezért elsősorban az ajtók és az ablakok jól zárhatóságától függ. Az ajtók és ablakok időben történő bezárása a legegyszerűbb módja a szennyezett levegő épületbe történő bejutásának megakadályozására. A jól szigetelt ablakok 90%-kal redukálják a levegő szennyezettségét, míg ez az arány a régi épületeknél 50% körüli. Ahogy fontos a nyílászárók időbeni bezárása, ugyanúgy fontos a szellőztetés a mérgező felhő eltávozása után, amely biztosítja, hogy a mérgező anyag, amely esetleg bejutott a lakásokba, amilyen gyorsan csak lehet, eltávozzon. A külső védelmi tervekben minden esetben rögzíteni kell, milyen módon szükséges végrehajtani. az elzárkózást és az állampolgárokat valamennyi lehetséges módszerre fel kell készíteni, továbbá a kialakult helyzetnek megfelelően őket erről egyértelműen tájékoztatni kell. A veszélyességi övezetben, a felkészülési időszakban már fel kell hívni a lakosság figyelmét a lakásuk hermetizálásának a fontosságára, és a hermetizálás megelőző jelleggel történő megvalósítására. Az elzárkózás megvalósíthatóságára fel kell készíteni az érintett területen élő lakosságot, fel kell hívni figyelmüket a lehetséges műszaki megoldásokra. 7.7.6. Kitelepítés, kimenekítés Az óvóhelyi védelem, az egyéni védőeszköz ellátás, a lakosság riasztása, valamint a kitelepítés és befogadás általános szabályairól szóló 60/1997. (IV. 18.) Korm. rendeletben meghatározottak figyelembevételével kell a hivatásos katasztrófavédelem területi és helyi szerveinek a kitelepítéssel, befogadással kapcsolatos feladataikat tervezni, szervezni és végrehajtani. A kitelepítés veszélyhelyzetben a veszélyeztető esemény által sújtott, vagy azzal fenyegetett területen élő személyeknek, illetve az ott található, létfenntartásukhoz szükséges anyagi javaknak a tervezett, az arra jogosult döntésén alapuló, szervezett kivonását foglalja magában. A kimenekítés az a tevékenység, amikor a kitelepítésre nincs elég idő és a veszélyeztető esemény hatása alatt szükségessé válik a lakosság gyors kivonása. A kitelepítés és elsősorban a kimenekítés a súlyos ipari balesetek megelőzése és kezelése esetében jelentkező egyes lakosságvédelmi intézkedések során csak abban az esetben releváns, ha megfelelő idő áll rendelkezésre. Ezt a megállapítást az támasztja alá, hogy a balesetek jelentős része, elsődlegesen a robbanással járó káresemények többnyire váratlanul következnek be, így ennek a fenti mód alkalmazására nincs lehetőség.
52
A kitelepítés és különösen a kimenekítés továbbra is meghatározó szerepet játszik a vegyi balesetek elleni védekezés során, amennyiben elegendő idő áll rendelkezésre a végrehajtásra. Ennek elengedhetetlen feltétele az üzemi riasztási szintek összehangolása, mind térben és időben, a külső védelmi tervekben szereplő lakosságvédelmi intézkedésekkel. Másként fogalmazva: az üzemi riasztási szintekre történő komplex reagálást tartalmazó belső védelmi tervekkel szoros összhangban kell lenni a külső védelmi tervekben foglaltaknak. Az üzemi-baleset kifejlődésének azon stádiumában, amikor még az adott nem kívánt esemény, prognosztizálhatóan az üzem kérdéses létesítményében lokalizálható a külső védelmi tervben szereplő intézkedést, annak egyes részeit aktivizálni szükséges. Az üzem biztonsági vezetőjének már indokolt felvenni a kapcsolatot a külső védelmi tervben foglaltak végrehajtásáért felelős szervekkel, az adott település polgármesterével, a hivatásos katasztrófavédelem helyi szervével. Várhatóan szükségessé válhat bizonyos megelőző rendszabályok bevezetése, például: a riasztási rendszer részbeni, vagy teljes aktivizálásának előkészítése, kapcsolatfelvétel a veszélyhelyzet-kezelésben közreműködő szervezetekkel: a rendőrséggel, a mentőszolgálattal, a tűzoltósággal a hivatásos katasztrófavédelem helyi és területi szerveivel. Abban a stádiumban, amikor vélhetően a rendelkezésre álló belső üzemi védelmi kapacitással már nem lehet megakadályozni a baleset következményeinek az adott létesítményen belüli tovább terjedését és a hatások (tűz, toxikus) túlterjednek az üzemegységen kívülre, de még nem érik el a vállalat teljes belső területét, ebben az esetben a lakosságvédelmi intézkedésekben megtervezett rendszabályok aktivizálása válhat szükségessé. Ez az a terminus, amikor még van lehetőség a kimenekítési feladatok szervezett végrehajtására, ennek megfelelően az előre kidolgozott és az esemény kifejlődésének megfelelően pontosított terjedési modellek alapján behatárolható az a terület, ahonnan az érintett lakosság kimenekítése szükséges. A következő riasztási szint, azaz a káros hatásoknak az üzem területén kívülre történő kijutása bekövetkezésekor a kimenekítés már csak az elzárkóztatást követően kivitelezhető, mivel a tűz, vagy a toxikus hatás már eléri a lakóövezetet. 7.7.7. Egyéni védőeszköz alkalmazása Az egyéni védőeszköz alkalmazása a súlyos balesetek elleni védekezéshez kapcsolódó lakosságvédelmi intézkedések közül a legtöbb szakmai vitára. Az intézkedés a vélemények ütköztetésére ad okot, mivel az általánosnak tekinthető nyugat-európai és a hazai korábbi és jelenlegi gyakorlat között bizonyos eltérések tapasztalhatók. Uniós gyakorlat A fejlett nyugat-európai országokban a témához szorosan kapcsolódóan a mérő-, megfigyelő-jelző-, riasztó és lakosságtájékoztató rendszerek megléte, ennek hatékony alkalmazása, továbbá a veszélyeztetettség és a védekezés lehetőségeinek célirányos megismertetése preferált. Ezek elsősorban azon magatartási szabályok, a lakó- és munkakörnyezetben végrehajtható intézkedések, amelyekkel a káros következmények mérsékelhetők a hatásos önvédelem segítségével. Ennek megfelelően elsősorban a lakáson belül elzárkózást szorgalmazzák. A lakosság egyéni védőeszköz ellátása, ipari veszélyeztetéssel összefüggésben, nem követelmény és nem is bevett gyakorlat. A kitelepítés-kimenekítés sem általánosan alkalmazott intézkedési forma, ennek alkalmazását alapvetően csak a nélkülözhetetlen megelőző és kikerülhetetlen életvédelmi helyzetekre szűkítik. 53
Hazai gyakorlat és a középtávú fejlesztési irányok Az Alkotmány szellemében az állam feladata polgárai életének és anyagi javainak védelme a környezetbe kerülő veszélyes anyagoktól katasztrófahelyzetben és háborús körülmények között egyaránt. Több kapcsolódó jogszabályban rögzítésre kerültek az egyéni védőeszköz ellátással összefüggő állami kötelezettségek, ezeket a SEVESO EU Irányelvre kivetítve az alábbi táblázat tartalmazza. Védőeszköz ellátási kötelezettség SEVESO üzemek esetében Állami kötelezettség Üzemi kötelezettség Üzemen Nincs Van belül 2/2001. (I. 17.) Korm. r. 60/1997. (IV. 18.) Korm. r. 10 § (5) bek. Van Üzemen Kat. tv. IV. fejezet 46. §; Nincs kívül 114/1995. (IX. 27.) Korm. r. (1. sz. melléklet 2. pont); 60/1997. (IV. 18.) Korm. r. III. fejezet 9.§, 10. § A védelemhez korábban ideálisnak tartott ellátottsági szint érdekében az állampolgárok közel teljes létszámának védőeszközt kellene biztosítani. Az ilyen arányú ellátás megvalósítását egyrészt nem indokolja a lakosság veszélyeztetettségének eltérő mértéke, másrészt ez kiváltható más védekezési módszerek (pl. kitelepítés, elzárkózás, kimenekítés) alkalmazásával. A lakosság ellátása mellett a mentési feladatokban résztvevő, közreműködő szervek, szervezetek (rendőrség, tűzoltóság polgári védelmi szervezetek, mentők, stb.) részére is biztosítani szükséges a megfelelő védőeszközt. A hivatalos hazai szakmai megítélés gyakorlatilag egyetért az egyéni védőeszközökkel való ellátás elveinek az európai uniós gyakorlathoz távlatokban történő közelítésével, amelyet szakmailag és finanszírozási szempontból indokoltnak tart, azonban a megfelelő feltételek biztosítottsága és a lakosság felkészítése miatt ezt egy lépcsőben nem tartja célszerűnek. A lakosság biztonságérzetét negatívan befolyásolná egy drasztikus azonnali változtatás, ugyanakkor ennek műszaki-technikai feltételei sem biztosítottak (pl. a hatékony elzárkóztatás bizonyos építészeti megoldásokat feltételez). 7.7.8. Az egyéni védőeszközökkel összefüggő tervezési elvek A SEVESO II. Irányelv hazai bevezetésével fokozottan előtérbe került a kiemelten veszélyes ipari üzemek hatásterületén élő súlyos ipari balesetek bekövetkezése során szükséges védelme. Az. Irányelv hatálya alá tartozóan a jelenlegi nyilvántartás szerint 46 felső küszöbértékű veszélyes üzem található hazánk területén. Ezen üzemek közül katasztrófa helyzet bekövetkezése esetén a mérgező anyagoknak a külső környezetbe jutásával a lakosság veszélyeztetése szempontjából mintegy l4 felső küszöbértékű üzemmel számolhatunk.
54
A fenti veszélyes üzemek döntő többsége a sűrűn lakott területektől távolabb helyezkedik el. A mérgező anyagok – az időjárás függvényében – meghatározott idő elteltével, tehát nem azonnal, fognak a lakott területig elterjedni. Az üzemek környezetében kiépítendő korszerű monitoring és lakosság riasztó rendszerek már a mérgező anyagok terjedésének korai időszakában képesek riasztani a lakosságot, így a lakosság többségének elvileg elegendő ideje lesz a hatásterületet elhagyni, illetve az elzárkóztatást végrehajtani. A biztonsági jelentésből, a veszélyességi övezet (települést érintő részének) leírásából prognosztizálható azon veszélyeztetett lakosok száma, akiknek kitelepítése, vagy ennek a feltételei hiányában a kimenekítése szükségessé válhat.
55
8.
ÖSSZEFOGLALÁS
Az elmúlt századvég nagy felismerése volt, hogy tovább már nem folytathatjuk a környezetet veszélyeztető tevékenységeket anélkül, hogy azzal súlyos károkat ne okozzunk bolygónknak, s ezzel az emberiség egészének. A természeti környezet és az emberi egészség megóvása olyan szorosan kapcsolódik ma már egymáshoz, hogy előfeltételévé válik a társadalmi konszenzus megteremtésének. Az egymás után bekövetkező ipari balesetek újabb és újabb feladatokat jelentettek a nemzetközi szakértői csoportok számára, hogy a biztonság szavatolása érdekében egyre részletesebb és konkrétabb nemzetközi hatású irányelveket dolgozzanak ki. Az irányelvek alapján megszületett nemzeti jogszabályok szerint a súlyos ipari balesetek megelőzésének egyik feltétele a veszélyes üzemeken belül a kritikus pontok ismerete, ellenőrzése, valamint azok kockázatának csökkentése. A veszélyeztető tényezők feltérképezéséhez a gyakorlatban alkalmazott módszer a kockázatelemzés, kockázatbecslés, illetve az előírt biztonsági jelentések elkészítése. A másik nem kevésbé fontos feltétel a széleskörű tájékoztatás. A lakossági fórumok és a közvélemény-kutatások eredményei szerint, az állampolgárok azoknak a létesítményeknek a telepítését illetve „szomszédságát” fogadják el jobban, amellyel kapcsolatos veszélyekről, illetve azok megelőzésére, elhárítására kialakított rendszerekről, időben és közérthetően tájékoztatják őket. Az Útmutató középpontjában ennek az összetett feladatnak ez utóbbi sajátos aspektusa áll: a lakosság megfelelő tájékoztatásának, tájékozottsága fokozásának megvalósítása, bevonása a döntések meghozatalába. A lakossági részvétel biztosítása nemcsak azért fontos, hogy a civil társadalom, a lakosság tájékoztatást kapjon a különböző környezetterhelő technológiákról, a potenciális veszélyekről, hanem azért is, hogy megfelelő információhoz jutva ténylegesen részt vehessen a döntéshozatalban a megosztott felelősség elve alapján. Ebben a folyamatban nem felejtkezhetünk meg azonban a megfelelően képzett szakemberekről sem. A tűzoltók, katasztrófavédelmi szakemberek magas szintű gyakorlati képzettsége életeket menthet meg, a balesetek okozta károk hatását jelentősen csökkenthetik. Számukra is nagy segítséget jelent a megfelelő információk ismerete. E bonyolult és összetett mechanizmus szereplői között csak úgy teremthető meg a bizalom, ha a „veszélyes létesítmények” képviselői nyíltan és őszintén tárgyalnak a lakossággal. Az év során levezetett konferenciánkon megjelent veszélyes üzemi szakértők és civil szervezetek képviselőinek tapasztalatai szerint, a jelenlegi biztonságirányítási rendszerek, a környezet és a lakosság védelmét szolgáló tervek szigorúbb elvek alapján történő átvilágítása, a kárelhárításban érintett szervezetek kapcsolatainak fejlesztése, a megtartott lakossági fórumok tapasztalatainak rendszerbe foglalása, az erről szóló összefoglaló útmutató közreadása, elősegítheti, hogy minimálisra csökkentsük a katasztrófák, vagy a súlyos balesetek lehetőségét.
56
9.
Függelékek 9.1. A veszélyes üzemekkel és az ipari baleset elhárítással összefüggő fogalmak
Ahol a jelenlévő veszélyes anyagok a 2/2001. (I. 17.) Korm. rendelet 1. számú függelék alapján meghatározható alsó küszöbértéket elérő mennyiségben vannak jelen, de mennyiségük nem éri el a felső küszöbértéket. Belső védelmi Katasztrófahelyzetek vagy a bekövetkezett katasztrófák esetén a létesítményeken belüli élet- és vagyonmentésre, a kimenekítésre, terv valamint a károk enyhítésére vonatkozó terv. Az üzemeltető által készített okmány, amely tartalmazza a veszélyes Biztonsági létesítmény üzemeltetőjének a súlyos balesetek megelőzésére elemzés vonatkozó általános célkitűzéseit, továbbá annak az irányítási, vezetési és műszaki eszközrendszernek a bemutatását, amely biztosítja mind az ember, mind a környezet magas szintű védelmét. Az üzemeltető által készített dokumentum, mely annak bemutatására Biztonsági szolgál, hogy rendelkezik a jelentős baleseteket megelőző politikával jelentés és az annak végrehajtását szolgáló biztonsági, irányítási módszerrel, a jelentős baleseti veszélyeket beazonosította, a megelőzésükre a szükséges intézkedéseket megtette, kellő mértékű a létesítményeinek biztonsága, megbízhatósága. Rendelkezik működőképes belső vészhelyzeti tervekkel. A jelentés elegendő információt kell, hogy szolgáltasson a külső vészhelyzeti tervek elkészítéséhez, és hatósági, szakhatósági vélemények kialakításához. A veszélyes létesítményben bekövetkező olyan baleset, amely a Dominó hatás közelben lévő más veszélyes üzemre átterjedve a súlyos balesetek valószínűségét és lehetőségét megnöveli vagy a bekövetkezett baleset következményeit súlyosbítja. BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság. Hatóság Ahol a veszélyes anyagok a 2/2001. (I. 17.) Korm. rendelet 1. számú Felső függelék alapján meghatározható felső küszöbértéket elérő küszöbértékű veszélyes üzem mennyiségben vannak jelen, illetve – az alkalmazott berendezésekre és eljárásokra figyelemmel, vagy a technológia irányíthatatlanná válása miatt – jelen lehetnek (továbbiakban együtt: jelen van). A szükséghelyzet vagy a veszélyhelyzet kihirdetésére alkalmas, Katasztrófa illetőleg a minősített helyzetek kihirdetését el nem érő mértékű olyan állapot vagy helyzet (pl. természeti, biológiai eredetű, tűz okozta), amely emberek életét, egészségét, anyagi értékeiket, a lakosság alapvető ellátását, a természeti környezetet, a természeti értékeket olyan módon vagy mértékben veszélyezteti, károsítja, hogy a kár megelőzése, elhárítása vagy a következmények felszámolása meghaladja az erre rendelt szervezetek előírt együttműködési, rendben történő védekezési lehetőségeit, és különleges intézkedések bevezetését, valamint az önkormányzatok és az állami szervek folyamatos és szigorúan összehangolt együttműködését, illetve nemzetközi segítség igénybevételét igényli. Alsó küszöbértékű veszélyes üzem
57
Egy adott területen adott időtartamon belül, meghatározott körülmények között bekövetkező, egészséget, illetve környezetet károsító veszély megvalósulásának valószínűsége. Külső védelmi A veszélyes létesítmény környezetében élő lakosság mentése, az anyagi javakban, a környezetben bekövetkező károk enyhítése terv érdekében a végrehajtandó rendszabályok bevezetésére, a végrehajtó szervezetre, a vezetésre, az adatszolgáltatásra vonatkozó terv. Veszélyes létesítményben bekövetkezhető vagy bekövetkezett, a Rendkívüli rendeltetésszerű működésben, illetőleg a technológiai folyamatokban esemény bekövetkezett olyan nem várt esemény, amely azonnali beavatkozást igényel, illetve magában hordozza a folyamat ellenőrizhetetlenné válását. Elemző tevékenység, amely során a veszélyes üzem tekintetében a Súlyos baleseti súlyos baleset kialakulásának lehetőségei és azok bekövetkezésének veszélyek valószínűsége határozható meg. azonosítása A veszélyes anyag jelenléte raktározás vagy készletezés céljából. Tárolás Bármely gazdasági társaság, természetes vagy jogi személy, illetőleg Üzemeltető jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki veszélyes létesítményt vagy veszélyes ipari üzemet működtet, illetve fenntart. Valamely veszélyes anyag természetes tulajdonsága vagy olyan Veszély körülmény, amely káros hatással lehet az emberi egészségre vagy a környezetre. Veszélyes anyag Az 1999. évi LXXIV. törvény végrehajtását szolgáló 2/2001. (I. 17.) Korm. rendelet meghatározott ismérveknek megfelelő, a rendelet függelékében meghatározott és az ott megjelölt küszöbértéket (kritikus tömeget) elérő anyag, keverék vagy készítmény, amely mint nyersanyag, termék, melléktermék, maradék vagy köztes termékként jelen van, beleértve azokat az anyagokat is, amelyekről feltételezhető, hogy egy baleset bekövetkezésekor létrejöhetnek. Olyan mértékű veszélyes anyag kibocsátásával, tűzzel vagy Veszélyes robbanással járó rendkívüli esemény, amely a veszélyes létesítmény anyagokkal üzemelése során befolyásolhatatlan folyamatként megy végbe, és kapcsolatos amely a létesítményen belül, azon kívül közvetlenül vagy lassan súlyos baleset hatóan súlyosan veszélyezteti vagy károsítja az emberi egészséget, illetve a környezetet. Veszélyes ipari Egy adott üzemeltető irányítása alatt álló azon területek egésze, ahol üzem egy vagy több veszélyes létesítményben - ideértve a közös vagy kapcsolódó infrastruktúrát is - veszélyes anyagok vannak jelen a törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott küszöbértéknél nagyobb mennyiségben. Olyan az üzemeltető irányítása alatt álló, területrész (gép, Veszélyes épülettechnológia) melyben veszélyes anyagok előállítása, létesítmény felhasználása, szállítása vagy tárolása történik. Ebbe beleértendő a létesítményt kiszolgáló összes berendezés, szerkezet, csővezeték, gépezet, szerszámok, ipari vágány, kirakodó rakpart, lefejtő állomások, raktárak vagy hasonló szerkezetek a létesítmény céljait szolgáló helyhez kötött, vagy lebegő vízi létesítmények. Kockázat
58
9.2. A BM OKF hatósági tevékenysége Határozattal lezárt Határozat nélküli lezárás -
A veszélyes létesítmény engedélyezése az építési és használatbavételi eljárást, illetve a veszélyes tevékenység megkezdését megelőzően (Törvény 30. § (1)).
-
A veszélyes üzem körüli veszélyességi övezet határainak kijelölése (Korm. rendelet 23. § (1)).
-
Felmentés a biztonsági jelentésből kihagyható súlyos baleseti veszélyekre vonatkozóan (Korm. rendelet 8. § (1), (4)).
-
A biztonsági dokumentáció felülvizsgálatát követő hatósági engedély meghosszabbítása és annak feltételei meghatározása (Törvény (33. § (2)).
-
A felső és alsó küszöbértékű veszélyes ipari üzemek rendszeres hatósági ellenőrzését követő intézkedés megtételére és a határidő megállapítására vonatkozó kötelezés (Korm. rendelet 11. § (1)-(2)).
-
-
-
-
Alsó küszöbérték alatti üzemek adatszolgáltatásra kötelezése a dominó-hatás kizárása érdekében (Korm. rendelet 12. § (2)). A biztonság növelése érdekében a belső védelmi tervek vizsgálata, utána annak kiegészítésére kötelezés (Korm. rendelet 13. §). A lakossági tájékoztatás és a nyilvánosság biztosítása feletti felügyelet gyakorlása során, az üzemeltető szükség szerinti kötelezése a jogszabályban előírtak teljesítésére (Korm. rendelet 22. §). Hatósági engedély visszavonása, a szükséges intézkedések megtétele, kötelezés annak teljesítésére és az engedély nélkül végzett tevékenység megtiltása (Törvény 38. § (1)-(3)).
-
A biztonság növelése érdekében a külső védelmi tervek megfelelőségének vizsgálata során, kiegészítő intézkedések javasolása a polgármesternek (Korm. rendelet 13. §).
-
A külső védelmi terv megfelelőségével való egyetértés (Korm. rendelet 18. § (5)).
-
A külső védelmi tervben történt változtatások jóváhagyása (Korm. rendelet 18. § (7).
-
A településrendezési terv vizsgálata során a károsító hatások nem megfelelő figyelembevétele esetén a polgármester figyelmének felhívása, javaslattétel a szükséges intézkedések megtételére (Korm. rendelet 23. § (3)).
-
Véleménynyilvánítás és állásfoglalás kialakítása a veszélyességi övezetben tervezett fejlesztésekről (Korm. rendelet 23. § (4)).
-
A lakossági tájékoztatás és a nyilvánosság biztosítása feletti felügyelet gyakorlása során a polgármester figyelmének felhívása az előírt feladatok teljesítésére (Korm. rendelet 22. §).
59
9.3.
128/2001. (VII. 13.) Korm. rendelet
128/2001. (VII. 13.) Korm. rendelet az Egyesült Nemzetek Szervezetének Európai Gazdasági Bizottsága keretében létrejött, az Ipari Balesetek Országhatáron Túli Hatásairól szóló, Helsinkiben, 1992. március 17-én kelt Egyezmény kihirdetéséről VIII. FÜGGELÉKE A nyilvánosság tájékoztatása céljából átadandó információk tartalmi elemei a 9. Cikk értelmében 1. A vállalat neve, a veszélyes tevékenység helyének címe és a tájékoztatást adó személy beosztása. 2. A veszélyes tevékenység magyarázata egyszerű fogalmakkal, beleértve a kockázatot is. 3. A veszélyes tevékenységekkel kapcsolatos anyagok vagy készítmények közhasználatú nevei vagy gyártmánynevei vagy azok általános veszélyességi besorolása, főbb veszélyes tulajdonságaik megjelölésével. 4. Általános tájékoztatás a környezeti hatástanulmány eredményeként, ha az rendelkezésre áll és megfelelő. 5. A veszélyes tevékenység kapcsán előfordulható ipari baleset természetére vonatkozó általános tájékoztatás, beleértve a baleset potenciális hatásait a lakosságra és a környezetre. 6. Megfelelő tájékoztatás arról, hogy ipari baleset bekövetkezése esetén hogyan riasztják és tájékoztatják a lakosságot. 7. Megfelelő tájékoztatás azokról az intézkedésekről, amelyeket az érintett lakosságnak kell megtennie, és arról a magatartásról, amit egy ipari baleset bekövetkezése esetén tanúsítania kell. 8. Megfelelő tájékoztatás a veszélyes tevékenységgel kapcsolatban tett olyan intézkedésekről, amelyek célja az ipari balesetek kezelése, súlyosságuk csökkentése, és hatásaik mérséklése, beleértve a segélycsapatokkal való kapcsolattartást. 9. Általános tájékoztatás a veszélyelhárító szolgálatok helyszínen kívüli felkészülési tervéről, amelyet bármely esetleges helyszínen kívüli hatás kezelésére készítettek, ideértve ipari balesetek országhatárokon túli hatásait is. 10. Általános tájékoztatás azokról a különleges követelményekről és feltételekről, amelyeknek a veszélyes tevékenység, a vonatkozó nemzeti szabályozásoknak és/vagy adminisztratív intézkedéseknek megfelelően tárgyát képezi, ideértve az engedélyezési és felhatalmazási rendszereket. 11. Részletesebb adatok, amelyek lehetővé teszik a nyilvánosság számára, hogy további megfelelő információkat megszerezhessenek, illetve kapjanak.
60
9.4.
A lakossági tájékoztatás kormányrendeleti követelményei
2/2001.(I.17) Korm. rendelet a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről VIII. számú függeléke 1. A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek vonatkozásában a polgármester a lakosság részére tájékoztató kiadványt készít, amely a következőket tartalmazza: 1.1. A veszélyes üzemről szóló információkat. Ezek: a) az üzem (gazdasági társaság) cégneve, székhelye, b) az üzemeltető neve, a létesítmény címe, c) az üzem tájékoztatásért felelős személy neve, beosztása, elérhetősége, d) tájékoztatás arról, hogy az üzem e jogszabály alapján felső küszöb értékű, e) annak kinyilatkoztatása, hogy az üzemeltető minden tőle elvárhatót megtett a súlyos balesetek megelőzésére, és a kialakult balesetek üzemen belüli hatásainak mérséklésére. 1.2. A veszélyes tevékenységről és a lehetséges súlyos balesetekről szóló információkat. Ezek: a) az üzemben folyó tevékenységek, a jelen lévő veszélyes anyagok, jelenlétük körülményei, b) a veszélyes anyagok tulajdonságai, veszélyességi osztályuk, az esetleges súlyos balesetek során kialakuló egészség-, esetleg környezetkárosító hatások, c) a lehetséges súlyos balesetek kialakulása, a károsító hatások lehetséges területi eloszlása, d) a veszélyes üzem veszélyhelyzeti tevékenysége, és az elhárításban érintett felelős személyek, szervezetek, azok felkészültsége és felszereltsége. 1.3. A súlyos balesetek elleni védekezésről szóló információkat. Ezek: a) a külső védelmi tervben leírtak rövid összefoglalása; b) a település súlyos balesetek elleni védelmét biztosító felelős személyek, szervezetek, azok felszereltsége és felkészültsége; c) a súlyos balesetek során kialakuló káros hatások elleni védekezés módjai, eszközei és a baleset során követendő magatartási szabályok, így: ca) a lakosság riasztásának módszerei, eszközei, a riasztás jelzései (szirénajelek), a riasztásért felelős szervezetek és azok felkészültsége (a korábbi lakossági riasztási gyakorlatokra utalni kell), cb) a riasztást követő lakossági tájékoztatás eszközei (helyi elektronikus és írott sajtó vagy más tájékoztatási formák), és a riasztást követő magatartási rendszabályok, cc) a lakosságvédelem módszerei (elzárkózás, kitelepítés, kimenekítés, egyéni védőeszközök viselete), és a lakosság ebben való közreműködésének feladatai. 2. A tájékoztató kiadvány alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező személyek számára is érthetően, idegen szavak és kifejezések kerülésével készül el. Nemzetiségek által lakott településen a nemzetiség vagy nemzetiségek nyelvén is készül kiadvány. Olyan településen, ahol rendszeresen tartózkodnak idegen állampolgárok, ott a megfelelő idegen nyelven is készül tájékoztató kiadvány. 3. Az új üzem létesítése vagy már működő üzem fejlesztése előtt készülő tájékoztató kiadvány, csak a jövőben létrehozandó települési erők és eszközök leírását tartalmazza.
61
A veszélyes tevékenység megkezdését és a települési védelem lehetőségeinek kialakítását követően új tájékoztató kiadvány készül. 4. Elkészíthető a tájékoztató kiadvány színes, rövidített, de minden lényeges információt tartalmazó változata, amely - megfelelő módon való terjesztéssel - minden családhoz eljuttatható. A kiadvány e változata a helyi médiában is közzé tehető. 5. A lakossági tájékoztató kiadvány tartalmazza a hatóság és a szakhatóság elérhetőségi adatait, beleértve a hatósági elektronikus tájékoztató rendszer címét. 6. A biztonsági jelentés közzétételéről és nyilvános meghallgatásról szóló hirdetmény tartalma: a) a veszélyes üzem telepítési vagy működési helye, a veszélyes tevékenység rövid leírása; b) a biztonsági jelentés hol és milyen időpontokban tekinthető meg; c) arról szóló felhívás, hogy a veszélyes üzemmel vagy a biztonsági jelentéssel kapcsolatosan a település jegyzőjénél írásbeli észrevételeket lehet tenni; d) a polgármester a veszélyes üzemmel kapcsolatosan hol és mikor tart nyilvános meghallgatást.
62
10.
Mintaokmányok a lakosság tájékoztatáshoz
10.1.
A külső védelmi tervezés koncepciója SZEGVÁR VÁROS ÖNKORMÁNYZATA SZEGVÁR POLGÁRMESTERE
SZEGVÁR KŰLSŐ VÉDELMI TERVEZÉSÉNEK KONCEPCIÓJA Az 1999. évi LXXIV. törvényben, valamint a "veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló" 2/2001. (I. 17.) Korm. rendeletben foglaltak alapján Szegvár város külső védelmi tervezésének koncepcióját az alábbiak szerint valósítjuk meg: A külső védelmi terv az Arany Sas Gyógyszergyár Rt., valamint a Városi Erőmű telephelyein bekövetkezhető ipari baleset lakosságot érintő hatásainak csökkentésére, illetve megelőzésére került kidolgozásra. A külső védelmi terv elkészítésének alapja a fent említett üzemek biztonsági jelentései melyeket a jogszabályoknak megfelelően az érintett hatóságokhoz benyújtottak és azok elfogadásra kerültek. Az elkészített külső védelmi terv tartalmazza a súlyos balesetek elleni védekezés és a káros hatások csökkentésére irányuló tevékenység leírását. l.) A súlyos balesetek következtében kialakuló helyzeteket, az üzemek kerítésén túl terjedő potenciális hatások számbavételét: Jelenlévő veszélyes anyagok: ARANY SAS Rt. - oldószerek - tűz és robbanásveszélyesek, gyúlékonyak - savak, lúgok - maró hatásúak - szilárd alapanyagok - irritatív, illetve toxikus hatásúak - közti termékek - irritativ, illetve toxikus hatásúak - végtermékek - nincs méregjelölésük SZEGVÁRI ERŐMŰ - tüzelőolaj - tűz- és robbanás veszélyes - földgáz - tűz- és robbanás veszélyes - sósav - mérgező, maró hatású A veszélyeztetett övezet nagysága: A kockázatelemzések eredményei alapján bizonyítást nyert, hogy az esetlegesen bekövetkező üzemi baleset során kiszabaduló veszélyes anyagok hatásai nem terjednek túl az adott gazdálkodó szervezet határain. Kézírással: Észrevétel nem érkezett Lepecsételve: IGAZOLOM hogy ez a hirdetmény a Polg. Hiv. hirdetőtábláján 2004 év május hó 5. napjától 2004. év május hó 28. napjáig volt kifüggesztve. Szegvár 2004 év május hó 29 irodavezető 63
2.) Főbb lakosságvédelmi feladatok: Az esetlegesen bekövetkezhető balesetek során riasztás esetén legfontosabb, hogy a mentőerők illetve a riasztást közlő média utasításai szerint járjunk el. Az elhangzott utasítás szerint várhatóan elzárkózásra, illetve a terület elhagyására szólíthatják fel a területen tartózkodókat. A kimenekítés és a lakosság ebben való közreműködésének feladatai: - Kapcsolja be a rádiót, TV-t, figyeljen a külső tájékoztatásra, hangosbeszélőre, szirénára, informálja a szomszédokat is! - Ne telefonáljon, csak segítségkérési céllal! - Ha elrendelték a kimenekítést, nem mondjon ellent, kövesse az utasításokat! - Zárja el és kapcsolja ki a gázt, villanyt, vizet, ha elhagyja a lakást, és zárja be az ajtókat, ablakokat is! - A csomagot hátizsákban vagy válltáskában vigye, kezei maradjanak szabadon! - A megadott gyülekezőhelyet gyalog közelítse meg, csoportosan közlekedjen, hogy segíthessenek egymásnak! - A gyülekezőhelyen várja meg a további utasításokat, regisztráltassa magát! - Ne hallgasson rémhírekre, ne terjessze azokat! - Bízzon azokban, akik felkészültek a védelmére, és Önért is vállalják a veszélyt! Elzárkózásra történő felszólítás esetén: - Keressen védelmet otthonában, vagy más megfelelő helyen! - Csukja be az ajtókat és az ablakokat, eredményesen növelheti a védelmet, ha a nagyobb nyílásokat vizes ronggyal tömíti, illetve fedi le, az illeszkedéseket ragasztószalaggal lehet jó hatásfokkal zárni. Kapcsolj ki a szellőző és klímarendszert! - Menjen a veszélytől ellentétes oldalon lévő helyiségbe! - Ne dohányozzon, kapcsolja ki a gáztűzhelyt és a nyílt lánggal üzemelő készülékeket! - Szellőztessen, miután a szirénajel a helyzetet veszélytelennek nyilvánította! Veszélyes anyagok szállításakor bekövetkező, illetve üzemi baleset esetén kimenekítéskor, a városi polgári védelmi kirendeltség, befogadási helyeket jelöl ki. Ezek nyitására baleset esetén a polgári védelem azonnal intézkedik. A kimenekítési irányról, illetve a befogadási helyekről a mentőerők tájékoztatnak. Megelőző felkészülésként tájékozódjon arról, hogy lakókörnyezetében hol található általános vagy középiskola, közösségi ház, ahol nagyobb létszámban el lehet helyezni embereket. Kimenekítés esetén a terület zárásra kerül, oda a mentőerőkön kívül nem léphet be senki. A zárásról a rendőrség gondoskodik. Veszély elmúlta esetén vagyonbiztonsági okokból a területre csak az ott lakók léphetnek be. A terület zárásának feloldása ezt követően rövid időn belül megtörténik. A külső védelmi tervet, a városi polgári védelmi kirendeltség elkészítette és azt jóváhagyásra felterjesztette. Jelen koncepciót és a veszélyes üzemek nyilvános biztonsági jelentését polgármesteri hivatalban hozzáférhetővé kell tenni, a megtekintés lehetőségéről a város lakosságát (Szegvár Újság, Szegvár Televízió útján) tájékoztatni kell. Szegvár külső védelmi tervével kapcsolatosan információért a városi polgári védelmi kirendeltség vezetőjéhez - Rendes István pv. őrnagyhoz - lehet fordulni: 231-3162 telefonszámon, vagy a
[email protected] e-mail címen. Szegvár, 2004. április 30. polgármester 64
10.2. A polgármester átirata a jegyzőhöz Szegvár város Önkormányzat Polgármestere 4321. Szegvár. Jó ú. 1-5 Dr. Szemlédi Andrásné Jegyző Asszony Helyben Tisztelt Jegyző Asszony! Kérem szíves intézkedését az alábbiak hirdetmény formájában történő közzétételére: Szegvár város külső védelmi terv koncepciója, valamint a Arany Sas Rt. Rt. és Budapesti Erőmű Rt. biztonsági jelentéseinek nyilvános változata 2004. május 5 és május 28. közötti időszakban megtekinthető az Önkormányzat Ügyfélszolgálatán. A 2/2001 (I.17) Korm. rendelet "a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről" szabályozza alábbiak szerint a közzététel formáját és időtartamát: A lakosság tájékoztatása és a külső védelmi terv 16. § ( 1 ) A polgármester a hatóságtól érkezett biztonsági jelentés kézhezvételét [7. § (4) bek.] kővető nyolc napon belül a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (a továbbiakban: BM OKF) területi szervével együttműködésben elkészíti a külső védelmi terv koncepcióját, és erről, valamint a biztonsági jelentésről hirdetményt tesz közzé. (2) A külső védelmi terv koncepciója tartalmazza a lakosság védelme érdekében kiadandó védelmi módszerek és intézkedések elgondolását. (3) A biztonsági jelentést és a külső védelmi terv koncepcióját a hirdetmény közzétételét követő huszonegy napig hozzáférhetővé kell tenni, ezen idő alatt a lakosság azokhoz észrevételeket tehet. Szegvár, 2004. április 30. Dr. Szegvárossy Jenő polgármester Kézírással: Észrevétel nem érkezett Lepecsételve: IGAZOLOM hogy ez a hirdetmény a IV. ker. Polg. Hiv. hirdetőtábláján 2004 év május hó 5. napjától 2004. év május hó 28. napjáig volt kifüggesztve. Szegvár, 2004 év május hó 29 irodavezető
65
10.3. Önkormányzati hirdetmény (helyi lapban és Interneten) Interneten OnLine http://www.szegvar.hu/ujság/2004_09_01.pdf Szegvár Önkormányzatának Lapja XII. évfolyam 9. szám 1289. szám: 2004. május 6. Megjelenik minden második csütörtökön INGYENES HIRDETMÉNY Az 1999. évi LXXIV. törvényben, valamint a „veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló” 2/2001. (I. 17.) kormányrendeletben foglaltak alapján teszem közzé: Szegvár város külső védelmi tervének koncepciója, valamint az Arany Sas Rt. és a Szegvári Erőmű Rt., biztonsági jelentésének nyilvános változata 2004, május 5, és 28. közötti időszakban megtekinthető az önkormányzat ügyfélszolgálatán. Dr. Szemlédi Andrásné jegyző
66
10.4. Városi Önkormányzat Ideiglenes lakossági tájékoztatója
A város címere
Mi a teendő súlyos ipari baleset esetén?
Város Polgári Védelmi Kirendeltség logója
SZEGVÁR VÁROS IDEIGLENES LAKOSSÁGI TÁJÉKOZTATÓ KIADVÁNYA Városháza képe bejárattal
A KIADVÁNY AZ ÖN TÁJÉKOZTATÁSÁT SZOLGÁLJA: - a környezetében működő veszélyes ipari üzemekről, - a veszélyes tevékenységekről és a lehetséges súlyos balesetekről, - a bekövetkezett súlyos baleset elleni védekezés szabályairól. Készült: A Szegvár város Polgármesteri Hivatal, és a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság megbízásából
67
TÁJÉKOZTATÓ A SÚLYOS IPARI BALESETEK ELLENI VÉDEKEZÉSRŐL A MEGELŐZÉS ÉS A VÉDEKEZÉS KÖZÖS ÉRDEKÜNK! A VESZÉLYEK! A gazdaságban jelen lévő veszélyes anyagok tárolása, feldolgozása, felhasználása magában hordja a súlyos ipari balesetek kialakulásának kockázatát. Szerencsére ilyen súlyos balesetek ritkán fordulnak elő. MEGELŐZÉS + TÁJÉKOZTATÁS = BIZTONSÁG Az uniós normákat (Seveso II. Irányelv) rögzítő veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló katasztrófavédelmi törvény a súlyos ipari balesetek megelőzését és a balesetek káros következményeinek csökkentését célzó intézkedéseket vezetett be hazánkban. A törvény a KATASZTRÓFAVÉDELEM feladatává tette a súlyos balesetek elleni védekezéshez kapcsolódó állami feladatok irányítását és azok ellátásának biztosítását. A katasztrófavédelmi törvény az ipari üzemek vezetői kötelességévé teszi az üzemben jelenlevő veszélyes anyagokkal kapcsolatos kockázatok felmérését, a reálisan feltételezhető súlyos balesetek bekövetkeztekor jelentkező hatások meghatározását, a lakosság és a környezet védelmének érdekében a szükséges üzemi megelőző intézkedések megtételét. Ezen információt a veszélyes üzem BIZTONSÁGI JELENTÉSE tartalmazza. A veszélyes üzem, biztonsági jelentése NYILVÁNOS, a város polgármesteri hivatalában mindenki számára hozzáférhető. FONTOS KÖVETELMÉNY, hogy az üzemeltető köteles minden tőle elvárhatót megtenni a súlyos balesetek megelőzésére, és a kialakult balesetek üzemen belüli hatásainak mérséklésére. Egy bekövetkező váratlan esemény kezelésére a város polgármestere - a hivatásos katasztrófavédelem területi szervével együttműködve - KÜLSŐ VÉDELMI TERVET készített; amely meghatározza a lakosság, az anyagi javak és a környezet védelmével kapcsolatos feladatokat, a végrehajtásukkal összefüggő feltételeket, erőket és eszközöket. Közös érdekünk, hogy Ön megismerje a környezetében jelenlévő veszélyforrásokat, a mentőerőkkel együtt tudjon működni saját és környezete biztonsága érdekében. Ezért a katasztrófavédelmi törvény a felső küszöbértékű veszélyes üzem elhelyezkedése szerinti település polgármestere részére feladatul írta elő jelen LAKOSSÁGI TÁJÉKOZTATÓ KIADVÁNY kiadását. ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK! Veszélyes anyagokkal kapcsolatos baleset esetén gépi vagy kézi SZIRÉNA hangja riasztja a lakosságot. Amikor a jelzést meghallja: - munkahelyén vezetője intézkedései alapján cselekedjen, - ha az utcán közlekedik, a lehető legrövidebb úton menjen haza (ha csak a hatóságtól erre vonatkozóan hangosbemondón keresztül, vagy más módon ellentétes utasítást nem kap). Ha otthonában tartózkodik, akkor a következő lapon leírtak szerint cselekedjen! 68
MIT KELL TENNI, HA SÚLYOS IPARI BALESET TÖRTÉNIK? A HELYES MAGATARTÁSI SZABÁLYOK A baleset bekövetkeztéről Menjen a legmagasabban szirénajel tájékoztatja. fekvő, a veszélytől ellentétes oldalon lévő helyiségbe! Keressen védelmet otthonában, vagy más megfelelő helyen!
Kapcsolja be a rádiót és a televíziót, hallgassa a közleményeket!
Csukja be az ajtókat és az ablakokat!
Ne dohányozzon, kapcsolja ki a gáztűzhelyt és a nyílt lánggal üzemelő készülékeket!
Kapcsolja ki a szellőző és klímarendszert!
Szellőztessen miután a szirénajel a helyzetet, veszélytelennek nyilvánította!
A SZIRÉNAJELEK RIASZTÁS: 120 másodperces, folyamatosan emelkedő és mélyülő szirénahang Jelentése: VESZÉLY! 120 másodpercig tartó, váltakozó hangmagasságú, folyamatos szirénahang jelzi a közvetlen veszélyt. Ekkor el kell hagyni az utcákat, a közterületeket és menedéket kell keresni. VESZÉLY ELMÚLT: 2 x 30 másodperces, folyamatos állandó hang, közte 30 másodperces szünettel Jelentése: A VESZÉLY ELMÚLT! 2 x 30 másodpercig tartó, egyenletes hangmagasságú szirénahang, a jelzések közötti 30 másodperces szünettel, amely jelzi a veszély elmúltát. A fenti sziréna jelek nem tájékoztatnak a veszély típusáról, a szükséges ellenintézkedésekről, a védekezésre vonatkozó részletes információkról, ezért kiegészítő utasításokat a helyi rádió és televízió adásaiból kaphat. További felvilágosítás szerezhető be, az Internetről (a katasztrófavédelem honlapjáról) www.katasztrofavedelem.hu Helyi információk állnak a rendelkezésére A Szegvár Városi TV képújságjában, Szegvár város honlapján: www.szegvar.hu -n A Szegvári Polgári Védelemi Kirendeltségen: Telefon: 231-3191, Fax: 231-3192 e-mail:
[email protected]
69
TÁJÉKOZTATÓ A VÁROST VESZÉLYEZTETŐ FELSŐ KÜSZÖBÉRTÉKŰ ÜZEMRŐL ÉS A LEHETSÉGES SÚLYOS IPARI BALESETEKRŐL A VESZÉLYES ÜZEMEK ADATAI Veszélyes üzem képe az utcáról, a bejárattal
Arany Sas Rt. a Gyógyszergyártó Vállalatcsoport tagja 4321 Szegvár, Jó u. 1-5.
Kilátás a veszélyes üzemből, a veszélyeztetett lakosság felé
A külső tájékoztatásért, adat és információ szolgáltatásért felelős: Nagy István Vice president (Ipari erőforrások) Tel: 369-5555 Kovács Igor kommunikáció vezető Tel: 369-2222 Szegvár Erőmű Rt. 4321 Szegvár, Ló u. 4. Tel: 231-1111
Az erőmű légi fényképe, a környezetével
70
A külső tájékoztatásért, adat és információ szolgáltatásért felelős: Balu Ferenc erőmű igazgató Tel: 231-8l11 Bakay László Biztonságtechnikai vezető Tel: 06-+-203-0939/8917 Mobil: 06-30-921-8506 Fax: 06-1-204-4406 E-mail:
[email protected]
A VESZÉLYES TEVÉKENYSÉGEK Az ARANY SAS Rt. tevékenysége: humán gyógyszeralapanyagok és gyógyszerkészítmények, valamint finomkémiai termékek gyártásával és forgalmazásával foglalkozik. Az ARANY SAS Rt. tevékenységének jelentős részét önálló kutatásainak eredményeire alapozza, emellett generikumok gyártásával, licenc- és technológia- átvételi egyezmények révén alakította ki termékkínálatát. A veszélyes anyagokat az ARANY SAS Rt. kellő gondossággal, a gyártók által a biztonsági adatlapokon rögzített ajánlások, illetve előírások szerint kezeli, tárolja. Az anyagok tárolására szolgáló létesítmények állapotát rendszeresen ellenőrzik, az anyagmennyiségek mozgatását, a változások regisztrálását folyamatirányító rendszer felügyeli és rögzíti. A Társaság a helyszínen gyártott termékek kezelését és tárolását utasításokban szabályozza. Az utasítások betartását rendszeresen (belső és külső auditorral, felülvizsgálatokkal) ellenőrzik. A gyártási folyamatok vezérlésében és ellenőrzésében a legfejlettebb folyamatirányítási, felügyeleti és ellenőrző rendszerek kerülnek alkalmazásra, amelyek révén az automatizáltság és a biztonság magas foka valósul meg. Működése folyamán az ARANY SAS Rt. a minőségbiztosítási szempontokkal összhangban biztosítja dolgozói és a telephely környezetének megfelelő védelmét és biztonságát. A JELENLÉVŐ VESZÉLYES ANYAGOK Jelenlévő veszélyes anyagok ARANY SAS Rt: - oldószerek - tűz és robbanásveszélyesek, ill. gyúlékonyak - savak, lúgok
- maró hatásúak
- szilárd alapanyagok
- irritatív, illetve toxikus hatásúak
- közti termékek
- irritatív, illetve toxikus hatásúak
- végtermékek
- nincs méregjelölésük
A Városi Erőmű tevékenysége: az üzemegység fő tevékenysége a környezetében található lakótelepek és egyéb lakások távfűtése és melegvízellátása, valamint iparvállalatok gőzellátása, kapcsolt villamos energia termeléssel. Az üzem háromfajta berendezéssel, alternatív olaj/gázüzemű kazánokkal, egy gázturbinával és egy gőzturbinával termel. Az elektromos energiát a Magyar Villamos Művek hálózatán keresztül értékesíti. A létesítmény alaptevékenységének technológiai folyamatai (az olaj-, illetve a gázfelhasználás) kivételével nem minősülnek veszélyesnek. A JELENLÉVŐ VESZÉLYES ANYAGOK Városi Erőmű Rt: - tüzelőolaj - Környezetre veszélyes anyag, R 51/53: a vízi környezetben hosszan tartó károsodást okozhat - földgáz - tűz és robbanásveszélyes, mérgező, - sósav - maró hatású A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 2/2001. (I. 17.) Korm. rendelet alapján az üzemek felső küszöbértékűek.
71
A BALESET LEHETSÉGES HATÁSAI ÉS AZOK ELHÁRÍTÁSA ARANY SAS Rt: Térképrészlet, a lehetséges maximális veszélyeztetettség határoló görbéjével.
Az elemzés végeredménye a kormányrendeletben előírt egyéni és társadalmi kockázatok számszerű meghatározása volt, amiket az egyéni kockázatokat reprezentáló kockázati kontúr, azaz: határoló görbe szemléltet. Az esetleg bekövetkező anyagkiáramlások, vagy tűz következtében (a kék görbével behatároltakon kívüli területen) tízmillió évente várható három, emiatti haláleset. Az ARANY SAS Rt. mindent megtesz létesítménye biztonságos üzemeléséért, és kiemelt hangsúlyt helyez a megelőzésre, az esetleges veszélyhelyzetek korai azonosítására. Az esetleg mégis bekövetkező balesetek kezelésére létrehozta azon üzemi szervezeteit, amelyek a súlyos balesetek elleni védekezésbe bevonhatók. Esetleges veszélyhelyzetben a jogszabályoknak megfelelően felkészített és az esetleges veszélyhelyzetek kezelésére alkalmazható, védőeszközökkel felszerelt önvédelmi szervezet hajt végre mentő és mentesítő tevékenységet. Az operatív mentésvezetést Nagy István Vice president, és Kállnay B. Tamás kémiai szakági igazgató látják el. A beavatkozásra felkészített szervezetek: Létesítményi tűzoltóság Üzembiztonság Biztonságtechnika Környezetvédelem Üzemi egészségügyi szolgálat Energia üzemvitel. A keletkezett tüzek lokalizálását az OLTÓ Kft. mellett, a Város Hivatásos Önkormányzati Tűzoltósága (továbbiakban: Városi Tűzoltóság), az igen magas szintű technikai eszközeivel és szakembereivel végzi. A sérültek ellátását, elsősegélynyújtását a MÉDI-MADI PLUSSZ Kft. végzi.
72
Városi Erőmű Rt: Térképrészlet, a lehetséges maximális veszélyeztetettség határoló görbéjével.
A mellékelt ábrán látható, a külső védelmi tervezés szempontjából figyelembe vett, veszélyeztetett terület nagysága.
Az üzemeltető a dolgozók biztonságtechnikai ismereteit oktatásokkal és gyakorlatokkal folyamosan szinte tartja és korszerűsíti. A veszélyt egyéb rendszerek (hőérzékelők, füstérzékelők, stb.) is érzékelik, a beavatkozást pedig automatikusan, illetve félautomatikusan üzembe lépő rendszerek (gőzfüggöny, széndioxid elárasztók) is lehetővé teszik. A veszélyhelyzeti teendőket az üzemi személyzet a veszély elhárítására hivatott szervezetekkel együtt rendszeresen gyakorolja. A veszélyes üzem veszélyhelyzeti tevékenysége, és az elhárításban érintett felelős személyek, szervezetek, azok felkészültsége és felszereltsége: Az Erőmű a súlyos baleset következményeinek csökkentése érdekében elkészítette a Biztonsági jelentését és a Belső védelmi tervét, mely figyelembe veszi a rendelkezésre álló infrastruktúrát és erő-eszköz lehetőségeket. Az üzem minden elvárhatót megtett a súlyos balesetek megelőzésére, illetve az esetlegesen kialakuló balesetek üzemen belüli hatásainak mérséklésére. A veszélyhelyzet esetén az értesítés a megfelelő rendszeren keresztül eljut az Erőműnek a helyszínen tartózkodó, legmagasabb szintű vezetőjéhez, illetve szükség szerint a további szervezetek vezetőihez is. Felelősök: - főmunkaidőben: főműszak vezető, biztonságtechnikai felügyelő, - főmunkaidőn kívül: főműszak vezető. A felelősök ismerik a tervekben előírt feladataikat, a beavatkozó szervezetek megfelelő mennyiségű és minőségű felszereléssel rendelkeznek, szükség esetén képesek a külső beavatkozók megfelelő informálására és segítségnyújtásra.
73
TÁJÉKOZTATÓ A VÁROS KÜLSŐ VÉDELMI TERVÉRŐL A KÜLSŐ VÉDELMI TERV RÖVID ÖSSZEFOGLALÁSA A Külső Védelmi Terv az ARANY SAS Rt. és a Városi Erőmű Rt. területén bekövetkezett súlyos ipari baleset következtében veszélyeztetett lakosság mentése, az anyagi javakban, a környezetben bekövetkezett károk enyhítése érdekében a végrehajtandó rendszabályok bevezetésére, a végrehajtó szervezetre, a vezetésre, és adatszolgáltatásra vonatkozó terv. Külső Védelmi Terv célja: Azon intézkedések, módszerek, erők és eszközök meghatározása, melyek Szegvár város lakosságának és környezetének az ARANY SAS Rt. és a Városi Erőműegység területén keletkező súlyos balesetek hatásai elleni védekezéshez szükségesek. A külső védelmi tervben meghatározottak vonatkoznak a veszélyességi övezeten belül tartózkodókra, illetve a védekezésben résztvevőkre. A tervben foglaltakat a város közigazgatási, rendvédelmi és katasztrófa-elhárítási, egészségügyi szervezetei hajtják végre. Meghatározásra került a veszélyeztetett terület nagysága, a területen lakók riasztásának módja, kimenekítés esetén a befogadási helyek kijelölése, egészségügyi helyzetértékelés. Tartalmazza a terület mentésébe bevont erők feladatait, - katasztrófa elhárítás, mentés, területzárás, egészségügyi ellátás- valamint a baleset utáni teendőket. Meghatározza a vezetés módját, az irányítás rendszerét a tájékoztatásért felelősöket. A terv feladatainak végrehajtatása betöltött tisztséghez, valamint személyhez kötött. A tervet a város polgármestere készítette el a Város Polgári Védelmi Kirendeltségének közreműködésével. A tartalmi követelmények ellenőrzése után a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavedélmi Főigazgatóság Főigazgatója egyetértésével Szegvár város polgármestere hagyta jóvá. A mentésbe bevonható erők, elsődlegesen az azonnali beavatkozó szervezetek, Tűzoltóság, Mentőszolgálat, Rendőrség és riasztást követően, a helyzet függvényében: a kijelölt polgári védelmi szervezetek állománya. A szervezetek felkészítése folyamatos, valamint a katasztrófák elleni védekezés iranyításáról, szervezetéről, és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvényben meghatározottak szerint, történik a további felkészítésük. A lakosság tájékoztatása a bekövetkezett balesetről - törvényi kötelezettség alapján a médiák közreműködésével, valamint a polgári védelem szirénás riasztó rendszerén keresztül történik. A külső védelmi terv összhangban van a város Katasztrófa-elhárítási Tervével, melyet adatváltozás esetén azonnal, egyébként tartalmilag negyedévente pontosít a város polgári védelmi kirendeltsége. Az esetleges védekezésben elsődlegesen résztvevők: Helyi Védelmi Bizottság, Városi Polgári Védelmi Kirendeltség és az alárendeltségébe tartozók, Városi Tűzoltóság, Városi Rendőrkapitányság, Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ). Egyéb, a védekezésbe bevonható szervezetek: Országos Meteorológiai Szolgálat, Vízművek Rt, Csatornázási Művek Rt, Elektromos Művek Rt, Gázművek Rt.
74
A védekezésbe bevonható szervezetek állománya rendszeres felkészítéseken vesz részt. A mentés végrehajtásához szükséges védőeszközökkel a bevonható erők és szervezetek rendelkeznek. A LAKOSSÁGVÉDELEM MÓDSZEREI Az esetlegesen bekövetkezhető balesetek során riasztás esetén legfontosabb, hogy a mentőerők, illetve a riasztást közlő média utasításai szerint járjunk el. Az elhangzott utasítás szerint várhatóan elzárkózásra, illetve a terület elhagyására kell felkészülni. Elzárkózásra történő felszólítás esetén: - Keressen védelmet otthonában vagy más megfelelő helyen! - Csukja be az ajtókat és az ablakokat, eredményesen növelheti a védelmet, ha a nagyobb nyílásokat vizes ronggyal tömíti, illetve fedi le, az illeszkedéseket ragasztó szalaggal lehet jó hatásfokkal zárni. Kapcsolja ki a szellőző és klímarendszert! - Menjen a legmagasabban fekvő, a veszélytől ellentétes oldalon lévő helyiségbe! - Ne dohányozzon, kapcsolja ki a gáztűzhelyt és a nyílt lánggal üzemelő készülékeket! - Szellőztessen miután a szirénajel a helyzetet veszélytelennek nyilvánította! A kimenekítés és a lakosság ebben való közreműködésének feladatai: - Kapcsolja be a rádiót, TV-t, figyeljen a külső tájékoztatásra, hangosbeszélőre, szirénára, informálja a környezetében fogyatékkal élőket és a szomszédokat is! - Ne telefonáljon, csak segélykérési céllal! - Ha elrendelték a kimenekítést, ne mondjon ellent, kövesse az utasításokat! Zárja el és kapcsolja ki a gázt, villanyt, vizet a lakás elhagyása előtt, valamint zárja be az ajtókat, ablakokat is! - A csomagot hátizsákban, vagy válltáskában vigye, kezei maradjanak szabadon! A megadott gyülekezőhelyet gyalog közelítse meg, csoportosan közlekedjen, hogy segíthessenek egymásnak! - A gyülekezőhelyen várja meg a további utasításokat, regisztráltassa magát! – Ne hallgasson a rémisztgetésekre, illetve rémhírekre és ne is terjessze azokat! - Bízzon azokban, akik felkészültek a védelmére, és Önért is vállalják a veszélyt! Mivel a szennyezés nem tart néhány óránál tovább, ezért csak a legszükségesebb iratokat, gyógyszereket vigye magával. Veszélyes anyagok szállítása, illetve üzemi baleset esetén kimenekítéskor, a város polgári védelmi kirendeltsége, befogadási helyeket jelölt ki. Ezek megnyitására baleset esetén a polgári védelem azonnal intézkedik. A kimenekítés irányáról illetve a befogadási helyekről a mentőerők tájékoztatnak. Megelőző felkészülésként tájékozódjon arról, hogy lakókörnyezetében hol található általános-, vagy középiskola, illetve közösségi ház, ahol nagyobb létszámban el lehet helyezni embereket. Kimenekítés esetén a terület zárásra kerül, oda a mentőerőkön kívül nem léphet be senki. A zárásról a rendőrség gondoskodik. Veszély elmúlta esetén vagyonbiztonsági okokból a területre, csak az ott lakók léphetnek be. A terület zárásának feloldása ezt követően, rövid időn belül megtörténik. A lakásba való visszatéréskor az összes helyiséget alaposan szellőztessék ki, az esetleg szagtalanul is megrekedhetett gázok eltávolítása céljából. Kérjük biztonsága érdekében a megelőzés időszakában, valamint kárfelszámolás során működjön együtt a területileg illetékes katasztrófavédelmi szervekkel! 75
A kimenekítés szabályai és a menekülési útvonalak A város egészének térképe, a főút-nevekkel (nagybani)
Az esetlegesen bekövetkező veszélyhelyzetekről a tájékoztatóban korábban ismertetett szirénák (ARANY SAS területén, Józsa utcában) segítségével, valamint a helyi kábeltévén keresztül tájékozódhatnak. Veszélyhelyzet esetén a lakosság az elzárkózással kapcsolatos tudnivalóiról és teendőiről a Helyi Önkormányzati Tájékoztató (HÖT) hangosbeszélő eszközei, a helyi rádió, valamint a helyi televízió segítségével kap folyamatos információt.
A kimenekítés lehetséges útvonalai: Elemér utca, Józsa utca, Határ út, Tél utca, Árpád út. TOVÁBBI INFORMÁCIÓ, HOZZÁFÉRHETŐSÉGEK TÁJÉKOZTATÓ SZERVEZETEK BM OKF elektronikus tájékoztató rendszere: Város Polgári Védelmi Kirendeltsége
Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal
www.katasztrofavedelem.hu Te1:231-3162 Fax: 231-3162 e-mail:
[email protected] Honlap: www.mbf.hu,/seveso2.html
SEGÉLYHÍVÓSZÁMOK KÖZPONTI SEGÉLYHÍVÓ: 112 RENDŐRSÉG: 1O7 TŰZOLTÓSÁG: 105 MENTŐK: 104 VÁROSI POLGÁRI VÉDELMI ÜGYELET 318-2222
76
10.5. Összefoglaló tájékoztató (családoknak SZÓRÓLAP) A HELYES MAGATARTÁSI SZABÁLYOK A baleset bekövetkeztéről Menjen a legmagasabban szirénajel tájékoztatja. fekvő, a veszélytől ellentétes oldalon lévő helyiségbe! Keressen védelmet otthonában, vagy más megfelelő helyen!
Kapcsolja be a rádiót és a televíziót, hallgassa a közleményeket!
Csukja be az ajtókat és az ablakokat!
Ne dohányozzon, kapcsolja ki a gáztűzhelyt és a nyílt lánggal üzemelő készülékeket!
Kapcsolja ki a szellőző és klímarendszert!
Szellőztessen miután a szirénajel a helyzetet, veszélytelennek nyilvánította!
A SZIRÉNAJELEK RIASZTÁS: 120 másodperces, folyamatosan emelkedő és mélyülő szirénahang Jelentése: VESZÉLY! 120 másodpercig tartó, váltakozó hangmagasságú, folyamatos szirénahang jelzi a közvetlen veszélyt. Ekkor el kell hagyni az utcákat, a közterületeket és menedéket kell keresni. VESZÉLY ELMÚLT: 2 x 30 másodperces, folyamatos állandó hang, közte 30 másodperces szünettel Jelentése: A VESZÉLY ELMÚLT! 2 x 30 másodpercig tartó, egyenletes hangmagasságú szirénahang, a jelzések közötti 30 másodperces szünettel, amely jelzi a veszély elmúltát. A fenti sziréna jelek nem tájékoztatnak a veszély típusáról, a szükséges ellenintézkedésekről, a védekezésre vonatkozó részletes információkról, ezért kiegészítő utasításokat a helyi rádió és televízió adásaiból kaphat. További felvilágosítás szerezhető be, az Internetről (a katasztrófavédelem honlapjáról) www.katasztrofavedelem.hu Helyi információk állnak a rendelkezésére A Szegvár Városi TV képújságjában, Szegvár város honlapján: www.szegvar.hu -n A Szegvári Polgári Védelemi Kirendeltségen: Telefon: 231-3191, Fax: 231-3192 e-mail:
[email protected] 77
78
11.
Felhasznált irodalom
Könyvek 1. Ipari biztonsági kézikönyv a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezés szabályozásának alkalmazásához, Környezetvédelmi kiskönyvtár 12., KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. kiadványa, Budapest 2003. 2. Munkavédelem 12. rész Katasztrófavédelem, polgári védelem, VERLAG DASHÖFER Szakkiadó Kft. kiadványa, Budapest, Alapmű 1999. április. 3. Katasztrófavédelem 2002, BM OKF kiadvány (évkönyv), 2003. 4. Doktoranduszok a tudomány szolgálatában, Katasztrófavédelmi magiszter könyvek BM OKF kiadvány, 2002. 5. Dr. Bándi Gyula: Környezetjog, Osiris Kiadó- Budapest, 2002. 6. Dr. Bándi Gyula: Az Európai Közösség környezetvédelmi szabályozásának alapvető jogintézményei. Orisis Kiadó - Budapest, 2000. 7. Tarr György: Személyiségvédelem, környezetvédelem. Budapest, 1998. Disszertációk, szakdolgozatok 8. Muhoray Árpád: A katasztrófavédelem irányítási modelljének vizsgálata, PhD értekezés, ZMNE 2002. 9. Üveges László: A Magyar Köztársaság katasztrófaveszélyeztetettsége és az arra adandó válaszok, PhD értekezés, ZMNE 2002. 10. Cimer Zsolt: A Seveso II. EU Irányelv hazai bevezetésének egyes aspektusai, diploma – dolgozat, BKÁE, 2002. 11. Földi László: A Magyar Honvédség tevékenysége a vegyi katasztrófák elleni védelem összefüggés-rendszerében, PhD értekezés, ZMNE 2003. 12. Kátai-Urbán Lajos: Súlyos ipari balesetek elleni védekezés jogi szabályozás felülvizsgálata, szakdolgozat, Eötvös Lóránt Tudományegyetem, 2003. 13. Karádi Teodóra Elida: Veszélyes anyagokkal kapcsolatos tevékenységekhez fűződő lakossági tájékoztatás, szakdolgozat, PPKE 2003. Tanulmányok, szakmai kiadványok, szabályzók ( BM OKF) 14. Dr. Szakál Béla, Kátai - Urbán Lajos, Dr. Daróczy István, Dr. Kápolna Ferenc, Dr. Kozák Kristóf, Prof. Dr. Simai Mihály: Tanulmány a 96/82/EK (Seveso II.) Irányelv hazai jogrendbe való vételének gazdasági-társadalmi hatásairól, BM Ipari Baleseti Nemzeti Központ, Budapest 1999. 15. Mi a teendő vegyi baleset esetén? Segédlet a súlyos balesetek elleni védekezés lakossági tájékoztató kiadvány elkészítéséhez, BM OKF kiadvány, 2003. 16. Gyűjtemény a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti veszélyekről szóló Seveso II. EU Irányelv Phare Twinning „A” projecthez kapcsolódó rendezvények keretében megtartott előadásokról, BM OKF kiadvány, 2001. 17. Igazgatási koncepció a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezés szakterület hatósági engedélyezési, felügyeleti ellenőrzési és katasztrófavédelmi feladatainak ellátására, BM OKF belső szabályzó, 2002. 18. Módszertani útmutató a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezés okmányai elkészítésének segítésére, BM OKF kiadvány, 2003. 19. Útmutató a külső védelmi tervek kidolgozásának segítésére, BM OKF kiadvány, 2003. 20. Kézikönyv – Phare Twinning „B” keretében - a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezés hatósági, felügyeleti feladatainak ellátásához, BM OKF kiadvány, 2003. 21. Súlyos ipari balesetek elleni védekezés Magyarországon, BM OKF kiadvány, 2004.
79
Jegyzetek 22. Halász László-Nagy Károly: Katasztrófavédelem, Egyetemi jegyzet ZMNE, 2003. 23. Halász László, Földi László: Környezetvédelem-környezetbiztonság, Egyetemi jegyzet ZMNE 2001. 24. Ambris József (szerk.): Katasztrófavédelmi igazgatás, Főiskolai jegyzet, Rendőrtiszti Főiskola, 2003. 25. Vasvári Vilmos: Katasztrófakezelés; jegyzet, ZMNE Doktori Iskola, 1998. Folyóiratok 26. Dr. Szakál Béla, Kátai-Urbán Lajos: A veszélyes ipari létesítmények által készítendő biztonsági jelentésekről, Polgári védelem, 1999. február. 27. Dr. Popelyák Pál, Kátai-Urbán Lajos: Ipari balesetek, határvízi károk – felelősség és kártérítés, Katasztrófavédelem, 2003. 8. szám. 28. Dr. Popelyák Pál, Kátai-Urbán Lajos, Sándor Annamária: Változóban az ipari baleset-megelőzés nemzetközi szabályozása 1-3. rész, Védelem, 2003. 2., 3., 4. számok. 29. Dr. Popelyák Pál, Kátai-Urbán Lajos: Ipari balesetek, határvízi károk – felelősség és kártérítés, Katasztrófavédelem, 2003. 8. szám. 30. Herendi Dezső: Egyéni védőeszköz-ellátás, Katasztrófavédelem, 2003.11. szám. 31. Vass Gyula: A Seveso II. alkalmazása EU tagállamként, Katasztrófavédelem, 2003.12. szám. Katasztrófavédelmi/polgári védelmi jogszabályok 32. 1999. évi LXXIV. törvény a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről IV. fejezet: a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezés szabályai. 33. 2/2001. (I. 17.) Kormányrendelet a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről. 34. 1996. évi XXXVII. törvény a polgári védelemről. 35. A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény végrehajtásáról szóló 179/1999. (XII. 10.) Korm. rendelet. 36. 196/1996. (XII. 22.) Kormányrendelet a mentésben való részvétel szabályairól, a polgári védelmi szakhatósági jogkörről és a miniszterek polgári védelmi feladatairól. 37. 60/1997. (IV. 18.) az óvóhelyi védelem, az egyéni védőeszköz-ellátás, a lakosság riasztása, valamint a kitelepítés és befogadás általános szabályairól. 38. 179/1999. (XII. 10.) Kormányrendelet a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. Törvény végrehajtásáról. 39. 128/2001. (VII. 13.) Kormányrendelet az Egyesült Nemzetek Szervezetének Európai Bizottsága keretében létrejött, az Ipari Balesetek Országhatáron Túli Hatásairól szóló, Helsinkiben, 1992. március 17-én kelt Egyezmény kihirdetéséről. 40. 114/1995. (IX. 27.) Kormányrendelet a települések polgári védelmi besorolásának szabályairól és a védelmi követelményekről. 41. 55/1997 (X. 21.) BM rendelet a polgári védelmi kötelezettségen alapuló polgári védelmi szervezetek létrehozásának, irányításának, anyagi-technikai ellátásának, illetőleg alkalmazásának szabályairól. 42. 13/1998. (III. 6.) BM rendelet a polgári védelmi felkészítés követelményeiről.
80
43. 20/1998. (IV. 10.) BM rendelet a polgári védelmi tervezés rendszeréről és követelményeiről 44. 118/1996. (VII. 24.) Korm. rendelet a létesítményi tűzoltóságokra vonatkozó részletes szabályokról. 45. 114/1998. (VI. 11.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Horvát Köztársaság Kormánya között a természeti és civilizációs katasztrófák elleni védelemről szóló, Budapesten, 1997. július 9-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről 46. 1999. évi CXII. törvény a Magyar Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között a katasztrófák vagy súlyos szerencsétlenségek esetén történő kölcsönös segítségnyújtásról szóló Egyezmény kihirdetéséről 47. 150/1995. (XII. 12.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovén Köztársaság Kormánya között a természeti és civilizációs katasztrófák elleni védelem terén létrehozott Egyezmény kihirdetéséről 48. 212/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között katasztrófák esetén történő együttműködésről és kölcsönös segítségnyújtásról szóló Egyezmény kihirdetéséről 49. 2000. évi IX. törvény a Magyar Köztársaság Kormánya és Ukrajna Kormánya között a katasztrófák és súlyos balesetek megelőzése és azok következményeinek felszámolása érdekében történő együttműködésről és kölcsönös segítségnyújtásról szóló, Budapesten, 1998. október hó 27. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről További jogszabályok 50. 42/2001. (XII. 23.) GM rendelet az MMBH veszélyes ipari üzemekre vonatkozó szakhatósági hozzájárulásának kiadásával kapcsolatos eljárásairól, valamint a veszélyes tevékenységekkel összefüggő adatközlési és bejelentési kötelezettségekről. 51. 130/2000. (VII.11.) Korm. rendelet a határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelmére és használatára vonatkozó, Helsinkiben, 1992. március 17-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről.
81
