A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.20.728/2013/6.szám
A Kúria az Orgován Ügyvédi Iroda (1184 Budapest, Építő u. 30. B. lph. fszt.1., ügyintéző: dr. Orgován István ügyvéd) által képviselt Szentirmainé Köves Zsuzsanna (1143 Budapest, Eleonóra u. 10. fszt.2.) felperesnek a Dr. Horváth M. Gábor Ügyvédi Iroda (1114 Budapest, Bartók Béla út 66. I/3., ügyintéző: Dr. Horváth M. Gábor ügyvéd) által képviselt Carion Ingatlanfinanszírozási Centrum Kft. (1023 Budapest, Bécsi út 25.) alperes ellen végrehajtás megszüntetése iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 35.P.88.126/2012. számon folytatott és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 42.Pf.638.812/2012/3. számú ítéletével befejezett perében, az említett számú jogerős ítélet ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán – tárgyaláson - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000 (Ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes a 2008. november 7-én megkötött „szabadfelhasználású kölcsönszerződés” alapján „euróban nyilvántartott 3.500.000 forint összegű kölcsönt” vett fel az alperestől. A szerződő felek a kölcsön futamidejét 240 hónapban határozták meg, megjelölték a kölcsön járulékait (amely kamat, rendelkezésre tartási díj, kezelési költség, hitelbírálati díj, szerződéskötési díj, folyósítási díj, előtörlesztési díj, ügyleti díj, lezárási díj valamint
felmondási díj voltak) és megállapodtak abban, hogy a felperes a kölcsönt havonta járó, annuitásos alapon számolt, a tőke-, a kamat és a kezelési költség összegét is tartalmazó törlesztőrészletekben köteles visszafizetni. A kölcsönszerződés szerint a kölcsön összege után számolt kamat a törlesztőrészletben kerül megfizetésre, melynek alapjául szolgáló kamatláb aktuális mértékét az alperes kamatértesítője tartalmazza; a havi törlesztőrészlet kamatrésze a kölcsönjogviszony tartama alatt folyamatosan változik. Az alperes vállalta, hogy a törlesztési napot legalább 8 nappal megelőzően a felperes részére kamatértesítőt küld, amelyben tájékoztatót nyújt a törlesztőrészlet összegéről, továbbá feltünteti a számított árfolyamot és az előző törlesztőrészlettel kapcsolatos elszámolási árfolyamot, valamint az elszámolt árfolyamkülönbözetet és annak a kamatát. A felperes a szerződés aláírásával elismerte, hogy a törlesztőrészletek számítási alapjáról és módjáról a megfelelő tájékoztatást megkapta, és a szerződésbe foglaltan lemondott a szerződés megtámadásának jogáról. A peres felek ugyancsak 2008. november 7-én – az előbbiek szerinti kölcsönszerződés biztosítására, öt év időtartamra - vételi jogot alapítottak az alperes javára a felperes tulajdonát képező Budapest, Eleonóra u. 10. fszt. 2. szám alatti ingatlanra vonatkozóan. Az opciós vételár összegét 6.960.000 forintban határozták meg és megállapodtak abban, hogy az alperes a vételi jog gyakorlására más személyt jelölhet ki. Kitért a megállapodás arra is, hogy a kölcsön alperes részéről való felmondása esetén a felperes teljes tartozása lejárttá és esedékessé válik, az alperes egyidejűleg igénybe veheti a kölcsönszerződésben meghatározott valamennyi biztosítékot, a vételi jog gyakorlása esetén a felperes köteles átadni az ingatlant az alperes részére. A peres felek a kölcsönszerződésüket 2008. november 7-én közjegyzői okiratba foglalták, amely okiratban a felperes tartozáselismerő nyilatkozatot is tett és vállalta, hogy adott esetben a végrehajtási joggal biztosított ingatlant az alperes birtokába adja. Mivel a felperes nem tett eleget a kölcsön visszafizetésére vonatkozó kötelezettségének, az alperes 2009. október 8-án felmondta a kölcsönszerződést. Az alperes kimutatása aszerint a felmondás napján a felperes tartozásának összege 4.423.285 forint volt. A vételi jog gyakorlására az alperes által kijelölt személy
2010. március 4-én gyakorolta a vételi jogot, tulajdonjogát a földhivatal 2010. április 16-án kelt határozatával bejegyezte az ingatlan-nyilvántartásba. Az alperes felmondását 2010. június 25-én közjegyzői okiratba foglaltan megerősítette, amely okiratot a közjegyző az alperes kérelmére végrehajtási záradékkal látott el. A felperessel szemben meghatározott cselekmény végrehajtására: az ingatlan kiürítésére megindult a végrehajtás. A felperes keresetében a Pp.369.§ a) pontjára hivatkozással az ellene indult végrehajtás megszüntetését kérte. Előadása szerint az alperessel megkötött kölcsönszerződés fogyasztási kölcsönszerződés, amely a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) szerződéskötéskor hatályban volt 213.§ (1) bekezdés e) pontjába ütközik, mert nem tartalmazza a törlesztőrészletek összegét. Emiatt a kölcsönszerződés semmis, amelynek következtében az annak biztosítására kötött vételi jogot alapító szerződés is semmis, ezért a végrehajtás alá vont követelés: a lakás kiürítésének kötelezettsége nem jött létre érvényesen. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadása szerint a felperessel szemben nem a kölcsönszerződés alapján, hanem a közokiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat alapján kérte a végrehajtás elrendelését, ezért a végrehajtás megszüntetéséhez a felperesnek a tartozáselismerés érvénytelenségét kell bizonyítania. Rámutatott: a felperesnek nem „lakossági fogyasztási” kölcsönt nyújtott, hanem pénzkölcsönt, ebből következően a Hpt.213.§-a a jogvita elbírálására nem alkalmazható. A kölcsönszerződés tartalmazta azokat az adatokat, amelyek alapján kiszámolható volt a törlesztőrészlet összege. Kifogásolta, hogy a felperes „a semmisség megállapításán túlmenően nem terjesztett elő kereseti kérelmet arra vonatkozóan, hogy a semmisség mely jogkövetkezményét kéri figyelembe venni.” Az elsőfokú bíróság - megismételt eljárásban meghozott ítéletével megszüntette a felperes ellen indított végrehajtást. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes az euró alapú kölcsönt „természetes személyként” vette fel az alperestől, nem üzletszerű tevékenysége keretében, s mivel a kölcsön felhasználása nem volt célhoz kötött, fogyasztási kölcsönnek minősül. A fogyasztási kölcsönre vonatkoznak a felperes által hivatkozott Hpt.-beli
rendelkezések, és mivel a szerződő felek a törlesztőrészlet összegét nem határozták meg egyértelműen, a kölcsönszerződés jogszabályba, a Hpt. akkor hatályos 213.§ (1) bekezdésének e) pontjába ütközik, tehát semmis. Ha viszont a szerződés semmis, a végrehajtani kívánt követelés: a lakás kiürítésének kötelezettsége nem jött létre érvényesen, amely miatt a végrehajtást meg kell szüntetni. Kihangsúlyozta az elsőfokú bíróság: a felperesnek nem a tartozáselismerő nyilatkozat érvénytelenségét kellett bizonyítania, hanem a kölcsönszerződés érvénytelenségét és ezen bizonyítási kötelezettségének eleget is tett. Az alperes fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét és utalt annak helyes indokaira. A másodfokú bíróság megerősítette, hogy a peres felek között létrejött kölcsönszerződés fogyasztási kölcsönszerződésnek minősül, ezért a jogvita elbírálására irányadó, a Hpt.-nek a szerződéskötéskor hatályban volt 213.§ (1) bekezdése. Kihangsúlyozta: a végrehajtás megszüntetése iránti perben a keresetnek nem kell kifejezett kérelmet tartalmaznia sem a szerződés érvénytelenségének megállapítására, sem az érvénytelenség valamely jogkövetkezményének alkalmazására, elegendő, ha a felperes az érvénytelenségi ok megjelölésével hivatkozik a követelés érvénytelenségére és ennek alapján a végrehajtás megszüntetését kéri. A Pp.369.§ a) pontja értelmében a végrehajtás megszüntetése iránti per alapja a követelés érvénytelensége, közömbös, hogy az alperes a végrehajtást milyen végrehajtható okirat alapján kezdeményezte, jelentősége annak van, hogy a végrehajtani kívánt követelés érvényesen létrejött-e, az adott ügyben pedig a követelés a kölcsönszerződésen, nem pedig az egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozaton alapult. A Hpt. 213.§ (1) bekezdésének megfelelően a jogszabályhely rendelkezéseinek megsértése esetén a teljes kölcsönszerződés semmisségét kell megállapítani, részleges érvénytelenség alkalmazásának nincsen helye. A jogerős ítélet ellen – az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezése és a keresetet elutasító határozat meghozatala végett – az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Érvelése szerint a Hpt. helyesen 2. számú mellékletének 10.2. pontjában meghatározott pénzkölcsön nyújtására vonatkozó szerződést kötött a felperessel, nem fogyasztási kölcsönszerződést, amelyből következően a jogviszonyukra nem alkalmazható a
Hpt. 213.§-a. Egyébként is a szerződés megkötésekor, azaz 2008. november 7-én hatályos Hpt.213.§-a nem rendelkezett arról, hogy a szerződésnek tartalmaznia kellene a törlesztőrészletek vagy akárcsak az első törlesztőrészlet összegét. A perben korábban eljárt bíróságok a hivatkozott jogszabályi rendelkezést kiterjesztően értelmezték és ezzel szigorúbb, a jogszabályban nem szereplő feltételeket támasztottak vele szemben, ami törvénysértő. A kölcsönszerződésben meghatározta a törlesztőrészletek számát és összegét olyan módon, hogy a törlesztőrészletek számát és kiszámításuk módját jelölte meg, amely alapján nem csak ő, hanem a felperes is meg tudta határozni a törlesztőrészlet forintban kifejezett összegét. További érvei szerint a bíróságok jogszabálysértő módon állapították meg azt, hogy a kölcsönszerződés semmissége megalapozza a végrehajtás megszüntetését, hiszen a végrehajtási eljárás nem a kölcsönszerződés, hanem a közokiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat alapján indult: a felperesnek a tartozáselismerő nyilatkozatban foglaltak érvénytelenségét kellett volna bizonyítania. Rámutatott: mivel a bíróság jogerős ítéletével nem mondta ki a végrehajtás alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségét, a felperes pedig nem fizette meg a tartozását, nem állnak fenn a végrehajtás megszüntetésének a Pp.369.§ a) és b) pontjában előírt feltételei, a végrehajtás megszüntetési keresetet el kellett volna utasítani. Végül kihangsúlyozta annak jelentőségét, hogy a felperes a közjegyzői okiratban lemondott a végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti jogáról, továbbá a kölcsönszerződés bármely jogcímen történő megtámadásáról is. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására és költségeinek megtérítésére irányult. Változatlanul állította, hogy az alperessel fogyasztási kölcsönszerződést kötött, amelynek (a Hpt.-nek a per eldöntésére irányadó 213.§ (1) bekezdés e) pontja szerint) tartalmaznia kellett volna a törlesztőrészlet összegét. Utalt a BH1998.443 számon közzétett eseti döntésre, amely szerint a kölcsönszerződés lényeges tartalmi eleme a kölcsön összegének meghatározása, amelynek hiányában a kölcsönszerződés létrejötte nem állapítható meg. Előadta: a Ptk. 236.§ (4) bekezdése alapján a szerződés megtámadásának joga akkor szűnik meg, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási határidő megnyílta után a megtámadásról írásban lemond, ezért a szerződés
megtámadásáról való lemondás jogszerűen magába a szerződésbe (BH1996.47).
nem
foglalható
A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felülvizsgálati kérelemben előadott többirányú jogi érvelés kapcsán elsősorban arra mutat rá a Kúria: nem volt akadálya annak, hogy a felperes az előbbiekben ismertetett tartalmú keresetet nyújtsa be az alperes ellen. A felperes az egyoldalú kötelezettségvállalást tartalmazó közjegyzői okiratban az ingatlan kiürítése iránti végrehajtási eljárás felfüggesztésének jogáról mondott le (27. és 31. pont), a közjegyzői okirat záradékában pedig lemondott a Ptk. 236.§-a által biztosított megtámadási jogáról, egyben szándékát megerősítette, azonban (ellentétben a felülvizsgálati kérelem állításával) nem mondott le a végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti jogáról. A felülvizsgálati ellenkérelemben említett Ptk. 236.§ (4) bekezdése szerint a szerződés megtámadásának joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási határidő megnyílta után a szerződést írásban megerősíti vagy a megtámadásról egyébként írásban lemond. A megtámadási jogot megszüntető jogi ténynek a megtámadási határidő megnyílta után kell bekövetkeznie, a megtámadott szerződésbe foglalt jognyilatkozatnak ilyen hatása nincs. Amellett, hogy a felperes az okiratokban nem mondhatott le érvényesen a megtámadás jogáról, a végrehajtás megszüntetése iránti keresetét egyébként sem a kölcsönszerződés (vagy az azzal kapcsolatos tartozáselismerő nyilatkozat) megtámadásra alapította, hanem a Hpt. 213.§ (1) bekezdés e) pontjára hivatkozással a fogyasztási kölcsönszerződés semmisségét állította. A kölcsönszerződés jogszabályba ütközés miatti semmisségére (amely nem a szerződés megtámadása) a felperes lemondó nyilatkozata akkor sem terjedne ki, ha a lemondó nyilatkozat egyébként érvényes és hatályos lenne. A Pp.270.§ (2) bekezdésében és a 275.§ (3) bekezdésében foglaltak együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálatot anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabálysértés egyaránt megalapozhatja; utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt. Mindezek azonban nem állapíthatók meg. A perben eljárt bíróságok következtetésükre, hogy a
helytállóan jutottak arra a felek 2008. november 7-én
megkötött szerződése fogyasztási kölcsönnek, fogyasztási kölcsönszerződésnek minősül. Azon túlmenően, hogy a peres felek megállapodása megfelelt a pénzkölcsönnyújtás feltételeinek (mivel a Hpt. 2. számú mellékletének 10.2. pontjában foglaltak szerint pénzkölcsönnyújtás a) a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban – kamat ellenében vagy anélkül – köteles visszafizetni), a létrejött szerződés fogyasztási kölcsönszerződés. A Hpt. Értelmező rendelkezéseinek III.5. pontja szerint fogyasztási kölcsön: a mindennapi élet szokásos használati tárgyainak megvásárlásához, javíttatásához vagy szolgáltatás igénybevételéhez, továbbá a felhasználási célhoz nem kötötten fogyasztónak nyújtott kölcsön. Az nem volt vitatott, hogy a felperes fogyasztó, azaz az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy (Hpt. értelmező rendelkezések III.4. pont). Tekintettel arra, hogy a peres felek fogyasztási kölcsönszerződést kötöttek, jogviszonyukra alkalmazni kellett a Hpt. szerződés megkötésekor hatályos 213.§-ának (1) bekezdésében foglaltakat. Nem tévedtek az ügyben eljárt bíróságok abban sem, hogy a felek által aláírt okiratok tartalmának egybevetése alapján sem lehetett megállapítani a havonta esedékes törlesztőrészletek összegét. Megjegyzi a Kúria, hogy a felek közti ügylet inkább értékállandósági kikötést magában foglaló megállapodás, mintsem devizaalapú kölcsön. Ezzel magyarázható az a kikötés, amely szerint a kölcsön összege után járó kamat a törlesztőrészletben kerül megfizetésre, melynek alapjául szolgáló kamatláb aktuális mértékét az alperes kamatértesítője tartalmazza. A havi törlesztőrészlet kamatrésze a kölcsönjogviszony tartama alatt folyamatosan változott, így az alperes vállalta, hogy a törlesztési napot legalább 8 nappal megelőzően a felperes részére kamatértesítőt küld, amelyben tájékoztatót nyújt a törlesztőrészlet összegéről, továbbá feltünteti a számított árfolyamot és az előző törlesztőrészlettel kapcsolatos elszámolási árfolyamot, valamint az elszámolt árfolyamkülönbözetet és annak a kamatát. Tekintettel arra, hogy a peres felek csupán a törlesztőrészlet kiszámításának és közlésének módjáról állapodtak meg, amely azonban nem egyenlő a törlesztőrészlet meghatározásával, lényeges tartalmi elem
hiányában a kölcsönszerződés érvényes létrejötte nem állapítható meg. Az alperes felülvizsgálati érvelésével ellentétben a szerződéskötés időpontjában - 2008. november 7-én hatályos Hpt. 213.§ (1) bekezdése rendelkezett arról, hogy mikor tekinthető a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés semmisnek; a rendelkezés ezen pontjában többek között az szerepel, hogy semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza a törlesztőrészletek számát, összegét. Az adott esetben ez a hiány a rendelkezésre álló adatok alapján bírói úton sem volt orvosolható. Mivel a fogyasztási kölcsönszerződés érvénytelen, érvénytelen az azt biztosító – így járulékos jellegű vételi jogot alapító szerződés is. A vételi jogot alapító szerződés érvénytelensége miatt nem jött létre érvényesen a végrehajtani kívánt követelés: a lakás kiürítésére irányuló kötelezettségvállalás. A végrehajtás alapját képező érvényes kötelezettségvállalás hiányában helyesen döntöttek a bíróságok, amikor megszüntették a felperes ellen indult végrehajtást. A további felülvizsgálati érvekkel kapcsolatban rámutat a Kúria: a Ptk. 242.§ (1) bekezdése értelmében a tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető vagy a szerződés érvénytelen. A tartozáselismeréssel nem keletkezik az alapját képező jogügylettől független, új kötelezettség, csupán kedvezőbbé válik annak a félnek a jogi helyzete, akihez az elismerő nyilatkozatot intézték. Az adott esetben a felperes az egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozattal elismerte a jogviszony létrejöttét, az abból rá háruló kötelezettséget és vállalta a kötelezettség teljesítését, azonban nem új kötelezettség keletkezett: a tartozáselismerő nyilatkozat alapja a felek közötti kölcsönjogviszony, a kölcsönjogviszony alapja pedig a kölcsönszerződés volt. Az egyoldalú kötelezettségvállalást tartalmazó közokirat a követelés érvényesítését könnyítette meg azzal, hogy a közvetlen végrehajtást (záradékolást) tette lehetővé, de mivel a tartozáselismerés nem vált függetlenné a kölcsönszerződéstől, joghatásai csak akkor érvényesülhetnének, ha az alapul szolgáló kölcsönszerződés, illetve a vételi jogot alapító szerződés érvényes lenne. Egyetért a Kúria a másodfokú bírósággal a végrehajtási és a
szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perek összefüggése kapcsán kifejtettekkel is: a végrehajtás megszüntetésére (korlátozására) indult perben – a kereset korlátai között maradva – a bíróság ítéletének rendelkező részében a végrehajtás megszüntetéséről (korlátozásáról rendelkezhet), azonban nem nyilváníthatja ki a végrehajtás alapját képező szerződés érvénytelenségét és nincsen lehetőség az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazására sem. Mindezek az indokolás megállapításai maradnak eredményes perlés esetén mint a végrehajtás megszüntetésének (korlátozásának) indokai. A kereset és a keresettel kiváltható joghatás eltérése miatt a végrehajtás megszüntetése (korlátozása) és az érvénytelenség megállapítása iránti perek párhuzamos megindítása nem eredményez perfüggőséget, ugyanakkor az érvénytelenségi per lefolytatása nem előfeltétele a végrehajtási per megindításának. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet – minthogy az nem sért eljárási szabályt és mindenben megfelel az irányadó anyagi jogi szabályoknak is – a Pp.275.§ (3) bekezdésében foglaltak alapján hatályában fenntartotta. A Pp.270.§ (1) bekezdése alapján alkalmazásra kerülő Pp.78.§ (1) bekezdésében foglaltak szerint az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő alperes viseli a saját felülvizsgálati költségét, továbbá köteles a felperes felülvizsgálati költségének a megfizetésére, amely költség a felperes képviseletét ellátó jogi képviselő ügyvédi munkadíjának összege. A Kúria a munkadíj összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet (3) § (1) és (5) bekezdéseiben foglaltakra figyelemmel állapította meg. Budapest, 2014. január 29. Dr. Harter Mária s.k. a tanács elnöke, Dr. Mocsár Attila Zsolt s.k. előadó bíró, Dr. Varga Edit s.k. bíró
HH
A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző