A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II.37.057/2013/13.szám A Kúria a F. P. elnök által képviselt F. D. V. Egyesület I.r., Kajtár Takács HegymegiBarakonyi Baker & McKenzie Ügyvédi Iroda (1051 Budapest, Dorottya u. 6.) és az Antal Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Antal József ügyvéd, 1054 Budapest, Vadász u. 42.) által képviselt S. M. Kft. II.r. felperesnek a Dr. Ádám Gabriella Katalin jogtanácsos által képviselt Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (1088 Budapest, József krt. 6.) alperes ellen fogyasztóvédelmi ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben, a Székesfehérvári Törvényszék 2012. szeptember 20. napján kelt 21.K.20.927/2012/7. számú ítélete ellen az alperes által 8. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem és a II.r. felperes által 5. sorszámon benyújtott csatlakozó felülvizsgálati kérelem folytán alulírott napon tartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Székesfehérvári Törvényszék 21.K.20.927/2012/7. számú ítéletét és az alperes 2012. március 13. napján kelt HAJ-00352-6/2012. számú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, egyebekben az I.r. felperes keresetét elutasítja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II.r. felperesnek 70.000 (hetvenezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget. Az I.r. felperes és az alperes az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeit maga viseli.
A le nem rótt 60.000 (hatvanezer) forint kereseti, 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati, valamint 35.000 (harmincötezer) forint csatlakozó felülvizsgálati illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás Az
I.r.
felperes
bejelentései,
a
Fővárosi
Kormányhivatal
Fogyasztóvédelmi
Felügyelősége által végzett ellenőrzés, valamint az elsőfokú hatóság által a II.r. felperes Fejér megyei üzleteiben 2011. július 20. és augusztus 4. napja között elvégzett ellenőrzések alapján az elsőfokú hatóság eljárást indított a II.r. felperes ellen. Az ellenőrzés során felvett jegyzőkönyvben rögzítettek és a keletkezett iratanyag alapján az elsőfokú hatóság több szabálytalanságot állapított meg. Megállapította, hogy a II.r. felperes az üzletekben a dohánytermékek eladási árát nem tüntette fel sem közvetlenül az egyes dohánytermékek mellett elhelyezett, tisztán olvasható ártáblán, sem a fogyasztók számára könnyen hozzáférhető árjegyzéken. Ezzel megsértette a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 14.§-át. Hivatkozott az Európai Parlament és a Tanács 98/6/EK irányelve (a továbbiakban: Irányelv) körében arra is, hogy mindaddig, amíg a dohánytermékhez a fogyasztó közvetlenül nem fér hozzá és a kizárólag a zárjegyen feltüntetett árról csak nehézségek árán, az eladó közbejöttével tud tájékozódni, a megalapozott vásárlói döntés meghozatala vonatkozásában romlik a helyzete. Rögzítette az elsőfokú hatóság azt is, hogy a több ár feltüntetésére a Fgytv., a termékek eladási ára és egységára, továbbá a szolgáltatások díja feltüntetésének részletes szabályairól szóló 4/2009.(I.30.)NFGM-SZMM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) alapján sincs lehetőség, így az ár a készlet függvényében változhattájékoztatás sem felel meg a Fgytv. 14.§ (3) bekezdésben foglalt egyértelműség követelményének.
Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a II.r. felperes jogsértő magatartást tanúsított akkor, amikor tiltott dohányreklámokat tett közzé üzleteiben. Álláspontja szerint akkor, amikor a cigarettás dobozok kihelyezésére egy jól körülhatárolt üvegvitrinben, a többi dohányterméktől elkülönítetten kerül sor, akkor az elsődlegesen a figyelemfelkeltést szolgálja, és a tájékoztatást is megvalósítja, a vitrinek quasi kirakatként funkcionálnak. Hivatkozott a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Grtv.) 19.§-ára és 26.§-ára. Az elsőfokú hatóság 2011. november 18. napján kelt FEF-00711/00041/2011. számú elsőfokú határozatban a II.r. felperest 60.000.000 forint bírsággal sújtotta és a jogsértő magatartás további folytatását megtiltotta. A felperes fellebbezése nyomán eljárt alperes 2012. március 13. napján kelt HAJ00352-6/2012. számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a fogyasztóvédelmi bírság összegét 4.000.000 forintban állapította meg. A másodfokú határozat indokolásában kifejtettek szerint az alperes egyetértett azzal, hogy a II.r. felperes nem tett eleget a jogszabály előírásainak akkor, amikor az üzletekben nem tüntette fel tisztán olvashatóan, ártáblán vagy árjegyzéken a dohánytermék árát. Tévedett az elsőfokú hatóság az alperesi megítélés szerint a vitrinben elhelyezett dohányáru reklám jellegét illetően. Álláspontja szerint az eladásra kihelyezett dohánytermék nem tekinthető gazdasági reklámnak, így az a Grtv. 19.§ (1) bekezdése alapján nem tiltott magatartás. Az alperesi határozat ellen az I.r. és a II.r. felperes egyaránt keresetet terjesztett elő, melyeket az elsőfokú bíróság egy perben bírált el. Az elsőfokú bíróság az I.r felperes keresetének részben, a II.r. felperes keresetének egészében helyt adott, az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
Ítéletének indokolása szerint a Grtv. 3.§ d) pontjának helyes értelmezésével megállapítható, hogy az oldalvitrin quasi kirakatként arra szolgál, hogy az ott látható termékek vásárlására ösztönözzön, függetlenül attól, hogy abból történik-e tényleges eladás vagy sem. Az oldalvitrinben bemutatott áru az adott dohánytermék reklámozását segíti elő, gazdasági reklámnak minősül. A dohánytermék eladási árának feltüntetése kapcsán úgy foglalt állást, hogy a Fgytv. 14.§-a az Irányelv szerint került módosításra, így elegendő a hatóság részéről a Fgytv. szabályainak alkalmazása. A zárjegyen az eladási ár egyenként jól és tisztán olvashatóan van feltüntetve. Nem sérül az Irányelv, ha a vásárló csak akkor tud az árról tájékozódni, ha az árut már elkérte, ehhez képest túlzott elvárás a hatóság részéről a külön ártábla, árjegyzék kifüggesztésének igénye. Mindezek alapján megállapította, hogy az alperesi határozat sérti a Fgytv. 14.§ (3) bekezdését. Az ár a készlet függvényében változhat kiírás miatti elmarasztalás tekintetében megállapította, hogy bár a hatóságot valóban nem köti korábbi gyakorlata, azonban változtatás esetén a felkészüléshez megfelelő időt kell biztosítani az érintettek számára. Ennek hiányában sérül a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1.§ (2) bekezdésében foglalt alapelv. Az elsőfokú bíróság a bírság mértéke tekintetében úgy foglalt állást, hogy mind az elsőfokú, mind az alperesi hatóságnak a bírság összegéhez fűzött indokolása elégtelen, túl általános, nem derül ki, hogy a súlyosbító és enyhítő körülmények mennyiben korrigálták az összeget. Az I.r. felperes ügyféli minősége megítélésében az elsőfokú bíróság teljes egészében osztotta a hatóságok álláspontját. Helyeselte, hogy az elsőfokú hatóság az I.r. felperest közérdekű bejelentőként kezelte, az eljárást hivatalból indította meg, és a felperesnek a Grtv. 26.§-a alapján biztosította az ügyféli pozíciót. A jogerős ítélet ellen az alperes és az I.r. felperes terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, a II.r. felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel élt.
Az alperes elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő döntés meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság téves döntést hozott, amikor az oldalvitrineket reklámként minősítette. Hangsúlyozta, hogy a Kúria több így pl. Kfv.VI.37.240/2011. számú - iránymutató döntésében ellentétes véleményt fogadott el. Tévedett az elsőfokú bíróság akkor is, amikor az árfeltüntetés kérdésében elegendőnek találta, hogy a zárjegyen feltüntetésre került az ár, és ezért a II.r. felperest további tájokoztatási kötelezettség nem terhelte. Továbbra is azon a véleményen volt, hogy sérül az Irányelvben kifejtett célkitűzés, a vásárló megfelelően nem tud tájékozódni, így nem is tud körültekintően megalapozott vásárlói döntést hozni, e vonatkozásában romlik a helyzete. Az alperes kifejtette, hogy a tisztán olvashatóság sem valósulhat meg, ha a fogyasztó nem fér hozzá a termékhez. Az árról tehát - eleget téve a Fgytv. 14.§ (3) bekezdésében foglaltaknak - tisztán olvasható ártáblán, vagy könnyen hozzáférhető árjegyzéken kell tájékoztatni a fogyasztót. Előadta, hogy jelen ügyben az ár a készlet függvényében változhatfelirat feltüntetését nem kifogásolta az alperes, ez a kérdés nem képezte az ügy tárgyát, így ezzel kapcsolatos valamennyi ítéleti megállapítás indokolatlan és téves. A fogyasztóvédelmi bírság kapcsán kifejtette, hogy mind az elsőfokú hatóság, mind az alperes egyértelműen és részletesen indokolta döntését, melyből kitűnnek a mérlegelés szempontjai, betartva a Fgytv. 47.§ (4) bekezdésében foglaltakat és megfelelve a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B.§ rendelkezéseinek. Az I.r. felperes felülvizsgálati kérelmét a Kúria 2013. március 18. napján kelt 6. sorszámú végzésével hivatalból elutasította, az I.r. felperes előadásait érdemben nem vizsgálta.
A II.r. felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú ítélet oldalvitrinnel kapcsolatos rendelkezéseinek hatályon kívül helyezését és a Kúria következetes gyakorlatának megfelelő döntés meghozatalát, az árfeltüntetés vonatkozásában az elsőfokú ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet a vitrinkérdés vonatkozásban jogsértő, mert nem vette
figyelembe
a
Kúria
Kfv.VI.37.240/2011/9.
számú
és
a
legutóbbi
Kfv.III.37.096/2012/5. számú ítéletét. Mindkét jogértelmezési kérdésben keresetében és korábbi nyilatkozataiban kifejtett álláspontját ismételte meg. Az alperes felülvizsgálati kérelme részben alapos, a II.r. felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme alapos. A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 272.§ (2) bekezdése és a Pp. 275.§ (2) bekezdése alapján. A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból részben téves következtetésre jutott az alperesi határozat jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság csak részben ért egyet. A Kúria a felülvizsgálati és a csatlakozó felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel az alábbiakra mutat rá. A Kúria mindenekelőtt egyetért az elsőfokú bíróságnak az árfeltüntetésre vonatkozó álláspontjával, miszerint a Fgytv. 14.§-a az Irányelv szerint került módosításra, így elegendő a hatóság részéről a Fgytv. szabályainak alkalmazása. A zárjegyen az eladási ár jól és tisztán olvashatóan van feltüntetve. Nem sérül a törvényi követelmény, ha a vásárló csak akkor tud az árról tájékozódni, ha az árut az eladótól már elkérte, éppúgy, mint más termékek esetében. Az a körülmény, hogy az árfeltüntetés helye az adójegy, az erre vonatkozó jogszabályi előírások betartását nem kérdőjelezi meg. Ehhez képest túlzott elvárás, egyben kiterjesztő jogértelmezésnek tekinthető a hatóság részéről a
külön ártábla, árjegyzék kifüggesztésének igénye. Mindezek alapján helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperesi határozat sérti a Fgytv. 14.§ (3) bekezdését, és e vonatkozásban jogsértés hiányában az ítéleti döntése jogszerű. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor tévesen, a Grtv. 3.§ a) pontjába ütközően minősítette a termék oldalvitrinben történt bemutatását gazdasági reklámnak. A Kúria álláspontja szerint nem valósult meg gazdasági reklám, mivel a vitrinekben valójában értékesítésre szánt dohánytermékeket helyeztek el, olyan helyen, ahol eladásra szánt egyéb termékek is voltak. Így nem gazdasági reklám közzététele, hanem eladásra kihelyezés valósult meg, amely nem tiltott a Grtv. 19.§ (1) bekezdése alapján, ahogy azt az alperes helyesen megállapította. A Kúria egyetért az alperessel abban, hogy az alperesi
hatóság nem kifogásolta
határozatában „az ár a készlet függvényében változhat” felirat feltüntetését, ez a kérdés nem képezte a bírósági felülvizsgálat tárgyát, így ezzel kapcsolatos valamennyi ítéleti megállapítás indokolatlan és téves, sérti a Pp. 213.§ (1) bekezdését. Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§ (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a Pp. 339.§ (1) bekezdése alapján a II.r. felperes keresetét alaposnak értékelve az alperes határozatát - jogsértés hiányára tekintettel - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte azzal, hogy új eljárás lefolytatása szükségtelen, míg az I.r. felperes megalapozatlan keresetét elutasította a Pp. 339.§ (1) bekezdésében foglalt feltételek hiányában. A pervesztes alperes a Pp. 270.§ (1) bekezdése folytán a felülvizsgálati eljárásban is alkalmazandó Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján köteles a II.r. felperes jogi képviselettel felmerült elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, melynek összegét a Kúria a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§ (3) és (5) bekezdése alapján állapította meg a felülvizsgálati eljárásban kifejtett munkára tekintettel.
Az I.r. felperes és az alperes is részben pervesztes lett, ezért az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket a Pp. 81.§ (1) bekezdése szerint maguk viselik. Az alperes és az I.r. felperes személyes illetékmentessége okán a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati illetéket, a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14.§-a alapján az állam viseli. Budapest, 2013. december 11.
