A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.VI.37.489/2011/6.szám
A Kúria a Karl, Verrasztó, Bleyer Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr.Karl Gábor Csaba ügyvéd) által képviselt felperesnek a dr.Gellérthegyi Ügyvédi Iroda (1055 Budapest, Honvéd u. 10/A., ügyintéző: dr.Mészáros Zsolt ügyvéd) által képviselt Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség (1016 Budapest, Mészáros u. 58/A.) alperes elleni hulladékgazdálkodási bírság tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fejér Megyei Bíróság 2011. április 4. napján kelt 8.K.22.029/2010/12. számú ítélete ellen a felperes részéről 14. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Fejér Megyei Bíróság hatályában fenntartja.
8.K.22.029/2010/12. számú ítéletét
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A Zrt. (a továbbiakban: ) és a Zrt. között köttetett együttműködési megállapodás alapján a Zrt. a Budapest-Székesfehérvár vasúti pálya fejlesztése, mint kiemelt közcélú beruházásra vonatkozóan szerződést kötött az Konzorciummal, amelynek a vezető tagja a felperesi társaság volt. Az egyes vasúti szakaszok felújítását más-más kivitelezők, alvállalkozók végezték. A 2009. március 2-án napján létrejött,
úgynevezett szerződéses megállapodás, mint konzorciális szerződés lehetővé tette a konzorcium tagjainak a saját munkarészük alvállalkozásba adását azzal, hogy a munkarészüket érintő kötelezettségek alól nem mentesülnek. A szerződés részét képező mellékletben rögzítésre került, hogy a konzorcium tagjainak, mint vállalkozóknak az ajánlatban meg kell adnia, hogy a vasúti építésnél keletkező hulladékok befogadására, kezelésére, elhelyezésére alvállalkozói szerződést köt. A szerződő társaságnak kell átadni a keletkezett hulladékokat, aki a hulladék fajtája szerint szállítja el és ártalmatlanítja azokat. A hulladékkal kapcsolatos feladat végrehajtása a termelő kötelezettsége. A felperes egyebek mellett a Kft-vel és a Kft-vel kötött alvállalkozó szerződést. Mindkét szerződés részét képezi a hulladékokra vonatkozó előírás is. Az alvállalkozói szerződések 9/f/ pontja szerint a munkák végrehajtása és befejezése során az alvállalkozó feladata a hulladék összegyűjtése és annak elszállítása az általa felderített lerakóhelyre. A felperes 2009. június 8. napján megállapodást kötött a Kft-vel, hogy az utóbbi a tulajdonában lévő Kajászó homokbánya I. területére fogadja be a felperes által beszállított anyagokat. A Kft. a befogadói nyilatkozatok szerinti a hulladék átvételéhez szükséges hulladékkezelési engedéllyel nem rendelkezett. Az elsőfokú hatóság 2009. november 13-án a vasútvonalat érintő felújítási munkálatok kapcsán hatósági ellenőrzést tartott, majd a bemutatott befogadói nyilatkozatok, szállítólevelek, nyilvántartások, szerződések ismeretében megállapította, hogy a felperes a saját feladatkörébe tartozó felújítási munkák során képződött építési-bontási hulladékok egy részét engedéllyel nem rendelkező félnek adta át. A feltártak ismeretében a felperest, mint a hulladék termelőjét, birtokosát a 2628/2010. számú határozatával a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 13. § /1/-/2/ bekezdése és 14. § /1/-/2/ bekezdésében foglaltak megsértése miatt a Hgt. 49. § /1/ bekezdés a/ és b/ pontjára alapozottan 221.987.284 forint hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte. Határozata indokolásában rámutatott, hogy a felperes hulladékszállítási engedéllyel nem rendelkezett, mint ahogy az azt átvevő társaságok egyike sem rendelkezett érvényes hulladékkezelési engedéllyel. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2010. július 29. napján meghozott 14/3586/7/20120. számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatva a hulladékgazdálkodással kapcsolatos előírások megsértése miatt 92.884.620 forint hulladékgazdálkodási bírságot szabott ki a felperes terhére. Határozata indokolása szerint
a felperes 8242 m3 hulladékot helyezett el az engedéllyel nem rendelkező Kft. telephelyén, melyből 3240 m3 hulladék szállítása erre engedéllyel nem rendelkező gazdasági társaság (BMB Kft.) által történt. A hulladékgazdálkodási bírság mértékéről, valamint kiszabásának és megállapításának módjáról szóló 271/20001.(XII.21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. § /3/ bekezdés c/ és d/ pontjára alapítottan az alapbírság összegét 15.000 forintban határozta meg azzal, hogy az R. 3. § /6/ bekezdése az alapbírság csökkentésére nem biztosít lehetőséget. A felperes keresetében kérte az alperes határozatának felülvizsgálatát, elsődlegesen annak az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését. Kereseti kérelmében hivatkozott arra, hogy az eljárt hatóságok a tényállást nem tisztázták, az alvállalkozói szerződéseket jogsértően minősítették szállítási szerződésnek, továbbá a hulladékok nem a tevékenysége során keletkeztek. A felperes hulladéktermelőnek vagy birtokosnak tekinthető, tevékenységét nem üzletszerűen és rendszeresen végezte. A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában a közigazgatási iratanyag részét képező szerződéseket, megállapodásokat elemezve hangsúlyozta, hogy a felperes a konzorciális szerződésben rögzített környezetvédelmi előírásokat magára kötelezőnek fogadta el. Valamennyi hulladékkal kapcsolatos feladatok végrehajtása neki, mint termelőnek (jelen esetben a kivitelezőnek) a kötelezettsége. A befogadott hulladékra a Kft. engedéllyel nem rendelkezett, illetve a hulladék egy részének szállítása erre engedéllyel nem rendelkező gazdasági társaság részéről történt. A Hgt. 13. § /1/ bekezdése ismeretében a felperes, mint a hulladék termelője elvállalta a gazdasági tevékenysége során keletkezett hulladék elszállítását. Ezen kötelezettségen mit sem változtat az a körülmény, hogy a munkák egy részére alvállalkozót vett igénybe. A felperes, mint kivitelező és a hulladék termelője a hulladékot nem engedéllyel rendelkező telephelyen helyezte el, a fentiek okán megsértette a Hgt. 13. § /1/ bekezdésében, 14. § /1/ és /2/ bekezdésében írt kötelezettséget, amiért hulladékgazdálkodási bírság fizetésére köteles. A felperes ellenérték, nyereség, illetve vagyonszerzés végett folytatta rendszeresen tevékenységét és vállalta el a vasút korszerűsítésével kapcsolatos munkákat, ennek keretében az alvállalkozók tevékenysége során kitermelt hulladék megfelelő helyre történő elhelyezését is. A bírság kiszabására a hulladék engedély
nélküli szállítása, valamint hulladék engedéllyel nem rendelkező kezelőnek való átadására tekintettel történt, figyelembe véve az R. /3/ bekezdés c/ pontjában foglaltakat. Az engedély nélküli lerakóhelyre való nagy mennyiségű hulladék elhelyezése súlyos mulasztás, amely miatt az R. 4. § /2/ bekezdése mentén a bírság kiszabása nem mellőzhető. Az alperes e körben mind a tényállás-tisztázási, mind indoklási kötelezettségének eleget tett, a bírság összegét is számszakilag helyesen határozta meg. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, kérve annak hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének történő helyt adást. Álláspontja szerint az ítélet a Hgt. 13. § /1/ bekezdésébe, 2. §-ába és a Hgt. 3. § f/ pontjába ütközően mondta ki, hogy a hulladék termelőjének, birtokosának tekintendő és a hasznosításra vagy ártalmatlanításra vonatkozó kötelezettségét megsértette. A megyei bíróság önkényesen terjesztette ki saját belátása szerint a közigazgatási norma kereteit. A keletkezett hulladék vonatkozásában nem a felperes, hanem az alvállalkozók minősülnek a hulladék eredeti birtokosának, termelőjének. Az alvállalkozó által okozott kárért a fővállalkozó nem felelős. A megyei bíróság a felperes felelősségét - a Hgt. rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva - a Zrt. és közte létrejött vállalkozási szerződés környezetvédelmi rendelkezéseinek a felperes által alvállalkozói révén történt megsértésére alapította. Az építési szerződések rendelkezéseit a felelősség elbírálása során egyáltalán nem vizsgálta. A közigazgatási jogviszony elbírálása során a kötelező közigazgatási jogszabályok helyett, illetve azokat önkényesen kiegészítve polgári jogi rendelkezéseket alkalmazott. Tette mindezt úgy, hogy az utóbbi szabályok alapján sem lett volna jogszabályi lehetőség a felperes felelősségének megállapítására. Indokolási kötelezettségét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 221. § /1/ bekezdésébe ütközően megsértette, nem tűnik ki az ítélet indokolásából, hogy az engedély nélküli hulladékszállítási tevékenység kapcsán a döntés milyen ténybeli és jogi alapokon nyugszik. A felperes nem végzett üzletszerűen, rendszeresen hulladékszállítási tevékenységet, ezért amennyiben 3240 m3 hulladék szállítása egyáltalán hulladékszállítási tevékenységnek minősül, ez a magatartás akkor sem jogsértő, a Hgt. 16. § /3/ bekezdésébe nem ütközik. Az ítélet ellentmondásos a felperes és a vele szerződéses jogviszonyban álló alvállalkozók magatartásának meghatározása és a felelősség kérdésének eldöntése tekintetében. Végezetül hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság a keresetében hivatkozott eljárási szabálysértéseket sem vizsgálta. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartására tett indítványt.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § /1/ bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A Kúriának a felülvizsgálati kérelem kapcsán abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes hulladékgazdálkodási bírság fizetésére kötelezhető-e. A Kúria előrebocsátja, hogy a megyei bíróság a tényállás helyes megállapítása mellett helytálló döntést hozott, azt mindenben osztja. A konzorciális megállapodásból kétségkívül kitűnik, hogy a felperes vállalta, hogy az általa végzett tevékenység (vasúti pálya felújítása) során keletkező hulladékok elhelyezésére alvállalkozói szerződéseket köt. Tudatában volt annak is, hogy az ezzel kapcsolatos feladatok elvégzése az oldalán fennálló kötelezettségként jelentkezik. A megyei bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokból okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes tevékenysége során keletkezett a hulladék. A Hgt. 3. § f/ bekezdése értelmében a felperes a hulladék termelőjének tekintendő, és mint ilyen, köteles a tevékenysége során keletkező hulladék összegyűjtéséről, továbbá hasznosításáról vagy ártalmatlanításáról gondoskodni. Azt felperes maga sem vitatta, hogy a Kolora-Ma Kft. a hulladék kezelésére engedéllyel nem rendelkezett. Irreleváns, hogy a felperes milyen megfontolásból, illetve miben bízva mellőzte az átvevő ez irányú jogosultságának vizsgálatát. A Kúria az elsőfokú bírósággal egyezően értékelte a felperes és az alvállalkozói között létrejött szerződéseket és vonta le abból azt a következtetést, hogy - egyebek mellett - a felperes által termelt hulladék elszállítása volt az alvállalkozók feladata. Az a körülmény tehát, hogy a felperes a szállítási feladatok elvégzésére alvállalkozókat is igénybe vett, mit sem változtat azon a tényen, hogy ezen tevékenység gyakorlása 3240 m3 hulladékot érintően engedéllyel nem rendelkező gazdasági társaság részéről történt. A felperes egyértelműen üzletszerűen, rendszeresen folytatta tevékenységét, ez a csatolt szerződések ismeretében kétségkívül megállapítható, márpedig a Hgt. 16. § /3/ bekezdésében foglaltakból fakadóan a környezetvédelmi hatóság engedélyével kellett volna rendelkeznie. Mind a vállalkozói, mind az alvállalkozói szerződések tartalmát, az abban a szerződő feleket érintő kötelezettségeket a megyei bíróság helytállóan értékelte, és ennek eredményeként jogszerűen vonta le ítéleti következtetéseit, megállapítva, hogy a felperes a Hgt. 49. § /1/ bekezdés a/ és b/ pontja alapulvételével hulladékgazdálkodással kapcsolatos előírások megsértése miatt bírság fizetésére köteles.
Összegezve megállapítható, hogy a felperes a hulladék termelőjeként egyrészt vállalta, hogy a gazdasági tevékenysége során keletkezett hulladékot elszállítja vagy elszállíttatja, másrészről azt engedéllyel rendelkező telephelyen helyezi el. A hulladék elszállítására lehetősége volt a környezetvédelmi jogszabályok betartása mellett szállítót is igénybe venni, azonban utóbbi csak a szállítmány rendeltetési helyére történő biztonságos eljuttatásáért volt felelős (Hgt. 13. § /5/ bekezdés). A megyei bíróság az ítélet alapjául szolgáló azon körülményekről, amelyeket a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, a tényállás megfelelő megállapítása mellett számot adott, a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat ennek okán nem sértette meg, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § /3/ bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. A felperes a Pp. 78. § /1/ bekezdése alapján köteles a pernyertes alperes képviselettel felmerült felülvizsgálati perköltsége megfizetésére. Köteles továbbá a feljegyzett felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére is, figyelemmel az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § /1/ bekezdésében és a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. § /2/ bekezdésében foglaltakra. , 2012. június 27.
Dr.Márton Gizella sk. tanácselnök, Dr.Sperka Kálmán sk. előadó bíró, Dr.Hörcherné dr.Marosi Ildikó sk. bíró
A kiadmány hiteléül bírósági írnok