A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság
Kfv.I.35.628/2015/7.szám
A Kúria a B. Ügyvédi Iroda által képviselt Kft. felperesnek, a M. jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (1132 Budapest, Váci út 48/C-D.) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogerős ítélete ellen a felperes részéről 9. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 525.000 (ötszázhuszonötezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
Indokolás
A felperes a vizsgált időszakban a Kft.-től 1 db intelligens robotot vásárolt 26.250.000 Ft bruttó vételárért, a számlában feltüntetett általános forgalmi adó összeget levonásba helyezte. A felperes részére további 3 db secu-robot került leszállításra, ám azok később visszaszállításra kerültek az eladó részére.
Az adóhatóság nem vitatta a beszerzést, de az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 1. § (7) bekezdés, 2. § (1)-(2) bekezdés rendelkezéseire figyelemmel tilalmazta az adólevonás jogát. Álláspontja az volt, hogy az ügylet célja elsődlegesen adóelőny elérése volt, miután az eladó áfafizetési kötelezettségének nem tett eleget, míg ezzel szemben a vevő a robotok beszerzése után az áfát visszaigényelte a költségvetésből. Az adóhatóság a beszerzés tekintetében feltárta, hogy a Kft. hongkongi cégtől vásárolt szoftvereket, melynek felhasználásával infó-és securobotokat épített, majd a robotokat a felperesnek és más egyéb társaságoknak adta el. Mindegyik társaság esetében az értékesítés körülményei, az ellenérték megfizetése és a pénzmozgás hasonló módon zajlott le, továbbá közös jellemző volt az is, hogy a robotokat a beszerzést követően egyik társaság sem használta, hasznosította gazdasági tevékenysége körében. A beszerző társaságok ügyvezetői a Kft. ügyvezetőjének ismertségi körébe tartoztak. A felperesi társaság tulajdonosa egy Bt. volt, melynek kültagja, tulajdonosa és ügyvezetője volt a felperes könyvelését végző cégnek, valamint egy másik Bt.-nek, amely maga is vásárolt robotokat a Kft.-től.
A felperes tevékenysége saját tulajdonú ingatlan adás-vétele, ismeretei, konkrét tervei a robotok hasznosítására nem voltak. A felperes is elismerte, hogy a robotok beszerzését a könyvelését végző cég ügyvezetője intézte és 2009 decemberében 1 robot, míg 2010. február végén további 3 robot került leszállításra részére. A felperes végül a vizsgált időszakban beszerzett robotot 2011 szeptemberében adta el egy hongkongi társaságnak beszerzési ár alatt. Az ügyletekre a felperesnek pénzügyi fedezete nem volt, azt egy internetes bankkal kötött hitelkeret-szerződés alapján finanszírozta, ahol az átutalás nem az eladó részére, hanem az eladó Kft. ügyvezetőjének más gazdasági társasága részére történt meg, ahonnan további átutalást történt egy offshore cég részére. Az internetes bank tevékenységét a PSZÁF 2008 májusában már megtiltotta.
Az alperes rámutatott arra, hogy a felek között olyan személyi összefonódások álltak fenn, amelyekről a felperes tudott, illetőleg tudhatott. Kiemelte azt is, hogy a felperesnek semmilyen tapasztalata a megvásárolt termékekkel kapcsolatban nem volt, tevékenységi körében ilyen nem szerepelt. Az adóhatóság a beszerzett termékek reális árának megítélése érdekében szakértői véleményt is beszerzett, amely egyértelműen rögzítette, hogy a hardver és szoftver együttes értéke 2.390.000 Ft összegű lehetett.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A felperesnek a büntető eljárás megszüntetésére történő hivatkozását a Pp. 4. § (1) bekezdésében foglaltak alapján elvetette és kifejtette, hogy a bíróságot határozatának meghozatala során más hatóság döntése vagy fegyelmi határozat, illetve az azokban megállapított tényállás nem köti. Utalt arra is, hogy a büntetőeljárás szabályai mások, így különösen eltérnek a bizonyítás szabályai. A büntetőeljárás kimenetele ezért nem befolyásolja a közigazgatási eljárás jogszerűségét. A felperesnek az Európai Unió Bíróságának joggyakorlatára történő hivatkozásával összefüggésben pedig azt emelte ki, hogy az alperes eleget tett e döntésekben hivatkozott joggyakorlat szerinti bizonyítási kötelezettségének: részletesen feltárta és elemezte a pénzügyi teljesítés folyamatát, a személyi és egyéb összefonódásokat a társaságok között, mely körülmények az ügyletek gazdasági irracionalitását támasztották alá. Összességükben
egyértelműen igazolták, hogy az ügyletek elsődleges célja az adóelőny elérése volt. E körben kiemelten hivatkozott arra, hogy a felperes a PSZÁF honlapjáról tájékozódhatott volna arról, hogy a kölcsönt nyújtó gazdasági társaság e-bank tevékenységtől eltiltásra került 2008 évben. A fenti körülmények igazolták az ügyletek valós gazdasági céljának hiányát, adóelőny megszerzésére irányuló adózói magatartást.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítása érdekében. Kifogásolta, hogy a bíróság nem tett eleget a büntetőeljárás iratainak beszerzésére irányuló bizonyítási indítványának, és nem vette figyelembe a büntetőeljárást megszüntető határozatban foglaltakat, amely egyértelműen bizonyítja, hogy nem történt bűncselekmény, bűnös adókijátszás. Hangsúlyozta, hogy a felperes jelenlegi ügyvezetője 2011-ben vásárolta a társaságot, így az adókijátszásra irányuló tevékenység részese sem lehetett. Vitatta továbbá azt, hogy az alperes által bevont szakértő szakvéleményével indokolható lenne az általa hivatkozott Európai Bíróság ítéleteinek figyelmen kívül hagyása. Elismerte, hogy a felperes piaci tapasztalat nélkül vett részt a gazdasági ügyletekben, de nem is kereskedelmi gyakorlat az, hogy egy-egy áru beszerzésekor a megvásárolandó áru értékének megállapításához a felek szakértőt vegyenek igénybe. Így továbbra is állította, hogy az alperesi határozat megsértette az Art. 97. §-át, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban Áfa tv.) 120. és 127. §-ában foglaltakat, valamint az Európai Tanács hozzáadott értékadóról szóló 2006. évi 112. irányelv 167. és 168. cikkének a) pontját, valamint 263. cikkét.
Az alperesi felülvizsgálati ellenkérelem a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az Európai Unió Bírósága már számos ítéletében kifejtette, hogy az adócsalás, az adóelkerülés, illetve visszaélések elleni küzdelem olyan célkitűzés, amelyet a 2006/112. irányelv elismer és támogat. A jogalanyok az uniós jog normáira nem hivatkozhatnak csalárd módon és visszaélésszerűen. Ennél fogva a nemzeti hatóságoknak és bíróságoknak meg kell tagadniuk az adólevonási jog által biztosított előnyt, ha objektív körülmények alapján megállapítható, hogy e jogra csalárd módon vagy visszaélésszerűen hivatkoztak (C-85/11 számú ügy, 35-37. pontja). A fentiekből következően az adóhatóságnak és a nemzeti bíróságnak mindig vizsgálnia kell a konkrét ügyletek gazdasági ésszerűségét, ezek tisztán mesterséges jellegét, a gazdasági szereplők közötti jogi, gazdasági, személyes kapcsolatokat és azt is, hogy a közbeékelt gazdasági társaságok igénybevétele nem akadályozza-e a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazását (C-425/06., C-103/09).
A perbeli esetben az alperes az Art. 2. § (1) és 1. § (7) bekezdésére alapozva tagadta meg a felperes adólevonási jogát. Az Art. szabályozása általánosságban határozza meg a rendeltetésellenes joggyakorlást, pontos elhatárolást, hogy az milyen magatartással valósul meg és mely körülmények fennállása esetén állapítható meg nem ad, a jogalkalmazóra bízza a konkrét eset releváns tényállási elemeinek értékelése alapján annak meghatározását. E törvényi rendelkezés értelmezése során a Kúria az Európai Unió Bíróságának a fentebb említett esetekben a visszaélésszerű magatartás és az adókikerülés kapcsán kifejtett tételeire is figyelemmel volt és ennek alapján ítélte meg a jogerős ítélet jogszerűségét.
Annak megállapítása, hogy mi a szóban forgó ügyletek elsődleges célja, az adóhatóság feladatát képezte a közigazgatási eljárásban, mely feladatának maradéktalanul eleget tett. Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás alapján megállapítható, hogy az ügylet döntően az adóelőny elérésére irányult, a jog gyakorlása nem volt rendeltetésszerű. A felperes a rá háruló bizonyítás ellenére nem tudta az ügylet valós gazdasági célját megnevezni. A secu-robotok beszerzését olyan társaságok bonyolították, akik az eladóval azonos érdekeltségi körbe tartoztak, az ügyletek finanszírozója is e gazdasági társaságokhoz szorosan kapcsolódott. A felperes az ügyletek lebonyolításához szükséges forrással nem rendelkezett, ilyen gépek beszerzésével korábban nem foglalkozott, és tevékenységi körében sem szerepelt ezek hasznosítása, sőt, ettől kifejezetten eltérő gazdasági tevékenységet végzett.
Hangsúlyozza a Kúria azt, hogy a gazdasági szereplők közötti jogi, gazdasági és/vagy személyes kapcsolatok azok, amelyek jellegüknél fogva jelzik az adóelőny megszerzésére irányuló alapvető célt annak ellenére, hogy egyébként esetleg fennállnak más gazdasági célok is. Így nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor értékelte a felek közötti személyes kapcsolatot és azt is elemezte, hogy a látszólag egymástól független felek közötti kapcsolat lebonyolításában egyes szereplők képviselői milyen fontos irányító szerepet játszottak. E körben nem vehető figyelembe a felperes azon érvelése, hogy a társaság 2011. évi megvásárlása okán a jelenlegi ügyvezető magatartását az áfalevonás körében értékelni kellene, hiszen az utóbb történt tulajdonosi és ügyvezetői váltás nem menti fel a gazdasági társaságot a korábbi csalárd magatartásának jogkövetkezménye alól.
Akkor sem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a Pp. 4. §-ára történő hivatkozással a büntetőügy iratait nem szerezte be, illetve a megszüntető határozatot nem tekintette ügydöntő érdeműnek. Egyetért a Kúria azzal az elsőfokú bírósági állásponttal, hogy közigazgatási határozat jogszerűségének megítélése a közigazgatási bíróság feladatát képezi, ahol az adóhatóság által feltárt tényállás valódiságát vizsgálja a rendelkezésre álló bizonyítékok figyelembevételével. E bizonyítékok körében a büntetőeljárást megszüntető határozat csupán egy bizonyíték, melynek értékelését valamennyi az ügyben még rendelkezésre álló bizonyítékokkal együtt kell összességében értékelni. Az elsőfokú bíróság a tényállás minden elemére részletes vizsgálatot folytatott, ezeket ítéletében rögzítette, valamennyi körülmény értékelését, mérlegelését a Pp. 206. § (1) bekezdésében írtak szerint elvégezte és megfelelően alkalmazta az ügy elbírálására irányadó uniós bírósági gyakorlatot is.
A fentiek alapján a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján eljárva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a pervesztes felperes a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján köteles megfizetni.
Budapest, 2015. december 10.
Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök, Dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró
