A kötetet szerkesztette, a forráskiadást sajtó alá rendezte, a jegyzeteket készítette:
Arany Zsuzsanna Lektorálta:
Gyenes György (orvostörténet) Horváth Iván (irodalomtörténet) A kötet a MTA TKI és a MTAK Kézirattára támogatásával készült.
Editor © Arany Zsuzsanna, Szegedy-Maszák Mihály, 2010 © Authors & Estates, 2010 ISBN 978-80-8101-351-5
„A teleírt tömbök itt előttem egy fájdalmas Kosztolányi-mű kéziratát adják: egy »Inferno«-ét, amit szegény, kínlódó teste itt a földön járt végig, de amiért hétszer-hét mennyország jut lelkének.” (Ascher Oszkár)
Tartalom Bevezető ....................................................................................................13 Arany Zsuzsanna: Gondolatok Kosztolányi beszélgetőlapjainak kiadásáról ...................................13 Köszönetnyilvánítások ..................................................................24 Kronológia ................................................................................................26 Tanulmányok ...........................................................................................34 Gyenes György: Rádiumhemmet. Kosztolányi Dezső stockholmi kezelésének története és dokumentumai ...............................................................................34 Arany Zsuzsanna: „Kosztolányi Dezső ma délelőtt meghalt”. Sajtóvisszhang és befogadástörténet.................................................39 Kosztolányi Dezső Beszélgetőlapjai..................................................57 A kézirat ...............................................................................................57 1. A MTAK Kézirattárában található kéziratos anyag ...............60 2. A MTAK Kézirattárában őrzött, Aczél György hagyatékában található kéziratos anyag ..........61 3. A PIM Kézirattárában található kéziratos anyag ...................62 4. Az OSZK Kézirattárában található kéziratos anyag ..............63 A kéziratban szereplő gyorsírásos sorokról (Lipa Tímea).............65 A kéziratban szereplő német szövegrészekről (László Erika) .......69 A szövegközléseket tartalmazó írásokról.........................................72 A szövegkritikai jegyzetekről ............................................................73 A tárgyi és szómagyarázó jegyzetekről ............................................77 A mutatókról .......................................................................................80 A bibliográfiáról ..................................................................................81 Kosztolányi Dezső Beszélgetőlapjai (forráskiadás) .............................83 Tárgyi és szómagyarázó jegyzetek ..................................................283 Bibliográfia .............................................................................................439 Folyóiratok, hírlapok cikkeinek bibliográfiája ..............................439 Felhasznált orvostörténeti szakirodalom ......................................454 Kötetek ..........................................................................................454 Kötetbeli tanulmányok ................................................................455 Folyóiratok, hírlapok ...................................................................455
Függelék ..................................................................................................456 A kéziratos anyagban található egyéb dokumentumok (Feljegyzések Kosztolányi betegségének otthon töltött időszakából) ...............................................................456 [cím nélkül] ..................................................................................456 Utasitás Gizikének, Dide ápolásához ........................................458 Szövegközléseket tartalmazó írások ....................................................459 Ascher Oszkár: Kosztolányi Dezső utolsó hónapjai.....................459 Ascher Oszkár: Az utolsó szavak ....................................................463 [Szerző nélkül]: Eltemették Kosztolányi Dezsőt. A magyar irodalmi világ reprezentánsai és ezrekre menő közönség kísérte utolsó útjára az elhunyt költőt (részlet) ................................................................468 Török Sophie: Harc a félelemmel ....................................................470 Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső (részlet).......................477 Kosztolányi Dezső betegségével kapcsolatos szemelvények ............484 Bollobás Béla: A beteg Kosztolányi ................................................484 Kubányi Endre: A stockholmi „Rádiumhemmet”........................487 Munk Artúr: A beteg Kosztolányi ..................................................491 Nekrológok, megemlékezések..............................................................498 [Szerző nélkül]: Thomas Mann levele Kosztolányi Dezsőről ......498 Ebeczki György [Zsigray (Serák) Julianna]: Kosztolányi Dezső ............................................................................500 Füst Milán: „Kosztolányi és a zsidóság”.........................................503 Hunyady Sándor: A költő halálához ..............................................506 Illés Endre: Kosztolányi Dezső........................................................509 Kállay Miklós: Kosztolányi Dezső ..................................................515 Karinthy Frigyes: Eltemettük Kosztolányi Dezsőt........................519 Kárpáti Aurél: Az elnémult költő....................................................522 Lányi Viktor: „Szülőföldemnek bús határa!…” Képek, emlékek, alakok Kosztolányi Dezső szülővárosából .......528 Márai Sándor: Kosztolányi Dezső meghalt ...................................533 Márai Sándor: Lélek (részlet) ..........................................................537 Ráskai Ferenc: Costo ........................................................................538 Somlyó Zoltán: Kosztolányi és a zsidóság .....................................539 Székely Tibor: „Tedd, hogy éljek!” Utolsó beszélgetés Kosztolányi Dezsővel .......................................544
Vas István: Hódolat Kosztolányi Dezsőnek ...................................547 Kosztolányi Dezső kezelésével, elhunytával, temetésével kapcsolatos dokumentumok ...........................................551 Stockholmi diagnózisok, kórlapok és levelek................................551 Kosztolányi Dezső levele dr. Elis Bervennek, 1934. máj. 31 [?]. ..........................................................................551 Kosztolányi Dezső levele dr. Bervennek, Budapest, 1934. aug. 29. ..............................................................554 Dr. Elis Berven levele Kosztolányi Dezsőnek, Stockholm, 1934. szept. 7. ..........................................................556 Dr. Elis Berven levele Kosztolányi Dezsőnek, Stockholm, 1934. szept. 14. ........................................................557 Kosztolányi Dezsőné levele dr. Bervennek, Budapest, [1936] márc. 22. .........................................................558 Ahlbom, H. levele Kosztolányi Dezsőnének, Stockholm, 1936. ápr. 2. ..............................................................560 Kosztolányi Dezső diagnózisa a stockholmi Rádiumhemmet intézetben, Stockholm, 1936. jan. 22. ............................................................561 Kosztolányi Dezső kórlapjai a Rádiumhemmet intézetben, Stockholm ..........................................................................................563 Halotti anyakönyvi kivonat .............................................................564 Gyászjelentések .................................................................................566 Manninger Vilmos részvétlevele Kosztolányi Dezsőnének, Budapest, 1936. nov. 4. .....................................................................568 Kosztolányi Dezsőné levele Kárpáti Aurélnak, Budapest, 1936. nov. 12. ...................................................................569 Koszorúkimutatás .............................................................................570 Szemelvények hangfelvételek szövegeiből ..........................................572 Láng József – Merva Mária: Beszélgetés Hauber Lászlóné Réczey Magdával (1975. december 3.) (részlet) ...........................................................572 Babits Mihály bevezető beszéde a Magyar Rádió Kosztolányi-emlékestjén (1936. december 21.) ............................576 Névmutató ..............................................................................................578 Címmutató .............................................................................................587 Fényképmelléklet ...................................................................................597
I. Kéziratok felvételei ........................................................................597 a) A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárának dokumentumaiból.............................................597 b) A Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára dokumentumaiból .......................................................................600 c) Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára dokumentumaiból .......................................................................601 II. A stockholmi Rádiumhemmet intézet és munkatársai ..........603 III. Kosztolányi Dezsőről készült felvételek az Új Szent János Kórház tornácán, 1936-ból ...............................605 IV. A Szent János Kórház tornáca napjainkban ............................606 V. Kosztolányi egyik utolsó olvasmánya ........................................607
Bevezető
Arany Zsuzsanna: Gondolatok Kosztolányi beszélgetőlapjainak kiadásáról „– Írjatok – szólt –, elmondom, milyen. Látom ezt a fürdőszobát, a fáklyát és titeket, mindnyájatokat, kik itt álltok. Paulinát, aki sír, a kedves és áldott – s feléje fordult, intve a kezével –, a tanítványokat, az orvost és katonákat. Csodálkozom azon, hogy csak ennyi. És várom, mi következik.” (Kosztolányi Dezső: A véres költő)
A nagy művészek élete mindig közérdeklődésre tartott számot, sőt az életrajzírók egy-egy alkotó utolsó időszakáról is szólni szoktak. Alan Walker például ekként fogalmaz Liszt Ferenc utolsó napjai című munkájában: „Akit egy kicsit is érdekel Liszt Ferenc élete és életműve, azt mélyen meg fogja rendíteni Lina Schmalhausen beszámolója a mester végnapjairól.”1 Ám nemcsak az utolsó időszak, hanem az „utolsó szavak” is különös jelentőséggel bírhatnak. Sokszor szájhagyományban is ezek maradnak fenn, az utókor számára, egy volt lángelme üzeneteként, hisz a halállal szembenézőnek hajlamosak vagyunk olyan bölcsességet is tulajdonítani, mellyel csak ő rendelkezhet ebben az utolsó, kitüntetett pillanatban. És talán ezek az utolsó megnyilvánulások jellemzik leginkább az embert, s gyakran ezekből – mint ahogy egy regénynek az utolsó fejezetéből – nyeri el értelmét maga az egész élet(mű). Nagyon ritka az a tapasztalat, mikor a végső megnyilatkozás művé teljesedik. Mozart félig megírt, ám vázlatainak köszönhetően Süss1
Walker, Alan: Prológus, ford. Fejérvári Boldizsár, in Liszt Ferenc utolsó napjai. Növendéke, Lina Schmalhausen kiadatlan naplója alapján, bev., jegyz., szerk. – –, Budapest: Park Könyvkiadó, 2007, 11.
13
mayer által mégis befejezett Requiemje kuriózumnak számít, s lényegében összes addigi zenei szerzeménye betetőzésének is tekinthető. Az utolsó feljegyzések azonban általában megmaradnak töredéknek, és sajátos műfajokká lesznek. Inkább személyes iratokká, melyek nem az (irodalmi) mű létrehozásának szándékával íródtak, s a szerző nem hagyta jóvá közreadásukat. Többnyire nem is képes már erre, ám az utókor mégis odafigyel rájuk, s újra és újra fölmerül az igény azok nyilvánosságra hozására. „A »megtörténtnek« a »kitalálttal«, a fiktívvel szembeni előnyben részesítése a nyugati kultúra egyik alapító mozzanatán nyugszik, és valószínűleg mindig is meglesz a maga közönsége.”2 Talán az egyik legfontosabb kérdésünk lehet, hogy vajon milyen etikai problémákat vethet föl az utolsó feljegyzések közkinccsé tétele, és vajon mennyiben részei ezek az írások az adott szerzői életműnek. További kérdés, hogy milyen műfajról beszélhetünk: műalkotásról vagy épp „mosodai számláról”? „Jakobson tanulmánya óta pontosan tudjuk: nemcsak a lírai vers és a recenzió, de az intim napló és a bizalmas, pornográf magánlevél is lehet a maga módján kanonizált, szigorú hagyományú irodalmi műfaj.”3 Ugyanakkor sokan érvelnek amellett, hogy amennyiben egy adott – szerencsés esetben klasszikus – szerző nevéhez köthetjük a szöveget, akkor maga a szerzőség válik szervezőelvvé, tehát nem feltétlen kell a műfajiság kérdésével foglalkoznunk. Talán az egyik leghíresebb példát Michel Foucault említi, aki a szerzői funkció létéről, illetve nemlétéről elmélkedve írja a következőket: „Nem olyan dolog-e a mű, amit egy »szerző«-nek nevezett személy hozott létre? […] De tételezzük fel, hogy valóban egy szerzővel állunk szemben. Azt jelenti-e ez, hogy minden, amit írt vagy mondott, minden, amit hátrahagyott, művéhez tartozik? A probléma elméleti és egyszersmind technikai is. Ha például Nietzsche összes művének kiadására vállalkozunk, hol húzzuk meg a határvonalat? Természetesen mindent ki kell adni, de vajon meg tudjuk-e mondani, mit is jelent ez a »minden«? Magától értetődik, hogy mindazt, amit Nietzsche maga publikált, hozzátéve természetesen műveinek vázlatait, aforizmáinak 2
3
Z. Varga Zoltán: A Beszélgetőfüzetek és az önéletrajzi tér, Szépliteratúrai Ajándék, 2000, 12. Horváth Iván – Tverdota György: Előszó, in „Miért fáj ma is”. Az ismeretlen József Attila, szerk. – –, Budapest: Balassi – Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1992, 10.
14
terveit, lapszéli jegyzeteit és javításait. De mi van akkor, ha egy aforizmákat tartalmazó füzetben egy ajánlólevélre, egy megbeszélt találkozóra emlékeztető cédulára, egy mosodai számlára bukkanunk? Ezek is hozzátartoznának a műhöz? Tulajdonképpen miért is ne?”4 A nagy filozófusoknak sok esetben épp az asztalfiókba rejtett töredékei válnak a későbbi korok számára valóban jelentőssé, és saját korában ünnepelt művei „elavulnak”. Regényírók és költők esetében viszont annyiban más a helyzet, hogy esetleges utolsó irataik műfaji szempontok alapján kihullnak az idő rostáján, vagy legalábbis perifériára kerülnek. Ugyanakkor épp a posztmodern bölcselők állították, hogy szöveg és szöveg közt nincs különbség, tehát – Foucault példáját továbbvezetve – nem pusztán azért lehetnek fontosak e „marginális” feljegyzések, mert ugyanaz a szerző hozta létre őket, mint aki a kanonizált regényt, hanem mert minden műfaj egyaránt szövegnek számít, tehát: értelmezhető. Azzal pedig, hogy valami értelmezhető lesz, egyúttal kiadhatóvá is válik, sőt maga a kiadás is sajátos értelmezéssé minősül át, részben behatárolva a további elemzések körét. Vajon a kötetbe rendezés gesztusával és a szerző – mint az adott szövegért „felelős” személy – nevének föltüntetésével mennyiben avatjuk „irodalommá” az adott írást? Számos példa kínálkozik mind az irodalom, mind a társművészetek köréből, amikor egy eredetileg nem művészi teljesítménynek szánt írást vagy akár feljegyzéseket, netán tárgyat kiadunk, illetve kiállítunk, s ezáltal művészetté avatjuk. Duchamp polgárpukkasztó akciójától kezdve Van Gogh híres, cipőket ábrázoló festményéig sorolhatjuk a példákat. Utóbbit elemezve Heidegger – ismert esztétikai írásában – megállapítja, hogy eszközből mű lesz, mikor is Van Gogh olyan használati tárgyat, mint egy pár cipő, művészi módon jelenít meg, azaz festménye témájává tesz: „A művészet művében a létező igazsága lép működésbe. A »működésbe lép« itt azt jelenti: valamit felállítani. A műben egy létező, egy pár parasztcipő léte fényébe állíttatott. A létező léte ragyogásának állandóságába jut. […] Arra gondolnánk hát, hogy Van Gogh festménye egy létező pár parasztcipőt másolt és éppen azért lett mű, mert ez sikerült 4
Foucault, Michel: Mi a szerző?, ford. Erős Ferenc – Kicsák Lóránt, in Nyelv a végtelenhez. Tanulmányok, előadások, beszélgetések, Debrecen: Latin Betűk, 2000, 123–124.
15
neki? Arra gondolnánk vajon, hogy a festmény a valóságosról vett volna másolatot, amit aztán egy művészi termékbe helyezett volna bele? Semmiképp. Tehát a műben nem az adott esetben kéznél lévő egyes létező visszaadásáról van szó, hanem ellenkezőleg: a dolgok általános lényegének visszaadásáról.”5 Babits Mihály beszélgetőfüzeteinek közzététele a föntiekhez hasonló gondolatokat váltott ki az olvasókból annak idején, s vált ki még napjainkban is. Egyrészt adódik a kérdés, hogy e kétkötetes munka6 vajon mennyiben része az életműnek, másrészt értelmezhetjük-e önálló alkotásként. Akadnak, akik szerint posztmodern monodrámának feleltethető meg az eredetileg egészen más szándékkal íródott szöveg: „Közreadni Babits Mihály Beszélgetőfüzeteit: irodalomtörténeti tahóság, (irodalom)-intézményesített bunkóság. Közreadni a Szabad ötletek jegyzékét… Örömmel olvassuk őket. Szép és termékeny félreolvasás: Bókay Antal posztmodern narratív szerkezeteket vesz észre a József Attila szövegben. Nem kell nagy fantázia hozzá, hogy a Babits-szöveg a (megíratlan) magyar avantgárd vagy abszurd monodrámaként táruljon elénk.”7 Z. Varga Zoltán rokon következtetésre jut, mint az imént idézett Mekis D. János. Ő is az eredetileg nem művészi szándékkal íródott szöveg irodalmivá minősülését fedezi föl, mikor ekként fogalmaz: „azok a Beszélgetőfüzetek, amelyek tudomásunk szerint az irodalmiság minden valaha volt normáját megszegik, irodalomként kezdenek funkcionálni. […] Sokkal inkább az avant-garde dialektikája az, ami eszünkbe juthat a Beszélgetőfüzetek esetéről. A normaszegés normává emelése, a művészet és az irodalom történetileg meghatározott fogalmának folyamatos felforgatása és áthelyezése”.8 Ha egy szerző, szerkesztő vagy sajtó alá rendező megjelentet egy munkát – legyen az bármilyen műfajú és tárgyú szöveg –, azt követően már a mindenkori befogadó közönségen múlik, miként is értelmezi és hogyan olvassa azt. S e ponton válik hangsúlyossá a szövegkiadó 5
6
7
8
Heidegger, Martin: A műalkotás eredete, bev. Gadamer, Hans-Georg, ford. Bacsó Béla, Budapest: Európa, 1988, 60–62. Babits Mihály Beszélgetőfüzetei I–II, szöveggond. Belia György, Budapest: Szépirodalmi, 1980. Mekis D. János: „Nem használ komolyan semmi, csak rővid időre”, Szépliteratúrai Ajándék, 2000, 3. Z. Varga Zoltán, 2000, i. m., 16.
16
felelőssége. Nem pusztán a szerzői jóváhagyással való nem törődés, sőt, olykor az annak való ellenszegülés9 morális dilemmájával kell szembenéznünk ilyen jellegű munkák közreadásánál, hanem annak mikéntjével is, azaz: milyen módon, milyen formában, milyen kommentárokkal közöljük a föllelt kéziratot? Most, amikor Kosztolányi Dezső életének utolsó hónapjaiban, az Új Szent János Kórházban írott, ún. beszélgetőlapjait adjuk ki – melyeken keresztül gégemetszését követően érintkezett környezetével –, nekünk is szembe kell néznünk a fenti kérdésekkel. Kosztolányi ugyan nem szánta közlésre ezeket a feljegyzéseit, van azonban adatunk arról, hogy szerette volna, ha az emberek megtudják szenvedésének történetét. Ascher Oszkár, aki többször is meglátogatta a haldoklót, s együtt virrasztott vele, a következőket írta: „Megesketett rá, hogy feltárom utolsó hónapjainak belső történetét, hosszú szenvedése titkait, melyeket rám bízott. »Írd meg ezt [:] a haldoklásom«, – »s ez jól fog esni még ott is.« – »Ne feledd azt, amire kértelek«. – »Írd meg, hogy történt.« – »Másra nem is kérlek.« Újból és újból el kell olvasnom az írását, hogy ezt a pár emlékező sort (amelyek egyelőre csak emlékfoszlányai az utolsó hónapok eseményeinek) le tudjam írni a nyilvánosság számára, ahogy megígértem neki. S írnom kell majd hosszan, részletesen is. […] aztán újból kétségbeesett napok jönnek, már nehezen mozdul, ekkor kezdődnek a kérések, hogy haldoklását, gyötrődését írjam meg, felemeli ujját, hogy esküdjem. – Kívülről nézi önmagát, világosan látja, hogyan pusztul, gyengül napról napra.”10 De Kosztolányi Dezsőné is hasonlót állít könyvében, amikor éppen a beszélgetőlapokból ad közre részleteket: „És ettől fogva [ti. a hangját elvevő gégemetszést követően] beszélni sem tud. Most ír, mindent leír papírdarabkákra. Egy kötetre valót ír, és ennek a kötetnek minden egyes szava szívettépő, torkothasító olvasmány. »Majd írd meg, hogy mennyit szenvedtem« – írja fel nekem többször is.”11 Rokon gondolatot olvashatunk a Szabadkán megjelent Naplóban is (a Bácsmegyei Napló folytatásában), 9
10
11
Köztudomású, hogy Franz Kafka végrendelete szerint el akarta égettetni összes kéziratát. Ha az akkori kiadók tiszteletben tartják akaratát, ma szegényebbek lennénk a világirodalom e jelentős alkotásaival. Ascher Oszkár: Kosztolányi Dezső utolsó hónapjai, Az Est, XXVII. évf. 253. sz., 1936. nov. 5., 9. Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső, Budapest: Révai, 1938, 349.
17
melynek tanúsága szerint Kosztolányi a titkárától is ugyanazt kérte, mint Aschertől és a feleségétől: „Titkárját megeskette, hogy megirja élete utolsó hónapjainak történetét”.12 Mi, utódok, kik nem rendelkezünk személyes élményekkel, hogyan másként festhetnénk hitelesebb képet Kosztolányi haldoklásának krónikájáról, ha nem saját szavainak közzétételével? Mind Ascher, mind Kosztolányiné – még ha töredékesen is, de – ugyanezt tette, annak dacára, hogy ők végigélték és végignézték a haláltusát. Természetesen azt is tudnunk kell, hogy a szerzői szándékról tudósító két forrás és az előttünk járók (az említetteken kívül Török Sophie) szövegközlései nem mentenek föl bennünket az alól, hogy mégiscsak Kosztolányi konkrét jóváhagyása nélkül jelentetjük meg feljegyzéseit. Az egészséges Kosztolányi talán másként végrendelkezett volna, mint a nagybeteg szenvedő. Utolsó kijelentéseit ezért sem szabad feltételek nélkül elfogadnunk. Mindenezek ellenére vállalkoztunk a közreadásra, mert a szóban forgó dokumentumok megismertetését fontosnak találtuk a Kosztolányi-filológia és az ezzel kapcsolatos életrajzi kutatások szempontjából, valamint az életmű részeként értelmeztük, ekként helyet biztosítottunk számukra a kritikai kiadás sorozatában. Azzal az állásfoglalásunkkal azonban, hogy az életmű részeként tekintünk e feljegyzésekre, még nem állítjuk, hogy (irodalmi) műként értelmeznénk őket, s e kérdés megválaszolását inkább a mindenkori olvasóra-befogadóra bízzuk. Forráskiadásunk tehát a szerzői életmű kritikai kiadásához csatlakozik, annak ellenére, hogy – a kézirat különös jellege miatt, valamint az ehhez alkalmazkodó, ám a kritikai kötetek megszokott formájától eltérő kompozíciónak köszönhetően – szoros értelemben nem tekinthető a sorozat tagjának. „De vajon jogunk volt-e kiadni ezeket az iratokat? Nem ártunk-e a közzététel által a költő kultuszának?” – tették föl a kérdést a „Miért fáj ma is”. Az ismeretlen József Attila című kiadvány szerkesztői, mikor közreadták József Attila „bizalmas pszichoanalitikus feljegyzéseit”.13 A kérdést mi is föltehetjük, s az utóbbira igennel felelhetünk annyi12
13
[Szerző nélkül]: Eltemették Kosztolányi Dezsőt. A magyar irodalmi világ reprezentánsai és ezrekre menő közönség kísérte utolsó útjára az elhunyt költőt, Napló, XXXVII. évf. 305. sz., 1936. nov. 6., 4. Horváth Iván – Tverdota György, 1992, i. m., 7.
18
ban, hogyha nem is ártunk Kosztolányi kultuszának, de mindenképp befolyásoljuk azt a beszélgetőlapok nyilvánosságra hozásával. Meglátásom szerint azonban pozitív irányban tesszük mindezt, hiszen a l’art pour l’art finomlelkű lovagja, az érzékeny „szegény kisgyermek” és a politikai klikkek közt elvtelenül csapongó világfi, az elmúlt évtizedek befogadástörténetében megjelenő sztereotípiái finomodhatnak, ha az itt közölt kézirat nyílt és őszinte, s a halálos beteg szenvedéseit feketén-fehéren bemutató, kétségbeesett és olykor zavaros sorait olvassuk Kosztolányitól. A levelekből és a naplókból14 kiolvasható ember – és csak másodsorban az alkotó – alakja árnyalódik tovább,15 nem utolsósorban a jelenleg még oly sok megoldandó kérdéssel szembesülő életrajzi kutatásokat is segítve. Ascher Oszkár szintén hasonló megállapításra jut a beszélgetőlapok sorainak ismeretében: „Három és fél évi betegségének utolsó három hónapjában nem tudott már beszélni, gégemetszést végeztek rajta az orvosok, s így, kényszerű némaságában, valósággal az ujjai közé nőtt ceruzával a szeizmográf volt, amely minden moccanását, rezdülését a mélynek és felszínnek automatikusan jegyzi, rajzolja: ilyen automatikus, precíz grafikonok ezek az ő följegyzései is, mert nem a szándék, hanem a kényszerűség rajzoltatta vele ezeket s így kapom a képet a művészről, aki »Kosztolányi, az ember« volt.”16 A már korábban napvilágot látott Babits-beszélgetőfüzetek – immár elsődleges irodalommá válva az irodalomtudósok boncasztalán – olvasása hasonló következtetésekre sarkallta azok elemzőjét:
14
15
16
Kosztolányi Dezső: Levelek – Naplók, szerk. Réz Pál, Budapest: Osiris, 1996 és 1998. „Az »életnek« a művek rovására történő felértékeléséből az is következik, hogy az irodalmi munka, a megdolgozottság, a műjelleg többé már nem erénynek, hanem mesterkélt konvenciók működtetésének számít. A művészetnél, az irodalomnál többet ér az élet spontaneitása, formátlansága, az élet írása. Az efféle olvasási mód paradox módon éppen az ún. irodalmon kívüli erények (őszinteség, életszerűség, kézzelfogható valóságvonatkozások stb.) miatt becsüli a személyes jellegű műfajokat, melyek egyszerre korlátozott esztétikai minőségűek, és rendelkeznek az irodalmon kívüliség erényeivel. A személyes jellegű mű nem jó mű (művészetnek nem elég jó), viszont nem csak mű(vészet), így kívül kerül az irodalom mint intézmény keretein, s éppen ebben áll vonzása és taszítása.” (Z. Varga Zoltán, 2000, i. m., 12.) Ascher Oszkár: Az utolsó szavak, Nyugat, XXIX. évf. 12. sz., 1936/dec., 444.
19
„Minden mű, ami mű, ami irodalom, gyanús: a művész műveiben elrejtve jeleníti meg önmagát, személyes (és különösen nem kiadásra szánt) írásaiban viszont mintegy maszk nélkül, igazi valójában mutatkozik.”17 Mindennek megfelelően a beszélgetőlapok írása közben sajátos nyelv is kialakul, hisz nem az alkotó, hanem az ember ír. Érzelemnyelv lesz ez, melynek szavai érzelmeket, gondolatokat, szükségleteket fejeznek ki. Babits hasonló nyelvet használó beszélgetőfüzeteit tárgyalva Deák Botond egyenesen halál-nyelvről szól: „[Babits] Megtanul írva beszélni, úgy ír, ahogy beszélne, írásjelek nélkül, egy gyorsított, konfrontálóbb nyelven. Nem nyelven, írásban. Ez a fontos ebben; ahogy létezik a beszélt nyelv írva is. Nem beszélhet Babits, Babits ír. Meghal bele. Azért a halálnak kell legyen nyelve, ahogy a tej megsavanyodásának is nyelve van. A halál könnyű. A halál kivételezett nyelve súlyos. Belakhatatlan szöveg. Mit lehet kezdeni az egyszeri nyelvvel? A haláli nyelvvel.”18 Némileg szürreálissá is válnak a szavak és mondatok,19 s egyáltalán magának az írásnak az aktusa is az lesz. Éppen a nagyonis reális változik át önmaga ellentétébe. Kosztolányi (is) mindent „kimond”. És szükséges is mindent kimondania, azaz leírnia, hiszen az életben maradásért küzd. Beszélt és írott nyelv sajátos módon találkozik, a beszéd és az írás köztes térben egyesül. A beszélgetőlapok ugyanakkor – mint arra a műfaji megjelölés is utal – beszélgetőpartner(eke)t is feltételeznek. Babits beszélgetőfüzeteinek 17 18
19
Z. Varga Zoltán, 2000, i. m., 11. Deák Botond: „Nem használ komolyan semmi, csak rővid időre”, Szépliteratúrai Ajándék, 2000, 6. „Amikor azt mondom, vagy inkább írom: szenvedek, akkor ezek a szavak, feltéve, hogy a tudat ellenőrzésén kívül írtam őket, nemcsak pontosan kifejezik a szenvedésről való tudatomat, de egyúttal ennek a tudatnak a legmélyét alkotják. Az önműködő írás jelentősége és hatékonysága abban áll, hogy felfedi azt a csodálatraméltó folytonosságot, ami szenvedésem, szenvedésem érzékelése, valamint e szenvedés érzékelésének leírása között van. Az önműködő írás megalapozza a szavak átlátszatlanságát, eltünteti dologként való jelenlétüket. A szavak éppen azok, ami én vagyok az adott pillanatban. A gondolkodás kényszereit eltávolítva lehetővé teszem, hogy közvetlen tudatállapotom feltörjön a nyelvben, hogy betöltődjön ez az űr, és hogy kifejeződjön ez a csend.” (Blanchot, Maurice: Réflexions sur le surréalisme, in La Part du feu, Paris: Gallimard, 1949, 92.; idézi: Z. Varga Zoltán, 2000, i. m., 17.)
20
egyik elemzője a következőket állapítja meg, lényegében ugyanezzel a jelenséggel kapcsolatban: „Két paradigma, az írásbeliség és a szóbeliség találkozik itt egymással. […] A babitsi beszélgetés, így a dialógus egy olyan eredendő és művészi formája, melyben hangzó beszéd és írás egyesülése történik meg a nyelv, a gondolat által. A beszélgetés az írás és az olvasás (mint újra hangzóvá tétel) kettősségében jelenik meg. Írás és olvasás itt nem valami járulékos tagok valami nagyobb egységben, hanem éppen egymásrautaltságukban kezd a nyelv költői módon működni.”20 Ám a kör nem csak a reális-szürreális, írott-beszélt ellentétpároknál zárul be. A beszélgetőlapok nyelvének legfőbb jellegzetességét az adja, hogy élethalál-küzdelmek közepette íródtak a sorok. Élet és halál mint két ellentétes fogalom ugyanúgy találkozik egymással e feljegyzésekben, mint a fentebb fölsoroltak. „Olyan nyelv ez, ami egyszerre a nyelv és a dolog maga, a jel és a jelölt, a kifejező és a kifejezett. A fájdalom nyelve egyúttal a Paradicsom nyelve is lenne?”21 Fölfoghatjuk a jelenséget úgy is, hogy mindezzel éppen az a nyelv valósul meg, amiről maga Kosztolányi is beszélt, nem egy ízben. Jelentő és jelentett azonossá válik, s a szavak tettek (performatív kijelentések?) is lesznek. Azzal, hogy kimondja, „émelygek” vagy „roszszul vagyok”, meg is teremti a helyzetet. És e ponton eszünkbe juthat akár a késői Wittgenstein elmélkedése is a privát nyelvről: „256. Mi mármost a helyzet azzal a nyelvvel, amely az én belső élményeimet írja le, és amelyet csak én vagyok képes megérteni? Hogyan jelölöm az érzeteimet szavakkal? […] 384. A ’fájdalom’ fogalmat a nyelvvel együtt tanultad meg.”22 Talán nem véletlen, hogy Zsigray Julianna (Ebeczki György álnéven) szintén az írás és a nyelv szerepét emelte ki nekrológjában. A Néró, a véres költő című regény (első kiadásban: A véres költő) Senecájához hasonlította a halálba menő és egyfolytában író Kosztolányi kényszerű gesztusát. Ahogyan megfogalmazza gondolatait ezzel kapcsolatban: „Erőtlen, haldokló kezével még mindig fogta a tollat, 20
21 22
Böhm Gábor: Ezt most írom, vagy mondom? Hozzászólás – avagy széljegyzetek – a szóbeliség/írásbeliség paradigma utótörténetéhez Babits „beszélgetőfüzetei” és Gadamer dialógusfogalma kapcsán, Szépliteratúrai Ajándék, 2000, 20–21. Z. Varga Zoltán, 2000, i. m., 13. Wittgenstein, Ludwig: Filozófiai vizsgálódások, ford. Neumer Katalin, Budapest: Atlantisz, 1998, 139, 175.
21
amelyből folyt a lélek kék vére, a tinta. A gondolatai még lángoltak és utat kellett nyitnia a gondolatainak. Remek könyvében, a Véres költőben [!] leírta Seneca halálát. Az antik bölcs, mialatt vére a fürdőmedence vizével keveredett, tanítványainak diktálta, hogy mit érez, hogyan halad a sötétség felé. Így jegyezte Ő is cikázó betűkkel az utolsó utat a sötétség felé. Költő volt a haldoklásában is. A szenvedésen túl, a búcsúzáson túl a költő kiolthatatlan szomjúságával figyelte a változást: a sötétséget. De Ő utána csak szikrázó világosság marad.”23 Sokan állítják, hogy az írás terápia is. Meggyógyít, ha pozitív jelzőket, fogalmakat írunk le. Maga Kosztolányi is tartotta: a szóban sátáni [!?] erő lappang.24 Betegágyán számtalanszor leírta a szót: „meghalok”, és mindössze kétszer írta azt: „élni szeretnék”.25 És Kosztolányi volt az, aki azt is leírta, hogy az írás teremtés. Az írás ekként paradoxon lesz: egyszerre válik a halál elleni küzdelem eszközévé és a halál előidézőjévé. Míg Seherezádé, a nagy mesélő a mesélés – azaz végeredményben az „írás” – által marad életben,26 addig Kosztolányi azáltal (is) hal meg: „Én már voltam jobban is. Miért ez a hanyatlás? Ez a köhögés? Miért? Végül pedig meghalok. Hiába szenvedtem. Ez a fölháboritó! Pusztulni kellett volna hagyni. Vagy megölni titokban. De az akarat számit. Én akarom a pusztulást”.27 *
23
24
25
26
27
Ebeczki György [=Zsigray (Serák) Julianna]: Kosztolányi Dezső, Új Idők, XLII. évf. 47. sz., 1936. nov. 15., 730. „Mindig tudtam, hogy a szóban sátáni erő lappang.” (Kosztolányi Dezső: A szó hatalma, Pesti Hírlap, LVI. évf. 39. sz., 1934. febr. 18., 9., és: [Szerző nélkül]: A szó hatalma, Napló, XXXV. évf. 55. sz., 1934. febr. 25., 38.) E számarányok a fellelhető kéziratokra vonatkoznak, de föltételezzük, hogy a kallódó vagy a megsemmisült lapok esetében sem lehet(ett) másként. „Egy más értelemben ugyancsak a halál legyőzésének e stratégiája volt az arab elbeszéléseknek, különösképpen az Ezeregyéjszakának a motivációja, témája és ürügye. A késő éjszakába nyúló történetek arra szolgáltak, hogy gátat vessenek a halálnak, hogy késleltessék azt a fenyegető pillanatot, amikor a mesemondónak végleg el kell hallgatnia. Seherezádé elbeszélése a gyilkosság kétségbeesett megfordítása; valamennyi éjszakán végighúzódik az erőfeszítés: távol tartani a halált a létezés körétől.” (Michel, Foucault, 2000, i. m., 123.) Lásd a forráskiadásban: MTAK Ms4620/139/9.
22
Kötetünkben a beszélgetőlapok kéziratos anyagának közreadásán túl olyan kísérőtanulmányokat is közlünk, melyek a témával kapcsolatos filológiai kutatások eredményeit tárják az olvasók elé. Ezenkívül igyekeztünk összegyűjteni minden föllelhető dokumentumot Kosztolányi Dezső betegségéről és haláláról, beleértve a kortársak visszaemlékezéseit is. Nem pusztán szöveges, hanem képi és „hangzó” anyagok is bekerültek kiadványunkba, melyek közül utóbbiak részleteinek – igazodva a nyomtatott forma engedte lehetőségekhez – szöveges átiratát adjuk. Kötetünk inkább dokumentatív jellegű gyűjtemény kíván lenni, s nem szerettünk volna abba a hibába esni, hogy szerkesztői-kiadói, valamint dokumentumokat föltáró munkánkon túllépve, értelmezésbe és értelmeztetésbe forduljunk át. „Szemmel láthatóan maga az egész kötet a csorbítatlan igazság jegyében készül; az előszóban olvashatunk arról, hogy készültek már korábban is válogatások Babits füzeteiből, azonban ezek nem alkalmasak az »igazi Babits« megismerésére, hiszen a sűrítés, csoportosítás, sőt a ferdítés eljárásait alkalmazták a szövegen, mely így alkalmatlanná vált az igazság hordozására. Az »új« szöveg ezzel szemben »eredeti« és autentikus. A bőséges kommentárok azonban éppúgy a diszkurzust szabályozó eszközök közé tartoznak, mint a fentebb felsoroltak, és erre bőségesen akad az »új« szövegben is példa”28 – hangzik a Babits-beszélgetőfüzetek kiadásáról írt egyik kritika. Mi nem állítjuk, hogy „az igazi Kosztolányit” mutatjuk be. Inkább csak Kosztolányi szellemét igyekeztünk követni a sajtó alá rendező munkálatok folyamán is: „Azok a könyvek, melyek könyvtárad polcain szunnyadnak, még nem készek, vázlatosak, magukban semmi értelmük. Ahhoz, hogy értelmet kapjanak, te kellesz, olvasó. Bármennyire is befejezett remekművek, csak utalások vannak bennük, célzások, ákombákomok, melyek pusztán egy másik lélekben ébrednek életre. A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa.”29
28
29
Stemler Miklós: Az igazi Babits. Babits Mihály lelki műhelye, Szépliteratúrai Ajándék, 2000, 86. Kosztolányi Dezső: Ábécé a versről és a költőről, in Nyelv és lélek, s. a. r. Réz Pál, Budapest: Osiris, 1999, 443–444.
23
Köszönetnyilvánítások A kötet létrejöttében nyújtott segítségükért ezúton mondunk köszönetet: Szegedy-Maszák Mihálynak, aki a kötet létrejöttét kezdettől fogva támogatta, s a kiadást szorgalmazta; Horváth Ivánnak, aki nem pusztán a filológiai lektorálást vállalta, hanem vitaülést is szervezett a nyersváltozatról, a kéziratos anyag fényképezését elvégezte, illetve több észrevétellel és tanáccsal is közreműködött a munkában; Gyenes Györgynek, aki fölkérésünkre a kötet orvostörténeti szempontú lektorálását vállalta, valamint rendelkezésünkre bocsátotta azokat az értékes stockholmi dokumentumokat, melyeket a Radiumhemmet intézetből hozott haza, illetve az ezzel kapcsolatos kutatási eredményeit; Szállási Árpádnak, aki orvostörténeti szempontú tanácsaival segítette munkánkat; László Erikának, aki nemcsak a kéziratos anyag német részeinek elolvasását végezte el, hanem filológiai kutatásokat is végzett, valamint az előszóban idézett német mondatok és a függelékanyagban található német nyelvű levelek szakszerű fordítását is elkészítette; Lipa Tímeának, aki a beszélgetőlapok anyagában talált gyorsírásos sorokat fejtette meg, illetve a korabeli gyorsírással kapcsolatos tudnivalókról is írt összefoglalót; Józan Ildikónak, aki a francia vonatkozású anyagok földolgozásában és szakszerű fordításában segített.
Gulyás Gabriellának, a Szent János Kórház könyvtára munkatársának; Kapronczay Károlynak, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár igazgatójának és munkatársainak; Náray-Szabó Gábornak, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára főigazgatójának; Rabec Istvánnak, a Petőfi Irodalmi Múzeum Hangtára munkatársának és kollégáinak; Rozsondai Marianne-nak, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár Kézirattára osztályvezetőjének és munkatársainak; Varga Katalinnak, a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára osztályvezetőjének és munkatársainak.
Szintén köszönettel tartozunk a közgyűjtemények vezetőinek és munkatársaiknak, akik a forráskiadás alapját adó kéziratos anyag tanulmányozását és közzétételét, valamint a szakirodalom föltérképezését lehetővé tették (betűrendben): E. Csorba Csillának, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának; Földesi Ferencnek, az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára osztályvezetőjének és munkatársainak;
24
25
Kronológia30 Dátum 1933. május 6. 1933 júniusának eleje
Esemény Megjelenik KD Esti Kornél című kötete. KD észrevesz két hiányzó foga helyén, a bal alsó ínyén egy szilvamag nagyságú bíborvörös és érzékeny foltot, s megmutatja fogorvosának. Az orvos betömi egy fogát, s kamillateás öblögetést ajánl. KD más orvosokat is fölkeres, s pokolkőégetést, meleg borogatást ajánlanak. 1933. május 16 – június 1. Megjelenik KD Valéry-fordítása, a Tengerparti temető a Nyugatban. 1933. június 4., 11. Megjelenik KD Ének a semmiről címmel ismertté vált verse a Pesti Naplóban, majd rá egy hétre a (bácsmegyei) Naplóban, Kereplő, illetve A kereplő címen. 1933. június 16. Megjelenik Babits kritikája az Esti Kornélról a Nyugatban. 1933. június 25. KD megjelenteti a Pesti Naplóban az Esti Kornél éneke című versét. 1933 júliusának közepe KD egészségi állapotára hivatkozva le(12-e körüli napok) mondta a Dubrovnikban megrendezett PEN-kongresszuson való részvételt, Schöpflin Aladár és Radó Antal képviselte a magyar tagozatot helyette.31 Tátraszéplakra utazik, ahol vizsgálatokat végeznek rajta az ottani szanatórium-
1933 második fele
1933 késő ősze
1933 késő ősze
1933. október 26.
1933 októberének vége
1933 tele 30
31
A Kronológia összeállításához a Bibliográfiában fölsorolt orvostörténeti szakirodalmat, illetve a hírlapi cikkeket, valamint kötetünk tanulmányait használtuk. Kosztolányi nevét KD-vel jelöljük. Ezzel kapcsolatban lásd: Schöpflin Aladár: Írók népszövetsége. Jegyzetek a PENkongresszusról, Pesti Napló, 84. évf. 126. sz., 1933. jún. 4., 9.
26
32
ban, s belgyógyászatilag mindent rendben találnak. Hazafelé menet ellátogat Nemeskosztolányba, ahol megnézi az ősei egykori rezidenciáját és a családi kriptát. KD egy fogorvos tanársegéd lakására jár, ahol egész alsó fogsorára aranyhidat tesznek a rágóterhelés elosztására. Fájdalomcsillapítókra szorul. KD fölkeresi Ádám Lajos professzort, a III. sz. Sebészeti Klinika igazgatóját, aki a beteg megnyugtatásán túl azt is említi, hogy nem ártana a gyanús területet kivágni. Két hét múlva egy fiatal szájsebész, sztomatológus tanár, Simon Béla műtétet ajánl. Konzíliumot tartanak, ahol Ádám professzor ellenezte a műtétet, s mindössze a dohányzás elhagyására biztatja KD-t. Simon Béla az aranyhidat leszerelte, de KD fájdalmai nem csökkentek. Kosztolányiné fölfedezi, hogy férje morfinista. KD levelet ír Spiegel Gyula gyógyszerésznek, hogy ne szolgáltassa ki neki többé a szert. Egyes források szerint a levelet Kosztolányi Dezsőné írta. 32 Megjelenik KD Bölcsőtől a koporsóig címet viselő kötete, melyben a Pesti Hírlapban korábban napvilágot látott tárcákat szerkesztette egybe. KD elmegy Török Lajos professzorhoz, a kor egyik legtapasztaltabb bőrgyógyász tanárához, aki hámszaporulatot is
Kosztolányi Dezsőné közlése, Réz Pál és Szegedy-Maszák Mihály szóbeli visszaemlékezései alapján.
27
1933 karácsonya
1933 karácsonya
1934. január 6.
1934 januárja
1934 januárja
1934. április 8–15.
28
fölfedez az ínyen. A Poliklinikán végzett vizsgálat eredményeként próbametszést ajánlanak. A Poliklinikán végzett vizsgálat egyértelműen bizonyítja a nyálkahártyarák egyik legrosszabb indulatú fajtáját, a fedődiagnózis azonban jóindulatú daganat, epulis lesz. Egy Budapesten tartózkodó bécsi tanár azonban azonnali állkapocseltávolítást javasolt, amit Kosztolányiné csak utólag hallott. KD-ék Ludaspusztán, KD öccsénél, ifj. Kosztolányi Árpádéknál töltik a karácsonyt, de szilveszterre már visszautaznak Budapestre. Ádám Lajos professzor helyi érzéstelenítéssel kimetszi és elektrokauterrel kiégeti a kóros szövetet KD állkapcsáról, de a regionális nyirokmirigyekhez nem nyúl. KD január 22-i dátummal levelet ír Szabó Gáborné Weress Jolánnak a beavatkozásról, aki interjú formájában leközli azt a kolozsvári Ellenzékben. KD-ék francia barátaikhoz, Maxim Beaufort-ékhoz hivatalosak egy vízkeresztet ünneplő összejövetelre, de KD rosszulléte miatt le kell mondaniuk a vendégséget. KD-nek a műtétet követően fájdalmai vannak, s mentőkocsin szállítják vissza a Fasor Szanatóriumba. KD Kolozsvárra, Marosvásárhelyre és Nagyváradra utazik felolvasókörútra, de útközben újabb fájdalmak jelentkeznek. Czakó József megvizsgálja Maros-
1934. április 17.
1934. június 22 [?] –26.
1935 áprilisának vége
1935. július–augusztus
vásárhelyen, s megállapítja, hogy KDnek szarkómája (rosszindulatú daganat) van, állkapcson és nyakon. Kolozsváron azonnali műtétet javasolnak, s Koleszár doktor megoperálja. Egy következő műtétre is sor kerül. Ezúttal az érzéstelenítés nem hat annyira, KD-nek fájdalmai vannak a műtét közben. Csontot is égetnek, s részleges mandibula-rezekciót végeznek rajta. A műtétet követően két hétig szanatóriumban fekszik. A városban szárnyra kap a hír: KD-nek rákja van. Az orvosok javaslatára KD Stockholmba megy, a Rádiumhemmet intézetbe, rádiumbesugárzásra. Egy diakonisszaotthonban száll meg feleségével. Naponta másfél órán keresztül ötgrammos rádiumágyúval kap besugárzást. A stockholmi tanár közli Kosztolányinéval a diagnózist: carcinoma. Kiderül, hogy Budapesten hamis leletet mutattak nekik, s Kosztolányiné kéri az orvost, ne mondja meg férjének az igazat. Hazafelé menet megállnak Berlinben, ahol akkor van a Röhm-puccs. Prágában szintén megszállnak. KD fájdalomcsillapítókkal dolgozik tovább. KD az akkori Jugoszláviába megy nyaralni, pihenni (Ragusa, Lovcsen, Cetinje, Cattaró, Leszna, Spalató, Susok). Cikksorozata megjelenik a Pesti Hírlapban, illetve határon túli napilapokban. KD fia, Ádám Bécsen keresztül Semmeringre utazik, miközben KD a feleségével Visegrádra. Itt, az újságíró-üdülőben
29
1935. szeptember 21 – október 1.
1935 októbere
1935. december 7–17.
1935 karácsonya 1936 vízkeresztje
30
ismeri meg Radákovich Máriát, akibe beleszeret. Utolsó nap rosszul lesz, s hazaérkezését követően az Üllői úti Herzog-klinikára szállítják, tífusz gyanújával. A nyak bal oldalán található, áll alatti nyirokmirigyek szemmel láthatóan megnőttek az áttétek következtében. Az újabb áldiagnózis Pfeiffer-féle mirigykór lesz. Kórházi betegágyához bejár Füst Milán, aki KD és Radákovich Mária szerelmes levelezésében a közvetítő szerepét vállalja. KD a kórházból való távozás után visszamegy Visegrádra, egyedül. Hazatértét követően gyakran jár orvosokhoz, miközben a nyaki daganat egyre növekszik. KD újabb besugárzásra Berlinen és Malmőn keresztül ismét Stockholmba utazik, ahol Berven doktor kezeli. Öt rádiumkezelést kap. KD naponta jár orvosokhoz, s röntgenezni kezdik. Evés közben fuldoklási rohamok kapják el, nyelési nehézségei vannak. A Nyugat októberi számában megjelenik a Szeptemberi áhítat. Fölerősítés végett KD feleségével együtt két hétre Tátraszéplakra utazik, s Poprád-Felkára is ellátogatnak. Leveleket ír haza Radákovich Máriának. Hazafelé menet KD bereked, s rekedtsége nem múlik. KD egyedül utazik le Szabadkára, édesanyjához, illetve öccse családjához. KD orvoshoz megy, s az orvos újra Stockholmba küldi. Francia barátai is-
1936. február 4.
1936. február 5.
1936 márciusának eleje
1936 márciusa
1936. március 28.
mét meghívják a szokásos vízkereszti babszemkirály- és királynéválasztásra. KD-ék háztartási alkalmazottjuk, Balázsné Tamás Gizella (Gizi) esküvőjén vesznek részt, ahol KD már nem tud enni és inni, illetve nem tud rendesen beszélni sem. KD-ék ismét Stockholmba utaznak, s közel egy hónapig maradnak. Háromgrammos rádiumágyúval kap besugárzást, naponta egy órát. Ismét a diakonisszaotthonban laknak. A stockholmi orvos megmondja Kosztolányinénak, hogyha a mirigy észrevétele után azonnal mentek volna, még lehetett volna KD-n segíteni. KD nagyon rosszul van. Kosztolányinén kívül egy ott tanuló magyar ösztöndíjas, Lotz János vigyáz rá. Hazafelé menet átszállnak Malmőben, s megszállnak Berlinben, a Collegium Hungaricumban, ahol szintén rosszul lesz. Két magyar orvos segíti KD-t utazóképes állapotba hozni. Stockholmból való hazaérkezésüket követően mentőkocsin előbb a budai, Városmajor utcai János Szanatóriumba szállítják KD-t, majd az Új Szent János Kórház B-pavilonjába. Márai Sándor ajánlja KD-éknak a fiatal Manninger-tanítványt, Hauber László sebészorvost, aki a műtéti megoldások híve. Hauber László első ízben műti meg KD-t, hogy megpróbálja eltávolítani a beteg nyirokmirigyeket.
31
1936 áprilisa
1936 májusa
1936 júniusa
1936 júliusa
1936. augusztus 8.
32
KD-t a szanatóriumból az Új Szent János Kórház B pavilonjának II. emeletére viszik. Megjelenik a Tengerszem. 77 történet címet viselő kötet, mely újabb Esti Kornél-novellákat is tartalmaz. KD-t újra megműtik, minek következtében elferdül az arca. Sebe nem gyógyul, mesterségesen kell táplálni. Több műtét, illetve vérátömlesztés következik. Hauber doktor a harmadik beavatkozásnál már nem talált daganatgyanús szövetet. A francia író, Georges Duhamel – aki a Szellemi Együttműködés kongresszusának vendégeként tartózkodott Budapesten – meglátogatja KD-t a kórházban. Az eseményről, valamint KD lehetséges fölépüléséről a napilapok is hírt adnak. KD-t hazaviszik Tábor utcai lakásába, s közel egy hónapot otthonában tartózkodik. A lábadozás kezdeti szakaszát követően azonban jelentkeznek a sugárkezelés utóhatásai, s szövetleválások történnek. A szövetelhalások a csontra és a gégeporcra is kiterjednek. Arcának eltorzulása miatt plasztikai sebészeti műtétre is sor kerül. KD-nek sipoly támad a nyelőcsövében, s gégevizenyő lép fel. Az Új Szent János Kórházba szállítják, ahol az inspekciós orvos gégemetszést végez rajta, hogy megmentse a fulladástól. Hangját elveszíti, s innentől kezdve beszélgetőlapokon keresztül kommunikál környezetével. Újabb műtéteket és vérátömlesztéseket végeznek rajta, orrszondán keresztül, mesterségesen táplálják, folyamatosan
1936. október 24.
1936. november 3. 11 óra 6 perc
csillapítószereket és morfinszármazékokat adnak neki, a folyadékveszteséget pedig Katzenstein-féle csepegőklizmával pótolják. Időközben gyomra is felmondja a szolgálatot. Hörghurutja gennyesedik, s gócos tüdőgyulladás lép fel, illetve krónikus szepszis (vérmérgezés). A végletesen legyengült KD-t megoperálják kilencedszerre is. Összesen tizenegy vérátömlesztést kapott, s kilenc műtétet végeztek rajta. KD köhögési rohamot kap, minek következtében egy tüdőtályog megnyílik, s áttör a mellüregbe. KD életét veszti az Új Szent János Kórház fertőző sebészeti osztályán, a B-pavilon, II. emeletének 111-es szobájában. Utolsó napjaiban váratlanul jobban érezte magát, s fájdalmai sem voltak. A korabeli visszaemlékezések szerint utolsó szavait kezelőorvosához, Hauber Lászlóhoz intézte: „Meglásd, én meghalok”.
33
Tanulmányok
Gyenes György: Rádiumhemmet Kosztolányi Dezső stockholmi kezelésének története és dokumentumai33
Kosztolányi Dezső betegségének orvosi-irodalomtörténeti vonatkozásairól Szállási Árpád az Orvosi Hetilapban számos adatot publikált már.34 Magam, némi szerencsével és Jerzy Einhorn professzornak, a stockholmi Rádiumhemmet igazgatójának baráti segítségével, a költő sugárkezelésének eddig nem közölt részleteit gyűjtöttem össze és teszem közzé. Orvosi és irodalomtörténetünknek nagy szerencséje, hogy mind Babits Mihály, mind Kosztolányi Dezső összeköttetésbe került a Rádiumhemmettel. Elis Berven professzor, aki Babits kórtörténeti és szövettani metszeteit konzultálta, Kosztolányit három ízben kezelte Stockholmban. A háborúktól megkímélt Hemmetben mindkét költő anyaga megmaradt, így sikerült megtalálni Babits Mihály eredeti szövettani metszeteit, fényt derítve ily módon az évtizedeken át ismeretlen eredetű daganat mibenlétére.35 Babits Mihálynak a rádiumkezelésről írott esszéje, jóllehet 1938-tól nem jelent meg, mégis, a Gondolatok az ólomgömb alatt ismert volt.36 Sokkal kevésbé ismert, hogy Kosztolá33
34
35
36
[A tanulmányban hivatkozott dokumentumok fényképfelvételeit, átiratait és fordításait kötetünk Kosztolányi Dezső kezelésével, elhunytával és temetésével kapcsolatos dokumentumok című fejezetében közöljük – A Szerk.] Szállási Árpád: Kosztolányi, az orvosok és a betegsége, Orvosi Hetilap, 126. évf. 52. sz., 1985. dec. 29., 3218–3222. Gyenes György: Adatok Babits Mihály betegségéhez, in Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára, szerk. Kelevéz Ágnes, Budapest: PIM – NPI, 1983, 293–298. Babits Mihály: Gondolatok az ólomgömb alatt, Pesti Napló, 1938. dec. 25., 1–3.;
34
nyi is megörökítette írásban a stockholmi rádiumkezeléseket, s szinte tudományos igényű tanulmányban ír a rádiumról, annak különböző sugárzásairól, de elsősorban a Rádiumhemmetről és Elis Berven professzorról, aki Kosztolányit több ízben kezelte.37 Rádiumhemmet című írását 1934. szeptember 5-én keltezte, tehát akkor, amikor az 1934-es második rádiumkezelésre érkezett Stockholmba. Nem az én, sokkal inkább az irodalomtörténészek feladata összehasonlítani a két írást: Kosztolányi és Babits „rádiumélményét”. Kosztolányi szinte tudósi pontossággal írja le a rádium történetét, a Hemmet rádiumkészletét, a betegek kezelési és gondozási rendjének akkor egyedülálló formáját. Bervenről így ír: „Nem sokáig kell őt keresnem. Alighogy belépek az alacsony kapun, egy fiatalosnak látszó, feketehajú, kékszemű 49 éves férfi jön elém és mosolyogva rázza kezem. Ujjain észreveszem a rádium fehér sebeit.”38 Kosztolányi megírja az akkor 24 éves, 1910-ben alapított Intézet statisztikai adatait a rádiumkezelés eredményeiről, kémiai, biológiai hatásairól, és közben egyetlen szóval, utalással sem említi, hogy nem látogatóként, vendégként, hanem betegként került oda. Betegként, aki ugyanúgy a rádiumtól várja gyógyulását, mint a többi sok ezer ember, a világ minden tájáról. Hogyan került Kosztolányi a Rádiumhemmetbe, és hogyan kezelték ott? Szállási írja, hogy „1934. június közepén állapota kielégítő, az orvosok egyöntetű tanácsára kiutaztak Stockholmba, az áttétek besugárzására.”39 Az utazást azonban levélváltás előzte meg Kosztolányi
37
38
39
kötetben: Babits Mihály: Keresztülkasul az életemen, bev. – –, utószó Török Sophie, Budapest: Nyugat, Hungária ny., [1939], 171–183.; újraközölve: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára, szerk. Kelevéz Ágnes, Budapest: PIM – NPI, 1983.; Babits Mihály: Keresztül-kasul az életemen, s. a. r. Téglás János, Budapest: Tótfalusi Kis Miklós Műszaki Szakközépiskola kiadása, 1992, 167–178.; Babits Mihály: Tanulmányok, esszék, szöveggond. Jankovics József, Budapest: Kortárs, 2005. Kosztolányi Dezső: Rádiumhemmet, Pesti Hírlap, LVI. évf. 200. sz., 1934. szept. 5., 4.; kötetben: Kosztolányi Dezső: Elsüllyedt Európa. Kosztolányi Dezső hátrahagyott művei VII., s. a. r. Illyés Gyula, Budapest: Nyugat, 1943, 262–267.; újraközölve: Kosztolányi Dezső: Európai képeskönyv, s. a. r. Réz Pál, Budapest: Szépirodalmi, 1979, 271–276. Kosztolányi Dezső, 1934, i. m.; kötetben: Kosztolányi Dezső, 1943, i. m., 262.; újraközlésben: Kosztolányi Dezső, 1979, i. m., 271. Szállási Árpád, 1985, i. m., 3220.
35
és Berven között. Kosztolányi 1934. május 31-i keltezésű kártyáján megköszöni Bervennek dr. Schiffer Ernőhöz, Kosztolányi kezelőorvosához írott levelét. Német nyelvű kártyáján Kosztolányi azt írja, hogy: „Ich bin entschlossen, sobald wie möglich Ihr weltberühmtes Institut aufzusuchen. Es handelt sich für mich um das Leben.”40 A levél további részében szinte könyörgő hangon kéri Bervent, hogy a kezelési költségeket a legalacsonyabban állapítsa meg, mert, mint írja Kosztolányi: „Ich bin ein Dichter der in der Sprache eines kleinen Volkes schreibt. Alle unsere Verhältnisse haben sich im Laufe der letzten. Jahre ausserordentlich verengt”.41 A rádiumkezelést Berven professzor 1934. június 19–25-ig, majd ugyanezen év szeptember 24–28-ig végzi. A Rádiumhemmet 5251/1934. számú Radiumjournalja a fizikai adatok mellett sémás ábrát is tartalmaz a besugárzott területről. A diagnózis: „Cancer reg. sublingualis”.42 A rajzon látható, hogy a költő három mezőben kapta a besugárzást: a m. sternocleidomastoideus43 előtti nyirokcsomóáttétre, a mandibula44 vízszintes szárának megfelelően, feltehetően az előrement mandibularesectió45 helyére és a mandibula submentalis részére.46 A sugárkezelés rádiumágyúval („Kanon”) történt, melynek rádiumtartalma 5000 mg rádiumelem volt, a kezelési idő 1½ óra ülésenként és a kiszolgáltatott dózis a besugárzási mezők sorrendjében 22500, illetve 15000–15000 mg óra volt. A rádiumot 5 mm-es szűréssel sugározták be, 6 cm távolságból. Hazatérve Budapestre 1934. augusztus 29-én írja Kosztolányi Bervennek, hogy: „Herr Dr. Schiffer teilt mir mit, dass Sie eine zweite Einstrahlung nötig halten. Ihr Wort ist mir ein Befehl.”47 Egyben pontos 40
41
42 43 44 45 46 47
Elszántam magam, hogy amint lehet, felkeresem az önök világhírű intézetét, hiszen az életem forog kockán. [A német nyelvű szövegrészeket László Erika fordította.] Költő vagyok, aki egy kis nép nyelvén ír. Lehetőségeink az utóbbi évek során igencsak behatárolódtak. A nyelv alatti terület rákos megbetegedése. Fejbiccentő izom. Állkapocs. Az állkapocs egy részének vagy teljes egészének sebészi úton történő eltávolítása. Állcsúcs alatti rész. Schiffer doktor úr tájékoztatott róla, hogy ön fontosnak tartana egy második besugárzást is. Szava számomra parancs.
36
terminust kér a sugárkezelés elkezdésére is. Már tudja, hogy a kezelésekre percnyi pontossággal vannak a betegek beosztva: „A betegek, akik tőle várják egészségüket [ti. a rádiumtól – Gy. Gy.], már hónapokkal előbb megkapják a maguk pontos időbeosztását, hajnali fél négytől ötig, vagy délután fél háromtól négyig, vagy éjféltől kettőig”.48 Berven 1934. szeptember 7-én válaszol Kosztolányinak és közli, hogy számára 1934. szeptember 24-én 3 óra 30 percre biztosítson helyet a kezelés megkezdésére. A Radiumjournal tanúsága szerint a kezelés 1934. szeptember 24–28-ig tartott, hasonló fizikai feltételekkel, de kisebb dózisokkal, mint júniusban. Berven hat kezelést javasol levelében, de csak öt bejegyzést találunk a kezelési naplóban. Mint arról Berven 1934. szeptember 14-i levele tanúskodik, még Kosztolányi szállásáról is ő gondoskodik, bár ez alkalommal nem sikerül a már ismert szállóban helyet foglalnia betege részére. Szállási azt írja, hogy „1936. vízkeresztjén orvoshoz fordultak, február 5-én ismét Stockholmba mennek”.49 A Hemmetből kapott anyagban azonban van egy 1936. január 22-ről datált gégészeti lelet, melynek aláírója dr. Freystadt. Jóllehet a levélpapír nem visel feliratot, de a lelőhelyből és az aláíró, a vizsgálatot végző orvos nevéből úgy vélem, hogy ez a vizsgálat már Stockholmban történhetett. (Kosztolányi bécsi orvosát Emil Maiernek hívták, mint az J. Einhorn professzor leveléből kitűnik.) A harmadik besugárzási sorozat 1936. február 27–29-ig tartott. A rajzok tanúsága szerint ekkor már sokkal nagyobb volt a nyaki áttét, túlterjedt a m. sternocleidomastoideuson,50 sőt, az ellenoldalon is volt nyirokcsomóáttét, melyet besugároztak. A kezelés befejeztével Kosztolányi hazajött és az évszám nélküli, de minden bizonnyal 1936. március 22-én kelt levélben felesége, Kosztolányi Ilona értesíti férje állapotáról a költő bécsi orvosát. A levél szinte orvosi pontossággal számol be a besugárzott nyirokcsomók, a nyálkahártya, a bőr állapotáról, és kérdezi, mikor menjenek vizsgálatra Bécsbe. Érdekes, hogy a géppel írott levél aljára kézzel le van másolva, feltehetően a bécsi orvos részére, Berven helyettesének, dr. Ahlbomnak 48
49 50
Kosztolányi Dezső, 1934, i. m.; kötetben: Kosztolányi Dezső, 1943, i. m., 266.; újraközlésben: Kosztolányi Dezső, 1979, i. m., 274. Szállási Árpád, 1985, i. m., 3221. Lásd 42-es jegyzet.
37
Kosztolányi Ilonához írott levele, 1936. április 2-i keltezéssel. Ebben Berven betegségéről értesül Kosztolányiné, valamint arról, hogy április közepén lenne célszerű Bécsbe utazniuk ellenőrző vizsgálatra. Ezután megszakad a kapcsolat a Rádiumhemmettel, a költő állapota gyorsan rosszabbodik, és 1936. november 3-án meghal. Babits Mihály, aki társa volt a magyar költő és a halálos beteg sorsában, írta Kosztolányiról: „Kevés író foglalkozik annyit betegekkel és orvosokkal, mint Ő. S mikor maga került szemtől szembe a Rémmel, megdöbbenve néztük rettenetes és hosszú küzdelmét, melyet szinte mindannyiunk nevében vívott meg. […] Utolsó versei, melyeknél őszintébbet és fájdalmasabbat sohasem alkotott, a magyar líra legnagyobb magaslataihoz érnek föl. A halálról szólnak – az Ő haláláról s mindannyiunkéról.”51 15 hónappal később, 1938. február 10-én Babits is elindult Kosztolányiéhoz hasonló szenvedéseinek útján. Forrás:52 Orvosi Hetilap, 127. évf. 48. sz., 1986, 2949–2951. Újraközölve: Kosztolányi és Babits sugárkezelése. Szépirodalmi, életrajzi és egyéb emlékek, Magyar Tudomány, XLIII. köt. 11. sz., 1998/nov., 1354–1366.
Arany Zsuzsanna: „Kosztolányi Dezső ma délelőtt meghalt” Sajtóvisszhang és befogadástörténet
Kosztolányi köztudottan híres volt már a maga korában is. Újságírói és irodalmi munkássága egyaránt garantálta számára, hogy népszerűvé váljon. Nemcsak regényei, versei, műfordításai és esszéi jelentek meg kötetekben, szélesebb olvasóközönséget vonzva, nemcsak hétrőlhétre megjelenő tárcáival szólt hozzá a napi aktualitásokhoz, hanem komoly társadalmi-kulturális szerepet is vállalt például a PEN Club elnökeként, illetve külön felolvasókörutakon is részt vett, ahol személyesen találkozhatott közönségével. Szülővárosában, Szabadkán, valamint népszerűségének növekedésével a budapesti sajtóban is cikkeztek szerepléseiről. Nem csoda, ha betegsége is élénken foglalkoztatta a közvéleményt. A sajtó azonban részben visszafogott volt, s inkább csak találgatások keringtek a pesti kulturális élet szereplői közt betegségének alakulásáról. Az újságokban a szerző életében főként csak olyan cikkek láttak napvilágot, melyek pillanatnyi javulásáról adtak számot, s időről-időre cáfolni igyekeztek azt a hírt, hogy Kosztolányi halálos betegségben szenvedne. Kórházi beszélgetőlapjaiban azonban a következőket olvashatjuk: „Hallom, hogy eltemettek a lapok”.53 A korabeli hírlapok 1936 augusztusában még csak Kosztolányi gyógyulásáról tudósítottak, majd októberben már rosszabb hírek is napvilágot láttak,54 illetve november 4-étől a halálának és a temetésének a hírével, valamint a nekrológokkal volt tele a sajtó. Ugyanakkor közmegegyezés volt, hogy a beteg előtt eltitkolják állapotát, s teljes hírzárlatot rendeltek el, tudván, hogy Kosztolányi a kórházban is olvassa a lapokat: „Mindenki tudta a városban, hogy a költő menthetetlen. A nyomtatott betű azonban óvatosan, tisztelve a szenvedést, nem írta meg a lesújtó 53 54
51 52
Babits Mihály: Arcképek és tanulmányok, Budapest: Szépirodalmi, 1977, 420. [Kötetünkben a tanulmány újraszerkesztett változatát közöljük – A Szerk.]
38
Lásd a forráskiadásban: MTAK Ms4620/140/42. „A Reggeli Újság munkatársa vasárnap este beszélt Hauber főorvossal, aki a következőket mondotta: – Sajnos, Kosztolányi Dezső állapota rendkívül súlyos, de mi mindent elkövetünk, amit [!] csak az orvostudomány véges eszközeivel megtehető, hogy megakadályozzuk a katasztrófát.” ([Szerző nélkül]: Aggasztóra fordult Kosztolányi állapota, Reggeli Újság, VIII. évf. 42. sz., 1936. okt. 19., 2.)
39
tényt, Kosztolányi az utolsó napokig újságot olvasott és a költő minden szenvedélyével félt a haláltól.”55 Ahogy azt Kosztolányi Dezsőné életrajzi könyvéből is tudhatjuk, egyedül Stockholmban mondták volna meg neki, hogy nem epulis-ban szenved, hanem rákja van. A feleség azonban megkérte a kezelőorvost, doktor Bervent, hogy ne árulja el a pontos diagnózist: „Önöknél Bécsben és Budapesten nem mondják meg az orvosok az igazat. Mi itt mindig az igazat mondjuk – hallom a tanár büszkélkedő szavát. A fogaim összeverődnek. Kirázott a hideg. – Nem – könyörgök –, nem, ne mondja meg neki az igazat. Nem kételkedhettem a tanár szavában. Odahaza hamis leleteket mutattak nekünk.”56 Mindezzel némileg ellentétben áll Czakó József doktor visszaemlékezése, aki a következőket írja: „Amikor 1934-ben Kosztolányi Dezső a szanatóriumban vendégem volt, kért, hogy megvizsgáljam. Megállapítottam, szarkómája van. Állkapcson és nyakon. Kolozsvárt megállt, mert azonnali műtétet javasoltam. Koleszár operálta Kolozsváron. Írt is utána nekem, valahogy ilyen formában: »Neked köszönhetem azt a néhány évet, amit még élhetek.« A levél sajnos elveszett, s az évekből sem lett sok.”57 Kosztolányi tehát tudta, hogy rosszindulatú daganata van, a források jelentős hányada azonban nem számol be erről. Előfordulhat azonban az is, hogy állapota ingadozása miatt valóban lehettek olyan időszakok, mikor hitt fölgyógyulásában. Susan Sontag A betegség mint metafora címet viselő kötetében ír a halálos betegségek eltitkolásának jelenségéről, melyet a társadalomnak a betegséggel és a halállal kapcsolatos félelmi tüneteként aposztrofál: „Annak idején mindennapos dolog volt, hogy a beteg elől, majd a halála után a gyermekei elől is eltitkolták a betegség valódi természetét. De az orvosok és a család tagjai azokkal sem beszéltek nyíltan, akik tudtak betegségükről. […] A rák eltitkolásának társadalmi szabályai még változatosabbak. Franciaországban és Olaszországban az orvos a diagnosztizált rákot a beteg családjával közli, és nem a be55
56 57
[Szerző nélkül]: Kosztolányi Dezső ma délelőtt meghalt. Az Est tudósítójától, Az Est, 1936. nov. 4., 3. Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső, Budapest: Révai, 1938, 316. Idézi: Marosi Ildikó: Jegyzetek a levelekhez, in Molter Károly Levelezése 3. 19331937, s. a. r., jegyz. – –, Budapest – Kolozsvár: Argumentum – Polis, 2006, 421. Ezúton mondok köszönetet Marosi Ildikónak azért, hogy fölhívta a figyelmemet erre az epizódra.
40
teggel; az orvos feltételezi, hogy az igazság különösen érett, intelligens betegektől eltekintve, mindenki számára elviselhetetlen lenne. […] Amerikában – részben az orvosi műhibákat követő perektől való félelem miatt – az orvos sokkal nyíltabban beszél a beteggel, de az ország legnagyobb rákkórháza olyan borítékban levelez az otthon kezelt beteggel, amelyen a feladó nincs feltüntetve, nehogy a család ily módon szerezzen tudomást a betegségről.”58 Kosztolányi halálát követően aztán számos cikk tudósított arról, hogy a nagybeteg költő nem ismerte a pontos diagnózist. Pár nappal később – a korabeli megjelöléssel élve – „rák-pánik” tört ki Budapesten, s a Társadalmunk című napilap az alábbiakról tudósított: „A lapok megírták, hogy: hogyan kezdődött Kosztolányi Dezső tragikus betegsége, hogyan fejlődött ki a jelentéktelennek látszó nyálkahártyasérülésből a gyógyíthatatlan sebes torokrák. Leírták a kezelés módját, a betegség lefolyásának történetét, az operációk minden mozzanatát, tobzódtak az orvosi szakkifejezésekben, ismertették a rák rohamos terjedését és az olvasó követhette a mondatok során Kosztolányi szörnyű szenvedéseit az első fájdalomtól egészen az agóniáig. Ezek a riportok olyan döbbenetes rák-pánikot idéztek elő, amilyenre még sohasem volt példa Pesten. Emberek, akiknek valami közönséges foghússérülésük volt, egyik orvostól a másikig rohantak.”59 Kosztolányi kultusza már életében elkezdődött, s halálát követően teljesedett ki, egészen napjainkig húzódva. Az első leírások – melyek főként napilapokban jelentek meg – betegségéről és haláláról tudósítanak, szenzációhajhász bulvárnyelven. Orvosai közül leginkább Hauber Lászlót nevezik meg, akit Márai Sándor ajánlott az akkor már a stockholmi rádiumkezeléseken átesett, s végképp reményt vesztett Kosztolányi figyelmébe. A cikkek nem pusztán a betegség utolsó stádiumairól, hanem annak kezdetéről, illetve az 1933 nyarától 1936. november 3-áig terjedő időszak kálváriájáról is tudósítanak. A részletesség és a Kosztolányiné könyvével való egyezések miatt arra következtethetünk, hogy esetleg maga a feleség tájékoztathatta a sajtót az 58
59
Sontag, Susan: A betegség mint metafora, ford. Lugosi László, Budapest: Európa, 1983, 9–10. Palásti László: Rák-pánik, Társadalmunk, VII. évf. 46. sz., 1936. nov. 13., 3. Ezzel kapcsolatban lásd még: (n. s.) [=Nádas Sándor]: Daganat, duzzanat, Pesti Futár, XXIX. évf. 22. sz., 1936. nov. 15., 25–26.
41
egyes epizódokról. Mindezt igazolja, hogy a stockholmi prognózisról is hírt adnak a lapok, melyről a kezelőorvoson kívül csakis a feleség tudhatott: „Stockholmban megvizsgálták Kosztolányit és közölték feleségével: a költő állapotában olyan rosszabbodás állott be, hogy az állapota rendkívül súlyossá vált és el lehet készülni a legrosszabbra is. Kosztolányiné, a költő sokszor megénekelt Ilonája megdöbbenten értesült férje állapotáról és kérte az orvosokat, hogy továbbra is olyan kezelésben részesítsék Kosztolányit, mintha volna remény a meggyógyulására. Kosztolányi egyre több rádiumbesugárzást kapott és az állapota egyre rosszabbodott. Lelkiállapota teljesen felborult, egyre zaklatottabb lett és egyre többet beszélt a halálról.”60 A marosvásárhelyi diagnózist azonban nem említik sem a napilapok, sem Kosztolányiné könyvének fejezete. Az újságcikkek szerzői a retorika eszközeivel élve hatásvadász történetté alakították Kosztolányi betegségét. A szilvamag nagyságú piros folt felfedezésének leírásakor már előrevetítik a közelgő veszedelmet, a halálos kór elhatalmasodását. Egyes tagmondatok közcímekké emelésével még inkább krimiszerűvé varázsolják a történetet, s tudósítás helyett populáris szépírói munkaként olvashatjuk a szövegeket. A napilapbeli megjelenés azonban dokumentatív funkciót feltételez, emiatt fordulhatott elő, hogy a korabeli olvasóközönség „elhitte” az ott leírtakat, és sokan pánikba estek. A teljes igazságot Kosztolányi betegségének lefolyásáról nehéz kiderítenünk, hisz a rendelkezésünkre álló források egyfelől szintén torzíthatnak (Kosztolányiné könyve férjéről), másfelől hiányosak (Kosztolányi kórházi beszélgetőlapjai). Annyit mindenesetre rekonstruálhatunk, hogy a korabeli tudósítások nem feltétlen fedik a valóságot. A beszélgetőlapok sugallta képhez legközelebb Bollobás Béla visszaemlékezése áll, aki a közkórházi állapotokról, Kosztolányi félelmeiről és az orvosokkal való konfliktusairól is tudósít. A kéziratos anyagban többek közt a következőket olvashatjuk ezzel kapcsolatban: „Rettenetes társaságban halok meg! / Ez a legnagyobb büntetésem! Buták, állatok, ökrök között elpusztulni, meg nem értve!”61 Bollobás pedig ekként tudósítja olvasóit Kosztolányi szen60
61
[Szerző nélkül]: Kosztolányi Dezső meghalt. Betegségének drámai története, Pesti Napló, 87. évf. 252. sz., 1936. nov. 4., 9–10. Lásd a forráskiadásban: MTAK Ms4620/139/8.
42
vedéseiről: „Kollégám figyelmeztetett, hogy ha »az Öreg« – a szobája előtt, a folyosón – meghallja lépteinket, amint vacsorázni igyekszünk az orvosi étkezde felé, biztosan utánunk telefonáltat, és ott már vár a hír, hogy betegünk most kéri az injekciót. Leghelyesebb, ha hangos léptekkel haladunk el szobája előtt, s lábujjhegyen visszalopakodunk: a nővér ugyanis megkeres, így nem kell a távoli orvosi ebédlőből viszszasietni. A trükk bevált. Így »vertük át« az Öreget, aki szemmel láthatólag örül annak, hogy »bosszút állhat« rajtunk az orvosi tehetetlenségért. Mert ezért nyíltan haragudott ránk. Tüdőosztályokon sok vérvizsgálatot kellett végeznünk, és akarva nem akarva gyakran jártunk vérfoltos fehér köpenyben. Egy alkalommal ilyen öltözékben adtam be neki egy éjszakai gyógyszeradagot. »Gyilkosok vagytok. Csak szívjátok a betegek vérét, de gyógyítani nem tudtok!«”62 A betegség tüneteinek leírásán túl olyan problémák is foglalkoztatták az újságírókat, s föltehetően az olvasókat is, melyek inkább „híres emberek” halálakor kerülhetnek előtérbe. Mik voltak Kosztolányi utolsó szavai? Kik voltak jelen a kórteremben, mikor örökre lehunyta szemét? A lapok egymásnak ellentmondó történeteket mesélnek ezzel kapcsolatban, s némely leírás patetikus stílusából egyértelműen következtethetünk a legenda-alkotás jelenségére, azaz a szöveg nem a pontos tudósítás és információ-átadás szándékával íródott, hanem idealizálni kívánta Kosztolányi halálának körülményeit. A 8 Órai Újság például a következőket írta: „Egészen az utolsó pillanatáig öntudatnál volt, csak halála előtt negyedórával vesztette el eszméletét és féltizenkettőkor állott be a halál. Az orvosok mindent megpróbáltak, éjjel-nappal felváltva, ágya mellett tartózkodtak, próbáltak injekciókkal segíteni, sajnos, nem sikerült. Az Új Szent János Kórház fertőző sebészeti osztályán ma délre, mintha megváltozott volna az élet. A máskor forgalmas folyosókon lábujjhegyen járnak az orvosok, ápolók, egy hangos szó nem hallatszik az egész épületben, mindenki gyászolja a halott költőt. Bent a halottasszobában nem tartózkodik más már, csak mint Kosztolányi fia és kezelőorvosa, dr. Hauber László és a költő ápolónője. Felesége Harmos Ilonka színésznő, aki maga is írónő és aki részt vett férje utolsó nagy művének megírásában, az utolsó pillana62
Bollobás Béla: A beteg Kosztolányi, Élet és Irodalom, XXIII. évf. 36. sz., 1979. szept. 8., 2.
43
tig férje ágya mellett volt és az ismerősöknek alig sikerült a teljesen összetört asszonyt a betegágytól elvinni.”63 Ezzel némileg ellentétben áll a Budapesti Hírlap összefoglalója: „Meglátod, én meghalok – mondotta Hauber főorvosnak és többé már nem is tudott beszélni. Fejbólintással jelezte, hogy fájdalmai nincsenek. Féltizenegy órakor agonizálni kezdett és tizenegy óra hat perckor megszűnt élni. Utolsó percéig eszméleténél volt. Halála percében is intett szemével, hogy megismer mindenkit…”64 Az Est tudósítója már-már „színpadi jelenetet” rendez Kosztolányi halálának körülményeiből, s a többi sajtóterméktől eltérő információkkal is szolgál: „Féltizenegy után elvesztette eszméletét. Most már csak percekről volt szó. Az Est munkatársa 11 órakor érkezett az Új Szent János Kórházba. A 111-es szoba előtt beszélt Hauber főorvossal, amikor kilépett a szobából az egyik orvos, félrehívta Hauber Dezsőt [!]. A főorvos arca elkomorodott, belépett a szobába, egy perc múlva kilépett: – Kosztolányi Dezső meghalt – mondotta. A haláltusa három perc alatt végzett a költővel. Kosztolányi felesége eszméletlenül esett össze, fia csendesen zokogott az ágynál. Az egyik apáca lefogta Kosztolányi szemét, összekulcsolta kezét. Az évekig tartó betegség által meggyötört, lesoványodott arc kisimult a halálban. Olyan, mintha békésen aludna. A fehér szoba csupa gyász. Az orvosok, akik már sok halált láttak, könnyeznek, az ápolónők sírnak. Magyar költő, egyike a legnagyobbaknak halt meg az Új Szent János Kórház 111-es szobájában.”65 A Nemzeti Újság híradásában pedig az is megfigyelhető, hogyan válik vallási-ideológiai beállítottság „áldozatává” a híresség halálának összefoglalása: „Csütörtökön délután temették Kosztolányi Dezsőt, a kiváló költőt a Kerepesi-úti temető halottasházából, a római katolikus egyház szertartása szerint. Kosztolányi Dezső teljes öntudattal halála előtt felvette az utolsó kenetet.”66
63
64
65
66
[Szerző nélkül]: Kosztolányi Dezső ma délelőtt meghalt. A 8 Órai Újság tudósítása, 8 Órai Újság, XXII. évf. 252. sz., 1936. nov. 4., 14. [Szerző nélkül]: Kosztolányi Dezső meghalt, Budapesti Hírlap, LVI. évf. 252. sz., 1936. nov. 4., 7. [Szerző nélkül]: Kosztolányi Dezső ma délelőtt meghalt. Az Est tudósítójától, Az Est, XXVII. évf. 252. sz., 1936. nov. 4., 3. [Szerző nélkül]: Eltemették Kosztolányi Dezsőt, Nemzeti Újság, XVIII. évf. 254. sz., 1936. nov. 6., 4.
44
Azt tudjuk, hogy Kosztolányit a római katolikus egyház szertartása szerint temették el, arról azonban, hogy mi jellemezte istenképét az utolsó időszakban, már kevés forrás áll rendelkezésünkre. Kórházi beszélgetőlapjaiban említi, hogy meggyónt: „Meggyóntam / tam / Titok”.67 Szintén tudjuk, hogy a Radákovich-szerelem idején templomba is elment az asszonnyal. Ahogyan Mária visszaemlékezik minderre: „Én akkor nagyon vallásos voltam. Elmentem mindig-mindig, Ernával. A német kisasszony. Japival [Papp Oszkár, Radákovich Mária fia] minden vasárnap elmentünk. Messze volt a templom, nem Visegrádon, hanem Visegrádon kívül volt. Visegrád előtt még. És mentünk templomba, és akkor elkísért bennünket a templomba. És állt mellettünk. Beültem a padba, és ő mellettem állt, és nekem olyan furcsa volt, hogy közben elővette noteszát, és írt valamit bele.”68 Az istenhit megjelenését vélik sokan fölfedezni a Hajnali részegség soraiban is, amit akkor írt, amikor már tudott betegségéről. De már gyermekkori naplóiban is vallásos élményekről olvashatunk. Az 1900-as év eseményeinek lejegyzését például így kezdi: „Tehát Isten segítségével fel!”69 Ugyanebben az évben, november 15-én szintén Istenhez fohászkodik, nem nélkülözve az önkritikát sem: „Oh, végtelen istenem! szentséges atyám! Eléd borulok, oh végtelen Isten, eléd borulok, én háládatlan féreg, kicsinységem teljes tudatában s íme leteszem végtelenséged előtt a fegyvert, az álbölcsészetet, mellyel ellened harcoltam, s mellyel magamat sebesítém meg. Te vagy, te örökké és bizonyosan vagy atyám, szentséges istenem! Mily hitvány féreg, mily eltaposni való az ember. A végtelen Istent akkor hívja, mikor már senkije sincs, mikor mindenkiben csalatkozik, mikor mindenki elhagyja, akkor fut az Istenhez!”70 Talán nem véletlen, hogy a Hajnali részegség a halálos ágyánál is kísérti. Szintén Bollobás Bélától tudhatjuk a következőket: „Ezekben a hetekben – nem kis szorongással – bőrgyógyászati szigorlatra készültem. A professzornál nehéz volt vizsgázni. Erről panaszkodtam Neki, megemlítve, hogy a szigorlótól elvárják a latin diagnózis francia változatát 67 68 69
70
Lásd a forráskiadásban: MTAK Ms4620/141/14. PIM Hangtára K03008. Kosztolányi Dezső: Napló 1933–34, in Levelek – Naplók, szerk. Réz Pál, Budapest: Osiris, 1996, 763. Kosztolányi, 1996, i. m., 772.
45
tőséggel bírhatnak. Arról például, hogy Kosztolányi időnként valóban ellátogatott a bolondokházába, csak a gyorsírásos naplófeljegyzések alapján tudhatunk. Juhász Géza azonban a Debreceni Szemlében a következő történetet meséli el: „Benyitottunk a zárt osztályra. Körülözönlöttek ifjúkori novelláinak kedves hősei, a bolondok. Velük is rögtön szóba állt. Volt köztük egy mulatságos alak, valami hegyaljai iparoslegény. Folyton közbekottyant, de millió kilométerre attól, amiről szó volt. »Régóta van itt?« – kérdezte Kosztolányi. »Mert kérem, mondtam én a bátyámnak, te János, miért robbantják föl a csehek a hidat« – felelt rá az őrült. Háta mögött ott állt félkörben a többi elmebeteg. Vihogtak, vigyorogtak, hahotáztak: »Ni, a bolond, miket fecseg össze-vissza!« – kacsin[t]gattak ránk cinkos módra. Mi is nevettünk. Csak Kosztolányi maradt komoly, halálosan.”79 De hasonlóképp a Kosztolányi-művekben is szerepet kapó motívum kerül elő a következő beszámolóban, mely arról tudósít, hogyan tanult meg a gyermek Kosztolányi kártyázni: „Tizenhat év, – a legszebb kamaszkor! Boldog év, mert a nyári szünetben csak két fiú házi tanítója voltam, koszt-kvártély-mosásért, de Palicson. […] A háznál csak tarokk-kártya volt, de én semmiféle kártyajátékban sem voltam utolsó ember, – ami természetes is, mert apám valóságos kártyazseni volt. […] A játékhoz hiányzott a harmadik és a negyedik partner. No, ilyen bolondság is csak tőlem telhetett ki: befogtam a tarokkba két kis fiút, Dekét és Gézát. Ők is ugyanabban a villában nyaraltak és miután kisgyerek más nem volt a házban, felénk orientálódtak. Deke már ötéves volt, Géza három. Deke már »kétágú« volt (nadrágocskában járt), Géza még szoknyát viselt. Unokatestvérek voltak. Gézának (mellső-hátsó irányban) csodálatosan hosszú volt a feje s a koponyája tetején még kétpengős nagyságú területen »lüktetett a bőr«, mert nem volt alatta csont; Deke meg pösze volt és egy kissé hebegett… De már az első »lecke« után, mely igen tetszett nekik, láttam, hogy ezek zseniális gyerekek: pár hét múlva Géza már vadászott a X XI-re, Deke pedig akárhányszor bemondta a pagát ultimót. Géza orvos lett és Csáth Géza néven kiváló költő; már sok évvel ezelőtt elvesztette lelki egyensúlyát és borzalmas módon öngyilkos lett. Deke vagy Dezsőke (becenevét ő maga csinálta) a múlt héten meghalt: Kosztolányi Dezső, korunknak
énszerintem legelső magyar költője, »A szegény kis gyermek panaszai« költője, a magyar nyelv legnagyobb művésze.”80 Ám a kártyaszenvedély a felnőtt Kosztolányit is jellemezte, mint ahogy arról Hunyady Sándor mesél: „József körúti hónapos szobájában kettes makaót játszottunk egyszer és elnyertem harminc koronáját. Amikor mindene elúszott, összetépte a kártyát. »Szörnyeteg«-nek nevezett és sírva fakadt a dühös kétségbeeséstől. Lefeküdt a díványra, tenyerébe temette arcát. Kíváncsian föléje hajoltam, csakugyan sír-e? Sírt. Valóságos könnyekkel, mint egy gyermek. Meglepetve néztem és mellére tettem egy tízest a nyert pénzből. Bevallom, úgy meg voltam döbbenve, hogyha tovább sír, visszaadom az egész nyereségemet. De erre nevetni kezdett, kicsúfolt, hogy »hólyag« vagyok. Fölállt, föltette kis kerek kalapját és elmentünk valahová megkeresni Karinthyt, aki már akkor nélkülözhetetlen párja és versenytársa volt, akin, amint mondta: »mérte magát«.”81 A társ és barát Karinthy pedig nem is tudott volna más nekrológot írni, mint humorosat-ironikusat: olyan tudósítást írt Az Estbe, mely Kosztolányit értesíti a temetésén történtekről. „Kinek meséljem el, hogy annak lássa, aminek látni kell – kit érdekelhetne mohóbban, szilajabban, okosabban és nemesebben, mint Téged, Didus, a temetésed, amiről megígértem, hogy beszámolok? […] Emlékszel, Didus, a legutolsó temetésre, ahol együtt voltunk? Egy nagyon kedves barátunkat temették, akit mind a ketten gyöngéden szerettünk. Könnyes volt mindkettőnk szeme, de egyszercsak, ott a ravatal szélén, megbotlottam valamibe: lenyúltam érte és szótlanul megmutattam Neked: egy darab szépen csomagolt toalettszappan volt. Egymásra néztünk és szótlanul kifordultunk a halottasházból, hogy botrány ne legyen – ugye, csak mi ketten tudtuk és éreztük a homéri komikumot, a kimondhatatlan értelmetlenséget, amivel ez a tudjisten honnan odakerült szükségleti cikk jelképezte nekünk élet és halál összefüggését. Didus, a Te temetéseden nem történt efféle furcsaság, ha csak az nem, hogy látod, én álltam ravatalodnál s nem Te az enyém mellett, dehát nem mindegy?”82
79
82
Juhász Géza: Kosztolányi Dezső. Az Egyetemi Kör ünnepélyén mondott emlékbeszéd, Debreceni Szemle, XI. évf. 1–2. (106–107.) sz., 1937/jan–febr., 7–10.
50
80
81
Tápay-Szabó László dr. egyetemi rk. tanár: A szegény kis gyermek, Tolnai Világlapja, XXXVIII. évf. 47. sz., 1936. nov. 18., 17. Hunyady Sándor: A költő halálához, Magyarország, XLIII. évf. 253. sz., 1936. nov. 5., 9. Karinthy Frigyes: Eltemettük Kosztolányi Dezsőt, Az Est, XXVII. évf. 255. sz., 1936. nov. 7., 7.
51
A visszaemlékezések azonban nem feledkeztek meg a botrányokról sem. Élete során talán két ízben került Kosztolányi olyan helyzetbe, hogy közfelháborodást keltett viselkedésével vagy véleményével: a Pardon-rovat szerkesztésében való szerepvállalása és az Ady-vitában való megnyilvánulása volt az a két eset, amit nem felejtett el az utókor, s emiatt gyakran – főként az ideológiai alapon álló értelmezők – elítélték Kosztolányit. Amikor a Pardon-rovat cikkeit írta az Új Nemzedék című nagy példányszámú napilapba, akkor a lapnak is és Kosztolányinak is az egyik legnagyobb ellenlábasa a Népszava volt. Emiatt nem lehet véletlen, hogy a Népszavában megjelent emlékező sorok a következőket is tartalmazzák: „Először Ady zsenije hódította el előle az első helyet, Ady halála után pedig Babitsé lett az elsőség. Kosztolányi ezt mindig igazságtalanságnak érezte. Erre vezethető vissza az is, hogy évekkel ezelőtt »A toll« [!] című irodalmi szemlében nagy port fölvert kirohanást intézett Ady költészete ellen. […] Az ellenforradalom kezdetén az egész irodalmi világ megdöbbenésére Kosztolányi az ellenforradalom tollforgatói között tevékenykedett. Egyik legkitűnőbb munkája, az »Édes Anna« című regénye is még magán viseli ennek a korszakának nyomait.”83 Már itt megfigyelhető tehát az a tendencia, ami aztán a befogadástörténeten végigvonul: Adyval való szembeállítása, illetve a politika terén elvtelennek vélt magatartásának hangsúlyozása. Az irodalmárok és a kortárs alkotók természetesen már pályaképet rajzolnak, s értelmezni kezdik Kosztolányi munkásságát. Az Irodalomtörténet 1936/7–8-as számában röviden ismertetik életrajzát, s fontosabb műveit és műfordításait is fölsorolják. Illés Endre a Budapesti Hírlapban84 pályaképet ad, idézeteket egybeolvasva az életút állomásaival, s elsősorban a halálversek felől értelmezi az életművet. A nekrológnak is beillő cikkben ugyanis számos utalást találunk arra vonatkozóan, hogy Kosztolányit milyen gyakran foglalkoztatta a halál gondolata, s Illés szándékosan azokat a sorokat idézi, melyekkel mindezt alátámaszthatja. Kosztolányi mint a halálról éneklő „szegény kisgyermek” sztereotípiája tehát már ekkor kialakulóban van, s a későbbiek folyamán is számos elemző tartja majd őt a halál költőjének.
Köztudott az is, hogy saját korában elsősorban költői, s nem prózaírói munkásságát értékelték Kosztolányinak. Az életrajz és a művek összeolvasásakor – ami lényegében minden ekkortájt születő írást jellemez – azonban önkéntelenül adódik a párhuzam Esti Kornél alakjával. Az írások jelentős része ugyanis a szerzőt hősével azonosítva mesél életéről. Kovács László az Erdélyi Helikonban a következőket közölte: „E megemlékezés fölé mottóul: »Esti Kornél« egy nyilatkozata került, akinek alakját az író nyilván azért teremtette, hogy benne a maga életének élményeit és kalandjait regényesítse meg. E játékosan kivetített, költői önéletírásban talán legmagáhozszólóbb a vallomás. Magával játszik itt az Én, tükörből hunyorít és figyel vissza önmagára. […] Játékos alterego-féléje ez az Esti Kornél, akinek életébe az önmaga legbelsőbb, egyéni élete ömlik át. A maga »kalandjai« és élményei. Önéletrajzi mondanivalói bújtak el e könyvben. Ismét olyan tükör e mű, amelyből önmagára figyelhet vissza.”85 Németh Andor a Szép Szóban pedig még pszichológiailag is megmagyarázza Esti Kornél keletkezését: a személyiség tudattalanjában elfojtott – inkább a Gonosz oldalán tevékenykedő – én tárgyiasításának tartja, s e tárgyiasítást – azaz a probléma önmagunkból való kiírását – terápiaként értelmezi, minek köszönhetően Kosztolányi meg tudott javulni élete végére.86 Kádár Imre szintén életet és művet olvas össze, s versidézetekkel támasztja alá az életrajzi motívumokat, vagy épp utóbbiakkal indokolja az előbbieket. Nála a hit kontra nihilizmus kérdése kerül középpontba, s a Hajnali részegség sorainak idézésével bizonyítja, hogy Kosztolányi végül hívőként tért meg az ismeretlen nagy úrhoz: „A nagy, ismeretlen úr azóta kebelére ölelte megbékélt fiát. S akik ittmaradtunk még, idézzük az emlékezésnek ezen az estéjén a nagy testvér géniuszát. Aztán szívünkbe zárva ránkhagyott roppant örökségét, folytassuk tovább az ő szellemében az emberiesség úttörő művét.”87 Katona Jenő a Magyarságban pedig nem pusztán a költőt, hanem a regényírót is mél-
83
86
84
[Szerző nélkül]: Meghalt Kosztolányi Dezső, Népszava, LXIV. évf. 251. sz., 1936. nov. 4., 7. Illés Endre: Kosztolányi Dezső, Budapesti Hírlap, LVI. évf. 252. sz., 1936. nov. 4., 7–8.
52
85
87
Kovács László: Kosztolányi Dezső. 1885–1936, Erdélyi Helikon, IX. évf. 10. sz., 1936/dec., 731–736. Németh Andor: Kosztolányi Dezsőről, Szép Szó, III. köt. 2. füzet, 1936/nov., 111–114. Kádár Imre: Bevezető. A Magyar Színház 1936. november 11-én tartott Kosztolányi-emlékestjén, Erdélyi Helikon, IX. évf. 10. sz., 1936/dec., 737–741.
53
tatja, s az újságíró munkásságról sem feledkezik meg.88 De érdemes említenünk még Kállay Miklós írását a Napkeletben,89 a Pesti Hírlap összefoglalását,90 Kárpáti Aurél cikkét a Pesti Naplóban,91 valamint Márai Sándor nekrológját Az Újság hasábjain, mely az emlékezésen túl határozott értékrend mellett is állást foglal: „Költő volt, tehát minden emberi bűnt iparkodott megérteni és megbocsátani; de nem bocsátott meg annak, aki a Szellem ellen vétett. Ismerte és megvetette azt a különös, másik, eredendő bűnt, amely elárulja a Szellemet.”92 Végül, de nem utolsó sorban, talán a leghíresebb nekrológ-sorozatot említeném. A Nyugat 1936-os, decemberi száma, melyet Kosztolányi emlékének szenteltek, „a nyugatosok” írásait adja közre, azaz többek között Babits Mihály, Török Sophie, Karinthy Frigyes, Füst Milán, Gyergyai Albert, Schöpflin Aladár, Ascher Oszkár visszaemlékezéseit. Közülük Ascher és Török Sophie számolnak be a legutolsó napokról, közzétéve részleteket Kosztolányi beszélgetőlapjaiból is.93 Sajnos, e kórházi jegyzetek – melyeket a következőkben adunk közre – egy része vagy elpusztult, vagy kallódik, így nem ismerhetjük a teljes anyagot. A visszaemlékezések alapján sejthető, hogy számos gondolatát is papírra vetette azokon az álmatlan, rémekkel teli éjszakákon Kosztolányi. Ascher Oszkár ugyanis a következőkről tudósít: „A kórházi éjszaka borzasztó csendjét kétszeresen szörnyűvé és csendessé tette az ő kényszerű némasága – s egész éjjel írt, írt! Csak percekre hunyta le a szemét, aztán újra a ceruza után nyúlt és az írótömb lapjai egymásután teltek meg – most is erőteljes vonású – írásával. Mit írt? Rapszodikus visszaemlékezéseket régi beszélgetéseinkre, aztán hirtelen ijedtséggel halálfélelemtől riadt szavakat.”94 A megmaradt lapokon 88 89
90
91 92
93
94
Katona Jenő: Kosztolányi Dezső meghalt, Magyarság, 1936. nov. 4., 7. Kállay Miklós: Kosztolányi Dezső, Napkelet, XIV. évf. 12. sz., 1936. dec. 1., 834– 836. [Szerző nélkül]: Kosztolányi Dezső, Pesti Hírlap, LVIII. évf. 252. sz., 1936. nov. 4., 1–2. Kárpáti Aurél: Az elnémult költő, Pesti Napló, 87. évf. 252. sz., 1936. nov. 4., 1–2. Márai Sándor: Kosztolányi Dezső meghalt, Az Újság, XII. évf. 252. sz., 1936. nov. 4., 7. A tanulmányban hivatkozott nekrológokból részletek olvashatók kötetünk Nekrológok, megemlékezések című fejezetében. Ascher Oszkár: Kosztolányi Dezső utolsó hónapjai, Az Est, XXVII. évf. 253. sz., 1936. nov. 5., 9.
54
leginkább orvosait, ápolóit hívja, s állapotát panaszolja, segítséget kér, morfint kér, oltást, kevert port. Néha akadnak olyan kijelentések, melyek gondolati vívódásait tükrözik, értékrendjéről árulkodnak, illetve arról tanúskodnak, hogy valamiféle hitet mégis talált halálos ágyán. „Szókratész búcsúbeszédéből megtudjuk, hogy filozofálni nem más, mint halni tanulni. A Phaidón-ból pedig azt, hogy halni tudni annyi, mint élni tudni” – írja Polcz Alaine.95 Kosztolányi egész életében „készült” a halálra. Ahogy azt korábbi naplófeljegyzéseiben is említi: „Engem igazán mindig csak egy dolog érdekelt: a halál. Más nem. Azóta vagyok ember, mióta a nagyapámat láttam holtan, kilencéves koromban, azt az embert, akit talán legjobban szerettem akkor. Költő, művész, gondolkozó is csak azóta vagyok. Az a roppant különbség, mely élő és halott közt van, a halál hallgatása megértette velem, hogy valamit tennem kell. Én verseket kezdtem írni. Ha nem lenne halál, művészet sem lenne.”96 Amikor az ember elveszíti szeme világát, akkor válik igazán látóvá. A vak ember sokkal érzékenyebb, mint látó társai. A vak ember mint metafora mindenütt az igazi „látót” jelenti, a jövőbe látót, a bölcset vagy épp a költőt is. A beteg ember valami hasonló létállapotba kerülhet. A betegség tanítja meg elfogadni az élet apróbb ajándékait is és megbecsülni azokat. Bob Fosse 1979-es, önéletrajzi ihletésű, Mindhalálig zene (All that Jazz) című filmjében fölidézi a halál Elisabeth Kübler-Ross által fölállított stációit. A főszereplő táncos-rendező-koreográfus haldoklik, s halálát is show-műsorrá varázsolja vízióiban. E show keretében kap szerepet – s aztán a filmben gyakran ismétlődik, különböző kontextusokban, egyre több jelentésréteggel telítődve – a halál fázisairól szóló elmélet. E fázisokat Polcz Alaine – Kübler-Ross-ra hivatkozva – a következőképp foglalja össze: „1. Tagadás, el nem hivés, 2. Lázadás, keserűség, 3. Alkudozás, 4. Depresszió, 5. Csöndes belenyugvás, elfogadás”.97 Azonban e viselkedésmódok nemcsak a halálra készülő ember reakciói lehetnek, hanem legalább annyira az életében kudarcélményekkel találkozó ember sajátjai is. Nem véletlen, hogy az utolsó stádium az elfogadás, ami az elengedést jelenti, afféle kegyelmi pillanattá átminősülve. S ekkor ér95 96 97
Polcz Alaine: Ideje a meghalásnak. Tanulmányok, Budapest: Pont, 1998, 9. Kosztolányi, 1996, i. m., 822. Polcz Alanie, 1998, i. m., 58.
55
kezhet el a „megváltás” is. Ingmar Bergman Tükör által homályosan című filmjében az őrült hősnő időről-időre fölmegy a padlástér egyik elhagyatott helyiségébe, s azt képzeli, át tud menni a falon. A túloldalon díszes terem van, feszülten várakozó ünnepi sereglettel, akik Isten érkezésére gyűltek össze. Az őrült elme megváltásra való várakozása azonban katasztrófába torkoll: nem Isten érkezik meg, hanem maga az Ördög, egy óriási pók képében. A fiatal nő ekkor omlik végleg össze, s ekkor szállítják el az elmegyógyintézetbe. Kosztolányi báljára – hogy visszautaljunk a Hajnali részegségre is – azonban valóban az Úr érkezhetett meg, illetve Kosztolányi is – immáron nemcsak pillanatokra – a nagy ünnepre meghívott vendéggé válhatott.
Kosztolányi Dezső Beszélgetőlapjai
A kézirat Forráskiadásunk alapját Kosztolányi Dezső (a továbbiakban: KD) élete utolsó hónapjai során, azaz 1936. augusztus 8-a és november 3-a között lejegyzett, kórházi beszélgetőlapjainak a közgyűjteményekben hozzáférhető kéziratos anyaga adja. A kéziratos anyag jelentős hányada az Új Szent János Kórház fertőző sebészeti osztályán, a B-pavilon, II. emeleti 111-es szobájában keletkezhetett, miután KD átesett az életét megmentő, ám hangját elvesztő gégemetszésen. A műtétet követően orvosaival, ápolóival, családjával és az őt látogató barátokkal ún. beszélgetőlapokon keresztül tartotta a kapcsolatot. A beszélgetőlap mint műfaji megjelölés egyrészt követi a Babits Mihály beszélgetőfüzeteinek megnevezésére bevezetett fogalmat, másrészt eltér attól anynyiban, hogy KD esetében nem füzetekről, hanem különálló lapokról, illetve különböző méretű, színű és típusú (nagyrészt szétesett) jegyzettömbökről beszélhetünk. Választott terminusunk tehát – fentebbi okaink miatt, a helyesírás módosításával – egyezik a Petőfi Irodalmi Múzeum (a továbbiakban: PIM) Kézirattárában található, V.4104 jelzet alatti kéziratos anyag megjelölésével: „Kosztolányi Dezső »beszélgető lapjai« (1936)”,98 valamint az Országos Széchényi Könyvtár (a továbbiakban: OSZK) Kézirattárában található, Analekta 11.392 jelzet alatti autográf megnevezésével: „Kosztolányi Dezső beszélgető lapjai betegségének utolsó napjaiból”.
98
56
Szintén a PIM Kézirattárában található, V. 3196/83. jelzet alatt (1 fol.) a következő megjelöléssel kéziratos anyag: „Kosztolányi Dezső utolsó feljegyzései. – Töredékek (1936)”.
57
Korábbi szövegközlések alapján – melyek KD feljegyzéseinek rövidebb részleteivel ismertetik meg az olvasót – arra következtethetünk, hogy a forráskiadásban közölteken túl megsemmisültek, elvesztek vagy kallódnak még olyan kéziratlapok, melyeket szintén a halála előtti időszakban vetett papírra azok szerzője. Az általunk megtalált dokumentumrészletek elsősorban a közvetlen családtagokhoz, a háztartási alkalmazottakhoz, valamint a kórházi személyzethez vannak címezve. Forráskiadásunk alapját négy, közgyűjteményi anyagban föllelhető kézirathalmaz adja: 1) a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának (a továbbiakban: MTAK) Kézirattárában, Ms4620/124. (1 fol.), Ms4620/125. (18 fol.), Ms4620/126. (1 blokk + 1 lap = 23 fol.), Ms4620/127. (1 blokk = 43 fol.), Ms4620/128–129. (1 blokk + 1 képeslap = 30 fol. + 27 fol. + 1 fol.), Ms4620/130. (1 blokk + kartonlap = 50 fol. + 1 fol.), illetve Ms4620/139–142. (1 blokk + 1 blokk + 1 blokk + 2 fol. = (24+5 csonka) fol. + 55 fol. + 63 fol. + 2 fol.), Ms4620/143. (132 + 1 fol.) jelzetek alatti kéziratlapok és tömbök; 2) a MTAK Kézirattárában őrzött, Aczél György hagyatéki anyagában található Ms6181/40. jelzet alatti kéziratlapok (7 fol.);99 3) a PIM Kézirattárában V.4104 jelzet alatt az OSZK Kézirattárában őrzött anyag másolata található (26 fol.), valamint az Aczél György hagyatékában meglévő kéziratlapok másolata plusz egy idetartozó, de a MTAK Kézirattárából hiányzó lap V.5293/3/1–10. Gy. n. sz.: 1992/37/3. (10 fol.), illetve V.3196/83 jelzet alatti egyetlen kéziratlap (1 fol.); 4) az OSZK Kézirattárában, Analekta 11.392-es jelzet alatt pedig 16 kéziratlapot őriznek (14 fol. [helyesen: 15 fol.]).
99
Forráskiadásunkba a PIM Kézirattárában található másolatok, valamint a következő tanulmányban közöltek alapján szerkesztettük be e kéziratlapok szövegét, mivel az eredeti lapokat nem volt módunk kötetünk összeállításának befejezéséig tanulmányozni: Bíró-Balogh Tamás: Előkerült Kosztolányi utolsó verse, Litera, 2008. nov. 24. http://www.litera.hu/hirek/elokerult-kosztolanyi-utolso-verse
58
A papírformátumok egyezése és eltérése, valamint az OSZK Kézirattárában található egyik kéziratlap (az Analekta 11.392-es jelzet alatti 14-es [a 6-os sorszám kétszer egymás utáni előfordulása miatt helyesen: 15-ös] sorszámmal ellátott lap verzóján, idegen kézzel írott sorok – „Kosztolányi Dezső utolsó perceit éli.” (lásd 3. Az OSZK Kézirattárában található kéziratos anyag című alfejezet) – alapján jutottunk arra a megoldásra, hogy a fenti sorrendben közöljük a kéziratos anyagot (MTAK Kézirattára; PIM Kézirattára; OSZK Kézirattára). Az OSZK Kézirattárában található lapok mindegyike 200x330 mm-es, fehér színű, részben megsárgult, simaalapú papír, mely formátum a MTAK Kézirattárában található anyagban is előfordul. Az e lapformátumon lévő, ceruzaírású autográfok tartalma alapján megállapítható, hogy KD betegségének, illetve haldoklásának későbbi stádiumában írhatott ezekre a lapokra, így föltehetően később keletkezett szövegekről lehet szó. Az Aczél György hagyatékából előkerült kéziratlapokat a MTAK Kézirattárában, a Kosztolányi-hagyatékban található kéziratlapok szövegét követően közöltük. A PIM Kézirattárában található másolatot, mely a MTAK Kézirattárában lévő anyagban nem szerepelt, az e hagyatékban talált lapok sorozatának utolsó helyén hozzuk forráskiadásunkban, melyet aztán szintén a PIM Kézirattárában lévő egyetlen eredeti lap követ. Miután a MTAK Kézirattárában és az OSZK Kézirattárában található kézirathalmazt alkotó lapok sorszámozása automatikusan történt, valamint források hiányában nem állapítható meg a kéziratlapok pontos időrendi keltezése és sorrendje, ezért forráskiadásunk – az egyes közgyűjteményi anyagokon belül – az automatikus sorszámozást követte. Az Aczél György hagyatéki anyagában található lapok némelyike ugyan datált, ám idegen kéz által, s időben egymástól túl nagy eltérésekkel, így ezt sem tekinthettük hiteles és alapul veendő sorrendnek. Ugyanakkor a kézirattári sorszámozás nem kerül ellentmondásba e datálásokkal. Forráskiadásunkba felvettünk idegen kéz írásával írt sorokat is, abban az esetben, ha a szövegösszefüggés ezt megkívánta, KD följegyzései értelmezésének megkönnyítése érdekében, valamint a közlés sorrendjét igazolandó. A MTAK Kézirattárában lévő Ms4620/139/17–18. jelzet alatti, ceruzaírású autográfok tartalmaznak idegen kéz által írt sorokat Hauber László kezelőorvostól, valamint az OSZK Kézirattárá-
59
ban Analekta 11.392/14. jelzet alatt olvashatóak még idegen kéz által írott sorok, ismeretlentől. Az egyes kéziratlapok részletes leírása a Tárgyi és szómagyarázó jegyzetekben található, közvetlenül a jelzetet követően, a betűrendbe rendezett tárgyszavak előtt. Leírásaink részben rávilágítanak a sorrendiség problémáira is, hiszen feltételezzük, hogy az azonos leírású lapokat azonos időpontban írhatta KD.
1. A MTAK Kézirattárában található kéziratos anyag A MTAK Kézirattárában őrzött dokumentumokat – a MTAK Kézirattári Növedéknaplójának tanúsága szerint – Kosztolányi Ádám adta el az Akadémiának, 1969-ben, KD és Kosztolányi Dezsőné teljes hagyatéki anyagának részeként. A sorok olvastán és a betegség lefolyásának ismeretében állíthatjuk, hogy az automatikus sorszámozás nem fedi a kronológiai sorrendet. A kézirathalmaz külön borítékban tartalmaz KD-nek már közölt leveleiből öt darabot, valamint KD egy följegyzését, illetve egy idegen kéz írásával – a szövegösszefüggés alapján föltehetően Kosztolányi Dezsőné írásával – papírra vetett „Utasítást”. A borítékra lila tintával a következő címzést írták: „D. betegségében írt sorai”. Az Ms4620/136. jelzet alatt található ceruzaírású feljegyzés, 162x205 mm-es, fehér színű, halványkék és piros, spanyol négyzethálós alapú füzetlapon található, s KD-művek listáját tartalmazza. Az Ms4620/137. jelzetű, ceruzaírású, föltehetően Kosztolányi Dezsőnétől származó, s KD-ék háztartási alkalmazottjához, Balázsné Tamás Gizellához („Gizikének”) címzett, szintén 162x205 mm-es, fehér színű, halványkék és piros, spanyol négyzethálós alapú füzetlapon olvasható jegyzet pedig a következő címet kapta: „Utasítás Gizikének Dide ápolásához”. E kapcsolódó tételeket a Függelékben közöljük, s lapalji tárgyi és szómagyarázó jegyzettel látjuk el, melyet elkülönítünk a forráskiadáshoz tartozó Tárgyi és szómagyarázó jegyzetektől. A boríték továbbá a következő – korábban már közölt – KD-leveleket is tartalmazza: 1) Ms4620/131., közölve: Kosztolányi Dezső: Levelek – Naplók, szerk. Réz Pál, Budapest: Osiris, 1998, 747.;
60
2) Ms4620/132., közölve: Kosztolányi Dezső, 1998, i. m., 759.; 3) Ms4620/133., közölve: Kosztolányi Dezső, 1998, i. m., 759.; 4) Ms4620/134., közölve: Kosztolányi Dezső, 1998, i. m., 756.; 5) Ms4620/135., közölve: Kosztolányi Dezső, 1998, i. m., 754. A boríték tartalmaz továbbá Ms4620/138. jelzet alatt 2 darab, 58x89 mm-es fényképfelvételt, melyeket egy 183x250 mm-es, fehér színű, megsárgult, simaalapú papírlapra ragasztottak föl. A fényképek alatt idegen kéz – föltehetően Kosztolányi Dezsőné – ceruzaírásával szerepel: „A Szent János kórház tornácán” (lásd Fényképmelléklet). Az első fényképfelvételen KD, Kosztolányi Dezsőné, valamint KD egyik kezelőorvosa látható szemből, míg a másik felvétel KD-t egyedül, profilból ábrázolja. Mindkét felvételt közölte Kovács Ida 153-as és 154-es sorszám alatt, Halkan szitál a tört fény. Kosztolányi Dezső összes fényképe címet viselő kötetében,100 s az első felvételen szereplő kezelőorvost Hauber Dezsőként [helyesen: Hauber László] azonosította. Miután a pontos azonosításhoz nem áll rendelkezésünkre bizonyíték, így kötetünkben nem vállalkozunk a kezelőorvos kilétének megállapítására. A beszélgetőlapokban lejegyzettek alapján KD-t ugyanazon időszakban – különös tekintettel a halála előtti hónapokra – többen is kezelték, illetve gyakornokok és orvossegédek is ápolták, így nem hagyatkozhatunk a forráskiadás alapját adó szöveg ismeretének hiányában létrejött, s KD betegségét és halálát tárgyaló eddigi szakirodalomra. Annyit azonban szükséges megjegyeznünk, hogy kezelőorvosai közül leginkább Hauber László nevét emelik ki mind a korabeli tudósítások, mind a későbbi visszaemlékezések.
2. A MTAK Kézirattárában őrzött, Aczél György hagyatékában található kéziratos anyag A kéziratlapok Aczél György hagyatékából kerültek a MTAK Kézirattárának állományába. Közlésünk és leírásunk alapját azonban a PIM Kézirattárában található másolatok adják (V.5293/3/1-10. Gy. n. sz.: 1992/37/3.), valamint Bíró-Balogh Tamás tanulmánya (Bíró100
Halkan szitál a tört fény. Kosztolányi Dezső összes fényképe, szerk. Kovács Ida, Budapest: PIM – Kortárs Irodalmi Központ, 2007, 62–63.
61
Balogh Tamás: Előkerült Kosztolányi utolsó verse, Litera, 2008. nov. 24., http://www.litera.hu/hirek/elokerult-kosztolanyi-utolso-verse), így az ott közöltekre, illetve a szerzővel folytatott konzultációkra is támaszkodunk forráskiadásunk e részeinél. A ceruzaírású autográf 7 fol. terjedelmű. A lapok jobb felső sarkán kis alakú, ceruzaírású számozás található: 1–7. „Az Aczél-gyűjteményben található lapok nagy részén – idegen kéz írásával – a keletkezés dátuma szerepel; ezek szerint egy üzenet augusztusban, a legtöbb viszont október végén, azaz nem sokkal Kosztolányi november 3-án bekövetkezett halála előtt került papírra. Arany Zsuzsanna szóbeli közléséből ráadásul tudni lehet, hogy a többi fellelt jegyzetlap nem datált, ez arra utalhat, hogy ennek az irategyüttesnek a darabjai egy személy többszöri látogatásakor keletkeztek, s ez a személy keltezte őket, feltehetőleg utólag, de még aznap. Sajnos, a lapok provenienciája jelenleg felderítetlen. Két lap (6. és 7. számú) datálatlan, ezek talán máshonnan is kerültek a gyűjteménybe; mindenesetre írásképük és nyelvi állapotuk azt mutatja, hogy a korábbi jegyzettel egyidejűek.”101 A PIM Kézirattárában található másolatokat Tóth Gyula juttatta el a közgyűjteménybe, a következő jegyzettel: „Kosztolányi Dezső kezeírása fecniken. Marczali adta át, hogy csináltassunk másolatot, mert ő A[czél]-nak adja. 1975. IX. 12.” A MTAK Kézirattárában található anyagból hiányzó kéziratlap (Gy. n. sz.: 1992/37/3/7.) ugyanolyan formátumú, mint az Aczél-hagyaték többi lapja. Mivel a másolat feltehetően a kézirattári földolgozás előtt készülhetett, így sorszámozás nem szerepel rajta.
A lapok jobb alsó sarkában ceruzaírással lejegyzett sorszámozás található, 1-től 26-ig. Forráskiadásunk a közlés sorrendjének tekintetében az OSZK Kézirattárában található eredeti kéziratlapok sorszámozását vette alapul (lásd 4. Az OSZK Kézirattárában található kéziratos anyag című alfejezet). Szintén a PIM Kézirattárában található az Aczél-hagyatékban lévő kórházi beszélgetőlapok másolati anyaga, illetve egy onnan hiányzó kéziratlap, V.5293/3/1–10. (Gy. n. sz.: 1992/37/3.) jelzet alatt (lásd 2. A MTAK Kézirattárában őrzött, Aczél György hagyatékában található kéziratos anyag). A MTAK Kézirattárából hiányzó lap formátuma megegyezik a többi, azonos csoportba tartozóval. A PIM Kézirattárában található továbbá V.3196/83. jelzet alatt egyetlen, 180x230 mm-es, fehér színű, megsárgult, simaalapú lapon, ceruzaírású autográf (1 fol.), mely Gellért Oszkár hagyatékából került az állományba. A lap jobb alsó sarkában ceruzaírású sorszámozás található (1-es számjegy). A lap verzóján, idegen kéz írásával, KD jegyzetei közé szúrva a következő ceruzaírású sorok olvashatók: „Mit mondjak a Manyinak, ha kérdi miért kell másik ápolónő?” Föltevéseink szerint KD egyik kezelőorvosa, esetlegesen Hauber László írhatta le a kérdőmondatot. Következtetésünk alapját a MTAK Kézirattárában található Ms4620/139. jelzet alatti, 222x290 mm-es, 17-es és 18-as sorszámmal ellátott, fehér színű alapon, halványkék színű négyzethálós jegyzettömb-lap adja, melyen szintén idegen kéz írása szerepel, Hauber László aláírásával.102 A PIM Kézirattárában található egyetlen autográf formátuma egyezik az OSZK Kézirattárában található 16 ceruzaírású autográféval, illetve a MTAK Kézirattárában őrzött kézirathalmaz lapjai közül számoséval.
3. A PIM Kézirattárában található kéziratos anyag A PIM Kézirattárában található kéziratos anyag három részből áll. A V.4104. jelzet alatt szereplő lapok (26 fol.) ceruzaírású autográfok másolatai (a PIM Kézirattári katalógusában tévesen autográf tintaírás másolataiként feltüntetve), melyek eredetije az OSZK Kézirattárában található. Miután másolatokról van szó, így a verzók különálló lapokra kerültek, s a rektókkal együtt összesen 26 fol. terjedelmet tesznek ki.
A kéziratlapokat 1975-ben vásárolta meg az OSZK a Központi Antikvárium aukcióján, s akkor vették állományba is, több más hagyatéki anyaggal együtt. Visszaemlékezések alapján föltehetően az egyik kórházi dolgozótól kerülhettek ki a lapok, melyek 1936 október-novem-
101
102
Bíró-Balogh Tamás, 2008, i. m.
62
4. Az OSZK Kézirattárában található kéziratos anyag
Lásd a forráskiadásban: Ms4620/139/17–18.
63
berében keletkezhettek.103 A ceruzaírású autográf 14 [helyesen: 15] fol. terjedelmű. A lapok jobb alsó sarkán kis alakú, ceruzaírású számozás található: 1–14. A 6-os sorszám – tévesen – kétszer szerepel. A 14. [helyesen: 15.] lap verzóján idegen kéz ceruzaírásával a következő olvasható: „Kosztolányi Dezső utolsó perceit éli.” A mondat hitelességének eldöntésére vonatkozóan nem állnak rendelkezésünkre további adatok, mindössze a katalógusbeli megjelölés: „Kosztolányi Dezső beszélgető lapjai betegségének utolsó napjaiból”. [Kiem. A Szerk.] Miután a kéziratlapok eredeti sorrendjét nem ismerjük, így a forráskiadás – a kéziratos anyag többi részének közlésével egyezően – a kézirattári sorszámozást követte.
A kéziratban szereplő gyorsírásos sorokról (Lipa Tímea)
KD beszélgetőlapjainak kézirathalmazában két gyorsírással írt lap található. Pontos adat jelenleg nem áll rendelkezésünkre arról, hogy KD hol tanulhatta meg az általa használt Gabelsberger–Markovits-féle gyorsírásos rendszert, de minden valószínűség szerint a szabadkai középiskolában sajátíthatta el az ismeretét, hiszen ezt az írásfajtát az ő idejében még rendes tantárgyként oktatták. Már az 1883. évi középiskolai törvénybe – Jónás Ödön országgyűlési képviselő sürgetésére – rendkívüli tárgyként vették fel, 1915-ben pedig a kereskedelmi iskolákban is bevezették a tanítását. A budapesti tudományegyetemen is oktatták, a közgazdasági karon gyorsírás-tanítói vizsgára előkészítő szaktanfolyamot indítottak. Ezen kívül a fővárosban és vidéken 27 szakintézetben lehetett elsajátítani a gyorsírást, az Országos Gyorsíró–Tanács ellenőrzése és felügyelete alatt. A mindennapokban szintén fontos szerepet töltött be a gyorsírás gyakorlata a századelőn, ahogyan ezt Forrai Soma tanár megfogalmazza: „…a gyorsírás magasabb foka régen kilépett a parlamentből és nemcsak ellenőrzője, hanem nélkülözhetetlen segítő társa lett a nyilvános életnek. […] A nyilvános élet rohamos fejlődésével, a tudományoknak, az iparnak és a kereskedelemnek föllendülésével lépést tartott a gyorsírás terjedése is, mert a gyorsírásban való jártasság számos állás betöltésénél nemcsak előny, hanem igen gyakran elengedhetetlen kellék is. S aki a gyorsírást gyakorlatilag alkalmazza, azt a mindennapi szükséglet szinte ráviszi, hogy a levelező-írás nyújtotta rövidséget még fokozza és elsajátítsa a gyorsírás betetőzését, a vitaírást.”104 A KD által ismert és használt Gabelsberger–Markovits-féle gyorsírás a hivatalos szabályok szerint 1927-ig volt érvényben, s a Radnairendszer váltotta fel. Az új gyorsírás megjelenése ellenére – másokkal
104 103
Az információkért köszönet illeti Weeber Tibort, az OSZK Kézirattárának munkatársát.
64
Forrai Soma: A magyar gyorsírás tankönyve a Gabelsberger–Markovits-rendszer szerint iskolai és magánhasználatra, Budapest: Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) cs. és kir. udvari könyvkereskedésének kiadása, 1902, 5–6.
65
Borzasztó mód érzem magam Mit kaptam? Nem azt kaptam. Barbiturt nem adsz? Cardiasolt kaptam alacsonyabbra Fáj a fejem Adj oltást Te nem tudod, hogy végem Mikor? Mikor? Émelygek. Hauber Hová mégy? Menjen el innen. Milyen oltást? Végem Kérj kúpot Itt hagysz? Végem Meghalok
Mi ez? MTAK Ms4620/140/34.
Föltétlenül maradj itt estig. Végem Beszélj Csikyvel, könyörögj neki könyörögj neki. [olvashatatlan szó] veszélyes Erre vigyázni kell. Mindig gézzel.
Pásztort. [olvashatatlan szó] erre Ki az ügyeletes? Lázam van. Kérek oltást Cardiacumot [verzó]
Hányadika van? Pásztor hol van? Adj oltást. Maradj itt. Maradj itt. Manyika, ez az utolsó írásom: meghalok. Segits, morfint, csak átmenetileg. Küldj orvosért a kaszinóba. Meghalok. Hivd az alorvost. Van. Segitség. Mért nem cselekszel? Végem. Ne kinozzatok. Csupa hazugság. Láttad a lázgörbémet? Hivd az alorvost Pásztort nem lehet látni? Gyalázatos Hogy megszabadulj tőlem. MTAK Ms4620/140/35.
Neked itt a helyed. Félek, hogy a láz emelkedik. Adj lázcsillapitót.
162
[verzó]
Nem bírom ki. Feleségem, segits. meghalok. Adass valamit. Csillapitsatok el morfinnal Nem birom Ne kínozzanak Morfint. Nincs más Csak beragasztom. Nincs más. Török ezt javasolja. Más bőrgyógyász is. Mindenki. Hosszú ideig kell kezelni. Különben elgennyed. Mi volt ez? Fájdalomcsillapitó Megbolondulok. Émelygek. Ne adass enni.
163
MTAK Ms4620/140/36.
Morfint Adj oltást, – morfint – embertelenül szenvedek – fulladok Végem Végem Segits. Oltást. Segits 37.7 Nincs javulás éjjel 4 óra Megőrülök: –
Gizi fiam, kérdezd meg, hol énekelnek most? Mária nővér tudja 2 óráig élet halál közt vergődtem. Hiába csöngettem. Senkise jött [verzó]
Hol van Veverán? Lenn? Fönn? Közel? Nem jön Veverán. Hivjon orvost. Senki sincs? Más osztályról? Más orvost Veveránt Meghalok Szédülés, émelygés, remegés, halálfélelem, rossz közérzet. Estére legyen itt Csiky, ha csak tudod rendeld el, Aludni nem mertem. Kérek jó altatót Kérek jó altatót! Pásztor se jött. Ezt megértem. De közben meghalhattam volna Anyika Pásztort sajnálja, hogy sok a dolga. Sajnálja sajnálja Szörnyű nő
[verzó]
zsebkendőt annyit szenvedtem az evéstől Sajnos, nem érzem a gyógyulást. Mindig mondtam, hogy napról napra rosszabbul vagyok – Este sem Adj oltást fáj Veverán bekente Ki segitsen? Menjen le! Törjön be Azonnal jöjjön. Életveszély. Egy kórházban nem lehet meghalni adj oltást be kell kötni ez az egyetlen gyógyszere Adj oltást, mert meghalok Ez kell. Igy gyógyult meg. Máskép 50 jön. Tapasztaltam. MTAK Ms4620/140/37.
Adj papírt, újat, mert nincs. Adj papírt, újat, mert nincs. Kérdezd meg Arankát jön e feleségem? Beszélt e vele? Később pedig (ha nem beszélt) föltétlenül hivja föl.
164
MTAK Ms4620/140/38.
Feleségem éjjel bejön Te, te hát meg akarsz ölni? Te, te hát meg akarsz ölni? Eddig jó volt minden. Most egyszerre… Milyen leveleket kapok. Könnyekig meghatnak. Könnyekig meghatnak.
165
Olvasóktól
Egy ilyen beteg (mondta Pásztor) két év óta fekszik náluk. Weress Jolán levelét adasd föl Meddig tart? Elájultam Tegnap délelőtt Hideget-meleget éreztem Este ismét nyugtalan voltam Epét hánytam. Doktor úr, élve maradok? Ha ön is így akarja, kedves.
[verzó]
Mi ez a nyugtató? Nem halok meg? A zsebkendőt! Majd telefonáljon feleségemnek, hogy jöjjön el. Te vasárnap is azt mondtad, hogy nincs semmi bajom De igaz. Manyi mondta. Adj lázcsillapitót, mert nem birom. A pyramidon nem hatott. 38.5 láz
[verzó]
Te tudod, amit én tudni szeretnék. Mondd meg. Élve maradhatok? Az excémám nagyon kinos és fájdalmas. A nyelőcsőben is lesz javulás? Mennyi idő alatt? Addig |:néma:| leszek? Légszomj és halálfélelem Mit lehet ilyenkor tenni? Adj valamit az émelygés ellen. Vizet kaphatok? Ne hagyj egyedül, édes Gizim Rosszul vagyok Manninger is volt. Belladonna kup, Forti kenőcs (XIV század),
MTAK Ms4620/140/39.
Hauber tudja állapotom Mikor jön be? Ki az ügyeletes orvos? Mi ez a rádió-lárma? Ki győz? Édes Édes Arankám, legyen mellettem, megfizetem. Nagyon jól. 50 pengőt adok ezért az egy napért. Becsületszavamra A többi kórtermet is elláthatja elláthatja közben. Szóval itt lesz? [verzó]
Fáj a farom, pedig a hajpárnán fekszem Az ételbe, kérlek, ne adj semmit. Kihányom. A brómot egyáltalán nem birom. Rosszul is hat rám. Elbutit, de nem altat. Csak oltást kérek. Milyen kúp volt ez? Mikor hat? Mikor hat? MTAK Ms4620/140/40.
Te hogy vagy? Hány óra? ópium is jön belé, mert különben meghajt ([…]ál) kaptam Transpulmint, koffeint d[…], kávét 2 decit 2, deci vizet, vigasztalást. Hánytam MTAK Ms4620/140/42. [verzó]
Nincs végem? Mondd meg őszintén. Nem mondtak le az orvosok?
166
MTAK Ms4620/140/41.
Hánykor látlak, édes Hauber? Ne hagyj el, ne unj meg.
167
Nem <mondtál> |:mondtál:| le rólam – őszintén! Akkor könnyitsd legalább a helyzetem, – segits Altató Altató van ezekben az oltásokban? Rossz auspicium alatt indultam, úgy látszik. Kezdettől fogva éreztem a betegségem rossz jelek mellett indult Tüdőgyulladás? Veszély? Nem enyhül a légszomj Édes jó barátom, türhetetlen a közérzetem. Segits. Egy oltást talán [?] Légszomj. Félelem. Végem. Nem most? Hallom, hogy eltemettek a lapok
Grizt Ki adja az éjszakai oltást? <És még? Alorvos Alorvos De ő már itt van. Ki kell mennie> Állapodj meg vele, mit ad. [verzó]
hidegteát. Végem Vizet kapunk még? Émelyeg Mit kapok? Cukor nélkül oltást Déltől-délig Ki győzött? Hau meg lesz elégedve. Ki győzött?
MTAK Ms4620/140/43.
Nem várod meg Bözsit, hogy haza kisérjen? [verzó]
Ez szünteti a fájdalmat? És a lékzés? Tegnap rendkivül megriadtam az ájulástól: a teljes halált éreztem, sötétség, meleg és hideg együtt a mellen, tompaság. Félek, hogy visszatér. Mit csináljak akkor? Remegek. Nem mindig merek aludni. Szomjas is vagyok. De most nem merek kérni több vizet Milyen a seb? A garatsipoly? Félek, hogy a gyomor feszül Tegnap ez kinzott egész nap. vizet [?] MTAK Ms4620/140/44.
MTAK Ms4620/140/45.
Mondd el Kemény István Mit kapok éjszakára? Minden órában kaptam. meg Hol van Gellértné? vendégünk eltünt A másik blokkot 38.5 Ősszel 12 kötetben jelennek meg összes munkáim. Ebből (akár élek, akár halok) az első példányt te kapod. [verzó]
Sok volt benne. Hány óra? Epét hánytam Édes professzor, meghalok meghalok
Hol van Gellértné?
168
169
Még talán én is. Csövet A |:[olvashatatlan szó]:| [olvashatatlan szó] Szivműködés Borult [?] e[…]ett Szivműködés
meghalni, ne hagyd ezt, éjjel se, a hirtelen haláltól, – az érzés azt mondja, hogy nincs [verzó]
Mikor fog hatni? Bizonyos ez? Bizonyos ez? Mi van benne? Coffein, [olvashatatlan szó] <Ezt minden operalt> Ezt minden tracheotominus operált érzi? Itt leszel mellettem? A szobában? Jöjj be izentetek? Mi Milyen az állapotom? Sziv? Sziv? Tüdő? Intézk Intézkedj, hogy a lányok miket csináljanak. Hol a Bözsi? Te fiam maradsz? Nyugodtan alhatom? Mert most nem tudok szólni.
MTAK Ms4620/140/46.
Borogatást Meddig maradsz benn [?] a vacsorán? Maszlag. <Ma> A szavak semmibe se kerülnek. Ez az ő kötelessége. Mennyi a pulzusom? Kezedben van a hatalom, segits. Adj új oltást. Ez nem hat. Nyugalmat akarok Csill [verzó]
Mit csináljak később, ha rosszul leszek? Ne haragudj rám, én élni fogok a kedves engedélyeddel s izenek érted, ha rosszul leszek. Mennyi idő mult el azóta, hogy Pásztor elment vissza? Édes Gizim mit tegyek? Rosszul vagyok. Izzadok. Émelygek. Meghalok. Hány óra? Az előbb 2 volt. Tudom. Amikor Pásztor jött, 2 volt. MTAK Ms4620/140/47.
vitess egy szanatóriumba Szörnyű félelmem volt. Két óra hosszáig magam voltam, ápolónő és orvos nélkül, nem tudtam érintkezni a világgal. Ez őrjitő. Örjitő volt. Dehogy. Egyedül voltam, nem beszélhettem, anyám, ápolónő, orvos nélkül, szörnyű, jobb
170
MTAK Ms4620/140/48.
Már reggel alélt voltam. Tüdőgyulladás? Sokat kaptam. Nem halok meg? Nincs nagyobb kanülje. Rosszul vagyok Ájulat. Segits, akár morfinnal is, semmi se fontos csak ez a közérzet muljon el. Szivem Ne menj el. Délután Segitség nem!
171
[verzó]
Másikat Orvost Párnát Orvost Haubernek mi a véleménye? Lábam elzsibbadt Rendkivül gyönge vagyok, elesett Ez szokott dolog? Elszédűltem. Szeretnék székelni. Ezen az emeleten is van telefon? Itt a telefon? ezen az emeleten? De te itt vagy ugye? Királyi módon jutalmazom királyi kedvességedet Anyika és Gellértné értik egymást
Émelygek Émelygek. Altató oltást Hauber Öltözzünk át MTAK Ms4620/140/50.
Pásztor hol lakik? És az alorvos? Félek, hogy rosszul leszek Milyen szinem van? Pásztor benn volt? Mikor aludtam el? Hívja, édes Aranka Pásztort, rosszul vagyok. Ki az éjjeli ápolónő? Hány óra Öltözzünk át151 A Katzenstein táplál is?
MTAK Ms4620/140/49.
Mit tettél oda a [olvashatatlan szó] alá? Enni, enni rosszul vagyok 38.5 Hauber bejön? Mikor jön be? Nem akart beleegyezni abba, hogy ide jöjj. ide jöjj Aranyos, – éjjel jöjjön be gyorsan. Örökre hálás leszek. Megfizetem.
[verzó]
A véget érzem. Mar Maradj itt Nincs levegő. Gyönge vagyok. Szédülök. Tehetetlen vagyok. Előbb talán adj valamit [olvashatatlan szó] Tea És táplálék is? Félek Székelni kell Mi lesz a Katzensteinnel? Hagyja [3 olvashatatlan szó] Nem hülök meg a limonádétól? És ha
[verzó]
Adj oltást, rosszul vagyok. Mikor fog hat Altató, erősitő, Reszketek. Nem hülök meg Hivd Pásztort Émelygek, hányok. Segits. Maradj itt, becsületszavadra.
172
MTAK Ms4620/140/51.
Ez – ugye? – bizonyos. Megőrülök különben a félelemtől. 151
[a sor rá van írva a fölötte lévőre]
173
Menj Csikyért Jobb, mint légcsőmetszés nélkül? De vigyázz, mert megverlek MTAK Ms4620/141/49.
Félek a csőtől A másik oldalon [olvashatatlan szó] ([olvashatatlan szó]) MTAK Ms4620/141/52 [!]. [verzó]
Igen? vettem be egy kevert port is Ki az ügyeletes orvos? Éjjel Hogy vessem az ágyat? Lehet alacsony is Szóljon Csikynek, hogy jöjjön be máskor egy igen kevés szódabikarbónát kérek egy fecskendőben
Ha tudnád (, édes barátom, szentem,) hogy biztosan meghalok, gyötörnél-e igy? Hát ilyen jó vagy? Én már rosszhiszeműnek véltelek. Te cselekednél? Meggyógyulok? Fáj a fejem Fáj a fejem, mindenem kaphatok valamit? Halálos fáradt vagyok. Halálos Ettől a <szenvedéstől> szenvedéstől
[verzó]
Honnan való? A neve érdekel Az orr fáj A kanült kicseréltek: ez |:nem:| kisebb kaliberű, de kurtább lázas vagyok. 37.3 C maximum [?] Örülök a szájtisztitásnak: jólesik MTAK Ms4620/141/50.
Beszélhetek még? Bizonyos ez? Kedves erdélyi testvér, ravaszkodjék ravaszkodjék ki számomra egy kis gyógyulást. mint Hogy viselkedel ellenem. Szégyenlem magam. [verzó]
kevert port valami hideg jön Veverán szerint csak az idegen test okozza a fájdalmat. Még gyulladás sincs!
214
MTAK Ms4620/141/53.
Becsületes aranyos. Nekik is ez a véleményük. Állatkinzás. Adj valamit. Nem (Barátaink) (Akkor láttak) Isten veled. Adj valamit Cardiacumtól nem! Morfiolit Nehány napom van. Azt nem akarom átgyötrődni Pyramidonkupot is A cső bevezetése nagy kérdés A cső bevezetése nagy kérdés. Gondolkozz róla Mi baja? Mi az a Sz. ügy? egész nedves Hauber nincs itt? MTAK Ms4620/141/54. [verzó]
kevert port Mikor leszek jobban? Végem Cardiasolt
215
Oltást fáj mindenem Előbb mért fájt az orrom és később mért nem? pedig akkor magasabban feküdtem (másodiknál) adj oltást Lázcsillapító Ma elmegyek innen. Mert nem bírom. Barátaim már [2 olvashatatlan szó]
Akkor kapok? Az utolsó pillanatig változatlanul kedves Mért nem köszön neked ez a fajankó? Micsoda fajankó! fajankó Otthon is ilyen? Hülye Adj valamit Egy kevert port Használ Használ Utoljára
MTAK Ms4620/141/55. [verzó]
Rosszul vagyok. Adj oltást. Fájdalmaim vannak. Nem árt. Mi ez? Van lázam? Javulni fogok? Aludjak? Mi újság? Hány óra? Tudja olvasni irásomat? fiatal, kedves költőtestvér mindig szerettelek
MTAK Ms4620/141/57.
Mért beszélsz annyit? Ádám mit beszél? felül az utolsó reggel óta bágyadt vagyok fáj a fejem meghalok mi lesz velem? Keveset köhögök Adj ellene oltást Mit tesz be? Megbolondult Ez most az enyém. Éjjel? Hisz én megveszem. Nem várhatok.
MTAK Ms4620/141/56.
Ez az új ápolónő Kétségbe vagyok esve. Elhagysz. Hánykor jössz? Nincs székem. Reggelre hashajtót kérek Mindent? Altatót erősitőt + csillapitót. [verzó]
Jaj, Pásztor, segits! De van valami még. Gondolkozz. Talán Mi? És éjjel? Mi lesz? Te vagy az ügyeletes? Hol alszol? A sipoly mikor gyógyul? Milyen a pulzus?
216
[verzó]
Az nem árt Most az egyszer Megnyugtat a tudat Adj Adj Tűrhetetlen közérzet Itt hagyott Pásztor
217
Mutasd meg Ádámnak Pásztor szobáját.176 vizelőüveget cardiasolt coffeint Ha elmégy akkor megölsz Ne kinozz Megigérted, hogy mellettem leszel. A szivem.177 Adj Cardiasolt Adj Adj Ne hagyj el Tudom tegyek?
37.7 Adj valamit Meghalok. 37.7 Nem halok meg? mert fuldoklok Csak a kombináltak. MTAK Ms4620/141/59.
halálos érzésem van Adj valamit. Nagyon rosszul vagyok. Hivjatok orvost Végem. Beszéld rá Manyit, hogy aludjon itt. takarj be Hőmérőt Manyi, mikor jön?
MTAK Ms4620/141/58.
Hány óra? Hány óra? szivcsillapitót és csövet bevezetni etetni Mért nem fogtad itt? Nem aludtam Csak <szundikáltam> szundikáltam
[verzó]
fejfájás Máriától el vagyok ragadtatva citromos vizet Mért van lázam? vagyok álmos? oltást. csillapitót erősitőt Mért van lázam? Mért van rossz közérzetem? Mért vagyok álmos? azonnal oltást! erősitőt, csillapitót, vidámitót
[verzó]
fejfájás ellen Ma nem kell Ma nem kell Mit mondott? Öblögető víz Csöngess az orvosnak öblögetni Katzenstein Katzenstein 176
[a mondat és a fölötte lévő sorok („Most az egyszer”, „Megnyugtat”) egymásra vannak írva] 177 [a sor rá van írva a fölötte lévőkre]
218
MTAK Ms4620/141/60.
citromos vizet citromos vizet
219
citromos vizet Lacikám, nem halok meg? rosszul vagyok gyorsan orvost oltást oltást orvost oltást
Alorvos Hány óra? <én csak> orvost hány óra? hány óra? kevert port Pásztor volt itt töröld ki a szart Katzenstein lement, de nem hajtott meg Mit tegyek? Nem fáj? Nem [2 olvashatatlan szó]
[verzó]
Vizet Igen. felelj te, ha jobban tudod. Hol a kevert por? Adj egy újjnyi vizet egy kevés alkohollal Ügyeletes orvost Kérem Itt van a folyosón
MTAK Ms4620/141/62.
Legyen itt, édes Hau optimista irányomban? jövőmet illetőleg itt maradsz? Később tisztitsd ki a szájam Nincs étvágyam. <Mért mond mindent kétszer?> Most nincs 5178 Kávét 5 kávét émelyeg is a szőlőlé nincs szódabikarbóna Adj keveset Mennyi idő alatt ömlik le?
MTAK Ms4620/141/61.
Vaveránt hivasd föl itt van a folyosón Kakilni kell kacsát kacsát papirt Nézd meg! Nézd meg mennyi
[verzó]
[verzó]
Mondd meg Anyikának, minden 10 percben ellenőrizze fáj a fejem adj kevert port fáj a fejem
220
Sokszor haragszom rád de szeretlek 178
[a számjegy be van karikázva]
221
Könnyü, kis takarót izzadok bórvazellines pálcikát bórvazellines pálcikát mint tegnap
MTAK Ms4620/142/[a].
Az rögtön elmulasztja? Orron át is be lehet adni azt a pilulát? Szét kell törni? Föl kell olvasztani? Igen, de a has nem. Nem kellene egy új beöntést adni? Maradjon Ég a gyomrom Édes doktoruram, ne hagyjon el. Lehet nekem nyugodalmas éjt biztositani? Hogyan? Mindig azt hittem, hogy orvosbarátaim majd megszüntetik a halálos szenvedésem. Fáj a végbelem Elég? Jó tudok is vele irni.179 Meg kell gyógyitani
MTAK Ms4620/141/63.
Az előbb gondoltam rád, drágám. Meg tudnék érted halni, esküszöm, annyira szeretlek. Hogy lehet feküdni? Alacsonyabbra. Alacsonyabbra. Oldalt Benn volt az aspirin. Hegedüs Lóránt? Milyen kötözés volt ma – szörnyű mit szenvedtem. [verzó]
[verzó]
magyarázza ezt? Még mindig Keres az Drága nógrádi testvér Ugye ez az oltás szabad? Feleségem félt tőle Feleségem félt tőle Hőmérsékletem 37.5 Vegyek be ellene? Kerékben jódos benzint Hogy jódos benzint úgy szeretlek légy áldva jódos jódos aspirint
222
Nem birom ágytál Hivja Haubert Ki van itt orvos? Pásztort Émelyeg Hivd azonnal Pásztort Adj vizes rongyot. Maradjon itt Ha friss Hivj orvost ha rosszul leszek, csöngess eszeveszetten MTAK Ms4620/142/[b].
vizes rongyot kitörölni Van széklet? igen 179
[zöld tintával írt mondat]
223
6) Mussolini187 író I.188 7)189 amikor T és T misén párbajozott190 II.191 8)192 Sarkadi Béla megigézése193 (l. o) I.194 9) 10) 11) 12)
Itt marad? Volt? ágytál? Édes Arankám, legyen mellettem. Nagyon hálás leszek. Csak ma maradjon itt. Kevés. Most már nem halhatok meg? [verzó]
Vizesrongyot Visszahozta ? zsebkendőt ágytál Sok széklet volt utóbb? Nem birom birom Meleg. Ne menjen el! Elég! vizelőüveget
MTAK Ms4620/143/2.
Hideg legyen. Közben gyümölcslevet kérek. Olyan áldott, kedves vagy. Áldjon meg az Isten. Honnan hoztad a kúpot? Gyümölcsös levet kérek! Most alszom. Ugye helyes? Ugye jól teszem? Fölkelni is lehetne, de talán jobb kipihenni Mondta? [olvashatatlan szó] Pásztorral Beszéltél vele az új kezelésről szódás vizet195
MTAK Ms4620/143/1.
Fiamnak telefonozz, hogy várjon, fáj a szájam és nyelvem. [verzó]
1) 180 17. I. 1934.181 2) I.182 Rostand (55–60) 3) A nagy élet vége183 (L_l. o.) 4) Német furcsaságok184 I.185 5) f_s_z_h_sz Kínában186 (L_l. o.)
[verzó]
nem lehet megcserélni az időt? A fontos az idő: előbb kellene beöntés MTAK Ms4620/143/3.
(szó [?]) 187
180
[gyorsírással írt szavak] 181 [barna ceruzával átsatírozva] 182 [gyorsírással írt szavak] 183 [gyorsírással írt mondat] 184 [gyorsírással írt szavak] 185 [a számjegy be van karikázva] 186 [a szavak gyorsírással íródtak: „A szókapcsolat első tagjánál fejtési nehézség miatt csak a mássalhangzókat tudtuk feltüntetni.” – Lipa Tímea jegyzete]
224
[gyorsírással írt név] [a számjegy be van karikázva] 189 [a számjegy zöld tintával be van karikázva] 190 [kék ceruzával, gyorsírással írt mondat] 191 [a számjegy kék ceruzával be van karikázva] 192 [a számjegy zöld tintával be van karikázva] 193 [gyorsírással írt szavak] 194 [a számjegy be van karikázva] 195 [a sor és a fölötte lévő egymásra vannak írva] 188
225
A székelés az ájulat és a halál érzetét kelti. Segitsetek ezen. Most is van egy kényszer. A kemény az benn maradt.
Mit tegyek a széklettel? Még mindig ingerem van. Nem tudom ki |:nyögni:| A székletet nem bírom kihozni. Félek, hogy az ágytálon halok meg. Minden erőltetéstől szivgörcs és szédülés kinoz. Adj enyhítőt. Talán egy második beöntést. Most várjunk. Hívja Pásztort. Siess vissza, vidd ki
[verzó]
Tegnap nagyon rosszul Előbb kell a beöntés félek, hogy meghalok Hivj majd orvost, ha rosszul leszek Jön? Nincs a műtőben? a műtőben! Tegnap elájultam 7kor.
MTAK Ms4620/143/5.
Adj vizet Mindent 8 fecskendő Édes, aranyos Gizim úgy szeretlek! Ha félreértesz, akkor is. Adj 3 könnyü fecskendőt
MTAK Ms4620/143/4.
Azt hiszem, elég. Nem birok többet. Feszül Arankát hivd Beszélni akarok Abbahagyom. A kemény szék benn maradt. Meghalok Feszit. Valami volt. Mit látsz [?]? Az erőltetéstől rosszul vagyok. [verzó]
Tegnap d. u. kihánytam a kávét. Milyen a seb? a Adj hashajtót Katzenstein? Pásztorral beszélek. Ágytálat add ide Meghálálom, édes Aranka fisztula?
226
[verzó]
Mit szenvedek én! És mért? Mások rosszabbak és nem szenvednek ennyit. Édes fiam, ne feledd el mennyit szenvedtem. Emlitsd meg mindenkinek. Anyának is mondd meg most Ez nem lazul meg? Küldd anyát hamar, mondd, hogy rosszul vagyok. Nincs javulás MTAK Ms4620/143/6.
Orvost oltást adjon Nem fáj majd? Semmit? Öcsém állandóan [olvashatatlan szó] Szundikáltam Szundikáltam a nagy ijedelemre Zokogtam. De szeretnék verekedni! Jól festenék! Most 3 napig! Ha közben nem sebészkedem magam is, magam
227
Nagysága telefonált? Hány óra? Most már jön nagysága? Mikor? Van gyümölcslé? Ha savanyú, cukrozd meg Mélyen meg vagyok hatva, úgy köszönöm s kezét csókoltatom Ő Méltóságának jobbulást kivánva. És maga Édes Mária, mit válaszol? Azt kell mondani, hogy dögrováson van. Maga alszik ma mellettem? Maga alsz
Pásztor éjfél után hazajön. Akkor át is hivhatjuk. Aztán hivhatjuk őt is, ha baj van. Nem tudnál néhány Nautisan kupot adni s Belladonnát? Csak tartalékra, megnyugtatásul. Mikor jön Pásztor? Ennek biztos a hatása? Mitől van az émelygésem? Holnap reggel 7kor még itt vagy? [verzó]
Ugye jobb, ha nem eszem, mert bár éhes vagyok, émelygek. Azonnal kijön. Mit érek vele? Maradjon itt. Mi van vacsorára? Azt hánytam ki. Legyen mellettem! Hideg legyen Hol voltál? Telefonoztál? Meghalok; – segits. ha pedig reggelig alszom? Mi lesz az evéssel? Üres, de émelyeg Te drága Később vehetek még kombinált port?
[verzó]
szik ma mellettem? Hány óra? <Mikor> széles ragtapaszt adj Ragaszd le öcsém ezt a részt Éjjel pedig ügyeletes? De 9kor itthon vagy. Megadod az oltást is? Mit beszél Manninger? Nyilatkozatot kért. Multkor a Hormon orvos kivett belőle, de a […]ban maradt szerencsére. Gyermekes Multkor = 1 hete Velem akarnak győzni! Manninger is gyermekes!
MTAK Ms4620/143/8.
lila lila benzines vatta lila Tapsolok: ez azt jelzi, hogy keresem Csengetni kell orvosnak Siessen Mennyi van? Kérjük meg a Hogy te.
MTAK Ms4620/143/7.
Az órát tedd oda. Kérd meg Manningert, meg Csikyt, hogy legyen itt. Csiky aludj itt kamillát Édes Csiky, – légy mellettem. Hiszek benned. Segits meg. Légy áldva. Adhatsz még egy altatót? De visszajössz?
228
[verzó]
Doktor uram, az előbb feleségem belémfecskendezett valami szürke, vizes folyadékot. Mi volt az? Ab-
229
Diagnózis: A bal hangszalag kezdődő szervi bénulása valószínűleg a nyaki részen található bolygóideg sérülésének a következménye.
Kosztolányi Dezső kórlapjai a Rádiumhemmet intézetben, Stockholm
1936. I. 22. dr. Freystadt
562
563
Halotti anyakönyvi kivonat Lelőhely: MTAK Kézirattára Ms4620/144.
Budapest I. Anyakönyvi Kerület Dr. Gloetzer László Anyakönyvvezető-helyettes
HALOTTI ANYAKÖNYVI KIVONAT [1954-ben készült másolat] Folyószám: 1683/1936 Kosztolányi Dezső (a halott családi és utóneve) – községben / városban – év – hó – n született245 51 éves, – hónapos, – napos, ujságíró foglalkozású, budapesti I. Tábor u. 12 lakos, Budapest I. / városban 1936 év nov. hó 3. napján Egyezerkilencszázharminchat november három (a halálozás ideje betűvel) meghalt. Szülei: néhai Kosztolányi Árpád, Brenner Lidia Házastársa: Kosztolányi Dezsőné szül. Harmos Ilona Megjegyzések és utólagos bejegyzések:246 [kihúzva] Kiállítottam a budapest I anyakönyvi kerület halotti anyakönyvéből. Budapest, 1954 évi jan hó 25 n.
245
Ide a halott születési helyét és idejét kell bejegyezni, amennyiben ez az anyakönyvből kitűnik, ha nem, a következő sorba a halott életkorát kell az anyakönyvből bejegyezni. 246 A következő adat jegyezhető be: külföldi állampolgárság.
564
565
Gyászjelentés 3. (Ms4620/121–122.)
Gyászjelentések Lelőhely: MTAK Kézirattára Ms4635/119–123.
Madame Vve DÉSIRÉ KOSZTOLÁNYI, née HÉLÈNE HARMOS, et son fils Adam ont l’honneur de vous faire part de la perte cruelle qu’ils viennent d’éprouver en la personne de Monsieur Désiré Kosztolányi
Gyászjelentés 1. (Ms4620/119–120.) Özvegy Kosztolányi Dezsőné született Harmos Ilona és fia Ádám mély fájdalommal jelentik, hogy KOSZTOLÁNYI DEZSŐ 1936 november 3-án, hosszú szenvedés után, 51 éves korában meghalt. Édesanyja, özvegy Kosztolányi Árpádné, testvérei, Árpád és Mária, rokonai, barátai, tisztelői gyászolják. Csütörtökön, november 5-én, délután félnégykor a kerepesi-úti temető halottasházából, a főváros által adományozott díszsírhelyre temetik, a róm. kat. egyház szertartása szerint.
décédé le 3 Novembre 1936, après une longue et pénible maladie, à l’âge de 51 ans. Ce décès met en deuil également Madame Vve Arpád Kosztolányi, mère du défunt, ses frère et soeur Arpád et Marie, ses nombreux parents et amis. Les obsèques ont eu lieu le Jeudi 5 Novembre au cimetière de Kerepes dans une sépulture d’honneur, don de la Ville de Budapest. Budapest, le 6 Novembre 1936.247 Requiescat in pace! I., Tábor ucca 12. Budapest (Hongrie) LÉGRÁDY TESTVÉREK, BUDAPEST
Nyugodjék békében!
Gyászjelentés 2. (Ms4620/123.) A VAJDA JÁNOS TÁRSASÁG mélységes fájdalommal jelenti, hogy TISZTELETI ÉS ELNÖKI TANÁCS-TAGJA KOSZTOLÁNYI DEZSŐ folyó hó 3.-án, hosszú szenvedés után meghalt. Szelleme halhatatlanul él műveiben, emlékét el nem múló szeretettel őrzi társaságunk. Budapest, 1936. november hó 3.-án.
566
247
Özvegy Kosztolányi Dezsőné, született Harmos Ilona és fia, Ádám mély fájdalommal tudatja, hogy Kosztolányi Dezső 1936. november 3-án, hosszan tartó, súlyos betegség után, 51 éves korában elhunyt. Gyászukban osztozik az elhunyt édesanyja, özv. Kosztolányi Árpádné, fivére, Árpád és nővére, Mária, valamint rokonai és barátai. A temetési szertartásra november 5-én, csütörtökön a Kerepesi temető díszsírhelyénél kerül sor, melyet Budapest Városa adományozott. Budapest, 1936. november 6. [Józan Ildikó fordítása]
567
Manninger Vilmos részvétlevele Kosztolányi Dezsőnének,
Kosztolányi Dezsőné levele Kárpáti Aurélnak, Budapest, 1936. nov. 12.
Budapest, 1936. nov. 4. Lelőhely: OSZK Kézirattára – Levelestár Lelőhely: MTAK Ms4620/170.
Asszonyom A sok-sok részvétet mondok sorába én is beállok feleségemmel együtt. Jól tudjuk, hogy ez hiu beszéd, mert a veszteséget pótolni nem lehet. Mi, akik tudjuk, hogy az ország mit vesztett, el tudjuk képzelni az Önök veszteségét. Az egyetlen vigasztalás mi reánk – és itt Önt illeti meg az első hely – az, hogy mindent megtettünk, ami embertől kitelik. Reánk, orvosokra az a szomoru, hogy az alapbetegséget 100%ig sikerült eltüntetni. Nyoma sem volt a testben semmiféle daganatnak. A hosszu kínlódásban elkopott szervezet annak a tüdőszétesésnek [?] esett áldozatul, amit már nem tudott legyőzni egyébként bámulatosan szivós, erős természete.
Budapest 1936 nov. 12. Kedves Kárpáti Aurél, Köszönöm finom és rikató szavait, melyekkel szegény édes jó uramat a temetőben búcsuztatta és a Pesti Naplóban megjelent remek írását, amelynek Ő nagyon örült volna. Szeretettel üdvözli igaz híve és barátja özv. Kosztolányi Dezsőné
Igaz szomorusággal és részvéttel köszönti igaz hive Manninger Bpest, 36. 11. 4.
568
569
Koszorúkimutatás Lelőhely: MTAK Kézirattára Ms4620/145.
BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROSI KÖZSÉGI TEMETKEZÉSI INTÉZET
14. Gellért Oszkárék 15. Hollosék [!]
Szeretettel
16. Anyuka, Mariska Árpád
Drága Didénknek
17. Szabadkai öreg diákok
Kosztolányi Dezsőnek
18. Szabadka „Napló” 19. a Nyugat
Kosztolányi Dezsőnek
20. Felszeghy Béláék
Koszorúkimutatás
21. Rédey Tivadar Mária és Edith
néhai Méltóságos / Nagyságos / Tekintetes Kosztolányi Dezső úr / <úrnő> ravatalára elhelyezett koszorúkról:248 Koszorút küldte
a drága barátnak
Koszorú felirata
1. Manyi és Ádám
22. a Finn Követség
Szeretettel barátunknak Kegyelettel Kosztolányi Dezsőnek a nagy költőnek és szuómi lelkes barátjának
23. Özv. Dr. Vidéky Richárdné
a jó barátnak
24. Péterff y Jenőék
Didenek [!] rokoni szeretettel Társelnökének, Kosztolányi Dezsőnek
2. a Pesti Hírlap
Kosztolányi Dezsőnek
3. Révai Irodalmi Intézet
Kosztolányi Dezsőnek
25. a La Fontaine Társaság
4. a Kisfaludy Társaság
Kosztolányi Dezsőnek
26. Hatvani [!] Lajos és Jolán
5. az Irók [!] Gazdasági Egyesülete
Kosztolányi Dezsőnek
6. Baumgarten Ferenc Irodalmi Alapítvány
27. Hunfalvy János Felső Kereskedelmi ifjuság
Kosztolányi Dezsőnek
Kosztolányi Dezsőnek
7. Milán és Erzsi
Szegény drága Dezsőnknek
28. Bpesti Színigazgatók [?] Szövetsége
8. Lujza néni és családja
Didének
29. Hauber
Pihenj békében
9. Kovács Frigyes és Vilma
Kosztolányi Dezsőnek
30. Babits Mihályék
Kosztolányi Dezsőnek
10. Förstner Tivadar és családja
Drága barátnak
Didusnak
11. Dr. Légrády Otto [!] 12. a Magyar Újságírók Egyesülete 13. Magyar Szinpadi [!] Szerzők Egyesülete
Kedves munkatársamnak
31. Aranka és Frici 32. Bpest. székesfőváros közönsége 33. Rudi és Nini
Kosztolányi Dezsőnek
34. a Vajda János társaság
Kosztolányi Dezsőnek
Kosztolányi Dezsőnek Kosztolányi Dezsőnek örök szeretettel
Didének
35. Márai Sándor és Lola 36. Magyar Pen Club
248
[KD neve, valamint a táblázat rovatai grafitceruzával vannak kitöltve, a többi szöveg a nyomtatvány része. – A Szerk.]
570
Budapest székesfőváros házinyomdája 1935–11195.
571
Szemelvények hangfelvételek szövegeiből
Láng József – Merva Mária: Beszélgetés Hauber Lászlóné Réczey Magdával (1975. december 3.) (részlet)249
„Hauber Lászlóné Réczey Magda Liszt Ferenc tér 2. alatti lakásában beszélgetünk. Hauber Lászlóné férje a két háború közt Pesten ismert sebészorvos volt, aki Kosztolányit, Kosztolányi élete utolsó, súlyos betegségtől terhelt szakaszában gyógyíttatta. Hauber Lászlónét arra kérjük, hogy mondja el nekünk, miképpen kerültek Kosztolányival kapcsolatba. * – Egyik este vacsoráztunk a Bellevue-ben: Márai Sándorék, Pető Sándorék, aki a Magyar Nemzetet alapította és Bónyi Adorjánék. Márai említette meg, akkor jött haza Kosztolányi Stockholmból, Márai említette meg, hogy nagyon rossz állapotban van, és úgy látják, hogy nem lehet már segíteni rajta. Erre az uram azt mondta, hogy szeretné látni, mert kizártnak tartja, hogy ne lehessen segíteni rajta még valamiképpen. Ezt Márai nyilván közölte Kosztolányiékkal, mert Kosztolányiék már másnap eljöttek a rendelőjébe, ahol megbeszélték a következő alkalommal való műtétet. Akkor befeküdt a János Szanatóriumba, és itt történt meg az első műtét. – Tehát így ismerkedtek meg Kosztolányi Dezsővel. És amikor férje Kosztolányit megvizsgálta, mit állapított meg?
249
[A hangfelvétel szerkesztett változatát közöljük – A Szerk.]
572
– Hogy a rádiummal kezelt helyen elhaltak a szövetek, és úgy találta, hogy ezt fel kéne frissíteni egy műtéttel. – És a Svédországban végrehajtott rádiumkezelésről mi volt férjének a véleménye? – Hogy túlzottan elégették a rádiummal, de ebben a korban, meg kell jegyezni, nem ismerték a rádiumnak még ezt a szörnyű hatását. Nem volt még ilyen pontosan kezelhető, mint napjainkban.250 – És a beteg szövetrésszel kapcsolatban mit tudott férje megállapítani? Áttételes szövődmény volt, vagy csak lokális jellegű rákosodás? – Rákosodásról már szó sem volt. Teljesen elhalt szövetek voltak, amelyek foszlottak le és gennyesedtek el. A műtétnek tehát az volt a célja, hogy friss szöveteket hozzon létre, tehát kikaparta teljesen ezeket az elhalófélben lévő szöveteket, hogy friss vérrel telített szövetek jöjjenek létre, amik majd meggyógyulnak. Ez így is történt. Ezek után Kosztolányi hazament, s talán fél évig igen jól érezte magát, és sok kilót hízott. Munkaképes lett. – Erre a műtétre pontosabban mikor került sor? – Úgy emlékszem, 36 végén.251 – És egyszeri műtétről volt szó, vagy többször sor került műtétre? – Többször került sor műtétre, mert ezután a hosszú, úgy emlékszem, fél éves időszak után, amikor határozottan jobban lett és teljesen felgyógyultnak látszott, jött újra egy letörés, amelyiknek újra az volt az oka, hogy ezek a szövetek tovább haltak el, és terjedt ez az elhalás, a szövetek elhalása a torok felé. Ezért volt szükség újabb műtétekre, amivel ki kellett tisztítani a torkot, ami lassan fulladáshoz vezetett, gennyezéshez. Szóval szükség volt ezekre a műtétekre. – Vagyis, ha jól értem, férjének az volt a benyomása, hogy a fő problémát tulajdonképpen nem a rákos megbetegedés okozta, hanem a rádiumos kezelés, illetve a helytelenül alkalmazott rádiumos kezelés.
250
[Mivel a rádium nem „éget”, így föltehető, hogy Hauber László doktor az akut sugárreakciót látta. A mellékelt kezelési lapok (lásd Stockholmi diagnózisok, kórlapok és levelek c. fejezet) tanúsága szerint a Hemmetben megfelelően dolgoztak, ismerték a sugárhatás lezajlását. KD halálát nem a rádium okozta, hanem a daganat. – Gyenes György jegyzete] 251 [1935 végéről lehet szó, mert Kosztolányi 1936. november 3-án halt meg. Hauber László özvegye föltehetően nem jól emlékszik a dátumra – A Szerk.]
573
– Hát, pontosan így van, de én nem mondanám, hogy helytelenül, inkább azt, hogy nem ismerték eléggé a hatását. A rádium nem ártott volna, ha ismerték volna úgy, mint napjainkban, hogy milyen pusztító hatása is van. Ezért volt a sorozatos műtétekre szükség, amik [!] a végén is hát exitushoz252 vezetett. Halála után az uram maga is kíváncsi volt, mint orvos, hogy mi volt a halál oka. Rák nem volt a szervezetében, maga szekálta, maga készítette a metszeteket a kivett szövetekből, ráknak nyoma sem volt többé a szervezetben, tehát tulajdonképpen a rádium okozta a halálát. – A lokális jellegű rákosodást ezek szerint a svédországi kezeléssel sikerült mellőzni. – Igen, azt sikerült, sikerült elpusztítani, és ez tulajdonképpen szekunder dolog volt. – Úgy tudom, hogy Svédországból visszatérve Kosztolányit itt egyik pesti klinikán is kezelték rádiumosan. – Igen, tudtommal a Bakai Klinikán, és ők is azzal próbálkoztak meg, azt hiszem. Nem ismerték talán fel, hogy mi az oka rosszullétének, ami nyilvánvalóan a rádiumtól eredt. – És elképzelhető ezek szerint, hogy az itthoni rádiumos kezelés, az csak fokozta a szöveteknek a roncsolását, és súlyosbította Kosztolányinak az állapotát? – Valószínűleg így van, bár ott már a baj megtörtént, már Stockholmban is túl nagy adagot kapott. Az is túladagolt volt már. – Ezek szerint férjének nyilván az volt a véleménye, hogy ha nem rádiumos kezeléssel próbálkoznak kezdettől fogva, hanem műtéti eljárással, talán sikerült volna Kosztolányit esetleg meg is gyógyítani. – Ezt nehéz utólag megállapítani, nagyon nehéz. Lehet, hogy sikerült volna véglegesen meggyógyítani, hiszen immár mi is használtuk akkor a rádiumot, tűzdelés formájában, ahogy ma is használják. Csak ma talán sokkal jobban tudják a hatását, jobban dozírozzák. Hogy mi lett volna jó, nehéz megállapítani, a kétségtelen azonban az, hogy nem rákban halt meg. – A férjének a hagyatékában néhány feljegyzéslap maradt, amit Kosztolányi betegágyán írogatott, amikor már nem tudott beszélni, ilyen beszélgetőlapok. Körülbelül mennyi maradt fenn ezekből? 252
– Nehezen állapítható meg, hiszen akkor mindenkivel már csak papíron érintkezett. Nem tudom, hogy mások mennyit tettek el, az uramnál 7 volt azt hiszem, mindössze, vagy 8. Ezek már a legutolsó stádiumbeliek, és akkor már hangja nem volt, beszélni egyáltalán nem tudott. – És milyen volt az orvos, illetve beteg közti kapcsolat abban az időben, amikor férje ápolta? Vannak erre vonatkozóan emlékei? Bizalommal volt Kosztolányi férje iránt? Alakult esetleg ki egy közelebbi jellegű kapcsolat is, túl azon, hogy ápolt és orvos relációban találkoztak? – Ez egy nagyon érdekes kérdés. Nagyon szoros baráti viszony alakult ki köztük. A férjem csodálta benne a zsenit, Kosztolányi csodálta férjemben a sebészt. Aki nem nyugszik meg, nem törődik bele a lehetetlenbe, megpróbálja, utolsó pillanatig megpróbál küzdeni minden erővel. Kölcsönösen csodálták és tisztelték egymást. Az uram egyszer megkérdezte Kosztolányit, hogy hogyan jön létre egy vers benne. Erre válaszolta, hogyha tiszta papírt lát, ellenállhatatlanul elkezdenek benne zsongani a rímek, az ötletek, a sorok. Ez csodálatos volt. – Igen, valóban érdekes és említésre méltó ez. Még egyetlen kérdésem lenne Kosztolányival kapcsolatban. Ismeretes, hogy élete utolsó hónapjaiban Kosztolányi Radákovich Máriával került érzelmi kapcsolatba. Feltűnt János kórházi gyógykezeltetése idején Kosztolányi mellett Radákovich Mária? – Nem tudok róla, az uram soha-soha semmiféle magánügyről nem beszélt. Az akkori alorvosától tudom azt, hogy Mária-napra, szeptember 12-én vele küldetett 500 pengőért egy rózsacsokrot. Ezt az alorvostól tudom, az uram soha meg se említette.” Forrás: PIM Hangtár K00021/1.
[Meghalás, elhalálozás; a „kimenet, kimenetel” eredeti jelentésből.]
574
575
Mindig valami ellenmondást láttam ebben a szóban, gyászünnep. A halál gondolata rettenetes, a gyász nyomasztó és sivár érzés, nem ünnepre való. A halál sem teljes halál, s a gyász sem marad sokáig puszta gyász. Az író élete nem múlik el, csak befejeződik, elkészül, mint egy könyv. Ez éppen annyira kezdet, mint vég. Búcsút mondok, s úgy érzem, indulásnál vagyok jelen. Kosztolányi Dezső indul el, immár végleges és teljes ragyogásban a jövőbe, a magyar messzeség-
be. Elindul, amerre Ady Endre és Tóth Árpád már előtte elindultak. A magyar költészet századeleji megújulása így lesz, szinte szemünk láttára az irodalomtörténeté, s mi, akik még tanúi és munkásai voltunk, egyre magányosabban érezzük magunkat az élők közt. De tömény fájdalmunkat el kell most fojtanunk, ami az irodalomtörténeté, az nem okvetlen a múlté még, s aki meghalt, az sokszor elevenebb az élőknél. Az ember meghalt, a mű él – szokták mondani. De ez nem egészen így van. A műben is az ember él. Igazában ő tartja életben a művet is, amely mintegy második teste lett neki, szavakból épült test az elvesztett sejtekből és rostokból épült test helyett. Kosztolányi szavai épek, mint az egészséges testek, jól tartanak, mint az erős test rostjai. Szilárdak, a magyar nyelv legjobb anyagából valók, s kibírják a korok időváltozását.
253
Forrás: PIM Hangtár CD00022/2.
Babits Mihály bevezető beszéde a Magyar Rádió Kosztolányi-emlékestjén (1936. december 21.)253,254
254
[A hangfelvétel szerkesztett változatát közöljük. – A Szerk.] A hangfelvétel azonosításához a következő cikkeket használtuk föl: 1) [Szerző nélkül]: Kosztolányi emlékest a rádióban, Az Est, XXVII. évf. 272. sz., 1936. nov. 27., 6. [Színház rovat] „A magyar rádió december 21-én emlékesttel áldoz a nemrég elhunyt kiváló költő, Kosztolányi Dezső művészetének. A Kosztolányi-emlékestén Babits Mihály mondja a bevezető beszédet.” 2) [Szerző nélkül]: Kosztolányi Dezső emlékezete, Az Est, XXVII. évf. 292. sz., 1936. dec. 22., 14. [Rádióműsor rovat] „Budapest I. 7.35 Kosztolányi Dezső emlékezete. Bevezető beszédet mond Babits Mihály. Kosztolányi megzenésített dalait énekli Marschalkó Rózsi. Kosztolányi Dezső verseiből előad Ascher Oszkár. Lányi Viktor „Baross uccai diákszoba” c. megemlékezését olvassa fel.” 3) Farkas Imre: Kosztolányi Dezső emlékezete, Pesti Hírlap, LVIII. évf. 292. sz., 1936. dec. 22., 15. „A rádió kedden este irodalmi est keretében áldozott a nemrég elhunyt költő emlékezetének. Midőn újra hallottuk zengő rímeit, szárnyaló gondolatait, a vers aranyos, csillogó köntösébe zárt nyugtalanító borongását, újra éreztük, kétszeresen éreztük, hogy mily nagy a veszteségünk. »Kosztolányi Dezső most indul el immár végleges, teljes ragyogásban. Mert ami az irodalomtörténeté, sokszor nem okvetlen a múlté, s aki meghalt, sokszor elevenebb az élőknél.« Körülbelül ezeket mondotta Babits Mihály nagyszabású bevezető beszédének az elején. Meghatott szavakkal emlékezett meg a halott költőről, aki jóbarátja volt és aki »sohasem akart más lenni, mint költő és a szavak művésze«. Beszélt a korról, amelyben Kosztolányi feltűnt, a »nagy akarások« koráról, Ady megjelenéséről.
576
Kosztolányi képzeletét a »tények ereje hathatósabban izgatta, mint a lehetőségek álmai. Őszintén prózát írt, de oly prózát, amilyet csak költő tud írni.« Babits megemlítette nagyszabású műveit, a »Véres költő«-t, ahol Néróban nem a császár, hanem a költő érdekli, említette kedvelt alakját, Esti Kornélt, mely önmagának a mása. Végül így szólt: »Kosztolányi imádta az életet, és borzadott a semmitől, mely mögötte leskelődik. Félt a haláltól, művei telve vannak orvosok és betegek rajzaival… megdöbbenve néztük hosszas és nehéz küzdelmét, melyet úgyszólván mindnyájunk nevében szenvedett végig. Utolsó versei a halálról szólnak, az ő haláláról, mindnyájunk haláláról.«”
577
