Eötvös Loránd Tudományegyetem Biológia Doktori Iskola, Etológia Doktori Program
A kötıdési és kommunikációs viselkedés és a szívmőködés közötti kapcsolat vizsgálata kutyákon
Doktori értekezés tézisei
Tóthné Maros Katalin
Témavezetı Dr. Miklósi Ádám ELTE Etológia Tanszék, 2009
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Szeretnék ıszintén köszönetet mondani mindazoknak, akik hozzájárultak dolgozatom elkészítéséhez. • A kutatások és a dolgozat elkészítésének anyagi hátterét az OTKA T043763, T047235 és T049615, az EU (FP6 NEST 0127787) és a MTA (F01/031) számú pályázatai valamint a Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézete teremtették meg. • Köszönöm témavezetımnek, Dr. Miklósi Ádámnak, hogy lehetıséget teremtett számomra az Etológia Tanszék munkájához történı csatlakozásra, és végig kitartóan támogatott és segített a munka elvégzésben. • Köszönettel tartozom Dr. Láng Eszternek és Dr. Slezsák Istvánnak, akik sokat segítettek az ISAX mőszer megismerésében és használatában, Dr. Bárdos Györgynek, hogy segítségemre volt a szívritmus adatok feldolgozásában. • Rengeteg szakmai segítséget kaptam továbbá az ELTE Etológia Tanszékének összes munkatársától és PhD hallgatójától. • Külön köszönet Faragó Tamásnak és Sofie Sernekvstnek az adatok egy részének feldolgozásáért, Dr. Dóka Antalnak, aki a kezdetektıl fogva rendíthetetlen nyugalommal volt segítségemre a mőszer beüzemelésében, és általában mindenben. • A munka nem készülhetett volna el a sok-sok gazda és kutyáik nélkül, akik befáradtak a tanszékre és türelemmel viseltettek az ISAX felszerelésekor és a tesztek során. Végül köszönöm családomnak, Péternek, Lucának, Kikinek, Ómának és Nagyinak, a rengeteg támogatást, megértést és türelmet.
Bevezetés A kutyák (Canis familiaris) szociális életének igen fontos tényezıje az ember. Természetes szociális közegük az emberi környezet, gazdájuk iránt mutatott kötıdésük funkcionális értelemben az anya és gyermeke kapcsolatához hasonlítható (Topál és mtsi., 1998). Az emberrel történı hatékony együttmőködés részeként, “figyelik” és követni is tudják az emberi tekintet irányát (pl. Soproni és mtsi., 2001), ugyanakkor a hosszantartó humán szemkontaktust akár fenyegetésként is értelmezhetik (Vas és mtsi., 2005). Vokális repertoárjuk a háziasítás során jellemzı változásokon ment keresztül, melynek révén vokális jelzéseik egyike, az ugatás, az emberek számára is jól értelmezhetıvé vált (pl. Pongrácz és mtsi., 2005). A viselkedéssel párhuzamosan zajló belsı történések feltárásának egyik legáltalánosabban használt indikátora a szívritmus. A szívritmus alakulására a fizikai aktivitásból adódó szükségleteken túl, a különbözı pszichés/kognitív állapotok is hatással lehetnek (pl. Wascher és mtsi., 2008a). A szívritmus méréseken túlmenıen, a szívritmus-variancia elemzése további lehetıséget nyújt az adott eseményhez tartozó idegrendszeri aktivációk feltérképezésére (von Borell és mtsi., 2007). A szívritmus mérése alkalmas a szeparációs stressz vizsgálatára. A humán kutatások igazolták, hogy a gyerekek és anyjuk kötıdési kapcsolata és a babák viselkedésének hátterében álló élettani folyamatok, gyakran nem várt módon alakulhatnak. Míg egyes babák viselkedése látszólagos nyugalmat tükrözött az anyától történı szeparáció idején, az élettani válaszaik (pl. szívritmus emelkedés) egyértelmően a stresszre utaltak (Spangler és Grossmann 1993). Míg a “sírósabb” csecsemıknél, az anya “biztonságos bázis” hatásának élettani paraméterekkel mérhetı jeleként, a szülıvel való újratalálkozáskor a szívritmus csökkenését tapasztalták, a látszólag nyugodt babák szívritmusa az anya visszatérte után is sokáig magas maradt (Sroufe és Waters, 1977). A kutyák esetében, a szeparációban mutatott viselkedési válaszok és az élettani változások összefüggéseirıl csak kevés adat áll rendelkezésünkre (pl. Fallani és mtsi., 2007), ahogyan azt sem tudjuk, hogy adott helyzetben (pl. veszély esetén) a gazda “biztonságos bázis” hatásának vannake megfigyelhetı élettani megnyilvánulásai is. A szívritmus mérésével a fajtársak vokális jelzéseinek értékelése is nyomon követhetı (lásd pl. Bernston és Boysen, 1989). Míg az emberek meg tudják különböztetni a különbözı helyzetekben megjelenı ugatásokat (pl. Pongrácz és mtsi., 2005), továbbra is kérdés maradt, hogy a kutyák is képesek-e rá. Feltételeztük, hogy a szívritmus mérésével közelebb juthatunk ennek megválaszolásához.
Célkitőzések Vizsgálatainkkal elsı lépésben egy, a humán pszicho-fiziológiai kutatásokban alkalmazott mérırendszer, az ISAX kutyákon való alkalmazhatóságát szerettük volna kipróbálni, majd az ISAX segítségével olyan helyzetekben szerettük volna nyomon követni a kutyák szívritmus (SzR) és szívritmus-variancia (SzRV) változásait, melyek gazdájuk iránti kötıdésükkel ill. kommunikációs viselkedésükkel kapcsolatosak. 1. A testhelyzet és a lassú járás hatása A különbözı mozgásformák nagymértékben befolyásolhatják az állatok SzR-át, azonban a kutyáknál még nincsenek adatok a különbözı testhelyzetek és a lassú járás SzR-ra gyakorolt hatásáról. Ezért szerettük volna megtudni, hogy : • Milyen módon befolyásolja a kutyák SzR-át és SzRV-ját a 3 legáltalánosabb testhelyzet: fekvés, ülés és állás? Mennyiben változnak meg a fent említett paraméterek akkor, ha a kutyák lassú helyváltoztató mozgást végeznek? Hipotéziseink a következık voltak : 1. Az egyes testhelyzetekben mérhetı SzR és SzRV értékek eltérıek lesznek. A legalacsonyabb SzR értéket a fekvés során vártuk. 2. Feltételeztük, hogy a mozgási aktivitás növekedésével együtt járó nagyobb energiaigény, a statikus állapotokhoz képest magasabb párhuzamosan alacsonyabb SzRV-t) fog eredményezni.
SzR-t
(és
ezzel
2. A figyelmi állapot változásának hatása Az ELTE Etológia Tanszékén számos kísérlet folyik szabadon mozgó, családi kutyák kognitív képességeinek felderítésére, melyek során az állatoknak gyakran kell “figyelniük” valamire. A következı kérdésünk az volt, hogy a figyelmi állapotban beállt változás, miképpen tükrözıdik a szívmőködésben. •
Megváltozik-e a kutyák SzR-a és SzRV-ja, ha a figyelmi állapotukban változás következik be? Milyen változást okoz egy ismert (feladattal, játékkal kapcsolatos) tárgyra történı orientáció? A szakirodalmi közlések alapján feltételeztük, hogy egy adott ingerrel (kedvenc játék felmutatása) kiváltott orientációs reakció SzR csökkenést, és ezzel párhuzamos SzRV emelkedést fog eredményezni. 3. Különbözı szociális hatások vizsgálata A korábbi vizsgálatok, melyek a gazdától történı szeparáció SzR-ra gyakorolt hatását elemezték, szabadon mozgó egyedeken történtek. Ezekben a kísérletekben
a mozgás hatását, a szeparációs stressz szívmőködésre gyakorolt hatásától csak közvetve tudták szétválasztani. A következı kérdésekre kerestük a választ: •
Kimutatható-e a kutyák SzR-ának emelkedése a gazdától történı szeparációkor, ha a mozgásukat az adott helyzetben korlátozzuk? Miként változik meg ez esetben a SzRV? 1. Feltételeztük, hogy amennyiben a kutya mozgását kontroll alatt tartjuk, a szakirodalomban közölt SzR emelkedés még kimutatható marad. 2. Ugyanakkor a szakirodalmi adatok alapján azt vártuk, hogy a szeparáció következtében jelentkezı stressz SzRV csökkenést fog okozni. • Hogyan változik meg a kutyák SzR-a és SzRV-ja akkor, ha a gazda távollétében a velük lévı idegen személy megsimogatja ıket? 1. Feltételeztük, hogy a simogatás hatására a szeparációs stressz csökkenni fog, ami SzR csökkenést eredményez. Ezzel együtt a SzRV emelkedését is feltételeztük. 2. Ugyanakkor azt is elképzelhetınek tartottuk, hogy – amennyiben a kutyák számára a simogatás inkább averzív - a hatás éppen ellentétes lesz. Egy különálló kísérletsorozatban azt vizsgáltuk, hogy a fenyegetı emberi közeledésnek van-e kimutatható élettani hatása is a kutyákra, és mennyiben befolyásolja azt a gazda jelenléte egy ilyen potenciálisan “veszélyes” helyzetben. Ezek alapján felmerült a kérdés: •
Befolyásolja-e a kutyák SzR-át és SzRV-át egy fenyegetı idegen közeledése? Kimutatható-e különbség a kutyák SzR-ában és SzRV-jában annak függvényében, hogy a gazdájuk mellettük van vagy nincs jelen a fenyegetés közben?
1. Feltételeztük, hogy a fenyegetı módon közeledı ember averzív a kutyák számára, és a fenyegetés hatására fellépı stressz a SzR emelkedéssel és SzRV csökkenéssel jár. 2. Úgy gondoltuk, hogy a gazda jelenlétével a stressz csökkenni fog, így a azoknál a kutyáknál, amelyeknél a gazda a fenyegetéskor jelen van, kisebb SzR és SzRV változást vártunk (“biztonságos bázis” hatás). 4. A fajspecifikus vokális jelzés hatása A fajspecifikus vokalizációk SzR-ra gyakorolt hatása a kutyáknál nem ismert, pedig az eltérı vokális jelekre mutatott – jellemzı viselkedési változások mellett - az eltérı élettani reakciók is információt nyújthatnak a jelek funkcionális szerepérıl. Nem ismert, hogy a kutyák képesek-e különbséget tenni a különbözı helyzetekben rögzített ugatások között. Ezek kiderítésre a következı kérdéseket tettük fel: • Megváltozik-e a kutyák SzR-a, ha meghallják egy másik kutya adott kontextushoz köthetı (“idegent ugat”) ugatását? Megfigyelhetı-e eltérés a
fajspecifikus vokalizáció ill. egy “semleges zaj” bejátszásakor megjelenı reakciók között? 1. Feltételeztük, hogy a kutyák másképpen fognak reagálni a fajtársuk hangjára, mint egy feltételezhetıen indifferens, mechanikus zajra. Az “idegent ugat” hangra a SzR emelkedésével járó védekezési (defenzív) reakció megjelenését vártuk, mivel ezt a vokalizációs típust az emberek is “agresszívnak” érzékelték. 2. A mechanikus zaj esetében - miután feltételezéseink szerint nincs biológiai relevanciája a kutyákra – a SzR csökkenését (orientációs reakció) vagy változatlan értéken maradását vártuk. Szerettük volna kideríteni, hogy (hasonlóan az emberekhez) képesek-e a kutyák is különbséget tenni az eltérı kontextusokban rögzített ugatások között. • Történik-e habituáció az ugatások ismételt bejátszásával ill. bekövetkezik-e a diszhabituáció (megváltozik-e a kutyák SzR-a), hogyha egy másfajta akusztikai paraméterrel rendelkezı ugatást hallanak? 1. Feltételeztük, hogy az adott kontextusban felvett hang ismételt bejátszása habituációhoz vezet. 2. Továbbá az volt a hipotézisünk, hogy amennyiben a kutyák az eltérı helyzetben megjelenı ugatást érzékelik (és annak biológiai jelentısége lehet a számukra), a SzR-uk is megváltozik az új típusú hang hatására, míg a különbözı típusú mechanikus zajok bejátszása nem okoz hasonló változásokat.
Módszer A vizsgálatokban (1,5 évnél idısebb) ún. családi kutyák vettek részt, melyek gazdájukkal közös háztartásban (kertben vagy lakásban) élnek, és rendszeresen foglalkoznak velük. A kiválasztásakor alapvetı szempont volt, hogy a kutya legalább közepes termető (min. 15 kg-os) legyen, mivel képesnek kellett lennie arra, hogy a 300 gr-os mőszert hordozni tudja. A kutyák különbözı fajtákhoz tartoztak. A vizsgálatokat az ELTE Etológia Tanszékén, egy 3.5x5.5 m-es üres szobában végeztük. A szoba a folyosótól és a többi, szomszédos szobától vizuálisan szeparált volt. A kutyák szívritmusának mérését az ISAX (Integrated System for Ambulatory Cardio-respiratory data acquisition and Spectral analysis) mérırendszerrel végeztük (Láng és Horváth, 1996). Az ISAX-et eredetileg a humán pszichofiziológiai kutatásokra fejlesztették ki, kutyákon korábban még nem alkalmazták. A mőszert a vizsgálat megkezdése elıtt min. 30 perccel helyeztük fel a kutyákra. Az EKG elektródák felhelyezése céljából, a kutyák szırét a mellkasuk meghatározott területén 3 db, kb. 5 cm átmérıjő folton leborotváltuk, majd a rögzített elektródákat az
adatgyőjtı egységhez csatlakoztattuk. Az egységet ezután egy speciálisan, e célra kialakított hámban helyeztük el, amit a kutyák testén rögzítettünk. Az ISAX rendszer adatgyőjtı egységében a beépített alakfelismerı algoritmus detektálja az EKG R hullámait, méri és elraktározza a szomszédos R hullámok között eltelt idıtartamot, más néven szívperiódust (RR távolság, mp). A kutyák viselkedését videón rögzítettük, majd a (viselkedés alapján) megfelelınek ítélt szakaszokat, és az adott idıszakokhoz rendelhetı RR adatsorokat szinkronba hoztuk. Az adatelemzéshez csak olyan szakaszokat válogattunk ki, melyekben nem voltak láthatóak hibás adatpontok. Ezek után - kísérlettıl függıen adott hosszúságú idı intervallumokra kiszámoltuk az RR átlagokat, illetve RR szórásokat (SDNN: a SzRV elemzések egyik jellemzı paramétere). A statisztikai elemzéseket az RR átlagokból számolt SzR, és az SDNN értékekkel végeztük. Összesen három tesztsorozatunk volt. 1. Az elsı kísérletben, ami alapvetıen 2 epizódból, és azokon belül több fázisból állt, 14 kutya vett részt. A szobában ekkor a kutya, a gazda és a kamerát kezelı kísérletvezetı tartózkodott. Az elsı epizódban a kutyák a gazdájuk utasítására - egy elıre meghatározott protokoll szerint - különbözı testhelyzeteket (“fekszik”, “ül”, “áll”) vettek fel, ill. lassan sétáltak (“sétál”), 1 ill. 2 perces idıtartamokon keresztül. A kísérlet egy adott pontján a gazdájuk kétszer ismételve, kb. 30 mp-ig felmutatta elıttük a “kedvenc” labdájukat (“ül+labda”). Ezek végeztével, a gazda elhagyta a kísérleti szobát, majd a kutyák további 4 percig a kísérletvezetıvel maradtak, aki 2 percig nyugodtan állt mellettük (“szeparáció”) ill. 2 percen át simogatta azokat (“szeparáció+simogatás”). A kísérletet minden kutyával egy késıbbi idıpontban (min. 3 nap elteltével) a fázisok sorrendjének megváltoztatásával megismételtük. A kiértékeléskor a következı fázisok alatt mért adott hosszúságú (30 ill. 40 mp-s) RR szakaszokból számolt SzR és SDNN értékeket hasonlítottuk össze: - testhelyzetek ill. lassú séta hatása (40-40 mp): “fekszik” vs “ül” vs “áll” vs “sétál” - figyelmi állapotban beállt változás, orientáció hatása (30-30 mp): “ül” vs “ül+labda” - a szeparáció és a simogatás hatása (40-40 mp): “áll” (gazdával) vs “szeparáció” vs “szeparáció+simogatás” (ez utóbbi 2 esetben is álltak a kutyák) 2. A második kísérletben, a Topál és munkatársai (1998) által kutyákra kidolgozott Idegen Helyzet Teszt (IHT) egy módosított változatában vizsgáltuk a szeparáció és a fenyegetés hatását az alanyok (n=30) szívmőködésére. Az alapvetıen 6 epizódból álló sorozatban a kutyák - egy elıre meghatározott protokoll szerint – vagy a gazdájukkal, vagy egyedül tartózkodtak a szobában, ahol 2 esetben (egyszer a gazda jelenlétében, egyszer pedig a szeparációkor) egy “fenyegetı” idegen közelített
hozzájuk a Vas és munkatársai alapján (2005) leírt módon. Az epizódok aszimmetrikus elrendezıdésébıl adódó esetleges sorrendhatás kiküszöbölésére, két eltérı sorozatunk volt, melyekben különbözı sorrendben következtek egymás után az epizódok. Minden kutya csak egyféle sorrendben lett letesztelve. A kiértékeléskor 15 mp hosszúságú RR szakaszokból számolt SzR és SDNN értékekkel végeztünk összehasonlításokat. Alapvetı szempont volt, hogy olyan adatsorokat válasszunk ki, melyek rögzítése közben a kutyák nem mozogtak. A következı tényezık hatását kerestük a SzR-ra és SZRV-ra: - a gazda jelenlétének hatása – gazda jelen van vs gazda nincs jelen (szeparáció) - a fenyegetés hatása – fenyegetés elıtt vs fenyegetés alatt vs fenyegetés után - a reaktivitás hatása – vokalizáló vs nem-vokalizáló kutyák
3. A harmadik kísérletben egy fajspecifikus vokális jelzés, a kutyaugatás hatására voltunk kíváncsiak. Ennek felderítésére az ún. habituáció-diszkriminációs módszert alkalmaztuk, melynek lényege, hogy egy adott hangtípus ismételt bejátszása az egyedek habituációjához (orientációs válaszának megszőnéséhez) vezethet. Amennyiben egy új típusú hang diszhabituációt (ismételten orientációt) okoz, az egyben az új hang megkülönböztetésének képességét jelzi (Sproul és mtsi., 2006). A tesztek során a habituációhoz, az emberek által is legkönnyebben megkülönböztethetı ugatás típust, egy ún. “idegent ugató” kutyák hangját használtuk. Ezt három, egymás utáni alkalommal játszottuk be, alkalmanként 25 mpig. Az új típusú (4.) hang, egy kikötött kutya ugatása, “kikötve ugat” volt. A kétféle ugatás egyes akusztikus paraméterei jellemzı módon eltérnek (Pongrácz és mtsi., 2005). Kontrollként - feltételezéseink szerint a kutyák számára - semleges “zajokat” alkalmaztunk, a fentiekhez hasonló elrendezésben. A kutyák (n=14) mindkét hangbejátszás sorozatot meghallgathatták. A bejátszások közben a gazdájuk mellett pórázon, ülı vagy fekvı helyzetben voltak. Az összehasonlításokat, a hangbejátszások elıtti és utáni viselkedési (orientáció) és SzR adatokon végeztük. A SzR változások kiértékelésére, a következı 3 db, 10 mp-s idıszakaszt választottuk ki: hangbejátszás elıtti 10 mp; hangbejátszás elsı 10 mp-e; hangbejátszás második 10 mp-e - megnéztük, hogy az egyes hanghatások okoznak-e a SzR-ban kimutatható változást; - továbbá megvizsgáltuk azt is, hogy a változás idıben stabil-e.
Eredmények és értékelés 1. Kimutattuk, hogy a kutyák testhelyzete már egy rövidebb idı távlatában (1-2 perc) is befolyásolja a SzR-ukat. A legalacsonyabb értékeket a fekvı helyzetben lévı kutyáknál mértük. A mozgási aktivitás fokozódása – lassú séta – szignifikáns SzR emelkedést eredményezett. A SzRV (SDNN) tekintetében nem találtunk hasonló eltéréseket az egyes testhelyzetek és a séta alatt. Mind a SzR, mind pedig a SzRV értékek nagy egyedi eltéréseket mutattak, és idıben stabilnak bizonyultak. A nemek között nem találtunk különbségeket. Az eredmények felhívják a figyelmet arra, hogy azokban a vizsgálatokban, ahol különbözı pszichés és kognitív folyamatok hátterében álló élettani vizsgálatok során szívritmus paraméterekkel dolgoznak, a fizikai aktivitás nyomon követése és esetleges hatásának értékelése elengedhetetlen. 2. A figyelmi állapot növekedése (kedvenc játékra történı orientáció) egyedenként jellemzı irányú és mértékő SzR változással járt, ami feltételezéseink szerint a kutyák eltérı helyzetértékelésébıl adódhatott. Véleményünk szerint, az alanyok kb. felénél megfigyelhetı SzR csökkenés az orientációs reakciót tükrözte. A kutyák egy részénél a SzR emelkedését tapasztaltuk, amit az akcióra (pl. játék) való felkészüléssel járó szimpatikus izgalom okozhatott. A SzRV változása - a SzR változás irányától függetlenül - minden esetben azonos irányú volt. A labdára történı orientáció markáns SzRV emelkedéssel járt. Feltételezésünk szerint, a jelenség hátterében a megváltozott légzési móddal (mélyebb, egyenletesebb) együtt járó, erıteljesebb paraszimpatikus hatás állhatott. Úgy gondoljuk, hogy a szívritmus-variancia a kutyák figyelmi állapotának vizsgálatára alkalmas élettani paraméter lehet. 3. A szeparáció során, várakozásainkkal ellentétben nem tapasztaltunk a feltételezett szeparációs stresszre utaló SzR emelkedést az alanyoknál. Érdekes módon, (az eredetileg nyugtatásra szánt) simogatás viszont SzR emelkedéssel járt a gazdájuktól elválasztott kutyáknál. A jelenség további szisztematikus vizsgálata eldönthetné azt a kérdést, hogy ez esetben a simogató idegennel szembeni averzió állhat-e a jelenség hátterében. A szeparáció ugyanakkor mindkét kísérletünkben SzRV növekedésével járt. Véleményünk szerint, az SDNN értékek emelkedésétnek hátterében a távozó gazda utáni orientáció állhatott. A simogatás közben ugyanakkor az SDNN értéke lecsökkent. A második kísérletsorozat teljes szeparációja során az is kiderült, hogy SzRV változása csak a viselkedési szinten reaktív, vokalizáló kutyáknál figyelhetı meg. Véleményünk szerint az általunk alkalmazott, viszonylag rövid ideig (2-3 perc)
tartó szeparáció – részben a kísérleti elrendezésbıl, részben pedig az idı rövidségébıl adódóan – nem alkalmas a szívritmusban jelentkezı élettani stressz kimutatására. Ugyanakkor elképzelhetınek tartjuk, hogy az elsı kísérlet azon idıszakában, amikor az idegen megsimogatta a kutyákat, ezzel a gazda után történı orientációjuk csökkenését idézte elı. Az ekkor tapasztalható SzR emelkedés - a már korábban említett esetleges averzión túl - az elıálló szeparációs stressz megnyilvánulása is lehetett.
4. Az IHT módosított változatában, a fenyegetı idegen közelítése a kutyáknál SzR emelkedést és SzRV csökkenést eredményezett. A SzRV emelkedés csak a fenyegetés alatt viselkedésükben reaktívnak mutatkozó – vokalizáló – egyedeknél volt kimutatható. A vokalizáló kutyák SzR változását a gazda jelenléte is befolyásolta. Szeparációkor a növekedés erıteljesebb volt, mint a gazdás helyzetben, ami a “biztonságos bázis” hatás élettani igazolását jelenti. A SzR változás, az idegennel való találkozás függvényében is eltérı volt a különbözı egyedeknél. Azoknak a kutyáknak, amelyek elsıre a gazdájukkal jelenlétében találkoztak a fenyegetı idegennel, a szeparációban már nem emelkedett meg annyira a SzR-uk, mint azoknak, amelyek elıször egyedül találkoztak vele. A vokalizáló és nem-vokalizáló egyedek eltérı kardiovaszkuláris válaszai felhívják a figyelmet arra az általános jelenségre, hogy a csoportokra számolt átlagértékek gyakran elfedhetik a háttérben álló jelentıs egyedi eltéréseket, melyek egyben eltérı egyedi megküzdési stratégiákat is jelezhetnek.
5. Sikerült igazolnunk, hogy a kutyák - hasonlóan az emberhez – képesek különbséget tenni a különbözı szituációkban felvett ugatástípusok között. Az egyféle szituációból származó ugatások ismételt bejátszása a kezdeti SzR emelkedés után, élettani habituációhoz (SzR csökkenéshez) vezetett, míg az újfajta ugatás diszhabituációt (ismételt SzR emelkedést) okozott. A kontrollként használt mechanikus zajokra a kutyák SzR válaszaiban nem tapasztaltunk változást a bejátszás elıtti állapotokhoz képest. A kutyák viselkedési válaszai (orientáció) ebben a kísérleti felállásban nem tükrözték azt, hogy a kutyák képesek lennének megkülönböztetni az eltérı helyzetbıl származó ugatásokat. Az eredmények alapján elmondható, hogy a kutyák szívritmusának mérése hasznos kiegészítıje lehet a fajspecifikus vokalizációk fajtársakra gyakorolt hatásának vizsgálatakor.
Irodalomjegyzék Berntson, G.G., Boysen, S.T. (1989) Specificity of the cardiac response to conspecific vocalization in chimpanzees. Behavioral Neuroscience 103:235-245 Fallani, G., Prato Previde, E., Valsecchi, P. (2007) Behavioral and physiological responses of guide dogs to a situation of emotional distress. Physiology & Behavior 90:648–655 Láng, E., Horváth, Gy. (1996). ISAX. User’s Manual Pongrácz, P., Molnár, Cs., Miklósi, Á., Csányi V. (2005) Human listeners are able to classify dog (Canis familiaris) barks recorded in different situations. Journal of Comparative Psychology 119:136–144 Soproni, K., Miklósi, Á., Topál, J., Csányi, V. (2001) Comprehension of human communicative signs in pet dogs. Journal of Comparative Psychology 115:122-126 Spangler, G., Grossmann, K.E. (1993) Biobehavioral organization in securely and insecurely attached infants. Child Development 64:1439-1450 Sproul, C., Palleroni, A., Hauser, M.D. (2006) Cottontop tamarin, Saguinus oedipus, alarm calls contain sufficient information for recognition of individual identity. Animal Behaviour 72:1379-1385 Topál, J., Miklósi, Á., Csányi, V., Dóka, A. (1998) Attachment behavior in dogs (Canis familiaris): a new application of Ainsworth's (1969) Strange Situation Test. Journal of Comparative Psychology 112:219-229 Vas, J., Topál, J., Gácsi, M., Miklósi, Á., Csányi, V. (2005) A friend or an enemy? Dogs’ reaction to an unfamiliar person showing behavioral cues of threat and friendliness at different times. Applied Animal Behaviour Science 94:99–115 von Borell, E., Langbein, J. et al. (2007) Heart rate variability as a measure of autonomic regulation of cardiac activity for assessing stress and welfare in farm animals - A review. Physiology & Behavior 92:293–316 Wascher, C.A.F., Arnold, W., Kotrschal, K. (2008a) Hear rate modulation by social contexts in greylag geese (Anser anser). Journal of Comparative Psychology 122:100-107
Publikációk Gácsi, M., Maros, K., Sernkvist, S., Miklósi, Á. (2009) Does the owner provide a secure base? Behavioral and heart rate response to a threatening stranger and separation in dogs. Journal of Veterinary Behavior: Clinical Application and Research 4:90-91 Maros, K., Pongrácz, P., Bárdos, Gy., Molnár, Cs., Faragó, T., Miklósi, Á. (2008) Dogs can discriminate barks from different situations. Applied Animal Behaviour Science 114:159-167 Maros, K., Dóka, A., Miklósi, Á. (2008) Behavioural correlation of heart rate changes in family dogs. Applied Animal Behaviour Science 109:329-341 Publikált absztraktok Gácsi, M., M., Maros, K., Sernkvist, S., Miklósi, Á. (2008) Does the owner provide a secure base? Behavioral and heart rate response to a threatening stranger and separation in dogs. Canine Science Forum 5-9 July 2008. Budapest, Hungary Maros, K., Miklósi, Á., Doka A. and Láng E. (2005) Cardiac responses of freely behaving family dogs reflects their state of attention. XXIX. Ethological Conference. 20-27 August 2005. Budapest, Hungary.
Maros, K., Miklósi, Á., Láng, E. (2004) Differences in cardiac responses in freely behaving family dogs in different situations. ISAE Regional Meeting, Tihany, 2004. May, 20-22. Maros, K., Miklósi, Á., Láng, E. (2004) Heart rate and heart period variability in freely behaving and attentive family dogs. IBRO 2004 Workshop, Budapest, Hungary Ideggyógyászati Szemle, 57. 1. Különszám Maros, K., Molnár, Cs., Miklósi, Á. (2004) A kutyák viselkedésének és szívritmusának változása fajspecifikus és „semleges” hangok ismétlése során. Magyar Etológiai Konferencia. Göd, 2004. nov. 19-21.
