A KÖSELY VÍZFOLYÁS ÉS MELLÉKÁGAINAK SÓTERHELÉSSEL ÖSSZEFÜGGŐ MINŐSÉGE SALT CONCENTRATION MEASUREMENTS ON RIVER KÖSELY

DEBRECENI MŰSZAKI KÖZLEMÉNYEK 2010/1

A KÖSELY VÍZFOLYÁS ÉS MELLÉKÁGAINAK SÓTERHELÉSSEL ÖSSZEFÜGGŐ MINŐSÉGE⊗ SALT CONCENTRATION MEASUREMENTS ON RIVER KÖSELY HANCZ Gabriella főiskolai docens Debreceni Egyetem, Műszaki Kar Építőmérnöki Tanszék 4028 Debrecen, Ótemető u. 2.-4. [email protected] Kivonat: A Kösely és mellékágai több forrásból kapnak sóterhelést. A Köselyen havonta mért adatok és az öt alkalomból az egész vízgyűjtő 11 helyén mért adatok alapján megvizsgáljuk, megfelelő-e a vízminőség az érvényes magyar szabvány, az öntözővizekre vonatkozó elvárások és a VKI által megfogalmazott jó ökológiai állapot meghatározásai szerint. Kulcsszavak: sókoncentráció-hossz-szelvény, sóterhelések forrásai, mért sótartalom, vezetőképesség, háttér-koncentráció Abstract: A one-year long EC-measurement took place on river Kösely and tributaries in order to assess the effect of thermal water disposal on the water quality in salt concentrations. As the river catchment is an agricultural area with low precipitation in summer, it is essential to meet the EC-limits for irrigation water. The results show however that these requirements are fulfilled in non of the seasons. Background concentration levels of shallow ground waters in the Great Hungarian Plain is - according to literature – higher than the required limit. Consequently good quality irrigation water is not available. Keywords : salt concentrations, EC time series, irrigation water

1. A VIZSGÁLAT ELŐZMÉNYEI ÉS CÉLJA Jelen vizsgálat részét képezi a Kösely vízgyűjtője terhelhetőségi vizsgálatának, mely elfogadott PhDtéma a DE AMTC Interdiszciplináris Agrár- és Természettudományok doktori iskolájában. A vizsgálathoz a hivatkozott szakirodalmakon túl felhasználtuk a 2008. március 12. és 2009. március 20. közötti időszakban végzett mérések eredményeit. 2000-ben hatályba lépett az Európai Unió Víz Keretirányelve, melyben fő célkitűzésként megfogalmazódott a felszíni és a felszín alatti vizek jó ökológiai állapotának megőrzése, illetve minél előbbi visszaállítása, melynek határideje 2015. A Kösely vízgyűjtőjének itt közölt vizsgálatát azzal a céllal végeztük, hogy a vízfolyások mentén a sókoncentráció-hossz-szelvényt elkészítsük és megállapíthassuk, mely szakaszokon képesek hígulás révén megújulni és mely szakaszokon van szükséghígításra, szennyvíztisztításra, vagy más vízminőség-védelmi beavatkozásra annak érdekében, hogy az öntözővízre és a VKI által rögzített ─ élővízre vonatkozó minőségi elvárások teljesüljenek. A sóterhelések elsődleges forrásai a termálvizek, melyekkel évente több ezer tonna só kerül a Köselybe és mellékágaiba. Kommunális szennyvízzel a mosóporokból jutnak sók, melyek keresztüljutnak a szennyvíztisztítási eljáráson. A csapadékvizek pontforrásként a csatornarendszeren keresztül, vagy diffúz forrásként területi lefolyással juttatják a vízfolyásokba az utak téli csúszásmentesítése céljából kiszórt sókat (Hancz, 2005). A sókoncentráció-vizsgálat indokolt a sók káros környezeti hatásai miatt is (Hancz, 2004, Hárs, ⊗

Szaklektorált cikk. Leadva: 2009. május 22., Elfogadva: 2010. február 18. Reviewed paper. Submitted: 22. 05. 2009., Accepted: 18. 02. 2010. Lektorálta: Dr. Bodnár Ildikó / Reviewed by Ildikó Bodnár

5


2006), de jelen vizsgálat nem foglalkozik sem ezzel, sem ─ lehetőségek híján ─ azok ionösszetételből származó differenciáltságával. 2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.1. A sótartalom-meghatározás lehetőségei 2.1.1. Számított sótartalom A (Ca2+) + (Mg2+) + (K3) + (Na+) + (SO 4 2-) + (Cl-) + {(HCO 3-)/2} + (CO 3 2-) képlettel számított sótartalom a 3.-6. ábrákon közölt TIKTVF - adatokból láthatóan nem egyezik meg a mért sótartalommal, és nem arányosak egymással, valamint egyik sem haladja meg következetesen a másik értéket. 2.1.2. Mért sótartalom A sótartalom mérése hagyományos módszerrel az MSZ 448-19:1986 alapján úgy történik, hogy a szűrt oldatot szárazra pároljuk és a maradékot 105 ºC-on továbbszárítjuk, ezután megmérjük. A sótartalom mérhető az oldat fajlagos elektromos vezetőképességével (Electrical Conductivity: EC , [μS/cm]) is, 20 ºC-on. Az EC-ből csak megbecsülni lehet az oldott szilárd anyag tartalmat azaz a TDS-t (mértékegysége a ppm vagy mg/l), mivel az oldott anyagoknak a vezetőképessége különböző. A kálium vezetőképessége például nagyobb mint a nitrogéné, így ha két pohárban egyforma koncentrációjú káliumos, és nitrogénes oldat van az EC-jük akkor is eltér. Ebből adódnak a pontatlanságok és a becslések. Adott összetételű oldat vezetőképessége az oldat hőmérsékletétől függ (ionmozgékonyság). Saját méréseinkhez ezt a módszert alkalmaztuk. A módszer alapja, hogy a víz elektromos vezetőképességét az abban oldott sók ionjai adják. A mérés függ az ionok fajtájától, a víz hőmérsékletétől, az ionkoncentrációtól, mely utóbbi a sótartalommal, a TDS (Total Dissolved Solids) értékével arányos. A fajlagos vezetőképesség annak az elektromos ellenállásnak a reciprok-értéke, mely egy 1 cm-es élhosszúságú kocka két egymással szemközti lapja között mérhető. A mért sókoncentrációt a kalibrált műszer egy nemlineáris összefüggés alapján számítja (Makray, 2006). A saját mérést ilyen kalibrált műszerrel végeztük a mintavétel helyszínén. 2.2. Háttér-koncentráció Az ún. háttér-koncentrációt, vagyis a vizsgált vízfolyások terhelésmentes eredeti valószínűsíthető sókoncentrációját befolyásolja a csapadékvíz, a talajvíz, valamint a vízfolyás forrását képező vízkészlet sókoncentrációja. A csapadékvíz mért vezetőképessége 120 μS/cm, vagyis ez nem meghatározó összetevő. A talajvizek sókoncentrációjára vonatkozóan Nemes (2007.) végzett szakirodalom kutatást, melynek eredményeként a következőket lehet összefoglalni: Vízminőség szempontjából az Alföld talajvizeiben a legkülönbözőbb oldott sók a legváltozatosabb töménységben, gyakran 1000 mg/l érték fölötti koncentrációban vannak jelen. A leggyakoribb só a nátrium-hidrogénkarbonát, de elterjedtek a nátrium-szulfátos és magnézium-szulfátos vizek is. Csak kevés helyen, szigetszerűen jelenik meg a talajvízben a nátriumklorid. A nagy sótartalom az alföldi víztartó rétegek kioldható anyagaiból ered (VITUKI, 1959). A finom üledékekből, amilyen a kőzetliszt, iszap, agyag, több anyag oldható ki, mint a kvarchomokból, vagy kavicsból. Az Alföld peremeitől a középső tájak felé azért emelkedik a talajvíz sótartalma, mert a hordalékok a szállítási távolsággal finomodnak, így ebben az irányban nagyobb arányú a kioldódás. A Tiszántúl nagy részére a nátrium-hidrogénkarbonátos, kisebb mértékben a nátrium-szulfátos vizek a jellemzőek. KUTI et al. (1999) és RÓNAI (1961) megállapításaira hivatkozva Nemes (2007) közli azt is, hogy a peremekről az Alföld közepe felé áramló víz összes oldott anyag tartalma a mélyebben összefolyó részeken a legnagyobb. Itt van a felszínhez legközelebb, és jellegében nátriumos. Ezért a szikesek ezeken a mélyebb területeken alakulhattak ki.

6


A vízfolyás forrását képező vízkészlet sókoncentrációjáról nincsenek konkrét adataink. Vízhozam adatok hiányában nem tudjuk figyelembe venni, hogy növekvő vízhozam hígulást eredményez, így a koncentrációcsökkenés okát nem keressük. Fentiek miatt csak a vizsgált vízfolyások minősítését célozzuk meg úgy, hogy a minőség és a hígulást jelentő események, valamint a háttér-koncentráció között nem kívánunk összefüggést keresni. 2.3. Határértékek 2.3.1. az öntözővízre vonatkozó minőségi elvárások Ez jelentős kérdés és egyre inkább azzá válik a jó minőségű talaj- és vízkészletek csökkenésével. Az Alföld öntözővíz igénye várhatóan a jövőben sem fog csökkenni (SOMLYÓDY, 2002) A sótartalomra valaha meghatározott valamennyi határérték arra irányul, hogy az öntözővíz ne okozhasson káros só-felhalmozódást a talajban. NEMES (2007) szakirodalmi kutatásai szerint az öntözővíz minőségének meghatározására irányuló, évtizedes kísérletek eredménye az, hogy egy minősítési rendszerre van valójában szükség, mert a víz, az öntözött növény és a talaj egymásra ható számos tulajdonsága együtt határozza meg az egyes esetekben ideális és megengedett minőséget. Csupán a só koncentrációra szorítkozva Magyarországon először VÁRALLYAI & FEJÉR (1936) közölt ezzel kapcsolatban megállapításokat, melyek szerint, ha az öntözővíz sótartalma kisebb, mint 500 mg/l (EC <780 μS/cm), akkor általában nem növekszik számottevően az öntözött talaj sókészlete. Az öntözővíz kémiai jellemzői és minősége közötti összefüggéseket foglalta rendszerbe FILEP (1999) a korábbi vízminősítési irányelvek és a talaj/öntözővíz kölcsönhatással kapcsolatos szakirodalom felhasználásával. Négy csoportba tudta besorolni a különböző minőségű öntözővizeket részben a sótartalom alapján. A só-felhalmozódás mértéke a sótartalmon kívül függ a hidrokarbonát és karbonát hatásától, a nátrium-ionoknak a kalcium-magnézium ionokhoz viszonyított mennyiségétől, a magnézium relatív arányától. 2.3.2. A VKI által rögzített ─ élővízre vonatkozó minőségi elvárások Nem számszerűsítettek az elvárások, de a halobitást meghatározó vízjellemzőnek kell tekinteni az élővilág szempontjából mert az nem tudja megváltoztatni, csak alkalmazkodhat hozzá. A VKI szerint a biológiai elemekre hatással levő kémiai és fizikai-kémiai elemek között szerepel: hőmérsékleti viszonyok, oxigén ellátottsági viszonyok, sótartalom, savasodási állapot, tápanyag viszonyok. 2.3.3. Szabvány szerinti vízminősítés MÉRTÉKEGYSÉG

I.

II.

KIVÁLÓ

JÓ

HATÁRÉRTÉKEK AZ: V. III. IV. TŰRHETŐ SZENNYEERŐSEN ZETT

SZENNYEZETT

A VIZSGÁLAT SZABVÁNYSZÁMA

VÍZMINŐSÉGI OSZTÁLYOKBAN

μS/cm

500

700

1000

2000

> 2000

MSZ 44832

1. Táblázat MSZ 12749-ben rögzítettek szerinti minősítés 2.3.4. Biológiai vízminősítés A halobitás a víz ökológiai- és biológiai minősítésére alkalmas négy jellemző egyike. A halobitás a víznek az élővilág szempontjából fontos szervetlen kémiai tulajdonságainak összessége, amely az összes sótartalommal, a szervetlen ionok mennyiségével, vagy az elektromos vezetőképességgel megadható mennyiség. A halobitás fokozatait a 2. táblázatban mutatjuk be:

7


fokozat

megnevezés

1.

ahalobikus

Ionmentes víz

Összes oldott só Vezetőképesség [mg/l] [μS/cm] 0 <10-6

2.

béta oligohalóbikus

Híg édesvíz

<150

<250

3.

béta-alfa oligohalóbikus

Közepes édesvíz

150-350

250-550

4.

alfa oligohalóbikus

Tömény édesvíz

350-600

550-1000

5.

oligo-mezohalóbikus

Édes-sós szikes víz 600-900

1000-1500

6.

béta mezohalóbikus

Híg sós szikes víz

1500-2000

7.

béta-alfa mezohalóbikus

8.

alfa mezohalóbikus

9.

mezo-polihalóbikus

Közepesen sós 1200-1700 szikes víz Tömény sós szikes 1700-2500 víz Átmeneti 2500-4000

900-1200

2000-2700 2700-4000 4000-6000

2. Táblázat A halobitás fokozatai Felföldy szerint 2.4. Szakirodalmi adatok

1. ábra Magyarországi folyóvizek összes oldott sótartalma (mg/l) MAUCHA (1948) diagramok szerint 1= Duna, 2= Tisza, 3= Sió, 4= Dráva, 5= Rába, 6= Sajó, 7= Sebes-Kőrös, 8= Berettyó, 9= Mura, 10= Maros, 11= Ipoly, 12= Hernád, 13= Bodrog, 14= Szamos, 15= Fehér-Kőrös, 16= Fekete-Kőrös, 17= Kapos, 18= Keleti Főcsatorna, 19= Bódva (VIKÖZ 1971 után, módosítva, Bíró 1984).

8


3. ANYAG ÉS MÓDSZER 3.1. Mintavételi helyek A 11 mintavételi hely közül egy a Kösely befogadóján, a Hortobágyon van a betorkollás alatt, 10 a Köselyen és mellékágain. A helyek megválasztásánál szempont volt: -

a megközelíthetőség ─ egyszerre bejárható legyen a mintavétellel és a minták elhelyezésével-, vagy a helyben történt méréssel együtt általában a mintavételi helyek között legyen pontszerű bevezetés, hogy az ebből származó minőségváltozás követése lehetséges legyen; K_2 megválasztásánál szempont volt, hogy a sósvíztározó bevezetési pontja alatt legyen a Köselyen a K_1 és K _2 helyek megválasztásánál ─ ellenkezőleg ─ az volt a szempont, hogy terhelésmentes szakasz legyen, mert egy másik vizsgálatban a szerves anyag lebomlási állandóját fogom meghatározni

2.ábra A Kösely vízgyűjtője a vízgyűjtő határával (TIKÖVIZIG ) és a mintavételi helyekkel 3.2. A hígulási viszonyok vizsgálatául választott módszer indoklása Egyrészt a fent említett környezeti hatások indokolják, hogy a sókoncentrációt választottuk vizsgálatunk során mutatóként, másrészt a só szinte teljesen konzervatív komponens jellege. Ennek a hidrológiai elemzéssel bővülő további vizsgálatok során ─ a várható hígulás számításakor, illetve modellezésekor ─ lesz jelentősége. Konzervatív szennyezőanyag esetén ugyanis kevesebb egyszerűsítést kényszerülünk alkalmazni, mert lebomlással, bioakkumulációval, illetve egyéb átalakulással, de ülepedéssel sem kell számolni. Ezen folyamatok figyelmen kívül hagyása nem torzítja a valóság modellezését

9


4. EREDMÉNYEK 4.1. Saját mérés eredményei A mért EC - értékeket a 3. és 4. ábrán diagramokban mutatom be. A 3. ábra az egyes mintavételi helyek EC idősorait mutatja. Ebből lehet látni, hogy van-e szezonális különbség a mért értékekben. A 4. ábra az egyes szelvényekben mért értékeket, azok egy éven belüli szórását mutatja. 1800

1600

EC mérések a Köselyen és mellékágain 11 szelvényben

μS/cm

1700

1500 1400 1300 1200 1100 1000 900 800 700 600 500

20 08 .0 20 3.1 3 08 .0 20 3.2 7 08 .0 20 4.1 0 08 .0 20 4.2 4 08 .0 20 5.0 8 08 .0 20 5.2 2 08 .0 20 6.0 5 08 .0 20 6.1 9 08 .0 20 7.0 3 08 .0 20 7.1 7 08 .0 20 7.3 1 08 .0 20 8.1 4 08 .0 20 8.2 8 08 .0 20 9.1 1 08 .0 20 9.2 5 08 .1 20 0.0 9 08 .1 20 0.2 3 08 .1 20 1.0 6 08 .1 20 1.2 0 08 .1 20 2.0 4 08 .1 20 2.1 8 09 .0 20 1.0 1 09 .0 20 1.1 5 09 .0 20 1.2 9 09 .0 20 2.1 2 09 .0 20 2.2 6 09 .0 3. 12

400

H K_3 T_2 Ko_2 másodosztály határérték,jó; μS/cm

K_1 K_4 T_3 Ko_3 harmadosztály határérték,tűrhető; μS/cm,

K_2 T_1 Ko_1 első osztály határérték,kiváló; μS/cm öntözővíz határérték; μS/cm

3. ábra A sókoncentráció változását tükröző egyéves vezetőképesség mérés adatsorai 11 keresztszelvényben 1800

1600 1500

11 szelvényben különböző alkalmakkor mért EC EC,μS/cm

1700

első osztály határérték,kiváló; μS/cm m ásodosztály határérték,jó; μS/cm harm adosztály határérték,tűrhető; μS/cm, öntözővíz határérték; μS/cm 2008.03.13 2008.03.27 2008.04.03 2008.04.10 2008.04.20 2008.05.30 2008.06.02 2008.06.19 2008.06.27 2008.07.18 2008.07.25 2008.08.01 2008.08.06 2008.08.22 2008.08.29 2008.09.04 2008.09.19 2008.09.26 2008.10.03 2008.10.10 2008.10.13 2008.10.22 2008.10.31 2008.11.14 2008.12.01 2009.02.12 2009.03.04 2009.03.20

1400 1300 1200 1100 1000 900 800 700 600 500 400 H

K_1

K_2

K_3

K_4

T_1

T_2

T_3

Ko_1

Ko_2

Ko_3

4. ábra EC értékek változása az egyes keresztszelvényekben

10


4.2. Tiszántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (TIKTVF) mérési eredményei H o rto b ág y fő csato rn a; A pavára közúti híd

Hortobágy főcsatorna; Apavára közúti híd

s z ám ított s ók onc entrác ió

ös s z . oldott any ag

1200 1000

Vezetőképesség [µS/cm]

1100

900 800

Sótartalom [mg/l]

1000 900 800 700

700 600 500 400 300

600

jú l. 20 05 .s ze pt . 20 05 .n ov . 20 06 .j an . 20 06 .m ár c. 20 06 .m áj . 20 06 .j úl . 20 06 .s ze pt .

m áj .

20 05 .

20 05 .

m ár c.

20 05 .

20 05 .

20 05 .

ja n.

ja n. 20 05 .m ár c. 20 05 .m áj . 20 05 .j ú l 20 . 05 .s ze pt . 20 05 .n ov . 20 06 .j an . 20 06 .m ár c. 20 06 .m áj . 20 06 .j ú l 20 . 06 .s ze pt .

200

5. ábra. H mintavételek havonta 2005. január - 2006. október, TIKTVF adatok alapján K ö s e ly ; Ná dudva r - B alm a zújvá ros

K ö s e ly ; N á d ud va r - B a lm a zújvá ro s s z ám ítot t s óta rta lom

1300

ös s z . oldot t a ny ag

850


1250 1200

800

Sótartalaom [mg/l]

1150 1100 1050 1000

750

700

950

20 05 .m áj .

pr .

20 05 .

20 05

.á

m ár c.

eb r. 20 05 .f

5. ja n. 20 0

20 05 .m áj .

20 05

.á

m ár c. 20 05 .

20 05 .f

5. ja n. 20 0

pr .

650

eb r.

900

6. ábra K_1 mintavételek havonta 2005. január-május; TIKTVF adatok alapján K ösely; Hajdúszovát közúti híd

K ösely; Hajdúszovát közúti híd s z ám ított s ótartalaom

1600

1200

1500

1100

1400

1000 Sótartalaom [mg/l]


1700

1300 1200 1100 1000 900

ös s z . oldott any ag

900 800 700 600 500 400

800

300

700

20 05 .

20 05 .

jú n. 20 05 .j 20 ú 05 l. . 20 a 05 ug . .s ze 20 pt. 05 .o kt 20 05 . . 20 nov . 05 .d ec 20 . 06 . 20 jan . 06 20 . fe br 06 .m . á 20 rc. 06 . 20 ápr . 06 .m áj 20 . 06 .j ún 20 . 06 20 . jú 06 l. 20 . au 06 g. .s ze 20 pt. 06 .o kt .

jú 20 n. 05 20 . júl . 05 20 . a 05 ug .s . ze 20 pt. 05 . 20 okt. 05 . 20 nov . 05 .d 20 ec. 06 . 20 jan . 06 20 . fe br 06 .m . á 20 rc. 06 . 20 ápr . 06 .m áj 20 06 . .j ú 20 n. 06 20 . jú 06 l. 20 . au 06 g .s . ze 20 pt. 06 .o kt .

200

7. ábra K_4 mintavételek havonta 2005. június - 2006. október; TIKTVF adatok alapján K o n d o ro s

K o n d o ro s

s z ám ított s ótartalom

1200

700

900

600

Sótartalom [mg/l]

1000

800 700 600

500 400 300

500

pt

.

úl . 06 20

20

06

.s ze

.j

áj . .m 06 20

.m 06 20

20

06

.j

an

ár c.

.

ov .

. pt

.n 05 20

05 20

20

05

.s ze

.j

áj . 05 20

.m

.m

ár c.

. an 05

05

20

06 20

20

.s ze

.j

pt

.

úl .

áj .

.j 06

.m 06

20

20

.m 06

20

20

06

.j

an

ár c.

.

ov . .n 05 20

20

05

05

.s ze

pt

.

úl . .j

áj . .m 05

20

.m 05 20

20

ár c.

. an .j 05

úl .

200

400

20


ö s s z . oldo tt any ag

800

1100

8. ábra Ko_2 mintavétel havonta 2005. január - 2006. október; TIKTVF adatok alapján

11


5. AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE A saját mérésből származó adatokat szemléltető 4. ábra azt fejezi ki, hogy a különböző mintavételi időpontokban a Hortobágy befogadótól a Tócó, illetve Kondoros felső folyásáig hogyan változik a vezetőképességgel jellemzett sótartalom. A Kondoroson mért adatok a legkedvezőbbek a saját mérésből- és a TIKTVF-től származó hosszabb idősorok szerint is. A vízfolyás vizsgált szakasza a szabvány szerinti 90%-os gyakoriság alapján „tűrhető” minősítést kapja; a Felföldy-féle biológiai vízminősítés szerint tömény édesvíznek, illetve édes-sós szikes víznek minősül. Ez a vízfolyás is csak egyes időszakokban lehet alkalmas öntözővíz. A Hortobágy folyó többnyire a „tűrhető” minősítést kapja. A grafikonról leolvasható, hogy a Kösely K_2 szelvényétől a Tócó T_2 szelvényéig a legnagyobbak a sókoncentráció-értékek, vagyis Hajdúszoboszló alatt növekszik meg az érték a Tócó azon szelvényéig, mely fölött Debrecenben a termálvízzel kevert kommunális szennyvíz bevezetésre kerül. Ez a tendencia nem változik az egyéves időszakban. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a vizsgált vízfolyás-szakaszok nem alkalmasak öntözésre, sem arra, hogy hígító vizet szolgáltassanak a termálfürdők sósvíz-bevezetésekor. Ezen a szakaszon a szabvány szerinti minősítési kategória a „tűrhető” és „szennyezett”. K_2 fölött a „jó” minősítés érvényes. Felföldy biológiai vízminősítési rendszere szerint a sóval terheltebb szakaszokra az édes-sós szikes víz és a híg sós szikes víz kategóriák vonatkoznak. A minősítések a TIKTVF idősora alapján is érvényesek, vagyis hosszabb időszak alatt sem változik a tendencia. Eszerint a 2008.-2009. évben végzett mérések nem egy kivételes időszakot reprezentálnak. A 2005. január-2006. október közötti másfél éves időszakban a Tiszántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (TIKTVF) által havonta vett mintákból készített grafikonok szerint is a Kösely Hajdúszovát alatti szakaszán mérték tendenciaszerűen a legmagasabb sókoncentráció-értékeket. A TIKTVF adatai alapján is megállapítjuk, hogy a másfél éves mérési időszakban a Kösely sem Nádudvar alatt, sem Hajdúszovát alatt nem felelt meg egyszer sem az öntözővizekre vonatkozó <500 mg/l, illetve EC <780 μS/cm feltételeknek. 6. ÖSSZEGZÉS Az eredmények kiértékeléséből kitűnik, hogy a vizsgált vízgyűjtő felszíni vizei sótartalmukat tekintve a számszerűsített elvárásoknak nem felelnek meg. A VKI nem határoz meg számszerű határértékeket, de minden víztípus esetében meghatározó vízjellemzőnek tartja a halobitást, melyet az élővilág nem tud megváltoztatni, csak alkalmazkodásra van lehetősége. Ugyanakkor lehetőség szerint figyelembe kell vennünk a továbbiakban a háttérkoncentrációértékeket, vagyis, hogy milyen mértékben tekinthetjük adottságnak a magas sótartalmat, melynek csökkentésére ez esetben nincs lehetőség. Ebből következik a vízfelhasználás körének korlátozottsága és a hígításra vonatkozó elvárások irrealitása. Szintén az elkövetkező feladatok közé tartozik az, hogy az elvileg ismert bevezetéseket lehetőség szerint a természetes hígulási viszonyokhoz időzítsük. FELHASZNÁLT IRODALOM FELFÖLDY, L. (1981.): A vizek környezettana. Általános hidrobiológia FILEP (1999.): Az öntözővizek minősége és minősítése. Agrokémia és Talajtan, 48. 1-2, 49-65 p. GAYER J., LIGETVÁRi F. (2006.): Települési vízgazdálkodás csapadékvíz-elhelyezés. Budapest: Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet KHT. 179 p. HANCZ, G. (2004.): Adverse environmental impacts of thermal water utilization; Debreceni Műszaki Közlemények, III.évf.2. szám HANCZ, G. (2005.): Diffúz szennyezők hatása a felszíni vizek minőségére; Debreceni Műszaki Közlemények, III.évf. 2. szám VITUKI, 1959): Magyarország vízkészlete. IV. Minőségi számbavételek. Budapest: s.n. KUTI et al. (1999): Az agrogeológiai térképek adatainak és a szikesedés elterjedésének kapcsolata az Alföldön. Agrokémia és Talajtan, 3-4 (48) 501-516. p.

12


MAKRAYI.(2006.): A víz sótartalom mérés jelentősége (víz sótartalom, elektródás és indukciósvezetőképesség, indukciós vezetőképességmérés); www.hidrologia.hu/vandorgyules/24/dolgozat_main.html Nemes, Zs.J. (2007.): Öntözővizek minősége a hazai vízkultúrás zöldségtermesztésben; Doktori (PhD) értekezés RÓNAI (1961): Az Alföld talajvíztérképe. Budapest: Földtani Intézet, 102 p. SOMLYÓDY LÁSZLÓ (szerk.): A hazai vízgazdálkodás stratégiai kérdései. Bp., MTA, 2002. 402 p. (Magyarország az ezredfordulón. Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián. VIII. A víz és vízgazdálkodás helyzete és jövője Magyarországon. ISSN 1588-1970. ISBN 963 508 VÁRALLYAI & FEJÉR (1936): Adatok az öntözővizek minőségi megítéléséhez. Kisérl. Közl., 39 1-3. p.

13

A KÖSELY VÍZFOLYÁS ÉS MELLÉKÁGAINAK SÓTERHELÉSSEL ÖSSZEFÜGGŐ MINŐSÉGE SALT CONCENTRATION MEASUREMENTS ON RIVER KÖSELY

Recommend Documents