A KÖRNYEZETI VÁLTOZÁSOK KÖZGAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSÉNEK HELYZETE HAZÁNKBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A VÍZ KERETIRÁNYELVBEN MEGFOGALMAZOTTAKRA MARJAINÉ SZERÉNYI ZSUZSANNA Bevezetés A természeti erőforrásokban, a környezetben bekövetkező változások közgazdasági értékelése az 1990-es évek közepén kezdődött el hazánkban, amelyben Tanszékünk is úttörő szerepet vállalt. Munkáink egyrészt módszertani kérdéseket vizsgáltak, amelyeknek elsősorban az volt a céljuk, hogy egy-egy pénzbeli értékelési eljárásra hazai alkalmazás is szülessen. Másrészt végeztünk olyan kutatásokat is, amelyeket – elvileg – döntéselőkészítéshez kívántak felhasználni. Számunkra mindkét lehetőség nagy kihívást jelentett. A környezeti változások pénzben történő kifejezésének jelentősége abban áll, hogy ezáltal szerephez juthatnak a döntésekben olyan környezeti változások is, amely hatásokat korábban – elsősorban a számszerűsítés hiánya miatt – figyelmen kívül hagytak a döntések folyamatában. A tanulmány először áttekinti a Tanszékünkön eddig megvalósult környezetértékelési kutatásokat. Ezután egy olyan területet mutatunk be, amelynél az EU-hoz való csatlakozásunk következtében szükség lehet a környezeti változások pénzbeli értékelésére. Ide tartozik a Víz Keretirányelvben megfogalmazottak szerint a környezeti költségek elszámolása. A tanulmány az ennek szellemében végrehajtott egy, az említett direktíva következtében megszületett 2003-as kutatást és annak eredményeit is magában foglalja, amely az egyes víztestek státusa (természetes, mesterséges vagy erősen módosított víztestek) kijelölésének indoklásával foglalkozik. Végül néhány szóval vázoljuk a környezetértékelés lehetséges magyarországi jövőbeli irányait.
A környezeti javak közgazdasági értékelése az elmúlt 15 év során Hazánkban a ’90-es évek közepéig egyáltalán nem volt jellemző, hogy a természetben bekövetkező változásokat értékeljék, főleg nem pénzbeli eredményeket adó eljárásokkal. A rendszerváltással, és ennek következtében a különböző tudományterületek hazai megreformálásával lehetőség nyílt a pénzbeli értékelési eljárások hazai megismerésére, illetve alkalmazására. Kezdetben igen fontos volt, hogy itthon is elsajátítsuk az egyes módszerek fortélyait. Később azonban már nem csak az eljárások megismerése, hanem olyan alkalmazása is egyre fontosabbá vált, amikor éppen az a cél, hogy a környezetet érintő döntések során a különböző beavatkozások miatt a környezetben/természetben bekövetkező változásokat pénzben fejezzük ki annak érdekében, hogy az egyéb hatások mellett e környezeti változásokat is figyelembe vehessük. Gyakorlatilag az eltelt 10 évben kezdetben jellemzően olyan kutatásokat hajtottunk végre, amelyeknek nem elsősorban döntési helyzetek megoldása, a döntéshozatal informálása volt a célja, hanem egy-egy eljárás tanulmányozása. Később olyan 70
kutatásokban is részt vettünk, amelyek eredményei döntően befolyásoltak környezetpolitikai döntéseket. 2003-ban például két ilyen kutatást is végeztünk: az egyik a Rába egy folyószakasza természetes státusa visszaállításának lehetőségét vizsgálta gazdasági elemzések alapján, a másik pedig a Tisza mellett tervezett új tározók lehetséges változatainak közgazdasági értékelése környezeti szempontok alapján. Az 1. táblázatban a Tanszékünkön végrehajtott kutatások legfontosabb jellemzőit foglaljuk össze. A vizsgált terület A Balaton vízminőség-javításával kapcsolatos fizetési hajlandóság vizsgálata - 1995/96 A Szigetköz természeti tőkéje értékváltozásának becslése – 1994, 1998, 1999 A Bükki Nemzeti Park megőrzési értékének becslése - 1996 A Pál-völgyi- és a Szemlő-hegyi-barlangok megőrzési értékének becslése - 2000
Alkalmazott módszer Feltételes értékelés Költség alapú eljárások, valamint a haszon átvitel módszere Utazási költség módszer, feltételes értékelés Feltételes értékelés
Publikálás Mourato et al. (1999) Kerekes et al. (1994, 1998, 1999) Marjainé Szerényi (1998) Marjainé Szerényi (2000) Marjainé Szerényi (2003) Marjainé Szerényi et al. (2003)
A Tisza szennyeződése kockázatának csökFeltételes értékelés kentésével kapcsolatos lakossági fizetési hajlandóság vizsgálata - 2002 Költség alapú eljáA Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése I. üterások, valamint a mében kiválasztott 11 tározó egyes megoldáhaszon átvitel módsai hatására kialakuló természeti tőke értékszere változásának becslése – 2003. augusztusszeptember Költség alapú eljáMarjainé A Rába új folyógazdálkodási tervének vizsrások, valamint a Szerényi et al. gálata az EU Víz Keretirányelvének megfelehaszon átvitel mód(2004) lően (Gazdasági elemzés a természeti tőke szere értékváltozásának figyelembevételével) – 2003. november-2004. február 1. táblázat A Tanszéken 2003-ig végzett környezetértékelési kutatások (a dőlt betűvel jelzettek döntés-előkészítéshez készültek) A fenti táblázatból jól látható, hogy többfajta környezeti/természeti javak értékelésére került sor, számos eljárást alkalmaztunk, valamint a vizsgálatok célja is eltérő volt. Kiderül az is, hogy gyakran használtunk olyan módszereket, amelyek nem a legmegfelelőbbek közgazdasági szempontból, hiszen például a költség alapú eljárások nem magát a környezeti jószágot értékelik, hanem az azzal valamilyen módon összefüggésbe hozható piaci javakon, illetve azok árain keresztül becsülnek. A költség alapú eljárásokkal kapott eredmények nem a környezeti/természeti jószág változása miatt az emberek jólétében bekövetkező változások nagyságát becsülik, viszont sok előnnyel is rendelkeznek a közgazdasági elméleteknek megfelelőbb eljárásokkal 71
szemben: viszonylag rövid idő alatt, kis költségek mellett is egy jó alsó becslést adhatnak az adott változás pénzbeli értékére. Éppen ezért jövőbeli használatuk mindenképpen indokolt. A közgazdasági elméleteknek megfelelő, egyéni preferenciákra épülő eljárások közül a feltételes értékelést használtuk több alkalommal is. Ez a módszer a társadalom tagjai jólétében a környezeti beavatkozások miatt kialakuló változásokat becsüli. Talán csak a véletlennek köszönhető, mégis érdekes, hogy fél éven belül két vízüggyel kapcsolatos probléma megoldásához is igénybe vették a döntéshozók a környezeti változások pénzbeli értékelés által nyújtott lehetőségeket.
A Víz Keretirányelv (VKI) elvárásai a környezetértékelésre vonatkozóan 2000. október 23-án fogadta el az Európai Parlament és a Tanács a 2000/60/EK irányelvét „az európai közösségi intézkedések kereteinek meghatározásáról a víz politika területén” címmel, melynek célja, hogy „keretet adjon a szárazföldi felszíni vizek, az átmeneti vizek, a tengerparti vizek és a felszín alatti vizek védelméhez” (VKI 1. cikk). A keretirányelv több pontján is utal gazdasági elemzések elvégzésének szükségességére, természetesen eltérő célokkal. A környezeti költségek figyelembevétele az alábbi négy helyen szerepel az irányelvben: • A 4. cikk többek között a víztestek kijelölésével kapcsolatos feladatokat határozza meg. Amennyiben a jó ökológiai állapot elérése túlzott költségeket okozna, erősen módosított víztest státus megengedhető, de a döntés magyarázatát a vízgyűjtő gazdálkodási tervben meg kell adni (itt tehát a víz-státus derogáció, és ezzel együtt egy alacsonyabb környezeti célállapot elfogadásának gazdasági alátámasztásáról van szó). • A 9. cikk (1) bekezdése szerint figyelembe kell venni a vízi szolgáltatások költségei visszatérülésének elvét, beleértve a környezeti költségeket is. • Ugyancsak a 9. cikk (1) bekezdése fogalmazza meg azt az igényt, hogy a tagállamok 2010-re biztosítsák, hogy a „vízzel kapcsolatos árpolitika a készletek hatékony használatára ösztönözze a vízhasználókat”, valamint biztosítsák „a különböző vízhasználatok megfelelő hozzájárulását a vízi szolgáltatások költségeinek megtérítéséhez … a III. melléklet szerint végzett gazdasági elemzés alapján” (VKI 9. cikk). „A tagállamok ennek során tekintettel lehetnek a költség-visszatérítés társadalmi, környezeti és gazdasági hatásaira” (VKI 9. cikk). • Az irányelv III. melléklete szól kifejezetten a gazdasági elemzésekkel szemben támasztott követelményekről, amelyben kifejezett utalás történik a 9. és 11. cikkekre. Az utóbbi az intézkedési programok összeállításánál a programok potenciális költségeinek figyelembevételét is előírja, vagyis olyan intézkedési programot kell tervezni, amely „az intézkedések leginkább költséghatékony” kombinációja „a vízhasználatok vonatkozásában” (VKI III. melléklet). A VKI egyes fejezeteiben a környezeti költségek explicit módon csak a 9. cikkben jelennek meg, de implicit módon a fent említett további helyeken is felfedezhetjük azokat. A költség-hatékonyság vizsgálata azt jelenti, hogy egy adott cél elérése érdekében azt a megoldást keressük, amellyel a kitűzött célt a legkisebb költségek mellett érhetjük el. Ekkor tehát a környezeti hasznokat nem értékeljük pénzben. 72
Gyakran azonban nem elég a költségek vizsgálata, hiszen a környezeti hasznok legalább olyan fontos szerepet kell, hogy betöltsenek a döntések meghozatalában, mint a költségek oldala. Ilyen esetekben sokkal mélyebb és alaposabb vizsgálatra lehet szükség, mint egy egyszer költség-hatékonyságot célzó eljárásnál, valamint jellemző lehet az is, hogy az elemzés során esetlegesen fellépő gondok is jóval nagyobb számban fordulhatnak elő. A fenti területek közül a továbbiakban a víztestek kijelölésének kötelezettségével járó feladatokat tekintjük át előbb általánosan, a nemzetközi tapasztalatok figyelembevételével, majd egy hazai vizsgálat tükrében. Ez utóbbi az erősen módosított víztestek státusa megtartásának szükségességére vonatkozó gazdasági elemzés egy lehetséges módszertanát vázolja.
A környezetértékelés Víz Keretirányelv szerinti elvárásai teljesítésének nemzetközi gyakorlata 2004. március 26-án Amszterdamban tartottak egy nemzetközi összejövetelt53, amelynek célja annak áttekintése volt, hogy a Víz Keretirányelvben megfogalmazott „környezeti és erőforrás költségek” meghatározására eddig milyen gyakorlat volt jellemző a különböző tagállamokban (Brouwer and Strosser, 2004). A kerekasztal megbeszélés csak az első lépésnek tekinthető a valószínűleg hosszú fejlődési folyamatban, amelynek során letisztulhat magának a fogalomnak (vagyis a környezeti és erőforrás költségeknek) a jelentése, valamint azoknak a módszereknek az együttese, amelyekkel ezeket a költségeket számszerűsíteni lehet. A megbeszélésről összeállított tanulmány francia, svéd, spanyol, holland, belga, valamint angol és wales-i eseteket mutat be. A tanulmánykötet jól tükrözi azt a jelenlegi helyzetet, hogy nincs egységes értelmezés sem a fogalmakat, sem az alkalmazható értékelési eljárásokat illetően. A tapasztalatcsere további színterének biztosítása érdekében 2005 februárjában ismét tartanak majd egy nemzetközi összejövetelt, amely feltétlenül szükséges a módszertanok egységesítése érdekében, és amely tovább szélesíti a lehetséges megoldások körét a VKI-ban leírtak teljesítése érdekében. Kezdetben gyakorlatilag az sem volt egészen pontosan tisztázva, milyen esetekben is kell a közgazdasági elemzést végrehajtani a víztestek kijelölésénél. Ezért egy ún. WATECO54 munkacsoport jött létre, amelynek egyik feladata a fenti kérdés vizsgálata és javaslatok megfogalmazása volt (Pannonhalmi, 2003). Tevékenységük eredményeként számos kérdést oldottak meg, többek között azt az egyszerűnek tűnő problémát is, mikor, milyen esetekben kell a víztestek kijelöléséhez közgazdasági elemzést végrehajtani. A választ az 1. ábra adja meg, amely szerint, ha van olyan műszaki megoldás, amely az erősen módosított státust feloldja, a további kérdés, hogy az a környezet szempontjából is jobbnak tekinthető-e. Amennyiben igen, meg kell vizsgálni, nem okoz-e túlzott költséget az alternatíva megvalósítása. A környezet pénzbeli értékelé53
A kerekasztal megbeszélésen tizennégy országból több mint ötven résztvevő volt jelen. Tanszékünket Molnár Ferenc PhD hallgató képviselte. 54 2000 decemberében állt fel egy informális munkacsoport (WATECO), amelynek feladata a Víz Keretirányelv közgazdasági kérdéseinek vizsgálata volt (WATECO Guidance Document 2002).
73
se ezen a ponton kerülhet előtérbe. A végső döntés az elemzési folyamat eredményei alapján hozható meg.
A Rába egy folyószakaszának vizsgálata a Víz Keretirányelvnek megfelelően A Víz Keretirányelv 4. cikke szerint tehát gazdasági elemzésekkel kell alátámasztani, miért kér egy ország derogációt egy víztest természetes állapotának megvalósításával kapcsolatban, amelynek eredményeképpen az adott víztest ún. „erősen módosított víztest” státust kap, illetve továbbra is ilyen státusban marad. A tanszék munkatársai által végrehajtott vizsgálat (részletesen lásd: Marjainé Szerényi et al., 2003) célja a Rába folyó egy jelenleg erősen módosított víztestnek tekinthető szakaszán (Sárvár és Nick között) annak feltárása volt, hogy van-e lehetőség természetes víztest kialakítására (és ezzel az irányelv szerint megfogalmazott jó ökológiai állapot megvalósítására), vagy az erősen módosított víztest státus fenntartása továbbra is indokolt (ebben az esetben is biztosítani kell a jó ökológiai potenciált az adott víztestnél) az egyéb célok túl magas költsége, illetve az egyes megoldások következtében kialakuló hasznok viszonylag alacsony értéke miatt. Az erősen módosított víztest státusért a Nicknél lévő duzzasztómű a felelős. Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság munkatársai az egyik mintaszakaszra (Sárvár–Nick) kidolgozott különböző alternatívák közgazdasági elemzésének eredményei alapján kívántak a fenti kérdésre választ adni, amelynek során négy változatot fogalmaztak meg. Az alternatívák vizsgálata során olyan, bővített szemléletű költség-haszon elemzést hajtottunk végre, amelyben a szokásos tényezők mellett a környezeti költségeket/hasznokat is figyelembe vettük. A folyószakasz ökológiai állapotának javítására négy alternatív megoldás született a környék településeinek vezetőivel történt egyeztetések alapján, melyek az alábbiak: • „A” változat: a nicki duzzasztómű továbbra is fennmarad, a jelenlegi árvízvédelmi töltések elbontásra kerülnek; • „B” változat: mind a nicki duzzasztóművet, mind az árvízvédelmi töltéseket fenntartják. A fenti két változat tehát az erősen módosított víztest státus további fennmaradását eredményezné, azonban mindkét alternatívánál olyan kiegészítő intézkedéseket terveztek, amelyekkel a jó ökológiai potenciál elérhető. • „C” alternatíva: a jelenlegi árvízvédelmi töltéseket és a nicki duzzasztóművet egyaránt elbontják; • „D” alternatíva: a nicki duzzasztó elbontásra kerül, ugyanakkor a jelenlegi árvízvédelmi töltéseket megtartják. E két utóbbi változat a természetes állapotok visszaállítását és ezáltal a jó ökológiai állapot elérését célozta. A korábban bemutatott kijelölési folyamat és értékelés kapcsolatában (lásd 1. ábra) tehát arra a pontra jutottunk, amikor kiderült, hogy elvileg létezik olyan megoldás, amely a természetes állapotokat képes visszaállítani, a kérdés most már csak az, milyen költséggel valósíthatók meg ezek az alternatívák. A közgazdászok szerepe ebben a fázisban meghatározó.
74
Erősen módosított víztest EMV meghatározása 4. 5. cikk
1. lépés – 4.cikk 3.bek. (a) Jelentős kedvezőtlen hatás a használatokra A jó ökológiai állapot eléréséhez szükséges beavatkozások jelentős hatást gyakorolnak a használatokra/hasznosításokra? igen
nem
Erősen módosított víztest EMV Kijelölése II.mell.
A környezetértékelés eredményeinek szerepe a döntésben
2. lépés – 4.cikk 3.bek. (b) Hasonló hasznos célkitűzésű alternatívák összehasonlítása Létezik műszakilag megvalósítható alternatíva? nem
Környezeti szempontból jelentős mértékben jobb megoldás?
igen
nem
igen
Az alternatíva költsége aránytalanul magas? igen
ERŐSEN MÓDOSITOTT VIZTEST
nem
TERMÉSZETES VIZTEST
Jó ökológiai potenciál 4.cikk 1.(a iii))15 év
Jó ökológiai állapot 4.cikk 1.(aii))15 év
VIZGYŰJTŐ GAZDÁLKODÁSI TERV KÉSZITÉSE 13. cikk VII.mell. Intézkedési programok. Költségelemzés. Aránytalan költségek, derogáció indoklása.
1. ábra Az erősen módosított víztestek kijelölésének folyamata és a közgazdasági értékelés kapcsolata HEAVILY MODIFIED WATERS WORKING GROUP alapján, in: Pannonhalmi (2003)
Az alternatívák értékelése során az ún. hatás-útvonal megközelítést (van Beukering et al. 2003) alkalmaztuk, amelynek lényege, hogy a beavatkozások következtében kialakuló gazdasági/társadalmi változásokat olyan változásokká fordítjuk le, amelyek már számszerűsíthetők, és így egy költség-haszon elemzés részét képezhetik. A hatás-útvonal eljárás során figyelemb vett tényezők egy lehetséges „útvonalát” a 2. ábra szemlélteti. Az ábrából jól látható, hogy egy változásnak számtalan hatása lehet, valamint a hatások számszerűsítését is több karakterisztikában lehet megjeleníteni. Ha az összes változást ábrázoltuk volna, szinte átláthatatlan bonyolultság jellemezte volna az ábrát. Ez utóbbi tény is bizonyítja, hogy a természetet érintő döntések igen összetett hatásokkal járnak, amely tovább bonyolítja a közgazdasági értékelést. 75
A konkrét munka során vizsgáltuk a vízmennyiség, a talajerózió, az erdőállomány változását, valamint a flóra és fauna módosulását. Ezek hatásaiból konkrétan a következőket számszerűsítettük: vízellátás, halászat/horgászat, árvíz- és aszálymegelőzés, mezőgazdaság, növénytermesztés, vízenergia, turizmus, biodiverzitás, széndioxid-megkötés. A vízügyi szakemberek által kidolgozott beavatkozási listák a következő intézkedéseket tartalmazták (zárójelben azoknak az alternatíváknak a betűjele, ahol az adott intézkedés szerepel): (1) a nicki duzzasztó további fenntartása (A, B); (2) a nicki duzzasztó elbontása (C, D); (3) árapasztó vápa kialakítása (B, C); (4) erőmű létrehozása (A, B); (5) hallépcsők kialakítása (A, B, C, D); (6) holtágak és mellékágak rehabilitációja (A, B, C, D); (7) kikötők kialakítása (A, B, C, D); (8) körtöltések létrehozása (A, D); (9) a szennyvízkezelés szükségességének változása (A, B, C, D); (10) szivattyútelep kialakítása a jelenlegi öntözési vízigények további biztosítása érdekében (C, D); (11) területi átminősítések zöld felületek, árvízlevezető területek kialakítása érdekében (például a szántó területek átminősítése rétté, legelővé) (A, B, C, D); (12) töltések megerősítése (B, C); töltéselbontás (A, D); (13) vízkivételi lehetőség (A, B, C, D). A hatásvonalak mentén létrejövő – az egyes változások, mint mérendő változók segédváltozóit megtestesítő – karakterisztikák a következők: (a) beruházási és fenntartási költségek, (b) vízellátottság és szennyvízhelyzet változása, (c) halászat és vadgazdálkodás, (d) árvíz és aszályhelyzet, (e) mezőgazdaság/agrárgazdaság, (f) vízenergetikai hasznosítás, (g) turizmus, (h) biodiverzitás-változás, (i) CO2megkötés és kiváltás, (j) fa és erdőgazdálkodás (tájgazdálkodás). Az elemzéseknél mind a költségeket, mind pedig a hasznokat minél teljesebb mértékben igyekeztünk figyelembe venni. Egy-egy alternatíva nettó jelenértékét a nettó hozamok jelenértékre diszkontálásával kaptuk. A változtatások hatásainak pénzbeli értékét két, viszonylag hosszú időtávra (25 és 50 év) határoztuk meg, amit a biodiverzitás változásának időtávjával magyarázhatunk, hiszen általában az abban bekövetkező kedvező és kedvezőtlen hatások is a beavatkozást követő hosszabb idő eltelte után jelentkeznek csak. A jelenérték számításnál három különböző diszkontrátát (1, 2 és 3%) alkalmaztunk, amely némiképpen enyhíti a hosszú időtávból, valamint a gazdaságban feltételezett változások bizonytalanságából származó számszerűsítési problémákat. A konkrét számítások és számszerű eredmények részletezése nélkül néhány aspektusát emeljük ki az elemzéseknek, illetve eredményeknek. Az alternatívák közül az a kettő került az első két helyre, amelyek az erősen módosított víztest státus további fenntartását jelentik. Ezeknél a változatoknál tehát továbbra is megmaradna a nicki duzzasztó, de emellett számos olyan intézkedést valósítanának meg, amelyek a jó ökológiai potenciál elérését segítenék elő. A sorrendben nem okozott változást az eltérő időtávok, illetve különböző diszkontráták alkalmazása. Minél hosszabb időtávot vettünk alapul, annál inkább felértékelődött a természet, vagyis az abból származó hasznok egyre nagyobb értékben jelentkeztek. A kisebb diszkontráták jobban kedveztek a természeti tőke jelenre átszámított értékének. A vizsgálatok során több problémával kellett szembenéznünk. Először is, már a költségek becslésénél komoly gondot jelentett olyan beavatkozások mellé pénzöszszeget rendelni, amelyek a gyakorlatban nem jellemzőek, illetve nincs rájuk precedens. Ilyen beavatkozásnak tekinthető ebben az esetben a nicki duzzasztómű elbontásának feladata is. Ugyanakkor összességében elmondható, hogy az igazán problé76
más kérdések a haszon oldal becslésénél léptek fel. Különösen nehéz a beavatkozások biodiverzitásra gyakorolt hatásának, illetve a változások pénzbeli értékének becslése. A vizsgálat kiindulópontjaként felhasznált változásoknak sem az irányában, sem a mértékében nem lehetünk biztosak, csak feltételezésekkel élhetünk, és a botanikusok, zoológusok is csak igen nagy bizonytalanság mellett képesek olyan adathalmazzal szolgálni, amelyeket a számszerűsítés során használhatunk. Ugyancsak fontos arra is figyelni, hogy a változások és azok hatásai átfedésben lehetnek egymással, ami egyenesen következik abból, hogy például a biodiverzitás változása bekövetkezhet a vízmennyiség változásának vagy a talajerózió, de akár az erdős területek nagyságának módosulása hatására is (ahogy ez a 2. ábra alapján látható). A legfontosabb a kettős számbavétel elkerülése.
A környezetértékelés jövője Joggal merül fel a kérdés: lehet-e például az összes hazai víztestre a fentihez hasonló értékelési folyamatot végrehajtani, illetve vannak-e olyan egyéb döntési szituációk, amelyekben segíthet a pénzbeli értékelés alkalmazása. Ha sikerülne egy egységes, viszonylag rövid idő alatt, és nem túlzott költségek mellett végrehajtható módszertan megalkotása, akkor 2009-ig megalapozott és a hatások kiterjedt skáláját magában foglaló költség-haszon elemzéseket tudnánk véghezvinni. Valószínűleg sok helyen elegendő lenne a csak költségoldalt figyelembe vevő, költséghatékonyságot célzó elemzés alkalmazása is. A környezetértékelés tudományában egy másik irányzat is kezd teret hódítani, elsősorban a pénzben legnehezebben kifejezhető javak, a biológiai sokféleség képviselőinek értékelése terén, amelyet az alábbiak is alátámasztanak. Az OECD két könyv55 egyes fejezeteinek egyesítésével született egy magyar nyelven megjelent könyv, melynek címe: „A biológiai sokféleség ösztönzése és közgazdasági értékelése” (OECD, 2003). Egyik fejezete a nem feltétlenül pénzbeli értékelés lehetőségeivel foglalkozik, amely a hírek szerint (Kovács Eszter, az OECD Biodiverzitás Bizottsága tagjának személyes közlése, 2004. október) komoly versenytársa lehet a jelenleg alkalmazott, hagyományosnak tekinthető pénzbeli értékelésnek, a költséghaszon elemzésnek. Az újabb módszerek jellemzője, hogy az egyéni preferenciákat más eljárással derítik ki, mint ahogy azt a közgazdasági értékelés módszereinél megszoktuk. Az újfajta eljárások között – amelyek az ún. tárgyalásos és részvételen alapuló módszerek közé tartoznak, – említhetjük a fókusz csoportok (focus groups), az állampolgári esküdtszék (citizens’ jury), a konszenzus-konferencia (concensus conference), valamint a tárgyalásos közvélemény-kutatás (deliberative polls) (OECD, 2003) módszereit. Az első három eljárás viszonylag kis létszámú csoportokban történő beszélgetések, vizsgálódások során feltárt vélemények alapján alakítja ki az adott környezeti üggyel kapcsolatos lakossági/szakértői preferenciákat. A tárgyalásos közvélemény-kutatás viszont már egy igen nagy csoporttal (akár 500 ember) dolgozik, akiknek az adott üggyel kapcsolatos véleményét egy több napig tartó megbeszélés végén kérdőív segítségével derítik ki (OECD, 2003, o. 111-112). Ezeknek az eljárásoknak jellemzője még, hogy a döntési folyamatba bevont civilek 55
A két könyv a következő: Handbook of Incentive Measures for Biodiversity: Design and Implementation, OECD, 1999; Handbook of Biodiversity Valuation: A Guide for Policy Makers, OECD, 2002.
77
vagy szakemberek a csoport többi tagjának véleménye hatására megváltoztathatják saját, eredeti nézeteiket is, és végül olyan eredményt fogadhatnak el, amellyel a csoport tagjai lényegében egyetértenek. Természetesen ezeknek az eljárásoknak is vannak hátrányai (például egy domináns személy véleményének ráerőltetése a csoport többi tagjaira), viszont újfajta eszközt és ezáltal újszerű lehetőségeket jelenthetnek a környezeti változások értékelésében. A jövő tapasztalatai, az alkalmazások során megvalósuló tanulási folyamat – meggyőződésem szerint – közelebb fog vinni bennünket a nehezen értékelhető javak számszerűsítéséhez vagy egyéb módon történő figyelembevételéhez is.
2. ábra A hatás-útvonal eljárás sematikus modellje (egy konkrét példán keresztül)
78
Felhasznált irodalom Az Európai Parlament és a Tanács 2000. október 23-i 2000/60/EK irányelve az európai közösségi intézkedések kereteinek meghatározásáról a víz politika területén. Brouwer, Roy and Pierre Strosser (eds.) (2004): Environmental and resource costs and the Water Framework Directive. An overview of European practices. Workshop Poceedings, RIZA Working Paper 2004.112x. Memo. Kerekes Sándor, Kindler József, Bisztriczky József, Csutora Mária, Kovács Eszter, Kulifai József, Marjainé Szerényi Zsuzsanna, Nemcsicsné Zsóka Ágnes (1999): A természeti tőke várható értékváltozása a Szigetközben. (The expected valuechanges in the natural capital of Szigetköz) BKE, Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék. Kézirat. Kerekes Sándor, Kindler József, Bisztriczky József, Csutora Mária, Kovács Eszter, Kulifai József, Nemcsicsné Zsóka Ágnes, Pál Gabriella, Szabó László, Szerényi Zsuzsanna (1998): A szigetközi térség természeti tőke értékváltozása. (The value changes in the natural capital in the area of Szigetköz) BKE, Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék. Kézirat. Marjainé Szerényi Zsuzsanna (2000): A természeti erőforrások monetáris értékelésének lehetőségei Magyarországon, különös tekintettel a feltételes értékelés módszerére. PhD értekezés, Budapest, BKÁE. Marjainé Szerényi Zsuzsanna (2003): A Tisza szennyezés-megelőzésének társadalmi támogatottsága – egy lakossági felmérés eredményei. Kézirat. Marjainé Szerényi Zsuzsanna, Bisztriczky József, Kulifai József, Molnár Ferenc, Németh Patrícia (2003): A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése I. ütemében kiválasztott 11 tározó egyes megoldásai hatására kialakuló természeti tőke értékváltozásának becslése (Döntés-előkészítő anyag) Budapest, 2003. szeptember. Kézirat. Marjainé Szerényi Zsuzsanna, Molnár Ferenc, Bisztriczky József, Bezegh András, Kulifai József, Harangozó Gábor (2004): A Rába új folyógazdálkodási tervének vizsgálata az EU Víz Keretirányelvének megfelelően (Gazdasági elemzés a természeti tőke értékváltozásának figyelembevételével (Döntés-előkészítő anyag) Budapest, 2004. február. Kézirat. Marjainé Szerényi, Zsuzsanna (1997): The application of environmental valuation methods in Hungary: the case of Bükk National Park. Discussion Paper in Ecological Economics at University of Stirling. Mourato, Susane, Mária Csutora, Zsuzsanna Szerényi, Eszter Kovács, Ariane Afrough (1997): Estimating the Value of Water Quality Improvements in Lake Balaton: A Contingent Valuation Study. Report for the DGXII. Chapter 6. OECD (2003): A biológiai sokféleség ösztönzése és közgazdasági értékelése. Útmutató döntéshozók számára. OECD-KvVM, 2003, Budapest. Pannonhalmi Miklós (összeállította) (2003): Javaslat az erősen módosított víztestek és referenciaterületek előzetes kijelölésének eljárásmódjára, Győr, 2003. szeptember, p. 27. Kézirat.
79
van Beukering, Pieter J.H., Herman S. J. Cesar, Marco A. Janssen (2003): Economic valuation of the Leuser National Park on Sumatra, Indonesia, Ecological Economics 44/2003. (43-62. o.) WATECO Guidance Document (2002): Economics and the Environment. The Implementation Challenge of the Water Frame Directive. http://forum.europa.eu.int/Public/irc/env/wfd/library?l=/framework_directive/guidanc e_documents/economic_wateco&vm=detailed&sb=Title (lekérdezés: 2004. 11. 12.)
80
