ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEK
1.2
A környezet innovációinak pénzügyi feltételei a kis- és közepes vállalatok körében Tárgyszavak: környezeti innováció; kis- és középvállalatok; Németország.
A német gazdaságban jelentősek a kis- és közepes vállalatok (KKV), mind a mennyiségüket, mind a minőségi jellegüket illetően. Erre a vállalati körre pénzügyi nehézségek jellemzőek, mind a szokásos üzletmenet, mind az olyan lényeges innovációk kapcsán, mint a környezet védelmét szolgáló beruházások.
A kis- és középvállalatok, ill. a környezet védelme A KKV finanszírozásának elemzői rávilágítanak, hogy a nagyobb vállalatokkal összevetve mutatkozó pénzszűke egyrészt a gazdálkodás objektív (pl. szerkezeti) feltételeiből ered, másrészt a tulajdonosok sokféle személyes érdekeltségére (vagyis döntően szubjektív vonásokra) vezethető vissza. A KKV versenyképességéhez is innovációkra van szükség, pl. a szakosodás, a piaci rések kedvező lehetőségeinek kihasználása érdekében. A KKV innovációi nagyrészt a finanszírozás megoldásától függnek, és ez vonatkozik a környezeti célú fejlesztések pénzügyi korlátjaira is. Sokféle osztályozási rendszert alkalmaznak a kis- és közepes vállalatok csoportjaira, pl. a foglalkoztatott létszám nagysága szerint. A német statisztikákban a közepes vállalat felső határaként 499 fő foglalkoztatott szerepel. A KKV csoport további ismérve, hogy – gazdaságilag, jogilag önálló a vállalat – a vállalat vezetésében van legalább egy tulajdonos – természetes személy (vagy korlátozott számú csoportjuk) birtokában van a vállalat többsége.
A németországi KKV kör 2000-ben a forgalmi adózó összes vállalat számában 99,7%-kal részesedett, a szakmunkásképzésnek mintegy 83%-át ezek teljesítik, a munkavállalók mintegy 69,7%-át foglalkoztatták. A legjellemzőbb mennyiségi adatokon túlmenően is jelentős a szerepük a német gazdaságban. A KKV körnek fontos a szerepe (regionális és nemzetgazdasági értelemben egyaránt) a kockázatok kiegyenlítésében, a kis- és közepes vállalatok igen széles ágazati jelenléte révén. Differenciált a KKV szerepe a műszaki fejlesztéssel járó innovációkban. Elsősorban a piachoz közeli technológiai fejlesztésekre vállalkoznak, az alap- és alkalmazott kutatások jórészt a nagyvállalatokra jellemzőek. Mivel a KKV közel van a vevőihez, viszonylag gyorsan megjelenhetnek a piacon a fejlesztés eredményei. Elősegíti sikerüket, hogy az innovációs döntések nagyrészt decentralizált felelősségi körben történnek, így a nagyobb, centralizáltan szervezett vállalatokhoz képest több innovációt valósíthatnak meg. A KKV számára létkérdés, hogy megvalósítsa a piac által igényelt fejlesztéseket, a nagyobb vállalat viszont olyan változatot is megvalósíthat, hogy felkészültebb (kompetens) vállalat végzi el helyette az innovációt, és ezután a partnerek stratégiai beszállítóként kaphatnak megrendelést a termék gyártójától. A KKV alapvető jellemtője, hogy jó minőségű termék és szolgáltatás piachoz közeli előállítására képes, és viszonylag gyorsan végrehajtja az igényelt fejlesztéseket. A KKV szerepe a környezet védelmében is jelentős, kettős értelemben: – a környezeti technika fejlesztésével, és termékeinek, technológiáinak kínálatával piaci szereplő; – környezeti terhelést okoz, így a környezeti technika potenciális felhasználója. A környezeti ráfordítások másként alakulnak a KKV egységnyi költségéhez képest, mint a nagyobb vállalatok körében, a vállalat mérete és foglalkoztatottjainak száma szerinti degressziós hatásokból eredően. Ezek a költségek viszonylag nagyobbak, mert a KKV szokásos termelési adatai mellett nem kifizetődő a körfolyamatok kialakítása. Nem lehet kihasználni a környezeti technika műszakilag meghatározott minimális kapacitásait. Kedvezőbbek a KKV esélyei a környezeti technika eszközeinek fejlesztésében és előállításában, ezen a téren a piaci előnyeik jobban érvényesülnek. A „környezeti technika” egyaránt tartalmazza a környezet védelmét szolgáló technológiák, eljárások és eszközök körét, az ezzel kapcsolatos fejlesztést, gyártást és forgalmazást. A hivatalos statisztikában nem jelenik meg a „környezetvédelem” mint összefoglaló gazdasági
ág vagy ágazat, egyidejűleg több tevékenységi csoportra kiterjed a környezeti technika előállítása.
A környezeti innovációk jellemzői Köznapi értelemben az innováció célja új termék, eljárás vagy ezek jelentős javítása, a gyakorlatban bevezetett, alkalmazott eredményekkel. Ebben a megközelítésben az innováció szűkebb értelmezése szerepel, amely az új termék piaci bevezetésére, új gyártási eljárás bevezetésére irányul, és ennek révén egy adott feladat gazdaságos megoldását teszi lehetővé. A környezeti innováció ennél szélesebb értelmezést igényel, egységes folyamatként kezelve a kutatás, a fejlesztés folyamatait, a termék bevezetését és az új termelési eljárás alkalmazását. A piaci környezetben végzett innovációk a gazdaságosság optimumára alapozhatók, egymással összevetve a fejlesztések kiadásait, valamint várható bevételeit. A vállalat a fejlesztési stratégia lényeges részeként kezeli az innovációs döntést, a nettó bevételre alapozott mérlegeléssel, és a szükséges beruházásokkal összefüggésben. Az innovációk pénzáramát vizsgálva mérlegelik a hosszabb távú kötelezettségeket, és hogy a megvalósuló tárgyi és immateriális eszközök milyen hozamokkal lesznek hasznosíthatók. Ilyen bevált gazdaságossági számítások a termékek és folyamatok innovációira jellemzőek. A környezeti innovációk célja olyan eredmény, amely csökkenti a környezet igénybevételét a termékek, szolgáltatások előállítása, felhasználása, hulladékaik eltávolítása során. A vizsgálatok a nemzetgazdaság egészének költség/haszon mérlegére alapozhatók, a fenntartható fejlődés megvalósítását és feltételeinek javítását figyelembe véve. Gazdasági célját tekintve a környezeti innováció irányulhat pl. – a környezeti károk költségeinek csökkentésére, illetve korábbi szintjének megtartására, – a károk megelőzésével járó költségek csökkentésére, – az érintett eljárások költségszerkezetének átalakítására (az anyag- és energiaköltségek csökkentésére), – a nemzetgazdaság szintjén mutatkozó hozamok javítására stb. A környezeti innováció jellemzői között szerepel a környezeti terhelés alakulását befolyásoló (anyagbeli, térbeli, időzítési) hatások változtatása. Közelebbi vizsgálatot érdemelnek a környezeti innovációk finanszírozásának sajátosságai, hiszen a környezet sokféle közjavat foglal magában. Akik résztvevői a környezeti innovációnak (fejlesztőként, felhasz-
nálóként), azok ritkán könyvelhetnek el közvetlen gazdasági eredményt, pl. a költségeik csökkenését. Nem válik az egyéni kalkulációk „belső” (internalizált) tételévé sem a kedvezőtlen, sem a kedvező extern költség, vagyis a környezet terhelése, illetve az innováció révén mutatkozó nemzetgazdasági előny. Ez a sajátos gazdasági háttér indokolja, hogy a környezeti innovációkban fontos a környezetpolitikai szabályozások hatása, ez kiterjeszti az innovációk általános hatásmechanizmusát. Sokféle környezetpolitikai eszköz jöhet szóba, amelyek révén az egyes piaci szereplők innovációs magatartása befolyásolható. A döntéselmélet arra is rávilágít, hogy az érintettek befolyásolásában jelentős szerep jut a környezetpolitikai keretfeltételek jövőbeni alakulását kísérő – biztos vagy éppen bizonytalan – várakozásoknak. Jól szemlélteti ezt, ahogy az energia megtakarítását célzó innováció hozamaira viszonylag magas implicit diszkonttényezőket alkalmaznak, a bizonytalan kimenetelre számítva. A beruházási elméletekre alapozott mélyebb elemzés igazolja az ilyen vállalati döntések ésszerűségét, márpedig a túl kis egyéni hozam esetén csak állami támogatás révén érhetők el a szükségesnek tartott környezeti innovációk. A külső támogatás teszi a KKV számára elfogadhatóvá a nagyobb bizonytalanságot és a nem megfordítható fejlesztéseket.
Az innovációs döntések bizonytalanságainak kezelése A vállalat környezeti innovációs döntéseinek bizonytalanságát növeli, ha a nyilvánosság előtt sokféle, egymásnak ellentmondó érv csap öszsze. A KVV arra hajlik, hogy nagyobb állami támogatást várjon, illetve a költséges innovációkra a pillanatnyi bizonytalanság csökkenése esetén vállalkozzon. A társadalom szempontjából a védett nemzetgazdasági értékek nagysága szerint ítélhető meg, hogy ezt a kivárást milyen eszközökkel érdemes mérsékelni, pl. az innovációk állami támogatásával. A környezeti rendszerben megvalósuló innovációk komplex, dinamikus és hosszabb távú hatásokkal járnak. Nagyon sokrétű a kialakuló környezeti hatások együttese, sok esetben halmozódóak és a szinergia a jellemzőjük. Nagy szóródás mutatkozhat a hatások térbeli, valamint időbeli alakulásában. Számolni kell a rejtett hatásokkal, és akár hoszszabb ideig is érvényesülhet a látencia. Nehéz behatárolni, hogy egyes hatások milyen földrajzi távolságokra terjednek ki. Nehéz egyértelmű oksági összefüggéseket megállapítani. A hatások nagy része irreverzibilis.
Az összetett környezeti innovációkról gyakran olyan információk nyerhetők, amelyek jellemzői csak széles sávú szórással írhatók le, a számszerű kifejezésük sok esetben nehézségbe ütközik, és az idők folyamán előfordulhatnak jelentős változások is a kezdeti paraméterekben. Bizonytalansággal járhat, hogy a szinergia, a remélt pótlólagos előny miként fog érvényesülni a konkrét környezeti feltételek mellett. Nehéz előrejelzést adni arról, hogy a szándékolt (kedvező) környezeti hatások kíséretében milyen további (nem szándékolt) hatások mutatkoznak távlatilag. A tudás felezési időtartama a környezetre vonatkozó szakmai ismeretek esetén egyre rövidebb, a felgyorsult műszaki fejlődés viszonyai között. Ebből eredően mutatkozhatnak korábban nem tapasztalt környezeti terhelések a már alkalmazott eljárások, illetve termékek kapcsán, és ez újabb innovációkat igényelhet. A vállalat az itt kifejtett bizonytalanságokat nem csupán kockázatként, hanem előnyként is kezelheti. Csökkenthetők a kockázatok, amennyiben a KKV a döntéseit rugalmasan hozza, az innovációkkal viszonylag rövid időn belül képes a konkrét igényekhez igazodni.
Az innovációk pénzügyi vizsgálatai A KKV által megcélzott innovációk egy része a már működő vállalat keretében valósul meg, és vannak új vállalkozás indításával párhuzamosan végrehajtott termékfejlesztések. Ennek megfelelően elhatárolhatók a hagyományos vállalati innovációk, valamint a technológiára alapozott, gyorsan növekvő új vállalkozások fejlesztései. Az utóbbi kisvállalati kör fejlődésének több szakasza határolható el: – A „magvető” kezdeti szakasz (seed) jellemzője a cég ötletének felvetésétől a termék prototípusának megvalósításáig tart. Ebben az alapítási szakaszban a legnagyobbak a bizonytalanságok. Nagy aszimmetria mutatkozik az információk eloszlásában, és a tőkeellátás emiatt igen nehéz lehet. – A „cég megvalósítása” (start-up) szakaszban jut el a vállalkozás az alapítás ötletének megvalósításától a termék piacképességéig. A kiadások tekintélyes részét a piackutatás és az igényeknek megfelelő műszaki fejlesztés köti le. Ekkor készítik elő a termelés eljárásait. Mutatkoznak még (bár a korábbiaknál kisebb) bizonytalanságok, pl. az értékesítési piacokat illetően. Tisztázni kell a működés keretfeltételeit (pl. a költségkalkulációt, a korszerűségi életciklust illetően).
– A „beindulás” (first-stage) szakaszban kiépítik a gyártó kapacitásokat és megindul a termelés, megkezdődik a piaci értékesítés. – A következő, növekedési szakasz pénzügyi feltételeit a klasszikus hitelezés révén lehet megteremteni. Ebben a szakaszban a korábbiaknál kisebbek a bizonytalanságok. – Egyes vállalatok ezután a tőzsdei bevezetésig is eljuthatnak, ha ehhez érdekük fűződik. Az alapítási szakaszok kivételével ennek megfelelő fejlődési pályát futnak be a korábban létesített vállalatok is. A már működő vállalat kellő piaci tapasztalatokkal végezheti az innovációit, és bizonyos pénzügyi tartalékokkal végezheti a fejlesztéseit. A bankok az ilyen működő vállalatokkal már létesítettek kapcsolatot, áttekintették a hitelképességét. A KKV a nagyobb vállalatoknál nehezebben képes finanszírozni az innovációkat. Korlátozott a lehetősége arra, hogy a innovációs ráfordításait több üzletág között ossza meg, hiszen ehhez olyan jól jövedelmező tevékenységek kellenek, amelyekről másokhoz csoportosítható át pénzfedezet. A kisebb vállalat nem oszthatja fel az innováció kockázatait sem több üzletág között, ha nem fut párhuzamosan több projekt. A KKV ritkán hasznosíthatja a különböző technológiai területek szinergia-hatását. A kezdeti munkák nagyobb részben saját forrásokkal valósíthatók meg, majd a növekvő tőkeigény külső finanszírozási források bevonását is igényli. Itt a technológiára alapozott új vállalkozás hátrányban van a már működőkhöz képest, amíg nincsen saját bevétele.
A finanszírozás sajátos nehézségei a környezeti innovációkban Az innováció szokásos pénzügyi gondjain túlmenő nehézségek mutatkoznak, ha a KKV környezeti innovációt tervez. Az ilyen fejlesztések nagy mértékben függnek a gazdaság- és a környezetpolitika konkrét megnyilvánulásaitól, elsősorban a KKV és a környezeti innovációk állami támogatásától. Az eszköztár viszonylag széles, tartalmaz pl. adózási kedvezményeket, alacsony kamatozású hiteleket, vissza nem térítendő állami támogatást, az egzisztenciateremtéshez felvehető kölcsönt stb. A támogatást kérelmezőknek azonban azzal számolni kell, hogy a finanszírozás teljes mértékben nem oldható meg az állami támogatások felhasználásával. A különböző állami szervek közötti egyeztetések bizonyos időt igénybe vesznek az elbírálási folyamatban. A KKV döntéshozóinak egy része nem rendelkezik kellő információval az elérhető állami támogatásokról és konkrét finanszírozási feltételeikről. A támogatások
teljes választéka ugyanis a kisvállalatok számára csaknem áttekinthetetlen, így az optimális támogatási, finanszírozási kínálat sem ítélhető meg az adott innovációs célokhoz. A konkrét helyzet szerint kell összeállítani a támogatás kérelmét, és ez tekintélyes elemzési ráfordításokkal járhat. Németországban a közpénzekre alapozott támogatási programokat gyakran bankszerű lebonyolítással, garanciákkal valósítják meg. Az újonnan alapított, támogatásra jogosult KKV számára ebből olyan nehézségek adódnak, hogy a banktól felvett kölcsönt az innováció sikerétől függetlenül vissza kell fizetni. Ez a környezeti innovációs programokra való jelentkezésben visszatartó hatású lehet. Előfordul, hogy a bank a saját akcióit részesíti előnyben az állami támogatásokkal kapcsolatos finanszírozásokkal szemben, ha azok egymással versengő pénzkínálatként értékelhetők. A felmérések arra a meglepő eredményre vezetnek, hogy a környezeti technika kapcsán megvalósult vállalatalapítások esetén a közpénzekből elnyerhető támogatások igénybevétele alárendelt szerepet játszik. A lehetséges magyarázatok egyike, hogy a vállalatot alapítók nem ismerik ezeket a támogatási lehetőségeket. Az is lehetséges azonban, hogy a támogatások nem illeszkednek az innováció valóságos körülményeihez.
A környezeti innovációk értékelésének nehézségei A környezeti innovációkat nehéz értékelni, sokféle szakmai ismeret szükséges a műszaki és a piaci feltételek bemutatásához. A KKV lehetőségei korlátozottak olyan szakértők igénybevételében, akik a környezeti innovációk megvalósításához szükséges széles és nagyon mély ismeretekkel rendelkeznek. Többféle eljárás alkalmazható a környezeti innovációk értékeléséhez. A megfelelő eljárás kiválasztása függ az elemzés céljától és a szükséges információktól. Nagyon bonyolultak, összetettek az innováció öszszefüggései, sokféle új technológia hatását kell összevetni a környezetre ható termékekkel és gyártási eljárásaikkal kapcsolatban. Vannak a környezeti innovációnak olyan várható eredményei, amelyeket pénzértékkel nehéz vagy nem lehetséges számszerűsíteni. Annál nehezebb az értékelés, minél távolabbi jövőben kezdhető meg a fejlesztés, illetve valósulnak meg az innováció eredményei. A jóváhagyási eljárás elhúzódása csökkenti a környezeti innováció várható eredményességét, megnöveli a pótlólagos költségeit. A technológiára alapozott új vállalkozások környezeti innovációinak finanszírozása, a már működő vállalatokéhoz mérten, nagyobb nehéz-
ségekkel jár, mivel az alapításhoz jelentős tőkebefektetések tartoznak, jórészt saját forrásokra alapozva. A külső tőke jelentős részvételére azért nem lehet számítani, mert a környezeti innováció jövedelmezőségét erős fenntartások kísérik. Nagyon nehéz precedenst felmutatni az ilyen célú induló vállalkozások sikerére. Nem könnyű felmérni, hogy mekkora az vállalkozás immateriális cégértéke. A környezeti innovációra alapított új vállalkozások kénytelenek bankhiteleket felvenni, azonban ez viszonylag drága, pl. a lekötött anyagi biztosítékok, a nagy információs és ellenőrzési költségek következtében. A gyakorlatban akkor kell a finanszírozási feltételeket megteremteni, amikor még a fejlesztések kezdeti szakaszában tartanak, és az új cég csupán erre az innovációra támaszkodhat („egy lábon áll”). A műszaki kérdésekben kiváló alapítók gyakran csak hézagos közgazdasági, pénzügyi ismeretekkel vágnak a cégalapításba. Az ilyen tulajdonos csak nehezen értetheti meg a helyzetet a külső tőketulajdonosokkal. A rossz kommunikáció pedig azzal jár, hogy nagyon korán elutasítják a környezeti innovációkra képes, feltörekvő cégek finanszírozási javaslatait. A környezeti innováció eredményeit jórészt olyan piacokon kell majd értékesíteni, amelyek csak a jövőben épülnek ki, érik el a tervezett felvevőképességüket. Emiatt a tőkekérelem nem hivatkozhat gyakorlati tapasztalatokra, jórészt hiányzanak a megfelelő tapasztalatok.
Megoldási lehetőségek a környezeti innovációk finanszírozására A KKV környezeti innovációit jellemző kétszeres finanszírozási nehézség leküzdésére többféle megoldás kínálkozik. Szerepet kaphatnak a környezetpolitikai és más állami támogatási eszközök. Kombinálhatók pl. az adókedvezmények, speciális finanszírozási akciók. Többnyire általánosan igénybe vehető kedvezmények, támogatások alkalmazhatók a környezeti innovációk ösztönzésére. A környezeti innovációk ösztönzésére néhány speciális módszer is kialakult, mint pl. a finanszírozás etikai, környezeti rendeltetésű elkülönített célalapjainak felhasználása. Elősegítik a környezeti innovációkat a döntés előkészítésének, értékeléseknek olyan módszerei, amelyek a sajátos helyzethez igazodnak. Csökkentik a kockázatot, ha több partner (ezen belül KKV) együttműködésével hajtják végre a környezeti innovációt. A tőkepiacon egyre ismertebbek az etikai, környezeti célokhoz rendelt források, ahol az ökológiai kérdéskör természetesen része a tágabban értelmezett társadalometikai megközelítésnek. Nemzetközi össze-
hasonlításban a német gazdaságban még viszonylag szerény az ilyen alapon elhatározott befektetés, bár az utóbbi években jelentős bővülés valósult meg. Az önkéntes nyugdíjbiztosítás pénzalapjainak hivatalos eljárásait a 2002. január 1-jétől hatályos törvény úgy szabályozza, hogy az alapkezelő, biztosító intézet köteles tájékoztatást adni a befizetőknek az etikai, környezeti célú befektetési ügyletekről. A magánbefektetők előnyben részesíthetik a szokásos megtakarítási formák között azokat, amelyek számukra vonzó (pl. környezeti innovációs) célok megvalósítását segítik, pl. tőzsdén nem jegyzett vállalatok tulajdonosaként, akár közvetlenül, akár a befektetési alapok közvetítésével. Ilyen kiemelt környezeti célok valósulnak meg pl. a nürnbergi UmweltBank kereskedelmi bank tájékoztatója szerint, ugyanis a magánbefektetők megtakarításaiból kizárólag ökológiai értelemben előnyös fejlesztési célokat, vállalkozásokat finansziroznak. Németországban sokféle etikai alap, környezeti technológiai alap, ökohatékonysági alap, a fenntartható fejlődést elősegítő alap és hasonló rendelkezik felhalmozott lakossági megtakarításokkal. Ezek az etikai– környezeti alapok az elnevezésüknek megfelelő befektetéseket végeznek. A befektetési célok minősítése során azt kell elbírálni, hogy az innovációs terv (vagy a kérelmező vállalat) mennyiben teljesíti az etikai, környezeti ismérveket. Akkor megfelelő a minősítés, ha az objektív alapon vizsgálható ismérvek teljesülnek, pl. a fenntartható fejlődésre vonatkozó környezeti auditálás értékelési és minősítési szempontjait felhasználva. Németországban a „reputációs index” alkalmas a társadalmi elfogadottság összehasonlítására, pl. a környezeti helyzetnek megfelelő értékeléssel (ezt számszerűsíti a Natur-Aktien-Index – NAI). Egy tőzsdei vállalat értékét befolyásolhatja, hogy a környezeti részvényindex milyen szinten áll, illetve az aktuális innovációs stratégia megvalósulása esetén miként alakul (emelkedik vagy süllyed). Miután az etikai, környezeti befektetési alapokban rendelkezésre állnak a potenciális környezeti innovációk forrásai, arra is szükség van, hogy megfelelő pályázatok érkezzenek a fejlesztési célokra fordítható pénz felhasználására. A nem nevesített tőkepiac nehezen illeszthető a KKV sajátos tulajdonosi, vállalatirányítási viszonyaihoz, mivel ezek a jellemzően családi vállalkozások nehezen egyeznek bele a külső kontrollba, rendszerint őrzik a titkaikat, függetlenségüket. A befektető viszont tart a meglepetésektől, kellő informáltságot (és ráhatást) kíván, hogy képet alkothasson a vállalat innovációs helyzetéről. A közepes vállalatok
inkább nyitottak az anonim tőkepiac itt vázolt ellenőrzési igényeire, és így a tőkeellátásuk is egyszerűbb, mint a legkisebb innovatív, éppen induló vállalkozásoknak. Ennek ellenére a német közepes vállalatok nemzetközi összehasonlításban túl kevéssé élnek a tőkepiac itt vizsgált etikai, környezeti ügyleteivel. A vonakodás fő oka nem a tőkekínálat, hanem a németországi cégek döntéshozóinak hiányzó készsége a külső ellenőrzés erősítésére. Erősen védik a kisvállalkozás függetlenségét, és a befektetést éppen azért nem veszik igénybe, hogy az önállóságuk (pl. a család meghatározó szerepe) ne sérüljön. Vannak egyéb akadályai is a vállalat tőzsdei bevezetésének, pl. az adóztatással vagy a bevezetési költségekkel kapcsolatos megfontolásokból. A technológiára alapozott új innovatív vállalkozások bármennyire rászorulnak a külső finanszírozásra, és egyben rendelkeznek is a támogatásra kétségtelenül méltó környezeti projekttel, meghiúsulhat a befektetés, ha a pénzintézetük (a házi bankjuk) érdektelen vagy ellenérdekelt a pénz közvetítésében. A speciális pénzkínálat ilyenkor nem jut el a környezeti innovációban érintett KKV döntéshozóihoz. Ha pedig el is jut az információ, a döntéshozók hiányzó szakmai ismeretei vagy erős autonómiatörekvései miatt nem hoznak pozitív döntést. Sok esetben ez az érdektelenség a nem megfelelő vezetői felkészültségből ered.
Értékelési módszerek a feladat sajátosságai szerint A finanszírozás sikeréhez ismerni kell a tőkepiac működésének szabályait, követelményeit. Egy innováció akkor fogadtatható el a potenciális befektetőkkel, ha jó a kommunikálása, vagyis mind a vállalkozást, mind az éppen tervezett innovációt kellő mélységben, érthetően mutatják be. A közpénzekből támogatott programok is sajátos értékelést alakítanak ki a pénz kihelyezésének előkészítésére. Akkor nyeri el az igényelt finanszírozási forrást a KKV, ha az eddigieknél körültekintőbb a pénz- és tőkepiacon való szereplése, javít a kommunikációján, olyan módon, hogy az innováció leírása megfeleljen az innovációk sajátos értékelési rendszerének. A pályázatokban olyan információk is megjelennek, amelyek a külső értékelők számára nem érthetők, és olyanok is, amelyek pénzértékkel nem számszerűsíthetők. Sok környezeti hatásra jellemző, hogy nem értékelhetők a szokásos költség/haszon sémákkal, csak természetes mértékegységekben. Alapvető kérdés ezért, hogy az innováció környezeti hatásából származó előnyt miként értékeljék, ha a közgazdasági háttér erre csak
korlátozott lehetőséget ad. A gazdasági előny ugyanis csak egy a sokféle értékelési szempont között. Maga a környezeti innováció is egy a fontos részcélok közül, annak lehet a fenntartható eszköze, hogy a KKV hosszabb távon elérhesse a gazdasági sikert (pl. jövedelmező termelést folytathasson). Kérdés, hogy ebben a sajátos innovációs kérdéskörben miként végezzék a finanszírozási kérelmek értékelését, elbírálását. Néhány értékelési körülmény: – a várható eredmények csak hosszabb időszakban mutatkoznak, – a KKV működésének keretfeltételei megváltozhatnak a realizálás időszakában, – számolni kell a bizonytalansággal, amely pl. a környezeti és más jogi feltételek megváltozásából eredhet, – a piacon módosulhat a vevők és a versenytársak magatartása, – gyorsan fejlődik a technológia, a kor műszaki színvonala. Kialakultak azok a módszerek, amelyekkel a bizonytalan helyzetben hozott döntések kezelhetők, ide tartozik pl. a kockázatelemzés, a fagráf jellegű döntési szabálygyűjtemény, a reális változatok elemzése (pl. forgatókönyvek alapján). Egy KKV azonban rendszerint nem rendelkezik olyan szakértővel, aki járatos lenne ilyen nagy felkészültséget igénylő döntéselméleti kérdésekben. Sokkal valószínűbb, hogy a valósághoz közeli mérlegelési szempontokat vesznek figyelembe, csak olyan módszerrel, modellezett eljárással dolgoznak, amely a gyakorlati felhasználást megkönnyíti. A kifinomult döntéselméleti módszerek sokféle inputadatot igényelnek, és olyan információk is előfordulhatnak, amelyek beszerzése túl költséges vagy más okból reménytelen. A korábban kialakult vállalkozási és mentális döntési szabályoktól gyökeresen eltérhetnek egyes elméletileg megalapozott eljárások, pl. a döntési opciók összehasonlító értékelése kapcsán. A vállalatok szokásos gondolkodási struktúrájának jobban megfelel a kockázatok elemzése, valamint a döntési fa alapján vizsgált cselekvési út. Nagy figyelmet érdemel az is, hogy az elméletileg megalapozott döntési algoritmusok miként kommunikálnak a felhasználókkal, vagyis pl. a lehetséges döntési opciók miként értelmezhetők a gyakorlati munkában. A döntési eljárást nem általában kell vizsgálni, hanem a KKV üzemgazdasági és szerkezeti sajátosságai szerinti sajátos szempontokkal. Egyes modellfejlesztők a KKV feltárt negatív működési jellemzőinek javításából származtatják az eljárástól elvárt döntési, értékelési módszereket, hogy megelőzhetők legyenek a hasonló téves megállapítások. Ez a
„hibamegelőző” eljárási logika igazolható ugyan, és a múltbeli, negatív hatással járó döntési helyzetekre ad megoldást, de arra alkalmatlan, hogy a további fejlesztéseket is megalapozza. Nem alapozható ugyanis a döntési, értékelési modell arra a kétségtelen, de erősen leegyszerűsítő jelenlegi helyzetre, hogy a KKV kör egy részére a gazdasági kérdések korlátozott áttekintése, megértése, reagálása jellemző. Valóban az jellemző sok kisvállalkozásra, hogy az értékeléseik figyelmen kívül hagyják a bizonytalanságokat, és első ösztönös reagálásuk sok naiv feltételezést rejt. Emiatt gyakori a téves (kudarccal is járó) döntés ebben a körben. A környezeti innovációkat érintő döntések ettől a modelltől abban biztosan eltérnek, hogy az értékelésekben – a vállalkozás belső vezetői körén túlmenően – a külső partnereknek is fontos szerep jut. Megvizsgálja a KKV működését a külső tanácsadó, a könyvvizsgáló, a hitelintézet minősítő szakembere, a környezeti kérdések szaktestülete stb. Mindezek a céljaiknak megfelelő sajátos minősítési szempontokat alakítottak ki, és ezeket (többek között) a KKV körre, annak környezeti innovációira is alkalmazzák. Akkor eredményes a környezeti innovációk értékelése, ha figyelembe veszi a KKV sajátos gazdasági logikáját, ezen belül elősegíti, hogy a bizonytalan döntési helyzetekre rugalmasan legyen képes majd reagálni. Indokolatlan tehát olyan egyszerűsített értékelési modellt alkalmazni, amely eltekint a finanszírozás fennálló (távlati) bizonytalanságaitól, és csak a múltban előfordult döntési hibák kiküszöbölésére alkalmas.
Több szereplő együttműködése Az előbbi két megoldási út mellett, harmadikként, a partnerek együttműködése is elősegíti a környezeti innovációk finanszírozását. Kialakíthatók pl. a KKV részvételére alkalmas innovációs hálózatok, amelyek az anyag-körfolyamatokra szerveződnek, és olyanok, amelyek a „contracting” összefoglaló néven ismert szolgáltatási szerződést teljesítenek. A „hálózat” ebben a megközelítésben (nagyon sokféle megjelenési formával) az innovációban részt vevő, jogilag önálló cégek rendszeres együttműködését jelöli. A hálózatban résztvevők között stabil, egyenrangú és meglehetősen összetett kapcsolat alakul ki, szorosan összehangolt információs bázissal. A résztvevők ennek révén hosszabb távon versenyelőnyt érhetnek el, egyrészt az egyes partnereket, másrészt a teljes hálózatot tekintve.
A hálózat a működése során átad, kombinál, illetve rekombinál olyan anyagi és immateriális eszközöket, amelyek a termékek és eljárások innovációihoz rendelkezésre állnak a résztvevőknél, illetve számukra külső erőforrások elérésével. Alakíthatók olyan hálózatok (pl. a kutatás– fejlesztés szakaszában), amelyek az innováció bizonyos feladataira összpontosítanak, és olyanok is, amelyek az innováció több szakaszára kiterjedők. Maga a hálózat is ellát koordinálási feladatokat, de nem zárja ki egyéb egyeztetési formák alkalmazását. A finanszírozást tekintve azért kedvező a hálózat, mert a KKV ennek révén lehetőséget kap a környezeti innováció ráfordításainak, kockázatainak a csökkentésére, más érdekeltekkel való megosztására. A hálózat megnöveli a résztvevők rugalmasságát. Speciális feladatokat lehet megoldani az anyagkörfolyamatot célzó környezeti innovációkra létesített hálózattal, amely együttműködést valósít meg az érintett KKV-kör között, áthidalva nagyobb földrajzi távolságokat is. Ilyen hálózat hiányában a KKV hátrányban van a keletkező hulladékok eltávolítása, újrahasznosítása terén. A németországi hálózatok egyik fontos innovációs célja, hogy a termelés és a felhasználás maradékait a vállalatok együttműködésével jobban hasznosíthassák. Az ilyen vállalatközi kapcsolatokat erősíti, hogy gyakran ismétlődő az anyagok áramlása, és ez jól megalapozott koordinációt igényel. A hálózat ráépül a termelés és a hulladék ártalmatlanításának folyamataira, elősegíti ezek innovációját. A hálózat egyben előnyöket hozhat az ezzel összefüggő finanszírozásban is. Az érintett vállalkozások olyan korszerű technológiai berendezések üzembe helyezését határozhatják el, amelyet a hálózat egyeztetett érdekeltsége szerint működtetnek. A közös felhasználás a befektetés kockázatait szélesebb vállalati körre osztja fel. Ilyen összehangolt beruházások könnyebben jutnak külső tőkéhez, arra is tekintettel, hogy a kapacitások kihasználása kedvezőbb, egyenletesebb, gyorsabb a megtérülésük. Tapasztalatok szerint segíti a környezeti innovációkat az olyan hálózat, amelynek résztvevői hosszabb ideje dolgoznak együtt. Korábban megvalósult hálózat esetén az innovációk jobban elfogadtathatók a részt vevő KKV körben is. Adódnak azonban olyan előfeltételek, amelyeket az anyagkörfolyamat innovációiba bekapcsolódó KKV is köteles teljesíteni, ide értve pl. az anyagok áramlási jellemzőinek pontos felmérését és értékelését. Előnyös, ha a fontosabb partnerek ismerik egymás körülményeit, egyeztetik a célrendszereiket, fejlesztési elképzeléseiket, eközben azonban az önállóságukat változatlanul megtarthatják.
Adódhatnak olyan hatósági, jogi és egyéb korlátozások, amelyek az ilyen együttműködési formák létrehozását meggátolják. Ha ilyen leküzdhetetlen akadály mutatkozik, akkor a hálózat nem jöhet létre, bár műszaki, gazdasági, logisztikai szempontból egyaránt előnyös lenne a kiépítése. A KKV a hálózatok elfogadása során nem csupán a pozitív szempontokat mérlegeli, az is lényeges, hogy a működésében milyen korlátozásokkal jár a részvétel, a döntései mennyire maradhatnak önállóak. A bekapcsolódást nem minősítik előnyösnek, ha a cég sajátos ismereteihez mások is szabadon hozzáférhetnek, és ez veszélyeztetheti a korábbi versenyelőnyüket. A vállalatok az energiaszolgáltatási szerződések („contracting”) révén is együttműködésre léphetnek egymással. Rendszerint olyan létesítményüzemeltetési és -finanszírozási feladatokra irányul a „contracting” elnevezésű szolgáltatás, amelyben a megrendelő csak a díjat fizeti meg, az energiaipari partner vállalja magára a szolgáltatással kapcsolatos beruházási, korszerűsítési, üzemeltetési feladatokat. Ez a szolgáltató gondoskodik a szükséges tőkéről is, magára vállalja az innováció szakmai feladatait az energiaellátás és az ésszerű energiahasznosítás terén egyaránt. A KKV is érintett lehet ilyen szolgáltatási ügyletekben, amelyek általános célja az energiafogyasztás csökkentése, illetve a hatékonyabb energiahasznosítás. A szerződés lényeges feltétele, hogy a szolgáltató vállalja magára az említett megtakarításokhoz beszerzett eszközök finanszírozását, átvéve az ezzel járó kockázatokat. A környezeti innovációk ilyen szervezési módokkal gyorsabban megvalósíthatók. Az is előnyös, hogy a külső befektetők részvétele megszünteti azokat a pénzügyi korlátozásokat, amelyek – az említett szolgáltatás hiányában – a KKV környezeti innovációját meghiusítanák. A tapasztalatok kedvezőek, bár a szolgáltatás modelljének komplex jellege azt is megszabja, hogy milyen ráfordításokkal jár a szerződés kezdeményezése és megvalósítása. Az átlagosnál összetettebb objektumok ilyen szerződései sokféle kölcsönös kötelezettség előzetes tisztázását és a megvalósítás körültekintő előkészítését igénylik a szolgáltatótól. A KKV számára ez a szolgáltatási modell elősegíti a környezeti innovációk rugalmas finanszírozását, jobban érvényesíthetők a vállalati, illetve fejlesztési célokhoz kapcsolódó sajátosságok. Lényegében tekintélyes gazdasági, valamint környezeti megtakarításokkal járhat, ha ezt az együttműködési és megtakarítási lehetőséget kihasználják. Kritikusan szemlélve az ilyen szolgáltatási szerződéseket, elsősorban arra alkalmasak, hogy elősegítsék a környezeti és folyamatinnováció
gyakorlati elterjesztését, a felhasználók korlátozott tőkeereje esetén is. Nem ez az eljárás a legalkalmasabb azonban a korszerűbb megoldásokhoz szükséges, hosszabb távú kutatás, fejlesztés ösztönzésére, vagy pl. a technológiára alapozott új innovatív vállalkozások alapításának elősegítésére. (Nádudvari Zoltán) Müller, D.: Finanzierung von Umweltinnovationen als doppelter Engpass in kleinen und mittelständischen Unternehmen. = Zeitschrift für Umweltpolitik und Umweltrecht, 26. k. 1. sz. 2003. márc. p. 95–119. Blazejczak, J.: Umweltpolitik und Innovation: Politikmuster und Innovationswirkungen im Vergleich. = Zeitschrift für Umweltpolitik und Umweltrecht, 22. k. 4. sz. 1999. p. 1–32. Christians, U.; Schröder, W.: Finanzierungsprobleme kleinerer Unternehmen in strukturschwachen Regionen. = Wirtschaftsdienst, 2001. 2. sz. p. 102–110. Bathe, J.; Müller, D.: Zur entscheidungsorientierten Phasenstruktur des Investitionscontrollings. = Zeitschrift für Planung, 2002. 4. sz. p. 323–343.
