A KORSZERŰ, REGIONÁLIS HULLADÉKLERAKÓK LÉTESÍTÉSE ÉS ÜZEMELTETÉSE

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Hulladékgazdálkodási és Technológiai Fo ˝osztály

˝, REGIONÁLIS A KORSZERU HULLADÉKLERAKÓK LÉTESÍTÉSE ÉS ÜZEMELTETÉSE Hulladékgazdálkodási Szakmai Füzetek 8.

Készítette a Köztisztasági Egyesülés munkacsoportja Budapest, 2003. május

Grafikai tervezés és nyomdai elo ˝készítési munkák: LINE & MORE Kft.

TARTALOMJEGYZÉK

TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés .......................................................................................... 5 1.

A hulladéklerakás helyzete, fejlesztési irányai hazánkban és az EU tagállamokban ................................................................. 7

2.

A hulladéklerakás jogi szabályozása .......................................... 11

3.

A hulladéklerakók talajra, talajvízre gyakorolt hatása ................ 13

4.

Az alkalmazott hulladéklerakó típusok és a lerakható hulladékok ............................................................. 15

4.1 Hulladéklerakó típusok ............................................................ 15 4.2 A lerakással ártalmatlanítható hulladékok ................................. 15 5.

A hulladéklerakók létesítésére vonatkozó általános követelmények ......................................................................... 17

6.

A hulladéklerakó kialakítása ..................................................... 25

7.

A hulladéklerakó létesítményei, gépei és a lerakás technológiája.............................................................. 31

7.1 A hulladéklerakó létesítményei és gépei..................................... 31 7.2 A hulladéklerakás technológiája ................................................ 33 8.

A hulladéklerakó üzemeltetése .................................................. 37

9.

A hulladéklerakó monitoring rendszere..................................... 39

10. A hulladéklerakó rekultivációja és utógondozása ....................... 43 11. A hulladéklerakás gazdasági kérdései ........................................ 47

3

BEVEZETÉS

A hulladéklerakás a hulladékkezelési technológiai rendszer utolsó eleme, amelynek során az adott ido˝szakban mu˝szaki vagy gazdasági okok miatt nem hasznosítható, illetve más eljárással nem ártalmatlanítható hulladékok környezetkímélo˝ ártalmatlanítása történik meg. A települési szilárd hulladékoknak a környezetvédelmi és a közegészségügyi követelmények betartásával, a talaj felszíne felett vagy a talajfelszín alatt, meghatározott technológiai rend szerint történo˝ rendezett elhelyezése (ártalmatlanítása) a rendezett lerakás. A lerakást viszonylagos egyszeru˝sége és az egyéb ártalmatlanítási módszerekhez képest mérsékeltebb ráfordításigénye miatt, az országban még hosszú távon mértékadó hulladékártalmatlanítási módszerként kell tekinteni. A lerakás nélkülözhetetlen hulladékkezelési eljárás, ugyanis egyrészt minden hulladékhasznosítási és -ártalmatlanítási módszernek van csak lerakással ártalmatlanítható maradéka, másrészt viszont a mindenkori mu˝szaki, gazdasági adottságok függvényében vannak csak ezzel a módszerrel ártalmatlanítható hulladékféleségek. Fontos szempont az, hogy a lerakás a környezetvédelmi követelmények messzemeno˝ figyelembe vételével történjék-e és az, hogy ennek a módszernek az ország gazdasági fejlettsége adott szintjén mi az elfogadható aránya a hulladékgazdálkodási rendszeren belül.

5

1. A HULLADÉKLERAKÁS HELYZETE, FEJLESZTÉSI IRÁNYAI HAZÁNKBAN ÉS AZ EU TAGÁLLAMOKBAN

1 Magyarországon az összegyu˝jtött települési szilárd hulladék kb. 83%-át ártalmatlanítják lerakással. Európában ez az arány egy 1996-os felmérés szerint átlagosan 63%-os volt, ero˝sen eltéro˝ értékekkel az egyes országokban (pl. Ausztria 65%, Belgium 43%, Svájc 12%, Németország 46%, Dánia 29%, Hollandia 45%, Franciaország 45%, Spanyolország 65%, Svédország 34%, Finnország 83%). Ez az arány az adott országok gazdasági ereje és a bevezetheto˝ korszeru˝ hasznosítási módszerek gyakorlati alkalmazásának igényei és leheto˝ségei függvényében, fokozatosan csökken. Hazánkban a hozzáveto˝legesen 2600-2700 települési hulladéklerakónak kevesebb, mint harmada (kb. 730 db) szolgálja ki a településeket a közszolgáltatás keretében és ezeknek mintegy 10%-a tekintheto˝ korszeru˝, az érvényes környezetvédelmi és közegészségügyi elo˝írásokat teljesíto˝ lerakónak. A környezetvédelmi felügyelo˝ségek vizsgálatai és a PH'99 felmérés azt mutatta, hogy a további becsült mintegy kétezer nem megfelelo˝ lerakó több mint felét (1300) már nem használják és az újonnan létesülo˝ regionális nagy lerakók begyu˝jtési körzetében 1997 óta évente mintegy 100-150 helyi lerakó szu˝nik meg. Jelenleg mintegy 20-25 db új korszeru˝ lerakó van tervezés vagy engedélyeztetés, illetve építés alatt. Az elmúlt évtized során mintegy 37 millió m3 lerakókapacitás létesült (létesül) 73 hulladéklerakón. Ez 5.560.000 lakos hulladékának elhelyezését teszi leheto˝vé. Az új lerakók zöme megfelelo˝ mu˝szaki védelemmel került kialakításra. Jelento˝s azoknak a legális (engedélyezett) módon korábban létesült és illegális lerakóknak a száma, amelyek káros környezeti hatása még nem észlelheto˝, azonban potenciális szennyezo˝ forrásként kell azokat számon tartani. Az ország geológiai és hidrogeológiai adottságait tekintve újabb lerakók létesítésére egyre kevesebb a leheto˝ség, a szükséges mu˝szaki védelem kiépítése pedig igen költséges, amely nélkül pedig, a lerakásra vonatkozó jogszabály elo˝írásai szerint, új lerakó nem létesítheto˝. A teendo˝ket középtávon dönto˝en az új, korszeru˝, az egyre szigorodó környezetvédelmi követelményeket maradéktalanul kielégíto˝, a másodlagos környezetszenynyezést kizáró mu˝szaki megoldású (mu˝szaki védelem, szivárgóvíz-gyu˝jtés és -kezelés, biogázkezelés, hatékony és tervezett technológia, monitoring) regionális vagy körzeti kiszolgálást biztosító lerakók és komplex hulladékkezelo˝ rendszerek (komposztálás, építési hulladék elo˝készítés stb.) megvalósítására kell összpontosítani.

7

A HULLADÉKLERAKÁS HELYZETE

1

A regionális lerakók rendszere egyben elo˝segíti a gépesítettség fokozását, a lerakási technológia hatékonyabb és gazdaságosabb üzemeltetését, valamint – a helyi leheto˝ségek kihasználásával – a keletkezo˝ biogázok energetikai hasznosítását. Elo˝segíti továbbá a regionális lerakók mellett a komplex hulladékkezelési módszerek alkalmazását (zöld- és biohulladékok kapcsolt komposztálása, a szelektíven gyu˝jtött alkotók ipari hasznosításra történo˝ elo˝készítése, az építési hulladékok hasznosítási célú elo˝kezelése). A regionális lerakók építése szükségszeru˝en megköveteli a gyu˝jtési - szállítási rendszer változtatását (nagy teljesítményu˝ tömöríto˝s célgépek és átrakóállomások alkalmazása). A kezelési körzetek kialakítását és a kapcsolódó lerakók kiépítését a hulladékkeletkezési súlypontok, a lehetséges lerakási helyek környezetföldtani és vízföldrajzi adottságai és a szállítási körülmények együttesen határozzák meg. A regionális lerakók országos hálózatának kiépítését a települési hulladékgazdálkodás minimálisan szükséges alaprendszerének kell tekinteni, amely részben kiegészül a már említett komplex hulladékkezelo˝ rendszerekkel, részben pedig leheto˝séget biztosít a késo˝bbi korszeru˝bb (pl. termikus) hulladékkezelési eljárások maradékanyagainak kifogástalan ártalmatlanítására (végso˝ elhelyezésére). Ezek a célkitu˝zések tökéletes összhangban vannak az EU-tagállamokban elfogadott és az 1999/31/EK tanácsi irányelvben rögzített fejlesztési irányokkal. Az irányelvben foglaltak a 22/2001. (X. 10.) KöM rendelet által a magyar jogrendszerben is hatályosak. A kiépített korszeru˝ lerakók kapacitásának átlagos élettartama minimum 5-7 év, de jelento˝s számú lerakónál eléri vagy meghaladja a 12-15 évet. Az új regionális lerakókból 20 létesítménynél áll rendelkezésre a helyi adottságok figyelembe vételével olyan mértéku˝ bo˝vítési leheto˝ség (kb. 43 millió m 3), amely az adott körzet több évtizedes hulladéklerakási gondját képes megoldani. (A jellemzo˝ nagyobbak: Hódmezo˝vásárhely 4500 ezer m3, Pécs 1500 ezer m3, Jászapáti 2200 ezer m3, Salgótarján 1000 ezer m3, Székesfehérvár 500 ezer m3, Békéscsaba 2400 ezer m3, Debrecen 4300 ezer m3, Pusztazámor 14800 ezer m3, Jánossomorja 1600 ezer m3, Szombathely 1000 ezer m3, Körmend 1800 ezer m3). Ezek a tartalékkapacitások leheto˝séget adnak arra, hogy a régió kiszolgált településeinek száma – figyelembe véve a gyu˝jtési-szállítási körülményeket –, bo˝vítheto˝ legyen. A bo˝vítés csak a konkrét helyi adottságok alapján vizsgálható és tervezheto˝. 2008-ra a lerakásra kerülo˝ hulladék mennyisége (az ország valamennyi lakosának települési szilárd hulladéka kezelése érdekében szervezett közszolgáltatása, vagyis a 100%-os ellátottság mellett) – figyelembe véve a tervezett komposztálás, a szelektív gyu˝jtés és a fo˝városi hulladékégeto˝ mu˝ lerakást redukáló hatását – várhatóan kb. 18.000 ezer m3/év-re becsülheto˝. A jelzett ido˝szakra – tekintettel arra, hogy

8

A HULLADÉKLERAKÁS HELYZETE

megfelelo˝ technológiával 1 m3 lerakótérfogatba átlagosan 5 m3 laza hulladék kerülhet – a megvalósítandó új lerakókapacitás mintegy 24.000 ezer m3, közel egyenletes évenkénti kiépítéssel. A szükséges mennyiségu˝ kapacitás biztosítása legfeljebb 35-40 új regionális lerakó építésével valósítható meg. Az új regionális lerakók 100-120 korszeru˝ regionális létesítménybo˝l (2008-ig) kiépülo˝ országos hálózata a meglévo˝, környezetszennyezo˝ lerakók dönto˝ többségének bezárását, majd rekultiválását teszi szükségessé.

9

1

2. A HULLADÉKLERAKÁS JOGI SZABÁLYOZÁSA

Az új regionális lerakók kiépítése az 1994-95 években elo˝ször megfogalmazott, a Környezetvédelmi Minisztérium által közzétett, ido˝közben többször módosított követelményrendszer meghatározásával kezdo˝dött. Ez a követelményrendszer a létesítés és üzemeltetés feltételeit egyaránt konkrétan rögzítette és némi módosítással megfelelt a 99/31/EK irányelv ido˝közben véglegesített elo˝írásainak (amely az EU-ban 1999. ápr. 26-ától érvényes). Ezt a feltételrendszert kellett teljesíteni a KAC és a céltámogatási beruházási pályázati támogatási leheto˝ségeket igénybe venni szándékozó önkormányzatoknak és vállalkozóknak. A gondot csupán az jelentette, hogy bár a környezetvédelmi törvény megkövetelte a megyei környezetvédelmi – ezen belül a hulladékgazdálkodási – koncepciók és tervek készítését, ezek az esetek többségében nem készültek el, így a regionális lerakók telepítési helyszínét sokszor ad hoc módon, többnyire lokális érdekek alapján határozták meg. Közrejátszott ebben a vonatkozó minisztériumi követelményrendszer bizonyos következetlensége is, elso˝sorban a kiszolgálandó vonzáskörzeti lakosszám meghatározásában (kezdetben 20 ezer, majd 50 ezer kiszolgálandó lakosszámot írtak elo˝, ami végül is minimum 100 ezer fo˝re módosult). A lakosszám változtatása (fokozatos növelése) azt célozta, hogy egyre nagyobb régiók – önkormányzati társulások – alakuljanak a hulladék ártalmatlanítására. Ezt a célt a követelményrendszer segítségével sikerült is elérni. (A folyamatos létszám-növelési elo˝íráshoz kötött állami támogatás – jogszabály hiányában – az egyetlen leheto˝ség volt a gazdaságos mu˝ködés irányába történo˝ befolyásolásra.) Hazai viszonyok mellett ez az utóbbi kiszolgált lakosszám tekintheto˝ a gazdaságos mu˝ködtetés alapfeltételének (ezt egyébként a nemzetközi tapasztalatok is igazolják). Ennek következtében a megvalósított új, korszeru˝ regionális lerakók vonzáskörzete és kapacitása ero˝sen változó. A helyzetet szabályozási szempontból egyértelmu˝vé tette a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) elfogadását követo˝en a környezetvédelmi miniszter 22/2001. (X.10.) KöM rendelete, amely egyértelmu˝en szabályozza – összhangban az 1999/31/EK tanácsi irányelvvel – a hulladéklerakók létesítésének, mu˝ködtetésének és utógondozásának követelményrendszerét.

11

2

3. A HULLADÉKLERAKÓK TALAJRA, TALAJVÍZRE GYAKOROLT HATÁSA

A hulladéklerakók felszín alatti környezetszennyezése rendkívül széles határok között változik mind a komponensek, mind a koncentráció tekintetében. A veszélyezteto˝ potenciál függ a lerakott hulladék állapotától (a lebomlási folyamat mely fázisában – aerob, anareob – van a hulladék), összetételéto˝l (szerves, szervetlen), a vízoldható részek vegyi összetételéto˝l, a lerakó korától, másrészt és függ attól, hogy milyen leheto˝sége van a környezetszennyezést szállító közegnek, tehát a víznek, beszivárogni a felszín alá. Ez utóbbit elso˝sorban a hulladéklerakó környezetföldtani viszonyai, a lerakó védelmi rendszere és a hulladék lerakásának módja befolyásolja. A hulladéklerakóról a felszín alatti környezetbe jutó szennyezések szállító közege elso˝sorban a víz. Ennek négy megjelenési formájával lehet találkozni a hulladéklerakókon, illetve azok környezetében. Ezek: – a hulladék nedvességtartalma, – a szerves hulladék bomlásakor keletkezo˝ víz, – a csapadékvíz, – a felszín alatti víz. A hulladék kilúgozásában igen jelento˝s szerep jut a csurgalékvíznek. Hatását jelento˝sen csökkenteni lehet a hulladék ido˝szakos takarásával, majd a tervezett magasság elérése után a lerakó megfelelo˝ lezárásával. Mindamellett normál üzemmenet esetén, a lerakó építése során nem lehet megakadályozni, hogy a csapadékvíz a hulladékon átjutva a lerakó alján csurgalékvízként megjelenjen. Hasonló a helyzet a nem megfelelo˝en kialakított, lezárással nem rendelkezo˝ lerakók esetében. A csurgalékvíz mennyiségét a lerakó vízháztartási vizsgálatának elvégzése révén tudjuk meghatározni. A hulladéklerakók kilúgozásában legnagyobb szerep a felszín alatti víznek jut. Különösen akkor következik be ero˝s kilúgozás, ha a hulladék folyamatosan a felszín alatti vízszint alatt helyezkedik el, tehát a hulladék ido˝szakosan vagy állandóan vízben van. Ez a jelenség elso˝sorban a régi lerakóknál fordul elo˝. Egy korszeru˝ megfelelo˝ helykiválasztás után megépített lerakónál ilyen jelenség nem várható. Alapveto˝ helykijelölési szempont, hogy a lerakó alja mindig a talajvízszint felett helyezkedjen el. Ha ez nem lehetséges, akkor szükség esetén mesterséges úton, pl. az aljzat megemelésével kell biztosítani a maximális talajvízszint vagy talajvíznyomásszint feletti megkívánt minimális távolságot.

13

3

A HULLADÉKLERAKÓK TALAJRA, TALAJVÍZRE GYAKOROLT HATÁSA

3

A lerakóaljzat és a talajvíz szintje közötti ún. telítetlen zóna szerepe igen fontos, s ezért kívánatos, hogy ha leheto˝ség van rá, ennek a vastagsága minél nagyobb legyen. Általában soha nem zárható ki annak a leheto˝sége, hogy egy lerakóból a szennyezett csurgalékvíz – még ha korlátozott mennyiségben is – de kijusson. A telítetlen zóna kedvezo˝ tulajdonságainál (szu˝rés, adszorpció, kemiszorpció, ioncsere) fogva nagyban elo˝segíti, hogy mielo˝tt még a szennyezés elérné a talajvizet, a csurgalékvíz részben vagy teljesen megtisztuljon. A lerakó alatti telítetlen zónában lejátszódó folyamatok végbemenetelét nagy mértékben befolyásolja a rétegen belüli tartózkodási ido˝, ami függ a telítetlen zóna vastagságától és átereszto˝képességéto˝l, ásványko˝zettani összetételéto˝l. Általában megállapítható, hogy a szivárgási tényezo˝(k) megkívánt értéke az altalajnál 10-8 < k < 10-7 m/s határok között változik, hangsúlyozva azonban, hogy ezen altalajra minden esetben még egy további épített szigetelo˝rendszer is kerül. Kétségtelen, hogy a legolcsóbb megoldás a természeti adottságok maximális figyelembe vétele mellett adódik, azonban önmagában ez nem elégséges feltétel. Ugyancsak figyelembe kell venni, hogy több tíz hektárnyi területen (ami pl. egy nagyvárosi vagy egy térségi településihulladék-lerakó területigénye) nem várható, de nem is valószínu˝, hogy az altalaj mindenhol kello˝en vízzáró és homogén.

14

4. AZ ALKALMAZOTT HULLADÉKLERAKÓ TÍPUSOK ÉS A LERAKHATÓ HULLADÉKOK

4.1 Hulladéklerakó típusok Az építési mód szerint alapveto˝en két fo˝ hulladéklerakó típus különböztetheto˝ meg: – gödör típusú hulladéklerakó, – dombépítéses típusú hulladéklerakó. A terepadottságok szerint lehetséges típusok: felszín-közelben kialakított, védo˝gáttal kiemelt, hányószeru˝en kialakított, lejto˝oldalnak támaszkodó hulladéklerakó.

4.2. A lerakással ártalmatlanítható hulladékok A Hgt. általános szabályként határozza meg azt, hogy ártalmatlanításra csak az a hulladék kerülhet, amelynek agyagában történo˝ hasznosítására vagy energiahordozóként való felhasználására a mu˝szaki, illeto˝leg gazdasági leheto˝ségek még nem adottak vagy a hasznosítás költségei az ártalmatlanítás költségeihez viszonyítva aránytalanul magasak. Ezen elo˝írásból következik az a másik elo˝írás, amely teljes összhangban van az 1999/31/EK irányelvvel: hulladéklerakóban elo˝kezelés nélkül – ha törvény, kormányrendelet vagy miniszteri rendelet másként nem rendelkezik – hulladék nem ártalmatlanítható. A lerakással ártalmatlanítható hulladékok körét és a lerakás feltételeit a 22/2001. (X.10.) KöM rendelet (a továbbiakban: lerakó-rendelet) határozza meg. Ugyancsak a lerakásról szóló miniszteri rendeletben leírtakból következik a Hgt. jövo˝re nézve rendkívül fontos elo˝írása, amely szerint a lerakással ártalmatlanított biológiailag lebomló szervesanyag mennyiségét a.) 2004. július 1. napjáig 75%-ra, b.) 2007. július 1. napjáig 50%-ra, c.) 2014. július 1. napjáig 35%-ra, kell csökkenteni. Tilos elhelyezni a hulladéklerakón: – folyékony hulladékot, – nyomás alatti gázt, – robbanásveszélyes, maró, oxidáló, tu˝zveszélyes és ferto˝zo˝ kórházi vagy más egészségügyi, illetve állategészségügyi intézménybo˝l származó klinikai hulladékot,

15

4

AZ ALKALMAZOTT HULLADÉKLERAKÓ TÍPUSOK

– használt gumiabroncsot (kivéve a lerakóépítés mu˝szaki követelményeinek céljára használtakat), – elo˝kezelés nélküli szennyvíziszapot, – állati hulladékokat, – továbbá minden más típusú hulladékot, amely nem elégíti ki a lerakó-rendelet 2. mellékletében meghatározott átvételi követelményeket. Nagyon fontos kritérium, hogy tilos a hulladékot azért hígítani, hogy megfeleljen a hulladékbefogadási követelményeknek.

4

16

5. A HULLADÉKLERAKÓK LÉTESÍTÉSÉRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

Egy hulladéklerakó létesítésénél alapveto˝en meg kell különböztetni a jogi és szakmai feltételrendszert. Egy hulladéklerakó létesítésének folyamatábráját mutatja az 1. ábra a beruházás megfogalmazásától a mu˝szaki átadásig, üzembe helyezésig. Az ábrán elkülönülnek az eljárási fázisok: – a helykijelölési eljárás, – a környezetvédelmi engedélyezés, – az építési engedélyezés, – a vízjogi engedélyezés, – a mu˝szaki átadás-átvétel, – a használatbavételi engedély. A helykijelölési eljárás jogilag nem kötelezo˝, azonban mielo˝tt az engedélyezési eljárást elindítanánk, a szükséges feltárási, tervezési, hatásvizsgálati feladatokat elkezdenénk, célszeru˝ meggyo˝zo˝dni, hogy a tervezett lerakó megvalósításának van-e egyáltalán realitása: – Betarthatók-e, teljesítheto˝k-e a jogszabályi elo˝írások? – Szakmai, mu˝szaki szempontból gazdaságosan megvalósítható-e a beruházás? – Pénzügyileg finanszírozható-e? – Van-e lakossági fogadókészség? A hulladéklerakó számára alkalmas terület kiválasztása a számos betartandó jogszabály mellett szakmai szempontból is összetett, nagy gondosságot és körültekintést igénylo˝ feladat. Ennek a feladatnak a végrehajtási lépéseit szemlélteti a 2. ábra. A hulladéklerakó helyének kiválasztásánál a következo˝ követelményeket kell figyelembe venni (a lerakó-rendelet 1. melléklete alapján). Hulladéklerakót az országos és területi hulladékgazdálkodási célokkal, feladatokkal és a település rendezési tervével, valamint helyi építési szabályzatával összhangban, az országos településrendezési és építési követelmények betartása mellett lehet telepíteni. Hulladéklerakó csak ipari övezetben, illetve – rendezési terv alapján – külterületen létesítheto˝. Az elo˝írt védo˝távolság, – amelyet a környezetvédelmi felügyelo˝ség állapít meg – minimálisan 500 m. Ez inerthulladék-lerakó esetén (pl. építési, bontási törmelék lerakó) minimum 300 m. A lerakó-rendelet 1. sz. melléklete szerint a hulladéklerakó telekhatára és „a mezo˝gazdasági területek között” a megjelölt minimális védo˝távolság meglétének kiköté17

5

A HULLADÉKLERAKÓK LÉTESÍTÉSÉNEK KÖVETELMÉNYEI

BERUHÁZÓ

Hulladéklerakók felmérése

Civil szervezetek

Irányító Bizottság

Földtani adottságok

Lakossági tanácsadó testület

˝ TERVEZO

Lakossági fórumok

5

Hely kijelölési szempontrendszer Kizáró és korlátozó tényezo˝k Elo˝zetes szakhatósági vélemények

I. Helykijelölési eljárás

Helyszín „n” alternatíva

Helyszín „n+1” alternatíva

Elo˝zetes környezeti hatástanulmány I.

Elo˝zetes környezeti hatástanulmány II.

Megvalósíthatósági tanulmány I.

Megvalósíthatósági tanulmány II.

Környezetvédelmi Fo˝felügyelo˝ség A hulladéklerakó elo˝zetes helyszíne

Részletes környezeti hatástanulmány

II. Környezetvédelmi engedélyezés

Szakhatóságok Szakhatóságok

III.-IV. Építési és vízjogi engedélyezés

Önkormányzat VIZIG

Kiviteli tervek + tender kiírás BERUHÁZÁS KIVITELEZÉS

Mu˝szaki átadás, üzembehelyezési eljárás

1. ábra: Hulladéklerakó létesítésének eljárási rendje

18


A beruházás megfogalmazása

A fo˝ környezeti hatótényezo˝k meghatározása

A számításbajöheto˝ területek meghatározása

A hulladékgazdálkodási-, gazdasági-, területgazdálkodási-, jog- és szocióökonómiai szempontok, valamint a természeti adottságok vizsgálata

A számításba jövo˝ területek értékelése, összehasonlítása, rangsorolása

5 A reálisan számításbajövo˝ területek kiválasztása

A kiválasztott területek elo˝zetes környezetföldtani, geotechnikai kutatása, értékelése

Elo˝zetes/részletes környezeti hatástanulmány

Lakossági részvétel a kiválasztásban

A leginkább alkalmas terület kiválasztása és részletes környezetföldtani, geotechnikai kutatása, értékelése

2. ábra: A területkiválasztás folyamata se a gyakorlatban teljesíthetetlen és környezetvédelmi szempontból is indokolatlan. Ezt a kikötést a jogszabály módosítása során törölni kell. (Megjegyzés: a lerakórendelet módosításának elo˝készítése a kézirat leadásának ido˝pontjában folyamatban van.) A – – – – – – –

helykiválasztásnál: a területfejlesztési, a terület- és településrendezési, a tájvédelmi, a föld mint környezeti elem, különösen a termo˝föld védelmével kapcsolatos, a geotechnikai, környezet- és vízföldtani, a felszíni és felszín alatti vízvédelmi, a levego˝tisztaság-védelmi,

19


– a közegészségügyi, – a természetvédelmi, – a hulladékgazdálkodási, – a tu˝zvédelmi szempontokat kell figyelembe venni, különös tekintettel a következo˝ követelményekre: – a hulladéklerakó hatásának lakó- és üdülo˝övezetekto˝l, vízi utaktól, csatornáktól, felszíni vizekto˝l, mezo˝gazdasági és lakott területekto˝l való távolsága, – ivóvízbázisok védo˝idomainak, védo˝területeinek helyzete, elo˝fordulása, – a terület külön jogszabályok szerinti szennyezo˝dés-érzékenysége, – a terület földtani és hidrogeológiai adottságai, – árvíz, felszínsüllyedés, felszínmozgás (csúszás) veszély a területen, – a természeti vagy kulturális örökség védelme.

5

Hulladéklerakó nem telepítheto˝: – a területfejlesztési és -rendezési, valamint településrendezési tervek alapján alkalmatlannak ítélt területeken, – ero˝sen erózióveszélyes területeken, – felszíni mozgásveszélyes területeken, – minden olyan karsztos, ero˝sen tört szerkezetu˝, tagolt ko˝zetösszletu˝ területen, ahol a felszínen vagy a felszín alatt 10 méteren belül mészko˝, dolomit, mész- és dolomitmárga képzo˝dmények, illetve tektonikailag ero˝sen tagolt ko˝zetösszletek találhatók, – külön jogszabály (123/1997. (VII. 18.) Korm. r.) szerint az üzemelo˝ és távlati ivóvízbázisok, ásvány- és gyógyvíz hasznosítást szolgáló vízkivételek kijelölt vagy kijelölés alatt álló belso˝, külso˝ védo˝övezetein, illetve hidrogeológiai „A” védo˝területein, – természeti oltalom alatt álló területen, – energiaszállító vezeték védo˝sávjában, – mu˝ködo˝ vagy felhagyott mélymu˝velésu˝ bánya felszakadási területein belül, ha a mozgások még nem konszolidálódtak, illetve bányamu˝velésre elo˝zetesen kijelölt terület fölött, – olyan földrengésveszélyes területen, ahol a várható földrengés maximális ero˝ssége VI. fokozatú a Medvegyev-Sponhaner-Karnik skálán, – árvíz-, belvízveszélyes, illetve ármentesítéssel nem rendelkezo˝ területen, – magas talajvízállású területen (a hulladéklerakó szigetelo˝ rendszerének fenékszintje alatt a mindenkori maximális talajvízszint, illetve a felszín alatti víz nyomásszintje legalább egy méterre legyen). A környezetvédelmi hatóság a hulladéklerakót csak akkor engedélyezi, ha annak telepítési jellemzo˝i (tekintettel az elo˝zo˝ követelményekre és a szükséges védelmi

20


intézkedésekre) arra engednek következtetni, hogy a hulladéklerakó nem okoz jelento˝s környezeti veszélyt. A hulladéklerakó helykiválasztásánál figyelembe veendo˝ szempontok: a. Hulladékgazdálkodási szempontok 1. A begyu˝jtési terület vonatkozásában: – a terület nagysága, méretei, – a kiszolgált lakosság száma, éves ingadozása és várható változása a legalább 30 éves üzemeltetési ido˝tartam alatt, – a területen található termelo˝ létesítmények és intézmények jellege, fejlesztési irányaik és azok mértéke, jellemzo˝i, – a terület topográfiai és éghajlati jellemzo˝i. 2. A feldolgozásra kerülo˝ hulladék vonatkozásában: – a begyu˝jtésre kerülo˝ hulladékok mennyisége, a mennyiség éves ingadozása és várható változása legalább 30 éves üzemeltetési ido˝tartam alatt (külön a települési és külön a termelési nem veszélyes hulladékokra), – a begyu˝jtött hulladékok összetételének, fizikai és kémiai jellemzo˝inek, valamint ezek éves ingadozásának és prognosztizált (legalább 30 éves üzemeltetési ido˝tartam alatti) változásának ismerete (külön a települési és külön a termelési hulladékokra). 3. A hulladékgyu˝jtés rendszere vonatkozásában: – az alkalmazott gyu˝jto˝edényzet és szállítójármu˝vek típusa, mu˝szaki jellemzo˝ik, mennyiségük, – a gyu˝jtési-szállítási rendszer jellemzo˝i (ido˝, távolságok, gyakoriság, fordulási ido˝, költségek), – a telephely megközelítési leheto˝ségei és úthálózati feltételei (útvonal, méretek, használati állapot, terhelheto˝ség, forgalomsu˝ru˝ség, forgalmat akadályozó tényezo˝k, védo˝távolság) valamint esetenként az iparvágányra csatlakozás feltételei. b. Gazdasági szempontok – a terület minél kisebb többletráfordítással, a szükséges, szabványos, rendeletekkel szabályozott és megkívánt mu˝szaki védelem mellett, természeti adottságai alapján is alkalmas legyen a lerakóhely kialakítására, – a terület megközelítheto˝sége biztonságos és olcsó legyen (szállítási költségek optimalizálása),

21

5


– közmu˝vel való ellátottság (elektromos energia, víz, csatorna, telefon), – csatlakozási leheto˝ség szennyvíztisztítóhoz, az ártalmatlanító létesítmények elhelyezése, – területnagyság, a lerakómedence hasznos térfogata, bo˝vítési leheto˝ségek. c. Területgazdálkodási szempontok – – – – –

5

térbeli elhelyezés (településfejlesztési koncepcióval való összhang), az elhelyezés ne zavarja a vízkészlet hasznosítását, ne érintsen üdülo˝övezetet, természetvédelmi- és tájvédelmi területet, földhasználat szempontjából leheto˝leg értéktelen terület legyen, nagy mennyiségu˝ hulladék minél kisebb területen legyen elhelyezheto˝.

d. Szociális közegészségügyi, politikai szempontok – településto˝l, lakott területto˝l megfelelo˝en nagy távolságra kerüljön (védo˝távolságok), – a népsu˝ru˝ség, – az érintett lakosság fogadókészsége, – politikai kivitelezheto˝ség. e. Jogi helyzet Figyelembe veendo˝k: – a tulajdonviszonyok, – az engedélyezésre, megvalósításra vonatkozó jogszabályok, szabványok, mu˝szaki elo˝írások. f. Természeti adottságok Figyelembe veendo˝k: – a topográfiai, morfológiai viszonyok, – a meteorológiai jellemzo˝k, – a földtani adottságok, – a hidrológiai jellemzo˝k, – a vízföldtani jellemzo˝k, – a geotechnikai adottságok, – a földrengésveszély, – az esetlegesen meglévo˝ vagy várható alábányászottság. A hulladéklerakó számára kiválasztott terület/területek esetén el kell végezni az elo˝-

22


zetes környezeti hatásvizsgálatot, amelynek során a környezeti elemek állapotában bekövetkezo˝ változásokat értékelni és mino˝síteni kell, amely után eldöntheto˝, hogy környezetvédelmi szempontból a beruházás megvalósítható-e. A hatótényezo˝k, a hatásfolyamatok és a közvetlen és közvetett hatásterületek meghatározása nyomán leheto˝ség nyílik a környezeti elemek állapotában a lerakó és létesítményei által okozott változások értékelésére, majd mino˝sítésére. Az értékelés során minden környezeti elemre/rendszerre, és a teljes hatásterületre el kell végezni a beruházás megvalósítása következtében kialakuló új környezetállapot és a kontroll környezet állapotának az összehasonlítását. A mino˝sítés bemutatja, hogy a környezeti elemekben és rendszerekben beállt változások mennyire elfogadhatók. Az értékelés során el kell végezni: – a hatótényezo˝k és a vonatkozó emissziós normák összehasonlítását, – a környezeti elemek/rendszerek kiinduló állapota (kontroll környezet) és a megváltozott állapot összehasonlítását, – az elemrendszer terhelése és a környezet-, illetve természetvédelmi célkitu˝zések közötti nem határérték jellegu˝ összehasonlítást, – a lakossági szempontokkal való összevetést. Az értékelés leglényegesebb és legkritikusabb mozzanata a környezeti elemek/ rendszerek állapotváltozásának a megítélése. Alapveto˝en fontos, hogy a megítélés objektív kategóriák alapján történjék, aminek alapján a döntés egyértelmu˝, szubjektív elemekto˝l mentes legyen. A környezeti hatásvizsgálatok jogszabályi és tartalmi követelményeit a 20/2001. (II.14.) Korm. rendelet szabályozza.

23

5

6. A HULLADÉKLERAKÓ KIALAKÍTÁSA

A hulladéklerakót úgy kell kialakítani, hogy ne szennyezze a felszín alatti és felszíni vizeket, valamint a körülötte elhelyezkedo˝ földtani közeget. Ezek védelmét a mu˝ködési ido˝szakban természetes anyagú réteg (altalaj) és az aljzatszigetelés együttes alkalmazásával, a lezárást követo˝ ido˝szakban az aljzatszigetelés megléte mellett a természetes anyagú réteg és a felso˝ (lezáró) szigetelés együttes alkalmazásával lehet biztosítani. A természetes anyagú réteg (altalaj) az alábbi tulajdonságokkal kell, hogy rendelkezzen: – Legalább 1,0 m vastag, k< 10-9 m/s szivárgási tényezo˝ju˝ altalaj (inert hulladék lerakónál k < 10-7 m/s) vagy vele egyenértéku˝ védelmet nyújtó épített réteg, amelynek a minimális vastagsága 0,5 m. – Az altalaj talajának agyagásvány-tartalma legalább 10% legyen, rendelkezzen nagy adszorpciós kapacitással. Utóbbi esetben a terület különösen kedvezo˝, ha az altalaj kationcserélo˝ kapacitása T>25 mekv/100 g, megfelelo˝ ha 15-25 mekv/g közötti érték. Ha T<15, az altalaj adszorpciós kapacitása kedvezo˝tlen, de ez nem kizáró kritérium. – A talajvíz maximális nyugalmi vagy nyomásszintje legfeljebb 1,0 m-re lehet a lerakó szigetelo˝rétegének fenékszintjéto˝l. Így kívánatos, hogy a talajvíz maximális nyugalmi vagy nyomásszintje legalább 1,0 m-rel az eltávolított humuszréteg utáni felszín alatt legyen, ellenkezo˝ esetben a lerakó fenékszintjét ki kell emelni. – Az altalaj szervesanyag-tartalma maximum 5% lehet. – A lerakó altalajának a lerakó várható terhelésével szemben teherbírónak kell lennie, biztosítania kell, hogy a terhelés hatására bekövetkezo˝ deformációk az aljzatszigetelo˝ rendszer hatékonyságát, a lerakó állékonyságát ne veszélyeztessék. – Kedvezo˝tlen, ha felszín-közelben kis szilárdságú, gyengén konszolidált rétegek fordulnak elo˝, mert ezen rétegek összenyomódásából származó többletsülylyedést a lerakó aljzatkiemelésével kompenzálni kell. Az aljzatszigetelés – épített szigetelo˝ réteg – többrétegu˝, szivárgóréteget is tartalmazó egységes rendszer, amelyek változatai: – természetes anyagú (agyag, adalékanyaggal kevert talajok) típusú szigetelés, – mesterséges anyagú szigetelés (geomembrán, mu˝anyaglemez) valamint – a ketto˝ kombinációja. Természetes anyagokkal történo˝ szigetelés A természetes anyagokkal történo˝ szigetelés ma kétségtelenül a legolcsóbb megoldásnak tu˝nik. A szigetelo˝réteg anyagának kiválasztásakor alapveto˝ kritérium, hogy a megkívánt szennyezo˝anyag-visszatartó képességgel rendelkezzen. Ezért az elo˝írt minimális szivárgási tényezo˝je 10 -9-10-10 m/s érték közötti. A kiválasztáshoz 25

6

A HULLADÉKLERAKÓ KIALAKÍTÁSA

elo˝írt szabványos vizsgálatok elvégzése feltétlenül szükséges. Az optimális megoldást a kis- és közepes plaszticitású, de megfelelo˝ agyagásvány-tartalmú és adszorpciós kapacitású iszap-agyag talajok adják. Amennyiben a természetes településu˝ ko˝zetek, illetve egy gazdaságosan hasznosítható anyagnyero˝hely talaja a megkívánt vízzáróságot nem tudja biztosítani, vagy megítélése számos bizonytalanságot tartalmaz, természetes anyagból készült keverék beépítése is alkalmazható. Erre elso˝sorban az iszapos homok és iszapos homokos kavics bentonitadalékkal való keveréke jöhet elso˝sorban számításba.

6

Geoszintetikus agyagszigetelés A természetes anyagból készített szigetelések területén egyre nagyobb szerephez jutnak az ún. geoszintetikus agyagszigetelo˝k (bentonitos szigetelo˝lemezek). Ezek többnyire két geoszintetikus hordozó elem (geotextilia vagy geomembrán) közötti bentonitrétegbo˝l állnak, amelyek vastagsága rendszerint 5-10 mm. A vízfelvétel hatására a bentonit duzzad, azonban a két határoló geotextilia tu˝zéssel vagy tu˝nemezeléssel történo˝ összekötése a térfogatnövekedést gátolja. Így egy kis vastagságú, de tömör vízzáróréteg alakul ki, melynek jellemzo˝ szivárgási tényezo˝je a 10-10-10-12 m/s tartományba esik. A geoszintetikus agyagszigetelo˝k számos elo˝nyös tulajdonsággal rendelkeznek a tömörített természetes anyagrétegekkel szemben, úgymint: – alkalmazásuk a helyi adottságoktól kevésbé függ, – kivitelezés közben helyszíni elleno˝rzo˝ vizsgálatokat (vízzáróság) nem igényel, – a beépítés lényegesen egyszeru˝bb gépparkkal megvalósítható, – a kivitelezés üteme gyorsabb és kevésbé ido˝járásfüggo˝, – kis területek egyszeru˝bben szigetelheto˝k, – süllyedésre, süllyedéskülönbségre kevésbé érzékenyek, fagyérzékenységük kisebb, erózióval szemben nagyobb az ellenállóképességük, – könnyebben javíthatók, – alacsonyabb az építési költség. Hátrányuk a tömörített agyagréteggel szemben: – nagyobb sérülékenység, – kisebb adszorpciós kapacitás, – kisebb áttörési ido˝ oldatok esetén, – nagyobb diffúziós fluxus. A hátrányos tulajdonságok elso˝sorban a szennyezo˝anyag visszatartóképesség területén jelentkeznek, amelynek oka elso˝sorban a kis rétegvastagság. A geoszintetikus szigetelo˝anyagok alkalmazhatóságáról ma még megoszlanak

26


a vélemények. Az USA-ban gyakran alkalmazzák a természetes anyagú szigetelo˝rétegek helyett mind aljzat-, mind zárószigetelésként. Európában jelenleg csak a lezárásnál alkalmazzák egyenértéku˝ alternatív szigetelo˝anyagként. Elo˝nyösnek tu˝nik alkalmazása olyan lerakóknál is, ahol nagyobb hajlású oldalfelületet kell szigetelni, az agyagréteg beépítése nehéz és az egyenletes szigetelo˝képesség biztosítása megkérdo˝jelezheto˝. Mindenesetre biztos, hogy a már ma is széles körben alkalmazott szigetelo˝anyag új leheto˝séget jelent és további térhódítása várható. Szigetelés hajlékony mu˝anyag membránszigetelo˝vel A hajlékony mu˝anyag membránszigetelo˝ket a hulladéklerakók szigetelésére évtizedek óta alkalmazzák. Ezek szintetikus polimerek, amelyek közül céljainkra leginkább a nagy és kis su˝ru˝ségu˝ polietilén anyagú mu˝anyaglemezek (vastagság minimum 2 mm.) a megfelelo˝ek (HDPE és LDPE mu˝anyaglemezek). Mino˝sítésük szabványban elo˝írt vizsgálatokkal történik, gyártói garanciákkal. A természetes anyagú szigetelo˝k mu˝anyagokkal való helyettesítése nem járt teljes sikerrel és valószínu˝leg nem is veszik át a szerepüket, mivel számos elo˝nyös tulajdonságuk (egyenletes, elo˝re jól definiált mino˝ség, vegyi anyagokkal szembeni ellenállóképesség, jó vízzáróság, kis vastagság) mellett a legnagyobb hátrányuk a mechanikai hatásokkal szembeni érzékenység (sérülékenység), ami ellen természetesen lehet védekezni szigorú mu˝szaki elo˝írásokkal, technológiai fegyelemmel és magának a lemeznek az ero˝sítésével. Helyesen akkor járunk el, ha a szigetelo˝rendszer építésénél a természetes és a mesterséges anyagú szigetelo˝k egymást különösen kiegészíto˝ elo˝nyös tulajdonságait használjuk ki. Szigetelo˝rendszer A hulladéklerakó megfelelo˝ és biztonságos szigetelését egy több elembo˝l álló szigetelo˝rendszerrel lehet biztosítani, amely az alábbi elemekbo˝l áll: – szigetelo˝réteg(ek), – vízteleníto˝ (szivárgó) réteg, – védo˝réteg(ek). A hulladéklerakásra vonatkozó hazai szabályozás szerint a települési szilárd hulladéklerakók esetében az aljzatszigetelés kombinált rendszeru˝, míg az inert hulladéklerakóknál a jogszabály megelégszik a természetes anyagú megoldással. Az aljzatszigetelo˝ rendszer szerves része a csurgalékvizek gyu˝jtésére, elvezetésére és elleno˝rzésére szolgáló hatékony szivárgórendszer, amit összefoglaló néven csurgalékvíz-gyu˝jto˝ rendszernek neveznek. A hulladéklerakóban végbemeno˝ lebomlási folyamatok, valamint a csapadékterhelés miatti átszivárgás során fellépo˝

27

6


kilúgozódás eredményeképpen csurgalékvíz keletkezik, amely a hulladéktérben átszivárogva, a hulladéklerakó alapja felé igyekszik. A csurgalékvíz mino˝sége a lerakott hulladék mino˝ségéto˝l, valamint az üzemeltetési módtól függ. A csurgalékvíz összegyu˝jtése és gyors elvezetése a csurgalékvízelvezeto˝ dréncsövekkel alkalmasan kialakított szivárgóréteg (szivárgópaplan) feladata. Vastagsága minimum 50 cm, vízátereszto˝-képessége >10 -4 m/s, osztályozott mosott kavicsból épül fel. A szivárgórétegben nyernek elhelyezést a megfelelo˝en telepített dréncsövek, amelyek az összegyu˝jtött csurgalékvíz elvezetésére szolgálnak. A szivárgóréteg eltömo˝dését célszeru˝en megfelelo˝ pórusméretu˝ geotextiliával akadályozzák meg. A csurgalékvíz-elvezeto˝ dréncsövek elleno˝rzését, karbantartását a csurgalékvíztisztító aknákból oldják meg.

6

A dréncso˝hálózat a hulladéklerakó szigetelt területéro˝l kivezeto˝ gyu˝jto˝cso˝vel csatlakozik a szigetelt csurgalékvíz-tározó medencébe, amely rendszerint nyitott kivitelu˝ és a szennyezett csurgalékvíz hosszabb ideju˝ tárolására szolgál. A hulladéklerakás engedélyezett magasságát elérve gondoskodni kell a lerakó lezárásáról. A lezárás feladata és rendeltetése a következo˝: – az infiltráció megakadályozása, illetve minimálisra csökkentése; – növeli a biztonságot az aljzatszigetelo˝ rendszer esetleges meghibásodása esetén; – biztosítható a gázemisszió teljes kontrollja; – megakadályozza a lerakón lefutó csapadékvizek érintkezését a hulladékkal, s ezáltal a környezet felszíni, felszín alatti szennyezo˝dését; – megakadályozza a szennyezo˝dés szél általi továbbszállítását; – megakadályozza a hulladék közvetlen kapcsolatát az állatokkal és az emberekkel; – csökkenti a lerakó felületén az eróziót, elo˝segíti a rekultivációt. A lerakó végleges lezárására túlnyomórészt természetes és mesterséges anyagú (elso˝sorban az aljzatszigetelo˝knél is megismert mu˝anyaglemezek) szigetelo˝rétegek jönnek számításba. A szigetelo˝réteg fölötti szemcsés anyagú réteg a víztelenítést szolgálja, s megakadályozza a talajon átjutó csapadékvíznek a hulladéktestbe való bejutását. A szigetelésnél az utóbbi ido˝ben jelento˝s teret hódítottak a geoszintetikus anyagú szigetelo˝k. A lezáró szigetelés alatt, a lerakott hulladékréteg felett a települési szilárdhulladék lerakóknál egy minimum 0,5 m vastag kiegyenlíto˝ és gáztalanító réteg kerül kiépítésre, amely a szigetelés egyenletes és stabil felfekvését biztosítja és elo˝segíti a képzo˝do˝ biogáz szabályozott elvezetését.

28


A felso˝ lezáró szigetelés vastagságánál alapveto˝, hogy a szigetelo˝réteg mélyebben legyen mint a fagyhatár. Magyarországon ennek értéke 80 cm, ezért a felso˝ humuszos talajborítás minimum 1 m vastagságú. Ez a talajréteg-vastagság egyébként az eredményes rekultivációnak is feltétele (életképes növénykultúra kialakulása és fennmaradása). A lezárás után a felület esésének legalább 3-5%-nak kell lennie, hogy a beszivárgó csapadékvíz elvezetése minél hatékonyabb legyen. Fontos a fedo˝ talajréteg megfelelo˝ vízháztartásának biztosítása.

6

29

7. A HULLADÉKLERAKÓ LÉTESÍTMÉNYEI, GÉPEI ÉS A LERAKÁS TECHNOLÓGIÁJA

7.1. A hulladéklerakó létesítményei és gépei A szükséges létesítmények: – behajtó és üzemi út, – személy- és tehergépkocsi parkoló, – belso˝ hulladékfeltölto˝ rámpa és kompaktor-út, – hídmérleg és mérlegház, – adminisztrációs és szociális épület, – abroncsmosó, – kocsimosó és konténermosó, – olajleválasztó olajos szennyvizek kezeléséhez, – üzemanyagtölto˝ állomás, – csurgalékvíz-gyu˝jtés, -elvezetés és -kezelés létesítményei, – biogáz-kinyerés és -kezelés, -hasznosítás létesítményei, – csapadékvíz-elvezetés létesítményei, – tu˝zvédelem létesítményei, – kerítés, kapu, 24 órás vagyonvédelem, – hulladékfogó háló, – véderdo˝, – meteorológiai állomás. A belso˝ hulladéktölto˝ rámpát 6 m pályaszélességgel, visszabontható panelelemekbo˝l készítik, a lerakás elo˝rehaladásának megfelelo˝ ütemben. A kompaktor számára a gépszín és a lerakófelület között kohósalak vagy zúzott ko˝ anyagú üzemi út építendo˝. Az olajfogó mu˝tárgy beépítése az olajjal szennyezett vizek (kocsimosó, üzemanyagtölto˝ stb.) kezelése miatt szükséges. Az összegyu˝jtött és tárolt szennyezett csurgalékvizet saját rendszeren keresztül a hulladék felületére általában visszajuttatják (ez segíti a lebomlási folyamatokat és csökkenti a kiporzási hatást is). Ha a tározó kapacitása alulméretezett vagy szélso˝séges ido˝járási körülmények adódnak, gondoskodni kell a többlet csurgalékvíz kezeléséro˝l. Erre alkalmas módszerek: – tengelyen vagy zárt csatornarendszeren keresztül engedéllyel rendelkezo˝ szennyvíztisztító mu˝be történo˝ elszállítás, – helyi tisztítómu˝ kiépítése. A szervesanyag-tartalom lebomlása során metánban gazdag biogáz keletkezik. A káros emissziók, szaghatások elkerülése érdekében biztosítani kell – már a lerakás kezdeti fázisában – a biogáz folyamatos kigyu˝jtését, kinyerését a lerakótestbo˝l.

31

7

A HULLADÉKLERAKÓ LÉTESÍTMÉNYEI, GÉPEI ÉS A LERAKÁS

Ennek a követelménynek az aktív gázkinyerés felel meg, ahol mesterséges vákuum segíti elo˝ a gázkiáramlást a lerakóból. A gázkinyerést megfelelo˝en telepített gázkinyero˝ kutak segítségével végzik. A gázvezetékben lehu˝lo˝ gáz kondenzvizét a csurgalékvízzel együtt kell kezelni. Az aktív rendszer a lerakó peremén és a lerakóban hálózatosan elhelyezett gázkutakból, illetve vízszintesen telepített csövekbo˝l áll. Az összeköto˝ fo˝vezeték végén elhelyezett kompresszor biztosítja a hálózatban a kívánt vákuumot, amelynek hatásterületéro˝l így a biogáz bekerülhet a rendszerbe. A keletkezo˝ biogáz mennyisége, összetétele és a hulladéklerakó geográfiai helyzete határozza meg a hasznosítási leheto˝ségeket. Ezek közül elso˝dleges a lerakónak és kiszolgáló létesítményeinek az energiaellátására történo˝ hasznosítás, de szóba jöhet a villamosenergia- és a melegvíz-elo˝állítás mint hasznosítási leheto˝ség is. A gázt gyakran hasznosítás nélkül lefáklyázással a helyszínen elégetik.

7

A gázkezelo˝ rendszer sajátos biztonságtechnikai követelmények figyelembevételével kerül kiépítésre. Gondoskodni kell a hulladéklerakó rézsu˝in és üzemi területein keletkezo˝ csapadékvizek elkülönítetten, árokrendszeren keresztül történo˝ elvezetéséro˝l. A csapadékvíz-elvezetés vízjogi engedély köteles. Ezen a rendszeren belül kell kezelni a szigetelt, de még mu˝velés alatt nem álló felületeken jelentkezo˝ tiszta csapadékvizeket is. A hulladéklerakón több olyan létesítmény létezik, amelyek égheto˝ek, illetve tu˝zveszélyes anyagokat tárolnak. Ezek tu˝zvédelmét az illetékes tu˝zoltósággal mint szakhatósággal egyeztetve kell megoldani. A tu˝zoltóvíz biztosítására általában a következo˝ gyakorlati leheto˝ségek vannak: – az üzemviteli és a mu˝velt lerakón kívüli területek tu˝zvédelme • a telep vízellátó rendszerének igénybevétele, • a csapadékvizeket elvezeto˝ rendszer igénybevétele, • külön tüzivíz tározóból, • kiegészítésképpen alkalmas tu˝zoltókészülékek biztosításával. – A mu˝velt lerakó felületein: • az elo˝zo˝eken túl megengedett a lerakó csurgalékvíz-visszaforgató rendszerének tu˝zoltási célú felhasználása. A mobil – gyorsan telepítheto˝ és megfelelo˝ stabilitású – hulladékfogó hálónak az éppen mu˝velés alatt álló munkafelületet kell körülvennie, hogy a hulladék ürítésénél és a még takarás elo˝tt lévo˝ lebego˝ hulladékfrakciók esetében a szél általi kihordást megakadályozzák, illetve csökkentsék. A véderdo˝ gyorsan növo˝ fajtákkal, legalább 15 m szélességben telepítendo˝.

32


A helyi klímaadatok megfigyelésére, rögzítésére, csurgalékvíz háztartási mérleg készítésére meteorológiai állomás létesítése szükséges, amely a monitoring rendszer része is. Az állomás méri a szélsebességet -irányt, és -ero˝sséget, a légho˝mérsékletet, légnyomást, és páratartalmat, valamint a légköri párolgás mértékét. A hulladéklerakó üzemeltetéséhez szükséges gépek: – a lerakott hulladék tömörítéséhez kompaktor (minimum 24 tonnás), – a telepi földmunkákhoz homlokrakodó (gumikerékkel), legalább 1 m 3-es kanállal és markolószerelékekkel, – a telepen belüli anyagok szállításához billeno˝platós teherautó, minimum 5 t hasznos teherbírással, – lánctalpas dózer, fu˝- és növénynyíró, aggregátor, tartalék szivattyúk.

7.2 A hulladéklerakás technológiája A lerakóhelyre beszállított hulladék átvételét mennyiségi és mino˝ségi elleno˝rzéssel kell biztosítani. A hulladék mennyiségét a hídmérlegen történo˝ méréssel határozzák meg, amelyhez számítógépes adatrögzítés és nyilvántartás társul. Az átvétel mino˝ségi elleno˝rzése szemrevételezéssel történik. Amennyiben szükséges, úgy reprezentatív mintavételre is sor kerülhet a hulladéklerakóra való kiürítés elo˝tt és után. Az átvételt követo˝en a szállítójármu˝vet az ürítési helyre irányítják, majd elleno˝rzött körülmények között a munkafelületen kiürítik. A hulladék beépítését a lerakótestbe a tömöríto˝ célgép (kompaktor) végzi, azt 20-30 cm-es vastagságú rétegekben folyamatosan terítve és tömörítve. A hulladék beépítését az üzemeltetési terv alapján végzik. A hulladéklerakó kialakítása a helyi terepadottságok függvényében történhet gödörfeltöltéssel vagy dombépítéssel, illetve a ketto˝ kombinációjával. A lerakási technológiáknak alapveto˝en három változata különböztetheto˝ meg: – prizmás rendszeru˝, – frontális rendszeru˝, – és körkörös rendszeru˝ lerakási mód. Mindhárom megoldásnál a hulladékot rétegesen rakják le, rendszerint 1,5-2,0 m rétegvastagságban. A prizmás rendszernél a rétegeket prizmák hálózatából építik fel (fo˝prizmák, keresztprizmák) A prizmahálózat keresztezési közeinél kialakult „szello˝zo˝gödröket” utoljára töltik fel, kialakítva így az összefüggo˝ hulladékréteget. A prizmák koronasíkja a szállítójármu˝vek közlekedési útja és egyben üríto˝terület. A prizma a lerakás irányába leürített hulladéktól növekszik és homlokdöntéssel készül. A prizma teljes felületét – a koronasíkot és az oldalrézsu˝ket is – folyamatosan takarják. A prizmás lerakás eredményesen alkalmazható természetes

33

7


vagy mesterséges, sík vagy domborzatos terepen lévo˝ gödrök, terepmélyedések feltöltésére. A frontális rendszeru˝ lerakást hosszirányban elnyújtott keskeny terület esetén célszeru˝ alkalmazni. A prizma mero˝leges a lerakási front irányára, a nyitva hagyott, nem takart front szélessége rugalmasan illesztheto˝ a beérkezo˝ hulladék mennyiségéhez. Takarni csak az egyik oldali rézsu˝t és a koronasíkot kell, ez a módszer tehát takaróanyag kímélo˝ megoldás. A körkörös lerakás sík területeken elhelyezkedo˝, nem túlságosan mély üregek esetében alkalmazható. A lerakást körkörösen, a külso˝ szélekto˝l a terület közepe felé végzik. Itt is csak az egyik oldali rézsu˝t és a koronasíkot kell takarni.

7

A mesterséges dombépítést elso˝sorban sík területen alkalmazzák, rendszerint az utóbbi két lerakási változat használatával. Alkalmazásával leheto˝vé válik, hogy lerakót létesítsenek magas talajvízállású területeken is. Építését azonban különösen gondosan kell mérlegelni, tekintettel a tájvédelmi követelményekre. A dombépítés tulajdonképpen a gödör feltöltés fordítottja, a mesterséges domb prizmákból álló rétegek egymásra rakásából épül fel. Elo˝nye, hogy csak a domb talpfelületét kell szigetelni. Hátránya, hogy a rekultivációkor nagyobb felületet kell fedni és a felhordott talajréteget a felhordás után védeni kell az eróziótól (pl. azonnali füvesítéssel), továbbá a rézsu˝kön a szárazság miatt nehezebb fás növényeket nevelni. Az oldalrézsu˝knél ügyelni kell az állékonysági viszonyokra és a takaróréteg esetleges megcsúszásának veszélyére. A gödörfeltöltés és a dombépítés kombinációját elo˝szeretettel használják, mivel jelento˝s terület takarítható meg, ugyanakkor a betelt gödrök gazdaságosan tovább üzemeltetheto˝k mint dombépítésu˝ lerakók. Bármelyik módszert alkalmazzák, alapveto˝ – elso˝sorban a gazdaságos lerakókapacitás-kihasználás miatt – a lerakott hulladék tömörítése. Ezt a feladatot az erre alkalmas célgép (kompaktor) tudja megfelelo˝en biztosítani. A tömörítéssel kedvezo˝bb lesz a lerakó vízháztartása (csökken a csapadékvíz bejutásából származó csurgalékvíz mennyisége), javul a lerakótest állékonysága és utólagos süllyedése. Emellett a hulladék a szervesanyag-tartalom lebomlása következtében önmagában is tömörödik, amely a lerakást követo˝ elso˝ években jelento˝s, elérheti a 15-20%-ot is. A kompaktorral elérheto˝ tömörítés mértéke általában 1:3-1:5 nagyságrendu˝ (a hulladék összetétel függvényében). Aprítással a helyzet tovább javítható, de az ehhez szükséges gazdasági ráfordítás nincs arányban az eredménnyel. A lerakott és tömörített hulladékrétegeket rendszeresen 20-25 cm vastag, szerves

34


anyagot nem tartalmazó anyaggal (inert hulladékkal, földdel) folyamatosan takarni kell. A takarás részben környezetvédelmi, részben közegészségügyi szempontból szükséges. A tökéletes megoldás a napi takarás, azonban - figyelembe véve a gazdasági szempontokat is - optimális a heti rendszerességgel történo˝ takarás.

7

35

8. A HULLADÉKLERAKÓ ÜZEMELTETÉSE

A hulladéklerakó üzemeltetése a környezetvédelmi felügyelo˝ség által jóváhagyott üzemeltetési terv szerint történik. Az üzemeltetési tervnek tartalmaznia kell: – a hulladékbeszállítás és átvétel rendjét, – a lerakás technológiai elo˝írásait, az ahhoz kapcsolódó védelmi intézkedéseket, valamint a csurgalékvíz és a biogáz kezelési tervét, – a lerakás irányításának és elleno˝rzésének módját, szabályait, – a lerakás során alkalmazott létszámra és eszközökre vonatkozó adatokat, – a lerakott hulladék nyilvántartási rendjét, – a mérési, megfigyelési és elleno˝rzési rendszert, – a lerakó üzemeltetésével kapcsolatos tu˝zvédelmi, munkavédelmi, o˝rzésvédelmi és rendészeti, karbantartási, szervezeti és mu˝ködési utasításokat és szabályzatokat, – a kárelhárítási tervet. Ez utóbbinak tartalmaznia kell az esetleges üzemzavarokból, továbbá a külso˝ hatásokból eredo˝ környezetszennyezés megelo˝zéséhez, illetve a bekövetkezo˝ károk elhárításához szükséges intézkedéseket, a felhasználható anyagokat és felszereléseket, valamint a védekezés rendjét. Az üzemelteto˝nek megfelelo˝ szakképzettséggel rendelkezo˝ környezetvédelmi megbízottat kell alkalmazni és a lerakó dolgozói számára biztosítani kell a szakmai továbbképzést, oktatást. A lerakó üzemelteto˝jének nyilvántartást kell vezetnie a lerakott hulladék mennyiségéro˝l és jellemzo˝iro˝l, beleértve a hulladék eredetét, a termelo˝ (birtokos) megnevezését, a beszállítás ido˝pontját és leheto˝ség szerint a lerakás során a lerakott hulladék helymeghatározását is. Az egyes szállítmányokról átvételekor írásos átvételi elismervényt kell adni. Az üzemeltetési terv alapját képezo˝ mu˝szaki-technikai dokumentáció a kiviteli terv alapján készül. Az üzemeltetési terv része az üzemi napló, amely az üzemmenet folyamatos dokumentálásával teszi leheto˝vé annak rendszeres elleno˝rizheto˝ségét. Az üzemeltetéssel kapcsolatos dokumentációk tartalmi kérdéseit részletesen ismerteti a Köztisztasági Egyesülés által kidolgozott Tervezési Segédlet, amely a települési szilárdhulladék lerakók beruházásának, üzemeltetésének és bezárásának kérdéskörét tárgyalja (2002. április hó, Környezetvédelmi Minisztérium).

37

8

A HULLADÉKLERAKÓ ÜZEMELTETÉSE

Az üzemelteto˝nek kötelezettsége – az engedélyben foglalt elo˝írások betartásával – a következo˝k elleno˝rzése: – az elso˝dleges technológiai építmények és berendezések (lerakó-, tárolóterek, gázkezelo˝ rendszer, illetve mu˝tárgyaik) mu˝szaki állapota és annak változása, – a hulladéklerakó szivárgásának, illetve a csurgalékvíz gyu˝jto˝rendszerének megfigyelésére szolgáló eszközök, berendezések mu˝ködo˝képessége, – a felszín alatti vizek mino˝ségének alakulása, meghatározott gyakorisággal figyelemmel kísérve az engedélyben meghatározott komponenseket, az ott meghatározott megfigyelési területen, – a lerakó területéro˝l elvezetett szennyvizek (pl. szennyezett csapadékvíz, csurgalékvíz) mino˝sége, – a biztonsági célokat szolgáló létesítmények és berendezések, vízelvezeto˝ és vízkezelo˝ rendszerek mu˝ködo˝képessége. A mintavételeket és a minták elemzését erre akkreditált laboratóriummal kell elvégeztetni. Az elleno˝rzési és megfigyelési programot a lerakó-rendelet 3. mellékletének elo˝írásai szerint kell végrehajtani.

8

38

9. A HULLADÉKLERAKÓ MONITORING RENDSZERE

Egy hulladéklerakó minden esetben – még ha a kor követelményeinek megfelelo˝ védelemmel is rendelkezik – potenciális szennyezo˝forrást jelent a környezetére, ezért szükséges, hogy megfelelo˝ elleno˝rzo˝-megfigyelo˝ (monitoring) rendszerrel rendelkezzen. A rendszer elemei két csoportba sorolhatók: – a lerakó üzemeltetésével, állapotváltozásával kapcsolatos és – a lerakó környezetére gyakorolt hatását figyelo˝-elleno˝rzo˝ rendszer. A ketto˝ egymással szorosan összefügg, egymást kiegészíti. A monitoring rendszer elemei a települési hulladéklerakóknál: a szigetelési rendszer mu˝ködo˝képességének elleno˝rzése, talajvíz monitoring, talaj monitoring, csurgalékvíz monitoring, biogáz monitoring. Szigetelés vízzárósága A szigetelés vízzáróságának elleno˝rzésére elfogadott módszerek a következo˝k. – A geoelektromos monitoring rendszer, amelynek az építési fázist követo˝ ido˝szakban van jelento˝sége és a geoszintetikus agyagszigetelo˝k, illetve a mu˝anyag szigetelo˝lemezek telepítésénél alkalmaztak. A hálózatszeru˝en telepített elektromos érzékelo˝rendszer a vezeto˝képesség változását érzékeli (meghibásodás esetén) és leheto˝vé teszi az esetleges kivitelezési hiba vagy a lerakó kezdeti mu˝ködési idején helytelen üzemeltetés miatti szigetelési meghibásodás (átlyukadás) pontos helyi azonosítását. Hazánkban az utóbbi években épült lerakók ezzel az elleno˝rzo˝ rendszerrel vannak ellátva. – Elleno˝rzo˝ szivárgó rendszer, amelyet a kétrétegu˝ geomembrán szigetelés közé építenek be. Gyakorlatilag kizárólag veszélyes hulladéklerakók esetén alkalmazott megoldás. Az aljzatszigetelo˝ rendszeren esetleg átjutó szennyezések észlelésére a telítetlen zónában elhelyezett talajnedvesség mintavevo˝ket (liziméterek vagy vákuum túlnyomásos talajnedvesség méro˝k) lehet telepíteni. Az elo˝zo˝ módszerekkel kizárólag az esetleges átszivárgás mértékéro˝l kaphatók információk, mino˝ségi változások jelzésére nem szolgálnak. Talajvíz- és talaj-monitoring A talajvíz- és talaj-monitoring megfelelo˝en telepített figyelo˝kutak hálózatából áll. A kutakban rendszeresen történik a talajvízszint mérése és a vett minták alapján a talajvíz-összetétel változásának – így az esetlegesen bekövetkezo˝ szennyezés mértékének – a meghatározása. A figyelo˝kutak telepítési helyét és számát a hidrogeológiai adottságok függvényében a vízügyi hatóság határozza meg. Alapelv, 39

9

A HULLADÉKLERAKÓ MONITORING RENDSZERE

hogy a talajvízáramlás irányában a lerakó elo˝tt és a lerakó után egyaránt telepítésre kerüljenek. A mezo˝gazdasági terület szomszédságában telepített hulladéklerakónál – külön hatósági elo˝írás alapján – esetenként indokolt lehet a termo˝ talajréteg évenkénti gyakoriságú elleno˝rzése, bár ezt a vonatkozó jogszabály nem teszi kötelezo˝vé. Csurgalékvíz monitoring A csurgalékvíz monitoring szorosan kapcsolódik a szivárgórendszer elleno˝rzéséhez. Itt különválasztandó az aljzatszigetelo˝ rendszerhez, illetve a lezárást biztosító szigetelo˝rendszerhez tartozó szivárgó-gyu˝jto˝ rendszer elleno˝rzése. Az aljzatszigetelés szivárgó-gyu˝jto˝ rendszerének feladata a csurgalékvizek összegyu˝jtése a szigetelésre jutó terhelés csökkentése érdekében. Ennek a rendszernek az elleno˝rzése történhet a lerakótestbe épített figyelo˝kutakkal (nyomómagasság elleno˝rzése) vagy piezométerekkel. A szivárgó-gyu˝jto˝ rendszer hatékonyságára jól lehet következtetni a dréncsövekbo˝l kifolyó csurgalékvíz mennyiségének a mérésébo˝l is. A gyakorlatban többnyire ez a megoldás használatos.

9

A záró szigetelo˝rendszeren történo˝ átszivárgás elleno˝rzése történhet a szigetelo˝réteg alá beépített kontroll dréncso˝vel vagy a szigetelo˝réteg alá beépített liziméterekkel. A csurgalékvíz-tározó medence elleno˝rzésére a talajvízfigyelo˝ kutak egyikét a medence mellé, az áramlási irány alá telepítik. Biogázok elleno˝rzése A lerakóból távozó biogázok elleno˝rzésére – bár megfelelo˝en kialakított gázelvezeto˝ rendszer esetén ennek kicsi a valószínu˝sége, mégis az ott dolgozók egészségvédelme érdekében szükséges – felszín alatti gázmegfigyelo˝ kutakat ajánlatos a lerakó közelében telepíteni. A telepítésnél elo˝ször meg kell vizsgálni a lehetséges gázkilépési helyeket, és utána dönteni a telepítési helyükro˝l. Az észlelés általában a metánkoncentráció meghatározására korlátozódik, a mintavétel javasolt gyakorisága negyedévente. Meteorológiai adatok mérése A meteorológiai adatok mérésére a lerakón meteorológiai méro˝állomás telepítése szükséges. A biogáz monitoring a szabályozottan elvezetett biogázgyu˝jto˝ és -kezelo˝ rendszer

40

A HULLADÉKLERAKÓ MONITORING RENDSZERE

eleme. A lerakó-rendelet 3. sz. melléklete szerinti gyakorisággal kell elleno˝rizni a kibocsátott gáz metán-, szén-dioxid- és oxigénkoncentrációját. Aktív biogázkinyero˝ rendszernél ez a funkció a kiépített rendszer része. Egyszeru˝ kiszello˝ztetés esetén a kiszello˝zteto˝ kutakban kell az elleno˝rzo˝ mérést végezni, a tapasztalatok alapján célszeru˝en negyedéves gyakorisággal és a metánkoncentrációra kitéro˝en. Mozgásmegfigyelo˝ rendszer Végezetül a lerakó monitoring rendszerének része az ún. mozgásmegfigyelo˝ rendszer. Ennek kiépítése azért fontos, mert az esetlegesen bekövetkezo˝ mozgásokkal megsérülhet a szigetelo˝rendszer, a csurgalékvíz-gyu˝jto˝ rendszer megkívánt esése (lejtése) megváltozik és pangó vizes területek alakulhatnak ki. A rendszer elemei: – a lerakó aljzatának és felszínének süllyedésmérése, – a lerakótestben és a fedo˝rétegben esetleg bekövetkezo˝ mozgások mérése. A lerakóaljzat süllyedésének mérésére az építés során elhelyezett mozgásméro˝ alappontok szolgálnak. A lerakó felszínének süllyedését alappont-hálózat kiépítésével követik nyomon. A lerakótestben kialakuló felszínmozgások elso˝sorban a felszín fölött dombépítéssel kialakított lerakónál fordulhatnak elo˝. Ennek mérésére az un. inklinométerek használatosak. Az elleno˝rzo˝-megfigyelo˝ rendszer mu˝ködtetésére, az adatok gyu˝jtésére, valamint a kapcsolódó nyilvántartási kötelezettségre (az üzemeltetési és az utógondozási fázisban egyaránt) a lerakó-rendelet 3. melléklete tartalmaz kötelezo˝ elo˝írásokat.

41

9

10. A HULLADÉKLERAKÓ REKULTIVÁCIÓJA ÉS UTÓGONDOZÁSA

A rekultivációnak mint fogalomnak a meghatározásánál a végzendo˝ tevékenységgel elérni kívánt célok megállapításából kell kiindulni. A rekultiváció végrehajtása több célt szolgál. Egyrészt szükséges megvalósítása tájképi szempontok miatt, másrészt gondoskodni kell arról, hogy a lerakás beszüntetése után a környezet szennyezését a késo˝bbiekben is megakadályozzuk, továbbá új funkció meghatározása mellett ökológiai szempontból kedvezo˝bb állapotot eredményezo˝ helyzet jöjjön létre. A racionális földhasznosítás szem elo˝tt tartásával a rekultivált területek új használati céljának meghatározásakor kerülni kell a szántóföldi hasznosítást, elo˝nyben kell részesíteni viszont az új, EU-konform nemzeti erdo˝telepítési programban megfogalmazott elvárásokat. A rekultiváció a felszíni zárószigetelést kiegészíto˝, azzal együtt végzendo˝ növénytelepítési munkálatokat foglalja magában. Rekultiváción tehát a lezárt hulladéklerakó felszíni és felszín alatti környezetszennyezo˝ hatásának megakadályozását értjük, a tájjelleg esztétikai szempontjaival, a tájba illesztés feltételeinek együttes figyelembevételével. A rekultiváció minden esetben csak engedélyezett rekultivációs terv alapján végezheto˝. A felso˝ lezáró szigetelési rend alkalmazásával (lásd. 6. fejezet) teremtjük meg a végleges rekultiváció feltételeit, ezért ezeket összehangoltan kell tervezni. A rekultivációs terv készítése során a tájba illesztést, a táji adottságokat figyelembe vevo˝ tájrendezési tervrész kimunkálása fontos. Ennek alapján lehet kidolgozni a biológiai rekultivációs tervet, amely az ökológiai területhasznosítás módját rögzíti. A megfelelo˝en megválasztott növénykultúra ehhez igazodva kerül telepítésre (füvesítés, cserjék, fás növényzet). Az erdo˝sítés, fásítás, részletes kiviteli tervét a rekultivációs terv elfogadását követo˝en kell elkészíteni, mert ehhez ismerni kell a végleges felszíni formák és fedo˝réteg termo˝helyi adottságait (részletes termo˝hely-feltárás). Az elbírálásban az Állami Erdészeti Szolgálat területi igazgatósága mint szakhatóság vesz részt. A lerakó végleges rekultivációja mellett, dombépítéses lerakóknál folyamatos rekultiváció végzendo˝, amely a körtöltések magasítását és külso˝ felületeik lezárását, termo˝földdel borítását és füvesítését jelenti. Az 1:2 arányú lejtésu˝ földtöltéseket építési törmelékbo˝l és termo˝földbo˝l kell kialakítani. A rézsu˝felületekre minimum 10 mm vastagságban bentonitszo˝nyeg, majd ezt követo˝en geotextil rétegek között széles mu˝anyag térháló (csapadékvíz elvezetést biztosítja) és végül humuszréteggel kitöltött gyeprács kerül elhelyezésre. A termo˝földborítás 20-40 cm, ami megfelelo˝ életteret biztosít a füves növényzetnek. 43

10

A HULLADÉKLERAKÓ REKULTIVÁCIÓJA ÉS UTÓGONDOZÁSA

A végso˝ rekultivációnál a növényültetések alapfeltételei a következo˝k: Fák esetében minimálisan szükséges 80x80x80 cm-es ültetési gödör kialakítása, de optimumot a 100x100x100 cm-es méret ad. A gödör feltöltése csak humuszban gazdag termo˝talajjal történhet. Gödrönként 100 kg istállótrágya-adagolás szükséges a tápanyag-utánpótlás biztosítására. A telepítésre kerülo˝ fasorokat (több esetben az egyedi fákat is) elo˝re, a feltöltés során ki kell tu˝zni, a földbehordás miatt. Telepítés után a magas törzsu˝ fák (200-220 cm fölöttiek) karózása feltétlenül szükséges. Az ültetésre javasolt fajok a növényjegyzékben találhatók. Cserjék ültetése 40x40x40 cm-es gödrökbe történjen, tápanyag-utánpótlás szerves trágyával a fáknál alkalmazott módon, arányosított mennyiségben. Ültetési ido˝ cserjék és fák esetében egyaránt o˝sz vagy tavasz. Ültetés utáni években legalább kétszeri áztatásszeru˝ öntözésro˝l kell gondoskodni. Gyepfelület kialakítást a telepítheto˝ségi ido˝pontban a leheto˝ leghamarabb el kell végezni. Jelento˝sen megnöveli a rézsu˝k állékonyságát, csökkenti, illetve megakadályozza az eróziót és deflációt. A gyepszintet legalább 4-5 komponensbo˝l álló fu˝magkeverékkel kell biztosítani, elo˝térbe helyezve a szárazságot tu˝ro˝ fu˝féléket (réti cserkesz, réti perje stb.). A rekultivált terület az évek során fenntartási munkák végzését igényli. A már említett öntözésen túlmeno˝en a fák, cserjék közvetlen környezetében el kell végezni a gyomirtást, (kapálást) legalább a telepítést követo˝ elso˝ öt évben.

10

A gyepfelület a teljes elgyomosodás megóvása érdekében a vetés utáni két éven át, évi 2-3-szori kaszálást kell, hogy kapjon. Növényvédelmet az igénynek megfelelo˝en kell végezni. A rekultiváció során felhasználható növények jegyzéke: – Fák: Acer campester (mezei juhar) Acer tataricum (tatár juhar) Elesgnus anyustifolia (ezüstfa) Fraxinus ornus (virágos ko˝ris) Populus deltoides (nyár), a gát koronájába Populus demoii (kínai nyár) a gát oldalára Quercus cerris (csertölgy) Betula pendula (nyír) Ribinia pscudoacacica (akác) 44

A HULLADÉKLERAKÓ REKULTIVÁCIÓJA ÉS UTÓGONDOZÁSA

– Cserjék: Acer campester (mezei juhar) Acer tatricum (tatár juhar) Amorphe fruticosa (gyalogakác) Cornus alba (fehér som) Oratageus nomogyna (galagonya) Enomymus curopeus (csíkos kecskerágó) Cotynus coggygria (cserszömörce) Ross rugosa (pompinellofolia) rózsa Tamaric galliea (Tamariska) A rekultivált lerakó utógondozására 30 évig az üzemelteto˝ kötelezett, bár az utógondozási ido˝tartam változhat a lerakott hulladéktömeg, -összetétel, valamint az alkalmazott szigetelés fajtájától és annak jóságától függo˝en. A környezetvédelmi felügyelo˝ség az utógondozási ido˝szak véghatáridejének meghatározásakor figyelembe veszi azt az ido˝tartamot, ameddig a hulladéklerakó még veszélyt jelenthet a környezetre. Az utógondozási ido˝szak alatt az üzemelteto˝ feladatai: – a csapadékvíz elvezeto˝ rendszerek kezelése, karbantartása, – a csurgalékvíz elvezeto˝- és gyu˝jto˝rendszer elleno˝rzése és kezelése, – a biogáz kinyero˝ és ártalmatlanító rendszer kezelése és elleno˝rzése, – a zöldfelületek kezelése és karbantartása, – a monitoring rendszer elleno˝rzése. Ezen ido˝szak alatt bekövetkezo˝ környezetszennyezés, esetleges környezetkárosítás megszüntetéséro˝l, felszámolásáról hatósági intézkedés alapján ugyancsak az üzemelteto˝ köteles gondoskodni.

10

45

11. A HULLADÉKLERAKÁS GAZDASÁGI KÉRDÉSEI

A korszeru˝, regionális hulladéklerakók létesítése jelento˝s beruházási költséggel jár. Az eddigi tapasztalatok alapján 1 m3 lerakókapacitás kiépítése jelenleg 1400-1600 Ft/m3 nagyságrendu˝. A konkrét költségeket a helyi adottságok nagy mértékben befolyásolják. A korszeru˝ regionális lerakók beruházását a kormányzat a központi költségvetésen keresztül, un. igénybejelentéssel céltámogatási forrásból, valamint a környezetvédelmi alap célelo˝irányzatból pályázati úton támogatja, továbbá fedezetet nyújthat a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési támogatás és a területfejlesztési célelo˝irányzat erre a célra helyileg meghatározott része. Ezekbo˝l az állami forrásokból a mu˝szaki, környezetvédelmi és gazdasági vonatkozásban jól elo˝készített beruházásokhoz (környezetvédelmi hatásvizsgálat, megvalósíthatósági tanulmány kidolgozása) a teljes beruházási összeg 70-80%-a biztosítható. A fennmaradó rész saját forrás és/vagy hitelfelvétel révén fedezendo˝. Az egész országot lefedo˝ regionális lerakók hálózatának teljes kiépítését – tekintettel arra, hogy ez a korszeru˝ települési hulladékgazdálkodás minimálisan szükséges alaprendszere – középtávon, de legfeljebb 6-7 éven belül meg kell valósítani. Ez irányban az érvényes EU elo˝írások is ero˝teljesen szorítanak bennünket. Az üzemeltetési költségek tekintetében relatíve széles fajlagos költségsáv tapasztalható, amit ero˝sen befolyásol az egyes szolgáltató cégek üzletpolitikája is. Ennek megfelelo˝en az egységnyi lerakott hulladékmennyiségre vetített üzemeltetési költség ma kb. 5000-7000 Ft/t (kb. 1000-1400 Ft/m3) között van. Ennek jelento˝s hányadát teszi ki a 20%-os amortizációs költség. A magas beruházási és mu˝ködtetési költség egyaránt arra kényszeríti az üzemelteto˝ szolgáltatókat, hogy folyamatosan keressék a racionalizálás leheto˝ségeit. Ennek egyik módja, hogy a tervezett lerakókapacitás kiépítését ütemezetten, fokozatosan hajtsák végre, azaz az alaprendszer kiépítése után, a lerakóterület bo˝vítését – a szükségletek figyelembe vételével – célszeru˝en ido˝ben eltolva végezzék el. Másrészt a szolgáltatási rendszerben olyan változtatásokat hajtsanak végre, amelyek csökkentik a lerakandó hulladék mennyiségét, meghosszabbítva ezzel a már kiépített lerakókapacitás élettartamát. Ilyen intézkedések: – a zöld- és biohulladék elkülönített gyu˝jtése és komposztálásos hasznosítása, – a dönto˝en csomagolóanyagokra kiterjedo˝ szelektív gyu˝jtési és hasznosítási módszerek alkalmazása, – az építési, bontási hulladékok elkülönített gyu˝jtésére és hasznosítására történo˝ elo˝készítése.

47

11

A HULLADÉKLERAKÁS GAZDASÁGI KÉRDÉSEI

A nagy térfogatigényu˝ csomagolási hulladékok és a zöld- és biohulladékok egy részének lerakás elo˝tti visszanyerésével becslések szerint 20-40%-os lerakóhelyi kapacitásnövekedést lehet elérni. Ezt tovább javíthatják a maradékok tömörítéses lerakását aprítással segíto˝ mu˝szaki megoldások is. A szerves hulladékösszetevo˝k leghatékonyabb redukálására a termikus hasznosítási eljárások (elso˝sorban égetés) alkalmasak, azonban ezeknek az alkalmazására az ország gazdasági adottságai figyelembe vételével csupán hosszú távon – 10-15 év ido˝távlatban – van realitás. A regionális lerakók – a gazdaságosabb begyu˝jto˝hálózat kiépítésére, a közös infrastruktúra és munkaero˝ kihasználásának gazdasági elo˝nyei miatt – kedvezo˝ leheto˝séget teremtenek a zöld- és biohulladékok komposztálására, valamint az építési, bontási hulladékok hasznosítást megelo˝zo˝ feldolgozására. (A komposztálásra kerülo˝ zöld- és biohulladékok, valamint az építési törmelékek keletkezési súlypontjai lényegében a települési hulladék keletkezési súlypontjaival egybeesnek.) Ezeket a létesítményegységeket célszeru˝en a regionális lerakó telephelyén, annak megfelelo˝en kialakított részén, a lerakó mu˝ködtetéséhez szervesen illeszkedo˝ módon lehet megvalósítani.

11

48

A KORSZERŰ, REGIONÁLIS HULLADÉKLERAKÓK LÉTESÍTÉSE ÉS ÜZEMELTETÉSE

Recommend Documents