1/a Koordinátarendszerek, hangtechnikai jelenségek koordinátarendszerben történő ábrázolása A kordinátarendszerek különböző fizikai mennyiségek között teremtenek kapcsolatot vizuálisan. Fajtái: Egydimenziós (Számegyenes), 2 dimenziós (derékszögű koordinátarendszer), polár koordinátarendszer (egy pont körül nézzük, hogy mi történik) és térbeli. (Pl.: A 2 dimenziós (derékszögű) koordinátarendszerben vizsgálhatjuk egy mikrofon érzékenységét különböző frekvenciákon (Y tengely: dB, x tengely: frekvencia), Pl.: Polár koordinátarendszerben vizsgálhatjuk egy mikrofon iránykarakterisztikáját (x, y tengely: irány, körök: dB), Pl.: Térbeli koordinátarendszerben vizsgálhatjuk a frekvenciánkénti lecsengési időt (y tengely: dB, x tengely: idő, z tengely: frekvencia)). 1/b A szabadtéri és zárttéri hangterjedés Szabadtéren a hang szabadon terjed minden irányba, mert nincsenek visszaverő felületek, kivéve ha például egy völgyben vagyunk. Itt visszhang keletkezik, ha 50ms feletti a visszaverődési idő. A hangerő szintje a távolsággal csökken, majd belemegy a zajszintbe. Zárt térben sok a hangvisszaverő felület. 2 összetevő van: A direkt hang és a diffuz hang (ez utóbbi egyenletesen tölti ki a termet). Amikor ez a kettő egyenlő, akkor beszélünk energiaegyensúlyról, utána távolodva a direkt hang eltűnik, a diffuz viszont állandósul. Ha közel mikrofonozunk, akkor nagy a direkt hang és kicsi a diffuz hang, ahogy távolodunk, ez az arány felcserélődik. A diffuzitás kifejezés az egyenletes hangeloszlást jelenti (a domború felületek segítik, a homorúak rontják). Az utózengés az a jelenség, amit a teremben lévő visszaverődések hoznak létre. 1/c Stúdiófajták A legtöbb fajta stúdióra a rádióban van szükség. Megkülönböztetünk zenei és prózai stúdiókat. Egy komolyzenei stúdióban nagy légtérre, nagy mikrofonparkra, soksávos keverőre van szűkség. Egy könnyűzenei stúdióban több, egymástól elválasztható légtérre (Pl.: a dobokat, éneket külön helységben vesszük fel az áthallások elkerülése miatt) és sok sávos keverőre illetve rögzítési lehetőségre van szűkség. Egy prózai stúdió lehet kis és nagy prózai stúdió (Pl.: Hangjátékstúdió). Egy magazinstúdióban sok bejövő forrást kell tudni fogadni. Egy műsorstúdió csak a műsorok kibocsátására szolgál. Ezek mellett beszélünk még szinkronstúdióról. 2/a A decibel fogalma A dB számítás az egy relatív (Pl.: 20dB erősítés mindig tízszeres növekedést eredményez), logaritmikus alapú számítás. Ez azért jó, mert ez egy olyan rendszer, ami minden matematikai műveletet 1 fokkal alacsonyabb műveletté diszponál (Pl.: a szorzásból összeadás lesz, a dB értékek összeadhatók). Az emberi hallás is logaritmikus, így ez a skála igazodik hozzá. (Pl.: 0dBu (600Ohmos lezáró impedancián 0,1mW teljesítménynél) = 0,775 Volt, Pl.: 6dB = kétszeres erősítés). dB különbség: -40 -20 -14 -10 -6 -3 0 3 6 10 14 20 40 Szorzó: 0,01 0,1 0,2 0,33 0,5 1/√2 1 √2 2 3 5 10 100 2/b Az utózengési idő Az utózengést a termekben lévő visszaverődések hozzák létre. Az objektív utózengési idő az, amikor a direkt hang megszűnése után a teremben lévő hangnyomás 60dB-vel (ezred részére) csökken. A szubjektív utózengési idő az az idő, amíg halljuk teljesen eltűnni a hangot. (Pl.: szabadtéren: 0s, prózai színházban 0,8-1s, stúdióban: 1,5-2,5s, templomban: 4-8s). 2/c A hangtechnikai munkakörök feladatai Zenei felvétel esetén: felkészülés, a mű megismerése, helyszín kiválasztása, felvételi technika kiválasztása, mikrofonpark és felvételi rendszer összeállítása, ültetés átnézése. Felvétel előtt a rendszer üzembe helyezése, kipróbálása, majd a felvétel lebonyolítása, utána az utómunka. Prózai felvétel esetén: a darab megismerése (forgatókönyv elolvasása), rendezővel egyeztetés, helyszín kiválasztása, effektek, zenék, stúdió kiválasztása. Felvétel előtt a rendszer üzembe helyezése, kipróbálása, majd a felvétel lebonyolítása, utána az utómunka. 3/a A szinuszrezgés, frekvencia, hangmagasság, fázishelyzet, amplitúdó A szinusz rezgés a körmozgásból származtatható, tulajdonképpen annak a vetülete. A Szinusz periodikus függvény. A hang esetén a levegősűrűsödése (+) és ritkulása (-) alkotja a periódust. A periódusidő az az idő, amíg egy periódus lezajlik (jele: T, mértékegysége: s). A periódus térbeli hossza a hullámhossz (jele: lambda, mértékegysége: m). A frekvencia az egy másodperc alatti rezgésszámot jelenti (jele: f, mértékegysége: Hz). A frekvencia szabja meg a szubjektív hangmagasságot. A maximális kitérést a nyugalmi helyzethez képest amplitúdónak nevezzük, ami a hangerővel, frekvencia függvényében pedig a hangossággal van összefüggésben. Két szinusz akkor van fázisban, ha nulla átmenetei és tetőpontjai egybeesnek (ellenfázis: 180 fok). 3/b Az időkésés-retesz Zárt térben a direkt hang és a zengés kezdetének időbeli távolsága (az időperiódus, amíg a direkt hang után a visszaverődéseket érzékeljük). Optimális értéke a 20-30msec, mert 50msec felett már visszhangról beszélhetünk. 3/c A hangtechnikai tevékenység munkavédelmi háttere Az elektromos munkavédelem: Védőföldelés az áramütés ellen (kettős szigetelésnél nem szabad földelni), Külső helyszíneknél érdemes szőnyegpadlót vinni magunkkal és ellenőriztetni kell a védőföldelést. A mechanikai védelem: Mikrofonállványok, kábelek helyes elhelyezése, elvezetése (ne legyen útban, legyen megjelölve jól láthatóan, ah mégis az útban van). Egyéb szempontok: A számítógépes tervezésnél a CRT monitorok rontják a szemet. Érdemes monitorszűrőt vagy védőszemüveget használni. Akusztikai terhelés miatt óránként 10 perc szünetet kell tartani. A gépek és az ülőhelyek pozícióját optimálisan kell kialakítani.
4/a Spektrum, hangszínezet, formánsok Igazi, tiszta szinusz jelet csak egy hanggenerátor képes kibocsátani, minden valódi hang más felhangokkal együtt szólal meg. A hangszínezet a hangot alkotó felhangsortól függ. Az alaphang a hangmagasság érzetet kiváltó legalacsonyabb rezgésszámú hang (azaz az első harmónikus). A felhangok (felharmónikusok) az alaphang egész számú többszörösei, ezen harmónikusok miatt zenei egy hang. A zajoknál, zörejeknél nincs kapcsolat a rezgések között, így nincs hangmagasságérzet sem. Minél több a felharmónikus, annál élesebb lesz a hang (Pl.: hegedű). A spektrumábrák a hangot alkotó részeket ábrázolják. Az x tengelyen a frekvencia, az y tengelyen pedig a dB van ábrázolva. A spektrumábrán megjelenő kiemelkedéseket (púpokat) nevezzük formánsoknak. A formánsok nagyban befolyásolják a hangszínezet, s esetenként a hangerő érzetünket (Pl.: emberi hangnál az orrhangot, vagy az oboánál a forte hatást is bizonyos formánsok megjelenése okozza), tehát meghatározzák a hang karakterét. 4/b Hangelnyelés, hangvisszaverődés Minden felület részben elnyel, részben visszaver. A magasakat a szálas, porózus anyagok nyelik el, a mélyeket pedig a kifeszített membránok (Pl.: bőr) nyelik el jól. A felülethez érő hangenergia egy része visszaverődik, egy része elnyelődik, illetve egy része átvezetődik. Törvény a visszaverődésre: A beesési merőlegeshez mért beesési szög és visszaverődési szög azonos, valamint mindhárom egy síkban helyezkedik el. 4/c A munkabalesetek esetén szükséges teendők Baleset esetén kötelesek vagyunk életmentés, elsősegélyt nyújtani, szükség esetén orvost vagy mentőt hívni, majd jegyzőkönyvet felvenni. 5/a A hangszínezet ábrázolási lehetőségei, frekvencia- és időtartomány Kétféle ábrázolási lehetőség van: A frekvencia tartománybeli ábrázolás (Spektrumábra, ahol az x tengelyen a frekvencia, az y tengelyen pedig a dB van ábrázolva.), illetve az időtartományon belüli ábrázolás (ahol az x tengelyen az idő, az y tengelyen pedig a dB van ábrázolva). A Furier transzformáció segítségével bonthatjuk fel a hangot különböző frekvencia komponensekre és juthatunk el a spektrum ábrázolástól az időábrázolásig. 5/b A diffuzitás fogalma A diffuzitás egyenletes hangelosztást jelent. A domború felületek elősegítik, a homorúak rontják. Az iránydiffuzitás fogalma a mindenkor mért hangenergiát jelenti egy tetszőleges Q szögben. A diffuzitás elősegítésére diffuzorokat alkalmazhatunk, melyek szétszórtan verik vissza a hangot. 5/c Stúdiók energiaellátása, földelési kérdései. Az Elmű-től I+II betápot, aggregátort és invertereket (szünetmentes táp) kell alkalmazni. Csak on-line típusú invertert alkalmazzunk. Az aggregátort úgy kell megválasztani, hogy tudja táplálni az invertert (minimum 2X teljesítmény szükséges). Az inverterre kötjük a számítástechnikát és a stúdiókat. A földelést mindig csillagpontosan kell végezni (Pl.: a keverő és a központi kapcsolóterem is egy-egy csillagpont) és mindig a fogyasztó felől. A földelést is meg kell tervezni egy stúdió építésekor. Beszélnünk kell hangtechnikai földelésről is, aszimmetrikus készülékeknél a földpontot össze kell kötni. Gondolni kell a villámvédelemre is. 6/a A hangok időbeli lefolyása, tranziensek A hangok időbeli lefolyása 3 szakaszból áll. Az első szakasz a berezgés, azaz tranziens, amikor a hang a csendből felépül. Egymás után jelennek meg a hangot alkotó harmónikusok és átmenetileg a nem harmónikus összetevők is megszólalnak. A tranziens a legfőbb meghatározója egy hangnak, hossza változó lehet (Pl.: egy zongoránál rövid, egy hegedűnél hosszú). Ha a tranzienst eltávolítjuk, a hangot nem tudjuk felismerni. A második szakasz az állandósult állapot. Valójában csak szintetikus hangoknál van ilyen, mert egy zenei hang állandóan változik (Pl.: egy kitartott hegedű vibratonál változik a hangmagasság, hangerősség és a vibrato frekvenciája is). A harmadik szakasz a kirezgés. Ez a szakasz addig tart, amíg a hang meg nem szűnik. Ha ezt a szakaszt levágjuk vagy megrövidítjük, az természetellenes hatást vált ki (Pl.: Gate). 6/b A geometrikai teremhangtan jelenségei, a homorú, domború és párhuzamos hangvisszaverő felületek hatása A domború felületek szétszórjál a hangot (diffuzor), a homorú felületek pedig összegyűjtik, ami nem jó akusztikailag. A párhuzamos felületek csörgő visszhangos hatást hoznak létre, minden tranziens rezonálni fog. Minél nagyobb egy terem, annál mélyebbek a rezonancia frekvenciák és egyre kevésbé zavaró a jelenség. Egy kisméretű terem akusztikája nagyon elszínezett. 6/c A mikrofonok átalakítási elvei A mikrofon a hangrezgéseket alakítja át hangfrekvenciás jelekké. A mikrofon lehet szén, piezzoelektromos, dinamikus, kondenzátor, puska vagy határfelületi mikrofon. A dinamikus mikrofon az indukció elve alapján működik. A membránon van egy tekercs, ami egy erősen mágneses légrésben mozog. A légrés segíti az erős mágneses tér kialakulását. A membrán megmozgatja a tekercset, s ennek hatására változnak a mágneses erővonalak, minek hatására áram keletkezik. Előnye, hogy robosztus, strapabíró a felépítése, nagy hangnyomást is elbír, nem kell neki tápellátás, mert elég feszültség keletkezik az indukció során. Hátránya, hogy nagy erősítés kell neki, így zajos, érzékeny a belső mágneses terekre. A tekercs mozgásba hozása nagy energiát igényel, így nem túl érzékeny. A kondenzátormikrofon esetében egy szilárd tömb előtt egy fémbevonatú (aranyozott) műanyag membrán mozog. A kettő együtt kondenzátorként működik. A fegyverzetek távolságának változására áram keletkezik. Előnye, hogy nagyon érzékeny és nagyon jó a frekvenciamenete. Hátránya, hogy teljesítményerősítővel egybe kell építeni és ehhez fantomtápot kell biztosítani (13-14V). A finom kialakítás miatt nagyon sérülékeny és a nagy hangnyomást sem bírja, illetve a szélre is nagyon érzékeny.
7/a A hangforrások sugárzási irányjellege Ha a sugárzó méreteivel a hullámhossz mérete összemérhető, akkor a sugárzás irányított, ha nagyobb a hullámhossz, akkor irányítatlan. A hangszerek esetén a mélyebb frekvenciák minden felé (gömb alakban), a magasak pedig irányítottan sugároznak. A sugárzási jellegek miatt kétféle zenekari ültetésrend is létezik, az amerikai és a német. Német ülésrend (balról jobbra a karmester körül): 1. hegedű (előre), nagybőgő (karmester felé), cselló (előre), brácsa (hátra), 2. hegedű (hátra). Amerikai ülésrend: 1. hegedű (előre), 2. hegedű (előre), brácsa (hátra), nagybőgő (karmesterre), cselló (karmesterre). 7/b A fül felépítése, az emberi hallás mechanizmusa 2
A fül első része a külső fül, ami fülkagylóból, hallójáratból (kb. 2,5kHz a rezonanciája) és dobhártyából (55mm ) áll. A hallójárat a fülünk legérzékenyebb része, dobhártya pedig a hangokat alakítja át mechanikus rezgésekké és véd a kosz ellen. A fül második része a középfül, aminek részei a hallócsontok (kalapács, üllő, kengyel). A dobhártya felől érkező nagy kitérésű mozgást kis kitérésű, de nagy erőhatású mozgássá alakítja, mert az ovális ablak mögött már folyadék van, amit nagyobb erővel kell megmozgatni. Véd a károsan nagy kitérésektől is, mint egy dinamika kompresszor. A fül harmadik része a belső fül, melyben az ovális ablak átveszi és továbbítja a rezgéseket a csigában lévő folyadéknak. A csiga egy megcsavart csatornarendszer végén egy kerek ablakkal, ami után az alaphártya, a Corti-féle szerv és a fedőhártya található. A hallás során a hártyák rezgésbe jönnek és frekvenciafüggően különböző helyeken elektromos kisülések jönnek létre. Ezeket az idegpályák továbbítják az agy felé, ahol a kiértékelés történik. Tehát a hangok érzékelésekor az akusztikai rezgés mechanikus, majd folyadékrezgéssé és végül elektromos impulzussá alakul át. 7/c A mikrofonok érzékenysége, frekvenciamenete A mikrofon érzékenység megmutatja, hogy egy Pa hangnyomás esetén hány mV feszültség jelenik meg a mikrofon kimenetén (Mértékegysége: mV/Pa). Egy kondenzátor mikrofon érzékenysége néhány 10mV/Pa, míg egy dinamikusé pedig néhány 0,1mV/Pa. A frekvencia függvényében mért érzékenységet hívjuk frekvenciamenetnek (Pl.: Ha alacsony frekvencián csökken az érzékenység akkor romlik a mélyhangátvitel). 8/a A hangforrások pódium-elhelyezésének akusztikai háttere A hangszerek színpadi elhelyezésekor fontos szerepet játszik a hangszerek sugárzási iránya. Lehetőleg a nézők felé sugározzanak a hangszerek, de figyelembe vehető a sztereo hatás is. A teremakusztikát is elemezni kell, s figyelembe kell venni a helyi adottságokat, hangnyelőket, hangvetőket. Német ülésrend (balról jobbra a karmester körül): 1. hegedű (előre), nagybőgő (karmester felé), cselló (előre), brácsa (hátra), 2. hegedű (hátra). Amerikai ülésrend: 1. hegedű (előre), 2. hegedű (előre), brácsa (hátra), nagybőgő (karmesterre), cselló (karmesterre). Furtwangler-féle amerikai ülésrend: 1. hegedű (előre), 2. hegedű (előre), cselló (előre), nagybőgő (karmesterre), brácsa (hátra). 8/b Pszicho-akusztikai jelenségek, hallásküszöb, hangelfedés A hallásküszöb az a legkisebb jel, amit még éppen meghallunk. A magas és mély frekvenciákon ez a hangnyomás érték nagyobb, mint a 2-3000Hz körül, ahol a fül a legérzékenyebb (ott van a rezonancia frekvenciája a fülnek), tehát a hallásküszöb frekvenciafüggő. A fájdalomküszöb az a legnagyobb dinamikai szint, ahol már fájdalmat érzünk. Ez már rongálja a fület. Ez a küszöb már nem annyira frekvenciafüggő. A hangosságszintet Phon-nal jelöljük, ahol a 0 Phon a hallásküszöb és a 120-130 Phon a fájdalomküszöb. A Phon értékek 1000Hz-en megegyeznek a hangnyomás szint értékeivel. Minél halkabban hallgatunk egy felvételt, annál jobban tűnnek el a magas és mély frekvenciák. A hangelfedés jelensége az, amikor az erősebb hangok elfedik a frekvenciakörnyezetükben lévő halkabb hangokat. Ez az elfedés alulról felfelé erősebb, mint fordítva (Pl.: a bőgő könnyebben elfedi a csellót, mint fordítva). Az előelfedés jelensége az, amikor egy halk hang után közvetlenül megszólaló erősebb hang elfedi a halkat, mivel a z erősebb hang gyorsabban fut végig az idegpályákon. Az utóelnyelés az a jelenség, amikor egy erősebb hang után nem halljuk a halkabbat. 8/c A mikrofonok irányjellegei Az irányjelleg-görbék azt mutatják meg, hogy a mikrofon az egyes irányokban mennyire érzékeny. A főbb karakterisztikák a gömb, vese (kardioid), hyperkardioid, nyolcas, buzogány. A vese és a hiperkardioid karakterisztika a gömb és a nyolcas karakterisztikák összegéből ered. A hyperkardioid esetén a gömb a nagyobb. A mikrofonok irányítottsága frekvenciafüggő, mélyeknél irányítatlanabbak. 9/a A hangforrások és a hangtér kapcsolata, közeltér-távoltér A hangforrásokat a hangtérben úgy helyezzük el, hogy ügyelünk a direkt és diffuz (visszavert hangok arányára. Lényeges mind a hangszerek, mind a mikrofonok elhelyezése a pódiumon és figyelembe kell venni a visszaverő felületeket is (hangvetők, hangelnyelők). Amíg a direkt hangok nagyobbak közeltérről, amikor pedig a diffuz hangok a nagyobbak akkor távoltérről beszélünk. Ha egyenlők, az az energiaegyensúly. A közeltér tele van nem zenei hangokkal is (zörejek). 9/b A hangosság A hangosságszintet Phon-nal jelöljük, ahol a 0 Phon a hallásküszöb és a 120-130 Phon a fájdalomküszöb. A Phon értékek 1000Hz-en megegyeznek a hangnyomás szint értékeivel. Minél halkabban hallgatunk egy felvételt, annál jobban tűnnek el a magas és mély frekvenciák. A hangosságérzet tehát függ a frekvenciától, de emellett függ az időtartamtól is. A zenét hangosabbnak halljuk, mint a szöveget azonos dB értéken. A hallásküszöb az a legkisebb jel, amit még éppen meghallunk (ez frekvenciafüggő). A magas és mély frekvenciákon ez az hangnyomás érték nagyobb, mint a 2-3000Hz körül, ahol a fül a legérzékenyebb. A fájdalomküszöb az a legnagyobb dinamikai szint, ahol már fájdalmat érzünk. Ez már rongálja a fület. Ez a küszöb már nem annyira frekvenciafüggő. 9/c A mikrofon irányjellegek frekvenciafüggése. Szélvédők Minél nagyobb a hullámhossz (minél kisebb a frekvencia, annál irányítatlanabb, minél kisebb a hullámhossz (nagyobb a frekvencia) annál irányítottabb a hang. A mélyebb frekvenciák minden felé (gömb alakban), a magasak pedig irányítottan sugároznak. A szélvédő lehet szivacs, popscreen, popfilter… Használatuk kondenzátor mikrofonnál elősegíti, hogy a mikrofon ne legyen túl érzékeny azokra a hangokra, ahol több levegő jön ki egyszerre. Véd továbbá a széllel szemben is, hogy ne búgjon a mikrofon.
10/a Szintek, szintdiagramok A távközléstechnikában alkalmazott 600 Ohm-os vonalillesztési rendszernél definiálták, hogy a terhelőimpedanciára jutó teljesítmény szint 1mW. Ezt a szintet nevezték el 0dB m-nek (modulációs vonatkoztatási szint). Az ehhez a szinthez tartozó feszültséget a 0,775V-ot pedig elnevezték 0dB u-nak (feszültségre megállapított vonatkoztatási szint). A stúdiótechnikában feszültség illesztést alkalmazunk ezért ott az U0=1,55V, így a forrásfeszültség dB-ben kifejezve +6dBu lesz. Ez a stúdiótechnikában a relatív vonatkoztatási szint, azaz a 0dBr. A stúdiótechnikában megkülönböztetünk mikrofon és vonal szintet, de manapság már e kettő között is vannak berendezések. A láncdiagramm az átviteli lánc feszültség szintjeit mutatja (Pl.: egy keverő esetében: Erősítő, Szűrő (lineáris), VCA (feszültség vezérelt erősítő), panoráma szabályzó, síkszabályzó, összegző erősítő, erősítő). A kördiagram jellemzi a különböző elektroakusztikai átalakítók érzékenység, illetve iránykarakterisztikáját (az x-y tengelyeken ábrázoljuk az irányt, a körökhöz pedig a dB értékek tartoznak). 10/b A fül irányérzékelése impulzus jelek esetén Az irányérzékelés alapja a 2 fülű hallás. Ha egy hang nem középről jön, akkor a 2 fül által érzékelt jelek között különbség jön létre, melynek nagysága és előjele a kimozdulás irányától és szögétől függ. Az impulzusjeleknél mindenesetben a néhány tized msec időkülönbség az irányérzékelés alapja (0fok=0msec, 60fok=0,6msec, 90fok=0,8msec késleltetés). A folyamatos jeleknél 300Hz alatt nincs irányérzékelés, 300-800Hz-ig a fáziskülönbség, efelett pedig a fej árnyékolóhatása miatti intenzitáskülönbség a az irányérzékelés alapja. Ez a három mechanizmus egymást segítve együttesen működik, ezért az irányérzékelésünk igen pontos. Az elől-hátul érzékelésben igen nagy szerepe van a fejünk apró mozgásainak is. 10/c A keverőasztalok bemeneti csatornáinak általános felépítése Általában egy keverőasztal 5 fajta bemeneti csatornával rendelkezik. Van mikrofon bemenet (lehet transzformátoros és transzformátor nélküli), van generátor bemenet (mérési célokra jelet vihetek a csatornába), vonal bemenet (transzformátoros), tape bemenet rögzítő/lejátszó eszközhöz (nem transzformátoros).
1. Prózai keverőasztal
2. Zenei keverőasztal
11/a A hangtechnika főbb áramköri elemei A legfőbb passzív áramköri elemek az ellenállás, induktivitás és a kondenzátor. Az ellenállás frekvencia független. A kondenzátor alacsony frekvencián szakadás, magas frekvencián rövidzár, tehát a frekvencia növekedésével nő a vezetőképessége, illetve csökken az ellenállása. Az induktivitás (tekercs) alacsony frekvencián rövidzár, magas frekvencián szakadás, tehát a frekvencia növelésével csökken a vezetőképessége, illetve nő az ellenállása. A kondenzátor és az induktivitás egymásnak ellentétei. Ezeken kívül említést érdemelnek az aktív áramköri elemek, az elektroncső és a félvezetők. 11/b A fül irányérzékelése folyamatos jelek esetén A folyamatos jeleknél az időkésésnek nincs szerepe. A folyamatos jeleknél 300Hz alatt nincs irányérzékelés, 300-800Hz-ig a fáziskülönbség, efelett pedig a fej árnyékolóhatása miatti intenzitáskülönbség a az irányérzékelés alapja. Ez a három mechanizmus egymást segítve együttesen működik, ezért az irányérzékelésünk igen pontos. Az elől-hátul érzékelésben igen nagy szerepe van a fejünk apró mozgásainak is. 11/c A keverőasztalok bemeneti csatornáinak kezelőszervei
1. Prózai keverőasztal
2. Zenei keverőasztal
A kezelőszervek a bemeneti választó, fantomtáp bekapcsolója, meredek- magas és mély vágó, szűrők magas, közép és mély beállítói (frekvencia, dB, esetleg körjóság), panoráma és hangerő szabályzók, gyűjtősínek kapcsolói és az AUX potméter, illetve AUX választó kapcsoló.
12/a Szimmetrikus és aszimmetrikus összeköttetések Változó mágneses térben lévő vezetőben a térerősség változással, valamint a vezető hosszával arányos feszültség keletkezik. Egy érpáros (föld+melegpont) vezető esetén ez a feszültség hozzáadódik a hasznos jelhez és megjelenik a bemeneten. Ha viszont két melegpontot vezetünk végig, de az egyiken a hasznos jel ellenfázisban van, akkor a bemeneten - egy megfelelő kivonó áramkört alkalmazva – kétszeres hasznos jelet kapunk és a zavarjel nulla lesz. Megvalósítása történhet transzformátorosan vagy aktív áramkörrel. 12/b A vizuális benyomások hatása az irányérzékelésre Egy koncertteremben, ha becsukott szemmel hallgatom a zenét, azt veszem észre, hogy felülről szól minden, ahogy kinyitom a szemem és meglátom a zenekart, a hangkép lehúzódik elém. Ha egy videofelvételen 4 énekes hangja szét van húzva a hangképben, de a két középsőt mutatják totálban, úgy tűnik, mintha középről szólna, mert a kép „behúzza” a hangot. 12/c A sztereó panoráma-szabályzó A panoráma szabályzóval a hangteret tudjuk változtatni. Beállíthatjuk, hogy a szólamok milyen irányból szóljanak. A sztereo panoráma szabályzónál a közepén van egy beszúrás, hogyha végigpanorámázok valamit, akkor középen ne legyen szintesés. 13/a A stúdiótechnikában alkalmazott csatlakozók A stúdiótechnikában általában szimmetrikus kábeleket használunk, egy keverőasztal belseje is teljesen szimmetrikus és zavarvédett. Ha a csatlakoztatott és a fogadó egység között kell elválasztás, akkor transzformátort alkalmazunk. A Jack csatlakozókkal lehet normalizált csatlakozást is létrehozni (ha nincs bedugva semmi, akkor az egy alap összeköttetés, amit a bedugáskor felülbírálunk). A legtöbbet használt csatlakozók a következők: • Canon (XLR): Kiosztás balról-jobbra 1, 3, 2, ahol 1 a föld, a 2 a meleg és a 3 a hidegpont. • 6,3 Jack (szimmetrikus): itt fentről lefele a kiosztás 2, 3, 1. • 6,3 Jack (aszimmetrikus): itt fentről lefele a kiosztás 2, 3+1. • Egyéb: USB, Euroscart, RCA… 13/b A sztereó technika nevezetes kísérletei • 1881 Párizs: Operaelőadás közvetítése a világkiállítás termébe, a hol a lehallgatás egy telefonhallgatóval történt. • 1882 Budapest: Nemzeti Színházból közvetítés a vigadóba. • 1933 USA: Philadelphia-Washington kísérlet, ahol a philadelphiai zenekart a függöny mögött elhelyezett 3 hangszórón át hallgatta a washingtoni közönség. • 1940 USA: Az első sokcsatornás film (Fantasia). • 1940 Németország: Az első sztereó hangfelvétel. • 1950: Az első sztereó hanglemezfelvétel. 13/c A keverőasztalok bemeneti csatornáinak tipikus szintdiagramja Lentről indulunk -50/-60dB-nél, az előfokkal felmegyünk 0-ig, majd a keverőnek van némi csillapítása (-10dB), a PAN utánig nem történik semmi, majd a gyűjtősínen meredeken lemegy a szint (-30dB-t legalább), gyűjtősín-erősítővel ismét emelünk, majd jön a főszabályzó, majd a főerősítő. Arra kell törekedni, hogy kiemeljük a zajból a hangot, de ne is vezéreljük túl és a végén +6dB legyen a kimeneten. 14/a A blokkvázlat és tipikus jelölési módjai A blokkvázlat olyan, mint egy térkép, ami a jel haladási útját mutatja meg a készülékek mentén. Nagyvonalakban balról jobbra olvassuk a jeleket.
14/b A műfejes (fejhez kötött) sztereó rendszer felépítése Két fajta létezik, vagy a fül elé helyezzük a mikrofonokat (előnye, hogy bármilyen mikrofont használhatunk), vagy a dobhártya közelébe (hátránya, hogy a külső hallójárat kétszer van benne a rendszerben). Az ezzel a rendszerrel felvett anyagok csak fejhallgatóval kompatibilisek, hangfalakon távoli, elmosódott hangzást adnak. Tulajdonságai: Kitűnő térérzetet ad, mert nincs áthallás a két fül között, de rossz az irányérzet, mert a fejhallgatón előröl semmit sem hallunk. Olcsó, mert nem kell akusztikai kialakítás. Elidegenít, kiszakít a környezetből. Nem kapunk telt hangzást, mert csak a fülünkkel érzékelünk, a testünkkel nem (rossz mélyérzékelés). Ha mozgatjuk a fejünket, elmozdul a hangkép is. 14/c A szűrők, hangszínszabályzók A szűrőket általában a zaj kiszedésére, hálózati zajok kiszűrésére használjuk (Pl.: HP, LP filterek, magas-vágással sistergést, mélyvágással a dübögést vághatjuk). A szűrőknél a vágási meredekség (dB/oktáv érték) egy normál szűrő esetén 6dB/oktáv, de vannak ennél komolyabbak is. A hangszínszabályzót (EQ) esztétikai szempontok miatt használunk. Különböző frekvenciákat emelhetünk meg, vághatunk le, amíg a hang számunkra tökéletes nem lesz. Paraméterei a frekvencia, mennyiség (dB) és a körjóság (Q). A szűrő áramkörök általában kondenzátorokból épülnek.
15/a A hangtechnikai összeköttetések kábelfajtái A stúdiótechnikában általában szimmetrikus kábeleket használunk, egy keverőasztal belseje is teljesen szimmetrikus és zavarvédett. A csatlakozók lehetőleg legyenek aranyozottak. A legtöbbet használt csatlakozók a következők: • Canon (XLR): Kiosztás balról-jobbra 1, 3, 2, ahol 1 a föld, a 2 a meleg és a 3 a hidegpont. • 6,3 Jack (szimmetrikus): itt fentről lefele a kiosztás 2, 3, 1. • 6,3 Jack (aszimmetrikus): itt fentről lefele a kiosztás 2, 3+1. • Egyéb: RCA… 15/b A hangszórós (teremhez kötött) sztereó rendszer felépítése Adott két hangszóró, amely kijelöli azt a bázist, ahonnan érzékeljük a hangjelenséget, s ezeknek helye mozgásunktól független. Gyengébb a térérzet, mivel mindkét fülünkkel mindkét hangforrást halljuk. Jó irányérzet, mert az irányok előröl is jól hallhatók. Telt hangszínezet, mert a testünkkel is hallunk. Költséges, mert drágák a jó hangfalak. Fontos a hangfalak jó elhelyezése (60 fok, 3m) és akusztikailag is jól kell kialakítani a helységet. 15/c A mesterséges zengetés Kezdetben termekkel, később zengő fémlemezekkel, manapság pedig digitális effektprocesszorral zengetnek. Javítja a csillapított helyen készült felvétel hangzását. Sokféle speciális hatást el lehet vele érni, de főként a könnyűzenében használatos. Paraméterei a teremméret, burkolat, stb… lehetnek, s ezek alapján a program kiszámítja a zengést. A mesterséges zengetés a komolyzenében művészellenes, mert az előadásnak része az akusztikai környezet is. 16/a A frekvenciamenet fogalma, ábrázolása és megadási módjai A mikrofon érzékenység megmutatja, hogy egy Pa hangnyomás esetén hány mV feszültség jelenik meg a mikrofon kimenetén (Mértékegysége: mV/Pa). A frekvencia függvényében mért érzékenységet hívjuk frekvenciamenetnek (Pl.: Ha alacsony frekvencián csökken az érzékenység akkor romlik a mélyhangátvitel). Megadásának módja: 20Hz-20kHz +-3dB tolerancia (ez jónak számít). 16/b A műfejes és hangszórós sztereó rendszer összehasonlítása A műfejes kitűnő térérzetet ad, mert nincs áthallás a két fül között, de rossz az irányérzet, mert a fejhallgatón előröl semmit sem hallunk. Olcsó, mert nem kell akusztikai kialakítás. Elidegenít, kiszakít a környezetből. Nem kapunk telt hangzást, mert csak a fülünkkel érzékelünk, a testünkkel nem. Ha mozgatjuk a fejünket, elmozdul a hangkép is. A sztereó hangszórós rendszer esetén gyengébb a térérzet, mivel mindkét fülünkkel mindkét hangforrást halljuk. Jó irányérzet, mert az irányok előröl is jól hallhatók. Telt hangszínezet, mert a testünkkel is hallunk. Költséges, mert drágák a jó hangfalak és akusztikailag is jól kell kialakítani a helységet. 16/c Az automatikus dinamikahatárolás A limiter a beállított küszöbszint felé nem engedi a jelszintet. A gate a beállított jelszint alatt nem enged át jelet (Pl.: Ha 0dB alatt gate-et, 0dB felet limiter-t állítunk be, akkor csendet kapunk). A túlvezérlési tartomány, ahol a limiter működik maximum 20-30dB lehet, mert efelett már a berendezés torzítása jelentősen megnő. Fontos a felfutási (attack) és visszafutási (release) idők jó beállítása, melyeket msec-ban adhatunk meg. 17/a A stúdiók rack-rendszere A stúdióban a keverőpult mellett helyezkedik el a Rack rendszer. Ebben lehet elhelyezni a különböző berendezéseket (Pl.: CD, DAT, Effektprocesszorok, dinamika szabályzók…). Figyelni kell, hogy az aszimmetrikus készülékek ne érintkezzenek a fémvázzal. A legjobban melegedő berendezéseket kell felülre rakni. A Rack egy szabvány méret (1U). 17/b Az intenzitás-sztereó, az XY mikrofonrendszer Az XY mikrofonrendszer az 50-60-as évek jellegzetes rendszere. Két kardioid mikrofont a tér közel azonos pontjában helyeznek el, így nem jöhet létre fázis és futásidő különbség, tehát monokompatibilis, ami kezdetben nagyon fontos volt. A bázis szélességét a két kardioid mikrofon által bezárt szög határozza meg. Intenzitás rendszernek is szokták nevezni, mert a két csatorna között csak intenzitás különbség jöhet létre. A hangtér közepét közel hozza, azt jól leképzi, de a szélek elmosódnak. Vele ekvivalens az MS rendszer, ami egy gömb és egy nyolcas mikrofonból áll és összeg/különbség képzéssel alakítható át az XY-ból, illetve vissza. X+Y=M (180 fokos szétnyitásnál megfelel egy gömbmikrofonnak), illetve X-Y=S (ez megfelel egy nyolcas mikrofonnak). Ezek alapján úgy is csinálhatok intenzitásrendszert, hogy egy gömb és egy nyolcas mikrofonnal veszek fel, csak ilyenkor hang és irány jelet kapok, amit összeg/különbség képzéssel vissza kell alakítani bal és jobb jellé M+S=Y, M-S=Y. 17/c Az automatikus dinamika-kompresszió és expanzió A kompresszor a műsorjel dinamikájának szűkítésére szolgáló berendezés (összenyomja a hangjelet). Szabályozni lehet a kompresszió beiktatási pontját (Threshold), a kompresszió mértékét (Ratio), a felfutást (Attack), a visszafutást (Release) és az erősítés mértékét (MakeUp Gain). Az expander a műsorjel alacsony szintjeinél a dinamika bővítésére, tágítására szolgál, tehát a küszöbérték alatti szint esetén emel a szinten az emelés mértékének beállítottak szerint.
18/a A stúdiók általános hangtechnikai rendszere Minden stúdió központja a keverőasztal. Ez fogadja az összes belső eszköz jelét (magnók, lemezjátszók, effektek, mikrofonok), illetve a külső forrásokat (közvetítő vonalak, telefonvonalak) és ő is küldi tovább a jeleket. Pl.: egy zenei stúdió a következőképen épül fel: 18/b Az AB mikrofonrendszer Az AB mikrofonrendszer két egymástól legalább 20cm-re lévő vese vagy gömb karakterisztikájú mikrofont jelent. A távolság miatt lehet intenzitás, fázis és futásidő különbség is, így nem biztos, hogy monokompatibilis. Nagyobb távolság esetén jól leképzi a hangtér széleit, de középen kilyukadhat a tér. Az XY rendszerrel együtt alkalmazva jól kiegészíthetik egymást. 18/c A kivezérlés-mérő Két fajta kivezérlés-mérőt használunk a kimeneti jelszint ellenőrzésére. A VU meter-t a teljesítmény (hangosság) mérésére használjuk. Lomha műszer (300msec a lefutási ideje). A Peak meter a pillanatnyi csúcsfeszültséget mutatja meg. Fürge műszer (digitális: 5msec, analóg: 10msec). 19/a A hangtechnikai készülékek specifikációjának főbb adatai Frekvenciamenet: megmutatja, hogy a készülék melyik frekvencián milyen érzékeny (20Hz-20KHz +-3dB). Harmonikus torzítás (Pl.: megmutatja, hogy 1000Hz-nél mennyi harmadik harmonikus, azaz 3000Hz jelenik meg a kimeneten). Intermodulációs torzítás: amikor az adott frekvenciák mellett megjelennek azok összegei, különbségei, azok szorzatai. Van még a Tranziens Intermodulációs torzítás is. Iránykarakterisztika: megmutatja, hogy egy mikrofon melyik irányba milyen érzékeny. Érzékenység: a terheletlen érzékenységet jelenti. Saját zaj (valamilyen jelszinthez viszonyítva). 19/b Az XY-AB rendszer együttes alkalmazása A két rendszer együttesen jól használható, mert az XY a hangtér közepét, a nagy bázisú AB pedig a szélét képezi le jobban. 19/c A sztereó goniométer Ez egy mérőműszer (irányjelző), mellyel ellenőrizhető a felvétel oldalhelyessége (fázisszögeket hasonlít össze). Úgy működik, hogy átalakítja a sztereó jelet (XY) irány és hang jellé (MS) és a kijelzőn a függőleges tengely mutatja a hang jelet, a vízszintes pedig az irány jelet (Pl.: függőleges vonal a mono jel, a vízszintes pedig az ellenfázisú jel). 20/a Mágneses hangrögzítés: a felvétel folyamata A mágneses hangrögzítés leggyakrabban használt eszköze a magnetofon, mely a műsort mágneses úton rögzíti a szalagra. Egy szalag többször is törölhető, felhasználható és megfelelő tárolás esetén időtálló is. A felvétel folyamata: A felvevőfej egy lágyvasmag gyűrűre csévélt tekercs. A rögzítendő hangfrekvenciás jeleket idevezetjük, a gyűrűben mágneses tér indukálódik, ami a gyűrűben található légrés (fel van vágva egy vonalon) előtt elhúzott szalagot felmágnesezi. A szalag egy műanyagra felvitt mágnesezhető réteg (vasoxid, krómdioxid, metál), ami megtartja a mágnesességet. Az előmágnesezést szalagtípustól függően végzi el a magnetofon. 20/b A mikrofonfüggöny A mikrofonfüggöny a bázis szélességet 4-5 mono mikrofonnal képzi le. A mikrofonok irányított (Pl.: vese) karakterisztikájúak. A mikrofonok iránya a keverőasztalon a PAN potméterrel állítható be (bal, balközép, közép, jobbközép, jobb). A mikrofonfüggöny előtti mozgás a hangszóróból hallva is jól megfelel az eredetinek. Vigyázni kell, hogy ne legyenek túl közel a mikrofonok a hangforráshoz, mert akkor hullámozni fog a hangkép. Fáziskioltások itt is jelentkezhetnek, így megfigyelhető egy mozgó színész hangjának elszíneződése. Általában színházakban alkalmazzák, de komolyzenei felvételhez is jó, mert bele lehet keverni később is az arányokba. 20/c A dinamikus hangszóró felépítése A hangszórók a hangátviteli lánc végpontjai. Elválaszthatatlanok a helység akusztikájától. 1890-ben jelent meg az első dinamikus hangszóró. Működése pont ellentétes a dinamikus mikrofonéval. A hangfrekvenciás elektromos jeleket hallható hanggá alakítja át. Működése: A tekercs egy erős mágneses mezőben lévő légrésben van. Amikor a tekercsbe áramot vezetünk, ennek változó mágneses tere kölcsönhatásba kerül a körülötte lévő mágneses térrel és elkezd mozogni. A végére illesztett membránt elkezdi ki-be mozgatni, amelynek nyomán levegő sűrűsödés és ritkulás jön létre, azaz megszólal a hang. Torzítás lép fel, ha a tekercs akkora áramot kap, hogy kitér a homogén mágneses térből, vagy ha a felfüggesztések nem engedik a membránt már jobban kitérni. Minden dinamikus hangszórót lehet mikrofonként alkalmazni és minden dinamikus mikrofon meg tud szólalni hangszóróként. 21/a Mágneses hangrögzítés: a lejátszás folyamata A mágneses hangrögzítés leggyakrabban használt eszköze a magnetofon, mely a műsort mágneses úton rögzíti a szalagra. A műsornak megfelelően felmágnesezett szalag kifelé rendezett mágnesezettséget mutat, amit a lejátszófej légrése érzékel és ennek hatására a fej vasmagjában mágneses erővonal-változások jönnek létre, ami a tekercsben hangfrekvenciás áramot indukál. 21/b A Jecklin-tárcsa és az elválasztó-testes rendszerek A Jecklin-tárcsa egy Jecklin nevű mérnök találmánya. Két gömbmikrofon (egymástól 20-cm-re) közé beépítünk egy kb. 30cm átmérőjű, hangelnyelő anyaggal bevont műanyag lapot. Sokmikrofonos felvételeknél használják térmikrofonként vagy főmikrofonként. Bizonyos szögekből beérkező hanghullámok nem csak direktben, hanem a tárcsáról visszaverődve is érkeznek a mikrofonba, így interferencia (fésű effektus) jön létre. A Jecklin tárcsa után még sokféle tárcsát kipróbáltak, hogy javítsanak ezen a jelenségen. Vékony tárcsa (puha anyaggal bevont váz kemény elnyelő felület nélkül, kb. 5cm), vastag tárcsa (kb. 20cm vastag, puha felületű tárcsa, ahol a membrán közvetlenül a tárcsa falánál van, így itt nincs interferencia), éktárcsa… Ezeket általánosan elválasztó-testes rendszereknek nevezzük. 21/c A hangszórók sugárzásjavításának eszközei A hangzást akusztikai rövidzár rontja. A hangszóró egyik oldalán fellépő többletnyomás és a másik oldalon fellépő nyomáscsökkenés igen hamar kiegyenlítődik, sőt akár a két oldalon lévő alacsony frekvenciájú hullámok ki is olthatják egymást. Ezt elkerülendő el kell választani egymástól az első és a hátsó oldalt megszűntetve a rövidzárat. Falba építés: minél mélyebb frekvenciákat akarunk átvinni, annál nagyobb fal kell (100Hz: 3m). Hangdoboz: ahol a reflexnyílás javítja a mélyátvitelt, mert a hátrafelé irányuló sugárzást is hasznosítjuk fázisfordítva. A dobozban található labirintus segítségével megnöveljük az utakat a dobozban és tölcsért teszünk a membrán elé.
22/a A mágneses hangrögzítés résvesztesége Mágneses hangrögzítésnél, lejátszásnál fellépő jelenség. Ha a felvételi hullámhossz oly kicsi, hogy már összemérhető a légrés méretével, akkor az a frekvencia lejátszhatatlan lesz. A szalagsebesség növelésével javíthatunk ezen a jelenségen. 22/b Az ORTF mikrofonrendszer A sztereózás kezdetén a francia rádió emberei dolgozták ki az ORTF rendszert. 2db vese karakterisztikájú mikrofonból áll, melyek egymással kb. 135 fokos szöget zárnak be és egymástól kb. 20-30cm-re vannak (mint az emberi fül). Akár főmikrofonként, akár többmikrofonos eljáráskor mellékmikrofonként is kitűnően alkalmazható. 22/c Aktív és passzív hangsugárzók Kétféle hangsugárzó létezik, az aktív és a passzív. Az aktív hangsugárzókba az erősítő, mely a gangszórót meghajtja, be van építve. A hangszóró és az erősítő egymáshoz vannak illesztve, nem kell az illesztéssel, kábelezéssel foglalkozni. A passzív hangfalak önmagukban nem működnek, kell hozzájuk egy erősítő, ami meghajtja őket. Vigyázni kell, hogy az erősítő teljesítménye kisebb legyen a hangfalakénál, nehogy túlhajtsuk őket. Előnye, hogy az erősítő bármikor kicserélhető. 23/a A mágneses hangrögzítés távolsági vesztesége Ha a szalag eltávolodik a fejtől, például azért, mert a magnetofon feje koszos, vagy egyéb ok miatt, akkor a résveszteség okán magas hang veszteség jön létre. Ha a felvételi hullámhossz oly kicsi, hogy már összemérhető a légrés méretével, akkor az a frekvencia lejátszhatatlan lesz. 23/b A térhatású technika kompatibilitása A kompatibilitás törvénye kimondja, hogy egy sztereó felvételt mono technikával lehallgatva, a hangzás minősége nem lehet rosszabb annál, mintha a felvétel eleve monoban készült volna. Napjainkban a mono kompatibilitás már nem lényeges, annál fontosabb ellenben a surround felvételek sztereó kompatibilitása. Művészileg a sztereo-mono kompatibilitás nem kivitelezhető. 23/c Egy- és többutas hangszóró-rendszerek Az egy utas rendszernél egyfajta hangszórórendszer adja le az egész frekvenciatartomány jeleit. A több utas rendszernél a frekvencia tartományt különböző sávokra bontjuk és a különböző méretű hangszórók különböző frekvenciatartományokban sugároznak. A jelet keresztváltókkal (Crossover) szedjük szét. Egy több utas rendszer minősége nagyban függ attól, hogy a keresztváltók milyen pontosan vannak beállítva. A több utas rendszerek közelről még nem adnak egyenletes hangképet, mert valamelyik „úthoz” közelebb vagyunk, illetve a több utas rendszereknél késések jöhetnek létre az „utak” között. 24/a Magnetofonok zajcsökkentése Itt magáról a magnetofon zajáról beszélünk, nem pedig a felvétel zajáról. A magnetofonok zajcsökkentésére a Dolby rendszer szolgál. Az otthoni felhasználásra a B, C verziók, a stúdió felhasználásra pedig SR és A verziók. A rendszer lényege, hogy a felvételkor a szalagot úgy készíti elő, hogy a lejátszáskor csökken a zaj. Lejátszáskor csak abban az esetben lehet használni, ha a felvételkor is használtuk, különben a hang éles lesz. 24/b A kvadrofónia A sztereó technika nem oldja meg a hallgatónak a hangképbe történő elhelyezését, amit a qvadrofónia megoldott. Ez a technika négy mikrofont, négy átviteli csatornát és négy hangszórót igényel, tehát négy diszkrét csatornát, ezek középpontjában foglal helyet a hallgató. Rögzítéshez kardioid mikrofont használjunk. Ez a technika hangjáték készítésére nagyon alkalmas. Van nagy és kis bázisú rendszer, a nagy bázisú lehet például meccsközvetítés, a kis bázisú pedig hangjáték. 24/c Hangsugárzók optimális elhelyezése, sarokhatás A hangfalakat nem lehet a sarokba rakni, mert a visszaverődések miatt interferenciák, kioltások jöhetnek létre, a mélyek például dübögni fognak. Az oldalfaltól minél messzebb tegyük, és a hátsó falra se toljuk rá ugyancsak a visszaverődések miatt. A hallgató és a hangfalak képezzenek egyenlő oldalú háromszöget, ahol a hangfalak 60 fokos szögben a hallgatóra néznek. Ha a szög nagyobb, mint 60 fok, akkor a sztereó kép közepe kilyukad, ha kisebb, akkor nem lesz elég széles a bázis. Az irányított hangú magashang-sugárzók lehetőleg legyenek fejmagasságban. A hangfalak mögött csillapítsuk a felületet. A hangfalak elé tegyünk szőnyeget, hogy megelőzzük a padlóról történő visszaverődéseket. 25/a Többsávos magnetofonok lehetséges alkalmazási módjai Playback rendszer: a sávokat külön-külön veszem fel. Szimultan rendszer: egyszerre veszek fel mindent. Utóbbinál jól jönnek a stúdióban lévő fülkék. 25/b A Dolby-sztereó Ez a kvadrofónia továbbfejlesztése. Mátrix eljárással a négy diszkrét csatorna jelét sztereo jellé kódoljuk, így a sztereó jel az összes információt tartalmazza. Lejátszáskor egy dekóder segítségével ismét előállítjuk a négycsatornás műsort. Leginkább a filmiparban volt használatos (az első Dolby Stereo film a Csillagok háborúja volt). Újdonság a középső hangsugárzó, melyet a függöny mögött helyeztek el és a dialógusok szóltak belőle. 25/c A szabványos sztereó hangszóró elhelyezés A hangfalakat nem lehet a sarokba rakni, mert a visszaverődések miatt interferenciák, kioltások jöhetnek létre, a mélyek például dübögni fognak. Az oldalfaltól minél messzebb tegyük, és a hátsó falra se toljuk rá ugyancsak a visszaverődések miatt. A hallgató és a hangfalak képezzenek egyenlő oldalú háromszöget, ahol a hangfalak 60 fokos szögben a hallgatóra néznek. Ha a szög nagyobb, mint 60 fok, akkor a sztereó kép közepe kilyukad, ha kisebb, akkor nem lesz elég széles a bázis. Az irányított hangú magashang-sugárzók lehetőleg legyenek fejmagasságban. A hangfalak mögött csillapítsuk a felületet. A hangfalak elé tegyünk szőnyeget, hogy megelőzzük a padlóról történő visszaverődéseket.
26/a A mechanikus hangrögzítés A műsort mechanikai deformáció révén tárolja. Eszközei a fonográf (1877 – Edison), hanglemez (1880-as évek), mikrobarázdás lemez (1940-es évek – Goldmark Péter). 1925-ig elektromosság nélküli, akusztikus felvételek készültek, utána elektromosak. Kétféle vágási mód létezik. A mélységiben a barázda mélysége, hullámossága felel meg a hangerőnek és a frekvenciának, az oldalvágás esetében a tű vízszintes síkban mozog. A sztereó vágás a két vágás egyidejű alkalmazása. A hanglemez hosszú távú hangrögzítő eszköz. Függőlegesen, hőtől távol tárolandók. Lejátszáskor pontosan vízszintezett tányér, sértetlen tű, tiszta lemez és 2,5g tűnyomás alkalmazandó. A lemezek fordulatszáma lehet 78 fordulat/perc (3,5 perc/oldal játékidő), 45 és 33 fordulat/perc (megnövelt játékidő, csökkentett tűméret). A lemez anyaga lehet bakelit, vinil, lakk, röntgenfilm és viasz. 26/b Az 5.1 sokcsatornás rendszer felépítése Az elnevezés 5+1 hangfalat jelöl, ez a leggyakoribb házi-mozi rendszer. A hangfalak: Jobb első, center, bal első, bal hátsó, jobb hátsó, mélyláda. Az optimális elhelyezés esetén a négy szélső hangfal egyenlő távolságra van a középen lévő hallgatótól, a center pedig szemben középen helyezkedik el. A mélyláda iránya mindegy, mert 300Hz alatt nincs irányhallás. 26/c A szubbasszus csatorna alkalmazásának pszichoakusztikai háttere A szubbasszus csatorna, mint a ahogy a neve is mondja a mély hangok megszólaltatására szolgál, ezért erre külön mélyládát alkalmazunk. A mélyláda térbeli elhelyezése mindegy, mert 300Hz alatt nincs irányhallás. Csak abban az esetben érdemes használni, ha a főhangfalak mélyátvitele nem elég jó. 27/a A monó és sztereó hanglemez-barázda Kétféle vágási mód létezik. A mélységiben a barázda mélysége, hullámossága felel meg a hangerőnek és a frekvenciának, az oldalvágás esetében a tű vízszintes síkban mozog. A sztereó vágás a két vágás egyidejű alkalmazása. 27/b A hangfelvétel története A késő középkorban már voltak mechanikusan programozott harangjátékok, zenélő órák (Pl.: Fésűszerűen elhelyezkedő hangolt lapocskákat pengettek egy forgó hengeren lévő tüskék, amik a hangmagasságot és a ritmikát tárolták). A gépzongora későbbi 1904-es megjelenésével egyesült a finommechanikai munka a művészettel. Ezek a szerkezetek néha híres művészek játékát örökítették meg. 1774-ben jelent meg egy melográf, melyet arra használtak, hogy rögzítse a zeneszerzők pillanatnyi ihletét (itt egy mozgó papírcsíkra rögzítettek, amiből lehetett később kottát írni). 1877-ben Edison feltalálta a fonográfot, ami mechanikusan működött. Egy tölcsér által összegyűjtött hang megrezget egy membránt, ahol az arra szerelt tű egy viaszlemezbe mélységi vágást végzett. Ezután megjelentek a zenés hengerek (néhány perc játékidő, csak hangos dinamika rögzítésére alkalmas). A 20-as évek végén Emil Berliner feltalálta a hanglemezt. Ekkor alakult ki a nagy énekesek kultusza, mivel ők direkt a tölcsérbe énekeltek. 1914-ben Nikisch Artúr 8 lemezoldalra elkészítette a Bethoven V. szimfónia teljes felvételét. 1925-ben jelent meg a stúdiókban a mikrofon, az erősítő és az elektromos lemezvágó, ekkor indultak el az elektromos felvételek. A 20-as években indult el a rádiózás, bár Puskás Tivadar már 1893 óta készítette a telefonhírmondót. A Magyar Rádió 1925-be indult el. A 20-s évek második felében megjelent a hangosfilm. A 40-es évek végéig a legfőbb rögzítő eszköz a viaszlemez volt. Létezett még egy magyar találmány a röntgen filmre rögzítés is (Babits hagyaték). 1940-ben megjelent a magnetofon, 1949-ben pedig Goldmark Péter kidolgozta a mikrobarázdás lemezt. A 70-es, 80-as években megjelent a digitális technika és a CD. 27/c Minimál- és sokmikrofonos felvételek A minimál mikrofontechnika az, amikor egyszerre csak egy mikrofonozási rendszert alkalmazunk (XY, MS (kardioid mono + 90 fokban egy nyolcas az iránymegadáshoz), AB, ORTF). Ennek feltétele, hogy legyen olyan pont a hangtérben, ahol a hangzás kiegyensúlyozott, de ez elég ritka. A sokmikrofonos mikrofontechnika esetén pedig többfajta rendszert alkalmazunk együttesen (XY+AB), ami technikailag nem korrekt, de össze lehet vele rakni szép hangképet, ami nem feltétlenül valós, de mindenképpen művészi. 28/a Mintavétel a digitális technikában Az analóg jelek digitalizálásakor a jelből bizonyos időközönként mintát kell venni. Minél kisebb időközönként történik a mintavétel, annál pontosabb eredményt kapunk. A mintavételezés egyenlő időközönként történik. A mintavételi tétel kimondja, hogy a sávkorlátozott jeleknél a mintavételi frekvenciának nagyobbnak kell lennie, mint a mintavételezett jel legnagyobb frekvenciájú összetevőjének kétszerese. 28/b A hangjáték A hangjáték legfőbb tulajdonsága a képnélküliség. A hallgató az akusztikai ingerek alapján a fantáziájával újra alkotja fejében a művet. A hangjáték összetevői a próza, zene, zaj, csend. Az előkészületek sorrendje: író, dramaturg (irodalmi forgatókönyv), rendező, hangmérnök, zenei munkatárs (technikai forgatókönyv), felvétel (szöveg, zene, zaj), utómunka. Nem valós események alapján készülnek, általában alapjuk valamely irodalmi mű. 1924 – Játék a veszéllyel, 1939 – H. G. Wells: Világok harca. 28/c A vonós hangszerek Először a húros hangszerek jelentek meg (őskor, íj pendítése). A vonós hangszerek a IX. században jelennek meg Európában (Közép-Ázsiából jön). Először a test természetes anyagból készült (Pl.: tök – Fidula). A XVI. században alakult ki az első vonós család a Gamba. A gyűjtő nevük viola volt (láb között használva viola da gamba, kézben pedig viola da braccio). A gambákra jellemző volt a legalább 6 húr (4-4-3-4-4 hangolással), a húrok alatt kötések (bundok), hangolókulcsok felett faragott fej. Ez inkább a gazdagok hangszere volt. A braccio jellemzői voltak a 3-4 húr (kvinthangolással), nincsenek bundok. A barokk vonós zenekar: I. hegedű, II. hegedű, I. brácsa, II. brácsa, cselló. Stradivari hegedűk: Cremonában készítették, a fakivágás időpontját gondosan megválasztva a tengeren sós vízben úsztatva szállították a faanyagot hozzá, lassan száradó különlegesen lakkal kezelték. A XIX. század végétől a hangszereket átépítették: magasabb káva, hosszabb fogólap, fém húr, magasabb láb jellemezte őket. Megnőtt a húrnyomás és a hangerő is. Akusztikailag a vonósok igen komplikált hangszerek, mind fa-, mind léghangjuk is van.
29/a A kvantálás a digitális technikában A digitális technikában a számokat binárisan adjuk meg. Itt a az egyes helyi értékek a 2 különböző hatványai. A bitek száma megszabja a lehetséges értékeket. A mintavételkor az értékek bármilyenek lehetnek, de a digitalizáláskor már csak azok, amiket a bitek száma megenged, ezért a digitalizáláskor kerekíteni kell. A keletkezett értékeket besoroljuk a lehetséges szintekhez, ezt hívjuk kvantálásnak. A bitek számának növelésével javul a minőség is. 29/b A dokumentumjáték Olyan, mint a hangjáték azzal a különbséggel, hogy valós alapja van, valós személyek szólalnak meg (Pl.: Eke Károly – Agyműtét mikrofon-közelben). 29/c A fafúvós hangszerek Történetük nagyon régre nyúlhat vissza, de a zenei gyakorlatban csak a középkortól játszanak szerepet. Vannak a nyelvsípok (kettős és egyszerű nád), illetve az ajaksípok. Az oboa (kettősnádas) ősét a keresztesek hozták be keletről (schalmei), reneszánsz változata a pommer. Ezekből jött létre finomítással a barokk-oboa és az oboa. A reneszánszban a pommer halkabb, megtört furatú változatából alakult ki dubrian, később a fagott (kettős nádas). A clarinét (egyszerű nádas) a francia népi chalumeanből jött létre, ami a trombitákat pótolta. A XIX. Század közepén Adolf Sax alkotta meg a szaxofont (egyszerű nádas), amely egy átmenet a fa és a rézfúvósok között. Az ajaksípok közül a barokkig a block flőte (furulya) volt népszerű, de utána teret nyert a fuvola, mely először fából, majd később fémből (Böhm fuvola) készült. Sugárzásukat tekintve általában a hangszer vége sugároz, illetve a lyukak, ha vannak, kivéve a fuvolánál, akol a megfújás helye is. 30/a A gyári CD felépítése és gyártása A CD-nél apró bemélyedések, illetve kitüremkedések (pitek) formájában történik a műsor tárolása. Ezeket a piteket érzékeli lejátszáskor a lézersugár, majd a dekódolás és DA átalakítás után visszanyerjük az eredetivel közel azonos analóg jelet. Alapanyaga polikarbonát korong, melybe kerülnek a pitek, erre kerül az alumínium tükröző-réteg, majd végül a lakkréteg. Három fő része van. A bevezető szakasz (Lead In) belül a CD közepénél kezdődik, itt van a tartalomjegyzék, kifele haladva a programterület következik, ahol a műsorinformáció található, majd legkívül a kivezető szakasz (Lead Out), ami a hangfelvétel végét jelzi. A gyártás folyamata a masteringgel kezdődik, itt az üvegmasterbe beégetik a piteket, majd készül róla egy levonatcsalád (apa, anya, fiú). Ezekkel történik a polikarbonát korongok fröccsentése, ezért ezek a nyomólemezek. A fröccsöntött rákerül a tükröző, majd a védő réteg és a végén a címke. 30/b A magazin műsorok Ide tartoznak a hírműsorok, krónikák, szöveges-zenés magazinműsorok, kvíz adások. Lebonyolításuk általában élő formában történik, de vannak bejátszások is. Nagyon összetett stúdiórendszert igényel, mert nagyon sokoldalú a feladat. A technikai követelmények: legalább 4 mikrofon (kerekasztal beszélgetés), bármilyen fajta hanghordozót be lehessen játszani, minél több külső helyszínt tudjunk fogadni (N-1-es kapcsolási módban ahol a több helyszín esetén a saját hangot nem küldi vissza a helyszínre), lehessen telefonbeszélgetéseket lefolytatni. Fontos a számítógépes rögzítés, szerkesztés, lejátszás lehetősége. Adás alatt gyakran használunk Voice Over Limitert (legtöbbször egy külső dinamika-szabályzó segítségével), amikor megszólal valaki a mikrofonba, egy vezérlőjel megy egy kompresszorba, ami ennek hatására a beszéd idejére lejjebb húzza a zenét a megadott paraméterek szerint. 30/c A rézfúvós hangszerek Tölcséres fúvókájú hangszerként is említik őket. Működésük alapján párnás nyelvsípok. Eleinte csak egy cső volt tölcsérrel, ahol csak az alapharmónikusok és a felharmónikusok szólaltak meg. Ezután jött a tolótrombita, aztán harsona, melyeknél a cső tologatásával változik a belső csőhossz, így kromatikusan is lehetett vele játszani. A cornetto a reneszánsz és a barokk kedvelt hangszere volt. Fából, vagy elefántcsontból készült ugyanolyan furatokkal, mint a fafúvók. Az áttörést a szeleprendszer megjelenése jelentette, billentyűkkel különböző csőrendszereket iktattak be. A rézfúvósok története akusztikai szempontból a kromatika és a hangerő növeléséről szólt. 31/a Az írható CD felépítése Felépítésükben hasonlítanak a műsoros CD-khez, a lényegi eltérés a lemezek szerkezetében van. A sokszorosított lemez esetében a polikarbonát réteg pitjei hordozzák az információt, ezzel szemben az írható lemezen van egy önálló adatrögzítő réteg. Ennek a rétegnek a kristályos és amorf állapota változtatható a lézersugár segítségével. Az újraírható esetén oda-vissza. Íráskor a lézersugár felmelegíti ezt a réteget és beégeti a piteket. A rétegeltsége a következő: polikarbonát réteg, adathordozó réteg, tükröző réteg, lakkréteg. 31/b A műsorstúdiókkal szemben támasztott főbb követelmények A műsorstúdiók közvetlenül az adást bonyolítják le, tehát a legfontosabb követelmény a biztonság (Pl.: ne legyen adásszünet, ha áramszünet van a stúdióban). Fontos: a szünetmentes táp használata, meghibásodás esetére tartalék keverő, megfelelő csatornaszám, bármilyen fajta hanghordozót be lehessen játszani és lehessen telefonbeszélgetéseket lefolytatni (telefonhibrid). A berendezéseknek bírnia kell a 24 órás üzemidőt. 31/c Az orgona Időszámításunk előtt 230-40 között keletkezett. Ez víziorgona volt, ahol egy felpumpált víztartály helyzeti energiája adta meg az egyenletes légnyomást a sípoknak. Eredetileg világi hangszer volt (római korban), majd eltűnése után egyházi hangszerként került elő újra a középkorban, azért ez, mert olyan hangszert akartak, amely a kocsmákban nincs. Szinte újra felfedezték, újraalkották a hangszert. Első nagy korszaka a barokk orgona, ami Bach nevével fémjelezhető. Ez után hanyatlásnak indult, majd Liszt korában jött előtérbe újra a romantikus orgonaként.
32/a A DAT rendszer A DAT volt az első digitális rögzítő-rendszer, minősége megegyezett a CD-vel. Standard módban a hangminták 16 bitesek, a mintavételezési frekvencia pedig 44,1 vagy 48kHz. A DAT egy forgófejes rendszer. Az 5 fejes DAT magnókkal egyszerre több sávot is rögzíthetünk és a felvétel közben is belehallgathatunk a műsorba. A számítógép manapság már kiszorítja a DAT rendszereket. 32/b Az operaközvetítés és az opera stúdiófelvétel A hangfelvétel egy önálló művészet, amely nem utánozza, hanem újra teremti a természetet. Egy hangfelvételen nem jöhet vissza a koncertélmény, de adhat másfajta, új élményt (Pl.: a készítéskor kiválaszthatjuk a legoptimálisabb akusztikát, arányokat változtathatunk, kiszedhetjük a hibákat, stb…). Esztétikailag a felvétel és a közvetítés nagyban különböznek. Az operaközvetítés dramaturgiai szempontból egységes, vágatlan, jól érzékelhető a mozgás a színpadon, de a hangzása egyenetlen lesz, az arányok hol jók, hol nem. A közvetítés egy hangzó emléket állít az előadásnak. Az operafelvétel hangzása lehet ideális, szép, arányait tekintve gondosan kidolgozott, a vágások miatt hibátlan, ám legtöbbször oratórikus, mert mozgások nélkül készül. A felvétel a mű előadására összegyűlt stábnak állít emléket. A legideálisabb a kettő ötvözete. 32/c A billentyűs-húros hangszerek Klavikord: a kalapács úgy üti meg a húrt, hogy amíg le van nyomva a billentyű, addig érintkezik a húrral (Bach kedvenc hangszere volt), hangja igen halk. Spinett, virginal, csembaló: a húrt pengeti. A spinett 5 szögű, a virginál pedig téglatest alakú. Az angol virginalisták írták az első billentyűs iskolát. Mindhárom hangszer fedele a játékos felé irányítja a hangot. A csembaló teteje már oldalt nyílik, lehetséges a pedálsor, a hangja pedig átütőbb. A zongora elődje a Fortepiano az 1600-1700-as évek fordulóján épült. Készítője a billentés dinamikát akarta megvalósítani a kalapácsmechanika alkalmazásával. Régen több, ma már csak 2-3 pedál van. A kalapácsokat eleinte bőrrel, majd később puha filccel borították be. A nagyobb húrfeszítés miatt kialakult a páncélkeret. Manapság két fajtája van, a koncertzongora és a pianínó. 33/a Az adatredukció a digitális technikában Az alapja nem a minőségi, hanem a mennyiségi szemlélet. Célja, hogy a felvételeket minél kevesebb tárolókapacitással rögzíthessük. Van veszteséges és veszteségmentes tömörítés is, a veszteséges hatékonysága jobb. Van olyan berendezés, ahol az adattömörítés opcionális, viszont csak tömörített állapotban tudunk tárolni vele. A tömörítésnél a füllel nem hallható frekvenciasávokat spóroljuk le a felvételről. Vannak a hangoknak releváns és irreleváns összetevői, az irreleváns a hangcselekmény azon része, amely nem tartalmaz a hangérzet kialakulásában fontos információkat és elhagyásakor nem változik a hangérzet (Pl.: érzeti kódolás). 33/b A stúdióházon kívül történő hangtechnikai tevékenység A külső tevékenység történhet közvetítő kocsiban vagy külső helyszínen. A munkát helyszíni szemle előzi meg (Pl.:ha lehet előkészülni a felveendő darabból), akusztikai felmérés a külső helyszínen. Nagyon fontos a biztonság, a mikrofonok helyes elhelyezése, kábelek megfelelő elvezetése, biztonsági intézkedések (Pl.: földelés vizsgálata), mert nincs lehetőség hibázni. A rádiós közvetítés bonyolult, mert nem lehet leállítani a műsort, ha valami nem jó, ellenben a lemezfelvétellel. Fontos még közvetítő kocsi esetén annak elhelyezése, az áramellátás biztosítása. 33/c A tipikus zenekari ültetések Úgy kell ültetni a zenekart, hogy a hangszerek lehetőleg a nézők felé sugározzanak. A zenészeknek látni kell a karmestert és egymást is. Német ülésrend (balról jobbra a karmester körül): 1. hegedű (előre), nagybőgő (karmester felé), cselló (előre), brácsa (hátra), 2. hegedű (hátra). Amerikai ülésrend: 1. hegedű (előre), 2. hegedű (előre), brácsa (hátra), nagybőgő (karmesterre), cselló (karmesterre). Furtwanglerféle amerikai ülésrend: 1. hegedű (előre), 2. hegedű (előre), cselló (előre), nagybőgő (karmesterre), brácsa (hátra). 34/a A hard-disc készülékek stúdiótechnikai alkalmazása A Harddisk rekorder készülékek merevlemezre rögzítik a hanganyagot. Általában digitális alapú stúdiókban használják, mert digitálisan rögzít. Soksávos felvételekre, monitorozásra, utómunkálatokra használható. Nem kell kiegészítő hardvereket használnunk, mert a digitális effektprocesszorokkal is kivitelezhetőek a feladatok. Tárolásra is jó, mert a számítógépes rendszerekkel jól tudunk katalogizálni. 34/b A zenei felvételek. Zene a pódiumon és a hangszóróban Egy hangfelvételhez meg tudom teremteni az optimális helyszínt, míg a pódium soha sem optimális. Hangfelvételnél az arányok pontosan kikeverhetők, míg élőben ezek nem kiegyenlítettek. Egy felvételnél jó a dinamika, hibátlan, vágott az anyag, intimitása van, mert nem ezer embernek szól (Pl.: a versmondónak nem kell elüvöltenie az utolsó sorokig, hanem beszélhet halkan, intimen a mikrofonba). Az élőben viszont reprodukálhatatlan a zenei élmény, az összbenyomás, az élőben elhangzó szólók reprodukálhatatlanok. A vágások miatt elveszti az egységességét a felvétel. Nem csak hang, hanem képi információ is van. Mindkettő jó a maga nemében. 34/c Az emberi hang akusztikája Az emberi hang létrejöttében három fő elem különíthető el: a tüdő egy pumpa, ez az energiaforrás (kiáramló levegő), a hangkeltés (hangszalagok, képzett akadályok), hangok alakítása (jellegzetes formánsokkal, résekkel). A hangkeltés útja a tüdő, légcső, gége, szájüreg. A hangosságot a kiáramló levegő mennyisége határozza meg. A gégén vannak a hangszalagok, melyek légrést képeznek és a kiáramló levegő hatására rezegnek (nyelvsípok elve). A hang magasságát a hangszalagok mérete és feszessége határozza meg. A hangokat aztán a szájüregben tovább képezzük a nyelvünk és az üreg változtatásával. A mássalhangzóknál a száj és a nyelvtartás adja a jellemző rezonátor teret, míg a magánhangzókra a felhangtartalom a jellemző. A száj sugárzási iránya előre, kicsit lefele van.
35/a A mintavételi frekvencia és a bit-szám hatása a hangminőségre A mintavételi frekvenciának (Fs) mindig nagyobbnak kell lennie, mint a mintavételezésre kerülő jel legnagyobb frekvenciájának kétszerese, ellenkező esetben megjelennek a kimenő jelben oda nem illő komponensek. Mintavételezés előtt a már rögzítésre nem kerülő magas frekvenciákat egy LP filterrel ki kell szűrni. Minél magasabb az Fs annál jobb a minőség. A digitális technikában az adatok bináris számként futnak. A bitek száma megszabja az ábrázolható értékeket (2 hatványai). 16 bites rendszernél ez 65536. Minél nagyobb a bitek száma, úgy javul a minőség is. 35/b A beszéd/zene arány és a kivezérlés kapcsolata vegyes műsorok esetén Vegyes műsorokban gyakran fordul elő, hogy a zene alatt beszélgetés zajlik. Ilyenkor ügyelni kell arra, hogy a zene ne nyomja el a beszélgetést, de ugyanakkor, ha elhallgatnak a beszélők, akkor a zene ne legyen túl halk. Ennek a problémának a kiküszöbölésére használják a stúdiókban a Voice Over Limiter-t (legtöbbször egy külső dinamika-szabályzó segítségével), amikor megszólal valaki a mikrofonba, egy vezérlőjel megy egy kompresszorba, ami ennek hatására a beszéd idejére lejjebb húzza a zenét a megadott paraméterek szerint. 35/c Hangfelvételek szubjektív megítélése: a teremhatás és a sztereóhatás Az első hangfelvétel elemzések a hi-fi mozgalom megjelenésével egy időben az 50-60-as években kezdődtek. A 60-as években kidolgozták a szubjektív megítélés paramétereit, mert a külömböző rádiók egymás közt cserélgették az anyagokat és kellett egy minősítési rendszer. A teremhatás: Az utózengés színezete akkor jó, ha a hangzás visszaadja a műnek megfelelő zenetörténeti korszak vagy stílus hangzásvilágát (Pl.: egy gregorian kórust nagy katedrálisban vegyünk fel). A paraméterei a utózengési idő (száraz, csillapított, túl zengő), mélységi megjelenés (közvetlen közeli, direkt, túl távoli), zengés homogenitása, térjelek hangszínezete (minél erősebb a teremhatás, ez annál fontosabb), teremméret. A sztereóhatás (fontos a hangfalakkal bezárt 60 fokos szög a lehallgatáskor): Irányok érzékelhetősége (jó, bizonytalan lokalizáció), irányegyensúly a felvétel átlaga alapján (balos, jobbos, lyukas közepű), iránystabilitás (akkor változik, ha a felvétel közben állítunk az arányokon), hangkép szélessége – bázis szélesség (túl keskeny vagy széles). 36/a A digitális hangrestaurálás Igazán restaurálni csak digitális technikával lehet. Ahhoz, hogy zajos vagy régi felvételeket restauráljunk nem csak megfelelő eszközök kellenek, hanem ismerni kell a zajfajtákat, a mű felvételekor meglévő technikai adottságokat és szükség van kifinomult esztétikai érzékre, zenetörténeti, hangtechnikatörténelmi tudásra is. Első lépésben a hanghordozót meg kell tisztítani, azután a lejátszót is rendbe kell tenni. Ez után digitalizálom a hanganyagot figyelve arra, hogy a maximális hanginformáció mellett a minimális zaj keletkezzen. Ezután kielemzem a jelenlévő zajokat, kiválasztom a legmegfelelőbb eltávolítási módszert, majd elvégzem a műveletet. Először a kiugró, majd a folyamatos zajokat távolítom el. A restaurálást nem szabad túlzásba vinni, mert akkor a mű túl steril lesz és elvesztheti az intimitását is. 36/b Az elektroakusztikus és a popzene készítése, esztétikája A klasszikusz zene hangszerkészletei kiapadtak, s kellettek új hangzások, így születtek az elektromos hangszerek (Eterofon, Dinamofon, Theremin, Fender Rhodes). 1953-ban a Kölni Rádió hozta létre az első elektroakusztikus zenei stúdiót. Az elektroakusztikus zene alkotóelemei az elektromos úton előállított hangok, hangszerek, környezetünk zajai eredeti vagy transzformált formában, klasszikus hangszerek és emberi hangok. A felvett művek mindenkor autentikusak, mert a felvételkor a szerzők is jelen vannak. A popzenei felvételek a kezdetekben hasonlítottak a komolyzenei felvételekre, de a többsávos technika létrejöttével (60-as évek) új korszak kezdődött. Kétféle felvételi módszer létezik, a playback rendszer, ahol a sávokat külön-külön veszem fel és a szimultán rendszer, ahol egyszerre veszek fel mindent. Mindkét eljárás után utómunka következik, ahol a végleges hangzás, effektusok, arányok kerülnek beállításra. A popzene esztétikája összefoglaló néven a Sound. 36/c Hangfelvételek hangtisztasága és hangszínezete Hangtisztaság: A hangot nem zenei értelemben vizsgáljuk, hanem a szólamok érthetőségét nézzük (próza esetén szövegérthetőség). Akkor jó, ha meg tudjuk különböztetni a szólamokat, kihalljuk a fontos dallamokat, nem mosódik össze a zenekar. Lehet a hangkép tiszta, zavaros, jó-rossz szövegérthetőség, elkent tranziensek. Hangszínezet: A hangforrások eredeti és a felvételen hallható hangszín összehasonlítása. Fontos a bennünk élő hangkép milyensége, mert ez alapján ítélünk. Meg kell vizsgálnunk, hogy megvan-e a szükséges mély, közép és magas tartalom a hangfelvételben. Lehetnek élesek a vonósok, túl sok a basszus, változhat a hangszínezet a felvétel során időben is, illetve lehet még határozott, határozatlan megszólalás. 37/a A digitális restaurálás etikai háttere A restaurálás előtt szükségesek a megfelelő előkészületek. Ismerni kell a mű felvételekor meglévő technikai adottságokat és szükség van kifinomult esztétikai érzékre, zenetörténeti, hangtechnika-történelmi tudásra is. Tisztelni kell a régi hangmérnök munkáját, ízlését is. Nem mindig a legzajtalanabb felvétel a legjobb. A tényleges feladat nem az újrakeverés, hanem a zajok kiszűrése. 37/b Az LCR panoráma-szabályzó Ezzel a szabályzóval a különböző hangforrásokat tudjuk a térben (a teljes bázisszélességben) elhelyezni. Ez már elöl három csatornát alkalmaz (bal, közép, jobb), tehát három kimenete is van. Gyakorlatilag két sztereó panoráma szabályzónk van (bal-közép és közép-jobb). Középállásnál csak a centerben van jel. 37/c Hangfelvételek hangzásegyensúlya Egyes hangforrások kölcsönös illetve együttes egészéhez viszonyított hangosságát vizsgáljuk. Az arányokat a következőképpen vizsgálhatjuk: vonós/fúvós, szóló/kíséret, énekkar/zenekar, ének/zenekar, szólamokon belüli belső arányok. Lehet egy hangszer túl erős, túl halk, túl beágyazott.
38/a Az analóg- és digitális csatorna főbb paramétereinek összehasonlítása Mindkettőnek vannak előnyei, hátrányai. Az analóg jel-zajviszonya rosszabb, viszont a frekvenciamenete pontosabb, mert ott nem volt digitalizálás. A digitálisnál a fázismenet jobb, de a fül mégis az analógot hallja jobbnak. A digitális szűrők viszont nem rontják el a fázist ellentétben az analóggal. A digitális 0dB felett vág, így nincs tartaléka, mindenképpen torzul túlvezérlés esetén. A digitális pultok többet és pontosabban tudnak, az analógok viszont kezelhetőbbek (ezzel vitatkoznék). 38/b A PPM és a VU kivezérlés-mérő összehasonlítása Két fajta kivezérlés-mérőt használunk a kimeneti jelszint ellenőrzésére. A Volume Unit (VU) a teljesítmény (hangosság) mérésére szolgál. Lomha műszer (300msec a lefutási ideje). A Peak Program Meter (PPM) a pillanatnyi csúcsfeszültséget mutatja meg, de nem ad információt a hangosságról. Fürge műszer (digitális: 5msec, analóg: 10msec). Általában a PPM-et használjuk pont a sebessége miatt. 38/c Hangfelvételek dinamikai kérdései A dinamika a mű leghalkabb és leghangosabb része közötti különbség, tehát a nagy dinamika nem a hangosságot, hanem a nagyon szélsőséges dinamikát jelenti. Létezik objektív és szubjektív dinamika. Ha objektíven vizsgálódok és a felvétel leghangosabb és leghalkabb része között 50dB a különbség, akkor a felvétel dinamikája 50dB. A dinamika alsó szintjét a rendszer zajviszonyai határozzák meg, a felsőt pedig a készülékek megengedhető legnagyobb szintje. 1940 körül a dinamikai szintet 30dB körül határozták meg. A mai felvételeknél a saját ízlésünkön múlik a dinamika beállítása, de illik megörökíteni az eredeti dinamikát. 39/a Mikrofonok fantomtáplálása A kondenzátormikrofon esetében egy szilárd tömb előtt egy fémbevonatú műanyag membrán mozog. A kettő együtt kondenzátorként működik. A fegyverzetek távolságának változására áram keletkezik. Mivel ez az áram kicsi, ezért teljesítmény erősítővel egybe kell építeni és ehhez fantomtápot kell biztosítani (13-14V). Vagy a mikrofonba kell egy elemet tegyünk, vagy a keverőpultról a mikrofon kábelen keresztül küldik ki. Fantomtáplálni csak szimmetrikus rendszerben lehet. 39/b A keresztsínes kapcsolómező elve Vízszintesen jönnek be a helyszínek (források), függőlegesen pedig a fogyasztók. Amelyik keresztezésnél összekapcsolási pont van, ott létrejön az összeköttetés. Használata például N-1-es kapcsolási módban történik, ahol a több helyszín esetén a saját hangot nem küldjük vissza a helyszínre. 39/c Hangfelvételek zajviszonya, zajmentessége A zajoknak több csoportja van: hangtechnikai eredetű zajok, az előadók és a közönség zajai, elektromos-környezeti zajok (mobilok), hangfelvétel helyszíni zajok. Megítélésekor megnevezendő maga a jelenség (Pl.: közönségzaj, torzulás) és annak mértékét az osztályzat mutatja. A mai felvételeken a csend rész már annyira csendes, hogy olyan zajokat is felfedezünk, amiket eddig meg sem hallottunk (Pl.: a klíma hangja), ezért sokkal jobban kell figyelnünk a felvétel készítésekor a környezeti zajokra. 40/a URH- és műholdas összeköttetések a rádiós műsorkészítésben Az URH és műholdas rendszerek használata a rádióban lehetővé tette, hogy a műsorsugárzás a stúdión kívülről is működjön. Az URH kocsi felküldte a jelet a toronyba, ami továbbította a rádióba. Ez egy duplex rendszer, mert oda-vissza lehet utasítani. Az első műhold a Telstar volt 1962-ben, de a műsorszórás 1965-ben az Early Bird-del kezdődött. A műhold a Clark-íven kering az egyenlítő körül. Ezek geostacionárius műholdak, egy antenna sugározza fel a jelet, majd ott egy ismétlőállomás (transzponder) veszi azt, feldolgozza és továbbítja vissza a föld többi részére, ahol antennával veszik azt. Problémáik, hogy az URH összeköttetés könnyen árnyékolható, takarható, ezzel szemben a műholdasnál nagy a késés. 40/b Jack-hüvelyes kapcsolómezők és a normalizálás A stúdiókban sok forrást kell fogadni, küldeni. Ezen források rendszerezésére van a kapcsolómező, ahol a ki és bemenő forrásokat irányítjuk a keverőasztal bármely pontjára. A dugaszok Jack-esek. Minden stúdiónak megvan a maga jól bevált, biztos alapbeállítása, ahogy a legtöbbet használják a rendszert, ezt nevezzük normalizált állapotnak. Ilyen esetben nem kell semmit bedugni, csak, ha ezen változtatni akarunk. 40/c Az összbenyomás és a részparaméterek összefüggései a szubjektív értékelésnél Az összbenyomás az a részosztályzatokból összeállt osztályzat, ami az egész felvételre vonatkozó összbenyomásunkat mutatja. Gyakran ez nem egyezik meg a részosztályzatok átlagával, mert benne van kicsit a komplett előadás is. Az osztályzás 1-6 rendszerben folyik, ahol a 6 a legjobb.
