Stratégiai Információs Fõigazgatóság
A konstruktív párbeszéd terei Cselekvési tervjavaslat (még nem elfogadott, vitára bocsátott munkaanyag)
Az észrevételeket Tory Marcellnek lehet elküldeni a
[email protected] email címre ELÕSZÓ...........................................................................................................3 Tel: 374-2839 1. A PROBLÉMA STRUKTURÁLÁSA.............................................................5 2.1 KIHÍVÁSOK..............................................................................................10 A brit kihívás: társadalmi kirekesztettség ..............................................................10 A magyar kihívás: korlátozott társadalmi párbeszéd ..............................................11 2.2 MEGVÁLTOZÓ KÖRNYEZET.................................................................16 Egy jellemzõ brit platform: a CSR.........................................................................19 Depolitizált platformok kialakításának lehetõsége Magyarországon.......................19 Konkrét közvetítõ médiumok és csatornák.........................................................21 A társadalmi párbeszéd lehetséges terei..............................................................22 Pilot projektek .....................................................................................................23 2.4 PARTNERSÉG.........................................................................................23 2.5 FOLYAMATOK .......................................................................................25 Lehetséges partnerségi kapcsolattípusok................................................................26 Projektekhez kapcsolódó szerepek és felelõsségek.................................................28 .............................................................................................................................28 Koordinátor - köztisztviselõ..................................................................................28 Kurátor..................................................................................................................29 Helyi kapcsolattartó (lehetõleg minden partnerintézménynél).................................29 Tanácsadó testület (zsûri)......................................................................................30 Értékelõ.................................................................................................................30 2.6 EREDMÉNYEK........................................................................................32 Általános vonatkozású eredmények.......................................................................32 A lehetséges pilot projektektõl elvárt eredmények a minisztérium számára.............33 2.7 ÉRTÉKELÉS ÉS INDIKÁTOROK............................................................34 2.8 HATÁS ÉS VISSZACSATOLÁS..............................................................36 Melléklet: A partnerségi kapcsolatok lehetséges módjai és folyamata a GKM kezdeményezésében......................................................38
2
ELÕSZÓ A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium legnagyobb kihívása a rendszerváltás kezdetétõl napjainkig folyamatosan zajló társadalmigazdasági átmenet következõ, talán utolsó szakaszának gazdasági reformját kialakítani és a magyar piacgazdaságot szervesen hozzákapcsolni az Európai Unió egységes belsõ piacához. A minisztérium vezetése tisztában van azzal, hogy az átmenet korábbi szakasza folyamán több társadalmi csoport és számos magyar polgár nem válhatott aktív részesévé sorsa alakításának, és pusztán sodródott az átalakulással. Mivel a minisztérium munkája minden magyar állampolgár életét érinti (pl. útépítés, vasút rehabilitációja, városi tömegközlekedés reformja, fogyasztóvédelem, a piacgazdaság egyes szabályainak megalkotása stb.) szeretnénk, ha egyre kevesebb olyan magyar állampolgár volna, aki nem vesz részt aktívan sorsának alakításában. A minisztérium ezért a következõ évben azon fog dolgozni, hogy a konstruktív párbeszéd minden fórumán, terén és csatornáján jelen legyen, illetve segítse ennek új technikáinak és tereinek létrejöttét. Minisztériumunk mûködési elvévé szeretnénk tenni a partnerség elvét. A GKM stratégiai programalkotása három gondolat, az átláthatóság, a tisztességes verseny és az egyenlõ hozzáférés eszméi köré szervezõdik. Célunk, hogy a minisztérium szakmai munkáját átláthatóvá és megérthetõvé tegyük a minisztériumban készülõ dokumentumok minõségi kontrolljával és egyre jobb rendezésével, majd online megismerhetõségével. Azt szeretnénk, hogy a minisztérium statútuma szerint, az általunk vezetni szükséges gazdasági és társadalmi reformok kialakításában és megvitatásában az érintettek legszélesebb köre vehessen részt, az errõl folyó párbeszédbe bekapcsolódhasson. Tudjuk, hogy ehhez a konstruktív párbeszédnek új tereit és csatornáit kell kialakítanunk vagy felfedeznünk. Ahol ezek a dialógusok megindulnak, a változásokat a polgárokkal és intézményekkel partneri viszony alapján szeretnénk elindítani – hiszen az ország liberális filozófián alapuló alkotmánya szerint az ország megváltoztatása az emberek, nem pedig közintézmények feladata. Az említett három pillérre alapozva a visszacsatolásokat beépítve belsõ munkánkhoz és politikaalakításunkhoz egy tartalmi kontrolling rendszert kívánunk kiépíteni. Reméljük, hogy közpolitikánk (policy) egyre inkább az emberek közremûködésével, azaz állampolgári segítséggel fog végsõ formát nyerni, amelyhez a GKM politikai vezetése a már említett három központi gondolat, az egyenlõ hozzáférés elve, az átláthatóság és a tisztességes verseny pártolása mentén igyekszik kijelölni a politikai irányt is. Úgy véljük, hogy a tiszta politika az, amikor minden polgár részt vesz a közügyek megvitatásában, közügy pedig mindaz, ami a szûk családi privát szférán kívül közös részvétellel intézhetõ és tervezhetõ. Ebben az értelemben viszont, nem minden közügy igényel központi kormányzati beavatkozást, sõt az káros is lehet. Magyarországon a civil demokrácia intézménye, a közügyek minden állampolgár részvételén alapuló intézése még nem bír elég erõs hagyományokkal. Mûhelyszemináriumunk keretében a GKM vezetése igyekezett egy asztalhoz ültetni azokat az embereket, akik
3
problémás közösségi ügyeket kezelõ köztisztviselõként, állami alkalmazottként, társadalomtudósként vagy köztereket használó mûvészként különös érzékkel és tapasztalattal rendelkeznek a közügyek gyakorlati problémáira való rákérdezéshez, a problémák felismeréséhez és konstruktív elõre viteléhez. Minisztériumunk vezetése abból a gazdaságpolitikai alapállításból indult ki, hogy a GKM-nek elsõsorban nem megoldania kell a problémákat, hanem folyamatokat kell elindítania, melyek révén az emberek könnyebben meg tudják oldani azokat, és platformokat kell építeni, ahol az emberek partneri kapcsolatokat teremthetnek a problémák megoldására. E gondolat jegyében szeretnénk új, konstruktív diskurzusra lehetõséget adó tereket és csatornákat felfedezni vagy kiépíteni, ahol figyelmes hallgatóként vagy vitapartnerként kívánunk jelen lenni, a polgárokat ilyen módon bevonva feladataink megoldásába. Szeretnénk definiálni azokat az intézményes kereteket, melyek lehetõséget adnak arra, hogy a minisztérium szervezett formában, jogait és felelõsségi köreit rögzítve a partnerek számára is explicit módon tudjon köztéri mûvészeti projektek támogatójaként (anyagi és erkölcsi értelemben) fellépni. Az elmúlt öt hónap folyamán hozzákezdtünk potenciálisan megvalósítható pilot projektek kidolgozásához. Az elkészült terveket, jelenlegi stádiumukban alkalmasnak ítéljük arra, hogy a Miniszteri Kollégium elé terjesszük, és állásfoglalást kérjünk annak tekintetében, hogy a minisztérium vezetése kívánja-e támogatni azok megvalósítását. Minisztériumunk a 2002. december 6-án megindult mûhelyszemináriummal nyilvános párbeszédet kezdeményezett arról, hogy milyen minisztériumi szerepvállalás képzelhetõ el és lehet eredményes köztéri mûvészeti projektek kapcsán. A hat hétig tartó felmérés számos beszélgetésre, elõadásra és más csatornákon keresztül (pl. kérdõív) adott módot véleménynyilvánításra, a párbeszédben mûvészek, szociológusok, civil szervezetek képviselõi és köztisztviselõk vettek részt. A GKM akkor tekintené sikeresnek a mûhelyszemináriummal megindult párbeszédet, ha a Magyarországon alkotó mûvészeknek több lehetõségük lesz rámutatni a közterek használatának problémáira, a közügyek vitelére vagy új problémákra a köztéri alkotások segítségével; ha a Magyarországon dolgozó társadalomtudósok által felismert problémák új utakon épülhetnek be a minisztériumi szakapparátus munkájába; és ha köztisztviselõink képessé válnak egyre több – a társadalmi diskurzusból korábban kirekesztett – ember véleményének és ötleteinek becsatornázására a gazdasági és társadalmi átmenet utolsó fázisának reformpolitikájába. (Megjegyzés: ez a dokumentum a minisztériumnak még nem elfogadott cselekvési programja, konstruktív kritikák érkezése esetén változhat. A dokumentum célja a döntés-elõkészítés.)
4
1. A PROBLÉMA STRUKTURÁLÁSA Tekintve, hogy a felvetett problémacsoport önmagában strukturálatlan és szerteágazó, praktikusnak láttuk a GKM és a konstruktív párbeszéd új tereinek (szerepvállalás, módszerek, intézményes formák stb.) kapcsolatában a nyolcmezõs, mûhelyszemináriumokon alkalmazott logikai keret felhasználását. Ezt a technikát a nehezen operacionalizálható és megragadható képzési és szervezetfejlesztési problémák meghatározására fejlesztették ki. A technika lehetõvé teszi, hogy egy meglehetõsen általános probléma részletesebben kifejtésre kerüljön, valamint hogy megfogalmazhatók legyenek mindazon szükséges változások és tennivalók, melyek a probléma fejlõdési irányát és késõbbi kontrollingját kijelölik, elõkészítik. Ezt a technikát december 6-i mûhelyszemináriumunkon használtuk elõször, de a hathetes felmérõ projekt egészének összefoglaló tanulságait is ebben a gondolati keretben rögzítettük. A logikai keretet a következõ ábra szemlélteti. KIHÍVÁS
HATÁS MEGVÁLTOZÓ KÖRNYEZET
INDIKÁTOROK KÉSZSÉGEK, MÉDIUMOK, CSATORNÁK
EREDMÉNYEK MÛKÖDÕ PARTNERSÉG
FOLYAMAT
Kihívás alatt a jelenlegi és a kívánatos állapot különbségét értjük. A technikát szervezetfejlesztési, tanulási helyzetekre dolgozták ki, ahol a cél nehezen konkretizálható, és a szervezetet egy bizonyos állapotból egy jobb állapotba szeretnék eljuttatni. Abból indultunk ki, hogy a társadalmi átmenet befejezéséhez szükséges valódi konstruktív pártbeszéd kialakításához kultúraváltáshoz van szükség, ami hasonlít a vállalati kultúrák átalakulásához, ezért a módszer itt is alkalmazható. Mûhelyszemináriumunkon a kihívást abban láttuk, hogy jelenleg az
5
állampolgárok többsége nem vesz részt közügyek megtárgyalásában, miközben a kívánatos az volna, hogy minél intenzívebb társadalmi párbeszéd folyjon közügyekhez, társadalmi problémákhoz kapcsolódóan. Ez azért jelent problémát, mert az, hogy a különbözõ társadalmi rétegek véleményei nem kerülnek felszínre, és nem vitatódnak meg helyi vagy akár országos szinten, ami a reformprogramok vagy fejlesztések érett szakaszában okozhat költséges visszalépést. Erre lehet példa, hogy egy ingatlanfejlesztéssel kapcsolatos konfliktus nem a tervezés, hanem az építés idején jelenik meg, és az építkezés felfüggesztése, az esetleges jogi eljárás ebben az idõszakban sokkal költségesebbé teszi az elfogadható megoldás kialakítását. Egy reformpolitikai lépés esetén is nagy gondot jelenthet, ha kiderül, hogy a vélt kedvezményezettek harcolnak ellene. A „megváltozó környezet” mezõben azt igyekeztünk azonosítani, hogy a folyamatban részt vevõ embereknek (köztisztviselõknek, mûvészeknek, társadalomtudósoknak stb.) és szervezeteknek (pl. minisztériumok, önkormányzatok, civil egyesületek) milyen módon kell megváltozniuk ahhoz, hogy a kívánt cél, vagyis a konstruktív diskurzus kultúrájának kialakulása elérhetõ legyen. Akárcsak a tanulmányi programok és más nehezen számszerûsíthetõ célú projektek esetében, általános problémák esetén mi is akkor érhetünk el valódi változást, ha magatartásmintákat, munkakörnyezeteket változtatunk meg; önmagában tanulmányok íratása, tréningek tartása, egy-egy projekt finanszírozása nem sokat ér. Tekintettel arra, hogy problémánk a társadalmi integráció, a társadalmi diskurzuson kívül rekedt érintettekkel való párbeszéd beindítása, új, konstruktív feltételek biztosítása, a harmadik mezõben a konstruktív diskurzusra lehetõséget adó készségeket, médiumokat, csatornákat és platformokat igyekeztünk azonosítani. Természetesen minden ilyen területen felmerültek konkrét problémák és ötletek is. Brit szakértõnk, Sophie Hope bevonásával a negyedik fázisban azt próbáltuk meg felsorolni, milyen konkrét formái lehetnek a partnerségi kapcsolatoknak, azok milyen platformokon és csatornákon tudnak mûködni. A negyedik mezõ a „mûködõ partnerség” nevet viseli, mivel itt intézményekhez kívántunk konkrét együttmûködési ötleteket rendelni, sajnos ilyeneket csak korlátozott mértékben tudtunk felmérni. Ideálisan a mûködõ partnerségi ötletekbõl megtervezhetõ lett volna a projekt következõ éve, illetve a lehetséges konkrét célok irányába való elmozdulás. Arra kellett azonban ráébrednünk, hogy a partnerségi keretek intézményes definiálása a szerepek, felelõsségi körök, motivációk explicit deklarálásával szükséges ahhoz, hogy ilyen partnerségeket valóban létre tudjunk hozni. Úgy tûnik a mûvészek, társadalomtudósok, a minisztérium és az üzleti szféra nem egyformán felkészültek arra, hogy a partnerséget értelmezni tudják, s abban hatékonyan tudjanak részt venni; ezért tartjuk szerencsésnek gondolataink brit példákkal való egybevetését, annak felmutatását, hogy a partnerségnek milyen formái lehetségesek, s ezek a gyakorlatban hogyan mûködnek.
6
A baloldali négy mezõ a probléma körüljárásának és megoldásának, a jobboldali az egyes szintek „kontrollingjának” a négy mezõje. A baloldali négy mezõt (illetve az elsõ hármat egészében, a negyediket inkább csak ötlet szinten) a december 6-i mûhelyszemináriumon töltöttük ki. Úgy véltük, a felmérõ projekt végére, február 13-ra, egy újabb munkaértekezlet segítségével lehetséges lesz a jobboldali négy mezõ kitöltése is, a projekt tapasztalatai alapján. Sajnos nem így történt, az értékelõ mûhelyszemináriumon meglehetõsen kevés értékes és a továbbiakban hasznosítható iránymutatás és javaslat érkezett. Az ötödik mezõ a partnerség mûködésének folyamatát hivatott definiálni a felelõsségi körök tisztázásával. Úgy tûnt, hogy a kurátorok és mûvészek részérõl egy ilyen jellegû folyamat formális rögzítésére nincs igény, ami valószínûsíthetõen abból fakad, hogy az eddigiekben a kormányzat bevonása nélkül, jellemzõen nem bürokratikus módon mûködõ kisebb szervezetekkel (pl. alapítvány stb.) mûködtek együtt. KIHÍVÁS
HATÁS MEGVÁLTOZÓ KÖRNYEZET
INDIKÁTOROK KÉSZSÉGEK, MÉDIUMOK, CSATORNÁK
EREDMÉNYEK MÛKÖDÕ PARTNERSÉG
FOLYAMAT
Ellenben a társadalomtudósok részérõl nem mutatkozott ellenvetés e tekintetben, valószínûsíthetõen az eltérõ professzionális gyakorlat felelõs a véleménykülönbségért. Kiderült az is, hogy a partnerség fogalmának elsõsorban anyagi vonatkozásai kaptak hangsúlyt a mûvészek, kurátorok részérõl, míg a köztisztviselõk részérõl inkább egy infrastrukturális, szervezési, kapcsolathálón alapuló támogatási forma körvonalazódott általánosságban, hosszabb távon. A hatodik mezõ a mûködõ partnerségeken alapuló konkrét eredményeket kívánta rögzíteni. Az eredmény, mint fogalom erõteljesen összekapcsolódott az indikátor/értékelés mezõjével, ami azért jelentett problémát, mert úgy tûnik, a köztéri mûvészeti projektek résztvevõi
7
elutasítják a konkrét eredmények elvárásának tényét a minisztérium részérõl, továbbá az értékelés gyakorlata Magyarországon – sajnálatos módon – nem bevett gyakorlat ezen a területen. A nyolcadik mezõ, mely a társadalomban hosszabb távon továbbgyûrûzõ hatásokra vonatkozó elképzelések rögzítésére törekedett, megmutatta azt, hogy a munkaértekezlet résztvevõinek nem igazán volt víziója arról, hogy milyen társadalmi hatásmechanizmusok kísérik a projekteket. Ennek a kudarcnak két okát látjuk. Az elsõ problémát a magyar kulturális szféra strukturális problémáiban látjuk. A mûhelyszeminárium és a háttérbeszélgetések tapasztalatai alapján úgy látszik, hogy a legtöbb kulturális intézményben nem zajlott le a gazdasági vagy a tudományos szférához hasonló értékváltozás; a kulturális szféra döntõen normatívan államilag támogatott, az értékelés visszajelzési csatornái (pl. teljesítménytõl függõ értékelés, a látogatottsághoz, befogadáshoz kötött elismerés) csak nagyon korlátozottan van jelen az intézményekben. Így az ilyen intézményeket képviselõ szakemberek számára nehézséget okoz olyan partnerségi projektekben való gondolkodás, amelyeknek alapja nem az állami támogatás fokozása; nehezen tudnak olyan „ajánlatot” tenni a partnerüknek, amely annak számára is értéket képvisel. A Kádár-rendszer kultúrpolitikájának eredményét látjuk abban, hogy egyszerre van jelen a szférában a materiális pénzközpontúság, és a paternalista állami szerephez való ragaszkodás. Különösen látványosan merül fel ez a probléma a társadalomtudományi akadémiai mûhelyekkel kontrasztban, hiszen az egyetemeken már részben megvalósult a szakmai teljesítmény és az anyagi, tudományos elismerés visszacsatolási rendszerének kialakítása. Amennyiben a GKM elkötelezi magát a konstruktív párbeszéd új tereinek kialakítása mellett, fel kell készülnie arra, hogy a társadalomtudományi szférával relatíve könnyen alakíthat ki mûködõ partnerségi kapcsolatokat, a mûvészeti szféra esetében azonban határozottan kezdeményezõnek kell lennie, és sokkal több nehézséggel kell szembenézni. A másik jelentõs probléma a közügyekhez kapcsolódó mûvészeti diskurzus hagyományának hiánya, illetve speciális jellege (hiszen ennek ma vállalható része a Kádár-diktatúrával, „az állammal” szemben fogalmazódott meg). Egy alkotmányos demokráciában, egy jogállamban a közügyeket jelentõ problémák megoldása kimagaslóan nagy arányban a demokratikus önkormányzatokra és a köztársaság államára hárul. A nyugati public art hagyomány korai idõszakára szintén jellemzõ egyfajta ellenkulturális hevület, de ma már természetesnek tekinthetõ, hogy az államot, mint közproblémák megoldóját speciális partnernek, és ne egy konfliktus esetleges ellenérdekû felének tekintsék. Meghívottaink azonban roppant szkeptikusak és gyanakvóak voltak az állam képviselõinek kezdeményezéseivel szemben. Ez alól talán az építészek jelentenek kivételt, hiszen e mûvészeti ág gyakorlatában az állammal, illetve különösen az önkormányzattal való partneri viszony alapfeltétele a munkának. A projekt sok nehézsége ellenére ezek a körülmények megnehezítették a kézzelfoghatóbb eredmények felmutatását. A GKM magatartása ezért a jövõben ezen a területen az óvatos, de határozott, akár kissé paternalista lépések politikája lehet.
8
A projekt folytatásaként törekvésünk a megválaszolatlan kérdésekre adható válaszokat tisztázása – melyek a partnerségi kapcsolatok intézményes mûködésére, eredményére és értékelésére, valamint a hosszabb távú társadalmi hatásokra vonatkoznak –, és több alternatív lehetõség körvonalazása. Meggyõzõdésünk, hogy közintézmények, így a minisztérium szerepvállalása ilyen típusú projektekben csak akkor célravezetõ, ha megtervezetten, a motivációkat és felelõsségi köröket tisztázva valós, kölcsönösségen alapuló partnerségi kapcsolatokat teremtünk, mert csak ez lehet záloga a projektek kívánt eredményességének. Márpedig a projektek eredményessége elvárás, hiszen közpénzeket és az állampolgárok adójából fenntartott közintézmények erõforrásait kívánjuk ilyen célra felhasználni.
9
2.1 KIHÍVÁSOK A konstruktív párbeszéd megteremtésének lehetõségeit Nyugat-Európa több országában felmérték már. Az a társadalmi kihívás, ami a projektek fókuszpontjában állt azonban országról országra változik. Az alábbiakban a brit tapasztalatot mutatjuk be elõször, melynek központjában a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem áll, majd a magyarországi kontextusban is definiáljuk a kihívást. A brit kihívás: társadalmi kirekesztettség Nagy-Britanniában az egyik legfõbb társadalmi kihívás – amin a jelenlegi és az ideális állapot különbségét értjük – a 80-as évektõl egyre erõsödõ jelleggel, a társadalmi kirekesztettség csökkentése. A brit kormány a társadalomnak azonosította bizonyos rétegeit, melyek ki vannak zárva abból a lehetõségbõl, hogy megfelelõ szintû oktatáshoz, munkaviszonyhoz jussanak, illetve hogy részt vegyenek döntéshozó fórumokon. A társadalmi kirekesztettség tényét a Policy Action Team 10 jelentése egyértelmûen tükrözi (1999). A jelentés kiemelte a mûvészet és sport szerepét illetve felelõsségét abban a folyamatban, melyek révén a társadalom kirekesztett rétegei öntudatosabbá válhatnak. A mûvészet és a sport olyan területek, melyek segíthetnek abban, hogy e társadalmi csoportok felvértezõdjenek, illetve eszközt kapjanak kezükbe, s ne pusztán passzív elszenvedõi legyenek annak. amit a társadalmon való kívûlrekedés jelent. Ezek a tevékenységek szélesítik az oktatáshoz, illetve a munkalehetõségekhez való hozzájutás módjait. Egy öntudatosabb, jobban képzett és felelõsebb társadalom, illetve helyi közösség kedvezõen járult hozzá a környék fejlesztéséhez, a bûnözési mutatók csökkentek, valamint pozitívabb kapcsolatokhoz vezetett a kis közösségeken belül, illetve azok között. Az olyan kezdeményezések, mint például a New Deal vagy a Creative Partnerships lehetõséget nyújt az embereknek, hogy jövõbeni munkaviszonyukra felkészülve gyakorlati készségeket és tapasztalatokat sajátítsanak el. A New Deal a brit kormány azon stratégiájának egyik sarkköve, ami a munkavállalás és munkakeresés folyamatába jóléti intézkedéseket kíván beépíteni. A program valós esélyt ad különbözõ hátrányos helyzetû társadalmi csoportoknak (18-24 év közöttiek, 50 év felettiek, vagy egyéb szempontból korlátozottak), hogy készségfejlesztés révén növeljék munkapotenciáljukat és javítsák alkupozíciójukat a munkaerõpiacon. A Creative Partnerships program pedig elmaradott területek iskoláit igyekszik kapcsolatba hozni kulturális és kreatív tevékenységekkel foglalkozó szervezetekkel. Az említett törekvések egy átfogó, a társadalmi kirekesztettség megszûntetését célzó politika jegyében valósulnak meg, s ez a gondolat minden közpénzen finanszírozott projektben fellelhetõ irányelv. A Nemzeti Lottó bevonása a finanszírozásba megváltoztatta az addigi gyakorlatot, s a kirekesztett csoportok társadalomba való „visszaemelése” nyomán a kultúrpolitika is megváltozott, s ennek a célnak rendelõdött alá. Ebbõl
10
következõen a mûvészet is apránként hozzáférhetõbbé vált mindenki számára. Ahogyan a társadalom- és kultúrpolitika összekapcsolódott, a mûvészetnek szintén feladatává vált, hogy a társadalmi beilleszkedést segítse, s a finanszírozás kritériumává is egyre erõteljesebben ez vált. A közösségi mûvészetnek, a szakszervezeteknek és az aktív társadalmi részvételnek Nagy-Britanniában komoly történelme és tradíciója van. Ezek a folyamatosan fejlõdõ hálózatok és platformok nagymértékben hozzájárultak a helyi közösségek és munkavállalók öntudatának fejlesztéséhez és „felvértezésükhöz”, sokkal régebb óta, mintsem a Blair-kormány a problémát napirendre tûzte. Azáltal, hogy ezek a közösségek hangot adtak mindazoknak, akik általában ki vannak zárva a társadalmi párbeszédbõl és döntéshozatalból, a kezdeményezések közvetlenül a szociális problémák megoldásának irányába hatottak vagy a döntéshozóknál lobbiztak. A minisztérium feladataihoz, témáihoz sok területen köthetõ ez a fajta gondolkodás. A konstruktív diskurzus megteremtésének technikáit kialakíthatjuk, és átadhatjuk az üzleti szférának, ami nagyban megkönnyítheti a nagy infrastrukturális beruházások elõkészítését – ezzel a gazdaságot szolgáló, új dolgokat beindító filozófiánkat valósíthatjuk meg a gyakorlatban. Az infrastrukturális fejlesztésekkel (közlekedés, energetika, PPP) kapcsolatban felmerült feladatunk, a közhasznúsági törvény megalkotása során hasznosíthatók volnának az így szerzett készségeink (hiszen a törvény célja éppen a közérdek és a magánérdek konfliktusainak rendezése). A konstruktív párbeszéd új technikáinak, különösen a regenerációhoz kapcsolódó tapasztalatok átvételével pedig reformpolitikáink kialakítását és partnereinek megtalálását segíthetjük elsõsorban a bányászat és a vasútreform területén. Míg a partnerségek és más együttmûködési formák kedvezõ módjai a felelõsség megosztásának (ami a társadalomra kifejtett hatásból ered), a résztvevõk különbözõ és esetlegesen nem egyértelmû motivációi, illetve a kisebb kezdeményezések és vitafórumok elsikkadhatnak, vagy nem minden esetben találnak meghallgatásra a döntéshozók részérõl. Noha igény van arra, hogy a kezdeményezések funkcionális és hasznos vonásai komolyan vétessenek, a kritikai gyakorlat folyamatosan megkérdõjelezi és kétségbe vonja a társadalmi változás szereplõinek motivációit és indítékait. A magyar kihívás: korlátozott társadalmi párbeszéd Míg Nagy-Britanniában a kihívást a társadalmi kirekesztettség mértékének csökkentése jelenti, Magyarországon a problémát tovább szükséges tágítani, hiszen a társadalmi párbeszéd motivációja is gyakran hiányzik, csakúgy, mint a megnyilvánulás, önkifejezés intézményei. Az elsõ, december 6-i mûhelyszemináriumunkon társadalomtudósok, építészek és mûvészek segítségével igyekeztünk a lehetõ legsokoldalúbban megalkotni a hazai helyzet leírását. Ennek eredménye nyilvános vitaanyagunk (A konstruktív párbeszéd terei (helyzetfelmérés)), amelyet minden résztvevõnek, késõbbi bekapcsolódott érdeklõdõnek elküldtünk; véleményeztettünk a GKM-en belül és elérhetõvé tettünk a www.gkm.hu-n is.
11
Nemcsak arról van tehát szó, hogy bizonyos emberek és társadalmi csoportok nem vesznek részt a közügyek megvitatásában, hanem arról is, hogy az állampolgárok többsége nem érez késztetést arra, hogy közügyekkel kapcsolatban a társadalmi kommunikációban részt vegyen. Egyfelõl valószínûsíthetõen azért nem, mert a vita nem csatolódik vissza a kormányzati döntésmechanizmusba, másfelõl azért, mert nem érzik úgy, hogy ennek bármilyen következménye lehetne. Nem biztos ugyanakkor, hogy ez szükséges a motiváció megteremtéséhez, maga a társadalmi párbeszéd, a beleszólás lehetõsége is bírhat motivációs erõvel, amennyiben a megfelelõ terek, platformok és csatornák ezek kifejezésére rendelkezésre állnak. A kormányzat erõteljes információs monopóliummal bír, információkat visszatart és kihasználja az információs aszimmetriákat. A kormányzat mûködése nem átlátható az állampolgárok számára, és jelenleg nincs törekvés arra, hogy ez megváltozzon. Sokaknak úgy tetszik, hogy a kormányzat nem tekinti céljának, hogy a társadalom civil szervezeteinek véleményét tekintetbe vegye, azt inkább zavaró tényezõnek tekinti, ahelyett, hogy azt megfontolná, és saját célrendszerébe építené, de legalábbis helyt adna a vitának. Ez a magatartás részben arra vezethetõ vissza, hogy a kormányzat, a minisztériumok gyakran saját problémáikkal (szakmai, szervezeti stb.) sem tudnak szembenézni, nincsenek eszközeik azok rendezésére. Pozitív példaként értékelhetõ mindaz, amit a GKM a Nemzeti Fejlesztési Terv kapcsán folytatott, azonban sajnálatos módon a civilszervezetekkel kialakított kapcsolati rendszer nem került felhasználásra más területeken, noha nagyon értékes kapcsolatháló kiindulási pontját jelentette. Elsõsorban ebbõl kiindulva javasoltuk a Partnerségi Kapcsolatok Koordinációs Titkárságának a létrehozását, hogy ezeket a kapcsolati rendszereket folyamatosan ápolhassuk. A kormányzat és társadalmi csoportok közötti nyitott interakció megvalósításának nem csak az információkhoz való szélesebb körû hozzáférés lehetõvé tétele a feltétele, hanem az is, hogy a közszféra átláthatóan mûködjön, és mûködési mechanizmusairól, eredményeirõl információkat adjon a társadalmi csoportoknak. A közszférában folyó munkához való konstruktív, adott esetben kritikai kapcsolódásnak az is feltétele, hogy az apparátus mûködésének, munkájának módja is megérthetõ legyen a vitapartnerek számára. Ezt nevezhetjük az átláthatóság eszméjének is, amely minisztériumunk munkájának egyik meghirdetett alapelve. Az állam transzparenciájának növekedése lehetõvé tenné az alulról szervezõdõ vagy szakmai csoportok csatlakozását szakmai munkánkhoz, amely így új erõforrásokat is bevonna. Az ezekkel kapcsolatos észrevételeinket folyamatosan képviseljük a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló jogszabály módosításai során. Magyarországon a társadalmi önszervezési hagyomány gyenge, a társadalmi viták nem szervezettek, nincsenek intézményei, és visszacsatolási mechanizmusai (pl. kocsmai vita). A vita eredményei nem csatlakoznak vissza a társadalmi diskurzusba, a szervezett politikában nem jelennek meg. Fontos volna ezt a hagyományt megteremteni, ennek érdekében a vitának platformokat szükséges biztosítani (lásd 2.4 fejezetet). Az intézményi háttér mellett a társadalmi diskurzus nyelve is meghatározó a vita kimenetére,
12
eredményeire nézve. A kultúrák közötti kommunikáció és az eltérõ kulturális nyelvek esetén szükséges volna egy – egyelõre hiányzó – közvetítõ nyelv, ennek hiányában az érvrendszer sem lesz meghatározható, ill. érthetõ az egyes társadalmi csoportok és a kormányzat viszonyában. Ez a nyelvi probléma gyakorlatilag végigkísérte a projekt teljes idõtartamát és jelentõsen nehezítette munkánkat – elõreláthatóan ez a jövõben is fontos szerepet kap majd. Az általunk fókuszba állított public art nyelvrendszere hagyományosan semleges, nem technikai jellegû. Az elsõ mûhelyszemináriumunkon az egyik köztisztviselõi meghatározás képletes módon a mai politikai rendszert felvilágosult abszolutista rendszerhez hasonlította abban az értelemben, hogy még a legjobb szándékú reformokról szóló politikai diskurzus is felülrõl meghatározott, a politikai hatalom tematizálja azt. Ezen túl a politikusok öndefiníciójuk megvalósítására gyakran kisajátítanak problémákat és így felülrõl tematizált diskurzus alakul ki. A posztmodern pártpolitika egyes közügyeket túszul ejt, ellehetetleníti az értelmes párbeszédet, a pártpolitika minden teret kisajátít és betölt. Az emberek magatartása alapvetõen követõ, önálló véleményük, kezdeményezéseik és társadalmi kérdések kapcsán önkifejezési igényük csak korlátozottan van, a politikai hatalom kijelölte tabuk elõtt pedig gyakran fejet hajtanak, anélkül, hogy az közbeszéd tárgyát képezné. Ez pedig azért veszélyes, mert a tiltakozásnak csak destruktív módjai maradnak meg a kezükben – sztrájk egy reform megtorpedózására, építkezések menet közbeni leállításának kikövetelése stb. Az általunk eddig fókuszba állított public art hagyomány azért különösen fontos ennek a problémának a kezelése szempontjából, mert a mûvészeti diskurzus a közügyekben újszerû és politikasemleges, ezért egy konszenzus kialakulásának elõsegítõje lehet. A mûvészek bevonása konfliktusos közügyek kezelésébe nem azt jelenti, hogy rájuk bíznánk problémák megoldását, csak azt, hogy a szembenállás szögének megváltoztatásával, a diskurzus új keretekbe vagy nyelvbe ágyazásával elõsegítsék a probléma megoldásának közös megtalálását (pl. egy állami terv érintettjeivel). A kihívás lényege a megoldás felé vezetõ úton konkrétan abban a kérdésben is megfogalmazható, hogy mit csináljon a kormányzat azért, hogy a társadalmi csoportok véleménye felszínre kerüljön, s milyen módon bátorítsa a társadalom civil szférájának kezdeményezéseit. A létezõ vitaplatformokat a politikai establishment (pártok, politikusok) kisajátította; a náluk gyengébben szervezett társadalmi csoportok, civil csoportosulások véleménye nem jelenik meg. Egyes nyilvánosan használt terek (pl. Westend City Center) magánkézben vannak és üzleti érdek szerint használják õket, noha alkalmasak lehetnének agorának is, ha az üzleti és a civil érdekek ebben közelíthetõk volnának. Bár elsõ pillantásra talán furcsának tûnik egy teljes mértékben a magánszféra finanszírozta létesítmény köztérként való reklamálása, a köz és a magán nem pusztán a tulajdonosi fogalom mentén válik el, hanem a hozzáférés fogalma mentén is. Bármennyire magánlétesítmény is egy bevásárlóközpont ugyanis, ha a nyilvánosság állandó hozzáféréssel bír. A GKM szempontjából annál is inkább releváns kérdésfelvetésrõl van szó, hiszen a közlekedési területen jellemzõ ez a helyzet: míg az állomások vállalati tulajdonban vannak, addig a hozzáférés nyilvános.
13
Kihívásként definiáljuk depolitizált terek megteremtését abban az értelemben, hogy a tér mentes a politikai pártcsatározásoktól, a politikai közéletben oly jellemzõ párthoz kötõdõ véleménynyilvánítástól és pocskondiázástól. Természetesen, mivel közügyek megvitatására teremtõdik ez a tér politikus marad annyiban, amennyiben minden közügy politika a fogalom tágan értelmezett, ókori görög értelmében. Gyakori probléma, hogy korábban nyilvános terek elvesznek (például üzleti célú hasznosítás esetén), amelyek így nem alkalmasak többé agorának. Felmerülhet, hogy ilyenkor nem lehet-e összehangolni úgy az üzleti érdeket más érdekekkel, hogy a tér ne vesszen teljesen el a nyilvánosság felé. (Ezzel kapcsolatban megvizsgáltunk pár külföldi projektet). Az új terek létrehozása, illetve már meglévõ terek újrahasznosítása, újradefiniálása szükséges ahhoz, hogy a társadalmi diskurzusnak helyet teremtsünk. A vita kibontakozásához megfelelõ tér szükséges, a vita tere, csakúgy, mint a nyelve determinálja a vita menetét, eredményét. Amikor kiválasztjuk a teret, kiválasztjuk a vita kontextusát, azaz meghatározzuk a vitát is. Nem minden tér alkalmas minden vita lebonyolítására, sokféle vita és sokféle tér létezik, a vitához megfelelõ teret kell illeszteni, kiválasztani. A tér olyan kell, hogy legyen, ami a vitának a leginkább megfelel (itt érdemes a szimbolikus terek kérdésén is elgondolkozni). A valóban konstruktív vita terének nem szabad „senki felé lejtenie”, mert az egyenrangú párbeszéd – ahol a vita tere nem sugallja az egyik fél erõsebb hatalmi helyzetét –, alkalmasabb a konstruktív vitára. A térrõl érdemes olyan inspiráló helyként gondolkodni, ahol a vita kiprovokálása, fókuszálása történik, noha a vita nem feltétlenül ebben a térben zajlik majd le – a köztéri mûvészeknek (public art értelemben) gyakran ennek a fókusznak a megteremtése a céljuk. A diskurzus nyelve szintén determinálja magát a vitát. A diskurzus eltérõ nyelvét és az ebbõl adódó problémákat jól mutatja az egyik mûhelyszemináriumon kialakult helyzet, ahol a minisztérium által nyújtott diskurzuskeret (mûhelyszeminárium módszere, helyszíne, menete stb.) zavart néhány mûvészt, akik legszívesebben a diskurzus nyelvét módosították volna. Ez is példa arra, hogy a diskurzus nyelvének megteremtése alapvetõ a társadalmi vita kialakulásához, ha ez nem jön létre, a marginális társadalmi csoportoknak nincs módjuk bekapcsolódni. Amikor a kormányzat képviselõi maguk kezdeményeznek vitát, a közös nyelv hiánya gyakran nem teszi lehetõvé a vitára invitált érdekcsoportok vagy polgárok valódi részvételét. A közös nyelv létrehozásának kihívása minden résztvevõ erõfeszítését igényli. Egyes emberek azért esnek ki a közügyek megvitatásából, mert az emberek többsége szakmai értelemben nem ért a felmerülõ ügyekhez, s ha ért is, egyénként nem éri meg számára a tájékozódásra idõt fecsérelni, a döntési folyamat szakmai hátterét áttekinteni, stb. A szakbürokrácia professzionalitás-központú mûködésére hivatkozva igyekszik a párbeszédet pusztán „szakmai” alapon lebonyolítani, amiben a legtöbb érintett nem tud részt venni. Mindez nem képes a polgárok érzelmeit mederbe terelni, és nem tesz lehetõvé számukra érdemi tájékozódást sem.
14
A diskurzus nyelvével és az állam egyoldalú, szakmaiságon alapuló megközelítésével is kapcsolatba hozható az, hogy Magyarországon nem alakul ki a különbözõ érdekcsoportok és társadalmi csoportok között értékkonszenzus, ami elõre vihetné egyes közügyek konstruktív és mindenki számára elfogadható kezelését. Kihívásként értékelhetõ a politikai marketing éhsége is. A politikai jelenléthez és öndefinícióhoz hozzátartozik a vitastílus, a vitakultúra fejlesztése is. Magyarországon a normális, organikus vitakultúra fejlesztése kiemelt feladat, a politika elnyomja és torzítja ugyanis azt. Példaként megemlíthetõ Tarlós István III. kerületi polgármester, aki provokatív és agresszív viselkedésével, konfliktusos vitastílusával szerez magának országos ismertséget (pl. kortárs mûvészeti kiállítások betiltással való fenyegetése, nemi orientáción alapuló kisebbségek alkotmányellenes diszkriminációjára való nyilvános bujtogatás stb.). Az ilyen politikusi megnyilvánulások célja a figyelemfelkeltés, de a terek és médiumok ilyen politikai használata elbátortalanítja vagy elkedvetleníti az állampolgárok többségét. A tér és a nyelv mellett, szükséges a vitaalkalom megteremtése is, ami mindazt fedi, ami apropója lehet egy vitának (bármilyen elem, esemény, nyilatkozat stb., ami azt beindítja). A vitaalkalom révén valójában a vita fókuszpontja határozódik meg, az a mag, ami körül a vita koncentrálható. Nemcsak a tér a fontos, de az alkalom is, a cél, indíttatás ugyanúgy determináló elemek. Projektünket azért indítottuk, mert úgy gondoltuk, hogy a köztéri mûvészet (public art) segíthet jelentõs, a GKM-hez kapcsolódó közügy jellegû probléma megoldásában, ahogy brit és holland társminisztériumaink esetében is. A regenerációs célú építészeti projektek vagy a public art hagyományának feldolgozása, mûvészeti eszközök használata nem jelenti a probléma megoldását; arra ad egy esélyt, hogy a közügy érintettjei konstruktív módon, nagyobb eséllyel keressenek közösen elfogadható megoldást. Az a fajta mûvészeti gyakorlat, amirõl ebben a dokumentumban írunk, a mai kortárs építõ- és képzõmûvészet meglehetõsen szûk társadalmi réteget érdeklõ és érintõ mûvészeti forma Magyarországon. Ezért kérdéses, hogy azok a mûvészek, akiknek volna mondanivalójuk a társadalmat érintõ közös ügyekben, eszközeiket képesek-e használni a mai Magyarországon és képesek-e elérni mindazokhoz, akiket bevonni kívánnak – ez komoly mûvészi és társadalmi kihívás. A public art projektek nyomán a kortárs képzõmûvészet is bekerülne a társadalmi diskurzusba, új szempontokat jeleníthetne meg, a társadalmi párbeszédet ezzel depolitizált térbe terelve.
15
2.2 MEGVÁLTOZÓ KÖRNYEZET Mindahhoz, hogy a fentebbiekben vázolt kihívásoknak a kormányzati szervek a különbözõ társadalmi csoportokkal, civil szervezetekkel együttmûködve meg tudjanak felelni, s elmozdulás következzen be az ideális, elvárt állapot irányába, szükséges megvizsgálni azt a környezetet, melyben egy széleskörû társadalmi párbeszéd mûködni tud. Újra fel kell idézzük, hogy az itt azonosított elvárásokat mûvészek, köztisztviselõk és társadalomtudósok fogalmazták meg, akik a mûhelyszemináriumon elég nehezen találtak közös nyelvet. Az új, azaz átlátható mûködést megteremtõ állammal szemben a civil szféra kontraktuális, nem pedig paternalista feladatokat kell, hogy megfogalmazzon. Ebben az értelemben az állam a polgárok egymás között alkotott implicit szerzõdéseibõl áll, az állam partner, nem pedig az egyes társadalmi csoportok fölé rendelt létezõ, az állam a kontraktuális szemléletben számon kérhetõ. Meglepõ módon az államnak ezt a liberális felfogását a mûhelyszeminárium résztvevõi közül senki nem kérdõjelezte meg. Tekintve, hogy a társadalmi párbeszéd a nyilvános térben zajlik, alapvetõ fontosságú a nyílt állásfoglalás a nyilvános térrel, annak használatával kapcsolatban. Tisztázni kell a tüntetés, a reklám, a pártpolitika jelenségét, szerepét és formáit Magyarországon. Jelenleg az ország egyes résztvevõk szerint a ronda, agresszív, buta köztéri szobrok, reklámok stb. országa. Párbeszédet kell kezdeményezni arról, hogy mit gondol a társadalom a nyilvános térrõl, annak hasznosítási lehetõségeirõl, depolitizáltságának megteremtésérõl. A nyilvánosságról, nyilvános térrõl a társadalomtudományokban is vannak viták, érdemes megvitatni a társadalmi terek elvesztésének folyamatát, jelenségét is. A társadalmi diskurzus azért is szükséges, mert ez nyújthat alapot a nyilvános tér használatának szabályozásához. A nyilvános térrel kapcsolatos állásfoglalás oda vezet, hogy elgondolkozhatunk, hogyan definiálható a nyilvános tér, hogyan használhatjuk, mire is van szükségünk, mit akarunk vele tenni stb. A nyilvános térrel kapcsolatos állásfoglalás jelentheti az alapját a kormányzat és a civil szféra közötti kommunikációnak, ez hozza létre azt a keretet, melyben a különbözõ konkrét csatornák és platformok mûködhetnek. A kormányzatnak elõ kell segítenie, hogy ebben a nyilvános térben, többcsatornás, nyitott, nem kirekesztõ interakció jöjjön létre a civil szférával, a tér, a nyelv, az alkalom stb. megteremtésével. A GKM jelentõs szereplõ ezen a téren, tekintettel a számos felügyelt állami vállalatra, háttérintézményre, és a közlekedési területre (pl. állomások), ahol jellemzõen az állami tulajdon és a nyilvános hozzáférés kettõssége érvényesül. Az államnak is ki kell alakítania olyan platformokat, csatornákat, amiken keresztül a társadalmi csoportok részvétele, bevonása a diskurzusba megvalósulhat. A fórumok kitalálása, az infrastruktúra kialakítása az állam feladata, azaz nem megoldásokat kell közvetítenie, felülrõl nyújtania, hanem kereteket kell biztosítania az állampolgárok társadalmi játéka számára. Ehhez az állam szerepérõl kialakított képben szemléletmód-váltásnak kell beállnia. Ugyanakkor bátorítani kell a figyelem nem kommersz irányokba történõ
16
terelését; a társadalmi vita ösztönzése, a társadalmi figyelem újraorientálása, fókuszának társadalmi ügyekre történõ áthelyezése elengedhetetlen feladatok. Ezeken a területeken elképzelhetõ az állami szerepvállalás, bár a GKM-nek nyilván ebben különösebb szerepe nem lehet. A párbeszédnek tehát kereteket, intézményeket kell biztosítani, ezeket rögzíteni kell és nyilvánosságra hozni. Ennek a szabályozott interakciónak a minisztériumokat is kötnie kell. Az eredményes kommunikáció záloga a közérthetõség. A kommunikáció nem feltétlenül párbeszéd az állami és a civil szféra között, ám ideális esetben érvényesül a visszacsatolás. Az államnak mûködését – mind a nyelvi és mind az intézményi szervezõdést értve ezen – átláthatóvá kell tennie. Például az információkhoz való hozzáférés önmagában nem feltétlenül teszi lehetõvé a konstruktív vitát, hiszen ha a nem állami partnerek nem ismerik azt a mûködési módot, ahogy az állami tisztviselõk az adott információt a munkájuk vagy döntéseik meghozatala során használják, nem minden esetben lesznek képesek konstruktív kritikára, vagy új, jobb és reális alternatíva felmutatására. Az államnak a társadalmi párbeszéd és átlátható mûködésének közvetítésére alkalmas nyelvet is kell találnia. Diskurzus, vita és mindenfajta párbeszéd a nyelv felhasználásával folyik. A nyelv felhasználásától a vitát várjuk, amivel nyitni kell a társadalmi csoportok felé, ugyanakkor minden nyelvhasználat kirekesztõ is, a kizárásra is irányulhat: a nyelv jellege tehát ugyanolyan fontos, mint a tér. Ahhoz, hogy a résztvevõk biztonságosan és motiváltan vitatkozzanak a kormányzattal, a vita keretei menet közben nem változhatnak. Egy ilyen típusú megváltozó környezet két lehetõséget rejt magában: egyrészt a keretek megteremtésével a társadalmi kritika könnyen beemelhetõ lesz a kormányzati döntésmechanizmusok elõkészítésébe, másrészt egy ilyen jellegû infrastruktúra ösztönzi a helyi tudások, vélemények kialakulását, amit a kormányzat kiaknázhat olyan módon is, hogy jelenlegi kormányzati feladatokat kisközösségekre delegál, megindítva ezzel egy decentralizációs, helyi kompetencián alapuló folyamatot. Ebben a folyamatban a mûvészeti tevékenység célja, hogy olyan új gyújtópontot adjon, ahonnan máshogy látszik a probléma, hiszen így más megoldási lehetõségek is felmerülhetnek a jelenlévõkben. Ennek mechanizmusait ki kell gondolni és alakítani. Az állami szférának felül kell vizsgálnia a kritika csatornáit, azokat újra kell definiálni, és mûködõképessé kell tenni – mindez a közigazgatás hatékonyságát is növelné. Azokban az országokban, ahol a köztéri mûvészeti projektek mûködnek, az állam viszonya a mûvészeti produktumokhoz kérdéses: pl. tulajdonos vagy nem, átpolitizálódik-e a projekt vagy nem. A mûvészeti objektum gyakran közüggyé válik elkészülte után, társadalmi véleményt, tiltakozást, támogatást válthat ki. A mûvészeti objektumban az állam ügye és a köz ügye is konfrontálódhat. A köztéri mûvészeti projekteket Nagy-Britanniában és Hollandiában is központi kormányzati forrásokból finanszírozzák, szigorú kritériumrendszert és intézményrendszert mûködtetve. A GKM holland társminisztériuma például a holland nagysebességû gyorsvasúthoz kapcsolódóan „megrendelõként” lépett fel egy közalapítvány közbeiktatásával egy olyan mûvészeti projekt felé, ami az ellentmondásos vasúti tervrõl éles,
17
de depolitizált vitát provokált. Felfogásuk szerint egy ilyen vita segíthet a vasúti terv elfogadásában, elvetésében vagy megváltoztatásában, a lakosság szempontjainak megismerésében. Köztéri mûalkotások esetében problémás lehet az üzleti logika és a mûvészeti koncepció találkozása. Az üzleti szféra és politika (állam) szerepének tisztázása elengedhetetlen. A társadalmi integráció célját szolgáló projekteket nem csak az állam, hanem pl. köztéri mûvészeti (public art) projektek esetében magáncégek részvételével is meg lehet valósítani. Ehhez el kell gondolkozni azon, hogy a magáncégeket hogyan vonjuk be, milyen lehetõségek, korlátok, feltételek adottak, s hogy milyen szabályozási keretben történhet az együttmûködés. A piaci szereplõkben tudatosítani kell a megváltozott környezetbõl adódó társadalmi szerepet. A piaci szereplõk társadalmi felelõségét meg kell határozni, és világossá kell tenni, hogy az egyes projektekben mibe szólhatnak bele és mibe nem. A GKM legfõbb feladata az üzleti szféra vonatkozásában, hogy piacépítõként lépjen fel, azaz segítsen megteremteni mindazt az infrastrukturális hátteret és környezetet, ami elõsegíti a piaci szereplõk számára elengedhetetlen minél kisebb súrlódással mûködõ piaci környezetet. A megoldatlan és elfojtott társadalmi konfliktushelyzetek nem kedveznek a zökkenõmentes üzleti mûködésnek, ilyen értelemben a GKM felelõssége az üzleti szféra felé azok kezelésének elõsegítése. Itt valós, és pénzben mérhetõ érdekeket azonosíthatunk; elég, ha egy közelmúltbeli budapesti példát idézünk fel, az IKEA áruház Örs vezér téri bõvítését, ahol a lakossággal folytatott vita elodázása az összes költséget alaposan megnövelte (hiszen jelentõs egyeztetési, jogi költségek merültek fel, és egy már elindult beruházás szenvedett késedelmet). A mûvésznek csak közvetett módon feladata a társadalmi integráció elõsegítése. (A mûvészet ilyen „misszióját” az államilag támogatott „magaskultúrán” szokás számon kérni; köztereken az integrációs elvárás pl. a nemzeti hõsök szobrainak megalkotásakor merülhet fel). A köztéri mûvészeti projekt megelégedhet annyival, hogy segít elõhívni, felderíteni a motivációkat, melyek a társadalmi integráció (vagy az arra irányuló, esetleg arra irányulónak mondott politika) mögött meghúzódnak. Ilyenkor a mûvész szerepe a provokáció, a vita, a párbeszéd elindítása; az ennek nyomán megvalósuló társadalmi folyamatokat már nem irányítja, azokért nem felelõs. A mûvészeti kezdeményezések finanszírozása érdekes relációt teremt, ugyanis mindaz, amit a finanszírozó elvár, elvárhat, az adott mûvésszel, mûvészeti csoporttal való kapcsolat jellegétõl függ. Elvárható minden és semmi, abban az értelemben, hogy elvárható a pénz felhasználásának nyomon követése, de nehéz az eredménnyel kapcsolatos elvárások megfogalmazása. Az eredmény a konstruktív vita, vagyis nem egy konkrét megoldást kérhetünk számon, hanem azt, hogy a vita elvezessen valamilyen megoldás felé. Az eredmény mérése nehéz, hiszen a közös alkotási folyamat maga is lehet az eredmény része. Az eredményre vonatkozó elvárás lehetetlenségébõl adódó kockázatokat mindezek ellenére érdemes vállalni.
18
2.3 KÉSZSÉGEK, MÉDIUMOK, CSATORNÁK, PLATFORMOK A megváltozó környezet kapcsán már jeleztük, hogy a társadalmi szintû párbeszéd megindításához a nyilvános tér definiálása és ennek megfelelõ használata mellett szükséges kommunikációs csatornákat, médiumokat, illetve az ezek használatához elengedhetetlen készségeket és azokat a platformokat is azonosítani, melyek képesek egy közös gondolati bázison alapulva a társadalmi kérdésekrõl való beszédmód és beszédtér kialakítására. Egy jellemzõ brit platform: a CSR Nagy-Britanniában és Európa többi részén egy a társadalmi kérdéseknek teret adó platform a vállalatok társadalmi felelõsségének gondolatköre (Corporate Social Responsibility - CSR). A CSR napirendre tûzése a vállalatok számára egyre sürgetõbbé válik. A CSR-rel kapcsolatban mind a vállalati önérdeknek, mind az altruizmusnak helye lehet. (A vállalat harmonikus kapcsolata különösen az ingatlanfejlesztéseknél mérhetõ forintokban; egy környezetszennyezõ iparágban pedig javíthatja a vállalat megítélését, ha a vállalat elismeri tevékenysége egy részének káros társadalmi hatását és igyekszik részben kompenzálni azt; nyilván a szponzorációnak is lehet PR értéke). A CSR-hez kapcsolódó lépések között szerepelhet közösségépítõ projektek támogatása, gyakran a vállalat fizikai környezetének helyi közösségeihez kapcsolódó módon – a vállalat számára ez financiálisan megtérülõ támogatási forma sok esetben. A vállalat motivációja többnyire nem kapcsolható közvetlenül a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem gondolatköréhez, de gyakran azonosíthatók benne ehhez kapcsolódó részelemek. A Barclay’s Bank például több projektet mûködtet a helyi közösségek bevonásával. A projektjeikben két motivációs elem játszik szerepet a bank részérõl: egyrészt az alkalmazottak hatékonyabban dolgoznak a munkahelyükön, ha a helyi környezetben nem érzik idegennek magukat, és jó érzéssel tölti el õket az, hogy új emberekkel megismerkedve olyan tevékenységekben vesznek részt, melyek számukra nem megszokottak. Másrészt – közvetett módon – amennyiben a közösségfejlesztõ munka kedvezõ hatással van a területre, az nagyobb vonzerõvel bír majd a potenciális házvásárlókra illetve a vállalkozásokra, ami természetesen kedvezõen érinti a helyi Barclay’s fiókokat. Amennyiben a közösségépítõ projekt nem jár különösebb hatással (a hatások mérésére a bank szigorú mutatókat dolgozott ki), a vállalat ejti a projektet. A GKM vonatkozásában kiemelten fontos gondolat a vállalatok társadalmi felelõsségének kérdése, mert a minisztérium egyrészt jelentõs számú állami vállalatot felügyel, másrészt a vállalati szférában szabályozó szerepet tölt be. Depolitizált platformok kialakításának lehetõsége Magyarországon Magyarországon ezzel szemben a vállalat társadalmi felelõsségének gondolata, még kevéssé bevett és domináns gondolat. A helyi közösségek érdekérvényesítõ törekvései és ereje is sokkal gyengébb, mint a jellemzõen kisközösségi tradícióval (szakszervezetek, erõs önkormányzati
19
érdekérvényesítõ decentralizált mechanizmusok) rendelkezõ nyugati társadalmakban. Ebbõl következõen elképzelhetõ, hogy a kormányzati szerveknek fokozott felelõsséget vállaljanak az ilyen jellegû platformok megteremtésében, hiszen az üzleti illetve önkormányzati kezdeményezések és szerepvállalás e kérdésekben alacsony szinten marad. Fontos platform megteremtésére adhat módot egy-egy helyi közösségre épülõ köztéri mûvészeti projekt, közösségi játék, ami az állampolgárok, társadalmi csoportosulások bevonásával mûködik, a helyi specifikumok figyelembe vételével. A játékok például, melyeknek a mûvészeti projektek egy lehetséges megvalósulását jelentik, segítik a kistérségek öndefinícióját, egymással való kapcsolatuk jellegének kialakítását, elmélyítését, növelik a csoportkohéziót és segítik a különbözõ helyzetû, hátterû és hagyományú egyének közötti kommunikációt. A létrehozandó és támogatandó platformok legfõbb jellegzetessége kell, hogy legyen a depolitizáltság, amin a napi szinten érvényesülõ aktuálpolitikai vonatkozások és gondolatkör kikapcsolását értjük. Meg kell próbálni minél több vitahelyzetet kivonni a politikai közbeszédbõl, például (de nem kizárólag) a szakmaiság jegyében, segítségével. A vita csak akkor mûködõképes, ha annak környezeti feltételei adottak, a vitán kívüli politikai érvrendszert a közbeszédbõl ki kell vonni, mert az a többség számára nem teszi lehetõvé az élõ dialógust. El kell gondolkozni azon, hogy hol lehet olyan helyzeteket generálni, hogy azok depolitizált platformok kialakítására alkalmasak legyenek, és hogyan lehet megalkotni ezeket a pártpolitikai folyamatokból kivonható helyzeteket. Kommunikáció szempontjából olyan modellt szükséges felállítani (tér, csatorna, médiumok kiválasztásával), mely fokozott megnyilvánulási lehetõséget nyújt a hagyományos kommunikációs modellekben negligált társadalmi csoportoknak (idõsek, munkanélküliek, romák stb.). A GKM érdeke, hogy a társadalmilag érzékeny és a tárcához szorosan kapcsolódó problémákat (pl. a vasútállomások és szárnyvonalak, erõmûvek és bányák kapcsolata stb.) depolitizált térbe utalja, ahol a társadalmi vita az aktuálpolitika domináns hatóköre alól kivonva valósulhat meg, és nyújthat megoldási ötleteket, illetve eredményezhet kisebb mértékû társadalmi feszültséghelyzetet. A minisztérium apparátusának kommunikációjában ilyen, már létezõ, depolitizált fórum például a KKV-ok számára rendezett országjáró elõadássorozat. Ez a módszer a minisztérium mûködõ eszköze az EUcsatlakozás kérdéséhez kapcsolódóan; a minisztérium helyben szolgáltat információt az embereknek, a széleskörû tájékoztatás céljával. Az ilyen rendezvényeken szakemberek, nem pedig politikusok beszélgetnek. Felmerült, hogy mint forma, az elõadások alapvetõen gyakran merev, egyirányú kommunikációt érvényesítenek, ezeket célszerû kreatív ötletekkel gazdagítani. Pilot projekt lehetõségeként merült fel egy a kommunikációs platformot esetlegesen kiszélesítõ esemény terve, mely szélesebb társadalmi csoportokat vonna be az EU-csatlakozással kapcsolatos társadalmi párbeszédbe (részletesebben lásd késõbb). Különös hangsúlyt kell kapnia az önkormányzati csatornának, mint olyan közvetítõ halmaznak, mely törvényileg és koncepcionálisan politikától
20
mentes, a helyi közösségi ügyek és problémák megoldásának fókuszintézménye. Sajnos a magyar gyakorlatban az önkormányzat mint intézmény fogalma körül súlyos félreértések vannak, s fogalomtisztázásra van szükség ahhoz, hogy ez a tér a társadalmi párbeszéd egyik fõ helyszíneként funkcionáljon. Az önkormányzatok bevonásával újragondolandó, hogy hogyan lehet a városháza terét a társadalmi vita homlokterébe állítani, milyen funkciókat tölthet be. A városháza, hasonlóan a minisztériumok épületéhez hatalmi szempontból nem semleges terep, így más lehetõségeket kínál, mint a többi tér. Konkrét közvetítõ médiumok és csatornák A médiumok két tekintetben is megvitatásra kerültek. Egyfelõl a vita és a vitára való felhívás platformjaiként, másfelõl a konstruktív diskurzushoz vezetõ szakmai vita médiumaiként is, hiszen témánknak szûk hagyománya van Magyarországon (hiszen a demokratikus államberendezkedés is csak 13 évre vezethetõ vissza). Az utóbbi téren a GKM egy olyan népszerûsítõ kiadványt alakított ki, amelyet kamarákon, az európai felkészítõ országjáró turnénkon tudnánk terjeszteni a gazdasági élet szereplõinek (lásd mellékelten a „Közügyek és mûvészet – a public artról” c. GKM kiadvány-tervezetet). Ezen felül akár közös viták, elõadások tartásában is partnerek lehetünk, mint ahogy jelen munka eredményét is a GKM szervezésében tartott mûhelyszemináriumok és elõadások tették lehetõvé. A Minisztérium természetesen kölcsönösségi alapon tud részt venni ilyen szakmai munkában, amennyiben azt látjuk, hogy olyan partneri viszont tudunk szakmai szervezetekkel, intézményekkel kiépíteni, amely minden fél érdekét szolgálja. A társadalmi vita generálásában általában minden médium szóba jöhet. A kiadványoknak, bármilyen szintû és típusú kiadványról legyen is szó, fokozott szerepük van a társadalmi párbeszéd generálásában. Kiadványokon nem akadémikus, tudományoskodó, bikkfanyelven írt fellengzõs kiadványokat, hanem közérthetõ stílusú, népszerûsítõ, képes kiadványokat kell érteni. Az ingyenes levelezõlapok, újságok, óriásplakátok és egyéb hirdetések kiválóan felhasználható kommunikációs eszközök a vita beindítására, és megfelelõ csatornák a vita elõrehaladásának, fejlõdésének ismertetésére, vagy egy-egy projekt dokumentálására. Ilyen módon, ezeken az eszközökön keresztül a vita hatóköre kiszélesedhet, ideális esetben egy-egy projektet vagy platform kialakítását végigkísérik ezek az eszközök. A projektek menet közbeni feldolgozása, különbözõ fórumokon történõ megvitatása (újság, tv, vitanap, konferencia, stb.) elengedhetetlen a projekt eredményességéhez. Így a projekt valójában alkalom a társadalmi vita megindítására, a projekt értelme a dialógus. A TV, rádió hasonló eszközök, de interaktivitásánál fogva az Internet elõnyt élvez a hagyományos média csatornáihoz képest. Az Internet különösen hatékony csatornája lehet a projektek kommunikációjának és a társadalmi csoportok bevonásának interaktív és decentralizált jellege miatt. A tévét és a rádiót újszerû módon is lehet használni. A projektek kommunikálására vagy
21
magának egy projektnek megvalósítására minden közösségi szolgáltatáshoz kapcsolódó kommunikációs eszköz felhasználható, ezek közül az Internet mellett a mobilos eszközök emelhetõk ki, hatásuk a decentralizált hálózatok, és helyi kisközösségek kialakításában kiemelkedõ lehet. Segítségükkel hatékonyan indulhat meg egy informális társadalmi párbeszéd. A hálózatok rugalmassága és decentralizált használata a dialógus gyors tematizálását teszi lehetõvé, és a felülrõl való irányítás veszélyét erõteljesen kiküszöböli. Már létezõ médiumok újrahasznosítása is fokozott hatékonysággal bírhat a kommunikációban (pl. hagyományosan az üzleti szférához kötõdõ óriásplakát hasznosítása közösségi célokra). A társadalmi párbeszéd lehetséges terei Az olyan közösségi terek és alkalmak, mint a vásárok, búcsúk helyi környezetbe ágyazva szolgáltatnak alkalmat egyrészt a párbeszéd megindítására, másrészt egy irányított témafelvetésre. A pályaudvarok és állomások forgalmi csomópont voltuk miatt biztosítják a sok egyén felé történõ jelküldést. A természeti környezet kevésbé szokványos volta miatt bírhat fokozott erõvel. A fõterek, fõutcák, aluljárók, falak hagyományos diskurzív terek, de újragondolásuk a társadalmi vita médiumaként hatékony lehet. A faluházak, mûvelõdési házak jelentõsége különösen vidéken kiemelt, térhálózatként mûködve inspirálhatja a kevésbé központi elhelyezkedésû települések bekapcsolódását a társadalmi vitába. A játszóterek a gyermekek és családanyák szempontjából lehetnek hatásos helyszínek, ennek hosszabb távú jelentõsége a gyermekek kiskortól történõ társadalmi öntudatra való nevelése. Az oktatási terek felhasználása a vitakultúra fejlesztése szempontjából bírhat kiemelt jelentõséggel: például mûviták rendezése a véleménytisztelet, az érvrendszer, a reakciómódok stb. fejlesztésére. Az iskolákban kezdeményezett ötletbörzék hasznosak lehetnek, mert eleve igazodnak a helyi sajátosságokhoz. Az oktatásban prioritás adandó a készségek fejlesztésének, illetve a civil öntudatra való ráébredés is nagyban múlik az iskolai nevelésen. Az iskola és a könyvtár, mint közösségi intézmények, és mint többnyire államilag fenntartott vagy nem profitorientált intézmények, alkalmas hordozói lehetnek a konstruktív párbeszéd megteremtésére létrehozott (mûvészeti vagy nem mûvészeti) projekteknek. A nemzetközi kapcsolatrendszerek fejlesztése, kiépítése nyomán egyrészt mintavételi lehetõség adódik, másrészt az öndefiníció könnyebbé válhat egy mintával szemben. A nemzetközi hálózatok felfedezése is párbeszédet indíthat be, spontán reakciókat válthat ki. A közterek újrafelfedezésére jó példa a Mobile Porch projekt. A Mobil Terasz („Mobile Porch”), egy sokféleképpen összeállítható mobil épület – alkotói szerint egy „városi játékszer” –, amely köztereken elhelyezve az alkotás, a szemléltetés, a megjelenítés kereteinek megteremtésére szolgál, vagy terek találkozási pontjain teremt új kapcsolatokat. 2000 novemberében a Mobil Teraszt Londonban, egy autópálya-felüljáró alatt állították fel. A projekt a meghívást a ’70-es évekbeli felüljáró-építés nyomán lepusztult terület felvirágoztatására létrejött alapítványtól kapta. Az alapítvány célja, hogy a területet újrahasznosítsa oktatási, kikapcsolódási célokra, amiben a köztéri mûvészet jelentõs segítséget nyújthat. A Mobile Terasz (amely azóta nem
22
csak Angliában kipróbált eszköz) célja az volt, hogy használhassa a helyi közösség. A meglepõ és ideiglenes köztéri alkotmányt ingyen lehetett “bérbe venni”, és számos funkció betöltésére bizonyult alkalmasnak, volt színpad, rajzfelület, kiállítási tér, illetve ülésterem pulpitusa, vásári bódé, italkimérés, nagyasztal. A Mobil Terasz ilyen módon játékosan arra hívja fel a figyelmet, hogy mennyi alternatív felhasználási módja van egy nagyon egyszerû építménynek is: egy lakótelepi épület vagy egy alig használat vasúti állomás pedig ennél számtalanszor több hasznosítási lehetõséget rejt. A Mobil Terasz tanulsága, hogy a környezetükbe fásult emberek, akik saját épületeik újszerû használatára nem rendelkeznek jobbító ötletekkel, megtanulnak ilyenekben gondolkodni. A Mobil Terasz így kiindulópontja volt több lepusztult városi tér az emberekkel közös újraalakításának. Mivel a Terasz használóit pedig arra is rádöbbentette, hogy a legegyszerûbb építészeti elemek is milyen sok értékes célt szolgálhatnak a köztéren; a meglévõ, szürkének tartott épületek és sokféleképpen használhatónak és átalakíthatónak bizonyultak. Pilot projektek Köztéri mûvészeti projektek kísérleti jelleggel segíthetnek megállapítani az ilyen típusú kezdeményezések szerepét és jelentõségét a mai magyar környezetben. A GKM három kísérleti projektet elõkészítését kezdte el, két a tárca felelõsségi körébe tartozó problémához kapcsolódóan. Az elsõ projekt a kistérségek problémáit helyezné középpontba, a közeljövõben európai uniós tagállamként való mûködésünk konkrét, kistérségekben jelentkezõ kezdeti nehézségeit. A projekt fókuszában két meglehetõsen eltérõ sajátosságokkal bíró kistérség állna Magyarország keleti és nyugati pólusán. A projekt célja növelni a társadalmi vita intenzitását arról, hogy a csatlakozás milyen eltérõ módokon érintheti e két kistérség helyi közösségét, eltérõ társadalmi csoportjait. A másik, általunk elképzelt projekt a MÁV reformjának kapcsán megvalósuló társadalmi méretû konfliktushelyzetet helyezi középpontjába. A vasút liberalizációja jelentõs hatással lesz a vasúthálózat átalakítására, szárnyvonalak és állomások kerülnek részben bezárásra, illetve megváltozott funkciót kaphatnak az elkövetkezõ öt évben. A projekt célja kutatási lehetõség biztosítása és kreatív ötletek generálása mûvészek és építészek, illetve a helyi közösség részvételével, melyek a késõbbiekben megvalósulhatnak, ezzel bizonyos vasútállomásoknak alternatív, a helyi közösség szempontjából jelentõs szerepet adva. A projekt újszerûsége és holisztikus jellege miatt felkeltette a Brit Építészakadémia és a British Council figyelmét is, akik potenciális szponzorai lehetnek ennek. Ebben még várjuk a MÁV vezetõinek reakcióit. A harmadik pilot projektben azt vizsgálnánk meg, hogy a GKM újdonságokat megindító, logójával is szimbolizált stratégiája mûködhet-e úgy, hogy a köztéri mûvészet meghonosítását képesek vagyunk a magánszférában, annak jól felfogott érdekeként meghonosítani. Ez a projektünk csak a GKMben eddig felhalmozott tapasztalatok átadásával, egy magánvállalat (bank) és mûvészek bevonásával jöhetne létre Budapesten; témája a vállalatok és
23
az emberek városi térhasználata egy szélsõséges példán, a hajléktalanok esetén keresztül. 2.4 PARTNERSÉG A fentebb vázolt projektlehetõségek, melyek hatékony platformként funkcionálhatnak a társadalmi párbeszédben, ideálisan partnerségi keretek között valósulnak meg, ezzel már kontextusában megelõlegezve egy többdimenziójú, több csatornán és médiumon keresztül kommunikálható vitát, így növelve egy össztársadalmi szintû kommunikáció lehetõségét. (A partnerség meghatározásával a CR 1260/99-es jogszabály IV. fejezetének 8. cikke foglalkozik). Nagy-Britanniában például külön szervezet, az Arts&Business foglalkozik azzal, hogy összehozzon mûvészeti csoportokat és az üzleti szféra szereplõit annak érdekében, hogy azok közösen valósíthassanak meg egybeesõ érdekeik talaján projekteket. A szervezet feladata az is, hogy tanácsokkal szolgáljon, illetve segítsen kiépíteni és fenntartani ezeket a kapcsolatokat, hiszen bármilyen hosszú távú partnerség alapja kiterjedt kapcsolathálózat kialakítása és életben tartása, valamint folyamatos kommunikáció megvalósítása a hálózat szereplõi között. Említhetjük ugyanakkor a brit kreatív partnerségi programot is (Creative Partnership), ami egy nagy költségvetésû, mûvészeti intézmények és közoktatási, közmûvelõdési intézmények bevonásával zajló kormányzati projekt. A megvalósuló projektek kiértékelése és a kuratórium mûködése számtalan további ötlettel szolgál a társadalmi integráció, illetve a párbeszéd megindítását segítõ magyar projektek tervezéséhez. A mûködõ partnerségi kapcsolatoknak legfontosabb elõnyei:
a megnövekedett támogatás lehetõsége a társadalom különbözõ szintjein, a felelõsség megosztásának lehetõsége a partnerek között, a partnerek különbözõ készségeinek, kompetenciájának és kulturális hátterének, csakúgy, mint eltérõ motivációnak felhasználása és egységbe rendezése a projekt apropóján, egy fejlettebb, kiterjedtebb hálózat megvalósítása, mely a késõbbi együttmûködésekhez nyújt elengedhetetlen alapot.
A különbözõ emberek és csoportok együttmûködésére számos partnerségi forma létezik. Ezek legfõbb formáit az alábbiakban vázoljuk.
Lehetõség van szerzõdéses kötelezettségen alapuló, tehát formálisan rögzített együttmûködési formák létrehozására. Ezek olyan partnerségi kapcsolatokat jelentenek, ahol a résztvevõ felek motivációja világosan definiálható, s kibontható szerzõdéses keretek között, s a formális megállapodás tartalmazza a felek szerepét, kötelezettségeit és felelõsségét a projekthez kapcsolódóan. Ez a partnerségi forma egyértelmû viszonyokat teremt, ugyanakkor bizonyos esetekben a projektre kedvezõtlen merev kapcsolatrendszert eredményezhet. Egy szerzõdéses partnerség egyik elsõ lépése lehet egy késõbbi hosszú távú együttmûködési formának immáron szerzõdéses rögzítés nélkül. Az együttmûködés a partnerség formális, azaz szerzõdéses rögzítés nélküli formája. Ilyenkor az egyes felek elismerik a kooperáció kölcsönös
24
elõnyeit, s az együttmûködés során megvalósuló tudás- és tapasztalatcsere a felekre nézve hasznos voltát. Az idõ múlásával az együttmûködés gyakorlata fejlõdik, és a felek egyre több kölcsönösségen alapuló tapasztalatot szerezve egymáshoz való viszonyukat is elmélyítve az együttmûködési kapcsolat egy érettebb fázisába viszik át. Nyilvánvaló, hogy a GKM-nek is számtalan ilyen kapcsolata van, azonban komolyabb szerepvállalás valamilyen írásos megállapodás nélkül aligha képzelhetõ el. A részvétel is a partnerség egyik lehetséges formája. A projekt módot adhat arra, hogy helyi közösségek és egyének, esetleg szervezetek is közvetlenül vegyenek részt a projektekben, amennyiben annak tartalmához és üzenetéhez bármilyen módon kapcsolódni tudnak. A részvétel különbözõ szinteken és különbözõ intenzitással történhet, attól függõen, hogy a helyi egyének és közösségek milyen módon és milyen indítékokkal, motivációval csatlakoznak. A részvétel nyomán felhalmozódó tapasztalatokat ugyanakkor nagyon nehéz figyelemmel kísérni és rögzíteni, valamint egységes közvetítõ nyelvre fordítani, hiszen a résztvevõk folyamatosan változnak.
A partnerségi kapcsolatokban különbözõ szintû elkötelezettség és felelõsség körvonalazódhat. Azonban ha a GKM pilot projektek, azok sikere esetén pedig bármekkora anyagi kötelezettséget jelentõ részvétel mellett kötelezi el magát, célszerû a lehetõ legkorábban írott szerzõdésben rögzíteni a kompetenciákat és a felelõsségi köröket. Nyilvánvaló, hogy a GKM anyagi eszközökkel csak akkor tud részt venni bármilyen projektben, ha az a GKM jogszabályban rögzített feladatainak megoldásához szorosan köthetõ. Egy kísérleti projekt esetén is már annak elõkészítési fázisában meg kell állapodni abban, hogy a projekt eseményeinek gondolati szerzõségéért, kivitelezéséért, dokumentációjáért, értékeléséért, bemutatásáért ki a felelõs. Különös hangsúlyt kell adni a kutatási fázisnak és a projekt kidolgozásának, biztosítva a megfelelõ helyi partnereket, a kapcsolatháló kiépítését, a kontextus ismeretét illetve kutatásának lehetõségét és az alkalmazott módszert. A finanszírozáshoz kapcsolódó aggodalom, hogy a projekteket (akár magán, akár közpénzbõl finanszírozottak) a finanszírozó irányítja és ellenõrzi, ilyen értelemben a hatásos kritikai szellemû vita illetve projekt nem kap megfelelõ teret. Ez többek között az egyik legfontosabb oka annak, hogy miért szükséges már a kezdeti fázisban tisztázni a résztvevõk motivációját, munkamódszerét, a jogait és felelõsségi köreit. Kétségkívül lesznek érdekellentétek a partnerek között, és törekvéseik részben keresztezik majd egymást. Konstruktív projektek megvalósításához szükséges a projektben szabad mozgásteret biztosítani azért, hogy a különbözõ célrendszerek ne feszíthessék szét az együttmûködés kereteit, s mód legyen azokat beépíteni. Az a tény, hogy ennek figyelembevétele bonyolultabbá teszi a projektet nem feltétlenül rossz, ugyanis így világossá válik a kölcsönösség természete – a hasznok és hátrányok minden partner számára különbözõek. Az ilyen természetû aggodalmak eloszlatásának talán legjobb módja a transzparencia
25
biztosítása, ismétlõdõ tevékenység esetén pedig a szakmai nyilvánosság legteljesebb körû bevonása. A projektek levezényléséhez és megszervezéséhez gyakran vonnak be mediátorokat, kurátorokat és koordinátorokat. Ez a szerep magában foglalja a különbözõ célrendszerek közötti közvetítést, azok összehangolását és valamilyen szintû integrálását, illetve a különbözõ szereplõk között felmerülõ problémák kezelését és visszacsatolását. 2.5 FOLYAMATOK A partnerségrõl szóló részben rámutattunk, hogy miért fontos a felelõsségi körök és szerepek tisztázása a projektben résztvevõ partnerek között már a projekt tervezésének fázisában. Az alábbiakban a mellékelt ábra segítségével sorra vesszük a megvalósítandó projektek szereplõit, feladataikat és felelõsségüket, valamint a projekt megvalósításának folyamatát. Természetesen ez csak körvonalaiban lehetséges, hiszen a feladatkörök és felelõsségek minden projektben eltérõek. Ez a fejezet alapvetõen a minisztérium lehetséges szerepeinek és felelõsségének kérdésére koncentrál. Lehetséges partnerségi kapcsolattípusok Ábránkon a minisztérium szemszögébõl kiindulva igyekezetünk a lehetséges partnereket feltárni, a teljesség igénye nélkül. Az ábrán sima és szaggatott vonalakkal jelöltük a partnerek közötti kapcsolatlehetõségeket. Folyamatos vonallal jelöltük a minisztériumhoz kapcsolódóan azokat a kapcsolatokat, ahol a minisztérium utasítási jogkörrel bír, és így erõteljes ráhatással van a partneri kapcsolatok kialakulására. Szaggatott vonalakkal jelöltük azokat a kapcsolatrendszereket, ahol a partnerintézmény a minisztériumtól szervezetileg, gazdaságilag, jogilag független intézmény (független alapítvány és üzleti szféra), de a minisztérium közéleti szerepénél fogva a kormányzati szféra részeként pozitívan járulhat hozzá és kezdeményezheti partnerkapcsolat létrehozását. Az ábrán a nyilak használatát szándékosan mellõztük, azt kívánván jelezni ezzel, hogy a kezdeményezés a minisztériumon kívül bármely más szereplõtõl elindulhat, illetve a visszacsatolási mechanizmusok is ellentétes irányban realizálódnak (jobbról balra haladva). A minisztérium szemszögébõl öt különbözõ lehetséges partnerségi kapcsolattípust különítettünk el. Bármilyen partnerségi formáról legyen is szó, a minisztérium anyagi részvétele, támogatása csak akkor realizálható, ha a projekt koncepcionálisan a GKM felelõsségi körébe és kompetenciájába tartozó közfeladat megvalósulását segíti. 1) A minisztérium kezdeményezheti a kezelésében lévõ állami vállalatnál kísérleti vagy késõbb általános projekt indítását. Erre a kapcsolattípusra jó példa a MÁV-nál kezdeményezett pilot jellegû projekt, mely a MÁV átstrukturálásához kapcsolódó, abból következõ társadalmi feszültség enyhítését állítja középpontba. A változás közvetlenül a vállalathoz
26
kapcsolódik, de társadalmi vonatkozása miatt, illetve a közlekedési területért való felelõsség okán a GKM kezdeményezése indokolt. Ebben az esetben a GKM kezdeményezõként lép fel, a projekt lebonyolításában az információs és szervezeti támogatást adja, továbbá koordinációs és infrastrukturális jellegû feladatokat lát el, azonban közvetlenül nem szerzõdik sem a kurátorral, zsûrivel, sem a projektek résztvevõ mûvészeivel, szociológusaival, stb. A finanszírozást az állami vállalat nyújtja, s az áll szerzõdéses viszonyban is a lánc végén elhelyezkedõ szereplõkkel a kurátoron keresztül. A GKM szerepe ebben az esetben a közvetítés és a szereplõk egymással való kapcsolattartásának könnyítése. 2) A minisztérium választhatja projektek megvalósítását olyan módon is, hogy közvetlen kapcsolatban és szerzõdéses viszonyban áll a kurátorral. A javasolt kistérségi pilot projekt a tárca EU-kommunikációjához kapcsolódóan jó példa lehetne erre a fajta partnerségi formára. Ebben az esetben a tárca egy már meglévõ országjáró programjához kapcsolódóan volna kívánatos egy köztéri projektet kapcsolni, s mivel a fõ programért a minisztérium egy szervezeti egysége felelõs, nem tûnik indokoltnak egy újabb szervezet közbeiktatása. Ebben az esetben a minisztérium teljesen direkt módon határozhatja meg céljait, úgy hogy azokat a kurátornak kommunikálja, illetve a koncepcionális keretért egyértelmûen a minisztérium felelõs. A szereplõkkel való kapcsolattartás ebben az esetben fokozottan a minisztérium feladata, melyet a minisztériumi koordinátor felelõssége betölteni, illetve a kurátorral együttmûködve a lánc végén álló szereplõk felé is fokozottan érvényesíteni kell. Ez a kapcsolattípus meglehetõsen merev, finanszírozási szempontból nehézkesen megoldható, de legalábbis kreatív jogi megoldásokra van szükség a kivitelezéséhez. Hosszú távon, egy-két kisebb projekten kívül alkalmazása nem javasolt, mert igen idõigényes, rugalmatlanságokkal terhelt mechanizmusokat tartalmaz. 3) Harmadikként a GKM-nek a gazdasági szférában mûködõ magánvállalatok felé történõ partnerségi kezdeményezéseit említjük meg. Jó példa lehet erre az energia területén a szélkerekek elterjedésének kérdése, ami meglehetõs társadalmi visszhangra lelhet. Egy pilot projekt keretében a szélkerekek gazdasági és társadalmi hatásaira koncentrálva érdemes volna párbeszédet kezdeményezni olyan, az üzleti szférához tartozó cégekkel, mint például a Greenergy. Ebben a partnerségi formában a GKM szerepe a kezdeményezésre redukálódik, egy projektnek inkább a beindítási fázisában van jelentõs szerepe. Az üzleti szféra bevonásával, a minisztérium pénzügyi támogatást nem kell hogy nyújtson, s ideális esetben információs közvetítõ szerepét, a partnerek összehozásának feladatát más szervezetnek adhatja majd át. Megfelelõ példa lehet erre egy bank által megvalósítani kívánt konstruktív párbeszéd megteremtésére irányuló projekt, amely az ATM automaták terét felhasználva valósulna meg egy katalán mûvész ötlete nyomán (több bankkal felvettük a kapcsolatot a projekt megvalósítására).
27
4) A GKM kezdeményezhet partnerségi kapcsolatot független alapítványoknál is. Erre tipikus példa lehet, ha már meglévõ független alapítvány által létrehozott és koordinált projektrõl van szó, mely esetlegesen valamilyen áttételen keresztül kapcsolódik a GKM tevékenységi köréhez. Az idõ rövidsége miatt már nem megvalósítható, de ilyen jellegû partnerségi kapcsolat lehetett volna a Dunaújvárosban 2003. elsõ negyedévében lezajlott projekt, hiszen a térség ipari vonatkozásai, a Dunaferrhez kapcsolódó társadalmi problémák indokolták volna a tárca jelenlétét, partneri részvételét. Szintén ilyen jellegû projekt lesz 2003. nyarán a Moszkva tér projekt, melybe a tárca bekapcsolódhat; potenciális érintkezési pontként a tér közlekedési szempontból kiemelt jelentõsége, illetve a GKM Margit körúton megnyitandó ügyfélszolgálati irodája merülnek fel. Egy megvalósuló, ebbe a kategóriába tartozó partnerség esetén, a tárca koncepcionális alkalmazkodása szükséges, ebben a formában a GKM szerepe lehatároltabb, mint fentebb. Ugyanakkor az állandó jelenlétnek egy meglehetõsen hatékony formája lehet. 5) A minisztérium számos non-profit formában mûködõ szervezetet hozott létre, illetve célzottan létre is hozhat ilyen típusú további szervezeteket, amennyiben azt szükségesnek látja, esetleg pontosan a köztéri mûvészeti projektek megvalósítására. Ebben a partnerségi formában a minisztérium alapítványán, közhasznú társaságán stb. keresztül finanszírozhatja részben vagy egészben az adott pilot projektet. Az alapítvány minisztérium és kurátor közé ékelése azzal az elõnnyel jár, hogy a finanszírozás sokkal rugalmasabban, kevesebb buktatóval oldható meg, hiszen az alapítvány külön költségvetéssel bír, s az elköltött pénzekkel rugalmasabban gazdálkodhat, mint az államháztartási törvénynek alávetett minisztérium, melynek statútumából adódó felelõssége a közpénzekkel való célzott elszámolás. Ugyanakkor ebben az esetben a kezdeményezés, a projekt céljának meghatározása, a projekt problémájának és vezérgondolatának definiálása a minisztérium feladata marad, még akkor is, ha formálisan szerzõdést az alapítvány köt a kurátorral, illetve a projekt egyéb szereplõivel. Másrészrõl az alapítvány a kapcsolatépítés és koordináció, valamint az adminisztratív jellegû ügyek intézésében sokkal komolyabb feladatot vállalhat, mint az elõzõ típus állami vállalata. Az alapítványi forma jellegénél fogva rugalmasabb, kisebb és informálisabb szervezeti forma lévén, jobban megfelelhet a koordinációs feladatok elvégzésének, amikor a projektben résztvevõk eltérõ kulturális és társadalmi hátterû szereplõk. Azokban az országokban, ahol az állami szerepvállalás ilyen szintre jutott, a köztéri mûvészet és az állam kapcsolata hosszú éveken át, folyamatosan alakult ki. Természetesen a mi esetünkben is csak hosszabb idõ, és sikeres projektek nyomán merülhet fel ilyen szerepvállalás, akár az OM, akár az NKÖM szakmai irányításával. Projektekhez kapcsolódó szerepek és felelõsségek A leírt partnerségi kapcsolattípusok mellett fontos körvonalazni azt is, hogy egy konkrét projekt levezénylésében a kurátor, zsûri és a lánc végén
28
elhelyezkedõ szereplõk milyen feladatokat töltenek be. Általánosságban a következõ folyamatbeli keret tûnik érvényesíthetõnek, hozzátéve, hogy az egyes projektekhez bizonyos mértékben mindig adaptálni kell a körvonalazott általános munkafolyamatot: Koordinátor - köztisztviselõ
A koordinátor feladata, hogy kommunikációs közvetítõként szolgáljon a minisztérium, a kurátor és a projektben résztvevõ személyek között. A koordinátor a minisztériumban dolgozó köztisztviselõ, és felelõs azért, hogy a minisztériumon belül folyamatosan kommunikálja, értékelje és jelentse a projekt elõrehaladását, illetve az elért eredményeket, továbbá, hogy a minisztériumi gyakorlatnak megfelelõen intézze a projekthez kapcsolódó tennivalókat. Ez azért nagyon lényeges, mert egy public art jellegû projekt megvalósításakor nagyon különbözõ kulturális háttérrel érkezõ résztvevõk mûködnek együtt (mûvészek, köztisztviselõk, magánszféra menedzserei stb.), így a nyelvi és kommunikációs különbségek elsimításában a koordinátornak kiemelt szerepe van. A koordinátor a kurátorral együttmûködve információt ad az életben lévõ projektekrõl, illetve a projektekhez kapcsolódóan tanácsokkal is szolgál. Segíti a kurátort a munkájában, a szükséges pályázati anyagok összegyûjtésében, a bírálat elõkészítésében, a megvalósuló projektek dokumentálásában. A koordinátor összehangolja a tanácsadó testület (zsûri) munkáját. A koordinátor a kurátorral együtt felelõs a projekt nyilvánosságának („marketingjének”) megteremtéséért, a projekt kapcsán nyilvános beszélgetések megszervezéséért, a témában érdekelt mûvészekkel és társadalomtudósokkal való személyes kapcsolattartásért és a kapcsolati háló továbbépítéséért. A jelen projekt kapcsán a koordinátor segíti a kurátor munkáját abban, hogy a két kistérségi projekt közötti kapcsolatot és párbeszédet megteremti. A koordinátor kijelöli a helyi kapcsolattartókat, akik a helyi önkormányzatnál felügyelik, illetve segítik a projektet. A koordinátor intézi az adminisztratív jellegû ügyeket, nyilvántartja a szerzõdéseket, ellenõrzi a kifizetéseket stb.
Kurátor
A kurátor gyakorlatilag a projektet vezetõ menedzser, aki teljes körû felelõséggel rendelkezik a projekt megvalósításában. A koordinátor segítségével õ készíti el és véglegesíti a pályázati kiírást és elõterjeszti a projekt körvonalait. A pályázatokat értékelõ zsûri (ha van ilyen) ülésén ismerteti és elõvéleményezi a beérkezett pályázatokat, beleértve a pályázók hátterét és viszonyukat a szóban forgó problémához. A kurátor már a projekttervektõl kezdõdõen részt vesz a projekthez kapcsolódó tárgyalásokban, szerzõdések kialakításában, az adott problémával társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt szükséges tisztában lennie. A zsûri döntése alapján az eredmény kihirdetéséért és a megvalósuló projekt teljes körû levezényléséért a késõbbiekben õ felelõs. 29
Rendelkezik, vagy javaslattételi joga van a kijelölt büdzsé felhasználásáról és ellenõrzi azt az elért eredményekkel összhangban, ebben a koordinátor segíti. (A büdzsé feletti utalványozási stb. jogok természetesen a finanszírozás módjától és a résztvevõ intézmények jellegétõl függenek). Támogatja és nyilvánosan képviseli a projektet és annak továbbfejlõdését az adott régióban, a projekt alakulása alatt tanácsot ad és kritikai jellegû észrevételekkel segíti a mûvészeti csoport munkáját. Értékeli és rendszeresen jelentést tesz a projektek állásáról a koordinátor segítségével. Ehhez a helyszínen rendszeres jelenléte szükséges. Jelzi a helyszínen felmerült, illetve a projekttel kapcsolatos egyéb problémákat a koordinátoron keresztül a minisztérium felé, illetve a helyi kapcsolattartó felé. A felmerült problémák hatékony megoldását minden eszközzel támogatja és segíti.
Helyi kapcsolattartó (lehetõleg minden partnerintézménynél)
Amennyiben a projekt több szereplõ bevonásával történik (vagy pl. a vasútnál több állomás a telephelye), a helyi összekötõ feladata, hogy segítsen a helyben felmerült kérdésekre választ találni, illetve, hogy a helyi sajátosságok megismerésében segítse a mûvészeti csoportot. Ezen túlmenõen a helyi összekötõ segíti a koordinátor munkáját mindabban, ami helyi eseményekhez kapcsolódik (pl. nyilvános beszélgetés megszervezése), csakúgy mint a kurátor munkáját. A helyi összekötõ segít a kapcsolatfelvételben, a helyi történelem és gyakorlat megismerésében és bármilyen a projekt fejlõdése szempontjából lényeges ügyben. A projekt értékelésében a helyi szempontot érvényesítve vesz részt helyi bennfentesként, megfigyeléseivel kiegészíti a kurátor és a koordinátor véleményét. Természetesen ez nem jelent állandó elfoglaltságot, inkább egy állandóan elérhetõ helyi segítõt jelent. Mivel a köztéri mûvészet kapcsán önkormányzatok vagy állami vállalatok lehetnek az érintett egyéb partnerek, az ezekben való eligazodás független mûvészeknek igen nehézkes lehet helyi segítség nélkül.
Tanácsadó testület (zsûri)
A tanácsadó testület feladata, hogy a beérkezett pályamûvek alapján felelõs és szakmailag igazolt döntést hozzon arról, hogy mely projektek valósítandók meg. A tanácsadó testület tagjai a kurátor, a koordinátor, és a projektért felelõs vezetõ beosztású köztisztviselõ és a helyi kapcsolattartó. Célszerû, hogy a tanácsadó testület változó tagokat is tartalmazzon (szociológust, mûvészt, építészt stb.) a projektkiírásnak megfelelõen, akik szakmai tudásukkal támogatják a kurátor munkáját és a döntéshozatalt. A tanácsadó testület szavazati joggal rendelkezõ tagjai az állandó tagok, akik döntésüket egyszerû többséggel hozzák meg. A tanácsadó testület a pályázatok kiválasztásában segít, de a projekt idõtartama alatt is javasolt lehet egy-két ülés megszervezése, melyen az addig elért eredményeket értékelik, tanácsokat adnak, és kritikát fogalmaznak meg, így követve a projekt alakulását. A projekt lezárásakor
30
értékelõ ülést tartanak, ahol javaslatot tesznek további lépésekre és levonják a projekt tanulságait. Amennyiben a GKM pilot projektek megvalósítása mellett dönt, feltétlenül célszerû a projekt szervezeten belüli felelõse mellett egy adott esetben zsûriként is funkcionáló tanácsadó testületet összehívni, hiszen a téma újszerûsége és speciális jellege miatt a minisztériumban nincsen megfelelõ kompetencia pl. a pályázatok megfelelõ szintû elbíráláshoz.
Értékelõ
Az értékelõ feladata, hogy a projekt megindulásától lezárásáig egy külsõ nézõpontot érvényesítõ folyamatos értékelését valósítsa meg, egy elõzetesen definiált szempontrendszer szponzorral történõ kidolgozása alapján, illetve azt rugalmasan módosítva. Egy ilyen külsõ értékelõ funkciót ideálisan egy a projekttõl független társadalomtudós, például szociológus valósíthat meg, a koordinátor bevonásával. Az értékelést végzõ személynek mindazokkal folyamatos kapcsolatban kell lennie, akik a projektben részt vettek, s ezeknek segíteniük kell az értékelõ személyt munkájában (interjúk, kérdõívek készítése és értékelése, napló írása stb.) Az értékelésnek a projekt megvalósításával párhuzamosan kell zajlania, és rugalmasság szükséges ahhoz, hogy annak természetes alakulásához és fejlõdéséhez alkalmazkodni tudjon. Az értékelésre azért van szükség, hogy tudjuk, a köztéri mûvészeti projekt valóban bevont-e a vitába olyan embereket, akik egyébként nem lettek volna részesei a közügyet jelentõ probléma megoldásának, és született-e megoldás. Még egyszer fontos leszögezni, hogy nem a mûvészeti eseményektõl várunk megoldást, hanem azt várjuk, hogy olyan vitát generáljanak, amely elvezet a megoldáshoz.
31
2.6 EREDMÉNYEK A különbözõ motivációk és okok – amiért az egyének és szervezetek részt vesznek a projektben –, illetve a projekt elõzetesen elvárt pozitív hatásai ellentmondhatnak egymásnak, és konfliktusokhoz vezethetnek. Továbbá, akár a motivációkról, akár az elõzetes célokról és késõbb realizálódó feszültségekrõl beszélünk, ezek mind erõteljesen specifikusan a projekt kontextusának és tematikájának alárendelt tényezõk. Ilyen értelemben nehéz eredményeket összesítve, általánosságban megfogalmazni. Ugyanakkor, az elsõ részben vázolt kihívások alapján mégis megfogalmazhatunk néhány gondolatot, ami feltétlenül eredménynek tekintendõ. Általános vonatkozású eredmények A minisztérium és tágabb értelemben a kormányzat számára fontos eredmény, ha sikerül bevonni embereket a társadalmi párbeszédbe, s ha a társadalmi szinten kialakult vita nem pártpolitika által meghatározott, sem minõségét, sem nyelvét, sem eredményét tekintve, azaz ha a vita közügyhöz köthetõ – s ilyen módon közpolitikai vitaként leválik a pártpolitikai vitákról. Fontos eredmény továbbá, ha a vita folyamatában, de legalábbis konszenzusos eredményét tekintve visszacsatolódik az adott közügy intézésére felhatalmazott közintézményhez. Amennyiben az adott projekt menete során annak társadalmi nyilvánosságát is sikerül megteremteni a különbözõ médiumok és csatornák alkalmazásával, s ilyen módon a társadalmi párbeszéd részévé tenni, az is fontos lépés a konstruktív párbeszéd tereinek megteremtése felé. A minisztérium számára akkor járnak eredménnyel a törekvései, ha valóban sikerül depolitizált fórumokat és platformokat teremtenie, s ezeken keresztül a társadalom különbözõ szegmenseinek tudatosságát, egyéneinek társadalmi felelõsségét növelni. Lényeges eredményt könyvelhet el a kormányzat akkor is, ha az addig csak õt terhelõ felelõsséget lehetségessé válik megosztani, és decentralizáltabbá tenni a helyi szintû problémamegoldási mechanizmusok elõsegítésével. A mûvészek számára az együttmûködés akkor eredményes, ha ez új platformot jelent mûvészi gyakorlatuk kibontásához és elképzeléseik megvalósításához. További eredményként könyvelhetik el, ha más mûvészekkel és helyi közösségekkel dolgozhatnak együtt a minisztérium nyújtotta keretek között, illetve ha ez a tevékenység a mûvészetnek publicitást és elismertséget ad. Fontos továbbá számukra a kritikai mûvészetrõl szóló társadalmi vitában való részvételi lehetõség, csakúgy, mint a lehetõség, hogy ilyen jellegû projekteken keresztül nemzetközi hálózatokhoz csatlakozhassanak. A nem kormányzati szervezetek szempontjából eredmény, ha új kapcsolódási pontokat és partnerségi kapcsolatokat építhetnek ki a projektek során, illetve részt vehetnek közügyek számukra kedvezõ módon történõ megoldásában. Hasonlóképpen lényeges szempont számukra, hogy tudatosítsák az adott szervezet szerepét és jelentõségét, valamint fõ érdekeiket és motivációikat nyilvánosan kifejezhessék.
32
Az üzleti szféra vállalatai számára a jelenlétük tudatosítása, illetve a társadalmi felelõsségvállalásuk hangsúlyozására teremtett lehetõségek érdekesek. Eredményesnek tekinthetik egy projektben való részvételüket, ha társadalmi kapcsolataikat szélesítik, illetve elmélyítik, és ha más vállalatokkal, illetve a közszféra intézményeivel hosszabb távon fenntartható partnerségi kapcsolatokat alakíthatnak ki. Praktikus, rövidtávú eredmény lehet számukra, ha egy-egy építkezéshez kapcsolódva például nem indítanak pert ellenük, ha az engedélyek beszerzésének folyamatát nem lassítják elégedetlenkedõ társadalmi csoportok, azaz, ha a vita más csatornákra terelõdve nem nehezíti egy-egy beruházás megkezdéséhez kapcsolódó lépések megtételét. Eredményként könyvelhetik el továbbá, ha a vállalatukról kialakított társadalmi kép kedvezõbbé válik, illetve ha potenciális vásárlóiknak, ügyfeleiknek nyújthatnak – még ha indirekt módon is – támogatást. Munkavállalóik moráljának javítása, vállalat iránti lojalitásuk növelése és az ezekbõl adódó esetleges hatékonyságnövekedés mind fontos eredményei lehetnek egy mûködõ partnerségnek. A lehetséges pilot projektektõl elvárt eredmények a minisztérium számára Tekintve, hogy Magyarországon a public art mint fogalom körébe jelenleg szinte kizárólag a köztéri szobrok tartoznak, nincs még hagyománya annak, hogy a társadalmi felelõsséget és elkötelezettséget felmutató mûvészeti törekvések, melyek társadalmi problémákat középpontba helyezve igyekeznek társadalmi vitát generálni, milyen kormányzati szerepvállalást igényelnek. A pilot projektek célja, hogy felmérje, a különbözõ típusú kormányzati szerepvállalás lehetõségeit, hatékonyságát, megállapítsa, hogy a kidolgozott mechanizmusok megfelelõek-e késõbbi projektek megvalósításához, s hogy általánosságban, kell-e, szükséges-e a kormányzat jelenléte ezen a területen, s ha igen annak milyen típusa lehet célravezetõ (finanszírozás, partnerkapcsolatok létesítése, szervezõinformációs jellegû funkció, morális jellegû támogatás, publicitás biztosítása stb. – esetleg az említettek kombinációja). A pilot projektek tehát valójában akkor bírnak eredménnyel, ha lezárásukkal eldönthetõvé válik, hogy a minisztériumnak megéri-e public art jellegû projektekhez kapcsolódni, s ha igen, milyen változtatásokat kell eszközölnie a pilot projektekben használt gyakorlathoz képest, illetve melyik partnerségi kapcsolattípust érdemes elõnyben részesítenie. A pilot projektek akkor lesznek eredményesek, ha a partnerségi kapcsolatot sikerül egyáltalán megvalósítani, s ha a partnerséget nem éri külsõ pártpolitikai támadás, hanem a társadalmat alkotó egyének tudatában vagy semleges, vagy politikától független eseményként rögzül. A pilot a fentiek fényében akkor eredményes, ha a minisztérium számára általánosítható eredményekkel, tapasztalatokkal szolgál.
33
2.7 ÉRTÉKELÉS ÉS INDIKÁTOROK Az értékelés kérdése és a mutatók felállítása meglehetõsen érzékeny és kritikus pontja a köztéri mûvészeti projekteknek. Nagy-Britanniában több public arttal foglalkozó szervezet dolgozott ki irányelveket és praktikus indikátorokat a siker mérésére. Ugyanakkor látni kell, hogy egyrészt az indikátorok nagymértékben projektspecifikusak és a kezdeti célrendszer függvényében értelmezõdnek, másrészt az értékelés nehezen képes figyelembe venni mindazt az utat, módot, csatornát és hatásmechanizmust, ahogy egy mûalkotás, vagy egy mûvészeti folyamat a társadalomban mûködik. Nagy-Britanniában a Policy Action Team 10 – ami a társadalmi beilleszkedésre irányuló kutatást végzett 1999-ben –, jelentésében a következõ eredményességi indikátorokat sorolta fel: 1) A különbözõségek értékelése. 2) A helyi kontrollmechanizmusok mértéke, beindítása (a projektben résztvevõ helyiek növekvõ részvétele az ellenõrzési, illetve döntési mechanizmusokban, továbbá felelõsségvállalásuk ezekért a döntésekért) 3) A helyiek elkötelezettségének támogatása – mennyire felelt meg a projekt a helyi partnerek és résztvevõk igényeinek és érdeklõdésének. 4) Az egyenlõségen alapuló partnerségi kapcsolatok elõsegítése – a kockázatok és elõnyök tisztességes eloszlása mindazok körében, akik résztvevõi voltak a projektnek. 5) Közös célok meghatározásának sikere az aktuális helyi igények függvényében – minden résztvevõnek osztania kell a célokat és elfogadnia azokat. 6) Képesség a rugalmas munkavégzésre a változásokhoz alkalmazkodva – a változó körülmények és igények függvényében. 7) A fenntarthatóság biztosítása – a bizalom, öntudat és készségek kiépítése. 8) A minõség elvének érvényesítése a projekt során 9) Kapcsolódni a mainstream intézményekhez – kapcsolatok kiépítése más szférákkal. (Forrás: ’Did it make difference. Evaluating community-base arts and business partnerships’ Art&Business 2000.) Számszerûsíthetõ indikátorokkal a projektek mérése nagyon ritkán lehetséges, de az alábbi kérdések segíthetnek egy kvalitatív jellegû értékelés megvalósításakor:
Reflektál-e projekt múltbéli hasonló projektek tapasztalataira, tanul-e azokból, kapcsolódik-e és hozzátesz-e azokhoz? Kritikus szemlélet érvényesül-e a projektben, tartalmaz-e provokáló elemet, elég érzékenyen reagál-e arra a specifikus helyi, társadalmi kontextusra, amiben megvalósul? Van-e a projektnek funkcionalitása és autonóm-e a kérdésfelvetés, illetve a probléma-megközelítés? Tartalmaz-e a projekt elmélyültebb kutatást és kockázati elemet? Lehet-e a projektet nyitva hagyni, és a késõbbiekben értékelni és folytatni, illetve továbbgyûrûzõ hatásait mérni? 34
Az érdekek ütközése gyakorlatilag elkerülhetetlen a köztéri mûvészeti projekt értékelésének fázisában. Egyrészt az élmény gyakorlatilag dokumentálható nyom nélkül továbbélhet a társadalom különbözõ szegmenseiben, egy késõbbi esemény pedig esetlegesen újra felbolygathatja azt. Valójában, Magyarországon ma még – ahol az állami mûvészeti támogatások általában a „termelést” és nem a mûértõ közönség befogadását támogatják – a mûvészek számára meglehetõsen szokatlan gyakorlat elemezni mûvészeti munkájuk hatásosságát és felmérni azok „társadalmi hasznosságát”. Ugyanakkor az eseményt/kutatást/kísérletet szponzoráló szervezetek abban érdekeltek, hogy befektetésük hatását nyomon kövessék. Ilyen értelemben a projektet szponzorálók feladata az értékelés megvalósítása, azért is, mert a projektet megvalósító mûvészek, társadalomtudósok, és egyéb résztvevõk erre részvételüknél fogva nem képesek. A GKM által rendezett beszélgetések során érdekes tapasztalat volt szembesülni egyfajta inherens félelemmel és felháborodással a mûvészeti szféra képviselõi részérõl, amikor az értékelés kérdése került szóba. Úgy tûnik, az értékelésnek és elszámolásnak egyfajta erõteljesen negatív, a mûvészi függetlenséget korlátozó konnotációja van, s ezért reflexszerûen elutasíttatik. Az értékelés hagyományának hiánya illetve elutasítása a magyarországi köztéri mûvészeti projektekben résztvevõ alkotók részérõl feltétlenül kedvezõtlen hatással van a mûvészet ezen ágának fejlõdésére, mert megakadályozza visszacsatolási, értékelõ mechanizmusok kialakulását. A siker és a kudarc ilyen szempontból különbség nélkül elõremutató tapasztalatoknak kellene lenniük, a kudarcokból való tanulás az egyik leghatékonyabb módszer lenne, egy a nyugati gyakorlatnál jóval gyengébb hagyományokkal rendelkezõ magyar mûvészeti ág számára. Ennek feloldására lehetne az értékelést – ideális esetben – egy külsõ, független szereplõre bízni, például egy szociológusra vagy társadalomtudományi mûhelyre (pilotok esetében lehetséges pl. szakkollégium, doktoranduszok mûhelyei). Egy kívülálló „objektivitása” felbecsülhetetlen érték akkor, amikor a kurátor, koordinátor és a mûvészek mindannyian nagyon közel állnak a projekthez és nem képesek távolságtartó módon értékelni annak tapasztalatait. Az értékelést végzõ személynek mindazokkal folyamatos kapcsolatban kell lennie, akik a projektben részt vettek, s ezeknek segíteniük kell az értékelõ személyt munkájában (interjúk, kérdõívek készítése és értékelése, napló írása stb.) Az értékelésnek a projekt megvalósításával párhuzamosan kell zajlania, és rugalmasság szükséges ahhoz, hogy annak természetes alakulásához és fejlõdéséhez alkalmazkodni tudjon. Az értékelést célszerû a projekt megkezdésétõl lezárásáig folyamatosan megvalósítani.
35
2.8 HATÁS ÉS VISSZACSATOLÁS A köztéri mûvészeti projektek hosszabb távú társadalmi hatásait csak korlátozottan és töredékesen sikerült azonosítani, hozzátéve, hogy nyilvánvalóan számos elõre nem látható és nem megbecsülhetõ hatással bírnak. A „Konstruktív diskurzus terei” projekt abból a feltevésbõl indult ki, hogy a közügyek intézésének szervezeti kultúráján kell változtatni – vagyis a hatásnak látszania kell a kirekesztettség csökkenésében, a problémák gyorsabb megoldásában, a peres ügyek számának csökkenésében. Egy konkrét projekt esetében pedig a sikert az jelenti, hogy egy nehezen megoldható közügy jellegû problémára gyors, újszerû, vagy jobb megoldás születik a projekt során vagy után. A beszélgetésekben résztvevõknek nemigen volt víziójuk a projektek lehetséges nagyobb horderejû, továbbgyûrûzõ hatásmechanizmusról. Ennek oka, hogy Magyarországon ilyen még nem volt. Továbbélõ hatásként említhetjük meg, ha a polgárok nyomon követik a projekt alakulását és hogy a civil szervezetek a késõbbiekben felkarolják-e a profiljukba vágó kezdeményezéseket, ezzel átvállalva bizonyos eddig kormányzati funkciókat. Szintén hosszabb távú pozitív hatásként lehet majd értékelni, ha a projektek apropóján a résztvevõk körében igény mutatkozik arra, hogy megismerkedjenek alkotmányos jogaikkal, s öntudatosabb polgárként viszonyuljanak a közügyeket érintõ kérdésekhez. A minisztériumi együttmûködés gyümölcse lehet, hogy a mûvészekkel is jó viszony alakul ki. A projektek elõkészítése és megvalósítása nyomán létrejött hálózatok továbbélése és a mindennapi életben más területeken való felhasználásuk szintén kedvezõ hatással lehet a helyi közösségek és tágabb értelemben a társadalom egésze számára. A projekt hatásai a felépített társadalmi hálózatokon keresztül az élet más területeire is áttevõdhetnek, s a hálózat lehetõvé teszi, hogy különbözõ idõpontokban, különbözõ helyeken az egyes problémák, kérdések újra felmerüljenek és az adott közösség újragondolja azokat (esetlegesen anélkül, hogy a projektben eredetileg résztvevõ bármely partner jelen volna). Feltételezhetõ, hogy a projektben résztvevõk mûvészeti és társadalmi érzékenysége nõ, ami az ismeretségi hálózatokon keresztül tágabb társadalmi hatással bír majd. Hosszabb távon a decentralizált hálózatok hatással lehetnek az információáramlás hatékonyabbá válására, illetve a felelõsség megosztását, helyi szintekre történõ delegálását segítik elõ – ezzel könnyítve a központi kormányzat munkáját és elõsegítve az aktuálpolitikától mentes megoldási módokat. Ugyanakkor kérdés, hogy egy öntudatosabb, erõsebb kritikai szellemet kifejezõ társadalomra felkészült-e Magyarországon a kormányzat. A projekt tapasztalatai alapján, a résztvevõ köztisztviselõk véleménye szerint elsõsorban nem is a kritika elviselése, hanem a befogadására és feldolgozására való humánkapacitás megléte kérdéses. A köztéri mûvészet fogalma hazánkban ugyan még nem talált utat a köztudatba, de a rendszerváltás óta számos, a politikai és társadalmi környezetet bíráló projekt valósult meg a társadalmi párbeszéd serkentésének céljával. Az egyik legelsõ, és máig talán legemlékezetesebb
36
köztéri mûvészeti projekt Szentjóby Tamás munkája, A szabadság lelkének szobra (1992) volt, ami tulajdonképpen a budapesti Szabadság-szobor egy óriás fehér drapériába való becsomagolásából állt (http://www.c3.hu/~iput/kep1.html). A szocialista korszak e jelentõs szimbóluma ijesztõ, leples kísértetté változott, egyértelmûen ráirányítva az emberek figyelmét az átalakulásra, illetve az ország múltjára, a társadalmi vita provokálásának igényével. Egy másik intellektuálisan izgalmas projekt volt 1997-ben Erhardt Miklósé és Dominic Hislopé, akik, eldobható fényképezõgépeket adtak budapesti hajléktalanoknak, arra kérve õket, hogy dokumentálják mindennapi életük érdekesebb jeleneteit annak tudatában, hogy a képeket késõbb kiállítják. A hajléktalanok munkájukért javadalmazásban részesültek és a kiállításhoz készült katalógusban a kép készítõjének a képhez fûzött megjegyzései is helyet kaptak. Az elkészült fényképek egy a budapestiek többsége által soha nem ismert szemszögbõl mutatják be a várost; a meglepetés és a döbbenet erejével hatva mindazokra, akiknek életformájuk, kulturális és társadalmi hátterük teljesen eltér a fényképek készítõiétõl (http://www.c3.hu/collection/homeless/store). Errõl lásd bõvebben a „Közügyek és mûvészet – a public artról” címû GKM kiadványt.
37
Melléklet: A partnerségi kapcsolatok lehetséges módjai és folyamata a GKM kezdeményezésében
1
2
GKM Állami és önkormányzati Szervek Autonóm szervezetek
3
4
5
A GKM kezelésében lévõ állami vállalat Pl. MÁV
Nyilv ános fóru mok
A GKM által létrehozott non profit szervezet (alapítvány, kht.)
Független alapítvány
Üzleti szféra, vállalatok, és érdekképviseleti szerveik (kamarák, stb.)
Kurá tor, és zsûri
Mûvészek, Szociológusok, Szociális munkások, Építészek, Civil szervezetek, Helyi közösségek, Egyéb résztvevõk és szereplõk
Függe tlen kuráto rok, kritiku sok
Egyete mek és szakkol légiumok
38
A projekt kiértékelése
Problémafelvetés
Kutatás
Köztéri projekt megvalósítása
39
Visszacsatolás
40
