177. Arvisura - Kalandozások Tárkány-Emőd rovása Kr.e. 1112-1085 Amíg Emőd úz ifjúsági vezér vezetésével a hun törzsszövetség ifjúsága nyugaton kalandozott, a kinajok erős csapatokkal törtek Ordoszra (mai Paoto, (Kína) Ordosz-vidék a Sárga-folyó hatalmas kanyarulatában, ma Kína Északi részén elhelyezkedő Belső-Mongóliában található) és sok foglyot ejtettek. Még Kassa fősámán is kénytelen volt Úzdra (Ordosztól 1 napi járófőldre, Ordosztól Észak-Keletre eső terület volt az Úzok területe.) menekülni. Onnan Kabarföldre sietett. A “Béke és rokonság” törvényét tiszteletben tartva, a kőből épült fősámáni székhelyet nem dúlták ugyan fel a kinajok, de az öregek elhagyott táborait mind kifosztották. Erre a nyílhegykészítő és patkolókovácsokat véres karddal útbaindították a szélrózsa minden irányába azzal a hírrel, hogy a törvényszegő kinaj csapatok a sámán-fővárost veszélyeztetik. A 2928. medvetoros év tavaszán (Kr.e. 1112) megindult a hun törzsszövetség lovasserege és a müjáki síkságon (a 24 Hun Törzsszövetség tyumenjei döntő győzelmet arattak a kinajok felett. Erről a győzelmes csatáról a kinajok történelme is megemlékszik, hogy római évszámítás szerint az időszámítás előtti 1112-ben a hunok legyőzték a kínai sereget.) le is győzték a kinajokat.
A kinajok sárkányos serege A kinajoknak át kellett engedniük a Huni folyók vidékének vegyesen lakott részeit. Joli-Tórem ünnepén összeült az Öregek tanácsa. A visszatért Emőd az úzok tyumenjével átvette újra a fővezérséget. Kusán jász ifjúsági vezér pedig engedélyt kapott újabb kalandozásokra.
Ezek során Duló fejedelmével és a parszi szkíták tyumenjeivel felkeresték az Agaba féle népeket is. Mire a Nagyvízhez (Kaszpi-tenger) értek, Kusán serege 3 tyumenre (30.000) nőtt. Amikor a marami fejedelemasszony birodalmában, Magyarkában (mai Tbiliszi (Grúzia) időztek, ez a harcias asszony Kusánékkal együtt meglátogatta a Nagyhegyen (Kaukázus) túl lakó édesanyját. Ennek kaszu fejedelmi udvarában többféle ajkú vezetőt találtak. A harmadik év végén értek a Nagyvízhez (Kaszpi-tenger). Itt az összes környező népeken a rokon, víg hikszosz nép uralkodott (Hikszosz szavárd-úz ifjú, és a 7 hiszkszosz nép: „1. Sumér, 2. Babilon, 3. Kurdfia, 4. Asszír, 5. Hettita, 6. Kasszu, 7. Szavárd). “Országaikban soha sem esik a hó, kölest nem esznek, hanem nagy magvú termény lisztjéből sütnek lepényt, ez jobb ízű a kölesnél.
3 piramis a Pilisi hegységben
A Boszniai piramis
Ujgur piramis
A piramisok elhelyezkedése a Tarimmedencében
Kína közepén az egyiptomiakhoz hasonló, teljes épségben lévő piramisok tömegét a kínai kormányok éveken át titkolták.
Türk piramis Kr.e. 3000 és Kr.e. 2000 között
Kuba mellett a víz alatt
Portugália mellett a víz alatt
Kína mellett a víz alatt
Grúz piramis
Indiai piramis
Piramisok a világban
Fejedelmeik nagy, hegyes tetejű kőhegyeket építenek halottaiknak (Piramis). Egyik kisebb kalandozásuk alkalmával a gyalog harcosok üldözni kezdték a marami rokonokat. Kusán lova elesett és lábát törte. Egy kabar lovas nekiajándékozta tartalék lovát, de abban se talált vigasztalást, mert elvesztette az északon lakó marami menyasszonya ajándékait. Pedig azok eddig megóvták minden bajtól. Kusánék a végén megmenekültek. A hikszosz fejedelem álmot látott. Az egyiptomi tudósok nem tudták megfejteni. Ekkor jött egy szúrós szemű Ata-Isis látóember, s megmagyarázta az álmot. A hikszosz fejedelem vendégül látta a rokonlátogatókat és ő is gazdagon megajándékozta Kusánékat.
Az ordoszi (mai Paoto, (Kína) Ordosz-vidék a Sárga-folyó hatalmas kanyarulatában, ma Kína Északi részén elhelyezkedő Belső-Mongóliában található) Öregek tanácsának azt üzente, hogy mivel Gandásék hatalma megszűnt, örömmel venné az Ordosziak szövetségét a lázadó népek fékentartására. A hikszosz uralkodó egy molnárt és kőhegyépítő (Piramis) szökevényeket - köztük három nőt ajándékozott Kusánnak. Életüket annak köszönhették, hogy ünnep jött és már nem volt idő kivégezni őket. Minden kalandozó megtölthette a tarsolyát az uralkodó magtárából, hogy a molnár majd megtaníthassa lisztőrlésre a jövendőbeli szövetségeseket. A tíz halálraítélt pedig esküvel fogadta, hogy életük megmentését ezeríziglen meghálálják Kusán népének. Visszafelé valóságos diadalmenet volt az útjuk. A Gandásék birodalmából még mindig itt élő kaszuk megvalósították az Öregek tanácsának terveit. Bajrán fejedelem városában örömtüzek gyúltak. Kusán itt feleségül vette a szép Enéh-t. Három nap és három éjszaka tartott a fejedelmi esküvő. Ezen Mazara város kereskedői (Itáliából) rögtön csatlakozni akartak a hun törzsszövetséghez, hogy az északabbra vándoroltakkal felvehessék a kapcsolatot. Bajalán városánál már 5 tyumenre (50.000) szaporodott a kísérők száma, s az ifjúság ekkor kikiáltotta a Szkíta Nagyfejedelemséget.
Emőd vezér nagyon megörült a Kusán által létrehozott Szkíta szövetségnek, de még jobban megörült az újféle magvakból készült kenyérnek. Kusán, Emőd hozzájárulásával elkezdte termelni az új magvakat. A végzettek minden sámánképzés után vittek belőle magukkal egyegy zsákocskával, s így a törzsszövetségben a köles és zab mellett kezdték azt is nagyobb tömegben vetni, de a főétel továbbra is csak a köles maradt, mert kevesebb munkával jobban fizetett. Ebben az időben sütötték először kabar fémlapok közt a medvetori molnár-kalácsot. A nyugalmas évek alatt a lovak folyton szaporodtak. Újra meg újra mind nagyobb legelőkre lett szükség. Bár a szkíták és maramik szövetségben éltek és az egymás közötti házasságok is napirenden voltak, a gyepük (jelzéssel ellátott, de nem használt legelő területek voltak, ezek megakadályozták a betegségek terjedését és megszüntették a legeltetésből, jószágok elkötéséből eredő vitákat) elve sok esetben kevésnek bizonyult a jóviszony fenntartására. Hovatovább már nemcsak egyes törzsek, hanem egyes nemzetségek is háborút viseltek egymással. Ilyen okok miatt a szabad harcosok az Ordoszi Úz-völgyből is elindultak más felé és az Ujbát folyónál
ütötték fel szállásaikat. Ezt a kis települést elnevezték Uzum-abádnak. (Dzsungáriában van. Ma Urumcsinak hívják. Úz település volt.)
Kína, Ürümcsi városa ma Kína autonóm tartománya
Ujgurisztán
Dzsungária. Belső Ázsia, Észak-Kína, Tibet A suoma törzsek kalandozásaik során elérték a soktavú erdők vidékét és a Nagy-vizet (itt Fehér-tenger). Itt a Jókedvű-Tórem vígan pacskolta a vizet, mindig olyan sok halat dobott a partra, hogy megszárítva eltartott Hold-asszony idejéig. A suomák ifjúsága ott is maradt a Tyumen-tavak (tízezer-tó) vidékén. Távozásuknak a kunok örültek legjobban, mert megkapták a legelőiket. Rézöntő műhelyeikkel a kabarok jártak jól. Kereskedőik, amíg régi országukban éltek, szívesen látott vendégei voltak a kinajoknak. Medve helyett rénszarvas lett náluk a szaporaság jelképe. Ezt alkalmazták edényeik díszítésére is. Kusán több alkalommal vett részt a Szkíta birodalom meglátogatásában. Egyszer a szép Enéh is velük tartott, amikor fölkeresték Úr városát (A Hangony egy oldalfolyója mellett feküdt. A térképek szerint ez a folyó a Dahei, Uzd pedig a mai Hohhot („Kék-város”) környékén feküdhetett). Kusánnak Ordoszban (mai Paoto, (Kína) Ordosz-vidék a Sárga-folyó hatalmas kanyarulatában, ma Kína Északi részén elhelyezkedő Belső-Mongóliában található) óriási munkát kellett végeznie, hogy 25. törzsnek megnyerje a manzsukat. Utána újabb parszi és pamír-szkíta áradat öntötte el a Szkíta birodalmat. Marami-föld közelében (a Volga könyök két oldalán) a mundák népe verődött össze. Aztán egy hikszosz áradat Já hívőket sodort a derbenti kapuhoz (Sámánközpont a Kaukázus kapuja).
Derbent városa a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger között. Ezek később elszaporodtak az Etil (Volga folyó) két oldalán és a szkíták egy kis csoportjával megalapították a kazár törzset. Az Öregek tanácsa ekkor Kusán javaslatára a hun törzsszövetség
népeit három, tíztörzses alvezérségre osztotta. A sámán-központ Ordosz (mai Paoto, (Kína) Ordosz-vidék a Sárga-folyó hatalmas kanyarulatában, ma Kína Északi részén elhelyezkedő Belső-Mongóliában található) térségében volt. Négy Pusztaszer működött. Az első, Ordosz fölött 1 napi lovaglásra volt. (mai Paoto, (Kína) Ordosz-vidék a Sárga-folyó hatalmas kanyarulatában, ma Kína Északi részén elhelyezkedő Belső-Mongóliában található) A második a Turgai kapuban volt a marami-merija féle törzsek részére. A melegvizek birodalmába vezető út pihenő és gyülekező helye. Ez lett a fővezéri szállás központja, az új előzködések színhelye, az új Pusztaszer, Altáj és Ural hegység közötti síkság közepén a mai Kazahsztán területén A harmadik a Kuma folyó partján. a szkíta-szabír törzsek gyülekező helyén, a Kaukázusban, Grúzia. A negyedik Pusztaszer a melegvizek birodalmába a Kárpát-medencében Szegedtől 20 Km-re. Ez a marami és a kaszu birodalom céljait szolgálta. Kusán első kalandozásainak idején az AtaIsis hívő Halfa sámánképzése befejeződött, de ő ekkor sem nősült meg, hanem az Arvisurákban ismeretes szokás szerint versesénekbe szedte a “kőhegyépítő rabszolgák sóhajtásait”. Ezt az éneket minden vasárnap 24 részletben énekelték. Kusán aztán Halfát a Derbenti kapuhoz (Sámánközpont a Kaukázus kapuja) vezényelte, s ott a hikszosz menekültek sámánja lett. Kusán a 2945. medvetoros évben (Kr.e. 1095) halt meg. Kívánsága szerint a Derbenti kapuhoz közel eső hegyen temették el, hogy még holta után is láthassa a szkíták Káspi-Nagyvizét (Kaszpi-tenger). Utóda az úz Tárkány-sámán lett, aki, mint ráérő legényember versben rótta le Kusán minden tettét. A gyászév letelte után Tárkány feleségül vette Kusán leányát, Méhikét és Ordoszba (mai Paoto, (Kína) Ordosz-vidék a Sárga-folyó hatalmas kanyarulatában, ma Kína Északi részén elhelyezkedő Belső-Mongóliában található) költöztek. Legszívesebben az Úzd melletti Ózdon (Az első Ózd Kínában lévő Ordosztól Észak-Keletre eső terület volt az Úzok területén. A Hangony (Sárga-folyó) egy oldalfolyója mellett feküdt Uzd városa. Uzd azért lett ”Ózd„, mert a környező törzsek így ejtették) tartózkodtak, mert annak Arany-asszony kegyhelyén kötöttek házasságot. Egy évig itt írta Kusánról a leghosszabb verses Arvisurát, melynek prózai változata a 199. Arvisura. Régi szokás szerint az Ordosziak a kies Ózdon, a Derbentiek az Öthegyen verses énekléssel mondták el Kusán gyászénekét, az északi maramiak azonban prózában, 24 napig az “Uralbérc Örege” tetején. A 24 napos gyász után Enéh a marami síkság fölött levő Öthegy (Kaukázusi hegységben) vidékére költözött. Lányai többségükben a Nagy-hegyen túli Úr város (Mezopotámia, ma Arab-félsziget) környékére mentek férjhez. Tárkány úz fősámán a 2955. évben (Kr.e. 1085) halt meg. Ózdon (Az első Ózd Kínában lévő Ordosztól Észak-Keletre eső terület volt az Úzok területén. A Hangony (Sárga-folyó) egy oldalfolyója mellett feküdt Uzd városa. Uzd azért lett ”Ózd„, mert a környező törzsek így ejtették) Ordosztól nem messze, Úz
földön temették el. Három fia a temetésén megfogadta, hogy az Ordoszi Úz földet soha el nem hagyják.
