49
A KÍNAI-MAGYAR GEOFIZIKAI EXPEDÍCIÓ TELLURIKUS CSOPORTJÁNAK MUNKÁJA 1956-TÓL 1959-IG Dr. Takács Ernő
ELŐZMÉNYEK
A Sopronban 1951 nyarán megalapított Geofizikai Tanszék kutatómun kájának első, nagy jelentőségű eredménye a tellurikus módszer hazai kifejlesztése és bevezetése volt. Mindössze négy év alatt lehetővé vált, hogy a tellurika beke rüljön a Kínai-Magyar Geofizikai Expedíció fegyvertárába, ami úgy tűnik a mai napig a magyar geofizika legnagyobb méretű külföldi vállalkozása volt. Ez a ku tatómunka nagy volumenű műszerexportot is megalapozott. Az eredmények emel lett hosszú távon hatással voltak a Tanszék későbbi tevékenységére is. Feladatokat kaptunk az ország tellurikus felmérésében. A tellurikában szerzett ismeretekre és tapasztalatokra építve kezdtük meg magnetotellurikus és mesterséges áramterű frekvenciaszondázási fejlesztéseinket, amelyek motiválták bevezetésüket a hazai kőolajkutatásba [1].
A fejlesztő munka sikere a témaválasztástól a megvalósulásig egyértelmű en a Geofizikai Tanszék alapító professzorának Kántás Károly akadémikusnak köszönhető. Felismerte a tématerület jelentőségét, szervezte és irányította a kutatás minden fázisát, megteremtette személyi, tárgyi, és anyagi feltételeit. A hatékony ságot biztosító és így meghatározó lépés volt, hogy Tárczy-Hornoch Antal és Ven del Miklós akadémikusokkal létrehozták a Geodéziai és Geofizikai Munkaközös séget - 1955-től MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Laboratórium -, aminek az oktatókon kívül akadémiai státuszú kutatói is voltak.
50 éves tanszéki múltunkról megemlékezve mindenképpen indokolt a kezdő évek ezen úttörő munkájának eddig nem publikált részéről - a Kínai-Magyar Geofizikai Expedíció tellurikus csoportjának tevékenységéről és életéről - beszámolni. Tisztelettel adózva ezzel az expedíció létrejöttében meghatározó szerepet vállalt Kántás professzornak és csoporttársaim nak is, akik becsülettel helytálltak ebben az embert próbáló vállalkozásban.
A módszerfejlesztésben a legnagyobb problémát a műszerek hiánya je lentette. Akkor valószínűleg csak a franciáknak lehettek tellurikus műszerei [2]. A nyugati kapcsolatoktól, beszerzési forrásoktól való elzártságunk mellett megvétel ük szóba se jöhetett.
Első lépésként Kántás professzor előző munkahelyéről a fúrólyukszelvényező műszerben használatos három galvanométert szerzett. Ezeket a Geo déziai és Bányaméréstani Tanszék műhelyében Bummer Antal műhelyvezető né hány áramköri elemmel, optikával és egy szeizmikus refrakciós műszer átalakított regisztráló egységével egy faládába építette be. Ezzel a kezdetleges műszerrel 1952 nyarán megkezdődhettek az első mérések a Sopron-Kópháza közötti országút mentén az ún. ölelkező felállással, azaz a tellurikus area értékét lépésről-lépésre továbbvive [3].
1952 végén Kántás professzor egy franciaországi útjáról - ottani és hazai kapcsolatait kihasználva - egy kétcsatornás orvosi regisztrálóműszerrel tért vissza, amit kiegészítésekkel és átalakításokkal tellurikus műszerré alakítottunk át. így most már lehetővé vált az állandó helyzetű bázisra vonatkozó mérési technika. 1953-ban a jól ismert Mihályi szerkezeten Beled-Csapod és Mihályi-Szany szelvé nyeken voltak félüzemi méréseink. Ezeket a Geofizikai Intézet gépkocsikkal, se gédmunkásokkal segítette a területen dolgozó és Ádám Oszkár vezetése alatt álló szeizmikus csoport útján. 1953-tól már a Geodéziai és Geofizikai Munkaközösség kutatói is részt vettek a munkában.
51 A szénhidrogén kutatási kísérleti mérések 1954-ben a nagylengyeli mezőn kezdődtek, majd 1955-ben a Balatontól D-re - Buzsák - folytatódtak.
Az említett mérések tapasztalatai alapján konstruálta meg Ádám Antal a tellurikus műszer prototípusát 1955-re [4].
1954-től megkezdődött az eredmények sorozatos publikálása és a téma körben Kántás professzor megtartotta akadémiai székfoglalóját [5].
Az eredményeket minősíti, hogy a tellurikus műszer és módszer helyet kapott a nagyszabású, a magyar olajipari kutató és termelő eszközöket, műszereket Kínában bemutató, - a Nehézipari Külkereskedelmi Export Vállalat által szervezett - kiállítás tervében. Erre azután nagy érdeklődés mellett 1955 októberében Peking egyik legszebb műemlék együttesének az 1420-ban épített Ég Templomának egyik csarnokában került sor. Az olajipari berendezések mellett bemutatásra került min den Magyarországon gyártott geofizikai műszer. így az Eötvös inga, a szeizmikus és karotázs műszerkocsi, valamint az újdonságot jelentő tellurikus műszer.
A magyar delegációt Bese Vilmos földtani főigazgató vezetette. Kántás Károly képviselte a Magyar Tudományos Akadémiát és emellett a mélyfúrási geo fizika és a tellurika vezető szakértője volt. A tellurikát illetően Ádám Antallal voltunk segítségére. Kántás professzornak a kiállítás létrejöttében nagy szerepe volt. A kiállítás fogadásának érdekében ugyanis kérésére a MTA elnöke Rusznyák István levelet írt a Kínai Tudományos Akadémia elnökének, aki akkor Kuo MoZso az ismert író és történész volt. Az Ő ajánló levelére engedélyezték a kínai ható ságok a kiállítás megtartását és a tudományos delegáció fogadását.
A kiállítást decemberben - már meglehetősen hűvös időben - terepi be mutatók követték. A tellurikus mérésekre Pekingtől mintegy 1000 km-rel délre Linging környékén egy feltételezett sódóm fölött került sor. A mérés izgalmas eseménye volt, hogy az érdeklődő rangos állami és szakmai tekintélyek gyűrűjében
52 dolgozva elromlott a szalagtovábbító kényszerűségből használt
eredetileg
autóablaktörlő motorja. Ezt azonban senki nem vette észre, mert a filmgyűjtő ka zetta tengelyén levő külső tárcsát kézzel sikerült tovább forgatnom és a felvételt elkészítenem. Ebből okulva azután a sorozatgyártásnál ezeket a motorokat kicse rélték és kézi továbbító karral is ellátták a műszert. A munkánkat kísérő állandó érdeklődést jól szemléltetik a bemutatott fényképek (1.-2. kép). Szelvényeink át szelték a világ leghosszabb mesterséges viziútját - az É-D-i Nagy-csatornát - ami nek fő szakasza a VII. században épült. Pekinget és Hangzhout köti össze. Keresz tezi a Jangcét és a Huanghót. Élénk forgalom zajlott rajta akkor is. Pekingbe viszszatérve végeztük el a feldolgozást. Emellett Kántás professzor elintézte, hogy a Pekingi Obszervatórium területén szinkron regisztrátumokat készítettünk Sopron nal az akkor még sok tekintetben ismeretlen földi elektromágneses tér törvénysze rűségeinek megismerésére [6]. Munkánkat befejezve 1956 februárjában tértünk haza.
1. kép Kántás professzor és Ádám Antal bemutatják a tellurikus műszert a Geológiai Mi nisztérium miniszterhelyettesének
53
A KÍNAI-MAGYAR GEOFIZIKAI EXPEDÍCIÓ FELADATA ÉS SZERVEZETE
A pekingi kiállítás és a bemutatómérések eredményeként az 1956 nyarán indult Kínai-Magyar Geofizikai Expedíciónak a két szeizmikus és az Eötvös ingás csoport mellett tellurikus csoportja is lett. Az expedícióval egy időben mintegy 60 db tellurikus műszer exportja indult meg Kínába.
2. kép Tellurikus mérés Lingingben 1955-ben (Kántás Károly, Takács Ernő)
Az expedíció feladata a szénhidrogén vonatkozású szerkezetkutatás mel lett a magyar műszerek kezelésének betanítása és az értelmezési, feldolgozási me todika átadása volt. A tellurika esetében ez egy új módszer bevezetését jelentette.
Az expedíció kiküldése államközi egyezmény alapján a NIKEX vállalko zásaként az ELGI szervezésével történt a földtani főigazgató felügyeletével. Tag jainak többsége az ELGI dolgozója volt, de képviselve volt benne az olajipari geo fizikai vállalat, a GKÜ is. Összesen mintegy 60 magyar szakértő utazott Kínába
54 többségében családtagokkal együtt. Munkájukat közel 1000 kínai munkatárs segí tette.
A tellurikus mérések megszervezésére és irányítására Kántás professzor kapott megbízást (3. kép). A tellurikus csoport öt magyar tagját a Soproni Egyete mi Karok és az MTA Geofizikai Kutató Laboratóriuma állította ki. A Kántás pro fesszor által vezetett tanszékekről négy oktató - a Földmérőmérnöki Kar Geofizi kai Tanszékéről Hartner Mihaly és Takács Ernő, az Erdőmérnöki Kar Fizikai Tan székéről Béldi Ferenc és Rúzsa Béla, a Bányamérnöki Kar Olajtermelési Tanszéké ről Bognár János, majd 1957-től Egerszegi Pál helyett az MTA Geofizikai Kutató Laboratóriumából Wallner Ákos voltak a csoport tagjai (4. kép).
3. kép Kántás professzor megbízása a kínai tellurikus mérés megszervezésére és beindítására
55 Egyetemünk azonban másokkal is képviselve volt a vállalkozásban. Az expedíció főgeofizikusai Ádám Oszkár és - később csatlakozva - Posgay Károly voltak. Azok a bányamérnökök, akiket Tárczy-Hornoch Antal professzor az 1950ben végzett évfolyamból geofizikai pályán indított el. Az első geofizikusmérnöki évfolyamokból Annau Edgár - később az egyik szeizmikus csoport vezetője valamint Ujfalussy Antal a szeizmikában és Kovács Ferenc - később érkezve - a gravitációs-Eötvös inga méréseknél töltöttek be kulcspozíciót. Asztalos Dezső erdőmérnők geodéta volt.
4. k é p A munka elindítására kijelölt oktatók szabadságának engedélyezése
Tanszéki vonatkozású érdekesség még, hogy az expedíció első vezetőjé nek Gálfi Jánosnak 1957. évi hazatérése után, az őt követő Nagy Sándor mellett Csókás János személye szerepelt alternatívaként.
A mérési időszakban általában tíz napot voltunk terepen és négy napot a családunkkal. A családok 1956-57-ben Wuzhongban - rövid ideig Baotouban -
56
majd 1958-59-ben Changchunban voltak. A feldolgozás téli időszakát Lanzhouban, Xianban szállodában töltöttük. Changchun már nyári és téli tartózkodási hely volt.
A terepi időszak kezdete előtti évenkénti szabadságunkat nagy utazások kal tölthettük. Mi - egyénenként eltérő helyeken járva - Pekingen kívül eljutottunk például Tianjinbe, Dalianba, Qingdaoba, Hangzhouba, Shanghaiba, Kantonba, Hainan szigetére.
A magyar szakértők zöme 1959 végéig hazatért, de a két főgeofizikus 1962-ig segítette az illetékes minisztérium munkáját.
Az expedíció működési területét - beleértve Szurovy Géza és Reich Lajos geológusok mozgási körzeteit is - a I. ábra szemlélteti [7].
1. ábra A Kínai-Magyar Geofizikai Expedíció kutatási területei
57 A KÍNAI TELLURIKUS MÉRÉSEK ÁLTALÁNOS ISMERTETÉSE
Négy tellurikus műszerünk a négy mérési időszakban kifogástalanul mű ködött. Csupán a hitelesítő normálelemeket kellett más megoldással kiváltani üvegházuk megrepedése miatt. Egy bázis és három mozgó-müszer kombinációban dolgoztunk. A mozgóállomások 15 km-nél ritkán dolgoztak távolabb a bázistól. Vetők kimutatása érdekében a medenceperemeken a jelentős tértorzulások miatt még az ölelkező mérési metodikára is rákényszerültünk. A sok bázis összemérése különös gondossággal történt. A bázisok determináns értékét legkisebb négyzetes kiegyenlítéssel határoztuk meg.
Egy-egy műszer a terepi viszonyoktól függően naponta 3-4 állomást mért 30-45' regisztrálással. A felvételeknek átlagosan mintegy 50-60 %-a volt az első felállás után véglegesen kiértékelhető. Az ismétlések oka a medenceperemeken a csaknem lineárissá váló polarizáció, a mélyebb medence-részeken pedig a kis tér erősség volt. 1959 szeptemberéig összesen 1800 tellurikus állomást készítettünk.
A csoport kínai személyzete három év alatt alig változott. Kínai csoport vezető társam a koreai háború veterán századosa volt. 2 geofizikus, 4 észlelő tech nikus, 3 kiértékelő technikus, 3 geodéta technikus, 1 orvos, 1 tolmács, 2 adminiszt rátor, 20 tellurikus és geodéta segédmunkás, 4 szakács és konyhai segítő, 7 gépko csivezető, 4 fegyveres őr dolgozott velünk (5. kép).
A 4 műszerkocsi mellett 2 szállító terepjárónk és 1 GAZ69-es személy gépkocsink volt. A lakott területektől távol terepi bázisainkat 7 béleltfalú, nagymé retű és 6 kisebb méretű lakósátorból és 5 gúlasátorból építettük fel. Természetesen rádiókészülékek és nagy teljesítményű generátor állt rendelkezésünkre.
A felvételek feldolgozásában lényegében minden ismert módszert alkal maztunk. Ritkábban az egyenesek módszerét, általánosan a relatív ellipszis mód szert, majd döntően a totális változások módszerét. Az első kettő a változás-
58 vektorok egyedi megválasztásával és kijelölésével szubjektív elemeket tartalma zott, ami az egyes kiértékelők munkájában különböző módon jelentkezett. A me denceperemeken a tértorzulások esetenként olyan mértékűek voltak, hogy a szink ron időpontok vizuális kijelölése teljesen bizonytalanná vált. A medencék megnyúltsága miatt a tellurikus áramrendszer csaknem mindenütt kanalizált volt. Emi att kevés változásvektort lehetett találni a megnyúlt ellipszisek kis tengelyének irányába. Ezeken a problémákon segített a totális változások módszere, amelynél ráadásul a fő szerkezeti irányokkal összefüggő helyzetű abszolút ellipsziseket szer keszthettünk, továbbá a felvételek teljes anyaga felhasználásra került. A totális változások módszerének alkalmazását hatékonnyá, a megbízhatóságot ellenőriz hetővé tette az automatikus kiolvasó berendezés megkonstruálása és a kiértékelő diagram. A módszert a kínaiak elvitték egy pekingi szakmai kiállításukra, szak lapjukban leközölték [8] és belekerült a tellurikus csoportok módszertani útmuta tójába is.
5. kép A tellurikus csoport „irodai részlege" 1959-ben Andaban Ülősor balról: tolmácsunk, Rúzsa B., Takács E., helyi közigazgatási vezető, Hartner M, a két kínai geofizikus
59 Az értelmezésben a determinánsok értéke - area - , valamint az abszolút és relatív ellipszisek irányítottsága alapján a vezetőképes földtani összlet átlagos horizontális vezetőképessége területei alakulásának, valamint a szerkezeti egysé gek határainak megadására vállalkozhattunk. Több száz km-es szelvényeink nagy része teljesen ismeretlen, vagy csak kis területeken ismert geoelektromos és mély ségi paraméterű területen haladt és nem voltak fúrási vonatkozási pontjaink. így megalapozott átlagos ellenállás korrekcióra általában nem volt mód. 1958-59-ben a Sungliao medencében mérve már kereszteztünk nagy mélységű, a kínaiak által mért helyi VESZ szelvényeket és korlátozott területeken szeizmikus mélységada tokra is támaszkodhattunk. Itt tehát már volt közelítő area-mélység összefüggésünk az eredmények ábrázolására.
Az expedíció hazai illetékes szerveknek megküldött éves jelentéseinek nyoma veszett. így a következőkben a tellurikus mérési eredményeink részletesebb bemutatásában csak a Kínából magammal hozott saját, hiányos, kéziratos anyagok ra támaszkodhattam. Egy részük jelentéseink szövege. Szerencsére találtam tér képvázlatokat és egyes helyekre mérési adatokat is.
TELLURIKUS MÉRÉSEK AZ ORDOSZ-FENNSÍKON
Az 1956. évi feladatok és eredmények
Az expedíció első kutatási területe az Ordosz táblára és főként annak Ny-i peremére esett (2. ábra). Az Ordosz a Huangho nagy É-i kanyarulatában fekszik. A mélybeli archai korú tábla fölött 1000-2000 m magas fennsík alakult ki, amit 2000-3000 m magas lánchegységek öveznek, de egyes csúcsok a 4000 m-t is el érik. A területet a kínai nagyfal nagyjából középen szeli át. A faltól északra homo kos, kavicsos sivatag és pusztaság van, délre pedig löszfennsík. A korábbi földtani kutatások számos szerkezetet tártak fel, különösen a Ny-i peremen. Ezek közel ÉD-i vonulatokat alkotnak. Helyenként olaj szivárgások ismertek és olajpala előfor dulás is van [7]. A fennsík Ny-i határán emelkedik a Liu Pan Shan hegység, ami-
60 ben első terepi központunk Guyuan környékén mintegy 2000 m magasságban 1520 km széles völgy kezdődik. E-ra mintegy 50 km-re már csak 3-6 km széles, majd Tongxintöl D-re ismét kiszélesedik mintegy 10-12 km-re. 1956-ban ebben a völgyben jelölték ki szelvényeinket (2. ábra, 1.).
2. á b r a Tellurikus méréseink az Ordosz-Fennsíkon 1 - Guyuan-Tongxin- szelvény; 2 - Ma Kia Than-i szelvények; 3.-Yülin-Baotou szelvény; 4-Ning Shia szelvények; 5- Wuzhongi szelvények Hosszúsági körök: 105°, 108°. 111°; Szélességi körök: 36°. 39°
61 Az 1956 évi tellurikus méréseket - bár a csoport tagjainak többsége már hónapok óta Kínában volt - nagyon későn, november 8-án kezdhettük meg, amikor a többi csoport terepi munkája már a befejezéshez közeledett. Műszereink ugyanis ismeretlen ok miatt csak ekkora érkeztek meg.
Az első méréseket úgy az expedíció vezetése, mind a mi részünkről is fe szült várakozás előzte meg. Az expedíció vezetői kíváncsiak voltak, hogy az új módszer a kipróbált hagyományos módszerek mellett mit nyújthat a feladatok megoldásában. Ádám Oszkár kivételével ugyanis - akivel otthon már dolgoztunk együtt - kevés ismeretük volt a tellurikáról. Nekünk pedig bizonyítanunk kellett, hogy igenis hozzájárulhatunk az expedíció munkájának eredményességéhez. Vi szont semmit sem tudtunk a rétegsor geoelektromos paramétereiről, a tellurikus tevékenység várható szintjéről és polarizációja irányának sajátságairól, az elektró dák átmeneti ellenállásáról.
Két összesen 147 km hosszú szelvény bemérését kaptuk feladatul 1 km-es állomásközzel. Az eredményről csak szöveges rész maradt nálam. Az egyik szel vény Guyuan és Tongxin között a völgy tengelyében haladt. Csapásirányú helyzete ellenére 9 volt a maximális és minimális determináns aránya. Összességében délről észak felé haladva először nőtt, majd csökkent az átlagos horizontális vezetőképes ség. Ezen átlagos tendencián belül az ellipszisek tengelyiránya alapján határozott szakaszokat és hirtelen átmeneteket tudtunk kijelölni.
A keresztszelvényen a hosszszelvénynél levő minimumhoz képest Ny-on 2.5-szörösére, K-en pedig 9.3-szorosára nőtt az area értéke a két szárnyon eltérő ellipszis irányítottság mellett. Mindkét oldalon találtunk lépcsős szerkezeteket. A tellurikus kép tehát nagy dinamikával határozottan elkülönülő részeket jelölt ki a vezetőképességben.
Meggyőződtünk arról is, hogy a vázolt képet egy vastagabb fedőösszlet alakítja ki. A tellurikus műszerrel a két szelvény keresztezésénél áramforrásként
62 anódtelepet használva VESZ mérést végeztünk és AB = 4 km-ig 15-ről 10 ohmm alá süllyedő látszólagos fajlagos ellenállást kaptunk. A keresztszelvény keleti vége a hegységbe bevezető harántvölgyben volt. Itt mértük a legnagyobb area értéket, de a VESZ görbének AB = 2 km-nél még nem volt emelkedő ága.
December közepén fejeztük be a terepi munkát. Kemény száraz tél volt. Jó szolgálatot tett kínai uniformisunk, a kék színű vászonból készült vattabéléses pufajka, a bokáig érő, belül hosszú szőrű bárányprémmel bélelt kék vászonkabát és értékes szőrme kucsmánk. Bevonultunk Wuzhongba, ahol magas falakkal védett egykori mandarin udvarház számos kis, papír ablakos házikójával adott otthont az expedíció központjának és a családtagoknak. Innen kilépve alkalmi sétáinkra diszkréten távolról rejtett fegyverzetű őrök kísértek minket. A helyi lakosságnak élénk érdeklődéssel kísért látványossága voltunk. Kínának ez a része a NinghsziaHuj Autonóm terület, ahol a lakosság jelentős része mohamedán vallású, huj nem zetiségű. Híven követik az iszlám által előírt szokásokat, hagyományokat, amire nekünk is figyelni kellett. Őseik állítólag már a VII. századtól idekerült arab keres kedők és katonák voltak. A XIII-XIV. században a mongol dinasztia alatt számuk különösen növekedett. Az arab származású férfiak azután kínai nőkkel házasodtak.
Karácsonyra mindnyájan az ősi Lanzhou városba költöztünk, ami a VI. századtól viseli mai nevét. A téli időszakban itt készítettük el a végleges feldolgo zást és első jelentésünket. Eredményeinket az expedíció vezetője az addig kissé szkeptikus Gálfi János is értékelte és elfogadta. Úgy, mint számos későbbi helyen az area értékek jobban tükrözték a fiatalabb, elektromosan vezetőképes földtani képződmények szerkezeti és fácies változásait, mint az inkább az aljzat kőzeteihez kötődő gravitációs anomáliák. Ezáltal a szeizmikus szintek korrelációjához - külö nösen a keresztszelvényen - megbízható támpontot adtak.
Lanzhou az egykori selyemút jelentős állomása ma is igen fontos közle kedési csomópont. A mostoha terepi és a wuzhongi körülmények után hihetetlen változás volt a szinte pazarnak mondható szálloda kényelme és a kifogástalan el-
63 látás. Szabad időnkben ismerkedtünk az 1500 m magasan fekvő várossal és mű emlékeivel. Az utcákat rendkívül színes és sokféle nemzetiségű embertömeg járta, akiket a város összegyűjtött a távoli nyugati tartományokból és Tibetből. A várost és a termékeny öntözött folyóvölgyet magas hegyek övezik. Szállodánk ebédlőjé ből a Huangho túlsó partján kopár, magas hegy látszott. Tetején ősi buddhista kolostorral, tövében pedig egy lepratelep szürke épületeivel.
A kezdő év különösen nehéz volt számunkra. Szeptemberben több magyar társunk tífuszt kapott. Köztük Rúzsa Béla is. Az 1956-os forradalomról megkésve egy csendes-óceáni amerikai katonai adó híradásából értesültünk. Itthoni család tagjainkkal csak hetek elteltével tudtunk távirati kapcsolatot teremteni. Természe tesen a mi közösségünket is elérte a forradalom szele és sajnos bekövetkeztek a későbbi felelősségre vonások is. Teljes információhoz csak akkor jutottunk, amikor a családjukért hazautazó Béldi Ferenc és Rúzsa Béla 1957 elején visszatértek. Tőlük értesültünk Kántás professzor és több egyetemi kollégánk távozásáról. Vilá gossá vált, hogy az eredeti elképzelés a nyolc hónaponkénti csere nem lesz meg valósítható és hosszabb kínai tartózkodásra kell berendezkednünk. A forradalomról kínai munkatársaink nem nagyon nyilvánítottak véleményt. Kezdetben úgy tűnt, hogy az akkori „virágozzék száz virág" mozgalmuk kategóriájába sorolják. A nagy politikában azonban, mint később megtudtuk, teljesen más volt az álláspontjuk.
Az 1957. évi feladatok és eredmények
1957 tavaszán visszatértünk Wuzhongba. Az 1956. évi egy hónapos mérés kedvező tapasztalatai után 1957-ben azután már nagyobb szabású feladatokat kap tunk kedvező földtani körülmények között. Az előző évitől É-ra három elkülönülő területen dolgoztunk. A tervek elkészítéséhez regionális gravitációs térkép és né hány helyen VESZ mérési eredmények álltak rendelkezésre. Terepi központjaink részben sátortáborokban, részben pedig kisebb-nagyobb településeken voltak. A geodéziai munkák április 7-én, a tellurikus mérések 24-én kezdődtek.
64 Július 3-ig a Ma Kia Than gravitációs maximum környezetében 400 km összes hosszúságban 196 állomást mértünk be (2. ábra, 2.).
Július 28 és szeptember 26 között egy közel É-D-i 280 km hosszú szel vényt készítettünk Yülin és Baotou városok között (2. ábra, 3.).
Október 15 és november 25 között a Huongho Ny-i partján a Ning Shia Platón három szelvény készítettünk el 200 km hosszban 102 állomással (2. ábra, 4.). Végül a Huongho K-i partján Wuzhong közvetlen környékén mértünk két szelvényen november 26 és december 3 között 50 km hosszúságban 39 állomással (2. ábra, 5.).
A sivatagos Ma Kia Than-i területen a szelvények elhelyezése olyan volt, hogy északon és főleg nyugaton az idősebb - perm, triász, jura - kőzetek kibúvá saihoz kapcsolódva a medence belseje felé harántolják a lényegesebb gravitációs anomáliákat és azokra tellurikus adatokat szolgáltassanak. A déli keresztszelvény gravitációsan még nem eléggé ismert területen haladva a szeizmikus kutatások közvetlen előkészítésére készült. A gravitációs maximum egyébként az I. és II. szelvény metszésének környezetében van. Az V. szelvény már a negatív anomáliák területén haladt.
A Ma Kia Than-i területen a bizonyos fokig metamorfinált ordoviciumi mészkő tekinthető elektromos szempontból alapkőzetnek. Kibúvása közelében mértük ugyanis a - 4. szelvény Ny-i végén - a legnagyobb area értéket. Közeledve hozzá mintegy 5 km-n belül 90°-kal a kibúvás csapásába fordultak az abszolút ellipszisek nagy tengelyei.
A tellurikus mérések alapján a területet három zónára oszthatjuk. Az erő sebben tektonizált nagy area-értékekkel, változó tengelyirányokkal, nagy excentri-
65 citású ellipszisekkel jellemezhető ÉNy-i részen az alapkőzet meredek falú vetödési sávokkal süllyed a mélybe. Az erősen tektonizált zóna határa jól kijelölhető. A DK-i részen az üledék jelentősen kivastagodik, de a mélyebb alapközet morfológi ájában több korrelálható szerkezeti elem fedezhető fel. A középső részen a gravitá ciós anomália területén több jól lehatárolható tellurikus maximum van.
A fentiek szemléltetésére a 3. ábrán az egyes szelvények area értékei kü lön-külön, a 4. ábrán pedig 3D-s oszlop-diagramon összesítve szerepelnek.
3. ábra A Ma Kia Than-i area szelvények
A Nagy-faltól É-ra levő Yülin-Baotou szelvény a Belső-Mongol Autonóm Területre esik. Mérésénél több terepi központunk - táborhelyünk - volt, köztük a jellegükben teljesen eltérő Yülin és Baotou is. A déli Yülin erős, magas falakkal teljesen körbezárt tipikus kínai város - házait és életmódját illetően is - , ahová
66 csak szűk kapukon lehet bejutni. Északi falára szinte rátámaszkodik a sivatag pe reme. A helyi vezetőkkel itt a fő beszédtéma a sivatag elleni és korábbi idők rabló bandái elleni küzdelem volt. Mindkettőben sokszor a város volt a vesztes. Baotou neve már mongol eredetű jóval fiatalabb város. Ottlétünkkor is fejlődő, nagyváros volt. Már építették a közeli szén-, és vasérc-előfordulásokra alapozva nagy kohá szati kombinátját. Itt a vezetők ezt mutatták meg lelkesen.
4. ábra Az area értékek területi eloszlása a Ma Kia Than-i szelvényeken Változatosak voltak a terepi viszonyok is. A déli sivatagos részről sós sztyeppére, füves pusztaságra, újra sivatagos részre, majd a Huangho völgyébe jutottunk.
A területről regionális gravitációs térképpel rendelkeztünk. Feladatunk szerkezeti indikációk keresése, a gravitációs és a tellurikus anomáliák kapcsolata-
67 nak felderítése volt a szeizmika előkészítésére. Nagy hangsúlyt kapott a Dongshengtől É-ra levő közel K-Ny-i pozitív gravitációs anomália sáv É-i és D-i szárnyának kutatása. E sáv alatt a prepaleozoós aljzat redője kis mélységben, he lyenként a felszínen van.
Erről a szelvényről csak szöveges értékelésem maradt. E szerint regionális értelemben az aljzat D-ről É-ra a redöig fokozatosan emelkedik. Ebben a trendben azonban a szelvény közepe táján viszonylagos minimum alakult ki. A redőtől É-ra a geoelektromos aljzat több lépcsőben rohamosan mélyül a Huangho völgye felé. A változás dinamikájára jellemző, hogy a redőtől a Hoanghó felé 70-szeres, a déli minimum felé pedig 25-szörös az area értéke csökkenése.
Érdekes eredményt hoztak a Huangho Ny-i oldalán a Ning Shia Platón és a K-i oldalán a Wuzhong környéki mérések, amelyeket közös bázisra vonatkoz tattunk.
A Ningh Shia Plató megnyúlt, tört tengelyű negatív gravitációs anomáliá val jelentkezik. A tellurikus mérés a nagy léptékű gravitációs hálózat besűrítésével és az átlagos horizontális vezetőképességgel arányos adataival az anomália földtani magyarázatát volt hivatott segíteni. A NaT 1. és 5. keresztszelvények a Huanghotól a Helan Shan hegységig húzódnak, a NaT 2. szelvény pedig a negatív anomália tengelyét követi. A K-i parton a WuST 20 és 22 szelvényekre a gravitáció és szeizmika bizonyos ellentmondásának értelmezéséhez volt szükség.
Az egyes szelvények area értékeit külön-külön az 5. ábra, 3D-s oszlopdi agramjukat pedig a 6. ábra mutatja. A NaT 1. Ny-i végének közelében ordoriciumi mészkő-kibúvás található és az area érték itt 60 körüli. A Huangho menti árokban viszont 1.2 area értéket mértünk. A WuST 22 szelvény az árokból kijutva egy markáns gerincet harántolt, majd a D-i végén a felszínhez közeledő aljzat fölött ért véget. Ezt a szelvényszakaszt az area értékek, valamint az ellipszisek irányítottsága alapján aNaT-2. D-i végével korrelálva valószínűsíthető a kisebb mélységben levő
68 aljzat Huangho alatti összefüggése. Emellett szól, hogy Yinchuantól mintegy 70 km-re DNy-ra a folyó egy meredekfalú, szűk szoroson tör át, ahol azóta vízierő művet létesítettek. Innét a folyó völgyét szinte pókhálószerüen öntözöcsatomák hálózzák be, amelyek nagyon megnehezítették a terepi munkát.
0
5
10
15
20
25
30
35
40
R(km)
5. ábra A Ning Shia-Wuzhong terület area szelvényei
s 6. ábra Az area értékek területi eloszlása a Ning Shia-Wuzhong szelvényeken
45
69 Meglepő eredmény volt, hogy bár úgy a NaT 1., mind a NaT 5. kereszt szelvény egészen a Helan San-ig tart az északi szelvény Ny-i végén - és teljes hosszában is - egészen kis area értékeket kaptunk. A hegység D-i és É-i felének felépítésében tehát lényeges eltérésnek kell lenni. Utal erre az is, hogy északon az ordoriciumi mészkő kibúvása csak a hegység túlsó oldalán - ellentétes szárnyon, mint délen - található meg.
A NaT 2. szelvényre csak a déli 45 km-es szakasz eredményei vannak meg, azonban már itt is határozottan jelentkezik az É-i nagyobb vezetőképességű terület felé az átmenet.
A terepi mérések alatt Yinchuanban laktunk, ami a Ningshia Huj Auto nóm terület székvárosa. Akkor még fallal körülzárt, szűk utcákból álló település volt. Ma félmillió lakossal jelentős bányászata - kőolaj is - és ipara van. 1985-ben dr. Ferenczy Mária a Kínai Társadalomtudományi Akadémia vendégeként járt ott és leírása szerint még mindig emlékeztek munkánkra [9].
A terepi munka befejezése után Xianban, Kína első fővárosában, a Se lyem-út kiinduló pontján, szállodában töltöttük a téli időszakot. Az 1970-es évek közepén itt tárták fel a híres terrakotta hadsereget. A városban sok az értékes mű emlék, mint például a derékszögű úthálózat központjában - szállodánk közelében a Harang-torony (1384). A „Kőtáblák erdeje" több mint két évezred nagy alakjai nak műveit és kézírását Őrzi. A kőtáblák 1090-től vannak mai helyükön. Nagy felfedezésünk volt Xianban az a könyvesbolt, ahol szinte fillérekért megvásárol hattuk a legújabb, nyugati országokban megjelenő tudományos - köztük geofizikai - műveknek fotoprint másolatát. Ilyenekre azután más, nagy városokban is va dásztunk.
70 TELLURIKUS MÉRÉSEK A SUNGLIAO SÍKSÁGON
Az 1958. évi feladatok és eredmények
1958 elején az expedíció átköltözött ÉK Kínába, Mandzsúriába.
Központként és a családok tartózkodási helyeként Changchun városát je lölték ki, ami 1931 és 1945 között a japán megszállás alatt Mandzsukuo bábállam fővárosa volt. Fiatal város, a XX. század elején indult fejlődésnek az itt áthaladó vasút építésével összefüggően. A városképét ottlétünkkor főként a japán uralom alatti építkezések határozták meg. Vasúti kocsi, traktor és teherautó gyára van. Egy bekerített parkos terület modern épületeiben kaptunk családonként egy-egy szobát.
Az áttelepítés magyar javaslatra történt. A kutatások az Ordosz területén számos szerkezetet mutattak ki. Felszíni olajszivárgások, olajpala előfordulások is vannak és a sekélyfúrások is találtak olajnyomokat. A terület azonban földtani viszonyai, infrastruktúrája, a nagy ipari centrumoktól való távolsága miatt nem ígért kiemelkedő gazdasági jelentőségű előfordulást. A kutatásra ajánlott Sungliao síkság viszont Kína legjobban iparosított vidékének közelében fekszik. A nagy kiterjedésű medence-rendszert középhegység jellegű vonulatok tagolják. A perem hegységeket plaeozoós és mezozoós metamorf kőzetek, valamint magmatikus és vulkáni kőzetek építik fel. A medence szegélyén pedig a felszínen vannak a kréta-, és harmadidőszaki képződmények [7, 10].
A síkságon a Földtani Minisztériumnak és Kőolajipari Minisztériumnak számos csoportja dolgozott. Szovjet közreműködéssel ők készítették el a terület légi-mágneses, átnézetes gravitációs felmérését és három mélyfúrást mélyítettek. A kínai csoportok pedig regionális szeizmikus és -nagy mélységű VESZ méréseket végeztek. A VESZ görbéken a nagy ellenállású medencealjzat indikációja egyér telműen megjelenik.
71 1958-ban a SOT 6., 7. és 9. regionális szelvényeket készítettük el, vala mint első hálózatos mérésünket Dehui-i és a Csing Shang-Kon-i gravitációs maxi mumok területén (7. ábra).
7. ábra Tellurikus méréseink a Sungliao-Medencében SOT 6. - Tongliao - Harbin szelvény; SOT 7. - Baicheng-Changchun szelvény; SOT 9. - Harbini szelvény; 1.- Dehui-i területi mérés; 2.- Daqing-i területi mérés Hosszúsági körök; 120°, 123°, 126°; Szélességi körök: 42°, 45°.
A SOT 7. keresztszelvény Baicheng városától ÉNy-ra kezdődik és Changchun városáig tart. Hossza 342 km 127 állomással. A szelvény jelentős gra vitációs anomáliákon halad át és csatlakozik a kínaiak által mért ritka VESZ ke-
72
resztszelvények rendszeréhez. A medence tengelyére közel merőlegesen haladva összeköti a síkság kétoldali peremhegységét. Az átlagos horizontális vezetőképes ség feltérképezésével feladata lényegében a szeizmikus kutatás előkészítése volt. Az area értékek birtokában ezt a tellurikus szelvényt a 8. ábrán be tudom mutatni. SOT VM.ízeWény
0,1 h 11 H imlHiii 11 ii i m m IIMUHI i UHUM! m t i u n m HI ím 11 i n i m ii m i i n m n i i i n m i 11 ii ni i ii ii i 0
10
20
30
40
50 60 ÁHomtaszim
70
80
90
100
110
8. ábra A SOT 7.- Baicheng-Changchun-szelvény area értékei a mágneses hatók mélységének (H) és a VESZ átlagos horizontális vezetőképességének (S) néhány adatával
A Sungliao síkságon sok a mocsár, ahová nem lehetett bejutni. A szelvény meg szakadásának is ez az oka (31-39. pont). A Ny-i, előző szakasz jó részét is csak a vasútvonalról - hajtánnyal közlekedve - tudtuk elérni. A szelvény Ny-i végétől 4-5 km-re Ny-ra archai kőzetek vannak a felszínen. Előterükben árokszerű süllyedés alakult ki, amit a 11-14. állomáson kis vezetőképességű sáv választ el a lépcsőzete sen elmélyülő medencealjzattól. A legnagyobb vezetőképességet - ahol a legvasta gabb az üledék - a 6. és 7. szelvény kereszteződésétől ÉNy-ra - 49. állomás mértük. A kereszteződésnél egyébként egy nagy kiterjedésű gravitációs maximum van. A 31-55. szelvényszakasz egybeesik a gravitációs maximum kelet felé emel kedő szárnyával, de a mi szelvényünkön nincs ennek megfelelő változás. A me dence K-i szárnyán érdekes a 80. pont környéki relatív maximum, aminek területi kiterjedését a későbbi hálózatos mérés vizsgálta. A 103. ponton túl már éreztették
73
hatásukat Changchun kóboráramai. A szelvény végétől K-re mintegy 30 km-re gránit kibúvás található. A szelvényre összehasonlítás céljából felhordtuk az átla gos horizontális vezetőképesség (S) és a mágneses hatók mélysége
(//)
izovonalainál leolvasott értékeket az ábrázolhatóságnak megfelelően választott léptékben.
A SOT 6. regionális szelvény szintén a szeizmikus mérést készítette elő. Nyolc egymástól 40-75 km távolságban levő rövidebb VESZ keresztszelvényt kötött össze a medence tengelyében. Harántolta a medence közepére eső lényege sebb gravitációs anomáliákat. Hosszúsága 454 km 180 állomással. Erre a szelvény re nincsenek mérési adataim. A jelentés szöveges részéből megállapíthatóak az alábbiak:
A VESZ keresztszelvények keresztezései között a VESZ átlagos horizon tális vezetőképesség és az area érték változásai összhangban voltak. A keresztezési pontok között a tellurika több jelentős szerkezeti elemet fede zett fel; A mágneses hatók mélysége a szelvény ÉK-i 400-430 km között szaka szának kivételével - ahol felszín közeli vulkáni kőzetek lehetnek - megle pő módon jó egyezést mutatott a tellurikus indikációkkal; A gravitációs anomáliák helyenként határozottan jelentkeztek, másutt nem voltak felfedezhetők a tellurikus képben.
A szelvény DNy-i 30 km-e a 122° hosszúsági körig mélyebb aljzatú terü letre esik. Az ezt követő 115 km-en az aljzat kisebb mélységű. Mintegy 30 km-es változékony átmeneti sáv után kialakul a medence legnagyobb vezetőképességű központi része, ami a 124° hosszúsági kör mentén mintegy 30 km szélességben áthúzódik a SOT 7. szelvényre. A szelvények kereszteződésétől a 125° hosszúságig terjedő szakasz szerepel a területi mérés 15. ábráján. A 125° és 126° közötti részen az aljzatnak először fokozottabb, majd enyhébb elmélyülése tapasztalható. Az itteni kisebb mélységű mágneses hatók tellurikával nem érzékelhetők. A szelvény
74
emelkedő szakasszal végződik. Harbin a kóboráramok miatt 35 km-re volt megkö zelíthető.
A 103 km hosszú SOT 9. szelvény - 43 állomás - egy korábbi, rövidebb VESZ keresztszelvényt kötött be a K-i peremi gránitkibúvás felé. Kijelöltük a viszonylag zavartalan mélyebb rész határát, vetőzónákat és árokszerü elmélyülése ket találtunk. A mágneses hatók mélysége itt sem volt összhangban az elektromos képpel.
A legérdekesebb feladatunkat a Deltui és Citing Shang Kou-i gravitációs maximumoknak területi teilurikus vizsgálata jelentette (7. ábra, 1.). Tekintettel arra, hogy eddig a gravitációs és teilurikus anomáliák nem mindig voltak össz hangban a regionális kép kialakítására először egy 15 km közű hálózattal fedtük le a K-i peremi hegyvonulatokig a SOT 6. és 7. szelvény szakaszai, a Songhua Jiang folyó által határolt mintegy 10600 km2 területet (9. ábra).
9. ábra Izoarea térkép a Dehui-i területre Be is következett, hogy a jelentős teilurikus anomáliák nem a gravitációs anomáli ák fölött jelentkeztek. A besürítés a teilurikus részletekhez illeszkedve történt.
75 D-en a 125°30' hosszúsági köméi a medence szárnyának csapás irányában ÉNyDK-i irányú eltolódás fedezhető fel, ami a mélyebb rész felé a 2.25-ös izovonal mentén gerinc-jellegű kiemelkedésként követhető. A peremi süllyedés előterében több viszonylagos maximum és minimum található. Az ÉK-i részen a 2.25 izovonal nagy területe minimum zónát zár körül, ami áthúzódik a SOT 6. szelvény re. Ezen belül élesen elkülönült az 1.25-ös izovonal területe. Ny-on a 2.0 izovonaltól a medence legmélyebb központi része felé intenzív vezetőképesség növekedést kaptunk. Északon a 125°-os hosszúsági körrel csaknem párhuzamosan keskeny tellurikus gerinc rajzolódik ki. 1994-ben Szurovy Gézától megkaptam a Fu Yü-től DK-re levő a későbbi fúrásokkal jól meghatározott Deng Lou Gou-i szerkezet térképét (10. ábra). Ezen a medencealjzat feltételezett mélysége mellett szerepelnek a fúrásokból szerkesztett izovonalak. A tellurikus gerinc a szerkezettel azonos helyen található.
10. ábra A Deng Lou Gou-i szerkezet mélyfurásos kutatásának eredménye (vastag vonalak) és a medence-aljzat feltételezett mélységének - km-ben - görbéi
76 Az egész területet tekintve az abszolút ellipszisek a regionális csapásirányt 42° és 65° közöttinek adták. Excentricitásuk 1.7 és 9.6 között változott.
A tellurikus hossz- és keresztszelvények környezetében meglehetősen egyenlőtlen eloszlásban 60 változó terítési irányú, nagy kutatási mélységű VESZ mérési helyet találtunk. Görbéik a legnagyobb AB távolságoknál valamennyi helyen 45°-hoz közeli emelkedő ággal végződnek. A nagy fajlagos ellenállású geoelektromos aljzat mélységét (//), valamint az átlagos horizontális vezetőképes séget (S) felhasználva meghatároztuk a vezetőképes összletre jellemző átlagos horizontális fajlagos ellenállást (Roal). A 11. ábrán látható eloszlásuk az aljzat mélységének függvényében. Azokra a tellurikus állomásokra, ahol a VESZ pont a közvetlen közelükben volt felhordtuk a tellurikus area érték (A) reciprokat is, ami az S értékkel arányos.
11. ábra A VESZ mérés 45°-os emelkedő szakaszához tartozó aljzat mélységéből -H- és az átlagos horizontális vezetőképességből - 5 - származtatott átlagos horizontális fajlagos ellenállás - Roal - H függvényében
Az ábrából a következő - az értelmezés számára fontos - megállapítások tehetők:
77
Mérési területünk bármelyik részére állítható, hogy az átlagos horizontális fajlagos ellenállás a medence szegélyén - mintegy 1.4 km mélységig határozottan más, mint a medence belsejében (2-5 km). A szárnyakon 1,4-2 km - fokozatos átmenet tapasztalható; A VESZ mérés átlagos horizontális vezetőképesség és a tellurikus area reciprokának értéke között megfelelő kapcsolat van; Az átlagos horizontális fajlagos ellenállás változásának trendje a szárnya kon és a peremeken a tellurikus indikációkat hangsúlyozottabbá teszi; A medence belsejében az átlagos horizontális fajlagos ellenállás ugyan eléggé széles sávban mozog, de a részletes elemzésnél kiderült, hogy egyegy területrész értékei azonos szinthez közeliek. A területrészek határa megjelenik az abszolút ellipszisek alak- és irányváltozásában is.
23 tellurikus állomáson a tellurikus aljzat azonosítható volt egy nagy se bességű refrakciós szinttel. A 12. ábra ezekre a helyekre mutatja az area és a sze izmikus mélység összefüggését. A négyzettel bejelölt pontokat a VESZ mérés adataiból - 1 1 . ábra - kiegyenlítéssel kaptuk.
12. ábra Az area és a szeizmikus mérés mélységének összefüggése A négyzettel jelölt pontok csak a VESZ mérésből levezetett, a folytonos vonallal jelölt görbe a szeizmikus és VESZ adatok együttes felhasználásával nyert area-mélység összefüggést ábrázolják
78
Ezek jól illeszkednek a szeizmikus mélységhez kapott pontokkal. Ezért mindkét módszer mélységadatait felhasználva kaptuk a folytonos vonallal behúzott görbét. A görbe alkalmas arra, hogy becslés jelleggel tájékoztasson az 1958. évi mérési területen a vezető földtani összlet vastagságáról. Mutatja azonban azt is, hogy hogyan alakul a tellurikus módszer érzékenysége az aljzat mélységének függvé nyében.
A bemutatott tények alapján állítható, hogy a tellurikus módszer - különö sen területi méréseivel - feltétlenül alkalmas volt arra, hogy esetenként korrigálja és finomabb részletekkel egészítse ki a medence szerkezetéről alkotott elsődleges geofizikai képet. Ezt egyébként az egymástól meglehetősen távoli helyeken mért VESZ szelvények átlagos horizontális vezetőképességéből és a mágneses hatók mélységéből szerkesztett izovonalakra alapozva nyerték. Ilyen térképet mutat be a területi tellurikus mérések környezetére a 13. ábra.
12V
125°
126°
13. ábra A VESZ mérések átlagos horizontális vezetőképességének és a mágneses hatók mélységé nek izovonalai az 1958. évi mérési területen
79 Szerepel rajta a SOT 6. és SOT 7. tellurikus szelvények vonala. A VESZ állomá sokat null-körök jelzik. A VESZ szelvények nagy távolsága ellenére az S izovonalak megadják a legmélyebb sávot a 124° hosszúsági kör mentén. A 125° hosszúságnál É-on a Deng Lou Gou-i szerkezet és a tőle K-re levő mély terület, valamint a DK-i medenceperem irányváltása is látszik.
Az 1959. évi feladatok és eredmények
1959-re kínai munkatársaink minden szempontból felkészültek az önálló munkára. A magyar szakértők létszámát ezért minden csoportnál csökkentették, így mi is hárman maradtunk. Hartner Mihály a feldolgozási, Rúzsa Béla a terepi munkát felügyelte, én az értelmezéssel, általános irányítással foglalkoztam. Mun katerületül a medence északi részét kaptuk, amit a transzibériaihoz csatlakozó vasút egyik mellékága szel át. Terepi központunk Anda városa volt, ahová deká donként Harbinon - az 1917-ben Kínába menekült fehér oroszok központján, - ma a
gépgyártás
egyik
legnagyobb bázisán -
keresztülutazva jutottunk
el
Changchunból.
Az akkor jellegtelen Anda városka környéke azóta nevezetes hellyé vált. Közelében egy szovjet közreműködéssel megkezdett, de a politikai viszonyok megváltozásával eltávozott szakértők nélkül már kínai szakemberekkel befejezett mélyfúrás 1959-ben számos kőolajtartalmú homokkő réteget harántolt. Kína nem zeti ünnepén - október 1-én a Kínai Népköztársaság megalapításának 10. évfor dulóján indították meg a termelést és a helyet Daqingnek - Nagy Ünnepnek - ne vezték el. A többszázezres városnak ma hatalmas kőolajfeldolgozója van. A kultu rális forradalom alatt a nagy ipari centrumok példaképeként emlegették, mint me zőgazdaságilag Önellátó várost.
Az 1959. szeptemberi hazatérésünkig mért, a birtokomban levő adatokból rekonstruáltam a terület izoarea térképét (14. ábra). Az I-nél kisebb értékű izovonalak íve határozottan kijelöli a medence legnagyobb vezetőképességű sávját.
80 A mélyebb részen és a szárnyakon is számos elkülönülő blokk rajzolódik ki. Külö nösen érdekes a K-i szélen - a 125° hosszúsági körön - kialakult relatív maximum. Szurovytól erre a területre is kaptam egy térképvázlatot az aljzat feltételezett mély ségének izovonalaival és a 60-as évek elejétől feltárt kőolajmezők kontúrvonalával (15. ábra).
14. ábra A Daqing-i terület izoarea térképe
Eszerint ez az indikációnk a híres Daqing-i nagyszerkezet területére esik. A geoló gusok szerint a medencében az idősebb rétegek törésekkel sasbércekre darabolódva vonulatokat alkotnak. A föléje települt üledék pedig lapos boltozattá formálódik. A Daqing-i mező 16-20 km széles, 30-35 km hosszú nagyszerkezet, amin 16 olajmezö helyezkedik el, mintegy 2000 kúttal és Kína kőolajtermelésének mintegy felét adja [7, 10].
81
15. ábra Az 1960 után feltárt nagyobb kőolajmezők kontúrvonalai - vastagabb jelöléssel - a Daqing-i területen a medence-aljzat feltételezett mélységének izovonalaival, valamint a szeizmikus hálózattal
Erre a mérési területre és távolabbi környezetére a 16. ábrán láthatók a mágneses hatók mélységének és a VESZ mérések S értékének izo vonalai. A tellurikus mérés területén nincs VESZ állomás. így a távoli szelvények közötti interpolálás nyilvánvalóan nem mutathatja a tellurikus térkép részleteit. A legna gyobb vezetőképességű sáv - S = 500 - azonban magában foglalja az A < 1 tellurikus indikációt.
Augusztusban elbúcsúztunk kínai csoporttársainktól, akik folytatták a te rület felmérését.
Rövid changchuni, majd pekingi tartózkodás után szeptemberben jöttünk haza.
82
16. ábra A VESZ mérés átlagos horizontális vezetőképességének és a mágneses hatók mélységének izovonalai a Daqing-területen
ZÁRÓGONDOLATOK
A bemutatott eredmények a tellurikus csoport valamennyi tagjának - öt ven kínainak és öt magyarnak - sikeres, közös munkájával jöhettek csak létre. Együttdolgozásunk neveltetésünk, szokásaink, életmódunk, életszemléletünk je lentős eltérése és a számunkra szokatlan körülmények ellenére kollegiális volt. Mindkét oldalról igyekeztünk egymást jobban megismerni, tisztelni, és a másságot elfogadni, gyökereit megérteni. Kínai munkatársaink és a hivatalos szervek is min den lehetőt megtettek az elérhető, megfelelő életkörülmények megteremtésére és munkánk segítésére.
83 A Kínai-Magyar Geofizikai Expedíció munkájában a mérési területek ak kori geofizikai felmértsége mellett a tellurika pontosan azt a szerepet töltötte be, amire a módszer első kifejlesztői és alkalmazói szánták. Az expedíció irányítói az elektromosan vezető - tehát a szénhidrogének keletkezésére és felhalmozódására elsősorban alkalmas - földtani képződmények szerkezete és rétegsora megváltozá sának indikálását várták tőle olyan területeken, ahol a legjobb esetben légi mágne ses, regionális gravitációs és a leglényegesebb anomáliákhoz kötődően egymástól távoli és kis területet lefedő VESZ hálózatok eredményei voltak ismertek. Szerke zetkutató mélyfúrások egyáltalán nem voltak.
A tellurika ilyen körülmények között a következőkkel járulhatott hozzá az Expedíció feladatának teljesítéséhez:
földtani szerkezeti elemeket, tektonikai zónákat tárt fel a peremi kibúvá sokat összekötő szelvényeivel, vagy a kibúvásokhoz csatlakozó hálózatos méréssel; a VESZ mérés területei közé interpolálta az átlagos horizontális vezetőké pességet; hozzájárult a gravitációs hatók azonosításához, amennyiben indikációi a kutatás számára elsősorban érdekes vezető összletből származnak; a földmágneses hatók mélységének térképével korrelálva eldönthetővé tette, hogy valóban az aljzat mélységét tükrözi-e vagy a felszínhez köze lebbi vulkáni kőzetet indikál; a tellurikával kiegészített előzetes geofizikai adatok jó alapot adtak a sze izmikus hálózatok telepítéséhez; a szeizmikus értelmezésben segítették a szeizmikus szintek korrelálását, azonosítását és az egyes módszerek eredményei közötti látszólagos el lentmondások okának feltárását; kínai szakembereket képeztünk ki és ezzel részesei voltunk a módszer be vezetésének, segítettük müszerexportunk bővülését.
84 Az olvasó - különösen a fiatalabb korosztályhoz tartozó - nem feledkez het meg arról, hogy egy akkor még alig tesztelt módszer közel fél évszázaddal ezelőtti eredményei kerültek bemutatásra. Azóta hihetetlen fejlődésen ment át a geofizika és így a földi elektromágneses tér alkalmazott geofizikai felhasználása is. Megjelentek a számítógépek, a digitális méréstechnika és újabb módszerek is, mint a magnetotellurika. Változtak a kutatás feladatai és körülményei is. Ma már alig vannak geofizikai „fehér foltok". Egyre inkább a már meglevő földtani-geofizikai képet kell finomítani és részletes megbízható geometriai adatokat, kőzetfizikai paramétereket szolgáltatni. A hagyományos tellurikát azonban nem erre találták ki. Emiatt feladatai az idő múlásával egyre zsugorodtak.
Magyarországra azonban emellett is állítható, hogy a magnetotellurikával kombinált, műszereiben, feldolgozási lehetőségeiben, az értelmezés koncepciójá ban és a feladat megválasztásában korszerűvé tett tellurika - a geofizikának szinte magyar specialitásaként - a korábbi adatok kiegészítésével és újraértelmezésével ma is képes új, másképpen nem kapható földtani ismereteket hozni. Ez történt meg Nyugat-Magyarország tellurikus vezetőképesség térképének és a hozzákapcsolódó 300 oldalas tematikus kiadvány 2000. évi megjelentetésével [11]. Tíz szerzőjéhez hozzávéve még a földi elektromágneses térrel más vonatkozásban foglalkozó ku tatókat leszögezhető, hogy a Kántás professzor által az 1950-es évek első felében elindított témakör a magyar geofizikának jelentős, eredményes és nemzetközi szinten egyik legelismertebb területévé vált.
Kiküldetésünket befejezve már nem Sopronba tértünk vissza. A Bánya mérnöki Kar közben áttelepült Miskolcra. Lakásunk közelében van az a tanári villa, ahová Kántás professzort és családját várták. Engem folyamatosan emlékez tet a mellette töltött évekre és elgondolkoztat, hogy hogyan alakult volna a Geofi zikai Tanszék további története, ha 1956-ben - 44 évesen - nem kényszerül emig rációba.
85
Irodalom
[I]
NAGY Z.: Geoelektromos mérések. A felszíni geofizikai kutatás 20 éve a kőolajiparban. GKÜ kiadvány, 1972.
[2]
MiGAUX L.: Une méthode nouvelle de géophysique appliquée: la prospection par courants tellurique. Annales de Géophysique, Vol. 2. 1946.
[3]
EGERSZEGI P. - TAKÁCS E.: A tellurikus kutatások gyakorlati kivitele. Bányászati Lapok 87. évf. 1954. 11. sz.
[4]
ÁDÁM A.: Ein neues tellurisches Messinstrument. Bányaérnöki és Föld mérő-mérnöki Karok Közleményei 19. 1956.
[5]
KÁNTÁS K.: A tellurikus módszer jelentősége a földtani nyersanyagkuta tásban. A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztá lyának Közleményei XX. kötet 3-4. szám. 295-312. 1957.
[6]
KÁNTÁS K.: Results of the simultaneous measurements of telluric currents between Peking (China) and Sopron (Hungary) executed from 9th to 14th January 1956. (107. o.) Bányamérnöki és Földmérőmérnöki Karok Köz leményei XIX. kötet. 1956.
[7]
SZUROVY G.: Magyar Kőolajkutatások Kínában. Élet- és Tudomány, 1993.
[8]
TAKÁCS E.: Eljárás tellurikus mérések regisztrátumainak gyors feldolgo zására (kínai nyelven). Diquiuwuli Kantan, Peking, 1960. 5.
[9]
FERENCZY MÁRIA:
[10]
SZUROVY G.: Szénhidrogénipar a Kínai Népköztársaságban. Föld és Ég, 1983.2.
[II]
NEMESI L. (szerkesztő): Telluric map of West Hungary, Geophysical Transactions, 43. 3-4. 2000.
Ninghsziában jártam. Élet- és Tudomány 48. 1986. X.
További források: A Kínai-magyar Geofizikai Expedíció munkatervei, körlevelei és a mellékelt föld tani, geofizikai dokumentomok. POLONYI P.: Kína, Panoráma útkönyv, 1986.
