A két világháború közötti egyház és társadalom felépítése Házi dolgozat Művelődéstörténet című szemináriumi tantárgyból
Hegedűs Nóra Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar Magyar-művelődésszervező szak 2. évfolyam, nappali tagozat
Bevezetés A két világháború közötti időszakban a világ minden táján nagy változások mentek végbe, és ez alól Magyarország sem képzett kivételt. Ez az időszak egymás után történő megpróbáltatásokat jelentett hazánknak. Az első világháborúban elszenvedett vereséget fokozza a Trianoni békeszerződés is, majd az 1929-es világgazdasági válság és végül elérkeztünk a második világháborúhoz. Dolgozatomban ennek az időszaknak a társadalmi és egyházi életének változásait, alakulását szeretném kifejteni. A két világháború között az ország lakossága 17%-kal növekedett, amely a természetes szaporulat mellett a magyar menekültek áradatának is köszönhető volt. 1920-ban 7 millió 986 ezer, míg 1941-ben 9 millió 316 ezer volt a lakosok száma. Az átlag életkor is növekedett (40 évről 57 évre). A háború következményei miatt nemcsak az országhatárok változtak meg, de az ipar, a kereskedelem, a közlekedés és a mezőgazdaság feltételei mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban is. Magyarország gazdaságában nagyon fontos szerepet foglalt el a külkereskedelem, főként a közös vámterület, közös pénz- és bankrendszer megszűnése után. Mivel az ország az elcsatolások után nyersanyagokban szegényebb lett, nagy mennyiségű anyagbehozatalra volt szükség, hogy a fejlettebb iparágak megőrizhessék termelőkapacitásukat. Az országnak meg kellett volna növelnie az exportigényt, hogy a megnövekedett importot ellensúlyozza. A magyar gazdaságnak sok idejébe telt, hogy valamennyire visszaállítsa a háború előtti állapotot. A húszas évek közepére javulni látszott a helyzet, az ipar és a mezőgazdaság termelése növekedett. A társadalom több nagy osztályra oszlott ebben a korszakban is: a nagytőkések és nagybirtokosok, a középrétegek, a munkásság és a parasztság. Ezeket az osztályokat szeretném kifejteni a továbbiakban.
A nagytőkések és nagybirtokosok Ez a csoport a háború után más nézeteket vallott: úgy gondolták, hogy a következő forradalmakat el lehet kerülni, ha összefognak a középréteg különböző csoportjaival. A nagytőke körülbelül 50 család kezében összpontosult. Ezek a családok az állami és társadalmi szervezeteken keresztült tartották kezükben a hatalmat. Az ő vezetésük alatt állt például a Magyar Nemzeti Bank, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete, a Gyáriparosok Országos Szövetsége. A finánctőkések nagy részét a fővárosban találhatjuk meg. A külföldi tőkések mintegy 6-7% tettek ki, de a részvényeknek kb. a 20%-ával rendelkeztek. A nagytőkések felét a hazai zsidóság tette ki. Közép és felsőfokú végzettsége 80%-nak volt. Ennek a piramisnak a csúcsán -az előbb említett finánctőkések mellett- helyezkedtek el az 1000 holdnál nagyobb területet birtokló családok is. Ez 500 körüli családot jelentett, de az ország területének harmadát birtokolták. A legtöbb területtel az Esteráhyak, Zichyek, Pallaviciniek, Festeticsek rendelkeztek. Számos nagybirtokos vesztette el telkét részben vagy teljesen a trianoni 2
békeszerződés következtében, őket valamennyire kárpótolták. Az elitbe sorolhatóak még vezető politikusok, tisztségviselők, műszaki, közgazdasági és jogi szakemberek is, akik részt vettek a gazdasági élet fontos helyszínein. Gróf Bethlen István megoldotta a nagytőkéseket foglalkoztató problémát, az ipari tőke és a nagybirtok gazdasági alátámasztását. Miniszterelnöksége alatt egy egyensúlyi helyzetet hozott létre, ahol a felek otthonosan mozogtak, de a nagytőke nyerte a legtöbbet. Az agrár, majd a gazdasági világválság is nehéz helyzetet teremtett. A nagybirtokosok és a finánctőkések egymás kárára akarták a saját terheiket csökkenteni. Bethlen ennek megoldására létrehozta a Gazdasági Csúcsminisztériumot, élére a nagytőkéhez tartozó Bud Jánost, pénzügyminiszterré pedig szintén a nagytőkéhez húzó ifjabb Wekerle Sándort nevezte ki. A válság elmélyülésével még komolyabb gondok léptek fel, az agrárius tábor az iparilag fejlett országokhoz –Ausztria, Németország-, az ipari és banktőkések pedig az agrár jellegű országok felé húzott. A nagytőke lassan a háttérbe szorult, de 1944-ig megtartotta a gazdasági érdekeltségeit.
A középrétegek A középrétegek népes csoportjába sorolhatók a 200-tól 1000 holdig terjedő birtokkal rendelkező családok. Ezekre a birtokokra jellemző a gépesítésnek, technika szintjének elmaradottsága. Nagyrészt kézi munkaerőre tudtak csak támaszkodni. Beletartoznak ebbe a rétegbe a közigazgatás tisztviselői és a katonaság tisztikara is. Ennek a csoportnak a tagja közül körülbelül 10000 család az ellenforradalom idején külön politikai hatalmát próbálta megerősíteni, saját útra tért. E politikai csoport törekvése a diktatúra kialakítása volt és így próbálták kiiktatni a konzervatív elemeket, a többpártrendszert. Szoros kapcsolatban álltak Gömbösivel és az ő politikai programjával. A középréteg harmadik csoportjába a 10-100 dolgozót foglalkoztató ipari tőkések, és az 5-20 alkalmazottal rendelkező kereskedelmi vállalkozók voltak. Ide mintegy 12000 család sorolható, akiknek helyzetét nagyon befolyásolta a hazai és nemzetközi gazdasági élet alakulása, valamint a politikai helyzet is. Ezért ez a rész az ellenforradalom támasza volt. Ide sorolhatjuk a néhány munkást és alkalmazottat foglalkoztató városi és falusi kispolgárságot. Ennek a rétegnek gyarapodott legnagyobb mértékben a száma, kemény munkával tartották fenn magukat. Minden erejükkel próbálkoztak elérni ezt a társadalmi szintet, ha nekik nem sikerült, akkor legalább gyerekeik jussanak be ebbe a szintbe. Az értelmiség létszáma is gyorsan nőtt, elsősorban a közgazdászoké, jogászoké, mérnököké és pedagógusoké. Ez a növekedés a polgárosodást, korszerűsödést tükrözte. A középrétegek próbáltak új, önálló útra lépni. A hagyományos uralkodó osztályok korábbi politikai hatalma csökkent, viszont a középrétegek politikai aktivitása felgyorsult, hatalmuk egyre erősödött. Későbbiekben ezek az osztályok próbálták visszaszerezni a politikai hatalmukat, Horthy kormányzóként erre törekedett.
3
A munkásság Ebben a korszakban a legdinamikusabban a könnyűipar, az élelmiszeripar, ásványolaj, bauxitbányászat, az alumíniumipar és a timföldgyártás fejlődött. Ezek segítségével kialakultak bányászati és ipari központok, amelyekkel együtt járt a munkásság létszámának gyors növekedése, a városba áramlás. A városokban kialakultak a munkásnegyedek, munkáskolóniák. Az ipari fejlődés élén is Budapest állt, de jelentős központok voltak még Pozsony, Arad, Kassa, Temesvár, stb., de ezek a szomszédos országok területére kerültek. Az ipari munkásság száma kb. 1150000-re tehető. Ez a munkásság rendkívül sokrétű: voltak kereskedelemben, bányászatban, iparban, közszolgálatban és háztartásokban dolgozó munkások is. Csökkent a szakmunkások száma, viszont nőtt a betanított és a segédmunkásoké. Növekedett a női munkások aránya is. A munkanélküliek száma a gazdasági válság idején 200000-re szökött fel. A munkásság nagy része a létminimum alatt élt.
A parasztság A parasztság a társadalom több mint felét tette ki. A parasztság különböző rétegekre bomlott: A felső rétegeket a 25-100 holdas, mintegy 50000 család, a gazdagparasztság alkotta. A gazdaságilag és politikailag is megerősödő gazdagparasztságot mély szakadék választotta el a szegényparasztságtól és a nagybirtokosoktól is. Ezt a réteget a középparasztság követte, akik 5-25 hold földdel rendelkeztek, számuk 300000 körüli. Jellemzőjük az elmaradott hagyományos földművelés és állattartás, és a családi erőre való támaszkodás. A harmadik kategóriába az 5 holdnál kevesebb földet megmunkálók tartoztak, több mint 350000 családot jelentett. Saját földjükből nem tudtak megélni, ezért alkalmi munkák vállalására voltak rákényszerülve. A parasztság legnagyobb részét a földnélküliek képezték. Idetartoztak a mezőgazdasági munkások, napszámosok, uradalmi cselédek. Az ő sorsuk volt a legnehezebb, a legmostohább. Ebben a korszakban viszont javult az egészségügyi ellátás, az orvosok száma a duplájára emelkedett, 100 új kórház is felépült.
A nemzetiségek és egyházak Az országban előforduló nemzetiségi tagozódás valamilyen szinten egyházi tagolódást is kiváltott. 1910-ben 54,6% volt magyar , 16% román, 10,6% szlovák, 10% német, 2,5 %
4
ruszin, 2,5% horvát és szerb . Ebből 50% római katolikus, 11% görög katolikus, 13% ortodox, 14 % református, 7% evangélikus, 0,4% unitárius, 5% izraelita vallású volt. Ezekhez az adatokhoz képest az 1920-asak szerint 63,9% római katolikus,2,2% görög katolikus, 21% református, 6,2% evangélikus, 0,6% görögkeleti ortodox, 5,9% izraelita és 0,2% egyéb, ismeretlen vallást követett. Jelentősen emelkedett a római katolikus és a református egyházba tartozók száma, viszont a görög katolikusok száma nagymértékben visszaesett. Az egyházakat három fő csoportba oszthatjuk fel: -Bevett felekezetek: ezeket az állam támogatta, ide a katolikus, a református, az evangélikus, az ortodox és az izraelita felekezetek tartoztak. -Az állam által elismert felekezetek alkotják a második csoportot. Ezeknek nem ad támogatást az állam, de megengedi, hogy működjenek. Ide a baptista és az iszlám sorolható. -A harmadik csoportba az el nem ismert felekezetek tartoznak. Ezek akkor működhettek, ha nem ütköztek törvénybe, nem sérthették a közerkölcsöt. Ezek az egyesülési és a gyülekezési jog miatt nem voltak tiltottak. Az egyházakról szeretnék külön-külön néhány szót ejteni. A katolikus egyház: Élén az esztergomi érsek állt. Négy érsekség és 25 püspökség volt. Öt egyházkerületre bontották fel: a Dunántúli, Dunamelléki, Tiszán-innen, Tiszántúl és az Erdélyi. Az egyháznak volt egyetemes zsinata, amely a törvényhozó fórumuk volt, a konvent pedig a végrehajtó szervezet. Evangélikus egyház: Élén az egyetemes egyházi és iskolai felügyelő állt. Törvényhozó szerve az egyetemes gyűlés volt. Ez az egyház négy kerületre bomlott: Dunántúl, Dunáninnen, Bányai és Tiszai részre. Ortodox: Ennek két fajtája van: szerb és román. A szerb élén a karlócai metropolitapátriárka áll, a román élén pedig a metropólia. A szerbet 7 püspökségre osztották, a románt 3 érsekségre. Izraelita: Három irányzata van -Kongresszusi vagy neológ, amely 26 községkerületet foglal magában. Az ő szervezetük az Országos Izraelita Iroda. -Status quo. -ide azok az izraeliták tartoznak, akik elzárkóztak a reformok elől. Az egyházak kiemelkedő szerepet töltöttek be a törvényhozásban. A katolikus és protestáns főpapok hivatalból voltak tagjai a felsőháznak, számos pap foglalt helyett a képviselőházban és a nemzetgyűlésben. Céljuk a társadalom keresztény jellegének megszilárdítása. Ebben az időben Prohászka Ottokár volt a legnagyobb katolikus szellemi tekintély. Mellette még kiemelkedő alakok voltak Tóth Tihamér (hitszónok, hitbuzgalmi könyvek szerzője), Márton Áron erdélyi püspök, aki a deportálások ellen tiltakozott, Apor Vilmos győri püspök és Mindszenty József, aki előbb veszprémi püspök, majd esztergomi bíboros érsek lett. A református lelkészvezető Révész Imre volt, aki debreceni püspök, mellette Makkai Sándor és Tavaszy Sándor volt fontos személyiség. 5
Az egyházi iskolákat korszerűsítették, a közoktatás jelentős része egyházi kézben volt. A hitoktatás is kötelező volt a középiskolával bezárólag. A szerzetesek és apácák száma nagyon nagymértékben nőtt. Megélénkült az egyházi sajtó, és kiadó tevékenységük is nőtt. Újdonság volt, hogy a rádióban vallásos alkalmakat, istentiszteleteket is közvetítettek. Az egyházak különböző szövetségekkel, társaságokkal rendelkeztek. Például Országos Katolikus Szövetség, Katolikus Nagygyűlések, Soli Deo Gloria (ez egy református diákszövetség), Magyar Evangéliumi Munkásszövetség, Országos Református Szeretetszövetség. Sárospatakon 1936-ban református népfőiskolai mozgalom volt, Nagytarcsán 1937-ben Grundwig-féle bentlakásos evangélikus főiskola jött létre. A két világháború között jelentek meg a karizmatikus pünkösdi és szabad keresztény gyülekezetek és az Üdvhadsereg. Az ilyen gyülekezeteknek betiltották a működését 1939 végén a háborús helyzet és a külpolitikai okok miatt, kivéve a baptistákét, a metodistákét és az Üdvhadseregét.
Befejezés A háború az összes egyháznak okozott károkat, a templomok megsemmisültek vagy megsérültek, az izraelita felekezet híveit, a zsidókat haláltáborokba vitték. A római katolikus egyház fokozta a mozgalmi és hitéleti tevékenységeit. A háború után sok hitközösség nem éledt újjá. A Földreform még rosszabb helyzetbe juttatta az egyházakat: a nagybirtokaikat felszámolt, nagy vagyonokat vesztettek, az alapintézményeiket sem működtethették. Ezek után következett még az iskolák államosítása is. 1952-re 8 római katolikus, 1 református, 1 izraelita gimnázium maradt. Az állami egyezmények a templomfalak közé szorították az egyházakat. Ez a szomorú helyzet alakult ki a két világháború között és azok befejeződése után.
6
Felhasznált szakirodalom 1. Gergely Jenő: Magyarország a századfordulótól az ezredfordulóig, Palatinusz Kiadó, 2004. 2. Hanák Péter (szerk.): Egy ezredév, Gondolat Kiadó, Budapest, 1986. 3. Kósa László (szerk.): Magyar művelődéstörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 4. Lackó Miklós (szerk.): A két világháború közötti Magyarországról, Kossuth Kiadó, 1984. 5. Pölöskei Ferenc – Gergely Jenő – Izsák Lajos (szerk.): 20. századi magyar történelem 1900-1994. Korona Kiadó, Budapest, 1997. 6. Salamon Konrád: Magyar történelem 1914-1990. Nemzeti Tankönyv Kiadó, Budapest, 1998.
7
Magyarország területének és népességének változásai, 1938-1941. Terület
Terület km2-ben
Népesség (fő)
Ebből magyar (%)
Trianoni Magyarország
93073
9319992
92,9
Felvidék, 1938. nov. 2.
11927
1062022
84,1
Kárpátalja, 1939. március
12061
694022
10,1
Észak-Erdély, 1940. augusztus
43104
2577260
52,1
Délvidék, 1941. április
11475
1030027
39,0
Magyarország, 1941. vége
171753
14683323
77,4
Forrás: Fogarasi Zoltán: A népesség anyanyelvi, nemzetiségi és vallási megoszlása törvényhatóságonként 1941-ben. In.: Magyar Statisztikai Szemle. 1944. 1-28.
A népesség felekezeti megoszlása Felekezet Latin szertartású katolikus Görög szertartású katolikus Ortodox (görögkeleti) Evangélikus Református Unitárius Izraelita Egyéb
1920 63,9 2,2 0,6 6,2 21,0 0,1 5,9 0,3
1930 64,8 2,3 0,5 6,1 20,9 0,1 5,1 0,4
1941 (%-ban) 55,0 11,6 3,8 5,0 19,0 0,4 4,9 0,1
Hat éven felüli lakosság iskolai végzettsége 1930-ban és 1941-ben Megnevezés 1. Főiskolát végzett 2. Legalább 8 középiskolai osztályt végzett 3. Legalább 6 középiskolai osztályt végzett 4. Legalább 4 középiskolai osztályt végzett 5. Legalább 6 elemi osztályt végzett 6. Legalább 4 elemi osztályt végzett 7. Írni-olvasni tud 8. Csak olvasni tud 9. Sem írni, sem olvasni nem tud Összesen (7-9-ig)
1930 1,1 3,6
1941 1,2 5,9
4,7
4,9
10,8
12,0
48,5
55,4
73,9
78,8
90,4 0,8 8,8
92,4 0,3 7,3
100,0
100,0
8
Forrás: Pető Iván – Szakács Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története 1945-85. 1. kötet, Budapest, 1985, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 15.
Népiskolai oktatás a két világháború között tanév
Népiskolák száma
Tanulók száma
Tanítók száma
1919/20 1929/30 1937/38
5584 6680 6899
824454 986830 963087
16556 18990 20149
Egy iskolára jutó tanuló 147 147 139
Egy iskolára jutó tanító 2,9 2,8 2,9
Egy tanítóra jutó tanuló 49,7 51,9 47,7
Forrás: Kubinszky Lajos: Magyar közoktatásügyi politika a két háború között. New York, 1953. Magyar Nemzeti Bizotmány. 32-33.
Középfokú oktatás a két világháború között Tanév Száma
1919/20 1929/30 1937/38
129 156 173
Középiskolák Tanulók Tanárok száma száma 57769 59244 69993
3362 3488
Egy tanárra jutó tanuló 17,6 20,0
Száma
253 353 397
Polgárik Tanulók Tanárok száma száma 80051 60635 93561
4287 4124
Egy tanárra jutó tanuló 14,1 22,6
Forrás: Kubinszky Lajos: Magyar közoktatásügyi politika a két háború között. New York, 1953. Magyar Nemzeti Bizotmány. 44-47.
Az összlakosság foglalkozás szerinti megoszlása a két világháború között Megnevezés Mezőgazdaság Ipar-forgalom Ebből: Bánya és ipar Kereskedelem és hitelügy Közlekedés Egyéb Összesen
1920
1930
1941
fő 4449100 2402800
% 55,7 30,1
fő 4499400 2806200
% 51,8 32,3
fő 4539000 3238000
% 48,7 34,9
1639700 407000
20,6 5,1
1998300 469100
23,0 5,4
2366000 517000
25,4 5,5
356100 1128200 7981100
4,4 14,2 100,0
338400 1382700 8688300
3,9 15,9 100,0
375000 1523000 9320000
4,0 16,4 100,0
Forrás: Berend T. Iván – Ránki György: A magyar gazdaság száz éve, Budapest, 1972. Kossuth Kiadó, Közgazdasági és Jogi K. 184.
9
Az egy főre jutó jövedelemmegoszlás társadalmi rétegek szerint 1930-31-ben Társadalmi rétegek
Nagybirtokosok és nagypolgárok Középosztály Parasztok (10-100 kat. holdasok) Bányászok és kohászok Városi (ipari, közlekedési) munkások Önálló kisiparosok Ipari napszámosok Parasztok (1-10 kat. holdasok) Mezőgazdasági cselédek Mezőgazdasági napszámosok Összesen
Számuk (ezer fő)
Arányuk (%)
Egy főre jutó jövedelem (pengő)
52 1582 748 112 1903
0,6 18,2 8,6 1,3 21,9
17800 1050 432 427 376
Jövedelem az átlaghoz viszonyítva (%) (534 pengő =100%) 3335 197 81 80 71
468 224 1750 560 1250 8688
5,4 2,6 20,1 6,9 14,4 100,0
320 250 227 205 183 534
60 47 43 38 34 100
Forrás: Matolcsy Mátyás: A magyarországi jövedelem- és adótehermegoszlás. Bp. , 1938. Universitas K. 28.
10
