„HANY ISTÓK” PÁLYÁZATI KIÍRÁS 2006-ban, a Kapuvári Városszépítő Egyesület PÁLYÁZATOT írt ki, „Hany Istók szobor” elkészítésére, amin bárki részt vehetett. A beküldött szoborterveket hivatalos zsűri bírálta el, ám a kiállítást megtekintők többségének nem az I. díjas szobor tetszett, hanem az enyém – amely viszont a zsűrinek nem tetszett, és nem járult hozzá a megvalósításához... A szobor talapzatát időközben – a kifogásnak megfelelőn – módosítottam.
Preisausschreiben für einen „HANY ISTÓK-Monument” in 2006. * Meine Meinung zur Expertise der amtlichen Jury, hinsichtlich meines Modells. * Mein Modell und seine modifizierte Variation sind auf den folgenden Seiten zu sehen. La compétition de la statue « Hany Istók », en 2006. * Mon opinion sur le sujet : L’avis du jury sur les maquettes « Hany Istók ». * La maquette et sa nouvelle version sont visibles sur les pagues suivantes ! Competition for the statue of „HANY ISTÓK /Wild Boy, Marsh Stephen/” in 2006. * My opinion concerning the expertise of the professional jury about my model in clay of Hany Istók. * My model in clay and his modified variation can be seen on the following pages.
NUR UNGARISCH! * SEULEMENT EN HONGROIS! * ONLY IN HUNGARIAN!
Pályázat a kapuvári Várgödörben Hany Istókot ábrázoló szobor elkészítésére 2006. november 27 Bővebb információ:
1
A Kapuvári Városszépítő Egyesület Kapuvár Város Önkormányzatának jóváhagyásával és támogatásával önkormányzati területen, a kapuvári Várgödörben Hany Istókot megjelenítő szobrot, vagy szoborkompozíciót kíván létesíteni. Ennek megtervezésére és kivitelezésére nyílt, jeligés pályázatot ír ki. A Várgödör a volt Eszterházy kastély műemlék épülete – jelenleg Polgármesteri Hivatal – előtt található. E kastélynak volt lakója rövid ideig a legendás víziember, Hany Istók. A tervezett helyszínről az egyesület helyszínrajzot bocsát a pályázók rendelkezésére. Ezen kívül a pályázók rendelkezésre bocsátja a Hany Istók legenda igaz és meseszerű dokumentumait is, s felhívja tisztelt pályázók figyelmét, hogy a történet hitelességéhez hozzátartozik a hanyi világ megismerése is. Ehhez a Városszépítő Egyesület komoly segítséget tud nyújtani. A dokumentumok megtalálhatók Kapuvár város honlapján, a http://www.kapuvar.hu internet címen. Az alkotás örökítse meg Hany Istókot oly módon, hogy a szobor alakja Kapuvár egyik jelképévé is válhasson. Semmiképpen se legyen a szobor visszataszító, méltósággal jelenítse meg a fiatal fiút. Az elképzelés szerint mindenképpen természetes, vizeskörnyezetbe kérjük tervezni a szobrot, vagy szoborkompozíciót. A szobor anyaga: az állandóság igényének és a köztéri funkciónak megfelelő időjárástűrő és külön gondozást nem igénylő anyag (elsősorban javasolt a bronz vagy kő).
Pályázati feltételek: A pályázat nyelve: magyar A pályaterveket a Képző- és Iparművészeti Lektorátus szakértő bizottsága értékeli a megrendelő képviselőinek jelenlétében. Benyújtandó: 1. a szobor vagy szoborcsoport 1:5 léptékű modellje, az esetleges posztamens rajzterve 2. a megrendelő által megadott helyszínrajz alapján készített, bírálható léptékű vázlatterv, a szobor környezetbe való illesztéséről és a környezet rendezéséről 3. műleírás (amelynek tartalmaznia kell a felállítandó szobor és posztamens pontos méretét, anyagát, kiviteli technikáját) és részletes költségbecslés A pályázati kiírást be nem tartó pályamunkák automatikusan kizárják magukat a pályázatból. A pályázat jeligés. A pályázó nevét, címét és telefonszámát lezárt borítékban kell a pályaműhöz csatolni, a borítékon a modellen és a mellékleteken feltüntetve a jeligét!
Az első három helyezett pályamű díjazásra kerül: I.díj bruttó
250 000 Ft
II.díj bruttó 200 000 Ft III.díj bruttó 150 000 Ft
A pályázat kiírója 2006. június 15-én 14:00-tól a Polgármesteri Hivatal Barna termében konzultációt tart. / Kapuvár, Fő tér 1. (Igény esetén a hanyi környezet megtekintésével egybekötve.) A pályázat beadási határideje: 2006. november 27. (hétfő), 13:00 A leadás helye: Polgármesteri Hivatal, Kapuvár, Városfejlesztési Iroda (26-os számú iroda) A pályázati zsűri időpontja: 2006. november 29. A kész mű felavatásának tervezett ideje: 2008. Anna-napi búcsú, július 26. A pályázatban résztvevő művészek hozzájárulásukat adják, hogy a pályamunkák kiállításra kerüljenek a Művelődési ház kiállítótermében 2006 december 31-ig. A pályázóknak figyelembe kell venni, hogy a szobor állításának maximális keretösszege: bruttó 8 millió forint, amely a szoboralap költségeit is magában foglalja (a környezet rendezését és a „vízmedencét” viszont nem). Egy alkotó több pályaművel is jelentkezhet. A díjak a Képző- és Iparművészeti Lektorátus szakértői bizottságának a szakvéleménye alapján kerülnek kiosztásra. Az 1:1 léptékű modell elkészítésére, ill. a szobor vagy szoborcsoport kivitelezésére adandó megbízásról a végleges döntést a Kapuvári Városszépítő Egyesület hozza meg Kapuvár Város Önkormányzatának hozzájárulásával, amelyről írásban értesíti a művészeket és a Lektorátust. Az elhelyezéshez szükséges engedélyeket a megrendelő köteles beszerezni a döntést követően.
2
A Városszépítő Egyesület a szobor megvalósításának támogatására pályázni kíván a Képző- és Iparművészeti Lektorátus által kiírt, köztéri alkotások létrejöttét támogató pályázaton.
További felvilágosítás: Kovácsné Takács Valéria Kapuvár, Zöldfasor u. 58. Tel.: (20) 360-6393 e-mail:
[email protected]
A Pályázatra beküldött művek elbírálását végző zsűri 12-oldalas SZAKVÉLEMÉNYének a címoldala (kicsinyítve!):
A pályaművemmel kapcsolatban megfogalmazott SZAKVÉLEMÉNYre az alábbiakat válaszolom:
3
„HANY ISTÓK” SZOBOR (Tőke Péter Miklós író szoborterve) A Kapuvári Városszépítő Egyesület jeligés Pályázatot írt ki, 2006-ban, a Hany Istókot ábrázoló szobor megtervezésére, ill. elkészítésére, amelyet a kapuvári Várgödörben szándékoztak felállítani. A kiírás szerint az volt a kívánalom, hogy „... a szobor alakja Kapuvár egyik jelképévé is válhasson. Semmiképpen se legyen a szobor visszataszító, méltósággal jelenítse meg a fiatal fiút....(...).... mindenképpen természetes, vizes környezetbe kérjük tervezni...” Továbbá figyelembe kellett venni, hogy „... a szobor állításának maximális keretösszege: bruttó 8 millió forint, amely a szoboralap költségeit is magában foglalja (a környezet rendezését és a „vízmedencét” viszont nem).” A javasolt anyag bronz ill. kő volt. A kiírásban az is szerepelt, hogy „Az 1:1 léptékű modell elkészítésére...(...)... a végleges döntést a Kapuvári Városszépítő Egyesület hozza meg, Kapuvár Város Önkormányzatának hozzájárulásával...” A „végleges döntés” alatt azt kellett érteni – amint ezt, a helyszínen tartott Pályázati Tájékoztatón, Kovácsné Takács Valéria kérdésünkre kifejtette –, hogy az elkészült szoborterveket Kiállításon mutatják be Kapuvár lakosainak; ők is véleményt mondanak róluk, és az a makett kerül majd megvalósításra, amely a kapuváriak tetszését a legjobban elnyeri... A PÁLYÁZATRA végül – a zsűrizést végző Képző- és Iparművészeti Lektorátus SZAKVÉLEMÉNY c. jelentése szerint – „...22 pályamunka érkezett be, amelyek mindegyike megfelelt a pályázati kiírás formai követelményeinek.” A Lektorátus Bíráló Bizottsága a „Béka” jeligéjű tervet javasolta megvalósításra.
A Kapuvár öröksége: HANY ISTÓK, a mondabeli vízi ember c. KIÁLLÍTÁS látogatóinak többsége azonban – ami a kiállítás Vendégkönyvébe történt beírások alapján számokban is kifejezhető! – nem ezt a tervet, hanem a „Pelikán 1749” jeligét viselő alkotást (az én művemet) tartaná alkalmasnak a megvalósításra.
4
A Lektorátus fenti jelentésében megfogalmazott, a „Pelikán 1749” jeligéjű műre vonatkozó „szakértői vélemény”-t az alábbiakkal kommentálom: • Irodalmias felfogású terv. – Örülök, hogy ezt észrevették! Tekintve, hogy mondabeli alakról van szó, amelyről már többen is írtak, (jómagam például egy vaskos regényt!), mindenképpen szükségesnek tartottam, hogy a szobor „irodalmias” legyen. • A bronztól idegen, a porcelán felületkezeléséhez közeli mintázás1 nem a plasztikai szerkezetre épül, inkább csak a tömeg feldíszítése2. A felület túlzott differenciáltsága3 sem szerencsés megoldás. Az alig motivált és nem egyértelműen formált növényzet4 nincs rendszerré komponálva5 : csak faktúrával jelzett, nem anyagszerű, ruházatnak6 tűnik. – Nem egészen világos számomra, hogy mit is ért mindezek alatt a Szakértő... Talán azt, hogy „túlságosan finom” a faktúra?... Vagy a sima és a gazdag faktúrás felületek együttesével – a „differenciáltsággal”? – kapcsolatban emel kifogást?... Számomra nyilvánvalónak tűnt, hogy kicsiben csupán jelzés értékű legyen az a faktúra, ami majd nagyban (1:1 méretben) részletes kidolgozásra kerülve, konkrét növényi formákat öltene: apró hínárlevelekké, a tavi lóromok hatalmas, bordáktól rücskös, gazdagon erezett leveleivé válna!... Fölösleges idő- és (emberi) energiapocsékolásnak tartottam a maketten is elvégezni azt a rengeteg, aprólékos – 1:5 arányú kicsinyítésről lévén szó, a teljes mérethez képest sokkal nehezebben kivitelezhető, és annál jóval időigényesebb – munkát, amire valójában csak a szoborként történő megvalósítás esetén lenne szükség! (Azért gondoltam így, mert nem vagyok szobrász – hanem író, grafikus és festő –, és a makettet egyfajta „szinopszisnak”, bő „vázlatnak” tekintettem: hasonlónak ahhoz, mint egy nagyméretű kép kicsi, kellően részletes vázlata – mely bár előrevetíti a kész művet, mégsem hajszálra megegyező, kicsinyített mása annak, mint egy nagyításra váró fénykép!... ) Vagy talán éppen azt kifogásolta a Szakértő, hogy miért kell annyira kidolgozottnak – differenciáltnak – lennie a felületnek?...Természetesen azért, hogy az elkészült szobor majd érzékeltesse a Hany gazdag növényi formavilágát!...
5
•
Mit ért azon a Szakértő, hogy „... a mintázás nem a plasztikai szerkezetre épül”?... Szerintem épp ellenkezőleg: az itt csak vázlatosan jelzett növényzet nagyon is híven követi a fiú testének formáját!... Nem véletlen a részemről, hogy a fiú testére boruló növénytömeg „ruházatnak tűnik” (de ha a Szakértő is így látja, miért írja ugyanakkor, hogy „Az alig motivált és nem egyértelműen formált növényzet4nincs rendszerré komponálva”...? Az ingovány vízéből kilépő alakra tekeredett hínárok, moszatok, rencefélék ág-bogai, apró levelei, a békalencsék sokasága együttesen különös „ruhává” formálódnak!... A szobor szimbolikus tartalmakat hordoz: Istókot a mocsár táplálja (csuka és tökvirág), ruházza (testére fonódó vízikuszadék), és otthont ad neki (most is benne áll: térdig)!. • A figura hajának megjelenítése túlzó. – Az ember haja folyamatosan nő; ezt a Szakértő is tudja. És bizonyára azt is, hogy a lápon élő fiúnak nem állhatott módjában „rendben tartani” a frizuráját. De abban már nem vagyok biztos, hogy fürdött-e a véleményező igazi mocsárban, ahol az ember haja nem csupán vizes lesz, hanem megtelik felkavart iszappal, uszadékkal, moszatokkal, sőt apró élőlényekkel is, miáltal a hosszúra nőtt hajtömeg idővel – ha nem mossák meg rendszeresen! – sisakszerűvé válik, és csak a szálak végén képes különválni, vastag fonatokat alkotva. Néhány hetes hanyi életmód nem hétköznapi módon változtatja meg a frizurát; szerintem olyan lehetett az, amilyennek ábrázoltam. • Kompozícionális hiba a bronz és a víz találkozásának a megoldása: rossz helyen vágja el a figurát a bronzplinthosz1, a szobornak a vízzel való találkozása bizonytalan2 . – Hogy miért „bizonytalan” a találkozás, azt nem értem, hiszen, ha a vízszint akkora, hogy a szobortalapzat felső pereméig ér, ahogyan terveztem – és a vízen úszó igazi vízitök-levelek körbeveszik a bronzból lévőket, rájuk simulnak –, akkor teljesen olyan a látvány, mintha Istók a vízben gázolna.... Hogy miért „vágja el rossz helyen” mégis, arról lehet vitatkozni, de szerintem ez ízlés dolga. Senki nem gondolná, hogy nincs lába Istóknak, csak azért, mert nem látszik... Akadnak köztéri szobrok, amelyek – szerintem! – sokkal „rosszabb helyen” lettek elvágva: pl. Tápiószentmártonban, a polgármesteri hivatal előtt álló négy szobor, melyek közül kettő – a Szent Istvánt és a Rákóczit ábrázoló – itt látható:
Hogy miért tartottam szükségesnek a láb elrejtését?... Azért, mert a monda (de csakis a monda!) szerint Istóknak úszóhártya volt a lábán, hosszú ujjak között. Ha tehát megmutatom a lábait, akkor döntenem kell: vagy a történeti hitelesség, vagy a népi képzelet látja majd a kárát. Ha viszont elrejtem, akkor minden szemlélő „abban hisz”, ami kedves neki... Ez a meggondolás vezetett oda, hogy „vízbe” állítsam Istókot... (Megjegyzem, a pályázati kiírás gondolhatott ilyesmire, amikor azt kérte, hogy ”... , vizes környezetbe kérjük tervezni...”.... Eszerint Istókot talán még derékig érő vízben is lehetett volna ábrázolni, tehát „derékban elvágva”...?
6
•
Az alkotónak a műleírásban is megfogalmazott tévedése, hogy a vízben a posztamens nem látszik, ráadásul télen, víz hiányában a talapzat látványa meghatározóvá válik. – Ebben nem értek egyet a Szakértővel... Ha egy mell(vagy akár fej-!) szobrot lát valaki, nem kezdi el keresni, hogy hol van a test többi része, hanem elfogadja, amit szobrász eléje tett; ez már a legrégibb művészeti korokban is így volt: indián művészet, Egyiptom, stb.... A plinthosz aljánál be lehet kukucskálni a víz alá, de minek?... Ha pedig „télen a talapzat látványa meghatározó” – ugyan mit is határoz meg? Azt, hogy nincsen víz a medencében; de attól a szobor még ugyanolyan, mint nyáron, legfeljebb hangulatában más, amit a vízinövények hiánya is okoz. Esetleg hó is boríthatja a medencét, ami viszont ismét teljesen valóssá tenné a látványt...
Mindamellett, elgondolkodtam ezen a szakértői véleményen és beláttam: létezik MÁS – talán JOBB – módszer a lábak eltakarására, mint az általam alkalmazott „vízbeállítás”: nevezetesen az, hogy a lábakat az alapzatot beborító – megmintázott, bronzba öntött(!) – növényzetbe rejtem. Így aztán már mindenki láthatja, hogy tényleg van lába, és mégis azt gondolhat az „úszóhártyákról”, ami jólesik neki... A módosítás következtében Istók szükségszerűen „kiemelkedik a vízből”. A lába körül burjánzó, általam megmintázni kívánt(!) vízinövények „száraz” talajon is megélnek, ha lejjebb elég nedvesség van; a vízitök levelei (Istók ezek között gázol továbbra is) egyenes szárakon nyúlnak az ég felé, a tavi lóromlevél pedig ugyanolyan marad... Ez a módosítás tehát nem befolyásolja a kiírásban kért „természetes, vizes környezetet”... Viszont a szobor így akár „szárazföldi” környezetbe is kerülhetne; vagy továbbra is vízmedence veheti körül, ha mégis inkább erre lenne igény.... A szobor háta mögött, a három hidőrlevél közül feltörő vízsugár továbbra is egy lehetséges alternatíva: a nyári melegben odaérkező, eltikkadt turisták bizonyára örülnének a hűsítő, szomjat oltó víznek, de el is maradhat, ha technikailag gondot okoz a megvalósítása. A megváltozott szobor magassága: 165 cm + a 70 cm magas posztamens – miáltal a teljes magasság: 235 cm. (Vagyis 25 cm-rel magasabb a korábbinál – a lábak „kiemelése” miatt!) Megjegyzés: az elkészült szobor neve lehetne – HANY ISTÓK, A LÁP FIA
Győr, 2010. október 5. Tisztelettel: Tőke Péter Miklós Jelige: „Pelikán 1749”
Győr, 2010. október 1.
Gerencsér Péter: Hany Istók alakváltozásai c. 2011. júniusában megjelent könyvében ír a két változatról, amint az alábbi fénymásolaton olvasható.
7
8
A Pályázatra beadott, első változat látványterve; a második változat természetesen egy kicsivel magasabb.
KÉPESLAPTERV
9
Postkarte Carte postal. Postcard
