Mónus Imre A kallói Simonyi óbester Simonyi óbester n e v é n e k hallatára a legvitézebb h u s z á r csodálatos katonai sikereire gondol az ember. Jelleme és karriere nem általános, egyedi, karakteres egyéniség, akire nem lehet nem odafigyelni. Családja eredetileg M o s ó n v á r m e g y e i , és a Simon B a r b á c s y nevet viselte. 1637-ben nyer tek címeres levelet I I I . F e r d i n á n d k i r á l y t ó l . A z óbester becsületes neve Simon József, apja Si mon Pál, m é s z á r o s m e s t e r , aki g y e r m e k k o r á b a n á r v a s á g r a jutott és a k a l l ó i Veszprémi n e v ű p l é b á n o s vitte O v á r r ó l N a g y k á l i ó b a . A z 1760-as é v e k m á s o d i k felében kötött h á z a s s á g o t H e t e s é n y i Z s u z s a n n á v a l , aki birtokos családból s z á r m a z o t t . A családban 11 gyermek volt, de csak 4 érte meg a felnőtt kort. Simon József 1771-ben született N a g y k á l i ó b a n . Elemi iskoláit itt végezte. M o z g é k o n y s á g a , pajkossága m á r g y e r m e k k o r á b a n erősen megmutatkozott. Szülei M á r i a p ó c s r a íratták a g ö r ö g katolikus bazilita szerzetesi g i m n á z i u m b a , g o n d o l v á n , hogy ott jobban k o r d á b a n tartják. A k a l l ó i iskola tanítói fellélegeztek, de a m á r i a p ó c s i a k nem, m á r egy t a n é v (1781-1782) eltelte után e l e g ü k lett Simon Józsefből, ugyanis nem a tanulással, hanem csínytevéseivel volt elfoglalva. 1
2
M i v e l a család r ó m a i katolikus volt, az apa 1782 ő s z é n a debreceni Szent Anna utcai piaris ta g i m n á z i u m b a íratta fiát. Arra gondolt, hogy a nagy v á r o s b a n fia j o b b útra tér, de nem így történt, pedig bátyja is itt tanult, akire nem v o l t j e l l e m z ő a rosszalkodás. József ott folytatta, ahol M á r i a p ó c s o n abbahagyta. A z iskolában hamarosan ú g y ismerik, mint r o s s z a l k o d ó , m i n denkibe b e l e k ö t ő diákot. Betört ablakok, m e g d ö n g e t e t t kerítések, letört kilincsek, felriasztott k u t y á k jelezték, ahol járt. A leparittyázott galambok és csirkék felháborodott gazdái az a p á n követelték az ellenérték megtérítését, aki s z é g y e n k e z v e mentegette fia nem éppen b e c s ü l e t e s cselekedeteit. A h o g y nőtt, belekötött kicsibe, nagyba. A bátyjával b a n d á t szervezett, iskola társait is beszervezte. Szinte mindennaposok voltak a v e r e k e d é s e k a R e f o r m á t u s K o l l é g i u m diákjai és a J ó s k a bandája között. Amellett előszeretettel ráncigálta a z s i d ó gyerekek pájeszát. 3
T ö b b e k között S z a b ó Károly olyan esetről is ír, amely nyaktöréssel végződhetett volna. Nagy csíny tevései k ö z ü l a v e r é b s z e d é s volt k i e m e l k e d ő a Szent Anna utcai római katolikus templom melletti fatoronyból. Oda gyakran eljárt harangozni társaival, és észrevették a v e r é b fészkeket, s eldöntötték, hogy kiszedik a fiókákat. Csak ú g y tudták m e g k ö z e l í t e n i az eresz al j á t , hogy deszkát toltak k i az ablakon, azon J ó s k a kiment, h á r o m társa pedig belülről tartotta. Mindegyik k é r d e z t e , hogy neki h á n y verébfíókát ad, a v á l a s z az volt, hogy egyet sem. - A k k o r elengedjük a deszkát - ijesztgették Jóskát társai. - A k k o r sem adok egyet sem. Nem! - hangzott a kérlelhetetlen elutasítás. A c s a l ó d á s u k b a n v é g l e g elkeseredett társak ekkor e l e n g e d t é k a deszkát, s Jóska eltűnt a sze m ü k elől a verebekkel együtt. A fiúk lelkiismeretfurdalástól vezérelve k é t s é g b e esve rohantak lefelé a toronyból a legrosszabbra is elkészülve. Ott azonban Jóskát talpon állva találták, amint ingéből szedte kifelé a verebeket. - Most m á r azért sem adok egyet sem - jelentette k i és z s á k m á n y á v a l vígan elporoszkált.
NAGY, 1857-1865. 193. K U N , 2001. 25. 3 SZABÓ, 1970. 10. 1
2
Szerencséjére a torony t ö v é b e n felhalmozott s z é n a c s o m ó r a esett, ez mentette meg a k é z - és lábtöréstől. Nem k e v é s b é é r d e k e s eset volt Jóska találkozása az ördöggel. Sokat hallott róla, ú g y gon dolta, m e g n é z i m a g á n a k . E l m o n d t á k neki, hogy csak éjfélkor és valamelyik keresztútnál lehet vele találkozni. K é t társát rábeszélte, hogy menjen vele, s egyik éjjel kilopóztak, hogy meg láthassák az ö r d ö g ö t . K é t éjjel v á r a k o z t a k rá, de nem jött. A harmadik éjjel aztán, amikor a k ö zeli Ispotály templom órája éjfélt ütött, egy kísérteties és sötét, j o b b r ó l balra i m b o l y g ó alak közeledett az útkereszteződés felé. A két társa megijedt és elszaladtak az Ispotály t e m p l o m fe lé, ahonnan csak világos reggel mertek hazamenni. Bezzeg Jóska nem ijedt meg, b á r foga kis sé vacogott, de k e l l ő bátorságot vett m a g á n , s odament az ö r d ö g n e k vélt alakhoz, s m e g k é r dezte tőle, hogy csakugyan ő-e az ördög. Erre a sötét alak megragadta, rövid h u z a k o d á s után e g y m á s r a ismertek. Ugyanis a J ó s k a ördöge nem volt m á s , mint az iskola pedellusa, aki a k ö zeli Ghillányi csapszékből t á m o l y g o t t hazafelé. A fiút j ó l ismerte, hiszen tapasztalta m á r csend- és r e n d h á b o r í t ó csintalanságait. F ü l ö n fogta és hazavitte, karcerbe zárta, és reggel a tisztelendő a n y á k elé állította. A z o k nem tehettek mást, mint két nagyobb diák felügyeletére bízták a j a v í t h a t a t l a n nebulót. A z apának pedig azt tanácsolták, hogy vigye innen is, mert m á r minden nevelési t u d o m á n y u k o n kifogott. 4
A megkeseredett apa N a g y k á r o l y b a vitte a csintalan gyermeket, de itt csak egy r ö v i d esz tendőt tudott kibírni, utána Pesten próbálkozott a további tanulással. K e v é s e r e d m é n n y e l , mert itt is inkább a r e n d b o n t ó k és tivornyázók s z á m á t gyarapította, s a tanulásból i s m é t nem lett semmi. M e g kell j e g y e z n ü n k , hogy m é g i s r a k ó d o t t tudás a fejébe, hiszen a k é s ő b b i e k b e n fel nőtt fejjel az e l v é g z e n d ő feladatokhoz s z ü k s é g e volt megfelelő műveltségre. A p j a m é g i s j ó l tette, hogy a piarista g i m n á z i u m b a íratta. Simon József Pesten sem pazarolta idejét tanulásra, hanem odaállt egy v e r b u v á l ó őrmester elé és beállt a Greffen h u s z á r o k k ö z é . 16 é v e s e n kissé korai lett volna a k a t o n á s k o d á s , mihelyt apja megtudta, nyomban u t á n a utazott és s ú l y o s tallérokkal kiváltotta, s elvitte K e c s k e m é t r e egy ismerős m é s z á r o s m e s t e r h e z , de a m e s t e r s é g h e z sem fűlött a foga. Simon 1787 n y a r á n K e c s k e m é t r ő l N a g y k á l l ó b a hazalátogatott, é s útban visszafelé Debre cenben tudta meg, hogy a h a d i k é s z ü l ő d é s j e g y é b e n toborzás folyik. (Ezek szerint e g y e d ü l a katonai p á l y á h o z vonzódott.) A közeli H a j d ú b ö s z ö r m é n y b e utazott, ahol 1787 n o v e m b e r é b e n beállt a G a l í c i á b a n á l l o m á s o z ó 8. Wurmser h u s z á r o k h o z . Hogy felcsapjon k ö z h u s z á r n a k , ezt m á r az apja sem tudta m e g a k a d á l y o z n i . Ettől kezdve h ő s ü n k sorsa a k a t o n á s k o d á s . P é c s r e ke rült, ahol az ú j o n c o k kiképzése folyt. A z o r o s z - t ö r ö k h á b o r ú előkészületeként a b é c s i udvar a fősereget Z i m o n y térségében gyülekeztette, december folyamán a hadvezetés a Wurmser hu szárokat is odairányította, de a h a d ü z e n e t r e csak 1788-ban került sor. Simon J ó z s e f k ö z h u s z á r m i n d a gyalogos, m i n d a lovas kiképzést teljesítette. T ö b b b e v e t é s ben részt vett sikerrel, 1788 o k t ó b e r é b e n átesett a tűzkeresztségen, novemberben a vérkeresztségen. Ugyanis Z i m o n y b ó l a S z á v á n átkelő o s z m á n hadak visszaszorítására k ü l d t é k a W u r m ser huszárokat, Simon József egy töröknek nekiment, akit a n y e r g é b ő l sikerült kiütnie, de a másikat nem vette észre, és az súlyosan m e g s e b e s í t e t t e a fején és a bal arcán. Társai kimen tették és a hadiispotályba vitték. K ö z b e n a B á n s á g b a n folytak a harcok. 1789 o k t ó b e r é b e n felszabadították N á n d o r f e h é r v á r t . A hadjárat v é g e z t é v e l az u r a l k o d ó d í s z e m l é k p é n z z e l kitüntette, melyhez egy félhavi zsold is járult. 1790-ben vicetizedessé léptették elő. Hamarosan hírét vette, hogy meghalt az édesapja, így n é h á n y h ó n a p o t N a g y k á l l ó b a n töltött a szülői h á z b a n . Zárka, amelyben legtöbbször csak állni lehetett.
1792-ben megindultak F r a n c i a o r s z á g ellen, átvonultak n é m e t területeken Lotharingiába. E l ő ő r s k é n t 16 társával felderítő portya során 50-60 fős francia h u s z á r előőrsbe ütköztek, a túl erő ellenére nekirontottak a franciáknak, 10 foglyot és 13 lovat fogtak el. H ő s ü n k újra meg sebesült, de hőstettéért újabb ezüstpénz volt a jutalom. 1794-ben tizedessé léptették elő. Ő to v á b b p o r t y á z i k n é m e t é s francia területen, ellenségei féltek tőle. Simon József tizedes t o v á b b ra is az előőrsi szolgálatban tűnt k i . Egy alkalommal egy francia tiszttel párbajozott. A tisztet m e g ö l t e , ő maga is m e g s e b e s ü l t . Tettéért 1795-ben ő r m e s t e r r é léptették elő. K ö z b e n a h á b o r ú áttevődött Itáliába, a leghevesebb harcok a Garda-tónál folytak. A franci ák b i r t o k á b a került egy 30 á g y ú b ó l álló osztrák üteg, amit az osztrák és magyar k a t o n á k ellen vetettek be. Simon J ó z s e f ő r m e s t e r nem volt rest, kis l é t s z á m ú csapatával nekirontott az ellen ségnek, és visszaszerezte az á g y ú k a t és a kincstári málhát. É r d e m e i é r t 1797-ben kitüntették, arany vitézségi érmet és extra zsoldot kapott. A tétlenséget nem tűrő ő r m e s t e r ú g y vélte, hogy e l ő m e n e t e l e szempontjából j o b b , ha alaku latot vált. 1797 d e c e m b e r é b e n elhagyta az 8. Wurmser h u s z á r e z r e d e t , csatlakozott b á r ó M é száros J á n I . ulánus e z r e d é h e z . A z ezreddel Rockensburgba vonult, átvette alhadnagyi rangját és beosztását, amely fontos a katonai p á l y á n való e l ő r e h a l a d á s h o z . 1799 t a v a s z á n újabb franciaellenes h á b o r ú robbant k i , melyben részt vett Simon alhadnagy és ezrede is. A z egész ezredet és tisztjeit főparancsnoki d i c s é r e t b e n részesítették a csatákban nyújtott teljesítményükért. J ú n i u s b a n Weissenborn v á r o s n á l m e g a k a d á l y o z t a , hogy az Augs burg elleni t á m a d á s b a n lévő franciák ü l d ö z h e s s é k a császári hadakat, és m á s n a p szétvert egy ellenséges előőrsöt, majd kiszabadította fogságba esett társait, az e z r e d á g y ú k a t és 150 lőporos szekeret. T ö b b esetben volt ilyen akciója, rajtaütéssel igyekezett az ellenséges erőket felmor zsolni. Harci sikerei miatt 1800 d e c e m b e r é b e n rábeszélték, hogy hagyja ott a lengyel u l á n u s o k a t és térjen vissza a magyar h u s z á r o k h o z . J u t a l o m k é p p e n előléptették, át is vette főhadnagyi rang ját és b e o s z t á s á t a Blankeinstein h u s z á r e z r e d b e n . 1801-ben C s e h o r s z á g b a irányították, ekkor tájt határozta el, hogy kérni fogja a Mária Terézia-rendet. K é r e l m é t 1802-ben nyújtotta be, és el is nyerte a M á r i a Terézia-rend katonai lovagkeresztjét. E k k o r változott a neve Simonról Simonyira. Ezzel m e g n y í l t az út a b á r ó s á g felé, de ő nem a magyar, hanem az osztrák bárósá got kérte, b i z o n y á r a azért, hogy nagyobb karriert csinálhasson. I . Ferenc császár 1804. április 21-én kelt oklevelével Simonyi József f ő h a d n a g y o t beemelte az osztrák b á r ó k k ö z é , é s a „vi tézvári " előnevet a d o m á n y o z t a neki. Csak évekkel k é s ő b b k é r v é n y e z t e a magyar báróságot, melyet 1815-ben kapott meg. A N a g y k á l i ó b a n megtartott m e g y e g y ü l é s j e g y z ő k ö n y v e többek között így szól: „Simonyi József ezredes magyar báróságot kapott, a királyi diploma a leve lestárba betétetett"? Visszatérve katonai t é n y k e d é s e i r e , C s e h o r s z á g b ó l Vorarlbergbe helyezték, s 1805-ben újra elkezdődött a franciák elleni h á b o r ú . M i n t a sereg k a p i t á n y a n é m e t területen harcba kevere dett az ellenséggel, de onnan is g y ő z t e s e n került k i . Á l l a n d ó a n t á m a d t á k a kocsioszlopokat és mindig hatalmas z s á k m á n n y a l tértek meg. M i u t á n sorozatosan aratta győzelmeit, a h ő s vitézt hadseregparancsnoki dicséretben és kéthavi rendkívüli zsoldban részesítették. 1807-ben ú g y határozott, hogy báróságát elismerteti a l a k ó h e l y e szerint illetékes Szabolcs v á r m e g y e i k ö z g y ű l é s s e l is, majd ezt k ö v e t ő e n részt vett az o r s z á g g y ű l é s e n . 1809 t a v a s z á n Na p ó l e o n elfoglalta Bécset. Simonyi és huszárjai m á j u s b a n részt vettek az asperni csatában, ahol Károly főherceg legyőzte N a p ó l e o n t . A hivatalos j e l e n t é s Simonyi kapitányt a b á t r a k legbátrabbjai k ö z é sorolta. Július 9-én Muschauba érkezett, ott kapta a főparancsot, hogy egy 5
SZSZBML, IV. A. l/a. Közgyűlési jegyzőkönyvek. 1815. aug. 1. No. 36 és 37. 181-182. fol.
zászlóalj gyalogsággal, egy század utásszal é s hat ágyúval m e g e r ő d í t v e a Thaya folyón átíve lő hidat védje. Megszervezte a híd v é d e l m é t . M á s n a p felbukkant az ellenség, r ö g t ö n ágyútűz zel fogadták őket. A tüzelésbe a g y a l o g s á g is b e k a p c s o l ó d o t t , így m e g á l l á s r a kényszerítették a franciákat, de visszaverni a nagy túlerő miatt nem tudták, í g y a hidat Simonyi felgyújtatta. Sikere miatt k i n e v e z t é k őrnaggyá, és K á r o l y főherceg s z e m é l y e s dicséretében részesült. 1813-ban következett a N a p ó l e o n elleni felszabadító háború. Simonyi huszárjai betörtek S z á s z o r s z á g b a , és N a p ó l e o n főhadiszállására, majd Drezda felé nyomultak. Augusztus 30-án huszárjai helységről h e l y s é g r e üldözték a franciákat. 392 foglyot ejtettek, 126 s z ö v e t s é g e s ka t o n á t kiszabadítottak, 32 löveget és 500 fegyvert z s á k m á n y o l t a k . Hősi cselekedete elismeré s e k é n t alezredessé léptették elő. További sikerei voltak, í g y L i p c s é b e v e z é n y e l t é k , ahol m á r folyt a „népek csatája" o k t ó b e r 16-18. között, ő 18-án került harcba, lövést kapott, de olyan s z e r e n c s é s e n , hogy a b e l s ő zsebében lévő b ő r t á l c a felfogta a golyót, így k ü l ö n ö s e b b baja nem esett. I . Ferenc császár is figyelte az e s e m é n y t , így Simonyit ezredessé léptette e l ő , így ő lett a Hessen-Hornburg regiment parancsnoka is. A z t á n m á r francia földön ü l d ö z t e az ellenséget. A t á b o r n o k s á g o t nem érhette el, mert a h á b o r ú a v é g é h e z közeledett. 1814 februárjában elju tott M o r é t városáig, m á s n a p a királyi k a s t é l y h o z , m i n d k e t t ő t az óbester serege foglalta el. A k a s t é l y b ó l alig tudták V I I . Pius pápát kimenteni. Simonyi feleslegesen nem kockáztatott, ha kellett, fegyelmezetten visszavonult. Csak akkor t á m a d o t t , ha szükségét látta és elég m u n í c i ó volt, i l l . látta, hogy katonái e l é g g é felkészültek. A Rhone folyón való h ő s i e s tettéért I . Ferenc 1814 m á r c i u s á b a n a Lipót-rend parancsnoki ke resztjével tüntette k i . A z orosz cártól a Szent G y ö r g y - r e n d e t , a porosz királytól a Pom le Mérite kitüntetést, a hesseni választófejedelemtől a Katonai Szolgálati É r d e m r e n d parancsno k i keresztjét kapta. 1814. április 19-én N a p ó l e o n lemondott trónjáról, a szövetségesek bevonultak Párizsba, k ö vetkezett a b é k e k ö t é s . A z osztrák csapatok t o v á b b r a is francia földön maradtak, óbesterünk Marcigny v á r o s b a n volt, csak 1814 o k t ó b e r é b e n tért haza seregével a lengyelországi Rohatynba. M i u t á n egységét elhelyezte, hat h é t r e a bécsi udvarba távozott, hogy birtokot szerezzen. Visszatérte után ezrede r e n d b e s z e d é s é v e l foglalkozott, majd cserélve a N a g y v á r a d o n elhelye zett ulánus ezreddel, az egész Hessen-Hornburg h u s z á r e z r e d oda távozott, és 1817-től Simonyi ezredes is ott tartózkodott. A l o v a s s z á z a d o k elhelyezése D i ó s z e g e n , B é k é s e n , N y í r e g y h á z á n , V á s á r h e l y e n , Debrecenben é s B ö s z ö r m é n y b e n történt. Simonyi óbester sorsa n é h á n y évre ismét a g y e r m e k k o r á b ó l j ó l ismert Debrecennel fonódott össze. Debrecen magiszt r á t u s a nem örült a hírnek, mert az ezred ellátása nagy terhet jelentett. 1818. szeptember 2 3 - á n m é g i s berukkolt vitézvári b á r ó Simonyi J ó z s e f óbester, a legvitézebb h u s z á r Debrecenbe. B é k e i d ő lévén, a tenniakarástól d u z z a d ó ezredes j ó kapcsolatot épített k i a várossal. N e m akart súrlódást sem a vezetéssel, sem a lakossággal, arra törekedett, hogy a k a t o n a s á g o t elfo gadják. Debreceni életéről az összegyűjtött levelezés tanúskodik: levelei m i n d i g udvariasak, nem parancsolóak. í g y vetődött fel a N a g y e r d ő felé v e z e t ő ú t s z ü k s é g e s s é g e és építése, hogy a N a g y e r d ő az egészséget, üdülést, p i h e n é s t szolgálja. Ezzel együtt fürdő és v i g a d ó építése is tervbe került. A z óbester a magisztrátussal 1818. j ú n i u s l-jén ezt levélben k ö z ö l t e . A Nagyer d ő i g tartó 500 m é t e r e s , sétálásra alkalmas utca k i a l a k í t á s á h o z felajánlott 200 forintot, vala m i n t a k a t o n á k m u n k á j á t az építéshez é s 600 db jegenyefa csemete ültetéséhez. M é g a cseme t é k őrzéséről is intézkedett. 6
A város külső k é p e és élete m e g v á l t o z o t t , mióta Simonyi huszárjai b e k ö l t ö z t e k . L á t v á n y o s felvonulásokat tartott huszárjaival, melyen minden r a n g ú és rendű ember részt vehetett. 1819 6
Ekkor Debrecen város határa a Péterfía utca végéig tartott, vagyis a mai Bem térig.
j ú l i u s á b a n igen l á t v á n y o s hadijátékot rendezett. A wagrami csata 10 é v e s évfordulóján elját szották a Thaya folyó hídjának m e g v é d é s é t , majd felgyújtását. A korhű állapot m e g t e r e m t é s é hez, hídépítéshez, a csata lefolyásához olyan hatalmas építkezés, hadviselet kellett, hogy ah hoz foghatót m é g Debrecen lakossága sohasem l á t o t t . Szeptemberben n a g y s z a b á s ú z á s z l ó avatási ü n n e p s é g e t rendezett, és rendszeresesek voltak a k ü l ö n b ö z ő látványos és szórakozta tó ü n n e p s é g e k a N a g y e r d ő n . H á z a s s á g o t is a debreceni évei alatt kötött: 1822-ben, 51 é v e s e n vette feleségül a 19 é v e s osztrák Leiner Teréziát. A császártól kapott birtoka az erdélyi Vadász ban v o l t . 7
8
Ö t évi debreceni á l l o m á s o z á s után Simonyit és ezredét 1823 októberében a galíciai Tarnopolba helyezték. T á v o z á s á t a magisztrátus j e g y z ő k ö n y v i l e g is megörökítette. A város a n é p szerű huszárezredet megtartotta j ó e m l é k e z e t é b e n . Simonyi túlfűtöttsége a vezetésben is jelentkezett, ú g y tűnik, nem tudta m e g k ü l ö n b ö z t e t n i a harcteret a gyakorlótértől. 1820 j ú l i u s á b a n elrendelte a statáriumot, amely 1822 szeptembe réig tartott. Ez nem volt szabályos, mert nem volt h á b o r ú s helyzet. A statáriális eljárás során n é g y szökött huszárt, akik közül kettőt - akik szökés alatt rablást is elkövettek - k i is v é g e z tek. Intézkedéseire a k e m é n y s é g volt j e l l e m z ő , melyet felettesei súlyos t ú l k a p á s n a k ítéltek. 1825-ben megindult ellene a büntetőeljárás. 1828-ban l é t s z á m feletti á l l o m á n y b a helyezték. Simonyi romantikus életének j e l l e m z ő példája, hogy é p p e n I . Ferenc császár ítélte v á r b ö r t ö n re, akitől hősiességéért bárói címet, ezredesi rangot és földbirtokot kapott. A bíróság 1830 j ú n i u s á b a n megfosztotta Simonyit rangjától, kitüntetéseitől, és kétévi várfogságra ítélte. A büntetést 1831 áprilisában kezdte meg az aradi v á r b ö r t ö n b e n , ahol egy k é t szobás lakrészt kapott feleségével és k é t g y e r m e k é v e l együtt. Ellátást a k ö z e l b e n lévő Vadászról h o z t á k nekik hetente. í g y a b ü n t e t é s elviselhetőbb volt. Halálát 1832. augusztus 2 3 - á n ü s z k ö s ö d é s okozta. A birtokán, Vadászon t e m e t t é k el. 1913-ban e x h u m á l t á k és a Kerepesi t e m e t ő b e szállították. Halála után felesége p r ó b á l t a férje megítélését jobbra fordítani, de nem sikerült.
Felhasznált források SZSZML IV. A. 1. XV. 4.
Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Szabolcs Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai, 1335-1848. Szabolcs vármegye levéltára Mohács utáni okleveleinek gyűjteménye, 1550-1995. Felhasznált irodalom
K U N , 2001. NAGY, 1857-1865 SZABÓ, 1970.
7
8
Az Óbester ébresztése. Tanulmányok Simonyi Józsefről. Szerk. Kun András. Debrecen, 2001. Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. 1-12. köt. Pest. 1857-1865. Szabó Károly: Simonyi Óbester Debrecenben. Kézirat. Debrecen, 1970.
Helye a mai Pálma cukrászda és Vigadó közötti terület volt. Vadász: ma Vanatori, Románia
Simonyi József
Simonyi József bárói címere (SZSZBML, XV. 4. 10. sz.)
