HADTUDOMÁNY
VARGA LÁSZLÓ
A K–1P LÉGVÉDELMI RAKÉTA TŰZIRÁNYÍTÓ RENDSZER A KUB légvédelmi rakétarendszer (vagy az azokból álló csoportosítás) NATO integrált légvédelmi rendszerébe történő integrációja a hazai fejlesztésű K–1P tűzirányító rendszer által vált lehetővé. A fejlesztés alapvető indoka a KUB rendszer szükséglete volt, mivel a korábban a tűzirányításra használt KRAB típusú rendszer elavult és illeszthetetlen volt a NATO integrált légvédelmi rendszerében az elöljárói szinthez. A K–1P rendszer végpontjai a tűzalegységeknél találhatók. Ezek az eszközök az azonosított légi helyzetkép tűzalegység szintjére juttatása mellett a NATO jelentési rendszerében alkalmazott (formalizált) parancsok és jelentések továbbítására szolgálnak. Összességében a rendszer a tűzelosztó és a tűzirányító szolgálati személyek döntéseinek támogatása mellett szabványos, valós idejű kommunikációt biztosít a tűzalegységek, a csoportosítás vezetési pontja és az elöljáró között. Nagy értéke, hogy szabványos felületeivel nem csak a KUB, hanem más légvédelmi rakétarendszerekhez is illeszthető.
BEVEZETÉS A Magyar Köztársaság Észak-atlanti Szövetséghez történő csatlakozásával egy időben kötelezte magát a Szövetségen belül érvényben lévő előírások, szabványok és eljárások alkalmazására. A Magyar Köztársaság légterének katonai felügyeletét a NATO alárendeltségébe tartozó veszprémi Légi Irányító Központ (CRC1) látja el, amely NATO-feladatok esetén a CAOC25, nemzeti feladatok esetén a Légi Hadműveleti Központ (AOC3) alárendeltségében tevékenykedik. A NATO integrált légvédelmi rendszerébe (NATINADS4) csak olyan légvédelmi erők illeszthetőek, amelyek rendelkeznek a szükséges eszközökkel (erőforrásokkal), képesek a szabványos eljárások alkalmazására, valamint mindezeket képesség ellenőrzések (TACEVAL5) keretében bizonyították. 1
Control and Reporting Centre Combined Air Operations Centre (Összfegyvernemi Légi Hadműveleti Központ) 3 Air Operations Centre 4 NATO Integrated Air Defence System 5 Tactical Evaluation 2
44
VARGA LÁSZLÓ
Az integrálás minimális (alapvető) feltételei az alábbiakban összegezhetők: – olyan tűzirányító rendszer, ami biztosítja a tűzalegységek tűzének elektronikus úton történő irányítását (beleértve a célok felderítését, azonosítását, tűzparancs kiadásának képességét, valamint a saját repülőeszközök védelmét); – titkosított adatkapcsolat az elöljáró és az alárendeltek irányába, az azonosított légi helyzetkép (RAP6) szabvány protokollon keresztül (LINK11B) történő fogadásának illetve továbbításának képessége; – titkosított hangkapcsolat (alap és tartalék) az elöljáró valamint az alárendelt szinttel; – szimulátor vagy szimulációs program a kezelőállomány képzéséhez és ellenőrzéséhez; – helyi légi helyzetkép (LAP7) előállításának és továbbításának képessége; – mobil áramforrás (aggregát) az energiaellátás céljára; – szabványos (szövetségi) eljárások alkalmazása (SUPLAN D8 és SUPLAN M9 szerint).
ELŐZMÉNYEK A rövid és természetesen önkényes felsorolásból is látható, hogy az integrálás alapvető feltételei a vezetési (irányítási) rendszerhez kapcsolódnak. Az akkor létező (korábban létezett) vezetési rendszer hiányosságait ismerve, az akkori Légvédelmi Rakéta és Tüzér Szemlélőség 1992-ben javasolta egy korszerű vezetési rendszer kialakítását. A Haditechnikai Intézet (HTI) javaslatot tett a fejlesztési munka megkezdésére [1] olyan formában, hogy egy légvédelmi rakétaezred, egy légvédelmi tüzérezred és egy felettük álló vezetési szint komplex vezetési rendszerét kellett volna kifejleszteni mintaként. Az így kialakított harcálláspontok megfelelő technikai (hardver) és program (szoftver) módosításaival, modulszerűen lehetett volna kialakítani a teljes légvédelmi tüzér vezetési rendszert. Az Intézet rendszerterv-tervezetet dolgozott ki, a legfontosabb feladatok valamint a költségvetés kimunkálásával. Az 1994. február 24-ei Tudományos Műszaki Tanácsülés a tervezetet megvitatta, de az egész fejlesztés egy időben történő indítása helyett részfeladatok megfogalmazását, továbbá részfejlesztések beindítását javasolta. A részfejlesztésre vonatkozó fegyvernemi követel6
Recognised Air Picture Local Air Picture 8 Comairsouth Suplan 45600 D „Decisive Guardian” 9 Comairsouth Suplan 45610 M „Deliberate Impact” 7
45
HADTUDOMÁNY
ményeket a Szemlélőség a 82/9/1994. nyilvántartási számú okmányban foglalta össze. Javaslata a mozgó légvédelmi harcálláspont (MLH) univerzális automatizált harcvezetési rendszer fejlesztése volt, amely a következő alrendszerekből áll: – információ fogadó és feldolgozó alrendszer (IFFA); – tűzvezető alrendszer (TVA); – hadműveleti-harcászati tervező alrendszer (HTA). Itt nem részletezendő okok miatt az MLH fejlesztése megrekedt, viszont az első lépésben megkezdődött Információ Fogadó és Feldolgozó Alrendszer (IFFA) fejlesztés keretében elkészült az alrendszer kísérleti mintája, amivel 1996 szeptemberében az ARZENÁL Rt. illetve a HTI munkatársai sikeres terepi vizsgálatot tartottak az akkori 14. Légvédelmi Rakétaezrednél. A kísérleti minta kialakítását követően ― 1999-ben ― elfogadták az IFFA harcászati és műszaki követelményeit (HMK). Az ARZENÁL Rt. által ― a követelmények alapján ― kialakított eszköz csapatpróbája 2001. július 30-án, záró üléssel végződött, mely az eszközt utólagos módosításokkal alkalmazásba vételre javasolta. A szükségesnek ítélt módosításokat a Légierő Vezérkar a 2001. augusztus 3-ai HMK módosítási igényében fogalmazta meg. Az ARZENÁL Rt. befejezte a fejlesztést, és bebizonyosodott, hogy az eszköz maradéktalanul teljesíti a HMK-ban foglaltakat, a meghatározott feladatokra alkalmas [2]. Ugyanakkor a HMK kiírásakor a honvédség nem rendelkezett minden, a NATO követelményeit tartalmazó dokumentációval, illetve nem voltak a NATO kötelékében szerzett tűzirányítási tapasztalatai. Az akkori követelmények elsősorban a KRAB (K–1) tűzirányító rendszer képességeinek javítására, továbbá a parancsnokok tűzirányítási feladatainak támogatására lettek kialakítva, ezért az IFFA berendezés csak részben teljesíthette a NATO tűzirányító ponttal szemben támasztott követelményeket. Ugyan a RAP alsóbb szintre való eljuttatása, valamint a tűzelosztás támogatása (javaslattétel a célelosztásra) megoldódott, de továbbra sem volt lehetséges a helyi radarok adatainak elöljárói szintre való továbbítása, valamint ― a vezetési szintek között ― a parancsok és jelentések formalizált módon történő cseréje. A tűzalegységek képességeit a rendszer fejlesztése nem érintette, a tűzirányítás a csoportosításon belül továbbra is csak a K–1 rendszer eredeti képességeire támaszkodhatott. A légvédelmi rendszert szélesebb összefüggésben vizsgálva megállapítható volt, hogy az akkor rendelkezésre állt ASOC10 rendszer nem rendelkezett fegyverirányítási képességekkel, tehát a mellé fejlesztett Tájékoztató Alrendszer (TAR) is a RAP alsóbb szintre való eljuttatásának feladatát célozhatta csak meg. 10
Air Sovereignty Operations Centre
46
VARGA LÁSZLÓ
AZ ESZKÖZÖK FEJLESZTÉSE Az 5A0035 képességcsomag a Légierő és a légvédelmi rakéta fegyvernem képviselői által kialakított koncepciónak (1. számú ábra) megfelelően az elképzelés [3] megvalósításához szükséges képességek megteremtésének öszszegzése volt. Ennek keretében került a Légi Irányító Központba a MASE11 és a CSI12 rendszer, ami a Központnak fegyverirányító képességet adott. 1. sz. ábra Vezetés és tűzirányítás a Légierő légvédelmi rakéta csoportosításainál
CAOC5
CRC
POGGIO RENATICO /IT/
VESZPRÉM /HU/
ICC
GBAD SAMOC/GOC
MASE/CSI
IC C ENGAGEMENT OPERATIONS
FORCE
OPS
FU
LOG
FU
FP
FU
FDC
FU
FU
Az ábrán alkalmazott rövidítések jegyzéke: – ICC: Integrated Command and Control (integrált vezetés és tűzirányítás); – GBAD: Ground Based Air Defence (földi telepítésű légvédelem); – SAMOC: SAM Operations Centre (dandár légvédelmi rakéta műveleti központ); 11 12
Multi Aegis Site Emulator CRC-SAM Interface (Légi Irányító Központ légvédelmi rakéta fegyverirányító felület)
47
HADTUDOMÁNY
– SAM: Surface-to-Air (légvédelmi rakéta); – GOC: Group Operations Centre (osztály/csoportosítás műveleti központ); – Force Operations: vezetés; – Engagement Operations: tűzirányítás; – FDC: Fire Distribution Cell (tűzirányító részleg); – OPS: Operations (műveletek); – LOG: Logistics (logisztika); – FP: Force Protection (erők védelme); – FU: Fire Unit (tűzalegység). Értelemszerűen a továbblépés útja a MASE és CSI rendszerekhez csatlakozni tudó tűzirányítási rendszer megteremtése lehetett csak. Ezért fogalmazódott meg a K–113 tűzirányítási rendszer további fejlesztésének igénye, ami a K–1P rendszer kifejlesztésének (a K–1 rendszer modernizálásának) követelményeiben, célkitűzéseiben öltött testet. Ezek az alábbiakban foglalhatók össze: – az eredeti K–1 rendszer alkalmassá tétele a NATO-szabványok szerinti adatkommunikációra, és a vezetési információk fogadására, feldolgozására (LINK11B); – titkosított kommunikáció bevezetése; – a tűzelosztás számítógépes támogatása (IFFA alapú); – egy parancsnoki szint megszüntetése a gyorsabb reagálás érdekében; – az eszköz rendelkezésre állási idejének (megbízhatóság) jelentős javítása; – a telepítési feladat egyszerűsítése, az összekötő kábelek számának csökkentése. Ezek a célkitűzések különböző módon bonthatóak tovább, de a gyakorlati alkalmazás, valamint a megértés céljából talán célszerű a funkcionális rendbe szervezésük. Ennek egy változata az alábbi lehet: 1. A LÉGI HELYZET INFORMÁCIÓ TERÜLETÉN: 1.1. Azonosított légi helyzetkép fogadása az elöljáró szinttől vagy más forrásból – közös célszám-tartományok alkalmazása; – NATO azonosítási kategóriák alkalmazása. 1.2. Helyi lokátorok adatainak kezelése – azok jeleinek digitalizálása, összegyűjtése, feldolgozása; – a magasságmérés vezérlése, – analóg indikátorkép megjelenítése (zavarszűrés); – a helyi szenzorok üzemmódjainak távvezérlése; – zavarforrások meghatározása; – saját forrásból származó adatok összevetése az azonosított légi helyzetképpel. 13
9Sz44 (más néven KRAB vagy K–1) automatizált tűzirányítási rendszer (автоматизированная система управления огнём)
48
VARGA LÁSZLÓ
2. A TŰZIRÁNYÍTÁS TERÜLETÉN: 2.1. Tűzparancsok – a parancsok grafikus ábrázolása (körbeírási szimbólumok); – a tűzparancsok kibővítése speciális parancsokkal (VIS14/EL15); – jelentések a tűzparancsok vételéről, illetve végrehajtásáról. 2.2. Egyéb parancsok és jelentések (harcvezetési információk) – minden beérkező információ megjelenítése a teljes rendszeren; – a harcparancs (SSTO16) vétele, továbbítása; – alegységek jelentéseinek (SSREP17) kezelése; – a légtér ellenőrzési parancs (ACO18) feldolgozása, kezelése, megjelenítése, továbbítása; – egyéb célú (szöveges) üzenetek küldése. 2.3. Az alegységek tűztevékenységének ellenőrzése – a tűzalegység pozíciójának, állapotának, a rávezető antenna irányának grafikus megjelenítése; – az adatkapcsolat folyamatos ellenőrzése, megjelenítése; – a rakéta felhasználás követése; – a kezelői (TCO19) tevékenység rögzítése. 2.4. A centralizált (CRC SAMA20) vezetés – elöljárói célmegjelölés vétele, nyugtázása; – státuszjelentések küldése (saját állapotról); – harcvezetési jogkörök kezelése azok delegálását (SSTO) követően. 3. AZ OBJEKTÍV KONTROLL TERÜLETÉN: – minden tevékenység, parancs, jelentés rögzítése; – a szóbeli parancsok, jelentések adatbeviteli felületen való rögzítése; – töréspontok elhelyezése az adatfolyamban a visszakereséshez; – teljes hadműveleti jelentés összeállítása grafikus formában; – archiválás, dokumentumok tárolása. Az időközben szerzett elméleti ismeretek és gyakorlati tapasztalatok alapján, az IFFA berendezés fejlesztési eredményeit is figyelembe véve illetve alkalmazva a célkitűzések egy olyan követelményrendszert tartalmaztak, amely alapját képezte a vonatkozó NATO-követelményeknek megfelelő K–1P tűzirányító rendszer kialakításának. A rendszerterv tartalmazta a létrehozásra 14
Visual (vizuális) Electronic (elektronikus) 16 SAM-SHORAD Tactical Order (légvédelmi rakéta harcparancs) 17 SAM-SHORAD Report (légvédelmi rakéta jelentés) 18 Air Control Order (légtérkezelési parancs) 19 Tactical Control Officer (tűzirányító tiszt) 20 SAM Allocator (légvédelmi rakéta iránytiszt) 15
49
HADTUDOMÁNY
vonatkozó követelményeket, részletesen kitérve a felépítésre, az alkotóegységek és részegységek kialakítására, a kommunikációra, a szoftverekre, valamint a biztonsági és titokvédelmi előírásokra. Ekkor fogalmazódott meg a LINK11(B) képesség igénye. A LINK11 képesség igénye egyébként először 1999-ben az IFFA rendszer fejlesztésére kiírandó Harcászati és Műszaki Követelmények kidolgozása során az akkori 12. Vegyes Légvédelmi Rakétaezred által delegált szakértői csoport javaslatára jelent meg. A képesség kialakításához szükséges NATO-engedélyek beszerzését követően ― a biztosított tesztberendezés segítségével ― az ARZENÁL Rt., az IFFA fejlesztés keretében implementálta a LINK11B adatátviteli protokollt, amelyet a HM Technológiai Hivatal megfelelőre minősített. Ebben az időszakban azonban a honvédség még nem rendelkezett sem a LINK11B protokoll titkosított adatátvitelét biztosító NATO-szabványú titkosító berendezésekkel, sem valós LINK11B képességgel rendelkező vezetési rendszerrel. A K–1 tűzirányító rendszer modernizálása a 12. Légvédelmi Rakétadandár bevonásával 2003-ban kezdődött meg. Akkor már a modernizálás további célja ― a NATO integrált légvédelmi rendszeréhez történő illesztés (integrálás) követelményeinek teljesítésén túl ― a KUB légvédelmi rakétarendszer modernizálásával kialakított új lehetőségek maximális kihasználása is volt. Emellett komoly hangsúlyt kapott a NATO minősített adatátviteli követelményeinek megfelelő fizikai biztonsági feltételek (kompromittáló sugárzás elleni védelem, adattárolási biztonság) teljesítése. A rendszer kialakítása, tesztelése és rendszerbe állítása 2003 végétől 2004 közepéig tartott. A 2004. év végén ― a kezelőállomány szakirányú felkészítésével párhuzamosan ― megtörtént a rendszerbeállítás.
A RENDSZER KÉPESSÉGEI A továbbiakban röviden arról, hogy mi is ez az eszköz (pontosabban inkább eszközcsoport). Melyek azok az eszközök, amelyekhez csatlakozik, és képessé teszi őket a NATO integrált légvédelmi rendszerében való alkalmazásra [4].
A rendszer általános felépítése A rendszer központi eleme a korábbi harcálláspont (KBU21) átépítésével kialakított tűzelosztó pont (FDC), amely fogadja az elöljáró parancsait, az azonosított légi helyzetképet továbbá az együttműködő radarok digitalizált jeleit. A 21
9Sz416 tűzirányítási kabin vagy harcálláspont (КБУ – кабина боевого управления)
50
VARGA LÁSZLÓ
rendszer korrelálja a légi helyzet adatokat a saját radarinformációval, és optimalizált célelosztási algoritmusával javaslatot tesz a tűzelosztó tiszt számára. Az elöljárói kapcsolattartás szabványos NATO (LINK11B) vagy más protokollokon keresztül történik. Az elöljárói információ lehetővé teszi a kisugárzás nélküli tűzelosztást és befogást, így elegendő az indítást közvetlenül megelőzően bekapcsolni a rávezető radart. A rendszer vezeték vagy rádió kapcsolaton keresztül közvetlenül a rávezető radarnak (SzURN22-SzN23) ad célmegjelölést. A befogás után az önállóan vezérli az indítóállványokat, valamint a megsemmisítést. A fegyvernemnél a jelenlegi helyzetnek megfelelően háromféle típusú (P– 18, SzT–68, PRV–16) illesztendő felderítő (magasságmérő) radar rendszeresített, amelyek mindegyikét képes kezelni az univerzális illesztő egység. A tűzvezető radarokat illetően az FDC a hardvert (modemek, csatlakoztatási lehetőségek) és a megjelenítési lehetőségeket (körbeírási szimbólum, dialógus mező) tekintve hat, a tűzelosztó alrendszert tekintve maximálisan húsz alárendelt berendezésre méretezett.
A tűzelosztó pont A modernizálás során a harcálláspont (KBU) teljes átalakításával megépítésre került egy három munkahelyből álló számítógép rendszer, amely a tűzelosztási algoritmuson kívül kezeli a szenzor menedzselési feladatokat és a logisztikai támogatást is. A tűzelosztó pont első munkahelye a tűzelosztó tiszt (FDO24) számítógépes munkahelye, amely az alábbi feladatok megoldására képes: – a légi célok azonosítása az érvényben lévő légtérkezelési parancs, az ütegek vizuális azonosítási képessége, valamint az azonosított légi helyzetkép (RAP) alapján; – a légi helyzet, a készültségi szint, valamint az érvényben lévő parancsok (ACO/SSTO) alapján önálló célmegjelölés és célelosztás az egyértelműen ellenségesnek azonosított légi célokra vonatkozóan az alárendelt ütegek között, azok képességeinek és lehetőségeinek figyelembe vételével (ezt az FDO munkahely szoftvere tűzelosztási javaslatokkal támogatja); – a tűzalegységek tüzének vezetése az elöljáró parancsai (FCO25) alapján. 22
1Sz91 önjáró felderítő és rávezető állomás (СУРН – самоходная установка разведки и наведения) 23 1Sz31 rávezető állomás (СН – станция наведения) 24 Fire Distribution Officer (tűzelosztó tiszt) 25 Fire Control Orders (tűzirányítási parancsok)
51
HADTUDOMÁNY
A radarkezelő (SM26) munkahely feladatai: – a felderítő és magasságmérő lokátorok felderítési adatainak feldolgozása, helyi légi helyzetkép (LAP) létrehozása, folyamatos fenntartása; – komplex tisztázott légi helyzetkép előállítása a LAP és az azonosított légi helyzetkép korreláltatása révén; – a szükséges zavarszűrési eljárások bevezetése és irányítása a rendelkezésére álló (digitális formában megjelenített) elsődleges rádiólokációs információk alapján; – döntés a kisugárzási rendszabályokról az érvényben lévő EMCON27 fokozatok, valamint a rendelkezésre álló elöljárói RAP alapján; – a radarok kezelő állományának felügyelete, irányítása; – a lokátorok áttelepülésének irányítása a folyamatos légi helyzetkép fenntartása mellett. A tűzelosztó tiszt asszisztensi (FDOA28) munkahely kezelőjének feladatai: – az érvényben lévő légtérkezelési parancs (ACO) megjelenítése; – a tűzalegységek települési helyeinek kezelése és pontosítása; – parancsok (SSTO) bevitele a rendszerbe (eljuttatása az alárendelt tűzalegységekhez); – jelentések (SSREP) vétele a tűzalegységektől és továbbítása az elöljárónak, illetve a tűzelosztó tisztnek; – objektív kontroll, a harctevékenységi napló vezetése; – riasztások (ARW29, NBC30) és egyéb üzenetek bevitele, illetve feldolgozása. A „negyedik” munkahely (CRYPTO31) nem rendelkezik számítógéppel, feladata a rádiók, a titkosítási eljárások és a kódcserék felügyelete, illetve ellátása. Az eszközök kialakításánál, a beépítendő eszközök elhelyezésekor és azok kábelezésénél figyelembe kellett venni a titokvédelemért felelős főhatóság előírásait. Ennek megfelelően a három számítógépes munkahelyet egy szerverrel kellett kiszolgálni annak érdekében, hogy minősített adatok csak a szerver egyszerűen kivehető adathordozóin keletkezzenek. A minősített információkat titkosítás nélkül hordozó, illetve megjelenítő berendezéseket (a négy számítógépet és a telefonokat) a rádióktól legalább két méterre kellett elhelyezni. A számítógépeket olyan ipari házakba építették, amelyek redundáns, üzem közben cserélhető tápegységekkel és a merevlemezek rázásállóságát biztosító szerelvényekkel vannak ellátva. Megjelenítő eszközként ipari TFT monitorokat 26
Sensor Management (radar kezelés) Emission Control (kisugárzás felügyelet) 28 Fire Distribution Officer Assistant (tűzelosztó tiszt segítője) 29 Air Raid Warning (légi fenyegetettségi fokozat) 30 Nuclear, Biological and Chemical (atom, biológiai és vegyi) 31 Cryptography (rejtjelzés) 27
52
VARGA LÁSZLÓ
alkalmaztak, melyek mérete a szerver esetén 15”, a többi munkahely esetén 18” lett. A kabinban gumikerekes járművekbe építhető klímaberendezés van, ami kedvező hatással van a kezelő állomány és a beépített eszközök munka-, illetve működési feltételeire. Megtartották azt a korábbi lehetőséget, hogy az eszköz hálózatról és aggregátról egyaránt üzemelhessen. A számítástechnikai eszközöket az IFFA berendezésnél szerzett tapasztalatokat figyelembe véve szünetmentes tápegységgel látták el.
A tűzirányító radar (SzURN) A tűzalegység tűzirányító tisztje képernyőjén (TCO munkahely) követheti nyomon az FDC-ben kialakított légi helyzetképet, fogadja a parancsokat (SSTO), illetve jelentéseket küld (SSREP). Figyelő üzemmódban kisugárzás nem szükséges. Automatikus üzemmódban parancs vételekor a KPC32 kabin pótlására fejlesztett illesztő egységen keresztül olyan vezérlő jelet kap a berendezés, amely oldal- és helyszögben a célra állítja. Az optikán keresztül a befogás-követés megkezdhető. Amennyiben a tűzirányító radar rendelkezik (IFF szekunder radar) idegen-barát felismerő rendszerrel, úgy a kezelő egy utolsó azonosítást végez, majd kiadhatja a megsemmisítési parancsot. A megoldás biztosít minden olyan szolgáltatást, ami a magas fokú automatizáltsághoz szükséges, de semmi olyan beavatkozással nem jár a tűzirányító radar eredeti rendszereiben, ami akadályozná, hogy azt a hagyományos (modernizálás [5] előtti) módon is használhassák. Kitérőként érdemes megjegyezni, hogy ennek a (K–1P) fejlesztésnek köszönhetően kapott a MISTRAL légvédelmi rakétarendszer is olyan tűzirányítási eszközt, ami az első lépést jelentette annak a rendszernek a NATO integrált légvédelmi rendszeréhez való illesztési folyamatában. A továbblépés egyik és talán legfontosabb gátja a francia-magyar szerződés által jelentett korlátokban fogható meg (ami lehetetlenné teszi egyelőre a tűzirányító munkahely és az MCP33 teljes körű integrációját).
A szenzorok A K–1P rendszerhez saját szenzorok is tartozhatnak, amelyek korábban kihelyezhető indikátorok meghajtására alkalmas jeleket továbbítottak a KBU felé. A modernizálás során az analóg kép- és segédjel továbbítás megszűnt, helyette a radarokba olyan illesztő egységet telepítettek, ami feldolgozza az analóg képet, és hálózaton keresztül továbbítja a szintetikus légtérképet (plotokat) továbbá a digitalizált analóg képet is a radarkezelő (szenzor menedzser) számára. 32 33
9Sz417 célmegjelöléseket vevő kabin (КПЦ – кабина приёма целеуказаний) MISTRAL Command Post (MISTRAL vezetési pont)
53
HADTUDOMÁNY
A lehetséges radar típusok a P–18, a P–40 (kivonásra került a honvédség hadrendjéből), az SzT–68 valamint a PRV–16. A P–18 és az SzT–68 radarok modernizációja után a kiegészítő feldolgozó egység beépítése nem szükséges, mert a modernizált radarok a K–1P rendszerrel való teljes együttműködési képességet biztosítanak. A korszerűsített radarok lehetővé teszik, hogy a radarkezelő (szenzor menedzser) távvezérléssel beavatkozzon az üzemmódokba. Az illesztő egységek beépítése, valamint az említett radarok modernizációja eredményeképpen a szenzorok csatlakoztatása jelentősen egyszerűsödött, mivel a korábban alkalmazott nagyszámú kábel (forgás, indítás, echo) csatlakoztatása helyett egyetlen koaxiális hálózati kábellel kell összekötni a radarokat és a tűzelosztó pontot.
Az univerzális illesztő egység Az univerzális illesztő egység magában foglal valamennyi funkciót, ami a K– 1P rendszer és a kiszolgáló eszközök közötti kapcsolathoz szükséges. Kialakítása során fontos szempont volt a logisztika, ezért egyféle eszköz került beépítésre a különböző típusú felderítő radarokba illetve a tűzirányító radarba. A fentiekből következik, hogy az illesztő tartalmazza az összes funkcióhoz szükséges valamennyi szoftver és hardver feltételt.
A kommunikáció és az információvédelem Az eredeti K–1 rendszer kódolt, de nem titkosított rádió- és vezetékes adatkapcsolati csatornákkal rendelkezett. A légi helyzet valamint a tűzirányítási információk olyan speciális adatok, amelyek a kiadás pillanatában „érzékenyek”, de elévülésük rendkívül gyors, érvényességük maximum néhány percig tart. A K–1P rendszer nem egy teljesen új berendezés, hanem az előző rendszeresített eszköz átalakított változata. Az átalakítás során kiemelt figyelmet fordítottak az információvédelmi aspektusokra (a megmaradó elemek jelentette korlátokon belül). A honvédség a harcászati rádiók beszerzésére pályázati eljárást folytatott. A K–1 rendszer átalakítása során ― érthető okokból ― a közbeszerzési eljárásban győztes rádiókészülék beépítését választották. A rádió teljesen megfelelt a K–1P rendszer követelményeinek, mert egyidejű hang- és adat összeköttetést biztosít az állomások között. Alkalmazza a legkorszerűbb katonai rádiókra jellemző sugárzási és kódolási üzemmódokat, továbbá tartalmazza a titkosítási funkciókat is. A rádiócsalád többféle kiépítésben, kézi és gépjárműbe szerelhető változatban érhető el. Csak a rádió fizikai illetve adatkapcsolati interfészeit kell kidolgozni, mert maga a rádió megfelel a kommunikációs és információvédelmi követelményeknek. Bármilyen titkosított vagy titkosítás nélküli vezetékes mód alkalmazásakor a rádiókon keresztül rendelkezésre áll a minősített híradás lehetősége. 54
VARGA LÁSZLÓ
A továbbiakban nagyon röviden a korábban említett LINK11 képességről. A LINK11 adatátviteli protokoll egy NATO szabványos kommunikációs rendszer. Két változata van, amelyet a megnevezés végén elmaradó vagy megjelenő B különböztet meg. A B nélküli változat egy központilag menedzselt, logikailag busz topológiájú konstrukció, míg a B (BRAVO) változat egy elosztott, fa struktúrájú, pont-pont kapcsolatokból felépülő hálózat. Egy LINK11 hálózat kialakításakor bizonyos közös és egyedi adatokat előre meg kell határozni. A rendszer felépítéséhez szükséges megadni egy közös bázispontot (DLRP34). A rendszerben regisztrált aktív egységek bejelentkezésükkor ehhez a ponthoz viszonyított relatív helyzetüket adják meg, így ennek minden egység esetében azonosnak kell lennie, hogy a rendszer működése megfelelő legyen. Minden aktív egységnek egyedi címmel (DLRN35) kell rendelkeznie, amit szintén a hálózat felépítése előtt kell kiosztani. Minden olyan elemnek, amelyről a hálózaton információ áramlik ― legyen az valamilyen a kommunikációban aktív egység, felderített cél, vagy bármilyen egyéb fontos pont, hely, esemény ― egyedi címe van. A LINK11 rendszerben az a működés egyik alapvető elve, hogy minden objektumról egyszerre csak egy aktív egység közli az információt. Azon objektumok esetében, amelyeket az egységek valamilyen szenzor segítségével észlelnek, létezik egy jelentési kötelezettség (RR36), amelyet bizonyos feltételek teljesülése esetén az éppen jelentő egységtől valamelyik másik átvehet. A korreláció annak a hibának a kiküszöbölésére szolgál, amikor valamelyik egység jelenteni kezd egy olyan objektumról, amely a hálózaton már ismert. Ekkor az aktuális információforrás jelzi az új jelentés kiadójának a vélelmezett tévedést, amit, az új adatot közlő rendszer személyzete elfogadhat (beszünteti a jelentést) vagy felülbírálhat (folytatja az új objektum adatainak közlését).
TAPASZTALATOK ÉS KORLÁTOK A K–1P rendszer hadrendbe állításának időpontjában négy ― a rendszer teljes körű alkalmazását befolyásoló ― berendezés központi beszerzése még nem fejeződött be. Ezért a tűzalegységek irányában vezeték nélküli hang- és adatátvitelt biztosító berendezés (MRR37), a MODE4 azonosítási képességet biztosító IFF berendezés (csak a KUB rendszer rendelkezett ezzel a képességgel, a felderítő lokátorok és a MISTRAL nem), az elöljárói adatok fogadására alkalmas NATO TITKOS (SECRET) minősítésű titkosító berendezés, valamint az 34
Data Link Reference Point Data Link Reference Number 36 Reporting Responsibility 37 Multi Role Radio (többfunkciós rádió) 35
55
HADTUDOMÁNY
egyéb tábori kommunikációs berendezések beszerzéséig ― hadműveleti értelemben ― a rendszer csak korlátozottan volt alkalmazható. 2004 végére a Légi Irányító Központ ASOC rendszerét ― NATO-beruházás keretében ― a fegyverirányító képességgel felruházott MASE rendszer váltotta fel. A MASE rendszerbe integrált CSI LINK11B adatkapcsolati felülete ekkor tette először lehetővé a légvédelmi rakétarendszerek NATO integrált légvédelmi rendszeréhez történő teljes (KUB), illetve részleges (MISTRAL) illesztését. 2005 tavaszán a Német Légierő szakértői az adatátviteli eszközök ellenőrzésére kifejlesztett tesztberendezéssel végrehajtották a K–1P rendszer első tesztelését, amely során megállapították, hogy a rendszer a LINK11B szabványban meghatározottaknak megfelelően működik, azonban szabványértelmezési problémákból adódó programozási hibákat tartalmaz, továbbá nem képes titkosított adatkapcsolat felépítésére. Ennek ellenére ― a lengyelországi Ustka lőtéren ―a rendszer sikeres lövészetet biztosított. Történt ez annak ellenére, hogy a vezeték nélküli adatátviteli képesség hiánya, valamint a lengyel fél által biztosított vezetékes adatátviteli rendszer nem tett lehetővé kifogástalan adatkapcsolatot a tűzalegységekkel. 2006 első felében a SIGNAL ZRt. bevonásával megkezdődött a Légi Irányító Központ és a K–1P rendszer közötti titkosított adatátviteli rendszer kialakítása, ami a ― szeptember elejétől az év végéig tartó ― tesztelés időszakában öt különböző adatátviteli módban (egy, illetve két érpáron, S0 felületen, IP csatornán és relén) folyamatos, megbízható és hibamentes adatkapcsolatot biztosított. Ezen időszakban a rendszer tábori körülmények között, valamint NATOelőírásoknak megfelelő nemzeti képesség felmérés, ellenőrzés (CAPASSESS, CAPEVAL38) keretében Szolnok és Kecskemét helyőrségekben, egy időben is kiesés valamint adatvesztés nélkül biztosította a tűzalegységek integrálását. A 2006. október 16-20. közötti időszakban a Német Légierő európai és egyesült államokbeli (El Paso, Texas) szakértői valós repüléssel egybekötött gyakorlat keretében tesztelték a K–1P rendszer LINK11B képességét. A tesztelés során megállapításra került, hogy a rendszer képes megbízható és stabil adatátviteli kapcsolatot felépíteni bármilyen LINK11B képességgel rendelkező eszközzel. Megállapították továbbá, hogy a korábbi programozási hibák kijavítása után, a K–1P rendszernek nincs olyan rendszer szintű hiányossága, amely meggátolná annak a NATO integrált légvédelmi rendszeréhez történő illesztését. A korábban említett IFF berendezések hiányában (felderítő radarok és MISTRAL) a K–1P rendszer azonosítási információk cseréjét érintő tesztelésére (ID39 EXCHANGE) csak az eszközök beszerzését követően kerülhet sor. 38 39
Capability Assessment, Capability Evaluation Identification
56
VARGA LÁSZLÓ
2006. november végén a NAMSA40 CSI Cell41 szakértőinek bevonásával a K– 1P rendszer és a CSI–IIP berendezés közötti LINK11B adatkapcsolat viszszaellenőrzése megtörtént, a kapcsolat a szabványnak megfelelően működött. A K–1P rendszer akkreditációs eljárásának keretében a Nemzeti Biztonsági Felügyelet 2007. március 5-én végrehajtotta a rendszer biztonsági ellenőrzését. A biztonsági ellenőrzés eredményeként a rendszer a szükséges biztonsági minősítést megkapta.
A TOVÁBBLÉPÉS LEHETSÉGES ÚTJAI A KUB-PATRIOT együttműködés [6] lehetőségeinek vizsgálata céljából 2007. március 19-23. között a LONG JUMP 2007. gyakorlat keretében ― a németországi Manchingben― a Német Légierő 23. Légvédelmi Rakétaosztályának laktanyájában megtörtént a PATRIOT ICC (tűzvezetési pont) továbbá a K–1P rendszer tűzvezetési pontja (FDC) közötti LINK11B adatkapcsolat tesztelése. A teszt során az adatkapcsolat rendeltetésszerűen működött, azonban a PATRIOT légvédelmi rakétarendszer LINK11B kimeneti csatornája kizárólag a légi helyzet információk cseréjére korlátozott, így tűzirányítási parancsok, jelentések ezen a kimeneten nincsenek implementálva. Az alárendelt tűzalegységek vezetését a PARTIOT ICC más adatátviteli protokollon keresztül (ATDL42) valósítja meg. Továbbá megállapították, hogy a PATRIOT ICC másik (elöljárói) LINK11B csatornáján keresztül az más fegyverrendszerhez nem csatlakoztatható, illetve a K–1P rendszer jelenlegi egy LINK11B csatornája nem elegendő az elöljáróval és a PATRIOT ICC-vel történő egyidejű adatkapcsolat kialakításához. Ennek következtében a PATRIOT valamint a KUB fegyverrendszerek közös alkalmazása az alábbi változatok egyike szerint valósulhat meg: a) legyen egy CSI–IIP képességgel bíró légvédelmi vezetési pont (CRC vagy SAMOC); b) a K–1P rendszeren ki kell alakítani egy ATDL adatátviteli csatornát; c) a K–1P rendszert LINK16 adatátviteli képességgel kell felruházni. A fegyverrendszerek közös alkalmazása során a közvetlen adatkapcsolati felület kialakítása csak abban az estben szükséges, amikor nincs a feladatra kijelölt elöljárói vezetési pont. Ilyen alkalmazás esetén új kommunikációs csatorna (ATDL vagy LINK16) szükséges. A további kutatás első lépéseként az 40
NATO Airspace Management and Support Agency fejlesztési részleg 42 Automatic Tactical Datalink 41
57
HADTUDOMÁNY
ELITE 2007. elektronikai hadviselési gyakorlat során a közös alkalmazás az a) változatnak megfelelően (CRC), egy CSI–IIP képességgel bíró vezetési ponton (GBAD Cell) keresztül valósul meg. A dolgozatban áttekintett folyamat ― ha nem is kitérőktől mentesen, továbbá nem a legrövidebb úton – vezetett oda, hogy az ország NATO-csatlakozása után az elméleti alapvetéseken túl, gyakorlati lépések is történjenek a légvédelmi rakéta és tüzér fegyvernemnél annak érdekében, hogy a fegyverrendszerek egyébként meglévő képességeit egy új szövetségi rendszerben általánosan elfogadott feltételek között is alkalmazni lehessen. Természetes, hogy a technikai kompatibilitás megteremtése csak egy lépés azon az úton, ami még a fegyvernem előtt áll, és végső célja nem lehet más, mint a teljes interoperabilitás. FELHASZNÁLT IRODALOM 1. Műszaki Tanulmány a légvédelmi tüzér vezetési rendszer fejlesztésére. Haditechnikai Intézet, Budapest 1992. (Nyt. szám: 0185/1992./HTI) 2. Csapatpróba jegyzőkönyv (Nyt. szám: 33/23/2002./12. lé. rak. dd.) – p. 6. 3. Huber Tamás: Rethinking and Reshaping the C2 Structure and Procedures for the Hungarian GBAD Air Defence Panel Meeting 22-23 September 2004 4. Kezelési utasítás M02 004 111 900 KUT D01H (Nyt. szám: 198/24860/2006./HM ARZENÁL ZRt.) 5. Varga László: Modernizáció és éleslövészet. Katonai Logisztika 2002/4. szám 6. Könczöl Ferenc: A KUB-PATRIOT légvédelmi rakéta együttműködés racionalitása nemzeti és nemzetközi környezetben. (Tanulmány) Győr 2006. 7. COMAIRSOUTH SUPLAN 45600 D (REVISE 1) „DECISIVE GUARDIAN” SOUTHERN REGION INTEGRATED AIR DEFENCE SYSTEM (SRIADS) HEADQARTERS ALLIED AIR FORCES SOUTHERN EUROPE NAPLES, ITALY NC 1220.01/A579PO/03 (Nyt. szám: 3-5/2005./NATO/12. lé. rak. dd.) 8. COMAIRSOUTH SUPLAN 45610 M „DELIBERATE IMPACT” SOUTHERN REGION AIRSPACE CONTROL PLAN HEADQARTERS ALLIED AIR FORCES SOUTHERN EUROPE NAPLES, ITALY NC 1528/A3AS/01 (Nyt. szám: 33/2005./NATO/12. lé. rak. dd.)
58
