A Jin, a Jang és a Jen

Karmikus horoszkópértelmezések és horoszkóprendelés Kozma Botond Szilárd család-asztrológussal

A Jin, a Jang és a Jen Kozma Szilárd: A Lilit által elferdített Feminin és Maszkulin princípiumok (ördögi) megjelenési formái. A nõknél a Hold, a személyi tudat-befolyásolási hierarchiája szempontjából egyenértékû, sõt: esetleg még fontosabb is a Napnál, és ezért a nõi spiritualitás és bölcsesség szempontjából sokat nyom a latban, ha a Hold erõs pozícióban van. Például a jól fényszögelt Ascendenssel együtt állva. Fõként, ha a Nap alig fényszögelt és inkább csak negatívan. Azt megírtam már hét évvel korábban, egészen pontosan a Táltos Bolond c. regényem 19 fejezetében - Ahol egyébként az anyai ági örökletes programok létét kezdtem elsõként fogalmazgatni. -, hogy a paradicsomi almába-harapás aktusa, vagy amiként Hamvas nevezi: a létrontás, már csak a második mozzanata a megváltás-ellenes magatartásnak, és ezért ez, a Luciferi aktusnak egy sokkal nyilvánvalóbb - Anyagi és ezért gyengébb és nõies! - következménye. Az elsõ megváltásellenes aktust ugyanis, még a teremtés gyökerénél követte el a Lilit által („belülrõl”) befolyásolt, vagyis az öncélúan önállóvá változni próbáló Fény õsprincípiuma. A Fény angyala: Lucifer, az által válik ördögivé, hogy nem akarja átvilágítani és megtermékenyíteni a Szeretetet, a nõi princípiumot, illetve, az által, hogy nem akar a Szeretetbe behatolni és így a Szeretet által újra egyesülni az abszolút egységgel. A paradicsomi létrontás, már csak a második mozzanata a bûnbeesésnek. És ez, az elsõ – a Luciferi! – aktusnak, mindössze a sápadt következménye és az anyagi változata. Tehát, amennyiben az anyagot durvának nevezzük, ez a Paradicsomi bûnbe esés, az elsõnek a sokkal durvább nõies változata! Mivel hogy az elsõt (akkor én úgy képzeltem el és csak most, hogy ezeket leírtad világosodott meg elõttem az hogy az elsõnek is két nemû változata van!) még a teremtés gyökerénél követte el a Fény princípiuma: a Lucifer. A Lilith által folyamatosan öncélúvá változtatni próbált Fény õsprincípiuma ugyanis, nem akarta átvilágítani és megtermékenyíteni a Szeretetet, a nõi princípiumot és nem akarta magát átadni a szeretetnek, nem akart azzal és az által egyesülve az abszolút állapotba visszakerülni. A paradicsomi létrontás, már csak a második mozzanata a bûnbeesésnek. És ez, az elsõ – a Luciferi! – aktusnak, mindössze a sápadt következménye és az anyagi változata. Tehát, amennyiben az anyagot durvának nevezzük, ez a Paradicsomi bûnbe esés, az elsõnek a sokkal durvább nõies változata! Mivel hogy az elsõt (akkor én úgy képzeltem el és csak most, hogy ezeket leírtad világosodott meg elõttem az hogy az elsõnek is két nemû változata van!) még a teremtés gyökerénél követte el a Fény princípiuma: a Lucifer. A Lilith által folyamatosan öncélúvá változtatni próbált Fény õsprincípiuma ugyanis, nem akarta átvilágítani és megtermékenyíteni a Szeretetet, a nõi princípiumot és nem akarta magát átadni a szeretetnek, nem akart azzal és az által egyesülve az abszolút állapotba visszakerülni. Azon nõi olvasói feltételezésekkel ellentétesen, miszerint én az anyámra haragudtam volna meg, vagy tõle ijedtem volna meg, õt utáltam volna meg a gyermekkoromban valamiért, és tudattalanul ez a harag munkálna bennem még mindig (Lám, hova, illetve mennyire félrevezet az amatõr pszichológia…) a nõi princípium ellen érzett mély tudatalatti haragomban, a valóság a következõ: Én annyira imádtam gyermekkoromban az anyámat, mint hívõ katolikusok a Szûzanyát, és életem elsõ felében teljesen nõpárti voltam és a legelszántabb feministáknál is férfi-ellenesebb! A valóság tehát, éppen hogy az ellenségeim által feltételezettnek az ellentéte: én, a jóságos édesanyám mellett, egy olyan mostohaapával nõttem fel, aki civilben és otthon Adolf Hitlert, és a fajtiszta német harciasságot és férfias intelligenciát dicsõítette, és õ maga az abszolút pátriárka szerepében tetszelgett otthon, tehát abszolút családi önkényúr volt. A biológiai apám, ennek a „férfias” magatartásnak a másik véglete, a tartástalan és gerinctelen és a családjával és a gyermekével szemben felelõtlen bohém férfi típusa volt, aki úgyszintén nem emelhette a férfiasság (Jang) ázsióját az édesanyját a mostohaapja brutalitásaival szemben féltõ gyermeki szemeimben. A nagybátyám viszont (Anyám testvére), egy, a szobrászati tanulmányait a felesége igényére abba hagyó, hiába, hogy humánus, mert még a gyermeki értelmem szemében is láthatóan akarat-gyenge megtört, csak késõ nyugdíjas korában újra sápadtan-mûvészkedõ férfi volt. Nagyapám viszont Ló-bolond volt, akit éppen az édesanyám igyekezett teljes mértékben démonizálni, és szeretõ egykéjeként én ezt tõle átvettem. Ezzel szemben ott voltak a jóságos keresztanyáim, akik születésnapjaimon felköszöntöttek és karácsonykor könyvet ajándékoztak, tehát nem csoda, ha az anyám által tanított ördögi apa-és férfi-szemléletet egy az egyben átvettem, illetve azt (és errõl még elméleteket is hangoztattam), hogy az életben minden rosszat a férfiak csinálnak, a szegény ártatlan nõk csak ennek az elszenvedõi. És ezt olyannyira, hogy nem is nagyon tudtam férfiként viselkedni, mindaddig, amíg ezek a kedves és ártatlan nõk, becsülettel és keményen rá nem ébresztettek arra, hogy minden botnak két vége van. Summa summarum, ez a reflex (a férfi ördög, a nõ angyal) annyira mélyen bennem volt, hogy az elsõ bûnbeeséséi aktusnak (A Lilith elsõ diadalának) csak a Lucifer (Fényhozó!) negatív (romboló) teremtõ szereplõvé válását ismertem fel, és úgy képzeltem, hogy a nõi korrupció csak késõbb, az anyagi megtestesülések folyamán következett be. Ti., amikor Éva Ádámnak átadja az almát azzal a kérésével, hogy amennyiben azt akarja, hogy boldog legyen a jövõjük, egye meg az öncélú pragmatizmus, vagyis az életnyerési lehetõségekben való magasztos hit almáját. Mint minden, az abszolútumnak a Lilith hatására történt megoszlása és megsokszorozódása után, a bûnbeesettségi állapot is kettõs: Miközben a Lilit által megrontott Fény (a Lucifer) elutasítja a nõi princípium: a Szeretet átvilágítását és megtermékenyítését, illetve az abszolútumhoz való visszakapcsolódást, mondván, hogy õ nem akar az egységbe visszakerülni, a Szeretetbe behatolva, és így a teremtést átvilágítva, a megváltást is lehetõvé tenni, addig: A Lilith öncélúsága által megkísértett Szeretet, és emígy Szeretetbõl Sátánná változott nõi princípium, elutasítja a Fény befogadását, maga akarván megtermékenyíteni és átvilágítani a fényt (Amint Hamvas írja: a stupiditás csúcsa, amikor a megtermékenyülõ hatalom akarja a megtermékenyítõ hatalmat gyakorolni és a Fényt átvilágítani. Értsd alatta: a nõ a férfit tanítani, irányítani). A modern idõkre lefordítva: a Sátán a férfit, illetve a férfiasságot elutasító nõ, vagyis a hamis Fény által (A szeretet nélküli nagyokos Luciferi tudomány által) akarja magamagát, a luciferi tudomány segítségével, tehát önhatalmúlag és persze, „majd” csak akkor, amikor õ akarja(!), amikor õ úgy érzi, hogy el jött annak az ideje, illetve, amikor „fel van erre készülve” (A mai nõk: harmincöt éves koruk után és természetesen csak egyetlen egyszer, és azt is csak azért, hogy ne maradjanak egyedül, http://kozmaszilard.hu

Készítette a Joomla!

Generálva: 26 January, 2017, 00:56


illetve, hogy mások ne mondják azt, hogy még ennyire sem képesek!) megtermékenyítetni. A Lucifer metafizikai jelentésére úgy jöttem rá, hogy hirtelenjében egyszerre igen durva visszajelzéseket kezdtem kapni arra a, valamely nemes haragomban hozott, fölöttébb értelmes elhatározásomra, hogy nem fogom Emõkét többé semmirõl, amit felfedezek, felvilágosítani. Egy nõi olvasónk is, arról tett panaszt, hogy mennyire bántja õt az, hogy nem tudta a misztikus tudását (Fényét) nekünk átadni, mivel mi nem bizonyultunk rá eléggé nyitottnak és méltó befogadóknak, miközben azzal áltatja magát, 29 évesen és hajadon (amazon) állapotban, hogy azért nem tud anyává válni (megtermékenyülni), mert a társadalmi (külsõ!) körülmények még mindig nem akarják ezt számára lehetõvé tenni!” A Hamvas Béla Andorogünosz c. tanulmányában egy spirituális gondolkozó gondosságával és egzaktságával le vagyon írva, hogy éppenséggel a budoár misztérium szolgálata, vagyis a nõ-szolgálatába állított ostoba tudományosság az, ami a mai állapotokhoz elvezetett és semmiképpen nem az „anyag-sötétségébe” süllyedt férfinak a tiszta szellemû, de gyenge nõi princípium fölött aratott gonosz gyõzelme. Az én meglátásom csak annyiban tér el a Hamvasétól, hogy az egész szörnyûséget - Mármint azt, hogy a civilizált lányok és nõk és férfiak képtelenek a gyermek foganásra-nemzésre, szülésre és a család-vállalásra. – azok követték el, akik a férjeket kiszorították és kiûzték azokról a helyekrõl, ahol, a szülések megtörténtek. Azok, akik a késõbbi apákat (jövendõ férjeket) is szülõ feleségük mellõl a külsõ szobákba, konyhákba, nyári konyhába, udvarra, majd a kocsmákba szorították ki a családapákat, vagyis szülész-bábák, majd az õket felváltó szülész - nõgyógyászok a hibásak, azért, hogy ma nem csak a szülést tragédiaként megélõ nõk, de a férfiak is félnek a gyermekáldástól. Utóbbiak nem csak, hogy végleg elszakították a férjeket a szülõ-feleségüktõl, hanem el kezdték a szülõnõket fájdalom- csillapítani és zsibbasztani, majd amikor a helyzet ettõl még inkább rosszabbodott: tömegesen altatni és császár- metszeni. Aztán, amikor ettõl, vagyis az így a világra mûtött lány utódok teljesen elvesztették a foganási képességüket és megteltek magzat-és életellenes spirituális programokkal, kitalálták a lombik-bébi nevû mesterséges fogamzási módszert. Lehet tehát, hogy Iringónak igaza van annyiban, hogy az akkoriban a férfiak által gyakorolt orvostudomány gyõzte le a spirituális éberséget, de ezt kifejezetten nõi igényre, a finom és teljességgel nõies humanizmus és liberalizmus még finomabb és még gyengédebb, és még toleránsabb eszméinek a hatására és befolyására tette! De hogyha a mai szocialista magyar kormány-programnak megfelelõen, megszûntetnék a szülészetekkel való kollaborációs lehetõségeket (Vagyis a programozott szüléseket: a jövendõ magyaroknak az anyai igényre történõ mesterséges és idõnapelõtti kiugrasztását az anyjuk hasából), illetve a gyermekeknek, az anyák "fölösleges"(sic!) szülési fájdalmaktól való meg kímélése érdekében történõ kioperálását császár metszés útján, hogyha tehát drasztikusan lecsökkentik a szülészeti osztályokat, akkor végre a korház zsibbasztó eszmekörétõl megszabadított kismamák, mehetnek a Geréb Ágnes tanfolyamaira megtanulni újból otthon és orvosok nélkül szülni! És ha azt megtanulják, azzal együtt egyebet is megtanulnak (Pl. önmagukat végre nem a gazdasági termelõi és a politikai, vagy médiabeli teljesítményeik szerint értékelni tudni!), és újból megjön a gyermek-szülési, becsületes család-alkotási (Minimum három gyermek!) kedvük. Négy gyermekkel egyáltalán nem érzem magam nagy családosnak, habár Mo-n, már a hármas gyermekes család is nagynak számít. Nem kérem, a három és a négy gyermek még csupán a normális gyermekszám. Rengetegszer találkozok azzal a jelenséggel, hogy a hozzám forduló családanya, vagy családapa „föltétlenül akar”(!), de persze, rögtön az is kiderül, hogy csak egyetlen gyermeket, esetleg "megnyugtat" azzal, hogy, de azért az egyetlen 10 év körüli gyermekük mellé, még szeretnének egy gyermeket, persze, lehetõleg most már leányt, vagy fiút, vagy még egy fiút ... Nem gyõzöm felhívni a figyelmet arra, hogy az abszolút teremtõ erõnek, a teremtés elsõ õserejének nem szabad elõfeltételeket szabni és ilyenkor mentális agresszivitást követnek el, vagyis fekete mágiáznak még akkor is, ha nem hibásak, mert metafizikai tájékozatlanságukban teszik ezt. Ne csodálkozzanak tehát, ha a foganás illetve a gyermeknemzés nem megy, illetve, ha utólag betegesebb lessz az így megfogant gyermek, mint ahogyan az édesanya horoszkópjából kiolvasható spirituális programok és az általános állapotok - élethelyzetek szerint lennie kellene. Sõt: volt egy olyan helyzet is, amikor a teremtõ õsszubsztanciából így "kiokoskodott" gyermek meg is halt mindjárt a születése után egy héttel. - Persze, ebben az esetben másféle mentális agresszió ténye is fent állt. Az egy, vagy maximum két gyermekben és a gyermekek nemének az erõszakolt elvárásában való gondolkozás egyértelmûen ellentmond a teremtõi õstörvénynek, amely nem ismeri az egyetlen, vagy két gyermek létrehozása ideáját (képzetét), hanem a gyermekekét. A több gyermekét tehát. Aki egykében, vagy kétkékben gondolkozik tehát, szükségképpen törvénytelen állapotba kerül, és az ne csodálkozzon azon, ha utólag a sorsában - Akár tíz, vagy húsz év múlva is! - minden rosszul sül el. Hogy jobban megértsük a jelenséget induljunk el fordítva: (Normális és egészséges személyek esetében, tehát nem ,amikor ez egyik szenvedélybeteg pl., vagy a férj elviselhetetlenül agresszív.) az öt, vagy négy gyermekes családoknál, majdhogynem teljességgel kizárt már a válás, vagyis a család-szétszakítás kérdése. Három gyermekes családok esetében sem annyira gyakori még, habár itt már könnyebben megtörténik azért, mint a négy, vagy az öt gyermekes családok esetében. A két gyermeknél már semmi probléma, egy kis családon kívüli szerelem, egy kis félreértés, és máris futás a válóperes szak-ügyvédhez, egy gyermek esetében csaknem szükségszerû a válás, ha nem erõsen vallásosak a szülõk, az olyan gyermek nélküli "családok" esetében, amikor nem azért nincs gyermek, mert nem lehet, hanem a házastársak védekeznek, az öregkorig tartó együttmaratáshoz már vagy fanatizmus, vagy lelki deviancia szükséges. Persze, az okoskodó ész azt mondja, hogy azért, mert azok vállalnak több gyermekek, akik amúgy is a család iránti elkötelezõdés szellemében nevelõdnek. - Megnyugtatok mindenkit, hogy sem én mint egyke, de a feleségem sem, mint kétke, egyáltalán nem ilyen szellemben nevelõdtünk, sõt! - Lehet, hogy ilyesmi is közrejátszik néha és néhol, de az igazi válasz a kérésre a törvényességében keresendõ, vagyis abban, hogy nem véletlenül nevezte a régi magyar nyelv a várandóságot áldásnak a felemelõen tudományos terhesség helyett, illetve, nem véletlenül mondták azt a régi székelyek, hogy: Egy gyermek nem gyermek! Két gyermek is alig-gyermek. A három gyermek, már kezd gyermek lenni. (Figyeljünk csak oda: még a három is csak kezd gyermek lenni.) Szóval, csakugyan nem mindegy hogy miként számolunk, hogy http://kozmaszilard.hu




mennyiségben-e vagy minõségben. Mert az utóbbi "székely aritmológia" az egyetemes törvényeket számon tartó, minõségi számolás, az egykézõ - kétkézõ gazdasági spekulálás viszont, ami szerint "egy is õrület", illetve: "ez az energiabomba kitölti az egész éltünket, nem hagy helyet senkinek és semminek önmagán kívül", mindössze szürke és szellemtelen, mennyiségi kalkulációk következménye. Számunkra már a nyolcadik éve, hogy világos: az általánosan (globálisan…) érvényes bûnbeesettségi életkoncepciók hatásán kívül, milyen szellemiség, miféle örökletes karma mozgatja, mi sarkallja tetteiben az egész emberiséget? Nos, kiderült, hogy az, a bizonyos nyers személyi karakterek alá rejtett, tudattalan spirituális szellemiség, aminek a sugallatára cselekszünk, érzünk, gondolkozunk és képzelgünk, nem az apáktól öröklõdik, hanem az anyai ági nõi õseinktõl: vagyis a nagyi, dédi, üki, szépi, stb.-i spirituális tévképzeteibõl származik ránk, az anyai ági nõi õseink képzeleti, gondolati és érzés-világában kialakuló mély-tudattalan karmikus programokból. Amennyiben tehát agresszív, illetve mások személyiségét kevésbé tolerálni képes, akár egy férfi, akár egy nõ ösztönvilága, ezt az agresszivitásra való hajlamait nem az apjától és nem is az apai nagyapjától örökli, hanem az anyai ági õseitõl. Csodálkozol? A nõi petesejt százszor akkora és százszor bonyolultabb (erõsebb) mint a férfi ivarsejt, és miközben az ivarsejtek állandóan cserélõdnek, a nõi petesejtek kialakulnak az anyák petefészkében még azok magzat korában. Vagyis ahhoz a petesejthez, amibõl te lettél, még az anyai nagymamád szervezete szállította az alapanyagot, és ahhoz, amibõl az édesanyád lett, a dédnagymamád szervezete, és így tovább, nõi generációról, nõi generációra Éváig! De, természetesen itt nem az anyagi determinációról van szó, hiszen jól tudjuk, hogy az anyag mindössze valaminek a kifejezõdése, ami az anyagnál sokkal finomabb és ezért meghatározóbb! És ez nem más, az a szellemiség, aminek az illetõ anyagi struktúra (állandó, éveken át az anya szellemvilágával impregnálódó petesejt, vagy hetente kicserélt, új ivarsejt) a leghatározottabb hordozója. Hogy arról ne is beszéljünk, hogy nem az apa (A „sötét és agresszív anyagi” férfi!) hordozta a méhében, reggeltõl estig és estétõl reggelig a magzatára gondolva, még álmában is arról képzelegve a jövendõ gyermeket, hanem az édesanya! Már akkor, amikor a Magyarországi szocialista-szerelmes többség, az egykézõ bankár, Medgyesi és a kongresszusaikon még mindig a vörös internacionálé fülbe mászó dalát harcosan éneklõ csapata mellett döntött, az öt gyermekes kisvállalkozó-sarj, Orbán Viktor, és a családalapítás terén öt zömében követõ narancsszínû Fidesz-csapata helyett, tudván, hogy a kevés munkával történõ, bankári pénzfialtatás misztikus eszméje mennyire gyér levegõjû lufi (A kilencvenes években Romániának nem is egy, hanem két nemzetközileg elismert Bank-vezér miniszterelnöke volt és Románia mégis mindvégig helyben topogott.), azon kezdtem gondolkozni, hogy mi lehet a metafizikai oka annak, hogy nem az addig gazdaságilag is jól bizonyító, sõt: még a 2000 évi Békéscsabai kolbásztöltõ versenyen is részt vett Orbánt jelölték ki a magyarság további irányításra a párkák? Hát miért? De miért? Hát azért, mert az által, ha a korábbinál is több gazdaság-politikai szakértelemre szert tevõ Orbánék tovább hizlalják a magyarságot, spirituálisan (erkölcsileg) az még jobban, és a végén teljesen eltunyult volna. Olyannyira, hogy a végén teljesen képtelenné válik a saját fizikai (Amennyiben számít ez, de szerintem nem errõl van szó, hanem a teljes személyi felelõsséggel végzett gyermekgondozáson és nevelésen: genetikai!), de fõként lelki és szellemi reprodukciójára! Nem tudom, Amerikának és a miénknél majdnem tízszeresen nagyobb nyugati nemzeteknél meddig feszíthetõ veszélyes egyensúlyvesztés nélkül az emigrációs politika, de a magyarság nem engedheti meg magának azt a spirituális luxust, hogy a harmadik világból érkezõ emigránsokkal töltse fel magát számbelileg, mivel nem képes – és bizonyára neki nem is kell! - magyarrá változtatnia olyan arányú afrikai és ázsiai emigrációs hullámokat, mint Amerika és egyes nyugati nemzetek (Lám, a franciáknak máris meggyûlt velük a bajuk!). – Szükség volt tehát a nyugati gazdaság-erkölcsi õrületbõl való kijózanodásra és úgy látszik, ehhez nem az Orbán Viktor gulyásleveses példákkal vegyített misztikus tartalmú programbeszédei kellettek, hanem az, hogy Gyurcsányék jól kifosszák és a bicskanyitogató szembe-vigyorgásig hazudozva, végre életnagyságban is megmutassák nekik az internacionalista-liberális humanista Magyarok Istenét. És tényleg: nagyon is jól végzik Gyurcsányék a párkák által rájuk bízott nemzet-ébresztõi feladatot! Elveszik a korházakat? Hála az Istennek: a mostoha-anyanemzet újabb generációi kénytelenek lesznek leszokni, pl. az én édesanyám által is, egy egész életen át folytatott, ártatlan beteg-állapotokban és ingyen-gyógyulási lehetõségekben való gondolkozásról. Elveszik az egyetemeket, ahol mindent lehet tanulni, csak éppen egyetemes értékû életfolytatáshoz, életvitelhez szükségek kauzális információt nem? (Vagyis azokat a tanodákat, ahol kizárólag a teremtés eredeti rendeltetésével ellentétes, életnyerési lehetõségekrõl szóló információt lehet szerezni!) Nagyszerû! Legalább a kutató szellemû, racionálisan gondolkozni képes, de magát kábítószerekkel, vagy misztikus zagyvaságokkal áltatni nem szeretõ, értelmes ifjúság, akinek a figyelmét nem kötik le többé az életnyerési lehetõségekrõl szóló pragmatikus tanok, kénytelen lesz körül nézni, hogy az utóbbi két évtizedben nyugatról és keletrõl egyaránt beözönlött misztikus szemét alatt, maradt-e még egyáltalán olyan romlatlan metafizikai információ, ami, amellett, hogy ténylegesen használható is, hosszú távon nem okozhat károsodást? (A napokban kaptam egy levelet, amelyben egy, a feleségemmel egykorú asszonyka leírta, hogy egy Magyarországi asztrológus segítségével, miképpen számították ki a legoptimálisabb foganási idõpontját a majdan megszületõ gyermeküknek. Amint írtra, az „optimális asztrológiai idõpontot” szerencsésen sikerült is pontosan elkapni, csak éppen hogy, a gyermeket idejekorán ki kellett mûteni belõle császármetszéssel, majd a kis skorpió-szülött, egy hét múlva meghalt. – Hiába na, a pragmatizmus, az pragmatizmus, még a szellemtudományok birodalmában is.” Az ötödik bolygó által képviselt teremtõerõnél: a Jupiternél, az értéktudat megnyilvánulásánál, kezdõdik az ember! Többször is említettem - és a Féltékenység metafizikájában ezt ki is emeltem és kielemeztem! -, hogy való igaz ugyan, hogy az állatvilágból fejlõdtünk ide biológiailag, ami azt jelenti, hogy rengeteg un. az állatok által megtestesített, kiemelt õsprincípium-érvényesítési készséget, reflexet (A Freudisták szerint állati ösztönt) hordozunk magunkban (Pl. az önkéntelen mimikrizési - kaméleonkodási: hamis információ áramoltatási késztetéseket, amit, ha nem tudatosítunk magunkban és a belátás segítségével nem oldjuk fel, semmit nem ér az életünk és aminek a legtöbbször cukorbetegség, vagy a rák különbözõ fajtáinak "megszerzése" az eredménye.) de messzemenõen nem vagyunk állatok. http://kozmaszilard.hu




Nagyon durván leegyszerûsítve a kérdést, azt is mondhatnánk, hogy a Jupiterig, illetve az õt követõ hetedik bolygó által megtestesített õserõig: a Szaturnuszi - emberi és egyetemes - felelõsségtudatig, nem is létezik spiritualitás. Ha visszafelé haladunk a Mars is mindössze a nyers (férfias) életerõknek az adagolási képességét, vagy negatívan: képtelenségét jelzi, a Vénusz mindössze a természeti kiegyenlítõdési képességet (képtelenséget), a Merkúr a földi élet végig vezetéséhez szükséges nyers intelligenciát, mai kifejezéssel: intellektust, a spekulálási képességet (lineáris és természeti összefüggés teremtési képesség) még akkor is, ha ez azt ember esetében tévesen szellemi tevékenységnek és képességnek nevezik, a Hold az anyai - szülõi (Figyelem: a magyar nyelv szerint a férfiak is szülnek, és nem véletlenül: nekik is van Holdjuk a születési képletben, csak éppen nem kell mindent Merkúri logikával értelmezni!), táplálói, gondozói készségeket és képességeket, amivel ma az állatok, ott ahova a luciferi tudományával oly oda s vissza levõ, spekuláló ember még be nem matatott sokkal jobban állnak, mint az un nyugati értelemben - hipokrita keresztényi értelemben - civilizált ember, és végül a Nap, amely mindössze a nyers individualitást, az individuális öntudatot és individuális érzéseket - érzékenységet testesíti meg. A Jupiter által megtestesített értékszelekció és a Szaturnusz által megtestesített felelõsségtudat azok az õserõk, amelyeknek az emberi szellemben való intenzív jelenléte az embert az állati fajok fölé emelik, és nem a pragmatikus intelligenciája. Úgy is mondhatnánk, hogy amennyiben nem léteznének a Jupiter és a Szaturnusz által megtestesített õserõk, ember sem emelkedhetett volna ki az állati regnumból nem is annyira a minõségi életre való törekvés, mint az utódokkal szembeni felelõs viselkedés, azok gondozása, ami a majmoknál és az elefántoknál sokkal magasabb (közösségi és egyéni!) színvonalat ért el, mint más állatoknál volt az a tényezõ, amely az embert az állatok fölé emelte, és nem az eszközhasználat, amit a materiálisan spekuláló antropológusok a kiemelkedés fõ okának megneveznek. Nem minthogyha az állatokban nem mûködnének egyáltalán ezek az õserõk, de náluk ez a mûködés mechanikus és automatikus, miközben az embernél ezek tudatosnak indultak és tudatosnak kellene lenniük. Kellene..., mert a tudományos technikai képességeink mindössze az egoizmusunkat szolgálják, és az emberiség szintû tudatosságunk (természettudományunk), egyelõre ott tart, hogy valós értéktudat és valós felelõsség szempontjából, az állatoknál sokkal szerencsétlenebbek (ostobábbak!) lettünk, és egyelõre minden úgy néz ki, hogy magunk alatt vágjuk el a fát. Éppen ezek a, a tudomány és a civilizációs eszközök - gazdasági lehetõségek - segítségével igen könnyen a visszájukra fordítható Jin - Jang szerepköröknek az összezavarodása jelzi azt, hogy a természet, amely az egyetemes törvényeket egy - az egyben leképezi, sokkal jobban mûködik egyelõre mint, ahogy mi "mûködünk". Mivel hogy az eszünket az egoizmusunk, kapzsiságunk, természet- és Istenárulásunk, buta hiuságunk, és az un. pszichológiai devianciáink által diktált érzelmeink kiszolgálására használjuk. Ez modern Judási logika ismertetõje. Éppen a Jónás által idézett tanulmányok, amelyek a "Nagy Buli" kezdetét 2012-re jósolják, jelzik azt, hogy mit rendezett az ember a földdel, illetve a természet világával a humánus - szociális - liberális öntudatával. És azt is több helyen említettem már, hogy valamilyen eszközre lenne szükségem ahhoz, hogy az egész emberiség, és fõként az egész tudós és misztikus társadalom fülébe ordítsam, hogy az, amit a külsõ természetben romboltunk, illetve, az, hogy a rombolásból mi látszik, mindössze a jéghegynek a csúcsa, ahhoz képest, hogy az ostoba szentimentalizmusunkkal mit, és mennyit romboltunk belül, a spirituális természetünkben. És ez által, önkéntelenül is, de érintjük a Jónás által felvetett problémát, illetve annak a kulcsát: mi lessz, ha az emberiség hat éven belül, sõt: lehetõleg azt megelõzõen, minimum négy éven belül nem fordul meg? Ne legyünk idealisták: NEM FOG MEGFORDULNI. És semmiképpen nem fog úgy megfordulni, hogy a politikai vezetõi erre rávezetik. Ne vicceljünk! - Még a mi megvilágosodott Orbán Viktorunk is, aki nem is olyan régen kapta meg a szocialista sajtó mosdatását, amiért a Békéscsabai kolbásztöltõ versenyen rész vett, semmit nem tanult az esetbõl, és most a hústól fosztott gulyás leves példájával teszi érzékletessé a mondanivalóját. A Jupiternél vagyunk. Rég óta emlegetem azt (Egészen pontosan: 1996 óta), hogy semmiféle krízisbõl nem létezik kiút, csak be-út. Vagyis nem kívül, az anyagban és a természetben kell az elrontott dolgokat helyre hozni, hanem belül, az öntudatban. És Hamvas: a krízist magunkra kell vennünk. Vagyis, minden lépésünk hiába való, amíg nem a személyes krízis teljes felvállalásával és belsõ feloldásának a megkísérlésével - a személyes magatartásunk megváltoztatásával: és ez által a sorsunk rendezésével - kezdõdik. Hiba belátás nélkül (Belátás: befelé látás nélkül!) viszont lehetetlen a sors- és életrendezés. Igenis: valósággal meg kell erõszakolnunk magunkat, ahhoz, hogy az általános emberi életfeladatokat, és a horoszkópjainkból kiolvasható személyi életfeladatokat felvállaljuk, mert az ego szolgálatába állt spekuláns eszünk (Lásd fent: a bûnbeesett, luciferi és sátáni eszünk) mindennek a fordítottját akarja szolgálni, és mindig megtalálja a megfelelõ elméleteket ahhoz, hogy megmagyarázzuk magunknak, hogy mit és miért nem tudunk megcsinálni. (Pl. a szülõi szerepköreinket idõben: a ciklus és a ritmus törvénye szerint megkezdeni.) A magyar nemzet sorvadásának a két - három évszázaddal korábbra visszanyúló spirituális-gyökereirõl, metafizikai okairól. (A Spirituális Trianonról és a spirituális 2004 december 5-rõl.) Értékszelekció kérdése az, hogy a nõ milyen férfi által hagyja magát megtermékenyíteni, illetve, hogy a férfi milyen nõt akar megtermékenyíteni. Illetve, mostanában: hogy milyen férfitõl (Általában a férfitõl!) nem akar megtermékenyülni. - Képzeljétek el, olyan konkrét (Magyar és Magyarországi!) esettel is találkoztam, hogy egy férfi azért vált el egy igen kedves, értelmes, mûvelt, spirituálisa érzékeny és nem utolsósorban szép nõtõl, mert az 17 éves házasság után, végre vette a bátorságot és a lüke férje "akarata"(!) ellenére gyermeket "merészelt" foganni és szülni. És ez még mind nem elég: a nemesen öntudatos, amúgy jobb oldali beállítódású, férfinak még volt egy felesége, és attól is azért vált el, mert az is gyermeket merészelt szülni az õ kifejezett tiltásai ellenére! - Szóval, éppen ebben kellene megmutatkoznia az emberi öntudatunknak, hogy miután lehetõleg: helyesen - kiválasztjuk a párunkat, mindössze azt az egy nõt akarjuk megtermékenyíteni, és attól az egy férfitõl hagyjuk magunkat megtermékenyülni, biológiailag és lelkileg (pszichológiailag) is, akit kiválasztottunk, mint életünk párját, akivel az egységesülés és a megváltás útjára lépünk. Merthogy finomabb szinteken, vagyis a felsõ mentális szinteken, már nem hogy lehet, hanem igen is szükséges a kölcsönös információcsere, sõt: ott már az is szükséges (Nem csak, hogy lehetséges), hogy a férfi is befogadja a nõi princípium képviselõi által sugárzott információt és attól megtermékenyüljön. Ehelyett, a saját karmikus (negatív) determinációiról mit sem tudó nõ, aki 30 éves koráig képtelen volt http://kozmaszilard.hu




anyává válni, mivel a tudattalan képzeletvilága iszonyodik, a megtermékenyüléstõl, vagyis attól, hogy õt bárki férfi is megtermékenyítse és a kilenc éves, különbözõ keleti spirituális egységek tanulmányozása után is, képtelen megszabadulni a férfias férfiak iránt érzett gyûlöletétõl. Ha csak csendes neheztelés formájában is, de nagyon is lézik, és a lelkét mindig felzaklatja a megtermékenyítõ férfiak iránt érzett õsi, anyai ági gyûlölete, amelyet önkéntelenül és öntudatlanul kisugároz magából, akárcsak az olyan édesanya, akivel éppen azért bánt el kegyetlenül az édesapa, mert az anya uralkodni akart az apán. Egyes nõi rendelõim fölöttem is szeretnék megszerezni a hatalmat önkéntelenül, és minden nõi eszközt bevetnek annak érdekében, hogy valamiféle fölénybe kerülhessenek velem szemben. Nõi férfiként tehát, meg akarnak engem termékenyíteni: az õk „zsenge” és finom, de ezért az enyémnél szerintük sokkal többet érõ tudását át akarják nekem adni. Miféle tudást? Azt, amellyel azzal áltatják magukat, hogy a külsõ sorskörülmények miatt nem tudnak anyává válni, mivel addig védekeztek a gyermekáldás ellen, amíg meddõvé váltak és most lombik bébi programok után kezdnek érdeklõdni… Melyik tudást? Azt a mindössze intellektuális szinten megszerzett, de személyesen egyáltalán nem realizált keleti misztikáról szóló információ-halmazt, amelynek segítségével "A nyíltság látszatai mögé bújnak az igazi, tényleges nyíltság elõl" (Hamvas: Korszenvedélyek utólagos igazolása.)? Nos, az a tény, hogy ilyen alapállásból és ilyen tudással akarják a mai nõk a férfiakat megtermékenyíteni, teljességgel tükrözi azt a korjelenséget, amely alapján a nyugati típusú civilizáció nõinek a nagy többsége, a tudattalanjában (aurájában) levõ magzat- gyermek, család és életellenes programok hatására, öntudatlanul is, de általában olyan férfit választ, aki õt – A férfias nõt tehát - nem tudja megtermékenyíteni. Olyat, aki logoszban nem elég erõs ahhoz, hogy a nõi gyengeséggel szembeni kötelezõ toleranciára hivatkozó nõket megtermékenyítse. Olyat tehát, akiben nincs elég spirituális erõ ahhoz, hogy ezt a hamis szûziességet ezt a törvénytelen Artemisi állapotot meg tudja törni és a nõt rávenni arra, hogy legyen hajlandó a benne létezõ potenciális anyaságot elfogadni. Egyáltalán nem véletlen az, hogy utóbbi idõkben hozzám érkezõ Magyarországi horoszkópkérések nagy többségében a férfi minimum négy évvel fiatalabb a nõnél, és az egyre ritkább, legjobb esetekben is egy idõsök a férfiak a, végre - valahára: tova harminc éves koruk után megtermékenyülni hajlandóvá vált nõkkel! A spontán, illetve természetes: un. automatikus fizikai - biológiai megtermékenyülési idõ viszont 28 éves kor után lejár, és az amazonok ott maradnak hoppon és jó, ha csak csodálkoznak. És veszélyes, ha neheztelni kezdenek az Istenre, hogy nekik, a gyönyörû és értelmes és kultúrált és kellemes, és jóakaró és nemes és úgy-e szeretetteljes stb. hölgyeknek miért nem lehet azt, amit "a nyomorult, tudatlan parasztlánynak, vagy cigánynõknek lehetséges"? Ezen a jelenségen lehetne sokat rágódni, de most nem ez a téma. Hanem az, hogy másfelõl, ugyancsak az anyai ági nõi õsöktõl származó, magzat- gyermek, stb. ellenes örökletes programoknak köszönhetõen (azok hatására), vagyis a különbözõ és azonos vibrációs szintû spirituális energiamezõk és energiaterek elkülönülésének illetve kölcsönös vonzási vonzódási törvényének a hatására, ezek a nõk olyan életkörülményeket is idéznek be maguknak, amelyekben, legalábbis a látszatok szerint, nem lehetséges a családalapítás. A Iringó esete ugyancsak kiemelhetõ példája ennek a jelenségnek, de amivel MO-n gyakran találkoztam, az volt, hogy az ilyen hölgyek olyan családos férfiakba lette szerelmesek, vagy váltak legalábbis azok szeretõjévé, akik vagy kezdettõl kijelenttették azt, hogy nem válnak el a családjuktól - feleségüktõl, vagy hosszú éveken át hitegették ezeket a hölgyeket - lányokat azzal, hogy majd a következõ alkalommal elválnak és a "megszabadulás után" közös családot alkothatnak. Persze, a legtöbb esetben az illetõ hölgyek is tudták azt valahol a lelkiismeretük, szintjén, hogy ez nem igaz, de ebbe a kölcsönös hazudozásba jó belekapaszkodni, mert addig nem kell a felszabaduláshoz - karmától való megszabaduláshoz vezetõ életfeladatok felvállalásába ténylegesen és konkrétan belevágni. És az már csak harmadlagos kérdés, hogy ezek a hölgyek viszont, akik érzik, hogy az életük legfontosabb mozzanata: a teljes teremtés elmaradt, illetve csak részben realizálódott, egy gyermek világra hozatala és felnevelése által, minden áron meg akarnak termékenyíteni mindenkit (Lásd az egykés anyukáknak a gyermekeik általuk elképzelt boldogságát erõltetõ örültségeit.), és minden módszert és érvet - még a finom és érzékeny nõiségnek a mostanában mindenütt sikert arató érvét is - bevetnek ahhoz, hogy a férfiaknak is, az õk nagyszerû tudását átadják, és amennyiben ez nem sikerül, akár alattomos támadásba is lendülnek. És ez természetes is, hiszen a hiányt, a bennük tátongó ûrt, a hiány-információt: vagyis a Lilithet, valamiképpen be kell tömni, és ha ezt a férfiak nem hagyják, akkor nemes és önérzeteskedés és "pontra tevés" formájában, megérkezik az öntudatlan bosszúállás. Az én anyám még most is meg szeretne termékenyíteni akár engem is, de mivel ez kb. 16 éve nem megy neki, elõbb a fiatal Emõkével próbálkozott. Ám a feleségem figyelmét idejében felhívtam a veszélyre, hát most a kilenc éves Medárdát okítja az alattomos tolerancia filozófiájára. És mi lett annak az eredménye, hogy õ szerette volna mindenáron a férjeit megtermékenyíteni (Lásd a regényem II fejezetét), amire az Oroszlán Ascendensem is utal? - Az én dicsõséges nagy egykeségem, amit szinte darabokra vágtak szüléskor azért, hogy az õ életét megmentsék, mivel állítólag sehogy nem akartam kijönni! Persze, a dolog éppen fordítva áll: ö nem volt képes velem áldott állapotba kerülni és magát újjászülni. Máig nem tudom eldönteni, hogy szerencsének nevezhetõ-e az, hogy valami csoda folytán mégis csak átjutott a fejem valahogy a szülõcsatornán és a szülész letehette azt a szikét, amivel engem készült összevágni. És persze, csak harminc éves korában..., és persze a gonosz apámtól el kellett válni, és persze, a mostohaapámtól is el kellett válni, mivelhogy minden férfi, ha nem felelõtlen, gerinctelen szélhámos, akkor agresszív és brutális disznó ugyebár? És persze minden nõ k. az anyámat kivéve, nem? Mikor hagyjuk abba ezt a disznóvályú - színvonalat? Amikor rájöttem arra, hogy a Luciferi szellemisége megtestesülése vagyok, és át kell alakítanom magam valós Fény-megtestesüléssé, nem csak azért volt ez iszonyúan nehéz, mert nem volt ehhez példám, hanem azért is, mert az új, férfi magatartásom ellenállást és ellenérzést váltott ki mind a nõkbõl, mind azokból a gondolat-formákból és én-képzetekbõl, amelyekkel az anyám megtöltött gyermekkoromban. Az egészséges felállás tehát az, hogy az hoz az életben pozitív eredményeket, ha a megtermékenyülõ hatalom (A Szeretet õsprincípiumának a képviselõje) nem akarja átvenni a megtermékenyítõ hatalom szerepkörét (Mármint a mindenhova behatoló, mindent értelmezõ - átvilágító és ezzel megtermékenyítõ Fény õsprincípiumának a szerepkörét.). Hiszen amikor ezt csinálja a nõ, olyan férfit (Spirituális, szellemi, és lelki és a legtöbb esetben: biológiai megtermékenyítésre képtelent) http://kozmaszilard.hu




és olyan körülményeket is vonz be magának a rezonancia és a hatás visszahatás, a nemek és a polaritás törvénye alapján, amelyek lehetetlenné teszik az eredeti szerepköre, bocsánat: funkciója betöltésében és ezzel a karmája feloldásában. És akkor majd mind csirizelhetik - ragaszthatják, hegeszthetik és kalapálhatják a 10 százalékos sikerû a nõi petesejteket és az ivarsejteket a biológus és a tudós urak, mert vagy lessz eredmény, vagy nem, és ha lessz is (Amennyiben a nõ idõközben megszelídült...) ki tudja milyen. Nem mondom, lehet jó is, attól függetlenül, hogy én mindössze egyetlen rosszat láttam felnõtten, de hajlok arra, hogy inkább „nehéz ügy” a többi is, illetve, hogy még súlyosabb örökletes programokat hordoznak magukban, ezek, a teremtési automatizmusokat meglovagoló módszerekkel kierõszakolt egyének, mint az édesanyjuk, aki csak ily módon "juthatott gyermekhez. Amikor rájöttem arra, hogy a Luciferi szellemisége megtestesülése vagyok, és át kell alakítanom magam valós Fény-megtestesüléssé, nem csak azért volt ez iszonyúan nehéz, mert nem volt ehhez példám, hanem azért is, mert az új, férfi magatartásom ellenállást és ellenérzést váltott ki mind a nõkbõl, mind azokból a gondolat-formákból és én-képzetekbõl, amelyekkel az anyám megtöltött gyermekkoromban. Az egészséges felállás tehát az, hogy az hoz az életben pozitív eredményeket, ha a megtermékenyülõ hatalom (A Szeretet õsprincípiumának a képviselõje) nem akarja átvenni a megtermékenyítõ hatalom szerepkörét (Mármint a mindenhova behatoló, mindent értelmezõ - átvilágító és ezzel megtermékenyítõ Fény õsprincípiumának a szerepkörét.) Hiszen amikor ezt csinálja a nõ, olyan férfit (Spirituális, szellemi, és lelki és a legtöbb esetben: biológiai megtermékenyítésre képtelent) és olyan körülményeket is vonz be magának a rezonancia és a hatás visszahatás, a nemek és a polaritás törvénye alapján, amelyek lehetetlenné teszik az eredeti szerepköre, bocsánat: funkciója betöltésében és ezzel a karmája feloldásában. És akkor majd mind csirizelhetik - ragaszthatják, hegeszthetik és kalapálhatják a 10 százalékos sikerû a nõi petesejteket és az ivarsejteket a biológus és a tudós urak, mert vagy lessz eredmény, vagy nem, és ha lessz is (Amennyiben a nõ idõközben megszelídült...) ki tudja milyen. Nem mondom, lehet jó is, attól függetlenül, hogy én mindössze egyetlen rosszat láttam felnõtten, de hajlok arra, hogy inkább „nehéz ügy” a többi is, illetve, hogy még súlyosabb örökletes programokat hordoznak magukban, ezek, a teremtési automatizmusokat meglovagoló módszerekkel kierõszakolt egyének, mint az édesanyjuk, aki csak ily módon "juthatott gyermekhez."

http://kozmaszilard.hu



A Jin, a Jang és a Jen

Recommend Documents