A JÉNAI ÁSVÁNYTANI TÁRSASÁG HATÁSA A MAGYAR SCHELLING-RECEPCIÓRA

EME Gurka Dezső

Gurka Dezső

A JÉNAI ÁSVÁNYTANI TÁRSASÁG HATÁSA A MAGYAR SCHELLING-RECEPCIÓRA

Vezérszavak: Schelling természetfilozófiája, Ásványtani Társaság, magyar schellingiánusok

1. A MAGYAR SCHELLINGIÁNUSOK Schelling filozófiájának hazai fogadtatása hagyományos, jóllehet meglehetősen ellentmondásos vizsgálati területe a magyar filozófiatörténet-írásnak. Azóta, hogy Almási Balogh Pál bölcselettörténeti pályamunkája 1835-ben napvilágot látott, a recepció ténye folyamatosan jelen van a történeti összegzések lapjain, a hatástörténet megítélése és a közvetítő csoportok határainak kĳelölése azonban időről időre változott. Almási Balogh Aranka Györgyöt, Pethe Ferencet, Rátz Istvánt, Bódogh Mihályt, Nyiri Istvánt, önmagát s testvérét, Almási Balogh Sámuelt sorolta a hazai schellingiánusok közé; Erdélyi János, aki szerint Schelling Schedius Lajosra volt legnagyobb hatással, Mocsi Mihály nevével bővítette ki a listát; a Hanák Tibor a fentieken kívül, Bodó Sámuelt és Petőcz Mihályt is e csoportba sorolta.1 Mészáros András egyrészt felhívja a figyelmet Joseph Krieger schellingiánus indíttatására, másrészt viszont elutasítja Pethe Ferenc, s kétségesnek tartja Petőcz Mihály műveinek ilyetén besorolását. Mészáros ugyanakkor a (jobbára kevéssé exponált) korai recepció fontosságát nyomatékosítja azzal megjegyzésével, mely szerint „csoportként jellemezhető a schellingi természetfilozófiát követő gondolkodók köre”.2

1

2

30

Almási Balogh Pál: Felelete. Philosophiai Pályamunkák. Magyar Tudós Társaság, Pest, 1835, 121–23.; Erdélyi János: Filozófiai és esztétikai írások. Akadémiai, Budapest, 1981, 1981, 86–8.; Hanák Tibor: Geschichte der Philosophie in Ungarn. Ein Grundriss. Trofenik, München, 1990, 60–65. Mészáros András: A filozófia Magyarországon. A kezdetektől a 19. századig. Kalligram, Pozsony, 2000, 157–65; Mészáros András: Petőcz Mihály leibniziánus filozófiája. In: Fehér M. István–Veres Ildikó: Alternatív tradíciók a magyar filozófia történetében. Felsőmagyarország, Miskolc, 1999, 87.

EME A JÉNAI ÁSVÁNYTANI TÁRSASÁG HATÁSA

A schellingi természetfilozófia hatása szokatlanul kis fáziskéséssel jelentkezett a Magyar Királyság és az Erdélyi Nagyfejedelemség területén, s nagyrészt éppen e korai recepció átöröklődő hatásának köszönhető, hogy a kanti filozófia fogadtatásától elkülöníthető magyarországi Schelling-recepcióról beszélhetünk. A hazai hatástörténet négy szakaszra osztható, ám a közvetítők filozófiai orientációjú csoportképződéséről csupán az első időszakban (1798-tól 1803-ig), s részben a második (1817 és 1819 között kulmináló) periódus kapcsán lehet beszélni. A recepció az 1830-as évek végén, a Hegel-pörrel párhuzamosan jelentkező harmadik fázisában, illetve a 1842-es berlini előadásokról szóló beszámolók kapcsán már kevéssé tűnik karakterisztikusnak.3 A továbbiakban a magyar schellingiánusok közül csak azoknak a tevékenységét vizsgálom, akikre közvetlen hatással volt a romantikus természetfilozófia, s akik maguk is tanúi, illetve némelykor részesei voltak a német koraromantika és német idealizmus jénai genézisének: így báró Podmaniczky Károly tanulmányútjának kora romantikus konnotációit; a jénai Ásványtani Társaság magyar tagjainak természetfilozófiai vonatkozású tevékenységét; továbbá a schellingi természetfilozófia természettudományos recepcióelemeit, mindenekelőtt Winterl Jakab dualisztikus kémiájának Schellingre gyakorolt hatását és a hazai elekromosságtani vizsgálatok természetfilozófiai hátterét szeretném bemutatni.

2. TERMÉSZETFILOZÓFIAI ELEMEK A JÉNAI ÁSVÁNYTANI TÁRSASÁG MAGYAR TAGJAINAK MUNKÁSSÁGÁBAN a) Magyar hallgatók a jénai egyetemen A XVIII. század utolsó éveiben, vagyis a posztkantiánus filozófia legforrongóbb időszakában, a jénai egyetemre beiratkozott magyar hallgatók létszáma folyamatosan növekedett,4 s Reinhold, Fichte és Schelling előadásainak viszonylag kiterjedt magyar hallgatósága volt. A korai posztkantiánus filozófia holdudvarának egyik legismertebb alakja Kálmán József Vilmos volt, aki Reinhold belső köréhez tartozott, s 1795-

3

4

Részletesebben lásd Gurka Dezső: Schelling filozófiájának magyarországi vonatkozásai a 18. század végén és a 19. század első évtizedeiben. In: Mester Béla–Perecz László (szerk.): Közelítések a magyar filozófia történetéhez. Magyarország és a modernitás. Áron, Budapest, 2004, 198–200. Mokos Gyula: Magyarországi tanulók a jenai egyetemen. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1890, 86–88.

31

EME Gurka Dezső

ben Kielbe is követte professzorát.5 Fichte kiterjedt magyar hallgatósággal rendelkezett, előadásain hozzávetőleg 140 magyarországi és 37 erdélyi diák vett részt. Bodó Sámuel az 1797-es téli szemeszterre iratkozott be, majd 1802ben doktorált Jénában, Schwarz János Mihály Fichtét és Schellinget, Molnos Dávid és Przemysli Lengyel István pedig már csak Schellinget hallgatta. (Utóbbi az 1800-as esztétikai előadásokat látogatta.6) Dianovszky Sámuel is gyakori hallgatója volt Schelling kurzusainak, s Rumy Károly Györgyöt hozzá írott leveleiben részletekbe menően tudósította az elhangzottakról. 1801 novemberében arról számolt be, hogy a filozófus a természetet az abszolútum működéseként interpretálta, egy másik levele pedig, a schellingi koncepció találó és tömör összefoglalása mellett, konkrét művekre és szöveghelyekre való utalásokat is tartalmazott, kiemelve hogy az előadások főként a Fernere Darstellungen aus dem System der Philosophie gondolatmenetét követték.7 Rumy Károly György, aki mind a filozófia, mind pedig a geológia hazai recepciótörténetének fontos szereplője volt, 1802-ben – kétéves göttingeni tartózkodását követően – egy szemesztert töltött Jénában. Hallgatta a legnevesebb professzorok, így Schellingnek és a mineralógus Johann Georg Lenznek, a jénai Ásványtani Társaság megalapítójának az előadásait, s 1803ban Lenz tanítványaként az ásványgyűjtemények rendszerezésén dolgozott. (Lenzcel olyan közeli ismeretségbe került, hogy a jénai professzor 1810-ben született fiát, Rumy keresztnevei nyomán, Karl Georgnak kereszteltette.8) b) Podmaniczky Károly jénai kapcsolatai A schellingi filozófia magyar követői közül Schellinggel egyedül báró Podmaniczky Károly került személyes kapcsolatba. A magyar főnemes 1802 novemberétől 1803 márciusáig vett természetfilozófiai, illetve esztétikai magánórákat a filozófustól, de gyakori és szívesen látott szereplője volt Schelling

5

6 7 8

32

Rasche, Ulrich: Von Fichte bis Metternich. Die Universität Jena und ihre ungarländischen Studenten um 1800. In: Fata, Márta–Kurucz, Gyula–Schindling, Anton (Hg.): Peregrinatio Hungarica. Studenten aus Ungarn an den deutschen und österreichischen Hochschulen vom 16. bis zum 20. Jahrhundert. Steiner, Stuttgart, 2006, 210. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Hornyánszky, Budapest, 1893, passim http:// mek.niif.hu/03600/03630/html/d/d04021.htm Bachrach Imre: Rumy Károly György és a jénai egyetem. Egyetemi Nyomda, Budapest, 1942, 24–25. és 47–59. Körösy László: Rumy élete. Aigner, Budapest, 1880, 8–26.


jénai környezetének is.9 A magyar báró neve Carolina Michaelisnek, Schelling feleségének a levelezésében többször is felbukkan, s egyik beszámolója érzékletes képet fest a jénai kör társasági életéről is.10 Podmaniczky érdeklődése, Rumyhoz és Bodó Sámuelhez hasonlóan, az ásványtanra is kiterjedt. Selmecbányán tanult, s bányatanácsosként dolgozott, s korának egyik legértékesebb magyarországi ásványgyűjteményét hozta létre, amely a későbbiekben a Nemzeti Múzeum ásványtárának alapjává vált.11 Tanulmányútjának célja, a schellingi természetfilozófia megismerésén túl, mineralógiai ismereteinek és kapcsolatrendszerének kiszélesítése volt. Teleki Domokos Podmaniczkyt a jénai Ásványtani Társulat tagjául ajánlotta,12 ám az Jénából hamarosan Freibergbe utazott, annak az Abraham Gottlob Werner professzornak a hívására, aki a német minerológia legnagyobb alakja, a neptunizmus vezéregyénisége, s korábban Lenznek is tanára volt.13 Podmaniczky Freibergben közeli kapcsolatba került a bányászati akadémia tanáraival, így Johann Friedrich Wilhelm Toussaint von Charpentier ásványtanprofesszorral is, akinek lánya, Julie, korábban Novalis második menyasszonya volt. A báró, aki nem sokkal Friedrich von Hardenberg halála után érkezett Freibergbe, hamarosan feleségül vette Julia Charpentier-t, aki követte őt Magyarországra.14 Podmaniczky német kapcsolatai imponálóan kiterjedtek maradtak – Wernerrel folytatott tartós levelezésén túl leginkább a Carl Maria Weberrel és Adam Müllerrel való ismeretségét lehetne itt megemlíteni15 –, jóllehet később is inkább tanúja, semmint résztvevője volt e kulturális körök tevékenységének. Hazai viszonylatban is túlnyomórészt német nyelvű közegben

9 A filozófus arról írt édesapjának, hogy a magyar mágnás, aki ötven aranyat fizetett neki, a pénztárcáját pénzzel, a pincéjét pedig tokaji borral töltötte meg. Lásd Sas Andor: Magyar ember a jenai romantikusok társaságában. Egyetemes Philológiai Közlöny, 1911, 813. 10 Damm, Sigrid von (Herausgegeben): Begegnung mit Caroline. Briefe von Caroline SchlegelSchelling. Reclam, Leipzig, 1984, 303. 11 Papp Gábor: Podmaniczky Károly. In: Bodó Sándor–Viga Gyula (főszerk.): Magyar múzeumi arcképcsarnok. Budapest, Pulszky Társaság–Tarsoly Kiadó, 2002, 707. 12 Viczián István: Teleki Domokos elnöksége a jénai Ásványtani Társulatban – a korabeli levelezés tükrében. Múzeumi Füzetek. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Természettudományi és Matematikai Szakosztályának Közleményei. Új sorozat (7), 1998, 9. 13 Derka Clarisse: Báró Podmaniczky Károlyné Charpentier Júlia. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1940, 53–54. 14 Derka: Báró Podmaniczky Károlyné, 54–57. 15 Gurka Dezső: Egy magyar bányatanácsos vándorévei. Báró Podmaniczky Károly jénai és freibergi tanulmányútjának kora romantikus konnotációi. Magyar Tudomány (69), 2008/3., 34–42.

33

EME Gurka Dezső

mozgott, s filozófiatörténeti szempontból talán nem érdektelen, hogy Schedius Lajoson keresztül kapcsolatban állott azzal a pesti evangélikus, német anyanyelvű, de hungarus-tudatú értelmiségi körrel is, melynek kulcsszerepe volt a schellingi filozófia hazai recepciójában.16 c) A jénai Ásványtani Társaság magyar tagjai A jénai egyetem mellett fontos működési terepe volt a magyar schellingiánusoknak az 1797-ben megalakult Ásványtani Társaság (Mineralogische Societät), amely jelentős szerepet játszott a mineralógia fél Európát behálózó szakmai kapcsolati rendszerének kiépülésében.17 A társaságnak maga Schelling is aktív tagja volt, akinek az ásványtan iránti érdeklődése a Goethével való intenzív kapcsolattartás eredményeként élénkült meg.18 A Mineralogische Societät történetében kezdettől fogva jelentős szerep jutott a Jénában tartózkodó magyaroknak és a magyarországi tiszteleti tagoknak. Az Ásványtani Társaság első elnökévé gróf Teleki Domokost választották, akinek korai halála után gróf Festetics György nem vállalta a jelölést, így Telekit Gallicin orosz herceg, majd maga Goethe követte e tisztségben. 1801ben a 469 tiszteleti tagból 73 volt magyar, így többek között Aranka György, Kazinczy Ferenc, Kitaibel Pál, Mokry Benjámin, Nagy Sámuel, Rumy Károly György, Sárváry Pál, Tomcsányi Ádám és Winterl Jakab József is.19 A magyar tagság aránya egyébként már az induláskor is olyan magas volt, hogy a német titkár mellé egy magyar titkárt is választottak, Bredetzky Sámuel személyében.20 A társaság első könyvtárnoka Dobsa Ferenc volt. (Dobsa ösztönzésére Lenz 1803-ban diplomát küldött Kazinczynak, aki ez irányú szakértelmének hiányára hivatkozva visszaküldte azt. 1808-ban Rumyt azonban

16 Schedius Podmaniczkyvel való barátságáról lásd Podmaniczky Frigyes: Naplótöredékek I. (1824–44). Grill, Budapest, 1887, 18. 17 A Lenz szervezőmunkája nyomán kialakult észak- és kelet-európai kapcsolatokról lásd Kasztner, Benigna Carolin: Mineraliengeschenke in Weimar-Jena um 1800. Ein mikrohistorischen Beitrag zur Wechselspiel von Kolonialismus und Wissenschaft, Wiener Zeitschrift zur Geschichte der Neuzeit (9), 2009/2., 29–39. 18 Engelhardt, Wolf von: Goethe im Gespräch der Erde. Landschaft, Gesteine, Mineralien und Erdgeschichte in seinem Leben und Werk. Böhlaus Nachfolger, Weimar, 2003, 217. 19 Csíky Gábor: Magyar természetvizsgálók szerepe a jénai ‚Mineralogische Societät’ működésében és ennek hatása a hazai földtudomány kialakulására. In: Csíky Gábor: A földtudományok honi történetéből. Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület–Magyar Tudománytörténeti Intézet, Budapest–Piliscsaba, 1997, 86–87. 20 Bredetzky közvetítő szerepéről a Bécs és Jéna közötti mineralógiai kapcsolatokban lásd Kasztner, Benigna Carolin: Anmerkungen zum „mineralogischen” Austausch. Momente des Kontakts zwischen Weimar-Jena und Wien um 1800. In: Ereignis Weimar-Jena. Kultur um 1800. Friedrich Schiller Universität, Jena, 2009, 57–58.

34


újabb tagsági oklevél megszerzésére ösztökélte, lévén hogy azokon már az új elnök, Goethe aláírása szerepelt.21) Jóllehet a tiszteleti tagok túlnyomó többsége nem vitt szerepet a társaság életében, néhányan az üléseken való részvétel és személyes kapcsolataik révén a schellingi természetfilozófia érlelődésének is közvetlen szemlélői lehettek. Az Ásványtani Társaság ülésein több magyar résztvevő is tartott előadást, így Nagy Sámuel, Stark Mihály, Mihalik Dániel, Mokry Benjámin.22 A társaság évkönyve, az Annalen der Herzoglichen Societät für die Gesammte Mineralogie zu Jena, Bodó Sámueltől kettő, Rumy Károly Györgytől és Theil Mihálytól egy-egy hosszabb tanulmányt közölt, Nitsch Károly Dánieltől pedig olvasói levelet jelentetett meg. Bodó egyik írása még főként Fichte hatását mutatta, de erőteljesen jelen volt benne a természet produktivitásának schellingi eszméje is. 1800-ban olvasta fel a később nyomtatásban szintén megjelent másik tanulmányát (In der gesamten Natur), amelyben a kanti dinamikus szemlélet követőjeként lépett fel, s ugyanakkor a szerves és szervetlen természet egységét hangoztatta, Schelling A világlélekről című írásának szellemében.23 Szintén schellingi reminiszcenciákat sejtet az iglói Theil Mihály egy 1799-es ülésen elhangzott előadásának címe: Einfluss der Naturphilosophie auf die Mineralogie.24 Az 1803 júniusában Göttingenbe visszatért Rumy Károly György A magyar királyság ásványtani leírása című értekezését Dianovszky olvasta fel a jénai mineralógiai társaság ülésén.25

21 Tardy Lajos: Egy XVIII. század végi újságíró és könyvtáros élete és működése. Magyar Könyvszemle, 1966, 360. (Más tematika kapcsán paralel jelenségekről számolt be Debreczeni Attila Kazinczy, a dokumentátor című előadása is a 7. Nemzetközi Hungarológiai Kongreszszus felvilágosodás kori irodalomtörténeti szekciójában.) Nemrégiben az Országos Levéltár Orczy-anyagából került elő egy Goethe és Lenz aláírásával ellátott tiszteleti tagsági oklevél. Lásd Kakucska Mária: A Jénai Minerológiai Társaság és Orczy I. György. In: Jankovics György (főszerk.): „Nem sűllyed el az emberiség…”. Album amicorum Szörényi László LX. Születésnapjára. MTA Irodalomtudományi Intézet, Budapest, 2007, 559–560. 22 Csíky, Magyar természetvizsgálók, 86–91. 23 Bodó, Samuel: In der gesammten Natur. In: Annalen der Herzoglichen Societät für die Gesammte Mineralogie zu Jena II. 1804, 95–110. 24 Sas Andor: Schelling-követő magyar természetfilozófusok a romantikus Jénában. Egyetemes Philológiai Közlöny, 1914, 677–78. 25 Benedek Klára: A jénai ásványtani társaság magyar tagjai. Levelek a magyar felujulás szellemi életének történetéhez. Danubia, Budapest, 1942, 11.

35

EME Gurka Dezső

d) Winterl Jakab dualisztikus kémiájának jénai recepciója Az Ásványtani Társaságnak voltak olyan tiszteleti tagjai is, akik nem a mineralógián keresztül kerültek kapcsolatba a schellingi természetfilozófiával. Winterl József Jakab dualisztikus kémiájának kezdeti népszerűsége, majd pedig téves kísérleti eredményei körüli botrányok révén vált a XIX. század elejének egyik legtöbbet idézett magyarországi természettudósává. Winterl tehát nem személyes jelenléte révén, hanem műveinek az egyetemi közegre kifejtett hatásával vált a jénai konstelláció egyetlen valóban jelentős hatást kifejtő magyarországi tudósává. Dualisztikus szemléletét mindenekelőtt Prolusiones ad chemiam saeculi decimi noni (vagyis az Előkészületek a XIX. század kémiájához) című könyve közvetítette, amely először 1800-ban Budán látott napvilágot. A német fogadtatást nagymértékben elősegítette, hogy Hans Christian Oersted 1803-ban Regensburgban megjelentette a mű német átültetését. A Prolusiones német recepciója elsősorban Jénához kapcsolódott, s ebben nagy szerepe volt Karl Wilhelm Gotlob Kästnernek is, aki egyetemi előadásokat tartott Winterl műveiről, s kísérletileg is megpróbálta igazolni a magyar kémikus elméleteit.26 Winterl kiterjedt hatásának elsődleges oka dualisztikus kémiájának a kanti alaperők koncepciójával való egybeesése volt. A Prolusiones legfontosabb tartalmi mozzanata az, hogy az elemek sav-, illetve bázis-összetevőkre vezethetők vissza, s a savprincípium a pozitív, a bázisprincípium a negatív elektromosságnak feleltethető meg. Winterlnek a kanti dinamikus szemlélettel jórészt egybecsengő elgondolásai hatottak a fiatal Schellingre is, mi több, Winterl dualisztikus szemlélete bizonyos mértékben maga is tényezőjévé vált a romantikus természetfilozófia formálódásának. Winterl poláris ellentétpárja (a savasság és a lúgosság alapprincípiuma) elemévé lett a dualitás fölött létrejövő egység schellingi szemléletének, amelyben a fenti ellentétpárok 1800 után rendeződtek hierarchikus struktúrává. A recepció kölcsönössége szövegszerűen is igazolható. Winterl 1804-ben Jénában megjelent Darstellung der vier Bestandtheile der anorganischen Natur című könyve legvégén arról ír, hogy közvetlenül a kézirat lezárása előtt jutott el hozzá a német filozófus A világlélekről című műve, Schelling pedig ugyanezen írása 1806-os második kiadásának előszavában Winterlre utalva

26 Snelders, Henricus Adrianus Marie: The Influence of the Dualistic System of Jakob Joseph Winterl (1732–1809) on the German Romantic Era, Isis, 1970, 235. Snelders Gehlen Oerstedhez írott 1805. februári levelére hivatkozik, de maga Kästner is beszámolt a dán fizikusnak Winterl munkáit és szemléletét népszerűsíteni kívánó előadásairól. (Harding, Marius Christian: Correspondance de H. C. Örsted avec divers savants II, Aschehough, Copenhague, 1920, II/420.) Harding, Correspondance, II/420.

36


abban látta a második kiadás megjelentetésének időszerűségét, hogy az 1798 óta eltelt időszakban a magyar kémikus munkássága visszaigazolta az ő korábbi gondolatait.27 e) A hazai elektromosságtani kutatások természetfilozófiai vonatkozásai A schellingi természetfilozófia érvrendszerében fontos szerepe volt az elektromosságnak. Schelling éppen ekkoriban érzékeltette az elektromosság polaritásával a dualitás fogalmát, s használta fel az elektromosságtan fogalmait az anyag dedukciójában, a galvanizmus jelensége pedig az anorganikus és az organikus természet közötti átmenetet képviselte nála.28 Magyarországon az ásványtani társaság tagjainak sorában szereplő Tomcsányi Ádám volt az, aki 1809-ben elsőként jelentetett meg könyvet a galvanizmus jelenségeivel kapcsolatban. Arra, hogy a korábbi elektrosztatikus jelenségeket vizsgáló művek (így Csernák László, Makó Pál és Domin József könyvei)29 után az elektromosságtan újabb jelenségei is bekerültek egy magyar fizikus vizsgálatainak körébe, Volta műveinek megjelenése önmagában is magyarázatul szolgálhat, abban viszont, hogy – Schelling argumentációjához hasonlóan – gyakran hivatkozott Lichtenberg, Humboldt és Ritter kísérleteire is, érzékelhető Tomcsányi kötődése az általa közelről megismert jénai szellemi közeghez.30 Tomcsányi előde Domin József volt a pesti egyetem fizika tanszékén, akinek az elektromosság orvosi használatáról szóló könyvét 1800-ban Schedius Lajos fordította magyarra.31 Schediusnak a romantikus természetfilozófia iránti hosszú távú érdeklődését mutatja, hogy az 1828-ban írott esztétikai művében – ezúttal már főként Schellingre hivatkozva – ismét felbukkantak az elektromossággal kapcsolatos jelenségek. A magyarországi Schellingrecepció történetében éppen Schedius Principia philocaliae seu doctrina pulchri című műve vette át a legtöbb elemet Schelling filozófiájából. A széptan görög

27 Gurka Dezső: Connections between Jakob Winterl’s Scientific Works and Schelling’s Philosophy of Nature. Periodica Polytechnica Ser. Social and Management Sciences (14), 2006/1, 39–45. 28 Gurka Dezső: A schellingi természetfilozófia és a korabeli természettudományok kölcsönhatásai. Gondolat, Budapest, 2006, 126–134. 29 Zemplén Jolán: A magyarországi fizika története a XVIII. században. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964, 410–418. 30 Tomcsányi Adam: Dissertatio de theoria phaenomenorum electrittalis Galvaniae. Buda, 1809, 23., 162. és 234. 31 Gazda István: Domin József. In: Gazda István (összeáll.): A magyarországi fizika klasszikus századai 1590–1890. Magyar Tudománytörténeti Intézet, Piliscsaba, 2000, 188. Domin munkásságáról lásd Zemplén: A magyarországi fizika története a XVIII. században, 412–414.

37

EME Gurka Dezső

nevét felidéző cím alatt a szerző két részben, a Calleologia és az Aesthetica nagy fejezetében kísérelte meg egy eklektikus, de saját elemeket is tartalmazó rendszer kiépítését. Már Jánosi Béla megállapította, hogy előbbi rész az esztétika természetfilozófiai megalapozását szolgált.32 E tényt nem pusztán az idézett szöveghelyek bősége nyomatékosítja, hanem sokkal inkább a schellingi természetfilozófia azon kérdésfelvetéseinek a szerepeltetése, amelyek a problematika elmélyült végiggondolásáról tanúskodnak. Schedius, Domin József elektromossággal kapcsolatos könyvének egykori fordítója, a Philokáliában az elektromosság és a mágnesesség (Oersted nevével együtt előforduló) említését már Schelling – éppen e jelenségeket analógiaként beépítő – hatványtanának felidézésével együtt szerepelteti. Bár az ásványtani társulat közvetítő szerepe nem adatolható egyértelműen a schellingi filozófia és az elektromosságtani iránti érdeklődés hazai megélénkülésében, aligha lehet véletlen ezeknek a témáknak felbukkanása a Jénához elsősorban a társaság tiszteleti tagságán keresztül kötődő magyar tudósok műveiben.

3. ÖSSZEGZÉS A schellingi filozófia, s ezen belül a természetfilozófia hatása – annak diszkontinuitása ellenére is – jól nyomon követhető a hazai filozófia XIX. század eleji történetében. A magyar schellingiánusok jelenléte azonban e század első éveiben paradox módon intenzívebb volt a jénai közegben, mint idehaza. Ennek egyik legfontosabb oka az a párhuzamos instrumentalizálódás volt, melynek kapcsán a jénai egyetem és az Ásványtani Társaság egyszerre válhatott a magyarországi Schelling-recepció felerősödésének közegévé. E hatások befogadása jelentős részben egy jól körülhatárolható hazai csoportosuláshoz köthető. A XVIII. század végén a pesti egyetem – jórészt német anyanyelvű – tanáraiból valóságos szellemi központ szerveződött, amelynek Schedius Lajos mellett Kreil Antal, Winterl Jakab, Schuszter János,

32 Jánosi Béla: Schedius Lajos esztétikája. Franklin, Budapest, 1916, 421. Jánosi nyomán Nagy Endre emelte ki a mű természetfilozófiai aspektusait. (Nagy Endre: A magyar esztétika történetéből. Felvilágosodás és reformkor. Kossuth, Budapest, 1983, 278–292.) Schedius természettudományos és esztétikai tájékozódásának kapcsolódási pontjairól lásd Balogh Piroska: Ars scientiae. Közelítések Schedius Lajos János tudományos pályájának dokumentumaihoz. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2007, 44.

38


s 1791-ig Friedrich Werthes voltak a legfontosabb tagjai.33 E közeg tartósabb fennmaradását és megújulását segítette elő a hazai evangélikusságnak a határokon túlterjedő kapcsolati hálója. A göttingeni, később a jénai egyetemhez kötődő peregrináció, illetve az onnét hazatérők kulturális kapcsolatrendszere nemcsak a későbbi intézményesülést könnyítette meg, hanem a német kultúra recepciójának konkrét tartalmát is meghatározta. A posztkantiánus filozófiák magyarországi hatása képviselőiknek kezdeti intenzív jénai tevékenysége ellenére sem volt folyamatos. A szélesebb olvasóközönség előtt zajló viták csak 1817-től, a Tudományos Gyűjtemény megindulásától kezdődően válhattak többé-kevésbé rendszeressé, a Jénában jelentősebb szerepet játszó magyar posztkantiánusok egy része pedig teljesen elszigetelődött, vagy más okból nem tudott hatást gyakorolni a hazai filozófiai élet alakulására. (A reinholdiánus Kálmán József Vilmos például egy gráci birtokon lett gazdatiszt, Bodó Sámuel – noha Jénából hazatérve Eperjesen is tanított – többé már nem publikált. Dianovszky Sámuel írásai, melyek Schedius szerint nyomtatásban is megjelentek, nem lelhetők fel, szerzőjük pedig már 1803-ban fiatalon meghalt.34) A kanti, majd a hegeli filozófia körüli viták légkörében a filozófiai tartalmakon kívüli megítélés morális és nevelési szempontjai ugyanakkor jórészt áttevődtek a schellingi filozófiára is. (Legjellegzetesebben talán Folnesics Lajos 1817-es cikkében.35) A diskurzusok diﬀerenciálatlansága és politikai vetületei következtében Fichte és Schelling filozófiája gyakran egybemosódott az előbbiekkel, illetve az ún. „szemlélődő filozófia” elleni támadásokban összemosódtak a német idealizmus szerzőinek filozófiái közötti különbségek. A romantikus természetfilozófia hatását részint a korai mediátorok vitték tovább, részint az újonnan instrumentalizálódó szaktudományok – a fizika mellett a kémia és az orvostudomány – reprezentánsai integrálták. (Az utóbbi vonatkozásában Mocsi Mihály, Petőcz Mihály, Rátz István műveinek részben Schellingre, részben a romantikus orvosiskolákra történő hivatkozásait lehetne megemlíteni.36) A Jénát járt magyarok közül számosan hazatérve is kapcsolatban maradtak egymással. Ilyen, a német filozófia posztkantiánus hatásait befogadó csoportokat alkottak a Kazinczy köré szerveződők, az első folyóiratainkhoz, il-

33 Doromby Karola: Schedius Lajos mint német–magyar kultúraközvetítő. Pfeifer, Budapest, 1933, 29. 34 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Passim. 35 Folnesics Lajos: Kant, Fichte, Schelling, Pestalozzi. Tudományos Gyűjtemény, 1817/4. 36 Mocsi Mihály: Elmélkedések a psysiológia és psychologia körében, különös tekintettel a polgári és erkölcsi nevelésre. Buda, 1839, 47–48.

39

EME Gurka Dezső

letve a pesti egyetemhez kötődő tudósok, s az egyes irodalmi viták és a nyelvújítás kapcsán létrejött diskurzuscsoportok, mintegy pótlólagos filozófiai közeget teremtettek a Schelling-hatás befogadása számára is. (Elegendő itt Aranka Györgynek a schellingi mintát követő aforizmáinak és a „Mitsoda a szabadság?” körkérdésének Köteles Sámuelre, Dessewﬀy Józsefre és Sipos Pálra gyakorolt hatására gondolni.37) A különböző, egymással laza kapcsolatot tartó diskurzusközösségek egyik érintkezési pontja éppen a schellingi természetfilozófiai iránti érdeklődés, illetve a jénai Ásványtani Társaság tevékenységéhez való kapcsolódás volt.

IRODALOM Almási Balogh Pál: Felelete. Philosophiai Pályamunkák. Magyar Tudós Társaság, Pest, 1835. Bachrach Imre: Rumy Károly György és a jénai egyetem. Egyetemi Nyomda, Budapest, 1942. Balogh Piroska: Ars scientiae. Közelítések Schedius Lajos János tudományos pályájának dokumentumaihoz. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2007. Benedek Klára: A jénai ásványtani társaság magyar tagjai. Levelek a magyar felujulás szellemi életének történetéhez. Danubia, Budapest, 1942. Bodó, Samuel: In der gesammten Natur. Annalen der Herzoglichen Societät für die Gesammte Mineralogie zu Jena II. 1804. Csíky Gábor: Magyar természetvizsgálók szerepe a jénai ‚Mineralogische Societät’ működésében és ennek hatása a hazai földtudomány kialakulására. In Csíky Gábor: A földtudományok honi történetéből. Tájak-KorokMúzeumok Egyesület–Magyar Tudománytörténeti Intézet, Budapest– Piliscsaba, 1997. Damm, Sigrid von (Herausgegeben): Begegnung mit Caroline. Briefe von Caroline Schlegel-Schelling. Reclam, Leipzig, 1984. Derka Clarisse: Báró Podmaniczky Károlyné Charpentier Júlia. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1940. Doromby Karola: Schedius Lajos mint német–magyar kultúraközvetítő. Pfeifer, Budapest, 1933.

37 Makkai Ernő: Sipos Pál és Kazinczy Ferenc. Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár, 1944, 12–13.

40


Engelhardt, Wolf von: Goethe im Gespräch der Erde. Landschaft, Gesteine, Mineralien und Erdgeschichte in seinem Leben und Werk. Böhlaus Nachfolger, Weimar, 2003. Erdélyi János: Filozófiai és esztétikai írások. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981. Folnesics Lajos: Kant, Fichte, Schelling, Pestalozzi. Tudományos Gyűjtemény, 1817/4. Gazda István: Domin József. In: Gazda István (összeáll.): A magyarországi fizika klasszikus századai 1590–1890. Magyar Tudománytörténeti Intézet, Piliscsaba, 2000. Gurka Dezső: Schelling filozófiájának magyarországi vonatkozásai a 18. század végén és a 19. század első évtizedeiben. In: Mester Béla–Perecz László (szerk.): Közelítések a magyar filozófia történetéhez. Magyarország és a modernitás. Áron, Budapest, 2004. Gurka Dezső: Connections between Jakob Winterl’s Scientific Works and Schelling’s Philosophy of Nature, Periodica Polytechnica Ser. Social and Management Sciences (14), 2006/1. Gurka Dezső: A schellingi természetfilozófia és a korabeli természettudományok kölcsönhatásai. Gondolat, Budapest, 2006. Gurka Dezső: Egy magyar bányatanácsos vándorévei. Báró Podmaniczky Károly jénai és freibergi tanulmányútjának kora romantikus konnotációi. Magyar Tudomány (69), 2008/3. Hanák Tibor: Geschichte der Philosophie in Ungarn. Ein Grundriss. Trofenik, München, 1990. Harding, Marius Christian: Correspondance de H. C. Örsted avec divers savants II., Aschehough, Copenhague, 1920, II. Jánosi Béla: Schedius Lajos esztétikája. Franklin, Budapest, 1916. Kakucska Mária: A Jénai Minerológiai Társaság és Orczy I. György. In: Jankovics György (főszerk.): „Nem sűllyed el az emberiség…”. Album amicorum Szörényi László LX. születésnapjára. MTA Irodalomtudományi Intézet, Budapest, 2007. Kasztner, Benigna Carolin: Anmerkungen zum „mineralogischen” Austausch. Momente des Kontakts zwischen Weimar-Jena und Wien um 1800. In: Ereignis Weimar-Jena. Kultur um 1800. Friedrich Schiller Universität, Jena, 2009. Kasztner, Benigna Carolin: Mineraliengeschenke in Weimar-Jena um 1800. Ein mikrohistorischen Beitrag zur Wechselspiel von Kolonialismus und Wissenschaft, Wiener Zeitschrift zur Geschichte der Neuzeit (9), 2009/2. Körösy László: Rumy élete. Aigner, Budapest, 1880. Makkai Ernő: Sipos Pál és Kazinczy Ferenc. Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár, 1944. 41

EME Gurka Dezső

Mészáros András: Petőcz Mihály leibniziánus filozófiája. In: Fehér M. István–Veres Ildikó: Alternatív tradíciók a magyar filozófia történetében. Felsőmagyarország, Miskolc, 1999. Mészáros András: A filozófia Magyarországon. A kezdetektől a 19. századig. Kalligram, Pozsony, 2000. Mocsi Mihály: Elmélkedések a psysiológia és psychologia körében, különös tekintettel a polgári és erkölcsi nevelésre. Buda, 1839. Mokos Gyula: Magyarországi tanulók a jenai egyetemen. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1890. Nagy Endre: A magyar esztétika történetéből. Felvilágosodás és reformkor. Kossuth, Budapest, 1983. Papp Gábor: Podmaniczky Károly. In: Bodó Sándor–Viga Gyula (főszerk.): Magyar múzeumi arcképcsarnok. Budapest, Pulszky Társaság–Tarsoly Kiadó, 2002. Rasche, Ulrich: Von Fichte bis Metternich. Die Universität Jena und ihre ungarländischen Studenten um 1800. In: Fata, Márta–Kurucz, Gyula– Schindling, Anton (Hg.): Peregrinatio Hungarica. Studenten aus Ungarn an den deutschen und österreichischen Hochschulen vom 16. bis zum 20. Jahrhundert. Steiner, Stuttgart, 2006. Sas Andor: Magyar ember a jenai romantikusok társaságában. Egyetemes Philológiai Közlöny, 1911. Sas Andor: Schelling-követő magyar természetfilozófusok a romantikus Jénában. Egyetemes Philológiai Közlöny, 1914. Schedius Podmaniczkyvel való barátságáról lásd Podmaniczky Frigyes: Naplótöredékek I. (1824–44). Grill, Budapest, 1887. Snelders, Henricus Adrianus Marie: The Influence of the Dualistic System of Jakob Joseph Winterl (1732–1809) on the German Romantic Era, Isis, 1970. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Hornyánszky, Budapest, 1893. Tardy Lajos: Egy XVIII. század végi újságíró és könyvtáros élete és működése, Magyar Könyvszemle, 1966. Tomcsányi Adam: Dissertatio de theoria phaenomenorum electrittalis Galvaniae. Buda, 1809 Viczián István: Teleki Domokos elnöksége a jénai Ásványtani Társulatban – a korabeli levelezés tükrében, Múzeumi Füzetek. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Természettudományi és Matematikai Szakosztályának Közleményei. Új sorozat (7), 1998. Zemplén Jolán: A magyarországi fizika története a XVIII. században. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964.

42


INFLUENŢA SOCIETĂŢII MINERALOGICE DIN IENA ASUPRA RECEPŢIEI MAGHIARE A FILOSOFIEI LUI SCHELLING Cuvinte cheie: filosofia naturii lui Schelling, Societatea Mineralogică din Iena, schellingieni maghiari REZUMAT Evaluarea recepţiei maghiare din partea istoriei filosofiei a filosofiei lui Schelling a fost determinată pentru multă vreme de faptul, că, între perioada disputei asupra filosofiei lui Kant, respectiv a disputei asupra filosofiei lui Hegel, o parte a filosofiei schellingiene, respectiv filosofia naturii timpurie a fost receptată într-un mod atipic, mai puţin organic, - care însă s-a bucurat de mulţi adepţi maghiari, chiar în contemporaneitate. Baronul Károly Podmaniczky a fost discipolul privat al lui Schelling, iar György Károly Rumy, respectiv Sámuel Bodó au putut beneficia de impresii directe despre procesul de formare a filosofiei naturii schellingiene în calitate de conferenţiari ai Societăţii Mineralogice din Iena. Operele lui Jakab József Winterl au influenţat formarea concepţiei filosofice a lui Schelling. Recepţia maghiară a filosofiei lui Schelling a fost una aproape contemporană şi a exercitat o influenţă considerabilă – în etapele târzii – pe lângă domeniul esteticii şi asupra fizicii şi ştiinţelor medicale.

THE IMPACT OF THE MINERALOGISCHE SOCIETÄT ZU JENA ON THE HUNGARIAN RECEPTION OF SCHELLING’S PHILOSOPHY Keywords: Schelling’s philosophy of nature, Mineralogische Societät zu Jena, the Hungarian followers of Schelling’s philosophy ABSTRACT The historical evaluation of the reception of Schelling’s philosophy in Hungary was long time determined by the circumstance that it took place between the debates about Kant and Hegel, and it was not too organically integrated in the Hungarian philosophical traditions. A part of Schelling’s philosophy, namely his early philosophy of nature, had a lot of Hungarian followers. They received direct impressions about the Schellingian philosophy in Jena in various ways: Baron Karl Podmaniczky as a private student of the philosopher, Karl Georg Rumy and Samuel Dianovszky as students at the university, Samuel Bodó and Michael Theil as lecturers at the meetings of the Mineralogische Societät. The works of Joseph Jacob Winterl inspired the development of Schelling’s philosophical conceptions immediately. The Hungarian reception hadn’t any delay and made in its later periods an intensive influence on aesthetics and on sciences, moreover not merely on the mineralogy, but on physics and medicine, too.

43

EME Gurka Dezső

Dr. GURKA DEZSŐ (1961) a József Attila Tudományegyetem magyar–történelem, majd a Szegedi Egyetem filozófia szakán diplomázott. A schellingi természetfilozófia és a korabeli természettudományok korrespondenciái című PhD-disszertációját, amelynek kibővített változatát a Gondolat Kiadó tette közzé, 2005-ben védte meg a Budapesti Műszaki Egyetemen. Tudományfilozófiai és tudománytörténeti témájú publikációi a romantikus tudományok történetével, annak magyar vonatkozásaival, a göttingeni egyetem hatásával és Kant filozófiájával kapcsolatban jelentek meg. Jelenleg főiskolai tanárként dolgozik a Szent István Egyetem Pedagógiai Karán. Publikációi: Schelling filozófiájának magyarországi vonatkozásai a 18. század végén és a 19. század első évtizedeiben. In: Mester Béla–Perecz László (szerk.): Közelítések a magyar filozófia történetéhez. Magyarország és a modernitás. Áron, Budapest, 2004, 198–223.; A schellingi természetfilozófia és a korabeli tudományok kölcsönhatásai. Gondolat, Budapest, 2006.; Connections between Jakob Winterl’s Scientific Works and Schelling’s Philosophy of Nature. Periodica Polytechnica Ser. Social and Management Sciences (14), 2006/1, 39–45.; Missing Link: The Influence of László Kalmár’s Empirical view on Lakatos’s Philosophy of Mathematics. Perspectives on Science (14), 2006/3, 263–281.; Egy magyar bányatanácsos vándorévei. Báró Podmaniczky Károly jénai és freibergi tanulmányútjának kora romantikus konnotációi. Magyar Tudomány (69), 2008/3., 34–42.; Az ásványtani tájékozódás szerepe a jénai konstellációban. In: Gurka Dezső (szerk.): A romantika terei. Az irodalom, a művészetek és a tudományok intézményei a romantika korában. Gondolat, Budapest, 2009, 107–118.

44

A JÉNAI ÁSVÁNYTANI TÁRSASÁG HATÁSA A MAGYAR SCHELLING-RECEPCIÓRA

Recommend Documents